PARASZTBECSÜLET
PARASZTBECSÜLET • Librettó Mascagni: Parasztbecsület / Turiddu áriája ("Mamma, quel vino e generoso…") Mascagni: Parasztbecsület / Voi lo sapete Pietro Mascagni (1863–1945) életútja és művészi pályája szinte egyedülálló a zenetörténetben. 1890-ben, 27 éves korában, egy eldugott kisváros zenekarának névtelen karmestereként nyújtotta be első operáját, a Parasztbecsület et egy milánói zeneműkiadó cég pályázatára. Az opera példátlan sikere egyik napról a másikra világhírnevet szerzett neki, és elindítójává tette az olasz opera új irányzatának, a verizmusnak. A vero („igaz”) szóból alkotott és elsőként az olasz irodalomban használt kifejezés a hétköznapi élet, az egyszerű emberek, az elemi erejű, nyers szenvedélyek valósághű ábrázolásának jogát követelte a művészet számára. Mascagni nem tudatos, hanem ösztönös újító volt, és bár még tizenkét operát írt, első sikerét soha többé nem tudta megismételni. – A szöveg a szicíliai Giovanni Vergának, az irodalmi verizmus úttörőjének azonos című színművéből készült. Az operát A bajazzókkal együtt szokás előadni. Szicília legtöbb faluja kopár, napégette hegyek között fekszik. A sziklás talajból kemény munkával kell kicsikarni a megélhetést: olajbogyót, szőlőt, gyümölcsöt, kenyérnek valót. Ez a vidék és ez a kemény élet az itt lakókra is rányomta bélyegét. A feketébe öltözött parasztasszonyok mintha örökös gyászt viselnének egy vidámabb, könnyebb életért, amely sose született meg a könyörtelen szicíliai nap alatt. Az emberek életét ősi, íratlan és kérlelhetetlen törvények kormányozzák. A férfiak nyíltszívűek, de lobbanékonyak; a büszkeségen, a férfiönérzeten esett foltot csak vér moshatja le. Lucia asszonynak, a kis falu özvegy kocsmárosnéjának délceg legényfia volt, Turiddu. Mikor a fiú bevonult katonának, könnyek között búcsúzott szerelmétől, a szép, kacér Lolától. Szent esküvel fogadtak hűséget egymásnak, de Lola nem sokáig állt szavának. Szívesen fogadta Alfiónak, a jómódú fuvarosnak udvarlását, és hamarosan oltár elé állt vele. Mikor hazatért Turiddu, elkeseredésében új szerelmet keresett, hogy a hűtlent felejthesse. Santuzzát környékezte meg, a kedves, szelíd árva leányt. Santuzza őszintén viszonozta szerelmét és hitt a fiú ígéreteinek, hogy feleségül veszi. Hamarosan az egész falu arról suttogott, hogy a Santa – így becézték – Turiddu szeretője lett, pap áldása nélkül! És ahogy falun szokás, és nem is csak falun, mindenki a megesett lányt szidta, rajta köszörülte a nyelvét. Szegény Santa, ha az utcára lépett, tudta, látta, hogy az asszonyok összesúgnak mögötte, de még ujjal is mutogatnak utána. Lucia asszony mondogatta vendégei előtt, de meg a misére gyülekező asszonyok között is, hogy az a szégyentelen, aki a fia fejét elcsavarta, ne merjen a szeme elé kerülni, mert ő olyat tesz, hogy… Szegény Santa tűrte a szégyent, a sok megalázást, mert megvigasztalta érte Turiddujának szerelme. Hanem a hiú Lolát nagyon bántotta, hogy régi széptevője ilyen hamar túladott az utána való bánkódáson. Addig-addig kacérkodott Turidduval, addig illegette magát, míg az állhatatlan legényben újra éledt a régi szenvedély. Most már Turiddu egyre ritkábban nézett Santuzza felé, alig volt hozzá egy jó szava, és a lány szemrehányásaira ridegen, néha már gorombán felelt. 1
Így érkezett el húsvét vasárnap reggele. Ragyogó égbolt és frissen zöldült határ ünnepelte az Isten Fia feltámadását. Hosszú sorban érkeztek a falusiak a misére. Lucia asszony, akinek kocsmája a templom előtti téren állt, maga is készülődött már, mikor valaki megkopogtatta az ajtót. Santuzza volt. – Mit akarsz itt? – vetette oda barátságtalanul. – Megbocsáss, drága Lucia néném… hol a fiad? – Hát idáig jössz utána, te szégyentelen? – ripakodott rá Lucia. De aztán valahogy megesett a szíve a lány könnyein és rimánkodásán, és annyit mondott: – Francofontéba ment borért még az este. – Hisz itthon látták még az éjjel! – zokogott Santuzza. – Mit beszélsz? – hökkent meg Lucia asszony. – Honnan tudod? És mit keresett a faluban?… – Pszt, majd később, jön Alfio – suttogta Santuzza. A fuvaros vidám dalt dúdolva lépett a térre, parolázott az ott álldogáló férfiakkal. – Jó kedved van, Alfio, mint mindig – nevetett rá a korcsmárosné. – Úgy ám, Lucia néném, és lesz is, ha van még az óborodból. – Nincs bizony, most jár Turiddu érte. – Nem jár az – felelte Alfio. – Ma reggel is arra láttam a házam táján. No, amíg misére mentek, én sétálok egyet. Ostorával a csizmáját csapkodva elment Alfio a dombok felé. – Alfio nem tudja, mi járatban volt Turiddu – nyögött fel Santuzza –, de tudom én! Lola elirigyelte tőlem, hálót vetett rá, és most Turiddu úgy jár utána, mint az árnyék. Nekem mindent ígért, a jó hírem odavan, a falu szégyene lettem, és ő már hallani se akar rólam. Uram, teremtőn, ki segít rajtam?