NyugiOvi Program
“Kora-gyermekkori program a megfélemlítés megelőzésére” című kiemelt projekt szülői tájékoztatója TÁMOP-5.2.10-15/1-2015-0001
NyugiOvi Program
“Kora-gyermekkori program a megfélemlítés megelőzésére” című kiemelt projekt szülői tájékoztatója TÁMOP-5.2.10-15/1-2015-0001
SZÜLŐI TÁJÉKOZTATÓ FÜZET
Tartalom 1. Előszó ....................................................................................... 4 2. Mit jelent a bántalmazás? ......................................................... 5 3. Milyen gyakran fordulelő? ......................................................... 6 4. Hol és hogyan nyilvánul meg? .................................................. 7 5. Kik vesznek részt a bántalmazásban? ...................................... 8 5.1. A bántalmazók ............................................................ 8 5.2. Az áldozatok ............................................................... 8 5.3. A szemlélők ................................................................. 8 6. Milyen hosszú távú hatásai lehetnek? ...................................... 9 7. Hogyan ismerhető fel? ............................................................ 10 8. Mit tehet egy szülő, ha a gyermeke érintett ............................ 12 8.1. Mit tegyek, ha a gyermekem BÁNTALMAZOTT VALAKIT? .................................... 13 8.2. Mit tegyek, ha a GYERMEKEMET BÁNTALMAZTÁK? ....................... 16 8.3. Mit tegyek, ha a gyermekem BÁNTALMAZÁS SZEMLÉLŐJE volt? ....................... 18 9. Mit tehet az óvoda a bántalmazás kezelésében? ................... 20 10. Felhasznált szakirodalmak ...................................................... 21 11. Összefoglaló ........................................................................... 22
3
1. Előszó Kedves Szülők! Bizonyára tapasztalták már játszótéren, gyermekintézményekben vagy máshol, hogy már egészen kicsi gyermekek is képesek egymásnak fájdalmat okozni, kezdetben leggyakrabban tárgyak elvételével vagy a másik játékának rombolásával. Eleinte a gyerekek még nem ismerik jól a társas viselkedés szabályait, de később, az óvodai vagy iskolai közösségekben már gyakrabban előfordul, hogy szándékosan bántják egymást. Ezeket a helyzeteket nem hagyhatjuk annyiban. Egyrészt azért nem, mert az adott helyzet a megbántott gyermeknek szomorúságot, kudarcélményt okoz. Másrészt azért is fontos, hogy a gyermeket folyamatosan tanítsuk a közösségi élet szabályaira, az egymásért való kiállásra, a konfliktusok rendezésére és a különbözőségek elfogadására, mert ezekkel hosszú távú útravalót adunk neki az egyéb (iskolai, munkahelyi, házastársi stb.) közösségekhez való alkalmazkodáshoz. A magyar óvodáskorú gyerekek számára készült NyugiOvi Program célja a gyerekek között előforduló agresszív magatartásforma, a bántalmazás (angol szakszóval bullying, ejtsd: buliing) megelőzése és kezelése. A kora-gyermekkori bántalmazásnak nehezebb véget vetni, mint megelőzni. Ha a korai években szemet hunyunk a bántalmazás felett és nem lépünk közbe, akkor a jövőben sem az áldozatok, sem a bántalmazók nem tudnak majd kilépni ezekből a szerepekből. Számos nemzetközi vizsgálat igazolta, hogy a 4-6 éves korosztálynál bevezetett, a szülők és óvodapedagógusok aktív bevonásával megvalósuló bántalmazás elleni programok hosszú távon hozzájárulnak a későbbi iskolai bántalmazás megakadályozásához is. Az átfogó program fő eleme, hogy az óvodapedagógus segítségével a gyermekek játékos foglalkozások során fontos szabályokat sajátítanak 4
el (pl. Nem bántjuk egymást! Megvédjük azt, akit bántanak!). Az óvodai dolgozók ezen kívül továbbképzésen vesznek részt, melynek témája az bántalmazás felismerése és kezelése óvodás korban. Egy jó hangulatú, figyelemfelhívó családi rendezvényen is találkozhatnak a gyermekek, a szülők és az óvodapedagógusok a témával és egymással. Jelen tájékoztató füzet hasznos segítséget nyújt a bántalmazás felismeréséhez és ahhoz, hogy szülőként hogyan viselkedjenek, ha gyermeküket bántották vagy épp ő bántott másokat. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a bántalmazásban nemcsak az áldozat és a bántalmazó gyermek érintett, hanem mindenki, aki szemtanúja ezeknek a helyzeteknek. Nemcsak az a célunk, hogy magát a bántalmazást megelőzzük, hanem az is, hogy megtanítsuk a gyermekeknek, hogyan védjék meg a gyengébbet.
