Önkormányzati tervezés

Sabján Katalin

Önkormányzati tervezés

1

2

3

Kiadja a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége

4

5

6

6

Sabján Katalin

Önkormányzati tervezés Bevezetés a helyi önkormányzati képviselők számára

Sabján Katalin

Önkormányzati tervezés Bevezetés a helyi önkormányzati képviselők számára

POLGÁRMESTER AKADÉMIA Önkormányzati vezetők képzése Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége 2010

Képviselők képzése program

Szerző: Sabján Katalin A sorozat szerkesztője: Sabján Katalin Kiadja a TÖOSZ megbízásából a Demax Művek Felelős kiadó: a TÖOSZ főtitkára Lektorálta: a Képviselők Képzése Programjának Irányító Bizottsága Borítóterv: Tábori Tamara, Demax Művek Minden jog fenntartva. A kiadvány az „Önkormányzati kapacitásépítési program norvég tapasztalatok alapján 2009–2010” című projekt keretében készült az EGT és Norvég finanszírozási Mechanizmusok támogatásával. Projektszám: 0142/NA/2008-3/ÖP-4 Projektpartnerek: Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Kara (BCE KIK), Norvég Helyi és Regionális Önkormányzatok Szövetsége (KS). Copyright TÖOSZ a projekt vezető partnereként A kézirat lezárva: 2010. október 20.


Tartalom

Előszó........................................................................................................................................... 6 Bevezetés...................................................................................................................................... 9 Mi a tervezés? Miért? Kiért? Hogyan?...................................................................................... 10 Részvételen alapuló tervezés – miért?....................................................................................... 13 Átláthatóság, felelősség, közösségi részvétel............................................................................ 14 A települési tervezés folyamata – hogyan kezdjünk neki?........................................................ 16 A módszer.............................................................................................................................................. 16 A tervezés fázisai....................................................................................................................... 20 A gazdasági program............................................................................................................................ 21 A tervezési folyamat megtervezése, figyelemfelkeltés...................................................................... 21 Információgyűjtés, elemzés................................................................................................................. 22 Helyzetkép meghatározása, megegyezések........................................................................................ 23 A település jövőképének meghatározása............................................................................................ 23 Stratégiai célok, stratégiák – (köz)politikák, programok, tervek és projektek.............................. 24 Jóváhagyás, végrehajtás........................................................................................................................ 24 Visszacsatolás, nyomon követés.......................................................................................................... 25 Az önkormányzati tervezés hatályos hazai rendszere: . területfejlesztés és területrendezés............................................................................................ 26 Az önkormányzatok szerepe a településfejlesztésben és a területrendezésben............................. 26 A területfejlesztés és területrendezés célja és feladata...................................................................... 28 Az Európai Unió támogatáspolitikája; a pályázati források és az önkormányzatok.............. 31 Településfejlesztéssel kapcsolatos fontosabb jogszabályok....................................................... 35 Irodalomjegyzék........................................................................................................................ 36

6


Előszó

A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) megalapítása, 1989 óta az önkormányzati szféra érdekképviselete és -védelme mellett törekszik az önkormányzati rendszer és a szereplők fejlesztésére is. A szövetségünk 2009-ben sikerrel pályázott az EGT és Norvég Finanszírozási Mechanizmusok keretében meghirdetett 4. kiemelt terület pályázatára, így elindíthatta az „Önkormányzati kapacitásépítési program norvég módszerek alapján 2009–2010” elnevezésű projektjét. Projektpartnereink a Norvég Helyi és Regionális Önkormányzatok Szövetsége (KS), valamint a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Kara (BCE KIK). A helyi önkormányzatok kompetenciájának és adminisztratív kapacitásának növelése érdekében meghirdetett célterületen belül a választott tisztségviselők és képviselők képzésére és kompetenciafejlesztésére koncentráltunk, hiszen alapvető jelentőséggel bír a döntések szakmai megalapozottságában a döntéshozók szakmai felkészültsége is. A projekt három komponensből áll, az első a Polgármester Akadémia, a második az önkormányzati tapasztalatcsere-program és a harmadik a képviselők képzése. Ez utóbbi elsődlegesen a települési önkormányzatok képviselő-testületei kétnapos tréningjét tartalmazza a 2010. októberi választásokat követő hónapokban. A program irányítóbizottsága úgy döntött, hogy mindhárom program a Polgármester Akadémia mint önkormányzati tudásközpont keretében fog működni, ennek megfelelően valósul meg a képviselő-testületi tréning program is. A képviselő-testületi tréning során a norvég önkormányzati szövetség által már évek óta alkalmazott és most a program keretében a magyarországi viszonyokra kifejlesztett gyakorlatorientált tréningmódszert alkalmazunk. A képviselők képzése programjához hét szakmai jegyzet is készül, ezzel is segítve az elmélyültebb ismeretszerzés lehetőségét. A képviselők képzésének célja, hogy a helyi választott képviselők hozzáállásának és gondolkodásmódjának formálása által fejlődjék a helyi demokrácia, a települési közösség és az állampolgárok számára nyújtott közszolgáltatások színvonala. A képviselők megerősítése a cél: önmagukban, a közösségbe és az önkormányzatiságba vetett hitükben, az egymás iránti tiszteletben és az együttműködő készségükben.


7

A programunk egyrészt alapvető ismereteket ad (a jog- és pénzügyi rendszerről, az önkor mányzati képviselők helyéről, szerepéről és felelősségéről, valamint a lehetőségeiről) az újonnan és az újra megválasztott önkormányzati képviselők számára, másrészt a helyi önkormányzatok fejlődési folyamatát erősíti azáltal, hogy a jó kormányzás példáit terjeszti, a helyi közösségfejlesztést és a helyi demokráciát támogatja. A képzésre képviselő-testületek jelentkezhetnek. A képzés teljesen mentes a pártpolitikától, viszont a megfelelő támogatottság elérésére a TÖOSZ párbeszédet folytat valamennyi politikai párt vezetésével, bemutatja a képzést, és támogatásukat kéri, hogy tagjaikat ösztönözzék a részvételre, hiszen a programban való részvétel a politikai kultúrát is hivatott fejleszteni. A norvég tapasztalatok alapján a képviselő-testületek tréningjét olyan gyakorló szakemberek fogják végezni, akik elsajátítják az alapvető tréneri ismerteket, módszereket, megoldásokat és elkötelezettek az önkormányzatok és szereplőik tudásának, kapacitásának fejlesztésében. A helyi önkormányzati képviselők számára összeállított füzetsorozat reményeink szerint hasznos segítséget, megfelelő tartalmi támasztékot nyújt valamennyi felhasználó számára.

Budapest, 2010. augusztus 18.

Dr. Zongor Gábor projektvezető

Sabján Katalin projektmenedzser


9

Bevezetés

A tervezés még 21 évvel a rendszerváltás után is kellemetlen képzetekkel társulhat önkormányzati körökben. A szocializmusban a felülről irányított tervezés folytán szigorúan megszabták, mely települések léphetnek a fejlődés útjára, mert „nagy jelentőséggel bírnak”, és melyek kerülnek a másik két kategóriába, amelyeket kevésbé szerettek volna felvirágoztatni központi akaratból. A rendszerváltás eufóriája sok évig nemkívánatossá tette ezt a szót az autonómiájukat ünneplő önkormányzatok körében. Mígnem az önkormányzati működés fokozódó nehézségei és a megjelenő új kihívások – amelyek nagy része a strukturális átalakítások hiánya miatt lépett fel, másrészt az Európai Unióhoz való csatlakozás hozott magával – változásokat idézett elő az önkormányzati vezetők és szakemberek körében, szemléletében. A ’90-es évek végére megszülettek a területfejlesztésről és területrendezésről szóló jogszabályok, amelyek az önkormányzatokra is feladatokat és kötelezettségeket róttak, sajnálatos módon azonban fogalmak és különböző típusú tervek kuszaságát teremtették meg, amit a mai napig nem sikerült leegyszerűsíteni és átláthatóvá tenni. Ettől függetlenül, bízunk abban, hogy előbb-utóbb a jogszabályok is alkalmazkodnak majd a célszerűséghez és valóban azokat a szükséges dokumentumokat, és úgy kérik számon az önkormányzatoktól, hogy az ne felesleges munkaként nehezedjen rájuk. Amit esetleg nagy anyagi áldozat árán külső megbízottak készítenek el, és az abban megfogalmazott – szakmailag bizonyára ragyogó és kifogástalan – célok és azok elérésének rendszere köszönő viszonyban sem lesznek azzal, amit a településen élők valóban szeretnének a saját és az utódjaik életében. A Képviselők Képzése Program – amelynek köszönhetően ön most olvashatja e sorokat, és remélhetőleg részt vesz (vagy részt vett) a kétnapos tréningen, amelyhez háttéranyagul szolgál e rövid áttekintés – az EGT és Norvég Finanszírozási Mechanizmusok támogatásával született meg, norvég minta alapján. Norvégiában az önkormányzatok tervezési kötelezettségeit egyetlen részletes törvény szabályozza. Nálunk három törvény (1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról, a 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről valamint 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről) vonatkozik a településfejlesztés és rendezés fogalmi kérdéseire, ám a tartalmi, jogi szabályozási keretekkel adós marad továbbra is. Jelen füzetünk célja az, hogy érthető áttekintést nyújtsunk az önkormányzatok szerepéről, feladatairól és felelősségeiről a tervezéssel kapcsolatosan, a helyi képviselő-testület tagjainak. A polgármesterek számára a Polgármester Akadémia tananyagát ajánljuk, hiszen az itt bemutatandó folyamatokat a szakértőkön és hivatalnokokon kívül politikailag is irányítani kell, amely a polgármester vagy annak a választott képviselőnek a feladata, akit erre a feladatra kijelöl a testület.

10


Mi a tervezés? Miért? Kiért? Hogyan?

A tervezés mindig olyan jövőre irányuló cselekvés, amely valamilyen szempont szerint kívánatosok tartott reális jövőbeni állapot felvázolását, valamint az elérését lehetővé tevő út és feltételek meghatározását jelenti. A tervezés során mindig több lehetőség közül kell választani, így a tervezés döntések egymásra épülő folyamatát öleli fel. Az önkormányzatnak szerteágazó feladatainak és kötelezettségeinek ellátásához számos döntést kell meghoznia, amelyek egymással mindig összefüggnek. Ahhoz, hogy ön az önkormányzatban jól tudja végezni a munkáját, vagyis hatékonyan és eredményesen irányíthassa a képviselőtársakkal együtt a polgármester vezetése mellett az önkormányzatot, folyamatosan koherens, egymást támogató és nem egymás hatásait leromboló döntéseket kell hoznia. A döntések mindig értékválasztáson alapulnak. Önök, mint a helyi lakosoktól közvetlen választáson bizalmat nyert képviselők, felhatalmazást nyertek a település többi lakosától az értékeik szerinti település irányítására, üzemeltetésére. Persze nem árt megkérdezni időnként a kedves lakosokat, hogy továbbra is ugyanazon értékválasztásokat követnék-e el, hiszen az emberek igényei időről időre változnak, ahogyan a körülmények is mind gazdasági, mind társadalmi értelemben véve. Ellenkező esetben úgy járunk, mint az alábbi példa piackutató szakembere: ötletelgetünk és okoskodunk, miközben az „ügyfeleink” értetlenül bámulnak ránk, mit is akarunk tenni az ő településükön. „A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben az országban dolgozik. A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról. – Mivel tölti az idejét? – kérdezi a szakember. – Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit – feleli a halász. A piackutató itt közbevág: – Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára. – És azután? – kérdezi a halász. – Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Budapestre, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne. – Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? – érdeklődik a halász. – Úgy 15-20 év alatt – válaszolja a piackutató. – És azután? – folytatja a kérdezősködést a halász.


