Olaszország politikai pártjai
Az 1948. január elsején életbe lépett alkotmány alapján Olaszország parlamentáris demokratikus köztársaság. Mivel a dokumentum kivételes történelmi helyzetben született meg, az alkotók nagyon szigorú feltételekhez kötötték módosításának lehetőségét. Az első köztársaság 1992-ig állt fönn, ezt a rendszert "tökéletlen kétpártrendszernek" lehet nevezni. A római Quirinale Palotában székelő köztársasági elnököt hétéves időszakra, kétharmados többséggel együttesen választja a Szenátus és a Képviselőház, valamint a tartományok képviselői. Jelenleg a 2006-ban megválasztott Giorgio Napolitano az államfő. A köztársasági elnököt követő második legfontosabb közjogi méltóság a szenátus elnöke, majd a képviselőház elnöke. Az olasz parlament két kamarából, a szenátusból és a képviselőházból áll. A két ház elnökét a két testület választja egyszerű többséggel. A törvényhozási folyamatban azonos súlyúak, minden törvényt azonos szöveggel mindkét házban el kell fogadni, ahhoz hogy érvénybe lépjen. A helyi önkormányzatok és a tartományi tanácsok is hozhatnak jogszabályokat, azonban ezeknek az érvényességéhez szükséges a parlament 60 napon belüli jóváhagyása. A 315 tagú szenátust (Senato) tartományi alapon választják. A szenátus székhelye Rómában, a Palazzo Madama épületében található, jelenlegi elnöke Franco Marini. A képviselőházban (Camera dei Deputati) 630 képviselő foglal helyet, akiket közvetlenül az állampolgárok választanak 5 évre (akárcsak a szenátusi tagokat). Jelenlegi elnöke Fausto Bertinotti. 1992-ig az olasz pártrendszer legfőbb sajátossága a Kereszténydemokrata Párt (Democrazia Cristiana – DC) dominanciája a politikai színtéren. A második legnagyobb és legerősebb párt az Olasz Kommunista Párt (Partito Comunista Italiano – PCI), amely azonban a hidegháború időszakában a Szovjetuniótól való rettegés miatt soha nem kerülhetett a koalícióba (így az ún. „történelmi kompromisszum” az 1970-es évek közeledése ellenére nem jött létre). Az örök harmadik az Olasz Szocialista Párt (Partito Socialista Italiano – PSI), ezen kívül az Olasz Liberális Párt (Partito Liberale Italiano – PLI) és egyéb, kisebb polgári radikális pártok említhetőek meg, amelyek azonban nem jutottak főszerephez a nagyok mellett. A hidegháború vége után a PCI válságba került, és két eltérő ideológiájú pártra szakadt szét: az inkább „ortodoxnak” tekinthető Kommunista Újraalapítás Pártjára (Partito della Rifondazione Comunista – PRC), ill. a nevével is a megújulást és az elődpárttól való elhatárolódást kifejezésre juttató Demokratikus Bal Pártjára (Partito Democratico della Sinistra – PDS, majd 1998-tól Democratici di Sinistra – Baloldali Demokraták). A kommunistáktól való félelem háttérbe szorulása, amely eddig nagyban hozzájárult a DC gyakorlatilag leválthatatlanságához, a kereszténydemokraták sorsát is megpecsételte. Az 1992-es általános választásokon a szavazatok mindössze 29,7%-át – történetének leggyengébb szereplése volt ez – szerezte meg. 1992-ben kirobbant Tangentopoli-ügy következtében lavinaszerűen lepleződtek le az olasz politikai élet eminens szereplői, s így gyakorlatilag az egész akkori kormány. A Mani Pulite (=Tiszta Kezek) néven emlegetett nyomozássorozat és ügyvédcsoport munkája nyomán eltűnt a politikai színpadról a két legjelentősebb kormánypárt, a szocialisták és a kereszténydemokraták. A DC utódja az Olasz Néppárt volt (Partito Popolare Italiano – PPI), az új pártalakulat azonban gyorsan kettészakadt, és így létrejött a Demokratikus Keresztény Centrum (Centro Cristiano Democ ratico - CCD). Késõbb, 1995-ben újabb tagok váltak ki mindkettőből, és létrehozzák az Egyesült Kereszténydemokrata Pártot (Cristiani Democratici Uniti - CDI). A DC egykori politikusainak hatalmas diaszpórája volt a különböző pártokban. A PSI-t sem kímélte a botrány, és végül több új párt jött létre maradványaiból (mint pl. a
