Önképzőkör 2008.03.30 Vasárnap
Tartalomjegyzék 1. A fotózás technikai szemszögből ........................................................................................................................... 2 1.1 Alapfogalmak ................................................................................................................................................... 2 1.2 Fényképezőgépek főbb üzemmódjai ................................................................................................................ 7 1.3 Fénymérés, fehéregyensúly .............................................................................................................................. 8 1.4 Fényképezőgépek ........................................................................................................................................... 10 1.4.1 Kompakt fényképezőgépek ..................................................................................................................... 10 1.4.2 Tükörreflexes fényképezőgépek.............................................................................................................. 11 1.4.3 Távmérős fényképezőgépek .................................................................................................................... 12 1.5 Technológia .................................................................................................................................................... 13 1.5.1 A film és a digitális képérzékelők ........................................................................................................... 13 1.5.2 A digitális érzékelők méretei és annak hatásai a fényképre.................................................................... 16 1.5.3 A digitális állomány filetípusai ............................................................................................................... 17 1.5.4 A memóriakártya..................................................................................................................................... 18 1.5.5 Digitális vagy analóg? ............................................................................................................................. 18 1.5.6 Objektívek ............................................................................................................................................... 19 1.5.7 Képtabilizátor .......................................................................................................................................... 20 1.5.8 Vaku ........................................................................................................................................................ 21 1.5.9 Beépített elektronikus szolgáltatások ...................................................................................................... 21 1.6 Érdekességek .................................................................................................................................................. 22 1.6.1 Csúcsgépek.............................................................................................................................................. 22 1.6.2 Nikonos víz alatti fényképezőgépek........................................................................................................ 22 1.6.3 Kamerák az űrben.................................................................................................................................... 23 1.6.4 A 3 dimenziós fotózás ............................................................................................................................. 23 2. A fotózás képszerkesztési szemszögből ............................................................................................................... 24 2.1 Kompozíció .................................................................................................................................................... 24 2.1.1 Harmadolási szabály................................................................................................................................ 24 2.1.2 Keret ........................................................................................................................................................ 25 2.1.3 Vezérlő vonalak....................................................................................................................................... 25 2.2 Fény, megvilágítás.......................................................................................................................................... 26 2.2.1 A fény minősége...................................................................................................................................... 26 2.2.2 A fény iránya ........................................................................................................................................... 26 2.2.3 Színek ...................................................................................................................................................... 26 2.3 Mozgás fotózása ............................................................................................................................................. 27 3. Felhasznált irodalom ............................................................................................................................................ 27 4. Vitát és beszélgetést indító kérdések, szempontok .............................................................................................. 27 A segédletet úgy próbáltam megírni, hogy egyszerre több kritériumot teljesítsen: ismertesse a fotózás alapvető fogalmait, érthető legyen, emellett érdekes, segítsen a fotózásban és fényképezőgép választásban…stb.. Mivel ezek egymásnak ellentmondó kritériumok, kérdéses, hogy ez mennyire sikerült. Az alapfogalmakat vastagított betű, a fontosabb megállapításokat aláhúzás, a példákat dőlt betű emeli ki. A lábjegyzet érdekességeket ír le, vagy olyan technikai részleteket, amelyek árnyalják ugyan a képet, de a megértéshez nem feltétlenül szükségesek. Mivel szinte minden mindennel összefügg, a dokumentum tele van előre és hátrahivatkozásokkal, amit a szürke kiemelés jelöl. 1
1. A fotózás technikai szemszögből 1.1 Alapfogalmak Mélységélesség: A mélységélesség tartománya a térnek az a része, amelyen belül a fényképezőgép objektívje elfogadhatóan éles képet rajzol (valójában persze csak az élesség síkjába eső részek borotvaélesek, de a mélységélességi tartományon belül is élesnek tekinthető a kép). A mélységélességi tartomány 1/3-a nagyjából az élességre állított tartomány és annak képsíkja előtt, 2/3-a pedig a mögött helyezkedik el. o Nagy mélységélesség esetén a képen a kép nagy tartománya éles. Ezt az üzemmódot használjuk tájképek esetében ahol mind az előteret, mind a hátteret élesnek szeretnénk megmutatni. o A csekély mélységélesség segítségével a kép témáját kiemelhetjük környezetéből. Például portré esetén tág rekesz és teleobjektív alkalmazásával a fotóalany mögötti hátteret szépen elmossuk, így a képet néző ember az ábrázolt személyre tud koncentrálni. A mélységélesség a rekeszértéken és gyújtótávolságon kívül függ a tárgytávolságtól (fókusztávolság) is. Közeli téma esetén a mélységélesség drasztikusan lecsökken: rendkívül közelről készített ún. makrófelvétel esetén a mélységélesség már csak tized milliméterekben mérhető. Természetesen a mélységélesség függ még az elkészített fotó nagyítási méretétől is: kisebb nagyítás esetén sokkal nagyobb a viszonylag éles képtartomány. Hiperfokális távolság: A hiperfokális távolság az a tartomány, ahova, ha állítjuk az objektív élességét, akkor a kép az állított távolság előtti bizonyos térrésztől egészen a végtelenig éles lesz. A hiperfokális tartomány függ a beállított rekeszértéktől és az objektív gyújtótávolságától, az értékeket táblázatos formában szokták megadni. Ha fényképet készítünk, az alábbi négy fogalom határozza meg technikai szempontból az elkészült képet: 1. Záridő: Azt az időtartamot (az expozíciós időt) adja meg, hogy a fényképezőgép zárja milyen hosszú ideig van nyitva, azaz mennyi ideig kap fényt a film vagy digitális képérzékelő. Minél rövidebb ideig van nyitva a fényképezőgép zárszerkezete, annál kevesebb fényt kap a film/érzékelő. Az mondjuk, hogy két záridő érték között 1 Fé (fényerő érték) a különbség, hogyha az egyik záridő fele annyi fényt enged a filmre/érzékelőre, mint a másik. Pl. az 1/500 és 1/1000 másodperc záridők között 1 Fé a különbség. 2. Rekeszérték (vagy blendeérték):
1. ábra: A különböző rekeszértékek szemléltetése (balra: tág rekesz, középen: közepes rekesz, jobbra: szűk rekesz)
A rekeszérték azt adja meg, hogy az objektív gyűrűszerű lamellarendszere mennyi fényt engedjen a filmre vagy digitális érzékelőre (ld. 1. ábra). Minél szűkebb a rekesz, a filmre/érzékelőre annál kevesebb fény jut. Az egyes rekesz értékeket az ún. f-szám jelzi. A következő rekeszértékek egymás után 1-1 Fé-vel kevesebb fényt engednek a filmre/érzékelőre: f/1.4, f/2, f/2.8, f/4, f/5.6, f/8, f/11, f/16, f/22. Azonos expozíciót (azaz a film/érzékelő ugyanakkora megvilágítását) érhetünk el különböző rekeszérték-záridő kombinációkkal (ld. 2. ábra). 2
2. ábra: A különböző rekeszértékek és záridők kapcsolata
A beállított rekeszérték emellett meghatározza a kép mélységélességét is. Tág rekeszérték esetén a kép mélységélessége csekély, míg szűk rekeszérték esetén a mélységélesség nagy (ld. 3. ábra).
3. ábra: A rekeszérték és a mélységélesség kapcsolata
3
3. Érzékenység: A választott film vagy a digitális érzékelő beállított érzékenysége azt határozza meg, hogy egy adott erősségű fényre a nyersanyag vagy érzékelő hogyan reagál. A filmek érzékenységét az ISO-szám jelzi (vagy régebben: DIN-érték). Minél nagyobb ez a szám, annál érzékenyebb a film. Egy ISO 800-as filmmel például 3-szor (azaz 3 Fé-vel) kevesebb fényt igényel a helyes expozícióhoz, mint egy ISO 100-as film. A kisebb érzékenységű filmek nagyobb részletgazdagságot, a nagyobbak kevesebb részletgazdagságot biztosítanak – a film elkezd szemcsésedni. Ez a megállapítás digitális gépekre is áll: a kisebb érzékenység nagyobb részletgazdagságot biztosít, a nagyobb érzékenységnél a kép elkezd zajosodni (a szemcsézettség digitális technikai megfelelője), és/vagy a fényképezőgép zajszűrése miatt elkezd mosott, vízfestményszerű lenni (a fényképezőgép feldolgozó elektronikája a zajjal egyetemben eltűnteti a részleteket is). Amennyiben elegendő fény áll rendelkezésünkre célszerű tehát a lehető legalacsonyabb érzékenységgel fotózni (hacsak nem célunk a szemcsézettséggel vagy zajjal valamilyen külön hatást elérni).
4. ábra: A különböző érzékenységek és záridők kapcsolata
4. Fókuszhossz vagy gyújtótávolság: Az elkészült fényképet nagyban befolyásolja az alkalmazott fókuszhossz is. A fókuszhossz meghatározza a kép látószögét: minél nagyobb, az objektív látószöge egyre kisebb lesz, azaz az objektív egyre kisebb szeletet hasít ki a valóságból (ld. 5. ábra és 6. ábra). A fókuszhosszt a digitális fényképezőgépeken rendszerint „35mm ekvivalens” formában is megadják: ez azt jelenti, hogy az adott objektív látószöge mekkora a megadott fókusztávolságú kisfilmes 1 formátumra átszámolva 2 . Az 50mm-es objektívet normál vagy alap objektívnek nevezzük, ez nagyjából annak a képnek felel meg, amit egy szemmel látunk. Az 50mm-nél kisebb fókusztávolságú objektíveket széles látószögű objektívnak hívjuk. A 28mm-es széles látószögű objektív
1
Kisfilm vagy 35mm-es film: az analóg fotózásban széles körben elterjedt filmfajta, amelynek fényérzékeny nyersanyaga 36*24mm méretű. 2 Az átszámolást az teszi szükségessé, hogy az egyes digitális gépek érzékelő mérete más és más. Erről bővebben az 1.5.2 A digitális érzékelők méretei és annak hatásai a fényképre c. fejezetben lesz szó.
4
nagyjából azt a képtartományt fedi le, mint két szemünk együttvéve 3 . Az 50mm-nél nagyobb gyújtótávolságú, szűkebb látószögű objektíveket teleobjektíveknek nevezzük.
5. ábra Az objektívek látószögei (35mm ekvivalens formában megadva)
6. ábra: A különböző gyújtótávolságú objektívek látómezeje (35mm ekvivalens formában megadva)
A fókuszhossz azonban nem csak a látószöget határozza meg; hatással van a perspektívára 4 is (ld. 7. ábra). A széles látószögű optika eltúlozza a perspektívát: az objektívhez közelebb lévő tárgyakat felnagyítja, a távolabbiakat pedig összenyomja, ezáltal a fényképen az előtér megnő a háttérhez képest. A teleobjektív ezzel éppen ellentétes hatást ér el: összenyomja a perspektívát, csökkenti a térérzetet, a valósághoz képest közelebb hozza a kép elemeit. Ezáltal felhasználhatjuk arra is, hogy a természet vonalait, alakzatait és színeit grafikus mintázattá tömörítsük össze.
3
Ez természetesen csak közelítés, hiszen a fényképezőgépnél téglalap alakú filmmel/érzékelővel dolgozunk, míg szemünknél nem, ráadásul nincsen éles határ a látószög szélénél, a perifériális látásnál. 4 Perspektíva: ennek segítségével látjuk térben a dolgokat. A perspektíva hatás miatt látjuk a tőlünk messzebb lévő tárgyakat távolabbinak a közelebbieket közelebbinek (úgy, hogy a közelebbi tárgyakat nagyobbnak látjuk mint a távolabbiakat).
