PEDAQÓQIAI M ŰHELY. NYlREQYHAZA

1987

PEDAQÓQIAI M Ű HELY

NYlREQYHAZA

1987

DECEMBER

PEDAQÓQIAI M ŰHELY

NYlREQYHAZA

PEDAGÓGIAI, KÖZM ŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT X III. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM Felelős szerkesztő: DR. KUKNYÓ JÁNOS O lvasószerkesztő: K Á LLA I JÁ N OS Szerkesztő bizottság: BERECZ ANDRÁS CSERVENYÁK LÁSZLÓNÉ GÉCZI FERENC FAZEKAS TIBOR HAMAR PÉTER NAGY FERENC OROSZ GÁBOR SZABOLCSI M IKLÓS SZÉPLA K I SÁNDORNÉ SZEDLÁK RICHÁRD VIDA JÁ N OS Felelős kiadó: PA TA K I JÓ ZSEF E szám unk szerzői: Bánszki István, főiskolai docens. N yíregyháza, Bényei József, főszerkesztő, D eb­ recen, B ereznai Gyulai, nyug. főiskolai tanár. N yíregyháza; B orbély György, á lta ­ lános felügyelő, N yíregyháza—O ros: Bőgel József, M ii főm unkatárs, B udapest; C serm ely T ibor, H N F megyei titkárh ely ettes, N yíregyháza; Erdész S ándor, m úzeum ­ igazgató, N yíregyháza: F u tak y László, könyvtár igazgatóhelyettes, N yíregyháza; G alam bósiné T arí Ágnes, ta n ár, N yíregyháza. H adházy Lajos, nyug. igazgató, N y ír­ egyháza; H am ar P éter, ta n ár. F eh érg y arm at; K arád i Zsolt, M PI csoportvezető. N y ír­ egyháza; Kovács Éva, újságíró. N yírb áto r; L ippai G ergely, MSZMP MB m u n k atárs. N yíregyháza. Lukácskó Zsolt, M PI osztályvezető. N yíregyháza; M adácsi M ária, főis­ kolai tanszékvezető, N yíregyháza; M ankó M ária, főiskolai docens. N yíregyháza. M a­ rosi Lajos, tanszékvezető. N yíregyháza. P áll István, m úzeum igazgatóhelyettes, N yír­ egyháza; Papik P éter. M PI csoportvezető. N yíregyháza; P atak i József, osztályvezető, N yíregyháza; Siklós István, M SZM P MB m unk atárs, N yíregyháza: Stock G yula, művelődési ház igazgató, N agykáltó: Szabó Géza, főiskolai igazgatói hivatalvezető. N yíregyháza; Székely G ábor, főiskolai főigazgató-helyettes, N yíregyháza; V enter György, főiskolai ad ju n k tu s. N yíregyháza.______________________ ______________ Szerkesztőség cím e: Pedagógiai Műhely, 4400 N yíregyháza, Búza u. 5. K iadja a S zabolcs-Szatm ár Megyei Tanács V. B M űvelődési O sztálya HU ISSN 0133—8951 K észült a S zabolcs-Szatm ár Megyei T anács V. B. Sokszorosító Üzemében 8 B/5 ív terjedelem ben — 87. — 1077 — Felelős vezető: Szántó S ándor

TARTALOM

O K TATÁ S—NEVELÉS Jubileum i

k ö s z ö n t ő ---------------------

5

MAROSI LAJOS: A nagy októberi szocialista forradalom és korunk*

6

PA TAK I JÖ ZSEF: önállóbban, ere d m én y e se b b e n !* ---------------------- 17 BEREZNAI GYULA: M atem atikatanításunk k r i t i k á j á h o z ------------ 25 BÁNSZKI ISTVÁN: A gim názium i irodalom tanítás regionális hang­ súlyainak kitétele irán t való jám bor s z á n d é k ----------------------------

30

FÓRUM PA PIK PÉTER: Üj vonások a pedagógusok to v áb b k é p z é sé b e n ------- 35 SZÉKELY GÁBOR: Képzés és to v á b b k é p z é s ------- -----------------------------39 MADÁCSI MÁRIA— VENTER GYÖRGY: T apasztalatok a pedagó­ gusok intenzív továbbképzésének pedagógiai—pszichológiai fog­ lalkozásairól ----------------------------------------- - —-------------------- —

44

SIKLÓS ISTVÁN: G ondolatok az iskolák cselekvési program jairól

48

KÖZMŰVELŐDÉS M ANKÓ MÁRIA: Szórakozás-pedagógiai problém ák — gyerm ek­ korban ------- - — --------------------- ----- — ---------— -------- ---------- 51 CSERMELY TIBOR: A tábor legyen m egkom ponált m ű ! ------------ 57 LIPPA I GERGELY: Ű ttörőnyár gyében ----------------------

1987-ben

Szabolcs-Szatm ár m e­ 61

LUKÁCSKÓ ZSOLT: Pályaválasztási táborok Szabolcs-Szatm ár m e g y é b e n ------------ • — ------------------------- — -------------------------------- 63 STOCK GYULA: Üj táborozási le h e tő s é g e k -------------------------------------65

3

IRODALOM,

MŰVÉSZET

BÖGEL JÓ ZSEF: A Nem zeti Színház nyírségi k öszöntése*------------ 69 BÉNYEI JÓ ZSEF: Vidéki irodalom — irodalom v i d é k e n ------------ 72 GALAMBOSINÉ TAR1 ÁGNES: Évadkezdés Színházban -----------------------------

a Móricz Zsigmond 79

ERDÉSZ SÁNDOR: A m agyar népi eposz k é r d é s e i------- -------------- 87

BEMUTATJUK HADHÁZY LA JO S: Am brózy Géza (1896— 1966)---------------------------

93

KOVÁCS ÉVA: Űj oktatási intézm ényünk — az Egészségügyi Szakközépiskola és S z a k i s k o l a ------------ — ------------------- -------------- 102

SZEMLE Egy új m úzeum i évkönyv első kötetéről (PÁLL IS T V Á N )------------ 108 M agyar k ö n y v tártörténet

(FUTAKY L Á S Z L Ó ) ------- -------------- —

112

Illyés G yuláné: József A ttila utolsó hónapjairól — K önyvjegyzet — (HAMAR P É T E R ) ---------------------------------------------------------------- 114 Szépen m agyarul — szépen em berül T anítóképzés Békésben

(KARÁDI Z S O L T ) ---------------- 118

(SZABÓ G É Z A ) ------- -------------------------------- 120

1986—87. tanévi tanulm ányi versenyekről (BORBÉLY GYÖRGY)

KÉPEK Borító I. Bessenyei György em lékplakett első oldala Borító II. OROSZ HELGA színm űvész Szövegköz: 50.; 92.; 128. (Schmidt Sándor alkotásai) Színház: Peleskei nótárius 85/1. Szükséglakás 85/2. Á rm ány és szerelem 86/1.; 86/2.

4

123

„Em eld nem zeted — ez legyen törvényed" (Bessenyei)

Jubileumi köszöntő 25 éves a N yíregyházi Bessenyei G yörgy Tanárképző Főiskola. Moz­ galm as negyedszázadoi élt meg. T örténete elválaszthatatlanul összeforrt a m agyar oktatásügy nem kevés feszültséget és sok-sok kezdem ényezést vállaló évtizedeivel. Maga az intézm ény oktatásügyünk gondjaival eg y ü tt n ő tt naggyá, vált az ország egyik legjelentősebb pedagógusképző bázisá­ vá. Falai közül ezrek kerültek ki, s állnak m a a katedrákon, vezetnek is­ kolákat. irányítanak o ktatást—m űvelődést, és váltak a szellem em beré­ vé, politikussá, alkotó művésszé, vagy tudom ányos kutatóvá. Fiai, dol­ gozzanak bárhol, büszkék a nyiregvházi indíttatásukra, az alm a m ater egy életre szóló szellemi sugárzására, am ely intelem a gyerm ek szeretetére, a pedagógus hivatás vállalására, az ettől elválaszthatatlan önm űve­ lődés igényére, a m élységes em beri hum ánum m egtartására. Mit jelent nekünk, szabolcsiaknak a főiskola? Szellemi életünk, m ű­ velődésügyünk szám talan problém ájának ism eretében elgondolni sem tudjuk, hol tartan á n k nélküle. Hogyan lehetne vállalni korunk nagy tu ­ dom ányos—technikai kihívását, m últunk értékeinek ápolását, szellemi életünk újraterem tését, szép— okos gyerm ekeink iskolázását? A főiskola az országé, népünké, de igazi birtokosainak mi, szabolcsi em berek érezzük m agunkat. M ert városunk és m egyénk m indig részt vál­ lalt gondjaiból, önzetlen segítséggel állt bölcsőjénél, vállalta és tám ogat­ ta kam aszkori nehézségeiben és p a rtn e r akar lenni naggyá nőtt szelle­ mi vállalkozásai m egvalósításában. Mit várunk az elkövetkező években főiskolánktól? Ennek m egvála­ szolására idézzük Köpeczi Béla m űvelődési m iniszternek a jubileum i ülé­ sen elm ondott köszöntőjéből az alábbi s o ro k a t.. . „Azt kívánjuk — azt v á rju k el ettől a főiskolától is. — hogy olyan pedagógusok sokaságát bocsássa ú tjára, akik szem élyiségükkel hatva „röptetik fel” tan ítványaikat a tudom ány „rációjával” és a „szív érzé­ kenységével” felvértezve. Akik hisznek ma is abban, am it a felvilágoso­ dás eszméit hirdető intézm ényi névadójuk igaz m eggyőződéssel vallott: „ . . . a nevelésnek, oktatásnak, m inden em beri dolgok felett való dicső­ sége és haszna van . . m ert m egalapozója a teljesebb, gazdagabb, é r­ telm esebb életnek.” Ilyen célokat, eszm éket vállalni és az oktatás eszközeivel szolgálni napjaink nagy társadalm i küzdelm eiben, nem csak kiállás, hanem tevé­ keny hozzájárulás is szocialista valóságunk szebbé, gazdagabbá tételéhez. Olvasóink nevében is m indezek valóra váltásához sok sikert kívánunk a főiskola dolgozóinak és tanulóifjúságának. A szerkesztőbizottság

MAROSI LAJOS:

. A nagy októberi szocialista forradalom es korunk*

Ezzel a címmel k erü lt sor október végén a 70. évforduló alkalm ából rendezett tudom ányos em lékülésre a Szabolcs-Szatm ár Megyei P á rtb i­ zottság O ktatási Igazgatóságán. H arsányi Iván kandidátusnak, a Politikai Főiskola tanszékvezetőjé­ nek előadása u tán korreferátum ot ta rto tt dr. Nádasdv József, a Besse­ nyei György T anárképző Főiskola adjunktusa, dr. Filep Gyula, az MSZMP Megyei Bizottságának m unkatársa, Szvetlána Ivánovna M itrjájeva kandi­ dátus, az SZK P K árpátontúli terü leti és dr. W azny Marian, a LEMP rzeszowi Vajdasági Bizottságának vezető propagandistája, valam int Ma­ rosi Lajos, a nyíregyházi O ktatási Igazgatóság tanszékvezetője. A rendezők és a hozzászólók szándéka szerint az em lékülés nem pusztán tisztelgő jellegű volt, sokkal inkább problém afeltáró, elemző, ú t­ kereső. Ez felel m eg egyébként Lenin ú tm u tatásán ak is, aki azt ta rto t­ ta, hogy a nagy forradalom évfordulóit az aktuális feladatok, a problé­ m ák m egoldására kell felhasználni. Az em lékülés elnöke, Kiss Gábor kandidátus, az O ktatási Igazgatóság igazgatója is ezt hangsúlyozta beve­ zetőjében. „A szocialista világrendszerben m egoldandó feladatok súlya és nagy­ ságrendje alig kisebb, m int volt a XX. század elején, s a problém ák m eg­ oldásától. m int akkor, m a is a világtörténelm i haladás sorsa függ, ezért szakítanunk kell 1917-nek oly sokáig szokásban volt cerem oniális m eg­ ünneplésével. Figyelm ünket a társadalom építés m ai feladatainak m eg­ oldására kell összpontosítanunk. Az októberi forradalom m al összefüggő esem ények elemzése fontos kiindulópontunk lehet napjaink feladványai­ nak tanulm ányozásához. Az em beri tevékenység szám ára általában, a for­ radalm i cselekvés esetében pedig különösen az az igazi kérdés — fejez­ te be prológusát Kiss G ábor — , hogyan járu lh atu n k hozzá mi m agunk a feltételek m ódosításához úgy, hogy az eredm ényben a körülm ények ad­ ta lehetőségek valóra v áltását m int saját céljaink m egvalósulását szem ­ lélhessük.”

*A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalm ából ren ­ dezett tudom ányos em lékülésen elhangzott előadás és a korreferátum ok összefoglalója.

6

Az em lékülés csak akkor érte, éri el célját, ha az ott elhangzottak továbbgondolásra, vitára, aktívabb cselekvésre ösztönöznek. A m ikor most közreadjuk a fő előadás és a korreferátum ok fontosabb téziseit, abban bízunk, hogy segítséget n y ú jtu n k pedagógus olvasóink nevelőm unkájá­ hoz is. H arsányi Iván „Az októberi forradalom és a jelenkor” cím ű előadá­ sát azzal kezdte, hogy rám u tato tt az em lékezés többszörös ak tu alitására: a polgárháborúban 100 ezer volt hadifogoly m agyar harca a Vörös H ad­ sereg oldalán, 1944—45-ben a fasizmus alóli felszabadításunk, m ajd pe­ dig szocialista útválasztásunk erős szálakkal fűznek ehhez a forrada­ lomhoz. M agyarország teh á t —- folytatta az előadó — részesévé vált annak a világtörténelm i horderejű kísérletnek, am elynek során tucatnyinál alig több ország — igaz, köztük a Szovjetunió — m egkezdte és előreviíte a szocializmus irányába haladó társadalm i folyam atot. Ez a kísérlet azonban nem a legkedvezőbb körülm ények között in­ dult. Szovjet-Oroszország, m ajd később a többi szocialista állam elm ara­ dott, vagy legjobb esetben közepesen fejlett gazdasággal, stru k tú ráv al és m űveltségi színvonallal rendelkezett. E m iatt a forradalom első percében felm erült a kérdés, s m a sem k erült le a napirendről: reális volt-e, sza­ bad volt-e ilyen országokban belekezdeni a szocialista társadalom kiala­ kításába? Nem az volt-e ennek a kísérletnek egyetlen lehetséges eredm é­ nye, hogy a szocializmus hitelét veszti, s az elm aradottság talaján ki­ bontakozó, antidem okratikus politikai stru k tú rá k szinonim ájává válik? Az a helyzet azonban, am elyben a szocializmus építése első ízben a közepesen fejlett vagy elm aradott területeken indult meg, nem önké­ nyes elhatározások, hanem nagyívű történelm i tendenciák következm é­ nye volt. A kapitalizm us, am elynek ellentm ondásai M arx és Engels sze­ rin t szükségszerűen szocialista forradalom hoz kellett vezessenek, nem el­ szigetelt, vagy egyedül létező társadalm i alakulatként, hanem egyre n a ­ gyobb m értékben világrendszerként is m űködött. S míg belső társadalm i és gazdasági ellentm ondásai lassan, lépcsőzetesen, hullám okban halm o­ zódtak, a tőkés világrendszer konfliktusai ennél sokkal gyorsabban bon­ takoztak ki. B efejeződött a földgolyó első teljes felosztása a tőkés nagy­ hatalm ak közt, s az utóbbiak egyenlőtlen fejlődése, az új nagyhatalm ak m egjelenése ham arosan n apirendre tűzte az újrafelosztást is. Mindössze harm inc évre volt szükség ahhoz, hogy az ellentétek törésvonalán kirob­ banjon az első világm éretű háború, am ely a forradalm i helyzetek jóval radikálisabb gerjesztőjének bizonyult, m int a tőkés társadalm i—gazdasá­

7

gi alakulat ugyancsak m ély ellentm ondásai. T ehát a létező szocializm us közvetlenül a tőkés világrendszer konfliktusainak a szülötte, noha te r­ m észetesen ezek is a kapitalista társadalm i rendszer m éhében fogantak. A szocializmus „m en etren d je” teh át m egváltozott a m arxi előrejel­ zéshez képest, de nem a bolsevikok szubjektív elhatározásából, hanem a történelem valóságának törvényszerű folyam ataként. Ism eretes, hogy az éppencsak felülkerekedett proletárforradalom nak hiányoztak mind a szakem berei, m ind az intézm ényei ahhoz, hogy a k i­ sajátíto tt term előapparátust hatékonyan m űködtesse. Jóval kevéssé köz­ tudott, hogy a bolsevikok a term észeti kincsek — köztük a föld — nacionalizálásán kívül 1917 októberében csupán a bankok köztulajdonba vételét tervezték. A tőkés ipart nem akarták kisajátítani, csupán ellen­ őrzés alá helyezni, fölülről az állami bankok, alulról pedig a vállalati m unkástanácsok segítségével. Az ipar nagym éretű állami szektora csu­ pán azért jö tt létre, m ert az orosz nagytőke — abban bízva, hogy a szov­ jethatalom nem lesz hosszúéletű — a legkisebb együttm űködési kész­ séget sem tan ú síto tta irányában, és nem volt hajlandó üzem eit az új rend­ szer által felkínált keretek között m űködtetni. A kialakult helyzetet Le­ nin 1918 tavaszán „A szovjethataiom soronlevő feladatai” cím ű m unká­ jában úgy jellem ezte, hogy a forradalom többet társadalm asított, m int am ennyit hatékonyan m űködtetni tud. A k ifejlett szocializmus term észetesen nem létezhet az alapvető te r ­ melőeszközök társadalm i tulajdona nélkül. N yilvánvaló azonban, hogy itt nem kifejlett szocializmusról van szó, s világos az is, hogy a kisajátítás m értékét nem egyszerűen a bolsevikok elhatározásai szabják meg. A for­ radalm árok nem m érlegelhettek pusztán gazdaságtechnikai szem pontok­ ból: „bizonyos szektorokat, kisajátítunk, m ert szükségesek az egész gaz­ daság ellenőrzéséhez, m ásokhoz viszont nem nyúlunk, m ert hiányoznak az eszközeink ahhoz, hogy ésszerűen m űködtessük őket” . A gazdasági szektorok m ögött ugyanis m eghatározott társadalm i osztályok és rétegek álltak (a kis- és középburzsoázia, a m agántulajdonos parasztok, a kisipa­ rosok és kiskereskedők stb.). Ezek tevékenyen részt v ettek 1917 politikai küzdelm eiben és nagyobbrészt a bolsevikokkal szembenálló, vagy leg­ alábbis velük rivalizáló politikai szervezetek tagjai vagy szavazói voltak. Ezért a birtokukban levő term előeszközöket nem csupán term elési poten­ ciálként kellett m érlegelni, hanem a szóban forgó társadalm i csoportok politikai fellépésének anyagi hátterek én t is. Ma m ár tudjuk, hogy az elm aradott körülm ények között kibontako­ zott szocializmusban a tulajdonviszonyok legjobb variánsa korántsem az.

8

am ely a lehető legtársadalm asítottabb. hanem az, am ely többféle szocia­ lista és bizonyos félszocialista, vagy nem szocialista tulajdonform át kom ­ binál és integrál a term előerők tényleges fejlettségének m egfelelő módon. Ennek a m a szocialista vegyesgazdaságnak nevezett m egoldásnak a gondolata többször is felm erült a szovjethatalom történetében. N apjainkban több szocialista országban kísérlet folyik a fennálló tu ­ lajdonform ák elsietett társadalm asításának korrekciójára, am elynek re n ­ dező elve az, hogy adott ágakban a tulajdonviszonyok legyenek összhang­ ban az ott m űködő term elő berendezések fejlettségével és jellegevei. Ma, az októberi forradalom 70. évfordulóján — foly tatta előadását H arsányi Iván — ezek a felism erések sok más. például a politikai ren d ­ szerrel kapcsolatos tanulsággal együtt — eléggé ére tt form ában élnek bennünk ahhoz, hogy átültessük őket a gyakorlatba. Ezt azonban csak akkor tu djuk m egtenni, ha a lakosság széles rétegei belülről is átérzik az erőfeszítések értelm ét, s ha a politikai rendszer centrum ában és körülöt­ te elhelyezkedő szervezetek tagsága tevékenyen tám ogatja azt, am it a Szovjetunióban átalakításnak m ondanak, s am it mi saját dolgaink vonat­ kozásában kibontakozásnak nevezünk. Társadalm unkban m ára a halmozódó nehézségek hatására kialakult egy bizonyos tehetetlenségi nyom aték, passzivitás, am elyet történetileg létrejö tt „fékező m echanizm usok” erősítenek. Ki tám ogatja, ki akadályozza az átalakítást? — te tte fel a kérdést az előadó, m ajd a következőket m ondta: A sztereotip válasz (mely hamis, m int a közhelyek általában) úgy hangzik, hogy a fő akadályozó tényező az „ap p arátu s”. Az apparátus, am ely félti hatalm át, kiváltságait. Valójá­ ban azonban az a helyzet, hogy nem csak az apparátusban, hanem a szov­ jet és a m agyar társadalom m inden szintjén és szférájában, gyakran egy és ugyanabban az em berben is ellentétes érzések kavarognak. Egyrészt akarja az előrehaladást, az átalakulást, a kibontakozást, m ert jobban akar élni, igényli a szólás és beleszólás lehetőségét, igazságosabb viszonyokra vágyik. M ásrészt tu dja, hogy az előrehaladásnak ára van: m agasabb szín­ vonalú m unka, a „fogyasztói kosár” átrendezése, a m egszokott életvitel átform álása, sokak esetében pedig a fogyasztás átm eneti korlátozása is. B izonyára sajátos ezen beiül az ap p arátu s helyzete, de az is ellentm on­ dásos. Hiszen pl. a pártap p arátu s tagjai végső soron ugyancsak érdekel­ tek abban, hogy ne üllő és kalapács közé szorulva végezzék m unkájukat, hogy az érdekeltekkel alaposan m egbeszélt döntések végrehajtásakor több tám ogatással és kevesebb ellenérzéssel találkozzanak. És a nem appará­ tusbeli em ber sem örül annak az árnak, am it az átalak ításért fizetni kell. Ha pl. a szovjet állam polgár, aki ma csak jelképes összegeket fizet a la­ kásért és a szolgáltatásokért, azon az áron ju th a t jobb ellátáshoz, hogy

9

m egtéríti a gáz. a villany, a telefon valódi árát, bizonyára m eghökken m ajd, és lesz, aki úgy érzi, hogy m egfosztják valam itől, ami neki já r eb­ ben a társadalom ban. Érdekeknek, ideológiai kötődéseknek, kialakult szokásoknak ezt a m egbolygatott — szerencsére m egbolygatott — világát nem jó sztereotípiákkal kuruzsolni. Az előadó a következő gondolatokkal fejezte be eszm efuttatását: Vál­ tozatlanul tu d atában kell lennünk annak, hogy ma is történelm i, úttörő m unkát folytatunk, annak m inden szépségével és kockázatával. Jean-P aul S artre francia filozófus a m arxizm ust, a szocializmust a XX. század nagy kalandjának nevezte. Mi közvetlen részesei vagyunk ennek a ..kaland­ nak”, amely, m int a jó kalandregények esem ényei, még sokféle, olykor szorult helyzeten át halad a kibontakozás felé. Ügy gondoljuk, hogy H arsányi Iván gondolatai két vonatkozásban is segíthetik a történelem nek és a filozófia alapjainak a tanítását. Világosan érzékeltetik: a bonyolult helyzetekben való eligazodás csakis úgy való­ sítható meg, ha az együttlétező, vagy éppenséggel egym ás u tán sorakozó esem ények, jelenségek m ögött feltárju k az okokat, a lényeget; ha különb­ séget tudunk tenni véletlen és szükségszerű történések között. Racioná­ lisan. távlatokban azonosulni csak a szükségszerűvel lehet. Előadásának végkicsengése meggyőz bennünket arról, hogy az előttünk — és tan ítv á ­ nyaink előtt — álló feladatok nagy horderejűek, s nem csak tudást, ha­ nem elkötelezettséget és bátorságot is követelnek azoktól, akik meg a k a r­ ják őket oldani. A nagy feladatokkal — és csak azokkal — lehet érzel­ mileg azonosulni. Nádasdy József korreferátum ában a lenini szövetség: politika néhány elm életi és gyakorlati kérdéséről beszélt. Lenin ham ar felism erte, hogyha a társadalom szocialista átalakítá­ sáért folyó harcot az orosz m unkásosztály sikeresen akarja m egvívni, ak­ kor az ebben érdekelt töm egek széles szövetségi táborát kell m aga mellé felsorakoztatnia — m indenekelőtt a parasztság legelnyom ottabb rétegeit, a nem zetiségeket, az értelm iséget, az üldözött vallást. Ez a szövetségi po­ litika a m unkásosztály és a társadalom többi erőinek hosszabb—rövidebb távú érdekazonosságán vagy érdekközelségén alapult. Az ennek m egfele­ lő célokat (a cárizm us m egdöntését, a földosztást, a nem zetiségek önren­ delkezési jogának biztosítását stb.) a bolsevikok program ja közérthető form ában tartalm azta. Lenin tudta, hogy a tömegek tám ogatásának m eg­ nyeréséhez nem elegendő az egyszeri jó program : a győzelem után kézzel­ fogható eredm ényekre van szükség, s a szövetségeseket m inden új feladat közös m egoldásához újból és újból meg kell nyerni. K övetkezésképpen a pártnak szüntelenül ellenőriznie kell, hogy m ekkora a „távolság” közte és szövetségesei között, s ez a távolság nem fenyeget-e szakadással.

10

Lenin felfogásában és gyakorlatában — m utato tt rá az előadó — a szövetség fogalm a m agában foglalta a p a rtn e r bírálatát is. E bírálatok célja nem a m egbélyegzés volt, hanem az, hogy segítséget nyújtson a hi­ bák leküzdésében. És ami rendkívül fontos: a szövetségeseket Lenin a r­ ra buzdította, hogy hasonló kritikával reagáljanak a szovjethatalom ban tapasztalható negatív jelenségekre. K orreferátum a második részében Nádasdy József sorra vette három szövetséges m egnyerésének konkrét esetét. 1. A kistulajdonos, áru te rm e ­ lő paraszt érdekeinek egyáltalán nem felelt meg a hadikom m unizm us gazdaságpolitikája. Ezért javasolta Lenin a NÉP bevezetését, am inek leg­ fontosabb politikai célja a m unkás—paraszt szövetség helyreállítása volt, m égpedig úgy, hogy a nehéz helyzetbe került parasztság azonnali segít­ séget kapjon. 2. Az orosz értelm iség többségét sajátos kettősség jellem ez­ te. Egyrészt ak arta a cárizm us m egdöntését, m ásrészt határozottan elle­ ne volt annak, hogy ez forradalom ú tjá n m enjen végbe. Ezért a polgári értelm iség többsége visszavonult a közélettől, s csak egy töredéke állt a szovjethatalom oldalára. Lenin az értelm iséggel kapcsolatban is a tü rel­ met. a m egértést és a bizalm atlanság eloszlatását ta rto tta alapvetőnek. A rra szám ított, hogy ha ez a réteg megbizonyosodik a m unkásosztálynak a kultúrához való pozitív viszonyáról, ha azt tapasztalja, hogy a m unká­ sok tanulnak és a töm egek körében felvilágosító, nevelő m unkát végez­ nek, akkor a polgári szakem berek m agatartása kedvező irányba változik m ajd. 3. A szovjet nem zetiségi politikának két akadályt kellett leküzdenie: a nagyorosz sovinizm ust és a nem zetiségek nacionalizm usát. Míg az előbbi ellen L enin kím életlen harcot hirdetett, az utóbbival kapcsolatban óvatosságot és bizonyos engedm ényeket javasolt. Jellem ző, hogy e rre a fokozott türelem re nem zetiségi m unkatársainak a figyelm ét is többször fel kellett hívnia. A Nádasdy által felvázolt — m a is nagyon aktuális — kérdések rá ­ irá n y ítják a figyelm et egy m ég általánosabb problém ára: az érdekek ke­ zelésének (az érdekkülönbségek és érdekazonosságok feltárásának, érvé­ nyesítésének) feladatára a szocializmus körülm ényei között. Szövetséges és ellenfél, kom prom isszum és m egalkuvás, nem zeti érzés és internaciona­ lizmus, érdekérvényesítés és közösségi szellem olyan fogalm ak, am elyek sem a felnőtt korosztályokban, sem a fiatalok körében nem tisztázottak m egnyugtatóan, még a társadalom tudom ányok mai lehetőségeinek szint­ jén sem. Filep G yula k o rreferátu m a Leninnek a gazdasági koncessziókkal kapcsolatos nézeteit elem ezte. R ám utatva, hogy a tém a aktualitását nap­

it

jainkban a vegy esválla]átok létrehozásának szükségessége adja, az előadó felelevenítette a 20-as évek szocializm usának fontos elm élettörténeti prob­ lém áját. Az intervenció után a gazdasági háború következett Szovjet-O roszországgal szemben, ahol m ár nem a term előerők pusztítása, hanem azok fejlesztése volt a tét. Szovjet részről ennek a gazdasági harcnak lett egyik eszköze a koncesszió, a tőkés bérleti szerződés egyik form ája. 1921-ben Lenin több szem pontból is szükségesnek ta rto tta konceszsziók adását. Először is politikai m eggondolások alapján: amig az egész világ el nem ism eri a fiatal szovjethatalm at, am íg puszta léte is veszély­ ben forog, addig érteni kell az „im perialisták közötti ellentm ondások és ellentétek kihasználásához” . A világháború után ugyanis a világgazdaság­ nak szüksége volt az orosz n y e rta n y ag ra is, teh á t szám ítani leh e tett a r­ ra, hogy a tőkések érdekeltek az üzletben. Másodszor, gazdasági szem ­ pontból elem ezve a koncessziókat, Lenin bebizonyitotta. hogy azok az adott helyzetben egyértelm űen előnyösek. Mivel technika és szervezés dolgában a fejlett kapitalizm us m eghaladta a proletár állam ot, a szovjet­ hatalom bukásának elkerülése érdekében csökkenteni kellett a gazdasági szakadékot, villam osítani kellett az országot, gyorsítani gazdasági fejlő­ dését, m égpedig éppen a külföldi tőke segítségével. A koncessziók h a r­ m adik pozitív hálását Lenin abban jelölte meg, hogy a tőkés vállalko­ zóktól lehet m egtanulni a m intaüzem ek m egszervezését, a legm odernebb felszerelések bevezetését, használatát. Hasonló elvek voltak érvényesek a vegyesvállalatokra is, am elyeket elsősorban a kereskedelem fejlesztése céljából kívántak létrehozni. A ve­ gyesvállalatokban a tőke egy része a külföldi m agántőkésé, másik része pedig a szovjet állam tulajdonában van. Ez elősegíti, hogy a kereskede­ lem fortélyait m egtanulják a külföldi tőkéstől. Lenin term észetesen tisztában volt azzal, hogy a koncessziók révén a szovjet állam bizonyos tekintetben váltságdíjat. ..sarcot” fizet a világ­ kapitalizm usnak, hiszen a tőkés a p rofitért lép szerződéses viszonyba a szovjethatalom m al. De a Népbiztosok Tanácsának elnöke még 2000 szá­ zalékos profitot sem sajnált volna, ha ezzel gyorsítani lehet a gazdaság helyreállítását, fel lehet számolni az éhséget és a nyom ort. H angsúlyoz­ ta, hogy a vezető szerep a szocialista nagyiparé m arad. Az előadó ezután rá té rt a koncessziók gyakorlati m egvalósulásának elem zésére. Az adatok azt bizonyítják, hogy ez a gazdasági form a egyál­ talán nem ju to tt akkora szerephez Szovjet-Oroszország gazdasági fejlő-

12

désében, m int am ire akkoriban lehetőség lett volna. Ennek oka elsősor­ ban a tőkés félben keresendő; ők ugyanis a szovjet hatalom közeli buká­ sára szám ítottak, vagy — bizonyos esetekben — m ég a szám ukra ked­ vező gazdasági feltételek ellenére sem akartak segítséget n y ú jta n i a szov­ je t gazdaságnak. Az 1928-ban kezdődő első ötéves terv, illetve a „szocialista tám adás a népgazdaság egész frontján a kapitalizm us m aradványai ellen" h á tté r­ be szorította az állam kapitalista form ák felhasználását. Leninnek a kon­ cessziókra vonatkozó nézetei feledésbe m erültek. Pedig ezek az alapel­ vek napjainkban is alkalm asak a kapitalizm ussal folytatott m indennapi harc békés eszközökkel történő m egvívására, a tartós békés egym ás m el­ le tt élés politikájának folytatására. Filep G yula előadása most m ás oldalról m u tatta meg, hogy a jelen­ legi gyakorlathoz képest új koncepcióknak tanulságos előzm ényei van­ nak Lenin elm életi—politikai hagyatékában. Ezek — az őket m egszün­ tető sztálini és még későbbi korszakok olykor éppen ellenkező előjelű ta ­ nulságaival együtt — nagyobb esélyt adnak a sikerre, m intha — tö rté­ nelm ietlenül — mai feladataink m egoldására gyökeresen új m ódszereket akarnánk kitalálni. Szvetlána M itrjájeva felszólalásában arról beszélt, hogyan valósul­ nak meg a nagy október eszméi a szovjet— m agyar együttm űködésben. E m lékeztetett rá, hogy kétoldalú kapcsolataink fejlődése viszontagságos úton indult el, s az 1945. évi egyezm ényeken á t e lju to tt a m ai széles kö­ rű és sokrétű kapcsolatokig, a nem zetközi szintéren egyeztetett akciókig. A szónok hangsúlyozta a szocialista gazdasági integráció célirányos fejlesztésének és a szovjet—m agyar m űszaki—tudom ányos együttm űkö­ désnek a jelentőségét, m ajd pedig a testvérm egyei kapcsolatok alakulásá­ ról és fontosságáról beszélt. W azny M arian hozzászólásának különös jelentőséget adott, hogy h a r­ m adik nézőpontból, a Lengyel Egyesült M unkáspárt tagjaként elem ezte az októberi forradalom jelentőségét. A lengyel szem pont sajátosságait a szónok az alábbiakban látta. Először: a nagy októberi szocialista forradalom m egváltoztatta a több évszázadon á t ellentm ondásokkal terh elt lengyel—orosz viszonyokat. A forradalm i esem ényekben 200 000 lengyel v e tt részt, közülük sokan ve­ zető funkciót töltöttek be. A lengyel ellenforradalm i és nacionalista erők akciói, illetve a rájuk adott válaszok azonban sajnos újból m egnehezítet­ ték m indkét fél sebeinek gyógyulását. Ma közös törekvésünk az, hogy le-

13

\

zárjuk, am i a történelem ben elválasztott, és visszaadjuk teljes fényét an­ nak, am i népeinket összekapcsolja. Fokozzuk örökségünk védelm ét, szo­ rosabbra fűzzük barátságunkat. Másodszor — foly tatta a szónok — Lengyelország helyzete sajátos azért is, m ert a szocializmus építésében elkövetett hibák nálunk k ifejlett válsághoz vezettek. P ártu n k drám ai módon tapasztalta, m ilyen következ­ m ényekkel já r a szocialista építőm unka dialektikus törvényeitől való el­ térés, az ellentm ondások és a tradíciók figyelm en kívül hagyása, az ön­ teltség, a bürokratizm us, a p árt töm egkapcsolatainak m egszakadása, a hi­ bák kijavításának elm ulasztása. A korábbi irányvonal felülvizsgálatát, a Lengyelország szám ára elengedhetetlen reform ok bevezetését végülis rendkívül kedvezőtlen politikai, gazdasági és társadalm i feltételek m el­ lett, az ellenség kereszttüzében kellett elvégezni. Jelenleg keressük mi is a fejlődés új m ozgatórugóit, a szocialista építés gyorsításának m ódszereit. A LEMP m ár csak ezért is teljes m értékben szolidáris az SZK P jelenlegi irányvonalával. A lengyel társadalom érdeklődéssel figyeli a Szovjet­ unióban végbem enő változásokat, és m axim álisan tám ogatja azokat. Az em lékülés befejező k o rreferátu m át e sorok írója ta rto tta ,.A szov­ jetunióbeli átalakítás m int forradalm i, dialektikus folyam at” címmel. A felszólalás gondolatm enete a következő volt. A gyorsítás, az átalakítás és a nyilvánosság politikai irányvonala mö­ gött dialektikus elvek, törvények m unkálnak. Az általános stratégiai kon­ cepció, a gyorsítás a leglényegesebb ellentm ondások m egértésén és keze­ lésén keresztül valósulhat meg, a bizonyos m értékig eszközszerepet já t­ szó átalakítás a dialektikus tagadás képességével van leginkább összefüg­ gésben, a nyíltságot és az objektivitást pedig a közös ellenpólus fűzi öszsze: az elhallgató és elferdítő szubjektivitás. Vagyis a szocializmus m eg­ újítása dialektikus szem léletet és cselekvést igényel. A peresztrojkát, az átalakítást tagadásnak tek in tjü k a szó legáltalá­ nosabb értelm ében: a fennálló m egérett a változtatására, át kell alakíta­ ni, újat, fejlettebbet, szocialistábbat kell a helyébe terem teni. A dialektikus értelem ben vett tagadás m om entum a állandó velejá­ rója (kellene hogy legyen) a fejlődésnek, s most csak azért lehet és kell korszakot elnevezni róla, m ert a társadalom ban m ár hosszú ideje vissza­ szorították, vagy nem a megfelelő módon végezték el a tagadásokat. M ár sokat tudunk arról, hogyan lehet felem ás módon, értelm etlenül, látszóla­ gosan, antidialektikusan tagadni. Hogyan tagadták a sztálini szem élyi kul­ tuszt évtizedeken á t? Titkolózva, következetlenül, sőt néhány vonatko­ zásban vissza-visszalopva . . . Hogyan tagadták Hruscsovot? A híradó-

14

film ekből kivágva, s bezárva a nyilvánosság előtt a tem etőt, ahol el van t e m e tv e ... Hogyan tagadták a kortárs kapitalizm ust? Túl szerény isme­ retek birtokában, lebecsülve . . . V annak mai torzulások is a tagadás te ­ rületén, am ikor pl. helyi szervek a kisvállalkozást mellébeszéléssel, kifárasztással, kanosszajáratással teszik le h e te tle n n é . . . Vagyis a pártnak nem kisebb a feladata, m int hogy a vezetők és vezetettek százezreit és m illióit m egtanítsa arra, hogy értelm esen tagadni, jobbítva átalakítani úgy kell, hogy a tagadás lehetőleg ne tiltás, ne m egtagadás, ne utólagos „ á tírá s” , ne letagadás, ne nyom talan felszámolás legyen. Az em berekben felm erül a kérdés: ha abból, am it tegnap alkalm as­ nak és igaznak tarto ttu n k , ma sok m inden m egkérdőjeleződik, sőt a rra szólítanak fel vezetőink, hogy kérdőjélezzünk is m eg m inden evidenciát, akkor vajon mi lesz a sorsa mai válaszainknak holnap? Más szóval: m eny­ nyi időre fogalm azzuk m ai válaszainkat? Nem fogják-e egyszer a mi dol­ gainkat és cselekedeteinket is m egkérdőjelezni, tagadni? A válasz az, hogy „ele igen” , mai tagadásaink tagadására is sor kerül egyszer. E rre m ár most gondolnunk kell. Engels m ondja az A nti-D ühringben: „Nem ­ csak tagadnom kell, hanem a tagadást m egint meg is szüntetnem . Az el­ ső tagadást teh át úgy kell berendeznem , hogy a m ásodik lehetséges m a­ radjon, vagy azzá legyen. Hogyan? M inden egyes eset különös term é­ szete szerint . . . A dolgok m indegyik fajtáján ak m egvan teh át a maga sajátos m ódja arra, hogy úgy tagadtassék, hogy fejlődés szárm azzon be­ lőle.” A rról is szólni keli, hogy m inek a nevében, m ilyen pozitív terv ek ­ kel kezdett az SZK P Központi Bizottsága, a szovjet társadalom az átala­ kításhoz. Mi az a tágabb folyam at, am elynek az átalakítás, a tagadás ré ­ sze és eszköze, am ely az átépítés szakasza után is folytatódik, sőt akkor gyorsul csak fel igazán? A peresztrojka gorbacsovi definícióinak alapján ítélve ez a tágabb folyam at nem kevesebb, m int a forradalom még m eg­ oldatlan feladataival való birkózás. A szocializmus jelenlegi fejlődési szakaszában az egyik leglényege­ sebb ellentm ondás a forradalom és reform viszonyába jelenik meg, s to­ vábbi ellentm ondásokat szül, pl. lelkesedés és érdekérvényesítés, te rv gazdálkodás és piac, önigazolás és önbírálat, felülről jövő kezdem ényezés és népi öntevékenység, aktuális feladatokban és perspektívában való gon­ dolkodás ellentm ondásait. Lenin úgy vélekedett, hogy „az igazi forradalm árok legtöbbször ép­ pen akkor törték ki a nyakukat, am ikor a „fo rrad alm at” nagy betűvel kezdték írni és csaknem isteni jellegűvé avatták, am ikor kezdték elveszí­

tő

teni a fejüket és képtelenné váltak arra, hogy a legnagyobb hidegvérrel és teljesen józanul m egfontolják, m érlegeljék, ellenőrizzék, mikor, m i­ lyen körülm ények között, m elyik területen kell forradalm i módon csele­ kedni, s mikor, m ilyen körülm ények között, m elyik terü leten kell áttérni a reform ista cselekvésre” . Itt tehát Leninnél a reform a forradalm ár cse­ lekvésének része. Hasonló következtetésre ju th atu n k , ha az érdekérvényesítés és lelke­ sedés dialektikáját tekintjük. Az SZK P fő titk ára azt m ondja: ..Sokáig próbáltuk irán y ítan i a gazdaságot a lelkesedésre tám aszkodva, olykor pa­ rancsszó erejével. De m egfeledkeztünk arról a lenini útm utatásról, hogy a term elés növelését az egyéni érdek, az anyagi érdekeltség alapján le­ het biztosítani a lelkesedés segítségével.” A lelkesedés viszont itt nem más, m int az egyéni érdekkel szem ben a közösségi érdek érvényesítése, vagy m éginkább: a közösségi érdekkel való egyéni azonosulás, az általá­ nos és az egyes egysége. Az egyén öröm ét leli abban, ha a közös érdek érvényesül. Ez nem lemondás, önfeláldozás, hanem pozitív élm ény. Nem megmosolyogni kell tehát, hanem „rehabilitálni”, de m ár nem a régi, naív form ájában, hanem úgy, ahogy azt az SZK P vezetése is gondolja: „V itathatatlan, hogy a m agát a term elés gazdájának tekintő dolgozó é r­ deke a legerősebb érdek, a társadalm i—gazdasági és tudom ányos—tech­ nikai haladás gyorsításának legnagyobb, legfőbb h ajtóereje.” T ehát az ér­ deket a figyelem középpontjába helyező politika, ha képes a dolgozók tö­ m egeiben az egyéni érdekkel dialektikus egységbe hozni a vele szemben álló és mégis érdekjellegű lelkesedést, akkor ez nem a forradalom vito r­ lájából a szelet kifogó reform izm us, hanem a forradalom részét képező reform . A m ai „reform er” forradalm ár lehet, ha a forradalom tapaszta­ latai és a konkrét helyzet biztos ism eretében, a lenini módon választja a reform ot m int éppen legcelravezetőbb módszert. A tudom ányos ülés tanulságait azzal foglalhatnám össze, hogy m in­ den hozzászólásból tükröződött: a szocializmus továbbfejlesztésének új ú t­ ja nem könnyű út. m ert a m egoldandó feladatok nem szabványosak. H ar­ colni kell. s részben önm agunkat kell legyőznünk ebben a harcban. Mi­ nek nevezhetjük, ha nem forradalm inak azt a szituációt, am it Mihail G or­ bacsov úgy jellem zett: „A gyökeres fordulat elengedhetetlen, m ivel m ás u tu n k egyszerűen nincs. Nem hátrálh atu n k meg és nincs hova m eghát­ ráln u n k .”

