Pénzügyi válság, gazdasági modellváltás, globális átrendezodés

Andor László DEMOS Magyarország 1027 Budapest, Feketesas utca 2. Telefon/Fax +36 1 322 2411 E-mail: [email protected] www.demos.hu

Pénzügyi válság, gazdasági modellváltás, ˝ globális átrendezodés

Andor László

Pénzügyi válság, gazdasági modellváltás, globális átrendeződés 2009. február

Tartalom

Bevezetés

6

A válság szakaszai és okai

10

Minek a válsága?

18

Következmények

28

Válságkezelés

40

A globális kapitalizmus új arculata

50

Néhány megjegyzés magyar nézőpontból

58

Összegzés

68

1. sz. melléklet: A pénzügyi válság kronológiája

72

2. sz. melléklet: Európai közgazdászok levele

76

3. sz. melléklet: Gazdaságélénkítő csomagok nagyságrendi összehasonlítása

79

4. sz. melléklet: A G20 résztvevői

80

Irodalom

82

Andor László | Pénzügyi válság, gazdasági modellváltás, globális átrendeződés

Bevezetés

1

4 5

Bevezetés

után először megpróbáljuk definiálni a válságot, meghatározni annak jellegét. Ezután feltérképezzük a pénzügyi válság hatásait és áttekintjük a válságkezelés szintjeit és területeit. Bár még távolról sem látható a válság vége, megpróbáljuk azt is felvázolni, milyen gazdasági rend alakulhat ki ezután, a legalaposabban természetesen azt kutatva, hogy a jelenlegi kataklizma milyen változást generál a pénzügyi rendszerben. Utolsó fejezetünkben – megint csak a teljesség igénye nélkül – a magyar gazdaságra vonatkozó fontosabb tanulságokat fogalmazzuk meg.

bomlásfolyamat azonban csak első felvonása volt egy mélyebb és komplexebb globális válságnak, amely 2008 őszétől kezdett megmutatkozni a maga teljessé-

Mint ahogy a gazdaságot általában, a jelenlegi válságot is sokféle nézőpontból, sokféle paradigma alapján lehet leírni és elemezni. Egészen biztos ezért, hogy az itt leírtak is sok olyan megállapítást tartalmaznak, amelyek nem tekinthetők kon-

gében.

szenzus tárgyának. Segíthetik viszont a világgazdasági folyamatok újabb és újabb

Annak ellenére, hogy a megelőző évtizedekben több komoly pénzügyi válságot is

okkal való bővítését. Mindezek mellett a szerző határozott szándéka az volt, hogy

láthattunk, átélhettünk, ezt a válságot a maga konkrét formájában csak kevesen jelezték előre. Még érdekesebb, hogy a menet közben felröppenő, egyre komolyabb figyelmeztetések kevéssé hatottak a gazdaságpolitikai döntéshozókra. A válságke-

átgondolását, a hazai elméleti viták és a gazdaságpolitikai útkeresés új szempontérzékeltesse, milyen mély és komplex krízis alakult ki a világban, amelynek megértése csakis a régi dogmák és beidegződések elhagyásával, leküzdése pedig minden eddiginél szorosabb nemzetközi összefogással lehetséges.1

zelés, amikor már elkerülhetetlenné vált, az utólagos tűzoltás jellegét öltötte, a közvéleményt mindenütt megdöbbentette a kialakult helyzet. 2008 végén viszont már nemcsak válsághangulat, de véghangulat is övezte a világban kialakult gazdasági helyzetet. Hasonlíthatóan ahhoz, amikor 1989-ben, a szovjet tömb felbomlásának kezdetén az amerikai Fukuyama „a történelem végéről” értekezett, ma sem csak azt lehet már elemezni, hogy mitől jutott válságba a nemzetközi pénzügyi rendszer és ez milyen mélyen érinti a reálgazdaságot és a társadalmakat, hanem arról is, hogy mi az, aminek ez a válság véget vet, és mi lesz az, aminek a kezdetét jelenti. A jövőről természetesen nehezebb konkrétumokat mondani, de egy korszak lezárultát akkor is meg lehet állapítani, ha még nem láthatjuk egészen világosan, hogy mi jön utána, hogy az a valami pontosan mikor jön, és hogy addig mi lesz. Ez a tanulmány természetesen nem vállalkozhat a válság minden aspektusának átfogó és részletes elemzésére. A mai helyzethez vezető alapvető okok áttekintése

6

1 Bizonyos értelemben ez a tanulmány is összefogással készült. Egyes korábbi publikációkhoz, szövegváltozatokhoz fűzött észrevételeivel sokat segített a végleges kézirat elkészítésében Kurt Bayer, Bebesy Dániel, Karácsony Sándor, Szikszai Szabolcs és Tarafás Imre. Az 1. számú melléklet előállításában Homonnai Gábor közreműködött. A szerző mindannyiuknak köszönettel tartozik; anélkül persze, hogy a szövegben maradt esetleges hibákért, szubjektív megjegyzésekért megpróbálná megosztani velük a felelősséget.

Bevezetés

mokban, majd nyomban azután az Egyesült Királyságban is. Az ekkor megindult


2007 augusztusában pénzügyi válság jelei mutatkoztak az Amerikai Egyesült Álla-

7



2

8 9

Válság megítélése

„Másodrendű jelzálogpiaci válság”

Globális pénzügyi és gazdasági válság

Pénzügyi rendszer

Kiterjedő csődhullám az angolszász világban, hitelszűkülés

Totális bizalmi válság, csődhelyzetek, likviditáshiány

Reálgazdaság

Lassulás az angolszász országokban, kőolaj- és élelmiszerár-emelkedés

Recesszió az OECDországokban, lassulás a felzárkózó félperiférián, olajárcsökkenés

Árfolyam-mozgások

Gyengülő USD és GBP; az Erősödő USD, a félperiféria EUR és a félperiféria valutái valutái gyengülnek erősödnek

Állami beavatkozás

Óvatos kamatcsökkentések Drasztikus bankmentő és és kármentő intézkedések élénkítő csomagok; agresszív kamatcsökkentés; IMF, G20 stb. aktivizálódása

tethetjük meg. A cezúrát 2008 szeptemberénél húzhatjuk meg, amikor láthatóvá vált az amerikai bankszektor „megmentéséhez” szükséges állami források nagyságrendje, és egyidejűleg megszületett a döntés az egyik legnagyobb befektetési bank, a Lehman Brothers csődbe engedéséről. 2008 szeptembere előtt úgy tűnhetett, hogy a válság megmarad abban a régióban, amelyben kialakult, tehát az Egyesült Államokra és az Egyesült Királyságra korlátozódik. Nem volt látható az sem, hogy a pénzügyi szektor problémái milyen mértékben hatnak ki a reálgazdaságra.

2008. szeptember –

2008 szeptembere azonban fordulatot hozott. Néhány nap alatt mindenki számára világos lett, hogy az angolszász országokban elkerülhetetlenné vált válságkezelés

A 2007 nyarával kezdődött, előbb amerikai, majd globálissá szélesedett pénzügyi

nem marad világgazdasági következmények nélkül, illetve hogy a pénzügyi ano-

válság az elmúlt évtizedekben tapasztaltaknál komplexebb, és valószínűleg mé-

máliákból származó sokk katalizálni, és egyúttal súlyosbítani fogja az időszerűen

lyebb krízist jelent a világgazdaság és –társadalom számára. A krízis éppen komp-

bekövetkező ciklikus gazdasági lejtmenetet. Néhány hét alatt nyilvánvalóvá vált

lexitása miatt nem magyarázható egyetlen okkal, és nem minősíthető pusztán a

az is, hogy a világgazdasági félperiféria azonnali likviditási válsággal áll szemben,

szokványos gazdasági (konjunkturális) hullámvölgyek egyikeként. A válság kiszé-

amelynek kezeléséhez (a sorozatos államcsődök elkerüléséhez) a multilaterális szer-

lesedése és elmélyülése után értelemszerűen megsokasodtak az okokat kutató és

vezetek aktivizálására van szükség.

a kezelés lehetséges módjait kereső elemzések. Ezeket a sokszínűség jellemzi, ám annyiban közös nevezőre hozhatók, hogy a mostani helyzet kialakulását több okra vezetik vissza, és a leggyakrabban az alábbiakat emelik ki: • spekulatív buborékok, és konkrétan az amerikai (és brit) jelzálogpiac; • az angolszász országokból elindult, de másutt is követett dereguláció; • a 2001 utáni, mesterségesen élénkítő gazdaságpolitika; • a permanens nemzetközi liberalizáció; • a pénzügyi intézményeken belüli kockázatkezelés tökéletlensége; • a válságkezelés során elkövetett hibák.

10


A 2007 nyarától kibontakozott pénzügyi válságnak ez idáig két szakaszát különböz-

2007. augusztus – 2008. szeptember



A válság e két szakaszát foglalja össze az alábbi táblázat.

11

A pénzügyi válságokhoz vezető, leggyakrabban emlegetett tényezők egyike a spe-

felmérni. A pénzügyi kártyavár a Wall Street és Washington harmonikus együttmű-

kulatív buborék, amely felismerhető a befektetési eufóriáról, és rendszerint egyes

ködése mellett, kettejük összjátékának köszönhetően épült. kettejük összjátékának

térségek vagy szektorok túlfinanszírozásával jár. E jelenség számos válságot gene-

köszönhetően épült.

2

rált a piacgazdaság hosszú történetében. Ezúttal az amerikai ingatlanpiaci szektor volt a spekuláció célterülete; ez a folyamat pedig már a ’90-es években, még Bill

A lehetséges válságok méretét csak növelte az elmúlt évtizedekben a permanens

Clinton elnöksége idején elkezdődött. A spekulatív buborék kipukkadása, vagyis a

pénzügyi liberalizáció, amelynek következtében a legutóbbi években minden ko-

várakozások hirtelen fordulata pedig nemcsak a pénzügyi rendszeren belül vezet

rábbit meghaladó pénztömeg forgott akadályok nélkül a piacokon. Ez okozhatta,

pánikhoz, bénultsághoz vagy korrekcióhoz; az ilyen fordulatokat a reálgazdaság-

hogy előbb a spekulatív buborék, majd pedig az összeomlás is minden korábbit

ban is rendszerint recesszió vagy elhúzódó pangás követi.

meghaladó méretű legyen, gyorsan tovaterjedhessen és széles körű nemzetközi takozásától fogva a spekulatív buborékok mérete egyre csak nőtt, és egyre súlyo-

vegyesgazdaság volt ez is, az állam jelentős szerepvállalásával. A dereguláció

sabb pénzügyi válságok alakultak ki (a ’80-as évek szuverén adósságválsága, majd

Ronald Reagan fellépésével kezdődött el igen lendületesen, és – legalább is a pénz-

a ’90-es évtized valutaválság-sorozata, s végül az angolszász hitelválság). E trend

ügyi szektort illetően – olyan lépésekben csúcsosodott ki, mint az 1933-ban életbe

következménye, hogy a fejlődő vagy akár a feltörekvő országok is nagymértékben

léptetett Glass-Steagal törvény eltörlése. A dereguláció, vagyis az amerikai gazda-

kiszolgáltatottá válnak a centrum válságainak. Egy hosszú folyamatnak egy újabb

ság neoliberális reformja nélkül a hitelbuborék nem nőhetett volna ilyen nagyra.

fejezetét éljük most tehát.

Nixon szerint „vitán felül áll, hogy a visszavonás megnyitotta az utat a bankfúziók hulláma előtt, és hasonlóképp robbanásszerűen elindította az értékpapírosítást és

A mostani válságban megmutatkozik a kockázatkezelés kudarca is. Elvileg a

a még pikánsabban strukturált hitelpiacokat, amelyek a derivatívákat használták fel

bankokon belül is kiépültek azok az osztályok, részlegek, amelyek feladata a koc-

arra, hogy a befektetők számára kölcsönvett pénzen tetemes kitettséget teremtse-

kázatok felmérése és elhárítása lett volna. Ez a funkció azonban csődöt mondott,

nek az értékpapírpiacokon.” (Nixon 2008: 55)

mivel a rendszerkockázatot nem tudta jelezni; az egyes piaci szereplők külön-külön leginkább csak sejthették, hogy mi vár rájuk. Nem igazolódott be, hogy a számítás-

A 2007-ben véget ért spekulációs ciklust nem pusztán a spontán tényezők táplál-

technika és informatika forradalmi vívmányai a gazdaságba beépülve szinte auto-

ták, hanem a 2001. szeptember 11-e után uralkodóvá vált, mesterségesen élénkí-

matikusan egy új, magasabb rendű, biztonságosabb mechanizmust hívnak életre.

tő gazdaságpolitika is. Az amerikai gazdaságpolitika a már korábban (a dotkom

Paradox módon a kockázatok szétterítését, és ezáltal az egyes szereplők számára

buborék kipukkadásakor) jelentkező válság enyhítésére, és részben a 2001-es ter-

mérséklését szolgáló eszköz, az értékpapírosítás vezetett a pénzügyi rendszer teljes

rortámadás ellensúlyozására rendkívül laza monetáris politikát folytatott. Ha jóin-

megbénulásához. A kockázatot hordozó termékek beárazhatóvá és továbbadható-

dulatúak akarunk lenni, azt mondjuk: a politika túlterhelte a pénzügyi rendszert; a

vá alakítása döntő lökést adott a felelőtlen hitelezésnek. Mivel pedig e gyakorlat a

menetrendszerű dekonjunktúra késleltetéséhez, a prosperitás érzetének fenntar-

szereplők előtt ismert volt, a válság kibontakozásának egy kritikus pontján (2008

tásához olyan likviditásbővülésre volt szükség, amelynek kockázatait rövid távon

szeptemberében) totális bizalmi válságot okozott. Fontos megemlíteni, hogy elvi-

a folyamat vezérlői (pl. a zseniálisnak tartott Alan Greenspan) sem tudták helyesen

leg a különböző bankok és befektetők nem voltak magukra hagyatva a kockázatok

2 A pénzügyi spekuláció történetéről magyarul ld. Galbraith (1995) könyvét, illetőleg Békés – Muraközy vázlatszerű cikkét (2008), amely Kindleberger klasszikus könyvének (2000) egy korábbi kiadását veszi alapul. Kindleberger művéből egyébként azóta – Robert Aliber közreműködésével – még újabb kiadás készült (2005).

12

megítélésében: a hitelminősítő cégek kellett volna, hogy stabil mércével szolgáljanak számukra. Valójában viszont az egész szektor dezorientálásában játszottak kiemlkedő szerepet.


A New Deal az amerikai gazdaságot erősen szabályozottá tette; egyfajta


„fertőzéshez” vezethessen. A ’70-es évektől, vagyis a liberalizációs folyamat kibon-

13

A válság mélységét befolyásolhatják a menet közben meghozott döntések, a vál-

hogy például Spanyolországban is összeomlott az ottani másodrendű jelzálogpiac,

ságkezelés módja és színvonala. Sokan vélekednek úgy, hogy bár a válságot és

de ez önmagában még nem vezetett sem nemzetgazdasági, és főleg nem globá-

annak veszélyeit hamar felismerték a kormányok, egyes döntéseik inkább csak sú-

lis felforduláshoz. A mára kialakult nemzetközi pénzügyi és gazdasági válságnak –

lyosbították a helyzetet. Ilyen volt mindenekelőtt, hogy az amerikai kormány 2008

amelynek nem a gyökere, hanem csak a kiváltója a jelzálogpiaci buborék – tehát

szeptemberében hagyta csődbe menni a Lehman Brothers-t, a világ egyik legna-

mélyebb rétegeit is fel kell tárni.

gyobb befektetési bankját. Ez a fordulat indított el egy példátlanul gyors lavinát, amelynek következtében a válságkezelést is magasabb sebességfokozatba kellett kapcsolni. Nem kevés szakértő hangoztatta: a Lehman Brothers „nem kisegítése” a válságkezelés legnagyobb hibája volt;3 sőt olyan vélemény is olvasható, miszerint e „hiba” nélkül gyakorlatilag nem is mélyült volna el a válság.4 Érdemes azonban

sai körében elhatalmasodott, amúgy sem csekély erkölcsi kockázat tényleg túlnőtt volna minden ésszerű határon. Mindezek a – ma már – gyakran emlegetett válságokok rendszerint egy olyan dinamikába rendeződnek, amelyben a kezdő lendületet az amerikai jelzálogpiaci buborék adja meg. Mint ahogy az angol versikében5 a hanyagul bevert patkószög – a ló, a lovas, illetőleg a csata elvesztésén keresztül – nemzeti tragédiához vezet, itt is egyfajta hólabda-effektusra épül a legtöbb magyarázat (jelzálogbankok, befektetési bankok, biztosítók, kereskedelmi bankok, nemzetgazdaság, világgazdaság). A mikroszinttől jutunk el a makroszintig, s hovatovább a kozmikus méretekig. A legtöbb elemzésben tehát – hűen a válság első szakaszának terminológiájához – a másodrendű jelzálogpiacon kialakult buborék játssza a kiindulópont szerepét, minden további válságok pedig az eszkalációt elősegítő tényezőként kerül tárgyalásra. Ez egy logikus, de nem elégséges magyarázat. Peter Gowan (2008) mutat rá, 3 Ld. ’The Economy Fell off the Cliff’, Spiegel interview with George Soros, 11/24/2008 4 Ld. Anatole Kaletsky véleményét, amelyet Robin Blackburnnel vitázva fejtett ki in. Blackburn–Kaletsky (2008). 5 „Egy szög miatt a patkó elveszett, a patkó miatt a ló elveszett, a ló miatt a lovas elveszett, a lovas miatt a csata elveszett, a csata miatt az ország elveszett – máskor verd be jól a patkószeget!” (angol népköltés, ford.: Károlyi Amy)

14


kellett követnie az amerikai kormánynak, enélkül ugyanis a pénzügyi szektor óriá-


belegondolni az ellentétes szempontrendszerbe is, amely szerint ezt a „hibát” el

15


Minek a válsága?

