ÓBUDA-BÉKÁSMEGYER SZOCIÁLPOLITIKAI KONCEPCIÓJA

ÓBUDA-BÉKÁSMEGYER S ZOCIÁLPOLITIKAI K ONCEPCIÓJA

2004

Óbuda-Békásmegyer Szociálpolitikai Koncepciója

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETİ A szolgáltatás-koncepció elızményei és alapjai

5 7

ÁLTALÁNOS HELYZETELEMZÉS Népesedés, egészségügy, lakáshelyzet Foglalkoztatás, lakhatás, szocio-kulturális helyzet Környezeti tényezık Jogszabályi megfelelés Alapelvek

10 13 14 16 18 19

IGÉNY- ÉS KÖZVÉLEKEDÉS-FELMÉRÉS Szociális ellátások megítélése Javaslatok a fejlesztésekre

20 20 22

STRATÉGIA-ALKOTÁS Ágazati SWOT-analízis Az ágazat stratégiájáról

26 28 30

AZ ELLÁTÓRENDSZERRİL Segélyezés, támogatási rendszer Intézmények

32 32 36 Szociális Foglalkoztató 36 Óbudai Gondozási Központ 40 Derős Alkony Gondozóház 45 Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthona 46 „KIÚT” Családsegítı és Gyermekjóléti Szolgálat – Családok Átmeneti Otthona 47 Egyesített Bölcsıdék 50 Civil partnerek, szolgáltatók 52

ÁLTALÁNOS JAVASLATOK Felhasználói központú szolgáltatások, felhasználói jogok A felhasználó központú szemlélet, Lehetıségek és célok Forrástípusok Ellátási kapacitások optimalizálása Intézményi elképzelések Emberi erıforrás gazdálkodás

55 55 56 58 60 61 63 63

3


Ágazati szakképzés összehangolása Továbbképzések, belsı szakmai fejlesztése

Kapcsolati háló erısítése Az intézmények viszonya a fenntartóhoz Egymás közötti kapcsolatok Más alap- és szakellátások, egyéb települési önkormányzatok irányában Ágazatközi kapcsolatok (egészségügy, oktatás, foglalkoztatás) Külsı kapcsolatrendszer

Szolgáltatási minıség fejlesztése Tárgyi feltételek, akadálymentesség A minıségi munka személyi feltételei Minıségfejlesztési elkötelezettség

Költséghatékony gazdálkodás Vásárolt szolgáltatások az intézményekben Egyéb, külsı források bevonása Technikai racionalizálás

Új szervezeti rendszer(ek) Integráció - ellátási ésszerősítés

64 65 66 66 67 68 69 71 72 72 74 75 76 76 77 77 79 79

TENNIVALÓK: FELADATOK ÉS FEJLESZTÉSI IRÁNYOK Szabályozás Célcsoportok Szolgáltatások

83 84 85 88

MELLÉKLETEK

96

FÜGGELÉK

(A Koncepcióban található ábrák, mellékletek az intézmények, társszervek adatközlésén alapulnak, míg a közvélekedést és igényfelmérést bemutató, kérdıíves kutatásunk annak a több mint négyszáz óbudai polgárnak köszönhetı, akik ezzel résztvettek a minél életszerőbb Koncepció megalkotásában, s ezért külön köszönet illeti ıket. A Koncepció végén jelzett szerzıkön és munkatársaikon kívül kritikus véleményéért és hasznos tanácsaiért külön köszönet illeti Kelemen Viktóriát, Dr. Badacsonyi Szabolcsot és Komka Norbertet a Szociális és Lakásgazdálkodási Bizottság, valamint Pokorádi Gizellát a Polgármesteri Hivatal Egészségügyi és Szociális Ügyosztálya részérıl.)

4


Bevezetés Koncepciót azok alkotnak, akik hosszú távra és kiszámíthatóan kívánják elképzelni jövıjüket, a reájuk bízott terület, szakma – esetünkben szolgáltatások és ellátások – által végzett feladatok elvégzését. Ez még akkor is így van, ha sok-sok tényezı kiszámíthatatlan és rendkívül bonyolulttá tenné egy „tökéletes tervezés” menetét, munkáját. Különösen így van ez a szociális területen1, ahol alig egy évtizednyi „szabályozott” múlt, s fiatal – az új társadalmi berendezkedéssel szinte azonos korú – szakmák jelentik az alapokat. A terület alap-törvényei és fıbb jogszabályai 40-50 alkalommal, több száz ponton változtak az elmúlt években, s számos – egyébként jelentıs – peremfeltétel változott jelentısen (megszőntetett majd ismét bevezetett normatívák, számítási és engedélyezési eljárások változásai stb.). A szociális szakmában mégis a legfontosabb az emberi tényezı, ezért ezt a koncepciót a szakma – kerületi – mővelıi által jelentısen meghatározott, a potenciális igénybevevık visszajelzéseire épülı, nem csupán a szolgáltatások megszervezésére koncentráló Szociálipolitikai Koncepciót2.

módon

alkottuk

meg.

Ezért

készítettünk

A koncepció-alkotás általunk választott módozatát, módszertanát támasztja alá az a szakmai „segédlet” is, amelyek a szaktárca támogatásával munkáltak ki. Ez az anyag így fogalmaz: A koncepció, amint arra a szó jelentése is utal, nagyon tág fogalom, s mint elkészítendı dokumentum arra hivatott, hogy az irányokat kijelölje. Ha úgy tetszik, felfogásmódot, nézıpontot, meglátást, elgondolást, ötletet tükrözzön, de ne a részletek síkján. A részletek már a koncepcióra épülı stratégiában, operatív tervekben kell, hogy megjelenjenek, amelyek tovább bontva apróbb projektekbıl épülhetnek fel. Ennek megértéséhez viszont talán egy kis fogalom-magyarázat3 is szükséges, ám a rendszer rendkívül egyszerő és – egyszeri, nagyobb energia-befektetést követıen – 1

„Szociális” jelzı alatt itt is és késıbb is a teljes, felnıtt- és gyermekvédelmi, szociális és gyermekjóléti ágazat értendı. 2 Amit néha Szociális Koncepciónak, vagy Szociális Ágazati Koncepciónak is említenek... 3 Koncepció: felfogásmód, nézıpont, meglátás, elgondolás, ötlet – Bakos: Idegen szavak és kifejezések szótára. Stratégiai program: a fejlesztési koncepcióban megfogalmazott célok elérésére komplex programokat fogalmaz meg. Feladatorientáció szerint strukturált, átfogó program, amely már felvázolja a lehetséges szereplıket, pénzügyi forrásokat, az érintettek körét, a várható eredményeket és a

5


nem igényel különösebb speciális szakismeretet, többlet-idıt. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy megvalósítható terveket jelzı és azokat megalapozó Koncepcióra igazán van szükség. A Koncepció célja meghatározni azokat az alapelveket, irányokat, célokat, amelyeket a település a szociális szolgáltatások biztosítása, fejlesztése során követ, illetve amelyekkel orientálni kívánja a szociális szolgáltatások fejlesztésének további szereplıit. Fontos, hogy a döntéshozók részére készüljön egy olyan alapdokumentum, amely átfogó képet nyújt Óbuda ellátási kötelezettségének helyzetérıl, a szociális szükségletekrıl és a rendelkezésre álló lehetıségekrıl, a szolgáltatások fejlesztésének irányairól és a feladatokról az önkormányzat szabályozási hatáskörében, az ellátási kötelezettség szintjén és az intézményi szinteken. Célja megszüntetni azokat a hiányokat is, amelyet a szociális szolgáltató rendszer Óbudán jelenleg kezelni nem képes, s remélt hozadéka, hogy kerületünkben a szociális szolgáltatásoknak egy olyan rendszere erısödjön meg, amely minıségi és egyben differenciált, ahol a szolgáltatások középpontjában a családok, s az egyének állnak. Bár legnagyobb részt a szolgáltatásaink zöme jelenleg is összehangoltan, koordináltan mőködik, és igen nagy mértékben lefedi a szociális szükségleteket, de a koncepció dolga az is, hogy világítson rá a nálunk mőködı szociális ellátórendszer hiányosságaira. Lényeges, hogy jelöljük ki az irányokat, prioritásokat egy jobban, célzottabban, hatékonyabban és hatásosabban mőködı „szociális védıháló” kialakításához. Reményeink szerint ez az anyag információkat biztosít egyéb – nem csak önkormányzati hatáskörő – fejlesztési koncepciók, programok (pl. területfejlesztési koncepció, rekonstrukciós program, fogyatékosok ellátásának korszerősítése, rehabilitációs programok, stb.) tervek kidolgozásához és megvalósításához. A koncepció végsı soron segítse információkkal a döntéshozókat, illetıleg a szolgáltatások biztosításában résztvevıket, és adjon kellı alapot a szociális

program menedzsmentjét is. A lehetıségeknek megfelelıen minimalizálja az ismeretlen, a bizonytalansági tényezıket, amely meghiúsíthatja a megvalósítást. Tartalmazza a különbözı célok és programok közötti hierarchiát. Operatív program (cselekvési terv): konkrét feladatok (akciók) megfogalmazása, eszközökkel, a végrehajtásért felelısökkel, határidıkkel együtt. Javaslatot tesz az eredmények mérésére is. E taktikai szint következmény jellegő, az elızı célmeghatározói szint(ek)hez képest. Döntések ebben a fázisban már csak a konkrét megoldásokkal kapcsolatban vannak. Terv: minden részletében kidolgozott, jóváhagyott fejlesztési program, amely kötelezettséget jelent a végrehajtók számára. A leglényegesebb jellemzıje az elfogadás (döntés) formájában és normatív erejében van.

6


szolgáltatások fejlesztésének operatív programjaihoz, a fejlesztési irányok és forráscsatornák megmutatásához, megteremtéséhez.

A szolgáltatás-tervezési koncepció elızményei és alapjai A legalább 2000 lakosú települési önkormányzat, illetve a megyei önkormányzat a településen, illetve a megyében, fıvárosban élı szociálisan rászorult személyek részére biztosítandó szolgáltatási feladatok meghatározása érdekében szolgáltatástervezési koncepciót készít, amennyiben legalább két ellátási forma megszervezésérıl gondoskodik. A szolgáltatás-tervezési koncepció tartalmát a helyi önkormányzat kétévente felülvizsgálja, és aktualizálja - a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló, többször módosított 1993. évi III. törvény 92 §. (3) bekezdésnek megfelelıen.4 A 92.§.(3) bekezdése meghatározza azon önkormányzatok körét, amelyek kötelesek elkészíteni szolgáltatás-tervezési koncepciójukat (a megyei önkormányzat, valamint minden legalább 2000 lakosú település, amennyiben legalább két ellátási forma megszervezésérıl gondoskodik). A szabályozás kimondja, hogy a koncepció tartalmát kétévente felülvizsgálni és aktualizálni szükséges. A 92.§.(4) bekezdése a koncepció legszükségesebb tartalmi elemeire hívja fel a figyelmet (lakosságszám, korösszetétel, szolgáltatások iránti igények, ellátási kötelezettség teljesítésének helyzete, ütemterv a szolgáltatások biztosítására, mőködtetési, finanszírozási, fejlesztési feladatok, esetleges együttmőködés keretei, speciális ellátási formák, szolgáltatások biztosításának szükségessége). Jelen koncepció ennél lényegesen többrétő és fontosabb információkat is magában foglal. A 92.§.(5) bekezdése elıírja, hogy a települési önkormányzat koncepciójának illeszkednie kell a megyei, fıvárosi önkormányzat által készített koncepcióhoz. Éppen ezért – tekintettel arra, hogy a fıvárosi koncepciót a kerület szakmai vezetése is lényegében elfogadta – külön jelezzük azokat a részeket, amelyeket a fıvárosi anyagból vesz át a kerületi koncepció. A 92.§.(7) bekezdéstıl a (9) bekezdésig a koncepció véleményeztetésének, egyeztetésének folyamatára vonatkozó szabályokkal találkozhatunk, s eszerint a szolgáltatástervezési koncepciót a helyi önkormányzat az elfogadást megelızıen véleményezteti az intézményvezetıkkel, a kisebbségi önkormányzat(ok)kal, továbbá a települési önkormányzat a Szociálpolitikai Tanács területi szervével, a megyei, 4

Valódi – akár szankcionálható – kötelezettségrıl van szó, amelyet a jogszabály is megerısít: a szociális törvény módosított 90/A. §-a a megyei, fıvárosi közigazgatási hivatalok számára kötelezıen elıírja, hogy „…amennyiben az önkormányzat…a szolgáltatástervezési koncepció elkészítésének nem tesz eleget, felszólítja az önkormányzatot megfelelı határidı kitőzésével a feladat teljesítésére.”

7


fıvárosi önkormányzat a Szociálpolitikai Tanács országos szervével. A koncepció végleges változatának elfogadása során a kialakított véleményeket az önkormányzat lehetıség szerint figyelembe veszi – írja a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 92 §. (7) bekezdése. Az egyeztetések köre ezen a ponton még csak a jövıt mutatja: a szociális törvény 58/B.§-ában két – a jövıben egyszer minden bizonnyal jelentıs szerepet betöltı – fórumot rögzít, nevezetesen a Szociálpolitikai Tanácsot, valamint a szociálpolitikai kerekasztalt, melyeknek kiemelt feladataként említi a koncepciók véleményezését, ill. a koncepcióban meghatározott feladatok megvalósulásának, végrehajtásának folyamatos figyelemmel kísérését. Az óbudai szociális kerekasztal összehívása – a széleskörő meghirdetés ellenére – eleddig sikertelen volt, s a kerület szakmai és politikai vezetése nem kívánta egy – saját intézményeinkbıl és szerzıdéses – partnereinkbıl látszat-testület felállításával „kipipálni” ezt a kötelezettséget. Ezért a koncepció munka-változatának elkészültével párhuzamosan ezt az egyeztetı fórumot is megpróbálja a kerület újra összehívni, felállítani. A határidıkre vonatkozóan így rendelkezik a jogszabály: „a szolgáltatástervezési koncepciót a megyei, fıvárosi önkormányzat és a megyei jogú város önkormányzata 2003. december 31-éig, a települési önkormányzat 2004.december 31-éig készíti el.”

A Fıvárosi Önkormányzat Szociálpolitikai és Lakásügyi Bizottsága – a kerületi munkák elımozdítása érdekében – „pályázatot” hirdetett a koncepció-készítéshez kapcsolódó feladatok ellátásának támogatására. E pályázatban a következı feladatok elvégzését vállaltuk: Szakmai értékelés: Jogszabályi háttér elemzésébıl, a szolgáltatásokban érintettek véleményét is tükrözı, tágabb helyzetkép felvázolásából, illetıleg az érdekvédelmi szervezetek szolgáltatásokról alkotott véleményébıl tevıdik össze.5 Költséghatékonysági elemzés: Melynek fókuszában különösen az ellátás színvonalának és az intézmények helyzetének feltárása, személyi és tárgyi feltételek elemzése a rendszer mőködtetésének hatékonyabbá tételével összefüggı problémák feltárására vonatkozó elképzelés az esetlegesen meglévı átfedések kimutatása és a meglévı hiányosságok orvoslására vonatkozó stratégiai terv alkotás elemei állnak. Idısoros elemzésekbıl, költségvetési 5

A vállalthoz képest többet tettünk: a minél szélesebb merítés, mintavételezés – és ezzel együtt a nagyobb társadalmi érdeklıdés felkeltése – érdekében minden háztartásba eljuttattunk egy kérdıívet, amely a kerületi szociális és gyermekjóléti-gyermekvédelmi ellátásokról tett föl kérdéseket. Ez a – kvázi – igényfelmérést megalapozó kutatás kiegészíti a szakmai elemzéseket, segít a döntéshozók munkájának támogatásában.

8


pozíciók bemutatásából tevıdik össze, mely igény szerint kiegészül összehasonlító elemzı táblák bemutatásával is. Az intézményrendszer egyes szakterületeinek fejlesztési programja: Fel kell tárni a veszteséges, vagy alacsony hatékonyságú területeket, a veszteségek csökkentésére cselekvési programot kell kidolgozni, illetve meg kell határozni a perspektivikus területeket és a fejlesztési követelményeket, melyek meghatározását megkönnyíti a szakmai és költséghatékonysági értékelés menetébe beépített szempontsor, mely kifejezetten a szolgáltatások illetve szolgáltatók szakmai átfedéseit mutatja ki, ezek kiiktatására a helyi viszonyoknak megfelelı javaslatot teszünk. Szolgáltatás-tervezési koncepciója: Az önkormányzat ellátási kötelezettségére és ellátási területére figyelemmel az önkormányzat és a civil szervezetek kapacitásának és lehetıségeinek átfogó elemzésével javaslatot teszünk mindazon változtatásokra, melyek alapján a vonatkozó jogszabályi elıírások szerint a szolgáltatás-tervezési elkészülhet. Figyelembe véve az ellátás igénybevevıinek, illetve érdekvédelmi szervezeteik ajánlását, valamint a szakmai stratégiai elemzés és stratégiai tervezés lehetıségeinek összehangolásával megteremtjük a szakmai hátterét az intézményi szintő stratégiai tervek elkészíthetıségének.6 Jelen Koncepció tehát többet kíván átfogni, mint a szigorúan vett jogszabályi elıírás, s valódi stratégiát kíván rögzíteni az ágazat egésze számára.

6

A kezdeti elképzelések szerint megalkotásra került volna egy gyermekvédelmi ellátásokra koncentráló, „különálló” koncepció is, ám ennek jogszabályi háttere, követelményrendszere, külsı elvárásai a jelen koncepció lezárásának idıpontjáig kidolgozatlanak és ismeretlenek maradtak.

9


Általános helyzetelemzés Magyarországon a ’80-as évek közepétıl olyan gazdasági folyamatok indultak el, amelyek a társadalom szerkezetében is jelentıs változásokat hoztak. Kezdett körvonalazódni – egyúttal leszakadni – egy olyan társadalmi réteg, amelyik a korlátozottan rendelkezésre álló gazdasági javakból csak alacsony szinten részesült és egyre fokozottabban szorult rá a nagymértékben állami szerepvállalást igénylı támogatásokra.

Az

ún.

„szociális

transzferek”

–

a

társadalmi

jövedelem-

újraelosztásban biztosított pénzbeli és természetbeni támogatások, segélyek – valamint a térítésmentesen, vagy nagyon alacsony térítés mellett igénybevehetı ún. „szociális szolgáltatások” iránt igény rendkívül gyorsan és igen nagy mértékben terjedt el szinte az egész országban, de különösen a legkiszolgáltatottabb csoportok lakóhelyén. Érzékelhetıen megjelent a társadalmi kirekesztıdés egyik legfájdalmasabb formája, amely a gyermekszegénységgel áll összefüggésben, s egyúttal a gyermeki jogok érvényesülésének visszaszorulását, újabb és újabb korlátainak megjelenését is eredményezte. A kialakult helyzetre válaszként új típusú, addig nem létezı ellátásokat is nyújtó intézményrendszer alakult ki. A legnagyobb kihívást a rendszer számára – fıvárosi, óbudai környezetben mindenképpen – a piacgazdaságra való áttérés feltételeinek megfelelni

nem

tudó

állami

nagyvállalatok

által

foglalkoztatott

tömegek

munkanélkülivé válása adta. A helyzet árnyoldalait mérsékelni hívatott, „septiben” kialakított megoldások eleinte nem voltak képesek az egyéni vagy helyzetspecifikus igényeknek megfelelni. Az átalakulással

járó

folyamatok

kezdetben

szinte

kizárólag

csak

negatív

következményei tömegeket érintettek, a probléma akut volt és azonnal kezelni kellett. Mégis, a rendszerváltozás után csak 1993-ban jött létre – az azóta nagyon sokat és sokszor (joggal) kritizált – Szociális Törvény, s pusztán 1997-ban születhetett meg a gyermekek széles körő védelmét szolgáló Gyermekvédelmi Törvény. A lassan beinduló gazdasági fejlıdés aszimmetrikus volt, s csak egyes szektorok indultak fejlıdésnek, és ebbe a folyamatba csak bizonyos végzettséggel rendelkezık tudtak bekapcsolódni. A változások idején a döntéshelyzetben nem lévık kényszerpályára kerültek. A felgyorsult és nem befolyásolható események következtében az egyes elınyök jelentısége nıtt ugyan, de a hátrányok súlya meghatványozódott.

10


Jelentıs területi és település-szerkezeti különbségek alakultak ki az országban. Ezek a különbségek okozzák még ma is a szociális elvándorlás – Óbuda utcáin is jelenlévı – számos jelenségének fennmaradását. A rendszerváltozást megelızıen valószínősíthetı, utána bizonyítható volt, hogy az átalakulások legnagyobb vesztesei a rossz társadalmi pozíciójú (szegénységben élı, nagy részben roma származású) gyermekek és az inaktivitásba vonult vagy kényszerült személyek (nyugdíjasok, fogyatékosok, rokkantak) körébıl kerülnek ki. Azokban az esetekben, ahol ezen tényezık (pl. alkoholbeteg, munkanélküli szülık gyermekei) összeadódtak, ott szélesedı és nagyon mély szegénységi helyzetek alakultak ki. A megoldandó helyzet kapcsolódó problémái tovább sürgették a kiutat jelentı választási lehetıségek széleskörő kidolgozását. Ezek közé tartozott annak a megoldása, hogy a kialakult probléma ne mélyüljön el még jobban, és ne örökítıdjön át a fiatalabb korosztályokra, a gyerekekre, hanem a legtöbb jelenség a gazdasági és politikai rendszerváltozás átmeneti nehézségei közé tartozzon és a gyorsan reagálni tudó segítırendszeren keresztül megoldódjon. (Ezen „kívánalmak” egy része máig még nagyon messzinek tőnik…) A rendszerváltozástól részben független módon a népesség öregedése tovább folytatódott, elérkeztünk oda, hogy a népesség kor szerinti összetétele 2003 elejére úgy változott, hogy a gyermekkorúak (0–14 évesek) aránya 24–ról 16,1%–ra csökkent, a 65 éveseké és idısebbeké 11,2–rıl 15,4%–ra nıtt, a felnıtt középgenerációké pedig lényegében változatlan maradt. Jelenleg mintegy félmillióval kevesebb a gyermek, csaknem 200 ezerrel több az idıs ember, és lényegében ugyanannyi a munkaképes korban lévı, mint 1990–ben. A népesség óbudai korösszetételét tanulmányozva – 1. és 2. ábra – az országos trendtıl egy kicsit eltérı helyzet látható. A magyarországi arányoknál kissé nagyobb mértékben vannak jelen a 25-35 éves korosztály képviselıi: ez az a korcsoport, akik a különféle gyermekgondozási segélyek és támogatások bevezetését, a szülési szabadság kiterjesztését követıen születtek meg. Szüleik – döntı többségben – „beköltözık”, akik elsı – s legtöbbjüknél máig változatlan – lakását a felépülı, új lakótelepeken kapták meg. Ma ez a korosztály viszonylag kedvezı helyzetet eredményez a helyi munkaerıpiacon, bár a diplomás – magasabban képzett – munkanélküliek között is magasabb arányt jelent óbudai jelenlétük. Országos tendenciákat figyelve láthatjuk, hogy a férfiakat illetıen az elmúlt harminc évben alig–alig változott a 60 évesnél idısebbek népességen belüli aránya, míg a nık esetében ez a ráta egyrészt már 1970–ben is magasabb volt, másrészt az

11


ezredfordulóra mintegy 4%–kal még tovább növekedett. Így ma csaknem egynegyedük tartozik a hatvan éven felüliek csoportjába. Az elöregedés hátterében a születéskor várható életkor jelentıs mértékő növekedése is meghúzódik, amely egyúttal az egészségügyi rendszerre és a szociális ellátásokra egyaránt nagy nyomást jelentett. Óbudán is hasonló a helyzet: a férfiak 40 és 60 év közötti népesség-aránya rendkívül nagy eltérést mutat a nıkhöz képest. Egyes kohorszokban – 2. ábra – 15-20%-os különbség is mutatkozik, s ez egyértelmően ezen korosztály magasabb halálozási arányszámával magyarázható. E kockázatok azt is jelentik, hogy az 50. életévet betöltı – munkaerıpiacon különösen veszélyeztetett helyzetben lévı – nık létezı kockázata az egyedül-maradás, a család-fenntartás újraszervezésének kényszerével együtt. A társadalmi folyamatokat szemlélve azt is elmondhatjuk, hogy az érintettek – egészségügyi és szociális okokból rászorultak – közül sokan csak átmenetileg szorultak rá az egyes, szükséges ellátásokra, mert ahogy tudták mobilizálták meglévı humán tıkéjüket és a módosult piaci követelményekhez igazodva, kikerültek ebbıl a rétegbıl. Jelentıs hányaduk azonban egyénileg nem talált kiutat a megváltozott körülmények közül. Számukra csak a gyorsan – és éppen ezért a 90-es években sokszor át nem gondolt módon – létrehozott támogatási rendszerek folyamatos korrekciója mellett lehetett segítséget nyújtani. A változtatások irányát a törvényi szabályozás keretei jelölték ki, amelyek az egyes területeken az állami elkötelezıdés mértékére is utaltak, megszabták azt. Az ellátórendszer alakítói elsısorban arra törekedtek, hogy minden egyes hátrányt elszenvedı réteg valamilyen formában bekerüljön a rendszerbe, és ha korlátozottan is, de igényei szerint megfelelı támogatásban részesüljön. Az egyik fı cél természetesen, hogy folyamatosan az ellátó rendszer tökéletesítésére kell törekedni a kor követelményeinek megfelelıen, hiszen a segítség akkor lesz kellıen hatékony, ha megfelelıen célzott. A hatékony és célzott támogatásnak, szolgáltatásnak személyre és adott helyzetre szabottnak kell lennie. A gazdasági és politikai változásokhoz könnyebben és gyorsabban igazodni tudók bennmaradtak vagy visszakerültek abba a körbe, ahol hozzájutottak minden olyan feltételhez, amelyek további boldogulásukhoz, a kockázatok elkerüléséhez és kezeléséhez volt szükséges. Ezzel szemben azonban a kívül rekedtek nem jutnak hozzá azokhoz az információkhoz, védelemhez, amelyekkel saját sorsukat kedvezıen és megnyugtatóan tudnák alakítani. Azokat a hátrányokat kell tehát elsısorban megszüntetni, amelyekbıl újabbak következnek. 12


Óbuda-Békásmegyer Szociálpolitikai Koncepciója számára külön kutatás, tanulmány nem készült a kerület társadalompolitikai igényességő leírására. Úgy ítéltük meg ugyanis, hogy a rendelkezésre álló adatok túlságosan általánosak, felszínesek, nem engedik meg a közelebbi és távolabbi összehasonlítást sem. Másrészt bizonyos adatok nem állnak rendelkezésünkre, azok „beszerzése” rendkívül költséges és idıigényes feladat lett volna.13 Sokkal nagyobb szükség van az egyes tendenciák összehasonlítására, a várható irányok számbavételére. Ezek elsısorban társadalmi csoportokra és lakóhely szerinti megkülönböztetésben – elvileg – létrehozott kohorszokra vonatkoztathatók, s így alkalmasak a társadalompolitikai feladatok végiggondolására. Az általános helyzetelemzést kiegészíti, árnyalja és megállapításait részben visszacsatolja a következı fejezetben tárgyalt, kérdıíves vizsgálatra alapozott elemzés.

Népesedés, egészségügy, lakáshelyzet Az országosan ismerhetı népesedési tendenciák – kiemelve ezekbıl a gyermekvállalási hajlandóság és ezzel együtt a születések számának drámai visszaesését, az idıskorú (65 év feletti) népesség összlélekszámon belüli arányának folyamatos emelkedését, a várható élettartam növekedését – kerületünkben is ismertek, adottak. Fıvárosi összevetésben ugyan némileg jobbak egyes kerület-részek adatai, de jellemzıen tartósan magas marad az idıskorúak száma, egyes részeken – pl. Békásmegyeren – várható további átlag-életkoremelkedéssel. Az alacsony számú élveszületés-szám mellett fokozódó kockázatot jelent, hogy az egy- és két gyermekes családok aránya döntıvé vált. Ezekben a családokban viszont – különösen, ha a szülı egyedül neveli a gyermekét – igen nagy a kockázata a viszonylag korai életkorban – 45-55 évesen – bekövetkezı „egyedül-maradásnak”, elmagányosodásnak. Ennek hatása – az egyén egészség-állapotára és életminıségére, mentális helyzetére mért kedvezıtlen hatásokon túl – a közösségi ellátásokra, szolgáltatásokra való „rászorulás” élethelyzetét mutatja. Azokat a – hagyományos – családi funkciókat ugyanis, amelyet egy több gyermekes, esetleg több generációs család még képes ellátni, ezekben a helyzetekben kívülrıl kell „pótolni”.

