Nemzetközi migráció, biztonságpolitika, biztonság

Nemzetközi migráció, biztonságpolitika, biztonság Póczik Szilveszter

Absztrakt A gyorsuló ütemben egymásra torlódó technológiai forradalmakat betetőző információtechnológiai robbanás a valaha széles e világot „világfaluvá” törpítette, amelyben lokális és regionális folyamatok is globális hatásokkal járnak. E sokszoros kölcsönfüggőség miatt létrejött a kockázat-, illetve biztonságtudatos társadalom, amely a társadalmi mozgásokra elsősorban a biztonság szemszögéből tekint. A biztonság mai új értelmezése öt fontosabb szektort ölel fel, ezek a katonai, a politikai, a gazdasági, a társadalmi és a környezeti területek. A Földön korábban időszakosan működő kisebb és nagyobb migrációs ’szállítószalagok’ ma már egyidejűleg és folyamatosan működnek, és a korábbiakhoz képes összehasonlíthatatlanul nagyobb és strukturálatlanabb embertömegeket szállítanak. Ezért a biztonságtudományra komoly feladatok hárulnak a globális, regionális és lokális társadalmak mikro- és makro-folyamatainak, köztük a nemzetközi migrációnak és részmozzanatainak tanulmányozásában, valamint olyan biztonsági stratégiák kidolgozásában, amelyek a kibocsátó és fogadó területeken az állam, a társadalom, az egyes társadalmi alrendszerek és csoportok valamint az egyéni polgárok biztonságát növelik. A bevándorló etnikai csoportok és az általuk hordozott minőségek számos más tényező függvényében válhatnak a befogadó társadalmakban, különösen a fejlett nyugati társadalmakban demográfiai, szociológiai, gazdasági, társadalompolitikai, külpolitikai, igazgatási és rendészeti (belbiztonsági) vagy éppen katonapolitikai, tehát összességében biztonsági tekintetben releváns problémává, feszültségek és konfliktusok forrásává, ezért a migrációt intenzív nemzetbiztonsági és rendészeti munka kíséri. Másrészről azonban a nemzetközi migráció a nemzeti és nemzetközi biztonságot erősítő tényező. Az intenzív vándorlás lassú kiegyenlítődést eredményez a globális társadalomban és a világgazdaságban, a világgazdasági centrum-országok veszítenek fejlettségi előnyükből, az elmaradottabb területek fejlődése felgyorsul.

102 | póczik szilveszter Abstract Due to the waves of the technological revolution one after the other at an accelerating pace and particularly to the info-technological explosion the ever so wide world became a global village in which local and regional occurrences trigger global impacts. Because of this manifold interdependence, a society with an extremely high degree of risk and security consciousness came to life which views and judges any social occurrences under the perspective of safety and stability. This new concept of safety and security incorporates five main sectors, the military, the political, the economic, the social and the environmental one. The smaller or bigger conveyor belts of trans-regional and transcontinental migration having been moving on Earth earlier periodically are working today continuously and simultaneously and transport great and unstructured masses of migrants, never seen before. This is why the security sciences face serious tasks in studying the micro and macro processes of the global, regional and local societie(s), amongst others the transnational migration, to indite proper security strategies for the state administrations, societies and individual citizens living in the source and target countries of migrants. Depending on several internal and external factors, immigrating ethnic groups and their customs and values might became a relevant problem of demography, social policy, economy, foreign policy, military or even safety and security, and a source of heavy conflicts, particularly in high developed countries of the Occident. This is why migration is followed by an intensive monitoring and administrative work provided by security and intelligence services. On the other hand, international migration is a contributing factor to national and international security. The intense geographic mobilization results equalization in the global society and world economy, i.e. the highly developed regions are losing their developmental advantages whilst the development of backward territories is accelerating. Kulcsszavak: etnokulturális csoport, bevándorlás, kisebbség, nem domináns és nem domináns kultúra, szociálökonómiai illeszkedés, integráció, esélykiegyenlítés, társadalmi értékek, kulturális konfliktus, nemzetközi konfliktus, kirekesztés, szegregáció, közbiztonság, büntetőjog, nemzetbiztonság, titkosszolgálatok, új bűnözési formák, erőszakos bűnözés, vagyon elleni bűnözés, terrorizmus, békefenntartás, közösségi rendészet Keywords: Ethno-cultural group, immigration, minority, dominant/non-dominant culture, socialeconomic integration, affirmative action, social values, cultural conflict, international conflict, exclusion, segregation, general safety, penal law, national security, intelligence services, new forms of crime, violent crime, property crime, terrorism, peacekeeping, community policing

nemzetközi migráció, biztonságpolitika, biztonság | 103

Globalizáció és a biztonságtudományok A globalizáció spontán, valamint céltudatosan gerjesztett és – legalább részben – irányított folyamatainak eredményeképpen a belátható és elérhető világ relatív mérete és az abban bonyolódó humán interakciók időtartama a korábbiakkal összevetve rövid idő alatt összezsugorodott, és a jövőben is egyre gyorsuló léptekkel tovább zsugorodik majd. A gyorsuló ütemben egymásra torlódó technológiai forradalmakat betetőző információtechnológiai robbanás a valaha „széles e világot” Marshall McLuhan kifejezésével „világfaluvá” (McLuhan, 2001: 45) törpítette. A globális kapcsolati hálók és az azokon folyó érintkezések sűrűsége, valamint a szereplők, akciók és események interdependenciája is megnőtt, úgyhogy a káoszelméletből ismert pillangószárny-effektus (Hilbor, 2004: 425–427) szisztematikus társadalmi tényezővé lépett elő. Edward Lorenz költői hasonlatával „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán, tornádót idézhet elő a másikon” (Lorenz, 1993: 181–184). Így kevéssé csodálható, hogy a külső, a belső, illetve külsőből belsővé alakuló társadalmi kockázatok mennyisége hallatlanul megszaporodott, szerkezete alapvetően átalakult, elemei a korábbiaknál messze szorosabb kölcsönviszonyba léptek egymással. Ennek következtében létrejött a kockázat-, illetve biztonságtudatos társadalom, amely a társadalmi mozgásokat elsősorban a biztonság szemszögéből vizsgálja , s a biztonságot rendszerezett ismeretanyaggá szervezve a – szükségképpen reflexív és kritikai – tudomány rangjára emeli. A kései modernitásban a klasszikus ipari társadalomból kibontakozó „kockázati társadalom”1 körülményei között az úgynevezett biztonságpolitika helyébe lépő biztonságtudomány(ok)2 feladata a kockázatok és valós veszélyek előrejelzése, felismerése, elemzése, elhárítása, a bekövetkezett katasztrófák felszámolása és a kármentesítés, illetve értékmentés elméleti alapjainak kidolgozása, módszertanának és eszközrendszerének megteremtése, valamint az erre vonatkozó ismeretek és érzékenység széleskörű terjesztése (szenzibilizálás). A biztonságpolitika új értelmezése Már a hidegháború időszakának végére kiviláglott, hogy a hagyományosan a nemzetállamra fókuszáló biztonságpolitikai szemlélet idejétmúlt. A nemzetközi rendszer szereplőinek száma megnőtt, a nemzetközi szervezetek mellé beléptek a nemzetközi térbe a transznacionális nagyvállalatok, egyes nem kormányzati szervezetek (NGO) és más legitim vagy éppen illegitim, formális vagy informális szervezetek, érdekcsoportok, valamint spontán és irányított társadalmi és népmozgalmak. növelve

Ld.: Beck, 1986. Beck tézise szerint a kockázati társadalom kialakulása a 19. századi ipari áttöréssel összehasonlítható fordulat a modernizáció folyamatában. Ennek során a javak termelésének és elosztásának logikája helyében a tudományos-technikai haladás révén módszeresen termelt műszaki és társadalmi kockázatok létrehozásának és elosztásának logikája lép. Lásd még: Beck, 1988; 1991; Münkler–Bohlender–Meurer, 2010) 2 Ehhez lásd: Bukovics, 2007. 1

104 | póczik szilveszter

az említett hálózatiság bonyolultságát. A globalizáció vívmányai, az államhatárok alacsonyabb ellenőrzöttsége, átjárhatósága, a tőkék, áruk, információk és emberek áramlásának felgyorsulása összekapcsolódott olyan negatív jelenségekkel, mint az etnikai konfliktusok, a legális és illegális migráció, a nemzetközi szervezett bűnözés és terrorizmus, a hagyományos és tömegpusztító fegyverek széleskörű hozzáférhetősége, az erőforrások szűkössége, a kritikus infrastruktúrák sebezhetősége, az éghajlatváltozás, a környezet- és természetpusztítás. Mindez már nem csak egyes államokat, hanem egész államközösségeket, szövetségi rendszereket fenyeget. Eközben fennmaradt a hagyományos államközi konfliktusok és a bukott államok okozta humanitárius krízisek fenyegetése. A legnagyobb nemzetközi szereplők dominanciaigénye nyomán született versengő globalizmus-elképzelések 3 jegyében megfogalmazódott a civilizációk összecsapásának koncepciója (Huntington, 1993: 22–49; Huntington, 1996; Póczik, 2011b). E mindenoldalú interdependencia, Ulrick Beck kifejezésével „egyetemes érintettség” (Beck, 2003: 7) és az azzal összefüggő egyetemes szorongás miatt az államok belső és külső biztonsága ma már elválaszthatatlanul összefügg. A (nemzet)biztonság nem azonos többé a védelmi képességek összességével. A biztonság fogalma elszakadt az állam belső és külső önvédelmének szűk tartalmától, és kiszélesedve legalább öt fontosabb szektort ölel fel, ezek a katonai, a politikai, a gazdasági, a társadalmi és a környezeti területek (Buzan, 1999: 5–28). A katonapolitikai terület az állam és lakosság külső támadásokkal szembeni védelmét, az államterület növelését vagy geostratégiai pozíciószerzést, és a konspirált, gyakran biológiai vagy vegyi fegyvert alkalmazó gerilla vagy terrorista hadszervezetekkel szembeni aszimmetrikus katonai akciókat, köztük a terrorizmus nagy földrajzi távolságban elhelyezkedő támogatói elleni távháborút öleli fel. Katonai fellépés előfordulhat különösen veszélyes szervezett bűnözői csoportokkal és szemben is, hiszen a nemzetközi terrorszervezetek szervezett bűnözésből tartják fenn magukat, olykor – politikai céljaikat háttérbe tolva – kifejezetten szervezett bűnöző csoportként tevékenykednek, ahogy egyes észak-afrikai dzsihádista mozgalmak esetében látjuk. 4 Másfelől par excellence szervezett bűnözők nem csak terrorista eszközöket alkalmaznak, hanem körvonalazott eszmevilággal rendelkező politikai terrorszervezetnek álcázzák magukat. A politikai kockázatok és a biztonság erőssége a társadalmi működést fenntartó nemzetközi és állami intézményrendszerek működőképességének függvénye. A nemzeti, regionális és nemzetközi biztonsági fenyegetések jelentős része ezek elégtelen működésének következménye. Az önkorlátozásra képtelen nagyhatalmi politika, az Ennek egyik emblematikus dokumentuma például a Fukuyama által először 1989-ben a történelem végéről kifejtett tézis. Ld.: Fukuyama, 1992. 4 Ld.: Póczik, n.a. 3


