Nyugatvég Napjaink vizuális kultúra neveléssé bővült képzőművészeti nevelése részben pedagógiai sikertörténet, amennyiben a korábbi, kizárólag a tehetséges fiatalok szakmai fejlesztését célzó szakpedagógiából – valamennyi fiatalnak szóló, azok teljes személyiségét fejleszteni igyekvő pedagógiává vált 1. Legjobb művelői ( A Balogh Jenő-i módszertantól mondjuk a GYIK műhely nevével fémjelezhető „nyomkövető” pedagógiáig) a gyermeki rajztevékenység természetes fejlődési szakaszainak egymásra épülése mellett rövidebb-hosszabb kirándulásokat tesznek a magasabb képzőművészet 2 formaproblémáiba, így a tanuló részben beérik, részben folyton jelen is van annak világában. Mondhatni csak a jelenléte mélyül alkotó módon, hogy azután a serdülőkor végén dönthessen, befogadói vagy alkotói irányba halad tovább. 3 Ha azonban időhiány, vagy rosszul értelmezett „modernitás” miatt elmarad a képzőművészeti mesterség, mint mesterség bemutatása, a megfelelő szakmai alapok lerakása nélkül csábítja képzőművészeti pályára a fiatalokat, akikről csak akkor derül ki, hogy alkalmasak-e választott mesterségük gyakorlására, amikor már nagyon nehéz a pályakorrekció – könnyen válhat rémtörténetté. Az általános és középiskolákban - a szűkös időkeretek miatt - épp csak néhány alkalommal, szinte jelzésszerűen kerülhet sor annak megtapasztaltatására, milyen kortársi igényeket próbáltak kielégíteni az elmúlt korok művészei, és ezt milyen technikai eljárások segítségével tették. Az alapfokú művészeti iskolák legjobb tanárai már kissé mélyebben érintik pl. az impresszionisták, vagy Cezanne alkotói világát, de a megfelelő szakmai alapossághoz itt is kevés az idő. Végül még egy vadhajtását említeném a közelmúlt vizuálpedagógiájának. Nagyon fontos, hogy minél inkább kiaknázzuk a kreativitásban rejlő nevelési lehetőségeket ( Találd fel magad, találd ki magad!”), de ugyanilyen fontos, hogy megtapasztaltassuk a gyerekekkel a klasszikus mester-tanítvány kapcsolat erejét. 4 Ezért örültem meg, amikor a Művésztelep Egyesület felkért, hogy dolgozzak ki egy munkatervet, a Szolnoki Művésztelep történetére épülő képzőművészeti műhelymunka számára. Kilencven órát tölthetünk együtt a képzőművészet világában, bejárhatunk egy száz éves utat, a klasszikus zsánerfestészettől napjainkig. De hogy lehet idecsábítani azokat a tizenéveseket, akikben ott vannak a Gyűrűk urának képei, akik Vallejo rajzokat másolgatnak otthon? Mit szólnak majd amikor a neonszínek helyett olyan színekkel találkoznak, amik a maguk korában ugyan dacos lázadóknak tűntek, mára azonban már avíttas hangulatot áraszthatnak? ( Bocsánat Herr Pettenkoffen és Frau Tina, csak
Már, amennyiben nem feledkezik meg a képzőművészeti nevelésről sem. Legújabb viz.kult. tantervünkből pl. – nyilván időhiány miatt – kimaradt a látvány utáni rajz. Helyette majd „jól megbeszélik” a médiakultúra mindennemű problémáit. 2 Hogy mit tekintenek gyermek által vizsgálható formaproblémának, abban persze már élesek a nézetkülönbségek. ( Pl. Balogh Jenő követői és mondjuk a GYIK pedagógia képviselői között.) 3 Hasonló folyamatok figyelhetőek meg a matematikai, vagy az anyanyelvi nevelés területén is. 4 Aminek persze szintén vannak csapdái: „A gyermekkor boldogságához már csak a felnőtt lét terhei hiányoznak!” – mondja a szélsőségesen liberális pedagógus, és diadalmasan mutatja fel a gyermek mihamarabbi felnőtté válását. („ Szerinted az óvodások dolgozhatnának sarokcsiszolóval a nagy rozsdás vasakon a performancon?”-kérdezi az „elvarázsolt” kolléganő.) Óvjuk meg a gyermekeket a világ kétértelműségeitől! – mondja a szélsőségesen konzervatív pedagógus, ide sorolva minden szellemi izgalmat. 1
