Némedi Mária Margareta
A békés világtársadalom lehetőségének és lehetetlenségének szociológiaelméleti vizsgálata
mARI szerzői kiadása - Budapest 2012 ISBN 978-963-08-4652-3
Semmilyen jog nincs fönntartva! Terjessze, fénymásolja, adja kölcsön, adja ki! Fordítsa le! Beszélgessen róla! De előtte olvassa el! Felelősséget vállal a szerző: Némedi Mária Margareta - szociológus;
Első kiadás
A borítót tervezte és szerkesztette, valamint a fotót készítette: Anonymus
©
Munkám jogtulajdonosa:
AZ EMBERISÉG EGYETLEN, BÉKÉSRE MEGSZERVEZETT VILÁGTÁRSADALMA;
mARI szerzői kiadása - Budapest 2012 ISBN 978-963-08-4652-3
Bevezető a békés világtársadalom lehetőségének és lehetetlenségének kutatásához Alapos elméleti vizsgálatot végeztem a világ struktúrájáról az utóbbi években. Ebben az értekezésben egyrészt összefoglalót készítek a legfontosabb szociológiai és filozófiai eredményekről, másrészt néhány új gondolati elágazás kutatására is sor kerül. A gondolatvezetést az emberi cselekvések elemzésével kezdem. A cselekvések elemzéséhez felkutatom az emberi agy összes lehetséges információforrását és kategorizálom az információforrások típusait. Az információforrások kategóriái alapján három cselekvőtípust különböztetek meg az emberiség szociológiai modellezéséhez. A bemutatásra kerülő cselekvéselméleti modell egyik cselekvőtípusa (a három közül) az erkölcs társadalmi térnyerésének a garanciája. Elméleti eljárással 100%-ra növelem ennek az erkölcsöt garantáló cselekvőtípusnak a társadalmi gyakoriságát, és megállapítom az erkölcs világkommunizmus okozó hatását. A gyakorlati életben nyilván nem 100%-os a gyakorisága az erkölcsöt garantáló cselekvőtípusnak, ezért további két cselekvőtípus figyelembevételével vizsgálom meg a békés kommunista világtársadalom megszervezésének a feltételeit és felkutatom a megvalósítás lehetőségét is. A békés világtársadalom spontán kialakulása lehetetlenség, de a tudatos megszervezése lehetőséget jelent az emberiség számára az erkölcsileg biztonságos jövő érdekében. A békés világtársadalom tudatos megszervezhetőségének definiálásával a zsidó vallás morálfilozófiai hitelességét igazolom. Bizonyítom, hogy zsidó nép által várt messiásként azonosítható az a személy, aki a békés világtársadalom szervezési módját tudományos precizitással definiálja. A messiási kezdeményezésre Isten kiválasztott népe tagjainak reagálniuk kell. Azért van kiválasztott nép, hogy a messiási kezdeményezéssel bekövetkezhessen a jó lehetőség. Isten így - a kiválasztott zsidó nép által várt és elfogadott messiás iránymutatása alapján - az emberiség sorsának jóra fordítására lehetőséget ad. Egy terület nélküli világállam alapításával, a zsidó nép világirányításával megszervezhető az erkölcsileg legitim, - és végső célját tekintve általános szociális biztonságot garantáló – békés világtársadalom, főként a jövő generációinak erkölcsi biztonságáért. Bemutatom a történelem időszerűségének zsidó genocídiumhoz vezető törvényszerűségét. Elemzem a kereszténység antiszemitizmus okozatát, ami miatt a zsidó nép fizikailag veszélyben volt, veszélyben van és veszélyben lesz mindaddig, amíg a kereszténység létezik. Elemzem a tömegvonzás és az időmúlás logikáját, aminek megértése Isten működésének nem mindenható jellegére is magyarázat lesz. Az előadás végén felsorolom a kutatásaim irodalomjegyzékét, - ami csak saját forrásokból áll. - A szövegszerkesztés során először vázlatpontokba szedem a gondolati egységeket, majd minden egyes vázlatos exponálás után részletesebb kifejtés következik. Cselekvéselmélet, vagyis az emberi cselekvés elméleti vizsgálata • •
Cselekvés: az emberi agy információfeldolgozása alapján bekövetkező történés; Legfőbb kérdések: • Honnan érkeznek információk az emberi agyba? • Milyen információforrásokat érdemes megkülönböztetni?
Ismertetem a cselekvéselméletet, ami minden következtetésnek alapja lesz. Arra az evidenciára épül az okfejtésem, hogy az emberi cselekvés az agy információfeldolgozásának a következménye. Ebben az állításban benne rejlik egy igen szimpla tényállás: ha jelen van egy információ az agyban, akkor befolyással van a cselekvésre, és ha nincs jelen az agyban egy adekvát információ, akkor hiányzóként nem lehet befolyással a cselekvés(ek) minőségére. Az emberi cselekvések megértéséhez elsődlegesen azt vizsgálom meg, hogy vajon honnan érkeznek/érkezhetnek információk az emberi agyba, vagyis, hogy melyek azok az információforrások, amelyeknek a megkülönböztetése logikailag indokolható.
3
Az emberi agy evidens (materiális) információforrásai • •
Az emberi agy nyilvánvaló információforrása az emberi test. Információforrás a környezet (is), vagyis mindaz, ami a testen kívül van. Például: • Egy másik ember informálhat, • Emberi csoportok informálhatnak, • A tárgyi környezet változása informál, • Állatvilág egyedei és fajai informálhatnak;
Vannak nyilvánvalónak nevezhető információforrások. Nyilvánvaló információforrás az emberi agy számára az ember teste. E kategóriába sorolhatók a különböző érzetek információforrásai, (pl. fájdalomérzet, éhségérzet, fáradtságérzet, szomjúságérzet, szexuális hiányérzet, tisztálkodási kényszerérzet, stb.). Azok az agyba információt érkeztető testi információforrások (szervek) sorolhatók ide, amelyeknek az a fő funkciójuk, hogy a szervi információk agyba kommunikálásával cselekvéseket indukáljanak, éspedig amelyek alapján az emberi test anyagcseréjének egészséges, illetve normális állapota megőrizhető. Másik nyilvánvaló információforrás az emberi agy számára az ember környezete, vagyis mindaz, ami az emberi testen kívül van. Például egy másik ember, vagy emberek valamely csoportja környezeti információforrást jelent. Ugyanígy az állatvilág egyedeinek a viselkedése is informálhat egy cselekvőt, - pl. gyakran a környezetben tartózkodó háziállatok az információforrások. És persze a tárgyi környezet változása is környezeti információforrás. Az információk - az eddigiek szerint - vagy testen belülről, vagy testen kívülről érkezhetnek az agyba, ezért több megkülönböztetésre érdemes nyilvánvaló információforrás nincs, mint az emberi test és az emberi test környezete. A cselekvések (racionalitáslehetőségei) két információforrás alapján kétfélék • •
Ego-racionalitás (önzés): - a testi szükségletek információi felülírják a környezet információit; Csoport-racionalitás: - a környezet információi felülírják a testi szükségletek információit;
A nyilvánvaló információforrások - testen belüli és kívüli eredetének megkülönböztetése alapján a cselekvések minőségei kétféleképp értékelhetők, és e kétféleségre alapozva kikövetkeztethető a cselekvőtípusoknak a kétfélesége is. A cselekvőkről azt feltételezem, hogy mindig racionálisak, de a gondolkodás (információfeldolgozás) során a kétféle információforrás kétféleképp alapozhatja meg a racionalitást. A két különböző információforrás alapján két racionalitási szempont adódik, aminek eredményeképp tehát két cselekvéstípust és egyúttal két cselekvőtípust lehet megkülönböztetni. Az egyik cselekvőtípus döntéseire jellemző, hogy a test információi gyakrabban válnak preferálttá a test környezetének információihoz képest. Az ilyen döntéseket ego-racionálisnak, (vagy önző-racionálisnak) nevezem. Az ego-racionális cselekvő hajlamos ego-racionális (egocentrikus) típusú döntéseket hozni, jellemzően képtelen teste információit a környezet információival felülírni, mert alig tud uralkodni a testi kényszerein. A másik cselekvéstípus csoport-racionális. E cselekvéstípusnak az a jellemzője, hogy a gondolkodást, mérlegelést (információfeldolgozást) követő döntés eredményeképp a környezet információja előtérbe helyeződik, preferálttá válik a test információihoz képest. A jellemzően csoport-racionális típusú döntésekre jutó cselekvő csoport-racionális hajlamú cselekvő, általában uralkodik a testi szükségletein, és ezt azért teszi, hogy a szociális környezete elvárásainak feltétlen megfelelhessen.
4
A világtársadalom modellezhető • •
A gyakorlati életben természetesen senki nem kategorizálható: az emberek változhatnak, a szituációk nem egyértelműek, különböznek a cselekvők kockázatai; De a világtársadalom modellezhető, - mert elméletben mindenki kategorizálható.
A gyakorlati életben egyetlen embert se lehet e cselekvéselméleti szempontrendszer szerint értékelni. Nincs olyan ember, aki egész élete során, minden társadalmi szerepében, minden cselekedetével csak az egyik vagy csak a másik racionalitás-típusnak felelne meg. Az élethelyzetek nem egyértelműek és különböznek az egyének kockázatai, mert nincs két azonos szituáció se időben, se térben. Ugyanakkor elméletben releváns kategóriák ezek a cselekvőtípusok. Ez a cselekvéselmélet az emberi attitűdök szociológiai modellezésére alkalmazható. Egy képzeletbeli mérőműszer segítségével minden embert csoportosíthatónak gondolok, majd megvizsgálom a modellezett emberiség jövőjének lehetőségeit. Az ellentmondásos szituáció a cselekvés-vizsgálatok előfeltétele • • •
Ha valamely csoport érdekét sérti egy cselekvés, akkor ego-racionális a cselekvés. Ha önérdeket sért egy cselekvéssel a cselekvő, akkor csoport-racionális a cselekvés. Ha nem sért se csoportérdeket, se önérdeket egy cselekvés, akkor nem értékelhető a cselekvés (és persze ilyenkor a cselekvő cselekvéselméleti minősége se értékelhető).
Akkor kutatható tudományos információ ezzel a cselekvéselmélettel, ha a testi és a környezeti információk ellentmondásos helyzetbe hozzák a vizsgált cselekvő(k) tudatát. Pl. testi eredetű információ agyba érkezésének okozata lehet az, ha a cselekvőnek éhségérzete keletkezik. Amennyiben semmilyen csoportérdeket nem sért, ha ezt a testi szükségletét azonnal kielégíti a cselekvő, akkor nem lehet megállapítani, hogy vajon ego-racionális vagy csoport-racionális típusú cselekedet a cselekvő táplálkozása. Ellenben ha a környezet és a test információi egy adekvát szituációban ellentmondásos állapotba hozzák a cselekvő tudatát, mert például valahonnan elkésne a cselekvő, amennyiben azonnal táplálkozással csillapítaná az éhségérzetét, akkor az ellentmondást feloldó döntésnek a minősége alapján megállapíthatóvá válik, hogy csoport-racionális, vagy ego-racionális cselekvésre késztette az egyént az agyának az információfeldolgozása. Az ego-racionális cselekvőtípus jellemzően akkor is hozzálát a táplálkozáshoz, ha valamelyik csoportjának hátrányt okoz a cselekvése, míg a csoport-racionális cselekvő jellemzően uralkodni próbál éhségérzetén, ha valamelyik csoportjának az elvárásait megsértené a magatartásával. - Észrevehető, hogy ez a cselekvésmodellezési kísérlet kizárólag ellentmondásos illetve kritikus jellegű helyzetek elméleti kiértékelésére alkalmas, problémamentes szituációk elemzésére nem használható. Ugyanakkor lényeges az a körülmény, hogy a problémamentes társadalom kialakításának lehetősége jelenti ennek a kutatásnak a tárgyát. A társadalmi problémák kiiktatásának a lehetőségét vizsgálom, és nem a problémamentes szituációkban való gyönyörködés lehetőségére akarom ráirányítani a figyelmet. Társadalmi problémákat csak ellentmondásos, kritikus szituációkból lehet kiiktatni, mert csak ellentmondásos, kritikus szituációkban léteznek. Következésképp nem jelent hiányosságot, hogy az agyba érkező információk ellentmondásossága alapfeltétele az eredményes kutatásnak, illetve, hogy ez a cselekvéselméleti modell csak az ellentmondásos szituációkra vonatkozóan használható. Épp ellenkezőleg! Pozitívumot jelent, hogy az ellentmondásosság elméleti kritérium. Az ellentmondásosság kritériumával egy szükséges és elégséges vizsgálódási feltétel teljesül: Ezzel a cselekvéselméleti modellel ugyanis egyrészt csak azt lehet vizsgálni, ami vizsgálatra szorul, másrészt lehet vizsgálni vele mindazt, ami vizsgálatot követel.
5
Testi igények és csoport-érdekek (ideológiák) ellentmondás-lehetőségei •
Testi kényszerek:
Éhségérzet, Szomjúságérzet, Szexuális hiányérzet, Fáradtságérzet, Fájdalom vagy betegségérzet, Ingerek az illemhely látogatására, Életbemaradási igyekezet. Stb.
•
Csoport-érdekek, ideológiák:
Családi szerepek normái, Barátok elvárásai, Lakókörnyezet elvárásai, Munkahely normái, Iskolai házirend információi, Vallásos ideológiák, Preferált politikai ideológiák. Stb.
Az egyik fenti oszlopban testi, és a másikban környezeti információforrásokra visszavezethető, ellentmondásos lehetőségek vannak felsorolva. A testi információk (érzetek, kényszerek) és a környezet információi (konkrét követelések, késztetések vagy látens ideológiai elvárások) időnként ellentmondásos jelentésű információkat érkeztetnek az emberi tudatokba. Ilyen esetekben ellentmondásokat megszüntető döntésekre kényszerítik a cselekvőket az inkonzisztens információk. Az információk feldolgozását végző agy e cselekvéselméleti modell szerint kétféleképp hozhat döntést. Preferáltathatja a cselekvővel a testi szükségletek kielégítését, egyúttal mellőztetve a társadalmi környezet tagjainak elvárásait, vagy megfeleltethet a környezet elvárásainak, permanens uralkodtatva közben valamely testi kényszerén. Például a cselekvők dönthetnek arról, hogy megosztják e társaikkal az ételt, vagy egyedül fogyasztják el, másokkal nem törődve, és csak arra koncentrálva, hogy ők maguk jóllakjanak. A cselekvők dönthetnek arról, hogy a szerelmi viszony kezdeményezésekor tabu-e a legjobb barátjuk partnere. A cselekvők politikai attitűdje ellentmondásban lehet saját személyes érdekeikkel. Egy szélsőséges vallási ideológia öngyilkosságra is késztetheti a cselekvőt, aki a tudatában ignorálhatja a testének az információit, amik vélhetően egyébként életbemaradást követelnének. A cselekvők az illemhely használatát társadalmi normák szerint időzítik, testi kényszereket felülírva. Stb. Mi a konklúzió? • • • •
Egyelőre nincs konklúzió. A testi kényszereknek vagy a környezet elvárásának való megfelelés egyaránt lehet helyes és helytelen is. Helyes/helytelen nem definiálható e cselekvéselméleti modell szerint. Ez a cselekvéselméleti modell hiányos, → korrekcióra szorul!
