Olvasói kérdések Kérdés: Nagykereskedelmi cégünk különféle ajándékcikkekkel és -szolgáltatásokkal igyekszik kedvezni üzleti partnereinek, úgymint: – bizonyos cikk mellé ajándékcikket adunk, a számlában megjelenik az ajándékcikk értéke, továbbá discount megjelöléssel ugyanez a sor mínusz előjellel is szerepel; – bizonyos forgalom után ajándékcikket adunk, a számlázás megegyezik előzőekben leírtakkal; – pontgyűjtő akció keretében termékeket adunk át pontbeváltással, melyek ugyancsak az előbbiekkel azonos módon kerülnek számlázásra. Ezeknél az eseteknél, mivel az eredeti ügylethez kapcsoltan (egyidejűleg) történik a természetbeni engedmény nyújtása, csökken az adóalap és az áfa, vagyis a partner 0 értéken jut az ajándékhoz. Mi a helyzet, ha technikai okokból utólag tudjuk csak számlázni pl. a forgalom után meghirdetett ajándékcikket vagy ajándékszolgáltatást? Ekkor nem tudunk egy bizonyos számlára hivatkozással („számlával egy tekintet alá eső”) bizonylatot kiállítani. Elfogadható megoldás, ha a szerződésre hivatkozással állítjuk ki a bizonylatot, amely csak az ajándéktermék vagy szolgáltatás értékét tartalmazza +- értékben 0 egyenleggel? Milyen adózási feltétekkel nyújtható vásárolt szolgáltatás partnereinknek, például oktatási, kulturális, üdülési szolgáltatás?
Válasz: A teljesítéssel egyidejűleg természetben adott engedmény számlázásánál helyesen jártak el. Felhívom figyelmüket, hogy az Önök által nyújtott, természetben biztosított engedmény kizárólag akkor minősül üzletpolitikai célúnak, s ezáltal azzal az adó alapja csökkenthető, ha a) az árengedmény nyújtójától független féllel kötött és más független fél számára is – azonos feltételek mellett – ésszerűen elérhető, vagy b) az árengedmény nyújtójától független féllel is – azonos feltételek mellett – köthető és számára ésszerűen elérhető megállapodásban előre rögzített, vagy az annak alapján számított árengedmény pénzben kifejezett – adó nélkül számított – összesített összege kisebb, mint az árengedmény igénybevételére jogosító termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások pénzben kifejezett – adó nélkül számított – összesített ellenértéke. A kérdésben leírtak szerint bizonyos okok folytán a természetben adott engedmények utólag kerülnek elszámolásra a partner felé. Az utólagos engedmény csak abban lesz kihatással az eredeti ügyletre és adóalapra, ha az engedményt nyújtó adóalany úgy dönt, hogy úgynevezett számlázott engedmény keretében adja az utólagos engedményt. Az Áfa-tv. 77. § (3) bekezdése ugyanis kifejezetten úgy fogalmaz, hogy az utólagos engedménnyel „az adó alapja utólag csökkenthető”, azaz tulajdonképpen az adóalany kompetenciájába utalja, hogy az engedmény áfa-alapra gyakorolt hatását érvényesíti-e, vagy sem. Ez az engedményekre – ideértve a pénzbeli engedményt is – általában igaz, azonban a természetben adott engedménynél figyelemmel kell lenni arra, hogy amennyiben az adóalany nem kívánja az eredeti ügylet adatait az engedményre tekintettel módosítani, akkor az eredeti értékesítés adatai nem változnak, ugyanakkor a természetben átadott termék után áfát kell fizetni. Amennyiben az Áfa-tv. 71. § (1) bekezdés b) pontja szerinti természetben nyújtott engedményt az Áfa-tv. 77. § (3) bekezdésének megfelelően (adóala-
pot csökkentő) utólagos engedményként nyújtják, akkor azon ügyletről szóló számlát módosítani kell, amelyre tekintettel a természetben nyújtott engedményt utólag adják (amely alapján az üzleti partnert a kedvezmény megilleti). Az Áfa-tv. 78. § (1) bekezdés b) pontja kifejezetten előírja a számla módosítását, ha az adóalany utólagos engedmény miatt kívánja csökkenteni az általa teljesített ügylet adóalapját. A kérdésben leírtak szerint az utólagos engedményt természetben nyújtják, tehát az adóalap pénzügyi értelemben nem csökken, de technikai értelemben a korábban megfizetett összeg nem az eredetileg átadott mennyiségnek a végleges ellenértéke, ezért a számlát mégiscsak módosítani kell. A módosítás eredményeként a bizonylatoknak azt kell tükrözniük, hogy az ügylet tartalma hogyan változott. Például 1 db termék ára eredetileg 100 ezer forint + áfa volt, de az utólag adott természetbeni engedély miatt 1 db termék + 1 db ajándék = 100 ezer forint + áfa összegre változott. Akkor is módosítani kell az eredeti számlát, ha a természetben adott utólagos engedmény az eredeti termékkel egynemű termékben jelenik meg, tehát az összesített adóalap és adó összege nem változik, mivel megváltozik az ügylet tartalma. Például eredetileg 100 kg mosópor került értékesítésre 200 ezer forint + áfa összeg fejében, amely vásárlás után utólag a vevőt ajándékként 10 kg mosópor illeti meg, így változatlan ellenérték fejében 110 kg mosópor került értékesítésre, ezért az adóalap és az adó összegének változatlanságától függetlenül a számlát módosítani kell. Mástól vásárolt szolgáltatások természetbeni engedményként történő biztosítására a fentiekkel azonos szabályok vonatkoznak. Kérdés: Az egyéni vállalkozó egyéni céggé alakulásával kapcsolatban sok kérdésre nem találok választ. 1.) Egy előadáson hallottam, hogy az elhatárolt veszteséget továbbviheti az egyéni cég, de erre sehol nem találtam törvényhelyet a továbbvitelre, sem
ennek módjára, mértékére. Ha ez lehetséges, hogyan és mikor kell ezt dokumentálni? 2.) A követelések leltározásáról szó van, de a kötelezettségekről szintén nem találtam semmit. Mi történik az egyéni vállalkozó megszűnése utáni kifizetetlen kötelezettségeivel (szállítók, adótartozások). Ezeket, ha később kifizeti, hogyan kerülnek a költségek közé? 3.) További problémám van a meglévő tárgyi eszközökkel, amit esetleg nem apportál az egyéni cégbe: a) ha nulla értéken van, vonatkozik-e rá a megszűnésre vonatkozó Szjatv. 10. melléklet II. pontja, miszerint bevételként kell elszámolni; b) vagy az Szja-tv. 49/A. szerinti nettó értéken kell számba venni; c) vonatkozik-e erre a megszűnésre az Áfa-tv. 11. § (2) bekezdés d) pontja, miszerint áfát kell fizetni utánuk? Itt szintén a kérdés egyik része, hogy a megszűnt egyéni vállalkozónál is maradnak eszközök, illetve azokat továbbviszi, de ha jók az ismereteim, apport után nem fizet áfát? Válasz: Az egyéni cég nem minősül az egyéni vállalkozó jogutódjának. A személyi jövedelemadó szempontjából, ha az egyéni vállalkozó egyéni céggé alakul, a jogutód nélküli megszűnés szabályait kell alkalmazni. A személyi jövedelemadó alatt adózó egyéni vállalkozóra a megszűnés szabályait kell alkalmazni, a törvényben megengedett néhány speciális eltéréssel. Ezek egyike, hogy a fejlesztési tartalékra, a foglalkoztatási kedvezményre, kisvállalkozói kedvezmény, kisvállalkozások adókedvezménye szempontjából nem kell a megszűnési szabályt alkalmazni, ha az egyéni cég vállalja a nyilvántartási kötelezettséget. A Tao-tv. 16. § (5) bekezdése lehetővé teszi, hogy az egyéni cég az alapító egyéni vállalkozónál keletkezett eszközbevitellel arányos veszteséggel csökkentse az adózás előtti eredményét.
Az Áfa-tv. 17-18. §-ai alapján nem keletkezik adófizetési kötelezettség azon eszközök tekintetében, amelyet az egyéni céggé alakuló egyéni vállalkozó az egyéni cégbe vagyoni betétként bevisz. Azokra az eszközökre, amelyek nem kerülnek az egyéni cégbe, hanem a magánszemély „megtartja”, az Áfa-tv. 11. § (2) bekezdés d) pontját kell alkalmazni. Az egyéni vállalkozóról és egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 27. § (6) bekezdése alapján, ha az egyéni vállalkozói tevékenység folytatására való jogosultság egyéni cég alapítása miatt szűnik meg, a jogosultság megszűnéséig az egyéni vállalkozóként vállalt kötelezettségeiért a természetes személy és az egyéni cég korlátlanul és egyetemlegesen felel. Összefoglalva: Az egyéni vállalkozó egyéni céggé alakulásakor a személyi jövedelemadó törvény 49/A. § (2–5) bekezdésben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni a 49/B. (2) bekezdésben foglalt megszűnési szabályokat. Ugyanakkor elmondható, hogy speciális szabály az egyéni cégnek átadott követelés, készlet, kötelezettség tekintetében alkalmazható. Az át nem adott követelés, készlet kötelezettségre az általános megszűnési szabályok alkalmazandók. E tekintetben speciális a kötelezettség, ahol a törvény erejénél fogva egyetemleges felelősség áll fenn. Az áfa szempontjából az egyéni cégbe bevitt eszközök, készletek tekintetében áfával kapcsolatos kötelezettség nincs, a magánszemély tulajdonában maradó eszközök, készletek tekintetében azonban az általános szabályok szerint a megszűnéskor áfa-fizetési kötelezettség keletkezhet. Kérdés: A munkáltató szeretné továbbra is a dolgozóknak munkába járás költségeként a 9 Ft/km térítést fizetni. Ez esetben a térítés a dolgozónak adómentes és a munkáltató fizeti az adót és a járulékot?