3

16 17

Minek a válsága?

kell megjelölni a meghatározásban, akkor jelen esetben az „angolszász6 hitelválság” az egyik lehetséges megoldás. „Ami a szemünk előtt zajlik, az a kapitalizmus deregulált, szabadpiaci formájának összeomlása. A kapitalizmus számos modellje közül tehát csak az egyik jutott csődbe, igaz, ez történetesen az utóbbi 25 évben domináns változat volt.” (Dessewffy 2008: 104) A válság angolszász mivolta természetesen megkérdőjelezhető azon az alapon,

zat. Az angolszásszal rivalizáló más tőkés erőközpontok, mindenekelőtt a német

„másodlagos jelzálogpiaci válságként” jellemezni. 2008 szeptembere után ezt meg

és a japán gazdaság sem kerülhették el a visszaesést; ez 2008 végén már teljesen

nem cáfolva szükségessé vált a kiinduló szakaszon túlmutatni, és feltenni a kérdést:

egyértelműen látszott. A pénzügyi válság angolszászként való jellemzését azonban

még mi mindennek a válságáról van szó? A (világ-)kapitalizmus válságáról?

indokolja 1. a válság eredete, valamint 2. a bekövetkező intézményi korrekciók jellege.

Az (önmagát pusztító) emberiség válságáról? Valamely kapitalizmus-modell válságáról? A gazdaság valamely szektorának nemzetközi válságáról? Továbbá: melyek a

A válság angolszász eredetének hangsúlyozása több, mint egyszerűen a felelőtlen

releváns gazdaságtörténeti párhuzamok, amelyek segítenek értelmezni és kezelni a

jelzálogpiaci túlhitelezés hibáztatása. A kérdés az, hogy a tőkepiac és az általa ve-

jelenlegi helyzetet? Ebben a fejezetben a feltett kérdésekre két pontban próbálunk

zérelt pénzügyi mechanizmus megfelelő eszköz-e a dinamikus és kiegyensúlyozott

választ adni:

gazdasági és társadalmi fejlődés számára; hosszú távon nem jelentenek-e komparatív előnyt azok az intervenciós és tervező intézmények, amelyekkel Japán vagy a

• Milyen válságértelmezés adható a nemzetgazdasági modellek összeha-

kontinentális Európa élt az elmúlt hat évtizedben.

sonlítása alapján? • Mondhatjuk-e, hogy a nemzetközi pénzügyi rend egy konkrét formájának válságával állunk szemben?

Ebből a perspektívából közelítve azt mondhatjuk: az USA relatív hanyatlása már a hatvanas évek óta tart. Ezt érzékelve Ronald Reagan egy konzervatív feltámadási programot próbált megvalósítani. Kiigazított országon belül is, de inkább arra

Nemzeti szint: angolszász modellválság

törekedett, hogy a világ alkalmazkodjon Amerikához. Ugyanez a kiigazítási kényszer most Barack Obama vezetésével egy progresszív hangszerelésben kerül újra napirendre. A válságkezelés lépései azt mutatják, hogy a válságból való kilábalás

Valószínű, hogy sokáig rivalizálnak majd a különféle elméletek és kifejezések. A korábbi pénzügyi válságoknál azonban elfogadható volt, hogy a válság neve a kiindulópont alapján lett meghatározva (latin-amerikai adósságválság, kelet-ázsiai valutaválság stb.). Ha tehát valamilyen országot/régiót és pénzügyi területet

18

6 Angolszász modellről a kapitalizmus összehasonlító gazdaságtanában (ld. Andor 2008) akkor beszélünk, ha meg akarjuk különböztetni a második világháború után létezett amerikai modellt a német (rajnai), a japán vagy a skandináv modelltől. Az angolszász modell sajátosságai dióhéjban: az adók és a szabályozás szintje alacsonyabb, az állam kevesebb szolgáltatást nyújt polgárainak, a pénzügyi rendszerben a bankokkal szemben a tőkepiacé a vezető szerep, a munkaerőpiaci fluktuáció jelentős. Megjegyzendő, hogy az ún. angolszász országokon (USA, Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland) belül is kimutathatók sajátosságok. Az „általunk ismert amerikai kapitalizmus végéről ld. Buiter (2008).


szerül kiigazításra, korrekcióra, reformra vagy modellváltásra a gazdasági kormány-

dott volt a kialakult helyzetet a problémák eredeteként megjelölt szektorra mutatva

Minek a válsága

hogy messze nemcsak ez az országcsoport küzd visszaeséssel, és nemcsak itt kényEgy éven keresztül – ma már azt mondhatjuk: a válság korai szakaszában – elfoga-

19

az angolszász modell részleges feladása útján lehetséges. Az amerikai modellvál-

Tény és való: 1992 ősze és 2008 tavasza között gazdaságtörténetének talán leghos�-

ság bagatellizálására leggyakrabban felhozott szófordulat szerint az amerikaiak jól

szabb, másfél évtizedes konjunktúráját abszolválta a szigetország. Ez az időszak

ismert innovativitása mindenképpen úrrá lesz a bajokon – ez kevéssé meggyőzően

azonban nem változtatott azon a körülményen, hogy a thatcheri dezindusztrializáció

hangzik a tornyosuló problémák láttán.

(főként az 1979-82 közötti időszak) az európai átlagnál sokkal inkább megnövelte a szolgáltató ágazatok részarányát a gazdaságon belül, és a pénzügyi szolgáltatások

A mélyülő válságot érzékelteti, hogy a fejleményeket kísérő irodalom mely korábbi

iránti kereslettől tette függővé a makrogazdasági folyamatok alakulását. A font le-

válságokkal állított párhuzamot. Először, a rossz hitelek halmozódásának szakaszá-

értékelődésre való hajlama a brit birodalmi hanyatlásból fakadó történelmi trend,

ban az 1990-es évek elejének svéd válságára, s az ottani válságkezelő intézkedések-

és sokak számára meglepő, hogy ezen a ’80-as évek gazdaságpolitikája sem tudott

re történtek utalások. Később, a buborék kipukkadásának nyomán Japán évtizedes

változtatni. Szinte minden EU-témájú tankönyv megemlíti, hogy az Egyesült Királyság önként

lánossá a sajtóban és szakértői elemzésekben is, elismerve persze, hogy azóta a

maradt ki az eurózónából, ez azonban az igazságnak csak az egyik fele. A britek

világ ment előbbre, és a gazdaságpolitika intézményrendszere még akkor is fel-

nagyon is az akkori kormány akarata ellenére estek ki az akkori árfolyam-mechaniz-

készültebb a válságkezelésre, ha maguk a gazdaságpolitikusok és szabályozással

musból8 (ERM). Az elmúlt másfél évben lényegében ugyanaz játszódott le a font—

megbízott szakemberek „elaludtak a volánnál”.

euró viszonylatban, mint 1992 augusztus—szeptemberében a font—márka reláci-

7

óban. A mai brit kontextusban elmondható: alig van, aminek a versenyképességét a Ha lehet ilyet mondani, még Amerikánál is súlyosabb helyzetben van Nagy-Britan-

brit valuta leértékelődése javíthatná. Pontosabban: a munkaerő az egyetlen fontos

nia, ahol a hitelszűke megjelenése elindította a nemzeti valuta leértékelődését, s

terület, ahol a hatás számottevő lehet; főleg akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy az

az tovább folytatódott a világválság kialakulása után is. Mit mond a font leértéke-

elmúlt néhány év legfontosabb kérdése a lengyel és egyéb közép-európai beván-

lődése a brit gazdaságról? Arról, amelyet a sztereotípiák szintjén két aranykorral is

dorlás volt.9

szokás jellemezni: a thatcherivel és a Blair-Brown páros idejére esővel. Mivel Európán belül a brit gazdaság hasonlít legjobban az amerikaira, nem csodálA tanulságot előre bocsátva: minden aranykornak megvan a maga árnyoldala. Ez

kozhatunk azon, hogy a 2007 augusztusában kezdődött, amerikai eredetű nemzet-

esetben az elsőnek az, hogy eltűnt a brit feldolgozóipar egynegyede, a második-

közi pénzügyi válság is Nagy-Britanniát érinti leginkább az óceán innenső oldalán.

nak pedig az, hogy a fellendülésben és annak elnyúlásában döntő szerepe volt a

Sok német, svájci stb. pénzügyi intézményt is megrendített a válság, viszont a ban-

pénzügyi spekulációnak (az amerikai dotkom, majd az ingatlanpiaci buboréknak),

kok problémái kevésbé hatnak ki a gazdaság egészére a kontinensen, mint a Csa-

valamint a fékezetlen lakossági és államháztartási hitelfelvételnek. Ha nem is Euró-

torna túlsó oldalán.

pa beteg emberévé, de mindenképpen az EU egyik legsérülékenyebb gazdaságává vált emiatt a brit.

7 Ld. pl. Heim Péter véleményét: „ma mindenki látja, hogy ez egy rendszerprobléma, az 1929-32-es válság megismétlődése, csakhogy van itt egy nagyon fontos különbség: akkor nem léteztek még azok az intézmények, amelyek ma léteznek, nem volt kiépült jegybanki rendszer, és nem voltak kiépült szociális, illetve költségvetési rendszerek, ma meg vannak.” (Rádai 2008)

20

8 Ezt a 16 évvel ezelőtti eseményt egyes hazai elemzők úgy jellemzik, hogy a britek áttértek az inflációs célkövetés – ma már igen széles körben alkalmazott – rendszerére, de tudni kell azt, hogy szinte mindent megtettek annak érdekében, hogy ezt elkerüljék. 9 Megjegyzendő, hogy a lengyel munkaerő áramlásának visszafordulása távolról sem garancia arra, hogy a válság által menetrendszerűen felkorbácsolt idegenellenes hangulat gyorsan megváltozzon.


depresszió réme megjelent, az 1929-33-as válsággal való összevetések váltak álta-

Minek a válsága

stagnálásával keresték sokan a párhuzamokat. Végül, amint a mély recesszió és a

21

Globális kontextus: interkontinentális egyensúlyhiány

Mivel tehát a dollár világpénz, Amerika eddig kiváltságos helyzetben volt. Kül- és pénzügypolitikája mindvégig el tudta érni, hogy a „többletországok” érdekeltek legyenek az amerikai értékpapírok vásárlásában. Ennek az érdekeltségnek a fenn-

Minden pénzügyi válság valamilyen egyensúlytalanságból fakad, annak feloldására

tartását segítették elő az elmúlt tíz évben a származékos (értékpapírosított) hitel-

jön létre – ezt még akkor is kimondhatjuk, ha nem feltétlenül hiszünk az egyensúly

konstrukciók, amelyeket a norvég önkormányzatok vagy német kisbankok biztosan

mint ideális közgazdasági helyzet megteremthetőségében. Esetünkben az alapve-

nem vásároltak volna meg már a kezdet kezdetén sem, ha e termékek átláthatóak

tő egyensúlyhiány nem egyszerűen a jelzálogpiac alsó szegmensének problémáját

lettek volna, s kockázatukat jobban meg lehetett volna ítélni.

jelenti: ez nem más, mint a jéghegy csúcsa. A jéghegy maga pedig az Egyesült Államok (és Nagy-Britannia) krónikus deficitje; az, hogy az amerikai társadalom immár

Mivel az alapvető interkontinentális egyensúlyhiány hosszabb ideje jellemezte a vi-

negyedszázada gyakorlatilag megtakarítások nélkül tart fenn egy minden szinten

lággazdaságot (csak fenntartásának pénzügyi technikája változott), nem volt nehéz

pazarló fogyasztási mintát, és ezt a kereskedelmi többlettel rendelkező országok

arról értekezni, hogy előbb-utóbb ennek a folyamatnak vége szakad, a kártyavár

tartalékaiból finanszírozza.

összeomlik. Így válhatott a válság legismertebb előrejelzőjévé az Egyesült ÁllamokRoubini „Bretton Woods 2” néven említi a hetvenes évek óta működött nemzet-

tésimérleg-hiányt: amíg a világon mindenütt szívesen veszik és tartják az amerikai

közi pénzügyi rendet, amelyet Peter Gowan korábbi művében (1999) „dollár—Wall

állampapírokat, addig könnyen finanszírozható a hiány. Az USA-nak az elmúlt tizen-

Street rezsim” név alatt elemzett. A magyar szakirodalomban leginkább Farkas Pé-

öt-húsz évben egyre nagyobb szüksége volt a világ pénzügyi bizalmára. A lakossági

ter (2002) globalizációról írott könyve világította meg a globális aszimmetriákból,

megtakarítás legalább tizenöt éve nulla, ugyanakkor az amerikai háztartások az éves

és az ezekre épülő buborékokból származó problémákat és kockázatokat. Bár – és

GDP nagyságával megegyező értékű befektetést tartottak a tőzsdén, hitelbe vették

erről szó lesz később – a válság a G7 néven ismert tömörülés végét hozza, nem túl-

lakásukat és autóikat, s hitelkártyával fizették egyéb fogyasztásukat. Az amerikai

zás azt mondani, hogy ez a válság „a G1 legitimációs válsága” is egyben (Galbraith

vállalatok az éves GDP másfélszeresét meghaladó adóssággal rendelkeznek. A di-

2008: 45).

namikus növekedés ellenére az USA-ban a kilencvenes évek eleje óta évről évre nagyobb a költségvetési hiány s a folyó fizetésimérleg-hiány egyaránt. Az USA immár

Az persze, hogy az USA és az Egyesült Királyság szerepel a világgazdasági aszim-

csaknem két évtizede külföldi hitelekből finanszírozza dinamikus növekedését és a

metria deficites oldalán, nem jelenti automatikusan azt, hogy csak ők lennének

bővülő belső fogyasztást. Míg a nyolcvanas-kilencvenes években elsősorban Japán

hibáztathatók a kialakult, s mára már elfajult egyensúlyhiányért. A megrögzött

fizetési mérlegtöbblete fedezte az amerikai túlfogyasztást, addig 2001 óta Kína vált

exportőrök (Japán, Németország, Kína és még néhányan mások) maguk is fenn-

az USA legnagyobb hitelezőjévé - évi 250-300 milliárd dollár értékű amerikai állam-

tartói voltak a mai rendszernek. Az ázsiai országok éppen az 1997—98-as válság

papír-vásárlásával. Legalább 15 éve ez a globális pénzügyi egyensúlytalanság volt a

után vonták le azt a következtetést, hogy nem érdemes hosszú távon deficites folyó

világgazdaság egyik legnagyobb kockázata. A dollárral szembeni „végtelen” biza-

fizetési mérlegre építeni a felzárkózó növekedést.

lom azonban megakadályozta, hogy ez az egyensúlytalanság pénzügyi válságként törjön a felszínre. Most azonban a felszínre tör” – írja Csáki György (2009).

A válság tehát az angolszász modell globális kiterjesztésének, a nemzetközi financializálódásnak a kudarcait és korlátait is megmutaja. A reális funkcióin messze túlterjeszkedett pénzügyi rendszer problémáit már egy évtizeddel ezelőtt, a nagy

22


„A dollár kitüntetett szerepe teszi olyan könnyen finanszírozhatóvá az amerikai fize-

Minek a válsága

ban Nouriel Roubini (ld. Roubini – Setser 2005), vagy Angliában Ann Pettifor (2005).

23

valutaválságok időszakában is sokan elemezték. Csontos, Király és László (1997) már

Megfelelő multilaterális intézmény hiányában a pénzügyi többlettel rendelkező or-

akkor így fogalmaztak: “Laikusok és közgazdászok, világhírű szerzők és a világ pénz-

szágok külön-külön jelentek meg a színen, az egyensúlytalanságokból származó

ügyi központjaiból kiszorult országok publicistái, rezignált bölcselkedők és lelkes

pozíciószerzési lehetőségek kihasználására, tulajdonképpen már a válság kezdete

aktivisták foglalkoznak a pénzügyi rendszer zsákutcás fejlődésével.” Azóta az inno-

előtt. Ferguson (2008: 337) írja: már 2007-ben ázsiai és közel-keleti szuverén va-

vációk köre csak bővült, szerepük a nagy nyilvánosság előtt a válsággal összefüg-

gyonalapok10 mozdultak nyugat felé, hogy a nagy pénzügyi intézményekben be-

gésben értékelődött át, noha szakértői szinten sokan figyelmeztettek korábban is

fektessenek (Barclays, Bear Stearns, Citigroup, Merrill Lynch, Morgan Stanley, UBS,

a veszélyekre.

valamint private equity cégekben is, mint a Blackstone és a Carlyle). Egy időre úgy tűnt, hogy a szuverén vagyonalapok egy összehangolt akciót szervezhetnek a nyu-

Lámfalussy – egy 2006. szeptemberi előadása – szerint például a hitelderivatívok

gati pénzvilág megmentésére, ami alapvető fordulatot jelentett volna a pénzügyek

„valószínűleg hozzásegítették a bankokat ahhoz, hogy ellenálljanak a részvényárak

történetében. A globális egyensúlytalanságok ténye ma már nem kérdőjelezhető meg. Az, hogy

a kockázatátruházások valóban a hatékonyság és ellenálló képesség forrását jelen-

a nemzetközi válságkezelő erőfeszítések milyen intenzitással látnak hozzá ezek fel-

tik-e a globalizált piacokon, vagy éppen ellenkezőleg, a sérülékenység forrásai.”

számolásához, függ a pénzügyi válság következményeinek értékelésétől is.

