OA^^^^fl^^^^^^CuiU) ^

^

•,^-«f**v

^,.

lO ÍO^'"^'

^

^ OA^^^^fl^^^^^^CuiU)

^

^

Vy^.y/.

Jichn Pcs/cn

í^Aí'^// /y

<

'^

-sar

>-•-

-/ÍC

t'i//

r<^

t

A DICSÜLT GRÓF

SZÉCHENYI ISTVÁN LETRAIEI.

Szép vagy óh hon! bercz, völgy változnak gazdag öledben. Téridet országos négy folyam árja szegi;

Ám

természettl mind ez

Nagygyá csak

lellíetlen

ajándék!

üaid szent akaratja tehet. Vörösmarit/.

EREDETI

KÚTFK UTÁN NÉPSZEREN ELADJA

BÜROSS MIHÁLY.

GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN AKCZKÉPÉVEL.

KIADJA

II

E

PEST. C KENA

S

MDCCCLX.

T GU

S Z

TÁV

Db '

33 •3

Pest,

IfifiO.

Nyomatott Landcrcr

éa tlerkenastnál.

TARTALOM. Lap 1.

Széchenyi gyermek és

2.

Széchenyi István els föllépte

ifjú

kora s

1

arróli

vélemény

.... ....

4

3.

Másik ellenvélemény Széchenyi pályakezdetérl

4.

Széchenyi jellemzése

5.

Széchenyi irodalmi

6.

Széchenyi államférfiúi

7.

Széchenyi mint élhalott

34

8.

Széchenyi a nemzet halottja

3G

9.

Mint

tiszteli a

10 15

mködése s

21

25

politikai pályája

magyar nemzet elhunyt nagyjait

....

38

gondolkodva állapodik meg az eltte fekv<") becses kdaral) eltt s remegve veszi kezél)c a vésüt és kalapácsot és soká haboz, mig a kre teszi; félve. hogy Mint a

fiatal s

kezd

iiiiivcsz

miivészi szobor helyett, csak

trhet néma

alak fog keze alól

kikerülni ugy én is dobogó szívvel veszem fel tollamat s remegve ülök asztalonuuíl, midn gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar életrajzát akarom megirni, mert attól félek, hogy midn dicsiteni akarom t, fénytelen rajzommal levonok halhatlan érdemeibl. Es hogy e merész lépést mégis megteszem, azon remény biztat, hogy e szerény füzet olvasói nem az iró gyöngeségét csekélységét; hanem a dicsöitend nagy:

.s

ságát

s

átkarolhatlan erejét fogják latba vetni.

Széchenyi István, e hon njjáteremtjének

életét, tetteit, ér-

hün megírni, egyike a legnehezebb feladatoknak, azért nem is ígérem olvasómnak, hogy valami tökéletes kerekded képet fogok adni; hanem beérem azzal, ha a magyar nemzet kebelében állítandó örök emlékhez néhány porszemmel én is járnlhattam, demeit kellleg

rajzolni,

Sz('flienyi Islváii

1.

ü:ynnieK- és ifjnkora.

Széchenyi István gróf, a legnagyobb az 1820 dec.

mányokat

múzeum

hn

.scpt.

I.

pártoló gróf Széchenyi Fcrencznek, a nemzeti

alapít(3jának s Festetics

élelr.

született

21-dikén.

gicont alapító nagy Festetics Siechenyi

magyar,

Harmadik s legfiatalabb fia volt lo-dikán megluilálozolt magas mveltség s tudo-

Bécsben 1701

grófnnek, a keszthelyi Geor-

György gróf testvérének. X

Gróf Széchenyi Ferenoz honunk ügyét még tetemesebb anyagi áhlozatokkal segítette mint fia István, méltó, hogy a

nagy íiii, méltán nagynak mondliató néhány vonással.

Már József

atyját

megismertessük

is

császár alatt fényes hivatalokat viselt, de azok-

ról önként leköszönt, hihetleg, mert hazah lelke nem trhette, hogy József alkotmányellenesen, rendeletek által kormányoz.

[Meghalván József császár, utóda tett.

A József által

II.

Bécsbe vitetett

s

Lipót országgylést hirdea ritkaságok tárába szánt

szent koronát örömrivalgások közt tette uj uralkodója fejére a

nemzeti függetlenségét

majd tizenkét éven I.

alkotmányos jogait visszanyert nem-

179%-diki hires országgylési terem

zet s az

a

s

Ferencz

falai

nagy

át visszavonulva élt

közt látta

hazafit.

alatt ismét fényes hivatalokra

emeltetett

szemeinek gyöngesége miatt hivatalairól másodszor dott

s

de

lemon-

is

minden

visszavonulván a hivatalos pályától,

;

idejét

s

gondját gyermekei növeltctcsére forditá. A sok csalódás és reményvesztés által elkeserített öreg gróf — mint rendesen szoa vallásban keresett menedéket s természetes, kott történni

—

hogy gyermekeinek

is

Széchenyi István

vallásos nevelést igyekezett adni.

gyermekévei folytonos

imádkozás és

egykor a

kegyes könyvek olvasása közt folytak

le;

lion oszlopa s a trón kegyeltje

naponkint a lépcskön

volt,

atyját, ki

térdelve, tört szivvel imádkozni látta. így

gróf

s

alig tizennyolcz éves

rére, hol

még

magára

liagyatva,

regények válták

mint i'cndesen

—

korában nagy jövedelme, választott pályája,

Az imádságokat föl s a

liideg

István

fel

igy vettetek az élet tenge-

romlottal)b pajtásai és heves vére élvek és

r)rvényeil)C sodorták.

küli

serdlt

ers izgalmak

frivol s szépizlés nél-

gyermekévek

valhistahmság

valhisosságti lielyébe lépett.

(jróf Széchenyi Ferencz ugyanis ISóO-ben, midr»n

szik_aMjös egész Knrcipát [

megrázkódtatta

dalom sorsa a legkétségesebb koczkáni fiát

Lajost,

Pált,

honnan István Vi^io-trv C'Crrx/

és Istvánt a

rövid

id("»

s

az

volt téve,

a

osztr.ák

mind

a

korbiro-

három

fölkel nemes sereghez kldé,

mnlva

a

rcndi's

katonai

páhiíra

:

— lépett át

181.5-ig a

s

3

Napóleon

den nevezetesebb csatáiban

A

résztveít.

Lipcsénél

magát

tartott ütközetben különösen kitüntette

rósz tábornokhoz megbízatásokkal

s

bárom napig Bliiclier

})(>-

kUkletvcn. lényegesen be-

másokkal együtt a nagy

folyt az iilközet sorsára azáltal, hog\'

hír

háborúk inajd min-

ellen vnl()

porosz tábornokot rávette, hogy intézkedései által a kö-

zelg Bernadotte megérkezését

és

a

csatában

i

részvétét lehet-

ségessé tegye.

Legyzetvén

hs, a szövetséges hatalmak

a korszikai

szer vonultak Parisba;

majd összeült a

pa ügyei rendezése végett

s

két-

bécsi congressns Euró-

Széchenyi katonai élete fénykora

ezen idszakokra esik.

Az eltte

fölmerült jelenetek

nagyszersége, a katonai

dicsség mámora, a legfényesebb körökben töltött órák folytonos izgalomban tárták öt s tett után sóvárgó lelke kénytelen volt a szerelem, hír, fény és kaland tündérországaiban keresni

szórakozást

s kielégittetést.

Az európai béke örökre szétfoszlottak

helyreállításával mindezen tündérálmok s

a franczia sasnak szent Ilona bérczeihez

való lánczoltatásával a hadi

ragyogó kalászaínak aratása,

dicsség gazdag mezeje, nz

a

hír

elléptetés reménye végkép

megsemmisültek.

És mi maradt Széchenyi számára? Egy pár érdemjel, a a katonai állomások foglalkozás nélküli

huszárkapitányság,

magánya

s

a

rnámorbóli

kijózanodás

bünbán('>

napjai,

hetei

s évei.

Széchenyi tevékeny szelleme a sík tenger fölött szálló lani.

Üresnek

nem

vándormadár

találá szivét és agyát,

talált s

nyugpontot, mint

magába

kezdett szál-

untatónak a jelent

multat minden fénypontjával együtt nem elég nemesnek

s

s

a

nem

hozzá eléggé méltónak. Ezen érzés, ezen tudat jótékony hatással volt lelkére s lassankint ers, de

idézett

el

eredménydús rázkódást

nála.

Széchenyi átalakulásának idejét

nem

lehet meghatározni

de annyi bizonyos, hogy a bécsi congressns után csakhamar 1'

i'

—

-

4

sokkal komolyabbá és ismeretek után sovárgóbbá

vált,

mint

bogy szabadságidejét utazásra használta, nevezetesen beutazta a német birodalmat, addig

volt.

Ennek

tulajdonitliató,

Franczia-, xVugol-, Olaszországot. Mulatott Konstantinápolyban

megjárta az

görög államot

uj

s

sat.

Utazásaiban eleinte élvet és szórakozást keresett,

késbb

inkább okulást és ismereteket gyjtött; ISlO-töl kezdve vas

minden akadályt leküzdö erélyl}'el a komolyabb tanulmányokra adta magát; 1820 év végén pedig, atyjának halála után, életének legmélyebb feladatául a magyar nemzet sorsávali foglalkozást tzte ki s komolyan ke? dett kémlelödni aziránt, hogy van-e még fajunk feltámadása körül remény, vagy nincs-e többe? szorgalommal

s

kitartással

2.

s

SzécIiPiiyi István elsó füllépíe.

Széehenyi Istvánt méltán nevezhetjük

mert els föllépése ébredéséhez

s

hasoiüitott az

is

a

haza napjának,

liomályából

éj

eltör nap

nap pályafutása mele-

egész élet[)ályája, mint a

gített, éltetett és tenyésztett.

O

l

kora ifjúságát részint a katonaságnál

háborúkban, részint külföldön

tölte, a

hibásan l)eszélte és a tudományok csak kevés jelét adta.

midn a

az 1825-diki

közügyek

fölötti

Nem

s

s

a Napóleon clle-

magyar nyelvet csak

haza

iránti

szeretetének

csuda tehát, ha mindenkit meglepett,

országgylésen huszártiszti egyenruhában tanácskozásokba vegyült. Már els fcillé-

pése oly

megdöbbent hatású

németül

társalkod<'>

volt,

frjrendüek, a

hogy

a diákul szónokló s

magyar hangon

lelkes huszártisztl)en önkénytelenül a

inegszfdaló

haza szebb jövtijének re-

ménysugarát láták fellövelni. Arnd fol\ t ugyanis a tanácskozás, hogy a magyar nyelv s tudományosság nuivelésére hogyan lehetne eiíy tudós társasáiíoí

állítani s a

lehetne hgczélszerübben biztosítani.

felállitandot

liogN an

Ekkor ellép egy akkorig

csak a nagyok fény tereméiben ismert, de u közéletben egészen i-ímfreílcii llcsscn-Iííniiliurg liuszárezrtHli ka])it;ínv s

egész évi

;

-

hatvanezer forintot a felállitandó akiidcmiára

jövüdelinét,

E

dozza.

ál-

csuda példa varázservel hatott a jelenvolt nagyokra,

számos követre alapitvány

talál s az

esakhamar

„legyen" szavára,

—

-

5

lett

akadémia

ln

alá

felállítására meijkivántató

irva

mintegy

Széchenyi

s

magyar akadémia.

—

S miként fogsz egy évig elélni?

kérdek tle elámult

barátai.

—

Eltartotok

E percztl gondolata, ^

más

ti,

fogva

—

ez volt rövid felelete.

nem

törekvése,

volt

nagy

és

nemes lelkének más

más vágya, mint hogj^ajna^yai^ajt

biztosH^^_azjeurópai^_polgárisod4s_ ö-^vényénj de

önállólag;

mindmindj^ovál^ VQzes^ s^szelleni^i tulajdonait _s^ tehetségeit minél nemesebb irányban fejthesse. Hogy ez volt Széciienyinek nagy és mindent alárendeli"* tíh'ekvése, annak l)ebizonvitására saját szavait idézem ,,A

viselni

magyar né[)nt k nincs csekélyebb hivatása, mint képEurpál)an egyedüli heterogén sarjadék ázsiai

—

—

bölcsjében rejtez, eddigelé sehol

nem

ségre

virult

ki

nem

sajátságait; sajátságait

mely, jóllehet mindent

fejlett,

sehol érett-

egy törzsökfajnak,

maga eltt ledönt dagályként már

több ízben gyászba boritá földgolyónk legkiképzettebb részeit s

fel-felböszülésében mint Isten ostora mindenütt vérrel járt,

bizonyosan annyi különöst

nemest

jót és

rejt

s

erejénél íogva^ bizonyosan jurnyi^

magában, mint

az

emberi nemnek akármely

ers családja. „Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, sfijátsóf/ait mint ereklyét megrizni és szepltlen minségben kifejteni, nemesitni erit, erényeit s egészen uj, eddig nem ismrrl (dákoklelkes és

ban kiképezve^ végczéljához, az end^eriség feldicsitéséhcz zetni

:

—

ez a föladat.

„Hivatásunk nem csekélyebb, mint zettel gazdagítani

érhetnénk

ve-

a világot

meg, mit azonban csak

egy

kitüzr>tt terv

uj

nem-

szerint

el.

„S minden jelenetek jövend fényt mutatnak, minek megjóslására egyeflíil fontolgatás,

más

nf-mzctí k kif'jhidésének

i«-

—

—

6

nemzet iiiikkuli egybehasorilitása és semmivel több prófétai tulajdon nem kell, mint elörc megmondani, hogy a kisded makkból, ha nem romlott, idvel term tölgyfa lesz, merete

s

csak senki

el

ne

gázolja."'

Ezek Széchenyinek alapeszméje

s

szavai,

ezekbl

látható politikájának

változatlan sarkpontja.

Vannak számosan, kik Széchenyi reformátori szerepét t, midn feladatához kezdett, a közpályára

röo-tönzüttnek s

egészen készületlennek álliták.

Katona bajtársainak, kik a Napóleon elleni háborúban vele szolgáltak, még Hitel" czimli munkája megjelenése után sem ment fejkbe, hogy az a Széchenyi István idézlietett el tudós munkái által eszmeforradalmat, ki mindenkin túltett ,,

ugyan lovaglásban,

testi

gyakorlatban

nk

s

körüli szerencsé-

ben; de Guttenberg találmánya, a könyvnyomtatás mestersége iránt kevés elszeretetet tanúsított.

Dessewífy Aurél

azt jegyezte

is

meg

róla,

hogy egészen

ké-

születlenül lépett a törvényhozói terembe.

Wesselényi Miklós pedig szólván, állitá,

—

Széchenyiveli

utazásairól

hogy Széchenyi sok világtapasztalást

ugyan, de a gazdasági

s

államgazdászati rapsodistikus ismere-

teken kivül csak a szépirodalomban birt jártassággal. káról pedig keveset gondolkodott

hazáját

nem

— ha felteszszük róla,

szijl

volt

a

A

politi-

magyar

mások Széchen}^ els pedig fel kell tennünk, hogy is

ámította, akkor hinnünk kell a mit „Kelet népe'*

czimü munkájában mond magáról így

sem

hite

s

nemzet jövendje fell. Azonban bármint vélekedjenek föllépésérl

szerzett

meghatottan

búba merülve

s

-

még

már akkor

:

.,0h mily sokszor láíám

mint gyenge hú szegény atyámat villant

lelkemen keresztül, hogy

man:asbnak, valami sokkal naíívobb éi'dekünek kell hatni

mint családi vagy házéleti elveivel inegbiirátkozott

l)!ijok

férfi,

mosolylyal trt vala. Akkor

—

r:í,

keserségeinek. Mert Kpictetos

mint

vala, ilyféle gyötrelnu-ket

nem tudtam

nagyok lehettek azok! Kés])b tudám

s

felfogni uíost

bánatait.

tudom,

P»c

liogy

nemzetünk alacsony létet gyászolta. A magyarnak napról napra mélyebben sülyedése és azon reménynélküli nézet, miszerint nemsokára és elkerülhetlenül fogna életünk végórája ütni, okozá oly sokszori keser epedéseit. Felfogta- e, bogy ránkjiézve csak ngy lehet jn^g_üdy^^Iia^_nemzejis^gün^ még alkotmányunk szeplötlensége elébe teszszük^ nem tudom.

Tán nem

'v

ert

^0

és életet halálos álmaiból kibontakoznia. S mióta annyi polgá-

^4l

ri

tulajdonított a mindinkáljb lankadó testnek elég

erényekkel fényl atyám,

ltt

mint „magyar" reménytelen

meg nem szünleg

sírjába, azóta

szál-

^"^

hasonlitgatám más nem-

^ "

magyarnak életfonalával

mikép kiismerném van-e még feltámadása körül remény, vagy nincs-e többé. Eletem legmélijehb feladása ez vala. S mindenben tapasztalám, hogy e keleti rajnak, de épen virága, _iner^salakja_e zetek életjeleit a

össze,

:

^

legnemesbnek is van, mármár kétségbeesik, mély melánkholiában eped mindig valami után. mi

nenizetn_ekj^ miiit a

búban

s

eltte ismeretlen. Mig más nemzetek a jelenben látszanak s

jellemzetök megelégedés és jó kedv, mintha

már

élni,

elérték vol-

na a nagy természetbeni állásukat, osztályrészüknek már

bir-

a magyar, kinek egész létét oly sötét titok vagy nem remél többé semmit, s a múltban hiszi örökre eltemetve hír s nevét, vagy a nagy idk folyamától vár lelki

tokában volnának

:

fedi,

sebeire

dben

írt,

sejti

s

néha, de csak átfutó csillámként, a messze jöven-

nemzeti fényét

s látja

megnyílni egét.

— Figyelmezz

a németek társasági szellemére, figyelmezz zenéjének jellemére,

a zenének,

melybl

legbelsbb érzelme,

oly valódilag tükrözik ki a külön nemzetek s

fogod-e tagadliatni, hogy a német a jelen-

ben él, a jelennek szedi virágit, soha nem epedvén a jövendnek koczka játéka körül. Halljad zenéjét s akaratod ellen vígalomra gerjedsz, az utóls(í Inir olliangzása uí:in azonban vége a varázsnak, lelkedben nem marad semmi nyom. Laktam sokat németek közt, természetüket magamra alkalmazni i]>arkodván, s köztük a napnak, az tígyébként kellemesen töltött napnak bezártával elvágva érzem a jövendt, míg a jöv 24 óra végével

minden jövend])eli vágy nélkül.szinte megint

ott állék, hol

^

"^^

Í j*

Mit érzek viszont magyarok

-

teo'nap.

nem bélyegzé még meg

kiknek lelkét

kiJzt,

magyarok

közt,

az elkorcsosulás szégye-

ne; mit érzek messze a világ zajától magamba visszavonulva? Bánatot és reményt! Zenditsd meg a nemzeti dal gyászhúrjait s

a múlt kor mélyeibe sülyedve édes kínok

elsírom bús elegiámat,

magyar nemzet

hoo-y a

s ki

közt Berzsenyivel

semmi azon hiedelembl, Fel-felhasad ismét elttem az ég

nem

„volt."

vesz

és édeni kéjjel reppen lelkemen keresztül ily szózat: „Epedéseid nem holtakat illetnek, bús hangjaid nem halotti zene, a jövend

Oh mennyei öröm S ime sötétre idk folyama megint, s (iriilt gyanánt,

lehet korod."

eltt az

!

borul szemeim

kínok és kéjek

fogyasztom magamat, életemnek nagy része bánat, a reménynek sugarai vajmi gyéren öntnek pályámra

közt hánykódva

fényt."

Fentebb idézett töredékbl

kiviláglik,

miként Széehenyi-

nek els belépése a pozsonyi országterembe, els megszólandása a közügyek tárgyai felett, hosszú elkészület után, kifzött terv szerint, st a mester önérzetével s épen nem rögtönzésbl történt.

Ha

lelkem fölmelegül, szivem

Széchenyi müveit olvasom,

feldobog, gondolataim a múltba szállnak vissza

mintha a dicsültet hallanám szónokolni. ve,

hogy minden

lioníitársaTn,

dobog, hasonlóan érez velem,

s

s

ugy

tetszik,

Meg vagyok gyzd-

kinek kebelében magyar szív

kedvesen

veszi,

ha Széchenyi

melyek világosan lerombolják azon ellene emelt vádat, hogy els föllépése pillanatnyi fellobbanás és vallomásait folytatom,

nem

kiszámított megfontolás ,,

Mióta élek

—

müve

:

igy folytatja vallomásait

—

kimondhatlan

vágy létezik lelkemben Magyarország kifejtésére. A magyar nemzet fldicsitése él minden csepp véremben. Azon remény azonban, miként nem csak költi képzelgés, de száraz felfogás szerint,

lehetségét,

tésünknek,

nem

fel.

tomáinak

st hihotségét

csuk kési'ibb,

j<'>lh>hot

is

hitám nemzeti újjászüle-

hosszú évek eltt

d<^riil l)en-

Hideg, csalhat lan számuk, mert u m!mz(^ti élet sympis

vannak

csaliiatlan számai, azt miitatják,

liogy mi-

—

9

—

dön Európáiuik, vagy jobban mondva, a civilisált világnak, szinte minden népei elérték már tetöpontjnkat s véniilésnek indulnak, a

magyar népnek esak most derül hajnala

s

oly fénye fog bekövetkezni, amilyent a 24 órai ész,

oly nyara, t.

i.

az ész

magyar nem is képzelhet, a magj'ar spherálxU kiesett német-magyar pedig gúnykaczajjal illet. Minden jelenetiík jövend fényt mutatnak nemzetünknek, minek jövendölésére semmivel több jóslói tulajdon nem kell. mint elre megmondani, hogy a kisded többsége csak távolról sem

makkb
.

.

a rozsdáiban elsülyedt

idvel term tölgyfa lesz, csak senki S igy lön, hogy vagy 16 évvel ezeltt (1825-

nem

ne gázolja.

ben)

sejt,

roiidott,

.

kiniondhatlan

s

több napi bels küzdések után, és csak

mikor látám, hogy senki azon tán egy kissé magasb nézpontról nem fogja fel nemzetünk állását, mint én, vagy ha igen, nem mer s újraöntés helyett mindig csak nyomorult foltozás van napi renden, bizonyos órában megesküdtem magamnak, liogy miután világosan inutatkozának lelkem eltt nem csak a feltámadásnak, de nemzetünk egykori nagy kifejthetségének is legbiztosabb jelei, mindent el fogok követni, habár magam maradok is, habár vesznem kell is, mit e ketts czélnak elérésére lelkem sugal. És ekkor léptem fejedelmemhez legakkor,

hbb

17 évi katonáskodás után, hátramaradó életemet a hazának szentelvén, a nyilvános élet tövises mezejére s itt meg kell

vallanom azon komol}' elhatározottsággal, hogy én fognám, ha senki más, nemzetünk egykori fényének megvetni alapját, vagy

legalább azon czélnak szentelni véglehelésemig földi pályámat.

A

nemzeti testben egy parányi, alacsony helyen álló kapitány

nem

csekélyebbet

senki, s

remélem

tztem

ez

ki

majd

magamnak, valóban nem

ki fog

;

jóllehet

tnni, senki nem tekinte mé-

lyebben a szándéklott kivitelnek lehetetlenséggel határos tömkelegébe, fel

mint

én.

És

ez

mennyire

igaz, s

én mennyire fogam

szövevényes körülményeink közt a teendk

sorát

és

czél-

jaimhiz mily kesfTves utakon közelgetek, mind ezt most, és

eladom. jíJvend, mehlyel érzem, hogy

más alkalommal minden állitás;iÍ!nról a

lepleg nélkül

ítéljen földi

itteni

pályám

s

;

—

10

—

némileg egybeszöve van. Addig is azonban annyit mondhatok, és ezt eldönthetlen bizonysággal mutathatom be, ittlétem

semmit sem tettem rögtönzésként, vagy pilla nati fellievüde ^minden lépteim, minden tetteim egy elre kiszámított messzeható tervnek szüleményei. Vérem meg]io£^y

lés kövejtkezésében,

gondolatlanul

kitzött elveimmel ellenkezöleor soha

el

nem

ra-

nem szenvedelembl léptem

a nyilvános élet me-

de kötelesség utáni elszántságból;

minthogy véremnek

gadott, mert zejére,

s

felette keveset tudtam becsülni több évvel ezeltt,

ve a magyar nemzetet inkább a jövendben

átalán vé-

s

szeretem, mint a

jelenben."

azon véle-

Kell-e ezen szavaknál csattanósabb bizonyság

mény

lerontására,

A

zött volt?

hogy Széchenyi 1825-diki

hang, melylyel Széchenyi

föllépése rögtön-

fényes pályájának kez-

magas fokára van emelve, hogy a kétkedésnek legparányibb árnyéka sem férhet hozzá a nélkül, hogy a legnagyobb magyar szinte, szívbl fakadt hazafiúi detérl

szól,

az önérzet oly

vallomásait hiú kérkedékeny seggé ne törpitse.

3.

Másik ellenvélemény Széchenyi pályakezdetéröl. mivel azon vélemény, hogy Széchenyi els csak pillanati felhevülés szüleménye s rögtönzött volt,

Talán fcillépése

azért,

nagy liazafi vallomásai által tökéletesen romba döntetett mások, kik a nagy reformátor földi dicsségére minden áron némi liomályt szerettek volna önzés vagy félreértés miatt borítani, megvallottak ugyan hogy Széchenyi els föllépésekor nem volt készületlen de azt állították, hogy JMagyarország az <) föllépésekor a reformkérdésekkel annyira megbarátkozott és az átalakulás útjaival annyira ismeretes volt, hogy a Uitel

a

;

Írója

nem

fölél)redt

a nemzetet rázta

álmailxil a lialadásra,

fel

nemzetnek volt egyik

röpt közvélemény teremtje ve, hirdetíijc s eszköze lett.

lialadó tagja;

volt,

nem

a

iianeni

a

szabadabb

hanem a közvélemény

nyel-

— Ha

—

11

ez állítás bebizori} itható,

akkor Széchcjnyi homlokáról

eltnik azon fénykör, mely most oly tiszteletreragadólag gyogja körül,

s

ö a másodrangú szerepluk sorába törpül

ra-

nevét

s

a történet múzsája csak átfutólag fogja megemlíteni.

Szükség ennélfogva tisztába jüni

e

részben

is,

mert kü-

lönben alkalmas kulcsunk nem Icend, sem Széchenyinek, sem ellenfeleinek megértésére.

Alidon Széchenyi,

mint monda „a nyilvános

i

élet

tövises

hogy ö fogná, ha senki más, nemzetünk egykori fényének megvetni alapját" tüstént a legkeserbb giinynyal támadta meg korának gyöngeségeit, bneit, elítéleteit, kinövéseit. Hangja éles és verdes, momezejére azon komoly eltökéléssel

lépett,

dora ostromló, politikája felforgató^yolt^régijtén^'ek és tanok irányiban.

Széchenyit agitátornak, izgatónak nevezték,

s

is

volt ö

azért,

hogy

az

bizonyos értelemben. a rombolásban találta gyönyörét,

de

nem

maga O nem

a lerombolt épületek recsegése által zajt üssön, a világot

körül csdítse

s

magát

a

tudott foltozni, tatarozni,

bámész tömeg

által csudáitassa.

hanem lerombolt mindent, hogy

alkossa, csupán a haszonvehetó

anyagokat kímélve meg; ö a

könyvek könyvének utasítását követte; tált,

ujjá-

rontott, épített, plán-

gyomlált, sebesített és gyógyított.

Hogy milyennek képzelte ^Magyarországot, midn a reformálás nagy munkájához készült, ez iránti nyilatkozatai el vannak szórva „Hitel", „Világ" és „Kelet népe" cziraü munkáiban. „Alomkórságban dermedez nemzetünk; de még van id a

fölébredéshez,

sok

azonban többé nincs."

Ezt mondja

a

,,Hítel"ljen.

Hideg megfontolás s férfiúi érett elhatározás után közpályámat oly hangulatban kezdem meg, mint mikor hajó-

,,

életi

törésnek induló szerencsétlen család megmentése végett, látván, liogy

másunnan jobb

segítség

nem j,

erejében nem, de egye-

dül tiszta szándékában bízó hajós ül gyenge csólnakára." nyilatkozik a „Kelet népében."

így

— „Muiikássági

körmet

a messze

hogy bármily sokszor voltam haladását tapasztalván

,

-

12

jövendbe tztem,

mint-

elmenetelünk

csiga-

közel,

is

béketiirelmetlenségemben

brömbl

mindig volt valami bennem, mi nemzeti sülyedésiinket olyannak szemlélteté, melybl mint lassít nyavahjábul

pattanni,

ismét csak lassan lehetne kiemelkedni

s

ekkép szellemem pa-

rancsára, ha kelletf, mindig hallgiitott az ész." így szól a „Kelet

népében."

„Közleményeim darabosak valának,

s

természetesen, mert

nem tartam tanácsosnak a bennem tökéletes egyhangzásban lev tervvel, roskadozó hazánkba úgyszólván kapustól rohanni be." Ezeket vallja n „Kelet népében." Szinte a „Kelet népében"

tiz

re visszagondolva, igy kiált fel

küzdelem-

:

„Mennyivel édesb jelenünk búsun di

és ei'cdménydiis év-

leélt

napjainknál! Való-

elemünket megismertük, íjyáva öníjvilkolás

szünk többé. Hála, üdvözlet!

ámitson

el,

által el

Örömünk azonban bár

nem

ve-

méltó, ne

mint diadalos hadat a gyzelem, Istenért ne

!

Mert

valamint ez ismét elvesztheti a diadal legszebl) gyümölcseit,

st

m"6

szerencse, ha minden jjonugy mi is elveszthetjük még mind azt, mit eddigi elmeneteleink után biztosan várhatánk. Igen, ezt mind elveszthetjük, st hihetleg el is vesztjük, ha a legmélyebb bölcseséggel nem folytatjuk diadalmi pályánkat. Mert valamint csuda volt nemzetünket oly közel a sírhoz, ismét az élk közé visszalépni látni ugy nem távol esik a csudától, nemzetünket oly felette szövevényes körülményei közt, gordiusi csomóként egybebonyolitott mivoltában alkotmányos ícrhúságra emelni. S ha istenek nem könyörülnek, halandó ilyest soha nem visz végbe. Az, istenek azonbiui megunják érdemtelen buta csoportokat boldogságra ugy szólván szüntelen

méof ellene

dóktól

id

is

fordulhat az

eltt kibontakozik:

;

kényszeríteni s végkép egyedül azokat veszik pártolás alá, kik legszf'])])

tudják,

dos

s

ajánflékukat, az elmebeli tehetséget bcGsUlni, kifejteni n(;m vakon,

vagy

szenv('d('ly<'ikt<"»l

chircláti'iss;!! ('lik életökct.''

ostorozva.

d(* ixon-

— Az áUaliink

-

13

klézott helyekben van felmntatva hazánk ak-

midn

vagy

leg-

alább Széehci.iyi leHoííása szerint a nemzeti fejldés ezen

stá-

kori álhipota,

diumán

Széclicnyi a tett terére lépett

állott,

Széchenyi ezen állitásainak megezáíolására, 1)()1

;

saját müvei-

ezeket idézik az ellenvéleményüek.