13

Ilyen háttér-anyag lehetne egy igényes szociális térkép, amely a lehetı legnagyobb mélységben és legszélesebb társadalmi csoportokban (akár a családok, háztartások szintjéig) elemzi az egyes – társadalmi kirekesztést meghatározó – szociológiai helyzeteket, felvázolva azok összefüggéseit. Ennek sokak által jelzett hiánya elsısorban az igen magas elkészítési költségekkel indokolható.

13


Ezek a szükségletek – megjelenésük idejétıl és jellegétıl függetlenül – a kerületi szociális ellátórendszer számára jelentenek megoldandó feladatot. Ezt támasztja alá a következı fejezetben látható kép is. Óbuda demográfiai helyzetének elırevetítése tehát (a következı években a népesség száma csökken, a korcsoportok között egyre nagyobb súllyal rendelkezik az inaktív, 60-65 év fölötti korosztály, az aktív korúak és az eltartottak aránya tovább romlik), kiegészítve azzal, hogy a válások száma és aránya további növekedést, romlást mutat, s bár a mortalitási adatok vélhetıen nem mutatnak nagyon súlyos jövıképet – meglehetısen nehéz társadalom-szerkezeti helyzetet vetítenek elıre. Az ezekbıl levezethetı jövıkép tehát nem nevezhetı reményteli, pozitív változásokat elırevetítınek, de számos tényezıjében elırevetülı társadalmi változásokra és kihívásokra fel lehet és kell készülni. Jelen Koncepciónak nem tárgya, hogy részletesen tárgyalja az óbudai polgárok egészségállapotában várható változásokat, s azon tényezıket, amelyek ezt befolyásolni tudják14, de fontos számot vetni azzal, hogy várhatóan miként alakul a település lakosságának egészségi állapota, milyen negatív, ill. pozitív hatások tehetık a mérlegre. Ennek alapján – éppen a demográfiai változások okán is – a pszichés, mentális problémák növekvı arányát lehet feltételezni. Ezt látszik elırevetíteni, s részben visszaigazolni, hogy a szociális segítésben dolgozó, s kerületünkben jártas szakemberek véleménye szerint a pszichiátriai problémákkal küzdık aránya jelentısen megnıtt az utóbbi néhány évben.15 Az egészségállapot – tágabban az életminıség – fontos tényezıi között a testi és lelki tényezık egyaránt megtalálhatók. Éppen ezért nagy hiányát látjuk egy széleskörő – az országos népegészségügyi program törekvéseihez kapcsolódó – állapotfelmérésnek. Szakmai közhelynek minısíthetı, de fontos kijelenteni, hogy a szociális „egészség” és a testi-lelki állapot nagyon erıs korrelációban áll egymással – s ez igaz Óbuda-Békásmegyerre is.

Foglalkoztatás, lakhatás, szocio-kulturális helyzet A legfrissebb – 2004 január-szeptember – adatok alapján Óbudán 3221 fı munkanélküli volt. Döntı többségük – közel kétharmaduk – nı, több mint felerészben pedig 45 éves kor fölöttiek. A tartósan munkanélküliek száma és a 45 éves kor fölötti aránya növekvı tendenciát mutatnak.

14

Erre aktuálisan az Egészségpolitikai Koncepció a hivatott. A megállapítás egy része az orvosi diagnózisokra, más részük az egyes szolgáltatók kliens-körének változására alapul. A családgondozás, a területi munka során ezek a tapasztalatok és észrevételek sorra megjelennek, amelyek az ún. éves intézményi/civil beszámolókból is nyomonkövethetı.

15

14


A munkanélküli járadék rendszerbıl kiszorultak száma 535 fı volt, és aktív korú rendszeres szociális segélyezett 139 személy volt kerületünkben. Ezek a számok és arányok nagyjából a fıvárosi tendenciáknak megfelelıen alakultak, talán csak a pályakezdı munkanélküliek aránya – 19% - volt magasabb, mint a budapesti és országos arányok. A munkaerı-piaci tendenciák azt mutatják, hogy a kerület egyes részei között lényeges különbségek láthatók. (Ezt a tapasztalatot a közhasznú foglalkoztatás terén saját intézményünk jelezheti leginkább.) A munkajövedelmek megszerzésének módjában a teljes Fıvárosra igaz trendeket látunk: sok család esetében jellemzı a fekete-szürke gazdaságban való részvétel, de széles azon családok köre – 15-20 ezerre is tehetı számuk – ahol a szociális transzferek kiegészítı jövedelmi hatásai nélkül a csekély és/vagy rendszertelen munkajövedelem nem képes biztosítani a családi/egyéni létfenntartás városi szükségleteinek kielégítését sem. Erre vonatkozó kutatásaink ugyan nincsenek, de látható, hogy a családi jövedelmek reálértéke – tekintettel a viszonylag magas inaktivitásra – az elmúlt években jelentısen csökkent. A legelesettebbeket duplán sújtó közüzemi díjnövekedések okán ezt a tendenciát a közeli jövıre is kivetíthetjük – s megjelenik az egyik legnagyobb probléma-csoport, az adósság-csapdahelyzetek bıvülı körei.16 Az adósságok felhalmozódása szinte a rendszerváltással egyidıs. Mértéke mára már meghaladta az egyszerő eszközökkel, kerületi szinten kezelhetı mértéket. Ezen adósság kisebbik része banki adósság, amely jellemzıen a nagyobb öröklakások, házak megvásárlását 1990 elıtt megcélzó családoknál jelent meg a 90-es években. Túlnyomó részét viszont azok a díjhátralékok – sok esetben társasházi hátralékok – jelentik, amelyeket ma már nagyon sok háztartás görget maga elıtt. Ebben a helyzetben nehéz megkülönböztetni az átmeneti, objektív okokból felhalmozódó, s a „nemtörıdöm”, felelıtlenségbıl ki nem fizetett számlák okozta gondok között. Jogszerően nincs is különbségek ezen esetek között, de morális szempontból a közvélekedés is nagy különbséget tesz a kétféle „érintettség” között.17 A lakáshelyzet alakulására tehát ezen tényezık – amelyek legkeményebbike, hogy éppen a szociológiai értelemben „nehéz” környezetben lévı, magas rezsiköltségő panellakásokban – is kihatottak, amely mögött viszont éppen az önkormányzati bérlakás-állomány magántulajdonba kerülése húzódik meg. Az „új tulajdonosok” 16

E témakörben rendelkezésünkre állnak széleskörő adatok és trend-számítások is ismerhetık. Ezek részleteirıl kiadott tanulmánykötetbıl részletes kép nyerhetı az adósság-válságba került családok élethelyzetérıl, az elıttük álló akadályokról és a lehetséges megoldási módokról, fıvárosi szintő feladatellátásról egyaránt. 17 Nem éppen szociálpolitikus módon megfogalmazva: a társadalom „éppenhogy” fizetı része mérhetetlenül felháborodik azokon, akik – bízva és a legtöbbször bizodalmukat vissza is igazolva – a beavatkozó államra (önkormányzatra) terheli át fizetési kötelezettségét. A dolgok mélyére ásva azt is látjuk, hogy a jogszabályaink szinte „díjazzák” is ezt, kikötve pl. hogy legalább félévi adósság kell ahhoz, hogy valaki adósságcsökkentési támogatást – „ingyen pénzt” – kaphasson.

15


nagy része kiszolgáltatottságot él meg, kisebb hányaduk pedig szívesen visszafordítani a lakásvásárlást. Szociális szempontból nem elhanyagolható tény, hogy igen sok idıs ember él – sokszor nyomorog – olyan lakásokban, amelyekre a több gyermekes, kicsit jobb jövedelmi helyzetben lévı családok százai pályáznak évrıl-évre. A szocio-kulturális környezet vizsgálatának alkalmával, empirikus tapasztalataink alapján megfogalmazható, hogy nagy különbség van ugyan az egyes óbudai városrészek szociális helyzetében, s valószínősíthetıen – kevés kivétellel – továbbra is a lakótelepre koncentrálódnak a társadalmi problémák, mégis meg kell említenünk egy viszonylag új jelenséget is. Ez a jelenség a gettósodáshoz hasonló, spontán kialakuló, s nyomai a hajléktalanok által kialakított új életterekként jelennek meg. Jellemzı, hogy a – lakhatást jelentı – sátrak, kalyibák sok esetben az önkormányzat által is támogatott, finanszírozott ellátóhelyek, szolgáltatók közelében is kialakulnak. Ezek a zöldövezeti, parkokban található „táborok” viszont tovább ronthatják a közeli, sőrőn lakott helyeken élık életminıség-érzetét, s természetesen közegészségügyi szempontból is aggályosak. A legkedvezıtlenebb helyzetben lévı társadalmi csoportokként tehát az alacsony jövedelmő, aktivitásra már nem képes vagy nem hajlandó, idısebb korosztályba tartozókat jelölhetjük meg. Ezen belül a régóta egyedül élı, hosszabb idı óta nyugdíjas nıket kell kiemelnünk. A másik – társadalmi kirekesztıdéstıl leginkább veszélyeztetett – csoportként a gyermeküket egyedül nevelı, munkanélküli vagy „kényszernyugdíjas” szülık által képviselt családokat kell megemlítenünk.

Környezeti tényezık A Szociális Koncepció szempontjából fontos, hogy Óbudára ne úgy tekintsünk, mint egy különváló, saját „rendszerekkel” mőködtethetı önkormányzatra, hanem vizsgáljuk meg annak „belsı” és külsı környezetét is. Belsı környezetként ki kell emelni azokat a nem önkormányzati (egyházi, karitatív, civil) szervezetek, személyek, széles körét – ide értve az önkénteseket is -, akik szervezett, szerzıdéses formában, vagy saját mőködési területükön, teljesen önállóan a kerületi életminıség szinten tartásához vagy emeléséhez, a szociális valóság gondjainak enyhítéséhez hozzájárulnak. Az önkormányzat mindig is széleskörő partnerségre törekedett a civil világgal – néha talán túlzottan is szabadjára hagyva egyes folyamatokat –, de fontos kérdés a jövıre nézve, hogy milyen módon kapcsolhatók be a – ma még „nem hivatalos” – segítık az egyes meglévı, vagy jövıbeli szolgáltatások biztosításába.

16


A „belsı környezet” saját része – különösen Nyugat-Európában – az üzleti szféra társadalmi szerepvállalása, a helyi életbe történı aktív, támogató bekapcsolódása. Erre Óbudán még nagyon csekély nyomokat találhatunk – és akkor is leginkább csak egy-egy akcióhoz kapcsolódóan. Ezen terület Magyarországon gyermekcipıben jár – jövıbeni, remélt szerepérıl lemondani viszont nem szabad. Bizonyos szempontból környezeti kérdés az is, hogy milyen a szociális ágazaton belüli ill. az ágazatközi együttmőködés helyzete a kerületben. Röviden elmondható itt is, hogy léteznek – részben egyéb kötelezettségek miatt – létrehozott fórumok, egyeztetések, gondoljunk akár a kábítószerügyre, a gyermekvédelemre. Ezek az együttmőködések viszont ma még nagyon csekély hatást gyakorolnak a dolgok valódi menetére, eszköztáruk szőkös, szerepük sokszor definiálatlan. Sokszor lényeges elemük, hogy egyfajta „lobbyhelyként” kívánja mőködtetni az együttmőködés „gyengébb” oldala – pl. non-profit szervezetek – az „erısebb” oldallal szemben – amely többnyire az önkormányzat vezetése. Óbuda többféle intézményét érinti, s a szociális ellátásokra is hatással van az agglomerációs hatás, vagyis az a tény, hogy bár sokaknak a lakóhelye ma már a Fıváros határán kívül helyezkedik el, a szolgáltatások nagy részét mégis a városban veszik igénybe. Ez viszont nem mőködtethetı hosszútávon azon – kizárólag kötelezettségek okán mőködı – költséges szolgáltatásoknál, ahol az igénybevétel helybenlakáshoz kötött. Ezek a körülmények viszont számos konfliktusos helyzetet eredményeznek – különösen a bölcsıdei ellátásoknál. Óbuda-Békásmegyer szociális helyzetelemzésének legtágabb, külsı környezetét – az országos helyzetet, a Budapestre irányuló szociális migráció helyi hatásait stb. – nem is elemezve, fontos, hogy – márcsak Európai Uniós jelentısége miatt is – tehessünk egy rövid régiós kitekintést, végigtekintve a KözépMagyarország-i régió jellemzıit. A központi régióban koncentrálódnak egyes kezeletlen társadalmi feszültségekbıl adódó jelenségek, ezek közül kiugróan a hajléktalanság, amely a fedél nélküliség, valamint az önkényes lakásfoglalók és lakás céljára alkalmatlan épületekben élı emberek tömegeiben ölt testet. A központi régióban egymással párhuzamosan zajlanak a középosztályi és szegénységi szuburbanizáció, valamint a fıvároson belüli lakosságcsere többirányú folyamatai. A központi régió fıvároson kívüli területének külsı győrője kisebb népesség növekedéssel jellemezhetı, mint a szők agglomerációs öv belsı területei. Ezen belül a Délkeleti és Keleti szektor a szegénységi szuburbanizációs folyamatokat jelzi. E térségben a 4 szobásnál kisebb lakások aránya kisebb, az egyéni vállalkozások száma

magasabb

–ami

a

kényszervállalkozások

mutatója

is

lehet–,

ami

17


egyértelmően az alacsonyabb társadalmi státuszú népesség jelenlétének jelzıje. Mindez a társadalmi és területi hátrányok halmozódását jelzi, hiszen mind a lakhatási, mind a jövedelmi és egyéb szegénységi jelzıszámok, mind pedig a települési hierarchia szempontjából rosszabb helyzető e térség a régió többi vidékéhez képest. Pest megye tanyás-vidékies kistérségei e területek, ami különös figyelmet érdemel a területfejlesztési, valamint a szociális szolgáltatások és ellátások célzottsága szempontjából egyaránt.18

Jogszabályi megfelelés Rendkívül jó helyzetben kerülhet sor a Koncepció egyik lényeges elemének, a vonatkozó szociális és gyermekvédelmi-gyermekjóléti jogszabályok elıírásainak való „megfelelıség” vizsgálatára. Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata ugyanis – az elmúlt másfél évtizedben – kiemelt figyelmet szentelt ezen terület fejlıdésének. Jelentıs fejlesztések voltak akár az önerıre, akár a lehetséges pályázati forrásokra épülı módon. Ennek köszönhetı, hogy – az akkori feltételek szerint – az elsık között alakította ki Óbuda a teljeskörően megfelelı családsegítı-családgondozó rendszerét, számos modellkísérlet a kerületben jelent meg – az elsık között az országban: jelzırendszeres házi gondozás, támogató szolgálat stb. – és általában jó költségvetési pozíciók jellemezték a szociális ágazatot. A jelenleg hatályos – a Koncepció lezárásakor még éppen hatályos – törvényeink értelmében Óbuda jogszabályi kötelezettsége két ponton jelenik meg: •

A szenvedélybetegek napközbeni ellátása (speciális alapellátás) és

•

a Gyermekjóléti Központ mőködtetéséhez hiányzó speciális ellátások egy része (kórházi szociális munka, kapcsolat-ügyelet stb.) megszervezési kötelezettségében. Meg kell azonban azt is állapítani, hogy ezek eléréséhez a jogalkotók némi idıt hagytak, s ez elegendı a szakmai felkészülésre. Ezen a ponton kell azonban megjegyezni azt is, hogy az egyre szerteágazóbb, burjánzó jogszabály-együttesben folyamatos a bıvülés és változékony a kötelezettség-rögzítés is. Az elmúlt 6-8 évben számtalan alkalommal tapasztalhattuk, hogy egyes ellátási formák gyökeresen átalakultak, esetleg egyszerően el is tőntek a kötelezettségek közül, míg mások váratlanul – kötelezı vagy alternatív jelleggel – megjelentek a joganyagokban. Ezt a módosítási káoszt, a betarthatatlan és sokszor értelmetlen szolgáltatási-kényszert volt hivatott oldani a Kormány 2002-ben elindított, Szolidprojekt névre hallgató programja. Ez a projekt arra lett volna hivatott, hogy egy 18

Herpainé Márkus Ágnes: A területi folyamatok szociális vetülete (kézirat, 2004)

18


gyökeresen új szociális szabályozást alakítson ki, ahol életszerőbben, ésszerőbben kerültek – volna – rögzítésre az Alkotmányból levezethetı szociális jogok megvalósítására hivatott szociális szolgáltatási rendszer elemei, összetevıi. Ez a folyamat mára lelassult, részben le is állt. Ennek ellenére érdemes figyelembe venni ezeket az elveket is a jövıbeli szabályozásainknál.19

Alapelvek A Koncepció bevezetésében említésre került, hogy a Fıváros koncepciójában több olyan alapelv is megjelenik, amelyet az Óbuda rendszer kialakításában is figyelembe kívánunk venni. Ezek részben alapvetı, minden szociális segítı számára érvényes alapvetéseket rögzítenek, részben olyan – emberi, társas együttélési – szabályokat, szabályosságokat, amelyek eddig is jellemezték napi tevékenységünket. A teljesség igénye nélkül fontosnak tartjuk ezen alapelvek jelen Koncepcióba történı rögzítését is. Az óbudai Szociálpolitikai Koncepció által is vállalt alapelvek: • • • • • • • • • • • • •

Jog az emberhez méltó életre és ennek elidegeníthetetlensége – a szociális minimum20 biztosítása mindenki számára. Szolgáltatásainkban biztosítani kell az – Alkotmányban foglalt – szociális jogok érvényesítésének lehetıségét. Munkánk során elutasítunk mindennemő hátrányos megkülönböztetést, elıítéletet. Fontosnak tartjuk a társadalmi kirekesztıdés megelızését. Középpontban a családok és az egyének védelme áll, amellyel megvalósulhat a kisközösségek, a helyi társadalom zavartalan együttélése. Feladatellátásunkra a nyitott és aktív szociálpolitika jellemzı, az önkormányzat szerepének tisztázott vállalásával, a szubszidiaritás elvének gyakorlásával, a szektorsemlegesség figyelembevételével. Szociális biztonság megvalósítása (ne fordulhasson elı, hogy a szükséget szenvedık ellátás nélkül maradjanak). Relatív biztonság (valamilyen „társadalmi kockázat” bekövetkezésekor az egyén vagy a család életszínvonala ne süllyedjen vállalhatatlanul nagyot); Az ellátások és szolgáltatások alapvetıen a megbomlott szociális egyensúly korrekciójára hivatottak; Az ellátások, szolgáltatások „kliensközeli” és differenciált biztosítása. Szolgáltatásainkra jellemzı az egyénre szabott ellátások megszervezése, a társadalmi integráció erısítése. Fontos szempontunk az innovativitás, de a hatékonyság, hatásosság önkormányzati szintő biztosítása mellett. Célunk a magas színvonalú minıségfejlesztés meghonosítása a szolgáltatásokban is.

19

Annál is inkább, mert látható, hogy szinte hónapról hónapra változnak a prioritások és egyes – súlyos – tartalmi elemek a jogszabályi környezetben. 20 Itt nem a jogi értelemben vett, hanem a segítı szakmákban elvárható „minimum” értendı.

19


Igény- és közvélekedés-felmérés Kissé szokatlannak tőnik jelen fejezet címválasztása. Ugyanis azt ma már mindenki elfogadja, hogy a szociális szükségletek felmérése, a hiányzó szolgáltatások, segítségnyújtási lehetıségek és módok feltárása a szolgáltatástervezés esetén is fontos, de az, hogy egyes kérdésekben a közvéleményre is támaszkodni szükséges, még nem teljesen elfogadott. Jelen fejezetben tett megállapítások – mindkét körben: az aktív véleménynyilvánítás és az igények felmérése terén – a 2004. ıszén lezárt, és széleskörően meghirdetett, kérdıíves kutatásra29 támaszkodnak. A kérdıíves felmérés 408 válaszadójának összesített kiértékelése alapján látható – 3. ábra –, hogy az átlagos életkor 61 év fölött alakult. E korosztály nagyobb társadalmi aktivitásával magyarázható ezen adat, s szociológiai jellemzıi alapján nem meglepı, hogy a válaszadók nagyobbik része – 54% - egyedül élıként töltötte ki a kérdıívet, amelyet e-mailben, faxon, személyesen és postai úton juttattak el hozzánk az aktív polgárok. A fentiek ismeretében – és ismerve a jellemzı, demográfiai adatokat – a várakozásoknak megfelelıen a választ adók háromnegyede – 4. ábra – a hölgyek közül került ki. A potenciálisan veszélyeztetett helyzetben lévı társadalmi csoport – nyugdíjkor körüli, többnyire egyedül élı nık – magas aktivitásának köszönhetı, hogy egyes eredményekben – például az egyes szolgáltatások ismertsége, elismertsége – komoly befolyásoló tényezıt jelentett a válaszadók fenti néhány (kor, nem, családi állapot) jellemzıje.

Szociális ellátások megítélése Megszámlálva az egyes szolgáltatás-típusokra adott válaszok jellemzıit – kvalitatív oldalról – megállapítható, hogy a legtöbben a szociális segélyezésrıl, támogatásokról, s általában a szociális ügyintézésrıl, a hivatali munkáról adtak véleményt (5. ábra.) Ez egyúttal azt is mutatja, hogy az érintettek elsısorban a hivatali tevékenység alapján ítélik meg azt, hogy milyen Óbuda „szociális arca”. Az ügyintézés minısége tehát nagy részben hozzájárul ahhoz, hogy milyen életminıséget élnek meg a szociálisan rászorulók.

29

Az „Óbuda” újságban, kiemelhetı mellékletként közzétett, de az önkormányzat honlapjáról is letölthetı kérdıív minden óbudai háztartásba eljutott. Az önkitöltıs – tehát nagyfokú, egyéni aktivitást igénylı – kérdıívek két oldalnyi terjedelemben tartalmaztak osztályozási és kategorizálási módszerrel megválaszolható kérdéseket. A jelenlegi szociális szolgáltatók többségét pedig külön felkértük arra, hogy az érintettek – ügyfeleik, klienseik – körében „terjesszék” a kérdıívet, hogy minél több felhasználói véleményt, kritikát és észrevételt kaphassunk.

20


Az ismertebb szolgáltatások – az elızı fejezetben kifejtettek alapján talán érthetı módon – az idısgondozás által érintett körbıl kerülnek ki: szociális étkeztetés, idısek klubja, házi segítségnyújtás terén tett említésekkel. Ezt követi a gyermekvédelmi segélyezés – volumenét tekintve feleakkora súllyal, mint a szociális segélyek „általában” – majd a családsegítés, otthoni szakápolás, bölcsıde, átmeneti idısgondozás, gyermekjólét és fogyatékos ellátás következik. A két legkevésbé említett – ismert – szolgáltatás a szociális foglalkoztatás és a családok átmeneti otthona szolgáltatás lettek.30 A szolgáltatásokat ismerık, azok igénybevevıi véleményt is mondhattak ezekrıl a támogatásokról, ellátásokról – tízfokú skálán minısítve azokat. Az eredmények összesítését nézve meglehetısen nagy átlag-eltérések mutatkoznak (5 és 8 pont közötti átlagokkal), de érdemes az egyes minısítések eloszlását is figyelembe venni. Ezt már csak azért is érdemes megtennünk, hiszen elméletileg „bárki megtehette”, hogy – a felmérés nem reprezentatív módja és anonimitása mögé rejtızve – torzítsa az egyes eredményeket. Így célszerő tehát az említések számát, az átlagpontszámokat és az egyes ellátás-típusokra leadott válaszok eloszlásait együttesen tekintve „ítéletet” mondani az összképrıl. Nem meglepı talán, hogy – az átlag pontszámokat figyelembe véve – az elsı hat helyen (egy kivétellel) az idısgondozás szolgáltatásai végeztek (6. ábra). A közvélekedés nyolc pont fölötti átlag eredményt a házi segítségnyújtásnak (8,1 pont), hét pont fölöttit pedig az idısek klubjainak (7,94 pont) és az otthoni szakápolási szolgálatnak (7,47 pont) adott. Ez az ítélet vélhetıen jól visszatükrözi az elmúlt évek azon önkormányzati törekvését, mely az idısek körében a lehetıségek szerinti legnagyobb szolgáltatásbıvülést és minıségi javulást kívánta elérni. Az idısellátás egyértelmően pozitívnak mutatott képe mellett a szociális ügyintézés és a segélyezés gyakorlatának kritikája tőnik ki. A hivatal munkáját az ügyintézık tevékenysége (6,71 pont) és a segélyezés „minısége” ( 6,06 pont) – ami sokszor inkább „mennyiségi” kérdést rejt – alapján ítélik meg a rászorulók. Ez az összkép és az egyes pontszám-eloszlások azt mutatják, hogy a kelleténél több konfliktust eredményez a jelenlegi mőködés.31 Az ismertségi számoknak szinte teljesen megfelelı módon a fogyatékos ellátás, a gyermekeknek nyújtott szolgáltatások, a családsegítés32 és a szociális foglalkoztatás megítélése áll a sor végén.

30

A családok átmeneti elhelyezése – szerencsére? – keveseket érint, de meglepı, hogy – bár évek óta, s aktív civil szervezet által mőködtetve – régóta létezik a kerületben, mégis milyen kevesen ismerték, s tettek róla említést. Az idei évtıl önkormányzati intézményként mőködik – tehát várhatóan ismertsége és kiszámítható mőködése egyre ismertebbé válhat a jövıben. 31 Ezeket a – kvantitatív – eredményeket tovább árnyalja a válaszadók által tett írásos kifejtésekben megadott válaszok egész sora. A – nyomdafestéket álló – válaszokat a függelékben adtuk közre. 32 Talán érdemes itt azt a megjegyzést tenni, hogy a legalacsonyabb pontszámmal értékelt szolgáltatás – családsegítés, 5,04 pont – a szociális szakma döntı része szerint sincs a „helyén”, s

21


Az egyes, leadott pontszámok eloszlásának részletes vizsgálata – 7.-20. ábrák – azt mutatja, hogy nagy eltérések is mutatkozhatnak az egyes ellátásokat megítélık (elítélık) között. Számszerően például a szociális foglalkoztatást kétszer annyian ítélik nagyon rossznak (1 pont) mint teljesen jónak (10 pont), összességében alig öt tucat válaszadó alapján nehéz ezt a képet teljesnek mondani. (Jellemzıen ebben a kategóriában van a gyermekjóléti ellátás, s még inkább a családok átmeneti otthona színvonalának megítélése is.) Mindezzel szemben vannak egyértelmő eloszlások is: szinte biztosan állítható, hogy az igénybevevık a Derős Alkony Gondozóház szolgáltatásait szignifikánsan sokkal jobbnak ítélték, mint más ellátásokat. (Ugyanez látható elsısorban az idısek klubjainál, de az Otthoni Szakápolási Szolgálatnál, a házi segítségnyújtásnál is.) A szociális ügyintézés esetében is – ha eltekintünk a szélsıséges (1-es és 10es) értékektıl, akkor inkább az elégedettek kerülnek többségbe. (Hasonlóan a szociális étkezés esetéhez. Kiegyensúlyozottan vegyes a kép az ÉNO megítélésében: egy képzeletbeli mérleg nyelve sem pozitív, sem negatív irányban nem billenne ki a számok alapján. A szociális ellátások megítélése tehát meglehetısen vegyes képet mutat. Összességében azonban látható, hogy zömében elégedettek az óbudai érintettek az egyes szolgáltatásokkal, azok minıségével.

Javaslatok a fejlesztésekre A „hogyan mennek a dolgok”, „mit gondolnak rólunk” típusú kérdések mellett talán a legizgalmasabb felvetések egyike, hogy a válaszolók hogyan látják általában a szociális problémákat, a saját környezetüket. Ehhez kapcsolódóan azt is meg kívántuk tudni, hogy „adófizetıink” mire – kikre, mely célcsoportra – költenének többet vagy kevesebbet, milyen súlypontokat, prioritásokat látnak a jövıbeni fejlesztések meghatározása során. Ezt a „kvázi” közvélemény-kutatást egy személyes átélhetıséget és látásmódot vizsgáló kérdéssel vezettük föl, mely szerint mennyire „látnak el” a válaszolók, vagyis látnak-e a családjukban vagy azon kívül szociális problémákat, feszültségeket. Erre a kérdésünkre viszonylag szerény számú válasz érkezett – a válaszolók kevesebb, mint ötöde tartotta fontosnak kitölteni ezt a kérdést. Ennek ellenére meglepetés is következett: a vélelmezhetı válaszokkal ellentétben – az elızetes hipotézist mintegy cáfolva – a „koncentrikus körök elve” helyett elırelépett a várhatóan a legutóbbi szolgáltatásbıvülések (pl. adósságkezelési tanácsadás) hozhat ismertségbeli és elismertségben megmutatkozó, pozitív változást.

