Nemzetőrök, újoncok, honvédelem

Nemzetőrök, újoncok, honvédelem A nemzetőrség szervezése a polgári forradalom győzelmét követő három hónap alatt jelentős eredményeket nem ért el. A sikertelenség okait részben már felvázoltuk; utaltunk a katonáskodástól való félelemre, a felfegyverzés gondjaira, valamint arra is, hogy a nemesség a parasztmozgalmak hónapjaiban rettegett fegyvert adni a földművelők kezébe. Az érdemi összeírást és szervezést sok szempontból gátolták a miniszterelnök április 21-ei rendelkezései is: a 13. számú rendelet az összeírás azonnali megkezdésére utasította a hatóságokat, a 15. számú pedig az összeírások felfüggesztésére adott lehetőséget. Ellenszegülés esetén a nemzetőrséget „életbe ne léptessék”, csak olyan helyeken hajtsák végre a törvény rendelkezéseit, ahol a népet „barátságosan” lehet felfegyverezni.140 Az utóbbi rendelkezés hatására a megye vezetői nem is szorgalmazták a nemzetőr-összeírásokat. A parasztmozgalmak pedig arra késztették a hatalom birtokosait, hogy ismételten tiltakozzanak a nemzetőrök felfegyverzése ellen. Szőke Lajos bicskei járási szolgabíró „Megjegyzés a felfegyverzendő nemzeti őrseregre” címen foglalta össze ellenvéleményét. A szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjére történő hivatkozással szállt szembe a felszabadított jobbágyok követeléseivel; „ha a volt jobbágyságnak kezébe most fegyver adatnék – folytatta a szolgabíró – ...a belbéke s rend felzavarása csaknem elkerülhetetlen lenne”. Utalt a közbirtokosok és a parasztok között a tisztválasztás kérdésében jelentkező viszályokra. A nemzetőr-kvalifikációval rendelkező jobbágyok az urakkal szembeni gyanakvásukat fejezték ki azzal, hogy tisztjeiket sorstársaik közül akarták megválasztani. Nem értett egyet a nemzetőrök rendfenntartó szerepével sem, a helyi mozgalmak elfojtásában való részvételüket veszélyesnek ítélte meg. A törvényhatóság vezetői is egyetértettek a megfogalmazottakkal, a jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztését követelő felkelések leverésében a nemzetőröket nem vették igénybe, sőt – amint Bicskén megtörtént – a parasztmozgalmak időszakában a már megszervezett 126

nemzetőrségeket feloszlatták.141 A szervezés tehát holtpontra jutott, a megyebizottmány sem lépett fel a helyzet megváltoztatása érdekében. Tudomásul vették, hogy a Sármelléki járás alsó kerületében a nemzetőrök összeírása nem történt meg. Május első heteiben csupán a verebi és az adonyi nemzetőrök kértek fegyvereket, sürgették a gyakorlatok megkezdését. Kajászószentpéteren, Válon és Alcsúton ellenállás nélkül fejeződött be a nemzetőrök összeírása.142 A fennálló viszonyokon még a minisztertanács május 13-ai határozata sem tudott gyökeresen változtatni. A 10 ezer főből álló önkéntes nemzetőrsereg felállításáról szóló határozatot május 24-én hirdették ki a megyében. A toborozás a városban azonnal megkezdődött, s a bizottmány a helységek elöljáróit utasította, hogy az önkénteseket rendeljék Székesfehérvárra. A falvak és mezővárosok igen sok „legényt” jelentettek, de a fehérvári hadfogadó parancsnokság június 2-ig csak 14 főt fogadott el. Az eredménytelenség okát abban kell keresnünk, hogy a sorozásnál mereven alkalmazták az 5 láb 2 hüvelykes testmagasságot. Az utasítás későbbi visszavonása sem bizonyult eredményesnek. A fehérvári toborzóhelyen augusztus 12-ig 102 – megyei és városi – önkéntest soroztak be.143 A csekély eredményekért felelősség terheli a megyei bizottmányt is, mert a toborzás idején nem léptek fel kellő eréllyel, s a kudarc alapvetően a nemzetőrség szervezettségi fokának volt következménye. Július elején a megyebizottmány ülésén Zlinszky alispán kénytelen volt megállapítani; a nemzetőrség felállítása iránt egyes helységekben még semmi sem történt, az összeírások hiányosak, az eskütételek is vontatottan valósulnak meg. Martonvásáron és Ráckeresztúron „félreértették” a nemzetőrök feladatát, s a szükséges kvalifikációval rendelkezők nem akartak belépni a nemzetőr seregbe, felesküdni vonakodtak. Etyeken a németek, Érden a rácok ellenszenvvel fogadták a megyei küldöttséget. A két helységben nem a nemzetiségi szembenállás volt a domináns tényező. Ennek bizonysága, hogy az Érden lakó „németség és néhány magyar egyén a ha127

di fordulatokban már több hetek óta gyakorolja magát”. Nagy Sándor szolgabíró kerületében csak a dunapentelei, a rácalmási és az adonyi nemzetőröket vélte felfegyverezhetőnek. Adonyban csupán az „értelmesebb osztály” tagjait, főképp a mesterembereket írták össze, s 53 nemzetőr az esküt le is tette. Hercegfalván a küldöttség eredménytelenül járt, az összeírást határozott ellenállással fogadták. A helységek ellenállásáról tudomást szerző bizottmány már nem elégedett meg azzal, hogy a járások elöljáróit az összeírások befejezésére szólította fel, hanem a határozat végrehajtásának biztosítására erélyes fellépést sürgetett: „...ha a szelídebb módok nem használnának, az engedetlenek kényszerítésében kellő szigorral járjanak el”. A pozitív tartalmú változás első jeleit a Sármelléki járás középső kerületében figyelhettük meg. Detrich szolgabíró 720 nemzetőrt esketett fel, s a nemzetőrök Batthyány Lászlót kapitányukká választották. Augusztus első napjaiban a járások elöljárói sorra jelentették a szervezés eredményét. Bodajkon, Velegen, Sárladányban, Ondódon, Móron az összeírások befejeződtek. A balinkai, csókakői és sörédi zsellérek, akik valamennyien szőlőművelők voltak, s aratással keresték kenyerüket, az összeírásból kimaradtak. Kúti helység nemzetőrei megtagadták az eskütételt. A jegyző a 30 összeírt közül csak 12 főt rendelt Isztimérre, a többit fel akarta menteni a szolgálat alól.144 A járási tisztikar jelentéseinek összegzése során a megyei bizottmány viszonylag megbízható adatokat kapott a nemzetőrség létszámáról. Fejér megyében 8944 nemzetőrt írtak össze, a lakosság 5,5%-át. Az összeírással korántsem oldódtak meg a problémák, de a nemzetőr seregről alkotott törvény végrehajtásának fontos szakasza fejeződött be.145 A helység neve

Sárkány

Az összeírt nemzetőrök száma

A helység neve Az összeírt nemzetőrök száma

40

Ondód 128

126

Mór 418 Veleg 67 Csókakő 56 Bodajk 104 Moha 55 Iszkaszentgyörgy 29 Csór 52 Inota 77 Sárladány 37 Füle 116 Polgárdi 253 Keszi 60 Szentmihály 53 Falubattyán 61 Szabadbattyán 44 Tác 86 Csősz 86 Soponya 109 Nagyláng 4 A helység neve Az összeírt nemzetőrök száma Káloz Igar Egres Cece Vajta Alsószentiván Alap Sárszentmiklós Sárbogárd Sárkeresztúr Dunapentele

Isztimér 97 Kúti 9 Gúttamási 34 Csurgó 67 Sárkeresztes 39 Aba 140 Magyaralmás 80 Csákberény 120 Zámoly 280 Pátka 158 Lovasberény 441 Csákvár 412 Gánt 13 Boglár 70 Acsa 136 Vereb 42 Pázmánd 129 Nyék-Pettend 47 Velence 99 A helység neve Az összeírt nemzetőrök száma

86 56 42 61 39 8 45 46 301 156 224

Nadap Sukoró Pákozd Gárdony Szerecsenpuszta Seregélyes Sárosd Szolgaegyháza Sismánd Hantos Perkáta 129

