Paul Richard Blum FILOZÓFIA MAGYAR NYELVEN: BERTALANFFI PÁL, SARTORI BERNÁT ÉS A XVIII. SZÁZAD EGYETEMI FILOZÓFIÁJA I. Apáczai Csere János „A tudomány, mely az embert bölccsé tészi, áll a dolgoknak és némely nyelveknek [...] tudásában". Ezekkel a szavakkal kezdi Apáczai Csere János 1654-ben írt Magyar Logikácskáját.1 A tudomány tehát nyelvek és dolgok tudásában áll. A magyarországi művelődés reformere e gondolatával a humanistákat követi, akik felismerték, hogy a nyelv „a világ második teremtése", hiszen a „dolgok" számunkra mindig csak a nyelv által nyerik el értelmüket. E gondolatból három kérdéskör adódott a humanisták számára: 1. Mi történik akkor, ha ugyanazt a dolgot különböző nyelveken másként mondják? 2. Mekkora része van a tudományban a tanult emberek társadalmának? 3. Hogyan közvetíthető a „dolgok" kutatása és tana? Az első kérdéskör a népnyelvi filológiából és a nyelv modern elméletéből - ebből az alapvető antropológiai tényből - vezethető le: az ember mindenekelőtt nyelvi adottságokkal rendelkező lény. Ebből azután a metafizika transzformációja következett: az elvonatkoztatás elméletéről (ahogy az arisztoteliánus skolasztikában 1
APÁCZAI CSERE János, Magyar Logikácska és egyéb írások, kiad. SZIGETI József, Bukarest (Kriterion) 1975, 95. Az ebben a kötetben tárgyalt szerzőkhöz 1. különösen; MÉSZÁROS András, A filozófia Magyarországon, a kezdetektől a 19. század végéig, Pozsony, 2000; ZEMPLÉN Jolán, A magyarországi fizika története 1711-ig, Bp., 1961 (Zemplén I.) és ZEMPLÉN Jolán, A magyarországi fizika története a XVIII. században, Bp., 1964. (A továbbiakban ZEMPLÉN II.) 513
is) a dolgok nyelvileg megragadható elméletére helyeződött át a hangsúly. A res et verba egységét az emberi szellem állítja elő. A metafizika és a logika átalakításának úttörői közül álljon itt Rudolph Agricola, Lorenzo Valla és Petrus Ramus neve. Már az első mondatból következtetni lehet arra, ami az életrajzból is általánosan ismert: Apáczai a ramista Johannes Alsted befolyása alatt állt. A második kérdéskör a tudomány társadalmi jelentőségével kapcsolatos. A tudóstársadalom növekvő öntudatához vezetett az a helyzet, hogy a tudást közvetíteni kell, és közben a társadalom elöljáróinak a tudósokkal együttműködve kell támogatniuk a tudásközvetítést. Ezzel egyidejűleg megnőtt a tudomány politikai jelentősége. Ebből adódott, hogy a fejedelmek és az egyház, illetve ennek egyes csoportjai (a katolikus egyházban mindenekelőtt a jezsuiták) egyre növekvő mértékben támogatták az egyetemeket és az akadémiákat. S valóban: Apáczai lelkes tevékenységet fejtett ki egy „akadémia" - tudományos egyetem - létrehozása érdekében Kolozsváron. Két okot nevez meg ehhez: az egyik „a tudománynak gyarapodása [...] ékesíti és világosítja meg az országokat", a másik, „hogy ugyanazon által készíttetnek el [...] a subditusok az Isten és fejedelmekhez való engedelmességre".2 Hivatkozva a Staufen-házból való Frigyes császárra,3 az első középkori egyetem megalapítójára, Apáczai összekapcsolja a tudomány gyarapodását annak politikai és vallási szerepével (kifejezve azt a fejedelem és az Isten tiszteletében). A harmadik kérdéskör a tudomány terjesztése. Ez a módszertan formájában jelentkezett a humanisták körében, akik közül a fent említett Agricola és Ramus voltak az irányadók. A kiindulási pont erősen leegyszerűsítve az volt, hogy a tudományok rendjének oktatása megfelel a dolgok rendjének, és ez a rend a tudás nyelvi megfogalmazhatósága alapján az emberi értelem szerkezetének felel meg. Csak a dologhoz illő, a mérsékelt, a megfelelő nyelvi kifejezés képes visszatükrözni a dolgok rendjét. Ebből az előfeltevésből származik az enciklopédia eszméje. Az enciklopédia ugyanis mindent magában foglal, amit az ember tudhat, mégpedig
egy rendszerben, a dolgok rendszerében, azaz „összeállításában". Az iskolai oktatás azért áll a nyelvi és a gondolati képesség (logika) fejlesztéséből, hogy átmenetet adjon a tudományok rendszeréhez. Apáczai részletesen értekezik erről az Oratio de studio sapientiae című írásában.4 Ezért is következetes, hogy a tanulmányok érdekében hazájában írt egy ilyen enciklopédiát. Újdonsága, hogy magyar nyelven jelentette meg, jóllehet tisztában volt vele, hogy a tudomány számára szinte egészen idegen, érthetetlen, alkalmazhatatlan magyar nyelvre ültette át.5 Az enciklopédia eszményét humanista szokás szerint arra a tényre hivatkozva igazolja, hogy a természet egységes rendjével szemközt az emberek soknyelvűek. Theodor Gaza görög humanistára hivatkozik, aki Arisztotelész állatokról szóló írásai és Theophrasztosz növényekről írt könyve kapcsán így írt: „Mert a dolgok [res] neve olyan, amilyent a névadók tetszése szabott rájuk. Nevet adni pedig minden időben egyformán szabad".6 Ádám névadása a szabadság eseménye volt, ezért a különböző nyelvű szavak közömbösek a változatokkal szemben, a változatok mégis visszatükrözik a világ szerkezetét.7 Közismert, hogy az oktatás megűjítója hosszú ideig nem talált követőre a magyar nyelvű bölcseleti szöveg fejlesztésében. Egész Európában ez volt az általános helyzet. A latin maradt a tudomány és az egyetemek nyelve, függetlenül attól, hogy persze az irodalomban és az egyházakban (valamennyi felekezetnél) a népnyelv bontakozott ki. Sokáig csak Giordano Bruno és Galilei olasz nyelvű írásai jelentettek kivételt. Népnyelvi művek, mint Bernard Fontenelle Entretiens sur la pluralité des mondes című írása (1686) vagy Leibniz francia írásai nem az akadémiának, hanem általában a közönség számára készültek. A jezsuita Francesco LanaTerzi, aki 1670-ben adta ki Prodromo dell'Arte Maestra című művét, s amely egy repülőgépmodellről lett nevezetes, az egyete4 5
6 7
2 3
514
Apáczai terve az akadémia felállításáról, uo. 179. Uo. a császárt „Fridericus Barbarossának" nevezi.
