PATOLOGIKUS JELENSÉGEK NUMMULITESZÉKEN DR. KECSKEMÉTI TIBOR ( X X - X X I I . táblával) Összefoglalás : Az élőlényeken észlelhető kóros elváltozások egyrészt az élőlény é s környezete közötti, másrészt az élő szervezeten belüli egyensúlyállapot felbomlása során keletkeznek. Ilyen jelenségek az egykor élt élőlényeken sem voltak ritkák, mint azt a fenn maradó vázaikon megfigyelt elváltozások is bizonyítják. Szerző a Nummuliteszeken végzett tömegyizsgálatai során számos olyan egyedet vizsgált, melyek vázai részben az egyénfejlődés juvenilis szakaszában, részben kifejlett stádiumában utólagos elváltozást szenvedtek. Ennek megfelelően a szerző ismerteti a házkettőződés, a fattyúsarjképződés, a házkettéválás és a kamraképződés rendellenességeinek különböző eseteit, továbbá a regeneráció különféle formáit, melyek magyarázatánál az élő plazma és a szilárd váz közötti szoros összefüggés vizsgálatából indul ki.
A fosszilis Foraminiferák kóros elváltozásaival foglalkozó irodalomból elsősorban A b r a r d, R . ( 1 9 4 5 , 1 9 5 1 , 1 9 5 3 ) , К a h 1 e r, F . (1942), M a j z о n L . (1936) és S p i e g -
l e t , D . (1958) cikkeire, t o v á b b á R o z l o z s n i k P . alapvető m u n k á j á r a (1927) és T a s n á d i K u b a c s k a A. közelmúltban megjelent (i960) ,,Az ősállatok p a t h o l ó g i á j a " c. k ö n y v é r e t á m a s z k o d t u n k . A vizsgálati a n y a g túlnyomórészt K o p e k Cl. gyűjtéséből (Bakony-hegység, 1958 — 61), kisebb részben K e c s k e m é t i n é K ö r m e n d y A. (Dorogi-medence) és szerző (Bakony-hegység, Dorogi-medence, 1958 — 61) gyűjtéséből került k i . A z egyes elváltozások ismertetése
Házkettőződés Erről m á r R o z l o z s n i k is megemlékezik alapvető m u n k á j á b a n „ k e t t ő s h é j a k " megjelölés a l a t t . A m a g u n k részéről — természetesen u g y a n a r r a a jelenségre értve, m i n t R o z l o z s n i k — a k e t t ő s h á z elnevezést használjuk, mivel a h á z szó sokkal j o b b a n jellemzi az á l l a t n a k a szilárd t á m a s z t é k o t biztosító és egyben alakját megszabó szer v e t l e n részét. K e t t ő s h á z a k a k k o r keletkeznek, h a különálló egyedek összeolvadnak. E z a f o l y a m a t az egyénfejlődés egészen kezdeti szakaszában játszódhatik le, mivel az esetek mindegyikében a proloculusokon kívül csak n é h á n y k a n y a r u l a t o t fejlesztett egyedek összeolvadását t a p a s z t a l t u k . S m i n d e n jel a r r a m u t a t , hogy az egyedek egykorúak is, mivel az összeolvadó p é l d á n y o k n á l a k a n y a r u l a t o k száma többnyire azonos. A szabadon mozgó egyedek p l a z m á j á n a k összeolvadása a h á z t o v á b b i építésére is kihatással v a n . H a a t o v á b b i növekedés során a k é t házrész egységes házzá olvad össze, akkor univalens kettősházról ( X X . t á b l a , 1 — 4 . ábra) beszélhetünk. E r r e külsőleg csak az ekvatoriális síkhoz képest aszimmetrikus házfelépítés u t a l . Ilyenkor az egyik oldal k ú p o s á n kidombo rodik, m í g a m á s i k oldal korongdomborulatú m a r a d . E n n e k a z elváltozásnak belső viszonyait tárja fel az I . t á b l a 5. ábrája, melyen jól l á t h a t ó , a k é t egyed összeolvadása. A k é t k e z d ő k a m r a körül csak az első k a n y a r u l a t fejlő d ö t t k i külön-külön. E k k o r összeolvadt a k é t egyed, s a második k a n y a r u l a t o t m á r közö sen v á l a s z t v a el, együttesen burkolja b e m i n d a k é t egyedet. Az univalens k e t t ő s h á z képződés jelenségét a n y a g u n k b a n 52 esetben figyeltük meg. H a a z o n b a n az összeolvadás u t á n mindegyik egyén saját spirája t o v á b b i teljes kifejlesztésére törekszik, akkor bivalens kettősház ( 1 . és 2. ábra) keletkezik, hangsúlyozva, 6 Földtani Közlöny
210
Földtani
Közlöny,
XCII.