Vagy fizet a dolgozó is és a munkáltató is? Vagy kizárólag azon dolgozókat illeti meg, akik nyilatkozatuk alapján megfelelnek a 39/2010. Kormányrendeletben leírtaknak? Szeretném megtudni, hogy az idevonatkozó törvény nem változott-e 2010. május 1-jétől? Ez a térítés a munkáltatói oldalról akkor is adó- és járulékmentes (és dolgozói oldalról is), ha a dolgozónak van arra lehetősége, hogy busszal járjon, illetve a buszra sem kell 10-15 percnél többet várnia? Vagy ez az alábbi szöveg csak engem zavar meg? „A munkavállaló részére a személyi jövedelemadóról szóló törvényben munkába járás költségtérítése címén a jövedelem kiszámításakor figyelembe nem veendő – a 3. §-ban nem említett – térítés akkor jár, ha • a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés; • a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést;” Én úgy értelmezem, hogy ha a lakóhely és a munkahely között van közösségi közlekedés és a várakozási idő sem hosszú, emiatt nem felel meg a Kormányrendeletben leírtaknak, ezért a munkáltatót adó- és járulékfizetési kötelezettség terheli. Nem válik adóköteles természetbeni juttatássá (nem kedvezményes cafetéria) 54%-os adóval és 27%-os járulékkal? Vagy mivel nem felel meg a Korm. rendeletben leírtaknak, jövedelemnek minősül, és fizet a dolgozó is és a munkáltató is, mintha bér lenne? Nem tudom, mit kell vonni (a dolgozótól), illetve fizetni utána. Sehol sem találok erre vonatkozóan leírást, csak ezt a 39/2010-es Kormányrendeletet. Válasz: A kormányrendelet a munkáltató kötelező térítési eseteit tartalmazza. Az Szja-tv. csak a munkába járás fogalmának meghatározásához hivatkozik a kormányrendeletre.
Ezért, ha munkába járás történik, tehát a dolgozó közigazgatási határon kívülről jön dolgozni, akkor a személygépkocsival történő bejárása is téríthető − ezt a döntést a munkáltató hozza meg, mert nem köteles a bejárást téríteni − és ez a térítés kilométerenként 9 Ft összegben adómentes. A kormányrendelet a kötelező térítési esetet tartalmazza. A munkáltató más eseteket is térítés alá vonhat − ez a korábbi szabályozásban is így volt. Adózási szempontból a munkába járás fogalmába beleférő esetek mentesülnek − tehát közigazgatási határon kívülről történő napi bejárás, és hazautazás. E szerint nemcsak a kötelező térítési esetek, hanem a munkáltató elhatározásból adott térítések is mentesek. Ez az új rendelet adózási szempontból semmi újat, vagy változást nem tartalmaz. Kérdés: Cégünk egy román céggel kötött vállalkozói szerződést, melynek megfelelően Romániában a mi munkavállalóink − kiküldetés keretében − építési munkálatokat végeznek a román cég telephelyén, Romániában. A szóban forgó szerződés 4 hónapig tart, de elképzelhető, hogy újabb szerződést fogunk velük kötni, más munkálatok elvégzésére is. A munkavállalóink részére szállást és egyszeri étkezést biztosítunk, valamint az utazás költségeiket teljes mértékben a cégünk állja. Kérdésünk, hogy az szja-t a napi díj és az alapbér tekintetében Magyarországnak vagy Romániának kell fizetnünk? Az E101-es nyomtatványt beadtuk az OEP részére. Válasz: A magyar-román kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmény az 1996. évi XCIX. törvény.
E törvény 16. cikke szabályozza a nem önálló munka adózását. A leírt esetben a kiküldetésben lévő magyar illetőségű magánszemélyek 183 napot meg nem haladóan tartózkodnak Romániában (a későbbi esetleges szerződést az adózásnál pillanatnyilag nem lehet figyelembe venni), ezért az adókötelezettséget Magyarországon kell teljesíteni mind az alapbér, mind a napidíj tekintetében. 16. cikk Nem önálló munka 1. A 17., 19., 21. és 22. cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a bér, a fizetés és az egyéb hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, az abból származó díjazás ebben a másik Államban adóztatható. 2. Az 1. bekezdés rendelkezéseire való tekintet nélkül az a díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban végzett nem önálló munkáért kap, csak az elsőként említett Államban adóztatható, amennyiben a) a kedvezményezett bármilyen 12 hónapos időszakon belül összesen 183 napnál nem tölt hosszabb időszakot vagy időszakokat a másik Államban, és b) a díjazást olyan munkáltató fizeti, vagy olyan munkáltató nevében fizetik, aki nem belföldi illetőségű a másik Államban, és c) a díjazás terhét nem a munkáltatónak a másik Államban lévő telephelye vagy állandó bázisa viseli. 3. Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, az olyan díjazás, amelyet nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó, légi jármű, vasút vagy közúti szállító jármű fedélzetén végzett nem önálló munkáért fizetnek, abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletviteli helye található.
Kérdés Azoknak a munkavállalóknak, akik nem a faluban laknak, hanem a szomszédos faluból vagy Budapestről járnak dolgozni, Volánbusz- és BKV-bérletet térítünk. Munkavállalóink egy része nem tömegközlekedéssel, hanem saját gépjárművel közlekedik, ezért nem kérik a bérlettérítést. Kérdésem, hogy cégünknek kötelező-e a törvényben előírt 9 Ft/km-t fizetni ebben az esetben? Válaszol: Verebi Ivett A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről a 39/2010. (II. 26.) Kormányrendelet rendelkezik (Hatályos: 2010. május 1-jétől. Ez a kormányrendelet hatályon kívül helyezte a korábban hatályos 78/1993. (VI. 12.) kormányrendeletet). Az említett Korm. rendelet szerint munkába járásnak minősül a közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járás és hétvégi hazautazás, továbbá a napi munkába járás a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye közötti napi, illetőleg a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres oda- és visszautazása. A munkáltató térítési kötelezettsége a bérlet vagy menetjegy árának 86 százalékára, 2010-ben legfeljebb havonta 30 ezer forintra terjed ki, a közlekedési eszköztől függetlenül. Megjegyezném, hogy abban az esetben, ha a munkavállaló keresőképtelensége miatt nem tudja a munkáját elvégezni, akkor a számára, a munkáltató által a fentiek szerint térített munkába járás költsége a keresőképtelenségére való tekintettel nem csökkenthető (forrás: 2004/70. Adózási kérdés). A Korm. rendelet 4. §-a arra az esetre ad iránymutatást, illetve fogalmaz meg követendő szabályokat, ha a munkavállaló nem veszi igénybe a tömegközlekedést a munkába járáshoz. Az említett jogszabályhely ugyanakkor utal a személyi jövedelemadóról szóló törvény Szja-tv. munkába járással kapcsolatban elszámolható utazási költségtérítésre is. A munkáltató által kötelezően, az Szja-tv. szerinti 9 forint értékben adott költségtérítés kizárólag az alábbi esetekben fizetendő:
• • •
a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye között nem közlekedik tömegközlekedési eszköz; a munkavállaló munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni; a munkavállaló mozgáskorlátozottsága miatt nem képes tömegközlekedési eszközzel közlekedni.
