pénzügy Önkormányzati Adó Számvitel Ellenőrzés Költségvetés Kitekintő A helyi adóztatás évi anyagi törvényi változásai

Önkormányzati

pénzügy n   11–12. szám közigazgatási szaklap  n   2010. Nov.–DEc.  

n  Adó n  Számvitel n  Ellenőrzés n  Költségvetés n  Kitekintő

A helyi adóztatás 2011. évi anyagi törvényi változásai Költségvetési szervek bizonylati rendjére, bizonylati fegyelmére vonatkozó főbb követelmények Az állami feladat(közfeladat-) ellátás szervezeti és humánerőforrás rendszerének ellenőrzése Rossz döntések, rossz kommunikáció, kiszámíthatatlan jogi környezet…. Interjú Mosnier Zsuzsával, a Dexia Kommunalkredit vezérigazgatójával

Önkormányzati

pénzügy Kiadja a

CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.

Tartalom

1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 21–35. Telefon: (40) 464-565, +36 (1) 464-5656 Fax: +36 (1) 464-5657 E-mail: [email protected]

Adózás

Internet: www.complex.hu

Az önkormányzati adóigazgatás napi gyakorlatához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A helyi adóztatás 2011. évi anyagi törvényi változásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Felelős vezető:

Költségvetés

A CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. igazgatója A kiadásért felelős: dr. Báldy Péter

Költségvetési szervek bizonylati rendjére, bizonylati fegyelmére vonatkozó főbb követelmények II–III. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1 6

12

A kiadványok szerkesztéséért felelős: dr. Vajda Krisztina Felelős szerkesztő: Szántó Dóra Műszaki osztályvezető: Schuller Krisztina Gyártási menedzser: Kerek Imréné A tördelésért felelős: Vigh Ágnes Nyomdai munkálatok:

Ellenőrzés Az állami feladat- (közfeladat-) ellátás szervezeti és humánerőforrás rendszerének ellenőrzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

Yeloprint Nyomda Kft. Felelős vezető: Dávid Péter igazgató

A lapot megrendelheti honlapunkon (www.complex.hu), e-mailben, levélben, faxon vagy bemutatótermünkben személyesen:

Kitekintő Csődök vagy kitartás? Interjú Dr. Kovács Róberttel, önkormányzati szakértővel a kistelepülések gazdálkodási attitűdjének követéses kutatási eredményeiről III. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 Rossz döntések, rossz kommunikáció, kiszámíthatatlan jogi környezet…. Interjú Mosnier Zsuzsával, a Dexia Kommunalkredit vezérigazgatójával . . . . . . . . . . . . . 40

Telefon: (36-1) 464-5656 Fax: (36-1) 464-5657 Postacím: 1518 Budapest, Pf. 101 E-mail: [email protected] Kiadó és bemutatóterem: CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 21–35. A bemutatóterem nyitva tartása: H–Cs.: 9.00–16.30, P.: 9.00–16.00 (ebédidő: 12.00–12.30) Hirdetési információ: Szőcs Károly Telefon: +36 (1) 464-5544 Mobil: (20) 340 7749 E-mail: [email protected]

ISSN 2060-6117 Jelzőszám: KK-381P0-1012

A lap Általános Szerződési Feltételei a www. complex.hu honlapon olvashatók.

1. Betonaljzatra helyezett, „bármikor” elmozdítható konténer építményadó-kötelezettségének feltételei A Htv. 52. § (2009. évtől módosult) 5. pontja definiálja az építmény fogalmát. Eszerint a rendel­ tetésére, szerkezeti megoldására, anyagára és kiter­ jedésére tekintet nélkül minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a talaj, a víz vagy azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jött létre, a Htv. alkalmazásában építménynek tekintendő. Az idézett rendelkezésből következően minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely – többek között – a talaj megváltoztatásával (pl. földmunkák és építési, szerelési munkálatok során, amelyben/amelyen az emberek csak karban­ tartási, közlekedési céllal vagy rendkívüli esetben ideiglenesen tartózkodnak) korábban nem létező műtárgyként jön létre, megfelel a Htv. fogalmá­ nak. Az építmény az épület és az épületnek nem minősülő építmény (műtárgy) gyűjtő fogalma. Az épület és a műtárgy elhatárolása az építmény ren­ deltetése alapján történik. A Htv. 52. § (2009. évtől hatályos) 6. pontja az épület fogalmát határozza meg. Eszerint az olyan építmény, vagy az építmény azon része, amely a környező külső tértől szerkezeti elemekkel részben vagy egészben mesterségesen kialakított, elválasztott teret alkot és ezzel az állandó vagy időszakos tartóz­ kodás, illetőleg használat feltételeit biztosítja, ide­ értve az olyan önálló létesítményt is, amely részben vagy teljes belmagasságával a környező csatlakozó terepszint alatt van, a Htv. alkalmazásában épület­ nek minősül. Ez utóbbi rendelkezés, valamint az építményfogalom logikai összevetése alapján az építmények közül kizárólag azok tekintendők épü­ letnek, amelyek a környező külső tértől épületszer­ kezeti elemekkel (pl. fa, tégla, betonpanel) mester­ ségesen kialakított teret alkotnak és azzal az állandó vagy időszakos emberi tartózkodás, használat felté­ telei biztosítottak. A Htv. 11. § (1) bekezdése alapján az építményadókötelezettség – azaz, az adónem tárgyi hatálya – csak az épületre, épületrészre terjed ki. 11–12. szám | 2010. november–december

Azaz, a „betonaljzatra helyezett, onnan bármikor elmozdítható konténer” általánosságban megfelel­ het a Htv. építmény és az annál szűkebb épület fogalmának. Ugyanis a betonra helyezett konténer olyan helyhez kötött műszaki alkotás – függetlenül a létesítés időtartamától –, mely a talaj megváltozta­ tása révén jön létre, a környező külső tértől épület­ szerkezetekkel elválasztott teret alkot, s ezzel az idő­ szakos tartózkodás, használat feltételeit is biztosít­ hatja.

adózás

Az önkormányzati adóigazgatást segítő támpontok

Egy betonaljzatra helyezett konténer építményadó tárgyi hatálya alá való tartozásának megítéléséhez a – jellemzően helyszíni szemle során is feltárt – tény­ állás pontos ismerete elengedhetetlen. Az előzőeken túlmenően, a tárgyi hatály tisztázása mellett még két tényállási elem léte vizsgálandó. Egyfelől, hogy építményadó-kötelezettség keletke­ zett-e a konkrét adótárgy vonatkozásban, azaz a jog­ erős használatbavételi engedély kiadását, annak ­hiányában – engedély nélküli építkezés esetén – az  épület tényleges használatbavételét követő év 1. napján létezik-e még az adótárgy [Htv. 14. § (1) bek.]. Másfelől, hogy a tárgyi adókötelezettség alá  eső épületnek legyen hasznos alapterülete, azaz  m2-en alapuló adóztatása esetén adóalapja [Htv. 52. § 9. pont].

2. Az iparűzésiadó-előleg mérséklése csak az előlegfizetési időszakra (keresztfélévre) már megállapított és bevallott, a kérelem benyújtását követően közvetlenül esedékessé váló előlegre vonatkozik A Htv. 2010. január 1-jétől módosult 41. § (1) bekezdésének, illetve az Art. 42. § (1) bekezdés első mondatának összefüggése értelmében az iparűzési adóban a vállalkozó a 2010. évtől kezdődő előlegfi­ zetési időszakra önadózással állapítja meg és vallja be az adóelőleget. A Htv. 41. § (2) bekezdése alap­ ján – a folyamatosan működő és naptári évvel azo­ nos üzleti évet választó adózó esetén – a 2010. évben kezdődő előlegfizetési időszak 2010. július 1-jétől 2011. június 30-áig tart. Ebből következően

1

Adózás

az iparűzési adóban az adóév időszaka nem azonos az előlegfizetési időszakkal, az utóbbi ugyanis keresztfélévre (tárgy adóév II. félévére és a tárgyévet követő adóév I. félévére) vonatkozik. Az Art. 42. § (2), illetve (4) bekezdése alapján az adózó iparűzésiadó-előlegének módosítását az ese­ dékesség időpontjáig kérheti az önkormányzati adó­ hatóságtól, ha előlegét az előző időszak (jelen eset­ ben év) adatai alapján fizeti, s számításai szerint adója nem éri el az előző időszak adatai alapján fize­ tendő adóelőleg összegét. A hivatkozott anyagi és eljárási jogszabályhelyek nyelvtani és logikai értelmezése alapján az iparűzési­ adó-előleg mérséklése iránti kérelem kizárólag az előlegfizetési időszakra (bevallott), még esedékessé nem vált előleg(ek)re korlátozódik. A Htv. 41. § (5) bekezdés b) pontja értelmében az előlegfizetési idő­ szak első előlegrészletének (adóév II. félév) összege az adóévet megelőző adóév adójának és adóév I. fél­ évére már megállapított adóelőleg összegének kü­­ lönbözete – a tárgyévi adóelőlegek összege előleg­ mérséklésnek (akár részben) helyt adó adóhatósá­ gi  határozat hiányában a tárgyévet megelőző év adója –, míg a második előlegrészlet összege az adó­ évet megelőző adóév adójának fele. Mindezekre tekintettel az adóelőleg-mérséklés kap­ csán az alábbi példa jogszabályhelyi megalapozása a következő: Példa: az adózó 2010. március 15-éig esedékesség­ gel – 2008. évről bevallott és az adóhatóság által fizetési meghagyásban előírt – előlege 1000 E Ft volt, melyet az adóhatóság a mérséklés iránti kére­ lemnek helyt adva (600 E Ft-tal csökkentve) 400 E Ft-ban állapított meg határozatában. Az adózó 2009. évről benyújtott adóbevallásában a 2009. évi adó összegét 1600 E Ft-ban állapított meg.

2

A 2010. adóév II. félévére vonatkozó adóelőleg össze­ ge a törvényi szabályozásból – „az előlegfizetési idő­ szakra fizetendő adóelőleg első részletének összege az adóévet megelőző adóév adójának és az adóév har­ madik hónapjának 15. napjára már bevallott (várha­ tó adó esetén bejelentett) adóelőleg-részlet pozitív különbözete [Htv. 41. § (5) bek. a) pont] –  egyér­ telműen következve [2009. évi adó 1600 E Ft – 2010. I. félévére bevallott (megállapított) adó 1000 E Ft pozitív különbözete] 600 E Ft. Azaz, a  2010. adóév II. félévére vonatkozó adóelőleg megállapításá­ nál csak és kizárólag az adóév I. félévére már bevallott (megállapított) előlegösszeget és az adóévet megelő­ ző adóév adójának összegét lehet alapul venni. Ebből

következően az adóév I. félévére már bevallott (meg­ állapított, de adózói kérelem alapján, adóhatósági határozattal), mérsékelt adóelőleg összegének nincsen relevanciája az adóév II. félévére vonatkozóan megál­ lapítandó adóelőleg összegére. Az előzőekből az következik, hogy az adózó adóelő­ leg-módosítás iránti kérelme csak az előlegfizetési időszakra (keresztfélévre) már megállapított és be­­ vallott, a kérelem benyújtását követően közvetlenül esedékessé váló előlegre vonatkozhat. Ha például az adózó az előlegfizetési időszakra bevallott első elő­ legrészlet (adóév II. félévi előleg) mérséklését kéri, akkor az adóhatóságnak kizárólag az adóév szep­ tember 15-ei adóelőleg kérdésében kell határozatot hoznia. Ekkor az adózónak az adóév II. félévi adó­ előleg mérséklésére irányuló kérelmében ugyanis azt kell bizonyítani, hogy az adóévi várható előlege kisebb lesz az adóévi fizetendő előleg összegénél. Mindebből természetesen az is következik, hogy az adózó az adóév I. félévi előlegének (előlegfizetési időszak második előlegrészlete) mérséklésekor az adóév II. félévi előlegének (következő előlegfizetési időszak első előlegrészlete) módosítását nem kérhe­ ti, illetve az esetleges ilyen kérelmet az adóhatóság (Ket. szerint érdemi vizsgálat nélkül) köteles eluta­ sítani, mivel az adóév II. félévére vonatkozóan az adózó még nem állapított meg és vallott be (beval­ lás hiányában) adóelőleget. [Megjegyzem, elvileg nincs akadálya annak, hogy az adózó az előlegfizetési időszak első részletének (adóév II. félévi előleg) mérséklése iránti kérelmében egy­ idejűleg az előlegfizetési időszak második részletének (következő adóév I. félévi előleg) csökkentését is kérje. Ekkor azonban az adózónak azt kell bizonyí­ tania, hogy a következő adóévi várható adóelőleg fele összege kisebb lesz a következő adóévi fizetendő előleg fele összegénél. Ezen kérelem a –  (legalább) félévvel később esedékes előleg miatt – vállalkozás szintjén például végelegesen bezárt gyáregységek tényének okirati bizonyításával támasztható alá.]

3. A törvényi határidőn túl (például 2010. novemberben) benyújtott 2009. évi iparűzési adóbevallás – mely a 2010. évben kezdő előlegfizetési időszak előlegeit is tartalmazza – adóhatósági feldolgozásának ismérvei A Htv. – 2010. január 1-jétől hatályos – 41. § (1) bekezdése alapján a 2010. évtől kezdődő előlegfize­ tési időszak – 2009. évben már működő vállalkozás Önkormányzati pénzügy

Az adózó a 2010. II. félévtől az előlegeket fizetési meghagyás (vagy külön, az előleg összegére/esedé­ kességére vonatkozó önkormányzati adóhatósági felhívás) nélkül köteles teljesíteni. Az önkormány­ zati adóhatóságnak 2010. évtől ugyanis megszűnt – Htv. 41. § módosulása következtében – az ipar­ űzésiadó-előleg összegét és esedékességét tartalmazó fizetési meghagyás (előírás) kiadásának jogalapja. Az előlegfizetési időszakra vonatkozó adóbevallás késedelmes benyújtásának – az eljárási késedelem­ nek – nincs relevanciája sem az előlegfizetési idő­ szak időtartamára, sem az Art. szerinti esedékességi időpontokra. Amennyiben az adózó az előlegfizetési időszakra vonatkozó adóbevallását törvényi határ­ időn túl, az előlegfizetési időszakra eső valamely Art. szerinti esedékességet követően nyújtja be, akkor bevallásával egyidejűleg – az elmulasztott ese­ dékességi időpont(ok)ra vonatkozó, általa megálla­ pított – adóelőlege(ke)t is meg kell fizetnie. Ekkor az önkormányzati adóhatóság a késedelem napjaira az Art. 165. § (1) bekezdése alapján késedelmi pót­ lékot köteles felszámítani. Az előlegfizetési időszak­ ra vonatkozó adóbevallás végrehajtható okirat [Art. 146. §], így ha az adózó az esedékes előleget nem vagy nem a bevallott összegben fizeti meg, akkor a „különbözetet” az adóhatóság végrehajtás útján szedheti be. [Az előzőekben kifejtettek a vállalkozók kommuná­ lis adójában 2010. II. félévére szintén irányadók, hiszen a Htv. 41. §-a ezen adónemre és az iparűzési adóra azonos szabályozást tartalmaz.] Mindezek alapján az önkormányzati adóható­ ság(nak) – az adózó törvényi határidőn túl benyújtott beval­ lása alapján az előlegfizetési időszak Art. szerinti esedékességi időpontjai szerint köteles az adózó folyószámláján előírni az adót, – az adóbevallás feldolgozásáról az adózót nem kell értesítenie, a feldolgozás kapcsán nem kell (nem lehet) döntést hozni. 11–12. szám | 2010. november–december

4. Az üdülőépület után 2011. január 1-jétől megszűnő idegenforgalmi adó építményadóval való felváltásához néhány támpont az építményadó-rendelet adóhatósági előkészítéséhez Az üdülőépület utáni idegenforgalmi adó – össz­ hangban a 2010. évi XC. törvény 24. §-ával – ren­ deleti szabályainak 2011. január 1-jei hatályon kívül helyezése, s egyúttal építményadó-rendelet hatály­ baléptetése következtében 2011. január 1-jétől az önkormányzat új adónemet működtethet illetékes­ ségi területén. Az önkormányzati adóhatóság valamely adónemhez kapcsolódó (fizetési kötelezettséget, adókedvez­ ményt vagy adómentességet tartalmazó) adómeg­ állapítási eljárása kizárólag adóbevalláson (Art. 125.  §) vagy ellenőrzésen (Art. 128. §) alapulhat. Ebből az is következik, hogy a 2011. évi építmény­ adó adóhatósági kivetéséhez az adóalanyoknak – függetlenül attól, hogy az adó tárgya fizikai para­ métereiben nem változott, gyakorlatilag a korábbi idegenforgalmi adótárggyal (üdülőépület) azonos – új bevallást kell benyújtaniuk. Bevallás hiányában ugyanis csak ellenőrzéssel állapítható meg a 2011. évi építményadó-fizetési kötelezettség. Ezen túlme­ nően az adóhatóságnak hivatalból – mivel a változás nem az adótárgyában, illetve az adóalany személyi körülményeiben áll elő – 2010. december 31-ével üdülőépület utáni idegenforgalmi adóalanyiságot és adókötelezettséget megszüntető határozatot is kell hoznia. Az Alkotmánybíróság 55/2008. (IV. 24.) AB hatá­ rozata szerint az építményadó alanyai homogén cso­ portot alkotnak, függetlenül attól, hogy ingatlanuk állandó lakóhelyüknek minősül-e vagy sem. Az építményadó szempontjából tehát nem önálló cso­ portképző tényező az, hogy az ingatlan az adóalany lakóhelyéül vagy tartózkodási helyéül vagy csak (pl. öröklés révén) tulajdonául szolgál. Hivatkozott AB határozat utal arra is, hogy az Alkotmánybíróság esetről esetre vizsgálja, hogy a támadott megkülön­ böztetésnek van-e tárgyilagos (pl. gazdaságpolitikai, szociálpolitikai), alkotmányosan elfogadható indo­ ka. Azaz, az 55/2008. (IV. 24.) AB határozat a vizs­ gált ürömi adórendelet vonatkozásában bír relevan­ ciával, nem tekinthető precedensértékűnek. Azért sem, mivel az Alkotmánybíróság korábbi években hozott több olyan határozatot is – s nemcsak a magánszemély kommunális adója tárgyában, hanem építményadóban is –, melyekben nem kifogásolta konkrét gazdaságpolitikai, szociálpolitikai indokkal

adózás

esetén, keresztfélév miatt – 2010. július 1-jétől 2011. június 30-áig tart. Az adózónak a 2009. évről benyújtott iparűzési adóbevallás – 35/2008. (XII. 31.) PM rendelet 12. számú melléklet szerinti – VIII. rubrikájában kellett a 2010. évben kezdődő előlegfizetési időszak (Art. szerinti) esedékességi időpontjaira az előlegeket megállapítani és bevalla­ nia. [Megjegyzem, hogy az adóelőleg-bevallást az adózó utólag önellenőrzéssel helyesbítheti, illetve az adóhatóság az ellenőrzés eredményként (adózótól eltérő) megállapításra juthat.]

3

Adózás

megtámogatott lakóhellyel, ill. tartózkodási hellyel rendelkező adóalanyok közötti adórendeleti különb­ ségtételt. Mindezek alapján nehezen prognosztizál­ ható, hogy a lakóhely, illetve a tartózkodási hely szerint az adóalanyok között – alkotmányos indo­ kolással – disztingváló adórendeleti szabályozást az Alkotmánybíróság Alkotmányba ütközőnek minő­ sítené-e vagy sem. Az új építményadó-rendelethez kapcsolódó esetle­ ges alkotmánybírósági vizsgálat megelőzése, illetve (hatályon kívül helyezést tartalmazó) megállapítása esélyének tompítása érdekében a következők meg­ fontolása indokolt: – Az egyes épületfajtákra lehetne differenciált adó­ mértéket (pl. lakás után akár 0 Ft-ot is) alkal­ mazni, ekkor az egyes épületfajták tárgyi jellegét, s nem az ingatlant használók (személyi státusán alapuló) fogalmát rendeletben szükséges szabá­ lyozni, figyelemmel a Htv. értelmező rendelkezé­ seire is. (Megjegyzem, ha a köznapi értelemben használt „hétvégi ház” a lakás Htv. 52. § 8. pont­ jában foglaltaknak megfelel, akkor arra is csak a lakásra irányadó rendeleti adómérték alkalmaz­ ható.) – Teljes adómentesség helyett lehetne „adókedvez­ ményi” szabályt is beiktatni, például a lakást (a  személyi adat- és lakcímnyilvántartás szerint) lakóhelyül, életvitelszerűen használó személyek után az adóalapból személyenként X m2 mentes lenne a fizetés alól. Ennek következtében a laká­ sának egy részét üdülésre kiadó adóalanyt is csak részleges kedvezmény illetné meg az adótárgy utáni adóból. Fontos, hogy a Htv. 7. § e) pontja alapján rendeleti kedvezmény/mentesség a vállalkozó üzleti célt szol­ gáló épület(rész)e után – 2008. évtől már – nem adható, így az egyéni vállalkozó lakása után sem, erre a szabályozásnál indokolt figyelni. Megjegyzem, hogy az önkormányzat illetékességi terültén korábban kialakított több adóövezetbe tar­ tozó adóalanyok (lakóhely, tartózkodási hely vagy ezek hiányában ingatlantulajdonlás) szerinti rende­ leti szabályozás alapján adóteherben jelentkező különbségtétele – véleményem szerint – komoly alkotmányos aggályt vetne fel. Ugyanis egy vagyoni típusú adónemben több földrajzi övezet szerinti besorolás, különbözőségtétel egyértelműen csak tár­ gyi alapú lehet.

4

5. Az önellenőrzés jogintézményéhez kapcsolódó „adalékok” (joghatás beállta, önellenőrzési pótlék és/vagy késedelmi pótlék kérdése) a) Az Art. 49. §-a (1) bekezdésének értelmében az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót, adóalapot (is) az adózó helyesbít­ heti. Az Art. 50. § (1) bekezdésének értelmében pedig a helyesbített adóalapot, adót a helyesbítéstől számított 15 napon belül az erre a célra szolgáló nyomtatványon (önellenőrzési lap) kell bevallani. Az idézett rendelkezésekből következően az önellen­ őrzés a helyesbítést tartalmazó önellenőrzési lap benyújtásával szabályszerűnek tekinthető akkor is, ha a megállapított és bevallott adókülönbözetet, illetve az önellenőrzési pótlékot az adózó esetlegesen nem fizette meg. Kétségtelen tény, hogy az Art. 51. § (1) bekezdése értelmében a helyesbített adó és a megállapított önellenőrzési pótlék a helyesbített összeg és a pótlék bevallásával egyidejűleg esedékes, ugyanakkor az önellenőrzés érvényességének nem feltétele a helyesbített összeg megfizetése is. b) Az Art. 168. § (1) bekezdése szerint, ha az adózó az adót az önellenőrzésre vonatkozó rendelkezések szerint helyesbíti, önellenőrzési pótlékot fizet. Ennek alapján – az adózó javára mutatkozó helyes­ bítés kivételével –, ha az adózó önellenőrzéssel él, akkor minden esetben önellenőrzési pótlékfizetési kötelezettség terheli, mely kötelezettsége akkor is fennáll, ha az önellenőrzésben megállapított tarto­ zása rendezésének elmulasztása, vagy annak késedel­ mes teljesítése miatt az önellenőrzéssel feltárt adó­ különbözet után egyébként késedelmi pótlék fizeté­ sére is köteles. Az Art. 169. §-a értelmében az adózó az önellenőr­ zéssel megállapított, helyesbített adóalap, adó beval­ lásával mentesül az adóbírság, mulasztási bírság alól, a helyesbített meg nem fizetett adó, továbbá az önellenőrzési pótlék megfizetésével az önellenőrzés időpontjáig esedékes késedelmi pótlék alól. Mind­ ezek alapján az adókülönbözet és az önellenőrzési­ pótlék-fizetési kötelezettség határidőben – az önel­ lenőrzés bevallásával egyidejűleg – történő teljesítése esetén az adózót késedelmi pótlék fizetésének köte­ lezettsége nem terheli. Az Art. hivatkozott rendelkezései alapján az adózó azonban csak akkor mentesül valamennyi jogkövet­

Önkormányzati pénzügy

c) Az önellenőrzési pótlék késedelmes megfizetése – a b) pontnál hivatkozott hatáson túl – álláspon­ tom szerint a befizetni elmulasztott önellenőrzési pótlék összege után késedelmi pótlék felszámí­ tásával is jár az önellenőrzés esedékessége és az önellenőrzési pótlék megfizetésének tényleges idő­ pontja közötti időszakra. Ezen logikai értelmezés nem ellentétes az Art. 165. § (2) bekezdésében szabályozott, a pótlék utáni pótlék tilalmával, mert azt az Art. csak a késedelmi pótlékra nézve mond­ ja ki. Mindezek alapján álláspontom szerint az önellen­ őrzési pótlék más jogkövetkezményekhez hasonló­ an az adózás rendje szempontjából adónak minő­ sül, melyet – annak önkéntes meg nem fizetése esetén – az adóhatóságnak a többi adónemhez hasonlóan végrehajtás útján is be kell hajtania. Az önellenőrzési pótlék „adó” jellegéből következően például az önellenőrzési pótlék összegének téves megállapítása is okot adhat az önellenőrzésre, és a helytelenül megállapított önellenőrzési pótlék kor­ rekciójára.

6. Az étkezési térítésidíj-hátralék nem adók módjára behajtandó köztartozás, 2009. október 1-jétől azonban csak magánjogi úton hajtható be A személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátások és gyermekvédelmi szakellátások térí­ tési díjáról és az igénylésükhöz felhasználható bizo­ nyítékokról szóló 133/1997. (VII. 29.) Korm. ren­ delet (Korm. rendelet) szerinti (például) étkezési térítési díj az Art. 4. § (2) bekezdésére figyelemmel nem adók módjára behajtandó köztartozás, mivel e köztartozás esetén törvény az adók módjára való behajtást nem rendeli el. A Korm. rendelet 15. § (3) bekezdése alapján a településen működő intéz­ mény (pl. iskola, óvoda) vezetője tájékoztatja a fenntartó önkormányzatot az étkezési térítésidíj­ hátralékosokról a hátralék behajtása vagy a behajt­ hatatlan hátralék törlése érdekében. Az étkezésidíj­ hátralék behajtása a jegyző feladata.

adózás

kezmény (adóbírság, késedelmi pótlék, mulasztási bírság) alól, ha a bevallás, illetve az önellenőrzési lap benyújtása, valamint – amennyiben az önrevízió fizetési kötelezettséggel jár – az adó megfizetése határidőben történt. Az adózó már az adóalap, illet­ ve az adó bevallásával mentesül az adóbírság, illetve a mulasztási bírság alól. Az önellenőrzéssel feltárt adó megfizetésének, valamint az önellenőrzési pót­ lék megfizetésének ugyanakkor csak az önellenőrzés időpontjáig esedékes késedelmi pótlék alól történő mentesülés szempontjából van jelentősége, azaz a pótlék önkéntes jogkövetéssel az egyébként fizeten­ dő késedelmi pótlék felére vagy rosszabbik esetben – ismételt önellenőrzés esetén – a háromnegyedére is csökkenthető. Az adókülönbözet, illetőleg a meg­ állapított önellenőrzési pótlék – az önellenőrzési lapon feltüntetett esedékesség időpontjáig történő – megfizetésének elmulasztása az adókülönbözet összege után késedelmipótlék-fizetési kötelezettséget eredményez az adózó számára az adókülönbözet eredeti esedékességének időpontjától, annak tényle­ ges megfizetése időpontjáig.

