Petrosovszky Emmónuel

ÜVEGFESTÉSZETI ÉS ÜVEGMOZAIK MŰTEREM-

PALKA

JÓZSEF

Magyarország ezüstkoszorús mestere. A pápai arany érdemkereszt tulajdonosa

BUDAPEST, VIII., BAROSS-UTCA 59. -

TELEFON: 3-02-28.

ALAPÍTVA: 1894. Készít jutányos árak mellett festett és színes templom-ablakokat. — Ablakok javítátását is vállalja. — Terv- és költségvetés díjtalan.

Filléres gyermek-imakinyv szívgárdistáknak és minisztrálásra kiválóan alkalmas összeállításban, 5 0 — 6 0 filléres árban őszre előjegyezhető.

Keleti Egyház kiadóhivatala. Miskolc,

HunyodMitco 3.

A z előjegyeztetés olcsóbb ármegállapítást tesz lehetővé. — Danilovics»énekszövegek 1

ÓDRY D Á N I E L VIASZ GYERTYÁKÉ SZITÖ TEMPLOMI ÉGŐSZEREK RAKTÁRA EGER, DOBÓ-UTCA 27. Templomi viasz oltárgyertyák. csillárgyertyák, díszes vagy sima húsvéti gyertyák, viaszfáklyák és egyéb templomi égöszerek legszolidabb és legmegbízhatók b e s z e r z é s i f o r r á s a .

ALAPÍTVA: 1846. MAGYAR KERESKEDELMI VÁLLA-

IMAKÖNYVEK,

I 1T

v i z s g á i Jutalmak:

KULTURA, M I S K O L C D E Á K - U T C A 20.

D

A

T '

TEXTILÁRÜNAGYKERESKEDÉS MISKOLC, SZÉCHENYI-U. 109.

Vászon, kelengyeárúk, szövetek, férfi és női fehérnemüek, harisnyák stb. Szigorúan szabott árak!

Petrosovszky Emmónuel

OLTÁRKÉPEK SÍRLEPLEK ZÁSZLÓKÉPEK TEMPLOMFESTÉS

festőművész

Sútoroljaulhely, Molnár Istvún-u. 7.

Islván

Hirdetéseket Miskolc, Hunyadi*utca

13. szám. = = = = =

Telefon:

8—82.

Ifj. Ludvig István könyvnyomdája Miskolc, Huavadi-utca 13. Telefon: 8—82.

KELETI EGYHÁZ

TUDOMÁNYOS

ÉS E G Y H Á Z P O L I T I K A I

FOLYÓIRAT

SZERKESZTI

SZÉMÁN ISTVÁN dr. MEGJELENIK A

HAVONTA,

NYÁRI SZÜNET

KIVÉTELÉVEL

S Z E R K E S Z T Ő S É G ÉS KIADÓHIVATAL: MISKOLC HUNYADI-UTCA 3. S Z A M ELŐFIZETÉSI ÁR ÉVI 6 P. KÜLFÖLDRE ÉVI 8 PENGŐ CIKKEK: Szémán István dr.: Katholátusoik, segítsetek a szentséges atyának! Rohály Ferenc dr.: A görög egyház MáaAa^ullltxuszániak alapvonalai a 14tuigpa történiebébeaii, n . III. Henkey-Hönig Károly dr.: Grottaf errata. Petrásovssíky Emmánuel; A bizánci művésaet szeMeme. IY. Kozma János: A görögországi egyházi naptár éndekess'^ei. KRÓNIKA. Tízéves a Miskolci Apostoli Adimi¡nSsztnaltuna. IRODALOM. Petró József dr.: A szentmise története. Ismerteti Kozma János. KELETI LEXIKON. Apokrif könyvek. Bess&rkwk Barbinw Kmnsitadlti János. Liturgia. Mantynologioin. Pertikopa. ProMus. Quadragiesima» Sotemotogia. (Legközelebbi számunk szeptemberben jelenik meg.)

POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI BEFIZETÉSI L A P

S Z Á M A : 45595.

I. É V F O L Y A M 1934.

A

ÉVI

6.

SZÁM

JUNIUS

HO

CHRYSOSTOMOS-

T Á D C I

II

AT

l / I A H Á P A

Ecclesia Orientális

Annus I. Nr. 6. Junius 1934

Orgánum Graeco-Catholicum. — Moderátor: Dr. Steph. Szémán praelatus. — Editur menstrue. — Pretium annuum 8 pengő aurea. Redactio et administratio: Miskolc, Hunyadi-utca 3. Hungaria. Dr. Stephanus Szémán: Gatholüei, ad.juvetiis ,S. Plató. — Dr. Franciscus Rohály: Liiicamwmba fundaimemtalia culitus EcoLesaae Gnaeeae erga S. Deiparam in história liturgiáié. II. III. — Dr. Carolus Henkey-Hönig: Gnoitltaferaata. — Emmanuel Petrasovszky: Spiritus autós Byaainltninae. IV. — Joannes Kozma: Speciaímtes Ca'k'ndarii Ecclesiasrtici Helladis. CHRONICA. LITTERATÜRA. Dr. Josephus Petro: História Sacraie Missae. LEXICON ORIENTALE. Libri AfpoOariphi. Bessariom, Ghaiibin. Joannes de Kranfitadt. Liturgia. Martyiroilflgixiimi. Perieopa. Proclus. Quiadragiesima. Soterologia.

Eglise Orientale

l-e Année. Nr. 6. juin 1934.

Organ grec-catholique. Redacteur f Mgtr. Dr. Étienne Szémân praelat. — Parait chaque mois. — Pris. 8 pengô d'or par am. Rédaction et Administration: 3. rue Hunyadi, Miskolc, Hongrie. Dr. Étienne Szémân : Catholiques, veniez en aide à Saint Père ! — Dr. François Rohâly: Les priuciaux caractéristiques du. culte die Marie de l'Église grecque dans l'histoire die la Liturgie,. II. — Dr. Charles Henkey-Hönig: Grottaferrata. — Emmanuele Petrasovszky: L'esprit de l ' a i t Byzantin. IV. — Jean Kozma: Les spécialités du calendrier ecclésiastique de la Grèce. CHRONIQUE. LITTERATURE. Dr. Joseph Petro: L'histoire de a Sainte Messe. LEXIQUE ORIENTALE.

Orientalische Kirche

I. Jahrgang Nr. 6. Juni 1934.

Grieschiseh-katholisehe Zeitschrift. — Redacteur: Praelat Dr. Stephan Szémân. — Erscheint monatlich. — Preis : 8 gold. Pengô. Rédaction und Administration: Miskolc, Hunyadi-Str. 3. Ungarn. Dr. Stephan Szémân: Katoliikien, helfet dem Heiligen Vateir! — Dr. Franz Rohâly : Grundiziügen des Maria-Cul tus dier griechischen Kirche in der Geschichte der Liturgie. — Karl Henkey-Hönig: Gnotta ferrât». — Emmanuel Petrâsovszky: Der Geist dier byzantinischen Kunst. IV. — Johann Kozma: Die Besonderheiten des griechischen ¡kirchlichen Kalenders. CHRONIK. LITERATUR. Dr. Josef Petro: Die Geschichte der hl. Messe. ORIENTALISCHES LEXICON.

Oltalmad alá futunk pécsi Szűzanyánk!

„Kaíholikusok, segítsetek a Szentséges Atyának!" „Katholiken! Helfet' dem heiligen Vater durch Mitarbeit am Unionswerk." — Katholikusok segítsetek a szentséges Atyának az uniós munkában való részvételetekkel! így kezdődik a bécsi Szent Jozafát Egyesületnek az osztrák katholikusokhoz intézett felhívása. Az egyesület (Glaubenswerk f ü r die Vereinigung der Orientalisehen Christen mit Rom) — célja: a keleti keresztények Rómával való egyesülésének hathatós támogatása, amelyet már évek óta annyi szeretettel és nálunk még kissé megértetlen lelkesedéssel munkál, hogy „az egyháznak fájdalmasan széttépett egysége újra helyreálljon". Dr. Piffl bíboros annak idején a legmelegebben ajánlotta és támogatta egyházmegyéjében a Sz. Jozafát-Egyesület szervezését és működését, amely ma is élvezi az egyházi főhatóságok meleg segítségét. Mi hozta létre épen Bécsben ezt az egyesületet? Az egyesület felhívása megmagyarázza. A pápa kívánságának odaadó szolgálata, amiből folyólag az egyesület főcéljává az uniós gondolat terjedését és a keleti egyházak rítusainak és sajátosságainak a nyugati keresztényekkel való megismertetését tette. Nem parádés egyesület akart tehát lenni, mert tagjaiul csak azokat a katholikusokat hívja, akik „szigorú keresztény életök és áldozatra kész felebaráti szeretetök mellett az egyház egységének gondolatáért is lelkesedni tudnak." „Minden katholikus tartsa becsületbeli kötelességének, — mondja a felhívás befejezése — hogy ennek a valóban katholikus egyesülésnek tagjává legyen!" A felhívás indokolása is megszívlelésre méltó: A hitetlen materializmus s a nyomában járó bolsevizmus és anarchia az egész egyetemes kereszténységet fenyegeti. Minden hívő keresztény egyesülése az idők parancsa és egyetlen mentő eszköz a növekvő hitetlenséggel szemben. Fájdalmas tény, hogy a Krisztus által alapított egyházban nincs meg az egykori egység. Körülbelül 150 millió hívő keleti keresztény van, akiknél a törvényes krisztusi papi rend és az érvényes szentségek a mai napig megőrződtek, de akik az Anyaszentegyháztól elszakadtak s most Szovjetoroszországban kegyetlen üldözést szenvednek. Amint tudjuk — Szentséges Atyánk, XI. Pius pápa szinte

178 élete feladatává tette az ősi érdemes keleti egyházaknak Rómával való egyesítését. Ebben neki segítenünk kell. A segítésnek sok útja-módja van, alapvető azonban ezek között a tanulás, az alapos elmélyedés a kérdés lényegében s kiható erejében, hogy a pápa szándékának történelmi nagysága mellett annak providentiális voltát is megismerjük, mert ebben a kérdésben még igen nagy a fogalomzavar s a belőle származó idegenkedés még ott is, ahol annak meleg támogatását, mint a katholikus gondolkodás postulátumát várnók. Ebben a kérdésben is joggal idézhetjük M. Taube szavait, melyek szerint itt volna már az ideje, hogy a történelem egyes megállapításait revideáljuk, — mert az idők szelétől hajtogatott ember, sokszor a szükséges távlat híján is, önkényesen bánt a történelmi tényekkel, vagy legalább is nem hatolt oly mélyre az okok keresésében, hogy az események tárgyilagos mérlegeléséből a meggyőző tanulság is kiviláglott volna. A kérdés ismeretének hiányában az ügy szolgálatához szükséges áldozatkészség sincs meg, sőt talán az egyház egységének szolgálatára irányuló vágy sem, pedig szinte lehetetlen megrendülés nélkül olvasni vagy hallgatni az üdvözítő halála előtt mondott imájának ezen könyörgő szavait: „ . . . hogy egyek legyenek, mint Te, Atyám én bennem és én Tebenned . . . " A történelmi események tárgyilagos vizsgálata mellett legelsősorban a mi katholikus hitünket kell a legnagyobb alapossággal ismernünk, mennél tanúltabb katholikusok vagyunk, annál jobb eszközei leszünk az egyház egységének, mert a katholikus igazságnak tudatos szószólóivá válhatunk. Az egyház egységétől való elszakadások is jórészt a katholikus igazság elhomályosodásából erednek. Akiben csak részben élnek a Krisztusi igazságok, azokban a keresztény élet teljessége és tökéletessége is megfogyatkozik. Aki aztán az egyház csalhatatlan tanítói tekintélyétől is elszakad, abban a természetfölötti igazság lassanként összevegyül a változó emberi vélekedésekkel s a hitegység is elsorvad benne, ami nélkül keresztény egységről beszélni sem lehet. A keresztény egyházi élet közösségétől való elszakadás feltartóztathatatlan következményeit, történelmi tényekre való utalással, pompás tömörséggel mutatta be a párisi Bonne Nouvelle-ben (1933. 10. szám.) szakadár honfitársainak egy előkelő orosz katholikus író. „A keresztény egyházi élet középpontjától való elszakítottság megfosztja az egyházi közületeket az ellensúlytól az államnak azon természetes törekvésével szemben, amellyel a lelki hatalmat is a maga körébe igyekszik vonni, hogy annál mélyebbe bele nyúlhasson a hívők lelkébe. A gyakorlatban látjuk is, hogy a Rómától elszakadt egyházi közületek kisebb-nagyobb mértékben mind elvesztették külső egységüket s „nemzeti egyházakká" lettek és sokszor a keresztény egyházi szabadság elemi javaitól is meg lettek fosztva." A nemzeti egyház eszméje ezenkívül sokszor áthághatatlan falakat is emelt az egyes keresztény nemzetek közé is, mert adott esetben a keresztény testvériség gondolatával szembehelyezkedő politikai érdekek, amelyek az egyes nemzetek egymáshoz való viszonyát meghatározzák,

179

| | i |

i

nem engedték a keresztény közösség eszméjének érvényesülését, — s Krisztus Urunknak, „minden nemzet pásztorának" egységet parancsoló szava csak a mélyen hívő lelkekben rejtőző csii*a lett. Az 1932. évben tartott velehrádi uniós kongresszuson elhangzott üdvözlő beszédében Habes József dr. jézustársasági rektor is az alapos előkészületet hangsúlyozta az egyház egységének helyreállítása érdekében, amely elsősorban is az isteni kegyelem ténye lesz ugyan valamikor, de amelyhez azonban ő az embertől az előkészítő munka- elvégzését várja. Hivatkozott D. Sz. Gergelyre, aki egyik homiliájában (hom. 17.) ezt mondja: „Praedicatores enim suos Dominus sequitur: quia praedicatio praevenit, et tunc ad mentis nostrae habitaculum Dominus venit." Nem közvetlen feladatunk tehát az egyház egységétől elszakadtakat meggyőzni vagy legyőzni, hanem az ú r útjait előkészíteni. Elhordani az előítéletek hegyeit és halmait, — „amelyekkel a századok folyamán az emberi szenvedélyek szinte járhatatlanokká tették az Úr útjait." Betölteni a völgyeket, szakadékokat, amelyeket a keresztény szeretet hiánya Kelet és Nyugat között oktalanúl vágott. Betölteni a szakadékokat, nehogy az ú r visszafordulásra kényszerüljön útjáról. Egyenesekké tenni az ösvényeket, hogy az Úr útja megrövidüljön s hogy az ég és föld vágya beteljesüljön. A halmok eltakarításának munkája legelőször arra irányuljon, hogy az ellentétes kérdések megvilágításánál tanúlmányaink révén kimutassuk a kinyilatkoztatott tanítás egységét, amelyet csak a gyarlóság árnyékolt be. Be kell töltenünk a szakadékokat azzal a szeretettel, amely nem a maga érdekeit szereti, hanem Krisztus egész misztikus testét átfogja. Egyenesekké kell tennünk az ösvényeket az evangélium egyszerűségével, amely minden politikai cselekvésmódtól irtózik. Ha mindezeket megtesszük, az ú r Jézus nem fog késlekedni, hogy a mi általunk készített útra lépjen s akkor amit az emberi igyekezet nem tud elérni, — véghez viszi az isteni kegyelem. A katholikus igazságak átérzéséből fakad a vágy, hogy azoknak boldogító valóságát másokkal is megismertessük, innen erednek azok a lelkes, de sokszor eredménytelen kezdeményezések, amelyek azonnal és közvetlenül kívánják felvenni a tárgyalást az egyház egységétől elszakadt keresztény testvérekkel. Az idézett jezsuita atya szavai szerint azonban, bármennyire dicséretes is ez a buzgalom, történelmi tanulságaink alapján nem szabad elfelednünk, hogy „a két fél között létrehozandó teljes és tartós unióhoz mindkét részről nagy szeretetet kell feltételeznünk, ez a szeretet azonban a megismerni vágyás szeretete nélkül lehetetlen." Szükséges tehát, hogy a megismerés szeretete ösztönözzön arra a szellemi s tudományos munkálkodásra, amely a megfelelő történelmi, liturgikus, dogmatikai, sőt a különböző keleti kulturák megismerésével lángra fogja bennünk lobbantani a szent unió gyakorlati és közvetlen szolgálatához szükséges szeretetet és alkalmasságot is. Ennek a munkálása a mi célunk is. Szémán István dr.

