OMAGAZIN LAJÁG 2015 TAVASZ
INTERJÚ DR. KLÁR ANDRÁS FŐIGAZGATÓVAL LAKÓOLIMPIA KÉT ÉVES AZ OLAJÁG
INTERJÚ
Interjú DR. KLÁR ANDRÁS főigazgatóval Dr. Klár András 2014 decemberében lett az Olajág Otthonok főigazgatója. Szakmai múltjáról, terveiről és a feladattal járó felelősségről beszélgettünk.
Milyen szakmai múlt vezette el az Olajág Otthonok főigazgatói székéig? Korábban közlekedési informatikai szervezési feladatokkal foglalkoztam, ebből szereztem egyetemi doktori címet és további tudományos tevékenységem is erre a területre irányult. 2013-ban az Olajág Otthonok, mint új szervezet, új fenntartó keresett műszaki üzemeltetési feladatok irányítására vezetőt, ami számomra egyúttal új kihívásokat is jelentett. Az előéletem pedig pontosan a műszaki üzemeltetés egy meghatározott területéről szólt, melynek eredményeként és mintegy előre vetítve az új feladatot, született meg az „Ideje az összegzésnek, gondolatok a rendszerszemléletről” című könyvem. A könyv üzenete egy munkásság összegzése, illetve meglátásom szerint tudatalatti közeledés a munkásságomban bekövetkező változáshoz.
2
Hogyan látja, a rendszerelmélet magjait sikerült az Olajág Otthonok szervezetében is elültetni? Egészen biztos vagyok abban, hogy a magjait már sikerült elültetni, de természetesen még nagyon sok munka van hátra ezen a területen. Éppen a közelmúltban tartottam a vezető kollégák részére egy kétszer félnapos tréninget, melynek fő gondolatisága a munkaszervezés a prioritások, a célok szem előtt tartásával, illetve egyfajta szemléletváltás megvalósításának kezdeményezése volt. Véleményem szerint a szervezet egy piramis, melyet, mint minden piramist az alapja tart meg. Az alapot azok a munkatársak jelentik, akik a lakóinkat nap mint nap ellátják - ételt adnak nekik, egész-
ségügyi szolgáltatást nyújtanak számukra, a közérzetük javításán munkálkodnak - ápolóink, szociális gondozóink, karbantartóink és még sorolhatnánk. Nagyon fontos, hogy a piramis minden szintjén, minden alkotókőre - dolgozóinkra, munkatársainkra - az adott pillanatban, az adott helyen van szükség, mindenkinek minden másodpercben megvan a saját feladata és felelőssége. Hogyan összegezné az elmúlt időszak legfontosabb tapasztalatait főigazgatói szemmel? 2013. december 1-én neveztek ki az Olajág Otthonok főigazgatójának, mely kinevezés egyúttal a korábbi struktúra jelentős megerősítését is jelentette, hiszen az elnök-főigazgatói státusz szétválasztásra került. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert mögöttem rendkívül szilárd támogató háttér áll, ami egy vezető munkájának a végzését nagymértékben megkönnyíti. Másrészt, felkészült, elkötelezett beosztottakkal tudom a jövőt tervezni, a mindennapi feladatokat megvalósítani. Mit jelent az Ön számára az idősotthon-hálózat? Rendkívül mélyen megérintett a tudat, hogy 1400 lakónak a mindennapjaiért kell felelnem és vállalnom a felelősséget azért, hogy biztonságban, jól érezzék magukat és fő gondolatuk ne az elmúlás legyen. Fontos számomra, hogy a lehető legtöbbet legyek a lakók között, ami nem csak a munkanapokat jelenti. Megszámlálhatatlan visszajelzést kapok ezen alkalmakkor, lényegesen több pozitív, mint negatív tartalmút. Minden cselekedetemmel szeretném a
lakóknak megmutatni, hogy mosolyogni semmivel nem kerül többe, mint mosoly nélkül, örömtelenül élni. A lakók gondjait megértve igyekszem minden segítséget megadni. Kérem, beszéljen egy kicsit a jövőbeli tervekről, azokról a lépésekről, melyeket azért kíván megtenni, hogy a lakóink még jobban érezzék magukat otthonainkban! Amikor az Olajág Otthonok átvette az intézményhálózat működtetését, pontosan tudtuk, hogy mély szakadékból kell elindulnunk, de azt is, hogy meg tudunk birkózni a feladattal. Úgy gondolom, hogy az első szakasz, mely a stabilitást volt hivatott megteremteni, lezárult. Az idősotthoni ellátás minden területe rendkívül fontos és ennek megfelelően fejlesztünk lépésről lépésre. Ahol már látható eredményeket értünk el, az többek között az étkeztetés. Mérnökként számomra nem elfogadható fogalom a jó és a rossz. Az objektív látásmód érdekében folyamatosan széleskörű kérdőíves kutatásokat végzünk lakóink körében. Két alkalommal volt már teljes körű élelmezési felmérés, melynek keretében alkalmanként mintegy 40 ezer adatot dolgoztunk fel. Ezekből az adatokból táplálkozva kijelenthetjük, hogy a lakói megítélés alapján javult
Mit üzen a lakóinknak? Elsősorban az intézményvezetők felelősek az adott intézmény működéséért, így kérem kedves lakóinkat, hogy bármilyen panaszt, gondolatot írásban osszanak meg velük, soha semmiféle hátrányos megkülönböztetés nem éri és érheti a bejelentést tevőt. Minden bejelentést komolyan veszünk, fontolóra veszünk és visszajelzünk. SZÁSZ KRISZTINA
INTERJÚ
az élelmezés minősége, de természetesen ez nem azt jelenti, hogy meg lehet pihenni, hanem azt jelenti, hogy még lehet javítani, még differenciáltabban eleget lehet és kell tenni azoknak a lakói elvárásoknak, amelyek az életkorukból, az egészségügyi állapotukból következnek. Egy másik ilyen terület a lakók számára nyújtott programok még színesebbé, változatosabbá tétele, a lakói közös környezet, közös terek minőségének növelése és a további műszaki állapotok javítása minden tekintetben, melynek egyik megnyilvánulása a Bánkút utcai, illetve a törökbálinti büfé. Alapelvünk a fejlesztések, változtatások kapcsán a kis, de folyamatos lépésekkel való haladás, és itt a folyamatosságon van a hangsúly. Minden nap megtéve egy lépést érünk el eredményeket, melyekről soha nem mondható el, hogy megérkeztünk, hiszen mindig még jobbá lehet mindent tenni. Sok olyan munka folyik a háttérben, ami nem látványos, de nagyon fontos. Ilyen az épületgépészet műszaki állapota kapcsán és az épületek állagának javítása érdekében végzett tevékenységek. Folyamatosan sok feladat van. Egy dolgot nagyon fontos megérteni. A döntést, hogy egy tervet kivitelezünk, egy beruházást megvalósítunk, mindig a működési, műszaki, esztétikai szükségesség mentén hozzuk meg.