5
7. ábra: A különböző fókuszhosszú objektívek perspektívája (35mm ekvivalens formában megadva)
A fókuszhossz emellett hatással van a mélységélességre is: a nagylátószögű objektív mélységélessége nagy; elfogadható élességgel rajzolja ki az egész képet az előtértől a háttérig. Teleobjektív esetében azonban a mélységélesség csekély: az elfogadható élesség tartománya egy szűk sávra korlátozódik: ez lehetőséget ad arra, hogy a kép témáját élesen kiemeljük az elmosódott háttérből. Az ún. reciprokszabály azt adja meg, hogy az egyes fókuszhosszaknál maximum milyen záridővel szükséges fotózni, hogy a kép ne mozduljon be 5 . A reciprokszabály azt mondja ki, hogy a szükséges záridő legfeljebb az alkalmazott objektív 35mm ekvivalens fókuszhosszának a reciproka lehet másodpercben kifejezve. Ez így elsőre bonyolultnak tűnhet, de a következő példa gyorsan megvilágítja: 60mm-es fókuszhossz esetén maximum 1/60 másodperc (vagy természetesen annál rövidebbet: 1/90, 1/125, 1/180, 1/250…stb. másodperc), 300mm-es fókuszhossz esetén pedig 1/320 másodperc 6 (vagy természetesen annál rövidebbet: 1/400, 1/500…stb. másodperc) záridőt alkalmazhatunk a bemozdulásmentes fotó érdekében. Látható, hogy az alkalmazható maximális záridő a fókuszhossz növelésével egyre csökken. Az utóbbi években ún. képstabilizátorokkal szerelnek fel egyre több objektívet/fényképezőgépet, hogy a reciprok szabály által adott maximális záridőnél nagyobb záridővel készíthessünk fényképeket (ezek leírását ld. 1.5.7 Képtabilizátor c. fejezet). Összefoglalásul: o A filmre / képérzékelőre jutó fény mennyiségét növelhetjük [csökkenthetjük]… o … hosszabb [rövidebb] záridővel o … tágabb [szűkebb] rekesszel o … nagyobb [kisebb] érzékenység kiválasztásával 5
Természetesen ez csak hozzávetőleges, tapasztalati szabály, amely csak kézből végzett fotózásra érvényes (hosszabb záridőket alkalmazhatunk, hogyha le tudunk támaszkodni vagy fotóállványt használunk). A kép bemozdulása függ egyéb tényezőktől is: mennyire tartja az illető stabilan a gépet, mekkora a gép súlya, tükörreflexes gép esetében mennyire rázza meg a felcsapódó tükör a gépvázat…stb. 6 Elvileg jó lenne az 1/300-ad másodperc, de a fényképezőgépeken olyan értéket nem lehet beállítani, hanem az esetek nagy részében az 1/250 és 1/320 másodperc a hozzá legközelebb eső két érték.
6
o A mélységélességet növelhetjük [csökkenthetjük]… o …szűkebb [tágabb] rekesszel o …kisebb [nagyobb] fókuszhossz (gyújtótávolság) alkalmazásával o …nagyobb [kisebb] tárgytávolság alkalmazásával
1.2 Fényképezőgépek főbb üzemmódjai
Programautomatika (P): A fényképezőgép fénymérője segítségével automatikusan beállítja a záridőt és a rekeszértéket, így a fotósnak csak a témára kell koncentrálnia. A legtöbb gép emellett lehetőséget ad ún. programeltolásra, amely lehetővé teszi két gomb vagy egy tekerő segítségével azonos expozíciót adó különböző rekeszérték-záridő kombináció használatát (ld. 2. ábra). Rekesz előválasztásos üzemmód vagy Időautomatika (A vagy Av): A felhasználó kiválasztja a használni kívánt rekeszértéket, a fényképezőgép fénymérője segítségével automatikusan beállítja az ehhez szükséges záridőt. Akkor használjuk, amikor a mélységélesség beállítása elsődleges fontosságú. Pl. portrékép esetében tág rekeszt állítunk be, hogy a szűk mélységélesség segítségével kiemeljük alanyunkat környezetéből, míg tájkép esetében szűk rekeszt állítunk be, hogy a képnek mind az előtere, mind a háttere éles legyen. Meg kell jegyezni, hogy bár a komolyabb kompakt digitális gépek is rendelkeznek ezzel az üzemmóddal, alkalmazhatósága esetükben igencsak korlátozott, hiszen a kis érzékelő méret (ld. 1.5.2 A digitális érzékelők méretei és annak hatásai a fényképre c. fejezet) miatt igazán kis mélységélességet nem lehet velük elérni. Záridő előválasztásos üzemmód vagy Rekeszautomatika (S vagy Tv): A felhasználó kiválasztja a használni kívánt záridőt, a fényképezőgép fénymérője segítségével automatikusan beállítja az ehhez szükséges rekeszértéket. Akkor használjuk, amikor a záridő beállítása elsődleges fontosságú. Pl. sportesemények, mozgó tárgyak esetében rövid záridővel kimerevíthetjük a témát. Érzékenységautomatika (TAv): A felhasználó kiválasztja a használni kívánt rekeszértéket és záridőt, a fényképezőgép pedig a beépített fénymérője segítségével automatikusan beállítja az ehhez szükséges érzékenységet. Ez az üzemmód csak az utóbbi években, a digitális fényképezőgépek elterjedésével jelent meg, jelen dokumentum írásakor még csak kevés fényképezőgép használja. Az üzemmódnak mindenképpen van létjogosultsága, de alkalmazását jelenleg még eléggé korlátozza az, hogy a mostani digitális fényképezőgépek beállítható érzékenységtartománya még viszonylag szűk (tipikusan 4-5 Fé, ISO 100-1600 vagy 3200 közötti érzékenységek), ez idővel viszont feltételezhetően csak javulni fog. Manuális (M): A felhasználó állítja be mind a rekesz, mind a záridő értékeket, amennyiben a fényképezőgép rendelkezik fénymérővel, úgy jelzi, hogy szerinte helyesek-e az általa beállított értékek. Motívumprogramok: A portré, tájkép, sport, makró…stb. motívumprogramok esetében a fényképezőgép olyan rekeszérték-záridő kombinációkat állít be, amelyet a fotózni kívánt téma megkíván (pl. portré-mód esetében kis-, tájkép-mód esetében nagy mélységélességet, sport-mód esetében rövid expozíciós időt a téma kimerevítéséhez…stb.)
7
1.3 Fénymérés, fehéregyensúly Egy komolyabb modern fényképezőgép az alábbi három fénymérési móddal rendelkezik: 1. Mátrix vagy kiértékelő A mátrix fénymérést a mikroelektronika széleskörű elterjedése tette lehetővé. A gép sok (5-1000) ponton mér fényt és az így kapott adatokat összeveti egy hatalmas – több tízezer képből álló – belső adatbázissal, melyek a legkülönfélébb fotós szituációkra tartalmaznak helyes expozíciós beállításokat. Érdemes megjegyezni, hogy egy modern fényképezőgép mátrix fénymérő rendszere nagyobb számítástechnikai kapacitással rendelkezik, mint az 1969-es amerikai Apollo-holdraszállási program!!! +: Egyszerű használat +: Az esetek túlnyomó részében megfelelő eredményt szolgáltat -: Mivel nem ismert, hogy a gép pontosan milyen bonyolult eljárások alapján dönt a megfelelő expozíció kiválasztásáról, ezért felülbírálása nehézkes 2. Középre súlyozott A középre súlyozott fénymérés a legrégebb használt fénymérés típus. A fényképezőgép a kép egészén méri ugyan a fényt, de a képmező középtáját nagyobb (75%) súllyal veszi számításba, mint a széleket. +: Mivel viszonylag nagy képterületre átlagol, ezért általános célokra megfelelő +: Egyszerű, kiismerhető, ezért könnyű felülbírálhatóság -: Kompenzáció nélkül hajlamos az olyan képek alulexponálására, amely nagy részben tartalmaznak kék égboltot. 3. Spot Szűk (képmező 1-2%-a) területen méri a fényt, az adott kis területre adja meg a helyes expozíciót. Makrófotózásnál gyakran használják. +: Precíz fénymérés a kívánt területen. -: A mért eredmények nagy eltérést mutathatnak. TTL fénymérés A modern fényképezőgépek fénymérője ún. TTL alapon működik: ahogyan az angol rövidítés is mutatja (TTL: Through The Lens), a fénymérés a fényképezőgép objektívén keresztül történik. Ily módon az objektívre szerelt szűrők expozícióra gyakorolt hatását a fényképezőgép automatikusan korrigálni tudja. Középtónus A fénymérőket úgy tervezik, hogy egy ún. középtónusra – vagyis a téma se nem túl világos, se nem túl sötét részletére adja meg a helyes expozíciót. Ha nézzük színskálát a hófehértől a koromfeketéig, akkor a középtónus a skála közepén elhelyezkedő középszürke szín lenne. Szigorúan véve a szürke egy bizonyos árnyalatát (amely a ráeső fény 18%-át veri vissza) tekintik középtónusnak (ld. 8. ábra), de ha színes a téma, a középtónusnak nem kell feltétlenül szürkének lennie. A szürke szikla, a nedves beton, az ember bőrszíne, a fű vagy tégla nagyjából középtónusnak tekinthető.
8. ábra: Szürke középtónus
Expozíció korrekció A téma sok esetben világos és sötét képtartományokat is tartalmaz, mégis átlagban az esetek nagy részében nagyjából középtónust ad. Amennyiben azonban a téma nagy része fehér vagy fekete színű, vagy számottevő mértékben tartalmaz világos vagy sötét felületeket, akkor a fénymérő – lévén, hogy átlagban középtónusú felületet feltételez – téves értéket ad meg. Ennek az eredménye az lesz, hogy az elkészült kép túl sötét (alul expozíció) vagy túl világos (felül expozíció) lesz. Ezekben az esetben expozíció korrekció szükséges. Ha a téma nagy részét világos felület tölti ki (fehér hó, fehér házfalak, ragyogó kék égbolt, csillogó víztükör…stb.), akkor a gép fénymérője által javasoltnál több fényt kell engednünk a filmre/érzékelőre (azaz felül expozíciót alkalmazunk a javasolt értékhez képest), míg ha a téma nagy részét sötét felület tölti ki (ágyú, fekete autó…stb.), akkor a gép 8
fénymérője által javasoltnál kevesebb fényt kell engednünk a filmre/érzékelőre (azaz alul expozíciót alkalmazunk a javasolt értékhez képest). Gyakran előforduló helyzetek expozíció korrekciós ajánlását mutatja a 9. ábra. Téma leírása
Javasolt expozíció korrekció értéke
Havas síterep +1.5 Fé Homokos tengerpart +1.5 Fé Tájkép: képmező kétharmadán ragyogó égbolt +1.0 Fé Kisméretű tárgy sötét háttér előtt -1.0 vagy -1.5 Fé Fekete autó -1.0 vagy -1.5 Fé Vas eszköz -1.0 vagy -1.5 Fé Ellenfény +2.0 Fé 9. ábra: Különféle helyzetekben javasolt expozíció korrekció értékek középre súlyozott fénymérés használata esetén
Hisztogram A hisztogram sokat segít a helyes expozíció megítélésében – érdemes tehát megtanulni a használatát. Bár elsőre bonyolultnak hangozhat, az egész elve nagyon egyszerű: a különböző fényerősségek függvényében – ezt a vízszintes tengely jelképezi – feltünteti azt, hogy milyen gyakorisággal fordulnak elő a kép egyes alkotóelemei. A hisztogram bal oldalán találhatóak az árnyékos részek, a jobb oldalán pedig a világos területek (10. ábra). Ha a kép alulexponált, azaz alulvilágított, akkor a hisztogram jobb oldala részben vagy teljesen hiányzik: legfeljebb apró dombokat találunk itt. Hogyha a kép felülexponált, azaz túlvilágított, akkor ugyanígy a hisztogramnak a bal oldala hiányzik részben vagy teljesen. Szélsőségesen nagy kontrasztviszonyok alapján a hisztogram mindkét oldala meredeken lejt a vízszintes tengely felé. Helyes expozíció esetén a hisztogram kiegyenlített: nem hiányzik sem a jobb (világos, csúcsfényes területek), sem a bal oldali tartomány (árnyékos, mély tónusok), a hisztogram súlypontja nagyjából középen van és nem túlságosan meredek (azaz nem függőlegeshez közeli) a két széle. Hisztogrammal az összes komolyabb digitális fényképezőgép és képszerkesztő program rendelkezik.