180

A görög egyház Mária-kulfuszának alapvonalai a liturgia történetében ii.

Az ünnepek

eredete.

Szeptember 1., augusztus 2. és 31. Mária-ünnepei ereklye-ünnepek; elsősorban helyi jellegűek, az egyetemes liturgikus elgondolásban a történelmi nagy Mária-ünnepek mellett másodrangú helyet foglalnak el s csak templomi ünnepek. Emellett adataink hiányosak róluk, másrészt késői az eredetük is, származásuk vizsgálatát azért mellőzhetőnek véljük. December 26-a, a synaxis, karácsony szülötte, szorosan összefügg vele s csakis vele, másutt már szólottunk róla.19) Október 1. szintén helyi jellegű, nagyon késői eredetére vall, hogy még a szlávság között sem terjedt el mindenütt, így szintén kiesik az összefüggő liturgikus elgondolásból. December 9. a galiciai és italo-görög formájában, előttünk ismeretes zsolozsmájával a múlt század terméke, Róma és latin szertartás hatása alatt formálódik át s mikor a Mária-kultusz bizánci szellemét próbáljuk vázolni, vizsgálatunk keretén kívül kell hagynunk. Hogy mindjárt az összefüggésről is képet nyerhessünk, az ünnepek eredetét keletkezésük sorrendje szerint vizsgáljuk. E sorrend a következő : í; A) Találkozás ünnepe (február 2). B) örömhírvétel (március 25). C) Elszenderülés (augusztus 15). D) Születés (szeptember 8). E) Bemutatás (november 21). F) Fogantatás (december 9). A) Találkozás ünnepe. (Hypapante.) A negyedik századból ered, Jeruzsálemből.20) Annak az irányzatnak a gyümölcse, mely az ú r Jézussal kapcsolatos hagyományokat helyhez rögzíti s az időben, a liturgikus év keretében dramatizálja. Az epiphaniával kapcsolatban megünneplik a Zarándoknő szerint annak quadragesimáját is21) s olvassák a M ) 20

Byzanc és Róma karácsonya. Keleti EgyM'z I. évf. I, 16 sfck. )Mihályi! i. m. 130. 1. V. ö. Per. K\\viae c. 26. és Nis. Sz. G e r e l y : Oraí. 33. Id. Lonovics i. 1111. 116. 1. 21 ) Per. Syiviae v. Aette-iae c. 26. Ed. Geyer i. in. 77.

181 megfelelő szentírási szakaszokat az ú r Jézus bemutatásáról, vagy az őt környező személyekről, illetve ezek szavairól. Ebben az időben még csak az Úr ünnepe. Gondolatában is összefügg az epiphaniával s mintegy kiegészíti azt. Nem más, mint Krisztus istenségének újabb kijelentése Simeon próféciájában. 22 ) A liturgikus gondolat azonban lassan kibővül. Bár karácsony liturgiájában is szerepel Krisztus környezete, de a drámai beállításban a központ Krisztus s a környezet feléje fordulva, a hívekkel egyesülve hódol a Megváltó előtt. Ennél aaz ünnepnél fordul elő először, hogy a környezetből az Istenanya Krisztushoz simul s az emberek kultuszának tárgya lesz.23) Mivel a Zarándoknő szavaiból kitetszőleg a negyedik század végén Jeruzsálemben a hívő kegyelet az Istenanya felé fordul kultusz célzattal, méltán állíthatjuk, hogy ez adja az indítást a mariologiai vitáknak és alapja lesz az Istenszülő kultuszának. B) örömhírvétel (Chairetismos, euangelismos). A Mihályfi könyvében közölt vers24) szerint a Találkozás ünnepével együtt ez a nap is az ú r ünnepei között szerepel. Osztják ezt a felfogást sokan mások is. Alapjában véve azonban ez az ünnep is összekötő kapocs az ú r Jézus és az Istenszülő kultusza között. Eredete az V. század első felére tehető. A keleti egyházban először konstantinápolyi Proklus, a latinoknál Chrysologus említi.25) Hamarosan követheti az előző ünnepet, mert a negyedik század végén Jeruzsálemben még nem ismerik.26) Az efezusi zsinatot valószínűleg megelőzi, vagy közvetlenül nyomon követi, mert a később keletkezett Mária-ünnepek már önállóbbak s a Megváltó kultuszától függetlenebbek. Bár, ha a mai liturgikus szövegeket vizsgáljuk, már azok is sokkal nagyobb függetlenséget mutatnak, mint az előző ünnepek. Az összekötő gondolat inkább csak az időpont függése karácsonytól s a megtestesülés titkának kapcsolatba hozása az Istenanya titkával, 27 ) de a kultusz a személynek megjelenítésében az Istenanyát állítja központba. Az ünnep kánonja pl. (a laudesben) gyönyörű párbeszéd, melynek szereplői: az irmoszokat éneklő kar, a Szűz, az angyal és a költő. Amellett az elővecsernyében felhangzik az angyali köszöntés költői parafrázisa. A liturgikus olvasmányok is az Istenszülő officiumából valók. C) Elszenderülés. (Koimesis.) Ez az első ünnep, melynek tárgya tisztán az Istenszülő kultusza, a Szentháromság és a Christologia misztériumainak ünneplése nélkül. Keletkezési idejének meghatározásához a 22

) A római liturgiáiban most is „Pnoeíatí© de Nativitate" van. ) Krajnyák: Fagy Énüekeskönyv 538. 1. „Ékesítsd fetl palotádat, ó Sión, és foeadd be Krisztust, a királyt; csókold Máriát, a meininy a j t a j á t . . . " — „Üdvözlégy malas'Zttalteljes Szűz, nnert tőled sugárzott ki az igazság napja, Krisztus Istenünk . . . " Az ünnep tnopárja. U. o. 539. (1. 24 ) I. m. 169. 1. u To Chaire, Genina, Simeon kai J o r d a a e s . . . " 25 ) Mihályfi i. m. 159. 1. (Mindkettő az V. században léit.) 26 ) Igaz, hogy Jeruzsálemben
182 két határpont az efezusi zsinat és az V. század vége: a Sacramentarium Gelasianum liturgiájának kora; 28 ) ideje pedig a legnagyobb valószínűség szerint az V. század második fele. Az efezusi zsinat elé nem tehetjük, mert kultusz fői-májában a Mária-tisztelet csak nem sokkal előtte kezdődik s máris nagy vitákra ad alkalmat. A kultusz első nagy lendítője a vita megpecsételése az Egyház ítéletével s az efezusi zsinat határozatát fogadó néphangulat, mely egy legenda szerint a „Valóban méltó dicsérni téged, Istenszülő" kezdetű éneket szerzi és énekli a határozathirdetés estéjén. Csak ebben a légkörben születhetett meg az első tiszta Mária-ünnep, melynek a Sacramentanum Gelasianumban már miséje van.29) Az ünneplés tárgya először csak az Istenszülő elszenderülése. A vértanuk kultuszában is ezt a napot ünnepelték,30) mint a föld emberének új születésnapját az égi boldogság számára, másszóval a szentek közösségéből a szentek gyülekezetébe való átmenetelét. Ez az elgondolás meg is maradt mindvégig az ünnep címében a görög liturgia minden változatában. 31 ) Később azonban az ünnep tárgya bővült. Az Istenszülőnek nemcsak elszenderülését és megdicsőülését ünneplik, hanem mennybevitelét is (Assumptio B. M. V.). E gondolat Kelet liturgiájában az V. századbeli apokrif könyvek32) s a legenda nyomán legkésőbb a VIII. század első felében, Damaszkuszi Sz. János idejében, már benne van.33) 0 ) Születés. (Genethlion.) A Mária-kultusz kimélyülésének, a hyperduliának első terméke. Már nemcsak a Krisztus-misztériumokkal kapcsolatban ünneplik az Istenszülőt; megdicsőülésének, égi születésének ünneplése sem elégíti ki az emberi jámborságot. Byzanc liturgiája „legszentebb, legtisztább, legáldottabb, dicső Királynőnk, az Istenszülő és mindenkorszűz Mária" néven aposztrofálja s életében a megdicsőülést nemcsak az örök hazában, hanem „kegyelemmel teljes" életében itt a siralom völgyében is megünnepli. Keletkezése az efezusi és kalcedoni' zsinat (451.) után esik, de már a VII. században keleten s nyugaton egyaránt ismerik. Keletről Krétai Sz. Andrásnak két homiliája maradt fenn az ünnepről, nyugaton a Sacramentarium Gregoria2S ) Mihályfi i. m. 12. 1. Megjegyzi azonban, hogy a S. Gelasianumot egyes szerzők a VII. századból eredeztetik. Az efezusi zsinat 431-ben volt. 29 ) Mihályfi i. m. 163. 11 — Ezt az énekeit Nagy Antal (Hitelemzés, ü l . k. 936.) a TV. századból eredőnek mondja, sokan még Sz. Jakab liturgiájából származtatják. Nagy Antal i. m. 936. szerint az „Üdvözlény" kérő része: „Asszonyunk, Szűz Mária . . . " ered az efezusi zsinat idejéből:, amely a mi szertartásunkban, az esti nagy ájtatosságban, kiilön imaként a szentekhez intéziett fohászokat vezeti be: „Panagia Despoina Theotoke, presibeue hyper hémón tóm hamartólóm." — Soncta Maria, Dei genitirik, ara pro nobiis, peecatoiribus. Horoilog. to Mega., R-oma, 1876. pag. 113. — Szerk. 30 ) Amikor a vértanú „obdormivit in Doanino" a martiraikták és a marti.rologium szerint. 31 ) Nillcs i. m. I. 245. 32 ) Mihályfi i. m. 163. 33 ) E?% utalnunk az ü m e p vecsernyei első theotokionjára: „Isteni parancsra a dicső apostolok a föld minden határairól a felhők szárnyam vitetvén», a te tisztaságos testedhez hozattak, és mint sízent ereklyét, kegyelettel csókolták azt; a magasságbeli mennyei erők pedig az ő fejedelmökkel lejővén, legtisztább testedet hódolattal fölemelték és tisztelettel környezve a mennyekbe v i t t é k . . . " Krajinyák i. «m. 600.

183 numban 34 ) van róla mise. Ezeket egybevetve, mivel a Sacramentarium Gelasianumban még nyoma sincs, aligha járunk messze az igazságtól, mikor eredetét a VI. század második felére tesszük. Az ünneplés tárgya ma az Isíenszülő csodálatos születése magtalan szülőktől.35) E) Bemutatás. (Eisodia, bevonulás, templomba vezetés.) A VII. század végéről származik,36) s a Mária-kultusz ú j irányát jelöli. A régi elgondolás egy lépéssel tovább halad. Az Istenszülő bemutatásának ünneplésével — a Hypapante (Purificatio) analógiájára — a keleti egyház az Istenszülőt párhuzamba állítja az Isten Fiával s míg Krisztusban a megdicsőült istenemberi, a Szent Szűz kultuszában a megdicsőült és felmagasztosult emberi életet látja és ünnepli. Igaz ugyan, hogy a bizánci liturgia ezen a napon nem Szent Anna tisztulását és a Szent Szűz bemutatását ünnepli, hanem a liturgikus szövegek szerint azt az eseményt, hogy a még zsenge szüzet szülői a főpap gondjaira s a templom nevelésére bízzák; a templom szüzei gyertyával jönnek eléje s itt tartózkodása alatt Gábor főangyal csodálatosan táplálja mennyei eledellel. (L. a nap officiumát!) Eszerint a két ünnep között az analógia nem volna szoros. Csakhogy a keleti egyház Gyertyaszentelőben sem a Szűzanya tisztulását ünnepli elsősorban, hanem Krisztus felajánlását > a templomban s onnan való visszaváltását. Nos, a Szent Szűzzel is ez történik: felajánlás a templom szolgálatára, de visszaváltás nélkül. Ennek az irányzatnak a megerősítését jelenti és a liturgikus elgondolás zárókövét alkotja az utolsó nagy történelmi Mária-ünnep, a fogantatás. F) Fogantatás (syllepsis). Az Istenszülő születésének függvénye a chairetismos analógiájára. A VIII. század keleti embere ismeri ezt az ünnepet,37) igaz, hogy nem „szeplőtelen", hanem „csodálatos" fogantatásnak címezi. A magyarázat elég egyszerű. A „szeplőtelen" jelző az eredeti bűnnel s a kegyelem-tannal függ szorosan össze, ezek pedig a nyugati theologia problémái közé tartoztak, míg Kelet inkább csak a Szentháromság- és Krisztus-tant fejtette ki. így hiába is keresnők e gondolatot Kelet liturgiájában. Annyival is inkább, mert csak a XII. században, brit kolostorokban „mondják ki először világosan, hogy Isten bölcseségéhez illett, Szűz Máriát Krisztusra való tekintettel kezdettől fogva minden szeplő nélkül megőrizni.. ,"38) Ekkor pedig a keleti liturgia Bizanccal együtt már nagyon messze volt Nyugattól. Kelet, mint a VIII. században, e napot továbbra is úgy ünnepli, mint az Istenszülő első csodálatos eseményét, magtalan szülőktől való fogantatását. « ) Mihályi! i. ra. 163. 1. Krétai sz. András 720-bain halt mear. A Seramemtarium Gregoriannm N. sz. Gergely pápa (590—604.) nevéhez, ill. liturgikus reformjához fűződik, bár későbbi eredetű. 35 ) „Ma a szellemi trónokon nyugovó Isten szent trónt készített elő magának a f ö l d ö n . . . " , „Teimésaatitaik terméketfen&ége feMdatik, mert a magtalan ammak lett anyjává, aki az életadó szülése után is szűz m a r a d t . . . . " . „Ma a magtalan Anna a minden nemzetek közül előre kiválasztott isteni Szüzet s z ü l i . . . " . Uram tehozzád I.. Y. és VI. szít. Ménea I. 88. Krajnyák 349—50. 84 ) Krétai Sz* András hömiiiáiba'a. olvashatjuk első említését. Mihá'vfi i. m. 164. 1. 37 ) Sehütz i. m. I. 514. 3S ) U. u. I. 515.

