Nyomhatározó zsebkönyv Szerzők Dr. Bleier Norbert Márkus Márta Illusztrátor Juhász Vera Lektorok Dr. Csányi Sándor Dr. Lanszki József Dr. Heltainé Sörös Anikó Minden jog fenntartva. A kiadó és a szerzők engedélye nélkül tilos a könyv egészének vagy egy részének bármilyen módon történő másolása, terjesztése, beleértve a fénymásolást és az elektronikus adathordozó eszközöket is. ISBN 978-963-12-0852-8 Kiadó Patamat Bt. 2823 Vértessomló Óhegy 141.
[email protected] Felelős kiadó Márkus Márta Tördelés, nyomdai előkészítés Dr. Márkus Bálint Borítóterv Juhász Vera Kiss Balázs Nyomdai munkálatok Sollers Nyomdaipari Kft, Tata
© Dr. Bleier Norbert, Juhász Vera, Márkus Márta 2014 Készült 1.000 példányban, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.
Bevezetés Honnan tudhatjuk, hogy állatok élnek a természetben? Egy átlagos lakásban körülnézve, rögtön meg tudjuk állapítani, hogy lakják-e vagy sem. Az összegyűrt párnák, a széthagyott újságok, a morzsa a padlón vagy a bekapcsolva hagyott TV mind-mind arról árulkodik, hogy – még ha pillanatnyilag nem is látjuk – de itt biztosan él valaki. A hozzáértők azt is hamar meg tudják mondani, hogy a hely egy pedáns idős néni, egy agglegény, vagy netán egy többgyermekes család otthona. A jelek árulkodóak, de csak azok számára, akik értik ezt a nyelvet és tudják, hogy mit és hol kell keresni. Hasonló a helyzet amikor az erdőt-mezőt járjuk. Gyakran előfordulhat, hogy akár egy egész napos kirándulás során nem látunk egyetlen emlősállatot sem és úgy tűnik, mintha nem is élnének ott. Ha viszont a nyomolvasásban jártas ember megy végig ugyanazon az úton, szinte biztos, hogy számos kisebb-nagyobb nyomot, állattól származó jelet vesz észre, és kis szerencsével ezek alapján akár magát az állatot is megtalálhatja. A hátrahagyott nyomok tehát sok mindent elárulnak a hozzáértők számára, de tudni kell, hogy merre keressük a azokat, mit vegyünk szemügyre közelebbről. Egy kis gyakorlattal bárki hamar elsajátíthatja e jelek felismeréséhez és értelmezéséhez szükséges alapokat. A hóban, az út porában, vagy a tócsák szélén megmaradt lábnyomok, az ürülék vagy a hullaték kupacok, a fák kérgén megtapadt szőrszálak, vagy éppen a kotorékok és egyéb üregek mind-mind
1. kép: Őz nyomai puha sárban.
olyan jelek (nyomjelek), melyek a vadon élő állatok mindennapi életéről mesélnek. Mindezek egy érdekes és izgalmas világba engednek bennünket bepillantani. E történetek megfejtésében lehet hasznos ez a könyv. Segítségével kirándulásaink alkalmával remélhetően többet tudunk majd felfedezni a bennünket körülvevő páratlanul izgalmas és sokszínű élővilágból.
Miről szól a Nyomhatározó zsebkönyv? Ez egy ismeretterjesztő könyv, mellyel elsősorban a kíváncsi természetjáróknak kívánunk támpontot nyújtani, és a felfedezés élményéhez szükséges alapvető tudnivalókat szeretnénk bemutatni. Célunk az, hogy a könyv használata segítsen észrevenni az erdő lakóinak rejtett életéről árulkodó legjellemzőbb, legérdekesebb nyomokat, jeleket. Az útmutatást fényképekkel, magyarázó áb
Tudományos háttér Az emlősök különböző csoportjaiban – így az emberben is – a test és a végtagok csontos felépítése alapvetően hasonló. Ez néhány esetben könnyedén észrevehető (pl. a csimpánz és ember), a legtöbbször azonban kevésbé szembetűnő (pl. a gímszarvas és kutya). A hasonló felépítés a közös ősre vezethető vissza. Évmilliók alatt az egyes fajok és fajcsoportok a különböző életfeltételekhez alkalmazkodva számos átalakuláson mentek keresztül. Így jöttek létre a ma látható változatos formák.