16

PATAKI JÓ ZSEF:

Önállóbban, rmiményesebben!* Az új tanévet (tantestületük kinyilvánított bizalmából) számosán kezdték igazgatóként oly módon, hogy m ár részesei voltak az újrendsze­ rű igazgatói megbízás un. első fordulójának. V alam ennyi iskolánkban, ahová szakm ailag és politikailag alkalm as pályázat érkezett, a ta n te stü ­ letek tám ogatásukról biztosították a pályázókat. A jelölő bizottságok m in­ d e n ü tt kom olyan vették feladatukat, széleskörűen tájékoztatták a tan te s­ tületeket, és ott, ahol erre szükség volt, találkozókat is szerveztek a pá­ lyázó és a tan testü letek között. Az alapos, körültekintő előkészítő m unkának is köszönhető, hogy tan testü let és kinevező tanácsi szervek között nem k erü lt sor feloldha­ tatla n konfliktusra. Inform ációink szerint az iskolai p á rt- és szakszerve­ zeti szervek igyekeztek jó partn ern ek lenni, b ár m ég egy-két esetben elő­ fordult, hogy a döntő szót feletteseiktől akarták hallani. Ezektől eltek in t­ ve a pártalapszervezetek, a szakszervezeti bizalm ik és a tantestületek az önállóság jegyében, a döntés felelősségének tu d atáb an m ondtak véle­ m ényt az igazgatói beosztást pályázókról. É rtékelve az igazgatói m egbízás új rendszerének első évét, m egálla­ p íthatjuk, hogy összességében beváltotta a hozzá fűzött rem ényeket, hi­ szen m inden m egválasztott igazgató m aga m ögött érezheti nem csak a k i­ nevező és a szakmai felügyeleti szerv, hanem a tan te stü let bizalm át is. Nem elhdnyagolható biztonságérzetet jelenthet, hogy tevékenységüket a tan testü let egyetértésével végezhetik, elképzeléseiket tám ogatásuk tu d a­ tában valósíthatják meg. Az újrendszerű m egbízás tapasztalatai között szólnunk kell néhány továbbfejlesztésre szoruló tényről is. Ezek egyike a vezetői pozíció iránti m érsékelt érdeklődés. A m eghirdetett igazgatói állások 92 százalékára mindössze egy pályázat érkezett, és az is legtöbb­ ször a m űködő igazgató pályázata volt. A kérdést nem azért szükséges így felvetni, m ert nem vagyunk elégedettek a m egbízott igazgatókkal, vagy azzal, hogy többségükben ismét a korábbi vezetők kaptak m egbi-

*Részletek a megyei szakosztály vezetőjének 1987. augusztus 23-án, a ta n ­ évnyitó igazgatói értekezleten elm ondott beszédéből.

17

zást, hanem azért, m ert igazi választásról csak akkor lehet szó, ha a ja ­ vaslat több altern atív át tartalm az. Főleg az feltűnő, hogy a fiatalok kö­ zül m ilyen kevesen „m ozdultak m eg”. Anélkül, hogy az első ev tapasz­ talataiból messzemenő következtetéseket vonnánk le, meg kell állapítani, vagy inkább ism ét konstatálni kell, hogy a vezetői beosztás pályánkon nem túl vonzó. Ma még erősen visszahúzó tényező az a korábbi szem ­ lélet is, hogy a vezetői am bíciókat nyíltan hangoztató egyén „gyanús” . Azt gondolom, hogy fenntartó tanácsainknak nagyon következetesen kell azért dolgozni, hogy a vezetői funkció erkölcsi és anyagi m egbecsülése növekedjen és az egészséges önbizalom, am ely nélkülözhetetlen a pályá­ zat benyújtásához, m egfelelő biztatásra találjon. *

*

*

* Az új oktatási törvénnyel összefüggő m om entum ok között az iskolai önállóság m int m eghatározó jogi keret külön érdeklődésre ta rth a t szá­ mot. Az önállóságnak elválaszthatatlan pozitívum ai m ellett m egm utat­ koznak az iskolákra nézve nehéz oldalai is. Ezek között első helyen a m unkaerőgazdálkodás em líthető. Szinte nincs olyan iskolánk, ahol ne küzdenének ezzel kapcsolatos nehézséggel. Talán az óvoda az egyetlen, ahol viszonylag rendezettek a körülm ények. Némi gondot és bizonyta­ lanságot a gyes- gyed m iatt távollevők helyettesitése okoz. Ez ugyanis kisebb településeinken még m indig együtt já r képesítés nélküli alkalm a­ zásával, főleg azért, m ert városainkban helyettesítőként a pályakezdő­ ket foglalkoztatják. Jó lenne, ha a városi óvodavezetők még a szerződés m egkötése előtt felhívnák a helyettesítésre jelentkezők figyelmét, hogy a szerződés le já rtá t követően igen kicsi az esélyük arra, hogy a város­ ban óvónői beosztást kapjanak. Az általános iskolák m unkaerő helyzete az új tanévben sem kedve­ zőbb a korrábbiaknál. A pályázati eredm ényesség mindössze 33 százalé­ kos volt, ami nem ad okot tú lzott d erűlátásra még akkor sem, ha tudjuk, hogy a Bessenyei G yörgy Tanárképző Főiskolán idén végzett szabolcsiak szinte kivétel nélkül a m egyében, és döntően lakóhelyükhöz közel he­ lyezkedtek el. Sajnálatos, hogy a legnagyobb problém ákkal küzdő te rü ­ letekről tanulnak legkevesebben a főiskolán. Éppen ezért szükséges, hogy azokban a vidéki gim názium okban, ahol főiskolára előkészítő tanfolya­ m ot szerveznek a végzős tanulók szám ára, a tanfolyam i költségekhez a m egyei szakosztály is hozzájáruljon. Kívánatos, hogy főleg N yírbátor, V ásárosnam ény, Csenger, de m ás gim názium aink is éljenek a lehetőség­ gel. Így van rem ény rá, hogy távlataiban enyhítsünk a pedagógushiányon a rosszul ellátott területeken is. Addig azonban a korábban is felhasz-

18

nált lehetőségek állnak rendelkezésünkre. Ezek között a képesítés nélkü­ li nevelők alkalm azásával is szám olnunk kell, bár ennek nagysága csök­ kenthető lenne, ha az iskolák igazgatói átgondolva az iskola funkcióit, ésszerű m unkam egosztást valósítanának meg oly módon, hogy pedagó­ gussal csak szakvégzettséget igénylő feladatot végeztetnének, m inden egyéb m unkát pedig „segéderővel”. A szabadidő szervezése, a különböző felügyeleti feladatok, de az adm inisztráció ellátása is m egoldható ily mó­ dón. Nem elképzelhetetlen az sem, hogy a napköziben a tanulm ányi m un­ ka irányításán kívül, m inden más feladatot ún. „szabadidő szervező” vé­ gezzen el. A középfokú intézm ények m unkaerő problém ái főleg az idegen nyelv­ szakosok relációjában m utatkoznak. Aggasztó, hogy egyre inkább felüti fejét ez a hiány a korábban ilyen gondokkal nem küzdő iskolákban is. Ezen túl még a szám ítástechnikai szakem berek esetében vannak kom oly gondjaink. Sajnos, az egvre növekvő vállalati igényekkel nem tud lépést tartan i a képzés. Az iskolák pedig nem tudnak konkurálni a vállalatok­ kal. Az eddig alkalm azott m ódszerek m ellett a nem pedagógus képesíté­ sű, felsőfokú végzettségű, nyelvvizsgával rendelkezők óraadókként tö rté­ nő alkalm azásával is élnünk kell, ha nem akarunk az idegen nyelvek ok­ tatásában az eddig elértektől visszalépni. Já rh a tó útnak ígérkezik a nem nyelvszakos pedagógusok nyelvtanfolyam i felkészítése és nyelvvizsgája is. Szükség esetén kom prom isszum okat kell kötni — azokkal a vállala­ tokkal, akik elcsábítják ezeket a m unkaerőket — olyan értelem ben, hogy a vállalati alkalm azott m ásodállásban (vagy egyéb jogviszonyban) ide­ gen nyelvet vagy szám ítógéppel összefüggő ism ereteket tanítson. Ez per­ sze azt is jelenti, hogy az intézm ényvezetőknek fel kell k u tatn iu k a feladatra vállalkozókat. *

*

*

Az új oktatási törvény kapcsán az irányítási, vezetési gyakorlat né­ hány tanulsága és az iskolai m unka belső szervezetének egy-két kérdé­ se is figyelm et érdem el. A helyi vezetési rendszer funkcionálása m ég a kezdeteknél tart, ezért sok türelem kell hiányosságaival szemben, és nagy körültekintés segítéséhez. Az elm últ tanévben két szélsőségre fi­ gyelhettünk fel. Az egyik az iskolai önállóság olyan m értékű igénylése, am ely a külső irányítást, sőt ellenőrzést is elvetette. Ez a szem lélet fo­ galm azódott meg azokban a kijelentésekben, am elyek a szaktanácsadót is csak akkor ta rto ttá k kívánatos szem élyiségnek az iskolában, ha az igazgató vagy a szaktanár hívta. A m ásik szélsőség a külső beavatkozás folyam atos jelenlétének igénye, am ely a régi, beidegződött gyakorlatot

19

kív án ta fen n tartan i, ö rv en d etes, hogy egyik véglet sem vált általánosan jellem zővé. Az intézm ények döntő többsége az egészséges önállóságra törekszik, b ár nem m indig találja m eg ennek optim ális h atárait. Ehhez a törvény szellem e és a m egjelent végrehajtási szabályok adnak jó el­ igazítást. Ezekből ugyanis m indenki szám ára nyilvánvaló lehet, hogy az iskolai önállóság elsősorban a szakm ai önállóságot, vagyis a nevelő—ok­ tató tevékenységben m egnyilvánuló önállóságot jelenti. Ebből az is kö­ vetkezik, hogy a nevelő—oktató m unka m egszervezése, a folyam atok irá ­ nyítása és ellenőrzése az intézm ény belső ügye, végső soron az iskolavezetés feladata. A tanügvigazgatási szervek és a fen n tartó tanács az in­ tézm ény — m int szervezet — m űködését ellenőrzi, vagyis a szakm ai irá ­ nyító — teh á t m űvelődési osztály — pl. a pedagógiai m unka hatékony­ ságát, eredm ényességét vizsgálja. A szaktanácsadó a szakmai irányító megbízásából az iskolai látogatás alkalm ával ellenőrzési funkciót is m egvalósít akkor, am ikor eredm ényességet vizsgál. Ellenőrzési funkciót lát el az általános felügyelő is, am ikor a m űködés feltételeit és végered­ m ényét pl. a tankötelezettség teljesítését, vagy középfokon a továbbta­ nulás eredm ényességét vizsgálja. Ezek az ellenőrzések, vizsgálatok opti­ m ális esetben olyan inform ációval szolgáinak az iskolai közösségnek és az iskolavezetésnek, m elyre alapozni lehet a nevelő—oktató m unka n a­ pi — alapvetően az adott iskolára jellem ző — gyakorlatát. Ahhoz, hogy a m indennapok gyakorlata nevelő folyam attá álljon össze, az iskolában több tényező együttes érvényesülése szükséges. Ilyen a tervszerűség, a következetesség és az összehangoltság. Ehhez kellenek a jól m űködő is­ kolai szakm ai m unkaközösségek, am elyek az igazgatónak és helyetteseinek szakm ai partnerei. Az elm últ tanévben több iskolánkban felism erték a m unkaközössé­ gek iskolán belüli jelentőségét és több figyelm et fordítottak m egszerve­ zésükre. A tapasztalat arról győzött m eg bennünket, hogy a legjobban a belső indíttatásból szerveződött közösségek dolgoztak. Azok, am elyeknek szükségességét a pedagógusok m ódszertani szabadságuk biztonságos h á t­ terek én t értékelték. Az ilyen közösségek közül is több segítséget tu d ta k adni a pedagógusoknak a homogén m unkaközösségek. A tapasztalatok alapján úgy gondolom, hogy az irányító és a m ódszertani segítő szervek­ nek is m ódosítaniuk kell eddigi gyakorlatukat. Sem a városi szakosztá­ lyok, sem a Megyei Pedagógiai Intézet és szaktanácsadói nem vehetik át a m unkaközösségek szervezésének feladatait. Ez az adott iskola feladata. K étségkívül hátrányosabb helyzetben vannak a kis iskolák, de nekik is van lehetőségük társulásos alapon más iskolák hasonló szakos nevelőivel m unkaközösségeket létrehozni. Csak olyan m unkaközösségekre van szük-

20

ség, am elyek tényleges segítséget tudnak adni a pedagógus m unkájá­ hoz. Az a m unkaközösség, am ely ezt a feltételt nem tu d ja teljesíteni, csak feleslegesen rabolja a pedagógus idejét. * *” * Az eddigieknél is nagyobb figyelm et kell fordítanunk a nevelő— ok­ tató tevékenység hatékonyságára mind az óvodákban, m ind az iskolák­ ban. Az a tény, hogy ma m ár a m egye m inden óvodájában két óvónő foglalkozik egy csoporttal, a hatékonyabb felkészítés eszköze lehet, ha — több óvodánk példáján — széles körben elterjedne a kiscsoportos, diffe­ renciált fejlesztő foglalkozás. Az elm últ évek tapasztalata, hogy azokeol az óvodákból, ahol a két óvónő m inden nap egy-két órára kettéosztja a csoportot a hátrányosabb helyzetűek kiem elt gondozása érdekében, ke­ vesebb olyan gyerek kerül ki, akinek gondja van az iskolai követelm é­ nyek teljesítésével. Az általam követésre ajánlott form a valóságos m eg­ léte bizonyítja, hogy nem én vagyok az. egyetlen, aki el tu d ja képzelni, hogy délelőtt az ebédeltetést megelőző órákban az egyik óvónő foglalko­ zik a csoport nagy részével, m iközben a m ásik néhány — akárcsak kéthárom — reta rd á lt gyereknél próbál kialakítani alapvető szokásrendsze­ reket, későbbiekben készségeket, am elyek egyébként norm ál családi kör­ nyezetben m ár korábban kialakulnak otthon. Az iskolára felkészítés cél­ irányosságát én ebben is látom, különösen akkor, ha ebből a cigány gyer­ m ekek sem m aradnak ki. Á ttérve az általános iskolai nevelő—oktató m unkára, csak néhány kérdéskört érintek. A szaktanácsadói jelentésekből kitűnik, hogy tovább­ ra is gond van az olvasási és beszédkészség kialakításával az alsó tago­ zatban, nem m egfelelő a m atem atikai alapism eretek szintje sem. A ta n ­ tervi korrekciók jótékony hatása egyelőre még nem érződik a gyerekek tudásszintjén. A szaktanácsadok úgy fogalm aznak, hogy a korrekció v á r­ hatóan m egkönnyíti és hatékonyabbá teszi a pedagógusok m unkáját. Ez azonban a jövő. Jelenleg visszatérően m egfogalm azódik a folyam atosabb, következetesebb készségfejlesztés szükségessége. Az általános iskolában meg kellene terem teni a feltételeit a különösen rászorulók intenzív fel­ zárkóztatásának: vagy úgy, hogy kislétszám ú felzárkóztató csoportot szerveznek az alsó tagozat első, de esetleg második és harm adik osztá­ lyában is, vagy úgy, hogy felzárkóztató foglalkozásokat végeznek külön óradíjért. Egyéni vélem ényem , hogy esetenként hasznosabb a jó felzár­ kóztató tevékenységet finanszírozni, m int egy közepes vagy csak névle­ gesen m űködő szakkört. A szélsőség elkerülése érdekében úgy fogalm az­ nék, hogy m inden iskolában egyidejűleg legyen stratégia a tehetséggon­ dozásra és felzárkóztatásra!

21

A felzárkóztatás fontosságát ism ét és sokadszor vagyok kénytelen hangsúlyozni. Ennek az az oka, hogy az önálló ism eretszerzésnek nem alakulnak ki az alapjai az alsó tagozatban m inden tanulónál, és így nagy­ szám ú gyerm ek kerül alapok nélkül a felsőbe. A m ódszerváltás, a növek­ vő tananyag egyre inkább kénytelen alapozni arra, hogy a gyerek o tt­ hon vagy a napköziben elolvassa a tankönyvben leírtakat, értelm ezi, m egérti és végeredm ényben m egjegyzi a lényeget. Hogy itt gondjaink vannak, azt az ötödik osztályos tanulm ányi eredm ények negyedikhez v i­ szonyított erőteljes, ma is jellem ző rom lása bizonyítja. Ha m egvalósul­ nának a tantervi követelm ények, vagyis m inden gyerek készség szinten elsajátítaná az olvasást és a helyes beszédet, kevesebb lenne a gond a felső tagozatban is, főleg akkor, ha itt is történne ném i áttörés. P l.: a deklarált szakm ai önállóság ellenére még ma is kevesen m erik felvállalni, hogy addig nem haladnak tovább, amíg a megelőző ism eretet nem sa já ­ títo tta el a tanuló — vagy egyes tanulók — kellő m értékben. Ezért aztán a friss ism eret könnyűszerrel kiüti a tanuló fejéből a még el nem mé­ ly ített korábbi ism eretet. Az így egyre halmozódó tudáshiány végül re­ m énytelenné teszi a tanuló felzárkóztatását, a kudarc egyre jobban ked­ vét szegi, a sikerélm ényt pótcselekvésben próbálja m egtalálni, így szin­ te törvényszerűen sodródik a — közösségben egyéninek számító — de­ viancia felé. Pedagógiai célkitűzésünk alapeszm éje a harm onikus szemé­ lyiség, am ely ezeknek a gyerekeknek az esetében azért sem alakulhat ki, m ert az iskola nem szem élyre szabott m echanizm usa m eggátolja azt. A jelenlegi sem atikus osztály- és órarendszerben ez ellen a pedagógus sem tehet túl sokat. Ha oldjuk a m erev rendszert és keressük a m ódját a sze­ m élyre szóló gondozásnak, van esélyünk a deviáns gyerekek szám ának csökkentésére is. A felső tagozatban (az előbbiekben felvázolt okokra visszavezethető dolgok m ellett) a rendszerszem lélet hiánya is felvet gondokat. E rre ve­ zethető vissza a tanulók atom ikus világképe a 8. osztály végén is, továb­ bá a m ozaikszerű, összefüggéseket nem hordozó ism eret. Nagyon kevés az olyan tanuló, aki összefüggésekben tud gondolkodni. G yakran egy ta n ­ tárgyon belül sem alakul ki ez a képesség. Az okok közül egy kifejezet­ ten a pedagógusban keresendő. Az ti., hogy pedagógusaink egy része sem gondolkodik rendszerszerűen. Részben azért, m ert nem is gondolja át teljes egészében tan tárg y a m egtanítandó anyagát, különösen akkor, ha azt nem is ta n ítja m inden osztályfokon. Még az elm últ évben is talá l­ kozhattunk olyan pedagógussal, aki az új tan te rv e i még nem tan íto tta végig, m ert m indig csak 5—6., vagy 7—8. osztályban kapott órákat. Per­ sze az igazán igényes pedagógussal, főleg ha az igazgatója is az, ez nem

22

fordulhat elő. A kkor ugyanis a*pedagógusban m egvan a belső igény, hogy alaposan m egism erje azt, am it tan ítan i kell, az igazgatóban pedig az a követelm ény, hogy a pedagógus vállaljon felelősséget az adott tan tárg y m egtanításáért, és nem csak annak egy részéért. Jó lenne, ha az válna ál­ talános gyakorlattá, hogy aki elkezdte az adott tan tá rg y a t 5.-ben, az az adott osztályban tanítsa végig, ha csak nincs különleges oka a változta­ tásnak. Ebben az esetben sokkal következetesebben alapozhat a pedagó­ gus az előző években tanultakra, és biztonságosabban tűzheti ki az el­ érendő célt: a tanulók képességeitől függően, differenciáltan. Sok peda­ gógus gyakorlatában következetesebben kellene figyelem be venni, hogy a tananyag egyik részét ism eret, más részét jártasság, egyes részeit pe­ dig készség szinten kell e lsa játíttatn i a fokozatosság elvének betartásá­ val. E rre a pontos szabályt a tan te rv tartalm azza és nem a tankönyv. Fo­ kozatosságot csak az egész tan tárg y átfogó ism eretében és az osztály­ rendszer vertikum ában lehet igazán eredm ényesen m egvalósítani. Ha eh­ hez hiányzik az egy pedagógus által garan tált következetesség, az ered ­ m ény kétséges. *

*

*

A pályaválasztással összefüggésben azt kell alaposan végiggondolni, hogy m it kínál az iskola. Ha a gim názium továbbra is csak a felsőfokú továbbtanulásra felkészítést ta rtja feladatának, a tanulók kb. 70 százalé­ kát perspektivátlanságra ítéli. Ezért üdvözöljük azokat a kezdem ényezé­ seket, am elyek a gim nazisták képességeitől, am bíciójától függően külön­ böző szintű felkészítésben kívánják részesíteni a tanulókat, m egváltoz­ tatv a akár az eddigi hagyom ányos osztálykereteket is. Ezeknek a tö rek­ véseknek azért van létjogosultságuk, m ert az eddigi tapasztalat a hete­ rogén osztályközösségekkel összefüggésben inkább azt igazolta, hogy a jó képességű tanulók az átlag szintre nivellálódtak. U gyanakkor a gyen­ gék felzárkóztatása sem volt igazán eredm ényes. Ha tehát nem csak kö­ zepes szintű em bereket akarunk nevelni, akkor változtatnunk kell. M ert — m int egyik közgazdászunk m ondta — a világon sehol sem p referál­ ják a közepes teljesítm ényeket. A szakképzéssel összefüggésben felm erült az a kérdés, hogy m ilyen stratégiát kell követni napjainkban, am ikor a tudom ányos technikai á t­ alakulás felgyorsulásával, m éginkább nyilvánvaló, hogy szinte lehetetlen m eghatározni, m ilyen szakem berekre lesz szükség a távoli jövőben. De meg azt is, hogy m iként alakulnak a rövid táv ú igények. A term elő üze­ mek viszonylag jól felkészült, a term elésbe azonnal beállítható m unka­ erőt igényelnek, még akkor is, ha ez az igény néhány évvel ezelőtt még

23

nem így m erült fel. A széles alapú képzés csak látszólag oldja meg a problém át, hisz a tényleges m unkavégzéshez a praktikus ism ereteket pótlólag el kell sajátítani. Ez a helyzet felveti az iskolák eddigieknél ru ­ galm asabb alkalm azkodó képességének szükségességét, am ely lehetővé tenné, hogy egy m egjelenő új szakma, vagy szakm acsoport képzésére vi­ szonylag rövid idő alatt rá lehessen állni. Ügy tűnik, a jövőben még in­ kább az az iskola őrizheti meg népszerűségét, ta rth a tja fenn a tanulók érdeklődését, am ely ilyen rugalm as alkalm azkodásra képes, vagyis gyor­ san tud friss igényeket kielégíteni. Meggyőződésem, hogy ez a rugalm as­ ság nagyon nehezen valósítható meg, de akkor egyáltalán nem, ha az adott iskolának nem sikerül olyan tipusú kapcsolatot kialakítani az é r­ dekelt üzemekkel, am elyben a gyakorlati képzést a vállalat m agára vál­ lalja. Ebben a szellemben az iskola jó p artn er lehet az átképzésekhez is, a vállalati szaktanfolyam ok gyakorlati segítéséhez is, am ire m ár ma is több jó példa van. A jövőben az üzem és iskola következetes m unkam egosztása lehet csak a záloga a gyorsan „értékesíthető-’ szakm ai ism e­ reteknek. *

*

Az új oktatási törvényből fakadó dem okratizálódási folyam at neve­ lési stratégiánkat is ném ileg m ódosítja. Ennek alapkoncepciója kezdett kibontakozni az elm últ tanévben többek között a diákönkorm ányzat tel­ jesebbé válásával, a szabadidős tevékenység társadalm asításával. Az első év tapasztalatai alapján m egfogalm azható, hogy a diákönkorm ányzat eredm ényes m űködésének alapfeltétele az. együttgondolkodás és közös cselekvés. M ásként fogalm azva: a sokat em legetett helyi nevelési ren d ­ szer alapja az iskolai folyam at közös megélése tan árn ak és diáknak. Er­ re annál is inkább fel kell hívni a figyelm et, m ert a világnézeti nevelés­ sel kapcsolatos m egyei célvizsgálat tapasztalatai is azt m utatják, hogy a tanulóra gyakorolt hatásrendszerben az iskola és az ifjúsági szervezet n a­ gyon szerény erővel jelenik meg. Valószínű, hogy ez a hatás növekedne — legalábbis ezt igazolják azok az iskolák, ahol szorosabb a tan á r—diák viszony — , ha a diákok vélem énye súlyosabban esne a latba. De ehhez m eg kellene adni az ifjúságnak a tévedés szabadságát is. Tanulni, fele­ lősséggel dönteni akkor lehet, ha sokféle tapasztalatunk van. A pedagó­ giában többnyire o tt követjük el a hibát, hogy felnőttként előre látva egy döntés helytelenségét, lebeszéljük a fiatalokat, vagy ha ez hatásta­ lan, tiltunk. Ritkán ju t eszünkbe, hogy esetenként meggyőzőbb lenne, ha a fiatalok döntésük u tán tapasztalnák annak helytelenségét. H agyjuk többször próbálni és tapasztalni a fiatalokat, de legyünk m ellettük, h a korrigálás m iatt szükségük van ránk.

24

BEREZNAI GYULA:

Matematikatanításunk kritikájához A m atem atikaoktatás korszerűsítésének szükségessége és m egvalósí­ tásának m ikéntje körül kialakult és azóta m ár lezajlott v iták at n ap jaink­ ban a m atem atikaoktatás korszerűsítésére irányuló törekvések győzelme és a m egvalósított reform m al szem beni — gyakran éles, de többségük­ ben meg nem alapozott k ritikák váltották fel. Nem újság az, hogy a m eg­ szokottól való elszakadás az em berek egyes rétegeiben ellenérzést vált ki, de m anapság m ár divat lett sajtóterm ékekben, vicclapok hasábjain a m a­ tem atikaoktatás rovására ékelődni, m egalapozatlan, s csak a hozzá nem értésről árulkodó vélem ényeket nyilvánítani. Különösen azok a laikusok, akik az em lített törekvések h á tte ré t nem ism erik és nem is képesek á t­ tekinteni az új oktatási m ódszerek tartalm át, és képtelenek — akár ön­ hibájukon kívül is — felm érni a m egvalósult reform ok n y ú jto tta előnyö­ ket, lépnek fel gyakorta a nyilvánosság előtt a korszerű m atem atikaok­ tatással szem ben olyan alig értékelhető érvekkel, am iket a kialakult gya­ korlat m ár régen m egcáfolt. Az olyan állítások, m int például az, hogy az új szem léletű oktatási m ódszer és a .,halm azelm élet” m egbetegíti a gye­ rekeket, éppoly ostobák, m int az az abszurd állítás, hogy az em bernek azokat az agysejtjeit, am elyek a szám olásra szolgálnak, „szám okkal és nem fogalm akkal kellene m egtölteni”. Az ilyen, tudom ányosnak sem m i­ képpen sem tekinthető okfejtések és kom olyan nem vehető vádaskodá­ sok különösen azért sajnálatosak, m ert gyakori hangoztatásuk az é rin te tt gyerekek éppen hogy m ég refo rm p árti szüleit nagym értékben elbizonytalan íth atják . Ha ebben az összefüggésben a gyerekek egyáltalán m egbe­ tegedhetnek, az elsősorban (s talán kizárólagosan is) csak az iskola, a félreinform ált szülői ház és a könnyen m anipulálható nyilvánosság, a sajtó, a rádió, a televízió és a különböző m ajdhogynem félhivatalos állásfogla­ lások szinte követhetetlen hírcsatornái ilyen irányú ellentm ondásai kö­ zötti konfrontációk következtében fordulhat elő. Egészen m ás síkon m ozognak a m atem atika szaktudósainak: a m ate­ m atikusoknak a tan tárg y iskolai tanításának korszerűsítésére vonatkozó kritikái. E tudósok többsége nem csak egyetért a m odernizálás szüksé­ gességével, de alkotó módon és tevékenyen részt is v e tt (és m a is részt vesz) annak m egvalósításában. Elm életi m eggondolásokat követő ta n te r­ mi kísérletek sora előzte meg a koncepció kivitelezését, a bevált e ljá rá ­ soknak. tananyagrészeknek a gyakorlati pedagógiai m unkába, illetve a

25

tan terv b e való bevezetését a m atem atika, pedagógia, pszichológia és a közgazdaságtudom ány szakem bereinek együttes közrem űködésével, s ezek továbbra is foglalkoznak az elm élet és gyakorlat finom ításával, összehan­ golásával, új elképzelések figyelem bevételének m érlegelésével. A m ate­ m atikaoktatás korszerűsítése nem csak a tanítandó szakanyag időszerű­ ségének felülvizsgálatát követeli meg, hanem a tanítási m ódszerek ú jjá ­ szervezését is. Különösen ez utóbbiban n y ú jtan ak az elm életi kutatások­ hoz nagy segítséget az ügyért lelkesedő gyakorló pedagógusaink. Meg­ n y u g tath a tju k a kételkedőket, hogy a reform interdiszciplináris k u ta tá ­ sokra épült, m ert m egvalósítását világszerte a következő hatások szinté­ zise alak íto tta ki: — Az intelligencia P iaget-féle fejlődeselm élete; — Az intelligencia van Hiele szerinti nívóelm élete; — G agné tanuláselm élete; — A m atem atikatanulási folyam at Dienes által kidolgozott elm éle­ te, am ely jó összhangban van más kutatók (Ignatyev, Skemp, Pólya, Sztoljár stb.) eredm ényeivel. Más szakem berek kritik ája elsősorban a ta ­ n ításba bevezetett új tananyagrészek, de különösen az iskolai, úgyneve­ zett halm azelm élet ellen irányul. Mivel ugyan a halm azelm élet valóban fontos m atem atikai diszciplína, és sem m iképpen nem tartozik a m atem a­ tika ..egyszerű” terü letei közé, ez a kritika éppenséggel jogosult lehet­ ne, ha az iskolában valóban halm azelm életet tanítanánk. Itt ugyanis alap­ vető félreértésről lehet szó, ami egyes m atem atikusok nem m egfelelő in­ form áltságára vagy elégtelen tájékozódottságára vezethető vissza, hiszen az iskolai m unka egyetlen szakaszában sem tan ítu n k halm azelm életet, csupán olyan halm azelm életi kifejezésekkel, gondolati és elrendezési u ta ­ sítások bevezetésével, alkalm azásával foglalkozunk mind az általános, m ind a középiskolában, szigorúan csak a megfelelő szinten, am elyek ma a m atem atika oktatása és alkalm azása területén nélkülözhetetlenek. Ez pedig egészen más dolog. Hasonló a helyzet a korszerű m atem atika más alapfogalm ainak az oktatásba való bevezetésével is. Hogy az új, az idő­ szerű bevezetésének kezdeti fázisában néha túllövünk a célon, az egészen term észetes. Egy olyan reform , am ely teljesen az eredm ényesség kísér­ leti ellenőrzésére épül, az időtől, a kísérlet tartam ától, s a kísérleti ered­ m ények értékelési m ódjától nagy m értékben függ. Ennek lefolytatásához pedig időt és lehetőséget kell adni arra, hogy az inga m indkét oldalra kilendülhessen. Sokkal kom olyabban kell m ár venni a m egreform ált és újonnan be­ vezetett tananyag olyan kritik áját, am ely pedagógiai alapokon nyugszik.

26

Ez m indenekelőtt az állítólag hiányzó gyerm eki m otiváltságra, illetve motiválhatóságra irányul és a szaktartalom olykor valóban m egfigyelhető túlkom plikáltságát, az élettől idegen és gyerm ekietlen szaknyelv és szakkifejezések elburjánzását, a kétségtelenül k im utatható tanulói tú lterh e ­ lést kifogásolja. Mégis: ugyanolyan m értékben és éppen olyan tapasztalt pedagógusok u tasítják vissza ezeket a vádakat, m int am ilyen szaktanárok képviselik azokat. Itt önálló vagy m ások által is sugallt vélem ények és szubjektív tapasztalatok állnak egym ással szemben, am elyek között ma m ég sem m iféle tudom ányos alapon objektíve dönteni nem tudunk és va­ lószínűleg soha nem is fogunk tudni, mivel a problém a m egítélésénél m inden korban nem csupán szem léleti alapállások fognak szerepet já t­ szani, de valószínűleg gyakorta hiányozni fognak a m egfelelő kom m uni­ kációs képességek és lehetőségek, de a kom prom isszum okra hajló kész­ ség is. Ahhoz ugyanis, hogy a m atem atikatanítás perm anens korszerűsí­ tési törekvéseiről pedagógusaink m anipulációm entes egyéni vélem ényt alakíthassanak ki, ezen törekvések egyes aspektusainak állásfoglalásait összefüggéseikben szükséges vizsgálni. A m atem atikai oktatás eredm ényességére vonatkozó vizsgálatok szá­ mos országban, így hazánkban is. elsősorban az általános iskolai m unká­ ra irán y íto tták a figyelm et. Ezek során m egállapították, hogy az alsó ta ­ gozat alkalm as lehet sok fontos m atem atikai fogalom kialakítására, a fel­ ső tagozat pedig azok m egszilárdítására és szélesebb körű m atem atikai nevelés m egvalósítására. A m atem atikai gondolkodásra való nevelés re­ form ját azonban más okok és körülm ények is sürgették, ezek közül elég a technikai haladásra és a iól átgondolt közgazdasági érdekekre h iv at­ kozni. Az a körülm ény, hogy az anyanyelv m ellett a m atem atika az az eszköz, am ely nélkül m a m ár sem m ilyen tudom ányágat sem lehet ered­ m ényesen m űvelni, m ert a m atem atika m int kutatási és term elési segéd­ eszköz bevonult im m ár mind a term észet-, m ind pedig a társadalom - és szellem tudom ányokba, kényszerítőén m utato tt rá arra, hogy eljött az idő. am ikor m ár h alaszthatatlanul tisztázni kell a korszerűsítés elvi, tartalm i és m ódszerbeli kérdéseit is. A m atem atika egyetem ességéről és a m űve­ lődésben betöltött szerepéről az UNESCO 1962-oen B udapesten m egtar­ to tt Nemzetközi M atem atikaoktatási Szim pózium a a következőképpen nyilatkozott: ,.A m atem atika napjainkban a korszerű k u ltú ra alapvető alkotó elem évé vált. Ezt tan ú sítja szakadatlan, szükségszerű m egjelenése a m odern gondolkodás, tudom ány és technika legkülönbözőbb területein. A lapelem eit alkalm azásra képes form ában m inden gyereknek m eg kell tanitanunk. N yilvánvalóvá vált, hogy a m atem atikát közelebb hozhat­ juk a gyerekekhez, ha azt kezdettől fogva a mai form ájában m u tatju k be.”

27

A korszerűsítési törekvések néhány fő gondolata a következő: — A m atem atikát a m aga egységében kell látni, m egérteni, tanítani és tanulni. V égérvényesen meg kell szüntetni a szakadékot az alsófokú „szám tan- és m értan tan ítás” és a tulajdonképpeni m atem atikatanítás kö­ zött. A m odern m atem atikai fogalom kepzésre és m ódszerekre az iskolai tanításban is figyelem m el kell lenni, m ert ezek hatékony tényezői az „élő és alkalm azható” tudásnak. (Konzeption fú r den M athem atikunterricht in dér allgem einbildenden polytechnischen O berschule entsprechend dem „Gesetz über das einheitliche sozialistische B ildungssystem ” Math. in dér Sehule 1965. No 6. pp 433— 448.) — M odern m atem atikai fogalm akra kívánjuk felépíteni a tan terv i anyagot. Ilyen fogalm ak: pl.: a halm az, a függvény, a transzform ációcsoport és az izom orfizm us fogalma. Ez a javaslat azzal indokolható, hogy ezek a fogalm ak egyszerűek, könnyen érthetőek, segítenek a m a­ tem atikai gondolkodás m egszervezésében és ezekből egy egységes m ate­ m atikai szem léletű tan terv könnyebben felépíthető. Elemi form ában eze­ ket a fogalm akat egészen fiatal gyerm ekek is m egérthetik, alkalm azhat­ ják, s a többszöri alkalm azás révén a fogalm ak m egértésében m agasabb szintre is eljuthatnak. (A m atem atikatanításról ta rto tt Cam bridge-i (Massachusette, USA) konferenciáról szóló beszámoló, 1963.) — A m odern m atem atikai képzés alappilléreként a halm azelm életet és a m atem atikai logikát tek in tjü k (UNESCO In stitu te fór Education, Ham burg, 1966.) — A tananyag tárgyalásában nagyobb szerepet kapnak az algebrai és geom etriai meggondolások, főleg ezek egységben való szem lélete (N. A. M encsiszkája: Az elemi iskolai m atem atikaoktatás néhány vonása Orosz­ országban.) — Nem zetközileg a tanítás szem pontjából is egyre fokozottabb fi­ gyelem mel foglalkoznak a num erikus és grafikus eljárásokkal és a gépi szám ítástechnika alapgondolatával is (Konzeption f. d. Math.). — A m atem atikatanítás és a társadalm i gyakorlat élő kapcsolatának elengedhetetlen feltétele, hogy a tanulókat képessé tegyük az adott tén y ­ anyag absztrakcióval történő m atem atikai kijelentésekké való átalakítá­ sára és viszont, hogy a kijelentésekben az alkalm azási lehetőségek sok­ rétűségét ism erjék fel (Konzeption f. d. Math.). — A m atem atika tanításában fontos elv az, hogy sokoldalúan köze­ lítsük meg a konkrét és absztrakt kölcsönhatását. Ez azt is jelenti, hogy a

28

m atem atikai általánosítások bevezetésére vonatkozó konkrét anyagot ál­ landóan változtatni kell (UNESCO Inst f. Educ.). Ennyit talán a kritizálóknak ellenérvül. S hogy az eredm ényeket is dokum entáljuk, csak egyetlen idézetet: „A különböző országokban foly­ ta to tt kísérletek azt m utatják, hogy m inden tanuló képes a követelm é­ nyeknek eleget tenni. A tanulók m unkaeszközeikkel végzett tevékeny­ ségük közben olyan értékes tapasztalatokat szereztek, am elyek forrásai voltak az ism eretszerzésnek."’ (Andronov—K oljagin: D vizsén 3'ije za reform u m atyem atyicseszkogo obrazoványija N arodnoje obrazoványije 1967. 2. szám.) A korszerűsítés gondolata hazánkban is elég korán lelkes hirdetők­ re talált. Ezek önzetlen m unkája nyom án az 1960-as évek elején m ár m egindultak a m ódszertani kísérletek. Az Országos Pedagógiai Intézet irán y íto tta „kom plex m atem atika” néven ism ertté vált kísérletsorozaton kívül fővárosi és vidéki iskolákban pszichológiai irán y ú kísérleteket foly­ ta t a M agyar Tudom ányos A kadém ia Pszichológiai Intézetének Pedagó­ giai—pszichológiai Osztálya is. A kísérletező m unkában — sokszor csak öntevékenyen — reszt vettek a tanárképző főiskolák gyakorló iskolái is. Jelentős szerepet vállaltak e tevékenységben a m egyei továbbképzési ka­ binetek is s e sokrétű m unka eredm ényeként az általános iskolai új m a­ tem atikai tanterv m ár teljessé és bevezethetővé is válhatott. Végezetül m ég csak a rra h ívjuk fel a figyelm et, hogy itt is veszélyes dolog néhány egyedi esetből m eggondolatlanul általánosítani, m ert egé­ szen más dolog az, ha valam i rosszul valósul meg, m int az. hogy rossz, ha megvalósul. A közvélem ény — elsősorban az érdekelt szülők reálisab­ ban gondolkodó rétegei — m indenekelőtt az 1978-ban bevezetett és m a is érvényben levő tan te rv e t m arasztaljak el valós vagy vélt hiányosságai m iatt (régi botránykő pl. a szorzótabla-problém a s a tanulók fejletlen számolási készsége, s ezek m egoldásának hangsúlyozása valóban hiány­ zik a tantervből), de szorzótábla-m egoldás helyett van benne valam i más, ami azonban — ne vitassuk: tankönyvi vagy tan á ri felkészültségbeli hiányosságok m iatt — tényleg nem hozta meg a v á rt eredm ényt, s jólle­ het az 1980 nyarán jóváhagyott korrekció valam it m ódosított a ta n te r­ ven. s annak szellemisége m egtartásával a tanári szabadság kiterjesztése révén csökkenti a jogos bírálatok körét, mégis önkritikusan, és indulat­ m entesen, elfogulatlan tudom ányossággal ú jra felül kellene vizsgálnunk jelenlegi m atem atikatanításunk dokum entum ait és gyakorlatát, de tan ító és tanárképzésünket is!

29

BÁNSZKi ISTVÁN:

A gimnáziumi irodalomtanítás regionális hangkitétele iránt való jámbor szándék „Ilyen az hely, ahol életre születtem , S a nagy term észetnek férfi tagja lettem .” (Bessenyei)

Még nem eléggé közism ert, — hiszen alig pár hete; 1987. október 16-án volt az alakuló közgyűlése — ezért tartom szükségesnek jelezni: N yíregyházán. — m egyei m űködési terü lettel — m egalakult egy irodal­ m i és m űvelődési egyesület: a Bessenyei Társaság. A T ársaság tagjai között term észetesen zömmel tanárok és könyvtá­ rosok találhatók, ezért sem véletlen, hogy m ár az alakuló közgyűlésen is­ m e rte te tt m unkaprogram ban is m egfogalm aztuk azt a készségünket, m i­ szerint a Társaság ■ — ha a cím ben írt (megfogalmazott) „jám bor szándék” nem találn a m egértésre, — kész együttm űködni az illetékes intézm é­ nyekkel azzal a céllal, hogy a m egye gim názium ainak irodalm i tanm ene­ teibe — az irodalom órák tém aköreibe és az érettségi tételek közé — nem esetlegesen és alkalm ilag, vagy egy-egy szélesebb látókörű tanár egyéni kezdem ényezésére, de a m egyei tanügyi irányító szervek tám ogatásával és ami legalább ilyen fontos: a megyei gim názium ok m agyartanárainak nagy többségű egyetértésével és az ügy tudatos vállalásával — a m egyé­ ben született, vagy huzam osabb ideig itt lakozó, vagyis az e tájhoz kötő­ dő írók—költők életm űvének ism erete úgy épüljön be, hogy egy é re tt­ ségizett szabolcs-szatm ári diákban tudatosodjanak e táj szellemi, k u ltu ­ rális értékei, s előhívható képpé álljon össze a haza „baloldalának” iro­ dalm i panorám ája. A regionális hangsúlyok k itételét szeretnénk tehát kezdem ényezni. E nnek a jám bor szándéknak — úgy tűnik — az egyetlen problém ája az, hogy nincs vele semmi elvi problém a, m ivel az érvényes tanterv ezek­ nek a helyi hangsúlyoknak kitételére nem csak lehetőséget, de ösztönzést is ad. A Bessenyei Társaság tehát nem a reform terv reform ját és nem is az irodalom tanítás m ódszertanának m egújítását tű zte ki feladatául. Ezek az idők változásaival, az újabb igények szerint egyébként is folyam ato-

30

san m egújulnak, — hiszen a perm anens reform ok korát éljük —, s erre a célra m egvannak a m egfelelő közoktatási, továbbképzési intézm ények. Ki kell viszont m ondanunk azt a felism erést, m iszerint a mai diák­ társadalom helyi irodalom ism erete kívánnivalókat hagy m aga után. Engedtessék meg, hogy e tém ában saját pedagógiai tapasztalataim ra hivatkozva állítsam , — m ivel erre a hosszú éveken át folyam atosan vég­ zett főiskolai felvételi vizsgák elegendő alkalm at n y ú jto tta k — hogy még a m agyar szakra jelentkező diákok irodalm i tudatában, — az egészen n a­ gyok, pl.: Móricz és K rúdy kivételével — a saját m egyéjük alkotóinak ism erete terén óriási fehér foltok tapasztalhatók. Nem adhat felm entést a környező m egyék hasonló helyzete. A borsodi gim názium okból érkezők zömének például még nem volt a kezében a N apjaink című, Miskolcon szerkesztett folyóirat. A Hajdú m egyeiek nagy többsége, m ég a D ebre­ cenben érettségizettek sem hallottak a Csokonai Körről, az Ady T ársa­ ságról. A nyíregyházi diákok pedig még a tankönyvből sem tan u lh atják meg, hol született az az író, akinek szobrát saját városlakó elődeik ado­ m ányaiból á llítta ttá k fel városunk főterén. Nem tu d h atják , hogy nem ­ csak Váci Mihály, de a József A ttila-díjas Képes Géza, a G ilgam es-m űfordító Rákos Sándor és az írószövetség egykori vidéki titk ára, Fábián Zoltán is e tájról (Mátészalka, K álm ánháza, Nyíregyháza) indultak, hogy Czóbel Minka, Boda István és Galambos Lajos is szabolcsi születésűek. A rról sincs fogalm uk, hogy ki volt az egykori N yíregyháza szellemi éle­ tén ek egyik m egindítója: Vietórisz József, s m ilyen jelentős m unkát vég­ zett a századeleji kisváros kulturális felzárkóztatásáért Popini A lbert. De m ár a jelenünkhöz tartozó, m ég nem rég köztünk élő Sipkay B arnáról és M ester A ttiláról, vagy a M ilotáról szárm azó Bornem isza Endréről is alig van tudom ásuk . . . és fo ly tath atn án k a sort. Mégis rem élem , hogy túlzóan fogalmazok, azt állítva, hogy a diákjaink nagy többsége — helyi irodalom - és k u ltú rtö rtén et-m en tesen já rja végig a középiskolát. Azt is tudom , hogy vannak szerencsés ellenpéldák. Egy-egy kivá­ lóan m űködő honism ereti szakkör, egyes gim názium ok, ahol m éltókép­ pen őrzik névadójuk szellem i örökségét. Ügy érzem, ez az az alap, am ely­ re építeni lehet, am ely jó példát jelent. Ám mégis egyenesebbnek tetszik az az út, am ely a tan te rv előírásaira építve ad általános (megyei) érvé­ nyű lehetőséget és ösztönzést a hiányosságok pótlására, a helyi irodalom hangsúlyozott oktatására. A tan te rv ugyanis a gim názium i irodalom tanítás célját — többek között — így határozza meg: „ ...F o r m á l j a a tanulók sz e m é ly is é g é t...

