Otthonunk az Egyház Péceli Római Katolikus Egyházközség
10/28/2012
Elektronikus változat
R. I. P.
Írta: Monori Judit
Idén – mielőtt végleg véget ért volna a nyár (augusztus 31.
szeptember 2.) – lehetőségünk nyílt részt venni egy nagyszabású nemzetközi rendezvényen, a Genfesten. A Genfest hátterében a Fokoláre lelkiségi mozgalom áll, amely fontosnak tartja Isten Igéjének megélését a mindennapokban, és azt vallja, hogy akár egyetlen evangéliumi ige képes megváltoztatni a világot. Baráti, nemzetek közötti ismerkedős délutánnal kezdtük a
Fiataljaink a Genfesten: https://picasaweb.google.com/ 109011826725508857518/Gen fest2012Budapest?authkey=Gv 1sRgCNDelJHur9ivNw
programot pénteken. A Papp László Sportaréna előtti tér megtelt a kis sátrakkal, ahol sok nemzet kis standot alakított ki, hogy megismertesse saját kultúráját a résztvevőkkel. A téren sétálva –többek között - ettünk különleges cseh sajtokat, megkóstoltuk több egzotikus édességet, vettünk „gyorstalpaló” szlovák nyelvleckét, táncoltunk szerbekkel, és az oroszokkal karöltve elénekeltük a „Lent a Volga mentén” című nagysikerű slágert, amivel percekre a leghangosabb sátorrá
A plébánia száma:
28/610-282
változtattuk az oroszokét. Volt olyan stand is, ahol kézi készítésű papír-virággal kedveskedtek nekünk. Eközben színes kulturális programok folytak két színpadon
Címünk:
[email protected]
is, ahol különböző érdekes produkciókat láthattak az érdek-
A Szerkesztők!
lődők. Mikor már úgy éreztük, hogy mindent láttunk, nekiálltunk személyesebb kapcsolatot építeni a körülöttünk ülőkkel. Egy csapat olasz fiatalt sikerült meginvitálnunk egy közös játékra, ahol felváltva tanítottunk egymásnak olasz és
magyar játékokat. Nagyon érdekes volt. Még egy hét múlva is énekeltük a furcsa (olasz) szövegű, sajátos kis dallamot, amit akkor tanultunk. Az első napot egy jó hangulatú koncerttel zártuk. Nagyon szép látvány volt, mikor a sok nemzet zászlójából álló kígyó tekergőzött a „táncparketten”, vagy mikor a szinte teljesen sötét arénában a résztvevők varázsoltak hangulatvilágítást a telefonjaikkal és lámpáikkal. Másnap volt a legtartalmasabb napunk. Délelőtt rengeteg tanúságtételt hallhattunk. Különböző néphez, felekezethez vagy valláshoz tartozó fiatalok osztották meg velünk tapasztalataikat. Volt, akinek meghalt az anyukája, és a nővére, és most ő is beteg lett, és mégis tud mosolyogni. Volt olyan, aki háborús övezetben lakik, megölték az unokatestvérét, és meg tud bocsátani a gyilkosnak. Tanúságot tett olyan, aki beköltözött a szegénynegyedbe, hogy így tudja segíteni az ott élő embertársait. Fiatalok egy csoportja falfirkálás-szervezéssel próbálja enyhíteni a hazájában uralkodó ellenségeskedést, és gyűlölködést. Házaspár, akik a mindennapok nehézségeiről, és szépségeiről beszéltek nekünk, és arról, hogy mennyit számít, ha a házasságukban is Isten igéit próbálják megvalósítani. Úgy érzem, sokat tanultam tőlük. Ezen a napon nyílt lehetőségünk csatlakozni az Egyesült Világ Projekthez (United World Project), amely az egyetemes testvériség konkrét megvalósítására törekszik. A sportcsarnokban mindenki kapott egy kis narancssárga karkötőt, ami