OPOLEI VAJDASÁG (Województwo Opolskie)
Az Opolei Vajdaság a 16 lengyel vajdaság egyike. Csehországgal határos. Történelmi műemlékekben gazdag, jelentős terület. A vajdaság terültén Opole, Brzeg, Paczków, Nysa városokon kívül az Otmuchówi víztározó melett kialakult üdülőkörzet nevezetességeivel ismerkedtünk meg. Nysa-ban megnézhettük a napóleoni háborúk egyik ütközétének hagyományőrző felelevenítését is.
Opole Opole (németül Oppeln, csehül Opolí) közepes méretű város (128.000 lakos) Lengyelország déli részén, a cseh és a német határhoz közel, az Odera (Odra) partján fekszik. Az egykori Felső-Szilézia (Górny Śląsk) területén fekvő város jelenleg az Opolei Vajdaság székhelye. A vajdaságot a közigazgatási reform eredeti terveivel ellentétben hozták létre, az opolei régió lakosainak szándéka szerint. Erre egy különleges szobor emlékeztet, melynek címe: „Védjük Saját Opolei Régiónkat”. Opole neve a régi szláv faluközösség nevéből származik. Az Odera és Młynówka nevű mellékága között fekvő Pasieka-szigeten kora középkori szláv település állt, amely a VIII. századtól kezdve a polan törzs székhelye volt. A régészek feltárták a IX-XII. szláv vár-település maradványait. A várost 845-ben említik először. 990-ben Opole Lengyelországhoz csatlakozik. 1039-ben I. Brzetysław (I. Břetislav) cseh herceg megszállta Lengyelország opolei és boroszlói (wrocławi) tartományait. Opole 11 évre cseh uralom alá kerül. 1050-ben I. Kázmér lengyel fejedelem ("Megújító" Kázmér, lengyelül Kazimierz I Odnowiciel, Mnich) visszaszerzi Sziléziát. A X-XI. században királyi várnagy által kormányzott település volt. 1202-től Brzeg közelében további Piastrészfejedelemség székhelye lett, az opolei-raciborzi Piast-hercegek székvárosa. 1201-1532 között a Piast-házi fejedelmek székhelye. 1220-ban Opolei Kázmér (Kazimierz I opolski) megkezdi a hercegi vár építését (1289-ben I. Bolko fejezi be.). 1234-
ben alapítják ferences kolostorát. 1241-ben a tatárok feldúlják és felégetik. 1281-ben elhunyt I. Władysław herceg, a város I. Bolko (1281-1313) uralma alatt felvirágzik. 1289-1291 között I. Władysław fia II Cseh Wacław hűbérese. 1295-ben felépítik a város domonkosrendi kolostorát. 1327től cseh fennhatóság alatt állt. 1352-ben felépült az opolei városháza. 1395-ben Jagelló Ulászló lengyel király hadjárata érinti. A cseh trónöröklés kérdésében Hunyadi-Jagelló ellentét alakult ki. A magyar király ellen csehlengyel szövetség jött létre, melyet III. Frigyes német-római császár is nyíltan támogatott. Mátyást 1469. május 3-án cseh királlyá koronázták, de az egész Csehország feletti uralmat nem tudta megszerezni. 1471. május 27-én, Podjebrád György halála után a kuttenbergi (Kutna Hora) cseh királyválasztó országgyűlésen a lengyel Jagelló Ulászlót választották cseh királlyá és 1471. augusztus 22-én a koronázás meg is történt. 1474ben Jagelló Kázmér lengyel király és Hunyadi Mátyás magyar király hadjárata érinti. Szeptember 13-án Mátyás megérkezik Boroszlóba (Wrocław), ugyanekkor Kázmér nagy túlerővel betör Sziléziába. Október 25-én Kázmér serege bekeríti Boroszlót, viszont Mátyás serege Lengyelországot dúlja fel. November 14-én Kázmér békét kér az ostromlott Mátyástól, és december 8-án Kázmér lengyel király és Hunyadi Mátyás fegyverszünetet kötnek. A harcok vége az 1479. évi Olmützi béke lett, amelyben Mátyás megtarthatta cseh királyi címét, valamint Sziléziát, Csehország többi része Ulászló kezén maradt. 