Magyarul uo., 28. APÁCZAI CSERE János, Magyar Encyclopaedia, kiad. SZIGETI József, Bukarest (Kriterion) 1977, Előszó az olvasóhoz, 78. Uo. 79. A tükör metaforája kapcsán lásd KREMMER Dezső, Apáczai Ceri (!) János élete és munkássága, Bp., 1912, 34. Ott részletesen olvasható Apáczai kötődése Ramushoz és Descartes-hoz. 515
meken kívüli közönséghez fordult. Kivételnek számít a bölcseleti irodalom Angliában és Oroszországban, itt ugyanis a népnyelvtől nem vitatták el, hogy betöltse a filozófiai szaknyelv szerepét. Az első tisztán bölcseleti mű - a német nyelvű egyetemi közönség számára - valószínűleg Christian Wolff tankönyve volt, amely 1713-tól a Logikával együtt Vernünftige Gedanken von den Kräften des menschlichen Verstandes und ihrem richtigen Gebraucke in Erkenntniß der Wahrheit címen jelent meg. (A cím magyarul: Ésszerű gondolatok az emberi értelem erejéről és annak helyes alkalmazásáról a valóság megismerése érdekében.) Jellemző azonban, hogy Wolff - bölcseletének növekvő európai sikere mellett - áttért latin nyelvű fordítások kiadására.
II. Bertalanffi Pál Az első magyar nyelvű bölcseleti könyv Apáczai kísérlete után a jezsuita Bertalanffi Pál Kozmográfiája volt: „Világnak két rendbéli reovid ismerete. Eleoszer A' mint az Istenteol teremtetett, másodszor A' mint az Istennek, és a' természetnek Vezérlésébeol az emberekteol küleomb-küleombb-féle részekre, Országokra, Tartományokra, és keosségekre osztatott. Minden-féle Irókbeol ki-szedé, és Prédikátori hivatallyának piheneo órái alatt illendeo renddel eoszve irá azt Bertalanffi Pál, a' Jesus Társaságából-való Pap: Most pedig Isten jó voltábol, 's az Eleol- Járóinak kegyes engedelmébeol Magyar Nemzetének egy mulatságos, és tudós olvasására nyomtatásban kiadá". A kötet a nagyszombati jezsuita egyetem nyomdájában jelent meg 1757-ben.8 A részletes, jellegzetesen barokk cím csaknem mindent elmond a műről, amit tudni érdemes: két részből áll, közülük az első - a rövidebb - a világot Isten teremtéseként írja le, a második az ember által létrehozott politikai egységek soraként. Kozmológia és geográfia tehát a kötet két fő része. A továbbiak-
ban azt is megtudjuk, hogy a könyvet különböző forrásokból ollózták össze. Különösen fontos a könyv szándéka: a magyar nép „szórakoztatására és tudós olvasására" készült. Hogy milyen szórakozásról van szó, kiderül a szerző utalásából: ő foglalkozására nézve prédikátor, és pihenőidejét szentelte ennek a munkának; az olvasó kövesse példáját az olvasásban, és lelje örömét Isten és az ember teremtésében. Bertalanffi 1706. január 26-án született a Sopron megyében fekvő Pulyán (ma: Pullendorf). Novícius Nagyszombatban, grammatikatanár Gyöngyösön (1728) és Ungváron (1732), bölcseletet hallgatott Kassán 1729 és 1731 között, végül prédikátorként tevékenykedett Pécsett, Egerben, Gyulafehérváron, majd Komáromban, ahol 1763. január 15-én meghalt.9 Még további léleképítő írásokat is megjelentetett, közöttük verses elmélkedését: A' nagyra vágyódó világ fiának. Az embernek változó Sorsárol siralmas Panaszsza (Bécs, 1750, Kassa, 1761). A szerző nyilvánvalóan tudatában volt annak a kihívásnak, hogy magyar nyelven beszéljen tudományos dolgokról, amint ez előszavából ki is derül: „Azokáért, kegyes Magyar olvasó, Úgy vedd ezen munkámot, hogy magadnak nem mondom ékes Magyar szólást (mert mideon a' keoltségnek tsekélysége éppen reovid sommában való irásra kénszeritett, arra, a' Magyar nyelvnek válogatott szép virági sem tsirázhattak ki a' pennámból), hanem mind ideig való tudományt".10 Itt az ékesség és tudomány ellentétének toposzát, valamint a szerénységtoposz gyönge formáját alkalmazza. A mű két része nem egyenlő súlyú: csupán az első 228 oldal foglalkozik a természettel (a teremtéssel), a többi 1028 geográfiát tartalmaz. Ez a geográfiai rész meglehetősen igénytelen; városokról és tájakról mondja el azt, amit szerinte róluk tudni érdemes. Így megtudjuk a Pilisről, hogy ott pálosok (Paulinusoknak jeles 9
10 8
Ha a régi nyomtatványban nincs különbség ö és ő között, és mindkettő o fölé írt e-vel áll, eo-val írom át.
