N É P M Ű V E L Ő D É S Ü N K NÉHÁNY A G G A S Z T Ó KÉRDÉSE*
S O K A T H A L L U N K és olvasunk arról a m i n d i n k á b b érezhető és egyre általánosuló tényről, hogy erdélyi magyar n é p t ö m e geink műveltségének színvonala egyidő óta, ha nem is hanyatlott, de keveset vagy éppen semmit sem emelkedett. E n n e k o k á t ki ezzel, ki azzal magyarázza, indokolja, mentegeti vagy sérelmezi. Mindegy. Elérkezett a tizenkettedik órája annak, hogy ezt a súlyos kérdést t ö b b é necsak lélektanilag vagy társadalomtudományi bölcseletek s hangzatos elméletek nagyítóüvegén keresztül boncoljuk, hanem a divatos falukutatás tényleges e r e d m é n y e k é p p e n a gyakorlati megvalósítás t e r é n is k e z d j ü n k és tegyünk m á r valamit. Mert feltűnő az az egyöntetűség, mely több, egymástól nagyobb távolságra fekvő község a d a t a i n a k vizsgálatában megnyilvánul. Nem elszigetelt tényekről, k ö r ü l m é n y e k r ő l és jelenségekről van itt szó, h a n e m olyan közös és általános járványszerű betegségről, melyben erdélyi falvaink nagyrésze együttesen szenved vagy esetleg sorvad. Olyan egyetemes k ó r t ü n e t t e l állunk szemben, melynek hatásos orvoslására éppen olyan általánosan bevált gyógyszert készíthetünk, mint a métely vagy a spanyol-nátha k ó r o k o z ó i ellen. R É G I I G A Z S Á G , hogy egy n é p n e k a műveltségi foka rendesen a papírfogyasztástól függ. N é m e t o r s z á g b a n az 1870–71. évi szerencsés hadjáratot követő é v e k b e n annyi papíros fogyott el, mint soha sem azelőtt, sem azután. M i n d e n honpolgár írt, olvasott, rajzolt, számított, tervezett és – gondolkodott. Nálunk J ó k a i k o r á b a n gazdagodtak meg a fővárosi és s z a p o r o d t a k el a vidéki k ö n y v k e r e s k e d ő k . A papírfogyasztáshoz t e h á t szükséges az a tömegsugallat, mely a mi erdélyi n é p ü n k lelkében is változatlanul él és cselekszik. Legszélesebb rétegeink szorgalmasan olvasnak minden falucsk á b a n . Olvassák pedig a legkönnyebb fajsúlyú k ö n y v e k e t , az idegen és hazai p o n y v a t e r m é k e k e t . Nincs falu, ahol legelsőnek ne ezt a szórakoztatói kalandos, rémséges és idegizgató „irodalmat” olvasnák. Türelmetlenül várják a k ö v e t k e z ő folytatásos füze* Alsó-Csernáton, Barót, Besenyő, Bodok, Fotos-Martonos, Hídvég, Kézdiszentkereszt, Kis-Bacon, Léczfalva, Lisznyó, Nagy-Ajta, Négyfalu, Szentiván-Laborfalva, Sepsiszentkirály, Torja, Uzon, Zabola és Zetelaka közművelődési adatainak áttekintése.
Erdélyi Magyar Adatbank
206
Dr.