10. ábra: Példa hisztogram alkalmazására (Adobe Photoshop CS2)
Fehéregyensúly A fehéregyensúly azt mondja meg, hogy az adott fényhőmérsékleti viszonyok között a fényképezőgép érzékelője mit tekintsen fehérnek. Szemünk ugyanis automatikusan minden helyzetben a fehéret tekinti fehérnek, filmnyersanyag vagy digitális érzékelő esetében azonban a helyzet nem ilyen egyszerű: minden megvilágítási helyzetben mást és mást lát fehérnek. A fény színhőmérséklete a Kelvin-féle skálával jelölhető: az alacsonyabb kelvin-értékek melegebb, a magasabb értékek hidegebb árnyalatoknak felelnek meg. Az izzólámpa fénye 9
általában 3000 kelvin alatt marad, a Nap fénye kb. 5500 kelvin, a derült égbolt esetén árnyékban akár 10 000 kelvin is lehet a színhőmérséklet. Míg az analóg gépeknél csak a film cserélgetésével 7 vagy esetleg színszűrökkel módosíthattuk az elkészült kép színhőmérsékletét (és ezek nélkül tipikusan sárgás színűek voltak a beltéri világításnál és kissé kékes színűek az árnyékban készített képek), addig a legegyszerűbb digitális fényképezőgépek is lehetőséget adnak a fehéregyensúly különféle helyzetekhez megfelelő beállítására (automata, manuális 8 , napfény, felhős idő, izzólámpa, fénycső, vaku, árnyék). Nem biztos, hogy mindig az a legjobb, hogyha olyan fehéregyensúly beállítással fotózunk, amilyet a színhőmérséklet megkíván (azaz ahogyan a szemünk látja a dolgokat): a különböző árnyalatú képek ugyanis más és más hangulatot adhatnak (pl.: enyhén sárgás árnyalatú képek → melegség, meghittség hangulata; kékes képek → hidegség, tárgyilagosság érzete…stb.).
1.4 Fényképezőgépek 1.4.1 Kompakt fényképezőgépek A kompakt fényképezőgépek (11. ábra) elnevezésüket kicsiny méretükről kapták. A kép komponálására egy az objektív fölött elhelyezett ún. átnézeti kereső szolgál. Mivel az objektív és az átnézeti kereső nem ugyanabból a szemszögből szemléli a fotózandó témát ún. parallaxis hiba lép fel: a fotós nem pontosan ugyanazt a képkivágást látja, mint ami a filmen/digitális érzékelőn majd rögzítésre kerül. Ez a hiba a tárgytávolság csökkentésével fokozódik. A digitális kompakt gépeknél a kép komponálását a gép hátulján lévő LCD kijelző segítségével is végezhetjük. Az LCD kijelző az átnézeti keresővel szemben pontosan a rögzítésre kerülő képet mutatja, ráadásul segítségével már rögtön a kép készítése közben figyelemmel kísérhetjük a fényképezőgép képet 11. ábra: Digitális kompakt fényképezőgép befolyásoló különféle beállításait (expozíció korrekció, fehéregyensúly, szín és kontrasztbeállítások…stb.). Néhány komolyabb kompakt gép LCD kijelzője kifordítható, ezáltal könnyebbé teszik a kép megkomponálását akkor, amikor például fej fölött fotózzunk, vagy épp ellenkezőleg, a gépet a talajra szorítva kell megalkotnunk álmaink fotóját. A digitális kompakt gépek nagy része nem is rendelkezik már átnézeti keresővel, csak LCD képernyővel, pedig az átnézeti keresőnek is megvannak a maga előnyei az LCD kijelzővel szemben: szikrázó napsütésben jobban használható (az LCD ekkor nehezen látható), valamint alkalmazása kíméli az akkumulátorokat (ne feledjük a digitális fényképezőgépek fő elektromos energia fogyasztója az LCD kijelző). Néhány kompakt gépnél az átnézeti kereső is elektronikus; egy kis LCD kijelző található benne. Ez sikerrel egyesíti a kétfajta kijelző előnyeit 9 . A nagyobb (10-20x) zoom átfogású, manuális beállításokat is lehetővé tévő, nagyobb méretű „kompakt” fényképezőgépeket bridge-gépeknek hívjuk. Az elnevezés az analóg technikában egyébként nem egészen ezt jelölte: ott olyan tükörreflexes fényképezőgépek voltak ezek, amelyeknek optikája nem volt cserélhető és jellemzően nem kínáltak komolyabb manuális beállítási lehetőségeket.
7
Filmekből is léteztek különféle színhőmérsékletű filmek: napfényre, műfényre (izzólámpára)…stb. A kommersz keretek között kapható filmek napfényre voltak érzékenyítve. 8 A manuális fehéregyensúly úgy állítható be, hogy a gép elé teszünk egy fehér vagy szürke lapot, arról készítünk egy referencia ábrát és a gép ezután ezt fogja semleges színűnek tekinteni) 9 Pontosan azt a képet látjuk fotózáskor, ami rögzítésre kerül, a kép készítése közben figyelemmel kísérhetjük a fényképezőgép képet befolyásoló beállításait, szikrázó napsütésben is jól használható, mérsékelt energiafogyasztás. Ráadásul átnézeti kereső használatakor a gépet az arcunkhoz nyomjuk, ami stabilabb fogást eredményez, kevésbé mozdulnak be, mosódnak el az elkészített fotók.
10
A digitális-kompakt fényképezőgépek előnyei és hátrányai a következők a digitális tükörreflexes gépekkel szemben: +: o Kisebb méret és tömeg → könnyű hordozhatóság o Olcsóbbak o Az élőképes 10 LCD kereső rögtön azokat a beállításokat 11 mutatja, ami a képen rögzítésre kerül o Kiváló makróképesség 12 -: o Lassabb működés o Rosszabb képminőség, különösen magas érzékenységen: a kép zajosodik és/vagy mosott lesz a zajszűrés miatt 13 o Túl nagy mélységélesség: a téma nem különíthető el annyira környezetétől
1.4.2 Tükörreflexes fényképezőgépek A tükörreflexes fényképezőgép (ld. 12. ábra) különböző nyelvű elnevezései (a magyar a német Spiegelreflex-kamera szó tükörfordítása, az angol elnevezés Single Lens Reflex) szemléletesen leírják a gép működési elvét: a fotós az objektíven keresztül figyeli a fotózni kívánt témát, amit egy exponáláskor felcsapódó tükör vetít számára a keresőbe. A tükörreflexes fényképezőgép felépítését mutatja a 13. ábra. 12. ábra: Az analóg (bal oldalt) és digitális (jobb oldalt) tükörreflexes fényképezőgépek felépítése – a digitális gép hátsó LCD kijelzőjét leszámítva – azonos
A kép készítésének folyamata a következő: Miután lenyomtuk az exponáló gombot a tükör (2.) felcsapódik, majd a mechanikus zárszerkezet (3) kinyílik, hogy a film vagy digitális érzékelő (4) fényt kaphasson az objektíven (1) keresztül. Miután a zár (3) a szükséges ideig nyitva volt, becsukódik, és a tükör (2) visszatér alaphelyzetbe: visszatér az élőkép: a fotós az objektíven (1), pentaprizmán (7) és keresőn (8) ismét keresztül lát, felkészülvén egy esetleges újabb fotó készítésére. 13. ábra: A tükörreflexes fényképezőgép felépítése (1. objektív, 2. tükör, 3. zárszerkezet, 4. film vagy digitális érzékelő, 5. fókuszáló matt üveg, 6. gyűjtőlencse, 7. pentaprizma, 8. kereső)
10
Eredetileg a tükörreflexes gépek LCD-je csak az elkészült kép visszanézésére használható és nem a kép komponálására, de az újabb, komolyabb tükörreflexes gépek ma már szinte mind rendelkeznek élőkép funkcióval – valószínűleg a jövőben ez a tükörreflexes gépeknek is ez egy teljesen hétköznapi szolgáltatása lesz. 11 Alul-/felülexponálás, különféle színbeállítások…stb. 12 Ennek oka az, hogy a digitális kompakt gépeknek kisebb érzékelője (ld. 1.5.2 A digitális érzékelők méretei és annak hatásai a fényképre c. fejezet), van, mint a digitális tükörreflexes gépeknek , ami miatt jóval nagyobb a mélységélesség: a gép képes közelebbi témát is nagy élességgel megjeleníteni. A tükörreflexes gépek csak külön makróobjektívvel veszik fel a versenyt a kompakt gépekkel – bár ezek képminősége felülmúlja a kompaktokét, árúk meglehetősen drága. 13 Ennek oka a digitális tükörreflexes gépekénél kisebb képérzékelő chip (ld. 1.5.2 A digitális érzékelők méretei és annak hatásai a fényképre c. fejezet).
11
A tükörreflexes fényképezőgépek előnyei és hátrányai: +: o Tartozékok széles skálája érhető el: különféle objektívek, vakuk kaphatók, amelyek lehetővé teszik, hogy mindenki a saját igénye alapján állíthassa össze a fotófelszerelését o Sokkal jobb képminőség, különösen magasabb érzékenységeken 14 o Sokkal gyorsabb működés, mint a digitális kompakt fényképezőgépeknél: az exponáló gomb lenyomása után szinte azonnal 15 exponál, bekapcsolás után rögtön fényképezésre kész o Kisebb mélységélesség érhető el vele, mint a digitális kompakt gépekkel 16 , ezáltal lehetővé teszi a fotótéma elkülönítését a környezetből (például háttér elmosása portrékészítésnél) -: o Nagyobbak, nehezebbek, mint a digitális kompakt fényképezőgépek 17 vagy távmérős gépek. o Lényegesen drágábbak, mint a kompakt gépek 18 .
1.4.3 Távmérős fényképezőgépek A távmérős fényképezőgép (ld. 14. ábra) kinézetre hasonlít egy igényes kompakt fényképezőgéphez. A tükörreflexes gépekhez hasonlóan, objektívje rendszerint cserélhető és csatlakoztatható hozzá külső vaku is. A kép megkomponálását a fotós – a kompakt gépekhez hasonlóan – egy átnézeti keresőn keresztül végzi, amely bonyolult parallaxis-kiegyenlítő rendszerrel van ellátva, ezáltal az nagy pontossággal mutatja a valódi – filmen vagy digitális érzékelőn megjelenő – képkivágást.
