A támogatott program a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Feladatait átvevő Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával valósult meg.
Példaértékű együttélés – vallási sokszínűség Partiumban
MUNKANAPLÓ (interjúkkal színesítve)
Mikor iskolánk a Határtalanul pályázatot benyújtotta, úti célul Ukrajnát tűztük ki, figyelembe véve a pályázati pontrendszert. Pályázatunk sikeres elbírálását követően örömmel vettük tudomásul, hogy 2014. tavaszán egy 5 napos ukrajnai kiránduláson fogunk részt venni. Tavasz elején azonban tanáraink arról tájékoztattak minket, hogy az ukrajnai politikai helyzet miatt az eredeti úti célunkat nem tudjuk a pályázat útján megvalósítani. Annak érdekében, hogy a pályázati támogatástól ne essünk el, a célterület módosítására volt szükség. Ezért tanáraink úgy döntöttek, hogy újabb úti célul Erdélyt, Partium területét, ezen belül is Nagyvárad és környékét, valamint Arad és környékét választjuk. Külön öröm volt, amikor megtudtuk: Nagyváradon van egy testvériskolánk, s ezen út során a kapcsolatot újra feléleszthetjük a két iskola között. Osztályfőnökünk elmondta, hogy az egyik előkészítő órán, az ún. rendhagyó órán az a pedagógus tart részünkre előadást, bemutatót, aki évekkel ezelőtt már személyesen is látogatást tett a nagyváradi Juhász Gyula Általános Iskolában.
Előkészítő szakasz Nagy-nagy izgalommal készültünk az erdélyi útra, s vártuk, hogy az úttal kapcsolatos programok elkezdődjenek. Tanáraink elmondták, hogy a kirándulás előtt úgynevezett előkészítő órákon veszünk majd részt, ahol információkat kaphatunk az általunk meglátogatandó városok irodalmi-történelmiföldrajzi- zenei vonatkozásban, valamint részt veszünk még egy osztályfőnöki órán, és egy rendhagyó órán. Az előbbin megbeszéljük majd a kirándulás részleteit, feladatait, a viselkedési szabályokat, utóbbin pedig egy régebbi, testvériskolai látogatásról kapunk ízelítőt. Megtudtuk továbbá, hogy egy játékos vetélkedőn is részt fogunk majd venni, amely ugyancsak a kirándulással kapcsolatos témában készül. Nagyon vártuk májust…
2014. 05.09. Fakultatív előkészítő óra: oktató jellegű játékos vetélkedő Az előkészítő óra keretében egy vidám, játékos vetélkedőn vettünk részt.
Öt csapatot alkottunk, és minden témakörben (irodalmi-történelmi-földrajzi-zenei), valamint építészeti stílusirányzatok területén oldottunk meg csapat szintjén feladatokat. Elkapott minket a versenyszellem, s bár némelyik feladat nehéz volt, nagyon jól éreztük magunkat. A verseny végén megtudtuk, hogy az eredményhirdetésre a kirándulást követő értékelő órán kerül majd sor, itt tudjuk meg, hogy melyik csapat hogyan szerepelt. „Tetszett a vetélkedő, s mivel az Ady Endrével kapcsolatos kérdésekre egyedül én tudtam a csapatból a választ, jó volt átélni, hogy ezzel segítettem a csapatunkat.” /Tyukodi Mirtill 7.b osztályos tanuló/
2014. 05.19. Előkészítő óra: osztályfőnöki óra E rendhagyó osztályfőnöki óra különlegességét rögtön az adta, hogy mindkét osztályfőnök, a 7.a és a 7.b osztályfőnöke is részt vett rajta, továbbá az iskolapszichológus, aki végül is a kirándulást szervezte, és az óra elején az igazgató úr is megosztotta velünk gondolatait. Az osztályfőnökök ismertették a részletes programtervet, és megtudtuk, hogy a kirándulás során mi fogunk idegenvezetői feladatokat ellátni. Mindannyian megkaptuk, hogy mire vonatkozóan kell felkészülnünk, illetve totó-szerű kvízkérdéseket készítenünk. Azt is megtudtuk, hogy a kirándulás során folyamatosan fogják vezetni tanáraink, hogy ki hány helyes választ ad a kvízkérdésekre, és az értékelő órán fogják kihirdetni azt, hogy kik adták a legtöbb jó választ. Megtudtuk, hogy fotóverseny keretében több kategóriában is megmérettethetjük fényképeinket, s azt is, hogy a kirándulás alkalmával három helyszínen is lehetőségünk lesz zsírkrétával rajzokat készítenünk a megtekintett látványosságokról. A legjobb rajzok kiállításra kerülnek az értékelő szakaszban. Osztályfőnökeink már tavasszal kérték, hogy készítsünk egy bemutatót magunkról, iskolánkról, városunkról, megyénkről… Ennek előzetes megtekintésére itt került sor, és itt kaptunk útmutatót arra vonatkozóan, hogy még mit javítsunk, módosítsunk az elkészült produktumon, ahhoz, hogy bátran bemutathassuk a testvériskolában. Végül az iskolapszichológus beszélt nekünk a toleráns és kooperatív viselkedés jellemzőiről, és az elvárt magatartási szabályokról. „Nagyon élveztem az osztályfőnöki órát, mert itt beszéltük meg, hogy hány ágyas szobákban leszünk elszállásolva, és már előre örültem annak, hogy a barátaimmal lehetek majd egy szobában.” /Mátrai Madlen 7.b osztályos tanuló/
2014. 05.21. Előkészítő óra: irodalom Judit néni tartotta számunkra az előkészítő irodalom órát. Az órán kiscsoportos formában dolgoztunk Kölcseyvel, Adyval, Kazinczyval, tekintettel, hogy velük kapcsolatban várt ránk Erdélyben általunk választott területein látnivaló. Az óra rendkívül jól sikerült, kiscsoportos formában dolgoztuk fel a Judit néni által közvetített új ismereteket.