Az ego-racionális és csoport-racionális típusokat megkülönböztető cselekvéselméleti modell bemutatását követően a gondolatvezetés egy minden szituációra érvényes konklúziót követelne, ami alapján a legkülönbözőbb helyzetek is egyféle aspektus szerint lennének értékelhetők. Ez a bináris cselekvéselméleti modell azonban sajnos alkalmatlan az egyének döntésének bármilyen kiértékelésére, mert mindkét cselekvési mód indokolható lehet a különböző helyzetekben. Nem javasolható, hogy éljünk csoportjaink elvárásai szerint, hiszen nem biztos, hogy a csoportjaink elvárásai igazságosak és erkölcsileg helyeselhetők, és/de bizonyos, hogy az önző ego-racionalitás se javasolható minden lehetséges csoportracionalitás helyett. Ez a cselekvéselméleti modell tulajdonképpen nem ad lehetőséget az erkölcs fogalmának meghatározására, vagyis a helyes és helytelen fogalmak értelmezésére, és arra se bizonyíték, hogy egyáltalán létezhet-e helyes és helytelen. Ez a bináris cselekvéselméleti modell tehát erkölcsileg (vagyis voltaképp logikailag) hiányos, ezért korrekcióra szorul.
6
A modell korrekciója • • •
Van-e harmadik cselekvőtípus? Létezhet-e egyéb, (nem materiális) információforrás? Ha létezik nem materiális információforrás, akkor a funkciója nyilván az, hogy a testi és a környezeti információkkal egyaránt ellentmondást okoz. A nem materiális információforrásnak egyúttal lehetőséget kell biztosítania a helyes/helytelen cselekvések megkülönböztetésére is, ami a modell hiányossága volt;
A cselekvéselméleti modell korrekciója céljával megvizsgálom, hogy vajon van-e harmadik cselekvőtípus, aminek persze az lenne a feltétele, hogy létezzen egy további információforrás, ezért megvizsgálom, hogy létezhet-e további információforrás. Mivelhogy a testen belüli és testen kívüli (környezeti) lehetőségeket már figyelembe vettem (elhasználtam), több lehetőség a materiális eredetre nincs. A további információforrás csak anyagtalan lehet, (amennyiben létezik). Akkor van logikai létjogosultsága az anyagtalan információforrás nyilvántartásának, ha azt feltételezhetem, hogy a tudatban a test kényszereivel és a környezet elvárásaival is ellentmondást generálhat, másfelől, ha ez az információforrás egyúttal lehetőséget ad a cselekvések morális kiértékelésére is. Anyagtalan információforrás • • • •
Materiálisan (mennyiségileg) nem létezik: semmivel egyenlő, a semmivel azonos; Az emberi agyak feltételezhetően érzékenyek a semmire. A semmi minden bizonnyal létezőt jelent. A semmi a helyes döntéseket preferáltatja, következésképp nyilván Istennel azonos.
Az anyagtalan információforrás mennyiségileg nem létezik, hiszen ha lenne mennyisége, akkor anyag lenne, de mivelhogy nem anyag, nem lehet mennyisége. Aminek nincs mennyisége, az mennyiségileg semmivel egyenlő, vagyis nem lehet más, mint a semmi. Cselekvéselméleti szerepét tekintve a semmi hatással van az emberi agyakra, amelyek érzékenyek a semmire, értik a semmi jelentését. Az emberi agyak tehát képesek a materiális információk értékelésére a semmi által. Az agy a semmihez viszonyítva értékelheti a nem semmit. A semmi konkrét létező, mivelhogy az univerzumbeli jelenléte - az emberi cselekvéseket vizsgálva - nem hatástalan. Ha a semmi létező tulajdonságát elvitatnám, akkor nem lehetne magyarázatot adni arra, hogy miként lehetséges, hogy semmiből van, nem is létezik, mégis hatása van. Ha annak ellenére van hatása, hogy materiális értelemben a semmivel azonos, akkor minimum egy létezőt jelent. Mivelhogy a semmi egy anyagtalan létező, ami hatással van az agyra, ami épp a helyes döntések választására, a helyes döntések igénylésére, a döntések helyes/helytelen kiértékelésére ad lehetőséget, a semmi Istennel azonos. Hiba volna Istentől különbözőnek gondolni a semmit, majd vitatkozni arról, hogy Isten létezik-e, úgy, hogy annak nem maradna pozitív szerep, mivelhogy a pozitív szerepet a semmi, ami létezőt jelent, elhasználja. Isten tehát semmivel egyenlő, és/de létezik, pl. hatást gyakorol az emberi agyakra (is). (Ezt az anyagtalan semmi komponenst az asztrofizikusok is univerzumbeli jelenlévőnek gondolják, és sötét energiának nevezik). A harmadik cselekvőtípus információfeldolgozásának analizálása • • •
Lehetősége adódik nemcsak a testi, hanem a környezeti információk tagadására is. Feltétel, hogy legyen ellentmondás két környezeti információ között. Ha nincs ellentmondás, Isten nem hat, (tehát Isten nyilván nem mindenható).
7
A harmadik cselekvőtípusnál úgy adódik lehetőség a környezeti információk tagadására, hogy a testi igényeknek is ellentmond a cselekedet, de csak akkor adódik lehetőség a környezeti információ és a testi információ egyidejű megtagadására, ha ellentmondás van két környezeti információ között. Ha nincs ilyen (környezeti információk közötti) ellentmondás, akkor Istennek nincs hatáslehetősége, mert a materiális világ folyamata materiálisan öntörvényű, ami azt jelenti, hogy amennyiben nincs benne összeférhetetlenség, akkor materiális minőségében a semmi érvényesülése nélkül is működik. Ha nincs ellentmondás az agyban a materiális információk között, akkor az erkölcstelen cselekvés is bekövetkezhet. Például ha valakit erkölcstelenség elkövetésére késztet a környezete, és a testi igényeinek információi is erkölcstelenségre késztetik, akkor a semminek semmilyen szerep nem jut, és az erkölcstelenség bekövetkezik. Az erkölcstelenség elmaradására akkor van esély, ha van olyan alternatív csoport, amelyiknek az ideológiája tiltja az adekvát erkölcstelenséget, és azt az ideológiát a cselekvő ugyanolyan jól ismeri, mint azt, amelyik erkölcstelenséget indukál. Isten tehát nem mindenható. Isten csak akkor tud hatni az emberi agyra, ha annak materiális információi ellentmondásokat tartalmaznak, mert az ellentmondásos helyzetek elgondolkodtatók, (mert semmi a jelentésük: „tegyem + ne tegyem = 0”) és „Istenen gondolkodva” lehet választani helyes megoldást. Ha a cselekvő nincs birtokában az adekvát helyes információnak, ami alapján a hibás információt kizárhatná a cselekvési térből, (előzetesen összevetve az igaz információt a hamissal), akkor kizárólag a társadalmi problémákat okozó hamis (környezeti) információ befolyásolhatja a cselekvő cselekvését. Isten tendenciája (köznyelven: akarata) és tendenciájának (akaratának) lehetőségei • • •
A nagyon sok információt tartalmazó agy(ak)ban nagyobb a valószínűsége annak, hogy Isten hatásának ellentmondás-feltétele teljesüljön. Ha mindenki minden létező információ birtokában lenne, akkor észlelhető - és az észlelést követően kiiktatható - lenne a világ összes ellentmondás-lehetősége. Világbéke és világkommunizmus lenne, ha mindenki minden információval rendelkezne, mert akkor Isten hatására megszűnhetne minden érdekellentét.
Istennek ellentmondást feloldó hatása van, ha van ellentmondás az agyban az információk között, és semmilyen hatása nincs, ha nincs ellentmondás. Ahhoz, hogy a cselekvő ellentmondást észleljen két információ között, rendelkeznie kell legalább két információval, ami ellentmondásban van. Nyilvánvaló, hogy minél több vegyes eredetű materiális információval rendelkeznek az egyének (minél jelentősebbek az ismereteik a világról), annál nagyobb valószínűséggel adódik lehetőség Isten hatásának érvényesítésére, mert kevés környezeti információ kisebb valószínűséggel tartalmaz összeférhetetlenséget (is), mint a nagyon sok vegyes eredetű információ. Valószínűbb, hogy sok vegyes eredetű információ között akad olyan is, amelyik tartalmát tekintve inkonzisztens a többi információ valamelyikével, és valószínűtlenebb, hogy nagyon kevés, környezetire redukált információ között akad összeférhetetlen is. A cselekvőknek optimális esetben rendelkezniük kellene az összes létező (vallási, politikai, nemzeti, jogállami, gazdasági, lakókörnyezeti stb.) csoport összes ideológiáinak ismeretével (információjával), azért, hogy észlelhessék az összeférhetetlenségeket a különböző csoportok ideológiái között. Az ellentmondásos információk olyan ideológiák, amik tulajdonképpen érdekellentétek a csoportok között. Isten funkciója nyilván az összes lehetséges érdekellentét megszűntetése lenne, ha mindenható lenne. Ha minden emberi közösségre jellemző lenne, hogy kizárólag olyan emberi agyakból áll, amelyek minden egymás közötti összeférhetetlenséget már megszűntettek, (mert birtokába jutottak minden lehetséges összeférhetetlenség ismeretének, majd konszenzussal feloldották azokat), akkor Isten hatásának belátható végeredménye a világkommunizmus
8
bekövetkeztetése lenne. A világbéke azonban nem következhet be spontán jelleggel, (pusztán azért, mert Isten létezik), mert Isten nem mindenható, vagyis mert nem tudja megoldani, hogy gyorsabban szaporodjanak az egyes agyak információtartalmai, mint amilyen gyorsan az üres agyak szaporodnak. Isten azért nem tud minden agyra permanens hatni, mert a legtöbb agy materiális információtartalma hiányos, az agyak általában túl kevés információt tartalmaznak, amelyek között legtöbbször egyáltalán nincs összeférhetetlenség. A harmadik (erkölcs-racionális) cselekvőtípus analizálása • • • •
Ellentmondást megszűntető (hamis ideológiákat kiiktató) cselekvő; A hamis ideológiák kiiktatásának eredményeképp igazságosságot/erkölcsöt okoz; Hibák kiiktatásáért (igazságért, erkölcsért) testi épségét is kockáztatja; A csoportideológiák sokfélesége között tájékozódva képes felismerni, majd saját cselekvési terében kiiktatni az erkölcsi hibákat, ezáltal igazságot/erkölcsöt érvényesít;
A harmadik cselekvőtípus, mint elméleti ideáltípus az összes társadalmi csoport összes információját ismeri, és minden ellentmondást (hamis tartalmat) kiiktat. Cselekvései ezáltal igazságérvényesítő jellegűek. Az erkölcstelen csoportérdekekkel akár életét veszélyeztetve is szembehelyezkedik. A tudatában lévő információk gyarapítására (tudásra) és a felhalmozott tudás ellentmondásainak megszűntetésére van késztetése. Így Isten hatásában részesíti az emberiséget. Isten hatásának tetőzési lehetősége, vagyis az igazságosság (erkölcs) tetőzési lehetősége, (a világkommunizmus/világbéke lehetősége) motiválja. A békés világtársadalmi egység lehetősége készteti, ami általában nem tudatos motiváció, hanem csak egy immanens agyi tartalom: világtársadalmi egységigény van a tudatában a semmi (Isten) hatására. Csoport-racionalitásra késztető ideológiák analizálása •
A csoportok elvárásai kétfélék lehetnek: • Erkölcs-racionalitásnak (Isten hatásának) ellentmondó csoportelvárások; • Erkölcsracionalitással (Isten hatásával) szinkronban lévő csoportelvárások;
A csoportideológiák a csoporttagokat kollektív tudatúvá szocializálják. A csoporttagok számára a saját csoport elvárásai általában elfogadhatónak tűnnek. Mindenesetre nincs olyan egyetértő csoport, amelyik abban ért egyet, hogy a csoport helytelen magatartásra készteti tagjait. A csoportok ideológiáinak etikai kiértékelése azonban nem lehet csoportszemléletű. Isten cselekvésbefolyásoló hatásának elméleti tetőzéséhez viszonyítva definiálható az objektivitás garanciája a csoport-racionális ideológiák erkölcsi minőségének kiértékeléséhez. Az erkölcs-racionális cselekvések vagy világbékét generáló, - és/vagy világbéke lehetőségével szinkronban lévő békés cselekedetek, amik lehetnek igaz információkat közvetítő kommunikációk, tevékenységek, - vagy békétlenség (hamisság) lehetőségét megtagadó magatartások. Így adódik a konklúzió, ami szerint a csoport-racionális ideológiák kényszerei az erkölcs-racionális cselekvések elméletben elgondolt tetőzési állapotához képest kétfélék lehetnek: lehetnek azzal szinkronban lévő (igazságos) csoport-elvárások, és lehetnek azzal ellentmondásban lévő (békétlen/igazságtalan) ideológiák. Isten garantálja a feltétlenül helyes (erkölcs-racionális) cselekvések megvalósításának a lehetőségét, de csak lehetőséget garantál, nem minden ember minden cselekedetére általánosan érvényes bekövetkeződést. E cselekvéselméleti modell szerint az erkölcs-racionális minőségre csak a harmadik (erkölcsracionális) cselekvőtípus képes, ego-racionális és csoport-racionális cselekvő nem képes rá. Az ego-racionális (önző) cselekvőt a testi kényszerei gátolják az erkölcsracionalitás érvényre
9
juttatásában. A csoport-racionális cselekvő is lehet erkölcstelen, mert nem képes észlelni, hogy a saját csoportjának néhány ideológiája az erkölcsracionalitással ellentmondásban van. A hibás környezeti hatások (hamis csoportideológiák) miatt a csoport-racionális cselekvő képtelenné válhat az erkölcsileg helyes magatartásra. – Isten tehát nem garantálja a jót, hanem „csak” lehetőséget garantál a jó bekövetkeztetéséhez. Isten a helyes és a helytelen kipróbálását egyaránt felkínálja, és megtanít a következmények minőségi különbözőségére. Memória • • •
Információfeldolgozások (vagyis döntések) emlékeit tartalmazza és ismételteti a cselekvések minőségét. A memória ad lehetőséget tipizálásra a cselekvéselméletben. Stabilitást ad a vizsgálódás terepén, és ezáltal társadalmi függvények kutathatók;
Az agy további információforrását jelenti a memória, ami a magzati kor kezdetével kifejlődő információforrás az agyban. A memória az információk feldolgozásának emlékeit tartalmazza. A memória ismételteti a cselekvőkkel a cselekvési módokat. Aki már cselekedett erkölcs-racionálisan az élete során, az valószínű, hogy az élete folyamán még ismételni fogja ezt a minőséget a memóriája által (is). Aki csoport-racionalitás szerint cselekszik, az feltételezhetően a csoport-racionalitást fogja ismételni. Aki ego-racionálisan cselekedett, az pedig ego-racionális cselekvést fog ismételni. Ha nem lenne memória, akkor nem lehetne megalkotni a modell cselekvőtípusait, mert csak az egyes cselekvések lennének értékelhetők, míg a cselekvők rapszodikusan és átláthatatlanul viselkednének így meg úgy, meg amúgy. Ha nem lehetne egyénminőségekre visszavezetni a függvényt, akkor vizsgálhatatlan lenne, hogy mi okozhat kedvező társadalmi hatást, mi okozhat kedvezőtlent. A memória agyi jelenlétének figyelembevétele stabilitást ad az elméleti vizsgálódás terepén, mert a cselekvők életében hajlamosságot okoz. (Minden ember hajlamos ragaszkodni ahhoz a cselekvési módhoz, amitől úgy érzi, hogy újra „önmaga” lehet). Ez a hajlamosság tipizálásra ad lehetőséget. E stabilitásnak köszönhetően vizsgálható a cselekvők magatartásának társadalmi függvénye. Gyakorlatilag negatív funkciója is van a memóriának, mert az ismételtetéssel nemcsak erkölcs-racionalitást, hanem a helytelen, önző, vagy ideológiailag emberiségellenes cselekvésminőséget is ismételtethet a cselekvőkkel. Az információk memóriába érkezésének időszerűsége tehát történelemformáló. Fentebb vizsgáltam a cselekvők környezetét jelentő csoportok ideológiáit, - melyekkel a csoportok csoportelvárásokat támasztanak a cselekvők cselekedeteinek alakítására vonatkozóan, amiknek a cselekvők nagy valószínűséggel eleget tesznek – melyek kétfélék: lehetnek erkölcs-racionalitással szinkronban és lehetnek azzal ellentmondásban is. Ha egy erkölcsracionalitást tagadó minőségű csoport-racionális elvárás (hibás csoportideológia) információja hamarább érkezik a cselekvő agyába a szocializáció során, mint az erkölcs-racionális igényesség cselekvéslehetőségének az információja, akkor a cselekvő a cselekvés-ismételtető memóriájának determináló hatása miatt a hibás csoportracionális cselekvésminőséget fogja ismételni, mert az egy hamarább érkező információt jelent, és ignorálni fogja az erkölcs-racionalitást, ami ilyenkor lekési a memóriában az érvényesülés (cselekvésismételtetés) lehetőségét. A morális igényesség lehetőségének késése tudatfertőzésre jelent alkalmat, vagyis hamis csoport-ideológiák terjedésére. Persze nem minden egyén rendelkezik olyan szociális környezettel, amelyikben ideológiai hiba előfordulhat, a csoportideológiák nem feltétlenül hibásak. Összegezve tehát arról van szó, hogy: ideális esetben az erkölcs-racionális cselekvés hamarább válik ismertté a tudatban, mint az annak esetleg ellentmondó környezeti csoportelvárás, és/de indifferens, hogy mikor válik ismertté a tudatban az erkölcs-racionalitás kényszere olyan társadalmi környezetben, amelyekben a környezeti csoportok ideológiái erkölcsileg hibátlanok.