hangosan gondolkodtam.) Pedig ha egy ausztrál fiú megnézné a Damjanich János Múzeum képi anyagát, neki meg ez lenne egy egzotikus világ. Ez lenne az ő Nyugatvége. 5 Akkor talán erre kellene építeni, úgy mutatni meg a barnás tónusú múltat, hogy kivillanjanak alóla annak eleven színei, történései. Feltárni a múlt és jelen kutató izgalmainak közös gyökereit. Megnézzük a 19. század egzotikum keresőinek képeit. A Szolnokra járó, Barbizonon iskolázott zsánerfestőket és a belső lelki izgalmakat kereső, másfajta iskolákon nevelkedetteket. Pettenkoffen sokfelé induló festészete, a lovak lába körül aranyló por visszafogott, diszkrét szépsége csak a szakértő szemnek tárul fel, a gyerekekre nagyobb hatást tesznek Turner színes felhői. A teknő fölött ránk néző kislány arca mögötti misztériumot könnyebben megértik Klimt képeiben. Talán ha mindig kitekintenénk, aztán visszatérnénk. Elindulunk a kezdetektől, a 19. sz. egzotikum igényét kielégíteni igyekvő zsáner ill. plein air festők munkásságától. (A zsáner eredetileg életképet jelent. Később a holland zsánerfestészet aranykorában hozzá tapadt a piaci sikereket hajszoló, közízlést kiszolgáló jelentéstartalom is. ) Tanulmányozzuk munkáik formai jellemzőit (szín és tónus használat, vonalvezetés, foltfejlesztés), mintegy tanítványaikká válunk, de rögtön utána kortárs képzőművészeti eszközökkel (fotózás, parafrázisok festése, ill. digitális képmanipuláció) vizsgáljuk meg a zsáner és plein-air, köznapiság és egzotikum tágabb fogalmát. Utunkat folytatva megismerkedünk a Művésztelepet alakító, illetve a kolónia tagjainak plein-airból kibontakozó impresszionista, expresszionista posztimpresszionista festői módszereivel. Az ismerkedés során mindig elemezzük a kiindulópontokat is, azokat a festőket, akiket pl. Mednyánszky vagy Fényes Adolf mestereinek tekintett. Vetünk továbbá néhány oldalpillantást is, kik voltak azok a világfestészetben, akik még radikálisabban vitték tovább ezen mesterek munkáját. A Szolnoki Művésztelep ugyanis ebből a kettősségből merítette igazi erejét. A modernitás itt mindig a helyi ízlésvilág, helyi kultúra keretei között jelent meg, azokat próbálta tágítani. ( Ahogyan Vásárhelyen és Szentendrén is.) A telep művészi fejlődésében Aba-Novák Vilmossal, illetve Bernáth Aurél idelátogató tanítványaival érte el a csúcspontját. A szoc-reál időszak visszaesése után a hatvanas években lép tovább a szürrealisztikus ( Bokros László, Gácsi Mihály, Rékassy Csaba), ill. nonfiguratív festészet irányába. A rendszerváltás után pedig megkezdődik a kortárs képzőművészeti műhelymunka. Itt a tanulók életkoruk, érdeklődésük függvényében juthatnak el egy-egy alkotó mélyebb megismeréséig. Közben persze a festészeti problémák mellett megismerkedünk az egykor itt élt emberek életmódjával, tárgyi környezetével. Bejárjuk a századelő racionális, gazdaságos, minőségi tárgyhasználatától a fogyasztói társadalom pazarló, irracionális tárgy és eszközhasználatáig vezető utakat, illetve megmutatnánk ez utóbbi jelenlévő alternatíváit. Mivel a korosztály fogékony a fantasy világ történeteire, képkultúrájára, képi vizsgálódásaink színteréül Tolkien írói világát használjuk. Képeink, plasztikáink Nyugatvég 6 tartományban készülnek. A nagyobbaknál ez csak érintőleges analógia, egy-két rövid kis kitekintés, a kisebbeknél folyamatosan jelenlévő lehetőség a magas művészeti problémák saját nyelven történő megoldására. Két csoportot szerettem volna indítani, egyet az általános, egyet a középiskolásoknak. Meghirdettem a lehetőséget a Facebookon, illetve a Széchenyi körúti Általános Iskola ( Sportiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény) két nyolcadikos osztályában, aztán vártam, lesz-e jelentkező. Lettek. Többen, mint ahány helyem volt. Jöttek a Széchenyi körúti 5 „Középföldén terül el a Megye, ennek egyik tartománya Nyugatvég. Elessar király ajándékozta a Megyének.” 6
„Középföldén terül el a Megye, ennek egyik tartománya Nyugatvég. Elessar király ajándékozta a Megyének.”