3
CSEPEL 4
Kétéves az Olajág - Születésnap Csepelen A születésnap minden ember életében jeles nap. Hatalmas öröm egy kisgyermek érkezése a családba. A születésnap mindig hálaadás is. Azért, mert eltelt egy év, minden örömével és bánatával és egy újabb életévet kezdhetünk, bölcsebben, sok új tapasztalattal a hátunk mögött. Nem is gondolnánk, hogy a ma ismert ünnepi szokásaink milyen régi időkre nyúlnak vissza. A születésnap nagyszabású ünneplésének kultúráját valószínűleg a Perzsiából származó mithraizmus vallásból vettük át. A Római Birodalom katonái terjesztették a Mithrász istent imádó misztériumvallást. A kereszténység elterjedéséig rengeteg római katona hódolt titokzatos keleti vallásoknak, szokásoknak és terjesztette azt az egész birodalomban. Kontinensünkön szokatlan volt a hasonló jellegű ünnep, ezért a rómaiak más események, mint például a Szaturnusz istent dicsőítő Szaturnália ünnepek gyakorlatából is vettek át elemeket. Ez a decemberi össznépi vigasság tánccal, ivászattal, nagy lakomával járt, ahol az emberek megajándékozták egymást. A korai példák ellenére, igazán csak a XX. századtól terjedt el a születésnap ünneplése. Úgy tartjuk, nincs igazi születésnap torta nélkül, de gondoltuk volna, hogy ennek hagyománya is az időszámításunk előtti időkre nyúlik vissza? A történészek szerint a születésnapi torta szokása az ókori Görögországból származik. Ők voltak, korabeli feljegyzések alapján az elsők, akik mézes süteményt vagy édes kenyeret készítettek. Ezt a szokást átvették a rómaiak is, akik nemcsak a családtagok születésnapját, hanem templomok, városok, regnáló és régi uralkodók születésnapját is megünnepelték. A születésnapi gyertyákat azért tették a tortára, hogy a kívánságok egészen istenig eljussanak, felszálljanak. Az Olajág Otthonok kétéves születésnapját
2015. április 1-én ünnepeltük. A születésnapi rituálékat követve a csepeli intézmény lakói és dolgozói is összegyűltek az alkalomra. A születésnap azt is jelezte, hogy a korábbi bizonytalanság után immár két esztendeje újra biztonságban és békességben telik az itt élők, dolgozók élete. A fenntartót Varga Kálmán élelmezési igazgató képviselte az ünnepségen. Jó volt együtt lenni és az is, hogy ezúttal nem a problémáinkat, hanem a boldog pillanatainkat oszthattuk meg vele. Bocz Renáta intézményvezető fényképek vetítése közben próbálta szavakkal felidézni és összegezni a két év eseményeit, élményeit, tőle nem meglepő módon álmodozásra hívva a jelenlévőket. A műsort a dolgozók kórusa nyitotta, akik egyébként csak a karácsonyi ünnepségre szoktak összeállni. Most úgy gondolták, ezen a jeles napon is énekelnek. Meglepetés volt az első dalválasztás, hiszen az ének héber nyelven hangzott el. Eden „Happy Birthday” című dala merész választás volt. Ez a nóta az 1999-es Eurovíziós Dalfesztivál második helyezett dala volt, mellyel az izraeli versenyző indult a neves megmérettetésen. Magasra emelte a mércét a dolgozói gárda, hogy a kedveskedésen túl minőségi ajándékot nyújtson a lakóknak és a fenntartónak.
CSEPEL A kezdő héber nyelvleckén minden énekes szerencsésen túlesett. Igazi élmény volt számukra a tanulási folyamat és érdekes nyelvi utazás a lakók számára is. A dal szövegét Maróti Marianna intézményvezető ápoló fordította magyar nyelvre. A műsor egy különleges meglepetéssel folytatódott: az „Óz a csodák csodája” című musical egyik nagyon ismert dala, a „Túl a szivárványon” hangzott el, Bocz Renáta intézményvezető, Barkó Anikó Beatrix mentálhigiénés csoportvezető és Ludányi Katinka karvezető előadásában, zongora és fuvola kíséretével. Megható volt, ahogy közös produkcióvá formálódott a dal, hiszen a jelenlévők is dúdolva kapcsolódtak be a produkcióba! Nehéz így énekelni, ha az ember torka elszorul! A dúdolás kezdeményezése mögött egy régi jó zenész, Kollár László, mindenki Laci bácsija állt. Nagy öröm számunkra, hogy ismét körünkben üdvözölhettük! A tortavágás előtt a Nefelejcs Népdalkör a dolgozói kórussal közösen énekelte el mindenki kedvenc születésnapi énekét a Halász Judit által híressé tett „Boldog Születésnapot!” A dalt Ludányi Katinka karvezető kísérte zongorán. A gyertya gyújtásában, a finom torta gyönyörű tálalásában, szervírozásában Szekeresné
Soltész Bea élelmezésvezető segédkezett. A gyertyát közösen, közel kétszázan fújtuk el. A hangulat kitűnő, a műsor családias, a torta finom volt! Ráadásként és nagy vidámságot keltve lufik is érkeztek, melyek pár napig még emlékeztettek arra, hogy 2 ÉVES AZ OLAJÁG! Végezetül: Isten éltesse sokáig Fórizs Sándorné Magdi nénit, aki ugyancsak április 1-én született! Kívánjuk, hogy még sok születésnapot tölthessünk együtt mindannyian! BARKÓ ANIKÓ BEATRIX
5
CSEPEL
Bemutatjuk Bocz Renáta intézményvezetőt A csepeli Olajág vezetője a kezdetektől, immár tizenöt esztendeje az intézmény munkatársa. Szociális asszisztensként kezdte és ma két intézmény vezetéséért felel. „Álomtörténet az enyém” - mondja az interjúban, pedig dehogy. Bocz Renáta nem álmodozik, hanem dolgozik, sokat, szorgalmasan és keményen.
Nem csupán egyedül irányítod a két csepeli intézményt, de úgy tudom tavaly még díjat is nyertél érte, igaz? Igen, nagy megtiszteltetés ért a tavalyi év végén, amikor én kaptam meg a 2014-es Olajág Otthonokért Díjat a Vezetőség kategóriában. A díj odaítéléséről az Olajág Otthonok menedzsmentje, illetve az intézmények vezetői döntenek, titkos szavazással. Vezető kollégáim, munkatársaim bizalmáról van tehát szó, ami különösen értékessé teszi számomra az elismerést.
6
Először arról beszélj nekem, hogy mióta dolgozol az Olajág Otthonok csepeli intézményében? A nyitás óta vagyok az intézményben, sőt hivatalosan még meg sem nyitottuk a kapukat, amikor már költöztettük be a lakókat. Szociális asszisztensként kezdtem, közben a Wesley János Lelkészképző Főiskolára jártam általános szociális munkás szakra. Mikor befejeztem az iskolát, éppen megüresedett egy szociális munkás helye és bizalmat szavaztak nekem. Néhány évvel később, amikor elment a mentálhigiénés csoportvezető, ismét megkaptam a bizalmat, hogy a helyébe léphessek. Majd újra eltelt pár esztendő és az elődöm távozásakor Hárosi Gabriella mellé szükség volt egy másik intézményvezetőre. Engem tüntettek ki ezzel a nemes feladattal. Időközben Gabi a törökbálinti intézmény vezetője lett, így most én felelek mindkét csepeli otthonért.
Hogy látod, mi a csepeli intézmény jellegzetessége? Úgy gondolom, hogy nagyon családias és barátságos, ami az itt élők és az itt dolgozók érdeme. Erősen és bizalommal tudnak támaszkodni egymásra az emberek. A dolgozó az ellátottra, a lakó a dolgozóra és az itt élők egymásra is. Mindannyian azt érezzük, hogy egy csónakban ülünk, együtt éljük a mindennapjainkat, egyazon célunk van. Ez az én dolgomat is megkönnyíti, hiszen ha mindenki tudja a dolgát, ha majdnem mindenki jól érzi magát, az egy vezetőnek ideális állapot. Dolgozóink és lakóink is nagyon nyitottak, szívesen kezdeményeznek dolgokat, ennek eredménye például, hogy két kórusunk is van. Az egyik a Nefelejcs Népdalkör, ami a lakókból áll, a másik a dolgozói kórus, ami a kollégákból áll össze. Örömmel tudom mondani, hogy bár eddig külön-külön működtek, a most következő születésnapunkon a két kórus együtt fog énekelni.