516
Ladislaus LUKÁCS, Catalogus generális seu Nomenclator biographicus personarum Provinciae Austriae Societatis Iesu, Pars 1, Romae, 1987, 92; TÜLL Alajos: Bertalanffi Pál S. J. 1706-1763 élete különnyomatban jelent meg a pécsi Pius Alapítvány Jézus Társasági Gimnázium 1930/31. évi értesítőjében. BERTALANFFI Pál, Világnak Két rend-béli reovid ismerete, Nagyszombat (Academiai Beteokkel) 1757, 1028 + előszó és Indices, 8 kötetben; itt: *[7] r-v. 517
Monostorok vala) élnek, Debrecenről pedig ezt olvashatjuk: „Deobreceon, szabad királyi és Magyar Országnak leg-nagyobb városa Szamos folyó mellett Districtualis Táblával, a' T. PP. Piaristák Deák Iskolájával, és a Reformátusoknak feo-Iskolájával egyetemben; fekszik sik mezeon, melly 15 mérfeoldre terjed, és sok szarvas marhát nevel".11 A bölcseleti szempontból érdekes első rész 37 beszédre oszlik. A menny és a csillagok teremtésének leírásával s a csillagászat és az asztronómia bemutatásával kezdődik. Ezután (a 13. beszédtől) a könyv rátér a meteorológiára, majd az elemek, a tűz és a víz kapcsán szól a tengerekről és a folyókról, végül a földről (a 24. beszédtől), hogy azután beszámoljon a növényekről és az állatokról. Végül az utolsó fejezeteket (a 34.-től a 37.-ig) az embernek szenteli. Milyen művekből gyűjtötte össze tudását a prédikátor? Mivel ő maga nem nevezi meg forrásait, a szokásos kozmográfiai vagy fizikai munkákat kell elővennünk, ugyanúgy, ahogy a geográfiai részhez a vonatkozó népszerűsítő írásokat és a szakirodalmat. A természetfilozófiai részhez minden korabeli jezsuita szerző szóba jöhet: például Szentiványi Márton SJ (1635-1705), aki olyan új bölcselőket is bemutatott előadásain, mint Francis Bacon, és elhagyta az előadásmód skolasztikus stílusát.12 Vagy Kéri János pálos szerzetes, akire jellemző volt, hogy bölcseletét skolasztikus traktátusok és „orationes" formájában egyaránt előadta.13 Egy 11 12
13
Uo. 701 és 709. Vö. Marianna ORAVCOVÁ, Philosophie an den Universitäten Tyrnau und Kaschau in: Fr. UEBERWEG, Grundriss der Geschichte der Philosophie. Die Philosophie des 17. Jahrhunderts, Bd. 4: Das Heilige Römische Reich Deutscher Nation, Nord- und Ostmitteleuropa, hrsg. von Helmut HOLZHEY und Wilhelm SCHMIDT-BIGGEMANN, Basel, 2001, 1366-1372. Szóba jön SZENTIVÁNYI Márton: Curiosiora et selectiora variarum scientiarum miscellanea, Tyrnavia 1689, 1709. Vö. ZEMPLÉN Jolán: The Reception of Copernicanism in. Hungary, in: Studia Copernicana 5: Colloquia Copernicana 1: études sur l'audience de la théorie heliocentrique, Wroclaw etc, 1972, 311-356; itt: 317-319. KÉRY (sic!) Johannes O. S. Pauli, Universa philosophia scholastica tomis tribus comprehensa. Posonii (Gottfried Gründer), 1673 (RMK II, 1325). A címlap szerint a szerző az Ordo Eremitarum Pauli Primi Eremiti főpriorja, a teológia és a filozófia professzora a lepoglavai konventben. KÉRI Johannes O. S. Pauli, Panegyrres et orationes (...), Viennae (Leopold Voigt)
518
másik lehetséges forrás, amelyet az előzőekkel együtt szeretnék szóba hozni, hogy egyben utaljak arra, mennyire széles körű ez a fajta irodalom a XVII. és XVIII. századi Magyarországon, Akai Kristóf SJ Cosmographiája, amely 1734-ben Kassán jelent meg hat kötetben. A kötetek az alábbi témákkal foglalkoznak: a Föld és a vizek leírása, a föld alatti világ, a Föld élőlényei (3. kötet), az elemek, a meteorológia, végül az égi szférák leírása.14 Amikor ezek az összefüggések felmerültek, sajnos nem tudtam hozzáférni Bertalanffi könyvéhez, ezért feltételezésem ellenőrzését későbbre kell halasztanom. Bertalanffi asztromóniája kapcsán megemlítendő egy érdekesség. Az első beszédben Kopernikusz elméletének elutasítását taglalja. Ebben elköveti azt a hibát, hogy Kopernikusz halálának évét 1600-ra teszi. A következő bekezdésben (9. oldal) azonban Tycho Brahe születési évét helyesen adja meg, amikor ezt írja: Brahe „Copernicusnak hólta után három esztendeovel utólb szeuletett". Hiszen valóban igaz, hogy az egyik 1543-ban halt meg, a másik 1546-ban született. A hibásan megadott 1600-as halálozási év azonban különös jelentőséget nyer, ha elolvassuk a bekezdés Kopernikuszról szóló utolsó szavait: „készebb leszek inkább azt hinni, hogy Copernicusnak agya veleje megfordúlt, mint-sem azt, hogy a' Feold plánéta gyanánt a' nap keoreul forogjon". E megjegyzésben az a szidalom található, amely az irodalomban csak Giordano Bruno, a kopernikuszi tanok buzgó filozófiai védelmezője vonatkozásában fordul elő. George Abbot e szavakkal számol be Bruno hiábavaló kísérletéről (1583), hogy az oxfordi egyetemen filozófusként és asztronómusként tevékenykedjen: „stripping up his sleeves like some Iugler, and telling us much of chentrum
14