„A rendkívülki irodalom óra volt a legjobb, mert Kazinczy Ferencet és a nyelvújítást is tanultuk ebben az évben, ennek ellenére mégis sok újat megtudtam az órán.” /Jászberényi Leila 7.a osztályos tanuló/
2014. 05.23. Előkészítő óra: ének-zene Az ének-zene órát Csilla néni tartotta. Az órán foglalkoztunk Kölcsey Ferenc Himnuszával, meghallgattuk Kodály Zoltán zeneművei közül a Huszt-ot, a Felszállott a pává-t, a Mátrai képek-et, valamint a környékbeli népdalokat, és Moldvai csángó népdalokat énekeltünk. Utóbbiakkal készültünk a programterv 2. napjának estéjére tervezett fáklyás éneklésre. „Szeretek énekelni és zenélni, ezért amellett, hogy jól éreztem magam ezen az órán, nagyon jó volt arra gondolni az erdélyi népdalok tanulásakor, hogy mindezt majd együtt énekelhetjük a nagyváradi diákokkal.” /Bukovics Kinga 7. a osztályos tanuló/
2014. 05.26. Előkészítő óra: rendhagyó óra Ezt az órát nagyon vártuk, mert megtudtuk, hogy itt Krisztián bácsi fog mesélni nekünk arról, amikor néhány éve látogatást tett Nagyváradra, ahol néhány napot együtt töltött testvériskolánk pedagógusaival és tanulóival. A látogatásáról nem csupán mesélt, hanem bemutatta nekünk kivetítőn, hogy milyen látványosságokat látogattak meg, és megnéztük azokat a közös fényképeket, amelyek e látogatás alatt készültek. A történetei nagyon érdekesek voltak, s már nagyon vártuk, hogy mi is megismerkedhessünk az iskola tanulóival.
2014. 05. 28. Előkészítő óra: földrajz Ezt az órát Erzsike néni tartotta nekünk, aki láthatólag maga is nagyon élvezte ezt a különleges alkalmat. Nagyon érdekes feladatokkal és bemutatóval készült az órára. Itt megismerkedtünk Románia földrajzi-időjárási-természeti jellegzetességeivel, különös tekintettel azon területre, amelyeket meg fogunk majd mi is látogatni. Az általa készített bemutató képei nagyon tetszettek nekünk, jó volt arra gondolni, hogy mindezt mi is a saját szemünkkel fogjuk látni. Az is nagyon érdekes volt, hogy az látottakat nem csupán a nagy térképen követtük nyomon, hanem mi magunk, vaktérképen is folyamatosan bejelöltük, s így jobban emlékezetünkbe tudtuk vési, hogy merre is fogunk járni Erdélyben. „Tetszett a földrajz óra, mert ez a kedvenc tantárgyam, és megismerkedhettem Erdély és Románia domborzatával, főbb látványosságaival. Már alig várom, hogy a saját szememmel is láthassam mindezt.”