1526-ban Opole és Szilézia (Śląsk) a Habsburgbirodalom része lesz. 1532-ben elhunyt II. (Jó) János, az utolsó Piast-házi opolei herceg. 1532-től Brandenburgi György (1484-1543) birtoka. Ettől kezdve a habsburg-birodalomhoz tartozott. 15521556 között Izabella (1519-1559) magyar királyné (Jagelló I. Zsigmond és Bona Sforza leánya), Szapolyai János (1487-1540) özvegyének tulajdona, aki Habsburg Ferdinánd (1503-1564) hűbérese volt. 1600-ban nagy árvíz sújtja. 1615-ben a város nagy része tűzvész martaléka lett. 1632-ben a szász és svéd csapatok dúlják. 1645-ben Lengyelország
része lesz. 1655-ben a svédek elől II. János Kázmér lengyel király egész udvarával ide érkezik. 1666tól, a Habsburg zálogdíj kifizetése után OppelnRatibor fejedelemségként létezik. 1741-ben a porosz hadsereg tört be a városba. Az 1742. évi wrocławi béke után Poroszországgal lett határos. A hétéves háború során a várost kétszer az osztrákok (1757, 1762) és egyszer az oroszok (1761) foglalják el. Az 1763. február 15-i Hubertsburgi béke során Opole és Felső-Szilézia Poroszország része lett. 1807-ben, a napóleoni háborúk idején francia-bajor szövetségesek foglalják el, később francia helyőrség állomásozott benne.
A XIV. századból való gótikus Wieża Piastowska (Piast-torony) az egyetlen maradvány a németek által 1928-ban lerombolt opolei fejedelmi várból. A toronyból szép kilátás nyílik a városra. A főteret (Rynek) középkori formájú, keskeny homlokzatú barokk-rokokó polgárházak szegélyezik. A tér közepét a firenzei Palazzo Veccio (Régi Palota, egykor a toszkánai nagyhercegek székhelye volt, majd kormányzói palota, ma városháza) hatására valló, 1864-ben emelt, majd 1936-ban átépült neoreneszánsz városháza foglalja el.
1818-ban a porosz Felső-Sziléziát magába foglaló porosz adminisztrációs egység, opolei régensség székhelye. A városban állítják fel a sziléziai provincia négy régensi hivatalának egyikét (Regierungsbezirk Oppeln). 1824-ben nyílik meg az első közkönyvtár, 1828-ban jelenik meg az első folyóirat ("Stadtblatt fur Oppeln"). 1843-ban nyílik meg a Wrocławból induló, Opolét érintő vasútvonal. 1849-1850 között Bernard Bogedain plébános megjelenteti az első lengyel nyelvű újságot ("Gazetę miejską dla Górnego Śląska"). 1862-ben gázlámpákat szerelnek fel az utcákon. 1864-ben jelenik meg a legrégebbi opolei német nyelvű hírlap, a "Wochenblatt fur Stadt und Land", 1890-től, mint "Oppelner Zeitung" napilap. 1897-ben megnyílik a Népbank (Bank Ludowy). A sziléziai népszavazás után a város az akkori Németország területén élő lengyelség egyik fő központjává válik. A város egészen 1945-ig német uralom alatt állt. Félig elpusztulva, a második világháború után lett ismét Lengyelország része. A város számos műemlék épülettel és műalkotással büszkélkedik, melyek az évezredes történelem során jöttek létre. Opole – mint az egyik legelső város – alkotta a Piast-dinasztia Lengyelországát. A város sokáig a sziléziai Piastok székhelye volt, ezért az opolei hercegek számos díszes szarkofágját tekinthetjük meg a Katedrálisban, és a ferences templomban.