31

segítse őket olyan tartalm as, értékes életform a kialakításához, am ellyel harm onikusan kapcsolódhatnak a közösség életéhez . . m egfelelően il­ leszkedhetnek be a m indennapi életbe.” A „közösség élete”, a „m indennapok élete” pedig az itt tanuló, itt élő diák szám ára nem jelen th et m ást, m int az adott városnak, az őt ne­ velő—körülvevő tájn ak a közösségét. Csak ebbe tud, ebbe kell beillesz­ kednie. Nagyon szépen fogalm azza meg ezt a gondolatot a Kötődések című versében a szintén e tájról elszárm azott költő. Bornem isza Endre: „Kötődéssel van életünk tele, léptünkben hordjuk, arcunkon jele.” A szülőföldhöz való kötődéshez, az otthon-érzés kialakulásához pe­ dig nem csak az em beri ku ltú ra általános ism erete, hanem azon belül a közvetlen környezet, a felnevelő táj jelenének és m últjának m egism erése is szükséges. Érdem es itt különbséget tenni a vegetatív közérzet, illetve a város­ tudat, a szülőföld-tudat fogalm ai között. Az a személy, aki egy faluban, városban m eg van elégedve a m unkahelyével, a közlekedési, szolgáltatá­ si és szórakozási lehetőségekkel, m ég csak egyfajta vegetatív közérzettel rendelkezik. Ez sem lebecsülendő. Ám ahhoz a kategóriához, am it város­ tudatnak, szülőföld-tudatnak nevezünk, az előbbieken kívül az is szük­ séges, hogy az illető ism erje régiója történelm ét, falu ja —városa k u ltú rhistóriáiát, azokat a szellemi elődeit, akik ezeken a helyeken dolgoztak a táj term elési és szellemi k u ltú rá já é rt, akik a gazdasági életfeltételek m egterem tése közben a földdel eg y ü tt a szellem üket is m űvelték, akik nem csak a term elésben, a táj felvirágoztatásában m u tattak fel dolgos, szorgalm as erényeket, de a m űvészetek irán t is fogékonyak, a szellemi értékek terem tésében is tehetségesek voltak. S az e tájon született köl­ tők, Írók, m űvészek életük példájával bizonyították ezt a tén y t — am it m a is érdem es fiataljainkban tudatosítani — . hogy ti. apró kis falvakból, kúriának is alig nevezhető udvarházakból (lásd: Bessenyei), m estergeren­ dás, isten háta m ögötti szülőházakból (lásd: Móricz Zsigmond) poros kis­ városi környezetből (lásd: K rúdy Gyula) indulva — s itt is fo ly tath at­ nánk a példákat — voltak képesek eljutni Európáig. M égpedig úgy, hogy egy életen át hűségesek m aradtak a felnevelő tájhoz, a Tisza reggeli gyö­ nyörűségéhez, a tündérszigethez, a bujtosi nyírfákhoz, a szőke városhoz. Ennek az otthonérzést jelentő szülőföld-tudatnak a kialakításához a tan te rv teh á t elvi lehetőséget n y ú jt, sőt a gyakorlati m egvalósításhoz is

32

útm utatással szolgál. Abból az engedm ényből — hadd írjam inkább: szak­ tanári önállóságból — kiindulva, m iszerint — ism ét a tan te rv szavaival — a „kiegészítő anyag (amely a gim názium i irodalom anyagnak egyharm ada) felhasználásának m ódját és m értékét az adott pedagógiai helyzet követelm ényei szabják meg, azzal a szaktanár belátása szerint bánik", a tan te rv eljut annak a kim ondásáig, hogy a fenti ..pedagógiai helyzetet" a „helyi jellegzetességek” (névadó, helyi irodalm i hagyom ány stb.) befolyá­ solhatják. Ennek a lehetőségnek az érvényesitéséről lenne szó. H agyjuk „befo­ lyásolni” az irodalom tanitásunkat a „helyi irodalm i hagyom ányok" té ­ nyétől, s azt ne szűkítsük le a névadó szellemi örökségének ápolására, és legalább a szabolcs-szatm ári—beregi táj határáig terjesszük ki. Ettől egyáltalán nem leszünk provinciálisak, hiszen tudatosan vállaljuk a m a­ gyar nem zeti irodalom tanulásán belül és azzal összefüggésben a regioná­ lis hangsúlyok kitételét, s ezzel többet n yerünk az idetartozás, az otthon­ érzés kialakítása terén, m int am ennyit bárm iféle vádaskodástól való fé­ lelm ünk m iatt ilyen téren m ár eddig is veszítettünk. Az lenne a kívánatos, hogy ebben a m egyében ne lehessen úgy ta ­ nítani Bessenyeit, hogy elhallgatjuk m ogulé a berceli T isza-partot. hogy nem helyesbítjük a tankönyvben tévesen közölt születési időpontját, hogy nem beszélünk legalább öt m ondatot a N yíregyházán több m int félévszázadon át m űködő Bessenyei Körről, am elynek tevékenysége ta ­ gadhatatlanul hozzájárul ahhoz, a szellem i fejlődéshez, am ely során a po­ ros kisvárosból a régió kultúrközpontja lett. Ezek az ism eretek nem okoz­ hatnak tú lterh elést és felesleges adatok m egtanulását, ezeket a közösség életével együttlélegezve kell a diákok élm ényévé form álni. Az ifjúkori benyom ások pedig m eghatározók az em ber életében. A szabolcs-szatm ári gim nazistáknak nincs m iért szégyenkezniük a táj szülötteinek m űvészi teljesítm énye, em beri m agatartása m iatt. Bes­ senyei és Sipkay B arna életpéldája, K rúdy és Képes Géza életm űve, Mó­ ricz és Balázs József irói világképe, Váci M ihály és Bory Zsolt városszeretete, — ism ét fo ly tath atn án k a példákat — nem szégyenérzetet, de a szó helyes értelm ében vett lokálpatrióta büszkeséget, szülőföld-tudatot fejleszthetnek ki a felnövő nem zedékben. Ki tagadhatná, m ilyen szükség van erre! Bessenyei a M agyarság-ban ezt írta : „A régi m ódhoz ne ragaszkod­ junk . . . Legyen új tanulás-m ódja.” A Holm iban pedig az Oskoláról szól­ va így gondolkodik: „ . . . m ásféle tan ítás-m ó d ját” is kigondolhatánk m ár,

33

m ely szerint egy ifjúnak „több ism eretsége lehetne a világról” . Az azóta eltelt 200 év alatt a „tanításmód” és az ism eretanyag nagysága Bessenyei elképzeléseit messze m eghaladó mértékben m egváltozott. Nem változott viszont az a m egállapítása, miszerint az em bert nem csak okossá, de e r­ kölcsössé is kell nevelni. Az em beri döntések helyességében csak akkor bízhatunk, ha a tudást a m indig em berérdekű erkölcs kontrollja alá he­ lyezzük. Egy tájhoz való ragaszkodás, a szülőváros szeretete, a felnevelő közösség iránti megbecsülés, az otthonosság érzésének kialakulása pedig függvénye annak az erkölcsiségnek, am elyet — többek között, de igen jelentős m értékben — , az iskolai irodalom tanítás alakíthat ki az ifjú ­ ságban. Akik a fentebb vázolt gondolatm enettel elvileg egyet is értenek, jog­ gal vethetik fel a vonatkozó feltételek, pl. a szakirodalom hiányát. Hol van egy — a diák kezébe adható, diák-színvonalú — Bessenyei életrajz? Hol van a szabolcs-szatm ári írók—költők panorám ája, együttes bem uta­ tása, a régió m ikro-irodalom története? Hol van az a kiadvány, amely el­ végezte volna például a Tiszta szívvel sorozat fiataljainak kritikai érté­ kelését? Ezt a hiánylistát is folytatni lehetne. A Bessenyei Társaság m ár m egalakulásakor levonta egykori elődjé­ nek, a N yíregyházán fél évszázadon át m űködő Bessenyei K örnek a tö r­ ténetéből a m egfelelő tanulságokat. Nem vállalja tehát a fent jelzett hiányok azonnali és teljes pótlását, de folyam atosan dolgozni fog azért, — ha szükséges, pályázatot ír ki — , hogy a most felvetett gondok m eg­ oldását a m egfelelő szakkönyvek, segédanyagok m egjelentetésével előse­ gítse. Ennek érdekében szervezzük a m egyei szintű Bessenyei M űveltsé­ gi V ersenyt és az ún. Bessenyei H etet, am elyen a m últ és a jelen helyi alkotóiról hangzanak el előadások. Jelen helyzetünkben azonban csak azt k é rh e tjü k a m egye gim ná­ zium ainak m agyartanáraitól, és az illetékes intézm ényektől: folytassák a gondolat-kim unkálást, hogy az irodalom tanítás regionális hangsú­ lyainak kitétele irán t való előterjesztés ne m aradjon sokáig „jám'DQr szándék”. A bban ugyanis nem lehet vita köztünk, hogy az iaetartozás tu ­ datának alakítását és az értékeink m egbecsülésére szoktatást — éppen az elidegenedésre hajlam os és értékválsággal küszködő jelen korunk m iatt — az alapoknál kell elkezdeni.

34

FÓRUM

PA PIK PÉTER:

Új vonások a pedagógusok továbbképzésében A Pedagógiai Intézet m int szakm ai fejlesztő, szolgáltató szervezet alaptevékenységei között ta rtja számon a sokszínű, hatékony továbbkép­ zési rendszer kiépítését és annak m űködtetését. Az iskolarendszer m eg­ újítását célzó reform intézkedések is nagy szerepet szánnak a pedagógu­ sok továbbképzésének: a tartalm i fejlesztésre és form ai gazdagítására. E törekvések hatása intézetünk m unkájában is mind érzékelhetőbben je ­ lentkezik, rövid, kétéves m unkánk nyom án, ha szerény m értékben is. si­ k e rü lt e terü leten is előbbrelépni. Ezt tám asztja alá a M űvelődési M inisztérium nak a következő m eg­ állapítása, m elyet az 1987-ben végzett vizsgálat során fogalm aztak meg: ,.Az intézet helyesen látja, hogy a továbbképzési rendszer m egújításának egyik alapfeltétele az iskolai önállóság elősegítése és kibontakoztatása. Fontos célként tűzte ki az iskolán alapuló, m unkaközösségekre épülő, de a tanácsadással szorosan összekapcsolódó rendszer kidolgozását.” E m un­ kának azonban m ég csak az elején tartu n k . Az új képzési form ák m eg­ jelenésén kívül — pl.: intenzív továbbképzés, önism ereti kurzusok, videotréningek m a még döntően a m ár kialakult és hagyom ányosan jól be­ vált, az alábbiakban ism ertetendő továbbképzési rendszert funkcionáltattuk, törekedve annak tartalm i és form ai gazdagítására. A pedagógus továbbképzés legjelentősebb form ája az önképzés. A szakirodalom önálló figyelem m el kísérése a leghatékonyabb, legpraktiku­ sabb form a. Láthatóvá a nevelő—oktató m unka eredm ényességében válik. A szervezett továbbképzésben résztvevők igénylik, hogy m unkájukért anyagi elism erésben is részesüljenek. Ugyanezt meg kell tenni a könyv­ tára k ra vagy saját könyv-vásárlásaikra tám aszkodó, a folyam atos szinte n ta rtá st önként végző pedagógusok esetében is. A nevelő—oktató m unka egyes területeinek elemzése, fejlesztése, a szaktudom ányok legújabb eredm ényeinek m egismerése, a hatékonyabb m ódszerek alkalm azási lehetőségeinek bem utatása, a pedagógus szem é­

35

lyiség m egism erése és fejlesztése szükségessé teszi a továbbképzés szer­ vezett form áinak m űködését is. A szervezett továbbképzési form ák kö­ zött legnagyobb m últja az ún. szakmai továbbképzéseknek van. Ezen a tanév eleji, az őszi és tavaszi szakmai tanácskozásokat értjük. A tanév eleji szakm ai továbbképzés feladata az elm últ tanév nevelő—oktató m un­ kájának elemzése, általános érvényű következtetések feltárása és ezekből következően ajánlások m egfogalm azása az új tanévre. Az eddigi gyakor­ latban a szakfelügyelők, szaktanácsadók a tan tá rg y a k helyzetének kom p­ lex elem zésére törekedtek, ezért időnként ism étlődtek a gondolatok, m ás­ részt pedig bizonyos értelem ben felületes m aradt az elemzés. A nevelő— oktató m unka folyam atos fejlesztése szükségessé teszi, hogy tanévenként adjunk a pedagógusnak egy körzeti, megyei helyzet­ képet, m elyhez tu d ja saját m unkája eredm ényességét viszonyítani és jö­ vőbeni m unkáját ezek figyelem be vételével tervezni. Lényeges azonban, hogy ez a helyzetkép alapos elem zésre tám aszkodó, tudom ányos igényű feltáró m unka eredm énye legyen. Évenként nem kell felölelnie a ta n ­ tárgy kom plex helyzetét, hanem egy középtávú tervben m egfogalm azot­ tak szerint végzett célvizsgálat, tém aelem zés alapján levonható következ­ tetéseket kell m egfogalm aznia. Egy-egy ilyen részterület elem zéséhez van tanácsadói kapacitás, a feladat színvonalas megoldása biztosítható. A tapasztalatok közreadása m egoldható, az intézm ényekhez e lju tta to tt írásos anyagokkal is. Az utóbbi időben egyre több birálat éri az ún. őszi és tavaszi szak­ mai továbbképzéseket. A leginkább hangoztatott negatívum ok: nem azt adja, am ire az egyes pedagógusoknak szüksége van. hanem egy jó. vagy jónak vélt előadó kap fórum ot, nem eléggé differenciált form ában az elő­ adás dominál. „V étóra” is lehetőséget adó jogi helyzet is kialakulhat: az intézm ények m aguk határozzák meg, hogy a jogszabályban biztosított ta ­ nítás nélküli m unkanapjaikat m ire fordítják, központilag teh át nem lehet „elrendelni” továbbképzési napot. A Pedagógiai Intézet érzékelte a fenti gondokat és bizonyos — de nem elegendő — változás, korszerűsítés történt. Továbbképzéseink több lehetőséget kínálnak m ár e tanévben is a pedagógusoknak. V áltozato­ sabb form ákat alkalm aznak az előadók, a foglalkozást vezetők. A bem u­ tató foglalkozásokon egyre több a m ódszertani változatosságot középpont­ ba állító „óraszeletek” bem utatása, ugyancsak a tém ának különböző m ódszerekkel történő feldolgozása, esetenként több pedagógus szerepel­ tetésével. Változást akaró szándékunk fejeződik ki abban, hogy közép­ fokon az őszi, alsó fokon a tavaszi szakmai továbbképzést „pedagógiai n a p ”-nak nevezzük. A form ai változtatás mögött tartalm i jellegű szán­

36

dék húzódik m eg: törekedni kell a kisebb pedagógusközösségek speciális igényeinek is m egfelelni, ugyanakkor lehetővé kell tenni átfogó jellegű pedagógiai tém ák m egism erését is, rangos előadók felkérésével. A jövő ú tja azonban a bekeretezett, „előírt” form ák h ely ett az érdeklődésre, é r­ dekeltségre alapozó, a szabad választást lehetővé tevő módozatok előtér­ be helyezése. A hagyom ányos, évi két szakm ai továbbképzés helyett jól átgondolt, középtávon egym ásra épülő, nagym értékben differenciált, kis­ csoportoknak szóló vagy nagyobb töm eget is mozgósító, színvonalas kí­ nálatot kell adnunk a pedagógusoknak. A pedagógus döntsön — érdek­ lődése, az intézm ényvezető és a m unkaközösség vélem ényének figyelem ­ be vételével — mikor, m elyik továbbképzésen vesz részt. Elsősorban az újat, hatékonyabbat kereső pedagógusok részére ke­ rülnek m egrendezésre a m egyei, városi pedagógiai program ok, viták. 1987 júniusában három napos m egyei rendezvényen a fejlesztő pedagógusok m unkájához kívántunk segítséget adni a Fórum ’87 program keretében. A Pedagógiai Intézet több városi szakosztállyal közösen városi pedagó­ giai napokat szervez a tanév során, novem ber, decem ber, illetve február, m árcius hónapokra koncentrálva. Az előadások m egtartására országos hí­ rű szaktekintélyeket kértü n k fel. így kívánjuk elősegíteni, hogy az é r­ deklődő pedagógusok m egism erjék a szakm a új törekvéseit, legújabb eredm ényeit. M egyénkben több intézm ényben próbálkoztak újszerű m egoldások­ kal. Ugyancsak sokan várják az ötleteket, segítséget a nevelő—oktató m unka eredm ényesebb végzéséhez. Ezen kollégák szám ára kívánunk le­ hetőséget biztosítani egy-egy speciális nevelési— oktatási eljárás, mód­ szer m egism ertetéséhez, m egvitatásához. Tanácsadóink közrem űködnek a tanév során egy-egy „vita-délutánon” . Szám ítunk azonban a k u tató —fej­ lesztő pedagógusokra is. A pedagógus továbbképzés jelentős területei a m egyei szervezésű tanfolyam ok. Az 1986—87. tanévben 32-féle tanfolyam 43 csoportjának m unkájában 1050 pedagógus, a megye pedagógusainak 12 százaléka v e tt részt. Az 1987— 88. tanévben 51-féle tanfolyam ot tervezünk, 61 csoport­ tal és 1420 fő (a m egye pedagógusainak 15 százaléka) részvételével. A továbbképzésen belül növeltük a speciális és céltanfolyam ok valam int az általános pedagógiai ism ereteket tartalm azó kurzusok szám át. Töreked­ tünk a továbbképzés tartalm án ak szakm ai és ideológiai ism eretekkel va­ ló gyarapítására, az ism eretek alkalm azhatóságának és frissességének biztosítására. A tanfolyam ok tem atikájába beépítettük pl. a korszerű audio-vizuális eszközök, a szám ítógépek, videotechnika és m ás inform á­ cióhordozók használatának m egism ertetését.

37

A vezetők körében nagy érdeklődés m utatkozott a m unkajog és az intézm ényi gazdálkodás kérdéseit taglaló tanfolyam ok iránt. A vártnál kevesebben jelentkeztek „Az intézm ényi m unka pedagógiai elem zése” cím ű és a vezetőhelyettesek, m unkaközösségvezetők tanfolyam ára. A je ­ lentkezések azt m utatják, hogy a vezetők szám ára egyik legnehezebb feladat a szem élyzeti m unka és a gazdálkodás végzése, ezeken a terü le ­ teken igénylik leginkább a segítséget. U gyanakkor az intézm ény peda­ gógiai irányításának fontossága talán még nem tudatosult eléggé, pedig a jövő iskolájában kulcskérdés lesz az önelemzés, önfeltárás, önértéke­ lés és önfejlesztés. Ehhez a m unkához a jövőben is segítséget kívánunk adni a vezetőknek, a rra szám ítva, hogy igényelni is fogják. Ugyancsak igen hasznosnak ta rtju k a vezetők szem élyisegének fejlesztését, m ely­ hez egyik legjobb eszköz a videotréning. A pedagógusok elsősorban a szükebb, speciális tém ák (verstan.* a m űvészetek kom plexitása stb.), vala­ m int a legújabb, legkorszerűbb eszközök használatát m egtanító tanfolya­ m ok (szám ítástechnika, videotechnika) iránt érdeklődnek. A pedagógiai, pszichológiai tartalm ú tanfolyam ok még nem nyerték meg igazán az érin tette k tetszését, pedig tapasztalataink azt bizonyítják, hogy e terüle­ teken pedagógusaink m unkájának tudatossága tovább fokozható. A tanfolyam ok irán t legnagyobb igény az óvónők körében van. Min­ den m eg h ird etett tanfolyam ot indítanunk kell. A rányait tekintve a kö­ zépfokú nevelési—oktatási intézm ények pedagógusai részére indul leg­ kevesebb kurzus. A tanfolyam okat m ájus hónapban hird ettü k meg. Ez az időszak korainak tűnik, m ivel a következő tanév feladatai ekkor még nem tisztázottak, az új tanév tantárgyfelosztása még nem készült el. Cél­ szerűnek látszik ezért, hogy a m eghirdetésre a tanévet közvetlenül m eg­ előző időszakban, augusztus m ásodik felében kerüljön sor. A továbbképzés rendszerében egyre nagyobb szerepet kap az intéz­ m ényi szakm ai m unkaközösségek keretében folyó továbbképzés. Az irá­ nyítás reform ja következtében az ellenőrzés első szintjévé lép ett elő a nevelési—oktatási intézm ény. Az igazgató ellenőrző m unkájában a szak­ mai m unkaközösség vezetőjére tám aszkodhat elsősorban. A szakm ai m un­ kaközösségekre hárul a szaktárgyi pedagógiai fejlesztések kim unkálása is. A továbbképzésben te h á t nagy figyelm et kell fordítanunk a m unka­ közösségvezetők felkészítésére, valam int a m unkaközösségekben folyó to­ vábbképzések segítésére. E m unkát elsősorban a tanácsadók végzik, ta n ­ folyam ok vezetésével, szem élyes jelenlétükkel, továbbképzési program csomagok kim unkálásával. Szám olunk azzal, hogy a jövőben egyre több intézm ényi m unkaközösség kér szakm ai segítséget továbbképzési felada­

ta i ellátásához, akár egy kívánt tem atikájú tanfolyam levezetéséhez is. K ülönösen hatékony lehet ez a form a a homogén összetételű m unkakö­ zösségek esetében. A továbbképzés tartalm i m egújítása a továbbképzések form ai, m ód­ szerbeli m egújítását vonja maga után. Közelebb kell vinni tartalm áb an és földrajzilag is a továbbképzést a pedagógushoz. Azzal kell foglalkoz­ ni a továbbképzésen, a rra kell választ adni ami a pedagógust érdekli, am ire m unkájában szükség van. A továbbképzéseken előnyben kell ré ­ szesíteni az aktivizáló form ákat. Jelentősebb teret kell, hogy kapjon a kisebb csoportokban folyó vita, konzultáció. Jobban kell építeni a peda­ gógusok szakm ai ism ereteire. Az irán y íto tt és ellenőrzött egyéni tanulás az idő gazdaságos kihasz­ nálását teszi lehetővé és m aradandóbb ism eretszerzést biztosít. Elkezd­ jük továbbképzési program csom agok összeállítását, m elyeket az intézm é­ nyi szakm ai m unkaközösségek részére fogunk ajánlani. M indezek jav ít­ h atják a továbbképzések hatékonyságát. Döntő tényező azonban a peda­ gógus m otiváltsága. Ebben a jó továbbképzés egy lényeges m ozzanat, de a legfontosabb az intézm ényi nevelés szakm ai igényessége, am ely olyan szituációt terem t, hogy a pedagógus belső kényszert érezzen szakm ai is­ m eretei fejlesztésére, önm aga m egújítására. \

SZÉKELY GÁBOR:

és továbbképzés (Az általános iskolai tanárok és tanítók intenzív továbbképzéséről a képző intézmény szemszögéből) 1. Előzmények 1982-ben és 1983-ban nagyon gyakran foglalkozott a sajtó és a szak­ m ai közvélem ény a pedagógusok továbbképzésének helyzetével. N api­ rendre k erült egy egységes rendszer kialakításának igénye. „Továbbkép­ zésen é rth e tü n k m inden szervezett vagy spontán, iskolarendszerűén, ta n ­ folyam i vagy egyéni rendszeres vagy alkalom szerű tanulást, illetve taní­ tást (oktatást), am ely a pedagógusok általános m űveltségének, szakm ai tudásának és m ódszertani kulturáltságának korszerű szintentartását cé­ lozza, illetve végzi” (vö.: dr. M argócsy József, A pedagógus továbbkép­ zés néhány kérdése. In: Pedagógusképzés, 1983/1. 50—60. 51.). Ilyen tí­

39

pusú tevékenységet a tanárok és tanítók nagy többsége a 80-as évek ele­ jé t megelőző időszakban is végzett, sőt a tanfolyam i továbbképzésnek is volt kiépített, jól m űködő rendszere (például az úgynevezett kom plex to­ vábbképzés), mégis voltak olyan problém ák, am elyek m egoldásra vártak : „1. A pedagógus továbbképzés nem épül szervesen a pedagógus alap­ képzés rendszerére. 2. A továbbképzésre nem egységes célrendszeren alapuló, szerveze­ tileg is egységes koncepció alapján kerül sor. 3. A gyakorló pedagógusok körében sem erkölcsileg, sem anyagilag nincs biztosítva a továbbképzés presztízse. 4. Nincs tisztázva az é rin te tt intézm ények (OPI, m egyei pedagógiai intézetek, az alapképzést végző intézm ények) feladata, hatásköre. 5. Hiányzik az országos szintű, egységes és gyakorlati irán y ítást is m agára vállaló központi szervezet vagy testület. 6. Nem biztosított a továbbképzéssel kapcsolatos feladatokat végző szakem berek erkölcsi és anyagi m egbecsülése.” (Vö.: Székely Gábor, A tanárképző főiskolák részvétele az általános iskolai tanárok és tanítók to­ vábbképzésében. In: Pedagógusképzés 1983/1. 61— 71. 64.). Az 1984— 85-ben kidolgozott intenzív továbbképzési rendszer ezeket a gondokat m egoldotta. A M űvelődési M inisztérium ban külön osztályt bíztak m eg a továbbképzés irányításával, a továbbképzés tárg y alt form á­ já t teljes egészében a képző intézm ények hatáskörébe utalták, m egnyug­ tató módon m egoldották a továbbképzésben résztvevők erkölcsi és anya­ gi elism erésének, m otiválásának a kérdését. E lm ondhatjuk, hogy az 1985 —86-os tanévben, a kezdeti szervezési nehézségek m iatt ugyan kis késés­ sel, mégis kedvező körülm ények között in d íth attu k be az első intenzív tanfolyam ot. 2. A Bessenyei György Tanárképző Főiskolán folyó továbbképzést jellem ző adatok Az 1985— 86-os tanévben 6 m egyéből összesen 147 gyakorló pedagó­ gust iskoláztunk be az alábbi m egoszlásban: tanító általános iskolai tan ár közülük történelem szaxíos orosz szakos m atem atika szakos fizika szakos kém ia szakos testnevelés szakos 40

22 125 16 21 30

fő „ „ „

„

21 „ 14 „ 23 „

Az ]986—37-es tanévben a tanfolyam nak 280 résztvevője volt: 36 fő tanító 244 „ általános iskolai tan á r 23 „ közülük történelem szakos 23 „ orosz szakos 20 ., ének—zene szakos 44 „ m atem atika szakos 23 .. kém ia szakos 30 ., biológia szakos 33 földrajz szakos 47 „ testnevelés szakos Az 1987— 83-as tanévre m ind a szakokat, m ind a résztvevők létszá m át illetően további növekedés várható, hiszen 313 pedagógus jelentke zett az alábbi m egoszlásban: 43 fő tanító általános iskolai tan á r 270 közülük m agyar nyelv és 37 „ irodalom szakos történelem szakos 23 „ orosz szakos 21 „ ének—zene szakos 9 „ m atem atika szakos 26 „ fizika szakos 15 „ kém ia szakos 14 ., biológia szakos 17 „ 29 „ földrajz szakos technika szakos 29 „ 50 „ testnevelés szakos Ezzel — úgy tűnik — m ind az igényeket, m ind a képzési kapacitást il­ letően elértük az optim ális létszám ot, további m ennyiségi fejlesztés nem látszik célszerűnek. 3. T artalm i kérdések Az 1984—85-ös évben k ialakított országos program évente 10 000 pe­ dagógus szervezett, tartalm i szem pontból magas színvonalon m egvaló­ suló továbbképzését tervezte. A feladatokat és célokat az alábbiakban je ­ lölte meg: 1. Az oktató—nevelő m unka színvonalának emelése; 2. az új ism eretek, tudom ányos eredm ények közvetítése;

41

3. a korszerű, pedagógiai—pszichológiai és vezetői képességek és is­ m eretek fejlesztése; 4. a korszerű gyakorlati m unka segítése; 5. az interdiszciplináris, integrált szem léletm ód kialakítása, illetve fejlesztése; 6. a folyam atos önm űvelés igényének a kialakítása, illetve erősítése. Az első két év tapasztalatai alapján azt m ondhatjuk, hogy sikerült a kitűzött feladatoknak eleget tenni, a célokat elérni. Úgy tűnik, hogy meg tu d tu k terem teni az összhangot a gyakorló pedagógusok igényei és a főiskola oktatói által fontosnak ta rto tt tém akörök között. Kisebb véle­ m énykülönbség talán csak az elm életi anyag és a gyakorlati m ódszerta­ ni tevékenység a rán y át illetően adódott. A központi célkitűzések világo­ san megfogalm azzák, hogy az intenzív továbbképzésnek az elm életi is­ m eretek felfrissítése is feladata. G yakorló pedagógusaink — bizonyos fo­ kig érthető m ódon — azonban azt szeretnék, ha minél több, a m inden­ napi m unkában közvetlenül alkalm azható m ódszertani fogással, eljárás­ sal ism erteth etn én k meg őket. A tanfolyam során azonban sokan meg­ győződtek arról is, hogy az elm életi tudás felújítására, fejlesztésére is szükség van. K onkrét jelzések szerint a tanító szakon például sokat kell foglalkozni az új m atem atikai szem léletm ód kialakításával, a biológia, fi­ zika, kém ia terü letén a különösen gyorsan fejlődő ágazatok (genetika, elektronika, biokémia) eredm ényeivel, orosz nyelvből pedig a beszédkészség fejlesztésével. A pedagógiai—pszichológiai stúdium okon a résztvevők többek között olyan kérdéseket dolgoznak fel m m t — a család helyzete a mai társadalom ban; — az iskola és az iskolarendszer kérdései társadalm unkban; — a pedagógus szem élyisége és szerepe az iskolai m unkában; — a tanulás korszerű pedagógiai— pszichológiai értelm ezése. F akultatív jelleggel speciálkollégium i keretben ugyancsak több fontos té­ m a (pl. gyerm ek- és ifjúságvédelem , intézm ényvezetés, differenciált ne­ velés, közösségfejlesztés) feldolgozása válik lehetővé. A visszajelzések szerint a tanfolyam ok résztvevői különösen pozití­ van értékelik, ha az előadásokon és szem inárium okon oktatóink a legmo­ dernebb oktatási eszközöket alkalmazzák, hiszen így egyszerre két kívá­ nalom nak teszünk eleget. Egyrészt növeljük az oütatási folyam at haté­ konyságát, m ásrészt a gyakorlatban m u ta th a tju k be, hogyan kell a ta n í­ tási folyam atban hasznossá tenni a videom agnót, a szám ítógépet és m ind­

42

azokat az eszközöket, am elyek a pedagógus m u nkáját is segítik, hatáso­ sabbá, eredm ényesebbé teszik. T estnevelés szakos kollégáink például ked­ ves, a tanfolyam eredm ényeit értékelő levelükben külön is foglalkoztak a videofilm bem utatásával illusztrált előadás hasznosságával, de hasonló­ képpen értékelik az ilyen jellegű törekvéseket a nyelvtanárok és a te r­ m észettudom ányokat tanító k a rtársak is. Nagyon jelentős szerepet játszanak a kellő színvonal biztosításánál a m eghívott előadók, vendégtanárok, az egyetem ekkel, m indenekelőtt a K ossuth Lajos T udom ányegyetem m el való együttm űködés. Az intenzív tanfolyam m űködtetéséhez biztosított anyagi eszközök lehetővé teszik, hogy évente m inden szaktárgyból két-három országosan ism ert tudóst is felk érjü n k előadások tartására. A kém ia szakosok a KLTE laboratóriu­ m aiban kísérletezhetnek. Ezek olyan lehetőségek, am elyek garantálják, hogy az általános iskolai tanárok közvetlen inform ációkat kapjanak a szaktárgyak körében végzett kutatóm unka legfrissebb sikereiről. 4. Az eredm ényekről Az intenzív tanfolyam záróvizsgával és záródolgozat készítésével fe­ jeződik be. T apasztalataink szerint a tanfolyam hallgatói nagyon alapo­ san készülnek a vizsgára, az egész tanév folyam án lelkiism eretesen ele­ get tesznek a követelm ényeknek. Ezt m u tatják az 1985— 86-os tanév Szabolcs-Szatm ár m egyei résztvevőinek eredm ényei is: tanító szak:

kiválóan m egfelelt jól m egfelelt részt vett

8 fő 11 „ 2 „

történelem szak:

kiválóan m egfelelt jól m egfelelt részt vett

3 3 ., 1

orosz szak:

kiválóan m egfelelt jól m egfelelt

3 „ 1

m atem atika szak

kiválóan m egfelelt jól m egfelelt

7

kém ia szak:

kiválóan m egfelelt

4 „

földrajz szak:

kiválóan m egfelelt jól m egfelelt

3 „ 1 ..

testnevelés szak: kiválóan m egfelelt

4 „

3 „

A záródolgozatokat illetően — érthető módon - - kedveltebbek a módszertani tém ák. Az általános iskolai gyakorlatban szerzett tapasztalatok 43

leírása, összegzése hasznosabbnak látszó, egyszerűbb feladat, m int a sok­ szori nehezen m egvalósítható kísérletezést, könyvtári vagy levéltári m un­ kát igénylő elm életi tém a kidolgozása. F eladatunknak kell tekinteni a legértékesebb dolgozatok hasznosítását, esetleg közreadását. 5. További tennivalók összegezésként azt m ondhatjuk, hogy az általános iskolai tanítók és tanárok intenzív továbbképzése jelenleg országos szinten jól szervezett keretek között, m egfelelő anyagi háttérrel folyik. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanácsa is értékelte az első év tapasztalatait. A lap­ vetően két területen ta rtju k szükségesnek az előrelépést. Ki kell dolgozni a továbbképzést segítő oktatási segédanyagok, in­ form ációhordozók rendszerét. Ezen a területen is te ttü n k határozott lé­ péseket. Több szaktárgyból m ár elkészültek az első segédkönyvek, cikkgyűjtem ények. Ezeket a tanfolyam résztvevői díjm entesen m egkapják. Szükség lenne azonban egyéb inform ációhordozók (hanganyagok, video­ film ek) készítésére is. 2. A továbbképzésnek valódi értelm e és értéke csak akkor van, ha az itt k ife jte tt erőfeszítés érezhető módon emeli az általános iskolai ok­ tatás és nevelés színvonalát. Az eredm ényesség értékelése azonban eb­ ből a szem pontból nehezebb feladatot jelent, m int a résztvevők tudásá­ nak, záródolgozatának elbírálása. A főiskola oktatói és vezetői örömmel vennék a m unkáltatók vélem ényét, tanácsait. Ehhez n y ú jth a tn a jelentős segítséget a Megyei Pedagógiai Intézet. A visszajelzés lehetővé tenné, hogy még jobban végezzük m unkánkat és tanszékeink valóban meg tu d ­ ják valósítani a képzés és továbbképzés egym ásra épülő, egym ást jól kiegészítő rendszerét.

MADÁCSI MÁRIA—VENTER GYÖRGY:

Tapasztalatok a pedagógusok intenzív tovább­ képzésének pedagógias-psziehológiai foglalkozásairól M unkánkat a M űvelődési M inisztérium által kiadott Ü tm utató alap­ ján terveztük meg. Nagy erőfeszítést tettü n k annak érdekében, hogy a pedagógiai— pszichológiai és szociológiai tém akörök színvonalas feldolgo­ zásával hozzájáruljunk a továbbképzés célkitűzéseihez.

44

Az elm últ két évben főiskolánkon m ár több szakon folyt intenziv továbbképzés. A szám unkra biztosított 30 órás időkeretből 15 órában (5 alkalom m al 3— 3 órában) 5 „kötött” tém akör k erült feldolgozásra, vala­ m ennyi szakon egységesen. További 15 órában pedig speciálkollégium i foglalkozásokra k erült sor, a hallgatóság által választott fakultatív tém a­ kör feldolgozásával. A feldolgozandó „kötött” tém ákról: A központilag körvonalazott általános (pedagógiai, pszichológiai, szo­ ciológiai stb.) ism eretek feldolgozását a következő 5 tém akör feldolgozá­ sa ú tján valósítottuk meg: 1. Az iskolarendszer és az iskola m unkájának társadalm i m eghatáro­ zottsága. 2. A család a mai m agyar társadalom ban. 3. A pedagógus szem élyiségének pszichológiai kérdései. 4. A nevelés és oktatás szerepe az iskolai szocializációban. 5. A tanulás korszerű pedagógiai—pszichológiai értelm ezése. Az öt tém ából kettő alapvetően a pszichológia, három a pedagógia tárgyköréhez tartozik. Ezeket a tém ákat előadás és szem inárium form á­ jában dolgozzuk fel. A tanfolyam on résztvevők előzetesen részletes prog­ ram ot kaptak a pedagógiai—pszichológiai tém ákból. Ezekből m egism erhet­ ték az előadás és a gyakorlat anyagát, a feldolgozás vázlatát, és a hozzá kapcsolódó szakirodalm at is m egadtuk. így különösen a gyakorlati órák irán y íto tt szem pontú, valóságos iskolai konfliktusokat, eseteket elemző m egbeszélésekké válhattak. Az igényes elm életi felkészülést szolgálja az is, hogy a tanfolyam m inden résztvevője kap egy jegyzetet, szerkesztett válogatást a legújabb szakirodalom ból, m elynek címe: A társadalom , az iskola és a pedagógia. Ezelőtt k ét évvel valam ennyi pedagógiai és pszichológiai tém ához írásbeli feladatot is terveztünk. Ezek készítését a résztvevők, javítását és értékelését pedig mi, előadók túlzó m ennyiségűnek ítéltük meg. Cso­ portonként ugyanis 25— 30 feladat közös, érdem beli m egbeszélésre csak tö rt részben k erü lt sor. Ezért m ár az elm últ évben jelentősen lecsökken­ te ttü k az írásbeli feladatok szám át, egy pedagógiai és egy pszichológiai készült, m elyet előzetesen készítettek el a tanfolyam résztvevői. A 3 órás foglalkozást 2 óra előadás, 1 óra szem inárium , konzultáció

45

form ájában tartottuk, am elyet a továbbiakban is követendőnek tartu n k . Az igényes, színvonalas m unka feltételét úgy tere m te ttü k meg, hogy m inden szaknak m inden foglalkozását külön tarto ttu k meg, továbbá az adott tém akör országosan elism ert képviselőit is m eghívtuk, és így m ind az 5 tém akörből tarto ttak előadást külső előadók. (Ez a form a a főiskolai oktatók belső továbbképzését is jelentette.) (így ta rto tt előadást, és veze­ te tt beszélgetést többek között Kozma Tamás, Szepesi Lajos, U ngárné Komoly Judit, Petrikás Árpád, B áthory Zoltán, G áspár László.) A „kötött” tém ák választásáról és a feldolgozás színvonaláról elis­ m erően szóltak a tanfolyam résztvevői, akik nagy aktivitásukkal jelen­ tősen hozzájárultak e m inősítéshez. Nézzünk egy példát az egyes tém akörök feldolgozására. A családi szocializáció kérdései tém a feldolgozása során például a következőket ta rto ttu k szem előtt. A tanító szakos kollégáknál azt vizsgáltuk, hogy az iskolára előkészítés szem pontjából m it n y ú jt a család a gyerm ek önis­ m eretének, önállóságának fejlesztéséhez, az alkalm azkodási képességhez és a kom m unikációs képességek fejlődéséhez. A felső tagozatban dolgogozó ta n á r szakos kollégáink pszichológiai szem léletének form álását az­ zal szolgáljuk, hogy a nevelésükre bízott korosztály aktuális kérdéseit tá rju k fel. Ezért a serdülőkori m agatartászavarok okait, felism erését, m egoldási m ódjait elemezzük. M inden tanév végén tanszéken belül értékeltük először az intenzív továbbképzésen végzett m unkánkat. Ekkor beszéltük meg a tartalm i jel­ legű változtatásokat és a célszerű m egoldásokat. Term észetesnek tartju k , hogy az egyébként egységes tém át a pszichológiai és pedagógiai tanszék kollégái egyéni stílusban közvetítik. Ez összefügg pedagógiai gyakorlati felkészültségükkel és k utatási tém ájukkal is. M inden tanfolyam végén értékelő megbeszélés van főiskolánkon, ezen az érdekeltek m egvitatják tapasztalataikat, szervezési és egyéb problém áikat. 1986 novem berében intézetünkben tarto tta ülését a M űvelődési Mi­ nisztérium m ellett m űködő Pedagógiai Szakbizottság, m ely az intenzív továbbképzés kérdéseivel is foglalkozott. Nagy segítségünkre volt e ta ­ nácskozás abban, hogy elképzeléseink, kezdeti erőfeszítéseink m egm é­ rettessenek országos szinten. A résztvevők tanácsaikkal hozzájárultak e m unka színvonalának továbbfejlesztéséhez. Igen hatásos, hogy az előadásokhoz videós dem onstrációt is haszná­ lunk. Például: a pedagógus szem élyisége tém ánkhoz, közelebbről a ne­ velési stílus m egism eréséhez a M ódszerek cím ű színes film et (18 perces)

46

nézzük meg. A film lehetőséget ad a rra is, hogy az önism eretet fejleszsze, s m indenki összevesse a rá jellem ző nevelési stílust a film ben lá­ tottakkal. Nem teljesen szervezési jelentősége van annak a ténynek, hogy a pszichológiai tanszék oktatói szakcsoporthoz is szerveződtek. Ez azt je ­ lenti. hogy a kollégák az alapszakjuknak m egfelelő csoportnál dolgoz­ nak m indkét pszichológiai tém ában. Azt tapasztaljuk, hogy az előadók „stabilizálása” lehetőséget adott arra, hogy a tanfolyam on résztvevő kol­ legák m unkakapcsolatban m aradjanak. Már sok élm ényünk van arról, hogy az itt végzettek a m egism ert pedagógiai és pszichológiai tém ákból nevelési értekezleten előadást, hozzászólást vállaltak. Több főiskolai kol­ légát pedig m eghívtak iskolákba, hogy a tan testü letn ek is tartsa n a k elő­ adást tém ájukból. A speciálkollégium i foglalkozásokról: Azt tapasztaljuk, hogy ez a form a jó lehetőséget ad az iskolában kialakult sokszínű pedagógiai tevékenység igényes végzéséhez. Ügy te r­ veztük e foglalkozásokat, hogy azok tartalm a egyaránt vegye célba a pedagógusok órán kívüli, tanórához kapcsolódó vagy m ás egyéni jellegű tevékenységét. Több lehetőségből (10 speciálkollégium) leh etett válasz­ tani. Három alkalom m al 5—5 órás foglalkozást tarto ttu n k . Fontosnak ta rtju k e képzési form ában az önkéntes választást, m ert így biztosított, hogy a speciális terü leten dolgozók elm élyültebben és fel­ készültebben végezzék m unkájukat. Ezért a csoportok összetétele m in­ den szakterületről képviselve van, így valóban a közös érdeklődés is ala­ k ítja a csoportot. Például ilyen speciálkollégium i tém ákból választhat­ tak : — D ifferenciált nevelés; — Család és gyerm ekism eret; — Pályavá­ lasztás és szem élyiségfejlesztés; — Az osztályfőnöki m unka pedagógiai kérdései; — Intézm ényvezetés és felügyelet; — Közösségfejlesztés peda­ gógiai kérdései; — M ikrotanítás, pedagógus képességfejlesztés stb. Úgy értékelhetjük, hogy a pedagógiai—pszichológiai foglalkozások azzal, hogy vállalkoztak a legújabb ism eretek, tudom ányos eredm ények közvetítésére, a korszerű pedagógiai, pszichológiai és vezetői ism eretek fejlesztésére, a korszerű gyakorlati m unka segítésére, az interdiszcipli­ náris és integrált szem léletm ód alakítására, a folyam atos önm űvelés igé­ nyének erősítésére, alapvetően hozzájárultak e képzési form a feladatának — az oktató—nevelő m unka színvonalem elésének — m egvalósításához.

47

SIKLÓS ISTVÁN:

Gondolatok az iskolák cselekvési programjairól A Pedagógiái M űhely ez évi 3. szám ában jelen t meg e tém ában egy pedagógus eszm efuttatása. M int közgazdász kívülről látom az iskola ügyét, de a cikk felvetett bennem néhány gondolatot. Ezt szeretném a tisztelt olvasóval m egosztani.