Az említett jogszabályhelyből levezethető, hogy a munkáltatónak nem kötelező kifizetnie az Szja-tv. 25. § (2) bekezdésében említett kilométerenkénti 9 forint költséget, amennyiben a munkavállaló azért nem kívánja igénybe venni a helyi, távolsági tömegközlekedést, mert saját gépjárművével kíván munkahelyére utazni. Azonban a kilométerenkénti 9 forintos utazási költségtérítés kötelezően kifizetendő a munkavállaló számára, ha a fentebb felsorolt három eset valamelyike fennáll (tömegközlekedés hiánya, az eszközt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni, illetve mozgáskorlátozott), és azért választja a saját gépjárművel történő munkába járást. Kérdés A Munkajog hírlevélben olvasott, a munkába járással kapcsolatos cikkükhöz a következő észrevételt szeretném tenni. Ez év elején, az APEH ügyfélszolgálaton azt a felvilágosítást kaptuk, hogy ha valaki Budapesten keresztül utazik a munkahelyére, és a fővárosban helyi közlekedési eszközt vesz igénybe, akkor a helyi járatnak az összege után meg kell fizetni a természetbeni juttatás utáni adókat. Az új kormányrendelet felmenti a munkáltatókat a természetbeni juttatás fizetése alól, mert ez jogszabály alapján kifizetett, jövedelemnek nem minősülő költségtérítés, vagy csak kötelezi a munkáltatót a bérlettérítésre? Május 1jétől érvényes a nyilatkozattételi kötelezettség? Válaszol: Verebi Ivett Az Ön által említett, márciusi Munkajogi Hírlevélben megjelent cikkünk részletesen bemutatja a Magyar Közlönyben, 2010. február 26-án kihirdetésre
került, a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendeletben foglalt új szabályozást. Az említett Korm. rendelet újraszabályozza a munkáltatók költségtérítés-fizetési kötelezettségét, a fizetendő költségtérítések körét, mértékét, valamint fogalmakat pontosít, illetve újakat vezet be (pl. átutazás, hosszú várakozás stb.) Az új szabályozás 2010. május 1-jétől hatályos, addig értelemszerűen a munkáltatói kötelezettségekkel összefüggő utazási költségtérítésekre a 78/1993. (V. 12.) Korm. rendeletben foglaltak az irányadók. Mivel kérdése az újraszabályozott utazási költségtérítésekre vonatkozott, ezért annak megfelelően próbálok tájékoztatást adni Önnek. Az Szja-tv. 25. § (2) bekezdése értelmében „a nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet − figyelemmel a (3)-(4) bekezdés rendelkezéseire is − a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén az utazási bérlettel, az utazási jeggyel történő, az említett kormányrendelet által előírt elszámolás ellenében, legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó értékben (ideértve azt az esetet is, ha a juttatás a munkáltató nevére szóló számla ellenében történő térítés formájában valósul meg) kap a magánszemély.” Az idézett jogszabályhely alapján nem tartozik a magánszemély munkaviszonyából származó jövedelmei közé az az utazási költségtérítés, amelyet az aktuálisan hatályos – jelen esetben, május 1-jétől életbe lépő 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet – munkába járásról szóló kormányrendelet alapján kap a munkavállaló magánszemély, tehát e költségtérítés továbbra sem sorolható a magánszemély nem önálló tevékenységéből – munkaviszonyából – származó jövedelmei körébe. Az egyes természetbeni és egyéb béren kívüli juttatások kedvezményes adózására vonatkozó szabályokat az Szja-tv. 70-71. §-ai között találjuk. E szerint „a munkáltató nevére szóló számlával megvásárolt, kizárólag a munkavállaló helyi utazására szolgáló bérlet formájában juttatott bevétel” Szja-tv. 70. §
(2) bekezdés e) pontja a munkáltatónál – juttatónál – kedvezményesen, azaz 25 százalékos adóteherrel adózó juttatásnak minősül. Az említett, május 1-jétől hatályos Korm. rendelet természetszerűleg csak arra vonatkozóan ad iránymutatást, hogy a munkáltató által kötelezően fizetendő bérlettérítés milyen mértékű legyen, arra azonban természetesen nem tartalmaz szabályozást, hogy az új szabályok szerinti, a munkáltató általi, a Korm. rendelet alapján kötelezően juttatandó bérlettérítés (helyi bérlet, BKVbérlet stb.) milyen adójogi megítélés alá tartozzék, ezért az előbbiekben említett jogszabályhelyből kell annak adózását meghatároznunk. Álláspontom megegyezik az Ön által említett adóhivatali véleménnyel, miszerint az újraszabályozott Korm. rendelet nem „menti fel” a munkáltatót a helyi közlekedési bérlet után, mint kedvezményesen adózó természetbeni juttatás után fizetendő közteher alól. A már sokat említett Korm. rendelet szerint a munkáltatónak az ún. átutazás céljából igénybevett helyi közlekedési eszköz igénybevételére jogosító bérlet árának legalább 86%-át köteles megfizetnie annak a munkavállalónak, akinek lakóhelye vagy tartózkodási helye nem azonos településen van a munkahelyével, és szükségszerűen átutazik olyan településen, ahol szintén igénybe kell vennie a helyi közösségi közlekedési eszközöket. Ugyanakkor a közlekedési bérlet teljes ára az Szja-tv. a kedvezményes adózású természetbeni juttatások körébe tartozik. Tehát, a fent említett eset fennállásakor két lehetősége van a munkáltatónak: a) Átutazás esetén a munkáltató a munkavállaló részére a helyi közösségi közlekedési eszközök igénybevételére szolgáló bérlet (pl. BKV-bérlet) 86%-át kötelezően megtéríti, és ez után fizeti meg a kedvezményes adózású természetbeni juttatás közterhét, azaz a 25% mértékű személyi jövedelemadót. b) Átutazás esetén a munkáltató a munkavállaló részére a helyi közösségi közlekedési eszközök igénybevételére szolgáló bérlet teljes árát, azaz annak 100%-át megtéríti, és e költségtérítés után fizeti meg a természetbeni juttatás után fizetendő 25%-os személyi jövedelemadót.
Kérdésében kitért továbbá a munkavállaló általi nyilatkozattételi kötelezettségre is, amellyel kapcsolatban a következőkre kell figyelni: A 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 7. §-ában megfogalmazott nyilatkozattételi kötelezettség a munkavállalóra nézve ad kötelező szabályozást. Ennek megfelelően a munkavállalónak az utazási költségtérítés igénybevételével egyidejűleg nyilatkoznia kell arról, hogy pontosan hol található a lakó-, illetve tartózkodási helye, valamint nyilatkoznia szükséges arról, hogy a napi munkába járás a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről történik-e. Mivel az említett kormányrendelet 2010. május elsejétől lép hatályba, ezért a munkavállaló nyilatkozattételi kötelezettsége is ettől az időponttól kezdődően – tehát semmiképpen sem visszamenőlegesen – kötelező előírás. Kérdés Cégünk cafetérián belül szeretne adni a dolgozóknak lakáscélú támogatást. (A cafeteria kerete adott évben + előre 2 évnyi keretösszeg, összesen 3 évi keretösszeget vehet fel az adott évben). Kérdésem, hogy ez a fajta juttatás vissza nem térítendő támogatásnak minősül-e, tehát adóterhet nem viselő járandóság-e? Ha nem, akkor adózási szempontból hogyan kell figyelembe vennünk? Válaszol: Verebi Ivett A munkáltatói lakáscélú támogatás témakörében felvetett kérdésére az alábbi tájékoztatást adom. A munkáltató által munkavállalója részére korábban adómentes juttatásként adható vissza nem térítendő lakáscélú támogatás 2010. január elsejétől már nem adómentes juttatásként, hanem adóterhet nem viselő járandóságként juttatható. A munkáltató döntésétől függ, hogy e támogatást az ún. „cafetériakereten” belül vagy azon kívül biztosítja munkavállalói részére. Mivel a személyi jövedelemadóról szóló törvény adóterhet nem viselő járandóságként definiálja, így az az egyéb adóterhet nem viselő járandóságokhoz (pl. nyug-
díj) hasonlóan a magánszemély személyi jövedelemadó-alapjának részét képezi, azonban az adóalap meghatározásakor nem kell számolni az ún. adóalap-kiegészítéssel. Nézzük meg egy kicsit közelebbről is a lakáscélú támogatásra vonatkozó szabályokat: A munkáltató által lakáscélú felhasználásra adható támogatást, mint adóterhet nem viselő járandóságot az Szja-tv. 3. §-ának 72. pontjának t) alpontja említi: „a munkáltató által lakáscélú felhasználásra a munkavállalónak hitelintézet vagy a Magyar Államkincstár útján, annak igazolása alapján nyújtott, vissza nem térítendő támogatás (ideértve a munkáltató által lakáscélú felhasználásra nyújtott kölcsön elengedett összegét is) a vételár vagy a teljes építési költség 30 százalékáig, de több munkáltató esetén is a folyósítás évét megelőző négy évben ilyenként folyósított összegekkel együtt legfeljebb 5 millió forintig terjedő összegben, feltéve, hogy a lakás nem haladja meg a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendeletben meghatározott méltányolható lakásigényt.” A lakáscélú munkáltatói támogatás a fentiek alapján több kritériumnak is meg kell hogy feleljen, így csak akkor lehet adóterhet nem viselő járandóságként definiálni, amennyiben – a munkáltató a támogatást vissza nem térítendő formában, továbbá azt valamely hitelintézet, vagy a Magyar államkincstár útján nyújtja dolgozója részére, illetve – az ilyenként folyósított támogatás összege nem haladhatja meg a vételár/építési költség 30%-át, illetve – több munkáltató együttes, egyidejű támogatása esetén, valamint a folyósítás évét megelőző négy évben összesen sem lehet magasabb 5 millió forintnál. A lakás, illetve lakótelek fogalmának pontos definícióját ugyanezen törvény 3. §-ának 73. és 74. pontjai között találja.
Fontos kritérium továbbá, hogy e vissza nem térítendő juttatás felhasználása kizárólag a belföldön fekvő lakás tulajdonjogának adásvételéhez, illetve építésére, építtetésére, a lakás alapterületének legalább egy lakószobával való bővítéséhez, valamint a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Kormányrendeletben meghatározott korszerűsítésre (pl. komfortfokozat növelése, víz-, gázcsatorna bevezetése, fűtés kialakítása, vagy cseréje stb.) történik [Szja-tv. 3/A. § (1) bek.]. Jó tudni, hogy a 2010. január elsejét megelőzően folyósított támogatás, vagy elengedett kölcsön összegét nem kell figyelembe venni az öt millió forintos juttatási keret számításánál! A támogatás felhasználását minden esetben természetesen a továbbiakban is igazolni kell, így például érvényes adásvételi szerződéssel, használatba vételi engedéllyel, a jogosult nevére kibocsátott számlákkal, megfelelőségi igazolással stb. [Szja-tv. 3/A. § (2) bek.] A hitelintézet közvetítésével nyújtott támogatásról, valamint a munkáltató az általa elengedett kölcsön összegéről az adóévet követő év január 31-éig továbbra is adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak. Lássunk az Önök szempontjából szemlélve a fentiekre egy egyszerű példát! Tegyük fel, hogy Kiss Jolán munkavállaló éves „személyes” cafetéria-kerete 1 millió forint. Lakást szeretne vásárolni 2010. évben, amelyhez élni kíván azzal a lehetősséggel, amelyet a munkáltatója biztosít számára lakáscélú támogatás igénybevételére, tehát előre kettő évre felhasználhatja a következő évekre érvényes cafetéria-keretét, azaz 2 millió forintot. 2010. évben megvásárolja lakását 10 millió forint összegben. A maximálisan nyújtható munkáltatói lakáscélú támogatás a vételár 30%-a, azaz 3 millió forint, amely a munkavállaló jövedelmei között adóterhet nem viselő járandóságként jelenik majd meg.