22


közterületi „szegénység”. Ezt azt jelenti, hogy a várakozások szerint a legtöbb rászoruló embert mindenki a saját környezetében látja: családjában, ismerısei között, s e kör tágul: a szomszédság, a lakókörnyezet és általában a közterületek irányába. Ezzel szemben – a család és ismerısök után alig „lemaradva” – a közterületeken látott „rászorulók” köre futott be harmadikként (21.ábra). Ez a jelenség betudható annak az évtizedes folyamatnak, amelynek eredményeként – a Belvárosból győrőzve, majd önállóan a peremkerületekben is megjelenve – tömeges méreteket öltött az utcán élı szegénység, a hajléktalanság. Ez megerısíti, hogy ebben a kérdésben – az eddigi gyakorlatot követve – sok erıfeszítést kell még tennie a kerületnek. Az utcán élık egy-két speciális „rétege” erıteljesen jelen van Óbudán is: egyrészt a kéregetık, koldusok csoportja (a nagy forgalomnak, folyamatos tömegközlekedésnek köszönhetıen), valamint a sátrakban, ideiglenes bódékban – többnyire a zöldterületen, a megélhetést nyújtó lakótelepek „árnyékában” – élık csoportjai. Ennek megoldása persze nem elsısorban óbudai feladat, de a helyzet tartható voltának megırzése, az ellehetetlenülés kerülése szakmapolitikai kihívást is jelent. Az elızıhöz képest is izgalmas további kérdés, hogy a polgárok kihez, kikhez fordulhatnak, ha segítségre van szükségük. A szubszidiaritás elve alapján gondolhatnánk, hogy itt is megvalósul az egyes körök, szintek kisegítılegessége: vagyis elıször a „szőkebb” körhöz (család, barátok, ismerısök) és utána a tágabb körökhöz (kisközösségek, munkahely, önkormányzat) fordulunk, ha bajba kerülünk. A válaszadók – szociológiai ismérvei alapján némileg érthetı módon – ezt az elvet megfordította: a család, mint elsıdleges segítségforrás mellett a legtöbben – kétszer akkora számban, mint a harmadik legfontosabb szereplıt, a barátokat említık – az önkormányzatot jelölték meg (22. ábra). Fontos jelzés tehát, hogy a családi erı megerısítése, megtartó erejének fennmaradása elsıdleges a szociális lét megélése, a „talponmaradás” szempontjából, s ennek segítése a jövıben is fontos feladat. De ugyanennyire lényeges, hogy az önkormányzat nagyon erıs mentsvár, segítség és reményforrás. És ez még erıteljesebb, ha egy másik – bizonyos szempontból pedig hagyományosabb – „segítı szervezettel”, az egyházakkal, egyházi közösségekkel – vagy a még csekélyebb súlyú civil szervezetekkel – hasonlítjuk össze: kilencszer többen számítanak az önkormányzatra, mint ezekre a közösségekre. Ezek megerısítése tehát további feladatot jelent Óbuda számára, mert – a jelen kép alapján – nem élünk még a civil szférában rejlı lehetıségekkel oly mértékben, mint azt tehetnénk.

23


A következı lényeges kérdés, hogy vajon – a megadottak közül – mely célcsoportokat tartanak a vélemény-nyilvánítók fontosnak, kiket támogatnának leginkább. Ebben a kérdéskörben érhetık leginkább tetten a társadalmi beidegzıdések, érezhetı sztereotípiák, de a válaszok értelmezésében újra vissza kell térni arra is, hogy kik alkotják a válaszadók zömét (23. ábra). Elsıként vizsgálva azt, hogy mely csoportokról (rétegekrıl) alkottak leginkább véleményt a válaszolók, láthatjuk, az idısek, nyugdíjasok leggyakoribb említését (408-bıl 358-an említették ezt a kört). Ezt követik a gyermeket egyedül nevelık, a fogyatékosok és a gyermekek – a válaszadók egyfajta érzékenységét mutatva ezzel a „hagyományosan” támogatandóknak ítélt csoportok irányába. A legkevesebb említést (227) a menekültek tudhatnak magukénak – ezt a probléma-kört a polgárok még talán a legkevésbé érzékelték „saját bırükön”. (Itt nem kizárt egyfajta „bıvülés”: az ország EU-tagsága idıvel vélhetıen jobban felszínre fogja hozni ezt a szociális gondot is...) Megvizsgálva azt is, hogy – szintén tízfokozatú skálán jelölve – kiket tartanának leginkább támogatandónak a válaszadók, azt láthatjuk, hogy három nagyobb csoport képzıdött az átlag-pontszámok (3-8,5 közötti értékekkel) alapján. Az egyértelmően támogatandónak ítélt csoportok (8 pont fölötti átlaggal): az idısek, nyugdíjasok, fogyatékosok, gyermekek és a gyermeket egyedül nevelık rétegei, csoportjai. Ebben a kiemelésben szinte a mindenkori, szociálpolitikailag is indokolt célcsoport-kijelölések tükrözıdnek. Ezt követik a kevésbé hagyományos, s talán kevesebbek által ismert problémákkal élık: a pszichiátriai és szenvedélybetegek, hajléktalanok, menekültek, migránsok. Jóval 4 pont alatti értékkel zárul a „célcsoport” meghatározás: az alkoholbetegekkel és a cigányokkal zárva a sort. (Jellemzıen a diszkrimináció által leginkább sújtott csoport a romáké: esetükben a döntı többség a támogatások szőkítését vélné jó lépésnek. Csaknem ugyanekkora mértékben intoleráns a többség az alkohol-betegekkel, hiszen még a drog-problémákkal küzdık is majd’ egy ponttal nagyobb átlagot értek el. Ismert probléma ugyan a romák foglalkoztatási, lakhatási, anyagi helyzete a kerületben is, de – az értékelés által jelzett trend alapján – kevésbé láthatók azok a törekvések, amelyek a kirekesztıdés elleni programként, a társadalmi integráció érdekében a kerületünkben is elindultak. Ezeket a projekteket, programokat sokkal szélesebb nyilvánosság mellett kellene végrehajtani – ami vélelmezhetıen eredményeket hozhatna a közítéletben is.

24


A fenti képet árnyalja, s egyben meg is erısíti, ha az egyes, részletes elemzıtáblákat is végigtekintjük (25-34. ábrák). A válaszadók több mint fele az idısek helyzetén a legmagasabb, 10-es pontszámot megjelölve kívánna segíteni, s e körnek éppolyan csekély az elutasítottsága, mint a gyermekek, a fogyatékosok vagy a gyermeket egyedül nevelı szülık esetén (25-28. ábra). Ebben a körben a szélsı értékek elhagyásával is egyértelmően magas pontértékeket láthatunk. Ennél némileg „vegyesebb” a megítélése a pszichiátriai betegeknek – bár összességében (csekély mértékben, de) a pozitív irányba billenne a „mérleg” az 1-es és 10-es (szélsı) értékek elhagyása után is (29. ábra). Szélsıséges eltéréseket is bemutató helyzetet láthatunk viszont a hajléktalanoknál: esetükben már inkább a negatívabb mezıbe hajló eredményeket láthatunk (30. ábra). (A többség sok esetben az „önhibás” szegénységet látja e csoport tagjaiban.) Igen sokan (83-an) ítélik úgy a drogosokról is, hogy egyáltalán nem igényelnének nagyobb segítséget: az „ık választották, másszanak ki belıle” elv érvényesülése mellett (31. ábra). Hasonlóan alakul a kép a menekülteknél is (32. ábra). Egyértelmően és nagy mértékben negatív eredményt, valóságos „falat” az alkoholistának vélt, tartott személyekkel és a romákkal kapcsolatban adtak a válaszolók (33-34. ábra).

Összegzésként elmondható, hogy a szociálpolitikai tervezés során ugyan kevésbé figyelembevehetı eredmények születtek a felmérés során, de a jelzéseket a politika és fıleg a döntések kommunikációja szempontjából erıteljes jelzésértékkel kell kezelni. Fontos ugyanis, hogy alakuljon ki, maradjon fenn és erısödjön a többségi társadalomban egyfajta felelısségvállalás, szolidaritás, amely az ismeretek tágításával, az ıszinte és nyílt kommunikációval el is érhetı.

25


Az ellátórendszerrıl Az Óbudát jellemzı, s a pillanatnyi helyzetnek megfelelı, aktuális ellátórendszer ismertetésére

és

az

önkormányzatunkat

szorosabban

érintı

–

„saját”

–

intézményeink mőködtetésének részletesebb elemzése elıtt fontos rögzíteni és megerısíteni azt az alapelvet, hogy – amint az eddigiekben és jelenleg is – a szociális ellátások kizárólag egymásra épülı, együttmőködı, és a partnerség elve mentén egyenlınek tekintett szolgáltatókkal képzelhetı el. Ennek megfelelıen éppen olyan fontosnak tartjuk az egyházi és civil szolgáltatókat, szerzıdéses

és

nem-szerzıdéses

helyi

ellátókat,

mint

a

költségvetési

intézményeket. Volumenében és felelısségében azonban ezen utóbbiak szorosabb szálakkal kapcsolódnak a kerület ágazati irányításához, döntéshozóihoz, ezért ezen szervezeteinkrıl szélesebb és mélyebb elemzést készített a koncepciónk.

Segélyezés, támogatási rendszer A szociális szolgáltatásokat végzı intézmények elemzése és bemutatása elıtt azonban fontos, hogy egy másik, jelentıs „szereplırıl”, a Polgármesteri Hivatal vonatkozó, szakmai szervezeti egységeirıl is említést kell tennünk, hiszen – a közvélemény-felmérésbıl is láthatóan – munkájuk erıteljesen meghatározza azt a képet, azokat a benyomásokat, amely a polgárokban Óbuda „szociális ügyeirıl” kialakulhat. Az egyik érintett szervezeti egység a Gyermekvédelmi Ügyosztály. Az osztály feladatai között elsısorban a jegyzıi hatáskörbe tartozó gyámhatósági feladatok ellátása tartozik. Emellett – az elmúlt években kialakított rend szerint – minden esztendıben elkészíti az ún. „Átfogó értékelés a kerület gyermekvédelmi tevékenységérıl” címő tanulmányt, elemzést. Ez az elemzés – amely terjedelmi okokból nem épül szervesen e koncepció anyagába41, de arra többször támaszkodik – részletesen és szakmai kritikával elemzi és értékeli a gyermekek és családjaik problémakörébe tartozó folyamatokat, s ezzel együtt értékeli természetesen a reájuk vonatkozó ellátórendszer helyzetét, erısségeit és hiányosságait is. A területünk szempontjából kiemelt szereplı – s egyben természetesen a gyermekvédelmi jelzırendszer tagja – a kerületi Gyámhivatal. Sajátos jogi helyzete, a szakmai irányítás és a vezetıi felelısségek furcsa megoszlása végett Óbuda 41

Elınyt jelent viszont, hogy azt minden évben az érintett szakemberek is megismerhetik, a Képviselı-testület pedig részletesen tárgyalhatja, s minden évben dönt annak elfogadásáról is.

32


„hatása” a Gyámhivatal munkájára csupán áttételes maradhat – a véleményt alkotók, az érintettek (rászorulók) viszont egyértelmően mint kerületi szociális szereplıre tekintenek a gyámügyi munkatársakra is, ezért fontos, hogy az igazgatásiellátórendszer szerves részeként mőködjön a jövıben is a kerületi Gyámhivatal.42 Nagyobb hatású és maghatározó munkája van a szociális ügyekben az Egészségügyi és Szociális Ügyosztálynak. Az elmúlt években sokféle változáson ment keresztül ez a szervezeti egység. Feladatai, munkája során – az önkormányzati felelısségi-körök változásainak is hatására – egyre inkább a szociális ügyek kerültek meghatározó helyre. Ezen változások között – örvendetes módon – az ellátó intézményekkel és szervezetekkel kapcsolatos feladatokra egy külön személy (referens) is kinevezésre került.43 Az ügyosztály 2003. évi beszámolójához kapcsolódó szöveges értékelésbıl látható, hogy az Egészségügyi és Szociális Ügyosztály 2003. évi költségvetését a költségvetési rendelet 665.263 eft-ra tervezte, és ezt a módosított elıirányzat 867.752 eft-ra növelte. Az Ügyosztály pénzfelhasználása ezzel szemben 762.500 eftra, azaz 87,9%-ra teljesült.44 Az osztály beszámolója alapján a segélyezési rendszer fontosabb elemei jelenleg a következıképpen alakulnak: Rendszeres pénzbeli ellátások A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló többször módosított 1993. évi III. törvény 41.§-a megkülönbözteti az alanyi jogon és a méltányossági alapon folyósított ápolási díjat. Az alanyi jogon folyósított ápolási díj 90%-a visszaigényelhetı a Magyar

Államkincstár

Területi

Igazgatóságán

keresztül,

de

a

nyugdíjjárulékkal számított együttes összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét nem haladhatja meg. 2002. decemberében 116 fı kapott alanyi jogon és 356 fı méltányossági alapon ápolási díjat. 2003. decemberére ez az arány

42

Egyébiránt ezt jelzik a 2003. év statisztikai adatai is, hiszen a 6693 iktatott ügyiraton belül közel kétezer (1973) határozatot hozott meg a Gyámhivatal – amely fontos szereplıvé teszi a polgárok szociális életminıségének befolyásolói között. 43 E mellett az intézmények egyes költségvetést is érintı feladataival önálló feladatkörő munkatárs is foglalkozik. 44 Az ügyosztály pénzfelhasználásához, az önkormányzati segélyrendszerhez kapcsolódóan további elemzésekre van szükség, amely segítség adhat ahhoz, hogy a segélyezési rendszerünk hatékonyabb és hatásosabb lehessen. A cél, hogy minél célzottabban és minél jobb megtartó erıvel bíró, az igazságosságot követı segélyezési rendszer mőködhessen a jövıben.

33


146-360 –ra változott. 77 db új kérelem érkezett, amelybıl 58 esetben megállapító határozat született. Rendszeres gyermekvédelmi támogatásban havonta átlagosan 2147,66 gyermek részesült. 820-an kértek támogatást, ebbıl 276 elutasító és 544 megállapító határozat született. 2003. decemberében 2246 gyermekvédelmi támogatásban részesülı gyermeket tartottunk nyilván. Lakásfenntartási támogatásra 66.507 eft-ot költöttünk. A támogatásban részesített családok száma 1660, a támogatási esetek száma 12972. Az év folyamán 2049 kérelmet adtak be erre a támogatási fajtára, az elutasító határozatok száma 389. 124 fı rendszeres szociális segélyben részesülı vett részt különbözı foglalkoztatási formában. 45-en közhasznú, 72-en közmunkán és 7 fı közcélú foglalkoztatáson. Közülük 75 fınél az idıtartam nem haladta meg a 30 napot és csak 24-en voltak akik 90 napnál hosszabb ideig szorgoskodtak. Nem volt olyan személy, aki többféle foglalkoztatási formában is részt vett volna. A közcélú foglalkoztatottak közül 4 volt a férfi és 3 a nı, akik közül egy személy a 30. életévét sem töltötte be. Rendkívül figyelemreméltóak a rászorultságtól függı egyéb ellátások: Átmeneti segély Megnevezés

Egyszer részesült segélyben Kétszer részesült segélyben Háromszor részesült segélyben Négyszer részesült segélyben Havi rendszerességgel részesült segélyben Összesen

34

Támogatásban részesített személyek száma 1841

Támogatási esetek száma 1841

Felhasznált összeg (eft)

607

1214

22733

396

1188

21331

70

280

4580

194

1141

6306

3108

5664

91590

36640


Rendkívüli gyermekvédelmi támogatás

Megnevezés

Egyszer részesült támogatásban Kétszer részesült támogatásban Háromszor részesült támogatásban Összesen

Támogatásban részesített személyek száma

Támogatási esetek száma

Felhasznált összeg eft

320

320

6409

53

106

1837

18

54

717

391

480

8963

Az egyéb önkormányzati támogatások – karácsony, beiskolázás, nyári tábor, burgonya akció – keretén belül 26.885 személyt részesítettünk pénzbeli vagy természetbeni vagy számos esetben több támogatási formában. Itt az esetek száma 40.347.* 2003. december 31.-én 4599 érvényes közgyógyellátásra jogosító igazolvánnyal rendelkeztek kerületünkben. Ebbıl alanyi jogon 1606 fı, méltányossági alapon 2825 fı. Normatív alapon 168 fı. A

gyermekek

részére

étkezéshez

adott

szociális

támogatás

kihasználása 56,8 %-os. Ez az átcsoportosítás ellenére is az évközbeni szabályozás változásának hatása. Ezeket a számokat és összefüggéseket érdemes az idısoros adatokkal is kiegészíteni. Ez az összevetés azt mutatja, hogy – az ügyiratforgalom teljes számára pillantva (35. ábra) – az elmúlt évtizedben több, mint duplájára nıtt az ügyirat – és ezzel együtt az ügyfél- – forgalom ezen a területen.45 A részletesebb elemzésbıl az is kitőnik, hogy vannak segélyformák, amelyek igénybevétele az elmúlt négy év alatt jelentısen változott, csakúgy mint az egyes segélyekre kifizetett átlagos összegek mértéke, és bizony korántsem mindig azok 45

Érdekes visszaesést csak 1993-ban láthatunk (ez a szociális törvény hatálybalépésével magyarázható), valamint 2002-rıl 2003-ra. * Az önkormányzat egyedi, természetbeni-típusú segélyezési gyakorlatában komoly szerepet kaptak az elmúlt évek során az egységes burgonya-osztási akció, a civil szervezetek és önkormányzati intézmények által már „kötelezıen” várt, nyári és évvégi – kvázi – programtámogatást célzó „segélyek”. Ezek célzottsága kevésbé kontrollálható, eredményességi sokak által vitatott, ám az érintettek körében rendkívül népszerő akciók, kedvezmények.

35


elınyére (36. ábra). Ennek felülvizsgálata – pl. a lakásfenntartási támogatás, vagy a köztemetés egy fıre esı összegének nagyarányú változása – is fontos jelzést adhat a segély-rendszerünk korszerősítése érdekében. A segélyezésre fordított teljes költségvetés csekély változásai – csökkenés és emelkedés – mellett látható, hogy valamelyes csökkent az ún. önkormányzati kiegészítések aránya (37. ábra).46 Végezetül az is látszik, hogy az ügyosztályon foglalkoztatottak számának folyamatos növekedése megállt, az ügyintézı/ügyfél arányszám viszonylag állandósultnak mondható (38. ábra). A segélyezési esetszám változása – ma közel tízezerrel kevesebb segélyezési eset van, mint az ezredfordulón – azt mutatja, hogy bizonyos segélyek vagy „nem találják meg” a rászorulókat, vagy ennyivel javult az egyes segélyezettek anyagi helyzete, amely részben a relatív nyugdíj-emelkedéssel és a minimálbér-emelésekkel részben magyarázható is.47

Intézmények A szociális intézmények ellátórendszerben való részvételéhez elöljáróban hozzátartozik, hogy azok mőködését sem anyagi, sem szakdolgozói vagy egyéb, súlyos elhelyezési vagy tárgyi körülmények, hiányosságok nem gátolják. Jellemzıen azonban évtizedekkel ezelıtti bútorzattal, sok évvel ezelıtt – többnyire akkor még rendelkezésre álló, pl. fıvárosi pályázatokból – beszerzett eszközökkel végzik munkájukat. Ez döntıen befolyásolja az érintett kliensek és az ott dolgozók életminıségét és munkahelyi körülményeit egyaránt. Áttérve a kerületi, költségvetési körben mőködı szociális intézmények részletes bemutatására, elemzésére, elsıként a jelenlegi egyetlen önálló gazdálkodó szervezetet, a Szociális Foglalkoztató munkáját láthatjuk közelebbrıl. A Szociális Foglalkoztató 2003-ban 20 fı közalkalmazott szakmai irányításával és közremőködésével éves átlagban 100-120 fı részére biztosított rehabilitációs foglalkoztatást és 160 fınek közhasznú, közérdekő és közcélú munkalehetıséget. A Rehabilitációs foglalkoztatásban a megváltozott munkaképességő munkavállalók részére biztosítottunk foglalkozási rehabilitációt, továbbá az alacsony nyugdíjjal rendelkezı kerületi lakosokat, fogyatékosokat, szociálisan rászorultakat fıként

46

Ennek oka lehet adminisztratív típusú is – nemcsak a központi költségvetésbıl visszatéríthetı támogatások aránya javult, hanem a saját pénzügyi adminisztrációnk is az ún. „fejpénz”, az önkormányzatoknak járó normatíva könyvelésével javíthatta ezt a képet... 47 Hozzátéve, hogy ez nem a lakosság nagymértékő életszínvonal emelkedésére, mint inkább bizonyos adminisztratív változásokra – bekerülési összeghatárok alacsonyan tartása – utalhat.

36


bedolgozói

munkaviszonyban

foglalkoztattunk

rendszeresen.

E

tevékenység

keretében azokat foglalkoztatjuk, akik -

egészségi

állapotuk,

fogyatékosságuk

miatt

nagymértékben

megváltozott munkaképességőek és megfelelı foglalkoztatásukat egyéb körülmények között biztosítani nem lehet, -

idıs korúak, vagy gondozásra szoruló családtagjuk miatt más

munkaviszonyt nem tudnak létesíteni.48 Az intézmény stabil bevételeit megalapozó, termelı tevékenység 4 részlegben történik. 1-2. sz. részleg a Papírrészleg és a Játékszerelı részleg Mindkét egység lényegében kevés gépi és sok kézimunkát igénylı, döntı többségben papíripari termékek elıállításával, játékok összeszerelésével foglalkozik. Megrendelıink nagyobb részben nyomdai termékek kikészítı, befejezı mőveleteit (kötészet), egyedi csomagolóanyagokat (tasak, boríték, doboz, dísztasak stb.), tömegcikkek kiszerelését, garnitúrázását kérik tılünk.49 3. sz. részleg a Varroda Ipari

gyorsvarrógépekkel

és

célgépekkel

felszerelt

üzemünkben

varrónıi

szakképesítéssel rendelkezı szakemberek és betanított dolgozók (összesen 8 fı) készítenek gyermekruhákat, ágynemőket és nagymennyiségő lakástextíliát. 4. sz. részleg a Kézi szınyegszövı részleg Döntıen

megváltozott

munkaképességő

dolgozók,

klasszikus

fából

készült

szövıszéken hulladék szálanyagokból készítenek fali- és futószınyegeket a VI-VA 2000 vállalkozás részére. Az általunk gyártott szınyegeket kivétel nélkül az AUCHAN áruházakban kerülnek értékesítésre. A megrendelık mind teljesebb körő kiszolgálását teszi lehetıvé, hogy a helyiséggazdálkodási szempontok okán a telephelyünkön bérlıként üzemelı nyomda szolgáltatásait is kínáljuk. A nyomda gyorsan és kiváló minıségben teljesíti a felmerülı igényeket.

48

A foglalkoztató dolgozóival csak olyan munkát végeztethet, amelyet egészségi állapotuk romlása és testi épségük, valamint környezetük veszélyeztetése nélkül el tudnak végezni. 49 Az általuk hozott félkész termékek a szükséges gépi elımunkálatok után (vágás, biegelés, perforálás, furás, főzés, stancolás stb.) kézimunkával (hajtás, ragasztás, összehordás, zsinórozás stb.) nyerik el végsı formájukat. A gépi munkákat részben szakképzett könyvkötık, részben betanított dolgozók végzik. Csak a jó minıségő munka piacképes. Ehhez viszonylag sok és sokféle gépi eszköz szükséges. A régi, elavult géppark jó részét lassanként sikerült lecserélni és fejleszteni. Az árbevétel döntı hányadát ez a két részleg munkája biztosítja.

37


A felsorolt sokrétő tevékenység nem nélkülözheti az épületek, eszközök folyamatos karbantartását, a nagymennyiségő anyag mozgatásával, tárolásával járó feladatok megoldását,

az

egyedi

eszközök,

szerszámok

készítését.

Mindezeket

az

üzemfenntartás dolgozói végzik a kerti munkától, a szakipari munkákon keresztül a raktárkezelésig. Nem termelı tevékenységekrıl Feladatunk a közhasznú, közcélú, közérdekő foglalkoztatás, valamint az ún. Foglalkoztatáspolitikai Központ és Információs Szolgálat mőködtetése is. A

közhasznú,

közcélú

és

közérdekő

munka

szervezése,

valamint

a

Foglalkoztatáspolitikai Központ közvetlenül az igazgató irányítása alá tartozik. 2003ban 120 fı közhasznú, 20 fı közcélú és 20 fı közérdekő munkavállalónak biztosítottunk munkát e foglalkoztatási forma keretében. Ezek a dolgozók végezték az önkormányzat és intézményei közterületeinek takarítását, karbantartását, szociális és technikai kisegítıként dolgoztak a Területi Gondozási

Központban,

az

Egyesített

Gondozóházban

és

a

Polgármesteri

közalkalmazottak

és

köztisztviselık

Bölcsıdéknél, Hivatal

irányításával

a

Derős

ügyosztályain. megelégedésre

Alkony

Munkájukat végezték.

Szerzıdésük lejárta után az intézményekben és ügyosztályokon mintegy 20 %-uknak biztosítottak fıfoglalkozású munkalehetıséget – amely jól mutatja ezen munkáltatási forma jövıbeni, remélt sikereinek alapjait. A Foglalkoztatáspolitikai Központot és az Információs Szolgálatot önálló vezetı irányítja az igazgató közvetlen ellenırzése mellett. Feladatai: a)

Munkaerıpiaci keresleti oldalon:

•

Győjti, regisztrálja és rendszerezi azon munkaadók munkaerı-igényeit,

akiknél a tartósan munkanélküliek elhelyezkedhetnek. •

Győjti és ellenırzi a bedolgozási lehetıségeket.

•

Kapcsolatot tart a munkahelyek személyzeti és munkaügyi vezetıivel a

folyamatosság biztosítása érdekében. •

Speciális

esetben

egyedi,

elhelyezkedési megoldásokat keres.

38

személyes

igényeknek

megfelelı


Az információgyőjtés területe: a III. kerület cégei, Budapest és az agglomeráció. b)

Munkaerı kínálati oldalon:

•

Tanácsadás: a jelentkezı szakképzettsége, élet- és munkatapasztalata

alapján az elhelyezkedési irány reális meghatározása. •

A konkrét munkakörökben munkahelyi címek közvetítése, a jelentkezés

módjának

és

tapasztalatainak

elemzése

és

ezek

birtokában

újabb

munkahelyek ajánlása. •

Újsághirdetések feladása.

•

Szakképzetlen fiatalok esetében a szakképzési irány kialakítása.

•

a rendszeres szociális segélyt kérı, aktív korú nem foglalkoztatott

személyekkel szerzıdéskötés, kapcsolattartás. A Foglalkoztatáspolitikai Központ beindítása óta, 1998. április 15-tıl 2003. december 31-ig 1343 fı munkanélküli kereste fel intézményünket, ebbıl 557 fı került elhelyezésre. Az 557 lélekbıl 171 fı közhasznú munkát vállalt 1 éves munkaszerzıdéssel,

29

fı

közcélú

munkát

végzett

30

munkanapos

munkaszerzıdéssel és 357 fı részére sikerült végleges elhelyezkedési lehetıséget találni a Foglalkoztatáspolitikai Központ segítségével. Az elmúlt több mint öt év során életmódot formáló csoportos foglalkozáson 406 fı munkanélküli, egyéni életmódot formáló tanácsadáson 599 fı munkanélküli vett részt. A Szociális Foglalkoztató összes bevétele az eredeti és a módosított elıirányzattal szemben a tervezettnek megfelelıen alakultak. (2003-ban az eredeti éves bevételi elıirányzat 126.640eFt, a teljesítés 189.885eFt volt 149,9 %-os indexszel.) A költségvetési kiadások arányainak változását tekintve – 39. ábra – látható, hogy a személyi jellegő kiadások hatalmas növekedése mellett az intézménynek folyamatos beruházásokra is sikerült költenie. Ezek alapját a saját bevételeinek növelésével és eredményes pályázataival tudta megteremteni. Az éves ügyfélforgalom, a költségvetés és a közalkalmazottak számának és egymáshoz

viszonyított

arányának

változásait

(40.

és

41.

ábra)

látva

kiegyensúlyozott képes láthatunk.

A fentiekben – és korábban bemutatott elemzéseinkben – látható volt, hogy az egyik leginkább „igénybevett” és a jövıben is a legnagyobb kihívások elé nézı terület az idısügy, az idısek ellátásának területei lesznek.