10
Az agyfejlődés folyamata és függvényei • • • • •
Fejlődésfolyamat: Ego-racionális → Csoport-racionális → Erkölcs-racionális Függvényei: igaz információk mennyisége, hamis információk aránya, tehetségesség. Az agy igaz információinak mennyiségét az „egyén iskolázottsága” határozza meg. Az agy hamis információinak arányát a „szociális környezetet jelentő személyek iskolázottsága” határozza meg. „Tehetség/tehetséghiány” is befolyásolja a cselekvéseket, (de ez nem modifikálható).
Megvizsgálom, hogy mitől függhet az, hogy egy-egy cselekvő cselekvéseit szinte kizárólag ego-racionalitás, vagy inkább csoportracionalitás, illetve esetenként erkölcsracionalitás is jellemezi, mert ha ismertté válik a függvény, akkor az erkölcs-racionális minőségű cselekvések növekvő gyakorisága társadalomszervezéssel előidézhető lenne. Feltételezhető, hogy minél inkább fejlett (jól fejlesztett) egy agy, annál inkább erkölcsracionális a cselekvések minősége, és minél kevésbé fejlett, annál inkább önző-racionális, míg a csoportracionalitás köztes kategóriát jelent. Az agy fejlettségének három szintje három függvénnyel definiálható. Egyrészt az agy igaz minőségű információtartalmának a mennyiségétől függ a cselekvő cselekvéseinek a minősége, másrészt az agyban tárolt hamis információk arányától, továbbá függhet az egyén tehetségétől is, amennyiben nem az első két változó határozza meg a függvényt. Az igaz információk mennyiségének birtoklása egyenes arányban van az egyének iskolázottságával, mert a művészeti és a tudományos tudás garantál olyan információkat, amiknek igaz a természetük, és ezeknek jelentős mennyiségű elsajátítására főképp iskolában lehet szert tenni. Az agy hamis információkkal való megfertőzésének akkor lehet jelentős a valószínűsége, ha az egyén alacsonyan iskolázott egyének környezetében él, (akik iskolázatlanságuk miatt nem rendelkeznek jelentős mennyiségű igaz információkkal, így az ő pozitív hatásukra nem lehet számítani). A „tehetség” harmadik változója ennek az életútmodellnek, ami modifikálhatja az egyén iskolázottsága és a környezete iskolázottsága által determinált függvényt, de a tehetség olyan tulajdonság, ami társadalomszervezéssel nem befolyásolható. A „tehetség” (pl. génekben jelenlévő memóriatartalom, vagy pl. hajlam egy-egy csoportideológiának a helyességében való automatikus kételkedésre, ergo hajlam az erkölcsi ellenőrzésre) fentiekben bemutatott életútmodellben való szerepeltetésének csak az a funkciója, hogy a cselekvéselmélet életútmodelljének magyarázó ereje elméletben pontos (100%-os) legyen. A „tehetség” illetve a „tehetség hiánya” olyan változópár, ami minden olyan gyakorlati következményt megmagyaráz, amit se az egyén iskolázottsági szintjével, se a környezetben tartózkodók iskolázottságával nem lehet magyarázni. A „tehetség” változónak a szerepeltetése arra ad lehetőséget, hogy iskolázatlan környezetben nevelkedő, iskolázatlan egyén erkölcs-racionális magatartásra való hajlama ugyanúgy magyarázható legyen elméletben, mint az iskolázott környezetben nevelkedő iskolázott cselekvő erkölcs-racionalitásnak ellentmondó magatartásra való hajlama. A helyes társadalomszervezés kutatásának a témaköre azonban függetleníthető a tehetségváltozó hatásának tényétől, (mert a „tehetség/tehetség hiánya” változópár társadalomszervezéssel befolyásolhatatlan adottság) - és/de nem függetleníthető az egyének „iskolázottságának/iskolázatlanságának” függvényétől, mert az egyének iskolázottsága társadalomszervezési szintű iskoláztatással befolyásolható. Az egyének társadalmi szintű iskoláztatása alapvető, azért, hogy ők maguk iskolázottak legyenek, és azért, hogy a környezetükben élők számára iskolázott társadalmi hátteret jelenthessenek. Az iskolázott egyének gyakoriságának társadalomszervezéssel történő célirányos növelése a társadalmiság védelmének egyetlen garanciája. Az iskoláztatás az egymás iránti erkölcsi elköteleződés egyetlen társadalomszervezéssel befolyásolható lehetőségét jelenti. (Természetesen csak amennyiben a tananyag nem erkölcstelen, ami negatív lehetőség lenne, de e negatívum valószínűsége ennek az elméletnek alapján vizsgálható és kizárható…).
11
Ego-racionális cselekvések etikai vizsgálata • •
Életbemaradáshoz alapvető igények; Életbemaradáshoz nem alapvető igények; • Alapvető igény például a táplálkozás igénye: • A világ élelmiszertermelés kapacitása korlátozott, • és emiatt a népességszámot is nyilván korlátozni kellene. • A világ népességszáma bizonyára akkor lehetne optimális, ha • élelmiszertermelés- és élelmiszerelosztás-kapacitásokhoz igazodna.
Az ego-racionális cselekvések kétfélék. Az életbemaradáshoz alapvető ego-racionális cselekvés megkülönböztethető az életbemaradáshoz nem alapvető ego-racionális cselekvéstől. A táplálkozás az egyénektől nem elvitatható ego-racionalitás, mert az életbemaradáshoz alapvető. A világ élelmiszertermelése és az élelmiszer szállítása, elosztása azonban nem korlátlan kapacitása a társadalomszervezésnek. Ahhoz, hogy a világ élelmiszertermelésének korlátozottsága ellenére senkitől ne legyen elvitatható a hozzáférés az élelmiszerhez, arra van (lesz) szükség, hogy a világ népességszáma a világ élelmiszertermelés-kapacitásához igazodjon. A világ népességszáma optimális, ha az élelmiszerhez való hozzáférés joga senkitől nem elvitatható: minden embernek jut elegendő élelmiszer a világ termeléséből, amihez minden közösség minden tagja hozzáférhet. A békés világállam társadalomszerveződésének főbb elméleti kritériumai • • •
Az egyének szaporodási magatartásának az idők folyamán az optimális népességszámhoz kell igazodnia, ez a világbéke kialakításának alapfeltétele. Az iskolázatlan egyéneknek lehetőleg utód nélkül kell élniük, és az iskolázottak önmagukat reprodukálhatják. (Iskolázottság mérése mindig átlaghoz viszonyít); Iskolázatlan egyénekből nem alakulhat ki és megóvhatatlan a békés világtársadalom.
A békés világtársadalom olyan szerveződés, amelynek társadalomirányítása békés eszközökkel eredményesen ösztönzi, hogy az egyének szaporodási magatartása az optimális népességszámhoz optimálisan igazodjon. Az iskolázatlan emberek ideális esetben utód nélkül élve alkalmazkodhatnak az optimális népességszámhoz, és az iskolázottak legalább önmagukat reprodukálhatják, mert így teljesül a populáció iskolázottságának maximálása, ami világbékéhez szükséges kritérium. A cselekvéselméleti modell iskolázott és iskolázatlan fogalmai olyan változópárok, amelyek mindig az épp aktuális átlagos iskolázottsági szinttől való eltérést mérik. Az optimális népességszám iskolázatlan egyénekből nem alakítható ki, egyrészt, mert az egyéneknek annyira minimum iskolázottaknak kell lenniük, hogy legalább a szaporodási magatartásukat az optimális népességszám kialakításának világtársadalmi céljához igazítva szabályozzák, és ne felelőtlenül, az optimális népességszámtól függetlenedve szaporodjanak. Az optimális népességszám társadalomszervezéssel ösztönzött kialakítása tehát szükséges, de nem elégséges feltétele a békés és egységes világtársadalmi állapotnak, mert fontos kritérium az is, hogy az iskolázatlan egyének lehetőleg utód nélkül éljenek, mert a világbéke társadalomszervezésének és a megőrzésének alapfeltételét jelenti az egyetértés ember és ember között. Az egyetértésre akkor van esély és garancia, ha összeférhetetlenségre nincs lehetőség, vagyis garanciát jelent, ha az emberi tudatok információtartalma egyezik. Az emberi tudatok információtartalmának egyezésére (ellentmondásos ideológiák kiiktatására) csak a tudományos és művészeti szakmai normák ismerete ad lehetőséget, vagyis az olyan információgyűjtemények elsajátítása, amiket már felhalmozott az emberiség - művészei és tudósai által - a történelem során.
12
A pozitív társadalomváltozás jövőbeli lehetőségének elméleti vizsgálata • • •
Először a háborús korszakok váltogatják egymást az emberiség kultúrtörténetében. A háborús korszakok kiiktatására elméletileg lehetőség adódhat a kultúrtörténetben. A megváltozás eredménye békés világtársadalmi egység lehetne, (ami messiási kor).
ERKÖLCS GYAKORISÁG
100%
X%
IDŐ
Az ábrán a békés világtársadalom kialakulásának lehetőségét szemléltetem az erkölcsracionális cselekvések gyakoriságváltozásának függvénye szerint. Társadalomváltozás nyilván a vízszintes tengellyel reprezentált idő múlásával következhet be. A függőleges tengely alsó értékei exponálják, hogy sok ember sok cselekedetét jellemezheti erkölcstelenség. A tengely felsőbb értékei azt szemléltetik, hogy az erkölcs-racionális cselekvések gyakorisága növekedhet, és 100%os értékeket is felvehetne a tengelyen. Az origóból kiinduló alakzat a társadalom minőségének változását exponálja. Ezen a rajzon egyenes vonallal ábrázoltam a társadalomváltozást, de amennyiben a társadalom nem tervezetten változik, hanem spontán, akkor nem egyenes vonallal, hanem egy szabálytalan görbe alakzattal lenne szemléltethető a társadalomváltozás folyamata, és remélhetetlen lenne a pozitív tendencia feltétlen bekövetkezése. A társadalmi szervezetlenség ténye egy erkölcsi összevisszasággá is átformálhatná ezt az egyenes vonallal exponált változási folyamatot, amit szervezetlen társadalomban az erkölcs-racionális cselekvések gyakoriságának rapszodikus változáslehetősége okozna. A társadalomról azonban azt feltételezem, hogy szervezhető és a szervezés által az erkölcs-racionális cselekvések gyakorisága egyenletesen növelhető. A lebiggyesztett szájú emberfej azt jelképezi az ábrán, hogy a társadalom rossz minőségű, a társadalom tagjai boldogtalanok, jellemzően sok-sok problémával küzdenek egy kultúrtörténeti periódus végéig. Ehhez az állapothoz gyenge erkölcsarányt lehet hozzárendelni. A vízszintes tengely azonban az idő múlását reprezentálja, és látható az időtengely mentén, hogy egy későbbi időpontban a társadalom állapota megváltozhat. A mosolygós fej azt jelképezi, hogy a társadalom jó kedvű emberekből áll, az életük e későbbi időpontban problémamentes. A problémamentes társadalom a messiási kor bekövetkezését jelenti. Ha a vízszintes tengelyen a két állapot között nem lenne távolság, akkor az azt jelentené, hogy a messiási-kor varázslatként is bekövetkezhetne úgy, hogy a társadalom tagjai egyik pillanatról a másikra problémamentes, békés világtársadalmat alkothatnának, mert egy rejtélyes körülménynek köszönhetően mindenki egyszerre értené meg, egyszerre
13
kerülne az ahhoz szükséges cselekvésbefolyásoló információk birtokába, hogy hogyan kell megfelelni a lehetőségnek. A problémamentes társadalom kialakulásának és megóvásának a lehetősége azonban többek között az optimális népességszám kialakításának függvénye, ami szaporodás-magatartási és iskoláztatási feltételekhez kötött. A teljes tudatváltást és magatartásváltást követelő világmegváltozás lehetőségét vizsgálva megállapítom, hogy a társadalomváltozáshoz szükséges információk nem juthatnak el minden emberi agyba egyszerre. A világmegváltozás nyilván csak fokozatosan történhet meg, úgy, hogy a tudatváltáshoz szükséges információk emberi kommunikáció által egyre több emberi agyba fognak eljutni. Tehát kizárólag folyamatra lehet számítani, és semmiképp nem varázslatra. A messiási kor előtti időszak (társadalomváltozási folyamat) vizsgálata •
Információk előzetes elterjedése alapfeltétel a messiási kor bekövetkezéséhez. A messiási kor előzménye tehát információterjedési folyamat lesz, aminek lesz kezdete, tehát kezdeményezője is. A kezdeményező egy ember lesz: a messiás;
•
1) Egy ideig csak a messiás van/lesz birtokában annak a tudásnak, ami alapján békés világtársadalom megszervezhető. 2) Köztes állapot: az információterjedés állapota, amikor többen olvassák a messiás munkáját, beszélgetnek róla, és az információk az ő cselekvéseikre kihatnak, terjesztik az információk létezésének hírét, azért, hogy azt minél többen olvassák el. 3) Messiási kor társadalomszervezése: az információterjedés hatásában mindenki osztozhat(na), mert a messiás elfogadottá válik, mert valakik elfogadják. (Ez a harmadik világállapot folyamaton belüli újabb folyamatként definiálható).