ahhoz kapcsolódó katonai és nem katonai beavatkozások, és a gyenge vagy bukott államok széthullása nyomán kibontakozó polgárháborúk, etnikai konfliktusok, a hatalomért és erőforrásokért folytatott harcok súlyos nemzetközi, sőt globális konfliktusok kiindulópontjai. Az államkudarcok egész régiók stabilitását veszélyeztethetik, a hatalmi űrbe illegitim szerveződések, magánhadseregek, terrorista alakulatok nyomulhatnak be, és megjelenik a nagyhatalmai rivalitás is. Az államkudarcok a gazdálkodás és ellátás teljes összeomlásával humanitárius katasztrófába fordulhatnak. Súlyos válságot hozhat akár egyetlen erőforrás, energiahordozó, nyersanyag vagy szolgáltatás hiánya, illetve a hozzáférés korlátozottá válása, például a vízhiány 5, de nélkülözhetetlen erőforrás a technológiai vívmányokhoz, újításhoz, és beruházási pénzeszközökhöz való hozzáférést is. A nemzetközi pénzpiacok többé-kevésbé politika-független instabilitása is olyan globális válságokat generálhat, mint a jelenlegei gazdasági világválság, amely mögött az amerikai ingatlanhitel-finanszírozás kifulladása állt (Király–Nagy–Szabó, 2008: 573–621). A társadalmi-gazdasági komplexumok egyenlőtlen fejlődése, az eladósodás, a segélyfüggőség, a hiperinfláció szintén súlyos nemzetközi konfliktusok forrásai. A természeti környezet maga is erőforrás, sőt a humán és szociális működés legfontosabb erőforrása, amely minden emberi tevékenységgel alapvető kölcsönhatásban áll, helyi és globális szinten egyaránt. A – részben emberi tevékenységből – fakadó klímaváltozás, annak helyi időjárási és geológiai (szökőárak, földcsuszamlások stb.) következményei, az esőerdők kiirtása, a környezetpusztító nagyberuházások, egyes megújuló és meg nem újuló természeti erőforrások elapadása, a talajszennyezés jelenlegi és várható következményei mind globális társadalmi hatásokkal járnak, humanitárius katasztrófákat, fegyveres konfliktusokat idézhetnek elő. A – természetes és mesterséges – kórokozók által keltett járványok a humánbiztonságot fenyegetik. Következményeik enyhítése csak nemzetközi együttműködésben lehetséges. Ma már nem léteznek elszigetelt társadalmak, az erre tett utolsó kísérletek (például a Mao-korabeli Kína) fenntarthatatlansága már 1960-as években kiviláglott. A „világfalu” globális, regionális és lokális társadalmi és jelenségei hatalmas és sokrétű cirkulációban hatnak egymásra, majd ismételten vissza. A természetes fejlődésből eredő és mesterségesen létrehozott globális társadalmi egyenlőtlenségek kiegyenlítődését mély szociális feszültségek kísérik. A világnépesség demográfiai egyensúlytalansága, a globális szinten jelentkező demográfiai robbanás, egyes régiók súlyos túlnépesedése mellett más – különösen a legfejlettebb – régiókban súlyos nettó népességvesztéssel jár együtt. Ez ellenőrizhetetlen tömegmozgásokat generál, miközben a gazdasági egyensúlytalanság megbillenti a szaktudás természetes eloszlását. A soknemzetiségű államokban rendre etnikai konfliktusok robbannak ki, szeparatizmusok törnek felszínre, teret nyer a (globális) elszegényedés (Calzadilla, Ehhez lásd: Glied, 2009.

5


2010). Az euroatlanti világ is válságban van. Szembetűnő a demokratikus értékvilág gyengülése. A pénzügyi válság rámutatott, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek parancsszava felülírja a polgárok igényeit és a jogállami szabályokat, beleértve a tulajdonhoz fűződő jogokat is. A szociális piacgazdaság hanyatlásával a polgárok egyre kiszolgáltatottabbak a nagy multinacionális gazdasági szereplők érdekei szerint oligopolikusan szervezett gazdaságban. A fiatalokat hosszan tartó munkanélküliség sújtja, az időseket szociáldemográfiai okok és pénzügyi szervezetek törekvései miatt nyugellátásaik semmivé foszlása fenyegeti. A multikulturális társadalom illúziója szertefoszlóban van, a bevándorlókat és kisebbségeket kirívó hátrányok érik. A közhit szerint a hatalom ellenőrzésére hivatott médiák erős függőségben álló érdekközvetítőként lepleződnek le, a valóságról torzképeket közölnek6, manipulálnak, sőt rejtett információszerző eszközökkel magántitkokat fürkésznek ki. Szembetűnőek a társadalmi dezintegráció jelei: az identitás- és értékválság, perspektívátlanság, a demográfiai hanyatlás, a munkakultúra romlása, földrajzilag is elkülönülő életmódbeli és etnikai kisebbségek kialakulása, az integráció tudatos elutasítása (Sarrazin, 2010). Kelet-Európa egyes új uniós tagállamaiban csalódás váltotta fel a rendszerváltás fűzött reményeket, helyüket extrémizmusban manifesztálódó társadalmi harag vette át (Póczik, 2014: 72–92; 88–89), amihez a közbiztonság megrendülésének érzete társul.

A biztonságtudományok kompetenciája a migrációkutatásban és migrációpolitikában Bár a globalizáció új irányokat szabott a nemzetközi migrációnak, a nemzetközi migráció azonban, amennyiben jelenkori trendjei fennmaradnak, új irányokat szabhat a globalizáció ismert tendenciáinak.7 A biztonságtudományra ezért is komoly feladatok hárulnak a globalizáció időszakában. A biztonságtudományok specifikus feladatai közé tartozik a migrációval kapcsolatos egységes kutatásmódszertan és fogalomkészlet kidolgozása, a rendszeres adatgyűjtés és -feldolgozás, valamint ezek eredményeinek elemzése és publikálása, ezek alapján a migráció globális és regionális tendenciáinak, nagyságrendjeinek, útvonalainak és más jellemzőinek felmutatása, a migráció hatásának elemzése a kibocsátó és fogadó területeken az állam, a társadalom, az egyes társadalmi alrendszerek és csoportok valamint az egyéni polgárok, illetve más migráns egyének és csoportok biztonságra nézve. Ehhez társul annak vizsgálta, hogyan befolyásolják a nem állami szereplők, szervezetek és érdekközösségek a migrációs stratégiák és politikák alakulását, valamint a kivándorlással, a bevándorlók hazatelepítésével kapcsolatos politikák és gyakorlatok összehasonlító elemzése, illetve innovációk, újszerű modellek, Ld.: Luyendijk, 2008. Ehhez lásd: Badie–Smouts, 1998; Sassen, 2000.

6 7


jó gyakorlatok kidolgozása.8 Jelentős biztonságpolitikai vonatkozásokkal bíró külön szakterületet képez a migránsokkal kapcsolatos integrációs, együttélési és konfliktuskezelési stratégiák kidolgozása. Megjegyzendő, hogy a migrációval, szűkebben a bevándorlással kapcsolatban a tudományos elemzések szintjén is ellentmondó nézetek fogalmazódnak meg, amelyekben visszatükröződik egyfajta ideológiafüggőség, megjelennek a nyilvános társadalmi közbeszédben jellemző sarkított álláspontok. A bevándorlás megítélése az Európai Unióban is igen ellentmondásos, szükségszerűsége és pozitív hozadékai ellenére sokan csupán a szegénységből történő menekülés formájának, az Unió egészét és a tagállamokat egyaránt megterhelő, a biztonságot veszélyeztető jelenségnek tekintik. Uniós közös stratégia csak a menekültekkel és a határőrizettel kapcsolatban jött létre, miközben az egyéb migrációs ügyek nemzeti hatáskörben maradtak, hiszen a bevándorlással kapcsolatos egyes nemzeti érdekek között a kis előrelépések ellenére ma nem teremthető összhang. Az Unió migrációval kapcsolatos stratégiai alapdokumentumaiban (Tamperei Program, Hágai Program) és ezek kísérő dokumentumaiban rendre és hangsúlyosan megjelennek a biztonság erősítését, főként a nemzetközi terrorizmus, a szervezetet bűnözés és az illegális bevándorlás és munkavállalás leküzdését célul tűző szövegrészek. A migrációs nyomás csökkentése érdekében az Unió a migránsokat nagy számban kibocsátó területeken fekvő országokkal, különösen afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államokkal nemzetközi megállapodásokat kötött.910

1

A migráció biztonságtudományi aspektusai – itthon

8 9

10

A migráció biztonságtudományi aspektusait vizsgáló egyre izmosabb trend a rendszerváltás után rohamosan modernizálódó magyar társadalomtudományosságot sem kerülte el.10 Már az 1990-es évek elején több szerző foglalkozott a nemzetközi migráció közbiztonsági és szűken vett nemzetbiztonsági aspektusaival (Szabó Kovács, 1992: 66–72; Kőszegvári, 1993: 155–167; Szabó, 1993: 134–154). Ezzel szinte egyidejűleg a Honvédelmi Minisztérium Stratégiai és Védelmi Kutatóintézetében és az Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások, később a KSH Népességtudományi Kutatóintézet keretében indultak hasonló tárgyú kutatások (Kiss–Horváth, 1993-1996). Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz, majd a schengeni határellenőrzési rendszerhez számos, a témába vágó konferencia és publikáció előzte meg, illetve kísérte, amelyek(b)en a migráció és biztonságpolitika jeles kutatói – Ritecz György,

Ld.: Petővári, 2010: 49. Ehhez lásd: Jagusztin–Bodnár, 2008a; 2008b. Ennek tudománytörténetét részletesen tárgyalja Szabó A. Ferenc. Ld.: Szabó A., 2006: 64–71.

108 | póczik szilveszter Hablicsek László, Tóth Judit, Sík Endre, Bólyai János, Tóth Pál Péter stb. – szólaltak meg. A Belügyi Szemle 1999. évi 1. száma kizárólag a migráció és biztonság témájával foglalkozó különszám volt, de még ugyanabban az évben több közlemény is foglalkozott a külföldiek rendészeti problémáival.11 Megszólaltak a témában a Magyar Külügyi Intézet, az ELTE és a Corvinus Egyetem szociológiai intézeteinek, valamint az MTA Nemzetközi Migrációs Kutatócsoportjának szakértői is. Az Országos Kriminológiai Intézetnek a jelen fejezet szerzője által vezetett kutatócsoportja 2008-ban monografikus formában tette közzé a migráció és biztonság témáját érintő eredményeit.12 Nem feledkezhetünk meg a HM Geoinformációs Szolgálatánál folyó kutatómunka eredményeképpen létrejött publikációkról, amelyek honvédelmi és békefenntartási feladatok kapcsán foglalkoznak egyebek között az észak-afrikai migráció részleteivel13, és a kicsi, de eredményesen működő kutatóműhelyekről, amilyen a Pécsi Tudományegyetem oktatói által létrehozott IDResearch Kft, amely jelentős kutató munkát végzett afrikai bevándorlók körében14, és a bevándorlókkal kapcsolatos toleranciára nevelés területén.15 A nemzetközi migráció a fejlett országok biztonságtudományi látószögéből A Földön korábban időszakosan működő kisebb és nagyobb migrációs ’szállítószalagok’ – ahogy az alábbi ábrán látjuk – ma már nem csak hogy egyidejűleg és folyamatosan működnek, hanem a korábbiakhoz képes összehasonlíthatatlanul nagyobb és strukturálatlanabb embertömegeket szállítanak (ld. az alábbi ábrát).1112131415 Az útra kelt embertömegek döntően a válságokkal és konfliktusokkal terhelt hátrányos helyzetű, alul- vagy legfeljebb közepesen fejlett régiók felől a békésebb területek, illetve a világgazdaság fejlettebb és legfejlettebb régiói, végcélként főként az úgynevezett világgazdasági centrum-országok felé mozognak, abban a reményben, hogy ott letelepedést, munkát, megélhetést, nyugodtabb életkörülményeket, jövőperspektívákat, egyszóval biztonságot találjanak maguk és családjuk számára. Biztonsági tekintetben mégis a kibocsátó területekkel határos országokban jelentkezik – különösen a kényszermigrációból (elűzöttek, menekülők) eredően – a legjelentékenyebb teher és fenyegetés, hiszen ezekben az országokban torlódik fel a legnagyobb kivándorlótömeg, annak kapcsán a legmagasabb szintű biztonsági Például: Póczik, 1999: 28–44. Póczik–Dunavölgyi, 2008. 13 Ld.: Besenyő, 2011: 51–75; 71. 14 Ld.: Tarrósy–Glied–Keserű, 2011. 15 Ez a munkaközösség működteti a www.ittvagyunk.eu honlapot, és az azon található Immigropoly nevű migrációs társasjátékot. 11

12


kockázat és a kivándorlók átmeneti ellátásával kapcsolatos költségvonzat (Póczik, 2008: 31–120; 61). A kivándorlók a kibocsátó területeken feszültségeket és konfliktusokat hagynak maguk mögött, ugyanakkor a célországokban számos esetben feszültségeket és konfliktusokat gerjesztenek, gyakran már puszta jelenlétükkel is. Mivel a biztonságnak objektív mérőeszköze nincs, a biztonság felfogása és értékelése biztonságtudományi elemzéseken, esettanulmányokon, becsléseken, kalkulációkon nyugszik, amelyek tartalma és hangsúlya politikai csoportosulásonként eltérhet, és el is tér.16 Annál is inkább, mivel a biztonság objektív mérésének nehézségéhez társul, hogy mára egyre inkább előtérbe kerülnek, sőt egyes szenzitív kérdésekben felül is kerekedhetnek a biztonság szubjektív összetevői. Ezekről pedig tudjuk, hogy diffúz természetűek, számos más irányú félelem, aggodalom, szorongás összegződik bennük. A fejlett világ pártpolitikai szféráiban ezért kétféle narratíva van jelen a bevándorlással kapcsolatban, „a migráció hasznos természetét és szabadságát hangsúlyozó, valamint a migráció kockázatait kiemelő s azt biztonsági oldalról megközelítő attitűd…” (Petővári, 2010: 42–43), de a migrációs diskurzusban egyre meghatározóbb a biztonsági megközelítés. Még inkább így volt ez a hidegháború időszakában, amikor a kommunista diktatúráknak a fogyasztási javak szűkössége miatt tömeges kivándorlással (a rendszerváltás előtt magyar köznyelvben: disszidálás) kellett volna szembenézniük, ha nem éltek volna a határforgalom legszigorúbb ellenőrzésének és a kivándorolni igyekvőkkel szembeni megtorlás eszköztárával17, másrészt a külföldieket, bennük kémet vagy diverzánst gyanítva, a legszigorúbb kontroll alatt tartották. Mai viszonyok között a világ fejlettebb régiói felé irányuló migráció nem annak jelentős részben illegális, jogszabálysértő jellege miatt vet fel kérdéseket, hanem tömeges, ellenőrizhetetlen és irányíthatatlan jellege miatt, amely – legalábbis potenciálisan és perspektívában – a célországok társadalmi stabilitását érinti. Ábra 1: Nagy migrációs mozgások a 21. század elején

Forrás: Póczik (2008: 51) Ld.: Albrecht, 2010: 17–35. Ehhez lásd: Hertle–Nooke, 2011.