(1) – Szegény lányom – simogatta Lucia. – Bizony csúnyán bánt veled Turiddu. Várj, beszélek majd a fejével. Nem jössz most a misére? – Menj, jó Lucia néni, imádkozz értem is. Én bevárom a fiadat. Nem kellett sokáig várnia. – Te itt vagy, Santuzza? Nem mész a szentmisére? – vetette oda a legény, nem éppen barátságosan. – Hallgass ide, Turiddu! Hol voltál ma éjjel? – Mi jogon faggatsz? Ha tudni akarod, bórért Francofontéban. – Hazudsz! Lola házánál ólálkodtál! – Kémkedsz utánam? Vigyázz magadra, Santa! – Nem én láttam, maga Alfio mesélte. Valld be, ugye szeretőd lett Lola? – Santuzza, hagyd abba ezt az ostoba féltékenykedést – sziszegte Turiddu –, mert megfeledkezem magamról! E pillanatban Lola tűnt fel. Ünnepi ruhájában, egy rózsaszálat szorongatva a templom felé tartott. Santuzzát megvetően végigmérte, majd Turidduhoz fordult egy kacér pillantással: – Te itt hallgatsz misét a téren? – Csak éppen néhány szót váltottam a Santával… – morogta Turiddu bosszúsan. – Én nem zavarlak benne – mosolygott Lola csúfondárosan. – Megyek a misére. Te nem jössz, Santuzza? – Menjen csak, aki tudja, hogy nincs semmi bűne – vágott vissza élesen a lány. Turiddu indulni akart Lola után. Santuzza megragadta a kezét. – Itt hagynál, szívtelen? Ó, Turiddu – fogta könyörgőre –, ne tégy így velem! Mi lesz belőlem, ha elhagysz? Én úgy szeretlek, és hű voltam hozzád! Egy jó szót sem érdemlek tőled? 2
– Eressz, ha mondom! – kiáltott Turiddu gorombán. – Elegem van belőled! – Így beszélsz velem, Turiddu? Megbánod még! – Törődöm is a fenyegetéseddel! Turiddu durván ellökte Santuzzát; a lány a földre zuhant. – Menj csak, legyen átkos a húsvétod, te hűtlen! – zokogta tehetetlen kétségbeesésében. Így talált rá Alfio. – Mi lelt, Santa húgom? – Menj csak be a misére, ott imádkozik Turiddu és a feleséged! – Hogy érted ezt? – Úgy, hogy míg te az utakat járod esőben, szélben, Lola nem búsúl egyedül. Alfio arca elsötétült. – Megrágtál minden szót, Santa? Összetörlek, ha hazudtál! – A szégyenemre mondom, amit Turiddu hozott rám! Lola elszerette tőlem Turiddut! – Akkor hát, köszönöm, hogy szóltál – felelt Alfio komoran. – És nekik, nekik nincs bocsánat! Még ma eligazítom a dolgot. Isten áldjon. Santuzza megrémült. Ismerte Alfiót, és rossz sejtelmektől telve elfutott maga is. Véget ért az ünnepi mise, a falubeliek kitódultak a templomból. Lucia kinyitotta a korcsmáját, mert a férfiak ilyenkor szívesen térnek be egy pohár borra. Turiddu felragadott egy nagy kancsót, mindenkinek töltött, és vidám bordalt énekelve Lolára köszöntötte az italt. Az első poharat követte a második és a többi. Ekkor lépett a korcsma elé Alfio. – Adjon isten, barátaim – köszöntötte a férfiakat. – Isten hozta, Alfio bátya – szólt könnyedén Turiddu, megtöltött egy poharat, és az új vendég felé nyújtotta. – Igyék velünk egy pohárral. – Az ördögnek kínálja! – csattant fel Alfio. – A kend bora méreggé válna bennem! A két férfi tekintete összevillant. Turiddu mindent értett. – Hát jól van így is – felelte hetykén, és a földre öntötte a bort. – Készen állok, ha tetszik. – És a fuvaroshoz hajolva beleharapott a fülébe. A falusi szokás szerint ez a jele a kihívásnak. – Jó fogad van, Turiddu ecsém – tapogatta a fülét Alfio. – Úgy látom, jól megértjük majd egymást. Turiddu megtörölte verejtékes homlokát. Most értette csak meg, mi történt; a bor hetyke mámora elszállt a fejéből. – Alfio bátya – kezdte megcsöndesedve –, tudom, hogy hibáztam, és magam miatt hagynám, hogy leüss, mint a kutyát, Isten a tanúm. De ha megölsz, Santuzzát szegényt itt hagyom szégyenben, árván. Ezért le kell hogy szúrjalak. – Ahogy tetszik – felelte Alfio egykedvűen. – A kertek alatt várlak. A falu népe megdöbbenve figyelte a szóváltást, és hamarosan szét is oszlottak, ki-ki hazatért az ünnepi ebédhez. – Anyám – kiáltott Turiddu a házba. Lucia mit sem sejtve jött. – Anyácskám… fejembe szállt kissé a bor… sétálok egyet a friss levegőn. Csak arra kérlek, áldj meg, mint amikor katonának vittek… És ha nem jönnék vissza… anyám, ígérd meg, hogy anyja leszel szegény Santuzzának… tudod, megígértem neki, hogy elveszem a nyáron…(2) 3
– Miket beszélsz, édes fiam? – kérdezte aggódva Lucia asszony. – Semmi, csak a bor beszél belőlem… Megyek anyám, csókolj meg… és imádkozz értem… És ugye jó leszel szegény Santához?… Hát… isten áldjon… Lucia értetlenül nézett fia után. – Te érted ezt, lányom? – fordult a közeledő Santuzzához. – Hová rohant Turiddu? Santuzza nem felelt, csak zokogva tördelte a kezét. Kisvártatva rémült, hajukat tépő asszonyok futottak a kertek felől lélekszakadva. – Jaj, vége! Megölték Turiddut! – sikoltozták.