•
•
A messiási kornak nyilván egy megkülönböztethető periódus lesz az előzménye, ami a messiási kor folyamatos bekövetkeztetéséhez alapvető. A messiási kor előtti periódus a világkommunizmus kialakításához szükséges információk tudatokba való elterjedéseként határozható meg. A messiási korszakot megelőző információterjedés azért lesz fokozatos folyamat, mert nem történhet egyszerre. Az információterjedés folyamatának lesz kiindulási pontja, hiszen csak akkor nem lenne kiindulási pontja az információterjedésnek, ha egyszerre történhetne. Az emberek közötti információterjedés kiindulási pontja nyilván egy ember lesz a milliárdok közül, aki messiásnak nevezhető, mert azt a társadalomszervező korszakváltást fogja kezdeményezni a kultúrtörténetben, ami a messiási kor előzménye, vagyis amely időszak a messiási kort bekövetkezteti. A messiás világmegváltoztató szándékának információja folyamatosan fog terjedni egyre több emberi agyba és ez a körülmény majd fokozatosan megváltoztatja a világ cselekvőinek tudatminőségét. A változásnak nyilván lesznek fokozatai. Az átrendeződést tekintve három állapot megkülönböztetése indokolt. Megkülönböztethető állapot a messiás érkezése, amikor a szociológia- és filozófiaelméleti kutatások eredményeképp a messiás már birtokában van a helyes társadalomszervezésre vonatkozó információknak, de a kommunikációjának embertársakat elgondolkodtató hatása még nincs. Köztes állapotot jelent, amikor a messiás kommunikációja részben sikeres, mert vannak emberek, akik figyelnek rá. Harmadik állapotot jelent, amikor a messiást (valakik) elfogadják, és az ő segítségükkel a békés világállam megalakulhat, és akiknek a világállamot alapító, világ-társadalomszervező cselekedeteit - a legfőbb szempontokat tekintve - a messiás társadalomkutatásainak eredménye határozza meg. Végleges (voltaképp negyedik) állapotot az jelent majd, amikor a világállam társadalomszervezése végeredményhez ér, amikor a messiás világmegváltoztató információit minden ember ismeri, és mindenki aszerint él, mert elfogadja, de ez későbbi időt jelent, mint a világállam-alapítás, mert a békés világállam megalapítása a messiási kor megszervezésének végeredményével időben nem egyezik.
14
A messiás érkezésének hírére reagáló emberiség tagjainak magatartáslehetőségei •
• •
Közömbösek lesznek a messiásérkezés hírére azok az emberek, akik: - Lehetetlenségnek vélik az érkezését (az ateisták a messiást bolondnak tartják); - Túl gyakori lehetőségnek gondolják érkezését, pl. hindu népek; Tiltakozni fognak a messiásérkezés ellen, akik megérkezettnek vélik: keresztények; A messiást fogadják, akik tudják, hogy érkeznie kell: zsidók;
A messiás érkezésekor háromféle reflexiólehetőség közül választhat az emberiség. Az emberiség tagjai lehetnek közömbösek a messiás érkezésének hírére, tiltakozhatnak az érkezése ellen, és dönthetnek úgy, hogy fogadják a messiást, azaz figyelembe veszik társadalomszervezési iránymutatását. Negyedik logikai lehetőség nincs (!). Közömbös magatartásra azoknak az embereknek lesz hajlamuk, akik azt gondolják, hogy soha nem jött messiás és nem is fog jönni. Ebbe a messiás érkezésére közönnyel reflektáló csoportba tartoznak például az ateista hitű emberek, (mert úgy vélik, hogy Isten nincs, tehát nyilván megváltót se küldhet) és ők a messiásról azt fogják gondolni, hogy nyilván bolond, nem fognak érdeklődést mutatni a munkái iránt. Nemcsak azok lesznek közömbösek a messiás érkezésének hírére, akik azt gondolják, hogy soha nem jött messiás és nem is fog jönni, hanem azok is, akik azt gondolják, hogy már jött egy pár messiás és ezután is jönni fog még néhány, következésképp nem tulajdonítanak jelentőséget annak, ha az épp soron következő messiás megérkezik. Például a hindu népek vallása szerint a soron következő messiás egy tízedik reinkarnáción átesett lélek lesz. A messiás többszöri érkezését nyilvántartó népek nyilván nem azt a személyt nevezik messiásnak, akit indokolt messiásnak nevezni. A messiás definíció szerint társadalomkutató, aki a világbéke bekövetkeztetésére lehetőséget teremtő társadalomszervezési folyamathoz a tudományos eredményei alapján hozzásegíti az emberiséget. Ha egy ilyen személy megérkezik, akkor nincs szükség arra, hogy második messiás is érkezzen, mert a világbéke szükséges és elégséges feltétele az előzménye, ami egyetlen világtársadalmi szintű békés társadalomszervezési folyamatot jelent, egyetlen egyszer, egyetlen kiindulási ponttal, egyetlen végeredménnyel, azaz egyetlen messiás hatásának következtében történik/történhet. A több messiás érkezésére számító messiásvárás közömbösségre predesztinálja a várakozókat az egyetlen igazi messiás érkezése iránt. A közömbös magatartástól megkülönböztethető lehetséges attitűd a tiltakozás. Tiltakozásra azok az emberek lesznek hajlamosak, akik az emberiség kultúrtörténetében egyetlen messiás érkezését ideologizálják, de tévesen azt állítják, hogy az a személy már megérkezett. A messiás ellen tiltakozó emberek keresztény hitűek. Akik se közömbösek nem lesznek a messiás érkezésének hírére, se tiltakozni nem fognak az érkezése ellen, azok nyilván fogadni fogják a messiást. A messiást azok fogják fogadni, akik azt gondolják, hogy egyetlen egy személynek kell érkeznie az emberiséghez, akinek az érkezése még nem következett be, és jövetele a jövőben esedékes. A zsidó hitű, zsidó identitástudattal élő emberek fogadni fogják a messiást, a keresztények tiltakozni fognak az érkezése ellen, és közömbös attitűddel fognak viszonyulni, akik se nem keresztények, se nem zsidók. A kiválasztott nép funkciója • •
A zsidó népnek az a fő funkciója, hogy fogadniuk kell a messiást. (Erkölcsi kötelesség, erkölcsi felelősség realizálható az emberiség sorsa iránt). Irányítaniuk kell az új békés világállamot a messiás érkezését követően, a messiás tudományos eredményei alapján. (Előjog realizálható a világ irányítására).
15
Ha nem lenne kiválasztott nép, akkor a világ csak közömbös és tiltakozó emberekből állna. Ez hiányos társadalmi feltételrendszert jelentene, mert hiába érkezne messiás az emberiséghez, nem lenne emberi csoport, aki fogadja. Ha nem lenne messiásra várakozó emberi csoport a messiás fogadására, akkor a messiás világmegváltoztató társadalomszervezési iránymutatását senki nem venné figyelembe, és a feladatokat senki nem látná el. A messiás által közvetített eszme terjedésére hiányos társadalmi körülmények között nem lenne lehetőség. A kiválasztott népnek nyilván az a fő kultúrtörténeti funkciója, hogy legyenek emberek, akik fogadják a messiást. A választottság a messiás érkezésekor erkölcsi kötelességet jelent a messiás fogadására majd ezt követően nyilván előjogot jelent a világ irányítására, addig, amíg a világbéke, vagyis a világkommunizmus ki nem alakul, mert bizonyos, hogy azok az emberek fogják a békés kommunista világtársadalmat szervezni és irányítani a messiás tudományos eredményei alapján, akik fogadják a messiást és nem azok, akik közömbösek vagy tiltakoznak az érkezése ellen. Az eredmények gyakorlati alkalmazása • • • •
A békés világállam megalapítása kizárólag szélsőséges fokozatossággal történhet. A békés világtársadalom Fibonacci sorozat alapján bővülhet az államalapítás után. A békés és folyamatosan bővülő világállam tagjait a világgazdaságnak el kell tartania. Az állampolgárság elnyerésének legfőbb feltétele a zsidó nép kiválasztottságának – megértésre, belátásra alapozott - feltétlen elismerése (ennek az elméletnek alapján).
A békés világállam megalapításának feltétele a szélsőséges fokozatosság. A fokozatosság bármilyen mértékű mellőzése reform lenne, ami a kudarc garanciája, mert a reform varázsolhatóságot követelne, ami az univerzumra nem jellemző. A szélsőséges fokozatosság követelményének úgy lehet eleget tenni, ha a megalakuló világállam létszáma kezdetben minimális, de nem túl csekély ahhoz, hogy társadalomnak lehessen tekinteni. Egy társadalom minimális létszáma nem lehet kevesebb, mint három fő, mert a szerveződésnek az erkölcs-racionális cselekvésre lehetőséget kell garantálnia. Két ember kapcsolata például csak csoport-racionális lehet. Erkölcs-racionális cselekvésre akkor van lehetőség, ha két különböző csoport érdeke ellentmondásba kerülhet egy közösségben. Két csoportérdek létezésére csak két különböző kapcsolat ad lehetőséget, aminek minimális feltétele három ember, (a szociológus messiás plusz két fő, akiknek közgazdász és jogász szakmájú továbbá zsidó származású és zsidó identitású embereknek kell lenniük). A békés világtársadalom megalakulását követően a Fibonacci sorozat szerint bővülhet a világtársadalom létszáma, mert a kezdeti fokozatosság nem változhat indokolatlan körülményeskedéssé. A Fibonacci számsor (1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55, 89, 144 … stb.) jól tervezhető és lendületes bővülésre ad lehetőséget, ami a körültekintő kezdet után úgyszintén fontos. A békés világtársadalom mindig (a megalakulásra is jellemző) 1/3 arányra törekedve fogadhat nem zsidó származású egyéneket a világállam polgáraivá mindaddig, amíg a világ-állampolgárságot kérelmező zsidók száma el nem fogy. Ha már minden zsidó ember állampolgárrá válik a világállamban, akkor ezzel az aránnyal természetesen többé nem kell törődni. A békés világtársadalom állampolgárainak alapvető szükséglet-költségeinek fedezéséről, (étkeztetés, ruházkodás, lakhatás, egészségügyi ellátás, egymás közötti kommunikáció költségei) a világgazdaság államainak kell önként gondoskodniuk. A világ folyamatosan csökkenő létszámú hányada fogja eltartani az idők folyamán (világ)állampolgárságot szerző tagokat. A békés világállamban állampolgárságot kaphatnak az állampolgárságot kérelmezők, illetve az állampolgárok meghívása és javaslata alapján kaphatnak állampolgárságot az új tagok. Az állampolgárság elnyerésének az a legfőbb feltétele, hogy az állampolgárjelölt sikeres vizsga és eskütétel keretei között a zsidó nép Isteni kiválasztottságát (ennek az elméletnek alapján)
16
elismerje. A világ országai (pl. az IMF tagországainak szavazására előterjesztett javaslat alapján) nyilván egyetértenének abban, hogy az emberiség lásson hozzá a békés és általános szociális biztonságot garantáló világtársadalom megszervezéséhez. Miután az államok megszavazzák az emberiség számára a jó lehetőséget, azt követően hiába lesznek az egyes országokban a zsidó nép világirányítása ellen tiltakozó (pl. kereszténységhez vagy egyéb vallásokhoz ragaszkodó) csoportok, szekták, mert tiltakozó cselekvésük nem lesz befolyással az emberiség erkölcsileg biztonságos jövőjére. Terület nélküli állam lesz a világállam, jogilag szabályos intézményként illeszkedhet a világ államainak környezetébe, ugyanakkor sem jogilag, sem gazdaságilag nem lesz támadható, mert a világ államainak beleegyezésével és bizalma alapján keletkezik. A világpiac ezt a „csekély” beavatkozást leszámítva (ami az új állam egyre növekvő létszámú állampolgárainak eltartása jelent) változatlanul működhet tovább, és minden ember saját belátása szerint tiltakozhat a jó lehetőség ellen, pl. mindenki folytathatja tovább akár épp változatlanul a korábbi kapitalizmusba illeszkedő életvitelét (is). A világ egyre csökkenő létszámú vitatkozói fogják eltartani a világ egyre növekvő létszámú egyetértőit. A békés világtársadalom megszervezése eltarthat évtizedekig, sőt évszázadokig is, de ahhoz, hogy valaha eredménye legyen, az emberiségnek élnie kell a megszervezés lehetőségével. Ha a békés világállam idővel olyan létszámúra növekedne, hogy az állampolgárok megélhetésének a költségét a világ államai képtelenek lennének fedezni a világgazdaság terhére, akkor a termelőmunka is megjelenhet a világállam életében. A termelőmunka megjelenéséig a világállamban „csak” annyi munka adódik, amennyit a világállam alakulása és folyamatos valamint erkölcsileg biztonságos bővülése indokolttá tesz. Ez a munkamennyiség lehetőleg egyenlően oszlik meg a világ-állampolgárok között. Azon szempontoknak a szabályozására, amikre itt nem tértem ki és/de későbbiek során kidolgozást kívánnak, az új állam társadalomszervező életében lesz lehetőség. A történelem időszerűsége • • • • •
Mózes előtt nem érkezhet messiás; Isten kiválasztása - a történés rejtélyessége miatt - messianizmust okozott; Messianizmussal időszerűvé vált a messiásérkezés; Az első messiás csak hamis messiás lehet; Hamis messiás után megérkezhet az igazi, aki a hamishoz viszonyítva lehet igazi;
A Mózes előtti időkben a világ csak közömbös emberekből állt, ezért akkoriban még nem volt időszerű semmilyen messiásnak az érkezése. Mihelyt kiválasztottá vált a zsidó nép, kialakult a messianizmus is, mert a választottság jelentését senki nem tudta vitathatatlan logikai érvénnyel meghatározni, és a zsidó népnek az lett az elvárása, hogy legalább a jövőben határozza meg valaki (a messiás) a jelentést, ha a jelenben senki nem képes. A kialakuló messianizmussal időszerűvé vált egy valamilyen messiás érkezése is, mert a világ ekkor már nemcsak közömbös emberekből állt, hanem messiásra várakozókból is, és ezzel teljesült a messiásérkezés feltétele: lett, aki a messiást fogadja. Így egy messiásszerűség megérkezhetett. A sokak által messiásnak sejtett első történelmi szereplő a világ bináris értékek szerint rendeződő logikai rendje miatt nem lehet igazi messiás. A választottságról csak azt követően bizonyítható, hogy jelent valamit, ha bizonyossá válik, hogy a választottság keresztény semmibevétele hibás és erkölcstelen. A hamis messiás fontos komponense a kultúrtörténetnek, mert a választottság semmit jelentésének történelmi kipróbálásával az igazi messiás számára hivatkozási lehetőséget teremt. A hivatkozási lehetőség az igazság bizonyításának viszonyítási alapja. Viszonyítási lehetőség hiányában az igazi messiás nem bizonyíthatja, hogy ő igazi messiás, mert a minőség olyan tulajdonság, ami binárisan relatív, - tehát az igazság bizonyításához a hamis értéknek már léteznie kell.
17
Jézus kultúrtörténeti funkciója • • • •
Antiszemitizmust okoz és konzervál; Csak e negatív következmény alapján bizonyosodhat, hogy Jézus hamis messiás; A negatív következménynek fontos antiszemitizmusnak lennie; Az antiszemitizmus biztosítja azt, hogy a zsidók a kereszténységtől idegenkedjenek;
Az elsőként érkező hamis messiásnak filozófiai ok miatt antiszemitizmust kell/kellett okoznia, úgy, hogy a keresztény egyház intézményesülésével az antiszemitizmus évszázadokra konzerválódjon. Az univerzum logikája determinálja, hogy antiszemitizmus keletkezzen a kereszténység hatására. Az univerzumműködés anyag-transzformáció, ami logikus elrendeződés, aminek a logikája utólag (következmények alapján) megérthető. A logikai transzformáció bináris értékekre épül, igaz-hamis értékek szerint alakuló rendeződés. Az univerzum igaz és hamis anyagminőségei között csak a következményeket tekintve van/lehet evidens különbség. Ilyen körülmény miatt a hamis messiás nem tudna hamis lenni, ha nem okozna negatív következményt, mert hamis minősége csak a következmények alapján értékelhető. A hamis messiás hamisságát a keresztény antiszemitizmus bizonyítja. A negatív következmény azért antiszemitizmus és nem valami más negatív következmény, mert így teljesül a feltétel, hogy a zsidó nép kiválasztottságának tényét a kereszténység terjedése ne érvényteleníthesse. Így biztosított a zsidók bizalmatlansága a kereszténység iránt. Ha a zsidó nép nem lenne bizalmatlan, és idővel a zsidó nép tagjai általánosan megkeresztelkedtek volna, akkor az igazi messiás fogadására nem maradna lehetőség. Csak a kereszténységben benne rejlő antiszemitizmus bizonyíthatja a zsidók számára azt, hogy a kereszténység elfogadhatatlan hamis ideológia, amitől indokolt idegenkedni. A keresztény tudatfertőzés logikája • • • • •
Keresztény vélekedés: Jézus magatartása példamutatás, ami az erkölcs alapja; Tény: Jézust a zsidók nem fogadják el. Keresztény konklúzió: Mivelhogy a zsidók az erkölcsöt elutasítják, erkölcstelenek. Az antiszemitizmus e gondolati keretben a zsidók attitűdjénél nem erkölcstelenebb. Objektív igazság: Jézus az erkölcstelenség alapja, (de ezt a keresztények nem tudják).