Az elm últ évek tapasztalatai azt m utatják, hogy gazdaságunkban, de egész társadalm unkban végérvényesen lezárult az extenzív növeke­ dés, fejlődés lehetősége, s elengedhetetlen, hogy átállju n k az ún. in ten ­ zív növekedési pályára. A felhalm ozódott gondok többirányúak. Egyen­ súlyi problém áink az utóbbi három évben felerősödtek. K ereskedelm i m érlegünk negatív szaldót m utat, tőkés adósságállom ányunk fokozato­ san nőtt, s az állami költségvetés hiánya elérte a k ritikus szintet. A fentiek egyik oka, hogy a m ár korábban felism ert szükséges te r­ m elési szerkezet, stru k tú ra v á ltá s nem m ent végbe eléggé dinam ikusan. T erm ékeink egy része leértékelődött a világpiacon. Kevés gazdaságtalan tevékenységet szüntettünk meg. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokban, bár rá vagyunk objektíve utalva a tőkés világgal való kapcsolatra, de m eg kell küzdenünk nem csak a világpiac m egnövekedett követelm ényei­ vel, hanem a m egkülönböztető, hátrányos intézkedésekkel is. Erős a tö­ rekvés a KGST m űködésének m egújítására, de hatása m a még nem érez­ hető eléggé. A gazdaságirányítási rendszer tartalm i m egújítása lendüle­ tesebb le tt a KB 1984 áprilisi határozata nyom án, de a reform elem ek az irányításban még nincsenek kellően összerendezve, nem érvényesítik együttes hatásukat. Ezeket a problém ákat felism erve, elem ezve született meg pártunk Központi Bizottsága 1987. július 2-i állásfoglalása a gazdasági—társad al­ mi kibontakozás program járól. A program m eghatározza a legfontosabb gazdaságpolitikai célokat, az ezekkel összefüggő stabilizációs, valam int a kibontakozási szakasz feladatait. C éljaink: az eladósodási folyam at m egállítása, a hatékonyság jav ítá ­ sa, az exportképesség növelése, a gazdaságtalan term elés leépítése, a nem ­ zetközi együttm űködés lehetőségeinek eredm ényesebb kiaknázása. Ezen célok elérése érdekében a Központi Bizottság kidolgozta a szükséges esz­ közrendszer követelm ényeit is. A m egvalósítás feltételei közé tartozik

48

többek között a népgazdaság tervszerű irányításának javítása, ezzel együtt a piac fejlesztése és törvényeinek figyelem bevétele. A fentiek feltétele­ zik a vállalkozókészséget, annak eredm ényei elism erését, a m unkatelje­ sítm énnyel arányos javadalm azást, s az ezzel jaró konfliktusok elviselé­ sét, kezelését. Szükségünk van a term elési k u ltú ra fejlesztésére, a tudo­ m ányos kutatás, m űszaki fejlesztés gyors alkalm azására, az alkoto, pro­ duktív értelm iség m egbecsülésére. G ondjaink súlyossága, a kibontakozás új m ódszereinek m egtalálása, alkotó alkalm azása, az intenzív szakasz gazdasági, szakmai, társadalm i, em beri követelm ényei, fontos feladatokat rónak az oktatásra, az iskolák­ ra is. A m egújulási alapdokum entum a az új oktatási törvény, amely meg­ valósításának gyors kibontakoztatása meggyőződésem szerint összhang­ ban van a július 2-i állásfoglalással. A jelenleg kibontakozó politikai, gazdasági folyam atok — úgy gon­ dolom — olyan oktatási intézm ényrendszert kívánnak, ahol az eddigiek­ nél jobban hat a közgazdasági szem lélet. Nemcsak az iskolák önálló gaz­ dálkodásában, költségeikkel való ésszerű takarékosságban, esetleg bevé­ teleik növelésében, hanem az oktatás—nevelés folyam atában is. A peda­ gógus alkotó kedve kibontakozhat, a szakm ai publikáció igénnyé válik, a tantestületben kialakított dem okratikus légkör biztosítja a teljesítm ények szerinti differenciálást és segit elviselni az ebből adódó feszültségeket. Olyan iskolára van szükség, ahol a diákok a tudás m egbecsülését (is) ta ­ nulják meg, hiszen pár éven belül elkerülhetetlen a szakm ai ism eretek, az alkotóm unka újbóli felértékelődése. K onvertálható ism eretekre tesz­ nek szert, a folyam atos képzés, továbbképzés iránti nyitottságra, m ert a világgazdaság változásaira való gyors reagálás feltételezi az új ism eretek, technológiák, technikák elsajátításának képességét. Az elektronika, szám ítástechnika, vegyészet alapelem eit nemcsak azért tanulják meg, m ert kötelező tananyag, hanem m ert felism erik (fel­ ism ertetik velük), hogy ezek a jövő „húzóágazatai” . S ha hasznos élet­ pályát akarnak befutni, egyik feltétele lehet a hozzájuk kapcsolódni tu ­ dás. Kezdeményezőkészségük, kreativitásuk tám ogatását, kibontakoztatá­ sának segítését érezzék nem csak azért, hogy a gyerek ne frusztrálódjon, hanem azért is, m ert a társadalom nak, a gazdaságnak vállalkozni képes, innovatív beállítottságú em berekre van szüksége. Olyanokra, akik jó cé­ lok érdekében m ernek is új eszközöket alkalm azni, kockázatot is vállal­ ni. Nem felülről „kinevezett” ún. öntevékeny diákköröket látogassanak, hanem saját kezdem ényezésük alapján, önszervező módon alakítsák ki ezeket a közösségeket. S ha buktatókkal, esetleg kudarcokkal is, de így m egtanulják a közösségi m unka alapelem eit, a döntés, a felelősségválla­ lás, a közös célok együttes m egvalósításának m ódját. 49

Lehetne tovább sorolni a kívánalm akat, elképzeléseket, de az biz­ tos, hogy a felelős iskolai vezetésnek, a pártszervezeteknek meg kell ta ­ lálni azokat a tartalm i összefüggéseket, m elyek tevékenységüket az elkö­ vetkező években befolyásolják. E m unkának alapdokum entum aivá vál­ hatnak az intézetek kom m unistái által a közelm últban elkészített, elfo­ gadott cselekvési program ok. Többségük vállalja a jelzett feladatokat, keresi az iskolán belüli „kibontakozás'’ lehetőségét. Következetes m egva­ lósításuk, a kom m unisták példam utatása, szem léleti és cselekvési egysé­ ge lehet a garancia arra, hogy az iskolák m egtalálják helyüket, feladatai­ k a t a Központi Bizottság állásfoglalása m egvalósításában.

50

KÖZMŰVELŐDÉS

MANKÓ MÁRIA:

Szórakozás-pedaíió«[iai problémák — gyermekkorban Szórakozni jó, a szórakozás—szórakoztatásról írni hálás tém a. A szó­ rakozás kérdésköreit k u tatn i izgalmas feladat, m inél tovább halad az em ber a tém ában, annál inkább beleszeret, annál újabb részletekre kí­ váncsi e sokszínű jelenségvilágból. Szórakozás-pedagógiával foglalkozni nem könnyű dolog, szórakoztatásra vállalkozni kivételes felelősség. K ü­ lönösen az, ha a gyerekek körében tesszük ezt. De bárm ely korosztály esetében igaznak kell tek in ten ü n k az előző gondolatot. Az egyre széle­ sebb körben és egyre gyakrabban m egjelenő, a szórakozás kérdéseivel foglalkozó publikációkban, az újból- és újbóli nekirugaszkodások soro­ zatában az az igény tükröződik, hogy a vizsgált jelenség kapcsán se el­ m életi, se gyakorlati problém ák ne nőjenek túl rajtu n k . Ennek az igény­ nek próbál m egfelelni a BGYTF N épm űvelés Tanszéke is, am ikor a TS/4. kutatási főirányhoz kapcsolódóan állami megbízásos feladatot vállalt az országos szórakozás—szórakoztatási k utatási program ban. Ezt a m unkát — s e rre érdem es figyelni, hiszen az ország 19 hasonló intézm énye kö­ zül m indössze ötre jellemző! — a Váci M ihály Megyei és Városi M űve­ lődési Központ is tám ogatja anyagilag. Az anyaggyűjtés pedig a népm űvelés szakos nappali és levelező ta ­ gozatos hallgatók segítsége nélkül elképzelhetetlen lenne olyan ütem ­ ben és volum enben, ahogyan azt a szóban forgó tém a és a kutatás rep ­ rezentativitása m egkívánja. A tém a kapcsán foglalkozunk a gyerm ek, az ifjú és a felnőtt kor­ osztály szórakozási attitű d jén ek tanulm ányozásával, s konkrét szórako­ zásform ák és szórakozásm ódok vizsgálatával (pl.: a horror-video és kö­ zönsége, a szórakozás viselkedéskultúrája, a hagyom ányok jelentősége és felhasználhatósága a szórakozás-pedagógiában, a videodiscók képanya­ gának esztétikai elemzése, a kocsma szerepe a szórakozási folyam atban, s szórakoztatást is felvállaló intézm ények gyakorlati tevékenységével. Az ötéves (199C-ig tartó) program k u tatóm unkájának lezárásaként pedig, há-

51

tü n k m ögött a gyakorló m űvelődési házakban lefolytatott m ini-kísérletsorozattal, használható szórakozás-pedagógiai tanulságokkal szeretnénk szolgálni a közm űvelődés egésze számára. Az eddig eltelt időszakban az elm életi alapvetésen ju to tt túl a tan ­ szék kutatóteam je. Világos szám unkra, hogy a szórakozást lehetetlen egységes, egyszerű folyam atként értelm ezni. K iindulópontunk szerint a szórakozás az em beri időtöltésnek nem egy zárt, m indentől elkülönít­ hető, csak önm agában vizsgálandó területe, hanem az élet szerves ré­ sze. T ükrévé válik a nem szórakozó közérzetnek (ifjú- és felnőttkorban sajnos igen gyakran) problém akikerülési vagy m egoldási stratégiáknak. A kérdés az, hogy vajon törvényszerű-e a kutató előtt álló, szóra­ kozással kapcsolatos, nem éppen rózsaszínű diagnózis, s van-e mód. le­ hetőség intézm ényesen a szórakozás befolyásolására. Vizsgálati m ódszerül a m egkérdezést választottuk valam ennyi kor­ osztálynál, s ezt kom bináltuk a gyerekek esetében önvallom ás-fogalm a­ zással, az ifjú és felnőtt korosztály esetében pedig konkrét szórakozási alkalm ak m egfigyelésével. A gyerm ekek szórakozási szokásairól, szórako­ zásról, m űvelődésről alkotott elképzeléseiről eddig olyanokat kérdez­ tü n k meg (300 főt), akik kertes családi házakban élnek szüleikkel, te s t­ véreikkel. Ez az írás az ezzel kapcsolatos részeredm ényekre épít, a ku­ tatás azonban (ugyanilyen gyerm ekm intával) lakótelepi gyerekektől, s községekben élőktől is gyűjt még adatokat. K érdéseink között szerepeltek olyanok, am elyek lakókörnyezetükre kérdeztek rá, arra, hogy tanulásukhoz, szórakozásukhoz kitől kérhetnek, k aphatnak segítséget, m ilyen életet szeretnének önm aguknak, mi a fő é r­ deklődési körük, kedvenc szórakozásuk, vannak-e családdal közös szó­ rakozásaik, illetve m ely időtöltések, alkalm ak azok, am elyekben a csa­ lád egésze vesz részt. Szám adatok nélkül (mivel a m inta bővülni, ezzel együtt az arányok változni fognak) a fő tendenciák a következők: — A m egkérdezett n y ír­ egyházi „perem kerületi” 4—8. osztályosok m indegyike olyannak írja le környezetét, am elyet szeret, am elyhez ragaszkodik. Családi s tágabb (vá­ rosrészi, utcai) környezetükre egyaránt igaz ez. Igen lényegesnek, s po­ zitívnak tartju k , hogy a m egnyilatkozások szerint létezik m ár náluk is egyfajta településrész-identitás. A dataink szerint ezt erősen őrzik a nyolcadik osztály elvégzéséig, amíg a lakóhelyen túl, az iskola, s a szórakozási lehetőségeik is kötik őket szűkebb környezetükhöz. A nagyobb — középiskolás, vagy dolgo­

52

zó testvér esetében az iskolaváltással lazulnak a szálak, a szűk település­ részidentitás kezdhetne tágulni, — esetleg városi, konkrétan nyíregyházi identitássá —, de az iskolaváltással ez nem feltétlenül következik be. A művelődés, s lassan — az életkor növekedésével — a szórakozás egyre inkább elviszi a szűkebb környezettől, de a2 esetek többségében úgy, hogy valódi biztonságot, em beri közelséget csak ritk án ad. Ezért van az, hogy — az életkori sajátosságok term észetes m egnyilvánulásaival is kal­ kulálva — az eltávolodás ellenére, elég erős kötőerő szám ukra a csalá­ di környezet. A nagyobb testv ért a 4— 8. osztályos gyerek úgy látja, m int aki alkalm anként szórakozásában m integy „önjutalom ként” válik ki a családi közösségből, de csak alkalm ilag, hogy ezután ú jra részt vegyen a családi hétköznapokban. Vagyis a gyerekek érzékelésében, elképzelésében a család — jól vagy rosszul élve is — s a szélsőséges esetektől eltekintve — együtt létezik. Igen jellem ző ezekre a gyerekekre az is, hogy az életcélok és további sor­ su k ra vonatkozó vágyak, elképzelések között három negyed részük jelöli a „családi boldogságot” m int célt. Fiúk, lányok vegyesen. Az életcélok és vágyak között azonban m indent elsöprő fölénnyel vezetnek „a jó anyagi körülm ények", s ehhez kétféle m ódon is kapcsolódik a boldog családi élet: egyrészt a m unkának éléshez m int célhoz, m ásrészt (s ez a többség!) a könnyű élethez m int célhoz kötődve. Az egész m intában összesen 30(!) gyereknél szerepel a „m inél többet tu d ás” célja. A 4—6. osztályos fiúk elsősorban kalandos életre vágynak, s ehhez kapcsolódik a „boldog csa­ ládi élet” jelölés. A gyerekek leírták, hogyha fogalm azásukért jutalom ban részesülné­ nek, m it szeretnének. Mig céljaik viszonylag „reálisak”, jutalom -elkép­ zeléseik igencsak nagyratörőek. S itt jelentős különbségeket találtu n k a fiúk, s a lányok között is. A lányok szerényebbek, s „lányosabbak” is a jutalom -kívánságok terén. Ök örülnének könyvnek, tolinak, kerékpárnak, hi-fi toronynak, m agnónak, s igen sokan: Isaurás-kazettának, a 7—8. osz­ tályosok zöme: divatos ru h át szeretne fogalm azásáért. A fiúk Hondát, Ladát, hi-fi tornyot, m agnót, erősítőt hangfalakkal szeretnének, s m ind­ össze 10(!) gyerek örülne egy igazi bőrfocinak. A szórakozás a gyerekek leírásában m indig valam i vidám, öröm teli tevékenység. M eglepően tisztán, jó érzékkel próbálkoznak a definiálás­ sal. Pontosan elkülönítik saját m agukra vonatkoztatva is a szórakozást— tanulást, de szüleik esetében is a m unka—szórakozás kategóriáit. Elkép­ zelésükben a kettő sohasem fonódik össze, egym ás ellentéteként, vagy szigorúan egym ást követő jelenségként írják le őket. Érdeklődési körük

53

gyakrabban kapcsolódik iskolai tevékenységükhöz, m int szórakozásukhoz. Az érdeklődési kör tantárgyakhoz vagy tantárgyrészekhez kötődik, a szó­ rakozásm ód túlnyom órészt — a gyerm eki világnak teljes egészében m eg­ felelően — társas és játékos form ákhoz, kisebbrészt m ajdani hobbi-tevé­ kenységeket vetik előre (faragás, horgászás, barkácsolás, kézim unkázás). A szórakozás-folyam at e term észetes fejlődése és alapvető funkciója if­ jú és főleg felnőttkorban válik hangsúlyosan kom penzálóvá, önkifejezést segítővé. A kom penzáló szerep adataink alapján gyerm ekkorban alig ér­ vényes a gyerm ekszórakozásra. (Esetenként érzelem -kom penzálásról van szó.) A szórakozási szokások befolyásolásában tudatos családi eg y ü ttm ű ­ ködést alig találunk. A 4— 5. osztályosok m ég — elvétve — beszám ol­ nak a szülőkkel együttes szórakozás-élm ényekről. Ezek: együttes játékot (kártya, társasjáték), mozit, vendégeskedést és nagyon ritkán m űvelődési házat vagy színházat jelentenek. E k ét utóbbi intézm énytipus m int szó­ rakozási lehetőség a gyerekeknél az iskolához kötődően (iskolai ösztön­ zésként) jelenik meg, saját elképzelésként szórakozási igényeik kielégí­ tésében ritk án szerepel. A 4— 5. osztályosok m ég azt vallják, hogy a szülők ugyanúgy figye­ lik és segítik szórakozásukat, m int tanulásukat. 6. osztálytól azonban egyre több az olyan válasz, am ely szerint a szülő a tanulás irán t érdek­ lődik, a szórakozásba m ár nem szól bele. Úgy tűnik, hogy a szülő ettől az életkortól kezdődően egyre inkább m eghagyja a gyerekének a szabad választás jogát a szórakozást illetően. 8. osztályban pedig a legtipikusabb válasz az, hogy nem igényli a gyerek a segítséget a tanulásban sem. szó­ rakozásában pedig egyenesen visszautasítaná a beavatkozási próbálko­ zást. (Ez m egintcsak életkori sajátosságukból is adódó m egnyilvánulás.) A 4—5. osztályosoknál a m űvelődési tartalm a t hordozó elfoglaltsá­ gokhoz — m int a mozi. színház —, még kellő term észetességgel kapcso­ lódik a szórakoztató funkció, a 7— 8. osztályosok jó része m ár m űvelő­ dési tartalom ként, s nem szórakozásként kezeli ezeket. Ez összefüggés­ ben van azzal a tapasztalatunkkal, hogy a gyerm ek szám ára a társasági szórakozások gyerm ektársadalom ban történő szerveződése lazítja a csa­ ládhoz fűződő közös társasági élet (rokon, b arát látogatás, fogadás) szá­ lait. Ezek a kapcsok a családi m unka m entén válnak erősebbé. A 4— 6. osztályosok kevésbé segítenek a h áztartási m unkában, a 7—8. osztá­ lyosok (különösen a lányok) hétköznap—ünnepnap állandó (kisebb-nagyobb) feladatokat kapnak a ház körüli teendőkből (takarítás, állatok ete­ tése, favágás stb ). Egyébként is jellem zője a vizsgált családoknak, hogy m indennapi életük igen erősen m unkacentrikus. A gyerekek leírják hétk ö zn ap jaik at..

54

ahol a játék és szórakozás m int irán y íto tt elfoglaltság az iskolai élet kö­ ré szerveződik, m int otthoni szórakozás-lehetőség kihasználás a tv szere­ pel. (K ülterületi, nagyrészt kétkezi m unkáscsaládok gyerekeiből felépülő m intánkban a videózást csak elvétve em lítik.) Ez a szülőktől gyerekekre ragadó spontán szórakozási igény-alakításként is értelm ezhető, hiszen a szülők leggyakoribb szórakozási tevékenysége: a tv, ünnepnapokon a vendégfogadás vagy látogatás. Érdekes az ünnepek szerepe a családok életében és szórakozásában. Ahogyan a gyerekek leirták: a hétköznap és hétvége két dologban különbözik egym ástól: az egyik az. hogy tovább alszanak m int m unkanapokon, a másik pedig az, hogy ebéd után a szü­ lő is m egenged m agának 1— 1,5 óra lepihenést. Egyébként éppen úgy m unkával telnek az órák. m int hétközben, csak m ost otthon. Az „ü n ­ nep”, am ihez a szórakozás is kapcsolódik: a karácsony, a húsvét, esetleg a névnapok. A gyerekszórakozások tartalm i m inőségét vizsgálva, az első igen­ csak szem betűnő tapasztalat, hogy gyerekeink „m indenevők” . Term észe­ tes kíváncsisággal és nyitottsággal fordulnak a legtöbb kín álat felé, kü­ lönösen 6. osztályos korukig. Igen könnyen hajlíthatok értékes szórako­ zási tartalm ak felé is. Ennek m agyarázatát mi abban látjuk, hogy ekkor még a nevelési in fra stru k tú ra viszonylag egy irányba mozog. Az iskola ..hivatalból” igyekszik a szabadidős szokásokat jó irán y b a korm ányozni, a gyerek fogékony rá, s a szülő is — m int láttu k — egy ideig a szóra­ kozási elképzeléseket is figyeli gyerm ekénél. A m int azonban a szülő lassan kivonul ebből a nevelési feladatból, az iskola egym agában képtelen az irán y ításra úgy, hogy teljes bizton­ sággal tartsa kezében a szórakozás befolyásolást. Egyre inkább kényte­ len átadni a korm ányt a töm egkom m unikációs „nagyhatalom nak”, a te ­ levíziónak. Csakhogy gyerm ekeink televízió-nézési szokásaikat illetően is „m indenevők” . S m égha jelen vizsgálatunkban a videoforgalom hatása nem is m érhető, a gyerek „védelm e” a töm egkom m unikációs hatásokkal szem ben egyre kényszerítőbb. A szülők iskolai végzettségével egyenes arányban csökken annak a konkrét lehetősége, hogy a gyerekek a válo­ gatáshoz vezető „ítélőképességet” otthon szerezzék meg. A szülőnek — nevelési szem ponlok szem előtt tartásával — egyáltalán nem ju t eszébe gyerm ekénél a tévézési időt korlátozni, vagy olyan válogatási stratégiát sugallni, am ely optim alizálja a gyerek szocializációját. Ezt nem tudja m egtenni az a szülő, aki — a jelek szerint — saját tévézési szokásaiban sem híve a válogatásnak, vagy ő m aga sem képes saját m agát „korlá­ tozni” . A szülői kontrollt persze iskolai végzettségtől függetlenül is,

igen

55

nehéz m egvalósítani. Megoldás lehetne az, ha a szülő az együtt nézett m űsorokat m egbeszélné gyerm ekével. A dataink alapján azonban ez szin­ te sohasem tö rténik meg, a „beszélgetés” egyébként is igencsak töredé­ két képviseli a családi együttléteknek, s m eglehetősen korlátozott a ta r­ talm a is. A h áztartásban dolgozó anyukák, vagy gyesen levők is —- a gyerekek közlései alapján — a gondozási tevékenység ellátására törek­ szenek, nem sok közös tém át keresnek, találnak iskolás gyerm ekükkel. Elsősorban az iskolai életre, a tanulásra vonatkozóak — érdeklődés szint­ jén — a beszélgetési tém ák. Az általunk eddig vizsgált családok eseté­ ben teh át a tudatos befolyásolás alig-alig fedezhető fel, a szórakozási fo­ lyam at szem pontjából lényegi: a gyerek szinte észrevétlenül sajátít el (intézm ényesen) nehezen korrigálható szórakozási szokásokat. Az anyaggyűjtés időszakában^ figyelem m el k ísértük a m egkérdezett gyerekek iskoláinak szabadidős program sorát is (8-as számú, s 18-as szám ú általános iskolák). A program ok szem pontjából rendszeres és szín­ vonalas szabadidő-szervezés a befolyásoltak szem pontjából volt esetleges. A tömeges (és így érthetően ritkább) m egm ozdulásokon túl. a közm űve­ lődés által kínált lehetőségek nem ju th a tta k el heti rendszerességgel m inden gyerekhez. A 18-as általános iskola egy kicsit kedvezőbb hely­ zetben van, hiszen a népm űvelés szakos hallgatók gyakorló házának kö­ zelében bőségesen és a többi iskolához viszonyítva olcsóbban ju th atn ak szabadidős program hoz. S hogy ez mégsem elegendő önm agában (a program bősége), a rra bizonyíték a m ögöttünk levő 2 év. A pedagógus szívós és következetes befolyásoló, orientáló m unkája nélkül bizony k í­ n álh attu n k volna akár sokat, akár jót. Két évi együttes, egymás h a tá ­ sait erősítő kem ény m unka eredm ényeként könyvelhetjük el azt, hogy a hagyom ányos propaganda-eszközök m ellett is (plakát, szórólap) a pe­ dagógus jelenléte nélkül is bejön a gyerek és érdeklődik, vagy bejön és bízik abban, hogy megfelelő szórakozást biztosít szám ára az intézm ény. Ez azonban még így sem tömeges, a törzsközönséget ilyen módon alkotó 40— 50 gyerek esetében szám olhatunk azzal, hogy szokásként m agával viszi az évek alatt begyakorolt szórakozásm ódok között a közm űvelődé­ si kínálatot is. Ez azt is jelzi szám unkra, hogy általában a gyerm ekszó­ rakoztatás eredm ényességét jelző szám adatok im ponálóak ugyan, de ha a szórakozás-pedagógiai hatáslánc eredm ényességét — távolabbi szórako­ zásm ódokat is befolyásoló szerepét — is nézzük, korántsem olyan egyér­ telm ű a kép. S a nevelési folyam atban — am ely részeként értelm ezzük a k u ltu ­ rált szórakozásra nevelést — a „leggyengébb” láncszem szerepét a befo­ lyásoló oldaláról éppen a szórakozás területe jelenti, hiszen a szórakozás

56

erősen érzelm i kötődésű elfoglaltság, jó terep a ,.könnyebb ellenállás” felé történő elm ozduláshoz is. M ert ha a gyerek — a részadatokból a rra következtethetünk, hogy 7—8. osztályos korára — csak egyetlen tevé­ kenysége által szocializált, egyetlen tevékenységük (pl.: m unka, vagy a tanulás, vagy csak a család, valahogy nehezen jön létre az intézm ényes szocializáló tényezők között az és kötőszó). Elism erése révén köti őket m agához a társadalom m akro- és m ikroköm yezete, világossá válik, hogy a nevelő tevékenységben nem csak a konkrét szórakozó szem élyiségre kell hatnunk, hanem a szem élyiségre ahhoz, hogy a szórakozás terü letén is eredm ényeket érhessünk el. K utatóm unkánk a továbbiakban még részadatok pontosítására tö­ rekszik. kísérletező tevékenységünk pedig a fenti hatásrendszer m inél jobb összehangolásával a hatékony szórakozás-befolyásolás konkrét ú t­ jait és eszközeit keresi.

CSERMELY TIBOR:

A tábor (M űvelődési táborok 1987 nyarán)

Több m int egy évtized m últ el azóta, hogy fiatal írók, lelkes könyv­ tárosok, pedagógusok és népm űvelők m eghirdették az első ún. olvasó­ táborokat, a fiatalabb korosztályok sajátos, nyári m űvelődési fórum ait. Szabolcs-Szatm árban ebben az évtizedben kialakultak azok a szer­ vezési keretek és tartalm i összetevők, am elyek során differenciálódtak a táborok, és sajátos profilt képviselve szervezőik a rra törekszenek, hogy az általános és középiskolai tanulók, valam int főiskolások érdeklődési kö­ rüknek m egfelelő művelődési táborokban töltsenek el egy-két hetet, s így részt vállaljanak a fiatalok önism eretének építésében, társadalm i tá ­ jékozottságuk fokozásában, cselekvőképességük fejlesztésében. Ezeket a táborokat — ha igazán hozzáértő felelős vezetők irá n y ít­ ják — legfőképpen a közösségi nevelés módszerei, az irodalom tól és egyéb m űvészetektől kölcsönzött esztétikai élm ények jellem zik, s az az eg y ü tt­ gondolkodás, m ely segíti a részvevőket szem élyiségük form álásában, ön­ m aguk és környezetük m egism erésében. A táborokat a dem okrácia és ön-

57

korm ányzat gyakorló területének, s nem utolsó sorban a világosabb jö­ vőlátás színterének is tek in th etjü k . Az eddigi tapasztalatok alapján jog­ gal valljuk, hogy egy-egy tábor m egkom ponált mű, am elyet kim unkált nevelési koncepció jellem ez. A H azafias N épfront Országos Tanácsa az elm últ években főleg az olvasó nép és a honism ereti és helytörténeti m unkabizottsága révén irá n y ítja a táborok szervezését és tartalm i m un­ k áját, különösen gondot fordítva a tábor- és kiscsoportvezetők felkészí­ tésére és m ódszertani továbbképzésére, de m indezeken túl anyagi tám o­ gatásban is részesíti azokat a táborokat, am elyeknek előzetes koncepciója pedagógiai sikereket ígér. Talán érdem es em lékeztetni arra, hogy a népfrontm ozgalom nem óhajtja, nem is tu d n á igazából felvállalni azt. hogy a m űvelődéspolitikai célkitűzéseket, az állami intézm ényrendszerben jelen levő közoktatási és közm űvelődési tendenciákat valósítsa meg, de van néhány sajátos te rü ­ let, am elyben a mozgalom nem csak a tám ogató, hanem a kezdem ényező és m egvalósító szerepet is m agáévá tudja tenni. Ilyen területek az olvasó n ép ért mozgalom és ezen belül az olvasó táborok gondozása, a honism e­ reti és helytörténeti m unka, az iskola és társadalom kapcsolatainak jav í­ tása, a pedagógiai ism eretterjesztés, valam int a beszéd- és m agatartás­ k u ltú ra fejlesztése érdekében k ife jte tt tevékenység. A nyári tábori for­ m ák között az utóbbi években jól tetten érhetően elkülönülnek a külön­ böző típusú táboraink: a honism ereti és helytörténeti; a hagyom ányos ol­ vasótáborok; a szűkebb értelem ben v ett m űvelődési táborok (közművelő­ dési, nyelvm űvelő stb.) és az ún. életmód táborok. Ez év nyarán a H azafias N épfront gondozásában az alábbiakban is­ m ertetett 10 tábor adott otthont gyerekeknek és fiataloknak, s ehhez a H azafias N épfront Országos Tanácsa m integy 130 ezer forint tám ogatást biztositott. 1. A honism ereti és h elytörténeti tábornak a M ünnich Ferenc Kol­ légium adott otthont. E rre a táborra az elm últ esztendőkben az volt jel­ lemző, hogy .szakkörvezetők és szakköri tagok együtt vettek részt a m un­ kában, a gyűjtő és feldolgozó folyam atokban egyaránt. Az idén többsé­ gében általános iskolások voltak a táborlakók, akik a földrajzi névgyűj­ tés m ódszertanával, N yíregyháza város 150. évfordulója alkalm ából v á ­ rostörténettel és az irodalm i hagyom ány gyűjtésével foglalkoztak. A le­ véltári, m úzeum i látogatások, a kutatásm etodikai ism eretek, a szem élyes élm ények, a m unkavégzésről és eredm ényekről szóló beszámolók s az el­ n y e rt pályadíjak — őszintén hisszük — m aradandó élm ényt jelentettek a táborozóknak. K ívánatosnak ta rtju k a jövőt illetően, hogy a középfo­

58

kú intézm ények honism ereti szakköreinek tagjai nagyobb létszám ban ve­ gyenek részt a tábori m unkában. 2. A Váci M ihály olvasótábor 50 fővel ez évben — tízéves jubileum a alkalm ából — a Hortobágyon. N agvivánban táborozott. Kim ozdulást je ­ le n te tt ez a m egszokott nyírszőlősi táborhelyről. Ebben a táborban m ind ez ideig tanyai diákotthonos, felsőtagozatos gyerekek szereztek élm énye­ ket. A szervezők ezúttal úgy állították össze a program ot, hogy a term é ­ szet és a m űvészetek álltak a vizsgálódás középpontjában. Az igazi él­ m ényt így a nem zeti park élővilága, a tájház és a pásztorm úzeum m eg­ látogatása, Veres P éter szülőházával való találkozás, a szavaló és a szép m agyar beszéd verseny jelentette, de nem m aradt „nyom nélküli" a je­ les em berekkel: költőkkel, zenészekkel, term észettudósokkal való talál­ kozás sem. 3. A T isza-parti olvasótáborba, Ibrányba a közm űvelődési könyvtá­ rak küldik el legjobb olvasóikat. Az idén ők is ötvenen voltak. A gaz­ dag, színes program figyelem m el volt arra is, hogy az általános iskola befejezése előtt álló gyerekek pályaválasztását s ezáltal felnőtté válását is segítse. A szorgalm as és tehetséges gyerekek környezetük pozitív for­ m álóivá válhatnak, ha a bensőséges hangvételű beszélgetések elérik cél­ jukat. Form álták, alakították egyéniségüket, a világra rácsodálkozó szem ­ leletüket. 4. A szakm unkástanulók olvasótáborában N yírbátorban a 30 fiatal­ em ber koncentrikus k ö rö k b en : én és a család, én és az iskola, én és a társadalom , én és az ország, én és a világ tém akörben gondolkodott, s erősítette a szem élyes felelősséget. A fentieken túl a sok film élm ény és a hazaíiság-ébresztés sajátos helyi lehetőségeit kihasználó alkalm ak is m aradandó em léket jelen tettek a résztvevőknek. 5. Űj táborként m űködött ez évben Tiszavasváriban a néprajzi ol­ vasótábor. A központi tám ogatáson túl a városi m űvelődési szervek anyagi tám ogatásával m egvalósult tábor fő célja az volt, hogy az álta­ lános iskolások korszerű történelm i szem lélet birtokába jussanak, úgy, hogy az életmód, a hagyom ányok, a néprajzi értékek élm énye segítse a pedagógiai szintézis m egvalósulását. 6. A m átészalkai olvasótáborban a helyi népfrontbizottság általános iskolásoknak irodalm i m üveket kín ált elemzésre, és az etikai és esztéti­ kai élm ények átélésére, azok nevelőhatásának felerősítésére. Őszintén re­ m éljük, hogy ennek a tábornak is lesz folytatása: úgy is, hogy ta rta l­ m ában tovább fejlődik, s úgy is, hogy nem apad el a ráfo rd íth ató anya­ gi lehetőség sem.

59

7. Az anyanyelvi tábor ez évben — im m ár negyedik alkalom m al —• N yírbátorban talált otthonra. A Megyei Pedagógiai Intézettel közös szer­ vezésben az idén tanári táborként m űködött. Ezt azért kell hangsúlyoz­ nunk. m ert az előző években — sok jó tapasztalattal szolgálva — ta n á ­ rok és középiskolai tanulók együttesen cseréltek eszmét a beszéd- és m a­ g atartásk u ltú ra kérdéseiről, az iskolai nyelvm űvelés problém áiról. Most is vendégül láthattunk, békési, szolnoki, borsodi és hevesi kollégákat hi­ szen az eredeti elképzelés szerint a tiszántúli m egyék szám ára h ird e t­ jü k meg m inden esztendőben — a győrihez hasonló — anyanyelvi tá ­ bort. A kitűnő szem léletform áló és m ódszertani, szakm ai program m el­ lett a rendezők gondoskodtak a szabadidő élvezetes eltöltéséről és a ki­ rándulások élm ényeiről is: a m egye irodalmi, történelm i és néprajzi em ­ lékhelyeinek m eglátogatásáról és a szomszédos Rom ániában Ady és Pe­ tőfi em lékeit őrző (Nagykároly. Érm indszent, ma A dy Endre, Zilah, Köl­ tő, N agybánya) „zarándoklatról” is. Az irodalmi, nyelvi vetélkedőkön egym ást túlszárnyalva játszottak a résztvevők, s ha valójában úgy érez­ ték, m int ahogyan Pozsgay Im rének a Hazafias N épfront főtitkárának írták köszönő levelükben, hogy „visszanyerték hitüket az em berségben” — joggal hihetjük, hogy hasznosítható pedagógiai munícióval, szívet m elengető élm ényekkel, új barátságokkal, s a visszatérés rem ényével m entek haza. 8. A társadalom ism ereti és közművelődési tábor Oroson és C sengerben főiskolai oktatók irányításával m űködött. P rogram juk középpontjá­ ba és vizsgálódásuk hom lokterébe az ifjúságpolitika, a szociológia, a te­ lepülés és környékének társadalm i— politikai rétegződése, valam int a szerkezeti stru k tú rá k és a közm űvelődési koncepciók elemzése állt. 9. A sóstói önism ereti tábor közép- és főiskolásokat g y űjtött egybe. A program elkészítői a szem élyiségfejlesztést, az autogén tréninget ta r­ to tták m egvalósítandó feladatnak. Pszichológus, népm űvelő, pedagógus, jogász segítették m unkáját. Parázs viták vitték közelebb a résztvevőket szem élyiségük jobb m egism eréséhez, önnevelésük lehetőségeihez. A részt­ vevők szeretnének jövőre ú jra találkozni egym ással és m ásokkal is, m ert érzik, ha bővül a kör, és m élyül az önism ereti tapasztalat, ők az igazán nyertesek. 10. A 30 cigány gyerek életm ód táborának ez évben is a tiszadobi gyerm ekváros adott otthont. A tábor vezetője a család fontosságának tu ­ datosításában fogalm azta meg a tábori célkitűzést. Itt különös hangsúlyt kaptak a kiscsoportos foglalkozások, a m anuális készségfejlesztő progra­

60

mok, a beszélgetések, a szituációs játékok, ügyességi vetélkedők. Voltak, akik a táborba m ár visszatérőként érkeztek és voltak elsőként jövők is, de joggal bíznak abban, hogy valam ennyien új élm ényekkel, sok ism e­ rettel, szokássá edződött pozitív m agatartási form ákkal tértek haza. Ó hatatlan, hogy a táborok krónikása a nyári szám vetés ürügyén ne gondoljon az utógondozásra. Vajon a pozitív élm ény hogyan m unkál to­ vább a résztvevőkben? Szószólói lesznek-e a szép beszédnek, a tiszta, ápolt gondolatnak, vajon találnak-e módot arra, hogy év közben legalább egyszer találkozzanak azok, akik azóta leveleznek, vajon az iskolai könyvtárak kis könyvtárosaiként tudnak-e ajánlani társaiknak értékes, szép m űveket, em lékeznek-e a Kölcsey sírjánál elénekelt Him nusz to­ rokszorító hangjaira, a Hortobágy csodáira, önm agukat m éregető és tá r ­ saikat m egism erni akaró törekvéseik erejére, szükebb és tágabb környe­ zetüket m agukévá tenni akaró erőfeszítéseikre? Ha igen, akkor m agu­ kénak érezhetik a siker boldogító érzését mindazok, akik erejüket, ide­ jüket, szellem iségüket nem kím élve szám olatlanul osztották a m aradan­ dó kincseket.

LIPPA I GERGELY:

Ittörőnvár y

1987

-ben Szabolos-Szatmár megyében rv

A gyerm ekek nyári tevékenységének irányítása, az aktív pihenés feltételeinek m egterem tése gondos pedagógiai tervezőm unkát és felelős­ séget feltételez szülőtől, pedagógustól, úttörővezetőtől egyaránt. Ez a n y á r is igazolta, hogy nagyon fontos szem élyiségfejlesztő m ozzanat m in­ den gyerm ek esetében az izgalmas, érdekes nyári élm ény, kaland. Ezt a lehetőséget adták a családi együttlétek, üdülések, kirándulások, lakóhe­ lyi kezdem ényezések, s a különböző szervezetek, intézm ények, üzemek által szervezett táborok. Sajnos, az ilyen alkalm ak kihasználására lehe­ tőséget kapó gyerm ekek köre az idén sem volt teljes. Két, pedagógiailag helytelennek m ondható végletet figyelhettünk meg. Van egy gyerm ek­ réteg, m ely egyik üdülőből, táborból a m ásikba utazgatva túlhajszolt, zaklatott n y a ra t tud a h áta mögött. V annak a m ásik veszélyes zónában levő gyerm ekek, akik a családi ház körül „ letu d ják ” a nyarat, nem ju t­ nak el táborba, üdülőbe, s a vakáció napjai spontán alakulnak ki. A leg-

61

harm onikusabb, leghasznosabb nyara azoknak a gyerm ekeknek volt, akik szülői, pedagógusi segítséggel m egtervezhették szünidejüket. Segíthettek a házi, házkörüli m unkában, sportolhattak, olvashattak, táborban jártak, kirán d u ltak és esetleg m ég családi üdülésen is részt vehettek. A jól szer­ vezett n y á r nevelőereje, szem élyiségform áló hatása teh át v itathatatlan. A gyerekek nyári foglalkoztatása összetett feladat. Ma m ár olyan sokrétű, szerteágazó és színes skálájú nyári program lehetőségek állnak a gyerekek rendelkezésére, hogy nagyon nehéz a tábortipusokat jól el­ határolható rendszerbe sorolni. A legtöbb gyereket mozgató form a to­ vábbra is a tanácsi kezelésű úttö rő váltótábor. A 10 váltótáborban (Nyír­ egyháza—Sóstó, Rakamaz, Szigliget, Ibrány. Dom brád, G ergelyiugornya, Tiborszállás, Tivadar, K éptalanfüred, Csenger) a m egyeileg kialakított egységes gazdasági és társadalm i* modell (gyerekek térítési díja, peda­ gógusok tiszteletdíja. keretprogram ok stb.) biztosította több m int 7000 gyerek zavartalan, nyugodt körülm ények közötti táborozását. Ennek ke­ retein belül bonyolították le az úttörőcsapatok a cseretáborozásokat, m elynek során a szabolcsi gyerekek eljutottak az ország szinte m inden pontjára. Az országos vándortábor-hálózat gyalogos, kerékpáros és vízi útvo­ nalain 26 csoportban közel 700 gyerm ek túrázott. A vándoríáborozás a gyerekek és az úttörővezetők körében nagyon népszerű. Ez a táborozási form a, m egőrizve a klasszikus táborozás haladó hagyom ányait, kom plex ism eretszerzést, aktív fizikai igénybevételt nyújtva biztosít program ok­ kal teli kikapcsolódást. A 10— 14 napos tú rák o n az útvonalakat szerve­ zők gondoskodnak a szálláshelyekről, étkezési és főzési lehetőségről, s a többi m ár a tú rá n résztvevő csapatok dolga. A táborhelyek bővítésének szándéka hozta létre az eddigiektől elté­ rő szervezésű és m eghatározott tartalm ú form a kialakítását a központi sátortáborozást. Ezen 10 csapatunk 600 fővel v ett részt. Több. m int tíz éves hagyom ánya van a m egyei elnökség által szei'vezett „S zatm ár—B ereg’’ kerékpártúrának. A N yírbátor, Vaja. M átészal­ ka, Csenger, Kölese, F ehérgyarm at, V ásárosnam ény, K isvárda útvonalon 21 csapat kerékpározott végig 400 fővel 7 nap alatt. A legrégibb, legrom antikusabb tábortípus, az önálló csapattáborozás szám szerű m utatói nem változtak az elm últ években. Ennek legfőbb oka, hogy drágák a sátortáborozási felszerelések, nem kis gond ezeknek a tá ­ rolása, karbantartása, pótlása. Szigorúak a táborhelyekkel kapcsolatos közegészségügyi előírások. Önálló csapattábor alatt nagyon sok csapat

62

így m a m ár a turisíaházakban, kollégium okban szervezett táborozást ér­ ti. Ez utóbbit is beleértve 70 csapat 2000 fővel töltö tte így a vakáció napjait főleg a hegyekben és vízpartok közelében. Sajátos táborozási kategóriába tartoznak a képzőtáborok. A pihenés, a kikapcsolódás m ellett a gyerekek inform ációkhoz ju tn ak a következő úttörőév tennivalóiról, felkészítést kapnak vezetői, szakm ai feladataik­ hoz. Kom plex tisztségviselő-képzés volt 1300 fővel, honvédelm i szaktá­ bor 200 fővel Csengerben. D iáksportkörök, egyesületek gyerm ekaktivis­ tái, kisdobos term észetvédők, ifjúságvezetők táboroztak 400 fővel N yír­ egyháza—Sóstón, a KISZ MB Politikai Képzési K özpontjában. G ergelyiugornyán kulturális és ú ttörőtörteneti szaktábor volt 150 gyereknek. Zánkára, Csillebércre közel ezren ju to ttak el. Ha az itt leírt szám adatokhoz hozzáadjuk a más szervezetek (pl. H a­ zafis N épfront, szakszervezetek, Vöröskereszt stb.) és üzemek, vállalatok által szervezett táborokat, akkor azt állap íth atju k meg, hogy 1987-ben m inden negyedik gyerek elju to tt valam ilyen táborba. Ha tovább já t­ szunk a számokkal, akkor azt a következtetést is levonhatjuk, hogy ál­ talános iskolás korában m inden gyerek kétszer ju t táborozási lehető­ séghez. Term észetesen a realitás nem ez. Nagy azoknak a gyerekeknek a száma, akik 14 éves korukig nem jutnak ilyen élm ényhez. Az okok kö­ zött két dolgot lehet kiem elni: a szülők szociális helyzete, gyerm ekükért érzett felelőssege, valam int, az úttörőcsapatok táborszervező m unkájának minősége. Tény, hogy em elkedtek a táborozás költségei, bonyolultabbá vált a szervezés, de tény az is, hogy nem m inden csapatban tesznek meg m ég m indent a táborozásért.

