Pásztó zenei emlékei

Pásztó zenei emlékei

Pásztó zenei emlékei Szerkesztette Tari Lujza

Pásztó Város Önkormányzata 2007

A kötet megjelenését támogatta Pásztó Város Önkormányzata Szerencsjáték Zrt Sodrásban Közhasznú Alapítvány

ISBN Technikai szerkesztõ: Sz. Farkas Márta Tipográfia: Szöllõsi Mihály Nyomdai munkák: Polár Stúdió, Pásztó Felelõs vezetõ: Bencze Péter

Tartalom

Zeneélet Pásztón TARI Lujza: Bevezetõ. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 TARI Lujza: Zeneélet Pásztón a dokumentumok tükrében . . . . . . . . . . . . . 19 A Pásztói Dalegylet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 TARI Lujza: Pásztó népzenéje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 KODÁLY Zoltán pásztói népzenegyûjtése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47 SZABOLCSI Bence pásztói népzenegyûjtése . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85 RAJECZKY Benjamin pásztói népzenegyûjtése . . . . . . . . . . . . . . . . 91 TARI Lujza pásztói népzenegyûjtése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115 Dalszövegmutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157 Rajeczky Benjamin (O. Cist.) zenetörténész, Pásztó egykori jeles lakója RAJECZKY Benjamin önéletrajza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163 TARI Lujza: A családi háttér és Rajeczky Benjamin életének krónikája . . . . 165 Pályatársak Rajeczky Benjaminról SOMFAI László: Köszöntõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . BALASSA Iván: Találkozásaim Rajeczky Benjaminnal . . . . . . . . . . . . . BIELAWSKI, Ludwig: Rajeczky Benjamin lengyel tudományos kapcsolatai. STÊSZEWSKI, Jan: Rajeczky Benjamin lengyelországi kutatóútja . . . . . . LUKIN László: Beszélgetés Rajeczky Benjaminnal a magyar iskolai énektanítás hõskoráról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . .

191 195 201 205

. 209

Rajeczky Benjamin a tanítványok körében TARI Lujza: Rajeczky Benjamin – a tanítványok megemlékezései . . . . KEREKES Károly: Egy ciszterci tanítvány emlékei Béni bácsiról . . . . . . NOVOTNY Gergely: Rajeczky Benjamin, a Budai Szent Imre Gimnázium tanára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . MEZEI János: A Rajeczky-életmû egysége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . KIRÁLY Péter: A magyar királyi udvar zeneélete a 15. században Luxemburgi Zsigmond korától Hunyadi Mátyásig . . . . . . . . . . . TARI Lujza Rajeczky Benjaminról szóló írásai, elõadásai (1976–2007) és önéletrajza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . 219 . . 223 . . 209 . . 231 . . 235 . . 257 . . 263

Zeneélet Pásztón

Tari Lujza

Bevezetõ Nem szabályos zenetörténeti kötetet tart kezében az olvasó. A Pásztó zenetörténete helyett a jelen cím a nem-szakemberek számára is jelezni kívánja, hogy a város zenei múltját, azaz zenetörténetét nem könnyû megírni. Hiányoznak hozzá a megfelelõ dokumentumok, csakúgy, mint a teljes magyar zenetörténet vonatkozásában, melyre többek közt Rajeczky Benjamin a magyar és nemzetközi zenetörténeti kutatás kiemelkedõ képviselõje, a város egykori lakója emlékeztetett különbözõ zenetörténeti munkáiban. Ennek a könyvnek a megírására õ lett volna a legilletékesebb. Felkérést is kapott a kötet elkészítésére. A Városi Polgármesteri Hivatalban 1984. április 13-án tartott ülésen megtárgyalt könyvkiadási tervek közt1 három könyv elkészítése szerepelt: a középkori Pásztó megírása régészeti, az apátság történetének megírása egyházi szempontból, valamint Pásztó zenei hagyományainak megírása a 18. század végétõl. Rajeczky tanár úr többször említette, hogy „kevés az adat” a könyv megírásához. A kutatást azonban megkezdte, mert hátrahagyott jegyzetei között van egy dosszié, melyre piros nagybetûkkel írta rá: „PÁSZTÓ MONOGR[áfiája]. Tisztelt egykori zirci fõapátja, Békefi Remig2– aki megírta a pásztói apátság történetét, felvette Rajeczkyt a ciszterci rendbe, elindította a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium létrehozását – nyomdokain haladva azonban az egyháztörténeti mû megírásának látott neki, hogy 1991-re, a pásztói ciszterci apátság alapításának 800. évfordulójára készen legyen. A végsõ simításokat ezen a munkán sem végezhette el, így azt a ciszterci rendtárs, Badál Ede rendezte sajtó alá, s a mû, bár csak Rajeczky halála után, mégis megjelenhetett az évforduló évében.3 A könyv szabálytalanságát nem az adja, hogy Pásztó kiváltságos városi rangra emelésének 600. éve ünnepi évfordulójára készült. A városi rang a gyakorlatban hallgatólagosan már a 13. században megvolt. Ennek jele például, hogy Pásztó ún. hiteles helyként mûködött, melyet egy 1264-es adománylevél tanúsít,4 továbbá vásártartó hely volt, ahol a budai kereskedõk is gyakran árusítottak.5 A rangot kiváltságlevéllel 1407-ben erõsítette meg Luxemburgi Zsigmond. Pásztóra különösen jellemzõ, hogy a középkorból nincsenek zenei tárgyi emlékei, nincsenek a zenélõkrõl képi és plasztikus ábrázolások, s a késõbbi korok adatai is „csupán egy-egy mozaikkockát nyújthatnak a zeneéletrõl kialakítható képhez”.6 A középkorban még magasrendû kultúrát szétziláló török dúlás, mely Pász1 Az

emlékeztetõ feljegyzés megvan Rajeczky hagyatékában (Pásztói Múzeum, a Rajeczky Emlékszobához tartozó dokumentumok). Részletesen írt a várostörténeti munkák kiadásának 1984-es terveirõl és az elképzelések alakulásáról Varga László. Ld. Tanulmányok Pásztó történetébõl I. 1991, 5–6. 2 Békefi 1902. 3 Rajeczky 1991. Ld. Badál Ede bevezetõjét V–VII. 4 A korábbi adatok összefoglalásával: Badál 2003, 5. 5 Soós 1991, 10. 6 Szekeres Farkas 2004, 43. Pásztó zenei emlékei

2

Tari Lujza

tót különösen erõsen sújtotta, a lakosság felbomlását, korábbi életmódjának alig-folytatását, dokumentumai pusztulását eredményezte. A 18. századtól valamivel több olyan dokumentum van, mely alapvetõen nem zenei ugyan, de a zeneéletre vonatkozó utalást is tartalmaz. A 19. század dokumentumokban megint hiányos, majd a század végétõl már több adat áll rendelkezésünkre. Az írásos adatok nem elégséges volta ellenére bõven vannak a városnak olyan zenei emlékei, amelyeket a város földmûvelõ és kézmûves népessége, illetve a zenei ízlésben, tudásban vele azonos vagy ahhoz hasonló értelmiségi lakossága õrzött meg, szájhagyományosan. E szorosabb és tágabb értelmû népzene összegyûjtésében a 20. század elejétõl olyan személyiségek jeleskedtek, mint Kodály Zoltán, a zenetörténész Szabolcsi Bence, majd Rajeczky Benjamin és mások. Kodály népzenetudósi munkásságában is ritkaságszámba megy, hogy kivételesen városban gyûjtött népzenét (bár Pásztó nem sokkal gyûjtése elõtt elvesztette városi rangját, de ez a zene tekintetében nem jelentett változást), hiszen népzenegyûjtõi programjában a falu népének szájhagyományos zenéjére koncentrált. Pásztó is jól mutatja, hogy életmódban és kultúrában a határok nem voltak élesek az egykori mezõvárosokban. Ahazai zenetörténet- és népzenekutatásban Kodály honosította meg azt a szemléletet, hogy zenei múltunk feltárása csak a népzene–mûzene összefüggésének ismeretében lehetséges, mert az írásbeliséget nélkülözõ kultúrákban minden a szóbeli hagyomány útján öröklõdött. Kodálynak és tanítványainak, Szabolcsinak és Rajeczkynek a szellemében ezért is kerülnek itt egy kötetben bemutatásra a mûzene és a népzene emlékei. A legfõbb ok a könyv említett szabálytalanságára a személyes érintettség. Ezért a szokásos tényközlõ zenetörténeti adatokkal szemben néhol személyes hangvételû magyarázatokat is kap a tisztelt olvasó. Bizonyára mindenki megérti, hogy zenei múltunk és jelenünk kutatójaként szülõvárosom zenei emlékeivel kapcsolatban még ilyen rangos esemény alkalmára készült kötetben sem függetleníthetem magam személyes emlékeimtõl. Nem csak a természetes érzelmi háttérrõl van azonban szó, hanem arról is, hogy õseim szorosan véve is alakítói voltak a város zeneéletének, így óhatatlanul is részévé váltak a város zenetörténetének. Családomnak nemcsak köze volt a város zeneéletéhez, hanem az a kettõsség is megvolt benne, amely a magyar kultúrára általában, a zenei kultúrára pedig különösképp jellemzõ. Az, hogy földmûves ágán legrégibb keleti zenei örökségünket a szájhagyomány õrizte íratlan formában, míg másik ágán az írásbeliségre támaszkodva, a nyugat-európai mûveltség nemesi polgári hagyományait ápolta. A család mindkét ágán kiváló zenei érzékûek, illetve aktív muzsikusok képviselték környezetük zenei tudását, alakították zenei ízlését. A népzenei gyûjtések hiányosságait látva, a népzenekutató krónikás olykor-olykor saját adatközlõjévé válik, hogy gyerekkora emlékeibõl pótolja a Pásztóról hiányzó népi gyermekjáték adatokat. Néhány gyermekjátékot ezért saját gyermekkori emlékembõl közlök, abban bízva, hogy sok kortársam örömmel ismeri fel bennük egykori közös játékainkat. Pásztó zenei emlékei

Bevezetõ

3

A pásztóiak mindig jó dalosoknak és zeneszeretõ embereknek tartották magukat. Zenész mesterségem tudatában mondhatom, nem ok nélkül. A botfülûség számomra sokáig ismeretlen fogalom volt, mert gyerekkoromban megszoktam, hogy Pásztón zenei fül szempontjából kétféle csoport létezik: vannak kiválóak, akik vezetik a többieket, s vannak a többiek, akik szintén jó fülûek, jó hangúak, de vezetésre kevésbé alkalmasak. Aki egyik csoportba sem tartozott, mert érezte, hogy hallása messze elmarad a többiekétõl, inkább nem énekelt. Ha olykor mégis megtette, a többiek rögtön lehurrogták: „Jaj, Mari nene (Joso bácsi) në rontsa mán el ezt a jó kis éneket! Maga csak morog, énekëjje vékonyan [magasabban] a rendes helyin!” Gyerekkoromban, az 1950-es évek elején még sokat énekeltek Pásztón dalolás mellett végezhetõ munka közben is – pl. nyári melegben az udvaron fa- vagy bádogteknõben, egyedül vagy a Kövicses Zúgó fölötti, még tiszta vizû részein közösen végzett mosás közben. Sosem énekeltek a forróságban az aratók, az igavonóállattal szántók vagy a nyári hõségben kapálók, de énekeltek aratásról hazafelé jövet, kukoricafosztáskor, szüretkor vagy kézimunkázás és egyéb varrás mellett. Mint általában máshol, fõleg az asszonyok dalolgattak, legalábbis hétköznap. Õk dúdolgattak, meséltek elalvás elõtt a gyerekeknek, de vasárnap a férfiak is rázendítettek. Disznóöléskor az esti torban fõleg õk eresztették ki a hangjukat. Ilyenkor néha egy-egy hangszer is akadt. Leginkább a szájharmonika került elõ, amihez még egy egyszerû ritmuskíséret csatlakozott: valamelyik férfi a jobb kéz megnedvesített nagyujjával végigdörzsölte az asztallapot – a terítõt elõbb fölhajtották –, majd ökölbe szorított balkezével az asztalra ütött. Ez az egyenletes ritmus, a magasabb-mélyebb hangváltakozás adta a kíséretet a daloláshoz, illetve a hangszerjáték mellé. Vasárnap délutánonként, amikor a fekete ünneplõruhás, sok alsószoknyától rengõ járású, imakönyves-olvasós öregasszonyok litániára mentek, a férfiak szintén ünneplõben, hárman, négyen kiültek egy-egy ház elõtti kispadra, úgy kommentálták az odahallatszó tiszta, erõteljes énekhangról, hogy XY jól fújja! Olykor-olykor egy-egy tárogató vagy harmonika is kapcsolódott az ének mellé, vagy szólózott. A Bügében, ahol tízéves koromig laktunk, mi serdülõkor alatti lányok nyaranta sokat játszottunk énekelve. Csak késõbb, már népzenekutató koromban tudtam meg, hogy mindaz népzene, amiket körbeállva énekelve eljátszottunk, s hogy nagy részük egyben a tágabb palóc népességre is jellemzõ gyermekjáték. Ide tartoznak még a kiszámolók, és ének nélküli régi népi játékok voltak a fiúk házilag varrt különbözõ rongylabdás játékai, botos métajátékai. Ahogy senki sem dalolt és zajongott bizonyos alkalmakkor, a gyerekek sem játszottak és danásztak bármikor, csak ha elvégezték a rájuk bízott apróbb munkát, a lányok pl. a liba legeltetését, otthon a segédkezést az aprójószág etetésében, vízhordást és sok más feladatot a tûzifahordástól a bolti bevásárlásig és persze tanulásig bezárólag. 1956 elnémította az országot. Még a közös énekes kinti játékok is abbamaradtak, legfeljebb hunyóztunk, de általában is elnémult a város. Mire a rémületbõl kicsit felocsúdott, addigra már a mindenütt bevezetett villany és vele a rádió, sõt az itt-ott hamarosan megjelenõ televízió vette át a dalolás helyét, s az jelentette a zenés szórakozást is. Pásztó zenei emlékei

4

Tari Lujza

Jelesebb névnapokon és a karácsonyi, újévi idõszakban azért még ezután is jártak köszönteni a cigányzenészek legalább háromtagú bandával (prím–brácsa–bõgõ), de néha öt–hattagú zenekar vonult az utcákon. Volt, hogy névnapköszöntéskor a háziak is énekeltek velük. Késõbb már csak a karácsonyi, újévi köszöntés maradt, de nemcsak énekkel köszöntöttek. Voltak verses újévi köszöntõk is. Mint máshol is, köszönteni csak férfiak, illetve fiúgyerekek köszöntöttek. (Ilyen is hallható a kötet mellékleteként megjelent, de önállóan is használható „Pásztó fëlëtt kerek az ég allya”. Pásztó népzenei emlékei c. hanglemezen.7) Pásztón a második világháború utáni és a téeszesítés elõtti idõszakban még jellemzõ volt a háború elõtti idõszakot folytató (ily módon hagyományosnak mondható) paraszti, illetve polgári életmód. A paraszti életformának szoros része volt magának a gazdálkodásnak a módja. A földeket meg kellett mûvelni; nyáron mindennapos látványt nyújtottak a különbözõ szerszámokkal közlekedõk, s a kapák más-más alakja a gyerekek számára is világosan jelezte, hogy a szõlõ-, a kukoricavagy a répaföld kapálásának ideje van. A fõutcán kívüli legtöbb portán voltak legalább apró jószágok, szárnyasok, nyulak, néhol galambok, egy-egy helyen méhek, régies, szalmából font kaptárakban. A legtöbb parasztudvarban voltak állatok, köztük igavonók, lovak vagy tehenek vagy mindkettõ. A hagyományos parasztgazdaságokban még volt rá példa, hogy a férfiak kint aludtak az istállóban, különösen, ha kisborjú vagy kiscsikó születését várták. A nagy családok hagyományosan közös udvaron, de külön házban laktak. Az életmódot nagyrészt meghatározták az évszakok – ha korán tavaszodott, korábban kellett vetni, aratni. A televízió elõtti korszakban télen a földmûvesek és mások is viszonylag korán lefeküdtek, nyáron viszont már igen korán talpon voltak. Bár sok mindent megvásároltak, számos dolgot még 1945 után is házilag készítettek el. Nyaranta megcsodálhattam pééldául, hogy egyik idõs szomszédunk ügyes kézzel hogyan fonta a különbözõ méretû vesszõkosarakat hajlékony fûzfaágakból s készítette a cirokseprût. Az egész környéket vonzó nagy, szerdai heti vásáron aztán eladta azt, ami nekik nem kellett. Vásárnapokon a sok embertõl meg sem lehetett moccanni a fõutcán. S milyen pazar látványt nyújtott, ahogy a sok, szebbnél-szebb népviseletbe öltözött környékbeli nõ a piacra igyekezett! Anyám a fõkötõjük és hajviseletük alapján is azonnal felismerte õket, úgy tanította nekem, kik rimóciak, bujákiak, csécseiek, hollókõiek, sámsonháziak. Még boldogiak is megfordultak a nagy heti piacokon. Az azonos termékeket azonos soron árulták, szõlõlevélre gondosan kirakva a túrót, mellé az egyéb tejterméket, ponyvára téve a zöldségféléket, zsákban tartva a gabonaféléket. A város északi részén, a Vásártéren tartott állatvásárok után áldomásivás is járta. Néha elfordult, de nem volt jellemzõ, hogy a jó vásár feletti örömében valaki olyankor még a cigánnyal is elhúzatta kedvenc nótáit. 7 Szerkesztette Tari Lujza. Pásztó 2006. Újévköszöntõ: 17. sz.


Bevezetõ

5

Tavasszal, Húsvét elõtt mindennapos látvány volt a ház megrepedt vakolatrészeit törekes agyaggal tapasztgató, a lábazatot kékre, felsõ részét fehérre festõ asszony. Ebbe a dolgos életmódba kell beleképzelnünk a dalolást, a zenélést, amire a sok munka mellett elsõsorban az ünnepnapokon, illetve többek közt a temetéseken vagy a Bockúthoz és a Szentkútra búcsúba menet kínálkozott lehetõség. Kellõ komolysággal énekelt mindenki a templomban és teljes felszabadultsággal a lagziban vagy egyéb mulatságkor. A különbözõ generációk dalai részben mások voltak, de a lagziban fõleg a közös dalok forogtak. Idõsebb pásztóiak sokszor emlegették, milyen szép volt, amikor 1945 elõtt vasárnap délutánonként a viseletbe öltözött lányok kart-karba öltve, énekelgetve vonultak le-fel a Fõ utcán, vasárnapi szórakozásként, mert Pásztón is megvolt ez a tipikus falusi szokás. Az iparosok szombat vagy vasárnap délutánonként rendszeresen eljártak az Ipartestületbe, ahol sörözgettek, beszélgettek, tekéztek, de már csak gyermekkorom emlékei idézték föl a régi közös dalolásokat. Nyári estéken gyakori volt a sétálók látványa: a fõutcán karonfogva sétálgattak a házaspárok, lánybarátnõk egymással, anyák lányaikkal ki-kimentek a Fõ utcára, ahol az ismerõsökkel meg-megálltak beszélgetni. A séta egyik állomása a vasútállomás volt, késõbb a lerombolt zsidó templom helyére épített új mozi. A régi idõk emlékeként gyerekkoromban egyszer katonazenekar jött Pásztóra. Az idõsebbek elbeszélése szerint a két világháború között rendszeres volt az ilyen zenés vasárnap délutáni szórakozás. A régi, közös hagyomány a lakosságot sok elem megõrzésére ösztönözte. Ennek része volt például az éjjeli zene, melyrõl az idõsebbek szintén sokat meséltek. A két világháború közti idõszakban rendszeresek voltak az éjjeli zenék, s egy-egy lányos háztól néha még az 1960-as évek elején is lehetett ilyet hallani. Az éjjeli zenék a legváltozatosabb módon mentek, ki-ki ízlése és anyagi tehetsége szerint: az udvarló vagy udvarolni vágyó szólózott, barátai csak elkísérték, máskor a barátokból álló legénycsapat együtt énekelt, esetleg hangszerük is volt, mely szintén bekapcsolódott. Néha senki sem énekelt, csak a cigánybanda húzta a szerelmi üzenetet. A 20. század elsõ felében járt szerenádozni a Pásztói Dalárda is, mely 1945 után (ahogy Pásztón mondták: „front után”) szûnt meg. Mûködtek különbözõ színkörök zenés elõadásokkal, amire mindenki gondosan készült, és amelyre a hálás közönség még sokáig emlékezett. Az éttermek, szórakozóhelyek közül a második világháború elõttrõl megmaradt Rablóból és az Ágasvár étterembõl az 1960-as évek elején, fõleg hétvégeken, még kihallatszott a cigánybanda játéka, melyre a bentiek közösen sokszor daloltak is. Aztán lassan ez is, az is elnémult, az élõ zene szerepét átvette a gépzene. Némely házból zongora hangját lehetett hallani – gyerekkoromban legmagasabb szinten a Rajeczky családtól, amely kiváló zenei érzékû volt. Közülük Benjamin és Borbála muzsikusok lettek, s mesterségüket mindketten magas fokon mûvelték. A kántor- és tanítócsaládok körében is hagyománya volt a zene tiszteletének. Régen a mindenes tanítóknak jó hallásúaknak kellett lenniük, hiszen az Pásztó zenei emlékei

6

Tari Lujza

énektanítást is el kellett látniuk. A tanári pályán mûködõ pásztói családok közül gyermekkori emlékeimbõl Zeke József, Zeke László, Kovács Pál, Pápay Géza családját és a Kecskés családot említhetem, akiknél otthonos volt a klasszikus zene. Kecskés András, a Kecskés Együttes vezetõje gyerekként Pásztón kapta elsõ zenei élményeit. Zeke László Ágnes nevû lányával gyakran játszottunk zongorán négykezes darabokat, amit náluk gyakoroltunk, mert nekem akkor még nem volt hangszerem, pénzért jártam házhoz gyakorolni. Az 1950-es évek végén fõleg a Hatvani Zeneiskolába járók gyakorlása hallatszott, illetve az õ zongoraóráik a zeneiskola tanáránál, Rajeczky Borbálánál. Õ kezdte tanítani Sármány Dezsõ lányát, Máriát aki Budapesten zongoratanár lett. Szintén nála kezdte a tanulást a Zeneakadémiát végzett, zongoramûvész-tanárrá lett Gyõrey Zoltán, Gyõrey István gyermekorvos fia, aki diplomája megszerzése után Stockholmban telepedett le (jelenleg Spanyolországban él). Královszky Ágnes zongoramûvész a Zeneakadémia elvégzése után Kubába került. Azért, hogy a pásztói gyerekeknek ne kelljen sokat utazniuk, az 1950-es évek legvégén a zongoraórák és egy félévig Rajeczky Borbála szolfézsórái is lakásukon, a Kossuth utcában voltak. Elõfordult, hogy olyan sokan zsúfolódtunk össze a Rajeczky család kétszobás lakásának belsõ szobájában, ahol a zongora állt, hogy néhányan csak a hangszer lábai közt, a zongora alatt fértünk el. Miután Borbála (családi becenevén Borcsa, Boristea) férjhez ment és elköltözött Pásztóról, a tanulni vágyóknak heti kétszer mégis el kellett Hatvanba járniuk. Ez erõsen megcsappantotta a zenetanulási kedvet, s egy-két év múlva már csak egyedül jártam a Hatvani Zeneiskolába és Rajeczkyékhoz, az ott maradt zongorán gyakorolni. Ilyenkor Béni bácsi édesanyját, Rozika nénit is hallottam néha énekelgetni, neki szintén jó hallása volt. A Nagybátonyi Zeneiskola megnyitása idejére már egyedül maradtam azok közül, akik Rajeczky Borbálánál tanultak. Mivel hazajöveteleikor rendszeresen meghallgatott, s azt tapasztalta, hogy idõs, új tanáromnál nem fejlõdtem, azt tanácsolta, kérjem át magam más tanárhoz. Ekkor iratkoztam át Hatvanból a közelebbi Nagybátonyba, amely újdonságánál fogva egyébként is vonzerõt jelentett a zenetanulás iránt érdeklõdõk számára. Az új zeneiskolások gyakorlásának bizonyságaként már hegedû- és oboahang is került a zongoraszó mellé. Másokban a tangóharmonikázási kedv éledt föl. Hozzájuk utazó tanár járt, házhoz. Két évtized múlva már annyian jártak Pásztóról zeneiskolába, hogy Nagybátonynak érdemes volt tagiskolát nyitnia. Az ekkori zeneiskolások közül zenei felsõfokon végzett az oboista Szabó Melinda, zenekari mûvész. 1987/88-ban száz növendéke volt a Nagybátonyi Zeneiskola Pásztói tagozatának. E tagozat 1988-ban önállósodott (Állami Zeneiskola), majd 1991/92-tõl – a képzõmûvészeti tagozat megindításával – önálló alapfokú mûvészeti intézményként mûködött. Egykori tanulói közül jelenleg a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem hallgatója Bartus Réka (oboa szak) és Borbély Balázs (kürt szak), s többen tanulnak zenemûvészeti szakközépiskolákban. Pásztó zenei emlékei

Bevezetõ

7

A zeneiskola elsõ igazgatója Bartus László, aki többek közt az önálló épület létrehozását és az iskola névadójaként Rajeczky Benjamin nevének felvételét szorgalmazta, továbbá hagyományt teremtett a Rajeczky emlékére két évente megrendezett megyei népzenei versenyek elindításával. Az iskola Rajeczky halála után, 1991-ben vette föl Pásztó legjelentõsebb muzsikusának a nevét. Az önállóvá válásának hamarosan 20. évfordulóját ünneplõ iskola 1999-ben a város szívében, az 1820-ban épült klasszicista épületben talált helyet, s ma már a város kulturális életének részét képezi. Tanárai, növendékei rendszeresen megmutatkoznak egy-egy nevezetes eseményen és a Szent Lõrinc templomban tartott hangversenyeken. A templom orgonáját korábban a hazai orgonaipar legnevezetesebb orgonaépítõ mestere, Angster József újította fel az 1940-es évek elején, majd az 1990-es években újabb felújítására került sor. Az orgona a felújítás után négymanuálos, tizenkét regiszteres, tekintélyes méretû hangszer lett. Így immár a Rajeczky Benjamin Zeneiskola története is része Pásztó zenei vonatkozásainak, tanárokból álló fúvósötöse pedig országosan elismert. A 20. század végére azonban a korábbi aktív dalolás Pásztón is passzív hallgatássá vált, mint az ország más vidékein, Az éneklés, zenélés összességében csak a legszorosabb családi, baráti társaságokban maradt meg, illetve részben új formákat öltött a különbözõ iskolákon, zenei versenyeken keresztül. Ez a zenélési mód aktív formában azonban már nem az egész közösséget érinti. A kötet dalai talán új lendületet adnak a közös éneklés feléledésének. *

Néhány szó a kötet tartalmáról. Afentebb már jelzett, történeti források hiányosságait korrajzzal igyekeztünk pótolni. A Mátyás király elõtti idõkbõl a magyar zeneéletre vonatkozóan fontos adatokkal szolgálnak a külföldi források, hiszen királyaink egy személyben többnyire más országok uralkodói is voltak, s így uralkodásuk alatt hosszabb-rövidebb ideig magyar területen kívül tartózkodtak. Különösen sokat utazott Luxemburgi Zsigmond, aki a kor gyakorlata szerint udvari zenészeit is magával vitte. Hogy milyen zenéket játszhattak udvarában, azt a Rajeczky által feltárt és 1972-ben tanulmányban közzétett ún. Zsigmond-kori töredék dallamai alapján képzelhetjük el. A királyi udvarban nyomon követhetõ a korszak némely jeles muzsikusának mûködése is. 1415. február 16-án Zsigmond Konstanzban tanácsosává fogadta Oswald von Wolkensteint, aki zenészként és egyben diplomataként állt az uralkodó szolgálatában, s 1419-ben és 1424/25 fordulóján Magyarországon is tartózkodott.8 Pásztó birtokosai között több olyan család szerepel, amely zenetörténetünk egésze számára fontos zenei emléket hagyott ránk. A Keczer család egyik tagjának, Szirmainé Keczer Annának 1730 tájáról fennmaradt kottás kéziratos gyûjteménye korabeli magyar és európai táncdallamokat tartalmaz, közte az elsõ verbunkos dallam-feljegyzést. A Zay család zenetörténetünkben a Zay-ugróci vagy másképpen 8 1976-ban

Rajeczky javaslatára Berichte über königliche Musikanten vor 1500 Wolkenstein Zsigmond udvarában való mûködésérõl tartottam elõadást Seggauban (Ausztria) egy nemzetközi konferencián. Pásztó zenei emlékei

8

Tari Lujza

Apponyi kéziratról (1730) vált nevezetessé. (Ma mindkét kézirat Szlovákiában található.) Az egész magyar zenetörténet viszonylatában is gazdag és nevekkel dokumentált adatokat nyújtanak a cigányzenészek korai 18. századi mûködését jelzõ, valamint a „vakter”-ekre (éjjeliõrökre) vonatkozó adatok. A19. század végefelé megalakult Pásztói Dalegylet – melynek anyai nagyapám, Pancsek József kalaposmester több mint ötven éven át volt titkára – többek közt a 20. század elsõ felében megrendezett kórusversenyeken tette magát Pásztón kívül is ismertté. A 19–20. századi városiasabb zenei élet megnyilvánulásait a dalárdán kívül a cigányzene képviseli, mely részben Pásztó közelmúltját idézi. A város egykori lakójának, Rajeczky Benjaminnak önmagában is olyan gazdag az életmûve, hogy az a kötet arányait is befolyásolja. Rajeczky sokoldalú zenei tevékenységének egy-egy szelete kerül itt bemutatásra. A róla szóló fejezetben az összefoglalóan közölt, már ismert tények mellett eddig ismeretlen anyagok is helyet kaptak. Ennek anyagát fõleg a Pásztói Múzeum Rajeczky-gyûjteménye és személyes tárgyi emlékeim adják. Pásztó zenetörténeti emlékei között immár a Rajeczky személyéhez kapcsolódó kultusznak is helye van. Így kerültek kötetünkbe a születésének 100. évfordulója alkalmából megrendezett nemzetközi konferencián (Pásztó, 2001.) elhangzott elõadások, melyek magyarul még nem jelentek meg. Ilyen Király Péter tanulmánya, mely új dokumentumokat mutat be Luxemburgi Zsigmond és a magyar királyi udvari muzsikusok külföldi mûködésével kapcsolatban. (Királynak Bárdos Kornél, a Rajeczky-tanítvány és munkatárs volt a mentora.) A lengyel Jan Stêsewski emlékeit idézi Rajeczky lengyelországi tanulmányútjáról. Az adott politikai viszonyok között nem volt könnyû megvalósítani az egyházzenei kutatásokat s Rajeczkynak elvégeznie papi teendõit. Egy másik lengyel kutató, Ludwig Bielawski Rajeczkynak a lengyel népzenetudományra gyakorolt közvetlen hatásáról emlékezett meg. Bár a százéves évfordulóhoz kapcsolódik, mondanivalójánál fogva nem vesztette aktualitását a Rajeczky Benjamin Pásztóhoz való hûségét is kiemelõ Somfai Lászlónak – a Nemzetközi Zenetudományi Társaság akkori elnökének – a konferenciát megnyitó elõadása. Tanítványi visszaemlékezések, levelek és a Rajeczkyvel készült riport szövegének elsõ ízben történõ közreadása egészíti ki a sort. A könyv népzenei részét több alfejezet adja, pedig Pásztó népzenei emlékeibõl Kodály és Szabolcsi gyûjtése kivételével csupán válogatást közlünk. Beleértjük azonban Mátrakeresztes (a település méretét jól kifejezõ régi nevén: Ötházhuta) és Hasznos népzenéjét is, melyek ma már Pásztó részei, s melyeknek zenélésben is megvoltak a Pásztóétól részben eltérõ saját szokásaik. Anépzenei emlékek bemutatását különösen indokolja, hogy a közelmúlt nemzetközi tekintetben is egyik legjelentõsebb népzenekutatója éppen Rajeczky volt, aki Kodály és Bartók szellemében dolgozott. Az õ és a magam népzenegyûjtéseinek egy része kerül itt kiadásra, a tanulni vágyókra is gondolva, részben kottás, a lemezen részben csak hanganyagon, illetve a legtöbbször mindkét formában. Pásztó zenei emlékei

Bevezetõ

9

A népzenei hangfelvételek (AP, M jelzettel) az egykor Kodály-, majd Rajeczky-vezette intézmény jogutódja, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete Népzenei Archívumából, a hivatkozott Kodály gyûjtõfüzetek a Kodály Archívumból valók. Az anyag az intézet, illetve Kodály Zoltánné Péczely Sarolta szíves engedélyével kerül kiadásra. A könyvet számos fénykép és néhány fakszimile egészíti ki. A régi képek egy része családi dokumentum, másik részét a Néprajzi Múzeum, valamint a Pásztói Múzeum szíves engedélyével közöljük. Az újabb fényképeket Miháltz Gábor készítette 1973-ban és 2007-ben. A magyar népzenekutatás történelmi szemlélete szerint egy város, falu élete nem az elsõ írásos feljegyzésekkel kezdõdik. Dalaink több száz, néha több ezer éves múltba tekintenek vissza, amit a honfoglalást követõen Pásztón eggyé kovácsolódott közösség immár saját hagyományaként õrzött, formált tovább és töltött meg új és új elemekkel. Pásztó a városi rangot természetesen nem e tulajdonságáért kapta. E kötettel és lemezzel azonban hadd kapja meg ezért is az õt megilletõ helyet. A hanglemezzel együtt emlékeztessen Pásztó lakóinak zeneszeretetére, a város mûzenéjének és népzenéjének sokszínûségére, hiszen „A zene egész történelmünk folyamán a magyar mûveltség integráns része volt” – mondta Rajeczky Benjamin a Képek a magyar zenetörténetbõl c. televíziós mûsor bevezetõ elõadásában. Köszönet elõdeinknek, hogy a zeneszeretetet gyermekeikbe beleoltották, s hogy a dalokat a történelem viharai ellenére megõrizték, gyógyító elemként továbbadták! Köszönet Pásztónak, hogy rendszeresen és méltón megemlékezik egykori jeles muzsikus lakójáról, az egyházi zeneéletet is gazdagító pásztói ciszterci apátság egykori perjelérõl! Végül, de nem utolsó sorban köszönet a mai városvezetésnek, Sisák Imre polgármesternek, a képviselõtestületnek és valamennyi támogatónak, hogy a kötet és a hanglemez megjelentetését lehetõvé tette Pásztó várossá nyilvánításának 600. évfordulójára!

A pásztói Fõ utca a 20. század elején Pásztó zenei emlékei

10

Tari Lujza

A Gábor Áron utca a török házzal szemben, 1973. Fotó: Miháltz Gábor

A Szentlélek utca eleje, Rozmaringék azóta lebontott házával, 1970. Fotó: Pusztainé Madar Ilona. Néprajzi Múzeum


Bevezetõ

11

Parasztház a Rózsáson, 1838-as évszámmal, 1973. Fotó: Miháltz Gábor

Parasztház az Ady Endre utca felsõ részén, 1973. Fotó: Miháltz Gábor

A Percze család háza a Bügében, 1973. Fotó: Miháltz Gábor


12

Tari Lujza

Parasztház az Ady Endre utca közepén, 1973. Fotó: Miháltz Gábor

Az úttal párhuzamos parasztház az Ady Endre utca alsó részén, 1973. Fotó: Miháltz Gábor

Õszi betakarítás után az Alvégben. A ház elõtt Miháltz Gábor, 1973. Fotó: Tari Lujza Pásztó zenei emlékei

Bevezetõ

Parasztház a Magyar utcában, 1970-es évek. Fotó: Miháltz Gábor

13

Régi ház a Magyar utcában, 1970-es évek. Fotó: Miháltz Gábor

Nagycsalád egyik háza a közös udvaron, 1970-es évek. Fotó: Miháltz Gábor

Polgárcsalád háza a Felvégben, a Fõ utcán, 1970-es évek. Fotó: Miháltz Gábor Pásztó zenei emlékei

14

Tari Lujza

Parasztház a Rózsa utcában, elõtte Tari Lujza, 1974. Fotó: Miháltz Gábor

Parasztház a Rózsa utcában, 1974. Fotó: Miháltz Gábor

A Szent János (Gábor Áron) utca Szabó Istvánék (Bíró) háza felõl Pásztó zenei emlékei

Bevezetõ

15

A kender szárítása Hasznoson, 1947. Fotó: Manga János. Néprajzi Múzeum

Rozs cséplése zsúpnak Hasznoson, 1947. Fotó: Manga János. Néprajzi Múzeum Pásztó zenei emlékei

16

Tari Lujza

Borozó pásztói legények, 1925. Fotó: Kemény György Néprajzi Múzeum

Héttagú család, 1925. Fotó: Kemény György Néprajzi Múzeum

Fiatalasszonyok templomba menet, 1925. Fotó: Kemény György Néprajzi Múzeum Pásztó zenei emlékei

Bevezetõ

Rajeczky Benjamin népdalt jegyez le Orbán Ferenctõl Átányban, 1963. áprilisában Pásztói Múzeum Rajeczky Hagyaték

17

Rajeczky Benjamin gyûjtõúton a Bodrogközben Balassa Ivánnal, 1958. Pásztói Múzeum Rajeczky Hagyaték

Béni bácsival Miháltz Gábor és felesége Tari Lujza a Szent Lõrinc templom gótikus kápolnája elõtt, 1964. Fotó: Tari Ferencné Pásztó zenei emlékei

Tari Lujza

Zeneélet Pásztón a dokumentumok tükrében „Nem menekülni akarunk a régi zenébe, hanem annak sorsán keresztül önmagunkat és zenénket jobban megérteni. Mint amikor édesanyánk a gyerekkorunkról mesél nekünk.” Rajeczky Benjamin1

„A Cserhát és Mátra völgyében, a Zagyva balpartján fekszik Pásztó, Heves vármegye egyik legrégibb városa, melynek bronz- és kõkorszakbeli emlékeibõl kétségtelenül megállapítható, hogy már a történelem-elõtti korban megszállott terület volt” – írták a Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország vármegyéi és városai c. kötet Pásztóról szóló részében.2 Ebben többek közt olvasható, hogy Történeti kútfõink változatos alakban örökítették meg nevét: Pasto, Pastro, Pastuch, Pastuchov, Paszthow, Pazthoh stb. változatokban. Megkülönbözetésül más egyéb Pásztótól, Szakállas-Pásztónak is hívták, s 1686-ból fönnmaradt pecsétjén látható is a nevében szereplõ szakállas fõ. A köznép még a közelmúltban is Pásztohának nevezte, s a vidékiek ajkáról még ma is elég gyakran hallhatjuk nevének e tótos változatát. A honfoglalás elõtt Pásztó nevével sehol sem találkozunk, de a honfoglalás történetében Anonymus Páztuch néven már említést tesz róla.

Aba Sámuel idejében Pásztó királyi birtok volt, a király nemzetségének több ága itt lakott, sõt – olvashatjuk a Magyarország vármegyéi és városai c. kötetben: maga a király is lakott vagy legalább tartózkodott Pásztón, a hol Jerney szerint udvart is tartott. Szent László idejében még mindig királyi birtok Pásztó; ugyanis a pásztói királyi kúriát Szent László nõvére hozományaképen Lampert ispánnak adományozza. István, az ifjabb király, szintén tartózkodott Pásztón, – egyik oklevelét innen adja ki – úgyszintén Mátyás király is, ki a zsebrákok ellen viselt hadjárata idején, 1461. szeptember 22-én egy levelét Pásztóról keltezi. De nemcsak királyi személyek tartózkodása teszi Pásztót nevezetessé; jelentõsége is gyorsan emelkedik. III. Béla 1190-ben Pásztón a czisztercziek részére apátságot alapít, melynek föladata minden valószínûség szerint a környék palócz lakosainak keresztény hitre való térítése volt. Ez apátságnak kegyura kezdetben maga a király. István, az ifjabbik király, a kegyúri jogot 1265-ben Rátót (de genere Ratold) Domokos mester fiára, Istvánra, a királyné lovászmesterére és ennek családjára ruházza, s ugyanõ 1279. szeptember 25-én elrendeli, hogy a pásztói apátság népeinek bírája Rátót István mester, s így ügyeikben sem nádor, sem az országbíró, sem Ujvár ispánja nem bíráskodhatik. Rátót (Porch) István kegyúri jogát IV. (Kún) László uralkodásának mindjárt elsõ évében megerõsíti.3

Pásztó a 13. században sem jelentéktelen, ami az adománylevelekbõl látható, s ugyane században forgalmi jelentõsége is emelkedett. Borovszky kötete megemlékezik arról is, hogy a 15. század elején a pásztóiakat Zsigmond király kiváltsággal ruházta 1 Rajeczky Benjamin: Képek a magyaar zenetörténetbõl c. televíziós mûsor bevezetõje. 2 Borovszky–Arcanum CD-ROM 2004. 3 Borovszky–Arcanum CD-ROM 2004.


20

Tari Lujza

fel 1407. április 26-án. A kiváltságlevél szerint, mint a Magyarország vármegyéi és városai kötetben olvashatjuk: Tari Lõrincznek és testvéreinek, továbbá a pásztói apátságnak Pásztón lakó népei és jobbágyai sem Tari Lõrincz, sem pedig testvéreinek cselekedete, mulasztása vagy törvényszegése miatt nem vonhatók felelõsségre. Éppen ezért ily czímen sem egyházi, sem világi bíróság, sem vagyonukban, sem személyükben nem büntetheti õket. Egyházi bíróság egyéb ügyekben sem ítélhet fölöttük, hacsak a kérdést elõbb a pásztói bíró és esküdt meg nem vizsgálta. Végül pedig fölruházza a királyi levél Pásztó polgárait mindazokkal a jogokkal és kiváltságokkal, melyek a budai polgárokat illetik. Pásztónak a XV. század elején fürdõje, a XVI. század elején pedig már iskolája is volt. A fürdõt, mely a város közepén feküdt, Kazai Kakas Gyula vette meg 1437-ben Budai Mihálytól 47 forintért; az iskolát pedig Vizslási Bardóczi Mihály említi, ki egyik könyvében azt írja, hogy neki Pásztón igen jó tanítója volt, kit Mihály mesternek hívtak. A följegyzés 1529-bõl való.

Azeneéletre vonatkozóan nincs leírás, de szinte biztosra vehetjük, hogy ahol uralkodók elvonultak (különösen, ha hivatalos ügyben jártak), ott reprezentatív zenekíséret is követte õket, ha pedig megszálltak vagy étkeztek, zene köszöntötte és szórakoztatta õket. Mint a Rajeczky Benjamin által szerkesztett Magyarország zenetörténete I. Középkor kötetének általa írt Fõúri zeneélet c. fejezetében olvashatjuk: III. Béla nemcsak apátságok építésére helyezett hangsúlyt, hanem a kápolnák énekes tagjainak megfelelõ helyen történõ külföldi taníttatására is.4 Rajeczky részletesen foglalkozott e munkájában Zsigmond zenészeivel, trombitásaival és énekkarával, hazai és külföldi kapcsolataival, valamint Mátyás udvarának zeneéletével is.5 Munkatársaival Rajeczky találta meg és adta közre azt az 1480 táján a régi Felvidéken bekötött Zsigmond-kori töredéket is,6 amelyben többek közt a „Krisztus feltámada” húsvéti éneket jegyezték föl, amely a népnyelvi gyakorlatot képviselte. Külföldön „Zenés találkozóhelyeknek számítottak a kocsmák, kimérések, vendégfogadók mellett a fürdõházak… ezekben a vendégek … fürdés közben ettek-ittak és zenét hallgattak.”7 Pásztóról a mûködõ fürdõvel kapcsolatban nincs zenehallgatásra vonatkozó adat. A városi iskoláról azonban okunk van feltételezni, hogy ott a diákok, mint másutt, fontos szerepet játszottak az egyházi és világi zeneéletben, hiszen a világi városi iskoláknak még késõbb is feladata volt például a templomi szertartások ellátása. 1560-ban esztergomi zsinati rendelet szabta meg, hogy az iskolai oktatásra jelentkezõ gyermekeket képzett mester tanítsa többek közt „a templomban szükséges egyházi énekekre…”, a gyerekek számára pedig ugyanezek megtanulását tananyagként írta elõ.8 A középkortól általános szokás volt, hogy a diákok részt vettek a temetési szertartásokon, s szerepet játszottak a népzenében nyomokban fennmaradt ún. rekordálások4 Rajeczky 1988, 69. 5 Rajeczky 1988, 70–71. 6 Rajeczky 1979, 151–196. 7 Rajeczky i. m. 1988, 74. 8 Soós 1991, 25–26.


Zeneélet Pásztón a dokumentumok tükrében

21

ban,9 melyek célja részben élelem gyûjtése volt a tanító számára. Apásztói iskolák mûködésével kapcsolatban hiányoznak a korábbi adatok, ami nem csoda, hiszen a török megszállás Pásztót és környékét különösen sújtotta. Emlékét többek közt a Fenyves és a Bikarét közötti Jajváros10 õrzi. Pásztó nemcsak a török dúlást szenvedte meg, hanem a kuruc–labancvilágot is. Thököly kurucai 1679-ben Pásztó vidékén táboroztak. A Rákóczi-fölkelés idején Pásztó lakossága a fejedelem mellé állt, s mint Borovszkynál olvashatjuk, Horváth János „kuruc kapitány építteti föl romjaiból a Szentlélek-templomot, egy gyõzelmes csata után, a ráczoktól elvett hadi zsákmányból.”11 Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc udvartartása sokban hasonlított. Thököly a fennmaradt adatok szerint szerette a zenét és jó táncos volt. Számadáskönyvei udvarában mûködõ trombitásokról, hegedûsökrõl, dudásokról és dobosokról tanúskodnak. Szinte biztos, hogy Pásztó vidékén táborozásakor is követték a sereggel azok a síposok és dobosok, akiket a hadizene céljából foglalkoztatott. A hadizenei gyakorlatnak megfelelõen a síposok, dobosok, valamint a régi (oboa) típusú tárogatón játszó zenészek II. Rákóczi Ferenc udvarában is elõtérben voltak. A kuruc mozgalmak idõszaka a katonáskodásból eredõ minden baj ellenére zenénk megújhodását jelentette. Ebben a korban formálódott ki egy olyan új zeneiség, mely létrehozta többek közt a kor egyik reprezentáns darabját, az ún. Rákóczi nótát (Hej, régi szép magyar nép), melybõl a hangszeres Rákóczi-induló is kifejlõdött. A város a háborúk miatti elnéptelenedések, újratelepülések közben is igyekezett folytatni megszokott életét. A Magyarország vármegyéi kötetben olvashatjuk: A pásztói országút a XVII. században is hatalmas közlekedési vonal. Fõkép tavasszal egész kocsisorok viszik a sok fa- és agyag-iparczikket az alföldre, a hol becserélik gabonanemûekért, s a gabonás szekerek ismét Pásztón át térnek vissza a felsõ vidékre.

A népi fazekassággal kapcsolatban Domanovszky György 1942-ben azt fogalmazta meg, hogy Mezõcsát, Tiszafüred, Pásztó és Gyöngyös olyan stiláris és formai egységet alkot, melyet közép-tiszai kerámiaként lehet megnevezni. 1953-ban Mezõcsát helyett már Debrecen jelentõségét hangsúlyozta.12 A néprajztudomány mai álláspontja szerint Pásztó a kerámiák tekintetében a hat nagy stíluscsoport közül az elsõbe, a Közép-tiszai területbe sorolható be, melynek központjai Debrecen, Sárospatak, Mezõcsát, Tiszafüred, Gyöngyös, Pásztó és Eger voltak.13 A Néprajzi Múzeum Pásztóról származó és Domanovszky által bemutatott díszes, ún. írókás festésû kerámia kulacsán a borivásra serkentõ szövegen kívül a készítés éve is látható. A tányérkulacs típusú pásztói kulacs 1837-ben készült (az ilyen kulacsok nevüket a két össze9 Ilyenekre a leggazdagabb forrás Zsigmond lengyel herceg budai számadáskönyve. Rajeczky 1988, 77. 10 A

Mátra lábának lankáira, a fenyves fölé kimenekült lakosok a felgyújtott várost látva így sírtak, kiáltoztak: „Jaj, a város! Ég a város, Jaj, jaj, város!” Gyermekkoromban az öregek emlékezete még számon tartotta ezt a török kori eseményt, a Jajváros határrészt pedig édesanyám mutatta meg. 11 Borovszky–Arcanum CD-ROM. Ennek a – Rajeczky által különösen szeretett – barokk templomnak a képe került a várossá nyilvánítás 600. évfordulójára megjelent, Pásztó népzenei emlékeit bemutató hanglemezre. 12 Füvessy 1993, 15., Domanovszky 1968, 31. 13 Néprjazi Lexikon 1979, 82. Pásztó zenei emlékei

22

Tari Lujza

borított tányérhoz hasonlító formájukról kapták).14 A bor és pálinka tárolására szolgáló kulacsok nem csupán használati tárgyak voltak, hanem díszedények is. A világos alapszínû, zöld, fekete, halványsárga, kék és fõleg piros díszítésû, piros tulipánokkal kifestett, nemesen egyszerû, arányos darabot stílusa a 19. század eleji debreceni kerámiákhoz köti.15 Ilyen stílusú korsók valószínûleg még ma is akadnak egyes családoknál a régiségek közt. Az egri, gyöngyösi és pásztói készítésû tárgyakról kevés ismerettel rendelkezünk,16 de a fazekascéhek kapcsolatrendszerérõl vannak adatok. Ennek alapján va-

Fazekas-központok Pásztó környékén

Köcsög Pásztóról. Fotó Tari Ferenc 14 Domanovszky

Tál Pásztóról, Néprajzi Múzeum

1968, V. színes kép. A kerámiába karcolt szöveg feliratából a következõ részlet olvasható: „igyál hát barátom és jó emberem Vivát! Készült ez cserep az 1837dik” – az esztendõben szó nem fért ki. 15 A kulacsokról bõvebben ld. P. Szalay 1993, 83–86. 16 Füvessy 1993, 13. Pásztó zenei emlékei


23

lószínû, hogy a rendszeres vásárokra-járás bizonyos zenék cserélõdését is jelentette. Borral távolabbi területekkel is kereskedtek a pásztóiak: 1717-ben még Lengyelországba is vittek bort.17 Ilyen mozgással feltételezhetõ, hogy esetenként vándorzenészek is kerültek Pásztóra. A zenészek helyváltoztatása a középkorban még általános volt, de dudások, hegedûsök és más hangszeresek vándorlásairól a késõbbi évszázadokból is vannak adatok. Családnévként Pásztón is megõrzõdött a Hegedûsön kívül a Dudás név, melyek foglalkozásra utaló nevek, s ilyeneket a középkori magyar zenei források viszonylag bõven tartalmaznak. Országos viszonylatban vannak adataink az egyes céhek zenei szokásairól is. Ennek részét képezték többek között a céhek felvonulásai, zenés összejövetelei, a céhbe való felvételek, a beavatások, melyek többnyire zeneszóval társultak.18 A pásztói céhekrõl bõven vannak adatok, de zenei alig akad köztük. A 18. században Pásztón a huszonöt céh egyikének legényeirõl jegyezték föl: 1759. november 5-re virradóra „Farkas András az akkori dékán házánál itt Helységünkben táncot tartván a czéhbeliek”, amiért a mezõváros hadnagya és helyettese felköltötte álmából a bírót. „Bár a mulató legények semmiféle zenebonát nem tettek, közéjük mentek és fel akarták oszlatni a mulatságot.” A leírás a tánczenét adó hangszert vagy hangszereket nem nevezi meg, de jól jellemzi az iparosok hétköznapi életét.19 A 18. század a magyar zenetörténetben többek közt a cigányoknak mint zenész foglalkozású rétegnek az elõtérbe kerülését jelenti. Az egész magyar zenetörténet viszonylatában gazdag és dokumentált adatokat nyújtanak cigányzenészeinkrõl a nevek, amelyeket Hausel Sándor Pásztóról közölt. Kutatásai szerint a városban már 1715-ben éltek cigányok, s bár már 1760 elõtt huszonhat család neve ismert, zenészi foglalkozásukat – „fidicen” – csak az 1769-es és 1770-es összeíráskor tüntették föl. A fidicen (= hegedûs) megnevezés meglehetõsen régies ebben az idõben. A cigányok közt volt olyan, aki egyben kovács volt,20 amire a késõbbi idõkbõl is van példa.21 A név szerint ismertek: Danyi Tamás 1769-ben „a fiával hegedûs”, 1770-ben „a fiával kovács”-ként szerepel, Bangó Jakab 1769-ben a fiával hegedûs, 1770-ben hegedûs, Danyi László 1769-ben hegedûs, Bangó József 1769-ben kovács, hegedûs, 1770-ben csak hegedûs, Danyi György mindkét évben hegedûs.22 A 18. században jelentõsen megújult az éjjeliõr-intézmény. A különbözõ megyékbõl, városokból szinte minden évbõl van dokumentum az éjjeliõrök – népi nevükön bakterek – mûködésével és feladataival kapcsolatban.23 Szomjas-Schiffert 17 Borovszky–Arcanum CD-ROM. 18 Egerben pl. a mészárosok céhe 1755–59 farsangján a város fõterén jéghideg vízzel telt hatalmas hordóba ing-

re, alsóra vetkõztetve mártotta be inasait a céhbe való felvétel jeléül, „trombiták hangja és hegedûk muzsikája kíséretében.” Ld. Bárdos 1987, 186. 19 Lénárt 1991, 78. 20 Hausel 1999, 167. 21 „Még 30–40 évvel ezelõtt mindazokban a községekben, ahol ma többtagú cigányzenekar van, duda volt a nép tánchangszere. (Laji: a 10 000-en felüli lakosságú falu egyetlen cigánya, aki kovács is egyúttal!)” – írta Kodály 1912-es kászonfeltízi (Székelyföld) gyûjtésének tapasztalatai alapján. Kodály 1993, 136. 22 Hausel 1999, 167. 23 Szomjas-Schiffert 1972, 88–93. Pásztó zenei emlékei

24

Tari Lujza

György számos adatot közölt az éjjeli õrség és éjjeliõr kifejezésre vonatkozóan, s a kutatás akkori állása szerint megállapította, hogy a 18. századból „42 irat ad felvilágosítást az éjjeliõri intézmény helyzetérõl.”24 1787-bõl két, 1799-bõl három „vakter” adatot fûzhetünk hozzá Pásztóról. A leírás tartalmazza a fizetésükre, ruhájukra, élelmezésükre fordított pontos összeget, melynek fejében „Éjtszakának idein szüntelen vigyázzanak, kik közül kettõt a város, egyet pedig az uraság fog fizetni.”25 Az elsõ magyarul írt órakiáltó szövegeinket a 18. században jegyezték fel,26 s a 19. század elején már irodalmi parodizálásuk is megjelent. 1735 táján Besztercebányán még énekelték a Hajnal vagyon, szép pirost, a hajdani katonai várvirrasztók énekét.27 Ahajnal-nóta – mellyel korábban a nemesi réteg élt –, a parasztság lakodalmaiban kapott szerepet. A lakodalmi hajnalkiáltást legtovább a Zoborvidéken és a Palócföldön gyakorolták, a mezõségi lakodalmaknak pedig még a 20. század végén is része volt (és néhol még ma is megvan) a három–öttagú bandákkal játszott hangszeres Hajnali nevû táncdallam. Az éjjeliõrök – bakterek, énekes órakiáltók – énekelve (néhol egyenes trombitával), területenként eltérõ ideig gyakorolták mesterségüket a falvakban. A középkori énekes hagyományban gyökerezõ dallamokat éneklõ bakterok Pásztón a második világháborúig jártak. A Bügében az 1950-es évek elején megszokásból még járt a bakter, bár a város már nem vette igénybe szolgálatait. Az országosan jellemzõ szöveget énekelte (az 5. fokról induló, dúr pentachord hangsorra), amit botjával egyenletes koppantásokkal kísért, s óránként jelezte az idõ múlását: Kilencet ütött az óra, Térjetek már nyugovóra! Tûzre-vízre vigyázzatok, Hogy kár ne érje a házatok!

A további órákban: Tízet ütött már az óra, illetve Tizenegyet üt az óra szöveg illeszkedett a dallamhoz, éjfél után pedig így változott: Éjfél után óra kettõ, Áldott légyen a teremtõ!

Egy 18. századi adat szerint sajátosan keveredik a tavaszi zöldágjárás szokása Pásztón, ahol az 1750-es évekig Szent György napkor, április 24-én tartott bíróválasztásokkor „«az nép» zöld ággal vonult a megválasztott új bíró házához, ahol a törvénybíró jókívánságait fejezte ki.”28 Valószínû, hogy ebben a rituáléban énekléssel az iskolások is részt vettek. 1811-ben már leányiskola is mûködött Pásztón.29 Orgonista-kántortanítót név szerint Pásztóról 1771-tõl ismerünk, amikortól Papp Mihály iskolamester (orgonista kántor) javadalmazását írásban lefektették. Papp egy Gáborvig István nevû, Hont 24 Szomjas-Schiffert 1972, 183. 25 Hausel 1999, 158. 26 Szomjas-Schiffert 1972, 104–105., 107. 27 Szomjas-Schiffert 1972, 69. 28 Hausel 1999, 54. 29 Soós 1991, 47.



25

megyébõl érkezett tanító rövid mûködését leszámítva egészen 1820-ig folytatta mesterségét.30 A 18. században több iskolamester mûködését feljegyezték. 1713-ban egy ismeretlen nevû mester mûködött, aki orgonista is volt. Említést érdemel, hogy a Papp Mihály után 1820-tól mûködõ Hegedûs Mihálynak, majd fiának, Hegedûs Istvánnak31 a vezetékneve az õsök foglalkozására utal. (Zenész vezetéknevû – Horn/ Kürt – a 18. században Pásztóra került németek között is van.32) 1724-ben egy Ferenczi vagy Ferenczfy Pál a város orgonistája, akit 1698-ban iskolamesterként úgy említenek, mint aki akkor Jászberényben élt, majd 1711-tõl már újból Pásztón mûködött. Ismert segédtanítójának neve is, és valószínûleg fia vagy rokona az a Ferenczi József, aki az 1730–40-es években szintén iskolamesterként és orgonistaként mûködött.33 A 18. századtól vannak adatok a pásztói harangozókra vonatkozóan is – az elsõ harangozó nevét 1702-bõl jegyezték föl. Volt harangozójuk a cisztercieknek is, így két harangozó is élt a városban.34 Pásztón 1781. május 30-án szólalt meg elõször „az Egerben öntött új harang.”35 Zenei vonatkozás nélküliek a Pásztó mezõváros felfogadott pásztoraira (nevük borjúpásztor/gulyás, kanász/kondás/sertéspásztor stb.) vonatkozó, névvel, évszámmal dokumentált adatok. Mögéjük képzelhetjük a pásztorok szimbólumait és munkaeszközeit: a furulyát, dudát, ostort és a fakürtöt vagy a marha szarvából készült tülköt, melyet még a 20. században is használtak. Akor társadalmi struktúrájára jól rávilágít, hogy a városi pásztorok egy 1770-es adat szerint egy utcában laktak.36 Pásztó 19. századi zeneéletérõl egyelõre nincs adat. Feltételezhetjük azonban a cigánybandák folyamatos mûködését, hiszen pásztói cigányzenészekrõl a 18. és a 20. századból egyaránt vannak adatok, csupán a köztük lévõ század hiányos mûködésükkel kapcsolatban. 1836-ban az egész város leégett, s mint Borovszky tudósít róla, „Ekkor tarolták le a körülfekvõ hegyek erdõkoszorúit épületfának, s ezóta csupasz hegygerinczek körítik a festõi völgyet. A szabadságharcz történetében Pásztó mint város nem játszott különösebb szerepet, de a szabadságszeretõ város egyes családjai sok katonát adtak a szabadságharcnak. Többen hadbíróság elé kerültek (néhányan még a Kossuth-bankó rejtegetéséért is).37 A város lakói késõbb mindig mély megrendüléssel emlékeztek meg az 1848-as forradalomról és szabadságharcról, különösen október 6-ról, az aradi vértanúk napjáról. Gyerekkoromban az öregek még tudták Lévay József: Aradi nap címû költeményét, mely ponyvanyomtatványok útján került a nép 30 Soós 1991, 46. 31 Soós 1991, 46. 32 Hausel 1999. 33 Hausel 1999, 160. 34 Hausel

1999, 159.

35 Hausel 1999, 146. 36 Hausel

1999, 159.

37 Pásztóról hét hadbíróság elé állított személy neve ismert: Blauer József mészáros és felesége Katalin, Megyeri

József földbirtokos, Szirovatka József asztalos és Szirovatka József vadász, Tittel Mihály mészáros-paraszt és Verbovszky János szabólegény. Ld. Hermann 1995, 121–160. Az elitéltek és büntetésük a nevek sorrendjében: 136 és 144., 140. és 149., 142. és 153., a két utolsó: 142. és 154. Pásztó zenei emlékei

26

Tari Lujza

közé és igen rövid idõ alatt elterjedt egy 19. század eleji hangszeres induló dallammal. 1956 után ezt már csak titokban énekelték.38 Bogácsiné Szóda Kelemen Klára Az aradi 13 címmel lejegyezte az ének szövegét, mely már töredékes és pontatlan, de megfelel a magyar nyelvterületen jellemzõ verseknek.39 Az általa közölt másik aradiakra emlékezõ szöveg sem egyedi pásztói. Ennek közölt második versszaka fõleg Arad alatt szépen szólott a banda szöveggel terjedt el a néphagyományban.40 A szabadságharcot követõen a város járási székhellyé lett, de 1883-ban ezt a pozícióját elvesztette. A 19. század végére Pásztó kereskedõ- és iparos-osztályának helyzete évrõl-évre rosszabbodott, bár „A budapest–ruttkai vasúti vonal megnyíltával kedvezõ vasúti összeköttetésbe lép a fõvárossal és a bánya- és gyárvárossá fejlõdött Salgótarjánnal.”41 Borovszky kötete részletesen fölsorolja, hány kereskedõ, iparos mûködik ekkoriban Pásztón. A 77 kereskedõn kívül van a községben ipartestület 209 taggal, kik közül 4 építõvállalkozó, 3 czement-cserépkészítõ, 1 gõzmalmos és 3 vizi molnár, 12 asztalos, 3 bádogos, 31 szabó, 64 csizmadia, 14 czipész, 8 kovács, 6 kollár; továbbá hentes, 10 kalapos, 4 lakatos, 4 mészáros, 5 borbély, 3 bérkocsis, 1 fazekas, 1 kádár, 2 kárpitos, 1 könyvkötõ, 1 mázoló, 4 mézeskalácsos, 2 szíjgyártó, 2 órás, 4 pék, 4 szappanos, 1 szobafestõ, 2 szûcs, 4 takács, 1 tímár. A három, kicsinyben a környék részére dolgozó czementcserép-, 1 szalmatokkészítõ és 1, szintén csak helyi fogyasztásra dolgozó gõzmalom-vállalaton kívül nincsen is a községnek semminemû számottevõ ipartelepe. A háziipar teljesen hiányzik.42

A város zenetörténetéhez hozzátartozik, hogy a 209 iparosból dalegylet alakult, melyet a következõkben mutatunk be.

38 Részletesen ld. Tari 1998 és Tari 2000. 39 A

Klári néni által leírt sírás hozzátartozott a dal elõadásához. Ld. Bogácsiné 2006. Dalszöveg: 39., az ének emocionális hatásáról: 37–38. 40 Az „1848” c. verset ld. Bogácsiné 2006, a népzenei elterjedtségrõl Tari 2000. 41 Borovszky–Arcanum CD-ROM. 42 Borovszky–Arcanum CD-ROM. Pásztó zenei emlékei


27

A Pásztói Dalegylet A pásztói dalárda 1883-ban alakult meg Pásztói Dalegylet néven. Iparosokból álló férfikórus volt, mely kezdetben a kántor vezetésével mûködött. Mûködésérõl, szerepléseirõl néhány írásos feljegyzés maradt fenn, melyeket szóbeli visszaemlékezések és fényképek egészítenek ki. 1906 novemberében a férfikar részt vett II. Rákóczi Ferenc koporsójának fogadásán, amikor a fejedelem hamvait Rodostóból hazaszállították Kassára. Az érintett vasútvonal mentén mindenütt hatalmas tömegek álltak, a pihenõhelyeken pedig, amíg a vonat az állomáson tartózkodott, dalárdák, tárogató, díszsortûz és cigányzenekar hangja keveredett a gõzmozdony hangjával. A Kassára vezetõ úton Hatvanban és Miskolcon állt meg a vonat. A miskolci pályaudvaron az éjjel beérkezõ vonatot az 1897-ben megalakult ózdi dalárda fogadta. Avonatról, amíg meg nem állt, szólt a tárogató,43 majd a dalárda elénekelte a Rákóczi-nótát (Hej, Rákóczi, Bercsényi, híres magyarok vezéri). A vonat elõzõleg ugyanígy megállt rövid idõre Hatvanban is. Itt lépett föl a pásztói dalárda. Késõ este volt, így a vonat mellett fáklyával álltak sorfalat. A koporsót szállító vonat érkezését a tûzoltóság trombitása jelezte, majd megszólaltak a harangok, és mozsárágyúkkal díszlövéseket adtak le. Ezután a vonat megállásakor a hatvani és a pásztói egyesített dalárda elénekelte a Himnuszt. A vonat nyolc percet állt Hatvanban, így a további rövid mûsor a helybelieket illette. A kigördülõ vonatot a jelenlévõk közös Szózat-éneklése búcsúztatta. Hatvan határrészein az elhaladó vonat mellett tüzeket gyújtottak. Korabeli hír szerint Pásztón Kekecs János birtokos a Muzslán akkora tüzet gyújtott Rákóczi fejedelem tiszteletére, hogy azt Hatvanban is látni lehetett.44 Rákóczi fejedelemrõl 1903. augusztusában is megemlékeztek Pásztón. A Casino zsúfolásig megtelt termében elõször a Rákóczi-induló hangzott el, majd – a korabeli sajtóban nem részletezett – kuruc dalok szóltak. A sajtóhír nem szól az elõadókról, de szinte biztosra vehetjük, hogy a dalokat a dalárda énekelte, az indulót pedig cigánybanda játszotta.45 A pásztói dalegylet rendszeresen járt versenyekre. Az 1930-as években részt vettek több énekversenyen, ahonnan két alkalommal is nyertesként tértek haza. Anyai nagyapám, Pancsek József kalaposmester46 több, mint ötven éven át volt a dalárda tagja és hosszú idõn át titkára, melynek emlékére a Bartók Béla Dalosszövetségtõl 1949-ben emléklapot kapott. 43 Kerékgyártó Mihály: „Az ózdi Olvasó Egylet és a Dalárda”. Honismeret 1988. 4. XVI. 50. 44 Ld. Zagyva völgye 2006. november II. évf. 11. sz. 2. „Száz évvel ezelõtt történt”. 45 Ld. Pásztói Hírlap 2003. augusztus. Összeállította dr. Bódi Györgyné. 46 Pancsek

József az utolsó pásztói céhes mesterek egyike (1870–1955). Felvidéki kisnemesi család gyermeke. Nagyapja 48-as honvéd volt, anyja vagy a szüléskor vagy igen korán meghalt. Apját az 1873-as kolerajárvány vitte el. Árván nõtt föl, Gyöngyösön távoli rokonoknál nevelkedett. Kalapos inasnak adták, s miután a mesterséget kitanulta, Pásztón telepedett le, ahol egzisztenciáját megteremtette. A régi céhes mesterség szabályai szerint mûködött, nála lakó inasokat tanított. Jó nevû kalapos hírében állt. Felesége Meixner Erzsébet (1887– 1946) dunántúli sváb, aki Lajoskomáromból jött férjhez Pásztóra. Pásztó zenei emlékei

28

Tari Lujza

Bartók Béla Dalosszövetség Budapest VIII. Bródy Sándor u. 16. Pancsek József Daltársnak Budapest, 1949. március 5. Pásztó Kedves Pancsek Daltárs! Szövetségünk vezetõsége a dalosmozgalomban, több mint 50 éve kifejtett áldozatos és a magyar dalkultúra fejlõdését elõmozdító tevékenységéért, ezúton fejezi ki hálás köszönetét. Kívánjuk, hogy ezt a munkát továbbra is jó egészségben, erejének teljes birtokában még hosszú ideig folytathassa. Dalostársi üdvözlettel Szentgyörgyi Árpád ügyvezetõ igazgató

A Bartók Béla Szövetség emléklapja Pancsek Józsefnek, 1949

A dalárda múltjáról az egyik egykori tag, Vida Balázs mondott el néhány dolgot. Vida Balázs 1911. január 19-én Kiskunhalason született, onnan került Pásztóra, azután, hogy tizenhét évesen bútorasztalosként fölszabadult. Pásztóra az itteni bútorasztalos céghez küldték az intarzia készítésében is járatos fiatalembert, mert a cég rendszeres kapcsolatban állt a kiskunhalasival. Amikor 1994. november 11-én beszélgettem és hangfelvételt készítettem vele, friss szellemû volt, jó kedvû és még mindig fogékony az igényes zene iránt. Mint elmondta, a rádióban, TV-ben leginkább Gregor Józsefet és Gulyás Dénest szerette hallgatni. Mesélte, hogy akkoriban a bútorasztalosságra nagy igény volt, s az intarziák miatt új festési eljárásokat is használtak. Mielõtt Pásztóra jött, inasként egy barátjával bejárta az egész Alföldet. Pásztó zenei emlékei


29

Szívesen jött Pásztóra, ahová a bútorasztalosság révén szakmai kapcsolatok kötötték régi mesterét. 1930-ban került Pásztóra. A dalegyletbe belépés szinte természetes volt számára. Kiskunhalason is volt dalárda, amelyet kedvelt. Jó tenor hangja volt, szeretett énekelni, így mindjárt jelentkezett a pásztói dalárdába. Próbákat hetente kétszer a Katolikus Legényegylet épületében – a Rajeczky-szoborral szemben lévõ, ma már nem létezõ parasztházban – tartottak. A férfikórusnak összesen 22–24 tagja volt a nem állandó tagokkal, állandó tag 20 volt. Elõfordult, hogy csak 10–12-en voltak, de többnyire ott voltak mind a próbán. A szünetben zsíroskenyeret ettek, „akkoriban még nem volt olyan gazdagság, mint most!” A dalárdának volt elnöke, titkára, jegyzõje és karnagya. Az õ bekerülése körüli idõben Fekete jegyzõ volt az elnök, a titkár Pancsek József, a karnagy Barsi Kálmán. Késõbb a jegyzõ fia, „Fekete Laci lett vagy öt évig a karnagy, õ késõbb Turára került, a turai gyerekkórus vezetõje lett. Tagok voltak” – sorolta Vida Béla: Simicska Sándor, Simicska Tóni – õk unokatestvérek voltak, Markó Kordik – basszus szólam Juhász Petrovics Feri Illés Kálmán asztalos Huczka Barsi Kálmán karnagy – az iskolával szemben lakott Fekete jegyzõ – volt két fia, meg egy lánya, Fekete Laci – az elnök fia, aki volt vagy öt évig karnagy

Csohány Kálmán Zeke Gabi – most lenne 85–86 éves, az apja Zeke Jóska tanító volt, Vida – vagyis én, kiskunhalasi, tenor szólam Strémen hentes Kecskés Sándor tenor Pancsek alelnök, – a kottákat intézte Sztanek Ede Benkó – Jobbágyiból való kéményseprõmester volt. Stadler tanító fia – õ néha beugrott, mert a Budapesti Operaház énekkarának tagja volt, Nem állandó tag volt Singer Béla

Kérdésemre, nagyapámon, Pancsek Józsefen kívül ki tudott kottát olvasni, Vida ezt a tréfás választ adta: „A kottát egy se ismerte. Csak úgy tudtak elmenni rajta, ha letették a földre. Másként nem!” „Pancsek bácsi intézett minden kottát, meg az öreg Huczka bá’. Ezek intézték a dolgokat. Pancsek bácsi, Huczka bácsi meg a karnagy ismerte a kottát.” Vida elsõ szereplése a dalárdával Pásztón egy Katalin-napi báli fellépés volt, akkor ismerte meg a feleségét is. Gyakran adtak szerenádot lányos házaknál. A szórakozásnak ezt a formáját a fiatalok különösen szerették, mert nem került pénzbe. Voltak vendégszerepléseik is. Pásztóra jött például az Egri Dalárda, õk meg ellátogattak Egerbe, ahol szerepeltek. 1929-ben volt egy nagy Dalostalálkozó Debrecenben. Mesélték, hogy Sztanek Ede a villanyoszlopra is felmászott, hogy minél több szögbõl lefényképezze a pásztói dalárdistákat. Nagyapám révén családunkban megmaradtak ezek a fényképek. A legsikeresebb szereplésük Budapesten volt, amikor dalosversenyen vettek részt és „a Könnyû népdalcsoport kategóriában Pásztó zenei emlékei

30

Tari Lujza

másodikok lettünk 1931–32 táján”. A verseny valamelyik színházban volt – nem emlékszik rá melyikben –, de arra igen, hogy énekelték az Átal mennék én a Tiszán ladikon kezdetû népdalt. A háború után szétesett a dalárda. Addig összetartó erõ volt, a fiatalok is azért mentek. „Az rang volt, hogy egy Pancsek bácsi énvelem tegezõ viszonyban volt, meg az elnök! De ezzel mi nem éltünk vissza.” 1938-ban Székesfehérváron voltak országos versenyen, a kezdõk csoportjában elsõ díjat nyertek. Az utazásokat, szállást, ellátást, részvételi díjat õk maguk finanszírozták, de egy-egy esetben nem kis összegbe került a fellépés. 1939-ben a nagypénteki passió után gyûlést rendeztek a kórus feloszlatása céljából, mert az 1938-as országos versenyre felvett 400 pengõ banki kölcsönt nem tudták visszafizetni, s a nyilas szervezet is kezdte éreztetni hatását. Kovács Pál kántortanító ekkor pártoló tagságot szerzett 39 belépéssel, így az adósságot kifizethették. A dalegylet elnöke ekkor Kovács Pál lett. 1940-ben az újjáalakult kórus a következõ tagokból állt: I., tenor szólam: Dénes Lajos Simicska József Mihály Ernõ Tóth Imre Kecskés Sándor Vida Balázs Bacskó Ferenc

II., tenor szólam: Pancsek József Simicska Sándor Szõllõsi Henrik Kelemen Sándor Benkó József Urbán Imre Bacskó János

III., bariton szólam: Huczka Pál Magyar István Petrovics Ferenc Bazsánt Ferenc Szakó István Fekete István

Pancsek József


IV., basszus szólam: Kondik József Kabella Pál Kormos Gyula Drazsdik László Zeke József Kovács János Zalavári György Illés István


31

1940. május 21-én Kovács Pál elnök az úrnapi körmeneten való szereplésre felkészülés érdekében meghívót küldött ki a tagoknak az alábbi szöveggel: „ma és holnap este fél 9-re a szokott helyen minden körülmények között várjuk a tagok pontos megjelenését a dalpróbára, karnagy úrral mindketten ott leszünk.”