A díjhátralék végrehajtására általában – amennyiben a Ket. 125. §-ában foglalt feltételek fennállnak – a Ket. VIII. Fejezete alapján kerülhet sor. Az étke­ zési­díj­hátralék a Korm. rendelet 15. § – 2009. szep­ tember 30-áig hatályos – (4) bekezdése alapján a Ket. végrehajtási szabályai alapján volt végrehajtó. Ez utóbb hivatkozott jogszabályhelyet a 173/2009. (VIII. 29.) Korm. rendelet 61. §-ának (2) bekez­ dése 2009. október 1-jével hatályon kívül helyezte. Ebből következően a Korm. rendelet szerinti (pél­ dául) étkezési térítésidíj-hátralékot 2009. október 1-jétől kizárólag polgári jogi úton lehet érvényesíte­ ni, mégpedig a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény, vagy a fizetési meghagyásos eljá­ rásról szóló 2009. évi L. törvény alapján. A magánjogi úton történő igényérvényesítéshez kapcsolódó feladatokat a polgármesteri hivatal bár­ mely – így például az „adóügyi” – szervezeti egysége elláthat, figyelemmel az SzMSz-re. Erről részlete­ sebben magyarázatot az Önkormányzati pénzügy 2010/7–8. szám – „Az adóigazgatás egyes eljárási intézményeihez kapcsolódó támpontok” – 9. pontja tartalmaz. dr. Kovács Attila

11–12. szám | 2010. november–december

5

Adózás

A helyi adóztatás 2011. évi anyagi törvényi változásai (2010. december 3-áig kihirdetett törvények és ismert információk alapján) 1. Az önkormányzati rendeletalkotási mozgástér és az építményadó-szabályok változása közötti összefüggés 1.1. A differenciált adómérték-megállapítás alapjául szolgáló szempontok bővítése, illetve a hasznos alapterület fogalmának kiegészítése

6

A 2010. évi szabályozás alapján a vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete utáni építményadóban, illetve telke utáni telekadóban az önkormányzat képviselőtestülete – m2 alapú adóztatás esetén – kizárólag az adótárgy fajtája, illetőleg a településen belüli föld­ rajzi elhelyezkedése alapján állapíthat meg rendele­ tében differenciált adómértékeket. A 2011. évtől hatályos Htv. alapján az önkormány­ zat jogalkotó szerve differenciált adómérték-megál­ lapításra vonatkozó mozgástere kibővül a vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, telke utáni adó mértéké­ nek megállapítása tárgyában. Az önkormányzat az adótárgy (hasznos alap)területének nagyságára, illet­ ve funkciójára (használati módjára), továbbá a kereskedelemről szóló törvény szerint vendéglátás célját szolgáló épület után annak nyitvatartási ideje alapján is állapíthat meg differenciált adómértéket rendeletében. A Htv. m2 szerinti építményadóztatás alapjául szol­ gáló hasznos alapterület fogalma 2011. évtől kiegé­ szül, mely szerint az egy helyrajzi számon lévő, több azonos fajtájú épület esetén azok összesített hasznos alapterületét kell az adó alapjának tekinteni. Ezen rendelkezés összefügg, s így együtt értelmezendő az épület fajtája szerinti differenciált adómérték-meg­ állapítás szabályával. Az egyes épületfajtákra (pl. kereskedelmi egység, szállásépület) a Htv. 52. §-a tartalmaz értelmező rendelkezéseket. Az önkor­ mányzat illetékességi területén az egy helyrajzi szá­ mon lévő, azonos épületfajtába tartozó adótárgyak hasznos alapterületének adóalapként való összeszá­ mítására csak és kizárólag akkor van lehetőség, ha az épületfajtába tartozó adótárgyak hasznos alapte­ rületének nagysága szerint is differenciált adómérté­ ket állapít meg az adórendelet.

A 2011. évtől beépülő – hasznos alapterületre vonat­ kozó – kiegészítő új szabályozástól függetlenül az építményadóban, mint tárgyi adóban – főszabály­ ként – az egy helyrajzi számon lévő épület(rész)ek vonatkozásában – azok számától függetlenül – továbbra is adótárgyanként kell a bevallást benyújta­ ni, az adóhatóságnak az adóhatósági eljárást lefoly­ tatva az adókötelezettséget (így például az adóalapot, fizetési kötelezettséget vagy mentességet) megállapí­ tania, továbbá a bevallásokat feldolgoznia.

1.2. A törvényi felső (tételes) építményadómérték emelkedése, illetve annak valorizálása Építményadóban a 2010. évi szabályok szerint a törvényi felső adómérték m2 szerinti megállapítás esetén 900 Ft/m2, míg a korrigált forgalmi érték szerinti megállapítás esetén 3%. 2011. évtől a törvényi felső adómérték m2 szerinti megállapítás esetén 1100 Ft/m2, míg a korrigált forgalmi érték szerinti megállapítás esetén 3,6%. Az adónemben a 2011. évtől hatályos törvényi felső adómérték és a Htv. 6. § c) pontjának második for­ dulatán alapuló – 2003. évtől a tárgyévet megelőző második évig (2009. év) az egyes naptári évek fogyasztói árindexének és a törvényi tételes mérték­ nek a szorzata – valorizáció eredményeként 2011. január 1-jétől alkalmazható adómérték-maximum 1580,8 Ft/m2 lehet.

2. A differenciált adómértékmegállapítás alapjául szolgáló, 2011. évtől irányadó törvényi szempontok magyarázata az adórendelet előkészítéséhez a) Az építményadóztatásnál az adótárgy fajtáját a Htv. ugyan külön nem értelmezi, de az épületfajtá­ kat illetően a Htv. 52. §-ának 8., illetve 45–48. pontja tartalmaz értelmező rendelkezést, mégpedig a lakásra, a kereskedelmi egységre, a szállásépületre, az Önkormányzati pénzügy

c) Az adótárgy funkciója (használati módja) sze­ rinti differenciálás akkor valósul meg, ha az adóren­ delet az eltérő használati jelleghez eltérő adómérté­ ket kapcsol. A használati mód szerinti kategóriák nem feltétlenül az ingatlan-nyilvántartásban hasz­ nált fogalmi rendszert követik, hanem az önkor­ mányzatoknak ennél tágabb, az épületben, telken folytatott tevékenység jellegéhez kötődő differenciá­ lási lehetőséget biztosítanak. Fontos hangsúlyozni, hogy az ilyen megkülönböztetés alapján létrejövő ingatlancsoportok kialakításánál, bár ezek szükség­ képpen egy közös rendező elv alapján állnak elő (az azonos kategóriába, azaz azonos adómértéksávba tartozó ingatlanok egy jól megfogható jellemző alapján egy csoportot alkotnak), a jogalkotó nem teremthet olyan helyzetet, hogy objektíve összeha­ sonlítható ingatlanok között használójuk személyére tekintettel differenciál. Mindez azt jelenti, hogy – amennyiben az önkor­ mányzat a 2011. január 1-jét követő időszak vonat­ 11–12. szám | 2010. november–december

kozásában élni kíván azzal a jogával, hogy az adó­ tárgy épület, illetve telek funkciójára (használati módjára) tekintettel differenciálja az adómértéket – ezt csak úgy teheti meg, hogy az egyes kategóriákat az ingatlanhoz kötődő funkció általános jellegére tekintettel alakítja ki. Így pl. külön kategóriát alkot­ hat az az ingatlan-csoport (épület), ahol javító tevé­ kenység folyik (műhelyek), ahol kereskedelmi tevé­ kenység zajlik (e körbe tartoznak a pékségek, gyógy­ szertárak, hipermarketek is), ahol irodai tevékenysé­ get folytatnak (bankok, biztosítók, ügyvédi irodák stb.), illetve ahol termékelőállító-tevékenység folyik (pl. gyárak, üzemek). Általánosan rögzíthető, hogy a Htv. ezen újonnan elfogadott adómegállapítási szabályára tekintettel minden olyan – ingatlan-cso­ portok közti – különbségtétel elfogadható, amely nem diszkriminál az adótárgyak között szektorálisan (azaz a benne tevékenykedő vállalkozó specifikált tevékenység végzésére figyelemmel). Ennek alapján rendkívül aggályos lenne egy speciális adómértéket csak például a hitelintézeti, biztosítóintézeti tevé­ kenységet végző adóalanyok épületeire vonatkozóan megállapítani, ez ugyanis diszkriminatív lenne más azonos funkciójú, használatú (irodai célokat szol­ gáló egyéb adminisztratív tevékenység, adatfeldol­ gozási, ügyfélszolgálati tevékenység céljára használt) épületek utáni adóalanyokkal összehasonlítva.

adózás

egyéb nem lakáscélú épületre és a lakáshoz/üdülőhöz tartozó gépjárműtárolóra. A Htv.-nek az egyes épü­ letfajtákra vonatkozó egzakt fogalommeghatározásá­ ból  következően az önkormányzat adórendeletében – Htv.-től eltérő, vagy azt tovább cizelláló – épület­ fajta fogalmának meghatározására – álláspontom sze­ rint – nincs lehetőség. A terület szerinti telekadómegállapításnál – Htv. szerinti kifejezett rendelkezés hiányában – ellenben nincs akadálya annak, hogy az önkormányzat (rendeletben definiált) telekfajták (pl. építési telek, illetőleg nem építési telek) szerint diffe­ renciált adómértékeket állapítson meg.   b) Az adótárgy települési elhelyezkedése (földrajzi fekvése) szerinti differenciált adómérték-megállapí­ tás lehetősége azt a célt szolgálja, hogy az önkor­ mányzat (hasznos alap)terület szerinti adóztatás ese­ tén is érvényre juttathassa az adó összegében a tele­ pülésen belüli eltérő értékviszonyokat (pl. belvárosi területen az üzletek utáni adómérték magasabb, mint a külvárosi részen.) Ez racionálisan a földrajzi értelemben eltérő területi övezetek létét (rendelet­ ben való definiálást) tételezi fel, oly módon, hogy az értékövezetek kialakítása összefügg az ingatlanok eltérő forgalmi értékével. Felhívom a figyelmet, hogy az adórendeletben mag­ határozandó földrajzi övezet nem lehet azonos egy adott helyrajzi számmal, hiszen ez önkényes jogal­ kotáshoz vezetne, joggal vetődne fel egy adóalany diszkriminatív módon való adóztatása. Az más kér­ dés, hogy egy földrajzi övezet akár több helyrajzi szám taxatív felsorolásával is meghatározható, felté­ ve, hogy ezen övezetbe sorolt adótárgyak 1 m2-re jutó fajlagos forgalmi értéke közel azonos.

d) Az adótárgy adóalapjának – építményadó esetén hasznos alapterület, míg telekadó esetén terület – nagysága szerint is helye van az adómérték-diffe­ renciálásnak. Ezen törvényi lehetőség nem zárja ki, hogy az adótárgy nagyságához képest progresszív vagy degresszív, vagy sávosan differenciált legyen az adómérték, feltéve, hogy a választott megoldás (pl. gazdaságpolitikailag, az adóalanyok teherviselő képessége szempontjából) kellően megindokolt. Példa: + az önkormányzati rendelet szövege sávosan prog­ resszív mértékre:  Az adó mértéke építményadó esetén az adóalap 100 m2-t meg nem haladó része után 0 Ft/m2, az adóalap 100 m2-t meghaladó, de 500 m2-t meg nem haladó része után 400 Ft/m2, az adóalap 400 m2-t meg nem haladó, de 1000 m2-t meg nem haladó része után 800 Ft/m2, az adóalap 1000 m2-t meghaladó része után 1200 Ft/m2. + az önkormányzati rendelet szövege sávosan diffe­ renciált adómértékre:   Az adó mértéke, ha   a) az adótárgy alapja nem haladja meg a 100 m2-t, 0 Ft/m2,   b) az adótárgy alapja több mint 100 m2, de nem haladja meg az 500 m2-t, 350 Ft/m2,

7

Adózás

  c) az adótárgy alapja több mint 500 m2, de nem haladja meg az 1000 m2-t, 700 Ft/m2,   d) az adótárgy alapja több mint 1000 m2, de nem haladja meg a 3000 m2-t, 1050 Ft/m2,   e) az adótárgy alapja a 3000 m2-t meghaladja, 1400 Ft/m2. Az adótárgy hasznos alapterületének nagyságával függ össze a Htv. 52. § 9. pontjának utolsó monda­ taként 2011. évtől beiktatott – „az egy helyrajzi szá­ mon lévő, több azonos fajtájú épület esetén azok összesített hasznos alapterületét kell az adó alapjá­ nak tekinteni” – szövege. Az önkormányzat illeté­ kességi területén az egy helyrajzi számon lévő, azo­ nos épületfajtába tartozó adótárgyak hasznos alapte­ rületének adóalapként való összeszámítására csak és kizárólag akkor van lehetőség, ha az épületfajtába tartozó adótárgyak hasznos alapterületének nagysá­ ga szerint is differenciált adómértéket (magasabb mértéksáv) állapít meg az adórendelet. Fontos összefüggés, hogy a hasznos alapterület fogalmának (2011. évtől beiktatott utolsó monda­ ta) nem írja felül azt, hogy az építményadóban, mint tárgyi adónemben az egy helyrajzi számon lévő épület(rész)ek vonatkozásában – főszabályként – továbbra is adótárgyanként kell a bevallást benyúj­ tani, az adókötelezettséget (pl. az adóalapot, az adó­ fizetési kötelezettséget) megállapítani és a bevallást feldolgozni. E rendelkezésnek tehát csak az adó kiszámítására van hatása. e) A kereskedelemről szóló törvény szerinti vendég­ látás célját szolgáló épület(rész) esetén annak nyitva­­tartása alapján is helye lehet differenciálás­ nak, ha a települési önkormányzat ehhez kellő adó­ politikai, társadalmi szempontokat társít. Például: eltérő adómértéket tartalmazó rendeleti szabály lehet azon épület(rész)re, helyiségre, amelyben jöve­ déki adóköteles (alkoholtartalmú) italok kiszolgálá­ sára vendéglátóegység működik és amelynek nyitva­ tartási idejéből legalább 4 óra 21:00 és a következő nap 06:00 közé esik.

3. Önkormányzati rendeletalkotás, az adórendelet törvényi változással egyidejű hatályba lép(tet)ése

8

Az 1. és 2. pont kapcsán kifejtett törvényi változá­ sok hatálybalépésével, azaz 2011. január 1-jével pár­ huzamosan léptethető hatályba az önkormányzat jogalkotó szervének építményadót, telekadót – elő­ zőekben hivatkozott tényállási elemek szerint – mó­­ dosító vagy valamely adónemet (említett tartalom­ mal először) bevezető rendelete.

Az önkormányzat helyi adórendelet alkotási jogosít­ vány a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 44/A. § (1) bekezdésének d) pontján alapul. Ezen rendelkezés szerint a települési önkormányzat illetékességi területére meghatároz­ hatja a helyi adók fajtáját és mértékét. Az önkor­ mányzat képviselő-testületének Alkotmányból faka­ dó rendeletalkotási jogköre ún. eredeti jogalkotói hatáskör. A helyi adónemek szabályozása két szinten történik, egyfelől az Országgyűlés által alkotott tör­ vényben, másfelől a települési önkormányzat által megalkotott rendeletben. Az önkormányzat adóren­ delete tehát nem a Htv. és az Art. ún. végrehajtási rendelete, hanem az előbbi törvény kereteinek betar­ tásával, míg az utóbbi törvényben nem szabályozott kérdések szabályozásával alkotott egyedi jogszabály. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. tör­ vény (Áht.) kizárólag adótörvények esetén követeli meg, hogy azok kihirdetése és hatályba léptetése között ún. felkészülési idő álljon az adózók rendel­ kezésére, amely az országgyűlési választások évében 40 napos, míg minden más évben 45 napos időin­ tervallumot jelent. Önkormányzati adórendelet kihirdetése és hatályba léptetése közötti felkészülési időtartamra azonban sem az Áht., sem más törvé­ nyek nem tartalmaznak szabályozást. Ebből követ­ kezően nincs annak alkotmányos, és egyéb törvényi akadálya, hogy az önkormányzat adórendelete adó­ évet megelőző nap (december 31-én) – rendeletek kihirdetésére vonatkozó, helyben szokásos módon (pl. helyi lapban, polgármesteri hivatal hirdetőtáb­ láján kifüggesztve) – kerüljön kihirdetésre, s akár másnap (tárgyév január 1-jén) lépjen hatályba.

4. Ideiglenes jellegű iparűzési adó 4.1. A piaci, vásározó kiskereskedelmi tevékenység adókötelezettsége megszűnik 2011. évtől az adózói és adóhatósági adminisztrá­ ciós terhek csökkentése érdekében – az adókötele­ zettségek feldolgozása a bevételhez képest sokszor aránytalanul magas költséget jelentett – megszűnik a piaci, vásározó kiskereskedelmi tevékenység utáni ideiglenes jellegű iparűzési adókötelezettség. Mindez azt jelenti, hogy a 2010. decemberben akár 1 napon vagy akár 31 napon piaci, vásári adóköteles tevé­ kenységet végző vállalkozásnak – e tevékenységvég­ zés helye szerinti önkormányzati adóhatósághoz – 2011. január 15-ig bevallást kell benyújtania és az átalányadót meg kell fizetnie a tevékenységvégzés naptári napjaira. Az ideiglenes jellegű iparűzési adókötelezettség 2011. évtől két tényállási elemre korlátozódik. Önkormányzati pénzügy

4.2. Adóévben ugyanazon településen az építőipari tevékenységvégzés időtartam alapján vagy ideiglenes jellegű vagy állandó jellegű adókötelezettséget eredményez A 2010. évben hatályos szabályozás szerint, ha az építőipari tevékenységvégzés időtartama (adott tele­ pülésen) adóéven belül a 180 napot meghaladja, akkor Htv. szerint telephely jön létre, s az adózónak állandó jellegű adókötelezettsége keletkezik. Ennek kapcsán az iparűzési adó alanyát kétféle adókötele­ zettség terheli: – egyfelől az ideiglenes tevékenység lezárása (adó­ kötelezettség megszűnése) okán a tevékenység­ végzés 180. napját követő hónap 15. napjáig (150 napra) adóbevallást és átalányfizetést kell teljesítenie, – másfelől az állandó jellegű adókötelezettség kelet­ kezése kapcsán a tevékenységvégzés 180. napját követő 15 napon belül be kell jelentkeznie és – kezdő vállalkozó kivételével – várható évi adó­ ját – a 181. naptól a következő adóév június 30-áig terjedő előleg-fizetési időszakra – meg kell állapítania és be kell vallania, majd esedékesség­ kor meg kell fizetnie. A 2011. évtől hatályba lépett módosítás lehetővé teszi, hogy ha az építőipari tevékenységvégzés idő­ tartama a vállalkozó megítélése szerint a településen előreláthatóan 180 napnál hosszabb idejű lesz, akkor az adózó e tevékenység megkezdésekor már eleve úgy jelentkezhessen be, mint állandó jellegű tevékenységet végző. Ennek előnye az, hogy adó­ éven belül nem kell először ideiglenes jellegű tevé­ kenység, s 180 napot követően pedig állandó tevé­ kenység hatálya alá bejelentkezni az adóhatósághoz. Amennyiben a tevékenységvégzés időtartama – az adózó előzetes jelzése ellenére – mégsem haladja meg naptári éven belül a 180 napot, akkor a tevé­ kenység ideiglenes jellegűnek minősül, s arról a bevallást legkésőbb az adóévet követő év január 15-éig kell benyújtani. Ekkor a bevallás benyújtásá­ val egyidejűleg kell az adót is megfizetni, míg az eredeti esedékesség lejártát követő naptól – azaz, 11–12. szám | 2010. november–december

amikor az ideiglenes jellegű tevékenység után, annak befejezetést követő hó 15. napjáig meg kellett volna fizetni az átalányadót – számított késedelmi pótlék­ kal növelt összegben. A 2011. évtől módosult szabályozás arra az esetre is kitér, ha az adózó az adott önkormányzat illetékes­ ségi területén már fizetett ideiglenes jellegű tevé­ kenységvégzés után adót és a tevékenységvégzés idő­ tartama a 180 napot meghaladja. Ebben az esetben a korábban már megfizetett ideiglenes jellegű adót az adóévi állandó jellegű tevékenység utáni várható adóba lehet beszámítással megállapítani, bevallani és esedékességkor megfizetni.

5. A távközlési tevékenységet végző adózók új telephelyen településeken is, illetve új adóalap-megosztási módszer szerint teljesítik iparűzési adókötelezettségüket A Htv. hatályos fogalommeghatározása szerint a hang, kép, adat vezetéken, kábelen, rádión, optikai úton történő továbbítását szolgáló berendezés – fel­ téve, hogy annak üzemeltetése rendszeres személyes jelenlétet kíván – Htv. szerinti telephelyet keletkez­ tet az adózó számára. Azaz, a Htv. szerint a 2010. évi telephely létéhez kettős feltétel együttesse volt szükséges, egyfelől hang, kép, adat továbbítását szolgáló berendezés léte, másfelől annak rendszeres személyes jelenlétet igénylő üzemeltetése. Bármelyik feltétel hiánya esetén 2010. évben nem keletkezett Htv. szerinti telephely. A 2011. évtől új értelmező rendelkezés került beik­ tatásra, eszerint azon vállalkozó esetén, amelynek az adóévet megelőző adóévi számviteli törvény szerinti nettó árbevétele legalább 75%-ban a távközlési tevé­ kenységből (TEÁOR ’08 szerint a 61. ágazat) szár­ mazik, azon önkormányzat illetékességi területe, ahol ügyfelének (fogyasztójának) számlázási címe található telephelye keletkezik. Ezen értelmező ren­ delkezés hatálya alá tartozó adóalany valamennyi tevékenységéből – így például a bolti kiskereskede­ lemből, közösségi közlekedésből – származó nettó árbevétele megosztására csak és kizárólag a távközlé­ si tevékenységre irányadó adóalap-megosztási mód­ szert alkalmazhatja. A Htv. 3. számú melléklete új adóalap-megosztási módszerrel egészült ki a távközlési tevékenységet végző vállalkozások számára. A távközlési tevékeny­ séget végző vállalkozás (pl. mobil, illetve vezetékes telefonszolgáltató, internetszolgáltató) – a személyi jellegű ráfordítás-arányos, az eszközérték-arányos vagy az ún. komplex megosztási módszertől elté­ rően – a 2011. évi iparűzési adó alapját a székhelye, telephelye szerinti települések között az ügyfele

adózás

Egyfelől az építőipari tevékenységvégzésre (ide tar­ tozik a természeti erőforrás feltárása, illetve kutatása is), ha annak időtartama adóéven belül 30 napnál több, de 181 napnál kevesebb, másfelől a Magyar­ országon székhellyel, telephellyel nem rendelkező vállalkozó egyéb tevékenységvégzésére (pl. filmfor­ gatás, gépbeállítás). Mindkét tevékenységre a törvé­ nyi felső adótétel – 2011. évtől változatlanul – 5000 Ft/nap.

9

Adózás

(fogyasztója) számlázási címe alapján a településre kimutatott, távközlési tevékenységből származó számviteli törvény szerint nettó árbevételnek az összes, távközlési tevékenységből származó számvi­ teli törvény szerint nettó árbevételben képviselt ará­ nya szerint köteles megosztani. Az említett adóala­ nyi körre vonatkozó speciális adóalap-megosztási módszer bevezetése garantálja, hogy valamennyi, a  fogyasztók fellelhetősége szerinti település ipar­ űzési adóbevételhez jusson. A Htv. alkalmazásában 2011. évtől távközlési tevé­ kenységet végző – naptári évvel azonos üzleti évet választó – adózónak 2011. január 15-éig be kell jelentkeznie a fogyasztók számlázási címe szerinti új telephelye szerinti önkormányzati adóhatósághoz és várható adóját – 2011. január 1-jétől 2012. június 30-áig terjedő előleg-fizetési időszakra – be kell val­ lania. A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adó­ zónak az új telephelye szerinti településekre a 2010. évben kezdődő üzleti év (2011. naptári évben bekö­ vetkező) utolsó napját követő 15 napon belül kell bejelentkeznie és várható adóját bevallania.

6. A vállalkozók kommunális adója, illetve az üdülőépület utáni idegenforgalmi adó 2011. évtől megszűnik

10

Egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények meg­ alkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény (Egptv.) 24. §-ának és 134. §-a (2) bekezdésének összefüggései alapján a Htv. vállalko­ zók kommunális adójára vonatkozó szabályai 2011. január 1-jével hatályukat vesztik. Azaz, a vállalkozók kommunális adója – a vállalkozók, önkormányzati adóhatóságok adminisztratív terheinek csökkentése érdekében – 2011. január 1-jével megszűnik. Hivatkozott önadózással teljesítendő adónemben a vállalkozónak a 2010. évre vonatkozó kommunális adókötelezettségét (2010. december 31-ei határnap­ pal) 2011. május 31-éig benyújtandó éves bevallás­ sal – tekintve, hogy az Art. 33. §-a a hatályon kívül helyezés esetét nem nevesíti a soron kívüli adóbe­ vallások között – és esetleges adófizetéssel vagy adóvisszatérítési igénnyel le kell zárnia a székhely, illetve Htv. szerinti telephely önkormányzati adóha­ tósága felé. A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózó pedig a 2010. évben kezdődő adóéve utolsó napját követő 150 napon belül – ez a 150. nap 2011. vagy 2012. naptári évre esik – köteles éves bevallásában a 2010. naptári évben kezdődő üzleti évének első napjától 2010. december 31-éig terjedő időszakra bevallani a vállalkozók kommunális adó­ kötelezettségét.

Az Egptv. 24. §-ának és 134. §-a (2) bekezdésének összefüggései alapján a Htv. üdülőépület utáni ide­ genforgalmi adóra vonatkozó szabályai 2011. janu­ ár 1-jével hatályukat vesztik. Az üdülőépület utáni idegenforgalmi adó 2011. január 1-jétől tehát szin­ tén megszűnik. Hivatkozott adónemben a törvény erejénél fogva beálló változás – amely nem az adóalany körülmé­ nyeiben, s nem az adótárgyában következett be – okán az üdülőépület után 2011. január 15-éig a 2010. évben adóalany személyt nem terheli adóbe­ vallás benyújtásának kötelezettsége. Az üdülőépület után idegenforgalmi adót 2010. év végéig működte­ tő önkormányzati adóhatóságának hivatalból kell az adóalanyok adójogviszonyát (határozattal) 2010. december 31-ei hatállyal megszüntetniük.