14. ábra: Távmérős fényképezőgép
A távmérős gépeknél az élességállítás az ún. távmérő segítségével történik: ez sárgás képet vetít a kereső képének közepére (ld. 15. ábra). A két kép egymáshoz képest el van tolva, szellemképes. Amikor az objektív élességállító gyűrűjének tekerésével fedésbe kerülnek, a téma élességállítása megtörtént. A legkifinomultabb (és ezért persze jó drága) távmérős gépeket a Leica gyártja, a jelenlegi egyetlen digitális távmérős fényképezőgép a Leica M8. 15. ábra: Élességállítás távmérős fényképezőgéppel
14
Ennek oka az, hogy a digitális tükörreflexes gépeknek nagyobb érzékelője van, mint a digitális kompakt gépeknek (ld. 1.5.2 A digitális érzékelők méretei és annak hatásai a fényképre c. fejezet) és a nagyobb érzékelőn nagyobbak a fényt felfogó pixelek, azaz több fény befogadására képesek, érzékenyebbek. 15 Tipikus késleltetés 0.1 másodperc, de komolyabb gépeknél 0.05 másodpercnél gyorsabb reagálás sem ritka. 16 Ennek oka az, hogy a digitális tükörreflexes gépeknek nagyobb érzékelője van, mint a digitális kompakt gépeknek (ld. 1.5.2 A digitális érzékelők méretei és annak hatásai a fényképre c. fejezet). 17 Bár bizonyos kisebb tükörreflexes gépek egyszerűbb, kis zoom tartomány átfogású, vagy fix gyújtótávolságú objektívekkel kisebbek lehetnek mint az ún. bridge-gépek. 18 Bár egy belépő szintű tükörreflexes gép már nagyjából annyiba kerül, mint egy haladó bridge-gép, de a tükörreflexes gépek árának csak töredékét teszi ki a gépváz: a később vásárolt objektívek, vakuk…stb. sokba kerülnek.
12
A távmérős fényképezőgépek főbb előnyei és hátrányai a tükörreflexes gépekhez képest a következők: +: o Kis méret 19 o Gyakorlatilag hangtalan működés 20 o Kézből sokkal rövidebb (tipikusan negyed akkora) záridővel lehet fotózni 21 o Egész tág rekeszértékek esetén is kiváló optikai minőség 22 o Nagyon világos kereső 23 o Egyszerű szerkezet, kisebb a meghibásodás valószínűsége -: o A képkeresőben megjelenő kép nem pontosan egyezik az objektív által látott képpel 24 o A leghosszabb teleobjektívek tipikusan 135mm-esek 25 o A helyes fókusz gyors meghatározása nehézkes, nagy gyakorlatot igényel 26 o A különféle szűrők hatása a felvétel készítésekor nem látható 27 , a fénymérő őket nem érzékeli 28 A fenti előnyök és hátrányok alapján látható, hogy a távmérős gép riportfotózásra – ahol a kis méret, a hangtalan, feltűnésmentes működés, megbízhatóság elsődlegesen fontos - kiválóan alkalmas, de bármilyen olyan esetben, ahol a nagyobb teleobjektív, pontos és gyors fókusz, pontos kereső elengedhetetlen, ott a tükörreflexes gép a jobb választás. A legtöbb profi fotós, aki távmérős géppel (is) dolgozik, rendelkezik tükörreflexes géppel is, de ez az állítás fordítva nem igaz.
1.5 Technológia 1.5.1 A film és a digitális képérzékelők Az objektív által vetített képet analóg gépek esetében a film, míg digitális gépek esetében az érzékelő rögzíti. A film A filmek három fő alaptípusa a színes negatív, a színes diapozitív és a fekete-fehér negatív. Negatív film esetében a végső, használt kép (a papírkép) már egy másodgenerációs eljárás eredménye, míg a diapozitívnál maga a nyersanyag az a kép, amit nézünk (a diakép). Mivel a diafilm elsőgenerációs látványt ad, ezért a negatívról készülő papírképnél jobb élességet, erősebb kontrasztot és pontosabb színvisszaadást, telítettséget biztosít. A diafilm legnagyobb hátránya az, hogy a negatív filmnél pontosabb expozíciót (tehát precízebb fénymérést) igényel. 16. ábra: A film rétegei
A továbbiakban a színes negatív film működését írjuk le vázlatosan. A színes negatív filmet több réteg alkotja (ld. 16. ábra). A felső réteg védelmet biztosít a karcolódás ellen, az alatt a különböző, rétegekre osztott fényérzékeny anyagok vannak; az egyes rétegek a fény más-más hullámhosszára reagálnak. A rétegeket az optimális színreprodukció biztosításának megfelelően helyezték el: a kék fényre reagáló réteg a felül, a zöldre érzékeny 19
A tükörreflexes gépeknél egyszerűbb szerkezet (nincs felcsapódó tükör) teszi ezt lehetővé. A tükörreflexes gépeknél a tükör felcsapása a zár hangjához képest nagy zajjal jár. 21 Ennek oka az, hogy mivel nincsen felcsapódó tükör (mint a tükörreflexes gépeknél), ezért az nem rázza be a gépvázat. 22 Mivel nincsen felcsapódó tükör, ezért az objektív hátsó lencséje tetszőlegesen közel lehet a zárszerkezethez. Ez okból kifolyólag távmérős gépekhez könnyebb minden beállításnál remekül teljesítő optikát tervezni, mint a tükörreflexes gépekhez. 23 Mivel nem az objektíven keresztül nézünk át, ezért a kereső világossága nem függ az objektív legtágabb rekeszértékétől. 24 Ennek oka a parallaxis hiba, ami a parallaxis kiegyenlítő rendszer ellenére jelen van. Közel témák fotózásánál a probléma sokkal erősebben jelentkezik. 25 Mivel a kereső az objektívtől független ezért külön képkivágás kell az egyes objektívekhez, ami csak egy bizonyos tartományban képzelhető el – a teleobjektívek kívül esnek ezen a tartományon. Ráadásul a teleobjektívek nagyok, nehezek, így a távmérős gép igazi előnyét – a kis súlyt és méretet – ott nem tudná érvényesíteni. 26 Mivel nem az objektíven keresztül nézünk át, hanem a fókuszt két kép egymásra fedésével hozzuk létre. Ráadásul a távmérős gépek – egy-két kivételtől eltekintve – nem tartalmaznak autófókusz rendszert, és a tükörreflexes gépekkel ellentétben nem rendelkeznek mélységélesség ellenőrző funkcióval. 27 Mivel a nem az objektíven keresztül, hanem egy külön keresőn keresztül nézzük a fotózandó témát. 28 Mivel a fénymérés nem az optikán keresztül történik (legalábbis az esetek nagy részében), ezért a feltett szűrők által igényelt expozíció korrekció nem automatikus. Azt a fotósnak külön kell beállítania. 20
13
középen, a pirosra reagáló pedig alul helyezkedik el. A film exponálásakor fényérzékeny ezüst-halogenid kristályok lépnek működésbe, nagyon apró méretű ezüst-ionkristály csomókat létrehozva. A film előhívásakor ezeket az ezüstrészecskéket kioldják, ami elengedi az egyes rétegek színes festék anyagait. Az előhívás alatt kicsapódott ezüstrészecskék tehát maguk mögött hagyják a színes festékek három rétegét, amelyeket átvilágítva megkapjuk a végső, színes papírképet. Digitális képérzékelők A digitális fényképezőgépen a fényképet nem a film, hanem a digitális érzékelő rögzíti (ld. 18. ábra). A digitális érzékelő egy szilikon chip, apró sorberendezett diódákkal ellátva. Az egyes diódák képviselik a digitális kép egyes elemeit, a pixeleket. A diódák fény hatására elektromos töltéseket generálnak, a különböző képpontokból származó információt pedig a fényképezőgép képfeldolgozó rendszere képpé állítja össze. A fényérzékelő szenzorok döntő többsége csak a fényerősségre érzékeny (azaz fekete-fehérben látják a világot), ezért színes képek rögzítéséhez az egyes szenzor elemek elé színszűrőket kell illeszteni. A zöld, kék és piros szűrők 17. ábrán látható elrendezésével előáll az ún. Bayer mintás érzékelő. Az egyes képpontok csak a külvilág egyes színeit érzékelik, a teljes színes kép a képpontok átlagolásával, ún. interpolálásával jön létre. Az ábrán látható, hogy az érzékelők fele a zöld, negyede a kék, negyede pedig a piros színárnyalatokat érzékeli. A zöld színárnyalat azért kap nagyobb súlyt, mert szemünk erre érzékenyebb. Az egyes fényérzékelő diódák kicsiny méretűek, éppen ezért – hogy minél több fényt felfogjanak – eléjük apró nagyítólencséket, ún. mikrolencséket helyeznek. A képérzékelő chipek felépítése tehát a következő: felül vannak a fényt összegyűjtő mikrolencsék, alattuk a fény egyes színárnyalatait megszűrő szűrök, majd legalul maguk a fényérzékelő diódák (ld. 20. ábra).
17. ábra: Bayer mintás érzékelő
A digitális érzékelőknek több fajtája létezik, most ezeket tekintjük át nagy vonalakban. CCD 29 A CCD (ld. 18.ábra) a manapság használt legelterjedtebb képérzékelő típus. A digitális kompakt fényképezőgépek és videokamerák szinte kivétel nélkül ezt használják, de a tükörreflexes fényképezőgépek nagy részében, sőt még a csillagászati távcsövekben 30 , így a Föld körül keringő Hubble űrtávcsőben is a CCD chip felelős a képalkotásért. Kevesen tudják, de amikor a CCD-t 1969-ben kifejlesztették, eredetileg még memóriaként kezdte a pályafutását 31 . Hamarosan azonban rájöttek, hogy az egyes elemeket fénnyel is lehet gerjeszteni és ezáltal kép hozható létre.
29
Charge-coupled Device (magyarul: Töltéscsatolt Eszköz) rövidítése A csillagászati távcsöveknél – így a Hubble-nél is – azért van egy fontos eltérés: a képérzékelő előtt nem a 17. ábrán bemutatott Bayer mintás színszűrő van, hanem a színszűrőt állandóan cserélgetik: az idő egyik pillanatában kék, a másikban zöld, a harmadikban piros színszűrőt alkalmaznak és így csinálnak egy-egy fotót, majd a három kép kombinálásából összeállítják az új fotót. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy így nem szükséges interpoláció, tehát a kép élesebb, minősége jobb lesz (persze ha nem látható fényben dolgoznak, akkor lehetséges más színszűrök alkalmazása is → hamisszínes képek). Az 1.6.1 Csúcsgépek fejezetben bemutatott Hasselblad H3D-II középformátumú fényképezőgép erre más megoldást kínál: Bayer mintás színszűrője egy pixelnyit eltolható. Ily módon a kéket és pirosat érzékelő szűrő helyére zöld színszűrő kerül, míg a zöld helyére pedig kék vagy piros. Természetesen a kiváló minőségű fotó ebben az esetben csak stabil állvány segítségével biztosítható. 31 Ún. regiszter memória volt. Az egyes regisztersoroknak 1-1 bemenete volt, az azokon megjelenő töltést tudta sorban végigvinni a felületén. A CCD ezen tulajdonsága mind a mai napig megmaradt. Az egyes képérzékelő diódákat nem sorban olvassák ki, hanem ún. töltésugratással vándorol az információ képelemről képelemre, egészen a sor végén álló érzékelőig, amely továbbítja a jelet a képfeldolgozó áramkör felé. A CCD diódáinak képtartalmát tehát nem egyetlen időpillanatban, hanem fokozatosan egymás után olvassák ki, míg a CMOS érzékelőnél ezzel szemben minden képpontot egyszerre, egy időben olvasnak ki. 30
14
A CCD szenzor előnye a CMOS-al szemben az, hogy segítségével elektromos zárszerkezet is megvalósítható, ezáltal olcsóbban gyárthatóak digitális fényképezőgépek 32 . Hátránya a magasabb gyártási költség és a nagyobb fogyasztás.
18. ábra: CCD képérzékelő chip
Super CCD A Super CCD-t (ld. 20. ábra) a Fuji fejlesztette ki 1999-ben. Eltérés a sima CCD-hez képest, hogy a pixelek itt átlós irányban helyezkednek el és nem négyzetes, hanem méhsejt alakúak (ld. 19. ábra), ezáltal nagyobbak tudnak lenni és több fényt tudnak begyűjteni. A Super CCD SR 33 -nél egy mikrolencse alatt két fényérzékelő dióda helyezkedik el: egy nagyobb a képmező sötétebb és egy kisebb a képmező világosabb területeinek visszaadásához, ily módon nagyobb dinamikaátfogás érhető el, mint a hagyományos CCD-kkel.
