Naplórészletek Turula hazahozásáról

Karmikus horoszkópértelmezések és horoszkóprendelés Kozma Botond Szilárd család-asztrológussal

Naplórészletek Turula hazahozásáról Naplórészletek a Turula hazahozásának történetébõl. Amikor egy feleség, vagy volt-feleség kirakati erkölcsi fölényt akar nyerni a férjével, volt férjével szemben, és a maga oldalára akarja állítani a rokonságot és a közös barátokat és ismerõsöket (Sokszor még a férfi anyját is, testvéreit, rokonságát is), de fõként a gyámahatóóság általában nõ nemû hivatalnokait és a bírókat, illeve bírónõket (fõként az egyedül álló életet folytató nõket!) a világon a legegyszerûbb dolga van: rá keni, hogy a férje - ha a család falain kívül ezt nem is mutatta esetleg, de - az otthon környezetében rendkívül agresszív volt, és ha testi bántalmazásig nem is jutottak el, a pszichológiai terrorizmust mesterien gyakorolta, a védtelen és ártatlan menyecskével szemben. Ezzel lehet hatni, ezzel lehet nyerni, ezzel el lehet érni azt, hogy a szegény nõnek, aki úgy-e, már nem bírta cérnával ezt a sok nyílt vagy rejtett terrort, tiszta maradjon a becsülete még akkor is, ha három hónapon át csalta titokban a férjét, mint Kozma Emõke. Az anyja lánya lévén, Emõkének sem kellett a szomszédba menni, ezért a vérlázító mocskos hazugságért. Azt kérdem tehát, hogy miképpen ne legyek agresszív, amikor azt látom, hogy a legzsöngébb és egészségileg a legveszélyeztetettebb kislányunkkal azok történnek, amik szegény Turikánkkal történtek, és amikor kizárólag csak az „édesanya” hanyagsága és minõsíthetetlen közönye következtében, teli van kilenc hónapon át sebekkel, és a (nõi...) hatóságok mégis engem, az apát támadják le, hogy miért merészeltem a hónapokon át gyermek elvakart sebekkel teli testét lefényképezni! És mindezt csak azért, mert a hanyag és közömbös anyák - (nõk!) becsületét nem érheti megszólás az apával - férfivel - szemben! És természetesen attól is háborog a férfi, hogy amennyiben õ annyira agresszív lenne - lett volna - hogy azt nem bírhatta már az ártatlan mimóza-lélek felesége, akkor meg miért van ahhoz, hogy a gyermekek (Mind a négy!) az apával és nem az anyával akarnak élni? És ezt annak ellenére, hogy éppen az apa az, aki azt mondja, hogy nem kell a gyermeknek csokoládét, cukorkát és cukros-krémes süteményeket adni? Vagyis, amikor éppen õ az, aki nem hízeleg a gyermekeknek, nem udvarol azok kegyéért és nem korrumpálja azokat? Az Astrologos c. portálomon, az Enikõ által nyitott és vezetett családtisztítási rovatában szó volt arról, de nem csak szó volt, hanem kifejtés is történt arról, hogy azok az mimózalelkû és nebáncsvirág anyák szülnek sorozatban lánygyermekeket, akiknek a mély-tudattalan ideavilága (oldatlan karmája) sokkal agresszívebbek az átlagnál. És azok fiút, akik oldottabbak a férfiakkal és általában a külsõ világgal szemben. Emõ öt lánygyermeket szült. Talán elég lenne spirituálisan ennyi példa arról, hogy ki is az agresszív? De nem kell ahhoz semmiféle szociális munkási fõiskolai, egyetemi, vagy technikumi képzettség, hogy egy normális ember, beleérezzen abba, hogy mit is jelent az, hogy egy 5 – 6 éves, és ezúttal ténylegesen ártatlan gyermek kilenc – tíz hónapon át reggeltõl estig és estétõl reggelig (Éjszakákon át!) csak vakarózik, vakarózik és vakarózik és megint csak vakarózik(!!!), az õt kísérleti nyúlként kezelõ lelkiismeretlen anyja közömbössége következtében. És persze, sem asztrológusi sem metafizikusi képzettség és alapállás nem szükséges. Ehhez elég az, az elemi empátia – beleérzési készség – amely minden civilizált emberben ott kellene legyen! (Szociális munkásokról nem is beszélve!) – És mit tesznek erre fel, a szociális munkások? A bestiális nõi szolidaritás szellemében, az apát kezdik szidni és erkölcsileg felelõsségre vonni, amiért látván, hogy a harmadik figyelmeztetését is semmibe veszi az anya, a helyzet helyre hozatala érdekében, fényképet készített a szenvedõ gyermek kétségbeejtõ állapotáról! Naplórészletek a Turula hazahozásának történetébõl. Amikor egy feleség, vagy volt-feleség kirakati erkölcsi fölényt akar nyerni a férjével, volt férjével szemben, és a maga oldalára akarja állítani a rokonságot (Sokszor még a férfi anyját is, testvéreit, rokonságát is) a világon a legegyszerûbb dolga van: rá keni, hogy a férje, ha a család falain kívül ezt nem is mutatta esetleg, de az otthon környezetében rendkívül agresszív volt, és ha testi bántalmazásig nem is jutottak el, a pszichológiai terrorizmust mesterien gyakorolta, az úgy-e teljességgel ártatlan menyecskével szemben. Ezzel lehet hatni, ezzel lehet nyerni, ezzel el lehet érni azt, hogy a szegény nõnek, aki úgy-e, már nem bírta cérnával ezt a sok nyílt vagy rejtett terrort, tiszta maradjon a becsülete még akkor is, ha három hónapon át csalta titokban a férjét, mint Kozma Emõke. Az anyja lánya lévén, Emõkének sem kellett a szomszédba menni, ezért a vérlázító mocskos hazugságért. Azt kérdem tehát, hogy miképpen ne legyek agresszív, amikor azt látom, hogy a legzsöngébb és egészségileg a legveszélyeztetettebb kislányunkkal azok történnek, amik szegény Turikánkkal történtek, és amikor kizárólag csak az „édesanya” hanyagsága és minõsíthetetlen közönye következtében, teli van kilenc hónapon át sebekkel, és a (nõi...) hatóságok mégis engem, az apát támadják le, hogy miért merészeltem a hónapokon át gyermek elvakart sebekkel teli testét lefényképezni! És mindezt csak azért, mert a hanyag és közömbös anyák - (nõk!) becsületét nem érheti megszólás az apával - férfivel - szemben! És természetesen attól is háborog a férfi, hogy amennyiben õ annyira agresszív lenne - lett volna - hogy azt nem bírhatta már az ártatlan mimóza-lélek felesége, akkor meg miért van ahhoz, hogy a gyermekek (Mind a négy!) az apával és nem az anyával akarnak élni? És ezt annak ellenére, hogy éppen az apa az, aki azt mondja, hogy nem kell a gyermeknek csokoládét, cukorkát és cukros-krémes süteményeket adni? Vagyis, amikor éppen õ az, aki nem hízeleg a gyermekeknek, nem udvarol azok kegyéért és nem korrumpálja azokat? Az Astrologos c. portálomon, az Enikõ által nyitott és vezetett családtisztítási rovatában szó volt arról, de nem csak szó volt, hanem kifejtés is történt arról, hogy azok az mimózalelkû és nebáncsvirág anyák szülnek sorozatban lánygyermekeket, akiknek a mély-tudattalan ideavilága (oldatlan karmája) sokkal agresszívebbek az átlagnál. És azok fiút, akik oldottabbak a férfiakkal és általában a külsõ világgal szemben. Nem kell ahhoz semmiféle szociális munkási fõiskolai, egyetemi, vagy technikumi képzettség, hogy egy normális ember, beleérezzen abba, hogy mit is jelent az, hogy egy 5 – 6 éves, és ezúttal ténylegesen ártatlan gyermek kilenc – tíz hónapon át reggeltõl estig és estétõl reggelig (Éjszakákon át!) csak vakarózik, vakarózik és vakarózik és megint csak vakarózik(!!!), az õt kísérleti nyúlként kezelõ lelkiismeretlen anyja közömbössége következtében. És persze, sem asztrológusi sem metafizikusi képzettség és alapállás nem szükséges. Ehhez elég az, az elemi empátia – beleérzési készség – amely minden civilizált emberben ott kellene legyen! (Szociális munkásokról nem is http://kozmaszilard.hu

Készítette a Joomla!