(Lámfalussy 2008: 195) A liberalizáció és a pénzügyi innovációk értékelését persze nem lehet elvonatkoztatni azoktól az alapvető materiális egyensúlytalanságoktól, amelynek megjelenési formát adtak az emúlt években, évtizedekben. Ahogy például Magas István is figyelmeztet: „a globális forrásbevonás viszonylagos könnyűsége – hasonlóan a ’90es évek high-tech és IT piaci kudarcaihoz – nem oka, hanem elősegítője-gyorsítója volt a nyilvánvaló túlkeresleti torzulások felszínre kerülésének.” (Magas 2008: 24) Elvileg a globális egyensúlytalanságok kezelésére lett volna intézmény, de nem volt abban a pozícióban, hogy bármit tenni tudjon. Az IMF, mint a nemzetközi pénzrendszer legfőbb multilaterális stabilizátora, a nyolcvanas évek adósságválsága és a kilencvenes évek valutaválságai után tekintélyét és erejét vesztette; sok esetben dezorientáltnak mutatkozott. Ahogy Eichengreen fogalmazta egy IMF-tematikájú könyvben publikált írásában: „úgy tűnik nekem, hogy az intézmény tanácstalan napjaink alapvető nemzetközi pénzügyeiben, mint például a globális egyensúlytalanság, a válság idején történő hitelezés, az adósságok átstrukturálása, illetve önmaga belső kormányzása.” (Eichengreen 2006: 499) 10 A szuverén vagyonalapok némelyike nem újkeletű: a Kuwait Investment Authority 1953-ban, a Szingapúri Temesek 1974-ben, a GIC 1981-ben, az Egyesült Arab Emirátusok ADIA alapja pedig 1976-ban jött létre.

24


gyelhető csillagászati értékeire tekintve fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon ezek

Minek a válsága

2000-2003-as csökkenéséből adódó sokknak. Ám a hitelderivatívok jelenleg megfi-

25


Következmények

4

26 27

Következmények

„Van jó okunk arra, hogy elhiggyük, a dolgok nem fordulnak annyira rosszra, mint Japánban a ’90-es években; ilyen például az arányosan kisebb buborék és az a tény, hogy a hatóságok gyorsabban cselekedtek. Lényegét tekintve azonban ugyanarról van szó: nem egy közönséges recesszió, hanem egy elnyújtott, habár valószínűleg sekély depresszió, amelyet az óriási buborékkal összefonódó nagyfokú irigység okozott, meghatványoza egy katasztrófális intézményi kudarccal, a bizalom összeomlását eredményezve. A múlt terhe éveken át teherként nehezedik a jelenre, mint

zá vezető okokat. A várakozások megfogalmazása azonban mindenképpen szükséges, hiszen ez az alapja az egyéni, az üzleti és a kormányzati döntéseknek egyaránt. Itt most négy pontban vázoljuk fel a várható és lehetséges következményeket: • gazdasági következmények, • szociális következmények, • politikai következmények, valamint • elméleti következmények.

A tudományos kutatók csak ezután kezdtek hozzá a lehetséges forgatókönyvek kidolgozásához. A vonatkozó szakirodalomból kiemelkedik Reinhart és Rogoff (2008) összehasonlító tanulmánya, amelyet a két amerikai szerző a jelentősebb pénzügyi rendszerválságokról11 készített. Úgy találták, a súlyos pénzügyi válságok általában hosszú távú hatásokkal járnak, és három közös vonással jellemezhetők. Ezek a következők: • Az eszközpiacok összeomlása drasztikus és elhúzódó, a lakásárak átlagban 35 százalékkal csökkennek (hat évre elhúzódva), a részvényárak 55 százalékkal csökkennek, átlagosan 3,5 éves pangással számolva.

Gazdasági következmények

• A bankválság következményeként a kibocsátás és a foglalkoztatás meredeken csökken; a munkanélküliség átlagosan 7 százalékkal csökken a

A pénzügyi válság felismerése óta egyértelmű kellett, hogy legyen minden szereplő és megfigyelő számára: tőzsdei mutatók hanyatlása és a gazdasági növekedés mérséklődése várható, és az OECD-országok nagy többségében recesszió is. Ahogy súlyosbodott a válság, úgy fordultak borúsabbra a várakozások – az angolszász országokban 2008 vége felé, Nyugat-Európában 2009 elején elismerve a recesszió tényét. A kilátások drámaivá válását jól érzékelteti, ahogy Roger Bootle, a Capital Economics ügyvezető igazgatója és a Deloitte gazdasági tanácsadója, megfogalmazta várakozásait október elején:

28

ciklus hanyatló szakaszában, és kb. négy évig marad ezen a magas szinten. A kibocsátás átlagosan 9 százalékkal csökken, de itt a hanyatlás időtartama rövidebb a munkanélküliségénél: mindössze két év. • Az államadósság reálértéke robbanásszerűen nő, ami a jelentősebb II. világháború utáni esetekben átlagosan 86 százalékot jelent. (Az adósságrobbanás fő oka nem a sokat emlegetett bankmentés vagy feltőkésítés, hanem az adóbevételek összeomlása a recesszió nyomán, valamint az anticiklikus élénkítő intézkedések.) 11 A vizsgálatba az alábbi nagy pénzügyi válságokat vonták be: Spanyolország 1977, Norvégia 1987, Finnország 1991, Svédország 1991, valamint Japán 1992. Az öt nagy válság mellett az elemzés felhasználta a félperiféria néhány nagy válságának adatait, úgymint az 1997–1998-as ázsiai válság (Hong Kong, Indonézia, Malajzia, Fülöp-szigetek és Thaiföld); továbbá Kolumbia 1998 és Argentina 2001. A lakásárakról rendelkezésre álló statisztikát felhasználták Norvégia 1899-es és az Egyesült Államok 1929-es válságáról is.

Következmények

beszélnek, annak következményeit még sokkal nehezebb feltérképezni, mint a hoz-

egy mérgezett felhő.” (Bootle 2008)


Mindaddig, amíg az elemzők a pénzügyi és gazdasági válság további mélyüléséről

29

Hogy a mostani válság valósága mennyiben követi a történeti statisztikából kiolvas-

Szociális kérdésnek tekintjük a társadalom rétegződését, a vagyoni különbségeket,

ható trendet, később lesz megmondható. Annyi biztos: egy magára valamit is adó

az egyes társadalmi csoportok közötti kapcsolatok alakulását, a társadalmi normák

intézmény 2008 és 2009 eleje között legalább háromszor—négyszer módosította

és a kohézió alakulását. Ezekre a válság sokféleképpen hat. Ha az első szakaszt

növekedési előrejelzését, és mindannyiszor lefelé. Ezzel egyidejűleg kellett lefe-

vesszük, amikor a tőzsdei árfolyamok ereszkednek vagy zuhannak, akkor minden-

lé módosítani az inflációs várakozásokat is: 2008 első felében még – a válság első

képpen megállapíthatjuk a vagyoni különbségek mérséklődését egy társadalom-

szakaszában - emelkedő energia- és élelmiszer-árakkal számolt szinte mindenki, a

ban, mégpedig abból kifolyólag, hogy elsősorban a tehetősebb, sok értékpapírral

szeptemberi fordulattól kezdve viszont a deflációs félelmek uralkodtak el.

rendelkező egyén és család vagyonában keletkezik veszteség. Pénzben mérve az alacsonyabb jövedelmű rétegek vesztesége csekélyebb, ugyanakkor fontos látni,

A gazdasági ágazatokat nem egyformán érinti a válság. Tipikusan recesszió-érzé-

hogy ezekben a rétegekben egy szerényebb mértékű veszteség is nagyobb valószí-

kenynek (tehát ciklikusnak) minősül például az autóipar, hiszen a válsághangulat

nűséggel okozhatja a létbiztonság megrendülését, mint a magas jövedelműeknél.

eluralkodásakor, a várakozások elbizonytalanodásakor, a háztartások anyagi stabi-

Becslések szerint az Egyesült Államokban a szegénységi küszöb alatt élő 37 millió

litásának megingásakor az új autó vásárlása minősül a legkevésbé halaszthatatlan

emberhez további mintegy 10 milliót ad a válság. Külön kell majd foglalkozni a válság és a migráció összefüggéseivel. A fejlett orszá-

szektort különösen súlyosan érintheti a válság, ha egyértelművé válik, az autóipar

gok oldaláról nézve a migráns munkaerő egy feszültségoldó szelep, amely válságos

világszerte a reális igényeket messze meghaladó kapacitásokat épített ki az elmúlt

időszakban enyhíti a problémákat. Ugyanakkor azonban a fejlődő országok felől

időszakban.

nézve mindez annál drámaibb helyzeteket teremthet, amennyiben konjunktúra idején a hazautalások akár a GDP 8-10 százalékát is elérhetik. Ha ez a jövedelem

Hasonlóképp válságérzékeny ágazat a légiközlekedés. Ha visszaesik az üzlet és a

jórészt kiesik, úgy az otthon komoly megélhetési problémákat és gazdasági vissza-

jövedelmek, kevesebb lesz az üzleti út és az egzotikus nyaralás is. A periodikus re-

esést, vagy kifejezetten szociális válságot generálhat.

cessziók periodikus kihívást jelentenek a légiközlekedésben; ezúttal olyan vállalatoknál vetette fel mindez a tőkerendezés szükségességét (tulajdonos-váltással egy-

Az Egészségügyi Világszervezet is nyilatkozott a gazdasági világválság negatív

bekötve), mint az Alitalia és a Malév.

következményeiről.12 A WHO szerint a krízisnek sok egyéb mellett egészségügyi hatásai is lesznek. Mentális és fizikai egészségünket is veszélyezteti a recesszió, a

Szociális következmények

megugró munkanélküliség, a háztartások és a kisvállalkozások súlyosabbá váló adósságai. A hatás a válság általi fenyegetettség mértékétől és az egyéni hajlamtól is függ. Tény azonban, hogy a szociális helyzet romlása pszichiátriai zavarokhoz, és nagyobb számú öngyilkossági kísérlethez is vezethet.

A pénzügyi és a gazdasági válság szociális következményekkel is jár; ezek felvillantása e ponton mindenképpen indokolt. Egyrészt azért, hogy látszódjék a krízis

„Gazdasági válságok idején az emberek lemondanak a magánorvosi ellátásról, és

komplex jellege, másrészt azért, mert ez egy fontos láncszem a gazdasági és a poli-

inkább az állami egészségügyhöz fordulnak. Pedig sok országban az állami egész-

tikai fejlemények között. A munkanélküliség, amelyről szó esett a gazdasági következményeknél, közgazdasági probléma, de szociális kihívások sokaságát gerjeszti a közösségek számára.

30

12 Ld. Dreissiger Ágnes: Gazdasági válság: a stressz miatt több lesz a depressziós és az alkoholista, www.hirszerzo.hu, 2009. január 22.


2007 vége és 2008 vége között az újautó-eladások kb. 25 százalékkal estek vissza. A

Következmények

lépésnek. Az autóipar ezen jellemvonását a mostani válság is igazolja; Európában

31

ségügy már amúgy is túlterhelt és alulfinanszírozott” - állítja a WHO vezérigazgató-

a pénzügyi rendszer csaknem totális csődjére, ami szimbólumává vált a megelőző

ja. Hosszú távú hatások származnak abból, hogy nehéz időszakban amúgy is töb-

nyolc év kudarcos gazdaságpolitikájának, de tágabb értelemben annak a gazdaság-

ben nyúlnak alkoholhoz, kábítószerhez, az emberek hajlamosabbak elhanyagolni

filozófiának is, amellyel az amerikai republikánusok történelmileg azonosultak.

egészségüket, nem törődnek a megelőzéssel. Különösen veszélyeztetett rétegnek számítanak a 40-50 éves korú elbocsátott dolgozók.

A válság másik mintaországában, Nagy-Britanniában szintén jól láthatóak a válság az első hivatali hónapjai után megszenvedte a kibontakozó válságot; népszerűsé-

galom. A vezető panaszok közé a szorongás, a pszichés labilitás, az alvászavarok, az

gi indexe szeptember végétől esni, majd zuhanni kezdett, pártja nagy hátrányba

emésztőrendszeri panaszok (gyomorégés, fájdalom), a mellkasi fájdalom tartoznak.

került az ellenzékkel szemben. 2008 ősze azonban fordulatot hozott; a világválság

Emellett a szokásos influenzás, megfázásos, fertőzéses eredetű megbetegedések is

kirobbanása nyomán hirtelen megnőtt Brown népszerűsége és megerősödött ve-

súlyosabb, makacsabb formában jelentkeznek. A mentális zavarok forrása a foko-

zető pozíciója. A két nagy párt közötti népszerűségi különbség csökkent, bár a kon-

zott stressz, a létbizonytalanságtól való félelem. Ezek a problémák pedig – különö-

zervatív vezetés mindvégig megmaradt. Brown tehát rövid távon profitált az aktív

sen a férfiaknál – visszahatnak a fizikai állapotra, hajlamosítanak szív- és érrendszeri

válságkezelésből, ugyanakkor valószínűsíthető, hogy éves távlatban ez nem sokat

betegségekre, infarktusra.

segít rajta, hiszen egy pusztító válság csak rombolhatja a tizenkét éve hivatalban levő politikai garnitúra elfogadottságát, tekintélyét, és – az USA-hoz hasonlóan –

A WHO szerint, mivel a pénzügyi válság hatása a világ számos pontján érzékelhető,

fokozhatja a változás iránti igényt.

annak elhúzódása miatt akár széles körű népegészségügyi krízis alakulhat ki, aminek kezelése ugyanúgy kormányzati lépéseket követel, mint magának a pénzügyi

Kisebb országokban is történt politikai fordulat a válság nyomán. Belgium volt az

piacnak a helyreállítása.

első ország, ahol egy kormány bukását egyértelműen a pénzügyi válsággal (a Fortis bank sorsával) magyarázták az elemzők. Gazdasági és politikai értelemben is súlyo-

Politikai következmények

sabb eset Izland, ahol a totális pénzügyi csődöt december—január folyamán demonstrációk követték, majd pedig január végén a kormány lemondása. Bár a válság késleltetve érkezett meg a világgazdasági félperifériára, a politikai ha-

A pénzügyi válság részben közvetlenül, de még inkább a gazdasági és szociális ha-

tásokkal itt is számolni kell. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a pénzügyi kiigazítás

tásokon keresztül politikai változásokat generálhat. Az itt tárgyalt pénzügyi válság

terheit viselő lakossági rétegek, a munkahelyüket elvesztő dolgozók vagy a tartozá-

legjelentősebb, és ez idáig leglátványosabb politikai következménye Barack Obama

saikat törleszteni nem tudó középrétegek elégedetlenségüknek számos formában

elnökké választása az Egyesült Államokban. Annak ellenére, hogy a nyolc éven át el-

kifejezést adhatnak, ami politikai destabilizációval fenyeget. Dorothee Bohle, a CEU

nöklő George W. Bush igen népszerűtlen volt hivatali ideje végén, a republikánusok

tanára egyenesen az egykori latin-amerikai IMF-lázadások megismétlődésétől tart

nem voltak esélytelenek a 2008-as elnökválasztáson. Különösen azután nem, hogy

Európa keleti felében.

John McCain személyében hamar erős jelöltet találtak, miközben a demokratáknál elhúzódott a párbaj Obama és Hillary Clinton között. A közvélemény alakulásában a végső és döntő fordulat akkor következett be, amikor szeptember végén fény derült

32


Az Egyesült Államokban már 2009 elején több gyógyszer fogy, megnőtt a betegfor-

Következmények

politikai következményei. Gordon Brown, aki 2007-ben lett miniszterelnök, már

33

Amikor tehát Dessewffy Tibor (2008) így fogalmaz: „ma a nagyvilágban valódi bal-

Marx tekintélye ma egyszerre növekszik Keynes-ével, noha utóbbi nem volt ki-

oldali reneszánsz megy végbe”, ezt elsősorban az ideológiai síkra kell érvényesnek

mondottan a nagy német gondolkodó híve. Ennek oka, hogy mindkét gondo-

tekinteni, ahol a neoliberalizmus válsága valóban életet lehelhet a szocialista, szo-

latkör a neoliberalizmussal szemben erősödik meg, a marxi mint radikális (forra-

ciáldemokrata útkeresésbe. Konkrét pártpolitikai és kormányzati szinten azonban

dalmi) kapitalizmus-kritika, a keynesi mint az ortodox gazdasági liberalizmussal

a válság destabilizálhatja az intézményeket és a hatalmi viszonyokat, függetlenül

szembeni reformista alternatíva.

attól, hogy egy országban éppen baloldali vagy jobboldali erők kormányoznak. A baloldal számára éppen hogy nem egyszerű a helyzet a válsággal küzdő orszá-

A keynesiánusok persze sohasem fogadták el a neoliberális dominanciát. „A neo-

gokban, hiszen támogatnia kell azt a válságkezelést, amelynek kiindulópontja – és

liberális piaci fundamentalizmus mindig is politikai doktrína volt, amely megha-

mind ez idáig legnagyobb tétele – a bankok állami forrásokból való megsegítése,

tározott érdekeket szolgált. A közgazdasági elmélet sohasem támasztotta alá.

megerősítése, megmentése.