7. Az ingatlan-nyilvántartásba feljegyezhető lízingbe vevő helyi tárgyi adóalanyisága A Htv. alapján az építmény-, illetve a telekadó (továbbá a magánszemély kommunális adó) alanya az, aki az év első napján az adótárgy ingatlan (épü­ let, telek) ingatlan-nyilvántartás szerinti vagyoni értékű jog jogosítottja, annak hiányában tulajdo­ nosa. A tulajdonos fogalmát a Htv. vonatkozásában értelmező rendelkezés definiálja [52. § 7. pont], ennek második mondata szerint, amennyiben az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződést az ingatlanügyi hatósághoz benyújtották – melynek tényét az ingatlanügyi hatóság szélje­ gyezte – a szerző felet kell tulajdonosnak tekinteni. A 2010. évi CXXIII. törvény 139. §-a és 234. § (3) bekezdése 2010. december 1-jei hatálybalépéssel módosította az ingatlan-nyilvántartásról szóló tör­ vényt. E módosítás szerint a tulajdonjog fenntartással történő eladás ténye feljegyezhető az ingatlan tulaj­ donjogának a futamidő végén – minden további jog­ nyilatkozat nélkül – történő átszállását eredményező pénzügyi lízingbe adás esetén is. Azaz, ha a zárt végű pénzügyi lízingszerződést az ingatlanügyi hatósághoz benyújtják, s e hatóság a lízingbe vevő tulajdonjogfenntartással történő szerzésének tényét az ingatlannyilvántartásba feljegyzi, akkor a lízingbe vevő a Htv. alkalmazásában tulajdonosnak tekintendő, így a bejegyzést követő év 1. napjától az építmény-, illetve a telekadó alanyának minősül. Ezzel szemben az egyéb lízingszerződések (pl. operatív lízing) lízingbe vevői továbbra sem jegyezhetők fel az ingatlan-nyil­ vántartásba, így ezen esetek lízingbe adója (tulajdo­ nos) változatlanul adóalany marad, kivéve, ha magán­ jogi kontraktusban ingatlan-nyilvántartásba bejegyez­ hető használati jogot alapít a lízingbe vevő javára. Önkormányzati pénzügy

Az Art. 2. számú melléklet II/A/2/c) pontja szerint a társasági adóelőlegnek az adóévi várható fizetendő adó összegére történő kiegészítésére kötelezett vál­ lalkozónak a helyi iparűzési adóelőleget a várható éves fizetendő adó legalább 90%-os összegére – az Art. 172. § (12) bekezdése szerinti mulasztási bíró­ ságkiszabás elkerülése érdekében – az adóév decem­ ber 20. napjáig kell kiegészítenie. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 26. §-a rendelkezik a társasági adóban az adóelőleg fizetésének szabályai­ ról. A Tao. tv. 26. §-ának (10) bekezdése szerint a kettős könyvvitelt vezető belföldi illetőségű adózó­ nak és a külföldi vállalkozónak az adóelőleget az adóévben az adóévi várható fizetendő adó összegére ki kell egészítenie. E rendelkezés nem vonatkozik arra az adózóra, amelynek az adóévet megelőző adó­ évben az éves szinten számított árbevétele nem haladta meg a 2010. december 15-éig hatályos sza­ bályozás alapján az 50 M Ft-ot, míg a 2010. decem­ ber 16-ától hatályos szabályozás alapján a 100 M Ft-ot. Az előzőekben idézett anyagi és eljárási jogszabály­ helyekből következően a kettős könyvvitelt vezeté­ sére kötelezett vállalkozót az iparűzési adóban az adóelőleg fizetése mellett, annak „járulékaként” – törvényi feltétel teljesülése esetén – feltöltési köte­ lezettség is terheli. Az Art. és Tao. tv. idézett rendelkezéseiből követke­ zően az alábbi következtetések vonhatók el: – csak azon vállalkozókat terheli 2010. év decem­ ber 20-áig az iparűzési adóban az adóelőlegrészlet(ek) kiegészítésének kötelezettsége, amelyek kettős könyvvitelt vezetnek és az adóévet megelő­ ző 2009. adóévben az éves szinten számított árbevételük az 50 M Ft-ot/100 M Ft-ot megha­ ladta. – az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény hatálya alá, illetve a személyi jövedelemadóról szóló 2005. évi CXVIII. törvény hatálya alá tartozó, továbbá az 50 M Ft/100 M Ft árbevételt 2009. évben meg nem haladó Tao. tv. szerinti adóalanynak nincsen feltöltési kötele­ zettsége az iparűzési adóban. VÁLTOZÁS! A feltöltési kötelezettség egyik feltéte­ léül szolgáló előző évi nettó árbevétel korlátot tar­ talmazó Tao-tv.-i szabályozást az adó- és járuléktör­ vények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói 11–12. szám | 2010. november–december

kamarai törvény, valamint az európai közösségi jog­ harmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adóés vámjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi CXXIII. törvény 2010. december 16-ai hatálybalépéssel módosította. Mindebből követke­ zően, + ha az iparűzési adóelőleg-kiegészítési kötelezett­ ség (megállapítás, bevallás és befizetés) teljesítése 2010. december 16-a előtt történik, akkor a tárgyévet megelőző évben (2009. évben) 50 M Ft és 100 M Ft közötti árbevételt elért Tao-alanyokat is terheli a feltöltési kötelezettség; + ha azonban az iparűzési adóelőleg-kiegészítési kötelezettség teljesítésére 2010. december 15-ét követően kerül sor, akkor a 2009. évben 100 M Ft-ot meghaladó árbevétellel rendelkező Taoalanyokat terheli „csak” az adónemben feltöltési kötelezettség.

adózás

8.1. Az iparűzési adóelőleg-kiegészítési kötelezettség fizetést és bevallás-benyújtást is jelent 2010. december 20-áig a naptári évvel azonos üzleti évet választó adózóknak

8.1. Az iparűzési adóban előleg-kiegészítés összegének fizetésére nem kötelezett adózónak bevallást nem kell benyújtania Az Art. 32. § – 2010. június 29-étől hatályos – (1) bekezdésének második mondata szerint „az adózónak a helyi iparűzési adóelőleg-kiegészítés összegéről az önkormányzati adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon a tárgyév utolsó hónapjának 20. napjáig kell bevallást benyújtania”. Ezen jogszabályhely tar­ talma és időbeli hatálya értelmében a naptári évvel azonos üzleti évet választó, előleg-kiegészítésére kötelezett adózónak 2010. december 20-áig az adóelőleg-kiegészítés összegét – a megállapításon és a befizetésen túl – be is kell vallania. Az imént idézett normaszöveg nyelvtani és logikai értelmezésében az adóelőleg-kiegészítési kötelezett­ ség két adókötelezettségi részelemet (fizetés, illetve bevallás) foglal magában, azok együttes teljesülését kívánja meg. Ebből az következik, hogy bevallásbenyújtási kötelezettsége csak és kizárólag azon adó­ alanynak van, akit feltöltés címén fizetési kötelezett­ ség terhel. Azaz, nem kell (a törvényi szabály erejénél fogva nem lehet) bevallást kérni („várni”) attól az adózótól, aki 0 Ft-ot állapítana meg előleg-kiegészítési kötelezettségként bevallásában. Az előleg-kiegészítési kötelezettség kapcsán az előzőekben kifejtettek a vállalkozók kommunális adójában is irányadók azzal, hogy ezen adónemben a 2010. de­­ cember 20-áig esedékes előleg-kiegészítés megfizetésekor az adózót bevallás-benyújtás kötelezettsége nem terheli.

dr. Kovács Attila

11

SZÁMVITEL

Költségvetési szervek bizonylati rendjére, bizonylati fegyelmére vonatkozó főbb követelmények II. 1. Az államháztartási gazdálkodási jogszabályokban meghatározott követelmények A bizonylatok kezelésével kapcsolatban az államház­ tartás szervezeteire – néhány speciális kivételtől elte­ kintve – az általános szabályok vonatkoznak. Sajátos előírás az Államháztartás működési rendjéről szóló 292/2009. (XII. 19.) Korm. rendelet (továbbiak­ ban: Ámr.) 78. § (2) bekezdése, mely a gazdasági események főkönyvi könyvelésben történő rögzíté­ séhez alapbizonylatként előírja az utalvány haszná­ latát. Az utalványozásra vonatkozó előírások részle­ tes ismertetését a 6. pont tartal­mazza.

2.  Bizonylatok helyesbítése A bizonylatokat javíthatóság szempontjából két csoportba soroljuk: – Nem javítható bizonylatok, amelyek hibás kitöl­ tése esetében új bizonylatot kell kiállítani:    = ha szigorú számadású bizonylatról van szó, a rontott példányt át kell húzni, rá kell vezetni a „RONTOTT!” jelölést, és meg kell őrizni!    = az intézmény külső szervtől érkezett bizonyla­ tot nem javíthat, a felfedezett hibákat csak a kiállító javíthatja ki. – Javítható bizonylatok esetében a javítást el lehet végezni az alábbi szabályok betartásával:    = a belső bizonylatra helytelenül bejegyzett ada­ tok javítása során az eredeti bejegyzést át kell húzni, úgy, hogy az eredeti bejegyzés (szám vagy szöveg) olvasható maradjon;    = a helyesbített adatokat az áthúzott szám vagy szöveg fölé kell írni;    = a hibás bejegyzést a bizonylat minden példá­ nyán javítani kell, továbbá    = fel kell tüntetni a helyesbítés keltét és a bizony­ latot helyesbítő személy aláírását.

12

Az áfa-törvény a kibocsátott számla javítására az alábbi lehetőségeket adja: – A kibocsátott számlát érvényteleníteni kell, –  ami tulajdonképpen nullára történő helyesbí­ tést jelent – amennyiben    = hibás teljesítés miatt a jogosult eláll az ügylet­ től;    = az ügylet érvénytelensége folytán az eredeti állapotot helyreállítják;    = a számlán feltüntetett gazdasági esemény tény­ legesen nem történt meg;    = a számlán feltüntetett gazdasági esemény az áfatörvény értelmében nem minősül termékér­ tékesítésnek, illetve szolgáltatásnyújtásnak. – A kibocsátott számlát módosítani kell, amen�­ nyiben    = az ügylet hibás teljesítése jogcímén a jogosult ár- vagy díjleszállítást kap;    = teljesítés hiánya miatt az előleget visszafizetik;    = betétdíjas termék visszaváltásakor a betétdíjat visszatérítik;    = a teljesítést követően adnak árengedményt elő­ rehozott kifizetésre, illetve mennyiségre tekin­ tettel;    = a felek bármilyen okból az ellenértéket módo­ sítják. A számla érvénytelenítése, illetve módosítása során használt bizonylat nem más, mint a számlával egy tekintet alá eső minden okirat, amely kétséget kizáróan az adott számlára hivatkozva, annak adat­ tartalmát módosítja és tartalmazza az alábbi köte­ lező elemeket: – az okirat kibocsátásának kelte; – az okirat sorszáma, amely az okiratot kétséget kizáróan azonosítja; – hivatkozás arra a számlára, amelynek adattartal­ mát az okirat módosítja; – kibocsátó és címzett neve és címe; – kibocsátó és/vagy címzett (közösségi) adószáma, ha az érvénytelenített, vagy módosított számla eredetileg is tartalmazta;

Önkormányzati pénzügy

A számlával egy tekintet alá eső okiratra egyebek­ ben a törvénynek a számlára vonatkozó rendelkezé­ seit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az áfatörvény 163. §-ban említett ésszerű időt a módo­ sításra jogalapot teremtő tény, egyéb körülmény bekövetkeztétől kell számítani.

3. Elektronikusan kiállított bizonylattal szembeni sajátos követelmények Az áfatörvény előírása szerint nyugta kizárólag papíron bocsátható ki, ugyanakkor számla papíron vagy elektronikus úton egyaránt kibocsátható. Az áfatörvény által adott definíció szerint elektronikus úton kibocsátott számla nem más, mint a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére az adatok vagy – digitális tömörítés felhasználá­ sával  – adatállományok elektronikus úton történő továbbítása, személyes rendelkezésre bocsátása tele­ fonvezetékes, rádiós, optikai vagy egyéb elektro­ mágneses rendszeren keresztül, elektronikus adatfel­ dolgozás céljára. A törvény előírásai alapján számlát elektronikus úton kibocsátani, illetőleg ilyen alapon rendelkezés­ re álló számlára a törvényben szabályozott jogot ala­ pítani, kizárólag abban az esetben lehet, ha a számla és az abban foglalt adattartalom sértetlensége és ere­ detiségének hitelessége biztosított. Ezen követelménynek való megfelelés érdekében az elektronikus úton kibocsátott számlát: a) az elektronikus aláírásról szóló törvény rendelke­ zései szerinti, legalább fokozott biztonságú elekt­ ronikus aláírással és minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzővel kell ellátni vagy b) az elektronikus adatcsererendszerben (a további­ akban: EDI) elektronikus adatként kell létrehoz­ ni és továbbítani.1

1 

Ennek alkalmazási feltétele, hogy a számlakibocsátásra kötelezett és a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban megállapodjon az EDI alkalmazásáról és használatáról, valamint, hogy a számlakibocsátásra kötele­ zett gondoskodjon arról is, hogy havi rendszerességgel az adott hónapban kibocsátott számlákról papíron kiegészítő összesítő jelentés készüljön, és azt a termék beszerzője, szol­ gáltatás igénybevevője megkapja. 11–12. szám | 2010. november–december

4. Idegen nyelvű bizonylatok sajátosságai Az idegen nyelvű bizonylatokkal kapcsolatos szabá­ lyokat mind a számviteli törvény, mind az áfatörvény megfogalmaz. Az áfatörvény a következő szabályokat írja elő: A számla – főszabály szerint – magyar nyelven állí­ tandó ki, de a vevő, igénybevevő előzetes írásos beleegyezésével bármely élő idegen nyelven is kiál­ lítható. Nyugta kizárólag magyar nyelven állítható ki. Idegen nyelven kiállított számla esetében az adóha­ tóság ellenőrzés során megkövetelheti, hogy a kibo­ csátó saját költségén köteles gondoskodni a bizony­ lat hiteles magyar nyelvű fordításáról, ha a tényállás tisztázása másként nem lehetséges. A számviteli törvény a következő szabályokat tartalmazza: A számviteli bizonylatot – ha az eltérést az adott gazdasági művelet, esemény, illetve intézkedés jel­ lemzői indokolják – idegen nyelven is ki lehet állí­ tani. Az idegen nyelven kibocsátott, illetve a befo­ gadott idegen nyelvű bizonylaton azokat az adato­ kat, megjelöléseket, amelyek a bizonylat hitelességé­ hez, a megbízható, a valóságnak megfelelő adatrög­ zítéshez, könyveléshez szükségesek – a könyvviteli nyilvántartásokban történő rögzítést megelőzően – belső szabályzatban meghatározott módon magya­ rul is fel kell tüntetni.

SZÁMVITEL

– a számla adatának megnevezése, amelyet a módo­ sítás érint, valamint a módosítás természete, ille­ tőleg annak számszerű hatása, ha ilyen van.

5.  Bizonylatok megőrzése A költségvetési szerv a költségvetési évről készített beszámolót, valamint az azt alátámasztó leltárt, érté­ kelést, főkönyvi kivonatot, továbbá a Számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Szt.) követelményeinek megfelelő nyilvántartást olvasha­ tó formában legalább 10 évig köteles megőrizni. A könyvviteli elszámolást közvetlenül és közvetetten alátámasztó számviteli bizonylatot (ideértve a fő­­ könyvi számlákat, az analitikus, illetve részletező nyilvántartásokat is, továbbá ez vonatkozik a szigo­ rú számadású bizonylatok rontott példányaira is), legalább 8 évig kell olvasható formában, a könyve­ lési feljegyzések hivatkozása alapján visszakereshető módon megőrizni. A megőrzési időn belüli szervezeti változás (ideértve a jogutód nélküli megszűnést is) nem hatálytalanítja e kötelezettséget, így a bizonylatok megőrzéséről a szervezeti változás végrehajtásakor intézkedni kell.

13

SZÁMVITEL

Az elektronikus formában kiállított bizonylatot – az elektronikus archiválásra vonatkozó külön jogsza­ bály előírásainak, valamint a Szt. 167. § (5)2 bekez­ dése szerinti feltételeknek a figyelembevételével – elektronikus formában kell megőrizni, oly módon, hogy az alkalmazott módszer biztosítsa a bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folya­ matos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét. Az eredetileg nem elektronikus formában kiállított bizonylat – az elektronikus archiválásra vonatkozó külön jogszabály előírásainak, valamint a Szt. 167. § (5)2 bekezdése szerinti feltételeknek a figyelembevé­ telével – elektronikus formában is megőrizhető, oly módon, hogy az alkalmazott módszer biztosítsa az eredeti bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét.

6. A bizonylat céljára használt nyomtatványok A bizonylatokra vonatkozóan már 1997. évtől kez­ dődően megszűntek a kötelező szabványi előírások, az államháztartás szervezetei az alkalmazott bizony­ latok formáját saját maguk állapíthatják meg a kötelező tartalmi előírások mellett. A szabványosí­ tott nyomtatványok helyett alkalmazhatók a keres­ kedelmi forgalomban kapható nyomtatványok, valamint a saját, belső információigény szerint kiala­ kított bizonylatfajták is. Mindkettővel szemben alapvető követelmény, hogy a bizonylatok megfelel­ jenek a tartalmi előírásoknak és biztosítsák az átte­ kinthetőség, egyértelmű adattartalom követelmé­ nyeit. A bizonylatok céljára használt nyomtatványok szerint lehetnek: – kereskedelmi forgalomban beszerezhető nyomtatványok, amelyek a számviteli nyilvántartások­ ban (analitikus, főkönyvi) történő rögzítéshez szükséges adattartalommal rendelkeznek (tárgyi eszköz analitikus nyilvántartásai, pénztárjelentés, pénztár-, bevételi, kiadási bizonylatok stb.); – az államháztartás szervezeteire vonatkozó kormányrendeletekben, különböző ágazati jogszabályokban (pl. állami támogatások, pályázati

14

2  Számviteli bizonylatként alkalmazható az elektronikus aláírásról szóló törvény szerinti legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus dokumentum, irat, ha megfelel e törvény előírásainak. Az elektronikus dokumentumok, iratok bizonylatként történő alkalmazásának feltételeit, hitelességének, megbízhatóságá­ nak követelményeit más jogszabály is meghatározhatja.

pénzek, EU-s támogatások igénybevételéhez) előírt, kötelezően alkalmazandó nyomtatványok, amelyek előállításáról nyomdai megrende­ lés vagy a jogszabályban meghatározott szervezet­ től történő igénylés útján, internetről való letöl­ téssel, illetve házilagos sokszorosítással kell gon­ doskodni; – saját tervezésű ügyviteli és könyvviteli nyomtatványok, amelyek előállításáról nyomdai meg­ rendelés útján vagy házilagos sokszorosítással kell gondoskodni. Az Ámr. 78. (1) bekezdése értelmében a kiadás tel­ jesítésének, a bevétel beszedésének vagy elszámolá­ sának elrendelésére érvényesített okmány alapján (a  továbbiakban: utalványozás) – jogszabályban meg­­határozott és a helyi önkormányzati hivatalnál és körjegyzőség kivételével3 – az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv, illetve az önállóan működő költségvetési szerv vezetője, vagy az általa írásban felhatalmazott személy jogosult. Az utalványozásra az Ámr. 78. § (2) bekezdésében előírt tartalmú saját tervezésű utalványrendeletet kötelező használni. Az utalványnak legalább a következőket kell tartalmaznia: a) az utalványozó és az utalvány ellenjegyzőjének keltezéssel ellátott aláírását; b) az ,,utalvány” szót; c) a költségvetési évet; d) a befizető és a kedvezményezett megnevezését, címét; e) a fizetés időpontját, módját és összegét, deviza­ nemét; f ) a megterhelendő, jóváírandó pénzforgalmi szám­ la számát és megnevezését; g) a kötelezettségvállalás nyilvántartási számát. A költségvetési szerv a Szt. 166. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségnek – ami a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá – a Szt. 167. § (7) bekezdése alapján oly módon is eleget tehet, hogy a megjelölt adatokat, informá­ ciókat és igazolásokat az eredeti bizonylathoz egyér­ telmű hozzárendeléssel, elválaszthatatlan módon, az utólagos módosítás lehetőségét kizárva csatolja. Az Ámr. az utalványozás mellett kötelezően írja elő gazdasági események szakmai teljesítésének igazolá­ 3  A helyi önkormányzati hivatalnál utalványozásra a pol­ gármester vagy az általa írásban felhatalmazott személy jogo­ sult. A körjegyzőség – mint önállóan gazdálkodó költség­ vetési szerv – esetében utalványozásra a körjegyző vagy az  általa felhatalmazott személy jogosult. [Ámr. 136. § (2) bekezdés.]

Önkormányzati pénzügy

A szakmai teljesítés igazolásánál és az érvényesítés­ nél a következő előírásokat kell betartani: – A szakmai teljesítés igazolása a kiadás utalványozása előtt történik. Ennek során az okmá­ nyok alapján ellenőrizni, szakmailag igazolni kell a kiadások teljesítésének jogosságát, összegszerűségét, az ellenszolgáltatást is magá­ ban foglaló kötelezettségvállalás esetén annak teljesítését. [Ámr. 76. § (1) bekezdés.] – A szakmai teljesítésigazolás alapján az érvényesítőnek ellenőriznie kell az összegszerűséget, a fedezet meglétét és azt, hogy az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (továbbiak­ ban. Áht.), az államháztartás szervezetei beszá­ molási és könyvvezetési kötelezettségének sajátos­ ságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rende­ let (a továbbiakban: Áhsz.) előírásait, továbbá a belső szabályzatokban foglaltakat betartották-e. [Ámr. 77. § (1) bekezdés.] A számviteli politika részeként az államháztartás szervezetének szabályoznia kell a beszerzett, illetve előállított immateriális jószág, tárgyi eszköz üzembe helyezése dokumentálásának szabályait.4 Mind a saját előállítású, mind a külső szállítótól beszerzett immateriális jószág és tárgyi eszköz üzem­ be helyezéséről (használatbavételéről) üzembe helye­ zési okmányt kell kiállítani.

Az üzembe helyezési okmánynak a következő ada­ tokat kell tartalmaznia: – nyilvántartás éve, eszköz megnevezése és azono­ sító száma, – iktatószám, – üzembe helyezési okmány kelte, száma, – állománybavételi bizonylat száma, – a beruházás megvalósításának módja, – az eszköz üzemeltetésének helye, – az üzembe helyezés időpontja. Az Áhsz. 51. § (1) bekezdés b) pontja értelmében az azonos jogcímen teljesített bevételek és kiadások esetében a bizonylatok adatai összesíthetők. A fő­­ könyvi könyvelés alapját ebben az esetben ún. összesítő bizonylat képezi. Az összesítő bizonylatnak tartalmaznia kell a következőket: – intézmény nevét, – „Összesítő bizonylat” megnevezést, – az összesítésre kerülő bizonylat azonosító számát (sorozat-, vagy sorszámát), – az összesítésre kerülő bizonylat keltét, – az összesítésre kerülő bizonylaton szereplő össze­ get, – az összesítő bizonylat készítésének időpontját, – az összesítő bizonylatot készítő aláírását, – az összesítő bizonylatot érvényesítő aláírását, – a könyvelés keltét, – a könyvelő aláírását.

SZÁMVITEL

sát, továbbá azok érvényesítését. Figyelemmel a Szt. 167. § (7) bekezdésben foglaltakra, az utalványren­ deletet célszerű úgy megtervezni és kialakítani, hogy az a kötelező tartalmi elemeken kívül tartalmazza a következőket is: – a szakmai teljesítés igazolását, – az érvényesítést, – a könyvelés módjára, az érintett könyvviteli számlákra történő hivatkozást, – a könyvviteli nyilvántartásokban történt rögzítés időpontját és igazolását.

Összesítő bizonylat alkalmazására kerülhet sor pél­ dául térítési díjakról, helypénzekről, rendezvénye­ ken beszedett díjakról kiállított számlák esetében, vagy több személy részére azonos jogcímen teljesí­ tett kiadások alkalmával (például segélyek).

Győrffi György közgazdász, okleveles könyvvizsgáló Lektorálta: Győrffi Dezső

4 

Áhsz. 8. § (7) bekezdés.

11–12. szám | 2010. november–december

15

SZÁMVITEL

Költségvetési szervek bizonylati rendjére, bizonylati fegyelmére vonatkozó főbb követelmények III. 1. A szigorú számadású bizonylatok nyilvántartása, kezelése A szigorú számadás alá vont bizonylatok, nyomtat­ ványok kezelésükre különleges (szigorú) előírások vonatkoznak, ami azt jelenti, hogy a kezelésükkel megbízott vagy a kibocsátásukra jogosult személy­ nek olyan nyilvántartást kell vezetni, amely biztosít­ ja azok elszámoltatását. Ezen bizonylatok, illetve az azok előállítására alkalmas rendszerek tekintetében dokumentált nyilvántartást kell vezetni, személyi felelősöket kell megnevezni, akik elszámoltathatóak a szigorú számadású bizonylatok felhasználásáról. A  nyilvántartásban rögzíteni kell a beszerzéseket (mikor, milyen sorszámú bizonylatokat vásároltak) és a kiadásokat (mikor, kinek, milyen sorszámú bizonylatokat adtak ki). Sorszám szerint minden példánynak meg kell lennie, így a rontott példányo­ kat is meg kell őrizni. A szigorú számadású nyomtatványokat a nyilvántar­ tásba vétel, illetve a használatba vétel előtt meg kell vizsgálni, hogy a nyomtatványtömbökben az űrla­ pok teljes számban megvannak-e, továbbá az űrla­ pokon a sorszámok és az esetleges jelzések helye­ sek-e (például házipénztári bevételi, illetve kiadási bizonylattömbök, számlatömbök). Amennyiben a szigorú számadás alá eső nyomtat­ ványok nem sorszámozott tömbben, hanem pél­ dául laponként szerezhetők be (leltárfelvételi ívek), az egyidejűleg beszerzett nyomtatványokat a nyil­ vántartásba vételt megelőzően sorszámmal kell ellátni.

16

Ha az államháztartás szervezete több lapból álló füzetet vagy egyéb nem sorszámozott nyomtatvány­ tömböt olyan adatok nyilvántartására kíván felhasz­ nálni, amelyet belső szabályzatában szigorú szám­ adás alá vont, akkor előzőleg sorszámmal kell ellát­ nia. A sorszámozás megtörténtét a nyomtatvány­ tömb belső oldalán a következő záradékkal ellátva hitelesíteni kell: „Ezen nyomtatvány 1-től ....-ig sor­ számozott oldalt tartalmaz”, dátum, aláírás, bélyeg­ zőlenyomat.

Ezután a szigorú számadású nyomtatványokat bizonylattípusonként nyilvántartásba kell venni. A nyilvántartásnak a következő adatokat kell leg­ alább tartalmaznia: – a beszerzett bizonylat sorszámát, tömb esetén -tól, - ig sorszámot, – a beszerzés idejét, – a felhasználás kezdő időpontját, – a felhasználás befejező időpontját, – a felhasználásra átvevő aláírását, – a felhasználatlan bizonylatok visszavételének idő­ pontját, a visszavevő aláírását. A felülvizsgált, hiánytalannak minősített, nyilván­ tartásba vett szigorú számadású nyomtatványokat a használatba vételig zárt szekrényben úgy kell meg­ őrizni, hogy azokhoz illetéktelen személy ne tudjon hozzáférni. A törvény előírásainak megfelelően a gazdálkodó szervezet határozza meg az általa alkalmazott szigo­ rú számadás alá vont nyomtatványok körét, a fel­ használók körét, a kezelésért, nyilvántartásért felelős személyek nevét, az elszámoltatásért felelős személy nevét. A kiállítás során rontott szigorú számadású nyom­ tatványokat megsemmisíteni nem lehet, mint ron­ tott bizonylatot meg kell őrizni és a nyilvántartás­ ban fel kell tüntetni.