50 47 164 60 6 189 82 14 2 1 116

Rácalmás Adony Mány Csabdi Bicske Óbarok Szár Bodmér Felcsút Alcsút Tabajd Vál Kajászószentpéter Balinka

125 103 214 27 437 4 148 31 73 67 155 135 101 39

Baracska Iváncsa Ercsi Ráckeresztúr Martonvásár Tordas Kuldó Gyúró Etyek Sóskút Tárnok Diósd Érd Batta

90 2 172 29 51 31 16 54 265 93 95 40 174 35

Ferdinánd József nyugalmazott százados, a megyei nemzetőrök parancsnoka augusztus elején látott hozzá a fegyvergyakorlatok megszervezéséhez. A megyebizottmány is támogatásáról biztosította a nemzetőr őrnagyot, s szükségesnek vélte, hogy az alispánokkal együtt ő is szemlét tartson a megyében, és a még tapasztalható ellenszenvet, elfogultságot „legyőzvén”, a népet világosítsák föl a hazát fenyegető veszélyről.146 Az ellenforradalom fegyveres támadásának küszöbén a megyei nemzetőrök szervezettsége nem érte el a kívánt mértéket. Ferdinánd körútja sem eredményezett lényeges változást; a kiképzést, a fegyvergyakorlatok megtartását az aratási és betakarítási munkák gátolták. Székesfehérváron a nemzetőrség „rendezésével megbízott küldöttség” Hamvasy városkapitány irányításával hatékony munkát végzett. Az önkéntes nemzetőr sereg felállítását a tanács támogatta, s a toborzás polgári parancsnokává Niczky tanácsnokot nevezték ki, ugyanakkor a toborzás elősegítését a tanácsülésen megjelent polgárok is vállalták. A nemzetőrök összeírását, századokba történő beosztásukat folyamatosan végezték, júniusban már a 130

fegyvergyakorlatok megtartása elől is elhárult az akadály; a nemzetőrök felszerelésére 1000 lőfegyver érkezett a városba. Braun József képviselő a tisztválasztás lebonyolítását is sürgette; véleménye szerint június második felében – a már felállított 8 század mellett – további 4 nemzetőr század szervezését kell befejezni. A 12 nemzetőr század felállítása zökkenőmentesnek bizonyult. A hónap második felében 1694 fő volt az összeírt nemzetőrök száma.147 A szervezés előrehaladtával a tisztválasztás kérdésének problémája került előtérbe. Közel 200 nemzetőr petíciót juttatott el a polgármesterhez, amelyben követelték, hogy a nemzetőr századok tagjai szabadon választhassák meg tisztjeiket. A demokratikus követelés még a közgyűlésen sem talált egyértelmű támogatásra. A hosszan tartó vitának Detrich Zsigmond középutas javaslata vetett véget. A képviselővel egyetértők a nemzetőrségre bízták a vita eldöntését, csupán azt hangsúlyozták, előbb tegyék le az esküt, s utána állapítsák meg, hogy tisztjeiket közösen vagy századonként választják. Az eskü letételét követően ugyan kisebb atrocitásokra került sor, végül is a többség akarata érvényesült. A tisztválasztást a lehető legdemokratikusabb módon oldották meg, minden század maga választotta elöljáróit.148 A tisztek és tiszthelyettesek megválasztása utáni közgyűlésen Orsetti képviselő többek véleményét fogalmazta meg, amikor követelte; határozatban mondják ki, tanácsnok ne lehessen nemzetőrtiszt. A vita során ismertté lett a kisebbség aggodalma, akik Orsettivel az élükön attól tartottak, hogy a tanácsnak az őrseregre gyakorolt befolyása nem kívánt mértékben megerősödik. A személyi ellentétektől sem mentes javaslatot elvetették, mert a törvény mindenkit – nemzetőri kvalifikációval rendelkezőket – kivétel nélkül szolgálatra kötelezett, s a megválasztott tanácsnokok kötelességeik maradéktalan teljesítésére fölesküdtek. A közgyűlés határozatával korántsem csillapodtak a kedélyek. A város 3 negyedében – köztük a belvárosban is – a századok tagjai elöljáróikat még nem választották meg, a választások lebonyolításához 131

szükséges számban (80 fő) nem jelentek meg. A tanács a városkapitányt és a főjegyzőt azzal bízta meg, hogy haladéktalanul fejezzék be a tisztválasztást, amelynek eredményétől függetlenül a korábban megjelentek szavazatai alapján Pappenberger Ferencet (szűcsmester), Kostyelik Andrást kapitányi és Fekete Jánost (ügyvéd) főhadnagyi tisztségében megerősítették.149 A magisztrátus a szervezést hátráltató törekvéseknek nem adott helyt. Személyi kérdésekben a torzsalkodásokat azonban nem tudta megakadályozni, bizonyos esetekben pedig a testület szította az ellentéteket. Fehérvár országgyűlési képviselője, Batthyány István lemondott őrnagyi tisztségéről. A nemzetőrök jelentős része a hadügyminisztériumhoz fordult, és a 7. honvédzászlóalj kapitányának, Zinnern Károlynak parancsnoki kinevezését sürgették. A közgyűlés „számos tagja” – feltehetően a tanács képviselői – Niczky tanácsnok kinevezését kérte, aki éveken át a polgárőrséget „dicséretesen és szaktudományosan vezéreltette”. Érdemeinek elismerése ellenére a közgyűlés mégsem foglalt állást Niczky mellett, hiszen mindkét jelölt kinevezését pártolta. A városi nemzetőrök parancsnokának kinevezéséig egy „őrnagyságot képviselő bizottmány”-t hívtak létre. Az ideiglenes bizottmány intézte a nemzetőrséggel kapcsolatos ügyeket, szervezte meg a fegyver- és lőgyakorlatokat, s foglalkozott a zsidók felvételének kérdésével is.150 Sem a Hamvasy által vezetett bizottság, sem a közgyűlés nem foglalt állást, a nemzetőrök döntésére bízták, hogy felveszik-e a zsidókat a nemzetőrségbe vagy továbbra is – törvényellenesen – a haza védelmét, a rend fenntartását ellátó fegyveres alakulat egységein kívül maradnak. A felvetett problémák, a személyi és felekezeti ellentétek alapvetően nem gátolták a szervezést, a karhatalmi szolgálat mellett június végén átvették a katonai objektumok őrzését is. Augusztus elején 1800 viszonylag jól felfegyverzett és alapfokon kiképzett nemzetőr tevékenykedett a városban. Székesfehérvár lakosságához viszonyítva az összeírtak százalékos aránya 7,93% volt.151 132

Mindaddig nem is volt jelentős feszültség a nemzetőrök között, amíg a város határán belül vették igénybe szolgálataikat. Július végén azonban megkezdődött az önkéntesek toborzása. A közgyűlés határozata erősen leszűkítette a lehetőségeket, a toborzást csak az összeírt nemzetőrökre vonatkoztatta, s megakadályozta a kvalifikációval nem rendelkezők jelentkezését. Hiába tett ígéretet a napidíjak felemelésére (a város anyagi erőforrásaiból napi 16 krajcár „felpénzt” biztosított az önkénteseknek), hozott határozatot a harctéren elesők özvegyeinek és árváinak ellátásáról; a szervezés csekély eredménnyel zárult. A toborzás első napjaiban ugyan 300 fő jelentkezett a haza megvédésére, de a harctéri szolgálatra jelentkezőket a vagyonos polgárok becsmérlő kifejezésekkel illették, nyíltan lázítottak az önkéntesek ellen. Nem realizálódott a közgyűlés határozata, mert a jómódú polgárok életük kockáztatásával nem vállaltak áldozatot a polgári forradalom vívmányainak megvédéséért. Képviselőik, akik jelentős számban vettek részt a magisztrátus és a közgyűlés munkájában, kiterjesztették a toborzást a megbízható kereskedősegédekre és mesterlegényekre, tehát a kiszolgáltatott és kizsákmányolt rétegek tagjai lehettek az önkéntes nemzetőr seregnek. Viszont a jelentkező zsidó kereskedőket és iparosokat ismételten eltanácsolták, nem vették fel őket. Augusztus elején az izraeliták felvétele ellen fokozódott az ellenszenv.152 A nemzetőrség önkéntes alakulatainak megszervezése újból napirendre tűzte a városi nemzetőr őrnagy kinevezését. Zuber Antal személyében már a harmadik jelölt pályázott a tisztségre. Kinevezését illetően a közgyűlés egyetemlegesen foglalt állást. Katonai pályán szerzett „képességei” alapján a feladatok ellátására alkalmasnak találták. A nemzetőrparancsnok kinevezése sokáig nem várathatott magára, hiszen augusztus közepén a magisztrátus felvette a kapcsolatot Csánnyal, aki rendszeres jelentéstételre kötelezte őket a fegyverek és az önkéntesek számát illetően. Kezdeményező lépésre is elszánta magát a tanács, arra kérte a Hadügyminisztériumot, hogy az önkéntesek oktatására tüzéregységet ve133

