PÉCH ANTAL KIVÁLÓ MAGYAR TUDÓS MÉRNÖK A 19. században a magyar bányászat-kohászat leghiresebb képviselője
Péch Antal 1822-ben született Nagyváradon, mégpedig annak
Váradolaszi negyedében. Hogyan nézett ki Nagyvárad a 19. század elején ? Induljunk ki onnan , hogy 1692-ben amikor a város felszabdult a 32 éves török uralom alól, teljesen romokban hevert.
Péch Antal
A kuruc háboruk után megkezdődött a barokk ujjáépités és a betelepités kora. Visszatérnek a szerzetes rendek, templomok épülnek, majd 1762-ben megkezdik az új
püspöki palota épitését. 178o-ban megnyilik a királyi jogakadémia , iskolák épülnek. Az épitkezések , elsősorban az egyházi épitkezések elősegitik a helyi kézmüipar fejlődését. A 19. század elején már 19 céh müködik Váradon. A legfőbb az ácsok és kömüvesek céhe volt.
Fényes Elek 1839-ben megjelent statisztikája szerint Nagyváradnak akkor kereken már 18 ezer lakosa volt.
Bemutatkozik a Péch család. Péch Antal nagyapja Péch Lőrinc / 1749 -1799 / ácsmester volt. Édesapja Péch Antal János is ácsmester volt és tagja volt az ácsok és kömüvesek céhének. A ránkmaradt nagy temlomtetők szerkezetéről készült tervrajzai az egykoru szakmai képzés jó szinvonaláról tanuskodnak. 182o-ban egy
szolgabiró árvája , vagyontalan leányát vett feleségül. Péch Antal édesapja a harmincas évek végén teljesen tönkrement , szinte keresetképtelenné vált. A családot az édesanya erkölcsi tartása vezette ki ebből a nehéz helyzetből.
Antal ,mint az idősebb fiu, elemi osztályait 1928-ban
kezdete el a váradolszi katólikus plébánia mellett épült új iskolában, amelynek ekkor 133 tanulója volt. Utána a nagyváradi premontrei gimnáziumba kerül, ahol ekkor 335 diákot oktattak, ez időtájt latinul. E középiskolai éveknek azonban magyar nyelvü nyomtatott emléke is maradt .
Mégpedig egy “ Búcsúdal “ amelyet a IV. Osztályt végző , tizenkétéves fiu tanárának –főtisztelendő Vercsik Imre úrnak az 1834. oskolaesztendő végével hála jeléül szentelt --.
Érdemes néhány fontos dolgot tudni a nagyváradi premontrei gimnáziumról. A gimnázium alapitása 18o8ban volt , a volt jezsuita gimnázium utódiskolájaként. A premontrejek átvették a pálosok templomát és zárdáját.
Vercsik Imre tanárúr 1825 és 1846 között magyart, latint, görögöt tanitott. Antalt 1834-ben Temesvárra küldték , hogy megtanuljon németül. Két év után visszatért, majd két év filozofiai tanulmányait 1838 szeptemberében fejezte be. Ekkor 16 évesen nagy probatétel elé került.
Ugyanis családja anyagilag összeomlott és igy a jövőt saját erejéböl kellett kovácsolja.
Hosszas töprengés után az értelmiségi pálya felé vezető utat választotta. Majd elindult gyalogszerrel Selmecbányára. Itt müködött ugyanis a nevezetes Bányászati Akadémia , amelyet Mária Terézia 1763 -177o között fejlesztett ki. A nemesfémekben gazdag telérek akkoriban kezdtek kimerülni és a szegényebb érceket pedig gazdaságoasan csak új , fejlettebb módszerek
alkalmazásával lehetett hasznositani, elsősorban a kohászat a kémia terén. Ehez pedig jól képzett bányamérnökökre volt szügség. Ezeket nevelte a selmecbányai akadémia oly sikerrel, hogy nemzetközi viszonylatban is élen járt. Csak egy versenytársa akadt a vele nagyjából egyidőben alapitott szászországi freiburgi
akadémia.
Péch Antal a bányászati akadémián. Péch Antal számára nagy előnyt jelentett, hogy az akadémia hallgatói nem fizettek tandijat , sőt a jobbak , ha rászorultak, ösztöndijban is részesülhettek. Óraadással ,
tanitással is kereshettek annyit, hogy szerény szállásukat , ellátásukat is fedezni tudták. Előny volt továbbá az is, hogy a felvételinél a kiváltságosokat , a tehetségesek róvására nem részesitették előnyben.
