Nemzetiségi néplapok Magyarországon 1848-ban

URBÁN ALADÁR

Nemzetiségi néplapok Magyarországon 1848-ban

Magyarországon az 1848. évi nagy jelentõségû társadalmi és politikai változások a párizsi és a bécsi forradalom bátorító híre mellett a felbátorodott pozsonyi országgyûlés rendi ellenzékének, valamint a fõvárosi ifjúság elszánt fellépésének voltak köszönhetõk. Ez utóbbinak eldöntõ jelentõségét a Rákos mezején gyülekezõ parasztsereg rémképe, s az ország különbözõ vidékein fenyegetõ parasztfelkelés lehetõsége biztosította.1 A fenyegetõ parasztmozgalmak hírét gróf Batthyány Lajos miniszterelnök olyan aggasztónak tartotta, hogy március 23-án megküldte a hatóságoknak a jobbágyi terhek eltörlésérõl és a közteherviselésrõl az országgyûlés által elfogadott, de a bécsi udvari kancellária által még meg sem vitatott törvénycikkeket, hogy hirdessék ki azokat a megyék parasztságának.2 A pozsonyi országgyûlés befejezése, az áprilisi törvények kihirdetése után a volt jobbágyok felvilágosítása, a törvények magyarázata lett a megyei hatóságok kétségtelenül legfontosabb feladata. Ezt indokolttá tette az, hogy csak az úrbéres szolgáltatások szûntek meg, illetve a jobbágytelkek kerültek mûvelõik tulajdonába, míg a majorsági zsellérek szolgáltatása megmaradt, illetve a szõlõdézsma és a legelõk megosztásáról szóló, a volt jobbágyokra hátrányos 1836. évi törvény is életben maradt. A népfelvilágosítás feladatával Pest város Rendre Ügyelõ Választmánya az országgyûlés berekesztésének másnapján, április 12-én, a megyei Választmány április 13-án foglalkozott. A Pesti Hírlap április 15-iki tudósítása szerint azt vitatták meg, hogy „micsoda utakon” lehetne a népnek megmagyarázni „különösen azon jótékonyságok eredetét, melyeket az utóbbi törvényhozás törvénybe itatott”.3 A Budapesti Híradó április 21-iki információja szerint a megyei Választmány ülésén megjelent az országgyûlésrõl visszatért gróf Teleki László és Szentkirályi Mór, a megye elsõ alispánja. Mindkettõjüket beválasztották a már csak néhány napig mûködõ Választmányba, s Szentkirályi átvette az ülés elnökségét is. Bár a tudósítás nem szól róla, a napirend kapcsán Szentkirályi – mint a megye egyik követe – nyilván beszámolt arról a vitáról, amelyet a Választmány április 6-án született állásfoglalása váltott ki. Ez a diétától a szõlõdézsma eltörlését sürgette, amivel az országgyûlést arra késztette, hogy állást foglaljon, miként értelmezendõ az úrbériség eltörlése.4 Ilyen elõzmények után érthetõ, hogy a megye a törvények szentesítése után 48 órával napirendre tûzte egy országos népfelvilágosító lap megjelentetését, s ennek elõkészítésére egy választmányt küldött ki. A Budapesti Híradó a továbbiakban még arról tudósított, hogy „Pap Zsigmond nem egyesült g[örögkeleti] pap javaslatára… a már alapított néplapra nézve határoztatott, hogy az minden a hazában divatozó nyelven szerkesztessék”.5 A fenti beszámolókat követõen a fõvárosi sajtó több ízben foglalkozott a néplap kérdésével. Az újságok rövid – és gyakran pontatlan – tájékoztatásánál több részletet tudunk meg Petõfi Sándor és Arany János levelezésébõl. Petõfi már április 18-án tájékoztatta a néplap tervérõl Aranyt, közölve, hogy a terv készítésére kiküldött választmánynak õ is tagja. Kijelentette, hogy õ szerkesztõnek Aranyt javasolta, mert kívüle senkit sem tart alkalmasnak. Kérte Aranyt, hogy „tüstént” írjon, milyen feltételekkel vállalja el a szerkesztést.6 Arany postafordultával, április 22-én kelt levélben válaszolt, s számos kérdésre várt felvilágosítást.7 Petõfi a választmány május 4-iki ülése