Az emlősök lábának felépítése – ami mindenkinél ugyanolyan Hasonlóan az ember kezéhez és lábához, bármelyik emlősállat mellső, illetve hátsó végtagjának csontos felépítése a gerinc felől a végtagok vége felé haladva egyre apróbb csontokból tevődik össze, az alábbiak szerint: 1. Egy hosszú csöves csont: mellső lábon a felkarcsont, hátsó lábon a combcsont (az 1. ábrán pirossal jelölve). 2. Ez alatt egy ízület után a súly két csontra tevődik át: a mellső lábon a könyökízület alatt az orsócsontra és a singcsontra, a hátsó lábon a térdízület alatt a sípcsontra és a szárkapocscsontra (az 1. ábrán sárgával jelölve). 3. A két csont alatti ízület sok apró csonttal teremt kapcsolatot, melyek több sorban álló apró kockához hasonlóak. Ezek a csontok egymáshoz képest majdnem minden oldalra képesek valamilyen mértékben elmozdulni. Ez a felépítés teszi lehetővé a boka, illetve a csukló többirányú mozgathatóságát, illetve az ujjak elágazódását, és azok változatos mozgathatóságát. A kéz- és lábtőcsontok alkotta ízület-együttest (az 1. ábrán fehérrel jelölve) a mellső lábon csukló-
1. ábra. Az emberi kéz és láb csontos felépítése. Az egyes színek jelentése a további ábrákon is következetes, magyarázata a szövegben olvasható.
A lábnyom határozás menete A Határozókulcs használata során a lábnyomot látva egyszerűen csak válaszolni kell a határozókulcs kérdéseire. A válasz minden esetben kétféle lehet (igen-nem), melyek közül mindig a jobban illeszkedőt kell választani, majd a válasz mellé írt útmutatás szerint válaszolni a további kérdés(ek)re egészen addig, míg el nem jutunk a meghatározott fajig (lásd a példaábrát alul). A megadott oldalszámon, a fajleírások fejezetben található fotók segítségével ellenőrizhetjük a meghatározás helyességét. Néhány további megjegyzés a határozókulcs használatához 1. A kulcs kizárólag lábnyomok (talpés csülöklenyomatok) határozására alkalmas. (Ezért a határozókulcsban a „nyom” szó alatt mindig az állat egy lábának a lenyomatát értjük.) 2. Egy lábnyom is elég lehet a határozáshoz, de biztosabb az eredmény, ha né-
X
hány méteren keresztül az állat mind a négy lábának nyomait és azok egymáshoz képest való elhelyezkedését (azaz a csapát) is vizsgálni tudjuk. 3. A határozás során elsősorban a nyomok formája és arányai a döntőek, a méret - különböző korcsoportok jelenléte esetén - legtöbbször másodlagos. Az itt megjelölt méretek a kifejlett állatok átlagos talp/csülök méreteit mutatják, egyes esetekben tehát ettől kisebb és nagyobb méretű nyomok is előfordulhatnak. 4. Az átlagosan 2 cm-nél kisebb nyomok nem találhatók meg ebben a határozókulcsban, mivel az apró nyomot hagyó állatok olyan kis testtömegűek, hogy nyomaik csak a legritkább esetekben, és csak ideális körülmények között (pl. kemény talajt fedő vékony porrétegben vagy puha sárban, friss hóban) maradnak meg, ott is általában csak rövid ideig.
A kérdések mindig a talált nyom egy-egy jellemző tulajdonságára kérdeznek rá: ahogy haladunk előre a határozásban, annál aprólékosabb részleteket kell vizsgálni. A válaszok közül mindig a jobban illeszkedőt kell választani, ehhez nyújtanak segítséget a rajzok. A továbbhaladáshoz követni kell a válaszhoz rendelt utasítást (utolsó sor). Ez vagy a következő megválaszolandó kérdésre mutat rá, vagy megjelöli, hogy a fajleírások fejezetben hol találjuk a kérdések alapján azonosított fajt. IGEN
NEM
A válasz helyességét megerősítő néhány mondat, illetve konkrét faj esetén sematikus nyomrajz.
Az eltérésre rámutató néhány tulajdonság vagy hasonlat.