Boldogok mi, hogy köztünk inkább a fiatalság jelei s hiláthatók, hocy még távol töliink a vénség s koporsó." ,,

bái

(Hitel.)

tal,

z

„Magyarország íejedelme nagy hatalmú úr, mert él s fianem vén s megholt nemzeten uralkodik." (Világ.) Az elsorolt idézetekben elbb ,,álondvórságl)an dermede-

nemzet, hajótörésnek induhj szcrenesétlen családhoz hason-

lító ország,

roskadó haza,

nemzeti siilyedés, és a

visszalép nemzet emlittetvén;

Széchenyi

saival összeférlietlennek találták

u

másik

sír

szélérl

ellenesei ezen leírá-

állítást, hoíjv

„nálunk

magyar el s fiatal, nem vén s megholt faj." S ezen ellentétes mondatokbiU azt akarták következtetni, hogy Széchenyi nincs magával tisztíilian saját a fiatalság jelei láthatók" és hogj- „a

politikájára nézve.

Egyik ellenese azt

hogy Széchenyit 1825-ben

állította,

nem a rothadás szaga vonta a nemzethez; hanem inkább varázservel azon szellem ragadta meg, mely jelcsen a nemzetiség ügyében az akkori országgylésen annyi erélyl}cl lépett fel. Hogy mindazon eszmék, melyek Széchenyiben régóta felhalmozva voltak, s a nemzet javára gyümölcsöztek, csak egy ihle-

t

szikrára vártak

nem számíthattak

;

de a nemzet fogékonysága nélkül hatásra

volna.

„A magyar nemzet, midn meirkezdettc, nem volt sír szélén álló

Másik ellenese így n) ilatkozik a íiróf nvilvános életét

:

vén beteg, ezt mutatja azon visszahatás, melyet az alkotmányához hün ragaszkodó nemzet

II.

József önkényes kormánya ellen

gyakorolt; ezt mutatja az 1790-díkí országgylés melyen anynyi felvilágosodás annyi mélt('>sággal.

türelemmel,

annyi lelkesedés,

annyi

annyi szabadságszeretet annyi tt»rvényességgel,

íiiinyi

^

-

14

körülményismeret amiyi elürelátó gondoskodással, any-

nyi engesztel szellem a jövendbe oly mély belátással párosultak, liogy ezen országgylés történetét évrajzaink legfényesebb lapjaihoz sorozliatnök

ezt mutatja az azon

;

országgylésen

ki-

rendelt választmány munkálata, a lelkesedés, áldozatkészség, a nemzetiség érdekében kitüntetett buzgóság, a folytonosan uj 3*

erö-gyjtés,

J

s

mig majd elkövetkeztek

elkövetkezett az 1825-diki

az

1823-diki események

országgylés.

Hogy nemzetünk

azon

bámulatos hatás,

í^

nem dermedett

!?

melyet Széchenyi munkái gyakoroltak a nemzetre, mi bizonyo-

^

san elmarad, ha a nemzetbenmár elre kész fogékonyság nincs."

kornak üterére tévé és megértettél hogyl ezért mondható a legnagyobb magyarnak

„Gróf Széchenyi lüktetéseit és

tanusitja

a sír szélén,

ujjait a

,

százados hatásra számított

lépései

sem korán, sem késn neni

érkeztek."

A

Széchenyi

a grófnak

nem

idézetekben

felhozott

(dlen

mely nem szándékosan

történt, s

van

elferdítés,

van félremagyarázás, mel}Te

egészen szabatos eladása adhatott alkalmat.

Hogy a nagy hazafi ellentéteseknek látszó mondásait érthetkké tegyük s kicgyenlitsk, gyakorlati hasonlattal élünk. Ha valamely uradalomról lehet mondani, hogy a gazdasági épületek

romlásnak indultak, az

investitio na])ról

napra ke-

vesedik, jövedelem semmi; liogy a hosszas elhanyagolás következté])en

nem

maga

a föld

is

szomorú alakban tnik

természetéhez illen

míveltctik;

legalsó fokára szállott alá,

javítások után lál)adozni,

s s

szóval

föl;

hogy

hogy a

föld

a sülyedés

csak most kezd némi; bár hiányos a sír szélérl visszalé})ni. Ezer sze-

hogy maga a föld termékeny s eszélyes szorgalom által paradicsommá var;izsolliat() s szerencse, liogy sem medd, sem kimerült. Mert lia kimerülve volna, ha nem mutatkoznának minden hanton a s/iiz ifjúság terméken}it() jelei; bizony kar lenne rája, ily mostoha elzmények után, id(>t és fárailságot vesztcf?etni. De mivel amivi eltemetett és méffsohaki nen» ásott rencse,

kincs hever keblében,

munkához

kell fogni bölcs

rendszerek.

-

15

—

gyakorlati tapintattal és meleg ügyszeretettel és hn ez megtörténend, akkor az az uradalom

Ha mondom,

nem

„volt"

hanem

„lesz."

igy szc'dunk valamely gazdaságról és senki-

nek sem iut eszébe minket következetlenséíjííel vádolni: mi kövétkezetlenség van abban, zólag ezeket írta:

désünk

ha Széchenyi a magyarra vonatko„álomkórságban dermedez nemzetünk, sülye-

ntigy, a sír elöl

reményre biztatólag igy

de szintén

igyekezet által szép iíjii,

ki

menekültünk meg a semmivé léteitl",

nem merült

kiáltott:

„még

jövend van elttünk," mert és

gazdag visszapótló ervel

eszély és

Istennek hála,

nemzet

bin')

vaíívunk ?"

Hogy

Széchenyi a magyar nemzet reformátora volt-e, azt

tetteibl lehet megítélni, fejezetet

melyek elsorolásának majd egy

uj

fogunk szentelni.

t.

Ha

utazási

Széchenyi jellemzése.

leirást

olvasunk,

kívánjuk legalább ismerni

azon tájakat, melyeken az utazó átvonnlt, hogy annál könnyeb-

ben beláthassuk a távolságokat, melyeken bizonyos áthaladt

;

alatt

olvassuk, figyelemmel

aka-

ha csaták, ütközetek

dályokat, mel}'ekkel küzdenie kellett; írását

id

annál könnyebben felfoghassuk a nehézségeket,

szeretjük

le-

kisérni a íoldabroszt,

hogy láthassuk az ellenséges táborok álláspontját, elrenyomuha világtörténetet olvasunk, kelását, vagy hátravonulását zünkbe veszszük az országok ó és új térképeit, hogy azokból megismerhessük, micsoda változásokon mentek át az országok, ;

hol

határaik tei-jedtek vagy szükültek-e,

keletkeztek új váro-

vagy hol enyésztek el a régiek nagyon természetesnek találom, ha életleirásoknál óhíijtjuk ismerni hsünket rajz vagy leírás után, s kívánunk megismerkedni annak modora s aprólékos szokásaival, hogy a kép egész kerekdedségében álljon sok,

:

szemünk eltt.

Hogy

tehát olvasóim kívánságának e tekintetben

is

eleget

menjünk

tegyek,

Ifi

-

át a nyilvános pályáról a

magánkörbe, a

gokról a személyre és Széchenyi jellemének kifejtését

jük tovább, mindaddig, mig a tárgyak

nem vonja

itt

dol-

sz-

ismét más felé

érdeke

figyelmünket.

Széchenyi annyira sajátságos, annyira eredeti lény, miként

semmi rámába, melyet n nagyságról, vagy középszerségrl formálunk, be

nem

illesztethetik.

Külalakját azon

midn népszerségének állott midn hitték, hogy

idrl

vázoljuk,

sülyed és erejének tetpontján kezdi magát lejárni, mert kombinátioi gyengülnek, és ü hitte, hogy azért kezd csökkenni hatása, mert a haza izgatók által ;

veszél3ajek

sodortatik

midn

;

epedéssel sajnálkoztak az

a sújtó némely kezeli siralmas viszont, a közelít

hanyatlásán, és

vihar sejtelme miatt álmatlan

éjeket

virasztott át a haza bo-

rongó láthatáráért, Széchenyi ers, de

nem

athletai,

magas de nem túlemelt

alakú férfiú volt, a legaranyosabb növéssel, hajlékony tagokkal, jól

formált

nu.'llel,

izmos, edzett karral és közép-nagyságu

napsütött kezekkel. Arcza miatt, mely széles

s

eléggé

telt vala,

inkább látszék testesnek, mint szikárnak. Arcza sötét-sárga, vörös színezettel az arcz közepétl fogva

a száj

és

réz-

szem vona-

lai közt.

Homloka

njagas,

széles,

g(jüdolkodó és

méltóságos, de sötét homloknak jellemét

redkbe

vont,

E

kiegészítette a sürü,

nagy szálú szögletes ívü és egymásba folyti két szemöld, mely annyira komor, annyira kivcfeles vala, liog\- maga a gróí" is élezeket csinált reá, s népszersége egyik akadályának monda. Széchenyi tekintete

niíjst

fürkész, éles és akebel titkaiba ható;

majd andalgó, borult s a szellemélet és eszmevilág tévegeibe merülendí") volt. Orra vastagtöv, merész hajlású és tágnyilatu volt. Sürü, nyirott, fekete bajusz fedte a középszernél nag) obb szájat.

AUa

álhiti élet és s

oly ers, oly csontos, oly széles és tömör, liogy az

a nyers

férfias

volt

iui

kinyomatát, a szigorú

akarat daczát

veté az arcz alsó részére.

Hangja ers,

erei

majdnem durvaságát emelni

nem

akarta,

de a

magasabb fokon

—

—

17

vékonynyá, sipító vá, rekedtté vált. Koponyája nagy volt, de a kiformált hátulsó és küzép rész fölött uralkodott az elöagy tanyája a széles átméröü, magas, doinljorú liomlokkal

s

az emel-

kedett felsü íöcsontokkal.

Ha nyugalomban

képzeljük az izgékony reformátort,

midn semmi terv, semmi a ha-

azon állapotban nézte az ember,

zára vonatkozó remény vagy agály volt hideg

lángesze

gyzdni. Élnkbe lép egy erben lev nagy ur.

vasakarata

s

nem

foglalkodtatá, lehetlen

tökéletesen

felöl

szabályos testalkatú,

A

fekete hajjal körözve, a

széles s

komor

ért

meg nem

korú de

színével, a törzses és

les száj az

sötétszürke szemek, a szokatla-

ers

hajlású orr, a

az

ver-

s

majdnem

szé-

ajkszögleteken a gunyor és fásultság kinyomatával,

a szilárd és rendkívüli erélyt tanúsító derék,

teljes

redkbe vont homlok, göndör

nul dús és összevont szemöldök, az epés arcz sötétsárga

henyeg

ha

áll,

az egyenesen tartott

elegáns, de kiválólag kényelmes

öltözék,

melyhez

mindig valami badar s felötl vegyül: ezek együtt tették a jellemzt Széohenyiben ama gyéren elkerül perezek alatt, mikor sem elméje, sem érzése nem volt felhangolva. Megtört s eldobott

szenvedélyek, a világtól

lönczködési

hajlam,

elfordult

mély gondolkodás

érzés, s

egy kevés kü-

tetter

;

ebbl

áll

Széchenyi nyugodt alakjának kifejezése.

Azonban vessünk Széchenyire egy nak gépezetét élénkebb forgásba ven hangulatát visszanyeré. Kisérjük egy gazdasági,

egy kereskedelmi, egy város lésbe, hol a

de

nem

A

is

szokott ele-

egy

vagy épen megyei

ipari,

gy-

sznyegen lev tárgyak nem különösen ingerlk, bár nálánál több valóságos kényelmet kevesen

Már

lágnak minden

reggeli tiz óráig,

nem

és

detöket szokták vonni, I.

midn

egy tudós társasági,

szépitési

tudtak majTuk körül teremteni,

Sitchenyi

indította,

agyá-

érdektelenek.

gróf,

radságot.

midn

pillanatot,

élet li.

szerette a testi és szellemi fá-

midn

a

magyar

táblabírói vi-

minden irányú tanácskozmányai köz és magán

foglalkozásaiból

kez-

sokat

elintézett,

noha

éttermében

éjfélig

barátaival,

18

-

s késbb vagy a kasino vagy Íróasztala mellett munkái közt

társaságban volt

töltött pár órát.

Palotája lépcsjén találjuk czcl,

t

tiz

óra után néhány percz-

arczán azon sötét erély és féllankadt kinyomattál, melyet

imént rajzolánk Öltözéke, aztán hintóba

le.

ha nincs szükség a kardra veti

magát

s

atillára,

s

midn

ugy robog a gylésbe, rendesen

kék frakk, a divatosnál valamivel rövidebb gallérral, kékföldü

nyakkend, nedves idben egy nagy shwallal

eltakarva,

kocz-

kás kelméü mellény, bszabásu nadrág, a szokottnál szélesebb

karimájú és törpébb kalap. Derekán néha vörös szövet vékony

midn nyugodtan társalog vagy Kezén majd soha nincs keztyü, mert annyira szereti a fizikai munkát, annyira szeret valamit megvizsgálni, megragadni, valamin erejét és ügyességét próbára tenni, hogy örökké szabadon kivánja hagyni a kezet, mely jártas és ügyes volt az alsóbb foglalkozásokl)an, ugy mint a lovanagy fekete gias gyakorlatokban. Bal lióna alatt fekete tárcza van, tömve levelezésekkel miután idejét annyifelé szervián öv látható, mely közé, értekezik, ujjait dugja.

br

;

osztotta

el,

hogy

széles összeköttetéseit mellékesen, a

gylések

és társulati összejövetelek alatt kénytelen intézni, másként folyamban alig tarthatná. Mig Széchenyi a lépcskön alább száll, már több rendeletet vagy megbízást intézett a körüle levkhöz, néhány fokon

gyorsan haladva, aztán megállva és visszatekintve. ismeri t. A raim- és fo^ilalatossác:, tudomány, vagyon és születés képviselivel, szóval min-

Az utczán mindenki ipar,

denféle osztály embereivel sokszoi'i érintkezésben lévén,

mást felváltva találkozik egyénekkel, kikkel

egy-

szót cserélni, a

dolgok fölött értekezni, tervekrl, vállalatokról, vagy a napi kérdésekrl kell beszélni. Ezalatt rendre élénkülnek mozdulatai,

most

mében

az

öröm, majd a szenvedély szikrái gyuladoznak szevagy alakítják át a gondokba merült arez

és szelídítik

hidegségét.

A

mint

a

gylésterem ajtajához

ér,

minden szem

—

19

-

feléje fordul,

vegyes indulatok villanyozzák át a tömeg kedé-

lyét, kiki vár,

vagy

ser

nagy

másik a kebenne, a pártok tekintélyei vagy közbe-

tart tle, egyik a

polemizálót látja

hazafit,

szlását vagy néma jelenlétét tartják alkalmatlannak, mihelyt a

tömeg közé

minden ajak esak róla beszél, s midn már a jelenlév népösszeg hangulatában

fúródik,

ülhelyéhez érkezett,

változást idézett el, a kíváncsiság, figyelem s találgatás összefolyik a

nagy

vagy a kétséges pártem-

hazafi iránti tisztelettel,

berre vonatkozó ellenszenv eltakart érzéseivel.

Székébe vetvén magát, kinyitja kulcsával a tárczát s mig az érkezett levelek borítékait felvagdalja, szomszédától az ülés irányáról

s

arczjátéka

részleteirl tudakozódik.

A

hírekre, melyeket hall,

már élénkebb mozgásba kezd jni. Ajkain már egy

keser gúnyt vagy pajzán mosolyt,

felvont szemöldein

s félig

hunyt szemén a történtek sokallását, vagy a modor hibáztatását lehet kiolvasni. Mintegy elégedetlenül nyúl tárczája tartalmához, olvassa a tudósításokat, a sürgetkre néhány sorral válaszol. De nem kell gondolni, hogy ezalatt figyelmét visszavonta a tanácskozmányoktól,

telen

cselekv

volt,

st

s

s

olvasás daczára

is

szün-

küzdött a tényekkel, szónokolt a szónokok-

kal, megbírálta, ledorongolta,

tárgyat

az irás

fiilmagasztalta a

sznyegen lév

a mellette vagy ellene használt eszméket.

Széchenyinek arcza minden érdekes tanácskozás alatt pro-

ment át, részint heves érzései, részint bizonyos színjátszói hajlama miatt, mely a tréfát s apró szinléseket gyakran czél nélkül, st saját kárára is zette vele. taeusi változásokon

Meglep, hogy sok nagy férfi szereti erejét, mint a gyermek a bábot, különböz jelmezekbe öltöztetni s i)cdig korántsem csak ravaszságból, st igen gyakran kedélyének titkos nyugtalansága miatt. Széchenyinél is a taglejtések és arcz változatok, ha nem örökké heves érzésbl eredtek is, de többnyire

azonnemü komediázásból támadtak, mely a kedély nyugtalanságára esik vissza.

Nála az élesen jellemzett arczon kivül, mely csekély elvonás által

már

tulságig felötl

lett,

igen segítette a mimika kül-

2*

_ áü

—

20

mecliíinismusát homlokbörének

Jclsö részekig emelni és

mozgékonysága, melyet a onnan a szempárkányokig le])ocsátani

oly könnyen tudott, liogy vastag

lokredöi a Icgtorzabb,

s

s

bozontos szemölde és liom-

néha a megható kifejezésekre

is

szeszé-

lye szerint va Iának alakithatók.

Ezen rövid megjegyzések után képzeljük magunkat ismét a gylésterembe, hol Széclienyi már a szónoklat és tanácskozás szellemét az ásitásoktól kezdve a komoly levélírásig, a mimika s tagiejtésektói kezdve pedig az éles epigrammai közbevágásokig minden szeszélyes vagy érzékeny eszközökkel kommentálta,

felvilágosította, megczáfolta,

Azonban mig

támogatta és kigúnyolta. dolgokkal és

a közönséges

eszmékkel

ily

csodálatos érintkezésben van, a tanácskozás sznyegére rögtön

vagy a

felmerül egy nagyobb eszme, kitünó

szónok.

Széchenyi egyszerre

vita

sorompóiba lép egy

felüti fejét,

komolyabb

s

élesebb szint vált arcza és arczjátéka. Húzogatni kezdi kezével felsó

öltönyének karját,

odahagyja,

s

mintha tusára készülne,

a mellette állókkal élénk

nélia

értekezésbe

székét

merül,

s

ilyenkor közli rendesen legelmésebb ötleteit a szónok és tárgy iránt

midón pedig a sor reá

;

körül

s

sékelt

jobb kezével

kerül,

már

feje tetejét súrolva,

még

vázlatát

magát teljesen a perez ötleteinek eszméknek engedvén át. Mig beszél, gó ki,

hangja folyékonyabl) és ércziebb, netével

többnyire

ülhelye

igen mér-

hangon, de támadó és polemizáló modorban kezd rög-

tönzött szónoklatához, melynek re

tért nyitott

öszhangzóbb

lesz.

Ha

az

és az

sem csinálta elagyában csapon-

taglejtései emeltebbek,

arczjátéka a gondolatok me-

eladás fonalát

ülülielye körül nyitott téren fel és le kezd vonulni.

az

felvette,

Most szen-

vedélyesen csap az asztalra tenyerével, majd hidegen látszik közönségt()l s nyert jóviihagyástól elfordulni.

Midn nem

lyesl szavak és tompa mormogás követik nyilatkozatait,

a

he-

még

vagy a közvéleménytl még inkább elüt nézeteket lök a tömeg közé, s dacza az ellenhatással arányosan ni)vekedik mert az leigázhatlan s makacs jelleme, ha

fulánkosabb ötleteket,

;

eszméi iránt idegenkedést lát

a

luiUgatókban, ritkán veszi igi'ny-

—

—

21

be azon apró fogásokat, mclyt-k

által u

gyakorlott szónok a duz-

zadozó kedélyeket visszahóditja és az ingadozó

köztap-

csatát

sok közt nyeri meg. Széchenyi ügyes volt a salonokban, mester a rábeszélés taktikájában, szerété az irodalom által hatni a

közönségre, de követel tömeg eltt azért

most miután ismeri

Széflieiiyi

5.

t

magán

az olvasó, bezárhatjuk e fejezetet.

élete

politikai

szükségesnek tartom irodalmi

ismertetéséhez fognék,

mködése

munka

idt csaknem minden

az ember, hol vehette a roppant

mcgiriísálioz azon ember, ki

közügyekért fáradott

Hogy

an-

mert valójában

közhasznú hazai vállalatnak megpenditóje, alkotója volt, ki a

hogy

rajzát adni,

inkább kitnjék élete óriás munkássága,

megdöbbenve gondolkodik ennyi jeles

életben,

és politikai

irodalmi és íáisiilati nniköüése.

Mieltt Széchenyi nál

tudott alázatos lenni,

hogy annak kegyét megnyerje. Ilyen volt Széchenyi István a

s

nem

s

utazott

s

fentartója

V

Széchenyi egy rövid eml)eri élet folyama alatt annyi

nagyszert volt képes létrehozni, onnan magyarázható, hogy rendet tartott mködésében, percznyi idt sem vesztegetett el, s helyesen, czélszeren tudta felosztani fellobbanás köidejét, semmit sem tett rögtönözve, pilhmatn} vetkeztében, kiszámitás nélkül, tehát mindenütt s mindig eredszépet,

dicst

es

i

ménynyel. tettei s

Els gondja

könyvei

által

mihelyt a politikai pályára lépett,

ban addig kopáron

Elször

is

az eszmékben, köz-

álhí mezején.

a niíigyar lótenyésztés elhanyagdlr

fordítván figyelmét,

már

182G-]):in

társulatot alapitá, mel)

t'venkinti díjak, versenyek által

ket idézettel;

jeszkedvén,

el("»

institutiokban, gazdászat, ipar, váUalatnk hazánk-

szellemben,

nyészt

volt,

forradalmat idézni

Pozsonyban

1827-ben

nem

is

a

lillapotára

iiiíi'j'}

ar

liite-

Pestre tétetett át

.s

reménylett
késljb azután az állatok más

magyar állattenyé.szt társasággá

fajaira

is

kiter-

alakult. 1828-ban

—

—

22

Midn

munkája.

aföherczeg József pártfogója, annak alapitóit s akadémia magyar a mint nádor,

jelent

meg

a „Lovakéról

irt

több tudósból álló küldöttséget a szervezési munkálatok elkészitésére Pestre hivá, gróf Széchenyi is, akadémiai elnök gróf

Teleky Józseffel együtt, legnagyobb tevékenységet fejtett ki e nagy tárgy körül, s az igazgató tagok bizalma által 1830. nov. 17-dikén az akadémia

másod elnökévé

évrl évre megersíttetett. Széchenyi mint a politikai, ugy

választatott,

mely hiva-

talában

tudta az „egymásutánt" határozni,

;

az irodalmi téren

meg

is

munkái mint lánczszemek

anyagi jólétet akart nemzetének terem-

folynak egymásból. teni s biztosítani

s

de a szellem fegyverével. Tudta, hogy minden

pénz

anyagi vállalat létrehozásához

pedig hitel az alapja,

1830-ban jelent meg,

azért ,,

kell, a

pénzforgalomnak

els nagyobb irodalmi

miíve,

mely

Hitel" czimet visel homlokán. Széchenyi

„Hitel" czimü munkáját gróf Dessewffy József „Taglalat" czimü

munkával támadta meg s Széchenyi „Világ" czimü munkájával válaszolt rá 1831-ben, melyben a „Hitel"ben eladott nézeteit bvebben fejtegeti s magyarázza. Ugyan 1831-ben a „Magyar játékszínrl" bocsátott ki egy röpiratot, melyben egy Pesten a középponton felállítandó nemzeti szinház, conservatorium

létesítését indítványozta.

s

azzal

összekötött

1833-ban gróf And-

hogy a Pest-Budát összekötend(") lánczhid tárgyában adatokat gyjtsön, s miután ott a legliiresel)b vizi épitészekkel értekezett, kiadta a Buda-

rásy

Györgygyei Angolországba

utazott,

,,

Még ugyanmeg Lipcsében

pesti hid egyesülethez intézett jelentését" 1833-ban.

azon évben

készült,

de

késbb

csak

jelent

„Stádium" czimü munkájának els kötete. Ez idben történt, hogy a

Vaskapu

királyi

melletti

biztosnak

vizépitészeti

neveztetett

ismét Angolországba utazott, mellett

töltötte.

ki,

s

mükíidéseklicz

teljhatalmú

mely czélból 1834. olejt'u részét a Vaskapu

az év többi

Ez idtájra esnek a nuna-gzhaj()zá8t

s

a

Fekete-tengerreli összeköttetést tárgyazó számos, jtlcs liirlapi rzikkci, melyeket az általa

Társalkod<'>"

''zimii

orgánumul

j)oliflkai

l:ij)l)an

választott boosiítíUt

„Jelenkor és kítzönség

elé.

— 1838-ban

„Néhány

irta

—

23

szó a lóverseny körül"

cziniü

munká-

melyet 1841-ben „A magyar akadémia körül" és az oly nagy irodalmi forradalmat elidézett „Kelet népe" czimü munka követett. Hogy lenne a magyar nemzetnek egy Mekkája, hová évenkint vagy naponkint elzarándokolhatna a tisztelet, hála és kegyelet adóját lefizetni, nagyszer nemzeti sírbolt fel-

ját,

állítását

indítványozta

s

kiadta

e czélból

„Üdvlelde" czimü

munkáját 1842-ben. 1843-ban jelent meg tle „Adó és kétgaras.'1845-ben „Magyarország kiváltságos lakosaihoz" Eszmetöredékek különösen a Tiszavölgy rendezését illetleg; 1846-ban írt a „Balatoni gzhaj* izásról." 1847-ben jelent meg tle a ;

programmtöredék" s a „Közlekedési ügy rendezésérl" szóló szakért jeles munka. „Politikai

Széchenyi fentebb elszámlált müveibl láthatja az olvasó,

melyben egy vagy több jeles munkájával nem adott volna lendületet az ébred, s folyvást emelked köz-

hogy

alig

múlt

szellemnek,

mon

s

el év,

mely

kívül,

óriás tevékenységét.

megítélheti az által oly

nagyszeren

volt azon kedvencz mezeje, melyet

mívelt, melyet legbíztosb sikerhez

annyi dics eredményt helyeinél sokszor

s

is

vívott

ki.

Az

irodal-

hatott, az egyesületi tér

legnagyobb elszeretettel vezetnek tartott, s melyen

A

polgáriasodás nagy tz-

huzamosan tartózkodván, csak magában An-

golországban tizenháromszor fordulván meg, a világkereskedés és ipar s gyakorlati ész ezen klassikus földérl

gazdag kincseket

hordott hazájába. Gyakori utazásaiban elször csak élvezetet szórakozást keresett, utóbb ismeretet a távol

országokban

is

s

mindig csak

s

tapasztalatokat gyjtött

imádott hazájára,

s

kelet

népére gondolva.

Midn utánt,

a hazaérti

melyen

mködés

terére lépett, a logikai

az érdekek íisszeolvasztása s a nemzeti

lése felé haladni szándékozott, okként állitá fel

tos birtok

lódás

;

tétele a

ezt

;

ezt megelz("»

megelz

hazánnk,

s

j(')

törvén}'

«'gyl)epontositás

;

;

ezt ezt

:

egymás-

er

„szabad

megelz

emes biz-

cszmesur-

megelzii kedvessé

teendk els lépcs.

a haza központjának. Nála tehát a

fokozatán Budapest érdekessé tétele volt nz alsó

é.s

— hogy azután

az anyagi

s

—

24

értelmi

erk

innét vezéreltethessenek.

Ezért a lófuttatás, ezért a nemzeti kaszinó felállítása, Pest szépí-

mind meg annyi eszközök s csábszerek, hogy a tehets magyar furakat Pestre édesgesse, s azok, lemondva a külföltése,

A

fels

volt a birtok viszonyok feudális alakzatainak

meg-

dieskedésrl,

itt

lépcs pedig

töltsék az

évnek legalább egy

semmisítése, a szabad és biztos

mint az njabbkori pol-

birtok,

gáriasodás mellzhetlen kívánalma

részét.

s feltétele.

Az

egyletek a

társadalmi téren, a részvényes vállalatok, melyeket Széchenyi indítványozott vagy vezetett, mind ezen most mondott czélra az

eszmék

érlelésére, összpontosítására s

Budapestnek vagyoni,

szellemi és izlési felvirágoztatására voltak irányozva.

Széchenyi anyagisággal vádoltatott azon irányért, melyet

magas rosabb

czéljai s tervei kivitelére követett s

nem

felületes vizsgálódás után

;

de mindezek alól szo-

kitnik a mély

szelle-

miség. Minden cselekvésének, egész rendszerének vezéreszméje az volt, „hogy csak

ugy reménlhetünk üdvöt, ha szellemi alapon nyugszik jelenünk s jövendnk, ha azon emelkedik anyagi

kiképzésünk és

nem

viszont." Széchenyi, mint mindenben,

e téren is sajátságos

egyéniség volt,

s

nem

csoda, ha

ugy

modora

miatt kortársai félreismerték. Királyi biztossá neveztetését a sérelmi politika emberei rosszalták,

pedig

nem

idegenkedett

mert kineveztetését eszközül tekintette tervei kivitelére. Ö minden elemet, minden módot felhasznált, mely által az ügyet, melyet keresztülvinni kivánt, elmozdíthatta, s minthogy poliattól,

tikai

els

embere

föllépése óta az utilisatio

s

A

erk

s

közvállalatok, eszmesurlódás

s

cUenzeni, mint alkotni törekedett.

eszmék egyesítése, assoeiatiok

nem annyira

volt,

tettek mezején az

összetalálkozó érdekek által kivánt hatni; a jogi reformok mezején annak

toztatások is

megmutatása

nem

hasznosak

;

álfal izgatott,

csak a liazára,

hanem

a kormányiiyali

hogy a gyökeres

a jogait feláldozó

kormány

s

egyénre

érintkezés mezején igyckí-zett

az elleiitálhist lefegyvi'rzeni, l)ebizonyitván,

lépések a

vál-

birodalom érdekeit

Szóval, elvrokonait összpontosítani,

hogy

a

szándékolt

meg nem

támadják.

elvelleneit

okokkal meg-

-

-

25

gyzni, a birodalmi kormányt megnyugtatni

megnyerni

s

töre-

mely utóbbi csak a teendk oly sorozata mellett volt

kedett, a

képzelliet, mely a kormányérdekekkel szemközt álló kérdések vitatását hátrábl) utalta.