azt jelképezte, hogy mi is csatlakoztunk a projekthez, és mostantól életstílusunkkal és tetteinkkel is az egyesült világot építjük. A testvériség építését már a projekt indításával is kifejezték a szervezők, ugyanis a kezdeményezéshez ugyanúgy csatlakoztak az iszlám és buddhistavallásúak, mint a keresztények, vagy éppen a zsidók. Nagyon jó érzés volt úgy együtt lenni más vallású embertársainkkal, hogy végre nem a különbözőségeket vettük számba, vagy hitvitába kezdtünk, hanem azt helyeztük a középpontba, hogy mi az, amire mindannyian törekszünk, amit mindannyian szeretnénk elérni és megvalósítani. Úgy gondolom, ahhoz, hogy a földön viszonylagos egyetértés és béke legyen, szükség van arra, hogy megtanuljuk elfogadni azokat, akik máshogyan gondolkodnak, mint mi. Ez egy remek alkalom volt arra, hogy tanúságot tegyünk róla: az emberek képesek békében élni azokkal, akik különböznek tőlük. Megtapasztalhattuk, hogy ebből valóban öröm születik. Az elfogadásból igazi öröm születik. Nem éreztük magunkat rosszul, amiért olyan sokfélék voltunk. Szép, színes, és vidám társaság volt ez. Az uzsonna szétosztása után mind a 12.000 ember nekiindult Pest utcáinak, hogy egy látványos felvonulással adja tudtára a világnak, hogy „Itt vagyunk, és nagyon boldogok vagyunk így együtt!”. Az úton magyar népdalokat, és nemzetközi slágereket énekeltünk, spontán módon öszszeverődött kis „dalárdánkkal”. Ezt persze több nemzet ugyanígy tette, így szinte már versenyt énekeltünk egymással. Elsétáltunk az arénától a Hősök teréig, majd az Andrássy úton végig a Lánchídig, ahol egy rövid, spontán utcai előadással (flashmobbal) zártuk a kis kirándulásunkat.
2
Ebben nagy szerepe volt az arénában szétosztott színes sálaknak. Az együttmozgás öröme, a jókedvű és barátságos tömeg, illetve Pest esti fényei igazán jó hangulatúvá, maradandó élménnyé varázsolták számunkra ezt a pár percet. A sálainkat (amikre a sál eredeti tulajdonosai kedves üzeneteket írtak), azóta is nagy becsben őrizgetjük. Az utolsó napon (vasárnap) Erdő Péter bíboros úr tartott nekünk ünnepi szentmisét a Szent István Bazilika előtti téren. Az olvasmányok különböző nyelven lettek felolvasva (angol, olasz és magyar), a könyörgéseket is különböző nyelveken mondták el (egészen érdekes nyelvek is voltak közte), és még a prédikációt is két nyelven mondta el a bíboros úr. A legnagyobb élmény mégis csak az volt, mikor a Miatyánkhoz értünk. Ilyen „megindító összevisszaságot” nagyon ritkán hall az ember. Tele volt velünk a tér és az összes fiatal ugyanazt a szent imádságot mondta, ki- ki a saját nyelvén. Igazán misztikus volt. Mindannyian a mi Egyetlen Atyánkhoz imádkoztunk, aki – úgy éreztem- valóban közöttünk volt akkor. Ez a néhány nap, biztos vagyok benne, hogy mindegyikőnkben mély nyomot hagyott. Kicsit megtapasztalhattuk, mit vár tőlünk a mi Mennyei Atyánk: „Legyetek mindnyájan egy!” Váljatok híddá! Építsétek az egyesült világot! Mi ott mind testvérek voltunk, anélkül, hogy a különbözőségeket hangsúlyoztuk volna. Most ezzel az elfogadó szeretettel és nyitott lelkülettel megyünk a világba mind a tízen-kétezren, hogy testvérré tegyük a népeket.