184 Felvetődhetik a kérdés, miért ment feledésbe ez az ünnep keleten? Talán nem valószínűtlen a megoldás, ha ennek okát dogmatikus és liturgikus tényezőkben látjuk. Az izlam előretörésével a keleti theologia bölcsője idegen kézre került, elsorvadt. Damaszkuszi Szent János csak mint egy csodálatosan felsziporkázó meteor és utolsó nagy kivétel tündöklött fel. Az új sarj pedig, ami ebből a gyökérből fakadt, mert elszakadt a keleti theologia iskolájától,, de egyúttal nyugattól is, hagyományok és szükséges kultúralap híján már nem tudja folytatni a nagy elődök' munkáját, a spekuláció megszűnt, minden fáradozás csak az örökség megőrzésére irányult. Innen a megmerevedés látszata is. A Mariologia kifejtésében sem követhette már a keleti alapon tovább építő nyugatot s ennek lett liturgikus következménye az, hogy az ünnep, bár életerősnek indult, lassan elszíntelenedett. Elősegítette ezt az a liturgikus körülmény is, hogy míg a többi ünnepelt eseménynél mindig szerepel valami csodálatos,, legtöbbször dramatizálható vagy ábrázolható esemény, addig ennek az ünnepnek a tárgya, bár titokzatos és csodálatos, de nem ábrázolható. így sohasem kerülhetett a festett kalendáriumba, az ikonosztázionra s lassan az életből a templom csendjébe, a szerzetesek officiumába vonult vissza. III. Az Istenszülö tiszteletének

helye a liturgikus

fejlődésben.

Az Istenszülő kultusza kelet liturgiájában nem az esetlegesség szülöttje, hanem, mondhatnók, organikus fejlődés következménye. Ahogy a dogmafejlődésnél egy-egy kérdés megoldásával időről időre felbukkannak ú j problémák s ezeket próbálják megoldani, a kinyilatkoztatás alapján, a Szentlélektől vezérelt Egyház ítélőszéke előtt is így szervesen bővül és épül ki a hitrendszer, így van a liturgiával is. Ha a liturgikus forrásokat, főleg az anaforákat vizsgálat alá vesszük, azt találjuk, hogy az elsők nagyon egyszerűek. Még a II. században is, ((Justinus vértanú feljegyzése szerint,) „pro viribus" — rögtönözve mondja a hálaadást a püspök. A IV. századból meg már gyönyörűen kidolgozott miseszövegek, anaforák vannak. A közbeesők és az utánuk következők mutatják azután a fejlődés képét. Az első anaforák nagyon egyszerű hálaadások, leginkább a teremtést és a megváltást köszönik meg az Úrnak. A Szentháromság-tan kifejtésével előbb a Fiúistenről szóló rész bővül, azután meg a Szentlélektan fejlődésével a hit kidomborítására ennek gondolata is bevonul a liturgiába az epiklézis formájában. A christologia és a soteriologia tisztázásával az Istenember alakja lép homloktérbe. Nemcsak istenségét látják, (feltámadás ünneplés), hanem diadalmas emberségét is ünneplik. Ez a kulcsa annak, hogy a keleti egyház vasárnapi perikopáinak nagy része Krisztus csodáit állítja elénk és csak ritkán példabeszédeit. A diadalmas Istenembert azonban nemcsak kultuszcéllá teszik istensége miatt, hanem életét is dramatizálják az idő keretében, a jeruzsálemi kezdetleges egyházi év formájában, mint követendő példányképet. Ezzel azonban a praktikus gondolkozás Krisztusnak jobban az embersége felé fordul s észreveszi

185 környezetét, elsősorban szent Anyját. Eddig is tisztelte és szerette, mint Krisztus előtt legkedvesebb teremtményt, de hogy a zsinatok a theotokos-tan kimondásával az Istenanya személyét az üdvekonomiában szerepeltették, azt a liturgikus gondolatba is belefoglalják. Először Krisztussal együtt, mert két ünnep (Találkozás, örömhírvétel) kézenfekvő módon kínálja fel ezt a gondolatot; de azután már részben függetlenül is. A szent vértanúkat helyenkint tisztelték, különösen vértanúságuk évfordulóján. Ezt a tiszteletet nem tagadhatják meg a f á j dalmas Anyától sem, az ő elszenderülésének napján; s épen mert sírja ismeretlen volt, annál könnyebben lehetett általánossá az ünneplése is. A kultuszból hyperdulia lett s a „Legszentebb . . . Királynő"-nek születése napját is ünneplik a karácsony analógiájára. Tehát már nem sok kellett, hogy fogantatásában és templombavezetésében az örömhírvétel és a Találkozás analógiáját lássák, — s vele befejeződjék, talán észrevétlenül egy második keleti elgondolás: Krisztus életével párhuzamban áll az Istenanya élete. Krisztus élete azonban isteni csodáival az égi követ életszíntájának magasságában áll, csodálatos és imádás tárgya, az Istenanya élete pedig, bár kegyelemmel teljes, magán viseli a földi származás emberiesebb vonásait, s habár a kultuszban tisztelet tárgya lesz, az emberektől mégsem távolodik el. A zsolozsmában ünneplik a Szent Szüzet, de már a Szentmisében, mikor az áldozat bemutatásához jut el a pap s az Oltáriszentség Krisztusa is kultuszeszközzé, áldozattá lesz, az anamnezisekben, az áldozat gyümölcseinek odaajánlásánál az Istenszülő az emberek oldalára kerül s a küzdő és szenvedő egyházzal együtt a megdicsőült egyházban azok között szerepel, akik szintén részesülnek az áldozat gyümölcseiben, akikért az Egyház az áldozatot felajánlja. 29 ) Hogy a hívő kegyelet teljes legyen, megünnepli az Istenszülő ereklyéit (fátyol, öv, kegykép), külön ünnepet rendel egyes helyeken anyai védelmének (Oltalomünnep) s kultuszának kedvelt személyét a Megváltóhoz kapcsolja a synaxisban (dec. 26.). Mindenütt kidomborodik az Istenszülő kultuszában az a vonás, hogy az ő tisztelete elsősorban az üdvekonomia szempontjából létjogosult s így is fogják fel a Máriatiszteletet. Alátámasztója ennek a gondolatnak az a liturgikus rendelkezés, mely az örömhírvétel ünnepére a szentáldozat bemutatását parancsolja még akkor is, ha e nap nagypéntekre esnék. Nem az Istenanya, hanem az ünnepben rejlő üdvekonomiai gondolat miatt. („Ma van a mi üdvösségünk kezdete..." tropár.) Ily alkalommal azután egy liturgikus képben szóról szóra megvalósul Szent Pál apostol szava: 40 ) „Ki Isten alakjában lévén, nem tartotta ragadománynak, hogy Istennel egyenlő, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vévén föl, hasonlóvá lett az emberekhez és külsejében úgy találtatott, mint ember. Megalázta magát, engedelmes lévén mindhalálig, éspedig a keresztnek haláláig." 39 ) „Tiieidet a tieidből néked ajánljuk föl min dny áj urukért, ..,. kiváltképen Jeerszwtefcb, legitásztébb, eg-áldottabb die-ső királynénkéit, az Istenszülő és mindeinkorszűz Máriáért." (Misieikánion átváltoztatás után.) 40 ) Filipp. 2, 6—8.

186 A liturgikus gondolat még bővül, de nem sokáig. Jön a szentek egyetemes kultusza, — főleg a nagy centrumok liturgiáinak elterjedésével s egyeduralmi helyzetével, — különösen azoké, akik Krisztussal különleges kapcsolatba hozhatók. (Illés, Ker. János, az apostolok, angyalok.) Régi helyi jellegük egyetemessé bővül, de mindez úgy történik, hogy az Isten dicsőségének fényére árny nem vetődik. Központi kultusz marad a Szentháromság tisztelete. Ennek szolgálatába áll az Istenember áldozata is. A szentek pedig a Dicső Királynővel, annak felmagasztalt életével is a „szentek közösségének", Krisztus jegyesének, az Anyaszentegyeháznak tagjai maradnak, képviselvén és megvalósítván az apokatastasis katholikus érteleidben vett tanát: Isten megteremtette a világot s az ember megrontotta a remekművet; az Istenember kireparálja az emberi rontást; az „ ú j Éva" és az „új emberek" pedig megkoronázzák a megjavított „új teremtményt"', mely kezdetben az égből indult ki az Isten teremtő akaratával s az égbe tér vissza az Isten diadalával, a szentek koszorújában. Rohály Ferenc dr.

Schütz Antal dr. egyetemi tanár „Isten a történelemben" c. nagyértékű művében írja: „A történelem helyes látására és értelmezésére el kell jutni emruek a nemzedéknek. Mikor az eszmélő ember megsejti, hogy történelmi fordulóban él, az elé az elutasíthatatlan föladat elé van állítva, hogy ezt a történelmi fordulót értelmezze magából a történelmi folyamjaiból. Meginterpellálja a multat a jelen ópdekébetni; megidézi a multat, hogy tanúságot tegyen a jelenről. Annál inkább, mert a történelem zsonglőréi és vámszedői, páholyvendégei és vásári kikiáltói hamis látomásokat látnak."

187

Grottaferrata Tusculum. Ka ne ismémé legalább nevéről ezt a kies dombot, hova a császári Róma zajos gondjai elől, nyaralója magányába menekült a római patricius; hol Cicero híres villája állt; hol a természet csendjében a klasszikus kor legnagyobb szónoka merített ihletet műveihez? Talán épeni azon a helyen, hol egykor Cicero villája állott, emelkednek ma a grottaferattai apátság ormos, várszerű falai.*) Alig 18 km-re az örök várostól, az Albano begyek északkeleti lejtőjén áll az ősrégi kolostor. A régi felivonóhídnak ma már csak nyomait látni a nagy kapu állandóan tárva-nyitva. Kíváncsi idegenek otthonosan jönnek-mennek, hisz nemzeti emlékmű ez, hova mindenkinek szabad a bejárás. Állami egyenruhát hord a kapus, csak Szent Miklós bromzszobrának — melyet az apátság 1904-ben lezajlott 900 éves jubileumának emléklctre emeltek — áldó keze figyelmeztet, hogy szénit helyre léptünk. I. Az Úrnak 1094. esztendejében három vándorra lett figyelmes a virágzó Tueeuüum népe. A kíváncsi, közvetlen természetű olaszok bizonyára kifaggatták a
188 elhagyatott pusztaságban épült az ú j kolostor. Innien indült el körülbelül 10 év után észak felé, hogy végre Grottaferrátáhan, hova elhagyatott fiai is hamarosan követték, hajtsa fejét örök nyugalomra. A szent alapító már nem érto meg a kolostor építésének befejezését. Mikor elkészült az ú j templom, melyet tusculumi Gyöigy gróf fia, XIX. János pápa szentelt föl, idie vitték át hamvait s még írna is itt őrziik fiai, di'ága ereklyeként, a róla elnevezett kápolnában. Gyors felvirágzás után, a római pártvillongások idegiéin kemény megpróbáltatások érték Grottaferrátát. Egy alkalommal el is kellett hagymiok és 30 évein á t a subiaeói salmcto Specoban találtok menied'tlket a szorongatott szeaetesek. 1462-ben kommendiatárius apátság lett a kolostor. Első ilyen apátja a hírős Card. Bessaiion volt, ki sokat tett a régi szerzetesi szabályok visszaállítása érdekében. A XV. század vége felé Card. Giuliano della Kövem, a későbbi II. Gyula pápa, építésze, Baccio Pontelli által, állítólag Bramainte tervei alapján az apátságot erősséggé alakítja át. Gard. Odoardo Farniese 1610-ben a Szénit Nilus kápolnát festeti ki Domenico Zampierivel (Domenichinio). A világhírű falfestmények ma is egyik legjelentősebb műkinicsfc'lt képezik Grottafenratának. A templom is sok — sajnos nem valami szerenicsés restauráción ment keresztül. Ma már csiak a X i n . századbeli harangtoirony s az apszis állítólag XI. századbeli mozaikja őrzik meg régi formájának emlékét. 1813-ban, a francia kormányzat alatt, namze.tá emlékműnek deklarálják s a szerzeteseket elűzik. 1873-ban az ú j olasz kormány ismétli ezt a műveletet, de azzal a különbséggel, hogy a műemlék gondozásét, a kolostor jogos tulajdonosaira bízza, kik azóta mindlen háborgatás nélkül élnek ősi házukban. Ami az apátság jogi helyzetét ililieti, már IX. Benedek közvetlenül a Szentszék pártfogása alá rendelte. II. Callixtus óta exempt. 1579-ben az akkor megalakult olasz balizita kongregációhoz csatolják. 1639-ben a ráma—nápolyi provincia főapátsága lett. 2 ) H. M'ár az apátságnak fentebb, rövid pár szóban vázolt külső története is sejteti velünk azt a vitális erőt, miely még ma ás átjárja Szénit Nílus alapításának százados törzsét. Grottaferrata Szent Nilus szelleméhez híven, máig is teljesen megtartotta kelleti jellegét. H a a hosszú fejlődés folyamán nem is zámkózhatott el teljesen a latin környezet befolyása elől, mindig ú j r a meg újra visszatért a né-gi rítus eredeti tisztaságához. Már a XIII. századból származó Typikon átvesz egyes latin himnuszokat. 3 ) Gard. Bessarion idején — állítólag — latin módra ostyát használtak volna a szentmisében. Más történészek véleménye szerint csak a kovászos kenyér -külső farmáj-ában alkalmazkodtak a latin szertartáshoz. 4 ) Legnagyobb fokát talán a XVIII. századiban érte el a latinizálé törekvés. Maga a bazilita kongregáció főapátja, Giuseppe diel Poziz» bizonyítgatja 1754-ben megjelent kis művéber.i, 1

) V. ö. Patrologia Graeea (PG) 120—21. Az Adta Sanc-torum. még szágorúb ban ítéli. V. ö. Civ. G a t 565. o. 2. jegyzet. 2 ) V. ö. E. Hermám, Grottaferrata. Lexicon! füir Tbeologie u. Kirche Freiburg i. Br. 1932. IV.. 718. o. 3 ) A keleti liturgia történetének egyik Hegért ékesebb dokumentuma a grottaferratái TypikoM. Az a példány, melyeit még most is a kbkxsizítor könyvtárában őriznek, ^ 1300-ban n . Balázs hegumenon paraűcsára készült. De ez csak másolata és megújítása egy régebbinek, mint az egykorú cím ezt világosan meg is mondja. Az eredetit Sz. -Bertalannak, Sz. Nilus harmadik utódjának tulajdonítja a hagyomány, de erre nincs kézzelfogható bizonyítékunk. V. ö. Civ. Cat. 692—3. oldal.