kötet,
2.
füzet
hogy a k é t egyedet ebben az esetben is egy közös spirális lemez fogja körül. A két egyén spirális síkja egymással szöget zár be, és a növekedés során k é t ellentétes i r á n y ú szárny alakul ki. A b e z á r t szögtől függően igen változatos h a b i t u s ú házak keletkeztek, melyek k ö z ö t t a leggyakoribb a torzított V alak. E z t az összenövési jelenséget négy példányon találtuk. A házkettőződést eddig csak makroszférás egyedeknél figyeltem meg, s a N . perforatusnál és a N. baconicusnál a leggyakoribb.
I. ábra. Nummulites perforatus d e M о n t f. form a A. Oldalnézet. Jásd. M 61/8808. 12 x Fig. i. Nummulites perforatus d e M o n t f.form a A. Vue latérale. Jásd. M 61/8808. 12 X
2. ábra. Nummulites aturensis d'A r с h. et H a i m e forma B.Tengelymetszet. Esztergom. M 61/8812 10 X Fig. 2. Nummulites aturensis d'A r c h. et H a i m e forma B. Section axiale. Esztergom. M 61/8812. 10 x
F a t t y ú s a r j E z a h á z felszínén t a l á l h a t ó kúpos vagy taréjszerű kitüremkedésekben m u t a t k o z i k Tengelymetszetben az ilyen házakon azt látjuk, hogy a fősík kamraüregén kívül' oldalt egy m á s i k kamraüreg, sőt kamraüregsor alakul ki (3. ábra). E z t a rendellenességet R o z l o z s n i k (1927) találóan fattyúsarjnak nevezte, de m a g y a r á z a t á v a l adós m a r a d t . A m a élő Foraminiférákon végzett ingerfiziológiai vizsgálatok alapján a jelenség m a g y a r á z a t a a következő: h a a növekedés során a kitóduló p l a z m a idegen testtel kerül érintkezésbe, az à p l a z m á t állandóan ingerli, s azt fokozottabb mészkiválasztásra ser k e n t i . I l y m ó d o n a kitódulás helyén, a fősík kamraüregén kívül, oldalt, egy másik k a m r a üreg fejlődik, mely a növekedés során a t o v á b b i k a n y a r u l a t o k b a n is megmarad, s mivel
3. ábra.Nummulites millecaput В о u b. forma В. Tengelymetszet. Nagyság 7 X (R о z 1 о z s u i к P. nyomán) Fig. 3. Nummulites millecaput В о u b. forma В. Section axiale. 7 X (d'après R o z l o z s n i k , P.)
Kecskeméti
T. : Patologikus
jelenségek
Nummuliteszeken
211
a mészkiválasztás intenzívebb, egy kívülről is jól l á t h a t ó k i t ü r e m k e d é s t képez. Az iro dalom r i t k á n említi ezt az esetet, s elsősorban n a g y t e r m e t ű fajokról (N. millecaput, N. gizehensis) v a n n a k adataink. Ilyen elváltozást m u t a t be a X X . t á b l a 6, 7, 8. ábrája, egy MagyarpolányroT származó N. millecaput példányon. A z ábrázolt magyarpolányi p é l d á n y azért is említésre méltó, m e r t a fattyúsarj mellett egy másik, a későbbiekben ismertetendő rendellenességet, nevezetesen a ház k e t t é v á l á s jelenségét is mutatja, h o l o t t ismeretes, hogy egy Foraminifera-házon k é t rendellenesség e g y ü t t rendkívül ritka.