20. ábra: A Super CCD felépítése 19. ábra: A hagyományos CCD és a Super CCD pixeleinek térbeli elhelyezkedése
CMOS 34 A CMOS érzékelőt leginkább digitális tükörreflexes fényképezőgépekben és webkamerákban használják. A CMOS szenzor előnye a CCD-vel szemben az alacsonyabb energiafogyasztás és olcsóbb előállítási költség. Hátránya eredetileg a magasabb zajtartalom – de ezt a hibát mára már sikerrel kiküszöbölték, valamint az, hogy nem lehet vele elektronikus zárszerkezetet – és ezzel együtt igényes, olcsó – fényképezőgépet megvalósítani. Foveon X3 A Foveon által kifejlesztett Foveon X3 szenzor egy olyan speciális CMOS szenzor, ahol a különböző színekre érzékeny pixelek nem egymás mellett (mint a 17. ábrán lévő Bayer mintás érzékelőnél), hanem egymás alatt helyezkednek el (ld. 21. ábra), akárcsak a filmnél (ld. 16. ábra). Így egyetlen képpont mindhárom színkomponens képes érzékelni. Az előnyt természetesen az jelentené, hogy így nem kell a szomszédos pixelek átlagát képezni színes kép esetén, ami jobb képminőséget biztosítana. A gyakorlatban azonban a Foveon érzékelők elbontása nem éri el a CCD és CMOS szenzorokét és azoknál hajlamosabb a zajosodásra, tehát a most létező ilyen szenzorok a gyakorlatban nem szolgálnak jobb képminőséggel, ezért nem terjedtek el széles körben.
32
Azért jobb képminőség elérésére mechanikus zárszerkezet is szükséges (mivel a csak elektronikus zárszerkezet alkalmazása mosott képeket eredményezne), de annak nem kell annyira precíz időzítésűnek lennie, ezáltal jóval olcsóbban gyártható. 33 Super dynamic Range rövidítése 34 Complementary metal-oxid-semiconductor rövidítése
15
21. ábra: Foveon érzékelő
1.5.2 A digitális érzékelők méretei és annak hatásai a fényképre Az egyes digitális gépekben lévő érzékelők mérete más és más. Digitális kompakt gépekben kisebb (1/2.7” esetleg 2/3” átmérőjű) érzékelők, tükörreflexes gépekben nagyobb (4/3" átmérőjű, APS-C vagy Full frame méretű) érzékelők találhatóak (ld. 23. ábra). Az egyes érzékelők egymáshoz viszonyított méretét mutatja a 22. ábra, a Full frame érzékelő mérete az analóg fotózásban használatos 35mm-es, ún. kisfilmnek felel meg. Az érzékelő mérete az elkészült képet több módon is befolyásolja. Egyrészt minél kisebb az érzékelő – azonos felbontást feltételezve – annál kisebb a rajta lévő képpontok, 22. ábra: A digitális fényképezőgépek különféle érzékelő méretei pixelek mérete. A kisebb pixelekre – ugyanakkora megvilágítást véve – kevesebb fény jut, az érzékelő kevésbé lesz érzékeny a fényre, nagyobb érzékenység esetén tehát az általa kibocsátott elektromos jelen többet kell erősíteni, aminek magasabb képzaj lesz az eredménye, vagy pedig zajszűrést alkalmazva a kép mosottabb lesz. Éppen ezért a nagyobb érzékelő méretű digitális tükörreflexes gépek a kisebb érzékelővel bíró digitális kompakt gépekhez képest lényegesebben jobb képminőséggel szolgálnak, különösen magasabb érzékenységek esetén. A kompakt digitális fényképezőgépek felbontását a fent említett ok miatt egy adott határ fölé fölösleges emelni – a megfigyelések azt mutatják, hogy 6 megapixelnél nagyobb érzékelő esetén, az érzékelő magasabb felbontása már nem nyújt több részletet a fotózandó témáról, ráadásul a képzaj mértéke csak nagyobb lesz. Ez a megállapítás ráadásul a kompakt gépek amúgy is alacsony alapérzékenységére (tipikusan ISO 50 vagy 80) vonatkozik, magasabb érzékenység beállítása esetén a helyzet még rosszabb. A gyártók azonban a vásárlók kábítására ún. megapixel háborúba kezdtek, hiszen a technikai alapokhoz nem értő vásárló a magasabb felbontást fogja választani abban a hitben, hogy jól járt. Az érzékelő méret emellett hatással van a fókuszhossz (vagy gyújtótávolság) és a látószög (azt adja meg, hogy a fényképezőgép a világ mekkora „szeletét” látja) kapcsolatára. Ugyanaz az objektív máshogyan viselkedik egy kis érzékelőjű és egy nagy érzékelőjű gép elé téve. Például egy 30mm gyújtótávolságú objektív egy 1/2.7”-es érzékelő ellőtt egy 200mm-es teleobjektívnek, míg egy full frame-s gép elé téve egy 30mm-es nagylátószögű objektívnek felel meg (ld. 23. ábra). A digitális fényképezőgépek világában sok fajta méretű érzékelő van, épp ezért, hogy eligazodjunk közöttük, az objektív gyújtótávolságát megadják ún. „35mm ekvivalens” formátumban is (sőt elsődlegesen így adják meg), azaz olyan formában, hogy 35mm-es kisfilmet nézve milyen gyújtótávolságú objektív fedné le ugyanazt a látószöget, mint a fényképezőgép objektívje. A kettő közötti különbséget egy szorzószámmal, az ún. gyújtótávolság szorzóval hidalják át, ami a két érzékelő hosszabbik oldalának hányadosából adódik ki (például a 35mm-es film hosszabbik oldala 36mm, a 4/3” rendszer érzékelőjének hosszabbik oldala 18mm → 36mm/18mm=2, tehát a gyújtótávolság szorzó értéke itt 2). 16
belépő és komoly 4/3" profi digitális félprofi tükörreflexes, rendszerű digitális digitális digitális analóg filmes Fényképezőgép fajtája kompakt kompakt tükörreflexes tükörreflexes digitális stúdiógép 4/3" 35mm film, középformátum Érzékelő elnevezése 1/2.7" 2/3" APS-C Full frame rendszer (digitális) Érzékelő mérete (mm) 5.3*4 8.8*6.6 18*13.5 23.7*15.5 36*24 49*36 Gyújtótávolság szorzó 6.79 4.1 2 1.5 1 0.73 Tényleges gyújtótávolság az egyes képérzékelő méretek esetén (mm) azonos képkivágást feltételezve 1,8 2,9 6,0 8,0 12,0 16,4 2,7 4,4 9,0 12,0 18,0 24,7 4,0 6,6 13,5 18,0 27,0 37,0 5,3 8,8 18,0 24,0 36,0 49,3 7,4 12,2 25,0 33,3 50,0 68,5 11,0 18,3 37,5 50,0 75,0 102,7 15,5 25,6 52,5 70,0 105,0 143,8 29,7 49,3 101,0 134,7 202,0 276,7 44,2 73,2 150,0 200,0 300,0 411,0 66,3 109,8 225,0 300,0 450,0 616,4 88,4 146,3 300,0 400,0 600,0 821,9 23. ábra: A különféle érzékelő méretek hatása a gyújtótávolságra
A fotó mélységélességét azonban az objektív tényleges gyújtótávolsága határozza meg (ld. 1.1 Alapfogalmak c. fejezet) és nem a 35mm ekvivalens gyújtótávolság. Mivel kis érzékelő méretek esetén az objektív tényleges gyújtótávolsága kicsiny, ezért nagy lesz a mélységélessége. A digitális kompakt fényképezőgépek kis érzékelővel vannak felszerelve, tehát ebből következően az elkészített kép mélységélessége még tág rekesz esetén is nagy lesz. A tükörreflexes gépek érzékelő mérete jóval nagyobb, ezért tág rekesz esetén lehetőséget ad kis mélységélességű fotók készítésére is, azaz ezekkel a gépekkel képesek leszünk a főtémát élesen kiemelni a homályos háttérből.
1.5.3 A digitális állomány filetípusai JPEG 35 Veszteséges 36 képtömörítési eljárás, a digitális fényképezőgépek elterjedt egységes file formátuma, amely relatíve kis file méret mellett is jó képminőséget biztosít. A képet koszinusz hullámokkal közelíti 37 és ezt az információt tárolja. A közelítés mértéke meghatározható, ezáltal létrehozható kis tömörítésű, nagy méretű és kiváló minőségű valamint nagy tömörítésű és ezáltal kis méretű, gyérebb minőségű képállomány is. A JPEG2000 a JPEG-hez hasonlóan egy veszteséges képtömörítési eljárás, de teljesen más alapelven működik 38 , a JPEG-nél jóval hatékonyabb, de sajnos még nem eléggé elterjedt. RAW A fényképezőgép nyers adatformátuma. Több információt tartalmaz, mint a JPEG 39 , ezáltal utófeldolgozásra alkalmasabb 40 . Nem egységes felépítésű 41 , az egyes fényképezőgépek RAW formátuma más és más (még azonos gyártó különböző fényképezőgép típusai között is vannak eltérések), így a képek megosztására, nézésére nem alkalmas, célszerű az utófeldolgozáson átment képet valami egységes – például JPEG – formátumra alakítani. Többnyire csak veszteségmentes tömörítéssel van ellátva, ezáltal képmérete a JPEG-énél nagyobb. A RAW formátumot többnyire csak a tükörreflexes és távmérős gépek, valamint a komoly kompakt gépek támogatják. 35
Joint Photographic Expert Group formátum rövidítése Tömörítés során a képinformáció nem olyan fontos részét eldobjuk, tehát az eredeti információ – ha kis mértékben is – de sérül, az eljárás veszteséges. Megjegyzendő, hogy a JPEG valójában 4 szabvány együttese, amelyek között van veszteségmentes képtömörítés is, de a fényképezőgépek kivétel nélkül a veszteséges JPEG-et használják. 37 Az eljárás alapja a DCT (diszkrét koszinusz transzformáció). Bővebb leírás megtalálható az Önképzőkör honlapján Kép- és videótömörítés címmel. 38 Az eljárás alapja a Wavelet transzformáció 39 Tipikusan színcsatornánként 12/14 bitet, szemben a JPEG 8 bitjével. 40 A több információ miatt bizonyos határok között „büntetlenül” hajthatunk végre korrekciókat (pl. expozíció korrekció) a már elkészült RAW képen, nem lesz rosszabb minősége annál, mintha azt még a felvétel elkészítése előtt végeztük volna. Ráadásul kényelmesebbé teszi pl. a fehéregyensúly utólagos, pontos beállítását is a legcsekélyebb mértékű minőségromlás nélkül. 41 Bár néhány gyártó (pl. Sony) egységes, ún. Adobe dng (digitális negatív) formátumot használ, mégsem terjedt még el ez eléggé, hiszen a nagyok (Canon, Nikon…stb.) még nem álltak be az egységes formátumot támogatók táborába. 36
17
EXIF adatok A fényképezőgép által készített – mind JPEG, mind RAW – képek tartalmaznak ún. EXIF adatokat: ez a fényképezőgép főbb beállításait (üzemmód, érzékenység, fókuszhossz, záridő, rekeszérték, fehéregyensúly, expozíciókompenzáció…stb.) jegyzi fel. Ezek az adatok nagyon hasznosak a profi vagy amatőr fotós valamint a fényképet nyomtató laborok számára és a legtöbb képnéző program 42 képes megjelenítésükre 43 .