Socialisti Italiani – Olasz Szocialisták, Partito Socialista Riformista – Reformszocialista Párt, Federazione Laburista – Munkásföderáció, Alleanza Democratica – Demokrataszövetség). A régi, hagyományos pártok örökösein kívül számos, teljesen új csoportosulás is született, s a diszkreditálódott politikai osztály helyét teljesen új szereplők foglalták el. Megemlíthető a Forza Italia (Hajrá Olaszország), az Alleanza Nazionale (Nemzeti Szövetség), a Lega Nord (Északi Liga) térnyerése, illetve az addig professzionális politikusok helyébe lépő vállalkozói réteg szerepvállalása (a legismertebb példa Silvio Berlusconi). 1994: 3 szövetség: a centrumot képviselő Patto per l’Italia, a baloldali Progressisti koalíciója, illetve a jobboldali Polo delle Libertá és Polo del Buon Governo 1996: az Olajfa (L’Ulivo) baloldali szövetség nyer, váltógazdaság létrejötte a politikában –„új fejezet”, az „olasz kivételesség vége” 2006: 2 szövetség: a Romano Prodi vezette Unione, balközép tömörülés, szociáldemokrata, centrista, kisebb létszámmal radikális baloldali pártokkal, illetve a Silvio Berlusconi vezette jobbközép koalíció, Casa delle Libertá (Szabadságház), konzervatív, nacionalista, föderalista irányultságú pártokkal soraiban. Végül Romano Prodi alakíthatott kormányt. A külpolitika tekintetében a második világháború után Olaszországban egyetértés volt, hogy szakítani kell a nemzeti elzárkózással, a nagyhatalmi illúziókkal. Mindegyik antifasiszta pártban voltak követői az európai egység eszméjének (pl. DC – modern kereszténydemokrata pártként az európai népek testvériségét hangsúlyozta és az új, kereszténydemokrata Európa felépítését, valamint a polgári radikális pártoknál is feltűnik az európai föderalizmus eszméje). Az ország külpolitikájának két alappillére: az atlanti orientáció és az európai integráció iránti elkötelezettség lett. Jóllehet, Olaszország az integráció támasza volt, politikai szerepe elmosódó, Európa-politikáját inkább mások javaslatainak támogatása, ill. a közvetítő szerep jellemzi. Az első Berlusconi-kormányt (1994. máj. 10 – 1995. jan. 17) a nemzeti, szuverenista irányelvek vezérelték (ellentétben az őt megelőző integrációpárti Amato- és Ciampikormánnyal, akik szilárdan kiálltak a Maastrichtban elhatározott célok mellett). Az 1996-2001 közötti Olajfa-kormányok koncepciózus Európa-politikát követtek. A legfontosabb külpolitikai céljuk az ország nemzetközi reputációjának visszaállítása, ill. az EMU-hoz csatlakozás volt. Romano Prodi 1999-2004-ig az Európai Bizottság elnöki pozícióját töltötte be. A második Berlusconi-kormányt (2001-2006) bizalmatlansággal fogadták az EU-ban. Az atlanti pillérre vonatkozóan folytonosság, feltétel nélküli szolidaritás jellemezte, USA-val 2001. szeptember 11. után katonailag és politikailag is támogatta az afganisztáni és az iraki háborúban. Az európai pillért illetően nem volt egyértelmű az elkötelezettsége. A kormányon belül az Európa-ellenes szárnyat képviselte Umberto Bossi és Rocco Buttiglione Európa-ügyi miniszter. Berlusconi a „nemzetállamok Európája” mellett foglalt állást, a Nemzeti Szövetség is a „nemzetit” hangsúlyozta a „nemzetekfölöttiséggel” szemben. A 2006-os választások után Prodiban az európai együttműködés előrevivőjét látták.