Házkettéválás A z előző rendellenességgel rokon, de megjelenésében egészen m á s képet m u t a t . 3 példányon figyeltük meg. H a a rendellenes kamraüreg a peremhez közel fejlődik ki, akkor az új k a m r a ü r e g és a hozzá csatlakozó kamraüregsor síkja a fősíkkal szöget bezárva fejlődik t o v á b b , s a spirális növekedés formáját követve, a ház látszólag m i n t e g y kettéválik, b á r a k é t i r á n y b a n fejlődő spirát közös lemez burkolja be ( X X . t á b l a 9 — 1 2 . és 4. ábra). E jelenség sérülés következménye, amikor a sérült p l a z m a fokozott regeneráló képességénél fogva a növekedés síkját is megváltoztatja. De lehetséges az is, hogy mecha n i k a i h a t á s készteti az állatot a növekedési sík megváltoztatására. Eddig
4. ábra. Nummulites millecaput B o u b , forma B. Tengelymetszet. Szőc. M 61/8800. 4 X Fig. 4. Nummulites millecaput B o u b . forma B. Section axiale. Szőc. M 61/8800. 4 X
Fordulatkettőződés E k v a t o r i á l i s metszetben ez a következőképpen m u t a t k o z i k . A spiraképen a szegélyléc rendes futása során fokozatosan megvastagodik, majd két ágra bomlik. A szegélyléc rendes vastagságon felüli része, az ún. fattyúág, a főág felé emelkedik, s k e z d e t b e n vékonyabb, majd n é h á n y k a n y a r u l a t u t á n szabályos méretű ággá vastagodva, a főágtól m á r meg sem különböztethető ( X X I . t á b l a 1.). A jelenséget kétféle módon is m a g y a r á z h a t j u k . Az egyik szerint a fordulatkettőződések a sérülések következményei. A kiváltó okot mindig a k a m r a b u r o k sérülése szol6*
Földtani
212
Közlöny,
XCII.
kötet,
2.
füzet
gáltatná, melyen a p l a z m a k i t ó d u l v a egy f a t t y ú szegélylécet választ el. E z t az elgondolást azonban fenntartással kell fogadnunk, m e r t a fordulatkettőződések 95 % - á b a n sérülésnek n y o m a sincs. Sokkal valószínűbb a másik magyarázat, mely szerint a legkedvezőbb táplálkozási viszonyok között élő állat a megnövekedett anyagcsere lebonyolítására a szükséges tér fogatnövekedést n e m az egyes kamraüregek térfogatának növelésével, h a n e m a k a m r á k s z á m á n a k növelésével biztosította. Az ábrázolt példányon végzett számításaink szerint a spirális lemez 23 fordulatot s ebben 808 k a m r á t fejlesztett. A 1 2 . k a n y a r u l a t b a n bekövetkezett fordulatkettőződés révén azonban az összes k a m r á k száma m á r közel 4000-re emelkedett. Mindebből világosan kitűnik, hogy a fordulatkettőződés révén az eredetileg 808 k a m r a helyett 4000 k a m r a keletkezett, a m i — a k a m r á k r a közel azonos térfogatot számít v a — a h á z össztérfogatának mintegy 5-szörös növekedését eredményezte. Emellett a h á z szilárdsága n e m csökkent, h a n e m még fokozódott, mivel a lépés állandósága mellett a spírák száma g y a r a p o d o t t . Hasonló eredményre vezettek a t ö b b i példányokon végzett számítások is. E g y igen érdekes s az irodalomban m é g n e m említett rendellenességet l á t h a t u n k a X X I . t á b l a 2. ábráján, ahol a szegélyléc kettéválik, majd rövid futás u t á n a rákövetkező szegély léccel egyesül. E z a k é p erősen emlékeztet arra a helyzetre, amikor k é t p á r h u z a mosan futó vasúti v á g á n y t k é t v á l t ó közbeiktatásával egy összekötő vágány egy bekapcsol. E z t az elváltozást a fordulatkettőződés igen érdekes esetének fogjuk fel. A ketté válás u t á n a főág szabályos ü t e m ű növekedésével n e m t u d o t t lépést t a r t a n i a lassabban növekedő fattyúág, s egy teljes fordulat megtétele u t á n a főág utolérte az elvetélt ágat, s ekkor következett b e a k é t ág egyesülése. Abortiv