Világosan kell látni azt is, hogy a történeti tapasztalat sem igazolja” – írja Stiglitz

13

(2008. június 16.). A válság okozta elméleti fordulatot jól szimbolizálja, hogy a

Ha nem is hamarabb, de 2008 szeptemberétől közhelyszerűvé vált, hogy a válság Minden komolyabb válság átalakítja az emberek gondolkodását is, ebbe beleért-

véget vet a neoliberalizmus hegemóniájának, és ismét aktuálissá teszi Keynes né-

ve a szakemberek gondolkodását is. A hetvenes évek stagflációs válsága után úgy

zeteit. Mi több, egyre több helyről hallható, hogy a tőkés gazdaság állapota Marx

tűnt – és a nyolcvanas—kilencvenes években úgy is maradt –, hogy a korábbi

nézeteit igazolja; mind Keynes, mind Marx – a rájuk hivatkozók műveivel együtt

keynesiánus konszenzust felváltva kialakult, létezett, megszilárdult egy közgaz-

– a megelőző húsz évhez képest sokkal kelendőbb lett a nyugati piacokon.Marx

dasági főáram (mainstream), amely a neoklasszikus hagyomány neoliberális ele-

esetében azért nem meglepő a visszatérés, mert tekintélye már a ’90-es években

mekkel történt felfrissítésére épült. Elemeiben ezt a gondolatrendszert folyama-

is erősödőben volt; 2000 táján az „évezred nagy gondolkodóiról” tartott nyugati

tosan sok kritika érte, a 2008-as válság azonban az első olyan időszaknak számít,

közvélemény-kutatásokban rendre előkelő helyen végzett. Noha gazdasági vál-

amikor a neoklasszikus—neoliberális főáram egészében megkérdőjeleződött.

ságokról mások is értekeztek, elméletének főbb vonalait gyakorlatilag a tőkés gazdaság minden visszaesése igazolta az elmúlt másfél évszázad során, és ez alól a

„A válság pillanatnyilag látható hatásai sajátosak: ideológiai értelemben a piaci

mostani válság sem kivétel. Sokkal érdekesebb a hirtelen jött Keynes-reneszánsz15,

dominancia dogmái összeomlottak, a neokonzervatív korszaknak vége, meg-

amely véget vetni látszik a negyedszázados neoliberális hegemóniának.

számlálhatatlan nyugati lap jelenik meg címlapján Karl Marx arcképével, a németországi könyvesboltokban lázasan fölvásárolták A tőke (ott persze bőséggel kapható, folyton újranyomtatott) példányait, sok tucat egyetemen kezdtek meg Marx-szemináriumokat, Tőke-olvasóköröket” – írja Tamás Gáspár Miklós 2008. november 7-én.14 13 Ld. a radikális baloldali filozófus Slavoj Zizek (2008) cikkét, amelyben kifejti: „az a probléma, hogy mindaddig, amíg bele vagyunk ragadva a kapitalizmusba, van abban igazság, hogy a Wall Street összeomlása csapást jelent az egyszerű munkások számára.” 14 TGM helyzetértékelését maximálisan alátámasztja Godoy (2008) egyidejűleg megjelent írása.

34

15 Néhány cikk, amely Keynes aktualitását hangoztatja (2008 szeptemberéig visszamenőleg): Peter Clarke: In the long run we are all dependent on Keynes, The Financial Times, 2009. január 7.; Robert Skidelsky: The Remedist, The New York Times, 2008. December 14.; Chris Giles - Ralph Atkins - Krishna Guha: The undeniable shift to Keynes, The Financial Times, 2008. december 29.; Larry Elliott: Wanted: the Keynes for our times, The Guardian, 2008. december 22.; Martin Wolf: Keynes offers us the best way to think about the financial crisis, The Financial Times, 2008. december 23.; James Buchan: When Keynes went to America New Statesman and Society, 2008. November 6,; Will Hutton: Will the real Keynes stand up, not this sad caricature? The great economist is back in fashion, but it will be a disaster if his brilliant theories are now misapplied, The Observer, 2008. november 2.; Ed Crooks: Man in the News: John Maynard Keynes, The Financial Times, 2008. október 17.; Ann Pettifor: Bring back Keynes. The best way out of the economic crisis is to cut interest rates, create jobs and raise incomes, The Guardian, 2008. szeptember 30.

Következmények

pen ekkor kap Nobel-díjat.


Elméleti következmények

keynesiánus, és politikai értelemben meglehetősen radikális Paul Krugman ép-

35

N. Gregory Mankiw (2008) szerint az amerikai gazdaság jelenlegi problémáit leg-

Az Általános elmélet megírásakor már egyértelműen az amerikai gazdaság keres-

jobban John Maynard Keynes tanainak segítségül hívásával érhetjük meg. Bár

letvezérelt élénkítésében látta a válságból való kilábalás kulcsát; számára már a

Keynes már több mint ötven éve halott, munkássága megteremtette a modern

harmincas évek brit gazdasága is kellően periférikus volt ahhoz, hogy a deficitfi-

közgazdaságtudomány alapjait. Keynes elméletéből kiindulva az amerikai gazda-

nanszírozást ott problémamentesen megoldhatónak tartsa.

sági folyamatok további gyengülése egyedül a kormányzati kiadások emelésének árán fékezhető meg. Ezek persze nem forradalmi gondolatok, érdekességük abban rejlik, hogy Mankiw korábban Bush elnök, illetőleg a 2008-as elnökjelölési időszakban Mitt Romney republikánus szenátor tanácsadója volt, s a politika ezen oldalán a Keynes-re való pozitív hivatkozások történelmileg elenyészőnek mondhatók.

folytatott állami anticiklikus politika az egyetlen lehetséges válasz a fejlett országok körében. Keynesi gondolatokkal telített a válság okainak elemzése is, hiszen a nagy cambridge-i közgazdász egyike volt azoknak, akik a pénzügyi spekuláció minden eltúlzott formáját károsnak tartották, attól óvták a nyugati civilizációt (bár Keynes tudvalevőleg maga is aktív volt a tőzsde világában). Harmadszor útmutatóként tér vissza Keynes az előretekintésben is, hiszen ő volt az, aki a harmincas—negyvenes években a nagy nemzetközi egyensúlytalanságokra felhívta a figyelmet, s a (később) Bretton Woods nevével jellemzett nemzetközi egyeztető folyamatot kezdeményezte a világgazdaság – és benne a monetáris és finanszírozási alrendszerek – újjászervezése érdekében. Mivel Keynes életműve nem redukálható az állami túlköltekezés dicséretére, elmondható, hogy ez nem elegendő, de nem is univerzális megoldás a mai gazdasági bajokra. László Csaba (2008) helyesen mutat rá, hogy a (szűken értelmezett) keynesi típusú válságkezelés nem alkalmazható olyan országokban, ahol az állam túlköltekezése valutaválságot válthat ki. A keynesi recept korlátozott érvényességének kimondása azonban önmagában még nem anti-keynesiánus, hiszen Keynes maga sem gondolta mindenütt alkalmazhatónak a maga kormányzati elképzeléseit.

36


mert a hirtelen jött likviditási válságra és recesszióra a több-kevesebb nyíltsággal

Következmények

Keynes tehát elsődlegesen azért válik a mai helyzet elsőszámú teoretikusává,

37


5

38

Válságkezelés

39

Válságkezelés

Kronológiai sorrendet állítva jól látható, hogy a kormányok előbb a nemzetgazdasági keretek között próbálkoztak válságkezeléssel, majd csoportokban és regionális szinten, végül pedig – 2008 októberében – eljutottunk a globális intervenció kezdetéhez. Különösebb magyarázatot talán nem is igényel, hogy a válság által érintett kormányok először miért a nemzetgazdaság keretei között próbálkoztak. Ez a szint a

tó, hogy bármilyen állam stabilitását megingathatja, ha a gazdaság alulteljesít vagy kritikus tömegű problémát generál. Emiatt az állam a maga stabilitása érdekében is

még akkor is, ha netán a magasabb szintektől várható el a hathatósabb beavatkozás. A nemzeti keretek között adott válaszok nem egyformák; eltérő mintákat látunk a fejlett és a feltörekvő országokban, amit az eltérő fiskális potenciál, illetve

fellép a gazdaság – s ha kell, a pénzügyi rendszer – stabilizálása érdekében.

sebezhetőség magyaráz. A megbénult piacoktól a kormányok átveszik a gazdaság

A 21. századra a tőkés gazdaság számos válságon ment már keresztül, és az állam

kivételt leginkább azok az országok képeznek, ahol a nemzetgazdasági modell

válságkezelő tevékenységének is bőséges tárháza alakult ki. Ezeket a beavatkozási formákat most két szempontból rendszerezzük: • áttekintjük a válságkezelés szintjeit, valamint • a válságkezelés területeit.

vezérlésének feladatát, ami hirtelen megugró túlköltekezéssel jár általában. Ez alól nem mondott csődött (pl. Németország vagy Hollandia), vagy pedig ahol (főleg a félperiférián) a túlköltekezéssel járó intervenció valutaválsággal fenyegetne. A nemzeti kereteken túllépve jutunk el a regionális szinthez, több ország együttes próbálkozásához. Az Európai Unió rövid idő alatt felismerte ennek szükségességét; a kezdeti botladozás és az újra meg újra felbukkanó nézetkülönbségek ellenére erős keretnek bizonyult. Következésképpen az EU és azon belül az eurózóna viszonyla-

A válságkezelés szintjei

gos stabilitása új lendület adhat mind az Unió, mind pedig a zóna kibővítésének.

A piacgazdaság mélyülő válságára az államok egyre intenzívebb válaszokat adtak,

Az EU-t valamennyire noszogatni is kellett ahhoz, hogy cselekvésre szánja el ma-

ahogy a válság mélyülését és szélesedését tapasztalták. A válságkezelés három

gát. Október elsején tíz ismert közgazdász írt levelet az Unió vezetőihez (ld. 2.

szintjét különböztethetjük meg, ezek:

sz. melléklet), amelyben a közös, gyors, hathatós beavatkozás fontosságát hang-

Javultak a korábban kisiklatott Lisszaboni Szerződés elfogadásának esélyei is.

súlyozták – európai szinten. A kelet-nyugati aszimmetria – október folyamán • a nemzetgazdaság szintje;

elemi erővel megmutatkozó – problémáira, s az ebből fakadó cselekvési kény-

• országcsoportok, régiók szinje;

szerre mutatott rá terjedelmesebb tanulmányában Darvas Zsolt és Jean Pisany-

• a globális szint.

Ferry. Ők elsősorban az Európai Központi Bank (ECB) szerepének kiterjesztését, az új tagállamok különböző formákban történő támogatását szorgalmazták.

40

Válságkezelés

dalmi elvárásnak is számít; a politikai rendszertől függetlenül azonban elmondha-

normális, mindennapos kerete a gazdaságpolitikának, itt lehet azonnal cselekedni,


A gazdasági válság kezelése állami feladat. Demokratikus viszonyok között ez társa-

41

Később maguk a kereskedelmi bankok16 fordultak az európai szervezetekhez, hogy

A regionális fölötti a globális szint. Ennek szükségessége a Lehman Brothers által

elérjék egy összehangolt pénzügyi mentőpolitika kidolgozását a kelet-európai gaz-

okozott gátszakadás után vált nyilvánvalóvá. Korábban a kritikai szakirodalomban

daságok válságának mérséklése (és nem utolsó sorban saját stabilitásuk megőrzé-

és mozgalmakban volt szokás egy „új Bretton Woods” szükségességét emlegetni,

se) érdekében.

most ez hirtelen polgárjogot nyert a nagypolitika és a közgazdasági gondolkodás főáramában is. Az első lépése a washingtoni G20-as találkozó volt, s már az is sokat

A válság során – de legalább is annak első szakaszában – rengeteg szó esett arról,

mond, hogy ezúttal nem a harminc éven át megszokott G7 vonult csak fel a világ-

hogy az eurózónán belül levőknek jó, az azon kívül levő EU-tagok viszont rosszul

gazdaság aktuális kérdéseinek megválaszolására. Ha nem is lesz ebből feltétlenül

döntöttek, amikor nem éltek a lehetőséggel, vagy nem eléggé voltak elszántak a

egy „új Bretton Woods”, a globális pénzügyi architektúra újjáépítése egyértelműen

kritériumok teljesítésében. Megjelent a horizonton egy újabb dán népszavazás az

napirendre került.19

euró ügyében, immár pozitívabb kilátásokkal. A dán hangulatváltozás pedig maga

után vonhatja egy új irány kialakulását Svédországban is.

A G20 következtetéseit az ún. Washingtoni Nyilatkozatban20 foglalták össze. Ez lé-

17

nyegében azt jelentette, hogy az összegyűlt vezetők egyetértettek öt alapelvben, pedig a közvéleményben az ellenérzés rendkívül mélyen gyökerezik, s a politikában is nagy erejű fékek működnek a monetáris integráció folyamata ellen. A válság és az általa kiváltott fontleértékelődés nyomán azonban megint megszólaltak az európártiak,18 akik szerint tíz évvel korábban nagy ziccert hagyott ki Tony Blair azzal, hogy nem indította el határozottan az Egyesült Királyság EMU-csatlakozását. Ez a tábor most igazolva látja álláspontját. Szerintük a brit gazdaság semmit nem nyert

• megegyezésre jutottak a globális válság mélyben rejlő okait illetően; • áttekintették azokat a lépéseket, amelyeket egyes országok hoztak meg, illetve amelyeket a jövőben akarnak meghozni a válság azonnali kezelésére és a növekedés hosszú távú erősítésére;

a font leértékelődéséből, amely viszont – legalább is a recesszió elmélyüléséig –lö-

• megegyeztek a pénzügyi piacok reformjának közös elveiről;

kést adott az inflációnak.

• akciótervet indítottak el ezen elvek megvalósítására, és felkérték a minisztereket, hogy dolgozzanak ki további konkrét javaslatokat, amelyeket

Amikor regionális szintű válságkezelésről beszélünk, nem pusztán a már meglevő formációkra kell gondolni, és távolról sem csak az EU-ra. Térségünkben például éppen a válság időszakában merül föl az ötlete egy olyan új, multilaterális beruházási

a vezetők egy későbbi csúcstalálkozón tekintenének át; továbbá • megerősítették a szabadpiaci elvek melletti elkötelezettségüket.

banknak, amelynek alapítói a visegrádi és a balti országok, valamint Szlovénia és esetleg még néhány más ország lennének. A Perzsa- (Arab-) öböl országainak kor-

A fenti elveket iránymutatásnak tekintve szakértői munka kezdődött, amelynek pro-

mányai szoros monetáris együttműködésről értekeznek.

duktumairól a 2009. áprilisi, londoni G20 találkozón lesz alkalmuk a legfelsőbb szintű politikai vezetőknek értekezni, és további feladatokat kijelölni. Ennek során remélhe-

16 A régiómentés érdekében felhívást együtt aláíró bankok a következők voltak: Raiffeisen (Ausztria), Unicredit (Olaszország), Intesa Sanpaolo (Olaszország), Erste Bank (Ausztria), Société Générale (Franciaország) KBC (Belgium), Bayern Landesbank (Németország), Swedbank és SEB (Svédország), valamint EFG Eurobank (Görögország). 17 Kis többséggel ugyan, de a monetáris unió két népszavazási vereséget is szenvedett Dániában, előbb 1992-ben, majd 2000-ben. 18 A szakírók világából elsősorban Will Huttont kell említeni, a politikából Nick Clegg liberális pártvezért. Nem jelentéktelen fejlemény az sem, hogy 2009 januárjában az árnyékkormány gazdasági tárcáját átvéve visszatért a politika frontvonalába Kenneth Clarke, az európártiságáról jól ismert korábbi pénzügyminiszter.

42

tőleg mind többen átérzik majd Lámfalussy Sándor korábban kifejtett gondolatait:

19 Ld. pl. Jeffrey D. Sachs .... 20 A G20 csúcs teljes összefoglalója egy „Summit Declaration” elnevezésű dokumentumban található.