h

267

után másnap tájékoztatta Aranyt a megbeszélés eredményérõl. Eszerint a lapot nem könyvárus adja ki, hanem „a Pest megyei középponti választmány, a ministeriumnak pénzbeli segítségével. E lapnak fõszerkesztõje lesz egy magyar ember [ti. Arany János], s mellette lesz négy vagy öt segédszerkesztõ, a kik ugyanazt a mi a magyarban megjelenik, lefordítják németre, tótra, oláhra, ráczra, s így ezen ujság öt nyelven fog megjelenni.”8 A kormány részérõl a népfelvilágosítás ügyében értelemszerûen a belügyminiszternek kellett intézkednie. A feladat sürgõsségét tekintve erre késve, a Pest városi és megyei Választmány kezdeményezése után két héttel került sor. (Ennek részben magyarázata az, hogy Szemere a belügyminisztériumot hivatalosan csak április 20-án vette át, amikor a március vége óta a fõvárosban mûködõ Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány beszüntette mûködését.) Április 20-án jelent meg a Pesti Hírlapban a belügyminisztérium hivatalos közleménye, amely arról tudósított, hogy megrendelték az április törvényeknek nemzetiségi nyelvekre történõ fordítását. Egyben bejelentette, hogy többeket – köztük Táncsicsot is – felszólítottak „olyan népszerû munkácska készítésére, melly a törvények magyarázatát foglalván magában, azoknak hasznairól, eredményeirõl, érdemeirõl a népet felvilágosítsa. Ez minden illetõ nyelvekre lefordíttatik és országszerte ki fog osztatni.” (Kiemelés az eredetiben.) A pályázatot Vas Gereben nyerte, aki március utolsó napjaiban Gyõrött megjelentette Öreg ÁBC vén emberek számára címû röpiratát, amelyet átlag tíznaponként újabb három követett. Ezek anyagát felhasználva született meg A király tanácsadója megmagyarázza a népnek az új törvényeket címû hivatalos kiadvány. Május 23-án a belügyminisztérium körlevél mellékleteként a 25 000 példányban készült füzetet megfelelõ számban megküldte a hatóságoknak, hogy azzal ismertessék meg a népet. Május 27-én a belügyminisztérium ismét hivatalos közleményben tudatta a kiadvány szétküldését, és bejelentette: a munkát „oláh, tót, rácz stb. nyelvekre is” lefordítják, s azokat is szét fogják küldeni.9 Közben május 10-én a polgárok kezdeményezésébõl megjelenõ népnap ügyében – amelynek a fõvárosban már állítólag 3400 támogató elõfizetõje volt – fontos lépés történt. Ekkor a kezdeményezõ Pest megye választmányi nagygyûlésén megválasztották a tervezett országos néplap „vezetésére ügyelendõ választmány” tagjait: Nyáry Pált (ekkor már a megye elsõ alispánját), Teleki Lászlót, Vörösmarty Mihályt, Fényes Eleket, Fribeisz Istvánt és Petõfi Sándort. A választmány ugyanezen a napon körlevélben fordult a megyékhez, tájékoztatva azokat az általa kiadni tervezett „Népbarát” címû lapról, megküldve annak programját, és közölte, hogy Nyáry Pál elnökletével egy a lap szerkesztésére felügyelõbizottságot hoztak léte.10 A megye felszólítására Pest város közgyûlése május 20-án delegálta a maga megbízottait a néplap szerkesztését felügyelõ közös bizottmányba. Ekkorra azonban eldõlt, hogy a május 16-án Pestre érkezett Arany nem látta biztosnak a felkínált szerkesztõi állást és visszalépett. Ekkor azonban Petõfi kezdeményezésére Vas Gerebenre bízták a szerkesztést, aki – nyilván ez volt a Petõfi által nyújtott támogatás ára – elfogadta „levelezõ” társszerkesztõnek a hazautazó Arany Jánost.11 Ilyen elõzmények után Pest megye és város „középponti választmánya” nevében Nyáry Pál, a bizottmány elnöke május 25-én jelentette a belügyminiszternek, hogy „egy nép számára írt, az ./. alatti program szerént magyar, német, tót, oláh, horvát és szerb nyelven szerkesztendõ lap” kiadását határozták el. Mivel a lapnak akkor lesz sok olvasója, ha az olcsó, Nyáry „a megbízott középponti választmány” nevében három pontból álló kérelmet terjesztett elõ. Eszerint annak engedélyezését kérte, hogy a községek a lakosok arányában rendelt példányokat a községi pénztárból fizethessék; a posta bérmentesen szállítsa a lapot vidékre; az országos pénztár évente segéllyel támogassa az újságot, amelynek kiadása közérdek.12 A szerkesztõkrõl Nyáry nem nyilatkozott, ami természetes, mivel az 1848:XVIII.tc. 30.§ értelmében az ún. idõszaki lapok kiadását az illetõ hatóság vezetõjének (alispánnak, fõkapitánynak, polgármesternek) kellett bejelenteni a lap szerkesztésére és kiadására vonatkozó adatokat, s a hatóság tett arról jelentést a belügyminisztériumak.