39


Napjainkban megváltozni látszik az idıskorúak társadalmi megítélése és megváltozott a család szerepe is az idısek gondozásában, ápolásában. Régebben, a magyar kultúrában az idıs emberek szerepe egyértelmően meghatározott volt, társadalmi helyzetük hierarchikusan formálódott. Mostanra azonban ez az egyértelmő meghatározottság és rend felbomlott, az idıskorúakra legtöbbször

a

bizonytalanságérzete

személyiségváltozásokon

túlmenıen

a

jellemzı,

mely

mikrokörnyezet

az

gyakran

idıskori drasztikus

változásából, felbomlásából ered. Idıskorra a család szerepe jelentısen megváltozik, a személyiség formáló funkciót egyre inkább a biztonságot jelentı megerısítı funkciók váltják fel. A család elvesztése, felbomlása, vagy az alapvetı funkciók hiánya miatt, egyre élesebben jelentkezik az elmagányosodás, az izoláció veszélye, mely együtt jár a személyközi kapcsolatokban a kommunikáció csökkenésével, járulékos betegségek, szindrómák felszínre kerülésével.50 Az idıs korúak ellátása tehát egyre több feladatot ró a környezetre, s végsısoron az ellátást szervezıkre, önkormányzatra.

Ebben az ellátási szférában több intézményünk is tevékeny szerepet vállal, kiegészülve civil ellátókkal, egyházi segítı szereplıkkel.

Ebben a sorban elsıként az Óbudai Gondozási Központot – korábbi nevén: óbudai Területi Gondozási Központot – elemezhetjük. Az intézmény alapvetı feladata a kerületben élı idıs korú lakosság alap és nappali szakellátásának biztosítása. A feladat ellátása hat gondozási egységben, Gondozási Központokhoz delegálva történik. Ma az idısgondozás egyre igényesebb szakmai területként jelenik meg és az ırzı-gondozó tevékenységet felváltja, a célzott felkészültséget igénylı geriátriai szakápolás és a sokoldalú pszicho-szociális támogató munka, ezt mutatja a feladat-ellátás differenciálódása is. Az alapellátás keretében: •

házi segítségnyújtást, étkeztetést, fogyatékkal élık ellátását

biztosítjuk. 50

A demográfiai elemzések – mint a koncepció elején már bemutattuk – egyre erıteljesebben igazolják, hogy az idıskorúak számarányának növekedése olyan mértékő, amelyre még nem volt példa. Nem kivétel ez alól Óbuda sem, bár hazánkban a gyors öregedési folyamat nem egyszerően demográfiai eredető, hanem a rendszerváltást követı korai nyugdíjazás (korkedvezményes, rokkant nyugdíjazás) is hozzájárult a társadalom elöregedéséhez és elszegényedéséhez. Óbuda jelenleg Budapest egyik legnagyobb kerülete, hiszen állandó lakosainak száma 2003 márciusában 127.389 fı volt, ezen belül a hatvan év felettiek száma 27.389 fı, s láthattuk, hogy az idıskorúak között különösen magas az egyedül élık aránya.

40


Szakellátás keretében: •

az Otthoni szakápolás végez.

Nappali szakosított ellátásként: •

az Idısek Klubjai mőködnek.

A területi ellátás elve szerint, kerületünkben hat gondozási központ keretében történik az ellátás. A gondozási központok feladat köre kibıvült az elmúlt években. A napi segítségnyújtás megszervezésén túl, információt nyújtanak, a szociális ellátásokhoz való hozzá jutás lehetıségeirıl, illetve az idıskorúak élethelyzetének javításában, preventív tevékenységet folytatnak. Szakmai munkánk során a területi ellátás elvét sértetlenül hagyva, szakterületenként különbözı munkacsoportok jöttek létre. A gondozási központok azok a centrumok, melyek a kijelölt gondozási körzeten belül komplex ápolási-gondozási feladatokat látnak el, alap ellátás és nappali szakosított ellátási szinten. A területi ellátás létszámnormáit, az 1/2000. (I. 7.) SzCsM. rendelet alapján, a kerületi lakosság számának függvényében gondozási körzetek meghatározásával alakítottuk ki. E rendelet értelmében: 1000 fı lakos után, 1 gondozási körzet (1 fıállású gondozónı) biztosítása szükséges. Kerületünkben ez 127 gondozási körzetet, fıállású gondozónı foglalkoztatását jelentené – ennek elérése ma még irreális célnak tőnik.51 A III. kerület lakosságának számát figyelembe véve láthatjuk, hogy 92 gondozási körzet kialakítására lenne még szükség, ahhoz, hogy a jogszabályi elıírásoknak meg tudjon felelni az Önkormányzat. Kerületünk 2000 májusától területileg fel van osztva 6 gondozási központra, annak az alapvetı szempontnak figyelembe vételével, hogy a segítségre szorulók lakóhelyükhöz legközelebb tudják intézni ügyeiket. Természetesen ezzel a gondozónık utazásra fordított idejét csökkentettük a hatékonyabb munkavégzés érdekében. Az Óbudai Gondozási Központ által ellátottak összesített számának alakulása: 2000. év

2001. év

2002. év

2003. év

1217 fı

1192fı

1302 fı

1310 fı

Az ellátotti kör átmeneti csökkenését 2002-ben sikerült megállítani illetve növekedésre, fordítani – az alkalmazottak számának változatlanul hagyásával (42. ábra). Az átmeneti csökkenésnek több okát találtuk. Egyrészt 1999.-2000. évre

51

A Magyar Máltai Szeretett Szolgálat is végez kerületünkben hasonló tevékenységet maximum 10 fıvel, saját intézményünk 25 fı szakképzett gondozóval látja el ezt a feladatát. Ebbıl az arányból 35/127-ed - látszik az ún. létszámkövetelmény irrealitása, abszurditása.

41


tehetı annak az intézkedésünknek következménye, amelynek során az ellátotti kör és az ellátandó feladatok felülvizsgálatánál profiltisztítást hajtottunk végre. A nyilvántartásokban

különválasztottuk

a

csak

étkeztetésben

részesülıket

a

52

gondozottak számától.

E miatt többen átmenetileg szüneteltették, vagy lemondták a szolgáltatást, de miután ez nem függött össze állapotuk javulásával késıbb visszakerültek a rendszerbe. Kerületünkben egyre gyakrabban találkozunk azzal a jelenséggel is, hogy magánemberek és gazdasági társaságok szociális szolgáltatást nyújtanak nyereség szerzés céljából. Szolgáltatásuk profilja ugyan sok esetben nem gondozásról szól, erre engedélyük sincs, mégis végeznek ilyen jellegő tevékenységet – természetesen piaci alapú térítés ellenében. Ez a jelenség arra ösztönöz minket, hogy az általunk nyújtott szolgáltatás minıségét még inkább fejlesszük. Intézményünk

az

ápolásra-gondozásra

szoruló

ellátottak

részére

humánus,

emberközpontú gondoskodást kíván biztosítani, az ember legbensıbb érzelmeinek, pszichológiai és fizikai integritásának és méltóságának megsértése nélkül. Az ellátásból adódó helyzetek során nem szenvedhet kárt az intimitás és, a kiszolgáltatott ember önérzete nem sérülhet. Az idıs emberek esetében fokozott figyelmet kell fordítanunk erre, nekik nagyobb szükségük van a védelemre, mivel már nem, vagy csak részben képesek biztosítani önmaguk számára. Ellátotti

létszámunk

növelésére

komoly

erıfeszítéseket

tettünk

(43.

ábra).

Szorosabbra főztük kapcsolatainkat a Szent Margit Kórház Ápolási Osztályával, és a háziorvosokkal. Megállapodásunk értelmében az otthonukba bocsátott betegek területi ellátásának érdekében hazaérkezés elıtt pontos felvilágítást kapnak az igényelhetı gondozási formákról, annak feltételeirıl, és a térítési díj mértékérıl. Célunk ezzel, hogy a betegek és hozzátartozóik biztosítottnak lássák az otthoni ellátást. Hasonló tevékenységet végzünk a nyugdíjasházra várakozók és a bentlakásos szociális intézményre várakozók elıgondozása esetében is. 2003. év az Óbudai Gondozási Központ szervezeti struktúráját tekintve az átalakulások, átszervezések évének tekinthetı.53 52

Másik ok, hogy a térítési díjak számításánál, éves felülvizsgálatának szigorításánál, és a gondozottnál töltött idı precíz vezetésével az ellátottak által fizetendı térítési díjak megemelkedtek. 53 . A Szociális Törvény módosításának súlyponti kérdése volt egyebek mellett, a személyes gondoskodást nyújtó ellátások korszerősítésének folytatása. Ezért a gondozási központok területi ellátásának elvét tovább erısítettük az által, hogy az egységes otthoni szakápolási szolgálatunknál is a fenti elvet érvényesítettük, mely a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy szakápoló 1-1 gondozási központ ellátási területén végzi szakfeladatát.

42


Az otthoni szakápolási szolgálathoz hasonlóan, 2003 év elején a fogyatékos ellátásban dolgozó személyi segítıknél is egy-egy fı munkatárs a gondozási központokhoz lett integrálva. Intézmény

hálózatunk

átszervezését

a

jogszabályi

feltételek

biztosítása,

a

szolgáltatásaink szakmai tartalmának, a differenciáltabb gondozás feltételeinek érdekében hajtottuk végre. 2003 évben tovább fejlesztettük az Óbudai Gondozási Központ komplex ellátó rendszerré történı átalakítását, amelyet már évekkel korábban elkezdtünk annak érdekében, hogy az ellátási formákat egymásra épülı folyamatokra, egységes rendszerbe szerkesztve, a gondozási központokba integráljuk. Az Óbudai Gondozási Központ komplex ellátó rendszerében a kijelölt szakterületen öt fıbıl álló szaktanácsadói teamet hoztunk létre, az ellátási igényeknek megfelelıen,

a

magas

színvonalú

szakmai

munka

segítésére

és

annak

monitorozására. A komplex ellátórendszer része az idısek nappali ellátása is, amelynek igénybevétele növekvı népszerőséget jelez. 1999. év

2000. év

2001. év

2002. év

2003év

573 fı

646 fı

691 fı

746 fı

765 fı

Egyre fontosabb szerephez jut – a gondozás mellett – a szakegészségügyi ellátás, az otthoni szakápolási szolgálat. A 2003-es évben havonta 204 vizitet teljesítettek munkatársaink, s a negyedéves pótvizit terhére 20-40 teljesítést számolhattunk el. Minden hónapban elérték, sıt meghaladták a szerzıdésben rögzített vizitek számát.54 Betegek számának alakulása

2000. 130 fı 2001. 149 fı 2002. 156 fı 2003

195 fı

Az átlagéletkor 72 év volt betegeink körében.

54

Egy vizit értéke 2.100.-Ft, amely az elvégzett tevékenység tükrében és annak idıarányában 0.5-0.9 – 1 szorzó értékben számoltak el szolgálatunk számára. OEP Finanszírozás: 8.718.000.-Ft volt 2003ban.

43


Jól érzékelhetı a betegszám emelkedése, amely azt is jelenti az egyre romló egészségi állapot mellett, hogy megszilárdult, mind a betegek, mind pedig az elrendelı orvosok körében a szolgálatunk léte, elrendelhetısége. Végül a legújabb szakmai feladatunkról, a fogyatékosokat támogató szolgálat munkájáról: a 2003-s év a december 31-én lezárt modellkísérletünk szakmai beszámolójának elkészítésével és a pályázati pénzek elszámolásával indult, melyet az év folyamán az Egészségügyi és Családügyi Minisztérium elfogadott. A modellkísérleti idıszak tapasztalatainak értékelésével, arra alapozva tudtuk a 2003. évi szakmai programot összeállítani.55 Szolgálatunk célja az ellátási területünkön élı, fogyatékos személyek -saját lakóhelyén, lakókörnyezetében történı- segítése, életvitelének megkönnyítése, elsıdlegesen a lakáson kívüli (köz)szolgáltatások elérésének segítésével, valamint önállóságának megırzése mellett a lakáson belüli speciális segítségnyújtás biztosítása. Klienseinkkel való együttmőködésünket a segítı kapcsolat jellemezte. Kliens forgalmunk megnövekedett, egyre többen térnek vissza hozzánk újonnan felmerült problémáikkal, kérésükkel vagy akár csak egy jó beszélgetésre vágyva. Ezt bizonyítja a regisztrált forgalmunk, mely 2001 évben 40, 2002-ben 103, és 2003-ban 323 esetet jelentett. Ellátottaink többsége a mozgáskorlátozottak körébıl került ki. A látássérültek is egyre többen keresték meg szolgálatunkat. Mintegy 20 %-ra tehetı a hozzánk forduló látássérültek száma. Az értelmi fogyatékosok körében mintegy 4 % vette igénybe szolgáltatásainkat. Az Óbudai Gondozási Központ össz-költségvetését, és annak belsı arányait tekintve (44. ábra) látható, hogy – a 2000. év nagyfokú beruházásai mellett – a fejlesztések, felhalmozási kiadások alacsony arányát láthatjuk. Jellemzı a relatíve magas dologi kiadás-arány, amely a szintén ellátott – és a Központ pénzügyi tevékenységén csak „átfuttatott” – szociális étkeztetésbıl adódik. A személyi jellegő kiadások növekedését a 2002. évi, hirtelen bérnövekvedés okozta, egyéb tekintetben kiegyensúlyozott képet mutat költségvetése.

55

Az ún. jelzırendszeres házigondozás és a máltai játszótér, mint innovációk mellett kerületünk az elsık között vett részt a támogató szolgáltatok kiépítésének modellezésében. Ez tehát a harmadik olyan szolgáltatás, amelynek Óbuda – egyedül vagy mások mellett – a „bölcsıje”.

44


Az idısgondozás speciális, s kerületünkben jól mőködı intézménye az átmeneti ellátást biztosító Derős Alkony Gondozóház. Az intézmény napi huszonnégy órás szolgálatot biztosít, a folyamatos mőködéshez

szükséges

személyi

és

tárgyi

feltételekkel.

A

Derős

Alkony

Gondozóház az önmagukat segítséggel ellátni képes kórházi gyógykezelést nem igénylık gondozását – ápolását végzi. Az elmúlt évek gyakorlatában bebizonyosodott, hogy – az imént leírtaknak megfelelıen – nagymértékben növekszik az igény az átmeneti elhelyezést nyújtó bentlakásos intézmények iránt, amit a teljesítménymutatók is tükröz (45. ábra). Az idıs lakosság körében megnyugvást jelent, hogy lakókörnyezetükben van egy olyan szociális intézmény, amely ideiglenes jelleggel segítséget, biztonságot, nyugodt pihenést nyújt számukra. Az aktív korban lévık örülnek, mert látják a társadalmi gondoskodás olyan formáját, amely humánus ellátást biztosít annak az idıs generációnak, akik megteremtették számukra a jövıt, így ık is reménykedhetnek abban, hogy hasonló megbecsülésben lesz részük. A gondozóház azoknak az idıs embereknek nyújt bentlakásos szolgáltatást, akik szociálisan rászorultak, egészségügyi vagy egyéb más okból, pl. tartós bentlakást biztosító intézménybe való várakozás, lakásfelújítás, hozzátartozók

betegsége,

hosszabb

távolléte,

magány

oldása

esetén.

A

megállapodásban rögzített idıintervallum lejárta után az idıs visszatér otthonába, vagy az általa kiválasztott végleges elhelyezést nyújtó intézménybe. Az intézmény a szolgáltatást igénybe vevık részére teljes körő ellátást biztosít: egészségügyi ellátás, fizikai ellátás, lakhatás, napi 3x étkezés, szükség szerint ruházattal,

textíliával

való

ellátás,

mentális

gondozás,

foglalkoztatás.

Az

alapszolgáltatáson túl, fodrászat, pedikőr áll az idısek rendelkezésére önköltségi formában. Az

egészségügyi

irányításával,

aki

heti

ellátás három

zavartalanul alkalommal

folyik rendel.

az

intézmény

Akut

esetben

orvosának azonnali

segítségnyújtás, krónikus betegségek esetén gyógyszer felíratás, vérnyomás ellenırzés, idıszakos szőrıvizsgálatok folynak. Az intézményi fınıvér az egészségügyi ellátás megszervezését, ellenırzését, ápolási – gondozási dokumentáció vezetését, a szakmai tárgyi eszközök beszerzését, az ellátottak fizikai, egészségügyi, mentális állapotának nyomon követését végzi. A gondozóházban neurológus – háziorvos, szociális munkás, diplomás ápoló, felnıtt szakápoló, mentálhigiénés szakember szorosan együttmőködve végzi

45


feladatát. A szakmai team célja, az ellátást igénylı teljes körő (testi, lelki, szociális) gondozásának biztosítása. A gondozóházban az ellátás folyamatos, huszonnégy órás nıvérszolgálat és egységes nıvérhívó rendszer garantálja a gyors és hatékony segítségnyújtást. A szakképzett ápolónık adekvát gondozást – ápolást nyújtanak az arra rászorulóknak. Napi munkájuk során gondoskodnak a bentlakók alapvetı és magasabb rendő szükségleteinek kielégítésérıl. Az ellátást igénybe vevık között vannak olyanok, akik kórházi kezelést követıen fizikálisan legyengült állapotban kerülnek a gondozóházba, és az individuális ápolásnak-gondozásnak köszönhetıen hosszabb-rövidebb idı után jelentıs javulás tapasztalható mind a fizikális, mind mentális állapotukban. Ez a látványos pozitív változás az intézmény dolgozóinak sikerélményt, és újabb pozitív megerısítést ad. Saját, jól felszerelt mosoda biztosítja a személyes ruházat – textíliák tisztán tartását, technikai személyzet végzi a lakókörnyezet naponta történı takarítását. A komplex ellátás része a foglakoztatás, melynek célja, hogy megırizze, és javítsa a szolgáltatást igénybe vevık mentális és fizikai készségeit, képességeit. Az idıs emberek számára fontos, hogy rendszeresség legyen az életükben, fıleg, ha a megszokott környezetüktıl távol élnek. A foglalkozások keretet adnak a napjaiknak, bizonyos programok ismétlıdése megkönnyíti számukra az idıbeli tájékozódást. E célból havonta ugyanabban az idıpontban zajlanak a következı események: katolikus szentmise, református istentisztelet, lakógyőlés az intézményvezetı irányításával, egészséggel kapcsolatos tanácsadás, színházlátogatás, ötletbörze. A szakemberek munkájuk során arra törekszenek, hogy a gondozóház lakói ırizzék meg önállóságukat, ne veszítsék el életkedvüket, használják erısségeiket, hiszen csak így maradhat meg testi-lelki aktivitásuk. A 2001. év nagyberuházásának – amelynek fedezetét döntıen a Szociális és Családügyi Minisztériumtól nyert, jelentıs összegő pályázat jelentette – a költségvetésre gyakorolt hatásától eltekintve azt látjuk, hogy – 46. ábra – a Gondozóház legnagyobb kiadás-növelı tétele továbbra is a vásárolt szolgáltatások okán, ezen belül jelesül az étkeztetés miatt növekszik igen magas szintre. Ezen túlmenıen az intézmény költséghatékonysági mutatóit szemlélve (45. ábra) kitőnik, hogy emelkedı teljesítménymutatók mellett, az egy fıre esı mőködtetési költségeket nem növelve tudta munkáját ellátni.

46


Az eddig bemutatott intézményeinkbıl, az eddigi áttekintésbıl is kiemelhetı, hogy a fogyatékosok ellátása kerületünkben nem mőködik integrált módon. Míg a foglalkoztatásuk egy önálló intézményben, speciális alapellátásuk (támogató szolgálat) az idısellátáshoz integráltan mőködik, s egy újabb, részben önálló intézményben ellátva a fiatal, felnıtt fogyatékosokat ellátva a „Flóra” Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthona (ÉNO). Intézményünk szakmai programjának célja a gondozottak - hétköznapi életre való felkészítése - a társadalomba való beilleszkedés lehetıség szerinti elısegítése - a zavartalan kommunikáció kialakítása - akinél lehetséges, a hasznos munkavégzés igényének fejlesztése - egészséges életre való nevelés - az otthon és a környezet védelmére, szépítésére való igény és készség fejlesztése - a tájékozódás képesség megalapozása szőkebb és tágabb környezetben - szokások, hagyományok ırzése. A szakmai program több részbıl tevıdik össze, melyek egymással összefüggenek: - önellátásra, önkiszolgálásra való nevelés - szintfenntartó oktatási program - általános ismeretek kibıvítése - testnevelés, sport-foglalkozások - szakkörök mőködtetése - szabadidıs tevékenységek A foglalkozások lehetnek egyéniek, vagy csoportosak, és történhetnek intézményen belül, és intézményen kívül is. Fontos az irányított, de önálló cselekedtetés, s nem utolsó sorban az élmény, hogy az ellátottak valamilyen hasznos és szép dolgot hozzanak létre. A foglalkoztatásokon fejlesztjük gondozottaink esztétikai érzékét, kreativitását, a finom motorikus mozgást. A személyi feltételek biztosítottak, a tárgyi feltételek – különösen a különbözı megnyert pályázatoknak köszönhetıen – megfelelıek.56 Az intézményben gondozottaink jelenlegi létszáma 23 fı, bár az engedélyezett férıhelyek száma 30. Az érintettek fogyatékosság típusa szerinti megoszlása

56

Sajnálatos azonban, hogy az ÉNO-ban – a korábbi, Szociális Foglalkoztatótól történt szétválás óta – gyakorlatilag semmiféle rendszerszerő, jövedelemszerzı foglalkoztatást nem sikerült kialakítani, megszervezni...

47


sokszínőséget mutat: autista, Down-szindrómás, súlyos értelmi fogyatékos és halmozottan sérült fogyatékos ellátott egyaránt megtalálható közöttük. A legkülönfélébb, és eltérı, sokszor speciális szakértelmet, felkészültséget igénylı esetek ellátása hatalmas – olykor megoldhatatlan – erıfeszítéseket kíván a kislétszámú intézményünktıl. Ezzel együtt – az egy fıre esı mőködési költségek hatalmas arányúra növekedése ellenére (47. ábra) – az elmúlt években nem sikerült elıremutató, korszerő szakmai fejlesztést elérni az ÉNO-ban. A költségvetési kiadások – arányait tekintve – jellemzıen a többi intézményhez hasonlóan alakultak (48. ábra).

Hagyományosan a szociális ellátások körébe soroljuk a gyermekeknek, gyermekes családoknak nyújtott szolgáltatások körét is. Ennek – nemcsak Budapesten,

hanem

országosan

is

–

legnagyobb

intézménye

a

„KIÚT”

Családsegítı és Gyermekjóléti Szolgálat – Családok Átmeneti Otthona (KIÚT).57 A „Kiút” Családsegítı és Gyermekjóléti Szolgálat szociális és gyermekjóléti feladatokat végzı, személyes gondoskodást nyújtó önkormányzati intézmény, amely szociális és gyermekvédelmi alapellátást biztosít az arra rászorulók számára. Szolgálatunk három telephelyen, a területi ellátás elve szerint, komplex szolgáltatást nyújtva a III. kerületi települési önkormányzat helyi szociálpolitikájának egy kiemelt részét valósítja meg. A szolgálat fontos célként tőzte ki, hogy a rászoruló lakosság minél szélesebb köre számára könnyen elérhetıek, tömegközlekedési eszközzel jól megközelíthetıek legyenek a „házaink”, ezért a szolgálat három telephelyen – kiegészülve a családok átmeneti elhelyezését biztosító, 2003. január 1tıl üzemelı telephellyel – mőködik, felosztva, lefedve az egész kerületet. A három telephelyen

mind

családsegítı,

mind

gyermekjóléti

szolgáltatás

is

létezik,

kiegészülve a tanácsadók munkájával. A „Kiút” Családsegítı és Gyermekjóléti Szolgálat alapellátási feladatát komplex módon, a létfeltételeket meghatározó problémák, élethelyzetek megoldására különbözı humán szakmák képviselıinek együttmőködése segítségével igyekszik megoldani. A szakmai munka szinterei az egyéni-, a csoportos-, és a közösségi szociális munka. A szolgáltatások, a szervezési feladatok, a gondozás mindkét szakmai csoportban azonos elemeket mutat, függetlenül attól, hogy általános vagy speciális ellátásra vonatkozik-e. 57

A „Kiút” Családsegítı és Gyermekjóléti Szolgálat a 2003-as évben 67 státusszal rendelkezett, és ezzel az ágazati rendeletek által meghatározott szakmai normalétszám 100 %-át elértük.

48


2003 szeptemberétıl fokozatosan készítettük elı a harmadik kötelezı önkormányzati feladat ellátását, a Családok Átmeneti Otthona átvételét. Az önkormányzat felbontotta58 az ellátási szerzıdését az SOS Krízis Átmeneti Otthon Alapítvánnyal, és annak a III. kerületben található ellátórendszerében folytatja intézményünk a gondozást. Az átvétel egyik fı szempontja a folyamatos ellátás biztosítása volt a bennélı családok számára. A szolgáltatást 2003 december 31-én éjfélkor hivatalosan át is vettük az alapítványtól. A KIÚT az alaptevékenysége mellett a törvény által megjelölt speciális feladatok közül adósságkezelést végez. Az adósságkezelés célja, hogy a hozzánk forduló személyek adósságállomány növekedését

megállítsuk,

továbbá

közös

stratégia

kialakításával

az

ügyfél

megkezdje az adósság törlesztését, illetve az aktuális számláinak rendszeres fizetését. Ügyfeleink nagy része (kb. 85%-a) 2003-ban is anyagi gondjai miatt kereste fel intézményünket. Jellemzı, hogy az évek során tartozást halmoztak fel egy vagy több közüzemi szolgáltatónál, s elıfordul, hogy az aktuális számláikat sem tudják biztonsággal fizetni. Természetesen a hátralék felhalmozás, mint hozott probléma, csak következménye a háttérben meghúzódó egyéb tényezıknek. (pl. munkanélküliség, alulképzettség, válás, betegség, több eltartott, egyedülálló….) A szerteágazó szakmai munkában kiemelt szerep jut a tanácsadóknak. A tanácsadók (jogász, pszichológus, pszichiáter, családterapeuta, fejlesztı, korrepetáló pedagógus, pályaválasztási tanácsadó, adósságkezelı tanácsadó, álláskeresı tréner, tehetséggondozó) összetett feladatokat látnak el a szolgálatban. Alapvetı szakmai kérdésként kezeljük, hogy a tanácsadók által nyújtott szolgáltatásokat minden rászoruló számára könnyen hozzáférhetıvé tegyük.59 A tanácsadókat telefonon

történı

elızetes

idıpont

egyeztetés

után

bárki

felkeresheti.

A

családgondozókkal is szoros együttmőködést építettek ki, egyfelıl a konkrét esetek vezetésében, másfelıl az általuk a családgondozóknak nyújtott konzultációs lehetıségek biztosítása közben. Az intézmény széleskörő külsı (partneri) kapcsolatrendszert épített ki, így együttmőködési

megállapodással

rendelkezik

alapítványokkal,

egyesületekkel

(Kapcsolat Alapítvány, Sziszifusz Szociális Lakáscsere Alapítvány, Varga Bető Egyesület,

Gézengúz

Alapítvány,

Magyarországi

Krízis-intervenciós

Központ

58

A szerzıdés felbontására annak egyoldalú – Alapítvány általi – és folyamatos megsértése miatt, a felhalmozódott adósságok ellátást veszélyeztetı volta, valamint egy elszámolatlan pályázati összeg (amelynek visszafizetése közel hétmilliós veszteséget okozott önkormányzatunknak) okná került sor. 59 Ezért rendszeresen hirdetjük és tájékoztatjuk a lakosságot az Óbuda újságban a különbözı szolgáltatásokról.

49


Egyesület, Ifjúsági Információs Központ) és kialakította az ún. „bartell szolgáltatások” körét is (pl. babamasszázs, résztvevı: 97 fı; Anonim Alkoholisták Egyesülete, résztvevı: 328 fı; pártfogó felügyelet (ifjúsági korosztály), változó létszám). A KIÚT tevékenységébe egyéb tevékenységek is tartoznak: 1.

Álláskeresı

tréning

(Elhelyezkedést

segítı

tréning

szervezése

munkanélküliek számára, ahol a tréning célja, hogy a résztvevık elhelyezkedési esélyei álláskeresési technikák elsajátítása révén nıjenek. Az 5 x 5 órás tréning az önéletrajzírás, telefonálási technikák, felvételi beszélgetés témák köré csoportosul. A résztvevık a tanultakat álláskeresési szituációkban gyakorolják, továbbá aktívan bekapcsolódnak a tréning programjába. A tréning után lehetıség van konzultációra, tapasztalatcserére.) 2. Pályaválasztási tanácsadás (A tanácsadás célja az iskola, pálya, hivatás kiválasztásának, a pályamódosításnak az elısegítése, a munkába állásra való felkészítés

az

egyén

érdeklıdésének,

képességeinek,

motivációinak

és

a

munkaerıpiac követelményeinek figyelembevételével. A tanácsadás elsıdleges célcsoportja a kerületben élı 13-18 éves fiatalok, de bárki igénybe veheti, akinek nincs szakmai végzettsége vagy a megszerzett képesítését nem akarja, vagy nem tudja érvényesíteni a munkaerıpiacon.) 3. Tehetségfejlesztı foglalkozások (Kreativitást fejlesztı foglalkozást, mővészeti önismereti csoportot szervezünk a 14-16 éves korosztály számára tehetségfejlesztı szakember vezetésével. A foglalkozások a játékosság, az ötletesség, a nyitottság és az esztétikai érzék fejlıdésében segítenek a résztvevıknek.) 4. Családterápia (Klinikai szakpszichológus vezetésével családi konfliktusok megoldásához nyújt

segítséget.