Lássunk egy másik példát a maximálisan igénybe vehető munkáltatói lakáscélú támogatásra, feltételezve, hogy a jelenleg hatályos szabályok a jövőre nézve is érvényben maradnak! Kiss János munkavállaló 2010. adóévben 10 millió forint összegben lakást vásárol, ehhez a munkáltató biztosítja lakáscélú támogatását, a jogszabály alapján a vételár 30%-áig terjedő mértékben, azaz 3 millió forint összegben nyújthat támogatást. Tegyük fel, hogy ugyanezen munkavállaló 2011. adóévben ugyanezen lakást bővíti, korszerűsíti összesen 8 millió forint értékben. Ekkor a munkáltató által nyújtható támogatás maximális összege a 8 millió forint 30%-áig terjedhet (azaz 240 ezer forint lenne nyújtható), azonban figyelembe véve a 2010. évben a munkáltató által nyújtott 3 millió forint öszszegű támogatás összegét, ez a támogatás 2011-ben már csak 2 millió forint összegben lehetséges. (Természetesen a lakáscélú felhasználást minden esetben igazolni kell.) Összegezve a fentiekben vázoltakat: A munkáltatónak lehetősége van tehát a munkavállalói részére akár a cafettéria rendszerében történő, akár azon kívül biztosított lakáscélú munkáltatói támogatás nyújtására. E támogatás történhet egy vagy több részletben is, azonban arra figyelni kell, hogy a 2010. január 1-je után adott támogatás mértéke ne haladja meg az építési költség vagy vételár 30%-át, valamint – több munkáltató együttes támogatása esetén sem – az 5 millió forintot. Kérdés Egy társaságunk által szervezett verseny első helyezett csapata megbízásunkból vesz részt egy televíziós interjún és sajtótájékoztatón. A megjelenés költségeit (utazási, szállás, étkezési költség) társaságunk szeretné megtéríteni a csapat tagjai számára.
Kérdéseink: 1.) Milyen lehetőség nyílik a fent említett költségek megtérítésére, figyelembe véve, hogy a csapat tagjai társaságunknak nem munkavállalói? 2.) Helyesen járunk el, ha az átutalt összeget a magánszemély egyéb jövedelmének tekintjük? Társaságunk ebben az esetben kifizetői minőségében a magánszemély adóelőleg-nyilatkozata alapján az előírt adót és járulékot levonja, bevallja, befizeti és tárgyévet követően erről igazolást állít ki a magánszemély részére. 3.) Megoldás lenne-e, ha a felmerült költségek a társaság nevére kiállított számlák ellenében, kvázi költségtérítésként kerülnek kifizetésre? Ebben az esetben fő kérdés számomra, hogy milyen jogviszonyra tekintettel valósulna meg a kifizetés? Válaszol: Verebi Ivett Kiadónkhoz érkezett, a fenti témában feltett kérdésére válaszolva kétféle megoldást találok helyesnek. 1.) Az Önök társasága által szervezett verseny első helyezettjeivel a verseny lebonyolítása után megbízási szerződést kötnék, melyben közösen meghatároznánk (társaság és magánszemély) a megbízási szerződés részleteit. Így különösképpen a következőket foglalnám a megbízásra irányuló szerződésbe: •
A magánszemély feladata mindenképpen megjelölésre kell, hogy kerüljön, jelen esetben a televíziós interjún és sajtótájékoztatón való részvételre irányulva.
•
A magánszemély díjazásának meghatározása a feladat ellátása érdekében. Ezen belül két lehetőséget látok:
– A díjazás magában foglalja az interjún, illetve a sajtótájékoztatón való megjelenés, részvétel utazási és szállásköltségeit. Erre való tekintettel, ilyen jogcímen további költséget a magánszemély nem számolhat el, viszont alkalmazhatja az ún. 10%-os költséghányadot a bevétellel szembeni jövedelem megállapításához – ekkor a bevételből értelemszerűen levonva a 10% költséghányadot megkapjuk, hogy az adózás alá eső jövedelemrész a bevétel 90%-a. – A megbízási díj nem tartalmazza a feladat ellátásával, a tevékenység folytatásával összefüggő költségeket, azokat a magánszemély megelőlegezi, majd utólag az Szja-tv. 3. számú mellékletében felsorolt elismert költségekre vonatkozó rendelkezések figyelembevételével állapítható meg a magánszemély jövedelme. Felhívnám a figyelmet, hogy ezt a lehetőséget alkalmazva kizárólag az Szja-tv. 3. sz. mellékletének 17. pontjában felsorolt hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára fordított kiadás vehető figyelembe! Amennyiben társaságuk a magánszemély részére az élelmezés, étkezés költségeit is meg kívánja téríteni, akkor azt a hivatali, üzleti utazással összefüggésben az adóalapba nem tartozó, költségnek nem számító tételként kell figyelembe venni, de csak akkor, ha a szálláshely árában megjelenik a reggeli – szokásos – értéke. A hivatali, üzleti utazással kapcsolatban szükségesnek tartom magában a szerződésben jelezni azt a tényt, miszerint a megbízott személy a társaság tevékenységével összefüggésben látja el feladatát (mivel ekkor a hivatali, üzleti utazás is értékelhető adójogi szempontból). A megbízási jogviszonyra való tekintettel a fenti esetek mindegyike az önálló tevékenység kategóriája, adójogi megítélése is ennek függvényében alakul. Célszerű a magánszemélyt nyilatkoztatni az adóelőleg-levonási szándékáról, költséghányad alkalmazásáról, esetleges további jogviszonyairól, magánnyugdíjpénztári tagságáról, adóterhet nem viselő járandóságairól stb. A nyilatkozat formájára vonatkozó jogszabályi megkötés nincs, ehhez segítséget
nyújthat az adóhatóság hivatalos honlapján található adóelőleg-nyilatkozat az adóelőleg-megállapítás módjáról. Ha a kifizető bármelyik módozatot választja, úgy a magánszemély megbízási díjából – az előzőek figyelembevételével – számított jövedelméből meg kell állapítania, le kell vonnia, be kell vallania és be kell fizetnie a magánszemélyt terhelő személyi jövedelemadót, egyéni járulékokat (nyugdíj, 4% vagy 6 % egészségbiztosítási járulék), valamint a kifizetőt terhelő 27% mértékű társadalombiztosítási járulékot. Az adóév végén ki kell adni az önálló tevékenységből származó jövedelem összegét, valamint a levont járulékokat tartalmazó igazolásokat. 2.) A másik megoldásként az Ön által említett egyéb jövedelemként értékelt kifizetés kínálkozik. Ebben az esetben értelemszerűen a felek között (magánszemély és kifizető) nem jön létre megbízási jogviszony, ezért szerződést sem kell kötni. A kifizetéskor a már említett adóelőleg-nyilatkozattal kell rendelkeznie a kifizetőnek a személyi jövedelemadó helyes megállapítása érdekében. A kifizetőnek a magánszemélytől levont személyi jövedelemadó összegét szintén be kell vallania és be kell fizetnie, valamint az így kifizetett összeg után meg kell fizetnie a 27%-os egészségügyi hozzájárulást. Az adóév végén a kifizetőnek szintén ki kell állítania a magánszemély részére az egyéb jövedelem összegét, valamint a járulékot tartalmazó igazolásokat, mely utóbbin természetesen csak a kifizetőt terhelő egészségügyi hozzájárulás összege fog szerepelni. A harmadik kérdésére válaszolva nem látok „jó” megoldást, hiszen kifejezetten költségtérítés kifizetésére csak valamely jogviszonyra (munkaviszony, egyéb jogviszony) való tekintettel, szigorúan az Szja-tv. keretei között van lehetőség.
Kérdés: A személyi jövedelemadóról szóló törvény 70. § (2) b) pontja rendelkezik arról, hogy a munkáltató által a munkavállalónak [a 70. § (4) d) pontban definiált] „melegétkeztetés formájában juttatott bevételből a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára (utólag is) havi 18 000 forintot meg nem haladó rész” a 71. § (1) bekezdése szerinti kedvezményes, 25%-os mértékkel adózik. A 71. § (2) bekezdésében foglaltak szerint „a juttató az (1) bekezdés szerinti adókötelezettségének megállapításához figyelembe veszi a magánszemélynek az adott juttatásra vonatkozó rendelkezésben foglalt feltételek fennállásáról szóló nyilatkozatát. Ha az adott juttatás megfelel a vonatkozó rendelkezésben foglalt feltételeknek, de az ott meghatározott értékhatárt meghaladja, a meghaladó rész olyan adóköteles természetbeni juttatásnak minősül, amelyre vonatkozóan a… 69. § rendelkezései az irányadók” (azaz utóbbi esetben 54% Szja-, 1,54 × 27% társadalombiztosítási járulék-, valamint 1,54 × 1,5% szakképzési hozzájárulás-fizetési kötelezettség terheli). Kérdésünk, hogy melegétkeztetés esetén a „juttatás alapjául szolgáló jogviszony” definíciót helyesen értelmezzük-e abban az esetben, ha a munkavállaló több munkáltatónál áll jogviszonyban, akkor mindegyik munkáltatótól külön-külön havi 18 000 forintig kaphat kedvezményes, 25%-os Szja-teherrel járó melegétkezési utalványt, és nem a munkáltatók összességére értendő a havi 18 000 forintos limit. Amennyiben fenti értelmezésünk helyes, a munkavállaló 71. § (2) bekezdésében előírt (más jogviszonyokból származó jövedelmekre vonatkozó) nyilatkozata az egyes munkáltatóknál nem befolyásolná a kedvezményes adózási limit elérését. A munkáltatónak a melegétkeztetési utalvány juttatása során keletkezik-e ennek ellenére az Szja-tv. 71. § (2) bekezdése szerinti nyilatkoztatási kötelezettsége?