189 hogy a keleti litus nem is hagyományos szertartása a bazilita rendnek s követeli a latin szertartásra valló teljes visszatérést/') De XIV. Benedek pápa (1740—58.) hamarosan elrendeli a aitus helyreállítását s buzdításul külön megerősíti, a görög katliolikusok privilégiumát, hogy a pápai mkgymisében görögül énekelhessék az evangéliumot. 6 ) XIII. Leó pápa szintén sürgeti a gs-ottaferaatai szerzeteseket a ritus teljes tisztaságának helyreállítására. Hogy milyen eredménnyel, azt a legjobbam. az athéni götrög tanár megjegyzése m a t a t j a : „Hé hiera deolturgia kai pasa hierurgia ou moinon eau té hellléniké glossa teieitai, aJia 'kai kata taxin kai aparalektooi pros tén kratousan ein tais onomastatais Moniais tós helleiniikés Anatolés." 7 ) A liturgikus élet mindig; szoros kapcsolatban állott a tudományok művelésével. Míg Grottaiarirata, a görög-bizánci kultúra tűzhelye, központja volt olasz földön; míg szoigaüimas kezek másolták nagy keleti írók theológjiai s aszketikus műveit, a keleti liturgikus műveket: addig érintetten szépségben virágzott a hagyományok szelleme. Gnottaferxata alapítója a götrög bizánci kultúra gyermekei volt. A tusculumi kis görög kolostor lakóiban/ testvéreket lát, kikkel idegenben oly jól esik a találkozás. Maga is minden erejét latiba veti a görög kultúra és lelkiség ápolására. Ö is szorgaltanasaai másolja a codeseket, ma is hátram codlex őrizi az apátság könyvtáráéba® drága ereklyeként a nagy alapító munkásságának emlékét. — De önálló munkákat is írt, melyek a keleti lelkiség legértékesebb alkotásai közé tartoznak. Harmodik utódja Szent Bertalan, kit a kolostor második alapítójaként tisztel, szintén híres másoló volt. Nagy értékűek gyönyörű himmusziai s peki köszönhetjük a keleti hagiographia egyik leg^onlzódd, legszebb alkotását: Szent Nilus életrajzát. 8 ) H a a következő századok nem is kedveztek a szellemi élet fejlődésének, a történelem viharainlak elmúltával, a XVI. században ú j virágzásnak indul a kolostor kultúráiig tevékenysége. Újra megalakul a kaingiiaphiai iskola s különösen a XVII. század óta ismét élénk szellemi élet fejlődik a kolostor falai között. Rómában bazilita akadémia alakul, sajnos csak rövid létre. 9 ) Grottaferratában görög munkákat fordítanak tetinlra s viszont. 10 ) A liturgiái, történelmi arahelógiai tudományok kiváló képviselőkre lelnek. 11 ) A kolostor is népesebb lesz, ma a bazilita atyák virágzó középiskolát» veizetinek, hol Délolasizorsziágból, Albániából s a töbibi balkáni államokból összesereglett i f j a k készülnek elő theológiai tanulmányaikra. III. Grottaferaata százados virágzó görögkatholikus szellemi élete magábainl véve is nagy jelentőségű az uniós mozgalom szempontjából. Már a XII. századiban, a szász Anzelm von Havelsbeig Neehita (mások szerint Nieeta) nikodemiai pát•4) U. o. 695—696. oldalf — 5 ) ü . o. 696. oldal. — 6 ) U. o. 697. oldal. 7 ) Prof. Carottides: Peri tou heMénikou koiniobiou tés Kryptoferrés Harmónia. Athén,, 1901. 241. old. id. Civ. Cat. 697. o. 3. jegyzet. „A szent liturgia s jninden szénit cselekmény nemcsakhogy görög ínyelveni végeztetik, hanem változtatás nélkül teljesen a hellén Kelet nevezetesebb monostoraiban érvttnyiben levő rend szerint i s . " s ) PG. 120, 15—166. 9 ) V. ö. OLví. Cat. 576. o. 1. jegyzet. — 1 0 ) Ugyanott. 11 ) Hogy csak pár nevet említsek az utolsó három század írói gárdájából: Sciommari, Meneacei, N. Borgáa a kolostor történészei, Cozza-Luzi Szent Nilus életének legjobb isimerője, P, Toscami, Monalldini, N. BorgLa, S. Gaissis, F. Vitaié liturgikus ok, ez utóbbi készítette elő a görög litnigifcns szövegek Propaganda általi kiadását (1738—54), G. Piaeentini, a görög pafeo.sna.phia mestere. B. Cardone jeles archeologus^ Ar. Pellegymi híres hellenista. At. Pelleerini és P. Schiappacasse a kalligpaphiai ilskoola újjászervezői.

190 riarchával folytatott vitájában a Róma melletti görög aipátöág fényéből bizonyítja, hogy menlnyire nem ellenségei a pápák a keleti rítusnak.12) II. Orbán pápa (1088'—99.) II. Miklós gfrottaflejraiatai hegumenont küldi Kon&taratinápolyba a KomíMws Elek császár alatt feltámadt liturgikus ellenétek rendezésére. 13 ) A flórenci zsinaton Bessarioni ¡kardinális szere,péről nem is szólva, Vitális Péter grottaferratai begumenoni tűnik iki keleti kérdésekben való jártasságával. 14 ) A kolostor állandóan fenntartotta a Kelettel való közvetlens kapcsolatot. Többször útra kelitek a girottaferratai szerzetesek, hogy forrásánál tanulmányoznák ősi rendjük szellemét & rítusát. Tavaly nyáron pl. az Athos-hegyi kolostorokat látogatták meg a bazilita atyák. Egyikük, ki maga is nésizt vett az utazásiban, lelfceselve beszélte nielkem, mily szeretettel és megértéssel fogadták őket a schizmatikus testvérek. Az érdekes1 útról az apátság közlönye, az olasz nyelvű. II Bollettino della Badia greca di Grottaferrata 1 5 ) hozott idei füzetében beszámolót. 16 ) Ez a kis folyóirat teljesen áthatva a keleti liturgia fenséges szellemétől, sok érdeklődőt vezet be a keleti kathotícizanus szellemébe. Egy már magas tudományos színvonalon áliló liturgikus tanulmánysorozat, „Stud'i liturgici'' értékes tanulmányokkal gazdagítja a keleti tudományok irodalmát 17 ) Ugyancsak az apátság' miniatűré és paleographiai iskolája aránylag elég olcsó, de nagyon szép bizánci stílusú szentképei pszichológiai hatásuknál fogva szántén jelentős tényezőt képviseto.ek a keleti lélek megjtirtésénefc elősegítésében. A nép is szeretettel vesizi körül (az idegenbe jutott görög' szerzeteseket. Sokan látogatják a bazilika ünnepélyes szép istentisizrtieleteit, nem csupán puszta érdeklődésiből, de talán) ők is érzik egész öntudatlanul, hogy éppen a liturgia változatossága legjobb kifejezője az egyház élő egységének. Grottaferrata ormos várfalán kelet felié tekint a szakállas ősz siaerzetes. Giuliáno d e l a Rovere talán nem is sejtette, mily szimbolikus jelentőséggel bírnak ezek a várfalak, mikkel az apátságot- körülvétette. Grottaferrata Róma mellett a görög szellem, görög kultúra, görög kiatholieizmus vára. Kelet felé néz a bazálita szerzetes llelke, de tudatában vain annak, hiogy ezt a várat egy római pápa emelte Nyugaton Kelet számára, mintha csak meg akarta volna védiemi a környék afcklimatizáló hatása ellen. Ravenna, Monreale, Palermjo és Velence csodaszép emiíékeivel dicsekednek az olasz-görög kultúrának, a grottaferratai bazilika csak nyomait őrzi eredeti sáéípségémek, de Grottaferratában friss erővel buzog az élet, a hit és az ész művészetei-, a liturgia, szerzetesi élet s a tudomány üde virágjai hajtanak az ódon falak között. Honnan ez az örök i f j ú erő oly sok század viszontagságai után? Ez misztérium: to mystérion tés basileáas tou Theou 18 ) vagy hogy szent Pál szavaival 'éljek: — tou sómlatas Christou. 19 ) Henkey-Hőnig Károly dr

12 ) 13

Civ. Cat. 690—1. old. ) ü . o. 691. o l d U. o. 675. old. _ ) Az „II Bollettino" csak szerény folytatása az 1910—21-kr megjelenő grottaferratai uniós folyóiratnak. „Roma e 1'Őriente, rivista Cryptoferratense per l'unionie delle chiese." 16 ) V. ö. II Boilettinio 5 (1934) n. 6, 7, 8. 17 ) Eddig két 10—10 füzetből álló sorozat jelent meg. 18 ) M. 4, 11. 1S> ) I. Cor. 12, 27. „Isten országának" v a g y . . . „Krisztus testiéinek misztériumai." 14 ) 15

191

A bizánci művészet szelleme IV. A bizánci festészet fontosabb emlékeinek felsorolását ősi dicsőségünk megőrzésére s dokumentumaink számontartására nem mellőzhetem. A bizánci festészet ókori, keleti emlékeit az izlám gyűlölete nagyrészt megsemmisítette vagy bemeszeitette. Mindazonáltal a számtalan templomépület (melyeket a törökök felhasználtak), eléggé sejtetheti az egykori gazdagságot. Mégis, hogy a legfőbbekre, melyek itt-ott megmaradtak, emlékezzünk, a szaloniki Sz. György-templom kupolamozaikjait, a phókisi Sz. Lukács-templom (X. század) s a danaphnii kolostortemplom (XII. század) mozaik sorozatait említem meg. A bizánci festészet az építészet szárnyai alatt, de attól függetlenül is, korán kihatott nyugatra, főkép Itáliára. Ravennában S. Apollinare nuovo, S. Apollinare in Clase s a S. Vitaié; Velencében a S. Marco s ezeken kívül számon sem tartható sok délitáliai és szicíliai emlék tanúskodik a bizánci piktúra hajdani uralmáról. (Pl. A római S. Cosma e Damiano, S. Pudenziana, S. Ágnese fuori le mura stb., stb.) Ez olaszföldi, bizánci stílusú festészeti művek ikertestvérei a keleten találhatóknak. Az esetleges latin feliratok csak a megrendelők óhaját képviselik s nem tagadhatják a görög szerzőt. (A velencei S. Marco mozaikjait ugyan tévesen itáliai mesterektől származtatják, ami ha igaz is volna, végeredményben csak még jobban igazolná a bizánci ízlés idegeneket is rabul ejtő fölényét.) Ezek a képek eszmei, szerkezeti, részletmegoldási, technikai elemei közös nevezővel bírnak. Különösen a legszebb itáliai mozaikokon a művész szükségtelennek tartja a cselekvés mozdulatait. Az elvont felfogás, a szimmetrikus rend száműz minden földies gondolatot. (San Giovani is Fonté), Gyönyörű a Galla Placidia-sírkápolna Jó Pásztora (V. század). Viszont világtörténelmi illusztráció is egyúttal a S. 1 Vitále-nak a templomba induló Jusztiniánuszt és Theodórát udvaraik társaságában ábrázoló két szentély-mozaikja. A S. Apollináre nuovo főhajójának falain az apostolok fenséges, cselekvéstelen időfölöttiséget lehelő, az öröklét elvont levegőjét árasztó, lapos, de gazdaghímű irrealitásukkal a test megvetését s a lélek fontosságát hangsúlyozó végtelen sora lep meg. Lyka Károly szerint ez a mű „páratlan harmóniában van annak a falnak síkjával, amelyet díszíteni hívatva van." Igénytelen eszmefuttatásom nem volna hiánytalan, ha a bizánci miniatúráknak, könyvművészetnek s a zománcképeknek is nem szentel-

192 nék pár sort. A bizánci „grafiká"-ra vonatkozólag esetleg elegendő, ha megemlítem, hogy Nyugaton—Keleten nincs talán kolostor, mely a föltétlen mintákat szolgáló művészet valamelyes példányával ne 1 dicsekedhetnék. A rekeszes zománckép tulaj donképen színes, zománcozott lapokból alkotott, kisebb méretű mozaik. A bizánci „kép-írás"-nak sőt az egyete- j mes transzcendens irányú bizánci kultúrának legexpresszívebb szimbóluma. Ábrázolataiban semmi anyagi, semmi reális nincs már. i Csak I két dimenziót ismer, a térbeliség nem létezik számára. Mondhatom, I hogy ez a műfaj volt a legrátermettebb az absztrahálásra. A forma ; fölé kerekedő szín, a térbeliség fölé emelkedő síkszerűség, a valóság * fölé szárnyaló pompa:: igazi, hamisítatlan Kelet. Remek példái ennek s hazánk nagy kincsei a Sz. Korona alsó része s az esztergomi múzeumban őrzött sztaurotéka. Egész külön fejezetet érdemelnek a bizánci művészet történetében j az orosz ikonák. Egy érdekes füzet jutott kezembe nemrég. Címe: Die heiligen Ikonén. Benne P. Ildefons Dirks, a tudós bencés-szerző meglepő tájé- I kozottsággal, becéző szeretettel ismerteti az orosz ikonákat. Nem állhatom meg, hogy az orosz ikonák lelki és művészeti jelen- : tőségét ne az ő gondolatébresztő lelkesedésének támogatásával mél- 1 tassam. A keleti egyház a nagyböjt első vasárnapján a képtisztelet rehabilitásának diadalát ünnepli (842. febr. 19.). Most, amidőn a szerencsétlen Oroszországban Dante Infernója dúl s a megértő és aggódó Egyház az orosz egyházi műkincsekből, főképen az ikonákból is menteni igyekszik, ami menthető: nem lehet aktuálisabb művészeti-irodalmi célunk, mint e műkincseknek a Nyugat előtt való megismertetése, a sorsuk iránt való megértő részvét s a rajtuk elkövetett gyalázatért az őket megillető tisztelet felkeltése. Hiszen ez a tisztelet az emberi természetben oly jólesően gyökeredzik. A nép egyszerű gyermeke, a hívő lelki struktúrája mindenütt ugyanaz. Hitének titkaival nemcsak szellemileg, hanem materialiter is kielégülni akar. Látni, 1 megtapintani, megsimogatni, megcsókolni akarja lelke szerelmének tárgyát: az Igazságot, Szépséget, Jóságot. S ennek hatalmas eszköze a kép. Leontinus püspök (a VIII. században) így í r : „A szent képek: állandóan felütött könyvek, melyeket a templomban őrzünk és szemléletre kiteszünk, ők bennünket Isten jelenlétére és jótéteményeire figyelmeztetnek. A képek imádását eltiltani helyes volt, megsemmisíteni őket azonban igazságtalanság. Amit az irás a tanultak részére, azt képviseli az ikon az egyszerű ember számára. Egyedül a képzett hívő nélkülözheti." Továbbá Nagy Sz. Bazil, kinek nevéhez a mai ikonosztázion képeinek rendszerbesorolása fűződik: „Az igazságnak képben való kifejezése az értelem számára azt felfoghatóbbá teszi. A hatása a lélekre: mély, gyors, tartós." És Damaszkuszi Sz. János is megvallja, hogy valahányszor lelke a könyvbúvárlástól elfáradt, mindig a templamba ment