1675; ebben: „Aristoteles magnus orbis philosophus, Oratio Charactere descriptus. Sive Oratio Habita in Celeberrimo Conventu Tallensi Ordinis S. Pauli Primi Eremitae (...) Cum plures ejusdem Instituti Fratres suprema Philosophiae laurea coronaret." Egy tudományos fokozat megszerzéséhez szükséges dolgozatról van tehát szó. AKAI, Christophorus: Cosmographia seu Philosophica mundi descriptio nupter ex diversis authoribus Collecta. Nunc denuo publicae luci data, Cassoviae (Acad. S. I.) 1734, 148 + 536, 16imo. OSZK 136 126. A könyvet mint promóciós munkát a szerző nevének megadása nélkül kiadta többek között Földes[s]i Johannes, SJ, 1736-ban és 1737-ben részenként: OSZK 240 172, OSZK 240 157. Akairól l. ZEMPLÉN II, 147 kk„ és ZEMPLÉN, Copernicanism, i. m., 321. 519
and chirculus and circumferenchia, he undertooke among very many other matters to set on foote the opinion of Copernicus, that the earth did goe round, and the heavens did stand still; wheras in truth it was his owne head which rather did run round, and his braines did not stand stil".15 Még tisztázni kell, honnan ismerte Bertalanffi ezt az élcelődést.16 Valószínű, hogy a rendelkezésére álló anyagban egyszerűen felcserélte Bruno nevét Kopernikuszéval, megfeledkezett azonban arról, hogy a halálozási évet is kicserélje, hiszen Bruno volt az, aki 1600-ban halt meg. Tudományos értékétől függetlenül a mű a modern magyar irodalom kezdetéhez tartozik, és azokhoz a törekvésekhez kapcsolódik, amelyek tudós témát magyar nyelven kívánnak szélesebb művelt közönség számára hozzáférhetővé tenni. Zemplén joggal nevezi a munkát ismeretterjesztőnek.17 Ezzel a jezsuita szerző megfelel Mária Terézia kívánalmának is, amelyet 1752-ben rendelt el, hogy megreformálja a piarista gimnáziumokat, miszerint „a gimnáziumnak fontos feladatai vannak az anyanyelv kiművelése terén".18 Ebből a célból szerezte a piarista Tapolcsányi Gergely 1762-ben Projectum pro systemate studiorum modernorum apud Scholas Pias in Hungaria című írását, amelyben a latin mellett a megfelelő anyanyelvet, például a magyart vagy a németet is az oktatás nyelveként javasolta.19 Mindez azért érdekes, mert Bertalanffi Kozmográfiájának az a példánya, amely a budapesti Egyetemi Könyvtárban található (jelzete: 107.095), ezt a tulajdonosi bejegyzést tartalmazza: „Gregorii Tapolcsánnyi 1767" és „Post facta Bibliothecae Szeged. Scholarum Piarum 1774".20 15
16
17 18
19 20
George ABBOT, The Reasons which Doctour Hill hath brought, for the upholding of Papistry, which is falselie termed the Catholike Religion, the first Part, at Oxford, printed by Joseph Barnes, 1604. A kopernikuszi tanok széles körű vitájáról Magyarországon l. ZEMPLÉN, Copernicanism. Zemplén idézi az élcet (ZEMPLÉN, I, 349; hasonlóan ZEMPLÉN, II, 428), de nem fűz hozzá kommentárt. ZEMPLÉN, II, 426. MÉSZÁROS István, A katolikus iskola ezeréves története Magyarországon. Bp., 2000, 149. Uo, 150. Tapolcsányi Gergelyről és Lászlóról (eredeti keresztneve: Paulus), 17131773, 1. Stephanus LÉH-Andreas KOLTAI, Catalogus religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum 1666-1997, Bp., 1998, 383.
520
Az iskolareformer nyilvánvalóan érdeklődött a konkurens jezsuita rend anyagai iránt.
III. Sartori Bernát Bertalanffi Kozmográfiája eddig azért keltette fel a kutatás érdeklődését, mert Batta István 1918-ban felfedezte, „hogy ez a könyv egy másik, a rendszerint az Apáczai utáni első magyar nyelvű filozófiai tárgyú könyvnek tartott mű, Bernardus Sartori Magyar nyelven filosofia című könyve forrásául szolgált.21 Mielőtt rátérnék a Batta által felvetett „plágium" kérdésére, álljon itt néhány adat a szerzőről és a könyvről. Sartori Bernát 1735. szeptember 4-én született Nagyváradon, és 1801. április 21-én halt meg Miskolcon.22 Részletes életrajz nem maradt fenn róla, így e néhány adatot különböző forrásból kellett összeállítanom. A minoriták rendi életrajza szerint „szépművészet- és hittudor, hitszónok, bölcselettanár Aradon, r. titkár, egyházjogtanár, rendfőnök, kir. tanácsos, házfőnök". A legfontosabb hivatala a tartományfőnök21
22
BATTA István, Egy XVIII. századbeli plágium, It 7(1918), 176-180. SARTORI Bernard: Magyar nyelven filosofia. Az az: A' beoltseség 'szeretésénak tudománnyából némelly jelesebb kérdések. Mellyeket sok hiteles beoltseség 'szeretése tudománnyát tanítóknak írásából 's keonyveibeol egybe szedegetett, és tanított: mostanába pedig a' magyar nemzetnek kedvéert az eleo-járók' engedelmébeol nyomtatásban ki-botsátott. Egerben (Püspöki Oskola' Beteoivel) 1772. Az OSZK-ban található példány (801911-es jelzettel) elé kötöttek egy disputációs tézissort, s az alábbi címmel szerepel: Philosophis ungarico idiomate conscripta per R. P. Bemard Sartori (...) Dum Assertiones philosophicas (...) Ex praelectionibus R. P. Ludovici Pall De Somlyo A.A. L.L. et Philosophiae Professoris, Ordinis Minorum S. P. Francisci Conventualium Defenderet V. ac R. Frater Mathias Világi, de Agria Philosophiae Auditor absolutus ejusdem Ordinis. Nagy Banyae Die 7 Mensis Junij Anno 1774. Magno Karolini (Stephanus Pap) 1774. Nyilvánvalóan arról a tézislapról van szó, amelyiket az 1772-es nyomat elé kötötték. SZINNYEI József, Magyar írók élete és munkái. 12. kötet. 1908, 233. oszlop.