iskola kiváló sportoló-tanuló gyerekei, akik a rajzórákon a képzőművészetet is hasonló megszállottságal művelték, és örültek, hogy még rátehetnek heti két órát, és jött néhány, tanulásban, sportban kevésbé sikeres gyerek is, akik ugyan rajzban is elmaradtak a többiek mögött, de egy szabadabb csoportban szívesen dolgoztak. Ez a szabadabb csoport a graffiti műhely, itt beszéltem rá őket, hogy próbálkozzanak meg egy ilyen, alaposabb felkészítés lehetőségét kínáló munkával. Jöttek a Varga Katalin gimnáziumból, A Közgazdaságiból, és más általános iskolákból. Mivel senkit nem akartam elküldeni, úgy döntöttem, indítok egy harmadik „szabad” csoportot is, ahol esetleg el is térhetek az eredeti tematikától, ha úgy látom jónak. Illetve ebbe a csoportba vártam a szülőket. Művészeti csoportjaimban évek óta hagyomány a szülők bevonása, ha lehet, kísérjék el gyerekeiket az első foglalkozásokra, még jobb, ha maradnak is, és végigdolgozzák a foglalkozásokat. Elsősöknél teljesen természetes, de a serdülők eleinte bizarr ötletnek találják. Ők épp leválóban vannak, valami egészen más, új tisztább, emberarcúbb életet álmodnak maguknak, vagy ha nem, ha természetes módon szeretnék szüleik életét tovább élni, akkor ezt valami különös eltévelyedésként élhetik meg, bizonyos kortárs csoportokban, és akkor ez az ember, aki valami más világ üzenetével érkezik, azt mondja, hogy ebben a világban jól megfér mindenféle korosztály, mindenféle ember, hogy ennek a világnak mindannyiuk számára van értékes üzenete!? Aztán valahogy mindig természetessé válik a dolog. Az is, ha maradnak a szülők, az is ha nem. A lehetőség megnyugtatja őket, de nem akarják, nem merik vállalni a kihívást, vagy csak egyszerűen nem fér most be az életükbe. Üzenetet emlegettem, mert persze van ilyen, vannak kifejezetten üzengetős alkotások, „mondanivalók”, amik időnként egészen konkrétan változtathatnak életünkön, de a művészetek világát mégsem szemlélhetjük üzenőfalként, inkább valami olyan életteret jelentenek, ahol tisztábban, érthetőbben találkozunk önmagunkkal, és a tágabb világgal. Ennek a találkozásnak pedig nem az a legfőbb haszna, hogy kevésbé tartjuk idegennek és ijesztőnek ezt a világot ( hogy még sandább célokat ne is emlegessünk: vásárlóerővé válunk a művészek számára), hanem, hogy megismerjük az életet és önmagunkat. Ahogyan ez a legfőbb célja annak is, ha épp technikai készségeinket fejlesztjük, vagy fizikai teljesítőképességünk határait feszegetjük. Munkám során mindhárom területen vannak feladataim és jártasságaim, nem érzem, hogy a három világ gyökeresen különbözne egymástól. Amikor tehát a Szolnoki Művésztelep százegynéhány évét fogjuk feldolgozni, kimondott célunk természetesen az alkotó folyamatok hogyanjainak és miértjeinek megértése lesz, kimondatlanul azonban gazdagabb célrendszer felé törekszünk. Ha majd a záróértékelést végzem, egyrészt szemügyre kell vegyem az elkészült munkák minőségét, másrészt viszont az egy év, résztvevők életére gyakorolt hatását, és ez lesz a fontosabb.
