M hely 69 ___________________________________________________________________________
CZEGLÉDY ANITA
Peter Handke: Az ismétlés. - Egy ismételten félreértett m „...és én a tükörképemmel ehhez a néphez tartoztam...”1
Peter Handke Az ismétlés cím m ve 1986-ban jelent meg német nyelven, melyet 1990-ben követett a magyar fordítás Tandori Dezs. tollából. A regény az elmúlt évtizedben Peter Handke egyik legismertebb, legvitatottabb és a leggyakrabban félreértelmezett m vévé vált. A koszovói háborúval kapcsolatos, els. pillantásra igen széls.séges, és elfogult állásfoglalásai miatt az író körül ismételten fellángolt vita alkalmat teremt arra, hogy az irodalomkritikusok és irodalomtudósok újból elgondolkodjanak a karintiai gyermekkor világába visszavezet. regény helyes értelmezésér.l. Az ismétlés els.sorban egy utazás története, melyet az elbeszél. huszonöt év távlatából vet papírra, mert a dolgokat a maguk valójában megmutató, .ket íly módon értelmez. összefüggés csak az id. elmúltával és az elbeszélés a lényeget megvilágító hatalmának köszönhet.en válik számára felismerhet.vé. A regény érdekessége, hogy a címben szerepl. „ismétlés” háromszoros értelemben is megfelel a könyvben foglaltaknak. A f.h.s, Filip Kobal elindul, hogy elt nt bátyja hajdani útját végigkövetve, megkeresse a példaképének és „el.djének” tekintett testvér nyomait az adriai karszt vidékén, és ezzel bizonyságot szerezzen a maga és szülei számára a család szlovéniai gyökereir.l szóló legenda valódiságáról. A karsztvidéki barangolás során, az otthoni és a kinti tájegység meglep. hasonlatossága folytán megelevenednek el.tte gyermekkorának szerepl.i, tájai és tárgyai, a találkozás újratalálkozássá válik. A harmadik ismétlés a huszonöt évvel korábban történtek elbeszélésének folyamata, amikor is a már korábban aktivizálódott emlékek az írás rendszerez., értelmez. szerepének köszönhet.en valódi összefüggésükben jelennek meg. Az ismétlés, a valóság már ismert elemeinek újbóli felbukkanása így kilép a megszokott, némileg negatív hatást kiváltó értelmezés kereteib.l, hiszen nem a gyermekkori képek és emlékek egyszer visszatérésér.l, nem a tények mechanikus reprodukciójáról van itt szó, hanem egy már régóta halogatott, illetve ezidáig sikertelen szembetekintésre kerül sor most, az irodalom
1
Peter Handke: Az ismétlés. Ford. Tandori Dezs.. Budapest 1990. 16.o. (Lsd. a továbbiakban: Az ismétlés)
70 M hely ___________________________________________________________________________
segítségével, a gyermekkor oly nehezen elfogadható világával. Peter Handke szavaival: Az, amit a húszéves fiú átélt, nem volt még emlék. És az emlékezés nem az volt, hogy: ami volt, az visszatér; hanem: ami volt, megmutatta, hogy visszatért, a maga helyét. Ahogy emlékeztem, azt éreztem: ilyen volt az élmény, pontosan így volt!, és a dolog ezzel vált csak tudatossá, megnevezhet.vé, hang alakúvá és kimondásra éretté a számomra, és ezért van az, hogy az emlékezés nekem korántsem afféle tetsz.leges visszagondolás, hanem munkában-levés, és az emlékezés munkam ve jelöli ki a megéltek helyét, méghozzá abban az éltet. sorrendiségben, ami az elbeszélés, mely mindig átmehet nyílt mesélésbe, a nagyobb-forma életbe, a leleménybe.2
Peter Handke egy kett.s, osztrák-szlovén kultúrájú határ menti kis faluban n.tt fel. Édesanyja maga is szlovén származású volt, bár a szlovén nyelv használatában csak kevéssé volt jártas. Az elmaradott, falusi környezetben, kilátástalan nyomorúságban töltött gyermekévek alapvet.en meghatározták az író pályafutását. Az alacsony társadalmi rétegb.l való származás - Handke nagyszülei zsellérek voltak -, egyidej leg vált mozgatórugójává és gátjává az író fejl.désének. A környezetében uralkodó szegénység és m veletlenség következtében igen nagy fokú kisebbségi komplexussal és rengeteg gátlással kellett megbirkóznia, ugyanakkor az a szokatlan céltudatosság és szívósság, amivel az irodalmi karrierjét építette, szintén egyértelm en a nehéz körülményekt.l való elszakadás, a reménytelen helyzet társadalmi rétegb.l való kiszabadulás szándékára vezethet. vissza. A gyermekkor-motivum egész munkásságán végighalad, az egymás után megjelen. m vek mind egy-egy újabb részlettel egészítik ki a lassan kirajzolódó mozaikképet. Ebb.l arra következtethetünk, a karintiai évek emlékeinek