zényeljen Fehérvárra.153 Batthyány augusztus 15-ei rendelkezése meggyorsította az önkéntesek toborzását, ugyanis a Duna és a Dráva közötti törvényhatóságokat az önkéntesekből álló nemzetőr haderő gyors kiállítására utasította. A rendelet már azt bizonyítja, hogy a korábban aggályoskodó miniszterelnök a haza megvédésére irányuló törekvésekből oroszlánrészt vállalt. Utalt a délvidéki mozgalmakra, főként a Jelačić vezetése alatt álló ellenforradalmi katonai szervezkedésre. Drámai hangú felhívása nemzeti összefogást hirdetett, felszólította a hatóságokat, hogy „a kiindulásra önként ajánlkozó nemzetőröket gyűjtsön”, fegyverezze és szerelje fel őket, a „honmaradó” nemzetőrök pedig rendfenntartó feladatukat lássák el. Az ellenforradalom fegyveres támadásának visszaverésére felkészülő nemzeti hadsereg alakulatainak létszámát, harci erejét növelni akaró miniszterelnök nem véletlenül hívta fel a figyelmet a „reakció emberei”-nek növekvő aktivitására. Székesfehérváron – ahol már korábban megkezdődött, de jelentősebb eredménnyel nem járt a toborzás – augusztus 18-án határozat született az önkéntesek hadba vonulásáról s a népfelkelés megszervezéséről. Egyelőre a fegyverforgató férfiakat írták össze. Hamvasy Imrét felmentették városkapitányi tisztségéből s az önkéntes nemzetőrök parancsnokává nevezték ki.154 A megyebizottmány augusztus 21-én rendkívüli közgyűlésen foglalkozott az önkéntes nemzetőr sereg megszervezésével. Határozatukban nem állapították meg a felfegyverzendő önkéntesek létszámát, a toborzás lebonyolítását a szolgabírákra bízták, s 20 000 Ft rendkívüli adót vetettek ki a kiadások biztosítására. Megalakították az Önkéntesekre Ügyelő Bizottmányt, ez az ideiglenes feladatok ellátásával megbízott testület szervezte és irányította a nemzetőrség önkéntes mobilizációját. Már a bizottmány ülésén súlyos hiányosságok merültek fel, illetve olyan kérdések maradtak megválaszolatlanul, amelyek alapvetően befolyásolták a toborzás eredményességét. A kiadott keretutasítás általánosnak 134

bizonyult; a járási tisztikar tagjait arra kötelezte, hogy „a lehető legnagyobb lelkesedéssel” kezdjék meg az önkéntesek összeírását, a toborzás során vegyék igénybe a lakosok körében „népszerű egyének” segítségét. Nem tisztáztak azonban olyan kérdéseket: kik lehetnek a mobilizált nemzetőrség tagjai, a nemzetőr-kvalifikációval nem rendelkezőkre ki lehet-e terjeszteni a toborzást. Rendkívül szűklátókörűen a szervezés sikerének zálogát abban látták, hogy „felpénzt” ígértek a jelentkezőknek. Természetesen az államilag biztosított 8 krajcáros napidíj kiegészítése 16 krajcárra jelentős vonzerőt gyakorolt a zsellérek, a mesterlegények és az inasok között, de a tehetősebbeket a napidíj nem gyűjtötte a szabadság zászlai alá. A megye gondoskodott az önkéntesek családtagjairól is, biztosította a harcok során megrokkanók, az özvegyek és árvák ellátását. Lényegében a bizottmány – a felpénz kivételével – ugyanazon feltételeket fogadta el, mint hetekkel korábban a városi közgyűlés. Az ülésteremben izzó hangulat uralkodott. Nagy Károly főszolgabíró felszólította a tisztikart a példamutatásra, a nemzeti függetlenség megvédésére. Felhívásához többen csatlakoztak. Már befejeződött a tanácskozás, amikor Kozel István tárnoki bíró kért szót, s önkéntesnek jelentkezett. „Szégyenlem, hogy közrendű néptársaim közül egy sem szólalt fel, de hogy megmutassam, miként igaz magyar vagyok, és szeretem hazámat, ezennel én is felajánlom magamat.” Jelenlevő „néptársai”: Ladányi Pál gárdonyi tanító, Kováts István seregélyesi és Győri István pákozdi jegyző követte példáját.155 Augusztus 21-én a megyeszékhely általános lelkesedéstől volt hangos, a tisztikar nagy reményekkel látott hozzá feladatának teljesítéséhez. Hamarosan tapasztalniuk kellett, hogy lelkesedéssel a szervezett munkát pótolni nem lehet. A Bicskei járásban a toborzás első napjai sikerrel zárultak. Főként a nemesek jártak elől jó példával, szervezték az önkénteseket, buzdították a népet, akik „lelkesedéssel ajánlák fel magukat a haza védelmére”. Zsellérek, cselédek, 135

iparoslegények csatlakoztak az önkéntesekhez. Nagy megütközéssel vették tudomásul a főszolgabíró utasítását, hogy a cselédeket ki kell zárni a nemzetőr seregből. Az Önkéntesekre Ügyelő Bizottmány augusztus 26-i rendelete megtorpanást idézett el a toborzás menetében, s megyeszerte kialakult az a vélemény, hogy a szervezés nem fogja elérni célját, ha kizárólagosan a nemzetőrökre korlátozódik. Még a járási tisztikar tagjai sem értettek egyet a határozattal. Elsőnek Hollósy Károly főszolgabíró – maga is önkéntes szolgálatra jelentkezett – fogalmazta meg ellenvéleményét: „…vész idején mindenki, ki felállni védelemre kész, örömmel fogadandó volna”. Érden a nemzetőrök közül senki sem, csupán két kovácslegény jelentkezett önkéntes szolgálatra. Martonvásáron is eredménytelen maradt a toborzás, itt három mesterlegényt és egy zsellért írt össze a főszolgabíró. Hasonló gondokról számoltak be a megyeszékhelyre érkező jelentések is. Vajtán 1, Alapon 16, Alsószentivánon 1, Cecén 2 nemzetőr jelentkezett. A cecei közbirtokosok 11 bérest fogadtak, de a megyei bizottmány rosszallta az eljárásukat, mert „a kocsisok, szegődött szolgák” nemzetőr-kvalifikációval nem rendelkeztek. A Sármelléki járás második kerületében az önkéntesek „igen gyéren”, összesen 8-an jelentkeztek. Csurgón a jegyző (Szabó János) személyes példamutatása ellenére eredménytelen volt a toborzás. Isztiméren, Balinkán és Gúttamásiban senki sem lelkesedett, Kúti helységben is járt a toborzó küldöttség, de a férfiak jelentős része aratással, csépléssel volt elfoglalva. A seregélyesi, perkátai és sárosdi nemzetőrök egységesen léptek fel. Nyíltan nem tagadták meg a szolgálatot, de kijelentették: bizonytalan időre „magukat el nem ígérhetik”. Vállalták azonban, hogy 10 hétre az önkéntesek közé belépnek, de a szolgálatuk letelte után ragaszkodnak felváltásukhoz. Pákozdon a lelkesedés ellenére többen visszaléptek, sorshúzást követeltek. Nagy Károly szolgabíró a toborzás eredménytelensége láttán – Gárdonyban 17, Pákozdon 3, Zámolyon 2, Sukorón 1 nemzetőr jelentkezett – felvetette, hogy a bizottmány határozza meg az egyes helységekből kiállítandó önkéntesek számát. A to136