Válságkezelés

úgymint:


Az eurót pozitívabb megvilágításba állította a válság Nagy-Britanniában is, ahol

43

„A kormányzatoknak, jegybankoknak és szabályozó hatóságoknak mind közül a

szorítása.21 Bár ezen a területen derült fény leghamarabb a hiányosságokra és ten-

legnagyobb kihívásnak is meg kell felelniük: egy jól felépített és hatékony globá-

nivalókra, mégis elmondható, hogy – egyes kivételes példáktól eltekintve (mint pl.

lis együttműködési keret megteremtése által. A pénzügyi globalizáció folyamata

az ún. shortolás betiltása) – ez nem az azonnali hathatós válságkezelés területe. A

világméretű problémákat vet fel, melyeket nem lehet ad hoc módon megoldani.

szabályozó rendszer átalakítása inkább azért fontos, hogy a későbbi válságok meg-

Még ha a nemzeti hatóságok minden megelőző intézkedése be is válna, az ere-

előzéséhez, a nagyobb fokú pénzügyi biztonság megteremtéséhez elvezessen a

dőjük még mindig elkeserítően kevésnek bizonyulhatna a rendszerszintű válságok

jövőben.

kockázatának csökkentéséhez. És valós a kockázat, hogy egy nagy válság idején az országok válaszai inkább széthúznak, semmint összetartanak majd. Így tehát

A második terület a finanszírozási rendszer. Itt a beavatkozás igénye a hitelszű-

egy együttműködési keret kialakítása az egyik legfontosabb feladata kell legyen

ke beköszöntével, illetőleg a pénzügyi válság reálgazdasági hatásainak jelentkezé-

mindenkinek, akire egy új pénzügyi intézményrendszer megtervezését bízták.”

sekor fogalmazódott meg. A piaci mechanizmusok kudarca miatt állami feladattá

(Lámfalussy 2008: 181)

válik a hitelező (magán- és köz-) intézmények kereteinek bővítése, a feltőkésítés. A kormányzati lépések között szerepelhetnek célzott programok, pl. a kkv-szektor

sított hitelek összegét, jórészt a kkv-szektor és a környezetvédelmi beruházások finanszírozása érdekében. A válságkezelésnek nemcsak a szintjeit, de a területeit is fel lehet már térképezni. A három fő irány

A bankmentés vagy bankerősítés célja természetesen nem az, hogy az állam átvállalja a vállalati szektor finanszírozását, hanem az, hogy a bankrendszerbe éle-

• a szabályozás (reguláció),

tet leheljen, s az újra működőképessé váljon. A „bankmentés”, vagyis az adófizetők

• a finanszírozás és

pénzének felhasználása a csődközeli helyzetbe került pénzintézetek stabilizálására

• a monetáris politika.

kezdettől fogva ellentmondásos volt, viták kereszttüzében állt. Emlékezetes, hogy

A szabályozó rendszerben derült ki a leghamarabb (már 2007 nyarán), hogy az

a 700 milliárd dolláros amerikai csomagot is csak második nekifutásra fogadta el a Kongresszus.22 Megfigyelhető azonban itt is a szakmai konszenzus folyamatos

állam elmulasztotta megfelelően szabályozni a hitelrendszert, és az a kockázatok

változása. 2007 őszén még radikálisnak számított az a vélemény, hogy a Northern

mérséklése helyett inkább csak veszélyessé vált a társadalomra. Emiatt hosszabb

Rock nevű brit jelzálogbankot államosítani kell. Ma már nem számít radikálisnak az

ideje szerepel a javaslatok között a nagyobb fokú transzparencia, a szupranacionális

a nézet, amely szerint az egész brit bankrendszert államosítani kell.

bankfelügyelet, a tőkemegfelelés anticiklikus átalakítása és sok minden más. A regulációs törekvések általában tiltó jellegűek, különféle tilalmakat iktatnak a rendszerbe, céljuk pedig elsősorban a spekulációs tevékenység fékezése, korlátok közé

44

21 Békés és Muraközy (2008) felhívja a figyelmet a pénzügyi reguláció korlátaira: „Bármilyen fejlett is a pénzügyi piacok szabályozása, mindig léteznek olyan eszközök, amivel az kijátszható, amivel a befektetők vagy a bankok túl nagy kockázatot vállalhatnak, vagy olyan értékpapírok, amelyek értékének alakulását nem lehet előre kiszámítani. A spekulációs válságot általában határozott szabályozói válasz követi, ami megoldja az éppen aktuális problémát – de nem tud felkészülni a következő pénzügyi innovációra.” 22 A Bush-kormány kapuzárása előtti „vérátömlesztést” az elnököt elvileg támogató republikánusok sem szavazták meg a szükséges mértékben, de a demokratákkal szimpatizáló Joseph Stiglitz is a demokrácia győzelmeként ünnepelte az elutasítást. Ld még Baker (2008) hasonló véleményét.

Válságkezelés

Bank (EIB) például meghirdette: a válság enyhítésére 30 százalékkal növeli a folyó-


A válságkezelés területei

számára. Ez pedig nemcsak nemzeti keretek között értendő; az Európai Beruházási

45

A kérdés csak az, hogy az amerikai, a brit, a belga stb. állam mikor tud egyáltalán kí-

Idővel, a globális egyeztetés előrehaladtával és a megfelelő intézmények

sérletet tenni majd arra, hogy az államosított pénzintézeteket részben vagy egész-

megerősödésevel a hangsúly a rendszerfejlesztésre helyeződik majd. További

ben privatizálja.

árfolyampolitikai lépések is elképzelhetők, egyrészt olyan globális feszültségpontok kezelésével, mint a kínai valuta árfolyama, másrészt a regionális integrációk

Harmadikként említendő a monetáris rendszer. A nemzeti valuták stabilitását a

megerősítésével, kibővítésével. Sor kerülhet az eurózóna-bővítés stratégiájának

válság leginkább a félperiférián ingatja meg, de a fejlett országok körében is nagy

újragondolására is. Brüsszelnek és Frankfurtnak látnia kell, hogy az újonnan csatla-

árfolyam-kilengések jelentkeznek. Ismét megfogalmazódik egy erősebb IMF iránti

kozott országok körében – leszámítva Szlovéniát és Szlovákiát – gyakorlatilag egy

igény; a hitelek feltételességén sokat enyhítő Valutaalap pedig azonnali hathatós

olyan állapotot hoztak létre, mint amilyen a 12 tagú Közösségben volt az 1992-93-

segítséget kész nyújtani a feltörekvő országok sorának.

as ERM-válság előtt (ti. kereskedelmi és pénzügyi liberalizáció monetáris integráció nélkül). Ennek az állapotnak a meghaladása mindkét oldalnak célja kell, hogy le-

Az IMF-feltételesség enyhülése, a kevéssé ortodox politikák felé való nyitás észreve-

gyen, és valószínűleg mindkét oldalnak vállalnia kell a költségek arányos részét is.

hetően jellemzi a jelenlegi beavatkozási hullámot. Ezt több tényezővel magyarázhatjuk: 1. az IMF hosszabb ideje tényleges munka nélkül volt, s most tulajdonkép-

ta politikus áll, akitől távol áll az indokolatlan megszorítás, sőt célul is tűzte ki, hogy az IMF részt vegyen a szegénység elleni harcban.23 A monetáris politikában megint csak megkülönböztethető a rövid távú reakciók köre és a hosszú távú rendszerfejlesztő munka. A rövid táv egyik fontos fejleménye a célok hierarchiájának gyors átalakulása. Kenneth Rogoff például sarkosan fogalmaz: szerinte „meg kell barátkozni az inflációval”. Hasonlóképp vélekedett már október közepén a korábban már idézett Roger Bootle is.24 Ha ezt sokan túlzásnak is találják, az egyértelmű, hogy a közelmúltig (2008 nyaráig) mindenütt meglevő inflációs félelmek eltűntek, s a gazdaságpolitikusok – köztük a jegybanki vezetők – a válság elmélyülésével egészen más tényezőkre összpontosítanak.

23 A szegénység elleni harcot mint fő csapásirányt már Michel Camdessus korábbi vezérigazgató is megjelölte, kb. tíz évvel korábban. Az IMF újkeletű „puhaságát” elemzi – a magyar csomagból kiindulva – Brückner—Dózsa (2009). 24 Bootle a korábban már idézett – az angolszász válságot a korábbi japánhoz hasonlító – gondolatmenetét folytatva így szól arról, hogy szakítani kell az inflációt fő veszélyként megjelölő monetáris filozófiával: „van egy másik vonása is a japán forgatókönyvnek, amellyel még meg kell ismerkednünk. Még mindig hallani embereket, akik az infláció veszélyei miatt aggódnak a jelenlegi helyzetben. Ezeket az embereket be kellene zárni és lenyomni a torkukon John Maynard Keynes összegyűjtött műveit. Ha netán a múltkor kimaradt volna, újból elmondom: ha van jelentős veszély, amely ránk leselkedik az elkövetkező néhány évben, az nem az infláció oldaláról jelentkezik, hanem a vele megegyezően baljóslatú ikertestvére, a defláció oldaláról.” Ld. Bootle, Roger (2008) This is no time to worry about moral imperatives, in. The Daily Telegraph, October 13 http://www.telegraph.co.uk/finance/comment/rogerbootle/3185317/ This-is-no-time-to-worry-about-moral-imperatives.html

46


az ún. „szuverén vagyonalapok” formájában, 3. az IMF élén egy karakteres szocialis-

Válságkezelés

pen maga is igényelte, hogy igénybe vegyék. 2. ma az IMF-nek van konkurenciája,

47



6

48 49


és valóban nem nehéz elképzelni olyan korlátokat, amelyek több haszonnal (stabilitás) járhatnak, mint amennyi veszteséget okoznának. Hogy mennyire gazdaságtörténeti léptékű a változás, amely a pénzügyi rendszerben zajlik, érzékelteti a The Economist tematikus mellékletének megszövegezése is, amely a mai átalakulást a szovjet rendszer bukásával állítja párhuzamba. Eszerint: „A szovjet központi tervezés emlékműve – így mondták egykor – egy egy nagy ha-

generál, amelyek összességében egy új világgazdasági elrendeződéshez vezetnek, átformálva a globális kapitalizmus arculatát. Ennek főbb elemei, irányai a következők:

ház, amely nem talál vevőre. A Goszplan szürke gyárakba szervezte a munkásokat, akkor is, ha a tehetségüket máshol tudták volna kibontakoztatni. A pénzügyi rendszer elcsábította a tehetséges és ambíciózus fiatalokat, és bedugta őket a Wall Street és a londoni City kereskedő szobáiba. Erőfeszítéseik nagy része hiábavaló volt. Csak

• korrekció a pénzügyi rendszerben; • szabályozottabb kapitalizmus kialakulása; • elmozdulás egy multipoláris világgazdaság felé; • a globális kormányzás kibővülése. A leginkább magától értetődő változás a pénzügyi rendszerben bekövetkező korrekció (e tanulmányban ezt fejtjük ki a legbővebben a négy trend közül). Egyhamar, de esetleg egyáltalán nem lehet majd visszatérni azokhoz a túlfejlett tőkepiacokhoz és sokszoros áttételekhez, amelyek az elmúlt negyedszázadban kialakultak és az angolszász modell, illetve ennek nyomán az egész világgazdaság vezérlő mechanizmusaivá váltak. Látható, hogy a fokozottabb szabályozásra törekvő kormányok megpróbálják majd kiiktatni a piaci rövidlátást fokozó ösztönzőket. Mindennaposak a nagyobb fokú transzparenciát óhajtó felhívások; megfogalmazódik az igény arra is, hogy a nagy pénzügyi vállalatok igazgatósági tagjaitól komoly szakértelmet kelljen elvárni (mivel hogy eddig ez nem volt jellemző). Ismét sok szerző szorgalmazza a nemzetközi tőkeáramlás valamilyen eszközzel történő fékezését,25

25 A tőkekorlátok kérdéséről kiegyensúlyozott tanulmány: Gabriel Palma: The Three Routes to Financial Crises. The Need for Capital Controls, in. Eatwell—Taylor eds. (2002: 297-338.o.)

50

pár. Az elmúlt negyedszázad nagy fellendülő piacának emléket állít sokmillió üres

találgatni lehet, hogy mi minden mást valósíthattak volna meg. (...) A pénzügyi piacok prosperitást ígértek, ehelyett nehézségeket teremtettek. A pénzügyi szolgáltatások romokban hevernek. A fedezeti alapok talán fele eltűnik a piacról. Állami segítség nélkül ugyanez történik sok bankkal.” 26 A pénzügyi szféra flórájából és faunájából néhány kiemelt vitapontra érdemes felhívni a figyelmet. A szabályozandó, és minden bizonnyal korlátozandó instrumentumok közé tartoznak a fedezeti alapok 27 (azaz a származékos ügyletekkel is foglalkozó spekulatív befektetési alapok). Kritika kereszttüzébe kerültek a hitelminősítő cégek is; nehéz elképzelni, hogy a válság és a pénzügyi rendszer újraszabályozása után ugyanott tudják folytatni, ahol abbahagyták. Paul De Grauwe, a leuveni egyetem közgazdaságtan-professzora felteszi a kérdést: nem kellett volna-e a hitelminősítő intézeteknek bezárniuk már azután, hogy éveken át nem találták aggályosnak a bankok és a nagyvállalatok burjánzó adósságát? Hogy létezik, hogy ezeknek az ügynökségeknek rendszerszintű múltbeli tévedéseik után még mindig van bár26 Ld. „Greed – and fear”, a The Economist tematikus melléklete a pénzügyi rendszer jövőjéről (2009. január 24-30. 3.o.) 27 A vitában mérsékelt hangnak számít az IMF vezetője, aki szerint nem kellene ugyan betiltani a fedezeti alapokat, mert néha hasznos szerepük van, de mindenképpen kontrollálni kell azokat. (Ld. Az összes adóparadicsomot felszámolná a Valutaalap vezetője Gazdasági Rádió, MTI, 2008. október 13.)


A pénzügyi válság, illetőleg annak kezelési kísérlete olyan folyamatokat katalizál és


lom fölösleges bal lábas csizma volt, amelyhez nem volt meg a megfelelő jobblábas

51

milyen hitelük, amikor kockázatelemzést végeznek?28 Minden korábbinál erősebb szándék mutatkozik az adóparadicsomok (és haszonélvezőik) elleni fellépésre.29

• Közmű-jellegű31 hitel- és bankrendszer legyen-e, amely a produktív szektorok tőkefelhalmozását célozza, vagy pedig tőkés jellegű hitel- és bankrendszer, amely minden más gazdasági tevékenységet alárendel a saját

korlatilag el is temette már az inflációs célkövetés doktrínáját). Visszatekintve nagy hibának tűnik, hogy a monetáris politika sok országban csak a fogyasztói árindexekre figyelt, az eszközérték-inflációra pedig nem. A pénzügyi rendszer stabilitását jobban integrálni kell a cél- és eszközrendszerbe. A pénzügyi rendszer továbbfejlesztéséhez tartozik az is, hogy az állami struktúrák felkészültebbek legyenek a majdani válságokra (ha már egyszer azokat teljesen kiküszöbölni lehetetlen). Sok helyütt megfogalmazódik, hogy szükség van (a mainál jobb) előrejelző, figyelmeztető mechanizmusokra, amelyek az instabilitás fokozódását, a válság közeledtét jeleznék.30 Mindezeket, és a rajtuk túlmutató kezdeményezéseket a G20 által életre hívott szakértői munkálatok hivatottak formába önteni, majd pedig érvényesítésüket megszervezni. Összességében a pénzügyi rendszer a válság után a korábbiaknál kisebb lesz, és egyes országok – mint például az Egyesült Államok – valamivel kevesebb hitelből fognak élni, mint korábban. Mennyiségi és minőségi változásokról van szó egyszerre, amelyek következtében előbb-utóbb nemcsak apró részletekről, hanem az egész pénzügyi szféra filozófiájáról kell elgondolkodni. Okkal állapítja meg Peter Gowan (2008): a pénzügyi rendszerek szerveződéséről folyó vita valójában nem a szabályozás eszközei és módozatai körül forog. Két fontos kérdésről van szó, úgymint:

• Nemzeti és multilaterális, kooperatív ellenőrzés alatt álló nemzetközi finanszírozási és monetáris rendszer működjön-e, vagy pedig birodalmi jellegű, amelyet a tandemben működő atlanti bankok és államok uralnak.

A pénzügyi rendszer átalakulásával egy szabályozottabb kapitalizmus alakulhat ki; míg az angolszász országok az elmúlt két évtizedben exportálni tudták kapitalizmus-modelljüket, most inkább importra szorulnak majd. Amerikában újabb milliók fognak megismerkedni a kézi sebességváltóval és a szelektív hulladékgyűjtéssel. Több reguláció, nagyobb állami szerepvállalás várható a forrásallokációban is. Miután az állam tulajdonosként megjelenik a nagy bankokban, érdeklődése – a kezdeti nyilatkozatok ellenére – valószínűleg nem merül ki a menedzsmentnek juttattott bónuszok szabályozásában. A válságot kommentáló publicisztikákban újra felbukkant az iparpolitika fogalma, ami azt jelenti, a kormányok ismét állást foglalnak a gazdaság szerkezetéről, szükséges diverzifikációjáról, ehhez pedig megfelelő intervenciós eszközrendszert is rendelnek (különösen ott, ahol az elmúlt negyedszázadban hagyták leépülni a feldolgozóipart és az azzal összefüggő ágazatokat). Túl az egyes kapitalizmusmodellekben bekövetkező változásokon, szükségképpen módosul a világgazdaság hatalmi szerkezete; felgyorsul az átmenet egy multipoláris világgazdaság felé. Az Egyesült Államok relatív hanyatlása eddig is megfigyelhető volt. A válság azonban (az évek óta húzódó háborúval együtt) jelentősen meggyengíti az USA pozícióját, és a korábbinál sokrétűbb nemzetközi koordinációra kényszeríti.32 Kérdés persze, hogy a multipolaritás mennyiben vezet egyúttal multilateralizmushoz is, magyarul a már létező (és bővíthető) nemzetközi intézményrendszer ad-e kereteket a koordinációnak, vagy pedig a korábbi, G7-hez

28 A hitelminősítők annyi hibát követtek el az utóbbi években, hogy vagy fel kellene számolni őket, vagy a cigarettásdobozokhoz hasonló „egészségügyi figyelmeztetést” kellene csatolni minden egyes minősítési döntésükhöz – írja szarkasztikusan a louvain-i professzor a The Financial Times-ban. 29 A már idézett, október 13-i nyilatkozatában az adóparadicsomok teljes felszámolását javasolta Dominique StraussKahn, az IMF vezérigazgatója, és hozzátette: ez csak politikai szándék kérdése. 30 Ld. pl. „Tanuljunk a válságból! - A Nobel-díjas tippjei” 2008.12.10. A www.portfolio.hu összefoglalója a Nobel-díjas Michael Spence gondolatairól.

52

31 A közmű-jellegű bankrendszer mellett érvel Leo Panitch (2008). 32 Philip Stephens, a The Financial Times kolumnistája már október elején ezt írja: „a nagy lecke az, hogy a nyugat már nem feltételezheti, hogy a globális rendet a saját arcmására formálja át. Több mint két évszázadon át az USA és Európa gazdasági, politikai és kulturális hegemóniát gyakorolt, különösebb erőfeszítés nélkül. Ez a korszak véget ér.” (Stephens 2008: 13) Ld. ugyanezt a témát bővebben kifejtve Altman (2009).


monetáris politika, felértékelődik az árfolyam-stabilitás (mint ahogy a válság gya-

profitcéljainak.