1.5.4 A memóriakártya Az előző fejezetben röviden megnéztük, hogy milyen formában táruljuk a digitális fényképezőgéppel készített fényképeket, most ideje megismernünk, hogy hol tároljuk ezeket a fényképeket. A digitális fényképezőgép a fényképeket egy ún. flash memóriakártyán tárolja. Ez egy olyan memória, mely az adatokat a tápfeszültség kikapcsolása után is megőrzi és az adatokat többször rá lehet írni, illetve törölni lehet őket. A pendrive ugyanolyan flash memóriát használ, mint a digitális fényképezőgépek memóriakártyái. Nézzük tehát, hogy milyen főbb memóriakártya típusok vannak. CF 44 Ez a legrégebbi, még használatban lévő memóriakártya típus. 1994-ben mutatták be, érdekessége, hogy (a kisebb csatlakozó méreteit leszámítva) teljesen azonos csatlakozói felülettel rendelkezik, mint a PC-k merevlemezei: egy átalakító kábellel akár rá is lehetne kötni egy az egyben a személyi számítógépre és mint winchestert lehet használni. Jelenleg alkalmazási területe visszaszorult a fél-profi – profi tükörreflexes fényképezőgépekre, helyét legtöbb helyen felváltotta a kisebb és olcsóbb SD kártya. A legnagyobb kapacitású és sebességű memóriakártyák a Compact Flash-ek közül kerülnek ki: jelenleg már 48Gb-os is létezik. SD/SDHC 45 Ez a digitális fényképezőgépek legelterjedtebb memóriakártya formátuma. 1999-ben vezették be. Mivel az SD memóriakártyák maximum 2Gb tárhely kapacitást tudtak biztosítani, 2006-ban kibővítették a szabványt SDHC néven, így az új maximális kapacitás 32Gb lett. Az SDHC kezelésére alkalmas eszközök mind kezelik a régebbi SD-kártyákat, de az SD-kártya kezelő eszközök közül csak azok kezelik az SDHC-kat, amelyek fel vannak készítve rá. Az SD kártya kisebb méretű típusai a Mini-SD és Micro-SD. Ezeket nem használják fényképezőgépekben, de adapter segítségével be lehet helyezni azokba. A legnagyobb kapacitású SDHC memóriakártya jelenleg 32Gb. XD A Fuji és az Olympus kompakt fényképezőgépek memóriakártya formátuma. 2002-ben mutatták be a Smart Media kártya leváltására. Memori Stick A Sony kompakt fényképezőgépek memóriakártya formátuma. 1998-ban mutatták be, azóta számos altípusa létezik (Memory Stick, Memory Stick Pro, Memory Stick Duo, Memory Stick Pro Duo, Memory Stick Pro-HG, MemoryStick Micro).
1.5.5 Digitális vagy analóg? A digitális fényképezés tagadhatatlan előnye, hogy az elkészített kép rögtön megtekinthető és szerkeszthető, valamint az elkészült fotók könnyen archiválhatóak (CD, DVD). Bár nagyobb kezdeti beruházást igényel egy digitális fényképezőgép megvásárlása, mint egy azonos minőségű filmes gépé, hosszú távon mégis olcsóbb, mint az analóg: nem kell állandóan a film és előhívás árát kifizetnünk, hanem rengeteg fotót készíthetünk ingyen, majd abból kiválogatjuk a legjobbakat és igény szerint csak abból készítünk papírképet. A digitális fényképezés pont a hosszú távú olcsósága miatt lehetővé teszi, hogy a fotózás iránt érdeklődők anélkül tudjanak sokat kísérletezni, különböző beállításokat és azok hatásait kipróbálni, hogy mélyen a zsebükbe kelljen nyúlniuk. Persze a képek komponálása ugyanúgy szükséges és az elkészült milliónyi fotót rendesen ki kell szelektálni!!! Mindemellett – bár elvileg a digitális fotózás is lehetőséget adna erre – sokan azt mondják, hogy az analóg fotózásban a nyersanyag 42
Például ACDSee vagy az ingyenesen letölthető IrfanView (http://www.irfanview.com/). Tipikusan a képre egérrel jobb klikk, majd Properties (Tulajdonságok) menüpont kiválasztásával érhető el. 44 Compact Flash rövidítése 45 Secure Digital / Secure Digital High Capacity rövidítése 43
18
ára megfontoltabb komponálásra késztet. Ebben is van valami. Azt azonban ne feledjük, hogy az nem a digitális fotózás bűne, hogy valaki nem gondolja át annyira a fotókat és elkezd össze-vissza kattogtatni. A digitális fotózás csak lehetőséget biztosít erre. Mintahogyan sok más dologra is (például egyszerűbb képmanipulálás, mint filmes fotózásnál). Mindig mi döntjük el, hogy hogyan élünk ezzel… Mindemellett persze állandóan felmerül az a kérdés, hogy melyik a jobb minőségű: a filmes vagy a digitális géppel készített fotó? Digitális tükörreflexes gépekkel készített képek részletgazdagsága már utolérte – ha ugyan nem túlszárnyalta – a kisfilmes gépekét 46 . A mai 10-14 megapixeles (APS-C képérzékelő méretű) belépő vagy közép kategóriás digitális tükörreflexes gépekkel már A3 méretig is nyugodtan lehet fotóminőségben képet nagyítani: a pixelek még közelről sem fognak látszódni. A hétköznapi forgalomban kapható jobb filmek (pl. Fuji Superia, Kodak Gold) sem nyújtottak ennék nagyobb részletgazdagságot 47 . A drágább, jobb filmek (pl. Ilford) ennél ugyan ennél jobb felbontást tudtak, de úgy a korrekt, hogyha ezt már a profi kategória, 12-24 megapixeles, nagyobb érzékelő méretű (Full frame-s) gépeivel vetjük össze. A digitális gépeknek itt sem kell szégyent vallaniuk, ráadásul meg kell jegyezni, hogy ennél nagyobb felbontásnak nincs is nagyon értelme, hiszen a profi optikák sem tudnak ennél részletgazdagabb képet kirajzolni (tehát az objektív és nem a digitális érzékelő a gyengébb láncszem). A digitális gépek ráadásul magasabb érzékenységeken (ISO 800-3200) egyértelműen szebb eredményeket adnak, mint a filmes gépek. A kompakt digitális gépek részletgazdagsága 48 ugyan nem ér fel a jobb filmek felbontásához, de ha korrektül szemléljük a dolgot, akkor megállapíthatjuk, hogy a filmes kompakt gépek sem használták ki ezt a felbontást, hiszen – tisztelet a nagyon-nagyon ritka és persze drága kivételnek – az ő optikájuk sem használta ki teljesen a filmben lévő lehetőségeket. Felbontás tekintetében a nagy, síkfilmes, fényképezőgépek ugyan talán még túlszárnyalják a digitális gépek felbontását, de a kaphatók digitális középformátumú gépek is, amelyek felbontása már minden épeszű igényre elégnek mondható (ld. 26. ábra), ráadásul a digitális gépek fejlődése töretlen. Amiben viszont még mindig jobb a filmes, mint a digitális fotózás, az a képek dinamika átfogása: a film még mindig sokkal nagyobb világosságtartomány tud átölelni, mint a digitális érzékelő. Ugyanígy a film árnyalatgazdagsága is jobbnak mondható: egy-egy szín több árnyalatát képes megjeleníteni. A legprofibb fényképezőgépek árnyalatgazdagsága sem éri még el a negatív filmek árnyalatgazdagságát és a negatív film hol van ezen a téren a diafilmhez képest! Persze a digitális gépek fejlődése nagyon gyors, így csak idő kérdése, hogy mikor fogja a digitális fotózás ezen a téren is túlszárnyalni a filmes fotózást.
1.5.6 Objektívek A fényképezőgép legfontosabb része az objektív: ez egy lencserendszer, amely arra szolgál, hogy egy síklapra – a filmre vagy digitális érzékelőre – vetítse a fényképezőgép előtt lévő térbeli látványt. Vannak olyan objektívek, amelyek gyújtótávolsága nem változtatható – ezeket fix objektíveknek nevezzük – és vannak olyan objektívek, amelyek gyújtótávolsága változtatható – ezeket zoom objetíveknek nevezzük. Az objektívek technikai paramétere közé tartozik az objektív gyújtótávolsága (zoom objektívek esetén gyújtótávolság tartománya), valamint fényereje. Az objektív fényereje az objektív által használható legtágabb rekeszértéket jelöli. Azt mondjuk, hogy egy objektív gyors, hogyha tágabb rekeszértékkel rendelkezik, mint a kategóriájában megszokott. Különböző célokra különböző objektívek Minden célra más és más objektív ajánlott: tájkép és építészeti fotónál például az esetek nagy részében fontos, hogy sokat látassunk az elénk terülő látványból, ez széles látószögű objektíveket kíván. Vadfotózásnál vagy sportfotózásnál a messzebb lévő látvány közelre hozása célszerű, éppen ezért ezekre itt a teleobjektív a megfelelő választás. De ne feledjük, hogy a fotózásban nincsenek kőbe vésett szabályok: nyugodtak kipróbálhatjuk a teleobjektíveket tájképfotózásnál is – ekkor a táj grafikus mintázatát egy síkba tudjuk sűríteni – építészeti fotónál – az épület érdekes részleteinek kiemelésére – vagy a széles látószögű objektívet sportfotózáshoz, hogyha közel tudunk kerülni a témához – a szokványostól eltérő nézőpontok újszerűséget, dinamizmust kölcsönözhetnek képeinknek. 46
Azért a kettőt persze nem lehet egy az egyben összevetni, mert a filmre készített fotó egy idő után szemcsésedni, a digitális géppel készített fotó meg pixelesedni, zajosodni kezd. De azért nagyjából össze lehet hasonlítani a kettőt. 47 Saját tapasztalat: Egy ISO 200-as érzékenységű Kodak Gold filmnél A4-es méretű fotón már lehetett látni a szemcséket, amikor a 6 megapixeles APS-C érzékelő méretű gépemnél ugyanazon érzékenységnél még nem volt látható képzaj és a kép sem kezdett el pixelesedni. A4-es méretben a Fuji Superia ISO 200-as filmnél sem láttam szemcséket és a digitális gépnél sem pixeleket vagy zajt. A mostani belépő- vagy középkategóriás tükörreflexes gépek azonban már tipikusan 12 megapixel felbontással rendelkeznek… 48 A felbontása ugyan elvileg felérne elvileg a már ostorozott megapixel háború miatt, de a részletgazdagsága a kép zajosodása…stb. miatt nem.