/Bálint Alex Zsolt 7.a osztályos tanuló/
2014. 05. 30. Előkészítő óra: történelem Zoli bácsi tartott egy nagyon klassz történelem órát. Mesélt Erdély életének jelentősebb történelmi eseményeiről és Erdély híres szülötteiről. Külön mesélt nekünk a Partiumról, erről a különleges történelmi jelentőségű országrészről. Az óra hamar elröpült, s úgy gondoljuk, olyan dolgokról is hallottunk, amelyek a történelem könyvekben talán nincsenek is benne. Ez az óra azért is különleges volt, mert a hét utolsó napján került rá sor. S tudtuk, hogy két nap múlva már magunk is részesei leszünk mindannak, amelyekről eddig csak tanárainktól hallottunk. „Nagyon jó volt a történelem óraában, hogy használhattunk laptopokat is a tudásunk mellett. Csoportokban dolgoztunk, s az egyik feladatnál mi lettünk elsőnek kész. Nagyon jó érzés volt a többieknek bemutatni a munkánkat.” /Nagy Attila 7.a osztályos tanuló/
2014. június 2-6. A megvalósítás szakasza: A kirándulás 2014.06.02. hétfő Reggel fél 6-kor találkoztunk az iskola előtt. Bepakoltuk a csomagokat a buszba, s indultunk is. A szülők integető serege néhány perc alatt eltűnt, s mi nekivágtunk a hosszú útnak. A hangulat nagyon jó volt, mindenki vidáman beszélgetett. Szinte mindannyiunknál volt fényképező gép, vagy olyan mobil, amelyikkel fényképezni lehet. A határon gyorsan átjutottunk. Megérkezve Nagyváradra, végre leszállhattunk a buszról és elfoglaltuk a szálláshelyünket, amely a városközpontban volt. Sajnos az időeltolódás miatt csak arra maradt időnk, hogy a délelőtti betervezett programok közül legalább egyet megvalósítsunk: meglátogattuk a városcentrumban lévő Püspöki Székesegyházat, ahol a soros diák-idegenvezető megkezdte a munkáját. Néhány fontos információ ismertetését követően totó-szerű kvíz-kérdéseket tett fel számunkra. Ezt követően újra buszba ültünk, és kiutaztunk a város szélén lévő Juhász Gyula Általános Iskolába, ahol már vártak minket. Az igazgató úr, és a jelen lévő pedagógusok körbe vezettek minket az iskolán, majd az iskolaudvaron, ahol már vártak ránk a váradi gyerekek is, köszöntöttek minket. Itt végre megismerkedtünk a helyi hetedik és nyolcadik osztályos tanulókkal. Ezután megebédeltünk egy, az iskolához közeli vendéglőben, végül újra buszba ültünk, és visszautaztunk a városba. Az igazgató úrék egy meglepetéssel készültek számunkra. Kapcsolataik révén lehetőségünk nyílt arra, hogy látogatást
tegyünk a helyi színházba, ahol a színház egyik kolléganője körbevezetett minket, és érdekes dolgokat mesélt a színház, és helyiségeinek történetéről. A színházlátogatást követően igyekeztünk, hogy minden aznapra betervezett látványosságot megtekintsünk. Szerencsénkre az épületek mindegyike a városközpontban volt, ezért gyalogosan is végig tudtuk látogatni őket. Nagyon sokat gyalogoltunk, de a látvány, amely minket fogadott egy-egy templomban, székesegyházban, palotában: minden fáradságot megért. A diák-idegenvezetők nagyüzemben dolgoztak, egymást követően álltak ki elénk, hogy megosszák velünk azokat az információkat, amelyet még otthon előkészítettek, s feltegyék nekünk a kvíz-kérdéseket. Igyekeztünk minél több alkalommal jelentkezni és a jó válaszokért pontot gyűjteni. „Nekem az tetszett a legjobban, amikor diák-idegenvezető voltam. Bár kicsit izgultam, mégis jól esett, ahogy a többiek érdeklődve hallgatták a kiselőadásomat, majd kérdéseimet.” /Kalyó Levente Norbert 7.b osztályos tanuló/ Megtekintettük a Püspöki Palotát, a Szent László templomot, az Újvárosi Református templomot, a Holdas templomot, a Szent Miklós Görögkatolikus Székesegyházat. Mivel a Neológ Zsinagóga éppen felújítás alatt állt, ezért az Ortodox Zsinagógát tudtuk megnézni. Itt segítséget is kaptunk, mivel a helyi zsidó közösség nyugdíjazott történelem tanárnője részletes tájékoztatást adott a zsidóság helyi története mellett e vallásfelekezeti irányzatról is. A zsinagógából kijőve megálltunk tisztelegni a Holokauszt Emlékmű előtt is. A Püspöki Palota boltozata lenyűgöző volt mindannyiunk számára. A főtéren a Holnaposok szoborcsoport interaktív jellege újabb vidám pillanatokat nyújtott számunkra. Ezt követően visszautaztunk a városszélre megvacsorázni, majd az estét az iskolában töltöttük a helyi diákokkal és tanáraikkal. Mielőtt az esti programnak nekifogtunk, a helyi diákok segítségével elültettük a magunkkal ajándékba hozott „barátságfát” az iskola kertjében. A munkálatokba besegítettek nekünk mindkét iskola pedagógusai is. Az esti program során kölcsönösen megtörténtek a bemutatók. A nagyváradi iskola esetében ezt a helyi pedagógusok tartották meg, ők tették fel azokat a bemutató tartalmára vonatkozó, a tanulók motivációját, figyelmét és érdeklődését erősítő kérdéseket is, amelyet nekünk kellett megválaszolnunk. Ezután mi is bemutattuk az otthonról hozott, előzetesen magunk által elkészített bemutatót, majd feltettük a bemutatóra vonatkozó kérdéseket a hallgatóság részére. A sok jó válasz is bizonyította, hogy megfelelő figyelmet kapott a bemutatkozásunk. Az este záróprogramaként a helyi hetedikes diákokkal együtt, vegyes csoportokat alkotva lebonyolítottuk a „Hazám, hazám, te mindenem…” című játékos kreatív vetélkedőt. A vetélkedő jó hangulatban telt. A vidám, kreativitást igénylő feladatok jó lehetőséget adtak arra, hogy együtt eltöltsünk egy vidám estét a helybéli tanulókkal.