Mit gondolsz, miben különbözik a csepeli intézmény a többitől? Mi a különlegessége? Lakóink jelentős részének, nagy százalékának mindig köze volt Csepelhez - vagy ott dolgozott, vagy ott lakott -, így erős az öszszetartó erő. A legtöbb embernek van közös élménye, érdeklődése, tudnak miről beszélgetni. Többször előfordult már, hogy régi
CSEPEL
Mi a legnagyobb ajándéka és mi a legnagyobb nehézsége a munkádnak? Alapvetően azért választottam ezt a területet, mert borzasztóan szeretem az idősek társaságát. Egy szempillantás alatt elrepült ez a tizenöt év, megtöltöttük tartalommal és én fantasztikusan éreztem magam. A legnagyobb nyereménye annak, ha valaki ezen a területen dolgozik, hogy hihetetlen mennyiségű élettapasztalattal és bölcsességgel találkozik. Olyan értékekkel, amelyeket sehol máshol nem kaphatsz meg, nem láthatsz meg. Ennek köszönhetően napról-napra csiszolódik, fejlődik az ember. Jelenlegi munkaköröm legnagyobb nehézsége és hátránya, hogy akinek fontos az emberi kapcsolat és az érzelmek megélése, az kevéssé szeret papírmunkával foglalkozni. Intézményvezetőként sajnos pont az szorul háttérbe, amiért ezt a munkát választottam, hogy minél több időt tölthessek a lakókkal. Nagy öröm látni és érezni, hogy nemcsak én hiányolom az ő társaságukat, hanem ők is az enyémet. Mikor reggel bejövök, általában több mint fél órába telik eljutnom az irodáig. Eközben annyi kedvességet kapok, annyi szeretetet, hogy megéri a fáradozást. Azért is szeretek itt dolgozni, mert amit a munkámmal kapcsolatban meg szeretnék valósítani, arra gyakran kapok lehetőséget. Legyen az új LED lámpa a folyosóra, légkeveréses hűtő a konyhára, vagy éppen egy új kézműves foglalkozás megszervezése.
kollégák, akik nem találkoztak negyven-ötven évig, itt a folyosón futottak össze újra. Csepelnek nagy előnye még, hogy alacsony a dolgozói fluktuáció, ez állandóságot és biztonságérzetet ad. Mit szeretnél elérni a jövőben? Az intézmény fejlődése szempontjából nagyon nagy változás előtt állunk. Egy olyan tervet valósítunk most meg, ami tizenöt éves álom, és azt igazolja, hogy nekem az Olajág Otthonok csepeli intézménye az álmok megvalósításának színtere. Azzal, hogy kialakítunk egy a demenciában szenvedő emberek gondozására specializálódott részleget, nagyon fontos területen tudjuk fejleszteni a szolgáltatásainkat. Olyan pluszt, speciális figyelmet szeretnénk nyújtani majd a gondozottainknak, amit talán még kevesen tudnak adni. Eddig egy fokozott gondozási, ápolási részleg volt, ahol a súlyos betegséggel küzdőket, a fizikai illetve a mentális nehézségekkel élőket közösen ápoltuk, amikor már nem tudtunk az apartmanjukban megfelelően gondoskodni róluk. Most a betegségekhez és az ezekhez kapcsolódó szükségletekhez igazodva tudunk majd differenciált és így színvonalasabb ellátást, személyre szabottabb figyelmet, ápolást nyújtani a fizikailag leépülő illetve a szellemi hanyatlással küszködő lakóknak. Még egy nagy tervet szeretnék mielőbb megvalósítani: helyrehozatni a kertet, hogy lakóink újra teljes pompájában élvezhessék. BOR TERÉZ
7
CSEPEL 8
Beszélgetés Nagy Istvánnéval, Duci Nénivel Duci néni a ma Romániához tartozó Élesden nőtt fel és kérésünkre hosszan mesélt életéről. Kalandos életút az övé. Ahhoz a generációhoz tartozik, amelynek nem kellett sokat utaznia, hogy máshol találja magát. A határok mozogtak a feje felett és ez nem könnyítette meg az életét.
Tessék beszélni nekem a gyerekkorról, a családról. Hol tetszett felnőni? Édesapám Kulcsár László volt, édesanyámat Balogh Margitnak hívták, mindkettejüket nagyon szerettem, odafigyeléssel, de szigorúsággal neveltek minket. Egy testvérem volt, a Boris, akit sajnos nemrég veszítettem el. Gyermekkoromban Élesden laktunk, ez Nagyváradtól 40, Kolozsvártól 110 kilométerre van. Szép emeletes házat épített apukám. Sajnos ő 1944ben meghalt. Lakóhelyünk a bécsi döntés után a második világháború alatt négy esztendeig Magyarországhoz tartozott, de amikor az első elemi iskolába mentem, akkor már újra Romániához csatolták. Amikor óvodába jártam, az óvónő ugyan román volt, de tökéletesen beszélt magyarul. Mikor első osztályba kerültem büszke voltam rá, hogy az én osztályomba csak magyarok jártak, mutatóba sem volt egy román. Később, amikor a fontosabb tisztségeket már inkább a románok
tölthették be, odaadták ők is a gyerekeiket a mi iskolánkba. Nehéz idők voltak, de gyerekként mi nem éltük át olyan mélyen a nehézségeket, mint a szüleink. A legjobb barátnőm a Weisz Ági volt, egy zsidó kislány. Az egyik szünetben odakiabáltam neki, hogy „Ági gyere gyorsan, mert csöngetnek!” Persze meghallotta a román igazgató, aki „lenyúlt a folyosóról” megrángatta a fülemet és úgy kérdezte, hogy miért ordibálok az iskolában magyarul? Aznap zokogva mentem haza, és amikor édesapám kérdésére elmeséltem, hogy mi történt, úgy kellett őt visszafogni, hogy ne induljon el a nagykéssel az igazgatóhoz. Testvérem nem volt nagyon jó tanuló, ezért amikor iskolás lettem kicsit szégyelltem magam miatta, szerettem volna büszke lenni rá, az idősebb testvéremre. Ma már tudom, hogy ez butaság. A háború után, mivel Élesden nem volt magyar nyelvű felső tagozat, Nagyváradra, a magyar iskolába jártam, a Lorántffy Zsuzsanna Református Leánygimnáziumba. Ez az iskola nem rendelkezett „nyilvánossági” joggal, tehát ők nem vizsgáztathattak minket. Ez azt jelentette, hogy félévkor jöttek az „idegen” tanárok és náluk kellett írásban vizsgázni. Aztán változtak az idők, újra román lett az iskola, és bár megmaradt a gimnázium, csak hatan maradtunk növendéknek. Ezért koedukált iskolát szerveztek. Akkor bejelentettem a családnak, hogy én nem tanulok tovább, mert én nem fogok a fiúkkal egy iskolába járni. De nem volt más választás, mert nem volt más iskola. Végül egészen jól megszoktam őket, azt hittem sokkal oko-
Tetszik mesélni még a későbbi évekről? Merre ment tovább az iskolából? A háború után jöttek a szocializmus évei, ami nekünk nem hozott semmi jót. Édesapám nagy házat épített, abban éltünk, alatta
volt a saját éttermünk. Az új rendszer szemében kulákok voltunk. Mondták, hogy le kell majd költöznünk az emeletről, mert kizsákmányolók vagyunk. Én akkor már leérettségiztem és levelezőn jogot hallgattam, így amikor jött a párttitkár, hogy közölje más fog a házunkban lakni, én azt mondtam, hogy minket innen csak a koporsóban visznek ki. Ott is maradtunk, persze a földszinten, mert az emeletet elvették. A régi éttermet alakították át utcai szobává és ott éltünk, onnan is mentem férjhez
CSEPEL
sabbak lesznek, de persze ez egyáltalán nem volt így. Az tudott, aki tanult és én rengeteget tanultam, hát okosabb voltam az összes fiúnál. Aztán újra változás következett és kijelentették, hogy nincs koedukált oktatás. Az egyetlen hely, ahova ekkor átmehettem, az a Szent Orsolya volt, egy katolikus leánykollégium. Ekkor én ismét kijelentettem, hogy nem megyek, mert nem fogok az apácákhoz járni. Aztán itt is megszoktam és hamar én lettem minden tanár kedvence, hiába voltam református és jártam református hittanra. A tisztelendő atya megsúgta, hogy engem tartanak a leggerincesebb kislánynak az egész iskolából. Hát ez volt az én gyerekkorom.