Válaszol: Verebi Ivett: Amint az Önök előtt is ismeretes, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja-tv.) 2010. január 1-jétől érvényes módosítása alapvetően megváltoztatta a béren kívüli és természetbeni juttatások rendszerét. A módosítások hatására egyrészt megszűnt a korábbi 400 ezer forintos „kerethatár”, másrészt a korábban adómentesen adható béren kívüli juttatások jelentős része ez évtől 25%-os kedvezményes adókulccsal adózik a juttatónál. Ilyen, a kedvezményes adókulcs alá eső béren kívüli elem a melegétkezési hozzájárulás formájában nyújtott utalvány is. A melegétkezési utalvány havi 12 ezer forintos adómentes határa 2010. adóévben havi 18 ezer forintra emelkedett és a továbbiakban már nem adómentes juttatás, hanem a juttatót 25% személyi jövedelemadó-kulcs terheli. Juttatónak minősül a munkáltató, illetőleg a társas vállalkozás. Ebből levezethető az Szja-tv. 70. § (2) bekezdésének b) pontjában említett juttatás alapjául szolgáló jogviszony, amely az előzőek miatt például munkaviszony lehet. (Ilyen jogviszony lehet még a szakképző iskolai tanuló kötelező szakmai gyakorlatának ideje, illetőleg a nyugdíjas volt munkaviszonya is.) A fentiekből látható, hogy a juttatás alapjául szolgáló jogviszony nem lehet például megbízási jogviszony, egyéb más munkavégzésre irányuló jogviszony, valamint a sajnos még mindig jelentős méreteket öltő ún. feketemunkában történő „foglalkoztatás” sem. Az Szja-tv. fentebb említett szabályozása alapján a munkavállalót – a juttatás alapjául szolgáló – jogviszonyonként, havi 18 ezer forint összegben illeti meg a melegétkezési hozzájárulás egy adott munkáltatótól, juttatótól. A jogszabály nem zárja ki azt, hogy a munkavállaló egyidejűleg fennálló több munkaviszony esetén mindegyik munkáltatótól – juttatótól – melegétkezési utalványban részesüljön, tehát a juttató által kedvezményes adókulcs mellett adható havi „limit” (azaz havonta 18 ezer forint) mindegyik jogviszonyában kü-
lön-külön értelmezendő (és nem a munkáltatók összességére értendő!) a juttató(k) adófizetési kötelezettségének meghatározása során. Természetesen a munkáltatónak vagy juttatónak lehetősége van a jogszabályban említett mérték fölötti – vagy akár alatti – értékben melegétkeztetési lehetőséget biztosítania, azonban ekkor a „limit” fölötti értékre a természetbeni juttatásokra irányadó szabályok vonatkoznak (Szja-tv. 69. §). A munkavállalók által választható béren kívüli juttatások, vagy a hétköznapi szóhasználatban „cafettéria-rendszernek” nevezett béren kívüli juttatási elemek összessége az adott munkáltató, juttató döntése alapján különböző lehet, emiatt szükségessé válhat a juttatások igénybevevőit „nyilatkoztatni” arról, hogy az adott keretet mely juttatásokra és milyen mértékben használják fel. Ez a nyilatkozat alapja lehet a juttató adókötelezettségének megállapításának. Amennyiben például a juttató a kedvezményes kulcs alá eső juttatás fölötti értékben nyújt a munkavállalójának melegétkezési hozzájárulást, akkor ez a munkavállalói nyilatkozat alapozhatja meg a juttató adókötelezettségeinek megállapítását, utólagos ellenőrzését. A munkáltató (juttató) által az Szja-tv. 71. § (2) bekezdésében említett nyilatkozat figyelembevételének kötelezettsége a fentiek szempontjából bír jelentőséggel, és nem abból a szempontból lényeges, hogy az adott munkavállaló egy esetleges további munkaviszonya keretében részesül egy másik juttató általi melegétkezési hozzájárulásban. Összefoglalva a fentieket megállapítható, hogy az Önök jogértelmezése helyes azon szempontból, hogy a munkavállalót jogviszonyonként és nem a munkáltatók összességére tekintettel illeti meg a havi 18 ezer forint összegű kedvezményes adózás alá eső melegétkezési hozzájárulás. A munkáltató által adott nyilatkozatnak pedig a munkáltató, juttató adókötelezettségének megállapítása szempontjából van jelentősége.
Kérdés A törzsgárda szabályzatban meghatározott ajándék adóköteles természetbeni juttatásnak minősül-e, ha azt a Kollektív Szabályzat tartalmazza? Válaszol: Verebi Ivett A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja-tv.) tartalmaz rendelkezéseket az ajándék fogalomkörével kapcsolatosan, így például a csekély értékű ajándék – amely a tavalyi évben még adómentes juttatásnak számított, bizonyos értékbeli és mennyiségi korlátozással, azonban 2010. adóévtől már ez a juttatás is természetbeni juttatásként adóköteles –, vagy például az üzleti, reprezentációs ajándék fogalmával kapcsolatos speciális szabályokat is itt említhetjük. Az Szja-tv. azonban kifejezetten nem rendelkezik a munkáltatóknál érvényes kollektív szerződések keretében szabályozott törzsgárda-ajándékok adókötelezettségével kapcsolatban, ezért jogértelmezésünk szerint az általános szabályok érvényesek a fenti juttatásokra, emiatt ezekre a juttatásokra az Szja-tv. 69. §-ában szabályozott természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Az adott munkáltatónál érvényes kollektív szerződésben szabályozott „törzsgárda-szabályzat” rendelkezhet a munkavállalók bizonyos köre részére azonos módon és feltételekkel ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott termékek, szolgáltatások köréről. Az azonos feltételekkel és ingyenesen adott juttatások (nyújtott szolgáltatások) azonban minden esetben a munkavállalók által megismerhető formában (így például a kollektív szerződésben szabályozott módon), ugyanazon feltételek (bizonyos munkakör, munkaviszonyban töltött idő stb.) mellett minősül természetbeni juttatásnak az Szja-tv. 69. § (1) bekezdésének e)-ec) pontjaiban meghatározott szabályozás szerint. Azonos feltétel lehet például a törzsgárda-szabályzatban lefektetett „követelmény”, miszerint a munkáltató által biztosított ajándék bizonyos munkaviszonyban eltöltött idő után „jár” a munkavállaló részére. Ez lehet például 10-15-20-25 stb. munkaviszonyban eltöltött évek után járó törzsgárda-ajándék, melynek
mértékét és mikéntjét a munkáltató belső szabályzata (törzsgárda-szabályzat) tartalmazza. (Emellett az ajándék mellett a munkáltató természetesen még nyújthat egyéb pénzbeli juttatást is, amely azonban már a munkaviszonyra tekintettel kapott jövedelemnek – nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek – minősül.) Megjegyezzük, hogy a munkáltatónak arra is lehetősége van, hogy akár más ajándékot juttasson a 10., és akár másfélét a 25. munkaviszonnyal rendelkező munkavállalója részére, ez kizárólag a munkáltató saját döntésének függvénye. Mivel a munkáltató által a kollektív szerződésben szabályozott módon a törzsgárda tagok részére adott ajándék a fentiek szerint természetbeni juttatásnak minősül, ezért a munkáltatót az szja-tv. 69. § (2) és (4) bekezdései alapján 54%-os adóteher sújtja. Természetesen ebben az esetben a munkavállalónak nem keletkezik adófizetési kötelezettsége. Kérdés Kik és hogyan használhatják az adóügyek elektronikus intézésére rendszeresített adatlapot? Válaszol: Dr. Orbán Ildikó A NAV egységes regisztrációs adatlapot rendszeresít az elektronikus bevallásra kötelezett adózók regisztrációs kötelezettségének teljesítéséről szóló bejelentési kötelezettség teljesítésére, valamint az adóügyek elektronikus intézésére vonatkozó képviseleti jogosultság, illetve e jogosultság terjedelmének, továbbá a képviseleti jogosultság terjedelmét nem érintő adatok bejelentésére. A regisztrációs adatlapon bejelentett képviseleti jogosultság megszűnésének bejelentésére a NAV külön adatlapot rendszeresít. Az adóügyek elektronikus intézése során az adózó, illetőleg az art. szerint állandó képviseleti joggal rendelkező képviselője [törvényes képviselő, meghatalmazott vagy megbízott, pénzügyi képviselő] az elektronikus szolgáltató
rendszer igénybevevőinek azonosításáról és az azonosítási szolgáltatásról szóló 224/2009. (X. 14.) Korm. rendeletben meghatározott, az ügyfélkapu nyitásához szükséges regisztrációs eljárás során képzett egyedi azonosító és titkos jelszó alkalmazásával jár(nak) el az állami adóhatóság előtt. Az elektronikusan intézhető ügyek köre A képviselő az általa képviselt adózóra vonatkozóan a) a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettséget, b) a bejelentési és változásbejelentési kötelezettség elektronikus úton történő teljesítését, c) a beadvány, illetve kérelem (különösen a fizetési könnyítés iránti kérelem) benyújtását, d) az szja 1 + 1%-os rendelkező nyilatkozat elektronikus úton történő benyújtását, e) az adóhatósági szolgáltatás elektronikus úton történő igénybevételét, f) a folyószámla, és g) az adózó által bejelentett törzsnyilvántartási adatok elektronikus úton történő lekérdezését, h) egyes adóügyek telefonon történő intézését, i) az esetleges végrehajtási eljárásban az elektronikus kapcsolattartást, továbbá j) a jövőben elektronikus úton intézhető adóügyek intézését megelőzően tesz a regisztrációs adatlapon bejelentést. Az elektronikus bevallásra kötelezett magánszemély adózó a regisztrációja teljesítésének bejelentése érdekében abban az esetben is köteles benyújtani saját magára vonatkozóan a regisztrációs adatlapot, amennyiben az elektronikus dokumentumot nem képviselője küldi be. Ha az adózó képviseletére több természetes személy együttesen jogosult, vagy az adózó ellenjegyzővel rendelkezik, akkor a regisztrációs adatlapon az elektronikus dokumentumot benyújtó képviselő személyén túl minden egyes további együttes jóváhagyó vagy ellenjegyző személy, azaz együttes jóváha-