11

– Ekkor kezd érdekessé válni az élet – magyarázza a szakember. – Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatna a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne. – És azután mi lenne? – kérdezi a halász. – Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit. E füzetsorozat demokráciáról szóló részében1 olvashat arról, mit is jelent a demokratikus képviselet, amire megválasztották önt: nyitott és átlátható módon képviselni a helyi lakosokat és megfelelő színvonalú közszolgáltatásokat és életfeltételeket teremteni számukra. A demokráciáról és a közösségi részvételről szóló füzetek arra is sok oldalról rávilágítanak, hogy a demokrácia nevű intézményben miért van szükség arra, hogy minél szélesebb kör érdekei és kívánságai érvényesüljenek a helyi ügyekben. Az önkormányzati tervezésben ezért a demokrácia és a közösségi részvétel érvényesülése elengedhetetlen. A tervezéshez, mint a későbbiekben látjuk, információk kellenek, azok hiányában felelős döntést nem hozhat a képviselő-testület. Azonban döntéseket hozni önmagában még nem tervezés. Vajon hogyan nézne ki most Budapest, ha nem lett volna Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT)? Az FKT ez a szervezet, amely a kormányzat és az önkormányzat(ok) képviselőiből állt, meghatározta Budapest fejlődésének első hatvan évét. Nevéhez fűződik a mai Andrássy út és a Nagykörút (1872-től) kiépítése, a város rendezése, közművesítése, a budai körút kialakítása és szinte minden nagyobb városrendezési terv a főváros életének első évtizedeiben. Így a földalatti vasúttól kezdve a Margit hídon át a Városligetig számos olyan pontja van a városnak, amely soha nem épült volna ki, ha nem hozzák létre a „közmunkatanácsot”, amely hosszú időre szóló döntéseket hozott és végre is hajtotta azokat. Hosszú, következetes munka eredményeként lehetünk most büszkék a fővárosunkra, amelyben a politikusoknak legalább akkora szerepük és érdemük volt, mint a tervező szakembereknek. A keretek, a feltételek, az emberek életének számos aspektusa gyökeresen megváltozott azóta. Demokráciában élünk, annak valamennyi szabályával, korlátjával és diszfunkcióival együtt. Azonban tehetséges és professzionális tervezőszakemberek ma is vannak az országban, önök előtt pedig nyitott az út, hogy helyi politikusként a demokrácia keretszabályainak megfelelve, a jövő generációk életét szebbé és jobbá tévő, maradandót alkossanak, még ha nem is monumentális alkotásokra gondolunk. Ez az alapgondolata a fenntartható fejlődésnek. A fenntartható fejlődés a társadalmi haladás – méltányos életkörülmények, szociális jólét – elérése, megtartása érdekében a gazdasági fejlődés biztosítását és a környezeti feltételek megőrzését jelenti. A méltányos életkörülmények, a megfelelő életminőség, jólét biztosítását kifejező célkitűzés mindenkire – a jövő nemzedékekre is – vonatkozik. A fenntartható fejlődés tehát elismeri és céljának tekinti az egymást követő nemzedékek megfelelő életminőséghez való egyenlő jogának biztosítását, s az ezzel összefüggésben álló kötelességek teljesítését. A fenntartható fejlődés a tágan értelmezett életminőség javulását szolgálja, ezért a szociális jólét elérését, megtartását elősegítő gazdasági fejlődéssel együtt kell érvényesülnie a szociális igazsá1

Varga Kristóf – Győri Gábor: Demokrácia az önkormányzatokban

12


gosságnak és az esélyegyenlőségnek, valamint a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásnak. Ahogy az UNESCO fenti fogalommeghatározásából is kitűnik, az önkormányzatoknak óriási szerepük van a fenntartható fejlődés megvalósításában, hiszen minden döntéssel forrásokat rendez át a képviselő-testület. Ahogyan pénzügyekről szóló füzetből is kitűnik, nincsen ingyenebéd: mindig mindennek ára van, akkor is ha máskor és/vagy valaki más fizet azért. És az jó lenne, ha nem a gyerekeink és az unokáink fizetnének a mi átmeneti jólétünkért. A Norvég Helyi és Regionális Önkormányzatok Szövetsége (KS) szakértője, Oystein Haugen a szakmai tanulmányút keretében érkező magyar polgármestereknek a következőképpen szemléltette a szövetségük hitvallását: „Az önkormányzat vezetése hasonló egy farm vezetéséhez: csak korlátozott időre kapod meg; és a következő generációnak legalább ugyanolyan vagy inkább feljavított, tökéletesebb állapotban kell továbbadnod, mint amilyen állapotban megkaptad azt az előző generációtól.” A tervezés tehát tudatos, szabályok szerint működő, értékválasztásokon alapuló döntések sorozatát jelenti a képviselő-testület számára. A polgármester – vagy Norvégiában például előfordul, hogy az alpolgármester vagy valamely képviselő kapja a feladatot a tervezés koordinálására – irányítja és szervezi a folyamatokat. A tervezés nagyon fontos szereplői továbbá a szakértők: építészek, vagy valamely konfliktus felmerülése esetén mediátorok, városszépítők, és nem utolsósorban a végrehajtásban főszerepet játszó jegyző, és az irányítása alatt működő polgármesteri hivatal. Hogy kit és mikor érdemes a folyamatba bevonni, arról a későbbiekben lesz szó.


13

Részvételen alapuló tervezés – miért?

A fejezet jobb megértéséhez egy történettel kezdeném: Francis Galton egy brit tudós volt, aki 1906ban – 85 éves korában – elhatározta, hogy elmegy egy állatvásárra. Régóta érdekelte, és látni akarta a legújabb eredményeket az állattenyésztésben. Galton tanúja volt egy súlybecslő versenynek. Az embereknek a kiállított ökör súlyát kellett megbecsülniük, hogy mennyi lesz a vágás után. Annak, aki a legközelebb jár a valósághoz, díjat ajánlottak fel, és végül vagy nyolcszáz ember találgatott. Akadt néhány hentes és paraszt, de összességében nagyon vegyes népség volt. Galton úgy gondolta, hogy ugyan akad néhány szakember a tömegben, a többségnek azonban sejtelme sincs, milyen súlyos lehet az ökör. Az átlagos becslés valószínűleg jóval eltér a valóságtól. Miután a verseny véget ért, Galton elkérte a cédulákat, és analizálta az eredményt. Átlagolta az összes versenyző becslését, és kijött egyetlen szám a tömeg „kollektív bölcsességére”. Galtont megdöbbentette az eredmény. A tömeg ítélete szinte tökéletes volt. A levágott ökör 1198 fontot nyomott. A tömeg becslése 1197 font volt.2 A szerző aztán példák sorát mutatja be, és könyvének alaptézise: „a megfelelő körülmények között a csoport figyelemre méltóan intelligens, gyakran okosabb, mint benne a legokosabb egyén.” A szerző azt a vitára ingerlő állítást teszi, hogy a csoportok problémamegoldó képessége jobb, mint a benne levő legjobb szakértőé, és jobb döntéseket hoznak, mint azok. A hangsúly a megfelelő körülményeken van, amelyek a szerző szerint a diverzitás, a függetlenség, és egyfajta decentralizáció. Akárhogyan is, a település vezetésének mindig fontos feladata volt és lesz a település lakóinak közösségi fejlesztése, vagy egyáltalán közösséggé fejlesztése. A megfelelő elvek mentén és megfelelő módszerrel folytatott közösségi részvételen alapuló tervezés mindenképpen pozitív irányban hat a településközösségre. Az 1990-es évek elején az Egyesült Államokban végzett kutatás eredménye3 szerint akkor sikeres egy önkormányzati részvételen alapuló tervezési folyamat, ha az alábbi kritériumok teljesülnek: • jó időzítés és világos szükségletek (vannak olyan sürgető ügyek, amiért az érintettek hajlandóak együttműködni?) • erős érdekképviseleti csoportok (hitelesek-e, jól szervezettek-e, és képesek-e hatékonyan képviselni az érdekeiket?) • szereplők széles körű bevonása a folyamatba (valamennyi fontos szektor képviselői jelen vannak-e a folyamatban? Vannak nők is a résztvevők között?) • a folyamat hiteles és nyitott (van-e valódi lehetősége valamennyi félnek a döntéshozatalban? Vagy csak a domináns fél látszattevékenységéről van szó?) • magas szintű elkötelezettség és/vagy magas szintű bevonás, látható vezetők (ha a például a polgármester nem tud személyesen részt venni a folyamatban, küld maga helyett valakit, akit ugyanolyan döntési jogkörrel ruház fel? A civil szervezetek a legelső emberüket küldik a folyamatba képviselőként?) • a bizalmatlanság és a szkepticizmus legyőzése (tettek-e kellően korai stádiumban megfelelő lépéseket?) 2 James Surowiecki: Wisdom of Crowds 3 Building Bridges between citizens and local governments to work more effectively together through participatory planning, UNCHS Habitat

14


• a folyamat erős vezetése (hatékonyan kezelték a folyamat menedzsmentjét? Például: sikerült-e az érintetteket a tárgyalóasztalnál tartani akkor is, amikor frusztráció vagy szkepticizmus uralkodott éppen a csoportban? Elismerték-e az apró eredményeket útközben? Segítették-e a résztvevőket a bonyolult szakaszok tárgyalásában? Sikerült-e a csoportban a normaalkotás és a szabályok kialakítása?) • közbenső sikerek (sikerült-e időközben apró győzelmek elérése? Aztán sikerült-e építeni rájuk? Elismerték és ünnepelték-e azokat, az ösztönzés és a fenntarthatóság érdekében?)

Átláthatóság, felelősség, közösségi részvétel

Az önkormányzati munka sokszínűsége magával hozza a tényt, hogy a képviselő-testület számára is komplex feladatot jelent a tervezés, amely az önkormányzati működés minden területét érinti. Látszólag egymástól teljesen különböző településpolitikai ügyek, mint például egy iskola bővítése számos következménnyel jár, amelyek mindegyikéről tudniuk kell a döntéshozóknak, és azután szabad csak dönteniük. Van-e elég saját forrás a felújításra? Hogyan alakulnak a demográfiai előrejelzések, lesz-e elég gyermek az iskolában? Van-e elég forrás az üzemeltetésre? Milyen pénzügyi terhekkel jár ez egészen pontosan a közelebbi és aztán a távolabbi jövőben az önkormányzat számára? Milyen más beruházásokra van még szükség a településen? Azok fontosabbak-e? (Kinek fontosabbak, a testületnek vagy a helyi lakosoknak? Egy elöregedő településen csökkenő gyerekszámmal vajon felelős döntés-e, ha elindítja a képviselő-testület a felújítást?) Milyen források állnak rendelkezésre a sajáton kívül? Van-e pályázati lehetőség és vajon milyen feltételekhez kötötték a támogatást? Mekkora terhekkel jár az önkormányzatnak e feltételeknek való megfelelés? Mi az alternatíva? Összefogás a szomszédos településekkel? Iskolabusz üzemeltetése? Mekkora gazdasági haszonért mekkora a társadalmi veszteség? Van egyáltalán társadalmi veszteség? Mit gondolnak a szülők? Milyen a pedagógia munka minősége a szomszédos iskolában? Egy látszólag egyszerű településügyben a képviselőknek számos értékválasztást kell elkövetniük, ami nagyon nehéz, ha előzőleg nem hozott meg stratégiai jelentőségű döntéseket a testület a településre és a saját működésére, fejlesztéseire vonatkozólag. Vagyis: milyen településen szeretnének élni, és ahhoz mire van szükség: iskolára vagy idősgondozásra? Ennek eldöntéséhez először pontos képet kell alkotnia a testületnek, hogy kik élnek a településen, és mit szeretnének. A fenti egyszerű példából is kitűnik, hogy egy munkáját felelősen végző képviselő számára lehetetlenség a stratégiai tervezés lefolytatása előtt bármilyen településügyben megalapozott döntést hoznia. A későbbiekben részletesen is kitérünk a stratégiai tervezés folyamatára, ám feltételezzük most, hogy elkészültek a településünk hosszú távra szóló fejlesztési koncepciói (ahogy majd később látjuk, ez a településfejlesztési koncepciónak felel meg a mai hatályos jogszabályi környezetben), amely tükrözi a helyi lakosok véleményét, elvárásait, jövőre vonatkozó elképzeléseit. Azonban mindennek csak akkor van értelme, ha az iskola bővítéséről szóló döntésben valamennyien tartják is magukat a tervezéskor sikeresen kialakított közösségi véleményhez, döntéshez. Amennyi-