„Először nem volt kedvem a vetélkedő játékaihoz, de amikor közösen elkezdtük a feladatokat megoldani a váradi gyerekkel, rájöttem, hogy ez tényleg szórakoztató.” /Lazányi Rebeka 7.a osztályos tanuló/ Az este végén megfáradva mentünk vissza a szálláshelyre, s bár fáradtak voltunk az utazás, a rengeteg gyaloglás és az új élmények súlyától, tanáraink többszöri felszólítása ellenére sem jött álom egy darabig a szemünkre.
2014.06.03. kedd A második nap reggelén fáradtan, de mégis izgalommal teli ébredtünk. A reggelit követően buszba ültünk, és a házigazdáink arról tájékoztattak minket, hogy bár eredetileg Püspökfürdőre utaztunk volna, tekintettel a tó jelenlegi állapotára, amennyiben oda látogatnánk el, egy megszikesedett tómedren kívül semmit nem látnánk. Annak érdekében, hogy megcsodálhassuk a jellegzetes vizililiomokat és a lótuszvirágot, így a hasonló jellegzetességekkel bíró Felixfürdőre utaztunk. Itt az időjárás is kedvezett nekünk: a csodálatos természeti környezetben megpihenve egy kis időre, szebbnél szebb zsírkréta rajzokat készítettünk. Ugyancsak itt, Félixfürdőn nagy örömünkre egy impozáns román ortodox fatemplomot is megtekintettünk, mert mint kiderült, e hely nem csupán a tavirózsás, és lótuszvirágos medencéiről híres. Visszautazva Nagyváradra lehetőség nyílt arra, hogy ebéd után csatlakozzanak hozzánk a nagyváradi diákok. Szerettük volna megtekinteni a nagyváradi várat, de sajnos ezt, annak felújítási munkálatai nem tették lehetővé. Így csak arra volt lehetőségünk, hogy a várfal mellett parkba látogattunk el. Itt, a zöld természeti környezetben ugyancsak zsírkréta rajzokat készítettünk, lehetőségünk szerint: a várfalról, és a parkról. „Nekem a tavirózsás tó és a nagyváradi vár tetszett a legjobban, mert itt rajzolhattunk is. Igaz, hogy utóbbi esetében csak a várfalat tudtuk megtekinteni, de annak növényekkel átszőtt külső oldala is szép látványt nyújtott. ” /Buzás Szilvia 7.a osztályos tanuló/ Ezt követően Hegyközszentimrére utaztunk tovább, ahol az egyik nagyváradi pedagógus családja, illetve a helyi református tiszteletes vendégelte meg közösségünket egy bográcsos babgulyással, és almáspitével. A finom ebéd elfogyasztását követően a helyi református templomba tettünk látogatást, ahol lehetőséget kaptunk arra, hogy egyikőnk, valamint Csilla néni, az ének-zene szakos tanárunk játszhasson a templom orgonáján egy-egy művet. Az orgona csodálatos hangzása még visszagondolva is a fülünkbe cseng. Ezt követően a tiszteletes úr Szent Imre herceg életéről beszélt nekünk, mely élettörténetbe ágyazva megfogalmazta felénk az intelmeit is.
