Forrás: http://www.eum.hu/archivum/eszcsm-eum-2003-ig/nemeth-laszlo-1901-1975-080630 Ez a cikk az ESZCSM egyik jogelőd honlapjáról származik. Lezárva: 2003. november 30-án.
Németh László 1901–1975
Művészet és orvostörténet, avagy Németh László, a kísérletező pedagógus Bölcsésznek indult, ám 1925-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen orvossá avatták. Németh László (1901. április 18. - 1975. március 3.) orvos író, "üdvtanának" következetes szárnyalásával az elmúlt század magyar irodalmának kiválósága lett. Szociális igazságérzetével, tanítói hivatásával az egészségügyben, és a tanári katedrán tizenhét évet töltött. Egy sokrétű életmű csodálatos egységét hagyta ránk, az utókorra(2). Erdély peremén, Szatmár megye festői kisvárosában, a ma Romániához tartozó Nagybányán született. A város magyar nyelvű főgimnáziuma ma már az ő nevét viseli. E bányavárosról írta Magyary-Kossa Gyula, hogy közegészségügyét már a Hunyadiaktól, Bethlenektől, orvosok vigyázzák. (Magyar orvosi emlékek) Nagybánya (középkori neve: Rivulus Dominarium) neves protemedikusa (tiszti orvosa), Rácz Sámuel, 1777-től a budai egyetem oktatója, az orvoskar első magyarul előadó tanára! A 19-20. század fordulóján a balkáni változások fokozták az erdélyi értelmiségben a jövőtől való félelmet. Fölrémlett Magyarország széthullásának víziója. Az apa, Németh József (1873-1946) "a jó tanár", családjával előbb Szolnokra, 1905-ben Budapestre "honosodott". A Felvidékről származott családban a dédapa Budán vasöntőmester, fia Pesten vasúti mérnök. Németh László alapiskoláit a fővárosban végezte. A Toldy Ferenc reáliskolában, ahol apja is tanított, 18 évesen érettségit tett. Irodalmi érdeklődését magyartanára, Jánosi Béla segítette. Orvosi diplomájának megszerzése évében az Új Szent János Kórházban Szinyei Ferenc (18811943) magántanár belosztályán gyakornokoskodott. A belgyógyászat érdekelte. De a fiatal orvosnak nehézségei adódtak: a kórházi rendtartás az önálló megélhetéshez, családalapításhoz nem kedvezett. A segédorvosnak a kórházban kellett laknia, s nem nősülhetett. Németh László kiutat keresett: "nem haboztam, a belgyógyászatból olyan gyorsan ugortam át a fogászatra, mint a bölcsészetből az orvoskarra". Magánrendelőt nyitott az Attila utcában. Az Irgalmas Rend Budai Kórháza "leglenézettebb" osztályán, a fogászaton, ahol világi orvosok mellett szerzetesek dolgoztak, egyéves kurzussal fogorvosi képesítést szerzett. Démusz Ellát (1905-1989), vette feleségül, aki a rendelő felállításában segítségére volt. Hat leánygyermekük született. Négyet neveltek föl: kettő kémikus, egy fizikus, a legkisebb orvosi pályát választott. A családapa a korszerű egészségvédelemért, a műveltebb nemzedék megteremtéséért fáradozott, testi erején fölül teljesített. 1929-ben súlyos fertőzésen esett át. Fölgyógyulva a fogorvosi