Ahogy történt
Néhány foglalkozás után kialakult a műhelyrend. Elvileg péntekenként délután háromtól ötig, illetve öttől hétig tartottak a foglalkozások, héttől kilencig pedig a „szabad csoport” dolgozott volna, de mindig volt néhány résztvevő, aki végigdolgozta mind a hat órát, és a csoportok elkülönülése sem jött létre tisztán. Az első foglalkozás előtti héten tartottunk egy „feltérképező” foglalkozást, ki milyen rajzi, festői felkészültséggel rendelkezik. Örömmel láttam, hogy mindenki rendelkezik a megfelelő alapokkal. Nyugatvég varázsos világa. A/ „Nyugatfölde világa”. Rövid kis beszélgetés az 1850-es évekről.
Egzotikumkeresők Szolnokon. Pettenkoffen, Tina Blau, Carl Müller munkáinak elemzése. Aki le szeretné másolni valamelyik festmény kisebb-nagyobb részletét, vetítse ki projektorral,
1 Carl Müller
2 Pettenkoffen
rajzolja meg, kezdje vagy akvarellel kezdjen dolgozni egy Aki saját festményt szeretne készíteni, az változtasson nyugodtan a formákon és a színeken.
3 Pettenkoffen
4 Tina Blau
el festeni akrillal, halvány fénymásolaton.
Két Karl Müller kép a legkelendőbb. Kihalt utca, valahol keleten, egy kékruhás alak eltűnőben, málladozó vakolat, egyszerre otthonos és idegen. Ezt kellene újrafesteni? Vagy benézni az elforduló utcarészbe, megfesteni mi lehet ott? A többség az újrafestést választja.
Először többnyire akvarellek készülnek, aztán belekezdenek a táblaképekbe is. Rgyesek gyorsan, lendületesen dolgoznak, mások lassan, tépelődve, folyton újrafestve, lesz, aki csak hetek múlva fejezi be a képet. Munka közben folytatjuk a felvezető beszélgetést. Hogyan változott a művész élete, társadalmi szerepe a különböző korokban. Hogyan jutott el a mesterember szerepből a szabad művészet szabad művelőjének szerepébe. Ez a fonal végighúzódik majd az összes foglalkozáson. Ki lehet a kor egyik legjellemzőbb irodalmára? A féktelen Byron? Petőfi? A festményekhez inkább Jókai illik. „Kétség se fér hozzá, hogy egy csodás, jó és ártatlan ember volt, finom lelkű, tele gyöngédséggel és érzékenységgel - az előbbit sokszor mutatta meg és szerette ezt csattanós jelenetekben tenni, mintegy a külső hatásra is számítva, de az utóbbit gondosan rejtegette. Haragot nem tartott senki ellen, a bosszút nem ösmerte. Lelke olyan volt, mint egy sima tó, hullámait szabad szemmel észre nem vehette senki, pedig bizonyára mozgott az és gyűrűzött.” Mikszáth: Jókai Mór élete és kora
„Írjunk mitológiát. Írjuk le az év eseményeit híven, valóan, mindent, ami megtörtént, minden csodálatost, emberfölöttit, nagyszerűt, amit tapasztalánk, aminek szemtanúi voltunk. Csataképek (1850) Az ércleány” Jókai mondatokkal, Pettenkoffenék formákkal, színekkel keresik ezeket a valóságos csodákat. Ilyen csodakereséssel fognak eltelni ezek a délutáni órák.
Közben zenék is szólnak majd a korok zenéi. Kezdjük a bécsi klasszikusokkal.