4
LIBRETTÓK / MASCAGNI, Pietro: PARASZTBECSÜLET / CAVALLERIA RUSTICANA
MASCAGNI, Pietro: PARASZTBECSÜLET / CAVALLERIA RUSTICANA Melodramma in un atto Libretto di Giovanni Targioni-Tozzetti e Guido Menasci tratto dalla novella di Giovanni Verga dallo stesso titolo Personaggi: SANTUZZA, una giovane contadina (a peasant girl) soprano TURIDDU, un giovane contadino (a young peasant) tenore LUCIA, sua madre (his mother) soprano ALFIO, un carrettiere (a carter) baritono LOLA, sua moglie (his wife) mezzosoprano La scena rappresenta una piazza in un paese della Sicilia. Nel fondo, a destra, chiesa con porta praticabile. A sinistra l'osteria e la casa di Mamma Lucia. È il giorno di Pasqua. Siciliana TURIDDU (a sipario calato) O Lola ch'ai di latti la cammisa Si bianca e russa comu la cirasa, Quannu t'affacci fai la vucca a risa, Biato cui ti dà lu primu vasu! Ntra la porta tua lu sangu è sparsu, E nun me mporta si ce muoru accisu... E s'iddu muoru e vaju mparadisu Si nun ce truovo a ttia, mancu ce trasu. Scena La scena sul principio è vuota. Albeggia. Coro d'introduzione DONNE (di dentro) Gli aranci olezzano Sui verdi margini, Cantan le allodole Tra i mirti in fior; Tempo è si mormori Da ognuno il tenero Canto che i palpiti Raddoppia al cor. (Le donne entrano in scena.) UOMINI (di dentro) In mezzo al campo 1
Tra le spiche d'oro Giunge il rumor Delle vostre spole, Noi stanchi Riposando dal lavoro A voi pensiam, O belle occhi-di-sole. A voi corriamo Come vola l'augello Al suo richiamo. (Gli uomini entrano in scena.) DONNE Cessin le rustiche Opre: la Vergine Serena allietasi Del Salvator; Tempo è si mormori Da ognuno il tenero Canto che i palpiti Raddoppia al cor. (Il coro attraversa la scena ed esce.) Scena Santuzza e Lucia SANTUZZA (entrando) Dite, mamma Lucia... LUCIA (sorpresa) Sei tu? Che vuoi? SANTUZZA Turiddu ov'è? LUCIA Fin qui vieni a cercare Il figlio mio? SANTUZZA Voglio saper soltanto, Perdonatemi voi, dove trovarlo. LUCIA Non lo so, non lo so, Non voglio brighe! SANTUZZA Mamma Lucia, vi supplico piangendo, Fate come il Signore a Maddalena, Ditemi per pietà dov'è Turiddu . . . LUCIA È andato per il vino A Francofonte. 2
SANTUZZA No! l'han visto in paese Ad alta notte. LUCIA Che dici? Se non è tornato a casa! (avviandosi verso l'uscio di casa) Entra! SANTUZZA (disperata) Non posso entrare in casa vostra. Sono scomunicata! LUCIA E che ne sai Del mio figliolo? SANTUZZA Quale spina ho in core! Sortita di Alfio con Coro Alfio, Coro e dette ALFIO Il cavallo scalpita, I sonagli squillano, Schiocca la frusta. E va! Soffi il vento gelido, Cada l'acqua o nevichi, A me che cosa fa? CORO O che bel mestiere Fare il carrettiere Andar di qua e di là! ALFIO M'aspetta a casa Lola Che m'ama e mi consola, Ch'è tutta fedeltà. Il cavallo scalpiti, I sonagli squillino, E Pasqua, ed io son qua! Scena e preghiera LUCIA Beato voi, compar Alfio, Che siete sempre allegro così! ALFIO Mamma Lucia, N'avete ancora Di quel vecchio vino? LUCIA 3
Non so; Turiddu è andato A provvederne. ALFIO Se è sempre qui! L'ho visto stamattina Vicino a casa mia. LUCIA (sorpresa) Come? SANTUZZA (rapidamente) Tacete. (Dalla chiesa odesi intonare l'Alleluja.) ALFIO Io me ne vado, Ite voi altre in chiesa. (Esce.) CORO (interno della chiesa) Regina coeli laetare. Alleluja! Quia quem meruisti portare. Alleluja! Resurrexit sicut dixit. Alleluja! SANTUZZA, LUCIA E CORO ESTERNO (sulla piazza) Inneggiamo, Il Signor non è morto, Ei fulgente Ha dischiuso l'avel, Inneggiam Al Signore risorto Oggi asceso Alla gloria del Ciel! CORO (interno della chiesa) Ora pro nobis Deum. Alleluja! Gaude et laetare, Virgo Maria. Alleluja! Quia surrexit Dominus vere. Alleluja! (Tutti entrano in chiesa tranne Santuzza e Lucia.) Romanza e Scena Lucia e Santuzza LUCIA 4