Lejezezte: Varga András. Megtérése óta már 14 év telt el, és ez idő alatt minden ötletet, újítást, ami azóta jött neki, a rózsafüzér imádságnak köszönhet. Ezek az új gondolatok - amelyek sokkal jobb, és elismertebb orvossá tették - soha nem a szakirodalom tanulmányozása közben (bár ennek ismerete elengedhetetlenül szükséges), hanem a rózsafüzér imádság közben ugranak be neki. Szent Pál buzdításának, tanácsának helyes mivoltát, hogy "Szüntelenül imádkozzatok!", a modern tudományos agykutatás is igazolja, megerősíti. Magyar agykutatók megfejtették, hogyan történik az emlékezés: Az agykéregben szinte korlátlan módon el tudunk raktározni minden információt - itt nincs jelentős különbség zseni, és nem zseni között. Azonban ezen óriási információtömeg közül csak azokat tudjuk előhívni az emlékezetbe, amelyekhez érzelmek pecsétje is hozzákapcsolódik. A többi úgy elvész, mintha ott sem lenne. Az érzelmek a nagyagykéreg alatti limbikus rendszerben tárolódnak. Azonban ennek befogadóképes3
sége jóval kisebb, mint az agykéregé. Az a nyerő ember, akinek gazdag érzelmi világa van, mert így a fontos információkra érzelmi pecsétet is tud tenni. És akkor, amikor épp szüksége lesz rá, akkor majd ezekre emlékezni is tud. A Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert szavaival az a kreativitás, a nagy ötlet, hogy "Látni, amit mindenki lát - gondolni, amit senki nem gondol". Ne gondoljuk azonban, hogy ez csak a nagy találmányokra vonatkozik. Egy többgyerekes családanya, mikor szeretetből kitalálja, mit főzzön abból a kevéske pénzéből a családnak, az épp olyan nagy teljesítmény, mint egy tudományos felfedezés. De vajon mitől lesz gazdag az érzelmi életünk? Főleg két dolog gazdagítja: a kultúra, és a vallás. A mindennapi imádság, Istennel, Jézussal, és a Szűzanyával való bensőséges kapcsolat. Csókai doktornak is ez segített, azokat a gondolatokat, amik később forradalmasították az agysebészetet, a rózsafüzér imádság alatt kapta. Nem sokkal igazi megtérése előtt (amikor már nagyon törekedett visszatérni a jó útra) hoztak hozzá egy balesetet szenvedett 12 éves kislányt, akinek olyan sérülése, agyduzzadása volt, ami az addigi tapasztalatok szerint mindenképpen halálhoz vezetett, akár megoperálják, akár nem. Egy fiatal kollega kérésére Csókai doktor mégis megoperálta - bár tudta, hogy evvel nem segíthet rajta. A műtét közben azonban - maga sem tudja, hogy miért - ösztönösen kitámasztotta azokat az ereket, amelyek hozzányomódtak a koponya pereméhez. Három hét kóma után a gyerek teljesen rendbejött, és egészségesen hazament! Ezután még jött két hasonló eset, melyeket nem operált meg. Hagyta meghalni a betegeket. És ezzel nem követett el szakmai mulasztást, mert – amint említettük - az ilyen sérülés gyógyulása reménytelenek számított. Az egészben az volt a legfurcsább, hogy bármennyit is töprengett rajta, fogalma sem volt róla, hogy előzőleg mit csinált, miért nem halt meg az a kislány? És ez csak megtérése után, épp a rózsafüzér imádság alatt ugrott be: addig képtelen volt megérteni az erek kitámasztása, és az életben maradás közötti összefüggést. És ettől kezdve az ilyen sérülteket már evvel a módszerrel operálta meg. És a halálozási arány olyan mértékben lecsökkent, hogy ez az eljárás nemzetközileg is nagy figyelmet váltott ki. Tudományos cikkek jelentek meg elismert folyóiratokban, előadások nagy nemzetközi konferenciákon, elismerés, díjak, kitüntetés, ami persze pénzjutalommal is járt. Csókai doktor családjának előtte anyagi nehézségei voltak (hiszen megtérése óta nem fogad el hálapénzt) de a Jóisten ezt a gondját is megoldotta. A másik találmánya is a rózsafüzérhez