Debreczy
Sándor
tet, mely az esemény legérdekesebb részletét tartalmazza, majd hetekig beszélnek az izgalmasabb fordulatokról, esténként itt-ott összegyűlnek, hogy hangosan felolvassanak, sőt mezei m u n k a k ö z b e n is el-elsajnálják egyik-másik szerencsétlenül járt regényalak szomorú sorsát, ítélkeznek az íróval együtt vagy ellentétes vélekedéssel elevenek és holtak felett, k ö n y v nélkül kisebb n a g y o b b t ö r t é n e t e k e t tanulnak meg, a j k a i k o n m o n d a t o k változnak szállóigékké, míg végül b e n s ő j ü k b e n é l m é n n y é lesz a könyv léha és pusztító világa. Olvasni tehát n e m c s a k tudnak, de jól tudnak. Igaz, hogy jobb könyvhöz méltó buzgósággal olvassák ezt a könnyen megszerezhető vagy éppen olcsón megvehető vásárfiát. Olvasóink mégsem hibásak. Mindössze élnek a könnyű a l k a l o m m a l . Nagyobb napilapjainknak kellene számolniok – az üzleti é r d e k e n túl – azzal a r e á j u k háruló kötelességgel, melyet kisebbségi sorsunkban még áldozatosan is teljesíteniök kell, hogy ne a d j a n a k az olvasók tömegeinek k e z é b e csalogató vásárfiában vagy hírverő zsákbam a c s k a k é p p e n irodalmilag értéktelen, sőt néha kútmérgező ajánd é k r e g é n y e k e t , h a n e m ugyanolyan papíron, ugyanolyan terjedelemben, ugyanolyan kiállításban egy-egy Tamási-, Nyírő-, Kodolányi-, Bibó- vagy Móricz-könyvet. Szerencsés válogatással ugyanazt az üzleti célt is elérnék, s ezen felül felelős hivatásuknak is méltóan és e r e d m é n y e s e n t e n n é n e k eleget. Falvaink népe ugyanilyen mohósággal olvassa a napi hírlapokat. Ez természetes, sőt örvendetes. Kíváncsi a politikai élet külső és belső hullámzására, a maga vidékén vagy bárhol történt k ö z é r d e k ű e s e m é n y e k r e , a z ú j a b b r e n d e l e t e k pontos szövegére stb. stb. Az újságolvasásban csak az a baj, hogy népünk még nem ismeri a magyar nyelven megjelenő napilapok pontos szellemi és világnézeti irányát, mindent elhisz a n y o m t a t o t t betűnek s így egyes s a j t ó t e r m é k e k n e k annyira a hatása alá kerül, hogy mindenben esküszik f ő f o r r á s á r a : megszokott napilapjának egyoldalú és célzatos hírszolgálatára. A falusi értelmiség k á r o s kötelességmulasztása, hogy n e m ő r k ö d i k é b e r e n a lakosság újságválasztása és vásárlása felett. H á r o m s z é k legelterjedtebb napilapja a Népújság, mely az egyes f a l v a k b a n is a legmagasabb p é l d á n y s z á m b a n fogy el. Ezu t á n következik a Brassói L a p o k , melyet nem annyira példányonk é n t , mint i n k á b b é v h a r m a d i előfizetés ú t j á n vásárolnak. Harmadik helyen áll a Magyar Ujság, mely elterjedését olcsó á r á n a k köszönheti. Csak e z u t á n következik a n é p számára szerkesztett M a g y a r Nép, mely falvanként átlagosan 1 5 – 2 0 előfizetőt számlál. A Keleti Újság az Erdélyi Gazdával m a j d n e m egyenlő példánys z á m b a n fogy H á r o m s z é k fenti községeiben. Még megemlíthető a helyi Székely Nép, az Ellenzék és a Magyar Lapok, melyek csak szórványosan találtak olvasó talajra. Á l t a l á b a n előfizetők csak a műveltebb osztályból k e r ü l n e k ki, míg a n é p csak egylejes napilapot vásárol. A PONYVA- ÉS Ú J S Á G O L V A S Á S az olvasásra szánt idő nagyobbik felét foglalja el, s így szépirodalmi t e r m é k e k olvasására aránylag kevés idő jut. Ez a megosztódás még nem lenne
Erdélyi Magyar Adatbank
Népművelődésünk
néhány
aggasztó
kérdése
207