Meghívó próbára a tagok névsorával

A kórus 1945-ben feloszlott. Az egylet harmóniumát Zeke László, a kórus utolsó karvezetõje (késõbb Salgótarjánban jónevû ének-zenetanár) mentette meg. A háború után a régi dalegylet nem alakult újjá. Kovács Pál teljesen új kórust hozott létre, mely 1946–1949. november 15-ig már nem az egykori férfikarként, hanem vegyeskarként mûködött. A tagok ekkor Kovács Pál tanítónak Rajeczky számára készített apró betûs, kézírásos feljegyzése alapján az alábbiak voltak: Szoprán: Gaskó Ica Csizinszky Éva Kovács Pálné Laukonideszné Muszka Mária Muszka Rózsa Pápayné Ilus

Alt: Halmai Irénke Harza Lászlóné Ili Hídyné Ágnes Leszenszky Lászlóné Gizi Maczkóné Boriska Simonné Eszti Zeke Lászlóné Ági Mészárosné Legény Erzsi

Tenor: Illés Kálmán Leszenszky László Pápay Géza Simon László Zeke László Simicska Antal Wiltner Aladár Kalmár Árpád Pusztai János

Basszus: Leszenszky Emil Kovács Pál Laukonidesz József Tobákos Kilit Zeke József

Pancsek József akkor még ereje teljében volt, de az új (fõleg tanítókból és feleségeikbõl álló) vegyeskar – Vida Balázs elbeszélése szerint – õket már nem vonzotta. Régi barátaik közül csak Illés Kálmán énekelt az új kórusban. Pásztó zenei emlékei

32

Tari Lujza

Vonatra várva – hazafelé az egyik dalosversenyrõl. 1930 körül

A 122. számú versenyzõ kórus, a Pásztói Dalegylet. 1930 körül

A Pásztói Dalegylet. A széken ülõ sor közepén Barsi Kálmán karnagy karmestei pálcával, jobbra mellette Pancsek József. A zászlót Szadeczky Antal tartja Pásztó zenei emlékei


33

A Pásztói Dalegylet vendégszereplésen (valószínûleg Aradon) 1920-as évek

A Pásztói Dalegylet vendégszereplésen (valószínûleg Aradon) 1920-as évek

A Dalegylet 1940 elõtt. Karnagy: Zeke László (elsõ sor középen). Az álló sorban balról a 2. és 3. Tari Imre és Tari István, két nagybátyám Pásztó zenei emlékei

Tari Lujza

Pásztó népzenéje Gyermekfolklór A gyermekek világa folklór szempontjából Pásztón a második világháború utáni egy-két évtizedben még igen gazdag volt. 1972-ben, a népzenei hangrögzítés történetét összefoglaló munkájában a további feladatokat sorolva Rajeczky szóvá tette: „És még egy nagy terület: nincs «játszott» [gyerekek játékát funkcióban rögzítõ] gyermekjáték-felvétel.”1 Nem véletlen, hogy a Magyarország zenetörténete I. kötetében õ írta a gyermekjáték-dalokról szóló összefoglalót. Ebben A Magyar Népzene Tára I., Gyermekjáték kötetére támaszkodott, de azon túlmutatva, történeti és nemzetközi összefüggések alapján ismertette a magyar gyermekjátékdalokat.2 A gyermekvárást Pásztón nagy tisztelet övezte. Parasztcsaládoknál néhol – így például gyerekkoromban egyik közvetlen szomszédunkban – még alkalmazták a gyermekágyas anya fölé kifeszített, könnyû fehér anyagból (tüll) készített „sátrat”, mely jellemzõ volt a palóc falvakban. Ez egyrészt intim szférát jelentett a mamának és gyermekének a kis térben összezárt együttlakók közt, másrészt valamelyest védett a közvetlen fertõzéstõl. A megszületett gyermek féltésébe nem ok nélkül keveredtek a babonás elemek (elsõ helyen a szemmel verés); az említett szomszédban a gyermekágyas mamát a konyhában helyezték el, közvetlenül az udvarra nyíló ajtóval szemben lévõ ágyon. Ha valaki benyitott, elsõként oda esett a tekintete, a mamára–babára pedig rázúdult a kinti hideg vagy a por, az idõjárástól függõen. Kellett tehát a takarás az idegen szem elõl is, hiszen régen csak a cigányasszonyok vagy a már nagyon sokat szült idõsebb nõk szoptattak idegenek elõtt, s kellett higiéniai szempontból is. Az utcára nézõ tiszta szoba vagy régiesebb nevén „az elülsõ ház” (az udvarra nyíló konyha utáni „hátúsó” ház ellentéte) megfelelõbb lett volna, de azt legfeljebb a meleg nyári hónapokban használhatták a kis csecsemõvel, hiszen az a szoba általában fûtetlen volt. Az asszonyok egyébként edzettek voltak: sokan a nem könnyû fizikai munkákat is szinte a szülés elõtti utolsó pillanatokig végezték. Szülés után azonban „kikímílték” õket, s különösen vigyáztak a pici jövevényre. A régi rend szerint és a gyakori gyermekhalandóság miatt, általában egy héten belül sor került a keresztelõre (ha a baba meghalna, „nehogy kereszteletlenül kerüljön az égbe”). A névadási szokásokban régen általában a családi nevek adása dominált: így a gyerekek a szülõk vagy a nagyszülõk, esetleg a keresztszülõ nevét kapták – esetenként a szülõkét és a nagyszülõkét is, bár a második keresztnevet régen nem használták. (A névadási szokások alól saját keresztnevem, mely nemcsak Pásztón, hanem általában is ritka, sem kivétel: a Dunántúlról Pásztóra férjhez jött német nagyanyám családjában otthonos volt a Luise/Lujza keresztnév. Második nevem 1 Rajeczky 1972, 2–3., 330–373. 2

Rajeczky 1988. A gyermekjáték fejezet: 537–539. A felnõttek játékairól szóló rész: 539–542. Pásztó zenei emlékei

36

Tari Lujza

anyám után Erzsébet). Mivel a lakosság túlnyomó többsége nagyjából egészen az 1970-es évekig római katolikus vallású volt, szinte mindenkinek volt ezen kívül „bérmaneve” (bérmáláskor kapott neve) is. Ez Szûz Máriáról és Szent Józsefrõl gyakran Mária és József volt vagy a bérmaszülõk keresztneve. A keresztelõhöz, mint általában, nem tartozott zene, de számos egyéb, a Palócföldön néprajzilag is jellemezõ szokás kísérte. Az anya ekkor pl. még nem ment el a templomba, a babát a keresztelõre a keresztanya vitte; a mama számára a rokonok kendõbe csinosan bekötött kis batyuban finom, tápláló ételeket hordtak (elsõsorban nem a babának vittek ajándékokat, hanem az õt szoptató mamát táplálták, igyekeztek kényelmét megteremteni és gyors regenerálódását segíteni). A gyerekek olyan közegben nõttek fel, ahol viszonylag hamar megismerhették az õket körülvevõ világot, természetes módon tanulhattak bele az élet rendjébe, a természettel való együttélésbe, ismergethették az évszakok változásával együtt a világot, tapasztalhatták meg saját testi erejük határait. Ebben a folyamatban a felnõttektõl és a nagyobb gyerekektõl eltanult mondókák, dalocskák is szerepet játszottak, s nem is mindig önmagukban valók voltak, hanem éppen a megismerést segítették (ilyenek pl. az állatutánzók). Néhány elem a Pásztón egykor játszottakat, mondottakat idézi. A baba altatása Pásztón általában a következõ altatócskák dúdolásával (néha a baba egyidejû ringatásával) történt (s-m hangokon): Tente baba, tente / Eljött már az este. [vagy] Aludj, baba, aludjá’ / Istenkével álmodjá! [vagy] Csicsíjja babája / Nincs itthon apája.

Mátrakeresztesen (Ötházhuta) Csija-buja, csija és hasonló szövegekkel altatták a kisbabát (Kovács Jánosné Vízvári Piroska 43 é. AP 8705m. Gy. Tari Lujza 1973. március 3. (lej. 1975.) ld. Hanglemez: 30. sz.).

A baba állni tanítása. A szülõ általában ült, a babát arccal maga felé fordítva a térdére állította, és a hónaljánál fogva ritmikus mozdulatokkal énekelgette (mmrr m dallamra): Áll a baba áll, mamájának áll. Pásztó zenei emlékei

Pásztó népzenéje

37

A mamája helyett papájának szó is lehetett, illetve bárki más, a babával játszónak a nevét mondhatták, esetleg „Istenkének áll”-t mondtak. A baba ujjainak tornáztatására (és az öt ujj megismerésére) szolgált a behajlított ököllel kezdett játék. Az ujjakat a felnõtt játék közben folyamatosan kihajlította: Ez elment vadászni, Ez meglõtte, Ez hazavitte, Ez megsütötte, Ez az icike-picike mind megette!

A nyitott tenyér közepére ekkor kört rajzolt a következõ szöveg kíséretében: Kerekecske, dombocska, itt szalad a nyulacska!

A nyulacska alatt már finoman végigfutottak ujjai a kisgyerek karján, felsõtestén, ami általában nagy nevetésben végzõdött. Szintén az ujjak finom mozdulatai erõsítését szolgálta a nagyobbacska (3–5 éves) kisgyerekkel játszott Csipp-csipp csóka. A szülõ és a gyerek egymás kézfejére tette ökölbeszorított kezét, úgy, hogy mindig egymás kézfejét fogják (pl. alul a felnõtt egyik keze, fölötte gyerekkéz, a felnõtt másik keze, rajta a másik gyerekkéz), majd ritmikusan énekelgetni kezdték a Csipp-csipp csóka, vak varjúcskát (s-l’s-m dallamra), s minden szótagnál mintegy megcsippentették a másik kézfejét. Az ölben ülõ pici gyerek hintáztatása (s-m hangokkal): Hinta-palinta, Hinta-palinta, Régi Duna, kis katona, Ugorj a Dunába!

Szintén ölbeli kis gyerekkel játszották a következõt: a felnõtt az orrát gyengéden a gyerek orrához fente és közben ezt mondta (hanglejtéssel): Én is pisze, te is pisze, Gyere pisze, vesszünk össze!

Testet rajzolni így tanították a nagyobbacska (iskolás kor elõtti) gyereket: a ritmikusan mondott szavakra, illetve egy-egy szótagra rajzoltak valamit: Pont, pont vesszõcske Készen van a fejecske. Kicsi nyaka, nagy a hasa Készen van a török basa!

(a két szem, az orr és a száj) (kör) (nyak és a törzs) (kéz és láb)

Az életre korán ránevelõ régebbi világban a nemek különbségeit tiszteletben tartották, ezért a lányoknak és a fiúknak egyaránt megvoltak a csak egyik vagy csak másik nemre jellemzõ játékai. A fiúk külön a sportjellegû játékokat ûzték általában fával, ütõkkel vagy rongylabdával: bigézés, tekézés, métázás, de volt bakugrás, sótörés, gombfocizás, s néha még gólyalábon is jártak. Emellett bõven akadtak olyan játékok, amelyben mindkét nembeliek egyformán részt vettek. (Ennek jelentõségét a korábbi néprajzi szakirodalom általában a „szigorú”, „zárt” és hasonló szakkifejezésekkel túlhangsúlyozza, míg az utóbbit általában kevéssé említi.) A Pásztó zenei emlékei

38

Tari Lujza

sok játék közt ilyen volt pl. õsszel mindenszentek táján „halálfej” készítése marhatökbõl, melynek félelmetesre kifaragott nagy szemei és fogai mögé égõ gyertyát helyeztek és azzal ijesztgették a félõsöket. Úgyszintén közös játék volt farsangkor a bakfazekalás: a farsangi idõszak hideg, csendes estéin rossz, már semmire sem jó fazekakat dobtak be a házak udvarára, melyek nagy zörgéssel estek le. Ilyeneket fõleg azok kaptak, akiket nem szerettek a gyerekek, mint „fosztonkát” (a tollfosztás melléktermékét) is, amelyet farsangkor, tollfosztás idején szórtak le az utcán a ház elé, a nappal kissé megolvadt földre. A sok apró pihe, toll reggelre belefagyott a talajba, a háziasszony nagy bosszúságára. Ha a háziak következõ nap valahogy eltávolították a tollakat, de a gyerekek valamiért nagyon haragudtak rájuk, megismételték a fosztonka kiszórását – persze úgy, olyan idõben, hogy a tetteseket ne lássa meg senki. Ilyenkor a csínytevés végén nagy iramban szaladtak szét, hogy ne lehessen elcsípni a õket. Ezek a játékok azonban a farsanghoz tartoztak, a felnõttek részérõl, az apró bosszúság ellenére, megengedett rosszalkodások voltak. Nem úgy mint a falfirka vagy bármilyen egyéb károkozás más idõben, amiért szigorú büntetés járt. A játékok azonban játékok és nem csínytevések voltak. Nemcsak nemek, hanem korosztályok szerint is elkülönültek, a természetes biológiai adottságnak és a hagyománynak megfelelõen. A hunyó olyan játék volt, amelyben a két nem minden gyerek-korosztálya részt vehetett. Gyerekkoromban egy-egy nyáreste a Bügének egy bizonyos pontján, ahol 1958-ig laktunk, mielõtt a Rózsásra költöztünk volna, a hunyózó gyerekektõl volt hangos, amikor még sötétedés után is kint játszott mindenki. Egyik nyáron az egyik nagyfiú több estén át is bebújt a Gábor Áron utcában lévõ kútba, melynek belsõ káváján jól elrejtõzködött, a többiek pedig csodálattal vegyes félelemmel nézték vakmerõségét és ügyességét, mert ott a hunyó nem kereste. Ez pár estén át egyre nagyobb hangzavarral párosulva addig folytatódott, amíg egy felnõtt elõ nem került, aki szólt az édesanyjának, s az nyaklevesek kíséretében haza nem zavarta. Pár napig a többieknek is tilos volt a hunyózás és általában a kút közelében való játszás. Ettõl az esettõl eltekintve ez azonban az egyik legkedveltebb és legártatlanabb játék volt, mely a legtöbb közös játékhoz hasonlóan kiszámolóval kezdõdött. Kiszámolók Lementem a pincébe vajat csipegetni, Utánam jött édesanyám pofon veregetni. Nád közé bújtam, furulyát csinátam, A furulya így szót: dí-dá-dú, Te vagy az a nagyszájú!


Éni, péni, jupi néni, Efer, gefer gumi néni. Iszlipó, iszlipó, Te vagy a fogó!

Ec, pec, kimehecc. Hónapután begyühecc! Cérnára, cinegére, Ugorj cica az egérre, Fuss!


Ekete-pekete cukata pé, Ákom-bákom dominé. Apa cuka, funda luka, Funda kávé, kamanduka, Ap cuk, funda luk, Funda kávé kamanduk.

An-tan ténusz, Szórakaténusz. Szóraka tike-tuka, Ala-bala bambuszka. [Ha fogócskázás következett, hozzátették]: Te leszel a fogócska!

39

[Ennek egy másik változata]: Endendémusz, Szórakatémusz, Szóraka dike-duka endendum, Cukor, kávé, tea, rum, Bumm!

Mátrakeresztesen az Apa-tuka funda luka és Ádám, Éva kertben voltak kiszámolókat még az 1970-es évek elején is használták a gyerekek (ld. Hanglemez: 31. sz.). Kiszámoló volt még a következõ: Egy, érik a meggy, Kettõ, feneketlen teknõ, Három, várom a párom, Négy, hová mégy? Öt, öt görög, Hat, hasad a pad,

Hét, süt a pék, Nyólc, tele a póc, Kilenc, kis Ferenc, Tíz, tiszta víz. Ha nem tiszta, vidd vissza, Ott a cica, megissza!

Mondókák Tavasszal, amikor melegedni kezdett az idõ, a gyerekek (de fõleg a lányok) együtt énekelve így biztatták a napot (s-l’s dallammal): Süss fel nap, Fényes nap! Kertek alatt a ludaim Megfagynak.

Az elsõ fecske megjelenését követõen a következõt énekelték (m-r-d-r hangokon): Fecskét látok Szeplõt hányok, Selymet gombolyítok!

A katicabogárnak ezt énekelték (m-r-d-r dallamra): Szállj el, szállj el katicabogárka! Jönnek a törökök, Sós kútba tesznek, Onnan is kivesznek, Kerék alá tesznek, Onnan is kivesznek.

A csigát a következõ mondókával igyekeztek kicsalogatni (m-r-d dallamra): Csiga-biga gyere ki Ég a házad ideki! Kapsz tejet-vajat, Hónapra is marad!

A gólya megjelenését a gyerekek a így üdvözölték (m-r-dm-d) hangokon): Gólya, gólya gilice, Mitõl véres a lábad? Pásztó zenei emlékei

40

Tari Lujza

Török gyerek megvágta, Magyar gyerek gyógyítja?Síppal, dobbal, Nádihegedûvel.

A következõ mondókát általában, de nem kizárólag az mondta, akinek az édesanyja gyereket várt, vagy valaki szeretett volna kistestvért (m-r hangon): Gólya, gólya vaslapát, Hozzá’ nékem kisbabát!

Tavasszal a lányok, amikor már földszáradt a talaj és jó kemény volt az út, egyik lábukról a másikra szökkenve a következõ mondókával haladtak (deklamálva, minden szótagra egy ugrás, másképpen minden lábváltásra egy szótagot mondva): Egyelõre, kétellõre, Három hatra, hat kilencre Fuss! [A fuss!-nál mindenki elõre szaladt, majd kezdõdött elõlrõl a játék.]

Ha a gyereknek kiesett a tejfoga, ezt mondták neki, illetve mondta õ maga (s-m ): Gólya, gólya, vaskalap, Adjá’ nékem vasfogat! Adok néked tejfogat, Te meg adjá’ vasfogat!

Állatutánzók (a gyerekek kedvelt elfoglaltsága volt az állatok utánzása): A békát így utánozták: Varrrrunk, varrrunk, [vagy]: Urrrak a papok! [– többször ismételgetve].

A varjú utánzása ez volt: Kár, kár, kár a beledbe, kár!

A pulyka külleménél fogva nem tartozott a gyerekek kedvenc állatai közé. Amely háznál volt ilyen szárnyas, ott a gyerekek megálltak (pl. iskolából hazamenet) és az alábbi mondókával bosszantották: Szebb a páva, mint a pulyka, Brrrrr! [Vagy]: Szebb a páva, mint a pulyka, mert a pulyka rút, rút rút!

Ha az fölmérgesedve odaszaladt a kerítéshez, nagy rivalgással futottak szét. Esténként, amikor a város megfogadott kecskepásztora a legelõrõl hazafelé hajtotta a kecskéket, a gyerekek – akiket kiküldtek a Bika-istálló mellé, hogy ki-ki hazahajtsa a kecskéjét – az utca egyik oldalán állva lelkesen ekképp biztatták egymást (s-m dallammal): Várd meg az estét, Jönnek a kecskék, Fogd föl a farkát, Kapsz egy marék almát!



41

Egyéb mondókák, tréfás játékok Ha a gyerekek elcseréltek valamit, ezt mondták ritmikus hanglejtéssel: Csere-bere fogadom, Többet vissza nem adom! [Esetleg még hozzátették]: Aki eztet id’adta, Többet vissza nem kapja!

Névcsúfolók (valamennyi s-m hangokon, ritmikusan) Elemér, Benned van a kutyavér!

Jóska, Poloska!

Lackó, Pipadohány zacskó!

Laji, laji lakatos, Látom lábad olajos! (Lajosra)

Sándor, Kenyérhajé’ táncol!

[Ha valaki a kicsúfolás után elsírta magát, még tovább csúfolták:] Síró, picsogó! [vagy]: Síró-rívó picsogó! Vagy csak ezt: Rívó, picsogó!

Balázs, Fejeden a darázs!

[Ha a felnõttekhez ment árulkodni, ezt mondták rá (s-m):] Árulkodó Júdás, Kell-e piros tojás!

Ha valaki pórul járt, azt mondták neki (s-m dallammal): Úgy kellett, Káposztába hús kellett!

Ha összevesztek valamin, ezt mondta a megsértett: Örök harag, örök harag, Míg a kutya meg nem harap!

Ha a fiúk megharagudtak a lányokra, így csúfolták õket (s-m dallammal): Lányok, Fõdi boszorkányok!

Április elsején, „bolondok napjá”-n igyekeztek egymást beugratni a gyerekek, illetve a felnõttek is a gyerekeket. Ha az apró tréfa talált, utána ezt mondták: Április bolondja, Fölmászott a toronyba. Megkérdezte, hány óra, Fél tizenkettõ, Bolond mind a kettõ!

Beugratós kérdéseket is feltettek olykor, így pl. az alábbit, jó gyorsan mondva: Szerbusz öccse! Öt török, öt görög hány ember? – Tíz. – Harmincöt! [Magyarázat: szerb húsz + öt cseh + öt török + öt görög.] Pásztó zenei emlékei

42

Tari Lujza

Lányok játékai A lányok együtt és egyénileg is sokat játszottak a növényekkel. Például pitypang (kákics/gyermekláncfû), margaréta vagy más virágból koszorút fontak, a víz mellett a „kacsaszappan”-t kövön összetörték és azzal „mostak”, apró kis egyszerû dolgokból babát készítettek (kis fapálcikát átkötöttek és kukoricacsuhéból vagy ruhaanyagból fejet, testet varázsoltak köré), fõzõcskéztek (az étel kis kavicsokból, babszemekbõl, egyéb magvacskákból, fûbõl állt), leginkább azonban együtt játszottak sok mozgással járó játékokat. A nem zenei játékok közül ilyen volt a népszerû ugróiskola. Ebben egy nyolc nagy kockából álló, keresztalak-szerû, földre rajzolt „iskolát” kellett végigjárni cserépdarab vagy kavics segítségével, fél lábon ugrálva az iskolában. Az énekes játékok közül játszották a következõket. Tüzet viszek, nem látjátok Ha látnátok, oltanátok. Ég a ruhátok!

Körben guggoltak a lányok. Egy a körön kívül haladt, aki énekelt. Közben leejtett valaki mögé egy zsebkendõt. Aki észrevette, felugrott és igyekezett olyan gyorsan körbeszaladni, hogy visszaérjen az üres helyre. Általában azonban megelõzte az elõzõ (mivel eleve elõnye volt), így a körön kívül körben járók mindig cserélõdtek. Ugyanilyet játszottak (de nem guggolva, hanem állva) az alábbi szöveggel (s-m dallammal): Ne nézz hátra, jön a farkas!

Ilyenkor a farkas rá is ütött annak a hátára, akinél ledobta a kendõt. A másik ilyenkor kergette a farkast, és ha az nem tudott beérni az üres helyre, újból õ lett a farkas. Játszották az alábbit is (s-l’dallammal): Mély kútba tekintek, Asszonyomat látom.

A kör közepén guggolót ki kellett húzni. Aki kihúzta, az került a helyére. Ehhez hasonló játék volt – de csak hanglejtéssel – a Kútba estem ki húz ki? Ilyenkor a kör közepén guggolt valaki, aki a kérdést feltette. Aki kihúzta, azzal helyet cseréltek. További énekes kör- illetve vonulós játékok voltak: Ég a gyertya, ég; Kis kacsa fürdik fekete tóba’; Lánc, lánc, eszterlánc; Bújj, bújj zöldág, zöld levelecske. A következõ játékot egymás mellé állva játszották (s-l-s-m dallamra): Csön-csön gyûrû Aranygyûrû, Nálam, nálam Ezüstgyûrû, Itt csörög, itt pörög, Itt add ki!

Sorban álltak a gyerekek, egy valaki a sor elõtt vonult, aki a gyûrût tartotta a kezében. Míg énekeltek, a sor elõtt haladó úgy vitte át kezét a lazán ökölbe tartott kePásztó zenei emlékei


43

zek fölött, hogy ne lássák, mikor, kinek a kezébe tette be a gyûrût. Egy kijelöltnek ki kellett találni, ki kezében van a gyûrû. Ha nem találta ki, zálogot adott, amit ki kellett váltani. A fiúk-lányok közös játékai Kedvelt volt a következõ játék is (hanglejtéssel): Megy a kosár, mi megy benne? Aranyalma, arany méz. Megy a kosár, ki megy benne? X és Y (pl. Mari és Laci) Kit teszel a füstre (vagy ágyra)? Kihez mégy?

A Megy a kosár játék a gyermekfolklór által megõrzött több más játékhoz hasonlóan régen a fiatal felnõttek játéka volt, melynek Rajeczky 1954. áprilisában Hasznoson gyûjtötte változatát. Az õ, továbbá Manga János és mások kutatásai nyomán a játék Felsõtárkányban az 1930–40-es években még a felnõtteké volt, amikor Pásztón már csak a lányok játszották, Terpesen viszont csak az 1950-es évekre vált gyerekjátékká. Szintén 1954 áprilisában Manga Pásztón gyûjtötte a játékot. Gyerekkorára visszaemlékezve az akkor 40 éves Kucsik Ilona, a 45 éves Szõllõsi Lászlóné Szabó Klára és Csige Józsefné Kelemen Klára mondta el neki a játék menetét.3 A gyûjtés idejére már a nemek közötti határ is elmosódott: a Megy a kosár fiúk-lányok közös játéka volt, de a játék a nevek említésével és a „kihez mégy” kérdéssel még õrizte az eredeti párosító funkciót. A játék menete.Valaki egy letakart kosárkába bele tett valamit, a mellette állónak továbbadta, s a többieknek ki kellett találni, mi van benne. Ha nem találta el, zálogot adott. A zálog kiváltása mindig ugyanúgy történt. A zálogként összegyûjtött tárgyakat letakarták. Egy valaki szedte elõ a tárgyakat, s a letakart zálogok valamelyikét úgy fogta meg, hogy a többiek ne lássák kiét tartja a kezében majd, megkérdezte: Mit érdemel az a bûnös, akinek a záloga a kezemben van? A „bíró” kitalált valamit, pl. ugráljon x-szer fél lábon, puszilja meg valamelyik gyereket, énekeljen, mondjon el valamit visszafelé, másszon föl a fára stb. Ha valami szokatlant kértek, nagy derültség volt (pl. ha lánynak kellett megpuszilni fiút vagy fordítva). Aki nem tudta megoldani a feladatot, visszatett zálogát újból meg kellett próbálni kiváltani. Húzd meg, ereszd meg! Négyen játszották úgy, hogy egy zsebkendõ négy sarkát megfogta egy-egy gyerek. Valaki elkiáltotta magát: „Húzd meg!” illetve „Ereszd meg!” A felszólítással ellentétesen kellett a zsebkendõt meghúzni vagy megereszteni. Ha valaki véletlenül nem az utasítás ellenkezõjét csinálta, zálogot adott. A zálogot az elõzõ játékkal megegyezõen váltották ki. Szellemi tornának számított a következõ játék: Amerikából jöttünk, mesterségünk címere … Itt nem mondtak semmit, hanem megpróbálták eljátszani az adott 3 MNT IV., 819. A hasznosi változat uo. 819–820.


44

Tari Lujza

munkát: a kõmûves pl. rakta a falat, kalapáló mozdulatokat végzett, stb. Ha a kijelölt gyerek nem találta ki, zálogot adott. Adj király katonát! Két, legalább 5–6 tagból álló csoport szemben állt egymással, kb. 4–6 méter távolságban, megfogva egymás kezét. Mindkét csoport kiválasztotta az elsõ gyereket, aki a király, illetve a katona lett, majd jó erõs hanglejtéssel elhangzott: – Adj király katonát! – Nem adok! – Ha nem adsz, majd szakítok! – Szakíts, ha tudsz!

A katona ekkor nekiiramodott, és igyekezett áttörni a soron az összefogott kezek közt. Ha erõsen fogták egymás kezét, a nekiszaladás eredménytelen maradt, a nekifutó katona nélkül tért vissza, de ha nem voltak elég erõsek, a kézfogás elengedett, így a katona az egyik kézelengedõt magával vihette a csapatába. Ezután két másik király–katona következett, mindaddig, amíg az egyik oldalon teljesen elfogytak a játékosok. Ekkor más-más csoportba rendezõdve újból kezdõdött a játék. Gyertek haza ludaim! A játékhoz kiválasztottak egy farkast és egy gazdasszonyt. Felállt a csoport, vele szemben a gazdasszony, és kettejük között oldalt guggolt vagy állt a farkas. A gazdasszony hívta haza a ludakat: – Gyertek haza ludaim! – Nem merünk! – Miért? – Félünk! [Reszketeg, félõs hangon] – Mitõl? – Farkastól? – Hol a farkas? – Bokorba’! – Mit csinál? – Mosdik. [Itt a farkas utánozta a mosdást] – Miben mosdik? – Aranymedencében. – Mivel törülközik? – Arany törülközõvel. [A farkas a törülközést utánozta] – Mivel fésülködik? – Aranyos fésûvel. [A farkas „fésülködött”] – Gyertek haza ludaim! Ne féljetek libuskáim, lib, lib, lib! [Kérlelõ hangon])

Az újbóli hívás után a ludak nekiiramodtak és igyekeztek a gazdasszony mögé kerülni, úgy, hogy a farkas ne kaphassa el õket. A farkas megpróbált elkapni egy-egy „ludat”. Akit megfogott, az oldalra állt. Vagy ugyanebben a felállásban játszották el újból a játékot, amíg a farkas mindenkit el nem kapott, vagy új gazdasszonyt és farkast választva indult újra a játék.



45

Állattemetés. Agyerekek néha temetést rendeztek az elhullott (pl. kisnyúl), illetve megtartani nem kívánt (kismacska) kis állatnak. Ilyenkor volt „pap”, „kántor”, „ministránsok”, nekik szereztek papi stólaként és ministráns ruhaként szolgáló fehér-fekete anyagú lepleket. A „kántor” és a „pap” Circum dederunt me dúdolásával haladt a kis menet élén. A kis állatot bekaparták a földbe, majd két botból összekötözött kis kereszttel jelölték meg a sírját. Ha késõbb elmentek mellette, megmutatták annak, aki nem volt jelen a temetésen, hogy oda temették a kiscicát, nyulat, s emlékét évekig õrizgették. A felnõttek dalai Pásztó népzenéjére vonatkozó történeti adat nincs, mindössze egy-egy apró leírás akad. Ilyen a bevezetõben már említett tavaszi zöldágjárás szokás, melyet az 1750-es évekig Szent György napkor, április 24-én tartottak bíróválasztáskor. Szintén említettük a pásztorokra vonatkozó, névvel, évszámmal dokumentált adatokat. A furulya, duda, kanásztülök, vagy fából készült egyenes trombita (mint jelzõeszközök) már az évszázadokkal korábbi ábrázolások szerint is a pásztorság jelképei voltak. A szájhagyományban élõ népdalok összegyûjtése csak a 20. században kezdõdött meg. A régi Pásztón nem kisebb személyiség kezdte meg a népzenegyûjtést, mint Kodály Zoltán 1922-ben, illetve elõzõleg 1921-ben Szabolcsi Bence, aki Budapesten pásztói asszonytól írt le népi dallamokat. A város és a hozzácsatolt települések a népzenei múlt emlékeinek összegyûjtését tekintve olyan más kiválóságokkal dicsekedhetnek, mint Rajeczky Benjamin, Manga János, Lajtha László, Kerényi György, Borsai Ilona, Sárosi Bálint. Õk a palóc területek iránti érdeklõdésüknek, illetve a második világháború után újból megindult hangszeres zenei gyûjtéseknek köszönhetõen kapcsolódtak be a munkába. Magam zenei tanulmányaim mellett zongora szakos zenegimnazistaként kezdtem meg a pásztói népdalok gyûjtését, néprajzi vonatkozású régi történetek összeírását. Magnetofon hiányában az énekeket helyben kottáztam le. Elsõ énekesem a magányában mindig daloló Szadeczky Anti bácsi volt az utcánkban. Elsõ gyûjtéseimet megmutattam Rajeczky tanár úrnak, aki sok apróságra felhívta a figyelmemet a munkával kapcsolatban. 1973-tól a gyûjtõmunkát már népzenekutatóként, hangfelvételek készítésével folytattam, részben nagyra becsült mesterem nyomdokain járva és kérésére Keresztesen folytatva az általa abbahagyott munkát. Pásztón és a hozzácsatolt településeken a következõ gyûjtõk dolgoztak: Kodály Zoltán 1912. január Huta („Hasznos-Huta” = Mátrakeresztes) Szabolcsi Bence 1921. pásztói asszonytól Budapesten, Kodály Zoltán 1922. november 4., majd december 17. Pásztó Rajeczky Benjamin 1932-tõl 1969-ig több ízben Pásztón (pl. 1954., 1948. betlehemes), 1969. december. 5. Hasznos: 1952. augusztus 11. Csépe János (42 éves), Felsõhuta (Mátrakeresztes): 1952. augusztus 10. Nagy Józsefné Sípos Teréz Pásztó zenei emlékei

46

Tari Lujza

(Tóth Terka, 50 éves), Bognár Lajosné Holtner Mária (41 éves), Nagyszombati János (57 éves) (Sálek János, Piros Jani), 1954-ben ugyanott és áprilisban Hasznoson. Manga János 1946. november 2., 1954. április,4 Lajtha László 1950–52 több alkalommal (Kállay Bertalan cigánybandájánál5), Kerényi György 1944.,6 majd Lévayné Gábor Judittal együtt 1952. Hasznos, Borsai Ilona 1957., 1959., 1961., 1964., 1969., Hasznos, Mátrakeresztes, 1963., Pásztó 1964, Sárosi Bálint 1961. április Hasznos,7 Tari Lujza 1966. Pásztó, Pásztó több ízben 1973., 1974., 2002. Mátrakeresztes. A népzene iránt érdeklõdõk (nem kutatók) közül, a mozgalom fellendülésével: Szõllõsi Gizella Mátrakeresztesen 1974-ben, Faludyné Molnár Gabriella és Nagy Zoltán az 1980-as évek végén Pásztón gyûjtött népzenét.8 APásztón (és a hozzákapcsolt településeken) gyûjtött népdalok közül több kiadásra került az MNT köteteiben. Így a Rajeczky által Mátrakeresztesen 1952. augusztusban az akkor ötvenéves Nagy Józsefné Sipos Teréztõl gyûjtött: Panni néni gyüjjön csak ki menyasszonykísérõ a lakodalmat bemutató egyik kötetben jelent meg.9 A pásztói gyûjtések összességükben egyrészt a szóbeli hagyomány egykori gazdagságát tanúsítják, másrészt azt, hogy Pásztón mind a szorosan vett palóc népdalkincs, mind pedig a tágabb magyar dallamosság élt és használatban volt. Mindezeken túl a népdalokon keresztül is megmutatkozik városiassága: az, hogy a környék különbözõ falvaiból idõrõl-idõre betelepült népesség hozta magával saját korábbi, finom különbségeket mutató dallamvilágát és szokásait, már jóval azelõtt, hogy a 20. század végén Hasznost és Mátrakeresztest a városhoz csatolták volna. Mindez legjobban a betlehemes hagyomány anyagán mérhetõ le, amely különbözõ feljegyzésekbõl ismert. Kár találgatni: e kérdésekre az élõ gyakorlat már nem ad feleletet. E kiadványban a két megbízható szakembertõl származó gyûjtés közül (Mangáé és Rajeczkyé) Rajeczky korábban már kiadott betlehemes gyûjtését adjuk közre. Homályban marad a lakodalom számos mozzanata, bár ennek néhány apró néprajzi részletét Bogácsiné Szóda Kelemen Klára megírta.10 Sok apró részletet felderített a lakodalmi szokásokkal kapcsolatban Rajeczky. Az ilyen jellegû kérdéseire adott válaszokat az õ gyûjtésénél adjuk közre az MNT közlés alapján. Pásztó népzenéjét a továbbiakban Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence, Rajeczky Benjamin és Tari Lujza gyûjtésébõl készített válogatás mutatja be. 4 Tari 1996/97, 179–205. 5 Tari 1993 60–84., Tari 2002, 161–191. 6 Gyûjtésébõl egy gyerekjáték közölve: MNT I, 787. 7 Sárosi a 73 éves Nagy Istvántól furulyán játszott dallamokat gyûjtött, melyek közül az Úgy akartalak szeretni,

hogy ne tudják kezdetû új stílusú népdalt kiadtuk. Ld. Tari–Vikár 1983, 6. 6b. 8 Itt csak azok szerepelnek, akik gyûjtésüket beküldték az MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Osztályára és

gyûjtésük egy központi adattárba került. 9 MNT III/A, 406. sz. 10 Bogácsiné 2001, 41–44., uõ.


2006, 23–71.

Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése Közismert, mennyire szerette Kodály Zoltán a Mátrát, s hogy élete végéig rendszeresen Galyatetõn nyaralt. Az kevésbé ismert, hogy a Mátra iránti vonzalma fiatal korában kezdõdött. Legtöbbször vonattal utazott Pásztóig, onnan pedig, átszelve Pásztót, Hasznost, Mátrakeresztest (akkori nevén Hutát), s megtéve a nem kis távolságot, fölgyalogolt a Mátrába. 1912-ben – bizonyára egy ugyanilyen út alkalmával – Keresztesen följegyzett két új és egy régi stílusú népdalt. A kottán a falut így jelölte: „Hasznos Huta Heves megye”, s részben „tót gyerekek” énekeltek neki.1 Pásztón sosem állt meg gyûjtési céllal (legalábbis nem maradt nyoma) – nyilván azért, mert város volt, s Kodály elsõsorban a paraszti hagyományt szerette volna megismerni. Bár a Mátrán átvezetõ 1906-os, elsõ gyûjtõútjától kezdve mindig akadt egy-egy Mátra alatti vagy Mátra-környéki falu, amelyet népzenegyûjtés céljából is útba ejtett, nagy palóc gyûjtései éppen 1922-ben kezdõdtek, amikor Pásztót is fölkereste. Döntésében közrejátszhatott egyik volt tanítványának, Szabolcsi Bencének 1921-es sirató gyûjtése Pásztóról. Ez utóbbi egy évvel korábbi Kodályénál, mégis a Mester gyûjtését vesszük elõre, mert az teljesebb és sokoldalúbb. Trianon Kodály életében is gyökeres változást hozott. Azok a területek, ahol addig a gyûjtéseket végezte ( Zoborvidék, Mátyusföld, Csallóköz, Gömör megye, Székelyföld, Bukovina) mind más államokhoz kerültek. Kodály a magyarságot ért sokkból és a személyét 1920/21-ben ért támadásokból nehezen ocsúdott. 1922 volt az az esztendõ, amikor – bizonyára átgondolva a feladatokat és gyûjtési lehetõségeket – újból nagyarányú gyûjtõmunkába fogott. Ekkor látott hozzá minden korábbinál alaposabban a Mátravidék és általában a Palócföld népzenéjének összegyûjtéséhez.2 1922. június 4-én Szarvasgedén, szeptemberben Vizsláson és Mátraverebélyben gyûjtött. (Közben sok falut bejárt Komárom megyében, Veszprém, Vas és Somogy megyében.) A népzenegyûjtésben megszokott, hogy a gyûjtõ az adott falun kívül a környékre vonatkozóan is érdeklõdik a helybeliektõl. Így nem meglepõ, hogy gyûjtõfüzete egyik lapján Pásztóra utaló bejegyzések vannak, amikor Verebélyben gyûjtött (1922. szeptember 8.).3 Az alig két hónap múlva Pásztón bejegyzett elõadó és a Verebélyben a pásztói változat mellé fölírt név egyezik: Szabó István. Nagyon valószínû, hogy Szabó István éppen látogatóban volt annál a családnál, ahová Kodály eljutott, s így az egyik népdal pásztói változatát is feljegyezte (Ki ment boré). Kodály verebélyi énekese az akkor 43 éves Kelemen Istvánné Tóth Emer volt, kinek dalai késõbb a Mátrai képek c. kórusmûbe is bekerültek. (Kelemenné a gyûjtõfüzetben csak lánynévvel szerepelt, asszonynevét Kodály halála után nyomozta ki Borsai Ilona.) Valószínû, hogy a füzetben nem rögzített beszélgetés során derült ki, hogy érdemes lenne felkeresnie a várost, akadhat ott is népdalanyag. 1 Megizenem a hutai bírónak/Márvánkõbõl rakassa ki az utat. Az MTA Zenetudományi Intézete Népzenei Ar-

chívumában KR 15. 627. Learattunk világosi búzát. „1912. jan.”[uári]-i keltezéssel és a szlovák szöveg fölötti „magyar” megjegyzéssel lakodalmas dalt rögzített: Ked já z Huti pojdem banova ne budem. KA N-6, 150. 2 Tari 2000: „Nógrád megye népzenéjének …”, 161–191. 3 KA: NGy-26, 16v–17r. A gyûjtések közlésének engedélyezését Kodály Zoltánné Péczely Saroltának köszönöm. Pásztó zenei emlékei

48

Kodály Zoltán pásztói népzenegyûjtése

Kodály két alkalommal járt Pásztón gyûjteni: elõször 1922. november 4-én, majd visszatért december 17-én. (A verebélyi és az elsõ pásztói látogatás között máshol is gyûjtött. November 22-én pl. Pilismaróton dolgozott.) November 4-én Pásztón elsõként Szabó Istvánt kereste föl, akivel – a gyûjtõfüzettel alátámasztott feltételezésünk alapján – Verebélyben Tóth Emeréknél megismerkedett. Egész kivételes, hogy Kodály népzenegyûjtéskor a dátum mellé a napot is odaírta. Pásztón ez történt: „Pásztó 1922 nov. 4. (szombat)”.4 A dátum alatt utólagos beírás: „43ig bez.[a gyûjtõfüzet 43. oldaláig bezárólag], majd „u.o. dec. 17”. A városba megérkezve elsõ dolga a lehetséges elõadók neveinek összegyûjtése volt. Pásztón szerencsére különösen sok nevet örökített meg gyûjtõfüzetében, sok olyat is, akik végül egyáltalán nem énekeltek, illetve akiknek a dalait nem írta le vagy akiket talán föl sem keresett, mert bár jó dalosként ajánlották, az illetõ nem a paraszti hagyományt képviselte. (Ilyenre utal mindjárt az elsõ megjegyzés Német János csizmadia neve mellett.) Az énekesek összegyûjtésében – legalábbis elõször

1. fakszimile: A pásztói adatközlõk jegyzéke Kodály gyûjtõfüzetében 4A

Sokat mondtad anyám … kezdetû népdalról másoló által közölt adatok tévesek: aszerint Kodály 1923. november 5-én gyûjtött Pásztón. MTA ZTI Lsz. 16.701.



49

– bizonyára részben Szabó István, esetleg a pap vagy valamelyik tanító segített neki. Olyanok, akik megértették jövetele célját, és igyekeztek információkat adni neki, kiket keressen föl. Kodály gyûjtõfüzetében (NGY-26. 32 v–45 r) a következõ nevek, foglalkozások és megjegyzések olvashatók (kiegészítéseinket [ ]-be tettük): Bal oldalon: Német János csizm.[adia] „Csak «nemes» dalt tud” Kovács János csizm.[adia] Oravecz János Bicsánszki (végreh.[ajtó] Csizinszky Szabó István 45. É [neve aláhúzva és egy visszautaló nyíl mutat a mátraverebélyi gyûjtéshez] Alapi Ferenc (Cini) Fiklóczki Istv.[án] Gyõri Dezsõ vendéglõs Nagy Józsi Virág János (kocsmáros) Ocsovai Mihály (Oláh vendéglõ) Zeke Elek 55. beteg Farkas Ferenc 63. Simon József (ború) Simon a gyûjtõfüzet egy késõbbi lapján: „Simon Józsi 49.” Veres Gábor (városháza mellett) Juhász Elek Csohány Gábor csizmadia [a név bekeretezve] Bajnóci János Alapi József 45. Pajkos Ilka, Peka Mari Jobb oldalon: Bárány Antalné Özv. Alapi Jánosné (Cini) Dobák – Büge „-ben lakik”. [a ben-t a városrész neve mellé utólag csatolta kötõjellel. A Tari Ferenc nevet szintén utólag írta mellé, majd bekeretezte. Alatta nyíl mutat le Tari Bözsi nevéhez, akihez közel laktak. Csak névrokonok.] Király Isvánné (Göndör Mari) fönt. Tari Bözsi 18 é. [A Tari Ferenctõl induló nyíl vége itt, majd „3dik ház”, valamint a név alatt]: „menyassz.[ony] kitûnõ dalos.” Misáknál (Farkas Fer.[enc] ajánlja) – jó! kastély Endrész János 62 é. (Büge).

Horvát József (43 éves) nem szerepel az összesítõ lapon, de valamelyik háznál õ is jelen volt. Kodály az általa énekelt Édesanyám sokszor levetett a ló kezdetû népdalt sem kottázta le, csak felírta róla, hogy a környék népszerû „Juhász legény a haPásztó zenei emlékei

50


táron furulyál” kezdetû, AA5A5vA formájú dallamára5 ment. Apró, de jellemzõ és nem jelentéktelen adat, amit Kodály ekkor a daltanulásra vonatkozóan följegyzett. Eszerint a pásztóiak szívesen emlékeztették magukat és környezetüket arra, mikor, hol, milyen körülmények között tanultak meg egy-egy új dalt. Horváth Józsefrõl a következõt jegyezte föl: „egy lagziba [hallotta illetve tanulta], szélesen elmeséli, 13. é. korában hogyan tanulta. Mások is egész históriákat tudnak elmondani”6 [arról, hogy tanultak meg valamely új dalt]. Kodályt talán az ehhez hasonló gyûjtõi tapasztalatok vezették rá arra, mennyi összetevõje van az egyéni és közösségi daltudásnak, a tanulás mikéntjének. Megsárgult lapú, korainak látszó fennmaradt jegyzetei között találhatók azok a további feladatokra utaló sorok, melyeket talán éppen pásztói gyûjtése után írt föl: Újonnan bejött dalok forrásait megfogni. … Terjedés módja. Hol, mikor, mennyi idõ alatt sikerül megtanulni egy új dalt. … Mely dalok maradnak egyéniek? Meghallgatják, de nem tanulják meg. Miért nem?... Mely dalok maradnak egyéniek? Meghallgatják, de nem tanulják meg. Miért nem?7

Kodály Pásztón összesen 28 népdalt jegyzett le, beleértve a Verebélyben lekottázott népdalt is. A pásztói dalosokra a következõ sorrendben talált rá. A felsorolásban az általuk énekelt népdalok is szerepelnek, de részletesen nem e sorrendben mutatjuk be õket. Szabó István (45 éves) Ki mënt boré (gyûjtés Mátraverebély 1922. április) Borbély Józsi kimënt a fõuccába (gyûjtés Pásztó 1922. november 4.) Ha meghalok temetõbe visznek Még én élëk feketébe járok (az elõzõ szövegváltozata) Tari Ferenc („Dobák”, 63 éves) Pásztó fëlëtt kerek az ég alja Te légy bogár, én mëg lëszëk csere (Tari Ferenc „és felesége” [Pusztai Mária] énekelte) Estelëdik, alkonyodik Boconádon végig foly a víz Vérës a Szëntmiklós inge-gatyája Tari Bözsi (18 éves) Szélës ez a árok Lëmënt a nap, nincsen meleg Letépik az ibolyát a szagáér Farkas Ferenc (63 éves) Fehér László lovat lopott Sokat mondtad anyám Álom esëtt a szëmemre Szépen szól a veronai nagy harang 5 Kodály a népdalt korábban t.k. már Gömör megyében is gyûjtötte, melyet közölt. Kodály 1937, 29. 6 KA: NGY-26, 47v. 7 Kodály 1993, 254.



51

Jaj, jaj, jaj, jaj …. édes uram – sirató paródia Pásztó fëlëtt kerek az ég alja Boconádon végig foly a víz Bajnóczi János A mi menyasszonyunk Szénát hordtam én a nyáron Kislányok Drung az erdõ Csohány János8 Boconádon végig foly a víz Simon József (49 éves) (1922. december 17.) Éldësanyám në sirasson oly nagyon Mëgégëtt a szentpéteri hodály Még én élëk feketébe járok Beteg vagyok megrugott ëgy pej ló Alapi József (45 éves) Erdõ mellett estelëdtem

8 Az általa énekelt változat

Tari Ferencnél van följegyezve. Nevét „Csohán”-ként írta. Pásztó zenei emlékei

52


1. Elõadó: Szabó István (45 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, 1922. április, Mátraverebély (NGy 26. 17r)

2. Ki a fiát házasítja Lëgyën bora pálinkája. Ki a lyányát férhëz adja Lëgyën bukros dunna haja.

3. Menj ki vendég a házambó, Mert fát kapok a lóc aló! Csivirít, csavarítom, Majd a hátadra lapítom.

4. A fûzfának nincsen tövi, A vvendégnek nincsen szëmi. Szëmi vóna hazamënne, Illen soká itt nem lënne.

Mátraverebélyben Kodály a pásztói Szabó Istvántól a területen jellemzõ és a városban még sokáig fennmaradt Ki mënt boré, de soká jár kezdetû „lakodalmas”-t jegyezte föl. (Ld. Hanglemez: 14–15. sz.) „Pásztó Szabó István szöveg balold”[alon] – írta gyûjtõfüzetébe Kodály, és jelezte, hogy „(nem duda)”, az elõadótól idézve: „«hallgató» nem tánc”. Ez utóbbit a poco rubato elõadásra utaló elsõ dallamsor végén lévõ negyed szünet és a negyedik sor zárlati ritmusa is alátámasztja. Az 1. versszak utolsó sorának „Bizony maj mëghalok szomjan” szövege alá Kodály odaírta a szövegváltozatot: „(vagy) Mégis” maj mëghalok… Szabó Istvánról Rajeczky kiderítette, hogy õ Szabó István, „Bíró Pista” bácsi volt, aki gyerekkoromban nagy tiszteletnek örvendett egykori bírói tisztségénél és sok kiváló tulajdonságánál fogva.9

9 Gyerekkoromban két háznyira laktunk tõlük, így a többi gyerekkel együtt sokat játszottam a házuk elõtt.



53

2. fakszimile: Kodály elsõ pásztói dallamlejegyzése (Mátraverebély)


54


2. Elõadó: Farkas Ferenc (63 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. november 4. (NGy 41r, KR 5041)

2. Ugy elmëgyëk mëglássátok, Hírëm, nevem sëm halljátok. Ha levelem kaphatjátok, Azt jó sírva olvassátok.

A térségben késõbb is sok változatban gyûjtött elõzõ népdalt Kodály Pásztón másik szöveggel is megismerhette Farkas Ferenc (63 éves) elõadásában. Efölé Kodály odaírta, hogy „Duda”, ami egyrészt a népdal dudanóta mivoltára utal (ezt jól kifejezi az egyenletes negyedmozgás), másrészt arra, hogy Pásztón és fõleg környékén akkoriban még nem volt teljesen ismeretlen a hangszer. A környékben a dudához kapcsolódó hiedelmeket nyomozva hallott elbeszéléseket a szögre fölakasztott és magától megszólaló hangszerrõl. Ugyanilyen történetet Pásztón is hallott. Novemberi gyûjtésekor errõl ezt írta le: „Duda szëgre akasztotta, szólt”. Egy bõ félév múlva, 1923. április 2–3-án Szuhán pedig a Karancsságon született Szabó Péter 70 éves dudás mondott el egy olyan ördög-dudás történetet, ami szerint a dudát egy ördög adta el a juhásznak, s a hangszer akkor is szólt, ha a juhász nem fújta. Hangja is olyan erõs volt, hogy „Annyira mint Pásztó van ide, elhallatszott a duda…”.10

10 KA: NGY–26, 32v, 49v. Részletesen ld. Tari 2001, 27–28.



55

3. Elõadó: Tari Ferenc (63 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. november 4. (NGy 26. 36r, KR 22.042)

2. Ha elmégy is rózsám, nem bánom, Elõtted az út gyönggyé váljon! A’ ttalló is piros almát teremjen, Gyënge szivem soha el në fele(d)jjën.

A régi stílus különbözõ stílusrétegeibe tartozó népdalok közül Pásztón gyûjtötte Kodály a Boconádon végig foly a víz kezdetût, mely késõbb az egyik jellemzõ dél-dunántúli dallamtípusként vált ismertté. Ma már nem lehet kinyomozni, hogy a népdal a Dunántúlról került-e Pásztóra, s egyáltalán odakerült-e valahonnan, vagy korábban is megvolt ott. E népdalt Tari Ferencen kívül énekelte még Farkas Ferenc (ld. 4. kotta) és Csohány János is. (Az utóbbi neve nem szerepel a gyûjtõfüzet összesítõ listáján, de Kodály leírta az õ változatát is – kottáját itt nem közöljük.) Az, hogy a népdalt hárman is tudták, helyi hagyományra enged következtetni. A magyar népzene egyik õsrétegébe tartozó népdal így az egykori széles magyar területi elterjedtséget és ismertséget bizonyítja. A Pásztón gyûjtött mindhárom változat kiadásra került az MNT VI. kötetébenmint a pentaton kvintváltó stílusréteg II. típusának Pásztó zenei emlékei

56


reprezentáns darabja.11 A dunántúli Ugrós táncdallamként máig élõ és a 20. század elejéig Pásztón is fennmaradt népdal szövege a Heves megye déli részén fekvõ Boconád falura12 utal és nincs meg a Dunántúlon. Ez szintén arra mutat, hogy a népdal nem a Dunántúlról került Pásztóra. Boconád egyik földesura a 19. század elsõ felében viszont Almássy István, az egyik legjelentõsebb pásztói földbirtokos volt, s ez magyarázatot adhat a jobbágy munkaerõ Pásztó és Boconád közti mozgására, esetleges cseréjére. Hasonló kérdésként merült fel a dunántúli eredet a Pásztó fëlëtt kerek az ég allya kezdetû népdallal kapcsolatban is (19.–20. kotta). Ám ez esetben is az egykor közös, régi elemek fennmaradásáról lehet szó, amilyenre a pásztói betlehemes és egyes dunántúli betlehemes típusok esetében is van példa.13 Kodály gyûjtõfüzetében a kotta fölött: „fon”[ográfra venni?], a záróhangnál: „fentebb is” [magasabban is elénekelte], valamint „Tari v.ö. Dunántúl 7 5 b3”. E népdal dallamát Kodály Somogy megyében még ugyanebben az évben „Mónár József kanász 65” évestõl gyûjtötte, Zöld ágat ëszik a kecske szöveggel.14 A somogyi gyûjtõfüzet e dallamához Kodály beírta: „Vö. Pásztó «Boconádon»”, majd az egészet bekeretezte.15

11 291.

sz. (összevont adatként Tari és Farkas változata) és 292. (Csohány változata). A 292. jegyzet (730. lap) jelzi, hogy Csohány, „Az elõadó csizmadia”. 12 A Magyarország vármegyéi sorozatban a következõt olvashatjuk a faluról: „Boczonád. A hevesi járásban, a nagy magyar Alföld északi szélén fekszik és Szolnok vármegyével határos. A hagyomány szerint a falu eredetileg a mostanitól fél kilométer távolságra, a Goszthonyi-féle birtokon, az úgynevezett Dobogó-parton állott, ugyanitt épült a templom is. A XIX. század elsõ felében Almássy István és özvegy Szeleczky Mártonné voltak a helység földesurai.” Ld. Borovszky–Arcanum CD-ROM. 13 MNT II. 368. jegyzet, 1122. 14 A dallamot e szövegekkel ld. MNT 228., 281. 15 NGy-28., 28r. Pásztó zenei emlékei


57

4. Elõadó: Farkas Ferenc (63 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. november 4. (NGy 26. 36r, KR 22. 042, a 3. kotta alattival azonos lapon)


58


5. Elõadó: Tari Ferenc (63 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. november 4. (NGy 26 37r, Lsz. 37. 605, KR 5670)

2. Bíró uram adjon Isten jó napot! 3. Bíró uram vitessën engëm haza, Adjon Isten éldës fiam, mi bajod? Fektessën lë egy gombos nyoszolyába! Bíró uram egyeb bajom nincs nekëm, Kösd be rózsám a fejemet kendõvel, Mert mëgvertë kilenc bëtyár a testëm. Në csurogjon* piros vérëm a földre. *Ismétléskor vagy újbóli daloláskor: csorduljon.



59

6. Elõadó: „elõbbi [= Tari Ferenc 63 éves] „és felesége” [Pusztai Mária, „Dobák Mari”] Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. november 4. (NGy 26. 34r, KR 6456)

2. Gyere kislány a szekerem után Maj fölvëszlëk a felvégi uccán. Nem megyek én, mert sokan meglátnak, Sok az irígy, anyámnak megmondják.* Vagy: Nem megyek én, összegyûröm a szoknyám, Hazamegyek, megver édës anyám. *Helyesen: megmondnak.

A gyûjtõfüzetben a változatoknál utalás a feleség (dédanyám) által énekelt változatra. A másoló által készített támlapra ezt a korrekciót Kodály ráírta, de az elõadó tévesen került rá. Gyûjtéskor Kodály ezt írta még a dallam mellé: „tudja Simon?” E népdal esetében is egy korábban többfelé ismert dallamról lehet szó, amit Kodály (utólag) a így jelzett a gyûjtõfüzetében: „var. Vikár 2271 a) 5 1 1nél”. Vikár Béla Zala megyei gyûjtésébõl Bartók kottázta le a dallamot, melynek támlapjára utólag került az utalás a pásztói változatra.


60


2. fakszimile: A Te légy bogár Kodály gyûjtõfüzetében

3. fakszimile: Bartók lejegyzésén Kodály Pásztóra utaló jegyzete (MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Archívum Bartók-Rend BR 02931) Pásztó zenei emlékei


61

7. Elõadó: „ua”, vagyis Tari Ferenc (63 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. november 4. (NGy 26. 36r, KA 23.83, KR 13.348)

2. }ra mëgyën Kíllõ Pista, Jágër Jóska útját állja. Jágër Jóska në vágj agyon, Pej paripám nekëd adom. 3. Nem këll nékëm pej paripád, Engëm ëgy ló nem rëguláz! Van még sok ló istállóba, Nekëd is lopok hajnalra.

4. Jágër Jóska végig bársony, Azt gondolják, hogy kisasszony. Bemëgy Gyöngyös városában Ëggyik bótbul a másikba. 5. Válogatja a selymëket Különbeknél különbeket, Válogassa a kisasszony, Ne sihessen ollyan nagyon!

Kodály a Tari Ferenctõl följegyzett népdalhoz a gyûjtõfüzetben Simon József (49 éves) nevét is fölírta egy 112-es metronómszámmal. Az „Alapi” (feltehetõen József) neve mellé húzott vízszintes vonal valószínûleg arra utal, hogy õ nem ismerte az éneket. A gyûjtõfüzetbõl készült támlapon (KR 13.348) a másoló „szücsi”-t, valamint a 3. sorban a hírës szóra két negyed hangot írt, mely a gyûjtõfüzetben nem tökéletesen olvasható, de inkább éles ritmusnak látszik. Kodály a támlapra utólag ráírta címként: „Jágër Jóska”.


62


8. Elõadó: Alapi József (45 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. december 17. (NGy 26. 46r, KA 17. 86, KR 1528)

2. Én Istenem adjál szállást Mert meguntam a járkálást. A járkálást, a bujdosást, Az idegën földön lakást.

Alapi József volt a Pásztón utolsóként följegyzett és Kodály Esti dal c. kórusföldolgozása révén általánosan ismertté vált népdal, az Erdõ mellett estelëdtem elõadója. Sajnos, az elõadótól nem kérdezte meg (vagy nem jegyezte föl), hol, kitõl tanulta. Zeneakadémiai tanulmányaim kezdete óta kutattam Pásztón és környékén a népdalforrás után. De nem akadt senki, aki tudta volna, vagy olyan valakit ismert volna, aki valaha tudta. Alapi akkor volt negyvenöt éves (1877-ben született), de már Rajeczkynek sem sikerült kiderítenie, jóval nyomozásaim elõtt, melyik Alapi családból való volt a kiterjedt Alapiak közül. Kodály a kotta 3. sorában *-al jelzett helyet 8-va bassaként jelölte, amely az eredeti kézirat ismeretében nem látszik oktávtörésnek.16 Úgy tûnik, egy 19. századi (részben a népszínmûvek világát idézõ) éneklési hagyományról van szó. (Hasonló 16 Oktávtörés, amikor az elõadó nem bírja a választott magasságot vagy mélységet, és az egyes sorokat a megfe-

lelõ hangfokokon, de tetszés szerinti magasságban oktávval lejjebb vagy följebb énekli. Pásztó zenei emlékei


63

megoldást láthatunk a 6. kotta végén.) Kodály Esti dal címû vegyeskari kórusmûvében az oktávval mélyebb formát használta. Ez a népdal 1990 elõtt teljesen ismeretlen volt Pásztón és környékén. Jellemzõ, hogy amikor Rajeczky halálának elsõ évfordulóján 1990-ben megemlékezést tartottunk,17 egy jelenlévõ, tájékozott népdalénekes az ünnepség végén azzal szeretett volna kedveskedni a pásztóiaknak, hogy a következõ szavakkal fordult hozzájuk: „Akkor most énekeljük el együtt a pásztói népdalt!” Kínos csend, várakozás következett, mert hiszen sok népdal van, amit ma is tudnak és énekelnek. A csendet követõen a népdalénekes elkezdte az éneklést, de csak néhányan csatlakoztak hozzá. Azok, akik Kodály kórusmûvét ismerték. Ezt követõen azonban egyre gyakrabban hallottam a népdalt népdalversenyeken, ünnepségeken Pásztón és környékén, s mindig pontosan a Kodály által átalakított formában és hangnemben.18 E népdal mai terjesztõi nem tudják, hogy az Esti dal népdala nemcsak Pásztón ismeretlen, hanem lényegében a teljes magyar nyelvterületen. Elõfordulását Kriza János születésének 200. évfordulója alkalmából összegeztem.19 Kriza feljegyzése bizonyítja, hogy a vers a 19. század során ismert volt a székelység körében, amit a 20. századra már csak a bukovinai székelyek õriztek meg, mint Kodály 1914-es bukovinai gyûjtõfüzetei több ízben tanúsítják.20 A bukovinaiaknál meglévõ szövege különbözõ régi dallamtípusokhoz kapcsolódott még nem régen is, mert napjainkra az Én Istenem rendelj szállást eltûnt szövegkészletükbõl. Szintén megvolt szövegeik közt korábban az Adjon Isten jó éjszakát, s nem lehetetlen, hogy ezt a versszakot a bukovinaiak népdalszövegeibõl vette át Kodály a 3. versszaknak.

Bartók-rend (BR_ 12712_01, részlet) 17 Ezen az ünnepségen elhangzott elõadás: Tari 1991. 18 Így hallottam például Taron iskolásgyerekektõl 1993-ban, énektanár vezényletével azon az ünnepségen, ami-

kor az Általános Iskola fölvette Kodály Zoltán nevét. 19 Tari 2001b: 770–771. 20 Például:

NGY-7.4. 62r Az Én Istenem rendelj szállást után: Idegen földre ne siess. Pásztó zenei emlékei

64


9. Elõadó: Farkas Ferenc (63 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. november 4. (NGy. 40r KR 20. 441)

A támlapon a gyûjtés napja (valószínûleg tévesen) november 5. A területen népszerû Fehér László ballada szövegét az elõadó nem a tájon legjellemzõbb dallammal énekelte. E dallamra más szöveget is szokott énekelni. A gyûjtõfüzetben ezt így jelölte Kodály: „Erre [a dallamra]:” Vidróckinak a csizmája, Nem illik a patkó rája. Illik a legény az ágyra, Mint a pap a ketedrára.



65

10. Elõadók: kislányok Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. november 4. (NGy. 26. 43r, KR 13. 682)

2. Víg õ maga, víg a lova, 3. Illés Mari fehér ágya Víg a paripája. Magasra van vetve, Vígan várja Illés Mari Fehér Pista a kalapját Felvetett ágyára. Rajta felejtette. 4. Hozd ki Mari a kalapom, Tëdd is a fejembe, Hogy ne süssön nap sugara Fekete szemembe!

„Kis lányok” éneklik megjegyzést írt Kodály a népdalhoz, mely gyûjtése idejére már elvesztette korábbi párosító szerepét s átkerült a gyermekfolklórba. A dallam közölve: MNT IV. Párosítók 256. sz. Kodály a hangmagasságot nem jelölte meg.


66


11. Elõadó: Tari Bözsi (18 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. november 4. (NGy 26. 37v-38r, KA 27.295)

2. Lëteríti szûrit a boglya mellé, Lehajtja a fejét Bözsike mellé. Bözsike is szép lány, jár utánna, cukrot, szappant hord utánna, Mégse köll neki.

Igazi párosítót énekelt Tari Bözsi, akirõl Kodály följegyezte, hogy „sok mûdalt tud (és szeret).” Kodály azt is fölírta, hogy „szõlõkötözés közben” szokott dalolni, amit Bözsi néni késõbb is sokszor említett.21

21 Az MNT IV. kötete az 575. szám változataként hivatkozik e párosítóra. Ld. Jegyzetek, 536. lap.



67

12. Elõadó: Bajnóczi János Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. november 4. (NGy. 26. 41v-42v)

A menyasszonyfektetõ táncdallam a palóc területen e rövid alakban is élt. Kodály 1910-ben a Hont megyei Lukanényén gyûjtötte egy ilyen változatát dudástól.22 Az énekelt lakodalmas táncdallamhoz pásztói gyûjtõfüzetében az alábbit írta: „Fejeltánc [= párna tánc]. Legény kezdi lassan, ëgy lányhoz hozzáütte a fejelt [= párnát], akkor sërëgnek ëgyet gyorsan. Utána a nõ kezdi és viszont (forognak egyet). „v.ö. erdélyi Elvesztettem zsebkendõmet.”23 Ugyanitt egy nyelvi kifejezést is fölírt: „meg van zámborodva (disznótor után)”, vagyis meg van kótyagosodva.

22 Ld. Tari 2001, 40. kotta. 23 Az erdélyi párnás tánc leírását ld. Tari 2001, 47.


68


13. Elõadó: „Bajnócz[i] Jánostól” Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. november 4. (NGy 2. 42r, KA 27. 78, KR 24.200)

2. Mikor szénáé elmentünk, Az árokba maj bedõtünk. Én Janival, sógorral, Mind a hárman villával, Három szamárral.

A 18–19. század fordulójának diákdal-stílusát õrzõ népdal.



69

14. Elõadó: Simon József (49 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. december 17. (NGy 26. 44r, KR 20. 584)

2. Számadónak nem lësz sëmmi kárja, Mëgnyerte a miskolci vásárba. De a szegény juhászbojtár legény Mind a három beleégëtt szëgény.

3. Barna kislány a hodályt kerüli, Számadótul a bojtárt kérdezi. Barna kislány hiába kérdezed, Mert megégett, ki téged szeretett.

4. Mutassák mëg nékëm a sírhalmát, Hogy ültessek rája piros rózsát. Rózsát terëmjën az, nem tövisket, Mert õ engëm igazán szeretett.

Kodály nem utalt rá, hogy az elõadó pásztor, ami alátámasztja, hogy a népdal nemcsak a pásztorok körében volt kedvelt. A másoló által készített támlapon a 2. sor koronája az ütemvonalra került. A gyûjtõfüzet alapján inkább a hang fölött van. A támlapra Kodály egy 1923-as szuhai gyûjtésbõl származó változatot is ráíratott.


70


15. Elõadó: Szabó István (45 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. november 4. (NGy 26. 33r, KA 27. 297, KR 15. 511)

Az ismertebb szövegével Lement a nap a maga járásán népies mûdalt – melyhez Kodály 19. századi kottakiadványokban található változatokat is összegyûjtött – Szabó két szövegváltozattal énekelte. A 4. sor Pásztón ismertebb, gyerekkoromban még gyakran hallott szövege ez: „Úgy boruljá’, úgy boruljá ë bús fakërësztre”. A Szabó István által énekelt szöveget Kodály gyûjtéskor nem pontosan írta le és bizonyára nem kérdezett rá. A támlap-másolaton a három utolsó ez, a végén kérdõjellel: „hû emléked lett (?)”. Ezt a fentebbire javítottuk.



71

16. Elõadó: Simon József (49 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. december 17. (NGy 26. 33v, KR 15. 510)

2. Lëégëtt a Csërëp-csúri csárda. Beleégëtt babám szép subája. Csinállyák a Csërëp-csúri csárdát, Kivátom a babám szép subáját.

A 15. sz. dallam- és a 17. sz. szövegváltozata.


72


17. Elõadó: Simon József (49 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. november 4. (NGy 26. 44r, KR 7246)

2. Barna kislyány meríti a vizet, Akkor leli a szerelëmhideg. Tëdd lë kislány a hideg vizedët, Elhagyatom véled a hidegët.

3. Barna kislyány kötött bokrétája, Három napig ázik a pohárba. Szeretném a kalapomho tënni, Sok az idõ, nem lëhet még mënni.