15

ben a döntés a helyi lakosok egy részénél érdekütközésbe kerül, akkor őket is emlékeztetni kell a tervezés folyamatában a közösségi konszenzusra: ezért fontos, hogy abban mindenki részt vegyen. Az átláthatóság követelménye így valójában nem kényszer a testület számára, hanem eszköz, amellyel könnyebbé teszi a munkáját, hiszen ha valóban átlátható módon működik az önkormányzat, mindenki számára világos, hogy mi és miért történik a településen, akkor a képviselőnek nem védekeznie és magyarázkodnia kell, hanem hivatkoznia a közmegegyezéssel hozott döntésekre. Bizonyítékul álljanak itt a Polgármester Akadémia polgármesterképzés egy résztvevőjének (egy polgármesternek a) mondatai a záródolgozatból. A kérdés az volt, hogy emelje ki azokat a munkájában bekövetkezett változtatásokat, vagy ötleteket, amiket a Polgármester Akadémia képzéséből kapott. „A stratégiai vezetés tudatosulása, illetőleg tudatossá válása A településfejlesztés irányait szabályozó és olykor megkötő dokumentumok a településfejlesztési koncepciótól a településszerkezeti tervig rendelkezésre állnak a településen. Tekintettel arra, hogy azokat egyrészt a helyi önkormányzat fórumrendszerén keresztül nehéz naprakészen tartani, illetőleg azok megváltoztatása, gondolok itt a településszerkezeti tervre, szabályozási tervre, és helyi építési szabályzatra stb., igen költséges, ezért nem sok gondot fordítottam arra, hogy azok naprakészek legyenek. Ha megkérdezték, hogy hol van a településfejlesztési koncepció, és mit tartalmaz, a válaszom az volt, hogy a fejemben – ahol folyamatosan és költségmentesen aktualizálni tudtam azt –, s második kérdésükre az volt, hogy mi a kérdésük. A tanultak és az előadottak sok tekintetben egyeztek azzal, ami a fejemben volt. Azonban be kell lássam, hogy a település stratégiai vezetése, s nemcsak az elmélet szerint, igényli mindazt, amit előzőleg hanyagoltam, s a nagyobb időráfordítás megtérül. Ha a stratégiai vezetés során ezeket a dokumentumokat folyamatosan aktualizáltam volna, akkor sokkalta kevesebb időt kellett volna fordítanom arra, hogy a mindenki által támogatott és egymással összhangban lévő településfejlesztési és településműködtetési gondolatokat és cselekvéseket megértessem és elfogadtassam, akár a polgárok, akár a képviselő-testület tagjai és éppúgy a polgármesteri hivatal dolgozói tekintetében, azokat rendszerben lássák és magukénak érezzék.”

16


A települési tervezés folyamata – hogyan kezdjünk neki?

A frissen megválasztott képviselő-testület nem is tud mást tenni, mint minden lépésével valamilyen módon a jövője megtervezését végzi. Azzal, hogy megalkotja és elfogadja a szervezeti és működési szabályzatát, a saját működésének alapköveit teszi le. Jó esetben ez tényleg a valóságot és a testületen belüli megegyezéseket tükrözi. Szabályok mentén csak úgy hatékony és demokratikus a működés, ha azokat valamennyi szereplő részvételével alkották meg konszenzusos módon. Az önkormányzati törvény rendelkezése szerint hat hónapja van a képviselő-testületnek arra, hogy megalkossa a négy évre szóló (tehát semmiképpen sem a jövőképet tartalmazó) gazdasági programnak nevezett dokumentumot. Ez mind a település fejlesztésére, mind üzemeltetésére vonatkozó költségvetési terv középtávra vetítve. A tervezési logika azonban azt diktálja, hogy először hosszabb távra szóló jövőképet, stratégiát alkosson a település vezetése a helyi lakosok és az érintett szervezetek széles körének bevonásával, majd ezekből levezetve egységes rendszerben közép- és rövid távra szóló fejlesztési programok, majd cselekvési tervek, projektek szülessenek. Az önkormányzati feladatok ellátását célzó szolgáltatások fenntartására vonatkozó és a fejlesztési terveknek – ahogy azt a pénzügyekről szóló füzet több helyütt hangsúlyozza – egymással szoros összhangban kell állniuk, hogy a fenntartható és felelős gazdálkodás követelményeinek megfeleljen az önkormányzat működése. Így az új képviselő-testületnek gyors döntéseket kell hoznia. Minthogy a jogszabályalkotók megadták a szabadságot az önkormányzatoknak, hogy dönthessenek a tervezés módjáról, így legelőször ebben kell megegyezniük a képviselőknek. A magyar gyakorlatban számos tervezési módszer létezik, kiadott az illetékes minisztérium is egy módszertani útmutatót, számos civil szervezet és profitorientált cég is foglalkozik külföldi, bevált módszerek alkalmazásával, új és innovatív eszközök kialakításával. Széles a választék, és ha az önkormányzat megengedheti magának, érdemes a tervezési folyamat menedzselésére is megfelelő szakértőt megbíznia. Az alábbiakban integrált stratégiai megközelítésű tervkészítési folyamatot mutatunk be, amelynek követésével lehetősége van az önkormányzatnak a demokrácia, társadalmi részvétel és esélyegyenlőség keretei között ellátni tervezési kötelezettségeit. A módszer „Ha hajót akarsz építeni, ne hívj össze embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a végtelen munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy tenger iránt.” Antoine de Saint-Exupéry

A tervezés önkormányzati viszonylatban irányulhat a település szervezeti és működési típusú terveinek megalkotására, és irányulhat hatósági típusú tervek megalkotására is. Időtávok tekintetében lehet rövid, közép- vagy hosszú távú az adott terv. Célját tekintve a jövőre vagy a jelenre vonatkozik, az előbbi a stratégiai, az utóbbi a közpolitikai tervezés sajátja. Azonban ahogyan a bevezetésben is láttuk, minden önkormányzati döntés szerteágazó következményekkel jár, minden egyes döntésnek követ-


17

kezményei vannak, és minden választással számos más választási lehetőséget kizárunk. Ahhoz, hogy mindezt rendszerben tudjuk kezelni átlátható módon mindenki számára, meg kell határoznunk a tervezés módszerét. Mik az elvárásaink az alkalmazott módszerrel szemben? Fontos, hogy komplex tervezési módszert válasszunk, hiszen az önkormányzat tevékenysége rendkívül szerteágazó. A jövőre vonatkozó elképzeléseinket tartalmazza a jelenben megteendő lépésekkel együtt: vagyis legyen egymásra épülő, időben és térben rendezett. Tartalmazza a különböző szereplők érdekeit, kívánságait konszenzusos módon, és alapuljon a település lakosságának legszélesebb körének megegyezésével: ettől lesznek legitimek és a legkönnyebben végrehajthatóak a tervek. A szakirodalomban számos modell létezik, ezek eredetéről adunk rövid összefoglalót az alábbiakban4: • A tervezési modell alapja az ún. Harvard Policy Modell. 1920-ban készült a Harvard Business School számára, és az üzletvitel kidolgozásához, a nyereségorientált szervezetek jövőbeli működésének tervezéséhez nyújtott segítséget. Ezt a tervezési technikát fejlesztették tovább (Olssen és Eadie 1982, Sorkin, Ferris és Hudak 1984, Barry 1993). A modell fő szándéka segítséget nyújtani a települések fejlesztéséhez, hogy a legkedvezőbb helyzetet alakíthassák ki önmaguk és a környezetük között. A szerzők megfogalmazása szerint: „…a településfejlesztési terv a település üzleti szándékainak, politikájának és működési szabályainak megfogalmazása.” • A Stratégiai Tervezés Módszere (Strategic Planning System). A stratégiai tervezési módszer a települési vezetőknek segít a legfontosabb döntések meghozatalában, megvalósítani az elhatározott célokat, ellenőrizni az eredményeket, mindezt a település, mint szervezet funkcióin és szintjein keresztül. Lorange (1980) szerint a stratégiai jellegű tervezésnek tisztáznia kell, hogy hová és hogyan akarunk eljutni, ahhoz milyen háttér áll rendelkezésre, és hogy hol tartunk. • Bryson szerint a stratégiai tervezési modell nemcsak a nyereségorientált szervezetek számára alkalmas fejlesztési szisztéma, hanem közösségi (public) és nonprofit szervezetek is használhatják jövőképük és jövőbeni működésük kialakításához. • A Stakeholder Management Approaches (Freeman 1989) a szervezet tulajdonosainak, részvényeseinek kívánságaira, igényeire összpontosít (ilyenek lehetnek pl. alkalmazottak, kliensek, vásárlók, tagok, szponzorok, vagy a kormányzat, önkormányzat is). Az ilyen módon érdekelteknek természetes igénye, hogy a programok megvalósuljanak, a termékek keresettek legyenek, a szerviz magas színvonalon működjön, azaz a fejlesztés eredményes legyen. A tervek és a stratégiák a részvényesek, tulajdonosok fejlesztési sikereinek érdekében készülnek. • A Strategic Issue Management a stratégiai jelentőségű témákra, kérdésekre fókuszál. Ezek tartalmazzák a potenciális fejlesztési lehetőségek megfogalmazását és azonosítását (mind a szervezeten belül, mind azon kívül), a szervezet adottságainak, teljesítőképességének, 4

elügyminisztérium Településfejlesztési Főosztály: Útmutató a településfejlesztési koncepció készítéséhez, szerkesztő: dr. Kökényesi JóB zsef, 2002

18


lehetőségeinek figyelembevétele alapján. E modellek gyakran szoros összefüggésbe kerülnek a politikával.

• • Más modellek elsősorban a tervezés folyamatára koncentrálnak, és az elkötelezettséget, a szakértelmet helyezik a településfejlesztési stratégiai tervezés középpontjába. Léteznek innovációs stratégiák, amelyek az új, kreatív gondolatok számára dolgozzák ki a megvalósítási változatokat. Igen fontos pl. a pénzügyi stratégiai tervezés, amelyet a források kezelésére, a nyereség és a tartalékképzés módszereként használnak.

E program alkotói a részvételen alapuló integrált stratégiai tervezést ajánlják a településeknek, meglátásunk szerint ez az a módszer, amely leginkább megfelel az önkormányzati működés és tervezés kívánalmainak. Integrált, ami azt jelenti, hogy az egyes ágazatok, térségek különféle szempontjai és dokumentumai rendszerbe foglaltan kerülnek a tervezési rendszerbe. Különösen fontos ez a finanszírozás miatt, hiszen az önkormányzatok gazdálkodásánál láttuk és olvashatjuk e füzetsorozat vonatkozó fejezetében, hogy felelős pénzügyi döntések nem hozhatóak meg anélkül, hogy valamennyi körülményt ne ismernénk. A Lipcsei Charta5 megfogalmazása szerint az integrált településtervezés „…azt jelenti, hogy a városfejlesztés szempontjából fontos problémákat és érdekeket egyidejűleg és méltányos módon tekintetbe vesszük. Az integrált városfejlesztési politika kialakítása olyan folyamat, melynek során a várospolitika központi területeinek térbeli, ágazati és időbeli szempontjait koordinálják. A gazdasági szereplők, az érdekeltek és a lakosság együttes bevonása lényeges. Az integrált városfejlesztési politika a közösségi fenntartható fejlesztési stratégia végrehajtásának kulcsfontosságú előfeltétele. Megvalósítása európai dimenziójú feladat, ahol azonban figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat és szükségleteket, valamint a szubszidiaritás elvét.” Stratégiai, vagyis a jövőre irányuló és az oda vezető utakra összpontosít, és a lehetséges jövőkből a leginkább kívánatosabb beteljesülésére összpontosít. E tervezési modell egyesíti valamennyi fenti irányzat előnyeit: segít a településvezetőknek meghatározni – a település meglevő adottságai, erősségei és gyengeségei alapján, beazonosítva a lehetőségeket és a veszélyeket is – az elérni kívánt, jövőbe vezető megoldási útvonalakat, segítségével kezelhetőek az innovációk és az újítások; és mindez a települések lakóinak bevonásával történik, érvényre juttatva a demokráciát. A stratégiai tervezés segít tisztább képet alkotni a településnek saját magáról, olyan egyediségéről, amely esetlegesen korábban nem kapott hangsúlyt. A tervezés kommunikációs és tanulási folyamat, mely során a résztvevők tudása és szemlélete változik, és a felfogásuk a kulcskérdések tekintetében egymáshoz simul.6 A társadalmi részvétellel ugyan egy külön füzet foglalkozik – ezzel is hangsúlyozandó annak jelentőségét –, az alábbiakban az alapelveket határozzuk meg a hatékony részvételen alapuló tervezéshez: • sokszínűség: a tervezés folyamatosan sokszínű szereplők bevonását igényli. Nem csupán a származás, etnikum, kor vagy nem alapján való sokszínűség fontos, hanem a különböző tapasztalatokkal rendelkező, különböző társadalmi környezetből érkező és életszínvonallal 5 „A fenntartható európai városokról szóló Lipcsei Charta” az EU-tagállamok dokumentuma, melyet az európai kulcsszereplők széles körű és átlátható részvételével dolgoztak ki. Az európai városok kihívásainak és esélyeinek, valamint eltérő történelmi, gazdasági, társadalmi és környezeti hátterének tudatában a tagállamok városfejlesztésért felelős miniszterei közös városfejlesztéspolitikai elvekben és stratégiákban állapodtak meg 2007-ben. Elérhető a következő címen: http://www.terport.hu/download. php?ctag=download&docID=5614 6 Stratégia műhely 2007, dr. Pallai Katalin