A vita kiterjedhet a jegybankok „fényes elszigetelődésére”; átprogramozódik a

53

hasonló informális egyeztetés marad hangsúlyos, csak ezúttal egy (jóval) bővebb keretben. Bár az USA relatív hanyatlásáról beszélünk, azt látni kell, hogy Amerika bármely – multipoláris, multilaterális stb. – forgatókönyv esetén képes lesz igen sokáig az „első az egyenlők között” szerepében kivételes befolyást gyakorolni a világgazdaságra. Nem kérdés azonban, hogy az átrendeződés hosszú távon az amerikai dollár33 szerepének további csökkenésével jár együtt. Túl a gazdaságon, a mostani válság katalizálhatja a globális kormányzás kibő-

pénzügyi folyamatok, az energiahordozók és az élelmiszerek ára között. A gazdaság stabilizálása kormányzati nézőpontból – és főleg a multilaterális kormányzati együttműködés szemszögéből – minden korábbinál szorosabban összefonódik tehát az energia- és élelmiszer-ellátás stabilitásának kérdésével. Valószínű, hogy a globális kormányzás továbbfejlesztésében a fő kérdés most az lesz, hogyan lehet olyképpen kezelni ezeket a problémákat, hogy az egyik területen elért javulás ne teremtsen még nagyobb feladatokat a másikon. Ideális esetben ez azt jelenti, hogy a gazdasági szabályozás erősebben beágyazódik a nemzetközi intézményrendszerbe; szorosabb együttműködés alakul ki a pénzügy, az energia-biztonság és klímavédelem között.

33 Látni kell ugyanakkor, hogy a válság második szakaszának kezdetétől nagyobb kereslet mutatkozott az USD iránt, vagyis világválság idején még most is (és még egy ideig) a dollár az elsőszámú menedék.

54


újból és rendkívül plasztikusan megmutatta, milyen szoros összefüggés áll fönn a


vülését, a különböző területek közötti koordináció erősítését. Az elmúlt másfél év

55



7

56 57


• Belpolitikai kérdőjelek (a reformfolyamat elakadása a népszavazás és a koalíció felbomlása után, a versenyképesség javításához szükséges lépésekkel kapcsolatos kételyek, a költségvetés elfogadásának bizonytalansága); • Pénzpiaci csordaszellem, amely a „ki jön Izland után?” kérdésre a fenti és esetleg más tényezők összegzése alapján Magyarország ellen hangoló-

az EU gyakorlatilag azonnal képes a szükséges nagyságrendben a tartaléMivel Magyarország 2008 októberében a nemrég csatlakozott EU-tagországok kö-

kokat kipótló, a piaci kötvényfinanszírozást kiváltó hitelnyújtásra; még a

zül legelsőként, sőt a világ egészét tekintve is elsők között fordult az IMF-hez pénz-

válság kezdetén34 jártunk);

ügyi segítségért, ezen időszak közgazdasági kommentárjai mindezt súlyos kudarcként értékelték. Egyelőre túl korai számvetést készíteni arról, hogy térségünkből (az új EU-tagok, továbbá a Balkán és a FÁK országai közül) kik válnak és kik nem válnak a válság áldozataivá (és milyen mértékben). Most még csak annak okait kereshetjük, hogy miért Magyarország volt a 2008. októberi spekulatív támadás célpontja a

• Felvásárolható eszközök35 vonzereje (a korábbi válságokból kiindulva a forint jelentős mértékű leértékelődése és tovagyűrűző hatások mellett előnyös feltételekkel szerezhetnek külföldiek magyar cégeket, vagy azokban részesedést, ill. részvénytömeget).

régióban. Ami a különböző nézőpontú elemzésekben közös elem: Magyarországon hosszabb Az alábbi okokat érdemes kiemelni:

időre vissza kell tekinteni ahhoz, hogy a mai problémák okait fel tudjuk tárni. Ami nem egyértelmű: milyen távra kell visszanézni ahhoz, hogy az összes releváns té-

• A többiekénél jóval magasabb adósság (mind az államadósság/GDP há-

nyezőt be tudjuk vonni az elemzésbe.

nyados, mind a külső adósság/GDP hányados igen magas); • A bankrendszerben fellelhető problémák (az ingatlannal fedezett lakáshitelek devizaösszetétele rejtett kockázatot hordoz, túl nagy a hitel/betét hányados);

A középtávra visszatekintő elemzések gyakori motívuma volt az éllovasból (éltanulóból) sereghajtóvá válás elpanaszolása.36 E megközelítés kiindulópontja, hogy Magyarország az 1990-es évek második felében egyfajta mintaország volt, gazdasági aranykort élt meg. Folytatva a szimpla érvelést: a lecsúszás oka, hogy

• A monetáris politika felkészületlensége (stabilitási szempontok eliminálása a célrendszerből hosszú éveken át, tartalékszint elégtelensége); • A fiskális politikával kapcsolatos kételyek (nem lazul-e fel két év kemény kiigazítás után, képes-e beavatkozni a válság ellen, ha eleve feszített pozícióból indul);

58

34 Az október közepén meghirdetett, 20 milliárd eurós magyar hitelcsomag nemcsak Magyarországot segítette; üzenetértéke volt a régió egészében (ti. az EU és szövetségesei nem engednek az Unióban és közvetlen közelében gazdasági összeomlást). Így pl. Lettország, Románia, Bulgária, vagy Szerbia időt nyerhetett, nem indult ellenük roham, bár idővel el kellett gondolkodniuk a külső segítség igénybevételén. 35 Valószínűleg hosszú ideig bizonyíthatatlan lesz, hogy milyen ellenséges szándékok húzódhattak meg a forint, illetőleg az OTP Bank elleni spekulatív roham mögött. A piacokon, folyosókon, esetenként a sajtóban terjedő feltételezések (orosz, német, esetleg amerikai eredetű akció) mindegyike tartalmazhat racionális magot, de ezek kiderítése és bizonyítása rendkívül nehéz lehet. Az október 8-i eseményekről a szándékos támadás gyanúját erősítve beszámol Veres János (Dózsa 2008), Bajnai Gordon (Farkas Zoltán 2008: 15-24.o.) és Simor András (Bogár—M. László 2008: 10-13.o.) 36 Ld. pl. Darvas (2008), illetve bővebben Matolcsy (2008) ill. már korábbi kifejtésben Pogátsa (2007).


• Külső támasz láthatatlansága (senki nem kalkulált azzal, hogy az IMF és


dott;

59

2001-től (vagy más olvasatban: 2002-től) a fiskális politika végletesen és felelőtlenül

át aránytalanul és indokolatlanul leértékelődött a hazai monetáris politika célrend-

fellazult, miközben (már 1998 óta) érdemi reform a gazdaságban nem történt. Ha

szerében (egészen a nyílt válság kirobbanásáig).

nincs ez a kisiklás, a magyar gazdaság megmaradhatott volna a fenntartható nö-

vekedés pályáján, és napjainkra – a cseh, a szlovák, és a ritkábban emlegetett szlo-

A devizaliberalizációra – anélkül, hogy a jelen helyzetben a visszafordításán gon-

vén szomszédokhoz hasonlóan – nagyobb biztonságban érezhetnénk magunkat,

dolkodnánk – mindenképpen kritikusan kell gondolni, hiszen a devizaalapú hite-

élvezve az eurózóna által nyújtott stabilitást.

lezés elszabadulása az MNB monetáris politikájának hatékonyságát is nagymérgazdaságot, ez azonban csak akkor érvényesül, ha a gazdaságnak nincs alternatív

nikus problémáiról. Jóval hosszabb időszakra kell visszatekintenünk. Magyarország

finanszírozási módja. Ez utóbbit testesítette meg a devizaalapú hitelezés, amelyet

ugyanis a közép-európai térség leginkább eladósodott gazdasága az 1970-es évek

kamatpolitikával nem, csak a represszívebb szabályozás fenntartásával lehetett vol-

második fele óta. Ezért találta meg elsők között az elmúlt negyedszázad két nagy

na megfékezni.

pénzügyi válsága (a ’80-as évek adósságválsága és a ’90-es évek valutaválság-sorozata). Ezért lett a pánikszerű spekuláció és tőkekivonás célpontja ezúttal is (2008.

Mivel a válság 2008 októberében hirtelen jött, sokak számára kérdéses volt, hogy

október elején), annak ellenére, hogy a 2006 júniusa óta folytatott fiskális szigor

valóban szükséges-e a nemzetközi segélycsomag, a precedens nélküli beavatkozás

nagymértékben javította az egyensúlyt. A két éven át tartó, s nagy társadalmi és

az IMF és az EU vezényletével. Néhány hónap elteltével talán világosabb: az elemi

növekedési áldozattal járó kiigazítás csak keveset tudott helyrehozni a megelőző

csapásként érkezett válsággal és az összetorlódott gazdaságpolitikai feladatokkal

öt év hibáiból, és még annyit sem javított az összképen, hiszen a relatív (GDP-hez

önállóan megbírkózni lehetetlen. A nemzetközi intézmények demonstratív és hat-

viszonyított) eladósodottság a megszorító politika időszakában sem csökkent.

hatós segítséget nyújtanak a stabilizációhoz, ennek során pedig nemcsak a veszteségek mértékének korlátozásával, hanem a későbbi, dinamikusabb időszak megala-

A 2001 és 2006 között – immár közmondásosan – felelőtlen fiskális politika azon-

pozásával is foglalkozni lehet.

ban messze nem az egyetlen tényező volt az elmúlt évtizedben, amely az ország pénzügyi kiszolgáltatottságát, sebezhetőségét megnövelte. Mint a régió több más

A rövid távot, a defenzív oldalt illetően fontos összevetni a mai magyar helyzetet

országában, az elsietett devizaliberalizáció nálunk is lehetővé tette a devizaalapú

a korábbi nagy válságokkal a félperiférián. Az 1997-98-as koreai39 válságot, vagy

hitelezés tömeges elterjedését, amely rendszerjellegű kockázati tényezővé vált. A

a 2001-es argentin40 válságot felidézve azt mondhatjuk, egyáltalán nem szükség-

monetáris politika, amelyet a kis és nyitott gazdaságoktól egyébként is idegen „inf-

szerű, hogy a recesszió mértéke és a gazdaság dezintegrációja a korábban másutt

lációs célkövetés” doktrínája vezérelt, a magasan tartott forintkamatokon keresztül

látottakat megközelítse. Ugyan még nem láthatjuk előre sem a pénzügyi, sem a

csak ösztönözte a devizaalapú eladósodást. Bár az angol—amerikaihoz hasonló

gazdasági, sem a szociális folyamatokat, sem a kormányzati válságkezelő lépéseket,

ingatlanbuborék nálunk nem alakult ki, a pénzügyi stabilitás és a növekedés éveken

feltételezhetjük, hogy az említetteknél enyhébb lefolyású recesszió kezdődött.

37 A tőkeáramlások liberalizálása és a válságok közötti összefüggéseket (a megelőzés szempontjából) elemzi Lámfalussy (2008: 139-142), olyképpen foglalva állást, hogy a megalapozatlan liberalizáció a válságokat előidéző tényezők egyike lehet, bár utólag a liberalizáció visszavonása a válságkezelésben már gyakorlatilag nem tud hatékony szerepet játszani. 38 Érdemes összevetni a magyar folyamatokat a lengyellel. Utóbbiban szintén jelentős mértékűvé vált a devizaalapú hitelezés, de mivel a hazai és a külföldi valuták kamatai közötti különbség nem volt túl nagy, a hitelfelvevők nem érezték magukat anyagilag ösztönözve arra, hogy mindenképpen a külföldi valuta mellett döntsenek, megfeledkezve az árfolyam-kockázatról.

39 Dél-Koreában – amely addig egy viszonylag intakt, központilag vezérelt tőkés gazdaság volt, -- a különféle nemzetközi befektetői csoportok pozíciókat nyertek a válságnak köszönhetően. Korábban volt Daewoo, azóta van helyette Chevrolet. A hazai tőke tehát súlyos pozíciókat veszített. 40 A válság során Argentínában a korábban sikeresnek látszó valutatanácsot felmondták, drasztikus valutaleértékelés történt, és többéves depresszió következett.

37

38

60


A 2001 utáni változások azonban messze nem adnak teljes képet a gazdaság kró-


tékben rontotta. Tankönyvi esetben ugyanis a jegybank a kamatemeléssel hűti a

61

A nemzetközi intézmények beavatkozásának kinyilvánított célja, hogy megelőzze

mi szabályozás finomhangolásával – mindenképpen bővítendő. A háztartások

a szociális válság eszkalálódását, hogy védje a magyar gazdaság vállalati struktú-

mikrofinanszírozása azonban még egyáltalán nem létezik, a létező civil kezdemé-

ráját, beleértve azokat jelentős nemzetközi pozíciókat, amelyekkel egyes magyar

nyezések felkarolásával azonban könnyen elindítható.43 Ez csak egy példa arra, hogy

vállalatok a szélesebb régióban – beleértve a Balkánt és a FÁK-országokat – rendel-

az állam gazdasági és szociális szerepvállalását egymással összefüggésben formálja

keznek.

át a válság, de hamarosan további példák is adódhatnak. Valószínűleg nem elegendő, hogy az állam csak a pénzügyi rendszeren keresztül

leg legalább is megkönnyíti a kritériumok teljesítését. Az euró hazai bevezetését a

próbálja meg kezelni a kvázi-toxikus hitelek reáloldalát. Igaz, e tekintetben a két fő

következő kormányzati ciklus végén reálisnak tartó várakozások 2008 végén vala-

szektor, a gépkocsi- és a lakásállomány nem egyformán kezelendő; az előbbiben a

mivel optimistábbak lettek, mégpedig elsősorban amiatt, hogy az IMF-program a

kiigazítás jó része a piacra bízható, a másodikban viszont az államnak gondoskodnia

konvergencia-programnál szigorúbb deficitcsökkentést ütemezett be, a recesszió

kell arról, hogy a potenciális hitelválság ne generáljon tömeges szociális problémát.

pedig automatikus inflációcsökkentő hatással jár. Az ürömben esetleg valóban el-

Elvileg az állam működtethet olyan lakásügynökséget, amely segíti a családokat

keveredett öröm észrevételezésekor azonban nem árt az óvatosság, legalább két

olyan otthonokba költözni, amelynek finanszírozásával hosszú távon meg tudnak

ok miatt. Az egyik az, hogy bár a válság nyilvánvalóvá tette az EU-n belüli aszimmet-

bírkózni. 44

riát és kívánatossá az európai monetáris architektúra újragondolását, ennek elisme-

résére semmilyen hivatalos formában nem került sor. Másrészt: kérdés, hogy az

Végső soron pedig Magyarországon is el kell gondolkodni azon, mit mond a jelen-

árfolyam-stabilitást tesztelő kétéves időszak megkezdhető-e addig, amíg Magyar-

legi válság az eddig működött kapitalizmus-modellekről, nemcsak Nyugaton, ha-

országon az IMF-program érvényben van.

nem a rendszert váltott országok körében is. Szelényi Iván szociológus e kérdésben

41

42

így foglal állást: Sok magyar közgazdász álmából fölkeltve is az elkerülhetetlen – ez idáig mégis elmaradt – reformokra asszociál minden gazdasági megrázkódtatás esetén, s így van

„Most, amikor a globális finánckapitalizmus válsága gyökereiben rázza meg a vi-

ez most is. A piaci reformokban azonban (amit sokan a megszorítás, állami kiadás-

lágot, amikor 1929-33 óta nem tapasztalt gazdasági összeomlás napjait éljük (ami

csökkentés különböző formáival azonosítanak) nem merül ki a válságból adódó

Magyarországot, de az egész európai posztkommunista régiót különösen súlyosan

kormányzati feladattömeg, sőt az is lehet, hogy nem ezt kell ilyenkor a legfonto-

érinti), igencsak megkérdőjelezhető a posztkommunista országok által 1989-90-

sabb feladatnak tekinteni. Bár a magyar pénzügyi szektor nem generált az angol-

ben követett neoliberális útválasztás bölcsessége. Ma a labda Amerikából indult,

szászhoz hasonló saját problémákat, nem állítható, hogy tökéletesen megfelelne a

de a legnagyobb lavinát mintha ebben a régióban indítaná el. A neoliberalizmus

gazdaság és a társadalom igényeinek. A válság nálunk is kihasználható arra, hogy a

válságba jutott Amerikában is, a neoliberálisoknál is neoliberálisabb posztkommu-

hiányosságokkal számot vessünk.

nista kapitalizmus mintha kétszeres árat fizetne azért a – ma úgy hihetjük – hibás

Lehetőségnek, de egyúttal feladatnak is kell tekinteni a mikrohitelezés kibővítését. A kkv-szektor számára már létezik ez a kategória, de – összhangban az álla41 Ha el is indulna ez ügyben valamiféle felülvizsgálat, azt az illetékes szerveknek értelemszerűen titkolniuk kellene. 42 Az IMF-program olyan mesterséges árfolyam-védelemnek minősülhet, amellyel az EMU maastrichti „alapító atyái” nem számolhattak, s értelemszerűen nem tekinthették azt a rendszer elfogadható részének.

62

43 A „bangladesi” típusú mikrohitelezés meghonosítása az uzsora által sújtott térségekben (elsősorban az ország keleti felében) viszonylag szerény forrásokból, a kereskedelmi bankok összefogásával, az állam ösztönzése mellett megoldható. E sajátos banktevékenység elvi alapjait ld. Tulassay (2008). 44 E tanulmány lezárásakor olyan javaslatok fogalmazódnak meg kormánypárti politikusok részéről, hogy az állam vállalja át az állásukat elveszítő emberek lakáshitel-törlesztését (a munkanélküliség idejére). Ennél aktívabb szerepvállalás is elképzelhető a lakáspiacba való direkt beavatkozással, bár egy ilyen irány kockázatai is jelentősek (az önkormányzati panama jól ismert esetei miatt).