Foglaljuk rövid képbe Széchenyi irodalmi

mködése

hatá-

Míívei millió ac^vat hoztak mozo-ásba, kimeritlietlen eszme-

sát.

cserére adtak alkalmat, németre fordíttattak, európai liírre kaptak.

Széchenyi teremte nálunk a politikai irodalmat. írásmódja

egészen sajátságos, különbözik

sebbek

minden egyébtl,

által is csak tökéletlenül utánozható.

szúrásokkal, kitérésekkel,

s

a legügye-

Tele van közbe-

azért az egészen a legnagyobb kö-

d(í

nagyszer logika vonul

körmondatai olykor fárasztók lennének, de enyhiti azokat az eszmék

vetkezetesség,

s

gazdagsága, az elmés ötletek, a

végig. Hosszú

táplálatos tartalom, a

jóizíi,

csíps giinyor. Nyelve sohasem magyartalan. Azért e könyvek örökké érdekes olvasmányok maradnak, s roppant kiterjedést nyertek, vette, elnyelte a közönség, mely a gróf munkáit akkor is

mohón várta a

vesztette miatt.

A

s

nép

mohón

élvezte,

midn

bálványoltjainak

már népszerségét

megtámadása könyvekben, melyeknek

kíméletlen

gyakorlati irányú, sarcasticus

olvasására az olvasó majd felkaczagott a jól találó elmésségek miatt, s

majd

feljajdult a döfések alatt, helyenkint a

legmélyebb

legszentebb költészet, szívet átrázó hazafiúi fájdalom,

sötét, édes

vélemény

meláncholia tnik által kizárólag

fel,

mely

anyagi irányú

s

azon

ezen, az egyoldalú közs

prózai felfogású em-

bernek kürtölt nagy államférfi lelkületének fényoldalát képezi.

6.

Széchenyi politikai és állanifériíiii pályája.

Láttuk Széclienyit mint az eszmék országának reformátorát

;

láttuk mint az irodah:>m

pillanatot oly

dicsn kezdett

s

ers

bajnokát, vessünk egy futó

oly megráz(>an gyászosíin végzett

politikai pályájára.

Széclienyi politikai pályáját a „Hifel" megjelenésétl, vagyis

—

1830-tól kezelve szomorú végéig

Az

—

26

három korszakra

lehet osztani.

els tart 1830-tól az 1840-iki országgylés befejezéséig, ez

a dicsség

és

népszerség fénykora; a második korszak a

„Pesti Hirlap" megjelenésétl kezdve 1848-ig, az a félreértetés,

küzdelem kora végre a harmadik korszak a ministerség korszaka, mely csakhamar a döblingi tébolydába vezet s a hazáért megtört sziv fájdalmaiból s aggodalmai-

népszertlenség

ból

s

;

áll.

A

„Hitel" egy lángésznek ragyogó és szabálytalan müve,

Qgy higgadt tervü agitátornak a lelkesedés és költi képzelem virágai közé rakott kezdeményezése, az eszmékben s késbb az

nagy forradalmat idézett elr>. melyek által az ó statusnézetek egész emeltyk, fbb

institutiókban

A

szerkezetét félretolta

s uj

irányoknak nyitott

tért,

igen egysze-

rek, de óvatosan választottak valának. Széchenyi megtámadta a magyarországi feudális birtokrendszert, mely a tulajdon valóságos eszméjével ellenkezik; melynél fogva a birtok, a fekv vagyon sem értékben sem, jövedelemben nem növekedik, sem el nem adható, se be nem ruházható, következleg a birtokost, a helyett hogy védné, sülyeszti, a helyett hogy szabaddá tenné, bilincsbe veri s hozzálánczolja a szegénységhez s elitéletekhez.

Megtámadta

az adíSssági törvényeket, a

csalóknak vagy

kedvez magyar pörrendszert. Megtámadta a robotrendszert, mely a nemzetcröbl nagy összeget majdnem oly eredmény nélkül fecsérel el, mintha egy

rósz fizetknek

országnak kötelessége volna millió kezek óriás gíklröt ásatni, a

ezen liogy

bsz

által fél

következ félévben megint

év alatt egy betöltetni és

fáradságot szünetlenül azon derült arczczal végezni,

valami kincsaknát mivel,

melybl pénz

és

kényelem

serked.

Menftámadta különösen a közlekedési eszközöknek jobbáo'v-

munkán nyugvó fektettetni

;

rendszerét,

megtámadta

az

kézben tartását, mi miatt a

mely

által

országos

mindig sárra sár fog

vonaloknak

kiállítási eWi

is

és forgalom

megyei ör."«kre

pangani fog

s kijelölte

-

27

a a centralisatiót a közlekedési vállala-

tokra nézve, mint a siker egyedüli eszközét.

E pontok

által

hadat izent az egész múltnak. Ostrom alá

magyar szabadság" fogalom-összegét. Széchenyi, hogy czéljaira a lelkesedés zászlója lobogtassék a fiatalság és crély képviseli által, a könyv izgató tartal-

vette

régi

,,a

mán

és virágos írmodoráii kívül, két jól kiszámított és csábító

kiindulási pontot állított

fel.

Az akkori közvélemény az hitte, hogy hátramaradásunk oka a kormányban fekszik. Széchenyi ezt határozottan tagadá s

azon elvet

állitá fel,

ha magunkat, ha a jogviszonyokat, me-

lyeknek változtatása tlünk lügg és a birodalmi érdekekbe

nem

ütköznek, gyökeresen reformáljuk, megmentve és

felvi-

rágozva leend a haza.

E

nézet lefegyverezte a kormányt, felvillanyozta a becs-

szomjas

egyéneket,

mozgalmat

élénk

idézett

el

a

kedé-

lyekben. fr^Iásik

hogy a magyar dicssége a Mohácsnál elenyészett s most már mi, mint

közvélemény az

volt,

múltban van s híre nemzet a kor végnapjait éljük, boldogok, midn a zordon jelenbl a leélt idk dics emlékei közé menekülhetünk. Széchenyi ezen, a lélek ruganyosságát megtör nézet ellen tiltakozott. A nemzet valódi dicsségére sehol nem talált a múltban; a nemzet

semmi egyébre nem a jelenben. A törmegkicsinyité, hogy a múltról elvett súlyt a jövendre hogy a koporsóról az életre, a tettek nyomozásánál a

fiatalságán kívül

ténetet

vesse

s

tettek végrehajtására fordítsa a közfigyelmet.

Soha eszme

na-

gyobb benyomást nem tn a kedélyekre, mint Széchenyinek következ állítása; sokan azt mondják „a magyar volt" én azt hiszem „a magyar lesz". A nagy izgatónak ily véleménye szerencsés inspiratio :

:

volt, eszélyesen felhasználva.

A

szentírási igének vette a jóslatot

:

:

pezsg része magyar lesz". Az

er(">tl

„hogy a

nemesebb kedélyekben tettszomj válta fel. Ezen „a magyar lesz" az ei-ély; az pedig „a magyar volt" a

epedést a

eszme

nemzet

-^

csüggedés.

A

2S

—

inagyar „fiatal nemzet

l<">n"

vagy, mert az vala:

vagy, mert egy lángész által annak kiáltaték ki. A Hitel hamar gyjtött proselitákat, de inkább az eszme, mint a hatalom emberei közt, inkább a tanhelyeken és nagyobb

városokban, mint a régi politikai pártoknál és a vidéki nemes-

mig a

ség soraiban. Falun megégették a könyvet az apák,

nodákban fiaik áhitattal olvasák.

A

régi táblabíró

zítónak és birtokrablónak hitte Széchenyit, de

aljegyz

és fiatal

ta-

parasztlá-

a tiszteletbeli

ügyvéd a haza megváltójának.

Gróf Dessewífy József kiadta Toglalatait, utána vagy vele

megmozdultak

az ó rendszer kisebb tekintély pártolói

is.

Széchenyi a „Taglalatra" a „Világ" czímü vastag könyvvel felelt,

melyben

az

országgylések

és

tudományos

világ köztisz-

teletben álló férfiát, Dessewfiyt megsemmisítette, nevetségessé, sót gylöletessé tette véleményével együtt. Széchenyi „Világ"

czimü munkája a tespedés tanait felforgatta, a haladás barátait

merészebbekké

tette, a

kétkedket

a

reform ügyéliez vonta, a

félénkeket elnémitá.

„A Világ

—

így kiált

fel eg}'kori

—

birálója

clóhirnöke a

tzoszlopnak, mely minket magyarokat egykor a terméketlen és

sötét

pusztából az igéretfóldére vezetend

Világ els

a

;

derengése a ragyogó keleti csillagnak, mely a liatalom embereinek és a népnek utat mutat a megváltó felé; a Világ egy

fénytorony, mely vigasztaló sngai-ait messze kiküldi és irányt jelöl,

midón

a viliaros t^ben

megtöirlietlen talaját a

hulhímok

siker nélkül ostromolják."

Csakhamar elkészült, bár a sajtó alól késbben került ki, harmadik munkája is, a „Stádium," mely berekeszti az általános politikai reformokra vonatkozó izgatásainak

A a

k()zelg országgylés

radikális

reformoknak.

tccuíhiit

mérsékh»tt

jelöli

és

('ziklusát.

ki,

csábitó

könyve

kézi

küls(>he

öl-

töztetve.

A Stádiumban

Ix'bizonyitja

aj;inlatl)a iiozott t(.end(;k,

Széchenyi,

liogy

a/

általa

nem csakahazának, nem csak azoknak,

kik a régi rendszei- mcgbukásával jogokat nyernek,

eh'

a

mi

—

—

29

f()doloo-, de még azoknak is, kik a jogokríU Icrnondaiink, gazda godására nagy mértékben fognak hatni.

Azon reformok, melyeket Széeben} els teendiül jelöl ki, c következk

a

i

zet

:

Stádiumban

nem-

a

liorassék be

a hitel

siség és a fiskálitás töröltessenek el; nem-nemesek szabad birtokszcrczhetési joga s

emelésérc a váltójog;

íiz

mondassék ki a a haza minden polgárának törvény eltti egyenhísége a nemtelenek válaszszanak maguknak megyei pártvédet, kik a tagositási és arányositási pörökben érdekeiket a földesúr ellenében ;

képviseljék; a házi pénztár és országgylési költségek terheinek hordozásához mindenki birtokaránj'lag járuljon a fközlekedési vonalok az országgylés által jelöltessenek ki s létesitésökre és fentartásukra szintén mindenki egyenlleg adózzék; ;

végre a monopóliumok, vagy más szavakkal a regálék, a

hek és limitátiók töröltessenek

czé-

el.

nemzet egész történeti múltjával összeütköz reformjai, hihetleg eldönt hatást nem gyakoroltak volna a közvéleményre, ha nem bír oly szokatlan ügyesSzéchenyi nagy, de

a

séggel, elrelátással és mélységgel az egyesületi és vállalkozási

szellem fölébresztésére.

Széchenyi reformjait azért pártolta a többség, mert anyagi vállalatainak rendkívüli sikerét látta

s tapasztalta,

hez nyúl, annak okvetlenül létesülni

kell.

ersebb,

st

egyetlen fegyverét a régi

chenyi által ostromoltatott, ezért

hogy a mi-

Ezért vetette rendszer,

el leg-

midn

nem merték mondani

:

Szé-

ez csak

szép theoria, mert attól féltek, hogy azt fogja válaszolni

:

bíz-

zák csak reám, majd eligazítom. Széchenyi értvén a közlekedési reformok és iparvállalatok erkölcsi és

anyagi

szellemi

öszhangzásba

javításokat az elvkérdésekkel, a

a nemzetiség és

A

hatását,

alkotmányos

magyar tudós

még azeltt

az

és g("»zert

lét fejldésével.

társaságot, a kaszinót, lóversenyt, miknek

adott életet, uj és szintén

ményezések váltották

hozni

akarta

kézmunkát

fid.

eldönt*

hatású kezde-

Egész sora a gazdászati,

közlekedési feladatoknak raozdittaték

el

ipari és

egyletek, részvény-

— társulatok

és

30

kereskedelmi

-

vállalkozások

által

;

melyeknek

inditváiiyozója, létrehozója, éltet szelleme Széehenyi volt.

Az

ö neve

csakhamar a siker kezességévé

ben íelköltött egyesületi

és vállalkozási

er

lön,

A

nemzet-

minden nyilvánu-

lása, legalább tíz év lefolyása alatt, kizárólag a

gróf személyé-

ben összpontosult. És politikai pályájának ezen befolyásos korszaka alatt Budapest fényben, gazdagságban, kiterjedésben oly óriásilag kezdett emelkedni, mint csak

A

szoktak.

Amerikának szerencsés városai

dunai gzhajózás és a budapesti lánczhíd által Szé-

chenyi Magyarországot az európai polgáriasodás részvényesei

közé lajstromozta

be.

Széchenyi tettek és eszmék lu'itrálásra

kényszeríték

a

régi

általi

ostroma, néhány év alatt

rendszer

csökönös

pártolóit.

Népszersége a diadaltropheumok által mindig magasabbra emelkedék, felsöségét mindenki elismerte, útmutatásait követé, intéseit

meghallgatta,

nem engede

a

haladás elöharczosának

homlokára virágfüzér helyett töviskoszorút tétetni, inkább bízott benne, mint liitt a gyanúsitásoknak :.— ilyen vala Széchenyi népszersége.

Azonban késbben ndnden máskép alakult. Széchenyi nem állhatott meg ott, a hol akart müvei a felébresztett megyéket tele töltötték elre törekv, türelmetlen és túlcsapásokra hajló erkkel és a fáklyagyújtót elérte az izgatói szerep szokott szerencsétlensége, hogy nem In'rt többé felizgatott ele;

i\

mekkel. Hitele, Világa az uj irány, uj

sége

s

Stádiuma

eszmék diadalát;

által

országszerte kivívta

a reformok, a

haladás szük-

a„niiként"nek intézése azonban kiragadtatott a pangó nemzet felébresztjének bölcs és óvatos kezébl. Széelienyit megrázták a lievesinozgahnak,éshangosabban lett,

emelte szavát, de elhangzott az a lelkesült tömeg zajában

nem

s

neki

jutott osztáljrészül más, mint azon tudat, hogy sokkal

könnyebb egy izgatási politikát megindítani, mint megállítani. Ks itt kezddik Széclienyi politikai pályájának második korszaka.

A

—

81

„Pesti Hirlap" szárnyra-kelésekor Széchenyi ós a közvé-

lemény már észrevehet távolságban állottak egymástól. E távolság, ha nem nyelte is el a nagy liazaíi iránti kegyeletet; de nehezitc az ö hatását a jelenben fejldéséi, melynek derült

s

gátolta azon rokonszenv

meleg légköre nélkül lángész és szepltlen hazaüusácr lesdicsbb terniénvci sem birhatnak elégs

gé életvidor és dús tenyészettel. Az ellenzék többségre vergdött csaknem minden megyében.

A ni'ivilágban

lovagiasabbaknak találtattak azon jelszavak,

melyek az ellenzék zászlóit diszesiték, lassankint társas körökben is az ellenzékiek váltak a divat eszméivé; ily körülmények közt természetes vala,

lioíjv

az ellenzék nézeteivel.

Az

a

közvéleménv egészen azonosult nem szakasztott ugyan Szé-

ellenzék

chenyivel, de mégis inkább ragaszkodott az 1831-diki, mint az

1841-diki Széchenyihez, mert annak jelene és múltja közt nagy

ellenmondást vélt felfedezni.

Régen demokratának

most aristokratának hitték. Mennyi alappal birnak

vádak

e

?

tartották,

vizsgáljuk röviden.

Széchenyi több mint hét évet vállalatokkal, parlamenti

s

munkássággal, egyes politikai vagy anyagi kérdések

egyleti

A

Stádiummal átalános izgatásait bevékizáríUag magyar volt s a magyarság terjesztése s

fejtegetéseivel töltött. gezte.

emelése volt ftörekvése, de az gyakran ellentétben állott az

alkotmány terjesztésével

A

is.

nemzetiséírek és szabad institutiok közti összeütközések

sulyegyenezése Széchenyit az emiitett hét év alatt a

teendk

sorának, a reformok mértékének és átalakulásra vezet mel-

lékeszméknek némi változtatására birta s az ellenzék ezen változtatásban visszaesést látott, most pedig azt mondliatjuk, hogy érettség és ovakodás volt.

Széchenyi „Kelet népe" czimü munkájával támadta

nemes véleménye szerint

az ellenzéket. Czélja ni,

mely

—

a hazát végveszélylyel fenye-

vagy eszméi által felzudikedélyeket nem hozhatta csillapatra, másfell régi nép-

geté; de tott

—

meg

volt, az áradatnak akart gátot vet-

mig egyrésznd

a felzúdult

szerségét tökéletesen

-

32

eljátszotta.

szónoklatai figyelemmel, vállalatai az

egyén iránt hosszas ideig

i^(

Könyvei azontúl is keltek, bizalommal kisértettek; de

n kovés

rokonszenv mutatko-

tübbé soha.

zott, lelkesedés

Széchenyi ezután apró táborozásokat folytatott az ellenzék irányai

s

tekintélyei ellen.

Els támadása

volt a tudós társa-

ság 1842-diki gylése megnyitásakor mondott elnöki beszéde,

mely súlyánál

s

szépségeinél fogva egyike Széchenyi legszebb

beszédeinek, de népszertlen volt, mert néhol

keser gunyor

vegyült bele. Második táborozása régi barátja, a graefenbergi

szenved báró Vesselényi Miklós

ellen volt intézve s a

közönség

gyöngédtelennek mondta. Harmadik táborozása a vukovárfiumei vasút, negyedik a védegyleti agitatiók ellen volt, mely

küzdelmek mind csak népszerségét ásták

alá.

Széchen}i 1846-ban a helytartótanácsnál a közlekedési osztály

fnökévé neveztetvén

tért nyert a hatásra.

Neki

ki, ott

nagy látkörü, de kevés alapú mindent teremteni kellett és pe-

semmibl. Sok nehézséget leküzdve, sok érdeket egyesítve támadt a Tiszaszabályozás óriás terve, mely minden ellene görditett akadályok daczára, Széchenyinek minden akadályokon dig

diadalmaskodó erélye következésében megkezdetek és gyorsan haladt. Általa százötven négyszeg mérföld

szereztetek

nek anyagi

meg s

a hazának, különösen a

— egy kis ország —

magyar

fajnak, mely-

erkölcsi emeléseért birt Széchen^'i eltt oly va-

rázservel a Tiszaszabályozás.

A

Tisza vidékein újra emelke-

dett Széchenyi népszersége.

Közelgetett az 1847-diki országgylés. Széchenyi két

mun-

ki, mintegy elkészitöl ezen országgylésre, a „Poprogrammtöredék"-et és a „Közlekedési ügy rendezé-

kát adott litikai

sérl," de mivel

az

ellenzék

gondolkodásmódján

s

irányán

>emmit nem változtattak, felslnizi fényes állásáról lemondva, hogy az ellenzék mködését ellensúlyozza, megválasztatta magát Mosonymcgyc követének s itt kezddik politikai pályájának harmadik korszaka. Csak t'uti'i pilliintást vetünk azon ali;j tizenegy hónapra.

"

-

33

képviselöterembe és Görgen

mely Széchenyinek a pozsonyi tébolydájába lépése közt fekszik.

Az országgylés kezdetén Széchenyi minden fáradságát egy középpárt alakítására forditotta, mely a jobboldal csökönyösségét

s

széls baloldal szenvedélyes követeléseit megtör-

a

ve, a haladás útját az érdek-kiegyeiilités eszközei által nyiltabbá

és

kevesebb akadályokba ütkíizövé tegye; de az akkori követi

tábla elemei

nem

engedték, hogy Széchenyi közvetitö szerepet

így ö parlamenti pártot nem teremthetett, annyival inkább nem, mert a konservativok és ellenzék sokkal régibb

játszék.

nagyobb gylölséggel küzdöttek egymással, mint hogy összeolvasztásról vagy csak közelebb vitelrl is szó lehetett volna de nem teremthetett azért is, mert az európai mozgalmak sebesebben hullámzottak egymás után, mint hogy a magyar országgylés egyes kérdések vitatása, vagy a pártok idü óta és sokkal

;

összeolvasztása fölött idzhetett volna.

Bécsben, azután Pesten april 7-dikén a

mozgalom mutatkozott

is

törvények szentesíttettek

s

s

1848.

általok a felels ma-

gyar ministerium lépett életbe.

A

felels

magyar ministerium igen különböz

politikájú

férfiakból volt összealkotva; de azért elfogadták a tárczát, mert

meg

valának

gyzdve, hogy

visszavonulásuk a hazát végve-

szélybe ejtené; azért, mert egyfell a régi institutiók többnyire

megszntek; másfell igen kétségesnek visszalépésük teljes s így jához

mert

mind

után

váljon fogna e uj

tartatok,

hogy

ministerium

és

az

ö

pedig

számmal kineveztetni? Ezen aggodalmat Széchenyi is osztá a kötelességérzet bilincsei által vala a kormány rudcsatolva s iszonyú keserség közt viselte hivatalát, csakhamar a ministerium megalakulása után mindkomorabb fellegek tornyosultak az általa imádott haza

egén.

A

Magyar- és Horvátországot több század óta összeköt kapocs megtört s a két ország testvéries összeköttetése tettleg megsznt. Jellasics beütött az anyaországba, a ráczok befészkelték magukat a római sánczokba s a haza megmentése, vagy SitchcBji

I.

életr.

3

-

34

—

legalábl) a veszély elháritásn iránti tanácskozás végett

ország-

íryülés ült össze Pesten.

A

pesti országg3ülés

datként rohanó veszélyt. álló országos deputatio

nem

forditliatta el

a gátattürt, ára-

September negyedikén száz tagból

Béesbe küldése liatároztatott az ország-

gylésen hozott hadi

és

téséért s ö felségének

Budára költözéseért

pénzügyi törvényjavaslatok megersíesedezni, mivel min-

denki belátta; hogy csak ez állithatja vissza

a

megingatott

bizalmat, ez csillapithatja le a ftlzúdult kedélyeket

s ez oszlat-

hatja el a birodalom, de különösen a haza fölött összetornyosult fellegeket.

A

fényes deputatio felment Bécsbe, de

minden eredmény nélkül

járt, azalatt ide

mig

ott

haza mind-mind bo-

nyolultabbakká váltak a viszonyok, mind-mind tágabbá a Bécs és Pest közti összeköttetés.

Ezen idtájban mondta Széchenyi azon nagy szavakat, memint felmagasztosult jós mintegy irva látott a jökönyvének lapjára „Én a csillagokból olvasok: Vér és vér

lyeket

v

:

mindenütt.

A

testvér a testvért, a népfaj a népfajt fogja mészá-

rolni ejigesztelhetlenül és rülten. Keresztet rajzolnak

házakra, melyeket

le kell égetni.

vérbl

a

Pest oda van. Száguldó csapa-

tok dúlnak szét mindont, mit épiténk.

Ah

az én füstbe

ment

életem!"

Es azon ember,

kit hidegnek, szívtelennek gúnyoltak, any-

nyira szerette hazáját, liogy e jósigék kimondása után harmad-

negyednapra megrült.

7.

Szcdipiiyi mint élölialod.

Széchenyi mint egyén, mint jellem, örökké talány volt koreltt s közpályája végperczeiben azon véleményt is, mely

társai r(jla

a többségnél megszilárdult, tragikai sorsa

lilíal

l'clforgatií.

A döblingi szenved megczáfolni hitszott, mit a világ az anyagi vállalatok és politikai sakkjáték nagy mesterérl tartott s a

sziv niartirja a hideg számitónak ellenmondóit.

Midn tása

s

-

35

Széohenyi a hatás délpontján állott és mély belá-

óriás cselekvényessége kiemelte az elalélt nemzetet kór-

ágyából

s

az egészség forrásaihoz vezcté vissza

bámulta

:

ót a

magyar, de nem merte tartózkodás nélkül, egész önátcngedésmert iigy hitte, hogy mindent fonttal mér, a szel-

sel szeretni,

lemi sulyokra keveset ad, a sikert, mint Vespasianus a pénzt,

jószagunak

akárhonnan vétetik

tartja,

vakeszközöknek

tekinti, az utilisatio

az embereket csak

ki,

hideg tanának apostola,

nagy önzó, okos számitó, jó

lelkesedés ostora,

hazafi,

a

de meleg

kedély nélkül és erényes de szívtelen ember.

Az

késbb

„önzó, a hideg számitó és a szívtelen" az „irigy, a szenvedélyesen

gylöl,

czímek mellé

a gyanúsító, a ma-

gát bálványozó és a hazafiúságra kizárólag feljogosítottnak

hiv" czimeket

toldották.

Midn a forradalom árja mindent elborítván, mindent elmidn a nemzeti nagyságról készült diadalívek egymás után ledltek; midn a ketts kereszt, a három hegy és négy folyam országa darabokra kezdett szakadni midn az söpört;

;

els magyar vezértl tett

be

:

az utósóig egy ezer éves korszak fejezte-

most a hazai romok közt

és a hazafiúi

fájdalom szür-

kületében felderül a visszaemlékezés méla holdvilága, üt az

mélkedés ünnepélyes órája

el-

és mi kezdjük számlálni tévedésein-

ket és az áldozatokat.

„Néz nyugotra borús szemmel, néz vissza keletre A magyar, elszakadott testvértelen ága nemének

A

könyörü eget

Nem

és földet vizsgálja hiában.

nagyait,

leli föl

nem

egykor

Széchenyi, ki

azt

téged messzeható kéz." kiáltá „zavarnak

nemzet", ki a közelg szerencsétlenségeket

egy államférfi; oly óriás erejével

rült

sem

hn, mint

a

s

rajzolá,mint

szentkönyv látnokai, miután

tartóztathatá vissza többé a nemzetet,

az iszonyú fájdalmak alatt.

nek" félreismert

vezettetik a

hbben

És a magyar a

,,

meg-

Kelet népé-

vádakkal terhelt írójának prófétai lelke 3*

3

—

36

-

szerencsétlensége által mélyen meghatva, csodálkozott, hogy a

melyrl

szív,

azt

mondák, hogy hideg, megtudott repedni a ész^ mely a politikai érzel-

hon fáj dalom miatt, hogy a számító gésnek üldözje

volt,

magát

tépte szét,

midn

érdekeket, melyeket védett, megmenteni többé

Míg

a dics, a szent

nem

lehetett.

az érzés elhíresztelt emberei törhetlen egészséggel ol-

vasták a hírlapokat

:

addig Széchenyi Görgen tébolydájában

midn eszmélete az rjöngés bilincsei közöl magát vádolta, hogy miért nem menthette meg a

a szünperczekben, kilebbent, hazát.

A

hogy a legnagyobb magyar traugy halad vissza felé nyomdokról nyomdokra, tettrl tettre, eszmékrl eszmékre, ki azon gondolatra jö,

gikai sorsát veszi kiindulási pontul és

Széchenyi utósó szónoklatától kezdve a „Politikai töredékeken" át a „Kelet népéig" s

onnan a „Hitelig"

:

az ily vizsgáló annyi

mélységet, annyi kedélyt, annyi kétségbeejt bánatot,

érzés

annyi ábrándképet és

nyiben

felfedezni,

vallásos

emelkedettséget

fog Széche-

mennyit a magyar közélet tekintélyeinél

hasztalan keres.

íme elérkeztem azon

szemembe köny tolakodik és a toll megreszketül kezemben, mert egy nemzet veszteségét, egy nemzet fájdalmát kell rajzolnom.

8.

Csaknem

Széciieiiyí

pontig, hol szivem elszorul,

mint a nemzet lialoüja.

tízenkét évet töltött a honszeretet mártírja Gör-

gen tébolydájának biis falai közt; a nemzet kíváncsian tudakozódott nagy betegérl, mohón olvasott, hallott minden sort, minden szót, mely a nagy beteg tolla alól, vagy szájából jött,

midn

egyszerre april 10-dikén,

azon gyászhír harsogja át a hazát

mint a haragos ég dördülete :

„Széchenyi meghalt

Ha mégsem

a haragos ég

komor

sötétébe

!"

mártanám

is

tollamat,

r.íjzolhatnám elég feketén a gyászt, mely e hírre a ma-

-

37

-

gyár nemzetre borult; ha a felbszült ég mennydörgésének villámnyelvén szólhatna

jobban

e hazát,

is

valaki

mégsem rázhatná meg

,

mint azon lever

hír,

hogy legnagyobb

fia

nincs többé.

Ha

belesujt a czikázó villám az óriás

lángba borulnak a körüle álló

fák,

szárnyra kél az orditó orkán

s

bokrok

homlokába,

cser

és cserjék;

ha zúgó

belekapaszkodik a százados

tölgy homlokába és megingadoztatja gyökerében

megrendül-

;

nek a szomszédos fák

és reszketve hajtják

midn

dicsekvése koronája hullott

egymásra recseg gályáikat: hát a magyar nemzet, miért ne rázkódott volna meg, büszkesége

és

miért ne sirna és g}ászolna,

midn

a porba

hazájának ujjáteremtöjét

most is s méltó leend mindörökké a magyar nemzet bánata, mert Széchenyi a fényes magyar aristokratia legdrágább köve volt, és kihullott; a magyar nemzetet összefoglaló kapocs volt és megtört a magyar nemzet melegit, éltet és tenyészt napja volt s leáldozott. Nagy temet az emberi szív, mindent tud feledni s feledvesztette

el.

Igenis méltó volt, méltó

;

tetni,

csak Széchenyit

s

Széchenyi halálán való fájdalmunkat

nem, mert bárhova vessük szemünket széles

e

hazában, min^

denütt Széchenyi nevével, Széchenyi mveivel, Széchenyi

remt

te-

szellemével találkozunk, melyekhez önkéntelenül csatla-

kozik az

Ha

elvesztéséül

keser fájdalom leküzdhetlen

érzete.

elttünk a szikrátszóró vasúti mozdony, vonszolva maga után a temérdek eleven házat, önkényte,,ez az müve és lenül azon gondolat merül föl lelkünkben ö nincs többé !" Ha a világ egyik csodamüvén, a lánczhídon haladunk s a szédít magasságból alátekintünk az alattunk süvöltve lebben

el

:

hömpölyg

országos

sz

folyamra; parányiságunk

s

az ö nagy-

müve sága érzetében lehetlen igy nem sóhajtanunk „ez az és ö nincs többé!" Ha a lánczhídon áthaladva a budai vár:

hegyet átfúró alagút, mint valamely óriásszem ránk tekint,

müve és ö nincs partján andaDuna többéi" Ha a csöndes méltósággal haladó logva látjuk a hullámokat fel s alá hasító gzösök könny röp-

megdöbbenve gondoljuk magunkban

:

„ez az

-

-

38

fájdalommal elegy lelkesedéssel kiáltjuk: „ez az ö müve és ö nincs többé !" Ha a lóversenyeken villámsebességgelhaladó patét,

ripák-verte porfelleget szemléljük, önkénytelen elszorul szivünk és

súgva mondjuk magunknak

bé!"