munkakörével "anyagi függetlenségét is föladta. Iskolaorvosságot vállalt.(3) Munkásságának negyvenedik évfordulóján visszaidézte élete legnagyobb szerencséjét. "1925 karácsonyán a Nyugatban jelent meg első díjnyertes novellája. Ezt a fővárosi iskolaorvosi állásokat kiíró tisztiorvos elolvasta. Így a négyszáz pályázó közül a két állás egyikét megkapta. A 6-18 évesek "együtt haladó háziorvosának lenni", számára lehetőség és munkaszeretet volt. Reformeszméi újabb feladatok felé sodorták. Szenvedélyével az évtized polgári szellemi életének lett egyik fő szervezője. A "városi falukutató" iskolaorvos tanulmányai Féja Géza, Erdei Ferenc, Móricz Zsigmond, Szabó Zoltán törekvéseihez hasonlíthatók. Saját szavaival: "a polgári iskoláról írt könyvemben sorsomból magyarázható módon egyesítettem az iskola s a szülővilág szociológiai rajzait, a pubertás élet- és alkattanára vonatkozó orvosi megfigyeléseimet, a biológiai képet kiegészítő értelmi vizsgálatot s a tanári munka eredményeit". Az Iskola és Egészség című folyóirat 1933-39 közötti számaiban orvosirodalmi, orvostörténeti cikkeivel "a legsivárabb foglalkozást" fölemelte; a tudományos szellemet az olvasói életébe vitte. Az iskola növendékeinek életmódjáról az "új családi szellemi élet embertani elemzését" végezte el. Születésének 90. évfordulójára emlékezve Eiben Ottó, az ELTE tanára kiemelte: "Németh László iskolaorvosi kutatásának tudománytörténeti értéke az örökletes tulajdonságok, betegségek fölkutatásában, megismerésében és a megelőzés fontosságában igen jelentős!"(4) Iskolaorvosként a polgáristák gyakoroltak rá nagy hatást, megszerette kíváncsiságukat, ösztönös érdeklődése elvezette tanulmányozásukhoz. Ennek gyümölcse A Medve utcai polgári című könyve. (5). Az iskolaorvos napi tennivalóit, feladatait ellátva felismerte, hogy ennek a munkának előnye, hogy a tanulókat 6-14 éves korukban folyamatosan figyelheti és tanulmányozhatja. Ezenkívül az egészségtant is tanítja, s így "a test és a jellem tanulmányozására olyan alkalma van ép embereken, amilyen csak betegeken lehet az ideggyógyásznak"(6). De megismerheti az iskola mögött álló szülők világát is; környezettanulmányai, kikérdezései, adatfelvételei eleven társadalmi hátteret adnak. Az iskolaorvosi munka sajátossága, hogy "a kutatást érdemessé s a minőségi munkát lehetővé teszi". Meggyőződése volt, hogyha az ember figyelni kezdi a munkáját, kísérleteket, vizsgálatokat végez, a gályapadból laboratórium válik. Szerinte nem a foglalkozás gépies, hanem az ember hajlik a gépiességre. "Minden munkakör: varázskör; van egy szellem, amelyet csak abban a körben lehet megidézni."(7) Az iskolaorvos gyerekeket, bontakozó életeket vizsgál, a fejlődést tudja nyomon követni. Kezdetben az orvosi szempontokat kívánta az oktatás javára értékesíteni. "Előbb egy új gyermekalkattan vagy fejlődéstan lebegett előttem, később a tanulókról készített gondos iskolaorvosi jellemrajzok. A szónak abban a tág, humanista-természettudományos értelmében igyekeztem a pedagógiának embertani alapot adni, ahogy az antropológia szót egy Dilthey használja a tizenötödik-tizenhetedik századról szóló műveiben."(8)Németh László egész életét jellemző kísérletező kedvének, s az általa követelményként megfogalmazott minőségelvnek gyümölcse ez a polgáristák testi és szellemi fejlődését vizsgáló könyv. A kora színvonalán álló, igényesen és módszeresen végzett kutatás eredményeit foglalja össze. Igényességére, kutatói felkészültségére jellemző az első kiadáshoz fűzött megjegyzése. Itt megírta, hogy munkája nem irodalmi alkotás, és nem is kész tudományos mű. "Én munka közben készült vázlatnak tekintem, mely magamnak új kiindulópontokat ad s másokat hasonló munkára ösztönözhet."(9) Szerinte szükség van a vizsgálat megismétlésére, ellenőrzésére, gyakorlati kipróbálására, a felvetett kérdések irodalmának feldolgozására. A szakirodalom úgy tartja, hogy a könyv az irodalom és a tudomány határán mozog. "Sokféle tudás kapcsolata: iskolatörténet, a szülővilág szociográfiája, fejlődéslélektan, értelmiségvizsgálat és