521
ség lehetett, amit 1780 és 1783 között töltött be.23 Egy disputáció tézislapja szerint, amelyik Martin Becanus egyik művével volt egybekötve, Sartori 1757. július 21-én fejezte be filozófiai tanulmányait Besztercén Christianus Tribauer professzor vezetése alatt.24 Egy évvel később, 1758. május 15-én, Sartori - még rendi tanulmányai során – megvédi teológiai téziseit, nyilván tanulmányai befejezéseképpen, Kolozsvárott a ferencesek Szent Péter-templomában Hyacinthus Reiter professzor vezetésével.25 Tíz évvel később, 1768-ban Sartori már maga is a filozófia professzoraként tevékenykedik, mégpedig Aradon a Padovai Szent Antal rendi iskolában, ahogy ez két másik disputából kiderül.26 Végül cenzor23
A magyarországi Minorita-rend Névtára az 1882/3-ik évre, Aradon (A Rend Sajátja) 1882, 112, Nr. 107; 147 kk.; 199, Nr. 853. 24 Compendium manuale controversiarum (...) a R. P. Martino Becano (...), Claudiopoli (Acad. S. J.) 1754; ebben a címoldal után: „Theses ex universa Philosophia Non difformes Menti Doctoris Subtili Joannis Duns Scoti (...) Quas (...) publice propugnandas susceperunt (...) Edmundus Bossanyi, Bernardus Sartori, Simon Geonder. Ordinis S. P. Francisci Conventualium Philosophiae studentes emeriti. Bisztercii in Ecclesia ad Sanct. Joannem Nepomucenum. Ann. 1757 Die 21. Junii. Praeside R. P. Christiano Tribauer (...) Professore Ejusdem Ordinis et instituti." 25 Johannes Georgius DE PAUMANN, Coelestis occupatio animae in terris Sive variae et selectae preces, Hominem a Terrenis ad Coelestia evehentes, Claudiopoli 1758; ebben belekötve a címlap mögött: „Dum assertiones theologicas in 1. sent. libr. De Deo uno, In se Subsistente, Intelligente, et Volente, juxta Mentem Doctoris subtilis Joannis Duns-Scoti publice tuerentur Anno MDCCLVIII. Mense Majo, die 15. Claudiopoli in Ecclesia Fratrum Minorum Conventualium ad Divinum Petrum (...) Anselmus Szabo, Petrus Fekete et Bernardus Sartori, Assistente R. P. Hyacinto Re[i?]ter [olvashatatlan féregrágás miatt], Provintiae Sanctae Elisabeth praefati Ordinis SS-tae Theologiae Doctore, Ejusdem Professore ordinario, ac Studii Generalis Regente." 26 Assertiones ex universa philosophia, quas praelectionibus Reverendi Patris Baccalaurei Bernardi Sartori, AA. LL. Et Philosophiae Professoris actualis Ord. Min. S.P. Francisci Conventualium. Vetero-Aradinipropugnandas suscepit: (...) Joannes Nepomucenus Bohus (...) Egerben (Bauer) MDCCLXVII Mense Septembri Die [vacat], egybekötve a címlap mögött, in: GUSZTINI János, EUdveozség Mannaja az a: az ér Jésus (sic) tulajdon Szent Testének, és vérének Sacramentuma (...). Egerben (Bauer) MDCCLIX [sic: 1759], folio. - Assertiones ex universa philosophia juxta sensum Doctoris Subtilis Joannis Duns-Scoti Minoritae Conventualis Quas (...) Palam Subivere In Ecclesia V. Aradiensi Fratrum Minorum conventualium ad S. Antonium Paduanum Die [vacat] Mense Majo Anno 1768 522
ként bukkan fel Sartori rendtestvére, Bossányi Seraphinus imádságoskönyvében, amely 1783-ban Vácott jelent meg.27 Ebben az időben Sartori a ferences konyentuálé „Minister Provincialis "-a volt és Aradon tartózkodott. Ám azt látom, hogy egyik ajánlásának kézírásos példánya 1783-ban kelt Lőcsén.28 Valamennyi megnevezett tézis, ahogyan az a ferenceseknél szokásban volt, Johannes Duns Scotus tanaira hivatkozik. Ha azonban egyenként vizsgáljuk meg a téziseket, akkor elárulják az akkor korszerűnek számító vitakérdések ismeretét. Érdemes megvizsgálni, hogy van-e lényegi különbség azok között a tézisek között, amelyeket Sartori még hallgatóként védett meg, és azok között, amelyeket már az ő irányítása alatt vitattak meg, mikor már professzor volt.29 Mindkét helyen szinte ugyanazokkal a szavakkal történik a bölcselet meghatározása: „Philosophia res humanas, Divinasque per causas, et principia naturalia spectat" (Theses, 1757). „Philosophia est rerum Divinarum, et humanarum per causas et principia naturalia cognitio" (Assertiones, 1768). Jellemző a felvilágosodás bölcseletére, hogy a természetes teológia már beépült a filozófia fogalmába. Ennek alapja az okok és a princípiumok felismerése, amelyek minden emberi tudás számára érvényesek. Bertalanffi számára pusztán jobbító gyakorlat a ter(...) V. F. Cajetanus Lang et V. F. Andreas Boda (...) Assistente R. P. Bacal. Bernardo Sartori de Arad AA. LL. et Philosophiae Professore actuali ejusdem Ordinis, et Instituti, Budae (Leopold Franciscus Landerer). - Ezek és a következő tézisek az OSZK-ban találhatók. 27 Seraphinus [BOSSÁNYI], Sermones catechetico-doctrinales pro dominicis per annum applicati (...), Vacii (Ignatius Ambro) 1783. A Facultas Ministri Provicialis datálása: „in Conventu Agriensi (...)" 1783. Bossányihoz vö. A magyarországi Minorita-rend Névtára 1882/3-ik évre, Aradon (A Rend Sajátja) 1882, S. 142 und 187, Nr. 667. 28 TÓTH Béla, A Váci Egyházmegyei Könyvtár kézirat-katalógusa, Bp., 1999 (Catalogi manuscriptorum, quae in bibliothecis ecclesiasticis asservantur 11), 34, Nr. 171-219. Vö. 171: „Autogr. cenzúrapéldány (...) Sartorius Bernát Lőcsén kelt véleményével 1783-ból". 29 Abból indulunk ki, hogy a téziseket a mindenkori professzorok fogalmazták meg, illetve a hallgatók az előadásanyag alapján. Vö. ZEMPLÉN, Copernicanism, 321, 17. j. Eszerint Tribauer fogalmazta meg azokat a téziseket, amelyeket Sartori 1757-ben megvédett, míg Sartori volt a szerzője az 1767-ben és az 1768-ban kiadott téziseknek. 523