Perché m'hai fatto Segno di tacere? SANTUZZA Voi lo sapete, o mamma, Prima d'andar soldato, Turiddu aveva a Lola Eterna fè giurato. Tornò, la seppe sposa; E con un nuovo amore Volle spegner la fiamma Che gli bruciava il core: M'amò, l'amai. Quell'invidia d'ogni delizia mia, Del suo sposo dimentica, Arse di gelosia... Me l'ha rapito... Priva dell'onor mio rimango: Lola e Turiddu s'amano, Io piango, io piango! LUCIA Miseri noi, Che cosa vieni a dirmi In questo santo giorno? SANTUZZA Io son dannata. Andate o mamma, Ad implorare Iddio, E pregate per me. Verrà Turiddu, Vo' supplicarlo Un'altra volta ancora! LUCIA (avvicinandosi alla chiesa) Aiutatela voi, Santa Maria! (Esce.) Scena Santuzza e Turiddu TURIDDU (entrando) Tu qui, Santuzza? SANTUZZA Qui t'aspettavo. TURIDDU È Pasqua, In chiesa non vai? SANTUZZA Non vo. 5
Debbo parlarti... TURIDDU Mamma cercavo. SANTUZZA Debbo parlarti... TURIDDU Qui no! Qui no! SANTUZZA Dove sei stato? TURIDDU Che vuoi tu dire? A Francofonte! SANTUZZA No, non è ver! TURIDDU Santuzza, credimi... SANTUZZA No, non mentire; Ti vidi volger Giù dal sentier... E stamattina, all'alba, T'hanno scorto Presso l'uscio di Lola. TURIDDU Ah! mi hai spiato? SANTUZZA No, te lo giuro. A noi l'ha raccontato Compar Alfio Il marito, poco fa. TURIDDU Cosi ricambi L'amor che ti porto? Vuoi che m'uccida? SANTUZZA Oh! questo non lo dire... TURIDDU Lasciami dunque, lasciami; Invan tenti sopire Il giusto sdegno Colla tua pietà. SANTUZZA Tu l'ami dunque? TURIDDU No... SANTUZZA Assai più bella 6
È Lola. TURIDDU Taci, non l'amo. SANTUZZA L'ami... Oh! maledetta! TURIDDU Santuzza! SANTUZZA Quella cattiva femmina Ti tolse a me! TURIDDU Bada, Santuzza, Schiavo non sono Di questa vana Tua gelosia! SANTUZZA Battimi, insultami, T'amo e perdono, Ma è troppo forte L'angoscia mia. Stornello di Lola Lola e detti LOLA (dentro alla scena) Fior di giaggiolo, Gli angeli belli Stanno a mille in cielo, Ma bello come lui Ce n'è uno solo. (entrando) Oh! Turiddu... È passato Alfio? TURIDDU Son giunto ora in piazza. Non so... LOLA Forse è rimasto Dal maniscalco, Ma non può tardare. (ironica) E... voi Sentite le funzioni in piazza? TURIDDU Santuzza mi narrava... SANTUZZA (tetra) Gli dicevo che oggi è Pasqua 7
E il Signor vede ogni cosa! LOLA Non venite alla messa? SANTUZZA Io no, ci deve andar chi sa Di non aver peccato. LOLA Io ringrazio il Signore E bacio in terra. SANTUZZA (ironica) Oh, fate bene, Lola! TURIDDU (a Lola) Andiamo, andiamo! Qui non abbiam che fare. LOLA (ironica) Oh! rimanete! SANTUZZA (a Turiddu) Sì, resta, resta, Ho da parlarti ancora! LOLA E v'assista il Signore: Io me ne vado. (Entra in chiesa.) Duetto Santuzza e Turiddu TURIDDU (irato) Ah! lo vedi, Che hai tu detto...? SANTUZZA L'hai voluto, e ben ti sta. TURIDDU (Le s'avventa.) Ah! perdio! SANTUZZA Squarciami il petto! TURIDDU (s'avvia) No! SANTUZZA (trattenendolo) Turiddu, ascolta! 8
TURIDDU No! SANTUZZA No, no, Turiddu, Rimani ancora. Abbandonarmi Dunque tu vuoi? TURIDDU Perché seguirmi, Perché spiarmi Sul limitare Fin della chiesa? SANTUZZA La tua Santuzza Piange e t'implora; Come cacciarla Così tu puoi? TURIDDU Va, ti ripeto Va non tediarmi, Pentirsi è vano Dopo l'offesa! SANTUZZA (minacciosa) Bada! TURIDDU Dell'ira tua non mi curo! (La getta a terra e fugge in chiesa.) SANTUZZA (nel colmo dell'ira) A te la mala Pasqua, spergiuro! (Cade affranta ed angosciata.) Duetto Santuzza e Alfio (Sorte Alfio e s'incontra con Santuzza.) SANTUZZA Oh! Il Signore vi manda Compar Alfio. ALFIO A che punto è la messa? SANTUZZA E tardi ormai, ma per voi Lola è andata con Turiddu! ALFIO (sorpreso) Che avete detto? 9