Új stílusú népdal, 2.–3. sorában a palóc népzenében jellemzõ mixolíd fordulattal. Szövege Pásztón a 15. és 16. kotta dallamával is használatos volt.



73

18. Elõadó: Tari Bözsi (18 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. november 4. (NGy-26. 39v, KR 29.489)

2. Zeke Jóska mér vagy cigány, Mér jársz Tari Böske után? Azér járok én az után Mert Pásztohán nincs ollyan lány!

Párosító szövegû, egyszerû szerkezetû, korai új stílusú népdal. A gyûjtõ az alábbit jegyezte föl énekese elbeszélésébõl: „viziója [volt] a szõlõhegyen: nõi hang elénekelte mind a 20 verset. Mást is elcsalt egy éjjel Ecsegig egy titokzatos nõi hang, hívó szóval.” Kodály 1906– 10 között vezetett, gyûjtõútjai során az õt ért benyomásokat, élményeit rögzítõ Voyage en Hongrie útinaplójában24 olvashatjuk: Nagyon különös volna, ha a palócokban csalatkoznék. Akiknek még ma ilyen fantáziájuk van: egy egri asszony mondta, hogy mikor Rómába ment, látott vízi lányokat, derékig leány, azontúl hab, azok danoltak. Ezt leírják az emberek, ebbül lesznek a nóták. Másfele is hallottam ezt. Kész mitosz a’ zene eredetérõl…. A vízi lányok dolgában még csak nagyon kevéssé kételkednek.

A Tari Bözsitõl följegyzett néhány szó utalás egy, a palócok körében élt babonára: vannak különösen szépen éneklõ, láthatatlan nõk, kiknek a hangja olyan varázserõvel bír, hogy képesek elcsábítani vele bárkit, ha valaki az éneküket meghallja. 24 Szerkesztette, a képeket válogatta és az utószót írta Sz. Farkas Márta. Budapest: Múzsák Kiadó 1982.


74


(Íme az Odüsszeia szirénjeihez hasonló pásztói palóc dalos csábítók.) Megjegyzést kíván, hogy Tari Bözsi néniben ez a vízió, illetve a csábos hangú nõkrõl szóló babona olyan mélyen gyökerezett, hogy fél évszázaddal késõbb nekem is elmesélte ezt az állítólag vele megtörtént fiatalkori élményét. Kodály egy másik szöveget is leírt, melyet a lányok szõlõkötözés közben ugyanerre a dallamra szoktak énekelni.25

25 MNT IV.,

810. sz.



75

19. Elõadó: Tari Ferenc (63 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. november 4. (NGy 26. 34v, KR 13. 843)

2. Ugyan Jancsi, fáj-ë e-ttë* szíved? 3. Elhor(d)ta a szél az homokhëgyet, Elszerették barna szeretõdet. Elvittë a rác a szeretõmet. Hogynë fájna, mikor majd meghasad, Ha elvittë së gondolok véle, Mikor más a szeretõmhö ballag. Tanálok még igaz szeretõre. *Tari Ferenc változatában a régi helyi dialektus szerint a szó inkább ettéd (= tiéd) lehetett, esetleg a’ttë (szíved). A magánhangzók utáni duplázott t betû dallam-ritmikai okból van, nem a szorosan vett beszélt nyelvbõl következik. A Farkas Ferenc által énekelt változat szövege valószínûleg azonos volt Tari Ferencével, de Kodály azt külön nem írta le. Farkas változatánál nem jelölte a hangmagasságot.

Új stílusú népdal, a kötetet kiegészítõ hanglemez fõcíméül választott: „Pásztó fëlëtt kerek az ég allya”. A népdal elsõ elõadója Tari Ferenc (Dobák) volt, de följegyezte Kodály Farkas Ferenc változatát is (ld. 20. kotta). Tari változatánál a kotta fölötti „fon” illetve „5 Fon” jelzés arra utal, hogy Kodály tervezte a visszatérést fonográf-készülékkel, s bizonyára e népdalt is föl akarta venni. 1922-es Nógrád megyei gyûjtésekor Szarvasgedén is felírta gyûjtõfüzetébe: „(Télen fonogr.)”-áffal lesz érdemes visszatérnie (NGY-24. 62r). Felvételre vagy nem került sor, vagy elveszett a henger. E népdal a Boconádon végig foly a vízhöz hasonlóan szintén szerepelt már a népzenetudományi munkákban. Rajeczky a Felix Hoerburger születésnapi köszönPásztó zenei emlékei

76


téseként írt tanulmányában megállapította, hogy ez az aszimmetrikus ritmusú pásztói népdal a dunántúli A bolhási kertek alatt Kata változata, mely északkeleten szabad parlando ritmusban van, de nyomokban még világosan érzõdik rajta a régi, tempo giusto képzõdmény.26 Atanulmányban Rajeczky saját 1932-es változatát adta közre 7. kottaként, hivatkozva Kodály korábbi gyûjtésére.

5. fakszimile: Tari Ferenc változata Kodály gyûjtõfüzetében

26 Rajeczky 1978. Az idézett rész, 88.



77

20. Elõadó: Farkas Ferenc (63 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. november 4. (NGy 26. 34v, KR 13. 843, az elõzõvel azonos lapon)


78


21. Elõadó: Szabó István (45 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. november 4. (NGy 26. 33r, KA 23. 82, KR 23. 194)

2. Në azt kérdëzd jó barátom, mi bajom, 3. Végig mëntem a pásztói nagy uccán, Beteg az én legkedvesebb galambom. Betekintëttem a babám ablakán. Beteg az én galambom, ágyban fekszik, Két szál gyërtya van az ablakba gyújtva, Fejér selyem dunnával takaródzik. Jaj, Istenem, meg van a rózsám halva. 4. Jaj, de szépen konganak a harangok, Azt kérdëzik, ki mostan még a halott? Ki volna más, Nemes Eszti leánya, Borbély Józsi legkedvesebb mátkája.

Új stílusú, de kissé régies és a magyarnóta stílus felé hajló népdal.



79

22. Elõadó: Tari Bözsi (18 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. november 4. (NGy 26. 39r, KR 18. 104)

Új stílusú népdal, melyet Pásztón csárdás tánc zenéjeként is kedveltek. A gyûjtõfüzetben Kodály rögzítette, hogy „zenész-cigánytól tanulta”.


80


23. Elõadó: Simon József (49 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. december 17. (NGy 26. 45r, KA 17. 290, KR 13.942)

2. Kis pej lovam mind a négy lábára Megbotlott a sebes szalajtásba. Kis pej lovam ha csak lehet, ëgy pár órát ha még mëhetsz, Nem messze van kit a szivem szeret. 3. Ha odaérsz, lëssz ott abrak, széna, Én mëg fekszek a paplanos ágyra. Të jóllakol, én mëg meggyógyulok a betegségembõl, Meggyógyulok babám szerelmétõl.

Kodály a gyûjtõfüzetben az 1. sor 2. hangjára (valószínûleg alternatív megoldásként) f’ hangot is beírt. A támlapra a másoló a c’’ hangot változatként írta, de nem kapcsolta egyik versszakhoz sem. Átírásunkban az 1. és 4. sort azonosan értelmeztük.



81

24. Elõadó: Farkas Ferenc (63 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. november 4. (NGy 26. 41r. KA 27. 28, KR 14.121)

2. Kozër major vígan mënt a csatába, Az elsõ golyó mindjár õt találta. Lassan fiúk, csak rëndësen menjetëk, Mer má szëgény major úr is elesëtt.

Új stílusú népdal, szövege katonadal.


82


25. Elõadó: Farkas Ferenc (63 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. november 4. (NGy 26. 40r, Lsz. 16. 70127)

Népies mûdal. Kodály megjegyzése a támlapon: „mû”. A gyûjtõfüzetben a 2. sor 2. ütemének elsõ hangja fölött „8?” utal arra, hogy az elõadó esetleg oktávtöréssel énekelte az adott hangot, amely megszokottabb lenne.

27 E támlapon a másoló tévesen 1923. XI. 5-t adta meg a gyûjtés idõpontjaként.



83

26. Elõadó: Simon József (49 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. december 17. (NGy 26. 44r, KA 27. 288, KR 1191)

2. Ferenc József kapujába van ëgy fa, Az alá van két sor huszár állítva. Jaj, de szépen pëng a rézsarkantyúja Édësanyja hogyha látná, de sírna. 3. Dëbrecënyi zöld erdõbe van ëgy fa, Az alatt van az én rózsám mëghalva. Bárcsak én is erdei fa lëhetnék, Olykor-olykor rózsám bús vállára borulnék.

Romlott dallam, az elõadó valószínûleg nem tudta, inkább csak a szövegére emlékezett.


84


27. Siratóparódia Elõadó: Farkas Ferenc (63 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Kodály Zoltán, Pásztó 1922. november 4. (NGy 26. 43r, LSz. 27. 573)

E siratóparódiát Farkas Ferenc Kodály feljegyzése szerint „a katonaságnál tanulta.” Közölve: MNT V. Siratók. Paródiák: 44D.28

28 MNT V. 1095. lap.


Szabolcsi Bence pásztói népzenegyûjtése Szabolcsi Bence zenetörténész1 a budapesti Zeneakadémián 1917-tõl 1921-ig többek közt Kodály Zoltán növendéke volt. Hamar megértette Kodály tanításának lényegét, azt, hogy a zenei kultúra megismerése csak az írott és az íratlan, szájhagyományos zene egységében lehetséges. Bár kimondott népzenei gyûjtése csak az itt közölt négy sirató volt Pásztóról 1921-ben, Szabolcsi több népzene és zenetörténet összefüggését tárgyaló tanulmányt írt Kodály szellemében. Szabolcsi nem járt Pásztón. Az elõadó a siratókat „énekelte Budapesten 1921”-ben. Fonográffelvétel nem készült, Szabolcsi a különbözó siratókat az elõadás nyomán kottázta le. Az elõadó Pászti Jánosné (69 éves) asszony volt, aki valamiképpen eljutott Szabolcsiékhoz. Vagy valamit árult, vagy fiatal lány hozzátartozója cselédkedhetett Szabolcsiéknál, akit meglátogatott, s az ifjú Szabolcsi egy ilyen alkalommal jegyezte le tõle az énekeket. Mint gyakorlatlan gyûjtõ ezeket a részleteket nem jegyezte föl, késõbb pedig A Magyar Népzene Tára V., Sirató kötetének szerkesztõi (Rajeczky Benjamin és Kiss Lajos) elmulasztották vagy nem tartották fontosnak megkérdezni tõle. Szabolcsi Kodálynak bizonyára lelkesen számolt be az eredményrõl, s eljuttatta hozzá a siratókról készült kottákat. Talán éppen ez a gyûjtés indította Kodályt arra, hogy elmenjen Mátraverebélybe, majd Pásztóra. Valószínû, hogy eredetileg Kodály hívta föl Szabolcsi figyelmét arra, hogy ha egy vidéki betéved hozzá, érdeklõdjön nála népdalok után. Másrészt viszont meglehet, hogy Kodálynak épp Szabolcsi sikeres otthoni gyûjtése jelentett további megerõsítést ahhoz, hogy tanítványait ilyen, ún. elõgyûjtés céljából alkalmazza. (Az 1920-as évek végétõl már általános volt, hogy Kodály tanítványai vidéken felderítéseket végeztek megbízásából és tanácsaival.) Valamennyi Szabolcsi által gyújtött sirató ún. másodkézi gyûjtés, vagyis valaki csupán utánozta mások siratásának módját. A tágabb terület halottas szokásaira azonban e siratók is jól rávilágítanak.

1 Halála

után életmûvét Rajeczky Benjamin méltatta: „Bence Szabolcsi 1899–1973”. Studia Musicologica 14 (1972), 3–4. Pásztó zenei emlékei

86

Szabolcsi Bence pásztói népzenegyûjtése

28. „Közresiratás” Elõadó: Pászti Jánosné (69 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Szabolcsi Bence, Budapest 1921.

Szabolcsi a támlapra a következõt írta: „Mátraverebélyszentkúton koldusok siratnak hegedûvel; ez a «halottnóta». A Mezõkörösrõl való Mihály bácsi (koldus) 1874 körül így siratta Gupcsi Flórit: («közremuzsikálás», «közresiratás»).” „Gupcsi Flóri lelkiér kezdem el a zenét.” A kotta egyik támlap-változatán a hiányzó adatokat – Pásztó (Heves m.) Pászti Jánosné 69” – Rajeczky pótolta. A sirató közölve: MNT V. 216., 219.C. Pásztó zenei emlékei


87

29. Sirató Elõadó: Pászti Jánosné (69 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Szabolcsi Bence, Budapest 1921.

Az elõzõvel azonos támlapon, Szabolcsi alábbi információjával: „Pásztóról”. Az általa gyûjtött négy sirató közül ez tehát az egyetlen, mely közvetlenül a város hagyományára utal. A sirató közölve: MNT V. 44 E1.2 2 MNT V. 876–877.


88


30. Sirató Elõadó: Pászti Jánosné (69 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Szabolcsi Bence, Budapest 1921.

Szabolcsi a siratót az 1852-ben született Pászti Jánosnétól jegyezte le. A kotta egyik támlap-változatán a hiányzó adatokat – „Pászti Jánosné 69” Pásztó (Heves m.) – a többi Szabolcsi által gyûjtött pásztói siratóhoz hasonlóan Rajeczky pótolta. A dallamrendszerezéshez, kiadáshoz a következõket írta: „szekvenciázó záróívek” és „jegyzetbe II. 55höz kótával”. Az utóbbi a kiadásra utal: MNT V. 44 E1.3 Szabolcsi információja: „Kockánét siratja sógornõje, Kürti Panka Kozárdon”.

3 MNT V. 877.



89

31. Siratóparódia Elõadó: Pászti Jánosné (69 éves) Gyûjtõ és lejegyzõ: Szabolcsi Bence, Budapest 1921.

A támlapon: „Molnár Jóskáné, ecsegi így siratja a fiát:” A sirató közölve: MNT V. 44 E2.4

4 MNT V. 877. és 1092.


Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése

91

Rajeczky Benjamin pásztói népzenegyûjtése Rajeczky legelsõ pásztói népdalfeljegyzését nem ismerjük. Õ maga több ízben hivatkozott 1932-es pásztói gyûjtésére, köztük a Kodály által tíz évvel korábban gyûjtött és az elõzõekben bemutatott Pásztó felett kerek az ég alja aszimmetrikus lüktetésû, új stílusú népdalra1 (ld. 19–20. kotta). Rendszeresen azonban csak 1935tõl gyûjtött népzenét. Elsõ ismert és a szakirodalomban számontartott pásztói gyûjtése a betlehemes játék, melyet 1948. február 1-jén egyetlen elõadótól jegyzett le. Hogy miért éppen akkor, arra két magyarázat kínálkozik. Az 1940-es évek elejétõl egyrészt megerõsödött az érdeklõdés a betlehemes iránt,2 másrészt a második világháború után csak ekkoriban kezdett újból megéledni a gyûjtõmunka. A lelkiismeretes Rajeczky mint a Néprajzi Múzeum zenei munkatársa 1949–55 között számos gyûjtõúton részt vett, s különösen a Mátravidéken dolgozott sokat. Errõl már több ízben részletesen szóltam,3 ahogyan arról is, hogy Rajeczky népzenei gyûjtõ-tevékenységérõl általában csak a moldvai csángók közti gyûjtése ismert, míg a hevesi, nógrádi palócok körében végzett feltárás – akik közt a legtöbbet dolgozott – nem. A betlehemest Rajeczky Benjaminnak a 72 éves Szõllõsi János mondta el. Eszerint Szõllõsi 1876-ban született, és nyilvánvalóan a gyerekkorában megtanult játékot vitte tovább. Általában nem kis teljesítmény, hogy valaki nemcsak a saját szövegét és az összes éneket, hanem a többi szereplõ verseit, dallamait és az egész cselekmény sorrendjét tudja, hiszen ez a jó memórián kívül bizonyos színészi képességeket (pl. hangszínváltások az egyes szereplõk utánzására) is igényel. Az „öreg Szõllõsi” (ahogy késõbb Béni bácsi emlegette) ilyen jó emlékezetû és valószínûleg jó utánzó volt. Nem véletlen hát, hogy õ volt az elõadások betanítója és általában a lelke. A fából készült, faragott és színezett betlehemet halála után Szadeczky Anti vagy Tóni bácsi órásmester õrizte, aki a szövegek, énekek nagy részét is megjegyezte. Régen csak férfiak betlehemeztek, s az õ generációja még járt. Amikor már Szõllõsi Tóni bácsi sem betlehemezett, mert eljárt felette az idõ, gyakran adta kölcsön a félasztalnyi méretû, súlyos betlehemet azoknak a kamaszgyerekeknek, akik még köszöntöttek. Azoknak azonban, akiket általában rendetleneknek, megbízhatatlanoknak vagy a cipeléséhez túl gyengének ismert, nem adta oda. A betlehemet nagy gonddal õrizte utcai szobájában régi kakukkos és egyéb fali órák társaságában, s minden kölcsönzõnek a lelkére kötötte, hogy nagyon vigyázzon rá, mert az még az õ nagyapjáé volt – több az, mint egyszerû családi ereklye.4 (Manga János 14–16 éves gyerekek betlehemezésérõl 1946-ban készített fényképeket Pásztón. Akövetkezõ lapon Manga Jánostól három fényképet közlünk a Néprajzi Múzeum gyûjteményébõl /92.139, 92.141, 92.145/ és engedélyével.) 1 Rajeczky 1978, 149–158., 7. kotta. 2 Az egyik legfrissebb kutatástörténeti összefoglaló Tari 2006. 3 Ld. Tari 1995a, 255–289., uõ.: 1995b, 13–17., uõ.: 1996, 333–370. Rajeczkyról ld. még: Tari 2002, 161–191. 4 A betlehem a Pásztói Városi Múzeumba került.


92


Betlehemezõ fiúk 1946-ban, bekéredzkedés

Betlehemezõ fiúk 1946-ban. Két angyal a betlehemmel

Betlehemezõ fiúk 1946-ban. A két angyal és a pásztorok – az öreg a földön fekszik Pásztó zenei emlékei


93

Az elsõ pásztói betlehemes játék szövegét dallamok nélkül Weiner Adolf korábbi gyûjtésébõl Berczik Árpád adta közre 1941-ben,5 melyet Manga János,6 majd Rajeczky gyûjtése és közreadása,7 végül Faludyné Molnár Gabriella gyûjtése követett. Az adatokat összerakva kiderül, hogy Pásztó betlehemezés szempontjából komoly szerepet játszott a Palócvidék e körzetében, mert az egyes betlehemes csoportok nemcsak a városban jártak betlehemezni, hanem kijártak a városból egyes falvakba is. Ma már nem nyomozható ki, mi volt ennek az eredete, hiszen éppen fordítva volt szokás: Európában is általános volt, hogy a karácsonyi ünnepkör idõszakában a falusiak mentek be a közeli városokba betlehemezni, énekekkel, versekkel karácsonyt köszönteni. Két ok lehetséges: Pásztó város volt, iskolával, szerzetesrenddel, templommal, s a betlehemes játék hagyományainak megteremtésében és megszilárdításában az iskola és az egyház játszhatott szerepet. A másik lehetséges magyarázat, hogy a betlehemesek azokba a falvakba rajzottak ki leginkább, ahonnan a résztvevõk õsei valamikor Pásztóra kerültek. Leszármazottjaik jártak vissza tehát saját falvaikba, saját hagyományaikkal, köszönteni az ott maradottakat. Ez jobban megmagyarázná, miért lehetséges viszonylag nagy különbség a pásztói betlehemes hagyományban. Akülönbséget az MTAZTI Népzenei Adattárában lévõ gyûjtés igazolja, itt azonban csak Rajeczky gyûjtését adjuk közre. További magyarázat lehetne, hogy valamelyik paptanár valamikor a korábban már ismert betlehemestõl eltérõ karácsonyi pásztorjátékot tanított be, s azután mindkét betlehemes továbbélt, de Pásztón a megköszöntöttek szívesebben hallgatták a már ismertet. E kérdések ma már nem nyomozhatók ki. A Jézus születéséhez kapcsolódó, vallásos áhitattal átjárt betlehemesben a formai keretet biztosító középkori misztériumjáték, illetve 18. századi iskoladráma örökségét jelzõ elemek (pl. az antikizáló Koridon név és több dallami elem) mellett a pásztói betlehemes egyszerû népi bájával hatja meg nézõjét, hallgatóját. Kevesebb benne a vallásos áhitat, mint pl. a bukovinai székely betlehemesben,8 cselekménye is rövidebb, de nem kevésbé kifejezõ. Rajeczky a betlehemesek zenei anyagának feltárásában is jeleskedett.9 Csordapásztorok midõn Betlehembe kezdetû, legrégibb karácsonyi kanciónk Pásztón is használatos volt az országosan ismert Isten áldja meg e háznak gazdáját szöveggel. ASzületik az Úr Jézus és a Nosza tëhát mi pásztorok énekek kanásztáncritmusa, illetve ahhoz közel álló ritmikája és dudazenei indítása beleillik mind a 18. századi folklorizmusba, mind a palóc paraszti és fõleg dudazenei hagyományba. AKellyetëk fel pásztorok dallamalkotásának módja (az oktávon belül a dúr hexachord hangsúlyozása és motivikus aprózás) 18. századi eredetre vall. Az újabb vallásos énekek közül biedermeier örökségû a német mûzenei alapú Már búcsút vett a szemektõl kezdetû ének. 5 Betlehemes játékok. A bevezetõ tanulmányt írta Berczik Árpád. Budapest 1941. 6 MTA ZTI Népzenei Osztály Lsz 17.384. Elõadó: „férfi”. A támlap Rajeczky kézírásával készült másolat. 7 Manga gyûjtése: MNT II. 369. sz., valamint a kötet végén pásztói betlehemes fényképei 4–48. Manga gyûjté-

sét itt 1947-es évszámmal jelzik. Ld. még 122–123. jegyzet. Rajeczky gyûjtése: MNT II. 368. sz. 8 Ld. Tari 2006. 9 Rajeczky 1959, 1955, 1969.


94


Rajeczky megjegyezte: „A «pásztói» elemek függetleneknek látszanak a nyilván egyházi kezdeményre visszavezethetõ, nyugati eredetû misztériumhagyományoktól.”10

1. fakszimile: Részlet Rajeczky gyûjtõfüzetébõl (23. lap)

10 MNT II. 368.

jegyzet, 1122.



95

32. Betlehemes Elõadó: Szõllõsi János (72 éves) Gyûjtés: 1948. február Közölve: MNT II. 368.11 – Dícsírtessék a Jézus Krisztus! Be szabad-ë mënnyi a betlehemmel? – Igën – ha mondták, akkor mink bemëntünk, két angyal a betlehemmel. Aztán mink elkezdtük, a két angyal:12

11 Ugyanott a dunántúli típussal való hasonlóságra vonatkozó megjegyzést találunk. Ld. MNT II. 398. 1122. 12 A

fakszimilén látható helyszíni lejegyzés és az MNT II. közlés kottája eltér. Az eltérés oka lehet egy újabb megerõsítõ gyûjtés, amikor az elõadó másképp énekelte a dallamot, melyet a gyûjtõfüzet nem tartalmaz. Közlésünkben a kiadványt vettük alapul. Pásztó zenei emlékei

96


A három pásztor mëg az ajtó elõtt: Most bemén az elsõ pásztor, beköszön: – Dícsírtessék a Jézus Krisztus! De szörnyû hideg vót a mai nap mindég, még mióta élëk, illyet nem értem még. Mert akik a szabadban kint háltak, nem tom, hogy számolnak be a nyájjal. Most bemén a második pásztor, az is beköszön, s elkezdi: – Biz, öcsém, éltem már hidegët, Amióta élëk, illyet csak keveset. Az öreg Koridon is igen soká jár már, Talán a farkasok széjjel is szëdték már. Farkast emlëgetünk, a kertek alatt kullyog, gyün az öreg Koridon is, itt ducorog. ÖREG:

– Hopp Isten jó napot, már én is itt vagyok, tütüssel, májussal engëm jól tartsatok! De édës fiaim, nincs-ë valami kár a nyájban? ELSÕ PÁSZTOR:

– Enyémbe nincs, hacsak détájba nem lëtt vóna. Mer a farkasok a nyájat nagyon kerûgették. De oltalmára vót két erõs kutyám; mëgtanítottam, hogy këll vadhúst ënni; a harmadik elszaladt, az is mëgkapta jussát, mer kutyám a balfülét lëharapta. MÁSIK PÁSZTOR:

Mámma a kecském a Bikkësbérc mellett éppen a rossz kõné kilenc gëdót ellëtt. Tarka mindëggyike, szép bak a ketteje, tëhát ha mëghagyom, lesz nyájamnak hete.

ÖREG: – No, édës fiaim, azon në versëngjünk, amit Isten igért, mëgadja azt nekünk. Hanem mondjunk el hálaadásul ëggy esteli énekët:



97

ELSÕ PÁSZTOR:

– Feküdjünk lë, öreg, még a hajnali csillag fël nem kel! ÖREG:

– Jó lesz bi’ a, fiaim! Mos’ má lëfeküdtek, mos’ gyün a két angyal. Az ozt énekli:

ELSÕ PÁSZTOR:

– Kellyetëk fël, Pista, Jancsi! Nem hallottátok, mit hirdetëtt az angyal? Hogy a mëgváltó Jézus mëgszületëtt a városon kívûl ëggy istállóba, ott fekszik barmok közt jászolba. A két pásztor ozt fëlkel:

2. Jaj szëgény, de fázik, könnyeitõl ázik! Nincsen neki párnája, sëm cifra nyoszolyája, csak széna és szalma, barmok szája melegítõ kályhája, kör, szamár lehelete rëája. Pásztó zenei emlékei

98


Most az angyalok:

Most majd lessz oztán az ajándékosztás a pásztoroktúl. ELSÕ PÁSZTOR: – Üdvözlégy, kis Jézus, én këgyës Királyom, aki ma születëtt, szerelmes Mëgváltóm! Hoztam Fëlségëdnek ëgy szëlid báránkát, szëlídet, mint të vagy és oly ártatlankát. MÁSODIK PÁSZTOR: – Üdvözlégy, kis Jézus, pásztorok pásztora, mënnynek és a földnek teremtõ szent Ura. Hoztam Fëlségëdnek ëgy szëlíd galambkát, szëlídet, mint të vagy és oly ártatlankát. No most az ÖREG: – Üdvözlégy, kis Jézus, világ Megváltója, mënnynek és a földnek Teremtõ Szent Ura! Hoztam fëlségëdnek ëgy dëbën jó túrót, nem jobbat, mint a liptaihoz hasonlót. Három PÁSZTOR: – Ó, ó, ódalkolbász, szalonna pásztoroknak jó vóna, ha a gazdasszony adna. É, é, ëgy kulacs bor amellé, Mi vóna ma jobb enné, ki torkunkat mëgkenné. Û, ú, büntesse mëg a falu, aki ollyan fösvény vén kalu! ELSÕ PÁSZTOR: – Jó gazda ez, pajtás, adhat is ez kolbászt, Tëgnap ölt a szomszédjával ëgy fekete ártányt. Én fogtam a farkát, të mëg, öreg, rágtad a farkaallyát. Ezt má mondja akármëllyik: – Uccu të, pici szolgálló, ugor’ ki a sutbúl, türüld ki a csipát szëmëd világábúl! Pásztó zenei emlékei


99

Hozd el a szalonnát gazdád jószántábúl, vesd a tarisznyánkba pásztorok számára! Rókusz tökibe borocskát, Betlehembe gyërtyáravalócskát, mert Szent József nem lát mëgborotválkoznyi. Igën szõrös!

Akkor ozt végeztük:

Ezt má csak úgy mondtuk.


100


Rajeczky utolsó pásztói népzenegyûjtése E gyûjtést Rajeczky Kodály halála után, részben az õ pásztói gyûjtésének emléke után nyomozva végezte – ekkor már mint az MTA Népzenekutató Csoportjának igazgatója. A gyûjtés magnetofonnal készült. A felvételeket Sztanó Pál, a kutatócsoport hangtechnikusa készítette. Rajeczky két elõadónál járt: Zeke Jánosné Tari Erzsébetnél, aki akkor 68 éves volt, és a szintén 68 éves Szabó Jánosnál, aki otthon még szívesen énekelgetett és harmonikázgatott magának és másoknak. Rajeczky Zeke Bözsi néninél éppen ötven évvel Kodály gyûjtése után érdeklõdött a gyûjtés körülményeirõl. Ennyi idõ után az események emléke elhomályosul, a memória megkopik. Bözsi néni például úgy emlékezett, hogy õ akkor már négy gyerekes anya volt. Kodály gyûjtõfüzetében pontos az adat: a 18 éves fiatal lány menyasszonyként szerepel, s az a reális. Rajeczky kérdései egyikére Zekéné azt válaszolta, hogy õ akkoriban már ismerte Kodály nevét. Ez nem valószínû. 1922-ben egy tizennyolc éves vidéki parasztlány aligha hallhatott Kodály Zoltánról. Kodály ismertsége az egyszerû emberek körében csak a második világháború után, s fõként az 1950-es évek után kezdõdött, nagyrészt az iskolának és a rádiónak köszönhetõen. Az egyébként élete végéig friss szellemû Bözsi nénitõl már az is nagy dolog, hogy megjegyezte annak a nevét, aki nála járt. Általános népzenegyûjtési tapasztalat, hogy a messzirõl jött, ismeretlen gyûjtõ nevére késõbb nem emlékeztek az emberek, legfeljebb azok, akiknél megszálltak. Zekéné további tévedése, hogy 250 dalt énekelt Kodálynak. Annál bizonyára többet, mint amennyit Kodály följegyzett, mert az összesen három népdal. Kodály a magyar nótákat nem írta föl, de megjegyezte, hogy sokat tud és azokat szereti. Zekéné Rajeczkynek is, késõbbi gyûjtésemkor nekem is szívesebben énekelte volna azokat. Rajeczkyról az egyik nótával kapcsolatban megkérdezte, hogy énekelheti-e, „jó lesz-e?” a Nem zajos már, nem zajos már a becsali csárda / Tele pohár, víg muzsika, mindig csak az járja kezdetû magyar nótát. Rajeczky válasza: „Ez az a nótás fajta, amit már úriemberek csináltak … nekünk nem nagyon kell.”13 Tari Bözsi néni az itt következõ beszélgetés részletével ellentétben abban is tévedett, hogy Tari Ferenc az õ éneklése hatására, mint közvetlen szomszéd szólt át a kerítésen és kínálta magát éneklésre. Kodály gyûjtõfüzete világosan rögzíti, hogy Kodály Tari Ferencnél már azt megelõzõen járt, hogy Tari Bözsit fölkereste volna. Gyûjtõfüzete arra is utalást tesz, hogy egymástól három háznyi távolságra vannak, tehát nem voltak közvetlen szomszédok (e dologban Béni bácsi is tévedett). Amiket az öreg Tari Kodálynak énekelt, azokban a szövegekben nemhogy gorombaság nem volt – mint ahogy Bözsi néni emlékezete idézte Rajeczkynak –, hanem klasszikus népdalszövegek voltak. Kodály és Bartók egyébként a szókimondó szövegek feljegyzésétõl sem riadt vissza. A gyûjtõfüzetben ezúttal viszont nincs ilyen és utalás sincs arra, hogy az öreg „Dobák” ilyeneket akart volna énekelni. Végül: a népzenegyûjtési tapasztalatok szerint az emberek nem szokták magukat kínálgatni ének13 Beszélgetés: MTA ZTI AP 6705 e) 2.


101


lésre. Még az is el szokta hárítani a gyûjtõ ilyen kérését, aki jó dalos és egyébként nem visszahúzódó természetû. Idegennek különösen nógatni kellett mindig is az embereket, önként nem ajánlkoztak. Mindezek tudatában válik igazán érdekessé Bözsi néni visszaemlékezése az egykori Kodály gyûjtés körülményeirõl. Rajeczkynek Zeke Jánosnéval (sz. Tari Erzsébet 68 éves) Kodály gyûjtésére vonatkozó beszélgetésének részletei. Külön figyelmet érdemelnek Béni bácsinak a helyi dialektusban, egyszerû népnyelven feltett kérdései, válaszai, megjegyzései. Gyûjtés: Pásztó 1969. december 5. AP 6705 a) – Rajeczky: És akkor maguk má itt laktak? – Zekéné: Mi má akkor itt laktunk. Igen. – RB: És õ hogy jött ide Bözsi nénihöz? Honnan hallotta a nevét? – Zné: Én idehaza voltam a nagymamámmal. Pucoltuk a babot. Kint a folyosón. És közbe valaki benyitja az ajtót. Aszongya: „Na, jó helyen kereskedem!” – mer én akkor is énekeltem. – RB: Ahá, munka közben maga persze danolt! – Zné: Igen, énekeltem. „No, oszt jó helyen járunk!”, aszongya. „Tari Bözsikét Zeke Jánosnét keressük. Monták, hogy itt van egy jó énekes asszony. És már nem is kellett keresnünk, mer bejöttünk az uccába, és má hallottuk, hogy énekelni tetszik.” – RB: Messzirül má hallotta. Gyalog jöttek õk akkor? – Zné: Ide? Gyalog. „No jó helyen járunk, ez az, megvan!” – RB: És magának akkor nem is igen kellett sokat mondani, hogy daloljon! – Zné: Hát bemutatkozott, nem nagyon ismertem, habár Kodályrúl hallottam. – RB: Egyedül volt? Maga már hallotta a nevit? – Zné: Igen, igen. – RB: Tényleg? – Zné: Tényleg, tényleg, nem vicc, hát ismertem. Én leszek-e szíves énekelni. Még tovább, többet. Hát énekeltem oszt sorba-sorba. Úgyhogy azt mondta, hogy 250 valamennyi … nótát énekeltem neki akkor. – RB: Hát mennyi ideig tartott az Bözsi néni? – Zné: Nem ollyan soká! Ollyan gyorsan lepörgettem! Nem mondtam el kettõt-hármat. – RB: Nem kért sok verset az egy-egy éneknél? – Zné: Nem, …nem. S mind nagyon tetszett neki. Nagyon meg vót elégedve. – RB: Ühüm. Maga meg mondta az egyiket a másik után. – Zné: Igen. Sorba. Úgy eszembe [jutott] mintha le lett vóna írva. – RB: Hát ez az, hogyha az ember sokszor dalol. Igaz-e? – Zné: Igen. – RB: És maga meg azóta is danolt, én azt hiszem. – Zné: Hát hál Istennek, mindig. Ha itthon dolgozok. – RB: Mindig? Tényleg? Nem hagyta abba a danolást sose? – Zné: Én nem hagytam abba, mer hál’ Istennek még betegek nem vótunk, úgy halottam nem volt, amit, hogy gyászoltam vóna. Úgyhogy én mindig fõzés közbe, kint a határba . – RB: Munka közbe is? – Zné: Munka közbe. – RB: A határba is? – Zné: Mindig! …Hát ha egy óráig nem énekelek, má az nekem nagyon hián’zik. – RB: De még most is? Hogyha kimegy a határba dolgozni most, akkor még most is danol odaki? – Zné: Most is, most is. – RB: Oszt a többiek mit szólnak hozzá? – Zné: Hát hallgatják! – RB: Tényleg? És van aki megszólja, vagy tetszik? Pásztó zenei emlékei

102


– Zné: Azt mondják, hogy „Még mindig millyen jó hangja van ennek a Tari Bözsinek! vagy Bözsi néninek”. – RB: Hát igen, az öregek azt mondják, a Bözsinek. – Zné: Igen, a fiatalok meg Bözsi néninek. Hát oszt így történt az egész dolog. – RB: No, és akkor õ leült itten a házba’? – Zné: Leült. Ez a szoba még nem volt itt amibe most vagyunk, amaz a másik szoba nem volt, és ott a folyosón pucoltuk, õ meg árébb ült a túlsó [oldalon] a szomszéd faláná’. – RB: Jegyezte, amit [énekelt]. – Zné: Adtam neki széket, egy asztalt, ugye õnála volt a toll, meg amire leírta, és õ följegyezte azokat. – RB: Na most, amikor õ ezt jegyezte, írogatta, mondta õ magának valamikor, hogy álljon meg, no, ezt mondja még egyszer? – Zné: Mondta. Nem is tudom, hogy mennyit mondott. Tessék szíves lenni aszongya most megállni és még ezt a másik verset is elmondani. Akkor elmondtam neki a másik verset, mikor belekezdtem, szintén a másik énekbe, az is nagyon tetszett, úgyhogy ment gyorsan. – RB: Mondta õ valamelyik nótára azt, hogy „No, ezt hagyja abba, mer ez nem jó!” – Zné: Nem mondta. – RB: Nem, ugye. – Zné: Mind tetszett neki. – RB: Hagyta, hogy végigdanolja akármelyiket. – Zné: Mind. Végigdanoltam, végighallgatta, és, hogy õ melyiket jegyezte, hát én azt nem láttam, mert én itt voltam. – RB: Hát azt persze. Igen, õ valószínûleg kiválasztotta magának azt, amit [le akart írni]. – Zné: És azt mondta, hogy „No”, aszongya, „Bözsike el fogunk még mink magához jönni!” – RB: (Nevet) Hát nekem õ akkorában azt mondta, hogy „annak érdemes lett vóna énekelni tanulni.” Nem tudom, magának említette-e, vagy ajánlotta-e? – Zné: Hát, mondott nekem, aszongya, hogy „Nem vóna nekem kedvem?” Jaj, mondom tanár úr köszönöm szépen, de négy gyermek van nekem itthon. És a férjem meg … – RB: Má’ akkor magának négy gyereke vót? – Zné: Négy. És a férjem meg távol dolgozik. – RB: Hát, akkor nem lehet. Mer õneki ez azér mindig komoly gondja vót. Ahol látott egy szép hangú embert és aztán tudta, hogy jó tehetsége van az énekre, mindjárt arra gondolt, hogy ennek érdemes volna tanulni. (Nevet.) Hát, igaza vót neki. No, oszt a szomszédok hallották-e, amikor itten danolt az udvarba? – Zné: Ja, hogyne! Hogyne! Hallották, csak õk má sokszor nem veszik má úgy komolyan, mer hát nemcsak egyszer történik nálam meg ez a dolog, hanem mindig. – RB: De akkor, mikor Kodály itt volt, akkor mit szólt hozzá az öreg Tari Fero bácsi? – Zné: Az öreg Tari Fero bácsi az – akkor még olyan gátkerítés vót –, az át is szót: „Tessék csak idehallgatni, én is mondanám!” „Tessék, tessék csak, csak tessék mondani!”, aszonygya. – RB: S az öreg danolt valamit ottan? – Zné: Hát oszt az öreg eldanolta, de hát azt nem mondom meg! – RB: Cifra dolog vót az? (Nevet.) – Zné: Én is azt mondom, mint az öreg Rajeczky bácsi mondta, hogy, hogy is mondta, no! „goromba”. – RB: Goromba! (Nevet.) – Zné: Õ is csak azt mondta. – RB: No, de az öreg Kodály, õ örült-e neki? – Zné: Jaj, úgy nevetett, hogy csak úgy fogta a hasát nevetségibe! – RB: Mit mondott a Fero bácsinak? – Zné: Mondtam, hogy Fero bácsinak híjják. Mondja osztan neki a tanár úr, a Kodály „No, Fero bácsi, aszonygya, mondjon csak még!” „Mondanék még én kérem, de most nem jut eszembe.” Az osztan abbamaradt, mer oszt csak az enyém [érdekelte]. Pásztó zenei emlékei


103

– RB: Nagy hangja vót az öregnek! Nekem azt mondta: Aszonygya: „Nekem nem kell rádió, mer hogyha én itt megeresztem a hangom, azt a templomba is meg lehet hallani! (Nevet.) Á, nagyon helyes vót! Az öregnek a felesége vót tulajdonképpen a Dobák Mari néni. – Zné: Igen. Szent asszony vót. Így mondták. – RB: Az bizony. Szent asszony vót. Templomi elõénekes vót, és az énekelt el egy csomó templomi éneket Kodálynak, és azok között vót aztán amit mostan má nagyon ismernek mindenfelé, az az esti ének, amit Kodály feldolgozott azután énekhangra és nagyon népszerû mindenfelé, nagyon szeretik. Oda is van írva a kiadásban, hogy az pásztói gyûjtésû ének. – Zné: Igen. – RB: Igen! Nohát, azt aztán késõbb Manga János, aki mostan tartja az elõadásokat itten a rádióban az élõ népdalról, az írta fel a Dobák Mari néninek a többi énekjei közibe.14 No, mostan arra emlékszik-e Bözsi néni, hogy vajjon õ érdeklõdött-e külön, azon túl, amit maga így danolt egyfolytában. Kérdezett-e valami másfajtát, hogy mondjuk lakodalomba szoktak-e valamit? Vagy pedig szoktak-e valamit temetéskor, vagy ilyen szokásokot. Azt õ nem kérdezte akkor? – Zné: Hát, aszonygya „Bözsike, ebbe minden van. Ebbe van disznótoros is, lakodalmas is”, és, szóval azt mondja ebbe minden benne van, mer ami csak az eszembe jutott, azt mind eldaloltam. – RB: Na most kérdezte-e akkor õ például a sirató énekeket, a temetési énekeket? – Zné: Azt nem kérdezte. Csak emezeket. – RB: No, azt én kérdezem, hogy hallott-e valamikor olyasfélét itt errefelé? Vót-e még az akkor szokásba, hogy temetéskor valaki a hozzátartozóját elsiratta, má vagy az anyja vagy a testvére vagy valaki. – Zné: Hát! De, volt. – RB: Vót azér. – Zné: Volt. Vótak úgy azok, akik hasznosi születésûek, de itt laktak. A pásztóiak akkor má nem nagyon mondták. Csak itt ez a Kanyó. – RB: No, vót itten valaki! – Zné: Hát itt van a Kanyó Pali! Hát idejött, innen nõsült, oszt bejött Hasznosrul, oszt itt nõsült meg, oszt a felesége is olyan messzire való vót, s ahogy meghalt a Pali bácsi, hát a felesége az elsiratta. De hát azt akkor kinevette a nép, hogy ilyeneket csinál! – RB: Maga nem emlékszik, hogy hogy csinálta szegény? – Zné: De emlékszek – lehalkítja a hangját –, de fölveszi a magnó, oszt nem akarom, nehogy megharagudjon! – RB: Nem! Dehogy haragszik az azér! – Zné: Megharagszonak a hozzátartozói! – Mindketten nevetnek. – RB: De az ittenieknél, azokná már nem szokás. – Zné: Nem, mostan nem. Csak sírnak, siratják, de má úgy nem beszélnek. Néha úgy Hasznoson vagy Keresztesen még otthon mondonak egy pár szöveget hozzá, hogy „Jaj, jaj, jaj, jaj”, így, vagy úgy.”

Rajeczky ugyanekkor végzett gyûjtésének másik elõadója az elsõ világháborút gyerekként végigélt Szabó János volt. Számára ismeretlen volt a magnetofon. Különösebben nem hozta zavarba, de az egyik beszélgetést követõen, amikor énekelnie kellett volna, kezdés helyett azt kérdezte: „Má lehet is? De nem szónak onnét, [vagyis a készülékbõl,] hogy kezdhetem]?” Rajeczky megnyugtatta: „Nem, nem köll szó(l)ni külön.” Szabó elsõsorban katonaszövegû új stílusú népdalokat szeretett énekelni, illetve csárdásként is funkcionáló népdalokat játszani harmonikán. 14 Az

ének elõadója Kodálynál nem dédnagyanyám, hanem Alapi József (ld. 8. kotta). Manga Pusztai Máriánál végzett gyûjtését nem sikerült megtalálni. Pásztó zenei emlékei

104


33. Elõadó: Szabó János (Porhajas, 68 éves) Gyûjtõ: Rajeczky Benjamin, 1969. december 5. Hangfelvétel: Sztanó Pál, lejegyezte: Tari Lujza AP 6707 a) (Hanglemez: 2. sz. 15)

2. De má látom, hogy hasad, Jön a zsandár a vassal. Rám veri ja rézvasat, Babám szíve mëghasad.

3. Jaj, Istenëm, jaj annak, Kinek csókot nem adnak. Lásd énnekëm az este Páros csókot adott a Böske.

Szabó János a régi énekek közül ezt tudta, mely Pásztón Három icce és Hej rozmaring kezdetû szöveggel ismertebb.16 Énekelt szövege csak Pásztón van meg és 1.versszaka 15 Közölve

még: Tari–Vikár 1986. II. 7. 1b. A lemezen tõle ld. még: Voltál- e már Egerbe?” 7. 1c, Részegesnek, csavargónak mond engem az egész világ 7. 1d.



105

talán Szabó egyéni változata. Nem lenne meglepõ, ha ez a versszak Szabó (Bíró) Pista bácsiról szólna, akinek két szép és kedves lányát gyerekkoromban mindenki számon tartotta. A 2. versszak a palóc területeken jellemzõ Kezd a hajnal hasadni egy része. Az ének elõtt többek között arról beszélgettek, tudják-e ezt még a fiatalok: – RB: Hát amikor maga hërmonikázik, mer sokszor harmonikázik odahaza, akkor jönnek-e oda fiatalok? – Szabó: Mikor meccs van, meccs alkalmával bejönnek a zenére.17 És be is kapcsolódnak és tudják is! – RB: Tényleg éneklik, mindnyájan? – Szabó: Hát legalábbis én utánnam mingyá’ bekapcsolódnak.18

16 Ld. Hanglemez: Három icce, Zekéné (6. sz.), Hej rozmaring Kállay B. zenekara elõadásában (76. sz. 3. d.). 17 Szabó a futballpálya közelében lakott. 18 A gyûjtéskor éppen jelen volt Fösvény József, az egyik nótás kedvû fiatal, aki a Pokrócomnak a négy sarkába

kezdetû katonanótát el is dalolta, ld. Hanglemez 35. sz. Pásztó zenei emlékei

106


34. Elõadó: Szabó János (Porhajas, 68 éves) Gyûjtõ: Rajeczky Benjamin, 1969. december 5. Hangfelvétel: Sztanó Pál, lejegyezte: Tari Lujza AP 6707 c) (Hanglemez: 10. sz.)

2. Igyál bëtyár, múlik a nyár, 3. Élëk, élëk, minek élëk, Úgysëm soká bëtyárkodsz már! Ha ëgy madártól is félëk? Lëhullik a nyárfa levél, Száraz kóré ha mëgrezdül, Hová lësz a bëtyár legény? Bennem a vér mëghidegül. ism: Lëhullik a nyárfa levél, ism: Száraz kóró ha mëgrezdül, Hova lësz a bëtyár legény? Bennem a vér mëghidegül.

A Kodály Zoltán Mátrai képek c. kórusmûvébõl ismertté vált ún. Vidrócki dallam Szabó szerint e szöveggel jár. A Pásztón más dallammal használt Ki ment boré kezdetû verset (változatait ld. Hanglemez 9., 11.) szerinte „Mindig erre danolták”. Kotta, hangfelvétel, illetve hiteles emlékezõk hiányában már nem tudhatjuk meg, mi volt a dallama annak népdalszövegnek, amelyet Bogácsiné a nagyapja legkedvesebb nótájaként adott közre.19 Nagyon valószínû azonban, hogy azt szintén 19 Ld. Bogácsiné 2006, 31–32.



107

erre a dallamra dalolták. Annak 1. versszaka azonos a Szabó János által énekelt 3. versszakkal. Bogácsiné a Ki ment boré szöveget is leírta, a lakodalmi regeléshez kapcsolódva.20 Elsõ, 1968-as pásztói népzenegyûjtésemkor Szadeczky Antal (Anti vagy Tóni bácsi) egy típusváltozatát (8 5 b3 kadenciákkal) az alábbi szöveggel énekelte: 1. Ha fëlmëgyëk Budapestre Budapesti törvényszékre. Látom az urakat írni, Valamënnyit mind rám nézni. 3. Fölhozták a tiszta ruhát,* Anyám zokogva borult rám. Sírhatsz anyám jajszóval is, Ëgy fiad volt, rab lëtt az is. ism.: Sírhatsz anyám …. Stb. *

2. Kiszabták rám a tíz évet, Szabadulnék, de nem lëhet. Írok haza jó anyámnak, Küldjön ruhát a fiának. 4. Anyám, anyám, édeësanyám, Jöjjön, nézze mëga szobám! Két szál dëszka a nyoszolyám, Itt halok mëg édësanyám.

(változata: Elküldte anyám a ruhát)

A Vidróckiról szóló balladát Pásztón nem ismerték, 1973. május 4-i pásztói gyûjtésemkor az akkor 49 éves Holtner László azonban tudta. AVidróckiról szóló történet ugyanis fõleg a Mátra pásztorai körében volt népszerû. Holtner is tõlük tanulta meg, s ezt elõadásának régies nyelvi alakjai is alátámasztják (AP 8711 j, hanglemez: 11. sz.) A dallamhoz leginkább az által énekelt alábbi balladaszöveg kapcsolódik. 1. A Vidrócki hírëss nyája, Csörög-morog az Mátrába’. Csörög-morog az Mátrába’, Mert Vidróckit nem találja. 2. Mëgyën az nyáj, mëgyën az nyáj, Környeskörül a hegy alján. Ugyan hol állok elébe? Kerek erdõ közepébe. 3. Hozz(d) ki babám szûröm-baltám, Hagy mënjek a nyájam után! Mert lëvágják az kanomat, Kesely lábú ártányomat.

4. Esteledik már az idõ, Szállást kérnék, de nincs kitõ’. Sûrû erdõ a szállásom, Csipkebokor a lakásom. 5. A Vidrócki a Mátrába Bészerettëtt ëgy szép lányba. Az apja ezt ellenezte, De Vidrócki megszöktette. 6. Szökik az lány, szökik az lány, Vidróckinak az oldalán. Hiába szöksz édës lányom, Vidróckival lëszámolok.

7. A Vidrócki sírhalmára Könny hull a koporsójára. Hej, Vidrócki, most gyere ki, Hat vármëgye vár ideki. Mit ér nékëm hat vármegye, Tizënkettõ jöjjön ide.

20 Bogácsiné 2001, 68.


108


35. Elõadó: Zeke Jánosné Tari Erzsébet (68 éves) Gyûjtõ: Rajeczky Benjamin, 1969. december 5. Hangfelvétel: Sztanó Pál, lejegyezte: Tari Lujza AP 6704 b) (Hanglemez: 9 sz.)

Az elõzõ népdal Zekéné által énekelt változata. Rajeczky Kodály gyûjtése kapcsán Zekénétõl is érdeklõdött a Ki ment boré szöveg dallamáról. A beszélgetés részlete: – RB: No, és a lakodalmasok közül? No, õ [Kodály] nekem akkorába ideadta a gyûjtõfüzetjét, amelyikbe a maga nótái is bele vótak írva. És azután mutatta nekem, azt mondja: „Ennek, meg ennek utána köllene még nézni, hogy kik tudják, meg hogyan tudják”. Õneki vót egy ilyen felgyûjtött dallama, ez a Ki ment boré, de soká jár, vagy Elment boré. Amelyik a Mátrai képekben benne van. És a pásztóiak vajjon hogy danolták azt a nótát, ezt a Kiment boré, de soká jár-t? vagy pedig Elment borér-t? – Zné: Elment boré, de soká jár, / Jaj Istenem csak gyünne má! De a többi szövege? – RB: A hangját tudná-e? – Zné: A nótáját. – RB: Még ma egy cseppet se ittam… mer az úgy folytatódik. A dallamot tudja?

Zekéné végül összerakta és a fentebbi változatot énekelte.



109

36. Elõadó: Zeke Jánosné Tari Erzsébet (68 éves) Gyûjtõ: Rajeczky Benjamin, 1969. december 5. Hangfelvétel: Sztanó Pál, lejegyezte: Tari Lujza AP 6705 e1)

A régi stílusú népdal többi szövegére nem emlékezett, az elsõt is nehezen idézte már föl.


110


37. Elõadó: Zeke Jánosné Tari Erzsébet (68 éves) Gyûjtõ: Rajeczky Benjamin, 1969. december 5. Hangfelvétel: Sztanó Pál, lejegyezte: Tari Lujza AP 6705 g)

Rajeczky Zekénével a lakodalommal kapcsolatban a hérészrõl és a regélésrõl is beszélgetett. A hérésznek – ajándékgyûjtés a fiatal pár részére – Tari Bözsi néni szerint már nem volt külön verse vagy éneke. Bogácsiné azonban összegyûjtötte és kiadta e verset a pásztói hagyományból. Neki köszönhetõen megvan a kései 18. századi diákverselésen alapuló hérész beköszöntõ szövege.21 Bogácsiné könyvében a regélésrõl is szólt, amelyrõl Rajeczky 1959-ben tanulmányt írt, de a kérdés késõbb is foglalkoztatta.22 Tanulmányában elsõ helyen állnak a pásztói lakodalmi regesek. Vers, nóta már akkor sem volt a lakodalom e befejezõ szakaszához. Szabó János megerõsítette, hogy „hérészben” is jártak, s reggel, virradatkor „regélni mentek a menyasszonyos házhoz”. „Reggel regélés volt”, – a regélés szót máskor nem használták.23 Rajeczky beszélgetése errõl: – RB: Mondják-e még azt mostanában, hogy amikor vége van az egésznek és még utoljára visszamennek a hérészes házba, hogy azt úgy híjják, vagy azt úgy mondják, hogy regélni mennek? – Zekéné: Igen, de mostmá, má most nem mennek regélni. Má most ezt elhagyják. –RB: Má regélni nem mennek. – Zné: Nem, nem. – RB: Vót-e abba valami külön nóta, amit a regélésnél danoltak, vagy pedig ottan valami jókívánság vót csak vagy pedig egyszerûen csak mulatás. 21 Bogácsiné 2001, 60, 67–69. 22 „Regélni” in Rajeczky Benjamin Írásai, 236–237. 23 AP 6707 c) utáni beszélgetés.



111

– Zné: Má akkor csak ki vannak borulva, má egész éjjel, és má akkor csak viszik a pálinkát, isznak. – RB: Csak a vigadás vót! – Zné: Má akkor nem olyan jó hangulatosak. Mondják, mondják, de… – RB: De amit mondanak, az valami hivatalos jókívánság, aminek vót valami elõírt formája, vagy pedig csak egyszerûen danoltak, semmi más nem volt mellette, amit úgy mondtak, hogy regélés? – Zné: Ja igen! Regélés! Hát viszik a bort a kezükbe. Az egyik bort, a másik pálinkát, s akkor beköszönnek a menyecskének. Beköszöntenek, mostmá nem csinájják. Aztán hozzáfognak énekelni, hogy Kukorikol a kis kakas, hajnal akar lenni, pedig má akkor hajnal van. – RB: No, és annak má nem tudja a nótáját? – Zné: Dehogynem! – RB: No, hát danojja má el!


112


38. Elõadó: Zeke Jánosné Tari Erzsébet (68 éves) Gyûjtõ: Rajeczky Benjamin, 1969. december 5. Hangfelvétel: Sztanó Pál, lejegyezte: Tari Lujza AP 6704 c)

Zekéné szerint ezt az új stílusú népdalt is reggel dalolták a lakodalomban. Rajeczky megkérdezte, hogy énekelte-e ezt annakidején Kodálynak? Zekéné: „Azt hiszem, hogy nem”. Kottánk az általa énekelt különbözõ változatokat mutatja.



113

39. Elõadó: Zeke Jánosné Tari Erzsébet (68 éves) Gyûjtõ: Rajeczky Benjamin, 1969. december 5. Hangfelvétel: Sztanó Pál, lejegyezte: Tari Lujza AP 6705 f)

2. Në vigyenek engëm katonának, Mëghasad a szive a babámnak. Mëghasad a babám gyënge szíve, Ha jengëmet három évre elrabolnak tõle.

Zeke Jánosné Tari Erzsébet, mint sok más dalolni szeretõ, összeírta magának azoknak a daloknak a szövegkezdetét, amelyeket szeretett, illetve tudott. Ez az új stílusú, katonaszövegû népdal is azok közül való. További népdalok Szabó János (Rajeczky gyûjtésébõl) és Zeke Jánosné (Tari Lujza gyûjtésébõl) elõadásában a hanglemezen: Szabó: 3., 13., 32., 45., 46., 47. – utóbbi gombos harmonikán; Zekéné: 4., 5., 6., 28., 33., 42., 51., 55., 58., 59. sz.


Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése Leszámítva a pásztói iskolai évek alatti elsõ apró feljegyzéseket, amelyeket szomszéd, illetve utcabeli öregasszonyoktól hallottam a régi szokásokra és viseletre vonatkozóan, az elsõ népzenegyûjtést középiskolás koromban végeztem Szadeczky Tóni bácsinál, az utcánkban (Ady Endre utca). Gyerekkoromban már csak az akkori mértékkel öreg parasztok, fõleg a nõk jártak viseletben. A parasztságon belül még a speciális foglalkozási ágakhoz tartozók – mint pl. a pásztorok – sem rendelkeztek külön ruhadarabokkal, pedig a Néprajzi Múzeumban egy szép cifra szûr éppen Pásztóról való. A gyerekkoromban még mûködõ kecskepásztor és a környékbeli falvak tehénpásztorainak sajátos ruhadarabja az akkori idõk divatos, ún. „viharkabát”-ja és kalap volt, mely jól ellenállt az idõjárási viszonyoknak. A kalapot rövidesen svájci sapka váltotta föl. Férfiaknál az ünnepi viselet tartozéka volt a fekete ruha, fehér ing, csizma, kalap, nõknél az életkortól és évszakoktól függõen a bõ, sok szoknya, rajta szaténból készült széles kötény, fehér (néha világoskék szalaggal összehúzott) ingváll, ünnepnap a hímzett, keményített fehér zsebkendõ, nyaki díszként a többszörösen megtekert gyöngysor, a kézben gyakran olvasó és imakönyv. Ünnepnap és télen a nõk is csizmában jártak, otthon és a határban azonban nyáron a legtöbb öregasszony, gyerek és sok középkorú nõ mezítláb járt. A ráncolt, fekete csizmát használaton kívül általában a kamrában gerendára fölakasztva tartották, esetleg a gyakorlatilag nem használt tiszta szobában, a ruhás szek-

Cifraszûr Pásztóról. Néprajzi Múzeum Pásztó zenei emlékei

116

Tari Lujza pásztói népzenegyûjtése

Férfiak és lányok viselete. Fotó: Farkas Pál 1912. Néprajzi Múzeum

rény mellett. A Fõ utcára kimenetelkor mindenki lábbelit húzott. Otthoni munka közben sok férfi hosszú kék kötényt kötött maga elé. A kötény elhagyása elõtti fázisban kötényt a férfiak már csak az állatok etetésekor, az istálló takarításakor vettek, vagy olyankor, ha õk fejtek, ami különben fõleg az asszonyok dolga volt. Télen általában még az egyébként városiasabb viseletû fiatalabb parasztasszonyok is rövid, meleg kis ködmönt hordtak a sok szoknya fölött, vagy ún. berliner kendõt kanyarítottak a nyakukba. Nõknek a fejkendõ nyáron is kötelezõ viselet volt, csakúgy, mint a kötény, amit az 1960-as évek tájától az otthonka váltott föl, mely rövid idõ alatt mindenhol szinte népviseletté vált. Nadrágot csak az 1960-as évek vége táján kezdtek hordani a középkorú nõk, s attól kezdve a melegítõ nadrág, fölötte az otthonka és fejkendõ vált új viseletté, melybõl a kendõt lassan elhagyták. Az 1970-es évek elejére a legidõsebbek kivételével lényegében már levetették a korábbi viseletet, ami addigra sokat változott más társadalmi osztályoknál is. Ahosszú haj helyébe elõbb a fodrász-készítette konty került (általában hajhálóval leszorítva), majd azt is fölváltotta a dauerolt rövid haj, melyet a városi divat terjedésével az 1980-as évekre már a festett haj követett. Soha nem láttam a lányok régi pásztói viseletét, de gondolatban is megfogott az a sok apró elem, ahogyan egyik szomszédunk, Rozi néni (Nagy Józsefné, „Porhajas” Rozi) szavakkal lelkesen ecsetelte, milyen szép volt a régi pásztói viselet. Az „aranyos féketõ” (= fõkötõ), a „pruszlik”, a „ráncolt ingváll”, az újabb kori fehér „magyar szoknya” („mer a régi nem ollyan vót”), az alján nemzetiszín szalaggal vagy anélkül, a „kecele” (= fehér, gyolcs kötény), a templomba menet használt, „selyembõl készült hosszú rojtos kendõ”, a fûzõként szolgáló „pintli”, a sok díszes szalag és egyéb kellék mind láthatóvá vált elbeszélése nyomán. A menyasszonynak erõsebb fûzõt készítettek, amit „míder”-nek neveztek A nõk haja „ki volt canglizva” és „pomádézva”. Ez azt jelentette, hogy a kontyba fésült hajat középen kétfelé választották, kissé gömPásztó zenei emlékei


Menyecskék templomba menet. Fotó: Farkas Pál 1914. Néprajzi Múzeum

117

Lányok templomba menet. Fotó: Kemény György 1925. Néprajzi Múzeum

bölydeden a fülre fésülték, majd cukros vízzel lelapogatták, hogy kemény legyen, vagyis mintegy lelakkozták. Afiatal lányok haját két ágban fonták, 16–17 éves koruktól azonban „kóká”-ba, vagyis a két fonatot egybe. (Kóka volt a neve annak a cseresznye ágnak is, melyet gyümölcséréskor a fáról levágtak, majd a cseresznyével teli ágat további páros száras gyümölcsökkel megrakták, és azzal kedveskedtek a gyerekeknek vagy a kiválasztottnak.) A hajból készült kókára a tarkónál szalagot kötöttek, melyre hosszú, csüngõ díszt tettek. A felnõttekhez hasonlóan a lányok is ilyen díszes ruhákban mentek a templomba, ahol szigorúan kötött helye volt mindenkinek. Az õ fiatal korában a kicsik hátul álltak, a férfiak a jobb oldalon, a nõk a bal oldalon ültek. Az én gyerekkoromban a kislányok álltak elõl az oltárnál, a fiúk hátul, a padokban pedig bal oldalt a fiatal házas nõk, majd az idõsebbek, jobb oldalt a fiatal házas férfiak, majd az idõsebbek, leghátul a legények. A lányok életében a legnagyobb változást a lakodalom jelentette. Rozi néni már nem emlékezett ennek pontos menetére, de elmondta, hogy az eljegyzést „kendõlakás”-nak hívták, mert akkor váltottak jegykendõt. Arra emlékezett, hogy a lagzi mindig szerdán volt, s 1911-ben a szegényparasztoknál még nem volt menyasszonytánc. A nagygazdáknál az elsõ világháború elõtt tartott egykori lakodalmakról Bogácsiné festett hiteles képet. A leírás szerint a rítus egyes elemei még megõrzõdtek, de zenei szempontból már sok korábbi elem elhalt vagy kicserélõdött. Az általa közölt szövegekbõl a dalanyag változása is jól látható. Az esküvõ elõtti napon a menyPásztó zenei emlékei

118


Lányok ünnepi viselete. Fotó: Farkas Pál 1912. Néprajzi Múzeum

asszony ágyát régen a régi magyar népdalstílusba tartozó Zörög a kocsi dallamával vitték el a szülõi háztól, míg leírásában már az Este viszik a menyasszony ágyát szöveg szerepel, mely a Lakodalom van a mi utcánkban magyar nóta egyik szövegváltozata.1 Könyvében egyébként az utóbbi és a Zörög a kocsi Huncut a vendég szövegváltozattal a vacsora közbeni dalszövegek közt szerepel.2 Másik öreg szomszédasszonyunk özvegyen a fiáékkal lakott, a ház végén lévõ kis kamrában. Nyaranta minden nap kilométereket gyalogolt „Jakabra” (Szurdokpüspöki része, a Szent Jakab templom után elnevezett egykori külön falu), hogy az ottani földeket megkapálja. A terményt nagy hátikosarában vagy fehér vászonba kötve a hátán hozta haza, ahogy akkoriban szokás volt. Ha fejkendõjét otthon fáradtan levetette, ritkás õsz haja alatt fehér csík mutatta, meddig védte fejét a kendõ a naptól. Bizonyára észrevette, hogy érdekelnek a régi históriák, mert szívesen mesélt a régi dolgokról, különösen akkor, ha a háziak nem voltak a közelben. Menye mint jómódú nagygazda lánya, modernizálódni akart, elszakadni a szigorúan kötött hagyományoktól, így gyakran mondogatta neki: „Jaj, anyám, hagyja már ezeket a régi dolgokat!” Klári nénitõl hallottam elõször arról, hogy a halottakat régen énekelve elsiratták. „Engem mán nem sirat majd el senki!” – mondogatta. Tõle tudtam meg azt is, hogy lány korában még fekete ünneplõben esküdtek a lányok, viszont az idõsebb nõket is fehér ruhában temették el, akár a kislányokat. Õ úgy tudta, ahogy általában tartották: azért, mert a megholtat Jézus jegyesének tekintették, akár házas 1 Bogácsiné 2001, 30. 2 Bogácsiné 2001, 47, 50.



119

Fiatal család. Fotó: Kemény György 1925. Néprajzi Múzeum

volt, akár nem. A feketében házasodás és fehér ruhában temetkezés régen más területeken is jellemzõ volt. Más földrajzi területek, más-más népcsoportjai közül a nõk fehérben temetése már csak a házasulatlan, fiatal halottakkal kapcsolatban maradt fenn (pl. Kalotaszegben és a Mezõségben). Klári néni elmesélte, hogy neki még fekete volt az esküvõi ruhája, pedig akkoriban már fehér ruhában esküdtek a nõk. Neki ezért külön kellett készítenie egy fehér halotti ruhát. Titokban meg is varrta magának a „másik menyasszonyi ruhát”, azt, amelyben hite szerint halálakor majd Isten színe elé lép. Egyszer lopva, hogy a háziak ne vegyék észre, meg is mutatta az általa készített, faládikóban õrizgetett ruhát. Tudta azonban, hogy menye és fia haragszik az ilyen régimódi szokások életben tartásáért. Énekelni Klári nénit sosem hallottam. Amint mondta (és az általános elvárás úgy diktálta), özvegyasszonyként neki már nem illett énekelni, legfeljebb szenténekeket. Azokat is inkább csak a templomban énekelte, otthon csak imádkozott. Rozi nénit többször is sikerült megénekeltetnem. Elõször nehezen állt rá, de mert figyelmesen meghallgattam, késõbb magától is újabb és újabb, túláradóan érzelgõs magyar nótákkal jött elõ: „No, Lujzika, ezt még nem énekëltem el nekëd. Ezt írd lë!” Elõtte sem titkoltam, hogy énekeit nem írom le, mert csak a legközismertebb, legszentimentálisabb magyar nótákat tudta, én pedig a mélyebb hagyományt kerestem. Tudta és meg-megkönnyezve szívesen énekelgette a korábban már említett, aradi vértanúkról szóló éneket is, amit sajnos szintén nem írtam le. A versrõl azonnal lehetett érezni, hogy mûköltészeti alkotás, a dallamból is áradt a mûzeneiség és idegenszerûség. AtáPásztó zenei emlékei

120


gan értelmezett népzene fogalomkörébe tartozó, aradi vértanúkról szóló ének eredetével és a Lévay József-féle vers népzenei vonatkozásaival akkor még egyáltalán nem voltam tisztában. Elsõ pásztói népzenegyûjtésemkor, 1968 júliusában egy kottapapírra írtam le az akkor 76 éves Szadeczky Anti (Tóni) bácsi által énekelt dalokat (pl. Babot vittem a malomba, Ha felmegyek Budapestre, El kell menni katonának, itt az úti cédula, A pásztói nagy toronyba’ kilencet ütött az óra, Nagyságos uram jó estét kívánok – az utóbbit aratás végén énekelték). Tóni bácsit a Szentkúthoz, Bockúthoz és egyéb búcsújáró helyekre menõk énekeirõl is kifaggattam. Ehhez csak olyan általánosságokat mondott, hogy vecsernyekor az Uram irgalmazz nekünköt, énekelték, hazafelé pedig Mária-énekeket. Rajeczky Béni bácsinak megmutattam az eredményt, aki a zongora szakon tanuló, Zeneakadémiára készülõ növendéktõl nevetve és csodálkozva vette tudomásul az eredményt. „Nem is tudtam, hogy ilyesmik iránt is érdeklõdsz!” – mondta. Hamar megtanított arra, mit tekinthetünk a Bartók–Kodály értelmében vett népdalnak, mit a tágabb értelemben vett szájhagyományos zenei kultúra részének, s miként lehet, illetve kell az ilyen dalokat helyesen lekottázni. Az elsõ és az azt követõ pásztói gyûjtéseimre késõbb, a 85. születésnapja alkalmából Pásztón tartott tudományos konferencián tértem vissza, megköszönve segítségét.3 Ez az érdeklõdésem indította õt arra, hogy felhívja a figyelmemet Szadeczky tudására. Nagyra értékelte pl. azt, aki évtizedeken át tanította betlehemezni a férfiakat, s aki a gyûjtõnek egyedül mondta, illetve énekelte végig a teljes betlehemes folyamatát. Arra biztatott, hogy keressem fel újból Szadeczky Antalt, aki szintén betlehemes betanító, s nézzem meg, mennyire él még a korábbi hagyomány. Felhívta figyelmemet Huta (Mátrakeresztes) zenei hagyományaira is. Meghagyta, hogy keressem föl Holtner Máriát, akinél õ korábban járt. Jó énekes volt, akinek teljes dalkincsét nem volt módja összegyûjteni, ezért a munkát folytatni kellene. Õ elõzõleg 1952 augusztusában az akkor ötvenéves Nagy Józsefné Sipos Teréznél járt még, akitõl Menyasszonykísérõt gyûjtött.4 Gyûjtõként elõször 1973. márciusában jutottam el Mátrakeresztesre, ahová korábban idõnként ki-kigyalogoltunk, mert anyai nagyapám révén rokonaink voltak ott. Holtner Mária akkorra már jócskán megöregedett, hiszen Rajeczky gyûjtése óta évtizedek teltek el. Bognár Lajosné néven találtam meg. Akkor már 64 éves volt, nem nagy kedvvel és nem a Béni bácsi által emlegetett szép hangon énekelt. Néhány Lakodalmas nótát és egy-egy új stílusú népdalt vettem föl tõle. Negyvenéves lánya, Sálek Istvánné Bognár Bözsi (Kanyó) viszont szívesen vállalta az éneklést. Egy kellemetlen dolog zavarta meg a vele való munkát: részeges férjének ottlétem újabb ürügy volt a berúgásra, s házi perpatvart rendezett. A népzenegyûjtés Bözsi részérõl sírásos bocsánatkéréssel zárult, részemrõl pedig a zavarás miatti szabad3 Tari Lujza: „Palóc menyasszonykísérõ – bukovinai menyasszony-kikérõ”. Magyar Zene. 4

Panni néni gyüjjön csak ki … közölve: MNT III/A, 406. sz.


28 (1987) 1, 6–33.