16 17


A migráció biztonságpolitikai értelmezése tehát nem új jelenség, csupán az utóbbi évtizedekben lezajlott események, társadalmi-politikai mozgások és átalakulóban lévő érdekstruktúrák miatt újra és egyre erősebben kapott hangsúlyt (securitization, nem túl szerencsés magyar fordításban: „biztonságiasodás”), azt a hatást keltve, mintha a migráció biztonságpolitikája – történelmi időben mérve – korábban nem létező, vadonatúj jelenség volna. Hogy ez mennyire nem így van, annak megértéséhez elegendő egyetlen pillantást vetni a Kárpát-medence jelenlegi etnikai térképére. A magyar etnikumú népesség az utóbbi 500 évben egyre inkább visszaszorult, sokhelyütt integrálóból integrálódó helyzetűvé, asszimilálóból asszimilálódóvá vagy asszimilálttá vált, jelentős részben idegen államok uralma alá került, de hasonló folyamatok zajlottak le más területek, egyebek között Koszovó, Bosznia, Macedónia, Kasmír vagy sok más egykori határrégióban is (Póczik, 2008: 31–120). A migráció, tehát a ki- és bevándorlás során egyes népességrészek földrajzilag elmozdulnak, átmenetileg vagy véglegesen települési területet változtatnak. Ennek során bonyolult mozgató és hatásmechanizmusok érvényesülnek, eseménysorok zajlanak. A migrációs eseménysora magában foglalja az új területen történő letelepülést, a honos népességgel kialakuló kapcsolatokat, a bevándorlók belső kapcsolatrendszerének szerveződését, a honos népesség belső viszonyaiban a migráció eredményeként létrejövő változást, a bevándorláshoz való alkalmazkodást, az igazgatási és rendészeti feladatok ellátását, bevándorlás-politika kialakítását stb. A bevándorlás és a bevándorlók által eleinte átmenetinek, majd később egyre inkább véglegesnek tekintett új lakóhelyen való letelepedés eredményeként etnokulturális kisebbségek jönnek létre, amelyek a többségi, domináns népességgel interakcióba lépnek, annak társadalmi folyamataiban egyre intenzívebb részt vesznek és az egyre szorosabb szociálökonómiai illeszkedés (integráció) lépcsőfokain áthaladva honos népcsoporttá válnak vagy asszimilálódnak, de előfordulhat, hogy idővel az egykori többséggel szemben maguk válnak domináns, esetleg ellenséges csoporttá (Póczik, 2011a: 35–51). A bevándorlók és a befogadó társadalom közötti kapcsolatot egyenlőtlen viszonyként és olyan potenciális konfliktusforrásként értjük meg, amely a viszonyrendszer mindkét szereplője számára tartogat kockázatokat. Az etnikai csoportok és az általuk hordozott valóságos minőségek, tulajdonságok és (a rendszerint a befogadó társadalom által) hozzárendelt értéktartalmak az adott befogadó társadalom pillanatnyi anyagi és lelki állapotától függően válhatnak demográfiai, szociológiai, gazdasági, társadalompolitikai, külpolitikai, igazgatási és rendészeti (belbiztonsági) vagy éppen katonapolitikai, tehát összességében biztonsági tekintetben releváns problémává. A bevándorlókhoz való viszonyt a bevándorlással kapcsolatos előnyök és hátrányok összevetése határozza meg. Ez a költség/haszon-elemzés történelmi tekintetben rendszerint elég rövidtávú ahhoz, hogy alig néhány évtized elteltével az adott pillanatban előnynek tekintett minőségek akár súlyos hátrányként lepleződjenek le,


vagy fordítva.18 Általános összefüggésként megfogalmazható, hogy minél nagyobbak a két csoport közötti különbségek és a két oldal egymáshoz fűződő elvárásaiban és érdekeiben mutatkozó eltérések, annál kisebb az integráció esélye, és annál nagyobb a konfliktus valószínűsége. Minél szélesebbre nyílik az olló két szára, a domináns népesség vagy annak mértékadó csoportjai annál inkább veszélyként érzékelik az adott bevándorló csoportot és szociális minőségeit. A bevándorló csoportok szociális státusza a befogadó társadalomban általában – legalábbis időlegesen – bizonytalan vagy kiegyensúlyozatlan. Ez a problematikus jelleg akkor válik nyilvánvalóvá, ha az adott etnikai csoport hosszútávon a többségi társadalommal szemben ellenérdekelt közösségként definiálja önmagát, vagy a többség tekinti őt ellenérdekelt közösségnek, vagy ha az adott bevándorló etnikum a befogadókkal szemben szembetűnően erőfölényes vagy súlyosan hátrányos pozícióban van, illetve, ha kiegyensúlyozatlan helyzete következtében egyes területeken aránytalan előnyöket élvez, másokon aránytalan hátrányokat szenved, miközben jelentős létszáma vagy népességbővülése is feszültségeket kelt. Egy bevándorló csoport akkor válik problematikussá, ha a társadalmi (közvéleménybeli, politikai, intézményi) közmegítélés szerint a vele kapcsolatos társadalmi hasznok és költségek egyenlege súlyosan negatív. Az ilyen csoportok léte és jellege ellenérzéseket, elzárkózó magatartást, bűnbak-mechanizmusokat kelt életre. Ezért az állam, annak politikai valamint igazgatási szervezetei joggal támasztanak igényt az érintett országba irányuló migráció ellenőrizésére és irányítására, valamint az ellenőrzés és irányítás céljait, elveit, szabályait és módszereit körvonalazó és a lehetőségekhez mérten tudományosan is megalapozott migrációs stratégia, illetve hosszú távú migrációs politika megfogalmazására, amelyben egy demokratikus társadalmi vita eredményeképpen létrejött konszenzus tükröződik. Ettől a politikai optimumtól azonban igen távol állunk, hiszen közismert, hogy az euroatlanti világban a bevándorlás a legkiélezettebb viták tárgyát képező problematika, amely keresztülmetszi az egyes politikai közösségek viszonylagos véleményegységét is.

Az ilyen társadalmi és történetszemléleti szemléletváltásokhoz lásd: Glatz, 2006: 3–5, 26; Portmann, 2006: 8.

18


2

Részletek Alexandra Fuller: Indián jelen c. tanulmányából (National Geographic. 2012. augusztus. 58-75.o.)

Fehér Toll oglala sziú indián idestova 60 esztendős, 800 hektáros farmján él népes családjával a Wounded Knee-patak mellett. …. Kertjükben … sűrűn sarjadt a kender. … A II. világháború idején az Egyesült Államokban még támogatást kapott, aki kendert termesztett … 1970-ben azonban a csekély THC tartalmú ipari kender termesztését is betiltották. Az oglala lakoták vezetői 1998-ban … úgy döntöttek: törzsük termeszthet kendert. „Mi, lakoták éppen úgy önálló nép vagyunk, mint bármelyik ország lakói. Ebből pedig szerintem egyenesen következik, hogy a földemből úgy élek meg, ahogy akarok” – jelentette ki Fehér Toll. Hiába küldött nekik intő üzenetet Robert Ecoffey, az Indiánügyi Hivatal (BIA) Pine Ridge-i főfelügyelője, hiába hangoztatta, hogy az oglala sziúknak is be kell tartaniuk a szövetségi törvényeket, Fehér Tollék elvetettek félhektárnyi ipari kendert. Augusztus végén … a betakarítás előtt, helikopterek jelentek meg az égen, terepjárók özönlötték el a környéket: a Kábítószerügyi Hatóság (DEA), az FBI és a BIA ügynökei véget vetettek a kenderüzletnek. „Kísérlet volt ez arra, hogy végre a magunk lábára álljunk. Önállóságunk próbája volt ez, de úgy látszik, a kormány nem akarja, hogy pénzt keressünk és szabadok legyünk” – vonta le a tanulságot Fehér Toll. … A sziúk a 18. század fordulóján Minnesota nyugati préri-vidékein éltek. … gyalogszerrel üldözték a bölényt, … Amikor 1849-ben Kaliforniában, majd 1874-ben a Black-hegységben is aranyat találtak, a sziúk földjét elözönlötték az aranyásók …. Az addigi területi szerződéseknek ellentmondó törvények születtek, korlátozták a sziúk jogait, elbitorolták ősi földjüket, … a … telepesek gyakorlatilag kiirtották a bölényeket. … Miközben az Államok és a sziúk között létrejött, majd megtagadott szerződésekről beszélgettünk, a Black-hegység is szóba került. Szent helye ez az oglala sziúknak … Az 1868-as Fort Laramie-i szerződés kimondta, hogy a hegy a sziúk tulajdonát képezi; ám … a kormány magáévá tette a területet. Az indiánok … jó évszázadon át harcoltak, próbálták visszaszerezni földjüket. Az 1890-es aszály ínségbe taszította a Great Plains egyre kisebb és kisebb területeire szoruló sziúkat (addigra a Nagy Sziú Rezervátumot már hat kisebbre darabolta a kormány). Egyre … gyakrabban járták a szellemtáncot, a BIA embereit pedig egyre jobban idegesítette, hogy a sziúk csak gyűlnek és gyűlnek a prérin, tanácsot, útmutatást kérni őseiktől és a szellemektől. 1890. december 15-én a rendőrség emberei letartóztatták Ülő Bikát … Az akció véres összecsapásba torkollt: Ülő Bikát és hét társát meggyilkolták … … két hét múlva