2. Mit jelent a bántalmazás? A gyermekek egymás közti bántalmazásán azt értjük, amikor egy gyermek (vagy gyermekek egy csoportja) szándékosan, ismétlődően, megalázó módon bánt egy (vagy több) másik gyermeket, aki nem tudja megvédeni magát. Ez az erőszakos viselkedés egy módja, ahol egy (vagy több) erősebb gyermek ismétlődően zaklat egy célpontként kiszemelt gyengébbet. Fontos, hogy a bántalmazást ne keverjük össze az egyszeri veszekedéssel, vitával vagy összetűzéssel, két gyermek nézeteltérésével. Ezek egy közösség életében rendszeresen előfordulhatnak, sőt még a gyermekek fejlődésére is pozitív hatással lehetnek, és viszonylag könnyen orvosolhatóak. Az agresszív megnyilvánulások abban az esetben vezetnek bántalmazáshoz, ha szándékosan és ismétlődően jelentkeznek úgy, hogy az áldozat nem tudja (sokszor nem is próbálja) megvédeni magát az erősebbel szemben. 5
A bántalmazás három kritériuma: 1. Szándékos:
a bántalmazó szándékosan, látható ok nélkül bántja az áldozatot
2. Ismétlődő:
az áldozatot rendszeresen bántják, folyamatosan ki van téve a bántalmazás veszélyének.
3. Egyenlőtlen erőviszonyok:
a bántalmazó olyan áldozatot választ, akit gyengének ítél, így várhatóan nem fog ellenállni.
3. Milyen gyakran fordul elő? A felnőttek gyakran figyelmen kívül hagyják a kora-gyermekkori bántalmazást, mert azt gondolják, hogy az ilyen kicsi gyermekek túl naivak és ártatlanok ahhoz, hogy bántalmazzanak bárkit, és hogy képtelenek olyan célirányos cselekedetekre, melyekkel szándékosan bántanának más gyermekeket. Külföldön számos vizsgálatot végeztek óvodások körében, és kimutatták, hogy igen gyakoriak a különböző agresszív megnyilvánulások (pl. tárgyak elvétele, csúfolás, kiközösítés) ebben a korban, és akár már a három évesek is részvevői lehetnek a bántalmazásnak. A hazai bullying kutatások eddig jellemzően az iskolai korosztályra koncentráltak, az óvodás korra vonatkozó kutatás hazánkban jelenleg folyamatban van, így erre a korosztályra vonatkozóan pontos adatok még nem állnak rendelkezésre. Több, hazai iskolások körében végzett vizsgálat is arra az eredményre jutott, hogy a tanulók körülbelül 30-35%-a közvetlenül (áldozatként vagy elkövetőként) érintett a bántalmazásban. Az iskolások nagyjából két harmada (körülbelül 6
65-70%-a) pedig szemlélője, vagyis közvetetten érintettje a bántalmazás helyzeteinek.
4. Hol és hogyan nyilvánul meg? A bántalmazás három fő típusa:
Fizikai
klasszikus fizikai: ütés, lökdösődés, verekedés, rugdosás, harapás, csípés, karmolás, hajhúzás, megdobálás valamivel tárgyak körüli: másik tárgyának szándékos elvétele, tönkretétele
Verbális (szóbeli)
csúfolódás, gúnyolás, kinevetés, becsmérlő szavak a másikra, fenyegetés
Kapcsolati
kirekesztés, kiközösítés, kihagyás a közös játékból, főnökösködés, közelség, közös játék elutasítása
A gyermekek számos különböző módon viselkednek bántalmazóan. A legtöbb bántalmazó gyermek direkt megnyilvánuló fizikai agres�szió útján teszi ezt (pl. ütés, lökdösődés, rugdosás, harapás, csípés, karmolás, hajhúzás, dobálás). Hajlamosak továbbá használni olyan finomabb, kevésbé direkt eszközeit is a fizikai bántalmazásnak, mint valaki kedvenc játékának eldugása, ruhadarabjainak elvétele vagy alkotásainak megrongálása. Előfordul a direkt verbális (szóbeli) agresszió, mint a csúfolódás, kinevetés, becsmérlő kifejezések. Használhatják a kapcsolati agressziót, úgy hogy kiközösítsenek valakit azáltal, hogy pletykákat terjesztenek róla, vagy azt mondják „Nem játszhatsz velünk”. Kiközösíthetnek egy gyereket úgy is, hogy mindig magára hagyják és másokat is erre bíztatnak.