kapcsolódik. Az agy, és a gerinc mikrosebészeténél, amikor mikroszkóp segítségével végzik a műtétet, sajnos elkerülhetetlen az operáló kéz élettani remegése, ami miatt - minden szándéka ellenére - hibázik még a legügyesebb idegsebész is. És ez sokszor súlyos szövődményekhez vezet: a sebész önhibáján kívül vét a beteg ellen. És ekkor már tudatosan kérte a Szűzanya segítségét. És imádság közben megkapta ennek a problémának is a megoldását is: Az ujjbegyeit megtámasztotta egy speciális híddal, és így a kéz eddig elkerülhetetlen remegése gyakorlatilag megszűnt. Ezáltal nemcsak jóval pontosabban dolgozhatott, de jóval
4
gyorsabban is: a műtét idejét sikerült harmadára, 15 percről 5 percre lecsökkentenie. A szerény felszereltségű "poros" miskolci osztályán ily módon megelőzte a világ legjobban felszerelt, és felkészült idegsebészeti centrumait is. Ez olyan teljesítmény volt az agysebészetben, ami pl. egy olimpián teljesen elképzelhetetlen lenne: hiszen ott az addigi világrekordot legfeljebb század másodpercekkel szokták megjavítani, nem pedig a futamidőt egyből az egyharmadára csökkenteni... Ez a betegeknek gyógyulást, neki pedig tudományos sikert hozott. De ezt el kell mondania mindenütt, hogy ez a módszer honnan jött, és Kinek is köszönhető... Ha valamit jól szeretnénk csinálni, azt gyakorolni kell. Így van ez az operáló orvossal is. Nem a betegeken kell begyakorolni a műtéti technikákat, hanem a halottak boncolása során. Csókai doktor is jól tudta ezt, de - érthető módon - mindig viszolyogva csinálta. Pedig e nélkül nem léphet előbbre. Ebben is a rózsafüzér segített neki: általa megkapta azt a kegyelmet, hogy felismerje a halottban az Úr Jézusnak a keresztről levett testét. És azóta - más orvosokkal ellentétben - már szívesen csinálja ezt a kellemetlen, de szükséges dolgot. A siker része a keresztény ember életének is, a Jóisten nem akarja, hogy a nagypéntekeknél leragadjunk: utána mindig Húsvét következik. Tudományos előadásai végén mindig tanúságot tesz arról, hogy azokat az ötleteit, amelyeken világhírű újításai alapulnak, mindig a rózsafüzér imádkozása alatt nyerte. Ezek tehát nem teljesen az ő érdemei, ezeket Istennek, és a Szűzanyának köszönheti. Ezt még annak ellenére is elmondja, hogy tudja, hogy így népszerűsége alaposan megcsappan a javarészt ateista orvostársadalom körében. Nagy a kísértés, mert ha Istenről hallgatna, akkor még sokkal nagyobb elismerésben, és ünneplésben lehetne része, és töretlenebbül haladna a dicsőség felé. De ezt nem teheti meg, mert amióta megtért, azóta nem a saját, hanem Isten dicsőségét keresi. Vajon az emberi mivoltunk, személyiségünk talán az agyunkhoz kapcsolódik? Erre a rendkívül fontos kérdésre, figyeljük meg, mit mond az agykutató: Ez sokkal mélyebb dolog, mintsem hogy bármilyen testi szervünkhöz kapcsolódjon. Az agy csupán csak egy eszköz, ami ezt közvetítheti. A következő megdöbbentő eset elmondásával demonstrálta ezt: Behoztak hozzá egy 22 éves rendőrt, aki egy kisebb, jelentéktelennek tűnő közlekedési baleset után öngyilkos lett: szolgálati fegyverével fejbelőtte magát. Családja, ismerősei nagyon megdöbbentek, mert egy jó természetű, megbízható, szeretetre méltó személy volt, sehogy sem illett hozzá ez a cselekedet. Csókai doktor imádkozott, majd megértette a hozzátartozókkal is, hogy a fiú nem szabad elhatározásából, hanem a balesetben megsérült agya miatt tette ezt. És ez emiatt nem veszélyezteti az üdvösségét sem. És ez perceken belül be is bizonyosodott: Mikor már teljesen megszűnt az agyműködése, és az agyhalál mind a 17 kritériuma megmutatkozott, de még élt a test többi része. Akkor odament hozzá a nővére, megfogta a kezét, és beszélt az öccséhez. És ő, az agyhalott, könnyezni kezdett! A szeretet áramlást meg tudta érezni működő agy nélkül is, és válaszolni is tudott rá! Tehát még a