A templomból kijőve ünnepélyes jelleggel megkoszorúztunk Szent Imre szobrát, majd elköszönve vendéglátóinktól, visszautaztunk Nagyváradra, hogy tovább folytassuk a délutáni közösségi programunkat a váradi iskolásokkal játszandó meccsel. Itt a helyi 7. osztályosok mellett az igazgató úr kérésére az iskola igen tehetséges 4. osztályos tanulóival is lejátszottak a fiúink egy-egy meccset. A nagyváradi tanulók focitehetségét mutatja, hogy a velünk egykorú diákok fölényes győzelmet arattak felettünk, s még a negyedik osztályos tanulókkal szemben is nagy-nagy erőfeszítéssel tudtunk győzni. „A foci volt a legjobb, még így is, hogy csúnyán kikaptunk a helyi gyerekek alkotta csapattól.” /Horváth Barna 7.a osztályos tanuló/ A nap hangulatát jelentősen növelte, hogy az utolsó játékot vegyes csapatban játszottunk egymás ellen a hatvani és az nagyváradi diákok együttes örömére. Így már sokkal kiegyensúlyozottabb volt a küzdelem. A vacsorát követően az este továbbra is az együttes programok körében folytatódott. Az oktató társasjáték készítő verseny kezdeti visszafogottságát kis idő elteltével már az ötletgazdagság jellemezte. A csapattagok megosztották egymás között a munkát. Volt, aki a táblát rajzolta meg, volt, aki a szabályokat fogalmazta meg és volt, akik a kérdés-kártyákat készítették el. Láthatóan minden csapat lelkes munkával tervezgette saját oktató társasjátékát. Mielőtt nekikezdtünk a munkának, 5 témakörből húztunk egy-egy borítékot csoportonként: - A Partium története, - Erdély történelme, - Erdély természetrajza, - Arad és környéke, - Nagyvárad és környéke címmel. Tanáraink otthonról hozott, motivációt növelő információs anyagokat osztottak szét a témaköröknek megfelelően (rövid szöveges információk, fényképek), melyeket lelkesen használtunk fel a társasjátékok készítésekor. „Tetszett az oktató társasjáték készítő verseny, mert a nagyváradi diákokkal közösen dolgozhattunk, ezáltal jobban megismerhettük őket.” /Kontra Barbara 7.a osztályos tanuló/ A nap végén sor került a verseny eredményhirdetésére, a még otthon elkészített oklevelek és kis ajándékok átadására. Majd meggyújtottunk néhány fáklyát, és annak tüzében dalra fakadtunk. Örömünkre néhány dalt a házigazdák is ismertek. A népdaléneklés után elbúcsúztunk a helyi diákoktól és tanároktól, s visszautaztunk a szálláshelyünkre. Itt újra csak nehezen jött álom a szemünkre az átélt élmények izgalmában, de hamarabb álomba merültünk, mint az előző este.
2014. 06. 04. szerda Reggel nagy igyekezettel látogattuk meg az ebédlőt. A reggeli elfogyasztását követően már alig vártuk, hogy újra beüljünk a buszba.
Nagy örömünkre ezt a napot teljes egészében a nagyváradi diákokkal töltöttük, velünk utaztak együtt minden helyszínre. Így már a buszon is lehetőségünk nyílt a közvetlen beszélgetésekre. Legelőször Érmihályfalvára utaztunk, ahol a Polgármester úr fogadta pedagógusainkat. Megtudtuk azt is, hogy ajándékképpen cikket jelentetnek meg rólunk a város honlapján. Délelőtt a centrumban lévő, szobrokban, emlékművekben gazdag parkban valamennyi emlékművet meglátogattuk, ahol – az emlékmű területének megtisztítását követően - az 1956-os érmihályfalvi csoport emlékművét megkoszorúztuk. Felkerestük a református templomot, ahol megemlékeztünk érmihályfalva egykori lelkipásztoráról, Sass Kálmánról, az 56-os forradalom tagjáról. Ezt követően továbbutazva Érsemlyénre, ellátogattunk a Kazinczy emlékházba. Egy helyi nyugdíjas pedagógus biztosított részünkre tárlatvezetést. Nagyon érdekes dolgokat mesélt a Kazinczy családról. „Az érsemlyéni kirándulásban az volt a legjobb, hogy sok új és érdekes dolgot tudtam meg a magyar nyelv megújítójáról.” /Pál Attila 7.b osztályos tanuló/ A Kazinczy-szobor előtt csoportképet készítettünk, mely emlékül szolgál majd nem csupán nekünk, hanem a velünk utazó nagyváradi diákoknak is. Visszautaztunk a szomszédos Érmihályfalvára, ahol egy nagyon finom ebédet fogyasztottunk el. Ebéd után tovább utaztunk Sződemeterre, ahol megtekintettük a falu református templomát, majd az emlélkházat. A református tiszteletes asszony felénk idézett kedves szavait követően együtt tisztelegtünk Kölcsey emléke előtt. „Érdekes volt a Himnusz költőjének szülőfalujában lenni. Különleges hangulata volt annak, ahogy a templom előtti szobor mellett elszavaltuk a Husztot is.” /Zelnik Dániel 7.b osztályos tanuló/ Köszönetképpen igyekeztünk megtisztítani a templomkert udvarát a gaztól. Jó néhány nylonzsák telt meg a magasra nőtt elburjánzott növényekkel. A délutáni programot követően visszautaztunk Nagyváradra, ahol a vacsora elfogyasztása után sor került az esti programra: a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmával megrendezett helyi iskolai megemlékezést egészítettük ki a magunkkal hozott ünnepélyes programmal. Irodalmi-történelmizenei elemekből összeállított műsorunkat palotás tánccal zártuk. „Nagyon tetszett a műsor, s különösen, hogy az ottani diákok és mi is bemutattunk egy-egy táncot.” /Zsoldos Alíz 7.a oszályos tanuló/ A nagyváradi diákok, illetve az általunk biztosított ünnepélyes műsor lehetőséget adott arra, hogy a nézőközönséget alkotó nagyváradi szülők részére is bemutathasson minket és tanárainkat az igazgató úr. A műsort követően egy közös fáklyás felvonulással tettünk egy tiszteletkört az iskola körül, majd ünnepélyes keretek között megkoszorúztuk az iskola aulájában elhelyezett Juhász Gyula emlékművet.