Generálva: 2 February, 2017, 20:55


beszélve!) – És mit tesznek erre fel, a szociális munkások? A bestiális nõi szolidaritás szellemében, az apát kezdik szidni és erkölcsileg felelõsségre vonni, amiért látván, hogy a harmadik figyelmeztetését is semmibe veszi az anya, a helyzet helyre hozatala érdekében, fényképet készített a szenvedõ gyermek kétségbeejtõ állapotáról! Eközben Turika hatodik hete van velünk és végre már csak a régi sebek hegei látszanak, újabb kiütés nem született mostanában. Hát persze: vitamindús táplálékot kap és tornászik, spórtól, mikor velem, mikor Violával. Távolról, már csak a soványsága tanúskodik a vakarózás kényszerében eltöltött hosszú - hosszú õszi-téli - tavaszi alvatlan éjszakáiról, egyébként végre abszolút laza és szabad, mint minden normális gyermek, akire kellõképen oda figyelnek! Már meg szokta, hogy nekem mindent meg lehet õszintén mondani, és amikor rám néz, már nem kancsit oly vészterhesen a jobb szemére, mint június közepén. Mivel azonban a mély tudattalnja néha össze téveszti Violettát az édesanyjával (Néha úgy is szólítja), vagy mivel Violának õsz a haja, a dédnagymamával, tehát azokkal a személyekkel, akik körében már megtanulta, hogy léteznek tabu-témák (Bizonyára a nagymamára: vagyis Magdolnára vonatkozóan.) neki még keményen befordítja néha a jobb szemét – elrejti a lelkét. Honnan tehát ez a szociális munkási nem korlátoltság, hanem gonoszság, ÉS NEM IS HOGY SAJNÁLJÁK A GYERMEKEKET, hanem hogy egyáltalán NEM A TÖRVÉNY SZAVA ÉS BETÛJE SZELLEMÉBEN JÁRJANAK EL, hanem ehelyett inkább tovább akarják szenvedtetni a gyermeket, mert nem vele – a szenvedéseivel SZOLIDÁRISAK, hanem egy nõtársuknak az önérzetén esendõ csorbát akarják az apa hülyévé tétele és egy újabb égre kiáltó igazságtalanság elkövetése árán, megelõzni? – Mondom: a Salomé és a Hüdra effektus... A horoszkóprendelõk 95 százaléka nõ. Legalább is nálam. A legtöbb esetben természetesen párkapcsolati problémáik megoldás érdekében fordulnak felém. Legutóbb egy három férjet és ugyancsak három élettársat elnyûtt – õszintén beismerte, hogy nem szerette õket, csak melyiket ezért, melyiket azért kihasználta – negyvenöt éves hölgy horoszkópját készítettem el, akinek a képletében kulcspozíciót foglalt el a Szaturnusz. Reagálásaiban világosan látszott, hogy gõze nincs arról, hogy mi lehet az apa, tehát fogtam magam, és ennek az elemnek szenteltem a legnagyobb fontosságot, két hangfelvételen át beszélve neki errõl, mondván, hogy azért van párkapcsolati problémája, mert a felelõsségteljes apa startból (determinációból) irritálja és amint megérzi, azonnal hadakozni kezd ellene tudattalanul. Nem gyõzött a hölgy hálálkodni, hogy végre kinyitottam a szemét, de hozzá tette azt is, hogy õ azzal az apa típusú, felelõsségteljes férfival akirõl én beszéltem, az életében nem találkozott, pedig „”falt õ férfit eleget!” - Hát persze: egyrészt mert ezt a típust manapság egyetlen emancipált nõ sem keresi, sõt: el sem képes viselni. Figyelem uraim és hölgyeim: Nem kis jelentésû dolgot írtam le az imént! Még a férfiaknak sincs gõzük a bennük rejlõ potenciális apáról, és ezért nem is akarják azt realizálni, nem, hogy a manapság inkább csak az anyák által nevelt nõk, azt el tudnák fogadni, hacsak, nem tudatosítja számukra egy asztrológus, hogy éppen ez a bajuk... - Emõke is azt írja a Lindának írt szeptember eleji õrületeiben, hogy "a páromban létezõ apától félek.... Tegnapelõtt meglátogatott a Sepsiszentgyörgi barátom, sokat beszélgettünk metafizikáról, sorsról, a személyi horoszkópismeret-értelmérõl, tapasztalat és elmélet egyeztetésérõl, és ezekrõl még egy filmet is készítettünk a fényképezõgépemmel, amit nemsokára a Yutube-ra is fel fogunk tölteni Violával, ha megérkezik Magyarországról. Búcsúzás elõtt elmondta, hogy van egy spiritualitás után érdeklõdõ, de a három gyermekére sokat panaszkodó fiatal kismama ismerõse, barátnõje, akit feltétlenül el szeretne hozni ide két hét múlva, annak érdekében, hogy nézze meg: ugyanolyan temperamentumos és egészséges gyermekek mind az övéi, tudnak folyamatosan normálisak és abszolút „kibírhatók”, sõt: kedvesek és jóérzésûek, de ami a legfontosabb: nem hisztisek és nem duzzogók és nem követelõzõk lenni. És hogy tõlem hallja meg: mindössze következetes és természetes (tradicionális) nevelés kérdése az egész. Nyár elején szintén volt egy házaspár velünk, akiket nem is a nyolc éves fiúk, hanem a hat éves kislányuk irányított. Õ volt a férfi a családban... És szegények csodálkoztak, hogy miért megy oly döcögve a családi egység és szexuális harmónia megélése, hogy miért kellett a funkciójáról startból leszerelt fiatal férfi –apa, még az alkohol ördögével is sokáig megküzdjön. A kislány és a szülõk nagy meglepetésére is, itt nem mûködött az, hogy körülötte forogjon a világ, mert hamar kiszúrtam és a trükkjeit leleplezve éppen, hogy nem óvodás szinten kezdtem csúfolkodni vele, utánozni a bõgéseit, hisztizéseit. A szülõknek meg elmondtam, hogy amennyiben így folytatják, vagy válás, vagy rákosodás lesz hamarosan a vége, nem, hogy spirituális szintû élet. De a Medárdáék iskolájában is több alkalommal is hallottam vissza szülõ-társaktól, hogy a gyermekeim milyen jól neveltek, fegyelmezettek, annak ellenére, hogy nyitottak és kedvesek is. És mégis: „A páromban levõ apától félek”, írta a volt feleségem Szabó Linda barátnõnknek, amikor már tudta, hogy szabadjára akarja engedni az ugyancsak közös barátunk, sõt: eredetilge csak az én barátom iránti szerelmi érzelmeit és ennek érdekében el fogja hagyni újból a családot, annak érdekében, hogy az édesanyjától általam – az apa által – és általunk (A gyermekei által sem) nem korlátozva, szabadon írhasson és beszélhessen a fellángolt szerelme alanyával, és ha az majd kikosarazza, akkor a másikkal, az újvidéki volt-légióssal, akibe korábban lett szerelmes, de az arra hivatkozva, hogy Emõ az én élettársam és négy közös gyermekünk van, elutasította a szerelmi közeledését. A bosszantó tehát csak az, hogy nem lehet tudni: mennyi volt a rég óta titokban dédelgetett szerelmi vágyak kiélésére, vagyis a szerelmi – szexuális kalandra, a „szabadságra” vágyás rész-súlya a második családrobbantásában, és mennyi a bennem levõ apától való félelem? Mert az utóbbinak köszönhetõen õ éppen, hogy úgy lehetett négy gyermekes anya, hogy az gyakorlatilag még annyi terhet sem jelentett számára, mint másnak a két, vagy egyenesen az egy gyermekes anyaság. És nem csak azért, mert jó sok részét átvállaltam a gondozásuknak és nevelésüknek, hanem azért is, mert ez a nevelés hathatós volt, aminek következtében, nyugodtan megindulhatott akár egyedül is mind a négy gyermekkel, ha minden áron mennie kellett valahova, és én nem tudtam elkísérni esetleg, mert nagyon foglalt voltam. Ezekkel a gyermekekkel minden boltba nyugodtan be lehet menni, mert semmit nem vernek le semmilyen polcról, nem rakodnak önkényesen és szeszélyesen semmit a kosárba, és nem, hogy nem verik ki a díszhisztériát a pultnál és nem http://kozmaszilard.hu