borzás csupán egy helységben, Csákváron járt sikerrel. A mezőváros lakói közül augusztus 23-án 135, augusztus 27-én 35 fő jelentkezett. Csákberényben 19 nemzetőr csatlakozott. A bizottmány a két helység önkénteseinek összevonását rendelte el, hogy a fegyvergyakorlatokat minél előbb megkezdhessék. A megyei főorvos és Ferdinánd őrnagy alkalmasságukról győződött meg. Szeptember 2-ig 548 önkéntest írtak össze a szolgabírák, a megyei nemzetőrök közel 6%-át. Az önkéntes nemzetőrök vagyoni helyzetét, rétegződését nem vizsgálhattuk, ugyanis a fennmaradt összeírások nem tüntetik fel osztályhelyzetüket. Életkoruk, alkalmasságuk fontosabbnak bizonyult, mint vagyoni helyzetük rögzítése. A csákvári önkéntesek közül 106 fő volt hadviselésre alkalmas, s ez esetben a megyei felülvizsgáló küldöttség feltüntette osztályhelyzetüket. 26 telkest és 50 „atyai hatalom” alatt levőt, 18 kézműiparost és legényt, 8 zsellért és 1 tanulót találunk közöttük, de a haza védelmére fegyveres szolgálatra jelentkezett a kerületi szolgabíró, a református lelkész és a tanító is.156 Az összeírás, majd a későbbi jelentések is bizonyítják, hogy az Önkéntesekre Ügyelő Bizottmány felülbírálta korábbi rendeletét, amellyel a nemzetőr-kvalifikációval nem rendelkezőket kizárta az önkéntesek sorából. Szeptember 1-jén a megyebizottmány pedig határozatban erősítette meg: minden „becsületes jellemű egyén” felvehető.157 A toborzásnál felmerült konfliktusok ismeretében megállapíthatjuk; későn született meg a döntés. Lovasberényben azok, akik nem feleltek meg a nemzetőrökkel szemben támasztott követelményeknek – és korábban önkéntesnek jelentkeztek –, a mezővárosban toborzott szabadcsapathoz vonultak be.158 Újból az osztályellentétek jelentkeztek. A pákozdi önkéntesek elégedetlenségüknek adtak hangot. Megtagadták a kiindulást. Az urak helyett nem vonulnak táborba, jelentették ki a jegyző előtt. A szolgabíró véleménye szerint az önkéntesek közül többen a haza megvédését „hitegetésnek s csalásnak” tekintik. Moha önkéntesei is megtagadták a bevonulást, az elöljárók azzal az indoklással kérték felmentésüket, hogy az otthon maradók az őszi betakarítási munká137

kat nem tudják elvégezni. Csurgón megtámadták a jegyzőt, s azzal fenyegették meg: ha elmegy az önkéntesekkel, akkor helyébe azonnal más jegyzőt választanak.159 Az ellentétek új forrását jelentette az önkéntesek összevonását elrendelő határozat. Mórt és Seregélyest jelölték a fegyvergyakorlatok színhelyének. Az Önkéntesekre Ügyelő Bizottmány javaslatát a megyei törvényhatóság nem hagyta jóvá, hiszen az említett mezővárosokban az önkéntesek megjelenésével a rendfenntartást nem tudták biztosítani. Biztonságosabbnak vélték a megyeszékhelyen elhelyezni őket. Így a rendszeres felügyeletet és ellenőrzést is meg tudták szervezni. Az elhelyezés gondjain a magisztrátus segített, a városi laktanyát átengedték a megyei önkénteseknek, s korlátozott mennyiségben fegyvereket bocsátottak rendelkezésükre. A fegyverek biztosítása, s Székesfehérvárra bevonultak felszerelése alig megoldható feladatok elé állította a megyét. Az önkéntesek felszerelésére kivetett rendkívüli adó behajtását nem tudták realizálni. Kölcsön felvételét, a megyei pénztárak felhasználását határozták el, s a Pénzügyminisztérium támogatását is sürgették. Kossuth engedélyezte a „haza oltárára” gyűjtött 1500 Ft ideiglenes felhasználását, a fehérvári káptalan pedig 3000 Ft kölcsönnel segítette a pénzügyi zavarokkal küzdő bizottmányt.160 Boross Mihály, az Önkéntesekre Ügyelő Bizottmány tagja, a tornyosuló problémák láttán megállapította: „Tenni tehát, és pedig mielébb tenni kötelességünk, mert minden elszalasztott perc hátráltatván ügyeinket, s előmozdítása az ellenség ügyének”.161 A nemzetőrség szervezése során tapasztalt hiányosságokat most napok alatt nem lehetett kiküszöbölni; a fegyverek beszerzésére nem fordítottak gondot, a felfegyverzést politikai szempontokból tudatosan hátráltatták. Batthyány utasításának végrehajtása ilyen viszonyok közepette csak lassan haladt előre. Küldötteik nem tudtak Pesten fegyvereket vásárolni. Triesch bécsi és Erjamz(?) karintiai puskaműves ígéretet tett 500 fegyver szállítására.162 Fehérvári mesterek vállalták a felszereléshez elengedhetetlenül szükséges eszközök, ruházat elkészítését. A kézműiparosok jelen138

tős megrendeléshez jutottak, nemcsak a megye, de a város önkénteseinek felszerelését is elősegítették. Székesfehérváron az önkéntesek mobilizációját Csány utasítására gyorsították meg. Augusztus 21-én már arra szólította fel a tanácsot, hogy Marcaliba rendelje az önkénteseket. Felszerelésük és kiképzésük azonban még nem érte el azt a fokot, hogy táborba indulhassanak, s létszámuk sem volt elegendő. A toborzást megismételték, augusztus 23-áig csak 200-an jelentkeztek fegyveres szolgálatra. Létszámuk hamarosan 300 főre gyarapodott. Gyors ütemben végezték az alaki és lőgyakorlatokat, hogy a hónap végén a Délvidékre vonulhassanak. Kállinger városi mérnök és Bácsy Sándor felsővárosi tanító is csatlakozott az önkéntesekhez. Augusztus 29-én 218 felfegyverzett önkéntes sorakozott fel a városháza udvarán. A magisztrátus szemlét tartott, felszerelésüket ellenőrizte, Say főorvos pedig a szükséges egészségügyi vizsgálatokat végezte el. Másnap reggel 5 órakor a laktanya udvarán sorakoztak fel, majd a megyetéren Hadhalmy (Haáder) polgármester feleskette a város hadba vonuló önkénteseit. Farkas Ferenc felszentelte zászlójukat, s lelkesítő beszéde után kocsikon Lepsényig szállították a két századot. Lepsény határában Fodor Lajos Veszprém megyei szolgabíró üdvözölte a fehérváriakat, akik még aznap Siófokra érkeztek.163 Székesfehérvár tehát augusztus végén táborba szállította önkénteseit, s hozzákezdett a sorozás előkészítéséhez is. Nagy Ferenc főhadnagy szabadcsapat szervezését kezdte meg a városban. A hadügyminiszter végül is Zuber Antalt nevezte ki a nemzetőrök őrnagyává.164 A megye az előkészületek befejezése után szeptember 7-től fogadta a városi laktanyában az önkénteseket. Csákvár önkéntesei azonnal napidíjukért jelentkeztek, többen nem teljesítették a parancsot, nem vonultak be Székesfehérvárra. A „felfogadottak” sok esetben hiányos ruházatban, „pőre ingben és gatyában” jelentek meg. Az Önkéntesekre Ügyelő Bizottmány felhívása eredménytelennek bizonyult, mert a megyének kellett ruházattal ellátnia az önkéntesek jelentős részét. Ferdinánd őrnagy sürgette az elkészült 139