2. ábra Opolei Városháza A XIV. századi gótikus ferencrendi templom barokkosított formában látható. 1309-ben épített gótikus Szent Anna-kápolnája az opolei piastok mauzóleuma. Itt látható I. és II. Bolkonak 1313-ból, illetve 1356-ból való, Anna hercegnőnek és III. bolko hercegnek 1378-as évszámú síremléke (a Bolko név Merész Bolesláv, lengyelül Bolasław Chrobry nevéből származik). A Szent Kereszt-katedrális (Bazylika katedralna Podwyższenia Św. Krzyża) – egy XIII. századi templom helyén – a XV. század késő gótikus stílusában épült vöröstéglából. A két 73 m magas templomtorony 1899-ből való. A katedrális azon a helyen áll, ahol Vitéz Boleszláv (Bolesław Chrobry) 1005 körül fatemplomot építtetett. 1934től Bazilika minor, 1945-1972 között prokatedrális, 1972-től katedrális titulusa van. Altemplomában a Sziléziai Piastok sírhelye van (groby Piastów Śląskich). A XVI-XIX. században átépítették ugyan, de a háromhajós csarnoktemplom gótikus jellege megmaradt. Jobb oldali kápolnájában látható az utolsó opolei II. Jó János (Piast, II Jan) herceg vörösmárványból készült reneszánsz sírköve. A Wolności téren (Plac Wolności) áll az „Opolei Nike” néven ismert emlékmű, az Opole-környék szabadságáért harcolt hazafiak emlékműve (Pomnik Bojownikom o Wolność Śląska Opolskiego), Jan Borowczak alkotása. Az 1970. május 9-én, a fasizmus felett aratott győzelem 25. évfordulóján felavatott emlékmű 15 m magas és 400 tonna össztömegű.
1. ábra Opolei részlet, Piactér
század folyamán többször korszerűsítették és bővítették. Rokokó ülésterme 1746-ból való.
4. ábra A brzegi reneszánsz városháza
3. ábra Az egykori Vilmos császár emlékműve helyén álló emlékmű, amely tisztelgó ulánust ábrázol: "Brońmy Swego Opolskiego" Opoléban a kiadós séta után jól esett az ebéd elfogyasztása a sétáló utcában található Zagłoba Étterem teraszán.
A Vár téren (Plac Zamkowy) áll a gótikus eredetű, de György (Jerzy) herceg által 1541-1560 között reneszánsz stílusban átépített Piast-hercegi vár (Śląski Wawel) szabálytalan négszög alaprajzú épülete, melynek nyugati szárnya elpusztult, s ezért ma patkó alakú. Legszebb része a plac Zamkowy felé néző főhomlokzata, amelynek bal szárnyához csatlakozik a brzegi piastok nyughelye, a kastélykápolna.
Brzeg Brzeg Wrocławtól 33 km-re fekszik az Odera partján. 1234ben említik először Magaspart (Wysoki Brzeg (Wissokembreghe) néven. Kiváltságlevelét 1245-ben nyerte el. 1248-ban a wrocławi Piastoké volt Brzeg, ekkor III. Henrik birtoka. 1311-től kezdve már a legnica-brzegi hercegség székhelye, s egészen 1675-ig innen kormányozták kis hercegségüket a brzegi Piastok. A város virágkorát a XVI. században, II Jerzy uralkodása idején éli. A herceg iskolát, könyvtárat és nyomdát alapított. 1741-ben porosz kézre kerül. 1842-ben nyílik meg a Wrocław–Brzeg vasútvonal. Brzeg 1945-től lett újra Lengyelország része. A Szent Miklós-templom (Kościół św Mikołaja) 1370-1416 között épült, hatalmas, háromhajós gótikus csarnoktemplom. 1945-ben leégett, a háborút követően újjáépítették. Szentélyében XV. századi gótikus freskótöredék látható. A kéttornyú barokk Szent Kereszt-templomot (kościół Podwyższenia św. Krzyża) 1734-1739 között építették, egykor a jezsuitáké volt. A Malom tér (plac Młyński) középpontjában áll a magas tűztornyos, homlokzatán két kisebb toronnyal díszített, kecses loggiájú, holland reneszánsz stílusú manzárd-oromzatos városháza. A városháza a II. Jerzy herceg által behívott Jakub Parr és Bernard Niuron olasz építészek tervei szerint épült 1570-1577 között, majd a XVIII-XX.