gyó adatait, illetőleg az együttes jóváhagyási vagy ellenjegyzői jogosultságot be kell jelenteni. A bejelentésre rendszeresített adatlap A bejelentésre szolgáló regisztrációs adatlap a ’T180-as számú adatlap. A képviseleti jogosultságot megszüntető adatlap a ’T182-es számú adatlap. A regisztrációs adatlap, valamint a képviseleti jogosultságot megszüntető adatlap elektronikus űrlap, mely – a kitöltési útmutatóval együtt – kizárólag a NAV internetes honlapjáról tölthető le. A regisztrációs adatlap első alkalommal kizárólag papíralapon nyújtható be. Az elektronikus bevallásra kötelezett magánszemély adózó saját magára vonatkozóan, a regisztrációjának bejelentéséről szóló regisztrációs adatlapot első alkalommal elektronikus úton is benyújthatja. A regisztrációs adatlapot változásbejelentésként kizárólag elektronikus úton, a NAV által biztosított kliensszoftver használatával lehet benyújtani. A képviseleti jogosultságot megszüntető adatlap papír alapon és elektronikus úton is benyújtható. A regisztrációs adatlap tartalma A regisztrációs adatlap tartalmazza a) a képviselt adózó nevét és adóazonosító számát (adószámát, csoportképviselő esetén a csoportazonosító számát, adóazonosító jelét), az elektronikus dokumentumok beküldésének intézésével foglalkozó ügyintézőjének nevét és telefonszámát, az adózó e-mail címét, továbbá magánszemély adózó esetén azt, hogy az adózó az elektronikus dokumentumát beküldő természetes személyt az szja 1 + 1%-os rendelkező nyilatkozat jóváhagyásával is megbízza-e, b) a képviselő milyen jogcímen jogosult az adózó nevében eljárni, c) amennyiben a képviselő szervezet tagja, akkor a szervezet nevét/elnevezését, adószámát és címét, d) a képviseleti jog önálló vagy együttes (vagyis azt, hogy a képviselő önállóan vagy másokkal együttesen jár-e el a dokumentum benyújtásakor),
e) a képviselő, valamint együttes aláírási jog esetén az együttes jóváhagyó személy tekintetében a családi és utónevet, az adóazonosító jelet, illetve – amennyiben azzal a képviselő, illetve az ellenjegyző rendelkezik – az adószámot, az e-mail címet, továbbá ea) az adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő képviselő esetében az e minőséget igazoló nyilvántartási, illetve regisztrációs számát, valamint eb) adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő, ügyvéd, jogtanácsos (jogi személy, egyéb szervezet meghatalmazó esetén), illetve – amennyiben azzal rendelkezik – a könyvelő esetében az igazolvány típusát és számát is; f) elektronikus bevallásra kötelezett adózó esetében a regisztráció időpontját, valamint azt, hogy a regisztrációt a magánszemély a saját nevében, vagy képviselőként teljesíti, g) az adóügyek tekintetében a képviseleti jogosultság terjedelmét, h) a jogszabályban előírt további adatokat. Ki lehet elektronikus képviselő? Képviselői, illetve ellenjegyzői jogcímek lehetnek: 1. törvényes képviselő: a) vezető tisztségviselő, b) cégvezető, c) az adózó képviseleti joggal felruházott munkavállalója, d) magánszemély adózó törvényes képviselője (szülő, gyám, gondnok), e) felszámoló, végelszámoló, 2. meghatalmazott vagy megbízott: a) nagykorú alkalmazott (egyéni vállalkozó, jogi személy, egyéb szervezet esetén), b) ügyvéd, c) ügyvédi iroda, d) adószakértő, okleveles adószakértő, adótanácsadó, e) könyvelő magánszemély (amennyiben nem számviteli, könyvviteli szolgáltatásra, illetve adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság vagy egyéb szervezet alkalmazottja, tagja, ideértve a más tagállamban
letelepedett, európai közösségi jogszabály értelmében Magyarországon bejelentkezésre, illetve állami adóhatósági nyilvántartásba vételre nem kötelezett könyvelőt is), f) jogtanácsos (jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet esetén), g) európai közösségi jogász, h) számviteli, könyvviteli szolgáltatásra, illetve adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság vagy – magánszemély képviselt adózó kivételével – egyéb szervezet alkalmazottja, tagja, i) pénzügyi képviselő 3. ellenjegyző (adóbevallás ellenjegyzésére jogosult adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő). A képviseleti jogosultságot a regisztrációs adatlap nyilvántartásba vétele során az adóhatóság ellenőrzi. Ha a képviseleti jogosultság nem tisztázott, annak igazolására a képviselőt az adóhatóság felszólítja. A képviseleti jogosultság igazolásának hiányában a képviselőt nem veszik nyilvántartásba. Meghatalmazotti, megbízotti képviselet esetén, ha a képviselő nem rendelkezik az adózótól származó, az adóhatóságnál nyilvántartott érvényes, valamennyi adóügy intézésére feljogosító állandó meghatalmazással, megbízással, akkor ezt a tényt a regisztrációs adatlapon jelölni kell. Ebben az esetben a regisztrációs adatlapon rögzíteni kell a meghatalmazás, megbízás alapján a képviselőt megillető valamennyi elektronikus adóügy intézésére vonatkozó jogosultságot, továbbá a meghatalmazás vagy megbízás keletkezésének időpontját. A meghatalmazás, megbízás regisztrációs adatlapon történő bejelentését az adatlap első ízben benyújtásakor a meghatalmazónak, megbízónak, valamint a meghatalmazottnak, megbízottnak szabályszerű, eredeti aláírásával kell hitelesítenie, és az adatlaphoz csatolni kell az állandó meghatalmazást, megbízást, vagy az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványt, amely az adatlap pótlapjaként kitölthető. Az eredeti állandó meghatalmazás helyett annak hitelesített másolata is csatolható. A csatolt állandó meghatalmazás, megbízás terjedelme a regisztrációs adatlapon bejelentett jogosultság terjedelmével egyező, vagy annál bővebb lehet.
Meghatalmazotti, megbízotti képviselet esetén, ha a képviselő rendelkezik az adózótól származó, teljes körű állandó meghatalmazással, mely a képviselőt az elektronikus adóügyek intézésére feljogosítja, akkor ezt a tényt a regisztrációs adatlapon jelölni kell. Az adótanácsadónak, adószakértőnek, okleveles adószakértőnek – eltekintve a 20/1994. (VI. 17.) PM rendelet alapján kibocsátott, de még (az abban meghatározott ideig) érvényes adószakértői igazolvánnyal rendelkező személyektől – azok a személyek minősülnek, akik e tevékenységek folytatására az art. 175. § (16) bekezdése alapján jogosultak, vagyis rendelkeznek az adópolitikáért felelős miniszter erre jogosító engedélyével és ennek alapján az ilyen tevékenységet folytatók nyilvántartásában szerepelnek. Az adótanácsadásra jogosult gazdasági szervezet, illetőleg egyéb szervezet alatt az a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet értendő, amelynek legalább egy tagja vagy alkalmazottja az art. 175. § (16) bekezdése szerinti nyilvántartásban szerepel. Adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő, ügyvéd, jogtanácsos (jogi személy, egyéb szervezet meghatalmazó esetén) meghatalmazott, megbízott, valamint ellenjegyző esetén a regisztrációs adatlapon jelölni kell a képviseleti jogcímhez kapcsolódó igazolvány típusát és számát is. A regisztrációs adatlapon bejelentett képviseleti jogosultság terjedelmében, valamint a képviseleti jogosultság terjedelmét nem érintő adatokban bekövetkezett változásokat szintén a regisztrációs adatlapon lehet bejelenteni. A képviseleti jogosultság megváltozása a NAV-hoz történő bejelentéstől hatályos. Az elektronikus adóügyek intézésére vonatkozó képviseleti jogosultság megszűnését az adózó és a képviselő egyaránt bejelentheti. Képviseleti jogosultság megszűnésének bejelentése A regisztrációs adatlapon bejelentett, kizárólag az elektronikus adóügyek intézésére vonatkozó képviseleti jogosultság megszűnésének bejelentésére a
képviseleti jogosultságot megszüntető adatlap szolgál. A képviseleti jogosultságot megszüntető adatlap benyújtása az elektronikus dokumentum benyújtásán, az elektronikus lekérdezésén, valamint egyes adóügyek telefonon történő intézésén kívüli képviseleti jogosultságok tekintetében nem helyettesíti az art. 7. § (5) bekezdés szerinti bejelentést. Amennyiben a képviselő a regisztrációs adatlap benyújtását megelőzően már rendelkezett az adózótól származó, teljes körű állandó meghatalmazással, és ezt a tényt a regisztrációs adatlapon is jelölték, akkor a képviseleti jogosultság megszűnését (meghatalmazás visszavonását, felmondását) külön beadvány formájában kell bejelenteni. A képviseleti jogosultság megszűnése a NAV-hoz történő bejelentéstől (a regisztrációs adatlap adóhatósághoz történő beérkezésétől) hatályos. Kérdés Hogyan és milyen esetekben használható a nemrég bevezetett AJK – adó- és járulékkülönbözet elszámolásának bejelentésére szolgáló nyomtatvány? Válaszol: Dr. Orbán Ildikó A korábbi ’JK nyomtatvány helyett a Nemzeti Adó- és Vámhivatal bevezette az ’AJK Bejelentés az adó- és járulékkülönbözet elszámolásáról elnevezésű nyomtatványt, mely új, egységes formában teszi lehetővé a munkáltatónak, hogy a törvényben meghatározottaktól eltérően levont vagy levonni elmulasztott adó- és járulékösszegekről értesítse a magánszemély illetékessége szerinti alsó fokú adóztatási szervet [az art. 28/B. § (2) bekezdés, a 29. §, valamint 30. § (4)–(5) és (8) bekezdéseiben meghatározottak szerint]. A biztosítottat terhelő járulékok elszámolásának szabályai A tbj. 2. § (5)–(6) bekezdése alapelvként rögzíti a foglalkoztató járulékmegállapítási, levonási, valamint járulékfizetési kötelezettségét. Ezzel összhangban rendelkezik az szja-tv. 46. § (3) és (8) bekezdése a foglalkoztató, kifizető kötelezettségévé téve a magánszemélynek – munkaviszony vagy más munkavégzésre irányuló jogviszony alapján – átadott jövedelem után az adó, adóelőleg megállapítását, levonását, valamint azok bevallását és megfizetését.