nemzetközi migráció, biztonságpolitika, biztonság | 113 … az Egyesült Államok 7. lovasezredének különítménye a Porcupine-pataknál rátalált Nagy Láb csapatára. … megpróbálták lefegyverezni őket. … Dulakodás támadt, … a katonák tüzet nyitottak. Mire eloszlott a lőporfüst, holtan feküdt a síkon Nagy Láb és csapata legalább 146 tagja. „Ki akartak irtani, be akartak olvasztani bennünket, megszegtek minden szerződést. Elvették lovainkat, betiltották nyelvünket, szertartásainkat. Szent vezetőinknek bujdosniuk kellett. Szokásaink mégis fennmaradtak, anyanyelvünket is megőriztük” – jelentette ki Fehér Toll. Az 1973-as tiltakozó akció … [sem] … vezetett eredményre: az Egyesült Államok kormánya nem orvosolta a szerződésszegéseket, az indiánok vezetői pedig tovább folytatták korrupt ügyleteiket. A lázadás csak újabb feszültséget, erőszakot szült: 1973 és 1976 között a Pine Ridge Rezervátumban sok gyilkosság történt, az országos átlag tizenhétszeresére rúgott az emberölések száma. Az Egyesült Államok Kongresszusa nagyon későn, 1978-ban fogadta el az indiánok vallásszabadságát kimondó határozatot; addig nem szegett törvényt, aki rítusukat gyakorló indiánokat háborgatott. … Az Egyesült Államok kontra Sziú Indián Nép ügyben 1980. június 30-án a Legfelsőbb Bíróság a földterület 1877-es értéke alapján 17,5 millió dollár kártérítést állapított meg az indiánok javára, valamint csatolta az összeg 103 évi kamatait; így 106 millió dollárra (nagyjából 24,5 milliárd forintra) nőtt a jóvátétel összege. A sziúk azonban nem fogadták el a pénzt. A Black-hegység nem eladó, jelentették ki, és nem is lesz az soha! … Obama elnök 2009-ben aláírt törvénye első ízben fogalmaz meg hivatalos bocsánatkérést „az erőszak, a mostoha bánásmód és a kirekesztés miatt, amelyet az őslakos népeknek kellett elszenvedniük az Egyesült Államok polgáraitól.” Nyaranta legalább ötvenszer tartanak Naptáncot a rezervátumban … kiválasztják a lélekben legérettebb férfiakat, akik elég erősek ahhoz, hogy jelképes értelemben föláldozzák magukat a közösségért, elviseljék az ezzel járó fájdalmakat. A kiválasztottak bőrébe csontpeckeket akasztanak, a peckekre kötelet kötnek, a kötelek másik végét a szent nyárfa ágaira hurkolják. A kiválasztottak ezután íjként megfeszítik testüket, bőrüket fölszaggatva letépik magukat a kötelekről. Bevándorló csoportok okozta feszültségek és konfliktusok a fejlett társadalmakban A mai – önmagukban is rétegzett és különféle céllal érkező – problematikus bevándorló csoportok jelentős részét háborús, politikai, szociális vagy gazdasági okok mozdítják ki eredeti hazájukból. Sok esetben szociális státuszuk eredetileg is bizonytalan


vagy alacsony volt, származási helyükön is idegennek minősülő kisebbségiek voltak. A célországba való megérkezésükkor viszonylag szerény társadalmi tőkével19 rendelkeznek. Szellemi, anyagi és megélhetési kultúrájukban, a megélhetés struktúráiban, érték- és szokásrendszerükben elütnek a befogadó közösségtől, nehezen alkalmazkodnak a fejlett társadalmak bonyolult hierarchiáihoz és szigorú munkafegyelméhez. Sokszor vallási tekintetben is elütnek a befogadóktól. Az iskoláztatáshoz való viszonyuk is eltérhet a befogadó társadalométól, a gyermekek korai életkorában az iskoláztatására való felkészítés sem felel meg a befogadó társadalom elvárásainak. Higiéniai viszonyaik20, az egészségügyi ellátáshoz valamint a vagyoni értékekhez való viszony tekintetében is differenciák figyelhetőek meg. Az erőszakhoz való viszony, a fizikai erőszak hierarchiaképző szerepe is különbözhet a kibocsátó és befogadó társadalmakban. Háborús övezetekből érkező bevándorlók gyakran egyfajta erőszakkultúrát hoznak magukkal. Eltérő nemi és életkori szerepeik, családszerkezetük különbözőségei (nagycsaládi, több generációs együttélés, az idősek és a hagyományok megkérdőjelezhetetlen tekintélye, a családok eltartóképességéhez mérten túl sok gyermek, a háztartás és gyermeknevelés szerepeire korlátozott, kiszolgáltatott nő) hátráltatják a beilleszkedést és modernizációs folyamatokat. Mivel nem ritkán vidékies helyekről származnak, az urbánus világban nem ismerik ki magukat: a társadalmi térhez és intézményekhez való viszonyuk eltér a befogadó társadalomban megszokottól, ezért saját társadalmi teret és kvázi intézményi struktúrákat építenek ki, ami térbeli és strukturális elkülönülést, gettó-létet eredményezhet. E problémák megoldása, a beérkezők alkalmazkodásának és modernizációjának, integrációjának elősegítése társadalmi többletköltségekkel jár, amit a befogadó társadalmak nem szívesen vállalnak magukra, még ha az egyenleg másik oldalán jelentős hasznok ígérkeznek is. Intézményi, politikai és nemzetbiztonsági kockázatok, feszültségek A tömeges nemzetközi migráció fejlett célterületei, célállamok és államközösségek, kénytelenek a bevándorlás befolyásolása, tehát korlátok közé szorítása és irányítása (migration flow management) érdekében költséges és bonyolult intézményi struktúrákat létrehozni, üzemeltetni és ezeket folyamatosan modernizálni, fejleszteni. A jogi intézményrendszer magában foglalja a nemzetközi migrációra vonatkozó nemzetközi jog, államközösségi (pl. európai uniós) és nemzetállami jog előírásai mellett a vonatkozó bi- és multilaterális nemzetközi szerződéseket, valamint ez ezekhez csatlakozó eljárásjogi szabályokat és végrehajtási utasításokat. Ezek a szabályozók gondoskodnak a migránsok szegmentálásáról, aszerint, hogy (ki- és) bevándorlásuk legális vagy illegális / irreguláris keretek közt ment-e végbe, illetve a befogadó ál A fogalomhoz lásd: Füzér–Gerő–Sik–Zongor, 2006: 335-350. Ld.: Haour-Knipe, n.a.

19

20


lamban milyen státuszra tarthatnak igényt, illetve milyen jogcímen kaphatnak, ha kaphatnak, tartózkodás, letelepedési, munkavállalási és másfajta jogosultságot 21, valamint szociális ellátásokat és támogatásokat. A jogi intézményrendszert rendészeti, közigazgatási és szociális ellátást szolgáló intézményrendszer egészíti ki. A szakirányú rendészeti szervezetek, mint az EU-ban a például a Schengeni Határigazgatási és Információs Rendszer és a FRONTEX valamint az úgynevezett mélységi ellenőrzést végző más rendészeti szervek a nemkívánatos migráció meggátolását, a jogsértők, bűnözők, nemzetközi körözés alatt álló személyek kiszűrését, feltartóztatását, elfogását végzik. Tekintettel arra, hogy a tömeges és irreguláris bevándorlás során nagy számban érkezhetnek bűnelkövetők, terroristák, idegen országok vagy szervezetek érdekében munkálkodó titkos ügynökök, ipari kémek stb., a nemzetbiztonsági és más titkosszolgálatok a bevándorlók körében mindig intenzív munkát folytatnak, a rendészeti szervek ezekkel valamint a bevándorlási és menekültügyi hatóságokkal szoros együttműködve végzik a beérkezők ellenőrzését, elszámoltatását, szükség esetén nyílt és fedett felderítési és nyomozati eljárásokat folytatnak le. A bevándorlók egészségügyi ellátását erre szakosodott orvosi ellenőrző, járványmegelőző és gondozó hálózatok végzik (lásd az alábbi infoboxot), amennyiben rá vannak szorulva, humanitárius és szociális ellátásuk valamint a bűncselekmény áldozataivá váltak utógondozása a befogadó állomásokon (shelterek) történik meg. Bevezetésük a munkaerőpiacra a munkaügyi hivatalok speciális részlegeinek segítségével folyik. A karitatív és szociális ellátásban a hivatalok mellett jelentős szerepet játszanak nemzetközi és nemzeti civil szervezetek is.22 A fenti, távolról sem kimerítő intézményi tablót egészítik ki azok a jogi és intézményi keretek (speciális bíróságok, fegyintézetek stb.), amelyek a nemkívánatos személyek, az ellátásokkal visszaélők, bűnelkövetők vagy más jogsértők származási helyükre való visszajuttatását / kivándoroltatását készítik elő (kiutasítás, kitoloncolás, idegenrendészeti őrizet stb.)

A vonatkozó magyar szabályozásról átfogóan lásd: Dunavölgyi, 2008.; 2007. évi II. törvény a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról, valamint a jogszabályi háttérhez: 2007. évi I. törvény - A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról, 113/2007. (V. 24.) Korm. rendelet a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény végrehajtásáról, 2007. évi II. törvény a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról, 114/2007. (V. 24.) Korm. r. a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény végrehajtásáról, 25/2007. (V. 31.) IRM r. a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény, valamint a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény végrehajtásáról stb. 22 Előbbiek közül széleskörű tevékenységével kiemelkedik a Nemzetközi Migrációs Szervezet (International Organization for Migration – IOM). 21


3

Ebola Fontosságuk miatt akár külön alfejezetet is szentelhetnénk ez egészségügyi kockázatoknak, azonban egy rövid válogatás az utóbbi idők sajtóhíreiből is meggyőzően bizonyítja ezek aktualitását. Az ebola vírus 1976-os azonosítása óta a 2014-es nyugat-afrikai járvány a legsúlyosabb. Guineából indult 2013 decemberében, és hónapok alatt továbbterjedt Libériába és Sierra Leonéba, majd megjelent Nigériában is. Szenegálból 2014 augusztusában jelentették a vírus felbukkanását. 2014. október 5-ig 8011 megbetegedést jegyeztek fel, ebből 3857 végződött halállal (48,1 %-os halálozási arány). A Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS), az Orvosok Határok Nélkül, a Nemzetközi Vöröskereszt és az Európai Bizottság segélyekkel és orvosokkal próbálja megfékezni a járvány terjedését. A betegségnek nincsen bizonyítottan hatékony gyógyszere. Kezdeti tünetei nem jellegzetesek, sokszor félrediagnosztizálják, a lázas beteget antibiotikummal, fájdalom- és lázcsillapítókkal, nyugtatókat, hányáscsökkentővel kezelik. A betegség mára az USA-ban és Európában is megjelent. Egy segélyszervezetnek amerikai orvosa és asszisztense Monroviában fertőződtek meg. Augusztusban mindkettejüket hazaszállították kezelésre, az atlantai egyetem kórházába. Miután a ZMapp nevű kísérleti gyógyszert kapták, felépültek. 2014. szeptember 4-én egy másik segélymissziós orvost szállítottak haza kezelésre Libériából, ő szintén túlélte a fertőzést. Azonban hamarosan megérkezett a negyedik, majd az ötödik amerikai állampolgárságú beteg is, akik Libériában kapták el a vírust. Thomas Duncan szintén Libériában kapta el, mielőtt Brüszszel érintésével családjához haza utazott Dallasba. Amikor orvoshoz fordult, antibiotikumokat kapott és hazaküldték. A kórház észlelte a hibát, és visszarendelte a beteget, családtagjait karanténba helyezték. Duncan, miután kb. 80 személlyel érintkezett hazaérkezése után, október 8-án meghalt. Október 12-én a Duncant kezelő egyik egészségügyi dolgozó is megbetegedett, és egy második ápoló tesztmintája is pozitív lett. Vélhetőleg az ápolók védőöltözet nélkül dolgoztak, a labormintákat a kórházi csőpostán továbbították, ami valószínűleg az egész rendszer megfertőzte. Augusztus 12-én elhunyt az első, majd szeptember 25-én a második spanyol beteg Madridban, de egyik ápolójuk is megfertőződött. Egy francia önkéntes egészségügyi dolgozó szintén Libériában fertőződött meg, de egy párizsi katonai kórházban kikezelték. Egy norvég orvos Sierra Leone-ban kapta meg a kórt, de tudunk brit és svájci betegekről is. Németországban a WHO Sierra Leonéban dolgozó szenegáli orvosa lett az

nemzetközi migráció, biztonságpolitika, biztonság | 117 első páciens, de a WHO egy ugandai orvos kezelését is kérte Németországtól. Október 9-től az ENSZ egy 56 éves szudáni munkatársát kezelték Lipcsében, aki 14-én elhalálozott. Magyarországot még nem érte el az ebola. Az ÁNTSZ tájékoztatót készített az őszi tanévkezdésre az visszatérő afrikai egyetemisták kapcsán. E szerint kicsi a valószínűsége, hogy diákok hazánkba hurcolnák a betegséget. A nagyszámú afrikai hallgatót fogadó egyetemek felkészültek az esetleges fertőzésre. Óbudán egy maláriás nigériai lány, Debrecenben és Pécsett orvostanhallgatók influenzás megbetegedése okozott riadalmat. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai regionális igazgatója szerint elkerülhetetlennek látszik az Ebola terjedése Európában, a jövőben is lesznek importált esetek. Az Európai Unió úgy döntött, megerősíti az utazók és az egészségügyi szakemberek tájékoztatását. Obama amerikai elnök szerint a világ nem tesz eleget az ebola-veszély feltartóztatásáért, az Egyesült Államok azonban minden más országnál felkészültebb az ebola fenyegetésével szemben. Források:

Origo. WHO: Elkerülhetetlen az ebola terjedése Európában; Elérte Európát is az ebola; Az USA-ban is megjelent az ebola. Elérés: www.origo.hu (Letöltve: 2014.10.09.) Index. Lipcsében kezelnek egy ebolafertőzöttet. Elérés: index.hu (Letöltve: 2014.10.09.) Magyar Hírlap. Meghalt a Lipcsében kezelt ebolás beteg. Elérés: magyarhirlap.hu (Letöltve: 2014.10.09.) Wikipedia. 2014-es nyugat-afrikai Ebola-járvány. Elérés: hu.wikipedia.org (Letöltve: 2014.10.09.)