5
legmélyebb kómában is tudunk szeretetet elfogadni, viszonozni, és adni is. Ez sok más esetben is beigazolódott. Mérhetetlen titkok ezek... Végezetül tiszta szívből kérjük, és kívánjuk, hogy Isten, és a Szűzanya továbbra is kísérje, és segítse Csókai professzort a betegekért végzett áldozatos, és szeretetteljes gyógyító munkájában! Lejegyezte: Varga András – Ez az előadás a Rózsafüzér Királynéja (Domonkosok) Plébánián 2012. október 6-án a Rózsafüzért imádkozók országos találkozóján hangzott el.
Az emlékeztetőt Huba Zoltán készítette, kiegészítette: Kollmann Andrea
A találkozó célja: a plébániai programok tervezése, összehangolása a gördülékenyebb munkavégzés érdekében, egymás munkájának megismerése. Programtervek: November 19-én du. 4 órakor püspöki mise keretében nyakkendőszentelés lesz a Szt. Erzsébet Kat. Ált. Isk. tanulói részére. November 25-e Krisztus Király ünnepe, a 9 órai Szentmisén a Coelestis Regina Kórus fog szolgálni. December 8-án hősök miséje lesz, ez városi rendezvény ugyan, de jó lenne, ha minél többen vennének részt rajta. Felvetődött, hogy megfelelő-e az időpontja a vasárnap délelőtt 9 órakor bemutatott szentmisének? Többen jelezték, hogy a kisgyermekeseknek nehéz odaérni erre a korai időpontra. A résztvevők azt javasolták, hogy karácsonyig meg kellene figyelni, hogy kevesebben vesznek-e részt a reggeli miséken, mint korábban. Gyűjtsük a véleményeket is és ezek alapján esetleg javasoljunk más időpontot. Olajfa Közösség: Advent folyamán szombat esténként a mise kezdetekor (kb. 5 percben) legyen ünnepélyes gyertyagyújtás. Egy-egy közösség készítsen ehhez liturgikus bevezetőt, egyben lehetőségük van a rövid bemutatkozásra is.
6
A vállalkozó közösségek a következők: 1. Dec. 1-én az ifjúsági hittanosok és az Antióchia közösség fiataljai. 2. Dec. 8-án a Coelestis Regina Kórus, előtte 16 órától koncertet tartanak Szeplőtelen Fogantatás ünnepe alkalmából. 3. Dec. 15-én az Olajfa közösség. 4. Dec. 22-én a Cursillo. Felmerült az igény, hogy idén is az Advent folyamán minden hétfőn és pénteken legyen roráte mise (6 órakor) utána pedig legyen agape. A Karitász vállalja a tea és zsíros kenyér költségének fedezését. A résztvevők szerint gyűjtést kellene szervezni a hittanterem - mint egyetlen közösségi terem – korszerűsítésére. Többek között székeket kellene venni, mert egyre kevesebb van belőlük és azok nagy része is rozoga. Az ünnepi nagymiséken is jó lenne őket bevinni, mert sokan olyankor kint álldogálnak. A fenti célt a termet használó közösségek is támogathatják anyagilag, a terembe kihelyezésre kerülő dobozba lehetne az adományokat gyűjteni. A közösségi terem túlterhelt: sok közösség és hittanos használja. Az állandó programokat ki kellene írni és használat után rendezetten otthagyni másoknak a termet. Legyen-e plébániai szilveszteri összejövetel? Az egyes közösségek mérjék fel tagjaik sorában az igényt. Karitász: a ruhagyűjtés után tartósélelmiszert gyűjt majd. Az adventi koszorú, ajándékok és képeslapok készítését már novemberben elkezdik keddenként 16 órától. A következő találkozó időpontját is kitűzték a résztvevők: 2012. december 4 (kedd) 18.30-kor a hittanteremben. Erre a jelenlévők külön meghívást nem kapnak, a távollevők az emlékeztetőből értesülnek. Köszönet azoknak, akik jelezték, hogy nem tudnak részt venni a megbeszélésen, kérjük, ezt minden meghívott tegye meg. Az itt tervezettekről pedig a közösségek véleményét is várjuk vezetőjükön keresztül.