121

kozással. Sajnáltam a helyes fiatalasszonyt, így egy ideig inkább nem is néztem feléjük. Amikor egy-két év múlva visszamentem, anyja, Holtner Mária már nem élt, a gyermektelen Bözsinek pedig addigra sikerült elválnia és valahová távoli rokonaihoz költözött. 1973-ban szerencsésebb voltam a Kovács házaspárral: nemcsak Kovács Jánosné Vízvári Piroska énekelt, hanem néha férje is bekapcsolódott. Ugyanabban az évben, májusban Pásztón gyûjtöttem. Az akkor megkeresettek közt volt Zeke Jánosné Tari Bözsi néni, Kürti Pista bácsi, valamint Holtner László. Holtner mátrakeresztesi születésû volt, s gyakran hazaruccant, illetve a Mátrába menet, onnan jövet mindig megállt Keresztesen. 1974-es gyûjtõutam alkalmával véletlenül ott is találkoztunk, amikor Szabó Sándorné Gubola Angéla dalait gyûjtöttem össze. Ezt a gyûjtést leszámítva, tõle Pásztón vettem hangszalagra a népdalokat. 1974. augusztusában Pásztó, majd újból Mátrakeresztes következett. Tari Bözsi néninél ekkor, 1974-ben folytattam egy, az elõzõnél komolyabb gyûjtést. Sok egyéb, a Pásztó környékinél még erõteljesebb hagyományt felmutató vidékeken végzett gyûjtések (pl. Erdély, szlovákiai magyar falvak, az Alföld, Burgenland, Dunántúl, Örményország) után jóval késõbb tértem vissza Pásztóra. Ekkor Kállay Bertalan prímáshoz mentem, de õ akkor már magának sem hegedült. A vele készült beszélgetés azonban így is fontos adatokat tartalmazott a cigányzenészek tanulásmódjára, a régi banda összetételére, valamint Lajtha László pásztói gyûjtésére vonatkozóan. Kállay Berci 1912-ben született. Nagyapja Nagy Zsigmond volt, aki kb. hatvanéves korában halt meg, amikor õ tizenkét éves volt. Édesapja Kállay Mihály 1914-ben halt meg a fronton, amikor õ kétéves volt. Nagyapjának két lánya volt – õ maga egyetlen fiú volt. Nagynénjének 16 gyereke lett, ebbõl hat fiú, s az mind zenész: „bõgõsök, cimbalmosok”. Neki (Kállay Bercinek) egy lánya van, annak két gyereke, azoktól három unokája, de senki nem lett zenész közülük. Berci bácsi szerint a Kállay nevû zenészek eredetileg mind rokonok. Hollandiában egy unokaöccse cimbalmosként mûködött, de már meghalt (nyolcvan év fölötti volt). Kállay Bertalant gyerekkorában a Radics családhoz vitték el tanulni Miskolcra.5 Aztán visszakerült Pásztóra. A Gyõri Dezsõ tulajdonában lévõ Zöldfa vendéglõben Makkai Márton „karmester” (az elsõ világháború után orosz fogságból került haza) bandája játszott, késõbb Balázs Zsiga („Kis” Zsiga) 6–8 tagú bandája. A Korona szálló- és étteremben is volt egy banda (Bock Imréné volt a tulajdonosa), de már nem emlékezett rá, kik játszottak ott. Kállay fiatalon a Fekete Sas szálló vendéglõjébe került, 16 éves korában lett ott prímás. Bandájára név szerint már nem teljesen emlékezett, de a hangszerek összetételére igen. A banda a következõ volt: prím – Kállay Berci 16 éves, tercprím, kontra: Csikós Jóska, cimbalom: Berki Tóni, klarinét – „Lojzi” (Mátraszõllõsön született, egy idõben Gyöngyösön volt zenész), 5 Ld.

a miskolci Radics család „iskolájával” kapcsolatban Tari Lujza: „A tágabb környezet – a cigányzenés Debrecen”. Magyar Zene 1995, 2., 154–170. Pásztó zenei emlékei

122


bõgõ – „Pityu”, csellista is volt: Jáger Balázs János (Kállay unokaöccse), õ késõbb Pestre került.

Kállay huszonnégy évesen Mátrafüredre ment, ott játszott négy évig a Park Szállóban. Onnan Salgótarjánba hívták. Aztán jött a második világháború, s õt is besorozták katonának. Kivitték az orosz frontra, s mindjárt megsebesült. Elõbb Kijevben volt kórházban, majd a többi sebesülttel hazahozták Budapestre, onnan a miskolci kórházba. A találat éppen a bal kezét érte, s nagyon el volt keseredve. Megkérdezte az orvost, „lesz-e a kezembõl valami?” Az orvos elõbb nemmel válaszolt, majd amikor a prímás elpanaszolta, hogy õ zenész, s munkája nélkül semmit sem ér az élete, az orvos tüzetesebben megvizsgálta, s a következõt mondta: „megoperálom, s ha betartod, amit én mondok, akkor egy-két éven belül fogsz tudni hegedülni, mert ideget nem ért a golyó”. Ez lett a szerencséje. Akitûnõ orvos különbözõ gyógytornákat írt elõ számára, amiket végigcsinált, s lassan visszatérhetett a hegedûhöz. A háború után már újból mûködött Pásztón. Ekkor kereste meg zenekarát Lajtha László, aki elhívta õket a Néprajzi Múzeumba. Ott munkatársa, Rajeczky Benjamin készített velük felvételt. 1951-ben Lajtha közremûködésével rádiófelvétel is készült velük. Lajtha egyszer-kétszer még járt náluk és szerepeltette õket a rádióban, „de aztán inkább csak érdeklõdött, nem tudunk-e a környéken falusi bandát, mer õ olyat keresett. Mink túlságosan városiasan muzsikáltunk neki – ezt meg is mondta.” Kállay Bertalan zenekarával a palóc népzene iránt érdeklõdõ Borsai Ilona népzenekutató (az MTA Népzenekutató Csoportjában Rajeczky munkatársa) készített felvételt 1963-ban. Gyûjtésébõl a hanglemezen két Lassú és Friss csárdás sorozat hallható. Mindkettõ a terület jellemzõ – részben lakodalmas, részben pásztor – zenei hagyományaiból való dallamanyag. A zenekar tagjai 1963-ban: prímás Kállay Bertalan (Berci, 39 éves), kontra Banyó József (60 éves), brácsa Csikós József (39 éves), brácsa Banyó Ignác (40 éves), bõgõ Banyó Dezsõ (39 éves), cimbalom Csikós Zoltán (Hanglemez 29., 76.).6

Utolsó gyûjtésemre Mátrakeresztesen 2002-ben került sor. Akkora már teljesen felbomlott a régi hagyomány, népdalokat is már csak a népzenei mozgalom hatására megalakult népdalkör tagjai énekeltek, lelkesen, de repertoárban és énekstílusban már messze a régi hagyománytól.7 Az itt bemutatásra kerülõ népdalokat gyûjtéseimbõl saját lejegyzéseimben adom közre. A népdalok és lakodalmas versek az 1970-es évek elsõ éveibõl a népi kultúrának azt az utolsó fázisát mutatják be, amikor még természetes formában élt a népzene addig megmaradt része. A kis közösségek egyes kiemelkedõ tudású egyé-

6 29. Lassú és Friss csárdás: Most gondold meg rózsám, Elmegyek, elmegyek, Ki ment boré. AP 4927 b), c). 76.

Hallgató, Lassú csárdás és Friss csárdás: Szállj el fecskemadár, Szombat este kimentem a… Hej, rozmaring, rozmaring AP 4927 c). A felvétel a Rabló Étteremben, a zenészek szokásos munkavégzése közben, funkcióban készült. 7 Gyûjtési tapasztalataimat a Nemzetközi Kodály Társaság 2002 decemberi konferenciáján Erdõ mellett estvéledtem – avagy a népdal folklorizálódása címmel összegeztem. Pásztó zenei emlékei


123

nei még késõbb is tudták a dallamokat (fõleg az újabb kori lírai dalokat), de azt követõen közösségi gyakorlatról már nem beszélhetünk. Már a hanglemez anyagához is aránylag gazdag anyagból válogathattam. Az alábbiakban további válogatott anyagon keresztül mutatom be Pásztó és környezete népzenei hagyományát. A példák közt a Pásztón minden különösebb alkalom nélkül szívesen énekelt, ún. alkalomhoz nem kötött népdalokon kívül sok változattal szerepel a Mátravidék egyik legjellemzõbb lakodalmas dudanótája, több más lakodalmas, a Mátra egy-egy jellemzõ pásztordallama, néhány új stílusú katonadal, a legrégibb hagyományt képviselõ halottsirató, ballada, summás ének, gyermekmondóka és egyéb mûfaj. A hangszeres zenei hagyományt a hanglemezen cigánybanda és harmonika képviseli, a kötetben a hangszerekrõl csak említés történik. Az egyik legnagyobb tudású elõadó Holtner László volt, aki gyakran járta az erdõt és az ottani öreg pásztoroktól még fiatal korában megtanulta a vidék jellemzõ pásztordallamait. Egy egyszerû (kaucsukból készült) síppal tudta utánozni a madarak hangját, amivel magához csalogatta õket. Mint elmondta, régen az ínséges idõkben egyes erdei madarak élelemforrást jelentettek az erdei emberek számára, melyeket ilyen madárcsalival fogtak meg. Ezt a kis „madárhangot” ezért a ritkaságáért tettük a Magyar Népzenei Antológia II., vidékünket bemutató hanglemezére.8 Holtner László énekelte a Vidróckiról szóló balladát (A Vidrócki híres nyája), mely e ballada szöveggel egyébként nem volt ismert Pásztón, de dallamát Ki ment (vagy Elment) boré szöveggel énekelték (ld. 34.–35. kotta). Holtner szintén a pásztoroktól tanulta meg és énekelte a Ködellik a Mátra kezdetû népdalt (6 soros formában) és a Három bëtyár a csárdába kezdetû betyárballadát (Hanglemez 11., 7., 12.). A régi stílus más-más stílusrétegeibe tartozó, parlando rubato elõadású hasonló népdalok közül itt két betyárballada szövegû népdal következik repertoárjából.

8 Ld. Tari–Vikár 1983, 7. 1a.


124


40. Elõadó: Holtner László (49 éves, Mátrakeresztesen született), Pásztó Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. május 5. AP 8715 m)

2. Csaplárosné ejnye, ejnye, ejnye, De szennyes a kötõje jeleje! Mossa ki ja köténye jelejét, Úgy várja a borivó vendégét!

3. Csaplárosné ëgy liter bor nem elég, Hát abból az igen jóból van-ë még? Hozza ide, mert megöl az unalom, Poharait mind a földhöz vagdalom!

4. Csaplárosné angyalom, galambom, Hozzon ide bort, ha parancsolom! Hozzon ide tizënhárom iccét, Ha mëgisszuk, elballagunk innét.



125

41. Elõadó: Holtner László (49 éves, Mátrakeresztesen született), Pásztó Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. május 5. AP 8715 n)

2. Én a lányom strázsának nem állítom, Amottan jön három zsandár lóháton. Bogár Imre nem vette jezt tréfára, Fölugrott a Szilaj nevû lovára. 3. Szilaj lova viszi-viszi messzire, Leteszi ja Bakonyerdõ szélébe. mert a Lova lába megbotlott egy fenyõbe, Ott fogták el Bogár Imrét örökre. 4. Bogár Imrét kötözik a kocsiba, Még azt kérdi, hol van az õ pej lova? A zsandár káplár azt felelte reája, hogy Nem ülsz többé a Szilaj nevû lovadra! 5. Megírom a kedves feleségemnek, Viselje gondját a két gyermeknek! Sem csikósnak, sem bojtárnak ne jadja, Csak apja után a betyárságot tanulja. Sem csikósnak… stb. Ism. Pásztó zenei emlékei

126


42. Elõadó: Bognár Lajosné Holtner Mária (64 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. március 3. AP 8709 g)



127

43. Elõadó: Kovács Jánosné Vízvári Piroska (43 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. március 3. AP 8705 j) (Változat: Hanglemez: 14. sz.)

A végén a gyûjtõ kérdése: És hogy hívják ezeket a nótákat a lakodalomban? Kovácsné: „Lakodalmas nóták. … Akkor szokjuk így énekelni, oszt így hurítunk utána. A végén hurítottak” [a magasból indított, lefelé hajló hí-hú!-t nevezte így]. Gyûjtõ: Mit mondott az elõbb, ezt hogy kell énekelni? Kovácsné: „Fojtós, …. nem lehet benne megányi.”

Az elõadó e megjegyzése tipikusan jellemzõ a dudanótákra, melynek vidékünkön nagy hagyománya volt.


128


44. Elõadó: Bognár Lajosné Holtner Mária (64 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. március 4. AP 8709 o) (Hanglemez: 15. 1.)



129

45. Elõadó: Bognár Lajosné Holtner Mária (64 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. március 4. AP 8709 p) (Hanglemez: 15. 2.)

A * utáni kotta: ugyanezt Kovács Jánosné Vízvári Piroska (43 éves) az elõzõ nap (1973. március 3-án) egyenletes negyed ritmusban, tenuto megszólaltatott hangokkal és némi szövegeltéréssel énekelte Mátrakeresztesen (AP 8705 i).


130


46. Elõadó: Holtner László (49 éves, Mátrakeresztesen született), Pásztó Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. május 4. AP 8715 g)



131

47. Elõadó: Kovács Jánosné Vízvári Piroska (43 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. március 3. AP 8705 h) (Hanglemez: 14. sz.)


132


48. Elõadó: Bognár Lajosné Holtner Mária (64 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. március 3. AP 8709 f)



133

49. Elõadó: Bognár Lajosné Holtner Mária (64 éves), Sálek Istvánné Bognár Bözsi (40 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. március 4. AP 8710 a)

Utána a következõ népies mûdalokat mint szintén jellemzõ lakodalmi énekeket énekelték: Uccára nyílik a kocsmaajtó, Kis kendõm négy sarka, Vártalak az este babám sokáig, Kis kutya, nagy kutya nem ugat hiába. (A Három icce kendërmag változata a hanglemezen Zeke Jánosnétól 6. sz., Szabó Jánostól A pásztói bírónak szöveggel 1. sz., Kállay Bertalan zenekarával Hej rozmaring, rozmaring Friss csárdásként 76. sz. 3. dallam).


134


50. Elõadó: Sálek Istvánné Bognár Bözsi (40 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. március 4. AP 8709 e) (Változat a Hanglemezen Holtner Lászlótól: 61. sz.)

2. Kivirágzott már az árpatalló, Szépen szól benne ja sárgarigó. De még szëbben szóll a fülemüle, Régi babám elhagylak örökre!

A palóc területen különösen kedvelt népdal a lakodalmi rítusban az énekes menyasszony- búcsúztatás helyére illetve a vacsora közbeni dalok közé került.9 * Elõször, az AP 8709 d) (itt nem szereplõ) fölvételen a jelzett változatot énekelte. A végén a gyûjtõ kérdésére névbemondás.

9 Ilyen lakodalmi evés-ivásra biztató ének Hasznosról Borsai Ilona gyûjtésében a hanglemezen a 16. sz.



135

51. Sálek Istvánné Bognár Bözsi (Kanyó) (40 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. március 4. AP 8709 i) (Hanglemez: 25.)

2. Még ez ë kislejány mëg së nõtt, Mégis mindig várja a kérõt. Éjszaka së tud az aludni, Bárcsak elvenné már valaki.

Az új stílusú népdal a palóc területen már Kodály 20. század eleji gyûjtésében megtalálható: Gömör megyében 1913-ban vette fonográfra.10

10 AP 6039 c) Érik a ropogós cseresznye Ld. Tari Lujza (Szerk.): Magyar népzene Kodály Zoltán fonográffelvé-

teleibõl (1982-es kibõvített CD változata) Hungaroton Classic 2002, HCD 18254–55. Pásztó zenei emlékei

136


52. Sálek Istvánné Bognár Bözsi (Kanyó) (40 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. március 4. AP 8709 k) (Hanglemez: 25.)

„Sergõs”. Lakodalomban énekelték, „mikor karéjban táncoltak.” Dankó Pista Még azt mondják nincs Szegeden boszorkány nótája falvainkban más szövegekkel is forgott. Közülük való ez a magyar nóta is, melynek ritmusa a középgyors „sergés” (körben forgás) ritmusához igazodott. A fentebbi szöveg már a 19. században is megvolt. Kodály a dallam szerzõjeként Bernát Gáspárt jelölte meg egy 19. századi kiadványról készített kéziratán.11 További lakodalmasok a hanglemezen: Ha nem szeretnélek, fel sem keresnélek 13., Most gondold meg rózsám elejét, utójját Kállay B. zenekara (Lassú csárdásként) 29. 1.,12 Igyál mán 16., Ki ment boré Kállay B. zenekara 29. 3., A hajnali fényes csillag ragyog 27–28. sz. A Palócvidéken népszerû, de más területeken is jellemzõ, hajnaltájt énekelt utóbbi lagzis népdal (vendégküldõ) szövegét Bogácsiné is közli.13 A Lakodalmas versek – melyekbõl Bogácsiné bõséggel közöl – a fejezet végén találhatók. 11 MTA ZTI Népzenei Osztály KR 17.701. 12 Kodály 1912 januárjában „Hasznos-Hutá”-ban, vagyis Mátrakeresztesen szlovák szövegû változatát jegyezte

le: Ked já z Huti pojdem banova szövegkezdettel, de a támlapra ráírta, hogy „magyar” (KA N-6. 150.). 13 Bogácsiné 2001, 66.



137

53. Elõadó: Kovács Jánosné Vízvári Piroska (43 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. március 3. AP 8705 f) (Hanglemez: 43. sz.)

2. Göndör a hajam, mind lëhull a földre, Gyere babám, szëdd fël a kötényedbe! Ahány szálat szëdël fël a kötényedbe, Annyi százezërszër jussak az eszëdbe!

A végén bemondás: „Kovács Jánosné Vízvári Piroska 43 éves, Mátrakeresztes Petõfi út 36”. Az új stílusú népdal szövege arra az idõre utal, amikor Eger volt a megyeszékhely, s ott zajlott a sorozás.


138


54. Elõadó: Kovács Jánosné Vízvári Piroska (43 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. március 3. AP 8705 l) (Hanglemez: 40. sz.)

Az elsõ világháború szomorú emlékeként az olaszországi Doberdo nevével összekapcsolódott, országosan ismert, új stílusú népdal. Keresztesen a falu neve került a népdalba.



139

55. Elõadó: Sálek Istvánné Bognár Bözsi (40 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. március 4. AP 8709 b) (Hanglemez: 38. sz.)

Ún. kontamináció: az ismétlésként használt két utolsó sor egy másik népdal záró része.


140


56. Elõadó: Kovács János (45 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. március 3. AP 8706 h) (Hanglemez: 41. sz.)



141

57. Elõadó: Holtner László (49 éves, Mátrakeresztesen született), Pásztó Gyûjtõ: Tari Lujza 1973. május 4. AP 8715 h) (Változat a hanglemezen: 36. sz., AP 8711 c)


142


58. Elõadó: Sálek Istvánné Bognár Bözsi (Kanyó) (40 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. március 4. AP 8709 m)

2. Hërvadj tejarózsa, hërvadj, 4. Szëdjétëk, szëdjétëk Ha jaz enyém nem vagy! Róllam a virágot! De mikor még te az enyém voltál, Csak azt az ëgy fehérlilijomot Nyilló rózsabimbó voltál. Róllam lë në szakajjátok! 3. Nyilló rózsabimbó voltál, 5. Ha lëszakajjátok, Útra kihajlottál. El në hërvasszátok! Arra járnak a piros-barna lányok, Ültessétëk a szívem tetejére, Róllam szedik a virágot. Méllyen a fekete földbe! Ism.: Ültessétëk a szívem közepére stb.



143

59. Elõadó: Sálek Istvánné Bognár Bözsi (40 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. március 4. AP 8709 c) (Hanglemez: 62. sz.)


144


60. Elõadó: Kovács Jánosné Vízvári Piroska (43 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. március 3. AP 8705 d) (Hanglemez: 67. és változata Holtner Lászlótól: 68. sz.)

A lakodalomhoz is kötõdõ új stílusú népdal, melyet Pásztón további versekkel bevonuló katonák is énekeltek.14

14 Az. A pásztói vasútállomáson szöveg más palóc területi, illetve az országos adatok alapján e dallammal össze-

köthetõ. A szöveget ld. Bogácsiné 2006, 20. Pásztó zenei emlékei


145

61. Elõadó: Bognár Lajosné Holtner Mária (64 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. március 4. AP 8709 n) (Hanglemez: 69. sz. és az elõzõ két változat)

Az elõzõ népdal változata. Az ének végén névbemondás.


146


62. Elõadó: Sálek Istvánné Bognár Bözsi (40 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. március 4. AP 8709 a2) (Hanglemez: 50. sz.)

2. Kisangyalom majd fogsz të még sírni, Majd fogsz të még gyászlevelet írni! Kék tintával lësz a levél írva, A sok bánatajim mind bele lesznek írva.



147

63. Elõadó: Holtner László (49 éves, Mátrakeresztesen született), Pásztó Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. május 4. AP 8715 j) (Az általa énekelt változat a hanglemezen: 57. sz., AP 8711 f), a Szabó János által énekelt változat ugyanott: 58. sz.)

2. Barna kislány ablakába jó estét, jó estét! Szállást kérni jöttem hozzád, ha beeresztenél. Mindenféle csavargónak szállást nem adhatok, Nincs itthon az édesanyám, sej csak egyedül vagyok. 3. De jazér a szép szavadér tégëd bëjeresztlek, Viollaszín nyoszolyámba szépen lëfektetlek. Singelt szélû paplanommal szépen betakarlak, Két karommal átölellek, sej, reggelig csókollak. Ism: Singelt szélû… stb.


148


64. Elõadó: Holtner László (49 éves, Mátrakeresztesen született), Pásztó Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. május 4. AP 8715 k)

2. Állok, állok, mëgállok a kapud elõtt, Nem merek bemënni jaz anyád elõtt. Mindën este ja kapudba állok mëg, Barna kislány, a të lelkëdre halok meg. 3. Réten, réten, sej a pásztói rétën, Elvesztëttem a zsebbe való késëm. Késëm utánn a karikagyûrõmet, galambom, Azt sajnálom, nem a régi szeretõmet. Ism. Késëm utánn a … stb.



149

65. Elõadó: Kovács Jánosné Vízvári Piroska (43 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. március 3. AP 8705 g) (Hanglemez: 52. sz.)

2. Állj be Berci katonának, Jobb módod lësz, mint apádnak! Nem këll kaszálni, kapálni, Csak a lányok után járni.

3. Esik esõ, de nem ázok, Csërësznyefa alá állok. Oda is csak azért állok, Ára járnak el a lányok.


150


66. Elõadó: Holtner László (49 éves, Mátrakeresztesen született), Pásztó Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. május 4. AP 8715 i)



151

67. Elõadó: Kovács Jánosné Vízvári Piroska (43 éves), Mátrakeresztes Gyûjtõ: Tari Lujza, 1973. március 3. AP 8705 n) (Hanglemez: 74. sz., változata Mátrakeresztesrõl ugyanott: 75. sz. )

2. Felépült a víg hatvani cukorgyár, Benne sétál három keresztesi lány. Ollyan szépen csikorog a vikszos cipõje, Keresztesi legény annak a szeretõje. Ism.: Ollyan szépen csikorog a bokszos cipõje, stb.


152


Köszöntõ-versek Pásztón A régi, 2–3 napos lakodalomban kötött helye volt az egyes cselekményeknek. A versek megõrzésében nagy szerepet játszott a võfény. Pásztón ilyen szerepben sokáig mûködött Kürti István, aki 1974-ben, gyûjtésem idején hetvenéves volt. Kürti Pista bácsi azonban nemcsak lakodalmi verseket tudott, hanem egyéb mulatsághoz szolgáló borköszöntõt és újévköszöntõt is. Valamennyi verset õ mondta el 1974. augusztus 2-án, ezért az elsõ köszöntõ kivételével külön csak az MTA ZTI nyilvántartási száma szerepel. Lakodalomban Elõadó: Kürti István (70 éves) Pásztó Gyûjtõ: Tari Lujza 1974. augusztus 28. AP 9021 e) Mélyen tisztelt vendég! Lássák, hogy asszont keresek én. Bejártam tíz várost, harminchárom falut, (De) Nékëm való asszont sëhol sëm talá(l)tam. Az ëgyik csúnya vót, a másik szegény, Harmadikot pedig ölelte ëgy legény. Nëgyediket pedig szörnyen mëgszerettem, Harminchárom percig bolondja is lëttem. Csakhogy ezt az ëgyet el nem vëhettem, Mer öregebb volt, mint az én öreganyám. Így hát mélyen tisztelt násznép, Látják, most is legén vagyok, Ezért rëggeltül napestig lányokra gondolok. Ha tudnak ëgyet, aki eljönne hozzám, Én is mëgtartom a lakodalmat A jövõ esztendõbe. Pista bácsi ezt a „lagzin kívül társaságban is” el szokta mondani.

Bor-köszöntõ Fõleg lakodalomban, de disznótorban, szüret végi vacsorakor is. AP 9021 f) Ahol vígan vannak fiatal vendégëk, Hát, ha szërét tëhetëm, oda beférëk. Mer’ hát, hogy jó bor van, biztosan tudom, Hiszen ebbe’ oly szörnyû nagy a tapasztalatom. Nem csoda, hogy a bort szeretëm, (Mert) szent Borbál napján pincébe’ születtem. Nagyapám kántor vót, apám kefëkötõ, Csapból a bort mëgitta mind a kettõ. (Ha) az én gégámon csëpp is lefolyna, Sírjából mindkettõ rögtön mëgfordulna. Pásztó zenei emlékei


153

(A)z Istentül most is azt kívánom, Fúljak a hordóba, az lëgyën a halálom! Száz akós hordó borral lëgyën tele, (Ha) Vesztëmët érzem, abba fújak bele. Kitátom a számat, dõl a jó bor belé, Lelkëm pedig repül az ég felé. Uram ezt a jó borivót vëdd bë këgyelmedbe! Angyalok visznek a mënnybe, mint dukál, Szent Péter pedig a kapuba’ szalutál. De má most ëlég lësz ebbül nem jó sütetbül! Szédül a fejem, forog a világ, Mindenkinek kívánok szerencsés jó éccakát! Vívát!

Bor-köszöntõ Fõleg lakodalomban, de disznótorban, szüret végi vacsorakor is. AP 9021 g) Szeretëm a bort, de mán félëk tüle, Mer a mútkor is bëcsapott engëmët. Mútkor is mëgharagudott rám, Csúful a sárba vagdosván* Úgy vágta a kabátom háromszor a sárba, Szegin felesígëm két napig utána Mindég azt pucolta. *Téveszt, eredetileg véletlenül „vagdotván”-t mond.

Felvétel közben a végén: „Mostmá megiszom a pálinkát, Lujzika”. Lakodalmi ételversek Leves- vers AP 9021 h) Érdemes vendégëk nem jöttem üresen, Étkëkkel telt mëg mind a két kezem. A kezembül vëgyék el ezt a tálat, Melyet az ujjaim mán tovább nem állhat. Hogy én ezt hosszant në papoljak*, A forró tálaktó’ sebëket në kapjak. Hátam mëgëtt is húsz legény vagyon, Azoknak is a kezét süti igën nagyon. Azétt hát elõttem në tántorogjon sënki, Mer a lábát könnyen leforrózhatom néki. Tessék násznagy uram, itt ez a jó étel, Melyet mindnyájoknak jó étvággyal kívánok, Vëgyétëk és ëgyétëk! Vívát! *Apróbb tévesztés. E sornak helyesen a következõnek kellene lennie: „Hogy én ezt hosszant në papoljam” vagy „Hogy én itt hosszant në papoljak”. Pásztó zenei emlékei

154


Csirke- vers AP 9021 i) Csirke húst hoztam, Kakast, tarajával. Hogy jutottam hozzá, kérem Szépen elbeszélëm. Szaladgát a kakas, A jérce nyomába’, Én meg fogtam magam, Futottam utána. Mindkettõt elcsíptem Hamar, szerencsésen, Leöltem és lëforróztam szépen. Szép tepsibe beletõltem õket, – sütõbe tettem. Szép piros-barnára sült meg ott a bõrük, Lëtt királynak való pëcsënye belõle.* Hol az az étkek? – magyaroknak való, Cingár némëtëknek a torkán akadó. Tessék násznagy uram, vëgyétëk, Szélës jó étvágyat kívánok, egyétëk! Vivát! *Apróbb tévesztés, helyesen: belõlük.

Káposzta-vers AP 9021 j) A paradicsom kerten mikor kertészkëdtem, Szép fejes káposztát bõven termesztëttem. Ebbül a káposztábul bõven készítëttek, A szakácsnék, ide, a lagzira. Belevágtak két disznót, elejit, hátulját, Abba van kérem*: ki fület, ki farkát Jó étvágyat kívánok, Keresse mëg mindënki a legjobb porcikáját, Vívát! * Itt rá szoktak a behozott edényre mutatni.

A végén: „Kár vót ezt a pálinkát is inni, akkor még úgysë gyün az eszembe. Engëm tompít má, tudja! Borjúhús-vers AP 9021 k) Gyënge bornyúhúst hozok tormával, De csak negyven tavasszal járt az anyjával. Szgény, gyënge állat szénát nem eheti, Gyëngesége(k) miatt csak száraz korpát nyeli. Ezért az étekért nagy próbát tettem, Szilaj bikával hét évig verekëdtem. Pásztó zenei emlékei


155

De, hogy azt mégis szakácsnék megfõzték,* Nagyon ízletes étel lëtt belõle. Azért hát mindenki kóstoljon belõle, Hogy ki-ki kínálja társát borral is végtére. Vívát! *Közbeszól: „Látja, má elakadtam”.

Újév- illetve névnapköszöntõ AP 9021 c), d) Amikor a tündérkertbe’ jártam, Ott nagyon sok tündérlánt láttam. Mind énekelve kérte, hogy Ezt a családot ebbe az évbe Sok szerencse érje. Totóba, lottóba mindég na(d) legyen a szërëncséje. Úgy szálljon a szerencse fejére, Mint essõ az ibolya levélre! Mint látom, öltöznek má a lányok fehérbe, Jönnek rózsát szórni ëgy fiatal asszony házának körébe, Hogy járjon rózsába bokáig, Éljën békében, egészségben sokáig. Betegség, búbánat sohasë në érje! Amikor a tengerparton jártam, Ott a tengër vizében szép halat láttam. Annak a halnak neve harcsa, Boldog új évben, nagyon sok esztendõbe’, boldogságban a jó teremtõ Ezt a fiatal családot mé(g) tartsa! Ezt kivánom a neve napján!* *

Újévkor: újév napján.

A végén beszélgetés az elhangzott köszöntõrõl.


Dalszövegmutató A törtszámok a népdalok belsõ versszakaira vonakoznak. A fûzfának nincsen tövi . . . . . . . . . . . . Állj be Berci katonának . . . . . . . . . . . . Álom esëtt a szëmembe . . . . . . . . . . . . Állok, állok, mëgállok a kapud elõtt . . . . A mi menyasszonyunk . . . . . . . . . . . . . Anyám, anyám, édësanyám . . . . . . . . . A patakot folyóvíznek hívják . . . . . . . . . A pásztói bírónak . . . . . . . . . . . . . . . . A pásztói sorozóra süt a nap . . . . . . . . . }ra mëgyën Kíllõ Pista . . . . . . . . . . . . A szeretõm karjai, karjai . . . . . . . . . . . . A Vidrócki hírëss nyája . . . . . . . . . . . . A Vidrócki a Mátrába . . . . . . . . . . . . . A Vidrócki sírhalmára . . . . . . . . . . . . . Barna kislány ablakába jó estét, jó estét . . Barna kislány a hodályt kerüli . . . . . . . . Barna kislyány kötött bokrétája . . . . . . . Barna kislyány meríti a vizet . . . . . . . . . Befütyült a vonat a pásztói állomásra . . . . Beteg vagyok megrúgott egy pej ló . . . . . Betlehemes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bíró uram adjon Isten jó napot . . . . . . . . Bíró uram vitessën engëm haza . . . . . . . Boconádon végig foly a víz . . . . . . . . . . Bogár Imrét kötözik a kocsiba . . . . . . . . Borbély Józsi kimënt a fõ uccába . . . . . . Búra, búra ja de búra születtem . . . . . . . Csaplárosné angyalom, galambom . . . . . Csaplárosné ëgy liter bor nem elég . . . . . Csaplárosné ejnye, ejnye, ejnye . . . . . . . Csija buja, buja . . . . . . . . . . . . . . . . . De jazér a szép szavadér tégëd bëjeresztlek Dëbrecënyi zöld erdõbe van ëgy fa . . . . . De má látom, hogy hasad . . . . . . . . . . . Drung az erdõ (Párosító) . . . . . . . . . . . Éjszaka kuvikol a bagó . . . . . . . . . . . . Éldës anyám në sirasson oly nagyon . . . . Élëk, élëk, minek élëk . . . . . . . . . . . . . Elhor(d)ta a szél az homokhëgyet . . . . . . Elmënt boré, de soká jár . . . . . . . . . . . . Én a lányom strázsának nem állítom . . . . Erdõ mellett estelëdtem . . . . . . . . . . . . Esik esõ, szép csendesen csepereg . . . . . . Esik esõ, de nem ázok . . . . . . . . . . . . . Esik essõ a Mátrába . . . . . . . . . . . . . . Este, este, sej este akar lenni . . . . . . . . . Esteledik a faluba, haza kéne menni . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1/4. 65./2. 2. 64/2. 12. 35. 1. var./4. 62. 33. 57. 7/2. 60. 34. 2. var./1. 34. 2. var./5. 34. 2. var./7. 63/3. 14/3. 17/3. 17/2. 55. 23. 32. 5/3. 5/3. 3., 4. 41/4. 21. 59. 40/4. 40/4. 40/2. 36. l. 63/3. 26/3. 33/2. 10. 51. 26. 34/3. 19/3. 35. 41/2. 8. 41. 65/3. 65. 64. 63. Pásztó zenei emlékei

158

Dalszövegmutató

Estelëdik, alkonyodik . . . . . . . . . . . . . Esteledik már az idõ . . . . . . . . . . . . . . Fehér László lovat lopott . . . . . . . . . . . Felépült a víg hatvani cukorgyár . . . . . . Fëlmëgyëk a keresztesi nagy hëgyre . . . . Ferenc József kapujába van ëgy fa . . . . . . Fölhozták a tiszta ruhát . . . . . . . . . . . . Göndör a hajam, mind lëhull a földre . . . . Gyere kislány a szekerem után . . . . . . . . Ha elmégy is rózsám, nem bánom . . . . . . Ha jelindút ez a vonat, hagy mënjën . . . . . Ha fëlmëgyëk Budapestre . . . . . . . . . . Ha lëszakajjátok . . . . . . . . . . . . . . . . Ha mëghalok, temetõbe visznek . . . . . . . Ha odaérsz, lëssz ott abrak, széna . . . . . . Három icce kendërmag . . . . . . . . . . . . Hërvadj tejarózsa, hërvadj . . . . . . . . . . Hozz ki babám szûröm-baltám . . . . . . . . Hozd ki Mari a kalapom . . . . . . . . . . . . Iccével mérik a mákot (Lakodalmas) . . . . Igyál bëtyár, múlik a nyár . . . . . . . . . . . Illés Mari fehér ágya . . . . . . . . . . . . . . Isten áldja mëg e háznak gazdáját . . . . . . Jaj, Alaxi, Alaxi . . . . . . . . . . . . . . . . Jaj, de szépen konganak a harangok . . . . . Jaj, Istenëm, jaj annak . . . . . . . . . . . . . Jaj, jaj, jaj…. asszonyom . . . . . . . . . . . Jaj jaj, jaj, jaj … édes uram, tököd a padkán Jaj, Jóska . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Jágër Jóska végig bársony . . . . . . . . . . Kaszárnya, kaszárnya . . . . . . . . . . . . . Kellyetëk fël, pásztorok . . . . . . . . . . . . Ki a fiát házasítja . . . . . . . . . . . . . . . . Ki mëgy boré . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ki mënt boré . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kisangyalom karjai, karjai . . . . . . . . . . Kisangyalom majd fogsz të még sírni . . . . Kis pej lovam mind a négy lábára . . . . . . Kiszabták rám a tíz évet . . . . . . . . . . . . Kivirágzott már az árpatalló . . . . . . . . . Kozër major vígan mënt a csatába . . . . . . Köszönöm anyám, hogy fölneveltél . . . . . „Közresiratás”: Szól a harang . . . . . . . . Kukorékul a kis kakas, hajnal akar lenni . . Lëégëtt a Csërëp-csúri csárda . . . . . . . . Lëégëtt a víg hatvani cukorgyár . . . . . . . Lëment a nap, nincsen meleg . . . . . . . . . Letépik az ibolyát a szagáér . . . . . . . . . Lëteríti szûrit a boglya mellé . . . . . . . . . Már búcsút vëtt asz szëmektûl . . . . . . . . Mëgégett a szentpétëri hodály . . . . . . . . Pásztó zenei emlékei

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7. 35. 2. var./4. 9. 67/2. 54. 26/2. 34. 1. var./3. 53/2. 6/2. 3/2. 56. 34. 1. var./1. 58/5. 15. 23/3. 49. 58/2. 34. 2. var/3.. 10/4. 45. (2 változat) 34/2. 10/3. 32/9. 30. 21/4. 33/3. 29. 27. 31. 7/4. 58. 32/5. 1/2. 46. 1., 34., 42., 47., 48. 61. 62/2. 23/2. 34. 1. var./2. 50/2. 24/2. 50. 28. 37. 16/2. 67. 18. 22. 11/2. 32/4. 14.

Dalszövegmutató

Még én élek feketébe járok . . . . . . Még ez ë kislejány mëg së nõtt . . . . Megírom a kedves feleségemnek . . Mëgyën az nyáj, mëgyën az nyáj . . Menj ki vendég a házambó . . . . . . Messiásunk születëtt . . . . . . . . . . Mezei hívek, õrzõ pásztorok . . . . . Mikor szénáé elmentünk . . . . . . . Mutassák mëg nékëm a sírhalmát . . Në azt kérdëzd jó barátom, mi bajom Nem këll nékëm pej paripád . . . . . Nem messze van ide Kismargita . . . Në vigyenek engëm katonának . . . Nosza tehát mi pásztorok . . . . . . . Nyilló rózsabimbó voltál . . . . . . . Örzse néni haluskát fõz . . . . . . . . Pásztó fëlëtt kerek az ég allya . . . . Pásztorok, csordások . . . . . . . . . Pásztorok, kejjünk fël . . . . . . . . . Púha kenyért pirítani nem lehet . . . Rászállott a fecske a vasútra . . . . . Réten, réten, sej a pásztói rétën . . . Sej, ez a búza, sej ez a búza . . . . . . Sej, ha bemegyek Eger várossába . . Sokat mondtad anyám . . . . . . . . . Szagos a rozmaring . . . . . . . . . . Számadónak nem lësz sëmmi kárja . Szëdjétëk, szëdjétëk . . . . . . . . . . Széles ez az árok . . . . . . . . . . . . Szénát hordtam én a nyáron . . . . . Szépen szól a veronai nagy harang . Szilaj lova viszi-viszi messzire . . . Szól a harang . . . . . . . . . . . . . . Szökik az lány, szökik az lány . . . . Születik az úr Jézus . . . . . . . . . . Te légy bogár én meg leszek csere . . Ugyan Jancsi, fáj-ë e-ttë szíved . . . Ugy elmëgyëk mëglássátok . . . . . Válogatja a selymëket . . . . . . . . . Végig mëntem a pásztói nagy uccán Vérës a Szent Miklós inge-gatyája . Vidróckinak a csizmája . . . . . . . . Víg õ maga, víg a lova . . . . . . . . . Víg pásztói gyerek vagyok . . . . . . Zeke Jóska mér vagy cigány . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

159

16., 17. 51/2. 41/5. 34. 2. var./2. 1/3. 32/8. 32/7. 13/2. 14/4. 21/2. 7/3. 40. 39/2. 32/3. 58/3. 43., 44. 19., 20. 32/2. 32/6. 52. 39. 64/3. 66. 53. 25. 38. 14/2. 58/4. 11. 13. 24. 41/3. 28. 34. 2. var/6. 32/1. 6. 19/2. 2/2. 7/5. 21/3. 5. 9. var. 10/2. 36. 18/2.


Rajeczky Benjamin (O. Cist.) zenetörténész, Pásztó egykori jeles lakója

Rajeczky Benjamin önéletrajza 1901. november 11-én születtem Egerben. Édesapám az ottani szeszgyár gépésze volt. Elemi iskolát a Liceumban, középiskolát a ciszterci gimnáziumban végeztem. Annak 6. osztálya után, 1917-ben Békefi Remig apát felvett a ciszterci rendbe. Egy év novicia után a 7.–8. osztályt mint klerikus végeztem az egri gimnáziumban. Novicius koromtól kezdtem zenével foglalkozni; mint klerikus magánúton elvégeztem az összhangzattant és az önképzõkörben mint elnök zenei elõadásokat tartottam. 1920-ban érettségi után az innsbrucki egyetem teológiai fakultására iratkoztam be. Az elsõ évfolyam gregorián szólista-gyakorlat után a 2.–4. évfolyam idején mint magister choralis átvettem a gregorián ének vezetését (szólisták, schola és heti egy órában az egész kommunitás). Az 5.–6. évfolyamban, a szigorlatok idején Ficker professzor collegium musicumában gregorián és többszólamú középkori zenei hangversenyt vezettem, a filozófiai fakultáson zene- és mûvészettörténetet hallgattam. 1926-ban teológiai doktori diplomát szereztem Die vier Evangelistensymbole c. disszertációval. 1926-tól 1945-ig a ciszterci rend budai Szt. Imre-gimnáziumának hittantanára voltam, ugyanott az énekkart vezettem és megszerveztem a fúvós és szimfonikus zenekart; mint cserkésztiszt kezdetben egy rajt, majd a csapatot vezettem; rendkívüli tantárgyként a francia nyelvet tanítottam. 1931-tõl a Magyar Kórus, majd az Énekszó és az Éneklõ Ifjúság körében tevékenykedtem (cikkek, kritikák, hangversenyek); 1932–35-ben zeneszerzést hallgattam Kodálynál. 1933-ban Ádám Jenõvel megalakítottam a Magyar Énekoktatók Országos Egyesületét (fõtitkár); az énekoktatási reform keretében tanfolyamok rendezése, a szolmizáció bevezetése, tankönyvírás került sorra. A gimnázium ének- és zenekarával a középiskolai hangversenyek és ünnepélyek nívójának emelésére törekedtem (az énekkar a rádió elsõ középkori hangversenyét tartotta, a zenekar Bartók egynemû kórusaihoz kapott a szerzõtõl kíséretet). 1939/40-ben római kutatószabadságon a ciszterci gregorián történetéhez végeztem dallam-összehasonlító munkát. 1940-ben kezdtem el a hazai gregorián források vizsgálatát és vetettem fel a hazai irodalomban a gregorián és a népzene összefüggéseinek kérdését. 1945–50-ben a zirci apát rendelkezésére Pásztón mint perjel vezettem a rendházat és a hozzátartozó gazdaságot. Közben a rend budapesti tanárképzõ fõiskoláján mint zenei szaktanár, a Székesfõvárosi Felsõbb Zeneiskolán mint zenetörténet-tanár, a Tudományegyetemen mint népzenei elõadó és a Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályán mint felkért kisegítõ munkatárs (ösztöndíjjal) mûködtem. A középiskolák felsõbb osztályainak zenetörténet-tantervet és jegyzeteket állítottam össze. 1950-ben a Néprajzi Múzeumba kerültem muzeológusi minõségben. Népdalgyûjtés a csángók között, Átányban, a Mátravidéken, Felsõtárkányban, Balassagyarmat környékén, a Bodrogközben, Fejér, Zala és Bihar megyében; lejegyzés és Pásztó zenei emlékei

164

Rajeczky Benjamin

hanglemezfelvétel, cikkírás és kötetszerkesztés népzenei és gregorián témakörben, majd a Melodiarium Hungariae Medii Aevivel, az elsõ hazai gregorián dallamgyûjtemény kiadásával középkori gregorián forrásaink elsõ feltárása, továbbá két többszólamú forrásmunka közlésével középkori többszólamúságunk elsõ ismertetése volt az évtized munkaeredménye. 1960-ban Kodály áthelyeztetett az MTA Népzenekutató Csoportjához osztályvezetõi minõségben és igazgatóhelyettesi megbízással, hogy a Magyar Népzene Tára V. (Sirató/Laments) kötetét Kis Lajossal szerkesszem. Elõkészítõ cikkek után a munka 1966-ban jelent meg magyar–angol nyelven (Pitré díjat nyert); bevezetõ tanulmányt és jegyzeteket írtam hozzá. Mint az International Folk Music Council elnöke, Kodály megválasztatott a VB tagjának (1965–80); ott 1968-ban Suppannal megalakítottam a régi népzeneforrások kutatásával foglalkozó munkacsoportot (eddig 6 ülés). Kodály megbízásából 1964-tõl magyar népzenei hanglemezsorozatot állítottam össze (3 sorozat). Kodály halála után nyugdíjazásomig (1970) megbízott igazgatóként vezettem a Csoport munkáját. Azóta szerzõdéses tud. fõmunkatársként dolgozom a Magyarország zenetörténete I. kötetének szerkesztésén és a Melodiarium II. kötetén. Budapest, 1984. június 15.


Tari Lujza

A családi háttér és Rajeczky Benjamin életének krónikája Rajeczky Benjamin ciszterci szerzetespap, a gregorián és a népzene kutatójának, a Budai Szent Imre Gimnázium legendás hittan- és ének-zenetanárának, egyháztörténésznek a nevét sokan ismerik, s nemcsak azok, akik közvetlenül tanítványai vagy munkatársai lehettek. Könyveinek, tanulmányainak, az általa szerkesztett hanglemezeknek, pedagógiai és egyéb írásainak (lexikoncikkek, könyvismertetések, egyházzenei és egyháztörténeti munkák) listája hosszú oldalakat tölt meg. Zenekutatóként elsõsorban a gregorián, a középkor és a népzene területén folytatott kutatásokat, de jelentõset alkotott az általános zenetörténet és az egyházzene területén is. A hazai és a nemzetközi szaktudomány különösen nagy tisztelettel adózott a népzene és gregorián párhuzamait, kapcsolatait feltáró kutatásainak. A zene „a társas zene õsfészké”-ben, a családban vert örökre gyökeret benne, nagyanyja öregesen érdes-mély, mégis selymesen lágy hangján át, mikor vasárnap délutánonként a nagymama térdén ringatódzva hallgatta dalolását. Életerõs népzenei vidéken született, ahol a polgári család hagyományai is inkább a népzene, mintsem a klasszikus mûzenei hagyomány felé nyúltak. A jó zenei érzékû gyermek számára ezermester édesapja kis cimbalmot készített, azon játszogatott – Béni bácsi erre is szívesen emlékezett vissza. Iskolásként következett a többi hangszer és a kórusban éneklés. Az egri ciszterci gimnáziumban zongorázni, hegedülni tanult, játszott harmóniumon, majd végzõs növendékként a zeneelméletben mélyedt el s vezényelte az iskolai zenekart. Rajeczky szívesen emlékezett legkorábbi gyerekkori zenei élményeire, akár gyerekeknek szóló írásaiban idézte fel õket, akár idõs korában a pályájáról érdeklõdõ riporterek kérdéseire válaszolt. A tehetség, az erõteljes és sokirányú zenei érdeklõdés szinte kikövetelte a további elmélyedést a zene elméletében és gyakorlatában. Így már a teológia tanulmányok színhelyeként választott Innsbruckra azért esett a választása, hogy a zenét is magas szinten tanulhassa és mûvelhesse tovább a kitûnõ alapokat nyújtó egri, majd zirci tanulmányok után. „Hosszú, évekig tartó utánzás, a mester minden apró mozdulatának lemásolása, felügyelet alatt vég nélküli ismétlés a stílusbeli hûség nyitja” – fogalmazza meg saját tanulási és tanítási módszerének lényegét egyik utolsó nagy munkájában, a Mi a gregorián? címû könyvben. Majd azt írja: Csodálattal szokás emlegetni a naphosszat éneklõ epikus elõadók, a balladaénekesek, a több órát improvizáló hangszerjátékosok emlékezõtehetségét, de olykor méltánytalanul mellõzzük saját korunk színészeinek, karmestereinek és szólistáinak teljesítményeit és azt az állandó gyakorlást, ami mesterségük velejárója. Emlékezõtehetség szempontjából nincs különbség a régi korok és az újkor embere között: a csodaember és a szorgalom embere szükséges szomszédok. Pásztó zenei emlékei

166

Tari Lujza

Rajeczky egyszerre volt csodaember – elõadómûvészként is Isten áldotta, kimagasló zenei tehetség – és a szorgalom embere. Fáradhatatlanságának mozgatórugója többek közt az a meggyõzõdése volt, hogy Az élõ elõadás elõfeltétele az anyag szuverén elsajátítása, sõt azonfelül egy bizonyos fokú szabad kezelése is: az anyagnak egyéni színezése, egyéni hajlam szerinti formálása.

Az „anyag szuverén kezelése” nála nemcsak a zenei elõadómûvészetben jelentkezett, hanem bármiben, amivel foglalkozott, lehetett az evezés vagy síelés a tanítványokkal, tudományosan megoldandó teológiai vagy zenetörténeti kérdés. A tanítást elõtérbe helyezõ ciszterci szerzetesi eszmén túl miért vállalta tudatosan is mindezt? Azért, mert nála visszatérõ megjegyzés, amit pl. a Szent Gergely doktorról szóló ének kapcsán írt: „a zenei gyakorlat az élethez kapcsolódott, az élet pedig értékes teljesítményt követelt”. A pedagógus szólt belõle, amikor a jövõ zenéjérõl elmélkedve így írt: A parasztember nem azon töri a fejét, hogyan mûvelik a földet kétszáz év múlva, hanem kimegy és szánt, mert tavasz van. … a jövõ zenéje nem más, mint gyermekeink jelen zenéje.1

Kodály tanítását is magáévá téve nyilatkozik, amikor arra int, hogy a zene az egész társadalomé, s ha bárhol megbomlik értékrendjének egyensúlya, ha bárhol nagyobb arányt ölt az értéktelen, az az egész társadalomra kihat. Tanárként, zenetörténészként sokakat inspirált és ragadott magával különleges, mindenkivel szót érteni tudó színes egyénisége. Szerény pásztói otthona idõvel szinte zarándokhellyé vált, s az õt meglátogató tanítványai, hazai és külföldi kollégái, tisztelõi, ismerõsei szinte versengtek, hogy minél többször felkereshessék. Pásztó nevét sokan általa ismerték meg. A szolidan berendezett kis lakás a nagyvilág szellemét árasztotta; sokoldalúan mûvelt tudós pap-tanár lakója másokat meghazudtolva minden témában a legfrissebb információkkal rendelkezett. Akik felkeresték, s a három család által lakott közös udvarról a kis alacsony lakásba belépve csalódott arckifejezést öltöttek a tudósi nagysághoz nem méltónak talált piciny és alacsony fagerendás lakás láttán, azoknak Béni bácsi sietett elmondani, hogy õ büszke arra, hogy ebben a házban lakhat, mely középkori alapokra épült, a 18. századi új iskola megnyitásáig iskolaként és a mester lakásaként, majd késõbb is tanítói lakásként szolgált. Az egyházi kellékeket és keresztény jelképeket visszafogottan, épp csak jelzésszerûen tartalmazó lakás lakója ugyanakkor a zenetudománnyal kapcsolatos, hivatalos külföldi útjain is mindig egyszerû, hivatását gyakorló pap maradt. Külföldi kollégái hamar megtanulták, hogy a magánbeszélgetésekben õt nem kell föltétlenül a külföldön elvárt módon, a tekintélyt címmel is hangsúlyozó Rajeczky professzor úrnak vagy doktor úrnak szólítaniuk, hívhatják õt egyszerûen Béni bácsinak is. Ezt aztán kedveskedve, de néha rossz ejtéssel Beni bacinak, Bene bacinak – vagy ahogy 1969. augusztus 20-i levelében a jeles angol népzenekutató, 1

A jövõ zenéje 1940, 344.


A családi háttér és Rajeczky Benjamin életének krónikája

167

Maud Karpeles írta, „Dear Benje”-nek [Kedves Béni] – mondták, amin aztán õ maga kacagott a legjobban. Hamar észrevették azt is, hogy benne nemcsak azt a ragyogó tudású elmét csodálhatják meg, akinek minden szavából a hatalmas olvasottság, a téma szeretete és az élõ zene ismerete árad, melybõl már a kérdésfelvetés szintjén is sokat tanulhatnak tõle – nem egyszer saját anyanyel-vükön. Õ magasrendû tudása okán sem volt megsemmisítõ, merev, távolságtartó professzortípus. Magához felemelõ ritka pedagógus alkat volt, aki a még gyenge tudású kezdõvel is egyenrangú partnerként társalgott. Mindezt a fiatalok számára hatalmas kezdõlökést jelentett. Kötetünkben erre is utal visszaemlékezésében a lengyel Ludwig Bielawski. Az egykori Kelet-Berlinben mûködött dr. Doris Stockmann, aki hosszú idõn át közeli munkatársi kapcsolatban állt vele, szerette volna megírni személyes visszaemlékezéseit Lejegyzõmunka és népzenegyûjtési tapasztalatok. Személyes emlékek 1959–1961-bõl címmel, de betegsége és azt követõ halála meggátolta ebben. A nagy tudósnak kijáró tisztelet mellett mindenki hamar megérezte Rajeczkyben a mindig jelen lévõ, de sosem tolakodó empátiát is. Korábban nem ismert emberekben is kiváló pszichológiai érzékkel rögtön rátapintott a vele beszélgetõ személy belsõ, lelki problémáira. A beszélgetõtárs pedig mintegy varázsütésre megnyílt. Hamarosan elkezdett mosolyogni, s anélkül, hogy elmondta volna Rajeczkynak a mások vagy talán maga elõtt is titkolt belsõ bajait, jobb kedvre derült, s már nem látta olyan sötéten maga körül a világot. Nem annyira tudása, mint ez a rejtett, emberekre jó hatást gyakorló, pozitív feltöltõdést adó tulajdonsága volt az, ami miatt az emberek keresték társaságát. Ez nem önmagában a papi hivatásából fakadt. Jó pap és jó tanár is azért volt, mert ilyen isteni képességgel volt megáldva. Ezért írhatta róla egyik tanítványa, dr. Seidl Gábor, a Magyar Ciszterci Diákszövetség Budai Osztályának elnöke, hogy „egy ország, egy szerzetesrend, egy város, egy iskola, mindannyiunk Béni bácsija…” 2 Seidl Gábor egyben idézte egy másik volt tanítvány, dr. Balogh Endre visszaemlékezését. Balogh más tanítványokhoz hasonlóan úgy emlékezett régi iskolájára, a Budai Szent Imre Gimnáziumra, hogy „az Alma mater elhagyása után évtizedek múltán is két karizmatikus egyéniség emelkedik ki emlékeiben” a többi kiváló tanár fölé. A szerzetestanár megtestesült mintaképe „Tanár volt, de barát is, aki a kisdiák problémáit épp oly komolyan vette, mint az idõs, adott esetben utolsó, túlvilági útra készülõét.”3 (Kötetünkben szép példa erre Rajeczky Novotny Gergelynek írt levele.) Pásztói öregasszonyok visszaemlékezései szerint a Szent Lõrinc templomban (a város fõtemploma, melynek kriptájában Rajeczky Benjamint örök nyugalomra helyezték) a legegyszerûbb hétköznapi hajnali miséken, vagy a Szentlélek templomban (melyet kisebb léptékénél fogva Béni bácsi különösen szeretett) az egy-két idõs asszony részvételével vasárnap délután megtartott szentmisén éppoly meleg odaadással prédikált, mintha nagy hívõsereg gyûlt volna össze. Mindig volt kikért 2 In Budai Szent Imre Gimnázium Évkönyv 2003/4, 61. 3 In Budai Szent Imre Gimnázium Évkönyv 2003/4, 61.


168

Tari Lujza

imádkoznia. A külföldi konferenciákon is mindig akadtak olyanok, akiken a vele való beszélgetések után szemmel látható volt a felszabadultság és a megkönnyebbülés. A tanácskozás végén sokan mély meghatottsággal búcsúztak el tõle, megköszönve neki a lelkiatyai segítséget. Jó példa erre az említett angol kutatónõ, Maud Karpeles (1969-ben a népzenetudomány nemzetközi társaságának tiszteletbeli elnöke) Londonban kelt és a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának címzett levele. Miután Karpeles levele elején szakmai ügyekrõl írt (megírta a két jeles korábbi angol népzenekutató, Margareth Dean Smith és Cecil Sharp könyveivel és egyéb hivatalos népzenetudományi kérdésekkel kapcsolatos mondandóját), levele végén személyes hangvételre tért át és leírta, hogy szavakban ki sem tudja fejezni, milyen nagy hatással volt rá a Rajeczky „Benje”-vel való újbóli találkozás. „Nagyon mélyen érintett, mert mostanában nagyon le voltam törve, s az, hogy elmondta, hogy a misén imádkozott értem, visszaadta újból a hitemet és az erõmet. Ez hatalmas erõforrás lesz számomra.” Levelét újbóli köszönettel és a legszeretetteljesebb üdvözlettel zárta. A szintén lengyel Jan Stêszewski visszaemlékezésében beszélt többek közt arról, hogy hol és miként misézett Rajeczky lengyelországi tanulmányútján, amit az adott politikai viszonyok között nem volt könnyû megvalósítani. Papi hivatásáról a külföldiek nemcsak tudtak és tiszteletben tartották, hanem a konferenciákon mindig lehetõséget teremtettek neki arra, hogy misézhessen. 1976-ban az általa vezetett nemzetközi munkacsoport konferenciája Ausztriában Schloß Seggauban volt. A várkápolnában a híveket a konferencia résztvevõi alkották, akik Béni bácsi iránti tiszteletbõl természetesnek vették, hogy vallásuktól függetlenül megjelenjenek reggel a szentmisén. Nem vett föl sem tudósi, sem papi külsõséges magatartási jegyeket. Önteltségnek nyoma sem volt benne, de önérzetes volt. Minden iránt alázattal viseltetett, de sosem volt alázatos és fõleg nem volt megalázkodó. Amikor pl. Kodály helyetteseként, majd utódjaként a pozíciójához szükséges zenetudomány kandidátusa akadémiai tudományos fokozatot kellett volna megszereznie, elõzõleg le kellett volna vizsgáznia marxizmusból és orosz nyelvbõl. E kötelezõ tortúra alól mosolyogva kivonta magát, magánemberként azonban haragosan jegyezte meg: „Különb diplomám van nekem, mint ezeknek! Van nekem Innsbruckban szerzett doktori címem. Nem vagyok ráutalva az õ általuk [a Kádár-rezsim által] adott doktori címre!” Rajeczky Benjaminról halála után számos visszaemlékezés íródott. Tudományos munkáit is többen méltatták, mindeddig mégis keveset mondtunk el róla. Munkássága olyan sokoldalú volt, amelyen belül egy-egy részterület mûvelése másnak egy egész életmûvet jelent. Mélységesen humánus érdeklõdése a kutatásban is megmutatkozott: számára a puszta kottakép mögött mindig ott volt a dalokat megszólaltató, egykori vagy kortárs ember, s az ember iránti érdeklõdése kiterjedt a dal megszólaltatása, hangvétele – vagyis a zenei elõadás – mikéntjére és módjára is. Egy rádióriportban 1984-ben úgy nyilatkozott, hogy azt csinálja, „Amit az embernek felülrõl diktálnak.” Rajeczky egész életében ezzel a felülrõl kapott hittel, Pásztó zenei emlékei


169

hûséges, tisztaszívû szolgálattal végezte munkáját, abban a reményben, hogy a jó példa megsokszorozódik. Hálás tanítványai, ismerõsei, munkatársai, hívei, barátai általában úgy érzik, hogy õk csak kaptak Béni bácsitól, és keveset tudtak a sok tõle kapott jóságból valamit visszaadni. Mára nemcsak Rajeczky személye vált Pásztó zenetörténetének részévé. Immáron a város közelmúltjához és jelenéhez is hozzátartozik a Rajeczky-emlékek tudatos ápolása. Ezek közül idõrendben a következõ események emelkednek ki. 1986. október 11–12. a város az MTA Zenetudományi Intézettel közösen konferenciát rendezett 85. születésnapja tiszteletére. 1990-ben megemlékezés halálának elsõ évfordulóján, emlékkõ-avatás és a Rajeczky emlékszoba megnyitása. 1991. december 8. megemlékezés születésének 90. évfordulóján. 1996. augusztus 14. megemlékezés Rajeczky Benjaminról a honfoglalás és Pásztó 110 éve ünnepség keretében születésének 95. és halálának 5. évfordulóján (e programpont elõadója Tari Lujza). 1999. július 2. megemlékezés halálának 10. évfordulóján. 2001. augusztus 16–21. Budapesti megnyitó után Pásztón nemzetközi konferencia halálának 100. évfordulóján (mintegy ötven fõ részvételével). 2006. november 11. megemlékezés születésének 105. évfordulóján. Ezeken a programokon rendszeresen vetítésre került Gaál István Rajeczkyrõl készített portréfilmje.4 Rajeczky Benjamin nevét ma már sokan ismerik, s nemcsak azok, akik közvetlenül tanítványai vagy munkatársai lehettek, hiszen az írott sajtón, a rádión, televízión keresztül szerepet vállalt a tudományos ismeretterjesztésben is. Zengõ hangját hangszalagok, alakját, idõs korban is fiatalos, lendületes járását és szemének derûs, friss csillogását pedig filmszalagok õrzik. Emberi és tudományos tisztasága, hatalmas munkabírása, sokoldalúsága örök példa mindenki számára! *

Rajeczky Benjamin Egerben született 1901. november 11-én. 17-én Ferenc névre keresztelték. Ekkor állították ki születési anyakönyvi kivonatát, (az eredeti dokumentum Egerben 1917. március 5-én kiállított hiteles másolata): Rajeczky Ferenc Imre fiú r. kath. sz. 1901. november 11. Apja: Rajeczky Gábor Ottó 30 é. géplakatos segéd, sz. Tarnaszentmiklós Heves vm., anyja Siller Rozália 18 é. sz. Eger, laknak Eger Maklári út 103.

Rajeczky Benjamin édesapja ekkor az egri szeszgyár gépésze volt. Egy 1941. január 30-án kiállított hatósági erkölcsi bizonyítványon a következõ olvasható: „Rajeczky Gábor géplakatos Pásztó Kossuth utca 25/b.” Édesapja úgy került Pásztóra, hogy a Pásztói Kórházból az egrinél kedvezõbb ajánlatot kapott. Rajeczky Gábor teljes keresztneve a születési anyakönyvi kivonat szerint: Gábor Ottó, aki Tar4A

Rajeczky Zeneiskola ezen kívül évente, ill kétévente megyei népdaléneklési versenyt rendez emlékére. Ugyancsak népdal és gregoriánének versenyeket rendez tiszteletére évente a Budai Szent Imre Gimnázium. Pásztó zenei emlékei

170

Tari Lujza

Rajeczky Benjamin születési anyakönyvi kivonatának másolata

naszentmiklóson született 1871. március 23-án, keresztelõje március 24-én volt. 1965 novemberében halt meg Pásztón. A szülõk még az elsõ világháború elõtt költöztek Pásztóra. Béni bácsi többször megemlékezett arról, hogy az elsõ világháborút már Pásztón élte meg, s hogy az ott hallott katonanóták megragadtak a fülében. Rajeczky Gábor édesapja, Imre Miskolcon született 1830. április 5-én. Rajeczky Imre az említett 1941-es irat szerint már nem élt, mert „néhai”-ként van megnevezve. Felesége Póta Rozália 1832-ben született Mátraverebélyben. A nagyszülõk 1858. november 8-án házasodtak össze. A férj az iratok szerint „notarius” volt, felesége „honoratior”, a házasságkötés helye Szihalom Borsod m. (1942. február 8-i hiteles másolat alapján). Anagyapa édesapját Rajeczky Mihálynak hívták. Rajeczky Benjamin nagyapja a Miskolcon 1847. június 23-án kiállított „Tanodai bizonyítvány” szerint az „Elsõ fél évben: a’ költészet osztályban szorgalmatosan járt”, vallástanból az osztályban a „2. az az második jeles, egyéb tanúlmányokból 38 pályatárs között 3dik az az harmadik jeles, erkölcsiségbõl elsõ rendû ajánlva”. Rajeczky Benjamin anyja, Siller Rozália 1883. február 15-én született, február 16-án keresztelték meg. Szülei: Siller József rk. földmûves és Urbán Borbála – a szülõk ez idõ szerint Hatvanban laktak. Rajeczky Gáborné Siller Rozália 1972-ben hunyt el Pásztón. Rajeczky Gábor és Siller Rozália elsõ gyermeke Margit, aki fiatal felnõttként, 19 évesen meghalt torokgyíkban. Ferenc tehát a második gyermek volt, akinek nagy korkülönbséggel született még egy húga, Borbála. Pásztó zenei emlékei


171

Rajeczky Benjamint az egri Líceum elemi iskoláját követõen a ciszterci gimnáziumba íratták be. Énekelt a kórusban, ismerkedett a hangszerekkel (furulya, hegedû). 1917-ben 16 évesen Zircen felvették a ciszterci rendbe. Szerzetesi neve: Benjamin. Egy év novicia után a 7.–8. osztályt mint klerikus végezte az egri gimnáziumban, ahol az utolsó évben zeneelméletet és zenekari vezénylést tanult. Az önképzõkör elnöke volt. Tanulmányai mellett zenei elõadásokat tartott. Zircre visszakerülve az egri gimnáziumban megalapozott zenei alapismereteit elmélyítette: hegedült, furulyázott, énekelt a kórusban. Iskolai bizonyítványok: 1918/19. iskolai év: az egri fõgimnázium 7. osztályának rendes tanulója (ig. dr. Werner Adolf, az osztály vezetõje Braun Jácint). Az 1919/20. tanévben, a 8. osztályban osztályzata valamennyi tantárgyból jeles volt, „testgyakorlás”-ból „felmentve”. Gimnáziumi érettségi bizonyítvány: 1920. június 24. 12 tárgyból (közte magyar nyelv és irodalom, görög nyelv és irodalom, latin nyelv és irodalom, történelem, matematika, fizika) jeles osztályzatot kapott, eredménye egyedül „rajzoló geometriában” lett jó.

1921–26. Az Innsbrucki Egyetem (Ausztria) teológia és zenetudományi szakán (Rudolf von Ficker tanítványaként) folytatta tanulmányait, uo. mûvészettörténetet hallgatott. Innsbruckban aktívan mûvelte a zenét: énekelt a gregorián kórusban, ill. vezette azt. 1924. július 2-án pappá szentelték. 1924–26. Másodéves korától magister choralis a Collegium Canisianumban: rábízták a gregorián ének vezetését. Anövendékzenekarban rendszeresen, különbözõ hangszereken játszott. Korrepetálta a többi növendéket és zenei elõadásokat, hang-

Bizonyítvány, 1919

Érettségi bizonyítvány, 1920 Pásztó zenei emlékei

172

Tari Lujza

versenyeket vezetett, fõleg középkori és gregorián témában. Visszaemlékezései szerint innsbrucki évei alatt már olvasta Kodály írásait, Bartók és Kodály újonnan megjelent mûveinek kottáit megrendelte Budapestrõl, úgy ismerkedett az új magyar zenemûvekkel. 1925. Teológiai doktori diploma. Disszertációja: Die vier Evangelistensymbole. 1926–45. A budai Szent Imre Gimnáziumba került hittan- és énektanárnak. Tanári kinevezésének idõpontja: 1926. július 28. 1927. január 14-i keltezéssel újabb megerõsítést kap: Beatissime Pater, Beniaminus Rajeczky sac. S Ord. Cistersiensis in Hungaria, doctor Theologiae et professor religionis in Gymnasio S. Emerici Budapestini… – Suprema sacra congregatio s. Offici feria VI.

A budai Szt. Imre-gimnáziumban hittantanár volt, vezette az énekkart és a megszervezett fúvós és szimfonikus zenekart. Rendkívüli tantárgyként a francia nyelvet tanította. Tanítványai visszaemlékezései szerint bármilyen tantárgy helyettesítését rábízhatták, gyakran még a matematikát is. Cserkésztisztként kezdetben egy rajt, majd csapatot vezetett. 1929/30-ban megkezdte a népzenegyûjtést a Dunántúlon és szülõföldjén, Heves és Nógrád megyében. Pásztón is ekkoriban gyûjtött elõször. Kapcsolatba került Kodály tanítványaival: Bárdos Lajossal, Kerényi Györgygyel, Ádám Jenõvel, Kertész Gyulával, akikkel t.k. új zenetanítási módszer – közte a szolmizáció – bevezetésérõl gondolkodtak (ld. kötetünkben Lukin cikkét.) 1931-tõl az Éneklõ Ifjúság körében tevékenykedett, melynek munkáját cikkek, kritikák írásával, hangversenyek szervezésével és mûismertetõ vezetésével segítette. 1932–35. Kodály Zoltán zeneszerzés tanítványa volt a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskolán. Ezekben az években ott nem volt külön népzene tantárgy, így a zeneszerzés tárgyat választotta, hogy Kodálynál tanulhasson. Kodály mindjárt a harmadik évfolyamra vette föl. 1933. Ádám Jenõvel megalakította a Magyar Énekoktatók Országos Egyesületét. Sikeres, eredményes tanítására tekintettel megválasztották fõtitkárnak. Pedagógiai írásokban, énektankönyvvel (1933-tól) ilyen minõségben is síkra szállt az általános mûveltséget szolgáló, modern alapokon álló zenei nevelés megteremtéséért. A szintén 1933-tól megindított Énekszó, majd a Magyar Kórus c. lapokban zenepedagógiai írásokat jelentetett meg. Iskolai kórusával gregorián énekeket, Perotinus és más koraközépkori szerzõk mûveit, az általa alapított szimfonikus zenekarral többek közt J. Haydn, Bartók, Hindemith mûveket mutatott be. Visszaemlékezésében írta Seidl Gábor: Gyorsan híre ment a komoly, nívós gimnáziumi zenei életnek s a Magyar Rádió felkérésére több ízben szerepeltek is. Ennek olyan sikere volt, hogy Bartók, miután egyszer meghallgatta õket, a gyerekek számára írt néhány mûvéhez zenekari kíséretet is komponált, miután megkapta a ciszterci gimnázium zenekarának összetételét.5 5 In Budai Szent Imre Gimnázium Évkönyv 2003/4, 62.



173

Bartók az Egynemûkarok néhány darabjához írt zenekari kíséretet, melyet Rajeczky az iskolai kórussal és zenekarral a zeneszerzõ jelenlétében mutatott be. Seidl visszaemlékezésben arról is olvashatunk, hogy egy alkalommal a Zeneakadémián is szerepeltek, amikor Kodály Háry János dalmû szvit változatából adtak elõ részleteket. Rajeczky elsõként népszerûsítette Magyarországon A. Vivaldit, s elsõként használt autentikus népzenei anyagot az iskolai tanításban: az 1937-tõl megjelenõ Pátria hanglemezeket6 vitte be az órára. Mint több vele készített riportban elmondta, a gyerekek pisszenés nélkül, nagy odaadással hallgatták a népzenei felvételeket. Jelentõs szerepe volt a hazai cserkészmozgalom létrehozásában. Mint a test és lélek egyensúlyát szem elõtt tartó tanár, paptanárként az elsõk közt volt, aki a tanítás elõtt reggelente együtt tornázott tanítványaival, a téli szünetben síelni, nyáron evezõtúrára (fõleg a Dunára, Balatonra), gyalogtúrára (többször a Bükkbe, Mátrába) vitte õket. Tanítványainak ilyenkor népdalokat tanított, s a hiteles elõadás megismertetéséhez jól éneklõ parasztokat hívott a környékbeli falvakból. A síelést elõbb a Normafánál gyakorolták. Az Alpokban a sítábor általában Kitzbüchel felett volt, ahol igen egyszerû, sõt szinte rideg körülmények között laktak – a mosdótálban reggelre befagyott a víz –, a tanítványok mégis a legmelegebb hangon emlékeznek vissza ezekre az együttlétekre is. Nem csoda, hiszen a diákok életükben elõször komoly pályán síeltek, nem utolsó sorban pedig a Cserkész-szövetség nemzetközi versenyén „sorra nyerték a versenyeket a norvégek, svédek és angolok elõtt. A parlamentben gratuláltak Bitter Illés igazgatónak. Hazatéréskor a mozdony fel volt virágozva, úgy köszöntötték a hazatérteket.” Tanítványai nemcsak a rendszeresen tornázó, velük síelõ, csónaktúrázó, kiránduló egykori paptanárukat csodálták, aki a fejlõdésben lévõ fiatalok számára példát mutatott a test és a lélek harmóniáját illetõen. Megcsodálták az idõs férfit is, aki élete végéig tornázott, s még 80 éves kora táján is föl-fölgyalogolt Pásztóról síelni a Mátra oldalába. Rajeczky „a legkedveltebb atya volt, rajongva szerették a diákok.”7 A budai Szent Imre Gimnáziumban rövid idõ alatt magas szintre emelt iskolai zenei élet neki köszönhette jó hírnevét. Egykori tanítványainak megannyi szeretõ hangú visszaemlékezésébõl kitûnik, hogy az énekórákon vagy az iskolai ének- és zenekarral adott hangversenyeken a zenén keresztül az egyén és közösség egészséges összhangjára, a zene szeretetén túl az egymásra figyelõ életszeretetre nevelt, humorral fûszerezett kedves szigorral. Ebbõl a kiváló zenei légkörbõl t.k. a következõ muzsikussá lett tanítványok nevelõdtek ki: Járdányi Pál zeneszerzõ, népzenekutató, Dávid Gyula zeneszerzõ, Geszler György zeneszerzõ, Sugár Rezsõ zeneszerzõ, Szomolányi (Schön) József hegedûmûvész, Novotny Gergely klarinétmûvész-tanár, Wehner Tibor zongoramûvész, 6 A sorozatot Bartók Béla indította el 1936–37-ben Lajthával, Kodállyal és másokkal, majd a második világhá-

ború után Lajtha és Rajeczky fejezte be 1952-ben. Tari 1992, 141–190. Balogh Endre és dr. Erõdi-Harrach Béla visszaemlékezése in Budai Szent Imre Gimnázium Évkönyv 2003/4, 43.