7
5. Kik vesznek részt a bántalmazásban? A bántalmazás jellemzően társas folyamat, több szereplő jelenlétét feltételezi: aki(k) bántalmaz(nak) másokat (bántalmazó), akit bántalmaznak (áldozat), és azok, akik látják a bántalmazást (szemlélő).
5.1. A bántalmazók
Azok a gyermekek, akik bántalmaznak másokat, hajlamosak ös�szeveszni másokkal a játszótéren, és gyakrabban veszik el más gyermekek játékait az óvodai csoportban. A bántalmazó gyermekek idővel megtanulják, hogy milyen gyermekeket válasszanak célpontnak: olyanokat, akik magányosak, és akik a bántalmazásra passzív elfogadással vagy kontrollálatlan kitöréssel reagálnak. A bántalmazó gyermekek pontosan tudják, hogyan titkolják el a viselkedésüket a felnőttek elől, vagy hogyan hibáztassák az áldozatot, ha egy felnőtt számon kéri őket.
5.2. Az áldozatok
Az áldozatok általában félénkebbek és kevesebb közösségi tapasztalattal rendelkeznek. Erős vágyat érezhetnek, hogy a többi gyermekkel játszanak, de nehezen kapcsolódnak másokhoz. Úgy érezhetik, hogy rosszul bánnak velük vagy kiközösítik a társaik, de nem tudják, hogyan tudnának változtatni, javítani a helyzetükön. Általában tehetetlenül alárendelődnek a hatalmaskodó gyerekeknek pl. ellenkezés nélkül átadják játéktárgyaikat vagy engedelmeskednek kéréseiknek. Bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogyan reagáljanak, ha bántják őket, mert nem szívesen torolják meg sérelmeiket.
5.3. A szemlélők
A bántalmazás gyakran szándékosan mások előtt zajlik, hiszen a 8
célja éppen a társak érdeklődésének felkeltése és elismerésük kivívása. Minden gyermek, aki szemtanúja a bántalmazásnak, maga is részesévé válik annak ellenére, hogy ő maga sosem bánt másokat és őt sem bántják. Egyes vizsgálatok szerint egy óvodai csoport több mint felét alkothatják az ilyen gyermekek. A szemlélők sokszor éreznek haragot vagy szomorúságot a látottak kapcsán, és számos esetben próbálnak segítségére lenni az áldozatnak, de sokszor félnek beavatkozni, nehogy az áldozat sorsára jussanak. Gyakran nem tudják, hogyan tudnának segíteni, vagy félnek attól, hogy a beavatkozással csak rontanak a helyzeten.
6. Milyen hosszú távú hatásai lehetnek? A bántalmazás mindhárom szerepet betöltő számára káros következményekkel járhat. A bántalmazók sokszor kivívják az óvodapedagógusok vagy a többi szülő haragját. Az erőszakos önérvényesítés, a társakkal való együttérzés hiánya ronthatja későbbi beilleszkedésüket, iskolai/munkahelyi teljesítményüket. Az áldozatok esetében előfordulhat, hogy nem érzik jól magukat az óvodában, esetleg reggelente hevesen tiltakoznak az ellen, hogy óvodába menjenek, pedig korábban szívesen indultak. Félnek a kortársaiktól, és gyakran vannak megmagyarázhatatlan fájdalmaik. A tartós áldozattá válás a későbbiekben többek között depresszióhoz, szorongáshoz, alacsony önértékeléshez, és legrosszabb esetben öngyilkossághoz is vezethet. A gyermekek, akik semmit sem tesznek annak érdekében, hogy segítsenek az áldozatnak lehet, hogy később rossznak vagy bűnösnek fogják magukat érezni. Azok pedig, akik nevetnek a bántalmazáson vagy akár csatlakoznak is hozzá, könnyen maguk is bántalmazókká válhatnak. 9
7. Hogyan ismerhető fel? A kisgyermekek viselkedésében számos olyan elem megfigyelhető, ami előre jelezheti az esetleges későbbi bántalmazó magatartást. Ilyenek például a különböző grimaszok, félelmetes dolgok mondása, tárgyak elragadása, mások félrelökése, mások hamis megvádolása vagy az együttjátszás visszautasítása. Ezeket a bántalmazást előrejelző viselkedésmódokat – még ha bántóak is – nem szoktuk tipikusan bántalmazásnak tekinteni, mert nem feltétlenül előre eltervezett és ismétlődő, valamint a célszemély sem biztos, hogy kevésbé erős. Ennek ellenére, ha szó nélkül hagyjuk ezeket a helyzeteket, a viselkedés könnyen vezethet bántalmazáshoz.