268

h

URBÁN ALADÁR

Vas Gereben szerkesztõ május végén jelentette Pest város tanácsának maga és Arany János nevében, hogy a pesti Középponti Választmány által kiadandó Nép barátja címû lap szerkesztõi lesznek. A törvény által elõírt kauciót az említett Választmány biztosítja. Vas Gereben végül kérelmezte, hogy „a póstai szétküldés tárgyában a kereskedelmi közügyérséghez” tegye meg a tanács a szükséges bejelentést.13 A biztosíték ügyében Nyáry Pál a Választmány elnöke sk. nyilatkozatot adott a városnak, hogy a szükséges biztosítékról a napokban tartandó ülésen döntenek, addig is kérte, hogy sorait „ideiglenesen biztosíték gyanánt” fogadják el.14 Vas Gereben beadványát és Nyáry Pál nyilatkozatát Pest város helyettes polgármestere már június 3-án felterjesztette a belügyminiszterhez.15 A nemzetiségi lapok szerkesztõit ekkor még nem bízták meg. Így csak a következõ napokban jelentette a polgármesternek Mácsai Lukács, hogy „a Népszerû Néplapok kiadására alakult Társaság választmánya által tótnéplap szerkesztõnek választattam”. Lapja a Pratel ludu, június 8-ától minden csütörtökön jelenik meg. Ezzel párhuzamosan jelentkezett Bujanovics János, akit „a népszerû Néplapok kiadására alakult Társaság” a horvát néplap szerkesztõjének választott. Lapja a Pucki priatelj június 8-ától csütörtökönként fog megjelenni. Június 8-án – tehát a két lap tervezett indulásának napján – Rottenbiller Lipót helyettes polgármester intézte, felterjesztve Szemere belügyminiszterhez a két szerkesztõ bejelentését.16 Szemere Bertalan június 20-án a megyéhez és a városhoz egyidejûleg intézett leiratban reagált a Nép-barát kiadásával kapcsolatos beadványokra. Mindenekelõtt leszögezte: „Ha bár a terv szerént magyar, német, tót, oláh, horvát és szerb – és így hat külön nyelven is jelenik meg, mint tisztán és egyenesen csak fordítás, a törvényes biztosíték csak egy lapért járó mennyiségben kívántatik meg.” A levél második pontjában a miniszter ígéretet tett, hogy „az illetõ minister eszközlött megegyezésével” a lapot a postán bér nélkül lehet majd szétküldeni. Szemere végül garantálta, hogy a községeket „az illetõ hatóságok útján” értesítik, hogy a lap egy-egy példányát a közös pénztár terhére megrendelhessék. Az eléje tett fogalmazványt azonban kiegészítette azzal a figyelmeztetéssel, hogy ha a lap „békés és tanító szellemét” megváltoztatná, akkor az engedmények elveszítik érvényüket. Az országos pénztártól Nyáry által igényelt segélyt a miniszter nem tartotta lehetségesnek. Majd utasította mind a két hatóságot, hogy „középponti választmányuk által” felügyeljenek a lap célkitûzéseire és a beadott programnak megfelelõ szerkesztésre. Szemere végül Pest városát mint illetékest szólította fel, „miszerint a lapnak eddig fel nem jelentett külön nyelvekeni czímeit, valamint a fordító szerkesztõnek neveit a törvény értelmében haladék nélkül bemutassa”.17 Közben folytak a „fõlap”, a magyar nyelvû Nép barátja kiadásának elõkészületei. Május utolsó napjaiban, de legkésõbb az újság elsõ számának publikálása elõtt, megjelent a Nép barátja elõfizetési felhívása, amely igen részletesen tájékoztatott a lap kiadásának elõzményeirõl és célkitûzéseirõl. A szerkesztõk szándéka szerint a régi világról és az új szabadságról, a legújabb törvények magyarázatáról, az évenkénti országgyûlés eseményeirõl kívántak szólni. Továbbá tervezik, hogy beszámolnak a mezõgazdasági ismeretekrõl, a külországok eseményeirõl, s idõrõl idõre verseket is közölnek, esetleg hasznos hirdetésekre hívják fel a figyelmet. Végül arról tájékoztatott a felhívás, hogy a lap hetente egyszer, vasárnaponként jelenik meg, s elõfizetése június elejétõl december végéig Pesten és vidéken egyaránt öt huszas.18 Ezt követõen rövidesen, június 4-iki dátummal megjelent a Nép barátja 1. száma címe alatt a tájékoztatás: „Kiadja a Pesti Középponti Választmány”. Alatta a lap mottója: „A ki mint vet, úgy arat.” A beköszöntõ „Elöljáróbeszéd” hasznos ismereteket ígért azoknak, akik tájékozódni, tanulni kívánnak.19 A magyar, a szlovák és a horvát kiadás megjelenését követõen a középponti választmány felhívásában jelezte a hatóságoknak, hogy mire vállalkoztak. Június 18-án a Pesti Hírlap megjelentette „A pesti középponti választmányból hazafiui felszólítás a megyék s községek elöljáróihoz” címû közleményt. Ebben Nyáry Pál, a választmány elnöke arra figyelmeztet, hogy akik a népet vezetik, felelõsek azért, ha az fel nem világosítva, megsérti a tulaj-


