Nyárádszentsimon fekvése

Nyárádszentsimon fekvése Nyárádszentsimon Erdélyben, a Maros megye keleti részén, a Kis-Küküllotol félreeso völgyben, a Havadtot Nyárádszeredával összeköto út mentén fekszik Nyárádszeredától 6 kilométerre. Havad községéhez tartozik, Vadasd, Rigmány és Gegessel együtt. A falut agyagdombok veszik körül, tengerszint feletti magasságuk 550-600 méter. A Rigmánytól északra fekvo gerinc vízválasztó a Nyárád és a Kis-Küküllo között. A nyárádszentsimoni dombokból források fakadnak, mely Havad patakába, majd a Kis-Küküllobe ömlenek. A trianoni békeszerzodésig Maros-Torda vármegye nyáradszeredai járásához tartozott. Hol a Kis- és Nagy-Nyárád egyesül, ott terül el Nyárádszereda. Bocskay Istvánt 1605-ben a székelyek itt választották meg fejedelmükké.[1] Falutörténet Falualapítok Az 1332-es feljegyzések alapján a Mihály családot jelöli mint falualapítók[2]. Bethlen Gábor 1614-es lustrájában A Mihály család Lófoként (primipili)van megjelolve[3]. A Mihály család a késobbiekben is meghatározó szerepet töltött be a falu életében. Jelenleg a Mihály nemzetségbol több család is él a faluban, ugymint a szomszéd Havadon is, ahol tizenegy[4] család él. A Mihály család ma is aktívan részt vesz a falu gazdasági és szellemi megújításában.[5] Szent Simon a régi idokben a vídék központi egyházközsége: Geges, Havad, Adorján, Rigmány tartoznak hozzá. Már a XIV. sz. elején mint önálló egyházközség fordúl elo. A pápai dézsmák regestrumának 1332. évi rovatában a 618 lapon így " Petrus Sac. de S. Symoul solv. 4ba . ant. et 4 denarios"[6] van jelen. Több falu nem volt feljegyezve e regestrumban, azt kell következtetni, hogy Szent Simon filiáji voltak e völgynek minden falui. Az 1557 évi regestrumban Zent-Symon néven 8 kapuval fordul elo, most házszáma 52 határt jelol.[7]" 2002-ben 94 lakosa volt, ebbol 94 magyar nemzetiségu. Napjainkra lakossága 6o fore csokkent. A lakosság zöme 50-60 év fölöttiek. A falu lakói közül 59-en református hituek és 1 fo római katolikus. A szentsimoniak földmuveléssel foglalkoztak. Az idosebb korosztály szuk rétege ma is földmuvelo, a középkorúak állattartásból, növénytermesztésbol látják el magukat. A fiatalabb nemzedék a környezo falvakban, városokban dolgoznak (Nyárádszereda, Marosvásárhely, Szováta, Makfalva, Gyulakuta). A faluban muködik egy pálinkafozde, mely munkalehetoséget biztosít pár családnak A környezo falvak lakói itt fozetik ki a pálinkának valót. Sok turistát is ide csalogat a pálinkafozde. A helynevek régi lakóiról vallanak: Agyagos út, Bakó rétje, Berkesz szék, Kányás-szugolya, Ketek eger, Mogyoró, Oszel pataka, Ropó (SZOKL. VI. 410.), Kuku tetej, Bersán, Nagyhegy, Tatárvölgy. Templomtörténet A templomok középkori eredetét egyrészt az oklevelek, másrészt és foképpen a stílust hordozó kövek, különösen a román és a gótikus koriak bizonyítják. Nagyon sok templom középkori eredetérol a templomok védoszentjei is vallanak. Szent László erre vonatkozó dekrétumában a felsorolt szentek templomai a legrégibbek közé sorolhatók, ilyen Szent Simon is. A védoszent Szent Simon a 12 apostol egyike volt, s ebbol is következhetünk a régi falu rangos, tekintélyes voltára. Nyárádszentsimonnak 1332-ben plébániatemploma van, papja, Péter a pápai tizedjegyzék szerint ebben az évben 3 régi banálist fizet és 4 dénárt, 1334-ben 3 régi banálist és 1335-ben 5 banálist[8]. A templom a XIX. sz. közepén épült újjá, a középkori gótikus templom maradványinak felhasználásával. A Szent István idejébol fennálló egyházközösségnek a szomszéd falvak( Havad, Geges, Rigmány) filiái voltak. Középkor katolikus lakói Nyárádszentsimon templomába jártak. Gegesrol 1649-ig vagy 1662-ig, Havadról 1665-ig, Rigmányból 1667-ig ide járnak istentiszteletre reformátusok. A XVI. században reformátusok lesznek és Havadnak a filiája.[9] A régi templomot az 1797. évi vizitáció nagyon rossz, megromlott állapotban találja és elrendeli újjáépítését, amit meg is valósítanak. (Ref. Névkönyv. XC.) Orbán Balázs leírásában már újból épült templomról beszél, amely régi és érdekes. [10]Homlokzata kazettás mennyezet, melyben az osi Nap szimbólum is megjelenik. A bejárati templomkaput négy szerényen faragott faoszlop tartja, melynek kapuja egyszerü deszka kapu. Az ácsolt kapulá-