feldolgozása egy igen fontos mozzanata Handke írói tevékenységének. Norbert Mecklenburg, az osztrák regionális irodalom egyik legf.bb ismer.je és prókátora, azt veti Peter Handke szemére, hogy elbeszéléseib.l és regényeib.l hiányzik a régióhoz való valódi, érzelmekkel teli köt.dés.3 Bár . is elismeri, hogy míg az író korai írásait a gyermekkor radikálisan negatív ábrázolása jellemzi, legkés.bb a Lassú hazatérés cím regényt követ.en egy fajta közeledés, kibékülési szándék figyelhet. meg, mégis azzal vádolja a szerz.t, hogy számára az osztrák tájak és vidékek csak rekvizitumok, amelyeket önz. céljai megvalósítása érdekében gátlástalanul kihasznál. A kritikus az író édesanyjának halálára írt elbeszélést emeli ki, azon
2
Az ismétlés, 83. o. Lsd.: Norbert Mecklenburg: Provinzbeschimpfung und Weltandacht. Peter Handkes ambivalente Heimatdichtung. Lsd.: Karl Konrad Polheim (szerk.): Wesen und Wandel der Heimatliteratur. Zürich, Bern, Frankurt a. M. 1989. 105.-134. o.
3
M hely 71 ___________________________________________________________________________
állításának bizonyítására, hogy Handke következetesen kitér a szül.földjével és múltjával való szembesülés el.l. Hogy miért igazságtalanok Mecklenburg vádjai? G maga is elismeri, hogy a felnövekv. író életkörülményei olyan nyomorúságosak voltak, hogy a környezetével való identifikálódás szinte irreális elvárásnak t nhet. A probléma azonban ennél sokkal összetettebb. Ha az otthon („Heimat”) iránt megnyilvánuló igényt egy antropológiai állandóként fogjuk fel és egy olyan körülhatárolt, önállóan megtapasztalt térként értelmezzük, „amelyben az identitás kielégít. módon kialakulhat”, azaz biztosítja az egyén számára a „biztonságot, meghittséget és a stimulációt”4, igen tanulságos felismerésekhez vezet, ha megvizsgáljuk Peter Handke identitása kialakulásának körülményeit. Handke édesanyja szlovén származású, parasztcsalád gyermeke, édesapja megszálló német katona volt. Édesanyja röviddel a kisfiú születése után egy másik német férfi után Berlinbe utazott, így Handke életének három meghatározó évét megt rt idegenként egy világvárosban töltötte. A bevonuló szövetséges csapatok el.l menekülve aztán illegálisan viszatért a család Ausztriába, a nagyapa kicsiny birtokára. A hatéves kisgyermek így a nagyváros színes forgatagából egy kis határmenti szlovén falu csendes világába került, ahol egyrészt német származású édesapja, másrészt a berlini tartózkodás miatt ismét csak idegenként kezelték .ket. Az els. életévek, az els. szocializáció körülményei kiemelt fontosságúak az egyén identitásának kialakulása szempontjából. A lakóhely drasztikus megváltozása, a rendezetlen családi viszonyok, a kett.s kultúrájú környezet, a nyelvi problémák, a mindenfajta azonosulás utáni vágyat kizáró nyomorúság miatt Peter Handke esetében semmiképpen sem beszélhetünk egy olyan térr.l, ahol kielégít. módon le tudott volna folyni az els. szocializáció és identifikáció. Így azt válaszolhatjuk Norbert Mecklenburg felvetésére, hogy egyszer en nem helyénvaló az írót a szül.föld iránti elkötelezettség hiánya miatt felel.sségre vonni, hiszen ilyen az . esetében nem is jöhetett létre. Ha a feln.tt én-kép kialakulásának folyamatát vizsgáljuk, akkor további érdekes tanulságok vonhatók le, melyek rávilágítanak Handke munkásságának lényegére. Jürgen Habermas az én-kép kialakulását egy háromlépcs.s fejl.désként értelmezte.5 Magyarázata szerint az els., spontán identifikációs szinten a kisgyermek „természetes identitása” áll, amely a környezetével való naiv azonosulás eredményeképpen jön létre. A második fejl.dési fokon a felnövekv. ifjú „szerep-identitása” áll, amely a környezete társadalmi normáinak elsajátításán alapul. A harmadik, legfejlettebbb és egyben legabsztraktabb fokozat a feln.tt egyén identitása, amely a korábbi szakaszok 4
Lsd.: Eckhard Prahl: Das Konzept Heimat. Eine Studie zu deutschsprachigen Romanen der 70er Jahre unter besonderer Berücksichtigung der Werke Martin Walsers. Europäische Hochschulschriften. Deutsche Sprache und Literatur. Bd.1392. Frankfurt a.M. 1993. 18.o. 5 Lsd.:Jürgen Habermas: Können komplexe Gesellschaften eine vernünftige Identität ausbilden? Rede aus Anlaß der Verleihung des Hegel-Preises. Lsd.: Jürgen Habermas/Dieter Heinrich: Zwei Reden. Frankfurt a.M. 1974 .28.o. és folyt.