h

269

dont. A népet felvilágosítani polgári kötelesség, ennek elmulasztása „a legóriásibb polgári bûn”. A középponti választmány Nép barátja címen néplapot ad ki, ami „egyedül a népért van”, s ezért azt ezerenként terjeszteni a nép között feltétlenül szükséges. Hat különbözõ nyelven jelenik meg a lap. „Különbözõ a nyelv – folytatja Nyáry –, de egy a magyar érzelemben.” Sürgeti tehát, hogy a helységek egy vagy több példányt rendeljenek meg közös költségen, mely utóbbit remélik, hogy „a ministerium folyamodásnak nyomán” helyeselni fog.20 Szemere június 20-án kelt levelében tudomásul vette a Nép barátja hat nyelven történõ megjelentetésének tervét, és hozzájárult ahhoz, hogy amíg az idegen nyelvû változat „nem egyéb, mint tisztán és egyenesen csak fordítás”, a törvényszabta biztosítékot csak egy lap után kell letenni. Ennek a figyelmeztetésnek eredményeként, amikor a der Volksfreund szerkesztõje, Czigler Sándor benyújtotta nyilatkozatát, kijelentette, hogy õ a néplap „mint fordításnak tekintendõ részének szerkesztésére” kapott a pesti Középponti Választmánytól megbízást.21 Pest város polgármestere, Rottenbiller Lipót a Czigler által benyújtott jelentést csak július 7-én terjesztette fel a belügyminiszterhez. Czigler nyilatkozatát mellékelve, aki „a Népbarátja czímû lapnak német nyelven leendõ fordítását felvállalta”, Rottenbiller hozzátette: „mihelyt a lapnak szerb és oláh nyelvekre leendõ fordítására vállalkozó magát jelentendõ”, azt pótlólag közölni fogja.22 A szerb néplap megjelenésérõl nincsen tudomásunk. A román néplap azonban június közepén megjelent, de annak hogy szerkesztõje bejelentette volna indulását, nincsen nyoma sem Pest város, sem a belügyminisztérium irataiban. Az a tény azonban, hogy a román nyelvû változat létezik, hivatalosan sajátos módon jutott a hatóságok tudomására. Láttuk, hogy Pest helyettes polgármestere június 8-án terjesztette fel a szlovák és a horvát néplap szerkesztõinek beadványát. Szemere június 16-án kelt levelében közölte Klauzál Gábor földmûvelési, ipari és kereskedelmi miniszterrel, hogy a Nép barátja magyar nyelvû kiadására, illetve szlovák és horvát nyelvû fordítására azt a kedvezményt adta, hogy „a postán bér nélkül küldessék szét”.23 Ez a levél azonban csak szeptember 12-én került a leíróirodába, s megtartva annak eredeti dátumát Szemere azt lemondása elõtt írta alá.24 Szeptember 16-án Trefort Ágoston, a lemondott Klauzál minisztert helyettesítõ államtitkár közölte a belügyminisztériummal: „Minden lehetõ félreértések és balmagyarázatok megelõzése végett” értesíti a minisztériumot, hogy a Szemere Bertalan aláírásával június 16-án kelt levél – amely „a Népbarát czímû magyar, tóth és horvát nyelven megjelenõ lapnak bérmentes szétküldése, s az elõfizetésnek minden postai hivatalnál elfogadása iránt” intézkedést kért – csak aznap érkezett meg a földmûvelési, ipari és kereskedelmi minisztériumba.25 Trefort ezután szeptember 18-án intézkedhetett, s Szemere levelének megfelelõen három lap bérmentes terjesztését hagyta meg a budai fõpostahivatalnak.26 Ezt követõen szeptember 27-én Pap Zsigmond beadvánnyal fordult a belügyminisztériumhoz, hogy megjelent a Nép barátja román változata az Amiculu poporului, de ennek terjesztésérõl még nem történt intézkedés, holott õt a középponti választmány a szerkesztéssel megbízta. Ezért kérte az utólagos intézkedést lapjának „oláh nyelven ingyenes szétküldésére”.27 A megkeresésre Kemény Dénes államtitkár október 10-én felhívta Trefort minisztériumának figyelmét arra, hogy a „Népbarát ujság több fordításban jelenik meg, és az engedelem minden fordításra értendõ”.28 A földmûvelési, ipari és kereskedelmi minisztérium október 18-án kelt válaszában közölte, hogy õk már szeptember 18-án megtették a szükséges intézkedést, de a postahivatalokat újból figyelmeztetik a kedvezményekre.29 Közben Pap Zsigmond megúnva a várakozást, közvetlenül a Honvédelmi Bizottmányhoz fordult. Október 14-én kelt levelében panaszt tett, hogy a néplap „oláh részével”, amely már négy hónapja jelenik meg, de mind ez ideig ügyében semmi intézkedés nem történt, sõt „a pesti fõ posta hivatal a már beszedett elõfizetéseket is letartóztatja”. Kéri tehát az intézkedést, hogy a lap „a posta hivataloknál mindenütt ingyen expdiáltassék, és az elõfizetések a vidéki póstáknál elfogadtassék”.30 A bizottmány a levelet áttette a kereskedelmi minisztériumnak.