5. ábra A Brzegi Piast-vár
6. ábra A kastélykápolna A bábos korláttal lezárt főhomlokzatban lévő gyalog- és kocsibejárós főkapu felett párkányok és gazdag stukkó, valamint faragványdíszek keretezik a reneszánsz ablaknyílásokat. Az 1551-53 között készült várkaput a Piast- dinasztia uralkodóinak (II Jerzy herceg és felesége, Brandenburgi Borbála felmenői) és a lengyel királyoknak mellszobrai díszítik.
várost – a Franciaország déli részén, LanguedocRoussillon régióban, Aude megyében fekvő Carcassonne (okcitánul: Carcassona) városról, amely Európa legnagyobb középkori várát mondhatja magáénak – „lengyel Carcassonne” néven említik. Paczków déli részén a reneszánsz attikás, XV. századi Kłodzkói-kapu (Brama Kłodzka), északnyugaton a Ząbkowicei-kapu (Brama Ząbkowicka), északkeleten pedig a XIVXV. századi Wrocławi-kapu (Brama Wrocławska) található. Paczków 1254-ben kapta meg a városi jogot. A huszita háborúk idején ugyan a boroszlói püspök elrendelte a városfalak lebontását, de ezt nem hajtották végre. 1945. május 9-én vonultak be a szovjet csapatok. A város közepét a téglalap alaprajzú főtér (Rynek) foglalja el. Ennek közepén emelkedik az 1552-ben épített reneszánsz jellegű, 45 m magas reneszánsz tornyú, 1821-22-ben átépített városháza. A városháza mellett és a téren körös-körül reneszánsz és barokk kori eredetű polgárházak sorakoznak. 7. ábra A vár részletei
9. ábra Városháza Paczkówban 8. ábra Szoborcsoport a várudvaron Az építmény legrégebbi része az 1371-ből való gótikus várkápolna. A várbejárat fölött magasodó torony 1554-ben épült. Az épületkomplexumban a Sziléziai Piastok Múzeuma kapott helyet.
Az 1389-ben épült és a 1529-1536 között késő gótikus stílusban átépült Szent János-erődtemplom masszív, dísztelen homlokzattal rendelkezik.
Paczków Paczkówba (németül Patschkau) 2008 augusztusában látogattunk el. A Sziléziából és KisLengyelországból a Kłodzkóimedencébe vezető turistaút mentén fekvő kisváros ritka élményt nyújtó műemlékeinek, valamint természeti és tájképi értékeinek köszönhetően érdemel figyelmet. A legértékesebb műemlékek: az 1200 méter hosszú 19 védbástyával megtűzdelt és négy kapuval ellátott, gótikus városfal, a XIV. században épült Szent János-erődtemplom a XVI. századi ritkán előforduló eredeti belső kúttal, valamint a Hóhérház. Paczkówot XIV-XVI. századi bástyákkal megtűzdelt középkori városfalak veszik körül. A
10. ábra Szent János-erődtemplom A templom ridegségén némileg enyhít a három hosszú, csúcsíves templomablak és a késő gótikus díszű, bélletes főkapu. Erőd jellegét hangsúlyozza a tetőzetet szinte eltakaró lőréses reneszánsz párkányzat. Az egész építmény fölé emelkedő masszív, nem túl magas templomtorony is őrtoronyra emlékeztet. A templombelsőben a hálóboltozat szép zárókövei érdemelnek figyelmet. A templomhajóban belső kút található.
Otmuchów Otmuchów két tó, a Glębinowskieés az az Otmuchówskie-tó között terül el. A vízisportok lehetőségét is biztosító Otmuchów víztározó és a középkori eredetű püspökvár további látnivalókat kínál. Az alsóvárban ma a Polgármesteri Hivatal kapott elhelyezést. A reneszánsz városháza oldalában szép napóra található. A várost övező falak egy része és a városkapuk tovább emelik a város hangulatát.
városban rendezett virágkiállítás (Lato Kwiatów) érdekes látnivaló. Otmuchów főterén az 1538-ban épített, 1608-ban átépített városháza (Ratusz) áll. A városháza elkülönülő, reneszánsz tornyában szép napóra látható. A főtér közelében emelkedik a reneszánsz attikás Veréb-torony (wieża Wróbla).