Mikor tetszett férjhez menni? Már nem is tudom hányban volt, dr. Sarkadi Zoltánnak hívták a férjemet, ügyvéd volt, de kizárták a kamarából, így tisztviselőként dolgozott. Én könyvelőként dolgoztam, mindenképp olyat akartam csinálni, amihez gondolkozni is kell. Bár soha életemben nem könyveltem még, hamar megtanultam. Tudtam, hogy a bal ke
9
CSEPEL
zem a „tartozik” a jobb kezem pedig a „követel”. Ott ismertem meg a férjemet. Az első, amit kérdeztem tőle, hogy nincsenek-e húgai, mert Élesden két Sarkadi lány is volt tisztviselő. Kiderült, hogy mindkettő az ő testvére. Kissé hányattatott életünk volt, mert egyik állásból a másikba tettek minket, mivel nem tetszett nekik a családi hátterünk. Nagyon szerettem a férjemet, sokat tanultam tőle az életről és a felelősségről. Merre éltek a férjével? Először Élesden laktunk, de ott nem kaptunk munkát, így Herkulesfürdőre költöztünk, ez volt életem legszebb nyolc éve. Akkorra volt már egy pici gyerekünk is és a férjem jogtanácsosi állást kapott. Amikor a férjem meghalt szívrohamban, úgy döntöttem, hogy követem a nővéremet, aki a még a háború alatt átköltözött Magyarországra. Abban az időben csak az kaphatott magyar állampolgárságot, aki Magyarországon kötött házasságot. Nekem a rokonok „szereztek” férjet, Nagy Kálmán István személyében, aki kertészmérnök volt. Ebben az időben költöztünk fel Budapestre, Kispesten vettünk lakást. Sajnos a második férjemet is elveszítettem, egyedül maradtam, de a nagy család miatt sosem voltam egyedül. Büszke vagyok arra, hogy nemcsak megtanultam jól dolgozni, de minden munkát, amivel megbíztak, rendben el is végeztem.
10
Mikor tetszett beköltözni az Olajág Otthonok csepeli intézményébe? Úgy tizenkét évvel ezelőtt egy barátnőm, aki szintén Pesten élt javasolta, hogy be kellene költöznünk egy idősotthonba. Eljöttünk ide és úgy megtetszett, hogy mondtam is a barátnőmnek: én beadom ide a kérelmet. Két évvel a foglalózás után értesítettek, hogy felszabadult az az apartman, amelyet kinéztem magamnak annak idején. Hát így kerültem ide, és nagyon jól érzem magam. Még az Ér-
dekképviseleti Fórum elnöke is voltam. Akkoriban cserélték ki az ablakokat és Hárosi Gabriella, az akkori intézményvezető megkért engem, hogy segítsek meggyőzni a többi lakót a csere szükségességéről. Sosem éltem vissza a „hatalmammal” mindig mondtam a többieknek, hogy bármi gondjuk van, szóljanak nekem, hátha sikerül együtt megoldani. Számomra ezt jelentette az érdekképviselet. Vannak idebent barátaim, és velük szoktam beszélgetni, de többnyire jól érzem magam itt a lakásomban. BOR TERÉZ
Csepelen hagyománnyá vált, hogy minden esztendőben megrendezzük a Lakóolimpiát. Az olimpia lényege, hogy lakóink különböző ügyességi és csoportfeladatokban próbálhatják ki magukat. Fizikai és szellemi erőpróbákon egyaránt. Az első olimpiákon kihasználtuk a kert adta lehetőségeket, lengőteke, pingpong, sakk, biliárd, darts, szellemi totó, ügyességi játékok várták a jelentkezőket. Némely lakóolimpia időben egybeesett a valódi olimpiával, ezekben az években a lakók projektoros kivetítőn együtt nézték az olimpiai közvetítéseket finom, hűsítő fagylalt és limonádé társaságában. Sok lakó vállalkozott arra, hogy az egyes számokban segítséget nyújt nekünk. Németh János szervezte a biliárdversenyt, Kató Károly, Hegedűs György, Szajkó Sándor, Szőke Rozália, Deim Judit foglalkozott a pingponggal. Kovács Gusztávné, Visky Éva és Hegedűs Róza néni a szellemi vetélkedők előkészítésében segített, Gyetvai Piroska a lengőteke versenyeken. Dolgozóink közül feltétlenül említenünk kell Barkó Anikó Beatrix színvonalas bibliai totóit. Az olimpiák nem csak a csepeli lakóknak jelentenek sokat, többször voltak vendégeink a törökbálintiak, akik lelkesen vettek részt a versenyeken. Ízelítőnek felidézünk néhányat a versenyszámokból. Darts – Az egyik legnépszerűbb olimpiai versenyszámunk, nem csak a férfiak körében. Ebben a számban az a feladat, hogy egy adott dobássorozatban (3x3 dobás) minél több pontot gyűjtsenek a versenyzők. Célba dobás – Az olimpiákon ennek a számnak is nagy sikere van. Legegyszerűbb formája a vödörbe dobás, de készítettünk egy nehezített változatot is, ahol egy paravánon kialakított különböző nagyságú lyukakba kell a labdákkal célozni. Tollpihecipelés – Lényege, hogy adott mennyisé-
gű tollpihét minél gyorsabban kell egyik helyről a másikra átszállítani. Az a különleges nehézség e számban, hogy kézzel nem foghatják meg a szállni készülő tollpihéket! Lufifutás – A versenyzőknek egy lufit kell a fejük közé szorítva eljuttatni egyik helyről a másikra. Lufifoci – A versenyzőknek egy lufit kell bóják között végigvezetni. Szappanbuborék pukkasztás – A jelentkezőnek egy perc alatt minél több szappanbuborékot kell kipukkasztania. Memória – Ebben a számban a versenyzők memóriáját mozgatjuk meg. Tárgyakat kell memorizálni, melyeket egy percig nézhetnek, mielőtt a játékvezető letakarja azokat. Bibliai és egyéb totó – Feleletválasztós feladat, ó- és újszövetségi illetve más változatos témák alapján. Anagramma írás – Egy meglévő mondatból kell új mondatokat összeállítani. Képkirakó – A feladat: ollóval összevágott képeket újból összeállítani, természetesen időre. Lengőteke – Az egyik legnehezebb szám, kifejezetten nagy ügyességet és odafigyelést kíván. Természetesen nem maradhat el egy klasszikus szám sem: a sakk. A csepeli olimpiák elsősorban a vidám együttlétről szólnak. Sokan úgy izgulnak, mint egykor kisgyermekként. Természetesen a jutalom sem maradhat el. Minden számban kihirdetjük a nyerteseket, de filcből készült kitűzőt kap valamennyi versenyző, hogy emlékeztessen: viselője részt vett az olimpián. Emléklapot kapnak a vendégeink is. Az első három helyezett elmaradhatatlan jutalma az oklevél mellett egy sportszelet is. Ebben az esztendőben is mindenkit szeretettel várunk a Lakóolimpián! SZTANEV ZSOLT
CSEPEL
Lakóolimpia
11
CSEPEL 12
Beszélgetés Barkó Anikó mentálhigiénés csoportvezetővel Barkó Anikó az Olajág Otthonok csepeli intézményében dolgozik a szociális csoport vezetőjeként. Kérésemre arról mesélt, hogy milyen úton került ide és hogy mit tart munkája nehézségének és gyönyörűségének.