tartanak fenn senkit azért, hogy cukorkát, csokit, fagyit, üdítõt, vagy rágcsit zsaroljanak ki tõlünk, de még csak eszükbe sem jut, hogy mi nem azt vesszük meg számukra, ami nekik éppen a legfontosabb és a legjobb, és minden úgy van jól, ahogy mi tesszük, és hogy bármiféle igénnyel is álljanak elõ vásárlás közben. Szóval, semmi gyakorlati tényezõ nem indokolta Emõnek ezt a bennem levõ apától való félelmét. Sõt: a bennem levõ apának köszönhetõen, más, két, vagy kettõnél több gyermekes anyához képest, messze kipihenhette magát, hiszen olyan alkalom is volt, hogy csak délben jött fel a lakásunkba, közvetlenül a mi lakásunk alatt fekvõ édesanyám lakásából, ahol egy teljesen külön szobában aludhatott, a családja folyó szükségletei által egyáltalán nem zavarva. Racionális oka tehát ennek a félelemnek egyáltalán nem volt, hanem ez már egy harmadik, ha nem negyedik, vagy ötödik generációs nõi sorsprogram, amelyben már nem a férfi az õsi ellenség, hanem csupán a benne lappangó, édesapa. És ez természetes is, nem csak azért, mert a Szaturnusza teljesen negatívan fényszögelve áll a Szûzben és a 9. házában, hanem azért is, mert a hét idõsebb lány testvére által nevelt édesapja abszolút szelíd lelkû, az emberi gyengeségeket megértõ és elnézõ, maximálisan toleráns férfi, akit éppen, hogy nem a szeme láttára kellett az Emõ édesanyja megcsaljon, ahhoz, hogy megértse és elfogadja azt, hogy tulajdonképpen kit is vett el feleségül és végül elváljon. És akkor még csak azt sem tudta szegény jóember, hogy Emõ nem tõle származik biológiailag. De mindegy, ez nem volt átvilágító és a sors-problémákra figyelmezõ – fegyelmezõ apa, de ha az is lett volna, az „édesanya” azzal vadította el mellõle a lányát, amikor megsejtette, hogy az inkább az apjának ismert férfit választaná, hogy szexuálisan fogja a kamasz lány-gyermeket zaklatni, ha õt választja és vele marad. Ez a félbe szakadt apa kapcsolata, tehát merõben különbözött attól, amit nálam és tõlem látott. De a néha vérmes és szenvedélyes, és a fiatal kori virtusa által néha el – el kapott nagyapából is, már csak azt a bûntudata által megszelídített „totyakos vénembert” látta (Ezt a jellemzést rám használta a karácsonyi jókívánságai között, bizonyára hálául, amiért karácsonyi ajándékként megvettem számára a Hamvas Béla Karnevál címû regénye mindhárom kötetét!), aki már csak mászolyogni tudott a fiatal rendõr korában elkövetett iszonyú bûnének a terhe alatt: egy éjszakai mulatságból haza felé tartó, felcsíki rendõrökkel (Milicistákkal) teli autóbuszt vezetett, maga is részegen és karcfalván halálra gázolt egy, az útszélen várakozó 16 éves székelylányt. Családi legenda volt, hogy volt egy álhatatlan tehenük, amit a nagymama csak úgy tudott megfejni, ha feltette a férjének a simléderes milicista sapkáját. Kemény keze és szíve volt tehát a nagyapának a halálos baleset okozása elõtt, de teljesen az ellentétévé változott, a lelkiismeret furdalása hatására, ahogy teltek az évek. Emõ tehát e férfibõl is, vagyis az anyja apjából, csak a bármikor kitörni képesnek látszó, de valójában már évszázadok óta erejét és fõképpen akaratát veszített vén papucshõst látta, na és azt, hogy az anyja és a nagyapja állandóan lenézõn nyilatkozik és intrikál az öreg ellen és vége-hossza nincsen szinten becsmérli a háta mögött. Hát ettõl a férfitõl sem tanulhatta meg azt, hogy az igazi apai felelõsséggel rendelkezõ és élõ férfitõl nem félni kell, mint egy a nõk kényelmét és élvezetét elrabló és eltipró, kellemetlen családi tényezõtõl, hanem annak örvendeni kell és azzal együtt megkísérelni elérni azt az állapotot, amit Jézus mikor Mennyek Országának, mikor a Királyságnak, mikor a Boldogságnak nevez. Mert, ha tetszik, ha nem, de hosszú távon nem az a férfi bizonyul majd egyetlen anyává váló nõ számára sem értékesnek aki mindamellett, hogy kigyúrt Adonisz külseje mellett még a természetnek a technikai eszközök és a bankrendszer (a hitelezés) segítségével történõ kiszipolyozásában jeleskedik, vagyis a minél nagyobb maggazdagodási képességgel rendelkezik, hanem az, akivel hosszú évek és évtizedek múltával is lehet szeretkezni és beszélgetni és tervezgetni és a gyermekek egészségének és egészséges növekvésének és az élet által nyújtott látványtalan és nem megható, de tényleges kiegyenlítõdési lehetõségeinek örvendeni. Nem az bizonyul értékes férfinak tehát hosszú távon, aki minden szinten sziporkázik és csúcsteljesítményeket képes nyújtani néhány nap alatt, majd udvariasan elköszön, hanem a hétköznapi fáradságos helyzeteket derûsen fogadó és azokat zokszó nélkül megoldó, sõt: azokat kihívásoknak tekintõ, helytálló és kitartó, következményeket fürkészõ és számon tartó, cselekvéseiket és gondolkozásukat azokhoz igazító, gyermekekkel bánni tudó és azokkal kitartóan foglalkozó hosszú távú játékosok. Mert nem a velünk született különleges tehetség- és képesség gyakorlás, nem a karma-verklizés az érték az Úristen szemében sem, hanem az egyéni karma feloldásnak a mértéke és a karmával ellentétes, vagyis az annak megfelelõ pozitív – oldó, karma-meghaladó - képességek megszerzése. Az a férfi, aki magában az egyetemes felelõsség szellemét, tehát az apát megérezte, felismerte, és kultikus gyakorlással ezt a szellemet megerõsítette, a nõben és a nõkben sem csupán a neki, vagy más férfinak örömet szerezni és adni hivatott, tehát az õt és általában a férfit csak úgy, altruizmusból boldogítani hivatott személyt (jó bõrt, macát, rányit, dögöt, bombázót, stb.) fogja látni, hanem már a gyermeklányokban is a jövendõ anyákat fogja tisztelni és óvni, nem hogy az õ élettársában, a feleségében, gyermekeinek az anyjában. És ez, a felelõsségteljes viszonyulás már teljesen más férfi-mentalitást eredményez, mind a nõt – a nõket – mindössze a saját hiuságának való hódolatból, az érzéki örömök csúcsára való eljuttatatására törekvõ Casanováké. Miért kell tehát a férfiasságnak azt a manapság egyre ritkábban érvényesülni és kiteljesedni képes oldalát eltiporni, vagy uramisten, attól rettegve félni, amely éppen hogy a nõt is a maga teljességében, az õ igazi, spirituális szempontból abszolút esszenciális funkciójában, tehát való értékében és rendeletetésében képes érzékelni, értékelni, látni és láttatni? Sõt: amely teljes mélységében felfogta, hogy erre, a nõben létezõ potenciális teremtõre neki, ha igényesen, ha elvárások szintjén is, és a felszíni sors-és életjelenségeknek a lényegi-rendeltetésük és céljuk szerint megvilágítása által is, de tisztelnie, vigyáznia, óvnia és fejlesztenie kell? És nem csak az anyát kezdi el tisztelni a nõben (nõkben) és nem csak azzal szemben kezdi érezni a felelõsséget az elemi apai érzelmein keresztül az egyetemes felelõsségtudat (A megváltás szüksége) létezésére és fontosságára ráébredõ férfi, hanem pontosan azt a Feminin Isteni esszenciát is, azt a mindenkinek az individuális tudatában – személyiségében - létezõ Egyetemes Szeretet - Léttudatot is, amit a huszadik századi filmipar és televíziós tömegszédítés által kidolgozott sztárkultusz következtében, a nyugati civilizáció kulturális zónájába tartozó emberiség http://kozmaszilard.hu