SANTUZZA Che mentre correte All'acqua e al vento A guadagnarvi il pane, Lola v'adorna il tetto In malo modo! ALFIO Ah! nel nome di Dio, Santa, che dite? SANTUZZA Il ver. Turiddu Mi tolse l'onore, E vostra moglie Lui rapiva a me! ALFIO Se voi mentite, Vo' schiantarvi il core! SANTUZZA Uso a mentire Il labbro mio non è! Per la vergogna mia, Pel mio dolore La triste verità Vi dissi, ahimè! ALFIO Comare Santa, Allor grato vi sono. SANTUZZA Infame io son Che vi parlai cosi! ALFIO Infami loro: Ad essi non perdono; Vendetta avrò Pria che tramonti il di. Io sangue voglio, All'ira m'abbandono, In odio tutto L'amor mio finì... (Escono.) Intermezzo sinfonico (Tutti escono di chiesa, Lucia traversa la scena ed entra in casa.) Scena, Coro e Brindisi Lola, Turiddu e Coro UOMINI A casa, a casa, 10
Amici, ove ci aspettano Le nostre donne, Andiam. Or che letizia Rasserena gli animi Senza indugio corriam. DONNE A casa, a casa, Amiche, ove ci aspettano I nostri sposi, Andiam . Or che letizia Rasserena gli animi Senza indugio corriam. (Il coro si avvia.) TURIDDU (a Lola che s'avvia) Comare Lola, Ve ne andate via Senza nemmeno salutare? LOLA Vado a casa: Non ho visto compar Alfio! TURIDDU Non ci pensate, Verrà in piazza. (al Coro) Intanto amici, qua, Beviamone un bicchiere. (Tutti si avvicinano alla tavola dell'osteria e prendono i bicchieri.) Viva il vino spumeggiante Nel bicchiere scintillante, Come il riso dell'amante Mite infonde il giubilo! Viva il vino ch'è sincero Che ci allieta ogni pensiero, E che annega l'umor nero, Nell'ebbrezza tenera. CORO Viva il vino spumeggiante, ecc. (Si riprende il brindisi.) TURIDDU (a Lola) Ai vostri amori! (Beve.) LOLA (a Turiddu) Alla fortuna vostra! (Beve.) 11
TURIDDU Beviam! CORO Beviam! Viva il vin! (Entra Alfio.) Finale Alfio e detti ALFIO A voi tutti salute! CORO Compar Alfio, salute. TURIDDU Benvenuto! Con noi dovete bere: (Empie un bicchiere.) Ecco, pieno è il bicchiere. ALFIO (respingendolo) Grazie, ma il vostro vino Io non l'accetto. Diverrebbe veleno Entro il mio petto. TURIDDU (Getta il vino.) A piacer vostro! LOLA Ahimè! che mai sarà? ALCUNE DONNE (a Lola) Comare Lola, Andiamo via di qua. (Tutte le donne escono conducendo Lola) TURIDDU Avete altro a dirmi? ALFIO Io? Nulla! TURIDDU Allora sono agli ordini vostri. ALFIO Or ora? TURIDDU Or ora! (Alfio e Turiddu si abbracciano. Turiddu morde l'orecchio destro di AIfio.) ALFIO Compare Turiddu, 12
Avete morso a buono... (con intenzione) C'intenderemo bene, A quel che pare! TURIDDU Compar Alfio! Lo so che il torto è mio: E ve lo giuro Nel nome di Dio Che al par d'un cane Mi farei sgozzar, Ma... s'io non vivo, Resta abbandonata... Povera Santa!... Lei che mi s'è data... (con impeto) Vi saprò in core Il ferro mio piantar! ALFIO (freddamente) Compare, Fate come più vi piace; Io v'aspetto qui fuori Dietro l'orto. (Esce.) Lucia e Turiddu TURIDDU Mamma, Quel vino è generoso, e certo Oggi troppi bicchieri Ne ho tracannati... Vado fuori all'aperto. Ma prima voglio Che mi benedite Come quel giorno Che partii soldato. E poi... mamma... sentite... S'io... non tornassi... Voi dovrete fare Da madre a Santa, Ch'io le avea giurato Di condurla all'altare. LUCIA Perché parli così, figliuol mio? TURIDDU Oh! nulla! È il vino che mi ha suggerito! Per me pregate Iddio! Un bacio, mamma... Un altro bacio... addio! 13
(L'abbraccia ed esce precipitosamente.) Lucia, Santuzza e Coro LUCIA (disperata, correndo in fondo) Turiddu?! Che vuoi dire? Turiddu? Turiddu? Ah! (Entra Santuzza.) Santuzza!... SANTUZZA (Getta la braccia al collo di Lucia.) Oh! madre mia! (Si sente un mormorio lontano.) DONNE (correndo) Hanno ammazzato compare Turiddu! (Tutti gettano un grido.)