270

h

URBÁN ALADÁR

Innen október 21-én továbbküldték Pap Zsigmond panaszát a belügyminisztériumnak azzal a kéréssel, hogy ha nincs a lap ellen kifogás, úgy arról nyilatkozzanak.31 A belügyminisztérium november 9-én megküldte válaszát, miszerint Pest megye és város gondoskodtak „a Népbarát czímû lapért járó biztosítéknak” elvállalásáról, így sem az Amiculu [így] poporului, sem a lap magyar, szlovák és horvát nyelven megjelenõ példányaira nézve nincsen észrevételük.32 Közben párhuzamos intézkedésekre is sor került. A Honvédelmi Bizottmány irodájából október 20-án a budai fõpostahivatal és osztályai kaptak értesítést, hogy a néplap magyar, szlovák és horvát kiadását bér nélkül szállítsák, és az elõfizetést minden postahivatalban fogadják el.33 Október 28-án azután a Bizottmány külön rendeletben intézkedett, hogy „a Népbarát oláhfordítását” Amicul (!) popuruli cím alatt, Pap Zsigmond szerkesztésében bérmentesen küldjék szét.34 A Nép barátja terjesztését jelentõsen megkönnyítette, hogy Nyáry Pált, a lapot kiadó Választmány elnökét beválasztották a Honvédelmi Bizottmányba. November 9-én jelent meg a Közlönyben Nyárynak, a Bizottmány helyettes elnökének vonatkozó rendelete. Ebben utasította azoknak a községeknek jegyzõit, ahová akár saját költségükön, akár ingyen érkeznek a néplapok, hogy a hetenként megjelenõ újságot a legközelebbi postaállomásról hozassák el, s „minden vasár- és ünnepnap a népnek olvassák fel, miszerint az a haza szerencsétlenségét ismerve, magát alattomos bujtogatók által el ne ámítsa”.35 A kormányzatnak ez a támogatása bátorította fel Vas Gerebent, hogy november végén a Nép barátja 1849. évi tervezett magyar, szlovák, román és német kiadásának olyan támogatását kérje a Honvédelmi Bizottmánytól, miszerint „lapjainkat a nyelvek különbsége szerint minden község által megrendeltetni kegyeskedjék”. A beadvány a támogatást úgy képzelte, hogy a megyék terjesztik fel a helység nevét, az ahhoz legközelebbi postaállomást, s az elõfizetési díjat „az illetõ nyelveni szerkesztõségek juttatják el”.36 A beadvány optimista, mert a nemzetiségek nyelvén megjelenõ kiadványokat – nem említve a horvátot – változatlanul hetente egyszer tervezi kiadni, sõt a magyar nyelvût hetente kétszer kívánta megjelentetni. A Nép barátja elterjedtségérõl ezekben a napokban megbízható adatokkal rendelkezünk. A Kossuth Hírlapja november 29-iki száma közölte a fõvárosban kiadott és postán vidékre küldött lapok kimutatását. Eszerint a Nép barátja magyar kiadásából 2710, a szlovák változatból 534, a románból 596 és a német változatból 80 példányt postáztak. A katonai helyzet gyors romlása, a menekülés Debrecenbe keresztülhúzta az optimista elképzeléseket. Vas Gereben távozott a kormánnyal, az õ lapja Debrecenben január közepén már megjelent, s május elején visszaköltözött Pestre. A szlovák néplap, a Pratel ludu is feltámadt április elején, s június végéig Debrecenben nyomták. A többi változat nem élte túl a fõváros elvesztését.

Jegyzetek 1. Varga János: A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban. Akadémiai Kiadó, Bp., 1971. 125–167. 2. Gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki, hadügyi és nemzetõri iratai. S.a.r. Urbán Aladár. Argumentum Kiadó, Bp., 1999. 162–163. Batthyány lépése egyben az udvari körök ellenállását is igyekezett lehetetlenné tenni. 3. Hírlapokat idézve vagy azokra hivatkozva lábjegyzetet nem használunk, ha a lap dátuma a szövegben szerepel. 4. Varga i. m. 5. Pest megye Rendre Ügyelõ Választmányának jegyzõkönyve fennmaradt. Közli Spira György: A vezérmegye forradalmi választmánya 1848 tavaszán. Századok, 1964/4. Errõl a napról azonban nem találunk feljegyzést. A magyarázat valószínûleg az, amit Pap Zsigmond az országgyûlés aug. 26-iki ülésén említett, hogy õ a néplap ügyében a Radical Körben tartott „néptanács” alkalmából szólalt fel.