Mióta dolgozol az Olajág Otthonok csepeli intézményében? Ez egy nagyon bonyolult kérdés, mert az intézmény életében a nyitás óta jelen vagyok. Először egy karácsonyi műsort hoztunk a gyülekezeti ificsoportunkkal, amikor egy kis énekléssel és verseléssel olyan hangulatot teremtettünk, hogy azt éreztem: én a jövőben idősekkel akarok foglalkozni. Ez 2000-ben volt, azóta folyamatosan, valamilyen szinten itt voltam. Először önkéntesként, majd zenei programok keretében látogattunk az intézménybe. Nagyon szeretek a lakók között lenni, amikor csak az időm engedte, még mielőtt dolgozni kezdtem volna itt, bejöttem hozzájuk felolvasni, kézműveskedni, beszélgetni. A mai napig láthatók az alkotások, amelyeket akkor csináltunk. Milyen iskolákat végeztél?
A Károli Gáspár Református Egyetemen tanultam lelkésznek és azt terveztem, hogy doktorálok. Ehhez viszont szükségem volt egy második diplomára, így kerültem a szociális szakmába, ahol ott is ragadtam. Úgy érzem, hogy sokkal többet tehetek a lelki egészségért mentális szakemberként, mint egy gyülekezetben. Vallástól függetlenül szeretetet adni, ez a világ legjobb dolga. Elvégeztem a szociális munkás szakot, most készülök a szociális szakvizsgára. Olyan szinten magával ragad az idős korosztály bölcsessége, a történeteik, hogy már nem is tudnám másképp elképzelni az életemet. Kezdetben azt gondoltam, hogy gyerekekkel fogok foglalkozni, gyerekmissziókban és kórházakban önkénteskedtem, egészen addig az első karácsonyig. Szerinted mi a legszebb része ennek a munkának? Számomra az, hogy önmagam lehetek, a saját személyiségemmel dolgozok, mindaz, mi én vagyok, az itt lehet. Például a karácsonyi szintgyűléseken viszem a gitáromat és mosolyt csalok vele azoknak az arcára is, akik egész évben ki se mozdulnak az apartmanjukból. Mikor a népdalkörünk vezetője beteg lett, párfogásomba vettem a kórust, március 15-én léptünk fel először együtt. A zene mellett a másik szenvedélyem a kézműveskedés, az újonnan indult alkotókört is én tartom. Fantasztikus dolog átadni az alkotás örömét. Nagyon változatos és színes a munkánk. Talán az a legszebb, hogy szeretetet és bölcsességet kapunk és
Mi a legnagyobb kihívása ennek a szakmának? Minden nap egy új kihívás, minden nap van valami más, ami kihívást jelenthet, de talán az idő a legnagyobb mumus. Nagyon okosan kell gazdálkodni vele ahhoz, hogy mindenre maradjon, és hogy jól használjuk ki. Nincs olyan, ami lehetetlen, csak jól kell csinálnunk. Mindez tervezés és szervezés kérdése. Persze minden szociális szakember életében vannak nehéz időszakok, ez a munka lelkileg nagyon megterhelő tud lenni.
CSEPEL
adhatunk is cserébe.
Beszéltél a Népdalkörről. Mióta működik a csepeli intézményben? Majdnem a kezdetek óta. Az éneklés az idősek számára is nagyon fontos, hiszen a régen tanult népdalok nagyon mélyen belevésődnek az emlékezetbe. Az éneklés a boldogsághoz vezető egyik út és bizonyítottan pozitív hatással van az emberre. Ezt az elődeim is jól tudták, ezért szervezték meg a kórust. Évek óta minden szerdán van népdalkör, ahol csokorba szedett dalokat énekelünk. Van, aki bár szellemileg már nincs jó állapotban, de a dalokat mégis tudja. Van egy új zeneterápiás programunk is, ennek keretében a demenciával küszködő lakók is boldogan éneklik a klasszikus dalokat. Az éneklésnek gyógyító hatása van. Van még valami, amit szeretnél megosztani az Olajág Magazin olvasóival? Mi itt olyanok vagyunk, mint egy igazi család. Mikor az elmúlt évben hosszan betegeskedtem, nem telt el nap anélkül, hogy ne érdeklődtek volna a hogylétem iránt. Lakók és kollégák egyaránt. Leírhatatlan érzés az a rengeteg szeretet, amit kapunk, ezért érdemes élni és végezni ezt a munkát. BOR TERÉZ
13
EMLÉKEZÉS 14
Soha többé… Emlékezés Csepelen a holokauszt 70. évfordulóján
A megemlékezést közösen készítettük elő a lakókkal. Délelőtt tíz órakor kétperces néma csenddel kezdtünk. Izraelben ilyenkor a szirénák is megszólalnak: „Soha többé Soá!” Majd Hegedűs Györgyné a szegedi zsinagóga épületén lévő feliratot olvasta fel. Kovács Józsefné Radnóti Miklós: Levél a hitveshez című versét adta elő. Hangya Jánosné Anna Frank naplójából mondott részletet. Fuvolán Barkó Anikó előadásában John Williams zenéjét hallgattuk, a „Schindler listája” című film híres dallamait. Elhangzott Pilinszky János: Harbach 1944 című verse is. Ezután képsorokat néztünk, a vándorló „Vagon kiállítás” képeit: a vagont, amelyben a táborokba hurcolták az embereket, a bőröndjeiket a vagonok előtt hagyva és a lábnyomokkal zsúfolt földet ugyanott. A kiállításon Varsányi Imre túlélő bemutatkozó kérdésére hívtam fel a figyelmet: „Nézzetek rám! Láttok rajtam valami furcsát? Ugyanolyan ember vagyok, mint ti….” Majd Fahidi Éva: „Dolgok lelke” című memoárjából olvastunk fel. Fahidi a túlélők nevében Németországban, a Nemzetközi Holokauszt Emléknapon Angela Merkel és a német parlament tagjainak jelenlétében emlékezett, emlékeztetett… Az egész memoárt ideilleszteném, de hely hiányában csak az üzenetét szeretném átadni: „Azóta már többször visszatértem AuschwitzBirkenauba, azzal a bűntudattal, ami minden túlélőt gyötör: miért én???, miért maradtam éppen én életben? Hetven év alatt megtaláltam rá a választ. Mert tanú vagyok. Mert mindent, ami történt velem, azért jegyeztem meg, hogy az egész világnak elmondjam. Közel 60 évnyi hall-
gatás után életcélommá vált, hogy ne engedjem kihunyni Auschwitz-Birkenau emlékét. Méltó feladat ez a még hátralévő időre is. A Megszámlálatlanok hamva a lecsapolt birkenaui mocsárban − köztük anyám, Irma, Gilike húgom és negyvenkilenc rokonom hamva, kötelez bennünket. Azt a feladatot rója rám és túlélő lágerfivéreimre és lágernővéreimre, hogy megőrizzük az emléküket. Mert nem volt emberhez méltó temetésük, nem kísérték őket síró családtagok utolsó útjukra, nem lehet a sírjukra virágot, vagy követ rakni”. A megemlékezésre készülve mini kiállítást is készítettünk Gerlóczy Sári grafikáinak másolataiból, melyet a folyósón tekinthettek meg a lakók és az otthonba látogatók. Gerlóczy kiállításának megnyitóján a következőket mondtam: „Az emlékezés mentén, e képek láttán, önismeretünk mélyebb rétegei tárulnak elénk. Ennek hatására, mint amikor „kövekkel dolgozunk”, gazdagodunk és változunk. Ha lebontjuk a ké-
Thurzó Gábornak Újra és újra őket látom, a hold süt és egy rúd mered, s a rúd elé emberek fogva húznak egy roppant szekeret.