Otmuchówi víztározó Paczkówtól 5 km-re az Otmuchówi mesterséges víztározó mellett halad el az út. A 20 km2 kiterjedésű, 143 millió köbméter befogadóképességű víztározó részben vízi erőmű turbináinak hajtására szolgál, részben pedig víztartalékával hajózhatóvá teszi – vízszegény időben – az Odrát. Partján nyaralótelepülés és kemping található.
11. ábra Otmuchówi Városháza
Otmuchów A tó keleti sarkában, a Szudéták előhegyeinek lábánál helyezkedik el Otmuchów (németül Ottmachau) kisváros. A XII. század vége előtt Otmuchów területe a boroszlói (Wrocław) püspökségen keresztül kapcsolódott AlsóSziléziához. 1285-ben IV. Henrik lengyel fejedelem (IV. Probus (törvényes) Henrik, lengyelül Henryk IV Probus (Prawy), elfoglalta Nysát és Otmuchówot, amelyek a püspökséghez tartoztak. Ennek a megalázó lépésnek következtében a wrocławi püspök emigrációba kényszerült a racibórzi hercegségbe. A XIV. századtól 1810-ig Otmuchów urai a wrocławi püspökök voltak. A XIV. században városfallal vették körül. 1545-ben német püspökföldesura kitelepítés terhe alatt rendelte el a város lakosainak, hogy tanuljanak meg németül. 1627-ben, a harmincéves háború során Wallenstein hada égette fel a kisvárost. 1821-ben a várat és környékét a porosz államférfi, miniszter, nyelvész és esztéta, Friedrich Wilhelm Christian Carl Ferdinand von Humboldt báró (Berlin, 1767. június 22. – Tegel, 1835. április 8.) kapta III. Frigyes Vilmos porosz királytól ajándékba. 1881ben cukorgyár létesült a városban. 1973-tól a
12. ábra Napóra a Városháza sarkán A városháza melletti domboldalt foglalja el a XII. századi fából épült kastelláni vár helyén a XIII. században gótikus stílusban épült vár. A huszita harcok során kétszer is (1430 és 1443) elpusztult. A XV. században átalakították, s a XVI. század végén reneszánsz stílusban átépítették a püspökvárat. 1646-ban rövid időre a svédek foglalták el. A városi múzeum gyűjteménye található benne.
13. ábra A püspökvár bejárata
A várdomb tövében van a wrocławi püspökök 1706-1707 között épült barokk palotája, jelenleg a városi polgármesteri hivatal működik benne.
léphetünk. Az egykori kapuk közül még a XIV. századi Ziębicka-torony (Wieża Ziębicka) figyelemre méltó. A tér tengelyében emelkedik a vöröstéglából épült, díszes oromzatú támpillérekkel körülvett, mérműves ablakú és kettős portálú Szent Jakab és Szent Ágnes-templom (Nyski kościół św. Jakuba i św. Agnieszki). Az 1392-1430 között épült késő gótikus, háromhajós, szentélykörüljárós, 19 kápolnás csarnoktemplom súlyosan megrongálódott a háború alatt, 1956-60 között állították helyre. Barokk kápolnák övezik. Főoltára egyedül marad meg a 43 középkori oltár közül.
14. ábra A wrocławi püspökök barokk palotája A Nysa-part közelében áll az 1690-1696 között épített barokk Szent Miklós és Xavéri Szent Ferenc nevét viselő plébániatemplom (Kościół pw. św. Mikołaja i Franciszka Ksawerego).
16. ábra Szent Jakab és Szent Ágnes-templom A templom mellett késő gótikus csipkézetű, csonka harangtorony áll, melyből egy másik apró tornyocska sarjad ki. A késő gótikus harangtorony 1474-1493 között épült, a XVI. században megmagasították.