7
Írta: Csaba testvér
Csaba testvértől sokan kérdezgetik, hogy a nyomasztó demográfiai adatokról mi a véleménye. Levelében megfogalmazza: az örömnek, a bizakodásnak teremtő ereje van, a félelem, a pánik viszont összemorzsolja szívünket. Én is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is - ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a statisztikák fényében mire számíthatunk. Természetesen én is ki tudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról, akkor mikor fog elfogyni az összes cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, akkor hány másodperc múlva fog elütni... csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok félre, miért nem igazítom meg a cserepeket az otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a sorsunk beteljesedését? Egy statikusan gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a világ, ez van, ezt kell elfogadni. Mostanában újból és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által gyűjtött csíksomlyói dal refrénje: „ha nincs kenyér keresünk!” Igen, mi keresztények a mi Urunktól Istenünktől azt halljuk: „Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek”, „bármit kértek az én nevemben, azt megkapjátok”... Igen, egy változó, növekvő, kibontakozó világot teremtett az Isten, és mi ennek a folyamatosan születő világnak vagyunk a gyermekei. Nem statikus, fáradt gondolkodás kellene vezessen bennünket, hanem egy dinamikus, bátor, cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk Istenünk szelleme. Isten ránk bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni hittel, reménnyel? Szépnek látom Isten adta drága szülőföldemet? Az ami érték nekem, azt örömmel meg merem-e osztani gyermekeimmel??? Egy kedves vállalkozó itt Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát teremtett, van neki panziója, sípályája és főleg sok-sok vendége. Egy nap felhívott szomorúan, hogy nagyra nőtt fia összepakolt és elment Amerikába... Leültünk beszélgetni és én megkérdeztem őszintén: Mit gondolsz, ezt amit itt 15 év alatt megálmodtál, felépítettél, más országban ezt el tudtad volna érni? Saját szájával mondta ki, hogy nem. Hát akkor miért kell nap mind nap azt mondani, hogy itt Erdélyben nem lehet eredményesen dolgozni, meg nem is érdemes, mert úgyis minden hiába, meg stb., stb. Ha a gyerekeid nap mind nap csak azt hallják, hogy nehéz, hogy nem éri meg, akkor miért ne mennének el a mi "rossz" világunkból?? Barátom némán hallgatott, láttam, hogy érti azt amiről beszélünk. Végül is ő űzte el, a problémák folyamatos felemlegetésével magától, szépen fejlődő vállalkozásától a gyermekét. Így igaz, de gond egy szál sincs - mondtam neki - most te kell vissza is édesgessed a fiadat! Ha felhívod, ha írsz neki mindig mondd el, hogy mennyi vendég volt, 8
hogy ma hányan lovagoltak és hogy mennyi állatot tudtál értékesíteni a saját tehéncsordádból. Nem kell bölcselkedni, valótlan dolgokkal hencegni, csak az igazat mondd ki, de azt újból és újból örömmel mondd el, mert a te örömödnek, bizakodásodnak teremtő ereje van!! Használt a gyógymód - a fiatalember, mint szakács hazajött és vezeti apja konyháját. Igen, folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 1020 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében! Miért sírunk? Miért űzzük el gyermekeinket, fiataljainkat falvainkból, városainkból?? A félelem, a szorongás, ha csak irreális, még akkor is