EMLÉKEZÉS
PILINSZKY JÁNOS: Harbach 1944
Vonják a növő éjszakával növekvő óriás kocsit, a testükön a por, az éhség és reszketésük osztozik. pek segítségével a köztünk lévő falakat, ráismerhetünk a bennünk lévő közösre és tisztelhetjük különbözőségeinket.” Martin Niemöller gondolatával zártuk az irodalmi blokkot, mely arra világít rá, hogy ha bántanak valakit vallása, származása, hite miatt, ne felejtsen el cselekedni! „Amikor elvitték a kommunistákat, nem szóltam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szakszervezetiseket, nem szóltam, mert nem voltam tagja a szakszervezetnek. Amikor elvitték a zsidókat, nem szóltam, mert nem voltam zsidó. Amikor elvitték a katolikusokat nem szóltam, mert protestáns vagyok. Aztán eljöttek értem, de már nem maradt senki, aki szólhatott volna.” A megemlékezés végén a Rosenberg Dani videó klip csalt könnyeket a résztvevők szemébe. A klip Koltai Lajos Sorstalanság című filmjét idézi meg. Koltai klipjében Pajor Tamás dalát Koncz Zsuzsa, Bródy János, Cipő, Pajor Tamás és Somló Tamás énekli. Fantasztikus volt az a nyitottság, ahogy a lakók és a dolgozók együttműködtek az előkészületekben és a lebonyolításban. Köszönöm nekik és a munkatársaimnak, Barkó Anikónak és Sztanev Zsoltnak is. Együtt könnyebb! JAMNIK JUDIT
Viszik az utat és a tájat, a fázó krumpliföldeket, de mindennek csak súlyát érzik, a tájakból a terheket. Csak szomszédjuk esendő testét, mely szinte beléjük tapad, amint eleven rétegekben egymás nyomában inganak. A falvak kitérnek előlük és félre állnak a kapuk, elébük jött a messzeség és megtántorodva visszafut. Térdig gázolnak botladozva facipőiknek alacsony, sötéten zörrenő zajában, mint láthatatlan avaron. De törzsük már a némaságé. Magasba mártják arcukat, feszülten mintha szimatolnák a messze égi vályukat. Mert fogadásukra már készen, akár egy megnyiló karám, kapuit vadul széttaszítva sarkig kitárult a halál.
15
FRISS HÍREK 16
Új ápolási részleg Csepelen
Lapzárta után érkezett
Az időskor egyik leggyakoribb betegsége a demencia, a magasabb szellemi funkciók zavara, a mentális hanyatlás. Az élettartam meghosszabbodása, de a környezeti hatások is hozzájárulnak ahhoz, hogy világszerte jelentősen megnőtt a demenciában szenvedő idősek száma. Az Olajág Otthonok társadalmi felelősségvállalása részének tekinti és elkötelezetten támogatja a fizikai és mentális képességükben meggyengült időseket. Ezért a Bánkút utcai intézmény után a csepeli otthonban is kialakítunk egy újabb részleget a különféle demenciákkal együtt élő idősek számára. Olyan biztonságos és a korszerű elvárásoknak megfelelő környezetet teremtünk a lakóknak, amely megfelel a megváltozott szükségleteiknek, ahol mérsékelhető vagy szinten tartható a mentális és pszichés hanyatlás és javítható az életminőség. Ezt a speciális részleget a csepeli intézmény „E” épületének földszintjén helyezzük el. A nyitás tervezett időpontja: 2015. július 1. Az osztály 33 fő befogadására lesz alkalmas, ahol ingergazdag környezetben, 2-3 férőhelyes szobákban élhetnek a lakók. Az itt élők biztonsága érdekében az osztály kamerákkal, saját étkezővel, társalgóval és belső kerttel kerül kialakításra.
Az Olajág Otthonok Paskál intézményeinek vendége volt április 29-én Jason McKinney operaénekes. A kiváló amerikai basszus bariton klasszikus spirituálékat és ismert zsidó dalokat is énekelt több mint egyórás koncertjén. Az amerikai Milwaukee-ből (Wisconsin állam) származó művész fellépett már többek között a Kennedy Centerben, a Drezdai Semper Operában, de a Fehér Házban is. Vendége volt a dixieland muzsika Mekkájában, New Orleansban, a világhírű Preservation Hall Jazz Bandnek. Nem csak a színpadon énekel, kántorként is működik egy Dél Karolina-i zsinagógában és liturgikus zenét is komponál. Jason McKinneyt, aki ajándék koncertet adott az Olajág Otthonok lakóinak, lelkesen fogadták és sokáig ünnepelték az Olajág intézmények lakói.
Video megfigyelő rendszer
Tavaszi számunkat gyönyörű magnóliákkal (tulipánfák, liliomfák) illusztráltuk. Jó néhány ezekből az Olajág Otthonok kertjeit díszíti. E képekhez is kapcsolódva szeretnénk tájékoztatni olvasóinkat arról, hogy intézményeinkben tervszerűen haladnak a tavaszi kertészeti munkák. A szokásos és szükséges feladatok mellett több helyen felújításokat, fejlesztéseket is végzünk. Csepelen a lakók által leginkább látogatott kertrészen füvesítést és öntözőrendszer kialakítását tervezzük. Törökbálinton is füvesítjük a legfrekventáltabb részeket és a Paskálban is, az ebédlő kijáratánál. Bánkúton a főbejárat előtti kertrészen száz tő begóniát ültettünk el a lakók nagy örömére. Ezt a többi intézményben is meg fogjuk ismételni. Több intézményünkben is fiatal önkéntesek végzik az aktuális tavaszi kerti munkákat. Köszönjük nekik a szívből jövő segítséget és köszönjük azoknak az önzetlen lakóknak is, akik gyönyörű virágoskerteket varázsoltak környezetükbe!
Az Olajág Magazin lapjain is tájékoztatni szeretnénk kedves lakóinkat arról, hogy a jövőben kamerás megfigyelő rendszer is segíti majd az otthon őrzését, védelmét, a portaszolgálat munkáját. A video felügyeleti rendszer elsődleges feladata az otthonban lakók személyi- és vagyonbiztonságának növelése, az otthonok területén található ingó- és ingatlanvagyon védelme. Az épületek külső környezetét figyelő kamerák riasztást adnak a rendkívüli eseményekről. Ilyen események lehetnek például, ha a területre a kerítésen keresztül valaki bemászik, vagy valamilyen vandál rongálás történik, avagy az épületben lévő vagyontárgyak engedély nélküli elszállítása stb. is. A kamerák elhelyezése a jogszabályok és a személyiségi jogi előírások teljes tiszteletben tartásával történik, működésüket szabályzatba foglaljuk. A kamerarendszer ezer szeme folyamatosan ügyeli biztonságunkat.
FRISS HÍREK
Itt a tavasz!
17
EGÉSZSÉGÜNKÉRT 18
Az orvos válaszol Az orvos válaszol rovatunkban egy régóta remélt és várt változást, a gyógyszerár-különbözet előleg befizetési rendszerének megszüntetését ismerteti dr. Bakányi Zoltán egészségügyi igazgató.