14
PIETRO MASCAGNI
PARASZTBECSÜLET SZEMÉLYEK: Santuzza, fiatal parasztleány Turiddu; fiatal parasztlegény Lucia, Turiddu anyja Alfio, fuvaros Lola, a felesége Parasztok, gyermekek.
szoprán tenor alt bariton mezzoszoprán
Történik: egy szicíliai faluban, 1880 körül. TURIDDU (a függöny mögött) Ó, Lola, arcod olyan, mint a liljom, Mint ért cseresznye, olyan friss az ajkad! Megérni azt, hogy értem csókra nyíljon, Egyébért szívem-lelkem sohsem sóvárog! A portád alja vérrel van befestve, De folyjon bár el vérem, sohsem kérdem, Ki érted hal meg, följut majd a mennybe, Tenélküled csak poklok kínját éltem. Ah! (A függöny szétnyílik) A FALU NÉPE (kar) Ott lenn a partokon enyhe zefir susog; Játszik a mirtusok lombjaival. Illata árjitól serken a rét füve, Serken a lány szíve, rezdül a dal. Illata árjitól serken a rét füve, Serken a lány szíve, Fölcsendül a dal. A zöld kaszálón hallva víg danátok Mind édes vággyal gondolunk reátok, Körültünk búzaföld arany kalásza, De visszahív a lángszemek varázsa És rögtön indul a sergünk a hívó szóra, Ahogy fészkibe megtér a vándor gólya! Szűnik a köznapi munka, Már csend van kis lakunkba, Az estharang imára hív! Itallal van tele A föld s a tiszta lég S buzgón az ég felé Fordul a szív SANTUZZA (előzőleg kopogtat a korcsma ajtaján) Mondjad, jó Luca néném! LUCIA Te vagy? Mi kell hát? SANTUZZA Hol van fiad? LUCIA No lám, egész idáig jössz utána? SANTUZZA Azt szeretném tudni, - Megbocsássad, hogy jöttem -, Merre találom?
LUCIA Nem tudom, nem tudom, Hagyj békén engem! SANTUZZA Jó Luca néném, Nézd, könnyben ázva kérlek, Bánj velem úgy, mint Krisztus Magdolnával, Szánd meg a kínomat, hol van Turiddu? LUCIA Borért van Francofontéban Turiddu. SANTUZZA Nem, ó nem! Itthon látták még az éjjel. LUCIA Mit mondasz? Hogy lehet, hogy haza nem jött? Lépj be! SANTUZZA Tehozzád nem szabad belépnem! Nincs ahhoz jussom! Átok nyomja a vállam, szégyen marja a lelkem. LUCIA Hát mit tudsz róla, hamar beszéld el. SANTUZZA Ó jaj, úgy fáj a szívem! (észreveszi a közelgő Alfiot s elhallgat) ALFIO Frissen száguld jó lovam, Cseng a csengő nagy vígan, Pattog az ostor, ihaj! Bárhogy ázik a fakó, Bárhogy hulldogál a hó, Dúdol a szél, sebaj! ALFIO BARÁTAI (kar) Fuvarosnak lenni, Egyre jönni-menni, Szebb sor már nem lehet! ALFIO Már otthon vár a Lola, Szívem vigasztalója, A leghűbb feleség. Frissen száguld jó lovam, Cseng a csengő nagy vígan, És húsvétra megjövék! ALFIO BARÁTAI (kar) A víg fuvaros Vígan mulatoz. Minduntalan Csak útba van.
LUCIA Ej, be rendben van szénád, Hogy mindig víg vagy, egyre dalolsz! ALFIO Jó Luca néném, csak nem fogyott el Az óborocskád? LUCIA De el! Turridu már elment újat hozni! ALFIO Nem ment bíz az! Hisz láttam őt ma reggel ott a házam táján. LUCIA Hogy-hogy? SANTUZZA (halkan Luciához) Ó, hallgass! (A templomban megszólal az orgona) ALFIO No járok egyet, Míg ti misére mentek. KAR A TEMPLOMBÓL ÉS A FALU NÉPE Regina coeli, laetare, Halleluja! Quia quem meruisti portare, Halleluja! Resurrexit, sicut dixit, Halleluja! Zengjünk himnuszt az Isten fiának, Aki sírját dicsőn feltöré, A halálból új életre támadt S fényözönbe repült fölfelé! SANTUZZA Zengjünk himnuszt Isten szent fiának, Aki a sírból az égbe, fel az égbe repült, Égnek tája felé! NÉP (kar) Dalra fel, dalra fel, Fenn dicsérjük nevét! (A falu népe - Santuzzát és Luciát kivéve bevonul a templomba) LUCIA Miért intettél nekem, hogy ne szóljak?
SANTUZZA Még mielőtt elvitték s katona lett Turiddu, Csak Lolán csüngött s igérte, Hogy neki lesz a híve, Szentül igérte, neki lesz a híve! De hát, mikorra megjött, Alfio elébe vágott S elfelejteni a hűtlent Más szeretőre vágyott.