A bevándorlók előbb-utóbb szükségszerűen az asszimiláció vagy identitásőrzés, illetve az integrációs versus önkéntes elkülönülés (szegregálódás) dilemmája elé kerülnek. Előfordulhat, hogy a bevándorlók idővel az egykori többségi népességgel szemben – akárcsak regionális vonatkozásban is, ahogy ezt Európa nagyvárosainak egyes kerületeiből ismerjük – maguk válnak számbeli többségben lévő domináns csoporttá, ami a másik oldalon a demográfiai térvesztés kockázatát jelenti. A domináns társadalom ellenreakcióját válthatja ki, ha a bevándorló etnikumban annak veszélyét véli felismerni, hogy az módosítja vagy alapvetően megváltoztatja a társadalom jellegzetes – a többség szemében értéknek számító – rasszbeli, etnikai, nyelvi sajátosságait,


ugyanis ezek, a kulturális sajátosságokhoz hasonlóan, a társadalmi státusz lényeges és demonstratív elemei. A regionális etnokulturális zárványcsoportok szaporodása vagy növekedése, az általuk képviselt vagy rajtuk keresztül kialakuló versenyhelyzet pedig e hatalmi (domináns) státusz szimbólumait teszik viszonylagossá, ahogy azt a minaretépítés vagy a fejkendőviselés körüli viták szemléltetik. 23 Megfelelő feltételek fennállás esetén a bevándorolt és tartósan letelepedett etnokulturális csoportok izmosodó erőcsoportként idővel a kialakult politikai erőviszonyok és intézményrendszer megváltozását igyekeznek elérni. Az Egyesült Államokban ma nem nyerhető választás a színes bőrű és különféle etnikai hovatartozású választók támogatása nélkül. Az új politikai erőcsoportként fellépő etnikai pártok megjelenése engedményekre kényszeríti a politikai játéktér régebbi tagjait, a politikai színpad többszereplőssé válásával éleződhetnek a belső politikai érdekharcok, elmélyülhet a politikai fragmentálódás, a politikai verseny etnikai jelleget ölthet. Ennek ellensúlyozása érdekében az állam kénytelen új együttélési modelleket kidolgozni, vagy ilyeneknek teret engedni, ahogy erre a multikulturális társadalom modellje24 szolgáltat példát. A bevándorolt közösségek eleinte általában a helyi politikában lépnek fel, igyekeznek artikulálni igényeiket, a későbbiekben azonban országos belpolitikai tényezővé válhatnak, és szerepet játszhatnak a jelentős igazgatási döntések meghozatalában is. Az etnokulturális csoportok érdekartikulációja adott esetben a jelentős társadalmi költségekkel kialakított jogrendszer (jogegység) bomlását, idegen jogelemek beépülését, jogkorlátozást vagy többletjogok biztosítását is eredményezheti. Súlyos veszély, ha bizonyos etnokulturális csoportok igényeik kielégítetlensége miatt belső felforgató erők szövetségeseivé válnak. Előfordulhat, hogy valamely ország idegen etnikai csoportok, és rajtuk keresztül idegen politikai érdekek ütközőterepévé válik, amit jól példáz a kurdok és törökök 25, szerbek és albánok közötti villongás Nyugat-Európában, valamint az e csoportok nemzeti törekvéseinek finanszírozására szolgáló szervezett bűnözői aktivitás. A nemzetbiztonsági kockázatokat gyarapítják azok a földalatti kulturális és politikai mozgalmak, valamint fundamentalista vallásközösségi tevékenységek, amelyek hajlamosak politikai erőszak, terrorista eszközök alkalmazására. 26 A fontos nemzetbiztonsági kockázatok között kell említenünk a védelmi képességének gyengülését. Adott esetben egyes etnokulturális bevándorló csoportok, miközben élvezik a többségi társadalom védelmét és szolgáltatásait, jelentős Például az Egyesült Államokba bevándoroltakkal és kisebbségekkel kapcsolatos kockázatokról, konfliktusokról és megoldásokról átfogó kép nyerhető a http://usa.usembassy.de/gesellschaft.htm címen. 24 Ld.: Amin, 2003: 13–35. 25 Ld.: Skubsch, 2000. 26 Vö.: Ulfkotte, 2003. 23


kockázataik miatt nem vehetőek igénybe nemzetvédelmi feladatokra. Előfordul, hogy egyes etnokulturális csoportok maguk válnak az állam felbomlasztására, az államterület felszabdalására törekvő centrifugális erővé, illetve idegen hatalom eszközeként a befogadó állam ellen szerveződnek meg. Tehát az etnikai tényező a nemzetbiztonságot és a külpolitikai orientációt erősen befolyásoló, idegen hatalmi érdekek érvényesülését elősegítő, a biztonságot gyengítő tényező lehet. 27 Hármas, egyszerre politikai, nemzetbiztonsági és közbiztonsági (ld. alább) kockázatként értékelhetőek azok az újonnan megjelenő, szélsőséges ideológiákat valló politikai csoportosulások, amelyek rasszista vagy szociális alapon a migránsokat és befogadásukat általánosságban támadják, bevándorlókkal szembeni gyűlöletcselekményeket követnek el vagy ilyeneket igazolni igyekeznek, populista propagandájukkal pedig képessé válhatnak széleskörű népszerűség birtokában akár a parlamenti képviselet vagy a kormányhatalom közelébe jutni.

Közbiztonsági kockázatok A közbiztonsági kockázatok a kibocsátó társadalmakban normakövetőnek, de a befogadó társadalmakban normaszegőnek minősülő cselekményekből, továbbá az egyenlőtlen társadalmi esélyhelyzettel összefüggő normaszegő magatartásokból adódnak. A normaszegések részben kulturális konfliktusként, részben esélypótló magatartásként magyarázhatóak. A kulturális konfliktusok elmélete két lényegi állítást fogalmaz meg a bevándorló csoportokban előforduló magas bűnözési mutatók magyarázataként. A bevándorlást követő szociális, gazdasági és kulturális bizonytalanság periódusában, majd a kulturális modernizáció és gyors mobilizáció egy-két generációban lejátszódó folyamata során a bevándorló csoport tagjai a kétfajta civilizáció között elterülő szűk mezsgyére csúsznak. Saját eredeti etnikai kultúrájuk, normarendszerük és társadalomszervezetük erodálódik, miközben az új helyzetükhöz való alkalmazkodásuk még fejeződött be. Átmenetileg instabil társadalmi státuszuk és orientációs mintáik identitászavarok és normaszegések forrásává válnak. Hiányos integrációjuk, szocializációjuk, alulképzettségük és alulfoglalkoztatottságuk következtében nem képesek kielégíteni növekvő igényeiket, ezért sokuk törvénytelen eszközökkel igyekszik áthidalni a saját szegényes létmódja és a többségi társadalom viszonyai között húzódó szakadékot.28 A tömeges bevándorlás gyakran együtt jár illegális migrációs és emberkereskedelmi hálózatok, valamint új, kultúra-specifikus bűnözési formák és módszerek megjelenésével. Ezek széles skálán variálódhatnak a kábítószerek használatán és kereskedelmén, újfajta erőszakos cselekményeken keresztül újfajta bűnszervezeti formákig. A bűnözés egyes szegmensei etnikai színezetűvé válnak: egyfelől a bűnöző Vö.: Jászi, 1918; 1983. A kulturális konfliktusok elmélete Karl Marx, Max Weber és Georg Simmel szellemi hagyatékából vezethető le, fejlődéséhez lásd: Sellin, 1938; Vold, 1958. Összefoglalóan: Kimmel, 2000.

27

28


tevékenység szervezésének alapja az etnikai hovatartozás lesz, másfelől a térbeli elkülönülés, valamint a bűnszervezetek rivalizálása következtében az áldozattá válás is etnikai jelleget ölt. Az elkövetői oldalon mutatkozó legfontosabb kockázatok a galeri-bűnözés kialakulása, az erőszakos és vagyon elleni bűnözés, a lokális és nemzetközi szervezett bűnözésbe való bekapcsolódás, a korrupció növekedése, a magas cselekményi és elkövetői látencia, és súlyos etnikai felül-reprezentáció a büntetőeljárásokban és büntetés-végrehajtási intézetekben. Ezt tapasztaljuk az USA-ban az afro-amerikaiak, latinok, indián őslakosok, Ausztráliában az aborigin őslakosság, Franciaországban az észak-afrikai eredetű népesség, és általában az egykori gyarmattartó államokba bevándorolt gyarmati népesség esetében mindenütt. Az áldozati oldalon szétválnak az interetnikai (etnikumok közötti) és intraetnikai (etnikum belüli) cselekmények. A többségi társadalom számára a kisebbség egésze bűnöző, bűnözési félelmeket gerjesztő csoportként jelenik meg, ami a többség fokozódó elzárkózását, a bevándorolta kirekesztését eredményezi. Az oki és következményi hátrányokból az elsődleges és másodlagos diszkrimináció, hátrányos helyzetek láncolata jöhet létre. Az egyes bevándorolt etnikai csoportokkal kapcsolatos problémák által a többségi társadalomban kiváltott ellenszenv spontán vagy szervezett megnyilvánulása az idegenellenesség: gyűlöletbeszéd, gyűlöletcselekmények, rasszista propaganda vagy terror. Ennek ellenhatásaként általában megjelenik az ezek elhárítására, megbosszulására irányuló ellenerő. A hamis sztereotípiák, előítéletek, stigmatizációs mechanizmusok keletkezésének okait, működésük sajátosságait az úgynevezett címkézés-elmélet 29 tette vizsgálat tárgyává. Az idegenellenes előítéletesség az idegent faji vagy etnikai jellegeinél fogva alsóbbrendűként különbözteti meg, ebből eredezteti negatív tulajdonságait, egyebek között a bűnözési hajlamot. Az ezzel kapcsolatos statisztikai adatok mindig többszörös ellenőrzésre szorulnak, mivel a látható különbözőségen nyugvó szelektív észlelés, a kisebbségek jogérvényesítésbeli gyengesége, a bűnüldözésben és igazságszolgáltatásban érvényesülő elfogultság valamint az adatgyűjtő hatóságok beállítódásai torzító tényezőként jelentkezhetnek. Olykor a nemzet- és közbiztonság védelmére hivatott szervezetek az etnokulturális csoportokkal összefüggő biztonsági veszélyekre hivatkozva igyekeznek növelni forrásaikat és ellenőrzési jogosítványaikat, ezért közvetve érdekeltek lehetnek a megbélyegzési mechanizmusok fennmaradásában.

Gazdasági feszültségek és kockázatok A nemzeti erőforrások, tőkék és tőkejövedelmek aránytalan és egyenlőtlen megoszlása a többségi és bevándorló csoportok között az utóbbiak hátrányainak növekedését eredményezheti, a munkaerőpiacon pedig egyensúlyi problémákat generálhat. Az elmélet a társadalmi interakciók elméletének egyik leágazása. Ld.: Goffman, 2003.