72 M hely ___________________________________________________________________________
tapasztalatai alapján alkotott szubjektiv képnek felel meg. Habermas is kiemeli a legels. szocializáció fontosságát, mivel ezt tekinti a kés.bbi új környezetekkel való sikeres azonosulás alapjának. Peter Handke esetében láttuk, hogy az els.dleges identifikáció nem zajlott le kielégít.en, így nem biztosíthatott stabil támaszt és megbízható mércét a további fejl.déshez. M vei tanulsága szerint a „normális” világban való szerepvállalásai is mind kudarccal végz.dtek. Már csak egy lehet.ség áll nyitva el.tte, a saját maga alkotta feln.tt én-kép, az „író-lét”. Érdekes, hogy a Habermas által említett jellemz.k, az absztraktság és a szubjektivitás, szinte abszolut kategóriákká válnak itt Handkénál. Az író nem akarja (nem tudja) magát semmiféle nemzeti, társadalmi, vagy akár értelmiségi csoporthoz sorolni, egyedül az „íróság” - természetesen maga által szabott - kritériumainak kíván megfelelni. Bár az írói identitás egy valóban jól körvonalazható, megfelel. mércékkel rendelkez. szerepkör, és az írás megadja számára az otthonosság, biztonság és stimuláció érzését, mégsem jelenthet számára biztos hátteret, hiszen folyamatosan ott leselkedik a kudarc, az elnémulás veszélye. Hogy Handke oly nagy teret szentel munkáiban a modernkori irodalom, mindenekel.tt az elbeszélés lehet.ségeir.l való elmélkedésnek, egyértelm en annak tulajdonítható, hogy számára az írás egzisztenciális kérdéssé vált. Ha halad a munka, elkészül az írás, akkor identitása is minden kétséget kizáróan bizonyítást nyer. Friedbert Aspetsberger egy el.adásában úgy fogalmaz, hogy az irodalom „kultúrális identitásbiztosítás”6. Peter Handke esetében ez többszörösen is helytálló megállapítás, hiszen m veivel nemcsak az osztrák irodalomi hagyományok vonulatába kapcsolódik be, nemcsak korábbi élményeit, tapasztalatait dolgozza fel, hanem számára az írás, az író-lét az egyetlen jól körülírható, biztonságot jelent. identitás. Hogyan kellene Az ismétlés cím a regényt, Filip Kobal szlovéniai vándorlásának történetét értelmezni? Az irodalmi közvélemény igen gyorsan és igen elhamarkodottan - úgy állította be a m vet, mint a szerz. irodalmi tanúságtételét szlovén nemzetiségi származása mellett. A német ajkú kritikusok rosszallták az író „h tlenségét” és Ausztria-ellenességét, Szlovénia pedig kitüntetésekkel, vendégszereplések sorozatával honorálta állítólagos otthonra találását náluk. Peter Handke pedig készségesen magára vállalta a nyilvánosság által rá osztott szerepet, az ebben az id.ben adott interjúkban el.szeretettel nevezte magát „félszlovénnak”. Az a tény, hogy Handke korábbi m veiben igen éles hangon kritizálta a mai Ausztriát, még inkább hozzájárult ahhoz, hogy a közvélemény szemében hihet.nek t njön az író „átpártolása”. Már akkor is akadtak olyanok, akik óvatosságra intettek. Egyes szlovén irodalmárok arra hívták fel a figyelmet, hogy a szlovén népcsoport önmagáról alkotott képe nem 6
Lsd.: Friedbert Aspetsberger: Unmaßgebliche Bemerkungen zur Einschränkung des literaturwissenschaftlichen „Heimat”-Begriffs. Lsd.: Peter Plener/Peter Zalán(szerk.): „(...) als hätte die Erde die Lippen geöffnet (...)” Topoi der Heimat und Identität. Budapester Beiträge zur Germanistik 31. Budapest 1997. 54.o. és folyt.