S egymást szerettük, szerettük, Ah, szerettük! De irigyelt Alfio élte párja, Újra bírni akarta őt! Hálót vetett ki rája, Elvette tőlem! Meg van ölve a hírem, Nincsen, ó nincs, aki védjen, Lola megint Turiddué, Ó végem! ' LUCIA Uram, Teremtőm! Santa, miket beszéltél?! Jaj, hova kell lennem! SANTUZZA Megvert az Isten, megvert az Isten! Könyörögj értem, ó kedves drága néném! Mondj értem imát! Majd jön Turiddu, Még egyszer kérem, Egyszer s utoljára! LUCIA Szánd meg, én Uram, Isten, Szánd meg, ó Mária ! (bemegy a templomba) TURIDDU (jön) Te itt, Santuzza? SANTUZZA Épp téged várlak! TURIDDU Húsvét van s te nem mégy misére? SANTUZZA Nem én! Szóm van ma hozzád. TURIDDU Láttad anyámat? SANTUZZA Szóm van ma hozzad! TURIDDU De itt ne szólj! SANTUZZA Hol jártál, mondd: meg! TURIDDU Hol jártam volna?! Bort kellett vennem. SANTUZZA Nem, nem igaz! TURIDDU Santuzza, higyjed el!
SANTUZZA Nem, ne hazudjál! Lekanyarodtál az útról, tudom... Ma hajnaltájban láttak itthon, Nem messze az Alfio-háztól! TURIDDU Ah, leskelődtél? SANTUZZA Nem, Istenemre, mert épp a Lola férje, Maga Alfio mondta itten el! TURIDDU Szerelmemért ez a hála, te csalfa ? Vesztemre törsz hát? SANTUZZA Kérlek, ezt ne mondjad! TURIDDU Menj hát utadra, menj hamar! Engesztelni hiába igyekszel, Hiába kérsz, rimánkodol! SANTUZZA Hát szeretőd lett?! TURIDDU Nem! SANTUZZA Sokkalta szebb a Lola... TURIDDU Hallgass, ha mondom! SANTUZZA Az lett, verjen meg Isten! TURIDDU Santuzza! SANTUZZA Ó, az a céda tőlem téged elrabolt! TURIDDU Halljad Santuzza, ne haragíts meg, Kezdem már únni e hiú féltést! SANTUZZA Hát verj meg, üss le, tűröm, mert szeretlek, De ezt a nagy kínt nem bírom immár, LOLA (a színfalak mögött) Hej rózsa, rózsaszál... Van angyal szebbnél-szebb ott fenn az égben, De nincs külömb közöttük egy se nála... Hej rózsa, rózsaszál... Ah... (belép és abbahagyja a dalt) Turiddu, nem láttad erre Alfiót?
TURIDDU Mostan jöttem én is ide! LOLA Dolga akadt tán lenn a kovácsnál, Jön majd nemsokára. És te misét a téren hallgatsz, Itt künn?! TURIDDU Bantuzza azt beszélte... SANTUZZA Azt, hogy húsvét napja van ma, És hogy mindent lát az Isten! LOLA Hát te nem mégy misére? SANTUZZA Nem én! Hadd menjen az, ki tudja, Hogy nincs semmi vétke. LOLA Én az Istent imádom Földig hajolva! SANTUZZA Ó, rajta, menj csak, Rajta, menj csak, Lola! TURIDDU Gyerünk hát, gyerünk hát, Itt nincsen semmi dolgunk. LOLA Ó, itt maradhatsz! SANTUZZA Itt, hogyne! Várj csak, Van egy pár szóm tehozzád! LOLA Hát az Isten megáldjon, megyek misére! (belép a templomba) TURIDDU Ah! no látod! Mit beszéltél? SANTUZZA Te akartad, úgy kell neked! TURIDDU Ah, gonosz! SANTUZZA Tépd össze testem! TURIDDU Nem! SANTUZZA Turiddu, figyelj rám!
TURIDDU Menj! SANTUZZA Ó jaj, figyelj rám! Nem, nem Turiddu, maradj, óh maradjmég itt nálam! Hogyha te elhagysz, vélem mi részen? TURIDDU Hát mért leselkedsz? Mért kémlelődől? A szentegyházig követed léptem! Hát mért hogy űzöl, mért kémlelődől? SANTUZZA Hát azt, aki hozzád hű vala :mindig, Így eltaszítod? Elhagysz egészen? TURIDDU Menj, újra mondom, Menj és ne kínozz! Ha sérteni tudtál, ne állj elébem! SANTUZZA Ó ne taszíts el, Halljad, óh halld esdeklésem! Várj csak! TURIDDU Fenyegetésed sohse bánom! (fellöki és a templomba siet) SANTUZZA Legyen húsvétod átkos, Te csalfa! (a közeledő Alfióhoz) Óh! Isten küld ide hozzám, A1fio bátya! ALFIO Vége már a misének? SANTUZZA Már végét járja, De helyetted bent könyörög Nőd és Turiddu! ALFIO Mit értesz ezzel? SANTUZZA Hogy míg te vesződől esőben, szélben, Hogy pénzed megkeressed, Lola fölszarvazza addig a fődet! ALFIO Ah! Jól megrágd a szókat Santa, Való ez? SANTUZZA Való! Turiddu megölte, megölte a hírem, És Lola elszerette a csábítót
ALFIO Ha félrevezettél, izzé-porrá törlek! SANTUZZA Szám soha eddig nem hazudott, Nem, soha még, nem, soha még! Jaj, szégyenemre ez a szörnyű valóság, Ó ez a rémítő, a szörnyű, óh jaj, Gyalázatomra mondom és szívem bújára! Turiddu megölte, megölte a hírem És Lola elszerette tőlem őt! ALFIO Hát akkor, Santa, fogadd a szódért a hálám! SANTUZZA Hah, átkozott vagyok, elárulám! ALFIO Ők átkozottak, nekik meg nem bocsátok, Nekik meg nem bocsátok, lakolnak ők! Lakolnak ők, nem várok holnapig! Óh nincs nekik bocsánat Én vért kívánok, én csak vért kívánok, Szerelmem gyűlöletté változott. SANTUZZA Én átkozott, én átkozott, Ki őt elárulám! (mindketten eltávoznak) A FALU NÉPE (kar, a templomból jövet) Gyerünk hát, gyerünk hát; barátim! Gyerünk most már haza, Már vár az asszony reánk! Gyerünk most már, Hogy lelkünk megnyugtatta már Buzgó jámbor imánk! Gyerünk már gyerünk már, menyecskék! Gyerünk most már haza, Hol vár a férjünk reánk! Gyerünk most már, Hogy lelkünk megnyugtatta már Buzgó jámbor imánk! TURIDDU Ej, Lola húgom, sietős a dolga, Hát köszönés nélkül megy el innen? LOLA Hazatérek, még nem láttam itt a férjem! TURIDDU Ej, sohse bánja, idejő majd! Most jertek hát fiúk, ürítsük majd a kancsót! A levert szív bortól éled, A búbánat bortól széled, Hej, csak ott van, ott van élet, Hol a kancsók csengenek! Csak a borban az igazság, Csak a bor nedűjét, ihassák, Vigaszt lelnek majd a búra Mind, kik búban tengenek!