29


Az alulképzett munkaerő képében megjelenő etnokulturális csoportok részben nem képesek versenyképessé válni a munkaerőpiacon, részben alacsony bérigényükkel túlzott versenyelőnybe kerülhetnek a hazai munkavállalókkal szemben. A munkavállalók képzettsége, szociális és kulturális jellegei befolyásolják a vállalatok és a nemzetgazdaságok regionális és nemzetközi versenyképességét. 30 A nagymértékben eltérő kultúrájú, integrációs nehézségekkel küzdő etnokulturális csoportok körében illegális áru-, tőke-, és munkaerőpiacok keletkeznek, amelyeken nagy tömegben cirkulálnak illegális, adózatlan javak és jövedelmek, miközben további vonzóerőt képeznek a szabályozatlan, illegális bevándorlás számára. A bevándorlók által a legális és illegális piacokon megtermelt jövedelmek jelentős része nem forog vissza a befogadó társadalom gazdasági körforgásába, hanem elhagyva az országot idegen piacokon hasznosul, ahogy ez a megélhetési rizikókat csökkentő családi migrációs stratégiák esetében látható. A szociális biztonságot fenyegető veszélyek A szociális biztonságot érintő legfőbb kockázat a befogadó társadalom szociális egyensúlyának megbomlása, a bevándorlók leszakadása vagy aránytalan előnyökhöz jutása, ami részben a szociális gondoskodási rendszerek teljesítőképességével vagy funkciózavaraival függ össze. Ma a fejlett társadalmakban a szociális biztonság szubjektív érzete szinte kizárólag a birtokolt fogyasztási javak mennyiségének függvénye. Mivel azonban a fejlett államok többsége egyben jóléti állam is, az egyén által megszerezhető anyagi javak bősége nem kizárólag az egyéni munkateljesítmény eredménye, hanem a jólétiséget fenntartó állami újraelosztásból származó transzfereknek köszönhető. Az ilyen redisztribúciós rendszerek erősen vonzzák a bevándorlókat, hiszen alacsony jövedelmeik kiegyenlítésére számíthatnak, létszámuk aránytalan megnövekedése azonban azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az állam szociális vállalásai teljesítése közben képtelenné válik a korábban megszokott szociális ellátásokat továbbra is biztosítani az őshonos lakossága számára (Petővári, 2010: 65). Ma, a jóléti rendszerek lassú leépülésének időszakában a piacképes szakismeretekkel bíró bevándorlók megjelenése az általános bérszínvonal csökkenését eredményezheti, ezért a munkaadók inkább a bevándorlás támogatásában, a munkavállalók inkább annak visszaszorításában érdekeltek. Az élesedő munkaerőpiaci konkurencia a társadalom egyes csoportjai közötti különbségek hirtelen és aránytalan megnövekedését hozhatja. Ez az érdekérvényesítési képességek, valamint az anyagi és szimbolikus javakhoz való hozzáférés területén a társadalom szétforgácsolódását, az előnyös és hátrányos helyzetűek éles szociális és térbeli elkülönülését, szegregációt, az integrációs és participációs folyamat zavarait eredményezhetik. Vö.: Sarrazin, 2010.

30


Kulturális veszélyek A széles értelemben vett kultúra magában foglalja az általánosan elfogadott köz- és magánéleti viselkedésmintákat, a munka- és piackultúra, a kommunikációs kultúra szabályait, a nemek közötti kapcsolatok érték- és normarendszerét, a technikai eszközök használatának és a társadalmi szolgáltatások igénybevételének ismeretét, röviden az egyéni és csoportos viselkedés mikro és makro szabályainak összességét. Ezek megsértését a migránsokat befogadó közösség egyéni és csoportos szinten fenyegetésként érzékeli, de hasonló mondható el a bevándorló közösségről is. Az ebből eredő feszültségeket foglaljuk össze a közbiztonsági kockázatokat tárgyaló részben már említett kulturális konfliktusok fogalma alatt. Súlyos kockázatokat rejt a kulturális, különösen az oktatási és művelődési szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlőtlensége és aránytalansága a befogadó társadalom és a bevándorló (etnokulturális) csoport tagjai között. A más etnikai és szellemi kultúrához tartozók a befogadó társadalmi többség számára a fennálló kulturális dominancia megszűnésének képzetét idézhetik fel. A társadalom történelmileg kialakult kulturális sajátosságainak, értékrendjeinek megváltoztatásával fenyegető csoportot az értékmotivált módon viselkedő többség mindig nagyobb kockázatként kezeli, mint a többség számára kevésbé átlátható gazdasági kockázatokat, hiszen a társadalmi különbözőség, az fölé- és alárendeltség viszonyrendszere ezeken keresztül folyamatosan manifesztálódik. A társadalom kulturális szétforgácsolódása, multikulturális össztársadalmi vagy regionális társadalmi képletek kialakulása a többség által értéknek tartott (közelítőleges és látszólagos) unikulturalizmus helyett, legalábbis a hozzászokás és tolerancia kialakulásának periódusában, súlyos kulturális identitásproblémákhoz és konfliktusokhoz vezethet. A kulturális konfliktus sajátos, de rendszerszerűen jelentkező válfaja az a helyzet, amikor a bevándorlók első nemzedéke viszonylag konfliktusmentesen illeszkedik a befogadók társadalmához és kultúrájához, míg második generációja – részben saját (látszólagos) integrációs kudarcai, részben ősei kultúrájának vonzereje miatt – szüleinél mélyebb integráltsága ellenére súlyos konfliktusokba kerül a befogadó társadalommal, vagy annak kultúráját elutasítva elvi (például vallási) alapon egyenesen szembehelyezkedik azzal, amire számos példát találunk az Európába érkezett muszlim bevándorlók második nemzedékében. A kulturális, főleg iskolázottsági egyenlőtlenségek közvetlenül is visszahatnak a befogadó társadalom, gazdasági viszonyaira. Egyes elemzések a bevándorlás hatásai között tartják számon a fejlett európai, például a kiemelkedő német munkakultúra és műszaki ismeretek mérhető hanyatlását, valamint ezzel összefüggésben versenyelőnyeinek csökkenését a nemzetközi konkurenciával szemben.31 Vö.: Sarrazin, 2010: 51–102; 151–186.

31


Alkalmazkodás, integráció, biztonsági feszültségek és kockázatok A bevándorlókkal összefüggő kockázatok értékelése a valós versenyhelyzet és a társadalmi viszonyok egészének megítélésbeli különbségeitől függően a befogadó társadalom különböző rétegeiben eltérő lehet. Az idegenek által keltett szociális fenyegetettségérzet a befogadó társadalom egyes csoportjaiban ezek társadalmi státusza és versenypozíciója szerint változik. A befogadó társadalmak alkalmazkodási mechanizmusai a döntéshelyzetben lévő politikai, társadalomszervező és igazgatási tényezők valamint ezek társadalmi bázisainak érdekeitől és vélekedésétől függően széles skálán mozoghatnak. A kockázat- és konfliktuskezelési megoldások eszközrendszerei részben a központi állami és lokális igazgatási intézményrendszeren keresztül, részben a civil társadalom intézményein valamint spontán megmozdulásain keresztül érvényesülnek. A megoldási és szabályozási minták a politikai berendezkedéstől függően változnak, az autoriter, etnocentrikus politikai rendszerek történelmi távlatú, gyors, drasztikus, rendeleti jellegű megoldásokra törekszenek, ami egyes kisebbségi csoportokat akár fizikai létükben veszélyeztethet. A demokratikus jogállamok inkább a konszenzusos-integratív és esélykiegyenlítő megoldásokat részesítik előnyben, hiszen a 20. század második felében a történelmi tapasztalatok nyomán a centralizált nemzetállam gondolatának helyébe a liberális és szociális állameszme házasságából születetett multikulturális pluralista jogállam koncepciója lépett (Takács et al., 2005). A pozitív diszkrimináció (affirmatív intézkedések) célja a társadalmi egyenlőtlenségek intézményes kiegyenlítése a rászorulóknak nyújtott gazdasági, szociális és más kompenzációk segítségével. Ennek következtében azonban újabb feszültségek keletkeznek 32, a társadalom két ellenérdekelt részre bomlik: támogatottakra és nem támogatottakra, önmagukat fenntartani képesekre és a segélyből élőkre. A kettősmérce nem csak a támogatásból kirekesztettekre nézve diszkriminatív, hanem a munkaerő-piacra is hátrányos, mivel kétsebességes intézményrendszert teremt. A pozitív diszkrimináció célcsoportjaiban akadnak, akik visszaélve a lehetőségekkel hatalomra és kiváltságokra törekszenek. A pozitív diszkriminációval szemben megfogalmazott legsúlyosabb, empirikusan is alátámasztott kritika szerint a rendszer nem a rászorulókat támogatja, hanem a hátrányos helyzetűnek minősített csoportok elitjeit privilegizálja, akik amúgy is hozzáférnének az előnyökhöz, így viszont kétszeresen élvezik azokat (Sowell, 2004). A leggazdagabb társadalmak a második és harmadik világból toboroznak különlegesen és magasan képzett szakembereket a hazai képzés által lefedetlen munkaerőpiaci szegmensekben (informatika, technológiai innováció) E transznacionális elitmigráció létszáma alacsony, önmagában nem képez etnokulturális csoportot, beállítódásai erősen kozmopoliták. Mivel jövedelmeik és megtakarításaik jelentős része a kibocsátó területen hasznosul, a kibocsátó és fogadó országok Vö.: Guigou–Chevenement, 1999: 3–72.

32


mérlegében az alulfejlett világ felé visszacsorgó tudástranszferek révén is egyfajta ’win-win’ helyzet érvényesül, bár rizikótényezőt jelenthet a védett ipari és katonai technológiákhoz való hozzáférésük (Hunger, 2000: 7–22). Akad rá példa, hogy etnikailag zárt, fejlett munkakultúrájú csoportok kerültek modern környezetbe, mint például a külföldön letelepedett japán, kínai, koreai és vietnámi közösségek. E zárt, belsőleg erősen strukturált, hierarchizált és szolidáris közösségek mereven ragaszkodnak család- és közösségorientált életmódjukhoz, hagyományos kultúrájukhoz és értékrendjükhöz, térben elkülönülő, kulturális kódokkal körbebástyázott elkülönülő társadalmat teremtenek, amelyek leképezik a kibocsátó terület társadalmi viszonyait, miközben hatékonyan lefedik a munkamegosztásban és iskoláztatásban való részvétellel megnyíló integrációs felületeket. A befogadó társadalom általában kevéssé ismeri e zárványtársadalmak működési mechanizmusait, például a bűnüldözés nem szerez tudomást a közösségen belüli bűnelkövetésről sem, azt a közösség igazságszolgáltatási és konfliktuskezelési rendszerei kezelik. A kifelé érvényesített kommunikációs tabukat az is indokolja, hogy a közösségnek létfontosságú érdeke a makulátlanság látszatának őrzée. Fejlett munka- és gazdálkodáskultúrájuknak köszönhetően rendkívül gyorsan halmoznak fel rendkívüli tőkéket, amelyeket részben a közösségen belül, részben a befogadó társadalom pénzvilágában, részben eredeti hazájukban ruháznak be. E közösségek csak több generációnyi idő alatt, akkor is csak igen lassan indulnak bomlásnak, de a globalizáció hatására egyre több fiatal válik ki belőlük és törekszik a befogadó társadalomba való integrációra, ezért a kvázi kulturális konfliktusok inkább belső nemzedéki konfliktusok formájában vannak jelen (Charney–Yeoh–Tong, 2003). A modernizációban és integrációban kevésbé sikeres bevándorló csoportok körében rendszerint halmozottan mutatkoznak a modernizáció negatív kísérőjelenségei. Az átmenetileg féloldalas modernizáció, a szükséges készségek csupán részleges birtoklása a kevésbé sikereseket a modernitás által létrehozott illegális struktúrákba, nem utolsó sorban a (szervezett) bűnözői világba való beilleszkedés felé tereli. A negatív modernitás útjára lépés esetében fennáll a veszély, hogy az adott periférikus helyzet és ahhoz illeszkedő magatartásforma több nemzedékre meghatározóvá válik. Az integrációban sikertelenek bevándorló csoportok idővel ellentársadalommá válhatnak, amely saját független intézményrendszer kialakítására, izolációra, tudatos szubkultúra-építésre törekszik, sőt, esetleg az őt körülvevő társadalom ellenségeinek szövetségeseként határozza meg sajátmagát.33

A probléma hazai vetületéhez lásd részletesen: Póczik, 2003; 1999b; 2004: 53–68.