bakat félköríves koszorú fogja össze. A hársfa alatti hosszúkás alaprajz, porticus emlékeztet a fedeles padokra, a szakállszállítokra. Oldalát az utca felol suru cserefaoszlop ácsolat képezi. Ajtaja egyszeru lécajtó. A Református harangláb a XVIII. sz.-ban épült[11]. Ugynevezett rokolyás teteju harangláb, mert alakja noi rokolyára emlékeztete. Négy fooszlopos építmény, a harangokat tartó 4 oszlopot külön biztosító fagerendás szerkezetbe foglalták. Így két teteje van: az egyik a harangokat védi, a másik a támasztó szerkezetet. Korábban zsindely fedte, a mostani tetozet sokat rontott hangulatos szépségén. A harangláb szép ácsmunka. Az egyszeruen bárdolt cserefe gerenda patak mederbol kiemelt lapos kövekbol készített aládúcolás. “Orbán Balázs szerint a falunak 1836-ban ujra öntött régi harangja van, melyről Nemes Elek lelkész azt jegyezte be az egyházközség jegyzőkönyvébe, hogy 778 évig szolgált”.[12] Sírok, sírjelek A temeto a templomtól északra fekszik a domboldalon. Régen a sírköveket terméskobol készítették. Szentsimonon boven található termésko, a Kotor nevu árokban. Azért használtak követ sírok jelölésére, mert a ko tartósabb, mint a fa. A régi sírköveket patakkonek nevezik -homokko- melyet a házak fundamentumára is használtak. A patakko a múlt század végéig szolgált a sírkövek anyagául. Könnyen faragható és formálható. Napjainkban a Mihály nemzetségnek külön temetkezo helye van Nyárádszentsimonon. Falukép Nyárádszentsimon még oriz archaikus régiségeket, ilyen a fonott sövénykerítés, mely földbe vert hegyezett végu, cserekarók között eros csereágakból font kerítés. A XIX. sz. közepéig ez volt az uralkodó kertépítés. Valamikor a székely falvak körül is ilyen csereágból font kerítés volt, és a faluba bevezeto utakat ún. tanorkapuval zárták le. Ez a kerítés nemcsak az állatok elkóborlását akadályozta meg, hanem ideiglenes védelmet is nyújtott a falvakba a sokszor betöro hun, tatár, török ellen. A faluban sok háznál található kovel kirakott kút, melyet újabban cementkarikákkal öveznek. A legfelso cementkarika négyszögu "kútköbol" deszkából van. Mellette az egyetlen cserefa törzsbol kivájt hatalmas itató vályú. A tölgyövezetben eso falvakban, mint Nyárádszentsimon, általános volt a paticsfallal[13] épült ház (tölgyfa talpra állított sasok közeit vesszovel kertelték majd tapasztották.) Minden parasztház annak idején így épült, de mára már inkább tégla házat építenek. A gazdasági épület fundamentuma többnyire terméskobol van, maga az épület téglából. A Foúton található a Kultúrház, mellette a bolt, tovább haladva a Foúton a régi iskola épülete és a régi papilak. Élet és munkarend Az önellátó parasztcsaládoknál sajátos életrend és munkarend alakult ki, mely évszakonként változott és megszabta a család életét, kezdve az étkezéstol a termelésig. A falusi család zárt gazdasági termeloi közössége a megélhetésen túl egy célt követett: a közös vagyon megtartását és gyarapítását. A házasság legfobb szempontja a vagyon volt. A párválasztáskor figyelembe vették a jövendo család gazdasági érdekeit, a fiatalok vonzalma nem játszott nagy szerepet. Az egész család egy szobában lakott, aludt, evett. A szülok külön aludtak, a legnagyobb gyerek a kanapén aludt, a többi gyerek együtt. A csecsemo a szüloi ágy mellett a bölcsoben aludt. Naponta a szentsimoniak háromszor ettek. Reggelire: tejes puliszka, szalonna, kolbász, vagy oldalas, ehhez ettek aszúságot, ami szárított gyümölcs megfozve, fahéjjal ízesítve. Nyáron háromszor-négyszer túrós puliszka kovászos uborkával volt. Levesnek zöldfuszulyka, egres leves füstölt disznóhussal, pityóka leves, kömény leves és tejbekása. Osszel csirkehús, liba-rucahús hagymásan-az így készült eledelt tokánnak nevezik Erdélyben, viszont ha tejföl volt benne, akkor már mártásnak. Télen fott krumplit ettek hagymával vagy szilvaízes kenyeret. Aratáskor lucskos káposztát ettek lapotyával vagy egres levest disznóhússal. Vásár és ünnepnap télen-nyáron, háromszor étkeztek, ilyenkor csak a töltöttkáposzta mellé esznek puliszkát. Sátoros ünnepeken sütnek kalácsot, amit ebéd és vacsora között fogyasztanak