Ha

a kis

mve

és ö nincs töb-

magyar tengeren a Balatonon úszó gzös

nem

száll elénk, lehetlen eszünkbe

Ha

nincs többé!"

„ez az ö

:

jutni

:

„ez az ö

füstje

müve

a Tiszavidék egykor posványboritotta,

és ö

most

aranyszín kalászokkal gazdag téréin halad a szántóvet, áldólag emeli

fel

szivét és szemét, s halkan rebegi

:

„ez az ö

müve

és ö nincs többé!"

Oh, de hol van

toll,

mely

számlálná mindazt, a mit

leirná, hol

van nyelv, mely

el-

tervezett, indítványozott, tett, vé-

magyar nemzet nagyszert felmutat-

gezett e haza jóléteért, fajunk nemesítéséért, a

emeléseért? Hiszen a mi szépet,

hatunk, az mind az ö

müve

és

dicst

s

nincs többé.

Oh, méltó a mi bánatunk, méltó a mi fájdalmunk, mert kiesett a

mi nemzetiséhullámok közé temettetett a mi reményünk

mi koronánk drága köve,

günk éltet napja

;

leáldozott a

ksziklája. Széchenyi nincs többé

Midn totta a

Széchenyi halálának híre Kárpátoktól Adriáig átfu-

magyar

hazát,

minden becsületes magyar ugy

érezte

magát, mintha családjának egyik legkedvesebb tngját, mintha saját

szivét vesztette

matrónák, virágzó hajadonok sírtak és gyász-

gyermekek,

tisztes

ba öltöztek

vallás- és

érezték,

9.

hogy

botorkáló aggok, játszi

volna. Sír felé

az, a ki

nemzet-különbség nélkül, mert tudták,

Döblingben meghalt, mindnyájunk halottja.

Wini tiszteli a ma&ryar nemzet

„Gróf Széchenyi Istvánné, csillagkeresztes és palotaliídgy,

elliiinyt iiairyjaít.

szül. Seilern

maga

és

tiai,

Crescentia grófn,

Béla és

Ödön

ne-

vében, vigasztalhatlan szivvcl jelenti, lelcjthcílen kedves férje s

illetleg atyjuk. Sárvári Felsvidéki gróf cs. k.

apostoli Felsége val.

bels

titkos

Sztchouji

htván

tanácsosa és arany-

kulcsosa, több jeles

rend

-

39

Egervár, Pölösko,

vitéze,

Szent-

György várának örökös kapitánya s a magyar tudós társaság igazgató tagja, f. hó 8-kán, hön szeretett hazája s nemzete javának s dicsségének szentelt, tett- és áldásdiís élete 68-dik évében, Döblingben váratlanul bekövetkezett gyászos kimultát.

Az üdvözültnek hideg tetemei Magyarországon Nagy-Czenken a nemzetségi sírboltban fognak

april 12-kén délesti néíjy

órakor ünnepélyes egyházi szertartással eltakaríttatni.

Az engesztel

szent mise-áldozatok a fennevezett egyház-

ban, valamint Bécsben a Skótok

magyar

családi jószágok

templomában

anyacgyházaiban

órakor fognak megtartatni. Bécs, april

9.

f.

s

hasonlóan a

april

26-kán 10

1860."

Gróf Széchenyi István, mint fentebb emiitettük, a magyar akadémia alapitója volt. Alig jelent meg most a idézett gyászje-

lent

levél, a

magyar akadémia

rendkívüli összes ülésre séges mondanunk. olvastatott

fel

gylt

april 10-kén reggeli 10 órakor

egybe. Mely tárgyban, alig szük-

Az akadémia

elníikének

következ

levele

:

„Tekintetes Akadémia! Mint ez

id

szerinti

elnöknek,

ma

keserves kötelességet kell teljesítenem.

Akadémiánk

A

alkotója, Széclienyi István, nincs többé!

nagy fájdalmak némasága

mi elsk ságát,

szakítjuk

meg egy

tiszteletet parancsol és köve-

nem fogunk

tel ugyan, de azt hiszem mégis,

ellene véteni, ha

ország sajgó keserveinek hallgatás-

mert hiszen az enyészhetlen fény

és hatású férfiúnak

nevét és pályáját a mi létclünkkel mindenkorra összeforrasztotta a történelem. Nincs magyar, ki e veszteség nagyságát ne érezze.

Azonban legmélyebben

a

magyar Akadémiának

kell azt

éreznie.

Indítványozom ennél fogva 1.

:

Tegye le az Akadémia mély jegyzkönyvbe.

és

szinte fájdalmának

ki-

fejezését 2.

hogy

Fejezze ki az igazgató-tanács irányában azon óhajtását,

ez az

Akadémia alkotójának

fog rendezni.

tiszteletére

gyászünnepélyt

Fejezze ki ugyancsak az igazgató-tanács irányában azon

3.

reményét, hogy ez a nemzet kegyeletes óhajtásait felkarolva és

azok élére állva, eszközölni fogja, niikép érczszobor örökítse

a haza szivében, Pesten az elhunyt

nagy

ferfiu emlékét.

Öltsön az Akadémia egy hónapra gyászt, alkotójának

4.

tiszteletére.

Jelölje ki azon tagjait,

5.

kik velem holnap után egy óra-

kor Döblingben a dicsült kimúlásának helyén és Czenken csütörtökön a beszentelési és temetési tiszteleteken az Akadémiát képviseljék.

S ezek fölött tekintetes Akadémia, gyászoljuk az elhunymeg emlékét a közre kiható tevékenység

6.

tat tetteink, becsüljük

mélyedjünk belé szellemébe, hogy felfogva azt, minél igazabban valósithassuk körünkben azon nagy eszmét, melynek érdekében adta a tett embere ez intézetet a

Hassunk

által!

hazának

és

!

Engemet pedig

tartson

meg

a tek.

Akadémia megbecsül-

hetlen szívességében és fogadja szokott jó indulattal legigazabb tiszteletem kifejezését. Pozsony, april

Gróf Dessewífy Emil a m.

E

tud.

9.

1860. 11 órakor este.

Akadémia elnöke." nagy számmal összegylt

levél felolvasása folytán a

ta-

gok közakarattal e következ pontokat határozták 1. Az Akadémia mindenek eltt jegyzkönyvileg

kifejezi

mély fájdalmát. 2. Külön gyászünnepély fog

alkotó-

:

jának,

s

tartatni az

az emlékbeszéd tartására a

Akadémia

nagy gróf elnöki utóda báró

Eötvös József határoztatott felkéretni. 3.

Az

igazgató-tanács felkéretik, hogy a nemzet óhajtását

hogy Pestnek valamely közterén orszáegygos emlék örökítse az elhunyt nagy férfiú emlékezetét szersmind egy külön akadémiai emlék is emeltessék majdan az Akadémia epülete udvarán avagy teremében. 4. Ugyancsak az igazgató-tanács megkéretik, hogy Akadéfelkarolva eszközölje,

;

miánk alkotójának nevét emlékérem veretesével je meg.

is

tisztel-

5.

Az Akadémia

6.

A

tagjai

41

-

egy hónapig gyászt viselnek.

temetési szertartás alkalmával gróf DessewíFy Emil

következ igazgató, tiszteleti, rendes és levelez tagok hívattak fel az Akadémiát képviselni báró Eötvös gróf Károlyi József másod elnök gróf Andrásy György György, herczeg Battyhány Fülöp, herczeg Eszterházi Pál, Deák Ferencz, gróf Apponyi György, Kubinyi Ágoston, Szögyéni ur vezetése alatt

e

;

;

László, báró

,

Kemény Zsigmond, Toldy

Ferencz, Hunfalvi Pál,

Tasner Antal, Hoványi Ferencz, Zádor György, Zsoldos Ignácz, Lónyai Menyhért, Peregriny Elek, Bertha Sándor, Arányi Lajos,

Pompéry

János, Zsivora György, Török János,

HoUán Ern.

7. A megdicsült gróf családjának levélben fejezi ki az Akadémia mély sajnálkozását és részvételét a veszteség fölött, mely a családon tul az összes hazát, s legkivált Akadémiánkat

is

oly súlyosan érte.

Végezetre az elhunyt gróf arczképe a titoknoki terem-

8.

bl, hol eddig

tartatott, az

ülésterembe áthozatni

s

ott felfüg-

gesztetni határoztatott. Az utasitó szabályok minden ily alkalommal szavazás utján rendelik elhatároztatni a felfüggesztést. Kell-e mondanunk, hogy a szavazás egyértelm volt. Hogy e kép már régebben nem a teremet díszesité, csak a nemes gróf

szerénysége és ragaszkodása az utasitó szabályhoz eszközlé,

mely

alól

még

elnöksége alatt kivételt akartak tenni

irá-

nyában."

A

bécsi

„Wanderer" czimü

gével igy adja István

f.

el

h. (april)

lap a tisztelet

kell gyöngédsé-

Széchenyi tragikus végét. „Gróf Széchenyi 7-ke és 8-dika közötti éjjel

Görgen téboly-

magát agyonltte. Már egy hét óta a mélakórnak világos nyomai voltak rajta láthatók, keveset beszélt s még legjobb barátait sem látszatott szívesen látni ma-

dájában

Döblingben

gánál. Fantáziája folyvást

vt

komor képeket tükrözött

a legsötétebb színben láttatá vele. Jósika, az

ja halála,

ki közvetlen

elé s a jö-

bens barát-

megbetegedése eltt Döblingben nála

majd hetvenéves aggastyán szivét egészen megtörte. Már öt nap óta alig evett, kedvencz tárgyaival, mink órái' és ebédelt, a

chronometerjei

s

mindennap maga

42

-

különösen a galambok

melyeket

valának,

melyek általa mesterileg fúvott ébenfa csákánya gyönyör bús magyar nótáira ablakába repültek, többé nem tördött. Szombaton meglátogatá öt gróf Zichy Henrik (tulajdonkép Géjza, az ö mostoha fia) s leirhatlan nyomott hangulatban találta öt. Két nappal elbb azt monda láto„Napjaim meg vannak számlálva." S a beteggató nejének ápoló cselédeknek is, mint mondják, szokszor emlité az önétetett,

s

:

gyilkolást.

De mindezen beszédekre, mint a már rég megroncsolt kenem igen ügyeltek. Szombaton este a gróf a

dély kifolyására

városban lakó titkárával Kissel sakkozott,

s

ezen igen jó ját-

Ennek elmenetelénél még egyszer kérdezte, váljon bizonj^osan megj-e fia Béla más napon Bécsbe, (Czenkröl, hova maga küldé el néhány nappal elbb) mire az igenlleg felelt. Nemsokára a cselédség is távozott (az szón minden játékot megnyert.

öreg gróf öt szobából álló szállásán csodálatos módon egyedül liált

!)

Tizenkét óráig

fel s alá

járni hallották

elcsendesült. Lesfközelebbi reo^orel a szolsfák

pogtattak ajtaján,

s

midn

t, ekkor minden

maid

a szokás ellenére tol

fél óráiír

nem

ko-

nyittatott,

harmadik hová oly kényelmesen szokott

az orvosért futottak. Betörtek lakába, s az öreg gróf

szobájában támlásszékben nyujt(3zni, liolt

szétzúzott koponyával.

egészen

Az

ült,

fel

volt öltözve,

s

A

látvány rettentV) volt.

A

igy le >íem feküdt volt.

iszonyatos tett eszköze rövidcsöv, de nagy lerejü

pisztoly volt, vizzel megtöltve.

Mind a két cselédet, kik különben

a hónap végével szokták fizetéseiket kikapni, a gróf kevéssel

elbb

kifizette april

törvényszA'ki

A

hóra; csodálatos, hogy ez sem

bonczolás

húsvét liétfn

test bcszentclésének a döblingi

szerdán délre volt kitzve,

délután

tnt

ii/ii<ji/(ir

A

történt meg.

templomban, mely eredetileg

már ma

ketlden

meg

kellett történ-

le. Erre közvetlen Nagy-Czenkre vitetni'k a tetemek
fel.

;

a Icíjua-

az ottani nemzetségi sírboltban fogja viszontag-

Magyarország történetében korszakot álomban kin}ugodni."

ságoktíil sokat hányt, de

képezi) életét öriik

A

43

-

„Pester Lloyd" czimii pesti lap követkozokg. jclcntotte

Széchenyi halálát

:

„A. gondviselésnek ugy tetszett, Krisztus feltámadása els ünnepén ez országot súlyos csapással látogatni meg. Bécsben, hol kevés nap eltt Erdély utóbbi kancellárja az élettl elbú-

csúzott, lehellé ki e hó 8-kán Szécheni/Í htván. a

magyar"

nagy

„legnagyobb

Fennhangon s érthetleg fogja ravatala körül a gyász tanúsítani, mi volt az elhunyt hazafi az hazájának, valamint a jöv nemzedék is szeretettel s kegyelettel fog is

léte halhatlan is

lelkét.

nyomaira

föltekinteni.

a remény fényes csillaga volt,

környezé

;

s

A

hazafiaknak

midn

szellemét

már homály

mint világit csillagzat fog még akkor

fölött lebegni,

midn

drága csontjai

még akkor az ország

is

felett a hallgatás

örök

éje

terjesztendi el sötét szárnyait."

Dr. Falk Miksa

Zeitung apr. ,,A

1 7.)

igy

Széchenyi haláláról (Pest-Ofner

:

múlt hét csaknem kizárólag agy szomorú esemény

sz

vétetett igénybe, az által.

ir

Több mint egy

által

Széchenyi István gróf öngyilkossága

évtized óta élt a

nemes

gróf, az itteni la-

kosság által csekély figyelembe vétetve a birodalmi fváros közelében, és csak rögtöni halála

döblingi park

felé.

vezeté a közfigyelmet ismét a

E park közepette

áll

egy egyszer

ház, mely-

es

részén kapu sem vehet észre, a sarkát hogy végre egy kis ajtóhoz érhessünk, melyen át a fölmeneti lépcshöz juthatánk. Jobbra, az els emeletben, Qgy ajtó nyilt a gróf elszobájába, melyben nappal a felügyelök voltak, aztán agy szobába léptünk, hol rendesen ebédelni szoktak, aztán agy kis sálon következett, melyben a gróf ágya állt, s ennek átellenében az Íróasztal, s a kett között egy régi divatú, de igen kényelmes karszék. Itten fogadá el a gróf órákig, jobb lábát n legbensbb barátait, e karszékben ült

nek a bemenethez

meg

kellé kerülni,

balon keresztbe téve, csevegve, szivarozva, láján játszva. nét, két

nagyobb

A

s

közbe-közl)e fuvo-

hálószoba szomszédságában volt egy kis kabi-

egymással átellenbe helyezett pamlaggal, hol Sz. a nap végre a bútorokkal tömött nagy elfogarészét tölte ;

-

-

44

terem következett, melyben a könyvtár

(lási

Néhány

is állott.

nappal a gróf szomorú vége eltt, oldala mellett ültem az em-

mi beszélgettünk egyrl s másról, de a gróf sajátságos nehéz hangulattal küzde ez este; mindenféle agyrémekkel tépeldött, s hasztalan igyekeztem derültebb gondokabinétben

iitett

;

t

latokra birni. Elmenetelemkor, mint rendesen, kikisért.

A

har-

madik szobában megálltunk s még egy félóráig csevegtünk együtt én a grófnak egy komikus esetet beszéltem el a köze;

napokból,

lebbi

nevetésben

tört ki a fölött,

kellé fogóznia,

melyben húsvét

oly szívélyes

s

hogy azon karszék támlájához

hétfijén holttestét találták. S e mellett könyei gyöngyöztek le

hófehér szakálára,

ha

s

oly bensséggel szoritá

meg

kezemet, mint-

egy néma köszönetet jelentene,

az

lanatot szereztem ajtónál

újra

neki.

megjelent

i\Iár az s

azért, hogy egy derült pilelszobában voltam, midn az

ismét nevetni kezde.

E

vidor kép az

utolsó, mely a nemes férfiúról lelkemben fönmaradt s nem birhatám magam reá, hogy holttestét megnézzem, csakhogy e derült benyomást ne engedjem elhomályosítani. Csak hazatértemkor jutott eszembe, hogy szokása ellenére nem hivott meg uj látogatásra, s én más napon több ismersöm eltt azt nyilatkoztatám ki, hogy a nagyhirü férfiú vége közeinek tetszik elttem, mert e folytonos komorság, feloszlásához vezeti t — hogy maga idézte azt el, az eszem ágában sem volt. Ha ezeltt olykor rá akartam beszélni, hogy hagyja el a tébolydát, mosolyogva válaszolá talán, talán! Midn :

együttlétünk utolsó estéjén szintén ismétlém nul fájdalmas kifejezéssel azt válaszolá

lenne az!"

—

:

ezt, kimondhatatla-

„Nem tehetem, halálom

Lélektanilag nevezetes, hogy a gvóf, fiának Bélának

kit végtelenül

szomorú tényt; igen kedves,

szeretett

— megérkezése

val(')szinüleg •dtU'A tartott,

virágzó

ifjú

meglátása,

eltt hajtá végre

hogy

e

az eltte oly

iszonyú elhatározásában

ingataggá tehetné. Atalában, családját végtelen gyöngédséggel szerété. zott.

Egy

Midn

delt, a

ízben nála találtam a grófnét, a magas,

ki

késbb

eltávo-

megható alak a szobákon keresztül lépaz(;iti hozzám fordulva könvezö

gróf sokáig utánanézett,

szemekkc4 így

Ha

az

ember

e

-

45

nemde, Széchenyi grófné jeles asszony ? nemes, pazarul megáldott természetet, e jeles

szolt

:

kedélyt annyira jól ismeré, fájdalmas benyomást kellé tenni rá

hogy általa a meghalt magániratait oly gyöngédtelen modorban közzétéve látta. E leveleket min-

dr.

Görgennek azon

tette,

s viszonyokat közelebbrl nem ismeré, Görgen ur maga-magáról szegénységi biaz által, hogy ez iratokat a hirlapok pia-

denki, ki a személyeket kell

hogy

féreértse s

zonyítványt adott ki

Azon

czára vitte.

ezekhez

hasonlót

unalomból

írt

nö, kihez e levelek intézve voltak, mégr száz bir,

semmi mást nem bizonyítanak,

hozzá, és melyek

mint hogy a grófnak

hanem

len napjai,

melyeket Széchenyi tréfából, gyakran

is,

mint minden embernek, voltak kedvet-

azért utolsó pillanatáig,

találó elmésségét megtartá.

Hanem, ha valóban öngyilkossági

mániában szenvedett, van-e

ott

elhanyagolására?

A

fölügyelés

ragyogó szellemét,

mentségre ok egy

ily betegrei

gróf bizonyosan hódolt volna

be van bizonyítva, mert mindenhogy szorosabb felügyeletröl tétetvén ^^^y alkalommal szó, e miatt ö eredetileg három szobából álló lakását kettvel nagyobbitá. Mindaddig, míg Sz. Görgen intézetében volt, Görgen dr. felels volt érte; ez elviaz orvos rendeleteinek, az

kinek, ki üt meglátogatá, elbeszélte,

tázhatlan.

vetséges.

A A

„kíméletes, szeretetteljes bánásmódrólí" beszéd ne-

gróf évenkint, átalánosan 10,000 frtot

fizetett, ez

még jó bánásmódot se lehessen igényelni?! levelet nem hagyott a gróf hátra; holmia közt

összegért aztán

Csa-

ládjához

csu-

írt

pán egy bepecsételt csomag egyebet látszik

tartalmazni,

találtatott, s

mely egyébiránt más

melynek

fölirata

:

„az 1845-ki

évbl; holtom után felbontatlanul elégetend." Ha vájjon van-e végrendelete, nem tudom, de azt hiszem, aliglia van. A gróf

már régebben

intézkedett vagyona fölött

30,000 frtnyi évpénzt biztosított

;

s

még ebbl

személyérc csupán is

jelentékeny ösz-

szeget gazdálkodott meg, mely halála után nála megtaláltatott.

kitn kies,

—

gazda volt

s

a legjobb

érzelékeny kedély. Csak

galambja

volt,

szívvel

bírt, valódi,

még egy

miket maga etetett;

vonást!

bizonyos

gyerme-

Egy csoport

órában

kinyitá

ablakait, fuvoláját

elvette

-

46 s

mélabús magyar dallamokat kez-

de játszani, melynek hangjai a tollas vendégeket hozzá édesgetek.

A

szegény kis állatok azóta órákig köriilrepdesik az abla-

nem fér fejkbe, hogy barátjuk eltávozott, hogy az a kéz, mely ket eteté és simogatá, most már halott és merev, és hog}' uz ajkak, melyek oly bizalmas szeret hangokon szóltak hozzájuk, örök idkre el vannak zárva! Én alig válhatok meg a kedves halottra! megemlékezéstl, de t, legalább az elmúlt napokból önnek olvasói közül is sokokat,

.

kan ismerek,

s

igy hiszem,

hogy

.

k

.

is

szívesen

idztek velem

együtt e nemes férfiú sírjánál.

Gróf Széchenyi István tetemeinek beszentelése Döblingben ment végbe, minél nagyobb a leg-

oly kiváló egyszerséggel

egyszerbb polgár temetésén sem beszentelés 24 órával

elbb

lehet.

Azon

hogy

rendelet,

történjék meg, oly

késn

a

adatott

hogy a megholtnak még Bécsben lev barátai közöl is igen kevesen értesülhettek e változás fell. A döblingi kis templom ki,

félig alig telt

meg, legfölebb 50 — 60 személy volt

legtöbbnyire hazánk fnemességéhez tartoztak.

A

jelen, kik

falakra füg-

minden dísz el volt mellzve; Magyarország egyik legels mágnásának tetemeit, ki egyszersmind kamarás s valóságos bels titkos tanácsos, s egy csomó gesztett családi czímereken kivül

rendjel tulajdonosa volt, egyszer, csupán a feszülettel díszesített

koporsó zárta be. Félegykor vitetett a templomba,

beli lelkészek által azonnal beszenteltetctt,

s

a hely-

a jelenvoltak

még

mintegy negyedóráig maradtak együtt csöndes imába mélyedve, s csak azután mentek szét, s csupán a kocsik hosszú sora s gazdag formaruhás cselédek, az urak mind legegyszerbb fekete magyar öltönyben voltak, gyanittaták, hogy a megholt az

—

—

elkel körökhíiz tartozott. A holttest még az nap Czenkre vitetett.

A

legnagyobb magyar

földi

tétettek be a családi sírboltba,

liazájuk körül oly sok

piheimek.

A

maradványai 11-kén délután

melyben már régi idk óta a

érdemet szerzett Széchenyiek csontjai

fnemességnek mintegy ötven képviselje,

démia küldöttsége, az irodalom több képviselje

s

az

Aka-

a vid('krl

-

-

47

mintoofy ijtezeren kisérték nj'ugalomlielyére.

Sötét ég boron-

gott a gyászkíséret fülütt, mely szomorúan állta körül a gyászravatalt, a fák lombtalan ágai közt elöt()rü vihar eloltogatá a

fáklyák lobogó lángját, melyek hosszú sorban vették körül a

A

koporsót.

sötét összctornyosult

egy napsugár

felhk közöl idnkint egy-

tört ki, niintlia a természet

a fény és árnyék

is

be akarná mutatni

melynek a legnagyobb

közti szellcmharczot,

szakában ki volt téve. gyászmenet a várkápolnától 4 órakor indult meg. Mint-

hazafi szelleme tettclús életének hanyatló

A

egy negyedóra múlva érte

nagy czenki temett, melyben a lépcsin a megholt közel rokonai vitték le a koporsót, e közben a fáklyákat, melyeket az ers szél eloltogatott, ismét meggyújtva egy halomba rakták, mely magasan fellobogott, mintegy jelképéül azon szellemi életnek, mely a dicsült pályáját jelöli, mely alvó nemzetét háel

grófi család sírboltja van.

a

A

sírbolt

romszázados álmából felébreszté. dalt énekelték el

s

A

fáklyák fényinél a nemzeti

bezáratott a sírbolt, mely most

zet legnagyo1)b szellemi harczosának

,

már

a

nem-

az élet viharaitól

nem

hál^orgatott menhelyet nyujl."

Gróf Széchenyi temetésérl igy ír Török János Sopronyból „Mint villám futotta be az országot gr. Széchenyi halálának

lever

Vasárnap ide

híre.

idben már

is

elérkezett a gyászjelentés,

szintén az egész hazában elterjedt.

Az

nwly

itteni pol-

gárság azonnal a nagy halott bátyjához ment azon kérelemmel,

sák

hogy a gróf el, s

földi

maradványait a pályaudvarnál fogadhas-

azt gyászkiséretképen

követhessék a városon végig,

mit a gróf megtagadott, hogy a városban minden

tal

ember

s

jele-

több

fia-

mely utóbbiaknak jutott a koporsót a vaspályáról a legegyszerbb halottas

jelen volt a pályaudvarnál,

a tisztelet,

szekérre

feltn

Egyébiránt a nagy halott rokonai

netet kikerüljíin.

föltenni.

—

Még

azon

este

elment

a halottas szekér

Széchenyi hü tisztviselje, Némethy Imre felügyelete alatt XagyCzenkre. kezett

Az es

meg

tisztviseli

szakadt,

s

az ég

megeredt könyüi mellett

ér-

a hallgatag vonat Czenkre, hol az elhunyt családja, s

a falu

elöljárói

által fogadtatott.

A

koporsó a

családi

kápolnában

tétetett

-

48

hol két fiatal ember,

le,

fölvált-

va rködött.

Azon szerencsétlenek közé tartozom én is, kik az ország nagy halottjának temetésén jelen nem lehettünk, a gyászjelentés szavaihoz tartván magunkat, mely szerint a gyászoló család az eltakaritás

ünnepélyét apr. 13-ra, délesti négyórára

már közbenjött intézkedések miatt egy napelbb ugyanazon órában megtörtént. — De ha a temetés els határnapja megmaradt volna is, csak nagy erlködésbe került, kell idben a gyászhely szinére eljutni, mert a pest-bécsi gz vonat már két nap óta mindig majd egy órával elkésett, ugy hogy mi is a reggeli hét órai sopronyi vonattal már nem mehettünk, hanem csak a 9 óraival indulhatván, táviratilag meghatározta, holott az

pal

rendelt postalovakkal siettünk Bécsújhelybl Nagy-Czenkre

már Sopronyban

csak kisírt szemekkel

s

;

de

a megtörtént temetés

szomorú hirével találkoztunk.

Nem tán

késn

lehetvén igy a gyászszertartás részese és szemtanuja, is

jöne levelem e tekintetben a bár szemtanuktól nyert

leghívebb jelentéssel

s

;

erre nézve a közelebb álló bécsi lapok

mindenesetre megelzendnek minket, telt

szerkesztség,

ha

errl

s

azoknak

helyesen teendi a

tisz-

rögtön

tudósitásait

átveendi.

Mindamellett részleteit,

nem mulaszthatom

Paur

mint azokat

el

az

események némely

Iván derék hazánkfiától, a grófi

nemzetség levéltárnokától hallottam, feljegyezni. tal kiküldött tudósító is

A

nagy halott lakattal lezárolt

Bécsbl a nemzetség édes

fiai,

Ilona,

A

P. N. ál-

ugyanannak szívességébl nyerte és lepecsételt

koporsóban

tagjainak, a gyászoh)

jelen volt

adatait.

özvegy

Béla és Ödön, mostoha gyermekei gr. Zichy Geiza és

továbbá Széchenyi János

kén Bécsbl indulva, d('>házhoz, hol a

'

drága

^

és

Gyula kíséretében

april 10-

10 órakor este érkezett a sopronyi

Pálnak több

fiai,

ügyvéd

Károly és Németliy Imre számvev(') fogadták.

Paj)

in-

testet az elhunyt aggastyán testvérének

a fcnnemlitett nemzetségi levéltárnok sagrctfi

polgárság Sopronyban

<'>liiijtotta

A

volna a koporsiH fáklyákkal

kisérni a városon keresztül

Az

érkezett meg.

,

4;)

-

azonban az engedély csak tegnap

ereklye tehát a város elkerülésével

sen Czenkre vitetett, hol a grófi tisztség,

Hajnik

János,

az elhunyt egykori

s

ennek élén a jóhirü

jobbágyainak hálás töme-

ge a legmélyebb fájdalom közt várakoztak, polnájában

felállított,

s

egyene-

s

a várkastély ká-

czimereivel ékitett ravatalra tették

hol a kopors(3 körül az április 11 -kén délesti 4 órára áttett

metésig

az

tiszteleti

rséget.

tisztség

ifjú

felváltva

s

kivont karddal

fel,

te-

állott

Ekkor még nem csak a temetésnek, de még a megtörtént halálozásnak hire sem jutott el két órai távolságon tul Sopronyon alól hiszen különben százezerek lettek volna utolsó tiszteletül jelen, mert hazánkban nem csak a szoros értelemben vett értelmiség, hanem a legutolsó pórember is szivében hordozza a páratlan nagy ember nevét. ;

De

daczára

a rögtönzés

is

közel 10 ezer

emberbl

állott

tegnap a temetési gyászkiséret^, mert a sopronyi nép és polgárság, s ki a

velk

a polgármester és városi tanács, tömegesen tódult

gyász helyére, falvak

lebbi

s

az összes nagy- és kisczenki nép a köze-

népével processio

alakban a dicsült által ujon

felépíttetés végett lerontatni rendelt

anyatemplom romjaitól a

várkastélyhoz, honnét a nagy halott, kizárólag a

Széhenyi csemeték

vállain a

bolt kápolnájába, 400 fáklya

tében

nagyremény

köztemetben álló nemzetségi sírs keseren zokogó szivek kísére-

vitetett.

Nevezetes

az,

hogy

az e sírbolti kápolnában,

melynek

oltá-

ra az üdvözít feltámadási ünnepének tiszteletére szenteltetett, a

húsvét hetében

végzett ajtatoskodás fejében VII. Pius pápa

szentsége, mint Krisztus

26-káról szóló

s

la szerint a liivekre teljes

S

e teljes

urunk helytartója, 1817-dik

évi aug.

1818-ki febr. 17-kén ujabban megersített bul-

búcsúban

bucsu kegyelmét terjeszté ez év])en

ki.

ezernyi ezerek részesültek,

mert az üdvözültnek hamvai megszámlálhatatlan népet vonzanak tegnap óta e kápolnába. Máig több mint negyvenezer ember vándorolt oda. Ssécbenyl

I.