Kedves Lakónk, Tisztelt Hozzátartozó! Az Olajág Magazin jelenlegi számában a gyógyszerellátással kapcsolatos technikai változásokról szeretnék tájékoztatást adni. A változás igen kedvező, mivel csökken a lakóinkra háruló adminisztratív teher, ezáltal egyszerűbbé válik a gyógyszerhez való hozzájutás. További előnye, hogy azzal az egy-két nappal lerövidül a gyógyszerhez való hozzájutás ideje, amely az előzetes gyógyszerkülönbözet befizetéshez szükséges volt. Ahhoz, hogy az új rendszer előnyeit maradéktalanul élvezhessék, feltétlenül ismerniük kell a folyamat kulcsfontosságú részleteit. Fontos, hogy az új szabályozás csak az Önök együttműködése esetén működik, pontosabban fogalmazva az együttműködő lakók tudják hosszútávon élvezni az előnyeit. A változás lényege, hogy a gyógyszerkülönbözet megfizetése nem a gyógyszer behozatala előtt, hanem utólag történik. Előnye, hogy a lakónak havonta csak egy alkalommal kell a gyógyszerkülönbözet megfizetésével foglalkozni. Ami nem változik: – változatlanul ingyenesek a gyógyszer alaplistán szereplő gyógyszerek, – az utólagos fizetés továbbra is történhet pénztárban is és banki átutalással is. A fizetendő különbözetről a gyógyszer felírásakor tájékoztatást kap a beteg. Ekkor dönthet arról, hogy kéri-e a különbözetes gyógyszer felírását vagy sem. Számos esetben azonos terápiás hatás érhető el az alaplistán szereplő ingyenes gyógyszerrel is, ezt érdemes a keze-
lőorvossal megbeszélni. Ezután az ambuláns lap aláírásával a lakó vállalja a felírt gyógyszer árkülönbözetének utólagos megfizetését. Ezt követően, a költségvállalásra tekintettel beszerezzük a gyógyszert. Ezért utólag már nincs lehetőség módosításra, a különbözetet akkor is meg kell fizetni, ha később úgy dönt a lakó, hogy mégsem veszi át a gyógyszert. Abban az esetben, ha a lakó állapota nem teszi lehetővé az orvosi rendelőben való személyes megjelenést, illetve akkor, ha a hozzátartozója vagy a gondnoka útján intézi az ügyeit, akkor a lakó meghatalmazást adhat a gyógyszerárkülönbözet vállalásának aláírására. Ha Ön a pénztárban teljesíti egyéb befizetési kötelezettségét, akkor ezzel együtt tudja az összesített gyógyszerkülönbözetet is megfizetni, így elegendő havonta egyszer lefáradnia a pénztárba, még akkor is, ha az adott időszakban több alkalommal vett át gyógyszert. Nagyon fontos az Ön együttműködése: a megfontolt döntés a gyógyszer felírásakor és a gyógyszerkülönbözet utólagos, de pontos és maradéktalan kiegyenlítése. Tudom, hogy minden módosítás, átalakítás nehézségekkel jár, de bízom abban, hogy lakóink és hozzátartozóik döntő többsége örömmel és együttműködően fogadja a változást és mihamarabb megtapasztalja majd annak előnyeit. Meggyőződésem, hogy ez a lépés is megkönnyíti a mindennapokat és hozzájárul ahhoz, hogy idős éveiket kellemesen töltsék az Olajág Otthonokban. Jó egészséget kíván: DR.
BAKÁNYI ZOLTÁN
Idestova egy esztendeje, hogy az újpalotai intézményben megkezdődött a művészeti foglalkozás, melyet hamarosan két másik otthonban, a Mátyás téren és a Paskálban is megszerveztünk. Minden találkozás más-más élményt nyújt, örülünk egymásnak, az együtt töltött időnek. Változatos anyagokkal, például festékekkel ismerkedünk, érdekes technikákat próbálunk ki és a végeredmény nemcsak számunkra jelent örömet, gyakran szeretteinket is megajándékozhatjuk az itt készült alkotásokkal. A foglalkozás sokkal többet nyújt a kézművesség már önmagában felemelő érzésénél. Egy-egy zene, vers, történet ihletet teremt az alkotáshoz, érzéseket ébreszt bennünk, melyekről hol viccesen, hol komolyan beszélgetünk, miközben a kezünk rendületlenül dolgozik. Olykor a jövőbe nézünk és célokat, megvalósítandó terveket fogalmazunk meg önma-
gunk számára, vagy a múltba tekintünk, régi emlékeket, élményeket, érzéseket idézünk fel és megpróbáljuk azokat kisebb-nagyobb sikerrel, de minden alkalommal nagy lelkesedéssel és elszántsággal formába önteni. Belefeledkezve a festésbe, rajzolásba, kizárva a külvilágot és elfeledve a gondokat - legalább arra az időre, amíg együtt alkotunk - saját örömünkre tevékenykedünk, nem törődve a „nincs kézügyességem” vagy „sosem tudtam rajzolni” béklyójával. Megteremtjük magunknak az összetartozás élményét. Ezt persze a finom tea, az apró ropogtatnivalók is segítik. A csoport egyik leglelkesebb tagja első kiállításunk alkalmával így szólt a megjelentekhez: „Legközelebb gyertek el Ti is! Én sem gondoltam, hogy ezzel a zsibbadt két kezemmel ilyet tudok csinálni.”
ÉLMÉNYEK
Együtt sírunk, együtt nevetünk
BALC ADÉL
19
LAKÓI FELMÉRÉS
Az étkezésekről Lakói elégedettségmérés Az étkezés színvonala, mennyisége és minősége örökké visszatérő téma. A minden igyekezetünk ellenére visszatérő panaszok, észrevételek jelzik: van tennivalónk. Az objektív értékelés érdekében rendszeresen végzünk lakói elégedettségmérést. A kérdőíveket a megkérdezettek több mint fele visszajuttatta részünkre. Ebben az írásban a 2014. évi felmérések adataival ismertetjük meg lakóinkat. Az Olajág Otthonok 2013. április 1-én vette át a kilenc intézmény működtetését. A kezdetektől tisztában vagyunk azzal, hogy lakóink számára meghatározó jelentőségű az élelmezés minősége. Ezt az állítást megerősítette és alátámasztotta a Medián által 2013-ban végzett felmérés eredménye is. Fenntartói tevékenységünk megkezdésének pillanatától érzékeny figyelemmel kísérjük az élelmezéssel kapcsolatos kérdéseket, lakói észrevételeket. Ezek az észrevételek nagyon széles skálán mozogtak, ezért az Olajág Otthonok vezetése úgy döntött, hogy 2014-ben is valamennyi otthonára kiterjedő felmérést végez a lakók körében a vélemények folyamatos megismerése érdekében. Az elmúlt évben kétszer, februárban és októberben minden otthonban
Reggeli mennyisége 100%
80%
60%
40%
20
20%
0% I. Kevés
II. Megfelelő
Bőséges
megkérdeztük a lakókat, 2015 februárjában pedig a Vezér úton kértünk egy héten keresztül információkat. A kérdések alapján lehetőségünk volt az egyes étkezések külön-külön való értékelésére. Röviden összefoglaljuk az eredményeket. A reggeli étkezés értékelése Az Olajág Otthonok lakóinak összesített véleménye a reggeli étkeztetéssel kapcsolatban feltett kérdésekre adott válaszok alapján legalább 91%-os vagy annál magasabb megfelelőséget mutat. Első felmérésünkhöz képest mind az étel mennyiségével (1%), mind pedig a pékáru minőségével (2%) kapcsolatban kis mértékben, de javult az elégedettség. Viszszaesést egyetlen kategóriában sem tapasztaltak lakóink. Az ebéd értékelése A kapott válaszok értékelése azt mutatja,
A hideg vacsora értékelése A hideg vacsora kapcsán lakóinkat annak mennyiségéről és minőségéről faggattuk. Mind a két esetben több mint 92% az elégedettségét fejezte ki. Ez különösen annak fényében érdekes, hogy évközben a lakókkal történő beszélgetések, egyeztetések során a legtöbb panasz a hideg vacsora mennyiségére érkezett. A meleg vacsora értékelése A kapott válaszok értékelése azt mutatja, hogy a meleg vacsorával kapcsolatban a lakók elégedettsége jelentősen növekedett. A 2014 februári felmérés során a meleg vacsora íze csoportban a megfelelőség 78%-os, az újabb felmérés szerint viszont 89%-os volt!