33


Nemzetközi fellépés, nemzetbiztonsági és rendészeti munka a migráció kezelésében A mai globális világban a bevándorlási célterületekre irányuló szabályozatlan migráció (migrációs nyomás) enyhítésének egyik legfontosabb eszköze a migránsokat tömegesen kibocsátó területek biztonságának növelése, erősítése, mindenekelőtt a regionális konfliktusok, az államcsődök, államkudarcok, a bukott államokban kibontakozó polgárháborúk és az azok nyomán kiszélesedő humanitárius katasztrófák megelőzése, illetve a már bekövetkezett konfliktusok befagyasztása, és a katasztrófák enyhítése, felszámolása. Ennek elemei lehetnek a nemzetközi szervezetekre, szerződésekre és mértékadó nemzetközi jogra támaszkodó diplomáciai, humanitárius, végszükség esetén katonai eszközök. A katonai területen ezt a cél szolgálják a nemzetközi békefenntartó (peace keeping), ritkábban béketeremtő (peace making), együttesen elnevezéssel béketámogató akciók. Az utóbbi két évtizedben ismerkedhettünk meg a humanitárius háború fogalmával, amely egyfelől a tömegkatasztrófa, népirtás, etnikai üldözés vagy tisztogatás és kényszermigráció megelőzésére vagy megszakítására irányuló offenzív katonai intervenciót jelenti, más felől – a fogalom ironikusan önellentmondásos jellegéből adódóan – az emberbaráti indokokra hivatkozó, de cinikus és meztelen hatalompolitikára utal. 34 Az állam, ahogy utaltunk rá, „ígéretet tesz és kötelezettséget vállal a biztonság, vagyis olyan keretfeltételek fenntartására, amelyek lehetővé teszik a polgárok fizikai, szociális és gazdasági biztonságát, megfelelő életminőségük fenntartását, sorsuk előrelátó tervezését”. A mai helyzetben, különösen 2001. szeptember 11. után minden korábbinál sűrűbb szövetű „biztonsági architektúra” épült ki, amely összefüggő rendszerben egyaránt felelős a külső és belső biztonságért, beleértve a közrend védelmét is (Albrecht, 2010: 17–35). Ennek jegyében minden korábbinál intenzívebb titkosszolgálati munka folyik a bevándorolt közösségekben, szaporodásnak indultak azok a rendőri és katonai szakterület között átmenetet képező gyors reagálású alakulatok (mint Magyarországon a Terrorelhárítási Központ – TEK), amelyek a kritikus infrastruktúrák 35 védelmében, valamint terroristák és azok módszereit alkalmazó (nemzetközi) szervezett bűnözői csoportok ellen egyaránt sikerrel bevethetőek. Az egyre hangosabb kritikák ellenére az utóbbi évtizedben rohamos fejlődésen mentek keresztül a biometrikus azonosítást szolgáló, valamint az etnikai profilalkotási módszerek. A biztonság kérdéseire specializált tudásműhelyek eredményeire és a lakosság szubjektív (és gyakran irracionális) félelmeire hivatkozva a biztonságpolitikával gyakorlatban foglakozó hivatali elitek korábban elképzelhetetlen mértékben tágították ki pénzügyi bázisaikat és hatalmi jogosítványaikat, szűkítették a szabadságjogokat, miközben mindennek költségeit a polgárokra hárították. Felismerték, Ld.: Goodman, 2006: 107–141. Ehhez lásd: Póczik, 2014: 72–92.

34 35


hogy a félelmek expanziója a biztonságtudományt a kockázati társadalom szubjektíve konstruált körülményei között a társadalomtudományok egyik alárendelt rendszeréből azok ernyőrendszerévé emelheti (Pap, 2012). Másfelől azonban a hatékony rendészet iránti igény, a megtorló bűnüldözés és büntető igazságszolgáltatás válsága, valamint az a felismerés, hogy a 21. századi bűnözés legnagyobb volumene a leszakadó rétegek kriminalitása lesz, felvetette a kriminalitás mögötti problémák szociológiai és közhatalmi megközelítésének összekapcsolását.36 A bűnözési félelmek és aggodalmak rontják a polgárok életminőségét, összegződik bennük a valós és – a közvetlen szociális környezet által közvetített – áttételes sértetté válás, a lakókörnyezet lepusztulásával, társadalmi rendjének megingásával kapcsolatos aggodalom, a tömegtájékoztatás által gerjesztett morális pánik (Korinek, 1995), ami idegenellenességet, bűnbakképzést, agressziót eredményezhet, a bűnözést etnikumközi feszültséggé transzformálhatja, jóllehet az általában problematikusnak tekintett bevándorló közösségek és a befogadó társadalom viszonya nem általában konfliktusos, sőt az azonos lakóhelyen élők között gyakran inkább szolidaritás mutatható ki. Az igazságszolgáltatás viszont egyfelől eredménytelenül bünteti a szükségszerűen visszaeső hátrányos helyzetűeket, másfelől a politika a többségi társadalomtól, leginkább annak alsó rétegeitől belátást, megértést és türelmet kér: „a megkárosított szegényektől toleranciát vár a náluk még szegényebbekkel szemben” (Korinek, 2006: 247–267). Ez megalapozta azt a következtetést, hogy a rendészetet lokális, közösségorientált módon kell újragondolni, átszervezni. A polgárok bevonása és ellenőrzési funkciókkal való felruházása a rendészeti munkában egyúttal a rendőrség átláthatóvá és demokratikusabbá tételét, civil kontrollját is megkövetelte. A közösségi rendőrségnek alkalmassá kellett válnia a bevándorlókkal kapcsolatos közbiztonsági kérdések kezelésére, hiszen a bűnözési félelem sokhelyütt a bevándorlóktól / kisebbségektől, azok bűnözésétől való félelmet, más oldalról viszont a kisebbségekhez tartozók rendőri diszkriminációját jelentette. A rendészet közösségi felfogásából adódott a bevándorló csoportok közösségként való definiálása és a biztonságpolitikai diskurzusba való bevonása, valamint ama igényének teljesítése, hogy a rendőrség saját közegében reflexív módon vizsgálja és küszöbölje ki munkájából az előítéletességet. Távolról sem állítható, hogy a közösségi rendészet modelljei vitathatatlanul hatékonyak volnának, de okkal feltehető, hogy a bűnözés társadalmi ellenőrzésében a represszió és prevenció optimális arányú alkalmazása eredményt hozhat, a kommunális háttér javíthatja a rendőri motiváltságot, a lakóhelyek rendje közérzetet és közbiztonságot javító preventív tényező lehet.

Ld.: Finszter, 2006: 23–38.

36


A nemzetközi migráció, mint a (nemzetközi) biztonságot erősítő tényező Az eddigiekben a biztonságtudomány klasszikus logikája szerint a ki- és bevándorlást kockázat- és konfliktusorientált nézőpontból közelítettük meg. Befejezésül azonban hangsúlyosan szót kell ejtenünk arról, hogy a migráció mind globálisan, mind regionálisan és lokálisan a biztonságot erősítő faktor is. A globalitás korában a nagy embertömegeket mozgató migráció a Föld népességének egyenletes eloszlását, a regionális túlnépesedés levezetését és a regionális népességcsökkenés kompenzációját vetíti előre. Ennek eredményeképpen például Délkelet-Ázsia országai valamint más közepesen és alacsonyan fejlett országok kevésbé szenvednek majd az ott bekövetkezett demográfiai boom nyomásától, míg a fejlett világot évtizedek óta kínzó népességcsökkenés a bevándorlásban találja meg orvosságát, vagyis a demográfiai biztonság mindkét oldalon erősödik. Ennek eredményeként a világ regionális demográfiai fejlődésének trendjei is (közel) azonos irányba mutatnak majd. Az intenzív vándorlás lassú, de jól érzékelhető kiegyenlítődést eredményez a világgazdaságban is, a világgazdasági centrum-országok veszítenek fejlettségi előnyükből, az elmaradottabb területek fejlődése felgyorsul. A fejlettebb és elmaradottabb területek között kiegyenlítődőben vannak a munkabérek, de a munkajogi struktúrák és követelmények is. Az (átmenetileg) kedvezőbb feltételeknek köszönhetően a beruházási javak, főként az innovációs kapacitások a fejletlenebb területek felé igyekeznek, ahol megteremtik a fogyasztási javakhoz való széleskörű hozzáférés feltételeit, vagyis az individuális biztonság egyik lényeges elemét. A fejlett országokban ma már szinten csak bevándorlók végeznek bizonyos specializált (gyakran alacsony státuszú) munkafolyamatokat, illetve nyújtanak speciális, de a befogadó társadalmak számára létfontosságú szolgáltatásokat. Mindennek előfeltételeként a megamennyiségű adattovábbításra alkalmas globális kommunikációs hálózat már az 1990-es évek közepére készen állt. Mindez a jelenlegi fázisban a gazdasági-kereskedelmi makrorégiók és interregionális együttműködések (EU, Transzatlanti Szabadkereskedelmi és Beruházási Partnerség – TTIP, FÁK, BRICS) és szövetségi rendszerkezdemények keretében megy végbe. Világszinten a civilizációs és kulturális diverzitás viszonylagos csökkenése igazolhatóan csökkenti a nemzetközi konfliktusok valószínűségét, tartósságát és hevességét. Mivel e folyamatok nullaösszegű játszmaként értelmezhetőek, az egyik szereplőnél veszteségként vagy kockázatként jelentkező folyamatok egy másik szereplőnél nyereségként vagy esélyként bukkannak fel, globális szempontból mégis olyan – egyebek között biztonsági – nyereségnek mutatkoznak, amelyek tovább vihetik az emberi fejlődést.


(Az alábbi kérdések megválaszolása nem lehetséges csupán a fenti biztonságpolitikai fejezetben foglaltak alapján, ahhoz a hallgatók történelmi és egyéb társadalomtudományi ismeretei is elengedhetetlenek. ) 1.

Sorolja fel és magyarázza a bevándorlással kapcsolatos legfontosabb nemzetbiztonsági kockázatokat!

3.

Nevezzen meg legalább két olyan példát az USA történetéből, amelyek a bevándorlók és az őshonos népesség között súlyos konfliktusokhoz vezettek, és ismertesse e konfliktusok mélyebb okait, valamint kimenetelüket!

2.

4. 5.

Sorolja fel és magyarázza a bevándorlással kapcsolatos legfontosabb nemzetbiztonsági és közbiztonsági kockázatokat!

Milyen esélykiegyenlítő intézkedéseket ismer Ön, amelyek eredményesen elősegíthetik a problematikus bevándorló (és kisebbségi) népességek társadalmi integrációját?

Ismertesse a Közel-Keletről és Észak-Afrikából Európába vándorló iszlám népesség alkalmazkodási és beilleszkedési nehézségeit, azok biztonságpolitikai összefüggéseit és kapcsolatát a nemzetközi terrorizmussal.

Ajánlott linkek az interneten Brookings Institution http://www.brookings.edu/about#research-programs/ Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület http://biztpol.corvinusembassy.com/ Ford Institute for Human Security http://www.fordinstitute.pitt.edu/ Journal on Migration and Human Security http://jmhs.cmsny.org/index.php/jmhs/index International Relations and Security Network (ISN) http://www.isn.ethz.ch/ Institute for Security Studies in South Africa http://www.africaportal.org/partner/institute-security-studies Migration Policy Institute http://www.migrationpolicy.org Migration Policy Institute Podcasts


http://migrationpolicy.podbean.com/ UN University - Institute for Environment and Human Security (UNU-EHS) http://www.ehs.unu.edu/

Felhasznált és ajánlott irodalom

Albrecht, Hans-Jörg (2010): Biztonság és bűnmegelőzés. Objektív biztonság – szubjektív biztonság. In. Virág, György (ed.): Kriminológiai Tanulmányok, 47. kötet. Országos Kriminológiai Intézet, Budapest. pp. 17–35. Amin, Ash (2003): Multietnicitás és az Európa-eszme. Tér és Társadalom, Vol. 17., No. 2. pp. 13–35. Badie, Bertrand – Smouts, Marie-Claude (1998): A nemzetközi színtér szociológiája. Aula. Budapest. Beck, Ulrich (1986): Risikogesellschaft. Auf dem Weg in eine andere Moderne. Suhrkamp, Frankfurt a.M. Magyarul: (2003): A kockázat-társadalom. Út egy másik modernitásba. Századvég, Budapest. Beck, Ulrich (1988): Gegengifte. Die organisierte Unverantwortlichkeit. Suhrkamp. Frankfurt a.M. Beck, Ulrich (1991): Politik in der Risikogesellschaft. Suhrkamp. Frankfurt a.M. Besenyő, János (2011): „Arab tavasz” – politikai rendszerváltás az észak-afrikai arab államokban. Kül-Világ – A nemzetközi kapcsolatok folyóirata, Vol. 8., No. 4. pp. 51–75. Bukovics, István (2007): A természeti és civilizációs katasztrófák paradigmatikus elmélete. MTA doktori értekezés, Budapest. Gépirat. Elérés: www.drbukovics.hu/modules/jegyzek/ doktar/doktar_195.doc (Letöltve: 2014.07.10.) Buzan, Barry (1997): Rethinking Security after the Cold War. Cooperation and Conflict, Vol. 32., No. 1. pp. 5–28. Calzadilla, Alvaro (2010): Global Income Distribution and Poverty: Implications from the IPCC SRES Scenarios. Working Paper No. 1664. Kiel Institute for the World Economy, November 2010. Charney, Michael – Yeoh, Brenda – Tong, C. K. (eds.): Chinese Migrants Abroad: Cultural, Educational and Social Dimensions of the Chinese Diaspora. World Scientific and Singapore University Press, Singapore. Dunavölgyi, Szilveszter (2008): A migráció magyar intézményeinek jelenlegi jogi szabályozása. In. Póczik, Szilveszter – Dunavölgyi, Szilveszter (eds.): Nemzetközi migráció – nemzetközi kockázatok. HVG-ORAC, Budapest. Finszter, Géza (2006): A társadalomtudományi kutatások szerepe a bűnmegelőzésben a bűnmegelőzés nemzeti stratégiájának tükrében. In. Póczik, Szilveszter – Dunavölgyi, Szilveszter (eds.): Társadalmi összefogással a lakásmaffia ellen. Tanulmányok, dokumentumok 2002 – 2006. Biztonságos Magyarországért Közalapítvány,Budapest, pp. 23–38. Fukuyama, Francis (1992): The End of History and the Last Man. Free Press, New York – Toronto. Füzér, Katalin – Gerő, Márton – Sik, Endre – Zongor, Gábor (2006): Társadalmi tőke és fejlesztés. In. Kolosi, Tamás – Tóth, István György – Vukovich, György (eds.): Társadalmi riport 2006. TÁRKI, Budapest. pp. 335–350. Glatz, Ferenc (2006): Kiűzés, deportálás, kitelepítés. História, Vol. 28., No. 4. pp. 3–5; 26. Glied, Viktor (ed.) (2009): Vízkonfliktusok. Küzdelem egy pohár vízért. Publikon Kiadó, Pécs.