éUtr.

^

-

-

50

A

temetésrl elkésettek közt nevezetesebbek Thurn-Taxis Teleki Sándor és Kornis Ádám grófok, amannak sógora

lig.,

Földváry, a vas- és zalamegyei küldöttségek, melyek Sárvárott

gyltek

élükön Batthyány Gedö

össze, s

gr.,

Puttyán Ödön és

Jen

bárók, Bezerédy László, Inkey János, László és Kázmér, Horváth Vilmos, baltavári Horváth Ferencz, Koppányi Ferencz, Csillagh László, Bátor Geiza, Szabó Samu, Brodánovics stb. állottak.

Megható volt

a

mosonyi gazdaképz

intézet

növendékeinek

Major Pál lelkes hazafi vezérlete megyei fnök Króner, az üdvözültnek egykori

sereges megérkezése tegnap alatt.

De maga

követtársa

A

is,

a

bár elkésve, a nagy ember sírjához

gyászoló özvegyen és édes

fiain kivül a

sietett.

temetésen jelen

voltak mostoha

fiai közül Zichy Henrik, Geyza és Rudolf grómostoha leányai közül Ilona, Palavicini rgrófné, és Júlia Hunyady grófn. Ezenkívül jelen volt 9 Széchenyi, t. i. János, László, Kálmán, Ferencz, Ödön, Pál, Gábor, Imre és Dénes s két Széchenyi leány, t. i. Júlia grófné, M. Parry özvegye, s Dóra grófkisasszony, a most legidsb Széchenyi, Pál

fok

;

—

;

leánya; a családhoz tartoztak

még

gr. Festetics

Dénes,

vözült egyik mostoha veje, és Horvát Felicia, Széchenyi

az üd-

Gábor

grófn.

A

magyar akadémiát a temetésen (miután nagy

küldötteknek kell idben

értesült) képviselték

:

része a

Dessewfiy

Deák Ferencz, Károlyi György gr.. Kemény Zsigmond Podmaniczky Frigyes, Toldy Ferencz, Hunfal vy Pál, Lónyay

Emil b.,

nem

gr..

Menyhért, Fábián István, Zsivora György,

Pompéry

dr.

Arányi Lajos és

János.

Ezen kivül még nevezetesen jelen voltak a temetésen

:

Zichy Ödön, Szapáry Antal, Károlyi Gyula, l^ejácsevics Márk, Julián és Gábor, Dorsay, AVenkheim Antal és József, Festetics

Ágoston

mond dényi

és

Leo grófok, Babarczi Antal és fia. Kemény ZsigÁrpád bárc')k, Ürményi József és Miksa, Zse-

és Lopresti li^duard,

Klauzál

Gi'ibor,

szentgyörgyi Horvátli Antal,

Bezerédi Pál, Lukinics Mihály, Bohus János és László,

Huszár

Imre

és László,

Géza,

ifj.

A

Blaskovich

51

-

Sándor, Kovács

Sándor,

Tasner

Bertha Sándor és Simon János sopron-megyei fnök. néjDesült czenki sírbolti ká-

folyvást uj vidéki hivekkel

polnában az egész hét folytán engesztel sz. mise-áldozatok tartatnak; de ma déleltt ünnepélyesen Sopronyban tartatott meg a benczék templomában, az üdvözültnek fájdalomba merült

nagy templom tolongásig megtelt, a hálás sopronyi nép egytl egyig osztozván egyetlen

uem

él

testvére Pál kívánatára,

s

a

csak a nemzetség, de az egész ország közös gyászaiban.

lángsugárban

üsz

gyászravatalon

csüng czimerekbl kifényl

ketts kereszt a hármas halmon hangosan halott az utolsó lehelletig egyedül

A

A

s

kiáltá,

hogy a nagy

kizárólag a hazának élt."

hogy egy hónapra gyászt lt, viszhangra talált a nemzet minden osztályánál. A fváros utczáin még az nap csaknem minden fövegen gyászfátyolt lehete látni. Krös városa tanácsa elhatározá, hogy egy

magyar Akadémia azon

határozata,

hónapra g}'ászt lt, Kecskemét városa vallásfelekezeti különbség nélkül közös gyászünnepélyt rendezett, s utána az ország

majd minden kisebb nagyobb városa, községe mert nem találkozott magyar, ki ne érezte volna, hogy Széchenyi, mint életében édes mindnyájunké volt, ugy a halálban is mindnyájunk ;

halottja.

Az ország minden vidékén tartott gyászünnepélyek egyenkénti leirása sok idt és helyet igényelne azért csak az ország;

néhány vidéki gyászünnepélyek leírására szorítkozom de mieltt ezt is megtenném, a nemzet kegyelete jeléül ide iktatok néhány vigasztaló gyászfeliratot, melyeket testületek és városok küldöttek a nagy halott nagy özvegyéhez szívében tartott

s

;

:

A magyar Akadémia

gyászfelirata Széchenyi özvegyéhez

:

„Nagyméltóságú grófné! A magyar tudományos Akadémia tagjainak nincsen szavuk azon fájdalmas mély megindulás kifejezésére, melylyel

tézetet

negyven

évi

ama

férfiú

kimúlása hírét vevék, ki ez

in-

vajúdások után egy szavával életbe hívta; 4*

— ki azt saját

nagylelk

52

áldozatai,

— nem ernyed

buzditásais bölcs

tanácsaival megalkotta, annak mindenkorra kitzte az irányt,

melyben hivatását

létesítse

s

;

számos év során

azt

át erély-

lyel és szeretettel igazgatá.

S a nagy veszteség

nem

csak intézetünket,

nem

csak

az

magyar nemzetet, de lesújtotta drága övéit is. Ily veszteség els érzetében nincsenek vigasztaló szavaink sem, akár a magunk, akár az Excellentiád és nagyremény öszves

számára.

fiai

De

s a nagy Férfiú erémi rokon fájdalmunk bevallása,

enyhítse legalább a legnemesb nö,

nyei örököseinek fájdalmát a

kik mint ez általa alkotott országos intézet tagjai, szintúgy

fiúi

kegyelettel rizzük szent emlékezetét.

Es enyhítse egy pillantás a jövendöségbe. Ugyanis elfordulva mindentl, mi most lelkünk elkeseredését táplálja, üdüljünk. Kegyelmes Asszony, azon a képen, melyet szivünk inghatatlan hite élénkbe fest, hogy az, mi a nagy Elhunyt nappali és éjjeli gondjainak ftárgya volt a Haza megmaradása s e :

Xemzet szellemi emelkedése, nem vala álom! Es e hitben adjunk közös hálát a Magyarok Istenének, hogy nekünk adta,

t

ert és szellemi hatalmat véghezvitelére anmagyar történelem egyik legnagyobb emberévé

neki pedig adott nak,

mi

teszi

:

t.

t i.

a

a nemzeti önismeret és öntudat ébresztése- s ersíté-

hogy a nemzet a csupán fentart és tatarozó államokosság terérl az alkotó és elébbre viv, társas és országos munkásság mezejére térjen át. sére, s

Ez egy nek

az,

a miért a

jövend

történetíró Széchenyi korával

számláhmdja a magyar nemzet életének melyvégig kisérendi a magyart, mig élni fog a iohlön

uj id(")szakát hatíisa

;

:

im, eimek

tudalma nem engedi, hogy a Szfrheniji névagvász jelszava maradjon st a diadalom magasztos érzetével tölti el s

:

kel)leinket; Excellentiádnak

dalmat,

midn

pedig adjon ert elviselni

az nem(»s szivét

mármár megem«'sztend

szenvedései jutalmául pedig engedje azt az

idt,

midn

íicmes

Sziilíittci

:i

a

iVij-

leszen,

Mindenliati) megérh<'tni

tettek

által

is

méltókká

-

53

nagynev

fogták iiiagukat tenni azon dicsségre, melyet juktól örökölni szerencsesek voltak

Akadémiának

Kelt a M. Tudom.

összes ülésébl. Gr. DessewíFy Emil,

m.

k.

aty-

!

april 30.

s.

1860. tartott

k. elnök. ToldyFerencz,

titoknok."

A mag^yar

nemzeti muzeiim részérl:

„Nagyméltóságú Grófné Néhai boldog emlék gróf Szécheaz, ki 1802-ben a nemzeti muzeumot, országunknak ezen egyik fdiszct alapította, minél fogva hazánk in!

nyi Ferencz volt

tézetei között a

ben ünnepelt

múzeum

az,

hol a „Széchenyi" név a legrégeb-

és hálaérzelemre lekötelez.

Mennyire volt gróf

Széchenyi István, Nagy méltóságodnak országosan gyászolt atyjának méltó

fia,

férje,

nem csak a jelen nemzedék ismerte és hanem arról Magyarország an^^agi és szel-

azt

ismeri el hálateljesen,

lemi kifejlésének történetirója

is

csak magasztalólag fog szólni.

Fogadja tehát Nagyméltóságod a nemzeti

múzeumnak

is

az országos veszteség feletti általános fájdalomban való rész-

mely fájdalom némi enyhítéséül hogy Széchenyi István bár jobb hazába költözve, e földön is halhatatlan marad halhatatlan nagy müveiben, halhatatlan utódaiban, kik mint ily dics névnek örökösei, vétének kinyilatkoztatását,

szolgál azon vigasz,

;

ennek valódi fényét bizonyosan fentartandják.

Mély tisztelettel Excellentiádnak alázatos szolgái Kubinyi Ágoston m. k., a magyar nemzeti múzeum igazgatója; Érdi János m. k., múzeumi r; Mátray Gábor m. k., a Széchenyi orKováts Gyula m. k., múzeumi r; Friszágos könyvtár re valdszky János m. k., múzeumi r, Czanyuga József m. k., múPesten, 1860. május 4-kén." zeumi irattárnok. ;

—

A

kcr(é§zeti társulat részérl

„Kegyelmes Asszony

!

Legmagasztosb magyar özvegy

családi fájdalom oltárára borostyán-

s

babér-koszorukhoz,

!

A

tár-

sulatunk

is

-

54

remeg

fájdalomtól

kezekkel tzi közös gyásza

cyprusát.

Gyászol nemzetünk

!

Kit gyászolhat egy nemzet?

rang bús zúgása

ember kebele

millió

A

—

Ö

igen

alant

itt

száz

—

meg

százezer ha-

?

els

tündöklik a magyar nemzet nagy kertésze, --

—

szellemének müve mind

mi életrevaló

—

;

ragyog, áldást nemzeti minden társulatunk

—

ülteté a szellemi virágokat,

gatta a közjólét sarjadékait, ze s

—

doboghat hazánkban tizenöt

nemzeti gyász-ajtatosság fénysugara közepette a magas-

ban Ö, ki

kiséretében, kiért

ki

nemesitve olto-

irtogatá a gyomot,

az,

mi

virágzó,

—

kinek ke-

mi gyümölcsöz

s

onnan, hol most a nemzet hála-fényében

harmatoztat

élte

eredményeire;

—

ötét

—

jósiker kútforrását, gyászolja nemzetünkkel

a

—

is.

Fátyolaink foszlányiból szent ereklyék válandnak, melyeket a haladás iitján vándorbotunkra

jainkra kötve

—

—

harczainkban kard-

s

biztosan haladhatunk; mert dicsült nagy út-

mutatónk szelleme lebegend pályánkon körül. Feledhetetlen marad nemzetünk halhatatlan vezére, migaz ország nég}^ folyója végkép ki

nem

szárad

;

és ki

nem

szárad-

nak könyeink mind addig, mig nemzetünk büszkesége, nagy Széchenyink minden igéje testté nem váland a nemzet életében, s ekkor örök hála zengedezésében élendi nemzetünkkel az

—

életet

—

mind örökké

—

Ámen.

Sorolja Excellentiád, ezen kegyeletünket

is

a nemzet zso-

lozsma! közé és engedje az ég, hogy a munkatérrl örök babérjaira pihenni költözött halhatatlanunknak nagy remény két fiában, két megtestesült kisugárzását birja a haza.

Kik

is

Nagymcltóságodnak egy egész nemzet fájdalmait

ringató magasztos keblébe

egy vigasztalással némulunk ki,

nagy idket

szakát,

—s

Kelt a

élt;

igy besohajtván keservinket, azon el;

hogy

ö — mint eltte

mert megalakitá a biztos szebb

soha sen-

jöv

kor-

igy czélt érve, a bús nemzet halhatatlanává felszállt-

magyar

kertészeti társulat 1860, apr. 28-kán Pesten

-

-

55

tartott igazgató-választmánya ülésébl. sulati elnök.

A

Lukácsy Sándor,

B.

Prónay Gábor,

tár-

társulati titkár."

pestbudai haiigásze^yleti zenede részérl

:

„Nagyméltóságú Grófné

A

pestbudai hangászegylet] zenede mélyen érzi azon vesz-

mely gróf Széchenyi Istvánnak, Nagy méltóságod dics emlék férjének halála miatt a dicsült nagy honfi családját s a magyarhazát egyiránt érte. teség nagyságát,

A

gyász, melyet az ország e veszteség miatt felölt, a pest-

budai hangászegyleti zenede gyásza

is.

Gyászolja gróf Széchenyi

István halálát az egylet, mint egyik alapítótagjáét, gyászolják a zenede tagjai egyénileg

mint tagjai azon nemzetnek, mely

is,

a dicsült grófban legnagyobb

fiát

veszté

el.

A

nemzet fájdalma közben sem felejtkezhetik meg azonban arról, hogy a férfiú, kinek halála milliók szemében fakasztja fel a fájdalom könyét, ki

szág vezére volt, az

mig

élt és

gj'ermeke vala,

lyet kell engedni e büszke, ez

emel

mködött, egy nagy s a

or-

fájdalom mellett he-

öntudatnak

is.

De nagyméltóságod és gyermekeinek, a magyar nemzet e reményeinek fájdalmát, tudjuk, nem enyhítheti azon tudat, hogy a

bánatban NagyméltóságodAzért

is,

midn

és családjával milliókegyesülnek.

fájdalmunk, részvétünk adójával mi

is el-

hogy adjon hogy küldje el

zarándoklunk a drága sírhoz, az egek urát kérjük,

ert Nagyméltóságodnak fájdalma vigasztaló angyalát és ült

elviselésére,

hogy azon remények, melyekkel

gróf gyermekein nyugtatá meg

tekintetét,

a dics-

melyekkel a haza

Széchenyi Béla és Ödön grófokra tekint, teljesüljenek,

s

igy

Nagyméltóságodnak a magyar nemzetet melegen szeret szive e remények teljesülésében feltalálja az örömet. Fogadja nagyméltóságod és gyermekei a zenede mély tiszteletének kifejezését.

Kelt Pesten, az 1860. április hó 19-dikén tartott

közgy-

lésbl. Báró Prónay Gábor, elnök. Ritter Sándor, titkár."

— A

—

56

pesti takarékpénztár

részérl

:

„Nagyméltóságú Grófné! Nagymélt(3ságodnak

és tisztelt családjának

a

közelebbi

gyászos eset által okozott fájdalmában osztozik az egész Magyarhaza.

Mert a dicsült nagy Széchenyiben, valamint Nagyméltóságod a leggyöngédebb férjet, a nagyremény fiak a legjobb atyát siratják, ugy a haza legnagyobb polgárát, a nemzeti közszellem, a nemzetiség és haladás

felébresztésének legersebb

bajnokát; a tudomány, ipar és szorgalom buzditó támaszát és

végre az egyesületi téren keletkezett számos hazai intézetek és egyletek

s

a nemzeti nagyság megalapítóját gyászolja.

Ezen intézetek egyikének a

pesti takarékpénztárnak igaz-

gató-választmánya nyújtja be ezennel Nagyméltóságodhoz

tisz-

azon szívbeli buzgó óhajtással,

teletteljes részvétnyilatkozatát

miszerint szolgáljon Nagyméltóságod megmérhetetlen fájdal-

mának némi

enyhitéseül annak tudata mellett, hogy abban egy

egész nemzet osztozik,

még

az

is,

hogy

a

kik a dics atyának nevén kivül polgári ték,

nagyremény erényeit

is

fiak,

örököl-

annak megkezdett nagy munkáját hasonló crélylyel

foly-

tatandják.

Fogadja Nagy méltóságod kegyesen ezen szivbl ered részvétnyilatkozatunkat.

Kelt Pesten, 1860. május hó

pénztár választmánya Hajós József m.

A magyar

neiiizctí

„Nagyméltóságú Grófné csupán a mulattatás

;

!

A

l-jén. k.

hazai pesti takarék-

igazgató."

színház rcszcrol

A magyar

a költészet és

nem ok

zése és terjesztése

van kitzve.

Ezen vezéreszme

élt

nem nem is

szinészet feladata

mvészet által hanem magasz-

csupán az örök erkölcsi igazságok hirdetése tosabb hivatásául,

:

:

nélkül féltett nemzetiségünk

mindazokban, kik a

pesti

megrnemzet*

-

-

57

színházat szellemileg és anyagilag mcgalapítni törekedtek,

s

ez

közelebb azon jó hazafiakat, kik ez ügynek még a távolból is áldozatokat hoztak, holott legnagyobb részben ela-

lelkesité

dásait

nem

is

élvezhetik.

Ezen magasztos

Nagyméltöságod dicsült fiának szeme eltt is, országunk fijvárosában a nemzeti színházat, nagyobb

férjének, a

midn mérv

czél lebegett

magyar nemzet legnagyobb

tervek szerint és

bvebb

segéd-forrásokkal ellátva, a

—

Az idk most léteznél nagyszerbben javasolta fölépíttetni, mostohasága megtanltá a nemzetet, hogy e mély esz bölcs e részben is legmesszebb hított; mert intézetünk mostani alapjain, ujabb áldozatok és ersítések nélkül, magas hivatásának

nem

képes kellleg megfelelni.

De midn

ezen Általa elre látott igazságról a tapaszmindnyájunkat meggyzött, s ez intézet ujabban a haza-

talat

Dicsült, nagy jelleméhez méltólag, nem arra emlékezett, hogy e nemzeti intézet nem az ö magasztos eszméje szerint létesült, hanem arra, hogy ezen intézet jelen állásában is, a magyar nemzetiség, nyelv és hazai fiak segedelmét hívta

fel,

a

miveldésnek egyik leghatályosabb

eszköze, és szintén egyike

volt azon igaz hazafiaknak, kik fölsegélésére tetemes áldozatot

nyújtottak.

A

nemzeti színház tehát a nemzet nagy halottjában,

Széchenyi- htvánhnii

nem csupán

Ki legmélyebben fogta

hanem

föl e

a legönzéstelenebb

a

lángesz

hazafit gyászolja, a

fvárosi nemzeti színház hivatását,

jótevt

is,

a Ki a

meglevnek

tény-

leges pártfogója volt.

Midn

nagy igazság kimondásával a legdicsöbb hazafi halhatatlan emlékének hódolunk, engedje meg Nagyméltóságú e

Grófné! hogy sziveink mélyébl fakadó fájdahnas részvétünket kifejezhessük a leggyöngédebb a legnagyobb hazafi kimúlása

férj,

fölött.

a legszeretbb atya,

A

s

veszteség mindnyá-

junké, kiket a nemzet ügyének szeretete az élvel egyesített,

s

kiket most a nemzet legnagyobb halottjának ravatala körül a

fájdalom és gyász egy családdá tn. Imádkozásunk lehet

:

vajha az

is

csak Qgy

halhatlan lángszellcme, mely nagy eszméi-

-sben és müveiben ragyog felénk, minélelöbb elárasztaná a managy törekvéseinek gyar nemzetet azon fénynyel, mely az egyedüli czélja volt!

S mi hiszszük

is,

hogy imánk meghallgattatik,

eszmék diadalát Isten meg adja érnünk; annál a dicsöültnek nagyratörö látnoki

csak ezután lesz

azon nagy

inkább, mert

is

jelmondatul édes atyjok

fiai

kijelentését választák, miszerint !"

s

S a legméltóbban

:

„Magyarország még

mert

:

azon

a hol a fiak az ily

nemzetnek van jövje

dics apa szellemét Fogadja Nagyméltóságod mély részvétünk és hódoló tiszPesten, május 1-én 1860. teletünk ismételt kifejezését. nevében Gróf Ráday személyzete összes szinház és A nemzeti Gedeon, a nemzeti szinház intendánsa Wezerle János, a nemis

öröklik, ott a

!

—

—

:

;

zeti szinház

gazdászati igazgatója."

A nagyváradi

A gr.

kaszinó-egylet resztrl

n.-váradi kaszinó-egylet

Széchenyi özvegyéhez

következ

:

részvétiratot intézett

:

„Nagyméltóságú Grófné Most jövünk azon gyászos istenitiszteletrl, melyet !

a nagyváradi

nyugalmáért

A

püspök, Excellentiád boldogult

excja

férjének lelke

tartott.

ragaszkodás, a

tisztelet,

melyet a legnagyobb hazafi

iránt éreztünk, a veszteség perczében tüntette

ki

nagyságát;

fájdalommal gondolunk azon nagy ürességre, melyet a fáradhatlan bölcs, a tántorithatlan

gyott;

keser érzésünket

jellem magyar maga után

ha-

csak a büszkeség mérsékli, hogy a

kinek nevét a történelem lapjai szent fénynyel fogják körül venni,

A

nekünk kortársunk haza népe

és hazánkfia volt.

nem mert odáig

gondolni, hogy gr. Széchenyi

is közös a halandóság; most nem akarja hinni, hogy müveiben halhatlan, maga nincs többé! Ezt mi sem hiszszük, jól esik nekünk táplálni a hitet, hogy az áldott szellem köztünk marad, mig a magyar nemzet élni fog, serkenteni

Istvánnal a ki

—

-

59

bennünket minden nagyra, nemesre és rizni a tántorgástól a nehéz idkben.

Mi parányi tényezi vagyunk

nem merünk

nemzet közvéleményének,

a

Excellentiádhoz közeledni vigasztalással, melyben

mi vagyunk legszegényebbek, de enyhiteni fogja Excellentiád szenvedését azon gondolat, hogy a haza, mely ártatlan vetély-társa volt férjének magas szerelmében, most ugy

látszik,

Excellentiáddal a gyászban osztozik.

Fogadja kegyesen Excellentiád hazafi részvétünknek és örökös tiszteletünknek nyilvánítását, melylyel maradunk Excellentiádnak alázatos szolgái

A

A

n.-váradi kaszinó-egylet."

kolozsvári kaszinó-fgylet részérl

„Nagyméltóságú Grófné Engedje Nagyméltóságod részt vennünk a Széchenyi-család fájdalmában, mely egyszersmind egész Magyarországé, hadd siratliassa meg Széchenyi István grófban legnagj'-obb fiát Erdély is, mely múltjánál és jövjénél !

vágyban és törekvésben, örömben és fájdalomban folyvást ugyanegy Magyarországgal. A kolozsvári kaszinó nevében szólunk, azonban ugy hiszszük, hogy egész Erdély részvétét, fájdalmát, gyászát tolmácsoljuk, mert ha volt valaha hazánkban férfiú, kit a kunyhótól a palotáig mindenki áldott, az Széchenyi Istvcin gróf a hazai nagy érdekek nagy bajnoka; mert ha élt valaha magyar, kinek

fogva,

századokra ható törekvéseit siker koszorúzta, az ismét csak

,

hanyatló és sülyedni indult nemzetünk regenerátora; mert ha

van eszme, melyben annyi csalódás dunk, az egyedül az

örök idkre

szól,

és veszteség után hinni tu-

szellemének szent hagyománya, mely

mint a próféták

ihlete.

Búba merült

szivünk,

könytl nedves szemeink, gyászoló ruhánk, buzgó imádságunk mind az halálát, a mi veszteségünket hirdetik; az összes

—

)iO

—

nagy magyar nemzet gyászolja a legnagyobb magyart, oly mélyen, oly áthatóan mint talán soha senki.

Ugy

Nagyméltóságú Grófné, e nemzeti gyász, sem az illem szokott adója, sem a részvét mindennapi gerjedelme. Ez a nemzeti érzés mély gyásza, mely méltó kivan lenni nagy halottjához; ez a hazafiság cultusa, mely hiven a dicsült szellevan,

méhez, a múlton táplálkozik és jövre hat! ez a nemzeti hála nyilatkozványa, mely

fájdalir^ai

közt

az

örök

él emlékben

keres vigaszt, reményt, lelkesülést. Széchenyi István gróf halva,

koporsójában

is

áldón és lelkesítn hat nemzetére, mint életé-

ben mindig. Az ö gyászünnepélyei, nemzeti vallásos ünnepélyek egyszersmind. Ravatalánál közös fájdalomba olvadva állunk mindnyájan, a két haza minden rend,

hit

és

nyelv

polgárai.

Nemzeti nagy emlékek benyomásai vegyülnek a gyász és imádság hangjai közé. Látni, hallani véljük t, és érezzük szellemét.

Harminczöt év dics

reményektl

és

szomorú emléke vonul

a csal(>dásokig, a diadalivektl a

át

lelknkön a

romokig, mélyen

megindulva töröljük könyeinket, de egyszersmind annál ersvallott elször, melyben ragaszkodunk azon hithez, melyet ért egész életét áldozta, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz;

de egyszersmind azon nagy érzés dobogtatja szivünket,

mely vele

e

szavakat mondata: „az emberiségnek egy nemzetet

megtartani, sajátságait, mint ereklyét megrizni és szepltlen

minségben kifejteni, nemesitni erit, erényeit, s igy egészen uj, nem ismert alakokban kiképezve, végczéljához, az emberiség feldicsitéséhez vezetni ez a mi feladatunk." Nagy tettek és :

gondok, nagy áldozatok és szenvedések közt küzdött adatért, a mit

már

elértünk, az

munkája, a mit

még

e el

fel-

kell

nyomdokai vezetnek. Oh, Széchenyi István gróf emlékét semmi s soha ki nem törülheti a magyar nemzet szivébl. Nemzedékrl nemzedékre fog szállani az, mint a maérn^lnk,

oda az

gyar szellem legmagasztosb eszményképe, mint a hazafiság legnagyszerbb példánya, mint dicsségünk legfényesb sugara, mint vezércsillagunk a vészek közt, mint zászló küzdelmünkben, mÍTit diadaloszlop jobb napjainkban.

—

t51

Vajha, Nagyméltóságú Grófné e kifejezései enyhítni férj és

— !

a nemzeti részvét és hála

birnák valamennj'ire a

atya miatti fájdalmait! vajha

leggyöngédebb

nagyremény

fiaiban, kik

atyjok erényein lelkesülnek, visszapótolhatná az ég a pótolhatlan veszteséget! A legdicsöbb férfiú özvegyére, a legjobb anya

gyermekeire kérünk Istentl vigaszt és áldást. Fogadja Nagyméltóságod mély részvétünk és hódoló tiszteletünk ismételt kifejezéseit; a kolozsvári kaszinó közgylésébl. Gr. Lázár Miklós, igazgató.

A magyar

„A

fájdalom

feljajdult

s

Mara Miklós, jegyz."

biztosító társulat

részérl

tiszteletteljes részvétnek

hangjai közé,

:

azon országszerte

melyek épen ezen átalánosság

által

egyszersmind némi vigasztalás hangjaivá lesznek az árván maradtakra nézve, alul irt igazgató- választmány

is,

a magas érdem-

nek hódolva, vegyiti a magáét.

Mélyen lelkébe vésve erezi alulirt választmány, mely egy nagy kiterjedés s hála Istennek már jelenleg nem csekély s nem üdvtelen hatású egyesületnek képviselje, hogy gr. Széchenyi István halhatatlan szelleme volt az, mely a magyart a nemzeti bölcseség nehéz pályáján vezetve, a teendk sorozatát bölcs megfontolással kitzve, a nemzetet uj és életers mozgal-

makra ébresztve kenységnek

,

a

—

nevezetesen az egyesületi életnek

nek, teremtje lett hazánkban sitve, s a

hanem

s

tevé-

szabad nemzetek ezen legfbb élettényezjé-

nemzeti szellemnek

;

ki az

nem

anyagi haladást szelleme-

üres ábrándok légpalotáit,

sohasem feledte ki haza legmagasb érdekei mellett,

a szilárd valódiságot téve alapul,

számításából az emberiség az egyesek anyagi érdekeit,

s s

igy imádott hazája boldogitását

azon legvalódibb alapokon tervezte fáradatlan szent buzgalom-

ember vegyes természetének legjobban s egyedül felelnek meg. Széchenyi István neve élni s szintén tiszteltetni fog, mig elkezdve a nemzeti tudomáhazánkban egyletek léteznek,

mal, melyek a lélekbl

s

testbrd alkotott

—

—

62

—

nyosság székétl, a magyar akadémiától, a legegyszerbb, legkiskörübb egyletekig. Találjon Excellentiád

s

reménydús

fiainak, gróf

Széchenyi

István nagy neve örököseinek emelkedett lelkülete, a szenve-

nagy veszteség után némi enyhülést azon tudatban hogy bármerre vessék könyben ragyogó szemeiket, a dicsöültnek megannyi emlékét látják a hazában, s mindenütt csak árvaságuk hü sorsosaira, gyászuknak szinte részvevire találnak; kik közé minket is sorozni kegyeskedjék Excellentiád, a kik mély dett

:

tisztelettel aláirva

vagyunk Excellentiádnak

Pesten, május 15-én 1860. Alázatos szolgái

:

az

els ma-

gyar általános biztositó társulatnak igazgitó választmánya. Lónyay Menyhért, elnök."

Pozsony városa részérl „Nagyméltóságú Grófné!

Midn

gróf Széchenyi István alkotó szava a lelkesedés

for-

hogy azt nemzetiségünk elsatnyult mezején hatalmas folyammá dagaszsza, az önmegtagadás ezen teremt 'szózatának Pozsony városa volt születési helye. Mi, kik e város nevében szólunk Nagyméltóságodhoz, kik egykor boldogok valánk,hogy e drága élet legfényesb mozzanatainak annyiszor szemtanúi leheténk, most szivünk megrását egy varázscsapással megnyitá,

ereszkedett liurjain alig találunk hangot, melylyel a dicsült

gyászravatalánál mai napon összesereglett minden

rend

és

rangu polgártársainknak e nagy halott fölötti osztatlan bána-

—

Vigasztalliatlanok volNagyméltóságodnak megvigyük. nánk e nagy veszteség fölött, ha azon nemzeti érzésben, melyet nevelt, azon köztiszteletben, mely az éber bánat szinte erssé följajdulásaiban minden szivet egyesített, zálogát nem birnók azon megnyugvásnak, hogy e nagy férfinak csupán hullája az, a mit tlünk az egek megtagadnak. tát

Nagytnélt(')ságodat, kiben a

f(>ldi

kellem u nienn}ei

nyel oly csodálatosan párosult, hogy e nagy

férfi

erénj'-

ernyedetlen

— munkásságának öröm

és

—

63

bú közepette mind végig nyugpontul

szolgáljon, e veszteség nagysága mint nöt és anyát kétszeresen sújtja,

de mert a közrészvét ép oly vigaszteljes és határtalan,

mint azon

mely e nagy férfit Nagyméltöságodhoz kapbennünk a remény, hogy midn polgártár-

szeretet,

csolá, hitté válik

saink részvétteljes érzelmeinek kinyilatkoztatásával Nagyméltó-

ságod bánattelt szivéhez közeledünk, fájdalmunkat, melyet nem képes. Nagyméltóságod megérté.

toll

hiven tolmácsolni

Mély tisztelettel maradván Nagyméltóságodnak Pozsony april 30-án, 1860. alázatos szolgái Pozsony városa közönsége."