sajnálatos, ha a népi olvasó ezalatt az idő alatt általánosabb és többoldalú áttekintést szerezhetne irodalmunk teljes történetéről. A b a j abból származik, hogy ezalatt a p á r óra alatt mindig ugyanazt az írót vagy írókat, ha nem ugyanazon k ö n y v e k e t olvassa. Ugyanis a szépirodalmi könyvek nagyrészéhez örökség útján jut hozzá, vagyis a mai olvasó is ugyanazt olvassa, amit apja, nagyapja, dédapja stb. Uj szépirodalmi k ö n y v e t n e m vásárol, mert nem vásárolhat. Természetes, hogy a k ö z k é z e n forgó írók közül k e r ü l n e k ki a nép legkedveltebb írói: Petőfi és J ó k a i Megjegyezhető, hogy a népi olvasó csak a valóságot kedveli, s ezért a valóban megtörtént vagy megtörténhető e s e m é n y e k b e n gyönyörködik. A m i a valóság h a t á r á n kívül esik, azt meg sem érti vagy legfennebb félreérti. Ezért szereti Petőfit és J ó k a i t . J ó k a i n a k történeti regényeiben megérzi a mai valót s ez hosszabb időre leköti érdeklődéségét, izgatja kíváncsiságát, s így kielégíti olvasó szomját. Petőfi a népi valóságnak talpraesett és szinte k ö z m o n d á s r a e m l é k e z t e t ő kifejezése miatt lett a népi olvasó legkedveltebb, ha n e m egyetlen költője. A n é p tehát csak k é t műfajt i s m e r : a r e g é n y t és a lírát, de e z e k n e k csak legkiválóbb mestereit olvassa, ismeri és szereti. A többi magyar író – ha mindjárt A r a n y J á n o s vagy G á r d o n y i Géza – csak szórványosan tűnik fel itt-ott, egy egy m ó d o s a b b család könyvtárában. Kétségtelen, hogy n é p ü n k helyes é r z é k k e l ragaszkodik legnagyobb íróinkhoz, de sajnálatos, hogy ismeretk ö r e oly szűk területre korlátozódik, hogy Petőfin és J ó k a i n kívül alig ejti ki száján egy-egy magyar író nevét. Halvány fogalma sincs mai magyar vagy éppen erdélyi irodalmunkról. Szerinte ma n e m is születhetnek nagy írók, kiváló költők. E n n e k a t á j é k o z a t l a n s á g nak semmikép sem n é p ü n k az oka. Húsz esztendő alatt e s z ü n k b e juthatott volna, hogy az erdélyi magyar író n e m c s a k 2 5 0 – 3 0 0 középosztálybeli előfizetőé, h a n e m az egész erdélyi magyarság egyeteméé. Könyvének el kell már jutnia a városi magyar iparosság munkaasztalára, s a legelrejtettebb falucska szántóvetőinek mindennapi életébe. Nem a k a r o m bírálni a különböző egyesületek vagy könyvkiadóvállalatok n é p k ö n y v t á r á n a k ma m á r gazdag sorozatát, de é p p e n az erdélyi magyar irodalom népszerűsítésének s egyáltalán a reá váró hivatásnak tényleges és e r e d m é n y e s teljesítése é r d e k é b e n mulhatatlanul szükségesnek t a r t o m : erdélyi íróink műveinek egyszerű kiállításban, olcsóbb papíron, de bőséges példányszámban és megfelelő könyvterjesztő szervek létesítésével történő olcsó kiadását. A népművelődésnek veszteglő vagy hanyatló állapotáért középosztályunk felelős. Ma a b b a n a szerencsés és az eddigi politikai és közművelődési adottságainknál előnyösebb helyzetben vagyunk, hogy hivatalosan megalakított és elismert Magyar Népközösségünk illetékes szakosztálya nemcsak t ü z e t e s e b b e n vizsgálhatja ezt a halaszthatatlan megoldásra váró kérdést, de a tényleges megvalósítás é r d e k é b e n komoly és e r e d m é n y e s lépéseket tehet mind az egyes könyvkiadóvállalatok, mind az államhatalom megfelelő hatóságainak zöldasztala előtt.
Erdélyi Magyar Adatbank
208
Dr.
Debreczy Sándor
N É P M Ű V E L Ő D É S Ü N K fentieken kívül még a naptárolvasáson alapszik. N a p t á r a k a t a d n a k ki különböző egyházaink, egyes heti- vagy napilapjaink, végül n é h á n y egyesületünk. A naptárolvasás az olvasásra szánt időnek igen kevés hányada, mert az új n a p t á r t é p p e n olyan h a m a r elolvassák, mint egy könyvet. M á r pedig a n a p t á r n a k n e m szabad könyvnek lennie, ha jól szerkesztik. Legyen a falusi e m b e r n e k második bibliája, melyet naponként forgat s állandóan tanulmányoz. Ezért f o n t o s : ki és hogyan szerkeszti, m e r t ez a legnépszerűbb s a j t ó t e r m é k a falusiak kezében. Fölösleges a n a p t á r n a k csupán élvezetet nyujtó eredeti novellákkal, versekkel, elbeszélésekkel vagy leírásokkal való agyontelítése, szükségtelen a politikai események évi összegezése, nélkülözhető