Előre tekintve: a válság lendületet adhat az eurózónához való csatlakozásnak; elvi-


63

gazdaság- és társadalompolitikáért.” (Szelényi 2009: 37) Hasonló véleményen van Vigvári András (2008: 82-92), aki szerint a válság segítségével ki kellene lendülni a „nagy és gyönge állam” állapotából. Az állam azért mutatkozott ez idáig a problémák forrásának, nem pedig megoldásának, mert egyszerre van kitéve a nagy gazdasági erőcsoportok járadékvadász és adócsökkentő követeléseinek. A pénzügyi válság biztosan nem a legjobb időszak arra, hogy az állam és a gazdaság viszonya fájdalommentesen átalakuljon, ám lehet, hogy éppen

A válság tehát sokrétű kihívást jelent a hazai gazdaságpolitikának. Rövid távon fékezni kell a gazdaság visszaesését, és – akár mesterséges úton is – gondoskodni kell a likviditás bővüléséről. Középtávra tekintve meg kell teremteni a dinamikusabb (az eurózónáét számottevően meghaladó) gazdasági növekedés kereteit. Hosszú távon pedig valamiféle közmegegyezést kell kialakítani arról, hogyan csökkenthető az ország pénzügyi extrovertáltsága, annak érdekében, hogy kevesebb támadási felületet hagyjunk a később bekövetkező válságoknak. Az ír példa azt mutatja, hogy ez releváns kérdés marad azután is, hogy az eurózóna tagjává válunk.

64


séges.


ez a helyzet generálja azt a dinamikát, amely az előremutató változásokhoz szük-

65


Összegzés

8

66 67

Összegzés

Az Egyesült Államokban, ahonnan a válság elindult, a politikai fordulattal is összekapcsolt korszakváltást a polgárháború utáni rekonstrukcióhoz, és a nagy depres�szió által életre hívott roosevelti reformokhoz hasonlítják. A válság következtében más kontinenseken is jelentős történelmi átalakulások következhetnek be; a pénzügyi válságkezelést is ebből a perspektívából érdemes szemlélni.

E tanulmány lezárásakor éppen másfél év telt el azóta, hogy a válság elkezdődött, és mindössze öt hónap azóta, hogy a folyamat igazán drámaivá vált és az angolszász világban bekövetkezett pénzügyi összeomlás reálgazdasági és globális következményeivel szembesülni kezdett a világ. A pénzügyi rendszer stabilizációja a legtöbb országban még mindig nem megoldott, s a reálgazdaság visszaesése folytatódik. Egyelőre csak a gondolkodás, illetőleg a szakértői előkészítő munka folyik a

Természetszerűleg igen sok a bizonytalanság a mai helyzetben. A fenti elemzés nem több, mint a válság első szakaszából levonható lehetséges következtetések halmaza. Ami biztosan elmondható: a válság véget vet a túlfejlett tőkepiacok által vezérelt gazdasági fejlődésnek, átalakulásra kényszeríti a neoliberális angolszász kapitalizmus-modellt, és felgyorsítja az amerikai gazdasági hegemónia hanyatlását. Nem lehet kétséges, hogy globális átalakulás zajlik, és ennek irányait figyelni kell ahhoz, hogy a hazai keretek között a lehetőségekhez képest a legmegfelelőbb döntések szülessenek. A többszintű és sokoldalú válságkezelés – amelynek fő vonalait itt áttekintettük, – segíthet elkerülni az államcsődöket, valamint azt, hogy a pénzügyi rendszer átstrukturálása tömeges összeomlással járjon. A reálgazdaság visszaesése azonban elkerülhetetlen, azt az intervenció csak valamelyest enyhíteni, illetve időben megrövidíteni tudja. Bár a kormányok számos intézkedést átmenetinek tekintenek, számolni kell azzal, hogy az új beavatkozási formák jó része sokáig velünk marad, és a kapitalizmus egy (vagy több) új modelljét fogja előállítani az előttünk álló évtizedekre.

68


kialakulását megakadályozhatja.

Összegzés

szigorú szupranacionális pénzügyi szabályozásról, amely később hasonló válságok

69


Mellékletek

9

70 71

72 73


03. Megszavazzák az amerikai bankmentő csomagot 12. Újabb két bank megy csődbe (Main Street Bank, Meridian Bank) 14. 250 milliárd dollar értékben bankrészvényeket vesz az amerikai állam 16. Az élénkülés első jelei csak 2009-2010 körül várhatóak (Fed) 16. Drámai ipari adatok amerikából 22. 27 amerikai államban már recesszió van 22. Hatalmas veszteség a Wachoviánál 24. Greenspan elismeri, hogy tévedett 24. Újabb bank esik el (National City) 25. 16-ra emelkedik a bedőlt bankok száma 30. 9 bankba vásárolja be magát a kormány 31. Újabb 13 ezer ember kerül utcára

IX. 15-17. Az ECB közel 100 milliárd euróval növeli a likviditást, a BoE 30 milliárddal (a világban összesen 200 milliárd körül ezen a héten) 17. A Lloyds TSB felvásárolta a HBOS-t 18. Az angol FSA betiltja a shortolást, meghosszabbítják a ‘Special Liquidity Scheme határidejét’ 29. Állami kézbe veszik a Bradford&Bringley-t 30. A belga Dexia 6,4 milliárd eurós segítséget kap 30. Az ír kormány elsőként két éves garanciát vállal a lakossági betétekre

16. Az AIG csődeljárást akart maga ellen, de az állam a káosz elkerülésére 80 százalékban bevásárolta magát 19. Elindul a TARP, a problémás hitelek kiszűrésére készített program 26. A JP Morgan megveszi a Washington Mutualt annak csődjét követően 30. Az amerikai képviselőház leszavazza a 700 milliárdos mentőcsomagot

X.

I. 24. A Societe General egyik bankárát (J Kerviel) többmilliárdos csalással vádolják II. 17. Állami tulajdonba veszik a Northern Rock-ot 26. Eltörölték a forint lebegtetési sávját 27. Zuhan a kínai tőzsde (10 éves rekord) IV. 01. Tovább nő a UBS vesztesége, távozik a vezető 24, A Crédite Suisse 1,3 milliárd eurós veszteséget könyvelt el az év első negyedében 21. A Bank of England rekordösszegű, 50 milliárd fontos fedezetcsere csomagja, illetve a ‘Special Liquidity Scheme’ VII. 11. Csúcsot dönt az olajár (147 dollár) VIII. 08. Hatalmasat zuhan az orosz tőzsde (részben a grúz konfliktus miatt)

I. 22. 75 bázispontos kamatcsökkentést hajt verge a Fed 30. Az FBI 14 társaságnál vizsgálódik a hitelválság miatt II. 13. 168 milliárd dolláros segítség a pénzügyi szektornak III. 13. Állami tulajdonba veszik a Bear Stearns-t 31. Átalakítják az amerikai pénzügyi felügyeletet IV. 21. A Bank of America 77 százalékos profitcsökkenést jelentett az első negyedben VII 11. Összeomlik az egyik legnagyobb ingatlanfinanszírozó, az IndyMac VIII. 02. A nyolcadik amerikai bank megy csődbe IX. 07. A Fannie Mae és a Freddy Mac állami tulajdonba kerülnek 15. Csődvédelmet kér a Lehman Brothers, a Merill Lynch-et a BoA veszi meg

2008

Mellékletek

03. A holland kormány államosítja az ABN-t és a Fortis biztosítási üzletágát 06. A német kormány 50 milliárd eurós bankmentő csomagot jelent be 08. Az angol kormány 500 milliárd fontos mentőcsomagja 08. Összehangolt kamatcsökkentés hat jegybankban (BoE, Fed, ECB, BoC, Svájc és Svédország) 10. 86 milliárdos mentőcsomag Oroszországban 16. A svájci kormány tőkeinjekciót ad a UBS-nek, a Credit Suisse-t magánbefektetők védik meg milliárd euro tőkeinjekciót kap az államtól 20. Kína figyelmeztet, hogy a krízis miatt idén 8 év óta először egy számjegyű lesz a növekedése, exportkedvezményekkel élénkítenek 27. Átmenetileg bezárnak a francia autógyárak 27. A KBC-be beszáll a belga állam 29. 200 milliárdos mentőcsomag Svédországban 30. A japán kormány 275 milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomagja 30. Ausztria segít az Erste Banknak 12. Az IFC 3 milliárd dolláros alapot tervez a kisbankok megsegítésére 16. 5 miiliárdos hitelkeretet kap az MNB az ECB-től 22. Már 68 dollár alatt az olaj 24. 64 dollár alatt az olaj 29. 26 milliárd eurós keret uniós válságkezelésre 30. Új gyorshitel bevezetéséről dönt az IMF 17. A Fitch leminősíti Magyarországot; másnap Nemzeti Csúcs 27. Magyarország megállpodik az IMF-el (+EU és Világbank, összesen 20 milliárd euró)

VIII. 09. A BNP Paribas 3 alapját felfüggesztik 16. Újból 8 milliárd euró gyorshitelt ajánlott az ECB a bankoknak 21. A Barcalays Capital 314 millió fontot vesz fel a BoE-tól (később további 1,6 milliárd gyorssegélyt) 28. Az orosz központi bank pénzt pumpál a bankrendszerbe (272 milliárd rubel likviditásnövelésre) IX. 04. Kormányválságot okoztak Szászországban a tartományi bank (SachsenLB) gondjai 13. A Northern Rock likviditási segítséget kér és kap a BoE-tól XI. 08. Londoni elemzők szerint több mint 60 milliárd dolláros veszteséget kell majd leírniuk a bankoknak világszerte XIII. 10. A UBS bejelenti, hogy a kétes amerikai jelzáloghitelek miatt először lehet veszteséges 12. Fed, ECB, BoE és a svájci jegybank terve a likviditás biztosítására és a dolláraukciók ötlete

VIII. 01. Fizetésképtelenné válik az American Home Mortgage Investement 16. Újabb 16 milliárd dollárt pumpál a Fed a pénzpiacba (eddig 88 a válság terjedése ellen) 22. Csődvédelmet kér az arizoniai First Magnus Financial jelzáloghitelező 27. 9,5 milliárd dollárt pumpál a Fed a bankrendszerbe (repo műveletek) X. 01. Óriási veszteség a Citigroup-nál, a vezető távozik 09. Rekord magasságban az amerikai tőzsde (DJIA 14,164) 24. Óriási veszteség a Merill Lynch-nél, a vezető távozik XI. 15. A Fed 47,25 milliárd dolláros likviditási tartalékot ad a bankrendszernek XIII. 05. A Fannie Mae milliárdos kötvénykibocsátása, az amerikai kormány terve a bankokkal együtt a kényszerárverések megelőzésére

2007

Más országok

USA

Év

Néhány fontos dátum (2007. augusztus – 2009. január)

1. sz. melléklet A pénzügyi válság kronológiája

74 75

12. Összeomlanak a tárgyalások az autóiparnak nyújtandó támogatásról 15. Madoff-csalás, az amerikai nagybefektetőket sokkoja az 50 md dollar eltűnéséről szóló hír 21. Obama 3 millió új munkahelyet ígér

16. A BoA 20 milliárdos tőkeinjekciót kap 21. Újabb 40 milliárd dollar a kormánytól a bankok feltőkésítésére (eddig összesen 200 milliárd)

XII.

2009 I.


Források: hvg, FN, index, origo, DUIHK, Wikipedia, FT, jeteye.com, IMF

04. Barack Obama nyeri az amerikai elnökválasztást 06. 25 éves csúcson a tartós munkanélküliség 23. 20 milliárd dollar állami segítség a Citi Groupnak 24. Három amerikai bank csődöl be egy nap alatt 25. 600 milliárd dolláros eszközvásárlási programot indít a Fed

USA

XI.

Év

Mellékletek

01. Szlovákia belép az euróövezetbe 09. A Commerzbank részleges államosítása (10 milliárd euro) 22. Tűntetések Ízlandon és Lettországban a kormány ellen, a rossz gazdasági helyzet miatt 15. 400 millió euros IMF-készenléti hitel Szerbiának

04. A francia elnök 26 milliárd eurós gazdaságélénkítő csomagot jelent be 07. India 4 milliárd dolláros konjunktúraélénkítő csomagot jelent be 04. Az ECB 75 bázispontos kamatcsökkentést hajt verge 10. Az EBRD 1 milliárd euróval növeli 2009-es keretét 12. 200 milliárd eurós gazdaságélénkítő programot fogad el az EU 19. 975 millió eurós Világbank-hitel Lengyelországnak a reformokra 19. Az unió miniszterei az IMF forrásainak bővítéséről és az adóparadicsomok elleni fellépésről egyeztetnek

03. A Commerzbank 8,2 milliárd eurót kap a német kormánytól 06. Drasztikus és váratlan kamatvágások Európában 12. 15 éves mélyponton az euróövezeti üzleti hangulat 13. A német gazdaság recesszióba kerül 12 éve először 16. Az olasz kormány 80 milliárd eurós gazadságélénkítő csomagja 04. 60 dollár alatt az olaj 06. 16,4 milliárd dolláros IMF kölcsön Ukrajnának 14. Japán 100 milliárd dollárt bocsát az IMF rendelkezésére 16. G20 értekezlet Washingtonban a hosszú távú lépésekről 25. 7,6 milliárd dollar IMF kölcsön Pakisztánnak 04. A Fitch jelentősen leminősíti Magyarországot, Romániát és Bulgáriát

Más országok

2. sz. melléklet Európai közgazdászok levele

Az amerikai döntéshozók cselekvését üdvözöljük, de ez nem elég. Európában is határozott kormányzati lépésekre van szükség. Európai szintű cselekvés a nemzeti szintű lépések kiegészítésére és összehangolására Az amerikai hatóságok megtanulták a múlt héten, hogy a bankok egyenként törté-

Nyílt levél Európa vezetőihez az európai bankválság ügyében Felhívás cselekvésre

nő megmentése nem működik. A rendszerválság rendszerszintű választ kíván. Európában a bankok egyenkénti megmentése vagy azt jelenti, hogy egy-egy nemzet próbálkozik mentőakciókkal (annak ellenére, hogy ez súlyosbíthatja a szomszé-

között adott válaszok és az ad hoc összhangteremtő erőfeszítések ez idáig haszno-

amerikai eseményei megmutatták, hogy a bankok egyenként történő megmentése

sak voltak. Az európai bankok közötti kölcsönös függőség azonban túl mély és túl

nem működik. Rendszerszerű beavatkozásra van szükség, és Európában ez azt je-

szerteágazó ahhoz, hogy a nemzeti intézkedések és az eseti koordinációs lépések

lenti, hogy az EU-nak kell kezdeményeznie és vezetnie a bankszektor újratőkésíté-

elegendőnek bizonyulhassanak. Döntő fontosságú, hogy a nemzeti hatóságok leül-

sét. Ha az európai vezetők nem lépnek fel azonnal egységesen, hogy megfékezzék

jenek egymással és összehangolják lépéseiket, kidolgozva az európai szintű megol-

a válságot, mielőtt az teljesen kezelhetetlenné válik, már csak azon vitatkozhatnak

dásokat ott, ahol ez indokolt.

majd, hogy miként lehetne a legjobban megbirkózni a következményekkel.

Most kell cselekedni, míg a helyzet kezelhetőnek tűnik. A múlt hét amerikai eseményei megmutatták, hogy a pénzügyi válság nem egyenletesen és nem megjó-

Európa olyan válsággal néz szembe, amely egy emberélet alatt egyszer követke-

solhatóan fejlődik ki. Egy-egy váratlan esemény csőd- és pánikhelyzetek sorozatát

zik be. Minden európai tudja, mi történt, amikor a pénzügyi piacok a sötét 1930-as

válthatja ki, amelyet egyre nehezebben lehet csak kezelni.

évtizedben csődöt mondtak. Nem túlzás azt mondani, hogy mindaz még egyszer megtörténhet, ha a kormányok nem képesek a cselekvésre. Nem jóslat részünkről, hogy ez fog történni, de elemi érdek, hogy tisztában legyünk vele, mi a tét. A pénzügyi intézmények közötti bizalom eltűnőben van, és fennáll a kockázata, hogy a félelem válhat úrrá nagyon hamar. A pénzpiacok felfordulását meg kell állítani, mielőtt nagyobb kárt okoz a reálgazdaságnak. Európaiak százmillióinak a megtakarításait közvetlen fenyegetés éri. Ha a zűrzavar megbénítja a hitelpiacokat, munkahelyek és vállalkozások fognak elpusztulni tömeges méretekben. A reálgazdaság gyengülése további kölcsönöket fog veszélybe sodorni, és elvezet a csökkenő eszközárak, romló adósságtörlesztő képesség és csökkenő hitelkihelyezés ördögi köréhez.

76

Megoldások A válasz többféle megoldásból áll majd. Az Egyesült Államokban az azonnali válsággal való küzdelem megkívánja a pénz- és hitelpiacok likviditásának helyreállítását, továbbá azt is, hogy újból megteremtsék a feltételeit az elsődleges jelzáloghitelek (valamint más illikvid, de elegendően homogén és transzparens eszközök) értékpapírosításának. Euróbában a nemzetközileg aktív nagybankok közötti magas fokú áttétel a fő kérdés. Emiatt az EU hozzájárulásának a bankszektor újratőkésítésére kell összpontosítania, állami tőkeinjekciók vagy kötelező adósság—tőke konverziós ügyletek formájában. Ezt EU-szinten kell folytatni (például az EIB-n keresztül). A jelenlegi megközelítés (miszerint egymás után próbálják megmenteni a bankokat nemzeti forrásokból) az európai bankszektor balkanizálódásához fog vezetni.


tetés és megállapodás történik a fiskális terhek megosztásáról. A nemzeti keretek

ügyi intézmények közötti bizalom eltűnőben van: a félelem lehet úrrá. A múlt hét

Mellékletek

dos országok helyzetét), vagy pedig azt, hogy ad hoc jelleggel rögtönzött egyezOlyan válság alakult ki, amely egy emberélet alatt egyszer következik be. A pénz-

77

intézmények szabályozására szintén Európai szinten lesz szükség. A probléma nem az, hogy ne értenék meg, hogyan állíthatók meg a pénzügyi válságok. A probléma a politikai akarat hiánya.