Ilajdu-Szoboszló város re'széröl:

„Nagyméltóságú grófné

Azon get,

láthatatlan hatalomnak,

emberi elme

nem

által föl

mely

e

roppant mindensé-

fogható bölcseséofírel korma-

nyozza, tetszett Excellenciádat a legjobb férjtl, gyermekeit a

legnemesebb atyától, kedves hazánkat legnagyobb polgárától

—

sok tekintetben újra alkotá

ki azt

nagyméltóságától, fosztani.

f.

é.

nak, a férje vesztett

N

és a

tát

legnagyobb fiának

?

ki

haza együtt gyászol-

és a

haza könyei együtt folynak a

gasztalás forrásába. Ki Írhatná le a len férj elvesztése fölött

gróf Széchenyi István

történt halála által, meg-

april 8-án

Nagyméltóságod, családja

—

N

keserveit a felejthetet-

merné meghatározni

elhunytán

!

?

vi-

—

a haza bána-

A ni

sziv

nemes

nem kívánjuk gyöngédtelenül érinteni; mi mutatni kívánunk csak a közös imára, melyet a keleti-raj minden tagja minden igaz hazafi Kárpátoktól Adriáig hála, kétség és refájdalmát

—

mény

közt bocsát föl a mindenek Urához, a nagy honpolgár

üdvösségéért

;

a közös bánatra,

mely minden igaz hazafival

cellentiád

mi mutatni kívánunk a két derék fiúra, kik Exoldala mellett, nagy nev Atyjuk félbeszakasztott

dicsségét

—

fátyolt köttet;

ugy hiszszük

—

folytatni fogják.

Ha

ez

nem

bal-

u —

zsamcsepp Excellentiád

fájó szivére

:

iigy

—

az nincs

innen

a siron.

A

haza méltó bánata egyesül Nagyméltóságod méltó bá-

natával.

—

gó hsével nis !"

—

Valóban a hazafiak szájába :

„occidit; occidit

— — —

illik fölkiáltani

et

Kialudt a pharos a vészes part közelébe sodortatott

hajós eltt; eltnt a fényes felh és a

tznek

oszlopa,

pét, a sivatagl)an, az Ígéret földe felé vezette.

lenni a

Karthá-

fortuna nostri nomi-

mi

világító

mely

né-

Ki fog ezentúl

tornyunk a bonyodalmak közt, melyek

e

sokat szenvedett nemzetet környezik!?

A

közszellem, mely Excellentiád dicsült férjének müve,

mely megmenti e nemzetet, hogyha az emberileg lehetséges; a törhetlen hség, melyet Excellentiád férjétl tanultunk, soha

nem csügged iránt,

—

kötelességérzettel teljesíteni a nemzet, a haza

mely jelenleg az ország halottáll, de a mely dicsségének tartja a haza midn teremtjének

és ismét a közszellem,

jának temetkezése fölött sirva a könyeket, melyeket hullat,

—

legnemesebb fiának ravatalát megkoszorúzza. Fogadja Nagyméltóságod esdeklünk

—

vánitást kegyesen, egy

—

a fájdalomnyil-

hajduváros lakosai részérl, kiknek

minden nemzeti közügynek hü nappedig dicsségüknek tartják be vallani, hogy ersebbeknek érzik magukat a haza iránti hségben, kitartásban, valahányszor Excellentiád magas szellem férjének örök becs iratait olvassák, tanulmányozzák s dics harczos eldei régenten

számosai voltak,

is

— jelenben

tetteire emlékeznek.

Mély tiszteletnk mellett vagyunk Hajdu-Szoboszlón, máj. 10-én 1860.

Nagyméltóságodnak

alázatos szolgái

HajduSzoboszló város közönsége. (p.

ü.r

-

65

-

Székesfehérvár városa részérl

:

„Nagyméltóságú grófné, kegyelmes asszony Vajmi nehéz föladat jutott részemre, hogy épen akkor, midn magam is, e város is melynek polgára, ez ország is melynek fia vagyok, a közveszteség fájdalmát mélyen érezzük, excellentiád és drága övéihez vigasztaló szavakat

—

—

intézzek.

Székesfehérvár szabad királyi város minden egyes lakosa,

velem együtt

érzi

azon fájdalmas seb sajgását, melyet Szé-

chenyi István gróf, e honnak nagy

szeret

fia,

gondos apának gyászos kimúlta excellentiád

férj és

nagyremény fiai szivében ejtett. De nem is lehet szándokom azon dést,

a legnagyobb magyar, a

melyet a nagy

férfiú halála

szívbeli

mély

excellentiádnál

és

elkesere-

oly

méltán

elidézett, igénytelen szavaim által elfelejtetni akarni, mert, ha

van vigasz, azt excellentiád a keresztény vallás

isteni

tanain

kivül a nagy halott magasztos tetteiben, a közszeretetben, mely-

ben részesült

—

s

az országos gyászban, melyet halála elidézett

néma részvétem

mellett

is

lelendi.

,

Csupán enyhíteni óhajtanám azon méltó fájdalmat, melyet eloszlatni saját keblemben sem vagyok képes. Engedje azért excellentiád, hogy ezen tsgyökeres magyar város egyhangú és igazszivü bánatos részvétét bevallhassam s azon közérzetünket fejezhessem ki, hogy a nemzeti nagy halottnak áldott szelleme, magasztos tetteiben közöttünk örökké élni fog.

Kelt Székesfehérvárott, 1860-dik év april hó 27-kén tatott

községválasztmányi ülésbl.

tar-

Drucker József, polgármester."

A

magyar Akadémia igazgató-tanácsa april 19-dikén öszszeült. Tanácskozásainak els tárgyát azon javaslatok képezek, melyeket az Akadémia Széchenyi emlékének megtisztclése ügyében tett. Azga zgató-tanács e javaslatokat mind magáévá Síéckcayi

I.

elelr,

O

tévén, azt határozd,

-

60

hogy Széchenyi gyász-ünnepe a

rendes ünnepélyes közülés után való nap tartassék zeti

Múzeum

folyó évi

meg

a nem-

díszteremében. Ez alkalommal báró Eötvös

alel-

nök fog emlékbeszédet mondani az igazgató -tanács azonban jónak látván a megdicsöültet költeménynyel is magasztaltatni, megbizá s illetleg felhatalmazá az akadémiát, hogy valame:

lyik tagjával ez alkalomra költeményt Írasson. Helyeslé továbbá

hogy Széchenyinek egy országos emlékszobor állíttassék aláirás utján, melyet a folyó évi közgylés alkalmával maguk az akadémia tagjai nyitnak meg s a melyhez azon alkalommal az igazgató-tanács is az összes akadémia részérl járulni fog állíttat továbbá az igazgatóság még egy más emléket az akadémia költségén. Amaz az akadémia palotája eltt, ez utóbbi magában a palotában lesz felállítandó. Az emaz igazgató-tanács,

:

lékérem veretése

is

határozatba ment.

A

költség utalványozá-

Az érem alakját és feliratát Ezeken kivül szintén az elnökség bízatott meg, hogy az akadémia elhunyt alkotójáért gyászmisét és requiemet tartasson s egy külön levélben fejezze ki a sára az elnökség felhatalmaztatott. az akadémia határozza meg.

mély fájdalmát és részvétét. A pesti Széchenyi-requiemet a magyar tudományos akadémia april hó 30-dikára tzte ki s tartotta meg, melyre gyászgrófi családnak az igazgató-tanács

keretü jelentésekkel hívta

meg

a két testvér-város egyleteit

s

intézeteit.

„Olyan óriás volt nak, a kikért meghalt.

requiem

,

—

hogy halálával

is

életet adott azok-

így kezdi a Hölgyfutár a Széchenyi-

leírását.

Magyarország sohasem bizonyította be jobban, hogy a nemes eszmékért lelkesühii tud, mint most, midn annak végét kellé megérnünk, ki nemzeti törekvéseinknek kezdete volt.

A

háhi,

a nagyság iránti

tisztelet

megluitóabban nem

nyihitkozhatik, mint tegnapeltt (april 30.) nyilatkozott a f-

város

által.

Hol kezdjük a leírást? Mert ez ünnep nem csak

szíveinket

fogl:ill:i

cl.

elfoghilt

a

— fvárosban minden

—

r.7

tért, eltbglaltca

magát

a levegt, betöltvén

azt nemzeti énekekkel a honfiak ajkainak ezrei.

Ki volt az ünnepen jelen

Agg fiatal

és

gyermek, érett

?

és tüzes ifjú,

férfi

öreg anyák

s

leányok, gazdag és szegény, testület és egyesek. Minden

jelen volt.

A

templom körül kalap levéve

állott

mintegy hatvanezer-

nyi néptömeg, az egész Dunapartot, a városház

terét s a mel-

lékutczákat egészen ellepve.

Minden arczon mély meghatottságot, már nem ihletettségét lehete észrevenni; a roppant tömegben a rend bámulatos véteknek tartotta volna valaki a legkisebb követeléssel

volt; is

megzavarni; mint egymást szeret testvérek voltunk

ott,

kik abban lelik örömüket, ha egymásért valamit áldozhatnak.

Lehetlen hogy az Isten, az a

ben

telik,

A

meg

jó,

a kinek kedve a szeretet-

ne áldjon bennünket.

gyászmise a belvárosi nagy templomban

tartatott.

9 V2

órakor megjelentek a különböz testületek, úgymint a magyar

akadémia, a nemzeti kaszinó, országos gazdasági egyesület, kereskedelmi testület, gzhajótársaság, magyar biztosító egylet, tiszaszabályozási társulat, pesti takarékpénztár és lánczhid kül-

melyek a nagy tömeg által önként nyitott utczán kereszvonultak be a templomba, hol azonban a számukra kijelölt padokat a tettl talpig gyászba öltözött liölgykoszorúknak engedek át. döttei,

tül

Az át.

A

egész városban minden bolt be volt zárva egész napon

városházán, az egyetemen, minden egjdet vagy társu-

lat szállásán,

valamint számtalan

magán házon gyászlobogó

lengett.

Tíz órakor végre a nagy

templom minden harangja hirdeté

a gyász-ünnepély kezdetét, a belvárosi plébánia

kai:>ui

meg-

nyíltak és Magyarország herczegprimása Scitovszky János bi-

bornok

eminencziája nagyszámú papi segédlet s a pesti közép-

ponti seminarium növendékeinek kisérete mellett a

templomba

lépdelt.

5^

A

G8

templom közepén több

száz gyertyával világított

Széchenyi család czimcreivel

melyet mintegy négyszáz

—

ékített roppant ravatal

fiatal

s

a

állott,

levente vett körül, mindenki

fáklyával a kezében; a felállítás ugy volt rendezve, liogy a fáklyasor a gyászos templomot mint egy óriás lángkereszt ra-

gyogta

be.

A

templom, foltár, magas ablakok és oszlopzatok

gyászlepellel voltak bevonva, melyeken a Széchenyi család

mere

diszlett.

„Ha

czi-

Isten velünk, ki van ellenünk!"

Az orgona-karzatról közel 200 énekes és zenész hangoztatá Mozart nagyszer requiemét, az énekesek közt a nemzeti színház jelesei, mint Hollósy Kornélia, Kszegi, Ellinger énekelték a

magán

részeket.

Déli tizenkét óra tájban a gyászravatal megáldatván, az

ország primása atyai áldásokat osztva visszavonult a plébá-

hová öt az akadémia küldöttsége követte. Most a fáklyás ifjak s az egész közönség a templomból kitódulván, megzendült a „Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar !" A nagy tömeg fedetlen fvel hallgatá vagy éneklé a niára,

„Szózafot, azután Kölcsey „hymnusát."

Míg ezek

az utczán történtek, azalatt benn a plébániában

következleg üdvözölte az akadémia elnöke az ország fpapját: „Fmagasságú bibornok ur, országunk berezeg primása! A magyar akadémia igazgató-tanácsa s összes tagjai élén és annak nevében jövök eminencziádnak leróni hálaköszönetünket.

Azon kellemetlen hírre hogy eminencziád egészsége már el valánk készülve, letenni azon reményrl, L'gy nagy magyarnak a katholika egyház magyarország,

gyöngélkedik, liogy

beli feje fogja

megadni azon végs

melylyel

tisztességet,

az

egyház, fiainak kimultát megtisztelni szokta. Azonban ezen re-

ményünknek nem

lelietett

az egység liármas

ers

nem

teljesülni.

alapzatán

és szeretetnek egységén.

;ill,

Ezen nagy

és

ii

A

katholika egyház

liitnek,

reménységnek

örök elveket ezen egy-

ház magyar pásztorai régen átvitték az egyházii.ik viszonyaira és ezért egyek iránti vvns liitbcMi,

egyek

k

a Irazáhozi

a hazával az ügyeink igazsága

a lioiiszcretetben,

egyek

a

hon

jövtijo

— reményökbeii.

iránti

Nem

—

no

lepett

meg bennünket

eminencziád,

hogy közt körülmények minden a kath. össze tudnak olvadni a közérzülettel, hogy hinni, szeretni s remélni s érezni a hazával, és tudnak vele sirni is ha kell. Egy csak uj tapasztalással gazdagodtunk, gazdagodtunk azzal,

egyház magyar

föpásztorai

azon számosakhoz?

indokot fzött ezzel eminencziád

ujabb

melyeknél fogva szeretjük

és tiszteljük eminencziádat;

egy ujat

azokhoz, melyeknél fogva velünk együtt buzgón óhajtja a haza,

hogy a nagy Isten kisérje eminencziádat áldásával minden útjaiban és mindnyájunk örömére soká boldogul élhessen."

E

beszédet a jelenlévk

szivbol

éljenzése követé,

fakadt

mire Magyarország fpapja következleg válaszolt „Jól

monda

a tisztelt

szónok ur, hogy

nem

:

lephetett

meg

mert nem csak mint az akadémia egyik

senkit megjelenésem,

hanem mint

a magyar katholika egyház méltatlan fpásztora is, kötelességemnek tartam megadni a végtiszteletet a nagy halottnak, s imádságomat az önökével egyesíteni. Igaza van tisztelt szónok urnák, hogy mi egyek vagyunk a hitben, egyek a szeretetben, egyek a reménységben. Tudom, hogy a haza ttagja,

lem

—

és

méltán

—

sokat vár.

De ha

mint a mennyit tenni óhajtok, legyen

annyit

szintesége fell. És a kik ez alkalommal

tet k

nem

tehetek

meggyzdve is

is,

akaratom

biztosítanak szere-

meg ezentúl is szeretetökben," szembl facsart könyeket, s miután

fell, tartsanak

E

beszéd sok

cziája a

jelenlévket szívbl üdvözlé, Széchenyi Béla és Ödön

grófokat atyai csókjával ]\Iiután a

ország

eminen-

kinn

fpapját

illeté.

lev tömeg

élteté, a fiatal

ismét lelkes jelenetek

a hazát, Széchenyi szellemét, az

grófok szállása elé vonult, hol

következtek,

melyek után a közönség

ünneplés csenddel szét-oszlott.

ünnep kés estig tartott. A boltok zárva maradtak, a színházba egy lélek sem ment, még a vendéglkben is hallgatott a zene, mely nem'illett volna a gyász nagyságához.

De

az

Xagy ünnep

volt ez, az

apák évek múlva

is

beszélni fognak

— hogy mint

arról,

ülte

meg

70

—

a fváros a haza legnagyobb embe-

rének elhunytát.

Mert nem volt még nagyobb emberünk, mint ö, a ki mindenét nekünk adta, s magának csak a fájdalmat s kétségbeesést tartotta meg, és meghalván, eljött ismét közénk és szivünkbe bizalmat és hitet adott.

A

gyászünnepély után a megdicsült idsb

fia Béla,

követ-

kez

nyilvános köszönetet bocsátott a nemzethez

—

„Ha azon kimondhatlan szívfájdalmat, melylyel bennünket Ödön öcsémet s engem — forrón szeretett

:

édes anyámat,

íelejthetlen férje s illetleg

atyánk gyászos kimúlta

valláson és a Mindenható szent akaratjában való kivül,

—

még

valami

e

megnyugváson

világon képes enyhitcni

hinos rokonérzet és gyászunkban

bens

eltöltött, a

:

részvét,

ez

azon áta-

mely az egész

országban, testületek szintúgy, mint egyesek részérl

—

az üd-

vözültnek a haza szolgálatára szentelt fáradozásit oly kitünte-

tleg méltányolva

— nyilatkozik,

mely igen számos társulatok-, egyesületek-, intézetek- és magánosoktól egyenesen hozzánk ér'kezett és folyvást érkez levelekben is meleg vigaszszavakkal van kifejezve és melynek a drága hon majdnem minden községe a nyilvánosság eltt is oly szívinditó tanúságát

és

adta.

Szivünk sebe e perczben

még

sokkal sajgóbb, fájdalmunk

sokkal mélyebb, mintsem képesek lennénk, a részvét mindezen nyilatkozásaira

egyenkint válaszolni, és ezért

bens

köszöne-

meg mindazok, kik c szomorú órákban meleg rokonérzet által enyhiték fiij dal munkát, hogy irányunkban tanusitott nagy szivességü figyelmük- s részvétükért,

tünket kifejezni. Engedjék

elkeseredett szivünk legforróbb háláját ezennel nyilváníthassuk. i\legbecsülhetlen drága ereklyék gyanánt fogja

leket és

ama

leve-

azok némelyikével beküldött koszorúkat családunk

mindenkor tekinteni, (irizni, s a hn szeretett nemzetünk minden rétegwben nyilvánuhj részvét emlékezete napsugár gyanánt enyhitendi életünk

e

legszomorúbb óráinak boruját.

Adja az egek Mindenliató Ura, hogy

c

nehéz idkben egy

— magyar

vonja

kellel se

meg

—

71

áldozati készségét hazánktól, s en-

gedje boldogult édes atyám jüsigéit teljesülni, miszerint „Ma-

gyarország nem

volt,

hanem

lesz!"

Kelt Nagy-Czeuken, május 3 -kán.

Grúf

Május 16-kán a gyászszertartás.

A

pesti reformáltak

Széchenyi

Béla."

templomában

tartatott

„szénatér" felé közeledve, a gyászszal be-

vont erkélyek és a házak ablakaiból lobogó fekete zászlók, az ifjúság díszsora, állott,

ták,

mely a

tér szélességében a temi^lomajtóig fel-

a torony ketts, nemzeti szin- és gyászlobogója: muta-

hogy

ma

e szent

helyen

is

ünnepet ülnek, nemzeti és gyász-

ünnepet.

Már

kilencz órakor

nagy része megtelt az elég tágas temp-

lomhajónak, melynek ketts karzata széles gyászszal vala bevonva, valamint a templom sarkában álló menyezetes szószék, az eltte álló „Urasztala" és a borostyán koszorúval s a Szé-

chenyi-nemzetség czimerével fedett ravatal, mely az „Ur-asz* tála" irányában volt helyezve.

A

szószék fekete posztóval ta-

kart párkányáról Széchenyi mellképe függött gyászszal, nemzeti szalaggal

borostyánkoszorúval

és

;

az a képe,

mely

férfiuság legszebb korában, az érdemjelekkel rakott

azon

idben

resztjeit felrakva

jelent

mentében szólván

:

demjelét,

s

midn

ábrázolja,

meg

az

öt a

megyszin

mellére minden ke-

országgylésen, olyformán

„a lipcsei csata reggelén felrakta Blücher minden ér-

ma

is

ugy

cselekedett,

„közteher elfogadásának"

nem

csekélyebb csatára, a

csatájára készülvén." Ezt

a

pilla-

natot hozta vissza emlékünkbe ma, a gyász és borostyán ár-

—

A karzat oldalai a srn rakott Szényában nyugvó kép. chenyi czimerektl ragyogtak, s a ravatalt hat fiatal levente állta körül díszkardosan. Fáklya nem égett, miután az a reformált egyház szokásaival nem egyeztethet de könytl ragyogott minden szem és lángtól égett a szertartás alatt minden szív, mintha szem és szív ezernyi fáklya lett volna. a teTiz órakor, midn a díszes közönség begyülekezett ;

:

—

—

72

gyászba öltözött hölgyek, az akadémia, mvészet és irodalom, nemzeti kaszinó, biztosítási társaság, kereskedeltötöl talpig

mi

és

minden egyéb testületek képviseli, a nemes

az egész idö alatt a rendet oly szépen

vallás felekezetek egyházi tagjai stb. és

orgona kísérete mellett a XC-dik zsoltár eleitl fogva. lai

Uram

!

ifjúság,

mely

fentartotta s az idegen

:

megzendült volna az „Te benned bíztunk

téged tartottunk hajlékunknak

énnekkar éneklése után a szószékbe lépett

!"

Török

Az

isko-

Pál ur,

a pesti reformátusok buzgó lelkésze. Lelkes beszéde, melyhez

hasonlót e

templom hajója

alatt

közönséget szentlélekkel, hogy

imádság végezné

közelít

felé :

részét,

még nem

midn

hallottunk, betölté a

egyházi beszédének az

rebeg hangon,

„éljen a haza!" a szeretet

könyében

ezen szavakkal a hazafiság

és

lángjában olvadó hallgatóság, a hely szentségéhez ill szent érzelmeinek kifejezését önkénytelen felindulására bizva, egy szívvel és szájjal kiáltott fel

„Hadd mi

is

sirassuk

—

:

„éljen a haza

úgymond

!"

a derék

egyházi szónok

Mózesünket, ki bennünket kivezetett a szolgálatnak

— föl-

dérl, az Ígéretnek földére !" És noha Széchenyit ö is ugy kívánta gyászolni, mint pártok felett álló hazafit ki, úgymond sokszor egy maga alkotta a „független pártot" s kit annálfogva

—

felekezeti

szempontból

nem

lehetne tekinteni, mégis annyi és

annyiféle jót tett az országnak,

hogy minden

kezet és minden testület kimutathatná,

minden

párt,

fele-

mit és mennyit eszkö-

zölt az ö saját érdekében.

Éhez képest szónok is elmondja, mit Széchenyi közvetlenül és közvetve a protestantismus érdekében. Mint közvetlen tettét említi fel a nagy államférfiunak, az 1843-ki országgylési magatartását a vallásügyben, a frentett

dek tábláján,

felolvasta az országgylési naplóból akkor tarszónoklatának ide tartozó pontjait, melyek értelme, liogy Széchenyi mint igazi keresztény, türelemmel van minden vals

tott

lásfelekezet iránt,

denkor sürgetni

s

azok szabad vallásgyakorlatát

fogja.

—

Kíizvetve,

szónok ugy

ma

és min-

találjn,

liogy

Széchenyi politikai eljárásának egész szelleme, a protestantismus, mint a szabad vizsgálódás és a képviseleti kormányzás

— tanának szellemével vág szabadsága, úgymond,

73

össze.

— „A mi

hitsorsosaink jóléte és

mindig a nemzet alkotmányos jólététl mi boldogulásunk együtt

függött, azért a haza boldogsága és a

—

—

másik nélkül. St midn Széchenyi a magyar akadémiát megalapitván, annak els kötelességéül szabta a „honi nyelv kifejlesztését" hogy ez utón magát a tu-

jár

nem

lehet el egyik a

dományt megalapíthassa akkor is a mi vallásunk szellemében járt el, mert a szabad vizsgálódás a tudományra vezérel és nekünk Pál apostol szerint els tudományunk, hogy azon a nyelven szóljunk a néphez, mely az ö nyelve, a melyen bennünket megért." Megható okoskodással átsztt beszédét a szónok, hazafias, buzgó imádsággal végezte, kérvén a Mindenhatót, ersítse meg a hallgatóságot, mely e ravatalnál fogadást tett, hogy :

a mit Széchenyi kezdett, azt raszsza egybe a sziveket az lan szeretetében

!

E

nem

el

hagyja, de bevégzi

egyetértés

és a

;

és for-

haza tántorithat-

beszéd után ismét az iskolai énnekkar zen-

Ballagi Mór hittanár ur lépett a szószékre, úgyis mint magj^ar akadémia képviselje. Gazdag ismeretekkel írt érte-

gett és a

kezésében Széchenyi

élet- és

jellemrajzát kívánta adni, tudo-

mányosan fejtegetvén mintegy elkészitleg, mi annak az oka, hogy a népvándorlásokat egymásután söpörte el az id szele, s a magyar még ma is áll ,,testvértek'n ága nemének." Azt az erkölcsi szívósságot, mely századokon át fentartotta, hozta e nemzetnél nagyobb pezsgésbe Széchenyi, midn álmaiból felrázta. S itt fogott bele értekez a nagy magyar jellemrajzába, ki egy folytonos fegyverzörej közt, tompa érzéketlenségbe merült népet, a szellemi

tevékenységre

serkentett.

A

sok tanul-

mánynyal dolgozott értekezés után, melyet osztatlan figyelem kisért,

állott

ismét az iskolai énnekkar énekelt. Ezután a ravatalhoz

Thaly Kálmán, s bú„Széchenyi emlékezete" czim versét,

egy barna, nyúlánk

csuztatóképen felolvasá

fiatal

ember,

melynek végsorát „Széchenyi meghalt, de a nemzet él" az egész közönség ünnepélyesen utána zúgá. Most megzendültek az orgona hangjai és a .,hymnus" ,, Isten áldd meg a magyart", :

!

melynek két els versét az egész közönség

felállva énekié

;

utá-

— na a nemzeti ének

:

-

74

„Hazádnak rendületlenül," melynek buzdító

hangjai, a templomajtók nyitott szárnyain át egybeolvadtak a

templomba már nem fért nagy sokaság ugyanazon énekével. Aztán az egész közönség a legszebb rendben haza távozott. Ekkor egynegyed lehetett egyre. így ünneplék a pesti reformátusok e nemzeti gyásznapot. Széchenyi István nagy volt az életben, nagy a halálban

Mig

élt

azon mködött, hogy a haza lakosai közt

lálakat ledöntse, az érdekeket

lev

is.

osztály-

egy gyúpontban egyesítse, a jo-

gokat és terheket mindenkivel egyaránt megoszsza

;

halálával

Lerombolta a vallásfelekezetek közti válaszfalakat^ a különböz nemzetiségeket egy gyúpontban, a honszeretetben s közfájdalomban egyesitette, s e ugyanily elveket testesített meg.

nemzet minden rangú, vallású

szeretetben olvasz-

fiait testvéri

totta egygyé.

Hálás kegyelettel ünnepelték Esztergomban a római katholikusok.

„Esztergom, május 11. Ki legalább

öröm-

nem

az, ki

éltenéliány pillanataiban

érzette volna keblét szinte

nem

melyet emberszó

és kínteli,

az a szerencsétlen,

pattanásig oly édeni

ejte

még

ki soha? S ki

kiben a lélek legmélyebb gerjedelme! soha

nem ébredtek fel, s a szívnek sen nem nyomák el?" Ezeket

áradozásai nyelvét soha tökéletea kérdéseket intézé egykoron ho-

hazánk

szive, a halhatatlan emlék Széchenyi,

„Aphorismáiban"

— ilyen állapotban érzem most magamat, mi-

nosaihoz

dn

a tek. szerkeszt ur múltkori levelemre tett szíves felszólí-

tásának hódolva, a magyar

Síon magaslatán

Magyar"ért bemutatott requiemrl

írni

érzés varázshatalma alatt állok, a dicsült

képe ragyog

ch'ittem, s

.

.

.

„legnagyobb

Halott dicssugáros

megvakítja gyenge szemeimet

hatatlan szelleme lebeg felettem,

nem tudok

a

akarok. Kifejezhetlen

dicsült

s

én csak bámulni,

lélek, kiért

lelkem feszül

.

.

.

hal-

de szíUni

s földi

nyel-

ven mennyei imát rebegnek ajkaim, kinek magasztos eszméiért ('Iní s

munkálkodni akarok, kinek soha

meghálálni

nem képes a három

el

bérez alatti

nem évül s

érdemeit

négy folyam közti

paradicsom, oldozd

egyszeren

s

75

-

érzékeimet a varázshatalom

fel

nyugodtan elmondhassam

azt,

alól,

liogy

mit városunkban

máj. 8-án láttam és hallottam.

Reggel nyolcz órakor kondult meg föteplomunk száz mázsás harangja, mely ércznyelvével fennen hirdeté, hogy a nemzeti kegyelet alkotta nagy üimep, mely után mindnyájan sóvárogtunk, csakugyan megtartatik; ezt a boltok azonnali bezárása

mély gyászba öltözött ünnepélyes komolyságot ábrázoló honfiak és honleányok csoportozatától hullámzottak, s itt-ott a házakon fátyollal bevont nemzeti szalaggal ékesített gyászlobogókat lehetett látni ez alatt megindult a nagy-gymnasiumi-, mesterképezdei-, alreáltanodai- s a négy elemi osztálybeli ifjúság hosszú menete, mely az utczákon még mindig hullámzó néptömeggel egyesülve sietett azon helyre, hol sz. István els apostoli királyunk, a magyar nemzetnek üdvszerzö koronás feje, aszent keresztség vizével az ég számára követte,

s

az utczák

;

eljegyeztetett,

hogy

ott

Széchenyi Istvánjának adjuk

meg azon

egélyünk kedves feledhetlen halottaink

melyet isteni számára tennünk édes kötelességünkké

tiszteletet,

tett.

A

mint a hegy

tö-

véhez értünk, mely a magyar építészet egyik legszebb remekkezdtük lép-

jébe, a Basilikába vezet, önkénytelenül gyorsítani teinket, azon félelem lepvén lül tízezer

munkra

meg

bennünket,

hátha a körülbe-

embert befogadó nagy-templomban nem jut szánagy néptömegen, majd

hely. Bejutottunk, szemeink a

a családi cziraerekkel és különféle jelvényekkel, -—

melyek köZ()l ékesített nagy azonban a kard és kalpag hiányzottak gyászravatalon függtek, hol legjobban hatott szivünkre a magyarok Nagyasszonyának szz Máriának ezüst szobra, mintha a mennyet ábrázohj s jelképez kúp tetejérl szállott volna a gyászravatalra, hogy nagy veszteségünk feletti bánatunkban

—

azonban megcsendült a sekrestye jeltadó csengetyüjo, erre az orgona mélabús hangjai járták át szi-

vigasztaljon bennünket

veinket,

mely közben

oltárhoz mélt.