kamra
A kamraképződés rendellenességei között a leggyakoribb. Ekvatoriális metszetben azt a képet m u t a t j a , m i n t h a a válaszfal lefelé ketté-, esetleg többfelé elvált volna ( X X I . tábla, 3.). R o z l o z s n i k (1927) e formát azzal magyarázta, hogy a kamraépítéskor ki tóduló „rendesnél k e v e s e b b " mennyiségű p l a z m a n e m érte el a spirális lemezt, s a k a m r á t csak tökéletlenül kifejlődött válaszfalak burkolják. E z a m a g y a r á z a t azonban n e m kielégítő. Sokkal elfogadhatóbb, amit T a s n á d i K u b a c s k a A . (i960, p . 25) mond. Magyarázatánál az egysejtűeken végzett ingerfiziológiai k u t a t á s o k eredményeire támasz kodik. Ismeretes, hogy az élő p l a z m a alapvető tulajdonsága az ingerlékenység. Különböző kémiai vagy fizikai inger h a t á s á r a a plazma turgor ja csökkenhet, a m i térfogatcsökkenéssel jár. Ilyen eset á l l h a t n a fenn — T a s n á d i szerint — az abortiv k a m r a keletkezésénél is. A spirális lemezig először teljesen előnyomuló plazma térfogata a fent említett ingerek valamelyikének h a t á s á r a később csökken, s a plazma a kisebb térfogatnak megfelelően választja el az új válaszfalat.
Félig
abortiv
kamra
Ilyen válaszfal-rendellenességet l á t h a t u n k a X X I . t á b l a 4. ábráján, melynek többszörös íveltsége esetleg a plazma fent említett többszöri térfogatcsökkenésével hoz h a t ó összefüggésbe.
K e c s k e m é t i
Szegélyléc
közötti
T.
:
Pa'-ologikus
jelenségek
Nummulileszeken
213
kamra
Sikerült a n y a g u n k b a n megtalálni a rendellenes kamraképződés egy r e n d k í v ü l ritka esetét is ( X X I . tábla, 5.). A spirális lemez kettéválik, majd n é h á n y igen kicsiny és deformált k a m r a kiala k u l á s a u t á n ú j r a egyesül. Tulajdonképpen ideiglenes fordulatkettőződésnek is vehetjük. G öm b a 1а к ú N u m m u 1it e s Fejlődési rendellenességül említjük m e g azt az igen érdekes, s mindössze k é t p é l d á n y o n észlelt esetet, amikor a plazma gömbhéjasan választja el a spirális lemezt ( X X I . t á b l a , 6.). í g y gömb- v a g y közel gömb alakú h á z keletkezik. A forma létrejötte k é t v a g y h á r o m embrionálisán összekapcsolódó k e z d ő k a m r a a t o v á b b i fejlődés folyamán t ö r t é n ő külön-külön i r á n y ú házépítési tendenciájával m a g y a r á z h a t ó . S é r ü 11 e g y e d e k t о v á b b n ö v e к e d é s e A z irodalomból a vázkiegészülés sok érdekes esetét ismerjük. I t t csak n é h á n y olyan esetet m u t a t u n k be, mely a sérülés méreteinél fogva is érdeklődésre t a r t h a t számot. A X X I I . t á b l a i . és 2. ábráján l á t h a t ó Nummulites preforatus a tenger hullámveréses z ó n á j á b a n élve, t ö b b helyen is sérülést szenvedett. K é t erősebb sérülést a plazma a m é s z a n y a g intenzívebb elválasztásával lezárt, s a mészanyag fölhalmozódása m i a t t a szegélyléc is jól l á t h a t ó a n erősen megvastagodott. A házregeneráció t o v á b b i érdekes esetét m u t a t j a b e a X X I I . t á b l a 3. és 6. ábrája is. Az egyed számos házfraktúrát is képes volt túlélni, d e alakját a sok heg erősen el torzította. E g y é b k é n t m i n d k é t esetben idősebb k o r á b a n érte a sérülés a vázat, s azért látszik meg az ilyen erősen a külső alakon is. A f r a k t ú r á k n y o m a ekvatoriális metszetben vizsgálva a spiraképet ( X X I I . tábla, 4.) azonnal felismerhető, a szegélyléc folytonosságának megszakadása és a nyílást lezáró mészlemez révén. E mészlemez közvetlen