Életre szóló barátságot Péch Antal, Zsigmondy Vilmossal kötött,
aki a pozsonyi evangélikus liceum egy korán elhunyt tanárának volt fia , majd az artézi kútfúrásnak lett legjobb hazai szakembere. Zsigmondy 1821 és 1888 között élt. A magyar diákok számára nagy hátrányt jelentett, hogy a tanitás német nyelven folyt. A 3248 növendéknek , aki 1846-ig itt tanult, Magyarországról és Erdélyből csak mintegy fele származott. A többi diák a Habsburg monarchia örökös tartományaiból származott. Péch és barátai a nyelvi
nehézségekkel megbirkoztak, de a német tipusú, kissé zajos diákéletben ,már anyagi helyzetük miatt sem vehettek részt, hanem inkább a szarény “ Magyar Olvasó Társulatnak “ voltak a tagjai.
Péch 1842-ben kitünő eredménnyel fejezte be tanulmányait . Igy mindjárt kincstári gyakornoki alkalmazást kapott a bányászat helyi apparátusában. E szerény de biztos jövedelem birtokában magához vette előbb öccsét,
Józsefet , aki igy továbbtanulhatott , majd pedig szüleit és leánytestvéreit is. Öt évig szolgált Selmecen, főleg a zúzómüveknél, ahol egy kitünő szakember , a cshországi német származásu Peter Rittinger oldalán sajátitotta elkisérletezés közben—az ércelőkészités legkorszerübb
módszereit.
Igy ezután a kamara 1847-ben Csehországba mégpedig Joachimstalba küldte, hogy tapasztalatait felhasználva rendezzen be zúzómüveket. Ennek a bányának az egyik legfontosabb terméke a szurokérc volt, amely poloniumot, rádiumot és uránt tartalmazott. Akkoriban az üvegiparhoz
szügséges uránsót állitották elő belőle. Joachimstal szerintem a Curie házaspár munkája kapcsán lett igazán világhirü.Ugyanis 1898 és 19o2 között innen kapták az uránium kivonásából visszamaradt üledéket és fedezték fel elsősorban a rádiumot.
Péch Antal az 1848-as forradalomban. Péch Antal 26 éves amikor 1848-ban kitör a forradalom és hazatér.Először Körmöcbányán kap alkalmazást, majd Kossuth pénzügyminisztériumába , a
bányászati osztályra nevezik ki fogalmazónak. Itt egy új szakmai gárda tagja lett , amelynek feladata az új magyar felelős kormány utasitásainak végrehajtása és az önálló magyar bányászat létrehozása volt.
A szabadságharc kitörésekor Péch Antal 1848
december 31-én parancsot kap , hogy a pénzverdei felszerelést Körmöcbányáról Debrecenbe, majd onnan Nagybányára szállitsa. A feladatot Péch sikerrel végrehajtotta, mert nyolc szekérnyi szállitmánnyal sikerült az ellenséges erők közt átcsúsznia és már január 16-án
Debrecenbe, majd Nagybányára érkezett. Igy a pénzverde rövidesen megkezdte müködését.
A sikeres tavaszi hadjárat után Péch a kormánnyal
együtt újra visszatért Budapestre. Julius végén azonban hivatalával
együtt
Szegedre
ment.
A
minisztérium
felbomlásakor Nagysándor József tábornok hadtestét kereste
fel
,
hogy
hadiszolgálatra
jelentkezzék.
A
tábornoktól azt a választ kapta , hogy –menjen oda , ahol
tudásával megélhet , mert karddal többé nem segithet a hazán---.
A fegyverletétel után Aradon mint polgári hivatalnok került az osztrákok kezére. Mint hivatalnokot a kihalllgatás
után elengedték. Jól tette, hogy nem ment vissza régi munkahelyére , mert ott mint Kossuth hivét biztosan börtönbe csukták volna . Zsigmond Vilmost kedves barátját Resicáról vitték börtönbe. Péch sok viszontagság közt Pestre ment , ahol családjával együtt meghúzhatta
magát. Igy az elfogatást elkerülte, de pályája derékba tört. Helyzetét sújosbitotta, hogy pesti házuk leégett és mindenüket elvesztették.
Bányaigazgató a Ruhr vidéken. Ezek után Péch megkereste egykori selmeci főnökét Rittinger Peter urat, aki akkor már a bécsi pénzügyminisztériumban tanácsos volt. Jóindulatból felajánlotta , hogy újból megnyitja előtte a kincstári
szolgálat útját, de csak akkor ha hajlandó igazoló bizottság előtt 48-as multját megtagadni. Péch erre természetesen nem volt hajlandó. Inkább megpróbált kissebb munkát keresni.