19
A portré fotózáshoz enyhe (75-135mm kisfilmes ekvivalenciájú) teleobjektív ajánlott. Ennek oka az, hogy agyunk úgy raktározza el egy személynek az arcképet, ahogyan 5m-ről látjuk. A túl közeli, széles látószögű objektívvel készített kép túl torz. A teleobjektív emellett rendelkezik azzal a nagyszerű tulajdonsággal is, hogy kis mélységélesség érhető el vele, ezáltal a fényképezendő személy mögötti hátteret szépen eltudjuk mosni, alanyunkat ki tudjuk emelni környezetéből. Persze itt is igaz az, hogy nincsenek kőbe vésett szabályok: széles látószögű objektív alkalmazásával be tudjuk mutatni fotóalanyunkat környezetével együtt, ezáltal emberközelibb képet tudunk róla készíteni. Igaz, ezt már nem portré, hanem inkább riportfotózásnak szokták hívni. Fix vagy zoomobjektív? Sokszor felmerül a kérdés, melyik a jobb? A fix, vagy a zoom objektív? A kérdésre természetesen nem adható egyszerű válasz, hiszen különböző szempontok szerint kell körbejárni a kérdést. A zoom objektív tagadhatatlan előnye rugalmassága: egyetlen objektív nem csak egy gyújtótávolságot, hanem egy egész gyújtótávolság tartományt fedhet le, ezáltal kiválthat több fix objektívet. Ez egyrészt azért lehet hasznos, mert nem kell magunkkal több objektívet cipelni, másrészt azért, mert egy objektívcsere miatt nem maradunk le számunkra fontos témákról. A fix objektív viszont nagyobb fényerejű, alkalmazásával tágabb rekesz érhető el, ami biztosíthatja a fotózást fényszegényebb környezetben is. A tágabb rekesz emellett csekélyebb mélységélességet biztosít, ami hasznos akkor, amikor a téma hátterét el kell mosni – például portréfotózásnál. A fix objektív tömege emellett kisebb, mint az azonos kategóriájú zoom objektíveké. A képminőséggel kapcsolatban elmondható, hogy mára a zoom objektívek felbontóképessége (azaz az a képesség, hogy a látványból milyen apró részleteket képes az érzékelőre / filmre rajzolni) elérte a fix objektívekét. Ez a megállapítás azonban csak mérsékelt – 2-4x gyújtótávolság tartományt átfogó – objektívekre igaz, a nagy zoom tartománnyal (8x-20x) bíró utazó vagy super zoom objektívek minősége ettől messze elmarad. A többi optikai hibák tekintetétben azonban – torzítás (a valóságban egyenes vonalak a fotón görbülnek), kromatikus aberráció (vagy más néven színi hiba: kékes-lilás elszíneződések nagy kontrasztkülönbségű területeknél 49 ) – az esetek túlnyomó részében a fix objektívek még mindig jobbak, mint zoomos társaik. Az objektívek technikai újdonságai Az objektívek fejlődése töretlen. Ma már nem csak egyszerű üvegek lencsékből állnak: különféle bevonatok biztosítják az objektívek tükröződés és szellemkép mentességét, speciális lencsetagok mérséklik az objektívek torzítását és színi hibáját. A csendes, gyors és pontos automatikus élességállítást ultrahanggal működő motorok szolgáltatják. A mai tükörreflexes gépek objektívjei mikroprocesszorral vannak felszerelve, amely adatokat biztosít a fényképezőgép számára a pontosabb fényméréshez. Az újabb objektívek egy része optikai képstabilizátorral rendelkezik, amelyek kevesebb fény esetén is biztosítják a bemozdulásmentes felvételek készítését – ezekről a következő fejezetben lesz szó.
1.5.7 Képtabilizátor Sokszor nincs elég fény ahhoz, hogy kézből 50 fotózva bemozdulásmentes képeket készíthessünk. Teleobjektívek alkalmazása esetén a probléma mértéke fokozódik. Éppen ezért a fényképezőgép gyártók különféle képstabilizálási eljárásokat fejlesztettek ki, amelyek lehetővé teszik kevés fény esetén is bemozdulásmentes fotók készítését. Digitális fényképezőgépeknél az alábbi képstabilizálási eljárások használatosak: 1. Optikai képstabilizátor A gép mozgásának erősségét és irányát piciny gyorsulás érzékelő szenzorok detektálják, majd ennek megfelelően apró elektromos motorok az objektív bizonyos lencsetagjait mozgatják, hogy ezáltal kompenzálják a gép rázkódását. Az optikai képstabilizátor a stabilizátorok között a leghatékonyabb: segítségével akár 4 Fé-vel kisebb záridővel is lehet fényképezni, mint amit reciprok-szabály megkívánna. 2. CCD eltolásos képstabilizátor Az elv hasonló, csak nem az objektív bizonyos lencsetagjait, hanem a képérzékelő elmozgatásán alapul. Szintén hatékony stabilizálási forma, bár a gyakorlatok azt mutatják, hogy hatékonysága átlagban elmarad kissé az optikai képstabilizátortól.
49 50
Pl. világos égbolt előtti sötét faágaknál azaz a fényképezőgépet nem rögzítjük állványra vagy egyéb támasztékra
20
3. Elektromos vagy digitális képstabilizátor Az a képstabilizálási eljárás valójában átvágás: az érzékenység automatikus följebb tekerésével és egyúttal rövidebb záridővel próbálja a bemozdulást elkerülni, ennek következtében viszont a kép jobban fog zajosodni. Egyes esetekben a kép utólagos élesítésével próbálja az eredményeket javítani – kevés sikerrel. Mivel ezeket a beállításokat a felhasználó is el tudja végezni, ráadásul a hatékonysága is hagy igencsak kívánnivalót maga után, ezért ez a módszer nem tekinthető valódi képstabilizálásnak.
1.5.8 Vaku Kevés fényben a témát vakuval világíthatjuk meg, emellett nappali fénynél ún. derítést érhetünk el segítségével 51 : a vaku ez utóbbi esetben mérsékelt teljesítménnyel kivilágosítja az árnyékokat, egyenletesebb megvilágítást biztosít a kép egészére és használata – ha jól alkalmazzák – észrevétlen. A helyes megvilágításhoz fontos, hogy a vaku teljesítménye kelő mértékben legyen beállítva. Régebben ezt a fotós saját kezűleg állította be táblázatok segítségével 52 . Mostanra már szinte minden fényképezőgép rendelkezik olyan beépített vakuval, amelynek a gép automatikusan szabályozza a teljesítményét az optimális megvilágítás érdekében: a fényképezőgép először kicsiny teljesítménnyel elővillanást végez, majd TTL fénymérés segítségével meghatározza, hogy mennyi fény jut ebből a digitális érzékelőre/filmre és ennek függvényében állítja be a vaku teljesítményét. Komolyabb kompakt vagy tükörreflexes gépekre külső vakuk csatlakoztathatóak. Ezek dönthető fejükkel lehetővé teszik az ún. indirekt vakuzást (24. ábra), amikor is nem közvetlenül szembe világítjuk a témát, hanem a vakut egy fényvisszaverő felületre irányozzuk és a téma a megvilágítást ezen fényvisszaverő felület által közvetített szórt fénytől kapja. Az indirekt vakuzás szebb, lágyabb megvilágítást szolgáltat és nincsenek csúnya, éles árnyékok, mint szembe vakuzás esetén.
24. ábra: Indirekt vakuzás: példa (bal oldal) és működést szemléltető ábra (jobb oldal)
1.5.9 Beépített elektronikus szolgáltatások Az elektronika és vele együtt a számítástechnikai kapacitás olcsóvá válása lehetővé tette, hogy sok digitális fényképezőgép olyan fejlett elektronikus szolgáltatásokat tartalmazzon, ami korábban elképzelhetetlen volt. A hisztogram (ld. 1.3 Fénymérés, fehéregyensúly c. fejezet) segít a helyes expozíció megítélésében, a lencsék különböző optikai hibáit 53 sok fényképezőgép esetén annak beépített programja automatikusan korrigálja, a vörös szem javítási funkció megszűnteti a szembe vakuzáskor jelentkező vörös szem effektust, a panoráma funkció segíti több kép összefűzését hatalmas panoráma képpé, a D-Lighting az árnyékos területeket kivilágosítja – egyenletes expozíciót biztosítva ezzel. Ezeket a módosításokat persze mind elvégezhetjük mi magunk is valami képszerkesztő programmal (pl. Adobe Photoshop), de természetesen sokkal kényelmesebb, hogyha a gép megteszi ezt helyettünk és mondjuk nem nekünk kell esetleg egy nyaralás több száz vagy akár több ezer képét egyenként szerkesztenünk. Az újabb gépek emellett lehetőséget adnak a gép fényképezőgépen belüli szerkesztésére is (leméretezés, keretezés, kontraszt és színek állítása…stb.). 51
Ebben az esetben a vaku teljesítményét lejjebb kell venni, a tipikus kompenzáció értéke -1,5 Fé. Derítést tipikusan ellenfényes helyzetekben alkalmaznak, vagy amikor a kép főtémája vagy annak egy része árnyékban van. A derítés lényege, hogy a vaku csak segíti a téma megvilágítását, a fő fényforrás továbbra is a természetes fény marad. 52 Olcsóbb modelleken a vaku teljesítményét nem lehetett állítani, hatótávolságát csak az objektív rekeszének szűkítésével lehetett csökkenteni. Az igényesebb modellek teljesítményét már lehetett állítani (teljes, 1/2, 1/4, 1/8, 1/16…stb. teljesítmény értékekben). 53 Kromatikus aberráció, optikai torzítás…stb. (ezek ismertetését ld. az 1.5.6 Objektívek c. fejezetben)
21
1.6 Érdekességek 1.6.1 Csúcsgépek Nikon D3
25. ábra: Nikon D3 profi digitális tükörreflexes fényképezőgép
o Az érzékenységbajnok: o alapérzékenység: ISO 200-6400 o kiterjeszthető: ISO 100-25600 o A sebességbajnok – sorozatfelvétel: o 9 kép/másodperc (Full-frame) o 11 kép/másodperc (APC-méret) o Megbízhatóság: o magnéziumötvözet váz gumi tömítésekkel a csepp- és porállóság érdekében o 300.000 expozícióra tervezett kevlár – karbon szárszerkezet. o Felbontás: 12 megapixel o Érzékelőméret: 24*36mm (Full-frame) o Érzékelő típus: CMOS o Ár (csak gépváz, objektív nélkül): 1.1 millió Ft
Hasselblad H3D-II o Az egyik legjobb képminőségű digitális fényképezőgép. o Felbontás: o 39 megapixel o Érzékelőméret: o 36*49mm o Érzékelő típus: o CCD o Ár (csak gépváz, objektív nélkül): o 26500€ (kb. 6.7 millió Ft)
26. ábra: Hasselblad H3D-II középformátumú digitális tükörreflexes fényképezőgép
1.6.2 Nikonos víz alatti fényképezőgépek A Nikon a híres tengerkutatóval, Jacques-Yves Cousteauval (1910-1997) együttműködésben 1963-ban víz alatti kamerák fejlesztésébe kezdett. A Nikonosnak elnevezett víz alatti fotózásra alkalmas fényképezőgép széria 1992-ben érte el csúcsát a Nikonos RS cserélhető objektíves tükörreflexes géppel (ld. 27. ábra). A fényképezőgépek masszív gumírozással biztosították a víz- és nyomásállóságot és a tenger maró sója elleni védelmet. A széria gyártása anyagilag sajnos nem érte meg a Nikonnak, így 2001-ben azt felfüggesztették; ha valaki ma cserélhető objektíves gépekkel víz alatt szeretne fotózni, akkor azt csak használt gépekkel vagy speciális, víz alatti tokok segítségével teheti meg. 27. ábra: Nikonos RS cserélhető objektíves víz alatti tükörreflexes fényképezőgép
22
1.6.3 Kamerák az űrben A régi űrszondák és műholdak – digitális fotótechnika hiányában – a fényképeket filmre rögzítették, amit aztán magán a műholdon előhívtak és vagy egy Földre visszatérő fokozat formájában vagy rádióhullámokon videojelek segítségével továbbították a Földre (ld. 28. ábra). A mostani műholdak természetesen már digitális érzékelő (CCD típusú) segítségével térképezik fel a megfigyelni kívánt területet.
28. ábra: A szovjet Lunar Orbiter holdszonda képalkotó rendszere
Az emberes űrrepüléseknél előszeretettel alkalmazták a kilencvenes évek elejéig az igényes, megbízható Hasselblad filmes fényképezőgépeket, 1969-ben, a Holdra szállás alkalmával is egy ilyet használtak (ld. 29. ábra). A filmes gépeket napjainkra azonban már az emberes űrrepüléseknél is kiszorították digitális társaik. Az űrhajón belül sokszor teljes hétköznapi digitális fényképezőgépeket használnak, míg kinti űrséta alkalmával a fényképezőgépeket nagyobb felülettel és plusz hűtőrendszerekkel látják el a túlmelegedés elkerülésére (hiszen nincsen kint levegő, ami a hőt elvezetné).