nagy többsége, de annak is fõként a nõi része teljesen félreismer magában, és ezért az Isteni lényege és funkciója helyett, a nõ, pontosan azt kezdi félteni az átvilágító képességgel rendelkezõ apa-férfitõl, amit minél hamarabb fel kellene számolnia és oldania: „Az õ különleges személyiségérõl”, illetve annak a misztikusan csodálatos értékérõl alkotott elképzeléseit, amelyek természetesen, éppen, hogy a karmájának, vagyis éppen, hogy a negatív (karmikus) determinációinak, a világi logika által pozitívnek minõsített tulajdonságok, a különféle siker-elérési tehetségek és a különleges képességek álruhájába öltöztetett és rózsaszínû – humánus álarcaiban megjelenõ materializációi. Hát ezt, a személyi horoszkópokban a Lilith és a Sárkányfarok gyûjtõnevek által jelzett, spirituális szempontból negatívnak minõsülõ tulajdonságok szerinti „különlegességüket” féltik a nõk a férfitõl, annak a megváltás logikája szerinti feladási szükségétõl borzadnak és iszonyodnak ma a modern és a posztmodern nõk. Emiatt, ennek a hamis Istennõi személyiségüknek a megóvása és megõrzése érdekében tekintik már eleve ellenfélnek a férfit, és ha nem sikerült azt a férfi-apát, aki ezen a hamis Istennõi személyiségükön átlátni, nem sikerült idejében leszerelni és papucshõssé tenni, akkor inkább elválnak tõle. És miután mindezt a felesleges és végsõ soron sátáni konkurenciaharcukat sikeresen megvívták egy két évtized alatt, ha sikerült, ha nem anyává válni idõközben, kietlen gyõzelmük magányában csodálkoznak, hogy párkapcsolati szinten semmivel nem okosabbak és boldogabbak a húszéves korú önmaguknál, és ha nem sikerül a boldogsági – boldogulási törekvéseiket a gyermekeik boldogság felé vezetõ utjának az építgetésébe, akkor egyik misztikus gurutól a másik még misztikusabb joga, vagy más féle spirituális mesterekhez, esetleg pszichológusokhoz, vagy egyenesen pszichiáterekhez járnak, annak reményében, hogy e rendkívüli foglalkozású emberektõl csak megkapják a felvilágosító formulát aminek a segítségével megtalálhatják „az õk igazi párjukat”. A szemfülesebbje persze, asztrológushoz fordul, esetleg még egy – két, három férfi születési adataival is, hogy mondaná meg nekik az asztromuki, hogy a sors nagykönyve, vagyis a csillagok szerint, melyik lenne azok közül az, akivel végre már boldogak is lehetnének. Ha eléggé tudatlan és kezdõ-naiv, illetve ha kellõképpen szélhámos az asztrológus, akkor meg is mondja számukra, hogy melyik a „tutti” férfi, amivel aztán nézhetik is megint hosszú távon magukat. Ha kellõképpen tapasztalt és ráadásul még becsületes is, akkor türelemre int, és meg próbálja néhány mondatban elmagyarázni azt a lényeget, aminek a leírásához nekem itt 67 oldal volt szükséges. Aki már eleget szenvedett ahhoz, hogy a türelemre való intelmét és a mélyebb magyarázatokat értelmezéseket elfogadja, lehet még esélye rá, hogy azt a bizonyos boldogságot a horoszkópja korrekt és kauzális értelmezése segítségével valamikor (Persze, egyáltalán nem azonnal!) elérje, aki nem, az még sokat – és lehet, hogy egész életében fog tévelyegni és a szüntelen kielégülés és kiegyenlítõdés-hiánytól szenvedni. Lassan, akárcsak az Enikõ halála után, letelik már az egy éves gyászév, és sajnos, egyáltalán nem úgy érzem, hogy Emõnek - Aki éppen azzal az aljas váddal állt elé mind a bírósági szinten, mind az õ „kreatív tartózkodási helyén”: az Ozirisz nevû Warez-portálon, hogy én elnyomtam a személyiségét, holott a legnagyobb gondom és törekvésem az volt, hogy az asztrológiai – metafizikai értelmezéseim mellett, minden gyakorlati és anyagi lehetõséget meg adjak számára a minél nagyobb mértékû egyéni fejlõdéshez és kibontakozáshoz (Miközben õ arra használta fel pl. a számára vásárolt számítógépet és bekötött internet-vonalat, hogy titokban potenciális szeretõkkel, majd a Lezidon nevû szerelmével kezdjen levelezgetni és beszélgetni.) - tudnék bocsátani. Pedig szeretném, ha ez a megbocsátási képesség vele szemben is létre jönne, úgy mint kilenc évvel ezelõtt az Enikõ esetében, a bennem élõ és általam is megnyilvánuló Istennek. És nem is azért mert engem nagyon csúnyán átvert és elárult másodszor és harmadszor is, majd mindannak az ellentétével bevádolt nyilvánosan, amire én a legkínosabban törekedtem a vele való viszonyomban, hanem azért mert még mindig nem tudom elfogadni azt, hogy volt szíve ezeket a nagyszerû gyermekeket részben magától (Medárdáékat) és részben tõlem (Turuláékat) elszakítani és ezt a szép családot szétszakítani csak azért, mert valahol a Turula foganásának a táján, tehát Etelka születése után, az anyja el kezdte õt arra okítani, hogy õ nem lehet velem és mellettem boldog, amiért akkora nagy a kettõnk közötti korkülönbség, illetve, hogy az, az anyai boldogság, amiben él, nem lehet valódi, mindaddig, amíg meg nem ismert a szó ószövetségi értelmében, más férfiakat is. De most nem az számít, hogy én mit tudok felfogni és elfogadni az egészbõl, hanem az számít, hogy a lányaink megváltódásra képes felnõttekké váljanak annak ellenére is, hogy az õk régi boldog családja örökre elveszett és bárhogy is forgatjuk, de így vagy úgy, egyik a másik nélkül és valamelyik szülõ nélkül, tehát csonka családokban kényszerülnek felnõni, még akkor is, ha Etelka és Turula, aki még mindig itt van hálistennek, és aki egyre egészségesebb és erõsebb, egyre többet ismétlik, hogy mennyire örvendenek Violának, és mennyire szeretik õt. Vagyis, az anyja (Az õ nagyanyjuk) által kõszívûvé változtatott anyjuk helyett, egyfajta anyára leltek ebben a fiatal nõben, aki maga is csak nemrég vált el az édesanyjától. Ideje tehát velük ezentúl még többet foglalkoznom, mint az ilyen, remélhetõleg nem önsajnálóvá, hanem lényegi probléma-feltáróvá sikeredett apai katasztrófám –értelmezésének a írásával. És, hogy semmiképpen ne maradjon, még csak véletlenül sem édeskésen szomorú a remélhetõleg tanulmányszámba is elfogadható vége, ide idézek egy frissiben érkezett õszintén nyers anyai - olvasói reagálást, aminek a fiakat féltõ, megfogalmazásán, már csak a leírt helyet fonáksága miatt is, nem tudok eleget derülni: „Kedves Szilárd! Még egy (pozitív) dolgot el kell mondanom a nevelõapámról, mert nem szeretek hamis képet kialakítani sem magamról, sem másról és ezzel be is fejezem az írogatást. Ha õszinte akarok lenni azt kell mondanom, hogy az egykor gyûlölt, de mostanság majdhogynem szeretett nevelõapámnak köszönhetem azt, hogy nem szokásom elmenekülni az élet adta feladatok elõl, hanem keményen szembenézek vele. Ez gyerekkoromban keserves volt, de hosszú távon nélkülözhetetlennek bizonyult. És még csak azt sem mondhatom, hogy rosszindulatú ember lenne, csak egyszerûen el van http://kozmaszilard.hu