Demokrata Párt – Partito Democratico (PD)
2
Alapítva: 2007. október14.(az Ulivo örököse) Eszmeiség: szociáldemokrácia, kereszténydemokrácia, szociálliberalizmus, ambientalizmus Politikai elhelyezkedés: balközép Parlamenti jelenlét: 1996 óta (még Ulivo néven) Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: jelenleg is alakulóban van EP-frakció: az eddigi szövetséget alkotó minden párt más-más frakcióban volt (DS: Európai Szocialisták Pártja; La Margherita: Európai Demokrata Párt) Hivatalos színe(i): narancssárga Weboldal: www.partitodemocratico.it A Partito Democratico (PD) az Ulivo örököseként jön létre két meghatározó balközép párt, a Democratici di Sinistra és a La Margherita „találkozásából”. Európai elhelyezkedésének definiálása még nehézkes, hiszen mind a szociáldemokraták, mind a katolikus szárny helyet kapnak benne. A 2004-es választásokat követően 20 EP-képviselője van. A 2009-es európai parlamenti választások lesznek döntőek. Vezetőjét, Prodit az európai együttműködés előrevivőjének látják. Kommunista Újraalapítás Pártja – Partito della Rifondazione Comunista (PRC)
Alapítva: 1991. december 12. Eszmeiség: eurokommunizmus, pacifizmus Politikai elhelyezkedés: balközép Parlamenti jelenlét: 1992 óta Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: EP-frakció: Európai Egyesült Baloldal – Északi Zöld Baloldal (GUE-NGL) Hivatalos színe(i): vörös Weboldal: www.rifondazione.it A koalícióban a kommunisták is képviseltetik magukat, több kisebb párt formájában. Az 1991-ben megszűnt Olasz Kommunista Párt (Partito Comunista Italiano) volt tagságának többsége megalakította a Partito Democratico della Sinistra-t (PDS, Baloldali Demokratikus Párt) - a későbbi Demokratikus Baloldalt. A velük közösséget vállalni nem akaró ortodox kommunisták alakították meg a Partito Della Rifondazione Comunista (RC, A Kommunista Megújulás Pártja) névre hallgató alakulatot. 1998-ban az RC kilépett a koalícióból, lemondásra kényszerítve Romano Prodit. Jelenleg soraikban a legjelentősebb politikus Fausto Bertinotti, aki nem mellesleg az olasz parlament alsóházának, a Camera dei deputati-nak az elnöke. Korábban 12 éven át volt a párt első embere. Az ő általa vezetett csoportosulás annak idején nem volt hajlandó támogatni a L'Ulivót. Az RC az alsóházban a képviselői helyek 5,8 %-át, így egyike Olaszország azon 7 pártjának, akik a legutóbbi választások nyomán 4%-nál nagyobb részesedéssel rendelkeznek a Camera dei deputati-ban. A Rifondazione Comunista az 1994-es választásokon a balközép Alleanza dei Progressisti koalíció tagja volt, de a választásokat a jobbközép koalíció nyerte meg, Berlusconi alakított kormányt. 2003 fordulópont volt, mivel a PRC kész volt tárgyalni az Ulivoval egy esetleges választási együttműködésről. A 2006-os választásokon a Romano Prodi vezette Unione 3
balközép pártszövetségben indult az RC, később jelentősen megerősödött a parlamentben. 2006 április-májusában kiszakadtak a pártból az Unione balközép irányultságánál radikálisabb szárnyak, új pártokat alakítva. Külpolitikájában az olasz csapatok Afganisztánába küldését, ill. az iraki háborút ellenzi, nemmel szavazott ellene a parlamentben. 2002. áprlis 4én, a párt V. kongresszusán szakítanak a sztálinizmussal, közelednek az egyházhoz a kapcsolatok javítása érdekében. 2002 végétől Európa vezető baloldali politikusaival párbeszédet folytattak egy európai baloldali párt megalapításáról – az Európai Baloldal egyik alapító tagja volt (2004). 2003 áprilisától eltávolodnak Fidel Castro Kubájától és annak politikájától. Jelenleg 5 európai parlamenti tagot számlál a párt. Olasz Kommunista Párt – Partito dei Comunisti Italiani (PCI)
Alapítva: 1998. október 11. Eszmeiség: marxizmus, kommunizmus, eurokommunizmus Politikai elhelyezkedés: baloldal Parlamenti jelenlét: 1998 óta Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: EP-frakció: Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) Hivatalos színe(i): vörös Weboldal: www.comunisti-italiani.it Az RC azon része, amely annak idején Fausto Bertinottival szemben Massimo D'Alema miniszterelnökké választása fejében továbbra is hajlandó volt maradni a koalícióban kilépett a pártból és megalakította saját pártját, a Partito dei Comunisti Italiani-t (PdCI, Olasz Kommunisták Pártja), amely az alsóházbeli képviselői helyek 2,3%-át tudhatja magáénak. Általában a béke, a kizsákmányolt népekkel szembeni szolidaritás, az imperializmus elleni harc jellemzi. 2001-ben a G8-ak által képviselt globalizáció ellen tiltakozó Genoa Social Forum alapító tagja volt. Az európai integráció mellett elkötelezett, azonban álláspontja szerint az EU Európa-centrikusságát fel kéne adni, és koncentrálnia kellene a kontinensen kívüli szegény régiók segítésére. A 2004-es európai parlamenti választásokon 2 képviselői helyet szerzett. Két kispárt szövetsége: Rózsa az ökölben A koalíció részét képező, liberálszociális-radikális eszméket a zászlajára tűző Rosa nel Pugno ("Rózsa az ökölben") szövetség 2005-ben alakult meg. Négy tagja között kettő viszonylag jelentősebbnek mondható, egyikük a radikális párt, a Radicali Italiani, a másik pedig az Olasz Demokratikus Szocialisták (Socialisti Democratici, SDI) szervezete. Ám együttesen is csak a parlamenti helyek 2,6%-át birtokolják.