2. Bizonylati elv, bizonylati fegyelem 2.1. A bizonylati elvre, bizonylati fegyelemre vonatkozó számviteli törvényi előírások1 A gazdasági események feljegyzésétől kezdődően, egészen a beszámolóig sok olyan okmány, doku­ mentum kerül előállításra, amely a számviteli nyil­ vántartás céljait szolgálja. Ezek a dokumentumok az eszközök és a források állományában bekövetkezett változásokhoz kötődnek, még akkor is, ha megjele­

1 

Szt. 165. § Önkormányzati pénzügy

A számviteli törvény előírásai alapján a bizonylatok feldolgozási rendjének kialakításakor a következők szerint kell eljárni: a) A nyilvántartásokban csak szabályszerűen ki­ál­ lított bizonylat alapján szabad adatokat beje­ gyezni. b) A pénzeszközöket érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait késedelem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgás­ sal egyidejűleg, illetve bankszámla forgalomnál a hitelintézeti értesítés megérkezésekor, az egyéb pénzeszközöket érintő tételeket legkésőbb a tárgyhót követő hó 15-éig kell a könyvekben rögzíteni. [Szt. 165. § (3) bekezdés a) pontja.] c) Az egyéb gazdasági műveletek, események bi­­ zonylatainak adatait a gazdasági műveletek, ese­ mények megtörténte után, legalább negyedéven­ ként, a számviteli politikában meghatározott időpontig (kivéve, ha más jogszabály eltérő ren­ delkezést nem tartalmaz), legkésőbb a tárgyne­ gyedévet követő hó végéig kell a könyvekben rögzíteni. [Szt. 165. § (3) bekezdés b) pontja.] d) A főkönyvi könyvelés, az analitikus nyilvántar­ tások és a bizonylatok adatai közötti egyeztetés és ellenőrzés lehetőségét, függetlenül az adathor­ dozók fajtájától, a feldolgozás (kézi vagy gépi) technikájától, logikailag zárt rendszerrel kell biz­ tosítani.

2.2. A bizonylati elvre, bizonylati fegyelemre vonatkozó sajátos előírások az Áhsz.-ben Az Áhsz. előírásai alapján a bizonylatok feldolgozási rendjének kialakításakor az államháztartás sajátossá­ gainak megfelelően módosul az eljárás: e) A pénzforgalmat érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait késedelem nél­ kül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg, bankszámla, előirányzat-felhasználá­ si keretszámla forgalomnál a hitelintézeti értesí­ tés, illetve a Kincstár értesítésének megérkezése­ kor kell a könyvekben rögzíteni. [Áhsz. 51. § (1) bekezdés a) pontja.] 11–12. szám | 2010. november–december

f ) Az egyéb gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait, illetve a folyamatosan vezetett analitikus nyilvántartásokból készített összesítő bizonylat (feladás)2 adatait a gazdasági műveletek, események megtörténte után, legké­ sőbb a tárgynegyedévet követő hónap 15. napjá­ ig kell a könyvekben rögzíteni. Rögzítésük rend­ jét pedig úgy kell kialakítani, hogy az államház­ tartás szervezete eleget tudjon tenni a jogszabá­ lyokban előírt adatszolgáltatási kötelezettségek­ nek. [Áhsz. 51. § (1) bekezdés b) pontja.]

3. A bizonylati fegyelem megtartása A bizonylat fegyelem részeként az államháztartás szervezetének a könyvvezetésre, a bizonylatolásra vonatkozó részletes belső szabályait úgy kell kialakí­ tania, hogy az a könyvviteli mérleg, a pénzforgalmi jelentés, a pénzmaradvány-kimutatás, az előirányzatmaradványkimutatás, az eredmény-kimutatás alátá­ masztásán túlmenően a kiegészítő melléklet pénz­ ügyi adatainak közvetlen alátámasztására is alkalmas legyen. Az Áhsz. 49. § (5) bekezdése értelmében a bizonylati rendre vonatkozó szabályzat összeállításáért az államháztartás vezetője felelős.

SZÁMVITEL

nésükkor nem azonnal fedezhető fel ez a kapcsolat. A gazdálkodás során a bizonylatok szerepe meghatá­ rozó, hiszen a bizonylati elv alapján: – minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állo­ mányát vagy összetételét megváltoztatja, bizony­ latot kell kiállítani (készíteni); – a gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.

Az államháztartás szervezeténél a bizonylati fegye­ lem megtartása megköveteli: – az államháztartás szervezete eszközei és forrásai változásának a valóságnak megfelelő pontos, hiánytalan bizonylatolását, – a bizonylatok hibátlan, kellő példányszámban és az előírt formában történő kiállítását, – a bizonylatok kiállításánál a tartalmi és formai követelmények teljesülését, valódiságának ellen­ őrzését, – a bizonylatok hiánytalan példányszámban és idő­ ben történő továbbítását, – a bizonylatok feldolgozásának naprakészségét, – a bizonylatok megfelelő irattározását és megőrzé­ sét az előírt időpontig.

2  Amennyiben az államháztartás szervezete az egyéb gaz­ dasági műveletek, események hatását a folyamatosan vezetett analitikus nyilvántartásokból készített összesítő bizonylat (feladás) alapján rögzíti, akkor az összesítő bizonylat tartalmi és formai követelményeit a számlarendjében vagy a bizonyla­ ti rendjében köteles rögzíteni.

17

SZÁMVITEL

4. A bizonylati fegyelem megsértése A bizonylati fegyelem megsértésének minősül, ha az eszközök és források állományában bekövetkezett változásokról: – egyáltalán nem állítanak ki bizonylatot, – a kiállított bizonylatról valamilyen lényeges adat hiányzik, vagy helytelenül van feltüntetve, – ha a bizonylatok továbbítása és feldolgozása nem a jogszabályi előírások figyelembevételével törté­ nik, – ha a bizonylatok javítása – hiba esetén – nem szabályszerűen történik.

A bizonylati fegyelem megsértésének jogkövetkezményei A számviteli rend megsértésének minősül és a cse­ lekmény súlyától függő jogkövetkezményekkel jár, ha az államháztartás szervezeténél használt bizony­ latokon hamis adatokat rögzítenek, és így a könyv­ viteli számlákra hamis adatok kerülnek, ennek következtében az államháztartás szervezete által az államháztartás információs rendszerébe szolgálta­ tott adatok a valóságnak nem felelnek meg. A bűntető törvénykönyv (1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről) 289. §-a tartalmazza a számvitel rendje megsértésének jogkövetkezmé­nyeit, amelynek értelmében: Aki az előírt:3 – beszámoló készítési, könyvvezetési, könyvvizsgá­ lati kötelezettségét megszegi, illetve – bizonylati rendet megsérti, és ezzel a vagyoni helyzetének áttekintését, illetőleg ellenőrzését megnehezíti, vétséget követ el, és ez alapján: – két évig terjedő szabadságvesztéssel, – közérdekű munkával vagy – pénzbüntetéssel büntetendő;

3 

18

A büntethetőség vonatkozik mindenkire, aki jogsza­ bályban meghatározott nyilvántartási, bizonylatolási kötele­ zettségét megszegi, és ezzel vagyoni helyzetének áttekintését, illetve ellenőrzését megnehezíti (így a számvitelről szóló tör­ vényben vagy a felhatalmazásán alapuló jogszabályokban előírt alanyokra, valamint az egyéni vállalkozóra és a számvi­ telről szóló törvény hatálya alá nem tartozó más gazdálkodó­ ra is).

kivéve, ha ez a cselekmény – az adott üzleti/költségvetési évet érintően a szám­ vitelről szóló törvény szerinti megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát idéz elő, vagy – az adott üzleti évet érintően a vagyoni helyzet áttekintését, illetőleg ellenőrzését meghiúsítja, mert ebben az esetben a büntetés – bűntett miatt – három évig terjedő szabadságvesztés. Ugyanakkor még súlyosabb büntetést határoz meg a törvény, abban az esetben, ha a cselekményt pénz­ ügyi intézmény, befektetési vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőke­ alap-kezelő, tőzsdei, elszámolóházi, központi érték­ tári vagy központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet, biztosító, viszontbiztosító vagy független biztosításközvetítő, illetve önkéntes kölcsönös biz­ tosító pénztár, magánnyugdíjpénztár vagy foglal­ koztatói nyugdíjszolgáltató intézmény körében követik el.

5. A bizonylati rend A bizonylati rend biztosítja a költségvetési szervek­ nél a számviteli elszámolásokhoz kapcsolódó bizony­ latok kiállításának, ellenőrzésének, továbbításának, felhasználásának, kezelésének rendjét. A bizonylati rendszer a gazdálkodó bizonylatokkal kapcsolatos tevékenységeit, az általa használt bizony­ latokat, illetve azok megtervezett útját foglalja magában. A bizonylatokkal összefüggő helyi előírá­ sokat bizonylati szabályzatba kell foglalni. A bizonylati szabályzat célja, hogy biztosítsa a szám­ viteli elszámolásokhoz kapcsolódó bizonylatok kiál­ lításának, ellenőrzésének, továbbításának, felhaszná­ lásának, kezelésének rendjét. A szabályzat általában a következő feladatok ellátá­ sához tartalmaz kötelező előírásokat: – az egyes gazdasági eseményekhez milyen bizony­ latot kell használni, – kinek kell a bizonylatot kiállítani, az abban sze­ replő adatokat kinek kell ellenőrizni, – mi a bizonylatot kiállító és az ellenőrzést végző felelőssége, – hány példányban kell a bizonylatot kiállítani, mi az egyes példányok szerepe az adatfeldolgozás­ ban, – hogyan jellemezhető a bizonylatok útja a kiállí­ tástól a megőrzésre történő elhelyezéséig, ennek fontosabb állomásai lehetnek:   =  kiállítás,   =  utalványozás, Önkormányzati pénzügy

6. Bizonylati album A bizonylati szabályzatnak része (melléklete) lehet a bizonylati album, amely a gazdálkodónál használt bizonylatok egy példányát, vagy annak vizuális (elektronikus) megjelenítését tartalmazza. Győrffi György közgazdász, okleveles könyvvizsgáló Lektorálta: Győrffi Dezső

Közbeszerzés 2010/II

SZÁMVITEL

  =  továbbítás (helyről helyre),   =  ellenőrzés,   =  könyvelés,   =  irattározás, – kinek és milyen módon kell a bizonylati példá­ nyokat megőrizni, mikor lehet azokat selejtezni, – miként kell kezelni a rontott bizonylati példá­ nyokat, illetve a tévesen kiállított bizonylat ese­ tén milyen eljárást kell követni.

CD-lemezen

A lemezen megtalálható „

a teljes Közbeszerzés Nagykommentár,

„

a Közbeszerzési határozatok, azaz

„

a Közbeszerzési Döntőbizottság eseti ügyekben hozott döntései, valamint

„

a Fővárosi Bíróság, a Fővárosi Ítélőtábla és a Legfelsőbb Bíróság közbeszerzési ügyekben hozott eseti határozatai.

Csak a Jogtárakkal együtt működik!

Bővebb információ: [email protected] (40) 464-565 CompLex Kiadó Kft. 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 21–35. Tel.: (40) 464-565 Fax: (1) 464-5657 www.complex.hu [email protected] J

11–12. szám | 2010. november–december

J

J

J

J

19

ellenőrzés 20

Az állami feladat- (közfeladat-) ellátás szervezeti és humánerőforrás rendszerének ellenőrzése Az Állami Számvevőszék munkaterve szerint ellen­ őrzést folytatott a közfeladat-ellátás központi és helyi önkormányzati szintjén. Ezen írás keretében az utóbbi területen szerzett tapasztalatokat, megál­ lapításokat mutatjuk be. A közszféra napjainkban is a változás, a megújulás időszakát éli. A közszféra megújítása magába foglal­ ja az állami/közfeladatok újragondolását és a köz­ szolgáltatások javítását. Az ÁSZ vizsgálat az állami feladatok (közfeladatok) jelentős részét átfogó három nagy elosztórendszerre (közoktatás, egészség­ ügy, szociális és gyermekjóléti ellátás), mely a GDP 1/8-át adja, továbbá az igazgatási szolgáltatásokra terjedt ki. Az ellenőrzésünk célja annak értékelése volt, hogy az államháztartás központi és helyi szintjei által hozott szervezeti és humánerőforrás-rendszert érintő döntések, megtett intézkedések elősegítették-e a közszolgáltatások szakmai színvonalának javulását, hozzájárultak-e a feladatellátás eredményességének növeléséhez. Helyszíni vizsgálatot a feladat ellátással érintett minisztériumoknál, köz­ ponti hivataloknál, 9 ágazati intézménynél, gazdál­ kodó szervezetnél és 55 helyi önkormányzatnál vég­ zett az ÁSZ. Reprezentatív mintavétellel kiválasztott további 136 önkormányzatból 96 küldött vissza értékelhető adatokat. Az ellenőrzés a 2006–2009. közötti időszakra terjedt ki, figyelembe véve a 2010. évben történt változásokat is. A Magyar Köztársaság Alkotmánya rögzíti a jogálla­ miság legfontosabb intézményeinek (Országgyűlés, Köztársasági Elnökség, Alkotmánybíróság, Állami Számvevőszék, Magyar Nemzeti Bank, Kormány, a helyi önkormányzatok, a bírói szervezet és az Ügyészség) fő feladatait, emellett az alkotmányos alapjogokat és kötelezettségeket. Az intézmények működéséhez, az alapjogok érvényesüléséhez az Alkotmány a feltételek biztosítását az állam elsőren­ dű feladatává teszi, ezzel az állami feladatellátás kere­ teit is kijelöli. Az állami feladatokat alapvetően az államháztartás alrendszerei keretében látják el, ugyan­ akkor az államháztartásról szóló, többször módosí­ tott 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) lehetővé teszi azoknak részben vagy egészben, közvetve vagy köz­ vetlenül államháztartáson kívül történő ellátását is.

A gazdasági és közhasznú társaságok, (köz)alapítvá­ nyok, egyházi szervezetek állami feladatellátásba való bevonásának előnye lehet, hogy megfelelő alkalmazásuk esetén kímélik a költségvetési eszkö­ zöket, a közfeladat-ellátásban teret kaphat a me­­ nedzs­­mentszemlélet. Az állam azonban változatla­ nul felelős a feladatok ellátásáért, akkor is, ha az állami feladatot vállaló államháztartáson kívüli szer­ vezet annak nem tud eleget tenni. A helyi önkormányzati rendszer létrejöttével széles körű feladatokkal és felelősséggel rendelkező helyi autonómiák alakultak ki. Az önkormányzati alrend­ szerben ellátott feladatokra fordított kiadások az éves államháztartási kiadásoknak mintegy negyedét teszik ki, miközben itt foglalkoztatják a közszférá­ ban alkalmazottak közel kétharmadát. Az önkormányzatok közfeladat-ellátási kötelezettsé­ geiket az Ötv. és az ágazati törvények,1 illetve ezek végrehajtási rendeletei szabályozzák, amelyek a helyi önkormányzatoknak a kötelező feladatok mellett lehetővé teszik az önként vállalt ellátások, szolgálta­ tások nyújtását. Az önkormányzatok jogszabályokban meghatáro­ zott feladatellátási kötelezettségüknek nem tettek maradéktalanul eleget. A vizsgált önkormányzatok mintegy 27%-a mulasztásos törvénysértést követett el kötelező feladatok nem teljesítésével,2 melynek következtében sérültek a lakosság törvényekben biz­ 1  A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tör­ vény (Ötv.), a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Szoctv.), a gyermekek védelméről és a gyám­ ügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.), valamint az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) stb. 2  A legnagyobb mértékű elmaradás a szociális szolgálta­ tások közül az utcai szociális munka, az átmeneti elhelyezést nyújtó ellátás, az idősek és egyéb gondozottak nappali ellátá­ sa tekintetében jelentkezett. A szociális alapszolgáltatások körében az arra kötelezett önkormányzatok kevesebb mint fele biztosította az idősek nappali ellátását, és a gyermekek átmeneti otthonát. Családok átmeneti otthonát 37,5%-a, gyermekotthont pedig egyharmada működtetett. A települé­ sek mintegy kétharmada nem szervezte meg a lakosság fogá­ szati ügyeleti ellátását, továbbá 3,6%-a nem biztosította a fogászati ellátást sem.

Önkormányzati pénzügy

3  A vizsgált városi önkormányzatok közül 5 kórházat tartott fenn, míg a megyei jogú városok kizárólag járóbetegszakellátást biztosítottak.

11–12. szám | 2010. november–december

miatt valamennyi helyi programban, koncepcióban meghatározták a hatékony feladatellátás, a költség­ takarékosság igényét. A központi célkitűzésekkel összhangban, a kormányzat által alkalmazott pénz­ ügyi ösztönzők hatására feladatellátásuk átalakításá­ ban hangsúlyossá vált a szervezeti keretek módosí­ tása, a közös feladatellátás kiterjesztése. A vizsgált önkormányzatok 52,7%-a tett intézkedéseket igaz­ gatási, hivatali feladataikat érintő átszervezésekre. A feladatok megvalósításában döntő szerepe volt az elnyerhető hazai és európai uniós pótlólagos pénz­ ügyi forrásoknak. A vizsgált önkormányzatok fele igényelt és nyert el európai uniós támogatást a köz­ szolgáltatások ellátásának fejlesztésére, feltételeinek javítására, szakmai programok megvalósítására, esélyegyenlőség javítására. A társadalmi, gazdasági változások, a lakossági igé­ nyek, a megvalósított fejlesztések hatására – néhány kivétellel – nőtt a szolgáltatásban részesítettek, ellá­ tottak létszáma. A vizsgált időszakban a szervezeti keretek átalakulá­ sa a helyi önkormányzati feladatellátásra is jellemző volt. Az államháztartáson kívüli (egyházi, alapítvá­ nyi, egyéb civil) szervezetek részvétele a közfelada­ tok ellátásában nőtt. Szerepük azonban ellátáson­ ként és területenként differenciált. Ebben közreját­ szott a szektorsemleges finanszírozás és a kiegészítő pénzügyi forrás is. Az államháztartáson belüli szer­ vezetek szolgáltatásait igénybe vevők létszáma, az e szervezetek által működtetett intézmények aránya ugyan csökkent, de az ellátásokban a helyi önkor­ mányzati alrendszer továbbra is meghatározó maradt. A központi jogszabályok által elrendelt változások, a pénzügyi ösztönzés hatására az államháztartáson belüli feladatellátás szervezeti kereteinek átalakítása is elindult, a változásokat elsődlegesen a kiegészítő állami támogatások megszerzése, kevésbé a szakmai megfontolások motiválták. Az önkormányzati saját fenntartásban működtetett intézmények számának csökkenése mellett nőtt a társulásos formában törté­ nő feladatellátás. Az intézményi társulások mellett növekvő szerepet vállalnak a többcélú kistérségi tár­ sulások, azonban az általuk működtetett intézmé­ nyek aránya ma még nem meghatározó. A vizsgálattal érintett közoktatási feladatok közül a 2009/2010 tanévben, országosan az államháztar­ táson kívüli szervezetek legnagyobb arányban a gimnáziumi oktatásban (34,8%) és a szakiskolai képzésben (39,5%) vesznek részt.

ellenőrzés

tosított jogai. Mindez a közigazgatási hivatalok tör­ vényességi ellenőrzése mellett fordulhatott elő és nem volt jogkövetkezménye. Az önkormányzatok kötelező feladataik teljesítése mellett, illetőleg annak elmulasztása esetén is vállal­ tak fel fakultatív feladatokat, nyújtottak szolgálta­ tásokat a település, megye lakosainak. Önként vál­ lalt feladatként a települések idősek otthonát, haj­ léktalanok átmeneti szállását, fogyatékos személyek szenvedélybetegek otthonát, bölcsődét tartottak fenn, működtettek középfokú oktatási intézménye­ ket, járóbeteg szakellátó intézményeket, kórháza­ kat.3 A lakossági igények növekedése, a széles körű feladatellátás és az önkormányzatok fokozódó pénz­ ügyi nehézségei szükségessé tették a feladatellátás szervezeti kereteinek áttekintését, a hatékonyabb, költségtakarékosabb megoldások érvényesítését. Az állami feladatok felülvizsgálata, az állam műkö­ dési költségeinek csökkentése, a nagy ellátó rendsze­ rek reformja hosszú évek óta, kormányokon túlmu­ tatóan központban lévő, ám napjainkig alapvetően megoldatlan feladat. Ebben szerepe volt az állami feladatok kevésbé következetes meghatározásának, az államháztartáson kívüli állami feladatellátás külön követelményrendszer nélküli bővülésének. Kormányhatározatok már 2003-tól célul tűzték az önkormányzati rendszer korszerűsítését, a gazdaság­ talanul működő intézményrendszer átalakítását. A  tervezett intézkedések azt szolgálták, hogy min­ den állampolgár számára elérhetőek legyenek a minőségi szolgáltatások, mérséklődjenek az indoko­ latlan társadalmi, területi egyenlőtlenségek, a gazda­ ságossági szempontok érvényesítése mellett javuljon a közszolgáltatások színvonala. A Kormány konver­ genciaprogramjában meghatározott reform kiemelt célja volt a feladatok ellátásának megújítása, a szer­ vezetfejlesztés, a humánerőforrás minőségének javí­ tása, racionálisabb felhasználása. Az állami feladatok felülvizsgálatának eredménye­ ként elkészült a közfeladat kataszter, azonban az önkormányzatok kötelező-feladatainak felülvizsgá­ latára, a feladat- és hatáskörök módosítására, az államháztartás teherbíró képességének megfelelő szűkítésére átfogó intézkedések ekkor sem tör­ téntek. Az önkormányzatok gazdasági programjaiban, kon­ cepcióiban megfogalmazott feladatok, célkitűzések összhangban voltak a konvergenciaprogramban, valamint az ágazati koncepciókban megfogalmazot­ takkal. Az önkormányzatok a szűkülő források

21

ellenőrzés

A közoktatási feladatok ellátásának fenntartók szerinti változását az alábbi táblázat szemlélteti: 1. táblázat A közoktatási feladatok ellátottsági mutatói fenntartók szerint (2006/2007–2009/2010 tanév) Megnevezés

Országos összesen

Ebből:

Vizsgált összesen

Ebből:

Államháztartáson kívüli szervezetek által ellátott feladatok összesen 2006/2007.

2009/2010.

tanév

2006/2007.

2009/2010.

tanév

Államháztartáson kívüli szervezetek által ellátott feladatok összesen 2006/2007.

2009/2010.

tanév

2006/2007.

2009/2010.

tanév

ÓVODAI ELLÁTÁS Intézmények száma (db)

3 223

2 498

326

365

116

92

9

12

2 320

275

303

118

87

9

13

593

130

151

39

40

5

6

621

196

216

41

38

9

9

684

217

217

63

62

8

11

ÁLTALÁNOS ISKOLAI OKTATÁS Intézmények száma (db)

3 064

SZAKISKOLAI OKTATÁS Intézmények száma (db)

644

GIMNÁZIUMI OKTATÁS Intézmények száma (db)

627

SZAKKÖZÉPISKOLAI OKTATÁS Intézmények száma (db)

22

807

A vizsgált önkormányzatok esetében hasonló ten­ denciák érvényesültek, a gimnáziumi oktatás 23,7%-át, a szakközépiskolai oktatás 17,7%-át a szakiskolai és az általános iskolai oktatást államház­ tartáson kívüli szervezeti keretekben biztosították. Az önkormányzati alrendszeren belül (1989 általá­ nos iskola) az intézményi társulás, valamint a több­ célú társulásos formában történő feladatellátás a legjellemzőbb az általános iskolákban (25,1%), illet­ ve az aprófalvas településeken. A központi kormányzat azon célkitűzése, hogy a kisgyermekek oktatása, nevelése helyben történjen, megvalósult. Az átszervezések hatására az intézmé­ nyek száma ugyan csökkent, azonban a feladatellá­ tás szétaprózott rendszere nem változott, mivel a társult településeken – meghatározó részben – vál­ tozatlan formában továbbra is helyben folyik az oktatás. Az általános iskolai oktatást biztosító intéz­ mények száma a 2006/2007 tanévről a 2009/2010 tanévre 744-el lett kevesebb, miközben a feladat­ ellátási helyek száma csak 250-nel csökkent. A vizsgált önkormányzatoknál 21-gyel lett kevesebb az intézmény, míg a feladatellátási helyek száma nem változott. Ugyanakkor lehetővé vált a társulás címén lehívható pótlólagos normatív állami támo­ gatások, hozzájárulások igénybevétele.

A 2006/2007 tanévről a 2009/2010 tanévre a fog­ lalkoztatott pedagógusok létszáma a gyermeklétszá­ mot meghaladó mértékben csökkent, melyben sze­ repet játszott a pedagógusok heti kötelező óra­ számának növekedése, továbbá a tanulócsoportok összevonása, megszüntetése. A mutató – jelezve a foglalkoztatás hatékonyságának javulását – vala­ mennyi ellátás tekintetében mind országosan, mind a vizsgált önkormányzatoknál javult. Az egy pedagógusra jutó gyermeklétszám változá­ sát  országosan és a vizsgált önkormányzatoknál a 2. táblázat mutatja be. Az intézményi átszervezéseknek a közoktatási fel­ adatok szakmai színvonalára, a tanulói teljesítmé­ nyekre gyakorolt hatására összehasonlító adatok nem állnak rendelkezésre. Az egészségügyi – háziorvosi (94,7%) és fogorvosi (84%) – alapellátást országosan az önkormányza­ tok jellemzően vállalkozó orvossal kötött szerződés­ sel látták el 2009-ben. A szolgálatok működtetését az OEP közvetlenül finanszírozza, így a feladatellá­ tásra kötelezett önkormányzatok kevés információ­ val rendelkeznek lakosaik egészségügyi alapellátásá­ ról, a szolgáltatásról. A védőnői ellátásban is elmoz­ dulás érzékelhető az államháztartáson kívüli feladat­ ellátás irányába. A kedvezőbb finanszírozású köz­ Önkormányzati pénzügy

Megnevezés

Országos összesen 2006/2007.

Változás index %

2009/2010.

tanév

Vizsgált összesen

2009/2010– 2006/2007

2006/2007.

2009/2010.

tanév

Változás index% 2009/2010– 2006/2008

Óvodai ellátás Egy óvodapedagógusra jutó gyermekek száma (fő)

10,72

10,95

102,1%

10,53

10,88

103,3%

9,94

10,45

105,1%

9,68

9,94

102,1%

12,98

14,07

108,4%

11,51

11,88

103,3%

12,77

13,06

102,3%

11,60

12,28

105,8%

13,56

13,82

102,0%

12,35

12,85

104,1%

Általános iskolai oktatás Egy pedagógusra jutó tanulók száma (fő) Szakiskolai oktatás Egy pedagógusra jutó tanulók száma (fő) Gimnáziumi oktatás Egy pedagógusra jutó tanulók száma (fő) Szakközépiskolai oktatás Egy pedagógusra jutó tanulók száma (fő)

ponti háziorvosi ügyeletek megszervezése miatt kiépült a térségi ügyeleti rendszer. Az egészségügyi szakellátásoknál is előtérbe került egyes feladatok ellátásának kiszervezése, országosan a járóbeteg-szakellátó intézmények 39%-át 2009ben már államháztartáson kívüli szervezetek működ­ tették. Az egészségügyi feladatok ellátásának fenntartók szerinti változását a 3. táblázat szemlélteti.

ellenőrzés

2. táblázat Egy pedagógusra jutó tanulók számának változása

A vizsgált önkormányzatok 78,5%-a döntött járó­ beteg-ellátó intéz­mé­nyének szervezeti átalakításáról, a feladatellátás átszervezéséről. A  járó­beteg-szakel­ látási feladatokat egy önkormányzat többcélú kis­ térségi társulásoknak adta át, négy önkormányzat a korábban saját fenntartásban mű­­ködtetett szakellá­ tást államháztartáson kívüli szervezeti keretben biz­ tosította.