Egzotikus festők az 1800-as évek közepén.
4Millais
1Khnopff
A mai foglalkozáson a hétköznapoktól a misztikus csodák felé indulunk.
2 Leighton ( Frederic)
3 Alma-Tadema
„Álomdana zeng a fák tetején álomfecske száll a bogán. Ebhang nem veri őzét rejtekén se semmi – csak egy titkos csalogány.” Algernon Charles Swinburne: Ballada Álomhonról A preraffaelitáktól Klimtig vezető festői folyamat főbb állomásainak elemzése. Kitekintésként pedig megnézzük a kor egzotikus színeket használó sikerfestőjeként Alma Tademát.(Leighton, Millais, Alma-Tadema, Khnopf, Makart, Klingel) A/ „Egzotikus képek” festése az előző foglalkozáson készült grafikákból kiindulva. Szabad szín és formaalakítás. B/ A megrajzolt, megfestett tárgyakat úgy festjük újra, mintha hobbit vagy tünde tárgyak lennének, esetleg elkészítjük papírplasztikában. Készült néhány elvarázsolt tárgy, a többség azonban a múlt foglalkozáson megkezdett képeken dolgozott tovább.
Zenénk: Schumann és Liszt Egzotikum itt és most Ma a csodákat a jelenben fogjuk keresni. Lehetnek józan, hétköznapi csodák, vagy misztikusak, kinek mi tetszik. Készítsünk fotókat a műteremben, bármi lehet, portré, csendélet, vagy gyűjtsünk képeket a netről. A feladat: A/ A fotók megfestése egzotikusnak gondolt szín és forma transzformációk segítségével. B/ A fotókat digitálisan is manipuláljuk.
A foglalkozás előtt azt vártam, hogy majd rávetik magukat az effektezésre, és nehéz lesz visszatéríteni őket a hagyományos eszközökhöz. Épp az ellenkezője történt. Készítettek néhány feldolgozást, aztán egyesek folytatták az előző foglalkozás festményeit, mások pedig lapozgatni kezdtek az albumokban, és megpróbálták követni a rézmetszetek teret imitáló vonalvezetését. Irodalmi szövegnek most Varró Dániel Reggel-ét hoztam, zenét pedig Anyám és a nyulamtól Péterfi Borin át más mai csodakeresőkig hallgatunk. Munkácsy Mihály festői világa. Most a valóság finom csodáit fogjuk szemügyre venni. Ami Jókai az irodalomban, az a fiatal Munkácsy a festészetben. Megnézünk néhány mestert, akit a fiatal Munkácsy kedvelt. (Frans Hals, Rembrandt)
8 Haals
7Rembrandt
6 Rembrandt
5 Rembrandt
Megnézünk néhány Munkácsy festményt, majd alaposan megfigyeljük, elemezzük az Ásító inas jobb alsó sarkában található csendélet motívumot, különös tekintettel annak finom expresszivitására, drámaiságára. Összehasonlítjuk Chardin nem kevésbé finom, klasszicizáló festésmódjával. (Ez az összehasonlítás teszi igazán érthetővé Munkácsi robbanásszerű pályakezdését.)
A/ Csendélet modelláló festése
Munkácsy palettájának
használatával.. ( Fa köpülő, drapp drapéria világos háttér előtt.) B/ Nyugatfölde tárgyai. Egy hobbit ház használati tárgyainak megfestése. Eszközök: Akril, alapozott vászon. Féltem ettől a foglalkozástól. Az egzotikum keresők után Munkácsyval mintha visszazökkennénk a „rögvalóságba”. Valójában persze a fiatal Munkácsy festészete hallatlanul izgalmas, sokfelé ágazó, sokfelé utat nyitó, de ráérezhetnek-e erre azok, akik nem végeztek megfelelő előtanulmányokat? Ráéreztek. Főleg a Chardinnal való összevetés bizonyult termékenynek. A Poros út is erősen hatott. Zenénk: Havasi Béla: Munkácsy Emlékkoncert
Ki a szabadba!