pedagógia egyszerre, anélkül azonban, hogy a gondolatmenet tüneményes egysége bárhol is megbomlana."(10) Németh Lászlót, mint orvost a tanulókban végbement testi változás és az ezzel összefüggő értelmi fejlődés érdekelte. A könyv ennek megfelelően - az akkor ismert és használt mérések adatait elemezve - foglalkozik a tanulók testméreteivel, szervalkataival és értelmi képességével. Ebben a gyermektanulmányozókat követi, használja is vizsgálati módszereiket. A polgáristák testméreteinek, szervi tulajdonságainak adatait statisztikai elemzésnek veti alá, s a kapott adatokat összeveti hasonló korú, más iskolatípusba járó fiúkéival. Utal rá, hogy nehézséget jelent a tulajdonságok számszerű "megfogása", de mérhetővé tételük után bizonyos óvatossággal előfordulásuk gyakorisága is kutatható. Az értelmi nevelés gyakorlata alapján megállapítja, hogy az egész ember nevelése egyelőre csak igény, messze van attól, hogy az értelmi nevelést mint részt az egész magában foglalhassa. A pedagógiai gyakorlatban a kettő nem egészíti ki egymást. A teljesség(11)eléréséhez a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium Lélektani Laboratóriuma által kiadott füzeteket használta.(12)Saját "különös törekvéseihez" külön próbákat állított össze. Ezzel az átalakítással az indexszámítást jellemzéssé akarta kitágítani, egy mélyebb rétegbe kívánt behatolni. Azt igyekezett bizonyítani, hogy a testméretek elemzése "folytonossághiány" nélkül vezet át az értelmi képbe. Arra a kérdésre keresett választ, hogy leírható és bemutatható-e a serdülés. "Ugyanazon osztály serdült és serdületlen tanulói az értelmiségpróbán is szétválnak-e, úgy, mint a testméretekben, vagy csak értelmességük egyéni eredetében s természetében különböznek?"(13) Szerinte a választ nem kell erőltetni, de bizonyos, hogy a serdültek és a serdületlenek közé "az értelmiség világában is egy forradalom esik". Az is érdekelte, hogy az alkati szóródás korának testi típusai felismerhetőek-e az értelmiségvizsgálatokban. Munkája és következtetései további jellemzése helyett, a Németh Lászlót foglalkoztató alkattani, antropológiai problémára térünk vissza. Az alkattan kérdéseivel irodalmi tájékozottsága és egyetemi tanulmányai alapján foglalkozott. Úgy látta, hogy jóformán annyi alkattan van, ahány komoly alkatkutató, s az iskolaorvosi alkattan különbözni fog a többitől. "Van egyetemes alkati gondolat, amely minden emberrel vesződő mesterségen végig fog futni, de hogy ott aztán a maguk javára hogy használják fel, az a mesterségnek a természetétől s a mesterek belátásától függ." (14)Szerinte az iskolának megvan a joga, hogy olyan alkattant csináljon magának, amely a pedagógiába beillik; úgy nézze a növendékei alkatát, hogy abból neki és a gyermeknek haszna legyen. "Az elmeorvos alkattana: Körperbau-tan, az iskolaorvosé az életlökések tana. Másik különbség: a mi figyelmünk tárgya nem a gyermek, hanem a tanuló. A gyermek egy csomó csont, ideg, lélek egy darab