A kereszténység tudatfertőzés, megfosztja a cselekvőket az erkölcsi ítélőképességüktől. A keresztény tudatprogramozás Jézust logikai indoklás nélkül – az ő különböző vélt, vagy valós cselekedeteire hivatkozva - az erkölcs garanciájának realizáltatja. A gyakorlati életben azzal szembesülnek a torzított tudatú keresztények, hogy a zsidók nem tekintik erkölcsi garanciának a Jézusra hivatkozó vallási ideológiát. A keresztények a saját eltorzított tudatuk keretei között logikusan gondolkodnak. Erkölcstelen embereknek gondolják azokat, akik Jézust elutasítják. A keresztény tudatfertőzés keretei között arra a következtetetésre lehet jutni, hogy a kereszténységet elutasító zsidók a kereszténység elutasításával az erkölcs lehetőségét utasítják el. A kereszténységgel eltorzított, kereszténységre redukált tudatok határain belül képtelenség erkölcstelenségnek vélni az antiszemita ideológiát, mert az antiszemitizmus (a Jézust elutasító), erkölcstelennek megítélt attitűd tagadásaként realizálódik. Az erkölcstelenség a keresztény tudatokban kiegyenlítődik, nem tűnik erkölcstelenebbnek az antiszemitizmus, mint amilyen erkölcstelennek tűnnek az erkölcsileg kifogásolhatatlannak vélt kereszténységlehetőséget elutasító zsidók. A keresztény tudatokban a két erkölcstelenség kiegyenlítődése főleg közömbösségre, rosszabb esetben gyűlöletre, megvetésre predesztinálja a keresztényeket a történelem során különböző mértékben üldözött zsidók problémája iránt. A keresztény társadalmak legyengített erkölcsi
18
immunrendszerrel nem fékezhetik az antiszemitizmus társadalmi térnyerését. Az erkölcsi igényesség általánosan emberi jellemző lenne, de az emberi tudatok erkölcsi igényességét a keresztény ideológia hatástalanítja, már kisgyermekkorban megfosztja az embereket erkölcsi ítélőképességüktől. A kereszténység ugyanakkor az erkölcsi igényesség pótlásával kísérletezik, amikor ideológiai (logikailag megalapozatlan) szeretetkövetelésre kényszerít. A kereszténység erkölcstelenség, és a zsidó vallás az erkölcs alapja, hiszen elzárkózik a kizárólag tudatfertőzésre kompetens kereszténység erkölcsi hitelesítésétől. A gyakorlati élet elrendeződése azonban a kereszténység tudatfertőző terjedése miatt fonákul alakuló helyzetet teremt, és a zsidókat üldözött sorsra predesztinálja. Antiszemitizmus = kereszténység •
• •
A kereszténység zsidó valláshoz viszonyulásának logikai lehetőségei: • Helyeslés: lehetetlenség; • Közömbösség: nem lehet totális; • Tiltakozás: nélkülözhetetlen tartalom; A társadalmi problémák leleplezik, hogy: Jézus nem messiás, a kereszténység hamis. Az antiszemitizmus a kereszténység hamisságának leplezési kísérleteként funkcionál.
Az antiszemitizmus a kereszténység szociológiai szinonimája, mert az antiszemitizmus olyan inherens tartalma a kereszténységnek, ami a kereszténység létfeltételeinek alapeleme. A kereszténység zsidó vallás alternatívájaként létezése és fennmaradása attól függ, hogy a zsidó valláshoz a kereszténység hogyan viszonyul. A viszonyulásra logikailag három lehetőség lenne, amiből azonban egy attitűd kizárható. A logikai lehetőségek alapján a kereszténység helyeselheti a zsidó vallást, közömbösen megtűrheti, és tiltakozhat ellene. Negyedik logikai lehetőség nincs. A helyeslés lehetetlenség, mert lehetetlen az olyan vallás, ami egy másikat helyesel, különösen, ha az a másik vallás épp az alaptételt vitatja el. A kereszténység vagy közömbös lehet a zsidó vallás iránt, vagy tiltakozhat ellene, ami antiszemitizmus. A közömbösség lehetséges attitűd a keresztény emberek számára, de nem minden keresztény ember számára, mert a kereszténység egészének a totális közömbössége lehetetlenség. A keresztény egyház nem lehet teljesen megengedő a fennmaradásának alaptételét elvitatók iránt, valamilyen arányban kell tartalmaznia tiltakozást, vagyis zsidóellenességet is. Ha a keresztény attitűd teljes mértékben toleráns illetve közömbös lenne a Jézust messiásként elutasító zsidó nép jelenléte iránt, és soha senki egyetlen gondolat erejéig se lenne antiszemita a keresztények között, akkor a keresztény egyház a hamisságát nem tudná leplezni a hívei előtt. A világ társadalmi problémáinak létezését kénytelenek lennének tagadni a keresztény hívek előtt a keresztény egyház vezetői és a kereszténység terjesztői, ha a kereszténység tagjai közül mindenki elzárkózna az antiszemitizmus elől. Ha ugyanis a keresztények tagadnák a különböző társadalmi problémák létezésének tényét, akkor a problémáknak nem keresnék a felelőseit és a megoldását se. Ez persze lehetetlenség, mivelhogy a társadalmi problémák tagadhatatlan természetűek. Ha azonban a keresztények a társadalmi problémákhoz viszonyulva a zsidó vallás létezésének tényét tapintatosan kifelejtenék a társadalomkritikájukból, akkor a társadalmi problémák megoldását kutatva a jövő lehetőségében kellene reménykedniük, és ezzel ideológiai zsákutcába keverednének, a zsidó vallással azonosulnának. Másik logikai lehetőség lenne, ha felvállalnák a problémák azonnali megoldását, de nyilván kudarcot vallanának vele, és e kudarc is a messiási kor bekövetkezésének későbbi aktualitását igazolná. És harmadik lehetőség szerint a problémák megoldhatóságának reményét el kellene vitatniuk a keresztény hívektől a kereszténység terjesztőinek, azt állítva, hogy a világ valóban társadalmi problémákkal terhelt és bizonyára sose lesz jobb, hiszen a messiás már járt itt. Ez utóbbi se valós lehetőség a keresztény egyház
19
számára, mert a tudatokra reménytelenséget ráerőszakoló ideológiához, boldogtalanságba beletörődéshez nem lehet híveket szerezni. Kizárásos alapon alakul ki az antiszemitizmus szükségszerűsége a kereszténység létfeltételeként, azért, hogy a kereszténységnek ne kelljen elismernie, hogy messiás az emberiséghez még nem érkezett meg, mivelhogy az elismeréssel önmagát számolná fel. A kereszténység a zsidó vallás meghamísítási kísérlete. Hamisítvány jellegét antiszemitizmussal leplezi saját hívei előtt. Egyéb vallásokkal szemben hittérítés lehetőségét remélheti, (ezért nem buddhizmus-ellenes, nem muszlin-ellenes), de egy olyan vallással szemben, ami az alaptételét logikai érvekkel vitatja el, nem téríthet, ezért saját fennmaradása érdekében erőszakos hittérítéssel (pl. antiszemita törvényhozással) reagál a fennmaradását veszélyeztető szituációra (vagyis a zsidó nép logikailag hiteles attitűdjére). Egyenlőtlen toleranciaigények • • •
A kölcsönös toleranciára vonatkozó zsidó igény igazságtalan elvárás; A messiási korra várakozás higgadttá, toleránssá teszi a zsidó embert, bármi történik; A messiásvárás ellen tiltakozó keresztény nem tolerálhatja a problémákra nyugodt messiásvárással reagáló zsidó jelenlétet;
A zsidó nép tagjai keresztények iránti toleranciájukért cserébe azt várnák viszonzásképp, hogy a keresztények is legyenek ugyanolyan toleránsak a zsidó nép tagjai iránt, mint amilyen toleránsak ők is a keresztények - Jézust messiásként elfogadók - jelenléte iránt. A zsidó nép kölcsönös toleranciára vonatkozó igénye vallásszociológiai értelemben igazságtalan elvárás, mert a tudatfertőzött keresztény embertől követel olyan magatartást, amire csak az egészséges tudatállapotban lévő zsidó lehet képes. Amikor a zsidó ember toleranciáért toleranciát vár viszonzásképp, akkor a hitét megőrizve várja, hogy a keresztény a hitét adja fel. A zsidónak van igaza, valóban, a kereszténynek kellene feladnia a hitét, mert a zsidó vallás képviseli Isten akaratát, de azt is meg lehet érteni, hogy egy tudatfertőzött ember viselkedése nem lehet ugyanolyan kiváló minőségű, mint az egészségesé, aki az igazságot képviseli. Mivelhogy a zsidó nép a világ problémáinak megoldását a jövőtől várja, egy jövőben érkező messiás színre lépésétől reméli, ezért tulajdonképpen nem olyan zavaró körülmény a zsidó ember számára, hogy a különböző társadalmi problémák léteznek, mint amilyen zavaró a keresztény számára. A messiási kor épp attól messiási kor, hogy ami előtte van, az nem az. Míg a zsidó ember - konfliktusokat tapasztalva - igazolva látja saját vallását, ami szerint a társadalmi problémák korában él, ami nyilván nem messiási kor, a kereszténynek vagy el kellene ismernie, hogy valóban nem az, - ergo Jézus nem messiás, tehát felhagyhat keresztény hitével, - vagy megőrizheti hitét, de ez azzal jár, hogy egyúttal tiltakoznia kell a messiás jövőben esedékes érkezésére utaló célzás (zsidó jelenlét) ellen. A tiltakozással a keresztény első gondolkodási fázisban értelemszerűen azt állítaná, hogy ez messiási kor, mert attól tiltakozás a tiltakozás, hogy valaminek az ellenkezőjét állítja. Azonban a konfliktusokkal terhelt társadalmi szituációk ismétlődése és gyakorisága miatt a keresztény a messiási korra vonatkozó helyzetértékelését pontosítani kénytelen, a társadalmi állapot tökéletlenségét mégiscsak elismeri, de úgy, hogy a tökéletlenségért keresztény szemüvegen keresztül szemlélődve a zsidó nép kereszténységet elutasító jelenléteként definiálja a hiba okát. Keresztény pozícióban erre van lehetőség. A zsidó bűnbakképzésre azoknak a keresztényeknek van hajlamuk, akik az igazságról nem akarnak lemondani, és kutatják azt, de csak a kereszténység határain belül képesek vizsgálódni. Akiknek nincs igényük a tényleges igazság megkeresésére, (keresztény keretek között gondolkodnak, de nem érdeklődnek filozófiai igazságok felől) azok bűnbakot se keresnek az igazságtalanságok magyarázatához, és ők jellemzően nem antiszemiták, hanem közömbösek. A közömbösek érzéketlenek a zsidó nép üldözöttségének társadalmi problémája iránt, mert lazán azt
20
gondolják, hogy a kereszténység mindenki előtt nyitott. Azt gondolják, hogy ha oly súlyos problémának érzékelik a zsidók az antiszemitizmust, akkor nyilván meg kellene keresztelkedniük, hiszen nincs abban semmi rossz. Fel se merül tudatukban az a lehetőség, hogy ez az emberiség kultúrtörténetének alakulása szempontjából súlyos hiba lenne. A példamutató életet élő keresztények (akiket a katolikus egyház például szentté, boldoggá avat, vagy akik művészi teljesítménnyel kiemelkednek, mint pl. Johann Sebastian Bach, vagy akik a háború idején mentették az üldözötteket) biztosítják a keresztény egyház életében, hogy az egyház kirakatpolitikát folytathasson a saját erkölcstelen, logikailag hibás eszmeiségének leplezésére. Az erkölcs-racionalitásra hajlamos keresztények bizonyítják: ember maradhat az ember tudatfertőzötten is. Nem tudnak róla, de a magatartásuknak negatív kultúrtörténeti szerepe van: ragyogást biztosítanak a férges gyümölcsnek. Keresztények származásának korrelációja az antiszemita attitűddel Korrelációkutatás Zsidó Nem zsidó (gój) Vegyes
Nem antiszemita: közömbös Valószínű Valószínű Valószínűtlen
Antiszemita Valószínűtlen Valószínűtlen Valószínű
A keresztények zsidók iránti magatartásban is és származásban is különbözhetnek egymástól. A keresztények zsidók iránti magatartása lehet antiszemita vagy közömbös, ahogy azt a mátrix oszlopcímei mutatják. A mátrix sorai exponálják, hogy a keresztények származásban is különbözhetnek egymástól, éspedig lehetnek zsidó, vagy gój, vagy vegyes származásúak. A társadalom szerveződésére három logikai lehetőség van. Vagy a zsidó származású keresztények hajlamosabbak antiszemitizmusra, vagy a gój származású keresztények, vagy a vegyes származású keresztények. Az antiszemitizmusra való hajlamnak ugyanis korrelációban kell lennie azzal, hogy gój származású a keresztény, vagy zsidó származású, vagy vegyes származású, mert az antiszemita attitűd az emberek származására utal. Származásra utaló magatartás eredeti okát nyilvánvalóan származásra lehet visszavezetni. Bizonyos, hogy az emberi tudatokban akkor van jelen egy kategória, például a zsidó származás nyilvántartásának kategóriája, - ha a közvetlen környezet okozataként van jelen. Az emberi tudat első sorban akkor tartalmazhat zsidó származást nyilvántartó kategóriát, ha a közvetlen környezet minősége okozza a nyilvántartást, mert a közvetlen környezet hatása mindig valószínűbb és egyúttal jelentősebb, mint a közvetített környezeté. Az antiszemitizmus burjánzása bárki agyát megfertőzheti a keresztény tudatfertőzés mutációjaként, de a terjedés szociológiai gyökerét kutatva olyan keresztény emberek tudatának a patológiás állapota, akiknek valamelyest zsidó származásuk van. Nyilván soha nem a zsidó származású megkeresztelkedők fordultak megkeresztelkedés után azonnal a saját népük ellen. A megkeresztelkedő zsidó emberek tudata a megkeresztelkedéssel nem változhat zsidóellenessé, mert a szeretet ideológiáját hirdető keresztény vallás elfogadása nem okozhat azonnal ilyen hatást, és az se okozhat, ha nem a kereszténység rajongó ideológiai elfogadására, hanem antiszemitizmus elől menekülő kényszerkeresztelkedésre kerül sor. A keresztény családba asszimilálódó, megkeresztelkedő zsidó keresztény gójjal kötött házasságának vegyes származású utóda azonban általában zsidó identitást vesztett, keresztény környezetbe asszimilálódott, származást tekintve vegyes, (de filozófiai értelemben zsidó!), és tudatát tekintve kereszténység-elfogadó embert jelent, aki nagy valószínűséggel lehet antiszemita különösen akkor, ha a zsidó vallást a családban sehogyan nem ápolják, elhallgatják a tényt és/vagy egyúttal szégyellni való körülményként észleltetik a részben zsidó származást. A vegyes származású keresztények antiszemitizmusra hajlamos keresztények, és minden korban bekerültek a társadalmak
21
politikailag jelentős egyházi és világi társadalomirányító pozícióiba, amelyekben rendeleteket, törvényeket, intézkedéseket foganatosíthattak a zsidó nép ellen. Ők az antiszemitizmus történelmi konzerválásának bázisát jelentik a két évezred alatt. Vegyes származású utódok jelentik a genocídium vezérkarát, és azokat, akik törvényhozással előkészítve a genocídiumot a végrehajtásra elrendelt intézkedéseket előzetesen meghozták. A genocídium rendelkezői tehát vegyes származásúak, a végrehajtói gój származásúak. A vegyes származású antiszemiták számára kiváló terepet jelentett az erkölcsi közönyre szocializált gój keresztények környezetében népirtást szervezni, mert az erkölcsi közönyre szocializált gój keresztény tudatok kulturális konzervként rendelkezésre álltak, hogy „konzervbontáskor” erkölcstelen parancsok végrehajtói legyenek. A vegyes származásúak azért hajlamosak antiszemitizmusra, (zsidóellenes törvényhozásra, zsidóellenes uszításra), mert azt gondolják, hogy ha az ő zsidó felmenőjüknek megfelelt a kereszténység, akkor meg kellene felelnie a világ minden zsidó tagjának, mivelhogy az ő zsidó felmenőjüknél a többi zsidó ember se lehet különb. (Punktum). Filozófiai értelemben zsidóknak tekinthetők ezek a vegyes származású (antiszemitizmusra hajlamos) emberek, és a történelem - az ilyen vegyes származású személyek zsidókként elgondolásával - zsidók vitájának forgatókönyveként kutatható. Istennek tehát azért kiválasztott népe a zsidó nép, hogy az igaz messiást legyenek, akik fogadják, de ennek előfeltétele a hamis messiáson való zsidó vitatkozás. Ez a kétezer éves vitatkozás-előzmény két különböző származású zsidó csoporton alapul: egyik a hitéhez ragaszkodó zsidó, és a másik a - népirtástól sem visszariadó - vegyes. Antiszemitizmus-mentes világ? (Lehetetlenség, amíg a kereszténység létezik); • •
1. Ha minden zsidó megkeresztelkedett volna, (idővel antiszemitizmus is létezne!) 2. Ha zsidó ember soha nem keresztelkedne meg, akkor vagy: - Nem lenne kereszténység, (de idővel hamis messiás érkezne és kialakulna!) - Csak gójok vallása lenne a kereszténység, (de ez lehetetlenség!)