7 Dr.


174

Tari Lujza

Pallagi János hegedûmûvész, Rozsay Zoltán karmester, id. Berkes Kálmán klarinéttanár, Bárdos Kornél ének-zenetanár, zenetörténész.8 1938. Megjelent az Énekes Ábécé, amely olyan sikeres volt, hogy 1943-ban már 10. kiadása jelent meg, az idõközben bekövetkezett világháború ellenére. 1939-ben megjelent a Furulyaiskola, mely szintén több kiadást ért meg, s amelybõl több generáció tanult. Rajeczky komolyabb formában 1935-ben kapcsolódott be a népzenegyûjtésbe, az 1940-es évektõl pedig a gregorián és a középkor kutatásába. 1939/40-ben ösztöndíjjal Rómában tanulmányozta a gregorián és a tágabb középkori zenét, valamint az olasz népzenét. A gregoriánkutatásban elért eredményeit rögzítette a Kodály Zoltán 60. születésnapjára írt Népdaltörténet és gregoriánkutatás c. tanulmányában (1943). Az olaszországi tanulmányút eredményeit a Két dallamtörténeti adalék c. tanulmányában adta közre (1948). Hazajövetelekor meg kellett jelennie a sorozóbizottság elõtt, ahol a következõ iratot állították ki róla: rk. vallású 165 cm. magas. 1940. október 11-én a sorozóbizottság elõtt megjelent, besoroztatott és így állítási kötelezettségének eleget tett. [Az irat végén:] A H. T. 42 §-a alapján a papi kedvezmény odaítélve.

1942. a Nemzeti Zenede Választmányának tagjai közé választották. Budapest, 1942. október 26-i keltezéssel a Nemzeti Zenede (Budapest, IV. Semmelweis utca 12.) a következõ levelet küldte: Nagyságos Fõtisztelendõ Rajeczky Benjamin gimnáziumi tanár úrnak Budapest XI. Szent Imre hg. útja 27. Nagyságos Urunk! Kifejezésre kivánván juttatni Nagyságod, a hazai mûvészet lelkes pártfogója és támogatója iránt érzett igaz nagyrabecsülésünket, – Nagyságodat választmányunk f. évi október hó 7-én tartott ülésén egyesületünk rendes tagjai sorába egyhangúlag meghívta. Amidõn Nagyságodat errõl szerencsénk van értesíteni, bizalommal kérjük, hogy e tisztséget elfogadni és a Nemzeti Zenedének felvirágoztatására irányuló törekvésében nagybecsû közremûködésével egyesületünket támogatni méltóztassék. Fogadja Nagyságod õszinte nagyrabecsülésünk és kiváló tiszteletünk nyilvánítását. A Nemzeti Zenede Egyesület Gr. Zichy János elnök, Márkus Jenõ üv. alelnök.

Nemzeti Zenede-i vezetõségi tisztségét 1948-ban megerõsítették. 1943. Kinevezték ének szakfelügyelõvé: Fõtisztelendõ Dr. Rajeczky Benjamin ciszterci rendi gimnáziumi tanár úrnak” címezve, 1943. november 20-i keltezéssel az esztergomi érsek kinevezte „három évre az ének tanításának szakfelügyelõjévé. E tisztével együttjáró joga és kötelessége lesz a Kat. Tanügyi Fõigazgatóságtól kijelölt intézetekben megnevezett szaktárgy 8 Itt

nem soroljuk föl azokat, akik Rajeczky tanítványaként saját gyermekeikbe oltották be a zene szeretetét, s akik közül többen szintén muzsikussá váltak. Ilyen példa: dr. Eckhardt Sándor onkológus fia, a zongoramûvész Eckhardt Gábor, valamint Várbíró István mérnök lánya Várbíró Judit, televíziós zenei rendezõ.



175

Felkérés a Nemzeti Zenede választmányi tagjául

tanítását s eredményét megfigyelni s tapasztalatairól az intézet igazgatóságával és a szaktanárokkal beszámoló és a szükség szerint irányító tanácskozást tartani.

1940. december 1-jén a fentebbi sorozóbizottsági levélre hivatkozva: a honvédség póttartalékába, illetve a póttartalékának nyilvántartásába vétetett fel. Fentnevezett mozgósítás (hadi állományra való kiegészítés esetében szolgálati kötelezettségének tartama alatt lelkészi teendõkre a fegyveres erõ számára igénybe vehetõ.

1944. augusztus 15-i dátummal levél a zirci apáttól: Krisztusban Kedves Testvérem, Benjamin! Szent Rendünk érdeke azt kívánja, hogy Önt jelen állásának érintetlenül hagyása mellett a Budapest-Szentimreváros-i ciszterci rendi plébániához segédlelkésszé nevezzem ki. Midõn ezt teszem, meg vagyok gyõzõdve, hogy kötelmeit új állásában is lelkiismeretes buzgósággal teljesíti. Új állását f.é. szeptember hó 1. napján foglalja el. Mûködésére a jó Isten áldását kérve vagyok Krisztusban szeretõ testvére [Endrédy9] Vendel apát

1944–45., majd 1946–50. a Pázmány Péter (1945-tõl Budapesti) Tudományegyetemen népzenét tanított. A „Királyi Magyar Pázmány Péter Tudomány Egyetem Bölcsészetkari dékán”-ja 1945. december 10-i keltezéssel az alábbi levelet írta: 9 A Budai Szent Imre Gimnázium legendás fizika tanára, Hadarits Vendel tanár úr, késõbb Endrédy Vendel né-

ven zirci apát, akit a kommunisták az Andrássy út 62-ben kegyetlenül megkínoztak. A Terror Házában az egyik vallatószoba bejáratán tábla õrzi emlékét. Ld. Budai Szent Imre Gimnázium Évkönyv 2002/3, 19. Pásztó zenei emlékei

176

Tari Lujza

A zirci apát segédlelkésszé nevezi ki

Fõtisztelendõ Uram! Tisztelettel értesítem a Fõtisztelendõ Urat, hogy a Bölcsészettudományi Kar elõterjesztésére a Vallás és Közoktatásügyi Miniszter Úr a «Zene és ének folklorisztika» elõadásával az 1945-46. tanévre szólólag megbízta, illetve ezen minõségében megerõsítette. Fogadja Fõtisztelendõ Úr tiszteletem Hajnal István e. f. dékán

1945–50. Az egyházi iskolák államosítása után a szerzetesrendek feloszlatásáig a pásztói cisztercita rendház priorja, de közben, mint az alábbi levél tanúsítja, zenetörténeti kutatásokat is folytat. 1945. augusztus 11-i dátummal: Fõiskolai Tanár Úrnak elõterjesztett kérésére zenetörténeti tanulmányok végzésére további intézkedésig szabadságot engedélyezek. Endrédy Vendel zirci apát

Bár aktívan nem tanított, pedagógiai munkásságát nem szüneteltette. 1945/46-ban az Énekszó c. szaklapban írásban megfogalmazott tanácsokkal, tantervekkel, jegyzetekkel segítette a zenei nevelõ munkát (Hangképzés az iskolában, Férfihang-nevelés a középiskolákban, Ideiglenes Tantervvázlat a gimnáziumok V–VIII. osztályainak énekóráihoz). A zenetörténeti kutatások eredményeként látott napvilágot 1947-ben a Zenetörténeti jegyzetek, valamint 1948-ban a Kis zenetörténet 1600–ig megírt kötete. 1946–50. Balassa Ivánnak és Lajtha Lászlónak köszönhetõen a Néprajzi Múzeum Zenei Osztályán dolgozott. Munkáját az elsõ évben ingyen, késõbb alkalmi juttatásokkal végezte. Lajtha megbízható helyettese, késõbb legfõbb munkatársa volt. 1946-ban Pásztón újjászervezte az 1883–1945-ig mûködött Pásztói Dalegyletet. A kórussal 1948. novemberében Katalin-napi mûsoros estet és bált szerveztek két budapesti mûvész részvételével, s a bevételt az új orgona javára ajánlották fel. Múzeumi foglalkoztatásával kapcsolatban 1947-ben végre hivatalosan is történt valami. Február 5-i dátummal, Dr. Rajeczky Benjamin perjel úrnak címezve kapott megbízást: Pásztó zenei emlékei


177

AMagyar Nemzeti Múzeum Tanácsának elõterjesztésére és a zirci apát úrnak 525/1946. szám alatt történt hozzájárulása alapján megbízom Tanár Urat, hogy a folklore és népzenei gyûjtemény rendezése céljából a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi rendezése céljából a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Táránál teljesítsen szolgálatot.

1947. február 17-én t.k. Lajtha László tanúzása mellett az alábbi eskûszöveget aláírva került Rajeczky a múzeumba: Én esküszöm a mindentudó és mindenható Istenre, hogy a magyar köztársasághoz és annak alkotmányához hû leszek, Magyarország törvényes szokásait és a kormány rendeleteit megtartom, hivatali elõljáróimnak engedelmeskedem, a hivatali titkot megõrzöm és hivatali kötelességeimet pontosan, lelkiismeretesen, a nép érdekeinek szem elõtt tartásával teljesítem. Isten engem úgy segéljen!

1948-ban megjelent dr. Radó Polikárppal közösen írt hittankönyve az általános iskokák VI. osztálya számára (Az üdvösség története). A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karának Dékáni Hivatala 1950. április 30-án a következõ levelet küldte Rajeczkynek Pásztóra: Fõtisztelendõ Perjel úr! Örömmel értesítem, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Kara 1950. évi április 25-én tartott VI. r.k. ülésében Perjel Úrnak a hittudományok irodalmi mûvelése terén szerzett érdemeiért a „Doctor Collegiatus” oklevéllel való kitüntetését határozta el, amely magában foglalja a külföldön szerzett hittudományi oklevelek honosítását is. Midõn jókívánataim tolmácsolása mellett van szerencsém errõl hivatalosan értesíteni, egyben azt is bátor vagyok közölni, hogy Kari Ügyrendünk és Szervezetünk a bekebelezési díjat 350 Ft-ban állapítja meg. Az oklevelet Perjel Úrnak elfogadó nyilatkozata után fogom mély tisztelettel megküldeni. Fogadja Fõtisztelendõ Perjel Úr õszinte tiszteletem nyilvánítását. Dr. Bánk József egyetemi dékán

1950–60. A Néprajzi Múzeum muzeológusa. Önállóan és más kutatókkal együtt (részben a múzeum általános néprajzi feltárásaihoz csatlakozva) jelentõs népzenegyûjtést végzett, fõként a vokális zene területén. Gyûjtött a csángók és a bukovinai székelyek között (részben Domokos Pál Péterrel), dolgozott a Heves megyei Átányban (Hofer Tamással és Fél Edittel közös program keretében), a Mátravidéken (önállóan, részben a Kodály által megkezdett palóc feltárásokat folytatva), Felsõtárkányban (Bakó Ferenccel), a Bodrogközben (részben Balassa Ivánnal), Fejér, Zala és Bihar megyében. Zala megyében regösénekeket gyûjtött Lajtha Lászlóval, Balassagyarmat környékén pedig, szintén Lajthával a második világháború után még megmaradt falusi cigánybandák után nyomoztak. Rajeczky népi hangszerek és hangszeres népzene kutatásával közvetlenül nem foglalkozott, tájékozottsága azonban e témában is lenyûgözõ volt.10 Gyûjtõfüzeteibe a legrégibb szenténekek mellett egy-egy cigányzenészek által játszott népies dalt és mûcsárdás-dal10 A

Magyar Népzene c. hanglemezek kísérõfüzeteiben a hangszerekrõl írt részekben ki-ki meggyõzõdhet frappáns és sokszor meglepõen újszerû megfigyeléseirõl. A tágabb Palócföld és nagy hagyományú hangszere, a duda, Rajeczky: A gyöngyösi pásztormisék c. dolgozatában (1955.) is szerepet játszik. Pásztó zenei emlékei

178

Tari Lujza

lamot is lejegyzett. Jellemzõ az is, amit a jelen kötetben a lengyel Bielawskitól olvashatunk visszaemlékezésében. A Budapestre, konferenciára érkezett külföldi vendégeket Rajeczky a Mátyás pincébe vitte vacsorázni, ahol az 1960–70-es években a legjobb cigányzenészeket lehetett hallani. Mikor a külföldiek csodálkoztak, hogy egy szerzetes pap étterembe viszi õket és éppen cigányzenés étterembe, azt válaszolta, hogy az is hozzá tartozik a magyar hagyományhoz, s a külföldi vendég elõbb-utóbb úgyis szeretne cigányzenét hallani, akkor legalább szakember mutassa meg a stílus kiváló képviselõit. Rajeczky számtalan népzenei lejegyzést készített, Lajthával folytatta a Pátria hanglemezsorozat elõkészítésével és felvételeivel kapcsolatos munkálatokat, sok tanulmányt, könyvismertetést írt. Részt vett a Kodály által irányított A Magyar Népzene Tára I–IV. köteteinek munkáiban, s dolgozott a gregorián témákon, melynek eredményeként kiadta t.k. a Melodiarium Hungariae Medii Aevi kötetet, Bartók emlékkötetet szerkesztett Vargyas Lajossal. 1951-ben megalakult a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Bizottsága, melynek Rajeczky is tagja lett s maradt haláláig. A folyamatban lévõ munkák állását megvitató bizottságban Rajeczky már a megalakulást követõ évben beszámolót tartott a középkori magyar többszólamú énekek kutatásának állapotáról.11 1956. október 12. Munkáját a múzeumban olyan odaadással végezte, hogy „Szocialista Munkáért” érdemérmet kapott. 1960. március 1-tõl 1970. július 1-ig az MTANépzenekutató Csoport osztályvezetõje, 1965-tõl egyben a Kodály vezetése alatt álló intézet igazgató helyettese. Mindkét pozícióra Kodály hívta át maga mellé a múzeumból. Itteni mûködése alatt készült el és jelent meg A Magyar Népzene Tára V. Siratók kötete (1965., szerkesztõtársa Kiss Lajos), mely az elsõ magyar–angol nyelvû kötet a sorozatban. A könyv Pitré díjat kapott. Magyar és idegen nyelvû tanulmányai egyre nagyobb elismertséget jelentenek számára külföldön is. 1961. márciusában a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportja Bartók Béla születésének 80. évfordulójára háromnapos elõadássorozatot rendezett. Március 22-én „Az ünnepi elõadássorozat megnyitója Rajeczky Benjamin”, majd az elsõ Kerényi György–Rajeczky Benjamin: Bartók népdal-lejegyzései” címû elõadása volt. Rajeczky levelezésében fennmaradt egy, a konferencia-meghívásra küldött válasz. Rajeczky meghívta t.k. a japán Ruriko Uchida énekest, aki elõzõleg valószínûleg már járt Magyarországon, mert levele végén szívélyes üdvözletét küldte dr. Kerényi Györgynek és dr. Vikár Lászlónak is. 1961. március 21-én Bécsben keltezett, német nyelvû levelében megköszönve a meghívást közölte: azért nem tud részt venni a konferencián, mert a rendelkezésre álló 3–4 hónapnyi idõ már nem elég a vízum megszerzéséhez. 11

Ld. Tari 2003, I, 187–210, 193.



179

1962. február 25-én a Néprajzi Múzeum munkatársai, Fél Edit és Hofer Tamás Átányban a több éves néprajzi feltárás befejezéseként Átány népmûvészete címmel kiállítást rendeztek. Ehhez a programban résztvevõ kutatók részvételével három héten át tudományos elõadások kapcsolódtak. Rajeczky Az átányi népzene címmel március 2-án tartott elõadást. 1963/64. Kodály és egykori tanítványa, Járdányi Pál mellett aktív szerepet vállalt a Magyarországon megrendezett International Folk Music Council [Nemzetközi Népzenei Tanács] budapesti népzenetudományi konferenciája elõkészítésében. A szervezet elnökévé ekkor Kodályt választották, egyik vezetõségi tagjává Rajeczkyt. Erre az alkalomra jelent meg a második világháború utáni elsõ, a magyar népzenét átfogóan bemutató, akkori modern technikával (33-as fordulatú) készült lakklemez, melynek szerkesztését szintén Rajeczky irányította. 1967–88. Az IFMC/ICTM Történeti Munkacsoportjának elnöke (társelnök Wolfgang Suppan). 1988 szeptemberében a svédországi konferencián új vezetõséget választottak. Rajeczky ekkor túl volt egy szívinfarktuson, gyengének érezte magát, ezért erre a konferenciára már nem utazott el. A tisztségrõl való lemondását szóban Tari Lujzával küldte.12 1967–70. Kodály halála után a Népzenekutató Csoport megbízott igazgatója. Kodály halála sokat rontott a csoport életén, s Rajeczky helyzetét is megnehezítette, hogy az MTA-ra bejelentések érkeztek, miszerint ilyen intézmény élén nem állhat szerzetes pap. Ennek következtében 1970. július 1-tõl nyugdíjba helyezték. 1970. augusztus 5-én Salgótarjánban kiállított nyugdíjhatósági levél: Az igénylõ 1947. II. 5-1970. VI. 30-ig terjedõ idõben (megszakításokkal) 23 év és 152 nap szolgálati idõt szerzett. Mivel az öregségi teljes nyugdíjhoz 25 év szükséges, szolgálati ideje alapján tehát 46%-os résznyugdíjra jogosult.

Munkaviszonyát csak 1947. február 5-tõl 1970. június 30-ig igazolták, ami alapján nyugdíját 2.625 Ft-ban állapították meg. A Társadalombiztosítás Megyei Igazgatóságán, Salgótarjánban kelt levél szerint „Az 1947. elõtt fennállott munkaviszonyának vizsgálata folyamatban van, annak befejezése után újabb értesítést fog kapni.” Erre vonatkozó dokumentumot azonban nem találtunk iratai között. 1970. július 17-én emléklapot kapott a Dunakanyar Mûvészeti Nyári Egyetemen való részvételéért. Casaroli bíboros Zircen keresztül gratulációját küldi neki munkásságáért. 1971-tõl az MTA Népzenekutató Csoportja (1974-tõl MTA Zenetudományi Intézet) nyugalmazott tudományos fõmunkatársaként haláláig, 1989. július 1-ig dolgozik az intézetben, ahová heti rendszerességgel Pásztóról jár. Ugyanettõl az évtõl a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola zenetudományi tanszakának megbízott tanára (óradíjas). A tanított tantárgyak az 1974/75–1988/89 terjedõ idõszak tanéveiben: paleográfia, zenei bibliográfia.13 12 Amikor átadtam üzenetét, mindenki nagyon sajnálta lemondását, de megértéssel fogadta döntését. 13 Gádor Ágnes–Szirányi Gábor: A Zeneakadémia. Budapest: Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem 1997, 64.


180

Tari Lujza

1972. Kezdeményezte a népénektár új, átdolgozott kiadását. 1973. május 3-i keltezéssel megkapta a csanádi püspöki hivatal kinevezését a népénektári megújítási bizottságban való részvételre. 1974. július 20-án sor került aranymiséjére. Erre az alkalomra Innsbruckból, a Canisianumból német nyelvû levelezõlapon küldött neki meleg hangú jókívánságokat Pater Robert Miribrug regens, kérve, hogy ezután is emlékezzen meg az ott tanulókról és vezetõikrõl. 1975. június 9. Dortmund, Auslandsinstitut: elõadást tartott Die ungarische Volksmusik und ihre Quellen címmel. 1975. augusztus 14–21. IFMC konferencia Regensburgban. Elõadásának címe: Geistliche und Weltliche Volkslieder. 1976. március 27. az Innsbrucki Egyetemtõl díszoklevelet kapott. 1976. augusztus 23. az IFMC szervezet vezetõségi tagjainak konferenciája Varsóban. Újból hivatkoznak arra, hogy Rajeczky kezdeményezte, hogy az archaikus rituális népzenét külön munkacsoport vizsgálja. Ismét beválasztják a vezetõségi tagok közé. 1976. Rajeczky Benjamin 75 éves címmel Tari Lujza köszönti a Muzsika c. folyóiratban. 1976. Születésének 75. évfordulója tiszteletére Rajeczky Benjamin Írásai címmel megjelennek munkái Ferenczi Ilona szerkesztésében. Tanítványai, munkatársai szûk körben köszöntik mesterüket. 1978. Megbízás népzenei tárgyú cikkek írására a Magyar Néprajzi Lexikon II. kötete számára. 1978. A Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. 1978. április 4-én tudományos munkásságáért Erkel díjjal tüntették ki. 1978–79. Magyar Hanglemezgyártó Vállalattól megbízást kapott gregorián hanglemez szerkesztésére. 1979. szeptember 17–20. IFMC Medulin-Pula (Jugoszlávia) a Történeti munkacsoport 6. konferenciája. A javaslatok közt Rajeczky többek közt elmondja: a téma lehatárolása a munkacsoport nevébõl következik, hogy ui. népzenei forrásokat vizsgál történeti tekintetben. Mindez azonban nem korlátozódik Európára. Az Európán kívüli zenének is megvan a maga történetisége [német nyelven].

1980. A Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem címzetes egyetemi tanár (emeritus professor) címet adományozott Rajeczky Benjaminnak. 1980. felkérõ levél az MTA I. Osztályáról az MTA Zenetudományi Bizottságában való újabb közremûködésre 1980–85 között.14 Szintén felkérést kapott a Studia Musicologica szerkesztõbizottságában való közremûködésre. 1981. AMagyar Televízió „Röpülj Páva” népzenei versenye zsûrijének elnöke. 1981. november 11. Születésnapjára Pásztó a város elsõ díszpolgári címét adományozza Rajeczky Benjaminnak. 14 A bizottság titkára 1980–85 között Tari Lujza.



181

1981. november 21. A Magyar Zenemûvészek Szövetsége tudományos ülésszakot rendezett 80. születésnapja tiszteletére. 1981. Bartók születésének 100. évfordulóján emlékplakettet kapott. 1981. december 21-i levél: a közelgõ Kodály centenárium alkalmából felkérik a Kodály Zoltán Emlékbizottságban való részvételre. Meghívó az alakuló ülésre, 1982. január 6. 15 órára a Parlament Munkácsy termébe. 1982. május 25-i levél: a Mûvelõdési Minisztérium Kiadói Fõigazgatósága javaslatára a Mi a gregorián? c. könyve nívódíjat kapott, az elismerés átvétele 1982. június 2-án, szerda 14 órakor a Vörösmarty tér 1. I. em. 104-es szobában volt. 1982. december 13–17. Nemzetközi Kodály konferencia, Budapest, Roosevelt tér. Elõadása 17-én a Népzenei szekció 2. ülésén: Die ungarische sogenannte „Kleine Quintwechsel-Form” und ihre europäischen Paralellen. 1982. december 17-i keltezéssel dr. Gerlinde Haid (Ausztria) köszönetet mond az Österreichisches Volksliedwerk részérõl, hogy elfogadta felkérésüket és elküldte tanulmányát a Walter Deutsch születésnapi emlékkötet számára. 1982. Kodály születésének 100. évfordulója alkalmából emlékplakettet kapott. 1983. A Magyar Tudományos Akadémia fennállásának 150. évfordulója alkalmából emlékplakettet kapott. 1983. június 8-i dátummal Gerlinde Haid újból köszönet mond a megérkezett lábjegyzet-kiegészítésekért. 1983. december 16-án [Kodály születésnapja] a Kodály Emlékbizottságban való részvételéért köszönetet nyilvánítottak és a Kodály születésének 100. évfordulója megünneplésében kifejtett tevékenységéért oklevelet adományoztak neki. 1983. január 14-i keltezésû levél: Imre Samu, az Akadémiai Kiadó Kiadói Tanácsának elnöke értesíti, hogy a Szendrei–Dobszay–Rajeczky: XVI–XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben (Budapest 1979) c. kötet nívódíjas lett. Díjátadás január 26-án 11 órakor az MTA Tudós Klubjában volt. 1983. A Brockhaus–Riemann Zenei Lexikon megbízása: az eredeti, idegen nyelvû cikkek fordítása és szakmai kiegészítésük. 1984. július 20. gyémántmiséjének idõpontja. 1983–84. A Szentév alkalmából emlékplakettet kapott. 1984. július 27-i dátummal Città di Vaticanóból Agustinus Casaroli bíboros meleg hangú latin nyelvû táviratban köszönti gyémántmiséje alkalmából. 1984. augusztus 10. Az egri érseki köszönõlevele: Külön is megköszönöm Fõtisztelendõségednek, hogy az egri egyházmegyében lelkipásztori szolgálatot is vállal és az annyira nyomasztó paphiányban segíti Isten népét az üdvösség útján.

1984. augusztus 11-én volt tanítványai, Entz Géza, Kirilly Dezsõ, Erõdi Béla [Erõdi-Harrach Béla15], Geszler György és mások köszöntik gyémántmiséje alkalmából. 15 Ld. Budai Szent Imre Gimnázium Évkönyv 2002/3 19., 185–188.


182

Tari Lujza

így együttesen emlékezünk gyémántmisés Béni bácsinkra. Szeretett volt tanárunknak szívbõl kívánunk zavartalan jó egészséget, további eredményes munkálkodást, sok örömet és Isten kegyelmének számtalan ajándékát.

Egy másik levélrészlet ugyane napról: körbeültünk és elkezdõdött a nótázás. A régi tábortüzek slágerlistáját énekeltük végig (milyen sok nótát tudunk még!). Cserkésznóták, magyar dalok, kánonok. Úgy éreztük, ott ül közöttünk Béni bácsi is! És emlékeztünk…

1984. A Magyar Kodály Társaság Hírei c. lap VII/1., 1984. júniusi száma (viszszatekintve a Kodály-év eseményeire) a Kodály emlékérem kitüntetettjeként említi Rajeczky nevét. 1984. október 1. Pásztón jelen van az oskolamester házának avatásán. 1984. december 17. Díszoklevél Pásztó fejlesztéséért. 1985. január 22-én levél Salgótarjánból a Nógrád Megyei Tanácstól: „A Végrehajtó Bizottság kiemelkedõ zenekutatói tevékenységéért, a palóc népzene megismerése területén végzett munkájáért Madách Díjjal tüntette ki.” Közölték a díjátadás idejét, helyét. Úgy látszik, attól tartottak azonban, hogy Rajeczky Benjamin Budapesten tartózkodik, ezért ugyanaznap táviratban is megerõsítették a hírt, az MTA Zenetudományi Intézetbe címzett táviratban: Örömmel értesítjük, hogy a Nógrád Megyei Tanács VB Madách-díjjal tüntette ki. A díj átvételére tisztelettel meghívjuk 1985. január 28-án hétfõn 17 órára Salgótarjánba az Állami Zeneiskolába József A. u. 4. Az utazásban a Pásztói Városi Tanács segíti Önt. Dr. Horváth István osztályvezetõ.

Az ünnepségen dr. Kerényi Ferenc irodalomtörténész, akkor a Magyar Színházi Intézet igazgatója mondott köszöntõt. A Miskolci Nemzeti Színház színészei mûködtek közre. A díjat Devcsics Miklós, a Nógrád Megyei Tanács elnöke adta át. 1985. május 24. A Magyar Tudományos Akadémiától megkapta a tudomány doktora (DSc) fokozatot.16 1985. augusztus 6-i keltezéssel Tardy László, a Mátyás templom karnagya az elõkészület alatt álló Magyar Katolikus Almanach II. kötete számára munkásságának fontosabb egyházzenei vonatkozásait kéri a kötet számára. 1985. szeptember 25-i levélben az MTA I. Osztályának elnöke, dr. Hajdú Péter felkéri a Zenetudományi Bizottságban való részvételre újabb öt évre.17 Ugyanekkor felkérik további közremûködésre a Studia Musicologica szerkesztõbizottságában. 1985. november Pásztó: a Csohány Baráti Kör, melynek alapító tagja, születésnapja tiszteletére emlékplakettet adományozott. 1986. január, június 1., október 30. Televíziós zenetörténeti sorozata felvételei. 16 „Rajeczky

Benjamin tudományos önéletrajza (1984)”. Közreadja Tari Lujza. In Zenetudományi Dolgozatok II. Tanulmányok az MTA Népzenekutató Csoport megalakulásának 50. évfordulójára. MTA ZTI, 329–346. 17 A bizottság titkára Tari Lujza. Pásztó zenei emlékei


183

1986. Ujfalussy József, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola rektora megbízza, hogy az 1986/87-es tanévben az egyetemi ágazat Zenetudományi Tanszékén vegyen részt a fõtárgyi állami Vizsgáztató Bizottságának munkájában. 1986-ban Devcsics Miklós, a Nógrád Megyei Tanács elnöke köszöntötte születésnapján. E levél nem maradt meg, de Rajeczky géppel írt válaszának másolata igen. Rajeczky levele jól rávilágít egyrészt szerény jellemére, amikoris kitér a dicséret elõl, s inkább munkatársát helyezi elõtérbe, másrészt az õt jellemzõ szerzetesi alázatra, hogy ui. õt az elismerés az újabb feladatokra figyelmezteti. Válaszlevelében a Madách Díjra is visszatér: Pásztó 1986. november 17. Igen tisztelt Tanácselnök Úr! Mélyen meghatott megtisztelõ születésnapi köszöntése, fogadja érte hálás köszönetemet. Három évtizede ismertem meg közelebbrõl és szerettem meg a nógrádi népet, mikor boldogult Manga János barátommal éveket töltöttünk a megyei népdalok és hangszeres népzene gyûjtésével és lejegyzésével. A Madách-díjjal kitüntetõ – számomra felejthetetlenül kedves figyelmet jelentõ – gesztust úgy vettem, mint az õ munkájának elismerését is, amit olyan szívesen osztottam meg vele. Meggyõzõdésem, hogy minden elismerõ szó és kedves köszöntõ emlékezés igazában figyelmeztetés is a további feladatokra. Megvallom, szívem szerint ma is – annyi tudományos probléma sürgõssége ellenére – a fiatalok zenei életének egészsége, a magyar zenei anyanyelv sorsa a legfõbb gondom, abban pedig frissen biztató jelenség éppen a salgótarjáni zeneiskola kiemelkedõ munkája és a Pásztón folyt megyei iskolai népdalverseny volt. Abban a reményben, hogy a meleg jókívánságokat továbbra is szíves meleg szolgálattal és hasznos munkával tudom viszonozni, ismételt köszönettel vagyok Tanácselnök Úr hálás híve Rajeczky Benjamin

1987. Részt vett az Egri Fõszékesegyház fennállásának 150. évfordulóján az új harang felszentelésénél. Ebbõl az alkalomból emlékplakettet kapott. 1987. május 20-i dátummal Freiburgból küldött képeslapon dr. Gottfried Habenicht az általa vezetett munkacsoport tagjai nevében írta német nyelven: „A konferencián résztvevõk szeretettel gondolnak Önre és üdvözlik.” Az aláírók közt: Hartmut Braun, Christian Ahrens, Jürgen Elsner, Wiegand Stief, Ursula Reinhard, Anette Erler, Albrecht Schneider (Németország), Reidar Sevåg (Norvégia) Barbara Jesser (USA), Oskár Elschek (Csehszlovákia), Ludwik Bielawski (Lengyelország) Todor Dzsidzsev (Bulgária), Helga Thiel (Ausztria) és még sokan mások. 1987. Munkásságát a Magyar Népköztársaság Mûvészeti Alapja bronzplakettel ismerte el. 1987. december 31. az MTA Zenetudományi Intézete örökös munkatársi címet adományozott neki: A Magyar Tudományos Akadémia elnökének 2/1964. (A.K. 2.) MTA sz. utasítása értelmében örömmel és tisztelettel ajánlom fel az MTA Zenetudományi Intézet öröPásztó zenei emlékei

184

Tari Lujza

kös munkatársa címet. A Zenetudományi Intézet jelenlegi munkatársai különbözõ években csaknem valamennyien tanítványainak tekinthetik magukat. Ezért kiváltképpen jelentõs az a segítség, ami a jelenlegi levél értelmében a következõ években is lehetõvé teszi az együttmûködést. A tudományos kérdésekben való tanácsadáson, konzultáción túl, kérem vállaljon továbbra is tevékenyen részt a magyarországi zenetörténet munkálataiban épp úgy, mint a Magyar zenetörténet I. kötet idegennyelvû kiadásának elõkészítésében. Értelemszerûen kérem, hogy az Intézetet tekintse mindig munkahelyének, amivel együttjár, hogy az intézeti apparátus, intézeti munkaszobája változatlanul rendelkezésére áll. Kérem, fogadja eddigi együttmûködéséért valamennyiünk õszinte köszönetét. A következõ évek munkájához jó egészséget és megértõ türelmet kívánok. Falvy Zoltán igazgató

1988. november 5. A budai Szent Imre Plébániatemplom fennállásának 50. évfordulója alkalmából a jubileumi templombúcsú emlékére emléklapot bocsátottak ki. A József Attila Gimnázium, mint a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium utódja, emlékplakettet adományozott Rajeczkynak. Az ünnepségen találkozott egykori diákjaival, akik nagy meghatottsággal hallgatták beszédét. 1989. július 1. Rajeczky Benjamin Pásztón meghalt. 1989. július 3. Tari Lujza a Magyar Rádióban megemlékezést tartott róla „Kaszás e földön a halál” (a cím egy általa gyûjtött és tudományosan feldolgozott halottas énekbõl vett idézet). 1990. március 13. posthumus Kossuth-díjat kapott, melyet húga, Rajeczky Borbála vett át. Egyik tanítványa visszaemlékezése szerint erre a kitüntetésre már Kodály felterjesztette, de a díjat mint pap, nem kaphatta meg.18 185. lap. 1. kép: Rajeczky Benjamin Innsbruckban, egyetemi tanulmányai idején 2. és 3. kép: Rajeczky Benjamin utolsó fényképei – 1989 március végén Tari Lujzával beszélget. Fotó: Miháltz Gábor 186. lap. 4. kép: Rajeczky Kodály Zoltánt köszönti a Népzenekutató Csoportban. Pásztó Városi Múzeum Rajeczky Hagyaték 5. kép: Rajeczky Benjamin és Borbála a Fertõdi Eszterházy kastély elõtt Peter Riethussal, Borcsa német zenekutató férjével. 1970-es évek 6. kép: Rajeczky Benjamin Pásztón a kertben szüleivel és édesanyja segítségével, Alapi Katóval 7. kép: Béni bácsi énekel és irányítja a tercettet. Mellette Szendrei Janka és egy osztrák zeneszerzõ. Bécs 1970-as évek eleje 8. kép: Rajeczky a Néprajzi Múzeumban fonográffelvételt készít. Pásztó Városi Múzeum Rajeczky Hagyaték 9. kép: Rajeczky Benjamin és Borbála – Borcsáéknál Bécsben, 1970-es évek 18 Dr.

Balogh Endre és dr. Erõdi-Harrach Béla visszaemlékezése in Budai Szent Imre Gimnázium Évkönyv 2003/4, 43.



185

1.

2.

3. Pásztó zenei emlékei

186

Tari Lujza

4.

5.

6.

7.

8.

9. Pásztó zenei emlékei


187

A Rajeczky emlékszoba részlete, Pásztó


Pályatársak Rajeczky Benjaminról

Somfai László

Köszöntõ1 A Nemzetközi Zenetudományi Társaság elnökeként tisztelettel köszöntöm a Rajeczky Benjamin születésének századik évfordulójára emlékezõ nemzetközi konferencia résztvevõit. Megilletõdött magyar muzikológusként különösen boldogan teszem ezt: valamennyien büszkék vagyunk, hogy Rajeczky – itthon és külföldön sokunk számára „Béni bácsi” – személyében ez a kis ország igazán nagy tudóst és tisztelettõl övezett személyiséget adhatott a zenetudomány nemzetközi közösségének. Rajeczky Benjamin munkásságának szakavatott méltatását azokra hagyom, akik hosszú idõn át közelében dolgozhattak és a zenetudomány ama két terepének valamelyikén mûködnek – a népzene vagy a gregorián kutatásában –, amelyeket õ maga legszenvedélyesebben mûvelt. Egyetlen konferencia voltaképpen nem is képes felölelni ezt a két nagy témakört. Pár hete a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem egyházzenei tanszéke és doktoranduszai a gregorián kutatás témájában emlékeztek szellemi elõdjükre; ez a mostani konferencia inkább az etnomuzikológiai aspektust hangsúlyozza majd. Hamarosan konferenciánk szervezõje, egykor Rajeczky neveltje, Tari Lujza kollégám beszél Rajeczkyról, az etnomuzikológusról. Jómagam legfeljebb arra vállalkozom, hogy megvalljam önöknek: mi kívülállók, generációm magyar muzikológusai is mennyit köszönhetünk Béni bácsinak. Ellentétben a szerencsésebb fiatalabb nemzedékkel, az én generációm sajnos nem lehetett növendéke. Az 1950-es években a cisztercita paptanár Rajeczky nem taníthatott a magyar felsõoktatásban. Mégis tudtunk róla, a Néprajzi Múzeumban dolgozó csodabogár szakemberrõl, aki Innsbruckban szerzett doktorátust és Pásztóról járt fel Budapestre. Tudtunk róla, mert a zenetudományi tanszakon professzoraink, Bartha Dénes és Szabolcsi Bence tisztelõi–barátai voltak Rajeczky Benjaminnak. Hallottuk, hogy népzenei hangfelvételekrõl készített virtuóz lejegyzéseivel a hihetetlenül igényes Lajtha Lászlót is maga mellé állította; továbbá az a hír járta, hogy bizalmas embere egykori tanárának, Kodálynak. A Zenemûvészeti Fõiskolán néhány tanárunk, aki gimnazista korában zenekarában játszott vagy cserkésze lehetett, nagy tisztelettel emlegette. Pályakezdõ éveimben a kívülálló szemszögébõl nézve Rajeczky amolyan mindenesnek, mindent nagyszerûen elvégzõ szakembernek számított. Kérésre Joseph Haydn késõi miséirõl éppúgy remek tanulmányt szállított, mint Bartók népzenei lejegyzéseirõl – hogy csak a hozzám közel álló területekrõl említsek példákat. Bármit írt, azt az európai tudományosság szellemében és igényességével tette. Mindezeken felül sajátos kisugárzása volt munkáinak, személyiségének. Külföldi kollégáit, egyebek között a Nemzetközi Zenetudományi Társaság köreiben is, valósággal elbûvölte. Az 1960-as években Bartha és Rajeczky álltak a magyar zenetudósok ama listájának élén, akiknek nemzetközi tár1 Elhangzott

a Rajeczky Benjamin születésének 100. évforduláján rendezett nemzetközi népzenetudományi konferencia megnyitóján 2001. augusztus 16-án Budapesten az MTA Zenetudományi Intézetében. Pásztói zenei emlékek

192

Somfai Lászzló

saságbeli tagsági díját névtelen nyugati kollégák–barátok fizették be, mert tapasztalták, mekkora nyereség jelenlétük a nemzetközi konferenciákon. A szó legnemesebb értelmében vett mestereink némelyikét tanulmányaink befejezése után ismerjük meg. Ebben az életkorban az emberi példamutatás már nem kevésbé fontos, mint a szûkebben vett szakmai tanulság, és a hatás természetesen közvetett. Az én életemben 1970-tõl az ilyen mintaképek egyikévé vált Rajeczky Benjamin, akit a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének értekezletein, megbeszélésein figyelhettem (õ akkor hivatalosan már nyugdíjas volt ugyan, de kutatási projekteket vezetett): ahogyan a Magyarország Zenetörténete készülõ elsõ kötetének állásáról beszámolt, népzenei felvételek hanglemez kiadásáért érvelt, új kutatásokat és egyéni teljesítményeket, új könyveket és recens törekvéseket bírált. Azoknak, akik még emlékeznek szép zengésû hangjára, beszédének szeretetet sugárzó fordulataira, ugyanakkor érvelésének élére is, nem szükséges felsorolnom Rajeczky megnyilatkozásainak feledhetetlen vonásait. Valóban minden újra fogékony volt, de mindig kritikus. Legélesebb kommentárjait, néha egyenesen megsemmisítõ kritikáit úgy tudta megfogalmazni, hogy a megbírált érezte az empátiát – aminek következtében senki nem vitatta a mester és növendéke kapcsolatot. Briliáns fantáziával tudott új adatokból új teóriákat felvillantani, de jellemzõ volt rá (egyébiránt legtöbb követõjétõl ez is megkülönböztette), ahogyan nyomban visszatért további tények gyûjtéséhez és a friss elmélet többszörös kontrolljához. Különösen szerettem és csodáltam benne, hogy egyáltalán nem voltak zseni allûrjei. Igazán ritka ez azon a szellemi szinten, ahova õ eljutott. Mindez együttvéve talán nagyon is a tipikus – mondhatni konzervatív – bölcs öreg tudós portréját formázza, aki idejétmúltnak tetszhet a „new musicology” irányzatainak mai versengése közepette (értsük bár az „új zenetudomány”-t idézõjelben vagy anélkül). De hát nagyon is jól tudjuk, hogy az 1960-as években éppen Rajeczky indított el kisebb forradalmat az IFMC study group-jában (amelyet Wolfgang Suppannal együtt vezetett), sürgetve és inspirálva a népzene és a mûzene kapcsolatának–kölcsönhatásának vizsgálatát, elsõsorban természetesen a gregorián bevonásával. Számos idevágó nagy, úttörõ tanulmányának némelyikét egyébként már két kiváló fiatal magyar kollégájával, Szendrei Jankával és Dobszay Lászlóval közösen jegyezte. A Cantus planus kutatócsoport közelmúltbeli konferenciái ékesen bizonyítják, milyen gyorsan fejlõdtek Rajeczky 1989-ben bekövetkezett halála óta az általa elvetett magok. Gyanítom, alkalmasint maga Rajeczky lenne a legboldogabb, ha látná, hogy e kivirágzó kutatás nyomán némely gondolata revízióra szorul. Kevés tudóssal találkoztam ugyanis, akit ilyen mértékben jobban izgatott a kutatás következõ lépése, mint az általa produkált jeles tudományos eredmény elismerése. Utolsóként Rajeczky Pásztó iránti hûségét említem, ragaszkodását az otthonhoz, az egyszerû néphez, hazájához. Az õ nyelvtudásával (és a cisztercitarend kapcsolatrendszerével) a legnehezebb esztendõkben biztosan elhagyhatta volna Magyarországot, hogy békésebb környezetben mûvelje kertecskéjét, gyakorolja tudoPásztói zenei emlékek

Köszöntõ

193

mányát. Nem csak hazájához, de szûkebb pátriájához, Pásztóhoz, templomának gyülekezetéhez is hû maradt haláláig. Nagyszerû gondolat, hogy e megnyitó ülésszakot követõen a Rajeczky konferencia átteszi székhelyét Pásztóra. Ott egyébiránt látni fogják Gaál István Rajeczkyról készített dokumentumfilmjét. Gaál szinte második apjának tekintette Béni bácsit, s a maga kristálytiszta ideákért síkra szálló mûvészetével Rajeczkyhoz méltó portéfilmet alkotott. Akonferencia inspiráló környezetet ígérõ pásztói folytatásához sok sikert kívánok!

Pásztói zenei emlékek

Balassa Iván

Találkozásaim Rajeczky Benjaminnal1 Talán azt is írhattam volna, hogy barátságunk – és ebben is van igazság, hiszen csaknem egy fél évszázadon keresztül, hol gyakrabban, hol ritkábban tartottuk egymással a személyes vagy levélbeli kapcsolatot. Mégsem ezt írtam, mert emberileg és tudásban olyan magasan állott felettem, hogy ezzel nem akarom emlékét elhomályosítani. Mikor volt elsõ találkozásunk, nem tudom megmondani, de mindenképpen 1945 után, hiszen az én kapcsolataim Kelet-Magyarországra és Erdélyre korlátozódtak.2 Az azonban kétségtelen, hogy a ciszterekhez érzelmi szálak kötöttek, hiszen 1930 és 1932 között a Ciszterci Rend Egri Szent Bernát Gimnáziumának tanulója lehettem, és érezhettem tanáraim tudását és szeretetét, de szigorát is, mellyel körülvettek bennünket. Magam református lévén – egyedül a hetven fõs osztályban – még bizonyos kiváltságokat is élveztem, elkerülendõ a vallási megkülönböztetésnek még a látszatát is. Elõször Lajtha Lászlótól (1892–1963) hallottam róla, aki 1946–47-ben a Néprajzi Múzeum igazgatói tisztét látta el.3 Mivel én abban az idõben a Magyar Néprajzi Társaság titkára voltam, feladataim közé tartozott az elõadások megszervezése, melyekbõl legalább egyet havonta meg kellett tartani. Ez a háborút követõ néhány évben nem volt könnyû feladat, hiszen a néprajz nagyon sok kiváló mûvelõjét elvesztette. Ezért gondoltam egyházi kutatók bevonására. Radó Polikárp (1899– 1974) 1947. április 23-án A magyar liturgiatörténet néprajzi vonatkozásai címû elõadását olvasta fel, míg Rajeczky Benjamin A Néprajzi Múzeum Népzenei Gyûjteményének szabadságharccal kapcsolatos dallamai címû elõadását 1948. március 31-én tartotta meg.4 Még ugyanabban az évben az Ethnographiában is közölt egy cikket Bartók Béla népdal-lejegyzési módszerérõl. 1945-tõl Fél Edit (1910–88) vette át az Ethnographia szerkesztését; én mellette kisegítõ lehettem, és tanultam meg a szerkesztés sok csínját-bínját. Fél Edit nagy tisztelõje volt Rajeczky Benjaminnak és mindig kért tõle cikket, könyvismertetést, melyek lebonyolítását többnyire magam végeztem. Úgy emlékszem, hogy ennek a kapcsolatnak lett az eredménye, hogy 1945–48 között az Ethnographia folyóirat a Katolikus Egyház Stephaneum nyomdájában jelent meg. Felelõse ott Ketskés János kivá1 A visszaemlékezést Balassa Iván Tari Lujza kérésére írta 2001-ben, Rajeczky Benjamin születésének 100. év-

fordulójára. Az írás teljes terjedelmében megjelent az Ethnographia folyóiratban. Itt kisebb, lényeget nem érintõ kihagyásokkal közöljük, a lábjegyzetekben közölt szerkesztõi kiegészítésekkel. 2 1947 tavaszán már baráti viszony volt közöttük, amit Balassa Magyar néprajz a Mezõgazdasági középiskolák III. osztálya számára (Budapest 1947) c. könyvének Rajeczkynak szóló dedikációja bizonyít. (Szerk.) 3 Lajtha 1946 augusztusától decemberig a Néprajzi Múzeum megbízott igazgatója volt, 1947-tõl a Magyar Néprajzi Társaság egyik alelnöke. 4 Az 1948. március 31-én lezajlott felolvasóülés mûsorát az Ethnographia folyóirat is közölte Vargha László fõtitkári jelentésének „Társasági ügyek” részében: „Dr. Rajeczky Benjamin: A Néprajzi Múzeum Népzenei Gyûjteményének a szabadságharccal kapcsolatos dallamai” címmel. Ethnographia LIX (1948), 257. (Szerk.) Pásztó zenei emlékei

196

Balassa Iván

ló nyomdász szakember volt, akivel a kapcsolatot többnyire én tartottam. Ez a nyomdák államosításáig tartott, amit így érzékeltem: Ketskés úr a Stephaneum igazgatóját mindig így üdvözölte telefonon: Laudetur Jesus Christus! Egy reggel hallom, hogy megváltozott az üdvözlés és „Szabadság!” hangzott. Rajeczky Benjamin ebben az idõben, mint perjel Pásztón a Rend gazdaságát vezette a szerzetesrendek feloszlatásáig. Ennek az üzemeltetése az adott körülmények között nem volt könnyû feladat, mindamellett egyedül helyettesítette Lajthát külföldi tartózkodása alatt a Néprajzi Múzeum Zenei Osztályán, s mindez annyira igénybe vette minden idejét, hogy saját kutatást alig végezhetett. Következõ találkozásunk 1950-ben történt, amikor a magyarországi szerzetesrendeket egyik napról a másikra feloszlatták. Egy reggel meglehetõsen zaklatottan beállított hozzám a Néprajzi Múzeumba és elmondta, hogy az éjszaka Pásztón rájuk tört az ÁVÓ és összeszedte a szerzeteseket. Hogy mi lett velük, nem tudja. Neki szinte csodával határos módon sikerült elmenekülnie, és egy hajnali vonatra a következõ állomáson felszállva feljött Budapestre, ahol egyik volt tanítványánál szállt meg. Nekem pedig a következõ kérdést tette fel: – Tudsz-e nekem egy íróasztalt adni? – Ebben a pillanatban nem, de reggelre be lesz állítva a Népzenei Osztályra a dolgozóasztalod!

Utána megkezdõdött a gyõzködés a pártszervezettel, és végül is beadták a derekukat, ki lehetett Rajeczky Benjamint nevezni.5 Az elkövetkezõ években soha senki nem kérdezte meg tõlem, hogyan is került hozzánk. A korszak furcsa fintora, hogy a Néprajzi Múzeumban õ volt egyedül „munkáskáder”, mert édesapja gépészlakatosként dolgozott egész életében. Mikor megkérdeztem tõle, hogy mit akar dolgozni, akkor elsõrendû feladatként jelölte meg Bartók fonográfhengereinek lejegyzését, ami rendkívül nagy feladatot jelentett, de ennél sürgetõbbet aligha lehetett elképzelni. Késõbb Lajtha László is bekapcsolódott a lejegyzés végzésébe egy önálló, tanítványaiból álló csoporttal. Lajtha azt tartotta magáról, hogy abszolút hallással rendelkezik. Márpedig a fonográffelvétel bizonytalan hangjait nem volt könnyû azonosítani. Emlékszem egy esetre, amikor egy hangot Lajtha és Rajeczky is másképpen határozott meg, és ebbõl kisebb vita keletkezett. Végül elhatározták, hogy Kodály megállapítását fogadják el. Õ Rajeczkynak adott igazat, így a döntést mind a ketten elfogadták.6 Mikor megkezdte munkáját, arra kértem, hogy az intézmény falain belül egyházi ügyekkel ne foglalkozzék, mert nem olyan idõket éltünk, hogy feletteseink azt el5 Lajtha 1946-tól már több ízben kérvényezte írásban a kinevezését, utoljára 1949-ben, sikertelenül. 6 Lajtha

Rajeczky és mások iránti minden segítõkészsége és nagylelkûsége ellenére közismerten nehéz ember hírében állott, s különösen lejegyzési kérdésekben szeretette a maga véleményét hangoztatni tanítványaival, közvetlen munkatársaival szemben. A Néprajzi Múzeumba akkoriban bejáró fiatal népzenekutatók késõbbi visszaemlékezéseikben gyakran mesélték, hogy Rajeczky milyen nagy részt vállalt a Lajtha által szerkesztett hangszeres kötetek (Szépkenyerûszentmárton és fõleg Kõrispatak) kiadás elõtt álló anyagának lejegyzésében, s hogy a lobbanékony Lajtha néha még a kiváló lejegyzõ és nyugodt Rajeczkyval is heves vitákat folytatott. (Szerk.)


Találkozásaim Rajeczky Benjaminnal

197

tûrték volna. Ugyanakkor a múzeumon kívüli ilyen irányú ténykedése nem tartozik ránk. Nem is gondoltam, hogy ezt rövidesen nekem kell megszegnem. A múzeum asztalosának felesége súlyos rákbetegségben szenvedett, és látszott, hogy már csak napjai vannak hátra. Mindenképpen ragaszkodott hozzá, hogy az utolsó kenetet felvegye. Mivel benn laktak a múzeum területén, a szertartást végzõ papnak végig kellett volna vonulni a folyosókon, megfelelõ ornátusban, csengõszóval. Ezt a pártszervezet határozottan megtiltotta, és én nem tehettem semmit. Ekkor fordultam Rajeczky Benjaminhoz segítségért, aki a következõ reggelen egy nagyobb táskával jelent meg. Tudom, hogy az asszonyka néhány nap múlva megnyugodva távozott az élõk sorából, és a férje, aki párttag volt és élmunkás kitüntetést is kapott, nekem is megköszönte a közbenjárásomat. Egyik reggel, azt hiszem 1952-ben, nagyon feldúltan nyitott be a szobámba ezekkel a szavakkal: „Képzeld, ezek már a nevemet is el akarják venni!” Az elõzmények a következõk: abban az évben kezdték kiállítani a személyi igazolványokat. Az olyan intézményekbe, hivatalokba, melyeknek létszáma meghaladta az ötven fõt, a Belügyminisztérium külön bizottságot küldött ki. Így történt ez a Néprajzi Múzeumban is, ahol a vezetõ egy olyan hölgy volt, aki az írás-olvasás mesterségével nagyjában már tisztában volt. Mindenkinek be kellett mutatnia a születési anyakönyvi kivonatát, és csak az ott bejegyzett nevet lehetett beírni. Rajeczky a keresztségben a Ferenc nevet kapta és a Benjamint szerzetesként vette fel. Ezért az utóbbit a bizottság nem akarta bejegyezni. Gondoltam nagyot és merészet, majd ezt válaszoltam: „Megpróbálom elintézni, csak arra kérlek, hogy akármit mondok, te azt vállald el.” Ezek után behívtam a vezetõt, és ilyen kérdést tettem fel: – Legyen szíves megmondani a Minisztériumban közvetlen felettesét, mert itt az éberséget meg akarják sérteni. [Arra alapoztam, hogy mindenki fél, még a Belügy munkatársai is, vagy talán azok még jobban.] – Tessék mondani, hogy miben nyilvánul ez meg? – Maguk el akarnak tüntetni egy szerzetest, akit nem csak országunkban, hanem egész Európában Rajeczky Benjamin névvel ismernek. Most ha itthon vagy máshol valamit csinálna, sohasem lehetne megtalálni, hiszen korábbi nevét senki sem ismeri és nyilvántartásokban sem szerepel. – Teljesen igaz, – volt a válasz – ne tessék telefonálni, beírjuk a Benjamin nevet.

Ez meg is történt, és így megtarthatta nevét hivatalosan is, amit sokszor megköszönt nekem, igaz csak szóban, mert ilyesmit abban az idõben nem lehetett leírni. Mondta, hogy rendtársai közül nagyon kevesen tudták megõrizni szerzetesi nevüket. Ezt magam is bizonyíthatom, mert kedves egri magyar pap tanárom Pataki Vidor, Pataki János néven adta közre tanulmányait az egri vár feltárásáról, és adott át számomra földmûvelésre vonatkozó adatokat az Országos Levéltárból. A Békekölcsön jegyzésekor, melynek mértéke a fizetés 10%-a kellett hogy legyen, minden alkalommal bizonyos kifogásokat támasztott, elsõsorban az önkéntesség megsértése miatt. Ilyenkor kértem, hogy beszéljük meg négyszemközt a dolgot. Arra hivatkoztam, hogy a kisebb jegyzés vagy annak éppen teljes elmulasztása Pásztó zenei emlékei

198

Balassa Iván

elsõsorban a múzeumnak és nekem okozna súlyos nehézségeket. Ilyenkor aztán másra terelõdött a szó, majd a végén kijelentette, hogy „felajánlja” a szükséges összeget, de csak azért, hogy a múzeumot vagy engemet ne marasztaljanak el miatta. Ez az eljárás éveken keresztül valóságos szertartássá vált, de megmaradt, hogy lássam: csak az intézmény és az én kedvemért vállal ilyen áldozatot. Messzemenõ segítõkészségét az egész múzeumban ismerték. Ha valakinek valami népzenei kérdése felmerült, azonnal hozzáfordult. Bekapcsolódott a nagyobb gyûjtésekbe is. Tanácsokat adott a tiszaigari közös gyûjtés során, az átányi feldolgozásban maga is részt vett. Domokos Pál Péter hatalmas csángó népzenei anyagának rendszerezését, feldolgozását, sajtó alá rendezését is felvállalta. Még számos más példát lehetne felsorolni, amikor nemcsak tanácsaival, hanem tényleges munkájával segítette a nálánál kisebb zenei ismerettel rendelkezõ kollégáit. Még egy alkalomra emlékszem, amikor ugyancsak segített, pedig az felfogásával ellentétes volt. Az 1950-es években május 1-jén nemcsak fel kellett vonulnia a múzeum minden dolgozójának, hanem azt is vizsgálták, hogy milyen mozgalmi dalokat harsognak közben. A kerületi Pártbizottság elõírta, hogy ebédszünetben gyakorolni kell. Ez éppen az õ szobája elõtt történt, és érzékeny hallását rendkívül bántotta múzeumi munkatársainak szépnek aligha nevezhetõ éneklése.7 Egyszer kivágódott az ajtaja, és ezen szavakkal jelent meg: „Nem bírom tovább ezt a szörnyûséget, hanem segítek nektek.” Kiváló pedagógusként csakhamar amolyan énekkar-félét faragott a társaságból. Természetesen neki a felvonuláson nem kellett részt vennie, mégha a helyi pártszervezet azt idõnként kifogásolta is. Ha úgy adódott, hosszasan elbeszélgettünk négyszemközt, és olyan kérdéseket is megtárgyaltunk, amit szélesebb körben aligha lehetett volna. 1955-ben szembekerültem a pártszervezettel és Kardos Lászlóval (1918–1980). Benyújtottam lemondásomat, és ezt vele is megbeszéltem. Egyetértett velem, de azt javasolta, hogy próbáljak a Néprajzi Múzeumban maradni, és csak tudományos munkával foglalkozni. Nem úgy sikerült – ma már azt mondom, hála Istennek –, hanem Sárospatakra kerültem a várba igazgatónak, és egy új világ nyílt meg elõttem. Kapcsolatom a Néprajzi Múzeummal nem maradt szinte semmi, csak Rajeczky Benjaminnal, aki sokszor felkeresett. Olyan idõszak is akadt, amikor õ vett ki könyvet a Néprajzi Múzeum könyvtárából számomra, mert nekem nem kölcsönöztek. Sokat jártuk együtt a vidéket, különösen a Bodrogközt. Magam is rögzítettem sok mindent, különösen siratókat, melyeknek kötetbe rendezését az 1950-es évek második felében indította el. Ezek az utak arra is alkalmasak voltak, hogy a világ dolgát, az 1956. évi forradalom következményeit meghányjuk-vessük. Errõl tanúskodik egy kézzel hozzám írt levele.

7 A zenei szépség tudósának a fülét valószínûleg még inkább sértette a mozgalmi dalok silánysága, színvonalta-

lansága. (Szerk.) Pásztó zenei emlékei

Találkozásaim Rajeczky Benjaminnal

199

Bp. [19]60. 2. 26. Kedves Iván! Hát kútbaesett az utam. Ezen a héten folyt az átigazolásom az Akadémiára, a jövõ héten pedig jelentkeznem kell az új munkahelyen. Márc. 1-tõl vagyok odaát. Te meg csak a jövõ héten vagy odalent. Pedig de sok mesélnivaló lett volna! Azt hiszem öreg Jánosunk ezentúl óvatosabb és talán-talán szolidárisabb is lesz. Nekem nagyon szép volt a múzeumi idõszak. Nagyon sok részed volt benne, hogy ilyen volt, és köszönetül még koccintunk is valami jóval. Ölel Béni

Azt hiszem kiolvasható, hogy a „Jánosunk” fedõnév Kádár Jánosra vonatkozik, hiszen a levél írásának idején enyhült valamelyest az erõs politikai szorítás. Elsõ pataki látogatására, melyre ha jól emlékszem 1957-ben került sor, egy kis meglepetést tartogattam számára. Tudtam ugyanis, hogy lehetõleg minden reggel misézik, és ehhez, ha lehetett, útjai idején is tartotta magát. Ezért szóltam elõre a pataki plébánosnak, aki nemcsak szomszédunk volt, hanem jó barátság is alakult ki köztünk, hogy jön Rajeczky Benjamin, s reggelenként szeretne misézni. Névrõl õ és káplánjai is ismerték, és nagy örömmel tettek eleget kérésemnek. Így mikor megérkezése után a misézés lehetõsége felõl érdeklõdött, örömmel közöltem, hogy már mindent elintéztem, és csak az idõpontot kell megmondania, hogy mikor akar átmenni a plébánost meglátogatni és a részleteket megbeszélni. Láthatóan jól esett neki ez a gondoskodás. A Bodrogközben a lakosság nagyobb része református. Így egyszer-egyszer bizonytalanabbul mozgott körükben, de megismerve a temetési liturgiát és a helyi szokásokat, kedves egyénisége csakhamar megnyerte az asszonyokat,8 akiktõl gyakran a siratásról érdeklõdött. Általában nagyon nehéz a siratásra rávenni valakit. Hiszen nagy megrázkódtatást kell énekbe foglalni, amelyhez gyakran évtizedekkel korábbi körülményeket kellett felidézni. Megnyerõ egyénisége azonban ezeken a nehézségeken is átsegítette. Magam 1956 óta gyûjtöttem magnetofonnal, és ebbõl következõen sokszor népzenei adatokat is rögzítettem. Ezeket mindig neki adtam át lejegyzésre és felhasználásra, de egyszer-egyszer magam is visszakértem belõlük. Sokszor segített közvetlenül is, így többek között a Magyar Néprajz, az Ortutay Gyulával (1910–1978) közösen jegyzett könyvünk népzenei fejezetében. Ennek összeállítását eredetileg Ortutay vállalta, de nem lett belõle semmi. Rám maradt, s valahogy kézikönyvekbõl próbáltam összeállítani. Lektorálásra Rajeczky Benjamint kértem fel, aki alaposan átdolgozta. A fõvárosban is találkoztunk egyszer-egyszer, de mivel õ mindig sietett haza Pásztóra, ahol szüleivel együtt lakott, erre csak olyankor kerülhetett sor, ha egy-egy elõadást tartott vagy éppen meghallgatta az enyémet. Egy alkalommal feleségemmel Pásztón is meglátogattuk az 1980-as évek elsõ felében, abban az idõben, ami8 Amikor 1971-ben az IFMC (International Folk Music Council történeti munkacsoportja számára nemzetközi

konferenciát szervezett, Sárospatakot választotta színhelyül A résztvevõk szakmai kirándulását Karcsára szervezte, ahol a román templom látványán túl a karcsai asszonyok ízes s még hagyományos éneklésével kedveskedett külföldi kollégáinak. (Szerk.) Pásztó zenei emlékei

200

Balassa Iván

kor Pásztó díszpolgárává választotta, s amely kitüntetésrõl a tanácselnök levelében értesítette. Most is elõttem van a kép, amikor mondja, hogy hajnalban indul az állomásra, hogy idõben Pestre érjen. Javaslatomra a Magyar Néprajzi Társaság 1978-ban tiszteleti tagjává választotta, és errõl tudósító levelemre a következõ választ juttatta el hozzám: Pásztó, 1978. 4. 23.

Kedves jó Barátom! Amikor hálásan megköszönöm a szíves jókivánságokat (nekünk, öregeknek már igen elkelnek), hadd hangoztassam õszinte meggyõzõdéssel, hogy e kitüntetésre csak azért kerülhetett sor, mert a Néprajzi Társaság friss szellemi légkörében négy évtizeden át nyíltak meg számomra a problémák, de különösen pedig azért, mert életem legnehezebb éveiben a Te gondoskodásodból foglalkozhattam velük kedvemre. Adjon Isten mindezért ezerannyit, eredményekben és sikerben. Meleg baráti köszöntéssel: Rajeczky Benjamin

Szóban azt is elmondta, hogy imádkozik értem. Erre 1985-ben akkor is sor került, amikor egy súlyos rákos mûtét után újra felépültem és dolgozni kezdtem. 1989-ben itt hagyott bennünket, és megértõ, segítõ egyénisége nagyon hiányzik. Azt gondoltam, hogy legalább egy emléktáblával kellene emlékét láthatóan is megörökíteni, mégpedig Egerben. Ez nemcsak szülõvárosa volt, hanem itt érezte magát igazán otthon, mert Pásztóról a menekülés éjszakáját nehéz volt elfelejtenie. Elõször úgy gondoltam, hogy az emléket szülõházán kellene elhelyezni, de annak megállapítása nagy nehézségbe ütközött. A házszámot a születési anyakönyvbõl Bakó Ferenc néprajzkutató barátom (ugyancsak egri ciszter diák volt, akivel Rajeczky Felsõtárkány hagyományai feltárásán együtt is dolgozott) kiírta, de a helyszínen nem lehetett azonosítani, mert az utcát többször átszámozták az azóta eltelt csaknem egy évszázad alatt. Élni pedig már senki sem élt olyan, aki emlékezett volna arra, hogy 1901-ben hol laktak Rajeczkyék. Így aztán az emléktábla a Ciszterci Rend újra visszakapott gimnáziumának egy kiemelt pontján kapott helyet, az emléktábla felavatására pedig Rajeczky születésének 90. évfordulóján került sor. A leleplezést Andrásfalvy Bertalan, a Magyar Néprajzi Társaság akkori elnöke végezte, az ünnepségen megjelent az egri érsek és a Ciszterci Rend fõapátja is. Magam pedig nagyon boldog voltam, mert valamicskét törlesztettem abból, amit tõle hosszú évtizedeken át kaptam.


Ludwig Bielawski (Varsó)

Rajeczky Benjamin lengyel tudományos kapcsolatai1 Rajeczky Benjamin a magyar zenetörténet, népzenetudomány és zenei nevelés kiemelkedõ személyisége volt. Nagyon sikeres volt az európai népi hagyományok nemzetközi kutatásainak szervezésében, s amit személyesen is sokszor megtapasztaltunk, gyakran kifejezésre juttatta a magyar–lengyel barátságot. Ez a sokirányú aktivitás személyiségének különbözõ arcait mutatja. Katolikus szerzetespapként hû maradt a keresztény értékekhez az ellenséges totalitárius rendszer alatt is, amely csak a halála utáni évben változott meg. Amikor 1964-ben Varsóból a gyönyörû és barátságos Budapestre jöttünk, a templomba egyedül mentünk be, este pedig a pap Rajeczky a Mátyás Pincébe vitt bennünket megkóstolni a magyar bort és cigányzenét hallgatni, még azelõtt, hogy Sárosi Bálint nekilátott volna a cigány zene néphagyományban betöltött szerepének vizsgálatához. Rajeczky Benjamin a magyar népzenetudományi iskola meghatározó személyisége volt, melyet Bartók és Kodály, e két jeles személyiség emelt magas rangra. Ezt az iskolát egészítette ki a történeti mélységgel és a szélesebb antropológiai perspektívával. Legtöbbször azonban a magyar középkori kutatás megalapozójaként tartják számon, melyet egyedülállóan kötött össze az általános zenetörténettel és a népzenetudománnyal. Rajeczky fõ tevékenysége – mely nevet szerzett neki Európában – a gregorián ének és a népzene, önálló jellemvonásaik és kapcsolataik. És amirõl a nemzetközi szakma gyakran elfelejtkezik, õ a magyar zenei nevelésnek is jelentõs személyisége volt. Rajeczky már a háború elõtt legendás tanár volt, elõhírnöke annak a sikeres zenei nevelésnek, amely magyar zenepedagógiaként az egész világon Kodály módszerként vált ismertté a 60-as évektõl. Bár a korábbi nevelési rendszert a kommunizmus fölszámolta, õ tanár maradt élete végéig és így maradt meg az emlékeinkben is. Nem volt merev, távolságtartó professzor, jól érezte magát velünk, fiatalabbakkal, mi pedig vele. Aktív, dinamikus ember volt, és képes volt másokat aktivitásra ösztönözni. Hivatalosan a háború után nem volt tanár. Professzorként aztán a budapesti Zenemûvészeti Fõiskolára akkor nevezték ki, amikor már nyugdíjban volt, de nem hivatalosan számtalan növendéke volt Magyarországon és külföldön. Lengyelországban a Kodály Társaság 1975-ben alakult meg, lengyel résztvevõkkel, köztük népzenekutatókkal, akik nagy gondot fordítottak a dallamlejegyzésre is. Rajeczkyt Lengyelországban nem ismertük. Talán nem haszontalan két személyt együtt említeni: Rajeczkyt és Hieronimus Feichtet (1894–1967), a Rajeczkynál hét évvel idõsebb papot, a középkori zenetörténet lengyelországi megalapozóját. Az emlékére készült kötetbe Rajeczky is írt egy tanulmányt. Vele ellentétben Feicht még a kommunista elnyomás éveiben is egyetemi tanár lehetett. 1 A Rajeczky Benjamin születésének 100. évforduláján rendezett nemzetközi népzenetudományi konferencián

2001. augusztusában angolul elhangzot elõadás rövidített változata. Pásztó zenei emlékei

202

Ludwig Bielawski

Varsóban és Lublinban több generációt tanított a középkori zene specialistájaként, de tanítványai közül sokan nem érdeklõdtek a gregorián ének és a népzene kapcsolatai iránt. Boles³aw Bartkowski, aki megszervezte a néphagyományban élõ egyházi népénekek gyûjtését, kivétel volt. Rajeczkyt és magyarországi követõit Lengyelországban nemcsak idézték, hanem munkáikat ki is nyomtatták.2 Nem emlékszem, pontosan mikor hallottam elõször Rajeczky nevét. Õ az egyik szerzõje és szerkesztõje volt a Studia Memoriae Belae Bartók Sacra kötetnek (1956), mely eljutott Varsóba az intézetünkbe. Amikor 1957-ben Freiburgban meglátogattam Walter Wiorát, õ beszélt Rajeczkyról, mint a keleteurópai blokk vezetõ népzenekutatójáról. Emlékszem viszont Rajeczky 1962-es lengyelországi látogatására. Részt akart venni a népzenegyûjtéseinken. Az élõ néphagyományáról ismert, Varsótól 100 km-re északkeletre fekvõ Kurpie-i területet választottuk a gyûjtésre. Rajeczky különösen a siratók iránt érdeklõdött. Útközben megállítottuk az autót amikor megláttunk két asszonyt, akik a földeken dolgoztak. Bemutattuk magyar vendégünket, és tolmácsoltuk arra vonatkozó kérdéseit, hogy vajon errefelé ismert-e a halottsirató? Legnagyobb meglepetésünkre minden teketória nélkül elkezdtek siratni, elõbb az öregasszony, majd a fiatalabb is. Nagy gyaklorlatunk volt a népzenegyûjtésben, de ilyennel nem találkoztunk, amellett Lengyelországban addig senki nem érdeklõdött a sirató után. Rajeczky volt az elsõ, aki ezt ott nálunk megtette. Amit mi fölvettünk, az nem ének volt, hanem recitálás improvizált szavakkal. A sirató valódi zenei formájával mindaddig nem is találkoztunk. A lengyel szakirodalomban az énekelt siratókra utoljára Oskar Kølberg hivatkozott, õ is a 19. századból, ukrán parasztok körébõl. Késõbb magam is részben ezt a kutatási témát választottam, s megtapasztaltam, hogy pl. Kareliában (Finnország) is fennmaradtak dallamos siratók napjainkig, melyeket gyakran csak recitálnak a helyzetnek megfelelõen. Doktori téziseimben (The Rhythm of Polish Folk Songs, 1971) is publikáltam néhány lengyel siratódallamot. Késõbb Alicja Trojanowicz tanulmányozta e kérdést részletesen és adta közre eredményeit monográfiájában: Laments, Rhymes and Calls in Polish Folklore (1989), hivatkozva ebben Rajeczky bevezetõ tanulmányára A Magyar Népzene Tára V., Siratók (Szerk. Kiss Lajos–Rajeczky Benjamin, Budapest 1966) kötetre, a második világháború utáni európai népzenetudomány legnagyobb teljesítményû munkájára. Ez a magyar és angol nyelvû kötet a dallamok elemzése és rendszerezése által, a stílus jellemvonásainak meghatározása, valamint a történeti és földrajzi szempontok figyelembevételével alapvetõen újat hozott a magyar népzenekutatásban. A sokoldalú Rajeczky a magyar népzenetudományt sok olyan új – késõbb a zenei antropológia által használt – elemmel gazdagította, mint kulturális kontextus, szokás, elõadási szituáció, az átadás-átvétel (tehát a közvetítés) vonásai és a szimbolikus elemek szerepe. Ez a publikáció a világon mindenütt népszerûsítette a tudományágban az új szemléletmódot. Hadd emlékeztessek arra, hogy csak két év múlva jelent meg Alan Merriam The Anthro2 Legutóbb

Szendrei Janka cikke jelent meg az alábbi kötetben: Notae Musicae Artis. Musical Notation in Polish Sources from XI – XVI ages. Szerk. El¿bieta Zaremba-Witkowska. Varsó 1999.