15. ábra Szent Miklós és Xavéri Szent Ferenc nevét viselő plébániatemplom
Nysa Nysa (ném. Neisse) a Nysa Kłodzka partján fekvő város. A XII. század végén hosszú időre a wrocławi püspökök birtokába került és egészen 1820-ig a wrocławi püspökség székhelye volt. Fontos kulturális központ volt és élénk kapcsolatot tartott fenn Lengyelországgal. A város főtere a második világháború pusztításai során (1945. március 17.május 8.) vált a tér ilyen tágassá. A város közel 80 százaléka áldozatul esett az ostromnak. A középkori városfalakba épült reneszánsz pártázatos, fiatornyos XIV. századi eredetű Wrocławi-kapu (Brama Wrocławska) és tornya (Wieża Bramy Wrocławskiej) a város legszebb városkapuja. A főtérre a vöröstéglából épített, lőréses Piast-kapunál (Brama Piastowska)
A tér sarkán álló Szent Borbála-templom (Kościół Świętej Barbary) a XIV-XV. században épült késő gótikus alkotás, a XVIII. században barokkosították. Eredetileg kórháztemplom volt. A város egyházi emléke még az 1239-ben alapított Szent Sír-kanonokrend középkori eredetű kolostorépülete, illetve az 1720 körül épült barokk Szent Péter és Szent Pál-templom (Kościół Św. Piotra i Pawła). A XVI. és XVII. században ez a város lett a wrocławi püspökök rezidenciája, miután a reformáció során el kellett hagyniuk Ostrów Tumskit. A városban 1620-1729 között püspöki palota és érseki palota épült. A Solny téren álló, 1622-24-ben alapított volt jezsuita kollégium épülettömbje érdemel említést, ebben nevelkedett többek között a két későbbi lengyel király, Michał Korybut Wiśniowiecki és Sobieski János is. A jezsuitákat Habsburg Károly püspök hívta be Nysába. A barokk stalusú Mária Mennybemenetetemplomuk 1688-1692 között épült. A főtéren helyreállított formában látható az 1604ből származó, árkádos, holland reneszánsz stílusú Mérleg-ház (Stara Waga). 1947-48-ban teljesen újjáépítették.
A város keleti és északi oldalán fennmaradt az 1643-ból való holland rendszerű erődítményrendszer, amit 1741-58 között bővítettek ki, a csillagalakú erőddel a szép kilátást nyújtó dombon.
17. ábra A Nysa-i erőd A harmincéves háborúban is szereplő Nysa 1741től porosz uralom alá került. A poroszok még jobban megerősítették, 1742 után bástyákkal vették körül. Európa egyik legnagyobb erődrendszerét hozták itt létre (Twierdza Nysa, németül Festung Neisse). 1758-ban az osztrákok sikertelenül ostromolták. A XIX. század elejének egyik legjobb erődje volt. 1807. június 16-án, 114 napi kemény ostrom után I. Napóleon francia csapatainak megadta magát (Érdekesség, hogy ugyanezen a napon, 1807. június 16-án a francia fegyveres erők Nicolas-Jean de Dieu Soult Königsberg tábornok alatt megszállta Kalinyingrád városát is.). Ottjártunkkor, 2008. augusztus 2-án lelkes hagyományőrzők, korhű jelmezben a napóleoni háborúk egy momentumát, az erőd ostromát elevenítették fel.
18. ábra A csata pillanatai
Roszkowice Roszkowice – a 487. sz. út mellett – kétszintes, neoklasszicista sarokrizalitos, középtornyos udvarháza 1845-ből való, 1914-ben átépítették, 1954-es tűzvész után restaurálták. Neoromán stílusú Szent Antal temploma (kościół katolicki św. Antoniego) Wilhelm von Taubadel (1796-1851) építette 1849-ben.