193 felfrissülni, mely gyógyerejével mindenfajta lelki gyengélkedés számára állandóan nyitva áll. A festmények üdesége tekintetét magára vonta, szemeit lebilincselte és lelkét Istenhez emelte. Közismert a keleti ember ősi hagyományokon alapuló szentképtisztelete. Hiszen néha, különösen ha írást olvasni nem tud, (ami régebben szinte általános lehetett,) a szentkép a Szentírás helyét foglalja el. Ez volt hajdan a keleti ember katekizmusa és bibliai történelme, ima- és elmélkedő-könyve. Az orosz nép egész vallási és társadalmi életének hímes szőttesét ez a képtisztelet szövi át örök-napsugara aranyszálával. Az ikona valósággal talizmánja az orosz fajnak s az élet minden vonatkozásához köze van. A világháború alkalmából láthattunk fényképeket, ahol a cár lóhátról, ikonát tartó kezével megáldja a leborúlt, hancbainduló katonákat. Egy régebbi eset ugyan Zichy Mihály hazánkfia, a cár udvari festője életéből, — de, mert jellemző, — érdemesnek tartom megemlíteni a borki-i vasúti katasztrófát, amely alkalommal az udvari vonat kisiklott és összeroncsolódott anélkül, hogy a cárnak baja esett volna. (1888 október 17.) Ennek a katasztrófának emlékére a megmenekült társaság egy házioltárt ajándékozott a cári párnak, azzal a szent képpel, amely az összezúzódott szalonkocsi sarkában volt elhelyezve. Erre valamennyien egy arany amulettet kaptak ugyanazzal a szentképpel (jelképéül annak, hogy ez a szent mentette meg őket a haláltól) s A. és M. Alexander III. és neje, Mária Feodorovna) betűkkel. Ezt az amulettet Zichy is folyton a nyakán hordta. (Lándor: Zichy-album.) Az ikona, a szentkép még fokozottabb szerepét a keleti szertartású olvasó bőven ismerheti. Elég, ha az ikonosztázionra, az egész keleti egyházi év megillusztrálására utalok. A négy alapkép, a 12 főünnep, az apostolok képei, melyek előtt azok emléknapján gyertyát gyújt az egyház, s a nálunk anyagi eszközök híján csak csökkentett mértékű szokás: hogy az év minden napján az egyházi év szerint 1 naponkint változó tárgyú képet helyeznek ki az analogionra, azt csókkal, gyertya-, pénz-, virág-ajándékkal illetik, eléggé tökéletesen interpretálhatja a szentképnek a keleti ember szemében való fontosságát és vérébe oltott tiszteletét. Az orosz embernek ez a második természetévé vált ikonatisztelete bírja rá azután arra, hogy amit a templomban lát, azt otthon, sőt az útcán is, az útszéli keresztnél, a kapuknál elhelyezett szentképeknél is ismételje.. A családi szentély apáról-fiúra szállott, legféltettebb kincse az „izba" (szoba) jobbsarkában elhelyezett, félrehúzható függönnyel védett, állandóan égő méccsel ellátott, sokszor nemes anyagú ajándékokkal, drágagyöngyökkel díszített szent ikona. Ez előtt végzi a patriarchális levegőjű család a közös- és magánájtatosságait, melyeket a familia felszentelt papja, az atya, nagyatya, sőt olykor talán a dédatya celebrál. A szerzetes-monostorokban, mint egy-egy nagy családban hasonló a példa. A tizenkét főünnepen a megfelelő tárgyú ikona nemcsak a

194 templomban ünneplés tárgya, hanem az étteremben, az asztalnál is prezídeál. Egyébként ezek a bazílita szerzetesek, miként Bizáncban, úgy az orosz földön is egészen a XVI. századig egyedüli művelői voltak a művészetnek. Talán ez az oka, hogy egyénileg közülök csak igen keveset ismerünk, szerző-egyéniségeik beolvadtak a nagy eszmei közösségbe. Az ikonatisztelet, a keresztény tan- és hagyományainak vérmérsékletébe oltott szeretete és a legősibb időktől, legfenntartásnélkülibben gyakorolt átélése magasztos fényt vet az orosz nép lelkületére. Szinte kedvünk támad azt hinni, hogy amiként pl. az angol f a j született kereskedő, a magyar született lovag és katona, úgy az orosz: született katholikus keresztény. A szakadás az orosz népnek nem bűne, hanem önkéntelen, beletörődött mártíromsága, amelybe lelke mélyén sohasem szokott bele s amely igényévé sohasem vált. Hiszen egész vallásos, sőt nemzeti, társadalmi és művészeti kultúráját a szentatyák tanításaiból merítette. Ahogyan azt valamelyik nagy pápa oly szépen fejezte ki: az Egyház közös anyja Keletnek és Nyugatnak; egyiket jobb, másikat bal emlőjéből táplálja, űgylátszik az orosz népet bármelyikkel vonatkozásba hozhatjuk. Akár a jobboldalival, mert jobbról, ex oriente kapta theológiáját s bölcselő hajlandóságát; vagy fordítva akár a baloldalival, az Anya szíve fölöttivel, mert közismertek az orosz nép szívből fakadó erényei: az érzelmesség s a művészetek kedvelése. Ez utóbbinak szikravetője s lángragyújtója az Istenszülőt ábrázoló, s állítólag a művészettel is foglalkozó Sz. Lukács evangélista által, élet után festett ikona lehetett, melyet az oroszok közmondásos megtérítő je, Nagy Szent Vladimír kievi fejedelem Anna bizánci hercegnővel kötött házassága alkalmával sógorától, II. Bazil császártól nászajándékúl kapott. A B. Szűznek, mint égi Anyának tiszteletét valószínűleg ez a kép írta bele az oroszok szívébe. A lengyelek szívébe is akkor szállott át ez a tisztelet, mikor Nagy Lajos királynak Mária és Hedvig mellett gyámkodó, ruthén eredetű lengyelországi helyettese, Volodiszláv Opolyszkij herceg ezt a csodatevő kegyképet annak régebbi helyéről, Beljz-ből Csensztochovába vitette át, hol az, mint a lengyelek „pócsi Szűz-Máriája" maiglan is a legnagyobb, európai méretű tiszteletnek örvend. Ez a bizánci ikón lett szülőanyja és tanítója az összes orosz ikonáknak. Az ikonáknak, melyeket az eleinte bizánci eredetű szerzetesművészek róla másoltak s amelyek a hittérítő testvéreknek nélkülözhetetlen tolmácsai, legkezesebb, legtürelmesebb, legfáradhatatlanabb káplánjai voltak. (Az olvasó régebben elhangzott szavaimból már ismeri, hogy a kép mennyire hathatós eszköze az oktatásnak és nevelésnek.) Kétszeres volt az ikona érdeme, ha elgondoljuk, hogy a szlávul csak alig-alig beszélő görög hittérítő vagy egyáltalán nem, vagy csak igen gyarló mértékben értethette meg magát jóakaratú, de a tömegében primitív felfogású, Írástudatlan orosz hallgatóságával. Kezében volt azonban a szentkép, mely minden zavaros sejtelmet, titkos, némán,

195 de annál ékesszólóbban megvilágosított. A nép felsőbbrendű lényt látott a papban, de az ikonopiszecnek (képírónak) még magasabb, szinte varázslatszerű, Isten erejéhez hasonló hatalmat tulajdonított. Az ikonaírás magasztos foglalkozás volt, mely kiváló hitvallókkal, vértanúkkal, sőt püspökökkel és metropolitákkal büszkélkedhetett művelői között. Az ikona-művészet vonalaiban, színeiben lassanként orosz nemzeti zamat is kezdett feloldódni, mely azt még közvetlenebbé, még őriznivalóbbá tette. A vallási kegytárgy fokról-fokra családi ereklyévé válik, melyen az unokák, (különösen az ősi nemes-családoknál), egy-egy szent arcában egyúttal őseik képmását is aggodalmasan őrzik. így pl. egy Sz. Mihály-ikonán Feodorovics Mihály cár vonásait ismerhetjük fel, míg egy Sz. Elek-kép Michailovics Elek herceg arcképét rejti. Idővel, helyi tradiciók szerint különböző festő-iskolák keletkeztek, melyek közül egyesek nagy hírnévre tettek szert. A legősibbet, a kievi híres, sok szentet és számtalan művészt adó barlang-kolostor iskolájának nevezhetném. A „szent" Kiev, mint „az orosz városok anyja" a tatárdúlásig Oroszhon társadalmi és kultúrális középpontja volt. Sz. Zsófia-temploma Oroszország legrégibb mozaikjaival és freskóival dicsekedhetik. (1440.) Kiev és Vladimír városokat a mongolok teljesen elpusztították, Novgorod azonban kibújt a tatárcsapás alól s a bizánci művészet átmentőjeként őt kell üdvözölnünk. Környékén is sok régi műalkotás maradt s tekintve, hogy a művészetben erősen nemzeti ízű hagyományai is voltak, Kiev mellett, sőt fölötte második és erősebb fókusza lett az egyházművészetnek (XIV—XV.). Itt a hieratikus tradíciókat a genius loci őserejű, egészségtől buzogó, népies zamattal élénkíti meg. A novgorodi iskola neveltje az orosz ikonafestészetnek képviselője a legendás hírű Amdrej Rubljov barát, ő az oroszok Fra Angelico-ja. Műveit a „Sztogláv" (Száz fejezet), minden orosz ikonafestők örökös mintájául rendelte. Talán egyetlen reánk maradt műve a Szentháromság című, (Ábrahám három angyal-vendége), kisebb méretű, fatáblára temperával festett képe, melynek határtalan artisztikus és művészettörténelmi becsű szépségeit jellemezni talán elég lesz az az egy adat, hogy az amerikaiak a kótya-vetyélő Szovjettől 75.000 dollárért vették meg. Egy másik, majdnem hasonló erejű, már nem szerzetes mester volt, Dionizij. A teraponte-i kolostortemplom Boldogságos Szűz megdicsőülését ábrázoló freskójának megalkotása (XV. század) az ő és két fiának nevéhez fűződik. Gyengén világos, „szent" színek bájos varázsa jellemzi s freskót. Petrásovszky Emánuel. (Folytatjuk.)

M «3 •£ te «5

L

« 1 1 g * * § 1 -S g S

198 rmár Lukács első vasárnapja, ami a mi 18. vasárnapunknak felel meg, szept. 30-ra a 18. vasánnapi apostoli szakasz párjaként a 19. vasánnapi evangélium, jön s így folyik tovább is. — Lássuk azonban tovább az ünnepéket! A nagy ünnepek másodnapját szinte egyenlőnek veszi az első nappal. Míg az ószláv typikonok az ünnepi antifonákat, az izodikont ((bemeneti verset), a háromsízorsizent helyett előírt „Akik Krisztusban vagytok ¡megkeresztelve" capitulumot í, csak az ünnep első napjára írják elő, az athéni naptár az antifonákat az utóünneplés egész tartama alatt énekelteti, sőt üimepzáráskor az ünnepi izodikont is. i Az „Akik Krisztusban" pedig az ünnep második napján is megmarad, tovább azonban nem (kivéve a húsvétot.) így „Akik Krisztusban"-t írt elő az athéni utasítás I január 7-étne, piinköísd és karácsony másodmapjána is. A mise bemeneti versnél érdekes, a mi gyakorlatunktól egészein elülbő előírásra találunk mindjárt január 14-én, vízkereszt ünnepzárásán, mely vasárnapra esik: „IzodSfcon: „Áldioitt, ki az Úr nevében j ő . . . ki halottaidlből f ö l t á m a d t á l . . . " A sokunk előtt érthetetlennek látszó utasításra világosságot vet úgy a katholikus, mint a szakadár kiadású görög Horologion, melly a misei antifonákat is előírja. Az ünnepi izodikonoknál ezek nemcsak a mi szertartási könyveinkből ismeretes „bemeneti verseket" tartalmazzák, hanem minden ilyen bemeneti vers után oda van téve folytatásként az „Üdvözíts minket Isten Fia . . . " karvers is a szokott ünnepi betéttel, ugyanazon alakiban', mint könyveink a II. antifonáwál mutatják. A görög szerint ez az utóvers sohasem hiányozhat ik. A jeleni esetben a athéni typiikon aztán érdekesen párosítja össze az ünnepi izodikont (hogy a záruló ünnep nagy jelentőségét kiemelje,) a vasárnapi feltámadási karverssel, jelezvén, 'hogy a vasárnapi officiumban a feltámadás tisztelete a praedominans s minden egyéb üdvekonomiai esemény csak a föltámadás 'eszméje köré csoportosulhat. Szertartásunk sajátossága az isteni üdvgomdozás nagyobbszerű megnyilatkozásaihoz előre hangolini a lelkeket az előiinineplés által. Nem elégszünk meg ebben egyegy napos ünnepléssel. Húsvét előtt a tízhetes poenitentialis idő voltaképen már előünneplés, ami a böjti zsolozsma igen sok részletéből megállapítható. Karácsony ós vízkereszt előtt négynapos a szoros értelemben' vett előünnep, alzonban karácsony előtt már öt héttel megkezdődik a lelkekben a karácsony szent hangulatának kiépítése. 1 ) Figyelmünket a következő nagy ünnepre irányítja a reggeli zsolozsma katavásziája és a többi zsolozsmarészekben elszórt sok ünnepi vonatkozás. Még] teljesebben) kifejezésre jnt ez az athéni naptárban, melly ezt az előfeiszítést a szent-; misébe is beleviszi. A fcontákok között utolsó helyen (Most és-re) az athéni naptár nem a teanplomünnep kontákját, vagy a hang szerint megfelelő theotokion-kontákot rendeli, hanem többnyire a közelben következő ünnep kontákját. Vízkereszt] nyolcada után már felhangzik a Találkozás ünnep kontákja: „Ho métran parth e n i k é n . . . " Ezit febr. 9-e utáni a Triód előírásai váCitják fel, de még itt is bejön néhányszor (már febr. 25-től) a gyümölcsoltóé: Mint bátor hadvezérnek... A pünkösd utáni vasárnapokon különben állandó „Prostasia" helyett, június utolsó vasárnapján ¡már 'az úrszínváltozási kanták vani előírva, nagy boldogasszony ünnepzárása után már jön Mária születésének kontákja, Sz. Mihálytól a templombavezetésé, november 26. utasításaiban pedig ott ¡találjuk, hogy e naptól már a dec. 24-i, karáosony-élőesti kontákot kell venni. Az ünnepek méltóságát emeli ki az athéni szokás azzal is, hogy az utóünnepek 1

) V. ö. Rohály Ferenc din.: Bizánc és Róma karácsonya. Kel. Egyli. I év£ 1. szám.