LUKÁCSKÖ ZSOLT:

Pályaválasztási táborok Szabolcs-Szatmár megyében Az első pályaválasztási tábor 1980-ban indult a Csepel M űvek Szer­ szám gépgyár N yírbátori Fúrógépgyára kezdem ényezésére N yírbátorban, s azóta évente m egnyitja kapuit az érdeklődőknek. A tábor lakói, a fiúk a gyár közvetlen szomszédságában levő kis erdőben sátrakban laknak, élvezve a sátortáborozás m inden kellem es és kevésbé m egszokott körül­ m ényeit. A késő estekbe nyúló baráti beszélgetések, a k örlet rendjének fenntartása, az éjszakai őrző ügyeletek em bert és közösséget form áló ro­

63

m antikája keveredve az új autom ata gépsorok technikai csodáival, a m in­ dennapi k en y érért dolgozó m unkás verejtékben csillogó erőfeszítéseivel, edzenek elveket, akaratot, izm okat. A tábor közvetlenül a tanév befejezése u tán két tu rnusban (2x1 hé­ tig) dolgozik. Egy-egy alkalom m al 40— 45 lakója van. Délelőtt m unka­ foglalkozás van a gyerm ekeknek. Ezeken a gondosan m egtervezett fog­ lalkozásokon az általános iskolák 5—7. osztályos tanulói ism erkednek a vasipari szakm ákban használatos szerszám okkal, gépekkel, m unkafogá­ sokkal. A lkalm uk van m egfigyelni a vezető és beosztott élethelyzetét, a m unkáslét csak belülről m egélhető oldalát, m iközben valóságos (jól elő­ készített) döntési helyzetbe kerülnek; m ásrészt az őket oktatók ju tn a k a későbbi kiválasztást rendkívül m egkönnyítő inform ációkhoz. D élután a gyári KISZ-esek által szervezett-.program okon vesznek részt a táborla­ kók. A rendkívül színes program ban szerepel sportfoglalkozás, szabolcsi körutazás, kutyabem utató, és sok m inden, ami a gyerm eknek szórako­ zást, tudatának, lelkének építést jelent. Az érdeklődés jelentős, többen vannak, akik egym ást követő években visszatérnek. Ebben az évben a többéves jó példa hatására (megfelelő fogadókész­ ségnek köszönhetően) M átészalkán, a Szatm ár B útorgyárban indult a nyírbátorihoz sokban hasonló tábor, am ely talá n ugyanaz, talán valam i­ vel több. s ez egyben a továbblépés lehetséges m ódját is jelenti. A gyár és a Megyei Pedagógiai Intézet Pályaválasztási O sztálya többszintű együttm űködésének legéletképesebb példája. A táborlakók kiválasztása a m egyei „szándékfelm érés” alapján történt. Jav aslatu n k ra a gyár veze­ tése (Kun István igazgató és B ársony Sándor m unkaügyi osztályvezető) m eghívta a táborba azokat a gyerekeket, akik faipari szakközépiskolába vagy erdészeti pályára szeretnének jelentkezni. Ezért a m anuális foglal­ kozásokon túl a gyár m érnökei, szakem berei m agasabb szintű tervezési, vezetési, szervezési program okat is készítettek. A N yíregyháza—Sóstó kellem es üdülőtelep adott otthont rom antikus parkjaival, fürdési lehetőségeivel az Anyás Csecsem őotthonban szerve­ zett „csecsemő- és gyerm ekgondozási szaktábor”-nak. Résztvevői gim­ nazisták (és korábban érettségizett lányok) voltak, akik egészségügyi pá­ lyákra készülnek, vagy egyszerűen az anyai szerep tudatos elsajátítása m iatt jelentkeztek. A K elet-M agyarország cím ű napilapban m eghirdetett felkérésünkre olyan nagy volt az érdeklődés, hogy vissza kellett utasí­ tani a jelentkezők egy részét. (Elgondolkodtató, hogy korábban, am ikor az iskolák segítségével szerveztük a tábort, szinte alig volt érdeklődő.) A tábor 40 fővel indult. K ét héten át napi 4 óra foglalkozáson v et­

64

tek részt a gyerm ekek. (Akik úgy döntöttek, hogy gyerm ekgondozónői képesítést szereznek, azok részére délutánonként külön 2 órás m egfigye­ lési gyakorlatot szeg e z te k .) A tanfolyam hasznos volt az A nyás Csecse­ m őotthon részére, m ert a családok nélkül nevelkedő gyerm ekek szám ára nem m indegy, ki foglalkozik velük életük első szakaszában. Hasznos volt azoknak is, akik érettségi után így m unkalehetőséget kaphattak. A tábor visszhangja igen pozitív volt. A szakm ai m unkát dr. Pethő Ágnes igazgató főorvos vezette nagy szakm ai tudással és különlegesen kifinom ult szem élyiségéből áradó gyerm ekszeretettel, a m unka fontossá­ gáról meggyőző hittel. Talán különös egyéni stílusa (és szakism erete) m iatt, valósággal m agával ragadta a résztvevőket. A tárgyi ism ereteken tú l a pszichológiai hatások összessége, em bert és jellem et form áló ereje új színfoltot tere m te tt nevelésünk olykor szürkülő (sablonos) palettáján. A KISZ Politikai Képzési K özpontja és a NYÍRBIT közös vállalko­ zásaként középiskolás korosztály (lehetőség szerint végzősök) részére „szám ítástechnikai szaktábor”-t szerveztünk a Sóstón a KISZ iskolában. A 40 órás szakm ai program célja az volt, hogy a szerzett speciális szak­ tudásról m unkábaálláshoz, elhelyezkedéshez is jogosító igazolást adjunk azoknak, akik nem kívánják tan ulm ányaikat egyetem en, főiskolán vagy szakirányú tanfolyam okon tovább folytatni. A pályaválasztási szaktáborok a pályára nevelés új m ódszereit és le­ hetőségeit kínálják és egy egészségesebb gazdaság-iskola kapcsolatrend­ szer kialakításának járható ú tjá t körvonalazzák. Az üzem - és szakm ais­ m eret, a pályaism eret új m egközelítésben realizálódik. Mind a családok, m ind pedig az iskola szám ára használható visszajelzést adtak ezek a k í­ sérletek arról, hogy m ire készüljenek fel, m ire készítsék fel a gyerm e­ keket.

STOCK GYULA:

táborozási lehetőségek 237 hektár zöldterület, 156 hek tár vízfelület, s 26 h e k tá r terv ezett erdőterület, ez Nagykálló— Harangod, a nagyközség központjától észak­ ra, N apkor felé. A harangodi táj szépsége, a levegő tisztasága m ár hoszszú évek óta csalogatta a pihenni, k irándulni vágyókat, am i a víztározó kialakításával (1979) csak fokozódott. Ez utóbbi létesítése, az eredeti te r ­

65

vek szerint, több funkciót is szolgált. A belvízvédelem , az öntözővíz-biz­ tosítás, s a halászati hasznosítási cél m ellett felm erült az üdülési— üdül­ tetési lehetőség feltételrendszerének m egterem tése is. A távlati célt in­ dokolta a tervezett erdőtelepítés, a terü let spontán látogatottsága, s a kedvező dom borzati viszonyok. A terv ek et te tt követte. 1980-ban m egrendelték, s a Felsőtiszai E r­ dő- és Fafeldolgozó Gazdaság MÉM Zöldövezet Tervező Iroda 1981-re elkészítette a Harangod rövid- és hosszú távú fejlesztési tervét. Ennek alapján határozták el, hogy az igényeket jól kielégítő pihenőkom plexu­ m ot kell m egvalósítani. A kivitelezésben azonban az igényekre is alapo­ zott döntés ellenére stagnálás következett be, am it egy véletlen találko­ zás m ozdított ki a holtpontról. Ez a helyi m űvelődési központ népm űve­ lőinek — Ferencz K atalin és M arssó Béla — találkozása a Téka népze­ nei együttes tagjaival. Ök elm ondták, hogy hagyom ányőrző kézm űves sátortáboruknak, m elyet harm adik alkalom m al terveznek m egrendezni, keresnek egy „nom ád” terü letet, m ert korábbi helyükről, a Vadása tó partjáró l kiszorultak. A népm űvelők a H arangodot alkalm asnak ítélték a táborozásra, s a terü let m egtekintése után a Nagykállói Nagyközségi Közös Tanács, a Téka népzenei együttes, s a budapesti Alm ássy téri Sza­ badidő Központ m eg is állapodott, hogy 1985-ben itt ta rtjá k a Téka­ tábort. így is tö rtén t. A helyi szervezést, a terület előkészítését, a feltételrendszer m egterem tését, s folyam atos biztosítását a m űvelődési központ végezte. A táborkezdésre sikerült m indent m egvalósítani. Ideiglenesen kivezették a villam osenergiát, készült űrgödrös WC, s egy sor foglalkoz­ tató helyiség. A helyi s a megyei KÖJÁL segítségével m egoldódott a tisz­ tálkodási lehetőség is. Az ivóvizet lajtoskocsikkal biztosítottuk, a regge­ lit, ebédet, vacsorát a helyi ÁFÉSZ étterem szállította ki. A nyolcnapos táborban valam ennyi résztvevő (550 fő) jól érezte m a­ gát, s őszinte elism eréssel szólt részben a terület szépségéről, részben a helyiek segítőkészségéről. E sikeres rendezés, a terü let korábban m egfo­ galm azott fejlesztését is felgyorsította. Beigazolódott, hogy a hely alkal­ mas nagyobb létszám ú csoportok fogadására, táboroztatására. Ezt erősí­ tette meg a m egyei tanács állásfoglalása is, m iszerint bővíteni kell a m egyében a nyári gyerm ek-foglalkoztatási lehetőségeket. Az esem ények felgyorsulásának hatására m egalakult a H arangodi Intézőbizottság, s el­ készült a N agykálló—Harangod üdülőterület ifjúsági tábor kialakításá­ nak részletes rendezési terve is. M eghatározták a tervezett fejlesztések évekre lebontott m egyei tám ogatási összegét és a helyi erőforrások m ér- -

66

ték ét. Az intézőbizottság zöld u ta t biztosított a Téka együttes tagjai ál­ tal kezdem ényezett, Makovecz Im re és tanítványai által m egtervezett tánccsür építéséhez. A konkrét fejlesztés 1986-ban elkezdődött, s az ezévi T éka-tábor kezdetére végleges form ában kivezették a villam osenergiát és az ivóvi­ zet. A táborlakók m ár m egcsodálhatták a tánccsűr szerkezetét is. A fel­ tételrendszer ideiglenes biztosítása ellenére a körülm ények javultak, s valam ennyi foglalkozás zökkenőm entesen zajlott. Volt nemezelés, bőrözés, kosárfonás, gyékényezés, szövés, gyöngyfűzés, fafaragás, illetve szin­ te egész nap folyt a néptánctanitás, s ezzel együtt a népdaléneklés is. Űj színfolt volt a lovaglási lehetőség. Ja v u lt a vendéglátói és kereskedelm i ellátás, biztosítottuk a folyam atos orvosi ügyeletet. A táborlakók elége­ dettsége, elismerése igazolta törekvéseinket, s további m unkára sarkallt, mind a feltételrendszer m egterem tése, m ind a m egvalósítható form ák terén. A 600 fős Téka-táboron kívül még m egtartottuk a szám ítógépes tá ­ bort a helyi általános iskolásoknak (40 fő), s e terü leten rendezték m eg P etrilla A ttila irányításával a 40 fős környezetvédő tábort is. A szervezett form ák m ellett és azon túl m egnőtt a Harangod láto­ gatottsága is. Most m ár nem csak a helyi lakosok keresték fel a term é­ szetet, hanem m egjelentek a m unkáskollektívák, s az iskolai tanulócso­ portok is. Még ebben az évben, szeptem ber 20-án átad tu k a tánccsűrt, am it hajnalig tartó táncházzal — a Téka együttes zenéjére — av attunk fel. A tanács m egrendelte az 1987-ben m egvalósítandó létesítm ények ki­ viteli tervét, a m űvelődési központ elkészítette a következő év szakm ai program ját, s Vincze István m egyei főépítész irányításával (társadalm i m unkában) elkészült a Nagykálló—H arangod részletes rendezési terve. Ennek köszönhetően a m unka is tervszerűbbé, s eredm ényesebbé vált, hiszen 1987-ben elkészült az Ekler Dezső építész tervezte étkező, kony­ ha—büfé, s félkész állapotban van a vizesblokk is. A táborhely m egkö­ zelítésének lehetősége is javult, hiszen Kiskálló irányából m egépült a bi­ tum enes m űút is, s elhelyeztek két darab konténeres WC-t. M indem el­ le tt m arad tak ideiglenes, de ú jjáép ített foglalkozási helyek is, m int a nemezelőké, fafaragóké, szövőké és korongozóké. A szakm ai program ok (tá­ borok) közül 10 napos ciklusokban m egvalósultak: a napközis tábor (60 fő); a Téka-tábor (600 fő); a H arangodi Kis T éka-tábor (110 fő); a K ör­ nyezetvédő tábor (40 fő); a szám ítógépes és zenei tábor (40 fő), összessé­ gében e táborokról m egfogalm azhatjuk, hogy társadalm i célkitűzéseiket

67

tekintve, sikeresek voltak, létszám ukban azonban elm aradtak a várako­ zástól. Ez utóbbi tényezőnek több oka van, m elyek közül em lítésre ér­ demes újszerűségük, s az, hogy a T éka-tábor kivételével csak a helyi s a megyei tanulóifjúságra szám ítottunk. Más vonatkozásban szólnunk kell arról is, hogy a részvételi költsé­ get csökkentendő — nem kaptunk — terveink m egvalósításához tám oga­ tást, így a táborfelhívásainkra való jelentkezést ez is befolyásolta. Való­ színűleg ennek tulajdonítható, hogy a tervezett „Játék a term észetben” elnevezésű táborunkat nem is tu d tu k m egvalósítási. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy a m egkezdett m unkát folytatni kell m inden területen, ami vonatkozik a feltételrendszer m egterem tésére (tervezett létesítm é­ nyek, szolgáltató helyiségek, parkolók . .. stb. kivitelezése) a Nagykállói Nagyközségi Közös Tanács koordinálásával, m ásrészt a táborozási—tábo­ roztatási lehetőségek szélesítésére a művelődési központ szervezésében. E vonatkozásban fontosnak tartju k , hogy az egyes táborok valam ilyen form ában és szinten a T éka-tábor m intájára szerveződjenek. A sporto­ lási, pihenési lehetőség biztosításán túl legyen hagyom ányőrző jellegük is. Ez a tervünk csak összefogással valósítható meg. Szám ítunk egyes táboraink hathatósabb anyagi tám ogatására is, hogy azokat elérhető részvételi költségtérítéssel hirdethessük meg.

68

IRODALOM,MŰVÉSZÉT

BOG EL JÓ ZSEF:

A Nemzeti Színház nyírségi köszöntése4 1837. augusztus 22-én sok önem esztő küzdelem révén és m érh etet­ len nehézségek ellenére m egnyílt a Pesti M agyar Színház, a Nemzeti Színház jogelődje, az ideiglenesen is országos funkciót betöltő Tháliahajlék. A nyitást megelőző m ajd félévszázadnyi időszak legjobb elméi, a m agyar reform kor kiváló politikusai, írói és színm űvészei, Széchenyi, Kölcsey, Vörösm arty, Bajza, a korabeli színm űvészek és színházcsinál ók legjobbjai törték fel az ugart, küzdöttek külső és belső hatalm i erőkkel, viaskodtak a legkülönbözőbb elgondolásokkal, ambíciókkal, hogy aztán egy reáipolitikus varm egyei tisztségviselő energikus irányításával, k ét­ ségbevonhatatlan használni akarásával létrejöjjön az akkori Pest — a m ég csak itt-o tt em legetett Pestbuda vagy B udapest — egyik legkietle­ nebb részén, az A rany János által még négy évtized elm últával is em le­ getett „por, bűz, ném et szó, piszok’- közepette. M intha ez a ny itán y öszszefüggött volna Vas Gereben keserű felsóhajtásával: „Óh m agyar ha­ za. nézd, m ilyenek voltak a nem zet napszám osai (ti. a színművészek), ki­ ket olyan konzervatórium okból kaptál, m int a fészer, vendégszoba és birkaakól.-’ M indazonáltal a Pesti M agyar Színház az első olyan kulturális— m űvészeti intézm ény volt a m agyar reform kor során, de talán az ezt megelőző időszakra is értve, am elyet a korábbi uralkodói, főnem esi—ne­ m esi kezdem ényezésekhez, alapításokhoz képest az egész m agyar nem ­ zet lelkesedése és egyesített ereje hívott létre, s ez más közép-európai vagy egyáltalában európai színházalapitásokhoz hasonlítva is nóvum, m áig érvényes tanulság, sőt, kötelezettség. Széchenyi a későbbi Lánchíd pesti hídfőjébe álm odott egy párizsira m éretezett, m odern szinházat, de építeni kívánt valam ilyent P est városa és Pest várm egye is, m indegyik *

*Elhangzott a Nem zeti Szinház fennállásának 150. évfordulójáról m eg­ em lékező évadnyitó előadáson, a M óricz Zsigmond Színházban.

69

a m aga ideáit és igényeit követve. Ám e kavalkádból az igazán győztes a m ajdnem össznépinek m ondható erőfeszítés lett, am elynek részesei nem kis m értékben az akkori társadalom legegyszerűbb em berei, iparo­ sok, m unkások, parasztok is lehettek. M éltán ad h atta V örösm arty a nyi­ tó ünnepség egyik darabjául szolgáló Árpád ébredése Napszám osának a szájába a következő m ondatokat: „Ho! Hó! nevettek? csak nevessetek. Ti pénzt adátok tán az épülethez; De én a ’m illyen cifrátlan vagyok. Ezen kezem m el, m elly élelm et ád, K ét álló hétig hordtam a ’követ, S m agam fizettem é rtté -ö rö m e st. . . ” S bár a nyitás előtt, alatt s után bőven volt kétkedés, önm areangolás, akár gúnykacaj is, a nagy tanú, a színházi ítészként is kiváló V örösm arty egy nappal később m ár ezt írh a tta le a konszenzusról, az egész nem zetet érintő erőfeszítésről, érzésről, közhan­ gulatról: ,.A közönség olyan volt, m ilyet v árni lehete: kím életes, ko­ moly, s m inden tiszteletre méltó, tiszta hazafi öröm ében egészen elm e­ rü lt; s ki e hangulatot nem ism eri, hidegnek m ondhatná zajtalanságáért. De e zajtalanságban ám ulat, m ély érzelem s egy m agát becsülő népnek m éltósága volt.” A lighanem ez a költő által oly szem léletesen, érzelem és gondolatgazdagsággal leirt fogadtatás a legnagyobb bizonyíték a szín­ házalapítás és nyitás egyetem es szándéka és m egvalósítása m ellett, s nap­ jainkig elható figyelm eztetés is az ügy, a Nem zeti Színház létrehozása és fen n ta rtá sa iránti kötelezettségeinkkel kapcsolatban. A nyitás sok keserű tanulsággal is szolgált. Két évvel később Bajza József a Szózat a Pesti M agyar Színház ügyében cím ű röpiratában leszö­ gezi: „M egtanultuk, hogy Pesten puszta építéssel nem lehet színészetet még m ost is alapítani; m egtanultuk, m int m ár előbb is tudhatánk, de hinni nem akartuk, hogy ház m ellett még a pénz sem elég biztosítéka a színészeti állandóságnak, hogy ezekhez még m űvészeti tudom ány, rend­ szeres igazgatás, és mi ennek következm énye, gazdálkodási takarékosság is k ívántatik.” Máig ta r t a vita, hogy ez az össznem zeti lelkesedés és v á r­ m egyei reálpolitika — a kor adottságaihoz viszonyítottan is —• tényleg jó vagy egyáltalában m egfelelő helyen és kivitelezésben húzatta-e fel Thália első jelentékeny m agyar hajlékát, vagy k ontárm unkát végzett, sőt év­ tizedekre, sajnos, im m áron m ásfél századra m eghatározóan nyűgöt te tt a nem zet vállára; m éltóbb, m odernebb otthont kell építeni a nem zet első színházának, m ás nem zetek és színházm űvészetek példáját, általános gya­ k o rlatát követve, m ely utóbbiból valóban annyira kirí a m agyar Nem zeti Színház építése, létrehozása, az épület további sorsa, a társulat, a nem ­ zeti színházi eszme hordozójának vándorlása, olykor m ár nyom ora is. A Nem zeti Színház az idők során tette, am it rendeltetése és a külön­ böző korok, rezsim ek kívánsága szerint tennie kellett: szolgálta a m agyar

70

nyelv, a m agyar drám a, a sajátos m agyar színházm űvészet ügyét, színre v itte a m agyar klasszikusokon és legjobb m odem eken kívül a világ d rá ­ m airodalm ának klasszikusait, s a jelesebb külföldi szerzők m űveinek színrevitelével is igyekezett m ind a drám airodalom ból, m ind a színházm űvé­ szetből egy szélesebb spektrum ot adni. Igazában korokat, politikai elvárá­ sokat is átívelően az volt a hivatása, hogy a nem zet vezető, példam utató színháza legyen, m elyben egy nép, egy nem zet legjobban m egtalálja szín­ házi identitását. M ostoha eljárásoktól, m agatartásoktól, nem egyszer gő­ zös eszméktől, kívánságoktól akadályozottan, úgy, ahogy azt Szabó Lő­ rinc a százéves évforduló kapcsán m egfogalm azta: „Nézz reánk, népem óriás szeme, ne hagyj nyugodni, lelkiism eret, vizsgáld, m it tegyünk, ve­ zess. adj erőt, hogy képviseljük az egész nem zetet! — S m ost zendülj, ünnep, játék, eszme és szó ünnepe, lobogj határokon át, nőjj össze m un­ kás h é tk ö z n a p ja in k k a l... az időben élsz: élj, amíg a nem zet, s m utasd mik voltunk, vagyunk s mik leszünk.” Ekkor hangzott el a színház egyik legkiválóbb igazgatójának, m űvészeti vezetőjének, N ém eth A ntalnak h it­ vallása is a Nem zeti Színházról: „ . . . ö r ö k mozgást jelentő s z ín h á z ... igyekezzék a m agyarság szám ára az önm agára találás ú tja it m egvilágíta­ n i . . . (miközben) a m agyar közönséggel együtt él és dolgozik . . . (mely) felism eri a m aga gyötrődését és vágyódását a tisztább, m osolygóbb jövő felé” . Az ötven évvel ezelőtti ünnepségek kapcsán újból felhorgadtak a Nem zeti Színház sebei: elképzelések születtek, m int m ár korábban, az egykori Pesti M agyar Színház épületének lebontása előtt és után is, egy új épület tervezésére és létrehozására, hiszen a nem zet örök példát m u­ tatn i köteles társu lata m ár három évtizede — és ezért külön bérleti díjat is fizetve — az egykori N épszínházban, teh át egy szükségházban m űkö­ dött, Zilahy Lajos szerint a rra is ítélve, hogy ott színészei állandóan ordibálni kényszerüljenek. Sok ötlet, javaslat felm erült, m ég az is, hogy va­ lam elyik meglevő és m odernebb épületbe kell a Nem zeti Színházat beköl­ töztetni. Az ötletek és viták részben unalom ba fulladtak, részben „egeret szültek” : a háborús készülődésektől is terh elten az a képvLselőházi hatá­ rozat született, hogy egyelőre jó lesz ott a Nem zeti Színház, ahol van. A szocializm ust építő m agyar nem zet, társadalom és politika az el­ m últ negyven év során többnyire tisztában volt azzal, hogy mi a jelentő­ sége és feladata a Nemzeti Színháznak a kultúra, a m űvészeti élet, a m a­ gyar színházm űvészet egészében, ha voltak is a fejlődés szakaszaiban k ü ­ lönböző megítélései, sőt, gondolkozási zavarok is. Ügy véljük m a is, hogy a Nem zeti Színház — m int társulat, m int m űködés és m int épület — a sine qua non-ja nem zeti kultúránknak, nem zeti—népi színházm űvésze-

71

tünknek. Kell a példa, kell a m inta, kell, hogy legjobban m egtaláljuk ben­ ne nem zeti színházi önm agunkat. Kell a fáklya, kell az őrzés, kell a nem ­ zeti és a korszerű legteljesebb egysége. Ügy véljük, a társu la t sok m in­ dent m eg is valósit m a m indebből; jól szolgálja a mai m agyar drám a és a klasszikusok ügyét, társu la ta gazdag, idősebb és fiatal tehetségekben, eszköztára olyannyira fejlődőben, hogy m ind a hazai, m ind a nemzetközi színházi életben is egyre nagyobb elism erést szerez, sikereket arat. Tisz­ telet és m egbecsülés ezért m inden tagnak, vezetőnek, dolgozónak. Teszik ezt akkor, am ikor a színház m űködési feltételei sem m ilyen tekintetben nem igazán példam utatóak, s am ikor még m indig nem dőlt el a m ásfél­ százados per, vita: hol és m inő épületben lesz igazán m éltó hajléka a nem ­ zet első színházának. Ism eretes, hogy határozat született pár évvel ezelőtt az új épület fel­ építésére. Védnökség alakult a gyűjtés szervezésére, lebonyolítására. Az épület terve, elhelyezése széleskörű vita tárgyává vált, am elyben szinte kísértetiesen ism étlődnek a százötven évvel ezelőtti szándékok, elvárások, ötletek, ambíciók. A gyűjtés — m inden nem es erőfeszítés, vállalás ellené­ re — közepes eredm ényt hozott. Az épület építése m ár m egkezdődött vol­ na, am ikor az ism ert nehézségek m iatt mégis leállt, s a vita újból felparázslott. M indem e nehézségeinket és m egosztottságunkat, a hullámzó lel­ kesedést is figyelem be véve kell döntenünk, hova, m iként és m ikor épít­ jük fel az új színházat.

BÉNYEI JÓ ZSEF:

Vidéki irodalom — irodalom vidéken

A vidékiesség eléggé ism ert társadalm i kategória; állandóan jelen van közéletünkben, szem léletünkben, szellem iségünkben. Sajnos, közhe­ lyektől körülvéve. Anélkül, hogy bárm iféle teljességre törekednénk, azt a didaktikus m ódszert választottam , hogy kiem eltem négy ilyen közhelyet; ezekkel szeretnék szem benézni. Sem m iféle abszolút igazságot kim ondani nem akarok; lehet, hogy tévedés az egész okfejtés, de talán intonál vala­ m ilyen vitát. Az első ilyen általánosítás, am i a vidékiséggel kapcsolatban terjed ná­ lunk, hogy a vidékiség m int szellemi kategória speciálisan m agyar jelen-

72

ség. Sajnos ez így nem igaz. A vidékiség és a társadalm i lét összefüggé­ sei egyetem esek és történelm ileg is determ ináltak. A vidékiség azokban az állam okban, azokban a társadalm akban jelent problém át szellemi érte­ lem ben. am ely társadalm ak nem élték át a polgári dem okrácia folyam a­ tát, am elyek centralizált, m onolitikus jellegű társadalm ak. Azokban az ál­ lam okban. am elyek ezt a társadalm i form ációt felvállalták, intenziven él­ ték meg. a vidékiség valóban nem jelent problém át. Angliában a legne­ vesebb újság nem Londonban, hanem M anchesterben dolgozik. NSZK -ban 20—25 egyenrangú szellemi centrum tevékenykedik, nemcsak könyvkiadó­ val, hanem m ás m űvészeti tudom ányos politikai alkotóm űhellyel is. Az általunk fejlődő országnak nevezett A rgentínában, Chilében vagy máshol a fővárossal egyenrangú vidéki m űhelyek m űködnek. Elsősorban azért, m ert ezt a bizonyos polgári dem okratikus hagyom ányrendszert saját tö rtén e­ tükbe be tudják építeni és élni is tudnak vele. U gyanakkor azok a társadalm ak, am elyek e történelm i szakaszt nem tu d ták m egélni, ahol a történelm i kényszer egy centralizált állam vezetést diktált és követelt, ott a vidékiség jelenlevő valóság. M agyarországon, pontosabban a m agyar nyelvterületen az irodalom történetben igazán ed­ dig két jelentős vidéki centrum jö h etett létre csupán. Az egyik ilyen szel­ lem i centrum volt a századfordulón N agyvárad, ahol m ár országos, sőt egyetem es hatású m ozgalmak forrtak, indultak. M iért? M ert N agyvárad volt a vidéki városok közül B udapest m ellett leginkább iparosodó, polgá­ riasodó, tehát a kezdődő kapitalizm us nyom vonalát, széllemiségét. ta rta l­ m át, gazdasági h átterét leginkább biztosító város. L étrejött a polgárság m int olyan réteg, am ely ezt a korszerű kitekintést, irán y ítást igenyelte. Másik ilyen város, amely más történelm i környezetben ugyan és m ás ok­ ból, de meg tu d ta terem teni a két világháború között a valódi ku ltu rális centrum ot: Kolozsvár. A rom án állam ban e m agyar városban m agyar kul­ tú rá t, m agyar szellemi központot, életet tu d tak terem teni. A kolozsvári egyetem ebben az időben is tudom ányos ran g ját tekintve egyenrangú volt a budapesti és a debreceni egyetem m el, az ott levő, ott szerveződő iroda­ lom — fogalm azzuk így — legalábbis egyenrangú volt a határon belüli m agyar irodalom m al. K étségkívül tény: ehhez a kisebbségi lét sajátos tö r­ vényei szükségeltettek. Ú jabban kialakulóban van egy ilyen centrum Jugoszláviában, Zágráb, illetve Ú jvidék székhellyel, illetve nem egészen egyértelm űen Pozsonyban. Az ún. dem okratikus szervezésű társadalm akban nincs vidékiség problém a. Mi viszont egy kissé még m indig m egőriztük ezt a centralizált társadalm i képletet, így ez nálunk élő problém a; m ég felsorolni sem aka­ rom, mi m inden hiányzik a vidéki központokból.

73

A második, ugyancsak állandóan em legetett közhely, hogy a viaékiáég szellem i tartalm a, m egjelenési form ája, szoros függvénye a társad a­ lom m ás életfolyam atainak, szerveződésének. Ez a m egállapítás, azt hi­ szem, teljesen igaz, el kell fogadnunk valóságnak. Nem akarok túlságosan sok példát hozni arra, hogy m ennyire így van ez jelenleg is. Aiig van a világon ország, ahol a lakosság egyötöde a fővárosban él, de olyan meg pláne nincs, ahol 22 fővárosi k erület kétm illió lakossal ugyanolyan köz­ igazgatási. állam i jogokat élvez, m int a 19 megye a m aga nyolcm illió la­ kosával. Egy kerület m ondjuk tizedannyi lakossal, ugyanolyan státusú m int egy megye, beleértve politikai, közigazgatási, állam i stb. szervezete. M iért, m iért nem, azt nem tudom. Nem akarok foglalkozni a sokszor ism ételt ipartelepítéssel, a tudo­ m ánytelepítéssel. Magyarországon* az utóbbi 10 évben 1— 2 tudom ányos intézet kitelepült Budapestről, de még a leginkább agrárjellegű kutatóin­ tézetek is Budapesten vannak és nem az érin tett term elési kultúrához kö­ zel. Nem akarok a felsőoktatás furcsa arányairól sem szólni, m indannyian ism erjük ezt. Budapest kétségkívül a legnagyobb értelm iségképző cent­ rum . M árpedig az értelm iség ism ert sajátossága, tulajdonsága, hogy ahhoz a központhoz, ahol szellem ileg é re tté vált, ahol értelm iségivé vált, szeret ragaszkodni. Aki a debreceni egyetem en végez, a rra törekszik, hogy Deb­ recenben szerezzen állást, (újabban m ár arra, hogy Pesten). Kevésbé tö­ rekszik Törökszentm iklósra, vagy B iharkeresztesre. A nyíregyházi főis­ kolán végzettek is igyekeznek m egm aradni akörül a m űhely körül, ahol szám ukra a legtöbbet adtak: a szellemi felnövekedésüket. Em legethetném a szellemi stru k tú ra roppant aránytalanságát is. M agyarországon hiva­ tásos könyvkiadó csak B udapesten van. M agyarországon a m egyei lapok státusza ugyanaz, m int am ire 1950-ben létrehozták őket: pl. a megye ha­ tá ra in kívül nem terjeszthetők. Ez azt jelenti, hogy bárm ennyire érdekes egy m egyei lap. a m ásik m egyében nem árusítható. Igen, a centralizált társadalom nak a gazdaságpolitikája, közgazdaságpolitikája, tudom ánypo­ litik ája is törvényszerűen centralizált, nem jö ttek létre valódi vidéki m ű­ velődési központok, m égha ennek a látszata meg is van. A harm adik közhely, am elyikkel érdem es szem benézni, nagyjából így fogalm azható m eg: a vidék egyenlő a perifériával, a provincializm ussal, jelentős alkotást nem lehet létrehozni. Két irányból hangzik el ez a m eg­ állapítás, egyrészt a kizárás és a szelekció indoklásaként, felülről, m ás­ részt a vidéken alkotók közül néhányan szürke és jelentéktelen m űveket védenek ezzel, m entség és m agyarázat lesz teh át belőle. Nem tudom elfo­ gadni a fővárosi szellemi központok részéről, hiszen azért m égiscsak sike­ rü lt az utóbbi 10 esztendőben vidéken, most m ár hivatalosan elism ert or­

74

szágos hatáskörű és jelentőségű irodalm i folyóiratokat létrehozni, p l.: Deb­ recenben, Pécsett, Kecskem éten, Miskolcon stb. Mégis élnek olyan alko­ tók vidéken ma is, akik be tu d ják bizonyítani, hogy tevékenységük az egye­ tem es értékrendben sem m ivel sem alábbvaló, m int a fővárosban élőké. N éhány nevet hadd m ondjak: Ratkó József, Sim onyi Im re, Csorba Győ­ ző stb. Talán még izgalmasabb, hogy a vidéken élő és alkotó írók, költők tevékenységében (talán m ert távol vannak a fővárostól) erőteljesebb, pon­ tosabb és kim utathatóbb az ún. közösségi tartás, azok a m agyar sorskér­ dések: a társadalom , a valóság, egyáltalán a kor élő gondjaira való in ten ­ zívebb és nagyobb figyelem és a nagyobb felelősség is. Kevesebb az öncé­ lú játszadozás, kevesebb a felelősség nélküli flörtölés, bohóckodás iroda­ lom ürügyén. Az is m eggondolandó ebből a szem pontból, hogy (sok példát tudnék mondani) a vidéken m ajdnem lebecsült em ber fővárosba ju tv a két év alatt m ajdnem az első vonalakba kerül. Azt nem hiszem, hogy ezek az em berek ott váltak igazán jelentőssé. Valószínű, hogy ott értek alkotó­ vá, ahol éltek, ahova gyökerek kötötték őket. H irtelen csak Váci M ihály ju t eszem be e körből. A m ásik csoporttól, a vidéken sokat panaszkodó és m indig az objek­ tív körülm ényeket kifogásoló, m indig a m egértést és a tám ogatást keveslő alkotóktól kérdezni szeretnék néhány dolgot, am it talán érdem es m egfon­ tolni. V an-e valóban m indig m indenkinek olyan reális, objektív ism ere­ teken alapuló értékrendje, am ely önm aga tevékenységét, saját m unkáját képes az egyetem es és országos értékrendbe beilleszteni és pontosan m eg­ határozni? Vajon nem kényelm esebb m agatartás-e a legjobb piripócsi köl­ tőnek, drám aírónak, kritikusnak lenni? Vajon elegendő-e a nagyon sokat panaszkodó szellemi tájékozottsága, m űveltsége, egyáltalán önm agával szem ben tám asztott igénye ahhoz, hogy lépést tudjon tartan i a korral, a kor szintjén, és itt most nem csak irodalm i szintet értek, hanem a kor ál­ talános szellemi szintjét. Vajon írásuk szelleme, form ája, életvitelük a je ­ lenlegi kornak felel-e meg, vagy valam i könyvekből ism ert legendának, am ely a század végén jellem ezte az ún. szellemi értelm iséget? Egyáltalán nem vált-e néha körünkben, vidéken élve, gondolkodva, létezve, nem vált-e m eghatározóvá a valódi, rossz értelem ben vett vidékiség három leg­ fontosabb tényezője? Közelebbről az egyik viszonyítási alap leszűkítése, hogy m ihez m érjü k önm agunkat, a m ásik: a helyi hierarchia abszolutizá­ lása, (csak az szám ít, hogy ott ahol éppen vagyunk, o tt m ilyen az é rté k ­ rend), s végül talán a legfontosabb, a helyi értékrendhez való igazodás. Azt m ondja rólam a barátom , azt m ondja a főnök stb., hogy én vagyok itt a legjobb és ez egyből egy olyan értéktévesztést jelent, am ely felnagyítja önm aga tevékenységét. U gyanakkor m indig az objektív körülm ényeket,

75

m indig az adott hely társadalm át teszi felelőssé azért, m ert nem m inden úgy sikerült szám ára, ahogy szeretné. Végül a negyedik, gyakran hangoztatott közhely, hogy végülis vidé­ kén ugyanolyan jelentős alkotók élnek, alkotnak, m int a fővárosban, de nem hogy az országos, m ég a helyi fórum ok sem vállalják fel saját é rté ­ keiket. Ügy látják néhányan, hogy az, am it terem tettünk, az valóban o r­ szágos, egyetem es értékű és nem ra jtu n k m úlik ennek országos elism er­ tetése. fogadtatása. Nem tudunk valójában érvényesen belépni ebbe az országos hírbe és körbe. Azt hiszem, ez a m egállapítás nem csak téves ön­ értékelést, hanem igazságot is tartalm az. Igaz az, hogy általában kevés a szellemi m űhely, kiadó nincs, más fórum ok nem, vagy alig vállalják fel az irodalm at. A folyóiratok egy-egy speciális tevékenységet alakítottak ki, éppen azért, m ert intenzíven szeretnének az országos értékrendhez köze­ líteni. A helyi írók tevékenységi körét m eglehetősen szűkre szabják, nem m enedzselik őket eléggé. Igazság az is, hogy a vidéken élő és itt alkotó m űvészem berek helye bizony m eglehetősen labilis, a helyi társadalm i ér­ tékrendben is enyhébb esetben csodabogárnak, rosszabb esetben örök el­ lenzékinek tekintik őket. A vidéki létnek van egy sajátos hierarchiája, s ez a hierarchia az olyan em bereket, akik nem illeszkednek elég sim án, teh á t sarkosabbak, tüskésebbek, m ásfajta irányultságuk van, ezeket sokkal nehezebben fo­ gadják be. Saját példám ból mondom, én is m egkapom néha, hogy nem lenne ezzel semmi baj, csak ne írná m indig azokat a szomorkás verseket. Van olyan gyanú az alkotó em berekkel szemben, hogy éppen azért, m ert közelebb állnak a problém ákhoz, m inden alkotó em ber ellenzéki módon gondolkodik, és hogyha ír, akkor abban a pillanatban gyanúval figyelik. Van olyan félelem is, hegy valam ilyen módon m ind különcködnek, olyas­ m it akarnak csinálni, ami nem term észetes életfolyam at egy kisvárosi lé­ tezésben, hanem attól elütő. Éppen ezért belső hibákból, a társadalom be­ fogadóképesség hiányai következtében ezek az em berek nagyon sokszor perifériára kerülnek. Ez alól ném i oldódás csak ott van. ahol nem csak egyfajta m űvészréteg él, hanem többféle, és ezek a rétegek egymáshoz közelednek, m egpróbálnak egym ás értékeire figyelni, egym ás értékeit v i­ tatni. Itt és így kell elindulni; kétségkívül elism erem , hogy vidékről ne­ héz a kapcsolattartás B udapesttel. V idéken nem lehet m egélni abból, hogy valaki író. Ahhoz, hogy P estre m enjen, s ott kilincseljen szerkesztőségek­ nél, kiadóknál, m űhelyekben, ahhoz m indenekelőtt idő kell és pénz kell. A felnövekvő fiatal értelm iség pedig nagyon gyakran sem idővel, sem pénzzel nem rendelkezik ahhoz, hogy napokat töltsön Pesten mégoly ol­ csó szállodákban is. A levelezés pedig olyan, m int ezelőtt 100 évvel: a .

76

szerkesztő, ha akar válaszol, ha nem akar, nem felel. Ha valaki ajánlja neki az illetőt, akkor válaszol, nagyon ritk a az a tisztességes szerkesztő, m int m ondjuk az Élet és Irodalom nál Bella István, aki m ajdnem m inden­ re m indig válaszol. Összefügg ezzel, hogy az em ber önm aga a társadalm i körülm ényekről és m inden m ástól függetlenül m egterem ti ezeket az é r­ tékeket. Ez azonban hosszú távon nem tarth ató fenn. A sokoldalú, sok­ színű értékterem téshez okvetlenül egy társadalm i m egbízásrendszerre is szükség van. Ahhoz, hogy országos értékek jöjjenek létre, országos megbizásrendszerre lenne szükség. M ert bárm ilyen tudatosan törekszik is pl. a nyíregyházi állam i és tá r ­ sadalm i szervezet arra, hogy m egbízást adjon az itt élő íróknak, költők­ nek. helyzetéből eredően egyszerűen nyíregyházi m egbízás lesz. Egészen biztos, hogy itt K rúdy Gyula pályázatot fognak Írni, meg Móricz Zsigmond pályázatot, s bár a névadók egyetem es értékek, nem biztos, hogy a lé tre jö tt alkotás is egyetem es értékké válik. Azok a m űhelyek hiányoz­ nak tehát, am elyek a m egbízásrendszerrel tudatos irányba terelik az al­ kotó m űvészek tevékenységét. így nem lesz véletlen, hogy az író m it ír, vagy nem csak véletlen lesz, belső kényszer, hanem tisztességes, alkotó összhangja a társadalm i igénynek és m egbízásnak. A zonban hadd m ond­ jam azt is: néha oktalanul panaszkodunk arra, hogy kevés a m űhely. Na­ gyon sürgősen át kellene tekinteni, jó e a létező m űhelyek kapcsolata. Van itt N yíregyházán irócsoport. van a Pedagógiai M űhely, van a K eletM agyarország, a Szabolcs-Szatm ári Szemle. Az én ism ereteim szerint a reális értékrenden alapuló együttm űködés ezek között a fórum ok között egyáltalán nincs meg. M indegyik segít persze egy kicsit. De az egységes felfogás, értékrend m égiscsak hiányzik. M ert ha m eglenne, akkor ezek a fórum ok egym ást erősítenék és az itt levő tényleges értékeket. V an-e összhang legalább az itt élő szellemi erők között? Képzőm űvészek, színé­ szek, irók, egyetem i—főiskolai oktatók, a pedagógusoknak az az általában sok irányba érdeklődő része ta rt-e olyan intenzív szellemi kapcsolatot, am ely ha nem is m egbízásban, de érzelm i hatásban, hangoltságban kétség­ kívül m inden alkotó rétegnek segíthet? Ugyancsak nagyon nagy problém ánk, hogy a vidéken m eglevő m ű­ helyek szerepértelm ezése sem m indig megfelelő. Először is kevés az öszszekötő erő az egyes folyóiratok között. M ásrészt amíg a Jelenkor fel tu d ­ ta vállalni tudatos program ként, hogy a tájon élő költőket országos é rté k ­ rendbe emeli, addig ugyanezt pl. a debreceni irodalm i folyóirat távolról sem vállalta fel. Nem vagyok benne biztos, hogy induláskor lényeges é r­ tékbeli különbség volt itt élő írók és a pécsiek között. M ostanra viszont jelentős távolm aradás tö rté n t az irodalm i hierarchiában elfoglalt helyük­

77

ben. T ehát az egyik m űhely így értelm ezte saját szerepét az országos és helyi érték egybekapcsolásában, a m ásik m ásként, összességében tehát vidékiség általában objektív társadalm i—gazdasági helyzeten alapuló szi­ tuáció. Vidéken irodalm at, m űvészetet, szellemi értéket terem teni ma is száz­ szor nehezebb, m int a fővárosban. Vidéken pl. egyetlen valódi színházi m űhely tudott m egm aradni, stabilizálódni az elm últ évtizedekben, a k a­ posvári. A többi előbb vagy utóbb, — nem m indig helyi problém ák m iatt — felrobbant. Pl. Szolnok, K ecskem ét stb. A szellemi élet rossz elosztású feltételrendszere ezt az objektív helyzetet tovább nehezíti, nem jó irány­ ban befolyásolja. A vidéken született értékek a gyorsabb siker kiteljese­ dése m iatt még m a is nagyon gyakran, általában a fővárosba tartanak. Ezt hozza m agával a társadalm i, .gazdasági elet. Ennek ellenére jelentős értékek m aradnak vidéken, sokkal rosszabb egzisztenciális és szellemi kö­ rülm ények között. M indig vannak nagyszerű kivételek, kísérletek. Az utóbbi évtizedben két szem betűnően jó vidéki m űvészeti m űhely szüle­ tett. Az egyszerűen csodálni való, ahogy építészetben, zenében, a szellemi élet m inden terü letén K ecskem éten történik, ami m egnövelte az ott levő értékeket is, egym ást növelik, egymáshoz közelednek. Az utóbbi időben ilyen jelenség kezdődött el N yíregyházán is. A nyíregyházi színház né. hán y év alatt képes volt „az elsők vonalába’’ kerülni. A képzőm űvészet terü letén sok-sok kísérlet, szándék, akarat, alkotó erő m űködik a város­ ban, bár még nem kötődik szervesen a többi m űvészethez. A nem túl sok pénzből az irodalm i hagyom ányok ápolására, egyáltalán az élő irodalom segítésére is sokat fordítanak. Mozdul, lélegzik, él, kapcsolatokat keres valam i itt N yíregyházán is. Ha ezt a sokirányú akaratot még tudatosabban tudnák úgy befogni a ko­ csiba, hogy egyirányba húzzon m inden jószándékú és jóvérű paripa, ak­ kor az egész jobban m enne előre. Azt is tudom ásul kell vennünk persze, hogy Budapesten is, vidéken is vannak szürkébb, jelentéktelenebb alko­ tók, a m űvészet m inden területén, az irodalom ban is. Attól, hogy panasz­ kodunk állandóan a vidékiségre, senki sem válik nagyobb íróvá, költővé. M indenki önm aga tudja m egterem teni saját nagyságát. Kell a jó közeg, am elyben élünk, beszélgetünk, vitatkozunk, de az íróasztal előtt m inden­ ki saját m aga m arad. Azzal, am it m ondani akar, és azzal, amit m ondani tud. Az alkotás gondját senki sem fogja (párt, tanács, kiadó) m egoldani az író helyett. Végülis a legszubjektívebb, legszem élyesebb m űfajok egyi­ ke az irodalom. Vidéken élni, vidéken alkotni nehezebben, nagyobb feszültségekkel terhelten, de talán tisztább em beri és társadalm i szándékokkal lehet.