köpenyek kiosztását, a betegekhez, gyengélkedőkhöz orvost rendelt. Szeptember közepéig a mobilizáció ügye azzal haladta meg az önkéntesek számbavételét, hogy egy részük összevonása megtörtént, Hetésy és Köhler nyugalmazott katonatisztek pedig kiképzésüket megkezdték.165 Szemere belügyminiszter augusztus 29-én szólította fel a törvényhatóságot a hadkötelesek összeírásának megkezdésére. Pázmándy főispánt nevezte ki a sorozás polgári biztosává. A hadkötelesek összeírását teljesítő küldöttség tagjai az anyakönyvek és egyéb adatok felhasználásával számba vették a 19-22 esztendős ifjakat. Sorozásra még nem került sor, ennek ellenére az összeírás nem várt ellenállásba ütközött; a küldöttségek tagjait több helységben elzavarták, meghiúsították feladatuk teljesítését. Telkesek és zsellérek, uradalmi béresek és napszámosok szálltak velük szembe. A parasztmozgalmak időszakában megismert ellentétek, a földesurakkal szemben megmutatkozó gyanakvás volt a fő oka a kirobbant „néplázadásnak”.166 Göböljárás és Hatvanpuszta cselédei vasvillával fogadták az összeírókat. Hercegfalván a pusztákról berendelt zsellérek a kocsmában gyülekeztek. Egységes fellépésük biztosítása érdekében elhatározták: nem engedik magukat összeírni. A katonaköteles fiatalok a községházára vonultak, betörtek a szobákba, a szolgabíró kocsiját összetörték, a hercegfalvi lelkészt és a sismándi kasznárt megverték. A verekedés láttán az összeírók elmenekültek. Baracson vasvillával „felfegyverzett” zsellérek járták a pusztákat. Fennhangon becsmérelték az urakat, mert ismét elárulták a szegényeket.167 Tácon csak az idősek, öregek jelentek meg az összeíró küldöttség előtt. Egyetlen fiatal sem volt a községháza előtt gyülekező tömegben. A szolgabírót nem hallgatták meg, hiába olvasta fel a törvényjavaslatot, a táciak nem rettentek meg; elszántságuk fokozódott. Burján vargamester és Fodor negyedtelkes vezette az ellenállókat. A „zenebona” hátterében a községi bíró visszaélése állott, ugyanis csak a szegények és nincstelenek fiait rendelte a községházára. Egyre izzóbbá vált a hangulat, s minduntalan a 140

bíró eljárása ellen tiltakozó felkiáltások hangzottak el: „Hát csak a szegény ember gyermekét írják fel, a gazdagé pedig kimarad!”168 Perkátán a módos parasztok, a községi elöljáróság tagjai álltak az összeírás ellen tiltakozók élére. A megyei küldöttséget – Petrás Pál szolgabírót és gróf Esterházy László sárosdi birtokost – az elöljárók ellenszenvvel fogadták. Szekeres György másféltelkes gazda igen hevesen támadta a törvényjavaslatot. Különösen azt a részt, amely a katonafogadást tiltotta: „…az nem lehet, hogy ilyesmit a törvény parancsolhasson, mert most szabadságban élünk”. A szolgabíró nem tudta meggyőzni az elöljárókat. Hiába hivatkozott arra, hogy feladata csupán a hadkötelesek összeírása, s nem a katonaállítás. A módos paraszti réteg tehát a katonafogadás tilalmát sérelmezte. Viszont a lakosság nagy többsége a földesurak – ez esetben gróf Győry László – ellen foglalt állást. Alapvetően a jobbágyfelszabadítás hiányosságait jelölhetjük meg kiváltó oknak. Az összeírást az urak újabb ármányának minősítették. Ezt bizonyítja a földesurukra vonatkozó kijelentésük: „…védelmezze ő a hazát, sok földje van, mi helyette nem menünk [katonának]”. A községháza udvarán összegyűltek meggátolták a törvényjavaslat és a megyebizottmány határozatának felolvasását. Nagy József féltelkes gazda az összeírás törvényességét vonta kétségbe: „Ez nem igazság, ez hamisság. Ne higgyük atyafiak, hogy ez a császár akaratja lehessen, mert ez csupán az uraké.” Ilyen viszonyok közepette az összeírást teljesíteni nem lehetett, az összeírók el is hagyták Perkátát. Az elöljárók utasítását teljesítő kisbíró egy szolgalegényt menesztett Sárosdra, azzal az üzenettel, hogy a sárosdiak se engedjék magukat összeírni, „perkátaikként” viselkedjenek. Arra törekedtek, hogy a szomszédos helységek is az ő példájukat kövessék. A perkátai bíró, aki szintén részese volt az ellenállásnak hamarosan összehívta az elöljáróság tagjait. Vissza akarta hívatni az összeírókat. Véleményével az elöljárók nem értettek egyet, az volt az álláspontjuk, hogy meg kell várni a fejleményeket, főként azt, 141

miként alakulnak a környező helységekben – elsősorban Sárosdon és Seregélyesen – az események. Az ellenállást a seregélyesi és sárosdi elöljárók nem követték, az utóbbi helység lakosai szimpátiával fogadták a perkátaiak felhívását, de az elöljárók a nép ellenállását meghiúsították. Az eseményekről értesülő megyebizottmány azonnal intézkedett. Hercegfalvára és Perkátára katonaság kirendelését tartotta a legcélszerűbbnek. A parasztmozgalmak leverése során követett eljárás megismétlésére nem volt mód. Sorkatonaság nem állt a megyei vezetők rendelkezésére, ezért a városi tanács gyors segítségét kérték; azt, hogy 250 fölfegyverzett nemzetőrt rendeljenek a falvakba. A megyei nemzetőröket ismét nem akarták a rend fenntartására bevetni. Átiratukban arra hivatkoztak, hogy fegyverek hiányában „a kitűzött célra nem alkalmazhatók”. Érvelésüket mégsem fogadhatjuk el, ugyanis a megyei nemzetőröket az osztályhelyzet, a sérelmek azonossága közel hozhatta az ellenállókhoz, s ezt a megye vezetői, miként korábban, úgy most is el akarták kerülni. A városi nemzetőrök szeptember 7-én érkeztek Perkátára. Hamarosan megkezdődött a lakosok kihallgatása, a vezetők bebörtönzése. A megyebizottmány küldöttsége az elöljárókat tette felelőssé a történtekért. A sorkötelesek összeírásakor rendbontásra nem került sor, de a lakosok magatartása arról győzte meg a küldötteket, hogy csak a rendfenntartó alakulat jelenléte miatt nem tanúsítottak ellenállást. Maguk a küldöttek sem voltak meggyőződve eljárásuk eredményességéről. „Perkátán csend és rend ugyan eszközölhető, de lakosainak nagyobb része javíthatatlan, mert noha néhány száz ember jelen volt az udvaron a sorkötelesek összeírásakor, még is alkalmas tanút csak egyet is találni nem sikerült, de meggyőződtünk arról is, hogy… a mostani bajok kútforrását az elöljárókban kell keresni, kik… erélyesen fel nem léptek, vagy tehetségük szerint a fokonként keletkező viharnak ellent nem álltak, hanem… a lázadási anyagot a nép közt… hintették, s a bekövetkezett zavart előidézték.” 142