199 alatt a föltámadási kathizmálionok (szidalmaik,, magyar könyveink szerint „leü l ő k " ) theotokianjait az ünnepi kathizmálionökkal helyettesíti. „Valóban méltó" helyett a mi szokásaink szerint az ünnepek egész nyolcada alatt a niegalynáiiont (ünnepi előémeket) vesszük a kánon IX. irmoszával. Itt viszont az athláni tipikom enged kevesebbet az ünnepnek. Vízkereszt ünnepkörében ínég mindkét vasárnapon megtaláljuk. (Jan. 7. és 14.) A Találkozás ünnepét követő vasárnapon (február 4-én) azonban, ¡bár az eló'írás elég részletező, már nincs jelezve, csak az ünnepzárás napján jön ismét vissza a magasztalás. A mennybemenetel ünnepkörébe eső sz. atyák vasárnapján, a kisboldogassizonyt követő vasárnapon, valamint a karácsony utáni vasárnapon pedig kifejezetten is „Axion"-t (Valóban méltó-t) ír elő. November 25-én, a templombavezetés ümniapzárásáni, mely szintén vasárnapra esik, a megalynarion van előírva. Ebiből úgy látszik, hogy a Valóban méltó-ra nézve ugyanazt a szabályt követi, melyet mi az orthosz'ban a „Ki a Keruboknál " - r a vonatkozólag. Nálunk teljesen ismeretlen szokás, melynek nyomára most akadok először,, hogy a misei szentségáldás után a „Láttuk az igazi világosságot" kezdetű himnuszt (mint mi húsvéti időben,) gyakran helyettesíti az ünnepi tropárral (apolytikionnal.) így látjuk az Úr körüJmetétóetése ünnepén, vízkeresztkor >ás utóünnepe alatt, s általában minden 'kifejezett Úr-ünnepen. (A Mária-ünnepeken nem!) A húsvéti ünnepkör előírásai majdnem azonosak a mieinkkel. Különbség mégis, hogy Tamás-vasárnaptól áldozóosütörtökig a veesernyéken nincs a ,,szokásos kezd e t " , hanem a háromszoros ..Feltámadt K r i s z t u s " után azonnal („aneu Deute proskynesomen" — „Jertek i m á d j u k " nélkül) a zsoltár következik. Húsvét fényes hetében az áldozási résziben csak „Láttuk az igazi világosságot" és „Áldott legyen az Úr n e v e " helyett í r j a elő a húsvéti tropárt. (Áldott, a k i . . . és Teljenek be a j k a i n . . . helyett — nem.) Tamás vasárnap (az eredeti szöveg szerint!) „Láttuk az i g a z i " helyett megmarad a húsvéti tropár, az „Áldott legyen az Úr n e v e " azonban már rendesen vétetik. Talán azt sem lesz érdektelen megemlíteni, hogy gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén, mely ezévben náluk öss,aeeseltt a nagyböjt V. vasárnapjával, nem a triód előírta Bazil-misiét rendeli az athéni naptá*, hanem Aranyszájú Sz. János liturgiáját, mintha nem volna vasárnap, de ¡persze vecsemyei kezdet nélkül. Ugyanazon délután az ütóünnepi vecsemyében mellőzi a metániákat s az ünnepi tropárt í r j a elő, ami szintén ellenkezik a mi typikonunkkal. Az istentiszteleteik idejét illetőleg a nálunk is eléggé megszokott anticipatiók (pl. reggel kezdődő veesemye a Bazil-misék és előseentelt áld. liturgiák kapcsán, előző este végzett reggeli zsolozsma a nagy kánon és a kínszenvedési evangéliumok alkalmával stb.) Athénben is otthonosak, sőt számosabbak, mint nálunk. Az imént zárójelben megemlített s nálunk is szokásos anticipatiók mellett egész nagyböjtön át délelőtt végezteti a köznapi vecsernyét (mint a bazilita templomokban!) s a nagyheti reggeli zsolozsanákat „akoluthia tou Nymphiau" — vőlegényi szolgálat címen mindig az előző eisitán veszi. (Nevét valószínűleg a tropéir tartalmától veszi: ,.Ime, a vőlegény jő é j f é l k o n . . . " ) Nagypénteken a vecsernyét délelőtt végezteti a királyi imaórák után, esitte pedig a nagyszombati ortihoroszt (utrenye) anticipálja s ezzel van kapcsolatban a Krisztus-temetési 'körmenet, mint azt az itt élő görögkeletiek és az erdélyi románok (a katholikusok is) gyakorolják. Van néhány olyan sajátos előírásuk is, melyet más typikonok egyáltalán nem- ismernek. így a vezeklő atyák szóm,hatján az athéni érseki székesegyházban az elhányt főpapokért mutatnak be gyászliturgiát. A nagyböjti vasárnapokra át-

200 helyezett halotti megemlékezésről már saótottam. A nagyböjt I. vasárnapján „ősi szokás szerint" processionaliter körüljárják a templomot a szentképek hel'yreállításának emlőkére, miközben a tropárt éneklik: „Szeplőtelen képed előtt leborulunk . . . " A szent képek tiszteletének helyes voltát igazoló zsinati határozatok olvasása után megemlékeznek a képek tiszteletét védő császárokról, püspökökről aztán „Kicsoda oly nagy, mint a mi I s t e n ü n k . . . " éneklése mellett visszatérnek a templomba. Március 6-án megünneplik, bár csak choraüter az Űr Jézus Keresztjének feltalálását. Ezt az ünnepet itteni egyházi könyveink nem ismerik. Húsvét vasárnapján a szent liturgián az evangéliumnak töTjbinyelvó' felolvasása nincs említve, valószínűleg nincs is szokásban. Délutánra a veesernyét a fnienkhez hasonlóan írja elő naptáruk s mellékesen „agapé"-nak iis nevezi. Magá ban Athénben az agape-heszperinon kezdetét diáiélőtt 11 órára jelzi. Utána „az érsek, az egész főpapság és k l é r u s " részvételével ünnepélyes körmenetet tartanak, mely több utcán vonul végig. Körmenet alatt a „polymeles choros" a nálunk (és a szlávban is) csak egyes részleteiben ismert húsvéti magasztal ást énekli, mely 14 versből áll, minden egyes versre pedag a ihúsvéti ¡kánom IX. ódájának egy-egy tropárját. Útközben stációkat tartanak és 15 nyelven olvassák az evangéliumot. Xaptársizeirkesztőink részte'lre probléma, hogy a pünkösd előtti halottas szombaton mit kell vemni „Láttuk az igazi világosságot" helyén. A naptárak legtöbb része úgy oldja meg, hogy semmit sem vétet, vagy a kérdést nyitva hagyja, kinekkinek tetszésére bízva, hogy mit lát jónak. Az athéni naptár határozott utasítást ad. Húsvéttól annak ünnepzárásáig,: Feltámadt Krisztus. Áldozó csütörtök ünnepkörébe®] nem a prokímen (Emelkedjél fel,) hanem & tropá-r: „Fölemelkedtél a mennyei..." — pünkösd előtti szombat pedig: „Mélységes böleseséggal..." — tehát a halotti tropár jön „Láttuk az i g a i í á . . . " helyére. Mint figyelemreméltó érdekesslíget említem meg azt, amit egyházmegyéjében az ú j máraniarosi püspökség első püspöke is életbeléptetett, hogy a Mária-böjt 14 napján át minden este végzik a parakliszt. Az előírás úgy rendeli, hogy a veesernye végén „Most bocsátod e l " után, azonnal megkezdik a 142. zsoltár recitálását: „Uram, hallgasd meg imádságomat...." s a paraklisz során egyik nap a kis, másik nap a nagy Mária-kánont végzik (A kicsiny az, amelyet a paraklisz,ból mi is jól ismerünk.) Szombaton és az Urszínváltozás előestéjén nincs paraklisz. Szent Pál athéni prédikálásának emlékére különös fénnyel ünneplik meg Péter és Pál apostolok üninepét. (Mint a naptár jelzi, 1925 óta.) Esti 6 óra 30 perces kezdettel az Icpiselk vezetése alatt körmenetben vonulnak ki az Akropoliszra, ott felolvassák az apostolok cselekedeteiből az idevonatkozó részletet s a bizánci „polymelés choros" szent énekei után visszatérnek a székesegyházba. Befejezésül nem lesz érdektelen megemlíteni azt sem, hogy az athéni székesegyházban október 23-án és Karácsony utáni vasárnapon is a papság együttesen, nagy ünnepélyességgel végzi Sz. Jakab liturgiáját. Ezzel és a Jeruzsálemben szokáslbaini levő évenként egyszeri (illetve ujabban már ott is kétszeri) végzéssel ez a liturgia is visszatért az emlékek hónából az élő liturgiánk apostoli eredetének. Kozma János

201

KRÓNIKA

Tízéves a Miskolci Apostoli Adminiszfraíura A nemzeti megpróbáltatások egyházi életünkre is kihatottak. A trianoni határozat két ősi egyházmegyénk: az eperjesi és a munkácsi egyházmegye önálló életét ásták alá Csonkamagyarországon. — XI. Pius pápa Őszentsége atyai gondbskodása s időket *éte történeiteket átfogó kormányzói bölcsesége nem 'törölte ezen nagy múltú egyházmegyéket, hanem 1924. évi július hó 1-én kezdődő hatállyal külön apostoli kormányzóságban (a „Statistic-a" szerint: Amministrazione Apostolica speciale Esarcato) — egyesítette s élére hajdudorogi Papp Antal küzikei érsekké előléptetett munkácsi püspököt, mint a legsajátosabb püspöki jogokkal is felruházott apostoli kormányzót állította, aki 1925. október 27-ig, — amíg Miskolcon székhelyét elfoglalhatta, vicarius által kormányoztatta azóta pedig ő maga kormányozza a történelmileg ősi, jogi formájában azonban ú j egyházi területet. Egy egyházmegye életében 10 esztendő legfeljebb alkotásokban lehet nagy idő, de egy Apostoli Adminisztratura életében, különösen Magyarországon, — amely nem missziós terület, igen nagy idő, mert ozt is jelenti, hogy egy évtized alatt sem tudtak tisztázódni és kialakulni azok a viszonyok, amelyek az egyházkormányzás ezen nálunk rendkívüli formáját a Szentszék bölcs megítélése szerint szükségessé tették. Sz. I. dr. M J r ^ — i — A Szent László-Társulatot, b. e. Lonovics érsek 1861-ben azért alapította hogy Magyarországon és kívüle, ahol magyarok laknak, templomok és iskolák építésével a hitet fenntartani és erősíteni segítsen. Elévülhetetlen érdeme volt a Társulatna/k a Bukovinában és Romániában lévő magyar katholikusok lelki gondozásának megoldása. A világháború után vagyonának legnagyobb részét elvesztette a társulat s tevékenysége az ú j politikai helyzet folytán megbénult. A püspöki kar most életre keltette a nagymultú Társulatot, amelyre a mai helyzet még' súlyosabb feladatok végzését rója, mint a világháború előtt. A püspöki kar megbízásából az elnöki széket Shvoy Lajos székesfehérvári püspök tölti be. Alapszabályainak 2. §-a szerint célja a kath. egyház fejének és szükségleteinek odaadó támogatásán kívül „a Magyarországból külföldre vagy idegenbe sza-

—

kadt bármely szertartású róni. katholikusok leíkiszükségieteit gondozni. A német Bonifacius-Verein szétágazó szervezetével a mai válságos időben is megmutatta, hogy mit tehet egy nép fiainak lelki gondozásáért. A Szent László-Társulat is bizakodva fogott hozzá ú j munkaterületéhez. A. f. évi április 27-én tartott közgyűlés főszerkesztőnket: Szénián István dr. prelátust a választmány tagjai közé iktatta. — Melles Endre aranymiséje. A munkácsi egyházmegyének egy kiváló s a hittani irodalom terén is jól ismert nevű papja, Melles Endre nagvbereznai paroclius ünnepelte 50 éves áldozópapi jubileumát május utolsó vasárnapján. Az ünnepség fényét emelte, hogy a szép múltra visszatekintő pap érdemeit maga Sztojka püspök méltatta a hivek előtt.

202 — Görögkeleti szervezkedés Budapest környékén. A Gör. kath. Szemléből értesülünk, hogy Németh István szentesi görögkeleti lelkészt, akit — mint már megirtuk — az újonnan szervezkedő görögkeleti magyar egyház püspökévé választottak, az antiochiai pátriarcha fölszentelte. A hir egyelőre ellenőrizhetetlen s igy csak fenntartással közöljük. Ugyancsak a Szemle hiradása szerint Németh István püspök rendelkezésére öt román származású gör. keleti pap dolgozik a budapestkörnyéki görögkeletiek beszervezésén. A szervező papok katholikus kiadású szerkönyveket használnak s ezzel a pestvidéki gör. kath. családok közül sokat megtévesztenek. A lap panaszolja, hogy a görögkatholikus szervezkedést „a római katholikus felsőbb és alsóbb egyházi körök passiv magatartása vagy kimutatott ellenkezése" hátráltatja, ami a schizmatikus szervezkedésnek válik javára. — Elégtétel a kárpátaljai gör. kath. papságnak. A „Duspastyr" legújabb számában olvastuk, hogy Benes Eduárd dr. cseh külügyminiszter kárpátaljai látogatásai alkalmával elismerte, hogy a „Rómával való únió hatásaképen a XVIII. század második felétől kezdve emelkedik a papság műveltségi színvonala és a klasszikus kultúra felvirágzása, ami által nyugat is megnyílt szám u k r a . " Ehhez a kijelentéshez Fuchs Alfréd! d>rt, az uniós törekvések buzgó munkása a Lidové List v-ben hozzáfűzte. hogy a miniszter kijelentései valósággal elégtételt jelentenek a katholikus •papságnak, mert abban a pártban melyhez a miniszter is tartozik, eddig egékultúra nevtábeni) tendenciózusan támadták a szent uniót s támogatták a pravoszlá.viát, mert ez politikai szempontból jobban megfelelt nekik. — Szicíliában a mai napié is fenntartotta magát egy ősi görög gyarmat, amelynek több községe ma is schizmában él. A nyár folyamán nemzeti eucharisztikus kongresszus lesz Szicíliában, Girgentiben. amelynek ke'eti szakosztálya is lesz. Keleti ritusu sz. misék és máö ájtatosságok végzése is fel van véve a kongresszus programjába az unió megvalósitásáért. A Szentséges Atyát Sincero biboros, mint pápai legátus fogja képviselni az ünnepségeken.

— Az amerikai orthodox egyházban beállott szakadásnak (K. E. 5. sz. 168. 1.) a konstantinápolyi patriarcha erélyes fellépése nem vetett véget. Két orosz és egy ukrán püspök Kontogeorgos archimanditát filadelfiai, Stamos Panost bostoni püspökké szentelte s ezek most >— szemben Athenagoras newyoifci érsekkel — az északamerikai autokephal egyház megszervezésén fáradoznak. Az esettel kapcsolatban, mint az II Bollettino i r j a egy bulgár theologus a következőleg nyilatkozott: „A konstantinápolyi egyház a második lett Róma után s az első Keleten, mert Konstantinápoly —- mint az ismerős kánon is emliti — császárváros, U j Róma volt. Konstantinápoly azonban már régen megszűnt U j Róma lenni és császárváros, minek folytán a kalcedoni zsinat által ráruházott jogokat és kiváltságokat is elvesztette." Az északamerikai szinódus elnöke levelet írt Athenagoras érsekhez és az oecumenicus patriarcha Kontogeorgost kiközösítő intézkedését törvénytel ennek nyilvánította, mert a püspökké választásról szóló értesítés elküldése percétől Kontogeorgos már nem tartozott a pátriarcha joghatósága alá. — A „Modus vivendi", amelyről nem régen is megemlékeztünk, egyre élénkebben foglalkoztatja a cseh politikai köröket. Nem régen Hodzsa Mihály dr. miniszter Pozsonyban nyilatkozott róla és sürgette, hogy a Szentszék mielőbb hajtsa végire annak rendelkezéseit. Egyben erősen hansúlyozt i a pozsonyi kiih, theológiai fakultás felállításának szükségességét. Érdekes, hogy beszédében kitért a Pázmány Péter által alapított (budapesti) egyetem 300 éves jubileumának méltó megünneplésére is. Ungváron Benes. Miniszterelnök hangoztatta, hogy a Csehszlovákia és a Szentszék között létre jött „Modus vivendi" még ez évben életbe fog lépni. — Felsőbb theológiai intézet nyii.k meg Prágában a iatin- es górögézertnrtású papság magasabb kiképzésének elősegítésére. A munkácsi püspök körlevele szerint a csehszlovák közokt. és népművelési miniszter fog gondoskodni azon gör. szert. kath. papok ellátásáról, akiket 'a püspök az intézetbe disponál. — A lucki egyházmegye 275.322 híve között 9550 keleti szertartású katholikus hivő van 11 parochiába osztva. Ma már mind a tizenegy gör. kath. parochiának van saját ritusu lelkésze.