tájolódva. (Nem a feladatokhoz való hozzáállására gondolok) Egyébként kimondottan jól jött, hogy felkeverte bennem az állóvizet a tanulmánya. Évekkel ezelõtt felszámoltam magamban a férfiak iránti félelmeimet, ellenérzéseimet, de valahogy idõ közben belekövesedtem a megmaradt távolságtartásba, mert a sokkal súlyosabb problémáimmal voltam elfoglava. Szóval megint utat mutatott nekem. Még ha elõször idegbajosan reagáltam is. Kezdetben mindig ez van. Aztán elkezdek gondolkodni és megnyugszok (vagy fordítva) és a végén nincs olyan nagy vagy nehéz feladat, amihez ne kezdenék hozzá. Ami pedig azt illeti van két szeretett fiam a kislányom mellett, akikbõl boldog embert szeretnék nevelni. (Tudom, hogy az apjuk dolga a nevelés, de õ jelenleg még nem tudja, amit nekem meg kellett tanulnom) Nem szeretném, ha ilyen sátáni nõk karmai közé keverednének. Most el is kezdem megfigyelni, amirõl írt. Román katonaként láttam és a magam bõrén is megtapasztaltam az aljassággal párosuló öncélú emberi gonoszság poklait, sõt: maga a kaszárnyán kívüli élet sem volt sokkal emberibb a Ceausescu féle nemzeti-szocialista Romániában. És ebben a sötét-tapasztalatban nem feltétlenül mindig a hatalom emberei részesítettek. Sõt: amint azt a Táltos Bolond c. regényemben megírtam, a fiamnak a nagyszülei és rajtuk keresztül, a Magyarországra disszidált elsõ feleségem sokkal jobban kikészítettek másfél év alatt, mint a szekus tisztek tizenöt év alatt! De arra soha nem gondoltam, hogy egy normális édesanya képes hosszú hónapokon át tétlenül azt nézni, amint az öt és fél – hat éves kicsi gyermeke véresre vakarja magát folyamatosan, CSUPÁN CSAK AZÉRT MERT NEM MER AZ ANYJÁRA RÁSZOLNI ERÉLYESEN (És, ha nem használ, akár azt pofon is verni, és ha az sem használ akkor a torkának ugrani!!!), HOGY NE ADJON ANNAK CSOKOLÁDÉT! Azt soha nem gondoltam tehát, hogy valaha is találkozni fogok ilyen, a saját gyermekével szembeni õshüllõi közönnyel rendelkezõ nõvel – anyával. De azt, hogy ez a nõ az én gyermekeim „édesanyja” lesz, aztán soha nem képzeltem volna! Pedig ott áll, a horoszkópomban a hét bolygó – közöttük a Plútó, a Lilit-Mars és a Nap által támadott Holdam a kilences házban! – De én azt képzeltem, hogy az Enikõ halálakor átélt megrázkódtatás és az azt követõ és a teljes gyászévben lezajló magamban való kutakodásaim és tisztulásaim, illetve az, hogy örvendem az Enikõt követõ gyermekeink születésének, és hogy dolgoztam értük és, hogy tulajdonképpen az egész életemet feláldoztam nekik és az édesanyjuknak, elég lesz ahhoz, hogy a karmámat ledolgozzam, és, hogy a bennem levõ gyermekellenes õshüllõt legyõzzem. De nem lehetett, hiszen, a rezonancia törvénye alapján, ezt, az anyai ági õsanyáimtól öröklött õshüllõt megtestesítõ nõi szörnyet már be vonzottam a sorsomba ész az egész életembe és ott élt mellettem. De mellettem nem tudta kiélni a hüllõi egoizmusát, el kellett, hát innen meneküljön és megfordulván, meg kellett kíséreljen engem is szétmarcangolni, ha hagyom magam, attól függetlenül, hogy a gyermekeink sorsa mi lesz. A történtek tükrében ugyanis, Kozma Emõke teljes egészében egy ilyen ragadozó õshüllõi erkölccsel bír, akinek a gyermeke szenvedése teljességgel közömbös, mert neki egyetlen fontos dolog létezik: a család-vállalás miatt félre tett világi-ambíciók és álmok beteljesítése. Hát ez tökéletesen beillik az én horoszkópom logikájába, csak azt nem tudom elképzelni még, hogy Mészáros Angélának mi keresni valója van benne? Mert, hogy az irracionális igazságtalankodásával olyan feszültséget okozott bennem, amit már az én agyam sem bírt feldolgozni, de mivel a Turula sorsa forgott a kockán, a hirtelen kiváltott gyûlöletemet a Nappali rációm lenyomta a mély tudattalan világába, ahol az olyan alacsony vibrációkat keltett, hogy muszáj volt egy, az egész szervezetemet gyulladásba hozó vírussal kapcsolatban kerülnöm. Persze, miután a magas lázzal járó gyulladás el múlt a szervezetem szintjén, magmaradt a skorpiói félelem-szervemben: a végbelemben. (Eseményrõl eseményig sodródva, az végén már azon kaptam magam, hogy teljesen kétségbeestem és rettegni kezdtem, hogy ELVEZETT AZ IGAZSÁG, hogy nem is létezik az Isteni Igazság, amiben eddig erõsen hittem.) Még most is vérzik tehát a nyár elején már végképpen gyógyultnak képzelt végbelem, jelezvén, hogy el kell engednem és el kell bocsátanom mindent, és meg kell elégednem az Isteni Igazság létezésében való hitemmel. Hogy nem kell félnem, nem csak önmagamért (Ami már évek óta csak annyiban tét nálam, hogy bármi történhet, nem érdekel, csak éppen a munkaerõm és képességem maradjon meg ahhoz, hogy a gyermekeket felnevelhessem.) de még Turuláért, vagy valamelyik más gyermekemért sem kell félnem! Még az életnyerési lehetõség tévhitén alapuló világi pragmatikus józanság és racionalitás is többet ér a misztikus és vallásos illúziók kergetésénél, bármiféle idealista önámításánál. Igaz, ugyan, hogy bevallása szerint mostanában nem bírja húsevés nélkül az életet elviselni, de legalább azt belátta végre a volt feleségem, hogy a jelenlegi életkörülményei és egzisztenciális lehetõségei között Turulát nem tudja megfelelõen gondozni és nevelni, nem képes a számára biztosítani azt a folytonos gondozást, ráfigyelést és fõként, a folytonosság, rendszeresség és stabilitás-tudaton alapuló biztonság-érzetet, amire ennek az érzékeny gyermeknek, aki a nyári sátorozás és szabadban való mozgás - úszás karatézás után, és mára teljesen laza és magabiztos lett. Vagyis, bele egyezett abba, hogy Turula nálam maradjon és meg ígérte, hogy a bíróságon nem gördít több akadályt annak az útjába, hogy a gyermeket az én gondozásomra bízzák törvényesen is. Így, remélhetõleg, végre véget ért az újabb - szerintem teljesen felesleges idõ és energiapocsékolással járó, vagyis mindössze a szabad és derû bolond-kreativitásomat megnyomorító - háborús szakasz az életünkben, de most már nem