10
Még nem bántalmazás… 1. A gyermek azt kiabálja „Ez az enyém!”, miközben elragad valakitől egy játékot.
2. Kisgyermekek sugdolóznak és vicces neveken szólítják egymást.
Bántalmazás − Ha a jelenség többször és célzottan ismétlődik egy adott gyermekkel szemben. − Ha a sugdolózás rémhíreket vagy bántó személyes információkat tartalmaz, − Ha a vicces nevek gúnyolódásba, csúfolódásba csapnak, és a tárgya mindennek egy kiszemelt gyermek lesz. -
Ha valakire következetesen osztják a legkevésbé kedvelt szerepet,
-
Ha az irányító nem engedi, hogy a szerepek cserélődjenek, sőt nagyon határozott utasításokat ad a szereplőnek, azzal kapcsolatban, hogy mit csináljon (ugasson, sírjon, vonuljon börtönbe), szándékosan és ismétlődően használva az erejét egy sérülékenyebb gyermek felett.
3. A szerepjátékok során a szerepeket (anya, apa, gyerek, kutya, boszorkány) egy gyermek osztja le.
4. Egy gyermek azt mondja a másiknak, hogy „Te nem játszhatsz velem”.
− Ha valaki úgy manipulálja társait, hogy magára hagyjanak és kiközösítsenek egy gyengébb gyermeket. „Nem lehetsz a barátom, ha vele barátkozol.”
11
8. Mit tehet egy szülő, ha a gyermeke érintett Sokkoló lehet egy szülő számára, ha megtudja, hogy a gyermeke bántalmazás célpontja vagy épp kezdeményezője lett. A problémára nem lehet legyinteni, a fontosságának csökkentése fokozza a bántalmazás hatását. A kisgyermekkorban jelentkező bántalmazás sokszor ártatlannak tűnő konfliktusos helyzetekből fejlődik ki, de csak akkor válik valóban bántalmazássá, ha a gyermekeket körülvevő felnőttek nem tulajdonítanak ezeknek a megnyilvánulásoknak kellő jelentőséget, és nem állítják le időben. Különösen súlyos az az eset, amikor egy felnőttől (szülőtől, óvodai dolgozótól) indul egy csoporton belüli gyermek megbélyegzése. Ezzel szemben, ha az adott viselkedést helyén tudja kezelni a felnőtt, ismerve annak esetleges hátterét, és a megjelenés körülményeit, közbe tud lépni és le tudja állítani. Először is teremtsen megfelelő alkalmat, nyugodt körülményeket a beszélgetéshez. A gyermekekkel folytatott nyílt és őszinte beszélgetés a bántalmazásról meggyőzi őket arról, hogy a körülöttük lévő felnőttek komolyan veszik ennek jelentőségét, és mindent megtesznek azért, hogy ilyen ne forduljon elő. A támogató együttműködéssel a gyermekek biztonságosnak és befogadónak érezhetik a környezetüket. Azok a gyermekek, akik szüleiktől is ezt látják, képesek együtt érezni másokkal, odafigyelnek mások érzéseire, gondolataira. Megértik, hogy a bullying bántó, ezért kisebb valószínűséggel válnak bántalmazóvá, és nagyobb valószínűséggel segítenek a bántalmazottaknak. Beszélhetnek arról a gyerekeikkel, hogy mi is az a bántalmazás, mesélhetnek saját történeteket és tapasztalatokat, segíthetnek a gyermekeknek különbséget tenni a viccelődés és csúfolódás között, vagy a véletlen hibák és a szándékos bántás között, valamint bátoríthatják a gyermekeket az együttműködésre a kiközösítés helyett.