29. ábra: A Holdra szállásnál alkalmazott Hasselblad EDC fényképezőgép
1.6.4 A 3 dimenziós fotózás Két egymás melletti fotó készítésével 3 dimenziós képeket készíthetünk, amely szemünknek megfelelően térben mutatja a világot. A két fényképet készíthetjük egyszerre, speciális ún. sztereó-fényképezőgép segítségével – amely két egymás melletti optikával rendelkezik – vagy teljesen hétköznapi fényképezőgéppel úgy, hogy a gépet a két fotó készítése közben kissé eltoljuk oldalra, hogy az eltérő nézőpontból lássa a fotózandó témát. Az ily módon elkészült fotókat összeszerkeszthetjük Photoshopban 54 kék és piros színszűrők alkalmazásával. Így egy olyan 3 dimenziós, ún. anaglif képet kapunk, melyet kék-piros 3 dimenziós szemüveggel szemlélve azt térben látjuk (30. ábra). 30. ábra: Példa 3 dimenziós fotóra
54
Az eljárás részletes leírása megtalálható a Digitális Fotó magazin 2007 áprilisi számában
23
2. A fotózás képszerkesztési szemszögből A fotográfia három pillére épül: o Téma: amit fotózunk, amit meg szeretnénk mutatni a környező világból, a mondanivaló. o Technika: a fotózás technikai ismerete (azaz az egész 1. A fotózás technikai szemszögből c. fejezet). Annak ismerése, hogy hogyan kell a fényképezőgépet (és az esetleges kiegészítőket) a megfelelő módon használni a kívánt eredmény elérése szempontjából o Kompozíció és megvilágítás: a képszerkesztés és a fény kezelése. A fotózás lényege, hogy hogyan tudjuk a technikai és kompozíciós, valamint megvilágítási ismereteinket a téma szolgálatába állítani. Jó téma, mondanivaló nélkül a fotó csak egy lélektelen (jóllehet jól megszerkesztett) kép. A fotózás tehát elsősorban nem egy technikai hobbi (sajnos az utóbbi időben nagyon eltolódott ebbe az irányba) – bár a technika ismerete is szükséges – hanem annak a tudománya, hogy meglátásunkat egy vizuális elem, a fotó segítségével hogyan közvetítsük a fényképet szemlélőnek. A fotózás tehát gondolkodást, érzéseket kíván! A technikai és kompozíciós tudás átadható, leírható, elég jól körülhatárolható - de a fotózás témáját, gondolkodásmódját mindenkinek magának kell megtalálnia, mindenkinek magának kell kialakítania egy megfelelő stílust. Legjobban erre képzőművészeti alkotások szemlélésével, más fotósok életének, munkájának tanulmányozásával és folyamatos kísérletezéssel „trenírozhatjuk” magunkat. A jó fotós holtig tanul!
2.1 Kompozíció Mottó: Nincsenek áthághatatlan szabályok, hiszen azok csak útmutatásul szolgálnak!
2.1.1 Harmadolási szabály
31. ábra: Harmadoló vonalak és pontok
A képet 2 vízszintes és 2 függőleges vonal segítségével 9 harmadra osztjuk. A vonalakat nevezzük el harmadoló vonalnak, a vonalak metszéspontjait harmadoló pontoknak (ld. 31. ábra)! Amikor a fényképezőgép keresőjébe pillantunk, helyezzük a kép témáját a négy harmadoló pont egyikébe (ld. 32. ábra)! Mivel a nyugati kultúrákban balról jobbra szokás olvasni és ez az irány a képek szemlélésének módját is meghatározza, ezért a főtémát lehetőleg igyekezzünk a kép bal oldalán elhelyezni – ez azonban nem olyan fontos, inkább csak egy említésre érdemes opció.
32. ábra: A vártorony – a kép fő témája a harmadoló pontban került elhelyezésre, miközben a várfal és a folyó kanyargó vonala végigvezeti tekintetünket a képen
24
Példák a harmadolási szabály alkalmazására: o Horizont állítása az egyik harmadoló vonalhoz o ha szép, látványos égbolt: horizont állítása felső harmadoló vonalhoz o ha szürke, jellegtelen égbolt: horizont állítása az alsó harmadoló vonalhoz o Portrénál az alany egyik szemének a harmadoló pontba állítása. Abban az irányban hagyunk szabad térrészt, amelyik irányba a fotóalany néz: „szabad teret adunk a látásának” o Mozgó témánál a kép azon oldali harmadoló pontjába állítjuk a témát, ahonnan jön, így „szabad teret hagyunk” neki, hogy „be tudjon futni a képbe”.
2.1.2 Keret Boltív, kapu, ablak, összehajló faágak…stb. előtérbe komponálásával körbeölelhetjük a témát. A keret legyen önmagában is esztétikus, ugyanakkor ne legyen túlságosan színpompás vagy érdekes, nehogy elvonja fő témánkról a figyelmet. A keret mindig illeszkedjék a témához! Ha a keret árnyékben van, vagy jóval sötétebb a fő témánál, a keretező képelemet mint sziluettet használhatjuk (ld. 33. ábra). A kereteket alkalmazzuk mértékkel, különben képeink sablonosak lesznek.
33. ábra: Példa keret alkalmazására
2.1.3 Vezérlő vonalak Tájképek és egyéb panorámaképek készítésekor próbáljunk a tájban valami olyan részletet találni, ami végigvezeti a szemet a képen. Ilyen képelem lehet például egy hegyi autóút (ld. 34. ábra), egy várfal vagy egy folyó S alakú kanyarulata (ld. 32. ábra), netán egy szikla az előtérben, a háttérben pedig egy kicsi falu.
34. ábra: Példa vezérlő vonal alkalmazására: a távolba vesző hegyi út végigvezeti tekintetünket a képen
25
2.2 Fény, megvilágítás 2.2.1 A fény minősége Kemény vagy direkt fény Ha a fény egyetlen, viszonylag kicsiny forrásból származik (pl. vaku, csupasz villanykörte, delelő Nap), akkor gyakran túl nyersnek, keménynek érezzük. Az ilyen, ún. „direkt” fény sokszor egészen drámai hatást kelt a mély árnyékok, erős csúcsfények (nagyon világos fény), éles kontraszt segítségével. A tárgyak sötét és éles körvonalú árnyékot vesznek a fotón sok részlet elvész: az árnyékos területek „bebuknak” (túl sötét a filmnek / érzékelőnek), a világos területek „kiégnek” (túl világos a filmnek / érzékelőnek), a kép ezen szélsőséges megvilágítású helyein a film / digitális érzékelő egész egyszerűen nem tud részleteket megjeleníteni. A kemény vagy direkt fényt derítőlap segítségével lágyíthatjuk: ekkor az egy pontból érkező fényt egy fehér papír- vagy vászonlap segítségével tükrözzük, miközben a lap nagy felülete szórt megvilágítást biztosít. Lágy vagy szórt fény A megvilágítást lágynak vagy szórtnak nevezzük, hogyha nem egy pontszerű fényforrásból, hanem egy nagy felületről, a fényt erősen „megszóró” fényforrásból származik (pl. felhős időben a világosan derengő felhőkből). Az igazán szórt fénynek nincs határozott iránya: minden irányból körbefogja, beburkolja a témát. A lágy fény nem hoz létre szélsőséges kontrasztviszonyokat, erős csúcsfényeket és mély árnyékokat: a tárgyak csak halovány és lágy árnyékot vetnek, ha egyáltalán van árnyékuk. Nagyon lágy megvilágítás esetén a kép nélkülözi a drámai hatást, viszont pontosan visszaadja a kép egész táján a részleteket – ez portré vagy dokumentumfotó esetén hasznos lehet.
2.2.2 A fény iránya Az alábbiakban felsoroljuk, hogy a fény iránya hogyan befolyásolja a készítendő fotót: Fény iránya Mikor fordul elő? Készített fotóra gyakorolt hatás Delelő Napnál A képnek ekkor nem lesz térhatása, Fényforrás a téma fölött érezhető mélysége – nem lesz szép a kép. Fényforrás a fotós háta mögött Kontrasztszegény, „lapos” kép. Fényforrás a témával szemközt Fényforrás a fotós oldalán Plasztikus hatás, hosszú árnyékok, Fényforrás a témától oldalra térbeliség érzete, nagy kontraszthatás. Fényforrás a fotóssal szemben Rendkívül nagy kontraszt, a téma Fényforrás a téma mögött sziluettként jelenik meg (ellenfény)
2.2.3 Színek Minden szín különböző érzelmeket, hangulatokat, jelentéstartalmakat képvisel, lássuk most ezeket dióhéjban: Vörös: Az egyik legerőteljesebb szín. Jelentése lehet veszély vagy szenvedély; rögtön megragadja az ember figyelmét, ezért óvatosan, mértékkel alkalmazni! Ha nem vigyázunk nyugtalanságot is kiválthat. Zöld: Életet, egészséget, természetességet jelentő nyugtató szín. Könnyen uralkodhat rajta más szín – pl. vörös Sárga: erős szín, gyakran látni a természetben (virágok). Az életerőt, romlatlanságot jelentheti. Kékkel együtt különösen jól mutat. Kék: egyaránt kifejezhet negatív érzelmeket – pl. közöny, szomorúság, magány – és pozitívakat is – pl. békesség A színek mérséklésével a béke és romantika benyomását keltő múltidéző felvételek készíthetőek. Csendéletek és portrék esetén hasznos lehet a tompa színek megnyugtató hatása, különösen hogyha szórt fényben készül a kép. A csillogást, szórt fényt mérséklő ún. polarizációs szűrőkkel csodálatos színtelített felvételeket készíthetünk. Ezek a képek mozgalmasságot, dinamikát sugároznak, de ne feledjük, hogy bizonyos színek alkalmazása az emberekben negatív asszociációt kelthet. Tónusos vagy komplementer színek? A színelmélet szerint vannak szomszédos, rokon és kiegészítő, komplementer színek. Régebben a kiegészítő színeket tartották kívánatosnak – pl. piros-zöld, kék-sárga szín párok – újabban azonban rájöttek, hogy néhány igen közeli, alig különböző tónus is milyen harmonikus tud lenni – pl. sárga, sárgászöld és zöld. 26
A színes felvételeken a tartózkodó, visszafogott szín(ek)ből kiugró feltűnő színfolt figyelemfelkeltő – tudatos komponálással ily módon a kép egy részletére tudjuk irányítani a figyelmet.
2.3 Mozgás fotózása o Mit szeretnénk elérni? A mozgó téma kimerevítését (rövid záridő) vagy elmosását (hosszú záridő)? o Svenkelés: A téma mozgását követni a géppel az exponálás időpillanatában → a téma éles marad, míg a háttér elmosódik → mozgás dinamikája megjelenik a fotón (ld. 35. ábra)
35. ábra: Példa a mozgó téma követésére svenkeléssel: A mozdony éles maradt, míg a háttér homályos, ezzel is érzetetve a jármű sebességét
3. Felhasznált irodalom Robert Caputo, Peter K. Burian: National Geographic Fotóiskola. Bp. 2002. Robert Caputo: National Geographic Fotóiskola – Tájak és Képek. Bp. 2003. Rob Sheppard: National Geographic Fotóiskola – Digitális Képek. Bp. 2003. Daniel Lezano: Fotós Biblia. Kisújszállás. 2004. Kert Koshofer: Fényképezés korszerűen. Bp. 2001. Wikipédia (http://en.wikipedia.org/) Photozone (http://www.photozone.de/) Pixinfo (http://pixinfo.com/) Digital Photography Review (http://www.dpreview.com/)
4. Vitát és beszélgetést indító kérdések, szempontok o Digitális fotózás vs. analóg fotózás o Kettő szépsége, „hangulata”, előnye-hátránya o Digitális képszerkesztés o Mennyire etikus? Mit/meddig (kontraszt és színállítás, retusálás) és hol lehet használni? o Mitől jó egy fotó? o Fotók „szép” (természet, építészet) és „nem szép” (szeméttelep, nyomorúság, háborúk bemutatása) témákról o Divatfotó vs. művészfotó
Gábor – Önképzőkör – 2008.03.30 Vasárnap 27