Végül sor került a búcsúzkodásra. Átadtuk a nagyváradi gyerekek részére az itthon előzetesen összegyűjtött – használt, de kiváló állapotban lévő könyvekből készített csomagot - , valamint az ugyancsak otthon előzetesen elkészített a könyvjelzőket. Ezek egyik oldalán a Határtalanul programlogó mellett Hatvan címere, és iskolánk fényképe kapott helyt, a másik oldalán pedig a saját fényképünk, nevünk és hobbiképünk szerepelt és tette személyessé és egyedivé valamennyi könyvjelzőt. Mind a könyveknek, mind a személyre szabott egyéni könyvjelzőknek nagyon örültek a váradi gyerekek. A búcsú szívszorító volt, mert ugyan csak három napot töltöttünk együtt velük, ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy barátságok, szerelmek szövődjenek az eltelt idő alatt. Nagyon örülünk annak, hogy a jelenlegi technikai fejlődés (internet kapcsolat, facebook, e-mail, stb.) biztosítja számunkra a folyamatos kapcsolattartás lehetőségét a hazautazást követően is. A szállásra történő visszautazást követően elszorult torokkal hajtottuk álomra a fejünket. Rossz érzés volt arra gondolni, hogy kitudja, mikor láthatjuk újra személyesen egymást az újonnan szerzett barátainkkal…
2014. 06. 05. Csütörtök Reggel rögtön a reggeli után tovább indultunk Aradra. Az utazás közben derült ki, hogy Nagyszalontán keresztül visz az utunk, ezért utazási pihenőként megálltunk ezen a nevezetes településen. Úgy döntöttünk, hogy amennyiben nincs messze tőlünk, meglátogatjuk Arany János szülőházát, a Kossuth emlékművet és a Csonka tornyot. Egy idős nénit kérdeztünk arról, hogy merre találjuk Arany János szülőházát, és meglepetésünkre nem csupán azt tudtunk meg, hogy nncs messze, hanem még azt is felajánlotta, hogy útközben elkísér minket. Így néhány perc alatt odataláltunk, majd ezt követően útmutatást kaptunk a további két célterületre vonatkozóan is, mielőtt búcsút vett tőlünk. Segítségével a rendelkezésre álló, viszonylag rövid idő is lehetőséget biztosított arra, hogy a hirtelen jött terveinket maradéktalanul megvalósítsuk. Végül tovább utaztunk Aradra, ahol annyi időnk maradt csupán, hogy megálljunk a Vörös templom (evangélikus templom) és az ortodox templom előtt… A szállás elfoglalását követően megebédeltünk, majd a városközpontba utaztunk, ahol megtekintettük az aradi Minorita templomot és a Vértanúk Emlékművét. Itt először is megtisztítottuk az emlékművet körülvevő betonozott parkolót, illetve járdaterületet, valamint az emlékmű körül lévő zöld füves szigetet. Ezt követően ünnepélyes keretek között megkoszorúztuk az emlékművet, majd búcsúzóul tettünk egy tiszteletkört az emlékmű körül. Vacsora után várt még ránk néhány aradi nevezetes épület: megtekintettük a közeli református templomot, majd a Megbékélés Parkját, s ott a Szabadság szobrot. „Nekem a csütörtöki nap tetszett a legjobban, amikor a vértanúk emlékhelyén jártunk. Jó érzés volt megemlékezni egy koszorúval azokról a hősökről, akikről már oly sokat tanultunk és hallottunk.” /Kókai Eszter Anna 7.b osztályos tanuló/
Este azzal a szomorú gondolattal feküdtünk le, hogy ez már az utolsó éjszakánk Erdélyben.
