Nyugat-szibériai alföld
I. Felszínfejlődés
A feltöltődés hosszú évszázmilliói Óidő: süllyedés és feltöltés - óidei alapja többször meggyűrődött → kristályos masszívum - több ezer méter vastag közép- és újidei rétegsor Középidő: transzgresszió – regresszió - időben a szárazföldi állapot volt túlsúlyban jura: tengeri üledékek alsókréta: szárazföldi üledékek kréta közepétől: tengerelöntés
Tazi-szineklízis
I. Felszínfejlődés
A feltöltődés hosszú évszázmilliói Óidő: süllyedés és feltöltés - óidei alapja többször meggyűrődött → kristályos masszívum - több ezer méter vastag közép- és újidei rétegsor Középidő: transzgresszió – regresszió - időben a szárazföldi állapot volt túlsúlyban jura: tengeri üledékek alsókréta: szárazföldi üledékek kréta közepétől: tengerelöntés
Harmadidőszak: eocén → legnagyobb a tenger kiterjedése - Turgáj-kapu tengerszorossá változik középső oligocén → süllyedés megállt - hatalmas tavak és folyók alakultak ki: kavics, homok, agyag, vályog üledék - szubtrópusi növény maradványok (mocsári ciprus, mammutfenyő, magnólia, hárs, mogyoró) - egykori ligetes sztyeppeken zsiráf-, masztodon-, őslóés tevecsordák legeltek
Negyedidőszak: többszöri eljegesedés Glaciálisok: - „jarszkoje”: legidősebb - „szamorovo”: legnagyobb (max. 60°-ig) - vándorkövek bizonyítják a 2 táplálóközpontot: Sarki-Ural, tajmiri bazalttakaró - „tazi”: már széles folyosó maradt a Kara-tengerig - „zürjén”: 2 kisebb jégnyelv Interglaciálisok: tenger előrenyomulások - legnagyobb transzgresszió: utolsó előtti („Jamaltranszgresszió”) és az utolsó („Kazancevóitranszgresszió”) intergalciálisban
Holocén: - leghatékonyabb formálás → tavasz végén erősen megáradó folyók végzik - tundra üledékekben fatörzsekre bukkannak → fahatár i.e. 4.évezredben 300 km-rel északabbra volt - vastag, változatos negyedidőszaki üledéksor - északon 200-250 m vastag - dél felé 5-10 m-re vékonyodik
Mélyben rejlő óriási ásványkincstárolók Sok 10 millió éves feltöltés → rendkívül gazdag üledékes ásványkincsekben Legjelentősebb: kőolaj, földgáz Kőolaj központok: HantiManysi Autonóm Terület Földgáz központok: Jamal-fésziget; Taz és a Nadim völgye közt
Jamburg gázcsövei
Kőszén → legjelentősebbek a jura szenek , - oligocén barna szenek – Ob és az Irtis között Tőzeg → Vaszjugan-mocsár Vasérc → üledékes eredetű
Földönk egyik legsokrétűbb feltöltött alföldje 3 nagy lapos tál – széles lapos hátakkal elválasztva: 1. Központi tál: KözépsőOb és a Hanti-Manysi alföldje 2. Déli tál: Baraba- és Kulunda-alföld 3. Északi tál: nyitott a Kara-tenger felé
A Nyugat-szibériai alföld tájai
A feltöltés menete feltöltés ütemét → a mindenkori szerkezeti mozgások mértéke és jellege feltöltés módját → a mindenkori éghajlat határozta meg Időrendben haladva: - legkorábbi → tengeri feltöltés (több ezer méter vastagságban) - ezt megszakítva ill. követve → tavi és folyóvízi feltöltés (max. néhány száz méter) - jégkorszakokban az olvadékvízi és jégkörnyéki feltöltés (néhány tíz méter vastagságban)
Összefoglalva: Földünk egyik legsokrétűbb, legkomplexebb feltöltött síksága Feltöltésében: - tengeri - tavi és mocsári - tavi-folyóvízi (fluviolakusztrikus) - folyó- (fluviális) és olvadékvízi (fluvioglaciális) - jeges (glaciális) - jégkörnyéki (periglaciális) - eolikus felszínformáló folyamatok vettek részt.