M hely 73 ___________________________________________________________________________
felel meg a Handke-m ben megjelen. ábrázolásnak. Mások nem tulajdonítottak jelent.séget az életrajzi hasonlóságoknak, és kizárólag esztétikai, irodalomelméleti síkon érveltek. Tilman Siebert a regényben leírtakat egy esztétikai-poétikai utazásként értelmezi, melynek célja egy olyan m vészeti hagyomány felkutatása, amellyel az író azonosulni tud, amelyre támaszkodva a modernkori elidegenedés és a sablonná vált költ.i eszközök világában is lehetséges az irodalom nyelvén szólni.7 Markus Barth úgy tekint Handke szlovéniai vándorlására, mint egy éppen soron lev., mindenképpen csak ideiglenes állomásra az „élet m vészete” (Lebenskunst) elsajátításának folyamatában. Tehát . sem tulajdonít nagy jelent.séget a konkrét helyszínnek, a hangsúly az egy helyben maradás (stabilitas loci) és az úton-levés (peregrinatio) szembenállására kerül.8 Talán még Armin Wallas állásfoglalása tekinthet. a valósághoz legközelebb álló megközelítésnek. Szerinte a szlovénok az úgy nevezett „tükör-nép”, az ellenpólus szerepét töltik be, azaz Handke egy jobb népr.l alkotott utópisztikus elképzelései öltenek testet a szlovén nemzet ábrázolásában. Wallas érvelésének legfigyelemreméltóbb eleme, hogy a szlovénokat egyenrangú társként állítja a másik két gyakori példaképként emlegetett népcsoport, a zsidóság és az indiánok mellé.9 Tézisét nagy mértékben alátámasztja az a tény, hogy Handke a karsztvidéki tájakat a könyvben többször is indián tájakként, illetve a f.h.snek otthont és földet adó dolinalakót „indián asszonyként” említi. Hogyan került a szlovén kisebbség és Handke hovatartozása az érdekl.dés középpontjába? Már a regény megírása el.tti id.ben is megfigyelhet.k a karintiai szlovénokhoz való közeledés jelei. Az író lefordítja németre Florjan Lipus Zögling Tjaz cím m vét, illetve egy Gustav Janust méltató beszédében nyíltan felvállalja kett.s nemzetiség származását10. Míg a korábbi m vekben csak esetleg egy-két utalást találunk a karintiai szlovénokra, illetve Handke családi viszonyaira, az Ismétlés figuráiban els.sorban gyermekkorának szerepl.i elevenednek meg. Filip Kobal édesapját szlovén nagyapjáról mintázta, aki 1920-ban a kisebbség által lakott területek Jugoszláviához való csatolására szavazott, és a szlovén nyelvhasználat korlátozását, majd 1938-ban történ. betiltását valódi büntetésként élte meg. Gregor, az id.sebb testvér alakja igen sok közös vonást mutat Handke szintén Gregor névre hallgató nagybátyjával, aki röviddel az író születése el.tt halt meg, és akinek a frontról hazaírt leveleit a család irodalmi hagyatékaként
7
Lsd.: Tilman Siebert: Langsame Heimkehr. Studien zur Kontinuität im Werk Peter Handkes. Göttingen 1997. Lsd.: Markus Barth: Lebenskunst im Alltag. Analyse der Werke von Peter Handke, Thomas Bernhard und Brigitte Kronauer. Wiesbaden 1998. 9 Lsd.: Armin Wallas: Spiegel-Völker. Das Bild der Juden, Indianer und Slowenen als utopische Chiffre im Werk Peter Handkes. Lsd.: Acta neophilologica. Nr. 26. Ljubljana 1993. 63-78.o. 10 Lsd.: Peter Handke: Einwenden und hochhalten. Rede auf Gustav Janus. Lsd.: Peter Handke: Langsam im Schatten. Gesammelte Verzettelungen 1980-1992. Frankfurt a. M. 1992. 125-135. o. 8
74 M hely ___________________________________________________________________________
tisztelte.11 A f.h.s szül.faluja csak marginálisan jelenik meg, az ábrázolás középpontjában a Kobal család feszültségekkel terhes hétköznapjai állnak. A család történetén keresztül ismerheti meg az olvasó a szlovén kisebbség hontalanságát és otthontalanságát, a cselédek és zsellérek kilátástalan társadalmi helyzetét. Ez a m sok szempontból közel áll a fejl.dési regény (Entwicklungsroman) hagyományához. Filip egy, a bátyja által ráhagyott, szlovén nyelv mez.gazdasági ismertet. füzettel és egy 19. századból való szlovén-német szótárral a hátizsákjában útnak indul, hogy az idegen országban megkeresse a családi legenda forrását, fellelje testvére nyomait és megtalálja a helyét a világban. Vándorlása