Válaszhoz rendelt utasítás: pl.: fajleírás oldalszáma
Válaszhoz rendelt utasítás: pl.: következő kérdés száma
21
határozókulcs 25
A nyom hosszúkás, csapája páros vagy ferde páros lépés. A talpat és az ujjpárnákat is szőr fedi, ezért a nyom eléggé elmosódott.
IGEN
NEM
Nyuszt
A karmok koszorúján belül legalább a talppárna foltja jól elkülöníthető Nyest
Fajleírások – 67. oldal
Fajleírások – 64. oldal
26 A csapán a mellső és a hátsó lábak nyomai hasonlóak. Az egész nyom tömzsi, kerekded, melyből a sarok hátranyúló része ritkán látszik.
IGEN
NEM
A talp körül elhelyezkedő 5 ujj közül gyakran csak a középső három látszik, mérete 2-3 cm. Sün
A csapán a mellső és a hátsó lábak nyomai jól elkülöníthetőek, mivel a hátsó lábak talppárnáján jól látható a sarkak hátranyúló része. A mellső lábak talppárnája jóval rövidebb a hátsókénál.
Fajleírások – 82. oldal
Ugorj a 27. kérdésre!
27 Az ujjak elkülönültek, hosszúkásak, elhelyezkedésük aszimmetrikus (a „hüvelykujj” jóval rövidebb mint a többi négy). A talppárna sarok felőli része is élesen kirajzolódik.
IGEN
NEM
Mosómedve
Az ujjak szétállóak, de közöttük úszóhártya feszül – a talppárna a sarok felé elkeskenyedik, kontúrjai nem mindig kivehetők. Hód
Fajleírások – 77. oldal
Fajleírások – 79. oldal
30
Fajleírások Párosujjú patások Gímszarvas
Cervus elaphus
6. kép. Gímszarvas tehén a borjával
Rendszertani besorolás Emlősök (Mammalia) osztálya, párosujjú patások (Artiodactyla) rendje, kérődzők (Ruminantia) alrendje, szarvasfélék (Cervidae) családja. Átlagos méretei Testhossz: 170-250 cm, marmagasság: 100-150 cm, testsúlya a tehenek esetében: 70-110 kg, bikák esetén: 150-250 kg. Védelmi helyzet Meghatározott idényben vadászható. Hazai elterjedése Az Alföld középső területeitől eltekintve szinte mindenhol előfordul. Jellemző élőhelye Lombos-elegyes erdők. Megjelenése Robosztus megjelenésű állat (főleg a bikák), szőre télen szürkésbarna, nyáron inkább vörhenyes. A combok hátulsó felső része fehér szőrrel borított (ezt nevezi a vadásznyelv tükörnek), melyre rá-
9. ábra. A gímszarvas lábnyoma
7. kép. Gímszarvas bika
31
Megjelenése Termete tömzsi, teste durva szőrrel borított, melynek színe a feketétől a barnásvörösön át egészen a homokszínűig változhat, farka vékony, egyenes. A kanok és a kocák a testméreteken túl – a koca kisebb, alacsonyabb – az agyar alapján különíthetők el. A kanok felső és alsó szemfoga gyorsabban nő, egymással párhuzamos felfelé hajló ívet képezve kinő a szájból. A két fog állandóan egymáshoz dörzsölődik a rágás, és az egyéb szájmozgások alatt, így az agyar folyamatosan éles marad.
Lábnyom Párosujjú patás, nyoma viszonylag nagy, a középső ujjak hossza akár 8 cm is lehet. Mind a négy ujj patája látszik, a fűkörmök a középső ujjak patáinak síkja mögött, de azoktól oldalt helyeződve, vékony (rövid) íves lenyomatként látszanak.