mészet ismerete, ennek célja Isten méltatása; bölcseletének eredője így „a természet objektív törvényeinek az istenséggel való azonosítása".30 Ez a nézet katolikus körökben egyre gyakoribbá vált azidőtájt. Még a XVII. században is érdemesnek tartották disputát írni arról, hogy megvizsgálják, létezik-e egyáltalán természetes teológia, és hogy ez a filozófia (azon belül a metafizika) területéhez tartozik-e, vagy inkább a teológiai stúdiumok között kellene-e tárgyalni. A jezsuiták tankönyvei ezért a lét vizsgálatát többnyire a létező tanának vizsgálatára csupaszították le. Azok a tézisek is jellemzőek, amelyek a bölcseleten belül a fizikához tartoznak. Visszautalnak a kartezianizmusra és az atomizmus feltevéseire, a név szerint említett jezsuita Honoratus Fabri31 fizikájára és Leibniz Monadéjára. Ez utóbbit 1768-ban említik először. Minden olyan olvasó számára, aki ismeri az olvasási tilalom és az olvasási szabadság mechanizmusát, nyilvánvaló, hogy az elutasított elméletek, amelyek a katolikus skolasztikával nem vagy csak nehezen voltak összeegyeztethetőek, a lehetőségekhez mérten mégis elterjedtek. Hiszen a bölcselet tanára sohasem engedhette meg magának, hogy ne vegyen tudomást kortársai tanításairól, még ha elutasította is azokat. Sartori Kozmográfiájában is a kutatás akkori állása szerinti tételek vannak. 1757-ben megvédi e tételt: „42. Systema Copernicanum videtur Divinarum literarum sententiis contrarium, et ad caelestium Phoenomenorum expostionem minime aptum esse: hinc, 43. Tychonicum eligitur." Vezetése alatt (1768) e tézis enyhébben hangzik: „XXVII. Quamvis Copernicanum Mundi Systema et experientiae, et S. Scripturae consentaneum haud videatur, tamen saltem ut Hypothesis tuto defendi potest, XXVIII. Pro Thesi Tychonicum statuimus." Még nagyvonalúbb az 1767-ben a Fizikához írt VI. tézis: „Inter systemata copernicanum, velut Hypothesim Coelestibus Phaenomenis apprime consonam, nec physicae repugnantem defendimus." 30 31
ZEMPLÉN, II, 427, Bertalanffiról. Vö. ehhez: Paul Richard BLUM, Aristotelianism more geometrico: Honoré Fabri. In: Philosophy in the Sixteenth and Seventeenth Centuries - Conversations with Aristotle, hrsg. v. C. W. T. BLACKWELL und Sachiko KUSUKAWA, Aldershot (Ashgate), 1999, S. 234-247.
524
Megfigyelhettük, hogy Bertalanffi 1757-ben a kopernikuszi asztronómiát teljes egészében elutasította. Ezt a szakaszt, amelyet Kopernikusz helytelen halálozási évszáma és a Giordano Brunóra vonatkozó rejtett kapcsolódás okán már idéztünk, Sartori a hamis évszámmal együtt szó szerint lemásolta, és beleírta az 1772-ben megjelent Magyar nyelven filosofia című művébe.32 Könyvében gyengébb tant képvisel, mint amilyet professzorként tanított; ez csak annyit jelent, hogy a részletekre nem figyelt eléggé, amikor a Magyar nyelven filosofiát kiadta. Sartori a skolasztikus stílus szerint kérdésekre osztja könyvét. Történelmi bevezetővel indít, amelyet aztán a logika követ. Ez (K.3) fogalmak magyarázatával kezdődik. Ám ezután nem a formális logika következik, tehát a szillogizmusok tana, hanem egy vita a tudomány mibenlétéről. Az ilyet a skolasztikus tankönyvekben Arisztotelész Analytica posteriorájának megfelelően tárgyalják, Sartori viszont elidőzik annál, hogy Ádám számára a tudás természetes volt (6.) és hosszan vizsgálja a tudomány, a Szentírás és az isteni gondviselés viszonyát (7-8.). A második rész a metafizikát tárgyalja, „az az, a Lelkekreol való Tudományit]", de nemcsak Isten, az angyalok és a lelkek létezése, valamint tulajdonságaik kérdéseire tér ki, hanem mindjárt a növényeket és az állatokat is tárgyalja (7-9. fejezet). A skolasztikus metafizika hagyományosan - de Christian Wolff óta mindenképpen - az ontológia mellett az anyagtalan dolgok tanát is tartalmazza, amelyhez Isten, az angyalok és a lélek tartoznak (s ezt nevezik metafizikának). Sartori az alárendeltségi viszony vizsgálatát a lélekkel rendelkező valamennyi élőlényre kiterjeszti, végigköveti. A harmadik rész a fizikát tárgyalja, kezdve a testekkel és az elemekkel, hogy aztán az emberi testre térjen rá (3. fejezet). A könyv ezután a föld, a víz, az ércek, a kövek, a szelek, a vizek, a tűz és a hideg természetével foglalkozik. A negyedik rész a „kueloenoes Fizika" kérdéseit taglalja. Ebből adódóan azt várnánk, hogy a következő rész a „Physica generalis"-t tartalmazza. Rendszerint ugyanis ilyen volt a sko32