12
8.1. Mit tegyek, ha a gyermekem BÁNTALMAZOTT VALAKIT?
1. Fontos, hogy bármit hall, maradjon nyugodt! Szülőként mindig tehet valamit a bántalmazás visszaszorítása érdekében. A bántalmazás mindig tanult magatartásforma, sosincs késő ahhoz, hogy változtasson gyermeke magatartásán. Ahogy elsajátította a bántalmazás fortélyait, úgy az elfogadott társas viselkedés megtanulására is képes! 2. Hallgassa meg: Kérje meg gyermekét, mondja el, hogy pontosan mi történt. Fontos, hogy igyekezzen a tényeket megismerni, ezért kérdéseit tegye fel minél nyugodtabban. Próbálja meg kideríteni, mi lehet az oka gyermeke viselkedésének. 3. Azonnali beavatkozás, fegyelmezés: Nevezze meg az érzést, amit a bántással a másik gyermeknek okozott, hogy. „Nem helyes dolog elvenni a másiktól a játékot, ha ő éppen játszik vele, mert Józsika ettől nagyon szomorú lesz.” A bántalmazó gyereknek meg kell értenie, hogy ezzel a magatartással fájdalmat okoz másoknak és ez nem megengedett. Ne fogadja el a felelősség áthárítást, de ne bélyegezze meg az elkövetőt “megfélemlítőként”. Fontos, hogy nem ő maga, hanem a tette elítélendő. Hangsúlyozza, hogy szülőként hisz abban, hogy gyermeke képes tisztességes, másokkal törődő, felelős emberré válni. „Tudom, hogy képes vagy arra, hogy kedvesen viselkedj a társaiddal.” Adja értésére, hogy képes helyrehozni a hibát és Ön segít ebben. Egyértelműen hozza gyermeke tudomására, hogy a bántalmazás nem folytatódhat! Mondja el, hogy milyen viselkedést szeretne látni a bántalmazás helyett. „Ahelyett, hogy elvennéd a játékot, kérdezd meg, hogy játszhatnátok-e vele együtt!” 13
Vázolja fel, hogy miként oldhatja meg a problémát annak érdekében, hogy kárpótolja és kiengesztelje az áldozatot. Szülőként nem erőltetheti rá a megbánást, de segíthet neki eljutni odáig. Lehet, hogy helyénvaló a bocsánatkérés, de megkövetelni sosem szabad. Előfordulhat, hogy gyermeke az áldozat idegesítő viselkedésével indokolja a bántalmazást, kiközösítést. Beszélgessenek arról, hogy van, akit nagyon könnyen megszeretünk és van, akivel nehezen jövünk ki, vagy a viselkedése időnként próbára teszi türelmünket. Ez normális dolog. Ilyen esetben segítsen gyermekének az érzéseit szavakkal kifejezni! „Úgy érzed, hogy Pistike csak azért viselkedik így, hogy téged bosszantson!” Ugyanakkor tegye világossá gyermeke számára, hogy senki sem „érdemli meg”, hogy bármilyen okból bántalmazzák, kiközösítsék, csúfolják. Ilyen esetben igyekezzen világosan szavakkal kifejezni, mi zavarja, és mi kellemetlen neki, mit szeretne másképp. „Ilyen esetben sem érdemli meg senki, hogy bántsák. Ahelyett, hogy bántanád Pistikét, mondd el neki, hogy téged nagyon bosszant, amikor húzgálja a pólód. Mondd ezt: Nem akarom, hogy még egyszer meghúzd a pólómat, amikor elsétálsz mellettem az udvaron!”. Ha ezt a másik gyermekkel nem sikerül megoldania, forduljon ő az óvodapedagógushoz segítségért. Ne büntesse és szégyenítse meg a gyermekét. A szülők által alkalmazott fenyítés nem gátolja meg a bántalmazó viselkedést, hanem nagy valószínűséggel inkább bátorítja azt. A büntetés egyrészt frusztrálja a gyereket, másrészt követendő modellt állít elé és arra sarkallja a támadót, hogy legközelebb ne a felnőttek előtt félemlítsen meg másokat. A lelkiismeret furdalásnak belülről kell fakadnia. Empátia nélkül nincsen bűntudat, vagyis először a gyereknek meg kell tanulnia társai helyébe képzelnie magát és átérezni azok fájdalmát. A szülő szerepe az, hogy 14
helytelenítse viselkedését és segítse gyermekét annak megváltoztatásában. Ha ő maga is kifejezi szeretetét és együttérzését, modellt nyújt számára ahhoz, hogyan viszonyuljon ő is társaihoz. 