Problémacsoportok:

gyermekek

tanulási és

magatartási problémája, párkapcsolati zavarok, házassági krízisek.) A számos tevékenység felvállalása és az egyre bıvülı feladatkörök ellátása az intézmény költségvetésének egyenletes bıvülése mellett ment végbe (49. ábra). A ráfordított összeggel arányosan növekedett az ügyfélforgalom is – amelyben ma már egyre

nagyobb

szerepe

van

a

különféle

tanácsadásnak,

kiemelten

az

adósságkezeléshez kapcsolódó tanácsadói munkának. Hasonlóan alakult az alkalmazottak számának folyamatos – indokolt – bıvülése és az éves ügyfélforgalom alakulása (50. ábra). A gyermekeknek nyújtott szolgáltatások között kiemelt szerepe volt egykoron a bölcsıdei ellátásnak, amely már ugyan jócskán kibıvülve, de a szakmai minden –

50


elmúlt százötven évben kiérlelt – tapasztalatát magában foglalja. Óbudán ezért jut kiemelt figyelem az Egyesített Bölcsıdék intézményének. Óbudának már a háború elıtt volt egy 30 férıhelyes bölcsıdéje a Bécsi úton. Eleinte az óbudai gyárak, üzemek saját, ún. üzemi bölcsıdét tartottak fenn. Az Óbuda-i, majd késıbb a Békásmegyer-i lakótelep megépültével egyre szaporodtak az új bölcsıdék. 1980-ban még 24 tanácsi és 8 üzemi bölcsıdében összesen 2080 férıhely volt. Az üzemek bezárásával, a lakossági igények megváltozásával (GYED bevezetése, lakótelepek ˝kiöregedése˝, demográfiai hullámvölgy, stb.) több bölcsıde, s az üzemi bölcsıdék is megszőntek. Ma kerületünkben 11 bölcsıde mőködik60 610 férıhellyel (51. ábra), melyeket az önkormányzat tart fenn. Irányítását az Egyesített Bölcsıdék intézménye végzi, amelynek központja Belsı-Óbudán, a Szél utcában található. A bölcsıdei szolgáltatás a gyermekjóléti alapellátás része. Feladata a családban nevelkedı 20 hetes – 3 éves korú gyermekek napközbeni ellátása, szakszerő gondozása, nevelése és korszerő étkeztetése. Célunk a kisgyermekellátás mind magasabb szakmai szinten való mővelése. Ennek

érdekében

mindent

megteszünk,

hogy

jól

felkészült,

képzett

szakembergárdával dolgozzunk.61 Módszertani bölcsıdénk a Szérőskert u. 35 szám alatti bölcsıde, ahol a szakmai továbbképzéseket tartjuk, hiszen ahhoz, hogy követni tudjuk a legújabb szakmai

irányvonalat,

nélkülözhetetlen

a

szakemberek

továbbképzése.

A

módszertani bölcsıdénk 1997-tıl a szakgondozónı és gondozónı képzés egyik gyakorlóterülete, ezen kívül az Egészségügyi Fıiskola védını szakos hallgatói is járnak ide szakmai gyakorlatra, illetve szakmai megfigyelésre. Minden bölcsıdénk – természetesen – saját konyhával rendelkezik, melyeket szakképzett élelmezésvezetı irányít. Konyháink a HACCP minıségbiztosítási követelményeinek figyelembe vételével minden évben több és több szempontnak tudunk megfelelni. A bölcsıdei alapellátáson túl - az elmúlt években szülıi igény szerint – több szolgáltatást vezettünk be, melyekkel célunk a kisgyermekes családok szociális, mentális, életvezetési problémáiban való segítés: játszócsoport, integrált bölcsıdei csoport, ˝különlegesen˝ fejlıdı gyermekek csoportja. 60

Szintén egyedülálló módon az idei esztendıben Óbudán – felismerve a lakossági igényeket – újabb bölcsıde nyílt, az Arató Emil téren. 61 Egyre több gondozónı vesz részt a felsıszintő szakgondozónı képzésben, ami ebben a szakmában jelenleg a legmagasabb képesítés. 1996-tól bölcsıdei szaktanácsadó segíti a munkát, aki gyógypedagógus, pszichopedagógus és korai fejlesztı.

51


A

játszócsoportban

a

GYES-en

lévı

kismamák

gyermekeikkel

együtt

játszhatnak a délelıtt folyamán, majd közösen megebédelnek. Ebben a korban a szülıvel való együttlét a legnagyobb örömforrás a gyerek számára, ugyanakkor a társakkal való együttjátszás nyújtja az elsı közösségi élményt. A ˝háziasszony˝ kisgyermek-nevelési szakember, jó kapcsolatot alakít ki a családokkal, szakmai javaslataival segíti ıket. Az integrált bölcsıdei csoportokban sok olyan kisgyermekes családnak tudunk segíteni, akiknek másként fejlıdı, fogyatékos kisgyermekük van. Az ép közösségben a sérült gyermekek beilleszkedését, utánzással történı tanulását segítjük, az egészséges gyermekek pedig - és szüleik is - megtanulják a másság ˝ elfogadását. Ez az ellátás igény szerint minden bölcsıdében mőködik. 1997-ben a vonatkozó szakmai jogszabály alapellátásként határozta meg a 0-3 éves korosztályt napközben ellátó intézmények feladataként a másként fejlıdı gyermekek gondozását-nevelését, szükség szerint 6 éves korig. A kerületben igény jelentkezett arra, hogy halmozottan sérült gyermekek bölcsıdei elhelyezését biztosítsuk. 1998 szeptemberétıl a Kerék u-i bölcsıdénkben mőködik a ˝különlegesen fejlıdı gyermekek˝ csoportja. Ide olyan gyermekek járnak, akik valahol fejlesztésben vesznek részt. A gondozónı egyénre szabottan tanulja meg a fejlesztési programot, melyhez segítséget kap a konduktortól és a gyógypedagógusunktól. Így a szülı délelıtt elvégezheti azon teendıit, melyeket sérült gyermeke felügyelete mellett nem tudna. Az ellátott-irányításnak, a célszerőségi racionalizálásnak és a jó koordináló munkának köszönhetıen a bölcsıdék kihasználtsági mutatói mára igen kedvezıek. Kihasználtság 140,0% 120,0% 100,0% 80,0%

Kihasználtság

60,0%

Feltöltöttség

40,0% 20,0%

8 go na Vi zi or

ed gy es sy M

Ke lta

0,0%

Ezt láthatjuk, ha az éves ügyfélforgalmat (átlagos igénybevétel-számot) és az alkalmazottak számának alakulását nézzük (52. ábra). Az alkalmazottak száma – a 52


kötelezı, szakmai létszámoktól eltekintve – a 2000. év nagy átszervezése óta nem növekedett, míg 2001 után az igénybevétel iránt egyre nagyobb az érdeklıdés. Az ellátottak számának változása és a költségvetési kiadások alakulása idınként még fordított arányosságokat is mutatnak (53. ábra), de mindenképpen az ésszerő, költségérzékeny gazdálkodást mutatja.

Civil partnerek, szolgáltatók Az Óbudán mőködı, szociális területen is érintett, tevékeny civil szervezıdések felsorolása igen nehézkes feladatot jelent. Nem csak azért, mert mintegy kilencszáz civil szervezet mőködik a kerületben. Ezek közül az önkormányzat, vagy annak intézményei

hozzávetıleg

százzal

tartanak

kapcsolatot

–

a

kapcsolódó

tevékenységek száma és nagysága tehát nehezen megfogható. Az önkormányzat – az átvállalt és fontosnak tartott, nem kötelezı feladatok tekintetében – szerzıdéses jogviszonyra, s lehetıségeihez képest folyamatos anyagi támogatásra törekszik a civil szféra tekintetében. Az egyházi és civil szervezetekkel kialakított partneri viszonynak nagy szerep jutott a múltban is a pályázatok, szakmai fejlesztések megvalósítása terén. Különösen akkor, amikor számos alkalommal – különösen az Európai Uniós pályázatoknál – kifejezetten a civilekre „kiírt” programokkal van dolgunk. Az önkormányzattal kapcsolatot tartó, szerzıdéses kapcsolatban lévı civil szervezetek

minden

évben

elkészítik

szakmai

és

pénzügyi

beszámolóikat

számunkra, ezért tevékenységük bemutatása, az ellátórendszerben betöltött szerepük ezen dokumentumokból teljes mértékben megismerhetı. Az alábbiakban – a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül – néhány partneri kapcsolódást mutatunk be.62 A Fıváros legnagyobb szolgáltatóinak egyike, a hajléktalan ellátásokban a legnagyobbika a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, amelynek kerületünkben van budapesti központja. Évtizedes és szerteágazó kapcsolatokkal rendelkezik Óbuda a MMSzSz

Budapesti

Szervezetével,

amely

nem

csupán

az

önkormányzati

kötelezettségi körbe tartozó feladatok ellátásában (pl. hajléktalanok nappali és 62

Önkritikusan hozzá kell tennünk: ez a kapcsolat sokszor erıs döccenıkkel mőködik, hiszen csak nem olyan régen épült ki a Polgármesteri Hivatalon belül a civil szervezetek „referatúrája”, s a szervezetek véleménye szerint a szerzıdéses pénzeszköz-átadási kötelezettségek sem teljesülnek mindig gördülékenyen, megadott csatornában, idıben...

53


átmeneti ellátása, több kerületi helyszínen, nappali melegedı üzemeltetése, családok

átmeneti

otthona

fenntartása),

meglévı

és

másként

is

ellátott

szolgáltatások mőködtetésében (házi szociális gondozás, étkeztetés), hanem innovatív

elképzelések

megvalósításában

is

kiterebélyesedett.

Az

ún.

jelzırendszeres házi segítségnyújtás mintahelye Óbudán volt. Központi szerepet jelent ez, csakúgy, mint a „Játszva megelızni” program („máltai játszóházakjátszóterek”) befogadásával, elterjesztésével. Munkájuk során a szerves szakmai építkezéssel és folyamatos kapcsolatépítésükkel az ellátórendszer fontos elemévé lépett elı az MMSzSz, amely értékrendjére és szellemiségére a vállalt feladatok területén a jövıben is számít a szociális szakma. Kiemelt partneri szerep jut a Soteria Alapítvány számára is, amely a – szintén kötelezettségként megjelenı – pszichiátriai betegek nappali ellátásán túl számos, újító jellegő projekt kiinduló helyéül választotta Óbudát. kapcsolatrendszerük kiépített, tevékeny szerepet vállalnak az óbudai pszichiátriai betegek megfelelı szolgáltatásokhoz, munkához és megélhetéshez juttatásában. Fontos feladatokat, egyre szélesedı problémák megoldását vállalja a Vargabető Klub – Mőhely Egyesület kerületünkben. Elsıdleges célkitőzéseink között szerepel a lakótelepek céltalanul lézengı fiataljai számára valós alternatíva felmutatása, a munkalehetıségek és képességek kiépítésével prevenciós munkát folytatva. Tevékenységük felsorolásához hosszú oldalakra lenne szükségünk, hiszen a hagyományos, klub-jellegő, csoportra épülı foglalkozások mellett, folyamatos forrásteremtéssel, jelentıs szereplıvé vált az Egyesület Békásmegyeren és azon túl is. A fogyatékos támogató szolgálatok területén Óbudán nem lenne elérhetı szállító szolgáltatás a Magyarországi Krízis-intervenciós Központ Egyesület nélkül. Az Egyesület a Békásmegyeri Támogató Szolgálat üzemeltetésével a fogyatékosoknak nyújtott szolgáltatásokat teljesíti ki. A családok átmeneti otthona szolgáltatás területén a szintén kerületi székhelyő Jópásztor Nıvérek rend egyházi szociális intézménye is részt vállal a sokasodó feladatokból. A Jópásztor Nıvérek saját hálózatukat is a kerületben bıvítették, nemrég átadva következı „házukat” Óbudán. A fogyatékos, halmozottan sérült gyermekek életminıségének javítása, a korai fejlesztés területén nagyon fontos érdemeket szerzett az óbudai központú, fıvárosi Esélyegyenlıségi Díjjal kitüntetett Gézengúz Alapítvány, amely korszerő és új terápiákra alkalmas hellyel bıvítette tevékenységét – az óbudaiak örömére a kerület határában, Budakalászon felépítve ingatlanát. Intézményeink és az érintett lakosság

54


munkájukra éppen úgy számít, akár bármelyik, költségvetési intézményként mőködı szolgáltatónkra. Hosszan lehetne sorolni a kisebb-nagyobb civil szervezıdéseket, amelyek – a többféle, pályázati és egyedi támogatásból részesülve, vagy anélkül – fontos szerepet töltenek be Óbuda szociális ellátó-fenntartó rendszerében. Drogmegelızésben a Jövıbarát Alapítványt, gyermekvédelmi szempontból, különösen a prevenció területén mintaértékő feladatot vállaló Don Bosco Szalézi Rendházat,

a

gyermek-

és

ifjúsági

információszolgáltatásban

az

Ifjúságért

Egyesületet, a cigányság esetén a Megismerve-Elfogadni Alapítványt, fogyatékos gyermekek ügyében a Moira Alapítványt, aktív egyházi közösségeket, karitatív szervezeteket, számos ifjúsági és szabadidıs-sport szervezetet és még sokakat említhetnénk – munkájuk fontos része a szociális fennmaradás eléréséért, a szinten tartható életminıség, mint cél eléréséért folytatott munkánkban.

55


Általános javaslatok A Szociálpolitikai Koncepció intézményi szintő, illetve önkormányzati munkát közvetlenül érintı javaslatai elıtt fontosnak tőnik néhány szakmai javaslat, egy-két általánosabb megjegyzés és észrevétel összegzése. Az ágazat szakmai változásaihoz ugyanis – nagyrészt az önkormányzati szociális intézményekre értve – tágabb, szélesebb változásokra is szükség volna. Ezt nevezhetjük „szemléletváltásnak”, de célszerőbb úgy fogalmaznunk, hogy szakmai megújulás és korszerősítés szükségeltetik, s nem csupán a szavak szintjén. Ennek elsı lépése az ágazati misszió megfogalmazásával, a SWOT-analízisre épülı ágazati stratégia kialakításával megtörténtek, de messzenyúló és nem visszafordítható módosulásokhoz több idı, s szélesebb elkötelezettség szükséges.

Felhasználói központú szolgáltatások, felhasználói jogok Kiindulási pontként konszenzusra kell jutni abban, hogy a szociális szolgáltatásokra rászoruló, ellátó intézményekbe bekerülı személy, az igénybevevı életminısége szempontjából nem jelenthet romlást, csak a javulás irányába hathat. Ezért a fenntartó és a mőködtetı egyaránt felelıs. Különösen igaz ez, a gyermekek védelmét biztosító ellátásokban, melyek a kialakulóban lévı személyiség szocializációs terepeként is elsıdleges szerepőek. Az ellátórendszerünk egy része – talán a szőkülı gazdálkodási tér miatt – folyamatosan a rövid távú szemlélettıl vezérelt, ám kiigazítása elmélyítheti az ellátás színvonal-különbségben kerületünkben jelentkezı problémákat. A megfelelı szinten történı beavatkozás érdekében, mely a probléma-megoldás szempontjából a legköltségkímélıbb megoldással kecsegtet, mihamarabb viszonylag átfogó intézményi reformokra – nem közkedvelt kifejezéssel élve: racionalizálásra – van szükség. Végiggondolást igényel egy egyszerő gazdasági számítás, mely ellentmond ugyan a politikai ciklusokban való gondolkodásnak, viszont az ellátottak jogai szempontjából fontos lehet. A számítás alaptétele, hogy a kerületi intézmények közül csak kevés van, mely az állam által biztosított normatív támogatásból illetve saját bevételeibıl, képes fenntartani a mőködtetését. Ez annyit jelent, hogy a kerületi önkormányzat kiegészítı forrást kénytelen biztosítani intézményei összessége számára. Ha ez így van, akkor viszont „vásárlóként” lép fel az intézményekkel szemben. Szolgáltatást vásárol a területén élı polgárok számára. Vásárlóként, politikai 55


tényezıként, nem elégedhet meg viszont olyan minıséggel, amivel azok, akiket képvisel nem elégedettek, illetve nem vállalhat fel olyan ellátásokat, melyek esetleg jogokat sérthetnek.85 Az életminıség kérdése a szociális ellátásokban különösen problémás kérdés, fıleg azokban az esetekben, melyek a legkiszolgáltatottabb csoportok ellátására szervezıdtek, ebbe a körbe különösen a gyermekvédelmi ellátások tartoznak bele. Az ellátások színvonalának megırzése természetesen a szocializációs terep összefüggésében is értelmezhetı, hiszen a rossz szociális körülmények újratermelik a deprivációt, a szegénységet és végsısoron a társadalmi kirekesztıdést. Sajnos azonban – az elmúlt évtizedek szőkös forrásai miatt – meglehetısen sok olyan

(fıként

az

épületek

minıségén)

látható

nyoma

van

az

ágazat

„szegénységének”, amely nem szolgálja a fenti, felhasználó-központú gondolkodás érvényesülését.

Felhasználó központú szemlélet A kerület fenntartásában mőködı intézmények kiterjedt alapellátási körben tevékenykednek. A szociális szolgáltatás minimum kettıs hatású professzionális humán szolgáltatás, mely arra irányul, hogy az igénybevevı élethelyzetén javítson, növelve az önállóságát, illetve a saját életére vonatkozó kompetencia érzését. A szolgáltatói tevékenység középpontjában a szolgáltatás igénybevevıje áll. A szolgáltatás nyújtója a jogszabályi követelményeknek megfeleltetve, a felhasználó igényei szerint alakítja ki szolgáltatását, különben a piaci versenyben – amennyiben létezik ilyen – alulmarad a „kliensek kegyeiért vívott harcban”. Ez egy piaci alapon kialakított szolgáltatás estében tiszta képletként jelenik meg, hiszen egyértelmően azonosítható a vásárló fogalma. A szociális és gyermekvédelmi ellátások esetén azonban a rászorulók – úgyis mint felhasználók – jogainak a védelme is a fenntartó feladata marad szinte teljes mértékben. Az a „vásárló”, aki fizet a szolgáltatásért. A szociális jellegő, típusú szolgáltatásokban viszont nem az igénybevevı fizeti meg a teljes árát a szolgáltatásnak, a legtöbb esetben csak részben, vagy csak közvetett módon befizetett adóin keresztül „fizet”

85

A jog- és érdeksértı szolgáltatás-megvalósításokra vonatkozóan, a további problémák megelızése érdekében 2002-2003-ban számos szerzıdés-bontással is élt az önkormányzat.

56


térítést.86 Ezért azután a „szolgáltatás-vásárlói” jogok érvényesülése itt nem értelmezhetı a szokásos módon. Mi több, beléphet egy befektetıi gondolkodásmód iránti igény is, mely a humán erıforrásba való befektetés szükségességét jelenti, annak érdekében, hogy a társadalom számára ne teherként, hanem hasznos tagként, adófizetıként kerüljenek ki az ellátásból az igénybevevık. Ez a gazdasági alapképlet is lehet az okozója annak, hogy az intézmények mőködését csak kevés helyen jellemzi igazán a tudatos felhasználó-központú szemlélet. Azt az - intézményi mőködésmódban fellelhetı - sajátosságot, mely az intézményi érdekek és az egyéni érdekek közötti konfliktusok esetén az intézmény javára billenti a mérleg nyelvét, több intézményben is tapasztalni lehet. Érdemes odafigyelni erre, hiszen a szolgáltatást felhasználó nélkül a szolgáltató is értelmetlenné válik – és például nehezen indokolható igénybevevı-lemaradásba kerülhet.87 Az intézmények mindennapos mőködésében is végbe kell mennie a változásoknak, hiszen még ritkán tapasztalható, hogy a felhasználó határozza meg pl. a rendelkezésre álló források elosztásának prioritásait, vagy éppenséggel azt, hogy valódi választási helyzetbe kerülhessen a gondozói személyzet, vagy akár a gondozási környezet megválasztása kapcsán. Jó kezdeményezések ugyan vannak a jogokkal és lehetıségekkel való felruházásra – enpowerment-jelleg kialakítására –, de általánosan még nem elfogadott az ügyfél-meghatározott szolgáltatás-kialakítás.88 Szinte

egyetlen

intézményben

sem

mérik

rendszeresen

a

felhasználói

elégedettséget, nagyon kevés intézményben vonják be az igénybevevıket, a gyermekeket,

fiatalokat,

a

számukra

kialakításra

kerülı

szolgáltatások

megtervezésébe. Pedig ezzel kettıs hatás is elérhetı lenne. Egyrészt megvalósulna a folyamatos visszajelzés a szolgáltatások színvonaláról, másrészt, a szerzıdéses viszony, mint ellátási forma megerısödése is megtörténne, amelyen keresztül az igénybevevı azt érezheti, hogy „emberszámba veszik”, ami az addigi életében valószínőleg nem nagyon volt jellemzı.

86

A gyermekek számára nyújtott szolgáltatások tekintetében ez még egy szinttel messzebb kerül, hiszen a gyermek csak „leendı adófizetıként” kér segítséget. 87 Ez a „veszély” persze nem nagyon fenyegeti az intézményeket. A folyamatos nagy nyomás, a konkurencia (vagy kvázi konkurencia) hiánya semmiféle közvetlen változásra sem készteti az intézményeket, azok vezetését – kívülrıl. Ezt az igényt, igényességet, szemléletet csak belülrıl lehet megteremteni. 88 Kevés helyen szólhatnak bele az igénybevevık pl. a nyitvatartásba, egyes szolgáltatások körének kialakításába stb..

57


Ez a demokrácia tanulás egyik legfontosabb feltétele, amely fontos összetevıje lehet a nem „másodrangú állampolgár” érzéseit és tapasztalatait viselı személyiség kialakulásának. Szükségesnek tőnik egy átfogó ellátott elégedettségi vizsgálat elvégzése, mely a kerületben mőködı ellátások igénybevétele során tapasztaltakat rögzíthetné, alapjául szolgálva egy – szintén nagyon hiányzó – minıségfejlesztési rendszer bevezetését, mely az uniós források eléréséhez elengedhetetlen lesz, már rövid távon is. Ezt

követıen

a

felhasználó

központú

szolgáltatásfejlesztés

elsıdleges

meghatározója az a szándék, melynek során a kialakítandó szolgáltatások kapcsán – elızetesen – megfelelı igényfelmérés készül. Az alapvetıen, kiindulásul elfogadott életminıség fejlesztés iránti elkötelezettséget komolyan gondolók számára a fent említettek szilárd támpontokat jelenthetnek.

Lehetıségek és célok A stratégiai gondolkodás jellemzıje, hogy egy program megvalósítás során az elérni kívánt állapot szolgálatába állítja a fellelhetı erıforrásokat, illetve ehhez keresi meg a forrásokat. A mai helyzetben, országszerte a fejlesztési irányokat – a legtöbb helyen – a lehetıségek, s nem a célok határozzák meg. A forrásteremtés gyakorlatát - ha egyáltalán beszélhetünk ilyenrıl intézményi szinten - a lehetıségorientáltság, mintsem a célszerőség vezérli.89 Az intézmények mőködésének koncepcionális, komplex, rendszerszemlélető megközelítése azok fenntarthatóságának záloga is. A szakmaiság és a források megteremtése összhangba kell, hogy kerüljön. A szakmai munka nyugodt feltételeinek megteremtése érdekében, az ellátási színvonal növelésének kívánalmai miatt szükséges külsı források bevonása, amely azután koncepciózus formában, hatékony, kiszámítható módon kerülhet felhasználásra. A célorientált programok megvalósítása a mostani munkában csaknem teljesen hiányzik, nem épül be a forrás-allokáció gyakorlatába. Az összehangoltság hiányában a célok sokszor irracionálissá válhatnak, a lehetıségek pedig ködösen jelennek csak meg, illetve rossz esetben a lehetıségek kezdik meg a „célok” teljes meghatározását.

89

Legjobb példája volt ennek – amíg létezett – a Fıvárosi Önkormányzat által kiírt pályázatok rendszere. Ahogy – sokszor évrıl-évre – változott a preferelt célok sora –- „véletlenül” éppenúgy váltottak fejlesztési stratégiát a fejlesztési forrásokra ácsingózó kerületi szakmai vezetések...

58


Az intézmények eltérı szinten állnak saját elképzeléseik megfogalmazásában. Vannak olyan intézmények, ahol pontosan látják a fejlesztések irányait, vannak olyanok, melyekben kizárólag a fenntartótól várják ezt. Az intézmények közül korábban csak kevés rendelkezett önálló „stratégiai tervvel”, mely a lehetıségek és célok közötti ellentét további fokozódásához vezetett. A sok szempontú, holisztikus megközelítéső kereteket felhasználva, a célorientált projekttervezés módszertanát alkalmazva juthatunk el ahhoz, hogy a lehetıségek vezérelte fejlesztések helyett, a célok vezérelte lehetıségek felkutatása történjen meg, annak érdekében, hogy az elérni kívánt társadalmi jövıkép, illetve a felvállalt misszió megvalósulhasson. A kerületi ágazati stratégiához kapcsolódóan javasoltuk az egyes intézményi stratégiák elkészítését, melyek birtokában, a források megteremtése, illetve a szükséges pályázatok elkészítése rábízható egy professzionális forrásteremtéssel foglalkozó szervezetre, nem terhelve ezzel az intézményeket, amelyek számára így lehetıség nyílik a szakmai munkára nagyobb figyelmet fordítani a közvetlen célok elérése érdekében. (Az intézményi stratégiai dokumentumokat a koncepció függeléke tartalmazza.) A stratégiák elkészítéséhez javasoltuk külsı szervezet folyamatkövetı segítségét90, melynek forrása biztosítható a késıbbiekben, akár egy elkülönített pályázati önrészalapból. Ez a fenntartói „befektetés” biztosan megtérül, figyelembe véve az állandó, átgondolt forrás-beáramlást a rendszerbe. Minden résztvevı számára kiszámítható és egyben biztonságos mozgásteret biztosít az így elkészíthetı cselekvési terv, az ellátások és az ellátói munka tekintetében. Nagy elınye még a vázolt lépéseknek a folyamatos nyomon-követhetıség, illetve a nyilvánosság teljes körő biztosításán keresztül a széles körő támogatottság. A közpénzek felhasználását átlátható módon biztosító rendszer a fenntartó szakmai képviseletét ellátó munkatársak, döntéshozók számára is elınyt jelent, a teljes tervezhetıség, illetve számon kérhetıség tekintetében.

90

Eszközei között kiemelt helyen a stratégia-készítést célzó tréningekkel, felkészítésekkel.

59


A fejlesztések kulcsa természetesen a bevonható források köré, amely – a hiedelmektıl eltérıen – nem csupán egyféle lehet. Az alábbiakban néhány példát szeretnénk felhozni a bevonható forrástípusokra:

Forrástípusok 1. saját

3. üzleti

•

vállalkozási bevétel

•

szponzori adomány

•

munkákból származó

•

konkrét programhoz támogató

(foglalkoztatásból,

•

bankok karitatív alapjai

•

felajánlás (anyagi, tárgyi, stb.)