Az egzotikumkeresők távoli tájakat, távoli embereket festenek, a barbizoni festők inkább a természetábrázolás mélységét igyekeznek fokozni. A képek még mindig a műteremben készülnek, de a vázlatok egyre elmélyültebbek, egyre pontosabban festik amit látnak. Megnézzük Bonnington, Berryman, Constable akvarelljeit, majd Paál László festményeit.
Elemezzük a Fontanableu-i erdő szín és tónusvilágát, elkészítjük Paál László színskáláját, megfestjük palettáját, majd a Művésztelep kertjének egy részletét festjük meg a tanultak felhasználásával. ( A tanulók választhatnak hogy a paáli szín és tónusskála fokozatiságát alkalmazzák, vagy egy parafrázist festéstenek, ekkor a látvány szerkezetére hordják fel a színskála értékeit.) Mivel sok volt a félbehagyott munka, a képek elemzése után inkább „befejező foglalkozást”
Impressziók Kis színelmélet. Háromszínű reflektorral megvilágított beállításon figyeljük meg a színek módosulását.
10 Monet 11 Turner
9 Manet
Az impresszionista festésmód. Már Leonardót foglalkoztatta a színmódosulás problémája: „A megvilágított tárgy színében van valami a fényforrás színéből is. Minden test felületének a színében van valami annak a színéből, ami őt megvilágítja, továbbá valami a levegő színéből, ami a szem és a tárgy közé lép, vagyis a szem és a tárgy közötti átlátszó közvetítő színéből is. „ Másutt azt írja, hogy a testek árnyékában megjelenik a kiegészítő színük. ( Legalább is ezeket a színpárokat sorolja fel.) Leonardo felismeréseit nyomokban megtalálhatjuk már az első tájképfestőknél is, a nagy forradalmár majd Turner lesz. Nehéz foglalkozás, nem túl izgalmas dolog fehér papírlapra helyezett színes testek leszórt reflexeit rögzítgetni, de enélkül könnyen elveszítenénk lábunk alól a talajt. Az impresszionistákkal jelenik meg a klasszikus plein air festészet. Vannak tubusba zárt festékek? Erős szőrű, gyors munkát lehetővé tévő ecsetek? Akkor miért ne születhetne meg a kép kinn a szabadban. Irodalom: Rimbaud, Verlaine, Juhász Gyula. Zene: Debussy, Ravel.
Nagybányai művésztelep Hollósi Simontól a korai Huszár Vilmosig. Előkerül szinte minden, amit eddig láttunk, csak diszkrétebben, finomabban.
15 Ferenczy Károly
14 Huszár Vilmos
12 Hollósy Simon
13 Ziffer Sándor Az elmúlt foglalkozás kis beállításának újrafestése, valamelyik nagybányai modorában. A kis beállításokat túl unalmasnak találták, inkább tájképeket festettek.
Szolnoki művésztelepet! A beadványt aláírók festői világa. Bihari Sándor, Boruth Andor, Fényes Adolf, Hegedüs László, Katona Nándor, Kernstok Károly, Mednyánszky László, Mihalik Dániel, Pongrácz Károly, Szlányi Lajos, Vaszary János
17Vaszary 19 Bihari Sándor
16 Mihalik Dániel
18 Kernstock Károly
A Képtárban dolgozunk. Mindenki kiválaszt egy enteriőrt, vagy egy kis tárgycsendéletet, és megfesti valamelyik
alkotó modorában. Zenénk most egy ideig Bartók lesz. 1907-ben és 1918-ban gyűjtött népdalokat a megyében.
Mednyánszky festői világa
Mindenki készít egy másolatot a Mednyánszky gyűjtemény egyik képének egyik kis részletéről. Másolatok helyett a többség inkább egy saját kép átdolgozását választotta.
Kelet és nyugat. Indulatok és nyugalom. Egy saját téma, vagy irodalmi illusztráció megfestése két modorban. Kisméretű akvarell vázlatok készítése.