bőrben; a tanuló egy csomó szociális múlt, környezet, egy élő gyermekbe beszívódva. Az iskolaorvosi alkattan amellett, hogy lélek, test és fejlődéstan, valamelyest szociológiai tanulmány is." (15)Vélekedése szerint ez az új alkattan megteremtheti végre az együttműködést tanárok és iskolaorvosok között. Az iskolaorvosi alkattan fő eredménye egy iskolaorvos által készített jellemrajz lehet, melyet átad az osztályfőnöknek használatra és kiegészítésre. Könyvében be is mutatott néhány "kísérleti" jellemrajzot, várva az észrevételeket. (Meg kell jegyezni, hogy a Gyermektanulmányi Társaság 1913-ban tartott első kongresszusán elfogadott határozata támogatta az iskolai egészségnevelést és az iskolaorvosi hálózat fejlesztését. Második tanácskozásán pedig (1917) az iskolai egyéniséglapok/jellemlapok bevezetését kezdeményezte.)(16) Az alkattan, mint az orvostudománynak írói érdeklődéséhez közel álló része, medikus korától foglalkoztatta Németh Lászlót. Ebben meghatározó szerepe volt professzorainak; Korányi Sándornak, "aki az élettani gondolkozást vezette be a belgyógyászatba" és Ranschburg Pálnak, akinek szép könyve: Az emberi elme "valóságos enciklopédiáját adta a tovább tanulmányozható orvosi lélektannak".(17)Mint orvos - a belgyógyászat ekkor indult új ágának, - az alkattannak akart kutatója lenni, egy új írói és orvosi antropológiát keresve. 1934-ben A Medve utcai polgári című
művében orvostörténeti tájékozódása alapján írja: "Mintha egy-egy új "élettani eszme" törne elő a csontok, mirigyek, izmok mélyéről, új jelleget nyomva maga előtt s elsöpörné a régit."(18)Úgy látta, hogy az egész ember" gondolata éppúgy megjelenik az élettanban, mint az asszociációs lélektan alkonyán a lélektanban, vagy a pozitivizmusén a szellemtudományban.(19)Már az 1925ben készült orvospedagógiai dolgozatában is az élettani szemléletnek kívánt utat nyitni, szűkebben körülhatárolva: az elmealkati pedagógiának(20) Kretschmer Körperbau und Charakter című könyvére utalva írja, hogy az elmealkat s ezen át az összes egyéni elmejelenségek az egyénhez alkalmazott fiziológia körébe tartoznak. Fiziológiai feladatokat old meg a pedagógia is, lényeges azonban, hogy ez a fiziológia egyénekre alkalmazott legyen. "Az új, alkati pedagógiának az egyéni elmeviszonyok ismeretére kell támaszkodnia."(21) Mivel minden ember számára más és más élettani processzus egyazon ismeret megszerzése, a tanításnak nincsenek abszolút törvényei. Az iskola azonban sohasem oldhatja meg ezt az ideális tanításelvet: anyagot ad és követelményeket támaszt, a tananyag kevés kapcsot nyújt a tanuló természetes kíváncsisága felé, még kevésbé veheti figyelembe a tanuló "elmeízlését". Egyik irányban túlhalmoz, a másik irányban kielégítetlenül hagy. Új utakra csak az orvosi diagnosztika "tünetméltányoló leleménye" vezethet. "Felismerni a gyermek lelkialkatát, föltárni szomjának és rezisztenciájának az irányait, helyes agytornával megmenteni az egyirányú elfejlődéstől, túlsúlyba hozni az agygépet, de kidomborítani a vezértehetségek szerepét: ez lenne a tanítás."(22)A tanításnak az ismeretszerzés élettanán alapuló fő elve: "A tanítás a helyesen adagolt, érzelmileg színezett életélmények magyarázata, analógiás összhangba hozása. Egyszerűsítés és tisztázás, és nem tömés, túlzsúfolás."