Goffman, Erving (2003): Stigma: über Techniken der Bewältigung beschädigter Identität. Suhrkamp Verlag, Frankfurt. Goodman, Ryan (2006): Humanitarian intervention and pretexts for war. The American Journal of International Law, Vol. 100. pp. 107–141. Guigou, Elisabeth – Chevenement, Jean-Pierre (1999): Les politiques de discrimination positive. [Dossier] Problemes politiques et sociaux, No. 822. pp. 3–72. Magyarul: (1999): A pozitív diszkrimináció változatai. Kisebbségkutatás, Vol. 1., No. 4. Elérés: http://www. hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_1999_04/cikk.php?id=154 (Letöltve: 2014.07.10.) Haour-Knipe, Mary Dr. (n.a.): Migration und HIV/Aids in Europa. International Organization for Migration, Genf. Elérés: http://www.iom.int/en/PDF_Files/Hivaids/hivaids_europe_ ge.pdf (Letöltve: 2014.07.10.) Hertle, Hans-Hermann – Nooke, Maria (2011): Die Todesopfer an der Berliner Mauer 19611989. Ergebnisse eines Forschungsprojektes des Zentrums für Zeithistorische Forschung Potsdam und der Stiftung Berliner Mauer. Zentrum f. zeithistorische Forschung Postsdam. Potsdam/Berlin. Hilbor, Robert C. (2004): Sea gulls, butterflies, and grasshoppers: A brief history of the butterfly effect in nonlinear dynamics. American Journal of Physics, No. 72. pp. 425–427. Hunger, Uwe (2000): Vom Brain-Drain zum Brain-Gain. Migration, Netzwerkbildung und sozio-ökonomische Entwicklung: das Beispiel der indischen Software-Migranten. IMISBeiträge Heft 16/2000. Instituts für Migrationsforschung und Interkulturelle Studien (IMIS), Universität Osnabrück. pp. 7–22. Huntington, Samuel P. (1996): The Clash of Civilizations and the Remaking of World Order, Touchstone Books, London. Huntington, Samuel P. (1993): The Clash of Civilizations? Foreign Affairs, Vol. 72., No. 3. pp. 22–49. Jagusztin, Tamás – Bodnár, Gergely (2008a): Az Európai Unió migrációs politikájának alapjai, In. Póczik, Szilveszter – Dunavölgyi, Szilveszter (eds.): Nemzetközi migráció – nemzetközi kockázatok. HVG-ORAC, Budapest. pp. 121–147. Jagusztin, Tamás – Bodnár, Gergely (2008b): Az illegális migráció elleni küzdelem jogi és politikai eszközei az Európai Unióban. In. Póczik, Szilveszter – Dunavölgyi, Szilveszter (eds.): Nemzetközi migráció – nemzetközi kockázatok. HVG-ORAC, Budapest. pp. 149–179. Jászi, Oszkár (1918): A monarchia jövője: a dualizmus bukása és a Dunai Egyesült Államok. Új Magyarország Rt., Budapest. Jászi, Oszkár (1983): A Habsburg-monarchia felbomlása Gondolat, Budapest. Kimmel, Paul R. (2000): Culture and Conflict. In. Deutsch, Morton – Coleman, Peter T. (eds.): The Handbook of Conflict Resolution: Theory and Practice. Jossey-Bass Publishers, San Francisco. Király, Júlia – Nagy, Márton – Szabó, E. Viktor (2008): Egy különleges eseménysorozat elemzése – a másodrendű jelzáloghitel-piaci válság és (hazai) következményei. Közgazdasági Szemle, Vol. 55., No. 7–8. pp. 573–621. Kiss, Jenő – Horváth, István (eds.) (1993–1996): A közép-európai térség és Magyarország biztonságát fenyegető veszélyek a 1990-es években. OKTK, Budapest. Korinek, László (1995): Félelem a bűnözéstől. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Korinek, László (2006): Nomádok és letelepedettek – gondolatok a közösségi bűnmegelőzésről. Jogtudományi Közlöny, Vol. 61., No. 7–8. pp. 247–267.


Kőszegvári, Tibor (1993): Az ország biztonsága és a menekültek áradata. In. Tamás, Pál – Inotai, András (eds.): Új exodus. MTA TKKI és MTA VGI közös kiadványa, Budapest. pp. 155–167. Kurzweil, Ray (2005): The Singularity Is Near - When humans transcend biology. Penguin Group. New York. Magyarul: (2013): A szingularitás küszöbén. Ad Astra Kiadó, Budapest. Lorenz, Edward (1993): The Essence of Chaos. CRC Press, Seattle. pp. 181–184. Luyendijk, J. (2008): Elkendőzött valóság. Közelkép a Közel-Keletről. Nyitott Könyvműhely, Budapest. McLuhan, Marshall (2001): A Gutenberg-galaxis. A tipográfiai ember létrejötte. Trezor Kiadó, Budapest. Münkler, Herfried – Bohlender, Matthias – Meurer, Sabine (2010): Sicherheit und Risiko. Über den Umgang mit Gefahr im 21. Jahrhundert, transcript Verlag, Bielefeld. Pap, András László (2012): A megfigyelés társadalmának proliferációjától az etnikai profilalkotáson át az állami felelősség kiszervezéséig. Alkotmányjogi és rendészettudományi megközelítések az emberi méltóság, a társadalmi biztonság és az adatvédelem értelmezésekor. L’Harmattan, Budapest. Petővári, Bence (2010): A paradigmaváltás esélyei a fejlett országok migrációs politikájában. PhD értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskola, Budapest. Póczik, Szilveszter – Dunavölgyi, Szilveszter (eds.) (2008): Nemzetközi migráció – nemzetközi kockázatok. HVG-ORAC, Budapest. Elektronikus másodközlés elérés: http://www.okri. hu/images/stories/kutatok/poczikszilveszter/ekonyvek/nemzetkozi%20migracio_ masodkozles_2013.pdf (Letöltve: 2014.07.10.) Póczik, Szilveszter (2008): A nemzetközi migráció tendenciái a 20. és 21. században elméleti és történelmi nézőpontból. In. Póczik, Szilveszter – Dunavölgyi, Szilveszter (eds.): Nemzetközi migráció – nemzetközi kockázatok. HVG-ORAC, Budapest. pp. 31–120. Póczik, Szilveszter (n.a.): AL-Mourabitoun: az „Őrök” szervezete Észak-Afrikában. Kézirat, megjelenés előtt a Besenyő János által szerkesztett Afrikai terrorista és szakadár szervezetek kézikönyve című gyűjteményes munkában.. Póczik, Szilveszter (1999a): Külföldi bűnelkövetők Magyarországon a kriminálstatisztika tükrében 1989–1997. Belügyi Szemle, Vol. 5., No. 9. pp. 28–44. Póczik, Szilveszter (1999b): Cigányok és idegenek. Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc. Póczik, Szilveszter (2003): Cigány integrációs problémák. Kölcsey Intézet, Budapest. Póczik, Szilveszter (2004): Cigányok Európában – Cigányok Magyarországon. 700 év a társadalom peremén. Európai Tükör, Vol. 9., No. 9.pp. 53–68. Póczik Szilveszter (2008): A nemzetközi migráció tendenciái a 20. és 21. században elméleti és történelmi nézőpontból. In: Póczik Szilveszter-Dunavölgyi Szilveszter (szerk.): Nemzetközi migráció – nemzetközi kockázatok. HVG-ORAC, Budapest,. pp. 31-120. Póczik, Szilveszter (2009): Farkasláb az ajtórésben …? A fasizmusok társadalmi előfeltételeiről történelmi és jelenkori perspektívában. Polgári Szemle, Vol. 5., No. 5. pp. 59–69. Póczik, Szilveszter (2011a): Nemzetközi migráció – biztonságpolitikai, rendészeti aspektusok. In. Tarrósy, István – Glied, Viktor – Keserű, Dávid (eds.): Új népvándorlás - migráció a 21. században Afrika és Európa között. Publikon Kiadó, Pécs. pp. 35–51. Elektronikus közlés elérés: http://www.ittvagyunk.eu/application/essay/127_1.pdf (Letöltve: 2014.07.10.) Póczik, Szilveszter (2011b): Az iszlám forradalom. Publikon Kiadó, Pécs.


Póczik, Szilveszter (2014): Régi terrorizmus – újfajta terrorizmus I. Kritikai vizsgálódás a terrorizmus-elméletek körében. Kriminológiai Tanulmányok, No. 51. OKRI, Budapest. pp. 72–92. Portmann, Michael (2006): Magyarok, németek menekülése – Vajdaság 1945–46. História, Vol. 28., No. 4. pp. 8–12. Sarrazin, Thilo (2010): Deutschland schafft sich ab. Wie wir unser Land aufs Spiel setzen. DVA Verlag, München. Sassen, Saskia (2000): Elveszített kontroll? Szuverenitás a globalizáció korában. Helikon kiadó, Budapest. Sellin, Thorsten (1938): Culture and Conflict in Crime. Social Science Research Council, New York. Skubsch, Sabine (2000): Kurdische Migrantinnen und Migranten im Einwanderungsland Deutschland. PhD. Diss. University of Duisburg-Essen. Sowell, Thomas (2004): Affirmative Action Around the World: An Empirical Study. Yale University Press, New Haven. Szabó A., Ferenc (2006): A nemzetközi migráció és korunk biztonságpolitikai kihívásai. Zrínyi Kiadó, Budapest. Szabó, János (1993): Védelmi szektor és nemzetközi migráció. In. Tamás, Pál – Inotai, András (eds.): Új exodus. MTA TKKI és MTA VGI közös kiadványa, Budapest. pp. 134–154. Szabó Kovács, Judit (1992): A jelenkori népvándorlás kriminogén hatásai. Rendészeti Szemle, Vol. 2., No. 12. pp. 66–72. Takács, Péter et al. (eds.) (2005): Államtan. Az állam általános elmélete. I–II. kötet. Kézirat. Különösen V. rész. XIX. B. fejezet. Tarrósy, István – Glied, Viktor – Keserű, Dávid (eds.) (2011): Új népvándorlás – migráció a 21. században Afrika és Európa között. Publikon Kiadó, Pécs. Ulam, Stanislaw (1958).: Tribute to John von Neumann. Bulletin of the American Mathematical Society, Vol. 64., No. 3., pp. 1-49. Ulfkotte, Udo (2003): Der Krieg in unseren Städten. Wie radikale Islamisten Deutschland unterwandern. Eichborn, Frankfurt a. M. Vold, George (1958): Theoretical Criminology Oxford University Press, New York.

Harmadik fejezet A nemzetközi migráció jelensége és tendenciái az egyes földrajzi térségekben

Nemzetközi migráció, biztonságpolitika, biztonság

Recommend Documents