Távozásuk előtt, a megyebizottmány utasítására, feloszlatták a helység nemzetőrségét, a fegyvereket pedig lefoglalták. A letartóztatott elöljárókat vasra verték, vagyonukat lefoglalták. „Megbízható” egyéneket neveztek ki a község vezetőivé. Hercegfalván is hasonló megtorlásra került sor. Zsellérek és telkesek, jómódú parasztok és kézművesek elutasító magatartása, gyanakvása az ellenforradalom fegyveres támadásának küszöbén a jobbágyfelszabadítás ellentmondásaira irányította a figyelmet. De a történtek arra is utaltak, hogy a liberálisok vezette megyebizottmány a sorkötelesek összeírását megelőzően nem világosította fel a parasztokat, az országot fenyegető veszélyről, a bécsi udvar által felhasznált Jelačić támadásának előkészületeiről, a délvidéki eseményekről. Az elmondottakat példázza a bebörtönzött perkátaiak petíciója is. Kétkedő tudatlanságukra hivatkoztak, amiért meghiúsították a sorkötelesek összeírását, közvetve támadták a megyei adminisztráció vezetőit is, akik „három… egymással ellenkező katona állítási rendeletet” jutattak el Perkátára.169 Jelačić betörésének hírére Fejér megye vezetői is meggyorsították az önkéntesek szervezését, az újoncozást és meghirdették az általános népfelkelést. A megyebizottmány szeptember 14-ei ülésén felolvasták Csány drámai hangú levelét. „A megkezdett harcnak kimenetele bizonytalan s megtörténhetik, hogy a sors próbára teszi a magyar nép erejét” – szólt a megyéhez intézett rendeletében a kormánybiztos. Elrendelte az önkéntes nemzetőrök hadba vonulását és a népfelkelés megszervezését. Id. Pázmándy Dénes főispán is levélben szólította föl a haza védelmére a törvényhatóságot. Támadta a császári udvart, ugyanakkor szólt a bécsi diákok és polgárok magyarok iránti szimpátiájáról. Az általános népfelkelés megszervezését nem tartotta célszerűnek, viszont a sorkatonaság és a nemzetőr sereg szervezésének megfeszített erővel való folytatására hívta fel a megyét. A függetlenség és a dinasztia érdekeinek összeegyeztetésén munkálkodók táborához tartozó főispán – Jelačić támadásának hatására – erélyes intézkedéseket sürgetett. Hatásos fordulattal fejezte be felhívását: „…a 143

gyáva néppel nem alkusznak, annak parancsolnak!”170 A megyebizottmány nem Csány, hanem Pázmándy utasítását tette magáévá: az általános népfelkelés meghirdetése helyett az önkéntesek fölszerelésének meggyorsítását határozták el. Célszerűbbnek tartották a nemzetőrök felfegyverzését, mint a nép mozgósítását. A megyeszékhelyre bevonult önkéntesek száma alig haladta meg a 300 főt, s ez a csekély létszámú, még fel sem fegyverzett „haderő” nem bizonyult elegendőnek. A helységek elöljáróira várt az a feladat, hogy önkénteseiket Székesfehérvárra rendeljék, s fegyverrel lássák el őket. Nyíltan beismerték, hogy az Önkéntesekre Ügyelő Bizottmány fegyvervásárlási akciói kudarcba fulladtak. Statáriális eljárással fenyegették meg azokat az önkénteseket, akik az elöljáróknak nem engedelmeskednek, s 24 órán belül nem jelentkeznek a városi laktanyában. A lelkesedés hevében elhamarkodott intézkedést is foganatosítottak: 2000 nemzetőr összevonását és újabb 20 000 Ft rendkívüli adó kivetését határozták el. A megyei viszonyok ismeretében irreálisnak bizonyult az is, hogy a nemzetőrök kiállítását és a 20 000 Ft beszedését két hét alatt akarták teljesíteni.171 Batthyány Lajos miniszterelnök szeptember 13-án az előnyomuló Jelačić ellen népfelkelést hirdetett. Rendkívüli ülésre gyűltek össze a bizottmány tagjai, és megtárgyalták az általános népfelkelés „célszerű rendszabályait”. A bizottság, melyet az alispán vezetett, a délutáni órákban elkészítette javaslatát. Alapvetően módosították az elmúlt napi ülés elhamarkodott végzéseit: 1000 nemzetőr felfegyverzését és táborba rendelését határozták el. A reális célokat megfogalmazó ülésen a népfelkelés megszervezéséről is döntöttek. Gondosan ügyeltek arra, hogy az őszi betakarítási munkák elvégzésében fennakadás ne következzen be. A mobilizált felkelőket utasították, hogy kaszával fegyverkezzenek fel. Az otthon maradók a mezőgazdasági munkákat végezték el, biztosították a rendet, s csak akkor voltak kötelesek fegyvert ragadni, ha az ellenség vidéküket közvetlenül veszélyeztette. Futárokat rendeltek Csányhoz, tehát a kormánybiztos és a 144

megye állandó kapcsolatát is megteremtették.172 Szeptember 15-én a város közgyűlése is az általános népfelkelés megszervezéséről tanácskozott. Ama meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a városon át a Dráva-vidékre vonuló honvédegységek a horvátok betörését meg tudják hiúsítani. Megfeszített munkával folyt a töltények készítése. Közel 10 000-et ládákba raktak, így segítették a hazáért harcolók fölszerelését. A közgyűlés 600 nemzetőr sürgős felszerelésére adott utasítást. Zuber Antal nemzetőr őrnagy vezette a toborzást. Felhatalmazták a sorshúzás elrendelésére is. A kevésbé népszerű eljárást abban az esetben alkalmazhatta, ha 600 nemzetőr nem jelentkezik önkéntes szolgálatra. A nemzetőr őrnagy a toborzás mellett felügyelt a tisztválasztásra, irányította a nem csekély problémát jelentő felszerelés munkálatait. König József főbíró szükségesnek tartotta a polgárok felvilágosítását a hazát, a kivívott szabadságot veszélyeztető állapotokról, az ellenállás kötelességéről s az önvédelmi háború törvényességéről. A közgyűlés támogatta a főbíró javaslatát, mert – az értesülések szerint – olyan vélemények is hallhatók, melyek „a békének törvénytelen háborítását bujtogatásképpen egyenesen a minisztériumra fogják”. Molnár János belvárosi segédlelkész vállalkozott arra, hogy a szószékről is meghirdeti a népfelkelést, a tanácsnokok pedig a kerületek lakóit világosították fel, magyarázták meg a felkelés célját. A már korábban összeírt fegyverforgató férfiakat mozgósították, fegyvereik „kiigazítására” utasították őket. Tépés készítésére az asszonyokat is csatasorba állították. Jelačić fegyveres támadásának visszaverése, 600 nemzetőr mobilizálása, a gerillaháború megszervezése, a katonai egységek rendszeres átvonulása, élelmezésük és elszállásolásuk biztosítása rendkívüli és gyors intézkedéseket követelt. A közigazgatás testületei – a tanács és a közgyűlés – e feladatokat maradéktalanul ellátni nem tudták. Hadhalmy Pál vezetésével megalakították a város állandó bizottmányát. A tisztikar tagjai közül helyet kaptak a bizottmányban König József főbíró, Ferenczy János helyettes városkapitány, Eischl Ede főjegyző és 10 képviselő. A rendkívüli 145

helyzetre való hivatkozással felfüggesztették az igazságszolgáltatást, ugyanakkor statáriumot léptettek életbe mindazok ellen, akik az ellenséggel együttműködtek, szállítási parancsaikat teljesítették.173 Márkus hadnagy Batthyány Lajostól kapott megbízást, s megkezdte a honvédek toborzását. Niczky tanácsnok vezetésével 24 lovas nemzetőr önkéntes szolgálatra jelentkezett. A fegyverek összeírása során elterjedt az a vélemény, hogy Zichy Ödön palotájában fegyverek találhatók. Tovább fokozta a gyanakvást, hogy a város küldötteit a család levéltárába nem engedték be. Ferenczy városkapitány ismételt felszólítására a küldöttek átvizsgálták az iratokat őrző helyiségeket, de fegyvereket nem találtak.174 Az aulikus politikus ugyan még nem tartózkodott Székesfehérváron, de háza nem kerülte el a polgárok figyelmét. A megye a Csány kormánybiztoshoz rendelt futárok – Zuber József és Kossa Dániel – tudósításából értesült a hadműveletekről, de Csány is rendszeresen értesítette a törvényhatóságokat. A haderő szervezése terén eredményesebb tevékenységet sürgetett. Fejér megye még nem küldte harcba önkénteseit. Szeptember 17-én a kormánybiztos azt kérte, hogy a felfegyverkezett önkénteseket azonnal rendeljék Veszprémbe. Zuber és Kossa tudósításából értesült a megyebizottmány Teleki Ádám magatartásáról. A tábornok „árulásáról” szóló hírek annyiban bizonyultak valósnak, hogy megtagadta az ütközet felvételét. A futárok beszámoltak a legénység harci szelleméről is. A Sándor- és Miklós-huszárok, de az Ernő-gyalogezred jelentős része sem értett egyet a visszavonulással, s kijelentették, hogy a „gyalázatukra történt hátrálásukat” folytatni nem fogják, meg akarnak ütközni az ellenséggel.175 A keszthelyi táborból érkező hírek, az állandó visszavonulás nyugtalanságot idézett elő a megyében. Az ország vészterhes napjaiban a tisztikar tagjai és vezetői nem tudtak változtatni a „táblabíró-világban” megszokott munkastílusukon, tevékenységüket nem hatotta át forradalmi szellem. Határozat határozatot követett, végrehajtásuk azonban nem, vagy 146