úgy, mint két évvel ezelõtt, ti, hogy újabb, az Emõ részérõl abszolút hamis alapú családegyesítéssel, újabb nyomorúságot vegyünk a nyakunkban. És nem csak azért, mert részemrõl, amennyiben Emõ nem hazudozott volna annyit és nem próbálta volna a misztikus õrülete következményét, vagyis az újabb családrombolást félig rám kenni, talán még mindig lennék a gyermekek miatt, annyira hülye (Figyelem: Nem annyira Bolond!), hogy egy ilyen hamis és ingoványos párkapcsolati erkölcsi alapálláson, egy ilyen hamis egységet újra létrehozzak (Rák Sárkányfarok a XII. házban), de úgymond a mindannyiunk nagy szerencséjére most Velünk van egy olyan nagyszerû személy is mint Violetta, aki megmutatta és bebizonyította nekem, vagyis a szemellenzõsen gyermek-centrikus tudattalanomnak, hogy mindamellett, hogy el lehet végezni sokkal jobban a családi és a gyermekekkel kapcsolatos napi és heti feladatokat és teendõket, a szerelem, tehát az igazi élet- és lelki társi viszony is lehet teljesen más, ténylegesen spirituális minõségû. Vagyis azt, hogy nem csak arról szól a sok gyermekes párkapcsolat, hogy annyira vagyunk boldogak, amekkora mértékben minõségileg úgy tudjuk intézni a hétköznapi "szürke" dolgainkat, amennyire a gyermekek jól érzik http://kozmaszilard.hu




magunkat az életükben nekünk köszönhetõen és egészségesen fejlõdnek, hanem mindemellett a szerelmi érzések és gesztusok, illetve az intim kiegyenlítõdések is éppen akkora intenzitással jelen vannak az életünkben, mintha csak a magunk dolgaira és egymásra kellene oda figyelnünk. Így értettem meg tehát, kereken egy évvel a család szétrobbantásának a katasztrófa-élménye után, hogy igen is, teljesen szükséges volt az elválás, még a gyermekek biztonság- és folytonosság-érzetének megzavarása és a hozzá került gyermekek szenvedése árán is, hiszen nem lehetett ott valódi szerelem és spirituális kiegyenlítõdés, vagyis folytonosan sérült az Isteni Igazság, ahol az egyik fél titokban hamisan játszott, és ezért az örökös álproblémáival, amelyek tulajdonképpen, nem csak, hogy ebbõl a hamisságból származtak, de éppen, hogy e hamisságot is hivatottak álcázni, folytonosan zavarttá és feszültté tette az együttélést és a családi harmóniát. Turula tehát nem csak, hogy teljesen kigyógyult a három hónapi folytonos ráfigyelés következtében az anyja környezetében - anyai családi aurájában - már - már személyi velejárójaként rá ragadt csalánkiütésektõl és ma már újra ehet szabadon nem csak tejterméket, de még tojást is, és nem csak, hogy vissza nyerte az egyenes tartását, de még engem is meglepve, a tegnapi edzésen, Etelka és Violetta között olyan formagyakorlatokat végzett az edzõ biztatására, amelyeket a nyár folyamán egyáltalán nem is tanítottunk neki. Remélhetõleg tehát, ezt az édesanyja is értékeli, és amennyiben tényleg szereti õt és a javát akarja, ahogy az egy igazi édesanyához illik, meghagyja õt abba a termékeny és stabil környezetében, amelyben "természetesen" növekedett és fejlõdött, mindaddig, amíg az édesanyja számára, kiderült, hogy nem bírja tovább a sötét titokban folytatott hamiskártyázás szellemi és lelki terheit elviselni és az önkábítás érdekében, Szahadzsa-jógázni kezdett és amellett katolikus-szenteskedni úgy, ahogy mások ilyenkor az alkohol, vagy a "profi" kábítószer által biztosított boldogságillúziókhoz menekülnek. Igaz, hogy a húsevés, vagyis a húsban található hullaméreg által biztosított "szuper-finom" kábulatot még meg tartotta magának Emõ, de legalább a húsevõ világiasság színvonalú racionális és un. józan pragmatikus gondolkozáshoz, "tudományos" gondolkozáshoz el jutott - És remélhetõleg ezt nem adja fel többé újabb misztikus kábulatok átélési lehetõsége érdekében! - és számunkra már ez is pozitív eredményt hozott, az eddigi ellenségeskedést és kauzális agresszivitást eredményezõ, irracionális zavarodottsághoz képest. Réka, aki jelenleg most szintén velünk van néhány napig, hálistennek, sokkal jobban bírja a kétlakisággal járó gyûrõdést, bocsánat: a változatos életformát, mint Turula, bár az elsõ két napi egzaltációja elmaradásával (Lehiggadásával), látszik, hogy õ is velem, és testvérei között érzi elemében magát és hétfõ óta már a kiabáló beszélgetésrõl is leszokott, de neki, Vízöntõként talán jobb is, hogy annyi színes egyéniséghez való igazodás kényszere és az ezzel járó a sok pszichológiai lehetõség "csábítása" közepette, egyetlen "központi" személyhez, vagyis az édesanyjához kell folyamatosan igazodjon, mert különben nehezen találja majd meg az igazi önmagát. Minden esetre, õ még csak négy és fél éves, és mindössze két éves volt, amikor az eredeti családjából kiszakadt, tehát egyrészt érthetõ is, hogy nem viselte meg sem a változás, sem az édesanyja spirituális és lelki zavarodottsága, ellenségeskedõ kapkodásából jövõ feszültsége, annyira mint Turulát (Noha, a nála sokkal enyhébb formában jelentkezõ, de szintén állandósult és hozamosan elvakart csalánkiütések nyomait azért még neki is kenegetni kell.), és arról, hogy a jövõje érdekében, miként történjen az õ iskoláztatása, még rá érünk dönteni. Ez nem jelenti azt, hogy csak Turulára figyelek és rá nem, hanem azt, hogy vele, illetve az egészségével, tehát a lelki épségével és normális fejlõdésével kapcsolatosan egyelõre semmiféle probléma nem látszik és ebben a gyakorlati kényszerhelyzetben, egyelõre így megyünk tovább, abban a reményben, hogy nem csak nekünk, de a gyermekek édesanyjának: Emõnek is, a lelki megnyugvásának és a kijózanodásának köszönhetõen, egyre jobb lehetõségei nyílnak meg a tovább fejlõdésre, a karma-meghaladását és ez által a megváltását (a tényléeges Boldogságát) elõidézni képes valamikori új családalapításra. És ebben még akkor is reménykedni tudunk immár, ha ez a kijózanodás egyelõre csak világi pragmatikus minõségû, mert még ez is jobb és pozitívabb eredményekkel kecsegtetõbb mint a misztikus és a vallásos illúziók kábulata, színesen veszedelmes - mivel nulla értékû egyéni felelõsség-tudattal járó - zavaros homálya. Ma, 2O1O szeptember 27-én, Kozma Emõke megjelent a Csíkszeredai Bíróságon és elmondta a szemmel léthatóan õt pártoló román bírónõnek, hogy õ beleegyezik abba, hogy Turula kislányunkat hozzám ítéljék gondozás és nevelés céljából, amennyiben én nem kérek gyermektartást tõle. És én nem kértem. Amikor a Bíróságról jövet, elbúcsúztunk azt mondta, hogy "Ezzel tulajdonképpen azt intéztük le, ami három év múlva úgy is megtörtént volna, hiszen Turula mindenképpen veletek akart lenni. (Mellesleg: erre már a télen is rá jöhetett volna, hiszen a gyermek már akkor kezdte mondogatni. És akkor egy egyszerû bírósági formaság lett volna a gyermekek elosztására vonatkozó bírósági válási