Byczyna Byczyna két kapubástyával és védfalak gyűrűjével körülvett (XV-XVI. századi) kisváros. A Byczyna alatt 1588-ban vívott csatában Jan Zamoyski hetman győzelmet aratott a lengyel trónra igényt tartó Miksa osztrák nagyherceg seregei felett, a nagyherceget fogságba ejtette. Byczyna (első említése latinul: Bicina, Bicinium, németül: Pitschen) város az Opolei Vajdaságban. A város a Sziléziai-hátság észak-nyugati szélén fekszik. Helyi kiskereskedelmi és szolgáltató központ. Építőanyag-, fa és ruházati kisipari termes jellemzi. Fontos kereskedelmi útvonalak kereszteződésében feküdt. A legenda szerint ezen a helyen, ahonnan sok kilométerre el lehet látni, az utazó megállt, mert biztonságban érezhette magát, mert a hegy kedvező elhelyezkedése következtében rabló nem lephette meg. A hely kedvező és biztonságos helyzetének köszönhetően korán kialakult a Byczyna nevű telep. Egy másik legenda szerint a közeli hegyeknek köszönhetően nagy marhahús piac alakult itt ki, amit abban az időben bykowina néven illettek. Lehetséges, hogy a hely nevét a régi lengyel marhakereskedelemről és marhalegelőkről kapta. Régi latin dokumentumokban Bicina vagy Bicinium néven írták.
Byczyna 1742-től Poroszország határán feküdt. A város fontos szerepet játszott a sziléziai kereskedelemben, mert 1736-ig évi három, a mkésőbbiek során hat vásárt tartott. Az 1771-es összeírás szerint 268 ház állt itt és 1191 lakosa volt. Fontos kézműipari központ volt. 1407, 1512, 1617, 1655, 1719, 1757 években nagy tűzvészek pusztították. A várost háborúk és pestisjárványok sújtották. 1430-ban a husziták nagy pusztítást okoztak, de nem kímélte a harmincéves háború vagy II. világháború a sem. 1945 óta Lengyelországhoz tartozik. Szilézia egyik legrégebbi városa. Főbb látnivalói a XV-XVI. századi középkori városfalak, melyek hossza 912,5 m. A falak kőből és téglából épültek, a falak átlagos magassága 5,5-6 m, a vastagsága 1,35-1,7 m. A városfalban megmaradt a XV. századi eredetű nyugati kaputorony (Wieża Bramna Zachodnia tzw. Niemiecka), a XV. századi Keleti kaputorony (Wieża Bramna Wschodnia tzw. Polska), a XVI. századi déli bástya (Baszta Południowa tzw. Piaskowa). A jelenlegi várárok 1940-ből való, évek óta pisztrángot tenyésztenek benne. A várárkot a városi parkkal kapcsolták össze.
Szent Miklós evangélikus templom
Városháza Jan Długosz krónikáiban Byczyna városként szerepel. Pomezaniai János püspök 1433. évi dokumentumában megerősített helyként említik. Krónikások szerint 1054 előtt a wrocławi püspökök átmeneti székhelye volt. I Mieszko idejében a segédpüspök Smogorzówban székelt, ahonnan később Byczynába, majd később Wrocławba került. A fennmaradt korabeli dokumentumok nem említik, hogy mikor kapta a városi jogokat. Eredetileg a város a Wrocławi Hercegséghez tartozott. 13411348 között Nagy Kázmér lengyel király birtoka volt. 1356-ban IV. Károly cseh király kezére kerül. 1588. január 24-én Jan Zamoyski serege itt győzte le lengyel trónkövetelő Miksa osztrák herceg seregeit.
A XIV. századi eredetű, evangélikus templom gótikus stílusú. 1888 után neogótikus stílusban építették át. A barokk stílusú Szentháromságplébániatemplom 1767-ből való. 1945-ben teljesen leégett, helyreállították. 1709-ből való pincéjében söröző üzemel. A temetőben lévő Szent Hedvigkápolna (Kaplica św. Jadwigi) XIV. századi eredetű, gótikus stílusú, a XVII. században átépítették. A városháza (Ratusz) XV-XVI. században épült, a XVIII. században barokk-klasszicista stílusban építették át. A XIX. században épült Magtár (Spichlerz) neogótikus stílusjegyeket őriz. A város hírességei többek között: Piotr z Byczyny a sziléziai hercegség krónikása a XIV. században. Mikołaj z Byczyny a Jagelló Egyetem professzora, Maria Cunitz (Sziléziai Aténé néven ismert, 1610ben Świdnicában született és 1664-ben Byczynában hunyt el) csillagász.
