2011.09.13.
Pénzügyi elmélettörténet Galbács Péter egyetemi adjunktus BGF Külkereskedelmi Kar
[email protected]
A végzetes önhittség 1. Nem pénzelmélet! Bővített rend = kapitalizmus → a civilizáció
fenntartása; A tervezés hiánya: (erkölcsi) normakövetés; Evolúciós kiválasztódás: a népesség és a
gazdagság növekedése spontán folyamat révén (nyelv, jog, piacok, pénz, erkölcsök, stb.); Szocializmus: tudatos tervezés, központi irányítás; A létrehozás nem helyettesíthető a tervezéssel; Alapelv: a piac mint intézmény sokkal több információt képes kezelni, mint egy irányító hatóság;
A végzetes önhittség 2. Ha valamilyen intézmény kialakul, az azért van,
mert megfelelő, s nem is lehet mesterségesen jobbal helyettesíteni: a konstruktivista racionalitás elve nem helyes (ökológiai racionalitás); A civilizáció folyamata: szabályok „kifejlesztése” és megtanulása, a természetes ösztönök korlátozása; Fontos: a követett szabályok mögöttes okait nem is mindig értjük, de e szabályok teszik lehetővé a túlélést; Láthatatlan kéz: nem szándékolt kimenetek.
1
2011.09.13.
A végzetes önhittség 3. A piac szórt információtömege csak a piac
számára hozzáférhető, egy fölöttes szerv azt nem gyűjtheti össze; Elég, ha mindenki követi a saját érdekeit, s a piaci információkhoz hozzáfér: a rend önmagát alakítja; Maga a kapitalizmus sem tudatos terv eredménye volt, hanem létrejött, kialakult: a követett szabályok helyességét senki sem ismerte fel, hanem az őket elfogadó csoportok életesélyei javultak; A piac evolúciós termék! Ha rend van, nem feltétlenül találunk olyat, aki rendet csinált.
A végzetes önhittség 4. Evolúció: előre nem látható eseményekhez való
folyamatos alkalmazkodás. Épp ezért nem is tervezhető az evolúciós folyamat terméke; Nincsenek evolúciós törvények sem. Egy szabály van: a túlélés; 2. fejezet: a tulajdon szerepe; 3. fejezet: a piac evolúciója.
A pénz 1. Mi a pénz? Vagyontartás: szűkebb és tágabb definíció; Az érmegyűjtő esete;
Pénz: azonnal felhasználható csereérték,
amelynek csak ez az egy használati értéke van; Összefüggés a pénz-aggregátumokkal →
likviditás; Funkcionális tipológia (már ismert); Fontos: a pénz kialakul → egy árucikk a
cserékben a többi fölé nő fontosságban (tranzakciós szerep).
2
2011.09.13.
A pénz 2. A pénz a munkamegosztás kiteljesedését teszi
lehetővé (értékmérés); A pénz eredetének tisztázása történelmi
példákon; Mezopotámia: az értékmérés alapja a fém, a
számítások pedig 12-es alapon; Alapegység: egy font ezüst, és ehhez a Nap és a
Hold keringési idejének aránya alapján 1:13 1/3 lett az arany rendelve; A nemesfémek nem voltak forgalomban; Értékmérés és elszámolás a fémérték alapján (centralizált piac).
A pénz 3. Nem létezett pénz forgalmi eszközként és fizetési
eszközként; Ha a piac szórttá válik, megjelennek e funkciók is; Csak egy dolog lehet pénz, ami az összes
funkciót betölti; A ritkaság miatt a nemesfémek lettek a pénzek,
amelyek áruk is voltak egyben; Különbség: árucsere pénz közvetítésével, vagy
valódi piac és valódi pénz (kagyló, Ny-Afrika); Az alapfunkció: fizetési eszköz; Az első érme a lídekhez köthető.
Adalékok 1. Marx: az arany a pénz, a többi csak helyettesítő; A pénz(rendszer)ek kialakulnak; Az előny (itt): a mai pénzek jobban hajlamosak az
inflálódásra, s így alkalmasabbak a munkásosztály burzsoá kizsákmányolására; Minden pénz(rendszer) az aranypénz-rendszerből fejlődik ki (közhely); A pénz csakis áruból jöhet létre – nem lehet értéktelen jegy pénz, amíg az arany nem vált pénzzé; Fontos: nem az arany a lényeg, hanem az árujelleg – az arany csak különösen „jó” áru.
3
2011.09.13.
Adalékok 2. A jelzés inherens jelleg: az aranyérme kopása
révén önmaga jelévé válik – a papír-helyettes használata természetes és szükségszerű; Nemcsak a kopástól kímél, hanem a kibányászástól is (kevesebb arany a szükségesnél); A pénz alapvető funkciója: forgalmi eszköz és fizetési eszköz – ebből nőnek ki a helyettesek is → papírpénz (értékjel) és hitelpénz;
Adalékok 3. Értékjel: először az államtól függetlenül → bőr (a
pénz) és bélyegzett bőrdarab (helyettes); A bőr maradt a pénz, a helyettes nem
szaporította a mennyiségét; Az értékjel kifejlett formája az állami papírpénz; Itt már valódi szaporítás (mennyiségi egyenlet); Fontos: ha tökéletes beválthatóság van, nem
papírpénz, hanem aranybizonylat; A valódi állami papírpénz: nincs tökéletes
beválthatóság (nincs elegendő arany) – az állam pénzt teremt.