2014. 06. 06. Péntek Reggel a reggeli után buszra szálltunk, és Vingára utaztunk. A gótikus stílusban épült templom mindannyiunk számára lenyűgöző látványt nyújtott. Ezt követően tovább utaztunk Lippára, ahol Solymos vára díszítette a hegy tetejét. Bár a vár még így, lentről megtekintve is felidézte bennünk a történelmi emlékeket, többen közülünk vállalkoztak arra, hogy a meredek hegyoldalt megmászva közelebbről is megszemlélik a vár romjait. A sziklás füves meredek hegyoldalon birkapásztor őrizte a nyáját. A hegytetőn a kilátás panorámája felejthetetlen volt, a települést körül kanyargó Maros fénylő szalagként futott a látóhatár felé. Messziről tökéletesen kivehető volt a következő célpontunk: Máriaradna templomának, bazilikájának kettős tornya. A vár megtekintését követően tovább utaztunk Máriaradnára, ahol a Ferences templomot éppen felújították: mindkét tornyát felállványozták. A templom ettől függetlenül látogatható volt. Itt megtudtuk, hogy e templom Szűz Mária kegyhelye, mely az 1700-as évek óta az aradiak és a környékbeliek búcsújáróhelye. Végül a délutáni programunkat Világos meglátogatásával fejeztük be. Itt megtekintettük a Bohus kastélyt, majd megemlékeztünk a világosi fegyverletétel történelmi jelentőségéről. Vacsora után haza indultunk. A buszon éreztük igazán, hogy mennyire elfáradtunk az úton, de ez nem gátolt meg minket abba, hogy az átélt élményeinkről beszélgessünk. Örömmel mutogattuk egymásnak az elkészített fényképeinket, s idéztük fel újra a legemlékezetesebb programok fontos pillanatait. A határt átlépve már alig vártuk, hogy haza érkezzünk. Az iskola előtt seregnyi szülő várt minket…
2014. 06. 10. Értékelő szakasz: értékelő óra (3 órában) Hétvégén három napig pihenhettünk, mivel a pünkösd hétfő miatt csak kedden jöttünk először iskolába. Már ezen a napon sor került az értékelő órákra, melyen rajtunk, a kiránduláson résztvevő tanulókon kívül a két osztályfőnök és az iskolapszichológus, Timi néni volt jelen. Az ő irányításukkal: áttekintésre kerültek: a kirándulás tapasztalatai, a testvériskolával megvalósított együttműködés minősége, eredménye. Értékelésre kerültek: az általunk elkészült fotókat, az általunk készített zsírkréta rajzokat, a diák-idegenvezetők munkáját, a kvízjáték-szerű interaktív ismeretszerzés módszer eredményességét, és az általunk még Erdélyben elkészített oktató társasjátékok használhatóságát. Tanáraink ismertették velünk a kvízkérdések során gyűjtött pontokra vonatkozóan a pontszerzők első három helyezettjét, Itt megbeszéltük azon a szempontokat is, amelyekkel még sikeresebben teljesíthettük volna az általunk megvalósított kirándulást. Ezután megbeszéltük a csütörtöki témanap forgatókönyvét, beosztottuk, hogy közülünk ki, hol, melyik teremben, azaz melyik témában nyújt segítséget annak érdekében, hogy az általunk szervezett és lebonyolított programok majd az iskola többi tanulói számára is örömet szerezzenek.
Legvégül csoportos beszélgetés elmondhattuk egymásnak legkedvesebb, legemlékezetesebb, vagy legviccesebb élményeinket. Mikor tanáraink megkérdezték tőlünk, hogy kik azok, akiknek olyan kapcsolatot sikerült a váradi gyerekekkel kiépíteni, melyet fenn kívánunk tartani a jövőben is, szinte valamennyien felnyújtottuk a kezünket. Hasonló volt a helyzet, amikor arról kérdeztek tanáraink, hogy közülünk hányan tervezik, hogy a közeljövőben szüleinkkel újra visszalátogatunk Erdélybe, mert itt is rengeteg kéz lendült a levegőbe.