78

GALAMBOSINÉ TARI ÁGNES:

Évadkezdés a Móricz Zsigmond Színházban M intha nem akarna tudom ást venni a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház a m anapság oly sokat em legetett (m ert tap asztalattá vált) „m eg­ növekedett gondok”-ról. Jó öreg közhelyünk, a „m inden kezdet nehéz” igazságát valójában csak azok ism erik, akik évről évre átélik pl. a tanév vagy az évadkezdés gyakorlatát a m aga plusz terheivel. S ha a színház nem egy, hanem egyszerre három darab bem utatójával indít, akkor ott a biztosíték az intézm ény belső erőinek m axim ális összerendezettsége, fe­ gyelm e kell, hogy legyen. Főleg, ha m ind gondolatiságukban, m ind m űfa­ jilag oly különbözőek a darabok, m int esetünkben. M eghökkentő, sőt m erész vállalkozásnak tűnhet első látásra egy XIX. századi bohózat felújítása. Gaal József „Peleskei nótáriu s” -a 1838-ban a Pesti M agyar Színház első közönségsikere volt. S hogy ez a siker nem az alacsony tömegizlés kiszolgálásának jutalm a, azt igazolja a korabeli k ri­ tika: „A jelen m űről azt írjuk, hogy ez kétség kívül a jobbak közé ta rto ­ zik; a hazai e nem beli term ékeket m inden tek in tetb en fölülm úlja s m a­ gát a színpadon m ind népi elem einél, mind számos kom ikai helyzetei s k araktereinél fogva sokáig fen tartan d ja.” A jövő V örösm artyt igazolta: kevés darab, főleg bohózat é rt meg díszelőadást, még kevesebbnek jegy­ zik 70. és 100. születésnapját. A peleskei nótáriusról azonban ekként em ­ lékeztek Kolozsvártól Pestig előadásokon, napilapokban egyaránt. S „leg­ régibb élvem aradt bohózatunk”-at most újra felelevenítették a Móricz Zsigmond Színház színpadán. S zínháztörténeti hagyom ányoknak tisztelgő gesztus csupán, vagy lá t­ ni vélt a rendező valam it a darabban? Valamit, am itől a mai siker is ga­ rantált. Nos, ez a valami, ez a többlet nem biztos, hogy a m ű irodalom történ eti értékeiben keresendő. Sokkal inkább azokban a szerep-lehető­ ségekben, am elyeket a m ai színpadra alkalm azó Bognár R óbert tá rt a szí­ nészek elé szám talan ötlettel, nem akárm ilyen feladatként. A nehézség itt nem a darab értelm ezésében rejlik, hisz a m eseszerű cselekm ény egy­ szerű m enete sem m ilyen gondot nem jelent: N agy-Z ajtai Z ajtay István, N agypeleske nótáriusa m egm enti a gyanús Tóti D orkát a falu haragjától; Könyves K álm ánra hivatkozva bizonygatja, hogy boszorkányok pedig

79

nincsenek. Dorka „éltét ugyan m egm enté”, de annak tekintélyén óriási csorba esik. S a boszorka, hogy m egtorolja a rajta esett sérelm et, m integy létét igazolván bosszúhadjáratot indít a jám bor n ótárius ellen. Meggyő­ ződése védelm ére („addig vagyunk, m íg égetnek b ennünket”) az Éj Ki­ rálynőjétől három próbára kap felhatalm azást. S hogy nótárius uram m i­ ként állja a „próbaterm ő sors” csapásait, arról szól tulajdonképpen a da­ rab, de nem erről szól a játék. A rendező Schianger A ndrás ugyanis ko­ rabeli előadást reprodukálva a „szm ház a színházban" ötlettel olyan ke­ retjáték o t terem t, m elynek elem ei fel-felvillanak a fő cselekm ényszálat kibontakoztató prim er epizódok m ögött. Ez a forrása annak, hogy a m ű­ fajilag heterogén elem ekből építkező dram aturgia heterogén játékelem e­ ket kíván. így aztán az előadás folyam án népszínm ű m otívum ok kevered­ nek önm aguk paródiáival, blödli, gag, fekete hum or, kupié, „vitcz”, s k i­ hagyhatatlan csattanók váltják egymást. Az ötletkavalkádban azonban a jó poénokat is ütheti egy-egy oda nem illő anakronizm us, jópofáskodás (pl. a „konnektorosdi” ). A jó ízlés mégse berzenkedik, s ez annak köszön­ hető, hogy a rendezőtől távol áll m inden ham is aktualizálás, s ami legna­ gyobb érdem e; hagyja, hogy a színészek a helyzeteket kijátszva a legm eg­ felelőbb játékform ákkal töltsék ki az adott pillanatot. A cím szereplő Sim or Ottó. D erűs nyugalom m al játssza a deákos m ű­ veltségű „m agistrátus personát” . A derék m agyar akár m indannyiunk rosszabbik énjének m odellje is lehetne, azé. aki tehetetlenül szemléli a ve­ le történ tek et, aki az esem ényeket történésként éli át, s aki legfeljebb csak csodálkozik, de sem m ilyen indulati vagy aktív reakcióra nem képes. A nótárius szinte csak asszisztál a géczi boszorkának. S bár tirádái m eg­ győzően hatottak a „boszorkány-kérdésben”, következtetése érvénye sem m ivé foszlik abban a pillanatban, midőn az ajtó elé keresztbe te tt seprű hatásáról meggyőződik. Esendőségében így lesz em beribb a külön­ ben kissé sem atikus szerep, így szelídül a nótárius Sim or Ottó alakításá­ ban afféle jám bor zsánerfigurává. „Ideológiai ellenfele”, Tóti Dorka ..bo­ szorkányos” lelem énnyel irán y ítja az esem ényeket. Hogy végülis hoppon m arad, arról csak az író ehet. Rendezői telitalálat férfira — s éppen M átrai Tam ásra — bízni ezt a szerepet, aki bravúrosan oldja meg felada­ tá t; ördögi tudom ánya, ezeraroűsága az előadás fő kohéziós ereje. A fináléban elhangzik — így is v a n — „csapatm unkát” láttunk. Való­ ban. diszletezőktől ügyelőig, a súgótól „Vízhányó ú rig ” m indenkit bevon­ tak a közös játékba. Végre a színészek is önfeledten kom édiázhattuk, s hogy ez mégsem m indenkinek sikerült, az pillanatnyi indiszponáltságor. m úlott. A m ár em lített M átrai Tam ás és Sim or Ottó m elleit feltétlen szót

80

érdem e] még Gados Béla, Juhász György, Földi László, M olnár Erika, Vennes Em my játéka. M indannyiuknak segített D arvas Ferenc zenéje, m ely messze tú ln ő tt hangulati funkcióján, illetve M ialkovszky Erzsébet illúziókeltő jelmezei. S hogy a jelenetezés bonyolultságát nem vesszük észre, az a zenei betétszám ok m ellett Makai P éter könnyen m ozgatható im itatív díszletelem einek köszönhető. Végülis teh á t a produkcióból sugár­ zó együttes játék öröme s a m egidézett kor hangulata adhat többletél­ m ényt a szórakozáshoz. Egészen m ás jellegű kikapcsolódást ígér a következő bem utató. F. Schiller Á rm ány és szerelem cím ű szom orújátékának p rem ierjét októ­ ber 10-én láth a tta a közönség. A darab alcíme egyben a m űfaji kategori­ zálást is m egkönnyíti: ..polgári szom orújáték” . Ez így önm agában a m ai közönség szám ára nem sokat mond, de ha hozzátesszük, hogy 1783-ban készült, s ez Schiller első olyan drám ája, m ely a korabeli N ém etország­ ban játszódik, teh át nem fiktív vagy történelm i helyszínen, akkor, ha m ásra nem, de az író rom antikus hevületű bátorságára m indenképpen kö­ vetkeztethetünk. Hogyan lesz e jellem alkotó tényezőből dram aturgiai szervezőerő? A bátorság olyankor kap szerepet az em ber életében, am i­ kor akár egy gondolat, vélem ény vagy te tt vállalása szem beállítja öt egy kisebb vagy nagyobb közösséggel, annak értékrendjével. De m it vállalt Schiller ebben a darabjában? Em berboldogitó vágyak m egfogalm azását. A boldogságvágyak szinieződései a közélet és a m agánélet által m eghatáro­ zott szférákban nyilvánulnak meg: S mi form álja egy XVIII. századi né­ m et kisfejedelem ség közéletét, társad alm i—politikai szervezettségét? T er­ m észetesen a hatalom , m elynek a történelm i szükségszerűség e fokán je ­ lentkező form ája a hercegi udvar. S mi határozza meg a m agánélet em berarcúságát? A szerelem. Nincs is más főszereplője a drám ának, m int a hatalom és a szerelem. És még egy: a kisem ber. Valószínű, e problém a­ hárm as ihlette meg a rendező G ellert Pétert. Lássuk hát a drám át! A tö rtén et m agva a felületes néző szám ára elég banálisnak tű n h et: a hercegség retteg e tt m iniszterének fia, Ferdinánd. beleszeret M iller L uj­ zába, a városi m uzsikus lányába. Term észetesen a frigy nem jöhet létre az akkori szokásjog szerint, ennek esik áldozatul a k ét szerelm es. A fel­ színen jelentkező konfliktus a fiatalok szárm azásbeli különbségéből adó­ dik: hisz sem az arisztokrácia, sem a polgárság (lásd M iller nyitó jelene­ tét) nem fogadja el a nem szokványos, teh át nem szabályos kapcsolatot. Ebből adódik a következő, rejtette b b tartalm ú konfliktus a szokásjogon alapuló kényszerlépés és az érzelem jogán vállalt döntés között. Azon sen­ ki sem csodálkozna, ha Lujza Ferdinánd szeretője lenne, a kor erkölcsi-

81

sége szerint az lenne a term észetes. De mivel a fiatalok érzelm ei őszin­ ték, legalizálni szeretnék a kapcsolatukat. Ez a szándék azonban egy ha­ mis értékrenden alapuló világban eleve kisiklásra ítélt. M egkezdődül a ráció és a szív harca Ferdinánd és az „övéi” — Lujza és elsősorban ön­ m aga — között. S hogy a harc kim enetele ne legyen kétséges, m egjelen­ nek a poroszlók s m egszületik a „kelepce-levél” . S innen ered a konfliktusvonuiat harm adik sora: az erőszak által kikénvszerített lépés és a hall­ gatásra ítélt tiltakozó lélek belső küzdelm e. G ellért P éter rendezésében olyan klasszicizáló előadást látunk, m ely ha nem is m u ta tja be — hisz nem is m u tath atja — a hatalom term észetrajzát, de m indenesetre m egis­ m ertet annak önvédő m echanizm usával. A herceg nincs jelen közvetlenül a darabban, csak hatalm a hordozói s eiviselői által. így vált hangsúlyos­ sá a törvényesség képviselőjének,, a gátlástalan m iniszternek a szerepe, aki saját fia boldogsága fölé tudja helyezni önnön boldogulását. Célja é r­ dekében a jól bevált hatalm i eszközökkel lép fel, először a n y ílt erőszak, aztán a leplezett m anipuláció segítségével. B árány Frigyes hiteles játéka m egfelel a schilleri képnek; arról bizony nem ő, hanem a dram aturg te ­ het, hogy nem hiszi el senki a végén (csak aki olvasta a darabot), hogy haldokló fia láttán ráeszm él tettére. A hercegi kegy m ásik élvezője, azaz a hatalom gyakorlója Lady Milford, a kegyencnő. Sajnos, alakja dram aturgiailag — enyhén szólva — talányos. Pl.: a Ferdinándhoz fűződő szerelm e nem segíti a drám ai kibon­ takozást. Látványos m egtérése is inkább tűnik szentim entális gesztus­ nak, m int m agatartásform a váltásnak, vállalásnak. V arjú Olga ennek el­ lenére m egtalálta a figura kulcsát: hallatlanul nőies, és gesztusaival, el­ hallgatásaival érzékeltetni tu d ta ítéletét az udvar torz rendjéről, am iben az egyedüli érték épp az ő áldozata. E rend feltétel nélküli fenntartója, tám ogatója W urm . Beszélő név, ném etül férget jelent. Gyuricza István vendégm űvész játssza ezt a hálátlan szerepet, átlényegült alakítása a mocsár-lélek arche-típusát idézi. S paradox módon a hatalom tám ogatói m a­ guk a polgárok is, m ert elviselik, kiszolgálják, félik. Ilyenek M illerék is. M ensáros m uzsikusa egyszerre földhözragadt és szárnyaló, egyetlen lá­ n y á t szinte m ániásán félti, hisz ism eri a valóságot. L átjuk m egfélem lí­ tettn ek , összetörtnek, legbelül mégis öntudatos, önsorsát vállaló. Lánya áldozatát akaratlanul kicsikarva, annak ham is választását elfogadva, sőt m egham isítva örök keresztet v ett m agára az öreg. M ensáros egyénisége szinte felrúgta a drám a szinteződéseinek egyensúlyát. S hogy nem látjuk kárát, az m élyen átélt, fegyelm ezett játé k k u ltú rá já n ak köszönhető. Mii­ le m é szerepében Zubor Ágnes jól játssza a korlátolt, felem elkedéséért nagy á ra: sem sajnáló polgárasszonyt.

32

Végül a két fiatalról: Ferdinánd alakítója Rékasi Károly. Azt az arisztokratát form álja meg, aki tulajdonságai révén m ár nem tartozik az udvarhoz, el is u tasítja annak m orálját, értékrendjét. Ez az elutasítás azonban csupán érzelm ileg m otivált, nem bensőből vezérelt. Bizonyítja, hogy lépre tu d ták csalni. Féltékenysége, féktelen szenvedélye intő jel le­ het, figyelm eztethet bennünket a p a rttala n érzelm ek veszélyére, a zabo­ látlan szenvedélyek kiism erhetetlen voltára. Rékasi Ferdinándja még nem állapodott meg, érték ren d je sem stabil, nem letisztult, hisz éppúgy do­ m inál benne a feudális hagyom ánytisztelet, a szülői tekintélynek való en­ gedelmesség, m int a szerelem szabad vállalásának hite. Rékasi főleg azok­ ban a jelenetekben jó, ahol partnerei vannak. Odaadó játék a a kelleténél szentim entálisabb, naivabb színezetű m onológjai alatt. A L ujzát alakító Orosz Helga törékeny alkata s szinte éteri m egjelenése óriási lelki erőt takar. Viharos indulatoknak képes m egállj-t parancsolni, s belső harcát úgy tu d ja m egharcolni, hogy abból szerettei nem veszik észre gyötrel­ m eit. Visszafogott játéka alkalmazkodó. Csik György m. v. korhű jelm ezei segítik a szerepazonosulást, Khell Zsolt m. v. im itatív, látványos díszletelem ei szim m etrikus térelosztásra tö ­ rekedtek. így ezáltal nemcsak pusztán klasszicista térrendezést valósít meg, hanem elősegíti a játé k té r jelképiségének funkcióvá válását: a ho­ rizontálisan osztott térb en hangsúlyozottan felül játszódnak az „árm ányos” jelenetek, szem ben M illerék szárnyaszegett, „földszintes” világá­ val. A katartik u s élm ény elm arad, mégis ajánlatos m egnézni az előadást. Színházba járó középiskolásainkat azonban nem á rt felkészíteni. Ez alatt ne a klasszicista d ram atu rg ia főbb ism érveinek felolvasását értsük, ne is a S ehiller-életrajz ism ertetését. Sokkal célravezetőbb a drám a problém a­ síkjának a feltárása, a szerepek rövid elemzése, a m ű belső világának megközelítése. Igaz, ez felkészülést kíván a tanártól, de talán annak az illúziója, hogy látni tan íth a tju k gyerm ekeinket, nyitottabbá intellektuális élm ények iránt, erőt ad a plusz m unkához. Stúdiószínpadunk V iktor Szlavkin két egyfelvonásosának m agyaror­ szági bem utatójával nyitott. A kép és A szükséglakás cím ű darabokat H e­ gyi Árpád Jutocsa m. v. rendezte. Szlavkin alkotásai csak az utóbbi idők­ ben kaptak zöld utat. A változásokat élő szovjet színházi életben sorra tünedeznek el a tabu tém ák, s az ún. „nem kívánatos” m inősítések. így kerü lh ettek hozzánk is el ezek a m üvek. A kép cím ű tréfa m űfajilag in­ kább parabola, azzá em elik a két szereplő szinte abszurd találkozása so­

83

rán bevillanó sorsszem besitések. A találkozás az egyik fél szám ára esetle­ ges, váratlan, a m ásik által kiprovokált. A kényszerítő ürügy pedig egy kép. A kép, m ely egy szállodai szoba falán lóg. Á rtatlanul, senkit sem za­ varva, a szoba lakóját sem. S ki tudja, m eddig lógna, ha a M ester meg nem látogatná. De a M ester belép, s jelenléte m egpecsételi m indhárm ójuk sorsát, legalábbis arra a néhány órára. A szoba lakója „a nép egyszerű fia”, egy kiszálláson levő m érnök. Ugyancsak csodálkozik a hívatlan ven­ dég otthonos viselkedésén, szimatoló, provokatív m agatartásán. A vendég a szállodai lélektan legapróbb titkait is kihasználva eléri, hogy ne dobják ki. Hisz ö ide örülni jött, gyönyörködni. Ö rülni képe hatásának, gyönyör­ ködni a „M ű” látványától felfrissülő em berben. A „rem ekm ű” kisugárzá­ sával azonban baj van, s hőseink nem tudják vagy nem is akarják észre­ venni ízlésük, szem léletük m ásságának hitelét. T udatukba csak a külön­ bözőség ténye ju t el. Ez is elég egy csetepatéhoz; a fékevesztett indulatok céltáblája: a kép. A festő egy új kép, az alkotás Ígéretével távozik, a m ér­ nök „az ilyen is v an ” igézetében: m arad. A festő Safranek Károly, a m ér­ nök Csikós Sándor. H um orérzékükön, szem léletes játékukon eltűnődve eszünkbe ju t otthon az a kép a falon . . . A Szükséglakás példázatát m aga az iró m agyarázza: „A lakás ebben a m űben nem „lakóhely”, hanem a város, a világ, a kozmosz, am elyben élünk.” S hogy m ilyen ez a lakás? A m ilyennek belakjuk. Csakhogy ez k ét­ irányú mozgást feltételez, s csak az egyik pozitív tartalm ú, felfelé vivő. B árm ilyen „lakást”, életközeget em berarcúvá lehet varázsolni, ha tevé­ kenyen olyanná form áljuk, am ilyenné akarjuk és lehet. Az alakítás, alko­ tás gesztusa jogán érezhetjük m iénknek a körülöttünk levő tárgyi, em be­ ri világot. De ha úgy rendezkedünk be. hogy csupán em lékeink (Mamus), álm aink, s m agunk (Férj, Feleség) átm entése a cél akkor az alkalm azko­ dás, idom ulás, passzív hasonulás egy idő után kiterm eli az élet panopti­ kum -figuráit. M int ebben a játékban is. A színészeknek nem jellem eket, hanem m agatartás-sém ákat kellett felm utatniuk. Csíkos Sándor, Pap Éva, M áthé Eta, Petneházy A ttila, Safranek Károly meg is tesznek m inden tő­ lük telhetőt. A játék egyensúlya mégis felbom lott, ennek valószínűsíthető oka a vadász kelleténél is m odellszerübb k arik atú rájáb an rejlik. Füleki Zsuzsa találó jelmezei, Khell Zsolt aím oszfératerem tő díszlete erősítik az írói—rendezői ötletet. A céllövölde m int életközeg: figyelm eztetés, eleven célpontként élni: em beridegen életprogram . Az előadásnak talán sikerül a nézők hum orérzékét, fantáziáját, s főleg felelősségérzetét is m egcé­ lozni . . .

84

85

ERDÉSZ SÁNDOR:

A magyar népi eposz kérdései

Hol van a m agyar népi eposz? Sokat hallunk, olvashatunk a nagy nem zeti eposzokról, naiv eposzok­ ról, hősénekekről. Csak az a baj, hogy ezek sohasem a m agyarok, hanem m indig m ás népek ősi, dicsőséges m últjáról szólnak. V alljuk be, fájó pont az, hogy mi m agyarok nem rendelkezünk nem zeti eposszal. De m iért nem ? Az irodalom történészeknek, néprajzkutatóknak korábban az volt a vélem ényük, hogy nekünk is volt népi eposzunk, de az végleg eltűnt a ta ­ tá rjá rá s és a hódoltság pusztító viharai következtében. Ü jabban m ár más vélem ények is elhangzanak. Voigt Vilmos néprajztudós m egállapítása sze­ rin t: „Szinte semmi okunk sincs annak a feltevésnek az el utasításéi a, hogy a honfoglalás előtt leh etett ilyen hősepikája a m agyarnak is. Sokkal nehezebb azonban ennek a nyom ait is m egtalálni.” Ez igaz, de hinnünk kell abban, hogy meg lehet találni. És ma m ár egyre többen vannak, akik keresgélik az e ltű n t népi eposz nyom ait, több kevesebb sikerrel. Tévedés lenne azt hinnünk, hogy a népi eposz töredékeit egyedül csak a krónikákban kell keresnünk. Ilyenfajta kutatáshoz nem m ellőzhető a m a­ gyar népköltészet, m ert ez is kincsesbánya az eltű n t eposz iránt é r ­ deklődő kutatók szám ára. Az elm últ két-három évtizedben több tudós (kö­ zöttük: Diószegi Vilmos, G yörffy György, Képes Géza, Kriza Ildikó, Lükő G ábor és V argyas Lajos) m utatott rá a jelenlegi m agyar népköltés és a honfoglalás előttinek nevezhető folklórszövegek kapcsolatára. T ehát: jo­ gunk van továbbra is keseregni, de most m ár egyre nagyobb bizakodás­ sal kell keresgélnünk, összegyűjtenünk az eltű n t eposz töredékeit. A rany János és a népi eposz A m agyar eposz eltűnése m iatti kesergés egyáltalán nem m ostani je ­ lenség. A m últ században éppen a nem zeti öntudatra ébredés, a reform ­ kor és a szabadságharc küzdelm ei hozták m agukkal azt a nem es tö rek ­ vést, hogy felszínre kerüljön a m agyar nép dicső története, s ezen belül az a forrásanyag is, ami csak a szájhagyom ányban lappang! M ondanom sem kell, hogy folklorista elődeink -— a népm esékben, m ondákban, hiedel­ m ekben, balladákban — a m agyar m itológiát, a m agyar népi eposz töre-

87

dákéit keresték. De így voltak ezzel a legnagyobb költőink is, akik az el­ veszettet pótolni igyekeztek és rem ekm űveket hoztak létre! K özöttük is a legnagyobb talán A rany János volt — gondoljunk csak a „Buda halála”, a „T oldi-trilógia” és a „Szent László-ének” cím ű epikus verseire —, aki 1860-ban a „N aiv eposzunk” cím ű tanulm ányában leírta gondolatait: „Va­ lahányszor idegen népköltészet egy-egy m aradványa kerül kezembe, m in­ dig elborultan kérdem m agam tól: volt-e nekünk valaha ős eredeti epo­ szunk?” Hadd m ondjam előre, hogy A rany szerint: volt! Anonym us m unká­ ját szinte teljes egészében, de főleg a honfoglalás leírására vonatkozóan az eltűnt naiv eposz átvételének tartja. De eposz-töredéknek véli Kézay Simon krónikájából azt a részt is, am elyik arról szól, hogy Árpád m iként veszi birtokba ezt az országot, továbbá, hogy Lehel és Bulcsu m iként m egy a halálba; vagy ahogyan — Thúróczi krónikájában — Botond hősi tette m egelevenedik. A rany azt m ondja, hogy a krónikák átm entették az eposzt, m ert azok költői leírásokat, eposzi szerkezeteket őriznek. H ivatko­ zik G aleottora is, akinek színes leírásából kitűnik, hogy M átyás udvará­ ban (tehát jóval a ta tá rjá rá s után!) a hősdalok éneklése még élő gyakor­ lat volt. Nemcsak A rany János, hanem jeles kortársai és utódjai (köztük: Ipolyi Arnold, V örösm arty M ihály, Sebestyén Gyula) is úgy látták, hogy az eposz töredékei összegyűjthetők és feldolgozhatok! De nem tudták, nem láth a ttá k előre azt, hogy az általuk k eresett és hiányolt eposzanyag csak későbbi — az 1930-as évektől szinte napjainkig tartó — néprajzi gyűjtések során kerül m ajd felszínre! És éppen ez az újonnan feltárt óriási folklóranyag teszi lehetővé, s talán kötelezővé is szám unkra, hogy a m agyar népi eposzra vonatkozó korábbi irodalom történeti és néprajzi vélem ényeket felülvizsgáljuk. Népi eposz — nem zeti eposz M ielőtt továbbm ennénk, hadd em lítsem meg, hogy az eposz ta rta l­ m ától, fejlettségi szintjétől függően a költők és tudom ányos kutatók m ás­ m ás jelzőt raknak az „eposz” szó elé. Az archaikus eposz vagy őseposz a m itikus őskor (a világ és az em beriség terem tésének, az isteni és totem isztikus hősök tetteinek) leírásával foglalkozik. A népi eposz vagy naiv eposz m ár olyan hagyom ányban élő verses epika, am elyik nem csak a m i­ tikus őskorral, hanem a nem zet kialakulásának történetével is foglalkoz­ hat. A hőseposz a nem zet hőseinek, hadvezéreinek, királyainak dicső te t­ teit énekli meg. A hősének m ögött ugyan szerzők bújnak meg, de ezek

88

a verses elbeszélések folklorizálódhattak is. A nem zeti eposz értelm ezése m ár eléggé egyöntetű (gondoljunk csak a K alevalára): itt olyan archaikus eposzokból, népi eposzokból, hősénekekből szárm azó epikus költészeti anyagról van szó, am elynek összeválogatása, feldolgozása m indig egy-egy kiem elkedő költői egyéniséghez fűződik. Miről szólnak a nagy nem zeti eposzok? A nagy eposzok között foglal helyet a sum ér Gilgámes, a görög Iliász és Odüsszeia, a finn Kalevala, a római Aeneis, a germ án Edda-dalok és N ibelung-ének, a francia Roland-énekek, az angolszász Beow ulf eposz, az orosz Igor-ének és bilinák, a finnugor M edve-énekek, az észt Kalevipoeg, és még sorolhatnánk tovább. A nagy eposzokban közös vonásokat, ism étlődő tém aköröket fedez­ hetünk fel. Az eposzok foglalkoznak az istenekkel, a világ és az em ber terem tésével, a nagyerejű, isteni szárm azású m itikus hősök tetteivel. A m itikus hős egyúttal az illető nemzetség, nép őse is! Ez a hős term észetfeletti erővel és képességekkel rendelkezik, csodás fegyvereket és lovat szerez; dém onokkal, ellenséggel hadakozik, jóbarátok csatlakoznak hoz­ zá. Feleséget szerez, különböző m egpróbáltatások árán. Városokat, v ára­ kat épít, a népét pedig honvédelem re, állattenyésztésre, társadalm i öszszefogásra tanítja. A hős sokat bolyong, nagy utak at tesz meg a világ­ ban, de az alvilágban is. Az eposzok hosszan szólnak a hős haláláról, a nagy tem etéséről, és a halála utáni túlvilági életéről. Végül: az eposzok­ nak ism ert vagy ism eretlen szerzőjük van! A m agyar nem zeti eposz sem tartalm azhatna mást. Ide kívánkozik a világterem tés, az első em berpár terem tése, a totem isztikus hősök (ál­ latőstől eredő pl. Fehérlófia) tettei, a világjáró hősök kalandjai. Ezután m ár ism ertebb fejezetek következnének, így a hun—m agyar m ondakör, a honfoglalás és az állam alapítás esem ényei, végül — vélem ényem sze­ rint — M átyás király halálával, a dicső korszak befejezésével a m agyar nem zeti eposz is véget ér! Mit tartalm azh ato tt az archaikus eposz? El kell m ondanom , hogy engem az archaikus eposz kérdései foglal­ koztatnak, am elyik a világ terem tésétől M énrót (és a csodaszarvas) szín­ relépéséig terjed. A továbbiakban a gazdag, főleg Szabolcs-Szatm árban g y ű jtö tt folklóranyagból itt csak néhány olyan szem elvényt m utatok be, am elyek az archaikus eposz töredékeinek tekinthetők. K ezdjük m in d járt a világterem téssel.

89

A világot az istenek terem tették. Nem tudjuk, hogy népi eposzunk legfőbb alak ját m ilyen néven em legethették. H agyom ányainkban az „is­ te n ” m ellett „atyám terem tőm ”, „ősz öreg em ber”, „egyszem ű koldus” ; a finnugor m itológiában pedig „nagy terem tő ” , „égatya”, „világügyelő” nevekkel találkozunk. De tud n u n k kell, hogy az ázsiai nom ád népeknél nem csak kettős királyság (vezérség), hanem kettős istenség is volt. De ki volt nálunk a másik terem tő isten? K álm ány Lajos szerint terem tő m ég: Szent Péter, Ádám. Noé, Lucifer, a bűbájos asszony és az angyal. A m agyar viiágterem tési m ondák — a Kalevalához hasonlóan — a r­ ról szólnak, hogy a Föld terem tése a végtelen tengeren m ent végbe. Az isten m ellett ott volt egy ördög vagy egy angyal is. De akkor az égbolto­ zat m ég igen alacsony volt! Ami Lajos szamosszegi m esem ondó erről így beszélt: „Még a világ terem tése előtt, m ikor m ég Ádám és Éva sem él­ tek a paradicsom ba, akkor az égbolt annyira pászolt ehhe a főd lefekteté­ séhe, hogy A tyám Terem tőm az ujjával fejjebb és lejjebb húzta, m ikor m ennyire kellett az égbolt neki. És eccer látja ü, hogy az ég alatt a m a­ darak egym ást összeütötték, m ert nem tu d tak felfele repülni kedvek sze­ rint. A tyám Terem tőm m egharagudott és a pálcáját az égboltba bele­ nyom ta és teljes erejével m egiöte felfele. A kkor m ent az égbolt annyira messze a mi fődünktül, hogy m ár azóta em ber nem került, aki a felső vi­ lágrészre, ahun A tyám Terem tőm nek a lakása és a m ennyország van, oda be tudjon jelenni.” Ehhez nagyon hasonló m agyar, votják és m ordvin m ondákat ism erünk még! A m agyar néphagyom ány szerint az első em berpár terem tése az ég­ ben m ent végbe, s onnan k erültek le ide a földre. De a korábban tere m ­ te tt „kísérleti” em berkék, a nagyerejű erdei törpék m ár itt éltek, akik szederre] (vagy áfonyával) táplálkoztak. Nos, ez a szeder tiltott, m ágikus növény volt! Ism ét idézzük Ami Lajost: „A kkor m ég Ádám és Éva sző­ rösek voltak, m int az állat, ru h a nem kellett rájuk. De am ikor m ajd le­ jöttek Ádám Évával, egy erdő szélibe sétáltak végigfele. vótak ott vala­ m iféle szederbokrok. A szederbokroknak nekim ent Éva és kezdett szedni egy csomót össze és hozzáfogott enni belőle. Éva.nak csak a hóna alatt, meg a feje tetején m aradt szőr. m eg a szem érem testjén, a többi szőr mind lepusztulódott ruha. lehullott. Akkor Ádám is fogadta Éva szavát és ak­ kor hozzáfogott és Ádám evett a szederből. Á dám rul is bizony lehullott a szőr.” A m agyar népi eposzokban bizonyosan a leggyakrabban a totem isztikus hősök szerepeitek. Szerte a világban a kereszténység előtti prim i­ tív vallási felfogás szerint a m itikus hős anyja vagy apja többnyire á lla t.

90

volt! Azt az állatfajt, am elyből a nemzetségfő, illetve a nem zetség szár­ m aztatta m agát, nagy tiszteletben részesítették. A totem isztikus em lékek a m agyar néphagyom ányban m indenkor olyan form ában bukkannak fel, hogy az állat és az em ber közös utódja egy nagyerejű em ber. Ilyen hős „a három elrabolt királykisasszony” m esetípus m agyar változataiban a Fehérlófia, Lófia Jankó, Ju h fi Jankó, M edve Jankó, Csonkatehén fia; vagy az ,.egyform a testvérek” típusból Farod és Juh o d (farkas és juh fiai). A Szarvasfiú a m agyar néphagyom ány legrejtélyesebb totem isztikus hőse. A m agyar m ese- és mondavilágbem a szarvas egyaránt feltűnik a h u n —m agyar m ondákban éppen úgy, m int a középkori krónikákban és az újabbkori népköltészetben. Sokat em legetett m ondái ősünk: M énrót (akit N im ródnak is m ondanak), kinek feleségét Ené-nek, te h á t szarvasü­ nőnek hívták. Két fiúgyerm ekük született, H unor és Magor, akiktől a hun és a m agyar népet szárm aztatják. Hozzájuk kapcsolódik a csodaszarvas regéje. De a csodaszarvas m ég jónéhányszor felbukkan! Egy regösének tanúsága szerint m egjelenik István királynak: „De ha nem találnál Sem vadat, sem m adarat, Hanem csak találnál Csodafiú szarvast. Ne siess, ne siess, Uram , Szent. István király, Az én halálom ra! Én sem vagyok Vad­ lövő vadad, Hanem én is vagyok Az A tyaistentől hozzád követ.” De nem kevésbé fontosak szám unkra azok a m ondák, am elyek Bars várának és Vác székesegyházának m egalapításáról, az égő gyertyákkal m egjelenő cso­ daszarvasról szólnak. Számos m agyar népm esét ism erünk, am elyek álta­ lában úgy kezdődnek, hogy az ifjú vadász üldözőbe vesz egy csodaszép szarvasünőt, am elyik őt az erdő m élyébe csalogatja. A tu ru l szintén totem isztikus ős. A tu ru l m ár ott volt A ttila cí­ m erében, ahol ezt a — sólyomhoz hasonló — m ad arat koronával ábrázol­ ták. Ez a tu ru l azonos a szintén m itikus, m esei griff-m adárral, m ely fel­ tű n ik a népvándorláskor népeinek m űvészi ábrázolásaiban is. Az Emese álm a m ondában a tu ru l állatősként jelentkezik! Ügyek szittya k irály fe­ lesége, Emese, álom közben egy tu ru lm ad arat látott, am elyik ezáltal m egterm ékenyitette őt. A gyerm ekét ezért nevezték Álmosnak. A totem isztikus hősök lehetnek növényi eredetűek is! Borsszem Ja n ­ kó, Kökény Matyi, Babszem Jankó, Liliomszál vitéz és Tölgyfavitéz vol­ taképpen Fehérlófia társai. Az „égitest-szabadító” m esetípusban három testv ér: Köles, Zab és Á rpa indul útnak. De Köles gyakrabban Szépm ezőszárnya névvel viszi végbe tetteit. N épm eséinkben bőven akadnak rendkívüli erővel és tudással rendel­ kező hősök, akiket a totem isztikus hősök utódjának kell tekintenünk, an-

91

nak ellenére, hogy őseik között a hagyom ány sem isteneket, sem állato­ k at nem em leget, ö k a világjáró hősök, akikhez hozzátartozik a bűvös kard és a táltosló. A világjáró hősök a vitézi tetteik et a „világ kovácsa” (égi kovács, ország kovácsa) segítségével viszik végbe. Ezek a kovácsok term észetfeletti képességekkel rendelkeznek, ők a Kalevalából ism ert Ilm arinen m éltó társai! Számos népm esét ism erünk, m elyekben ősi m ondák, mitológiai ele­ m ek bukkannak fel. Ilyen például Ami Lajos „Pájinkás János” cím ű m e­ séjének hőse, aki élete során igen sok pozitív cselekedetet h a jt végre: bá­ nyákat, oiajkutakat tá r fel, sóbányákat nyit, feldolgozza a fém eket; gyá­ rakat, vasutakat épít, új ism eretekre, technikai eljárásokra tan ítja meg a népét. A lakjában eposzhős búvik meg, akinek hivatásához, küldetéséhez tartozik a társadalom előrelendítése. Végül hadd m ondjam el itt is, hogy az e ltű n t eposz anyagának to­ vábbi gyűjtését, a tém akörök pontosabb felvázolását szükségesnek tartom . Ügy vélem, hogy a m agyar eposz anyagát a krónikák és a néphagyom á­ nyok m egőrizték. M agától értetődik az is, hogy egy ilyesfajta kutatóm un­ kának csak abban az esetben lehet m ajd kézzelfogható eredm énye, ha a krónikákat és eposzokat, a népköltészetet ism erő történészek, irodalom tör­ ténészek, folkloristák összefognak; összegyűjtik és összegezik m indazt az anyagot, ami a m agyar népi eposzhoz tartozhatott. És akkor m ég m in­ dig v árnunk kell A rany János és V örösm arty M ihály utódjaira, azokra a költőkre, akik ebből az öm lesztett kincsből összeállítják m ajd a „M agyar Nem zeti Eposz-t!”

92

BEMUTATJUK HADHÁZY LAJOS:

Ambrózy Géza (1896—1966) K atonai beszállásolás m iatt a nyíregyházi G eduly H enrik Evangé­ likus Leánygim názium négy osztálya 1942. október 8-tól 1943. jan u á r 25-ig a délutáni órákban a K álvineum N yíregyházi R eform átus T anító­ képző épületében n y e rt elhelyezést. Itt ism erkedtem m eg Am brózy Gézá­ val, a leánygim názium m atem atika—fizika szakos tanárával. M ár akkor is rosszul látott. N ehezére esett a dolgozatok javítása, m égis a legapróléko­ sabb gondossággal végezte ezt a m unkát. K artársai gyakran fo rdultak hoz­ zá szakm ai segítségért, s ő m indig készen állt a legnehezebb problém ák m egoldására. T anári m unkája délelőttjét, délu tán ját egyaránt kitöltötte.

93

Ism eretségünk 1945 u tán előbb gyakori k a rtá rsi szíves beszélgetéssé m élyült a m indkettőnket érdeklő csillagászat tudom ányáról, később b a rá t­ sággá, am ely haláláig tarto tt. M indig szívesen hallgattam az élet nagy kérdéseivel kapcsolatos fejtegetéseit. A tudós kartársról, s a m ásokért m in­ dig szeretettel tevékenykedő igaz em bertől nagyon sokat tanultam . K ü­ lönösen a vakok érdekében k ife jte tt m unkássága nyűgözött le. E rre csak a m ások nyom orúságának enyhítését életcélul választó erős akaratú, m in­ den áldozatra kész em ber leh etett képes. Em beri nagyságát még jobban kiem eli az a tény, hogy ő sorstársként cselekedte m indazt, am it értü k tett. Előbb legyőzte saját keserűségét, m eghasonlását, s aztán az önm aga nyom orúságán győztes em berként vezette ki őket lelki válságukból a sa­ ját példájának erejével, optim izm ust átplántáló derűjével. Ezt foglalta össze dr. K ö m er György, a Vakok és C sökkentlátók Országos Szövetségé­ nek főtitk ára tem etési búcsúztató beszédében: „Em ber voltál óriási lelki­ erővel m egáldva. Meg tu d tad fogni a kezét azoknak, akik elestek, akiket h á n y t-v e te tt az élet. Életkedvet, új célt adtál em bereknek, akiktől a sors m egtagadta a napfényt. Erő volt szelíd szavaidban. Tudtál akarni mások h ely ett is. T udtál m ásokba új önbizalm at önteni, m ert m unkáidban az em berszeretet vezetett.” Szepes m egyében, Nagyszalókon született 1896. decem ber 16-án. A p­ ja, Am brózy A lbert 52 évig tan íto tt szülőhelyén, ö t és három fiútestvé­ ré t szülei tan ítta ttá k . Béla a Csepeli V asm űvekben lett m érnök, G yula tanítóképzőt végzett, m ajd a nyíregyházi állam i elemi iskola igazgatója. János az Országos T ervhivatal m űszaki tisztviselője. Géza gim názium i ta ­ nulm ányait K ésm árkon végezte. A nyíregyházi K ossuth Lajos Gim názium híres tanára, Popini A lbert érettségi elnöklete előtt te tt jeles vizsgát 1917 júniusában. A budapesti Pázm ány P éter Tudom ányegyetem m ate­ m atika—fizika szakára 1918 őszén iratkozott be, ahol 1923. m ájus 16-án kapott tan ári oklevelet. Az egyetem tudom ányos diákkörében figyelem re m éltó m unkásságot fe jte tt ki. Tudom ányos dolgozatai, előadásai profeszszorai és diáktársai m egbecsülését, elism erését egyaránt elnyerték. Egyetem i tanulm ányainak elvégzése után Nyíregyházán, a G eduly H enrik Evangélikus Leánygim názium ban kezdte m eg középiskolai tan ári m unkáját. M atem atikai és fizikai folyóiratokban publikált, behatóan kez­ d e tt foglalkozni a csillagászattal. 1928. augusztus 20-án feleségül vette M atolcsy K lárát, egy rim aszom ­ bati gim názium i tan á r lányát. Házasságukból három fiú született. Je le n ­ leg A ndrás a budapesti M űszaki Egyetem en a híradástechnikai tanszék professzora, a tudom ányok doktora. Pál, a középső, az Országos M eteoro-

94

lógiai Intézet főigazgatója, Géza, a legkisebb, közgazdász, az Ipari Mi­ nisztérium osztályvezetője. A feleség gyakori betegeskedése, s az ö látá­ sának egyre erőteljesebb rom lása m iatt a gyerekek nevelése igen sok gondpt okozott. Jövőbe v e te tt hitét azonban ez sem ren d ítette meg. Gondjai különösen a háború utplsó éveiben fokozódtak. Felesége kívánságára a N yíregyházáért folyó harcok elől Rim aszom batra, annak szüleihez költöz­ tek. N yíregyháza felszabadulása u tán visszatértek, s ő azonnal jelentke­ zett iskolájában szolgálattételre. Az Igazoló Bizottság egyhangúan pozitív döntése után folytatta m unkáját. 1945 m ájusában felesége m eghalt. Egye­ dül m aradt három kiskorú fiával. Nehézségeit látásának roham os rom lá­ sa fokozta, am elynek hatására 1946. június 19-én m eg kellett szakítani tan ári m unkáját. K önnyebbé vált élete, am ikor feleségül vette Jesztrebényi A ranka ál­ talános iskolai tanárnőt, akivel boldog házasságban élt, s akinek hitvesi hűségét, gyerekei iránti gondoskodó szeretetét így örökítette m eg: „Az ő vállalkozása és helytállása tette lehetővé, hogy gyerm ekeim et ta n ítta t­ hassam . s hogy én is tehetetlenségem ben m egfelelő gondozásban részesül­ jek.” K érelm ére, nyugdíjaztatása 1946. szeptem ber 30-ra m egvalósult. N yugdíja igen kevés, felesége tanitónői fizetésével együtt is alig elég a családi háztartásra, ezért korrepetálást vállalt középiskolai kollégium ok­ ban. Csodálatos dolog, hogy a tanítványai az irá n ta érzett tiszteletből so­ hasem éltek vissza látási fogyatékosságával. Míg azok írásban oldották meg a feladatokat, ő fejben végzett m inden számolást. Sohasem tévedett, és ez biztosította tekintélyét. Szabad idejében feladatokat készített a m atem atikai szaklapok részé­ re. s ezeket m aga gépelte le. Látásának hiánya csak átm enetileg zavarta meg a gépírásban. ..Term észetem ben rejlő vágy h a jto tt m indig arra, hogy a term észettudom ányokat tőlem telhetőén népszerűsítsem . Ezért m inden olyan moz­ galom ban ott szerepeltem , ahol erre lehetőség n y ílo tt.” — írta 1954-ben, életrajzában. Ezek nem üres szavak voltak. M ár a felszabadulás előtt, 1942-től a lap m egszűnéséig szerkesztőségi tagja volt a Szabolcsi Szem lének, am ely­ ben több m eteorológiai cikke is m egjelent. 1925-től tagja az Országos M eteorológiai Társaságnak, s fiatal ta n á r­ ként javasolta, hogy N yíregyházán állítsanak fel m eteorológiai állomást, am ely az 1930-as évek közepén, a Rákóczi út végén, az ún. „Szegényház”

95

kertjéb en meg is történt. M agyar Istvánnak, az állom ás vezetőjének se­ gítette a m eteorológia tudom ányában való elm élyülését, s középső fiával is itt szerettette m eg a m eteorológiát. A felszabadulás után. m ég az 1950-es éveket megelőzően, csekély lá­ tása birtokában já rta a N yíregyháza környéki falvakat és ta rto tt előadá­ sokat a kollektív m ezőgazdasági m unka előnyeiről. Kisebb, időjárással és csillagászattal kapcsolatos cikkei jelentek meg a helyi sajtóban. Egyik életrehívója volt az 1952-ben alakult M atem atikai Társaság N yíregyházi Szervezetének, am elynek 1956-tól 1966-ig, haláláig titkára. A TIT tagjaként főleg csillagászati és m eteorológiai előadásokat ta r­ tott a nagyközönségnek és a tanuló ifjúságnak. Sokszor e jte tte bám ulat­ ba hallgatóit. 1950-ben tagja lett a Vakok és Csökkentlátók Országos Szövetségé­ nek. Dr. Bánó Miklós elnökségi tag segítségével azonnal m egkezdte a Braille írás tanulását. Nem csak a m agyar nyelvű pontírást sa já títo tta el, de m egtanulta a m agyar—ném et rövidírást és a pontírású m atem atikai jeleket is. A későbbiek igazolják felvetésem et, hogy m ár ekkor a rra a száz és száz fiatalem berre gondolt, akiknek ő adott lehetőséget a m agasabb m ű­ veltség m egszerzésére a m atem atikai tankönyvek és logaritm us táblázat Braille írásra való átültetésével. ..Kevesen állítottak m aguknak ilyen kü­ lönös em lékm űvet, m ely sok millió papírra v e te tt lyukacska form ájában fogja sok-sok éven át h irdetni a rendkívüli képességgel m egáldott, a m un­ ka nem ességétől á tita to tt bölcs em ber, Am brózy Géza em lékét.” 1955. június 1-től az O ktatásügyi M inisztérium határozata értelm é­ ben a középiskolai kollégium okban a korrepetálást csak főhivatású neve­ lők végezhették. így elesett a csekély nyugdíjkiegészítő m ellékkeresettől is. Közben betegeskedő feleségét is nyugdíjazták. A család szükségleteinek fedezésére nem elég k ettejü k csekély nyugdíja. K énytelen m agánkorre­ petálást és egyetem i felvételi előkészítést vállalni. Az 1955. év forduló­ pont életében. M árciusban a Vakok és C sökkentlátók Szövetségének N yír­ egyházi C soportja titk árá v á választja. Ezzel új tartalm a t nyer élete. Et­ től kezdve a vakok és csökkentlátók életének m egszépítése, tartalm asabbá tétele lesz életének legfőbb célja, „Nem csak hirdeti, de saját szolgáló éle­ tével be is bizonyítja, hogy az élet igazi értelm e: a legeihagyatottabb em ­ b e rtársain k ért végzett becsületes, önfeláldozó m unka.” Szolgálatának m élységét a vakokért te tt em berfeletti, apostoli tevékenység példázza.