(23) A tananyag és a képességek című részben (befogadó, feldolgozó, kifejező képességek stb.) kijelenti, hogy nem a tanítás általános módszertanát, hanem egy gyermek tanításának módszereit kívánja adni, amely "nem törvényszabó, hanem irányállító". Szerinte az új pedagógiának "egyes gyermekek elmealkatának, ismeretfelvevő mechanizmusának, szellemi befolyásolhatóságának a kibogozásából kell kiindulnia".(24) Egészségtant tanítván foglalkozott a tárgy tanításának gondjaival. Ismeretei és tapasztalatai alapján az oktatást "a pedagógiai fogások és a bennük megbúvó tanulás-lélektan kísérleti telepévé" kívánta tenni. "A tantárgy, mint önmagunkra alkalmazott természettudomány, minduntalan vet egy-egy gyökeret más tantárgyak felé"(25), de mivel naponta többször kell ugyanazt tanítani, az iskolaorvost fenyegeti, hogy favágóvá válik. "Az ember itt vagy papagáj, vagy kísérletező pedagógus, harmadik út nem kínálkozik."(26)Ezenkívül azt is látta, hogy az iskolában tanított tárgyak tartalmában sok az átfedés, s a tanulók tudatában az ismeretek egymástól elszigetelve élnek. Mindez megerősítette benne a tananyagösszevonás gondolatát. Már medikus korában is gondolkozott egy olyan munkáról, "mely az élettudományokat együtt, problémáik fonatában mutatná be".(27) Az egészségtan új vázlatát állították össze a fővárosi iskolaorvosok. Eszerint a rövid bevezetőt követték a szervcsoportok, élettanunkat követte a működés zavara, s a betegségek megelőzése. "Élettan, kórtan és egészségtan logikai lépésekké váltak: aki egyik órán a csontok fejlődéséről tanult, a másikon eltorzulásaikról, a harmadikon maga vezette le, hogyan kell megelőzni az angolkórt, mondjuk."(28) Látta azonban a módszernek azt a hibáját, hogy sok ismeretet kell előlegezni. Amit a Medve utcai tanítás során felismert, azt később A tanügy rendezéséről írt munkájában részletesebben kifejtette a "testvériség tananyagban" című részben. Az itt előadott elképzeléseknek a kipróbálására Vásárhely kínált lehetőséget. "Az a három és fél év, amit a körgát bástyáján ülő kollégiumban, majd a leánygimnázium kiválása után a hajdani serfőzőházban töltöttem: a kísérletező kedv legnagyobb tombolása volt az életemben."(29)Abban a munkában dúskálkodhatott, amelyre született, hajlamát, kísérletező kedvét követve, s taníthatta, amit "pedagógiai kísérletei" érdekében jónak látott. Kísérleteiről, munkájáról, a tantárgyösszevonás menetéről Óraadók királysága című írásában számol be. Ugyanerről a munkáról tájékoztat a Tapasztalat és álomátadás című tanulmánya.(30)
Kezdetben itt is egészségtant tanított, s a tantárgyösszevonást is ennél a tárgynál kezdte, amihez a fővárosban kialakított - már ismertetett - elképzelést vette alapul. A középiskolában a tanterv szerint az egészségtan kétórás tárgy volt, ami komoly biológiai alapozást tett szükségessé. Biológiát és patológiát tanított egy egészségtani függelékkel. De a biológia megkívánta a vegytani ismereteket, ezért óráit egy hosszabb vegytani bevezetővel kezdte. A következő tanévben rábízták a vegytan tanítását, de ennek tanítása viszont fizikai ismereteket tételezett fel. Mivel a fizikát a következő két osztályban tanították, a tárgya elé egy fizikai bevezetőt is illesztett, amely a fizika természetismereti részét adta. "Megcsináltam tehát azt az összefüggő természetismereti tárgyat, amelyet, mint azóta megtudtam, az angolszász világ egy részében a science néven tanítanak."