19

bíró emberek nagyon különböző szemlélete és gondolkodásmódja is hozzájárulhat a tervezés különböző szakaszaiban a megfelelő döntések meghozatalában azzal, hogy minél több perspektívából elemezhető az adott probléma vagy megoldási alternatíva. • méltányosság, igazságosság: miközben a tervezésben ezen elv követése óriási káoszhoz vezethet, mégis fontos, hogy a rendteremtés irányába ható tervezési folyamat igazságos legyen: mindenkinek meglegyen a megfelelő képviselete, vagy lehetősége a részvételre és megfelelő mértékű hozzáférése legyen a hatalmi eszközökhöz és a befolyás gyakorlásához. • nyitottság és átláthatóság: az átláthatóság azt jelenti, hogy mennyire kommunikálnak jól kifelé azok, akik a folyamatot irányítják, mennyire jól tudják elérni információkkal a kívülállókat és azokat is, akik részt vesznek a tervezésben. Nincsenek titkok, rejtett napirendek és háttéralkuk. A nyitottság ebben az értelmezésben azt jelenti, hogy a folyamat mindig nyitott az új ötletekre, és bármikor készen áll a résztvevők körének bővítésére. • elszámoltathatóság, felelősségre vonhatóság: ez az alapelv szoros kapcsolatban áll a felelősséggel és a hatáskörrel. Az elszámoltathatóságnak akkor van értelme, amikor az adott tevékenységre vonatkozólag a szervezetnek hatásköre és felelőssége is van. Vagyis az a fajta közösségi részvétel, amikor hatáskört nem adunk a bevonandók kezébe, döntésük és véleményük súlytalan lesz. • bizalom: ha a fenti elveket hatékonyan érvényesítjük a tervezési folyamatban, akkor elmondhatjuk, hogy sokat tettünk a közösségben a bizalom erősítése és növelése érdekében. Amit viszont ne várjunk a stratégiai tervezéstől: • a stratégiai tervezésben a jövőre vonatkozó reális elképzelések érdekében dolgozunk, azonban ez nem jelenti azt, hogy megkísérlünk meghozni jövőbeni döntéseket. A stratégiai tervezés csupán bevon a folyamatba olyan elképzeléseket, amelyek egy lehetséges jövőre vonatkoznak. • a stratégiai tervezést egy módszerként határoztuk meg, azonban nagyon fontos, hogy nem helyettesíti a vezetés döntéshozatalát. Egy kalapács önmagában nem tud megalkotni egy könyvespolcot: az adatok elemzése és a stratégiai tervezés döntéshozatali eszközei nem fogják elvégezni az intézmény feladatait – csupán támogatni tudják azt ösztönzéssel, következetes döntések meghozatalával, így segítve a hivatalt a munkában. • a stratégiai tervezés nem egy lineáris, előre meghatározott lépések sorozata, hanem egy kreatív folyamat, amelyben lehet, hogy a tegnap meghozott döntéseket felülírhatják . a mai eredmények. Képviselőként ezért különösen nehéz feladat felelősen részt venni egy stratégiai tervezési folyamatban, ami ráadásul társadalmi részvételen alapul; hiszen az egyik oldalról a település vezetésében végig kell élni, hogy három előrelépés után esetleg négyet vissza kell lépni abban a folyamatban, amit a tervezés irányítói diktálnak; és erről még tájékoztatni is kell a település lakóit. A stratégiai tervezés folyamata nem hasonlít egy A-ból B-be tartó menetrend szerinti vonaton való utazáshoz, sokkal inkább egy hullámvasúthoz. Ami viszont szintén eljut a végállomásához, persze mindaddig, amíg a síneken halad.7

7

Stephen Feist, SNSMR: Service Nova Scotia and Municipal Relations, Kanada

20


A tervezés fázisai

„A rossz terv az, amin nem lehet változtatni.” Publilius Syrus

A fenti mondat a római költő tollából kevésbé valószínű, hogy a részvételen alapuló stratégiai tervezésre vonatkozott volna eredetileg, ám mint annyi sok, évszázados bölcsesség, ez is igaz az önkormányzat eme lényegi és kulcsfontosságú tevékenységére. A tervezésnek folyamatosnak kell lennie, hiszen folyamatosan változó környezetben élünk valamennyien. Ugyan mélyen elítéljük a kínálkozó lehetőségek vezérelte tervezést szakmailag, ám napjainkban a súlyosbodó helyzetben lévő helyhatóságokat nehéz volna elítélni, ha egy kedvező irányú kormányzati lépés következtében elszalasztanák a lehetőséget csak azért, mert más irányú terveket véstek kőbe egykoron. És el is érkeztünk a tervezés nehézségeihez, hiszen mindez csak bizonyos feltételek mellett érvényes. Minden viszonylagos egy település képviselő-testülete számára, ám a döntési alternatívák között segít az eligazodásban a település lakóinak bevonásával készített jövőkép, és a megegyezések, alapértékek, amelyek kellően ismertek és támogatottak a településen élők körében. Először értékválasztásokat kell hozniuk a képviselőknek, mert azok alapozhatják meg a döntést a lehetséges jövőre vonatkozólag. Az integrált stratégiai tervezés keretet ad az önkormányzati igazgatásnak, a gazdálkodásnak, a fejlesztéseknek és azok végrehajtásának. Az integrált stratégia – amelynek a településfejlesztési koncepcióval összhangban kell lennie – kapcsolatot teremt az ágazati tervek között. Ezzel az átfogó megközelítéssel lehetővé teszi, hogy a tervezés folyamán az önkormányzat a legokosabb módon használja fel az erőforrásait, valamint mivel minden lehetséges szempontot és megközelítést egyesít, az egyetlen lehetséges út a fenntartható tervek kivitelezéséhez. Az integrált stratégiatervezés folyamán az önkormányzat pénzügyi és humán erőforrásait is hozzárendelik a stratégiapolitikák, programok és projektek végrehajtásához. A tervezés időtávjai: a hosszú távú jövőképen alapulnak a stratégiai célok és a célkitűzések. A megvalósítás folyamatában (a tervezés eredményeként) hosszú távra szólnak a stratégiák, középtávra a politikák és programok, és ebből a rövid távra vonatkozó projektek és tevékenységek. Minthogy a stratégiai tervezés folyamán szereplők széles köre kerül folyamatos kapcsolatba egymással, ezért a stratégiai tervezés, mint ahogyan látni fogjuk a továbbiakban, legalább annyira kommunikációs, mint technikai folyamat. Az integrált stratégiai tervezés másik fontos eredménye az önkormányzat szervezeti fejlődése. Azzal ugyanis, hogy meghozunk bizonyos stratégiai irányokat, amelyek mentén haladva szeretnénk fejleszteni a települést, szükségszerűen együtt jár az is, hogy a meglévő szervezet a végrehajtásban a feladatokhoz idomul. A rendelkezésre álló idő tekintetében – ahogy említettük – a magyar jogszabályi keretek nem adnak túl sok mozgási szabadságot, ugyanis hat hónapon belül el kell készülnie a település négy évre szóló gazdasági programjának, amelynek tartalma azonban eléggé átfogó ahhoz, hogy készítését meg kell előznie egy részvételen alapuló, hosszú távra szóló jövőkép- és stratégiaalkotás, amely a településfejlesztési koncepció nevű dokumentumban ölt testet.


21

A településfejlesztési koncepció a törvény meghatározása szerint a fejlesztés összehangolt megvalósulását biztosító és a településrendezést is megalapozó, a település közigazgatási területére kiterjedő önkormányzati településfejlesztési döntéseket rendszerbe foglaló, önkormányzati határozattal elfogadott dokumentum, amely a település jövőbeni kialakítását tartalmazza. A fejlesztési koncepció elsősorban településpolitikai dokumentum, amelynek kidolgozásában a természeti-művi adottságok mellett a társadalmi, a gazdasági, a környezeti szempontoknak és az ezeket biztosító intézményi rendszernek van döntő szerepe. Elkészítése kötelező az önkormányzatok számára, társulhatnak egymással annak elkészítésére (hosszú távra szól, 12–20 év). A gazdasági program Az önkormányzati törvény 91. §-a értelmében, „a gazdasági program a képviselő-testület megbízatásának időtartamára, vagy meghaladó időszakra szól. A gazdasági program az önkormányzat(ok) részére helyi szinten meghatározza mindazon célkitűzéseket, feladatokat, amelyek a költségvetési lehetőségekkel összhangban, a helyi társadalmi, környezeti, gazdasági adottságok átfogó figyelembevételével – a kistérségi területfejlesztési koncepcióhoz illeszkedve –, az önkormányzat(ok) által nyújtandó kötelező és önként vállalt feladatok biztosítását, fejlesztését szolgálják. A gazdasági program tartalmazza különösen: a fejlesztési elképzeléseket, a munkahelyteremtés feltételeinek elősegítését, a településfejlesztési politika, az adópolitika célkitűzéseit, az egyes közszolgáltatások biztosítására, színvonalának javítására vonatkozó megoldásokat, továbbá városok esetében a befektetéstámogatási politika, városüzemeltetési politika célkitűzéseit. A gazdasági programot a képviselő-testület az alakuló ülését követő hat hónapon belül fogadja el, ha az egy választási ciklus idejére szól. Ha a meglévő gazdasági program az előző ciklusidőn túlnyúló, úgy azt az újonnan megválasztott képviselő-testület az alakuló ülését követő hat hónapon belül köteles felülvizsgálni, és legalább a ciklusidő végéig kiegészíteni, vagy módosítani.” Az alábbiakban egy lehetséges tervezési folyamatot mutatunk be, azzal a megjegyzéssel, hogy ezeknek a lépéseknek a sorrendje változhat, és a település nagyságától, elhelyezkedésétől, típusától, múltjától és hagyományaitól függően változni is fognak. A tervezési folyamat megtervezése, figyelemfelkeltés Amikor egy képviselő-testület elhatározza, hogy társadalmi részvételen alapuló integrált stratégiai tervezéshez kezd, attól a pillanattól kezdve kommunikálnia is kell a folyamatot. A tervezési folyamat megtervezése segít a szereplők tisztánlátása miatt, és abban is segít, hogy megnyerjük a szereplőket a bekapcsolódásra. Nyugat-európai példák sora bizonyítja, hogy azok a települések, amelyek projektszemlélettel látnak neki a tervezési folyamatnak – vagyis menedzselik, igazgatják a folyamatot, sokkal hatékonyabb és fenntarthatóbb, legitimebb és összességében sikeresebb terveket és megvalósítást tudhatnak magukénak. A folyamat menedzselése ugyanakkor korántsem mond ellent a résztvevők bevonása és a tervezés „társadalmasítása” elvének. Konszenzussal kialakított folyamatban a szereplők ugyanis elfogadják szerepüket, így nem keletkezhet rejtve sem olyan