h 271

6. Petõfi Sándor Összes Mûvei (PSÖM) VII. Petõfi Sándor levelezése. S.a.r. Kiss József –V. Nyilassy Vilma. Akadémiai Kiadó, Bp., 1964. 139; Arany János Összes Mûvei (AJÖM) XV. Arany János levelezése I. S.a.r. Sáfrán Györgyi. Akadémiai Kiadó, Bp. 1975. 198. 7. PSÖM VII. 141–142; AJÖM XV. 201–202. Arany a kilátásba helyezett munkával kapcsolatos kérdéseken túl az utóiratban megkérdezte: „Hogyan van, hogy a ’Munkások Ujsága’ ellenében keletkezik néplap és nem azt veszik pártfogás alá?” 8. PSÖM VII. 143-144; AJÖM XV. 204–205. 9. Az elmondottakra l. részletesen a szerzõ „Az Öreg ÁBC-tõl A király tanácsadójá-ig” c. közleményét. Magyar Könyvszemle 2003/2. 232–239. Szemere a belügyminisztériumnak a második félévi költségvetését elõkészítve, ezt vetette papírra: „Nem magyar hirlapoknak segedelem, mellyek a hivatalos rendeleteket közzé teszik, s más nyelven írt czélszerü könyvek kiadására, néplap terjesztése.” OL H 11 Szemere Bertalan miniszteri iratai, 2. fasc. Ez a tétel (10 ezer ft.) nem szerepel a BM végleges költségvetésében; l. Kossuth Lajos Összes Munkái (KLÖM) XII. S.a.r. Sinkovics István. Akadémiai Kiadó, Bp., 1957. 499. 10. Az ülés jkvét a tagok névsorával, valamint a máj. 10-én a megyéknek küldött körlevél szövegét közli: Petõfi adattár III. S.a.r. Kiss József. Akadémiai Kiadó–Balassi Kiadó, Bp., 1992. 108–109. 11. Arany magatartására és Petõfi szerepére részletesebben l. a szerzõ „A pesti Középponti Választmány lapja: a Nép barátja 1848-ban” c. tanulmányát az Aetas 2003/3–4. számában. 12. OL H 12 Belügyminisztérium, általános iratok (a továbbiakban: BM) 1848:3334. Mellette a „Népbarát programja”. 13. BM 1848:3334. Vas Gereben itt használja elõször lapja nevét a Nép barátja formában. A hatóságok a lap megjelenése után is rendre a Népbarát elnevezést használják. 14. BM 1848:3334. az ikt. számok azonosságát az magyarázza, hogy az eredetileg különbözõ számon iktatott iratokat összevonták. 15. BM 1848:3334 16. Mácsai, Bujanovics és Rottenbiller levele: BM 1848:3334. A két szerkesztõ levele datálatlan. A lapok címét az általuk megadott formában közöljük. 17. BM 1848:3334; Pest megye levéltára. Pest megye közgyûlési iratai 1848:4668. 18. A felhívás röplapon jelent meg. Példányait l. OL Újkori gyûjtemény. R 32 1848/49-es nyomtatványok. Közli mint kétes hitelût AJÖM X. Prózai mûvek. S.a.r. Keresztury Mária. Akadémiai Kiadó, Bp., 1962. 589–591; továbbá: Vas Gereben. Összeállította Császtvay Tünde. Vár utca tizenhét. Veszprém, 1997/1. 55–56. 19. Közli mint kétes hitelût AJÖM X. 591–592; Vár utca tizenhét, 56. Ismereteink szerint Arany máj. 16-tól legfeljebb négy napig tartózkodhatott Pesten. Így mind az elõfizetési felhívás, mind az Elöljáróbeszéd nagy valószínûséggel Vas Gereben munkája. 20. A felhívás elõször a Jelenkor jún. 15-iki számában jelent meg. 21. OL H 15 Belügyminisztérium, rendõri osztály (a továbbiakban: BM rend.) 1848-2-69. A beadványnak nincs dátuma. Külzetén a bemutatás idõpontja: jún. 26. 22. BM rend. 1848-2-69. A BM júl. 16-án kelt válasza: uo. A lap kettõs biztosítéka körüli huzavonával, amely Pest megye részérõl csak elvi nyilatkozat maradt, itt nem foglalkozunk. A részletekre l. a szerzõnek a 11. jegyzetnél említett tanulmányát. 23. BM 1848: 3334. A postaügyek Klauzál Gábor minisztériumához tartoztak 24. A fogalmazványon a leíróiroda szept. 12-iki dátuma szerepel. A levél visszatartása, a fogalmazvány eredeti dátumának megtartása csak Szemere tudtával történhetett. Ezek szerint gondja volt rá, hogy lemondása elõtt aláírja és postáztassa. 25. BM rend. 1848-2-202. 26. A rendeletre hivatkozik: BM rend. 1848.-2- 216. A rendelet késlekedése nem akadályozta a Nép barátja terjesztését. Erdõsi Pál nagybányai postamester július 29-én Kossuthnak jelentette, hogy az Eötvös József által a szegény sorsú falvaknak rendelt 600 példányból magyarul nem tudó helységek is magyar nyelvû példányt kaptak. OL R 110 Kossuth Hírlapjával kapcsolatos iratok, 1848. júl. (Eötvös intézkedésérõl a Nép barátja júl. 16-iki számában értesítette olvasóit.)