1. ábra

11–12. szám | 2010. november–december

23

ellenőrzés

3. táblázat Az egészségügyi feladatok ellátottsági mutatói fenntartók (működtetők) szerint Megnevezés

Országos összes szolgáltató

2006.

2009.

december 31.

Ebből: Államháztartáson kívüli szervezetek 2006.

2009.

december 31.

Vizsgált összes szolgáltató

2006.

Ebből: Államháztartáson kívüli szervezetek

2009.

december 31.

2006.

2009.

december 31.

Háziorvosi szolgálat Háziorvosi szolgálat (ügyelet nélkül) száma összesen

6 792

6 764

6 309

6 336

289

274

284

268

3 447

3 370

2 446

2 606

113

105

105

97

574

295

98

111

32

31

11

13

11

24

7

10

9

9

5

5

202

195

53

78

31

33

5

10

470

420

212

220

13

14

1

3

185

179

58

83

12

10

1

3

Fogászati ellátás Szolgálatok száma Alapellátási ügyeletek Háziorvosi ügyeletek szolgáltatóinak száma (finanszírozási szerződés) Fogorvosi ügyeletek szolgáltatóinak száma

Járóbetegek gondozóintézeti gondozása Járóbeteg-gondozó intézmények száma Járóbeteg-szakellátás Járóbeteg-ellátó intézmények száma Fekvőbeteg-szakellátás Szolgáltatók száma

Az önkormányzati fenntartású kórházak száma4 a 2006. évi 98-ról ötödével csökkent 2009-re, ará­ nyuk 52,9%-ról 43,5%-ra esett vissza. Az intézmé­ nyek működtetésében megnőtt az államháztartáson

kívüli szervezetek aránya. A kórháztulajdonos önkormányzatok az intézményeik működtetését gazdasági szervezeteknek vagy saját tulajdonú gaz­ dasági társaságaiknak adták át.

2. ábra

24

4 

Az EüM tanúsítvány adatai szerint. Önkormányzati pénzügy

dását érintő problémákat hozott. A működtetésbe adástól, a befektetőtől elsődlegesen azt várták az önkormányzatok, hogy az „megmenti”a kórházu­ kat, s megmarad a település számára az egyik legna­ gyobb munkáltató, egészségügyi kultúrát, rangot biztosító intézmény. A feladatellátás kiszervezésére az önkormányzatok nem voltak kellően felkészülve. Nem mérték fel az intézkedések várható következményeit, nem szá­ moltak azzal, hogy a működtető gazdasági helyzeté­ nek ellehetetlenülése esetén az önkormányzat, mint a feladatellátás kötelezettje továbbra is felelős a szol­ gáltatások biztosításáért. Az államháztartáson kívüli szervezetek részvétele növekszik a szociális szolgáltatások, és gyermek­ jóléti ellátások területén is. A szolgáltatások szerve­ zeti keretei 2006–2008 között az önkormányzati alrendszeren belül is változtak.

A szociális és gyermekjóléti feladatok ellátásának fenntartók szerinti változását az alábbi táblázat szemlélteti: 4. táblázat A szociális feladatok főbb mutatói Megnevezés

Országos összesen

Ebből:

Vizsgált összesen

Államháztartáson kívüli szervezetek 2006.

2008.

2006.

december 31.

2008.

december 31.

ellenőrzés

A működő kórházi ágyak fenntartók szerinti meg­ oszlását, és annak változását a 1. ábra szemlélteti. A vizsgált önkormányzatok által működtetett fek­ vőbeteg-szakellátó intézmények száma 11-ről 7-re (70%) csökkent. A kórházi struktúra átalakítás hatására a kórházi ágyak száma országosan 11%-kal csökkent, összeté­ tele változott, nőtt a krónikus ágyak száma, aránya emelkedett. A kórházak földrajzi elhelyezkedésének egyenetlensége rontja az esélyegyenlőség érvényesü­ lését. A területi különbségek a 10 ezer lakosra jutó kórházi ágyak számát tekintve nem csökkentek. A fekvőbeteg-ellátás szakmai mutatói a vizsgált idő­ szakban javultak, nőtt a kórházi ágyszámkihasználtság, mind az aktív, mind a krónikus ellátásban csökkent az átlagos ápolás időtartama. A kórházi struktúra átalakítással egyidejűleg megindult az egyes szakel­ látások kiszervezése, amely a folyamatos és biztonsá­ gos ellátást, valamint az önkormányzatok gazdálko­

Ebből: Államháztartáson kívüli szervezetek

2006.

2009.

december 31.

2006.

2009.

december 31.

1. SZOCIÁLIS ALAPSZOLGÁLTATÁSOK, NAPPALI ELLÁTÁSOK Falu- és tanyagondnoki szolgáltatás Falu-, tanyagondnokként ­foglalkoztatottak száma (fő)

874

984

9

15

5

6

1

2

48088

48120

2323

6029

1549

2050

6

33

399117

508324

23634

41844

51115

0

71

95

104

55

60

8

11

5

6

1238

1207

87

108

47

43

3

4

131

178

47

75

8

8

2

2

64

13

11

Házi segítségnyújtás Ellátottak száma (fő) Családsegítő szolgáltatás Szolgáltatást igénybe vevők száma (fő) Nappali szociális ellátás Hajléktalan személyek nappali ellátása Nappali melegedők száma (db) Idősek klubja Klubok száma (db) Fogyatékosok nappali intézménye Intézmények száma (db)

2. TARTÓS BENTLAKÁSOS ÁPOLÓ GONDOZÓ ÉS REHABILITÁCIÓS SZOCIÁLIS INTÉZMÉNYEK Intézmények száma összesen (db)

1269

11–12. szám | 2010. november–december

1304

488

509

70

25

ellenőrzés 26

A szociális szolgáltatást nyújtó intézmények száma növekedett – 2005-ről 2008-ra 6,2%-kal –, ugyan­ akkor az állam azaz a legnagyobb szerepet játszó helyi önkormányzatok, önkormányzati társulások, többcé­ lú társulások szerepe mérséklődött, arányuk országo­ san 84,6%-ról 78,9%-ra csökkent. Az egyházi fenn­ tartású intézmények száma 47,4%-kal nőtt. A vizsgált önkormányzati körben az igénybe vevők egyre nagyobb hányadát látták el a többcélú kistér­ ségi társulások saját intézményeiben, illetve intéz­ ményi társulásokban, miközben az önkormányzatok önálló feladatellátása és az ellátási szerződéssel, továbbá a külön megállapodással biztosított feladat­ ellátás is visszaszorult. Az önkormányzatok társulási hajlandóságát – a szo­ ciális és gyermekjóléti feladatok ellátásának terüle­ tén – elsődlegesen a kiegészítő állami támogatások megszerzése, s kevésbé a szakmai megfontolások motiválták. Az ellenőrzött önkormányzatok 21,8%-a csatlako­ zott 2006–2009 között intézményi társuláshoz a szociális és gyermekvédelmi feladatok ellátása érde­ kében. A csatlakozók 58,3% volt községi önkor­ mányzat, amely korábban feladatait saját intézmény működtetésével, vagy foglalkoztatott alkalmazásával oldotta meg. A feladatellátás szervezeti keretei a házi segítség­ nyújtásban az ellenőrzött önkormányzatok 47,2%ánál, a családsegítő szolgáltatás esetében 32,7%ánál, az idősek nappali ellátásában 31%-ánál változ­ tak. Más szociális feladatokat – az önkormányzatok adatszolgáltatása szerint – ilyen magas arányú vál­ toztatások a vizsgált körben nem érintettek. A bentlakásos intézményi ellátásban is emelkedett a  társulásban fenntartott intézmények aránya. Az intézményi társulásban működtetett férőhelyek ará­ nya 0,4%-ról 3,4%-ra, a többcélú kistérségi társulá­ sok fenntartásában működtettek aránya 4,8%-ról 9,8%-ra nőtt. Országosan a többcélú kistérségi társulások közvet­ len feladatellátásában az idősek nappali és tartós bentlakásos intézményeinél a legdinamikusabb a növekedés 2006–2008 között. Ezen intézmények­ ben az ellátottak száma 110 főről 5820 főre, illetve 242 főről 4440 főre nőtt. Az ellenőrzött önkormányzatok 24%-a a házi segít­ ségnyújtást, 18%-a a családsegítést, 7,3%-a az idősek nappali ellátását, 5,5%-a az időskorúak otthonát biz­ tosító intézményét adta át kistérségi fenntartásba. A gyermekjóléti ellátást biztosító intézményekben az ellenőrzött önkormányzatok 49%-a hajtott végre valamilyen formában átszervezést. A többcélú kis­ térségi társulások közvetlen feladatellátásában a gyermekjóléti szolgáltatásban gondozottak száma több mint kétszeresére (227%-kal) nőtt.

Szinte minden területen javult a szolgáltatások elér­ hetősége, de továbbra is vannak olyan, főként kiste­ lepülések, ahol az egyes ellátások nem biztosítottak. Legjobban, több mint két és félszeresére nőtt a jel­ zőrendszeres házi segítségnyújtásban részesülők száma, emelkedett továbbá a fogyatékosok nappali ellátását igénybe vevők, valamint a családsegítésben részesülők száma. A lakosságszámtól függetlenül biztosítandó házi segítségnyújtás, ugyanakkor orszá­ gosan a települések egynegyedén még 2008-ban sem volt elérhető. A gyermekjóléti szolgálatok száma országosan 2006–2008 között csökkent, miközben a gondozott gyermekek száma emelkedett. A bölcsődék számá­ nak, férőhelyeinek bővülése nem követte az igénye­ ket, így nem segítette a kisgyermekes anyák munká­ ba állását. A férőhelyek hiánya az intézmények zsú­ foltságát is eredményezte. A 2006–2008. években végrehajtott intézményát­­ szervezések, megszüntetések, a feladatok racionáli­ sabb megszervezése következtében az önkormányzatok költségvetési intézményeinek száma csök­ kent. A költségvetési szervek száma – a nyilvántar­ tások összehasonlíthatósága hiányában a vizsgált időszak egészére nem volt megállapítható – 2008– 2010 között 10%-kal, 9089-re csökkent. A törzs­ könyvi nyilvántartás szerint 2010. január 1-jén az összes költségvetési szerv 3,6%-át tette ki a be nem sorolt költségvetési szervek száma. A Ttv.5 alapján létrehozott jogi személyiséggel ren­ delkező önkormányzati társulások száma dinamiku­ san 2008-ról 24%-kal (274-re) emelkedett, nőtt a többcélú kistérségi társulások feladatellátásban betöltött szerepe. A megalakított önkormányzati társulások által működtetett költségvetési szervek száma 1202, alig haladja meg a helyi és kisebbségi önkormányzatok által saját fenntartásban – a pol­ gármesteri hivatalokon és a körjegyzőségeken túl – működtetett költségvetési szervek számának egyötö­ dét. A többcélú kistérségi társulások által fenntar­ tott saját költségvetési intézmények száma (240) annak ellenére nem számottevő, hogy a központi kormányzat törekvése és a közfeladatok finanszíro­ zásának kialakított rendszere is ezt a működtetési formát preferálja 2006-tól kezdődően. Az önkor­ mányzati alrendszerben a közfeladatok ellátásában azonban továbbra is a legjellemzőbb szervezeti forma az önkormányzatok saját fenntartásában működő költségvetési intézmény. A központi kormányzat legerőteljesebben a többcé­ lú kistérségi társulás intézményében történő feladat­

5  A helyi önkormányzatok társulásairól és együttműkö­ déséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény.

Önkormányzati pénzügy

5. táblázat A helyi önkormányzati alrendszeren belül az egészségügyi, szociális és gyermekvédelmi, közoktatási és az igazgatási folyó működési kiadások arányának változása (2006–2008. években) Megnevezés

egészségügy aránya %

szociális és gyermekvédelem aránya %

köz­ oktatás aránya %

igazgatás aránya %

18,4

9,0

37,4

16,4

17,3

9,6

36,3

18,2

94,0%

106,7%

97,1%

111,0%

2006. év Folyó működési kiadások 2008. év Folyó működési kiadások Változás %-ban (2008/2006)

6 

Az igazgatási feladatokat ellátó költségvetési szerveken kívüli költségvetési intézmények (7056) számának mindös�­ sze 3,4%-a. 7  Mértéke 12,2%. 8  Folyó kiadás: személyi juttatások és járulékaik, dologi és egyéb folyó kiadások és támogatások összege. 11–12. szám | 2010. november–december

Az összképet nem befolyásolta, hogy a kistérségi társulások költségvetési kiadásai közel háromszoro­ sára emelkedtek, mert ezek súlya az önkormányzati alrendszerben még 2008-ban is elenyésző mértékű (2%) volt. Az önkormányzati alrendszerben az egészségügyi feladatok ellátására fordított folyó működési kiadások összege 2008-ban nem érte el a 2006. évi szin­ tet. Ebben közrejátszott a kórházi struktúra átala­ kítása és egyes feladatok kiszervezése is. A közok­ tatásra 2,5%-kal, a szociális és gyermekvédelemre 12,4%-kal, az igazgatási kiadásokra 17%-kal többet fordítottak a 2006. évinél. Az összes folyó kiadáson belül a szociális és gyermekvédelmi, valamint az igazgatási kiadások aránya nőtt, miközben a közok­ tatási, valamint az egészségügyi kiadások részesedése csökkent. A közoktatási feladatok ellátására az önkormányzati alrendszer 2006-ban 850 Mrd Ft-ot, 2008-ban 871,4 Mrd Ft-ot fordított. Ugyanezek az adatok sorrendben a szociális és gyermekvédelmi ellátásban 204,5 és 229,8 Mrd, az egészségügyi ágazatban 417,5 és 415,4 Mrd, az igazgatásban 374,1 és 437,7 Mrd Ft-ot jelentettek. A folyó működési kiadáso­ kon belül a személyi juttatások és járulékaik aránya minden kiemelt feladat esetében csökkent. Az ágazati feladatok fajlagos kiadásainak értékelését, összehasonlítását nehezítette, hogy az egyes szakfel­ adatok tartalma évek között változott,9 a szociális ellátásoknál egyes szakfeladatokon több szolgáltatás kiadásai is elszámolásra kerültek. Kockázatot jelen­ tett továbbá, hogy az önkormányzatok az elemi költségvetési beszámolók kitöltésekor nem jártak el kellő körültekintéssel. Az államháztartáson kívüli szervezetek feladatellátá­ sának költségszintjére vonatkozó információk nem állnak rendelkezésre. Az önkormányzatok intézmé­ nyi társulásaiban ellátott feladatok kiadásai a pénz­ ügyi információs rendszerből nem követhetők. Ez akadályozza annak megítélését, hogy a társulásban történő feladatellátás jelent-e és milyen mértékű megtakarítást az önkormányzati alrendszerben a saját fenntartásban történő működtetéshez képest. Az önkormányzatok sem kísérik figyelemmel, hogy a feladatellátás módjában, formájában végrehajtott változások, átszervezések milyen hatást eredményez­ nek az egyes feladatok kiadásainak alakulására. 9  A közoktatási intézmények fenntartásával, működteté­ sével kapcsolatos ráfordítások 2006-ban külön szakfeladaton (a 75176-8 Intézményi vagyon működtetése) kerültek elszá­ molásra. Ezt, a szakfeladat közoktatási kiadásaik elszámolá­ sához a hatályos számviteli előírások ellenére nem alkalmazta a vizsgált önkormányzatok közül Csányoszró, Biri, Babarc, Ópályi, Diósviszló, Kemence önkormányzata.

ellenőrzés

ellátást preferálta, ugyanakkor az általuk fenntartott költségvetési intézmények száma az önkormányzati alrendszerben még 2010 elején sem volt számot­ tevő.6 A költségvetési szervek centralizálására, számának csökkentésére, méretének optimalizálására való törekvések ellenére az aprófalvas megyékben tovább­ ra is magas a költségvetési szervek száma. A humánterületek feladatellátásában meghatározó önkormányzati alrendszer tárgyévi költségvetési kiadásai a 2006. évről 2008. évre (3,3%-kal) 3354,9 Mrd Ft-ra emelkedtek, a növekedés messze elmaradt az infláció7 mértékétől. Az összes kiadáson belül nagyobb mértékben (5,6%-kal) nőtt a folyó működési kiadások8 összege, vagyis az alrendszer szereplői költségvetésük növekvő hányadát fordítot­ ták működtetésre és kevesebbet költöttek beruházá­ sokra, fejlesztésekre. Az összes folyó kiadáson belül az egyes ágazatok részesedése megváltozott. Míg a szociális és gyer­ mekjóléti, valamint az igazgatási feladatokra fordí­ tott kiadások aránya nőtt, a közoktatási és az egész­ ségügyi kiadások részesedése csökkent.

27

ellenőrzés 28

A 2006–2008. években az önkormányzati alrend­ szer részére nyújtott állami hozzájárulások és támo­gatások együttes összegének növekedését (9,2%) meghaladó mértékben (10,8%-kal) emel­ kedtek a humánszolgáltatást ellátó nem állami szer­ vezeteknek juttatott normatív és kiegészítő állami hozzájárulások, a közfeladatok ellátásában vállalt szerepükkel összhangban. A kormányzati szervek által elrendelt, a humánerőforrás csökkentését meghatározó konkrét intézke­ dések a helyi önkormányzati alrendszert – az ille­ tékhivatalok átszervezését kivéve – nem érintették. A Kormány részben az ágazati törvények módosítá­ sával, másrészt fiskális eszközökkel ösztönözte az önkormányzati létszámcsökkentést. Az önkormányzati alrendszerben foglalkoztatottak átlaglétszáma 2008-ban a 2006. évinél 8,3%-kal volt kevesebb. A köztisztviselők és a közalkalmazot­ tak száma 2009-ben tovább csökkent, ugyanakkor az önkormányzati alrendszerben foglalkoztatottak átlaglétszáma 3,4%-kal, 490  079  főre emelkedett. A  létszámon belül ugyanis a közfoglalkoztatásban részt vevők száma közel duplájára (40 402 fő) nőtt. Ebben szerepet játszott az Út a munkához program keretében történő foglalkoztatás. Nincs információ azonban arról, hogy az egyes ágazatok milyen mér­ tékben alkalmaztak közfoglalkoztatottakat. Az önkormányzati alrendszerben az összes foglalkoz­ tatott létszámon belül a közfeladat-ellátást biztosító humánerőforrás változása a helyi önkormányzatok­ nál és a többcélú kistérségi társulásoknál eltérő ten­ denciát mutatott. Míg a többcélú kistérségi társulá­ sok által foglalkoztatottak létszáma dinamikusan nőtt (a 2006 évi 3659 főről, 2008-ra 18 232 fő-re), addig az önkormányzatoknál 10,3%-kal visszaesett. Országosan legnagyobb mértékben a közoktatásban foglalkoztatottak létszáma csökkent, melyet a gyer­ meklétszám esése, valamint a közoktatás területén bevezetett kormányzati és önkormányzati intézke­ dések tettek lehetővé. A szociális ágazatban megva­ lósított létszámcsökkentés mértéke a szociális ellá­ tásban részesítettek számának növekedése miatt jóval kisebb, mint más ágazatokban. Az egészségügyi ágazatban foglalkoztatottak létszá­ mának intenzív csökkenésében szerepet játszott, hogy tovább nőtt a vállalkozási szerződés alapján tevékenykedő orvosok száma, továbbá a védőnői feladatok ellátásában is terjedőben van ezen ellátási forma. Az 2006 és 2008 között megvalósult 36 814 fős lét­ számcsökkentés 53,7%-ához a központi költségve­ tés támogatást nyújtott. Az egy létszám leépítéséhez kapcsolódó többletköltség fedezetére rendelkezésre bocsátott állami támogatás meghaladta az 1,5 mil­ lió Ft-ot. Annak ellenére, hogy a többcélú kistérségi

társulások többsége csak 2005–2006. években jött létre, e szervezetek is igényeltek létszámleépítéssel kapcsolatos támogatást.10

Összegzés helyett A feladatellátás szervezeti kereteiben bekövetkezett változások költségszintre, a szakmai munka színvo­ nalára gyakorolt hatását sem a tárcák, sem az önkor­ mányzatok nem értékelték. Az értékeléseket nehezí­ ti, annak kockázatát növeli, hogy a rendelkezésre álló adatok részletezettsége azt nem biztosítja, hiá­ nyoznak a szakmai munka színvonalában bekö­ vetkezett változások megítéléséhez szükséges stan­ dardok. A források reálértékének csökkenése, illetve az ellá­ tásokat szolgáló egyes működési formákat (például többcélú kistérségi társulások) ösztönző költségveté­ si támogatások alapján született fenntartói döntések eredményeként átrendeződés következett be a fel­ adatellátást nyújtó szervezetek, a foglalkoztatottak, illetve az intézmények működését biztosító fenntar­ tók struktúrájában. A közfeladatok ellátása támoga­ tásának rendszerét a vizsgált időszakban sem sike­ rült racionalizálni, a finanszírozás továbbra sem ösztönöz a kezelni/támogatni kívánt feladatok komplex megközelítésére. A normatívák a vonatko­ zó jogszabályokban meghatározott kötelező ellátá­ sokhoz járulnak hozzá, azokon belül differen­ ciálnak. Az alkalmazott költségvetési és egyéb nyilvántartási rendszerekben nincsenek kialakítva a szükséges adatszolgáltatási struktúrák, a feladatellátás haté­ konyságát (fajlagos ráfordítások), a szakmai munka eredményességét minősítő standardok. Az, hogy a különböző intézkedések keretében mennyi erőforrás kerül felhasználásra, meghatározható, de az, hogy elérte-e a kívánt célt, eredményezett-e és milyen mértékű megtakarítást, nem követhető. Ezek hiá­ nyában nem értékelhető, hogy melyik szervezeti struktúrában hatékonyabb a feladatellátás, valamint célszerű-e a szolgáltatások nyújtását teljes egészében vagy annak egyes elemeit önkormányzati társulá­ sokkal vagy államháztartáson kívüli szervezetekkel elláttatni. Jellemző volt, hogy a döntéshozók (Kormány, minisztériumok, önkormányzatok) még azokban az esetekben sem értékelték az egyes intézkedéseknek (például a szervezeti változások, illetve a létszám­

10  A 2007. január 1 – 2009. november 30. között meg­ szüntetett álláshelyek száma 172 fő volt, amelyhez 271,3 mil­ lió Ft központi támogatás kapcsolódott.

Önkormányzati pénzügy

ágazati monitoringrendszerek fejlesztésére vonat­ koztak. A vizsgált önkormányzatok figyelmét az ÁSZ felhívta a közszolgáltatásokat érintően a jog­ szabályokban előírt tervek, koncepciók elkészítésére, a feladatellátással kapcsolatos intézkedések során a célszerűség, a hatékonyság előzetes és utólagos vizs­ gálatára, a számviteli fegyelem betartására.

Berényi Magdolna

Jogtár adatbázis-készítő

ellenőrzés

csökkentések hozzájárulását a költségvetési kiadások mérséklődéséhez) az ellátások színvonalára gyako­ rolt hatásait, eredményességét, amikor erre mód nyílt volna. A Kormánynak az ellenőrzés alapján javasolta az ÁSZ, hogy gondoskodjon a célok meghatározását és azok teljesítésének értékelését megbízhatóan támo­ gató mutató- és mérőszámok, valamint információs rendszer kialakításáról. A nemzeti erőforrás minisz­ terének és a belügyminiszternek tett javaslatok az

SZOFTVER: J

önkormányzati rendeletek rendszerbe szervezése és karbantartása

J

közvetlen kapcsolat a Jogtárral

J

interneten is publikálható, megbízható normarendszer

J

egyszerűen kezelhető

Előfizetési díj 102 000 Ft + 25% áfa/év (127 500 Ft)

SZOLGÁLTATÁS: J

J

J

a rendeletek komplett, hatályos adatbázisának felépítése, karbantartása nagy mennyiségű rendeletek és egyéb joganyagok precíz feldolgozása önkormányzatok, intézmények, nagyvállalatok figyelmébe ajánljuk

Bővebb információ: www.complex.hu, [email protected], (40) 464-565 CompLex Kiadó Kft. 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 21–35. Tel.: (40) 464-565 Fax: (1) 464-5657 www.complex.hu [email protected] J

11–12. szám | 2010. november–december

J

J

J

J

29

kitekintő

Csődök vagy kitartás? Interjú Dr. Kovács Róberttel, önkormányzati szakértővel a kistelepülések gazdálkodási attitűdjének követéses kutatási eredményeiről III. •  Továbblépve a kutatás harmadik részére, azt állította, hogy a „miniszteri keret”, az ÖNHIKI adatainak elemzése e forrás eredeti céljának nem megfelelő működését mutatja. Mit értett pontosan ez alatt? Tapasztalataink szerint az önkormányzatok műkö­ dőképességének megőrzését szolgáló források1 ese­ tében folyamatos eltolódás volt megfigyelhető az évek során a legkevésbé normatív, leginkább szemé­ lyi-politikai függőséget jelentő „miniszteri keret” irányába. Ha eltekintünk a politikai elemtől, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a forrást a fejekben élő, a rászorultságra vonatkozó szakmai közhelyek, és nem a tényleges rászorultság alapján ítélték meg. „Miniszteri keret” címén 2006–

2009 közötti időszakban 25,2 milliárd forint jutott a jogcím kedvezményezetteinek. Ez az összeg az első három évben fokozatosan évi 3 milliárd forint körüli összeggel gyarapodott, majd 2009-ben vis�­ szaesett a két évvel korábbi szintre. Eközben a pályázaton nyertes önkormányzatok száma a kezde­ ti 748-ról tartósan 1300 fölé emelkedett. Ennek megfelelően a támogatás átlagos összege az első években a kezdeti 4 millió forintról 2008-ra 7 mil­ lióra emelkedett, majd 2009-re visszaesett 4,9 mil­ lióra. Összességében 488 település volt az, amely mind a négy vizsgált évben sikeresen pályázott, és az összes támogatott település fele legalább három évben jutott így többletforráshoz. Ez jelentheti,

A működésképtelen helyi önkormányzatok egyéb támogatása jogcímen folyósított összegek (M Ft), támogatott önkormányzatok száma (db)

1 

30

Az úgynevezett „miniszteri keret” 2000 óta áll az önkormányzatok rendelkezésére a mindenkori költségvetési törvény VI. mellékletének értelmében. Az önkormányzatok működőképességének megőrzését szolgálja három másik for­ rással együtt: a központi költségvetés VI. melléklete 1. pont­ ja az ÖNHIKI, valamint 2. pontja „az adósságrendezésre irányuló hitelfelvétel kamattámogatása” és a 3. pontja az ún. „miniszteri keret”, az ún. egyéb jogcímen pályázható forrá­ sok állnak a nehéz helyzetben lévő önkormányzatok rendel­ kezésére is.

hogy egy meghatározott települési kör tartós prob­ lémákkal küzd, ami indokolja, hogy ne eseti, hanem közép-, hosszú távú megoldások segítsék stabilizálódásukat. A „miniszteri keret” formájában, tehát a költségve­ tés VI. mellékletének 3. pontja, vagyis „egyéb jogcí­ men” nyújtott támogatásban részesülő önkormány­ zatok döntő többsége a községi körből kerül ki. Arányuk az összes támogatott településen belül Önkormányzati pénzügy

2 

A 2009-es támogatotti lista szerint.