22


frusztráció, hogy a település szűkebb vezetése „rátelepedik”a folyamatra. Másik kézenfekvő megoldás külső szakértő bevonása és megbízása a folyamat irányításával. A kezdésről különösen fontos a figyelem felhívása, hiszen sokkal könnyebb úgy tervezni, hogy minden érdekelt és érdeklődő, vagyis lehetőleg a település lakosainak minél szélesebb rétege, valamint a térségi kapcsolatok miatt érintett szereplők köre is részt vegyen innentől kezdve a folyamatban. Azoknak a települések, amelyeknek megfelelő források állnak ehhez rendelkezésre, ajánlott, hogy külső szakértő bevonásával kezdjék a tervezést, aki a folyamat kezeléséért felelős, előkészíti az önkormányzat vezetése számára az egyes döntési pontokat, kijelöli a tervezés lépéseit, és szükség szerint közbeavatkozik és újabb lépések beiktatását javasolja, ha úgy látja jónak vagy célszerűnek (például egy stratégiai irányban valamely konkrétabb célok meghatározásához több adat, vagy mások részvétele is szükséges). Fontos ezen a ponton az is, hogy az egyes hatáskörök és feladatok meghatározásra kerüljenek: milyen típusú döntésekben és feladatok végrehajtásában kik vesznek részt. (Például, hogy ki gyűjt adatokat, milyen forrásból és milyen határidővel.) Mindezek eredményeképpen megszülethet az induló támogatás a lakosság, a hivatal és a véleményformálók részéről tervezési folyamathoz. Az érdekeltek folyamatos bevonásának érdekében van egy (vagy több) felelős. Információgyűjtés, elemzés A tervezés indításáról szóló döntéssel egyidejűleg az információgyűjtésről is dönteni célszerű: olyan megbízható adatok kellenek a településről, amelyek egyrészt humán/társadalmi, gazdasági/ gazdálkodási, természetes és művi környezet stb. vonatkozásában leírják a települést. Másrészt releváns adatok kellenek a település nemzetközi, országos és térségi összefüggéseiről is, és nem utolsósorban a lakosság igényeiről és vágyairól szóló dokumentumok az elmúlt (nem túl régi) időszakból. Az összegyűjtendő információk forrását gondosan megjelölve, hiteles és releváns adatokra kell összpontosítani. Ebben hasznos információkhoz juthatnak a Teirből, amihez az önkormányzatok és a hivatalaik ingyenes hozzáféréssel rendelkeznek.8 További adatok találhatóak a KSH rendszerében, és az Állami Számvevőszék jelentéseiben. Nem szabad elfeledkezni a település eddigi fejlesztési és rendezési dokumentumairól sem. A település nagyságához9 és a rendelkezésre álló erőforrásokhoz mérten kell az adatok mélysége szerint a gyűjtést végezni, azonban a későbbi szakaszokban felszínre kerülő adat- vagy információigény esetén érdemes visszalépni erre a szakaszra, és mélyelemzést készíteni az adott területről.

8 A felhasználók a rendszer segítségével térinformatikai alapú elemzéseket, adott szempont szerinti adatgyűjtéseket, kartogramokat, diagramokat készíthetnek. A rendszer szolgáltatásai megkönnyítik az igazgatási, fejlesztési, kutató, elemző, tervező, koordinációs, döntés-előkészítési és hatáselemzési tevékenységeket. A TeIR létrehozásakor az egyik fő cél volt az állami hatóságok, elsősorban a területfejlesztéssel és területrendezéssel foglalkozó szervek, számára egy döntéstámogató információs rendszer létrehozása. A Teir széles spektrumú, elsősorban területfejlesztési és területrendezési vonatkozású adathalmazt fed le, így a magyar állam által gyűjtött adatokat egy helyen, egységes felületen teszi elérhetővé. További információ: https://teir.vati.hu/ 9 Városok számára érdemes már ebben a fázisban figyelembe venni az NFGM által kiadott Városfejlesztési kézikönyvet http://www. terport.hu/download.php?ctag=download&docID=6952, amely az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium által 2007-ben kiadott Városrehabilitáció 2007–2013-ban című kézikönyv újabb kiadása a városok számára (az első kiadás a következő címen érhető el az interneten: www.nfu.hu/download/16908/Városfejlesztési%20kézikönyv.pdf)


23

Helyzetkép meghatározása, megegyezések Az összegyűjtött adatok mentén a testület és az általuk meghatározott érintettek köre megegyezéssel kialakítanak egy helyzetképet. Megegyeznek, mely kérdésben milyen módszerrel (kérdőíves felmérés, fókuszcsoportos megbeszélés, érdekcsoportok bevonása stb.) van szükség további adatokra, és megegyeznek a helyzetkép felállításához szükséges elemzések elkészítésében, figyelembe véve a térségi kapcsolatokat, a társadalmi-gazdasági elemzéseket (pl. milyen vállalkozások működnek a településen, ezek milyen gazdasági és társadalmi hatással bírnak stb.). A hiteles helyzetkép meghatározásában nyújthat segítséget a SWOT-analízis, vagy magyarosított nevén GYELV-elemzés készítése. A testületnek meg kell egyeznie: melyek a település erősségei (Strengths), gyengeségei (Weaknesses), lehetőségei (Opportunities) és mik a veszélyek (Threats). A diagnózis készítése után olyan átfogó értékelés/diagnózis áll rendelkezésre, mely a jövőre vetítve alapot ad a települési jövőkép megalkotásához. A település jövőképének meghatározása Képzeljük el, milyen településen szeretnénk élni húsz év múlva – e felvetésre adandó válaszokból alakulhat ki konszenzusos alapon a település jövőképe. A jövőkép olyan inspiráló mondatokból áll, amelyek ugyanakkor megvalósíthatóak és hitelesek a település vagy a szervezet jövőjére vonatkozólag. A meglévő helyzetkép tudatában a résztvevők fontossági sorrendet, prioritásokat és kezelendő problématerületeket határoznak meg. A probléma meghatározása az egyik legnehezebb feladat. Ezek tisztázásához érdemes a következő kérdéseken végigmenni: mi a valódi probléma? Miért probléma ez? (Vagy mi okozza ezt a problémát?) Miért kell megoldani a problémát? Mikor és hol probléma ez? Kinek a problémája? Mi történik, ha nem oldják meg ezt a problémát? És újra: mi a probléma?10 A jövőkép megalkotásában széles társadalmi részvételt kell/érdemes/célszerű biztosítani, hiszen azonkívül, hogy fontos új szempontok és ötletek kerülhetnek a tervezési rendszerbe, legitimmé válik a jövőképből kialakítandó középtávra szóló stratégiai célok és a rövid távú célkitűzések, majd a megvalósításban a hosszú távra szóló stratégiák és politikák, a középtávra szóló programok és ebből a rövid távra vonatkozó projektek és tevékenységek kialakítása, hiszen sokkal inkább a sajátjuknak érzik majd azokat. A jövőkép megalkotásánál is figyelembe veendő ugyanakkor a reális megvalósíthatóság, ezért célszerű, hogy azt megelőzze egy adekvát helyzetkép kialakítása, amelyben foglalt tényekkel mindenki egyetért és hitelesnek tartja azokat. A jövőképpel szembeni további elvárás a fenntarthatóság, ezért a továbbiakban minden egyes stratégiai célkitűzést, ami a jövőkép eléréséhez vezető lehetséges utakat jelenti, alapos vizsgálatnak kell alávetni a hosszú távú fenntarthatóság szempontjából.

10 Building Bridges between citizens and local governments to work more effectively together through participatory planning, UNCHS Habitat

24


Stratégiai célok, stratégiák – (köz)politikák, programok, tervek és projektek A tervezés következő szakasza (amely még mindig hosszú távra vonatkozik) a stratégiai célkitűzések megalkotása (amely leginkább a településfejlesztési koncepciónak felel meg a hatályos magyar helyzetben): a fő célok meghatározása hosszú távra, majd a célok ágazati felbontása, fontossági listák felállítása, majd ágazati stratégiák kidolgozása. Miután a jövőképben meghatároztuk, hogy mit szeretnénk elérni, a stratégiai célkitűzésekben konkretizáljuk az egyes lehetséges elérési útvonalakat, hozzárendelve, hogy ezek milyen stratégiák által érhetők el. Ha a tervezés idősíkjairól beszélünk, akkor fontos megemlíteni, hogy a tervezés a jelen, múlt és jövő idősíkjai között mozog, nem egyenes, lineáris módon, hiszen ebben a szakaszban például ugyanolyan fontos a múltbéli vonatkozó események ismerete, mint a jövőre vonatkozó jelenlegi helyzetből elérhető lehetséges utak feltérképezése. Mindazonáltal e tervezési szakaszban a jövőre összpontosítunk. Mindeközben természetesen fenntartva az egyeztetési mechanizmust a különféle csoportokkal, mindazon szereplőkkel, akiknek érdekük fűződhet a település különböző aspektusú fejlesztéseihez. Ebben a stádiumban történik a részletek pontosítása, megoldási variációk kidolgozása, és a megvalósíthatóság, valamint a fenntarthatóság vizsgálata is. Ajánlatos a nyílttéri technikák, szemináriumok alkalmazása, aktív és interaktív kommunikáció folyamatos fenntartása: fényképfelvételek készítése az eseményekről, hírlevelek kiadása a munka menetéről, és lehetőség biztosítása a folyamatos visszacsatolásra bárki számára. A tervezés további fázisaiban, a jelenben futó programokkal vetjük össze a hosszú távra szóló stratégiai célkitűzéseket, stratégiákat. A jövőre vonatkozó tervezésben ugyanis fontos, hogy a jelen állapotából – amely szintén folyamatos változásban van – megtervezésre kerüljön az út az elérendő stratégiákig. A stratégiai célok meghatározásából, a meghatározott prioritások és lehetőségek mentén középtávra szóló politikákat, programokat kell alkotni. A stratégiai célkitűzések, majd a prioritások meghatározása hatással van a jelenben futó projektekre is, illetve a lehetőségekből új projekteken keresztül tervek készülnek, amelyek már a tervezés rövid távú horizontjához tartoznak. Mindezen tervezési folyamatban a legfőbb vezérlő elvnek a fenntarthatóságnak kell lennie, így valamennyi lépést ki kell, hogy egészítse ebben a fázisban a forrásallokáció tervezése, beleértve a fejlesztések valamennyi jövőbeni hatásának kiszámítását is.11 Jóváhagyás, végrehajtás Miután megtörténtek a jövőre vonatkozó elképzeléseket tartalmazó stratégiai dokumentumok, majd azokból a jelenre vonatkozó programok, cselekvési tervek, majd projektek, a tervezés egyes szakaszaiban szükséges a közbenső jóváhagyások után a tervek összefüggéseinek elemzése és végső jóváhagyása. Ebben a szakaszban a település fejlesztési dokumentumaiban meghatározott szereplőkkel, a térségi kapcsolatok szereplőivel, a település lakosságával a folyamatos egyeztetéseket, aktív és interaktív kommunikációt követően meg kell egyezni a kidolgozott tervek jóváhagyásában is. A végrehajtásban kulcsszereplő hivatal szervezetének átalakítását a kialakított terveknek megfelelően célszerű elvégezni. Ez sokkal inkább zökkenőmentes, ha a hivatal aktívan részt vett a tervezési folyamat kommunikációjában is. 11

Erről bővebben e füzetsorozat Atkári János: Önkormányzati gazdálkodás című részében olvashatnak.