Az asszonyok kórusban fontak, kora tavasszal szottek. A férfiak ruhája: ing, gatya, házi szottes volt de, az asszonyok és a gyerekek ruhái is. Az ágynemuhuzat, törülközo, zsákok, mind a család osztovátáján készült el. Tavasszal a férfiak szolot karóztak, megtisztították a gyümölcsfát, megkapálták a tövüket. Ha a föld felszáradt vetettek, kapáltak, kaszáltak, szénát gyujtöttek, arattak.[14] A fiúgyermek iskola után kaszált, kapált, férfimunka elvégzése becsületbeli dolog volt. A férfiak a hosszú téli estéken kártyázni mentek valamelyik komájához. Mások kukoricát fejtettek. A legények a lányok körül sündörögtek. Vasárnap szabad volt -a harmincas évek elején a csendorök megbüntették azokat, akik dolgoztak, de kaszálás idején hajnaltól az elso harangszóig dolgoztak, ha pedig száraz takarmányuk volt, akkor délután visszamentek a mezore és feltakarták, hogy az eso miatt a takarmány meg ne semmisüljön. Vasárnap reggel kúráltak, megetették -itatták az állatokat, az asszonyok foztek, s utána templomba mentek. Ebéd után többen összeültek a szomszédnál, estig kártyáztak. Délután pedig ismét a templomba mentek. A disznócsorda hazaérkezésekor a legfiatalabb leányok-legényeknek haza kellett menni a berekesztésre megetetésre. Lakásberendezés Az elso ház volt a tisztaszoba, a legszebb bútorokat itt tartották. Itt nem lakott a család, s télen sem futötték. Közvetlenül a két utcára nézo ablak alatt, a fal mellé téve állt a kanapé, az asztal mögött. Ládájában többnyire fehérnemut tartottak, ha fiókja volt szalmazsákot tettek a kihúzott fiókban, s abban hált 1-2 gyermek. A kanapét háziszottes, vetollos mintájú gyapjútakaró borította, piros-zöld-fehér színekkel. Két sarkába díszpárnát szoktak tenni. A nagy kanapé fölött volt felakasztva egy nagy szegre a nagy barna keretes tükör. A kanapé elott álló négyszögu asztal köré négy hátszéket tettek. Az asztalt Nyárádmentén kötelezoen három teríto borította, alul fehér gyapot házi szottes macska nyomos mintával, szélén kézi horgolású csipkével, ráterítve egy gyapjúabrosz piros fehér vagy zöld koszorús mintával. Ha a karosszék a bejárati ajtóval párhuzamosan álltak, azt jelezte, hogy békesség van a családban. Ha karjukkal kifordítva, háttal az asztalnak áll, akkor veszekedek a házastársak.[15] A fal mellett vagy egymás mellett állott a két ágy. Egyik volt a vetett ágy, a díszágy. Az ágydeszkára surgyét, szalmazsákot tettek, arra pedig derékaljat, s leterítették fehér gyapotból szott csipkés szélu díszlepedovel, mely a földig ért. Kér huzat nélküli összecsavart paplan került rá, piros és bordó színu. Ezekre rakták rá a 9 nagypárnát és a 3 kicsi párnát- A fehér párnahuzatok bütüjének anyagát a század elején horgolták. A harmincas évektol a boltból vették a lyukhímzéses anyagot, s alája piros kék selymet helyeztek. A másik ágyat gyapjúszottes szonyeggel takarták le, szottes nagypárnát téve az ágy fejéhez. A beteget, öreget erre az ágyra fektettek le. Az ágyak melletti falra házi szottest vagy feliratos falvédot tettek, föléje családi képeket, nagyított esküvoi képeket, vagy apró családi képeket üveg alatt. A feliratos falvédot egy bécsi iparmuvész 1871-ben tervezte- onnan került a magyar nagyvárosokba, s innen - az értelmiség közvetítésével - az erdélyi falvakba. A legtöbb falvédon a szöveg és a kép is vallásos témájú. A házi áldásos a leggyakoribb, de akadnak, amelyek bánatos nok panaszát sírják el, vannak olyanok is, amelyek a férfi-no viszonyról, mások az egyedülálló férfi bánatáról szólnak. A fal mellett állt az üveges almárium. Az üveges felso részében porcelán és üvegedényeket tartottak, alul a második ajtós szekrényben pléhedényeket. Az almárium lapját rojtos vagy csipkés szélu gyapotszottessel takarták le. Itt befotteket, savanyúságokat tartottak, mert a futetlen szobában elálltak egész télen. A kaszten harmadik fiókjában ágynemut és szotteseket tartottak. Tetejét fehér házi gyapotszottes teritovel takarták le. Az ajtó mellett állt a sifon a felsoruhák fiókjában a harisnyák zoknik számára. Télen befottek sorakoztak a tetején. Az ágy fölé akasztották a század közepéig a Házi Áldást, Petofi arcképét, Rákoczi búcsuját, az 1848-as lovas húszárt ábrázoló színes képeket. A sarokban csikókemence, majd asztalkályha, de ma már inkább csempekályhát találunk a sarokban. Új építésu parasztházakban pedig búbos kemencét. Az ablakokra az asszonyok házi szotteseket tettek szijus mintával, mely nem takarta el a kilátást. Ennek cakkenyes mintát horgoltak a szélére. A csipke firhangok csak az 195o-es évektol kezdve kezdtek megjelenni a házakban.