11–12. szám | 2010. november–december

tározó többsége a legkisebb települések köréből kerül ki, ugyanakkor a források jelentős része mégis inkább a városokhoz, illetve egyes esetekben fővárosi kerületekhez, megyei önkormányza­ tokhoz került. Bizonyos értelemben a rendkívüli támogatásnak, mint megoldásnak a kritikáját jelen­ ti, hogy a támogatott települések jelentős része a négyből legalább három évben kapott támogatást, vagyis a tüneti kezelés számukra már nem megol­ dás. A működésképtelen helyi önkormányzatok egyéb támogatása jogcímen folyósított összegek (M Ft), támogatott önkormányzatok száma (db)

kitekintő

folyamatosan 85% fölött található. A pályázaton nyertes önkormányzatok jelentős része az ország szegényebb, aprófalvas megyéiben található. Baranya, Borsod, Somogy és Szabolcs megyék tele­ pülései adták minden évben a támogatott önkor­ mányzatok több mint felét. E megyékben is dön­ tően a 200 lakos alatti települések jutottak hozzá az „egyéb jogcímen” elnyerhető, a működőképességet fenntartani hivatott forráskiegészítéshez. Sőt, az ilyen méretű települések közel fele nyert legalább egy évben. Az önkormányzatok tényleges pénzügyi helyzetét vizsgálva beszéltünk róla, hogy a leginkább támogatásra szoruló, legkiélezettebb pénzügyi hely­ zetben lévő települések nem a legkisebb, többségé­ ben funkció vesztett önkormányzatok, hanem az 501–1000 fő közötti túlterhelt, túlvállalók. Az egy lakosra jutó támogatások ranglistájának első húsz helyén szereplő települések közül mindössze három lépi át a 200 fős lélekszámot, és a legnagyobb tele­ pülés is mindössze 230 lakosú. Ezen települések –  négy kivételével – minden évben hozzájutottak valamekkora összeghez. A legmagasabb egy főre jutó támogatást, a 15 lakosú Gagyapáti nyerte el, itt a három nyertes év összesen 293 ezer forintot ered­ ményezett lakosonként. A többi település is legalább 117 ezer forintnyi összeghez jutott a négy év során. Érdekesség, hogy 96 város,2 az ország városainak harmada szintén a támogatott önkormányzatok körébe tartozott. 2006 és 2009 között 403 millió forinttal a legtöbb támogatást a Heves Megyei Önkormányzat kapta, amely a toplistán egyedül képviseli a megyei önkormányzatok körét. A leg­ több támogatást elnyerő önkormányzatok húszas listáján találunk még további 15 várost, egy fővárosi kerületet és három községet. Ezen húsz önkormány­ zat, a négy évre jutó 25,2 milliárd forintnak csak­ nem 13%-át kötötte le. A legmagasabb egyszeri támogatásokat vizsgálva 100 millió forint feletti éven belüli támogatáshoz jutott 2006-ban Budapest III. kerülete (117 millió), 2007-ben Bátonyterenye (100 millió), 2008-ban Szombathely (152 millió), 2009-ben pedig Nyírbogdány (129 millió). Mellettük a Heves Megyei Önkormányzat nyert még el 100 millió forint feletti összeget, 2007 óta rendre 100, 150, majd újra 150 millió forintot. Beszédes adat, hogy a Heves Megyei Önkormányzat egymagában több támogatásban részesült ezen idő­ szak alatt, mint az összes többi megye együttvéve. Összesítve ezt a sok számot, amit talán már sokall­ nak az olvasók, el lehet mondani, hogy a támogatott települések közel kilenctizede, vagyis megha-

A legtöbb támogatást elnyert 20 önkormányzat listája 2006 és 2009 között Önkormányzat neve

Évek száma

Összes támogatás (E Ft)

Jogállás

Heves Megyei Önkormányzat

4

403 000

megye

Barcs

4

245 500

város

Bátonyterenye

4

199 000

város

Marcali

4

194 000

város

Makó

4

177 536

város

Nagyatád

4

177 000

város

Nyírbogdány

4

167 976

község

Battonya

4

158 000

város

Szerencs

4

155 000

város

Szombathely

2

153 000

megyei jogú város

Szigetvár

4

140 000

város

Szécsény

4

134 000

város

Sajószentpéter

3

120 000

város

Budapest III. Kerület

1

117 240

fővárosi kerület

31

Összes támogatás (E Ft)

Jogállás

4

115 875

város

Csongrád

4

112 600

város

Nyírbátor

4

103 000

város

Ricse

4

102 000

nagyközség

Balatonfüred

2

101 125

város

Nyírtura

3

95 585

község

•  Be tudná egy kicsit világosabban mutatni a kapcsolatot a „miniszteri keret” és a rászorultság között? Vegyük a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérség pél­ dáját. A leghátrányosabb helyzetű, komplex prog­ rammal támogatandó kistérségek listáját a Központi Statisztikai Hivatal egy összetett mutatószám alkal­

mazásával állítja össze. A KSH a mutatószám elké­ szítésekor öt nagyobb témakört vesz figyelembe: gazdasági, infrastrukturális, társadalmi, szociális és foglalkoztatottsági helyzet. E mutató szerint az ország népességének 15%-át kitevő, a legalacso­ nyabb indexértékkel rendelkező kistérségeket sorol­ juk a hátrányos helyzet alá. Ezen belül a leghátrá­ nyosabb kistérségeket megcélzó komplex lhhprogram csak a lakosság 10%-át képező, legalacso­ nyabb pontértékű kistérségeket támogatja, vagyis egy még szűkebb kört. Eredendően természetesen az lhh-támogatások nem függnek össze az önkor­ mányzatok működési nehézségeivel, de a rászorult­ ság, elmaradottság legobjektívebb meghatározásá­ nak tekinthető. A 2006 és 2009 között egyéb támogatás, vagyis „miniszteri keret” jogcímen kiosztott 25,2 milliárd

Költségvetési mutatók a miniszteri keret adatainak értékeléséhez, településméret (E Ft)

1–500 501–1000 1001–5000 MIND

32

Évek száma

Demecser

 Tel. méret

kitekintő

Önkormányzat neve

Kapott-e támogatást valamely évben

Nem  

Átlag

Igen  

Átlag

MIND  

Átlag

Nem  

Átlag

Igen  

Átlag

Összeg

Összeg

Összeg

Összeg

Összeg

MIND  

Átlag

Nem  

Átlag

Igen  

Átlag

Összeg

Összeg

Összeg

MIND  

Átlag

Nem  

Átlag

Igen  

Átlag

MIND  

Összeg

Összeg

Összeg Átlag Összeg

GFS bevételek 2008

Saját bevételek 2008

Működési kiadások Összeg, 2008

46 221

8 632

34 133

21 400 371

3 996 440

15 803 765

61 172

5 931

49 791

37 376 101

3 624 145

30 422 441

54 277

7 096

43 041

58 776 472

7 620 585

46 226 206

135 848

29 239

102 627

34 369 523

7 397 499

25 964 659

180 066

19 843

137 002

75 987 654

8 373 682

57 815 045

163 492

23 365

124 118

110 357 177

15 771 181

83 779 704

456 656

113 702

344 559

238 831 527

59 466 295

180 204 390

453 578

67 468

362 560

270 332 651

40 211 027

216 085 628

455 017

90 274

354 147

509 164 178

101 106 420

396 290 018

237 774

57 191

179 155

294 601 421

70 860 234

221 972 814

235 541

32 050

186 816

383 696 406

52 208 854

304 323 114

236 505

42 911

183 506

678 297 827

123 069 088

526 295 928

2008 tám. %

    4,9%           3,4%           1,7%           2,4%      

Nettó működési eredmény 2008

Működési eredmény támogatás nélkül (%: támogatott / nem támogatott)

6 692

3,28%  

3 099 475 6 072

3 631

3 709 778

54% -> 91%

6 340

20 635

2,05%  

5 220 752 22 932

18 213

9 677 338

88% -> 111%

22 071

2,63%   2,41%  

14 898 090 66 993

2,42%  

35 037 154 45 819

39 633

27 307 908

59% -> 68%

55 715

3,29%   2,88%  

62 345 062 34 994

2,67%  

43 357 381 24 982

20 580

40 695 024

59% -> 71%

84 052 405

3,07%   3,16%  

6 809 253

29 307

Likviditás 2008

3,04%   3,04%  

Önkormányzati pénzügy

kitekintő

Az egyéb jogcímen támogatásban részesült települések

Az egy állandó lakosra jutó, egyéb jogcímen nyújtott támogatások mértéke településenként (2006–2009)

11–12. szám | 2010. november–december

33

kitekintő

forint 37,6%-a, vagyis csaknem 9,5 milliárd forint érkezett olyan településre, amely tagja a 33 leghát­ rányosabb helyzetű kistérségnek. Ez az arány önma­ gáért beszél: a vizsgált támogatás több mint 60%át, majdnem kétharmadát kapták olyan települések, amelyek nem e kiemelten rászorulói körbe tartoznak. Ez valamelyest felülreprezentáltságot jelent, de a dolog természeténél fogva jelentősebb pozitív diszkriminációt vártunk a rászorultak irá­ nyába: 10 lhh településből 8 és 10 nem lhh-sból 5 jutott „miniszteri keret” támogatáshoz. A leghátrá­ nyosabb önkormányzatok működőképességének fenntarthatósága, még úgy is megoldatlannak lát­ szik, hogy egyéb programoknál, pályázatoknál továbbra is előnyt élveznek. Remélem, világos a különbségtétel, ha most egy kicsit más vetületet, nem az összes támogatást, hanem az egy lakosra vetített támogatásokat veszem górcső alá. Az előbbi a forrás tényleges elosztását, az utóbbi egy-egy település támogatásának intenzitását jelenti. Az egy állandó lakosra vetített támogatások tekintetében már jobb helyzetben vannak a leghát­ rányosabb kistérségekben fekvő települések. A  rekorder a mindössze 15 lakosú észak-borsodi Gagyapáti, 293 ezer forinttal, valamint a szomszé­ dos Alsógagy, 268 ezer forinttal. Három olyan, többnyire igen aprófalvas kistérség (Edelény, Encs, Sellye) található az országban, amelyekben három­ nál is több településnél találunk 100 ezer forint feletti értékeket. A források elosztása és a támogatás intenzitása között észlelt ellentmondás a rászoruló

települések relatív méretével függ össze, vagyis azzal, hogy összességében kisebb önkormányzatokról van. Ez sem magyarázza ugyanakkor kellőképpen, hogy rászorultsági támogatásokhoz hozzájutnak olyan települések, amelyek esetében e támogatás nem indokolt. Ezek a jelenségek mind-mind indokolják a hazai önkormányzati támogatási rendszer áttekin­ tését, átláthatóbbá tételét, a célok és eszközök jobb összhangjának megteremtését. •  A kutatásuk a nehéz helyzetű önkormányzatokról, önkormányzatok fizetési nehézségeiről, összességében gazdálkodási attitűdjeiről szól. Hogyan billennek át a látens problémák kézzel fogható gondokba? Mikortól beszélhetünk önkormányzati csődről? A pénzügyi nehézségek, illetve a látencia átfordulá­ sának előrejelzése egy olyan módszertan kidolgozá­ sát teszi szükségessé, amely jelezheti az akutabb problémák előfordulását, a helyzet eszkalálódását. A polgármesteri attitűdök mikroökonómiai model­ lezése és a kidolgozott mutatószámok rendszere ugyanezt a közös célt tűzi ki célul. A pénzügyi sta­ bilitás megbomlásával kapcsolatosan legalább két, ellentétes vélemény van a köztudatban: (1) az ön­­ kormányzatok fizetési nehézségei a jelenlegi pénz­ ügyi rendszer egyenes következményei; (2) az ön­­ kormányzati pénzügyi nehézségek a kiélezett helyzet ellenére is csak olyan egyedi esetekben következnek be, amikor valamilyen katasztrófa (természeti, pénz­ ügyi vagy jogrendszerbeli) kibillenti egyensúlyából egy-egy önkormányzat gazdálkodását.

A pénzügyi fegyelem analitikus modellje

34

Önkormányzati pénzügy

3 

http://www.ige.hu/magyar/index.php?n=old&kod=24, és http://www.ige.hu/magyar/index.php?n=old&kod=23 4  http://www.onkormanyzaticsod.hu/menu/fooldal 5  Logisztikus regressziót. 11–12. szám | 2010. november–december

köz, vagyis annak meghatározásában is, hogy ki kerül hátralékba valamely fizetési kötelezettsége vonatkozásában. E mellett ugyanakkor érdekes eredményre vezetett a modellezés a figyelembe vett szempontokat tekintve is. Összességében itt 3 meg­ határozó szempont került kiválasztásra: ebből kettő az önkormányzatok pénzügyi helyzetét mutatja (deficites/szufficites működési költségvetés, illetve ÖNHIKI-s mivolt), és a harmadik egy attitűdválto­ zó (szükséges-e az önkormányzatok konszolidáció­ ja). Az önkormányzat szufficites vagy egyensúlyi költségvetési helyzete csakúgy, mint vezetőjének azon véleménye, hogy állami forrásokból konszoli­ dálni kell az önhibájukon kívül forráshiányos önkormányzatokat, de csak az önhibájukon kívül e helyzetbe kerülteket, csökkenti a forráshiányos álla­ pot kialakulásának esélyét, míg ha az önkormányzat kapott ÖNHIKI-t vagy a miniszteri keretből része­ sült, az növeli az esélyt a fizetési problémák megje­ lenésére. •  Mi történik akkor, ha megtörténik a baj, és egy kistelepülés ellen adósságrendezési eljárást indítanak meg? Adósságrendezési eljárás akkor kezdeményezhető, ha a helyi önkormányzat vagy az önkormányzati költségvetési szerv a hitelező által megküldött szám­ lát vagy számlaadásra nem kötelezett hitelező eseté­ ben az általa küldött fizetési felszólítást, ezek átvé­ telét, illetve – a később esedékessé váló követelés tekintetében – az esedékességet követő 60 napon belül nem vitatta és nem fizette ki; az elismert tar­ tozását az esedékességet követő 60 napon belül nem fizette ki; vagy a jogerős és végrehajtható bírósági (hatósági) határozatban foglalt fizetési kötelezettsé­ gét nem teljesítette. Ebben az esetben a polgármes­ ter tájékoztatja a pénzügyi bizottságot és összehívja a képviselő-testületet: amennyiben a testület a fize­ tési kötelezettségek rendezésére nem lát lehetőséget, úgy felhatalmazza a polgármestert az eljárás kezde­ ményezésére. Ha az eljárás megindításának feltételei fennállnak, a bíróság végzésben rendeli el az adós­ ságrendezés megindítását, vagy – a feltételek hiá­ nyában – az eljárást megszüntető végzést hoz. A bíróság az eljárás megindítását elrendelő végzésé­ ben rendelkezik a pénzügyi gondnok személyéről. Az eljárás kezdő időpontja az a nap, amikor az előb­ bi kérelem beérkezik a bírósághoz. Az adósságren­ dezés az adósságrendezési eljárás egy szakasza, amely a bíróság adósságrendezést megindító végzésének a  Cégközlönyben való közzétételével kezdődik (az eljárás ugyanakkor már a kérelem bírósághoz való beérkezésétől kezdetét veszi). 2006-ban két új lehetőséggel bővült az adósságren­ dezési eljárás megindításának lehetősége; az egyik, amikor az államháztartás más alrendszereivel szem­

kitekintő

Jókay Károly3 elemzései arra engednek következtet­ ni, hogy a bekövetkezett önkormányzati csődesetek legtöbbje gazdálkodási szabálytalanságokra volt ­visszavezethető. A 2008. április 3-án megtartott ön­kormányzati pénzügyi konferencia4, illetve a megnövekedett számú csődbejelentés ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a rendszerben meg­ jelentek olyan feszültségek, mindenekelőtt az áfavisszaigénylések, és az úgynevezett ÖKOTÁM jelen­ ség esetében, amelyek akár tömeges, súlyos pénzügyi nehézséget is előidézhetnek egyes önkormányza­ toknál. Mindenekelőtt a fenti hipotézisek egységes keretbe foglalását, és szisztematikus végiggondolását kellett elvégezni ahhoz, hogy utóbb egy matematikai modellben statisztikai válaszokat keressünk e kérdé­ sekre. Ez történt meg abban a folyamatban, amely­ nek eredményeképpen megszületett a „fizetési fegyelem modellezését” segítő ábra. Ebben a modell­ ben kettéválasztottuk a szándékolt (készségek) és a nem szándékolt (képességek) hatásokat: „képesség” alatt azt az adottságot értettük, hogy az önkormány­ zatnak van-e egyáltalán lehetősége fizetni, „készség” alatt pedig azt, hogy amennyiben lehetőségei enge­ dik, ténylegesen fizet-e. A készségek esetében meg­ különböztettük az országos és a helyi közhangula­ tot, illetve a nemfizetés kockázatát, a retorzióktól való félelmet, míg a képességek esetében az objektív (rendszerszerű, illetve katasztrófából adódó), illetve „szubjektív”, vagyis a közvetlen helyi feltételek következményeiből előálló hatásokat. A vizsgálat céljára egy olyan matematikai eljárást, komplex elemzési eszközt5 választottunk, amely egy esemény bekövetkezése vagy elmaradása, vagyis a fizetési problémák előállásának vagy elmaradásuknak a mérésére alkalmas. A matematikai modellezés során a fenti elméleti modellt teszteltük, bár bizonyos módosításokra szükség volt. A kialakult modell sta­ tisztikai értelemben nagyon jó, hiszen összességében az esetek 75,7%-át sorolja be pontosan. Az ered­ ményt némileg lerontja, hogy a pénzügyi nehézsé­ geket elkerülők esetében az arány 93,2%, míg a problémás esetekben a besorolás sikeressége csupán 39,0%. Ezt a statisztikai magyarázatot három ténye­ ző figyelembevételével érte el: a pénzügyi stabilitás­ ra, az ÖNHIKI-re és az önhibájukon kívül fizetési nehézségekbe jutott önkormányzat egyszeri állami konszolidációjára vonatkozó változót. Sikeres volt tehát az összeállított modell, mint előrejelzési esz­

35

kitekintő

ben fennálló köztartozását az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 63. §-ának (7) bekez­ dése szerinti azonnali beszedési megbízás benyújtá­ sát követő 60 napon belül nem teljesíti az önkor­ mányzat. A másik szabály az önkormányzatok egy­ más közötti körbetartozást, illetve az önkormányza­ ti társulások felé történő tartozásokat próbálja vis�­ szaszorítani. Így, ha más helyi önkormányzattal szemben fennálló tartozását – ideértve a külön jog­ szabály szerint létrehozott társulás keretében vállalt fizetési kötelezettségének nem teljesítését is – az önkormányzattal kötött vagy társulási megállapodá­ son alapuló azonnali beszedési megbízás benyújtását követő 60 napon belül nem teljesíti az önkormány­ zat, akkor lehetőség van az eljárás megindítására. Ugyancsak helye van újabb adósságrendezési eljá­ rásnak, ha az önkormányzat fizetési kötelezettségét a korábban lefolytatott adósságrendezési eljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette. Az adósságrendezés megindításának időpontjával (vagyis a Cégközlönyben való megjelenéssel) kezdő­ dik az a 60 napos határidő, amelynek lejártáig lehet a hitelezők részéről bejelenteni az egyes követelése­ ket. Fontos szabály az Ötv.-ben, hogy a helyi önkor­ mányzattal szembeni követeléseket csak az adósság­ rendezési eljárásban lehet érvényesíteni, valamint hogy a fenti 60 napos határidő elmulasztása esetén követeléseiket csak az adósságrendezési eljárás jog­ erős befejezését követő 2 éven túl, perben érvénye­ síthetik (amint a Legfelsőbb Bíróság Gfv. VI. 33 090/1998. döntésében is rögzítette, a hitelező által a fenti időpontban már ismert követelés bejelenté­ sének 60 napon belül történő elmulasztása – a hite­ lező részéről – automatikusan a 2 éven túli peres érvényesítést vonja maga után). Bár a tapasztalat azt mutatja, hogy az önkormány­ zatok minden lehetséges eszközt megtesznek az adósságrendezési eljárás elkerülése céljából, ez jórészt azért következik be, mert az eljárás alatt az önkor­ mányzat meglehetősen korlátozott önálló gazdálko­ dást folytathat, amely sem a képviselő-testület, sem a polgármesterek számára nem kedvező. Milyen lépéseket tettek a szerződött felek, tartozásaik behajtatása végett, 2010.

36

Informális egyeztetés kezdeményezése

34%

Szóbeli felszólítás

33%

Írásbeli, ügyvédi felszólítás

31%

Egyeztető fórum

2%

Bírósági adósságrendezés kezdeményezése

8%

Adósságbehajtó cég megbízása

9%

Inkasszó kezdeményezése

•  Milyen megoldások, kiskapuk léteznek a hasonló helyzetben lévő önkormányzatoknak, kistelepüléseknek? Az önkormányzatok a rendszeres megbízások és az eseti megbízások esetében nagyjából azonos időben határozzák meg a fizetési határidőket, és a szerződé­ sek teljesítése, a tényleges kifizetések határideje is hasonlóan alakul. A lejárt tartozások esetén – az adatok alapján – az önkormányzatok úgy érezhetik, hogy rendszeres partnereik inkább toleránsak a fize­ tési nehézségeikkel szemben, mint azok, akikkel rit­ kábban szerződnek, hiszen valamivel több, mint három nap a különbség a jellemző késedelmi idők között. A bérek, tiszteletdíjak megfizetésében a vizsgált önkormányzatok igen pedánsnak bizonyulnak, a megállapodott határidőig mindannyian teljesítik vállalásaikat. A bankok felé fennálló kötelezettsé­ geknél a fizetési határidőn túl a jellemző késedelem nem egész két nap, de itt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a hitelező bank egyben a tele­ pülés folyószámláját is vezetheti, tehát ha úgy szól a szerződésük, egyszerűen le tudja emelni a megfe­ lelő összeget. A polgármesteri megkérdezés 2008as eredményei alapján elmondható, hogy az önkor­ mányzattól bérüket, tiszteletdíjukat váróknál, illet­ ve a bankoknál kellemetlenebb helyzetben vannak a kommunális- és közszolgáltatók (10,6 nap átla­ gos csúszás), az önkormányzat által igénybe vett egyéb szolgáltatások nyújtói (11,1 nap), valamint a települési beruházásokat kivitelező vállalkozók (19,6 nap). A vállalkozók körében tapasztalható a legmagasabb arány a határidő lejártát követő 30 napon túli kifizetésekben, a számlák 13,45%-a esik ebbe a körbe, míg a többi esetben az ilyen mérté­ kű  csúszások aránya egyszer sem haladja meg a 8%-ot.

A lejárt tartozások száma az önkormányzatok körében az adatfelvétel időpontjában, 2008.

14%

Önkormányzati pénzügy

Kötelezettségek típusai

Lejárt tartozások. Nem jellemző.

Átlagos késedelmi nap.*

Bérek megfizetése

93%

n.é.**

Közüzemi díjak megfizetése

61%

23,1 nap

Igénybe vett szolgáltatások díjának megfizetése

55%

34,0 nap

Irodaszerek, stb. beszállítóinak megfizetése

65%

19,4 nap

Beruházásokat kivitelező vállalkozások vállalkozási díjának megtérítése

64%

29,7 nap

Banki költségek és kötelezettségek megfizetése

90%

n.é.**

Megjegyzések:   * A lejárt tartozással rendelkező önkormányzatok körében. ** n.é.: Alacsony elemszám miatt nem értelmezhető.

A 2008-as kérdőíves adatfelvétel idején a települé­ sek mintegy kétharmadának nem volt egyetlen típusú lejárt tartozása sem, és 29%-uk mondta azt, hogy 1-2 (jellemzően közüzemi tartozás vagy egyéb, megrendelésből származó szerződés után járó kifize­ tés) a határidő lejártával kiegyenlítetlenül maradt számlája van. A megkérdezett települések 44,6%-a állította, hogy az elmúlt egy évben (12 hónapban) egyáltalán nem volt lejárt tartozása, és azok körében is, akiknek volt lejárt tartozása, a többségnek, csak nagyon rövid ideig volt hátralékos: a megkérdezett önkormányzatok 21,1%-a egy hétig és további 19,5%-a maximum egy hónapig maradt adós. Összességében a vizsgált önkormányzatok 2,6%-a számolt be 3 hónapot meghaladó tartozásról. Ez tehát azt jelenti, hogy a meghatározó többség, vagyis jóval több mint négyötöd esetében a fizetési problé­ mák fel sem merültek, vagy nagyon gyorsan megol­ dódtak. A vizsgált önkormányzatok összes lejárt tartozása 494,6 millió Ft volt. Az adósságtömeg belső aránya­

11–12. szám | 2010. november–december

iban nagyjából megegyezett a települések méret sze­ rint vett kategóriáinak belső arányával, ami annak köszönhető, hogy az adósságról beszámoló települé­ sek körében a jellemző megadott forintmennyiség településkategóriánként szinte megegyezett. Egyedül a 2501 fő feletti települések körében tapasztalható nagyobb eltérés az átlagtól és a többi kategóriától. Fontos megjegyezni, hogy a válaszok esetszáma igen alacsony, és egy-egy nagyobb lejárt adósságot maga előtt görgető önkormányzat adata is jelentősen tor­ zíthatja a statisztikákat. A legkisebb településkate­ góriában például két önkormányzat is 50 millió forint lejárt tartozásról számolt be, amelyről – ha meggondoljuk, hogy egy esetleges csatornaépítésnek mekkora a költsége – nehezen mondható meg, mennyire az adatközlő által esetleg félreértett kér­ désnek tudható be, vagy tényleg ekkora tömeggel bírnak. A települések összességére vetítve az tapasztalható, hogy a mérettel paralel haladva nő az egy település­ re eső lejárt tartozás összege. Az így képzett mutató – az adatok mennyiségének növelésével – képes tompítani a kiugró értékek okozta torzító hatást. Elfogadva az itt kapott adatokat, és arányosítva az ország összes 5001 fő alatti településére, 5  853,88 millió forint összesített lejárt adósságállományt kapunk. A lejárt tartozások keletkezési okait vizsgálva a leg­ gyakrabban hangoztatott indok a pillanatnyi likvi­ ditási probléma. Ez a fizetési gondokkal küzdő önkormányzatok közel kétharmadát (62,3%) érin­ tette, ami megfelel az összes vizsgált önkormányzat majd egyharmadának (29,3%). A tényleges helyzet megítélésének nehézségeit mutatja, hogy a második két leggyakoribb válasz, amelyek egyaránt mintegy 46-46%-os arányt képviseltek a fizetési hátralékkal küzdő kisönkormányzatok között, egy fedezetül szolgáló forrás késése, elmaradása, illetve a tartós fizetési gondok. Vagyis a tartós fizetési gondok a vizsgált önkormányzati kör ötödét érinthetik (20,2%). A sajátos fizetési problémák elkerülését szolgáló technikák jelenléte ebben a vizsgálatban sem tűnt meghatározónak. A fizetési gondokkal küzdők 9–11%-a hivatkozott programozott vagy egyedi megállapodás alapú késedelmes fizetésre.

kitekintő

A lejárt tartozások a követelés típusa szerint, 2010.