25

Mivel a tervezési dokumentumok elkészítésének és megvalósításának folyamata minden esetben sokszereplős projekt formáját ölti, ezért alkalmazhatók rá a projektmenedzsment és a stratégiai tervezés általánosan, széles körben alkalmazott elvei és módszerei. Ezeknek a módszereknek jó részét a vállalati tervezés fejlődése során fejlesztették ki, és a megfelelő módosításokkal sokszor jól alkalmazhatók települések esetében is. A projekt szerkezetére éppúgy nem létezik egységes minta, mint ahogy a műfaj kötöttségei is meglehetősen lazák. A projektvezetés módszerének során határozottan megkülönböztetjük egymástól az olyan fogalmakat, mint • a projekt eszközei, köztes céljai és végcéljai, • a projekt erőforrásai (humán és tárgyi erőforrások, idő, pénz), azok forrásai és korlátai, • a csak egymást követően, illetve az egymással párhuzamosan végezhető tevékenységek, • a projekt végpontja, a projekt időtartama és a megválasztott időlépték, a projekt mérföldkövei, • a projekt folyamata és a végtermékének tekintett szolgáltatás vagy produktum, • az egyes részprojektek, amelyek együttese kiadja a projekt egészét, • a projekt figyelemmel követése, értékelése, az erről készített rendszeres jelentések sora. A projekt összefüggéseinek és tartalmának pontos meghatározása után a technikai, pénzügyi és szervezeti megvalósításhoz erőforrásokat kell hozzárendelni. Világossá kell tenni az egyes szereplők státusai közötti különbségeket: más és más feladattal néz szembe a megbízó szerepében az önkormányzat vezetése, a tervező és a kivitelezők. Visszacsatolás, nyomon követés A projekt csak akkor tekinthető teljesnek, ha megvalósítását, hatásait folyamatosan figyelik (monitorozás), értékelik, és ennek eredményeit folyamatosan szembesítik az eredeti tervekkel, amelyeket a körülmények megváltozásakor szükség esetén módosítanak. A projektek nyomon követéséből a cselekvési tervek és programok megvalósulása elemezhető, és ezek rendszeres időközönként összevetésre kell, hogy kerüljenek az eredeti dokumentumokkal. A képviselő-testületnek (vagy azt megelőzően az illetékes bizottságának) ezért a tervekben meghatározott módon, időről időre tárgyalnia kell a cselekvési tervek, programok és projektek megvalósulását, és amennyiben azok jelentősen eltérnek az eredeti tervektől, közbe kell avatkoznia akár egy újabb tervezési folyamat elindításával. Ebben az esetben a megvalósulás tervekhez képesti eltérések okait kell feltárniuk és elemezni, hogy vajon a meghatározott stratégia végrehajtható és fenntartható-e továbbra is. A beavatkozás mértéke a feltárt okoknak megfelelően történhet a politikák megváltoztatása vagy a stratégia újragondolása által.

26


Az önkormányzati tervezés hatályos hazai rendszere: . területfejlesztés és területrendezés

Az önkormányzatok szerepe a településfejlesztésben és a területrendezésben Az önkormányzati működésnek átgondolt és megfelelően megalapozott, az érintettek bevonásával kialakított terveken kell alapulnia, amelyek egymáshoz koherens módon illeszkednek. A tervezésnek így számos aspektusa van: társadalmi, gazdasági, fejlesztési, és az önkormányzat mint hatóság, rendezési szempontból is tervekkel kell, hogy rendelkezzen. A jogszabályok alapján megkülönböztetünk fejlesztési és rendezési típusú terveket. A fejlesztési terveken alapulva kell kialakítani a rendezési terveket. A településfejlesztési tervezés olyan tervezési folyamat, mely a település társadalmi, gazdasági, környezeti és műszaki-fizikai helyzetének elemzésére alapozott, a lakosság, a településpolitikai döntéshozók, a civil szerveződések és érdekképviseletek, valamint több tudományág szakembereinek bevonásával készülő, a település hosszú, közép- és rövid távú fejlődési irányainak meghatározását szolgálja. A fejlesztési tervek tartalmazzák azokat a társadalmi, szociális, gazdasági célú fejlesztési igényeket, melyek realizálásához kötődnek az adott területek és települések rendezési lehetőségei. A fejlesztési típusú tervek ismerete nélkül nem készíthető reális terület- vagy településrendezési terv, mert ez utóbbiaknak éppen az a legfontosabb céljuk, hogy a várható fejlesztéseket megfelelően integrálják a meglévő környezetbe és települési szövetbe, rögzítsék az egyes fontosabb beruházások helyét. Ehhez azonban először el kell határozni, hogy milyen beruházásokat akarunk megvalósítani, mire van szükség, s csak az után jöhet annak mérlegelése, hogy azt hogyan és hol valósítsuk meg, ami viszont már a rendezési tervezés feladata. A fejlesztési típusú tervdokumentumok a fejlesztési célokat jelölik ki, és döntően gazdasági településpolitikai megalapozottságúak, a rendezési tervek pedig döntően tér-műszaki jellegűek és a fejlesztési dokumentumokra épülve a területek felhasználási lehetőségeivel, s ezzel összefüggésben az építés lehetőségeivel, szabályozásával foglalkoznak. A fejlesztési típusú tervdokumentumok a miért, a mit, a mikor és a miből kérdésekre adnak választ. A rendezési típusúak a hol és hogyan kérdéseket válaszolják meg. Míg a fejlesztési típusú tervek általában nem, vagy csak a tervet jóváhagyó szervezetre tartalmaznak kötelező előírásokat, a rendezési tervek szabályozási munkarészei viszont jogi hatállyal is bírnak. Ami nem jelenti azt, hogy a jogilag nem kötelező fejlesztési típusú tervek kevésbé volnának fontosak. Sajnos a jelenlegi önkormányzati gyakorlat nem ezt mutatja, hiszen az önkormányzati működés olyannyira szerteágazó, és az önkormányzatok olyannyira túlterheltté váltak, hogy a források a kötelező feladatok megoldására is szűkösek. Ezzel együtt próbálunk rávilágítani arra, hogy a megfelelő tervezésre érdemes áldozni, mert anélkül átláthatatlan döntések, ad hoc jellegű tűzoltómunka folyik csak az önkormányzatban valódi értékteremtés és fenntartható fejlesztés helyett.

27


Az egyes települések életfeltételeit, fejlődési lehetőségeit döntő módon befolyásolják térségi kapcsolatai, a településrendszeren belüli munkamegosztás. Ezért egyetlen település problémáit sem lehet kezelni a település szűkebb-tágabb térségére való kitekintés nélkül. Az egy település közigazgatási területére készülő tervdokumentumok, a településtervek nem készíthetők el a több települést is magába foglaló különböző nagyságú területekkel foglalkozó tervműveletek, a területi tervek ismerete nélkül. A területi típusú tervekben kerülnek rögzítésre azok a lehetséges, kívánatos, vagy elhatározott fejlesztések, melyek az adott település környezetét, vagy akár konkrétan, területi, ágazati, országos érdekből az adott település fejlesztési koncepcióját, vagy a rendezési terv tervezési területét érintik. A nagyobb térséget tárgyaló területi tervekben az érintett településekre vonatkozó kötelező elemek is rögzítésre kerülhetnek, hiszen e nélkül nem lehetne megfelelő helyet biztosítani a térségi vagy országos, netán nemzetközi szempontból is jelentős nagyberuházásoknak, autópályáknak, vasútvonalaknak, illetve nem lehetne a területhasználat közérdekből fontos arányait fenntartani vagy jobbítani. A területi tervek, mivel nagyobb területre készülnek, átfogóak, és egyben a nagyobb lépték miatt vázlatosabbak, mint a települési szintű tervek. A helyi képviselő-testület fogadja el a területrendezési tervek kötelező előírásait kibontó, és a helyi érdekeket is megjelenítő településrendezési terveket (településszerkezeti terv, településszabályozási terv és helyi építési szabályzat), foglalja helyi önkormányzati rendeletbe azt a szabályozást, mely minden ottani beruházás feltételeit meghatározza. Ez képezi a tervezés második szintjét. A területi és a települési tervek után a tervezés harmadik szintje már a konkrét fejlesztési projektekhez, az adott építési telkekhez kötődik, ez azonban már az építési, építészeti tervezés szintje. A tervezés típusa szerinti különbségtétel mellett mindhárom területi kategóriában, tehát területi, települési és építési telek szintjén is készülnek fejlesztési és rendezési típusú tervfajták. Az egyes főbb tervtípusokat a következő táblázat szemlélteti: Fejlesztési típusú tervek

Rendezési típusú tervek

Területi tervek

területfejlesztési koncepciók (országos és regionális szinten) területfejlesztési programok . és tervek: • Átfogó Fejlesztési Terv • Nemzeti Fejlesztési Terv • Kiemelt térség fejlesztési programja • Regionális fejlesztési programok

Település

településfejlesztési koncepciók, településfejlesztési programok: • stratégiai programok • operatív programok

településrendezési tervek • Településszerkezeti terv • Szabályozási terv • Helyi építési szabályzat

fejlesztési projektek

engedélyezési tervek tender és kiviteli tervek

Építési telkek . tervei

területrendezési tervek: • Országos Területrendezési Terv • Kiemelt térségek területrendezési tervei • Megyék területrendezési tervei

28


A tervezési gyakorlatban használatos időtávlatok a következők: rövid táv: 2 évig, középtáv: 3–6 év, hosszú táv: 7–15 év, nagy táv: 15 éven túl. A jogszabályok szerint új rendezési tervet akkor kell készíteni, ha megváltozik az a gazdasági háttér, mely biztosítja a település életét, fejlődését, s így a fejlesztési lehetőségekben alapvető változás következik be akár pozitív, akár negatív értelemben, ami általában együtt jár az igények, az ott lakók életformájának alapos megváltozásával is. Ugyanígy a terv módosítását, vagy új terv készítését teszi szükségessé, ha megváltoznak azok a törvényi előírások, melyeknek a rendezési terveknek meg kell felelniük. A gyakorlatban azonban láttuk, hogy a tervezés egy folyamat, amelyben fontos a folyamatos nyomon követés és visszacsatolás. Ez nem jelenti azt, hogy a rendezési terveket folyamatosan változtatni kellene, hiszen egy jól átgondolt és szisztematikusan végrehajtott társadalmi részvételen alapuló integrált stratégiai tervezés a lehetséges jövők vizsgálatából indul ki és eredményezi azokat a fejlesztési terveket, amelyek a rendezési tervek alapját képezik. A területfejlesztés és területrendezés célja és feladata A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény értelmében a területfejlesztés és területrendezés célja: a) a z ország valamennyi térségében a szociális piacgazdaság kiépítésének elősegítése, a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése, az innováció térbeli terjedésének elősegítése, a társadalmi, gazdasági és környezeti céloknak megfelelő térbeli szerkezet kialakítása; b) a főváros és a vidék, a városok és a községek, illetve a fejlett és az elmaradott térségek és települések közötti – az életkörülményekben, a gazdasági, a kulturális és az infrastrukturális feltételekben megnyilvánuló – jelentős különbségek mérséklése és a további válságterületek kialakulásának megakadályozása, társadalmi esélyegyenlőség biztosítása érdekében; c) az ország térszerkezete, településrendszere harmonikus fejlődésének elősegítése; d) a nemzeti és térségi identitástudat megtartása és erősítése. A területfejlesztés és területrendezés feladata: a) a térségi és helyi közösségek területfejlesztési és területrendezési kezdeményezéseinek elősegítése, összehangolása az országos célkitűzésekkel; b) f ejlesztési koncepciók, programok és tervek kidolgozása, meghatározása és megvalósítása, a társadalom, a gazdaság és a környezet dinamikus egyensúlyának fenntartása, illetve javítása érdekében; c) a nemzetközi együttműködés keretében az Európai Unió regionális politikájához illeszkedés elősegítése, valamint a regionális együttműködésben rejlő kölcsönös előnyök hasznosítása és a határ menti (különösen a hátrányos helyzetű határ menti) térségek összehangolt fejlesztésének elősegítése. A területfejlesztés feladata különösen: a) az ország különböző adottságú térségeiben a társadalom és a gazdaság megújulását előse-


29

gítő, a térségi erőforrásokat hasznosító fejlesztéspolitika kidolgozása, összehangolása és érvényesítése; b) az elmaradott térségek felzárkóztatásának és fejlődésének elősegítése; c) a gazdaság szerkezeti megújulásának elősegítése az egyes ipari és mezőgazdasági jellegű térségekben, a munkanélküliség mérséklése; d) az innováció feltételeinek javítása a megfelelő termelési és szellemi háttérrel rendelkező központokban, és az innovációk térségi terjedésének elősegítése; e) a kiemelt térségek sajátos fejlődésének elősegítése; f) a befektetők számára vonzó vállalkozói környezet kialakítása. A területrendezés feladata különösen: a) a környezeti adottságok feltárása és értékelése; b)a környezet terhelését, terhelhetőségét és a fejlesztési célokat figyelembe vevő területfelhasz nálásnak, az infrastrukturális hálózatok területi szerkezetének, illetve elhelyezésének – az ágazati koncepciókkal összhangban történő – megállapítása; c) az országos és térségi, továbbá a területrendezéssel kapcsolatos településrendezési célok ös�szehangolása. A területfejlesztési és területrendezési feladatokat az állami szervek, az önkormányzatok, a természetes személyek és szervezeteik, a gazdálkodást végző szervezetek és az érdekvédelmi szervezetek, valamint más intézmények összehangoltan, egymással együttműködve látják el.