ítélet módosítás, és nem csak, hogy egy csúnya pert megelõzhettünk volna, de a gyermeknek az anyánál gyógyíthatatlannak bizonyuló csalá-kiütések miatti viszketéses szenvedéseit is.) Az a fontos, hogy nincs harag, úgy-e?" "Persze, hogy nincs. - mondtam, és: - Te nagyon vigyázz Rékára és ne haragudj rám olyasmikért, amik csak a te fejedben léteznek, azért, hogy õk egészségesek legyenek. Pénteken ugyanis, volt egy kis beszélgetésünk azért, hogy Turula ne forogjon folytonosan életveszélyben, amiért õ nem tudott még megbocsátani nekem azért, hogy nagyon akartam, hogy harmadik gyermekünk is legyen, tehát , hogy Turula megfoganjon, amit õ úgy értelmezett, hogy én õt Turulával erõszakkal megtermékenyítettem és e beszélgetés közben kiderült, hogy egy csomó dologra egészen másképpen emlékszik, mint ahogy azok a gyakorlati valóságban megtörténtek (Pl, hogy a házasságunk elsõ hónapjaiban én rá hatva pszichikailag, "oda tettem", hogy a nagyszüleit hívja fel telefonon, és küldje el az anyjuk pé., illetve 'izejébe". Eközben a valóság az volt, hogy soha még csak nem is gondoltam volna, hogy õ ilyet tegyen, vagy merne tenni, és az anyja felháborodott telefonhívásából értesültem, hogy ezt õ megtette, mivel én ezen telefonhívások idején, lent voltam a tömbházunk elõtti járdán, ahol az éppen Budapestre érkezõ Hajdú Zoli barátomat vártam, annak érdekében, hogy adjak oda neki három nyomtatott horoszkóp szöveget.). Szóval még egyáltalán nem tiszták a dolgok Emõben és Emõ körül, azon kívül, hogy Turulát hivatalosan is vissza kell engednie az õ eredeti családjába, mivel most csak nyûg, bocsánat: hátráltató és zavaró tényezõ, lenne a számára az õsszel "szabaddá" tett élete és új, fiatal és szabad egyetemistai életcéljai megvalósításában. http://kozmaszilard.hu




Nagyon örvendek a Turulának a további hányattatásától, és fõként a csíkszentgyörgyi beiskoláztatástól és ez által az értelmiségi - nagyanyai "gondozástól", valamint a további csalánkiütéses éjszakáktól való szabadulásának, de nem örvendek annak, hogy a bírónõ még így is, hogy ez által azért csak bebizonyosodtak az igénylést alátámasztó vádpontjaim - "Csak egy szar férfi"- ként! - kezelt, mintha én bomlasztottam volna fel a családot, és ezért "joggal" is kellene elvállalnom én a nagyobb terheket, illetve, hogy az, amit Emõ tett és ahogyan lejátszotta ráadásként ezt az egészet tizenegy hónapon át, nem csak, hogy érthetõ, de a világ legtermészetesebb dolga lenne. És persze, annak sem, hogy Réka nélkül maradtunk. És nem hiszem, hogy ebben az esetben is érvényes lenne az a népi mondás, miszerint "Aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli." De az is igaz, hogy ahhoz képest, ami a Emõnek tavaly õszi bekattanásával indult be, és ami majdnem egész évben folytatódott, még akkor is, ha a Viola megérkezésével sokat enyhült, most már egészen "másképpen" és fõként: jobban vagyunk! Végre, láttam a Bíróság titkárságán kiközölve az ítéletet, de csak mostanra szoktam meg a gondolatot - Annak ellenére, hogy az utóbbi hetekben Emõ nem adott erre okot, de hát a gyermekek féltése annyira belém vésõdött az utóbbi években... -, hogy Turula immár az intézményi törvények szerint is, hozzám van ítélve. De nem csak a gyakorlati "ide rendelés" gondolatát kellett megszoknom, hiszen, már szinte öt hónapja, hogy nap mint nap együtt lehetünk, hanem azt is, hogy vége van az érte folytatott – Engem fölöttébb igénybe vevõ, mert román és jogi nyelvû! – háborúnak. Azt, hogy nem kell gondolatban újabb érthetõ és meggyõzõ, racionális érveléseket mondanom a bírónõnek, nem kell még ez és még az a metafizikailag nevetséges, de a polgári és a feminista (agresszív és felelõtlen apákkal szemben az ártatlan anyákat- védelmezõ) nézet szempontjából esetleg fontos részlet után a memóriámban kotorni, románul megfogalmazni és lehetõleg, el nem felejteni! - Ezért sem kellene ilyen valóság ferdítésekkel és hamis állításokkal méltatlan kényszerhelyzetbe szorítanunk és az általánosan elfogadott hivatalos hazugságok falához állítanunk egymást, legalább mi, akik egy kis metafizikát tanulunk! Mert hiába, hogy jogosnak érezzük azt, hogy a férfi legyen éber és kemény, de mi van akkor, ha úgy megszokja a védekezést - harcot, hogy a végén, amikor esetleg sikerül is elérni a célt, vagyis sikerül végre az egyetemes kiegyenlítõdés (Az Isteni igazság) logikája irányába fordítani az élet folyását , illetve a még tõlünk függõ kiskorú gyermekeink életét mentálisan és a képzeleti világa szintjén még sokáig nem, de legalább is alig – alig bírja abba hagyni a háborúzást és képtelen a „teljes lelkébõl, elméjébõl és szívébõl” boldog lenni? – Megmondom: betegség és szegénység.,! – Jó lenne már arra is gondolni, hogy micsoda rejtett, szubtilis implikációi és visszahatásai lehetnek a huzamosan tartó felelõtlenkedésnek, vagyis annak, ha valaki nem képes bátran és becsületesen (és felelõsséggel...) magára vállalni a csalásainak és a rombolási tetteinek a következményeit! De persze, nekem két - három nyugodtabb éjszakai alvás kellett csak, és a végre-újra béke-helyzetnek a megszokása is meg hozza a gyümölcseit és jó dolog végre azt érezni, hogy az ember még nyugodt is lehet, és, hogy nyugalmában boldog is lehet! – Hogy milyen könnyû a - Az én szememben hiteltelen – gyermek nélküli szenteknek és guruknak magukat boldognak hirdetni! Hiszen ezt nem cáfolja semmi látszat. Sõt... úgy tûnik, mintha ez a steril nyugalom a valóságban is megfelelne a boldogság fogalmát. – Szerintem viszont, a gyakorlati, konkrét felelõsségeket nem implikáló boldogság nem is igazából boldogság, még akkor is, ha az utóbbi ritkábban tud bekövetkezni. Inkább csak öncsalás és a hiszékenyek ámítása tehát az én szememben a gyermektelen szentek boldogsága, még akkor is, ha maga a pápa (Másik gyermektelen hamis-boldog.) avatja õket halálukban boldoggá. Már 56 éves koromban, tehát a tavaly ilyenkor kellett volna az Egyetemes Szellem kialakításának a Szaturnuszi Ciklusában lépnem, de ebben megakadályozott az Emõ által váratlanul rám zúdított családbomlás tragédiájának a feldolgozási szüksége, valamint Turulának a biztonságérzetét és egészségét visszaadó, apai felelõsség-körömbe és eredeti otthonába való, törvényes visszaékelése. Lassan közeledik tehát az 57-ik születésnapom, amit a tavalyi „szükség - mulasztásom” pótlásával: az egyetemes törvények újraírásával akarok ünnepelni, de az Agache- fiúnak a Logosra, majd a levelesládámba és így az életembe való erkölcscsõszi belépése, egészen pontosan: a hozzám írt – remélhetõleg! -, utolsó levelében kifejtett morális csõszködése arra késztet, hogy még egy mozzanatot leírjak és tisztázzak azok számára, akik még mindig kételkednek