tőlünk távoleső k ö r ü l m é n y e k n e k részletes ismertetése stb. A szükség, melyet n é p ü n k józan belátással és ösztönös kedvvel i g é n y e l : történelmünk ismertetése. Ezt szívesen olvasná, mert kezében n e m forog egyáltalán semmiféle történelmi könyv. Ezt a hiányt pótolhatja a jól szerkesztett n a p t á r Nem történelmünknek tankönyvszerü összefoglalására gondolok, ennél sokkal hasznosabb és m e g r a g a d ó b b történeti szépirodalmunk legragyogóbb szemelvényeinek ügyes összeválogatása és rendszerbe foglalása. Az olvasó ezáltal nemcsak anyagismerettel g a z d a g o d n é k de egyúttal megismerné – Petőfin és J ó k a i n kívül – többi nagy íróinkat is, tanulná a legs z e b b és legmagyarabb nyelvet s mindenek felett belekapcsolódnék az igazi magyar művelődés e r ő f o r r á s á n a k gyújtópontjába. Felejthetetlen az az élmény, melyet egyszerű, tanulatlan fiatal lelkekből váltott ki A r a n y J á n o s : Rege a csodaszarvasról, Rozgonyiné vagy Szent László f ü v e ; Gyulai P á l : P ó k a i n é című verse; V ö r ö s m a r t y : Cserhalom című é p o s z á n a k jól megválasztott szemelvénye, n é h á n y k u r u c k ö l t e m é n y stb. stb. E z e k n e k a verseknek vagy részleteknek közlése n e m ütközhetik a k a d á l y b a , mivel valamennyi a régmultat s a b b a n ö n m a g u n k a t festi és tárgyalja. H O N N A N SZERZI BE könyveit a falusi o l v a s ó ? – kérdezh e t j ü k . A fenti 18 község lakosságának fele egyházi vagy ifjúsági n é p k ö n y v t á r a k b ó l illetve a legtöbb helyen gazdaköri könyvtárakból. A t ö b b i n e k nincs egyáltalában semmiféle könyvtára. Enélkül pedig a műveltségi színvonal állandóan csökken, az olvasó ösztön fokozatosan sorvad s végül beköszönt az általános közöny. Elsőr e n d ű kötelességünk tehát népkönyvtárak létesítése. A gyakorlati megvalósulást egyaránt elérhetjük szellemileg és anyagilag tehetős e b b falus-társaktól a j á n d é k ö n y v e k összegyüjtése, az olvasni akar ó k r a k i s e b b tagsági díjak kirovása, egy-egy estély vagy táncmulatság r e n d e z é s e és széleskürü megszervezése, pénzbeli gyüjtések megindítása, végül egyházi vagy szövetkezeti magánvásárlás segítségével. Érdekes, hogy sokkal t ö b b községben találunk kultúrházat, mint bármilyen kis könyvtárt. Pedig melyik kerül t ö b b á l d o z a t b a ? S az is bizonyos, hogy könyvtár nélkül a legcsinosabb és legnagyobb kultúrház is hivalkodás és m e d d ő cicoma. A kultúrház hivatásteljesítésének éppen a könyv szeretete és terjesztése a legfontosabb
Erdélyi Magyar Adatbank
Népművelődésünk
néhány aggasztó kérdése
209
és legigazibb záloga, mert k ö n y v által t e r j e d és ver gyökeret a műveltség a leghozzáférhetőbb f o r m á b a n . Számolnunk kell azzal is, hogy n é p ü n k nincs a b b a n az anyagi h e l y z e t b e n , hogy a mai erdélyi k ö n y v á r a k mellett n é p k ö n y v t á r a i n k hiányát magánvásárlásokkal pótolhassa. Ha olvasnivalóját n e m könyvtárból szerzi be, szomszédja könyveire kényszerül, s így csak olyan pusztító ponyvat e r m é k h e z jut, amilyenben saját könyvespolca is n a g y j á b a n bővelkedik. Még azok, a k i k a lelkésztől vagy tanítótól kölcsönöznek, megbízható és é r t é k e s e b b k ö n y v e k e t olvashatnak. A magánvásárlás az anyagiakon kívül más szempontból is k é n y e s és n e h é z k é r dés. N é p ü n k e t olvasásában szinte senki se irányítja, s így a könyvvásárlás terén nincs sem jártassága, sem kellő ízlése. Könyveit hol országos vásárokon, hol v á n d o r k e r e s k e d ő k t ő l szerzi b e . Néplapjainknak külön tájékoztató rovatot kellene nyitniok s a b b a n először is a r r a ránevelniök n é p ü n k e t , hogy hol és hol ne, melyik szerzőtől milyen tartalmú k ö n y v e t vásároljon, a z u t á n állandóan irányítaniok az olvasókat, hogy mit, kitől és hogyan olvassanak. A