Fogalmak Településfejlesztés • Önkormányzati településfejlesztési döntés: a települési érdekek érvényre juttatása céljából a település fejlődésének alapvető lehetőségeit és irányait meghatározó, a település természeti adottságaira, gazdasági, szociális-egészségügyi és pénzügyi szempontjaira épülő településfejlesztési elhatározás. • Településfejlesztési koncepció: a fejlesztés összehangolt megvalósulását biztosító és a településrendezést is megalapozó, a település közigazgatási területére kiterjedő önkormányzati településfejlesztési döntéseket rendszerbe foglaló, önkormányzati határozattal elfogadott dokumentum, amely a település jövőbeni kialakítását tartalmazza. A fejlesztési koncepció elsősorban településpolitikai dokumentum, amelynek kidolgozásában a természeti-művi adottságok mellett a társadalmi, a gazdasági, a környezeti szempontoknak és az ezeket biztosító intézményi rendszernek van döntő szerepe. Elkészítése kötelező az önkormányzatok számára, társulhatnak egymással annak elkészítésére (hosszú távra szól, 12–20 év) • Integrált településfejlesztési stratégia: középtávú, stratégiai szemléletű, megvalósításorientált településfejlesztési dokumentum • Településfejlesztési program (4-5 év): általában a négyéves választási ciklushoz igazodó fejlesztési program, amelyhez a megvalósítás időterve és becsült költségei tartoznak.

30


A koncepció alapján, de mélyebb tartalmi összefüggésekkel készül. Gyakorta keveredik a fogalom a „ciklusprogram” kifejezéssel, de ez nem tekinthető azonosnak, mivel ciklusprogramot olyan településen is elfogadhatnak, ahol nincs településfejlesztési koncepció. • Településfejlesztési terv (rövid távra szól, 1-2 év): fejlesztési, cselekvési program, az éves költségvetéssel összhangban. A középtávú településfejlesztési program célkitűzéseinek operatív megvalósítására törekszik. Szintén keveredik a fogalom az „éves munkaprogram” elnevezéssel, az előbb említett okok miatt azonban nem azonos azzal, ez inkább a képviselő-testület éves munkaprogramját jelenti. • Településfejlesztési projekt: a településfejlesztési program alprogramja, annak részét alkotó konkrét beruházás, ill. cselekvéssor, időtartama változó, de általában néhány hónapot ölel fel, extrém esetben egy-két évig is elhúzódhat Településrendezés Településrendezési terv: a településszerkezeti terv, a szabályozási terv és a szabályozási terv (készítésük kötelező az önkormányzatok számára, és amennyiben a településrendezési eszközök készítése, az egyeztetési eljárás lebonyolítása nem főépítész irányításával történik, a terv jóváhagyása jogsértő). • Településszerkezeti terv: az a településrendezési terv, amely meghatározza a település alakításának, védelmének lehetőségeit és fejlesztési irányait, ennek megfelelően az egyes területrészek felhasználási módját, a település működéséhez szükséges műszaki infrastruktúra elemeinek a település szerkezetét meghatározó térbeli kialakítását és elrendezését. • Szabályozási terv: „az a településrendezési terv, amely a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket megállapító építési előírásokat térképen, rajz formájában ábrázolja” (Forrás: 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről) • Helyi építési szabályzat: az építés rendjét a helyi sajátosságoknak megfelelően megállapító és biztosító települési önkormányzati rendelet.


31

Az Európai Unió támogatáspolitikája; a pályázati források . és az önkormányzatok

A hazai önkormányzati fejlesztések meghatározó része az elmúlt években az Európai Unió támogatásainak felhasználásával történt. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv, valamint a két- vagy többoldalú államközi megállapodásokon nyugvó fejlesztési források – mint az EGT és Norvég Finanszírozási Mechanizmusok – programjain keresztül valósulhatott meg az önkormányzati fejlesztések döntő többsége. Önmagában ezt pozitívumként is értékelhetnénk, ha nem állna rendelkezésre például az alábbi felmérés eredménye: az ország 3144 települése közül 1503 település, az összes település 48%-a rendelkezik településfejlesztési koncepcióval. Az egyes megyék településeinek tervkészítési aktivitása jelentős eltéréseket mutat, pl. Somogy megye településeinek 86%-a, Fejér megye településeinek 79%-a rendelkezik hosszú távú településfejlesztési koncepcióval, viszont Veszprém megye 18%-os, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 21%-os arányú tervállományról adott tájékoztatást. Egyes megyékben még napjainkban is csak a települések kis százaléka rendelkezik hosszú távra szóló településfejlesztési koncepcióval. (Győr-Moson-Sopron megyében 34%, Heves megyében 36%, Zala megyében 37% és Bács-Kiskun megyében 40%). A megyék településeinek fejlesztési tervállományára vonatkozó átlagszámok mögött az a leglehangolóbb tény, hogy a városok (!) mintegy 12%-a nem rendelkezik hosszú távú fejlesztési elképzelésekkel.12 Ami azt jelenti, hogy számos fejlesztést az önkormányzatoknál semmiféle komoly tervezési folyamat nem előzött meg. Vajon hogyan számolták ki ezek az önkormányzatok a fejlesztéseik jövőbeni hatásait? Térben, időben, gazdasági mutatókkal és társadalmi hatásokkal együtt? Ahogyan a haiti közmondás tartja „What is built on chance is built on sand” – ami a lehetőségre épült, az homokra épült. Optimista várakozások szerint is a felelőtlen önkormányzati fejlesztések hatása fenyegető gazdasági következményekkel jár országos szinten néhány éven belül. Számos fejlesztés fenntartása fog komoly nehézségekbe ütközni, melynek árát nemzetgazdasági szinten fogja valamennyi magyar állampolgár megfizetni, ám leginkább az adott település lakói, akik az alapvető közszolgáltatásokhoz is csekély mértékben jutnak majd hozzá az önkormányzat pénzügyi, gazdasági ellehetetlenülése miatt. A fenntarthatóság ezért nemcsak elvárás, hanem minimális és alapvető követelmény minden fejlesztési terv készítése során. Fontos, hogy az önkormányzatok és leginkább a képviselő-testület tagjai mint legfőbb döntéshozók megértsék, hogy a tervezési folyamat nem önmagáért vagy papírok öncélú vagy értelmetlen gyártásáért való, hanem a minimális alapja mindenféle felelős önkormányzati döntés meghozatalának. A fentebb már idézett Lipcsei Chartában a tagállamok városfejlesztésért felelős miniszterei az alábbi nyilatkozatot tették az EU forrásainak önkormányzati fejlesztési célú felhasználására: „Városainknak elegendő cselekvési hatókört kell adni a helyi feladatok felelős módon történő ellátásához, valamint megbízható pénzügyi alapot, mely hosszú távon biztosítja a stabilitást. Ebből eredően fontos az is, hogy a tagállamok felhasználhassák az európai strukturális alapokat a lényeges integrált városfejlesztési programokhoz. Az alapok felhasználása során a speciális nehézségek12

Tózsa István, Jószai Attila, László László: Stratégiai településirányítás, Polgármester Akadémia 2009

32


re és a lehetőségekre kell összpontosítani, a tagállamok lehetőségeinek és nehézségeinek figyelembevételével. Ha még nem áll rendelkezésre, akkor a helyi hatóságoknak el kell sajátítani az integrált városfejlesztési politika végrehajtásához szükséges képességeket és a hatékonyságot, szem előtt tartva az épített környezet minőségének és fenntarthatóságának szempontjait. Az EU új kezdeményezései, a JESSICA és a JEREMIE programok, amelyek elősegítik a városfejlesztési alapok, valamint a kis- és középvállalkozásoknak szóló alapok létrehozását, pénzügyi konstrukciókat használva fel a magántőke bevonására az integrált városfejlesztési stratégiák végrehajtása érdekében, ígéretes lehetőséget kínálnak a hagyományos hazai és európai finanszírozási források hatékonyságának növelésére. Nemzeti szinten a kormányzati szerveknek egyértelműen fel kell ismerniük a városok jelentőségét a nemzeti, regionális és helyi célok megvalósításában, illetve politikáik városokra gyakorolt hatását. A különböző ágazati kormányzati szervek városfejlesztéssel foglalkozó, vagy a városi ügyekre hatást kifejtő tevékenységeit jobban össze kell hangolni és integrálni annak érdekében, hogy ki tudják egészíteni egymás tevékenységét, semmint hogy egymással konfliktusba kerüljenek.” Az EU hazai forrásait a Nemzeti Fejlesztési Terv, illetve az Új Magyarország Fejlesztési Terv programjain keresztül érhetik el az önkormányzatok. Ez az a stratégiai dokumentum, amely hazánk Strukturális Alapokból és Kohéziós Alapból való részesedésének alapjául szolgál. A Nemzeti Fejlesztési Terv kidolgozása, illetve az Új Magyarország Fejlesztési Terv ugyanis feltétele annak, hogy Magyarország részesedhessen az Európai Unió azon pénzügyi támogatásaiból, melyek kimondottan a tagállamok, illetve azok egyes régiói közötti fejlettségbeli különbségek kiegyenlítésére szolgálnak. Nemzeti fejlesztési tervet minden olyan országnak készítenie kell, amelynek egy főre eső GDPje az EU-átlag 75%-a alatt van. Magyarország és a 2004. május elsején csatlakozott tagországok mindegyike ebbe a kategóriába tartozik. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (azaz a második nemzeti fejlesztési terv) legfontosabb célja a foglalkoztatás bővítése és a tartós növekedés feltételeinek megteremtése. Ennek érdekében hat kiemelt területen indít el összehangolt állami és uniós fejlesztéseket: a gazdaságban, a közlekedésben, a társadalom megújulása érdekében, a környezet és az energetika területén, a területfejlesztésben és az államreform feladataival összefüggésben. Az ÚMFT megfogalmazza a foglalkoztatás bővülését és a gazdaság növekedését biztosító fejlesztési stratégiát. Kijelöli azokat a legfontosabb fejlesztési feladatokat, amelyek fenntartható módon biztosítják társadalmi, gazdasági és környezeti viszonyaink jobbá tételét. Olyan fejlesztési programokat jelöl ki, amelyek a hatékonyság érdekében alkalmazkodnak a társadalom és a gazdaság várakozásaihoz és változásaihoz, valamint felszabadítják az emberek és vállalkozásaik fejlesztési, újítási energiáit. Célul tűzi ki, hogy az országos és regionális programok egészítsék ki és támogassák egymást, hogy együttes és szinergikus hatásuk összességében mutasson túl a részcélok sikeres megvalósításán. Fő vonalakban vázolja a programok hatékony megvalósítására képes, a források felhasználását és széles körű hozzáférhetőségét biztosító, átlátható, egyszerű és gyors intézményrendszert. Az átfogó célok az ÚMFT-ben: 1. A foglalkoztatás bővítéséért teendő lépések: • a munkaerő-kínálat növelése: az egyén foglalkoztathatóságának javítása; • a munkaerő-kereslet bővítése: munkahelyteremtés; • a kereslet és a kínálat összhangját biztosító foglalkoztatási környezet kialakítása.