203 — A jeruzsálemi patriarebatus körül. A jeruzsálemi patriarkátus még mindig betöltetlen. A papság görög, a nép arab származású patriarchát akar. Most a világi hatóságok is beleavatkoznak a küzdelembe, ami még inkább bonyolítja a helyzetet. Ujabban megváltoztatták a pátriarchaválasztásra vonatkozó szabályzatot s érvényen kivül helyezték a régi szabályzat 6. §-át, mely szerint csak olyan egyént lehet a pátriárkái méltóságra jelölni, ki legalább tiz év óta püspök. A választás jogát a metropoliták és püspökök részvételével összeülő szinodusra ruházták. Jeruzsálemben az u j szabályozás nem igen rokonszenves és benne jogfosztást látnak, s mindent elkövetnek, hogy a világiak jogait, a pátriakaválasztásban megvédjék. — Maleckij Antonin szentpétervári apostoli adminisztrátor, akit elsősorban eredményes szociális működéséért gyűlölt a szovjethatalom, és öt évvel ezelőtt ismeretlen helyre- deportált Szibériába., most mint 73 éves öreg, elnyomorodott ember nyerte vissza szabadságát. Működése mutatja, hogy egy Krisztus szive szerinti pap a legellenségesebb környezetben is nagy lelki eredményeket tud elérni önzet'.en munkásságával. Varsóban az apostoli .Szentszék nevében Marmaggi pápai követ üdvözölte a vértanú püspököt, akit a fogadás után azonnal szanatóriumba kellett szállítani, mert teljesen össze van esve. — Az orosz istentelenek barnának mérlege. Két ujabb orosz kiadvány is tárgyalja az orosz vallásellenes hare eredményeit. Az egyik állami kiadvány megállapítja, hogy a hitetlenség propagandájának eredménye nagyon gyenge és semmiképen sincs arányban azokkal az anyagi áldozatokkal, amelyeket az orosz szovjet-hatalom hozott érte. Beismeri, hogy az u. n. kolchozokban (közös gazdasági), a nagy propaganda mellett is, a földmives lakások 90 százalékában vannk szent képek, melyek előtt a munkások imádkoznak. A másik könyv F. Olescsuk neve. amelyben elismeri, hogy az egyház működése „fenyegeti" a szovjet szociális munkáját, hogy a templomok látogatása egyre jobban terjed s hogy az istentelen ötéves terv éppen olyan eredménytelen volt, mint a gazdasági.

— Orosz papszentelés volt május 2-án a római görög kollégium templomában. Az orosz kollégium harmadik papját, Nedtocsin Mihályt szentelte föl a délitáliai gör. kath. püspök. Az újszentelt atyja orosz tábornok volt s maga az újmisés is mint tiszt szolgált a világháborúban. Kevéssel a fornadalom előtt megsebesült. Mire felépült, már senkije sem volt; atyját lelőtték, családjának többi tagjáról semmit sem tudott. A kórházból kiszabadulva, mint erdészt alkalmazták, majd Kínába szökött át, ott mint tanító működött s végre franciskáinusokkal való gyakori érintkezése folytán felébredt benne a papi hivatás és belépett az ú j orosz kollégium első növend'lkei közé. Jövőre megkezdi missziós tevékenységét. (gy) — Doctor Caritatis. A new-orleánsi egyetem ezzel a szokatlan, de rendkívül megtisztelő doktori fokozattal tüntette ki Stanilas Malone kath. apácát, aki 50 évig ápolta az ottani kórház betegeit. Odaadó fáradozásával csakugyan megérdemelte a krisztusi szeretet tudorának ékes cimét. — A lengyel népesedési mozgalom számokban. A hivatalosi lengyel statisztika szerint az egyes vallások, illetve felekezetek keretei között a lengyelországi népesedési mozgalmat a következő számadatok jellemzik 1000 lélekszámra a születésekből esik a római katholiikusoknái 27.7, gör. katholikusoknál 28.9, görögkeletieknél 27, a protestánsoknál 20.2, a zsidóknál csak, 19.3. A halálozási arányszám ugyancsak ezer lélek után számítva: rám. kath. 14, gör. kath. 17.2, gör. kelleti és protestáns egyformán 14.8, izraelita 9.4. A népesség abszolút szaporulata: róm. kath. 13.7, gör. kath. 11.7, gör. keleti 13, izr. 9.9 százalék. — Az asszír keresztények sorsa. Rafael Nogalesy Mendez, ki a világháború alatt Törökországban tartózkodott, leírja azokat a kegyetlenségeket, melyeket az ott lakó keresztényeknek főleg a keletibb részeken elszenvedniük kellett. Hasonló kegyetlenségek .azóta is előfordulnak. Irakiban (Mezopotamia) az ott élő 80.000 főnyi kereszténységnek, (kiknek egy- része már 1778 óta egységben él Rómával,) patriarcháját, Mar Siniunt száműzték s egy 1933 novemberében kelt londoni jelentés szerint az irak-szir határon iraki csendőrök és katonák egy év alatt nem kevesebb, mint ezer keresztényt öltek meg. A Népszövetség bizottságot

204 szervezett oly célból, hogy az aaszir keresztényeknek valamely más országban való letelepedését eszközölje. Irakban ugyanis sem megélhetésük nincs, semi életűik nem biztos és állandóan tartani lehet a múlt év júliusában megesett mészárlások megismétlődésétől. A szomszédos államok egyike sem akarja őket befogadni. A népszövetslégi bizottság a túlmyoimólag földművelő ass
kivándorolt rutén és magyar görögkatholikus 299.946, a többi Galíciából és máshonnan vándorolt ki. Érdekes adata az évkönyvnek, hogy az 1933. évben 40.226 conversio történt a katholikus egyház javára. 29.782 pap látta el a katöbb, mint 1932-ben). Ebből a gör. kath. papok száma 221, (ú. n. magyar-orosz tholikus hívek lelki gondozását (1485-el és magyar 134, ukrán 79). Az amerikai hívek 16 érsek (közöttük 4 bíboros) és 102 püspök kormányzása alatt állanak. A gör. kat. híveknek 2 püspökségük van, egyik a Kárpátaljáról kivándorolt ruthének számára (amelyhez a magyar gk. paroehiák is tartoznak), a másik pedig az ukrán gör. katholikusok számára lett alapítva. A 18.260 templomból gör. kath. 215 (136 a kárpátajai, 79 az ukrán híveké). A templomokon kívül még vap 87 (40-|-47) kápolnájuk is az amerikai gör. kath. híveknek. A gör. kath. hívek csak 50—60 évvel ezelőtt kezdtek szervezkedni Amerikában és csak áldozatos ragaszkodásukkal magyarázható az a szép eredmény, amelyet egyházi berendezkedettségükről a hivatalos statisztika feltűntet. (ProsvitaEnlichtenment.)

IRODALOM * Petró József dr. A szentmise története. Budapest, 1931. Szent István Könyvek 90—91. sz, Ára 5.50 P. A latin egyház kebelében keletkezett liturgikus mozgalom irodalmának egyik legsikerültebb s magyar nyelvem szinte egyedülálló terméke e könyv, mely a hívő közönség számára történeti alapon nyújt magyarázatot a latin szertartású szentmiséről. Alapos, könnyen érthető s amellett valósággal lebilincselő érdekességű. Bennünket, görögkatholikusokat is érdekel, mert csaknem minden nevezetesebb mozzanatnál rámutat a görög egyház liturgiájának megfelelő helyére is. A könyv első része általános áttekintést nyújt a szentmise szertartásának kialakulásáról. Az apostoli időkben a szentmise szertartása nem volt egyéb, mint egyszerű utánzása Jézus utolsóvacsorai ténykedésének. Az apostoli atyák idejében már megállapodott liturgikus rend van, a hivatalos liturgikus imák helyét azonban még az ú. n. karizmatikus imádság pótolja. Róma liturgiája még síig különbözik a keletitől. Sz. Polikárp szmirnai püspök Rómában misét mond. Külön: tárgyalja aztán a nyugati és a keleti liturgiák kialakulását. Aranysz. Sz. János ás Sz. Jakab liturgiájáról röviden külön is szól. A második, terjedelmes rész a latin szertartású szentmise egyes liturgikus szövegeit és főbb ténykedéseit veszi sorra. A görög liturgiával való összehasonlítások és a keleti liturgiákra való hivatkozások különösen ebben a részben értékesek. Mindjárt a lépcsőimát kezdő keresztvetésnél megállapítja, hogy III. Ince

205 korában (f 1214.) a latini szertartásuak is úgy vetettek keresztet, miat mi. Az oltárf'iistölés szertartásánál megemlíti azt a régi szokást, hogy a püspök az oltártól kiindulva az egész templomot incenzálta. Az introitus zsoltárverseit felállva, két kariban énekelték, mint mi az antifomákait, Igen érdekes a Kyrie eleison-ról szóló fejezet, mely rámutat, hogy az ó'si liturgikus, nyelv Rómában is a görög volt s a latin szert, mise Kyrie-je nem más, mint a misét megelőző litánia, (ekténia) maradványa. Megtudjuik, hogy a „Glória" szövegét keletről vették át s hajdan szintén görög nyelven imádkoztak. Ezt egyébként a görög egyház legrégibb dicsőítő énekének mondja a tudós szerző. Gyakorlatilag a szerző nem igen ismeri a görög szertartást, innen ered néhány olyan kifejezése, mely nem egészen azt mondja, amit mondani szieretne. így pl. a glóriáról írván, Sz. Athamáz egy rendelkezését így közli: „A szüzek pirkadatkor énekeljék a Glóriát!" A görög orhoros — hajnal szót az időre értvén, nem tudván azt, hogy ez. a matutinum és laudes egyesített szertartásának neve, azt sem érthette meg, hogy a szentnek e rendelkezése azt akarja elérni, mikép az orthros végén ezek az Istennek szentelt személyek énekeljék a szokásos nagy doxologiát, mely húsvét hetét kivéve, egyetlen napon sem marad el zsolozsmánkból. A „Dominus vobiscum" köszöntésről írván, megállapítja, hogy a nálunk használatos „Békesség mindnyájatoknak" formát, mely hajdan Nyugaton is szokásos volt, a latin szert, misében ma már csak a püspökök használhatják. Az Oremusi-t a könyörgések előtt hajdan ott is a diakónus mondta. (Mint nálunk: Könyörögjünk az Úrhoz!) Szerzőnk szerint a gör. egyházban nincs colleota. Itt ismét nem veszi figyelembe, hogy ekténiánknak a görög könyvekben synapté a ¡nevük, ami sízinte betűszerint megfelel a latin, collecta szónak. I t t már másodszor jegyzi meg a szerző, hogy a görög egyház liturgiája nem alkalmazkodik a, kalendáriumhoz,, amiben ismét annak adja jelét a tudós szerző, hogy esak a liturgikonunkat ismeri, mely — mint a régi misekönyvek általában — a szentmisének csak a papi részeit tartalmazzák, s nem tud az antifonáinkról, a makarizmákról és a tropárdkról, melyek sokkal több változatosságot mutatnak, mint a. latin szertartású missale collectái és egyéb ünnepi részei. Persze ezeket nem a pap, hanem mint hajdan Nyugaton is, nálunk még ma is a kar végzi. Az olvasmánynál és evangéliumnál rámutat egyházunk régi szokására, mely szerint az éven át szinte sorrendben vesszük a szentírás előírt szakaszait. (Lectio currens.) A leetiókat nem csak a. pápai misében, hanem a kántorbőjtök szombatjain is két nyelven olvasták Rómában: latinul és görögül. A lecke és evangélium közötti zsoltáréneklésről szólva magyarázatot találunk a mi prokimenünk és allelujánk keletkezéséről is. Az evangéliumról szóló fejezetből nemcsak azt tudjuk meg, hogy hajdan a latin szert, oltáron is ott volt a diszes evangéliumos könyv, melyre esküdtek is, hanem azt is, hogy olvasás ntán a híveknek is csókra nyújtották a külsejét, úgy mint nálunk az orthroson szokás. Keletről vették a hitvallás mondásának szokását is a szentmiében, még pedig ugyanazzal a szöveggel, melyet mi is használunk. (Nicea-konstantinápolyi hitvallás.) Az offertoriumról szóló fejezetben adatokat találunk arra, hogy a kenyér és bor felajánlások hajdan nyugaton is szokásban voltak. Krisztus a tudós szerző szerint „valószínűleg" kovásztalan kenyeret használt az utolsó vacsorán, tény azonban, hogy a XI. századig nyugaton is kovászos kenyéren mutatták be a szentmisét. A kánoni részben is vissza-viszatér a keleti szertartásokra, itt, azonban eléggé elhanyagolja a ma is élő görög szertartással való összehasonlítást, holott sok szövegbeli hasonlóságot is fedezhetett volna fel, habár egyes imarészletek a mi szertartásunkba* nem a kánonban fordulnak elő. A mű terjedelméhez képest elég nagy fejezetet szentel az epiklézisnek s szinte meglep azzal a megállapításával, hogy I. Gelasius pápa (492—496) az átlényegülést a Szentléleknek tulajdonítja. Az epiklézist ma is olyannak mondja, mint amely jelntősége és ünnepélyessége által kiemelkedik a többi imák közül. Mint érdekességet említjük meg a szerző után, hogy a mai epiklézisünknek némiképen megfelelő „Supplices te rogamus" kezdetű imát hajdan a pap görögösen, „a mellen keresztbetett kézzel" végezte. (106. 1.) A hívek áldoztatásánál hajdan az Űr testének tenyérre való helyezése volt a szokás. Angliában áldoztattak kanálkával is. Vasárnapokon és a. húsvéti időben állva áldoztak. Hangsúlyozza a szerző, hogy latin és görög szertartás- katholiknsok egymás templomaiban és szertartása szerint szabadon áldozhatnak. A 33. zsoltár-

206 nak (Áldom az Urat) áldozási zsoltárként való használatát szintén felemlíti a mű. Mindezek az összehasonlítások inemcsak azért becsesek, mert a két szertartás egyeredetűs égét hangsúlyozzák ki, hanem gyakorlati jelentőségük is van, mert a latin szert, hívek figyelmét önkéntelenül is ráirányítják a görög szertartásra, meleyt így szinte a liturgia ősforrásaként ismernek föl. Kozma János.