(31) A másik összevont ismereteket tartalmazó tárggyá a történelmet alakította. Miután engedélyt kapott arra, hogy kísérletképpen bármely tárgyat taníthatja, az előző év "tapasztalatai és sugallatai szerint" próbát tett, hogy a "vérében levő történeti szempont"-tal mire megy a nem történeti tárgyakban. Eljárását tudománytörténeti tanulmányokkal is megtámogatta. Ezt a folyamatot leírja, és érvekkel támasztja alá az ebben az időben eltervezett négy könyv, amely tartalmazza különböző időben készített tudománytörténeti tanulmányait.(32). Mint többször utalt rá, a tantárgyösszevonás gondolata felé több út vezetett, de őt végül a tanári gyakorlat szorította rá. Igazat kell adni annak a megállapításnak, hogy "pedagógiai hajlama" vezette az első, 1925-ből származó orvospedagógiai tanulmányától A Medve utcai polgári és a Lányaim esszéin át egyenes úton az 1945-ben kezdődő, majd három és fél esztendőn át tartó tanügyi kísérletekig.(33) Pedagógiai munkájáról, kísérleteiről többször írt, mindig elemző, kritikai szemlélettel, önvizsgálattal. Kereste tanári tevékenységének gyökereit. Foglalkoztatták a modern nevelési elvek, s főként az, hogy miért nem sikerült "az újkori pedagógiának, addig példátlan csőhálózata ellenére, az újkori szellemet a tömegekbe bevinni".(34)Erre az őt állandóan foglalkoztató kérdésre keresett választ nevelési-oktatási kérdéseket feszegető esszéiben. Rendkívül széles körű érdeklődése és tájékozottsága alapján állítható, hogy sok mindent ismert a modern pedagógiai irodalomból és kezdeményezésekből. Így nem nehéz ezekben felfedezni gondolatainak gyökereit.(35) Egészségtan (Részlet Németh László A Medve utcai polgári című könyvéből) "Az iskolaorvos egészségtanár is, s az orvosi jellemrajz alkati képét a negyedikben mint pedagógus egészítheti ki...az egészségtan a fiúpolgárinak alighanem legtöbb örömmel oktatható tantárgya...a tantárgy, mint önmagunkra alkalmazott természettudomány, minduntalan vet egy-egy gyökeret más tantárgyak felé, de olyan pótolhatatlan alapépítményei, mint a felsőbb osztályos magyarnak, németnek, algebrának, nincsenek. A jó tanulónak is új, s a rossz is megújhodhat benne. Anyaga mindenkinek ismerős, hisz a mi jó barátainkról, a testrészeinkről van szó, s az ő harcukról a közvetlen környezetünkben lappangó ártalmak ellen. Tárgyias tárgy, s mégsem dolgozik tárgyjegyző katalógusokkal (mint természetrajz vagy a vegytan). Már fölépítése is (működés, ártalom, védekezés) levezetésekre nevel; a bevágandó (pl. néhány csont neve) egész elenyésző a megértendő mellett...Az egészségtanórában igen kevés a megfélemlítő, és igen sok a beugrató. A hiányos előkészültség nem köti le a diákot gátlásaival, s mindennapos tapasztalatai gyakran kapnak teret a megbeszélésben. Ha a levegő összetételét nem is tudja, láthatta a motoros mentőket éleszteni; ha a leckéből nem is készült, az osztályban csak neki volt tífusza, a betegség elmondásával, a kórház leírásával már kitűnt. A kiismerés legbiztosabb módja a beszéltetés. Akit közlékenyé tettünk, azt a kezünkben tartjuk. Az egészségtan öröme, hogy fokról fokra a legcsigabigább gyereket is valami értelmi gyónásfélére bírja...Az egészségtannak van némi enciklopédikus jellege, az élet minden területén végig kell mennünk az egészségügyi szempont lámpásával. A lakásegészségügynél ott az órán építhetünk fel egy egészséges kétszobás házat...".(36)