a sérülés u t á n i időszakban, funkcionálisan helyettesíti a szegélylécet, s csak 1 — 2 k a n y a r u l a t u t á n váltja fel ezt a szabályos vastag ságú szegélyléc. Természetesen, azt a deformációt, melyet a törés a spirában okozott, a szegélyléc futása n e m egyszer 20—25 k a n y a r u l a t u t á n is őrzi. A X X I I . t á b l a 5. ábrája pedig azt m u t a t j a be, hogy a fiatalabb k o r b a n szenvedett sérülések u t á n milyen gyorsan regenerálódott az állat váza, s k é t k a n y a r u l a t u t á n m á r csak a spira kissé s z a b á l y t a l a n a b b futása u t a l a v á z egykori törésére. A fiatalon kihevert sérülés a külső alakon az esetek többségében meg sem látszik. Zárványok A regenerálóképesség egyik érdekes esete az is, amikor a sérülés helyén a vázba b e j u t o t t idegen t e s t e t a plazma által elválasztott spirális lemez körülnövi, s m i n t e g y zár v á n y k é n t m a g á b a foglalja. Az 5. á b r a egy, N. perforatus v á z á b a k e r ü l t Discocyclinának z á r v á n y k é n t való beépítettségét m u t a t j a . Ezenkívül előkerült még n é h á n y z á r v á n y a n y a gunkból. Fúrásnyomok E l ő k e r ü l t e k anyagunkból n e m kis számban (41 db) olyan Nummuliteszek, melye ken kerek, l a p o s a n k o n k á v mélyedések l á t h a t ó k ( X X I I . tábla, 7.).
214
Földtani
Közlöny,
XCII.
kötet,
2.
füzet
A b e h a t ó b b vizsgálat során kiderült, hogy ezek fúrási nyomok. A ház felületén mindig excentrikusan helyezkednek el, s belső felületükön gyűrűs díszítést m u t a t n a k . Egy-egy g y ű r ű az egymásra boruló spirális lemezek átfúrása révén keletkezik. A l y u k a k n e m nagy mélységűek, a kezdőkamráig sohasem h a t o l n a k le (6. ábra). Nyilván a fúró-
5. ábra.Nummulites perforatus d e M o n t í . forma B. Tengelymetszet. Borzavár. M 61/8791. 8 X Fig. 5. Nummulites perforatus de M о n t f. forma B. Section axiale. Borzavár. M 61/8791. 8 X
6. ábra. Nummulites perforatus de M о n t f. form a A. Tengelymetszet. Zirc. m 6I/8789. 10 X Fig. 6. Nummulites perforatus de M о n t f. forma A. Section axiale. Zirc. M 61/8789. 10 X
á l l a t n a k elegendő volt n é h á n y k a n y a r u l a t átfúrása is ahhoz, hogy a Nummuliteszek t á p l á l é k o t n y ú j t ó plazmájához hozzájusson. S i t t felmerül rögtön a gondolat, hogy a fúrószervezet az élő állat h á z á t fúrta-e meg v a g y a m á r elhagyott házat. A valószínűbb az első eset, hiszen a fúrószervezetek a táplálék megszerzése érdeké ben folytatják fúrási tevékenységüket. Természetesen előfordulhat az is, hogy táplálék szerzés közben megfúrnak olyan h á z a t is, melyben m á r nincs plazma, s így a remélt z s á k m á n y h o z n e m j u t n a k hozzá. E z u t ó b b i mellett szólna az a megfigyelés is, hogy a megfúrt házon sehol sem l á t h a t ó a sérülés lezárására szolgáló mészlemez, mely az élő p l a z m a jelenlétét feltételezi. A z o n b a n rögtön hozzá kell t e n n ü n k , hogy a mészlemez h i á n y a még n e m jelenti egy értelműen azt, hogy elhagyott h á z a t fúrt meg a fúróállat, m e r t lehetséges, hogy az élő p l a z m a elválasztott egy ilyen mészlemezt a fúrónyilás befedésére, de azt újra meg újra á t t ö r t e a fúrószervezet, vagy — s ez a valószínűbb — a plazma a fúrási aktus során olyan károsodást szenvedett, mely m i n d e n életfunkciót, a regenerálódást is, megbénított. A p r o b l é m a megoldása t e h á t szerfelett nehéz, m e r t m i n d k é t esetben azonos a rendelkezésre álló megfigyelési anyag, s így n e m lehet eldönteni, hogy melyik esettel állunk szemben.