* „Duchovna Sztrázsa," a szerb egyházi és szerzetesi élet folyóirata. Szerkeszti Jstván archimandrita. Megjelenik Zomborban negyedévenként. Áz I. füzet gazdag tartalmából kiemejük a következő közleményeket. Papi és szerzetesi egyesület cimen maga a szerkesztő világítja meg a hivatalos egyesület működésének alapjait és célját, amely kifejezetten „a lelki egység szolgálata Krisztus testének az egyházban való kiépítésére." Egy cikk Sz. Pál apostolr.ak Timotheushoz irott levelét fejtegeti. „Fgv szerzetes lelki tanácsai" cimen szemelvényeket köröl Kronstadti János irataiból. Rövid oktatás cimen a papoknak ad felvilágosítást a. sz. íituvgia végzésének néhány fontos mozzanatáról. A hamgokról is közöl egy szines beszélgetést. ,.A mai zsidóság Krisztusról és a Kereszténységről'' cimen, pedig Huber Lipót dr. ismert könyve alapján ir. Krónika rovatában több érdekes adat van, rendkívül tanulságos azonban a,z egyházi és a szerzetesi életről közölt összfoglaló cikke, cikke, amelyben pravoszláv patriarchátusok szerint mondja el a legutóbi egyházi eseményeket, melyek között külön cimmel a katholikus egyház életéből is több mozzantot felsorol. Irodalom rovatában ebben a füzetben, de á'lanr dóan is foglalkozik az Orientalia Charistiana kiadványaival. Folyóiratunkról is megemlékezik. Végül a személyi változások közlése és nekrológ zárja be a tartalmas 4 íves füzetet. Sz. I. dr. ís Duspastyr. A munkácsi egyházmegye hivatalos orgánumának március—májusi száma értékes tartalommal jelent

meg. Bevezető cikkében Observator Romanus alaposan tárgyalja a katholikus akció lényegét és feladatait. Érdekesnek és tanulságosnak ígérkezik megkezdett cikke „A keleti aszketikus világnézetr ő l . " Gyakorlati esetek címen ritkábban előforduló morális és jogi casusok megoldásával nyújt segítséget a lelkipásztoroknak. (Vájjon a kath. lelkész feloldozhatja-e a haldokló schizmatikust, bérmálhat-e, eltemethet-e schizmatikust s megkeresztelheti-e annak gyermekét?) A hivatalos részen kívül kisebb közleményben beszámol az orsz. papi betegsegélyző működéséről, módszeres utasítást ad a szertartástan tanításáról. Hír- és irodalmi rovat zárja be a három íves füzetet. (SZÍ) * A Cuvantul Adeverului 5—6. száma vezető helyén tartományi zsinat össze hívását sürgeti. Sürgős megoldást követelő kérdésekként jelöli meg a böjtök rendezését, a breviárium-kérdést, a nőt len papok ügyeit és több anyagi természetű kérdést. Számos hozzászólást közöl a szekták elleni harc kérdéséhez. Hosszasan és barátságosan foglalkozik lapunkkal is. * A ciprusi „Apostolos Bamabas is részletesen ismerteti februári és márciusi sízámainak tartalmát. A május 15-i szám hosszasan foglalkozik a jeruzsálemi patriarchaválasztás ügyével s pályázatot hirdet a ciprusi egyház őstörténetének megírására a niceai zsinatig. * A grottaferratai H Bollettino a keleti egyház ájtatossági könyveiről. Sk Nikodém apát életéről, az athoszi szerzetes-telepről és a bizánci rítusról közöl májusi számában érdekes cikkeket.

Origenes: Péter első a tizenkettő közül, az apostolok fejedelme, azon szikla, mölyre Krisztus aÍZ Ő Egyházát alapította. Szent Efrém. Péter a nyelve a tanítványoknak, hangja az igehirdetőknek, szeme az apostoloknak, őre a mennynek; ő az elsőszülött, a" kulcsok hordozója. Sz. Ignác. (Epist. ad Rom. x. 1.) A római Egyház „az egész világon létező Egyházak szegletköve, szeretet-szövetség s az összes kereszténység elöljárója".

207

KELETI LEXIKON Apokrif könyvek. A Szentíráshoz hasonló tartalmú és elrendezésű régi vallásos iratok, melyek többnyire nem azoktól a szerzőktől erednek, kiknek nevét viselik és — isteni sugalmazottsággal nem bírván — legfeljebb csak emberi hitelt érdemelnek, de ezt is csak oly mértékben, amennyire a tudományos kritikát megállják. Úgy az ó-, mint az újszövetséginek is megvannak az apokrif könyvei. Az ószöv. apokrif könyvek és iratok közül nevezetes a 12 pátriárclia végrendelete, (Jákob fiainak tulajdonított erkölcsi tanítások.) Salamon király zsoltárai, a görög egyház esti zsolozsmáiában szereplő „Manasszesz király imáj a " stb. Az újszövetségben a. hiteles négy evangéliumon kívül még igen sok irat viseli az „evangélium" címet. (Péter. Tamás, Nikodémus stb. evangéliuma.) Sz. Páli levelezése Szeneka bölcsészszel, Jézus Krisztus levele Abgár edteszszai királyhoz stb. Szűz Máriára vonatkozólag igen sok hagyományt jegyeztek föl az apokrif iratok, így a nov. 21-én ünnepelt templombavitel tényét is ezekből merítjük. Bessarion János Bazil sz. 1395-ben, Trapezuntban, megh. 1472. Ravecnába'i.v Bazilita szerzetesi, majd niceai püspök, konstantinápoilyi pátniarclia és bíboros. A firenzei zsinaton az unió nagy munkása. Hazájába vissza nem térhetvén, Rómában a tudománynak élt. Művei keleti egyh. kérdésekben alapvető jelentőségűek. Harbin. A kínai kathoiikus orosz egyházmegyének székhelye. A harbini egyházmegye kb. négy évvel ezelőtt a vládivosztoki egyházmegyéből lett kihasítva. Ezt a ki hasítást, az Oroszország és Mandzsúria között kialakult politikai helyzet s az ú j határok tették szükségessé. — Az orosz kathoiikus 'missziónak máipompás palotája is van Harbinban, amelyben elhelyezést nyert a Sz. Miklósról nevezett lyceum is. Kronstadti János. Jámbors ágáról s jócselekedeteiről messze földön ismert orosz pap volt (t 1909). Életéről bővebben megegtmlékezik D. Chvolsov profeszszor, orosz a k a d tag: „Über die frage ob Jesus Gelebt h a t " (Leipzig, 1910.) c. művében, amelyet Arthur Drews „Die Christus-imythe'' (Jena, 1910.) c. köny-

vére válaszul írt, alázatosan és tudományos készültséggel védte benne Krisztus Urunk történelmi személyiségét Drews felületes és célzatos támadása ellen. — Ebben a művében azt írja Kronstadti Jánosról, hogy esry kistermetű, jelentéktelen s közepes szellemi képességekkel bíró emuber volt, de szeméből csodálatos szelídség és jóság sugárzott. Jótékonysága szinte határt sem ismert. Ahol megjelent, ezrek tolongtak körülötte, hogy legalább ruháját érinthessék vagy kezét csókolhassák. H a Kronstadtban prédikált, a néptolongás olyan nagy volt körülötte, hogy sokszor szerencsétlenség is történt a tömegben. Különösen a betegek kérték imáját, amely sokszor meghallgatásra talált. Állandóan hangoztatta, hogy ő nem csodatevő, csak Isten, az Úr Jézus tesz csodát, ő csak alázatosan és bizalommal könyörög. — Az előkelő betegektől sokszor igen nagy összegeket kapott, amelyeket utolsó fillérig széjjelosztott a szegények között. Hívei egyre szaporodtak s halála után ezrek várták sírjánál, hátha Isten feltámasztja. Még ma is ezrek tiszteik s képét a szentek képei közé helyezik. Az orosz papság nagy többsége ellenségesen viselkedett vele szemben s követőit (akik Ivannitáknak nevezik magukat ) a rendőrség: is üldözte. Liturgia. Gör. leitourgia, ebből: leiton ergon, nyilvános ténykedés. Eleinte miniden nyilvános jellegű dologra alkalmazták, később kizárólag az istentiszteleti ténykedésekre szorított jelentésben. Az egyházi használatban: legtágabb értelemben véve a nyilvános istentisztelet külső tény-einek összegét jelenti. (Mihálvfi: A nyilv. istentisztelet, 6.) Ilyen érteliemben beszélünk ¡általában az Egyház liturgiájáról, keleti, nyugati, római, görög, mozarab, szír, örmény liturgiáról. Szintén •tág értelemben véve jelenti az istentiszteletek valamely vállfajának külsőségeit. (A keresztség, a szentmise stb. liturgiája.) Szoros érteiemben véve csak a szentmisét jelenti az összes hozzátartozó imákkal, 'énekekkel, jelekkel, cselekményekkel, szóval az egész benső tartalmát kifejező minden külsőségeivel. Az ősegyház a lituigia szót mindig ebben az értelemben használta s a keleti egyház ma is ezt követi, miértis keleten a szent

208 liturgia alatt kizárólag a szentmisét értik. Cikkeinkben a leggyakrabban mi is éhben az értelemben használjuk, de előfordul tág értelmű használata is. Martyrologium. Gör. martyrologion. Vértanúk könyve. Már az ősegyházban szokásos volt, hogy az egyes helyeken vértanúságot szenvedett vagy ¡másként tiszteletreméltónak bizonyult jeles _ keresztények neveit jegyzőkönyvbe gyűjtötték össze s hálátok évfordulóján; nevüket az egyházi gyülekezetben felolvasták. E könyveket nevezték martyrofogiumnak. A IV. században már több martyrol!ogiuim volt használatban. Legrégibb azonban mégis1 osak az V. századoól való Jeiomos-Martyrologinm (Mart. Hieroaiymiamum). A különböző egyházak Martyrologium jainak összefoglalásából keletkezett a Martyrologium Romanum, mely legutóbb 1922-beni jelent meg. Öszsze nem tévesztendő a görög egyház Synakaiionjával, mely az ünnepelt szenteket méltatja s életrajzi adataikat közli. A Martyrblogiutm életrajzi adatokat csak a legritkább esetben közli, legtöbbnyire csak a szent vagy boldog nevét adja s a helyet jelöli meg, ahol a szent elhunyt vagy ahol bármely okból különleges tiszteletben! részesül. Perikopa. Gör. perikipé = részlet. A Szentírás valamely könyvének azon részlete, melyet egy-egy alkalommal felolvastat az Egyház. Kezdletben a felolvasandó szakaszt a szent szolgálatot teljesítő püspök vagy pap jelölte ki, később főleg az Apostolt (az apostolok cselekedeteit és leveleit tartalmazó könyvet) és az Evangéliumot állandó szakasz,beosztással látták el és pedig olymódon, hogy egy-egy év leforgása alatt mindéin szakasz legalább egyszer felolvastatott. A gör. egyházban a perikopákat arch)él= bekezdés (ószl. zacsalo) néven is nevezik. A perikopák (kezdések) számozva vannak. Az Apostolban a számozás az Apostolok Cselekedeteivel kezdődik. Ezt követik a katholikus levelek s végiül Sz. Pál apostol levelei, összesen 330 szakaszra osztva. A számozás 1-től végig megTAz Evangéliumos könyvben a perikopák számozása minden evangéliuminál újból kezdődik. — A perikopás felosztás lé-

nyegesen különbözik a fejezetekre (részekre) és versekre való felosztástól, melynek liturgikus jelentősége nincs. 1 Proklus. Szent. (411—485) Aranyszájú Sz. János tanítványa, később a konstantinápolyi pátriárkái trónon utóda is. Az újplatonikus bölcsészeti irány művelője, kinek munkái Nagy Sz. Albertre sőt Aqninói Sz. Tamásra is hatással voltaik. Quadragesima. Gör. tessarakestes. Ószl. cseterodeszjátnica. Negyvened. 1. A húsvétot megelőző 40 napos böjt. (L. : 2. sz. 80.) Jelenti azonban a többi időszaki böjtöt is. 2. A búcsú engedélyeknél jelenti a quad'ragesimák alatt az ősegy-j házban szokásos vezekléseknek megfelelő részleges búcsút. 3. Valamely ünnepe vagy esemény 40-ik napja, melyet az Egyház, régi hagyományok alapján, az ünnepelt eseménnyel való vonatkozásban megkülönböztet. E megkülönböztetés alapja a Szentírásban gyökerezik. A tíz^ parancsolat kihirdetése után a 40-ik na-! pon hozta le Mózes a Sin ni begyről a, két kőtáblát. (Exod. 24. 15.) Jézust 40 napos korában mutatta me Anyja a Jeruzsálemi templomban. Megjkeresztelkedésie után az Üdvözítő 40 napig böjtölt. Föltámadása után ¡még 40 napot töltött a földön. Az Egyház megönnepli Krisztus születésének 40-ik napját, mint ^ az Úa Jézus Simeonnal való találkozásának, a latin szertartásban a B. Szűz tisztulásának ünnepét. A föltámadás 40-ik map-I ján megünnepeljük az Úr mennybemend telét. A szülőasszonyt 40-ik napon oldozr za fel a tisztátalanságtól, az újszülöttet a 40-ik napon emekléziálja, beiktatja a keresztény gyülekezetbe. Ősi szokás szel rint a halálozást követő 40-ik napon ünnepélyes gyászszertartásokkal 'és szeratetlakomával ülték ineg az elhunytak emlékét is, mely főleg a nemegyesült ke- : letieknéí, de Erdélyben az egyesületeknél is ma is szokásban van. Sok helyütt a halált követő 40 napon át minden nemakadályozott napon szentmisét mondat nak az elhunytért. Soterolgia. Az Egyház tanrendszere Krisztus Urunk megváltói működéséről (V. ö. Christologia.)

Kiadja a Chrysostomos Társulat. Felelős szerkesztő és kiadó /Szémán István dr pápai prelátus. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Hunyadi-utca 3. szám Nyomatott ifj. iudvig István könyvnyomdájában Miskolc, Hunyadi-utca 13. szám

Magyarország katolikus kézben levő e g y e t l e n

VOZÁRIK MÁRTON

POSZTÓGYÁRA

egyenruha és papi-szabó

Önnek minden drágító közvetítő kikapcsolásával közvetlen posztógyárából szállítja garantáltan tiszta gyapjúból készült

Ügy választóit, mint hozott anyagból legújabb divat szerint készít

RUHASZÖVETEIT. Belvárosi lerakatunkban tekintse meg szöveteinket; vidékre kérje gazdag szövetmintakollekciónkat, melyet költségmentesen és minden vételkötelezettség nélkül megtekintésre szívesen küldünk. Kérjük, győződjön meg arról, hogy a lelkiismeretes, katolikus magyar gyári termelés milyen tökéletes gyapjúszöveteket produkál. Minden méter tartósságáért felelünk.

TRUNKHAHN posztógyár és ruhagyár rt. B u d a p e s t , L, Lenke-út 117. Belvárosi lerakat és m é r t ó k s z a b ó s á g : Budapest, V . , Prohászka Ottokár-utca 8 . ( A z egyetemi templommal s z e m b e n )

öltönyöket, felöltőket és egyenruhákat. Átalakításokat, fordításokat olcsón, kész öltönyöket már 40 P-től készít

M i s k o l c , Széchenyi-utca 8., I. em. 6.

SZÉMÁN ISTVÁN d r . :

MINDENNAPI KENYÉR Egyszerűbb kötés . . . .

2'80 P

Vászonkötésben

3"50 P

. . . .

MEGRENDELHETŐ KIADÓHIVATALUNKBAN Legalább 10 példány rendelésnél árengedmény

Üzemben 1922 óta 300 munkással

Magyar kir. állami vas-, acél- és gépgyárak B U D A P E S T , X., Köbányai-út 21.

Lakóházak felszereléséhez a közismerten elsőrangú Teudloff-Dittrich-féle kivitelben gyártunk: kézi - és erőhajtású kútszivattyúkat és kútfelszerelési alkatrészeket, házi vízellátó berendezéseket, bor- és savszivattyúkat stb. Lakóházak, középületek stb. részére legalkalmasabbak a hazai barnaszéntüzelésre szerkesztett

Jobbágy-féle folytonégő kályhák