Életrajz Németh László 1901. április 18-án született Nagybányán (ma: Románia). Édesapja tanár. 1905-től Budapesten élnek. 1920-ban magyar-francia szakra iratkozik a bölcsészkarra, de 1921 tavaszán már orvostanhallgató. 1925 decemberében megnyeri a Nyugat novellapályázatát. Házasságot köt Démusz Ellával. Fogorvosként, majd iskolaorvosként praktizál. 1926-tól a Protestáns Szemle (Lelkes László álnéven is), a Nyugat, a Napkelet, a Társadalomtudomány és az Erdélyi Helikon munkatársa. Főleg kritikákat közöl az élő magyar és világirodalom egyes íróiról, műveiről, 1930-ban Baumgarten-díjas. 1931-32-ben a Nyugat kritikusa. 1932-ben szakít Babits Mihállyal és a Nyugattal, s 1932 őszétől 1937 elejéig összesen 17 füzetben jelenteti meg az egymaga írta folyóiratát, a Tanút. 1934-ben részt vesz a Válasz című folyóirat megalapításában és szerkesztésében, számos írást is közöl a lapban (Pörje Sándor álnéven is). 1935 augusztusában romániai utazást tesz; erről nagy hatású írásaiban emlékezik meg. 1939 tavaszán a Kisebbségben című röpirata nagy vihart kavar. 1940-től a Móricz Zsigmond szerkesztette Kelet Népe munkatársa és a Zilahy Lajos-féle Híd főmunkatársa. 1941-től az Illyés Gyula szerkesztette Magyar Csillagba is ír. 1942-ben részt vesz a balatonszárszói és a lillafüredi értelmiségi találkozókon. 1943 augusztusában nagy hatású előadást tart a második balatonszárszói konferencián. A német megszállás (1944 márciusa) után bujdosni kényszerül. 1945-től előbb Békésen, majd Hódmezővásárhelyen él és dolgozik. Három évig tanít a vásárhelyi gimnáziumban. 1948 után is rövidebb-hosszabb időket tölt Hódmezővásárhelyen. Évekig fordításból él. 1952-ben - fordításaiért - József Attila-díjjal tüntetik ki. 1955 januárjában jelenik meg a Csillagban Galilei című drámája. 1957-ben Kossuth-díjjal tüntetik ki. A hatvanas években egyre ismertebb lesz Nyugat-Európában. Számos művét fordítják le kelet-európai nyelvekre is. Idehaza folyamatosan adják ki tanulmányköteteit, regényeit, színdarabjait. Úgyszólván állandóan műsoron van a magyar színházakban. 1965 áprilisában Bécsben Herder-díjat vehet át. 1969-ben megkezdődik életmő-sorozatának kiadása. 70. születésnapján a Munka Vörös Zászló Érdemrend kitüntetést kapja. 1975. március 3-án hal meg Budapesten.
Jegyzetek 1. Lásd: Dr. Bóna Endre: Művészet és orvostörténet, Centenáriumi találkozás Németh Lászlóval, Magyar Napló, 2001/2. (Április-Május-Június)/Nyitott Műhely, illetve Köte Sándor: Németh László, a kísérletező pedagógus, In: Új Pedagógiai Szemle, 1997/4. 2. Lásd: Dr. Bóna, 2001. 3. Uo. 4. Uo. 5. A munka folytatásos formában az iskolaorvosok Iskola és Egészség című lapjában jelent meg. Önálló kötetként 1943-ban Püski Sándor Magyar Élet Kiadójánál. Továbbá lásd: Németh László: A kísérletező ember, Budapest, 1973, 77-177.o. 6. Németh László: A kísérletező ember, Budapest, 1963, 29.o. 7. Uo. 22.o. 8. Uo. 30.o. 9. Uo. 138.o. 10. Grezsa Ferenc: Németh László háborús korszaka (1938-1944), Budapest, 1985, 47.o. Ebben az időszakban jelent meg Illyés Gyula Lélek és Kenyér című könyve, mely három részből áll: az első tájékozódás, annak megvilágítása, hogy az író miért fogott bele ebbe a vállalkozásba. A második közvetlen lélektani megfigyelés. A harmadik a tudományos módszerekkel végzett vizsgálat és annak