Az asztal fölött lógott a porcelántartós rézdíszes függolámpa. A villanyt az 50-es évek végén vezették be. Mai napig az elso házban ravatalozzák fel a halottakat. A csikókályha mellett van a mosdó a vizes vedrek, a kicsiszék és a fásláda. Az ajtón belül a szegen lógott a szotttörülközó. A fozokályha mellé akasztották a kalántartót és a puliszkakevero tartót. A pitvarban áll legtöbb házban a hiuba vezeto lajtorja, vagy a tornácból mennek fel a padlásra. A falra akasztják a nagylapítót, itt tartották a dagasztót, mosóteknot. Pad is van, erre helyezték a csebret, a vajköpülot, dézsát. Vásár A nyárádszentsimoniak eloszerettel jártak a nyárádszeredai vásárba. Itt cserélték el portékáikat a Csíkból jövokkel, itt szereztek be minden fontos eszközt, amelyra a mindennapi életben szükségük volt. A vásárok jó áttekintést nyújtottak a vídék terményeirol, állatairól, gazdasági helyzetérol. A Nyárád mente fejlett álattenyésztése a baromfivásárok kínálatában is megmutatkozott, a szarvasmarhákért nemcsak Marosvásárhelyrol, hanem Régenbol is jöttek. A marosszéki havasokból, és a görgényi havasokból szedret, málnát, kokojzát hoztak. A szovátai és szakadáti asszonyok a görgényi és a Kelemen havasok aljáról az ottani juhosgazdák és bácsok juhsajtot és túrot hoztak. "Murokországból" (alsó Nyárád) sárgarépát, petrezselymet, zellert, hagymát hoztak eladásra. Parajdról sót hoztak 1:1 arányban cserélték gabonára. Felso Nyárád mentérol, Köszvényesrol és Remetérol a cigányok nyírfa seproket, Selyérol veszokosarakat hoztak. Az alsó Nyárádmentérol gyékénybol font kóberokat, szonyeget, falvédot, lábtörlot, szatyrokat, cirokseprot hoztak. Székelykeresztúrról kukorica levélbol készített szonyeget, lábtörlot árultak. Jobbágytelkérol, Ravából és Hodosról, Szolokmáról gavillákat gereblyéket, tilókat. Fonóorsókat, laskasuritot a nyárádremetei cigányok készítettek.[16] A szentsimoniak eloszeretettel vásároltak a makfalvi fazekasoktól, akik hozták a mázatlan cserépedényeiket, az ákosfalviak pedig a cseréppipát. A korondi mázas edények csak az 1930-as években jelentek meg a szeredai vásáron. Szolokmai fazekasok, mázas edényeket és kancsókat árultak. Bormunkát a székelykeresztúri csizmadiák, a marosvásárhelyi timárok talpboröket, szíjakat, ostorokat hoztak. A textilesek közül a harasztkerekiek gyapjúfonalat árúltak, a fonalakat a marosvásárhelyi gyapjúfestokkel lehetett megfesteni. Makfalváról szekérszámra hozták a fehér, fekete, szürke gyapjúból szott kész posztót, pokrócot. A Segesváriak kalapot, gyócsot és keszkenoket, a marosvásárhelyi rofösök pántlikákat és a mézeskalácsosok az elengedhetetlen vásárfiát árulták.[17] Napjaikban is muködik még a nyárádszeredai vásár, ahol a szentsimoni pálinkafozo Csipán Csaba szilva, vackor, és áfonya ágyas pálinkáját kínálja. Hagyományok, jeles napok András napja András napján a lányok imádkoztak és böjtöltek, hogy megálmodhassák jövendobeli férjüket. Adatközlöm Sipos Dénesné úgy emlékszik vissza, hogy a lányok lefekvés elott bontófésut és férfigatyát tettek a párnájuk alá. Mások meg anyjuktól tanult versikét mormoltak magukban: „Ágyam,téged léplek, Szent András, kérlek, mondd meg az éjszaka, ki lesz a férjem!” Másik említendo szokás, hogy két-három férfi az est beálltakor megtöltenek egy régi korondi fazekat hamuval és azt az ünneplo András kapujához vagy falához dobják, ezt kiálltván: „Éljenek az Andrások”. Karácsony A kántálást mindig gyermekek végezték, aminek fejében ajándékot kaptak. A fiatal fiúk 3-4 tagú csoportokba verodve megkántálták a rokonokat, papot–tanítót-kántort és a jobb módú családokat. Betlehemes játékból, karácsonyi ének és köszöntobol állt a kántálás, amit az ajtó elott adtak elo. „Serkentsenek,hallgassanak mert most tolünk jó hírt hallnak. Az Úr Jézus ma született,

Aki nekünk sok nagy jót tett…” Eztán pénzt, vagy kalácsot adtak a gyermekeknek ajándékul, amit szétosztottak. A karácsonyi angyaljárás ugyancsak ezen az estén történik, a karácsonyfán meggyújtják a csillagszórókat és a gyerekek megkapják az ajándékokat. A karácsonyfa vízkeresztig (jan.6) marad a házban. Szilveszter Az év utolsó napján a fiatalok valamelyikük házánál összegyultek. Ilyenkor énekeltek, beszélgettek, fél tizenkettokor, amikor a harangok az óévet elsiratták felmentek a templom elé és együtt énekeltek. A pap mindenkinek Boldog új évet kívánt, és újból felcsendültek a harangok 12-kor, amely az új év megszületését köszöntötte. Ezután mindenki boldog új évet kívánt egymásnak. Farsang A fársang ideje vízkereszttol húshagyókeddig tart. Híresek voltak az alakoskodó játékok, melyek többnyire a fonóházakban zajlottak. Szokás volt a lányok-asszonyok fonója is. Ide eljártak a legények is, ha egy leány leejtette az orsóját és e legény kapta fel, akkor csók ellenében adta csak vissza a leánynak. Az alakoskodókat