4
Olasz Szociáldemokraták - Socialisti Democratici Italiani (SDI)
Alapítva: 1998. május 10. Eszmeiség: szociáldemokrácia Politikai elhelyezkedés: balközép Parlamenti jelenlét: 1998 óta (PSI egyik utódpártja) Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: Szocialista Internacionálé EP-frakció: Európai Szocialista Párt (PES) Hivatalos színe(i): Weboldal: www.sdionline.it, www.rosanelpugno.it A Socialisti Democratici Italiani a kezdetektől részt vesz az Ulivo-kormányokban. A 2001es választásokon a Zöldekkel közös listán indult (az ún. „Girasole” – Napraforgó) a 4%-os küszöb meghaladása érdekében. 2005-ben alapító tagja volt a radikál-szocialista Rosa nel Pugno szövetségnek (amely a 2006-os választásokon az Unione koalíción belül indult). Az iraki háborúban az olasz csapatok kivonása mellett érvelt, valamint az ENSZ békefenntartását tartja a legjobb megoldásnak Irakban. Az Európai Alkotmányt üdvözölné, egy EP-képviselője van. Olasz Radikálisok – Radicali Italiani (RI)
Alapítva: 2001. július 14. Eszmeiség: radikalizmus, liberalizmus, liberálszocializmus erőszakellenesség Politikai elhelyezkedés: balközép Parlamenti jelenlét: 2006 óta Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: Transznacionális Radikális Párt (TRP) EP-frakció: Európai Liberáldemokrata és Reform Párt (ELDR) Hivatalos színe(i): Weboldal: www.radicali.it A liberális Radicali Italiani. kezdeményezte a 2005-ös népszavazást a mesterséges megtermékenyítést szabályozó rendelkezések könnyítéséről, azonban érvénytelen volt a szavazás. 2006-ban az Unione választási szövetségben indult, és a Prodi-kormány tagja volt. Nemzetközi szinten Izrael EU-csatlakozásában látja a közel-keleti válság megoldását, fellép a halálbüntetés eltörlése ellen. A Bizottság elnökének közvetlen választását és a kontinens intézményi újítását javasolja, hogy a föderalizmus lehetőségét még jobban segítsék. A 2004es európai parlamenti választáson 2 képviselőt juttatott az EP-be. 5
Értékek Olaszországa – Italia dei Valori (IdV)
Alapítva: 1998. március 21. Eszmeiség: liberalizmus, törvényesség védelme Politikai elhelyezkedés: balközép Parlamenti jelenlét: 2001 óta (akkor csak a Szenátusban) Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: EP-frakció: Európai Liberáldemokrata és Reform Párt (ELDR) Hivatalos színe(i): Weboldal: www.italiadeivalori.it Az Italia dei Valori alapítója Antonio Di Pietro, a „Mani Pulite” csoportjának egyik fő alakja. 2006 óta a Prodi-kormány tagja. Zöldek - Federazione dei Verdi (VERDI)
Alapítva: 1986. november 16. Eszmeiség: ökologizmus, ambientalizmus Politikai elhelyezkedés: balközép Parlamenti jelenlét: 1987 óta Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: EP-frakció: Európai Zöldek Hivatalos színe(i): zöld Weboldal: www.verdi.it Az itáliai természetvédő politikai alakulatok a hetvenes évek végén bukkantak fel az atomerőművek építésével kapcsolatos tiltakozás nyomán. A kisebb szerveződések 1986-ban egyesítették erőiket Ezen mozgalmak egyik legnagyobb eddigi eredménye az az 1987-es népszavazás, amely eldöntötte, hogy Olaszországban nem építhetnek atomerőműveket. Képviselőházi arányuk 2-3% körül mozgott az utóbbi évtizedben. A Federazione dei Verdi mai formájában 1992-ben jön létre. Az 1994-es választásokon a baloldali Alleanza dei Progressisti pártszövetségben indult. A balközép Ulivo pártszövetség alapító tagja volt, 1996 után kormánypárt volt a koalícióval. 2006-tól ismét kormánypárt. 2004-től a párt szimbóluma megváltozik: alul már a „per la Pace” (a békéért) felirat olvasható – pacifista, háborúellenes. 2 EP-képviselője van. 6