A Rajeczky-életmû egysége

203

pology of Music (1964), sok évvel korábban látott napvilágot John Blacking How Musical is Man? könyvénél (1973), tíz évvel korábban a magam munkájánál: Zonal Theory of Time and its Significance for Musical Anthropology (1976) és húsz évvel korábbi Wolfgang Suppan Der musizierende Mensch. Eine Anthropologie der Musik (1984) könyvénél. A siratókkal összefüggésben ezúttal csak a lengyel népzenekutatásra gyakorolt hatásról szólok, melynek köszönhetõen megjelent a Laments (Kaszuby – Cassubia) a Polish folk songs and music-sources and materials sorozatban (a sorozat elõkészítése az 1980-as évek elejére fejezõdött be, kiadásra csak 1997/98-ban került sor). Rajeczky segítségének köszönhetõen résztvehettem 1964-ben az International Folk Music Council Budapesten tartott kongresszusán, amivel egyben elsõ ízben voltam jelen ilyen nemzetközi rendezvényen. Amikor üdvözlés után Rajeczky minket, idegen nyelveket még nem jól beszélõ lengyel fiatalokat bevezetett a kongresszus helyszínére, azt mondta: a külföldiekkel való kapcsolathoz elég csupán néhány kedves szó, és ne felejtsünk el mosolyogni. Rajeczky mindig tudott mosolyogni, noha perfektül beszélt sok-sok nyelven. Annak idején részletes beszámolót írtam és jelentettem meg a kongressszusról, s ma riadtan látom, hogy Rajeczky nevét föl sem tüntettem benne. Miért? Emlékezzünk, hogy 1964-ben a rendezvény feje Kodály Zoltán volt, a nemzetközi társaság elnöke, akit a világon mindenütt mint a magyar zenepedagógia és a magyar népzenetudomány apostolát ünnepeltek. A kongresszusra két nagy téma volt kijelölve: az egyik a tágabb zenetörténet népzenei kapcsolatai, melynek témaszervezõje Szabolcsi Bence akkor még nem gondolt a gregorián zene bevonására, melynek Rajeczky volt a specialistája. A másik nagy téma a népzenei rendszerezés kérdéseihez kapcsolódott, melyrõl a rendszerezés munkálatait irányító, Bartók és Kodály rendszerét egyesítõ, újraformáló és továbbfejlesztõ Járdányi Pál tartott elõadást. Csak ezután a kongresszus után kezdõdött Rajeczky személyével a magyar–lengyel együttmûködés. Amikor 1966-ban, az említett siratókötet megjelenését követõen Rajeczky részt vett a „Musica Antiqua Europae Orientalis” nemzetközi kongresszusán Bydgoszcz-ban (Lengyelország), a gregorian ének problémái már napirenden voltak. 1967-ben lezárult a magyar–lengyel folkloristák és zenetörténészek kapcsolatának egy korszaka. Kodály meghalt és Rajeczky vette át az általa vezetett intézmény vezetését. Lengyelországban is meghalt Hieronim Feicht és Marian Sobieski, a második világháború utáni népzenetudományt újjászervezõ két jelentõs személyiség. Rajeczky szemináriumot tartott a Study Group on Folk Music Systematization (IFMC) számára Radziejowiceben, melyet elõször rendeztek meg Lengyelországban. Még ugyanabban az évben Walter Wioraval és Wolfgang Suppan-nal együtt kezdeményezték Freiburgban (akkor: NSZK) a Study Group on Historical Folk Music Sources (IFMC) – vagyis a népzene írott történeti forrásainak kutatását végzõ csoport létrejöttét. Rajeczky mindkét csoportban igen aktív volt és mindig patronálta a fiatal kutatókat. A nemzeti kutatások éppen a nemzetközi kapcsolatok által kaptak új indíttatást, s egyben jelentõsen átlépték a nemzeti kePásztó zenei emlékei

204

Ludwig Bielawski

reteket. A magyar népzenetudományi iskola klasszikus témáit pedig immár Lengyelországban is folyamatosan folytatták a kutatók. Lendületet kapott a gregorián kutatása is, melynek egyik új eredménye Boles³aw Bartkowskinak a halála (1987) után, 1995-ben megjelent Gregorian Chant and its Relation to Folk Music and Religious Song in Poland c. könyve. Az idõközben felnõtt kutatógenerációk közül a fiatal lengyel zenetudós, Pawe³ Gancarczyk Musica scripto. Mensural Codices in Eastern Latin Europe in the Second Half of the Fifteenth Century (2001) c. könyve Rajeczky szellemében és a magyar–lengyel barátság jegyében készült. A lengyel tanulmány borítóját egy gyönyörû magyar miniatúra díszíti Corvin Mátyás egyik 1488 körüli kódexébõl, emléket állítva a gregorián legendás alakjának, Rajeczky Benjaminnak is. (Fordította Tari Lujza) Irodalom Bartkowski, Boles³aw 1987 Polskie œpiewy religijne w ¿ywej tradycji: Style i formy. Kraków. Bartkowski, Boles³aw 1990 Polskie œpiewy religijne spo³ecznoœci katolickich: Studia i materia³y I. Ed. B. Bartkowski, wspó³praca K. Mrowiec i J. Stêszewski. Lublin. Bartkowski, Boles³aw 1995 Zwi¹zki chora³u gregoriañskiego z ludow¹ muzyk¹ i pieœni¹ religijn¹ w Polsce. In Dziedzictwo Europejskie a polska kultura muzyczna w dobie przemian, ed. A. Czekanowska. Warszawa, 115–130. Bielawski, Ludwik 1965 Informacja o siedemnastej dorocznej konferencji IFMC (Budapeszt VIII 1964, 17–25 ) Muzyka X (1): 81–89. Bielawski, Ludwik 1976 Strefowa teoria czasu i jej znaczenie dla antropologii muzycznej. Kraków: PWM. Bielawski, Ludwik; Mioduchowska, Aurelia 1997/98 Kaszuby (Cassubia) vol. I 1997, vol. II–III 1998, Polska pieœñ i muzyka ludowa, Ÿród³a i materia³y, vol. 2. ed. L. Bielawski, Warszawa. Dadak-Kozicka, J. Katarzyna 1992 „Œpiewaj¿e mi jako umiesz”. Muzykowanie w szkole wed³ug koncepcji Kodálya. Warszawa. Gancarczyk, Pawe³ 2001 „Musica scripta”. Kodeksy menzuralne II po³owy XV wieku na wschodzie Europy £aciñskiej. Warszawa. Lissa, Zofia, ed. 1967 Studia Hieronymo Feicht septuagenario dedicata. Kraków. Przerembski, Zbigniew Jerzy 1995 „Kulminacja melodyczna a warstwy historycznego rozwoju pieœni ludowych”. In Oskar Kolberg. Prekursor antropologii kultury, ed. L. Bielawski, J. K. Dadak-Kozicka, K. Lesieñ-P³achecka. Warszawa, 113–128. Rajeczky, Benjamin 1967 „Sur le „Kyrie Ungaricum“ du manuscrit no 1267 de la Biblioteka Jagielloñska (XV. s.)”. In Studia Hieronymo Feicht septuagenario dedicata. Ed. Z. Lissa. Kraków, 137–142. Trojanowicz, Alicja 1989 Lamenty, rymowanki, zawo³ania w polskim folklorze muzycznym. Przedmowa – L. Bielawski, £ódŸ. Pásztói zenei emlékek

Jan Stêszewski (Poznañ)

Rajeczky Benjamin lengyelországi kutatóútja1 Nem sokkal azután, hogy dr. Rajeczky Benjamin professzort, atyát megismertem, „Beni Bacsi”-nak szólíthattam. Õ kétségtelenül elsõsorban ciszterci atya volt, azután zenész és zenetörténész. A zenetudományban addig alig mûvelt területet választott: összekötötte a zenetörténetet és népzenetörténetet, valamint azok kutatási módszereit. Nyomában ma már a zenetörténetben is forrásértékû adatként elfogadott az írott dokumentumok mellett a szóbeli továbbadásból (orális tradícióból) származó adat. Az alábbiakban hiteles szemtanúként szeretnék felidézni Béni bácsi, a jelentõs kutató életébõl néhány személyes emléket. Az emlékezés természetébõl következik, hogy egyes események teljesen kiesnek az emlékeinkbõl, mások megragadnak. Pontosan emlékszünk eseményekre, akkori érzéseinkre, tapasztalatainkra, sokszor azonban anélkül, hogy a pontos naptári évet és napot meg tudnánk mondani. Mint kutató, természetesen tudom, hogy az ilyen „történeti elbeszélés” nem képezheti részét a Rajeczky személyét megrajzoló komoly életrajzi munkának. Másrészt viszont ez az emlékezés saját személyes életrajzomnak is része, melynek Rajeczky Benjamin szintén része, hiszen Béni bácsi és a magam útjai többször összetalálkoztak Lengyelországban, Magyarországon, Szlovéniában, Ausztriában, Németországban és máshol. 1962-ben azzal a feladattal bízott meg fõnököm, Marián Sobieski professzor, a Mûvészetek Állami Intézete Népzenei Osztályának vezetõje, hogy lengyelországi útján legyek kísérõje Rajeczky Benjamin professzornak. Sobieski akkoriban a nemzetközi népzenetudomány International Folk Music Council szervezetén belül az ismert személyiségekhez tartozott, s bizonyára Rajeczkyval is ismerték már egymást. A háború utáni eme idõszak politikailag nagyon nehéz, szigorú, sõt gyakran tragikus volt. Példaként szabadjon a budapestihez hasonló 1956-os lengyelországi felkelés következményeit említenem, mely elsõsorban éppen a tudományt sújtotta. A népzenetudomány szempontjából ez t.k. azt jelentette, hogy sok külföldi kollégáról nem voltak információink, személyüket és munkásságukat titokként kezelték, a gyümölcsözõ kapcsolatokat meggátolták. Ez a helyzet bizonyos szakmai szolidaritást, segítõkészséget és speciális kapcsolattartást eredményezett, amellyel a bezártságot elkerülendõ, felkészültebben lehetett dolgozni és jobb tanulmányokat lehetett írni. Utólag úgy hiszem, éppen az állt Sobieski abbeli döntésének hátterében, hogy engem választott Rajeczky kísérõjének, hogy így majd értékes tudományos ismeretekhez juthatok. Az a személyiség, aki Rajeczky Lengyelországba küldését odahaza bizonyára kikövetelte, Kodály Zoltán volt, a világhírû komponista és Rajeczky fõnöke a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjában. 1 A Rajeczky Benjamin születésének 100. évforduláján rendezett nemzetközi népzenetudományi konferencián

2001. augusztususában németül elhangzott elõadás rövidített változata Pásztói zenei emlékek

206

Jan Stêszewski

Kodály vezetõ szerepet játszott az International Folk Music Councilban, személye összekötõ kapocs volt az egyes országok kutatói között. A kommunista pártállamban Kodály „fedezte” és támogatta Rajeczkyt kutatóként is és kényszerûen mellékvágányra tett ciszterci szerzetespapként is. Amikor Béni bácsi kísérésére kijelöltek, akkorra ezekkel az információkkal már rendelkeztem. Nem sokkal azután, hogy Béni bácsit Varsóban üdvözölhettem, kifejezte azon óhaját, hogy valamely varsói templomban naponta szeretne misézni. Lengyelországban a tágabb zenetudományi körünkbe tartozott Pater Prof. Hieronimus Feicht, a nagyra becsült és széles körben ismert atya, aki a Szent Kereszt templomban mûködött. Zenei tanulmányokat a lembergi egyetemen Adolf Chybiñski professzornál folytatott – aki mellesleg Poznañban 1949-ben nekem is professzorom volt –, majd Feicht Poznañban habilitált. Neki továbbítottam Rajeczky kérését, hiszen Feicht atya nemcsak varsói és breslaui egyetemi professzor volt, hanem muzsikus is. Õ alapította Varsóban a katolikus egyetemen az egyházzene szakot, s különösen érdeklõdött a gregorián iránt. A Szent Kereszt templom Varsó központjában van, mely többek közt arról nevezetes, hogy e templomban õrzik Chopin szívét. Béni bácsi varsói tartózkodása alatt rendszeresen misézett ebben a templomban és sokat beszélgetett Feicht atyával a gregorián korális lengyelországi történetérõl. Rajeczky lengyelországi tartózkodásának célja nemcsak a népzenei intézet hivatalos szakmai meglátogatása volt, hanem a krakkói utazás is. Ezzel egyúttal az is célja volt, hogy a Budapesten hamarosan megrendezésre kerülõ nemzetklözi IFMC kongresszusra lengyel ethnomuzikológusokat keressen, amely cél meg is valósult. Akkoriban még hosszú ideig tartott az utazás. A hosszú úton Béni bácsi és én a breviárium olvasásával, a vidék megfigyelésével és beszélgetéssel töltöttük el az idõt. Sokat tanultam akkor tõle a kutatással és általában az ethnomuzikológiával kapcsolatban. Béni bácsi Krakkóban is szeretett volna misézni. Ezúttal a Mária templomra esett a választás. A krakkói Mária templom világhírû. Különösen késõgótikus oltára nevezetes, melyet a nürnbergi Veit Stoss készített. Béni bácsi vette a kis fekete táskáját, benne papi palástját és meglátogattuk a Mária templom apátját. Az apát kissé bizalmatlan volt, de Béni bácsi elõvette Breviáriumából ajánlásait és õt papi mivoltában igazoló iratait és hamarosan elkezdhetett misézni. Bár a nagyoltárt ígérték neki, csak egy kis oldalsó kápolna állt rendelkezésére, s oda sem jutott szabad ministráns. Így magam jelentkeztem e szolgálatra. Latinul misézett, s el tudtam látni a gyerekkoromban sokat gyakorolt feladatomat. Még most, több, mint negyven évvel késõbb is mélyen emlékezetemben él ennek a bensõséges misének a miszticizmusa. Krakkóban Béni bácsi bizonyos gregorián énekeket tartalmazó kéziratokat szeretett volna megnézni és megismerni. Ezért elmentünk a Wawel-i várba, mely 1596-ban a lengyel király székhelye volt. A Wawel katedrális könyvtárába való bejutás egyáltalán nem ment könnyen. A katedrális kanonokjai cerberusként õrizték. A szerény Béni atyát nagyképû papok elõbb keményen levizsgáztatták. Mélyen az emlékezetembe vésõdött az õt tetõtõl talpig végigszemlélõ pap képe. A kanonokPásztói zenei emlékek

Rajeczky Benjamin lengyelországi kutatóútja

207

nak semmilyen papír nem volt elegendõ, s az én közvetítésem is teljesen eredménytelen maradt. A két atya a legmagasabb szintû német nyelven társalgott, ám a kanonok hirtelen átváltott latinra. Az én szegény magyar atyám elõbb megizzadt (hiszen a latin nem élõ nyelv), de szintén latinul válaszolt. A kanonok meggyõzõdött perfekt latin tudásáról, elõttem viszont rögtön mentegetõzött Béni bácsi, mondván, hogy Magyarországon a latint beszélt nyelvként régóta nem használják, így az õ tudása is passzív. Végül a szigorú kanonok elõhozott egy õsrégi kulcsot, és mi felmehettünk a régesrégi lépcsõkön, hogy megnézzük a híres, régi, gyönyörûen illusztrált kéziratot. Ez volt az ún. I. Jana Olbracht graduale. Jana Olbracht a Jagelló család tagja volt, mely 1492–1501-ig ült a lengyel trónon. Utólag úgy gondolom, hogy a szigorú ellenõrzés nem Rajeczkynak szólt, csupán a provokációkra is felkészült lengyel papság óvatosságát tükrözte. Mindenestre ez a látogatás Rajeczky akkori lengyelországi tartózkodásának csúcspontját jelentette.2 Krakkóban a következõ látogatás a Nowa Huta-i városrészbe vezetett, ahol egy õsi ciszterci kolostor található, mely abban az idõben is még, mint régen, kolostorként mûködött. Megható látványként emlékszem, amikor az üdvözléskor Béni bácsi az abbé elõtt gyorsan térdre ereszkedett, majd megcsókolta az abbé gyûrûjét. Amikor a két pap a lehetõ legmelegebb beszélgetésbe elegyedett, igyekeztem visszahúzódni, hogy ne zavarjam meg az intim atmoszférát. 1973-ban International Folk Music Council Study Group on Folk Music Systematization társrendezõjeként újból módom volt Béni bácsit Lengyelországban üdvözölni. A konferencia október 24-tõl 28-ig a Radziejowice várában, nem messze Varsótól volt. Emlékezetemben maradtak azok az összejövetelek, amikor a kollégákat esténként szakmai célból példaadóan összegyûjtötte, s a kandalló tüzénél, egy-egy pohár borral még kötetlenül tovább folyt a a tanácskozás. Még az sem zavarta a társaságot, hogy jelen volt elsõszülött, még kicsike fiam. További találkozásaim Béni bácsival: IFMC Kongresszus Budapest 1964, Nemzetközi Zenetudományi Társaság (International Music Council) 1981 és az IFMC Studiengruppe zur Erforschung und Edition historischer Volksmusikquellen 5. ülése (Kazimierz Dolny, Lublintól nem messze Lengyelországban), 1975. április 7–12.) Zárszóként. Az elsõ utazás Rajeczky atyával Lengyelországban számomra több, fontos következménnyel járt. Mindenekelõtt azt, hogy ezzel a rendkívüli emberrel tartós ismeretségbe és barátságba kerülhettem. Megismerhettem továbbá húgát, Borbálát és sógorát, Peter Riethust, akiket többször meglátogathattam Bécsben, és olyankor néha anyagilag is támogattak. Tudományosan Rajeczky sok magyar és más külföldi kollégával teremtette meg számomra a kapcsolatot. Béni bácsi kötetlen atmoszférát teremtett maga körül, mely azonban mindenkor az igazság alapvetõ értékével volt átitatva. Azzal, amelynek mûvészetét õ magas fokon gyakorolta, s amely õt alapvetõen jellemezte: a keresztényi, erkölcsi, esztétikai, tudományos és nem utolsó sorban az embertõl-emberhez kapcsolódó igazság. (Fordította Tari Lujza) 2 Rajeczky a kézirat magyar vonatkozásairól hazatérve tanulmányt írt. Ld. Rajeczky 1964.


208

Jan Stêszewski

Irodalom Bielawski, Ludwig – Mauerhofer, Alois – Suppan, Wolfgang (szerk.) Bericht über die vierte Arbeitstagung der Studiengruppe zur Erforschung und Edition historischer Volksmusikquellen vom 7. bis 12. April 1975 in Kazimierz Dolny. Kraków 1979. Stockmann, Doris–Stêszewski, Jan (szerk.) Analyse und Klassifikation von Volksmelodien. Bericht über die fünfte Arbeitstagung der Study Group of Folk Music Systematization beim International Folk Music Council von 24–28. Oktober 1967 in Radziejowice. Kraków 1975. Kiss Gábor Kyrie ungaricum – kutatástörténeti és dallamtörténeti adalékok. Elhangzott elõadás: Rajeczky centenárium Pásztó, 2001. Megjelent in Palócföld. Rajeczky Benjamin 1964 „Kyrie Ungaricum a Bibliotheka Jagelloñska 1267. sz. kéziratában (15. sz.).” In Rajeczky Benjamin Írásai. Szerk. Ferenczi Ilona Budapest 1979, 127–131.


Lukin László

Beszélgetés Rajeczky Benjaminnal a magyar iskolai énektanítás hõskoráról1 Idestova negyedszázada, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete megtisztelõ megbízással fordult hozzám: „Az énekoktatás negyven éve” címmel tanulmány megírására. A történeti távlatot és idõtartamot egyaránt magába foglaló cím afféle „Kis Magyar Pedagógiai Pantheon” felépítésére kínált alkalmat. Dr. Ujfalussy József és Dr. Falvy Zoltán biztatására munkához is láttam és interjúkat készítettem énekpedagógiánk két vezéregyéniségével, Bárdos Lajossal és Rajeczky Benjaminnal. A kiadvány azonban nem valósult meg. A magnókazettán fennmaradt beszélgetések folytatására nem került sor, a meglévõk eddig nem jelentek meg nyomtatásban. A Bárdos-beszélgetés részleteit az elmúlt évek Bárdos Szimpóziumain meg-megszólaltattam, de teljességében nem publikáltam. A 2001. évi Rajeczky centenárium (augusztusban a pásztói tudományos konferencia és november 11-én a Szent Imre Gimnáziumban tartott megemlékezés) lehetõvé tette, hogy a Rajeczkyval folytatott beszélgetésekbõl részleteket ismertessünk meg a hallgatósággal. E helyen a teljes beszélgetést közöljük, hogy az érdeklõdõ betekintést nyerjen a magyar iskolai ének-zenetanítás hõskorának mindennapjaiba, a napjainkban Kodály-módszer néven világszerte népszerûsödõ koncepció és praxis mûhelyébe. Lukin László: Rajeczky Benjamin tanár úrral beszélgetünk 1976. január 22-én a magyar iskolai énektanítás hõskoráról. Kedves Tanár úr, honnan indult el: a praxis vagy a teória felõl az, amit ma Kodály-módszer néven ismer a nagyvilág? Rajeczky Benjamin: Én azt hiszem, hogy a praxis felõl. Mindenkinek, aki ebben a munkában részt vett, megvolt a maga gondja és a baja pontosan az énektanítással és a zenetanítással akár az iskolában, akár pedig az életben. Biztosan abból indult ki, hogy itt valami hiányzik, valami nincs rendjén. Ugyanakkor viszont már a húszas évek közepére ott volt Kodálynak és Bartóknak a munkája. LL: Tanár úr melyik iskolában találkozott az énektanítás problémáival? RB: A Ciszterci Rend budai Szent Imre Gimnáziumában. Amikor én odakerültem tanárnak 1926-ban, akkor még a Váli utcai Fõvárosi Elemi Iskola volt az otthona. Onnan költözött át azután a harmincas évek elején. LL: Milyen módszerrel folyt akkor az énektanítás? Abszolut vagy relatív, vagy valami más név illenék rá? 1 A Magyar Ciszterci Diákszövetség és a Ciszterci Rend Budai Szent Imre Gimnáziuma dr. Rajeczky Benjamin

születésének 100. évfordulója alkalmából 2001. november 12-én, hétfõn 17 órakor rendezett ünnepi estet a gimnázium dísztermében. Az ünnepi esten dr. Kerekes Károly ny. zirci apát mondott megemlékezést a tanárról és rendtársról, valamint Lukin László ének-zenetanár beszélt Rajeczky munkásságáról. A mûsort Meixner Mihály, a Budai Szent Imre Gimnázium volt diákja vezette. (Szerk.) Pásztó zenei emlékei

210

Lukin László

RB: Hát ez – én azt hiszem – egyszerûen rendszer nélküli rendszer volt. Volt ott azért tankönyv, Sztankóéknak [Sztankó Béla] a régi tankönyve, nem volt célszerû a gyerekek számára, úgyhogy a tanár próbálta használni, de nem nagyon sokra ment vele, mert hiszen abban csak jószándékú tandalok voltak. Sztankó nagyon szolidan dolgozott, és igen szépen építette föl metodikusan az egész munkát. Pontosan az énekelnivaló anyag volt a probléma a gyerekek számára. Ki mit énekeljen az órán kívül? – ez volt a nehéz. Persze, olyan sok óra nem volt, mert akkor még heti egy órában dolgoztunk az elsõ és második osztályban és különben csak karének volt. Az iskolában az öreg Bitter Illés volt az igazgató, aki olyan jó, régivágású, zenekedvelõ, Zsasskovszkyakon nevelkedett ember volt, aki saját maga vezette az énekkart egy jó darabig, úgyis mint igazgató. Megvoltak a maga régi hagyományból származó kedves énekei, amiket kegyetlenül megkövetelt, amit minden egyes misén énekelni kellett, akkor, amikor közös istentisztelet volt. Volt egy zenetanár testvére, aki viszont Pécsett tanított és ki akart adni egy énekeskönyvet, körülbelül a Zsasskovszky mintájára. Ugyanolyan stílusú is volt az egész, csak még rosszabb, mint a Zsasskovszkyé. A Zsasskovszkyra azért mindenestül nem lehet azt mondani, hogy rossz, de mi untuk már a harmonizálási módszerét, rettenetesen egyhangú volt az egész. Az igazgatónk szerette volna bevezetni a Zsasskovszky helyébe – ami akkor kötelezõ volt – a testvére könyvét. Meg is mondta, hogy hát ez jó lesz majd, ebbõl csinálunk egy énekeskönyvet, amire én rögtön azt mondtam, hogy semmiféleképpen nem tehetjük. Hogyha nem megy másképpen, akkor majd csinálunk valami újat. Ez már egy pár évvel késõbb történt, mint amikor én odakerültem a gimnáziumba 1926-ban egyelõre mint zenetudományos ember. Hiszen Innsbruckban zenetörténetet tanultam az egyetemen a teológia elvégzése után, és a professzorom azt mondta, hogy doktoráljak le. 1928-ban elõtte kellett volna dirigálnom Bécsben a Beethoven-centenárium alkalmával középkori zenét, Perotint [Perotinus] kellett volna adni, mert mi akkoriban középkori zenét csináltunk. Mondtam az igazgatómnak, hogy hát nekem még el kellene mennem és ott kellene dirigálni, mire õ azt mondta: „Micsoda? Dirigálni? »Blózerbandát« csinál majd nekem!” és megrendelt egy fúvószenekarra való anyagot Markneukirchenbõl és akkor neki kellett látnom. Még az volt a szerencsém, hogy az Operából tudtunk bérelni fúvósokat, akik a gyerekeket elsõre azért mégiscsak tanították. De egyelõre benne voltunk a régi vágású iskolai éneklésben és zenélésben és hát ilyen adottságok között kellett az embernek kezdeni. Voltak úgynevezett „középiskolai dalosversenyek”, annak a tapasztalatai is ott voltak az ember körül. Nagy csomó negatívumból indultam ki, többek között ennek az énekeskönyvnek a negatívumából is, ahol méghozzá félni kellett attól is, hogy valami rossz kerül majd a színre. Így kerültem 1931-ben össze Kerényi Györggyel, mégpedig Berlinben. Mi akkor egy cserkész-körutat rendeztünk, svéd nemzeti nagytáborban voltunk kint, és azon az úton megálltunk Berlinben. Keresztury volt akkor ott az egyik tanár, a mi Farkas Gyulánk – nálunk cserkésztiszt valamikor –, az volt akkoriban az igazgató a Collegium Hungaricumban. Benéztem oda és ott ült az egyik szobában Kerényi meg Gárdonyi Zoltán, akik mindketten fiatal ösztöndíjasok voltak odakint. Nekik meséltem arról, hogy mi megy nálunk. Mondtam, hogy eléggé felemás história, mert azzal az anyaggal dolgozom ott a zenekarral, amit Innsbruckból hoztam magammal, mint igényt. Innsbruckban Hindemithet néztem, kamarazenei dolgokat, és ezeket az új németeket: Orff volt akkoriban új, Pepping, meg egypár ilyen ember, akik komponáltak iskolások számára is könnyû kamarazenét. Ugyanakkor ismerkedtem azután az Universal Edition dolgain keresztül a Schönberg-i iskola zongoramûveivel és akkor került viszont a kezembe Bartóknak a Gyermekeknek címû sorozata és – úgy emlékszem, 1926-ban – Kodálynak a gyermekkórusa, az Ez ki háza, ki háPásztó zenei emlékei

Beszélgetés Rajeczky Benjaminnal a magyar iskolai énektanítás hõskoráról

211

za [Villõ] és ezek a zoborvidéki dolgok. Ennek a konglomerátuma volt az emberben benyomásképpen, amikor jött haza. Meséltem én ott Kerényiéknek, hogy nálunk az iskolában úgy megy, hogy a gyerekek játszanak Haydnt, játszanak Corellit és Vivaldi Concerto grossót, mert az nagyon jól megy, és Hindemithet is. Nagyon odavoltak, hogy mit kísérletezünk. Panaszoltam, hogy persze a vokális anyaggal nagyon nagy nehézségeink vannak, nincs elég. Tudom, még 1928 vagy 1930 körül volt, hogy Bárdost kértem meg, adjon már legalább nekem egy tisztességes Mária-éneket. Saját keze írásával kaptam meg akkor egy cédulán tõle az Ó, dicsõséges asszonyságnak a letétjét, hogy végre valami másfajta legyen, mint a Zsasskovszky. És ahogy ott beszélgettünk ezekrõl az állapotokról, gondolom, õrájuk is benyomást tett és rám is, hogy vannak itt emberek, akiket érdekel egyáltalán az iskolának az ügye. Amikor Kerényi visszajött Berlinbõl, 1932-ben bejelentkeztem Kodályhoz és magántanulóként jártam hozzá három esztendeig. És akkor az ember az iskolai helyzeten, azután a kezdõdõ népdalmozgalmon, a maga régebbrõl Innsbruckból hozott hagyományain keresztül próbált tisztázni magának helyzetet is, meg célokat is, meg próbálkozni praktikusan is, hogy mit lehet a gyerekekkel valójában csinálni. Nekem ebbõl a szempontból nem volt rossz dolgom, mert jó hanganyag volt az iskolában, nagy, száztagú énekkar, a zenekart megcsináltuk hozzá, nemcsak vonósaink voltak, hanem fúvósaink is, tehát kísérletezni lehetett az embernek mindenfélével. Emlékszem, mikor Kerényi 1933-ban megindította az Énekszó-t. Mindjárt az elsõ füzetben a nyári élményekrõl írtam, hogy Járdányi Pali meg Dávid Gyula hegedültek Bartók-duókat a cserkésztáborban. Leírtam, hogy milyen hatást tett ez a gyerekekre, meg hogy ebbõl a muzsikából mit lehet csinálni, meg hogy késõbb a Bartók-duókat játszottuk zenekarral is. Egyszerûen, a két hegedûszólam az ünnepélyeken nagyon szépen hatott kétkórusos elõadásban is. Mondom, így 1932 körül akkor már a Kodállyal való személyes érintkezésnek is megvolt a maga hatása. Én odáig õt személyesen nem ismertem és akkor azután megtudta az ember, hogy az elsõ az, hogy a népzenébõl kell kiindulni és utána pedig az, hogy egy elfogadható, szolid technika klasszikus alapon mindenféleképpen kell. És utána nem szabad elfelejteni, hogy az ember egy modern világban él, ergo az is kell. LL: Az ehhez vezetõ úton a kottaolvasás állomásai melyek voltak? Mert hiszen a zenekarban bizonyára jó képességû, hangszert tanuló gyerekek játszottak. De az énekkar tanításához vagy a mindennapos énekórákhoz alakult-e abban az idõben már a módszer, valamelyest a mai relatív rendszer felé? RB: Egyáltalán nem. Úgyhogy akkoriban még Sztankónak a könyve alapján – én persze nem készültem sohasem középiskolai énektanárnak – körülnéztem ott, hogy mi van egyáltalán. A magam módszerét próbálgattam. Az egyházi hangnemeket az ember a vérében tudta, a gyerekeknek minden további nélkül az elsõ vagy a második órán, mihelyt túljutottunk a ritmikai dolgokon, hangsor-vagy hangköz-kérdésrõl volt szó, tudom, hogy az egyik hangsor a gyerekek számára egy C-sor volt, a következõ már egy Cisz és a harmadik egy Cesz. Mert a legegyszerûbbnek azt látta az ember, hogy a legjobb fél hanggal feltolni a gyerekek számára a C-skálát, azután egy fél hanggal lejjebb húzni. Agyerekek sürgõsen kapiskálták a dolgot, úgyhogy abszolut nem kellett az embernek elkezdeni azt, ami régen volt, hogy elõször majd egy kereszt, azután majd egy b, és lassanként kezdjük szaporítani és közben ugyan, hogy oldjuk meg a hangnemek kérdését, mert az egyházi skálákon keresztül a hangsorok kérdése rögtön világos volt a gyereknek: mihelyt egy fokkal feljebb kezdi, akkor másképpen hangzik. Saját módszert próbáltam, mert a tanításra borzasztó rövid idõ volt. Az embernek heti egy órája volt elsõben és másodikban is, ennyi az egész. Az énekkarban pedig mást nem lehetett csinálni: gyerekek, ez így van, olvassuk le szépen. A zenekari gyerekeknek a legnagyobb része amúgy Pásztó zenei emlékei

212

Lukin László

is zeneiskolás volt, akadt köztük akadémista is, úgyhogy az embernek nem volt abszolut semmi gondja vele. De az énektanításnál egyáltalán nem gondoltam a relatív módszerre és érdekes, hogy amikor Kodályhoz kerültem, az ellenpontnál éppen Palestrinával foglalkoztunk, rengeteget énekeltetett, de sohasem szolmizálva. Vagy csak egyszerûen lá-láztunk, vagy pedig szöveggel mindjárt, de szolmizálva nem. Az csak akkor jelentkezett késõbb, amikor – ha jól emlékszem, 1934-ben – az énektanári egyesületet megcsináltuk. Vele sokat beszéltem persze a középiskolai helyzetrõl, mert hiszen arról írkáltam is az Énekszóban, akkoriban az értesítõ szemlék alapján, hogy mi a helyzet a középiskolákban: rettenetesen nyomorúságos volt és ennek eléggé hû tükörképe volt a középiskolai dalosverseny is. Hangképzés szempontjából is, dallamanyag vagy énekanyag szempontjából is eléggé szomorú képet mutatott. Ugyanúgy, mint ahogy az iskolai ünnepélyek. Kodállyal sokat beszéltünk errõl a helyzetrõl, hogy kellene valamit javítani és akkor akadtam össze aztán Ádám Jenõvel. Erõs a gyanúm, hogy Kodály bíztatta Ádám Jenõt, hogy hozzám jöjjön, Kerényi Gyurka lehetett, aki összehozott bennünket, Ádám Jenõ azután kijárogatott hozzám – már akkor az Ibrahim utcában laktunk kint – és ott a kiváló pásztói kolbász és a jó zirci somlai mellett gyorsan kiagyaltuk, hogy itt egy énekoktatók egyesülete kell, amelyikben aztán a metódust ki kelljen dolgozni. Akkor került elõször ennek az egyesületnek a gondolatán keresztül a szó a relatív szolmizációra és annak a bevezetésére. Az Énekes ábécében is ezért nem lát az ember többet. Az igaz, hogy ott eleve abból indultunk ki, hogy ez egy példagyûjtemény legyen és más ne, mert hagyjuk az embereknek egyelõre a módszer kérdését szabadon. De én úgy emlékszem, hogy akkor aztán, amikor megalakult az énektanár-egyesület és mi kihúztuk a méregfogát a „Bitter Illés-kérdés”-nek is azzal, hogy egyszerûen megtettük az egyesület elnökévé, és erre muszáj volt neki a Kodály-módszert választani, ugyanakkor Kodály nekünk a tiszteletbeli vezetõnk volt és õvele kellett neki azután összebarátkoznia természetesen, ami annyit jelentett, hogy hiába volt õ elvileg ellensége egy új zeneanyagnak, aztán egy új módszernek és hasonlóknak, tiszteletbõl kellett neki alkalmazkodnia, ha tetszett, ha nem, és alkalmazkodott is. Õ becsülettel megvallotta ezt nekem is: ami otthon az ünnepélyeken szól, az mind nagyon szép, de õ azért természetesen a réginek a pártján van, ezt én láttam és be is láttam, de megmondtam neki, hogy fordítva is éppen úgy áll: õ is lássa be, hogy én nem tudok egy Zsasskovszky-típusú énekeskönyv szerkesztésében benne lenni, hát a Harmonia Sacrát aztán hamarosan meg is szerkesztettük. Éppen azért, mert mikor fenyegetett az a kérdés, hogy itt az idõ, legyen új énekeskönyv, erre sürgõsen, egy fél esztendõ alatt meg kellett csinálni a Harmonia Sacrát. Bárdosék nekiláttak, az összes fiatalokat befogták, és tudom, hogy Halmosnak [László] penzumba ki volt szabva, hogy ennyit meg ennyit meg kell harmonizálni, mert annak ekkorra meg ekkorra kész kell lenni, ha tetszik, ha nem. És minden gyorsan ment, ugyanolyan gyorsan, mint ahogyan az Énekes ábécénél késõbb. LL: Ha már az Énekes ábécénél tartunk, megkérném, hogy tessék felolvasni az 1938-as elsõ kiadás elõszavát! RB: „Azért adtuk közre ezt a könyvet, hogy a magyar fiatalság szívesen, sokat és jól énekeljen. Fõ törekvésünk a munkánál nem a módszer egyeduralma volt, hanem a szép. Erõs a meggyõzõdésünk, hogy ezen az úton is sokat tehetnénk társadalmunk javára. E könyv minden dallama – énekek és gyakorlatok egyaránt – klasszikus zene. Legtöbbje magyar népdal, Bartók, Kodály, Lajtha, Veress stb. gyûjtésébõl. A képek nagy része is népmûvészet, a magyar népi hímzések, szõttesek, fafaragások, hímes tojások rajza a Néprajzi Múzeumból. A többi díszítõ rajz Csíky Gyula, Gyõry Frigyes, Laczkovics Piroska, Pekáry István, Szalatnyai József keze vonása. Nagy köszönettel vagyunk Kodály Zoltán, Ádám Jenõ, Bárdos LaPásztó zenei emlékei


213

jos és Kertész Gyula segítségéért, kritikájáért és lelkesedéséért.” Megjegyezni való mindjárt a második mondat: „Fõ törekvésünk a munkánál nem a módszer egyeduralma volt, hanem a szép.” Ez azért került bele, mert 1934-ben, amikor megalakult a Magyar Énekoktatók Országos Egyesülete, hirtelen felzúdult az egész énekoktatói kar a maga panaszaival, kívánságaival, minden ügyével és kiderült, hogy az énektanárok óriási százaléka elsõsorban azt követelte, hogy az ének buktató tárgy legyen. Tehát õ tudjon fegyelmezni, az éneknek, mint tantárgynak meglegyen a tekintélye és ezt õ úgy gondolta elérni, hogyha megadják ezt a rangot, attól kezdve õ aztán vaspálcával énekeltet. Ez volt az egyik. A másik az: rögtön jöttek, hogy fogásokat tanítsunk nekik, mit lehet minél gyorsabban valahogyan a gyerekeknek megmagyarázni. És itt nem is általános rendszert kértek elsõsorban, hanem módszerbéli ravaszságokat akartak, amivel nagyon gyorsan meg lehet oldani – lehetõleg kevés munkával – azt, amit sajnos, az iskolai élet parancsol. Ünnepélyeken a nagy eredményeket. Szegény embereket kínozta a szükség, mit csináljanak. Ezeknek a számára kellett leírni, hogy emberek, itt most nem lehet veszekedni azon, hogy melyik módszer jó, egyik-e, a szolmizáció-e vagy a másik-e, hogy a ritmikával hogyan érünk el gyorsabban valamit, mert elsõ az, hogy az énektanár saját maga muzsikus legyen, keresse a zenét. És õ saját maga elõször válogassa ki magának azt, ami szép, tehát ne olyan anyagot próbáljon bevenni, amelyik nem érdemli meg, hogy az ember foglalkozzék vele. És a gyereknél is a legesleglényegesebb az, hogy a szép élménynek az elementáris ereje az vigye azt az énekórát tovább és az vigye az énekkart is tovább, ne pedig az a kényszer, hogy most majd négyest fogsz kapni és osztályt ismételsz, hogyha nem becsületesen viselkedsz az órákon. LL: Bizonyára ennek az énektanári unszolásnak tett eleget a Magyar Kórus, amikor mégiscsak kiadott egy módszeres útmutatót Éneklõ Iskola címmel az Énekes ábécé mellé. Afféle vezérkönyvet, amibõl a kevésbé képzett énektanár is megtudhatja, hogyan kell hozzáfogni a dolgokhoz. Ennek az elõszavát is Rajeczky Benjamin írta. Egy bekezdést, ha felolvasna nekünk, emlékezetes lenne! RB: Itt az elõszó éppen ezzel a mondattal kezdõdött: „Fõ törekvésünk a munkánál nem a módszer egyeduralma volt, hanem a szép.” Komoly okunk van rá, hogy ezt a mondatot újra meghangsúlyozzuk, különösen akkor, amikor metodikai útmutatásokat akarunk adni. A veszedelem, amit el akarunk kerülni, nem a módszerben magában van, hanem a módszer szemléletében. Abban a felfogásban, amely szerint az a jó tanító, aki minél több technikai fogást tud alkalmazni a tananyag közlésében. Ennek a szemléletnek kiindulópontja a tanítás félreismerése. Állítsuk szembe ezt a két definíciót. Az egyik: a tanítás módszeres munka, hogy a másik tudjon. Vagy: a tanítás módszeres megszerettetése annak, amit én is szeretek. Itt a különbség tanítás és tanítás között. LL: A Ciszterci Gimnáziumban folyt országos hírû énekkari munka, szimfonikus zenekar, benne egy kitûnõ vonóskar, furulyazenekar élete hogyan realizálódott? Melyek voltak a nevezetesebb hangversenyek, amelyek még a közfigyelmet is egy kicsit ráirányították erre az ifjúsági zenei életre? RB: Az Éneklõ Ifjúság, amit Kerényiék elkezdtek, az volt tulajdonképpen az igazi kezdete országos viszonylatban az ifjúsági hangversenyélet tökéletes újjáalakításának. Odáig az a hangverseny, amit évenként Ifjúsági Dalosverseny címen tartottak, tulajdonképpen az iskolák ünnepélyeinek a visszhangja volt. Azoknak az ünnepélyeknek a mûsorából szedték ki azt, ami a legjobban mutatott vagy ami a legjobban sikerült. Ennek következtében éppen ezek a középiskolai énekversenyek bizony nívóban nagyon gyengén álltak. Volt egy-egy Pásztó zenei emlékei

214

Lukin László

úgynevezett kötelezõ kórus, amit elõ kellett adniuk, ezek nagyon sokszor olyan hivatalos, eléggé száraz szerzeménynek bizonyultak, ahol bizonyos technikai nehézségeket kellett megoldaniuk, ami természetes dolog, hogy nemigen ment. Egyáltalán nem a zenei élménybõl kiinduló valami volt és Kerényiék éppen a zenei oldalát akarták hangsúlyozni. Azt, hogy a gyerek azt hozza magával, amit igazán egyszer átélt, amit érdemes volt neki átélnie és amivel azután szépet adhat, mutathat a másiknak, hogy az ugyanolyan szépen válaszoljon, és abból egy társadalom alakuljon ki, amely társadalomban zenei élet van. Na, ez a zenei élet egészen másvalami volt, mint ami régen a hivatalos tudomásulvétele volt az úgynevezett zenei mûveltségnek. Mert nem volt zenei mûveltség, sajnos, hanem egy eléggé kispolgári zenei praxisnak tulajdonképpen a lecsapódása. LL: A Ciszterci Gimnázium kórusának hangzása milyen minták után indult el mint fiú-vegyeskar, ahol mutálás elõtti szopránok, altok éneklik a felsõbb szólamokat és a pelyhedzõ állúak a tenort és a basszust? RB: Nehéz probléma volt mindig a középiskoláknál jól kiegyensúlyozott énekkari hangot teremteni, mert a férfihangok persze éretlenek voltak. Azok a kis kappanhangok, szegénykék, amelyekkel az embernek annyira vigyázni kellett, ugye, hogy komoly hangképzésbõl induljanak ki, a gyerekek ne erõlködjenek. De ennek az elõiskolája az elsõ és a második osztály volt, ahol a gyerekek, mint szoprán–alt kapták meg az elsõ segítséget ahhoz, hogyan kell merevség, keménység és fáradság nélkül sokáig énekelni tudni magas hangokon, pontosan ugyanolyan könnyedén nyitni, mint középfekvésben. Valami komoly hangképzési elképzelésbõl kiindulva, aminek persze nem volt meg az a lehetõsége, hogy az ember sok gyakorlatot mûveljen velük, hiszen mindig az énekelnivalón keresztül ezt a szótagot nyissuk ki, az így hangzik, ez, ha így tátod a szádat, így hangzik, ha az állkapcsod ilyen, akkor ez a baj. Az elsõ–második osztály nagyon sokat kapott ilyesféle utasításokból, minden énekórán. Nálam egy kicsit fedett színe volt az egész énekkarnak, a szoprán–altnak különösképpen, tehát nem az a bizonyos csengõ gyerekhang, amit Bartók és Kodály is annyira szerettek polgári és elemi iskolásainknál. És az a csengõ gyerekhang, amelyik viszont aztán mûvészi magaslatra fejlõdött éppen Werner Lojzinál [Werner Alajos]. A szombathelyieknél: magyar talajon még olyan szépen szóló gyerekhangot nem lehetett hallani, mint az õ kórusukban. Azt azóta sem érte el senki. Én akkoriban nem azt a módszert választottam. Azt hiszem, az enyém könnyebb volt, kevesebb munkával elérhetõ. LL: Tanár úrnak innsbrucki tanulmányai alatt vagy más utazások alkalmával volt-e alkalma külföldi fiú-vegyeskart hallani, vagy esetleg mintául venni? RB: A Wiener Sängerknaben volt a legközelebb, amit az ember hallott és amit lemezeken keresztül ismert. A Westminsterieket is ismertük lemezekrõl és általában Innsbruckban mi elég sokat jártunk koncertekre. Én ott gregorián-dirigens voltam és a gregorián technikáján keresztül tanultam nagyon sokat saját magam számára és a gyerekek számára is. Az iskolában sokat énekeltettünk gregoriánt a gyerekekkel és az az éneklés aztán persze meglátszott a másik kóruséneklésen is. LL: A gregorián ének vajon nem volt-e alkalmas híd a relatív szolmizációhoz, Arezzoi Guido világához, amikor már valóban megszületett az új magyar énektanításnak a relatív szolmizáción alapuló rendszere? RB: Én azt hiszem, hogy az a természetes híd volt tulajdonképpen. Mert hiszen Guidoéknál is ugyanez volt a helyzet. Kiindultak a gregoriánból, aminek a könnyed énekeltetése, illetve olvastatása kedvéért alkalmazták a szolmizációt. Ez egészen biztos, hogy sokat számított náluk, de énnekem az volt a tapasztalatom, hogy többet jelentett – Guidoék korszakában is – Pásztó zenei emlékei


215

annak a gregoriánnak a praxisa, mint az elemzése és az elméleti megtanítása. Amint hogy én is úgy voltam, hogy nem értem rá a gregorián elméletével foglalkozni a gyerekekkel, mert arra nem volt idõnk. Hiszen elvették már – ha jól tudom, 1936-ban – a harmadik-negyedik osztálynak az énekóráját. Akkoriban nagy felháborodással írtunk róla az Énekszóban és kénytelen volt az ember abból élni, amit az elsõ és második osztályban a gyerekek tanulhattak. Mindent, amit produkálniuk kellett, azt csak az énekkari próbákon keresztül produkálhatták, máshol nem volt rá lehetõség. LL: Milyen változást hozott Fritz Jöde híres, Budapesten megtartott elõadása a 30-as években a Magyar Énekoktatók Országos Egyesületében? RB: Nagyon örültünk annak, hogy Jödét meg lehetett fogni erre az elõadásra. Akkoriban volt õ virágjában. Az õ mozgalma valódi muzsikálási mozgalom volt. Nem egy módszerfejlesztõ embernek a maga munkája, hanem egy igazán zenélõ embernek a maga élete munkája zenélõ fiatalokkal, akiket megtanított lelkesedni zenéért és utána tovább lelkesítette õket akkor is, amikor felnõttek lettek. Tehát áttért a tömegekre és a tömegeket énekeltette és azt a társadalmat, amelyik már szégyellt énekelni és gátlásai voltak a spontán zenei kifejezésben, azt tanította meg arra, hogy hogyan lehet az embernek igazán szépen, élvezettel énekelni. Amikor idejött, õt azért is kértük, mert tudtuk, hogy a szolmiziációnak nagy-nagy propagátora és valóban sokat jelentett az énektanárok számára a tanítási módszer. Kézjelek alkalmazása, amit rögtön az emberek saját magukon kitapasztalhattak és láthatták azt, hogyan lehet elmenni a kézjeleken keresztül a többszólamúságig is és hogyan lehet tényleg játékosan élvezve tanulnia az elsõ lépéseket. Különösképpen sokat jelentett az, hogy megéreztük: ez az ember elsõsorban nem módszeres ember, hanem muzsikus. LL: Járdányi Pál és Dávid Gyula a cserkésztáborban Bartók hegedû-duóit játszották. Vajon az õ kapcsolatuk életüknek további folyásán a népzenével és a klasszikus muzsikával innen eredt-e a középiskolából, vagy már hozták ezt magukkal, illetve adott-e a Ciszter Gimnázium olyan indítékokat a fiatalságnak, hogy „menjünk el egyszer egy táborból a közeli faluba népdalt gyûjteni”? RB: Az iskola zenei világa – én úgy gondolom – minden iskola növendékén meglátszik, bárhonnan jött légyen a világon és bármilyen zeneszerzõnek nevezik az illetõt. Ha nagyon megnézzük a nyomokat, akkor az elsõ nyomok ott lesznek egész biztosan az iskolánál. Nálunk is az iskolának egészen sajátságos belsõ zenei élete volt. A cserkészet nagyon erõsen élt és abban a nótázás. Bárdosnak a 101 magyar népdal-a sokat jelentett a gyerekek számára. Életem elsõ cserkésztáborozásán 1926-ban ott voltam a Balaton partján a Gimnáziummal, ahol a Jánosbogárka és hasonló nóták mentek. A mi diákkorunkból ismerõs régi-régi dolgok – hol tercelve, hol nem tercelve – és ebbõl aztán átváltani a valódi magyar népdalra, nem is gondolja az ember, hogy tulajdonképpen milyen könnyen ment egyrészt és országos viszonylatban milyen nehezen tudott menni. Ha egy gimnáziumban szabad kezet kapott az énektanár arra is, hogy befolyásolja a kollégáit, az nálunk nagyon sokat jelentett. Hiszen én énektanár voltam és nem egy csomó semleges kollégával szemben, hanem rendtársak voltunk, akikkel az ember jó barátságban volt, és ahol az ember mindent végigbeszélhetett. Természetes dolog, hogy a cserkészcsapat máról-holnapra átvette ezeket az énekeket és azon a zeneéleten keresztül, amely különben is folyt a gimnáziumban, hangversenyeken át, annak az anyagán keresztül, amelyet tanultak a gyerekek, nagyon egyszerû volt, hogy 1934/35-ben, amikor a Dunára csónaktáborba mentünk, akkor a gyerekek már a középkori Congaudeant catholicit fújták az evezés ritmusára, és szépen ment három szólamra. A gyerekek a zenetörténetbe úgy belenevelõdtek azon az életen keresztül, amit az iskola nyújtott, Pásztó zenei emlékei

216

Lukin László

hogy a módszer, mint módszer – és ezért hangsúlyoztuk mindig az Énekes ábécében is, meg az irányító könyvben is – meg kell, hogy legyen, de annak elõször is praxisa legyen mindenféleképpen, és a módszer, az valahol ott legyen, mint háttér és alap, de azzal nem szabad untatni a gyerekeket, hanem csak emelni és segíteni. LL: 1941 szeptemberében megindult a Kerényi György és Péterffy Ida szerkesztette Éneklõ Ifjúság címû lap. Az elsõ számban. Rajeczky Benjamin a társas zenélésrõl írt egy szép cikket Unus musicus nullus musicus címmel. Befejezésül tessék már felolvasni! RB: „Ne törjétek a fejeteket! Én is azt hiszem, hogy a cím latinsága nem túlságosan klasszikus és nem is eredeti. Igazában így hangzott: Unus homo nullus homo. Aközépkori filozófia játékosan tanította vele azt a nagy igazságot, hogy az ember egyedülvalóságában tökéletlen és élhetetlen. Igazi emberi mivolta megmutatására társas életet kell élnie. A zenében is egészen így volna? Mert azt még csak megértjük, hogy komikus és értelmetlen a bezárt lakásban bömbölõ rádió, de a magános zongorázó nemcsak megérthetõ, de mélyen megkívánt képe életünknek. Igaz, de mit mutat? Munkába merült zeneszerzõt, aki ismeretlen tájakra viszi a bámuló emberiséget. Vagy gondolkodót, aki a maga mélységes megrendülésén keresztül igazabbat és többet akar mondani világról és emberrõl. Vagy gyakorló mûvészt, aki tömegeket akar magával ragadni édesen, fájón, ragyogóan csapongó boldogságba. Ez a zenélés nem egyedülvaló. Visszhangot keres és néha az egész világot kívánja társnak. Ilyen az életre készülõ ember muzsikálása, a ti muzsikálástok is. Mélyebb, lelkesebb, tartalmasabb lélek készül benne, hogy a velünk járó emberek arcán több szépség legyen. A többi a megbántott, visszahúzódó, meg nem értett ember vagy az önimádó ember meddõ muzsikálása. Semmi köze másokhoz. Esõtlen, kusza, tépett felhõrongy. Egy villanásra talán szép, de jobb, ha elpusztul és helyet ad a békés, ragyogó kék égnek. Egészséges társadalomnak az egészséges lelkek muzsikája kell, nem a beteg lelkek kínlódása. A zenének visszhang kell. Kéznek kéz, kérdésre válasz, gondolatnak folytatása, léleknek lélek; Unus musicus, nullus musicus. Magyarul: az igazi zene szükségképpen társas zene. Jegyezzétek meg ezt a nevet, még sokat fogtok olvasni róla. Hogy mi mindent értünk rajta? Üldögélve dúdolgatást, fütyörészve menetelést, kisgyerekek körbe-játékát, templomi népéneket, zenés kirándulást, baráti hangversenyt baráti megbeszéléssel, kamarazenét minden formában, hangszeres együtteseket és éneket hangszerkísérettel. És fõképpen énekkart. Hogy némelyeket megnyugtassunk, nem karéneket, énekkart. Kéttagútól fölfelé. Majd rájövünk, hogy a karének is ide tartozik. A magyar népnek nem kell tanítani a társas zenét. Egészséges társas érzéke ezer formát talál rá a tánctól a karácsonyi misztériumig. De vigyázzunk, az idõ ezen is rombol. Nemrég egy falusi libalegelõ mellett vitt el a vonat. Már messzirõl kedves népdalgyûjtõ körutak nótáit idézte bennem a fehér jószágoktól tarkálló rét. S ime, ott ül négy kis libapásztor: három fiú meg egy lány. Ugyan mit nótázhatnak? Most robogunk el mellettük. A lány hatalmas lendülettel felemeli a karját és lecsap. Kártyáztak. A mûvelt magyar fiatalság ezer év alatt már sok kultúrát közvetített a magyar népnek. Cserébe az egészséges magyar vérért. Hátha rátok vár egy új népi zenekultúra megalapozása.”


Rajeczky Benjamin a tanítványok körében

Tari Lujza

A tanítványok megemlékezései A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban tanulók számára Rajeczky Benjamin a számos kiváló paptanár között is kiemelkedõ jelentõségû volt. Nincs olyan diákja, aki az iskolára visszaemlékezve ne elsõként vagy legalábbis az elsõk közt említené, illetve említette volna nevét a volt tanárok közül. Diákjai úgy emlékeznek rá, mint „a megtestesült szerzetestanár mintaképére.”1 Dr. Halász János (John E. Halasz MD.) pszichiáter, negyven éven át a University of Illinois orvosi fakultásának egyetemi tanára és kutatóintézet vezetõje írta 2003-ban: Jómagam 1938-ban érettségiztem a Szent Imre Gimnáziumban. Dr. Brisits Frigyes volt az osztályfõnökünk nyolc éven át, valamint Endrédy apátúr a számtan és Rajeczky Béni nemcsak a hit- és erkölcstan elõmozdítói, hanem az utóbbi mint cserkészparancsnok, együtt evezett, táborozott, hegyet mászott, síelt velünk ugyancsak nyolc évig. Gondolom, hogy ez a triumvirátus volt a legnagyszerûbb együttes, amelyet a Ciszterci Rend produkált. 1938-ban az osztály megnyerte az országos tanulmányi versenyeket, ami annyit jelentett, hogy legalábbis ’38-ban a Gimnázium volt Magyarország legjobb középiskolája.2

Kristóf Attila Rajeczky Benjaminnal készített és 1987. májusában megjelentetett riportjában Rajeczky többek közt a következõket mondta: Amikor én 1926-ban odakerültem tanítani a gimnáziumba, az akkor a világ vége volt, se járda, se forgalom, se semmi. Azok, akik ott letelepedtek, menekültek a város elõl …Elsõsorban, mint hittanár kerültem oda… Az ember teljesen és egészen ráállt a pedagógiára, csakis a rábízott gyerekekkel foglalkozott. Nekünk cisztercieknek mint szerzeteseknek az élettel nem sok dolgunk volt, a rendházban megkaptuk azt, amire egy embernek valóban szüksége van. Persze nem éltünk nagy kényelemben, a szegénységi fogadalmat komolyan vették nálunk. … Kapott az ember egy reverendát, egy rend ruhát, de a cipõt már a havi százpengõs zsebpénzünkbõl kellett megvennünk. Én folyton tele voltam adóssággal, csakis könyvekre költöttem, de arra jó sokat. Más gondom nem volt, a gyerekek nevelésére tehettem rá az életemet; szegényember módjára, de biztonságban éltem…. Úgy neveltünk, olyan gonddal és beleéléssel, mintha a tanítványaink édesgyermekeink lettek volna. Kodályné mondta egyszer nekem: „Rajeczky, magának legalább tizenkét gyerek kellene. Köszönöm, feleltem, van háromezer.” A nevelés nem korlátozódott tanítványainkra, családjukkal is szoros kapcsolatban voltunk, törõdtünk. Szeretetünk persze a gyermekekkel szemben nem engedékenységben nyilvánult meg, nagyon is keményen fogtuk a kötelességbeli dolgokat. Tanítványaink tudták, hogy önmagukat komolyan tartani kell. … Így aztán fegyelmezési gondunk nem igen akadt. Igaz, egy-egy tanári pofon meg1 Dr. Seidl Ambrus „Dr. Rajeczky Benjamin O. Cist. Emlékezés Rajeczkyra születésének 100. és halálának 15.

évfordulója alkalmából.” In Budai „Fehér Fekete”. A Ciszterci Diákszövetség Budai Osztályának tájékoztatója 2004. december, 28. 2 Budai „Fehér Fekete” 2003. december, 34. Pásztó zenei emlékei

220

Tari Lujza

esett, de sohasem mérgében verekedett az ember, nem is tehetetlenségében. A gyerek úgy érezte talán, hogy tanára apapótló a régi erkölcs szerint.…Én bizonyos nyíltsággal, engedékenységgel neveltem. De a zenében nem ismertem kegyelmet. Megmondtam: a vallástanban teljes a békesség, a barátság és a megbocsátás, de ha dirigálok, ott nincs más, csak vak engedelmesség és fegyelem. És a gyerekek imádták a zenét. Tanítványaink bejártak a rendházba is, néha tízen voltak egy tanár szobájában. Egész délután tartottak a beszélgetések, és bennünk nem volt semmi vágy szabadulni tõlük. És õk is, akárha az utcán megláttak bennünket, sosem arra gondoltak, hogy jobb megpucolni a tanár elõl, inkább odajöttek hozzánk, már-már ránk ragadtak, az ember ritkán ment végig az utcán egyedül. Mi is örültünk, ha megláttuk õket, az ilyesmiben mindig van kölcsönhatás. Rokonokat kapott az a gyerek, nagybácsikat, mi pedig valóban gyermekeket kaptunk. Az volt a nagyszerû, hogy igazi rokonaiknál jobban ráértünk törõdni velük…”3

Rajeczky „a legkedveltebb atya volt, rajongva szerették a diákok,”4 s az osztálytalálkozókon mindenki elõször róla, a „határozott, lobogó, kemény, felérhetetlen példakép”-rõl5 érdeklõdött. Vajay Szabolcs Svájcból írta: „Elpusztíthatatlan kedélyû és alkatú, mindannyiunk örömére és a magyar szellemiség egyetemes hasznára.” Bíró Bálint Angliából írta volt osztálytársainak: 1935-ben kabátom gombjára egy képet rajzoltam és éreztem, hogy egy csendes alak áll mellettem, felnéztem és Béni bácsi állt az Õ fenségességében, csendesen figyelve engem. Úgy megijedtem, hogy ijedtemben bokán rúgtam. Remélem nem haragszik és megbocsájtott. Mindig hálás leszek Neki és a cisztercieknek, akik azzá tettek, ami vagyok.6

Tanítványai egymást közt bár a legnagyobb tisztelettel, de gyakran csak „Rajeczky Béni”-nek és nem tanár úrnak hívták, jelezve ezzel azt a mély kapcsolatot, melyben nem játszott szerepet a korkülönbség. Rajeczky atyának ez volt az egyik legritkább és legemberibb tulajdonsága: a gyermekeket (illetve általában másokat) magával egyenrangú társként kezelte, de a rövid együttlét alatt is olyan mintákat adott számukra, hogy a beszélgetõ partner, illetve a diák magától is fölismerte, mennyivel fölötte áll az, aki szóba állt vele. Tanítványai nemcsak a rendszeresen tornázó, velük síelõ, csónaktúrázó, kiránduló egykori paptanárukat csodálták meg, aki a fejlõdésben lévõ fiatalok számára példát mutatott a test és a lélek harmóniáját illetõen. Megcsodálták az idõs férfit is, aki élete végéig tornázott, s még nyolcvanéves kora táján is föl-fölgyalogolt Pásztóról síelni a Mátra oldalába. Dr. Réthelyi Jenõ visszaemlékezésének részletei: 3 „Rajeczky Benjamin emléke” címmel Rajeczky születésének 100. évfordulójára összeállította és Kristóf Atti-

la cikkét újra közölte Alszászy Károly in Budai „Fehér Fekete” 2001. december, 17–18. Balogh Endre és dr. Erõdi-Harrach Béla visszaemlékezése in Budai Szent Imre Gimnázium Évkönyv 2003/4, 43. 5 I-C monogrammos tanítványi visszaemlékezés in Budai „Fehér Fekete” 2001. december, 17. 6 A leveleket az osztálytársak eljuttatták Rajeczkyhoz, melyek megõrzõdtek hagyatékában. 4 Dr.


A tanítványok megemlékezései

221

1931. július végén a budai Római part BBTE csónakházból elindult két kétpárevezõs hajó, az „A” és „B”. Az „A” hajó parancsnoka Rajeczky Benjamin volt. Evezés a Dunán Szekszárdig. Átzsilipelés a Sióra és tovább Siófokra. Itt ismét átzsilipelés a Balatonra. A part közelében haladva jutottunk el Balatongyörökre…, majd augusztus 7-én indultunk tovább a tihanyi félsziget csúcsa felé. Induláskor jó idõ volt, de aztán! Olyan vihar támadt ránk, hogy még a nagy gõzösök sem mertek kimenni a vízre. A mi hajóink elvesztették egymást. A „B” hajót felborították a méteres hullámok. A gerincbe kapaszkodva éltük át azt a három órát, amíg a vihar csillapodásakor észrevettek és kimentettek bennünket Balatonszárszón. Az A hajó megtelt vízzel, de nem süllyedt el. Béni bácsi benne ült a vízzel teli hajóban, a többiek abba kapaszkodtak. Öt óra után vetették ki a hullámok a hajót, ugyancsak Balatonszárszóra. Másnapra a vihar minden fa alkatrészt, evezõket kisodort erre a partra, kivéve a négy gurulóülést. Más holmijaink is elvesztek, de mi megmaradtunk. Nagy volt az öröm! A szállodából jelentkeztünk szüleinknél és kértük, hozzanak 4 gurulóülést. Ezeket meg is kaptuk, úgy-ahogy beszereltük és indultunk tovább: Siófok – Sió – Duna, egészen Kalocsáig. … Így is evezett, és ilyen vihart állt ki Rajeczky Benjamin tanár úr hittanár és cserkészparancsnok.7

Diákjai emlékeztek arra, hogy az 1946-ban érettségizett Galántay Jenõ „mint remek pianista és orgonista Rajeczky Benjamin kedvence volt.”8 Egy másik volt tanítvány arra is emlékezett, hogy ugyanez a diák egy alkalommal nyaklevest kapott, mert a vasárnapi szentmisén az áldoztatás alatt valami divatos táncdallamfélére improvizált, amitõl a diákok túl lazán viselkedtek a templomban.9 Az Angliába került Tárkányi Mihály írta az egyik érettségi találkozóra:10 Légy szíves add át neki szeretõ üdvözletemet. Mondd meg neki, hogy ahányszor hallgatom Kodály Toborzóját a Háry Jánosból, még ma is érzem azt az izgalmat, amit a zenekarban éreztem, mielõtt a vadászkürt szóló kezdõdött – Soltay Sanyi fújta ezt és sokszor eltolta. Béni ilyenkor leállította az egészet, Sanyival kiabált, és az egészet újra kellett kezdeni. De nagyszerû tanár volt. Sosem írt a „szemetes könyvbe”, hanem mindent elintézett a helyszínen egy jól irányított pofonnal. Sokat gondolok rá.

Számtalan külföldi tanítvány közül 1984. december 15-i keltezéssel Berlinbõl írt dr. Karl-Georg Boroviczény orvos, akinek elküldték a Rajeczkyval készített egyik TV interjú hangfelvételét, s azt nagy örömmel fogadta. A Kanadában letelepedett Medgyessy Zoltán írta haza: New-Yorkban kezembe került Rajeczky Béni Atyának egy gregorián lemeze, és büszkén emlékeztem vissza a kellemes zeneórákra meg a hittanra is.

Folyamatosan tartotta a kapcsolatot diákjaival. „Rajeczky Benjamin civilben néha bekukkantott” a ciszterci szellem összetartó erejét szem elõtt tartó, rendszeresen összegyûlõ egykori ciszterci diákokhoz.11 7 In Budai „Fehér Fekete”

2001. december, 20.

8 Galántay Jenõre emlékezik öccse, Galántay Ervin professzor. In Budai „Fehér Fekete” 2003. december 11. 9 Dr. Seidl Ambrus i. m. 2004, 29. 10 A külföldön élõk megemlékezései, üzenetei Béni bácsinak az osztálytalálkozókra általában évszám nélküli le-

vélrészletek Pásztói Múzeum, a Rajeczky Emlékszoba dokumentumanyaga. 11 Dr. Balogh Endre: A „Warga Laci”. In Budai „Fehér Fekete” 2003. december 10.


222

Tari Lujza

Rajeczky ragaszkodott régi templomához is: ismerõseitõl Budapest több pontján kapott volna tartósan szállást, de ragaszkodott a Szent Imre templomhoz, ahol Pesten tartózkodása alatt reggelente misézhetett. Ahogy ragaszkodott Pásztóhoz, úgy maradt hûséges ahhoz a környékhez is, ahol addigi életét töltötte, s amely környéken több tanítványa is élt. Így nem szakadt el régi helyétõl, s az amúgy egyébként korán kelõ idõs embernek nem kellett még korábban kelnie azért, hogy papi teendõit Budapesten elláthassa. Darnay József levelének részlete Kanadából: Szeretett Béni tanáromnak hálás tanítványa kezét csókolja a távolból. Boldogult Apámmal sokat beszéltünk róla az emigrációban.

Árkay (Czinder) László szinén Kanadából írta: Legjobban hittantanáromat Rajeczky Benjamint szerettem. Stramm, rámenõs fiatalember volt, csupa energia és izzás! Mély tiszteletem add át! Láttam fényképét a külföldi magyarok számára szerkesztett Magyar Hírekben 80. születésnapja alkalmából, olvastam a róla szóló interjút.

Az Egyesült Államokba került Grandjean Andor ezt írta: Köszöntsd nevemben Rajeczky Atyát, és mondd meg Neki, hogy meg nem szûnõ hálával és szeretettel gondolok reá, akinek szeretete és tanításai nélkül talán többet sírtam és kevesebbet nevettem volna, s aki szívembe ültette a Mindenható isten szeretetét.

Rajeczky tanári alkatára jól rávilágít két volt diákjának, Kereks Károly ciszterci rendtárs, nyugalmazott zirci apátnak és Novotny Gergelynek a visszaemlékezése. Novotny klarinétmûvész-tanár (évtizedeken át az Állami Hangversenyzenekar tagja) 1943-ban érettségizett a VIII./A osztályban, 2003-ban hunyt el. Kerekes Károly atya és Novotny Gergely írását a 2001. évi Pásztón tartott nemzetközi centenáriumi konferenciára Tari Lujza felkérésére készítette és mondta el. Mindkét emlékezés e helyen jelenik meg elõször.