•

magánadományok

•

vállalkozók

bevételek

termékek eladása) •

saját

bevételek

(kamat, árbevétel, 1%) •

tagság

•

pályázat

•

szolgáltatási bevétel

•

külföldi alapítványok

•

saját

bevételek

(szolgáltatások,

4. magán

ellenszolgáltatások, tagdíj) •

jótékonysági akciók

•

jótékonysági rendezvények (bálok, koncertek,

adó 1%

•

önkéntes munka

5. egyéb •

kiállítások) •

•

bérleti díj

együttmőködés szervezettel

2. állami

•

szülıi adomány

•

helyi önkormányzat

•

adományok

•

megyei,

munkaügyi

központok,

(magánszemélyek,

alapjai •

szféra)

ellátási szerzıdés, átvállalt feladat

•

egyház

fejkvótája pl. ( alapszolgáltatások

•

persely

felvállalása az adott településen) •

Állami feladatok kihelyezése külön szerzıdések alapján

•

Állami hozzájárulás, normatíva

•

Közalapítványi támogatások

60

más

stb.

vállalkozói


Ellátási kapacitások optimalizálása Az ellátási kapacitásokról Magyarországon elmondható, hogy miközben sok helyütt rendkívül rossz mutatókkal rendelkeznek egyes ellátók (egy fıre esı mőködési költség, kihasználtság), aközben néhány helyen pazarlóan nagyvonalú a rendszer. Megállapítható mindez Óbudán is a technikai, illetve a személyi kapacitások alakulása mellett az anyagi erıforrásokra. Egyes helyeken a gondozási, illetve kiegészítı szolgáltatást nyújtó egységek összevonhatóak, racionálisabbá tehetı gazdálkodásuk. Ennek alapja lehet a költséghatékonysági elemzés, mely az egy ellátottra jutó költség meghatározásával – és késıbbi, folyamatos ellenırzésével – kiindulási pontként szolgálhat. A kapacitások optimalizálására csak átfogó állapotfelmérés, illetve probléma és célmeghatározás után kerülhet sor. A rendszerben meglévı tartalékok kiaknázása nem csak fenntartói érdek, hanem olyan elsıdleges forrásbiztosíték, mely nagymértékben hozzájárul a fenntartható fejlıdéshez. Az intézményi modernizációs folyamatok részeként az integrált formák bevezetése felé kell az ellátási kapacitások kialakításában gondolkodni. Megfontolásra érdemes egy esetleges kerületi részvétel, illetve nyomásgyakorlás, egyes szakellátások elérhetıségének javítása során, mely nagy mértékben javíthatja a kerületi polgárok biztonságérzetét, életminıség-élményét. (Ilyen lehet az idısellátásban a tartós bentlakásos férıhelyek kialakítása, szerzıdéses elláttatása vagy Fıvárostól való átvétele.) Indokolja ezt az környezı települések, az agglomeráció életében betöltött szerepkör és ellátási szerkezet, valamint a kerületi vezetés hosszú távú érdekei. Érdemes lehet a meglévı ellátási kapacitások mellett, a szóba hozható egyéb ellátást végzı szervezetek (egyházak, civilek, önkormányzatok) bevonhatóságát is vizsgálni. Indoka lehet ennek a költséghatékonyság, illetve a felhasználók igényei szerinti ellátások kialakíthatósága. Reményeink szerint az sem a távoli jövı elképzelése, hogy az igénybevevı illetve képviselıje egy „katalógusból” választhatja ki az igényeinek leginkább megfelelı ellátást. Ehhez aktívabb kommunikáció, PR és „marketing” szükséges a területen. Ebben a törekvésben az is bennfoglaltatik, hogy a speciális igények speciális kielégítést nyernek. Az óbudai ellátórendszer már el is mozdult ebbe az irányba, ami mindenképpen fontos a továbblépést illetıen. Az egyéni igényeknek megfelelı ellátás azt is segítheti, hogy a rendszerbe belépı gyermekek esélyt kapnak a családba történı mielıbbi visszakerülésre is, mely azt 61


jelenti a fenntartó számára, hogy a hosszabb idejő felnıtt ellátási rendszert nem kell igénybe vennie egy adott személynek, s a sikeres beilleszkedés után társadalmi tagságának köszönhetıen ı maga sem „termeli” újra a problémákat.91 Az ellátási kapacitások bıvítése, illetve átstrukturálása szükséges a speciális igények ellátásának területén is. Javasoljuk, hogy az intézmények profiltisztítása mellett, a férıhelybıvítés irányait, elsısorban kis létszámú, családias elhelyezést biztosító intézmények, intézményi egységek kialakításával, családi típusú szolgáltatások vásárlásával kezelje a kerületi döntéshozás. Az integrált háttérrel, de családias méretben megszervezett ellátások nagyobb biztonságot és jelentısebb komfort-érzetet képesek kialakítani a rászoruló polgárokban. Javasolt még olyan további, specializált modellprogramok megvalósítása is, melybe a civil szervezetek, egyházi intézmények bevonhatóak. Ezekre az Európai Unió által nyújtott pályázatok forrásokat is tudnak biztosítani. A modellprogramok komplexitása, ágazatközi átjárhatósága mellett a financiális többlábúság is fontos tényezı a hosszú távú fenntarthatóság érdekében, illetve a felhasználó központú ellátás tekintetében. A fogyatékosok ellátása során még fokozottabban támaszkodni szükséges az alapellátási tapasztalatokra, melyek ágazatköziek kell, hogy legyenek. Ebben a folyamatban az oktatási, egészségügyi, szociális ellátások tapasztalataira, de legfıképpen forrásaira is támaszkodni kell.92 Ebben a komplex ellátási modellben a speciális igények ellátása is szakszerő kiscsoportos formában valósulhatna meg. Megítélésünk szerint az egyéni igényekre reagáló ellátások bevezetése lehetıvé teheti például a fogyatékos gyermekek további integrált ellátását a gyermekvédelmi rendszerben.

91

Ennek

koordinálásához

nagy

szükség

volna

egy

A gyermekvédelmi rendszerbıl kikerülı személyek igen sok esetben – és jó eséllyel – válnak a szociális ellátórendszer klienseivé. Ezt a folyamatot számos vizsgálat is bizonyítja, a fıvárosi adatok elemzésével ennek tényszerőségét már sikerült igazolni. A kerület-Fıváros feladat-elosztás sok tekintetben életszerőtlen eseteket produkálni, ellene azonban csak jogszabály-módosításokkal tudnánk tenni. 92 Ilyen lehetıség lehet a kisgyermekkori ellátásban a korai fejlesztés közoktatási törvényben biztosított normatívája lehívhatóságának megteremtése az intézmény, vagy a mellette mőködı civil szervezeti szolgáltatásainak fejlesztése ebbe az irányban.

62


Fogyatékosügyi/Rehabilitációs Központra, amely a „katalizátor” és a „diszpécser” szerepeket is fel tudná vállalni. A kapacitás-optimalizálás leghatékonyabb útja, ha az egyes intézmények átfogó elemzését követıen saját belsı kapacitástérképet készítenek, mely alapja lehet a már kialakított intézményi stratégia is.

Intézményi elképzelések A stratégiai gondolkodás kialakulását megnehezíti a bizonytalan jogi környezet, a bizonytalan gazdasági faktorok, valamint az intézményi autonómia hiánya. A szolgáltatásszervezési koncepció – melyet a legtöbb helyen fokozott érdeklıdéssel várnak – jó alapot szolgáltathat a bizonytalanság egyes tényezıinek csökkentésére, de meg nem szüntetheti azt. Ehelyütt elég csak a 2005. évre szóló költségvetési törvény, vagy a még meg sem ismerhetı, de már mindenütt hivatkozott szociális törvény-módosítások esetét megemlítenünk. A szakmai kompetencia sok helyütt szinte „spontán” módon mozgatja a fejlesztési törekvéseket. Az igények és szakmai elképzelések egybeesése magas színvonalú ellátáshoz vezet, ennek összehangolására kell törekedni. A fentieknek megfelelıen a kapacitás-optimalizálásnak, mely jelentıs intézményi érdeksérelmekkel járhat, oly módon kell történnie, hogy az a fenntartó és intézmény közötti konszenzuális „megállapodáson” alapuljon. Az intézmények vezetıinek elkötelezettsége, lojalitása mellett nagy szükség van a helyben dolgozók minél szélesebb körő bevonására, a valódi szakmai mőhelymunka elérésére. Ennek megteremtése – szervezeti szinten – az egyes vezetık feladata. (Erre már mőködı, jó példák is vannak.)

Emberi erıforrás gazdálkodás Az ellátórendszer emberi erıforrás gazdálkodásáról elmondható, hogy szinte minden helyen teljesen megfelel szakmai létszám a rendeletben foglaltaknak. Nehézséget jelenthet viszont, hogy a szakember-utánpótlás csak részben megoldott, az újabb és újabb szakmai elıírások igényei miatt minden elvárás nehezen elégíthetık ki. Egyes területeken – bölcsıdék – fiatal, képzett munkaerıre lenne

63


szükség, akik az új szemléletek meggyökeresítésében juthatnának fontos szerephez, valamint aktív részesei lehetnének az EU-s elvárások honosításának, a jó gyakorlatok adoptálásának, s aktivitást eredményezhetnének a külsı forrásbevonás kiszélesítésében. Indokolt a szakmai követelmények magas szinten tartása egyes speciális ellátások kialakíthatóságának,

bıvíthetıségének

–

pl.

fogyatékosügyi

területen

–

elıfeltételeként is. Itt azonban a meglévı szakmai kapacitások hatékonyabb kihasználása során is vonhatóak be szakmai erıforrások. Erre adhat jó lehetıséget a különféle szakmák közötti rendszeres „párbeszéd”, s akár a – rotációs elv alapján mőködı – szakmai „helycserék” gyakorlatának kipróbálása. A rendszerben dolgozó munkatársak képzése nagy részben megoldás, de ez alapvetı követelmény, hiszen a kiképzett emberek megtartására is törekedni kell. Ennek anyagi vetületeit a fenntartó és az intézmény közösen kell, hogy vállalja, hiszen a humánerıforrás-befektetés mindkettejük számára megtérül. A kalkulálható státuszbıvítések terén leginkább a – néhol túlzottnak tőnı – technikai létszámok helyébe lépı szakmai végzettségő munkatársak jelenthetnek megoldást, így státusbıvítés nélkül, vagy csak részbeni növekedéssel jár együtt a szakmai fejlesztések egy része. A szakmai képzettség szinten tartása, szükség szerinti növelése nemcsak rendeletben elıírt kötelezettség, hanem a minıségi ellátás elıfeltétele is. Az elıbbi miatt a munkatársak jövıbeni alkalmazhatósága, az utóbbi miatt az ellátottak jövıbeni minıségi ellátása kell, hogy javuljon. Ágazati szakképzések összehangolása Érdemes lenne a szociális területen mőködı, fıvárosi módszertani intézményhez hasonlóan, olyan akkreditált képzıintézmény bevonása/létrehozása, mely rendelkezik a szociális és gyermekvédelmi rendszerben szükséges képzettségeket biztosító, akkreditált képzési programokkal és képzési szakember gárdával. Az akkreditált képzıintézmény létrehozása – vagy a feladat kiszerzıdése – után, a szakképzési hozzájáruláson keresztül, a kerületi intézmények közvetlen támogatást nyújthatnak a képzıintézmény számára. A szakképzési intézmény szempontjából más irányú felkészülést igényel, hogy a képzést a jobb elérhetıség szempontjainak figyelembe vételével az intézményekben, illetve néhány kijelölt, könnyen megközelíthetı intézményben kellene megszervezni, hogy a képzésben részesülık minél kevesebb idıt essenek ki a munkából. 64


A befektetett energiák és források minél hatékonyabb visszatérülése érdekében a képzést érdemes lenne több szintővé tenni, így a szakmai képzés ki kell, hogy terjedjen az alap, közép, és felsıfokú képzések akkreditált formáira. Mindezt természetesen megfelelı elérhetıségben telepítve az intézmények munkatársai számára. Ide tartozó, jelentıs elırelépést eredményezı változás lehetne a rendszeres vezetıi képzések-tréningek elindítása is. Ez az egyéni motiváció terén és az egységesülı szemléletmód és vezetési stratégiák miatt közvetlenül az intézmények minıségi munkavégzésére lehetne jó hatással. Továbbképzések, belsı szakmai fejlesztések Az intézmények egymás közötti együttmőködési kapcsolata rengeteg lehetıséget hagy kiaknázatlanul. Ezek között kiemelnénk a belsı továbbképzések lehetıségét, a közös

esetmegbeszélések,

szupervíziós

tevékenység,

illetve

a

hasonló

tevékenységet végzı intézmények egymás közötti látogatásának, tapasztalatcseréjének biztosítását.93 Az intézmények közötti kommunikáció a fenntartó szempontjából is fontos, hiszen a külsı szakmai kontroll legkézenfekvıbb bázisa lehet az azonos fenntartási feltételek között mőködı intézmények kölcsönhatásai. A szakmai munka elısegítése mellett, például az esetmegbeszélések és szupervízió megtartó erejő lehet az egyes intézményekben dolgozók számára, mely a fluktuációval együtt járó veszélyek csökkentésében is szerepet játszhat. Az azonos munkaterületen, de különbözı intézményekben dolgozó szakemberek számára igazodási pontokat, szakmai tapasztalatok kicserélhetıségét jelentheti a rendszeres találkozás, amely szakmai segítséggel az ellátás színvonalának növekedéséhez, a hatékony szakmai képzés lehetıségéhez vezethet. A fenntartói aktivitás fontos lehet ebben, hiszen az információ és lehetıség biztosítása mellett elvárásként megfogalmazva ösztönzı lehet az intézmények számára. A folyamatos kapcsolat az intézmények között, végsı soron a fenntartóval kialakított kapcsolatok

erısödéséhez

is

hozzájárulhat,

hiszen

naprakész

információk

keletkeznek a rendszer eltérı szintjein. Az ellátások közötti kommunikáció az egyes (konkrét) esetek hatékony ellátását is segíti. 93

Meg kell jegyezni persze, hogy ennek is van már bizonyos hagyományai a kerületben, de célszerő volna ezt rendszerszerővé és kiszámíthatóvá tenni a jövıben.

65


Egy jól mőködı, többoldalú kommunikációs modell elemei a következık lehetnek: Más, alap- és szakellátást végzı szolgáltató (egyházak, civilek)

Igénybevev (ellátott) - családja

Alapellátási intézmények a gyermekjólétigyermekvédelmi területen

Alapellátási intézmények a felnıttvédelmi, (fogyatékos stb.) területen

Szakellátást végzı (többnyire fıvárosi) szolgáltatók

A fenti modell – láthatóan – a körkörös, nyitott kommunikációt, a folyamatos és az igénybevevıt középpontba állító kommunikáció sematikus ábrája. Ez a modell azonban

megvalósíthat

még

egy

további

fontos

lépést,

hogy

az

egyén

legtermészetesebb közegében, a családjában, esetleg azon keresztül tudjuk segíteni. Az Óbudán mőködı intézmények köré szervezhetı belsı képzési rendszer lényege a folyamatosság, a szakmai szintő kommunikáció, a tematikus elıadások erejében, illetve a rendszerességben rejlik.

Kapcsolati háló erısítése Az intézmények viszonya a fenntartóhoz Az intézmények eltérıen viszonyulnak a fenntartóhoz. Tapasztalataink szerint a fenntartó képviselıjével való kapcsolat határozza meg ez irányú viszonyaikat, illetve az a tény, hogy a fenntartó hogyan viszonyul az intézményi elképzelésekhez.94 Elég erıteljesen érzıdnek a rendszerbıl adódó tehetetlenségi problémák, melyek a fenntartó és intézményei közötti hierarchikus viszonyt erısítik. Ennek a viszonynak a hosszú távú fennmaradása a jelenlegi formában gátat szabhat az innovatív mőködésmódok kialakulásának. A valódi, szakmai párbeszéd elindulásához viszont

94

Az is árulkodó, hogy egy-egy intézmény vezetése kit „nevez” a fenntartói képviselınek: a polgármestert, vagy a területet felügyelı alpolgármestert, a döntéshozói testületek valamelyikét vagy a hivatal szakmai osztályának vezetıjét, esetleg beosztott ügyintézıjét (!).

66


új kommunikációs és vezetési formák kellenek – ezek kialakítása már részben elkezdıdött. A fenntartói szerepbıl adódó irányítási feladatok szakmai nyomonkövetési funkciók felvételét is indokolttá teszik, természetesen a kompetenciahatárok megtartásával. A fenntartói szerep így tud képviselıi szereppé fejlıdni, ahol a fenntartó (finanszírozó) képessé lesz az igénybevevı számára szoláltatást vásároló szerepében hatékonyan összeegyeztetni a köz- és egyéni érdekeket, a legjobb minıségő és mennyiségő szolgáltatást nyújtva a kerület polgárai számára. Ez a szerepváltás eltérı tevékenységet követel mind a fenntartó mind az intézmény oldaláról. Ennek fejlesztésére nagy hangsúlyt kell fektetni a jövıben. Egymás közötti kapcsolatok Az intézmények egymás közötti viszonyáról a korábbiakban már szóltunk, bár a szakmai munka összehangolása szempontjából még akad kiaknázatlan terület, mint például az ellátási specializáció megvalósítása. Fontos, hogy a szakmai köztudatba, az általános, mindennapos gyakorlatba bekerülhessenek olyan kipróbált programok is, amelyek az ellátási színvonal fejlesztését segíthetik. Ezeket érdemes közvetlenül a „kitalálótól”, a megvalósítást végzıktıl megszerezni. Ennek hatásaként a jó gyakorlatok közvetlenül kerülhetnek bemutatásra, illetve felhasználásra. A stratégiai tervezéshez kapcsolódó tréning során felmértük, hogy az ott jelenlévı szervezeti egységeknek milyen mőködı kapcsolatrendszere alakult ki az elmúlt idıszakban. A szervezeti diagramokat feldolgozva láthattuk, hogy az egyes intézmények eltérı intenzitással és kiterjedtséggel alakították ki kapcsolatrendszerüket. Egymás felé ugyan nyitottak, de jellemzıen csak – sokszor definiálatlanul maradó, de érzékelhetı – érdekek alapján állítják föl informális rendszereiket. Jó gyakorlat, hogy sőrő és viszonylag szoros kapcsolatot ápolnak a fenntartó különbözı képviselıivel, de az is megmutatkozott, hogy leginkább a gazdálkodásipénzügyi területen mozognak a legbizonytalanabbul az intézmények. Ez azt is jelenti, hogy a fenntartóval szembeni kapcsolat-építésnek az egyik sarokköve, hogy – habitusától, személyiségétıl függıen – az egyes intézményvezetık milyen kapcsolattal rendelkeznek a pénzügyi „döntéshozóik” irányába. A kapcsolatrendszer „kisimítása” sok elınnyel járhat a jövıben.

67


Más alap- és szakellátások, egyéb települési önkormányzatok irányában Az alapellátások megszervezésére kötelezett más, települési önkormányzatok fenntartásában mőködı intézményekkel nagyon kevés helyen tartottak fent rendszeresen, kanalizált kapcsolatot. Ezek a kapcsolatok fıleg esetekhez köthetıek illetve ad-hoc jellegőek. Érdemes lenne az együttmőködést rendszeressé tenni, illetve az ellátási felelısség szempontjait

összeegyeztetni

a

finanszírozhatóság,

illetve

az

ellátás

igénybevevıinek érdekei szerinti szempontoknak megfelelıen újra és újra elıvenni, átgondolni. Budapest

környékén,

az

agglomerációban

olyan

ellátási-hiányosságok

tapasztalhatók, amelyek feltérképezése és megszüntetése – megfelelı aktivitás mellett – sajátos egyéb bevételekhez juttathatnák a szolgáltatókat. Ehhez nagyobb kezdeményezı-erıre és önállóságra van szükség. A szervezett kapcsolat hiánya költséghatékonyság szempontjából is érdekes lehet, hiszen jól mőködı kapcsolat esetén a kliensekkel végzett munka nyomon követhetı illetve átadható lenne, ami azt eredményezné, hogy az intézmények energiái, a ráfordított költségei is csökkenhetnének. Kevesebb energiát kellene fordítani arra is, hogy az ellátott személyek gondozását elvégezzék

(párhuzamosságok

csökkentése),

a

gondozott

anamnézisét

feltérképezzék – ehhez egy koordinálói szerepkört ellátó segítı személy, szervezet nagy

mértékben

hozzásegíthetné

az

intézményeket.

(Ez

bizonyos-fajta,

jó

értelemben vett ellátott-irányítást is jelenthetne.) Ebben a formában azt az elınyt is nehezen használhatja ki az intézményrendszer, amely az ellátottaknak fontos lehetne, mégpedig az, hogy mindig a saját lakókörnyezetéhez

és

kialakult

problémáinak

legmegfelelıbb

szolgáltatónál,

intézményben kapjon ellátást az érintett. A más alapellátási intézményekkel kiépült kapcsolatok szőkösségének köszönhetıen ez - az ellátással szembeni elégedettséget nagy mértékben befolyásoló - lehetıség kiaknázatlan marad, ami végsı soron visszahat a szakmai munkára is, illetve költségnövelı

módon

esetleg

külön-külön

szolgáltatások nyújtását teszi szükségessé.

95

kialakított,

túlzottan

speciális

95

Nagyon sok esetben láthatjuk, hogy az intézmények vezetıi – esetleg még helyi véleményformálóként is szerepet vállalva – jó kapcsolatokat alakítottak ki egyes szolgáltatókkal, de ez még kevés esetben vált formalizált, rögzített együttmőködéssé, s megmaradt az egyéni, informális, személyfüggı, és ezért esetleges szinten.

68


A kapcsolatok jobb kiépítését indokolttá teheti még a prevenciós szemlélet, mely hosszú távon az igények csökkentését eredményezhetné, melynek keretében, ha az alapellátás jól végzi feladatát, érdekelt a színvonalas szolgáltatásban, s akkor megelızhetı lenne a drága átmeneti intézményi elhelyezés.96 Ágazatközi kapcsolatok (egészségügy, oktatás, foglalkoztatás) Ha komolyan vesszük a felhasználó központú szemlélet megvalósulását az intézményekben, elengedhetetlen a szektorok közötti együttmőködések erısödése. Az egyén szempontjából ugyanis az ellátások igénybevétele nem szektor specifikus. Az ellátás megszervezésekor figyelmet kellene fordítani a szektorok közötti átmenetek zökkenımentessé tételére, illetve az átjárhatóságra. Ha kötıdik valamely ellátáshoz, esetleg intézményeinkben él, ugyanúgy rendelkezik mind a munka, mind az oktatás, mind az egészségügyi ellátás alkotmányos jogával, mint ahogyan bármely állampolgárt megillet az. Ezért fontos, hogy a szektorok közötti kapcsolat az ellátottak érdekében biztosított legyen – az oktatástól (óvodák, iskolák) az egészségügyön át a rendvédelmi szervekig (pl. kábítószer-kérdés). Másrészt viszont a különbözı szemlélető szakemberek teamként mőködve nagyon széles spektrumát nyújthatják az ellátásoknak. Ezek a kapcsolatok – és a bennük rejlı „szinergia-erı” – még viszonylag kihasználatlanok. A Szociális Foglalkoztató aktívabb szerepvállalásával, a Foglalkoztatási Központként történı mőködésének kiterjesztésével erısítheti a foglalkoztatáspolitikai lehetıségek kiaknázását. (Márpedig látható, hogy az Európai Uniótól érkezı pénzek nagy része a foglalkoztatás területére érkezik, hiszen az EU a „szociális politika” gerincének a foglalkoztatást, a munkajövedelem-termelés újrateremtését tekinti.) De utalhatnánk az egészségfejlesztés fontosságára, hiszen az egészség-állapot és a szociális-állapot igen erıs korrelációt mutat napjainkban is. Nem szorosan ideértendı, de lényeges a kapcsolat minısége a Fıvárosi Önkormányzat és annak intézményei irányában is.97 Budapest tagolt és szegregált város, ahol a szociális migráció igen magas szintő, s döntıen befolyásolja az itt élık életminıségét. A város egészének a szegénysége

96

Ez jelenleg még kisség illuzórikus, hiszen a finanszírozási és szabályozási rendszer egyetlen pontjában sem ösztönzi ezt a fajta együttmőködést. 97 A következı néhány gondolat fıvárosi kerületi szakemberek véleményét is tükrözi.

69


néhány városrészben hatványozottabban jelentkezik, a város egészének sajátos problémái győlnek össze e városrészekben. A szegregációs tendenciák okozta egyenlıtlen szociálpolitikai igénymegoszlás kompenzálásának lehetséges eszköze a forrásmegosztás és – korábban ugyan mőködı, de mára elsorvasztott, megszüntetett - ún. Fıvárosi Szolidaritási Alaphoz hasonló

eszközök

kialakítása

-

ezek

egyszerre

szolgálhatnak

szociális

intézményfejlesztési és területi egyenlıtlenségeket korrigáló célokat. A Fıváros egyes részei akut szociális problémákkal küszködnek. Ezek “szívják” fel a város hajléktalanságának jelentıs részét is, itt alakulnak ki a melléktermékként mindig megjelenı deviancia (drog, „szegénységi bőnözés”, prostitúció) gócpontjai. Egyes kerületekben ma már a legszegényebb roma lakosság "etnikai gettósodási" folyamata is reális hátránynövelı veszélyként jelentkezik. A társadalmi kirekesztıdés halmozódó problémái a városszerkezet egészséges fejlıdését akadályozó körülménnyé léptek elı. Ezért a városfejlesztési szakmai tervek kiemelten számolnak az érintett területek rekonstrukciójával98, az itt sőrősödı szociális krízishelyzetek enyhítésével.99 Ennek érdekében Budapest Fıváros Önkormányzatának valódi koordinatív szerepet kellene vállalnia a szakmai munkák összehangolásában, kezdeményeznie kellene az önkormányzatok közötti folyamatos és kölcsönös szakmai tájékoztatás intézményi feltételeinek megteremtését, elkezdeni egy régóta várt szociálpolitikai adatbázis és informatikai-kommunikációs rendszer kialakítását.100 A Fıvárosi Önkormányzat vállalnia kellene egyfajta “rendszergazda” szerepét: a szakmai adatszabványok, kommunikációs, személyiség- és adatvédelmi, átviteli, stb. szabványok egységes kialakításával, a fıvárosi szociális minimum kidolgozásával, egységes szakmai sztenderdek kialakításával. A fıváros összes kerületi önkormányzatát érintı hatásköri szabályozást jelenleg súlyos, elvi ellentmondások terhelik. E nehézségeket tudomásul véve is lehetséges feladat a Fıváros és a kerületek, valamint a kerületek egymás közötti megállapodásainak

és

szerzıdéseinek

a

megkötése.

E

megállapodások

eredményezhetik a szociális ellátások racionális mőködési feltételeinek javulását és az igazgatási feladatok kiszámítható munkamegosztását.

98

Ilyen területbıl jó néhány akad Óbudán is: a „Mocsaras”-tól a Kiscelli út fölött lévı barlang-lakásokig több pontján is a kerületnek. 99 Ennek egyik finanszírozási eszközeként továbbmőködtetendı és fejlesztendı az ún. Fıvárosi Városrehabilitációs Alap, s új kerületi, fıvárosi, vállalkozói szervezeti formák is kialakítandóak. 100 Ugyanakkor az adatbázis feltöltését követıen az informatikai rendszer képes lesz az elsıdleges adatszolgáltatók tájékoztatására. A kialakult struktúra tervezési, menedzsment- és vezetıi (döntéselıkészítı) szociálpolitikai informatikai rendszerként is alkalmazható lenne.

70


Külsı kapcsolatrendszer A külsı kapcsolatrendszer kialakítása során folyamatos határátlépéseknek kell megtörténnie. Elıször az intézmény határát, majd az ellátás helyszínéül szolgáló kerület-rész, majd a kerület, sıt akár Budapest, s végsısoron az ország határát kell átlépnünk. (Az sem baj, ha közben „szektort váltunk”!) Az elıbbiekrıl – a szektorközi kapcsolatokról – már szóltunk. Érdemes viszont a Fıváros határát átlépve, régiók szintjén kapcsolatot keresni, hogy a

hasonló

ellátást

végzı

intézmények

szervezetek

munkájukat

jobban

összehangolhassák, illetve hatékonyabbá tehessék. A régiós együttmőködések közül kiemelnénk Pest megye felé irányuló kapcsolat erısítését, hiszen a megye és a fıvárosi önkormányzatok ellátási helyzete, az országos összehasonlításokban is igen hasonlatos egymáshoz – de nélkülöz ma még

mindenféle

együttmőködést.

Viszont

a

kapcsolatteremtésben

rejlı

lehetıségeket ismerve ezek megfelelıek lehetnek a tapasztalatok, ötletek könnyebb adaptálhatósága és a kapacitás-összehangolás elérése terén. Kiemelnénk

itt

az

úttörı

jellegő

lehetıségeket

kínáló

egészségfejlesztési

együttmőködést. Az Európai Uniós csatlakozás után, attól néhány hónapnyira mindenképpen érdemes a határon átívelı kapcsolatok megerısítése, a hiányzó kapcsolatok kiépítése. Érdemes ebben a vonatkozásban is a szektorok közötti együttmőködésben rejlı lehetıségek kiaknázása, például egy jól mőködı foglalkoztatási program közös végrehajtása ügyében. Itt újra nagy szerephez juthatnak a kerületi civil szervezetek. Az ágazat külsı kapcsolatrendszerébe érdemes lenne a testvérvárosi kapcsolatok mentén is elırelépéseket tenni – mind az EU-s partnerek, mind a még kívül lévık irányában. Így az európai ellátások sokszínő tapasztalatai hozhatók be a rendszerbe. (Jellemzıen az ottani ellátók is kapcsolatokat keresnek a csatlakozó országokkal, hiszen a pályázati források igen sok esetben a konzorcionális együttmőködést támogatják.) Fontosnak tartjuk a közvetlen tapasztalat szerzés lehetıségének biztosítását is ezáltal, s ez a folyamat egyúttal az egyéni teljesítmény-motivációhoz is alapot szolgáltathatna.