96

T itk árrá választásának időpontjában a nyíregyházi csoportnak 29 tag­ ja volt. Halálakor, 1966 jan u árjáb an 530 tagot szám láltak. T itkárságának 10 éve alatt kb. 800 vak életével foglalkozott behatóan. „Nem volt előtte kis ügy és nem volt nagy ügy, csak a vakok ügye volt, am it nem leh etett olyan m értékkel m érni, m int a látók ügyét. M indent annak szemszögéből ítélt meg, akinek az ő kis ügye volt a legnagyobb ügy.” Dr. Grosz budapesti egyetem i szemész professzor szavai szerint „aki látását elvesztette, annak élete nem élet többé” . Ha valaki csak egyszer is elbeszélgetett Am brózy Gézával, annak egészen m ás lett a vélem énye a vakok életéről. Szelíd szavával, örök derűjével erőt öntött elcsüggedő sorstársaiba, visszaadta életkedvüket. A vakok érdekében vívott szenvedé­ lyes vitáiban m eggyőzte a társadalom vezetőit arról, hogy ezek problé­ m áinak megoldása társadalm i ügy, s igyekezni kell m egszüntetni h á trá ­ nyos helyzetüket. A nyíregyházi helyi újság, a Néplap 1956. szeptem ber 26-i szám ában Páll Géza „F ehér bot” cím ű cikkében foglalta össze A m brózy Géza cél­ kitűzéseit: „Boldogabb életet terem ten i a világtalanoknak, az a rra alkal­ m asakat hozzásegíteni a m egfelelő foglalkozáshoz, a fiatalokat segíteni a tanulásban, a rászorulókat a segélyezésben, gondoskodni a szórakozásuk­ ról is. Fel kell k u tatn i és m egfelelő gyógyító- és nevelőintézetbe kell k ü l­ deni a kisgyerm ekeket, hogy azok az általános iskola elvégzése u tán fel­ sőbb iskolába járhassanak. Állásba kell segíteni a szakm át végzett tago­ kat. Műsoros esték, délutánok tartásával gondoskodni kell m űvelődésük­ ről, m űvelődési öntevékenységükről. Létre kell hívni a pontírásos könyv­ tá ra t N yíregyházán, m elyet ha sikerül, változatos pontírásos könyvekkel ellátni, még inkább kedvenc szórakozóhellyé válik a vakok szövetségé­ nek helyisége.” Lenyűgöző elképzelések ezek ott, ahol egy évvel koráb­ ban alig tö rté n t valam i a vakok és csökkentlátók érdekében, hiszen prob­ lém áik m egoldásának intézm ényes felkarolása még a legkezdetén van. Kéri, hogy a m egye és a város m inden vak és csökkentlátó em bere legyen tagja a szövetség helyi csoportjának. A nehézségek elhárítása, a m unka m egindítása, kiteljesítése teljes em bert, önfeláldozó és k itartó m unkát kívánt. M indezek m egvoltak Am brózy Gézában. Egy év alatt a tagok szá­ m a 80-ról 120-ra növekszik. 1958-ban a helyi csoport taglétszám a: 170, 1961-ben: 310, 1963-ban: 439, 1966-ban: 530. Nem a vakká lett em berek szám a nőtt a m egyében, hanem a felkutato tta k és beszervezettek száma. S em ögött következetes, kem ény m un­ ka rejlett. A N yíregyházán élők felkutatásában, beszervezésében segítsé­

97

get n y ú jto tta k a helyi csoport tagjai, akik felkeresték ism erős sorstár­ saikat, s elbeszélték nekik a Dózsa György utcai helyiségben ta rto tt m ű­ soros esteken, délutánokon szerzett élm ényeiket. Ezeket titkársága máso­ dik évében m ár rendszeresen szervezi Am brózy Géza. Angyal Sándor ú j­ ságíró a szem élyes élm ény m ély átélésével írja le a Dózsa G yörgj' utcai kicsiny helyiségben lezajlott egyik m űsoros d é lu tá n t: „A kis szoba félre­ eső szegletében várom , hogy Tóth Jenő karm ester beintsen, s a kórus előadja a frissiben betanult legújabb számot. De a karm ester nem int be, hegedűjének vonóiát néhányszor az asztal széléhez koccintja, aztán be­ m ondja: „egy, kettő, három ". E rre felhangzik a szabadságharc Kossuth nótája, m ajd a m unkásm ozgalom lendületes indulója. Itt nem lehet „bein­ teni", itt a Vakok és Csökkentlátók Szövetsége N yíregyházi C soportjá­ nak klubhelyiségében a hang a jel. Ahogy a hegedű húrjáról lehull a kez­ dő futam , kikerekednek az arcok s a fejek az ütem m el együtt fiatalosan billennek oldalra, vissza.” Ilyenkor boldog m osolyt varázsol arcukra a sze­ replés öröme, eltűnik a kisebbségi érzés sorvasztó kínja. ,.A légyzüm m ö­ gés is hallik, am ikor a sorstárs, K árolyi A ntal em lékezetből fejezeteket mond el Jókai egyik regényéből.” Am brózy Géza drezdai b arátjának tö r­ tén e tét m esélte el, a Zrínyi gim názium tanulói szavaltak, énekeltek. A klubkönyvtár 120 pontírásos kötetből állt. Rendszeresen já rt hozzájuk a Vakok Világa és a Vidék cím ű újság, am elyben m agukról is olvashattak titk áru k írásaiból. T ekintélye nagy volt sorstársai között. Dr. Gaál József vezetőségi tag egyik ottlétem alkalm ával azt m ondta: „Am brózy Géza a m agyar B raille”. Valóban ő nem csak m egtanulta a vakírásí, de sok, főként fiatal sorstár­ sát ta n íto tta meg arra. A vidékiek oktatásához a m egye önként vállalko­ zó pedagógusait is segítségül hívta, akiket pontírásos táblákkal látott el. Ennek eredm ényeként a vidékiek is egyre gyakrabban kértek kölcsön pontírásos könyveket. A m űsoros délutánok lettek a tagok legeredm énye­ sebb toborzói. Komoly szerepet játszottak a tagtoborzásban a korábban m ár em lített társadalm i m unkások, továbbá a m egyei tanács szociális ju t­ tatásai, am elyek kezdetben segély, 1962-től állandó évjáradék form ájá­ ban ju to ttak el a tagokhoz. A leghatékonyabb szervező erő mégis A m b­ rózy Géza volt. Akikkel ő elbeszélgetett, m egtanulták az élet igenlését. Nagy erőfeszítéseket te tt a vidéki vakok felkutatására. Az ő kem ény m unkájával kiharcolt eredm ényei láttán indult meg m ások segítőkészsé­ ge. Az akadályok egész sora állt a felkutató és a szervező m unka útjában. Nem voltak pontos adatok ezekről a szem élyekről. A falvak hivatalnokai is periférikusán kezelték a vakok ügyét. Sokszor a család titkolta el. m ert a vakság szégyennek szám ított. Am brózy Géza vonaton utazva, ism eret- -

98

len helyeken, falusi körülm ények között vakon közlekedve em berfeletti módon küzdött. Ennek ellenére sokszor a felkeresett társadalm i szervek részéről nem csak a tájékozatlanság, de a teljes közömbösség fogadta. „Az egyik községben felkerestem a nőtanács e ln ö k n ő jé t. . . Látogatásom kor kijelentette, hogy az egész községben egyetlen vak sincsen, hiszen ő oda­ való. m indenkit ism er. Erre én, a vak em ber egyetlen délelőtt 5 vak sors­ tá rsra találtam .” — írta 1960-ban. Évek teltek el, m ire segítség érkezett a m egyei—járási politikai cso­ portok, a m egyei—járási m űvelődési osztályok, a Vöröskereszt, az SZTK szemorvosai és a nötanácsok részéről. A titk á r a vakok részére a pártoló tagságot is m egszervezte. A falvakban közvetve az is nagy szervező erővé vált, hogy dr. Huba Balázs ügyvéd vállalta a Vakok és Csökkentlátók Helyi Szervezete tagjainak térítés nélküli képviseletét a törvény előtt. Pozitív hatást váltott ki annak a híre is, hogy a helyi csoport titk ára m i­ lyen sok, igazán elhagyottnak karolta fel és intézte el ügyét. Am brózy Géza csoportja életének vonzóvá tételén, a nehézségekkel küzdők súlyos terheinek enyhítésén, s W ichern János híres m ondásának, „ S iatt Almo­ sén A rbeit” szellem ében cselekedett. F áradhatatlanul m unkálkodott a fia­ talok képzésén, elhelyezésén, elősegítette közép és m agasabb iskolák m eg­ nyitását vak gyerm ekek szám ára. A korábban m ár em lített vakírásra á t­ ü lte te tt gim názium i tankönyvekről és logaritm us tábláról Lakatos István így ír: „M ikor kezem be vettem az általad vakírásba á tírt gim názium i m a­ tem atika könyvek terjedelm es dossziéit, m elyekkel száz és száz vak em ­ bernek adtál lehetőséget a m agasabb m űveltség m egszerzésére, nem tu d ­ tam szóhoz ju tn i a m unka nagysága és nem es célkitűzése fölötti csodál­ kozástól.” Am brózy az 1965. évi beszám olójában öröm m el jelenti, hogy két fiatalem ber já r a gimnázium , egy pedig az általános iskola esti tago­ zatára. A nőtanácsok segítségével igyekezett felkutatni az általános isko­ lás korú vak- és csökkentlátó gyerm ekeket, hogy azokat a helyi csoport segitségével a m egfelelő gyógyító- és az Országos N evelőintézetbe ju tta t­ hassa. Az arra képes gyerm ekeket hozzá akarta segíteni ahhoz, hogy az ál­ talános iskola elvégzése u tán gim názium i m ajd egyetem i tanulm ányokat folytassanak. Harcolt és szép eredm ényeket é rt el a m ár felnőtt korú fiatal vakok m űvelődéséért, szakmai képzéséért, am elyben nagy segítsé­ gére volt az időközben 200 kötetre gyarapodott Braille könyvtár. A Braille írást nem ism erő idősebb tagok m űvelődését, szórakozását a „beszélő k ö n y v tár” megszervezésével segítette. A helyi csoport helyiségeben helyezte el a m agnóra felvett regénye­ ket és színdarabokat. M egalakította a m agnetofon-hallgató köröket, am ely­ nek tagjai h etenként kétszer gyűltek össze a felvételek m eghallgatására.

99

A nagyobb falvakba a m űvelődési otthonok részére kikölcsönözték a „be­ szélő k ö n y v tá r’ darabjait. K ísérletet tette k a rra is, hogy úttörők olvassa­ nak fel a vakoknak — ez a legtöbb helyen kudarcba fulladt. A helyi csoport tagjainak gyarapodásával egyre szűkösebbé vált a Dózsa György utcai egyetlen helyiségük, am elynek egy részét az iroda foglalta el. Ezért kérte a városi tanácson, hogy jelenlegi helyiségük leadá­ sa ellenében u talja ki részükre a m ellettük levő V asnagyker m egüresedő szobáit. Óriási az öröme, am ikor m egkapják a bővítés lehetőségét, s 1963ban, a Kossuth Lajos tér 4. szám alá, jelenlegi helyükre költözhettek, így kényelm esebbé vált az ügyintézés, a kultűrcsoporti próbák, klubdélutá­ nok, zenekari próbák, a sakk kör, a m agnóhallgatás és a Braille könyv­ tá r elhelyezése. Ezek is érzékeltetik a kulturális m unka kiszélesedését. Élete utolsó éveiben alakult meg egy 14 tagból álló saját kultúrgárda, am elynek szakm ai m egítéléséhez a m űvelődésügyi osztály segítségét kérte. A felpezsdülő kultúráiét, s tágasabb helyiségeik lehetővé tették, hogy a vidéki tagok is bejöhessenek a rendezvényekre. A kulturális gondoskodás m ellett hatalm as m unkát fe jte tt ki a fiatal vakok szakm ai képzésének elősegítésére. A telefonkezelői tanfolyam m el­ lett kosárfonásra, kefekötésre, könyvkötészetre, kárpitosságra és m aszszőrségre kívánta őket tan íttatn i, m ajd elhelyezni. Hogy családjuk köré­ ben m aradhassanak, olyan intézet felállításáról álm odott N yíregyházán, ahol elhelyezkedve m unkaalkalm at és így m egélhetést kapnának. Fárad­ hatatlan u l kilincselt a telefonkezelői tanfolyam ot végzettek elhelyezése érdekében. Am ikor az elhelyezettek jó m unkájukkal bizonyítják alkal­ m asságukat, rövidesen tízen kapnak m unkalehetőséget a város nagyobb üzemeiben. 1966-ban a debreceni Vakok Intézetébe és a debreceni gyá­ rakba 20 nyíregyházi vak szakm unkás jár be naponként dolgozni havi 1000— 1300,— F t fizetésért. A vállalatok népi ellenőreit és revizorait is segítségül hívta a vak em ber szám ára m egfelelő m unkakörök felkutatá­ sához. K érte a Megyei Tanács V égrehajtó Bizottságát, hogy a Népgazda­ sági Tanács 589—33 1952. sz. rendeletét, am elynek értelm ében m inden olyan m unkakörbe, am elynek ellátására a vakoknak képesítésük van, el­ sősorban őket kell alkalm azni — tartassák be az üzemekkel. Sikeres akciót indított a vakok részére adandó vasúti kedvezm ény m egítélése érdekében. K iharcolta, hogy 60 tagnak ne kelljen rádiódíjat fizetni, ingyen jegyeket k apjanak a sóstói fürdőbe. Tíz darab színházbér­ letet váltottak és adták oda alkalm anként az érdeklődőknek. K em ényen és sokszor eredm énnyel harcolt a vakokkal szem ben m él­ tán y talan u l eljáró községi tanácsok vezetőivel. T udniillik a legtöbb köz­

100

ségi tanács ugyanolyan községfejlesztési adót v etett ki az alig néhány száz forintból élő vakra, m int a jól kereső látókra. K özbenjárásának hatására több faluban, így pl. Apagyon is eredm ényt é rt el. Ebben sokat segítet­ tek a pártoló tagok. A pártoló tagság intézm ényében dolgozó ügyvédnek kellett erőteljesen fellepni, hogy a term előszövetkezetektől külön kérelem nélkül m egkapja az elaggott vak az öregeket m egillető juttatásokat. A szem észorvos segített abban, hogy a vakság- és csökkentlátást m egállapí­ tó orvosi igazolást fogadják el. A kezdem ényezésre m eginduló társadalm i összefogásban a Vakok Szövetségének m unkaügyi bizottsága és a Föld­ m űvelésügyi M inisztérium Szövetkezetpolitikai Osztálya is részt vállalt. Felkérik a term előszövetkezetek vezetőségét, hogy a csökkentlátókat lega­ lább úgy foglalkoztassák, hogy azok m egkeressék az évi 250 m unkaegy­ séget, s háztáji földjüket ne csökkentsék 800-ról 400 ölre. A kérelem re sok helyen pozitívan reagáltak. A vakok lakásügyét is szívén viselte. Azzal a kéréssel fordult a Vá­ rosi Tanács V égrehajtó Bizottságához, hogy a vidékről bejáró vakok az alkalm azó vállalat útján jussanak lakáshoz, s ez a vállalat lakáskontingens irán ti igényét ne sértse. A m brózy Géza elsőként harcolta ki, hogy a Szabolcs-Szatm árban élő vakok az esetenkénti helyett állandó (150—300,— Ft) vaksegélyt kapja­ nak, am ely a többi szocialista ország gyakorlatához hasonlóan független legyen m inden m ás jövedelem től. M intha egyes tagok je, ideje és san gazdag

m unkabírásának nem lett volna határa. A m brózy Gézának az m agánügyeinek, gondjainak, bajainak elintézésére is volt e re ­ türelm e. A csodálatosan nagy em bernek ..kijáró'’ csodálato­ élet adatott meg neki.

Befejezésül álljon itt utódjának. V arró János titk árn a k Am brózy G é­ zát m éltató néhány m ondata: „Nagy örökséget hagyott a helyi csoport tagjaira, vezetőségére, m unkatársaira. Sok és sokszor nehéz feladatok tel­ jesítésének feladatát, de mégis olyanokat, s úgy, hogy nekünk utódoknak m ár csak az általa jól elrendezett úton kell m aradni, arról soha le nem térni. Az is tény, hogy még ilyen jól m egalapozott és jó irányba tere lt úton is nehéz ilyen elődhöz m éltóan haladni, m ert nélkülözni fogjuk az ő bölcsességét, türelm ét és em berszeretettel párosult fáradtságot nem is­ m erő buzgalm át. N yíregyháza és a nyíregyházi helyi csoport büszke lehet első titk árára, m ert jól elrendezte a továbbhaladás ú tjá t.”

101

KOVÁCS ÉVA:

Uj oktatási intézményünk — az Egészségügyi Szakközépiskola és Szakiskola K ét lényeges változást is hozott az egészségügyi szakképzésben az idei szeptem ber. K ét különböző iskolatípus, a szakiskola és szakközépis­ kola összevonását, valam int az összevont intézm ény új épületbe költözé­ sét. Ami a dolog első részét, az összevonást illeti, az bizony indokolt volt. Az ország más pontjain m ár jó ideje m egvalósították. A szakm ai képzés ugyanis m indkét iskolatípusban megegyezik, m indegyikben általános ápo­ lónőket, illetve asszisztenseket képeznek. A különbség a közism ereti tá r ­ gyak oktatásában található, am inek eredm énye a szakközépiskola n y ú j­ to tta érettségi. Ez év szeptem berében végre m egterem tődött a lehetősége annak, hogy az azonos célt szolgáló két iskolatípus im m ár egyesülve, új helyen kezdje meg a m unkát. Mit jelent a fent em lített, nem rég m egterem tett lehetőség? Egy gyö­ nyörű küllem ű, kiváló kivitelezésű, ízléses, célszerűen kialakított új in­ tézm ényt, az Egészségügyi Szakközépiskolát és Szakiskolát. Az új létesítm ény m egyénk büszkesége, az ország egyik legszebb kö­ zépfokú oktatási intézm énye. T erveit a NYÍRTERV szakem berei készítet­ ték, a kivitelezés az ÉPSZER m unkáját dicséri. A 147 m illiót érő b eru ­ házás eredm ényeként 12 tanterem , 14 szaktanterem épült. A négy kor­ szerű előadóterem ben a fizika, a m ikrobiológia, a kém ia és az anatóm ia ism ereteit oktatják. A tágas tornaterem is a diákok rendelkezésére áll. a közösségi program oknak pedig ideális helyszíne, a napfényes, tágas aula A dem onstrációs term ek haszna elsősorban abban van, hogy a tárgyi fel­ tételek biztosításával a legkorszerűbb oktatáshoz terem tenek lehetőséget. Az iskolához m indezeken kívül kétszáz fős, tetszetős kollégium tartozik, am elyben vegre igen jó körülm ények között lakhatnak az egészségügy leendő szakdolgozói. ötszáznegyven diák — kilenc szakközépiskolai, valam int hat szakis­ kolai osztály — kezdhette m eg a tan u lást az új iskolában. A szeptem ber­ től m egváltozott, ideálisnak joggal nevezhető körülm ények a nevelő—ok­ tató m unka színvonalát is jelentősen javították. Lehetővé tetté k a kornak megfelelő, legm agasabb igények kielégítését, így az impozáns form ához

102

korszerű tartalom is csatlakozhatott. A nyíregyházi iskolában olyan egész­ ségügyi dolgozókat képeznek, akik alkalm asak napjaink nagy feladatának, az egészségmegőrzés társadalm i program jának m egvalósítására is. Az iskola nevelési szem pontjai persze m itsem változtak. Fő célkitű­ zésüknek továbbra is „a m arxista világnézet befogadására kész, aktív kö­ zösségi em berek nevelését” tekintik. A nevelőtestület tagjai azt szeret­ nék, hogy végzett diákjaik m egállják helyüket az életben, m unkájukat legjobb képességeik szerint végezzék, ku ltu rált, egészséges életm ódot foly­ tassanak, s egészségügyi dolgozókról lévén szó: káros szenvedélytől m en­ tesen éljenek. Az első osztályokban például m ár szeptem ber elején fel­ m érték a diákok neveltségi szintjét, hiszen a különböző iskolákból indu­ ló gyerm ekek különböző tudással is rendelkeznek. A felm érés tapasztala­ tainak birtokában konkrét feladatokat dolgoztak ki. Olyanokat, am elyek segíthetnek a kitűzött célok m egvalósításában. A folyam atos felzárkózta­ tást, a tehetséggondozást valam ennyi pedagógus, szakoktató feladatául szabták. A szakoktatók ezen kívül azért is felelnek, hogy az alapvető ápo­ lási. gondozási feladatot m inden tanuló elsajátítsa. A tehetséggondozásra eddig is kiem elt figyelm et fordítottak, am it eredm ények is bizonyítanak. Nem igen volt az utóbbi években olyan or­ szágos szakm ai verseny, am elyen a nyíregyházi egészségügyisek ne szere­ peltek volna sikeresen. Idén a kém ia versenyre készülnek, a tanárok és diákok ennek szellem ében dolgoznak erőteljesen. Az iskolai szakkörök m unkája az új épület átadása óta optim ális körülm ények között folyik. A gyerm ekek érdeklődési körét figyelem be véve a tantárgyak eddiginél m élyrehatóbb, részletesebb tanulm ányozására terem tettek lehetőséget. A natóm iából két korcsoportban, harm adik és negyedik osztályban is in­ dítottak szakkört. Az elsősegélynyújtás ism ereteinek elsajátítására pedig valam ennyi diák jelentkezett. Tudásuk szintjét több, országos versenyen elért kiváló helyezés is tanúsítja. A vöröskeresztes m ozgalom nak szintén m inden tanuló részese. A fenti tevékenységek egy részét az összevonás előtt, régi helyükön is folytatták az iskolák. Az új körülm ények között m indezt eredm énye­ sebben, hatékonyabban végezhetik. A szaktanterm ek, előadók nemcsak az oktatás körülm ényeit, hanem színvonalát is jelentősen befolyásolják. A szem léltetés eszközrendszere ma m ár a legkényesebb igényeket is kielé­ gíti, hiszen a tv, a videó segítségével nem csak elképzelhetik, hanem lá t­ ják is a diákok, hogyan fejlődik például a csont, miből épül fel a szer­ vezet.

103

Az új iskolában új óraterv szerint zajlik az oktatás. A szakközépis­ kolai képzésben ez év szeptem berétől két jelentős változás is történt. Egyik, hogy m indkét iskolatípusban bevezették az ügyviteli és szám ítástechnikai alapism eretek oktatását. Nem véletlenül. A megye egészségügyi intézm é­ nyeiben egyre nagyobb tere t kapnak a szám ítógépek, am elyek a beteg­ n y ilvántartástól kezdve a gazdálkodásig számos területen teszik konynyebbé. áttekinthetőbbé a m unkát. Az oktatáshoz szükséges szám ítógépe­ ket és tartozékaikat m ár beszerezték, s azokat folyam atosan szállítják az iskolába, ahol adottak a szem élyi feltételek is. Az ügyvitelt két főiskolai végzettségű szakem ber, a szám ítógépeken történő gyakorlati alkalm azást pedig szaktanár végzi. Tavaly még szakköri keretben, idén pedig rendes ó rate rv szerint folyik a szám ítógépes oktatás. Az új épületben külön te r­ m et kaptak a szám ítógépek. Tizenkét különböző típusú Commodore, s a hozzá tartozó valam ennyi kiegészítő rendelkezésre áll. A hétköznapok gyakorlatát a megyei kórházban tanulm ányozhatják a diákok. Nemcsak új tan tá rg y született, de szétválasztásokra is sor került. Az általános járv án y tan t, im m unitástant és k ó rtan t ez év szeptem ­ beréig egy tan tárg y k én t tan u ltá k az egészségügyi szakiskola tanulói. Á t­ m eneti ideig az úgynevezett felm enő osztályokban ezentúl is így lesz, az elsős hallgatóknak azonban m indkét iskolatípusban külön tan tárg y k én t oktatják a járv á n y ta n t és kórtant, valam int a belgyógyászatot és gyógy­ szertant is. Jelentős változás az is, hogy az eddigi általános lélektan he­ ly ett jövőre úgynevezett ápoláslélektant tanulnak m ajd a diákok. Az is­ kola felkészült a tan tárg y i változásokra. Nem m ondható el ugyanez a ta n ­ könyvírókról és kiadókról, akik m indm áig késnek a megfelelő könyvek­ kel. Hogy ez nehezíti az oktatást? Term észetesen. Mindössze az a szeren­ cse, hogy a tárgyakat oktató orvosok lelkiism eretesen, legjobb tudásuk szerint végzik feladatukat, s így szaktudásuk pótolja a hiányzó tan k ö n y ­ veket. A gyakorlati oktatásra a m egyei kórház alaposztályain, a szülészet— nőgyógyászaton, belgyógyászaton, sebészeten és gyerm ekgyógyászaton ke­ rül sor. Az iskola és a kórház együttm űködésének köszönhetően a vég­ zett hallgatók javarésze Szabolcs-Szatm árban helyezkedik el, s ez nem ­ csak az egészségügy eredm énye. A jelentős m értékű elvándorlás m iatt nem szenvednek hiányt a kórházak, orvosi rendelők. A Szabolcsban m eg­ szerzett szaktudást szűkebb pátriánkban hasznosítják a végzett hallgatók.

104

1. Eü. szakiskola az új lakótelepen

2. Aula

3. Lakószoba (kollégium)

105

4. Főbejárat (utcai oldal)

5. T anterem

106

6. Nagyelőadó

7. Belső udvar — főépület

8. T ornaterem

9. Kémiai előadó (Jávor László felvételei) 107

SZEMLE

Egy új múzeumi évkönyv első kötetéről ígéretesnek induló sorozat első kötetét v eh ettük kézbe nem rég a ny írb áto ri B áthori István M ú­ zeum és B aráti Köre kiadásában m egjelent a m úzeum évkönyvé- . nek, a Fólia Historica et Ethnographicá-nak róm ai I-sel jelölt első darabja. Nem előzm ény nélküli a kötet, hiszen a B áthori István Múzeum füzetei húszegynéhány kötetének többsége m a m ár a h elytörténetírás nélkülözhetetlen forrása — ahogy a m egjelent évkönyv be­ vezetőjében a szerkesztő, Dám László jellem zi a korábbi soroza­ tot. Az új kiadvánnyal — s a m aj­ dan m egjelenőkkel is — a m úzeum célja az, hogy m egjelenési lehető­ séget biztosítson a Nyírség tö rté ­ neti és kulturális em lékanyagának tudom ányos feldolgozásához. A társadalm i összefogás eredm énye­ k é n t először a Tanulm ányok N yír­ b átor és a B áthori család tö rtén e­ téhez cím ű kiadvány látott napvi­ lágot. Ezzel tulajdonképpen a v á­ ros és a táj történetében kiem el­ kedő jelentőségű B áthori család em lékének is kíván tisztelegni a kötet, s ugyanakkor régi adósságot

108

is törleszt, mivel a korábbi, a Báthoriakkal és N yírbátorral foglal­ kozó tudom ányos tanácskozásokon, em léküléseken elhangzott előadá­ sok egy részét is közreadja. Röviden a kötetben közölt elő­ adásokról szeretnék itt szólni, hi­ szen legtöbbjüket jegyzetekkel el­ látott form ában adták közre, ami a további kutatáshoz is segítséget nyújt. Elsőként Zofia Libiszowska lengyel kutatónő B áthori István helye és szerepe a lengyel tö rté­ netírásban cím ű tanulm ányát ol­ vashatjuk a kötetben. B áthori a lengyel tö rténetírásban egyike a legm agasabbra értékelt uralkodók­ nak — írja a lengyel történész. A cikkben végigkísérhetjük Bátho­ ri alakjának m egjelenítését a kró­ nikaírók ábrázolásaitól kezdve a jelenkori történetírásig. B áthori korának, a király bel- és külpoli­ tikájának értékelése a különböző korszakokban eltérő módon tö r­ tént, s m indez arra az eredm ény­ re vezetett — m int azt M agyaror­ szágon is m egfigyelhetjük a törté­ nelem tanítás válsága, sokszoros á t­ szervezése, a tananyagcsökkenté­ sek után m aradt törzsanyag révén

jeles szem élyiségeink, köztük bizo­ n y ára B áthori István esetében is — „m a a középiskolát végzett fia­ tal a tananyagból kevesebbet tud meg B áthori Istvánról, m int a né­ hány évtizeddel korábban végzett, vele egykorú galíciai gim nazista” . (11. o.)

P éter K atalin Báthori István és a fejedelm i hatalom Erdélyben cí­ m ű tanulm ányában az eddigi ku­ tatás által elhanyagolt szem pontok alapján, az érdekeltek és é rin te t­ tek vélem ényéből kiindulva vizs­ gálta az erdélyi fejedelem ség lét­ rejö ttén ek problém áit. Egyik leg­ fontosabb m egfigyelésénél abból indult ki, hogy m ikortól nevezik B áthorit fejedelem nek és nem vaj­ dának. Az adatok szerint akkortól, am ikor B áthori vajdát lengyel ki­ rállyá választották. Elődje, Szapolyai János nem leh etett Erdély fe­ jedelm e. mivel ő egész M agyarország királya volt. B áthori érde­ me — írja a szerző —, hogy „cso­ d á latra késztető” megoldással 1571ben feltalálta a választott vajda soha nem volt m éltóságát azért, hogy elkerülje az ország törökök vagy habsburgok (esetleg m ind­ kettő) által való pusztítását, s ez­ zel igazában m indkét fél tám oga­ tását m eg tu d ta szerezni s m eg­ őrizte a békét. „Szerintem a fe­ jedelm i hatalom Erdélyben B átho­ ri István szem élyes teljesítm ényé­ ből jö tt létre ” — m ondja P éter K atalin. (22. o.)

Benda Kálm án tanulm ányában (Báthori István tervei M agyaror­ szág egységének helyreállítására) arra keresett választ, hogy B áthori lengyelországi politikájában szó­ hoz ju to ttak -e m agyar szem pon­ tok, s törődött-e még ekkor is Er­ dély és M agyarország kérdésével? Benda egyértelm űen „igen”-nel válaszol az általa feltett kérdések­ re. Szerinte B áthori célja az egye­ sítés, a persználunió volt. Ehhez bizonyos m értékig meg is voltak a feltételek, mivel E rdély geopoliti­ kai helyzete ezt lehetővé tette. El­ képzeléseiben éppúgy helyet ka­ pott M agyarország egységének helyreállítása, m int a habsburgoktól való elszakadás s Erdélynek az európai nagypolitikába való beil­ lesztése. A török európai összefo­ gással történő kiűzésének előkészí­ tésében a katolikus B áthori igen nagy szerepet szánt a Szentszék­ kel való együttm űködésnek, a je­ zsuitákkal való jó kapcsolatainak. Terveinek m egvalósítását azonban korán bekövetkezett halála m eg­ hiúsította. K ahler Frigyes a három részre szakadt országnak különböző in ­ díttatásból fakadó újraegyesítési koncepcióit tárgyalja az Ország­ egyesi tő törekvések a X V I—XVII. században cím ű m unkájában. Az elképzelések és kísérletek taglalá­ sa során szám baveszi m ind az or­ szágegyesítésre törekvő hatalm i tényezőket (az erdélyi fejedelm ek valam int a m agyar királyként

109

uralkodó habsburgok). m ind az az­ zal szem benálló erőket (a török porta valam int az országban fenn­ álló belpolitikai ellentétek és az eltérő erdélyi társadalm i, politikai, vallási vonások). Szól B áthori Ist­ ván, Bocskai István és Bethlen G ábor végeredm ényben kudarcot vallott kísérleteiről: abban, hogy M agyarországot a habsburg sere­ gek szabadították fel a török u ra ­ lom alól, az előző, belülről fakadó próbálkozások kudarcát kell lát­ nunk. A XVII. század végétőf „M agyarország a habsburgok Du­ na-m enti m onarchiájának része­ ként kényszerült osztozni a kczépkelet-európai kis népek sorsában” — állapítja m eg a szerző. (43. o.) Búza János érdekes szemszög­ ből, a pénzforgalom felől közelíti meg a B áthoriak korát (Pénzfor­ galom a B áthoriak korában). A szerző vázolja a korabeli Európa pénzkibocsátását, a kézi verést fel­ váltó pénzverő gépek elterjedését s általuk a nagyobb arányú pénzforgalm at. Felem líti B áthori Ist­ vánnak a lengyel pénzkibocsátás terü leté n (is) véghezvitt, abban fordulópontot jelentő tevékenysé­ gét, m ajd vázolja az erdélyi adó­ zás m értékét, arányait, az erdélyi váltópénzforgalom ban az érem le­ letek tanúsága szerint igen fontos szerepet játszó m agyar és lengyel pénzek elterjedését. M egállapítja, hogy „a B áthoriak korában E r­ dély valam int M agyarország keleti és déli területeinek pénzforgalm át

110

főként a királyi M agyarország, a török birodalom és kiváltképpen Lengyelország pénzverése befolyá­ solta” . (48. o.) Bán Im re az irodalom tudós szem üvegén keresztül vizsgálja a B áthori nem zetség tag jait (A Bá­ thoriak a régi m agyar irodalom ­ ban). A dalékokat sorol fel régeb­ bi irodalm unk B áthori-portréibol, m elyek alapján szem léletesebbé válik többek között B áthori István vajda. B áthori István nádor, Bá­ thori András, B áthori Zsigmond, B áthori G ábor alakja. A korabeli szerzők között olyan neveket talá ­ lunk. m int a tö rténetíró Bonfini vagy Szamosközy István, a prédi­ k átor Bornem isza Péter, a históriás Tinódi Lantos Sebestyén, a későbbi korokból pedig Jósika Miklós és K em ény Zsigmond. Csohány Jánosnak A reform á­ ció elterjedése a Nyírségben című m unkája m ár a szűkebb környe­ zethez közelit. Az első részben a reform áció m agyarországi e lterje­ dését foglalja össze a szerző, m ajd a m ásodik részben té r rá a cím ­ ben jelzett tém ára. A rendelkezés­ re álló viszonylag kevés adatból kibomlik a N yírséget körülvevő reform átus gocok (Debrecen, Nagy­ várad. Sárospatak stb.) kisugárzó hatása, m ajd képet kapunk a hel­ vét irányzat térhódításáról, a hit legjelentősebb terjesztőiről; a szer­ ző végül szól a B áthoriaknak az új

h it nyírségi fennm aradása érdeké­ ben k ife jte it ténykedéséről, m ecénási segítségükről. Takács P éter színes, élvezetes leírása tém ájában az előző tan u l­ m ányhoz csatlakozik (Protestáns szem élyiségek a m agyar történ e­ lemben), horizontja azonban meszszebbre tekintő. Rövid m unkájá­ ban a szerző bőven ecseteli az ál­ datlan XVII. századi állapotokat, m elyre legjellem zőbb talán For­ gács Ferenc tö rtén etíró kifakadása: ..mi szinte nem is tö rté n ete t írunk, hanem inkább az egyetlen sors-folyam atban ránk zúduló csa­ pásokat s ira tju k ”. Ebben a zűrza­ varban azonban mégis felfedezhe­ tő valam ilyen rendszer — írja a szerző: ez pedig a török elleni harc feltételeinek biztosítása, az ország m egkím éléséért folyó küzdelem ­ ben bárm inő csekély esély kihasz­ nálása. Ebben játszottak szerepet azok a főurak, akik a reform áció terjesztéséhez n y ú jto tt anyagi és erkölcsi tám ogatásukkal az új val­ lás m egerősödését, s általa a m a­ gyarság fennm aradását, ..önm agá­ ra ébredését” segítettek elő. Entz Géza rövid előadásában m ár két kiadást is m egért (és el is fogyott). N yírbátorról szóló köte­ tének rövid összefoglalását olvas­ hatju k N yírbátor m űem lékei cím ­ mel. Benne a m agyar gótika és a firenzei reneszánsz jegyeit egya­ ránt m agán hordozó reform átus tem plom , a M agyarország terü le ­

tén (s talán az egész tö rténeti Ma­ gyarországon is) teljesen egyedül­ álló barokk berendezésű katolikus tem plom rövid leírása éppúgy he­ lyet kap, m int az egykor itt dol­ gozó építőm esterekről szóló fejte ­ getés vagy az em lített építészeti rem ekek párhuzam ainak szám ba­ vétele. Nem kevés dicsére; hang­ zik el a példam utatóan korán m egindult m űem lékvédelm i m un­ kákról sem. A kötet igazi m eglepetése Jenei K ároly eddig kéziratban levő, 1962—63-ban készült tanulm ányá­ nak közreadása (N yírbátor száz­ éves harca a K árolyi családdal). Az évkönyv közel egyharm adát kitevő, bő jegyzetekkel ellátott m unka igen részletesen, a levéltá­ rakban levő peres anyagokat fel­ dolgozva tá rja fel a város és egy­ kori urai közötti viszonyt; először a kiváltságokat adó, felem elkedést és virágzást biztosító Báthori csa­ lád ténykedéséről olvashatunk, m ajd a K árolyi család százéves földesúri joghatósága alatt a fenti kiváltságok m egszüntetéséért (a K árolyiak részéről) ill. fe n n ta rtá ­ sáért (N yírbátor részéről) folyó jo­ gi és szó szerinti, nem egyszer a tettlegességig fajuló küzdelem le­ folyását k ísérhetjük nyom on egé­ szen a jobbágyfelszabadításig. N éhány szót a kötet külső m eg­ jelenéséről is szólnom k e ll: a n y ír­ egyházi G rafik nyom da által elő­ állított m unka külsejével is észté­

in

tikusságra törekszik, am i szerkesz­ tőjének igényességét is jól példáz­ za. E könyv gyors m egjelenésénél láthatjuk, hogy m ilyen előnyei vannak a rotaprintes eljárásnak (az előszó 1986. decem ber 1-én író­ dott, a kész kötetet pedig m ár feb ru árb an kézbe vehettük). Az ol­ csó kivitelezés azonban nem m ent a kötet külalakjának rovására (lám, így is lehet!), csupán apróbb helyesírási (elsősorban ékezet-) hi­ bák találhatók benne. A tan u lm á­ nyok lengyel nyelvű összefoglalá­

sa a hagyom ányos lengyel—m a­ gyar kapcsolatok további elm élyí­ tését szolgálja (ebbe illeszthető be­ le — m agától érthetően — Báthori István szem élye is). Az új évkönyv-sorozat indítása teh át igen jól sikerült. S ehhez csupán annyit tudunk hozzáfűzni: v árju k a következő köteteket! (Ta­ nulm ányok N yírbátor és a B áthori család történetéhez. Szerkeszti: Dám László. N yírbátor, 1986.)

Páll István

Magyar könyvtártörténet eV j

Túlzás nélkül állítható, hogy a fenti cím alatt m egjelentetett öszszefoglaló jellegű. nagyszabású m unka — végre — közel évszá­ zaddal korábbi elképzeléseket v ál­ to tt valóra. A nnak idején m ár je­ les történészek, kultúrpolitikusok — és mindazok, akiknek é rté k ­ rendjében a nem zet m űveltségé­ nek legm egbízhatóbb fokm érőjét a könyvtárak állapota, használata jele n te tte — fontosnak tarto tták és sü rgették egy ilyen célzatú kö­ tet m egírását, közreadását. Idő­ közben szám talan könyvtárügyi résztanulm ány, kis m onográfia, ve­ zető intézm ények m űködéstörté­ netét bem utató dolgozat, egyéb feldolgozás látott napvilágot, de a m agyar könyvtárak tö rté n eté t tu ­ dom ányos igénnyel szintetizáló,

112

m ú ltját és jelenét ugyanakkor ol­ vasm ányosan bem utató könyv ezidáig nem született. Öröm mel le­ het és kell teh át üdvözölni a Csapodi Csaba — Tóth A ndrás — V értesy Miklós által közös szer­ zőségben készített könyvet, m ely újabb kutatási eredm ényekre is alapozva, m ind az olvasás-, könyv és köny v tártö rtén eti ism eretein­ ket jelentős m értékben g yarapít­ hatja. A form ailag jól m egkom ponált, arányos tagolású kötetben a szer­ zők — politikai s egyben m űve­ lődéstörténeti korszakhatárokhoz igazítva — négy tág ívű fejezet­ ben tárgyalják a hazai bibliotékák ügyét. Az egyes fejezeteken belül időrendet követve, a k ulturális fej­ lődés m enetéhez kapcsoltan, lé­

nyegi vonásaik, jellem ző jegyeik alapján m u tatják be a kialakuló intézm ényeket, egyes k ö n y v tártí­ pusokat. m ajd a társadalm i válto­ zásokkal kölcsönhatásban funk­ ció-m ódosulásuk okát, jellegét, eredm ényét. K özérthető, élveze­ tes stílusban szólnak m indarról, am i a könyvtári m últ és jelen szem pontjából m egörökítésre é r­ demes adat, történés, esem ény, s a história kifogyhatatlan bőségű tárházából táplált m ondanivaló­ juk m indvégig figyelm et keltő. A kezdetek ,.könyvtárszem pon­ tú ” faggatása, a rekonstruáló szán­ dék nyom án, m egelevenednek a régm últ idők. letű n t századok, s az első részben, m ely hétszáz évet tekint át (1000— 1711) m egism er­ hetjü k a középkori könyvkultúra kibontakozásának legfontosabb elem eit, ezen belül: hogyan talá l­ kozott a m agyarság a könyvvel, a kolostorok, a királyi udvar, papok és világiak könyvtáralapító, szer­ vező törekvéseit. Képet alkotha­ tunk a m agyarországi könyvkul­ tú ra fénykoráról, m elyet olyan ne­ vek jeleznek és m inősítenek, m int Vitéz János, Jan u s Pannonius, a hum anizm us térhódításával Má­ tyás király páratlan értékű g y ű j­ tem énye: a Bibliotheca Corviniana stb. M ajd kalauzolásuk to­ vább vezet a késő reneszánsz szel­ lem i életének élénkülésével lét­ rejö tt könyvtárak, továbbá a ba­ rokk főúri-, nem esi könyvgyűjte­ m ények bem utatásán át az erdélyi fejedelm ek könyvtáraihoz.