39. kép. Vaddisznónyom (a kemény talaj miatt a fűkörmöknek csak a külső éle látszik, de jól láthatóan a paták vonalától kijjebb helyeződve látszanak)
37. kép. Vaddisznó koca
38. kép. Vaddisznó konda
44
40. kép. Vaddisznónyom (jól látszik a bal oldalon a fűköröm félhold alakú lenyomata)
55-56. kép. Néhány hetes (balra) és néhány hónapos (jobbra) vörös róka kölyök
a szuka vesz részt, de előfordul, hogy előző évben született lánya besegít. Természetes ellenségei Magyarországon nagyon ritkák a rókát elejteni képes nagyragadozók (farkas, hiúz), zsákmányként jellemzően nem szerepel ragadozók étlapján. Az aranysakál megjelenése óta azonban komoly versenytársa akadt. A hazai állomány helyzete Állománya folyamatosan nő, ez több okra vezethető vissza. Vadgazdálkodási szempontból jelentős ragadozó faj, bundájáért (gereznájáért) főleg csak télen vadásszák. Mivel létszáma igen magas, szinte mindenhol igyekeznek állományát csökkenteni. Különösen fontos ez azokon a területeken, ahol jelentős az apróvadállomány, vagy ahol olyan fokozottan védett fajok (pl. túzok, vízimadarak) élnek, melyek lehetséges zsákmányállatai a rókának.
Nagyon fontos, hogy a rókák több olyan betegséget terjeszthetnek, ami az emberre is veszélyes lehet (köztük a veszettséget, ami gyógyíthatatlan). Ezért – bár tartósan az ember közelében élő rókák hamar barátságossá válnak, – SEMMIKÉPPEN ne bátorítsuk őket ebben, NE etessük, NE barátkozzunk velük. Egyéb nyomjelek
57. kép. Vörös róka kotoréka mezőgazdasági táblán
53
Tápláléka Igazi mindenevő kisragadozó. Az élőhelytől és az évszaktól függően tápláléka széles skálán mozoghat. Természetes körülmények között túlnyomórészt kisemlősöket, énekes madarakat, ritkábban madártojást eszik. Rendszeresen fogyaszt vadon termő és kerti gyümölcsöket is. A gerincesek mellett megeszi az ízeltlábúakat és nem veti meg a dögöt sem. Falvakban a kártevő rágcsálók (vándorpatkány, házi egér) mellett kistestű háziállatokat, baromfitojást előszeretettel fogyaszt. A nagyvárosokban is megtalálja a táplálékát, egereket, madarakat, házi kedvencek ételmaradékát. Szaporodási viselkedése A nászidőszak júliustól szeptemberig tart. A nászjáték elemei agresszív formákból állnak össze, a párok kergetőznek, a hím nyaktájon harapással rögzíti a nőstényt – mindezt hangos, nyávogó, morgó vijjogó hangok kíséretében. Az anya testében az embriók hosszú időre nyugalmi állapotba kerülnek. A kölykök csak április május folyamán születnek meg, ám az eltelt 8-9 hónapból mindössze 1,5-2 hónap az igazi vemhesség ideje. A nőstény egyedül neveli 2-4 kölykét, melyek 4-5 hónaposan válnak önállóvá és 2-3 éves korukban lesznek ivarérettek. Természetes ellenségei A hazánkban élő ragadozók közül a nagyobb madarak, mint például a baglyok, sasok fogyasztanak nyestet, de alkalmanként a róka, vagy az aranysakál is elkap egyet-egyet. A hazai állomány helyzete Állománya stabil. A városi élettér meghódítása következtében jelenlétével bosszúságot, vagy kárt is okozhat például a házak szigetelőanyagának megbontásával, illetve megrághatja az autók 66
szabadon elérhető vezetékeit is. Ugyanakkor a betegségeket terjesztő és kártevőnek számító vándorpatkány kíméletlen üldözője. Egyéb nyomjelek
80. kép. A nyest ürüléke (ez éppen csipkebogyó magokat tartalmaz)
81. kép. A sorozatos felüljelölés során kialakult nyestürülék-kupac