33

2. A tartós növekedés elősegítéséért teendő lépések: • a versenyképesség növelése; • a gazdaság bázisának a szélesítése; • az üzleti környezet fejlesztése, azon belül • az elérhetőség javítása, • a szabályozási környezet javítása, az állami szolgáltatások hatékonyságának növelése. A horizontális politikák A fejlesztési célok megvalósítása során kiemelt figyelmet fordítanak a fenti két általános szempont érvényesülésére. Az ágazati és regionális programokat át kell hatnia: • a környezeti, a makrogazdasági és a társadalmi fenntarthatóság elvének, valamint • a területi és társadalmi összetartozás (kohézió) biztosításának. A fenti célok eléréséhez a fejlesztési erőfeszítések hat területre összpontosulnak, melyek köré az operatív programok is szerveződnek. A tematikus operatív programokat regonális operatív programok foglalják keretbe. A fejlesztési célok a következők: • gazdaságfejlesztés, • közlekedésfejlesztés, • társadalom megújulása, • környezeti és energetikai fejlesztés, • területfejlesztés, • államreform. A prioritások sok eleme összefügg és hat egymásra. A prioritások tartalmának meghatározásakor a nagy társadalmi kérdések megoldására, a közigazgatás átfogó reformjából fakadó feladatokra helyezték a hangsúlyt, amelyek integrált megközelítést igényelnek. E feladatokra több operatív programban megjelenő ún. zászlóshajó projekteket dolgoztak ki. A hat operatív programban találhatóak meg azok a kiírt tevékenységek, pályázatok, amelyre az adott szempontoknak megfelelő szervezetek pályázhatnak támogatásért. Az EU hazai forráselosztásában komoly szerepet kell játszania a társadalmi részvételnek, ezért fontos valamennyi társadalmasítási szakaszban bekapcsolódni az önkormányzatoknak is, hiszen ezen keresztül gyakorolhat hatást a támogatandó területek/tevékenységek kiválasztására és meghatározására. Ugyanúgy fontos minden létező csatornán – például az önkormányzati szövetségeken keresztül – visszajelezni az EU hazai forráselosztásáról az EU felé, mert ez a tervezési, végrehajtási és ellenőrzési rendszer – minden bonyolultsága és bürokratikussága ellenére – működik.

34


Településfejlesztéssel kapcsolatos fontosabb jogszabályok

TÖRVÉNYEK 2004. évi CVII. törvény a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0400107.TV

1997. évi CXXXV. törvény a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99700135.TV 1992. évi LXXXIX. törvény a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99200089.TV 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99000065.TV KORMÁNYRENDELETEK 282/2009. (XII. 11.) kormányrendelet a kiemelt térségi és megyei területrendezési tervek, valamint a településrendezési tervek készítése során az országos, a kiemelt térségi és a megyei övezetek területi érintettségével kapcsolatosan állásfoglalásra kötelezett államigazgatási szervek köréről és az eljárás részletes szabályairól

http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0900282.KOR

277/2008. (XI. 24.) kormányrendelet az építésügy, a településfejlesztés és -rendezés körébe tartozó dokumentációk központi nyilvántartásáról

http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0800277.KOR

12/2007. (II. 6.) kormányrendelet a decentralizált helyi önkormányzati fejlesztési támogatási programok előirányzatai, valamint a vis maior tartalék felhasználásának részletes szabályairól 252/2006. (XII. 7.) kormányrendelet a településrendezési és az építészeti-műszaki tervtanácsokról http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0600252.KOR 240/2006. (XI. 30.) kormányrendelet a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések jegyzékéről http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0600240.KOR 104/2006. (IV. 28.) kormányrendelet a településtervezési és az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi-műszaki szakértői jogosultság szabályairól http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0600104.KOR 134/2005. (VII.14.) kormányrendelet a területrendezési hatósági eljárásokról

35


19/2005. (II. 11.) kormányrendelet a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatása felhasználásának részletes szabályairól http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0500019.KOR 27/2003. (III. 4.) kormányrendelet a térség- és településfelzárkóztatási célelőirányzat felhasználásának részletes szabályairól http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0300027.KOR 253/1997. (XII. 20.) kormányrendelet az országos településrendezési és építési követelményekről http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99700253.KOR MINISZTERI RENDELETEK 145/2009. (XI. 6.) FVM rendelet a Nemzeti Diverzifikációs Program keretében a vidéki települések megújítására és fejlesztésére igénybe vehető támogatások részletes feltételeiről http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0900145.FVM 24/2007. (IV. 17.) FVM rendelet az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások esetében a kedvezőtlen adottságú területek és az azokhoz tartozó települések megállapításáról http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0700024.FVM 137/2004. (IX. 18.) FVM rendelet a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv kihirdetéséről, valamint az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásokkal összefüggésben a kedvezőtlen adottságú területek és az azokhoz tartozó települések megállapításáról http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0400137.FVM 53/2000. (VIII.11.) FVM-rendelet a területrendezési és településrendezési tervezési jogosultságról 40/1999. (IV. 23.) FVM-rendelet a területrendezési, a településrendezési és az építészeti-műszaki tervtanácsokról http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99900040.FVM

forrás: CompLex Jogtár Magyarorszg.hu jogszabálykeresője, https://kereses.magyarorszag.hu/jogszabalykereso

36


Irodalomjegyzék

Benedek J. 2003, Tér és regionalizálás In: A terület és településfejlesztés alapjai – Dialóg-Campus Kiadó, Budapest–Pécs. Szerk.: Süli-Zakar I. Ehleiter J. 2007, Urbanisztika és regionalitás Süli–Zakar I. HVG Orac Kiadó, Budapest Futó P. – Szeszler Zs. 2006, A településfejlesztési koncepció készítésének módszerei az EU-ban és Magyarországon – TÖOSZ JÓTÁR módszertani füzet, Budapest Kerekes Gy. 2002, Útmutató a településfejlesztési koncepció készítéséhez (szerk.: Kökényesi J. – Madaras A.) – Településfejlesztési Füzetek 24., BM Kiadó, Budapest Kőszegfalvi Gy. 2001, Területrendezés In: A terület és településfejlesztés kézikönyve – Ceba Kiadó, Budapest Kőszegfalvi Gy. – Lloyd T. 2001, Településfejlesztés – ELTE Eötvös Kiadó, Budapest László L. 2004, Településfejlesztés, -rendezés és -tervezés In: Az önkormányzati közigazgatás az EU-csatlakozás tükrében (szerk.: Szigeti E.) Magyar Közigazgatási Intézet Tózsa István, Jószai Attila, László László: Stratégiai településirányítás, Polgármester Akadémia 2009 Building Bridges between citizens and local governments to work more effectively together through participatory planning, UNCHS Habitat Surowiecki, James: The Wisdom of Crowds, New York, 2004 THE PLANNING AND BUILDING ACT, Act of 14 June 1985 No. 77, with amendments in force 1 April 2005 – Norway Fenntartható település, területhasználat, Szántó Katalin és Sarlós Julianna Forrás: www.fenntarthato. hu

Planning for impact – SALGA (South African Local Government Association) Core Councillor Training Programme, 2000


37

A Képviselők Képzése Program kiadványainak szerzőiről

Atkári János Jelenleg a Pénzügykutató Zrt. önkormányzati igazgatója. 1991 és 2006 között a Fővárosi Önkormányzatnál dolgozott, előbb sajtófőnökként, majd kabinetfőnökként, 1994-től főpolgármesterhelyettesként. 2004-ig az önkormányzat gazdálkodásáért felelős első főpolgármester-helyettes volt. Dicső László Végzettségét tekintve okleveles mezőgazdasági gépész üzemmérnök, igazgatásszervező, humánszervező, térségi és vállalkozásfejlesztési menedzser, önkormányzati gazdaságszervező. Pályája kezdetén tíz éven át mezőgazdasági repülőgép-vezetőként dolgozott. Az önkormányzatok megalakulásától, 1990-től Alsómocsolád község polgármestereként tevékenykedik. Speciális területe: önkormányzatok működése, vidékfejlesztés, LEADER, civil kapcsolatok. Polgármesteri tevékenysége mellett több érdek-képviseleti, szakmai, szakmai és civil szervezet munkájában részt vesz. A Települési Önkormányzatok Szövetségének elnökségi tagja, a Baranya megyei tagozat elnöke. Alsómocsolád község 2009-ben elnyerte az Ifjúságbarát Önkormányzat, valamint az Idős barát Önkormányzat díjat. A „Magyarországi Falumegújítási Díj 2009” első helyezettje. Első díjazottként rész vehetett az európai falvak versenyében. Ebben a versenyben, melyben harminc európai településsel, illetve régióval kellett megméretnie magát, a II. kategóriában –ahol a komplex fejlesztési tevékenységet értékelték – első helyezést ért el. Dr. Pallai Katalin 1990 óta dolgozik önkormányzati szakértőként és trénerként. Vezető szakértőként több önkor mányzati reform, településpolitikai koncepció, helyi és térségi stratégia kidolgozásának szakértői csapatát vezette. A kilencvenes évek közepe óta nemzetközi szervezetek és külföldi cégek megbízására külföldön is dolgozik. 12 országban szerzett tapasztalatot, és tréningjein még ennél is több ország szakembereit oktatja. Emellett rendszeresen tart egyetemi kurzusokat és előadásokat meghívott előadóként itthon és külföldön. A közpolitikai és stratégiai folyamatok mellett a konfliktuskezelés a szakterülete. Mediátorként a települési és közösségi konfliktusok kezelésében szerzett gyakorlatot. Tevékenysége másik fő területe az önkormányzati döntéshozók és civil csoportok képzése és támogatása (coaching), valamint a sokszereplős társadalmi döntéshozási és konfliktuskezelési folyamatban részt vevő csoportok felkészítése. Sabján Katalin A TÖOSZ nemzetközi titkára 1999 óta. Igazgatásszervezői diplomáját ekkor szerezte az Államigazgatási Főiskolán, majd 2002-ben a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Karát elvégezve szerzett közgazdász diplomát Európai Unió szakirányon. Az 1700 önkormányzatot tömörítő szervezetben a település- és területfejlesztés kiemelt szakterületei közé tartozott,

38


számos projekt menedzsere és kezdeményezés támogatója volt e téren a tagönkormányzatok között. Hazai tevékenységei közé tartozik az Európa Tanáccsal való együttműködésből adaptált Legjobb Önkormányzatok Gyakorlatok Programjának, az Önkormányzati Vezetést Támogató Program, valamint az Önkormányzati kapacitásépítési program norvég tapasztalatok alapján 2009– 2010 című projektnek az igazgatása. Az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongres�szusának titkára 2006 óta. Varga Kristóf Jelenleg a Nyílt Társadalom Intézet Alapítványnál dolgozik helyi gazdaságfejlesztés és társadalmi részvétel programokon Délkelet-Ázsiában és Nyugat-Afrikában. 1998 és 2006 között a Fővárosi Közgyűlés tagja, ahol költségvetési kérdésekkel, informatikával és kultúrával foglalkozott. Hat éven át volt tagja az Európa Tanács önkormányzati kamarájának. Diplomáját közpolitikai elemzőként szerezte a Johns Hopkins Egyetemen az Egyesült Államokban. Dr. Weinek Leonárd Agrártudományi, közgazdaság-tudományi és jogi területeken szerzett hazai és nemzetközi diplomákat, ágazati tervezés témában egyetemi doktori fokozatot kapott. A tőkepiaci és vállalat finanszírozási területen gyűjtött tapasztalatok mellett szervezetfejlesztési és vállalati tréning piacon is tevékenykedett. 2006 és 2010 között Zugló polgármestere. Dr. Zongor Gábor Jelenleg a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára. Közigazgatási jogász, önkormányzati érdekvédő. 1977-től járási, majd megyei tanácsigazgatásban dolgozott. 1990 és 1998 között a Veszprém Megyei Önkormányzat közgyűlésének elnöke. 1998-tól 1999-ig országgyűlési képviselő. A Comitatus önkormányzati szemle alapító szerkesztőbizottsági elnöke, több könyv szerzője és szerkesztője.

Dr. Zongor Gábor

A helyi önkormányzatok szervezete és működése

Varga Kristóf • Győri Gábor

Demokrácia az önkormányzatokban

Atkári János

Önkormányzati gazdálkodás

Sabján Katalin

Önkormányzati tervezés

dr. Weinek Leonárd

A demokratikus településvezetés főbb dilemmái

Dicső László

A helyi közszolgáltatások szervezése

Dr. Pallai Katalin

Társadalmi részvétel

Önkormányzati tervezés

Recommend Documents