;

teljes eo-yházi segédlet mellett lépett az

galánthai

Fekete Mihály püspök

s

Eminen-

cziájának a lelkiekben helyettese, s elkezddött a gyász-isteni-

tisztelet

özönlé

;

a gyászravatalt

körül,

-

76

városunk mulfja, jelenje

ég

mindenki kezében

gyászkönynyel,

szivében

keservvel

;

gyertyával,

a fökáptalan

tagja jelen volt az ünnepélyen, a megyei és városi

kar nagyobb része ott volt,

s

jövje szemében

és

valamennyi tisztviselo-

igen jól esett látnunk azt

is,

hogy

mind karingeiket fátyollal jelölték ... a szivrázó „libera" után Vörösmarty Szózata három els versszakának eléneklése zárta be 'a feledhetlen emlék nagy ünnepélyt a végszavakhoz „él nemzet e hazán" mindnyájunknak egy utógondolata, illetleg kívánsága maradt, hogy éljen is. Levelem kissé hosszabbra nyúlván mint talán kellene a papnövendékek

:

—

—

azokra nézve, miket

még meg

kell említenem, igen rövid leszek.

Ivaszinónk gyászfeliratot intéz a

hoz

;

a megrendelt

nagy Halott özvegye

és

fiai-

Széchenyi-szobor felállítása ünnepélylyel

melynek jövedelme az országos Széchenyi-szoborra küldetik el, mely alkalommal az általunk indítványozott nagy piaczi terünk, Széchenyi-térré változtatása is, mint hallom megtörténik. Még egyet; halljuk városunk hazafias lelkület derék polgárai a nagy szellem áldásos emlékének örökitéseül Széchenyi-ösztöndíjt alapítanak egy helybeli nagygymnasiumi tanoncz számára." lesz összekötve,

:

Hazafiúi fájdalommal ünnepelték Kolosvárott a reformáltak.

„Kolosvártt május 6-án. Mai napon kolosvári evang. reform, egyház tartotta lékére rendezett

déleltt 10 órakor a

meg gr.

Széclienyi em-

nagyszer gyászünnepélyét, "bels

nagy templomában

:

részt

farkasutczai

vévén abban mint szintén az eddi-

mondhatni egész Kolosvár. Itt volt a 8,000-et meghaladó reformátusok, a számban közelján') katholikusok, a lu-

giekben

is,

theránusok és unitáriusok

szine,

küdtközíinségi, egyesületi és

a kaszin('>k, városi tanácsi, es-

más

testületek

képviseli,

—

itt

csaknem az összes tanuló ifjúság mindhárom collegiumbi')!, maga az alsóbb rész -- belátliatlan, nagy sokaság! Nem kell mondanom, hogy majd mindenki egész vagy fél gyászban

volt

sr

volt öltözve, egészen gyászba a

templom

oldala,

vonva karzatok, orgona, szószék, a papi székek, a temph^m el-

közepe táján

—

—

77

részében nemzeti szalaggal egybefüzött koszorús ravatal, fölébe két gyászlobogó liajolva, a piaczi nagy templomban volt zászlók feliratával

melyen

e

:

ITE FILII

köröskörül a Széchenyi czimer,

stb.,

czimzetes jelszó

:

DEUS PRO NOBIS, QüIS

Sí

CONTRA NOS

? nálunk már-már a gyerekek ajkain is jár, az abban kifejezett vallásos hit mindnyájunk hite s reménye. Valami megrázó, de tiszteletre méltó is van ennek a nemzetnek .

mostani bánatában

tartani kálvinistának és unitáriusnak,

vég

zesvallásunak egy tragicus ki

buzgó katholikus volt

!

.

ugymondván ima-zarándoklást

járni,

így

!

.

Lutherkövetönek

és

Mó-

halott megtisztelése végett, a

így egyesülni minden osztálynak és

felekezetnek, népfajnak és idókornak az ö hálás emlegetésében, s

tetteinek és élete példájának örökitési szent elhatározásában

—

nem mutat! Az embe-

ehhez hasonló példát a világtörténet

rek kovácsolnak, varrnak, tanítnak, irnak, szántnak, vetnek héten által

ünnep Írja

— kiki életmódja szerint, —

jó,

mikor a Széchenyi-

s

megy minden templomba;

hallgatja az ö beszédeit,

be szivébe nemzet megváltói szavait, könyez,

kezet fog ellenével

s

imádkozik,

esküt tesz Isten eltt, hogy ötét és tanait

fogja követni, hazáját és nemzetét haláláig hivcn szereli és szolgálja!

Valóban példátlan szintúgy, mint nincs példa

egy rövid emberi

élet folytán,

született országnagy)

az

arra,

hogy

egyszer honpolgár (habár

keskeny hatáskörében valaki egy nem-

zetnek szabadságára, kifejldésére, jövjének biztosítására any-

magyar nemzetért TETT Oh légy dicsítve mi közöttünk örökre, te dics féi'íi, te páratlan tettek embere kegyelettel hajlik meg neved említésénél mindenkor minden fia a hazának, áldva lesz endéked a magyarnál az idk végéig íme haláloddal is ugy hatsz nemnyit lett volna képes tenni, mint gr. Széchenyi a !

!

!

!

zetedre,

mint fáradhatatlan életeddel

:

egyesítvén, biztatván,

t nagy a engem eszmékre Ez által! .... mai gyásztisztelet vezetett ott voltak ezek csaknem láthat<)an érzékitve, imposant tényekben kifejezve. A templom, mely egytanítván

s

biztos

jöv

léte

egyedül üdvös útára vivén

szellemed bámulatos befolyása :

kor katholikusoké volt

s

a reformatio protestánsok kezébe vitte

j

—

78

—

templomban protestáns gyászünnepély egy katliolikus honatya emlékére oly eklézsia keblében, mely tüz- és középpontja, irányadója az erdély országi protestantismusnak ekkora számú minden vallású hallgat()k, liivek jelenléte piispökhelytartói ima, s egy oly praescriptus szónoknak — min a beszél volt ily

;

;

:

—

alkalmat a leggyöngédebb oldalainál fogva megra-

oly, az

gadni dító

s

tudó különös hatású szónoklata

utilizálni

midn

melynek

karének,

:

az a szívren-

;

meg

„Isten áldd

a

magyart

!"

Hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar !" refrainjei hallszanak, a sziv mindig hol búba merül, hol tettre gyúl a léMindezen tények oly igen kifejezték amaz eszméket, lek érintek, hogy lehetlen volt uralmoktól menefennebb miket én kednem. Söt egyenesen azt láttam jónak, hogy tudósításomat s

,,

épen azokra fektessem. nyeknek,

Nem

a szóknak,

lyeknél túlsúlyt adni,

de az eszméknek,

kell a Széchenyi

hazafiúi elhatározásoknak

azokra kell a jelentést

tev

Ám a puszta köny és jajveszéklés

nek figyelmezni.

té-

ünnepé-

levelezk-

nem, Széche-

nyihez ill eszmék és tettek ellenben megifjítjáks ersitik ismét

A

mai ünnepélj'en a karéneket Botos István, az agg hangmüvész vezette, ifjú tzzel és hatással énekl hölgyek, nk és férfiak nagy koszorúja vett részt abban, s valóban jelesen sikerült ell és utói vallásos mének volt. Az imát ftiszt. Bodola Sámuel püspökhelyettes ur tartotta, szava gyöngesége s saját távollétem kölcsönösen okozták, hogy imáját annyira, hogy reflektálhassak, fel ne foghassam. Azonban már az, hogy a püspök imádkozott, elég kezesség arra, hogy az tökéletesen az ünnep nagy tárgyához való volt a nemzetet

!

.

.

.

.

:

;

!

Szerencsésebb voltam a szónok

t.

Nagy

Péter, a kolosvári

reformáltak els papja és enyedi theologiai tanár ur eladását illct("»leg; ezt,

mivel elébb juthattam, de azért

kot az ünnepély és nagy tárgya rég re,

st

—

nekem ugy

tetszik

— még

nem

is,

mert a szóno-

tapasztalt lelkesedés-

hangerejét

is

jóval maga-

sabbra fokozta, szinte egészen hallhattam, érthettem, de, logikai fonalát és irány;it

a fennel)biekbl st-jthetik

is

st

beszé-

meglelietseii iolfoghnttam.

ulvas('»im,

liogy e

s/.<'>iiokl!it

a

i\l;ir

maga

nemében

oly jeles volt,

79

-

hogy leginkább méltánylom

azáltal,

ha kinyomtattatásának szükségességét elmulaszthatlannak vallom. Kár lenne, hogy Széchenyi életének és hatásának szónok értelmébeni fölfogása csak e templom és város faláig terjedjen:

hogy a két országra kihasson, hogy az

méltó az arra,

irodalo-

életé, a hazáé legyen! Egy s más kisszer gyöngéit a nyomatás alá készitésnél kétségkívül észreveszi az éles elmü

mé, az

szónok, ilyenek

osztályokat

—

p. o.

a Cicerói hosszas önmentegetés, a

illet érintések, a reformatio

körülményeinek

formátori szerep terhes voltának

—

átalában a

s

gondolatom

szerint

mileg túlérzékeny és érzékekre ható szinezése, az túlzott elöadásmodor

—

ezeket

itt-ott kissé

— miket különben bele — félre gondolva, az

is

Széchenyi emlékének egyik valóban hozzá mél-

gr.

tó örökitóje lesz.

nek

re-

— né-

mondom

a szónoki tüz vegyitett kétségkívül

emlékbeszéd

némely

a szent szék és palást tekintetei miatt tán élesen

A

mint az eseményt a szónok fölfogta,

életé-

hatásának a mily hü rajzát adta

s a mint azon kötelesmelyek Széchenyi halála alkalmából a magyar nemzetre ez id szerint haramiának, formulázta, ugy öt tanulmányozó irók máshol is igen jobban kor- és czélszerübben aligha tehetik. Tudta szónok, mit csinál, midn nem prédikáczio — deoratio, emlékbeszéd-mondásra vállalkozott; neki szélesebb ráma, tágasabb mozoghatási kör kellett, mint egy vallásos szónoklatának lenni szabad fel akarta használni ez alkalmat saját, a nemzet és ez idk nagy czéljaira, ö tanitni, hatni, irányt adni

és

ségeket,

—

:

akart

— s valóban

czélját elérte.

A

beszéd alapgondolata a volt:

Széchenyi a magyar nemzet reformátora, kerrel czéllal

mköd és nagy volt,

mivel

birt s e czélratörekvés,

s

mint

1) tisztán

tehát az

ilyen, bölcs

si-

meghatározott

föllépése

szükséges

volt; 2) czéljára a legjobb és biztosabb eszközöket tudta min-

dig kiválasztani lyes és bölcs

s

;

3) az

eszközök használásához páratlan eszé-

épen azért munkássága Istentl megáldva

volt.

Az egész beszéden azonban mint egy arany sugár ragyogott át ama dicsséges vonása, hogy önálló ész, szilárd jellem, szabadelv s következetesen hü magyar, és mindenek fölött nem

—

-

80

phrasisok, de tett embere volt! Gondolhatják az olvasók, kivált

a kik szónokot ismerik, rek,

hogy

használni tudható, de

elmék

bizony a czéltalan élet embe-

itt

nem

akaró hazafiak, a

— legyenek irók, mvészek,

stb., az

nem

önálló

éretlen buzgólkodók,

a csak szájjal hazafiaskodók stb. szépen és csinosan, de bizony

szabadon kimondott

tom

magukról

Ítéletet hallottak

!

De gondola-

templomban, oly felvilágosult fej embertl, mint a szónok, helyén van a szabad, egyenes, himezés nélkül való beszéd A szónok élt szerint helyesen. Széchenyi felett, protestáns

!

e jogával s referens

gel tenni

meg

ez

is

ez által lön buzdítva

ünnepélyrl

—

némi

tudósítását. ...

A

fesztelenség-

közönség meg-

elégedve, szent fogadások közt, szivében nemes elhatározással

távozott a templomból

vkkel

— számát a benn és künn az

6 — 7000-re tehetni. A reform,

A

collegiumon kijöttünkkor

Az ünnepélyt elre gyá-

Jöv

vasárnap a lutheránusok-

— ha élünk — imádkozni,

elmélkedni és ünnepeim."

keret prograram

nál fogunk

le-

alá.

egy roppant gyászlobogó lengett szos

utczán

hirdeté.

szerbek Széchenyi-gyászünnepélye Szegeden

Testvéries összeolvadással ünnepelték Szegeden a szerbek,

közöljük Davidovics Szilárd vásárhelyi ez

g. n.

e.

lelkész

urnák

alkalommal magyar nyelven tartott következ gyászbeszé-

dét, a „Sz.

H." kivonata szerint

„Tisztelt gyászközönség;

:

Van-e köztetek oly

elfásult, gly

rideg kebel, melyben e szent helyen most tartott gyásztisztele-

Ugyhiszem nincs; mert az ihlettség gyászos, szent és nagy Tudom, hogy minden hazafi vérkönyet áldoz azon perczben, melyben hazánk elhunyt legnagyobb emberének lelke üdveért könyörög. Ez engesztel gyásztisztelet édes anyahazánk szeretett s leghívebb fiáé, dics ten a szív rendít fájdalmat ne érezne? !

emlék is

gróf Széchenyi Istváné.

Ha

e perczig enyhült

volna

név

lialla-

valakinek szívfájdalma, érezze újra csak e szent

tára

is.

„Nem! K rújdnlniunk egykönnyen nem

enyhiilliet!

A

ha-

-

zának csak századok szülhetnek Széchenyi István

volt.

E

-

81

fiat,

oly nagyot és dicst,

veszteség fölött sok

idig

min

és vigasz

nélkül méltán sirhat és gyászolhat szegény hazánk. „Hazafiak! Vegyülnie kell fájdalmunknak és gyászunknak

édes hazánkéval.

nem

De mit mondok ?

A

haza szoros értelemben

más, mint anyagi puszta föld, mely csak ugy lehet virág-

boldog, dics és örökre nagy, ha oly nagy fiak születnek és

zó,

élnek kebelén, amily nagy és dics Széchenyi volt.

vagy tehet a hazának, amennyit Széchenyi István hozott? ö kész volt a hazának s a haza boldogságának vagyonát, életét, mindenét föláldozni. „Ki

az, ki annyi áldozatot tett

Szóljanak helyette tettei

bizonyítsák

s

e

szentigazságu állításo-

mat fölsorolhatlan áldozatai, melyek a hon szent oltárán örökké a legnagyobb fényben ragyogni fognak. (Következett Széchenyi életrajzából a tudós társaság alapítása körüli honfias eljárása

s

egyéb érdemeinek rövid

ki-

vonata.)

„Ö liói

volt az,

—

folytatá a lelkes pap

—

kit e

haza népmil-

nemzetiség-, nyelv- és valláskülönbség nélkül egyiránt sze-

egyiránt dicsítettek, egyiránt vallottak magukénak.

rettek,

Széchenyi nevét ismeri a hon, de ismeri a müveit külföld

is;

e

nevet mindig csak a szeretet és tisztelet hangján halljuk nemzeti büszkeséo-frel említtetni.

„Széchenyi

tettdiis

élete hasonló volt

a

naphoz, mely

ameddig elhat sugara, egyiránt melegíti a gazdagot és koldust; hasonló volt a naphoz, mely a világ fölé emelkedik, hogy csak fényt és meleget áraszszon rá, de ragyogó képéhez szenyfolt ne férhessen hasonló volt a naphoz, mely ha letnik, nyomára ;

gyászéj borul.

„Való ez; fénye,

mert eltntével eltnt hazánk legragyogóbb

legnagyobb bölcse

s

legrendithetlenebb hive. Hazánk

legmélyebb gyászba borult érte. Ám nyissátok föl elhunyta óta hazánk minden lapját, hasábjaikon csak gyászt, csak könyüket, csak keservet találtok.

„Gyászold és sirasd Szeged legnagyobb polgárodat; gyáSíéchenyi

I.

élelr.

v)

—

-

82

szoljuk és sirassuk mindnyájan

;

legnagyobb emberünk. Meghalt,

mert meghalt, nincs többé s

fájdalom, halálának okát

lelkével az égbe, testével a sirba vivé.

„De mit mondok ismét? Nem halt meg Ö. Halálával dicsén dicsült; halálával támadt föl e honban nagy és örök emléke. Él; mert élnie kell nevének, mig csak egy magyar él mert büszkén jegyezte föl nevét az igazságosan hogy e viharteljes század sötét képét megvilágíthassa nevének örökkön ragyogó fényével. „Tisztelt gyászközönség! Tehetnénk-e nemzetünk nagy halottjaért tartott e gyászünnepélyen nagyobb és Hozzá illbb e hazában. El

;

itélö történész,

áldozatot, mint ha együtt s egyesitett szent áhítattal áldást kö-

nyörgünk Istentl e hazára, melyet annyira szeretett. „Könyörögjünk tehát Isten eltt, tegye oly boldoggá, nagygyá és dicsövé e hazát, minvé Széchenyi akarta és segítette tenni

„Könyörögjünk Isten eltt, hogy minél több oly adjon e honnak,

min

a boldogult vala

„Könyörögjünk irgalmat raira

hazafit

és

üdvöt lelkének

és

békét po-

!

„Könyörögjünk Isten eltt, engedje örökölnünk Széchenyi szellemét, nemzedékrl nemzedékre, hogy boldogíthassuk e hazát most és örökké ámen."

Az

egész ájtatos közönség egyhangon ismétlé az áment,

mely, mint tudjuk, magyarul azt teszi

A

:

ugy legyen.

gyászszertartás befejezése után az imaház körüli czin-

teremben a tömeg egyhangon megkezdé a

midn három

melynek

szaka elénekeltetett. Éljen Széchenyi szelleme

kiáltás után, legkisebb rendetlenség nélkül

kaság.

szózatot,

ment haza a

so-

—

—

83

Az izraeliták Szécheiiyi-gyászüiinepélye Putnokon: „Tisztelettel ünnepelték az izraeliták Putnokon.

Utam Gö-

raörmegye egyik kisebbszerü, de történeti múltját tekintve, Putnokon eléggé emlékes városán vitt keresztül. Ha Ri-

—

—

maszombat

megyén

felöl

piaczot

éri. Itt

minden

boltja.

van a

E

ember ezen városba, azonnal a gyógyszertár, itt van e városnak majd az

piaczon van a putnoki élet pezsgése.

nem

piaczon egy embernél többet

Ma

a

lehetett látnom; a gyógy-

mindegyig bezárvák. Néma, ünnepies csend mindenütt, mintha az egész város ki lett volna halva. Hiszen szertár, boltok,

—

gondolám magamban — s a naptár sem mondott mai napra ünnepet. Mi dolog hát, hogy itt most minden olyan csöndes ? Megkérdeztem az egyetlen férfit, ki az egyik szögleten tán csak azért állt ott tétlenül, hogy az átalános tét-

ma

hetfö van

meg ne merje

lenséget valaki

bolygatni!

Emberem nem

szólt

semmit, csak némán mutatott a városháza tetejére, a hová vezetett tekintetem, ott

egy bús lobogóval találkozott. Megvallom

elpirultam. Hiszen e

napokban

a

fnek

is

megállott növése, a

fák abbahagyták megkezdett fakadásukat, a virág ki kelyhét,

nem

föllegei közöl,

más ember

bocsát

nyitja

a nap csak néha tekint ki bús

illatot,

kalapomon

nem

ott leng a gyászfátyol,

kalapján, kivel találkozom,

a nök

mint minden egytl egyik

gyászfökötöt viselnek, a patak búsan csörög, a folyamok zú-

gása gyász halotti ének, söt magának a knek, a kszirtnek nincs

meg

gyászol, néma, ünnepies

!

—

hamvasabb, feketébb!! Minden És nekem — a ki úgyszólván most

a szokott szine

—

is gyászünnepélyrl jövök nem jutott eszembe, hogy az itt most akarva megszüntetett közéletnek nem lehet más jelentése mint a „nagy Széchenyi" halálának emlékére szentelt legméltóbb polgári ünnep. Nem kérdeztem emberemet tovább, leszálltam a szekérrl, siettem egyenesen a katholikus egyház felé, ez zárva volt; mentem a reformátusok templomába, ebbl

most tódult

kifelé a gyászoló

sokaság

—

nök, férfiak 6*

mind

bá-

-

—

natos arczczal, tottak egy

szk

csatlakoztam,

már

s

nem

—

oszlottak széjjel,

utczának, ez

84

hanem tömegesen

tar-

nem kérdem hová mennek, hozzájok

mint az áradat ragadott magával, s mikor kiértünk, a nép megállt egy kisszer

városból majdnem

a

ház eltt, ez az izraeliták ideiglenes imaháza,

s

sokkal kisebb,

az ideözönlött sokaságnak csak ötödrészét

mintsem gadhatná!

A mirl már

eddig sem kételkedtem,

egészen bizonyossá, hogy a nemzet

ma Putnokon

,,

itt

befo-

is

lettem

halhatatlan halottjaért"

elször a katholikus templomban gyászmise

— kik

között fúr,

tar-

tatott; innen a

nép

számos vidéki

helybeli közbirtokos, városi polgár, helybeli s

s

vidéki jobbágy,

plomába

sietett,

s

igen-igen sok

hol a lelkész

gyönyör

gróf Serényi Alajos,

n volt — a reformátusok tem-

tiszt.

Farkas Imre urnák a tárgy-

imádsága után a nép a „Szózatot" idejött, a hol mostan állunk, nem tudva mittevk legyünk tovább, mert a kis imaház, már ideérkeztünkkor is annyira dugva volt, hogy abba ugyan többé egy hoz alkalmazott

beszéde,

s

énekelvén —

ember sem férhetett. Ily kétkedésünk közben egyszer csak megzendül az ének odabenn tiszta magyar hangon! Az izraeliták Dávid zsoltárai közöl maguk által magyarra lefordított azon darabot énekelték, a melynek szövege igy kezddik „Tebenned biztunk eleitl fogva!" Az ének végeztével egy gyászba vont „pulpitust" kitettek az ajtó elébe, mely fölött a lelkész mintugy állott meg, hogy termete az ereszen bell esvén, egy, a templomban lenni látszott (talán szertartásukhoz tartozik a lelkésznek szabadban nem beszélhetnie) s itt elkezdé emlékbeszédét tiszta magyar nyelven, s oly tárgj'avatottan, hogy nem nagyítjuk a dolgot, ha kimondjuk a „legnagyobb magyar" halála emlékéhez méltóbb beszéd eddig még alig :

—

—

mondatott.

A

keleti költészetben tartott,

s

átsztt hibátlan irályu magyar beszédben

semmi

Nem szóig

közt

a

mi csak a nagy

bibliai virágokkal

nem

volt elliagyva

halott sokoldalú érdemeihez tartozott!

volt abban hizelgés,a mit ez a „rabbi" itt elmondott, az egy

való volt!

—

„Ne dicsérjük

(itet

—

hiszen a vizek lassú moraja az

mondja a többek nevét dicséri, a mely

azt

—

—

85

nagy folyam zúgása, midn azt a gzhajók flzaklatják, egyedül az ö nagy nevét harsogtatvizeket ö vett árkaikba; a

ják!" stb.

Nem

volt egyetlen egy

távozott volna ez imaház

A lelkész

ember sem,

megelégedve ne

a ki

elöl.

neve „Schwarz Salamon."

hogy letöröljem szemeimbl közveszteségeni fájdalom csalt oda, de hogy

Most már letehetném

a tollat,

a könyet, melyet e emlékemet illen megkoszorúzzam, ide igtatom azon emlékbe-

Mór tanár

szédet, melyet Ballagi tott

a pesti reformáltak által tar-

gyászünnepély alkalmával olvasott

fel.

„Ez órában, melyet millióknak közös fájdalma nemzeti ün-

neppé

tudományos intézetünk részérl nekem

szentesít,

megvinni a fájdalom,

tisztelet

és

jutott

áldozatát Széchenyi

hála

sírjára.

Erm

elégtelenségét soha

midn

most,

én

e

nagyobb embere

akarok szónokolni, festeni,

s

fia

a nemzet leg-

egy rövid óra alatt

melynek elvesztén egy ország

áll.

Egy görög

bölcs kérdeztetvén, hol van az Isten? azt adá

meg

válaszul: mondjátok viláí? is:y szól:

nyait,

oly elevenen, mint

honnak egyik legcsekélyebb fölött

egy honboldogitó életet

gyászban

nem éreztem

elébb, hol nincs Isten.

a

mutassátok me^: nemzeti haladástok azon viszo-

melyekben Széchenyi

feleletet kell

Ha hozzánk

adnunk,

lelke

s azt kell

mködött

mondanunk

:

:

nekünk

liasonló

kérdezd inkább

tlünk, hol van valami üdvös, hol valami közhasznú, nagjszerü és

dics

e

teremtett

nemzet ujabb életében, melyet nem Széchenyi szelleme ?

De honnan azon rolt

napot,

hogy amerre

járt,

t

e

ritka halandó gyako-

a nemzeti élet egére, mint

ébred

szellemének jóltev sugarai mindenütt

áldást árasztottak, életet leheltek

Hogy

mint

óriási hatás,

nemzetére? Mi emelte

?

kérdésekre megfelelhessünk, vissza kell

mennünk

—

—

86

nemzeti életünk múltjába

s levezetni annak fejldését azon ponmelyen Széchenyink els föllépése találta a nemzetet; hogy igy az emelend emléknek kell alapzatot adván, az arra állitandó képnek habár csak néhány vonásait is méltó nagyságuk-

tig,

ban mutathassuk

fel.

Az emberiség

fejlése

folyamában kevés nemzetnek jutott a

szerencse, egyéni létét önállólag kifejleszthetni, s nevét a

örökl vonásokkal

millióinak nagy könyvébe

népek

—

beirni.

Leg-

többen rövid önálló létezés után az emberiség nagy tengerébe beleszakadván, nyomtalan enyésztek

el a

földszínérl,

s

csak

—

hogy valaha léteztek. Avarok, gepidák, longobárdok, vandálok: ki mondja meg mely nemzet folyamba szakadtak s hol enyésznek a feledés homályában ? Az emberiség pedig minden nerazetfajban egy-egy szellemi egyéniséget bir, melyeknek összeségébl alakul a nagy embercsanevük

tesz

tanúságot

arról,

—

láduak változatosságban végetlen országa, ha egy elvész,

emberiségnek egy S mi

az,

mi

a

él

tagja veszett

az

el.

létez nemzetek fenmaradását biztosítja? Az

anyagi er, a kar sújtó hatalma ideig óráig kiemelheti a nemzeteket

s

urakká teheti más népek

fölött; de a fegyver által szer-

mint nyári reggeli köd a nap sugarai eltt eloszlik elttünk hiú levegég terjeng. A hóditó vad nemzetek ret-

zett hatalom, s

—

tent

diilásaik zajával ideiglen betölthetik a világot, s a túl-

érett míveltséggel összeütközésben diadalt arathatnak

;

de majd

a szellem visszaköveteli elvesztett uralmát és a hóditottak lesz-

nek uraivá a hóditóknak. így hódoltak meg a longobárdok az olasz, igy a vandálok a spanyol nép míveltségének A mely nemzet összetart, a mi fenmaradását biztosítja, a többiek közöl kiemeli

nem

;

az

nem

nem az anyagi hatalom, hamködése, nielylyel magát vala-

a nyers er,

a szellem azon láthatatlan

mi nagy, az egészet érdekl

czél

után

intézi és cselekvéseire a

nemzeti egyéniség öröklét bélyegét nyomja.

Akármit beszéljenek

az

anyag bálványzói, kik szellemük hogy nincs szellem elméletü-

legélesb fegyverével azt vitatják,

ket a népek történetei a leghangosabban czáfolják.

:

A

népvándorlás özöne

—

87 által

Európába sodortatott hódító

nemzetek, hogy éltek egykoron, arról csak a történet egy-egy

nyom

lapocskája tesz említést, mint a zivatar járása a víz fölött,

nélkül vonulnak el a fóldszinéröl, semmi emlékeztetöt nem hagyva maguk után. Egyetlen egy maradt fon azok közöl, egyetlen

egy tartotta meg-ösi nyelvét és eredeti valóságát, nevét, és ez az európai népek közt „testvértelen ága nemének," a négy fo-

lyam közt Itt

élö

két világrész közt örül állítva századokig vívta az élet-

elébb mint az európai civilisationak a vadorság

halál harczot, elleni

magyar.

védbástyája

nyeget európai

;

majd megint a nemzetiségét elnyeléssel

civilisatio

fe-

irányában önfentartása érdekében.

Azért, mert sokszor mondogattatott,

nem sznt meg

való

hogy ugyanazon történelmi tények, melyek Európa többi népeinek békés fejldését biztositák, a magyarok hátramaradása lenni,

s

közvetve nemzetiségük veszélveztetésének lettek fofö oko-

Mert míg Európa többi népei, bens apró viszályokat kivéve, béke ölén az emberiség magasb feladatain dolgozhattak, addig a magyar a kereszt elleneivel egj^enlötlen harczban ontja zói.

vérét, s

elmarad az

nehezen tud

Midn

élet

mindazon

s

mely fegyverzörej közt

felviráofozni.

végre a múlt század közepe táján a török hatalma

megtöretvén, elvalahára a magyar terséggel,

terén,

módjában

hoz fordulni

:

ezen

is

felhagyhatott a véres mes-

állott a polgárisodás

emberibb

feladatai-

már Mátyás korában els rend, de

azóta

sokképen elmaradozott európai nemzet akkor vette észre a míveltség és

tudományban elhaladt nyugati népek

polgárisult-

sága és saját hátramaradása közt tátongó örvényt, mely annál

nehezebben vala betölthet, miután a véres harczoknak közepette elvadult kedélyekben a legitt kifejtend körülményeknél fogva ahhoz a szükséges föltételek

is

hiányzottak.

Tapasztalt dolog ugyanis, hogy a polgári szelíd foglalko-

zások iránt senki nagyobb lenézéssel

nem

viseltetik,

életét folytonosan fegyverzörej közt töltötte. tét

minden órában koczkára

mint

Az ember,

az, ki

ki éle-

teszi és vérével adózik a közjóért,

-

—

88

megvárja, hogy az élet apróbb szükségeirl mások gondoskodjanak,

s

mig

a köznapi teendket helyette azok végezzék, kik, addig veszélyezteti,

életét

tzhelyüknél nyugalmat

családi

élveznek.