igen kismértékben realizálódott. Az önkéntes nemzetőrök összevonása szeptember második felében sem valósult meg maradéktalanul. Csapó József főjegyző, a megyei nemzetőrök kapitánya a Székesfehérvárott összevontak „megnyugtatására” követelte a csákvári és csákberényi önkéntesek berendelését. A felszerelésük biztosítására kivetett rendkívüli adó jelentős részét nem hajtották be. A megyebizottmány ismét elhamarkodott intézkedést léptetett életbe: a szolgabírákat arra kötelezte, hogy az adófizetési kötelezettségüket nem teljesítők vagyonából azonnal árverést tartsanak. Ivánka őrnagy felháborodásának adott hangot, amikor közel 4500 nemzetőrrel a váli táborba érkezett, s a környező helységek sem élelemmel, sem fuvarral nem látták el a hadba vonulókat.176 Az elmondottak jelezték, hogy a megyei bizottmány, a tisztikar a megnövekedett feladatok kellő mértékű ellátására képtelen. A Székesfehérvár környékén összevont magyar hadsereg ellátása tetézte a gondokat. A magyar táborba utazó István nádor szeptember 17-én a kora délutáni órákban érkezett a városba, ahol csupán az 1180 főből álló tolnai önkéntes zászlóalj tartózkodott. Parancsnokuk Perczel Miklós őrnagy volt. A nádor Holtsche Ferenc vezérőrnagyot a városban összevonandó fegyveres erő parancsnokává nevezte ki, s röviddel megérkezése után tovább indult Veszprémbe. Holtsche kinevezése azért vált szükségessé, mert a miniszterelnök rendeletére 8000 főnyi gyalogság, 4 lovasszázad és 24 ágyú indult el Fehérvárra. Szeptember 20-a körül újabb egységek (3 huszárszázad, 1 zászlóalj gyalogos, 1 ágyútelep) összevonását jelezte a miniszterelnök. Batthyány ügyvezető miniszterelnökként megfeszített erővel szervezte a Jelačić ellen felkészülő, s Székesfehérvárott összevont haderőt. Elrendelte az új honvéd zászlóaljak toborzását, a dunai átkelőhelyek és a város védelmét. Már szeptember 17-én utasítást adott Fehérvár eltorlaszolására. A torlaszok megépítése érdekében a városi bizottmány ún. vegyes küldöttség felállítását kérte azzal a céllal, hogy a legalkalmasabb helyen jelöljék ki a 147

Nádor-csatornán építendő gátakat. A Sárréten átvezető utakat járhatatlanná akarták tenni. Szabadbattyán és Tác térségében a Malom- és a Nádor-csatornán emeltek gátat. A csatornák elzárása újabb problémát vetett föl, nevezetesen: a városi malmok leálltak. Gyors intézkedésre volt szükség; a katonai élelmiszer-raktárban levő 250 mázsa búzát az inotai, mohai, keresztesi és csóri malmokba szállították. Fehérváron is megkezdték a védelmi munkálatokat. Sáncokat építettek, torlaszokat emeltek, de a közmunkára kirendeltek közül többen távol maradtak, sőt az előfogatok sem jelentek meg. A közgyűlés az engedetlenség fő okát abban látta, hogy a polgárokat – a korábbi határozat ellenére – nem világosították fel honvédelmi kötelezettségükről. Természetesen a szüret megkezdésével sokan eltávoztak otthonaikból, s nem értesültek a kiadott rendeletről. Az erődítési munkára kirendeltek megjelenését nemzetőrök biztosították, a szüretet pedig betiltották. Tekintettel arra, hogy a lakosság egy része a környező falvakban is szőlőtulajdonos volt, felszólították a megyebizottmányt, hogy „a szomszéd hegyekben” tiltsa be a szüretelést.177 A haza iránti áldozatkészség, lelkesedés még hiányzott a városban, rémületben és félelemben éltek. Értéktárgyaikat sokan elásták, a pincékben rejtették el. A megkezdett szüret betiltásával sem értettek egyet, szőlőskertjeiket a város felé közeledő ellenség dúlásaitól féltették, s alapvetően ez magyarázza a sáncépítési munkák elhanyagolását. Azonban olyan aggasztó jelek is megfigyelhetők voltak, amelyek a rögtönítélő bíróság megalakításához vezettek. Borsod megye nemzetőrei – szeptember 19-én 1100 borsodi önkéntes nemzetőr érkezett a városba – feljelentették Simonovits Simont, aki az erődítéshez kirendelteket lázította, munkamegtagadásra szólította fel.178 Nem tudjuk, ez esetben Jelačić demagógiája milyen szerepet játszott, de az bizonyos, hogy a megyében is elterjedtek parasztvédő szólamai. Móron a hetivásárra érkezők (szeptember 15.) arra figyeltek fel, hogy az egyik kastélyból megrakott hintókon menekül az uraság, s a mezőváros lakói ki is jelentették: „...az urak hogy utaznak 148

el az ellenség elől, bizonyosan félnek tőle!” Egy varasdi születésű, Velegen élő vargalegény a vásárosok előtt Somogy megyéből származó értesüléseit mondotta el: az ottani lakosok „két kézzel” várják Jelačićot, mert „csak az a derék ember, a szegényeknek pártját fogja, csak az urak ellen jön, azokat akarja megölni”.179 A megtévesztő kijelentést a földesúr menekülése sem igazolta, a földművesek és iparosok nem adtak hitelt a vargalegény szavainak. Jelačić seregének rablásáról, pusztításáról szóló tudósítások kezdetben félelmet, rettegést, majd fegyveres ellenállást váltottak ki. Csány és Kosztolányi Móric, a dunántúli önkéntes nemzetőrök parancsnoka erélyesen követelte a megyei önkéntesek hadba vonulását. Ugyanis a megyebizottmány és az Önkéntesekre Ügyelő Bizottmány közel négy hete szervezett eredménytelenül, illetve az önkénteseket fölfegyverezni nem tudta, a megrendelt fegyverek sem érkeztek meg. A Batthyányt felkereső küldött azzal tért vissza, ha lesz a megyének „kimozdító serege”, azonnal küld fegyvereket. Gyorsan értesítették a miniszterelnököt, hogy a „begyakorlott s minden percben kimozdítható” önkéntesek száma 340.180 Szeptember elején az önkéntes szolgálatra jelentkezettek 62%-a vonult be Székesfehérvárra. A honvédelem szervezésében elkövetett mulasztások bizonyságaként a szeptember 15-én felajánlott 1000 fő toborzásának „eredményét” már meg sem említette a megyebizottmány. Tolna megye önkéntesei siettek a megye segítségére; 239 részben hibás, javításra szoruló lőfegyvert bocsátottak rendelkezésükre. A katonai laktanyában elhelyezett megyei önkéntesek Sárkeresztesre vonultak, ugyanis korábbi szálláshelyükön katonai kórházat rendeztek be. Csapó nemzetőr százados szeptember 21-én arról értesítette a megyét, hogy „állandóan” érkeznek az újabb önkéntesek, de ruházatuk és felszerelésük hiányos.181 Batthyány szeptember 18-án Salamon Lajost, a váli kerület országgyűlési képviselőjét Fejér megye és Székesfehérvár kormánybiztosává nevezte ki. A megye viszonyait jól ismerő politi149