maszkuráknak nevezték és csoportosan járák a fonókat. A szereplok bekenték korommal az arcukat vagy álarcot használtak. Voltak a szépen viselkedo díszesen öltözöttek, és az ijeszto, félelmet kelto figurák rongyos, szedett-vedett ruhába öltözttek. A játék típusát is meghatározta az, hogy valakik szép fársángnak öltöztek-e vagy ijeszto, kacagást kiváltó alaknak. Általában a noi szerepeket férfiak játszodták, a férfi szerepeket nok. A fonóban, amikor meghallották az ostorcsattogását a fonóbeliek már tudták, hogy megérkeztek a fársángok. Ettol a perctol kezdve játékházzá vállt a fonó. A fonóbol nem hiányozhatott senki, mert akkor nem volt teljeseértéku a játék. Ha valaki kimaradt, mert otthon tevékenykedett, akkor a többiek utána mentek, lepedot dobtak rá és szánkóra ülteteve nagy zaj közepett elvitték a fonóba. Fiatal vagy meglett férfi lép be és tisztességtudó hangon kér szállást "valami idegen népeknek", akik az utazásban elfáradtak, megpihennének, megmelegednének, állataik is lennének stb. A bekéreztetés elmaradhatatlan. A bentiek beleegyezése után jöhetnek a maszkurák: a kicsibubás asszony, a cigány és vásáros, a doktor és cipopucoló, a betyárok, a lakodalmasok, a halottsíratást paródizálók, jöhet a kéménysepro, az ördög és a halál, jöhetnek az állatmaszkos figurák: a kecske, a bika, a ló, a medve; besétálthat az úrfi és kisasszony és sokféle más szálláskereso. "Eloadásuk" az egyszemélyes pantomimjátéktól a többszereplos énekes-táncos és párbeszédes megjelenítésig terjedhet. Leggyakrabban az öltözet, az álruha, a maszk "beszél", mert a maszkuráknak nem szabad megszólalni. A tét az: úgy mozogjanak, viselkedjenek, táncoljanak, hogy ne ismerjenek reájuk. A fonóbeliek viszont mindent elkövethetnek, hogy felismerjék oket. Ez a ketosség biztosítja egy-egy jelenet sikerét. Az utolsó fonóházi összejövetel a fonóvégzés felért egy kisebb lakodalommal. Ilyenkor tésztát sütöttek, italt vittek, töltött káposztát foztek. Erre az estére az asszonyok elhívták férjeiket is, akik zenészeket fogadtak, és hajnalig tartott a tánc. Ezt követoen azután az egész falut megmozgató nagy népi mulatsággal, a farsangtemetéssel búcsúztatták az elmúlt vidám heteket. A farsang gondolatköre a házasság körül forgott. Ezért ha valaki pártában maradt, akkor a farsang végén kicsúfolták. Vénleány - és vénlegénycsúfolással, csutakhúzással fejezodött be a farsangi bál és vele együtt az egész farsangi ünnepkör. Húsvét Húsvét[18]szombatján összekürtölték a határkerülés résztvevoit, hogy megválasszákat a tisztségviseloket: a királyt, az ítélobírót, a csapómestert, a sereghajtót, az oldalvédoket, csendoröket. 100-15 legény vagy idosebb férfi elindult, hogy a legénykék által kitisztított csorgókat , megújított határhompokat ellenorizzék. Ha kifogást találtak az elvégzett feladatban, akkor megvesszozték a legényeket, de azok is kaptak vesszozést, akik eloször vettek részt ezen az ünnepségen. A nyárádszentsimoniak a domboldalon összetalálkoztak a rigmányiakkal és a havadiakkal, ilyenkor megmérték erejüket a férfiak.[19] A tavaszi határkerülés alapfunkcióját nagyon sok kutató az úgynevezett mágikus kör jelentésével magyarázza. Az archaikus emberek hiedelmei szerint, ha egy földterületet meghatározott időpontban, szabályok szerint körbejártak, akkor azt megóvták mindenféle bajtól, szerencsétlenségtől, természeti csapástól vagy rontástól.

Nyárádszentsimonon a legények egészen napjainkig, húsvétvasárnap hajnalán kedveseik kapujára színes szalagokkal, tojásokkal feldíszített fenyoágakat tuznek. A vénleányoknak viszont száraz kórot tettek. Húsvét hétfon a legény csapat tagjai minden olyan házat felkerestek, ahová éjszaka ágat helyeztek. Az asszonyokat, lányokat megtáncoltatták, majd a locsolás következett, melyért piros tojás járt. A húsvéti locsolás, mely eredetileg az emberek, főleg a lányok termékenységét és egészségét éppen mágikus eszközökkel próbálta biztosítani.[20] A hajnalozók között a legfontosabb személy a hamubotos volt, aki vezette a menetet, vigyázott a rendre. A hamubotos a nevét onnan kapta, hogy volt egy botja melynek vegére zacskóban hamut kötöttek. [21] Májusfaállítás Májusfát a lányok a szeretojüktol kaptak. Ez egy szép fürtös virágú fa volt, amit május elseje hajnalán a lány kiskapuja elé ásott a legény. Hiedelemvilág A nyárádszentsimoniak hiedelemvilága sokrétu. Az asszonyok ápolják leginkább a különbözo gyógymodokra vonatkozó hiedelmeket. Ugyancsak az asszonyok jártasok az igézésben és az ellene való védekezésben. A szüléssel kapcsolatos óvó, védo varázslatok még a harmincas években aktívak voltak, de mára már a gyakorlat és az egészségügy nagy szerepet játszott a szülési babonák eltunésében. A halállal kapcsolatos hiedelmek az idok folyamán átminosültek, az osi mágikusból jelképessé váltak. Ilyen például a rögdobás, amikor a sírásók