272

h URBÁN ALADÁR

27. BM rend. 1848-2- 206. Pap Zsigmond nem hivatkozik arra, hogy õ lapja megindulását hivatalosan bejelentette. Azt, hogy a román nyelvû változat idõben eljutott vidékre, bizonyítja az Arad megyei Selindrõl júl. 13-án a BM-hez intézett magánlevél, amelynek szerzõje aggályait jelzi a lap 1. számával kapcsolatban. BM rend. 1848-2-112. 28. BM rend. 1848-2-206. 29. BM rend. 1848-2-216. A levélbõl kiviláglik, hogy csak a magyar, szlovák és horvát változat terjesztésérõl intézkedtek. 30. OM rend. 1848-2-217. Pap Zsigmond ekkor sem említi, hogy õ már beadta jelentését. 31. Uo. 32. Uo. 33. OL H 2 az Országos Honvédelmi Bizottmány iratai (a továbbiakban: OHB) 1848:1842. Tehát még mindég csak a három változatot említi a rendelet. 34. Uo. Érdekes, hogy a német változatról ezekben a rendeletekben nem esik szó. 35. Közli Kossuth Lajos Összes Munkái XIII. S. a. r. Barta István. Akadémiai Kiadó, Bp., 1953. 363. 36. BM rend. 1848-2-226. A levélnek nincsen dátuma. Szövegét Vas Gereben írta, beleértve Pap Zsigmond, Mácsai Lukács és Ziegler Sándor aláírását. Az OHB nov. 27-én intézkedett, hogy a községek egy-egy példányt rendeljenek meg. Közlöny nov. 30., 173. sz.

Függelék Az alábbiakban összefoglaljuk a Nép barátja négy nemzetiségi nyelven megjelent változatára vonatkozó legfontosabb könyvészeti és levéltári ismereteket. A) A szlovák néplap: Prjael ludu. Szerkesztõje: Mácsay Lukács [Lukaè Maèaj] (1816–1879) pesti ügyvéd, 1849 tavaszán a pótválasztáson Bars megye újbányai kerületének képviselõje.1 Szerkesztõtársa Szeberényi Lajos (1820–1875), a Kossuth Hírlapjának munkatársa.2 A lapból 1848. június 8.–december 28. között 30 szám jelent meg.3 Mottója: Ki mint vet, úgy arat. A lapot a Honvédelmi Bizottmány támogatta. 1848. november 6-án az OHB utasította a pénzügyminisztériumot, hogy a mellékelt kimutatás szerint „a tót néplap szerkesztõjének az illetõ helységeknek ingyen kiszolgáltatott példányokért 776 ft 40 xrt pengõ pénzben utalványozni és Mácsai Lukácsnak kifizettetni rendeljen”.4 A szlovák változatból az Országos Széchenyi Könyvtár (OSzK) hírlaptárában az 1848. évi folyam 30 számából összesen 11 található.5 B) A román néplap: Amicu poporului. Szerkesztõje: Pap (Papp) Zsigmond [Sigismund Pop] (1817–1889) teológiát és jogot végzett görögkeleti pap, májustól a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium közoktatási osztályának fogalmazója, júliustól Kõvár vidék egyik képviselõje, az országgyûlésen a román lakosság érdekeinek aktív szószólója, a kormánnyal való együttmûködés támogatója.6 A lap 1848 június 3/15. – október 28/november 9. között jelent meg.7 Mottója: Ki mint sózza, úgy eszi. Az 1. szám teljes fordítását július 13-án az Arad megyei Siliugyila (Selind) helységbõl egy birtokos felterjesztette, aki aggodalmát fejezte ki, mert a lap arra bíztat, hogy képviselõt „egyedül ön részükrõl” válasszanak.8 Az 1. számból „A népképviseletrõl” szóló cikknek magyar fordítását publikálta egy a nemzetiségi megbékélésrõl a centenárium alkalmával kiadott kötet.9 Közli továbbá a június 24-iki dátummal megjelent, a „Vidéki tudósítás” rovatban található híradást arról, hogy Lugoson képviselõnek választották Eftimie Murgut.10 A lap 23 számából az OSzK hírlaptárában csak 5 példány található.11 C) A horvát néplap: Puèki priatelj. Szerkesztõje: Bujanovics Iván [Ivan Bujanoviè]12 A lapból 1848 június 8. – december 7. között 27 szám jelent meg.13 Mottója: Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. A lap június 22-iki, 3. számában a független felelõs minisztériumról írott cikket fordításban közli a már idézett centenáriumi okmánypublikáció.14 A „Mi új-


h

273

ság Budán?” címû rovatnak a november 30-iki, 26. számában található tudósításának fordítása ugyancsak ott jelent meg.15 Az OSzK hírlaptárában a lap 19 példánya található meg.16 D) A német néplap: Der Volksfreund. Wochen-Schrift für Belehrung und Erheiterung des Volkes. Szerkesztõje: Czigler Sándor [Alexander Czigler] „ismert német fiatal író”.17 Mottója: Ki mint vet, úgy arat. A lap 1848. június 8. – november 16. között 24 alkalommal jelent meg. Ebbõl az OSzK hírlaptárában összesen 8 példány található.18