eredménye. Ezt felesége, Kozmutza Flóra írta. Ebben a modern lélektanokra támaszkodó részben világossá válik, hogy az értelem, az értelmesség vizsgálatáról van szó, a modern lélektan szerint az intelligencia vizsgálatáról., Lásd: Köte, 1997. Továbbá lásd még: Borbándi Gyula: A kísérletező Németh László, In: A minőség forradalmára, In memoriam Németh László, Nap Kiadó, 2001, 308315.o. 11. A Fővárosi Pedagógiai Szeminárium Lélektani Laboratóriumának élére 1925-ben Nagy László került, akit halála után (1931) Cser János követett. Az ő A figyelem kísérleti vizsgálata a 10-14 éves korban című 1933-ban kiadott könyvére hivatkozik itt Németh László. 12. Németh László: A kísérletező ember. Bp., 1963. 103. o. 13. Uo. 113.o. 14. Uo. 113-114. o. 15. A tanácskozáson Németh László Az iskolai egyéniséglapok (jellemlapok) célja, módszere, szerkesztése címen tartott előadást. In: A gyermekmentés útja. Bp., 1918. 16. Németh László: Levél Marx Györgyhöz. (Részlet) In: Művelődéspolitikai írások, válogatta Monostori Imre. 17. A kísérletező ember, Budapest, 1963, 127. o. 18. Uo. 26.o. 19. Németh László: Brachfeld Péter (orvospedagógiai tanulmánya). In: Életmű szilánkokban. Bp., 1989. I. k. 96-122. o. Az 1925-ben készült tanulmány első alkalommal a Kortárs 1955. évi októberi számában jelent meg Németh Judit jegyzeteivel. 20. Uo. 99.o. 21. Uo. 22. Uo. 101.o. 23. Uo. 102.o. 24. Németh László: A kísérletező ember, Budapest, 1963, 127.o. 25. Uo. 26. Uo. 161.o. 27. Uo. 162.o. 28. Uo. 10.o. 29. Uo. 152-182.o., továbbá Sajkódi esték, Budapest, 1961, 14-45.o. 30. Sajkódi esték, Budapest, 1961, 26.o. 31. Németh László: Négy könyv. Bp., 1988. Itt írja le a könyv keletkezésének történetét. A tanügy rendezésében írta, hogy a gimnáziumokban tanítani szükséges mezőgazdasági és ipari ismereteket, s ezt a tanítandók ésszerű összevonásával lehet megoldani. A középiskolákban szerinte négy vagy öt műveltségtárgynak kellene megmaradni: 1. matematika-fizika-vegytan; 2. biológia; 3. történelem; 4. nyelv. Vásárhelyi éveiben ezt kísérelte meg; minden órája egy esszévázlattal ment le, "s ha ezeket az elhangzott írásokat a tervbe vett Négy könyvben (történelem, természetismeret, matematika, nyelvek) sikerült volna rögzítenem, a Minőség forradalmánál is nagyobb gyűjtemény lett volna belőle". (Sajkódi esték. Bp., 1961. 426. o. Utószó.) 32. Lásd: Grezsa Ferenc: Németh László vásárhelyi korszaka, Budapest, 1979, 38.o. 33. Németh László: Pedagógiai kísérletek, In: Utolsó széttekintés, Budapest, 1980, 397-404.o. 34. Lásd: Grezsa Ferenc: Németh László háborús korszaka (1938-1944), Budapest, 1985, 38-41.o., Mészáros István: Németh László a pedagógus, Pedagógiai Szemle, 1981. 11. sz. 1057-1065.o., valamint: Németh László, a kísérletező pedagógus, Új Pedagógiai Szemle, 1997/4. 35. Lásd: Németh László: A kísérletező ember, Budapest, 1973, 167-169.o. 36. Lásd: Monostori Imre: Németh László szellemi öröksége, In: Magyar Napló, 2001. 06/56.
Összeállította: Görgőy Rita Országos Egészségügyi Információs Intézet és Könyvtár - MEDINFO