A hivatkozott jogszabályok az art.-nak az adó- és járulékkülönbözet elszámolására vonatkozó fejezetével összhangban törvényi útmutatást adnak azon esetekre vonatkozóan is, amikor a munkáltató vagy a kifizető az adót, adóelőleget és járulékokat nem a törvényben meghatározottak szerint vonta le a magánszemélyekkel történő elszámolás során. Jogszabályi háttér: • Az art. 30. § (8) bekezdése (le nem vont járulék) és a (4)–(5) bekezdése (a törvényben meghatározottaktól eltérően levont járulék), • a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban tbj.) 50. § (5) bekezdése. Eljárás a törvényben meghatározottaktól eltérően levont járulékok esetén Az art. szerint ha a munkáltató a biztosítottat terhelő járulékot nem, vagy a törvényben meghatározottaktól eltérően állapította meg és vonta le, az elszámolásra az art 30. § (4) és (5) bekezdést kell alkalmazni, amennyiben a munkavállaló vele jogviszonyban áll. Ilyen esetben ugyanis lehetősége van a munkáltatónak, hogy a következő kifizetéskor a különbözetet levonja vagy visszatérítse. A törvény értelmében a levonás nem haladhatja meg az esedékes egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal, valamint adóelőleggel csökkentett havi munkabér 15%-át. A munkáltató a levont, illetőleg visszatérített járulékkülönbözetet a rá vonatkozó szabályok alapján vallja be, fizeti meg, illetőleg igényli vissza. Ha a különbözet egy összegben nem vonható le, a munkáltató a levonást további hat hónapon át folytathatja. Amennyiben a járulékkülönbözet ilyen módon sem vonható le teljes egészében, vagy a magánszemély időközben munkahelyet változtat, a munkáltató a levonás meghiúsulásától számított 15 napon belül a különbözet még fennálló összegéről és a magánszemély adóazonosító számáról értesíti a magánszemély lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye szerint illeté-
kes megyei (fővárosi) adóigazgatóságot, illetőleg a Kiemelt Adózók Adóigazgatóságát vagy a Kiemelt Ügyek Adóigazgatóságát, amely a rá vonatkozó szabályok szerint intézkedik a hátralék beszedése iránt. A kifizető a járulékkülönbözet összegéről, a kifizetés jogcíméről, valamint a kifizetésről szóló igazolás kiállításának időpontjától számított 15 napon belül az adóazonosító szám feltüntetésével bejelentést tesz a magánszemély illetékessége szerinti alsó fokú adóztatási szervhez és a magánszemélyt értesíti, kivéve, ha a magánszemély értesítési címét nem ismeri. Az ’AJK elnevezésű nyomtatványon a foglalkoztatónak az art. 30. § (4)–(5) bekezdéseiben meghatározott adatokon kívül fel kell tüntetnie, hogy a járulékösszegek előírása a törvény mely passzusa alapján történik. A munkáltatói bejelentés alapján az adóhatóság határozatban rendelkezik a járulékösszegek előírásáról. A magánszemélynek a járulékot, a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül kell megfizetnie. Ha a határozatban foglaltaknak megfelelően a magánszemély a járulékot megfizeti, a munkavállaló illetékessége szerinti adóztatási szerv erről értesíti a munkáltatót, aki önellenőrzéssel helyesbítheti járulékbevallását. A tbj. 50. § (5) bekezdésében foglaltak szerint a foglalkoztató a biztosítottat terhelő járulékot akkor is köteles bevallani és befizetni, ha annak levonása a tárgyhónapban kifizetett jövedelemből nem lehetséges. Ha a le nem vont tételek egészségbiztosítási járulékot is érintettek, az adóhatóság erről a határozat egy másolatának megküldésével tájékoztatja az OEPet. Amennyiben a levonás elmaradása nyugdíjbiztosítási járulékot is érint, az adóhatóság erről az ONYF-et, ha pedig magánnyugdíj-pénztári tagdíjat érint, a magánszemély magánnyugdíjpénztárát is értesítik. A munkavállalói járulékkal összefüggésben az állami foglalkoztatási szervet kell tájékoztatni.
Eljárás a le nem vont járulékok esetén Ha a munkáltató a vele munkaviszonyban már nem álló magánszemélytől a munkaviszony fennállásának ideje alatt a biztosítottat terhelő járulékot nem vonta le, de a tbj. 50. § (5) bekezdésének első fordulata alapján bevallotta és megfizette, akkor az art. 30. § (8) bekezdésének szabályai irányadóak. A hivatkozott jogszabályhely a következő eljárást írja elő: A munkáltató az ’AJK nyomtatvány benyújtásával a magánszemély adóazonosító jelének és a le nem vont járulék összegének közlésével értesíti a magánszemély lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye szerint illetékes adóigazgatóságot a magánszemélytől le nem vont járulékok összegéről. Ebben az esetben is kizárólag a bevallott és megfizetett járulékok tekintetében indul kötelezés a magánszeméllyel szemben, tehát a volt munkáltatónak akkor is meg kell fizetnie a járulékösszegeket, ha azokat nem vonta le, az ’AJK nyomtatvány benyújtásakor ugyanis a foglalkoztatónak a 124-, 125-, 145-, 261-263, valamint a 265-279, és a 282-es adónemeken hátraléka nem mutatkozhat. Az adóhatóság a járulékkülönbözetet határozattal írja elő a magánszemély terhére. Abban az esetben, ha a magánszemély megfizette a járulékösszegeket, az illetékessége szerinti alsó fokú adóztatási szerv erről értesíti a volt munkáltatót, aki az általa jogszerűen bevallott biztosítotti járulékot önellenőrzéssel helyesbíti. Az adókülönbözet elszámolásának eljárási szabályai Az art. 25. §-a szerint a munkáltatót és a kifizetőt a magánszemély jövedelemadójával kapcsolatban adólevonási, illetőleg adóelőleg-levonási és -fizetési kötelezettség terheli. Amennyiben e kötelezettségének a munkáltató, kifizető nem, vagy nem a törvényben meghatározott módon tesz eleget, a hátralékok kezelésére vonatkozóan az art. szakaszait kell alkalmazni, attól függően, hogy a munkáltatói adómegállapítás vagy az összesített igazolás kiállí-
tását követően tárja-e fel a foglalkoztató a hibát, illetve eltérő szabályok irányadóak azokra az esetekre is, amikor a magánszemély és a munkáltató már nem állnak jogviszonyban egymással. Jogszabályi háttér: • Az art. 28/B. § (2) bekezdése, valamint • az art. 29. §-a. Szabályok az art. 28/B. § (2) bekezdése alapján Az alább felsorolt okok miatt a korábbi jogviszonyból eredő tévedések a magánszemély folyó kifizetéseinél nem érvényesíthetőek, a munkáltató jelzése alapján az illetékes adóztatási szerv feladata az adókülönbözet határozattal történő előírása a magánszemély terhére, illetve javára: • Ha a munkáltatói adómegállapítás (’M29) azért nem módosítható, mert a magánszemély már nem áll munkaviszonyban az adót megállapító munkáltatóval, vagy • a magánszemély a munkáltatói adómegállapítást önellenőrzéssel helyesbítette, és erről nyilatkozott a munkáltatójának, • vagy a magánszemély adóját a magánszemély halálára tekintettel a NAV adóztatási szerve állapította meg. Az ’AJK nyomtatványt a munkáltatónak a hiba nyilvántartásba vételétől számított 15 napon belül kell benyújtani. A magánszemély részére az általa fizetendő vagy visszaigényelhető adókülönbözet összegét az adóhatóság írja elő. Ha a hiba a törvényben meghatározottaknál alacsonyabb összegű adó, adóelőleg levonását eredményezte, a munkáltatónak a levonni elmulasztott adó után önellenőrzési pótlékot kell megállapítani, bevallani és megfizetni a munkáltatói adómegállapításra előírt határidőt követő naptól a nyilvántartásba vétel napjáig. A munkáltató az önellenőrzési pótlék megfizetésével mentesül az adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggő jogkövetkezmények alól.
Szabályok az art. 29. §-a alapján Az art. 29. §-a azon esetekre vonatkozó eljárási szabályokat tartalmazza, amikor a munkáltató az összesített igazolás (’M30-as nyomtatvány) kiállítását követően, illetőleg a kifizető a kifizetésről szóló igazolás kiállítását követően tárja fel, hogy a magánszemély adóelőlegét, adóját nem a törvényben meghatározottak szerint állapította meg és vonta le. Ilyen esetben a munkáltató az összesített igazolás, a kifizető pedig a kifizetésről szóló igazolás adattartalmát korrigálhatja, azonban az nem minősül önellenőrzésnek. Ennek során a feltárt hibát nyilvántartásba veszi, és az adókülönbözet összegéről, a kifizetés jogcíméről, továbbá a kifizetésről szóló igazolás kiállításának időpontjáról a magánszemély adóazonosító jelének közlésével szintén az ’AJK nyomtatványon tesz bejelentést a magánszemély illetékessége szerinti adóigazgatósághoz, s erről a magánszemélyt értesíti, kivéve, ha az értesítési címét nem ismeri. A bejelentés alapján az adókülönbözetet az alsó fokú adóztatási szerv határozattal írja elő a magánszemély terhére vagy javára. A munkáltatói tévedés szankciója ebben az esetben is az önellenőrzési pótlék, amelyet az art. 29. §-a szerint csak akkor kell kiszámítani, bevallani és megfizetni, ha a tévedés a törvényben előírtnál alacsonyabb adó, adóelőleg levonását eredményezte. Jogorvoslatok A magánszemély adózó az ’AJK nyomtatvány alapján hozott határozat ellen fellebbezést nyújthat be az art. 136–137. §-aiban részletezettek szerint.