maguk tartják oda a rögöt a hozzátartozóknak. A gyászruha viselése osi jelentésébol semmit sem orzött meg, melynek az volt a célja, hogy a visszajáró szellem elol arcunkat és ruházatunkat el kell változtatni, hogy ne ismerhessen ránk. A tehén megrontásában a szentsimoniak is hittek. Ilyenkor bogtek a tehenek, nem adtak tejet. Úgy tartották, hogy ki kell engedni a tehenet, s akinek a kapujára fut, az az asszony kell kötényébol szénát adjon, s akkor megjön a teje. Úgy hitték, hogy ezt boszorkányok végzik, kiknek varázserejük van, s kézrátétellel elvehetik és vissza is adhatják a tejet- a kuruzsló végighúzza a kezét a tehén hátán, fején és beszél hozzá. A boszorkánytörténeteknek az az alapja, hogy a régi parasztember nem tudja megmagyarázni a tehéntej apadását, ezért azt feltételezte, hogy a boszorkány hírében álló személy követte el a rontást. A nagyido ellen való harangozás babonás hiedelem, viszont megvan az egyházi elrendelése is, miszerint a harangozó esos, viharos idoben harangozni köteles. A szentsimoniak még ma is úgy tartják, hogy a harang hangja eluzi a felhoket és a vihart. Egyesek meg a kalapjukat is leveszik és imádkoznak[22] A növényi szimbólum funkciója a nyárádszentsimoniak[23]szerint: Farsang: ido manipulálása, termékenység Szent György napja: gonoszuzés, termékenység Virágvasárnap: gonosz erok, betegség, jégverés-elhárítás, tavaszköszöntés, termékenység varázslás, esovarázslás Húsvét: egészség, termékenység, köszöntés, erovarázslás Május elseje: köszöntés, szépség, szerelem, termékenység Pünkösd: egészség, gonoszuzés Úrnapja: betegség, veszély kór elhárítása Szüret: termékenység, idomanipulálása Katalin napja: férj és házasságjóslás, szerelmi varázslás, idomanipulálás Borbál napja: szerelmi varázslás, idomanipulálás Karácsony: ido manipulálása, termékenység, egészség

Aprószentek: egészség, szépség, termékenység, varázslás, adománygyujtés, társadalmi kapcsolatok megerosítése A növényi jelképek változatokban gazdagon fordulnak elo az alapvetoen agrár tevékenységet folytató erdélyi falusi közösségek naptári szokásrendszerében. Gyógynövények A falusi öregasszonyok növényismerete kiterjed a sokféle gyógynövényre is. Ezek gyujtése, tárolása és házi alkalmazása ugyancsak a régi tapasztalati tudás fontos része. Több népi gyógymód és gyógyszer valószínuleg évszázados tapasztalat eredménye. Gyógynövénynek nevezzük azt a növényt, amelynek valamely részét (gyökerét, levelét, virág ját, mag ját stb.) hatóanyagtartalmáért felhasználjuk a gyógyászatban. Elofordulásuk szerint két nagy csoportba sorolhatóak: vadon termo és termesztett gyógynövények. Szentsimonon a vadon termo gyógynövényeket ismerték és alkalmazták különbözo betegségekre. Ilyen növények[24]voltak: ánizs - illóolajának fo hatóanyaga gátolja a baktériumok fejlodését, tisztítja a légzoszerveket, a húgyutakat, görcsoldó és köpteto hatása van bodza-teát meghulés légcsohurut esetén használják, de enyhe hashajtó hatása is van csalán - levelének antibiotikus hatása van, teáját reumás, köszvényes betegek fogyasztják édeskömény -hatása: szélhajtó, emésztés- és étvágyjavító, enyhe görcsoldó, epehajtó. fehér fagyöngy-szájon át adagolva vizes kivonata vérnyomáscsökkento, de a hatás megbízhatatlan fodormenta - görcsoldó, gyulladáscsökkento hatása van fokhagyma - féreguzo szerként belsoleg, érelmeszesedésre és magas vérnyomás ellen használják galagonya- szívmuködés erosíto és szabályozó, idegnyugtató, szívgyulladás csökkento, ütoér elmeszesedést gátló izsóp- teája légcsohurut és gombás betegségek gyógyítására használható katángkóró - epe és hashajtó hatása van kukorica - vizelethajtó hatása van kökény -teája vese- és vértisztító hatású, enyhe vizelet- és hashajtó hatása is van martilapu -belsoleg teaként, külsoleg borogatásként máriatövis -májsejt regeneráló mezei cickafark- teáját tüdo-, méh-, hólyagbántalmak, gyomor- és epegyulladásra használják nyírfa - tisztítja a húgyutakat és a vesét tárkony - vérnyomáscsökkento háziszerként (nem teljesen veszélytelen) Tatárpincék Nyárádszentsimon határában 5 sziklaüreg van: tatár pincéknek nevezik, mert tatárjáráskor a lakosok odarejtozködtek el, a nép többi része a völgy túlsó oldalán a ma Daraberdonek nevezett helyre vonúlt vissza. A közelben talalható Tatárút arról kapta a nevét,hogy innen vonultak ki a tatárok. II. Rákóczi György 1657. január 18-án[25], a török nagyvezér tiltó parancsát semmibe véve indult a tragikus lengyelországi hadjáratba. Az Erdély megbüntetésére küldött török sereg a Bánságon át támadott. A Székelyföld szorosain a krími tatárok hordái, a szilisztrai basa törökjei és az oket segíto havasalföldi és moldovai seregek nyomultak a védelem nélkül maradt országba. 1658 oszének szörnyűségeit jól érzékelteti a kortárs Szalárdi János, I. Rákóczi György titkárának Siralmas mag-