71


Szolgáltatási minıség fejlesztése Ahogyan az élet más területein is, a szociális szolgáltatások területén is egyre jobban teret nyernek a szolgáltatásokkal szemben támasztott minıségi követelmények. A szektorban nem elterjedt még a minıségbiztosítási modellek alkalmazása a szolgáltatások

területén,

azonban

meggyızıdésünk

szerint

ez

irányban

is

elmozdulás várható. Az elmúlt években Óbudán elindult már egy kísérlet arra, hogy egységes, külsı irányítás mellett komoly minıségpolitika alakulhasson ki az intézményekben. Ez a munka – bár lelkes és szorgalmas munkatársak sok-sok energiáját követelte – nem járt sikerrel. Jelenleg a minıségfejlesztési irányelvek – és az ezeket ábrázoló falitablók – legfeljebb érdekes színfoltjai az intézményeknek. A humán területen a minıségi ellátás kritériumait a felhasználó tudja leginkább meghatározni. Ez szélesebb összefüggésbe helyezve annyit is jelent, hogy nem elsıdlegesen valamiféle, statikus minıségbiztosítási modell bevezetésére van szükség, sokkal inkább egy dinamikus, felhasználó centrikus minıségfejlesztési elkötelezıdésre, illetve vezetési gyakorlat megteremtésére lehet és kell vállalkozni. A folyamatos minıségfejlesztés magában foglalja a statikusan leírható szolgáltatási területek standardjainak kialakítását, alkalmazását, csakúgy, mint a dinamikus kölcsönhatások eredményeképpen kialakuló elemek felhasználói megelégedettség mérését, értékelését, a tervezhetı és biztonságosan elérhetı, hozzáférhetı szolgáltatások kialakítását, mőködtetését. Az alábbiakban két fontos területét vesszük számba a minıségi ellátások kialakíthatóságának érdekében. Tárgyi feltételek, akadálymentesség Az akadálymentesség szélesebb spektruma a hozzáférhetıség fogalma, mely kiterjed

az

épületeken

kívüli

környezetre,

az

egyének

számára

elérhetı

információkra, melyek az ellátást érintik, az esetleges diszkriminatív elemekre az ellátások igénybevételét illetıen és még sokféle, apróbbnak tőnı tényezıre. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ebben a tekintetben sem áll nagyon jól a kerület intézményrendszere. 2003-ban – a Motiváció Alapítvány által készített, kerületi kiterjedéső szakmai elemzésre alapozva – akadálymentesítési fórumot szerveztünk Óbudán.

72


Ezen az eseményen – szerény, de felkészültséget mutató civil aktivitás mellett – elfogadásra került néhány elv és prioritás, amely a kerület akadálymentesítési programját döntıen befolyásolja. Ennek ellenére az intézmények nagy többségében hiányoznak azok a kialakított mőködési formák, gyakorlatok, mely az elérhetıséget, mint a szolgáltatás alapvetı kritériumát, helyezik kiindulási alapként az ellátásszervezés fókuszába. Az ebben a problémakörben bekövetkezı, bármilyen jellegő elmozdulás a szolgáltatói szemlélet változását jelentheti. Ez leginkább azon a fogalom-változáson követhetı nyomon, mely az ellátott helyére a szolgáltatás igénybevevıjét állítja.101 (A fenntartó felelıssége is, hogy az általa mőködtetett szolgáltatásokban a felhasználó milyen helyet kap.) A szolgáltatások megszervezésekor, illetve a mőködtetés során folyamatosan törekedni kell arra, hogy az minél szélesebb körben váljék elérhetıvé. Vannak olyan intézmények, melyekben korszerőtlen környezetben, az ellátottak állapotát teljesen figyelmen kívül hagyva alakították ki az ellátást nyújtó szobákat, közösségi helyiségeket, azonban találkozhatunk olyan esetekkel is, melyek mind a jogszabályi elıírásoknak, mind a lakók igényeinek/szükségleteinek megfelelnek. Ez a fajta kettısség természetszerőleg a fejlesztés, átalakítás és bıvítés közben lévı rendszerek sajátosságai szerint alakul. Felmérések során szerzett tapasztalataink alapján bizton állíthatjuk, hogy az akadálymentesség követelményeinek, s itt nem csak a mozgáskorlátozottak és babakocsival közlekedık számára kialakított rámpákra gondolunk, egyetlen épület sem tett maradéktalanul eleget.102 A rámpák megalkotása, küszöbök hiánya még nem tesz akadálymentessé egy épületet. Az épületnek olyanná kell válnia, mely mindenki számára akadálymentes hozzáférhetıséget biztosít az épület minden pontjához. Törekedni kell továbbá - az akadálymentességet szélesebben értelmezve - a kommunikációs akadályok leküzdésére, arra, hogy az információk elérhetıvé váljanak mindenki számára, például ki legyen írva áttekinthetı formában, mit hol találunk az épületben.103

101

Tudjuk azt is természetesen, hogy egy valódi, mélyreható szemléletváltás hosszú idı, s folyamatos, illetve ciklikusan megújított képzés, tréningezés során érhetı csak el, amelynek együtt kell járnia a fenntartó, másként fogalmazva a „szolgáltatás-finanszírozó” attitőd-váltásával is. 102 Láthatunk olyan épületet, melyben a teljes körő akadálymentesítés szinte megoldhatatlannak tőnı feladat, illetve csak nagyon költséges formában megvalósítható, de láttunk olyant is, mely pusztán szemlélet, odafigyelés révén, illetve minimális költségráfordítással megvalósítható. 103 De a tárgyi akadályok megszüntetésébe azt is bele kell érteni, hogy például a folyosóra sem pakolunk olyan tárgyakat, melyek a közlekedést megnehezítik, megakadályozzák.

73


Ezek a kérdések nem pusztán a törvényi kötelezettség miatt fontosak, hanem az ez irányú figyelem az intézményrıl, az ellátó rendszerrıl alkotott képet, a közvetített hangulatot befolyásolja, túl azon, hogy az ellátottak, gondozottak, bentlakók, illetve a dolgozók kényelmét, biztonságát szolgálja. Mint említettük, az akadálymentes közlekedés teljes biztosítása az intézményekben még megoldásra váró feladat, ám akadnak olyan példák, amelyek az alapvetı munkát, vagy éppen alapvetıen emberi szükségleteket is gátló helyzetet mutatnak. Érdemes figyelmet szentelnünk a fokozott a balesetveszélynek is mely kialakulhat az akadálymentesség hiánya miatt. Szeretnénk kihangsúlyozni, hogy nem csak a kliensek által használt helyeket, szinteket, területeket szükséges akadálymentesíteni, hanem a dolgozók (pl. mozgássérült adminisztrátor, könyvelı) közlekedıterületeit is, amennyiben ez nem valósul meg, a munkavállalás során az esélyegyenlıség (ép és sérült munkavállaló között) sérül. A felelısség kérdésének bıvebb elemzése nélkül: az átalakítás közös érdek, ami nagyon sürgısen meg kell, hogy megvalósuljon. A

különféle

helyiségek

személyétıl/ízlésétıl

is.

felszereltsége Vannak

nagyban

otthonosan

függ

berendezett

az

intézményvezetı

intézmények,

ahol

megtalálható a „kliensre szabott” bútorzat, praktikus és ízléses használati tárgyak, képek, dísztárgyak teszik kellemesebbé a szoba hangulatát, s így ingergazdag környezetben valósulhat meg az ellátás, de elıfordul, hogy a legcsekélyebb intimitást sem tudja az intézmény biztosítani az ügyfél-kapcsolatokban. A minıségi munka személyi feltételei A továbbképzési terv minden intézményben elkészült, de tartalmilag idınként még hiányosságok tapasztalhatóak. A továbbképzési-rendszer - intézményen belüli – áttekinthetıségéhez a terveket pontosítani szükséges. Szakmai igény mutatkozik az egységes, akár kerületi szintő összehangolás és forrás-koordináció megteremtésére is. A munkaköri leírások elkészültek minden adott munkakörre, részletesen szabályozva a feladat- és hatásköröket, jogokat és kötelezettségeket. Problémát jelenthet a szakmai elkötelezettség hiánya, valamint a szemléletbeli tényezık, melyek mellett a dolgozók - a napi munka során - csak kevéssé tudnak azonosulni a humán szolgáltatások minıségi követelményeivel, illetve a kiégés, melyet néhány esetben tapasztalhatunk.

74


Ezeken a problémákon érdemes lenne tréningekkel, valamint szemléletformáló „sajátélményeken” alapuló képzési programokkal segíteni.104 A segítı szakember legfıbb munkaeszköze a saját személyisége. Hasonlóan az egyéb szakmákhoz a munkaeszközre vigyázni kell. Javasoljuk esetmegbeszélések, illetve önismereti csoportok szélesebbkörő, minden szolgáltatóra – civil és önkormányzatira egyaránt – kiterjedı biztosítását minden intézményben. Ez egyébiránt fenntartói érdek is, hiszen a munkatársak folyamatos cserélıdése, figyelembe véve a ráfordított költségeket, mindenképpen drágább, s egyáltalán nem járul hozzá a minıségi szolgáltatások kialakulásához. Minıségfejlesztési elkötelezettség A minıségfejlesztés legfıbb letéteményese a szervezet vezetısége. Legfontosabb alapja pedig a vezetıség döntéseiben, intézkedésében, elvárásaiban megjelenı követelmények, melyek a munkatársak felé irányulnak, s a fejlesztést szolgálják. Kiindulásként az adott állapot pontos felmérésére van szükség. A fenntartó ez irányú elkötelezettsége a kezdı lökés lehet az intézményi szintő modellek bevezetéséhez. Javasoljuk a minıségi szolgáltatói modell elsıdleges bevezetését a – sok tekintetben érintett - hivatali ügyosztály munkájában, minekutána ez elvárásként jelenhet meg az intézmények felé, illetve mintaként szolgálhat a további minıségfejlesztések irányába, s korábban láthattuk, hogy az érintettek értékítéletében milyen fontos helyen áll ezen szervezeti egység. A minıségfejlesztés ebben az összefüggésben tehát a valódi szakmai fejlesztéssel jelent párhuzamot, vagyis a saját – kitőzött, elfogadott – szakmai fejlıdési pontok indikátorok által behatárolt, megfogalmazott és rögzített alapokra helyezése lehet a minıség alakításának is az alapja.

104

Ehhez legújabban EU-s források is társíthatók.

75


Költséghatékony gazdálkodás Az intézmények költségvetési összehasonlítása, költséghatékonysági vizsgálata több okból is nehézségekbe ütközött. Egyrészt szinte mindegyik intézmény más-más tevékenységi kört, más-más összetételő „szolgáltatást igénylıt” lát el. Ezek költségvonzatai is rendkívül eltérıek lehetnek. A látható és kimutatható tendenciákat az intézmények mőködésének bemutatásánál már láthattunk. Törekedtünk bizonyos összefüggés felvázolására is. Az egyik legfontosabb ilyen összefüggés, hogy láthatóvá válik, minél nagyobb egy szolgáltató intézmény, annál kisebb egy fıre esı költség mellett tudja ellátni feladatát. Mindezen észrevételeket összegezve a kiindulása az lehet, hogy az azonos tevékenységet folytató intézmények – lehetıség szerint – egy gondozottat megközelítıleg azonos ráfordítással lássanak el. A viszonyszámaink az egy gondozottra jutó ráfordítások és bevételek arányai lesznek a jövıben is.105 Vásárolt szolgáltatások az intézményekben Az egyik legtöbbet kritizált szolgáltatás a szociális étkeztetés, különösen annak minısége és idınként mennyisége. Ezen a területen mindenképpen szerencsésebb lenne, ha a kerület rendelkezhetne saját szociális konyhával, amely szoros irányítás alatt, hatékonyan és rugalmasan, a szakmai elıírásokat minden esetben teljesítve nyújthatna szolgáltatást. A külsı szereplıvel való együttmőködés – bár jelentısen javult – ma is sokszor okoz gondot az érintett intézményeknek A karbantartási munkákat is a legtöbb intézményben közalkalmazotti státuszon lévı alkalmazottak végzik. (Ebben a közhasznú munkavégzés általánossá válása hozott némi javulást, megtakarítást.) Intézményenként megfontolást érdemel ennek a felülvizsgálata, illetve akár egységesítése, vagy akár kiszerzıdtetése.

105

76

A források hatékony elosztása, valamint a ráfordítások csökkentése csak akkor valósulhat meg: - ha az önkormányzat részérıl kellı elszántság mutatkozik akár a népszerőtlen intézkedések meghozatalában is, - az intézmények vezetıi olyan mértékben lesznek motiválva (elsısorban jutalmazással, és szükség szerint akár megvonással), hogy a munkahelyi konfliktusokat felvállalva meghozzák a szükséges döntéseket.


Egyéb, külsı források bevonása A szociális szolgáltatásokra is igaz, hogy a fenntarthatóság biztosításához nem elegendı az egy forrásból biztosított bevétel, hanem meg kell keresni azokat a külsı forrásokat, melyek bevonásán keresztül a fejlesztések, a mőködés, valamint az önként vállalt feladatok hosszú távon biztosíthatóak. Ilyen források lehetnek az igénybevevık befizetései, de egyéb pályázati források is. A jelen finanszírozási szabályok mellett lehetıség lehet az egyházak (egyházi intézmények,

szolgáltatók)

bevonása,

illetve

a

civil

szervezetekkel

való

együttmőködés kiterjesztése a szociális területen. Érdemes a finanszírozás tekintetében néhány visszacsatolást tennünk a stratégiai gondolkodásra. A fenntartható fejlıdés érdekében az intézményi stratégiák elkészülte után, a kerület fenntartásában mőködı intézmények számára a pályázati lehetıségek figyelemmel kísérése, a pályázati anyagok összeállítása a pályázatok elkészítése egységesen rábízható olyan professzionális, forrásteremtéssel foglalkozó cégre, mely egy keretszerzıdés mellett, a folyamatos intézményi igényeknek megfelelı innovációs és mőködési források beáramlásában érdekelt az intézményhálózatba. Ez egyszerre több elınnyel is együtt jár. Egyrészt professzionálisan elkészített pályázatok nagyobb eséllyel vesznek részt a forrásokért folytatott harcban. Az Európai Uniós – sokszor igen nagy keservet okozó – pályáztatási logika alapján kiírt forrásokra is sikerrel lehet benyújtani igényeket. A pályázati anyagok elkészítése nem vonja el a szakmai munkától a szakembereket, illetve nem kényszeríti folyamatos átgondolatlan fejlesztésekre az intézményeket. A pályázatokért felelıs szakemberek javaslatai alapján más források is bevonhatóak az elképzelések megvalósításába. Ennek jövı évi elıfeltétele az intézményi stratégiák elkészülte, majd ezen stratégiák ismeretében lehet a forrásteremtı szervezetet hosszabb távon megbízni. Technikai racionalizálás Az egyik, technikai racionalizálási út, hogy a környezı települési önkormányzatokkal együttmőködésben

kerüljenek

kialakításra

az

egyes

kapacitások

(a

mérethatékonyság elvét kihasználva), felvállalva ezzel akár más települések kötelezıen biztosítandó feladatainak ellátást is. Értelemszerő lépés lehet az intézmények gazdálkodási formájának megváltoztatása és egy másfajta érdekeltségi rendszer kialakítása is. Célszerő a jelenlegi formát – 77


részben önállóan gazdálkodó költségvetési intézmény – ésszerően felcserélni az önállóvá válással. Az önálló intézményi gazdálkodás értelmében minden intézmény önálló gazdasági ügyintézıi egységet tarthatna fenn – ezt a jövıben is célszerő a KSZKI-val elláttatni. A költségek racionalizálása érdekében ezek az egységek is összevonhatóak néhány esetben, hasonlóan a már említett modellekhez. A karbantartási illetve építési munkálatok elvégzésére - tapasztalataink alapján - sem belsı kapacitás, sem forrás nem áll rendelkezésre. A technikai racionalizáció keretében törekedni kell arra is, hogy a mőködési költségek oldalán is lehessen ésszerősíteni a gazdálkodást. A főtési rendszerek korszerősítése, valamint az energiagazdálkodás pontos tervezése jelenthet ebben elırelépést. A karbantartási igényei miatt pazarlónak minısülı jármő(vek) – itt gyakorlatilag csak a bölcsıdék érintettek – korszerősítése is idıszerő. Ennek tervezett, ütemezett, központilag, közbeszerzés keretében lebonyolított változata terheli meg legkevésbé az intézményi költségvetést. Ebbe a feladatcsoportba tartozik az is, hogy célszerőnek tőnik az intézményeinknek, közösen beszerezni és üzemeltetni egy igényeknek megfelelı, nagyobb befogadó-képességő jármővet (buszt). A költséghatékonyság mellett, a hatásosság is fontos tényezı a humán szolgáltatások piacán. Ezért az egy ellátottra jutó költségek meghatározása mellett, illetve ennek kerületi szinten elfogadott standardizálása után, érdemes lenne egy összehasonlító vizsgálat lefolytatása a szolgáltatások hatásosságát illetıen is. Ez kimutathatná, hogy az intézményi szintő ellátások mennyire teljesítik az igénybevevık elvárásait, illetve a vállalt feladatokat. Érdemes lenne az ellátások területén az informatikai, kommunikációs lehetıségek hatékonyabb kihasználása érdekében a fejlesztési forrásokat egységesen kezelni, illetve bizonyos beszerzési területeken – például a hardver és szoftver állomány területén – a vásárlásokat, beszerzéseket összehangolni.

78


Új szervezeti rendszer(ek) Integráció - ellátási ésszerősítés A

kiemelt

ellátási

csoportok

–

akár

célcsoportok

alapján

felállított

rendszerként, s ennek lehetséges változata például: idısek, gyermekek és családok, fogyatékosok számára nyújtott szolgáltatások – alapján ésszerőnek látszik egyes jelenlegi ellátások szakmai és/vagy szervezeti integrációja. Az

integrált

ellátások

egyrészt

a

korábbiakban

vázolt

technikai

racionalizációval, másrészt rugalmasságukkal jobb válaszokat tudnának adni a mai és jövıbeni kihívásokra, mint a jelenlegi, tagoltabb rendszer. Az új szervezeti rendszer alapelvei lehetnek: •

ellátási együttmőködés más – hasonló szolgáltatást végzı – szervezetekkel;

•

a társadalmi elfogadottság növelése (A szociális intézményeinkben ellátottak társadalmi elfogadottságát növelheti, ha olyan találkozási felületet biztosítunk a környezettel, mely a környezet számára is hasznos. Az intézményekben felhalmozott szakmai tudás és eszközpark, megítélésünk szerint lehetıséget nyújt olyan, a környezet számára is nyújtható szolgáltatások bevezetésére, mint például a nyitottabb vagy piaciasabb játszóház, vagy klubok, amelyek képesek lehetnek megszólítani a környéken élı, még nem veszélyeztetett családokat is.)106

•

integráltan irányított, de kisebb ellátási egységek (Az ellátottak szempontjából és szakmai szempontok alapján is az elfogadható fejlesztési irány nem lehet más, mint a nagy ellátotti létszámmal mőködı, de ésszerően emberi és családias szolgáltatóegységek felé mutató törekvés. Az Uniós normák szerinti ellátás-szervezés is ezt preferálja.)

•

szakmai irányítás megújítása (A fentiekben vázolt feladatok végrehajtása érdekében a szakmai irányítás fenntartói szintő újragondolására is szükség van. Az ellátotti igényekhez leginkább közel lévı egységek, sıt az ellátottak javaslatai is be kell, hogy kerüljenek a források elosztási gyakorlatába. Indokolt lenne a szakmai elveknek megfelelı döntésekhez igazítani a források elosztását, nem pedig a forrásokhoz kapcsolódóan meghozni szakmai döntéseket. polgárai

A fenntartói szemléletet indokolt lehet közelíteni a kerület

számára

leginkább

megfelelı

szolgáltatásvásárlói

„ügynök”

106

Az intézmények és a civil szolgáltatók nyitottsága meghatározó tényezı a rendszer minden szereplıje, s fıként az érintettek életminısége szempontjából.

79


szerepéhez. Fontos, hogy az ellenırzési gyakorlat egészüljön ki a monitorozási

gyakorlattal,

felhasználásán

kívül,

a

ahol

a

szakmai

monitorozást szempontok

végzı,

a

megfelelıségén

források túl,

a

felhasználói elégedettséget is folyamatosan méri, illetve segíti a megvalósítót abban, hogy a leginkább megfelelı programot hajtsa végre. Az ellátottak, mint a szolgáltatás igénybevevıi, az ellátóktól elvárják, hogy számukra a leginkább megfelelı programot valósítsák meg. A szakmai irányítás folyamatos információval

kell

(kellene),

hogy

rendelkezzen

az

igénybe

vehetı

szolgáltatásokról, a saját, illetve egyéb szervezetek fenntartásában, de a kerület és a Fıváros területén mőködı ellátásokat illetıen. Ennek érdekében javasoljuk egységes monitorozási adatlap kidolgozását, mely egységesen használható adatot győjt az ellátásokról. Az elıbbiekben tárgyalt intézményi stratégiák

megalkotása

nagymértékben

megkönnyítheti

a

fenntartó

monitorozási tevékenységét, hiszen az elkészült tervek végrehajtásának ütemét kell figyelemmel kísérni. A szakmai irányítás tevékenységét az intézmények felé nyújtott „szolgáltatásoknak” is jellemezni kell. Ilyen szolgáltatásként rendszeres

foghatók

intézményközi

fel

például

az

kerekasztalok,

érdekegyeztetı a

szupervíziós

fórumok,

a

lehetıségek

biztosítása, a szakmai fórumok rendszere. A szakmai megbecsültség érzésének növelése érdekében javaslatot teszünk, egy, az ellátásban dolgozók elismerésére szolgáló, szakmai díj, a szervezetek terén, illetve egy dolgozói szinten mőködı, állandó díj bevezetésére, melynek elnyerésére a javaslatokat a szakmai szervezeteken kívül, az ellátottak is javaslatot tehetnek. A folyamatos forrásbeáramlás a területen dolgozók anyagi megbecsülését is kell, hogy jelentse, hiszen a minıségi szolgáltatás iránti elkötelezettség

csak

a

megfizetett

alkalmazottakon

keresztül

tud

megvalósulni.) Összegzésként: Az elmúlt évtizedben végbement társadalmi-gazdasági átalakulás jelentıs mértékben befolyásolta a lakosság szociális ellátások iránti igényét. A változások eltérı mértékben érintették az állampolgárok megélhetési lehetıségeit, életkörülményeit. A növekvı szociális problémák megoldása a törvény értelmében a települési és megyei önkormányzatok, a megyei jogú városok – Óbuda esetében saját és a Fıváros – felelısségi körébe tartozik, ugyanakkor az ellátórendszerben növekvı szerepet tölt be a civil szféra (egyházak, alapítványok, nonprofit szektor).

80


A jelenlegi ellátórendszer jogi és szakmai kereteit még képlékenyek, sokszor és nagy mértékben változtak az elmúlt években, s jelenleg is jelentısebb módosulások elıtt áll. A kerületi önkormányzati feladatok ellátását nagymértékben befolyásolja, hogyan és milyen mértékben látják el feladataikat a környezı települési önkormányzatok, a Fıváros, s milyen mértékben kapcsolódnak be a helyi egyházi és civil szervezetek. Folyamatosan meg kell oldani a szükségletközeli ellátáshoz való hozzájutást, a mindig hatékony esetkezelést. A

lakossági

szükségletekbıl

az

intézményhálózat

szerkezeti

és

általános

hiányosságaiból az épületek mőszaki állapotából, az ellátás tárgyi és személyi adottságaiból, az ellátottsági szintbıl kiindulva

az alábbi fontosabb célok

megvalósítása javasolt. 1. Ki kell alakítani a hatékony együttmőködés és párbeszéd lehetıségét a szakmai terület különbözı szereplıi között. 2. Törekedni kell a lakossági igényekhez igazodó differenciáltabb intézményi struktúra kialakítására. Az intézményhálózatból hiányzó ellátási formák megszervezése egyik elsıdleges feladat, mely elısegíti a profiltisztítást is, valamint a szükséges integrációt is megalapozza. 3. A jogszabályból adódóan az alapellátás szerepének felértékelıdésével el kell érni, hogy az ellátást igénylı az állapotának megfelelı szintő és típusú szolgáltatáshoz jusson hozzá. Az önkormányzat érdeke egybeesik az érintett lakossági kör érdekével, amikor közvetve segíti az alapellátás erısítését. 4. A szakmai minimum feltételek teljesítése, az intézmények fejlesztése, korszerősítése,

az

intézményben

ellátottak

életminıségének

javítását

szolgálja. 5. Az ellátás minıségi szempontjainak elıtérbe helyezése, a szakszerő, szükséglet közeli, egyénre szabott gondozás, ellátás biztosítása a cél. (A minıségfejlesztési

rendszer

kifejlesztése,

szakmai

innováció,

PR,

új

gondozási, nevelési módszerek kidolgozása, alkalmazása – mind-mind fontos eszközök lehetnek.) 6. A fejlesztési célkitőzések megvalósításának segítésére külsı szereplık (pályázatírás és tanácsadás) bevonására van szükség.

81


7. Törekedni kell arra, hogy felértékelıdjön a szaktudás, biztosítani kell a szakmai dolgozók folyamatos továbbképzését. 8. Fontos szerepet kell, hogy kapjon több ágazat egymásra épülı, prevenciós szemlélető ellátó rendszerének kialakítása (egészségügy, közoktatás ). 9. A célkitőzések megvalósítása érdekében a hiányzó ellátási formák biztosítására alapvetıen nem új intézmény létesítését javasoljuk, hanem a meglévı intézmények adottságai, a jelenlegi ellátotti összetétel és a szakmai munka jellege alapján az e feladatokra alkalmas intézmények átminısítése a megoldás. 10. Ki kell alakítani a szakmai képzések – továbbképzések egy olyan rendszerét, melyben a kerületben felhalmozódott szakmai tudás átadása – akár

a

társterületeken,

más

szakmákban

dolgozók

számára

–

megszervezhetı. Ezzel meg lehet teremteni egy belsı szakmai hálót, amely képes folyamatos összegyőjteni és továbbadni a korszerő szakmai tudásokat, kompetenciákat,

tapasztalatokat,

s

képes

elterjeszteni

az

egyes

szolgáltatások esetén kialakult „jó gyakorlatokat”. 11. A szociális ágazatnak alkalmazkodnia kell az Európai Unió által elıhívott új körülményekhez, s meg kell felelnie az új feladatoknak, kihívásoknak. Ezzel párhuzamos meg kell teremteni annak személyi és infrastrukturális feltételeit, hogy minél több EU-s tapasztalat és forrás juthasson a szociális szféra szolgáltatói számára is. 12. A fogyatékos ügyben meg kell kezdeni és 3-5 éven belül nagyrészt meg kell valósítani a szükséges fizikai és kommunikációs akadálymentesítést – támaszkodva

a

közintézményére

„MOTIVÁCIÓ” kiterjedıen

Alapítvány

2003-ban

által

elkészített

a

kerület

minden

megvalósíthatósági

tanulmányára. A kerületi akadálymentesítésre kidolgozott elképzelés-sort e Szociálpolitikai Koncepció részeként kell tekinteni és hasznosítani. 13. Ki kell alakítani az aktív szociálpolitikát legjobban szolgáló, s a munkaerıpiaci szerepvállalást ösztönzı és elısegítı ellátórendszer – Foglalkoztatási Központ és foglalkoztatási akcióprogram – továbbépítésének lehetıségeit. A saját megélhetés keresésében és a megfelelı foglalkoztatási formák kidolgozásában minden rászoruló polgár számára széleskörő szolgáltatásokat kell helyben biztosítani.