során tudatosul benne m vészi elhivatottsága, kialakul új nyelvfelfogása, és megérti kett.s kultúrájú származása lényegét, felismeri ennek értékét. Mindebben a két nagy tanító, a természet és a nyelv lesz a mestere. Filip Kobal az államhatárt átlépve egy új, mégis ismer.s, melegséget és közelséget sugárzó világba kerül. Az író a mai Ausztriával szembeállítva mutatja be a szlovén tájakat és embereket. Szlovénia dícsérete így egyben hazája kritikájává is válik. A szomszédos országban Filip felfedezni véli mindazokat az értékeket és erényeket, amelyeket szül.földjén a modernizáció és az új, lakosaiból egy egységes nemzetet kovácsolni igyekv. állam megalakulásának következtében már nem találhat meg. A f.h.s egy olyan ember- és természetközeli világot ismer meg, ahol szabadnak, minden elkötelezettségt.l mentesnek érezheti magát, ahol senki nem figyeli, senki nem ítéli el, senki el.tt sem kell bizonyítania. A szlovén táj és az ottani vidéki életforma még érintetlen szépségében fogadja, éles ellentétet képezve ezzel az otthoni „elpiacosított”, díszes kulisszákká kiüresedett vidéki idillel. Éppen eme szép látszat kellékeinek hiánya tölti el az otthonosság és a szabadság érzetével. A táj teret enged a kutató szemnek, messze el lehet látni, szemben a gyermekkor fizikai és szellemi korlátok közé szorított világával. Minden, amit lát és tapasztal az állandóság, a tartós szépség érzetét kelti. Filip úgy érzi, hogy egy „nagy országban” jár. A szlovén-német szótár segítségével felismeri, hogy a két nyelv együttes ismerete és használata kitágítja látókörét, közelebb viszi a valóság megismeréséhez. Így a korábban hátrányként felfogott nemzetiségi gyökerek egyértelm nyereségként lesznek elkönyvelhet.k. Igen fontos Handke megfogalmazása, hogy sem egymagában a szlovén, sem pedig a német nyelv nem rendelkezett a valóságot teljes mivoltában feltáró varázser.vel. A két nyelv összjátéka tette Filip számára hozzáférhet.vé környezete és gyermekkora tájait 11
Az . alakja már a Die Hornissen cím m ben is megjelenik vak fiútestvér figurájában. A Die Lehre der SainteVictoire-ban pedig egyértelm utalást találhatunk arra, hogy a fél szemére vak nagybácsi leveleit a fiatal Handke nagy érdekl.déssel olvasta, és a róla alkotott kép mély nyomokat hagyott benne. Lsd.: Die Lehre der SainteVictoire. Frankfurt a. M. 1980. 80.o.
M hely 75 ___________________________________________________________________________
és tárgyait. Peter Handke tehát nem egyszer en a szlovén nyelvhez talál haza, mint azt sokan látni szeretnék, hanem éppen a kétnyelv ségben, a két különböz. kultúrához való kapcsolódásban rejl. gazdagságra talál rá. A szlovéniai vidékkel való találkozás rávezeti a f.h.st arra, hogy gyermekkori környezete, amely német nyelv államban idegen elemnek t nhetett, szintén egy nagyobb kultúrkör része. Létezik egy olyan nagyobb egység, amely létét legitimálja. A mássság azonossággá válik. Ahogy a számára ismeretlen világot a bátyja által ráhagyott munkafüzet és a szótár segítségével részletr.l részletre haladva felfedezi, ráébred egy újfajta szemlél.dés varázsára, melyet a lassú tempójú járás ritmusa határoz meg, és amely osztatlan figyelmet szentel a környezetében lev. hétköznapi, de éppen ezáltal igen valóságos dolgoknak. Ezeket a kicsiny részleteket megfigyelve elevenedik meg el.tte a szomszédos országban saját falujának hajdani légköre, életmódja: Ahogy a bátyám munkafüzete, a másik nyelv kerül.je nélkül, azonnal a m vébe, a gyümölcsösbe fordult át, eképpen most a szótára is, át a kinti kertbe, az egész gyerekkori tájba. Gyerekkor? Sajátosan az enyémr.l lett volna szó? az én személyes helyeimet és dolgaimat fedeztem fel a nevek kapcsán? Biztos: a cselekmény apám gazdaságában játszódott. A kályha mögötti tér szava, a pincében a mustoshordó rakodógerendájáé, a konyhai t zhely hamulyukáé, az istállóban a k.be foglalt vizeshelyé, a kertben az el.szökken. sz.l.lugasé, szántáskor az utolsó barázdáé, mindegyik szó a nálunk lév. ily megfelel. dolgot idézte fel;12