Ez viszont itthon nem sikerült. Igy elhatározta , hogy külföldre megy munkát keresni. Sikerült is neki 185o-ben egy
csehországi szénbányánál alkalmazást nyerni.Előbb a morvaországi Klestergrab /Hroby /, majd a Mahrisch –Ostraui szénbányában kapott állást. Elutazása előtt megnősült , régi szerelmét Szajbély István rézbányai mérnök Emma lányát vette feleségül. Közben egy másik csehországi
szénbányához a Schatzler / Zacker/ melletti szénbányához került, mint igazgató. Innen 1857-ben tovább jutott nyugatra.
A Rajna melletti fejlett német iparvidéken , Bochumban sikerült a Zeche Vereinigte Prazident nevü szénbánya igazgatói posztját elnyernie. Ez a bánya egy betéti társaság tulajdona volt, amelynek 8o4 alkalmazottja volt. Péchnek sikerült később jelentős szerepet játszani egy Bányászati
Egyesület / Bergbauverein / alapitásában, amelyet a Dortmund vidéki bánya-, vas és acéliapari válaltok hoztak létre a piac , szállitás, hitel problémáinak közös erővel való megoldása érdekében. Bár vagyona nem volt , szaktudása révén jelentős szerepet kapott az egyesület
megalapitásában.
Új posztján hamar szembe kellett néznie ,az 1857-ben indult nemzetközi gazdasági válság hatásásval. A Ruhr-
vidéken is egymás után állitották le a nagyolvasztókat, csökkentették a munkabéreket illetve elbocsájtották a
munkásokat. Péch a válság okozta gondot,a 15 százalékos költségcsökkentést, másképp akarta megoldani. Kijelentette—nem akar senkit elbocsátani, azt sem akarja , hogy csökkenjen a bérük--.
Ezt viszont csak úgy lehet elérni, ha mindenki hajlandó 15 %-al többet termelni Ha a csapat a bányához mint munkaadójához
ragaszkodik
és
ezt
az
erőfeszitést
megteszi, úgy mindkét félen segitünk---. És igy az üzemnek sikerült a válságot átvészelnie. Péch az emigrációt mindig csak átmeneti állapotnak tekintette. Hazai kapcsolatait hüségesen ápolta. Több cikket irt a Pesti Naplóba a hazai bányászat és vasipar
problémáirol. Gyermekeit magyarnak nevelte. Várta az alkalmat amikor lehetett hazatérni .
Ez a hatvanas években sikerült is. A sajátos hazai viszonyok
közt
azonban
nehezen
találta
meg
a
helyét.1862-ben Recsken kapott állást,majd a Mátrai Bányaegyesület igazgatója lett. 1865 és 1867 között egy nógrádi
bányát
bérelt.
Szerencséjére
1867-ben
a
kiegyezés után az új magyar pénzügyminisztériumnak ismét a bányászati osztályán kapott titkári állást .
Hamarosan tanácsosi beosztást kapott. Igy néhány más régi kollégájával együtt a munkát ott próbálták folytatni, ahol 1849-ben abbahagyták.
Itthon a modernizálásért. Most az új helyzetben a 48-as müszaki, polgári értelmiségiek véleménye az volt, hogy most elsősorban az ország belső gazdasági –társadalmi modernizálásáért kell küzdeni. Feladatként az állami bányászat
ujjászervezése, technikai korszerüsitése , az infrastruktúra, a vasúthálozat , a hozzá nélkülözhetetlen vasipar fejlesztése a legfontosabb.
Péch nekilátott és a Felvidéktől Erdélyig mindenfelé személyesen , a helyszinen tanulmányozta a viszonyokat és fogalmazta meg a legsürgősebb teendöket. Sokban hozzájárult a diósgyöri állami vasgyár létrehozásában. Meggyőzte a döntéshozókat , hogy nemzetiszempontból is
legjobb a vasútisint itthon gyártani. Nevéhez füződik a Zsilvölgyében a bányaüzem fejlesztése, a kokoszolási eljárás kikisérletezése , a bányaüzem korszerü berendezése, a legmegfelelőbb kokszolási eljárás kikisérletezése. Nevéhez füződik a vajdahunyadi vasmü első terveinek kidolgozása is.