37

kitekintő 38

A válaszoló önkormányzatok lejárt adóssága egy településre vetítve és összesen Átlagos adósság Az összes településre N

Összes adósság

Csak az adós településekre E Ft

N

%*

E Ft

M Ft

Települések részesedése az összes 5000 alatti településből

az összes adósságból

arány, %

arány, %

A települések mérete szerint

500 alatt

65

1 896

19

29,2

4 790

91,01

36,1

17,2

501–1000 fő

44

2 985

17

38,6

14 399

244,78

24,4

46,1

1001–5000 fő

71

3 972

19

26,8

10 243

194,62

39,4

36,7

180

2 963

55

30,6

9 644

530,40

MINDÖSSZESEN

100 

100

* A lejárt adóssággal rendelkező települések aránya a csoporton belül.

•  Indokolt volt a kutatás folytatása 2010-ben? A 2008-as vizsgálat megismétlését indokolta a 2008-ban feltárt problémák alakulásának megisme­ rése, illetve a 2008–2010 között az önkormányzato­ kat ért pénzügyi változások hatásainak részletes megismerése. A kutatás során megállapítottuk, hogy a vizsgált önkormányzati kör becsült lejárt tartozása mintegy 42%-kal növekedett az elmúlt két évben, és a teljes kistelepülési körre (nem csak a megkérde­ zettekre) vetítve elérte a 8,1 Mrd forintot, továbbá a fizetési hátralékokkal küzdő önkormányzatok ará­ nya ennek ellenére nem változott, vagyis a ténylege­ sen érintettek helyzete jelentősen romlott. Másrészt viszont lényegesen javult a helyzet, felére csökkent a fizetési hátralékok ideje. Továbbra is az 501–1000 lakos közötti települések helyzete a legaggasztóbb a kistelepülési körön belül. Az önkormányzatok fize­ tésekkel kapcsolatos attitűdjei egy kicsit javultak. Romlott a helyzet az attitűdökben az egyéb szolgál­ tatások beszállítóival szemben, de javult a szociális támogatások megfizetése tekintetében. Az egyéb szolgáltatásokkal szembeni hátralékoknak, a problé­ mák átterhelésének súlyosabb következménye lehet a kistelepülések gazdasági környezetének további romlása. Fontos, hogy miközben a 2008-as vizsgálat során egyedi elemzésként bekerült a jogi környezet vizsgálata, 2010-ben egy mutatószámrendszer kidol­ gozásával és a költségvetés VI. mellékletének 3. pontja szerinti támogatások elemzésével egészítettük ki az alapkutatást. •  A két évvel ezelőtti számokból kiindulva Ön erre az eredményre számított idén? A vizsgálat eredményei szerint 2010-ben az 5000 lakosnál kisebb önkormányzatok mintegy harmadá­ nak van lejárt tartozása, a települések polgármeste­

reinek bevallása alapján. Az arány a kutatás 2008-as első adatfelvétele óta változatlan. Az egy településre jutó lejárt tartozások átlagos értéke 3 millió forint, ami arra enged következtetni, hogy a teljes 5000 fő alatti települési vertikumban 8,4 Mrd forint a fenn­ álló lejárt tartozás 2010 közepén. Ez az érték 44%os növekedést mutat a 2008-ban hasonló elven mért adathoz képest. Az 5000 lakosnál kisebb települések becsült lejárt tartozása 2010 közepén (a teljes kistelepülési sokaságra vetítve) Település­ kategóriák

500 alatt

Lejárt tartozások becsült értéke (M Ft) összes adósság

egy településre jutó

1 442,1

1,40

501–1000 fő

3 838,6

5,56

1001–5000 fő

3 135,8

2,74

MINDÖSSZESEN:

8 416,5

2,94

MINDÖSSZESEN (2008-ban):

5 853,9

2,04

növekmény 2008-hoz képest:

43,8%

•  Végezetül kérem, mondja el milyen összegző megállapításokra jutottak a kutatás során! Mindenképpen szükség van szigorú, következetes és szisztematikus vizsgálatokra az érintett, 5 ezer lakos­ nál kisebb települések körében. A vizsgált települé­ sek bizonyítható módon sérülékenyebb pénzügyi helyzetben vannak, mint a nagyobb önkormányza­ tok, amelyek könnyebben találnak mozgósítható tartalékokat. Az ÁSZ világos, határozott iránymuta­ Önkormányzati pénzügy

nak szánt támogatásban részesülnek, illetve azoknál, amelyek esetében kisebb vagy nagyobb pénzügyi szabálytalanságok egyszer is előfordultak. Elem­ zésünk fontos eredménye, hogy a települések mére­ te, költségvetésük állapota, a teher, amelyet az ellá­ tandó feladatok jelentenek, egyaránt fontos kocká­ zati tényezők. Készítette: Sipos Ivett

Szakmaorientált kezelőfelület

Munkafolyamattámogatás,

kitekintő

tása hozzájárulhat a gazdálkodási fegyelem fennma­ radásához, erősödéséhez. Kiemelt kockázatúak, és ezért kiemelt figyelmet kell érdemelniük. A legki­ sebb települések közé tartoznak (250–500 lakosnál kisebbek), amelyek intézményeket tartanak fenn, az átlagosnál nagyobb folyamatos vagy egyszeri terhet vállalnak fel (potenciálisan túlvállalják magukat), amelyek működési költségvetése deficites, amelyek ÖNHIKI vagy más forráshiányos önkormányzatok­

Többszintű tartalom

segédletek, kalkulátorok

Önkormányzat Jogtár® számtalan megoldás! „

Közbeszerzés, Ket., igazgatási területek aktuális kérdései

„

Illeték kalkulátor és Határidő kalauz

„

Saját rendeletek Jogtár formátumban

„

Naponta frissülő önkormányzati hírek

Bővebb információk: www.jogtar.hu/onkormanyzatjogtar CompLex Kiadó Kft. 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 21–35. Tel.: (40) 464-565 Fax: (1) 464-5657 www.complex.hu [email protected] J

11–12. szám | 2010. november–december

J

J

J

J

39

kitekintő 40

Rossz döntések, rossz kommunikáció, kiszámíthatatlan jogi környezet…. Interjú Mosnier Zsuzsával, a Dexia Kommunalkredit vezérigazgatójával Korábbi interjúink sorát folytatva most egy bankárt kérdeztünk az önkormányzatok helyzetéről. Mosnier Zsuzsa őszintén beszél az önkormányzatok helyzetéről bankár szemmel. Tapasztalatai, véleménye fontos, hiszen egy olyan szakemberről van szó, aki hosszú évek óta foglalkozik önkormányza­ tok hitelezésével, bankja a Dexia Magyarországon kicsinek számít, ugyanakkor Európa vezető önkormányzati bankja, amely rendszeresen figyelemmel kíséri a szektor helyzetének alakulását Európa minden egyes országában, így itthon is. A bank részese az európai szintű önkormányzati stratégiai gondolkodásnak. Ez az oka, hogy a Vezérigazgató Asszonyt választottuk idei utolsó beszélgető társunknak. Reméljük, véleményével segíthetünk Olvasóinknak saját helyzetük megítélésében, gondolkodásuk orientálásában, döntéseik meghozatalában… •  Milyennek ítéli meg az önkormányzatok helyzetét hitelfelvétel szempontjából? Általánosságban elmondható hogy az önkormány­ zati kockázat banki megítélése véleményem szerint az elmúlt időszakban, főképp a 2008-as válság óta megváltozott. Korábban a hazai bankok, szinte az önkormányzatok kockázati bevizsgálása nélkül, kvázi állami kockázatként kezelték az önkormány­ zatok fizetési kockázatát, fizetőképességét. Ez a megközelítés a 2006-ig terjedő időszakban érthető és jogos is volt akár, hiszen ebben az időszakban az önkormányzatok eladósodottsága alacsony volt és elsősorban rövid lejáratú, az önkormányzatok kevés­ bé vállalkoztak és inkább a kötelező feladataik ellá­ tására koncentráltak. A későbbiekben viszont az eladósodottság hirtelen megnövekedett, egyes nagy­ városok esetében még a hitelfelvételi korlátot is túl­ lépte, ugyanakkor a bankok a likviditási bőség miatt, egészen a válság kitöréséig, azaz 2008 év végéig, még mindig szívesen finanszírozták az önkormányzatokat, természetesen bízva abban, hogy az alacsony kamatmarzzsal nyújtott hitelek mellett, a számlavezetés fenntartása révén, a banki globális jövedelmezőség adott önkormányzati ügyfelen jövedelmező szinten tartható. A válság azonban megváltoztatta ezt a helyzetet, mind a banki finanszírozás feltételeit, mind pedig az önkor­ mányzat működését és az ebből adódó pénzügyi gondokat, amelyek átértékelték a banki finanszíro­ zás lehetőségeit általánosságban véve.

•  Mit gondol arról, hogy soha nem látott nagyságú az önkormányzati csődeljárások száma? Én erre a kérdésre banki megközelítéssel szeretnék válaszolni. Amikor bankunk 2006-ban Magyar­ országon megvizsgálta az önkormányzati hitelezés lehetőségét, komoly gondot okozott annak megér­ tése, hogy milyen hitelezői kockázat rejlik abban a tényben, hogy a magyarországi önkormányzatok kvázi csődbe mehetnek. Ez azokban az országok­ ban,  ahol bankunk még jelen van, nem jellemző, Magyarország ebből a szempontból kivételnek szá­ mít. A már beindult adósságrendezési eljárások vizs­ gálata során arra jutottunk, hogy ez elsősorban a kisebb településeket érinti, és az átlagos lakosság­ szám, azokon a településeken, ahol ilyen eljárás már megindult 2008-ig, körülbelül 1250 fő volt. Ezek a települések azonban viszonylag alacsony hitelállo­ mánnyal rendelkeznek, ha egyáltalán igénybe vesz­ nek hiteleket a gazdálkodásukhoz. Ily módon banki szemmel nem láttunk kockázatot abban a tényben, hogy viszonylag kis településeken szórványosan elő­ fordultak ilyen esetek. Ezt erősítette az a megfigye­ lés is, hogy a települések általában pénzügyi ­gond­jaik  megoldását nem a hitelezők felé történő nem teljesítéssel kezdik, hanem igyekeznek a legna­ gyobb szállítóikkal megállapodni és fizetési haladé­ kot kérni, míg a hiteleket rendben és időben fize­ tik. Azonban 2008 óta már előfordult nagyobb telepü­ lés esetében is, hogy csődbe ment, Szigetvárra gon­ Önkormányzati pénzügy

•  Milyen gazdálkodási problémákat lát az önkormányzatoknál? Bár 2006 óta vagyunk csak jelen a piacon, vissza­ menőlegesen 2004 óta vizsgáljuk az önkormányza­ tok működését Magyarországon. Ez alapján azt kel­ lett megállapítanunk, hogy az önkormányzatok gazdálkodása évről évre romló tendenciát mutatott. Ennek oka nyilván sokrétű és különböző mértékű, függ például a települések nagyságától és más egyéb tényezőktől. Mindjárt hozzátenném azonban, hogy bár az tűnne logikusnak, hogy minél nagyobb a város, annál több a lehetősége a problémák kezelé­ sére és a gazdálkodása egyensúlyban tartására, tapasztalatunk alapján azonban ez koránt sincs így. Gyakran a nagyobb települések, például a megyei jogú városok esetében tapasztaltunk egyre romló és negatív működési eredményt. Ezeknek az önkor­ mányzatnak kell ugyanis a legnagyobb számú intéz­ ményt működtetniük és kezelniük és ezen kívül ezeknél az önkormányzatoknál az önként vállalt fel­ adatok mértéke is nagyobb. Az intézményi rendszer rugalmatlan, nehéz hatékonyságjavító átalakításokat eszközölni. Az önkormányzatok költségei között az egészségügyi, oktatási, valamint igazgatási feladatok képviselik a legnagyobb arányt. Ezen szektorok átszervezése nehéz, gyakran a helyi politika része és mivel az átalakítás vezethet olyan népszerűtlen dön­ tésekhez is, mint a leépítések, nem minden önkor­ mányzati vezető vállalja fel ennek kockázatát. Több önkormányzat próbálkozott az egészségügy kiszer­ vezésével, de ez is gyakran helyi, sőt akár országos viták és támadások középpontjába került. Ily módon, ezeken a területeken a költségmegtakarítás nehéz, viszont jellemzően az állam alulfinanszírozza ezeknek a területeknek a működtetését, így költség­ oldalon nehéz komolyabb megtakarításokat elérni, és persze a kiadások emelkedéséhez még hozzájárul­ nak egyéb tényezők is, mint az áfa tavalyi növe­lése, illetve az infláció. Bevétel oldalon sem túl jó a hely­ zet, ennek növekedése akadályokba ütközik, hiszen a válság hatására az iparűzési adók általában véve visszaesést mutattak az elmúlt 2 évben. Hogy vezet­ 11–12. szám | 2010. november–december

hető-e be helyi szinten olyan plusz adó, amely növelheti a bevételi oldalt és a költségek fedezetét, az megint szabályozási kérdés. Az egyenleget tovább­ rontotta az eladósodásból származó hitelköltség, azaz a kamat és tőke visszafizetési kötelezettségek, illetve a felhalmozási kiadások gyakran negatív egyenlege. Az önkormányzatok pénzügyi helyzetét jelző muta­ tók – gyakorlatilag a negatív működési eredmények miatt – szinte értékelhetetlenek banki szemszögből. Nyilván az önkormányzatoknak a szabályozó válto­ zásokból eredő költségvetésüket érintő módosítá­ sokra nincs, vagy alig van befolyásuk, és a saját kör­ ben meghozható döntések eredményeképpen elér­ hető javulások pedig gyakran nem kompenzálják a szabályozó változásból adódó negatív hatásokat. Nem jó az a megoldás sem természetesen, amit eddig sok önkormányzat követett, hogy hitelből finanszírozta a működési veszteséget. Ez ideig-óráig „eltünteti” a gondokat, de már középtávon is – amennyiben időközben nem történnek meg a szük­ séges szerkezeti átalakítások –, még továbbrontja az adott önkormányzat pénzügyi helyzetét. Arra pedig nem lehet most már feltétel nélkül számítani, hogy a lejáró hiteleket a bankok automatikusan meghos�­ szabbítják, így a gondok évekig, vagy legalábbis a választási ciklusokon átívelően, továbbgörgethetőek. Szükséges, hogy az állam az önkormányzati szektor meghatározó szereplőivel együtt átgondolja a lehet­ séges szerkezeti változtatásokat, az önkormányzati feladatköröket annak érdekében, hogy az önkor­ mányzatok pénzügyi helyzete közép- és hosszú távon is fenntarthatóvá váljon. •  Ön szerint elképzelhető, hogy a pár évvel ezelőtti kötvénykibocsátási bumm megismétlődhet? Mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, érdemes véle­ ményem szerint visszatekinteni, hogy mi volt az évekkel ezelőtt kialakuló kötvénykibocsátási hullám oka, milyen tényezőkre vezethető vissza az a hirte­ len jövő és nagyarányú eladósodási hullám a szekto­ ron belül. És hogy mekkora is ez az eladósodási hullám annak érzékeltetésére érdemes számba venni néhány reprezentatív adatot. 2005-ben még az önkormányzati szektor teljes ela­ dósodottsága 290 milliárd forintra rúgott, ez egy lakosra számítva körülbelül 27  000 forintos adós­ ságállományt jelentett, míg mára már a szektor ela­ dósodottsága megközelítőleg 1000 milliárd forintra tehető, azaz 3,5-szeresére duzzadt pár éven belül. A  legnagyobb emelkedés ezen belül is a 2007 és 2008-as évekre tehető, tehát ezzel a két évvel érde­ mes kiemelten foglalkozni és megvizsgálni, ezalatt a két év alatt ugyanis megközelítőleg 500 milliárd forint értékben történt új kötvénykibocsátás.

kitekintő

dolok természetesen, és jelenleg Esztergom tett arra vonatkozóan bejelentéseket, hogy elképzelhetőnek tartja az adósságrendezési-eljárás beindítását. Én abban már viszont komoly gondot látok, hogy ha egy-két nagyobb, tízezer lakos feletti város kerül csőd közeli helyzetbe, mert ez a bankok önkor­ mányzati kockázati megítélését általában rontani fogja és az önkormányzati hitelezés lehetőségeit akár jól teljesítő városok esetében is negatívan fogja befo­ lyásolni. Tudjuk tapasztalatból, hogy ilyen esetben a teljes szektor hitelképessége kérdőjeleződhet meg és ezt én nagyon kockázatosnak látom.

41

kitekintő 42

A 2009-es év az új ügyletek terén jóval visszafogot­ tabb volt, kétségtelen a válság hatására a kötvényki­ bocsátás mértéke enyhült.

Összesen a Keler kimutatásai szerint ebben a kriti­ kus évben az alábbi kibocsátások voltak.

Keler-kimutatása alapján összes kibocsátás Kibocsátó önkormányzat

Devizanem

Összeg

Kibocsátás napja

Kötvény lejárata

Átlagos futamidő

Nagykovácsi Nagyközség ÖK

EUR

1 294 857

24/09/2009

30/06/2021

11,77

Maglód Város Önkormányzata

EUR

1 478 743

10/09/2009

30/09/2029

20,07

Tatabánya MJV ÖK

EUR

9 409 000

04/09/2009

04/09/2019

10,01

Kisvárda Város Önkormányzata

EUR

4 000 000

27/07/2009

30/06/2024

14,94

Derecske Város Önkormányzata

EUR

1 418 000

25/06/2009

25/06/2019

10,01

Siófok Város Önkormányzata

EUR

2 375 439

19/05/2009

31/12/2029

20,63

Marcali Város Önkormányzata

EUR

4 000 000

30/01/2009

30/01/2029

20,01

Budapest XVIII. kerület ÖK

HUF

1 000 000 000

13/01/2009

12/01/2029

20,01

A 2009-es visszaesés, amelynek hatásai ma is érez­ hetőek, egyrészt a banki deviza finanszírozási haj­ landóság csökkenésére, illetve a válság hatására kialakuló magasabb banki finanszírozási költségek miatti kamatfelár emelkedése miatt alakult ki. Így megállapítható, hogy sem a banki, sem pedig az önkormányzati oldal nem volt érdekelt az önkor­ mányzati kötvénykibocsátási hullám folytatásában. Mindehhez persze hozzájárult, és 2010-ben, ha lehet, még inkább felerősödött a banki oldalon az önkormányzati kockázatok iránti fokozott érzé­ kenység. Az eladósodás további jellegzetességei közé tartozik, hogy az eladósodás szerkezetén belül a növekedés egyértelműen a kötvénykibocsátásoknak tudható be, a hitelek terén a növekedés viszonylag szerény mértékű volt, 2005-ről 2008-ra a hitelállomány körülbelül 100 milliárd forinttal emelkedett, míg a kötvénykibocsátás ennek 5-szöröse volt. 2005-ben még szinte a teljes kinnlevőség hitel formájában jelentkezett. Az eladósodottság szerkezetének vizs­ gálata során további szempontokat is érdemes fi­gyelembe venni. Egyrészt a kötvénykibocsátások futamideje átlagosan 20 évre növekedett, míg a hitelek esetében főképp 2004-ig, alapvetően rövid lejáratú hitelek jellemezték a szektort, gyakran csak évente megújítandó folyószámlahitelek formájában, illetve maximum 5 éves futamidejű hitelek formá­ jában. Szintén fontos tényező az eladósodás devizane­ mében történt változás, hiszen az önkormányzatok a kötvénykibocsátások beindulásával áttértek a forint alapú ügyletekről a deviza alapú ügyletekre, és ezen belül is a svájci frankra. Érdemes meg­ vizsgálni ezen szerkezeti változások okait is annak érdekében, hogy a jövőre vonatkozó várakozások

tekintetében hasznos következtetéseket tudjunk levonni. A futamidő hosszabbodása véleményem szerint, bár nem tudom, hogy ez tekinthető-e kizárólagos oknak, vagy csak az egyik meghatározó ok, de én mindenestre meghatározónak tartom, ez pedig a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Önkormányzati Hitelprogramjának megjelenése volt a piacon. De mi is ez a hitelprogram? Az MFB 2005-ben beindí­ tott egy bank refinanszírozási programot, amelynek keretében azon hazai bankok, amelyek csatlakoztak a programhoz, kedvezményes finanszírozási keret­ hez tudtak jutni önkormányzati hiteleik vonatko­ zásában, konkrétabban forint hitelhez EURIBOR kamatszinten. Nyilvánvalóan akkor, amikor a BUBOR és az EURIBOR közötti kamatszint különbség 4-5% volt, ezen hitelprogram nagyon népszerűvé vált. Ehhez viszont vállalni kellett, hogy a hitelnyújtás/hitelfelvétel bizonyos feltételeknek megfeleljen. Ezen feltételek közé tartozott a maxi­ mum 20 év futamidő és maximum 4 év türelmi idő is. Hogy miért 20 év, az elsősorban azért alakult így, mert a hitelnyújtásnak kapcsolódnia kellett valami­ lyen beruházási célhoz, ezek megtérülési ideje pedig indokolttá tette az akkor még rendkívül hosszúnak tekinthető futamidőt, ahhoz képest, hogy addig az önkormányzati hitelfelvételek többsége éven belüli volt. Viszont állami szinten ekkorra már beindultak a PPP típusú hosszú lejáratú beruházások, amelyek tipikusan 20 éves finanszírozást tettek szükségessé, valamint a már korábban beindult víziközmű-hite­ lekre is már a hosszabb futamidők voltak jellem­ zőek. Tekintettel arra, hogy a hitelfelvétel közbeszerzés keretében zajlott, amelynek feltételrendszerét az önkormányzatok maguk határozták meg a kiírás­ Önkormányzati pénzügy

11–12. szám | 2010. november–december

MFB-s refinanszírozásai keret, de addigra már a nagyarányú kötvénykibocsátás lezajlott a piacon. Ezután, a hosszú kitekintés után az eladósodás szer­ kezetét illetően érdemes megvizsgálni, hogy mihez köthető a volumen nagyarányú emelkedése és miért éppen ebben az időszakban jelentkezett ez a folya­ mat. Én úgy látom, hogy ennek elsődleges oka az EU-s csatlakozást követő várakozások miatt alakult ki, azaz az önkormányzatoknál a támogatások bein­ dulásával fokozott beruházási kedv jelentkezett. Bár ezen támogatások mértéke lényegében csak a 2007– 2013-as EU költségvetési ciklus alatt jelenthetett nagyobb forrásbevonást, hiszen Magyarország csat­ lakozása egy költségvetési ciklus közepén történt, tehát csak limitált források álltak 2004 és 2007 között rendelkezésre az önkormányzatok számára. Viszont az előkészületek jegyében, valamint annak biztosítására, hogy amikor a támogatásokra a kiírá­ sok megtörténnek a szükséges önerő mértéke bizto­ síthatóvá váljon, az önkormányzatok kötvénykibo­ csátásba kezdtek. Átmenetileg azonban, amíg az adott beruházásokat nem tudták megkezdeni, a kötvénykibocsátásból származó forrásokat bankok­ ban kötötték le betét formájában, vagy egyéb befek­ tetési alapokat, állami papírokat vásároltak. Ez a folyamat azt eredményezte, hogy átmenetileg az önkormányzatok úgynevezett nettó hitelezői pozíci­ óba kerültek, azaz a hitelállományukat összességé­ ben meghaladta a betétállományuk. Tekintettel arra, hogy a kötvények svájci frankban kerültek kibocsá­ tásra, azaz a hitelköltségek a svájci bank alapkama­ tán, CHF LIBOR alapon kalkulálódtak, viszont a betétek után a helyi kereskedelmi bankok forint kamatokat fizettek, az önkormányzatok „élvezték” a hitelkamatok és a betéti kamatok közötti jelentős rés miatti anyagi előnyöket. Így a konstrukció, átmenetileg jelentős előnyöket hozott az önkor­ mányzatoknak, és jó választásnak minősült. Vegyük számba összegzésképpen még egyszer ezeket az elő­ nyöket: szabad forrásfelhasználás a hitellel ellentét­ ben, meglevő banki kapcsolatok favorizálása, és ezzel a feltételek optimalizálása, kedvező deviza­ kamatok, szemben a magas betéti kamatokkal és egyidejűleg a hitelhez hasonló kondíciók sikeres átvitele, azaz a hosszú futamidő és türelmi idő. Lényegében egyetlen feltétel, ami a kötvényeknél a hitelekkel összehasonlítva nem tudott megvalósulni, ez pedig a korábban a hitelek során elterjedten alkalmazott ún. több devizás opció. Mit is jelent ez pontosabban? A hitelek esetében az önkormányza­ tok minden kamatfordulókor ingyenesen dönthet­ nek úgy, hogy a következő kamatperiódus során milyen devizanemben kívánnak eladósodni. Ezek a megengedett devizanemek általában az euró, a sváj­ ci frank, a forint volt, illetve ritkább esetekben még

kitekintő

ban, ezek a feltételek beépültek a hitelek feltétel­ rendszerébe, ezzel általánossá téve a hitelek vonat­ kozásában a 20 éves futamidőt és a 4 éves türelmi időt. A banki oldalról is „befogadásra” került a pia­ con kialakuló új feltételrendszer az önkormányzati finanszírozás területén és hamarosan a banki ajánla­ ti oldalra is beépültek ezek a feltételek. Hogy mi váltotta ki azt a folyamatot, aminek követ­ keztében a kedvező feltételrendszerű hitelek szerepét átvette a kötvénykibocsátás, ezt is érdekes megvizs­ gálni. Több banki és elemzői vélemény szerint ez elsősor­ ban a közbeszerzési folyamat kiiktatása miatt jelent­ kező önkormányzati igény miatt alakult ki. A köt­ vénykibocsátás ugyanis nem közbeszerzés-köteles. Emellett persze más tényezők is szerepet játszottak. Ezek közé sorolnám azt, hogy míg a közbeszerzés köteles MFB által refinanszírozott hitelek esetében valamilyen projektcélt kellett megjelölni, a kötvény szabad felhasználást tesz lehetővé. A kötvény ellen­ értéke a kibocsátáskor egy összegben a számlára kerül, és szabadon felhasználható, akár működési célú finanszírozásra is, míg a hitel gyakran számlák ellenében vehető igénybe és a hitelben meghatáro­ zott céltól eltérő felhasználás akár a hitel felmondá­ sához is vezethet. A kötvény emellett lehetővé tette azt is, hogy az önkormányzat a saját banki „prefe­ renciáit” is figyelembe vegye akkor, amikor a forrás bevonásra készül. Nyilvánvalóan a közbeszerzésen bármilyen bank részt vehet, aki az ún. Megfelelőségi kritériumoknak eleget tesz, így akár olyan bank is elnyerheti a hitelnyújtást, akivel az önkormányzat semmilyen egyéb kapcsolatban nem áll és nem áll fenn közöttük, az amúgy a hitelezés folyamatában fontosnak számító bizalmi viszony. Kötvénynél a banki ajánlattétel viszont meghívásos alapon törté­ nik, tehát az önkormányzat „megszűri” a kiválasztás során azon bankok körét, akiktől ajánlatot kér. Szintén megemlítendő, hogy az MFB hitelprogram­ ján keresztül a kereskedelmi bankok „hozzászoktak” az új típusú kondíciókhoz, így ezek a kondíciók könnyen átvételre kerültek a kötvények során is és a beinduló verseny az önkormányzati ügyfélkapcsola­ tok iránt a bankokat is olyan helyzetbe kényszerítette, hogy egymást alulkínálva a legkedvezőbb konstruk­ ciókat ajánlják ki az önkormányzati ügyfeleknek, illetve az önkormányzati potenciális ügyfeleknek. Nyilvánvalóan az már a banki finanszírozás sajátos­ sága, hogy a bankok az MFB refinanszírozási kere­ tének hiányában is, azaz megfelelő futamidejű for­ rás nélkül is, bevállalták a hosszú futamidejű finan­ szírozást, hiszen az MFB forrás csak hitelfelvételhez kapcsolódhatott. Csak jóval később, 2009-ben jelent meg a már bizonyos célokhoz, projektekhez kibocsátott kötvények esetében is felhasználható