Az antiszemitizmus-mentes világ lehetősége két esetet vizsgáltat. Ha minden zsidó megkeresztelkedett volna, akkor megszűnt volna a keresztények antiszemitizmusának a célpontja. És antiszemitizmust ellehetetlenítő körülménynek tűnik az is, ha egyetlen zsidó ember se terjesztette volna a kereszténységet, és soha senki nem keresztelkedett volna meg a zsidók közül. Ha soha egyetlen zsidó ember sem keresztelkedett volna meg, és egyetlen zsidó ember se terjesztette volna a kereszténységet, akkor nyilván vagy nem létezne kereszténység, (és ezáltal nem létezne antiszemitizmus se) vagy csak a gójok ideológiája lenne a kereszténység. Az utóbbi lehetőség azonban lehetetlenség. Nem lehet csak a gójok vallása a kereszténység. Kizárható az univerzumműködésnek az a változata, amelyben azok az emberek fogadnak el messiásként egy messiásszerűséget, akik nem vártak semmiféle messiást, miközben a messiásvárók tétlenek. Ha érkezik egy messiásszerűség a zsidók környezetébe, akkor a messiásváró zsidók nem lehetnek teljesen tétlenek, viszonyulniuk kell, és a közömbös gójok, akik nem várták, nem rajonghatnak érte. Tehát a messiásszerűségnek zsidók környezetébe kellett érkeznie, ahhoz, hogy kialakulhasson egy kiválasztottságot elvitató vallás. Ahhoz, hogy a zsidó kiválasztottságot elvitató kereszténység gójok ideológiájává váljon, ahhoz első fázisban zsidó Jézusra alapozva zsidóknak kell kialakítaniuk az elgondolást, (a zsidó Pál apostolnak kellett terjesztenie) majd úgyszintén a zsidóságról lemorzsolódó (legtöbbször antiszemitizmus elől menekülő megkeresztelkedő zsidók utódai által) vegyes zsidóknak kellett őrködniük a kereszténység fennmaradásán, - vagyis voltaképp az antiszemitizmus fennmaradásán kellett őrködniük. A történelem arról szól, hogy (kiválasztottság) hitet elveszítő (kereszténység-elfogadó) zsidók a kiválasztottság hitet megőrző zsidóknak antiszemitizmust okoztak a vegyes származású utódaik által, akik gój
22
tömegbázist szereztek aljas cselekedeteikhez a kereszténység erőszakos terjesztése során, ami tragédiát predesztináló sorsa a hitét megőrző, Isten akaratát képviselő zsidó népnek. A messiásvárók, akiknek környezetébe messiásszerűség érkezett, történelmi vitát teremthettek a messiásról, részben elutasítva, és részben elfogadva a vitatott személyt, mert így logikus, azaz így válik igaz és hamis (bináris) ideológiákká a következmény, ami az univerzum (és abban a kultúrtörténet) logikus szintézisfolyamatának alapfeltétele. Ha a kereszténység egyáltalán nem létezne, (semmilyen messiás sehová nem érkezne), akkor se lenne antiszemitizmus, viszont előbb utóbb ki kellene találni, (ergo előbb-utóbb mindenképp megérkezne egy hamis messiás), mert nem lehet a végtelenségig úgy várni egy messiást, hogy soha még egy hamis messiás se érkezzen meg. Az igazi messiás megérkezése lehet lehetetlenség, amíg a hamis messiás meg nem érkezik, de egy (antiszemitizmust okozó) hamis messiás megérkezése bármikor lehetőség lehet, ha a messianizmus létezik. A másik logikai eset, szintén lehetetlenség éspedig, ha azért nem lenne antiszemitizmus, mert minden zsidó Jézust tekintené messiásnak. Ebben az esetben csak ideiglenesen nem lenne antiszemitizmus. Ha a zsidók félelem miatt általánosan elfogadták volna a kereszténységet, akkor kereszténységen belül vált volna témává a választottság-jelentés megvitatásának kérdése, éspedig ha egyenlőségelvű a kereszténység, akkor is, és akkor is, ha nem az, és persze újból várni kellett volna egy messiást, hogy a választottság jelentését az erkölcsi káoszban határozza meg, vagyis az emberiség nem lenne előbbre, hanem ugyanott se (!) tartana. A megkeresztelkedett zsidók kereszténységen belül igényt tartottak volna arra, hogy jelentsen valamit a választottság. Kereszténységen belül tartottak volna igényt a jelentésre a választottság-tudatuk miatt. Ezt az igényt lehetetlenség logikusan indokolni, és kereszténységen belül (Jézus általános elfogadása után) messianizmussal se válaszolható meg. A genocídiumot megkeresztelkedés lehetőségének elfogadásával elkerülő zsidók elutasították volna a gójokkal közösen kialakítható kommunizmus lehetőségét, mert a kommunista közösségben mindenki egyenlő, és ahol mindenki egyenlő ott nem különbözhet a kiválasztott, és a választottságukról – különösen az igazságtalan, antiszemitizmus elől menekülő kényszerkeresztelkedés miatt – a zsidók nem akartak volna lemondani. A megkeresztelkedett zsidók választottként igényt tartottak volna a különbözés lehetőségére. Ha azonban különbözni kezd a választott a keresztény egyenlők között, akkor a gój értetlenkedhet, mivelhogy a keresztény ideológiában a különbözést semmi nem alapozza meg. Indoklás és érvek hiányában az igazság vitatható és a vita a kereszténység felbomlását eredményezi. A kereszténységen belül újrajelentkező zsidóprobléma megoldhatatlan. Egy ilyen világforgatókönyv nem okozhatja igazi messiás érkezését, mert nincs magyarázat arra, hogy a választott nép vegyes származású hányada a kereszténység kizárólagos kialakításáért előzetesen miért gyilkol meg minden kereszténységet elutasító (nem vegyes származású) zsidót. Ez erkölcsileg igazolhatatlan lenne. Kereszténységet kierőszakoló erkölcstelen zsidókhoz a messiás nem érkezhet meg, és Istent gyávaságból eláruló kényszerkeresztelkedő zsidókhoz sem érkezhet messiás. Csak erkölcsöt képviselő, zsidó identitásukat megőrző, kereszténységet az életük árán is elutasító zsidókhoz érkezhet messiás, mert erkölcsileg csak ők méltók, hogy a messiás fogadása után Isten akaratát képviselve a világ irányítói legyenek. Az igaz messiás - zsidó genocídium utáni érkezésének - aktualitása • • • • • •
Mózes és Isten → Kiválasztódás, Kiválasztottság → Messianizmus, Messiásvárás→ Messiásszerűség érkezése, Hamis messiás → Antiszemitizmus, Antiszemitizmus → Genocídium, Genocídium → Igazi messiás
23
Az igazi messiás nem érkezhet meg a zsidóellenes genocídium előtt. A genocídium az antiszemitizmus következménye. Az antiszemitizmus a hamis messiás elfogadásának a következménye. A hamis messiás érkezése a messianizmus létezésének a következménye. A messianizmus a kiválasztottság következménye. A kiválasztódásnak az az oka, hogy a zsidó nép - Mózes általi közvetítéssel - Isten világkommunizmust (békés világtársadalmat) determináló tendenciájának az eszköze lett. A történelmi folyamat egy láncreakció, amiben az időszerűség nem variálható, mert a folyamat totálisan determinált. A genocídium bekövetkezése a determináció része, mert törvényszerűség, hogy a kereszténységnek addig kellett fokoznia a zsidóellenességet, amíg az útjában álló zsidó vallás teljes felszámolására nem tett egy totálisan erőszakos kísérletet. A kereszténység szinonimájaként használható, vegyes zsidó származásból eredeztethető, (bárki tudatát megfertőző) antiszemitizmus csak a halálgyáraktól remélhetett megoldást a kereszténység végleges és zavartalan fennmaradásához, mert a kereszténységnek a zsidó vallással szemben nincsenek logikus érvei a meggyőzésre. Logikus érvek hiányában, cselekvésbefolyásoló módszerként, csak az erőszak alkalmazása kínálkozik a logikus ellenérvek eltűntetésére. A kényszerítés enyhébb eszközeinek alkalmazásai nem vezettek zsidó vallást felszámoló eredményre, ezért kizárásos alapon bekövetkezett a kényszer totális fokozása. Ha az igazi messiás a genocídium előtt érkezett volna meg, akkor a messiásváró zsidó néppel természetesen el kellett volna hitetnie saját messiás-személyazonosságát, és annak az lett volna egyik feltétele, hogy bizonyítsa be a kereszténység közvetlen korrelációját az antiszemitizmussal, (ugyanúgy, ahogy ez a genocídium után érkező messiásnak is feladatává válik). A genocídium előtt érkező messiás azonban csak annyiban tudja bizonyítani az antiszemitizmus tényét, amennyiben a zsidó nép tagjai nem keresztelkednek meg, azaz kizárólag azt tanácsolhatta volna, hogy keresztelkedjenek meg a zsidó nép tagjai, mert különben gyilkosságok áldozataivá lesznek, vagy második javaslatként azt tanácsolhatta volna, hogy ne keresztelkedjenek meg, de meneküljenek el a zsidóüldözés elől, mert a keresztény antiszemitizmus gyilkosságokkal fenyeget. Ha megkeresztelkedést tanácsolt volna a genocídium előtt érkező messiás, azzal épp a hamis messiást ismertette volna el, ami értelmezhetetlen. Ha menekülést javasolt volna a zsidó népnek, az szintén értelmezhetetlen, hiszen miféle messiás az, aki a választottság jelentését a menekülésre predesztinált sorsban határozza meg. Ha azt tanácsolta volna, hogy ne keresztelkedjenek meg, ne meneküljenek el, fogadják el őt messiásként, lássanak hozzá a békés világtársadalom megszervezéséhez, akkor tanácsával épp belesodorta volna a választott népet, és persze önmagát is ugyanabba a tragédiába, ami messiás nélkül is bekövetkezett, azaz látszólag ő okozott volna tragédiát, ami messiás szerepben lehetetlenség. Ha genocídium előtt érkezett volna az igaz messiás, és kísérletet tett volna arra, hogy bebizonyítsa a zsidók tömeges meggyilkolására készülődő kereszténység aljas inspirációit, akkor a genocídium előtti bizonyítás a zsidókat meggyőzhette volna, de a keresztényeket nem. A keresztény egyház a saját pozícióját védve aljas rágalmazásnak ítélte volna meg az igaz messiás feltételezését, és minimum a messiást gyilkoltatta volna meg, majd (talán azonnal, vagy valamivel később) zsidók millióit is. Ha a messiás a genocídium áldozatává vált volna, akkor az emberiség sorsát nem tudná jóra fordítani. Ha a zsidó nép kellőképpen megijedt volna egy genocídium előtt érkező igaz messiás prognózisától, akkor ijedtében minden zsidó megkeresztelkedett volna, és akkor a kiválasztott nép nem tölthetné be azt a szerepet, ami Isten „akarata”. Ezért a messiás érkezése csak genocídium után lett esedékes. Veszélyes-e a zsidó népnek fogadnia a messiást a genocídium után? • • •
24
A kiválasztott nép messiásfogadása kiválthatja a keresztények haragját. A kereszténység antiszemita tartalma messiásfogadás nélkül is permanens. A zsidó népnek a jövője szempontjából veszélyesebb nem fogadniuk a messiást.