mindenképp kifejti a maga pusztító hatását. Hogy mennyire így van, elmondok egy kísérletet: a tudósok vettek száz egeret, ötvenet beraktak egy kísérleti terembe, a másik ötvenet egy ugyanolyan terembe zárták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a stressz mit fog eredményezni az egereknél? Éppen ezért az egyik megfigyelés alatt álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát. Így bezárva a macska nem bánthatta az egereket, de a szaga érződött, közben nyávogott, morgott félelmetesen és a kis parányi állatokra ez az irreális félelem is hatással volt. Abban a teremben, hol nem volt cica, az élet szépen ment a maga medrében, sok-sok kis egérke született, a párok gondoskodtak a parányi utódokról, vígan fejlődött az egérpopuláció. A másik teremben, hol a cica a ketrecben biztosította a stresszt, a félelmet, hiába, hogy egyetlen egeret sem tudott bántani, az egerek nem hoztak kellő mennyiségű utódot, sőt sokszor a megszületett utódokat is megették és azok a kis egerek amelyek életben maradtak, sokkal gyengébben fejlődtek, betegesebbek voltak, sőt mindenféle deviancia gyakrabban előfordult náluk, pl. több volt itt a saját neme iránt vonzó egyed. Igen, a félelem, a szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is öl, pusztít, megfojtja az áldozatát!! Ezt a gonosz lélek is jól tudja, ezért lengi be világunkat ez a hatalmas nyugtalanság, félelem!! A Gonosz mindig, de mindig a Szentírásban pánikol, ócsárolja a jó Isten által szeretettel teremtett világot. Jézus Krisztus mindig, de mindig vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és újból, hogy ne féljünk, hanem bízzunk benne!! Végezetül szeretnék elmondani egy jó hírt! Erdélyben, a tavaly télen, a hideg miatt egy héttel meghosszabbították a téli vakációt és mi szépen csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes, a kollégáim családjaiban toronymagasan a szeptemberi hónapban született a legtöbb kisbaba. Igen, 9
a csend, a nyugalom, a béke meghozta a maga gyümölcsét. Szerintem ebben a mai gazdasági, társadalmi hullámverésben is, ha magunkban, környezetünkben békés nyugalmat tudnánk teremteni, akkor Isten áldása kiáradna ránk és megmaradnánk. Ha hitetlenül a gonosz lélekre figyelünk, akkor a félelem, a szorongás, a legtöbbször felesleges pánik, alaptalan stressz összemorzsolja a szívünket is, de a népünket is. Csíkszereda, 2012. október 16.
Varga István atya halála miatt október 14-től vasárnap délelőtt egy szentmise lesz 9 órai kezdettel! Az esti szentmise változatlanul, a szokásos módon lesz megtartva. November 1-én 15 órakor sírkőszentelés lesz a temetőben az előre bejelentett igények alapján. November 1-én 16 órakor kezdődik a temetői szertartás. November 3-án az esti mise után felnőtt katekézis lesz a hittanteremben. Elsővasárnap 4-5-ig szentségimádás lesz a templomban. Baba-mama klub hirdetése: Kedves Anyukák! Úgy döntöttünk, hogy a jövőben a babamama klubot felváltva valamelyikünk otthonában tartanánk. Aki csatlakozni szeretne, kérjük, keresse Borbély Katát a +3630-241-77-46-os számon, vagy a kataborbely @yahoo. com címen. Várunk mindenkit szeretettel! A maglódi egyházközség Böjte Csaba kérésére a dévai gyerekek számára gyűjtést szervez. Várnak mosószer, tartós élelmiszer, fájdalomcsillapítók, vitaminok, megfázás elleni készítmények, tetűirtó szer, játék, ruha adományokat. Érdeklődni Székely Attilánál a 0620/326-70-65-ös számon lehet.
10