4. Ismétlődés megelőzése: Segítse elő az empátia kialakulását. Közösen gyakorolják először a saját érzéseinek felismerését, megnevezését, majd mások érzéseinek felismerését és azonosítását is. „Képzelem mennyire dühítő lehet számodra, ha valaki elrontja a várat, amit olyan sokáig építettél!” „Tudod, a néni azért kiabál a kisgyerekével, mert félti őt, hogy elesik a kismotorral, ha túl gyorsan hajt vele!” Segítse a társas készségek fejlődését. Beszélgessen vele arról, hogy ha barátokat szeretne, barátságosan kell viselkednie. Gondolják közösen végig, miben nyilvánul ez meg, hogyan szoktak a barátok egymással viselkedni. Tudatosítsa, hogy senkit nem kényszeríthet arra, hogy játsszon vele. Legfeljebb hívhatja, és el kell fogadnia, hogy a másik vissza is utasíthatja, nemet is mondhat neki. Teremtsen lehetőséget arra, hogy a gyerek „jót tegyen”. Megfogalmazhatja azt is, hogy mit tehet a gyermek. Igyekezzen konstruktív, szórakoztató, ösztönző tevékenységekbe bevonni. Rendszeresen ellenőrizze gyermeke tévénézési, video- és számítógépes játékainak használatát. 5. Gondolja át saját szülői magatartását. Minden esetben gondolja végig, hogy szülőként hozzájárult-e valamivel gyermeke viselkedéséhez? Láthatott-e otthon hasonló viselkedést Öntől vagy valamelyik családtagtól a gyermek? Előfordult-e, hogy a szülő erőszakosan oldott meg egy konfliktushelyzetet, aminek a gyerek szemtanúja volt? Akár igen, akár nem a 15
válasz, fontos tudni, hogy a szülők mindig tehetnek valamit a bántalmazása visszaszorítása érdekében. 6. Együttműködés, segítség kérése Működjön együtt az óvodapedagógusokkal, hogy figyelemmel kísérjék a problémát.
8.2. Mit tegyek, ha a GYERMEKEMET BÁNTALMAZTÁK?
1. Először is, nyugtassa meg gyermekét, hogy Önnek mindent elmondhat, mert mindenben segíteni fog neki, amit megbeszélnek. 2. Hallgassa meg: Tudja meg mi történt, hol történt, mikor történt, kik vettek részt benne. Fontos, hogy kérdéseit tényszerűen tegye fel és hagyja, hogy gyermeke annyit mondjon el a történtekről, amennyit szeretne. Kezdheti így a beszélgetést: „Úgy látom mostanában nem szívesen mész be az oviba!” Tudatosítsa gyermekében, hogy senki nem érdemli meg a bántalmazó bánásmódot, és bármikor kérhet segítséget a társaktól vagy a felnőttektől. Nem ő tehet arról, hogy megfélemlítették, de tehet ellene. Egy fontos gondolat: a gyerekek talán azt hiszik, hogy ha szólnak a felnőtteknek, akkor árulkodnak, pedig azt nem szép dolog. Ismét emeljük ki, hogy különbség van a bántalmazás (egyenlőtlen erőviszonyok) és az egyéb konfliktusok között (egyenlő erőkkel rendelkező gyerekek közötti nézetkülönbség). Leszögezhetjük, hogy soha nem számít árulkodásnak, ha egy olyan helyzetben kérik a felnőtt segítségét, ahol valaki bajban van. Magyarázza el gyermekének, hogy ha egy társa apróbb bos�16
szantó dolgot tesz vele szemben, olyat, ami még nem sértő vagy fájó, sokszor úgy tudja a legkönnyebben leállítani, ha egyszerűen nyugodt marad és tudomást sem vesz róla. 3. Azonnali beavatkozás: Kiemelten fontos, hogy ha a szeme előtt történik bántalmazás felnőttként állást foglaljon és beavatkozzon. Ha gyermeke mesél Önnek a vele megtörténtekről, biztosítsa számára biztonságérzetét, kérdezze meg tőle, mitől érezné magát biztonságban. Ha van olyan külső körülmény, ami orvosolható tegyen neki eleget. Magyarázza el gyermekének, hogy a megtorlás nem oldja meg a problémát. Fontos, hogy a szülő se próbáljon igazságot szolgáltatni. Minden esetben jelezze az óvodapedagógusoknak vagy az óvodavezetőnek, ha gyermeke bántalmazás áldozata és keressenek közösen megoldást a probléma kezelésére. 4. Ismétlődés megelőzése: Tanítsa meg a gyermekét arra, hogy joga van a bántó követelések visszautasítására. Erősítse meg abban, hogy az erőszakos követelésnek soha nem kell engednie, mindig mondhat nemet. Gyakorolhatnak olyan egyszerű, asszertív mondatokat, amelyekkel már a következő támadás alkalmával képes lesz megóvni méltóságát és önbizalmát: „Na jó, ez nekem nem tetszik! Már itt sem vagyok”. „ Ez elég undorító volt Tőled, egyikünkhöz sem méltó!” Fejlessze gyermeke önbizalmát. Találjanak olyan közös programokat, amelyben gyermeke jónak és sikeresnek érezheti magát. Bátorítsa gyermekét, hogy szerezzen barátot. Ugyanis azok a gyerekek, akik legalább egy közeli baráttal rendelkeznek 17
jelentősen alacsonyabb eséllyel lesznek bántalmazás célpontjai. Ebben az esetben is gondolja végig, hogy szülőként hozzájárult-e valamivel gyermeke viselkedéséhez? Láthatott-e otthon hasonló viselkedést Öntől vagy valamelyik családtagtól a gyermek, ami mintául szolgált számára?