A meleg vacsora mennyiségével elégedettek aránya 25%-kal 91%-ra nőtt! A vacsora állagával kapcsolatos elégedettség is javult, míg a vacsora hőmérsékletével a válaszadók több mint 90%-a volt elégedett.
LAKÓI FELMÉRÉS
hogy az ebéd mennyiségével és tálalásával válaszadóink közel 95%-a elégedett volt. Több tennivalónk lesz az ételek ízével kapcsolatban, bár e kérdésre is a válaszadók 70%-a a kérdőíven szereplő legjobb osztályzatot adta. Az ebéd hőmérsékletével 86%, állagával 92% volt elégedett. Kérdőívünket tavaly októberben bővítettük ki az ételek tálalását firtató kérdéssel. Ezt a szempontot a 2015-ben megkérdezett lakók 95%-a értékelte rendben levőnek.
Összesítő értékelés A több mint 25.000 adatlap és közel 100.000 adat feldolgozása azt jelzi számunkra, hogy az Olajág Otthonok intézményeiben az étkeztetés színvonala megfelelő. Ezt az állítást támasztja alá az egész napi étkezés átfogó, egységes minősítésére adott lakói válasz, mely szerint a válaszadók több mint 90%-a elégedett az étkeztetés minőségével. Természetesen arra törekszünk, hogy a „kisebbség” tetszését is elnyerjük. A jó minősítés megőrzése és az egyelőre még „másként gondolkodók” elégedettségének kivívása az a cél, amiért a jövőben dolgozunk. VARGA K ÁLMÁN
Egész napi étkezés 100%
80%
60%
40%
20%
21
0% I. Nem megfelelő
II. Megfelelő
ÜNNEP
Széder Csepelen „Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta őket Egyiptom földéről; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai előtt nemzetségről nemzetségre.” Mózes II. könyve 12. fejezet 42.
Április 3-án péntek délután szorgos kezek munkálkodtak a csepeli otthonban, hogy az esti ünnep emlékezetes legyen mindenki számára. A széder tálat készítették, melyen az est jelképei szerepelnek.
22
A három pászka a zsidó nép három rétegét: a kohanitákat, a levitákat és Jiszraelt az egyszerű zsidókat jelzi. Egy kemény tojás a szentély idejében szokásos Chagiga áldozatra emlékeztet. Ezzel átellenben a sült csirkenyak a peszachi bárányáldozat szimbóluma. Ott vannak még a kárpász (zöldség: főtt krumpli, vagy hagyma), valamint a maror, a kétféle keserű gyökér (rendszerint reszelt torma és fejes saláta) meg a charojszesz (malter), a gyümölcspépből készült keverék (alma, dió, bor), melyek az egyiptomi rabszolgaságra emlékeztetnek. Előkészítettük a kosher bort is, melyből négy pohárral kell meginni az este folyamán. A széder szabadságünnep. Az egyiptomi rabszolgaságból való csodálatos kiszabadulás történetének elbeszélése, kommentálása. „Annak okáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által. És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok
Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.” Mózes II. könyve 6. fejezet 6–7. A közismert bibliai történetet és azt, hogy az este, a szertartás során mit, miért, és hogyan csinálunk a széder vezetője dr. Klár András, az Olajág Otthonok főigazgatója pontról pontra nagy türelemmel magyarázta. A figyelem fenntartása érdekében érdekes kérdéseket is feltett, melyeket közösen válaszoltunk meg. A családi széder este főszereplői a gyerekek ugyan hiányoztak az otthonból, de a négy kérdés - melyet a hagyomány szerint az este folyamán a gyermekek: az „okos, a „rossz” az „együgyű” és „az aki még kérdezni sem tud” tesznek fel - természetesen elhangzott. Másnap Óbudán Köves Slomó rabbi egy „ötödikre” is felhívta a figyelmet. „Arra, aki még el sem jött.” Ráirányítva a figyelmet, hogy a jövőben hívjuk el mindazokat, akik most nincsenek itt, azokat, akik nem tartják az ünnepet. Meghatározó számomra, amit a csepeli otthon vezetője, Bocz Renáta mondott az este végén (nem biztos, hogy pontosan idézem, de bennem így maradt meg): „Jó lenne, ha a hétköznapokban is eszünkbe jutna, hogy mennyi mindenért hálásak lehetünk.” Fontos kérdés, hogy mi ennek a szép csepeli alkalomnak a mentális, spirituális tanítása? Reményeim szerint az, hogy képesek vagyunk az egót háttérbe szorítani a magasabb, szellemilelki tartalomért. Hajlandóak vagyunk nyitott szívvel figyelni egymásra, megismerni egymás hitét, szokásait, hagyományait. A megismerés az első lépés ahhoz, hogy képesek legyünk a feltételezéseinket/előítéleteinket megváltoztatni. Ezt az első lépést nem is olyan nehéz megtenni. JAMNIK JUDIT
Interjú DR. KLÁR ANDRÁS főigazgatóval
1
Kétéves az Olajág - Születésnap Csepelen
4
Bemutatjuk Bocz Renáta intézményvezetőt
6
Beszélgetés Nagy Istvánnéval, Duci Nénivel
8
Lakóolimpia
11
Beszélgetés Barkó Anikó mentálhigiénés csoportvezetővel
12
Soha többé…
14
Új ápolási részleg Csepelen
16
Lapzárta után érkezett
16
Itt a tavasz!
17
Video megfigyelő rendszer
17
Az orvos válaszol
18
Együtt sírunk, együtt nevetünk
19
Az étkezésekről
20
Széder Csepelen
22
'FMFMǮTLJBEØES,MÈS"OESÈTt,JBEØ0MBKÈH0UUIPOPLt0"1 4[FSLFT[UǮL #SFVFS ,BUBMJO 4[ÈT[ ,SJT[UJOB t -BQUFSW /BHZ .JLMØT " LJBEØ ÏT B T[FSLFT[UǮTÏH DÓNF #VEBQFTU #ÈOLÞU V 5FMFGPOt&NBJMVHZGFMT[PMHBMBU!PMBKBHPUUIPOPLIV
TARTALOMJEGYZÉK
Tartalomjegyzék
23
LEGYEN A MI OTTHONUNK AZ Ö N OTTHONA! A Z O LAJÁG O TTHONOK INTÉZMÉNYEI MINDEN IDŐSKORÚ SZÁMÁRA AZOKAT AZ ÉRTÉKEKET BIZTOSÍTJÁK , AMELYEK SZÁMUKRA EGYÉNISÉGÜKBŐL ÉS ÉLETKORI SAJÁTOSSÁGAIKBÓL FAKADÓAN FONTOSAK . IGAZI OTTHON
FÜGGETLENSÉG
SZERETET
BIZTONSÁG
PROGRAMOK
EGÉSZSÉGÜGYI FELÜGYELET
TÁRSASÁG