Kecskeméti
T. : Patologikus
jelenségek
Nummuliteszeken
215
Valószínűleg n e m t é v e d ü n k akkor, lia m i n d k é t esetet lehetségesnek t a r t j u k , s feltételezzük, hogy egyszer élő szervezet h á z á t fúrta meg a fúróállat, másszor viszont e l h u l l o t t állatét, melyre a fúrószervezetekkel foglalkozó i r o d a l o m b a n n e m egy p é l d á t találunk. Még egy p r o b l é m a v e t ő d i k fel i t t . Vajon m i l y e n szervezettől s z á r m a z n a k a fúrási nyomok ? A szóbajöhető szervezetek közül a szivacsokra n e m g o n d o l h a t u n k , mivel azok f ú r ó n y o m a i sokkal kisebbek s egyenletes átmérőjűek. A fúrókagylók működése szintén n e m j ö h e t számításba, mivel azok fúrásnyomai egészen m á s jellegűek, s á t m é r ő j ü k is s o k k a l jelentékenyebb. Legkézenfekvőbb fúrási n y o m a i n k a t a fúrócsigák fúrási tevékenységével kapcso l a t b a hozni, ugyanis a Natica-félék köréből ismeretesek a mieinkhez hasonló fúrónyomok. T e h á t a N u m m u l i t e s z e i n k e n megfigyelhető fúrási n y o m o k a t létrehozó szervezeteknek a Natica-félék közül k e l l e t t kikerülni, a m i t valószínűsít az a t é n y is, hogy azoknak a lelő h e l y e k n e k a faunájában, melyekből a megfúrt N u m m u l i t e s z e k kikerültek, a Natica-félék t ö b b képviselője is előkerült.
TÁBLAMAGYARÁZAT -
EXPLICATION DES PLANCHES
X X . tábla — Planche X X .
1. Nummulites perforatus de M о n t f. forma A. Felülnézet. Jásd. M 61/8807. 8 x 2. Nummulites perforatus de M о n t f. forma A. Oldalnézet. Jásd. M 61/8807. 8 X 3. Nummulites aturensis d'A r c h. et H a i m e forma B. Felülnézet. Esztergom. M 61/8811. 6 X 4. Nummulites aturensis d'A r c h. et H a i m e forma B. Oldalnézet. Esztergom. M 61/8811. 6 X 5. Nummulites perforatus de M о n t. forma A. Ekvatoriális metszet. Jásd. M 61/8795. го X 6. Nummulites millecaput В о u b. forma B. Oldalnézet. Magyarpolány. M 61/8806. 2 X 7. Nummulites millecaput В о u b. forma B. Felülnézet. Magyarpolány. M 61/8806. 2 X 8. Nummulites mitlecaput В о u b. forma B. Felülnézet. Magyarpolány. M бг/8806. 2 X 9. Nummulites perforatus de M о n t f. forma A. Felülnézet. Iszkaszentgyörgy. M 61/8801. 7X 10. Nummulites perforatus de M о n t f. forma A. Oldalnézet. Iszkaszentgyörgy. M 61/8801. 7 X n . Nummulites perforatus de M о n t f. forma B. Felülnézet. Tokod. M 61/8810. 2 X 12. Nummulites perforatus de M о n t f. forma B. Oldalnézet. Tokod. M 61/8810. 2 X X X I . tábla — Planche X X I .
1. 2. 3. 4. 5. 6.