Filip Kobal vándorlásának tehát az az egyik legfontosabb eredménye, hogy a szembeszök. hasonlatosságok miatt gyermekkorának emlékei és képei végre nyelvi formát ölthettek,13 ezáltal a tudatos szembenézés számára hozzáférhet.vé váltak és íly módon megfelel. helyükre kerültek. Norbert Mecklenburgnak válaszolva azt mondhatjuk, hogy a kett.s kultúrájú közegben szocializálódott író esetében csakis így kerülhetett sor a gyermekkori élmények valódi feldolgozására. Hogy Peter Handke nem a f.h.s Szlovéniában való otthonra találását akarta elbeszélni, arra több helyen is utalást találunk a m ben.14 Filip ugyan valóban sok hasonlatosságot vél felfedezni az ottani emberek és az otthoniak, valamint önmaga között, de sohasem gondolja magát közéjük tartozónak. Igen árulkodó az a bekezdés, ahol egy pályaudvaron várakozva az arra haladó zsúfolt buszok ablaküvegében megpillantja saját képmását, mintegy egybeolvadva a bentiek arcával.
12
Az ismétlés, 163. o. Fontos azonban rámutatni, hogy csak a második lépcs.ben, az irodalom nyelvén, az elbeszélés felszabadító erejének köszönhet.en tudtak ezek az élmények valóban feldolgozhatóvá válni. 14 A 255. oldalon például megjegyzi Filip: „Hiszen persze nem az volt feltett szándékom, hogy megtalálom a bátyám, hanem hogy mesélek róla.” 13
76 M hely ___________________________________________________________________________ Könny , tiszta, éles álom volt ez, melyben mind a sötétl. alakokról olyan barátságosakat gondoltam. Egyikük sem volt gonosz. Az öregek öregek voltak, a párok párok, a családok családok, a gyerekek gyerekek, a magányosok magányosok voltak, a háziállatok háziállatok, mindegyik valami egésznek a része, és én a tükörképemmel ehhez a néphez tartoztam, melyet úgy képzeltem el, hogy szüntelenül, békeszeret.en, kalandosan, elengedetten vándorol valami éjen át, és az alvókat, a betegeket, a haldoklókat, s.t még a halottait is magával viszi. Fölegyenesedtem, és szerettem volna, ha ez az álom valóság.15
A szöveget olvasva egyértelm en látszik, hogy a f.szerepl. nem lépi át az .t a helybéliekt.l elválasztó vonalat, csupán azt ismeri fel, hogy tükörképe jól illeszkedik az ottani emberek képmására. Ugyanakkor annak is tudatában van, hogy a szomszédos országhoz társított idillikus gondolatai inkább a fantázia szüleményei. A Szlovénia tájaira álmodott ország azonban egy olyan hely, ahol az író otthon érezheti magát, ahol a teremt. képzelet szabadon szárnyalhat, ahol még él a mese, az álom és az elbeszélés lehet.sége. Filip a regény szerint üres kezekkel tér vissza a család szlovén el.deir.l hírt remél. szülei házába. Az ismétlés az elbeszélés, mint mindenkinek otthont adó „kilencedik ország” dícséretével ér véget. Valamivel korábban Handke így fogalmaz: Mert amit lelni lehetett, nem volt innen elvihet.; nem afféle dolgokról volt szó, amilyeneket teletömött zsebekben hurcolnak el, hanem modelljeikr.l, melyek, ahogy megmutatják magukat a felfedez.nek, bele is ivódnak lénye mélyébe, ahol aztán, a cseppkövekkel ellentétben, kivirulhatnak és termékennyé válhatnak, átvihet.k bármely országba, és a legtartósabban az elbeszélésbe. Igen. Ha a karszt természete s megannyi m ve archaikus volt, nem holmi „Egyszer volt...” értelmében, hanem a „Kezdd el!” jegyében volt az. 16
A fentiek értelmében tehát megállapíthatjuk, hogy Peter Handke számára valóban igen nagy jelent.ség volt Szlovénia felfedezése. Egyrészt közelebb került gyermekkori világának megértéséhez, felismerte a kett.s kultúrában rejl. értékeket, leküzdötte a származásából fakadó kisebbrend ségi érzéseket, felfedezett egy olyan világot, amelynek a családi gyökerek jogán . is részese lehetett és amely a korabeli osztrák valóság ellenpólusaként szolgálhatott. Ez a második lehet.ség azonban nem egy megélt, hanem csak egy felismert eshet.ség volt. Ahogy Filip csak a tükörképével tartozik a helybéliekhez, úgy szolgál Szlovénia az irodalom, a képzelet forrásául. Peter Handke tehát nem otthonra lelt Szlovéniában, hanem egy olyan, archaikus értékeket .rz. világra,
15 16
Az ismétlés, 16. o. Az ismétlés, 229. o.