Demokrata Unió Európáért - Unione Democratici per l'Europa - Popolari (UDEUR)
Alapítva:1999-ben (az UDR-ből) Eszmeiség: kereszténydemokrácia, centrizmus, a család védelme, szolidaritás Politikai elhelyezkedés: balközép Parlamenti jelenlét: 1999 Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: EP-frakció: Európai Néppárt (EPP) Hivatalos színe(i): Weboldal: www.popolariudeur.it Az UDEUR 2000-ben az Ulivo koalíciójába lépve indult a tartományi választásokon. DélOlaszországban erős a párt, fontosnak tartja a déli tartományokat, fellép azok védelmében. A 2001-es általános választásokon a Margherita szövetségbe tömörült, azonban annak önálló párttá válásakor saját utat választott, nem olvadt bele. A 2004-es európai parlamenti választásokra nevet változtatott: Alleanza Popolare – UDEUR. 2006-tól kormánypárt. 2007 elején több kereszténydemokrata eszmeiségű párttal tervezte, hogy közös listát állít a 2009-es EP-választásokra. Külpolitikájában elveti a háborút mint a konfliktusok rendezésének eszközét. A párt meggyőződése, hogy az EU-bővítés alapvető fontosságú, visszafordíthatatlan folyamat, az EU a szabadság, biztonság megvalósulását segíti, a nemzeti szintű politizáláshoz való visszatérés csak bonyolítaná a problémákat. Elveti az euroszkepticizmust, európaellenességet is. Az Európai Alkotmány elfogadását szükségesnek tartja .Románia és Bulgária EU-csatlakozását támogatja, fontosnak tartja az ENSZ megreformálását. A 2004-es EP-választáson 1 helyet szerzett. Südtiroli Néppárt – Südtiroler Volkspartei (SVP)
Alapítva: 1945 Eszmeiség: autonomizmus, kereszténydemokrácia, centrizmus Politikai elhelyezkedés: (bal)közép Parlamenti jelenlét: 1948 óta Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: EP-frakció Európai Néppárt (EPP) Hivatalos színe(i): Weboldal: www.svpartei.org (főként német nyelven) A Südtiroler Volkspartei alapítása óta folyamatosan megnyeri a Bolzánoi Autonom Tartományban a tartományi választásokat. Az Ulivo, majd az Unione koalíciójában vesz részt. 7
Autonomie Liberté Démocratie (ALD)
Alapítva: 2006 Eszmeiség: regionalizmus (francia kisebbség) Politikai elhelyezkedés: balközép Parlamenti jelenlét: 2006 Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: EP-frakció: Hivatalos színe(i): Weboldal: http://www.renouveauvaldotain.eu/site07/
8
Hajrá Olaszország – Forza Italia (FI)
Alapítva: 1994. január 18. Eszmeiség: kereszténydemokrácia, liberalizmus, szociáldemokrácia (kevésbé) Politikai elhelyezkedés: jobbközép Parlamenti jelenlét: 1994 óta Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben:): EP-frakció Európai Néppárt (EPP) Hivatalos színe(i): kék Weboldal: www.forza-italia.it A Forza Italiát vállalkozói körök alapították, számos újítással (pl. a titkár (segretario) helyett elnök (presidente) áll a párt élén). Az 1994-es választásokat követően az új, jobbközép koalíció vezető pártja volt, Silvio Berlusconi miniszterelnökletével. Hamarosan kormányválság alakult ki, majd Berlusconi lemondott. Az 1999-es európai parlamenti és a 2000-es regionális választásokon győzelemet aratott a Polo delle Libertá nevű pártszövetséggel. A 2002-es választásokon is nyert, és az Olasz Köztársaság eddigi leghosszabb életű kormánya alakult meg így (1.422 nap). A 2006-os választásokon alulmaradt, de így is az ország második legnagyobb politikai ereje. Az első – igen rövid életű - Berlusconi-kormány külpolitikáját a nemzeti, szuverenista irányelvek vezérlik. A 2004-es európai parlamenti választásokon 16 képviselőt juttatnak az EP-be. Nemzeti Szövetség – Alleanza Nazionale (AN)