Gazdaságélénkítő csomagok nagyságrendi összehasonlítása Gazdasági csomagok világszerte (milliárd dollárban)

Amerika

Ha az európai vezetők azonnal nem lépnek fel egységesen a válság megfékezésére, mielőtt az kezelhetetlenné válik, nem marad majd más számukra, mint a következmények kezelése.

USA

Egyesült Királyság $29.7

$775

Spanyolország Franciao. $14 Németo.* $33 $69 Portugália $2.77 Mexikó Magyarország Olaszország $5.8 $6.9 $8 A kormány által bejelentett 1400 Chile milliárd forintos $2 hiánynövekedéssel nem járó - összeg

Alberto Alesina Richard Baldwin Tito Boeri Francesco Giavazzi Daniel Gros Stefano Micossi

Svédország $1.8 Hollandia $7.6

2008. október 1.

Willem Buiter

Európa

Ázsia/Pacifikus térség Kína

$586

Guido Tabellini

Dél-Korea $11.3

Japán $105

Charles Wyplosz Klaus F. Zimmermann

India $4

* a friss megállapodás értelmében 108.2 $ Forrás: Institute of International Finance, WSJ, Portfolio.hu Forrás: www.portfolio.hu

78

Ausztrália $17.4

Mellékletek

Hasonló jellegű későbbi válságok megelőzéséhez az európai pénzügyi piacok és

3. sz. melléklet


A betétbiztosítás harmonizált szintjében való megállapodás szintén fontos lenne.

79

4. sz. melléklet:

További résztvevők: az IMF vezérigazgatója és a Világbank elnöke. Hivatalból részt vesz továbbá a Nemzetközi Monetáris és Finanszírozási Bizottság

A G20 résztvevői

(International Monetary and Financial Committee) elnöke, valamint az IMF és a Világbank Fejlesztési BIzottságának (Development Committee of the IMF and World

A G20 pénzügyi találkozó, ill. a korábbi Gleneagles párbeszéd és a “Major Economies Meeting” résztvevői

G20 (pénzügy)

Bank) elnöke. Kövér betűkkel a (korábbi) G7 résztvevői.

Gleneagles párbeszéd

“Major Economies Meeting”

Ausztrália

Ausztrália

Brazília

Brazília

Brazília

Dél-Afrika

Dél-Afrika

Dél-Afrika

Dél-Korea

Dél-Korea

Dél-Korea

Egyesült Államok

Egyesült Államok

Egyesült Államok

Egyesült Királyság



Európai Unió

Európai Unió

Európai Unió

Franciaország

Franciaország

Franciaország

India

India

India

Indonézia

Indonézia

Indonézia

Irán Japán

Japán

Japán

Kanada

Kanada

Kanada

Kína

Kína

Kína

Lengyelország Mexikó

Mexikó

Mexikó

Németország

Németország

Németország

Nigéria Olaszország

Olaszország

Olaszország

Oroszország

Oroszország

Oroszország

Spanyolország Szaúd-Arábia

80


Ausztrália

Mellékletek

Argentina

81

Irodalom

Blackburn, Robin (2008) Pressing the limits, in. Red Pepper, December/January Bogár Zsolt – M. László Ferenc (2008) „Hiába van hitelünk, ha nincs bizalom”. Interjú Simor Andrással, in. Magyar Narancs december 18. Bootle, Roger (2008) This is no time to worry about moral imperatives, in. The Daily Telegraph, October 13 Brückner Gergely – Dózsa György (2009) Az IMF dosszié. Puha számok, kemény csaták, in. Figyelő január 22-28.

Andor László (1998) Pénz beszél. A nemzetközi monetáris és finanszírozási rendszer politikai alapjai, Budapest: Aula Kiadó 1998 Andor László (2003) Nemzetek és pénzügyek, Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó Andor László (2008) Összehasonlító gazdaságtan – globális megközelítésben, Budapest: ZSKF—L’Harmattan Andor László (2008) A milyen micsoda micsodája, Élet és Irodalom LII. évf. 41. szám, október 10. Andor László (2008) Az aranykor vége, in. Figyelő, 40. szám, október 2. Andor László (2008) Hungary’s boomerang effect, in. The Guardian, October 29 Andor László (2008) Függöny, avagy egy korszak vége, in. Napi Gazdaság, december 29. Andor László – Farkas Péter szerk. (2008) Az adóparadicsomtól a zöldmozgalomig. Kritikai szócikkek a globalizációról és a világgazdaságról, Budapest: Napvilág Kiadó Baker, Dean (2008) No blank cheque for Wall Street, The Guardian, September 22 Bán Zoltán (2008) Mekkora a baj Magyarországon? Interjú Surányi Györggyel, www.portfolio.hu november 14. Békés Gábor – Muraközy Balázs (2008) Kifektetett befektetők. Spekuláció és válság a történelemben, in. Magyar Narancs december 18. 33-35.o. Bihari Péter (2008) A monetáris politika felelőssége, in. Népszabadság, június 7. Blackburn, Robin (2008) The subprime crisis, in. New Left Review No.50., March/ April Blackburn, Robin – Anatole Kaletsky (2008) Should capitalism be transformed? In. Prospect, Issue 152, November

82

Csáki György (2008) A monetáris politika felelőtlensége, in. Népszabadság, június 30. Csáki György (2008a) Régi-új kapitalizmus Amerikában, in. Népszabadság, október 18. Csáki György (2009) Az egypólusú világ(gazdaság) vége, in. Népszabadság, január 5. Csontos László-Király Júlia-László Géza (1997): Elfajzott-e a pénzügyi rendszer? Beszélő, 1997/7. 18-30. Darvas Zsolt (2008) The rise and fall of Hungary. The Guardian, 29 October Darvas Zsolt – Jean Pisani-Ferry (2008) Avoiding a new European divide: Adverse effects of euro area crisis management on the new member states of the EU, and how to remedy them, Brussels: Bruegel Policy Brief De Grauwe, Paul (2009) Warning: rating agencies can do you harm, in. The Financial Times, January 22 Dessewffy Tibor (2008) Az eddig ismert világ vége. A progresszív politika és a válság, in. Magyar Narancs december 18. 104-105.o. Dózsa György (2008) Veres: összeesküdtek a forint ellen, in. Figyelő, december 4. Dreissiger Ágnes (2009) Gazdasági válság: a stressz miatt több lesz a depressziós és az alkoholista, www.hirszerzo.hu, január 22 Duronelly Péter (2008) Az utolsó kötvényig. A magyar államkötvény és a válság, in. Magyar Narancs december 18. 18-20.o. Eatwell, John – Lance Tayor eds. (2002) International Capital Markets: Systems in Transition, New York: Oxford University Press Eichengreen, Barry (2006) The IMF Adrift on a Sea of Liquidity, in. Truman ed. Elliott, Larry – Dan Atkinson (2007) Fantasy Island: Waking up to the incredible economic, political and social illusions of the Blair legacy, London: Constable

Irodalom

Altman, Roger C. (2009) The Great Crash, 2008: A Geopolitical Setback for the West, in. Foreign Affairs, January/February

Buiter, Willem (2008) The end of American capitalism as we knew it, in The Financial Times, September 17


Alexander, Kern – Rahul Dhumale – John Eatwell (2006) Global Governance of Financial Systems: The International Regulation of Systemic Risk, New York: Oxford University Press

83

Elliott, Larry – Dan Atkinson (2008) The Gods That Failed: How Blind Faith in Markets Has Cost Us Our Future, London: The Bodley Head Ltd

Király Júlia (2007) „Legyünk együtt gazdagok!” in. Élet és Irodalom, LI. évfolyam 3. szám, január 19.

Farkas Ádám (2008) Sáveltörlés, vagy amit akartok, in. Figyelő 11. szám, március 13.

Király Júlia—Nagy Márton—Szabó E. Viktor (2008) Egy különleges eseménysorozat elemzése – a másodrendű jelzáloghitel-piaci válság és (hazai) következményei. Közgazdasági Szemle, 7-8. szám. 573-621. o.

Ferguson, Niall (2008) The Ascent of Money: A Financial History of the World, London: Allen Lane Fischer Éva—Kóczán Gergely (2008) Rendkívüli hatósági intézkedések és tanulságaik a jelzálogpiaci válság kapcsán. MNB Tanulmányok, 72. Föderl-Schmid, Alexandra (2008) “In den USA droht eine Rezession”. Nach Ansicht von George Soros naht die schlimmste Finanzkrise seit Ende des Zweiten Weltkriegs. In Der Standard, 21.1. Galbraith, John Kenneth (1992) The Great Crash, 1929, London: Penguin Galbraith, John Kenneth (1995) A pénzügyi spekulációk rövid története. Eufória és csalódás, Budapest: AduPrint Kft Galbraith, James K. (2008) The Predator State: How Conservatives Abandoned the Free Market and Why Liberals Should Too, New York: The Free Press Galbraith, James K. (2008) Politikai és biztonsági megfontolások a pénzügyi válság kapcsán: terv Amerika számára, in. Eszmélet 80. szám Geithner, Timothy (2008) Reducing risk in the financial system, in. The Financial Times, June 8 Godoy, Julio (2008) Turning the Pages Back to Marx and Keynes www.commondreams.org, November 7 Goodhart, Charles A.E. (2009) The Regulatory Response to the Financial Crisis, London: Edward Elgar Gowan, Peter (1999) The Global Gamble: Washington’s Faustian Bid for World Dominance, London: Verso Gowan, Peter (2008) Crisis in the Heartland: Consequences of the New Wall Street System, in. New Left Review 55, Jan/Feb Holland, Stuart (2008) The world after Keynes, in. Red Pepper, December/ January Karvalits Ferenc (2008) Monetáris politika rendkívüli időkben, in. Népszabadság, január 10.

84

Knee, Jonathan A. (2008) Tévedésből bankár. Wall Street: az elveszett illúzió, Budapest: Alinea Kiadó Krugman, Paul (2008) Gordon Does Good, in. The New York Times, 13 October Krugman, Paul (2008) Barack Be Good, in. The New York Times, 26 December Lapavitsas, Costas (2008) No private matter, in. The Guardian, 2 October Lámfalussy Sándor (2008) Pénzügyi válságok a fejlődő országokban. Tanulmányok a globalizált pénzügyi rendszer sérülékenységéről, Budapest: Akadémiai Kiadó László Csaba (2008) Keynes reloaded? Gazdasági válság és politikai mozgástér, in. Magyar Narancs december 18. Losoncz Miklós (2008) Válság és állami szerepvállalás, in. Élet és Irodalom, LII. évfolyam 18. szám, május 2. Losoncz Miklós (2008) Miért került Magyarország a célkeresztbe? In. Élet és Irodalom, LII. évfolyam 44. szám, október 31. Losoncz Miklós (2008) Az amerikai hitelválság és világgazdasági következményei, In: Pénzügyi szemle, 53. évf. 2. szám, p. 248-264 Magas István (2008) Pénzügyi globalizáció: áldás vagy átok? – A hitelpiaci válság amerikai háttere (1997 – 2007 ), in. 60 éves a Közgazdaságtudományi Egyetem. A Jubileumi Tudományos Konferencia alkalmából készült tanulmányok. Közgazdaságtudományi kar. Budapest: Aula Magas István (2008a) Semleges pénz és gravitáció. A nemzetközi pénzügyi válság és a magyar sajátosságok, in. Beszélő XIII.év. 11-12. szám, 44-52.o. Mankiw, N. Gregory (2008) What Would Keynes Have Done? In. The New York Times, 30 November Matolcsy György (2008) Éllovasból sereghajtó. Elveszett évek krónikája, Budapest: Éghajlat Könyvkiadó Milne, Seumas (2007) This crisis spells the end of the free market consensus, in. The Guardian, December 13 Mirow, Thomas (2009) Joint initiatives can rescue eastern Europe, In. The Financial Times, January 25

Irodalom

Farkas Péter (2002) A globalizáció és fenyegetései. Budapest: Aula Kiadó

Kindleberger, Charles (2002) Manias, Panics and Crashes: A History of Financial Crises, Basingstoke: Palgrave


Farkas Zoltán (2008) „A harctéri szanitéc nem finomkodik”, interjú Bajnai Gordonnal, in. Mozgó Világ 2008/12. 15-24.o.

85

Panitch, Leo – Konings Martijn szerk. (2008) American Empire and the Political Economy of Global Finance, London: Palgrave Macmillan Panitch, Leo (2008) Rebuilding banking, in. Red Pepper, December/January Pettifor, Ann (2006) The Coming First World Debt Crisis, London: Palgrave Macmillan

Stephens, Philip (2008) The financial crisis marks out a new geopolitical order, in. The Financial Times October 10 p.13. Stiglitz, Joseph E. (2003) A globalizáció és visszásságai, Budapest: Napvilág Kiadó Stiglitz, Joseph E. (2005) A viharos kilencvenes évek, Budapest: Napvilág Kiadó

Pogátsa Zoltán (2007) Éltanuló válságban. Állam és piac a rendszerváltás utáni Magyarországon, Budapest: Sanoma

Stiglitz, Joseph E. (2008) The End of Neo-Liberalism? www.project-syndicate.org, július 16.

Rádai Eszter (2008) “Devizaválság után nincs újjáépülés, nincs fölállás”, interjú Heim Péterrel, in. Élet és Irodalom, LII. évfolyam 46. szám, november 14

Strauss-Kahn, Dominique (2008) A systemic crisis demands systemic solutions, in. The Financial Times, September 22

Radice, Hugo (2008) What kind of crisis? in. Red Pepper, December/January

Szelényi Iván (2009) Borongós, in. 168 óra, XXI. évf. 1-2 szám, január 8.

Reinhart, Carmen M. – Kenneth S. Rogoff (2008) The Aftermath of Financial Crises, Paper prepared for presentation at the American Economic Association meetings in San Francisco (Saturday, January 3, 2009) http://www.economics.harvard.edu/ faculty/rogoff/files/Aftermath.pdf

Szikszai Szabolcs (2008) Válságok ideje, in. Egyenlítő, 11. szám

Rogoff, Kenneth (2008) Embracing inflation. This once-in-a-lifetime global economic recession requires a unique response. Inflation is needed to combat the crisis, in. The Guardian, December 2 Róna Péter (2008) Náluk is lesz rendszerváltás? In. Népszabadság október 1. Róna Péter: Minden út lezárt. Népszava, 2008. október 24. Roubini, Nouriel – Brad Setser (2005). “Will the Bretton Woods 2 Regime Unravel Soon? The Risk of a Hard Landing in 2005-2006”, kézirat, interneten: http://pages.stern. nyu.edu/~nroubini/papers/BW2-Unraveling-Roubini-Setser.pdf Sachs, Jeffrey D. (2008) Amid the rubble of global finance, a blueprint for Bretton Woods II, in. The Guardian, October 21 Sachs, Jeffrey D. (2008) The best recipe for avoiding a global recession, in. The Financial Times, October 27 Sachs, Jeffrey D. (2008) Work with the world. The US cannot go it alone if it is to get through the financial mess, in. The Guardian, November 10 Scheuer Gyula–Scheuer Tamás Gergely (2008) A pénzügyi válság háttere, in. Polgári Szemle, 4. évf. 5. szám, december Singer, David Andrew (2007) Regulating Capital: Setting Standards for the International Financial System, Ithaca: Cornell University Press

86

Soros, George (2008) The New Paradigm for Financial Markets. The Credit Crisis of 2008 and what it Means. New York, Public Affairs

Tabb, William K. (2008) A jelenkori kapitalista rendszer válságának négy területe, in. Eszmélet 80. szám Tamás Gáspár Miklós (2008) Szürkület, in. Élet és Irodalom, LII. évf. 45. szám, november 7. Toporowski, Jan (2006) Theories of Financial Disturbance: An Examination of Critical Theories of Finance from Adam Smith to the Present Day, London: Edward Elgar Toporowski, Jan (2008) Sources of financial crisis, kézirat (a lengyel változat megjelent: ‘Przyczyny Zalamania’ in Nowe Zycie Gospodarcze, Nr. 21-22, 16 November 2008, pp. 5-7.) Truman, Edwin M. (2006) Reforming the IMF for the 21st Century, Washington, DC: Institute for International Economics Tulassay Zsolt (2008) Mikrohitel és mikrofinanszírozás, in. Andor – Farkas szerk. (2008) Várhegyi Éva (2008) Hitelben szűk esztendők, in. Élet és Irodalom LII. évf. 51-52. szám 6.o. Vigvári András (2008) Néhány adalék Magyarország külgazdasági sebezhetőségének okaihoz, in. Eszmélet 80. szám Wade, Robert (2008) Financial Regime Change, in. New Left Review No.53. September/October

Irodalom

Nixon, Simon (2008) The Credit Crunch: How safe is your money? London: Pocket Issue

Soros, George (2008) ‘The Economy Fell off the Cliff’. Spiegel interview with George Soros, 11 November, http://www.spiegel.de/international/ business/0,1518,592268,00.html


Morris, Charles R. (2008) The Trillion Dollar Meltdown. Easy Money, High Rollers, and the Great Credit Crash. New York, Public Affairs

87

Wolf, Martin (2009) Fixing Global Finance: How to Curb Financial Crises in the 21st Century, New Haven: Yale University Press Zizek, Slavoj (2008) Don’t Just Do Something, Talk, in. London Review of Books, 9 October

88

Pénzügyi válság, gazdasági modellváltás, globális átrendezodés

Recommend Documents