Jegyzetek 1. Az 1848–1849. évi népképviseleti országgyûlés történeti almanachja. Szerk.: Pálmány Béla. Magyar Országgyûlés, Bp., 2002. 525. 2. Kosáry Domokos: A magyar sajtó története II/1. 1848–1849. Akadémiai Kiadó, Bp., 1985. 190–191, 220. A lapról és Szeberényi munkásságáról: Szeberényi Gusztáv – Szeberényi Lajosnak. 1848. aug. 9. L. A forradalom és szabadságharc levelestára I. S.a.r. V. Waldapfel Eszter. Oktatásügyi Kiadóvállalat, Bp., 1950. 381. 3. V. Busa Margit: Magyar sajtóbibliográfia, 1705–1849. Országos Széchenyi Könyvtár. Kéziratként, Bp., 1986. I/1. 239–240. 4. OHB 1848:2304. Mellette: „Névsora azon helységeknek, mellyekbe a „Prjatel ludu” tót néplap a honvédelmi bizottmány megbízásából elküldetett.” A lista 20 megye 934 helységét sorolja fel. Ennek alapján feltételezhetõ, hogy a Kossuth Hirlapja az elõbbiekben id. kimutatása hibás, s a szlovák néplap postán szétküldött példányszáma valójában 934 volt. 5. V. Busa Margit i. m. I/1. 240. 6. Minisztériumi alkalmazásáról: F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok. Akadémiai Kiadó, Bp., 1987. 579. Életútjáról és országgyûlési szereplésérõl: 1848–1849. évi országgyûlési almanach, 688–690. Aug. 26-iki erõteljes országgyûlési felszólalása ellen az erdélyi politikusok a Közlöny szept. 3-iki számában megjelent nyilatkozatukban tiltakoztak. A lapra és szerkesztõjére l. még Kosáry i.m. II/1. 222–223. 7. V. Busa Margit i. m. I/1. 8. A lap címét Amicu(l) poporului formában adja meg. 8. BM rend. 1848-2–112. A kifogásolt kitétel nem a képviselõkrõl szóló fejtegetésben található, hanem a „Mi újság Buda-Pesten?” rovatban – mintegy mellékesen az országgyûlés közelgõ megnyitásáról szólva. 9. 1848–1849. évi iratok a nemzetiségi megbékélésrõl. Ortutay Gyula elõszavával. Kiadja a Magyar–Román és a Magyar–Jugoszláv Társaság a VKM és a centenáris ügyosztály támogatásával. [Bp., 1948.] 83–87. 10. I. m. 94–95. Murgu kiszabadítása a tudósítások szerint Pap Zsigmond kezdeményezésére történt, akit magával vitt az ápr. 13-án a Radical Körben tartott „néptanács” ülésére is. 11. V. Busa Margit i. m. I/1. 8. Adatai szerint a lap példányai Bukarestben is csak hiányosan találhatók. 12. Életrajzi adatai a szerzõ számára ismeretlenek. 13. V. Busa Margit i. m. I/1. 241. 14. 1848–1849. évi iratok a nemzetiségi megbékélésrõl, 92–93. A minisztérium tagjaiból név szerint csak Kossuthot, Deákot és Széchenyit említi. 15. Uo. 147–148. A beszámoló valójában Batthyány Kázmér szlavóniai sikereirõl, s a bródiak magatartásáról szól. Ugyanitt található a szerkesztõ dec. 7-én, az utolsó számban megjelent elõfizetési felhívása. Eszerint ha nem lesz ezer elõfizetõ, a lap nem fog megjelenni; uo. 150–151. (Vas Gereben 1849. évi kiadói tervében – mint láttuk – már nem szerepel a horvát változat.) L. még Kosáry: Sajtótörténet II/1. 224. 16. V. Busa Margit i. m. I/1. 327. Lapjának megjelenését bejelentve – mint láttuk – Bujanovics a János keresztnevet használta. 17. A meghatározás a Reform jún. 4-én megjelent tudósításában található. Czigler életrajzi adatait nem sikerült megtalálni. 18. V. Busa Margit i. m. I/1. 311.

Nemzetiségi néplapok Magyarországon 1848-ban

Recommend Documents