yar krónikája: "A tatár chám is… rettenetes égetést, pusztítást, rablást, öldöklést tesznek vala. O nagy isten! ki siralmas vala nézni a sok ártatlanoknak, nagyoknak, kicsinyeknek, férfiaknak, aszonyoknak, sokaknak, fôképpen a nép öregjeinek fegyverre való hányatásokat, az erösseinek, ifjaknak keserves rabságra való hurczoltatásokat!" 1661-ben Ali pasa seregei rabolnak, gyilkolnak újra a Székelyföldön. Erdély etnikai térképét átrajzoló irtó hadjáratok nem kímélték Marosszéket sem. 1658-ban a Balavásár felôl támadó tatárok felgyújtották Marosvásárhelyt, elfoglalták a várat és az ide menekültekbôl 3000 embert hurcoltak rabságba. E négy év szörnyűségeinek emléke szinte máig fennmaradt egyes külsô helynevekben, pl.: Tatárpincék, Tatárút (Havad), Büdösszállás, Hallgató-tetô, Oremus (Sóvárad), Kati hegyese, Kati útja (Nyárádmagyarós), Bergenyei szállás (Nyárádselye), Veszély mezeje (Bekecs tetô), Bajka vára (Nyárádszentmárton), Tatárút, Tatárhalmok (Nyárádköszvényes), Tatárhágó, Tatárkonyha (Vármezô), Ropó völgye, Kajon kútja, Tatárok útja (Székelykál), Tatárszállás (Hagymásbodon) stb. A tatárok közeledtének hírére a falu népe a hagyományos menedékhelyre húzódott: egy közeli erdôbe vagy a nagyobb templomok biztonságosnak vélt kôfalai mögé. (Így pusztult el például templomával együtt a hajdanában székelyek lakta Kebeleszentivány, vagy a mezôségi Szabad teljes lakossága.)[26] Marosszék havasalji falvai a Bekecs-teto melletti Veszély mezejére húzódtak. A székely falvak állatcsordáit, nyájait nem kellett elrejteni. Ezek a rideg tartással nevelt állatok egész évben (!) kint voltak az évszázados szokásjog szerint kijelölt havasi legelôkön. A fel nem fedezett búvóhelyek biztosították a lakosság pillanatnyi túlélését, viszont hasonlóan életbevágó feladat volt a család élelemtartalékainak az átmentése. A kukorica, a burgonya elterjedése elotti korokban egyetlen aszályos év, jégverés vagy a gabonatermést csökkentô bármilyen ok iszonyatos éhínséget okozott. A túlélést jelentô élelmiszertartalékok elrejtésérôl jó elore gondoskodni kellett. Ezt a célt szolgálták a tatárpincék is. Ilyen tatárpincék említését találjuk Orbán Balázs Marosszéket leíró kötetében Havad, Nyárádmagyarós és Sóvárad határában. Ezek a tatárpincék már Orbán Balázs leírásában is beomlott üregekként lettek említve. Nyárádszentsimon határában, a falu erdejében a mostani református megyebíró, Szabó Imre Tibor még kisiskolásként társaival való játszadozás közben egy fa gyökerei alatt egy teljesen ép tatárpince bejáratára bukkant. A felfedezés évét az 1964–65-ös évekre teszi. Elbeszélése[27] szerint a faluban élo idos emberek tudtak az erdobeli tatárpincékrol, viszont ezek az épen maradt pince megtalálásával kerültek az érdeklodés középpontjába. Az épen maradt tatárpince felkeresését a faluja határát jól ismerô Sipos Dénes vállalta. A pincék kiásásakor építôik minden kibányászott földet elhordtak, így a fák között megbúvó, alig fél méteres, ovális alakú kis pincenyílások alig egypár lépés távolságból tunnek az avatatlanok szemébe. A pincenyílások függoleges szuk kürtoben folytatódtak, így még az esetleges felfedezésük után is igen körülményes lehetett a szuk kürton való leereszkedés, a pince tartalmának kihordása, majd a pincébol való kijutás. Így a pince szinte tökéletes védelmet nyújtott a benne tárolt javaknak. Az építok a szuk kürtut addig mélyítették, míg áthatolva a termotalajrétegen, elérték a kemény homokkövet. Innen kezdve, fokozatosan szélesítve a nyílást, egy harang alakú helyiséget alakítottak ki. Építészeti szempontból a harang alak tökéletes szilárdságot biztosít, az erok eloszlása öntartóvá teszi az építményt minden zsaluzás, aládúcolás nélkül is. A pinceüreg alapjának átméroje 250 cm. A pince teljes függoleges magassága a kürtovel együtt 370 cm. A pinceüreg belso méréseit Sipos Dénes végezte, aki vékony testalkata révén le ereszkedett a szűk kürton. Az épen maradt pinceüreg mellett mintegy 30 m távolságon belül még hét, mára már beomlott pince nyomai találhatóak. Az egykori pincék száma viszont ennél több is lehetett. A feltárt pincétol északra a talajt suru bokros vegetáció borítja, mely lehetetlenné teszi a pincenyomok kutatását. Nyárádszentsimonban a tatárdúlást megelozo években 12–15, jórészt lófo család lakott, így azt a feltételezést sem zárhatjuk ki, hogy minden család saját pincével rendelkezett. [28] Nyárádszentsimoni Tájház Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület, külföldi partnerszervezeteivel (CEEWEB, DOEN ) együtt egy hosszú távú fenntartható vidékfejlesztési programot kezdett el Havad községben.[29] A tájház és a hozzá tartozó gazdasági udvar létrehozásának története 2004-ben kezdodött, amikor Kelemen A. Márton fölkereste a község polgármesterét, s a tájház megvalósításának lehetoségeirol érdeklodött. A támogatási program feltétele volt, hogy olyan településen létesüljön tájház, ahol a lakosság száma 300 alatt van, ugyanis a program célja a település fejlesztése. Következtek a felmérések, amelyeket a holland DOEN alapítvány, a CEEWEB valamint a Milvus szakembereivel közösen végeztek. A szempontokat figyelembe véve esett a választás Nyárádszentsimonra. A leendo Tájház kialakítása Mihály Vilma[30]házára esett, ugyanis a nagy udvar, ami a házhoz tartozik lehetové tette a gaz-