Fogalomtár Agancsdörzsölés, agancsverés A szarvasfélék elsősorban a fiatal fák törzsét vagy az ágait agancsukkal dörzsölik, aminek következtében a kéreg és gyakran a háncs is teljesen leszakad. Ez sokszor nagyobb távolságról is jól látható a fehéredő fatörzs vagy ágak következtében. Agyarazás A vadkanok az agyarukat (szemfogaikat) fák törzsének feszítik és kisebb darabokat hasítanak ki belőle, amiket megtalálhatunk a fák törzse körül. Bakzás (bagzás) A nyulak párzási viselkedését nevezzük bakzásnak. Jó nyulas területeken ekkor akár 6-8 mezei nyúl is kergetőzik egymást szorosan követve. Barcogás A dámszarvas párzási időszakát, illetve a dámbika ebben az időszakban adott speciális hangadását barcogásnak nevezzük. Barcogóteknő A dámszarvas bikák a párzási időszakban (október) lábukkal sekély gödröt kaparnak, amelybe belefekszenek, vizeletükkel rendszeresen jelölik és jellegzetes barcogó hangjukat hallatják. Ezt a gödröt nevezzük barcogóteknőnek. Barkás agancs A növekedésben lévő agancs, melyet erekkel és idegekkel sűrűn átszőtt szőrös bőrréteg borít. Becsúszó Esetenként a vidra kotorékának víz felé eső kijárata és a víz felszíne közötti rövid, lejtős csapa, ahol az állat nem feltétlenül a lábain halad előre, hanem a ha92
sán csúszva. Ezért kitaposott csapa helyett csak egy simára csúszkált vályú látható. Bélsár Az állatok emésztése során visszamaradó, a testükből kiürítésre kerülő salakanyagot jelentő összefoglaló elnevezés. Boszorkánygyűrű vagy ördöggyűrű Az őz üzekedési időszakában (július vége, augusztus eleje) egy-egy nyugalmas tisztáson vagy bokor körül, búzatarlón vagy lucernatáblán, kör alakban letaposott növényzet. Ez az őzek kergetőző párzási viselkedése során úgy alakul ki, hogy a bak hajtja, űzi a sutát, folyamatosan lépked, szalad utána. Mivel a suta sokszor körbe-körbe fut egy területen, így azt látványosan kitapossák. Bőgés A gímszarvas párzási időszakban (szeptember) megfigyelhető jellegzetes viselkedését nevezzük röviden bőgésnek, a bikák ekkor jellegzetes, erőteljes hangot hallatnak (bőgnek). Búgás A vaddisznó párzási időszakban (november-december) megfigyelhető jellegzetes viselkedését nevezi a vadásznyelv búgásnak. Cökotróf Nyulak első emésztése folyamatának végterméke (lágy bélsár), amelyet a hatékonyabb emésztés érdekében újra elfogyasztanak. Csánk Az ujjon és az ujjhegyen járó emlősállatok hátsó lábán, a földre érő lábvég feletti ízület egészét nevezzük csánknak, melyet a lábtőcsontok alkotnak. A láb-
Köszönetnyilvánítás Köszönet illeti a Nemzeti Kulturális Alapot, amiért támogatta a könyv létrejöttét, Dr. Szemethy Lászlót és Dr. Heltai Miklóst a kézirat összeállításához adott ötletekért és a szakmai tanácsokért, Dr. Lanszki Józsefet és Dr. Csányi Sándort a szakmai lektorálásért. Köszönet jár Dr. Heltainé Sörös Anikónak és Tóth Bálintnak a nyelvtani és irodalmi kritikáikért. Továbbá itt szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik szóval vagy tettel bármilyen formában segítették a kötet létrejöttét: Bleierné Hornok Ritának, Szilágyi Zsoltnak, Bedő Péternek, Szabó Lászlónak, Dr. Márkus Bálintnak, Huszár Mátyásnak és sok-sok mindenkinek.
Felhasznált és ajánlott irodalom Bang, P. and Dahlstrom, P. 1990: Animal tracks and signs, Collins, London, 243 pp. Bihari, Z. Csorba, G. és Heltai, M. (szerk.) 2007: Magyarország emlőseinek atlasza, Kossuth Kiadó, Budapest, 360pp. Bihari, Z. Antal, Zs. és Gyüre, P. (2008) Természetvédelmi ökológia, Debreceni Egyetem, 60 pp. Náhlik, A. 1990: Nyomkalauz, Venatus Lap- és Könyvkiadó, 74 pp. Reichholf, J. 1996: Emlősök, Magyar Könyvklub, Budapest, 287 pp. Szederjei, Á. 1961: Vadcsapáson, Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 194 pp.