Genocídium után érkező messiást úgyszintén veszélyes fogadnia a zsidó népnek, (kiválthatják a kereszténység tiltakozását) de még veszélyesebb nem fogadnia. A történelem zsidó genocídiumot tartalmazó periódusa után a keresztények, - akik elméleti igazságokkal nem szembesíthetők, mivelhogy logikus gondolkodásra nem képesek, mivelhogy a keresztény ideológia logikai igénytelenségre szocializálja a tudatot – történelmi tényekkel szembesítve nem tagadhatják, hogy a genocídium lebonyolításában keresztények voltak az antiszemita törvényhozók, keresztények voltak a végrehajtók, és keresztények voltak a menekülőkön nem segítő tétlenek is. Genocídium után a bizonyíték nem „csak” filozófiai, hanem történelmi is. A messiás elméleti bizonyításai a genocídium után érkezés esetén nemcsak elméleti igazságok, (ami az elméleti gondolkodásra tudatfertőzéssel alkalmatlanná tett keresztényeknek elégtelen lenne) hanem olyan igazságok, amiket adatokkal dokumentál a történelem. Genocídium után a kereszténység erkölcstelen minősége keresztények számára is leplezhető. Érdekessége a kultúrtörténet logikájának az a körülmény, hogy a zsidó kiválasztott népnek veszélyesebb nem fogadnia a genocídium után érkező igaz messiást, mint fogadnia, mert genocídium után semmilyen garancia nem keletkezett arra vonatkozóan, hogy a népirtás nem ismétlődhet meg, és ugyanakkor minden feltétel adott, hogy megismétlődhessen, amíg a kereszténység létezik, mert a kereszténység létezése szolgáltatja a feltételeket. Nyilván mindig arra lehet számítani, amire lehetőség van. A zsidó nép tagjainak életét fenyegető legfőbb veszély nem abban van, hogy fogadják-e az igaz messiást a zsidó nép tagjai a genocídium után, hanem abban rejlik életveszély, hogy a kereszténység egyáltalán létezik. Ezt a tényt csak genocídium után lehet gyilkosságra hajlamos keresztényeknek bebizonyítani, mert az agyuk elméleti/logikai igazságokkal nem meggyőzhető, de a történelem tragédiájával szembesíthetők. Ha mindenképp veszélyben vannak a zsidó nép tagjai, mivelhogy a kereszténység létezik, akkor a messiásfogadásra vonatkozó döntésük nem függhet attól, hogy veszélyben vannak-e. A messiás elfogadásának a szempontja így nem a veszély mérlegelése lesz, hanem a zsidó egyetértés lehetősége arra vonatkozóan, hogy a messiás elfogadása olyan döntés, ami a messiás messiási mivoltának tudományos elméleti kutatásai eredményeit bemutató - hivatkozásait megítélve helyes. Az igazi messiás legfőbb feladata a kereszténység felszámoltatása • •
Kereszténység felszámolását sürgeti, Szeretetideológia hamisságát (is) bizonyítva;
A zsidó nép által várt messiásnak a gyilkosságokért felelős keresztény egyház felszámolását kell követelnie az emberiségtől, főképp, mivelhogy a keresztény egyház a zsidó népre állandó veszélyt jelentene továbbra is, és azért is, mert az erkölcsi közönyre és antiszemitizmusra szocializált - gój származású közömbös és vegyes származású antiszemita - tudatok a világkommunizmus kialakításának gátját jelentik. A szeretet ideológiai követelése az agyra károsan hat, mert a szeretet csak az erkölccsel és bölcsességgel megalapozott emberi összetartozások automatikus következménye lehet, és nem lehet indokolatlan ideológiai követelésteljesítés az emberi interakciókban. Ami automatikusan bekövetkezik, azt nem kell követelni. Amikor a szeretet nem következik be automatikusan egy közösségben, vagy egy emberi kapcsolatban, akkor a közösség tagjai fölöslegesen követelik egymás feltétlen szeretését, amíg a bölcsesség vagy az erkölcs hiányosságait fel nem számolják. A logikátlan követelményrendszer miatt a keresztény szeretetideológia hibás magatartásra kényszerítő tudatfertőzés, ami Isten tendenciája ellen hat. A kereszténységet emberiségellenes és zsidóellenes tartalma miatt fel kell számolni.
25
Isten kiválasztása a zsidó nép tulajdonságához illeszkedő „szereposztás” • • •
Kiválasztottság logikailag elgondolkodtató kultúrtörténeti funkciója a megértéskor létezésünket emberi rangra emeli, így az univerzumban Isten partnerei lehetünk. A kiválasztottság megértése tudáson alapuló hatalmat jelent az univerzum fölött. A zsidó nép a feladatra való alkalmassága (bölcsessége) miatt Isten - embertől logikai bölcsességet követelő igényének – tudásprovokáló eszköze lett.
A kiválasztódásra azért volt/van/lesz szükség, hogy Isten átadhassa az univerzum fölötti tudáshatalmat az emberiségnek az univerzum irányításának a lehetőségéről, amikor a hatalmának átadása (a messiás érkezésekor) időszerű. E tudás-hatalomátvétel alapján az ember(iség) társadalmivá teheti életét. A népkiválasztás olyan szereposztást jelent, ami a bölcsességre való emberi hajlam Isten általi provokálásának garanciájaként van jelen a kultúrtörténetben. Istennek szüksége van (volt) egy olyan népre, amelyik hiedelmekkel nem félrevezethető, érteni és tudni akar. A zsidó nép hitetlensége (bölcsességre igényessége) alkalmassá teszi a népet, hogy az Istentől megszerezhető tudások kiprovokálója, közvetítője, birtoklója és hitelesítője legyen. A feltétlenül bölcs nép egyetlen esemény bekövetkezésének lehetőségében hisz, a messiás érkezésének lehetőségében, de ez is csak azért alakul ki, mert egyébként nem hajlandó hinni semmiben, és/de amit egyelőre nem ért, annak értéséről se akar végleg lemondani. (Hátha a messiás majd megválaszolja értelmesen, amit érteni ideiglenesen nem lehet, - pl. a választottságra magyarázatot ad, - mivelhogy nyilván mindent lehet érteni, tehát hinni abszolút szükségtelen, vagyis hinni legföljebb csak egy messiásérkezésben érdemes). Ebből a tudatos várakozásból az következhet, hogy vagy mindent megérthet a zsidó nép messiás nélkül is, (és akkor majd végre valahára a messiásérkezésben sem kell majd hinni), vagy mindent megérthet a messiás által. A lényeg az értésre való igény, ami bölcsességen, vagyis kételkedésre való hajlamon alapul. Míg más népek hisznek, vallásokat alapítanak, befolyásolhatók, addig a zsidó kételkedik, mert bölcs. A zsidó nép csak a logikai igazságokban nem kételkedik. Amit ért a zsidó nép, mert logikus, abban nem hisz, hiszen nincs szüksége hitre olyan témákban, amit érteni lehet. Amiben hisz a zsidó nép, (messiásérkezés lehetősége) abban azért hisz, hogy a bölcsességre vonatkozó igényességéről ne kelljen lemondania. Isten azt is megoldotta, hogy a hiszékenyebb, (kevésbé bölcs, félrevezethető) tagjai a népnek lemorzsolódjanak a bölcsesség szereposztásában részesített kiválasztott magról. (Minden korban megkeresztelkedhetnek, de akár szcientológusokká is válhatnak, stb. a zsidó nép tagjai közül azok, akiknek a kiválasztottságtudata valamilyen körülmény miatt meghibásodott). A bölcs népnek a legbölcsebb magja azonban a zsidó identitást generációváltásokon keresztül átörökítve megmarad, hogy a messiás megérkezhessen, és hogy a messiásról feltétlenül kizárólag csak a bölcsek dönthessenek, mert így születhet olyan döntés, ami nem hiten, hanem logikailag rendezett érveken alapul. A kevésbé bölcs zsidók lemorzsolódási lehetőségének köszönhetően a megmaradók kizárásos alapon garanciák lesznek arra, hogy az igaz messiáshoz viszonyulás témakörében csak bölcsek dönthessenek, és így garancia adódik arra, hogy amikor eljön az ideje, akkor a messiás elfogadásáról feltétlenül helyes, igaz döntés születik. Mózes (is) találkozott Istennel • • • •
26
Istennel tulajdonképp bárki találkozhat; A találkozások ismérve, hogy a keletkező gondolat nem plagizáltság; A találkozások jelentősége különböző; A választottság-ideológia nem plagizált, mert anyagtalanság (Isten) az eredete;
Mózes Istennel való találkozásában a gójok sem kételkedhetnek. Istennel úgy lehet találkozni, akár a Sínai hegyen az ókorban, akár bárhol máshol és bármikor, hogy az Istennel találkozó cselekvőnek eszébe jut egy olyan gondolat, ami nem plagizált. Nem abban különbözünk Mózestől, hogy mi nem találkozhatunk Istennel, hanem abban különbözünk, hogy a találkozásainknak (az eszünkbe jutó gondolatoknak) a kultúrtörténeti jelentősége nem lehet ugyanolyan, csak különbözhet tőle. A tíz parancsolat választottságért elfogadott szövetsége olyan gondolat, ami nem plagizált, vagyis nem az anyagból ered. Ami nem anyagi eredetű az nyilván anyagtalanság eredetű. Az anyagtalanság Istentől nem különbözik, mert Isten anyagtalansága miatt csak az anyag különbözik tőle. A zsidó nép választottságának gondolata Istentől ered, nyilván, mert Isten a zsidó népnek szánta a funkciót, hogy egy messiást váró, hamis messiáson vitatkozó, igaz messiást fogadó, és messiás útmutatása alapján békés világtársadalmat szervező kiválasztott nép legyen. Járhatott-e megjelenhetett-e Isten személyként az emberek között? • •
Isten materiálisan semmi és a semmi materiálisan csak semmire képes. A materiálisan semmire képes semmi nem materiálisan nemcsak a semmire képes.
Az Isten természetesen semmiként nyilván soha nem tudott, nem tud és nem fog tudni emberi alakot ölteni olyan rejtélyes értelemben, ahogyan a Biblia inspirálja az emberi képzeletet. A semmi nem lehet képes ember lenni, mert a semmi materiálisan csak semmire képes. A semmi azonban csak materiálisan képes a semmire, gondolatilag nem a semmire képes, ezért képes volt arra (és most is képes lehetne rá, ha lenne rá indoka), hogy az ókorban valamelyik emberi lénnyel azt gondoltassa, hogy ő az Isten, éspedig úgy, hogy az önmagát Istennek gondoló és közösséggel Istennek gondoltató emberi lénynek az egész közösséggel sikerüljön az állítást elhitetnie. Amennyiben az Istennek sikerül elhitetnie, azt gondoltatnia egy emberi alakot öltő lénnyel, hogy ő az Isten, akinek ezt az önmagát Istenként azonosító tudatát sikerül elismertetnie egy közösséggel, az épp olyan, mintha Isten emberi alakot öltene az emberek között. Ez vitathatatlan, annak ellenére, hogy a semmi mindig csak semmiként lehet jelen az univerzumban, mert az Isten egy Örökkévaló semmi komponense az univerzumnak, semmi a múltban, semmi a jelenben és semmi a jövőben is. Totálisan determinált világ • • • •
Két világkomponensnek egyféle kölcsönhatása lehetséges, ami determinációt jelent. Az emberek marionett bábúkként vannak jelen az univerzumban. Szabad akarat nincs, de a szabad akarat illúziója létezik/létezhet. A memória a lélek (szabad akarat) létezésének hamis illúzióját teremti meg.
Az univerzum működése két komponenssel determinált. Az anyag az egyik komponens és az anyagtalanság, (semmi = Isten) a másik komponens. Két komponensnek csak egyféle kölcsönhatása lehetséges. A folyamatban az emberek marionett bábúkként vannak jelen, és cselekvésekre vannak késztetve. Az emberi agy fogadja az anyag és az Isten információit, és az információfeldolgozás meghatározza a cselekedeteket. Szabad akarat nem létezik. Ami szabad akaratnak tűnik, az csak a determináció része. A történések befolyásolhatóságának illúzióját az élet során meghozott korábbi döntések memóriából előhívható emléke teremti meg. A memória információforrás az agyban, ami érzéki csalódást okoz, mert a döntéseinkre való emlékezés lehetősége az univerzumtól független létezés illúzióját kelti. A memória a lélek illetve a szabad akarat létezésének lehetőségét sejteti. A lélek létezésének feltételezése
27
olyan természetű elgondolás, hogy képes megalapozni a világ befolyásolhatóságának illúzióját. A lélek azonban nem létezik, csak a memória szinonimájaként. A memória nem ad lehetőséget történések befolyásolására. Amíg üres a memória, addig azért nem befolyásolja a cselekvést, mert üres állapotban nem befolyásolhat. Például egy emberi magzat agyfejlődésének kezdeti szakaszában üres a memória, és ezért nem befolyásolhat. Amikor a memóriának az élet folyamán tartalma keletkezik, olyankor látszólag befolyásolhatja a cselekvéseket a memória, de egy olyan memóriatartalomnak a befolyásoló hatásáról van szó, ami a determináció részeként keletkezett, majd a determináció részleteként determinált minőségben tovább determinál. Istennek azonban a messiás érkezéséig a szabad akarat hamis illúziójának észleltetésére szüksége volt, mert erkölcsi felelősséget determinációra hárító emberiséghez nem érkezhetne messiás. Az erkölcsi felelősség determinációra hárítása a jövő emberének önkritikáját tekintve is erkölcstelennek fog számítani, mert az Istentől messiás által megszerezhető tudás Isten „akarata” ellen nem fordítható. Az univerzum elkezdődése • •
Isten első gondolata az öntudatra ébredés: „Semmi vagyok a semmiben…” Isten második gondolata a kételkedés: „Semmi vagyok a semmiben?”
Isten öntudatra ébredt semmiként a semmiben, mert gondolata keletkezett, hogy ő a „semmi a semmiben”. Az univerzum ekkor elvesztette vákuumállapotának homogenitását, mert létezni kezdett benne egy gondolat. Az univerzum állapota tehát megváltozott ahhoz képest, amikor üres volt és nem létezett benne gondolat se. Isten persze öröktől fogva benne volt az univerzumban, de volt, amikor még nem volt öntudatra ébredve. Az univerzum materiálisan üres állapotának megváltozását az első gondolat keletkezése okozta, ami Isten öntudatra ébredését jelenti, és fizikatudománnyal úgy definiálható, hogy a vákuum nem képes végtelenségig vákuum maradni. A vákuum kettéoszlott, mert Isten észrevette, hogy ő semmi a semmiben. Ekkor anyag is keletkezett, mert a gondolatkeletkezés egyúttal anyagkeletkezés is. Az univerzum - kezdeti anyagtalanságához és gondolattalanságához viszonyítva - a gondolatot tartalmazó állapotban úgy különbözhet korábbi üres önmagától, ha már nem homogén vákuumot jelent, hanem anyagi állapotot. Isten önkéntelenül teremtette a világot. Öntudatra ébredt, és lehetetlenség volt (lehetetlenség lett volna) úgy gondolkoznia, (informálnia önmagát), hogy gondolatkeletkezés közben ne jöjjön létre anyag is a gondolatkeletkezés miatt. Isten második gondolata a kételkedés volt. Kételkedett saját öntudatra ébredésének élményében. Kételkedés okozta a bizonyosság lehetőségét, mert nem lehet úgy kételkedni, hogy ne a bizonyosság igénye legyen a szempont. (Földi világunkban zsidók igénye a kételkedés, - innen ered. Isten kételkedésének földi vetülete a választott nép tudata. A kételkedés bináris igaz/hamis értékek szerint rendeződő világot okozott, amire a kiválasztott nép tudata vált fogékonnyá. A nem kiválasztott népek nem kételkedők, hittel megelégedők. Ők az öntudatébredésre redukált tudati szint vetületei). A bizonyosság gondolata a világ teremtődésekor a semmitől különbözés újabb lehetősége volt, amivel már nemcsak egy öntudatra ébredő Istent kezdett tartalmazni az univerzum, hanem egy olyan Istent, aki logikusan gondolkodik. Mihelyt megszületett a második önkéntelen gondolat (információ), ami nem a létezés feltételezésére, hanem immár a bizonyosság lehetőségére vonatkozott, (a valami konkrét létezésének lehetőségére), akkor a második anyagtartalom (információ) is létezni kezdett az univerzumban. Mihelyt két eleme lett az univerzumnak, (két információja, ami gondolat is és anyag is), ami közül az egyik a létezés gondolata és a másik a bizonyosság gondolata volt, sor került a két elem tömegvonzására is, és hamarosan bekövetkezhetett az ősrobbanás, aminek egy olyan materiális láncreakció lett a következménye, aminek eredményeképp Önök, például, most ezt az előadást követik.
28
A tömegvonzás Isten jelenléte fonákul • • •
Az anyag csak a semmi hatására képes a semmire, valami hatására valamire képes. Ha valami leárnyékolhatja a semmit, a valami nem képes semmire, csak valamire. Ha a semmi hatásának lehetősége valamivel leárnyékolódik tömegvonzásra (történésre, valamire) kerül sor.