ZEMPLÉN, II, 430. Kopernikusz-ellenes beállítottsága miatt Sartorit ERDÉLYI János is említi írásaiban (Filozófiai és esztétikai írások, Bp., 1981, 75, 98, 196). 525
lasztikus tankönyvek beosztása. Az általános fizika a természet fogalmával, alapelveivel foglalkozott, a „physica specialis" pedig olyan tananyaggal, amelynek témái Arisztotelész természetfilozófiai írásaiban szerepelnek. Sartori mindenesetre néhány témát, például a meteorológiát, már kimerítően tárgyalt az előző fejezetben. Most a világlélek, a Föld golyóformájának lehetőségét taglalja, hogy azután az asztronómiára térjen rá, amely ennek a résznek a törzsanyagát adja. Nehezen magyarázható, hogy a végén miért fejtegeti újfent az áramlatok, a tengerek, a szél és a hegyvidéki domborzat kérdéseit. Ezzel zárul a könyv. Ennek ellenére Sartori magyar nyelven megírt filozófiája világos rendszert követ, ahogy az a disputáció téziseinek összehasonlításából kiviláglik. A tézisek, melyeket 1757-ben Tribauer vezetése alatt védett meg, felépítésükben még a XVII. századi tankönyvek sémáját követik: logika (a karteziánusok által felvetett „criterium veritatis" kérdéseivel zárva), fizika (a természetes test fogalmától az asztronómiáig), metafizika (kezdve Isten fogalmán, s rátérve az univerzália-tanra, aztán a lelkekről értekezik, majd a lélekkel rendelkező élőlényekről). E lezáráson látszik már a metafizika mint elmélet iránti újszerű érdeklődés, amely a megismerés természetessége miatt lényegében nem különbözik a fizikától. Sartori 1767-ben megfogalmazott latin tézisei ugyanolyan felépítésűek, mint magyar nyelven szerzett filozófiája. Logika, ontológia, pszichológia, fizika - csakhogy a magyar filozófiában az ontológia nem kapott külön fejezetet. Mégis előfordul a magyar filozófiában az ontológia: a fogalmak megkülönböztetéséről szóló tanításban: „Némelly Filosofia béli neveknek, terminusoknak és szóllások módgyának eredetéreol, osztállyáról és magyarázattyáról". Ebben a részben (11-14) az ens („való, állat, valóság, vagy vagyonság"), a substantia („magán meg-álló"), az accidens („nem magán meg-álló") stb. fogalmakat magyarázza meg. Az előadásmód oka a Descartes utáni logika és a Logique de Port Royal befolyásában keresendő. Ezek tanítása szerint a dolgok és a fogalmak az ideákkal egyenértékűek, így a fogalmak világos meghatározása voltaképpen kimondott ontológia.33 Sartori nyelvi 33
Vö. ehhez például: Paul Richard BLUM: Dio e gli individui: L'„Arbor Porphyriana" nei secoli XVII e XVIII, Rivista di filosofia neo-scolastica 91 (1999), 18-49.
526
teljesítményét, hogy e fogalmakat a latin nyelvű iskolai filozófiából milyen leleménnyel fordította magyarra, nem tudom érdemben megítélni.34 Feltűnő, hogy felmerülnek tipikus scotusi fogalmak: haecceitas, amit „eggység"-ként ad vissza, valamint a relatio számos jelentése. Csak e fejezet végén (14) tér rá logikai terminusok tárgyalására (syllogismus, sophisma). A Sartori által megvédett tézisek összehasonlításából ezért arra következtethetünk, hogy a Magyar nyelven filosofia azt a tanítást tükrözi vissza, amelyet Aradon adott elő. Végül maga a szerző mondja olvasóinak az előszóban: „Kívántam azon Magyar Ifiúságnak tulajdon nyelvére fordított Filosófiával kedveskedni, kiben meg nem heult a' Magyar vér. Ugyan e' végett, minek eleotte munkám világosságra botsátatnék, Kamerális Arad-Városban ezen Nemes todományt védelmeztem". Magától értetődik, hogy e könyv különböző források kompilációja; ezt már a cím is bejelenti. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen egyrészt megfelel az iskolai filozófia szellemének, amely természetéből adódóan nem törekedett sem tudományos haladásra, sem eredetiségre.35 Másrészt Sartori Bertalanffihoz hasonlóan népszerűen kívánja előadni a tudományt, de ehhez még nem alkalmas a folyamatban lévő kutatás, hanem csak a biztos tudás. Ide is illik a maxima: ami igaz, nem válik azáltal hamissá, hogy idézik (mint ahogy fordítva is igaz: a tévedés nem lesz igazság ismételgetéssel). Ezzel magyarázható, hogy Sartori egész szakaszokat vesz át szó szerint Bertalanffitól, aki a maga részéről már „minden-féle Irókból kiszedte", mert már ő is szilárd tudást akart közzétenni. Azon a néhány helyen kívül, melyről már Batta munkája óta tudjuk, hogy „plágium", még sok másról is megállapítható, hogy Bertalanffi-átvétel. Álljon itt néhány példa erre: - Bertalanffi: 1. Beszéd (6-10) megfelel Sartori könyve 184186. oldalának (a Kopernikuszról szóló rész), - Bertalanffi: 30. Beszéd (178-179) - megfelel Sartori könyve 113. oldalának (módosítva), 34
35