kus az újoncozás és a népfelkelés szervezését irányította. Szeptember 20-án a városi, majd a megyei bizottmánnyal vette fel a kapcsolatot. A székesfehérvári népfelkelés vezetőit – zömében nyugalmazott katonatiszteket – utasítással látta el. A lőszerek gyártása is folytatódott, az Országos Honvédelmi Bizottmány puskaport és ónt szállított a megyébe. A népfelkelők közé beállították a csendbiztosokat és pandúrokat. Salamon a honvédzászlóaljak feltöltéséről sem feledkezett meg, a toborzást kiterjesztette a nemzetőrökre is. Főként az önkénteseket hívta fel sorkatonai szolgálatra.182 A Székesfehérváron és környékén összevont haderő napról napra növekedett. Szeptember 19-én 7-8000 főnyi katonaság, szeptember 24-én – amikor Perczel Mór Zrínyi-csapata Martonvásáron állomásozott – már 13 767 ember és 1864 ló ellátásáról kellett gondoskodni. A magyar sereg élelmezését a törvényhatóságok vezetői nem tudták zökkenőmentesen biztosítani. Az 500 Győr megyei nemzetőr megérkezése tovább súlyosbította a helyzetet. Előfogatok hiányában a gabona őrlése nem volt biztosított, a megye által berendelt fuvarosok késve vagy egyáltalán nem érkeztek meg. A gabona és a liszt iránti kereslet megnövelte a piaci árakat. Megtiltották a gabona és az élelmiszerek fölvásárlását, maximálták a liszt árát. Holtsche vezérőrnagy összeíratta az élelmiszerek mennyiségét. Az összeírók 933 mázsa lisztet és 2818 pozsonyi mérő búzát találtak a városban. A pesti katonai élelmiszer-raktárból 1000 mázsa lisztet szállítottak Fehérvárra „a fáradt, fegyveres nép” jobb ellátásának biztosítására. Csány arra hívta fel a megye vezetőinek figyelmét, hogy az ország pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé a Jelačić ellen összevont hadak központi ellátását, a városnak és a megyének kötelessége az élelmezés megszervezése. Batthyány is hasonló értelemben rendelkezett, így a megyebizottmány megalakította a hadsereg élelmezésére ügyelő választmányt.183 A fehérvári tábor hangulata „lelkesült”, de az állandó visszavonulás következtében nyugtalanság, elégedetlenség jellemezte. 150

Az önkéntes nemzetőrök felszerelése hiányos volt; a somogyiak jelentős részét nem lehetett a táborban elhelyezni, házakban szállásolták el az „ingben, gatyában” érkezőket. A Nádor- és Malomcsatorna vonalának biztosítása mellett a Duna jobb partjának védelmét sem hanyagolta el a magyar hadvezetés. Batthyány Görgey Artúrt Szolnokról a fővárosba rendelte, és kinevezte Csepelsziget katonai parancsnokává. A szigeten levő polgári hatóságokat alárendelte az őrnagynak, aki a hazaárulókat, az engedetlen és feladatukat nem teljesítő tisztviselőket haditörvényszék elé állíthatta.184 Görgey szeptember 25-én érkezett Szigetújfalura. Egysége 1 zászlóaljból és tüzérségből állt. Megérkezése után 2 századot és 8 ágyút szálláshelyén, Lórév térségében pedig 1/2 üteggel megerősített 2 századot helyezett el. „A szigetet meg fogom tartani! A földnép hangulata jó” – írta Batthyánynak. Görgey Csepel-sziget parancsnokaként szervezte a dunai átkelőhelyek védelmét. Lőfegyvereket, sáncoló eszközöket szállíttatott Pestről Adonyba. Maroknyi zászlóalját (600 fő) a verbászi táborból Dunaföldvár térségébe megérkezett s 1505 főből álló Hunyadi-csapattal erősítették meg.185 A honvédsereg szervezéséről szóló eredmények, a toborzás során tapasztalt lelkesedés és a megyékből érkező „legjobb tudósítások” hatására Batthyány a nemzeti ellenállás és szabadságküzdelem fokozódásáról számolt be a nádornak: „...el vagyunk határozva, az országot még azon esetben sem adni fel, ha Jelačić Budapestet bevenné”.186 Természetesen nemcsak az ügyvezető miniszterelnök, hanem az Országos Honvédelmi Bizottmány tagjai is – Kossuthtal az élükön – szervezték a népfelkelést, a honvéd zászlóaljakat és szabadcsapatokat. Salamon kormánybiztos intézkedései kimozdították a holtpontról a toborzást. Detrich szolgabíró Sárpentele, Szentmihály, Kiskeszi, Sárladány, Inota, Csór, Iszkaszentgyörgy és Moha helységekben kihirdette a népfelkelést. Felhívta a férfiakat; kaszát, lándzsát ragadjanak, a kovácsmesterek egyenesítették ki a kaszá151

kat, az elöljárók a község védelmére szólítsák fegyverbe a népet.187 A megyében kihirdették a statáriumot; hazaárulás vádjával perbe fogták mindazokat, akik bármilyen módon segítséget nyújtanak az ellenségnek. Megszervezték az őrjáratokat. Jelačić hadmozdulatainak megfigyelése érdekében Sárpentele, Szabadbattyán, Tác, Nagyláng, Sárkeresztúr, Seregélyes, Sárosd térségébe megfigyelőket rendeltek. A Hadügyminisztérium 970 fegyvert bocsátott a városi és a megyei törvényhatóságok rendelkezésére; a megyebizottmány fölszerelhette önkénteseit. A lőfegyverrel el nem látott nemzetőrök lándzsát kaptak. A népfelkelők fegyverrel történő ellátását úgy biztosították, hogy naponta 100 lándzsa elkészítésére utasították a kovácsokat és lakatosokat.188 Fejér megye népe is lázasan készült a döntő ütközetre. Ebben a helyzetben általános megdöbbenést váltott ki a haditanács szeptember 24-ei döntése, mely Székesfehérvár feladását jelentette. Az összevont haderő megkezdte a visszavonulást, Móga főhadiszállásával Velencére vonult. Csány – Jelačić előnyomulásának késleltetése érdekében – szeptember 25-én a késő esti órákban sietve elrendelte a csatornákon levő hidak felszedését. Horváth Pál esküdt Szabadbattyánba sietett. Megparancsolta az elöljáróknak és a gazdatiszteknek, hogy reggelre a Nádor-csatornán átvezető hidakat tegyék használhatatlanná. Kiskeszi és Szentmihály községekbe éjfél után érkezett meg és azonnal riasztotta a férfiakat. A szentmihályi cselédek a határ északi részén levő két uradalmi hidat szedték fel. Az úrhidai „nagy híd igen erős szerkezetű lévén”, bontása sok időt vett igénybe. A munka elhúzódásának az volt a következménye, hogy a Szentmihálytól délre fekvő hidat szétrombolni már nem tudták. Az ellenség előőrseinek váratlan megjelenése menekülésre késztette a szentmihályiakat.189 Salamon kormánybiztos szeptember 26-án délelőtt beszedette a városi nemzetőrök fegyvereit. Zuber Antal nemzetőr parancsnok Tabajdra szállította, s ott elrejtette azokat. Székesfehérvár lakói a 152

Josip Jelačić báró

153

Zichy Ödön gróf

154

visszavonulás hatására folytatták, illetve megkezdték a szüretet; az előfogatok kiállítása, a szállítási kötelezettségek ellátása csak nagy erőfeszítések árán valósult meg. Móga altábornagy parancsára a Fehérváron összevont 15 900 főnyi sereg szeptember 25-én hajnalban kezdte meg a visszavonulást. A hadművelet biztosítására és Jelačić előnyomulásának késleltetésére Szabadbattyán és Polgárdi térségébe rendelt egy huszárosztagot, három zászlóalj gyalogságot és egy tüzérüteget. Szeptember 26-án a különben is gyenge erőt képviselő „védcsapatok” létszámát csökkentették; 2 zászlóaljat visszavontak. A délutáni órákban horvát csapatmozdulatokat észlelő tüzérek ágyútüzet nyitottak. Jelentéktelen ellenállás után a visszavonulást biztosító csapatok Pákozd felé elvonultak. Székesfehérvár lakóit „általános rémülés” kerítette hatalmába, a polgárok fegyveres erő hiányában nem állhattak ellen.190

155