43

kitekintő 44

a dollár is. Nyilvánvalóan a kötvénykibocsátás csak adott devizanemben történhet meg, amennyiben az önkormányzat devizát kíván váltani, akkor ehhez lényegében új kötvénykibocsátást kell megvalósíta­ ni. Az önkormányzatok, tekintettel arra, hogy szá­ mukra a kötvény egy kvázi hitelnyújtásnak felelt meg, ragaszkodtak mégis – a banktechnikai nehéz­ ségek ellenére –, a kötvények esetében is a többde­ vizás opció biztosítására. Ezt azonban a bankok csak nagyon „bonyolult” módon tudták megvalósítani, így lényegében ez a feltétel „kiesett” a kötvények feltételrendszeréből. Tehát jelenleg nagyjából ezen okok miatt alakult ki a jelenlegi szerkezetű és mértékű kötvényállomány. Annak vizsgálatához, hogy kialakulhat-e ismételten egy hitelfelvételi/kötvénykibocsátási bumm, javas­ lom megvizsgálni mind banki, mind pedig az önkormányzati oldalon azon változásokat, amik elsősorban a válság következtében alakultak ki. Banki oldalon a források szerkezete megváltozott, ami miatt a svájci frank hitelek lényegében meg­ szűntek, „diszpreferáltak” lettek és a bankok a már meglevő hiteleik, sőt kötvényeik esetében is igye­ keztek meggyőzni az önkormányzatokat a deviza­ nemváltásra. Ez azonban elsősorban az eurót jelenti, hiszen a forint kamatok már közelítenek ugyan, de még mindig távol vannak a devizakamatoktól, így még mindig nehéz az önkormányzatok érdekeltsé­ gét növelni a forint hitelek iránt. A kamatkülönbsé­ gek mellett azonban még fontosabb az, hogy a devi­ zaügyletek forintra történő konvertálása során a forint devizákkal szembeni gyengülése miatt az önkormányzatok hatalmas egyszeri tőkeveszteséget könyvelhetnének el. Javaslom, hogy vegyünk egy konkrét példát az önkormányzat megnevezése nél­ kül annak érzékeltetésére, hogy ez a tőkeveszteség mit is jelenthet. Vegyünk egy 5 milliárd forint értékben 2007. október 19-én 149,03 CHF/HUF árfolyamon kibocsátott önkormányzati kötvényt, amely a jelenlegi kb. 205 CHF/HUF árfolyamon számítva 6  865 millió HUF tőkeértéket képvisel. Azaz kibocsátáskor, az akkori árfolyamon kalkulálva a kötvény 5 milliárdos forráshoz jutatta az önkor­ mányzatot. Jelenleg azonban, amennyiben a köt­ vényt vissza kellene fizetni az önkormányzatnak, abban az esetben 1  865 millió forintos azonnali tőkeveszteséget jelentene ez neki. Ez nyilvánvalóan vállalhatatlan, még akkor is, ha az új kötvénykibo­ csátását lejegyző bank bevállalná a „magasabb” összeget és az új forintban denominált kötvény a teljes CHF-kötvény visszafizetésére felhasználandó forrást biztosítaná, azaz az önkormányzatnak ezt az 1 865 milliós különbözetet nem kellene saját forrás­ ból hirtelen előteremtenie. Végeztünk mi is banki szinten ún. stressz teszt számításokat arra vonatko­

zólag, hogy milyen árfolyam, illetve kamatszinten „érdemes” a jelenlegi svájci frank kötvényeket új forintkötvényekre váltani, azaz mikor közelítik meg a forintkötvények a devizakötvények költségeit, és arra jutottunk, hogy az átváltás a jelenlegi árfolya­ mon csak akkor „éri meg” ha azzal számolunk, hogy a maradék teljes futamidő alatt a forint 300 CHF/ HUF árfolyamra kerül. Ez pedig minden bizonnyal nem reális scenario, még akkor sem, ha az utóbbi időben a forint nagy volatilitást mutat és tartósan a 200–210 CHF/HUF árfolyam sávban mozog. Amennyiben a hitelösszeg azonban kisebb és a futamidőből nincs sok hátra, akkor érdemes már megtérülési számításokat végezni arra vonatko­ zóan, hogy egy esetleges forintra történő konverzió jelent-e anyagi előnyt az önkormányzatnak. A devi­ zanem kérdéskörén túl fontos változás az árazási szintek megugrása. Ez elsősorban az állami, ún. sovereign adósság megítélésének romlása miatt következett be, 2008 év vége óta a magyar állami kockázat kamatfelára, kisebb-nagyobb időközi különbségekkel, kb. 3%-os szinten van. Ez a kamatmarzs 2008 nyaráig 0,15–0,2 % volt. Ez az árkülönbözet a banki refinanszírozási költségekben is jelentkezik és így ez az emelkedés továbbhárítódik az önkormányzati új hitelek/kötvények felé is. Banki oldalról még kiemelendő a fokozottabb koc­ kázatérzékenység. Míg korábban szinte a kockázat bevizsgálása nélkül vállalták be a bankok az önkor­ mányzati hiteleket, kvázi állami kockázatnak beso­ rolva azt, manapság kialakult a bankok körében egy jóval nagyobb kockázatérzékenység, részben a válság okaként, részben a banki szabályozások (Bázel II.) következményeként. Ez a változás lemérhető abban a tényben is, hogy felerősödött a banki oldalról az új kötvénykibocsá­ tások esetében a Garantiqa Zrt. garancia kibocsátá­ sának tevékenysége és egyre több ügylet valósul meg ezen plusz biztosíték bevonásával a banki igények alapján. Valószínűleg ennek tudható be az a tény, hogy a Garantiqa 2010 októberében megszüntette a saját kockázat melletti önkormányzati üzletágát és jelenleg csak a fejlesztési típusú, az EIB (Európai Beruházási Bank) viszontgarancia igénybevétele mellett vállalható hitelek és kötvénykibocsátások kezességvállalását támogatják. Összességében tehát a jelenlegi piacon már nem lehetne a régi feltételrendszer mellett biztosítani az új kötvénykibocsátásokat, az új kibocsátások a korábbiaknál csak drágábban lennének megvalósít­ hatóak, elsősorban euróban és a későbbiekben forintban és valamilyen fedezet bevonásával. A ban­ kok véleményem szerint a közeljövőben inkább az EU-s támogatással megvalósuló fejlesztésekhez, beruházásokhoz nyújtanak majd forrást (pl. hulla­ Önkormányzati pénzügy

11–12. szám | 2010. november–december

Összegezve az előbbiekben felvázoltakat, úgy gon­ dolom, hogy bummra nemigen lehet számítani a hitelfeltételek megdrágulása, illetve a banki oldal fokozottabb kockázati érzékenysége miatt, azonban a meglévő kötvényállomány várhatóan kb. 10%-a kerülhet refinanszírozásra. Ennek több oka is lehet, egyrészről vagy azért, mert az adott önkormányzat­ nak valóban pénzügyi problémái vannak, vagy azért mert az önkormányzat a meglévő svájci frankban denominált kötvényét euróvá, a későbbiekben eset­ leg kedvező árfolyam esetén, illetve forint kamat csökkenés esetén forintra kívánja konvertálni, vala­ mint több hitel/kötvény egyidejű fennállása esetén át kívánja strukturálni az önkormányzat meglevő adósságállományát egy egyszerűbb, átláthatóbb új struktúrába, egy egységes feltételrendszer mentén. •  Milyennek látja az önkormányzatok fizetőképességének jövőjét? Ön szerint mi befolyásolhatja, mi gyakorolhatja a legnagyobb hatást rá, illetve, miben rejtőzhet a megoldás. Milyen gazdálkodási eszközöket javasolna mind a csődbe jutott, mind pedig a csőd közeli önkormányzatok számára? Az önkormányzatok fizetőképessége az elmúlt két évben jelentősen romlott hitelezői szemmel nézve. Még a szektoron belül is azonban külön kiemelen­ dőek a megyék, ahol a helyzet még súlyosabb. A  megyék esetében a fizetőképesség romlása még korábbra tehető, és nem kizárólag a válság követ­ keztében alakult ki. A pénzügyi helyzetük megrom­ lása alapvetően 2006-ra tehető, ara az időszakra, amikor a megyei illetékhivatalok feladatkörét átvet­ te az APEH. 2006-ban és 2007-ben a megyék ille­ tékbevétele jelentősen csökkent, megingatva ezzel a pénzügyi helyzetüket. 2009-ben a válság hatásaként az ingatlanpiaci kereskedelem visszaesésével az ille­ tékbevételek jelentős további csökkenést mutattak és 2010-től a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a megosztott adókból a személyi jövedelemadó hely­ ben maradó részét, azaz a  370 millió forintot a megyék nem kapták meg. A csökkenő bevételeket nem sikerült kompenzálni, még a jelentős leépíté­ sek és átszervezések ellenére sem, költségoldalon, így a megyék működési szinten jelentős veszteséget halmoztak fel 2010-re, és sajnos javulás a közeljövő­ ben sem várható, hacsak valamilyen szabályozó vál­ tozás következtében a megyénél maradó bevétel növekedni tud. A helyzetet súlyosbítja, hogy a megyék további átalakításra már nem igazán képe­ sek, azaz a lehetőségeik korlátozottak, míg az eladó­ sodottságuk az egyik legnagyobb a szektorban, hiszen az összes megye jelentős összegű kötvényt, sőt több megye több kötvényt is kibocsátott a köt­ vénykibocsátási hullám idején. Ezek a kötvények hamarosan a visszafizetés szakaszába lépnek, növelve

kitekintő

dékgazdálkodási és szennyvíz projektek), míg sza­ bad felhasználású, működési célra felhasználható hiteleket/kötvényeket kevésbé. Ez utóbbit elsősor­ ban a meglevő adósságállomány restruktúrálásának céljából, azaz addicionális kockázatvállalás nélkül a jelenleg meglévő adósság refinanszírozása céljából. Önkormányzati oldalon a 2007-ben és 2008-ban viszonylag jó árszinten felvett kötvények, illetve hitelek megfelelő forráshoz juttatták őket, így a leg­ több önkormányzatnál az alapvető forrásellátottság biztosítottnak mondható, főképp, ha figyelembe vesszük, hogy sok önkormányzat még nem „költöt­ te el” ezeket a forrásokat, várva a beruházásaik meg­ valósításához szükséges EU-s támogatásra vonatko­ zó kiírásokat. A beruházások beindítása azonban mostantól, fokozott mértékben várható, figyelembe véve azt a tényt is, hogy időközben lezajlottak mind a parlamenti, mind az önkormányzati választások, amelyek eredményeképpen a helyi önkormányzati vezetők jobban érdekeltek a helyi települések fej­ lesztésében és a fejlődés felmutatásában, így várha­ tóan az eddig felhalmozott betétek fokozatos „elol­ vadására”, beruházási célokra történő felhasználására lehet számítani a közeljövőben. A források fel­ használásával párhuzamosan viszont egyre köze­ lebb kerül az az időpont, amikor a kötvények alatti 4-5 éves türelmi idők lejárnak és a kötvények alat­ ti  tőketörlesztés beindul. Erre 2012-től kell már számítani. Ez fokozott megterhelést jelenthet egy­ részt a megtakarításaikat most már felélő, más­ részt  pedig a válság következtében egyre súlyosabb pénzügyi gondokkal küzdő önkormányzatok szá­ mára. A fentiekből következőben arra lehet számítani, hogy 2 éves távlatban, de valószínűsíthetően már egyes önkormányzatok korábban is, ismét forrás szűkébe kerülnek és ez meglévő hiteleik/kötvényeik újrafinanszírozását teszi számukra szükségessé. Mivel azonban a jelenlegi kamatmarzsköltségek, illetve árfolyamok várhatóan hosszabb távon fenn­ maradnak, vagy legalábbis az árfolyamok vonatko­ zásában nem érik el a 2007-es árfolyamszinteket, így arra lehet számítani, hogy az önkormányzatok tényleg csak a legszükségesebb esetben fognak a refinanszírozás lehetőségéhez nyúlni. Ahhoz, hogy ez lehetővé váljon banki oldalról is, az szükséges, hogy időközben az önkormányzatok kockázat­ megítélése ne romoljon lényegesen. Ebben az eset­ ben ugyanis kérdéses, hogy a bankok vajon a plusz pénzek odaítélését választják, azaz mentik a még menthetőt, vagy magára hagyják az önkormányza­ tot a forrásgondjával, bízva abban, hogy az állam beavatkozik az önkormányzati csőd elkerülése érde­ kében. Nyilván ez csak a nagyobb önkormányzatok esetében képezheti megfontolás tárgyát.

45

kitekintő 46

ezáltal a megyék amúgy is nehéz működési és pénz­ ügyi helyzetét. Tovább növeli a bizonytalanságot, hogy jelenleg nem tudni az új kormány szándékait az önkormányzati szektort illetően, illetve ezen belül is a megyékre vonatkozóan kevés lényegi elemet lehet tudni. Nem tudni, hogy súlyos anyagi gondok esetén lehet-e számítani állami beavatkozásra a csőd elkerülése érdekében. Lehet, hogy erre vonatkozóan nem is lesz konkrét döntés, és egyedi alapon kerül majd beavatkozásokra sor. Ez a bizonytalanság azonban a banki finanszírozást is negatívan érinthe­ ti majd a jövőben, és mivel a legnagyobb adósok vonatkozásában a Garantiqa Zrt. maximális kocká­ zatviselési határai is kimerülnek, kérdés, hogy garan­ cia nélkül a kereskedelmi bankok mire lesznek majd hajlandóak és képesek. A megyék esetében a „mérleget” továbbrontja, hogy a beruházások is negatív egyenleggel zártak az elmúlt években, azaz a felhalmozási források nem fedezték a kiadásokat. Ezeket a kiadások sok eset­ ben kórházi felújításokra fordították, azaz nem pro­ fittermelő, megtérülő beruházásokra. A városok ese­ tében elsősorban a válság hatásaként jelentkező iparűzési adó visszaesése, illetve az állami normatí­ vák visszaesése volt negatív hatással a működési eredményekre. Ez azonban, egyes esetek kivételével, nem volt olyan kritikus mértékű, mint a megyék esetében. Ter­ mészetesen találunk olyan városokat, ahol a gazdál­ kodás, elsősorban a költségek magas szintje miatt nagyon negatívan alakult az elmúlt időszak során. Ezen települések banki oldalról fokozottabb odafi­ gyelést igényelnek. Arra a kérdésre, hogy milyen eszközöket javasolnék a csődbe jutott, illetve csőd közeli önkormányzatok számára – abban az esetben, ha ez gazdálkodási és nem a képviselő-testületen belüli politikai vitákra vezethető vissza, hiszen erre is láttunk már példát –, nyilvánvalóan első megközelítésben a javaslatom az, hogy idejében kell felismerni, ha probléma van vagy lehet, és lehetőség szerint elkerülendő az a helyzet, hogy az önkormányzat csődbe jusson. Ekkor már ugyanis beindul az adósságrendezési eljárás folya­ mata és nehéz olyan megoldást találni, amely min­ den fél számára kielégítő megoldást jelent, arról nem is beszélve, hogy az adott település hosszabb időszakra hitelképtelenné válik, ami a helyi fejődés akadályává válhat. Úgy látom, hogy ennek a hely­ zetnek az időben történő felismerésében egyaránt szerepe van az önkormányzatnak, az államnak és a finanszírozó banknak. A bankok számára is sok jel­ zés áll rendelkezésre, annak a helyzetnek a felisme­ résére, hogy problémák lehetnek, bár kétségtelen, hogy a számlavezetői és a hitelező banki funkciók szétválasztása, vagyis amennyiben a hitelező bank

időközben elveszíti az önkormányzati számlaveze­ tést, kevesebb rálátása van – az önkormányzat napi működésére és a számlahitel igénybevételének gya­ koriságára és mértékére alapozva – a gondok meglé­ tére. Fontos, hogy a hitelező bankok és az önkor­ mányzatok között szoros kapcsolat legyen annak érdekében, hogy a bank idejében tudjon javaslatot tenni a lehetséges pénzügyi megoldásokra, meglevő hitelek átstrukturálására. •  Mi jelenti manapság a legnagyobb kockázatot az önkormányzatok életében? A rossz döntések, rossz kommunikáció és a kiszá­ míthatatlan jogszabályi környezet, amely megnehe­ zíti a tervezés körülményeit, valamint egyes esetek­ ben akár a banki finanszírozás hiánya. Az elmúlt időszakban sok tényező volt hatással az önkormány­ zat működésére. Az önkormányzati pénzügyi gon­ dok vizsgálata során a leggyakrabban előkerülő véle­ mény szerint az önkormányzatok államilag alulfi­ nanszírozottak, azaz a kötelező feladataik ellátására nem kapják meg a szükséges állami hozzájárulást. Ezzel a megközelítéssel nehéz vitatkozni, hiszen számadatok is tudják bizonyítani ennek valódiságát. Jelenleg az önkormányzatokra tehát több feladat vár mind költség, mind bevételi oldalon. Egyrészt az intézmények működtetésében megtakarításokat kell eszközölni és látható, hogy sok önkormányzat ebben az irányban már komoly lépéseket tett és költségol­ dalon a működésben elért hatékonyságjavító intéz­ kedéseken keresztül jelentős költségcsökkenést tud­ tak elérni. Ez azonban gyakran vezethet helyi konf­ liktusokhoz, sőt akár szociális problémákhoz, gon­ doljunk csak az iskolaösszevonásokra, vagy intézmé­ nyek bezárására, átszervezésére, valamely feladat kiszervezésére (például az egészségügyi ellátás terü­ letén stb.). Tehát ez az út az önkormányzati képvi­ selők számára, akiknek elsődleges érdeke a helyi választók igényeinek, elvárásainak kielégítése, csak óvatosan, bizonyos megfontolásokkal, korlátozottan alkalmazható. A helyi emberekkel történő kommu­ nikáció, a képviselő-testületek döntéseinek elma­ gyarázása a lakosság számára, a korábbi évekhez képest így előtérbe került. Úgy gondolom, hogy megfelelő kommunikációval akár kevésbé népszerű döntéseket is elfogadhatóvá lehet tenni a helyiek számára. Ezek a törekvések azonban önmagában nem elegendőek, igazán hatékonyak úgy tudnak lenni, ha ezt a folyamatot kiegészíti az állami forrá­ sok kiegyensúlyozott biztosítása. Szintén a költségoldalt érinti, hogy véleményem sze­ rint, az önkormányzatoknak a jövőben át kell tekin­ teniük az önként vállalt feladataikat és elsősorban a kötelező feladatok ellátására kell koncentrálniuk a tevékenységüket. Ez érinti a felhalmozási kiadásai­ Önkormányzati pénzügy

11–12. szám | 2010. november–december

•  Mik a tapasztalatai ezzel kapcsolatban? Úgy látom, hogy az önkormányzatok felismerték és már egy ideje emlegetik, hogy baj van, a jelenleg súlyosbodó pénzügyi gondok megfelelő „terápia” nélkül beláthatatlan következményekkel járhatnak. A probléma közvetítésében az állami szektor felé, illetve a megoldások keresésében az önkormányzati szövetségek szerepe is kiemelendő. Tehát a probléma felismerése megtörtént, bizonyos intézkedéseket saját hatáskörben az önkormányza­ tok már megtettek az egyensúlyi helyzet javítására (lásd az előbbiekben részletezett költségcsökkentő és hatékonyságjavító intézkedéseket, a felhalmozási kiadások visszafogását és csak a szükséges, támoga­ tással megvalósítható beruházások végrehajtását, tevékenységek kiszervezését, lehetőség szerint a köt­ vényből származó források félretételét stb.). Amit nem látunk jelenleg, hogy az állami oldalon milyen szabályozó változások várhatóak, hogyan kívánja az állam szabályozni az új hitelfelvételeket, illetve, hogy az önkormányzati költségstruktúrában legna­ gyobb hányaddal szereplő oktatási- és egészségügyi szektorban milyen átalakítások várhatóak és ehhez kapcsolódóan a feladatleosztások hogyan változnak. Nagyon fontos kérdések ezek, amelyekre az elkövet­ kező maximum 1-1,5 évben meg kell találni a helyes válaszokat annak érdekében, hogy a pénzügyi gon­ dok kezelhetőek legyenek és ne vezessenek helyi szinten akár szociális problémákhoz.

kitekintő

kat is. Kérdés, hogy az önkormányzatoknak men�­ nyire kell „vállalkozói” önkormányzatként viselked­ niük egyrészt forrásbevonási, másrészt a helyi vállal­ kozói környezet javításának céljából. Gondolok itt például az eltúlzott fürdőfejlesztésekre, szállodabe­ ruházásokra és egyéb profitorientált tevékenységek folytatására. Ezek a beruházások ugyanis megfelelő üzemeltetés és management hiányában komoly vesz­ teséget okozhatnak az önkormányzatoknak, veszé­ lyeztetve ezáltal akár még a kötelező feladatok ellátá­ sát is. Nyilvánvalóan vannak azonban olyan kezde­ ményezések, amelyek ebben a tekintetben pozití­ vabb elbírálásban részesülhetnek, ezek például a helyi ipari parkokra vonatkozó önkormányzati rész­ vételek, kezdeményezések, amelyek elsődleges célja a helyi munkalehetőségek fejlesztése. A bevételi oldalon vannak kedvezőbb, illetve kedve­ zőtlenebb gazdasági viszonyok között működő és gazdálkodó önkormányzatok. A gazdasági válság azonban a helyi iparűzési adó csökkenésén keresztül minden önkormányzatnál komoly gondokat oko­ zott. A helyzetet továbbronthatják a bevételeiket érintő szabályozó változások is, mint például a nor­ matívák számítási módja, vagy a személyi jövede­ lemadó megosztására vonatkozó változások, vagy a megyéknél az illetékre vonatkozó előírások, a besze­ dés módjára vonatkozó változások stb. Nyilvánvalóan figyelembe véve az eladósodásból eredő addicionális terheket is, szükséges az önkor­ mányzati feladatrendszer jövőbeni átgondolása, illetve ehhez kapcsolódóan az állami finanszírozási és adórendszer átgondolása annak érdekében, hogy a szektor pénzügyi helyzete egyensúlyba kerüljön és elkerülhetővé váljon a csődeljárások elszaporodása. Úgy gondolom, hogy a legrosszabb helyzetben levő önkormányzatok önmagukban, a saját eszközrend­ szerükkel csak limitált mértékben tudják majd ke­­ zelni a kialakult – nyugodtan mondhatjuk – pénz­ ügyi válsághelyzetet, melyhez állami segítség igény­ bevételére lesz szükségük. Nagy kérdés persze, hogy erre milyen mértékben számíthatnak az önkormány­ zatok. Egyébként pont ez a kérdés az, ami a bankok további hitelezésének is központi kérdése lehet. Úgy látom, hogy amennyiben a banki hitelezés szempontjából is jelentős város kerülne csődeljárás alá, az a teljes banki kockázatvállalási hajlandóságot megkérdőjelezné, ha/és amennyiben nem érkezik valami állami segítség a helyzet rendezése érdeké­ ben. A „kedvezőtlen” tapasztalat ugyanis például szolgálhat és további új hitelkihelyezéseket kérdője­ lezhet meg banki oldalról. Tehát kihívás lesz az önkormányzatok számára a banki finanszírozás meglétének a biztosítása is a közeljövőben.

•  Mit javasol, tanácsol? A helyzet súlyosságának a felismerése már önmagá­ ban is eredménynek számít, ennek birtokában úgy látom, hogy a kormányzatnak viszonylag gyorsan át kell gondolnia a kialakítandó működési feltételeket. Ehhez kapcsolódóan fontos megemlíteni, hogy az eddigiekkel ellentétben most lehetőség van az önkormányzati törvényben végrehajtandó módosí­ tások átgondolására és átvitelére tekintettel arra, hogy a kormánypárt 2/3-os többsége ezt lehetővé teszi. Ezeket a feltételeket azonban úgy vélem, hogy a sikeres megvalósítás érdekében az önkormányza­ tokkal közösen, a velük való kommunikáció és egyeztetési folyamat eredményeképpen kell megva­ lósítani. Ezzel biztosítható, hogy a megszületendő törvények „helyi ellenállás” nélkül kerüljenek át a gyakorlatba. Célszerűnek tartom mindezek mellett a törvénykezés várható folyamatába a bankokat is bevonni. Készítette: Kovács Róbert és Sipos Ivett

47

Közbeszerzés gyorskommentár A kiadvány a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról rendelkező és a 2010. évi LXXXVIII. törvénnyel hatályba lépett szabályok értelmezését, legfontosabb összefüggéseit tartalmazza. a közbeszerzés jogszabályi környezete változásának követése „ a kis- és középvállalkozások támogatása érdekében született újítások ismertetése „ hatékonyan és gyorsan elsajátíthatók a törvénymódosítás összefüggései „ támogatja a szövevényes szabályrendben történő eligazodást „

Ára: 3500 Ft + 5% áfa (3675 Ft) Bővebb információ: (40) 464 565 „ [email protected]

CompLex Kiadó Kft.

J

1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 21–35.

J

Tel.: (40) 464-565

J

„

Fax: (1) 464-5657

J

www.complex.hu

www.complex.hu

J

[email protected]

Önkormányzati pénzügy Folyóiratunkban gyakorlati kérdéseket taglaló, cikkek formájában megfogalmazott írásokat adunk közre aktuális, az olvasóinkat érdeklő témákban. Előfizetőink a CompLex Kiadó honlapján (www.complex.hu/kozpenzugy) feltehetik kérdéseiket, amelyeket szakértőink a továbbiakban is megválaszolnak. A megújuló szaklapban a cikkek öt fő témakörben jelennek meg. „

Adó

„

Költségvetés

„

Számvitel

„

Ellenőrzés

„

Kitekintő

Továbbra is várjuk előfizetőink észrevételeit, javaslatait, kérdéseit és kéréseit.

AKCIÓ!

Ára: 20 800 Ft + 5% áfa (21 840 Ft)

AKCIÓ! 2011 januárjában minden előfizetés mellé A közpénzügyek nagy kézikönyvét adjuk! Az akció 2011. január 31-ig tart! A kézikönyv értéke bruttó 20 895 Ft.

Bővebb információ: [email protected], (40) 464-565

CompLex Kiadó Kft.

J

1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 21–35.

J

Tel.: (40) 464-565

J

Fax: (1) 464-5657

J

[email protected]

J

www.complex.hu

A CompLex Kiadó, Magyarország legnagyobb jogi és adóügyi kiadója, megköszönve Partnerei megtisztelő bizalmát, boldog karácsonyt és eredményekben gazdag új évet kíván!

Több mint kiadó Szakmai partner