Alapítva: 1993. december 11. (az MSI felbomlásával) Eszmeiség: (nemzeti) konzervatív Politikai elhelyezkedés: jobb(közép) Parlamenti jelenlét: 1994 óta Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben EP-frakció: Unió a Nemzetek Európájáért (UEN) Hivatalos színe(i): Weboldal: www.alleanzanazionale.it Az Alleanza Nazionale első kongresszusán szakított a posztfasiszta eszmékkel. A 3. legtámogatottabb párt Olaszországban. Tovább távolodott a posztfasiszta múlttól, aminek következtében Alessandra Mussolini kilépett a pártból, és más neofasiszta mozgalmakkal együtt megalapította az Alternativa Sociale (Társadalmi Alternatíva) nevű pártot. A 2005-ös – végül érvénytelen - népszavazás, amelyen az olaszok a mesterséges megtermékenyítést szabályozó rendelkezések könnyítéséről szavaztak, a párton belül konfliktusokat okozott, 9
megkérdőjelezték Gianfranco Fini alkalmasságát a párt vezetésére, végül azonban helyreállt az egység. 2007 júliusában több markánsabban jobboldali politikus kilépett a pártból, és megalapították a La Destra pártot. Külpolitikájában a „nemzetit” hangsúlyozta a „nemzetekfölöttiséggel” szemben - ez egyértelmű elfordulás az európai integráció föderalista felfogásától. A Maastrichti Szerződés ratifikációs eljárása során egyenesen nemmel szavazott a párt. Jóllehet, az UEN tagja, közeledési szándékot mutat az EPP felé (2006 nyarától), azonban az EPP-ben eléggé szkeptikusak az AN-nel szemben. 9 EP-képviselője van. A Centrum és a Kereszténydemokraták Uniója - Unione dei Democratici Cristiani e di Centro (UDC)
Alapítva: 2002. december 6. Eszmeiség: kereszténydemokrácia, centrizmus, mérsékelt politikai irány (moderatismo) Politikai elhelyezkedés: jobbközép Parlamenti jelenlét: 2002 óta Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: EP-frakció: Európai Néppárt (EPP) Hivatalos színe(i): fehér Weboldal: www.udc-italia.it Az UDC 3 korábbi párt egyesülésével jött létre (CCD, CDU, Democrazie Europea). A 20012006-os Berlusconi-kormány tagja volt. Folyamatos „növésben” van. Fokozatosan távolodik a Casa della Libertá-tól. 5 európai parlamenti képviselője van. Északi Liga – Lega Nord (LN)
Alapítva: 1991. február 8. Eszmeiség: regionalizmus, autonomizmus, föderalizmus Politikai elhelyezkedés: jobb(közép) Parlamenti jelenlét: 1992 óta Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: EP-frakció: Unió a Nemzetek Európájáért (UEN) Hivatalos színe(i): zöld Weboldal: www.leganord.org A Lega Nord Umberto Bossi vezetésével, több politikai mozgalomból jött létre 1991-ben, és az 1992-es parlamenti választásokon a szavazatok több mint 8%-át szerzezte meg. Célja az északi tartományok elszakadása, föderalizmus, devolúció. 1994-től a Berlusconi-kormány tagja volt. 1996. szeptember 15 a „Padania” (Pó-síkság) függetlenségének kikiáltásának napja, összecsapások kezdődtek. Később a radikális elvek egy részét feladta, közeledett ismét 10
a jobbközéphez – a Casa della Libertá tömörülés tagja volt, kormánypárt 2001-2006-ban. Nemzetközi szinten regionális érdekeket képvisel, így egyenesen értelmetlennek tartja a nemzetállamot és az EU-t – euroszkepticizmus. Az EP-ben az euroszkeptikus UEN tagja, 4 képviselővel. Ellenzi Törökország felvételét az EU-ba. Mozgalom az Autonomiáért - Movimento per l'Autonomia (MpA)