TURIDDU BARÁTAI (kar) Éljen! TURIDDU A nők szerelme! TURIDDU BARÁTAI (kar) Éljen! LOLA Kívánok sok szerencsét! TURIDDU BARÁTAI, (kar) Éljen! TURIDDU Igyunk! TURIDDU BARÁTAI (kar) Éljen! Igyunk! Ürüljön hát a kancsó, LOLA, TURIDDU, TURIDDU BARÁTAI (kar) Igyunk, igyunk, ürüljön most a kancsó! TURIDDU ÉS BARÁTAI (kar) A levert szív bortól éled, Éljen! A búbánat bortól széled, Éljen! Hej csak ott van, ott van élet, Hol a kancsók vígan csengenek! Csak a borban van igazság, Csak a bor nedűjét ihassák, Meglelik bajuk vigaszát Mind, akik búban tengenek! Hej, igyunk, hej, igyunk, hej, igyunk! ALFIO Adjon Isten, barátim! NÉP (kar) Hogy van, Alfio bátya? TURIDDU Isten hozta! Igyék egy-két pohárral! (tölt neki) Rajta! A pohár telve! ALFIO Nem kell! Hogy innék én a kend borából, Hisz a kend borz bennem méreggé válnék! TURIDDU Hát jól van így is (kiönti a bort)
LOLA Mi lesz, én Istenem? NÉHÁNY NŐ (kar) Jaj, Lola szentem, jobb, menjünk innen el! (az asszonyok elvezetik Lolát) TURIDDU Van még tán szólni valója? ALFIO Nincs semmi! TURIDDU Nos, akkor készen állok, ha tetszik. ALFIO Most mindjárt? TURIDDU Most mindjárt! (megharapja Alfio fülét) ALFIO Öcsém, Turiddu, fülem jól megharaptad, Úgy látszik, hogy majd jól megértjük egymást! TURIDDU Alfio bátya, tudom, hogy én hibáztam S hagynám, hogy üss le, miként a kutyát, Az Úristen fenn az égben a tanúm! De ha megölsz most, el lészen hagyatva, El lészen hagyatva a szegény Santa, Ő, ki szeretőm lett! El lészen hagyatva Ezért szívedbe szúrom majd a kést! ALFIO Csak tessék! Tégy, ahogy ínyedre lészen! Majd a kertek alján rám fogsz találni. (eltávozik) TURIDDU (beszól a házba) Anyám! Anyám! Az óbor nagyon erős volt! Bizonnyal én most, kedves anyám, Sokat is ittam, Megyek friss levegőre! Előbb azonban Arra kérlek, áldj meg, Mint aznap, melyen katonának vittek... Meg aztán anyám, igérd meg, Ha meg nem jönnék, Nem jönnék vissza, Te légy majd az anyja szegény Santuzzának, Megfogadtam néki, hogy a nőm lesz a a nyáron! Te légy majd az anyja az elhagyatottnak, Ha meg nem jönnék!
LUCIA Miért mondasz ilyet, én édes fiam?! TURIDDU Ó anyám, csupán a bor beszél belőlem, Anyám, imádkozz értem, Egy csókot még, anyácskám! Adj még egy csókot és még egy csókot, Ég áldjon! Ha meg nem jönnék, Légy te a Santa anyja, Áldjon az ég! (kétségbeesetten elrohan) LUCIA (Turiddu után kiált) Turiddu! Mit jelent ez? Turiddu! Turiddu! Ah! (a belépő Santuzzához) Santuzza! SANTUZZA Ó, jó anyácskám! EGY NŐ KIÁLTÁSA A TÁVOLBÓL Jaj ,megölték Turiddut! EGY ASSZONY (rémülten kiált) Jaj, jaj, megölték Turiddut! FORDÍTOTTA: RADÓ ANTAL (1952-es kiadás)