Geomorfológiai övezetesség: jégkorszakok idején
alakult ki tengeri feltöltés övezete: legészakibb, legkeskenyebb, legalacsonyabb és szabálytalan alaprajzú - kb. sarkkörig tart glaciális akkumuláció övezete: magasabb és a legváltozatosabb (morénaövezet) – kb. é.sz. 58°-ig - végmorénasáncok, ózok, kamek, drumlinok olvadékvíz síkságok övezete: legnagyobb eljegesedések peremétől délre - homokos, agyagos üledékek folyóvízi, tavi és szél által felhalmozott üledékek övezete: legdélebbi övezet, a Kazah-hátvidék pereméig - ősfolyamvölgyek – nagyrészt feltöltődtek - 3-8 m magas lapos hátak
A nyugat-szibériai alföld éghajlata Éghajlatát különleges földrajzi helyzete határozza meg: - magas földrajzi szélességeken fekszik - 3 oldalról magasabb tájak határolják - Kara-tenger felé nyitott
Éghajlati elemek változása: - hőmérséklet: tél → DNy felé nő; nyár → É-ról D-felé nő - csapadék: legtöbb → a tajga övezetben 500-600 mm, ettől ÉK, DK felé csökken kb 200 mm-ig - szélsőségek az északi és déli csapadék hatásában! - csapadék ¾ része nyáron hullik le - légnyomás és szélviszonyok: télen: É felé csökken a légnyomás → kegyetlen hideg DNy-i szelek nyáron: D felé csökken a légnyomás → hűvös É-i szelek
A Nyugat-szibériai alföld vízrajza rendkívül gazdag felszíni és felszínalatti vizekben kiváló vízgyűjtőmedence – vízzáró rétege → óidei kristályos alap (medence közepe fele az óidei alap egyre mélyebbre süllyedt) több artézi medencéből áll Talajvíz: É-i 2/3-án egészen felszín közelében → mocsarak, lápok
Felszíni vizek: vízhálózat hossza – kb. 250 000 km - kb. 2000 folyó - legtöbb folyó északon - 2 nagy folyórendszer: Ob-Irtis → sok mellékfolyó: Irtis, Isim, Tobol Jenyiszej → egyetlen jelentősebb mellékfolyót sem vesz fel az alföld felől
Tavak: több százezer tó – nagyon különböző eredetű, nagyságú, többnyire sekély tavak legnagyobb tava → mesterséges
A Nyugat-szibériai alföld növényzete Növényzeti tagolódása: egyszerű és szabályos Északról dél felé haladva: tundra – sarkkörig - tél → 8-9 hónap (zord), 120-140 napon át erős szél/év, 30-40 cm-es hótakaró - nyár → vízimadarak lepik el (pl. dunnakacsa), altalaj 20-100 cm-re enged fel („lápvilág”) - kb. 300-400 fajta növény él: 3 övezetre tagolódik: - foltos-tundra, mohás-zuzmós tundra, bokros-tundra
erdős-tundra – hosszabb, melegebb nyár → nagyobb hőmérsékletingás, még kontinentálisabb éghajlat - több csapadék → vastagabb hótakaró - növényzete: szibériai vörösfenyő, szibériai lucfenyő - völgyekben: törpenyír, nyír-, fűz-, égercserje
erdőövezet – kb. é.sz. 56°-ig - tél → nagyon hideg (-19 °C-ról -29 °C-ra csökken ÉK felé – jan.kh.) - nyár → melegebb (D-en 18 °C – jún.kh.) - a terület kb. 60 %-a mocsaras, sok tó - növényzete: tűlevelű tajga
ritkásabb, világosabb fenyvesek: erdeifenyő, szibériai cirbolyafenyő, szibériai vörösfenyő sűrűbb, sötét fenyvesek: szibériai luc-, cirbolya- és jegenyefenyő
57°-tól D-re: erdeifenyő-nyíres öv – legősibb övezet - nyír, rezgőnyár, nyíres-nyár, erdeifenyő
erdős sztyep – é.sz. 5256° között – sok mocsár - tavak közepesek vagy kicsik – lefolyástalan folyók duzzasztják (Csani-tó) - Állatvilága: jávorszarvas, farkas, róka, nyúl, rágcsálók stb.
Csani-tó
sztyep – legmelegebb és legszárazabb övezet - tél: hideg (-15 – -19 °C – jan.kh.) - nyár: legmelegebb (19-22 ˘C – jún.kh.) - vízháztartási mérlege: veszteséges → kevés folyó - sok lefolyástalan, sekély, sós tó; gyakori az aszály - Növényzete: különféle füvek, csenkeszek, árvalányhaj, ürömsztyep - Állatvilága: ürgék, pockok, egerek, hörcsögök, fehér görény, vadkacsák, sztyepsas
Kulunda sztyep
Kulunda sztyep
Köszönöm a figyelmet!