Adalékok 4. Miért sikerül a teremtés? Az elfogadás kikényszerítése; Az állam elfogadja fizetésként;
Az elfogadás kölcsönös: a társadalom szentesíti
azt, amit az állam szentesít Forgalomba hozatal: az állam vásárol
(hiányfinanszírozás); Hátrány: árfelhajtás a kínálat merevsége miatt;
Hitelpénz: a forgalom pénzszükséglete a
mennyiségi egyenlet alapján (ha nő a kibocsátás, de nem változik a pénzmennyiség?).
4
2011.09.13.
Adalékok 5. A pénzhiány enyhítése: váltó; A váltó nem pénz (de emlékeztet rá), nem
mindenki fogadja el (munkaerő nem vehető érte); Fontos: a váltó a pénzszükséglethez igazodik – a
papírpénz esetében a pénzmozgás vált ki reálmozgást, a váltónál a reálmozgás vált ki „pénzmozgást”; Korlátozás: a váltó forgása bizalom kérdése; A kereskedelmi váltó helyére a bank váltója lép; Az elfogadhatóság bővül (de nem általános), könnyebben tölti be a pénz forgalmi és fizetési eszköz funkcióját.
Adalékok 6. A bank váltója fokozatosan pénzzé vált; A rendszer alapja a bizalom volt – ha egyszerre
kért volna mindenki aranyat, kiderült volna, hogy csak az arany a pénz (Marx); Hitel → váltó → bankjegy → az állam beavatkozása a működés érdekében: A bankjegy-kibocsátás monopolizálása; A bankjegy törvényes fizetőeszköznek elismerése A sztori már ismerős: jegybank és tagbankok; Mivel a pénz mennyisége a forgalom szükségletéhez igazodik, nincs árfelhajtás, holott a bankjegy is teremtett pénz.
A pénz története 1. A pénz a tulajdonból nő ki; A tulajdon genealógiája: kezdetben személyes
célra a tulajdonos által készített tárgy; A pénz mai funkciói: fizetési és csereeszköz; De: a fizetési szerep a korábbi! A pénz nem vesz
részt ekkor a cserében, hiszen a cseregazdaság még kezdetleges; A fizetés fontosabb a cserénél: hadisarc, menyasszonypénz, vérdíj, bírság, stb. Egységes pénz sincs: differenciált rendszer – más pénzzel veszünk feleséget, és mással kis értékű tárgyat; továbbá nemi differenciálódás.
5
2011.09.13.
A pénz története 2. Belső használatú pénz: csoporton belül; Kincsképzés: ajándékozási célból – itt sem
csereeszköz; A pénz rendi hovatartozásra jellemző birtoktárgy; A pénz mint csereeszköz: külkereskedelemből →
külső pénz; Törzsek közti ajándékozás, idegen értékes áruk
pénzként használata, vámszedés; Formák: Ékszerpénz (pl. kagylópénz); Haszontárgy-pénz (jellemzően külső); Ruhapénz (külső és belső – pl. prém); Szimbolikus pénz (kínai játékpénz, Brit Hátsó-India)
A pénz története 3. A párhuzamosság miatt értékskála, a viszonyítás
érdekében; Nem átváltási arány, hanem az értékegység
összetételét rögzítette – pl. a Missouri mentén: 1 asszony = 2 kés + 1 pár nadrág + 1 takaró + 1 flinta + 1 ló + 1 bőrsátor
A fémek előtérbe kerülése: ritkaság, tartósság,
darabolhatóság, súlyként mérhető; Itt is a fizetési eszköz funkció az elsődleges,
később csereeszköz külső pénzként, majd érme; Technikatörténet: öntés (ókor), verés (középkor),
egyaránt kézi munkával → pontatlanság.
A pénz története 4. Súlyban való elszámolás; Firenzei aranyforint (1252): az első pontos pénz; XVII. sz.-tól: gépi pénzverés; Fémvaluta: Adott helyen csak adott érmefajták elfogadhatók; Szabad pénzverés.
Bimetallizmus: kettős vs. párhuzamos
valutarendszer; az arányok rögzítése, vagy csak esetenkénti rögzítési kísérlet (szabad pénzverés mellett); Kísérlet az értékarány nem piaci alapú rögzítésre: csak zárt gazdaságban lehetett sikeres.
6
2011.09.13.
A pénz története 5. Az értékes fém a külkereskedelmi forgalmat
szolgálja; A pénzügyek racionalizálása: a nemesfém
beáramlása és a pénzverési jog korlátozása (1559: 30 érmefajta párhuzamos forgalma); A pénzügyek racionalizálása piaci kényszer volt: a kereskedelemben kezdtek súly alapján számolni (13-14. sz.).
7