A kolónia tagjai Bihari Sándor, Fényes Adolf, Hegedüs László, Mihalik Dániel, Olgyay Ferenc, Pongrácz Károly, Szlányi Lajos, Vidovszky Béla, Zombory Lajos
23 Vidovszky Béla
22 Szlányi Lajos
21 Olgyay Ferenc 20 Zombory Lajos
A Művésztelep épületének, kertjének, vagy egy képzeletbeli kert megfestése valamelyik alkotó stílusában.
Kitekintések A kor festészete itthon és külföldön. Parafrázisok festése az foglalkozás készült munkára.
előző
24 Picasso 26 Matisse 25 Schiele
Fényes Adolf
Szolnokot ábrázoló, lehalványított fotó átfestése Fényes Adolf színeivel, vagy valamelyik korábbi munka újraalkotása. Kubista kompozíció létrehozása Fényes Adolf képek motívumaiból, vagy Fényes Adolf színeivel. Néhányan Fényes Adolf képek részleteit másolták. Néhányan egyetlen színértéket vettek ki egy képből, és e köré építettek egy új kompozíciót.
Chiovini Ferenc
Tájkép festése, vagy irodalmi mű illusztrációja a mester modorában. Kompozíció festése Chiovini motívumokból.
Aba-Novák Vilmos. Erő és lendület! Az életút elemzése. Portrék, csendéletek fotózása, majd a fotók megfestése.
Bernáth Aurél és a Gresham kör
29 Egry József 30 Bernáth Aurél
28 Szőnyi István
Az előző foglalkozáson készült munka újrafogalmazása egy kiválasztott alkotó stílusában. Eszközök: akril, alapozott farost.
Fazekas Magdolna festői világa
A művésztelep kertjének megfestése.
Gácsi Mihály tréfái, Rékassy Csaba látomásai.
27 Berény Róbert
Megnézünk néhány munkát az alkotóktól, majd fotókat készítünk a műterem tárgyairól, eszközeiről, egymásról. A fotókból meghökkentő montázsokat állítunk össze a GIMP programmal.
Metszetek Metszetek készítése az előző foglalkozás montázsaiból.
Bokros László A látványtól a nonfiguratív jelig.
Bokros László képeivel ismerkedünk, majd valamelyik korábbi munkánkból nonfiguratív képet festünk. Eszközök: akril, alapozott farostlemez.
Zárómunka festése Művészettörténeti utazásunkat egy saját alkotás megfestésével zárjuk.
A víz. Dömény Boriska Megnézünk még néhány Képet Sinkó István leedsi sorozatából is.
Saját alkotás készítése a víz témájára.
A szerkezet Szabó György munkáit figyeljük meg. Hozzánézünk még néhány El Kazovszkij plasztikát is. Szabó a tiszta plasztika, enyhe irodalmi utalásokkal, Kazovszkij inkább a jelentésekhez keres plasztikai formákat.
Saját térplasztika készítése.
Az utak Varga Patrícia Minerva Saját alkotás készítése az utak témájára.
.
A gyerekeknek nagyon tetszenek a képek, a színek, az ép csak formát öltő alakok. Mintha most kerülne minden a helyére, amit eddig láttunk.
A tárgyak Zsemlye Ildikó
Objeteket készítünk. Tárgyakat illesztünk különös környezetbe, vagy öltöztetünk fel különös színekkel.
Feliratok Szalai Kata
Betűket, szavakat, mondatokat gyűjtögetünk. A cél a képbe illesztés. Graffiti tervek is készülnek. A legjobbakat majd megfestjük a MÁV aluljáróba.
Találkozás egy művésztelepi
alkotóval.