Isten az univerzumban semmiként ugyanúgy benne van az univerzumban, mint a nem semmi, ami az anyag. A semmi anyagra való hatása úgy érvényesül, hogy az anyaggal csak a semmi hatására nem történik semmi. Mivelhogy az anyag csak a semmi hatására képes a semmire, a valami hatására valamire képes. A tömegvonzás jelenségét nem graviton okozza, hanem az a körülmény, hogy az anyag csak a semmi környezeti hatására lenne képes a semmire, következésképp a valami hatására minimum megmozdul, éspedig pont annyira, amennyire a valami különbözik a semmitől. Így áll elő az a törvényszerűség, hogy a nagyobb test magához vonzza a kisebbiket. A nagyobb test azért vonzza magához a kisebbiket, mert a kisebb test közelében lévő nagyobb test leárnyékolja a semmi kisebb testre történő semmit okozó hatásának a lehetőségét, így a kisebb test nem lehet képes a semmire, amikor a semmi hatása leárnyékolódik egy nagyobb test által. Minél jobban leárnyékolódik a semmi hatásának a lehetősége, annál jobban gyorsul az anyag a leárnyékoló test irányába. A leárnyékolás és a gyorsulás egymást gerjesztik: minél jobban leárnyékolja valamely test a semmit egy másik test elől, annál inkább gyorsulni fog felé az a test, amit leárnyékol. És fordítva is igaz: minél inkább gyorsul egy test a másik irányába, annál inkább leárnyékolódik a semmi. A tömegvonzás jelenségében ezért van gyorsulás. A tömegvonzás speciális esete az élőlények keletkezése •
• • •
Egymást semlegesítő tömegvonzások centrumában bekövetkezik az öntudatra ébredés, mert ha a tömegvonzás-kényszerek kiegyenlítik egymást, a semmi érzékelésére adódik lehetőség. A semmi érzékelése kapcsolat Istennel, hiszen a semmi Istentől nem különbözik. A semmi valamitől megkülönböztetése gondolkodás, (ami időérzékeléssel jár). Az anyag egyúttal memóriára tesz szert, ami a gondolkodási idő materiális vetülete.
Az univerzum első élőlényének keletkezésekor először került sor olyan történésre az univerzumban, ami a tömegvonzás speciális eseteként elemezhető. A tömegvonzás speciális esete egymást semlegesítő tömegvonzások centrumában lehetséges. Az egymást semlegesítő tömegvonzások között anyagként tartózkodni öntudatra ébredést okoz. Ha egy anyagrész azért nincs tömegvonzások kényszerítő hatása alatt, mert a ráható tömegvonzások kvázi kiegyenlítődnek és semlegesítik egymást, akkor a semmi érzékelésére adódik lehetőség. A semlegesített tömegvonzások észlelése egy gömbszerű anyag centrumában lehetséges, úgy, hogy a gömb minden irányában ki kell egyenlítődnie a materiális környezeti hatásoknak. (Minden bizonnyal nem a tyúk volt előbb, hanem a tojás :-) … ) Az anyagrész a kiegyenlített szituációban nem azért nem mozdul semerre, mert sehol nincs semmi, hanem azért nem, mert mindenhol van valami, és minden irányba megmozdulhatna. Ha az anyag olyan helyzetbe kerül, hogy mindenhol van valami, mégsem mozdul semerre, akkor megérzi a semmi lehetőségét, mert ahol a valamik kiegyenlítik egymást, ott a semmi érvényesülésére, vagyis a semmi jelenlétének feltételezésére adódik alkalom. A semmi megérzése Isten megérzése, vagyis egy olyan hatáslehetőség, amely során Isten az anyaggal felveheti a tömegvonzás logikájánál közvetlenebbnek tűnő kapcsolatot. Az Istennel fölvett kapcsolat tulajdonképpen időészlelésként és/vagy gondolkodási képességként definiálható, és élőlény
29
keletkezést, öntudatra ébredést jelent. Az univerzum első élő egyedének első időészlelésére, létezésélményére úgy kerülhetett sor, hogy amikor a tömegvonzások kvázi kiegyenlítődtek az anyag környezetében, „túl sokáig” (gyanúsan sokáig) nem történt semmi az anyaggal. A semmi megérzése az anyag memóriájának a kifejlődésével egyidejű, és ez a zéró és az egy váltakozásán alapul. Az időészlelés (semmi-észlelés) gondolati folyamatának a memóriafejlődés a materiális vetülete. A memóriával rendelkező, vagyis öntudatra ébredt, vagyis a semmi jelentését értő (és önmagától megkülönböztető, - azaz önmagát semmi hatására valamiként észlelő) anyag Istennel közvetlen kapcsolatban van, ami a semmi valamihez viszonyításának lehetőségén alapul és gondolkodáslehetőség. Az időészlelés funkciója • • • •
Érdeklődés a tömegvonzás logikája iránt; Isten önmagára hívja fel a figyelmet, Az idő nem létezik, csak az idő oka létezik, Az idő oka: a tömegek különbözősége miatt különböző tempók lehetségesek;
Az öntudatra ébredő élőlényeknek abban az illúzióban van részük, hogy múlik az idő. Az időmúlás illúziójának az a funkciója, hogy az emberi tudatok érdeklődnek a tömegvonzás logikája iránt, vagyis mindaz iránt, ami az időmúláson (semmi érvényesülésén) kívül, és persze épp annak keretei között, úgyszintén létezik/létezhet. A tömegvonzás logikája iránti érdeklődés felkeltésével Isten saját magára hívja fel a figyelmet, azért, hogy az érdeklődésünkre alapozva az emberiséggel felvehesse a kapcsolatot. A tömegvonzások különbözőségei egymáshoz viszonyíthatók. A tempókülönbségek lehetőségének a ténye az idő létezését gondoltatja. Ha nem lennének tempókülönbségek, akkor nem lenne lehetséges az időészlelés. Ugyanakkor mindezzel együtt se állítható az, hogy az idő létezik, mert nem az idő létezik, hanem csak az idő észlelésének az oka létezik. Az idő észlelésének az az oka, hogy az anyagrészek tömegei, egységminőségeinek koherenciái különbözhetnek, és emiatt, a részletek sorsát tekintve különböző mértékben árnyékolódik le Isten hatásának lehetősége, ami miatt különbözőkké válnak a tömegvonzások tempói. Az idő a különböző anyagtulajdonságok semmihez viszonyíthatóságának vonatkoztatási rendszere. Az anyagtranszformációk különbözőségének a nem létező idő (ami egy létező Istent jelent) a vonatkoztatási rendszere, (ami így megalapozza a gondolkodást), mert minden valamire (anyagrészletre) vonatkozóan érvényes, hogy csak a semmihez viszonyulva jelenthet valamit. Csak semmihez (időhöz) viszonyítva különbözhet a nem semmi (valami) egy másik semmihez viszonyított nem semmitől (valamitől). Tehát az idő csak egy képzet, mert nem az idő létezik, hanem csak az Istenhez, azaz csak a semmihez való viszonyításra visszavezethető szabályosságok vannak. Az idő csak az anyagrendeződés (vagyis az anyagrészek tömegvonzással leírható méretarányos elrendeződésének) logikájaként létezik, ami ugyanakkor a szabályok megértésének memorizálható lehetősége is. Isten nem mindenható • • •
30
Isten nem tudja felülírni a világrend meglévő logikáját, mert őáltala alakult ki ez a logika és önmagát nem írhatja felül. Vannak leárnyékolódások, amik Isten pozíciójában kezelhetetlenek. Isten a zsidó messiás által közvetítve teljes tudását átadja a zsidó népnek és az emberiségnek, és ennél többet soha nem fog tudni tenni az emberiségért.
Isten az univerzumban lévő tömegvonzások materiális törvényszerűségeit nem tudja felülírni, ezért se azt nem várhatjuk tőle, hogy jóságos legyen, se azt, hogy igazságos legyen. Az Isten semmiként csak semmire képes, és ez a semmire való képesség az univerzum materiális folyamatait tekintve csak másodlagos hatás. A semmi hatáslehetősége bármikor leárnyékolódhat egy anyagrészben egy másik anyagrésszel. Isten a különböző tömegvonzások tömegvonzás logikájával determinált (a semmit, azaz önmagát gyakran teljesen leárnyékoló) folyamatait nem tudja felülírni, mert a tömegvonzás logikáját ő alapozza meg és saját magát nem képes felülírni. Például Hitler, de akár az antiszemita törvényeket aláíró Horthy, vagy a Frank Tibor levelére erkölcshiányos tartalommal válaszoló magyar köztársasági elnök, vagy a Horthy szeletet áruló cukrász, vagy a parlamentben többek között Tiszaeszlári vérvádat felemlegető szélsőjobbos képviselő stb. agyműködéseiről egyaránt elmondható, hogy az adott cselekvőknél Isten hatáslehetőségét leárnyékolta az anyag egyéb transzformációjának lehetősége. Ha Isten hatáslehetősége leárnyékolódik, akkor a hatására nincs lehetőség. Ebből a szempontból nem mindenható az Isten, és az emberiségnek nem tudott, nem tud, és soha nem fog tudni segíteni. Ugyanakkor lehetőség van arra, hogy az emberiség minden történést megérthessen, vagyis lehetőség van arra, hogy rálátásunk legyen az univerzum logikájára. Az univerzum logikájának a megértése olyan Istentől megszerezhető tartalma az univerzumnak, ami az Istentől kapható segítség maximuma. Az emberiség az Istentől megszerezhető tudást elsősorban tudósok, és alkotóművészek munkái alapján szerezheti meg. Isten a legjelentősebb tudást a zsidó nép által várt messiáson keresztül közvetíti az emberiség számára. Istennek egyébként olyan hatása van/lenne az emberi agyakra, amivel világkommunizmust okozna, ha ez a hatás a különböző logikailag megalapozatlan vallási és politikai és egyéb hiedelmekkel nem lenne leárnyékolva. Isten a világkommunizmust soha nem fogja tudni bekövetkeztetni, a különböző leárnyékolások miatt, de a világkommunizmus megszervezéséhez szükséges tudást a zsidó nép által várt messiás szociológiaelméleti és filozófiaelméleti kutatómunkája eredményeképp eljuttatja az emberiséghez. Istennek az eredményes tudásközvetítéshez már az ókorban meg kellett találnia azt a népet, amelyik jellemzően nem becsapható, még Isten által se becsapható. Ezt követően folyamatosan meg kellett szabadulnia a zsidó nép azon tagjaitól, akikre a bölcsesség nem jellemző, mert hiszékenyek, mint a többi nép tagjai. Ezek a kevésbé bölcs zsidók felhagytak zsidó hitükkel, többnyire keresztények lettek. Kereszténységet elfogadó cselekedetükkel tragédiát hoztak Isten kiválasztott népére, de Isten csak így tudta megoldani, hogy az igaz messiásról, amikor annak érkezése időszerűvé válik, csak a bölcs zsidók dönthessenek, akiket nem lehet különböző hiedelmekkel megtéveszteni. A választottság tudatát megőrző zsidó nép bölcsességre való igénye miatt hiszékenységre képtelen, csak örökös kételkedésre képes, és ezzel biztosítottá válik, hogy csak olyan messiást fogadjanak el, akiben nem hinni kell, hanem csak elismerni, elfogadni lehet, mert olyan minőségben közvetíti az igazságot, hogy abban nem lehet kételkedni. Megjegyzés: Az egyetlen helyes lehetőséget tártam fel az emberiség számára a kezdetben három majd egyre több emberből álló békés világtársadalom fokozatos megszervezését javasolva. Ha az emberiség elutasítaná az egyetlen helyes lehetőséget, vagyis azt, hogy a zsidó nép békésen békés világtársadalmat szervezzen a jövőben, (pl. az IMF-en keresztül és a tagországok egyetértésével) erre az elméletre hivatkozva, akkor az emberiség elutasítja az egyetlen olyan lehetőséget, ami az egész emberiség érdeke. Az emberiség attól emberiség, hogy az emberiség érdeke szerint szervezi életét. Az ember attól ember, hogy az emberiség tagjaként létezik. Aki elutasítja, hogy az emberiség tagjaként létezhessen, az nem tarthat igényt feltétlenül emberi minőségű életre, azaz feltétlen szociális biztonságra nem tarthat igényt.
31
Irodalomjegyzék saját kutatásaimról •
Felsorolom főbb kutatásaimat, amelyek elvezettek az összefoglalt eredményekig:
- Zeneszerzés-oktatás Magyarországon címmel írtam szakdolgozatot az ELTE-n, 2006-ban, amelyben kidolgoztam a „iskolázottság” „társadalmi háttér” „tehetség” életútmodellt, (amit ebben a prezentációban is ismertettem, itt most kihangsúlyozva azt a funkciót, hogy a populáció iskolázottságának szélsőséges növekedése békés világtársadalmat teremtene). - 2007 elején kutatattam Kodály Zoltán által elgondolt, kórusoktatással működő ének-zenei iskolatípus társadalmi hasznát. 2008 januárjában fejeztem be a kutatást, amit Zeneoktatással a társadalomért című könyvben foglaltam össze. Ebben kidolgoztam a cselekvéselméletemet, az önző, vagyis ego-racionális, csoport-racionális és erkölcs-racionális cselekvőtípusokkal. - 2008-ban kiadtam ennek a szociológiai cselekvéselméletet tartalmazó könyvnek az összefoglalóját, „A szociológiatudomány elmélete” címmel, - „Egy új gnoszeológiai, de első sorban szociológiai nagyelmélet összefoglalása asztrofizikai magyarázattal” - alcímmel. Legfontosabb eredményem az volt, hogy bebizonyítottam, hogy az asztrofizikában sötét energiának nevezett komponens jelenti az Istent, aki nem mindenható és/de egyéb Isten nincs. Ez a kiadványom hivatalos, bekerült a Magyar Nemzeti Bibliográfiába is. - 2010 nyarán szintén hivatalosan megjelentettem „Tájékoztató levél Embertársaimhoz” című tanulmányomat, ami egy nagyon rövid, logikus morálfilozófiai okfejtés. Ebben az Interneten is hozzáférhető kiadványomban nyilvánosan felvállaltam annak a messiásnak a szerepét, akit a zsidó nép vár, mert bizonyítottam, hogy sem a múltban nem járt messiás az emberiségnél, sem a jövőben nem fog jönni, így érdemes azt messiásnak tekinteni, aki ezt a körülményt bebizonyítja. - 2011 decemberében megjelent „Filozófiai előadás az univerzum logikájáról” című könyvem. Ebben eseménytér-lefedő logikával bizonyítottam, hogy az Isten semmivel egyenlő, de létezik. A könyvben többek között matematikailag definiáltam az univerzum totálisan determinált működésének összefüggését, logikus leírást adtam a világ semmiből való megteremtődésének folyamatáról, igazoltam, hogy a zsidó nép Isten választott népe, és definiáltam a választott nép kultúrtörténeti funkcióját, és bizonyítottam, hogy azt a személyt lehet messiásnak tekinteni, aki az univerzum működésének logikáját úgy érteti meg az emberiséggel, ahogy a könyvnek az írója, aki én vagyok. Közlemény „Némedi Mária Margareta szociológus 2012 március végén az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséghez címzett levelében tájékoztatta Köves Slomó rabbit arról, hogy szociológiaelméleti és filozófiaelméleti kutatásainak eredményeire hivatkozva felvállalta a zsidó nép által várt messiás szerepét. (2012 november közepén a Zsidó Világkongresszust is tájékoztatta). A tudományos eredmények logikai okfejtéseken alapulnak, és a zsidó nép Isteni kiválasztottságát igazolják. A zsidó kiválasztottság ténye a békés világtársadalom megszervezésének lehetőségét garantálja az emberiség számára a messiás érkezésekor. A szociológus az elméleti kutatásainak eredményeire hivatkozva a kereszténység felszámolását sürgeti. Némedi Mária Margareta szociológus a zsidó nép döntésére, és a társadalom érdeklődésére vár.” Köszönöm figyelmüket! Budapest, 5773
32