dasági udvar létrehozását is. Így a ház mögötti területen felépítették a színt, ahol régi mezogazdasági eszközöket tárolnak, mellette a gazdasági udvar, bekerített kifutókban nagyállatok, szárnyasok láthatók. Felépítették a disznópajtát, a mag- és takarmánytárolót, az istállót, tiszteletben tartva az építkezési hagyományokat. A mezogazdasági eszközöket, az állatokat a környékbeli gazdák adományozták. A bivalyborjúkat a bözödi Török József hozta el a gazdasági udvarba. (Az o tulajdonában van még egy kézzel hajtható cséplogép is.) A 2006 elején elkezdodött a megvásárolt ház és gazdasági épületek (Szentsimon, 39. szám) rendbetétele – amely a hagyományos jelleg megorzésével történt. Az összes munkálatot: ács- és komuvesmunka, villanyszerelés, vízszerelés, csatornázás, stb. helyi: rigmányi, havadi és szentsimoni szakemberek végezték. A Tájház a vidékre jellemzo hagyományos építkezési stílust (tornácos vályogházak), az egykori parasztházak berendezési tárgyait, eszközeit, a vidék hagyományos kismesterségeit, termékeit, szokásait és népviseletét mutatja be. Erre a célra használják a ház két szobáját, valamint a nyári konyhát. A nagyobb tárgyak, eszközök (szekér, szán, borona, eke, prés, stb.) a ház mögötti udvaron készülo teto (szín) alatt kaptak helyet. A gazdasági épületek (istálló, csur, ólak) a vidék hagyományos állatfajtáit, valamint ezek helyes tartásmódját mutatják be. Tehén, bivaly, juhok, kecskék, különbözo szárnyasok, disznók és kutyák. Ezeken túlmenoen, a gazdaságban még további érdekességeket is meg lehet szemlélni, mint például komposztvécét, vagy pedig napenergiával muködo gyümölcsaszalót. Az épületegyüttes több célt szolgál: · a helyi termékek kiállítási pontja · Havad község egyik kulturális központja · kézmuves foglalkozások tartása gyerekeknek(környezo falvak iskolásainak, nyári táborozóknak) Az eddig leírtakból érezheto, hogy a Tájház több, mint egy egyszeru múzeum. Valójában egy „élo” múzeumként muködik, hiszen az itt kiállított tárgyak, bemutatott mesterségek egy részét az ide látogató csoportok éloben is megnézhetik. Például: a Tájházban a látogatók megnézhetik a kovácsok által használt szerszámokat, késobb pedig megnézhetnek egy muködo kovácsmuhelyt , é azt, hogy hogyan patkolnak meg egy lovat. Ugyanígy megfigyelhetik a hagyományos, fonott méhkasokat, utána pedig megnézhetnek egy muködo méhészetet a községben, és mézet vásárolhatnak a helyi méhészektol. Ily módon a Tájház nagyon vonzó programokat kínál az ide látogató iskolás csoportok és felnottek számára, amelyek igazi bepillantást tesznek lehetové a falvak életébe.

[1] A Székelyföld leírása, Orbán Balázs, Pest, 1868, 32 old [2] Nyárádszentsimoni Egyházi kézirat I fejezet, 1930 [3] Bartos Miklós: Havad múltja 22 old. In Változó népi kultura [4] Bartos Miklós: Havad múltja, 29 old. In Változó népi kultúra [5] Lásd: Tájházi programok [6] Nyárádszentsimoni egyházi kézirat I. fejezet [7]Orbán 1870Z [8] Beke: i.h.; 2. jegyz [9] Orbán: i.m. IV. 64 [10] Orbán: i.m. IV. 33. [11] Nyárádszentsimoni egyházi kézirat I fejezet [12] László János,Orbán Balázs nyomán, Kolompszó,I.szám, 2006

[13] lásd: Dr. Kós Károly, A romániai magyarság néprajzáról,Népismereti dolgozatok 1976, Kriterion Kiadó, Bukarest [14] Mihály Vilmos adatközlom elbeszélésébol [15] Sipos Dénesné elbeszélésébol [16] Ábrám Zoltán-György Horváth László: Zavaros a Nyárád, Nyárádszereda község múltja és jelene [17] Honismeret 2005/4 : A nyárádmenti települések és vonzáskörzetük vásárai.Gerendás Lajos 45-47 old [18] Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd. A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából, Budapest [19] Mihály Vilmos 7o éves adatközlom elbeszélésébol [20] Ujváry 1980.19-20. [21] Barabás László: Tavaszi határkerülés a Nyárád mentén és a Kis-Küküllo felso völgyében Népismereti Dolgozatok 203–216 old, Kriterion Kidaó, Bukarest [22] Sípos Dénesné elbeszélésébol [23] Mihály Vilmos és Anna elbeszélésébol [24] Lásd:: Fuben fában orvosság, Kolompszó, II. Szám, 2006 [25] http://www.hhrf.org/nepujsag/05dec/5nu1214t.htm [26] http://www.hhrf.org/nepujsag/05dec/5nu1214t.htm [27] Szabó Tibor adatközlo elbeszélése [28] Erdélyi utakon, Dr. Kicsi Sándor, Kossuth Kiadása, 1988 [29] Lásd: Községi Tájház Szentsimonon, Kolompszó, II. Szám, 2006 [30] Mihály Vilmos adatközlom nagynénje

Szerzo: Mihály Eszter