Diósgyőr 1900-ban Diósgyőri Telepítési alaprajz
Diósgyőri Vasgyár Főbejárata
1. Szamú kapu napjainkban
Diósgyőri 3-as nagyolvasztó
Diósgyőri Vasgyár Tehnológiai Sématáblája
1868-ban megalapitotta a “ Bányászati és Kohászati
Lapok “ cimü szakmai folyóiratot , amelynek elsődleges célja, a magyar bányászati szaknyelv megteremtése volt. 187o-ig a lap föszerkesztői szerepét is betöltötte. 1869-ben megirta az acélelőkészités elvi és gyakorlati tudnivalóirol szóló munkát. 187o-ben munkássága elismeréseként megkapta a “ Vaskorona rendet “ .
1873 és 1889 között a Selmeci bányakerület igazgatói funkcioját töltötte be. Sikerült a Selmec vidéki bányászatot egyensúlyba hoznia. A kohósitást tökéletesitette és igy az
üzemek tovább müködhettek. Felujitotta a II. József tárot, korszerü gépeket szereltek be és 1878-ra minden elkészült. Elsőként alkalmazott gépifúrást.
A süritett levegővel müködtetetett fúrógépek segitségével 2326 m hosszú járatot furtak 3 és fél év alatt. Eredményes munkájáért Selmecbánya diszpolgárává
válsztották. 1879-ben megkapta a “ Lipótrend lovagkersztjét “ . Közben újitott a bányatérképezés terén , kialakitva a “ névtelen bánya “ mintáját.
Hivatali feladatai mellett tudományos munkákat is végzett.
1879-ben
megválasztották
a
Magyar
Tudományos Akadémia levelező tagjává. Akadémiai székfoglalóján “ A tudományok haladásának befojása a Selmec-vidéki bányamivelésre “ cimü munkáját mutatta be.
Ezután
bányamivelésének
feldolgozta történetét
,
Alsómagyarország amelyet
a
Magyar
Tudományos Akadémia adott ki. 1884-ben külön kiadták a selmeci bányavállalatok történetét. Péch kiadott egy
magyar-német bányászati szakszótárt is.
1889-ben
ment
nyugdijba.
Ezután
Selemec-
Bélabánya szabad királyi bányavárosok országgyülési
képviselőjének választották. Alapitó és választmányi tagja volt az 1892-ben megalakult Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek.
Kovács Zsolt tûzoltóparancsnokról kevesen tudják, hogy a bányászok nagy közösségébe tartozik. Csakhogy õ nem szénbányász, hanem ércbányász. Éveken keresztül dolgozott a rudabányai vasércbányában geológusként. A bányásznapon õ is ott volt, köszöntve kõszénbányász társait.
Egy érdekes adattal is szolgált, miszerint 110 évvel ezelõtt, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1894. évi selmeci választmányi ülésén Péch Antal bányamérnök
javaslata alapján született meg a „Jó szerencsét!” köszönés a korábbi „Glück auf!” helyett. Azóta a „Jó szerencsét!” ki tudja hány és hány milliószor hangzott fel a magyar bányák mélyén, sichtre menve vagy éppen onnan érkezvén az utcákon és a templom elõtt.
Kevés olyan olyan köszöntést ismerünk, amelynek ekkora becsülete lenne...
1895 szeptember 18-án húnyt el.
Emlékét őrzi az egyesület által 1939-ben alapitott Péch Antal serleg, valamint az 1963-ban alapitott Péch Antal emkékérem. A miskolci egyetemen szobor, Budapesten és Selmecbányán utca, Tatabányán a róla elnevezett középiskola őrzi még emlékét.
Budapesten és Selmecbányán utca
Tatabányán a róla elnevezett középiskola
1963-ban alapitott Péch Antal emlékérem
Összegzés. Péch Antal a magyar müszaki tudományok kiemelkedő egyénisége volt.
Kiemelkedő szakirodalmi munkái. -Ércelőkészités –tana. Selmec. 1869. -Jelentés a selmeci és diósgyöri kerületeinek állami bányák és kohók állapotárol. Budapest.1873. -Bányatérképek szerkesztése. Budapest 1878. -Magyar-Német és Német-Magyar Bányászati müszotár. Budapest
1879. -A
tudományok
haladásának
befolyása
a
selmecvidéki
bányamüvelésre. Selmec 1881. - A selmeci bányászat multja, jelene és jövője. Budapest 1884. - Alsó-Magyarország bányamivelésének története. Selmecbánya –
Budapest. 1884-1887.
Köszönöm a figyelmüket !
