Növényi meghonosodások
Növényi meghonosodások szerepe: - Kopár területek benépesítése - Már jelen lévı társulások fajösszetételének, struktúrájának, funkciójának meghatározása Nem ıshonos fajok meghonosodása: - J. Flygare (1768): De coloniis plantarum - C. Darwin (1859): A fajok eredete: elsısorban nem az ıshonos nemzetségek fajai sikeresek - Földünk biodiverzitását veszélyeztetı tényezık között az
élıhelyek pusztulását és fragmetációját követi „Az inváziós idegen fajok rendelkeznek azon képességgel, hogy
természetes elıfordulási területeken kívülre történı véletlen behurcolásukat vagy szándékos betelepítésüket követıen képesek ott megtelepedni, illetve tért hódítani, veszélyeztetve ezáltal a természetes életközösségek ökológiai egyensúlyát.”
Világtérkép a tartósan meghonosodó, idegen fajok százalékos arányával és (zárójelben) számával JÄGER (1977) és MALYSEV nyomán (1981)
Konferenciák, együttmőködési programok: - 1982: SCOPE (Scientific Comittee on Problems of the Environment): „Biológiai Inváziók Ökológiája” terv - 1992-tıl: International Conference on the Ecology and Management of Alien Plant Invasions (EMAPI) - 1997-tıl: Global Invasive Species Programme (GISP) - 2003-tól: Neobiota - 1998: Agresszív növényfajok és a természetvédelem: legveszélyesebb jövevényfajok listája (31 faj) - 1999: Aktuális flóra- és vegetációkutatás Magyarországon III. konferencia: külön szekció - 2001: MBT Ökológiai Szakosztályának elıadóülése „Növényi invázió” címmel 2004: MIHÁLY B. − BOTTA-DUKÁT Z. (szerk.): Özönnövények. 2006: BOTTA-DUKÁT Z. − MIHÁLY B. (szerk.): Özönnövények II.
Az adventív növények csoportosítása a behurcolás/betelepítés ideje szerint Archeofitonok: •Amerika felfedezéséig (1492) behurcolt ill. betelepített növények •Megjelenésük a neolitikumi mezıgazdasággal egyidıs •Megtelepedésüket elısegítette: erdıirtás, kereskedelem, népvándorlás, háború, településszervezıdés •Számuk hazánkban kb. 200 faj
Neofitonok: •Görög eredető szó: „újonnan ültetett” •Amerika felfedezése után behurcolt ill. betelepített növények •A vasút megjelenésével terjedésük felgyorsult •A neofitonok száma hazánkban: inváziós: 71, meghonosodott, de nem inváziós: 76, alkalmi megjelenéső: 569. A besorolás nehézségei: •A faj az ország egyes részein neofiton, másutt ıshonos • Az ıshonos és a nem ıshonos area összeér •Az elsı elıfordulás adatai pontatlanok
Németországban meghonosodott fajok elsı megjelenési adatai, ill. a kihalt fajok száma ROTHMALER et al.(1976), RAUSCHERT (1978) és KORNECK adatai nyomán.
Az adventív növények csoportosítása származásuk szerint
Az adventívflóra származásának mennyiségi vonatkozásai Magyarország tájidegen, agresszív kompetitorainak erdete: -64,3 % amerikai, 17,9 % dél-európai, 14,3 % ázsiai
Származási terület
Páfrányok, Egyszikőek Kétszikőek Összesen fenyık
Észak-Amerika
0,5 %
5,7 %
21,6 %
27,8 %
Ázsia
0,2 %
3,4 %
18,6 %
22,2 %
Dél-Amerika
0,3 %
3,6 %
15,0 %
19,0 %
Dél-Afrika
-
3,4 %
4,5 %
7,9 %
Afrika többi része
-
0,9 %
1,4 %
2,2 %
Ausztrália
-
-
2,2 %
2,2 %
Új-Zéland
-
0,3 %
1,2 %
1,6 %
Amerika
0,2 %
0,5 %
2,8 %
3,4 %
Észak-Amerika és Ázsia
0,2 %
0,5 %
0,9 %
1,6 %
Trópusi területek
0,2 %
1,7 %
1,0 %
2,9 %
Egyéb
0,3 %
2,9 %
5,9 %
9,1 %
Európába betelepített vagy behurcolt növények %-os aránya WEBER (1997) nyomán
A bevándorlás, behurcolás módjai Szándékosan behozott, és kultivált fajok: • Elvadult haszon- és főszernövények: kálmos, szurokfő • Elvadult dísznövények: régi kerti növények: szappanfő, modern kivadulások: bíbor nebáncsvirág, aranyvesszı fajok • Botanikus kertekbıl való kivadulás: kisvirágú nebáncsvirág • Parkokból, rekultivációs területekrıl: keskenylevelő ezüstfa • Szándékos telepítés a fennmaradás elısegítésére: Teleki-virág • Szándékos telepítés esztétikai okokból: orgona