Az illusztrációk készítői Az ábrákat és rajzokat Juhász Vera készítette. A képek szerzői (betűsorrendben): Biró Bálint: 114-115 Dr. Bleier Norbert: 1-3, 5-16, 18-22, 26-48, 51-54, 60, 64-65, 69, 74-76, 78, 83-84, 8692, 94, 105-106, 116-123 Haarberg Orsolya: 107, 109 Jakub Kubala: 49 Kalafut Péter: 73 Dr. Lanszki József: 55, 57-59, 61-63, 77, 79-82, 85, 93, 95-103, 108, 110-111 Dr. Márkus Bálint: 4, 56, 70-72, 104, 125, 127-128 Márkus Márta: 112-113, 124 Dr. Szemethy László: 23-25, 50, 66-68 Szolnoki Ádám: 17 Ternyik Noémi: 126 98
Tartalomjegyzék Bevezetés 5 Honnan tudjuk, hogy állatok élnek az erdőben? 5 Miről szól a Nyomhatározó zsebkönyv? 5 Hogyan érdemes használni a könyvet? 6 Ami megkönnyíti a nyomozást 7 Tudományos háttér 9 Az emlősök lábának felépítése – ami mindenkinél ugyanolyan 9 A láb felépítésének különbségei hogyan alakulnak ki a különböző lábnyomok? 10 A belső csontos váz változékonysága11 A végtagok külső megjelenésének változatossága 12 A járás módjai - hogyan alakul ki a csapa? 14 ... és a lábnyomokon túl… 15 A lábnyom határozás menete 21 Határozókulcs 22 Fajleírások 31 Párosujjú patások 31 Gímszarvas – Cervus elaphus 31 Dámszarvas – Dama dama 35 Muflon – Ovis aries 38 Európai őz – Capreolus capreolus 40 Vaddisznó – Sus scrofa 43 Ragadozók 47 Vadmacska – Felis silvestris 47 Közönséges hiúz – Lynx lynx 49 Vörös róka – Vulpes vulpes 51 Aranysakál – Canis aureus 54 Szürke farkas – Canis lupus 57 Nyestkutya – Nyctereutes procyonoides 60 Barna medve – Ursus arctos 62 Nyest – Martes foina 64 Nyuszt – Martes martes 67
Borz – Meles meles Házi, vagy közönséges görény – Mustela putorius Mezei- vagy molnárgörény – Mustela eversmannii Közönséges vidra – Lutra lutra Észak-amerikai mosómedve – Procyon lotor Rágcsálók Eurázsiai hód – Castor fiber Sünalakúak Keleti sün – Erinaceus roumanicus Nyúlalakúak Üregi nyúl – Oryctolagus cuniculus Mezei nyúl – Lepus europaeus Háziállatok Kutya Házi macska Juh, szarvasmarha, kecske Ló Fogalomtár Köszönetnyilvánítás Felhasznált és ajánlott irodalom Az illusztrációk készítői Tartalomjegyzék
69 72 72 74 77 79 79 82 82 84 84 86 89 89 90 90 91 92 98 98 98 99
99
A szerzőkről
Dr. Bleier Norbert Vadbiológus, a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetében dolgozik oktató-kutatóként. Vadászcsalád sarjaként gyermekkora óta járja az erdőt és a mezőt. Amatőr természetfotós és aktív vadász. Kedvenc időszaka a gímszarvas nász, a szarvasbőgés, ekkor minden idejét igyekszik a gemenci erdőben tölteni.
Márkus Márta Zoológus, környezetvédelmi mérnök. 2001 és 2006 között dolgozott a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetében a hazai nagyragadozók védelméért indított LIFE Nature programban. Szakmabeli felmenők nélkül, „magától” lett természetjáró, meggyőződéses környezet- és természetvédő. Jelenleg más területen dolgozik, de szakmai tevékenységét igyekszik fenntartani: ennek bizonyítéka ez a könyv.
101
„A vadon minden egyes nap új történetet ír az erdő talajára. A nyomolvasás igazi varázsát ezeknek a meséknek a megfejtése nyújtja.” Kim A. Cabrera
Ezzel a könyvvel elsősorban a kíváncsi természetjáróknak kívánunk támpontot nyújtani és a felfedezés élményéhez szükséges alapvető tudnivalókat szeretnénk bemutatni. Célunk az, hogy a könyv használata segítsen észrevenni az erdő lakóinak rejtett életéről árulkodó legjellemzőbb, legérdekesebb nyomokat, jeleket. Az útmutatást fényképekkel, magyarázó ábrákkal és rajzokkal igyekeztünk mindenki számára könnyen érthetővé tenni.