A második rész (1711— 1867) je ­ lentős történelm i határkőtől, a szatm ári békétől a kiegyezésig ta r ­ tó időszak könyvtárügyét dolgoz­ za fel — ezen belül a felvilágoso­ dás korát. Jellem ző, hogy ekkor m ár az egyházi jellegű gyűjtem é­ nyek m ellett, m egjelennek a szakkönyvtárak, m elyek az országépí­ tő m unkához biztosítanak tudo­ mányos könyvészeti hátteret, va­ lam int a köicsönkönyvtárak, ol­ vasókörök. m elyek a közm űvelő­ désnek, a politikai gondolkodás form álásának nélkülözhetetlen fó­ rumai. M eghatározó szerepük m iatt azonban mégis elsősorban a reform kori nagykönyvtárak léte, így: az Országos Széchenyi K önyv­ tár, az Egyetem i K önyvtár és az Akadém iai K önyvtár m űködése érdem el em lítést. A következő részben (1867— 1945) könyvtárpolitikai szem pont­ ból egym ástól jól elkülöníthető három történelm i időszak szolgál a könyvtárak szám bavételére, jel­ lemzésére. Az elsőben a kapitaliz­ mus kifejlődésének m enetében jelennek meg, s a m ár em lítette­ ken kívül: egyesületek, kaszi­ nók, agrárszocialista olvasókö­ rök könyvtárai, szakszervezeti könyvtárak stb. A m ásodikban a Tanácsköztársaság könyvtárügyét ism erhetjük meg, míg a harm adik a két világháború közötti könyv­ tári viszonyokat tá rja az olvasó elé.

113

Az utolsó rész, m ely A m agyar könyvtárak a szocializmus építé­ sének idején címet viseli, ism er­ tebb korszaka a k ö n y v tártö rtén et­ nek. Szinte napjainkkal bezárólag (1945— 1984) kapunk áttek in tést azokról a törekvésekről, valam int fejlődésről, m ely a felszabadulás utáni m egváltozott társadalm i kö­ rülm ények között m egvalósulha­ tott. K irajzolódik ennek az útnak első jelentős szakasza a népkönyv­ táraktól, a tanácsi könyvtárak m egjelenéséig. Majd a könyvtár-' ügy továbbfejlesztését célzó m i­ nisztertanácsi határozat gyakorla­ ti m egvalósítási folyam atát kísér­ h etjü k nyomon, a tanácsi könyv­ tárak rendszerének m egterem té­ sét, hálózatok kiépítését stb. Öszszességében: a különböző könyv­ tártíp u so k ra kitekintéssel a hazai m űvelődésés könyvtárpoliti­ ka érvényesülését, a szocialista könyvtári k u ltú ra eredm ényeit.

A kötet fő részeit gazdag jegy­ zetanyag egészíti ki a legfonto­ sabb szakirodalom m egjelölésé­ vel. Egészére nézve helységnév­ m utató (m egyére szóló adatokkal is pl.: M áriapócs, N yíregyháza stb.) valam int névm utató (megyei vo­ natkozású pl.: B áthori István Bes­ senyei György stb.) segítik a tájé ­ kozódást. Jelentős történ eti összefoglalás­ sal gyarapodott teh át a könyvtári irodalom, m ely egyaránt íródott a szakm abeliek és a szélesebb olva­ sóközönség szám ára. A kötet elő­ szavának egyik helytálló m ondata szerint „A könyvtárak m últjának ism erete a tudom ány-, az iroda­ lom-, a gazdaság-, a vallás- és m ű­ velődéstörténet szerves része.” S m ivel ez valóban így van, so­ kunk hasznos olvasm ánya lehet. (Budapest, Gondolat Kiadó, 1987.) Futakv László

Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól — Könyvjegyzet —

Elég sok utalás tö rtén t a koráb­ bi években arra, hogy a m agyar szakosok hite, m ind a gim názium ­ ban, mind a szakközépiskolában tanítóké, m egrendült a most hasz­ nálatos irodalom irodalom ta n ­ könyvekben. Ezért kevéssé hi­

114

szem. hogy túl sokan lennének, akik egy-egy m ű tanításakor á t­ pillantanak a m ásik iskolatípus azonos anyagrészt feldolgozó ta n ­ könyvi fejezetébe. Magam is r it­ kán folyamodom ehhez a m ód­ szerhez, s m ost sem az iskolai

gyakorlat vezetett rá, hanem k i­ váncsivá te tt Illyés G yuláné köny­ ve, am ely József A ttila utolsó hó­ napjairól címmel jelent meg a kö­ zelm últban a Szépirodalm i Könyv­ kiadó gondozásában. Flóra! így talán jobban ism erős a szerző neve. Ö az, aki a század k ét költőnagyságának is ihlető m ú­ zsája lehetett, s akihez a Flórának című József A ttila-vers szól. E m ű m indkét iskolatípusban törzs­ anyag, ezért nem érdektelen öszszehasonlítani, különösképpen a cím zett gondolatainak ism ereté­ ben, m iként vélekedik a versről M adocsai László, a gim názium i, s m iként Vasy Géza a szakközépis­ kolai tankönyvben. A terjedelem m indkettőben azonos: bő oldalnyi. T ekintve, hogy e cikk nem ta n ­ könyvbírálat, hanem könyvrecen­ zió (bár annak sem szabályos, in­ kább olvasásra buzdító célzatú), m indössze egyetlen vonatkozásra hivom fel az összevetés segítségé­ vel a figyelm et. Vasy szerint „m iként hajósinas korában ünnep volt a D una tétlen szem lélése (ti. József A ttila szá­ m ára), úgy ünnep mai életében Flóra szerelm e” . Madocsai azt ír­ ja, hogy a költő „azzal á lta tta m a­ gát, hogy Flóra is szereti”. Nem nehéz észrevenni, hogy a két m eg­ állapítás nemcsak hangsúlyában, hanem lényegét illetően m ásképp m inősíti a vizsgált em beri kapcso­ latot. Vajon m elyiküknek van iga­ za? E gyáltalán: kideríthető-e? Vá­

laszt ad-e a kérdésekre a m egje­ lent könyv? Ha valaki ma a könyvterjesztéssel foglalkozókat kérdezi, m ely kötetek az idei év szenzációi, bi­ zonyára ilyen válaszokat kap: Ez a Vég(h)! (Kemény). Isten, óvd a királynőt! (Friderikusz), A Mágus (Koltay), és így tovább. Az a gya­ núm . hogy ezeket az egynyári szenzációkat gyorsan elfelejtjü k m ajd, s a csöndesebb, de igazibb, az Illyés G yulánéé a m egfelelő helyre kerül. (Ha nem is azok tu ­ datában, akik az előbbiekért lel­ kesedtek.) Érdem es fellapozni a József A t­ tiláról korábban m egjelent íráso­ kat, m iként foglalkoznak a költő életének utolsó esztendejével. K i­ derül, hogy egyik sem teszi cent­ rális helyre a Flóra-szerelm et, nem tekinti alapvetően m eghatá­ rozónak a cselekvési m otívum ok között. Ügy vélem Illyésné kötete alapján, hogy ebben a korábbi szerzők hibát követtek el, elm a­ rasztalni azonban aligha lehet őket, hiszen a tények jelentős há­ nyadát nem ism erhették. A kép m ég most is töredezett m arad, m ert a dokum entum ok (József A t­ tila levelei, m elyeket szerelm éhez írt) hiányosak, több közülük az idők során m egsem m isült vagy lappang, de az a 45 levél, am elyet most elolvashatunk, sok összefüg­ gést új vagy legalábbis más m eg­ világításba helyeznek.

115

N yilván felm erül a kérdés so­ kakban, m iért v árt ilyen hosszú ideig Flóra asszony em lékei és a levelek m egjelentetésével. Olvas­ hatu n k erről könyve bevezetőjé­ ben: ..Azt rem éltem , hogy az el­ m últ évtizedek alatt eltűnnek vagy elhalványulnak a hárm ónkat — József A ttilát, Illyés G yulát és e n ­ gem — érintő, bántó hiedelmek, félreértések.” De vajon m ilyen ala­ pon rem élte? Shakespeare negyedfélszáz éve halott, s még m in­ dig foglalkoztatja az irodalom tör­ ténészeket, ki volt a szonettek fe­ kete hölgye. Hogy m ilyen volt Ady és Csinszka kapcsolata, a költő ha­ lála után jó ötven évvel is heves v itá t v áltott ki. A tisztázatlan dol­ gok, ha híres em berekkel függnek össze, ú jra meg ú jra felkorbácsol­ ják az érdeklődést. „írásom legfőbb indítéka az, hogy letörlődjék férjem ről a 'bé­ lyeg’, am it olyan igazságtalanul ütöttek rá.” M éltánylandó az in­ doklás, bár némi kiegészítést v á r­ na az olvasó. József A ttila élete m a m ár nem m agánügy, s akik szám ára ez fontos (term észetesen az életm űvel együtt) azok tájékoz­ tatása (különösképp akkor, ha más hiteles tan ú nincs) elengedhetetlen kötelesség. József A ttila és Flóra kapcsola­ ta egy R orschach-teszt készítésé­ vel kezdődött (ahogy ez közism ert) 1937. feb ru ár 20-án. A kötetből m egtudjuk, hogy nem fejeződött

116

be a vizsgálat, s hogy ami elké­ szült, m egvan Flóra asszony bir­ tokában. Nem elég meggyőző azon­ ban az indoklás, m iért nem publi­ kálta. E kötetbe — gondolom — m indenképp beillett volna. Egy recenzió keretei nem enge­ dik, hogy részletező módon fe jt­ sem ki azokat a gondolatokat, am elyek a József A ttila utolsó hó­ napjairól olvasása közben fölm e­ rültek bennem , ezért inkább — továbbgondolás céljából is — csak jelzésszerűen adom közre. A kötet teljesen nyilvánvalóan elvágja, kirekeszti annak lehetősé­ gét, hogy ezután bárki is — rossz rom antikus m üvek m in tájára — olyan szerepeket osszon ki az ér­ dekelteknek, ami az indulatkeltés forrása lehet. De az sem tagadha­ tó, hogy egy seregnyi kérdés vál­ tozatlanul ny itv a m aradt, m ert altern atív válaszok kapcsolhatók hozzájuk. M ilyen érzelm i töltésű volt a kapcsolat József A ttila és Flóra között? (M adocsainak vagy Vasynak van-e igaza?) E rre vonatko­ zóan elég egyértelm ű a könyv. A költőnek nincs egyetlen gesztusa sem, am elyből a lány azt követ­ keztethetné, hogy nem kom olyan gondolja, am it leír vagy kim ond. És Flóra? A harm adik találkozás kapcsán írja: „hátha segíthetek ra jta ? ” Hogy m iiyen term észetű segítségre gondol, nem tu d ju k meg. Abban viszont biztosak lehetünk,

hogy József A ttila szám ára nem a segítség, hanem a viszontszerelem hiányzott. S a továbbiak: Flóra a sokadik házassági ajá n latra (szep­ tem ber 3-án) igent mond. Szep­ tem ber 6-án a költő gyanakvó hangja szólal meg, az igent vajon nem a pszichológus m ondta-e ki. (Flóra m ár kapcsolatuk elején kép­ zett pszichológus, ami term észete­ sen m inden leírt m egfigyelés hi­ telét nagyban emeli.) Erre írja Illyésné: ..szívemben iránta csak jóakarat, aggódás, segítőkészség és szeretet volt” . A szerelem nem szerepel a felsorolásban. Azt végérvényes bizonyosság­ gal m ár senki sem fogja tudni m egm ondani, hol volt József A t­ tila életében az a pont, ahol még m egfordulhatott volna a pszichotikus folyam at, am ely végül elso­ dorta őt. Szeptem ber eleje m ár m inden bizonnyal késő volt, de az sem valószínű, hogy július vége ne lett volna késő, am ikor a beteg Flóra kényszerűen T ihanyba u ta ­ zott. Egyébként is feltételezhető, hogy egy, a költőéhez hasonló é r­ zelem is csak ideig-óráig késleltet­ te volna a folyam atot. Élt-e féltékenység József A tti­ lában Illyés G yula m iatt? Ez a kö­ zöltek alapján valószínűsíthető. A későbbi férj neve m ár az 5. levél­ ben előfordul, m ajd több további­ ban is. Flóra augusztus 25-i leve­

lében ez áll: „Illyés G yulával alig néhányszor találkoztam , m indig mások társaságában.” Ez a m on­ dat a rra utal, hogy a költő rák ér­ dezett erre a kapcsolatra egy olyan levelében, am ely az idők so­ rán eltűnt. Mi leh etett az oka gya­ nakvásának? (Érdekes adalék: Ilylyés decem ber 12-i leveléből arra következtethetünk, hogy Flóra tegeződő viszonyban volt vele, hol­ ott József A ttilával nem ; a költő csak a 7. levélben vált át erre a form ára, de sem előtte, sem u tán a nem teszi ezt.) A kötetben közölt levelekből m inden korábbinál világosabban kirajzolódnak azok az okok, am e­ lyek József A ttilában a lelki zava­ rokat kiváltották, s az is, hogy ezek a tényezők m iként erősítet­ ték fel kölcsönösen egym ást. A facsim ilében közölt levelek íráské­ pe m indennél pontosabban árulko­ dik a költő állapotáról. Biztos lesz m ás is, aki — m int én — a könyv elolvasása után ú j­ ra előveszi a József A ttila-kötetet, és egyvégtében elolvassa a 37-es verseket, töredékeket. K ü­ lönleges élm ényt jelent Illyésné könyvének fényében újragondol­ ni -értelm ezni a költő sorait, m ert gazdagabbá válnak az összefüg­ gések, újak is feltárulnak, s pon­ tosabban érthetők a gondolatok. Hamar Péter

117

Szépen magyarul „Azt a lelket és nyelvet, m elyet rövid időre kaptunk, új szellem ­ mel fényezve, csorbítatlanul át kell adnunk utódainknak. Ez a küldetésünk — „áldjon vagy v er­ jen sors keze” — : ez a m i külde­ tésünk.” — M intha Kosztolányi e szavai (is) vezérelték volna azokat az írókat, költőket, nyelvészeket, publicistákat, pedagógusokat, akik a Hazafias N épfront Országos El­ nökségének javaslatára 1981-ben m egalakult beszéd- és m agatartás­ kultúrával foglalkozó m unkacso­ portnak tagjai lettek. M indennap­ jaink nyelvi kultúrájának, é rin t­ kezési szokásainak ellentm ondá­ sait figyelve ju to ttak arra a követ­ keztetésre, hogy a kom m unikáció, a nyelvhasználat és erkölcs össze­ függéseit állítják vizsgálódásaik középpontjába. M anapság ugyanis a társadalm i élet legkülönfélébb területein kell a beszélőnek m eg­ nyilatkoznia, s aki interperszoná­ lis viszonyaiban sután, esetleg trá ­ gárul szólal meg, az a nyilvános­ ság előtt sem képes m agát tisztes­ ségesen kifejezni. S ahogy gyorsul az élettem pó, ahogy nő a m unká­ val töltött idő, ahogy felszínesed­ nek és időben is zsugorodnak em ­ beri kapcsolataink, úgy leszünk egyre ingerültebbek, fru szíráltab bak, úgy tom pulnak érzékeink, úgy használjuk egyre gyatrábban, hevenyészettebben, felületeseb-

118

szépen emberül ben m indannyiunk identitásának egyetlen, s talán legfőbb bizonyí­ ték át: az anyanyelvet. A m ár eddig is időnként kiadott nyelvm űvelési, nyelvhelyességi kérdéseket taglaló m unkák után (gondoljunk csak Bárezi Géza, Kovalovszky Miklós, Dávid András, Lőrincze Lajos, Szende A ladár, H ernádi Sándor, Tom pa József, Fábián Pál m űveire) az idei könyv­ hétre jelent m eg a Szépen m agya­ rul — szépen em berül cím ű k ar­ csú kiadvány, m elynek előszava hangsúlyozza: „nyelvhasználatunk jellem ünkről, m űveltségünkről árulkodik. Persze, hazafiságunkról is, hiszen népét, nem zetét becsü­ li m eg az, aki nyelvét szereti” . Ezt a „m egbecsülést” kívánta szol­ gálni a N épfront em lített m unkacsoportja. am ikor felhívással for­ dult a vidéki lapok szerkesztőihez nyelvm űvelő rovat m egindításá­ nak ügyében. E rovat cím ét v e t­ te kölcsön a B achát László gondos szerkesztő-, és Győri László kö­ rültekintő m unkájának eredm é­ nyeképpen létrejö tt gyűjtem ény, amely m indannyiunkhoz szól. A nyelvet „sohasem lehet vég­ legesen rendbehozni, kisöpörni és fényesre kefélni” — vallja Kosz­ tolányi — „de annyit igenis elér­ hetünk, hogy az öntudat résen álljon és csöndben, rejtette n m u n ­ kálkodjék” ! E kötet szerzői vál-

Jalták ezt a nem látványos, de folytonos m unkát (többségük is­ m ert nyelvész, pedagógus, stilisz­ ta: Szende A ladár, Deme László, G rétsy László, Bachát László. Mizser Lajos, Szilágyi Ferenc, Szat­ m ári István). A kilenc fejezetben az em beri m agatartás, s ennek a beszédben tükröződő ellentm ondá­ saitól kezdve a hivatal, a töm eg­ kom m unikáció többnyire e lre tte n ­ tő m odorosságain át képet adnak az ifjúsági nyelvet sajnos m ind tö­ m ényebben, veszélyesebben fe r­ tőző trágárság, szellemi restség, elposványosodás kérdéséig sok m in­ denről. Ironikus stílusban szólnak az idegen szavak indokolatlan, nem egyszer fellengzős használa­ táról, az elkoptatott, ellomposodott, íztelen—színtelen nyelvi fo r­ dulatoknak beszédünkben történő m akacs újra m egjelenéséről, vagy névadási szokásaink legújabb di­ vatjáról stb. A rövid, két-három oldal te rje ­ delm ű esszék egy-egy viselkedés­ beli nyelvi problém a összefüggé­ seit bontják ki, jellegzetesen a na­ pisajtó széles olvasóközönségének érdeklődésére szam ot tartó, nép­ szerűsítő. közérthető nyelvén. A cél e cikkek első m egjelenésekor is az volt: m inél több olvasóhoz szólni. (Ez a szándék egy-két írás m egform álásában túlzottan is je ­ lentkezik: a tollhegyre tűzött ne­ gatív jelenség olykor kínosan vidámkodó szövegkörnyezetbe ágya­ zódik, ezáltal a valóságos m ondan­

dó is veszít erejéből.) Azonban va­ lam ennyi m unkából az anyanyelv iránti tisztelet, féltő szeretet és elkötelezettség sugárzik. A szerzők szándéka elsődlegesen a tanítás, a nevelés. Olvasás közben nem csak önnön viselkedésbeli, szóhasználati hibáinkra, környezetünkből föl­ szívott helytelen beszédfordula­ tain k ra ism erünk rá, nem csak nyelvünk gazdagságát csodálhat­ juk meg újból és újból, s nem csak az döbbent m eg ismét, hogy m i­ lyen árnyalatok kifejezésére alkal­ mas a m agyar, hanem lépten-nyomon új ism ereteket szerzünk. M egtudhatjuk például, hogy kö­ szönéseink közül a szervusz erő­ sen fam iliáris színezetű volt; hogy a fiam alak 1527-ben tű nik föl elő­ ször egyik kódexünkben nem től független m egszólításként; hogy a sum ákol ige a hangutánzó su­ nyik ige családjából szárm azik, s a B alaton p artján azt jelenti: „féligm eddig alszik” ; hogy az a m adár­ név: kárókatona a török kara katna (fekete m adár), s a kíntorna a húros hangszert jelentő latin quintern a szóból szárm azik; hogy Búd Spencer nevében a Búd a Buddha rövidítése, ezért nem badnak kell ejten i; hogy a csiperke gomba a szláv eredetű pecsurka leszárm a­ zottja (jelentése ..sütni való gom­ ba”) stb. Feltétlen nyeresége a könyvnek G rétsy László tömör, frappáns öszszegzése a diáknyelvről (nem kü­ lönben a fejezetet záró írás Csum -

119

pilla Rita tollából: szem léletesen „felesel” így egym ásnak a nyel­ vész és az ifjúság képviselője). J e ­ lentékeny oldalak szólnak Péchy Blanka rádióm űsoráról, a Beszélni nehézről, valam int A rany. Móra, Móricz nyelvi gazdagságáról. A kötetet kiegészíti egy ötletes Szóés tárgym utató, am ely a szövegkörnyezetre történő utalásaival m egkönnyíti az érdeklődő olvasó dolgát.

és lesznek, akik forgatják a kiad­ ványt, hiszen a nyelv ügye nem ­ csak a nyelvészeké: valam ennyiün­ ké. Ahogy Tam ási Áron rav atalá­ nál fogalm azta Juhász Ferenc: a m agyar nyelv „ . . .sorsunk, m ene­ dékünk és rem ényünk. H alhatat­ lan otthonunk ez a nyelv és sor­ sunk és rem ényünk. Egyetlen bir­ tokunk és egyetlen jövőnk” .

S rem éljük, hogy sokan vannak

K arádi Zsolt

(Hazafias N épfront Országos Ta­ nácsa. Kossuth, 1937.)

Tanítóképzés Békésben Figyelem re m éltó szakm ai igé­ nyességgel összeállított kiadvány­ nyal kedveskedett a D ebreceni T a­ nítóképző Főiskola Békéscsabai Tagozata m indazoknak, akik a főiskola oktatóival, hallgatóival együtt ünnepelték az intézm ény korszerű épületének átadását. A kötet valójában m ár azért is jó, m ert az ünnep szerényen h át­ térb e szorul benne, a békéscsabai főiskola nem ünnepli m agát, ha­ nem azokat a fogódzókat keresi, am elyek a képzés színvonalának biztosítékai, azokat a kérdéseket fogalm aztatja meg a külső szer­ zőkkel, am elyek látszólag messze tú lm u tatn ak az intézm ény lehető­ ségein, de segítenek abban, hogy

120

ez az egy éve alakult intézm ény m egtalálhassa a m aga helyét a m agyar felsőoktatásban. A „hazai” tém ákkal két rövid, m értéktartó írás foglalkozik: Szekercés Pál (Új főiskola született) és Földesi Béia (Jelenünk és jö­ vőnk) azokkal a társadalm i, okta­ táspolitikai körülm ényekkel is­ m ertet meg bennünket, am elyek szinte parancsolóan írták elő a Békés m egyei tanítóképzés ú jra ­ élesztését. Világosan m egrajzol­ ják az intézm ény széles feladatrendszerét, a továbbfejlesztésnek a helyi sajátosságokból is táplál­ kozó igényeit, körvonalait. A válogatás első tanulm ánya: (Tóth Lajos: A tanítóképzés Békés

m egyei történetének alapvonásai) m integy az intézm ény mai funk­ cióinak pedagógiatörténeti hite­ lességét, a békési progresszív ok­ tatáspolitikai elképzelések konti­ nuitását igazolja. Tessedik kétszáz éve m egfogalm azott iskolareform ­ jától, am elyben a tanító, a peda­ gógus kulcsszerepet kapott, vala­ m int a m ajd egy évtizedes tan í­ tóképzésétől, am ely során számos „alkalm atos néptanítót" indított ú tjára, hosszú névsor vezet a máig. Köztük is kiem elkedik a Diestervveget tanulm ányozó, az el­ m életet és a gyakorlatot összekap­ csolni kívánó, intézm ényalapító Benka Gyula, a közösségi nevelés fontosságát hangsúlyozó Krecsm arik Endre. Tóth Lajos írása az iskolaügy nem es harcain, Békés­ csaba k itartó tanítóképző-alapító szándékán túl következetesen be­ m u ta tja — különösen a v ih arsar­ ki mozgalom fellendülése és a szociális eszmék térhódítása ide­ jén — a társadalom és az iskola viszonyát, a reform elképzelések neveléstörténeti jelentőségét. Rendhagyó, örvendetesen k ri­ tikus hangvételű írás B ernáth Jó ­ zsefé: „Csak így, vagy m ásként is lehetne?” címmel. A szerző elége­ detlen az 1974-es oktatáspolitikai határozat végrehajtásának haté­ konyságával: „ . .. a felsőoktatás korszerűsítési vitáiban születnek valós eredm ények, de összességé­ ben sem m it sem változott.” En­ nek a jelenségnek az okait, az ok­

tatásügy anom áliáit veszi számba, m ajd gondolatait egy új konst­ rukciójú pedagógiáról. Széles ívű, gondolatébresztő ta ­ nulm ány G áspár László: Gondola­ tok a tanítóképzés hosszú távú fejlesztéséről cím ű írása. Módszere is szokatlan, de nagyon indokolt: „ . . . eltekintek a m egvalósítás mai nehézségeitől, hiszen valam it „ki­ gondolni” és valam it „m egcsinál­ ni” két különböző dolog". Gáspár László szerint a tanítóképzés ta r ­ talm át aszerint kell m eghatározni, hogy „a tanító abban szakem ber, hogy — dacolva a túlszakosodás ragályával — még m indig „bír­ ja ” az egészet” . H elyteleníti, hogy a gyakorlatban többnyire „rivális koncepciók” közül kell a tanítóképzésben választani. Mind a tanítói képességek fej­ lesztését m eghatározó tényezőket, m ind a tanítóképzés tartalm á t úgy rendszerezi, hogy m odernizációs igényei, ötletei a klasszikus peda­ gógia kipróbált elveit, elem eit m a­ gas szinten integrálják. A gyakor­ latokról és az intézm ényi dem ok­ ráciáról írottak nem csak a tan ító képzésben, de az egész felsőokta­ tásban helytállóak. A szerkesztés telitalálata, hogy G áspár László tanulm ányát Nagy Jó z se f: M ikrocsoportos nevelési rendszer cím ű tanulm ánya követi. A laptétele, hogy az egyes tanulók aktuális fejlettsége szerint m eg­ szervezett m ikrocsoportos ok tatá­ si, nevelési rendszer hatékonyáb­

ó l

bán valósítaná meg a sokszor h an ­ goztatott, de a m indennapi gya­ korlatban alig m egoldott, alig m egoldható célokat. K iinduló­ pontja nem az osztály átlagos fej­ lettségi szintje, m ert ebből csak a hagyom ányos oktatásszervezés vi­ lágszerte csődbe ju to tt ..m indenki­ re kötelező egységes ütem ű előre­ haladás" elve vezethető le. Szisz­ tém ájában a követelm ények fel­ felé teljesen nyitottak, alul vi­ szont a m inim um m al zártak. Az irás jól illeszkedik az előzőhöz,' m ert az olvasó a „szélesebb ren d ­ szer” után a szűkebb, a belső rendszer problém áival találja m a­ gát szemben, sőt annak is az alap­ egységével, az ún. m ikrocsoporttal. Rendszerszem léletű írás Orosz Sándoré is: Jelenség és lényeg a pedagógiai m unkában. A ko rrelá­ ciót a tárgyi környezet, a résztve­ vő szem élyek és főleg az inform á­ ciós források elemzésével közelíti meg, m ajd az oktatási folyam at alapegységét, a szituációt, m int cselekvési egységei m u tatja be. A kötetet: A képességfejlesztő iskola és a tanítóképzés m egújítá­ sa c. Zsolnai József tanulm ány zárja. A korábbi Zsolnai kísérle­ tek és a m ostani felsőoktatás pe­ dagógiai akciókutatás szervesen összefüggenek. A kísérleti program a feladat szintjén eltér a hagyo­ m ányostól: a tanítóképzés felada­ tait fejlesztésként, önfejlesztés­ ként és befolyásolásként fogja fel. S b ár a „cél” kategóriáját a jelen­

122

legi tan terv i szem lélethez hason­ lóan a képzés kim enetéként é rte l­ mezi, mégis kiem elkedőnek érez­ zük: ,.A kísérleti tanítóképzés célja olyan pedagógusok képzése, akik reális énképpel, nagy énerő­ vel rendelkező, nyitott szem élyisé­ gek. szociábilisak. kom m unikációs képességrendszerük fejlett, szak­ mai kom petenciájuk m agas szin­ tű, paradigm atikus gondolkodásra képesek, pedagógiai program ok egyéni és csoportos adaptálásához szükséges attitűdök és képességek birtokában vannak, nyitottak a tu ­ dom ányokra és a m űvészetekre, inform áltságuk és szellemi nívójuk magas, önm űvelési képességekkel rendelkeznek, erkölcsi és jogérzé­ kük fejlett, eligazodnak az é rté­ kek világában.” A békéscsabai főiskola első ki­ adványának színvonala m áris te­ kintélyt parancsol a testvérintézm envek között. Saját helyük meg­ találásában valószínűleg az a nem lebecsülendő körülm ény is segít majd. hogy kis létszám ú hallgató­ val, oktatóval dolgozó főiskolaként elkerülhetik a „diplom a-gyar” be­ vallott, vagy be nem vallott álta­ lános nevelési, hivatásra nevelési korlátáit, am ely szándék a főisko­ la átadásának ünnepségén is érző­ dött. s am ihez a m ostanihoz ha­ sonló további kiadványok is hasz­ nosan hozzájárulhatnak. (Tanítóképzés Békésben. S zerk .: dr. E. Szabó Zoltán. Békéscsaba, 1987.) Szabó Géza

Az 1986—87. tanévi tanulmányi versenyekről A tavalyi évben, de a koráb­ biakhoz képest is tovább növeke­ d ett a M űvelődési M inisztérium által m eghirdetett, m ár hagyom á­ nyosnak m ondható Országos Kö­ zépiskolai Tanulm ányi V ersenye­ ken résztvevők száma. N épszerű­ ségének növekedése bizonyára öszszefügg azzal, hogy iskoláinkban m ind nagyobb figyelm et szentel­ nek a tehetségek gondozásának, de azzal is, hogy a legeredm énye­ sebbek olyan kedvezm ényeket él­ veznek felsőfokú továbbtanulás esetén a felvételi vizsgákon, am e­ lyek érdem essé teszik a felkészült­

ség eme próbatételét. U gyanakkor az is igaz, hogy itt a jelentkező részéről veszteségtényezővel nem kell számolni, m ég eredm énytelen szereplés esetén sem já r elm arasz­ talás a nevelő vészéről, inkább a további bátorítás, s úgy gondolom, ez helyes is. Az 1986— 87-es tanévben m e­ gyénk 30 középfokú intézm ényé­ ből 1434 tanuló nevezett be a k ü ­ lönböző tan tárg y ak versenyébe. (Tavaly 1344 fő, de például az 1980— 81-es tanévben még csak 808 tanuló versenyezett.)

A benevező tanulók iskolatípusonkénti és tan tárg y an k én ti megoszlása a következő volt: Tantárgy M agyar nyelv

Az első fordulóban részt vett

Ebből gim názium i szakközép tanuló

1

1

—

M agyar irodalom

13

13

—

Történelem

22

22

—

9

9

Fizika

278

Kém ia

52

229 46

— 49

Földrajz

6

Biológia M atem atika

172 369

151

21

245

124

Orosz

249

195

54

Angol

120

120

—

Francia

20

20

Ném et Latin

321 8

113 8

—

1434

1172

262

Ö sszesen:

—

8

123

Az elm últ évhez viszonyítva 61 fővel növekedett a nyelvi verse­ nyeken való részvétel. H arm incöt­ tel főbben jelentkeztek a term é­ szettudom ányi, s öttel kevesebben a társadalom tudom ányi tárgyak versenyére. Továbbra is a legné­ pesebb m ezőny m atem atikából, fi­ zikából és orosz nyelvből indult. A gim nazisták érdeklődése kisebb m értékben növekedett a történ e­ lem, a kémia, valam int a francia, s szám ottevőbb m értékben az an ­ gol és a ném et tan tárg y ak iránt' Ezzel együtt jelentősebb a neve­ zők szám ának csökkenése fizikából és biológiából. A szakközépiskolások szám ának növekedése elsősorban a fizika, a m atem atika és az orosz ta n tá r­ gyakban jelentősebb. A legtöbb tanulót nevező isko­ lák: Zrínyi Ilona G im názium 205 fő; Bessenyei György Gim názium 170 fő; K rúdy Gyula G im názium

183 fő; Esze Tam ás Gim názium 105 fő. Az összes versenyző 46,5 százaléka, a gim názium i verseny­ zők 56,9 százaléka e négy gim ná­ zium tanulója, tehát a versenyzők szám ának iskolák közötti megosz­ lásában a tavalyihoz képest szá­ m ottevő átrendeződés nem történt. A versenyeket a Művelődési Közlönyben közzétett versenyfel­ hívás szerint rendezték meg. A megyei szintű versenyekbe 103 ta ­ nuló (a benevezettek 7.1 százaléka) ju to tt be. Ez az arány m ajdnem azonos az elm últ évivel. A to­ vábbjutók szám át tekintve az első fordulóban a legeredm ényesebb tantárgyak az orosz, a biológia, a m atem atika és a kém ia voltak. A m egyei fordulóba ju to tt tanulók 50,4 százaléka (52 fő) az előzőek­ ben em lített négy iskolából k erült ki. Közülük is legjobban az Esze Tam ás G im názium tanulói szere­ peltek.

A m egyei versenyen a következő tanulók vettek részt: Kölcsey Ferenc G im názium : Farkas Erzsébet, Alexa A nita (kémia), Balku István (biológia, fizika). K rúdy G yula G im názium : Herczku Csaba, M olnár Csilla, H argitai Zsuzsa, K ádár M ihály (kémia), Csató Péter, Kovács Lajos, Kovács völgyi István, Nagy Tam ás (m atem atika), Rinyu Edit, Balogh Erika, Kovács Gábor (biológia), Nagy Tam ás (fizika), Hock Beáta, J a ­ kab János (m agyar irodalom). Váci M ihály G im názium : Nádasdy Levente (kémia), Róka Ferenc, Nádasdy Levente (biológia). Zalka M áté G im názium : T arr Győző, Böszörményi Éva. Palkó Ju d it (ké­ mia), T ar Balázs (biológia), Szőcs G ábor (fizika).

124

Bessenyei György G im názium : Gábor (fizika).

Illés István

(kémia, biológia),

Szalmás

Esze Tam ás G im názium : Vinnai A ndrea, Papp László, Pénzes György (kémia), Szabó Ágnes, Szabó Sándor, V innai A ndrea, V arga S án­ dor, K irilla Magdolna, Bojka Zoltán, Szabó Tünde, Papp Ferenc, Jak ab Emil, Sablauer A ndrás (biológia). K ossuth Lajos G im názium : Nagy Ildikó (kémia), Hódy Szilvia (biológia), Veisz R ichárd (fizika). Z rínyi Ilona G im názium : Balogh Ágnes, M árka Szabolcs (m atem atika), K urunczi M ariann (m agyar irodalom). V asvári Pál G im názium : Siklódi Enikő (biológia). V áry Emil G im názium : Vass J u d it (biológia). Széchenyi István Szakközépiskola: Csilla (m atem atika).

Filep Erika,

Kenéz K atalin, Szabó

Bánki D onát Ipari Szakközépiskola: Gyöngyösi Attila, Ignéczi László, J u ­ hász Ferenc, Korcsm áros László, Raska P éter, Tóth István (m a­ tem atika). V ásárhelyi Pál Szakközépiskola: Köti József, M ajor Ferenc, M olnár Csa­ ba (m atem atika), Kató A ndrás (fizika).

A megyei fordulót követően 8 fő ju to tt az országos fordulóba: M agyar K risztina (angol nyelv) Z rínyi Ilona Gim názium , Oravecz Csaba (orosz nyelv) Széchenyi István Szakközépiskola, Lázár Tím ea (orosz nyelv) Z rínyi Ilona Gim názium , Szabó Sándor (biológia) Esze Tam ás Gim názium , Hock B eáta (m agyar irodalom) K rúdy G yula Gim názium , A lexa A nita (kémia) Kölcsey Ferenc Gim názium , K ádár M ihály (kémia) K rúdy G yula Gim názium , H argitai Zsuzsa (kémia) K rúdy G yula Gim názium .

125

O r sz á g o s e r e d m é n y e k :

M agyar irodalom : Hock Beáta VII. helyezett, K rúdy G yula Gim názium T anára: K arádi Zsolt Angol nyelv: M agyar K risztina I. helyezett, Zrínyi Ilona Gim názium T anárai: K óderné Göm öri Anna, N agyné U lrich K atalin K ém ia: A lexa A nita IX. helyezett, Kölcsey Ferenc Gim názium T anára: dr. Jen ein é M akrai Erika A rany Dániel m atem atika verseny 30 intézm ényből összesen 493 tanuló nevezett, közülük 209 fő szakközépiskolás (tavaly 443 ta n u ­ ló közül 171 fő volt szakközepes). A m egyei fordulóba a következő 19 tanuló ju to tt be (közülük 3 fő általános iskolai tanuló volt): F in ­ na István I./c, K un Zsuzsa I./a, Szabó Tibor I./b, M edve Zsolt II.,/b, Tóth Zsuzsanna Il./a (K rúdy G yu­ la Gim názium ); Eiben P éter I .b , F iletóth Levente I./b, Szabó Ákos I./b, T árnok Ferenc I./b (Zrínyi

Ilona Gim názium ); Végső V iktor 7. osztályos (5. sz. Á ltalános Isko­ la); M ikulás Im re 8. osztályos (4. sz. Á ltalános Iskola); Veisz Róbert 8. osztályos (19. sz. Általános Is­ kola): Békési József I. f (Bánki Dónál Ipari Szakközépiskola); Suhaji Tam ás, Tulipán A nna (Szé­ chenyi István Szakközépiskola); B otrágyi Tibor, Nagy György. Tahószki Zsuzsanna (Vásárhelyi Pál Szakközépiskola).

Irinyi János középiskolai kém ia verseny 26 intézm ény 284 tanulója ne­ vezett (tavaly 273 fő), közülük a legtöbb tanulót indító iskolák: Bessenyei György G im názium 34 fő; Esze Tam ás G im názium 33 fő; K ossuth Lajos G im názium 20 fő. A m egyei fordulóba 26 tanuló, s innen a legeredm ényesebben sze­ replő 8 tanuló ju to tt az országos döntőbe: Mészáros Edina, Juhász

126

Csaba,

H argitai

A ttila

Gyula Gim názium ); talan

(Bessenyei

(K rúdy

Halász B er­

György

Gim ­

názium ); Bubán Zsuzsanna (Zrínyi Ilona Gim názium ); K ertes János (K orányi Frigyes Gim názium ); Cserhalm i Sándor (Kossuth Lajos Gim názium ); Juhász Tím ea (Szé­ chenyi István Szakközépiskola).

Országos Szakmai Tanulmányi Versenyek

Az elmúlt évek hagyományainak m egfelelően rendezték meg az or­ szágos szakmai versenyeket. Szakközépiskolás tanulóink közül többen idén is elismerésre méltó eredményeket értek el. Vasútforgalmi verseny III. helyezett: Buda Mária, Közlekedési Szakközépiskola, Záhony Tanárai: Pálfalvi Sándor, Kovács István Közlekedésgépszerelő verseny V. helyezett: Kiss Zoltán, Bánki Donát Ipari Szakközépiskola, Nyíregyháza Tanárai: Magocsa János, Nuszer Ferenc Postaforgalmi verseny VIII. helyezett: Végső Tímea, Császy László Szakközépiskola, Kisvárda Tanárai: Reményi Józsefné, Torma Erzsébet, Pózner Istvánné Kertészeti verseny V. helyezett: Kovács Andrea, Szamuely T. Mg. Szakközépiskola, Nyíregyháza Tanárai: Veisz János, Barna Jánosné Kereskedelmi versenyek Áruismeret verseny II. helyezett: Gottfried Beatrix; III. helyezett: Asztalos Gyöngyi, Kereskedelmi Szakközépiskola, Nyíregyháza Tanáruk: dr. Hajnal Attiláné Óvónői versenyek II. helyezett: Miterli Ibolya; III. helyezett: Gál Erzsébet, Budai Nagy Antal Szakközépiskola, Nagykálló Tanáruk: Dalia Ferencné Közgazdasági verseny VIII. helyezett: Filep Erika; IX. helyezett: Szabó Csilla, Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola, Nyíregyháza Tanáraik: Almássy Lászlóné, Borka Sándor Politikai gazdaságtan verseny X. helyezett: Balogh Erika, Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola, Nyíregyháza Tanára: Nagy Judit

127

Egészségügyi verseny IX. helyezett: Pilling János, Kölcsey Ferenc Egészségügyi Szakközépiskola, Nyíregyháza Tanárai: dr. Drágár Pétem é, dr. Jósvai Gabriella, dr. Jeneiné Makrai Erika Az elért eredményekhez a tanulóknak és felkészítő tanáraiknak gra­ tulálunk, s további sikereket kívánunk.

Borbély György

128

r p

Al

y üza ti

felhívás

A Szabolcs-Szatmár Megyei Pedagógiai In té ze t p á ly á za to t h ird e t az 1987-8B. tanévre az alkotó jellegű nevelési-cktatási és közművelődési tevékenység ö sztö n zé sé re . Pályázni

le he t

a k ö zoktatást és közművelődést é r in t ő valamennyi kérdés­ ben, ö n á lló tém am egjelöléssel i s . Pályaműként fogad jj< el a nev elő-ok tató munka hatékonyságát k ö z v e tle n ü l fokozó f e j le s z t ő programokat is .

KIEMELT

MEGYEI

PALYATÉTELEK :

- VEZETÉS-IRÁNYÍTÁS - KÉPZÉS-ÖNKÉPZÉS - METODIKA - FAKULTÁCIÓ-TEFIETSÉGGONDOZÁS - PÁLYAVÁLASZTÁS - KOLLÉGIUM-GYERMEKVÉDELEM-IFOÚSÁGI SZERVEZET - ÓVODAI NEVELÉS - EGYÉB A pá lyá zatokat a Szabolcs-Szatm ár Megyei Pedagógiai Intézet címére (44oo Nyíregyháza, Búza u.5 . P f . l5 6 . ) k e ll

k ü ld e n i

2 péld ányban. A

p á l y a m ű v e k e t

j e l i g é v e l

k e l l

e l l á t n i ! A legértékesebbnek í t é l t dolgozatokat a Pedagógiai Műhelyben p u b lik á lju k . A pályamunkák beküldésének h a tá rid e je :

19BB. o k t ó b e r Megyei p á ly a d íja k :

1.

I.

d íj :

3.000.-F t

II.

d íj :

2.500.-F t

III.

d íj :

2.00 0.-F t

Két e ls ő , két második és három harmadik d í j kiadására k e rü l s o r. A p á ly a d íja k m e lle tt a le gjobb dolgozatok jutalomban részesülnek.

V

Ara: 15,— Ft Évi előfizetési díj: 60.— Ft

-tSSrtst Hivatalunk — a NYÍRTOURIST — szeretne segítséget nyújtani ISKOLAI TANULMÁNYI KIRÁNDULÁSOK megszervezéséhez és lebonyolításához. Az osztálykirándulásokat jellegüknek megfelelően: — országjáró, — megyejáró, — irodalmi, — néprajzi, — földrajzi speciális igények figyelembe vételével is meg tudjuk szervezni. A rugalmas, gyors és pontos lebonyolítás érdekében, rendelkezésre tudunk bocsátani 2 db 44 személyes autóbuszt és igény esetén idegenvezetőt is. Egyedi igények alapján, — kialakult közvetlen külföldi partnerkapcsolatainknak köszönhetően, — lehetőség van rá, hogy kirándulásokat az alábbi országokba is szervezhessünk: Románia, Lengyelország, Csehszlovákia, Szovjetunió. Bízva az Önök és hivatalunk között kialakuló kedvező partnerkapcsolatban, várjuk szives megrendelésüket. Két

sor.

A megrendelés leadható: NYÍRTOURIST 4400 Nyíregyháza, Dózsa György u. 3.