abban, hogy nincs valamilyen közvetlen hozzájárulásom (vétkem), abban, hogy Emõ nem csak engem, hanem ezzel együtt a két nagyobb lányunkat is elhagyta, majd végeredményben elhagyta, mert megbocsáthatatlanul elhanyagolta, és végül az anyjának le akarta passzolni Turulát is. Nem csak Jaki Szilvia tanácsolta azt egy ide vonatkozó szellemes írás közlésével az Ez ott Erika... c. rovatunkban, hogy ne fogadjam vissza Emõt, és nem csak az anyám = Aminek egyébként sem volt súlya! – és nem csak a közeli barátaim (Berci még egy vicces megjegyzést is tett Maresznek állítólag, hogy csak azért mosdatom, hogy tisztán vissza fogadhassam.), hanem, fogózzatok jól meg, mert én is, éppen a történés hihetetlensége, illetve erkölcsi értelmének a kifordíthatósága miatt nem írtam ezt le eddig, de: Medárda és Etelka is! Szó szerint azt mondta tehát Medárda egy évvel és egy hónappal korábban, hogy: „- De apuka, ezúttal nehogy megint vissza fogadd anyukát! És Etelka is helyeselt erre, mondván, hogy „Ne, ne, ne fogadd vissza!” Nem jött, hogy higgyek a fülemnek, azt látván, hogy mennyire megérzik a bizonytalanságomat, az ide vonatkozó (Én legalább is így gondolom, hogy csakis ide vonatkozó) megingásra való hajlamomat. Vissza gondolva, ma nem is tudom, hogy azért nem írtam-e le akkoriban ezt a Logos-ra, mert tudat alatt csakugyan nem akartam ezzel is lezárni a visszafogadás, a visszahívás útját, mivel arra tisztán emlékszem, hogy abban azért már szeptember 14étõl reménykedni kezdtem, hogy ezúttal rövidebb lesz az Emõ kiakadása, és hamarabb ki fog józanodni és velem a kibékülést keresni, mint a Ledzion – esetben. De nyilván, azért sem közöltem a két nagyobb lánynak ezt a „meglátását” – hogy ne mondjam: óhaját, mert az már tragikus! – hogy nem kívánják azt, hogy az édesanyjukat vissza fogadjam, mert ezt nyilván kevesen hitték volna el, és azt képzelték volna, hogy vastagon hazudok, illetve: egyenesen azt állították volna, hogy én tanítottam õket erre, vagyis én foglalkozom sötét lélekkel a gyermekek legtisztább érzéseinek a megrontásával. Ma viszont, azért is le merem írni ezt, mert ma, http://kozmaszilard.hu




egyrészt nincs már gyakorlati szinten veszíteni valónk, hiszen a mostani bõvült, és e bõvülésében törvényesen is stabil családi helyzetünkben, ezt, az utóbbi vádat is megkockáztathatjuk, illetve azért, mert azok, akik az eseményeket követhették és a végeredményt látták, tudhatják, hogy ilyet soha nem tettem volna, hiszen én még inkább ragaszkodtam ahhoz, még az un. konfliktus idõszakban is, hogy a gyermekek az édesanyjukkal találkozhassanak, mint õ maga! Másrészt meg, fontosnak is tartom leírni, amiatt, hogy nem csak a besúgó Nagy Puli Attila kezdett azzal vádolni nyílt fórumokon, hogy a gyermekeim anyját elûztem magam mellõl, illetve a – szerinte agresszív viselkedésemmel és bánásmódommal - lehetetlenné tettem Emõ számára a mellettem- és ezzel a családban maradását, vagyis a gyermekei mellett való maradását, hanem, nem tudni mi célból és ilyen érdekbõl, ez az Agache -fajzat is! Arról kezdett prédikálni ugyanis ez a, meggyõzõdésem szerint alpári feltûnési viszketegségben szenvedõ hipokrita, hogy bármilyen jó asztrológus is lenne az nõ, aki a jelenben élettársamként a gyermekek mellett van, azok úgy is fájdalmas lélekkel kívánkoznak az õk édesanyjuk után, akit én állítólag elûztem mellõlük... - Arra gondoltam tehát, hogy ennek a mélységesen szomorú, hogy ne mondjam: kétségbeejtõ ténynek a közlésével, miszerint az akkor még csak a kamaszkorba sem érkezett gyermekei adták a tudtomra, hogy szerintük, az édesanyjuknak nincs helye az apjuk felelõsségtudata által, és annak a lelki erõfeszítései nyomán, újból nyugalmassá tett, családi közösségébe, elég racionális érv és bizonyíték lesz végre arra, hogy Emõ mennyire volt az én ártatlan áldozatom, illetve, hogy miféle kifordított, hamis-anyai alapállást gyakorolt, Agache Úr szerint pótolhatatlan édesanyaként a gyermekei mellett. Nagyon remélve tehát, hogy ezzel, az életemnek ez az Emõ- nevû, zavaros fejezete, amelyet az ellenségeim annyira szeretnek meglovagolni és jogtalanul és igazságtalanul az orrom alá dörgölni, le van zárva, remélhetõleg, nyugodtan folytathatom az Egyetemes törvényekrõl, utoljára tíz évvel ezelõtt újraírt szövegeim tisztázását, újraírását, és fõként: kibõvítését. Kedves Olvasó! Amennyiben ezt az írásomat olvasod, talán arról is van tudomásod, hogy író-asztrológusi életmûvemnek az egyik legfontosabb része az egyetemes törvényekrõl szóló nagy lélegzetû, az élet alapjainál álló és a sorsunk alakulását közvetlenül is befolyásoló Egyetemes Törvényekrõl szóló tanulmányom. E tanulmányban szereplõ harmadik törvény, a kiegyenlítõdés törvénye, személyünkre és életünkre vonatkozón, arról is szól többek között, hogy e törvény alapján semminek, még az ilyen fontos olvasmányoknak sem vehetjük tulajdonképpen a hasznát (tehát a boldogulásunk és az egészségünk: a megváltódásunk szempontjából), amennyiben nem adtunk mi is valamit cserében, az információért, illetve nem járultunk hozza gyakorlatilag is másoknak az információhoz való jutásért és a személyi vonatkozású lényegi információhoz való hozzá jutásunk után, nem hoztunk semmilyen személyes áldozatot. Látod, én áldozatot hozok azzal, hogy ingyenesen közzé tettem ezeket a sokak számára életbevágón fontos információkat amiket, hozzád hasonlón, nagyon sokan hasznosíthatnának, amennyiben pl. meg rendelnék a személyi horoszkópjukat és ez által a gyakorlatban hasznossá tehetnék amit itt meg tudtak elméletben, de egy sötét lelkû és nem kevésbé sötét múlttal és jelennel rendelkezõ erdélyi személy, aki magát „anarchista prófétaként” (vagyis hamis prófétaként) határozza meg: az agykáros felesége falú széli viskójában és annak a betegnyugdíjából élõsködõ Nagy Atilla Puli, primitív rossz indulatában, arra áldozza ideje és energiája nagy részét, valamint az írni- tudása nagy részét, hogy engem szakmailag, és erkölcsileg hiteltelenítsen és ezzel, a négy gyermekes szép családomat gazdaságilag tönkre tegye. Nagyon szépen kérlek tehát, hogy amennyiben értékesnek és találod ezt az írást, érték-csere és kiegyenlítõdésképpen, mindössze annyit tégy, hogy most azonnal kattints rá a következõ linkekre, amelyben arról írok, hogy milyen indíttatással lettem asztrológus, és hogy igazából miért is szeretne Attila - Puli a cinikus rágalmazásaival, gazdaságilag tönkre tenni: http://www.scribd.com/szilardk/d/62752670-Kozma-Szilard-NagyPuli-Attila-sarlatanozasa-hatekony-kovetkezmenyei http://kozmaszilard.com/category/az_ellenseg/ Hálásan köszönöm, barátsággal: Kozma Szilárd

http://kozmaszilard.hu



Naplórészletek Turula hazahozásáról

Recommend Documents