Nummulites Nummulites Nummulites Nummulites Nummulites Nummulites
sismonda d'A r c h. et H a i m e forma B. Ekvatoriális metszet. Csehbánya. M 61/8792 25 X sismunda d'A r с h. et II a i m e forma B. Ekvatoriális metszet. Csehbánya. M 61/8792. 25 X laevigatus В r u g. forma A. Ekvatoriális metszet. Úrkút 178. fúrás. M 61/8799. 16 X baconicus H a n t к e n forma A. Ekvatoriális metszet. Űrkút 178. fúrás. M 61/8798. 40 X perforatus de M о n-t f. forma В. Ekvatoriális metszet. Szőc. M 61/8794. 25 X perforatus de M о n t f. forma В. Úrkút 178. fúrás. M 61/8802. 3 X
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
Nummulites Nummulites Nummulites Nummulites Nummulites Nummulites Nummulites
perforatus d e M о n t f. forma B. Oldalnézet. Tokod. M 61/8809. 2X perforatus d e M о n t f. forma B. Felülnézet. Tokod. M 61/8809. 2 X perforatus d e M о n t f. forma B. Oldalnézet. Tokod. M 61/8803. 2X baconicus H a n t к e n forma A. Ekvatoriális metszet. Úrkút 178. fúrás. M 61/8797. 20 X perforatus d e M о n t f. forma В. Ekvatoriális metszet. Pénzesgyőr. M 61/8796. 20 X perforatus d e M о n t f. forma B. Felülnézet. Tokod. M бг/8803. 2 X perforatus d e M о n t f. forma A. Felülnézet. Csesznek. M 61/8805. 8 X
XXII. tábla — Planche XXII.
IRODALOM -
BIBLIOGRAPHIE
i . A b e l , О.: Vorzeitliche Lebensspuren. Jena, 1935, pp. 644. — 2. A b r a r d, R. : Développements aberrants chez Nummulites. Compt. Rend. Acad. Sei., 220, 1945, P- 786. — 3. A b r a r d, R.: Individus tératologiques de Nummulites d'Aquitaine. C. R. somm. S. G. F., 1951, P- 95 — 96. — 4- A b r a r d, R.: Individus tératologiques de N . wemmelensis C. R. somm. S. G. F., 12, 1953, P- 214 — 215. — 5. A s t r e , G.: Nummulites remaniées dans le Pliocène de Neffiach en Rousillon. Bull. Soc. Géol. France, 5. sér., 7, 1937, p. 347 — 351- — 6. D e e с к e, W.: Paläontologische Betrachtungen. VI. Über Foraminiferen. Neues Jahrbuch für Min., Geol. und Pal., 2, 1914, p. 21 — 43. — 7. D о f 1 e i n, F. — R e i с h e n 0 w, E . : Lehr buch der Protozoenkunde T. 2. Jena, 1952 — 53, pp. 1213. — 8. D o u v i l l é , H.: Parasitisme ou commensalisme chez les Foraminiféres. Les canaux chez les Nummulitidés. Livre Jubilaire de la Société géologique de France, I, Paris, 1930, p. 258 — 262. — 9. H e i l b r u n n , L. V.: Grundzüge der allgemeinen Physiologie Berlin, 1958, pp. 787. — 10. K a h l e r , F.: Beiträge zur Kenntnis der Fusuliniden der Ostalpen: Lebens.
Földtani
216
Közlöny,
XCII.
kötet,
2.