A

mi egyes emberre nézve

áll,

köz nemzeti elítéletté szo-

kott válni oly népeknél, melyek hosszas háborúskodás alatt

ember rendeltetését a vitézségbe helyezvén, ügyes fegyverforgatásban találják nemzeti büszkeségüket. Ily nemzetek a polgári foglalatosságot lenézik, méltóságukon alólinak tartják s az élet kényelmeit, ha csak vérrel tudták biztosítani létöket,

s

az

—

meg nem Ez

vetik

fejti

is,

meg

de azokért fáradozni szégyennek tartják.

azon különösnek látszó tüneményt, hogy ha-

zánkban, kiváltképen a harczias jellem magyar

idkig

ipar és kereskedés,

mvészet

radt, s e foglalatosságokat vitéz

S e nézet

nem

áll

és

faj

a legújabb

tudománytól idegen ma-

nemzethez illnek nem tartotta.

ridegen és ránk nézve tán épen szégyenitleg

a történelemben. Az ó világ legnagyobb bölcse Aristoteles is még azt tartotta, hogy a dologtevés nem szabad embernek való s nem úrhoz ill. — Csakhogy helyzetünk és azon szívósságnál

mely a magyar nemzet egyik legjellemzbb vonása, e mint egyéb nemzeteknél. Innen lett aztán, hogy még az úgynevezett bocskoros nemes ember is, ki az si alkotmány adta kiváltságoknál fogva magát fogva,

nézet nálunk tovább fentartotta magát,

született

honvéd, törvényhozó,

szóval a polgárhoz képest ur-

nák nézheté, a fensbbség bizonyos önérzetével

s

lenéz gggel

tekintett a külföldrl bevándorolt szorgalmas iparosra s

hangyaszerü munkásságára. Ez

meg

a lenézést

azzal

annak torolta

vissza, hogy iparkodása által urává tevén magát mind annak, mi nélkül amaz el nem lehetett, az életben füírffvé tette ma-

gátol azt, ki az alkotmányos jogok terén fölötte állott.

Látni való, hogy az ipar és tudomány fejlését gátló elíté-

ugyanazon si alkotmány beti által tápláltattak, melynek másfell municipalis szerkezete leghatalmasabli védbás-

letek

tyául szolgált a nemzetet elnyeléssel fenyeget idegen befolyá-

sok ellen.

-

89

-

Választani kellett, és a nemzet java készebb volt egy idre civilisatio dicsségérl, mint hogy az alkotmány bolygatása által veszélyeztesse azt, mi nélkül, ha mindent megnyerünk is, semmik vagyunk, mert megszntünk volna magyarok lenni.

lemondani az ujabb

E

nemzet vezéreszméje

volt 1790 óta a

a nemzetet Széchenyi,

A nemzet tartását

;

midn

és e

ponton

1825-ben pályatérre

találta

lépett.

épen akkor vívta volt ki az alkotmány épségben

a nemzeti

meg

palládium

mit védjen testetlen formákon kivül,

még

a nyelv

honatyák tanácskoztak, idegen nyelv vala. nép a jelen sivatagjában

nem

nem

volt mentve, de

A

is,

volt

melyen a

multat elfeledett

talált sehol enyhelyet.

Most visszavezetem hallgatóim figyelmét egy jelenetre, melynek az ezeltt 35 évvel Pozsonyban összegylt honatyák egyik kerületi ülése szolgált volt színhelyül.

A

tanácskozás ar-

mikép lehetne elvalahára léteit adni azon eszmének buzgó melyet honfiak régóta emlegettek, Révai a múlt század ról folyt,

vége

felé kitervezett s

mindamellett

még 1825-ben

is

csak pa-

piroson volt meg. Tanakodtak egy tudós társaság felállításáról

nem tudtak módot

hogy az ennek létesítéséhez megkívántató nagy összegek honnan teremtessenek el. — Ekkor els

lép

egy

fiatal

huszárkapitány,

delmét, 60 ezer felállitására.

találni,

A

peng

s

felajánlja

egy egész évi jöve-

tudományos intézet nemes példa követkre talál, s a magyar akadéforintot a nemzeti

mia meg van alapítva. Mondjam-c, hogy a huszárkapitány gróf Széchenyi István volt, ki ez ajánlatával azon tettek dicscsarnokába lépett, melyek azóta e hon újjá születését eszközölték.

komolyan vitatkoznak a fölött, vájjon eleve átgondolt kész terv szüleménye, vagy csak fellobbanó lelkesedés pillanatnyi mve volt-e ezen föllépés? — Wi az életirók sem egyik, sem másik felekezetéhez nem csatlakozhatunk és Széchenyi ezen els dics tettében oly lépést látunk, melylyel teremt szellemek futandó pályájuk fényes jövendjét Széchenyi

életirói

anticipálni szokták.

-

90

-

Legmennyeibb kiváltsága a nagy geniusoknak az, hogy teremt eszükben a tiszta tudat alakitó elemeihez az ösztön csalhatatlansága csatlakozik, s az agyukban megfogamzott eszme, minden késbbi következményeivel együtt egyszerre lép

szemük

lelki

elé.

Nem

egy esetet tudunk, hol gróf Széchenyi nagy lelke jósmagasultsággal határos világos látással a történendk is-

lati

kapuján kopogott,

meretlen

jövend homályába

a jelen

s

szk

körén áttörvén, a

vetett elrelátó pillanatot.

Ugy tnik fel nem mondva van én népem között

elttünk, mint a kirl Isten igéjében

egyszer

:

„rálló toronyba helyeztettelek én téged az nagy ersségbe, hogy megtudjad és megkémleljed az ö

és

utókat."

Mindjárt

els

tette

hün ábrázolá huszonhárom éven át

folytatott honboldogitó azon munkásságát, hol folytonosan esz-

ményi czélok totta,

s

kivitelére a leggyakorlatibb

eszközöket válasz-

anyagi közjólétét a legszellemibb utón törekedett

lé-

tesiteni.

nagy emberekben, hogy mindjárt els föllépésükkor egyszerre egész dics nagyságukban tnnek föl. Nekünk közönséges halandóknak elég föladat alkotásaikban a lángész járását nyomozni és megtalálni az ösvényt, mely ket a dicsség magasságára fölvitte. Kétségtelen tény, hogy a korban, mely Széchenyit pályára lépni látta, nemzetünk azon álomkórból, melybe VI. KárolyEz épen az

isteni az ily

—

tól

fogva

11.

Józsefig sülyedve volt,

az

utóbb bekövetkezett

események által fölrázva, ébredezni kezdett és Széchenyi nem í:sak hogy reformokra fogékony keblekre talált hanem, mint az 1790-ki híres országgylési munkálatok tanúsítják, a nem;

zet

l)uzgó igyekezettel tervezgetett, csakliogy

nek

testet adni és óhajtásait létesíteni.

Eljött Széchenyi,

s

a mit a hon jobbjai

sejtettek, s eléggé körvonalozni

ben elszórva derengett

s

nem

nem

is

nem

birt az igé-

csak homályosan

tudtak; a mi ezrek lelké-

birt léteit nyerni,

az Széchenyi

személyiségében csodálatosan megalakult, hogy legyen

a nem-

—

-

91

zetnek honszerz Jósuája, ki a középkori képzeletek

pusztájá-

ból népét az ujabbkori polgárisultság igéretföldjére vezesse.

A

fényes

sök nagyremény

chenyi Ferencz

—

fia

a mint

fölött

korszak

s

irja már gyermekkoráhon mind jobban sötétül

e

aggódásainak.

való

—

maga

ban tanúja volt édes atyjának sorsa

ivadéka, a nagy hazafi Szé-

—

Fölserdiilvén, a napóleoni

azon divatozó szokás, hogy a frangú családok

tagjai harczi téren s fegyver által vívjanak hírt

;

Széchenyit

is

katonai pályára szólitá, hol

nagy csatában

a lipcsei

kitn jeleit

adta

ifjú

maguknak babért

hsi

is,

s

de különösen

vitézsége- és bá-

torságának. Lecsillapulván a háborúk zaja szikaj

Európát felzaklató kor-

bajnok hatalma megtöretvén; lassankint visszatértek az

óhajtott béke napjai sza,

s az

majd

s

Széchenyi

is

a magánéletbe

vonult

visz-

mködéssel váltotta föl a tétlen napokat. Csodálatos müve az isteni gondviselésnek, hogy azon empolitikai

nemzetünk ujjáteremtésére vala hivatva, nem csak hogy szellemi és testi tehetségekkel a leggazdagabban felruházta, hanem kora hajnalát oly pályára vezette, melyen mig egyfell ereje edzdött, lelke nagyszer benyomásokkal gazdagodott, másfell magán uralkodni, teendiben rendet, mértéket tartani tanult, s ez utón egy személyben kikerekedtek mindazon tulajdonok, melyek egy reformátor szavai s tetteinek elbert,

ki

vitázhatlan és ellenállhatlan súlyt kölcsönöznek.

Fényes családból való származás, dicssúgáraival övezett

deli termet,

magas homlok, igéz

len tiszteletet parancsoló méltóságos arcz,

m

és

magas röpt

lélek

melyben

vitézség

önkényte-

tekintet,

lángszelle-

tükrözdött, villám észjárás, tömött,

utánozhatlan sajátságu beszéd, a figyelmet leköt,

lelket fel-

magasztositó szónoki tehetség, elég combinatioval összekötött szakismeret és mindezekhez szeretet zet

;

összetartó

boglárul

lángoló hon-

ezek valának a tulajdonok, melyek Széchenyit a nem-

kegyenczévé avatták. És nem meglepen nagyszer-e, hogy

a született

mágnás,

a harczi

politikai küzdtérre lép, a

téren

tudomány,

kitnt bátor hs, ipar,

midn

a

kereskedelem, gazda-

-

-

munka eddig mellzött, mondhatni megvetett

a

szat, szóval

92

lenézett foglalkozásira hívja föl nemzetét

s

?

Ez idö óta az elvonult tudós, a szerény iparos büszkébben emelhették föl fejket, mert a haza legnagyobb tekintély fiát szövetségesüknek vallhatták. Igaz, Széchenyi

nem

volt legels,

nem

is

volt egyetlen, ki

a dolofok e nevezetes fordulatát meo^kezdé és elébbre rekedett. tét

De övé

a dicsség,

egyetemesebbé

mint valaha

tette,

vinni tö-

hogy a reformok szükségének volt, s

érze-

egyszersmind a

létesítend nagy ujitásokhoz vezet utat az arra megkívántató

erk maga

körül gyjtése által nagy sikerrel egyengeté.

Mint minden nagy reformátor, sokféle irányban munkált, hatott, alkotott

lekedett, egy

;

de minden a mit

érzett, a

mit gondolt és

cse-

központ körül forgott, s attól nyert mélyebb jelen-

tséget, hogy közös nemzeti öntudat ébresztésére czélzott, melyet alapul szándékozott letenni a létesítend liez.

—

zetben

közjólét épületé-

Kik a múltból más örökséget nem nyertek az emléke-

él

más erényt nem ismertek, mint halni megtanította, hogy van enn'él még magasz-

vitézségnél, s

tudni a hazáért, tosb, élni tudni

Csak igy

s

a hazáért csak ez által tudott törekvéseinek oly egyete-

mes befolyást szerezni, s oly ervel hatni a nemzet minden rétegeire, hogy a társadalmi viszonyokat teljesen megváltoztatván, uj institutiok

behozatalát közóhajtássá tette,

s

a törvényhozás-

nak csak szentesíteni kellett, a mit a közszellem már-már kifejtett. Volna bár elégséges idm, tisztelt gyülekezet, föltüntet-

ném elttetek a bölcseség eljárását jellemzi. fogta,

mint

elveszni

.

egész mélységét, mely Széchenyi ezen

Senki a feladat neliézségét jobban

El kellett törni az edényt

nem hagyni;

ezért

s

mindig azon

fel

nem

tartalmából semmit volt,

hogy elébb

új

szellemet kell teremteni, azután megalkotni a törvényes új for-

mát,

s

nem

viszont.

0, ki az ujabb kor mívelödésének legtökéletesebb fejczcttc])]^

lemben

kinyomata

haladt.

volt, a

törvényhozás terén

is

s

legbe-

ezen

szel-

A

-

93

ó kor törvényhozói elébb jártak koruknál és törvénye-

hogy a vad tömegeket azokhoz idomítsák,

ket alkottak a végett,

akaratjukat

De csak Ujabb idk-

meghódítsák, szelíd erkölcsökre bírják. a ksziklából vizet fakasztani. —

Mózesnek adatott ben ellenben, midn

közönségesebbé vált míveltségnek eluta-

a

vannak

síthatlan igényei

:

a törvényhozás feladata a kifejlett

társadalmi szokásokat, a mennyiben a jog eszméjével

nem

el-

lenkeznek, szentesíteni, az ellentéteket kiegyenlíteni, a részeket

egységre hozni, szóval magát a megtisztult közszellemmel ösz-

—

Széchenyi azért minden még legszentebb mely nem egyenesen a nemzeti élet viszon^'aiból fejlett ki, melynek alkotásánál minden körülmények tekintetbe nem vétettek inkább csapásnak, mint jótéteménynek tar-

hangzásba tenni. törvényt

is,

totta.

elég — így szól az 1842-íkí akadémiai megnyitó be— nem elég, mai idben törvényeket írni; de azok

„Nem szédében

iránt sympathiákat

kell gerjeszteni.

is

És ha valaki olyas

tör-

vénynek nem hódol, mely eltte gylöletes, melytl természete visszaborzad

:

betnek

sújthatja öt a

szigorúsága ugyan,

de czélját veszti, mert martirt emel, ez pedig fanatismust szül."

E pont

felett

nem

szabad könnyeden elsiklanunk, mert ez

nyújtja kezünkbe ünnepeltünk erkölcsi

nagyságának

chenyi tettdiis életén

müvek hosszú

is s

nem

nyitját,

az

csak törvényhozói,

— Ha

általa

hanem

végig tekintünk Szé-

megkezdett

s

végzett nagy

megdöbbenve kérdjük önmagunkhogy egyes halandó egy rövid élet folyamán ennyit és ily nagyszert végezhetett ? Felelet A rend szoros megtartása, a teendnek kiszabott egymásutánja, hol minden dolognak meg volt a maga helye, minden munkának tól

:

mi

lánczolatán,

tette lehetségessé,

—

a

maga

ideje, s azért

tett, erejét

ta

idk

nem vesztegenem pazarolta, hanem bevár-

soha egy perczet hiába

elhamarkodott tervekre

mindenre az

termi a

el

telyességének bekövetkezését.

—

Mond-

melynek ölén csak mag, de ekkor elmaradhatlanul kikél és meg-

hatjuk titkát a nagy természetnek leste idejében elvetett

:

maga gyümölcsét.

el,

Semmit nem

—

94

hanem

erltetni,

szép egymásutánnal min-

dent fejleszteni, ez volt országos ügyekben azo jelszava,

nem

volt jobban ellenére mint

ama követel

eljárás,

semmi mely a

s

viszonyokat tekintetben sem véve

e szavakban talál kifejezést ha veletek nem." Társadalmi mködése folyamának syllogismusa körülbell volt Ha nagy nemzet akarunk lenni, nemzeti jólétet kell

„ellenetek,

ez

:

teremtenünk, mert senki szívesen

nem kivan

oly társaság tagja

mely önhibája miatt nyomorog; nemzeti

lenni,

hez az

erk összemüködése

jólét létesítésé-

kívántatik, ez pedig csak ott lehet-

séges, hol közös czél tudata lelkesiti a társaság egyes tagjait;

ez ismét csak ott eszközölhet, hol

hatja

át,

ennek egyedüli ébresztje pedig a nemzeti nyelv.

Ennek kimivelése, emelése teendknél elébbvaló.

Ha

minden polgárt egy érzelem

és terjesztése tehát

minden nemzeti

a dicsült életfeladatainak programmját,

az 1830-ban

megjelent els irodalmi müvét, a „Hitelt" olvassuk, bámulat ragadja

meg

lelkünket

nem

annyira a mindent felölel renge-

teg lelkiern, mint azon éles látáson, mely a

teendk egymás-

utániságát hosszú évek sorára eleve oly pontossággal tudta

kitzni.

—

Már

„Minekeltte

ni.

világosan kimondja, hol

itt

—

igy szól

s

mivel kell kezde-

— magasbra emelkedhetik az

em-

vagy nemzeti erény mélyebb gyökeret verhet, mindenekeltt szükséges, hogy legyen nemzetiség, mert lenni kell elébb s csak azután lehet jóra,

ber

tulajdonai kifejldhetnek

s

s

a polgári

derekre, erényesre kifejleni."

Ha

hely- és

idszer

lenne Széchenyi sokoldalú munkás-

ságának részleteibe bocsátkozni

:

halhatatlan müveiben elég

vonásokat találhatnánk, hogy azokból mködésének megszólaló

képét összealkossuk.

—

De

ezt

nem

tehetvén, elhallgatjuk a

roppant változásokat, melyeket léptenkint

mezején eszközölt

melyekbl

s

a politikai elvek

csak azon átalános vonásokat emeljük

ki,

törekvései által a nemzetre gyakorolt hatása sugá-

rozik el.

Miután

—

mint fentebb kifejtettük

—

a nemzet hátrama-

nem

radása

nem

-

95

annyira az ösi alkotmány az ujabbkor igényeinek

egészen megfelel szerkezetébl, mint inkább a közélet

mostoha viszonyaiból vette eredetét Széchenyi is a reformok súlyát nem az alkotmányos formák átalakítására fektette hanem mindenkép azon volt, hogy a nemzeti életnek oly irányt szabjon, hogy az alakuló nemzeti közszellem önmagából te:

;

remtse és idézze el, a mit a nemzet ügyetlen vagy ál-barátai

kívülrl ráerszakolni igyekeztek.

E

tekintetbl mindenekeltt a nemzetiség élesztésére, a

honfiak szellemi erejét igyekezett egy közös gyúpontba össze-

gyjteni, hogy a mi a keblekben elszórva és külön

forrt, egy-

gyé, egyetemivé s ez által nemzeti hatalommá váljék; igy alakult a magyar akadémia.

hogy a behozandó ujitások részére a törvényhozást megelzleg, azt mintegy elkészitleg, tehát az országgyléstl független téren kell a kedélyeket hangoltatni a Átlátta továbbá,

elkészíteni.

dási

Erre legalkalmasabbnak találta a szabad társalko-

mködést;

igy alakultak a casinok.

Végre, a mi f, belátta, hogy nemzetének ki kell bontakoznia az ábrándszülte középkori elítéletekbl landosságból kivetkzve

meg

s

a lovagi ka-

kell barátkoznia az

nemzeteit nagyságra emelt ipari, kereskedelmi

s

ujabbkor gazdasági

foglalkozásokkal, szóval, hogy az anyagi jólét biztosítása végett

szorgalomhoz, munkához

kell

látnia; így lett létrehozója a

lóversenynek, alapitója a gazdasági egyesületnek, gzhajótársa-

ságnak, e

s

csaknem mindazon közhasznú vállalatoknak, melyek

nemzet életrevalóságáról tesznek tanúbizonyságot. Igen természetes, hogy e vállalatok által elidézett

forra-

dalom az élet polgári viszonyaiban nem eshetett meg megfelel változások nélkül a politikai eszmék terén és a törvényhozásban vagy a mint egy nagy irónk azok irányában, kik Wesselényi és Széchenyi közt húzott parallelában, amazt a szellemi emezt az anyagi érdekek képviseljének mondák találón megjegyzé „A párhuzam e bölcsesége azon férfiúra vonatkozik, ki oly mélyen fogta föl a magánjog és anyagi kérdések befolyá:

—

sát az állam sorsára és formáira

tyjévé

tette, ki

nem

léka

vala

;

semmihez nem ki

—

96

ki vállalatait a szellem emel-

;

melynek erkölcsi osztaa lánczhiddal a vámmentességet buktatta fogott,

meg; a közlekedési eszközökkel a nem adózást kivánta földönteni; az associatiökkal a politikai eszmék központosítására mködött; a magánjogi változásokkal az aristocratia kizárólagos befolyását támadta meg, és a munkásság minden terén fajunk megmentése után, második vezéresillagúl tüze ki „hazánknak :

ingadozás nélküli átvarázsolását egy elkopott, féligmeddig feudális,

féligmeddig alkotmányos szövevénybl emberhez

illó és

minden álfénytöl kitisztult képviseleti rendszerré." Valóban, ha mindent összefoglalunk, azt találjuk, hogy pályafutásának kezdete óta semmit sem tartott annyira szeme eltt, mint hogy a szellemi és anyagi érdekeket folyvást szoros egybekapcsolásban vigye el.

Sokan nem csak Széchenyit, de korunkat általában anyagisággal vádolják.

Semmi nem

szat után induló vádnál.

—

igaztalanabb ezen puszta

Volt

id midn

az

lát-

emberek csupa

szellemiségrl ábrándoztak, testüket megtagadták,

s

megvete-

lleg tekintettek az anyag igényeire de hiába az ember csak ember marad és mindig, míg színleg mellzték az élet gyönyöreit, titkon annál nagyobb hévvel keresték azokat. Korunk e tekintetben valamint szintébb, ugy nemesebb utón is jár, s míg a testnek megadja a mi a testé, hozzá csatolja frigyesül a ;

szellem követeléseit. ,,ora et

— A középkor

ajakán hordozá a jelszót

labora"; azonban a ki imádkozott, az

a ki dolgozott, az

nem imádkozott

nem

dolgozott, s

korunkban ellenben csodá-

;

san egyesül szellem az anyaggal, értelmiség a munkával az a kor

:

s

épen

legnagyobbszerü vívmánya, hogy az értelmiséget

munkatevésre vezette,

s

a

munkást

a

tudomány hasznaira érdeme pedig ab-

figyelmeztette, Széchenyi egyik legnagyobb

ban

áll,

hogy

e

vívmányt nemzete sajátjává

tette.

Tizennégy évig elUobogtatta u haladás zászlóját nemzeti fejldésünk nagy bajnoka. felé

élénk

A

nemzet

mozgalom mutatkozott,

s

a

uj életre ébredett,

minden-

megyei gylések tereméi

—

—

97

részvevöleg visszaliangoztatták azon eszméket, melyeket a hon

legnagyobb

íia

keser

napjai, a felreismertetés clöljárt a

—

megpendített.

Ekkor

órái

s

eljöttek

a

fájdalom

a ki annyi éveken át

nemzet mozgalmaiban, most hátramaradni

látszott

a

rohanva haladók után. A felszított hazafiúi tüz nem maradhatott meíT a kiszabott határok közt, s a mérsékletre intnek szó-

nem fogadták be

zatát

lelkesedve sereglettek

azok, kik tettre zászlója alá.

—

serkent szavára oly ki 1825-ben meg-

álomba merült nemzetet felriasztván fogékonynyá tegye a behozandó újításokra 1841-ben elérkezettnek látta az idt, hogy a kedélyek zaklatása helyébe a részletek formulázásához megkívántató hideg meggondolás lépjen, s

kezdte az izíjatást, hoíív az

:

hogy a mozgalom megindításakor tett számíegyet kifelejtett, azt, hogy a szellem nem gépezet,

akkor vette tásaiból

észre,

hogy hol eszmék, emberi indulatokról van szó, a legbölcsebb ész sem mondhatja meg elre hol fog megállapodni az egyszer megindult izgalom. Talán ez volt a nagy

férfiú nyilvános életében az egyetlen

nagy tévedés, hogy mint gyarló ember annak dicsségében akart osztakozni, ki a felzúdult tenger hullámaira rádördül idáig és ne tovább.

De Széchenyi nem

tehetett máskép.

egész valójához ntt, végzetszer lében,

hatalommá növekedett kebe-

akarhatta oly áron, mely nemzete is

létét,

ha csak per-

koczkára tegye. Azért mérlegelte folyvást e hon

játságos helyzetét az ellentállási

;

erk

mely

állapotát kihíni, a

lázít,

végveszedelmét

sa-

a nemzetiségi viszonyok, s ezekhez képest, is

számba véve, a hatalmat meg-

nem nem megdönteni; a kormányt meg nyerni kívánta,

dástól,

mely

akarta a szabadságot, jobban mint valaha halandó,

nem

cziglen

hazaszeretet,

a hol veszélyt sejtett a hazára nézve, ott neki szólania

s

kellett.

de

A

törvények határai közé szorítani, akarta menteni az erszakos-

a nemzetet a forradalomtól,

melyben fajunk

sejtette.

Ezentúl mindinkább elszigeteltebbé válik állása a pártok között.

A

Szccbenyi

I.

népkegy elfordul tle eletlr.

;

de

nemes önérzetében büsz<

— kébb,

semhogy

98

—

szerséget vadászni igyekezett volna. boritlan halad

magános

tolakodó fellegeken

midn

:

égi pályáján

s

sugaraival áttüraz elibe

Széchenyit sem riasztotta vissza az

elszi-

hanem tovább-tovább haladt megkezdett ösvényén, hogy a felkorbácsolt emberi kedélyeket nem ké-

geteltség, s

minden áron népMint a fényes nap há-

a karzatokkal kaczérkodni s

látta,

pes csillapulásra hozni, a természeti elemekkel kezd harczot,

hozzá

s

a rankoczátlan Tisza meíjzabolásához.

foíí

Ezen korba

esik azon sokszor emlegetett

vád

is,

melylyel

már már megrendült népszerségét végkép aláásni törekedtek. Aristokr alának mondák Igen is, a volt ö, de mondjuk ki azt is, hogy semmisem ellenkezett jobban azon

ellenei

!

.

.

.

honboldogitó eszmékkel, melyeket ö forgalomba hozott, mint

hogy a nép kebelében mesterséges ellentétek idéztessenek szembeállitassék osztály-osztály ellenébe. Senki jobban nálánál nem tudta, hogy ha annak ki kormányozni akar, minden erejébl azon kell lenni, hogy oszlasson a kormányzottaknak viszont semmi sem fekszik jobban érdekükben, mint hogy összeforrjanak, szívben lélekben egygyé legyenek. Ez azonki ban nem zárja azt, hogy a kormány és nép közt oly közvetít osztály létezzék, mely míg egyfell hús a nemzet húsából, csont annak csontjából, s ennélfogva érdekeit a nemzet érdekeivel egynek tudja, másfelöl a kormány hatalmában részesülvén, annak állandóságát támogatni, fenállását biztosítani feladatául

az,

elö, s

:

—

ismeri.

—

dött, s

ki

S Széchenyi, ki Qgj egész életen át a nemzetért küzküzdelmeinek végczéljául azt tzte ki, hogy a jogo-

kat és terheket minden honpolgárral megoszsza, aszó lognemesb

értelmében volt aristokrata.

Ha

fényes seire visszatekintett

s

a családjában

hagyomá-

nyos honíierény lelkét nagy tettekre serkenté, ha világtapasztalatai

a független élet állásbecsét méltányolni tanitották

részrl tudta azt

is,

arcza verejtékében

soha

nem

a polgár

hogy csak az ad

maga

;

más a mit

szerez, a mit önerejének köszön; azért

koldult dicsséget seitiil,

hségét

díszt

a férfiúnak,

hanem

a Ikís bátorságával

párosítván, önereje által tört

magának

utat a

—

—

99

dicsség temploma fíjlé. Jó által akart jutni a jóhoz, s azért megkívánta, hogy az ers legyen ótalmára a gyöngének és birjanak mindenek egyenl jogokkal, a mint egyenl kötelességekkel birnak. Ilyen aristokrata volt Széchenyi! Tisztelt gyülekezet, ha csak felületesen

akarnék

is

végig-

menni ama kor azon különbféle hullámzásain, melyek a nagy férfiú elvhüségéröl,

hazafiúi szilárdságáról tán fényesebb bi-

zonyságot tettek, mint élete els korszakának nagy vissza kellene

tettei

:

élnem azon türelemmel, melylyel eladásomat

eddig figyelmükre méltatták.

Engedve tehát a helyes

id

nem fogom megama korszak elke-

parancsának,

zavarni e nemzeti fájdalomnak szentelt órát seredett párttusáinak rajzolásával.

Gyors léptekkel mind közelebb-közelebb

dn

jött az

id, mi-

a nagy férfiú ajkáról elhangzott jósigék teljesedésbe menni

midn

hon boldogságát, a jóslat bizonyságával elre sejtett, de minden bölcseségével többé el nem hárítható veszedelemben forogni látta a sziv, melynek minden dobbanása e hazáé volt, mely díját kérte hosszas küzdelmeiért, a nagy honfiszív megtört, s a elborította öt is. gyászfátyol, mely a hazára borult Imádva bámuljuk gondvisel kezedet világokat igazgató S

siettek.

azt,

mit közel negyedszázadig

épített, a

:

.

Isten! Utaid a legbölcsebb

—

.

.

emberi észnek

is

végremehetetle-

A

nagy honfi örvény szélén látá nemzetét s azt hivé, ha elmerül, nincs többé menekvés s ime! Isten akará és a veszedelem áldássá vált a hullámokkal küzd hajón, minden kar megmozdult, minden ember munkához fogott és a nemzet hajója mentve lesz! Kárpátoktól Adriáig egyérzelemben nek

!

—

.

.

.

.

.

összeforrt népek milliói kegyelettel hangoztatják a

ma nagyobb

vet és

„a

magyar nem

A arra,

magyar

ne-

bizonysággal mint valaha, elmondhatjuk

volt,

hanem

:

lesz."

visszaemlékezés arra, mit tetettél, milliókat megtanított

mit kell tenniök.

A

hazafiúi kötelesség örökségét vették

át tled, s én eszküszöm, teljesíteni fogják kötelességüket!

Most pedig dicsült

lélek

!

Csillag

palotáidból ha aláte7*

—

100

kintesz e most gyászoló honra

s

—

látod mint döluck össze a val-

lásfelekezeteket elválasztó közfalak, mint olvadnak testvérekké

különböz nemzetiségek, mint lett e haza egy lélek, egy érzelemmé szellemtársaidnak, a téged megelzött dies honatyáknak megmondhatod ime fáradalmainknak, kinos gondj ainka

:

:

nak jutalma meglett, ime törekvéseinknek eredménye!

elvé-

geztetett/^

Készen

áll

az emlék,

melynek

felállításához a legszebb s

legdrágább kdarabokat, a dicsült nagy hazafinak báró Kemény Zsigmond által irt, s a „Statusférfiak és szónokok"ban megjelent életrajzából, az apróbb kavicsokat a hírlapokból szed-

tem és gyjtöttem, az én büszkeségem s dicsekvésem csak az, hogy mint e haza legparányibb fia, a haza legnagyobb emberének ez egyszer emlékénél napszámosul dolgozhattam.

^

~^

\^

A-.

4

V»

H.

^

te-

f^'

D3 933 .3

Boross, !^hály A dicsoiilt gróf Széchenyi István életrajza

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY

FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET

LIBRARY

í»\

^^#P^*IW.