Vö. KORNIS Gyula, A magyar bölcseleti műnyelv fejlődése, Magyar nyelv 3 (1907) 97-104, 193-201, 145-153, 241-250, 301-307, 348-356; itt: 103 k. Ehhez részletesen 1. Paul Richard BLUM, Philosophenphilosophie und Schulphilosophie - Typen des Philosophierens in der Neuzeit, Wiesbaden, 1998. 527
- Bertalanffi: 32. Beszéd (191-199) - megfelel Sartori könyve 83-91. oldalának (csekély mértékben változtatva rajta) - Bertalanffi: 33. Beszéd (200-201) - megfelel Sartori könyve 106. oldalának (erősen megváltoztatva), - Bertalanffi: 34. Beszéd (206-209) - megfelel Sartori könyve 133-140. oldalának, - Bertalanffi: 35. Beszéd (210-211 és 212-215) – megfelel Sartori könyve 140. és 141-143. oldalának. Ennél sokkal érdekesebb a kiválasztás módja, azaz annak a bölcseletnek a típusa, amelyet Sartori a szemináriumban tanított és a magyar nép körében terjeszteni kívánt. Próbaképpen összehasonlítottam a művet Edmundus Purchotius (Pourchot) tankönyvével.36 Sartori tanítását a bölcselet eredetének meghatározásával kezdi (1): „A Nemes Beoltseség' szeretése Tudományának eredete, és szerzeoje a' Felséges Úr Isten vólt; kiteol; omne datum optimum, et omne donum perfectum Jacob. 1. minden jó adomány, és minden tekélletes ajándék vagyon: ezen nemes Tudomány minden eo részeivel alkotásának zsengéében belé eontetett az elseo emberbe Adámba (a mint alább meg-mutattyuk), de az erendeo vétek dagálos (...)". Ugyanez Purchotius könyvében így hangzik (Prooemium cap. 3, S. 26): „Philosophiae origo coelestis est, scilicet a Deo Opt. Max. omnis boni auctore et largiore iuxta illud Epistolae Divi Jacobi cap. 1. v. 17. Omne datum optimum, et omne donum perfectum desursum est, descendens a Patre luminum". A Praefatióban (a2r) találjuk az Ádámra tett utalást. Ugyanígy a Praefatióban (a3r és kk.) olvashatunk a bölcselet genealógiájáról, amelyet a zsidókig és a babilóniakig vezet vissza; ezt Sartori az első kérdésben (2) lefordította, parafrazálta. Purchotius tankönyve rendkívül népszerű volt, ahogy arra a számos utánnyomásból és sok könyvtár igen magas számú példányából következtetni lehet. Sikere abban rejlett, hogy a Logique de Port Royal, tehát a XVII. század végi karteziánus tudománytant és tudományt 3fi
Edmundus PURCHOTIUS, Institutio philosophica ad faciliorem ac recentiorem philosophorum lectionem comparata. Editio secunda locuptetior, Paris (J. B. Coignard) 1700, 5 Bde. Ez az általam ismert legrégebbi kiadás. Az itt használt kiadás: Patavii (Manfré/Typ. Seminarii) 1751. A budapesti Egyetemi Könyvtár példánya (jelzete: Fa 6098) a pálos rend pesti könyvtárából való.
528
a katolikus teológiával összeegyeztethető módon, ám az iskolában használható formában adta elő. Az ötödik kötetben Exercitationes scholasticae is találhatók, így azt a bölcseleti tanulmányok végén a záróvizsgához szolgáló tankönyvként is használták. Önálló tanulmányaikban valószínűleg hasznát vették a hallgatók is, akik a XVIII. század végéig köztudottan nem könyvekből tanultak, hanem a professzorok előadásait, pontosabban felolvasásait írták le. Nem zárható ki, hogy Sartori előtt hasonló publicisztikai és tudománypolitikai siker lebegett, amikor magyar filozófiáját piacra dobta. Nyilvánvalóan sok kiadást megért, hiszen sok példánya megtalálható az OSZK-ban, de találtam példányokat a budapesti Egyetemi Könyvtárban, az Egri Líceumban, valamint a nagyváradi püspöki könyvtárban is. Magától értetődően utalnom kell e megjelenés nyelvpolitikai hátterére is, még ha ez ismert is. Ugyanis egy évvel az után, hogy Sartori írását kiadták, Illei János fordításában megjelent magyarul Boethius Consolatio philosophiae-ja; ez ugyancsak adalék egy filozófiai disputációhoz.37 Nem szükséges, hogy említést tegyek itt a magyar nyelv XVIII. század végi újjászületéséről. Elegendő megfigyelni, hogy a jezsuita Bertalanffi és a ferences Sartori részt vettek benne azáltal, hogy bölcseleti tudásukat a magyar irodalom szolgálatába állították. (Fordította: Molnár Andrea)
37
Anitzius Manlius Torkvátus Szeverinus Boetziusnak V. keonvei A' Filosofiának, vagy is Beoltseségnek Vigasztalásáról, Mellyeket Fordított Jésus Társágának Papja Illei János. Kassán (Akad. Kollégium) 1773. Az OSZK példánya (jelzet: 279420) a címoldal után egybekötve tartalmazza: „Assertiones ex universa philosophia, quas in Alma, ac celeberrima Universitate Tirnaviensi pro laurea philosophica consequenda Anno Salutis M.DCC. LXXV. (sic 1775) Mense Augusto Die 27. publice propugnandas suscepit (...) Mathias Nitray (...) Coram (...) Michaele Shoretics AA. LL. Philosophiae, ac medicinae doctore, pathologiae, et praxeos Professore Regio (...)." Ahogy a Praesesből kitűnik, a disputáció erősen természettudományi és matematikai indíttatású. Egy tézisek nélküli példányt eltérő címlappal és Báró Orczy Lőrincnek szóló ajánlással egy antikváriumban találtam. 529