8.3. Mit tegyek, ha a gyermekem BÁNTALMAZÁS SZEMLÉLŐJE volt?
Ha a gyermek nem kezdeményezte, de bátorította a támadót (nevetés, falazás, csatlakozott a bántalmazáshoz) a bántalmazónál felsoroltak szerint érdemes reagálnia. Fontos továbbá elbeszélgetni gyermekével arról, hogy mit jelent befolyásolhatónak lenni és olyan barátokhoz csatlakozni, akik rossz útra csábítják. Arra, hogy a gyermek „csak” bámészkodott, különféle indokai lehetnek (fél, esetleg fogalma sincs, mit tehetne). Ezeket figyelmesen hallgassuk végig. Ha együtt érez az áldozattal, csökkentsük bűntudatát és növeljük önbizalmát azzal, hogy elmondhatjuk neki, hogy hiszünk abban, hogy képes jól dönteni. Elmagyarázhatja neki, hogy a szemlélődéssel csak rombolja a közösséget és növeli annak esélyét, hogy egyszer ő is áldozattá válhat. A saját tetteinek következményéért ő vállalja a felelősséget. A megfigyelőknek érezniük kell a felelősségüket ezekben a helyzetekben, mert az ő kezükben van a legnagyobb hatalom arra vonatkozóan, hogy leállítsák a bántalmazót. Tanítsa meg gyermekének, hogy ne támogassa azokat a cselekedeteket, amik bosszantóak, sértőek vagy akár fájdalmasak lehetnek másnak. Így a bántalmazó talán el is veszti az érdeklődését. Vegyék végig közösen a legkisebb veszéllyel járó beavatkozásokat, a legnagyobb kockázattal járó viselkedésformákig. Támogassa ezek kipróbálásban. 18
Mondja el gyermekének, hogy kérjen segítséget a felnőttektől, ha azt látja, hogy valaki bajban van. Mondja el azt is, hogy a bántalmazás feltárása nem „árulkodás”! Minden esetben erősítse meg gyermekét, hogy helyesen járt el, amikor elmondta a bántalmazás tényét. Viselkedésével erősítse meg gyermekében, hogy szólni kell, ha valaki bajban van. Ha pl. talál egy elvesztett pénztárcát a játszótéren, akkor a gyerekkel együtt kérdezzék körbe a szülőket, hogy vajon ki ejthette el?
19
9. Mit tehet az óvoda a bántalmazás kezelésében? A bántalmazás megelőzése csak az óvoda és a szülők közti együttműködésben valósulhat meg. Az óvoda és dolgozói számos erőfeszítést tesznek a biztonságos társas légkör megteremtéséért, ezért támogatják a bántalmazás eseteiről a nyílt kommunikációt és a konstruktív problémakezelést. A NyugiOvi Program keretében az óvoda valamennyi dolgozója (a dajkákat, gondnokokat, óvodatitkárokat is beleértve) képzésen vesz részt, amelyen számos információt kap a bántalmazás felismeréséről és kezeléséről. Az óvodapedagógusok további képzés keretében készülnek fel a NyugiOvi csoportfoglalkozások megtartására és az bántalmazás esetkezelésére. Az óvodapedagógusok minden csoportban tematikus foglalkozásokat tartanak a biztonságos társas légkört megalapozó csoportszabályok elsajátítása, és a bántalmazás elkerüléséhez szükséges érzelmi-társas készségek fejlesztése érdekében. A foglalkozások lezajlása után az óvodapedagógusok minden felmerülő bántalmazási helyzetben alkalmazzák a „reaktív kör” nevű technikát, amely a történtek átbeszélésével, a csoportszabályok ismétlésével, a jóvátétel lehetőségével próbálja elejét venni a további konfliktusoknak. Az óvoda egységes írásos eljárásrenddel rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy az óvodapedagógusok minden bántalmazás esetben meghatározott módon járjanak el, így a gyermekek és családok számára kiszámíthatóvá válik az esetkezelés.