Király Györgyöt hívtuk meg egy kis beszélgetésre. A gyerekek öreg, szakállas, elhízott bácsit vártak, távolba révedő tekintettel, nagyon meglepődtek, amikor egy náluk nem sokkal idősebbnek látszó kedves fiatalember telepedett le közéjük, és először őket kezdte faggatni, miért is festették ezeket a képeket, miket gondolnak a világról, milyen energiákat éreznek magukban, hogyan képzelik el felnőtt életüket. A gyerekeket ez igencsak megindította, többségük országos bajnokságokon előkelő helyeken végzett sportoló ( diszkosz vetéstől aerobicon át a jojóig), a szenvedélyes munkálkodásról valamennyiüknek volt mondanivalója. Aztán lassan Gyuri vette át a szót, mesélt arról, mit jelent neki egy kép megfestése, a gyerekek utóbb elmondták, úgy érezték, ugyanarról beszél, amit ők is megélnek nap-mint nap az edzéseken, versenyeken. „Szeretem a költészetet, mert szeretni tanít, s elém tárja az életet. S mindama tüzek között, mik bennem kihúnynak, akad egy, mely ég, mint a nap: nem teheti nappallá személyes életemet, kapcsolatomat az emberekkel, viszonyomat a társadalomhoz, de megérteti, hogy lelkemnek árnya van. Szeretem a költészetet, mert szeretetre késztet, s bemutatja nekem az életet. A bennem elhúnyó tüzek közül az egyik lángol, mint a nap. Nem világíthatja be emberi kapcsolataimat, vagy társadalmi magatartásomat, de közli velem, hogy lelkemnek árnya van!” ( Gregory Corso) Néhány helyen jeleztem, miket olvastunk, miket hallgattunk a foglalkozásokon, de minden foglalkozásra jutott valami szöveg, valami zene, és persze jutottak konfliktusok is. Az általános iskolásoknak eleinte szokatlan volt, hogy egy műteremben nem lehet napi dolgokról fecsegni, ha zene szól, vagy irodalmi szövegeket olvas valaki. Lassan megszokták. A graffitiseknek eleinte nehéz volt az adott formaproblémákkal foglalkozni, mikor ott feküdtek az asztalokon a lakkfilceik, a végén viszont megállapították, hogy akkor most már inkább a street art foglalkoztatja őket. Néhány gyerek gyengébb készségekkel indult, nehezen küzdötte magát előre, a végén mégis közülük emelkedett ki a csoportok egyik legsikeresebb tagja. Még egy nagy tanulsággal szolgált a program. Mivel nyolcadikban mindig művészettörténeti tanulmányokkal zártuk a felsős éveket, idén elhatároztam, hogy a harminc fős osztályokban is a művésztelep történetét fogjuk feldolgozni. Az órarend szerencsére lehetővé tette az órák nyugodt előkészítését, befejezését. ( A festőállványok felállítása, paletták feltöltése, képek, vázlatok elhelyezése nem fért volna bele egy tízperces szünetbe.) Nem tudom mennyiben köszönhető a farostlemez tábláknak, fedőfestékeknek, mennyiben a személyesebb közelségnek, de minden eddiginél sikeresebb nyolcadikos évet zártunk. Eddig is történtek már „nagy dolgok7” a rajzórákon, szakkörökön, festettünk ki nagy falakat, metszettünk nagy linókat, nyertünk mindenféle díjakat, de ezek mindig valami hőstettként jelentek meg, össze kellett hozzá szedni az anyagokat, eszközöket, pénzt szerezni, aztán valahogy beleszorítani a szűkös időbe, túlórázni… ez volt életemben az első eset, amikor egy nyugodt, természetes sorozatot csinálhattunk végig, nem hőstettként, hanem normális polgári elfoglaltságként, ahol a „Nyitva tetszik hagyni a termet, mert ebéd után visszajönnénk még festeni, csak háromkor lesz edzésünk?” kérdés is teljesen természetesen hangzott. És bár ez 7
Az igazi nagy dolgok persze azok a lenyomatok, amiket a helyzetek, tanári gesztusok, mondatok a tanítványokban hagynak, és ezek nem kapcsolódnak feltétlenül a látványos akciókhoz.
teljesen ellenkezik az iskolai házirenddel, hisz gyerekek nem maradhatnak tanári felügyelet nélkül, a nyolcadikosok bizony magukban folytatták a munkát, míg meg nem érkezett KádárCsomor Gábor kollégám, hogy megtartsa délutáni foglalkozását, és az is természetes volt, hogy akinek volt még egy kis ideje, ekkor is maradt. A sport miatt nincs heti négy órájuk, hogy beiratkozzanak a művészeti iskolába, de ezeket a félórákat, órákat szívesen töltik itt.