Nem szándékosan behurcolt fajok: •Szántóföldek és kertek gyomjai: vadzab •Külföldi vetımaggal: apró szulák •Gyógynövény szállítmánnyal: angyaltrombita •Tőzifa szállítmánnyal: foltos árvacsalán, sárga győszővirág •Főmagvak kísérıi: pelyhes selyemperje •Fák és cserjék közvetítésével jutottak a talajba: parlagi madársóska •Díszmadarak eleségével terjedı növények: köles, muhar fajok
•Déligyümölcskísérık, elsısorban citromtranszporttal •Gyapjúadventívek, olajnövénykísérık: kevesen honosodtak meg •Építkezési anyagokkal: tarackbúza, fehér libatop •Közlekedési eszközzel, hajóval: kanadai átokhínár •Anthropochor-endozoochor: paradicsom, szamóca •Egyéb: szárazvirágcsokorban, bakancson, kitömött madár tollán, vagy a világháború ideje alatt fogolypostával
„Hol had vonult, tövis lepi a rétet, nagy harc után jönnek ínséges évek” (Lao-ce: Tao Te King)
•Népvándorlások, háborúk: szúrós szerbtövis
A Xanthium spinosum L. európai terjedése 1858-ig (PRISZTER nyomán)
A növények csoportosítása a naturalizáció mértéke szerint •Németországban a behozott és behurcolt hajtásos növények száma meghaladja a honos hajtásos növények számának ötszörösét WILLIAMSON és FITTER elmélete:
1000→100→10→1 Ergasiophyta: kizárólag csak mesterséges kultúrában élnek Ephemerophyta: alkalmilag nagyobb faj- és egyedszámban jelenhetnek meg, de nem tudnak megmaradni az új környezetben Epökophyta: kultúrafüggık. Antropogén társulások tagjai, a természetes vegetációban nem tudnak meghonosodni. Agriophyta: elıször emberi segítséggel érkeztek, de konkurenciaképesnek bizonyultak, és az emberi hatás megszőnése után is fenn tudtak maradni. İshonosak: az eredeti vegetáció tagjai, nem emberi segítséggel telepedtek meg. Sukopp (1995)
A bevándorlás és elterjedés típusai Zonális: faj zárt, széles frontban terjed, parlagfő Diszperz: egyszerre sok, egymástól távol esı ponton bukkan fel, apró szulák Diszjunkt: az elıbbi két típus között áll
Az apró szulák elıfordulásai 1898 és 1916 között (Priszter nyomán)
A parlagfő terjedésének fázisai (Priszter nyomán)
Az elterjedés sebessége Sukopp (1962): •Egyre erıteljesebben, visszaesés nélkül terjednek •A kezdeti erıteljes terjedés után ismét normális terjedési sebességet mutatnak •Változatlan mértékben terjedı fajok •Egyre csökkenı mértékben terjedı fajok Jäger (1991): iparvidékeken meghonosodó „új” fajok terjedésük csúcspontját a múlt században már túllépték Castri (1990): „ A biológiai invázió valószínőleg egyre nagyobb intenzitásra tesz szert a jelenlegi traszportfolyamatok és a bekövetkezı klimatikus változások következtében.”
Az elterjedés elısegítı belsı tényezık: • Filogenetikailag fiatalabb fajok • A generatív szaporodás jellegzetességei: apomixis, önfertilitás • Genetikai alkalmazkodóképesség: progresszív endemizmusok • Kedvezı reprodukciós ráta: magas magprodukció • Csírázás tág ökológiai feltételek mellett • Elnyújtott csírázási spektrum • A diaspórák jó elterjedési képessége: polychor fajok • Vegetatív és a generatív szaporodás kombinációja • Mechanikai ápolással szembeni tőrıképesség • Kedvezı morfológiai bélyegek: tüskék, tövisek • Rövid élettartam, gyors virágzás és termésérlelés • Magasság, gyors növekedés, hatékony fotoszintézis • Alkalmazkodás a kultúrnövények életciklusához • Raktározó szervek jelenléte • Allelopátia • Herbicid tolerancia, rezisztencia • Variabiliás a térben • Variabiliás az idıben
A kisvirágú nebáncsvirág terjedése Trepl (1984) adatai alapján