2014.06.12. Értékelő szakasz: Falultatívan vállalt témanap Erre a napra nagyon készültünk. Már előre megbeszéltük, hogy melyikünk hol, melyik szobában nyújt majd segítséget. Hat teremben alakítottunk ki „TÉMASZOBÁT”, ezekben fogadtuk iskolánk tanulóit különböző programokkal: MOZISZOBA: az iskola könyvtárában délelőtt is és délután is tartottunk filmvetítést: "Ahogyan mi láttuk" címen levetítettük a kirándulás során elkészített videofelvételeket; FOTOGALÉRIA: az iskola informatika termébe telepítettük fel az általunk készített fotókat, ott biztosítottunk lehetőséget a tanulók számára, hogy valamennyi diák által készített fényképet megtekinthessék. A fotókat megtekintő tanulókat arra kértük, hogy a megnézett fényképeket 4 kategóriában értékeljék: vallási sokszínűség, történelmi emlékek, természeti jelenségek, közösségi élmények. A tanulók visszajelzése alapján nagyon sok kiváló fotó született. JÁTÉKSZOBA: a 7.b termében alakítottuk ki ezt a témaszobát. Itt a kiránduláson elkészített oktató jellegű társasjátékokkal játszhattak a gyerekek, vegyes csapatokat alkotva mérettették meg magukat. Minden társasjátéknál vállaltunk „szolgálatot” annak érdekében, hogy el tudjuk magyarázni a többi tanulónak, hogy hogyan, milyen szabályok szerint kell játszani a társasjátékokkal. Ez a szoba nagyon vidám hangulatú volt, minden résztvevő élvezte a játékot. PUZZLESZOBA: az iskola könyvtárában, a filmvetítések között a kisebb gyerekek (alsó tagozat) számára nyújtottunk lehetőséget arra, hogy az előzetesen nyomtatott, lelaminált, majd puzzleszerűen feldarabolt fényképeket tartalmazó lapokat újra összerakják. Hogy a munkájukat kissé megnehezítsük, az összevágott puzzle-darabokat egybeöntöttük, így már annak szétválogatása is hatalmas munka volt a számukra, de nagyon szépen, türelmesen és ügyesen állították össze valamennyi képet. KINCSVADÁSZ SZOBA: különféle játékos történelmi-irodalmi-kreatív feladatokat oldottunk meg, melynek eredményeként egy-egy erdélyi város, település nevét kellett kitalálnunk. Ezt követően ki kellett választanunk az adott települések címereit (ami már önmagában sem volt egyszerű, hiszen puzzle-szerűen darabokra volt összevágva valamennyi, a játékban szereplő helyiség címere. Ezek itt is együttesen, ömlesztve kerültek az asztalra, s hasonlóságuk miatt nem volt egyszerű feladat azonosítani az egy címerhez kapcsolódó képdarabokat. Miután a címereket összállítottuk, annak kisméretű párját el kellett helyeznünk Erdély vaktérképén a hozzátartozó település helyzetének megfelelően.
Ezen a programon is jól szórakoztunk. Mindegyik csapatban vállaltunk részvételt, hogy segítsük azon tanulók feladatmegoldását, akik egyáltalán nem jártak még Erdélyben. Persze nagyon vigyáztunk arra, hogy ne helyettük oldjuk meg a feladatokat, hanem csak instrukcióval segítsük a munkájukat. Szerintünk ez a program is nagyon vidám hangulatban telt, és külön jó volt, hogy vegyes csoportokban dolgozhattunk, hiszen így olyan tanulókkal is kapcsolatba kerültünk, akikkel eddig esetenként csak köszönő viszonyban voltunk. ERDÉLY SZÍNESEN: a rajzkiállítást az aulában valósítottuk meg. Az értékelő órán kiválasztottuk azokat a rajzokat, amelyek megfelelőek voltak ahhoz, hogy a kiállításon felkerülhessenek az aulai hirdetőtáblára. Természetesen a kiállítás elkészítésében, szervezésében is részt vállaltunk, erre a feladatra is jelentkezett néhány hetedikes tanuló. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy minden iskolánkba érkező szülő, gyerek, látogató megtekintheti az általunk elkészített rajzokat, melyeknek külön értéke abban rejlik, hogy azok a helyszíneken készültek.
2014.06.13. Vállalt kommunikációs tevékenység: BEMUTATÓ Nagy igyekezettel készültünk a bemutatóra, amit az iskola könyvtárában készültünk megrendezni. Itt terveztük projektor segítségével kivetíteni az előzőleg elkészített Power Point-os bemutatót, amelyet naplószerűen készítettünk el a kirándulás képeiből. Igyekeztünk arra, hogy kevés szöveg legyen rajta, és minél több kép. Mindkét hetedikes osztályból 44 tanuló felvállalta, hogy a bemutató vetítésekor szöveges tartalommal történő kiegészítéssel teszi még személyesebbé és élményszerűbbé a kirándulás élménybemutatóját. A különböző osztályok tanulói forgóajtó szerűen váltották egymást, mivel a könyvtár befogadó képessége nem tette lehetővé, hogy egyetlen egy bemutató során valamennyi tanuló számára ismertessük a kirándulás eseményeit, megosszuk élményeinket. A nap nagyon jól sikerült, mindenki élvezettel nézte a fényképeket és hallgatta történeteinket. Különösen a mostani hatodik osztályos tanulók voltak kíváncsiak arra, hogy miket éltünk át, mivel nagyon reménykednek abban, hogy jövőre ők is hasonló kiránduláson vehetnek részt. Úgy gondoljuk, mindenki azzal a vággyal állt fel a bemutató végén, hogy ő is nagyon szeretett volna ezen a kiránduláson részt venni. Ezzel az utolsó programmal zártuk a Határtalanul program keretében lebonyolított programsorozatunkat. Őszintén kívánjuk, hogy a jövőben még számos pályázatot nyerjen az iskolánk, és más tanulóknak is lehessen hasonló élményben részük, mint amilyent mi átélhettünk. Hatvan, 2014. június 16. A kiránduláson résztvevő tanulók képviseletében
Tyukodi Mirtill, Kókai Eszter és Bukovics Kinga