füzet
räum und Lebensweise der Fusuliniden. Palaeontographica, 94, Abt. A, 1942, p. 1 — 30. — í r . d e s s e r t i e s s e u r, J.: Traces fossiles d'activité animale et leur signification paléobiologique. Mém. Soc. Géol. France, N o u v . sér., 74, 4, 1955, p. 1 —150, — 1 2 . L i v a n, M.: ü b e r Bohr-Löcher an rezenten und fossilen Invertebraten. Senckenbergiana, 19, 1937, p. 138—314. — 1 3 . M a j z о n I,.: Abnormitäten a n Foraminiferen-Schalen. Földt. Közi., 66, 1936, p . 295—299. — 1 4 . M ä g d e f r a u , К . : Lebensspuren fossiler „Bohr"-Organismen. Beitr. z. naturk. Forsch, i n SW-Deutschland, 2, 1937, p. 54—67. — 1 5 . M ü 11 e r, A. H . : Grundlagen der Biostratonomie. Abhandl. Deutsch. Akad. Wiss. Kl. Math. u. allgem. Naturwiss., 3i i 9 5 i i P- I — 1 4 7 . — 1 6 . P о p e s с u - V о i t e s t i, J.: Abnormale Erscheinungen bei Nummuliten. Beitr. Pal. Geol. Österr.—Ung. u . d. Orients, 2 1 , 1908, p . 221. — 1 7 . R h u m b l e r, I,.: Die Doppelschalen von Orbitolites u n d anderer Foraminiferen, v o m entwicklungsmechanismen Standpunkt aus betrachtet. Archiv für Protistenkunde, 1,1902, p. 193—296.— 18. R i g a s s i , D . : Nummulite monstrueuse du Vicentin. Archives des Sciences, 1 1 , 3, 1958, p . 396—398. — 19. R o z l o z s n i k , P . : Einleitung in das Studium der Nummulinen und Assilinen. Mitteilungen aus dem Jahrbuche der kgl. Ungar. Geologischen Anstalt, 2 1 , 1, 1927, p . i —164. — 20. R u i z d e G a o n a , M.: Sobre algunas monstroidades en l o s Nunimulites Espanoles. Inst. Geol. Min. Espanol., Libro Jub., 1, 1950, p. 69. — 2 1 . S e i 1 a с h e r, A.: Die geologische Be deutung fossiler Lebensspuren. Zeitschr. Deutsch. Geol. Ges., 105, 2, 1954, p. 214—227. — 22. S p i e g 1 e r D . : Abnormale Entwicklungserscheinungen an Nummuliten v o m Fundpunkt Brandhorst bei Bünde» Geologie, 7, 8, 1958, p . 1058 —1065. — 23. T a s n á d i - К u b a с s к a A.: A z ősállatok pathológiája. gudapest, i960, p p . 230. -
y
Symptômes pathologiques observés sur des Nummulites D R . T. KECSKEMÉTI
L e s a l t é r a t i o n s p a t h o l o g i q u e s o b s e r v a b l e s s u r les o r g a n i s m e s s u r v i e n n e n t d a n s les cas o ù se r o m p t s o i t l ' é q u i l i b r e e n t r e l ' o r g a n i s m e e t son milieu, soit l'équilibre à l ' i n t é r i e u r d e l ' o r g a n i s m e . Ces p h é n o m è n e s n ' o n t p a s é t é r a r e s m ê m e d a n s l e s organismes q u i v é c u r e n t d a n s le p a s s é géologique, ce q u i e s t p r o u v é p a r les a l t é r a t i o n s observées s u r l e u r t e s t s fossiles. A u cours des e x a m e n s , a u q u e l s o n t é t é soumises d e g r a n d e s m a s s e s d e Nummulites, l ' a u t e u r a e x a m i n é d e n o m b r e u x i n d i v i d u s d o n t les t e s t s a v a i e n t souffert d e s a l t é r a t i o n s u l t é r i e u r e s , p a r t i e à l ' é t a p e j u v é n i l e d e l'ontogenèse, p a r t i e a u s t a d e a d u l t e d e l ' i n d i v i d u . C o n f o r m é m e n t à cela, l ' a u t e u r d é c r i t les d i v e r s cas d ' a n o m a l i e s a f f e c t a n t l e r e d o u b l e m e n t d e l a coquille, l a f o r m a t i o n de p r o t u b é r a n c e s coniques o u cristiformes Sur sa superficie ( L a z m a t e - B i l d u n g ) , la division d e la coquille en d e u x p a r t i e s e t l a format i o n d e c h a m b r e s . E n o u t r e , il fait c o n n a î t r e les formes différentes d e la r é g é n é r a t i o n , lesquelles il e x p l i q u e en se b a s a n t s u r l ' a n a l y s e d u r a p p o r t é t r o i t e n t r e le p l a s m a v i v a n t e t le t e s t solide.