Kerekes Károly (O. Cist., nyugalmazott zirci apát)

Egy ciszterci tanítvány emlékei Béni bácsiról1 Középiskolásként csak három évig voltam tanítványa Rajeczky Béni bácsinak a budai Szent Imre gimnáziumunkban, miután már öt éven át élvezhettem az egri Szent Bernát gimnázium sajátosan ciszterci atmoszféráját. De érettségim után szerzetesként is tanítványának érezhettem magam még ötvenöt éven át, vagyis Béni bácsi boldog haláláig. Mert bizonyos tekintetben tanítványa maradtam, vagyok azóta is. Hiszen akik az õ tanítványai voltak, azok számára, úgy is mondhatnám, azokban õ most is él. A magyar ciszterciek szóhasználatából ismerõs a budai gimnáziumunk jeles esztéta magyar tanárának, Brisits Frigyesnek2 a velõs mondása: „Az emlékezés tartja össze a világot”. Ezért emlékezik és tesz tanúságot most itt egy ciszterci tanítvány a ciszterci család egy jeles tanáráról, Pásztó város apraja-nagyjának és szerte e hazában csak Isten tudja hány tisztelõjének nagyon kedves Béni bácsijáról. Még mielõtt személyesen ismerhettem volna õt, már egri gimnazista koromban tiszteltem, hiszen az ó- és újszövetségi történetek elsõ igényesebb magyarázatait (tudós bencés barátja, Radó Polikárp társszerzõjeként) alsós hittankönyveinkben õ közvetítette számunkra; nekem külön a már akkor ébredezõ bibliás érdeklõdésem nem kis örömére. Hadd mondjak néhány szót elõször is a jó Béni bácsiról a vele való elsõ személyes találkozás benyomásai alapján. 1934-ben történt, amikor már mint ciszterci oblátus (ciszterci aspiráns diák) a hozzám hasonlókkal a budai rendházunkban lakhattam. „Hát te honnan kerültél ide, öregem?” szólít meg kedves nevetéssel, miközben egy ebéd utáni szabadidõre való kivonulásunkat szemléli. „Téged még nem láttalak.” Tisztelettel bemutatkozom, megmondva szülõfalum nevét is. „Hát akkor mi földiek vagyunk!” – mondja, szinte diadalmasan vállamra csapva kezét. Attól kezdve szent volt a barátság, minden különösebb kivételezés nélkül; én egyébként sem tûntem ki sem különleges énekesi, sem egyéb talentumokkal, csak éppen jól megvoltunk. Számomra és egyébként tudomásom szerint egyetlen diákja számára sem voltak unalmasak az õ „okos” családi beszélgetés formában megtartott hittanórái vagy a szokványos prédikációs felépítéstõl és stílustól bár nem vagánykodóan, de eltérõ stílusú rövid vasárnapi prédikációi, evangélium magyarázatai. Az utóbbiakat én magam nyitott lélekkel fogadtam, bibliásan szólva: „szívemben forgatván”. Hangsúlyozni szeretném, hogy hittanóráinak és prédikációinak különleges hangvétele sohasem volt különcködés, inkább a tájjellegû borok különleges zamatához hasonlíthatnám. 1 Elhangzott

a Rajeczky Benjamin születésének 100. évforduláján rendezett nemzetközi népzenetudományi konferencián 2001. augusztususában. 2 Brisits Frigyes (1890–1969) ciszterci szerzetespap és jeles irodalomtörténész 1914-tõl tanított a Budai Szent Imre Gimnáziumban, majd 1939-tõl az államosításig igazgatója volt. (Szerk.) Pásztó zenei emlékei

224

Kerekes Károly

Vele kapcsolatban, az elsõ nagyon mély benyomást keltõ találkozáson kívül, semmi különleges személyes élményre nem emlékszem ebbõl az idõbõl. Viszont egyre több csak rá jellemzõ történetet sikerült megtudnom róla másoktól. Például, hogy innsbrucki teológus korában (1924-ben) egy hegyi túráról hogyan ment haza a jezsuiták Canisianum intézetébe gyalog, átfúródott vakbéllel, görcsöktõl gyötörve, egyedül, egy jajszó nélkül! Igen sokat megtudhattam diáktársaimtól (anélkül, hogy érdeklõdtem volna) azzal kapcsolatban, milyen kiruccanásai, kalandos vállalkozásai voltak, fõként cserkészeivel, 1926-tól fogva. Tanárainktól is hallottunk róla egyet-mást. Pl. a mi osztályunknak is elmesélte az akkor még Hadarits tanár úrként emlegetett, késõbbi boldogemlékû Vendel apáturunk, országos hírû fizika tanárunk, hogyan sikerült bemérnie Béni bácsi „abnormis” zenei hallását. Bebizonyította fizikai méréseivel, hogy azokat a magas frekvenciájú rezgés-számokat, amelyeket a kutyák is csak bizonytalanul fognak, „Rajeczky tanár úr disztingváltan érzékeli”. Ha jól emlékszem, ezeket a szavakat használta. Így gyarapodtak, gazdagodtak értékes ismereteim Béni bácsiról, már diákkoromban is. Szólunk egy-két szót arról is, hogy az egyházi iskolák államosítása és a szerzetesek szétszóratása elõtti idõk diákjai hogyan fejezik ki véleményüket, hogyan fogalmaznak a ma már nagyapa-, sõt dédapakorú öregdiákok, amikor Béni bácsiról vagy egyszerûen csak „az öreg Bénirõl” beszélgetnek, emlékeznek. Az akkori (államosítás elõtti) tizenéveseknek imponált a hagyományos elõítéleteket ugyan nem ostorozó, de azokkal szinte mit sem törõdõ nyitott szívûség mindannak felkarolására, ami testileg-lelkileg egészségesebbé, gazdagabbá tehet bennünket. Magam is tanúja, sõt olykor részese voltam azoknak a testedzõ gyakorlatoknak, amelyeket hol cserkészekkel, hol velünk oblátusokkal, hol meg jókor reggel, még a rendház nagyobbik részének felébredése elõtt, pl. Pomázi Celesztinnel végeztek, szerzetes létükre tornaruhában, akkor! Ez hamar ismertté vált a diákság körében, amire a fiúk így reagáltak: „Ez igen, ez klassz!” – Jó kedélyû szellemi gazdagodásnak, a szív nemes érzelmeinek beplántálására és az emelkedett gondolkodás kivirágoztatására a tiszta forrást Béni bácsi az akkor már Bartók és Kodály által egyrészt feltárt szent örökségünkben, népdalkincsünkben találta meg. E kincs fiatal szívekbe építésének királyi útját prófétai elhivatottsággal szolgálva-felmutatva a diákság körében karizmatikus vezetõnek bizonyult. Az õ ihletõ, magával ragadó személyisége, a szónak tiszteletre méltó értelmében, fanatizálni tudta a diákokat. Még az olyan lassújárású falusiakat is, mint amilyen pl. én voltam. Az igazán csodálatra méltó azonban az én szememben nem az, hogy a Bartók és Kodály gyûjtötte 101, 102 stb. kiadványokat3 a diákok akkor megvették és dalolták. Engem az nyûgöz le, hogy ma, amikor már a Lement a nap a maga járásán népdal atmoszférája veszi õket körül, talán még többször és még melegebb szívvel emlegetik egymás 3A

népszerû sorozat 1. kötete, a 101 magyar népdal. Karácsony Sándor és Mathia Károly közremûködésével szerkesztette Bárdos Lajos. Átnézte és elõszóval ellátta Kodály Zoltán Budapest, 1929. A Magyar cserkész könyvei sorozatban (116–117. sz.), a Magyar Cserkésszövetség kiadásában jelent meg. (Szerk.)


Egy ciszterci tanítvány emlékei Béni bácsiról

225

közt az öreg Bénit, az aranyos Béni bácsit: „Igen, az ember volt! Attól lehetett tanulni! De szép is volt az akkor…” Sokan kérdezik: Mi lehetett a titka? Az Istentõl kapott tehetségén, édesanyjától örökölt lángoló szívén, ezermester gépész-lakatos édesapjának benne továbbélõ kutató fantáziáján kívül megjelölhetõ-e még valami, amitõl Béni bácsi végül is azzá lett, amivé lett? Erre egy mondatban nem felelhetek. Ezért mielõtt visszakanyarodnánk közvetlen személyes élményeinkhez, ahonnét talán sikerül valamit a „titokból” is megsejtenünk, szeretnénk még Béni bácsival kapcsolatban két világosan kimutatható és az õ tanári-nevelõi gyakorlatában tetten érhetõ hatást is megemlíteni. Az egyik elméletibb és spirituálisabb, a másik viszont praktikusabb, a próbatételek túlélésében és feldolgozásában talán hasznosabb. Az elsõ, amit sajátosan ciszterci pedagógiai vonásnak nevezhetnénk, a régi ciszterciek által latinul idézett nevelési szabály: „Summa debetur pueris reverentia”, vagyis: a legnagyobb tisztelettel kell viseltetnünk a gyermekek iránt! Ennek a szabálynak a nagyon széles skálájában benne van az is, amit annakidején nekünk, az akkor még fiatal cisztercieknek így fogalmazott meg intelemként áldott emlékû Vendel apáturunk: „Fiaim, nekünk nemcsak a számon kérõ atyai tekintélyt kell megjelenítenünk a reánk bízott gyermekek elõtt, hanem a megbocsátásra mindig nyitott anyai szívet is!” Nos, a Béni bácsiról egymás közt beszélgetõ öregdiákjaink igenis emlegetik olykor az õ kemény szavait is, de a mindent megbocsátani kész meleg emberi szíve mindig ott lángol szavaikban. Sok öregdiákunk tudja azt is, hogy a legnagyobb cisztercinek, Szent Bernátnak Clairvaux-i monostori életrendjét „specialis schola caritatis”-nak, a különleges szeretet iskolájának nevezi az ott sok idõt eltöltõ teológus-író (egyben Bernát elsõ életrajzírója), Saint Thierry-i Vilmos. Béni bácsiban tehát leleplezõdik egy igazi ciszterci. A praktikus nevelõi vonást pedig a rover-cserkészi modell felkarolásában és az itt mutatott bámulatos eredményeiben érhetjük tetten. Tudjuk, hogy az angol rover szó jelentése: a keresztül-kasul kószáló, csatangoló-kalózkodó, a nagy próbatételektõl vissza nem riadó (cserkész). Béni bácsi rájött, hogy az alsós diákoknak nagyon megfelelõ õrsökbe-osztott cserkészet a felsõs, 14 éven felüli diáknak már nem elég tágas horizontú kibontakozási lehetõség. Nagyobb család, nagyobb távlat! Az õrsök kisközössége helyett egy egész osztályt magába ölelõ rajra van szükség. Béni bácsi az 1938-ban érettségizõ Brisits-osztállyal indította el ezt a nem mindennapi eredményeket produkáló vállalkozást. Ezek a fiúk már nemcsak a nyári táborban kerülnek komoly erõpróbákat igénylõ feladatok elé, hanem évközben is hazai és külföldi rover vállalkozásokban vesznek részt, fizikai és szellemi téren egyaránt. Megkockáztatom, hogy ez a két vonás (ciszterci spiritualitás és rover praktikum) nem elhanyagolható szempont Béni bácsi titkát megközelíteni vállalt törekvésünkben. Utánozni õt mindenben aligha lehet, de nyomában járni csodálatos és érdemes! Most visszatérnék a személyes jellegû, de a diákéveknél késõbbi idõkre. Engem mindig lenyûgözött Béni bácsinak a bámulatosan könnyed kapcsolatteremtése, szóértése a legkülönbözõbb rendû-rangú és életkorú emberekkel. Halála után róla Pásztó zenei emlékei

226

Kerekes Károly

elmélkedve ezt úgy tudtam megfogalmazni (erre tanúim lehetnek az 1991-ben róla emlékezõ pásztói összejövetelünkön résztvevõk): Õ, Béni bácsi, mindig megtalálta a szót és mindig eltalálta a hangot. Csodálatos isteni adománynak érzem ezt. A következõ egy félévszázados emlékem. 1950-ben, a szerzetesek szétszóratásakor a budapesti Bernardinumunk, rendi fõiskolánk apraját-nagyját Pásztóra deportálták. Jó húszas csoport voltunk, plusz az ávós kíséret. Béni bácsi itt élt Pásztón, õt nem sorolták be a karanténba. Szabadon mozoghatott. Tanúja lehettem, hogy az akkori idõk bábeli zûrzavarában hogyan tudott mindenkivel emberszót érteni, emberhangot eltalálni. Akkor ismerte meg rajtam keresztül édesapámat, aki egyszerû falusi földmûves, mellesleg szülõfalunk bírája volt. Az elsõ perctõl kezdve mintha édestestvérek lettek volna. Családunkban szó esett az egész faluban csak „kedves Róza”-ként emlegetett egyik nagynénénkrõl, aki korán özvegyen maradva, gyermektelenül, a bibliás lelkületû jó-keresztény özvegyek módján igen sok jót tett, és nagyon sok szép nótát tudott énekelni. Méghozzá nem is akárhogyan! Cimbalmozott is! Béni bácsi természetesen látni akarta. Elmentünk. A beköszönés után Béni bácsi szétnéz: „Milyen rend van itt! De csak egyedül, egyedül?” „Dehogy is egyedül!” – mondja a nótás néne, „Mindig velem van az Úr Jézus. Meg hát boldogult férjem halála óta itt van az én élete-párom” – mondja huncutkás kedvességgel, és leveszi a takarót a szoba sarkában álló cimbalomról. „Ahá!” kiált föl Béni bácsi „Szóval a kedves Róza igazi jó szerzetes is! Nem tudom, hallotta-e már a középkori mondást: a jó szerzetesnek nem lehet semmi saját vagyontárgya, csak a hangszere, a citerája. No, hát akkor hadd halljuk már, hogyan is szól ez az «élete-párja» hangszer!” A néne nekikészülõdik. Béni bácsi fantáziája csillog: „Tudja-e a Laci bácsi nótáját?” (Laci bácsi természetesen édesapám). „Márcsak igazán szégyen lenne, ha nem tudnám, hiszen õ itt egész falunknak szinte édesapja; már megkövetem a Fõtisztelendõ Tanár Urat!” „Szólítson csak Béni bácsinak, kedves Róza, hiszen elvégre én is a családba tartozom.” Kedves Róza kicsit koncentrál, egy-két futam a cimbalmon, bejátszva a nótát, majd megáll: „Hát akkor, Béni bácsi, már tetszik tudni, hogy a Zöld erdõben kakukkmadár szépen szól következik.” Elkezdi, és mi mindnyájan fújjuk. Szép volt! Befejezésül álljon itt egyetlen versszak a pásztói Zeneiskola új épületének megnyitására4 írt kis köszöntõmbõl: Érts szót s tanulj, hogy megtaláld a SZÓT: a tiszta, szép szó felemel… S ha már tudsz HANGOT eltalálni is, embernyi ember csak így leszel! Jó Béni bácsink nyomán kezdd csak el!

4 A Rajeczky Benjamin Zeneiskola új épületének megnyitása Pásztón, 1999. július 2-án volt. (Szerk.)


Novotny Gergely

Rajeczky Benjamin, a Budai Szent Imre Gimnázium tanára1 Sokan vannak, akik elképzelnek szép dolgokat, de nagyon kevesen tudnak egy szép elképzelést megvalósítani. Rajeczky Benjamin azok közé tartozott, aki elképzeléseit megvalósította. Egy régi szerzetesi eszme modern megtestesítõje volt: páratlan zenei tehetség, ugyanakkor sportember, aki minden képességét magasztos feladat szolgálatába állította. Fel kell eleveníteni, legalább néhány szóval azt a ciszterci szerzetesi életet, szemléletet és magatartást, mely a pusztító, emberöltõt felölelõ idõszak alatt feledésbe merült vagy feledésbe kényszerült, és ezért sok mindent, ami akkoriban természetes, organikus és építkezéshez alapot nyújtó tény volt, most mint valami régi történetet kell az emlékezetünkben újra teremteni. 1988-ban a rend kezdett újra életre eszmélni. A Szent Imre templomban a szentmisén a régi diákokkal tele közönség és hívek elõtt Rajeczky Benjamin mondta a szentbeszédet. Amit Béni bácsi akkor mondott, annak bennünk megmaradó emléke egyik legfontosabb mondanivalóm. A másik pedig, mely nagyon személyesnek tûnik, de annál sokkal fontosabb és általánosabban érdekes vagy érvényes, egy levél 1940-bõl, melyet itt teljes terjedelmében közlök. A levél írása idején Béni bácsi a Vatikánban volt tanulmányúton, de az éltetõ kapcsolatot fenntartotta azokkal, akiknek erre, mint nekem is, szükségünk volt. Hangsúlyoznom kell, hogy bennem semmi különös nem volt. Némi érdeklõdésen és közepes zenei képességen kívül teljesen átlagos, kelekótya gyerek voltam, bár akkoriban már a gimnáziummal párhuzamosan a Zenemûvészeti Fõiskolára is jártam, anélkül, hogy ennek jelentõségét és az ebben rejlõ lehetõségeket akár felfogni, akár kihasználni tudtam volna. Rajeczky Benjamin szavaival élve, én voltam a tipikus élhetetlen. Tehát átlagos diáknak szólt ez a levél, egy pedagógus levele egy tizennégy éves gyerekhez, melynek az az igazi jelentõsége, hogy Béni bácsi saját szavait olvashatjuk. Személyiségének hatása független volt pozíciójától. Általában is el lehet ezt mondani a hajdani Budai Ciszterci gimnázium tanárairól. A tanárok – mai kifejezéssel élve – túlképzettek voltak. A gyerekeket neves kutatók, egyetemi tanárok tanították, s több tanár a legjobb és legnagyobb európai egyetemeken vált szakterületének mesterévé. Rajeczky is az innsbrucki egyetemen tanult. Odaadással oktattak ebben a szinte túlzsúfolt gimnáziumban. Erre kötelezte õket a szerzetesi rend, s az oktató-nevelõ munka teljes életüket kitöltötte. Béni bácsi teológiai doktorátussal tanított hittant az alsósoknak, az egyházzene és a népzenekutatás területén szerzett komoly zenetudósi felkészültséggel, zeneszerzõi végzettséggel, lenyûgözõ zenei adottságokkal és karnagyi gyakorlattal vezetett iskolai énekkart, tanított Kodályt és Bartókot, éneket a két alsó osztályban, és vett részt az akkoriban kibontakozó nép1 Elhangzott

a Rajeczky Benjamin születésének 100. évforduláján rendezett nemzetközi népzenetudományi konferencián 2001. augusztususában. Pásztó zenei emlékei

228

Novotny Gergely

zene-felelevenítõ mozgalomban. Egyszerûbben úgy is mondhatnánk, hogy az iskolában a hittan és énektanár feladatát látta el. A rárótt feladatot minden esetben a legnagyobb lelkiismeretességgel és pontossággal teljesítette, s egyénisége az egész iskolát besugározta. Hosszan lehetne sorolni azoknak a növendékeknek a nevét, akikbõl az ország kiváló szellemi alkotói lettek, és akik tõle kaptak életre szóló indíttatást. Kapcsolatunk tízéves koromtól fogva, 1935-tõl egészen az utolsó évekig töretlen volt. Tizenhárom évesen helyet szerzett nekem egy sítáborban, melyhez akkoriban nekünk semmiféle módunk sem lehetett volna. Neki köszönhetem azt is, hogy minden évben ösztöndíjat kaptam. Mikor 1981-ben Pásztón meglátogattam kis gyerekeimmel, s fiam megkérdezte, hogy mi az a gregorián, kezébe adva a könyvét így válaszolt: „Ha énekled, megtudod!” Rajeczky szentbeszéde 1988-ban annak a bizonyos újjászületésnek a pillanatában megrázó élményt jelentett, de ez a hatás több elembõl tevõdött össze. Voltak ebben látszólag mellékes körülmények is, mint például az emlékek. Hogy például akkoriban lenn a padsorok nélküli templomot megtöltötték az osztályok szerinti alakzatba rendezõdött gyerekek, míg mi vagy ötvenen hátul és fönn kórusba rendezõdtünk. Rozsnyay Zoli orgonált, és akár énekeltünk, akár csak követtük a szertartást, távol voltunk az oltártól és a szószéktõl is. Most megmaradt osztálytársaimmal egyetlen padba is befértünk, és ott volt elõttünk az oltár. Rajeczky tanár úr az oltár elõtt beszélt, nem ment fel a szószékre. Amit mondott, egyszerû volt és világos, és gyönyörû orgánuma bársonyosan zengett végig a napfény-bevilágította templombelsõben. A beszéd lényegét úgy lehetne összefoglalni, hogy az elsõ ciszterciták a 12. században azzal a szándékkal jöttek erre a vad vidékre, hogy kultúrát hozzanak. Bármit jelentett ez a kultúra – építészetet, gazdálkodást, betûvetést, zenét, erkölcstant és filozófiát –, legfontosabb eleme a szeretet volt. Itt nem valamiféle romantikus, álmodozó érzelgésrõl van szó, hanem kemény, önfeláldozó, adakozó munkáról. Rajeczky arról beszélt, hogy ezt az eredeti eszmét akarták õk a tanításukban is megvalósítani. Számunkra, öreg diákok számára, nem csak a beszéd tartalma volt felemelõ, hanem az is, hogy tudtuk és éreztük, hogy itt nem politikai kortesszövegrõl van szó, hanem egy megvalósított élet és idea összegzésérõl, és egy olyan szellem felidézésérõl, mely mára már szinte ismeretlen, melyre szinte erõlködve kell emlékeznünk. Ez pedig az, hogy valaki nem azért vallja a hitvallását, mert az kifizetõdõ, nem azért, mert az a megfelelõ módja annak, hogy elõre jusson és megszerezzen dolgokat, hanem azért beszél, mert ez a hite, mely teljes életvitelének vezérfonala, ez az alkotói munka nem csak szólam, nem kereseti forrás és az elõrejutás eszköze, hanem ebben teljesíti be az életét. Rajeczky káprázatos képességeivel, hihetetlen nagy tudásával és sikereivel együtt is, úgy élte le az életét, mint szerény szerzetesi szolgálatot, melyben a látszólag unalmas, primitív vagy képességeihez nem méltó feladatot is ugyanazzal a szeretettel és odaadással hajtotta végre. Pásztó zenei emlékei

Rajeczky Benjamin, a Budai Szent Imre Gimnázium tanára

229

Most pedig lássuk a levelet! Róma [19]40. 3. 12. Kedves Gergõ! Nehezen akar ez a levél megíródni. A Ti kedves leveleteket levittem magammal 2 hete Nápolyba is, mert ott akartam a nagy felgyülemlett adósságokat elintézni – hát onnan is válaszolatlan hoztam vissza. Túl sok volt a bámulnivaló Nápolyban, Pompeiben, Herculaneumban. Ma aztán, rendes muzsikus létemre, azzal ébredtem hogy

remélem, tovább tudod fújni. [A Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak kezdetû Gergely-napi köszöntõ dallamának kezdetét kottázta le.] A misében, bár máskor is, de ma különösen eszembe jutottál. Délben meg ellátogattunk Szt. Gergely házába, amit õ kolostorrá alakított át; megnéztük azt a szép kis márványtrónust, ahonnét prédikált, meg azt a nagy márványasztalt, amelynél a szegényeit megvendégelte, imádkoztunk az ereklyéi elõtt – hát ennyi sok Gergely-benyomás után már nem lehetett tovább halasztani a levelet. Isten éltessen Gergõ. Kívánok sok erõt, kitartást és sok jó kedvet! A bizonyítványon ne nagyon szontyolodjál [el]. Azt egyszerûen el kell fogadnod, hogy most kamaszodol, ami annyit jelent, hogy hamarabb megunod a figyelést, gyorsabban elveszted a türelmed és nehezebben szeded magad össze. Szóval nagy melák leszel, Öreg, aki ugyan már basszusban dicséred az Urat, de viszont még nem valami nagyon szépen. Ezt mindenki végigcsinálja. – Ellenben nem ezeket a kellemetlenségeket kell nézni. Inkább örülni kell, hogy most jobban kiütközik minden hiba, mert az ember maga is jobban észreveszi és erõsebben dolgozhat ellene. Minden küszködés szép. És végeredményben úgy automatikusan jónak lenni nem nagy vicc! Ez az az idõ Gergõ, amikor minden reggel nagy erõsen nekidurálja magát az ember a javulásnak és minden este leszidja magát. Nem baj! Ahiba csak akkor kezdõdik, amikor reggel elmarad a nekidurálás, este meg a szidás. És sokat imádkozni azért, hogy erõsebb légy. Mert az ajándék. Gyónni, áldozni pedig gyakran és szívesen. Ha pedig valami nem megy eléggé, érezd csak magad általam alaposan hátba vágva. Remélem, még emlékszel rá, milyen az? Jó húsvéti vakációt (illetõleg talán a sok vakáció után egy kis tanulást!?) Szeretettel Rajeczky Béni

Meg kell mondanom, hogy én voltam védencei és növendékei között talán a legjelentéktelenebb, hiszen Sugár Rezsõtõl, Járdányi Páltól Császár Ákos professzorig, Rösler Endrétõl, Romhányi Józseftõl Eckhardt Sándorig szellemi életünk kiválóságai voltak a neveltjei, akik viszont mind egyformán érezzük azt, hogy életünk meghatározó egyénisége volt. Nem tudom, hogy a többiek hogy vannak vele, de bennem az maradt meg, hogy örök tartozást érzek és azt a hiányt, hogy nem tudtam igazán élni azokkal a lehetõségekkel, melyet Béni bácsi léte és kisugárzása jelentett. Nem tudtam elég méltó lenni hozzá. Pásztó zenei emlékei

Mezei János

A Rajeczky-életmû egysége1 Rajeczky Benjamin személyiségérõl, életérõl és munkásságáról szólva igen nehéz nem közhelyeket mondani. Nehéz, mert olyan valakirõl van szó, akinek személyisége nélkülözött minden látványos, hatásvadász vagy pozõr elemet, s aki ráadásul irtózott minden õt illetõ ünnepléstõl. Amikor pl. 1986-ban, 85. születésnapján barátai, munkatársai és tanítványai köszöntötték, elõzõleg csupán azzal az érvvel lehetett rávenni az ünnepségekre, hogy egyszerûen adjon módot arra, hogy baráti és szakmai köre egymással találkozhasson. Éppen ezért most is mindössze néhány olyan – fõként személyes – észrevételt engedjenek meg röviden felvázolnom, amely talán valamennyiünk számára tanulságokkal szolgál. Mindenkelõtt személyiségének egységére hívnám fel a figyelmet. Hiteles személyiség volt, s hitele abból fakadt, hogy gondolatai, szavai, tettei mind szerves egységet képeztek, egyik sem mondott ellent soha a másiknak. Mégsem volt ebben semmi mesterkéltség vagy pláne heroizmus: egyszerû volt és természetes és éppen ezért mindenki számára vonzó. Emberi és szakmai értékei miatt mentek hozzá az emberek, függetlenül ideológiai beállítottságuktól, s mivel nyílt és kedves volt mindenkihez, tudása sosem volt nyomasztó, hanem épp ellenkezõleg: serkentõleg hatott mindenkire. Nyitottsága, szakmai és emberi befogadókészsége vagy másként fogalmazva, tudásvágya élete végéig megmaradt; még amikor zöldfülû zeneakadémistaként vagy késõbb a Zenetudományi Intézetben, fiatal munkatársaként könyveket ajánlottam neki, valódi érdeklõdéssel nézte át azokat, és rögtön érett véleményt formált róluk. Bármirõl lehetett vele beszélni; annak ellenére, hogy rengeteg dolga volt, mindig szánt idõt az emberre, sosem volt olyan érzése senkinek, hogy rohantában félvállról veszi. Engedte, hogy az emberek magánéletének is részesei legyenek, belépjenek személyes világába: rendszeresen zarándokoltak, zarándokoltunk hozzá Pásztóra, akár csak személyes találkozásra, akár mondjuk szakmai vizsgákat tenni. Furcsa módon amellett, hogy ez az emberi közelség megértõvé tette, ugyanakkor ok nélkül elnézõvé nem: mindenkitõl tudásának, képességeinek, lehetõségének legjavát várta el – éppen úgy, mint saját magától. Imponáló volt tevékenységi körének hatalmas spektruma. Ez nem csupán mennyiséget jelentett, hanem azt, hogy munkájának különbözõ régiói – a teológiai, pedagógiai és tudományos szférák – egymással is minõségi kapcsolatba kerültek. Ez volt Béni bácsi egyik legjellemzõbb tulajdonsága: a dolgok egybelátásának képessége. Ezt a széles látókört még valószínûleg innsbrucki egyetemi évei alatt szerezte meg, teológiai és zenetudományi tanulmányai közben, amihez késõbb még hatalmas háttértudás járult, valamint a szakirodalom naprakész ismerete. Pontosan ez a teljes tudás és a minden részletre kiterjedõ figyelem juttatta õt bátor és új felismeré1 Elhangzott

a Rajeczky Benjamin születésének 105. évforduláján rendezett konferencián 2006. november 11-én Pásztón.. Pásztó zenei emlékei

232

Mezei János

sekhez, tudományos eredményekhez. A népzenében Kodály útmutatása nyomán, majd Walter Wiora cikkeinek hatására jutott az õsi népzenei stílusok egyre teljesebb megismerésére, s fordult érdeklõdése a honfoglalás elõtti õsi magyar népzenei stílus, a rögtönzött szövegû és dallamú siratódallamok felé. Ezek tudományos kiadásában – A Magyar Népzene Tára V., Siratók kötetének publikálásával – oroszlánrészt vállalt, de a szakcikkeken túl a nagyközönség is betekintést nyerhetett a népzene új szemléletû, differenciáltabban felrajzolt világába, amikor a hetvenes években közzétette a Magyar Népzene hanglemezsorozat három albumát. Ebben most már a különbözõ történeti – régi és új – népdalstílusok mellett helyet kaptak az európai hatást tükrözõ tételek, a hangszeres tánczene és a népszokások dallamai is. A népdalgyûjtés, rendszerezés és az ezek nyomán kibontakozó tudományos munka során világossá vált az is, hogy nincsen éles határ a világi népzene és a templomban használt népének között: létmódjában, történetiségében és elõadási gyakorlatát tekintve igen sok a hasonlóság ezek közt. Ebbõl következett mindenekelõtt a népénekhagyomány összegyûjtésének szükségessége, minthogy az addig többnyire a kutatás perifériájára szorult. Ezirányú munkájában Rajeczky Benjamin egyre inkább számíthatott két kiváló fiatalabb munkatársának, Dobszay Lászlónak és Szendrei Jankának segítségére, akikkel együtt olyan tudományos mûhelyt sikerült kialakítaniuk, amely szinte egyedülállónak mondható a szakma 20. századi történetében. Közös munkájuk jelentõs eredménye a 16–17. századi dallamaink a népi emlékezetben c. kiadvány, amely a népzenei és a népénekekre vonatkozó friss kutatások eredményeit történeti távlatba helyezi. Ugyancsak közös mûvük a gyakorlati célt szolgáló új katolikus énektár, az Éneklõ Egyház, amely részben megrostálta a régi dallamkincset, meghagyva annak értékesebbjét, másrészt kiegészítette azt az élõ gyakorlat alapján (fõként a hagyományõrzõ erdélyi területrõl). Végül pedig a több évtizedes együttes és intenzív kutatás eredményeképpen megjelenhetett 1988-ban a Magyar Tudományos Akadémia és az Akadémiai Kiadó gondozásában a Magyarország zenetörténete középkort tárgyaló elsõ kötete. Ebben már világosan nyomon követhetõ a hazai zenetörténeti szemlélet megváltozása, nevezetesen az, hogy a zenetörténet esetünkben nem csupán a zeneszerzõk története – hiszen így legfeljebb Bakfark Bálinttal kezdhetnénk –, hanem sokkal inkább a zeneélet története, amibe népzene és egyházi ének éppúgy beletartozik, mint mondjuk a külföldi zenei centrumokból importált, de hazai földön mûvelt mûvészi polifónia. Zeneéletünk ennek megfelelõen az õshazáig vezethetõ vissza, Szent Istvánnal viszont zeneileg is betagozódtunk a keresztény Európába. Ennek megfelelõen az elsõ magyar zeneszerzõket a gregorián ének hazai tanítómesterei között kell keresnünk, hiszen a 11. század végén az akkor kanonizált magyar szentek kultuszához õk, az anonim magyar zenészek készítettek új, a szertartás által igényelt éneksorozatokat. S ezzel Rajeczky Benjamin és említett munkatársainak egyik központi jelentõségû témájához érkeztünk: a gregorián énekhez. Rajeczky munkacsoportjának kódexfeltáró és -elemzõ munkája tette lehetõvé, hogy a magyarországi gregorián ének vonatkozásában is egyre tisztábban lássunk, sõt, hogy megragadhassuk a magyarPásztó zenei emlékei

A Rajeczky-életmû egysége

233

országi, pontosabban esztergomi középkori liturgia sajátos jegyeit, mind a kottaírásban, mind a zsolozsma szerkezetének kisebb-nagyobb variálódásában vagy éppen magukban a dallamváltozatokban. Ateljes hazai forrásállományt, sõt a külföldre került elérhetõ kódexeket is feltérképezõ munka gyümölcseként adta ki Rajeczky Benjamin a Magyarországon használt himnusz- és sequentiadallamok gyûjteményét 1956-ban, amit a szakirodalom azóta is mint nélkülözhetetlen alapmûvet használ. Kutatócsoportjának munkája feltárta, hogy a középkori magyarországi gregorián énekkel kapcsolatban jogosan beszélhetünk magyar gregoriánumról, hiszen a nagy püspöki székesegyházaktól és vezetõ kolostoroktól egészen a legkisebb falusi plébániaitemplomokig, mindenki részesedett a lehetõségeihez mérten ebbõl a mainál sokkal nívósabb és lényegében egységes zenekultúrából. A gregoriánkutatásnak hasznát látta ismét a nagyközönség is. Útjára indult egyrészt a Magyar Gregoriánum hanglemezsorozat, amelynek kísérõtanulmányát – amíg bírta – rendre Rajeczky Benjamin állította össze. Ennek hihetetlen népszerûsége itthon és külföldön egyaránt mutatta, hogy milyen általános igényt elégített ki. Másrészt megjelent végre magyar nyelven a gregorián ének történetét tárgyaló kis kézikönyv 1981-ben, a Mi a gregorián?, s ez is, mint alapmû, felkerülhetett a hazai értelmiség könyvespolcára. Az egyszólamú gregorián dallamok mellett a tudományos munka során feltárásra kerültek addig még nem vagy csak részben ismert többszólamú tételek is, amelyeknek tanulságait Rajeczky Benjamin a Többszólamúság a középkori Magyarországon c. cikkében összegezte 1966-ban. Hazánk a középkorban ilyen vonatkozásban is különleges színt képviselt: õrzõje volt bizonyos archaikus zenélési módoknak, az úgynevezett organalis mûvészeteknek, amelyek az európai zenei centrumok divatos irányzatai mellett a továbbélõ hagyományt képviselték a peremvidékeken. * Nos, a felsoroltakból úgy látszik, mintha Rajeczky Benjamin pályája teljesen törésmentesen és egyenesvonalú fejlõdésben bontakozott volna ki, s ez így is van, már ami a belsõ fejlõdést illeti. Ám megvoltak neki is a maga harcai, konfliktusai, a tudományos vagy közéletben éppúgy, mint magánéletében. Mint papnak, lelkipásztornak, el kellett szenvednie a múlt rendszerben a mellõztetést, a megtûrt ideológiai ellenfél ráaggatott titulusát. Kollégáival, nagynevû elõdeivel szemben vállalnia kellett új tudományos nézeteinek sokak által támadott álláspontját. Végül pedig saját magával, önmaga gyengeségeivel is meg kellett küzdenie, amikor szembesült azokkal, az öregedés és gyengülés elsõ kétségbevonhatatlan jeleivel; ám ezekkel is képes volt megbirkózni és új belsõ egyensúlyra jutni. Ez utóbbi által bontakozott ki életmûvének egy új és nem is sejtett érett gazdagsága, aminek eredményességén már a közvetlen intézményes vezetés szûklátókörû korlátoltsága sem volt képes változtatni. Bensõ megingathatatlanságát egészen bizonyosan papi lelkületének köszönhette, s ebben nyilvánvalóan nagy lelki támaszt jelentett számára a breviárium, a köteles szolgálatként elõírt napi imádság-sorozat. Igen ám, csakhogy ebben is megnyiPásztó zenei emlékei

234

Mezei János

latkozott zenetörténész-kutató vénája, illetve ebbeli tevékenységének következménye. Tudjuk, hogy nap mint nap az esztergomi, vagyis a történeti magyar liturgikus hagyománynak megfelelõen recitálta, ill. énekelte el még magányában is a zsolozsma-órák imádságait, ezeknek különleges gazdagságából táplálkozva és erõt merítve a hétköznapok küzdelmeihez. Még egyetlen dologra, munkamódszerére hadd hívjam fel a figyelmet. Egészen sajátos volt, ahogyan tudományos cikkeit megírta; valamennyi elõdjének véleményébõl kiemelve a legjellemzõbb részt, ezeket oly módon állítva össze, hogy mindezekbõl kimondatlanul is teljesen nyilvánvalóvá vált az õ saját meggyõzõdése és véleménye. Amilyen módon konfrontálta ezeket, ahhoz szinte már semmit nem kellett hozzátennie. Esszenciális tanulmányai, cikkei születtek, csakis a lényeget fogalmazta meg egy-másfél oldalon. Bár a mai tudományos közélet is követné példáját! Erre gondolva én is lezárom a róla való visszaemlékezéseimet – ezt a méltatlan méltatást –, s Rajeczky Benjamin életmûvének mi mást választhatnánk stílusosan mottójául, mint Pál apostol mondását: mindenkinek mindene lettem, hogy mindeneket megnyerjek. Valóban meg is nyert mindeneket az igazságnak, lett légyen ez teológiai, emberi vagy tudományos igazság. S hogy egyáltalán közünk lehetett õhozzá, erre csak a zsolozsma zárófohászával válaszolhatunk: Deo dicamus gratias!


Király Péter

A magyar királyi udvar zeneélete a 15. században Luxemburgi Zsigmond korától Hunyadi Mátyásig1 Édesanyám, Dr. Csilléry Klára néprajzkutató (1923–2002) emlékének

Ez az írás elõzményei révén kapcsolódik Rajeczky Benjaminhoz. Noha nem tartoztam tanítványai vagy munkatársai közé, s személyes kapcsolatom is jóformán alig volt vele, de édesanyám, a Néprajzi Múzeum egykori munkatársa révén gyermekkoromtól fogva sokat hallottam szeretett kollégájáról „Béni bácsi”-ról, akitõl az 1960-as években más múzeumiakkal együtt németül tanult. Jóval késõbb, amikor úgy döntöttem, hogy a muzsikus-zenetanári pálya helyett a zenetörténészét választom, kikértük Rajeczky tanácsát. Õ ezidõtõl fogva figyelemmel követte pályám alakulását. Az 1980-as évek második felében, a rövid idõ alatt tanítómesteremé és atyai jóbarátommá vált Bárdos Kornél – mint Tari Lujzától utóbb megtudtam – rendszeresen tájékoztatta egykori tanárát és mentorát Béni bácsit a magyarországi lantjátékról írandó kandidátusi disszertációm alakulásáról, idekapcsolódó anyaggyûjtéseimrõl, levéltári és könyvári kutatómunkámról, s nyilván arról is, hogy már akkoriban mennyire erõsen foglalkoztatott a hazai uralkodói udvarok zeneélete. Ennek következménye lehetett, hogy amikor egyszer a Zenetudományi Intézet liftjében véletlenül összetalálkoztam Béni bácsival, õ – számomra meglepõen – szóba hozta, hogy figyel munkámra és szerinte érdemes lenne nem csak a késõbbi idõszak udvari zenéjét vizsgálnom, hanem a Mátyás uralkodását megelõzõét is. Mint mondta, meggyõzõdése, hogy az udvari zene nálunk nem Mátyás idején kezdõdött, hanem jóval korábban. Bíztatott, fogjak neki az ilyen irányú kutatásnak. Disszertációm lezárta után hamarosan nekikezdtem egy újabb monográfiának, amely a már korábban elkezdett, hamarosan célirányossá vált gyûjtésem révén jelentõsen megnövekedett forrásanyag alapján bemutatja majd a magyar királyi udvar és az erdélyi fejedelmi udvar zenetörténetét. Béni bácsi figyelmeztetését azonban kezdetben mégsem vettem figyelembe. Eredeti tervem szerint, amelyhez sokáig ragaszkodtam, munkám mintegy két és fél évszázadnyi idõszakot tárgyalt volna Hunyadi Mátyás korától az Erdélyi Fejedelemség végéig. Idõvel azonban beláttam: ha Rajeczky tanácsát ignorálom, akkor eleve torzót produkálok. Egy rövid betekintés a korai 15. századi forrásokba egyértelmûen igazolta õt. Világosan látható, hogy a magyarországi királyi zenészegyüttes2 kétségkívül nem Mátyás-kori fejlemény, hanem legalább a 15. század elejéig jól követhetõ. Nagyjából Luxemburgi Zsigmond uralkodásának (1387–1437) a közepe tájától fogva szép számmal akadnak adatok zené1 Elhangzott

a Rajeczky Benjamin születésének 100. évforduláján rendezett nemzetközi népzenetudományi konferencián 2001 augusztususában. 2 A tanulmányban használt együttes, udvari együttes vagy hasonló kifejezések egyszerûen az udvari zenészek összességére vonatkoznak. Pásztó zenei emlékei

236

Király Péter

szekrõl, amelyek révén bizonyos képet alkothatunk az udvari zenérõl is. Ennek megfelelõen a már alakulóban lévõ monográfiám idõhatárát kiterjesztettem a 15. század legelejéig, s utólag igyekszem összegyûjteni a Mátyás elõtti korszak forrásadatait is. Jelen írás, amely a készülõ monográfia elsõ fejezeteinek kivonata, csak az adatgyûjtés mostani állását mutatja, mintegy pillanatfelvétel-szerûen.3 Természetesen a 15. századnál is szembesülünk a hazai uralkodói udvarokat illetõ zenetörténeti kutatás nagy alapproblémájával, azzal, hogy nincsenek udvari eredetû kottáink (avagy azok máshol kimutatható származékai), valamint, hogy megsemmisültek a zenetörténész számára oly hasznos központi adminisztrációs források, mint pl. a gazdasági iratok (számadáskönyvek, konvenciók, udvartartásjegyzékek, utazási listák, kérvények és erre vonatkozó döntések stb.), miként elpusztultak az uralkodók rendeleteirõl, adományairól vagy levelezésrõl készített központi illetve hiteleshelyi másolatok is. Mindehhez járul, hogy hiányzik a legfontosabb országos jelentõségû városok (Esztergom, Székesfehérvár, Buda stb.) iratanyaga is. Ennek következtében csak néhány hazai szórványadatra támaszkodhatunk, valamint jelentõs ismeretekkel szolgálnak a Mátyás elõtti királyok esetében az idegen országok forrásai: a városi számadások, a krónikák, jelentések és más hasonlók. Külföldi dokumentumokhoz azért fordulhatunk, mert királyaink egészen II. Lajosig egy személyben más országok uralkodói is voltak, s így uralkodásuk alatt hosszabb-rövidebb ideig magyar területen kívül tartózkodtak.4 Ez alól mindössze a kiskorú V. László helyett 1453 januárjáig kormányzó Hunyadi János, valamint fia Mátyás kivétel.5 Mint egy-két forrásadatnak zenetörténeti tárgyú munkákban való ismételt említése mutatja, az idegenben felbukkanó királyi zenészekrõl szóló adalékok a korábbi hazai kutatók elõtt sem maradtak teljesen ismeretlenek, idekapcsolódó célirányos adatgyûjtéssel azonban eddig még senki sem próbálkozott.6 Jelen tanulmány ugyan már jobban támaszkodik a publikált külföldi eredményekre, mint az elõdök mûvei, ennek ellenére szinte biztos, hogy a korral kapcsolatos különféle munkák még szép számban rejthetnek kiaknázatlan adalékokat, miként bõven létezhetnek feltáratlan források is. Elsõsorban a hallatlanul sokat utazó Zsigmond zenészeirõl remélhetünk újabb ismereteket, de zenetörténeti adatok felbukkanása más királyok esetében is elképzelhetõ.7 3 Az öszes forrásadatot az említett monográfiában közlöm majd. 4 Zsigmond

(uralk. 1387–1437) egyben német-római császár, valamint cseh király volt, míg Albert (uralk. 1438–39) cseh és német-római király. I. Ulászló (uralk. 1440–44) már 1434-tõl (mint W³adislaw III.) a lengyel trónt bírta. „Posthumus” V. László, (uralk. 1452–57) egyben cseh uralkodó is volt. 5 Mátyás azonban 1488-tól 1490-ig Bécsben tartózkodott. 6 A legszerteágazóbb adatgyûjtést Zolnay László végezte. ld. Zolnay 1974., és uõ. 1977. Kultúrtörténetünk egykori lelkes kutatójának adatértelmezése és szintézise azonban sok esetben hibás. 7 Szükséges lenne Zsigmond és utódjainak itineráriumát követve útjaiknak különbözõ állomásain megvizsgálni, hogy hol maradt a számadásokban és más helyi dokumentumokban nyoma az uralkodói muzsikusoknak. Aligha hihetnénk, hogy a már viszonylag jól kiaknázott német és svájci források mellett Olaszországban vagy Ausztriában, illetve Csehországban ne akadna valamiféle adalék. Ugyanakkor sajnos be kell látnom: az idevonatkozó források szisztematikus kutatása kétségkívül olyan feladat, amely meghaladja lehetõségeimet. Ezért csak reménykedhetek, hogy a Mátyás elõtti idõszak alaposabb feltárására idõvel akad még kutatótárs. Pásztó zenei emlékei

A magyar királyi udvar zeneélete a 15. században

237

Természetesen felmerülhet, hogy vajon mennyiben tarthatók az említett uralkodók idegen földön – és majd mint látjuk – részben külföldi muzsikusok által játszott udvari zenéjérõl szóló forrásadatok egyáltalán a magyar udvari zene dokumentumainak? Ez a nyilván többekben megfogalmazódó kérdésfelvetés azonban anakronisztikus. A 15. századi udvari kultúrát ugyanis nem vizsgálhatjuk és nem értékelhetjük a mai – s részben a 20. században kialakított – nemzeti határok, valamint a modern nemzeti kultúrák szemszögébõl, amelyekkel kapcsolatban inkább azt szokás hangsúlyozni, ami elválaszt, mintsem ami összeköt. A nemzeti alapon való tárgyalás azért hibás és elvetendõ, mert a perszonálunióban uralkodó késõ középkori és kora újkori királyaink helyi tisztségviselõkkel, személyzettel és szolgálónéppel ugyan rendelkeztek, országonkénti külön udvartartással azonban nem. Az udvartartás az uralkodó személyéhez kapcsolódott, s mivel akkoriban még nem létezett meghatározott székváros – az uralkodók szinte egyfolytában úton voltak birodalmukban –, ezért a zenészek és más udvariak a királyt az országon belüli útjain éppúgy követték, mint ahogy vele mentek az uralma alatt lévõ más országokba és tartományokba is.8 Mindebbõl következik, hogy miközben Zsigmond és utódainak udvari zenéjét semmiképpen sem tarthatjuk kizárólag magyar udvari zenének, a király környezetében az alatt az idõszak alatt folyó zenei aktivitást, amíg az uralkodó Magyarországon tartózkodott kétségkívül magyar udvari zeneként kell értékelnünk. Ezt illetõen pedig hangsúlyozandó, hogy különösen az ötven évig uralkodó Zsigmond király (utóbb egyben német és cseh király, majd végül német-római császár) – aki Váradot jelölte ki temetkezési helyéül – sokat és szívesen idõzött nálunk,9 de a nála jóval rövidebben uralkodó utódai is itt tartózkodtak hosszabb-rövidebb ideig.10 Megjegyzendõ, a királyok székhelyét illetõen a különféle külföldi zenetudományi munkák sajnos nem mentesek téves általánosításoktól. Olvashatunk például Zsigmond Wiener Neustadt-i és gráci (!?) udvaráról11 valamint prágai székhelyérõl, s ugyanígy Albrecht király bécsi udvaráról,12 mintha ezen uralkodók folyamatosan ott tartózkodtak volna és udvaruk kultúrális élete is odakapcsolható lenne. Az ilyenféle meggondolatlan hibás értelmezések és az ebbõl következõ alaptalan zenetörténeti következtetések, mint például Ausztria, Bécs avagy Csehország szerepének túlhangsúlyozása, illetve a magyarországi vonatkozások ignorálása, nyilván8 Elsõsorban

tehát ezért bukkannak fel magyar udvari zenészek külföldön. Téves az az elterjedt nézet, hogy a magyar király külföldön adatolt zenészei holmi vándorzenészek lettek volna. A tapasztalat azt mutatja, hogy a külföldi említés idõpontja rendszerint egybeesik az uralkodó ottlétével vagy pedig valamilyen fontos politikai-diplomáciai eseménnyel, amelyen királyi delegáció is részt vett. 9 Zsigmond magyar királlyá való megkoronázásától, 1387-tõl 1412 végéig élt Magyarországon, azután hoszabb ideig külföldön tartózkodott. 1419-ben visszatért, s 1422–30 között sokat volt Magyarországon. Német-római császárrá koronázása (1433) után is többször viszajött. ld.: Hönsch 1995. 10 Albert (1397–1439) 1438 január–április között tartózkodott nálunk, azután pedig 1439 áprilisától október 27-én bekövetkezett haláláig. Utódja, I. Ulászló 1440 április végétõl 1444 õszéig magyar területen volt. Albert fia, V. László (1440–57) azt követõen, hogy 1452 végén kiszabadult III. Frigyes császártól, kevesebb mint egy évig Magyarországon maradt, majd hamarosan Csehországba ment, ahol 1453. október 28-án megkoronázták. 1455 február elején Bécsben volt, s 1456. február 6-án tért vissza Budára. 1457 júniusában megintcsak Bécsbe ment, majd azután Csehországba, ahol novemberben Prágában elhunyt. 11 Lindmayr-Brandl MGG (új kiadás) III. kötet 756. hasáb. 12 Krones 1998, 16. Pásztó zenei emlékei

238

Király Péter

valóan az uralkodói itineráriumok nem ismerésébõl, illetve eleve az udvarok életét egykor jellemzõ „nomadizálásnak” tudomásul nem vevésébõl erednek. Ami a királyi zenészek nemzetiségét illeti, kétségtelen, az udvari zene Európa-szerte már a 15. században is nemzetközi volt, csakúgy mint a késõbbi idõszakokban. Az uralkodók mindig is törekedtek a lehetõség szerinti legjobb muzsikusok leszerzõdtetésére, függetlenül attól, hogy azok honnan származtak. Egy nemzet fiaiból álló autochton udvari együttes külfödön éppúgy, mint Magyarországon csak ritkán adatolható. A források azt bizonytják, hogy királyaink Zsigmondtól egészen I. (Szapolyai) Jánosig13 lényegében folyamatosan alkalmaztak eltérõ számú külföldi muzsikust, s ugyanígy tettek utóbb az erdélyi fejedelmek is. Még a kálvinisták is, mint például az utókor által zeneellenesként jellemzett I. Rákóczi György!14 Ez a tendencia, amely az idõnként szegényes forrásanyag ellenére is biztosan körvonalazódik, mai ismereteink szerint a 17. század közepe után szakadt meg. Az 1661-tõl uralkodó utolsó erdélyi fejedelem, Apafi Mihály idejének tetemes forrásanyagában már nem bukkanunk külföldi zenészre. Ellentétben az elterjedt hazai vélekedéssel, a többé-kevésbé külföldiekbõl álló magyar királyi zenészegyüttest nem értékelhetjük az ország kultúrájába nem illeszkedõ idegen testként, miként a 16. század derekán kialakult erdélyi fejedelmi együttest sem. Nemcsak azért nem, mert az uralkodói udvarok életét a korai évszázadokban igen sokáig nagyfokú nyitottság jellemezte, és mert a király vagy az erdélyi fejedelem szinte állandóan úton volt az országában, aminek következtében az udvari zenét sokfelé és sokan hallhatták, vagyis az ily módon széles körben hatott, hanem elsõsorban azért, mert késõbbi – 16–17. századi – adatok azt bizonyítják, hogy az udvarok és a fõnemesek, valamint a városok sokrétû és intenzív zenei kapcsolatban álltak egymással. A király illetve a fejedelem zenészeket kölcsönözött a fõuraknak, illetve a városoknak avagy az egyházi intézményeknek, de ugyanígy, ha szükség volt, udvarába rendelt kisegítõket.15 Ismertek adatok arról is, hogy királyi vagy fejedelmi zenész idõvel városi szolgálatba szegõdött, miként az ellenkezõje is dokumentált; az, hogy korábban városi vagy egyházi szolgálatban álló muzsikus került az udvarba. Az országjárás állomásain természetesen az uralkodóhoz járultak a legkülönfélébb helyi zenészek és mulattatók, s az iskolák diákjai is felköszöntötték a becses vendéget verses zenés rekordációjukkal. Mai ismereteink alapján tehát arra következtethetünk, hogy a királyi illetve az erdélyi fejedelmi udvar, valamint a városok és a fõúri rezidenciák sokrétû kapcsolata zenészek, zenei mûfajok, mûvek és zenei technikák folyamatos és többoldalú cseréjét eredményezte a 16–17. században.16 Noha az említett forrásszegénység 13 A zenetörténetírásunk által korábban teljesen mellõzött I. János udvarára ld. Király 1991. 14 Ld. Király 1994. 15 Az

ilyenféle kéréseket azonban nem értékelhetjük a hazai zeneélet szegénységét tanúsító bizonyítékoknak. Számtalan hasonló példa akad külföldrõl is, egészen a császári udvarral bezárólag. 16 Minderre az erdélyi fejedelmi udvar zenéje kapcsán már Bárdos Kornél felfigyelt, aki hangsúlyozta, hogy „a fejedelmi udvar, a fõúri családok és a városok kapcsolatban voltak zenei téren, miként ezt levelek, zenészek meghívásai és cseréi bizonyítják”. Bárdos 1990, 103. ld. még Király 1997, Király 2004, 132–133. Pásztó zenei emlékei


239

miatt idevonatkozó korábbi hazai adaink nincsenek, mégsem feltételezhetjük, hogy az, ami a késõbbi századokban gazdagon dokumentált, elõzmények nélkül lett volna. Mindez aligha lehetett másként már a 15. század folyamán is.

Zenészek és zene a magyar királyi udvarban a 15. század elsõ felében Ajelenleg rendelkezésre álló kora 15. századi források révén körvonalazódik az udvari zenészegyüttes késõbbi korszakokra jellemzõ hármas tagolódása: 1. Az istentisztelethez kapcsolódó kapella a kápolnapapsághoz tartozó énekesekkel. 2. A katonaság kötelékébe tartozó, de egyben az uralkodói rangot is hangsúlyozó udvari trombitások a síposokkal. 3. Különféle egyéb hangszeresek és énekesek/énekmondók, akik elsõsorban a világi szórakoztatást szolgálták, asztali zenével, táncmuzsikával és hasonlókkal. Kapella Zsigmond és utódai udvari kapellájának magyar tagjait több dokumentum említi. Õk azonban javarészt tisztségviselõk voltak, akik esetében nem tudjuk, hogy milyen közvetlen kapcsolatban lehettek a kápolna zenéjével. Legalább is azon túl, hogy amennyiben az uralkodó mellett voltak, akkor – mint egyházi személyek – nyilván részt vettek az udvari istentiszteleten, s ily módon bekapcsolódtak a liturgikus (gregorián) énekek megszólaltatásába.17 Egy 1450-ben keletkezett perirat megemlít egy bizonyos Szerémi Jánost, korábbi inárcsi tanítót, aki a budai királyi kápolna melletti iskolában tartózkodott.18 Ez alapján nyilvánvaló, hogy legkésõbb ezidõtõl – alighanem azonban már korábban is – a királyi kápolnához tartozott egy iskola, és a diákok fiúénekesként a kápolna-papsággal közösen bizonyára részt vettek az istentiszteleten. Tény, a bázeli zsinatról Magyarországra visszatérõ Zsigmonddal 1434 õszén Regensburgban tárgyaló zsinati megbízott október 1-jén arról számolt be: a király sérelmezte, hogy egy énekesgyermeket, akit egy elhunyt kardinális ajánlott neki és hozzá küldött, elrejtettek elõle. A megbízott szerint azonban ebben a zsinat nem hibás, miként abban sem, hogy némely fiúénekes nem akart Magyarországra menni.19 E megjegyzések tanúsága szerint akkortájt már lehettek Zsigmond udvarában fiúénekes-diszkantisták. Az udvari káplán-tisztviselõkön kívül ismertek olyan személyek is, akik egyértelmûen zenészeknek tarthatók. 1398 elõttõl Zsigmond házi káplánjaként szolgált Garamszentbenedeki Petös Péter fia, Miklós (1420-tõl gyõri, majd 1432-ben váci olvasókanonok), aki 1427-ben a garamszentbenedeki (ma Hronský Beòadik, SK) bencés monostorban oltárt készíttetett, s ennek predella-felirata szerint „cantor[...] capellae regiae maiestatis” volt.20 1417. december 5-én a konstanzi zsinaton adatolt 17 Erre már Szigeti Kilián is felhívta a figyelmet. Szigeti 1968, 407. 18 „Joannes

Litteratus de Sirimio, pridem Scholasticus de Inarch, nunc vero in schola circa capellam regalem Budae constructam habita commorans” Bártfai Szabó 1938, Nr. 765., Szigeti 1968, 409., Zolnay 1977, 390., 29. jegyzet. 19 Pietzsch 1966, 54. 20 Kumorovitz 1963, 144., 140. jegyzet, Szigeti 1968, 407–408, Zolnay 1977, 184–185. Pásztó zenei emlékei

240

Király Péter

egy bizonyos Symon Rauari, a cambrai egyházmegyébõl való klerikus, akit egy heidelbergi irat „Sigismundi regis capellae cantor et familiaris”-ként említ.21 További udvari szolgálatáról nincs adatunk. 1434-tõl Zsigmondnak, majd pedig az utódjának, Albertnek (magyar és cseh valamint német-római királynak) a muzsikusa volt a jeles zeneszerzõ-klerikus, Johannes Brassart. A valószínûleg Liège környékérõl származó, 1400 körül (talán 1405 táján) született Brassart elõször Liège-ben mûködött, majd 1424-ben elkerült Rómába a pápai udvarba. Azt követõen azonban hamarosan ismét Liège-ben tartózkodott. 1431-ben rövid ideig megint csak a pápai kapella énekesei közé tartozott – egyebek között Guillaume Dufay zenésztársaként –, de ezúttal is visszatért Liège-be. 1433-tól részt vett a bázeli zsinaton, ahol is Zsigmond a szolgálatába fogadta.22 Egy 1433-as bázeli irat még tisztség nélkül említi, de 1434. május 24-én funkciója már „cantor[...] capelle domini imperatoris”. December 10-én hasonlóképpen mint Symon Rauarira, „familiaris et capellanus in capella serenissimi domini imperatori”-ként utalnak Brassartra.23 Egy 1437. február 23-án keletkezett zsinati dokumentum viszont „Serenissimi Romanorum imperatoris capelle rector”-nak nevezi õt.24 Ez utóbbi alapján több kutató úgy értékelte, hogy Brassart irányította Zsigmond udvari együttesét. Ez lehetséges, hiszen késõbb III. Frigyes császár szolgálatában mint „cantor principalis” az énekesek élén állt.25 Nem maradhat azonban figyelmem kívül, hogy a „rector capellae” kifejezés közel egy évszázaddal késõbb – legalábbis Magyarországon – nem zenei funkciót takart, hanem egyszerûen csak a kápolna gondnokára vonatkozott, aki mintegy sekrestyésként elsõsorban gyakorlati dolgokkal foglalkozott.26 Brassart kapcsán természetesen az a legfontosabb kérdés, hogy vajon Zsigmond kíséretében Magyarországra jött-e 1434 õszén. A király ugyanis több mint négy éves távollét után 1434. október 8-án Pozsonyba érkezett, s 1436 májusáig szinte megszakítás nélkül nálunk maradt.27 Brassart életrajzírója, Keith E. Mixter feltételezte, hogy a jeles muzsikus ekkortájt Magyarországon volt, habár ezt sem õ, sem pedig más nem tudta még eddig dokumentummal igazolni. Mivel Zsigmond halála után (1437. december 9.) Brassart a király vejét és utódját, Albertet szolgálta,28 így valóban logikus a következtetés, hogy 1434 után is a király mellett maradt. Brassart udvari jelenlétét 1439 elsõ felében tanúsítja egy június 23-án Budán kiállított okirat, amely szerint Albert király familiárisává fogadta õt.29 Közvetve igazolja Brassart udvari tartózkodását a Liège-i Jean de Stavelot krónikája is, aki a július 21 Pietzsch 1963, 163., Schuler 1966, 158. 22 Mixter 1964, 38., Pietzsch 1966, 61–64., Haberl 1888, 33., Schmidt-Görg MGG II. köt. 223–225. hasáb. 23 Tegen 1957, 127–128., Mixter 1964. 48–49., Pietzsch 1966, 53., 61–64., Pirrotta 1966, 131. 24 Mixter 1964, 50., Pirrotta 1966, 131., 134, 23. jegyzet. 25 Schmidt-Görg MGG II. köt. 224. hasáb. 26 Albert, „rector capellae” pl. II. Lajos 1526-os udvari számadásaiban mindig csak lámpákkal meg gyertyákkal

kapcsolatban szerepel. ld. Fraknói 1877 passim. 27 Hönsch 1995, 120–121. 28 Mixter 1964, 52–55., Schmidt–Görg MGG II. kötet 224. hasáb., Pietzsch 1966, 56. 29 Pietzsch 1966, 56.



241

29-én odaérkezett muzsikust Albert énekesének („cantre”) nevezi és krónikájába Brassart-tól hallott, a Magyarországon tartózkodó Albert udvarából származó – a lengyel királlyal 1439. január 4-én megkötött fegyverszünetrõl tudósító, valamint egy esetleges török hadjáratra vonatkozó – friss híreket jegyzett fel.30 Feltehetõ, hogy Brassart a király október 27-i halála elõtt visszatért az udvarba és folytatta ottani szolgálatát.31 A Bázeli Zsinatnak Alberthez küldött megbízottja 1439. október 1-jén ugyanis arról számolt be Bécsbõl, hogy elsõsorban Brassart révén igyekezett elõkészíteni fogadtatását a királynál.32 Végsõ soron Brassart visszatértét jelzi az a tény is, hogy az Albert utódjaként német császárnak megválasztott III. Frigyes udvarában szintén kimutatható.33 Végeredményben tehát azzal számolhatunk, hogy Brassart 1434 és 1439 között bizonyos ideig magyar földön tartózkodott. A jeles muzsikus kompozícióiból fentmarad egynéhány: misetételek, motetták stb.34 Bizonyos, hogy ezekbõl valami felhangzott Zsigmond és Albert udvarában, s ezek alapján arra kell következtetnünk, hogy az uralkodói kapellában az 1430-as években legkevesebb három-négy énekes lehetett. Ismert egy korábban Brassartnak, újabban viszont már Joannes Sartónak tulajdonított, Albert király halálára írt „Romanorum Rex inclyte” szövegkezdetû gyászmotetta, amellyel kapcsolatban felvetõdött, hogy az talán elhangozhatott Albert székesfehérvári temetésén.35 Noha ez aligha helytálló, hiszen a római király halálát gyászoló szöveg Albert magyar királyságáról, Magyarországról vagy a magyarokról egyáltalán nem tesz említést – az elhunytat csak mint római királyt és az egyház védelmezõjét említi, akit a németek és csehek szerettek – vagyis nem gondolhatjuk, hogy a motetta magyar megrendelésre készült, mégis, ez a mû számunkra fontos dokumentum. Szövege ugyanis énekeseket említ, akik a király üdvéért énekelnek. Talán nem alaptalan arra következtetni, hogy a megnevezett muzsikusok (Johannes Brassart, Johannes de Sarto, Johannes Tirion, [Johannes?] Martin, [Johannes?] Galer, valamint Erasmus Adam – szolgáló ?)36 mind Albert szolgálatában álltak. Közülük Brassart mellett Sartótól is fentmaradtak kompozíciók.37 Albert idejébõl még egy dokumentum ismert az énekeseket illetõen, a gyakran hivatkozott 1438. március 26-án Budán kelt királyi parancslevél. Ebben az uralkodó felszólította Sopron városát, hogy fizessenek 300 aranyat az esedékes adóból, mivel õ Csehországba megy, és azt elkerülendõ, hogy „a királyi kapella, amely az udvar ékessége és az istentisztelet növelõje valamiképpen elhanyagoltassék”, magával viszi az énekeseit az embereikkel együtt („cantoribus nostris aut hominibus 30 Mixter 1964, 52–55. 31 Mixter 1964, 56. 32 „precipue per dominum Johannem Brassart cantorem regis” Pietzsch 1966, 56. 33 Ismert

Brassartnak egy Frigyeshez szóló motettája, amelynek kezdete „O rex Fridrice”. Schmidt-Görg MGG II. kötet 224. hasáb. 34 A mûjegyzéket ld. Schmidt–Görg MGG II. köt. 224. hasáb, Mixter NGD III. köt. 209. 35 Mixter 1964, 55. Gerhard Pietzsch felvetette, hogy a mû talán egy bécsi gyászmiséhez készült. ld. Pietzsch 1966, 63. 36 Mixter 1964, 55. 37 Mixter 1964, 56., uõ. NGD IX. kötet 668. Pásztó zenei emlékei

242

Király Péter

eorum”) – vagyis alighanem a fent említett gyászmotettában megnevezett személyekrõl volt szó.38 Az irat azért is figyelemre méltó, mert némileg hasonló minõsítõ kijelentés felbukkan közel háromnegyed évszázaddal késõbb II. Ulászlónak Huszti Márton részére 1506-ban kiadott oklevelében is. Eszerint Huszti sokáig tartó szorgalmas zenei szolgálata a király tiszteletére és az egész udvar díszére szolgált, aminek elismeréseként az uralkodó mentesítette muzsikusának két huszti házát mindenféle adó alól.39 Visszatérve Zsigmond korához, 1433-ban a római császárkoronázáskor egy dokumentum szerint öt magyar „sonator imperatoris” búcsúért folyamadott a pápához.40 Az iratot említõ Fraknói Vilmos közlése óta ezeket trombitásoknak szokás tartani. Haraszti úgy értelmezte, hogy a megnevezettek nem voltak „közönséges trombitás-zenészek, akik a templomban vagy az asztali zenénél” muzsikáltak, hanem a „sonator imperatoris” udvari méltóság lehetett, analóg a „Trompette du roi”-val.41 Zolnay pedig „fõtiszti rangú, nemesi trombitások”-ról írt.42 Kérdés azonban, hogy megalapozottak-e az ilyenféle nézetek. Feltûnõ ugyanis, hogy a fenti személyek különféle, fõként budai egyházi javadalmakat élveztek. Egyházi javadalmakkal azonban – mint azt számtalan korabeli és késõbbi példa mutatja – a kapellák klerikus tagjait szokták fizetni. Ilyesmi trombitások esetében sem Magyarországon, sem pedig külföldön nem volt tipikus. Ez alapján tehát fel kell vetni – noha Zsigmond sonatorainak valós funkciója pillantanyilag kérdéses –, hogy õk nem is trombitások, hanem valamiféle, a királyi kapella kötelékébe tartozó egyéb hangszeres zenészek lehettek. Zsigmond és Albert uralkodása után 1439-tõl egészen Mátyás koráig nincsenek adataink kórusról, igaz más vokális zenészekrõl sem. Azt követõen viszont úgy II. Ulászló, mint fia II. Lajos idejébõl igazolható vagy legalábbis valószínûsíthetõ a kórus megléte. Az utolsó nem Habsburg magyar királynak, I. (Szapolyai) Jánosnak a jelek szerint nem voltak külön énekesei. Úgy sejlik tehát, hogy a magyar udvar énekegyüttese nem egy folyamatosan fennálló intézmény lehetett, hanem inkább valamiféle ad hoc társulás, amely idõrõl-idõre megszûnt és újraalakult. Ez persze megfelelne annak, ami másutt is dokumentálható, hiszen jónéhány Európai udvarban hosszabb-rövidebb ideig ugyancsak nincs nyoma énekeseknek.43 Ez nem meg38

„ut cantores nostri cum maiestate nostra procedant, ne capella regia, que est decor curie nostre et augmentum divini cultus, quomodolibet negligatur” Házi 1924, I/3. kötet 160., Zolnay 1977, 193. 39 „pro honore nostro ac decore totius Curie nostre usque modo exhibuit” Szilágyi 1857, 541–542., Kubinyi 1969, 73–74. 40 Ezek: Bertalan fia András Veszprémbõl („Andreas Bartholomei Vesprim sonator … imperatoris”), a budai Corpus Christi kápolna kegyura; Miklós fia György és Jakab Budáról („Georgius et Jacobus Nicolai de Buda sonator ... imperatoris”), a Mária Magdolna templom kegyura; Csányi Kelemen („Clemens de Chan sonator ... imperatoris”) a csányi Szent Mihály templom patrónusa; Csányi Péter György („Petrus Georgius de Chan sonator ... imperatoris”) a budai Szent Péter templom plébánosa. Fraknói 1893, 4. Az eredeti irat nincs közölve. Fraknói adata átkerült számos késõbbi publikációba: ld. pl. Horváth 1937, 40., Haraszti 1940, 372., Zolnay 1974, 131. és uõ. 1977, 239. 41 Haraszti 1940, 372. 42 Zolnay 1974, 141. 43 Miksa császár udvarából pl. 1500 után alig van adat kórusról, míg korábban az énekesek rendszeresen kísérték az uralkodót, ld. Polk 1992, 92. Pásztó zenei emlékei


243

lepõ. Ugyanis az idõnként felbukkanó mai általánosító vélekedésekkel ellentétben a vizsgált korban a többszólamú vokális zenét megszólaltató együttes (kórus) Európa-szerte nem volt még automatikus és nélkülözhetetlen velejárója az istentiszteleteknek. Az egyházi zene többszólamú megszólaltatása még a nagyobb udvarokban sem tartozott a mindennapos események közé. Ilyesmire úgy a 15., mint a 16. században – akár a katolikus akár pedig a késõbbi lutheránus udvarokban –, leginkább csak különleges ünnepélyes alkalmakkor került sor.44 Késõbbi idõszakban az udvari kapellához orgonista is tartozott, a 15. század elsõ felébõl azonban ilyen magyarországi adat még nincs, noha feltételezhetõ, hogy Esztergomban, Budán45 vagy a Zsigmond által élete végén frekventált Pozsonyban már használtak orgonát. Erre már csak azért is gondolhatunk, mert késõbbi 15. századi hazai Ordinariusok elõírták e hangszert a liturgiában.46 A királyi udvar eseményei kapcsán egy forrás, Kottaner Ilona naplója, szól mellékesen orgonáról, mégpedig a csecsemõ V. László 1440. május 15-én történt székesfehérvári koronázása kapcsán.47 Ebbõl azonban nem derül ki, hogy a bazilika orgonája részt vett-e a szertartásban, ámbár logikusnak tûnik, hogy ha már egyszer az istentisztelet fényének emelésére az ország egyik legfontosabb székesegyházában felállítottak egy ilyen drága zeneszerzámot, akkor egy olyan jeles ünnepségen, mint egy koronázás, alkalmazták is. Az elsõ biztos adat királyi orgonistára egy 1455. február 22-i bécsi városi számadásban bukkan fel, amely V. László és különféle vele lévõ fõurak muzsikusainak adott fizetségrõl szól. A zenészek sorában megemlítik a király orgonistáját, Augustinót is.48 Az orgonát illetõen figyelemre méltó, hogy a kutatás által – úgy tûnik megalapozottan – Zsigmond udvarához kapcsolt, talán délnémet / tiroli mestereknek tulajdonítható, részben magyar fõúri családok kincstáraiból származó keleties építésmódú dísznyergek egyikén, a Nemzeti Múzeumban õrzött, ún. Jankovich-nyergen (kb. 1430) látható egy kéziorgonán játszó nõalak.49 Ez azt jelzi, hogy Zsigmond környezetében ez a hangszerfajta is megszólalhatott. Nyilván magánjellegû zenélés során. Trombitások és síposok A 14–15. század fordulójától fogva számos külföldi forrás tudósít Zsigmond trombitásairól, heroldjairól és síposairól,50 s akadnak ilyen adatok az utódaival kapcsolatban is. Elszórtan a korabeli magyar oklevelek is említenek királyi trombitásokat. 44 Ld. Ruhnke 1963, 275. és passim. 45 Szigeti Kilián azon véleménye, hogy az óbudai Szent Péter és Pál káptalan 1450–56 közötti orgonistája, Jakab

a királyi kápolnában is orgonált volna, bizonyítatlan, ld. Szigeti 1975, 383. 46 Szigeti 1975, 381., Dobszay 1999–2000, 209–212. 47 Dobszay 1972, 221., Zolnay 1977, 151–152. 48 Musik

im mittelalterlichen Wien, 143. lapon fotó és 144. Nr. 125. Korábban hivatkozott már az adatra: Pietzsch 1966, 99. 49 Ld. Sigismundus Rex et imperator. 356. l. Kat. 4.65. (Leírás: Verõ Mária). 50 A jelenleg ismert legkorábbi adat 1394-bõl származik, ez egy Zsigmond síposait említõ nürnbergi számadás. Ld. Pietzsch 1966, 54. Pásztó zenei emlékei