Alapítva: 2005. április 30. Eszmeiség: autonomizmus, kereszténydemokrácia, centrizmus Politikai elhelyezkedés: közép Parlamenti jelenlét: 2006 óta Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben EP-frakció: hivatalosan semmilyen, az egyetlen képviselő az Európai Néppártban (EPP) Hivatalos színe(i): Weboldal: www.mpa-italia.it A Movimento per l’Autonomia új alapítású párt. A 2006-os Patto per le Autonomie (Megállapodás az Autonómiáékért) történelmi jelentőségű a Lega Norddal – az Észak-Dél ellentét feloldása szempontjából. Új Olaszország Szocialista Párt - Nuovo Partito Socialista Italiano (NPSI)
Alapítva: 2001. január 19. Eszmeiség: szociáldemokrácia Politikai elhelyezkedés: reformbaloldal Parlamenti jelenlét: 2001 Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: EP-frakció: egyikbe sem tartoznak Hivatalos színe(i): Weboldal: www.partitosocialista.org és www.socialistalab.it A Nuovo Partito Socialista Italiano a régi PSI örökösének tekinti magát. 2001-ben és 2006ban is a Casa delle Libertá tagja volt. 2005 októberében szakadás – a Bobo Craxi vezette szárny megalapítja a Socialisti Italiani pártot. 2007 júniusában újabb szakadás: Gianni De Michelis – SDI.
11
Kereszténydemokraták az Autonómiáért – Democrazia Cristiana per le Autonomie (DC)
Alapítva: 2005. június 25. Eszmeiség: kereszténydemokrácia Politikai elhelyezkedés: közép Parlamenti jelenlét: 2006 óta Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: EP-frakció: Hivatalos színe(i): Weboldal: www.lademocraziacristiana.it A Democrazia Cristiana per le Autonomie a 2006-os általános választásokon a szocialistákkal (PSI) közös listán indult a Casa delle Libertá pártszövetségben. Logójában jól látható az EU hivatalos zászlója is. Összegzésként elmondható, hogy a második világháború óta több mint félszáz kormányt elfogyasztó Olaszország külpolitikája és ezen belül Európa-politikája a folytonosságot mutatja. Habár számos párt omlott össze, majd született újjá, nemzetközi porondon kiállt az ország az egységesülő Európa mellett. Ezt mutatják a lakosság körében végzett felmérések is, melyek szerint az olaszok értékelik a legpozitívabban az Uniót, támogatnák leginkább az európai alkotmány ratifikációját, és ők gyorsítanák leginkább az integrációt. Emellett mégis példaértékű, hogy európai identitásukkal párhuzamosan nemzeti identitásuk is igen erős, s egyik a másikat nem szorítja háttérbe. (Szabó Melitta)
Források: HORVÁTH Jenő: Az olasz külpolitika Európa-pilléréről. In: Kiss J. László [2005]: A huszonötök Európái. Osiris Kiadó, Budapest. PANKOVITS József: Olaszországi választások. 2006. In: Politikatudományi Szemle, XV. évf. 2006/2-3. [http://www.poltudszemle.hu/szamok/2006_2szam/2006_2_pankovits.pdf] SZABÓ Tibor: A Forza Italia (Olaszország). In: Politikatudományi Szemle, XVI. évf. 2007/1. [http://www.poltudszemle.hu/szamok/2007_1szam/2007_1_polgar.pdf] SZABÓ Tibor: Olasz nemzeti identitás és politikai kultúra. In: Politikatudományi Szemle, XII. évf. 2003/3. [http://www.poltudszemle.hu/szamok/2003_3szam/2003_3_szabot.pdf] Az Európai Parlament honlapja [http://www.europarl.europa.eu/parliament/public.do?language=hu] Az olasz parlament honlapja [http://www.parlamento.it] Wikipedia internetes lexikon [http://it.wikipedia.org és http://hu.wikipedia.org] Az olasz pártok saját honlapjai
12