M hely 77 ___________________________________________________________________________
amely, saját szavaival élve, egyben „egy lehetséges jöv. modellje”.17 A következ. idézet jól rávilágít a fenti állítás lényegére: Holott közben, ha jól meggondolom, nem is sajátlag a szlovén népet vagy nem a századforduló népét ismertem meg a szavak révén, inkább valami meghatározatlant, id.tlent, történelmen kívülit - vagy helyesebben, egy olyan népet, amelyik örökké tartó, csak az évszakok által szabályozott jelen id.ben él, az id.járás, az aratás és az állatbetegségek törvényeinek engedelmesked. innenvalóságban, ugyanakkor túl minden historikumon, vagy el.tte, vagy utána, vagy mellette annak -, és persze tudhattam azt is, hogy az ilyen képálláshoz a bátyám jelölgetései is hozzájárultak. Hogy is ne akarná magát az ember ehhez az ismeretlen néphez számítani, amelyik a háborúra, a fels.bbségre, a diadalmenetekre mintegy csak kölcsönszavakat használ, de nevet alkot a legjelentéktelenebbnek, legyen az akár a házban az ablakdeszka alatti tér, vagy odakint a földúton a fékez. kocsikerék által fényesre dörzsölt hely a kövön, ...18
Több oka is van, hogy miért pont Szlovéniát ruházza fel az író azokkal az erényekkel, amelyeket egy jöv.beli, otthont és melegséget adó hellyel szemben elvárásként támaszt. Talán az egyik legfontosabb tényez., hogy a szomszédos országban látottak a gyermekkor - feln.ttként visszatekintve már szebbnek t n. - világát idézték fel. Ernst Bloch szellemében az „otthon”(Heimat) egy olyan jöv.beni idilli állapot, amelynek gyökerei a gyermekkorba nyúlnak vissza, és amelyet még senki sem tapasztalt meg.19 Handke is több helyen utal m veiben arra, hogy a korai környezet tárgyai, képei és méretei a kés.bbiekben mindvégig a külvilág hitelesített mércéjéül szolgálnak. Filip Kobal egy olyan országot fedez fel tehát, amely kiváló alapul szolgálhat egy ideális világról alkotott utópia számára. Egy másik lényeges eleme a szlovénok felé megnyilvánuló szimpátiának az, hogy a második világháború befejezését követ.en létrejött új osztrák állam nagyon sok polgára szemében egy mesterségesen létrehozott, mindenfajta kultúrális és politikai alapot nélkülöz. képz.dménynek t nt. Az „osztrák nemzet” fogalma ismeretlen volt az ott él.k számára, hiszen .k, vagy a nyelvi és kultúrális közösséget alapul véve, a német nemzethez tartozóknak tekintették magukat, vagy pedig a Habsburg birodalom fennállása alatt kialakult szupranacionális monarchia-tudat szellemében gondolkodtak. Az „osztrákság” egyik legjellemz.bb vonása korábban éppen a multikulturalitás, a nyelvi és nemzetiségi sokszín ség és a nagyfokú tolerancia volt. Az újonnan megalapított osztrák állam azonban egy kizárólagos, a német nacionalitástól egyértelm en elkülöníthet. saját nemzet meglétét igyekezett bizonyítani, illetve kialakítani. Ezen, nem egészen er.szakmentes törekvéseket sokan kétkedéssel fogadták,
17
Az ismétlés, 230. o. Az ismétlés, 162. o. 19 Lsd.: Ernst Bloch: Das Prinzip Hoffnung. Frankfurt a. M. 1967. 18
78 M hely ___________________________________________________________________________