244

Király Péter

A trombitások és heroldok sorában jelenleg németek és magyarok dokumentálhatók. Más nemzetiségûekrõl, pl. csehekrõl és lengyelekrõl – az idevonatkozó források nem kielégítõ ismerete miatt – nincs még adatunk. Az udvari trombitások létszámát illetõen némely kortárs igen nagy számot említ. 1412 májusában például, amikor a lengyel király és a bajor, az osztrák valamint a sziléziai herceg, továbbá velük együtt más uralkodók felkeresték Zsigmondot, az események kapcsán 86 „Pfeifer und Bosimer” budai közremûködésérõl tudósít egy krónikás.51 Függetlenül attól, hogy ez a szám egyáltalán fedi-e a valóságot, ezúttal is – akárcsak más hasonló forrásoknál – a beszámoló írója nem választja el egymástól a különféle résztvevõk trombitásait és heroldjait, valamint az esetleges jelenlévõ városi trombitásokat. Más kortársak, kisebb – és az alább tárgyalandó városi számadások tükrében hihetõbb – létszámadatokkal szolgálnak. Amikor például Zsigmond 1415 nyarán elutazott Konstanzból, hogy I. Ferdinánd aragóniai királlyal a kettõs pápaság megszüntetésérõl tárgyaljon, egy beszámoló szerint a Perpignanba bevonuló menet élén huszonöt lovas haladt három lovas trombitással, s Zsigmondot hat lovas trombitás követte, akiknek hangszerét címeres zászló ékesítette.52 A krónikáknál kétségkívül megbízhatóbb ismereteket nyerünk a városi iratokból. Egy nürnbergi számadás szerint 1414. szeptember 25. és október 5. között az ott tartózkodó – német királlyá való koronázás miatt Aachenbe utazó – Zsigmond és második felesége, Cillei Borbála kíséretében öt uralkodói trombitás, valamint hat királynõi trombitás és sípos volt.53 1418-ban Nürnbergben viszont négy királyi heroldról találunk adatot.54 Egy bõ évtized múltán, 1430-ban Regensburg sáfára tíz császári trombitásnak fizetett jutalmat.55 Négy évvel késõbb azonban csak négynek adott összegrõl szól a számadása.56 Ugyancsak 1434-ben egy bázeli számadás hat császári trombitást említ.57 Kérdéses viszont, hogy következtethetünk-e arra, hogy Zsigmonddal 1414-ben, majd pedig 1418. szeptember 18-án három sípos volt Regensburgban, azért mert, hogy a város mindkét alkalommal három rajnai Guldent juttatott nekik?58 Ugyanígy kérdés, hogy 1433 októberében a császárral 12 trombitás érkezett-e Bázelbe, mivel a város a számadások szerint Zsigmond trombitásainak 12 Guldent juttatott.59 Hasonló merül fel V. László király síposainak 1456-ban Bázelben kifizetett négy Gulden kapcsán.60

51 Caro 1869, III. 388., Rajeczky 1988, 71. 52 Áldásy 1927, 60., Zolnay 1977, 242. 53 „Item

8 guldein allen unsers herren kunigs pusawneren und herolten, der waren fünff ... Item 12 guld[ein] unser frawen der kungin pusawneren und pfeiffern, der waren sechs” In Die Chroniken der deutschen Städte … 348., Pietzsch 1966, 54. némileg eltérõ olvasatot közöl és nem említi a királynõi síposokat. 54 Pietzsch 1966, 56. 55 Bayerisches Staatsarchiv, Schenkbuch 321. fol. 258. nyomán idézi Polk 1992, 223. l. 8. jegyzet. 56 Sterl 1979, 269., Polk 1992, 223. l. 8. jegyzet. 57 Pietzsch 1966, 55. 58 Sterl 1979, 257., 259. 59 „des keisers trumpetern geschenkt 12 gulden, facit 14 lb 2 ß”. Ernst 1945, 222., Pietzsch 1966, 55. 60 „4 gulden kunig Laslaw pfiffern geschenck, facit 4 lb. 13 ß 4 d”. Ernst 1945, 223., Zolnay 1974, 145. Pásztó zenei emlékei


245

A fentiek szerint Zsigmond kíséretében 4–10 (vagy talán 12) trombitás és herold,61 valamint talán 3 sípos lehetett. A királyi trombitások késõbbi létszámáról nincsenek egyértelmû forrásaink, miként a síposokéról sem, akiknek létszáma – mint láttuk – már Zsigmond korában is bizonytalan. Figyelemre méltó, hogy a dokumentumok több esetben is utalnak a királynõ trombitásaira (1414., 1415., 1422., 1431.), akiknek száma 1414-ben a síposokkal együtt hatra rúgott.62 Egy 1427-es nürnbergi számadás révén név szerint is ismert Cillei Borbála heroldja, „Hanns[...] Pfeifer”.63 A királynõ síposait 1415-ben is megemlíti egy regensburgi számadás.64 1438-ban pedig lányának Erzsébetnek, Albert király feleségének a síposai dokumentáltak Regensburgban és Nürnbergben.65 Erzsébet királynõ heroldja az évben felbukkan Augsburgban is.66 Más királynõi trombitás, herold vagy sípos a vizsgált korban még nem adatolt, ennek ellenére nyilvánvaló, hogy a rangjelzõ trombitások szolgálata nélkül egy királynõ sem lehetett meg. Ezt igazolják a magyar királyi udvar, majd az erdélyi fejedelmi udvar késõbbi sporadikus adatai, amelyek az uralkodó feleségének trombitásairól szólnak. A trombitásokat illetõen tisztázatlan, hogy milyen különbség volt a trombitás illetve herold között, habár a heroldok heraldikai szerepe közismert, valamint követ-, hírnök- és futárfunkciójuk is jól tudott.67 A Zsigmond által 1413-ban a római birodalom heroldkirályának („rex armorum”, „kunig der wapen”, „Wappenkönig”, „Romrich/Rumerich” = „Romreich”) kinevezett Paulus úgy tûnik elsõsorban követként és hírvivõként, s nem pedig udvari trombitásként mûködött. Ugyanakkor a heroldokat számos korabeli forrás együtt említi a trombitásokkal, s látható – miként ezt Cillei Borbála heroldjának Hanns Pfeifer elnevezése is tanúsítja –, hogy a heroldok valamiképpen kapcsolódtak a zenészekhez is.68 A jelek szerint nem tekinthetõk ugyan zenészeknek, hanem fõleg követ-hírnöki funkciót ellátó személyek lehettek, de bizonyos reprezentatív alkalmakkor trombitásként is szerepet kaptak: az uralkodó címeres zászlójával ellátott trombitán szignálokat és fanfárokat szólaltattak meg. Tisztázatlan, hogy mennyiben használható a trombitás–herold ezen funkcióját illetõen analógiaként a késõbbi funkcionális megkülönböztetés a seregirányításban fontos szerepet játszó katonai trombitás (a burgundi udvarban a 15. században: „trompette de guerre”, némileg késõbbi német kifejezéssel „Feldtrompeter” vagy „Hof- und Feldtrompeter”), illetve mi a különbség a zeneileg igényesebb játékmód61 Keith Polk a császári trombitások számát 1400 és 1480 között hat fõre teszi. Polk 1992, 90., 97. 62 1414.

szeptember 25. és október 5. között Nürnberg: „Item 12 guld[en] unser frawen der kungin pusawneren und pfeiffern, der waren sechs”. Die Chroniken der deutschen Städte … 348., 1415 Basel: „der künigin pfiffer” kaptak ajándékot. Schuler 1966. 164., 110. jegyzet, 1422 Regensburg: „den pfeiffern, trumetern und türhütern des Kunigs und der Künigynn” Sterl 1979, 261., Polk 1992, 223. l. 5. jegyzet, 1422. július. 26. Nürnberg: „Item 8 guldein vnsers herren kunigs vnd vnser frawen kunigin pusawnern vnd pfeiffern zu einander”, 1431. május 2. uo. „vnser frawen der künigin pusawmern” Pietzsch 1966, 55. 63 Pietzsch 1966, 56. 64 Sterl 1979, 258. 65 Sterl 1979, 271., Pietzsch 1966, 58. 66 Pietzsch 1966, 58. 67 Vö.: Rösener 1989. 68 Vö.: Pietzsch 1966–67, 97–99. Pásztó zenei emlékei

246

Király Péter

ra képes trombitáshoz képest (a burgundi udvarban: „trompette des menestrels”, német kifejezéssel „Musikalischer Trompeter”, avagy „Kunsttrompeter”).69 A német dokumentumok a fafúvósokat általában csak „Pfeifer”-nek nevezik. Ezzel szemben a trombitásokat a források eltérõ kifejezésekkel illetik. Német szövegekre elsõsorban a busine („busunen”, „pusawmen”, „busanen”, „pusawner”, „prosunern” stb.) jellemzõ, néha azonban felbukkan a Trompeter („trumeter”, „trumpeter” stb.), míg egy magyarországi latin nyelvû iratban „trombetarii” szerepel. A busine a késõbbi használatból kiszorult egyenes trombita volt.70 Ulrich von Richental, konstanzi polgár 1424–33 között írt krónikájának egyik másolatában, az 1460–74 között készült ún. Aulendorfer-kéziratban a Zsigmond konstanzi bevonulását ábrázoló miniatúrán a menet élén ilyen egyenes trombitát, valamint „S”-trombitát fújó lovas heroldok vonulnak, akik közül az „S”-trombitás zászlóján magyar zászló látható.71 Kérdés azonban, hogy vajon ez az 50–60 évvel késõbbi ábrázolás mennyiben releváns Zsigmond korára. Mindenesetre szerepelnek „S”-trombitát fúvók a már említett Zsigmond-kori nyergeken is.72 Egy további fúvós hangszerre utal egy korabeli krónikás, a mainzi Eberhart Windecke, aki szerint az 1410 áprilisában Zsigmonddal Késmárkon tárgyaló Vitold litván nagyfejedelem ajándékai közé tartozott négy ezüsttel borított aranyozott vadászkürt.73 Tisztázatlan, hogy már a kora 15. században is csatlakoztak-e dobosok az udvari trombitásokhoz. Noha késõbbi analógiák alapján hajlamosak lennénk igennel válaszolni, már csak azért is, mert Windecke arról tudósít, hogy az 1412-ben Budán tartott fejedelmi találkozó alatt lezajlott vizafogásnál trombiták és (üst)dobok („bucken” más kéziratváltozatokban: „böcken”, „pauken”) zajával ûzték a halakat,74 ennek ellenére óvatosságra int, hogy a konstanzi és bázeli zsinattal kapcsolatos forrásokban, valamint a német városi számadásokban nincs nyoma, hogy bármikor dobos is lett volna Zsigmond trombitásaival. A jelenleg ismert legkorábbi adat dobosra V. Lászlónak 1457-ben Nancyn áthaladó követségével kapcsolatos. Egy korabeli krónika szerint a városba bevonuló magyarok ló oldalára erõsített üstdobok hangjára táncoltatták a lovaikat.75 Királyi ember volt-e a dobos, vagy pedig a követnek, Várdai István kalocsai érseknek a 69 E

két kifejezésnek nem volt kikristályosodott magyar terminológiája, de a 16–17. századi hazai forrásokból kétségkívül kiderül, hogy a funkcionális megkülönböztetést nálunk is jól ismerték. Király 2004, 127–132. 70 Az 1360-as években készült Képes Krónika igen gyakran közölt egyik illusztrációja (fol. 70r) két ilyen egyenes trombitát fúvó zenészt ábrázol, akiknek hangszerét magyar Anjou-címer ékesíti. Ld. pl.: a Magyarország zenetörténete I. kötete címlapját – Rajeczky 1988 – vagy pl. „Symphonia Hungarorum” Magyarország zenekultúrájának ezer éve. (Katalógus) Budapest 2001, 37. 71 Nedden 1931, 84., Bowles 1977, 43. l. 25. kép, Rajeczky 1988, 11. kép. 72 Ld. Sigismundus Rex et imperator. Kat. 4.66 (New York, Metropolitan Museum of Art: két S-trombita és kettõs dob), Kat. 4.68: ún. Rhédey-nyereg: S-trombita, kettõs dob. 73 „vier jag[d]horner mit silber beslagen und uberguldet” Windecke 1893, 16. 74 Windecke 1893, 91., téves 1416-os keltezéssel. 75 „On n’avoit ni mi oncques vu des tabourins comme de gros chauderons, qu’ils faisoient porter sur des chevaux”…aux sons des tabourins dancoient les chevaulx” Marix 1939, 85., Haraszti 1940, 330., 377., Zolnay 1974, 132., uõ. 1977, 250. Pásztó zenei emlékei


247

szolgálatában állt, nem tudjuk. Hangszere azonban kétségkívül más volt, mint a már korábban Európába került és a 15. században általánosan ismert, többnyire övre erõsített kis dobpár. (Ilyenek láthatók a Zsigmond-kori nyergeken ábrázolt zenélõ figurák némelyikénél.76) A Nancyba bevonuló magyarok üstdobja az a törökök által közvetített nagy keleti üstdob volt, amelyet Nyugat- és Közép-Európa késõbb egy ideig a magyarokra asszociált, mivel a magyaroktól ismerte meg. Egyéb muzsikusok Kortárs források említik a konstanzi zsinaton (1414–18) részt vevõ Zsigmond zenészeit („spillüt”, „Spilleute”).77 1416. március 1-jén, amidõn a király nagy kisérettel felkereste IV. Károly francia királyt Párizsban, s másnap ünnepi bankettet adott, egy korabeli forrás szerint az esemény nem nélkülözte a különféle zeneszerszámokat valamint az énekek csodálatosan édes együtthangzását.78 Egy másik kortárs, Jean Juvénal des Ursins krónikája szerint nagy számban voltak jelen menestrelek, s vacsora után táncoltak valamint chansonokat énekeltek.79 E krónikák nem utalnak azonban arra, hogy kinek a zenészei játszottak. Feltehetõen javarészt Zsigmond muzsikusai, de – miként ilyen alkalmakkor szokásos volt – alighanem helyiek is közremûködhettek. Nem sokkal az után, hogy Zsigmond 1417-ben a francia és angol útról visszaérkezett Konstanzba, felbukkannak a zenészei a közeli Bázelben is. A forrás jokulátoroknak nevezi õket.80 Ezúttal is – miként a fúvósoknál már szó esett róla – kérdéses azonban, hogy a nekik adott összeg, 3 forint, akként értendõ-e, hogy a számadás három személyre vonatkozik. Királyi muzsikusokra a késõbbi évekbõl is akadnak adatok. 1430-ban a svájci Fribourg városától két „Spilleute” kapott fizetséget, akik közül az egyik a magyar királyt, a másik pedig az osztrák herceget szolgálta.81 Ugyanez évben Hallban (Tirol) a királynõ egy lantosa („Lautenschläger der Königin”) adatolt,82 míg 1438-ban Regensburgban Albert király lantosa („laüttenslaher”),83 s ugyanaz évben Bécsben és Augsburgban királyi „spillüten”.84 1455. február 22-én V. László bécsi tartózkodásakor a város az uralkodó és más urak zenészei között a király lantosának („vnseres genedigen herr[e]n kunig lasslaws lauttenslaher”) is fizetett.85 Ugyanaz évben október 23-án egy innsbrucki 76 Ld.

Sigismundus Rex et imperator. Kat. 4.66 (New York, Metropolitan Museum of Art), Kat. 4.67 (ún. Batthyány-nyereg) Kat. 4.68 (ún. Rhédey-nyereg). 77 Schuler 1966, 163–164. 78 „non sine musicorum generibus instrumentorum variis, cantibus quoque admirande suavitatis consonantibus” Bellaguet 1844, 746., Schuler 1966, 158. l. 58. jegyzet, Zolnay 1974, 145., uõ. 1977, 244., Csernus 1995, 129., 116. 79 „et largement menestriers y avoit. Et aprés disner dansoient, et celles qui sçavoient chanter chantoient aucunes chansons” Juvénal des Ursins 1836, 530., Csernus 1995, 129. 80 „3 flor. joculatoribus d[o]m[ini] regis propinatio” Ernst 1945, 222., Schuler 1966, 164. l. 106. jegyzet 81 Fellerer 1935, 66., Zolnay 1974.145., téves 1431-es dátummal. 82 Senn 1938, 112. 83 Sterl 1979, 271. 84 Pietzsch 1966, 58. 85 Musik im mittelalterlichen Wien. 143 oldali fotó és 144. l. Nr. 125.; Az adatot említi már Mantuani 1907, 372. l. 3. jegyzet. Pásztó zenei emlékei

248

Király Péter

számadás említi V. László lantosát („Künig Laßla[s], Lautenschlaher”).86 Az 1457–58-as regensburgi számadásokban viszont felbukkan két spielleute a királytól, Ulrich és Hannsl, akik – feltehetõleg V. László 1457-ben bekövetkezett halála miatt – a város szolgálatába szerettek volna szegõdni. Ajánlkozásuk azonban eredménytelen maradt.87 A ma rendelkezésre álló szórványos források alapján nem határozható meg, hogy esetenként hány lantos, hegedûs, énekmondó vagy egyéb muzsikus és jokulátor szolgálta a királyt. Keith Polk az 1400–80 közötti években 3–4 fõre teszi számukat a császári udvarban.88 Úgy sejlik azonban, hogy legalább is idõlegesen ennél több zenész mûködött. Felthetõ, hogy Zsigmond idejében – de talán máskor is – akadtak az udvari énekmondók között magyarok is, akik éneküket pengetõs vagy vonós hangszerekkel kísérték.89 A királyi udvarban nyomon követhetõ a korszak némelyik jeles muzsikus személyisége. Nem sokkal Konstanzba érte után, 1415. február 16-án Zsigmond tanácsosává fogadta Oswald von Wolkensteint. A kapcsolat hûbéri valamint politikai-diplomáciai jellegû volt, vagyis Wolkenstein – aki az udvari hierarchiában nem jutott magasabb posztra és nem is tartozott szorosan az udvartartáshoz – nem zenészként állt az uralkodó szolgálatában. Õ csak idõnként tartózkodott a királynál. 1415-ben elkísérte Zsigmondot Perpignanba, majd 1420–21-ben részt vett a husziták elleni hadjáratban. A Wolkensteinre vonatkozó szakirodalom egy 1419-re valamint egy 1424/25 fordulójára keltezõdõ magyarországi tartózkodásáról tud.90 Az utóbbi ittlétének emlékeit megörökítette énekeiben.91 Wolkensteintõl nem csak egyszólamú énekek ismertek, hanem többszólamú mûvek is. A harminchét neki tulajdonított alkotásnak azonban majdnem a felérõl idõközben már kiderült, hogy kontrafaktum, vagyis zenei anyaguk más korabeli szerzõtõl való. A felhasznált kompozíciók javarészt a 14. századi, késõi ars nova repertoárba tartoznak, de akadnak olyanok is, amelyek a 15. század elsõ évtizedeinek burgundi anyagából erednek.92 Noha Wolkenstein nem zenészként szolgálta Zsigmondot, ennek ellenére feltételezhetõ, hogy dalaiból vagy kontrafaktumaiból egy s más felhangzott a király környezetében. Bizonyára Zsigmond és az aragóniai királynak 1415 õszén Perpignanban lezajlott találkozójának következménye, hogy 1416-tól egy ideig Zsigmond udvarában tartózkodott Antoni Tallender (Antonio Tallander), másként Mossén (mesire) Borra (Borre) udvari vigasságtevõ (1360–1443). Borrát 1413-ban az aragóniai udvar86 Senn 1938, uõ. 1954, 9., Salmen 1957, 161., Zolnay 1974, 145. A számadásban azonban nem található utalás

arra, hogy a muzsikusok „nagy feltûnést keltettek játékukkal”, miként az a Magyarország Zenetörténetében olvasható. ld. Falvy 1988, 105. 87 Sterl 1979, 301. l. 18. jegyzet. 88 Polk 1992, 90., 97. 89 Zsigmond értett magyarul. 90 Wendler Wolkenstein, Baum 1986–1987, 201–228., Falvy 1988, 104–105. 91 Wendler Wolkenstein 831. hasáb, Falvy 1988, 104–105. 92 Vö. L. Welker 1987, 187–226., uõ. 1990, 237., Fallows 1987, 227–241. Pásztó zenei emlékei


249

ban a királyi menestrelek felügyelõjeként említik,93 vagyis – mint az újabb kutatás rámutatott – egyben az énekesek vezetõje is volt.94 Ilyesféle funkciót láthatott el Zsigmondnál, mint erre 1418-ban Konstanzból írt levelében maga Borra utalt.95 Más források arról tudósítanak, hogy udvari bolond volt, de diplomáciai missziókat is ellátott. Windecke szerint a husziták 1422-ben elfogták Borrát, aki kiszabadulta után Zsigmondhoz ment Budára.96 Wolkensteinen és Borrán kívül a korszak még egy jeles személyisége adatolt királyi szolgálatban: Michael Beheim mesterdalnok (1416–74). Beheim 1454-ben még Albrecht osztrák herceg embere volt, de egy 1455-bõl való augsburgi számadás már László király énekmondójaként említi õt („Kunig Lasslaws Sprecher Micheln Behem”). Beheim 1456 elsõ felében az ifjú magyar király kíséretében járt Bécsben,97 s 1455–56 között megénekelte V. László hadjáratait.98 1457 õszén viszont – még az uralkodó halála elõtt – III. Frigyes császár szolgálatába szegõdött.99 *

A rendelkezésre álló, és e tanulmányban javarészt bemutatott adatok sokrétû, különféle funkciókat ellátó zenészekbõl álló királyi együttest tárnak elénk. Ez a 15. század elsõ évtizedeitõl fogva körvonalazódó udvari együttes már megszilárdult struktúrájúnak tûnik. Mivel a korábbi idõszakot illetõ ismeretek szinte teljesen hiányoznak,100 kérdés, hogy milyen lehetett a magyar király együttese 1400 elõtt; mennyiben tudatos szándék avagy véletlen eredményezte azt, milyen fejlõdésen ment keresztül, miféle zenészekbõl állt. Ennek következtében tisztázatlan, hogy Zsigmond udvari együttesét eredeztethetjük-e a korábbi Anjou-dinasztia gyakorlatának továbbvitelébõl – és tekinthetjük-e ily módon lényegében az európaival párhuzamosan történt magyarországi fejlõdés eredményének –, vagy pedig Zsigmond hatalmának és pozíciójának erõsödésébõl következõen az együttes elsõsorban inkább külsõ hatások függvénye. Az is kérdéses, hogy Zsigmond zenei téren vajon mennyiben követte apját, IV. Károlyt. Noha feltehetõ, hogy mindezek az aspektusok valamiféle szerepet játszottak, biztosabbat csak további kutatás és újabb adatok révén tudhatnánk. Az udvari zenészegyüttest illetõen hangsúlyozandó, hogy a forrásaink nemcsak királyi muzsikusokról tudósítanak, hanem királynõi trombitásokról, valamint más királynõi zenészekrõl (sípos, lantos). Ismereteink nem teszik lehetõvé egy folya93 „mestre de ministrés de boca de casa del senyor rey” Schuler 1966, 164. 94 Atlas 1985, 109–110. 95 Finke 1936, 165. 96 Windecke 1893, 115. 97 Pietzsch 1966, 80–81., Polk 1990, 193., uõ. 1992, 99., 235.

45. jegyzet. Nem tartható tehát Bleyer Jakab feltevése, aki szerint Beheim csak 1456 õszén került a király szolgálatába. Bleyer 1902, 25., 4. jegyzet. 98 Gudewill MGG I. köt. 1570–1572. hasáb, Falvy 1988, 105. 99 Egy 1467-es nürnbergi számadás „Keysers Tichter”-nek nevezi, egy Nördlingeni pedig „Keysers dichter genant Michel Behem” ld. Polk 1990, 193., uõ. 1966, 99., 235. 45. jegyzet. 100 A korai idõszakot illetõen olvasható következtetések és értelmezések közül sok erõsen kérdéses. Számos a királyi udvarral kapcsolatba hozott adatnak semmi köze nincs ahhoz. Pásztó zenei emlékei

250

Király Péter

matosan létezõ és többé-kevésbé független 15–16. századi királynõi együttes feltételezését, királynõi zenészek esetenkénti meglétében azonban nem kételkedhetünk. A15. század elsõ felébõl rendelkezésre álló, örvendetesen nagyszámú adalék ellenére is Zsigmond és utódainak udvari zenéjérõl csak vázlatos képet nyerhetünk. Mindazok a problémák, amelyekkel a zenetörténeti kutatás a késõbbi magyar királyi és fejedelmi udvaroknál konfrontálódik, már a 15. század elsõ felében is jelentkeznek: nem derül ki például, hogy mennyire volt szisztematikus az együttes összeállítása, mely posztok betöltését tekintették (a trombitásokon kívül) elengedhetetlennek s miféle muzsikusok alkalmazását eredményezte inkább a véletlen. Gondot okoz az is, hogy egy-két kivételtõl eltekintve nem ismertek az udvari zenészek név szerint. Ez az anonimitás gyakorlatilag lehetetlenné teszi a hasonló adatok rendszerezését, hiszen kideríthetetlen, hogy melyek mikor vonatkozhatnak egyazon személyre s mikor különbözõkre. De gyakran még olyan esetben is, amikor a személyazonosság egyértelmû, mert pl. rendelkezünk névvel, nem jutunk sokra , mert az illetõ udvari jelenléte csak egy bizonyos idõpontban bizonyítható, s megállapíthatatlan, hogy meddig szolgált. Ily módon esetenként még az alkalmi közremûködõség lehetõsége is felmerülhet. Ez a dillemánk például Johannes de Sartonál. Késõbbi, 16–17. századi analógiák mindenesetre annyiban segítenek, hogy a magyar uralkodók valamint a hazai fõúri rezidenciák akkori zenészeire vonatkozó ismeretek szerint a muzsikusok közül sokan – fõként a helyiek, de néha az idegenek is – évekig, sõt nemegyszer évtizedekig szolgáltak. Kétségtelen, a 16–17. században nem a rövid idõre betérõ „vándorzenészek” a jellemzõk, hanem a huzamosan egy helyben mûködõ, legkevesebb egy évig maradó muzsikusok.101 Ez a jelek szerint nem új fejlemény, hanem már korábban is hasonlóképpen lehetett. Abból kell tehát kiindulnunk, hogy a zenetudományos szakirodalomban toposz-szerûen szóbakerülõ – a jelek szerint túlhangsúlyozott – zenészmigráció és -fluktuáció ellenére, az udvari együttes már Zsigmond korától fogva is alapjában hosszan szolgáló tagokból állhatott. Habár valószínû, hogy egy új király trónralépte az udvari zenészegyüttes – részleges vagy teljes – újraalakulását eredményezte, hiszen ez így volt másfelé Európában is, de mint Brassart esete mutatja, némely muzsikus több egymást követõ uralkodót is szolgált. Mindez pontosan megfelel annak, amit a késõbbi idõszakoknál látunk. Az együttes újraalakulása éppúgy dokumentálható nálunk, mint a több királyt vagy erdélyi fejedelmet szolgáló muzsikusok. Az együttes újraalakulása kapcsán nem maradhat szó nélkül, hogy adatsorunk hiányos. Tisztázatlan, hogy volt-e királyi együttes Albert halála után, 1440–1453 között, vagyis I. Ulászló uralkodásakor és a fia, V. László helyett 1446–53 között kormányzó Hunyadi János idején. Eddig mindössze egy-két adat ismert Hunyadi zenészeirõl („Spiellewte”, 1453), valamint trombitásairól (1543, 1454, 1455).102 101 Vö: Király 2005, 435. 102 Sterl

1979, 275., Magyar Országos Levéltár, Budapest, Diplomatika Levéltár 1467. Bártfai Szabó 1938, Nr. 489. Musik im mittelalterlichen Wien 143. lapon fotó és 144. Nr. 125. Zolnay 1974, 131–132., uõ. 1977, 240.



251

Elképzelhetõ, hogy a század közepe táján, talán I. Ulászló váratlan várnai halála után, törés következett be a királyi együttesben. A bemutatott udvari zenészcsoportok egyikénél sem határozhatjuk meg, hány személybõl állt. Nem ismert, hogy milyen határok között változott a létszám, mekkora volt a fluktuáció. Sajnos egy-két kivételtõl eltekintve jelenleg nem látunk tisztán a zenészek nemzetiségét valamint korábbi életútját és képzettségét illetõen sem. Mindenesetre az, amit a származásukról tudunk, megfelel annak, amit eleve várhatnánk és amirõl korábban már szó esett, nevezetesen, hogy királyaink különféle nemzetiségû zenészekkel rendelkeztek. A létszám kapcsán nem maradhat figyelmen kívül, hogy már a 15. század folyamán is, akárcsak késõbbi évszázadokban, esetenként alkalmi helyi vagy éppen máshonnan érkezett – akár kölcsönkért – kisegítõk csatlakozhattak az udvari muzsikusokhoz. Nem csak a személyazonosság, nemzetiség, szolgálati idõ és a zenészlétszám kérdéses. Nincs pontos információnk a zenészek hangszereirõl sem. Különféle és részben késõbbi analógiák nyomán azonban nyilvánvaló, hogy a többség – napjaink muzsikusaival ellentétben – nem csak egy-egy hangszer specialistája lehetett, hanem számos zeneszerszámhoz értett. Nem tudjuk ugyan, hogy milyen királyi muzsikusok miféle felállásban játszottak tartósan vagy ad hoc együttesként, de alighanem jogos a feltételezés, hogy a királyi udvarban is megtalálhatók voltak a korszak tipikus együttesei. Például a mai szakirodalomban alta capellának nevezett – általában egy duplanádas fafúvóból (Schalmei, Pommer) és két trombitásból álló – fúvósegyüttes vagy a lantduó (illetve hárfa és lant duója) avagy a már tárgyalt, egyházi és világi mûveket alighanem egyaránt megszólaltató énekegyüttes. A mai kutatónak Zsigmond és utódainál – akárcsak a késõbbi századok esetében – a felhangzott zene kérdése jelenti a legnagyobb problémát. Itt a legnyomasztóbb a forráshiány. Míg a zenészekrõl egészében viszonylag sok dokumentum gyûlik össze, az általuk játszott zenérõl nagyon kevés támponttal rendelkezünk. Megpróbálhatnánk ugyan a korabeli magyar liturgikus források alapján az udvari kápolna istentiszteleti zenéjét meghatározni, de alighanem kétes eredményre jutnánk, hiszen tisztázatlan, hogy az idegenbõl származó és más országokat is uraló királyok udvari liturgiája mennyiben felelt meg a hazai egyházmegyés gyakorlatnak. Kétségkívül óvatosságra int az, amit Mátyás udvaráról tudunk. Ott a jelek szerint a római gyakorlatot követték. Azt, hogy a 15. század elején a királyi udvarban a többszólamú zenét sem mellõzték, bizonyítja Brassart és Sarto (feltételezhetõ) alkalmazása. Talán felhangzott valami Wolkenstein kontrafaktumaiból is. Aligha kétséges, hogy az olyan magyarországi korabeli többszólamú emlékek, mint pl. a felvidékrõl (Kassáról?) származó ún. Zsigmond kori töredék, áttételesen azt jelzik, hogy az ország legfontosabb kulturális központjában, az uralkodói udvarban, hasonló zene megszólalhatott. Mely mûvek és milyen mûfajú alkotások hangzottak fel Brassart-tól, Sartotól vagy más zeneszerzõktõl, nem tudjuk. Ugyanígy, noha az világos, hogy az udvari trombitáPásztó zenei emlékei

252

Király Péter

sok és heroldok ünnepi alkalmakkor közremûködtek, s a fúvósok tánczenét is szolgáltathattak, de hogy mit és miként játszottak, erre éppúgy nincs támpontunk, mint az egyéb zenéket illetõen. 103 Irodalom Atlas, Alan W. 1985 Music at the Aragonese Court of Naples. Cambridge. Áldásy Antal 1927 Zsigmond király és Spanyolország. Budapest. Baum, Wilhelm 1986–1987 „Kaiser Sigmund von Luxemburg und Oswald von Wolkenstein” in Jahrbuch der Oswald von Wolkenstein Gesellschaft, 4. 201–228. Bárdos Kornél 1990 „Fejedelmi és fõúri zeneélet”. In Magyarország zenetörténete II. (1541–1686) Szerk. uõ, Budapest, 102–119. Bártfai Szabó László 1938 Pest megye történetének okleveles emlékei. Budapest. Bellaguet, Louis F. (Közr.) 1844 Chronique du religieux de Saint-Denys. V. Paris. Bleyer Jakab 1902 „Beheim Mihály élete és mûvei a magyar történelem szempontjából”. Századok 36, 21–46. Bowles, Edmund 1977 Musikleben im 15. Jh. Leipzig (Musikgeschichte in Bildern. Bd. III. Lieferung 8). Caro, Jacob 1869 Geschichte Polens. (I–III.), Gotha. Csernus Sándor 1995 „Francia források Zsigmond párizsi tartózkodásáról (1416. március)”. In Kelet és nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk. Koszta László. Szeged, 103–140. Die Chroniken der deutschen Städte vom 14. bis ins 16. Jahrhundert. III. Leipzig, 1864. Dobszay László 1972 „Középkori zenetörténetünk székesfehérvári vonatkozásai”. In Székesfehérvár évszázadai. Székesfehérvár, 215–231. Dobszay László 1999–2000 „Tangitur in organo.” Magyar egyházzene 7, 209–212. Ernst, Fritz 1945 „Die Spielleute im Dienste der Stadt Basel im ausgehenden Mittelalter”. Basler Zeitschrift für Geschichte und Altertumskunde 44, 79–236. Fallows, Dawid 1987 „Two Equal Voices: A French Song Repertory with Music for Two More Works of Oswald von Wolkenstein”. In Early Music History VII., Cambridge, 227–241. Falvy Zoltán 1988 „Trubadúrok, minnesängerek a magyar udvar környezetében”. In Magyarország Zenetörténete I. szerk. Rajeczky Benjamin, Budapest, 102–105. Fellerer, Karl Gustav 1935 Mittelalterliches Musikleben der Stadt Freiburg im Üchtland. Regensburg (Freiburger Studien zur Musikwissenschaft) Heft 3.

103 Szeretnék köszönetet mondani Papp Ágnesnek a tanulmány átolvasásáért, értõ és segítõ megjegyzéseiért.



253

Finke, Heinrich 1936 „Des aragonisches Hofnarren Mossén Borra Berichte aus Deutschland (1417, 1418)”. In Historisches Jahrbuch 56. Köln, 161–173. Fraknói Vilmos 1877 „II. Lajos király számadási könyve”. In Magyar Történelmi Tár XXII–XXIII. Fraknói Vilmos 1893 „Genealógiai és heraldikai közlemények a vatikáni levéltárakból”. Turul 11. Budapest, 1–8. Gudewill, Kurt Beheim címszó in MGG = Die Musik in Geschichte und Gegenwart, Kassel 1949. I. köt. 1570–1572. hasáb. Haberl, Franz Xaver 1888 Die römische „scola cantorum” und die päpstlische Kapellsänger bis zur Mitte des 16. Jhs. Leipzig (Bausteine für Musikgeschichte III). Haraszti Emil 1940 „Zene és ünnep Mátyás és Beatrix idejében”. In Mátyás király emlékkönyv. II. Szerk. Lukinich Imre. Budapest, 291–412. Házi Jenõ 1924 Sopron szabad királyi város története. Sopron. Horváth Henrik 1937 Zsigmond király és kora. Budapest. Hönsch, Jörg K. 1995 Itinerar König und Kaiser Sigismunds von Luxemburg 1368 –1437. Warendorf. Juvénal des Ursins, Jean 1836 Histoire de Charles VI., roy de France … par Jean Juvénal des Ursins. Közr. Michaud – Poujoulat, Paris (Nouvelle collection des mémoires pour servir à l’histoire de France. Ser. I. Tom. II). Király Péter 1991 „A zene János király udvarában”. Magyar Zene 32. évf. 3. sz. 284–288., 4. sz. 386–391. Király Péter 1994 „Külföldi zenészek a XVII. századi erdélyi fejedelmi udvarban és hatásuk”. In Erdélyi Múzeum, 1–2. sz., Kolozsvár, 1–16. Király Péter 1997 „Musikalische Beziehungen zwischen dem siebenbürgischen Fürstenhof und den siebenbürgischen Städten”. In Siebenbürgen und das Banat (Zentren deutschen Musiklebens im Südosten Europas). Szerk. Karl Teutsch. Sankt Augustin, 159–172. Király Péter 2004 „Udvari trombitások a 16–17. századi Magyarországon”. Magyar Zene 42. 2. sz. 121–148. Király Péter 2005 „Amagyarországi fõnemesség 17. századi zeneélete – Vázlatos áttekintés néhány fõúri család forrásai alapján.” In Idõvel paloták … Magyar udvari kultúra a 16–17. században. Közr. Horn Ildikó – G. Etényi Nóra. Budapest, 433–467. Krones, Hartmut 1998 „Die Geschichte der Wiener Hofmusikkapelle bis zum Tod Kaiser Maximilians I”. In Musica imperialis, 500 Jahre Hofmusikkapelle in Wien 1498–1998. Tutzing. Kubinyi András 1969 „Huszti Márton II. Ulászló király udvari muzsikusa”. In Magyar Zenetörténeti Tanulmányok Szabolcsi Bence 70. születésnapjára. Szerk. Bónis Ferenc. Budapest, 65–74. Kumorovitz L. Bernát 1963 „A budai várkápolna és a Szent Zsigmond-prépostság történetéhez”. In Tanulmányok Budapest múltjából XV. Budapest, 109–149. Pásztó zenei emlékei

254

Király Péter

Lindmayr-Brandl, Andrea 2000 Brassart címszó in MGG = Die Musik in Geschichte und Gegenwart (új kiadás). Kassel 2000, III. köt. 756. hasáb. Mantuani, Josef 1907 „Die Musik in Wien”. In Geschichte der Stadt Wien. III. Wien (Repr. Hildesheim 1979). Marix, Jeanne 1939 Histoire de la musique et des musiciens de la cour de Bourgogne. Strasbourg. Repr. Baden-Baden, 1974. Mixter, Keith E. 1964 „Johannes Brassart: ABiographical and Bibliographical Study”. In Musica Disciplina 18, 37–62. Mixter, Keith E. 1980a Johannes Brassart címszó in NGD = The New Grove Dictionary of Music and Musicians. London III. 208–209. Mixter, Keith E. 1980b Johannes de Sarto címszó in NGD IX. köt. 668. Musik im mittelalterlichen Wien (Kiállitási katalógus, Historisches Museum der Stadt Wien). Wien 1987. Nedden, Otto 1931 Quellen und Studien zur Oberrheinischen Musikgeschichte im 15. und. 16. Jh. Kassel. Pietzsch, Gerhard 1963 Quellen und Forschungen zur Geschichte der Musik am kurpfälzischen Hof zu Heidelberg bis 1622. Mainz. Pietzsch, Gerhard 1966 Fürsten und fürstliche Musiker im mittelalterlichen Köln. Köln. Pietzsch, Gerhard 1966–67 „Musik in Reichsstadt und Residenz am Ausgang des Mittelalters”. In Jahrbuch für Geschichte der oberdeutschen Reichsstädte. Esslingen (Esslinger Studien 12–13). Pirrotta, Nino 1966 „Music and Cultural Tendencies in 15th-Century Italy”. Journal of the American Musicological Society 19, 127–161. Polk, Keith 1990 „Voices and Instruments: Soloist and Ensembles in the 15th Century”. Early Music 18. 2. sz. 179–198. Polk, Keith 1992 German instrumental music of the late Middle Ages. Cambridge. Rajeczky Benjamin 1988 „Városi zeneélet”. In Magyarország Zenetörténete. I. Szerk. uõ. Budapest 71–81. Rösener, Werner 1989 Herold címszó in Lexikon des Mittelalters IV. München – Zürich, 2172–2173. hasáb. Ruhnke, Martin 1963 Beiträge zu einer Geschichte der deutschen Hofmusikkollegien im 16. Jh. Berlin. Salmen, Walter 1957 „A középkori magyar vándorzenészek külföldi útjai”. In Zenetörténeti Tanulmányok VI., Emlékkönyv Kodály Zoltán 75. születésnapjára. Budapest, 159–163. Schmidt-Görg, Joseph Brassart címszó in MGG = Die Musik in Geschichte und Gegenwart, Kassel 1949–1979., II. köt. 223–225. hasáb. Schuler, Manfred 1966 „Die Musik in Konstanz während des Konzils 1414–1418”. Acta Musicologica 38, 150–168. Pásztó zenei emlékei


255

Senn, Walter 1938 Aus dem Kulturleben einer süddeutschen Kleinstadt. Musik, Schule und Theater der Stadt Hall in Tirol in der Zeit vom 15. bis zum 19. Jahrhundert. Innsbruck–Wien–München. Senn, Walter 1954 Musik und Theater am Hof zu Innsbruck. Innsbruck. Sigismundus rex et imperator Takács Imre szerk.: Sigismundus rex et imperator. Mûvészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában 1387–1437 (Katalógus). Budapest 2006. Sterl, Raimund 1979 „Die Regensburger Stadtrechnungen des 15. Jhs. als Quelle für fahrende und höfische Spilleute”. In Regensburger Beiträge zur Musikwissenschaft VI. Hrsg. Hermann Beck, Regensburg, 249–312. Szigeti Kilián 1968 „A budai hajdani várkápolna zenei élete a XIV–XVI. században”. Magyar Zene 9. évf. 4. sz. 402–428. Szigeti Kilián 1975 „Orgonálás a középkori Magyarországon Budavár elestéig, 1541-ig”. Magyar Zene 16. évf. 4. sz. 380–388. Szilágyi István 1857 „Historiai forgácsok”. Új Magyar múzeum 7. I. Tegen, Martin 1957 „Baselkonciliet och kyrkomusiken omkr. 1440”. In Svensk Tidskrift för Musikforskning, 39. Göteborg, 126–131. Welker, Lorenz 1987 „New light on Oswald von Wolkenstein Central European Traditions and Burgundian Polyphony”. Early Music History.VII. Cambridge, 187–226. Welker, Lorenz 1990 „Some Aspects of the Notation and Performace of German Song Around 1400”. Early Music 18. évf. 2. sz. 235–246. Wendler, Josef Wolkenstein címszó in MGG = Die Musik in Geschichte und Gegenwart, Kassel 1949–1979, XIV. köt. 830–832. hasáb. Windecke, Eberhart 1893 Eberhart Windeckes Denkwürdigkeiten zur Geschichte des Zeitalters Kaiser Sigismunds. Közr. Wilhelm Altmann. Berlin. Zolnay László 1974 „Magyar hadizenészek a középkorban”. In Népzene és Zenetörténet II. Szerk. Vargyas Lajos. Budapest 1974, 125–148. Zolnay László 1977 A magyar muzsika régi századaiból. Budapest.


Tari Lujza Rajeczky Benjaminról szóló írásai, elõadásai (1976–2007) és önéletrajza Rajeczky Benjamin tiszteletére írt, illetve róla szóló tanulmányok 1976 „Rajeczky Benjamin 75 éves.” Muzsika 19 (1976) 12. sz., 31–32. 1982 „Két népszokás-dallamunk és európai kapcsolataik.” Magyar Zene 23 (1982), 146–161. (A Magyar Zenemûvészek Szövetsége Zenetudományi és Kritikai Szakosztályának a 80 éves Rajeczky Benjamin tiszteletére 1981. november 21-én Budapesten rendezett tudományos ülésszakán elhangzott elõadás.) 1987 „Palóc menyasszonykísérõ- bukovinai menyasszony-kikérõ.” Magyar Zene 28 (1987). 1. 26–33. (Pásztó Város Tanácsának és az MTA Zenetudományi Intézetének a 85 éves Rajeczky Benjamin tiszteletére 1986. október 11-én Pásztón rendezett tudományos ülésszakán elhangzott elõadás.) 1991 „Rajeczky Benjamin európai kapcsolatai.” Néprajzi Hírek. A Magyar Néprajzi Társaság Tájékoztatója. 20 (1991), 4. 95–98. 1995 „Rajeczky Benjamin mátravidéki népzenegyûjtõ munkássága.” In Mátrai Tanulmányok.. Szerk. Horváth László. Gyöngyös 1995, 255–289. 1995/96 „Rajeczky Benjamin Heves megyei népzenegyûjtései I. Átány és Bodony.” Agria 31–32. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve 1995–1996. Szerk. Petercsák Tivadar és Szabó J. József 333–370. 1999 „Megemlékezés Rajeczky Benjaminról, halálának 10 éves évfordulóján.” A Magyar Kodály Társaság Hírei 1999/2. 22–23. „Rajeczky Benjamin Zeneiskola Pásztón. Az új épület megnyitása 1999. július 2-án.” A Magyar Kodály Társaság Hírei 1999/2., 23–25. 2001a „Rajeczky Benjamin, a népzenetudós. Születésének 100. évfordulójára.” Magyar Zene 2001. 3. 235–260. 2001b „Benjamin Rajeczky the Ethnomusicologist (11 November 1901 – 1 July 1989).” Studia Musicologica 42 (2001), 213–252. 2001c „Aki szolgálatot végzett – A 100 éve született Rajeczky Benjamin emlékezete.” Palócföld Irodalmi és mûvészeti, közéleti folyóirat. 47 (2001), 503–515. 2001d „Száz éve született Rajeczky Benjamin.” Honismeret. Szerk. Halász Péter 29 (2001), 6. 27–32. 2001e „Nemzetközi konferencia Rajeczky Benjamin születésének 100. évfordulóján (Pásztó 2001. augusztus 16–22.).” Néprajzi Hírek. A Magyar Néprajzi Társaság Tájékoztatója 30 (2001), 25–29. 2001f „Nemzetközi zenetudományi konferencia Rajeczky Benjamin születésének 100. évfordulója tiszteletére, 2001. augusztus 16–21. Pásztó.” Kodály Hírek 23 (2001) 2., 3–9. Pásztó zenei emlékei

258

Tari Lujza Rajeczky Benjaminról szóló írásai, elõadásai (1976–2007) és önéletrajza

2003a „Papers of International Conference of Honour of 100th Birthday of Benjamin Rajeczky.” Studia Musicologica 44 (2003), 1–2. 2003b „Rajeczky Benjamin tudományos önéletrajza (1984).” In Zenetudományi Dolgozatok II. Tanulmányok az MTA Népzenekutató Csoport megalakulásának 50. évfordulójára. Budapest: MTA Zenetudományi Intézet, 329–346. 2006 Bukovinai székely betlehemesek. Arcanum–Európai Folklór Intézet–MTA ZTI Bp. – (Rajeczky Benjamin élete és munkássága külön fejezet).

Tanulmányok, melyekben Rajeczky Benjamin kiemelt szerepet játszik 1995a „A Magyar népzenei dialektusok a Magyar Népzenei Antológia tükrében.” A Magyar Kodály Társaság Hírei 17 (1995), 11–13. 1995b „Az északi népzenei dialektus.” A Magyar Kodály Társaság Hírei 17 (1995), 13–17. 2002 „Nógrád megye népzenéjének 20. századi gyûjtõi.” In A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve. Szerk. Kapros Márta, Lengyel Ágnes, Limbacher Gábor. Balassagyarmat–Salgótarján: Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága. 26 (2002), 161–191. 2003 „Népzenekutatás intézményes keretek között: az elsõ évek és a korabeli szaksajtó.” In Zenetudományi Dolgozatok I. Tanulmányok az MTA Népzenekutató Csoport megalakulásának 50. évfordulójára. Budapest: MTA Zenetudományi Intézet 2003, 187–210.

Tari Lujza mûsorai Rajeczky Benjaminról a Magyar Rádióban 1973 „Magyar Népzene 2. (LPX 18001-04)”, ismertetés. Népzenei Hangos Újság melléklete. 1977 „Rajeczky Benjamin Írásai. (Ismertetés).” Népzenei Hangos Újság 1977. április 7. 1982 „Magyar Népzene 3. (LPX 18050–53)” ismertetés rövid formában: Népzenei Hangos Újság, bõvebben Népzenei Hangos Újság melléklete. Mindkettõ 1982. december. 1989 „Megemlékezés Rajeczky Benjaminról.” Népzenei Hangos Újság 1989. július (felv. 1989. július 3.) 1990 „A magyar zene papja – Rajeczky Benjamin születésének 90. évfordulóján.” Szülõföldünk 1990. június. 1996 „Beszélgetés a rádióstúdióban Rajeczky Benjamin születésének 95. évfordulóján.” Beszélget: Tari Lujza és Zwack Péter (a Budai Szent Imre Gimnáziumban egyik volt tanítványa). Riporter Vargha Károly. A Magyar Népdal és Népköltészet Hete, 1996. november 20. 2001 „Beszámoló a Rajeczky centenáriumi konferenciáról.” Hagyományra hangolva 2001. október. „Emlékezés Rajeczky Benjaminra születésének 100. évfordulóján.” A Magyar Népdal és Népköltészet Hete, 2001. november. 2006 „105 éve született Rajeczky Benjamin.” Hagyományra hangolva, 2006. november 2. Pásztó zenei emlékei


259

Különbözõ elõadások Rajeczky Benjaminról 1990–2006. között a Rajeczky születésének, illetve halálának évfordulója alkalmából rendezett ünnepi üléseken több alkalommal Pásztón, továbbá 1996. november 8. (Rajeczky Benjamin a népzenekutató, palóc gyûjtéseinek tükrében) és 2001. november 10. a Rajeczky emléknapon Egerben, valamint Vácon a Jeruzsálemi Szentsír Lovagrend Magyarországi Helytartósága Váci tiszti kerület meghívására (2003. március 12.). 1990-tõl folyamatos részvétel a Rajeczky Benjamin Zeneiskola által rendezett Megyei Népzenei Verseny zsûrijének munkájában, Rajeczkyról megemlékezéssel.

Rajeczky Benjamin és Tari Lujza közös munkája 1988 Szegõ Júlia: Ismeretlen moldvai nótafák. Válogatta, szerkesztette, szakmai jegyzetekkel ellátta és közreadja Tari Lujza. Szakmailag ellenõrizte és a bevezetõt írta Rajeczky Benjamin. Budapest: Európa Kiadó.

Tari Lujza egyéb pásztói vonatkozású írásai, elõadásai 2000 „19. századi pásztói adatok zenetörténeti kutatások kapcsán.” Pásztói Hírlap. 2001 Bartók Béla – Bevezetõ Gaál István Gyökerek c. filmjéhez. 2001. április 11. Kodály Zoltán, a hangszeres népzene kutatója – könyvbemutató 2001. december. 2003 A szabadságharc népzenei emlékei. CD-ROM bemutatása 2003. március 28. 2005 Közremûködés a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem Tanárképzõ Intézete Klarinét Tanszakának hangversenyén (zongorakíséret). Rajeczky Benjamin Zeneiskola 2005. április 12. 2006 Az aradi vértanúk emlékezete a népzenében. 2006. október 6.

Tari Lujza önéletrajza 1948. október 1-jén születtem Pásztón. Zenei tanulmányaimat 1958-ban zongoraszakon kezdtem a Hatvani Zeneiskolában. Az elsõ két évben Rajeczky Borbála volt a zongoratanárom – külföldre menetele után más tanárokhoz kerültem. Zeneiskolai tanulmányaimat Nagybátonyban fejeztem be. A Dózsa György Általános Iskola után egy évig a Mikszáth Kálmán Gimnáziumba jártam. A 8. osztályt követõen ugyanis nem felvételizhettem, mert a 7. osztály végén egy tornaórai baleset következtében a kezem hosszú ideig gipszben volt, és fél évig nem volt szabad zongoráznom. A jelentõs kihagyást így egy zeneiskolai pótévvel toldottam meg. 1963-ban felvettek a Szegedi Zenemûvészeti Szakközépiskola zongora szakára. Õsszel olasz nyelvbõl és mûvészettörténetbõl különbözeti vizsgát tettem, hogy gimnáziumi tanulmányaimat rendes idõben folytathassam. Olasz nyelvbõl nyáron Rajeczky Benjamin készített fel a vizsgára, mûvészettörténetbõl önállóan, a tõle kapott könyvek segítségével készültem. Szegeden 1963–67 között Varjú Irma növendéke voltam zongora szakon, a közismereti tárgyakat a Tömörkény Gimnáziumban tanultam. A Szegeden töltött elsõ évben így a gimnáziumban a második, a Zenemûvészeti Szakközépiskolában az elsõ évet végeztem. Harmadikos gimnazista koromban összevontan végeztem el a 2.–3. konzervatóriumi osztályt, amelyet kitûnõ eredményeimre tekintettel engedélyeztek. Ettõl az évtõl egy új hangszert is felvettem: az ütõhangszer szakra is beiratkoztam. Pásztó zenei emlékei

260


Már szegedi éveim alatt komolyabb formában kezdett foglalkoztatni a népzenei hagyomány: akkor folytattam elsõ népzenegyûjtéseimet Pásztón, valamint a Szeged melletti Algyõn – az utóbbit Rajeczky Benjamin javasolta a részben általa már feltárt és ismertebb Tápé helyett. 1967–72 a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola ének-zenetanár és karvezetés szakára jártam. 1968/69-ben a Néprajzi Múzeum Zenei Osztályán dr. Tóth Margit mellett gyakornokként dolgoztam. 1970–72 Vargyas Lajos meghívására az MTA Népzenekutató Csoportjának külsõ munkatársa voltam. Diplomám megszerzését követõen, 1972-tõl az MTA Népzenekutató Csoportjában kezdtem dolgozni (1974-tõl az intézmény neve MTA Zenetudományi Intézet) tudományos segédmunkatársként, ill. néhány év múlva tudományos munkatárs, majd 1994-tõl fõmunkatárs kinevezéssel. 1993-ban a Kéziratos kottás gyûjtemények a XIX. század elsõ felében c. disszertációval megszereztem a zenetudomány kandidátusa fokozatot (CSc okirat: 1995). 1995-tõl az MTA köztestületének tagja vagyok. Szakterületem az ethnomuzikológia, fõleg népi hangszer, hangszeres népzene, európai interethnikus kapcsolatok, mûzene- és zenetörténeti összefüggések, tudomány- és kutatástörténeti kérdések, a 19. század nép- és népies zenéje (közte a verbunkos írott és hangzó forrásai, cigányzene, kéziratos dalgyûjtemények). A kutatói életmûvek témában Kodály, Bartók, Lajtha és mások személyén túl nagy hangsúlyt fektetek Rajeczky népzenetudományi életmûve feldolgozására, emléke ápolására. Születésének 100 éves évfordulójára Pásztón nemzetközi konferenciát rendeztem, s rendszeresen írok tanulmányokat Rajeczky mûködésével kapcsolatban, közte a pásztói vonatkozásokról. Az elsõ népzenegyûjtéseket Pásztón és környékén, valamint Erdélyben végeztem. A magyaron kívül gyûjtöttem a német, szlovák, rutén, román, cigány kisebbség körében, Európán kívül Örményországban. Magyar népzenét nagy számban gyûjtöttem a Palócföldön, Erdélyben, Burgenlandban és a szlovákiai magyarság körében. Pásztón és környékén (pl. Mátrakeresztes, Szurdokpüspöki, Gyöngyöspata) nagy mennyiségû anyagot gyûjtöttem össze, illetve az MTA Zenetudományi Intézetében földolgoztam a mások által innen gyûjtött anyagokat. Alkalmanként írok a Pásztói Hírlapba, a Palócföld c. irodalmi folyóiratba és a Nógrád Megyei Mózeum köteteibe. . Számos hazai és nemzetközi konferencián vettem részt elõadóként, többnek rendezõje, ill. két külföldinek társrendezõje voltam. Tagja vagyok hazai (pl. Magyar Kodály Társaság, Magyar Néprajzi Társaság) és nemzetközi tudományos társaságoknak, bizottságnak: 1996–2007. az International Council for Traditional Music (Unesco) Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke voltam. 1988–96 a Zenetudományi Intézet tudományos titkára, 1980–85, valamint 2000–2006 között az MTA Zenetudományi Bizottságának titkára voltam. A kutatómunkával együtt az aktív muzsikusi pályán is elindultam. A Zeneakadémián az elsõ évtõl tagja voltam a Párkai István vezette Liszt Ferenc Kamarakórusnak, mellyel számos koncertet adtunk idehaza és külföldön. Szólózongora, ill. kamarazenei hangversenyeken is gyakran közremûködtem. Népzenekutatói és tanári munkám mellett rendszeresen közremûködtem szimfonikus zenekarok koncertjein. Az elõadómûvészi pálya folytatása gyermekeim születésekor megszakadt. Férjem Miháltz Gábor (DLA, Dr.) a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem klarinét tanára. Kezdettõl bekapcsolódtam a tanításba is. 1971-tõl szolfézst tanítottam a XII. kerületi Zeneiskolában, 1974–79-ben és 1993–98-ban népzenét a Bartók Béla Zenemûvészeti SzakPásztó zenei emlékei


261

középiskolában. Több éven át adtam órákat az ELTE Folklore Tanszékén különbözõ ethnomuzikológiai témákból. 1980–90 között a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem rendszeresen meghívott vendégtanára, 2003-tól docense vagyok. Az Oktatási Minisztérium megbízásából irányítottam a népzenész szakképesítés középfokú programjának kidolgozását (1978/79, 1996/97). 1999-ben kidolgoztam a népzene érettségi követelményrendszerét, s az Oktatási Hivatal megbízásából 2003 óta a népzenei érettségi tételkészítõ bizottság elnöke vagyok. Az ELTE Folklore Tanszéke Magyar és összehasonlító Folklorisztika Doktori Iskolája alapító tagja vagyok. Rendszeresen kapok felkérést zenei és néprajzi szakdolgozatok bírálatára. Vendégelõadó voltam több külföldi egyetem zenetudományi tanszékén (Svájc 1972, Ausztria 1976 és 2002, Németország 1984, USA/Missouri 1998, Olaszország 2002). Több önálló, illetve szerkesztésemben kiadott könyvön, hanglemezen kívül számos tanulmányom jelent meg magyar és idegen nyelven, itthon és külföldön. Fontosnak tartom a tudományos ismeretterjesztést – a Magyar Rádió külsõ munkatársaként több mint 600 mûsorom hangzott el. Pedagógiai továbbképzéseken tartok elõadásokat, népzenei versenyek zsûritagjaként szaktanácsadással segítem az aktív népzenei gyakorlatot. Munkáim jegyzékét ld. az MTA ZTI honlapján: www.zti.hu/Népzenei Osztály/Munkatársak.


Irodalom Ábránd és Örökség. Évkönyv 2002–2003. Szerk. Zádor Nóra. Budapest: SZIGimn. A Magyar Népzene Tára I. Gyermekjátékok. Szerk. Kerényi György. Budapest 1951. A Magyar Népzene Tára II. Jeles napok. Szerk. Kerényi György. Budapest: AK 1952. A Magyar Népzene Tára III./A Lakodalom. Szerk. Kiss Lajos. Budapest: AK 1955. A Magyar Népzene Tára IV. Párosítók. S.a.r. Kerényi György. Budapest:AK 1959. A Magyar Népzene Tára V. Siratók. S.a.r. Kiss Lajos és Rajeczky Benjamin. A bevezetõ tanulmányt írta Rajeczky Benjamin. Budapest: AK 1965. A Magyar Népzene Tára VI. Népdaltípusok I. S. a. r. Járdányi Pál és Olsvai Imre. Budapest: AK 1973. Badál Ede 2003 „A pásztói rezidencia.” In Tanulmányok Pásztó történetébõl. 4. Pásztó: PVÖ. Balassa Iván 2001 „Találkozásaim Rajeczky Benjaminnal.” Ethnographia 112. évf. 1–2. sz. 215–22. Balogh Endre (dr.) és Erõdi-Harrach Béla (dr). visszaemlékezése. In Budai Szent Imre Gimnázium Évkönyv 2003–2004, 43. Bárdos Kornél 1987 Eger zenéje 1687–1887. Budapest: AK. Bárdos Kornél 1984 Sopron zenéje a 16–18. században. Budapest: AK. Bárdos Kornél 1990 (szerk.) Magyarország Zenetörténete II. 1541–1686. Budapest: AK. Ebben: Fejedelmi és fõúri zeneélet c. fejezet: 102–124. Békefi Remig 1898 A pásztói apátság története 1190–1702. Budapest. Békefi Remig 1902 A pásztói apátság oklevéltára 1342–1812. Budapest. Berczik Árpád 1941 Betlehemes játékok. (A bevezetõ tanulmányt írta --.) Budapest. Bogácsiné Szóda Kelemen Klára 2001 Hármas lakodalom. Pásztó: PVÖ. Bogácsiné Szóda Kelemen Klára 2006 Egy nagygazda család élete Pásztón a XX. század elsõ harmadában. Pásztó: PVÖ. Borovszky–Arcanum CD-ROM 2004 Magyarország vármegyéi és városai (Magyarország monográfiája). Szerk. dr. Szilágyi János és dr. Borovszky Samu. Budapest: Apollo1896. Budai „Fehér Fekete”. A Ciszterci Diákszövetség Budai Osztályának tájékoztatója. 2001. december, 2003. december. Domanovszky György 1942 és 1953 Magyar népi kerámia. Domanovszky György 1969 „Ungarische Bauertöpferei”. In Ungarische Volkskunst 1. Szerk. Ortutay Gyula). Budapest. Ficker, Rudolf von in: Die Musik in Geschichte und Gegenwahrt. Allgemeine Enzyklopädie der Musik. Personenteil 6., Hrsg. Ludwig Finscher Kassel, Basel 2001, 1130–1131., Brockhaus–Riemann: Zenei Lexikon I. Szerk. C. Dahlhaus és H. H. Eggebrecht. A magyar kiadás szerkesztõje Boronkay Antal. Budapest: Zenemûkiadó 1983, 571. Füvessy Anikó 1993 „A Tiszafüredi mázas kerámia.” Studia folkloristica et ethnograhica 33. Szerk. Ujváry Lajos, Debrecen: Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszék. Pásztó zenei emlékei

264

Irodalom

Hausel Sándor 1999 „Pásztó mezõváros 18. századi társadalomszerkeszetének és lakosságának kialakulása.” In Tanulmányok Pásztó történetébõl 5/1. Pásztó: PVÖ és Nógrád Megyei Levéltár. Hermann Róbert 1995 „Megtorlás Heves és Külsõ-Szolnok vármegyében, 1849–1851.” In Mátrai tanulmányok. Szerk. Horváth László. Gyöngyös: Mátra Múzeum, 121–160. Kerékgyártó Mihály 1988 „Az ózdi Olvasó Egylet és a Dalárda.” Honismeret 4. XVI. 49–51. Kodály Zoltán 1937 A magyar népzene. (A példatárat szerk. Vargyas Lajos 31960.) Kodály Zoltán 1982 Voyage en Hongrie. Szerkesztette, a képeket válogatta és az utószót írta Sz. Farkas Márta. Budapest: Múzsák Kiadó. Kodály Zoltán 1993 Magyar zene, magyar nyelv, magyar vers. Kodály Zoltán hátrahagyott írásai. Válogatta, s.a.r. Vargyas Lajos. Budapest. Lénárt Andor 1991 Pásztó mezõváros kézmûves (céhes) iparosainak története 1872-ig. In Tanulmányok Pásztó történetébõl 1. Salgótarján: PVÖ. Néprajzi Lexikon II. 1979 Fõszerk. Ortutay Gyula. Budapest: AK. Manga János 1947 Szálláskeresés. Ethnographia 58, 270–274. Manga János 1948 Szlovák kapcsolatok a palóc karácsonyi szokásokban. Ethnographia 59, 94–102. Manga János 1950 Nógrádi dudások. In A Néprajzi Múzeum Füzetei 12. sz. Budapest. MNT, ld. A Magyar Népzene Tára Pásztói Hírlap 2003. augusztus Rajeczky Benjamin 1956 (bõvített kiadás 21982) Melodiarium Hungariae Medii Aevi I. Rajeczky Benjamin 1958 „Regélni”. In Rajeczky Benjamin Írásai. Szerk. Ferenczi Ilona 1979, 236–237. Rajeczky Benjamin 1959 A székely betlehemes recitatívók stílusához. In Rajeczky Benjamin Írásai. Szerk. Ferenczi Ilona 1979, 232–235. Rajeczky Benjamin 1955 A gyöngyösi pásztormisék.In Rajeczky Benjamin Írásai. Szerk. Ferenczi Ilona 1979, 221–224. Rajeczky Benjamin 1969 Gregorián, népének, népdal. In Rajeczky Benjamin Írásai. Szerk. Ferenczi Ilona 1979, 40–58. Rajeczky Benjamin 1972a Többszólamú zenénk emlékei a 15. század elsõ felébõl. In Rajeczky Benjamin Írásai. Szerk. Ferenczi Ilona 1979, 151–196. Rajeczky Benjamin 1972b A magyar népzenei hanglemezek. Ethnographia 2–3., 330–373. Rajeczky Benjamin 1972c Bence Szabolcsi 1899–1973. Studia Musicologica 14. , 3–4. Rajeczky Benjamin 1978 „Népzenei aszimmetrikus ritmusaink kérdéséhez.” In Zenetudományi Dolgozatok 1978. Budapest: MTA ZTI, 149–158. Pásztó zenei emlékei

Irodalom

265

Rajeczky Benjamin 1986 „A népzenekutatás története.” In Népzenei Füzetek. Budapest: OKK Módszertani Intézet. Rajeczky Benjamin 1988 (szerk.) Magyarország zenetörténete I. Középkor. Budapest: AK. Ebben: A gyermekjáték c. fejezet: 537–539. A felnõttek játékairól szóló rész 539–542. Rajeczky Benjamin 1991 „A pásztói apátság az újkorban 1526–1950.” In Tanulmányok Pásztó történetébõl 2. S.a.r. Badál Ede Pásztó 1991. „Rajeczky Benjamin tudományos önéletrajza (1984)” Jegyzetekkel ellátta és közreadja Tari Lujza. In Zenetudományi Dolgozatok II. Tanulmányok az MTA Népzenekutató Csoport megalakulásának 50. évfordulójára. Budapest: MTA ZTI 2003, 329–346. Rajeczky Benjamin–Tari Lujza 1988 Szegõ Júlia: Ismeretlen moldvai nótafák. Válogatta, szerkesztette, szakmai jegyzetekkel ellátta és közreadja Tari Lujza. Szakmailag ellenõrizte és a bevezetõt írta Rajeczky Benjamin. Budapest: Európa Kiadó. Rajeczky Benjamin, hanglemez (szerk.) 1969 Magyar népzene I. Qualiton 10 095–098. Rajeczky Benjamin, hanglemez (szerk.) 1972 Magyar népzene II. Hungaroton, LPX 18 001–004. Rajeczky Benjamin, hanglemez (szerk.) 1974 Magyar népzene III. Hungaroton, LPX 18 050–53. Seidl Ambrus (Dr.) 2004. december „Dr. Rajeczky Benjamin O. Cist. Emlékezés Rajeczkyra születésének 100. és halálának 15. évfordulója alkalmából”. In Budai „Fehér Fekete”. A Ciszterci Diákszövetség Budai Osztályának tájékoztatója. Soós Imre 1991 „Képek a pásztói egyházközség és mûvelõdés történetébõl 1848-ig”. In Tanulmányok Pásztó történetébõl 1. Salgótarján: PVÖ. P. Szalay Emõke 1993 „A debreceni kerámia.” Studia folkloristica et ethnograhica 34. Szerk. Ujváry Lajos. Debrecen: Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszék. Szekeres Farkas Márta 2004 A királyi udvarok zenéje. In Képes magyar zenetörténet. Szerk. Kárpáti János. Budapest. Szomjas-Schiffert György 1972 Hajnal vagyon szép piros… Énekes várvirrasztók és órakiáltók. Budapest: Magvetõ Kiadó. Tanulmányok Pásztó történetébõl 1. Szerk. Varga László. Salgótarján: Pásztó Város Önkormányzata 1991. Tari Lujza 1987 „Palóc menyasszonykísérõ – bukovinai menyasszony-kikérõ.” Magyar Zene. 28. 1. 6–33. Tari Lujza 1992 „Lajtha László hangszeres népzenegyûjtései: 1911–63”. Magyar Zene 33, 2., 141–190. Tari Lujza 1993 „Lajtha László, a palóc hangszeres zene kutatója.” Magyar Zene 34. 1. 60–84. Tari Lujza 1995a „Rajeczky Benjamin mátravidéki népzenegyûjtõ munkássága.” In Mátrai Tanulmányok. Gyöngyös, 255–289. Tari Lujza 1995b „A tágabb környezet – a cigányzenés Debrecen.” Magyar Zene 2. 154–170. Tari Lujza 1995c „Az északi népzenei dialektus.” A Magyar Kodály Társaság Hírei 17. évf. 13–17. Pásztó zenei emlékei

266

Irodalom

Tari Lujza 1995–1996 „Rajeczky Benjamin Heves megyei népzenegyûjtései I. Átány és Bodony.” In Agria 31–32. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve. Szerk. Petercsák Tivadar, Szabó J. József. Eger, 333–370. Tari Lujza 1996–97 „Manga János hangszeres népzenegyûjtései (1959–1977).” A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI., 179–205. Tari Lujza 1998 Magyarország nagy vitézség. A szabadságharc emlékezete a nép dalaiban. Budapest: Néprajzi Társaság. Tari Lujza 2000 A szabadságharc népzenei emlékei (CD-ROM). Budapest: MTA ZTI. Tari Lujza 2001a Kodály Zoltán, a hangszeres népzene kutatója. Budapest: Balassi Kiadó. Tari Lujza 2001b „Kriza János Vadrózsák címû népköltési gyûjteményének népzenei tanulságai.” In Palócföld. Irodalmi és mûvészeti, közéleti folyóirat. Fõszerk. Praznovszky Mihály 47. évf. december – különszám 755–773. Tari Lujza 2002 „Nógrád megye népzenéjének 20. századi gyûjtõi.” In A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. Szerk. Kapros Márta–Lengyel Ágnes–Limbacher Gábor. Balassagyarmat–Salgótarján: Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 161–191. Tari Lujza 2006 Bukovinai székely betlehemesek (CD-ROM). Budapest: Arcanum–Európai Folklórintézet. Tari Lujza, hanglemez (szerk.) 2002 Magyar népzene Kodály Zoltán fonográffelvételeibõl. (Az 1982-es bõvített CD változata.) Hungaroton Classic HCD 18254–55. Tari Lujza, hanglemez (szerk.) 2007 „Pásztó fëlëtt kerek az ég allya.” Pásztó népzenei emlékei. Pásztó: PVÖ. Tari Lujza–Vikár László, hanglemez (szerk.) 1983 Magyar Népzenei Antológia II. Észak. Hungaroton. LPX 18124–128. Varga László (szerk.) 1991 Ld. Tanulmányok Pásztó történetébõl 1: Salgótarján, 5–6. Zagyva völgye 2006. november, 2.

Rövidítések AK KA

= =

MNT MTA ZTI PVÖ Néprajzi Lexikon s. a. r. SZIGimn MTA ZTI AP MTA ZTI Népzenei Osztály BR MTA ZTI Népzenei Osztály KR MTA ZTI Népzenei Osztály Lsz.

= = = = = = = = = =


Akadémiai Kiadó Kodály Archívum és Kutatóhely Jelzetei: N (és szám): népzenei támlapanyag, NGy (és szám): népzenei gyûjtõfüzet A Magyar Népzene Tára Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete Pásztó Város Önkormányzata Magyar Néprajzi Lexikon sajtó alá rendezte Budai Szent Imre Gimnázium Népzenei hangfelvétel akadémiai pirál lemezen A Bartók Béla által létrehozott zenei rend A Kodály Zoltán által létrehozott zenei rend Hangfelvétel nélküli támlapanyag leltári száma

Pásztó zenei emlékei

Recommend Documents