20
10. Felhasznált szakirodalmak Coloroso, B. (2014). Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak - Óvodától középiskoláig: hogyan szakíthatja meg a szülő és a pedagógus az erőszak körforgását?, Harmat Kiadói Alapítvány, Budapest Dr. Jármi Éva (2015) „A bullying megelőzése és kezelése óvodáskorban – programok, tanácsok” (Kézirat), TKKI, Budapest Dr. Jármi Éva (2015) „Bullying az óvodáskorban – megjelenési formák, felismerés” (Kézirat), TKKI, Budapest
21
11. Összefoglaló
NyugiOvi Program
Mi a bántalmazás vagy bullying?
A NyugiOvi Program célja, hogy gyermekeink számára békés és biztonságos, bántalmazástól mentes óvodai környezetet biztosítson. A program az egész intézményben átfogóan működik, az óvodapedagógusok, minden dolgozó és a szülők együttműködésével. Bántalmazásról akkor beszélünk, amikor egy kiszemelt áldozattal rendszeresen, ártó szándékkal, agresszívan viselkedik a bántalmazó. Az áldozat pedig nem képes megvédeni magát az erőegyensúly hiánya miatt. A bántalmazás nem viccelődő játék, hanem minden résztvevő számára ártalmas agresszió, mely során súlyosan sérül az áldozat méltósága, de kárát vallja a bántalmazó és a szemlélők is.
A bántalmazás három típusát különböztetjük meg; 1. fizikai bántalmazás, Milyen típusai vannak? 2. verbális bántalmazás, csúfolás, 3. kapcsolati bántalmazás, kiközösítés, elszigetelés
22
A bántalmazás résztvevői: 1. a bántalmazó, aki kiszemel magának egy alkalmas áldozatot, akin rendszeresen demonstrálja a csoport tagjai előtt hatalmát és erejét Kik a résztvevői?
2. az áldozat, aki nem képes megvédeni magát és rendszeresen el kell szenvednie a bántalmazást 3. a szemlélők, akiknek vagy tetszik, amit látnak, vagy nem mernek szembeszállni a bántalmazóval, félve hogy az áldozat sorsára jutnak – épp ez erősíti meg a bántalmazót viselkedésében
A gyerekek ritkán beszélnek maguktól ezekről az élményekről, mert megalázónak érzik. Egy jel még nem utal feltétlen bántalmazottságra. Minden szülő tudja, Hogyan ismerhetem fel, hogyan szokott gyermeke viselkedni, ha gyermekem áldozatha nehézségek érik. Fontos jel lehet a tá vált? lényeges változás a viselkedésében a korábbiakhoz képest, pl. eddig szeretett óvodába járni, majd hirtelen nem szívesen megy.
23
Mit tegyek, ha gyermekem feltehetően áldozattá vált?
Ne essen pánikba, hallgassa végig gyermekét és kérdezzen! Kerülje az elhamarkodott tanácsokat és ne hibáztassa gyermekét, hogy ilyen helyzetbe került! Fontos hogy a gyermek mindent elmondhasson, kifejezhesse érzéseit. Biztosítsa teljes támogatásáról, segítségéről, hogy nincs egyedül nehéz helyzetében! Ne bíztassa visszavágásra! Keresse az együttműködést az intézmény vezetőjével és az óvodapedagógussal!
A bántalmazás tanult, ezért felülmúlható viselkedés. Kérdezzen és hallgassa meg gyermekét! Ne vádolja, hanem teMit tegyek, ha az én gye világossá, hogy elfogadja és szereti gyermekem a bántalma- személyét, de ezt a cselekedetét, viselzó? kedését nem fogadja el; változtatnia kell azon! Ne büntesse gyermekét, hanem keressék együtt a jóvátétel lehetőségét és módját. Mit tegyek, ha gyermekem szemlélője volt a bántalmazásnak?
Beszélgessen gyermekével az esetről. Bátorítsa a bántalmazás elutasítására, a kiszolgáltatottak védelmére! Adjon példát neki ebben! Tegye világossá gyermeke számára, hogy az áldozatok védelmében szólás nem árulkodás!
24
Európai Szociális Alap