könyvellátás terén legveszedelmesebb forrás a város. N e m k e v e sen veszik igénybe városi r o k o n a i k n a k ilyen irányú segítségét. S az e r e d m é n y rendszerint k á r o s . A városi olvasók félretett d e t e k tív- vagy félpengős lim-lomregényeit kölcsönzik vagy a j á n d é k o z z á k a falusi r o k o n o k n a k . Igy t e r j e d t el s lett népszerűvé falun a ponyva. A népnek k ö n y v b e s z e r z ő forrásai t e h á t meglehetősen silányak. Ezen é r e z h e t ő e n lehetne segíteni azáltal, ha legalább nagyobb napilapjaink megmaradt vasárnapi példányszámaikat igen olcsón vagy ingyen a nép között időnként szétosztanák. Igy falusi olvasóink nemcsak egy heti olvasnivalóhoz, de é r t é k e s és ellenőrzött olvasmányhoz jutnának. F E N T I E K B Ő L kitűnik, hogy irodalmilag teljesen t á j é k o z a t l a n és magára m a r a d t n é p ü n k elsősorban időtöltésből, m e d d ő szórakozásból olvasgat a hosszú, unalmas téli estéken, v a s á r n a p délutánonként, n é h a esténként vagy olykor-olykor esős n a p o k o n . Igen kevés h á n y a d a olvas állandó önművelésének szükségéből. Legtöbbje kíváncsiságának kielégítésére vagy gazdaságának hasznosítására forgatja a k ö n y v e t . E n n e k o k a pedig az állandó irányítás és felelős t á j é k o z t a t á s h i á n y á b a n rejlik, h a b á r k ö n n y e n meg lehet éreztetni a falusi e m b e r r e l is az olvasás gyümölcsöztetésének szükségét, ha arra tereljük a szót, hogy az olyan gazda, ki nem olvas vagy értéktelent olvas, elsősorban éppen saját gyermekei iránt az Istentől, élettől és fajától vállalt apai kötelezettség é n e k nem tud eleget tenni. Minthogy gyermekeit nem k é p e s sem tanítani, sem nevelni, a k ö v e t k e z ő n e m z e d é k műveletlenségének s egyáltalán a mai életre való céltudatos neveléshiányának s számtalan esetben végleges elkallódásának é p p e n az apai hanyagság, közönyösség és műveletlenség az oka. Nincs olyan h a t á sos eszköz, mellyel k ö n n y e b b e n célhoz lehetne jutni a falusi e m ber csökönyösködő, bizalmatlankodó és gyanakvó világában, mint saját g y e r m e k e sorsának észszerű feltárása és tárgyalása által. Örvendetes azonban az a tény, hogy falusi olvasóink nagyrésze
Erdélyi Magyar Adatbank
210
Dr. Debreczv Sándor:
Népművelődésünk
néhány aggasztó kérdése
éppen a negyvenévesekből, tehát az életük virágában lévő a p á k soraiból kerül ki. G y e r m e k e i k elérték azt a kort, a m i k o r meg kell szerettetni velük a k ö n y v e t , az önképzés szükségét s az önt u d a t o s í t á s parancsoló m u n k á j á t . Őszintén mondogatták ezek a testi munkától kimart t e n y e r ű a p á k , hogy többet olvasnának, ha lenne mit s ha olcsón jutnának értékes könyvekhez. Az a n é h á n y Petőfi- vagy Jókai-kötet, idei és régi naptár, 8 – 1 2 drb. ajándékés ponyvaregény nem elégíti ki olvasó készségüket s ebben szükségszerűen segítségükre kell sietnünk: minden magyar intézménynek, egyesületnek, egyháznak, sajtónak, vállalatnak s végül minden egyes felelős fajtestvérnek. N é p m ű v e l ő d é s ü n k n e k fenti súlyos és életbevágó létkérdései megoldásra v á r n a k . Legajánlatosabb, ha Magyar Népközösségünk illetékes szakosztályának valamelyik a r r a hivatott vezetőférfia vállalja a megvalósítás n e h é z kötelezettségét s társadalmi, vallási, n e m z e d é k i és minden más elhatárolásra való tekintet nélkül megszervezi n é p ü n k n e k magyar, de elsősorban erdélyi könyvvel való ellátását. Igy gyógyulni k e z d h e t n e az a seb, melyet húsz esztendő tétlensége ejtett néptömegeink fejlődésén. A sok beszéd, tárgyalás, s z e r v e z k e d é s u t á n elkövetkezhetik a tett ideje. Falvaink szeme oly m e r e v e n n é z reánk, erdélyi magyar középosztályra, mint Á b e l é a m e n e k ü l ő Kain lelkiismeretére. Dr.
DEBRECZY
Erdélyi Magyar Adatbank
SÁNDOR