82


Tennivalók: feladatok és fejlesztési irányok A Koncepciónak – ahogyan a bevezetı részekben ezt részletesen ki is fejtettük – nem feladata részletes cselekvési és ütemtervek rögzítése. Az Óbudai Szociálpolitikai Koncepcióban viszont – az elızı fejezetek számvetései, elemzései után – helye van a jövı tennivalóinak. A feladatok számbavételére szükség van – de nem csak a szigorúan vett szolgáltatás-tervezési kérdésekben. Éppen ezért törekedtünk eddig is az ellátórendszer komplex megközelítésére, s az összetett kérdésekre adható legjobb válaszok feltárására. Jelen fejezetben tehát fejlesztési utakat és javaslatokat, feladatokat és tennivalókat veszünk sorba, de olyan módon, hogy azokból – a konkrét felelısség és határidık rögzítése

után

–

aktivitások

és

kézzelfogható

cselekvések

is

könnyen

megfogalmazhatóak legyenek. Mindezek elıtt azonban fontos azt is megállapítanunk, hogy a szolgáltatások megszervezése egyre magasabb szintő költség-hatékonyságot igényel. Ez a költségérzékeny felfogásmód magában foglalja azt is, hogy a szociálpolitikai szolgáltatások területén is – hosszú távon – jelentıs szervezeti integrációra van szükség. Ennek az integrációnak a fı szervezı ereje az ellátottak körének jól elhatárolható igénybevételi gyakorlata, a szükségletközeliség és a megfelelı színvonalú specializáció lehet. Ezt

az

elvet

végigkövetve

egy

jövıbeli,

ágazati

szervezet-kiosztás

a

következıképpen alakulhatna: •

az idıskorúak, egyedülálló és társas nyugdíjasok esetében célszerő az érintettekhez leginkább közelálló szolgáltatások megszervezését egységes szemlélető irányítás alá hozni, az alap- és szakellátási differenciáltság megtartásával: az idısek napközbeni ellátása, átmeneti és tartós elhelyezése (bentlakás), nyugdíjasházi ellátások, ide kapcsolva a szociális étkeztetés és az otthoni szakápolás feladatait, valamint egyes speciális szolgáltatásokat (pl. jelzırendszeres házigondozás),

•

a gyermekeknek és gyermekes családoknak nyújtott szolgáltatások is sajátos rendezıelvet

igényelnek:

a

családsegítés,

információs

tanácsadás,

gyermekjóléti szolgáltatások, ifjúságvédelmi feladatok, egyes foglalkoztatási kérdések, gyermekek napközbeni ellátása (bölcsıde, családi napközi) gyermekek

és

családok

(jogsegély-szolgálat,

átmeneti

egyes

ellátása,

tanácsadói

egyes

szakszolgáltatások

tevékenységek)

ellátása,

adósságkezelés, 83


•

a jelenleg „legmostohábban” ellátott terület a fogyatékosok, pszichiátriai és szenvedélybetegek

csoportjainak

nyújtott

szolgáltatások,

ahol

egy

rehabilitációs központ kialakítása nyújthat kellı integrációt: a fogyatékos gyermekek és felnıttek integrált és specializált napközbeni ellátása, átmeneti elhelyezése, a fogyatékos és megváltozott munkaképességő személyek foglalkoztatási rehabilitációja, a pszichiátriai és szenvedélybetegek nappali és átmeneti ellátása tartozik ebbe a körbe, és remélt feladatai közé tartozhatna a korai fejlesztés megszervezésének, megerısítésének munkája is. Az új központot – lehetséges fantázianevén: Egyenlı Esélyek Háza – nem feltétlenül szükséges a meglévı, önkormányzati rendszerben kialakítani, sokkal rugalmasabb üzemeltetésre képes egy-egy civil szervezet ebben a kérdéskörben. •

A fogyatékosok ügyétıl nem függetlenül, de igen fontos szerepben ki kell alakítani az Óbudai Foglalkoztatási Központot, amelynek alapjai a jelenlegi Szociális Foglalkoztatóban már adottak. E Központ feladatai között az aktív szociálpolitikai eszközök (és foglalkoztatási eszközök) alkalmazásának elterjesztése és a „Segély helyett esélyt!” elvének gyakorlati kiterjesztése is szerepelne.

•

A roma érdekképviseleti szervezetek felügyelete mellett célszerő egy roma integrációs programot is kidolgozni, amely a szociális nézıponton kívül a társadalmi integráció minden

Mindezeket a szolgáltatási köröket kiegészítik egyes kötelezettségek: ilyen például a hajléktalanok

ellátása,

de

a

kialakult

feladat-megosztás

miatt129

ezt

az

önkormányzatnak nem kell „újraszerveznie” – remélhetıleg – a jövıben sem. A következı 2-5 év tennivalóit viszont a következı három pontban fogalmaztuk meg.

Szabályozás A jelenlegi rendeleteink130 – amelyek megalkotására törvényi kötelezettségek szólítják föl az önkormányzatokat – a jogszabályoknak megfelelıen rögzítik az egyes 129

Gyakorlatilag a Magyar Máltai Szeretetszolgálat minden ilyen feladatot ellát kerületünkben. A szociális igazgatásról és egyes szociális ellátásokról szóló 8/1996. (IV.1.), valamint a személyes gondoskodás keretébe tartozó szociális ellátásokról, azok igénybevételérıl, valamint a fizetendı térítési díjakról szóló 14/1997. (III.6.) Önkormányzati Rendeletek hatályos szövegét a függelékben mellékeltük. A szociális rendeletek újraszabályozása (ellátási jogosultság, igénybevétel, idıtartam, mérték stb.) csak a jelenlegi rendszer körültekintı leírása a gyakorlat részletes megismerése után válik ésszerő céllá. 130

84


szolgáltatásaink

és

a

pénzbeli-természetbeni

ellátásaink

igénybevételének

szabályait. Ezek a rendeletek – a sajnálatosan rendkívüli gyorsasággal és hektikus módon változó törvényeink és végrehajtási rendeleteink miatt – rendkívül sokszor kerültek módosításra. Szabályozási rendszere, szerkezete éppen ezért nem korszerő, gyakorlott szakemberek számára is nehezen áttekinthetı, s sokszor nem életszerő. Hasonló a helyzet néhány pénzbeli ellátás feltételrendszerével is, hiszen – a segélyek, támogatások igénybevételének, célzottságának vizsgálatával foglalkozó fejezetben láthattunk – a szabályozás keretrendszere és a valós kihívások sokszor nem azonos méretőek, nem fedik egymást. Elég itt csak a hatalmas problémává nıtt adósság-felhalmozás, eladósodás folyamatát megemlíteni – megszületése óta ezen szabályozást máris többször, több helyen módosítanunk kellett.131 Más oldalról nézve: célszerőnek látszik a pénzbeli ellátásokat két szemszögbıl megvizsgálni: •

Vajon mennyire biztosítja a családközpontú (háztartás-központú) segélyezésitámogatási szemlélet megvalósulását, ahol az adott család fenntartásának teljességét, a komplex szociális körülményeket vesszük figyelembe és próbálunk aktív utat találni a problémák felszámolására. A segélyezési rendszerünk – és gyakorlatunk – sok helyen a teljes passzivitás irányába tereli a rászorulókat. (Azt is meg kell említeni, hogy ezen a területen a központi szabályozás már eleve sok gátat felépít, amelyek megkerülhetetlenek és kompenzálni sem tudjuk ellen-hatásaikat.)

•

Az adott támogatás és segélyezés vajon a legmegfelelıbb helyen és idıben jelenik-e meg, eléri azokat, akik a legrászorultabbak.

E kritériumok vizsgálata – kiegészítve a további, szociálpolitikai szempontok figyelembevételével – sürgetı feladat. Ezért javasoljuk az önkormányzati segélyezési rendszer formális alapjainak és gyakorlatának teljes körő felülvizsgálatát.132

131

Ez persze alapvetıen még nem rossz, hiszen így talán a legéletszerőbb szabályozásra tudunk törekedni – mégis: a szabályokat naponta alkalmazók (érintettek és segítık) folyamatos bizonytalanságnak élik meg ezt a fajta változás-folyamot, ami a jogbiztonság érzetének erısödését sem szolgálja. 132 Véleményünk szerint igen jelentıs források takaríthatók meg a segélyezési, pénzbeli támogatási rendszerünk felülvizsgálatával és átszervezésével. Növelni szükséges a segélyek célzottságát, s lépéseket kell tenni egyes (pazarló) gyakorlatok felülvizsgálása érdekében is. Sok esetben – sok panaszt megvizsgálva – azt látni, hogy a társadalmi igazságosság szolgálatában még kevés lépést tettünk meg... 85


A segélyezési szabályozásunk és a gyakorlati alkalmazás felülvizsgálatát egy külön, e célból elkészített tanulmány segítségével tesszük meg. Célszerő ezen elemzés kritikai észrevételeit és összefoglaló ajánlásait alapul véve a helyi rendeletünk teljes körő átvilágítása, és a szükséges korrekciók – vagy egy megújult rendelet – mielıbbi elfogadása. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a szociális jogszabályok folyamatos és sokszor meglehetısen nagy ívő változásai – mint a Szociális Törvény legutóbbi, jelentıs változása is – szinte teljesen alkalmatlanná teszik a helyzetet a valóban hosszú távú tervezéshez. A

változó környezet olyan körülmények közé kényszeríti az

önkormányzatokat, amelyben a hosszú távú elıretekintés lehetısége szinte megszőnik, de legalábbis értelmetlenné válik.

Célcsoportok A teendık számbavételekor – a konkrét szolgáltatásokról, ellátásokról szólva – kétféle megközelítési módot választottunk: elsıként a szorosabban vett, egyes „célcsoportokhoz” jobban kötıdı fejlesztési javaslatokat, ezt követıen pedig a jelenlegi ellátórendszerhez kapcsolható módosításokat, fejlesztéseket mutatjuk be. Idısek, nyugdíjasok a. Az idısek, ellátott rászorulók között nagyon sokszor tapasztalható, hogy – akár lakhatásának puszta körülményeit is veszélyeztetı módon – a lakáskarbantartási feladatok jelentıs része ellátatlan marad. Sokszor okoznak gondot a legapróbb háztartási feladatok is, amelyet viszont – meglévı intézményeinken belül – saját körben, munkanélküliek közfinanszírozott foglalkoztatásával meg tudunk szervezni. Javasoljuk egy – rászorultsági elven igénybevehetı – házi karbantartó szolgáltatás kialakítását. b. A jelenleginél jobb koordinációt kell megvalósítani az egészségügyi ellátások és a szociális szolgáltatások között. Az ápolási-gondozási feladatok hatékonyabb megszervezését az ágazatközi koordináció hatékonyabb, formalizáltabb megvalósításától remélhetjük. c. Az

egyre

magasabb

átlagéletkorú

lakosság

életmódbeli

változásait

folyamatosan szemmel kell követnünk, saját szolgáltatásainkat ehhez a – demográfiai és családmodell-változásokkal indokolható – folyamathoz kell

86


igazítanunk. Szükséges egy nagymintás életmód-felmérés elkészítése, kapcsolódva a lakossági egészségállapot-felméréshez is. d. Korántsem szükségszerő, hogy az egyedül maradó idıs emberek el is magányosodjanak – növelni kell társadalmi részvételüket, esélyt teremtve arra,

hogy

értelmes

feladatokat

és

célokat

találhassanak

aktív

mindennapjaikban. Ennek hátterét – és más célcsoportok (pl. fiatalok, pályakezdı

munkanélküliek)

esetén

is

az

aktivitás

felélesztését

–

megteremtheti egy Óbudai Önkéntes Központ kialakítása. Az önkéntes tevékenység megszervezésében már jelentıs eredményekkel rendelkezı civil szervezetek bevonásával az önkéntes munkák kiajánlása és a célcsoportok „megtalálása”, a kereslet és kínálat összehangolása megoldható a szociális ágazatban is.133

Gyermekek, gyermekes családok a. Szükséges fenntartani – és a jövıben tovább erısíteni – azokat a szolgáltatásokat – élükön a játszótér-programmal – amely fıként a lakótelepi környezetben fellelhetı, gyermek- és ifjúságvédelmi problémákra keresi a megfelelı választ. A csellengı és kallódó gyermekek száma, számaránya nem fog a jövıben sem – várhatóan – csökkenni, az esetek kezelése viszont valószínőleg egyre nagyobb energiákat követel meg. b. Különösen nagy gondot jelent a jövıben is a drogfogyasztás – ifjúságkörében folyamatosan nagyfokú – terjedésének mérséklése. Szükséges egy komplex drogügyi elképzelés széleskörő elfogadtatása és a válaszkeresésben és megoldásokban

érintettek

folyamatos

motiválása,

a

tennivalók

összehangolása. c. Kiemelt figyelmet érdemel az ifjúsággal, a fiatal felnıttek helyzetével kapcsolatos társadalompolitikai kérdéskör kezelése. A lakossági összetétel változásával, a – fıként a lakótelepeken – ezen életkorba ért fiatalok szociális leszakadásának megállítása Óbuda hosszútávú, stratégiai érdeke, amellyel a kerület megtartó ereje is emelhetı a jövıben. Ilyen változásokat a jelenlegi rendszer is „lekövetett” – lásd új bölcsıde nyitása ezen korosztály gyermekei számára -, de az adott válaszok komplex feladat-kezelést igényelnek.

133

Szinte mondani sem kell: nem csak a szociális ágazatban, hanem a kulturális, oktatási, egészségügyi feladatok terén is hatalmas szükség lenne a mainál sokkal szélesebb körben megszervezett önkéntes-tevékenységekre, önkéntes munkára. 87


d. A gyermekes családok esetén – a lakhatás mellett – az iskoláztatás költségei jelentik az egyik legnagyobb gondot a kerületben. Ez ma már messze túlmutat a tankönyvek ingyenessé-tételén – amelyet még nem sikerült Óbudán megvalósítani –, hiszen a költségek nagyobbik része folyamatosan jelentkezik (étkezés,

programok,

gyermekek

rendezvények

esélyteremtése

terén

stb.). fontos

Az

ellátórendszereknek

szempont

az

a

iskoláztatás

körülményeinek normalizált fenntartásának megcélzása, az ezen területen ténykedı

szakemberek

munkájának

hatékony

összehangolása,

a

jelzırendszer „élesben” tartása. Fogyatékosok a. A fogyatékos személyek számára – a kerület meglévı jó tulajdonságai, adottságai ellenére – nincs meg a megfelelı tájékoztatás, s az elvárható szolgáltatás-koordináció sem Óbudán. Sem egy fogyatékos gyermeket nevelı család,

sem

egy

váratlanul

azzá

váló

felnıtt

(egészségkárosodott,

megváltozott munkaképességő személy) nem jut ma idıben és megfelelı módon az elérhetı szolgáltatásokhoz. b. Látható az is, hogy a szolgáltatási palettánk – a sok, lelkes civil szereplı és profi szakember ellenére – még korántsem teljes, a rehabilitáció ma még a legtöbb kolléga szemléletébıl és gyakorlatából is hiányzik. A célcsoportok között – tekintettel arra, hogy munkánk során az elmúlt egy-két évben drasztikusan

érzékelhetı

a

lakosság

pszichés,

mentális

állapotromlása,

s

megnövekedett az egzisztenciális bizonytalanságból kialakuló, szorongásos kórképet mutató, illetve már megbetegedı ügyfelek száma – kiemelt figyelmet érdemel a jövıben a pszichiátriai és szenvedélybetegek köre. Esetükben a meglévı ellátások bıvítése és kiegészítése hozhat csak javulást. A hajléktalanok esetében a civil és önkormányzati szolgáltatók teljeskörő ellátást tudnak nyújtani, de mégis – a közelmúltban egészen gyors módon – szaporodott meg a közterületi utcánélés különféle gyakorlata. Közparkokban, kiserdıkben, zöldterületeken elszaporodtak a sátor-telepek, egész bódé-kolóniák alakultak ki. Ebben szerepet játszik az is, hogy a fıvárosi feladat-ellátás nem számolt a szociális migráció fékentartásával, nem adott helyes, fenntartható válaszokat a Budapestre vándorló hajléktalanok eseteinek kezelésére. Belátható idın belül ezeket az élethelyzeteket fel kell számolni – a közvetlen életveszély-elhárítás mellett egyrészt a

88


zöldterület-foglalási gyakorlat visszaszorítása, s a többségi társadalom életminıségérzetének fenntartása végett is. A szociális kérdések – nagy ellátórendszer szintjérıl tekintve – legjobb megoldása mindig a foglalkoztatási válaszok megkeresésében található meg. Nem egyszerően a munkanélküliség visszaszorításáról van szó – ma már a foglalkoztatáspolitika is komplex válaszokra törekszik. Látható az is, hogy – teljesen életszerő módon – az Európai Unió nem kíván egységes szociálpolitikát a tagállamoktól, de folyamatosan sok

energiát

–

pénzt

–

áldoz

a

foglalkoztatottsági

szint

emelésére,

a

legváltozatosabb foglalkoztatási formák elterjesztésére, fenntartására. Ezen a területen Óbudának még igen sok lehetısége kínálkozik – meg kell erısíteni a Foglalkoztatási Központot, s a jelenleginél lényegesen több foglalkoztatási projektet kell a kerületben elindítani.

Szolgáltatások A szociális ágazat – amely 90%-ban a törvényi kötelezettségek megvalósítását képviseli jelenleg – már eddig is több olyan lépést tett, amely a hatékonyság, takarékosság és a jó színvonalú szakmai munka, s jogszabályi kötelezettségeink között próbál egyensúlyt tartani. Ennek megfelelıen kiterjedt partnerkapcsolataink során a szolgáltatások egy részét kiszerzıdtettük, illetve a folyamatosan növekvı feladatainkat a meglévı intézményrendszer segítségével valósítjuk, valósítottuk meg. A szervezeti kialakítások, a rendszer átláthatóbbá alakítása kínál néhány megoldást a racionalizálásra, a kötelezettségek teljesítésére. a. Az idısek klubjaiban – tekintettel az idısek egyre romló egészségi és mozgásállapotára – bizonyos szolgáltatások körét bıvíteni és átalakítani szükséges. A házi segítségnyújtás körébe nem tartozó módon célszerőnek tőnik például a bevásárlások megszervezése – bizonyos körben például a támogató szolgálatok bevonásával, feladatainak esetleges bıvítésével. b. A növekvı szükségletek mutatják, hogy szükség van Óbudán az idıseknek nyújtott

átmeneti

és

nappali

ellátások

bıvítésére.

A

legsürgetıbb

egészségügyi-gondozási szükségletekre tekintettel javasoljuk egy 10-20 fıs demenciával küzdıknek ellátást nyújtó intézményi részleg kialakítását. c. Szükségszerőnek látszik – az egyre növekvı számú, magányos, egyedülélı rászoruló okán – a jelzırendszeres szolgáltatások körének bıvítése. Célszerő

89


ezt az idısellátás intézményeiben megvalósítani – tekintettel az ellátott csoportok jellemzıire. d. Az önkormányzati szociális ágazat jelenleg nem rendelkezik egyetlen, személyszállításra alkalmas szállítóeszközzel sem. (!!!) Óbuda mérető településen ez számos gondot felvet, ezek megoldására azonban célszerő az ágazat szintjén választ találni. Javasoljuk tehát egy megfelelı jármő (ágazati) beszerzését (személy és ebédszállítás megvalósítására). e. A lakhatással kapcsolatos komplex problémák – a meglévı lakások irreális fenntartási költségei, fiatalok elsı lakáshoz való jutásának esélytelensége ("fecskeház"), illetve az idıs, egyedül élı emberek bizalmatlansága az életjáradéki szerzıdést kötı önkormányzattal – megoldására a lakáspolitikai elképzelések szociális szempontú felülvizsgálata, s meglévı – kormányzati – lehetıségek jövıbeni jobb kihasználása is szükséges. A következı évek várhatóan legnagyobb, robbanásszerően bekövetkezı probléma-halmaza a lakhatáshoz, lakásfenntartáshoz kapcsolódó ügyekben következik be. Erre érdemes már ma is helyes válaszokat kialakítani. Célszerő tehát már most az átmeneti elhelyezést biztosító kapacitásainkat bıvíteni – a jelenlegi (külsı férıhelyként üzemelı) krízis-lakások számát 10-20 újabb lakással bıvítve. (Ezekre állami normatíva is igénybevehetı – így a lakásfenntartással megküzdeni nem tudók juthatnak elınyhöz, „lélegzetvételhez”). f. A szociális ágazatban továbbra is mulasztásos törvénysértést követünk el, ha bizonyos ellátások megszervezésérıl nem gondoskodunk. Jellemzıen 2008ig teljesítenünk kell a pszichiátriai és szenvedélybetegek nappali és átmeneti elhelyezést nyújtó ellátásának megszervezését. Ugyanebben a körben szükséges a fogyatékosok átmeneti ellátásának (gondozóház) kialakítása is.134 g. A törvényi elıírásoknak megfelelıen szükséges a kerületi a gyermekjóléti központ kialakítása, valamint a gyermekek átmeneti otthonának a létrehozása.

Ezt

a

meglévı

intézményünk

bıvítésével

szükséges

megvalósítani. Minden intézményben biztosítani kell a jogszabályokban elıírt létszámminimumot, valamint az aktív munkaerı-piaci eszközök alkalmazásával a minimum feletti, a szolgáltatások színvonalas mőködtetéséhez szükséges állomány kiépítését. 134

Persze az is lehetséges, hogy mire ez a Koncepció elfogadásra talál, a vonatkozó jogszabályok újabb ellátási formákat rögzítenek a jövıre nézve... 90


Az intézmények költségvetésében biztosítani szükséges a központilag meghatározott béremelésekhez szükséges fedezetet úgy, hogy az lehetıvé tegye az intézményi minısítési rendszer mőködtetését is. (Ennek alapjául az egyre elterjedtebb, EUkonform értékelési módszer, a CAF bevezetését javasoljuk.) Az ágazati információs rendszer mőködtetéséhez szükséges technikai feltételek megteremtése az intézményekben mára elengedhetetlen – még jelenleg is van olyan intézményünk, amelynek internetes csatlakozása, elektronikus elérhetısége (e-mail kapcsolata). Szupervíziós lehetıséget kell biztosítani valamennyi, intézmény szakmai munkát végzı dolgozónk számára. Az óbudai szociális intézményeket érintı néhány változtatási javaslatot is megfogalmaztunk. h. Az Óbudai Gondozási Központ jelenleg is több (6) szakfeladatot lát el. A gazdálkodás jobb szervezeti kialakításával a hatékonyabb gazdálkodás és a lehetséges bevétel-növekedés is elérhetı. Elsı lépésben önálló költségvetési intézménnyé alakítható az Óbudai Gondozási Központ (megtartva a KSZKI feladatait, szerepeit). Második lépésben – a kerületünkben lévı, de fıvárosi tulajdonú lakásokkal – kibıvíthetı és intézményhez rendelhetı a nyugdíjasházi feladatok ellátása. Ezzel mód nyílik arra is, hogy a fizetıképes kereslet felé aktívabb munkával, esetleg ún. emelt szintő vagy speciális szolgáltatásokat kínáló szociális otthoni férıhelyek alakíthatók ki (pl. a fentebb említett demens részleg). Ez jelentıs bevétel-növekedést jelentene. Harmadik lépésben az intézmény átalakítható közhasznú társasággá is, s ezzel az ún. térítéses szolgáltatások köre is tovább bıvülhetne. i.

Az önálló költségvetési intézménnyé alakítás a Családsegítı Központ135 helyzetében is elırelépést hozhatna. Bevétel növelı tényezı lehetne itt a családok átmeneti otthonának férıhelybıvítése és az agglomeráció irányába történı feladatkiszerzıdés is (lásd krízislakások, gyermekek átmeneti elhelyezése, családok átmeneti otthona bıvítése).

135

Egyúttal javasoljuk, hogy – csakúgy, mint más intézményeinknél – a korábbi, hosszú és bizonyos kellemetlen felhangokkal terhelt elnevezéseket is érdemes felülvizsgálni. A „KIÚT” esetén már olyan sok funkció került be az intézményi tevékenységek körébe, hogy célszerő egy teljesen új elnevezést találni a könnyebb megismertethetıség és beazonosíthatóság eléréséért. 91


j.

A fogyatékos-ellátásokban célszerő – a korábban sorolt indokok miatt – az integráció irányába elmozdulni. Ezt szolgálja a Szociális Foglalkoztató és az Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonának összevonása. A hatékonysági irányt itt is a komplex szolgáltatások (rehabilitációs központ) kialakítása vagy a teljes kiszerzıdtetés (esetleg Kht.-vá alakítás) jelenti.

k. A kerületi idısellátás két pilléren nyugszik: az elsısorban alapszolgáltatásokat (Gondozási

Központ)

és

a

bentlakásos

ellátásokat

(Derős

Alkony

Gondozóház) nyújtó intézményeinken. A feladat – az ismert igények és azok növekedése okán – ezen intézmények szakmailag integrált szemlélető, önálló fejlesztése. l.

Az ágazat helyzetén külsı fejlesztési források egyre kevésbé képesek javítani. Fıvárosi források már rég nincsenek, állami források helyett az EU-pályázatok jelentek meg, amelybıl a legtöbb esetben önkormányzati intézmény nem is részesülhet, vagy csupán áttételesen. Célszerő tehát a „professzionális” pályázó civil szervezetekkel hosszútávú megállapodásokat, konzorciumi szerzıdéseket kötni az egyes tevékenységek lefedésére és pályázati támogatásának elnyerésére.

m. Ki kell alakítani az ágazati és intézményközi együttmőködési eljárások rendszerét, mechanizmusait. Ki kell dolgozni az ágazati szintő adatkezelési és adminisztrációs,

valamint

információ-szolgáltatási

szabályokat,

a

kialakítandó kerületi szociális információs rendszer és szociális-közhasznú adatbázis mőködésének szabályait.

Kiemelendı teendınk továbbá, hogy a szociális kérdések megválaszolásának társadalmiasulását csak az egyre szélesebb körben bevont szervezetekre, partneri kapcsolatokra épülve tudjuk elérni. Elengedhetetlen a kerületi egyeztetı fórum(ok), szociális kerekasztal életrehívása. (ennek vannak jelentıs elızményei: példaként a kerületi akadálymentesítési fórumot megemlítve).136 A lakossági tájékoztatás rendszerének és eszközének kialakítása a – nem rászoruló – polgárok életminıségét is befolyásoló feladatunk. (A nem önkormányzati szereplık tervezésben való részvételének szabályozása az ágazati együttmőködésben, az ellátások biztosításában még fontosabb szerephez fog jutni a jövıben.)

136

Természetesen az egyes intézmények szintjén kapcsolatokat kell kiépíteni a más mőködı társintézményekkel.

92


Jelentısen

javítani

kell

az

ágazat

kommunikációs

tevékenységét.

Folyamatos marketing-munkával kell fenntartani a – meglévı és elismerten egyedülálló – szolgáltatási háló, ellátási rendszer megismertetését, el kell érni a széles körő elfogadottságot.137

A

stratégiatervezési-munkacsoport

fenntartásával

törekedni

kell

az

intézményvezetık és ágazati vezetık közös konzultációs és tervezı fórumának

létrehozására,

a

fórum

szakmai

és

tartalmi

elemeinek

kidolgozására. Legvégül célszerő összefoglalnunk, hogy a szolgáltatástervezési koncepciót is magában foglaló Szociálpolitikai Koncepció tartalmát tekintve, az abban foglaltak végrehajtása nyomán milyen eredményeket várhatunk. Ezek röviden:

A küldetésben és az értékekben megfogalmazott alapelvek érvényesülése, a helyi szociálpolitikához kötıdı döntések, a mőködés átláthatósága.

Az önkormányzat szociális területhez kötıdı döntéseinek szélesebb körő elfogadottsága, a szakma társadalmi presztízsének, megítélésének remélt (pozitív)

változása.

Az

önkormányzati

szociálpolitika

kommunikációs

tevékenységének javítása, ezáltal a társadalmi elismerés növekedése.

A helyi szociálpolitika elismertebbé válása a társadalmi és fenntartói megítélés, illetve a szakmai és etikai követelmények szempontjából.

Szociális ágazaton belüli széttagoltság csökkenése, ezáltal a lakossági szükségletek eredményesebb kezelése.

A szociális szolgáltatások, szükségletetek és költségek kiszámíthatósága, jobb döntés-elıkészítési folyamatok, célszerőbb és hatékonyabb rendszerek kialakulása. (A ráfordítások és források harmonizálása, a hatékonyság és a bevételek növelése.) A különbözı érdekek eredményes egyeztetése és beépítése a döntéshozatali mechanizmusokba.

Tudatos és tervezhetı ágazati szolgáltatás- és minıségfejlesztés.

A konfliktushelyzetek jelentıs részének megelızése, elkerülése, a kialakuló krízishelyzetek gyors és adekvát kezelése.

A helyi jóléti rendszer – szociális háló – fenntartható fejlıdése, erısödése.

A szolgáltatások színvonalának emelkedése, szakmai munka javulása.

Budapest-Óbuda, 2004. július-október 137

Például egységes szerkezető, de az egyes intézményeket külön is tartalmazó (intézményi alapadatok, tevékenység, szolgáltatások, fıbb eljárási szabályok) ismertetıt kell készíteni, és elhelyezni a kerület internetes honlapján, melynek elkészítésében az érintett intézményeknek aktív szerepet kell vállalniuk. 93


JEGYZETEK

94


Készítették

Stratégiatervezési munkacsoport Gallóné Nagy Judit szociális szakigazgatás-szervezı

Krich Istvánné általános szociális munkás

Müller Istvánné szakvizsgázott szociális munkás

Szabóné Varga Valéria humán szervezı, szociális szervezı

Zanáné Haleczky Katalin pszichopedagógus, szakvizsgázott szociális munkás

Borzák Károly üzemszervezı, humán szervezı

Hıdl Tibor általános szociális munkás

Kanyik Csaba szociálpolitikus, szociális munkás

Szerkesztés Nyitrai Imre szociológus, szociálpolitikus szociális szervezı

Adatelemzés, grafikai megjelenítés Veled-Érted Egyesület

Lezárva: 2004. október 30.

95

ÓBUDA-BÉKÁSMEGYER SZOCIÁLPOLITIKAI KONCEPCIÓJA

Recommend Documents