egyrészt azért, mert a nemzet fogalma idegen volt számukra, és a hivatalos szervek által propagált „tipikusan osztrák sajátosságok” és hagyományok csak szép színpadi kulisszaként voltak jelen, másrészt azért, mert a magát a nyugati hatalmak felé a „jobb németekként” feltüntet. állam gyors gazdasági és politikai stabilizációja a háborús b nök elhallgatásán, a felel.sségre vonás elmaradásán alapult. Megint mások nosztalgikusan a múltba tekintve, a régi nagy birodalom széthullását siratták, és érzelmileg nem tudtak azonosulni a hajdani területének töredékére összezsugorodott állammal.20 Peter Handke is azok közé az írók közé tartozik, akik élesen bírálták a nemzetiszocializmus rejtett továbbélését Ausztriában, és akik úgy érezték, hogy az exportcikké vált osztrák tájak és kultúrális kincsek már nem töltik be az otthont adó fizikai és szellemi környezet szerepét. Szlovéniában azonban (akkor még) érintetlen volt a táj, a vidéki életforma, az emberek szerves egységben éltek a természettel. A szlovénok a világháború ideje alatt az aktív ellenállókhoz tartoztak, szemben a németeket támogató Ausztriával. A kett.s kultúrájú vidéken feln.tt Handke számára természetes, hogy ideálisnak t nik egy olyan állam, amely több nemzetet egyesítene magában, garantálva számukra az egyenjogúságot, az egyéni és a kollektív jogokat. Az Ausztria esetében immár múlttá vált „egység a különböz.ségben” (Einheit in der Vielheit) alapelvet Handke Jugoszlávia tagköztársaságaiban vélte felfedezni. Egy kés.bbi interjúban mondottak szerint, a különböz. nemzeti sajátosságok ellenére egymással békében él. népcsoportok számára a „nem egységesített egyesült Európa” mintájaként szolgáltak.21 Az ezid.tájt divatossá vált „Közép-Európa” eszménye azonban illuzórikusnak és valótlannak t nt az író szemében, mivel az egykori monarchia er.szakos központosítási törekvéseit a közös múltat nosztalgikusan felidéz.k szinte teljesen figyelmen kívül hagyták. Ez magyarázza egyben azt is, hogy miért reagált az író olyan negatívan Szlovénia önállósodási törekvéseire és a nyugati demokráciákhoz való köt.dés hangsúlyozására. Számára az állami nacionalizmus minden formája elítélend. és életidegen, . a tájat és a benne él. embereket éli meg valóságként. Ebben nyilvánul meg Ausztriához f z.d. viszonyának kett.ssége: míg a hivatalos állam propagálta osztrák identitással nem tud és nem kíván azonosulni, addig elszakíthatatlan szálak f zik gyermekkora és ifjúsága karintiai tájaihoz, az egyszer emberekhez. Ezért válhatott Szlovénia, ahol mindezeket megtalálta, álmai és regényei országává,
20
Érdekes, és talán nem véletlen egybeesés, hogy könyvben emlegetett legendabeli ország, ahol mindenki otthonra lel éppen a „kilencedik”. Ausztriának nyolc tartománya van. Így felmerül a kérdés, hogy Szlovénia a szerz. „álmaiban” egy esetleges kilencedik tartományként szerepel. Sokatmondó az író Szlovénia önállósodását kritizáló esszéjének címe: A kilencedik ország álmodójának búcsúja. (Abschied des Träumers vom Neunten Land) Frankfurt a. M. 1991. 21 Lsd.: Nein, Serben und Kroaten hassen sich nicht!” Interview mit Peter Handke über den Krieg in Jugoslawien, die Lächerlichkeit des Poeten und seine Hilfslosigkeit. Lsd.: Die Weltwoche. 45.szám 5. November 1992.
M hely 79 ___________________________________________________________________________
és ezért helytelen az író kés.bbi Franciaországba való „menekülését” önkéntes emigrációként értelmezni.22 Az ismétlés-t tehát nem szabad Handke szlovén azonosságtudata bizonyítékának tekinteni. A Filip Kobal által megismert Szlovénia els.sorban egy még érintetlen valóságosságában fennmaradt irodalmi forrásvidék. A szlovén identitás pedig egy lehet.ség, ami kett.s nemzetiségi származása következtében elérhet. közelségbe kerül, de semmiképpen sem válik kizárólagossá. Amit Filip Kobal, és maga az író is felfedez, az valójában egy része identitásának, egy olyan része, amelynek értékét csak érett feln.ttként ismerte fel. Éppen ezáltal a szellemi gazdagságként megélt bikulturalitás által válik Handke valódi osztrák íróvá.
22
Handke 1988-ban végleg elhagyta Ausztriát és 1990 óta Párizs egyik legrejtettebb el.városában él.