Kérdés Hogyan kell teljesíteni a biztosítási jogviszony, illetve a biztosítási jogviszony változásának bejelentését? Válaszol: Dr. Orbán Ildikó A munkáltatónak, kifizetőnek 2007. január 1-jétől kizárólag a NAV adóztatási szervéhez kell bejelentenie az általa foglalkoztatott biztosítottak biztosítási jogviszonyával kapcsolatos adatokat. A munkáltatók, kifizetők változásbejelentési kötelezettsége a 2007. január 1. előtt bejelentett, de ezekben az adatokban 2007. január 1-jén vagy ezt követően bekövetkezett változásokra is kiterjed. Ha egy 2007. január 1-jét megelőzően keletkezett biztosítási jogviszonyt, vagy egy fennálló jogviszonyban 2007. január 1-jét megelőzően bekövetkezett változást a munkáltató az OEP részére nem jelentett be, úgy ezeket a bejelentéseket is a NAV-hoz kell bejelenteni. Ennek feltétele, hogy az adatbejelentést a ’T1041 jelű nyomtatványon teljesítse a munkáltató. A 15. számú pótlapon kell megadni a munkáltatónak, kifizetőnek a közvetlen jogelődjének (jogelődeinek) nevét (cégnevét) és adószámát. A pótlapot az adózó kizárólag a ’T1041 jelű nyomtatvánnyal együtt küldheti el. A jogelőddel rendelkező adózónak minden bejelentéskor – kivéve, ha javít és a 13. számú pótlapon található a javítani kívánt adat, vagy az előtársaság az adószám megszerzését követően az adószám feltüntetésével megismétli a korábban tett bejelentését – be kell nyújtania a 15. számú pótlapot. 2009. február 1jétől – az art. 16. § (4) bekezdés c) pontjában meghatározottak esetében – a 15. számú pótlap benyújtása abban az esetben is kötelező, ha a bejelentés a foglalkoztató személyében bekövetkezett jogutódlás miatt történik. Ha a munkáltató az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvényben meghatározott korlátok túllépése miatt a személyi jövedelemadóról szóló törvény és a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX.
törvény általános adózási és járulékfizetési szabályait köteles alkalmazni, az egyszerűsített foglalkoztatottként bejelentett személy(eke)t a jogsértés feltárásától számított nyolc napon belül – az art. 16. § (4) bekezdésben előírt módon biztosítottként – jelenti be. Ettől eltérően nem kell az art. 16. § (4) bekezdés szabályai szerint biztosítottként bejelenteni azt a természetes személyt, akit a munkáltató egyszerűsített foglalkoztatottként bejelentett, de a munkát nem vette fel, és munkavégzés hiányában jövedelem kifizetésére nem került sor. Az adatlap a biztosítottak adatainak kezelésére szolgál, így a munkáltató, kifizető törzsadataiban bekövetkezett változások bejelentésére a hagyományos változás-bejelentő nyomtatványok szolgálnak. A bejelentés, illetve a változás-bejelentés megtételére szolgáló adatlap Bejelentés, javítás (helyesbítés), jogviszonyban történő változás, illetve a téves bejelentés visszavonása (törlés) megtételére a NAV az adózók részére a ’T1041 jelű adatlapot rendszeresítette, amelyhez 13. és 15. számú pótlap kapcsolódik. Az adatlap kizárólag a NAV honlapjáról tölthető le, kereskedelmi forgalomban nem kapható, elektronikusan és papíron egyaránt beküldhető. A 13. számú pótlapon kell a biztosított(ak)ra vonatkozó adatokat bejelenteni. A pótlapot az kizárólag a ’T1041 jelű nyomtatvánnyal együtt lehet beküldeni a NAV adóztatási szervének. A hibák javítása érdekében az illetékes megyei adóigazgatóság az adózó részére értesítő levelet küld. Az automatikus ellenőrzést követően a hibás, illetve hibátlan adatlapok adatait a NAV informatikai rendszere automatikusan továbbítja az art. 16. § (5) és (6) bekezdésében foglaltak szerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, illetve az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OMMF) részére a hibakódok megjelölésével
Előtársaság által teljesített bejelentés Az adószámmal nem rendelkező előtársaságnak a cégbejegyzési kérelme benyújtásáig terjedő időszakban a bejelentési kötelezettségét papír alapon, az adószám feltüntetése nélkül kell teljesítenie. Az adószámmal nem rendelkező előtársaságnak az adószám megszerzésétől számított nyolc napon belül – az adószámot és a korábban teljesített bejelentés adóhatósági iktatószámát is feltüntetve – ismételten be kell jelentenie a cégbejegyzési kérelem benyújtását megelőzően az általa biztosítottként foglalkoztatott adatait. A bejelentő részére a NAV értesítő levelet küld, amelyben arról tájékoztatja a bejelentőt, hogy az adószámmal nem rendelkező előtársaságnak az adószám megszerzésétől számított 8 napon belül a ’T1041 számú bejelentő és változás-bejelentő lapot megfelelően kitöltve – az adószámot és a korábban teljesített bejelentés adóhatósági iktatószámát is feltüntetve – pótlapok nélkül ismételten be kell nyújtania a korábban teljesített bejelentés helye szerinti megyei adóigazgatósághoz. A hibák javítása érdekében a bejelentő részére az illetékes megyei adóigazgatóságnak küld értesítő levelet a megismételt bejelentést követően. Adóazonosító jel képzése Az art. 24. (3) bekezdése alapján a NAV az adószámmal nem rendelkező magánszemélyt az adóazonosító jelén – a magyar állampolgársággal nem rendelkező magánszemély esetén az állampolgárságát is feltüntetve – tartja nyilván. Ezért amennyiben a biztosított személynek nincs adóazonosító jele, és annak megképezését a 13. számú pótlapon kéri az adózó, továbbá a szükséges adatokat megadja, úgy a biztosítottnak adóazonosító jelet képeznek. Nem magyar állampolgár esetén akkor kell adóazonosító jelet képezni, ha a munkáltató, kifizető által közölt adatok között – legalább – a magánszemély születési időpontja, születési helye, családi és utóneve, anyja leánykori neve, valamint állampolgársága szerepel. A NAV kötetlen formában tájékoztatja a munkáltatót/kifizetőt, a biztosítottat (adóigazolvány megküldésével).
Az adatok javítása A 2007. január 1. előtti időszakra vonatkozó hibás bejelentés esetén mind a NAV adóztatási szerve, mind az OEP felszólíthatja az adózót javításra. Ebben az esetben a jogviszony-nyilvántartásba kizárólag azon adatlap adatai épülnek be, melyet mindkét szerv hibátlannak minősített. 2007. január 1. utáni időszakra vonatkozóan kizárólag a NAV adóztatási szerve szólíthatja fel az adózót javításra. Amennyiben ilyen adat tekintetében az OEP is talál hibát (pl.: taj szám), értesíti az adózót, hogy ismételten nyújtsa be a NAV-hoz a ’T1041 jelű nyomtatványt, melyen helyesbítenie kell az adott adatot. Ebben az esetben nem kell kitölteni a főlap 7. rovatát. 2007. Január 1. utáni időszakra vonatkozó adatok tekintetében az OEP-nyugtától függetlenül a jogviszony-nyilvántartásba kerülnek az adatok, amennyiben a NAV azokat hibátlannak minősíti. Az adózó mind a javítást, mind a helyesbítést kizárólag a NAV adóztatási szerve részére küldi meg a ’T1041 jelű nyomtatványon. Kérdés Az alacsony keresetű munkavállalók bérének emelését ösztönző törvény hatása Ön szerint milyen hatása lehet egy vállalat szempontjából a nemrégiben elfogadott azon törvény, amely az alacsony keresetű munkavállalók bérének emelését ösztönzi? Hogyan hathat mindez a cég bérezési politikájára, okoz-e változást a bérezési struktúrájára tekintettel? Milyen egyéb módon lehet ösztönözni a munkavállalókat jobb teljesítmény elérésére a fizetésemelésen kívül? Válaszol: Verebi Ivett A magyar Országgyűlés az alacsonykeresetű munkavállalók bérének emelését ösztönző egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi XCIX. törvényt (a továbbiakban: T.) 2011. július 11-i ülésnapján fogadta el. A jogszabály
összesen hét szakaszból áll, és módosításokat tartalmaz a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényre (a továbbiakban: Mt.), illetve a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvényre (a továbbiakban: Met.) vonatkozóan. A jogalkotó szándéka szerint a törvény fő célja a munkaadók ösztönzése arra irányulóan, hogy az alacsony keresetű munkavállalók az idén életbe lépett egykulcsos, egységesen 16 százalékos mértékben meghatározott személyi jövedelemadó törvény miatt kiesett keresetét kompenzálják. Röviden a törvény az alábbi rendelkezéseket tartalmazza: • Az Mt.-t módosítja oly módon, hogy felhatalmazást ad a Kormánynak, miszerint rendeletben határozza meg a bruttó 300 ezer forint alatti munkabérek nettó értékének megőrzéséhez szükséges béremelés elvárt mértékét, valamint a béren kívüli juttatás ennek keretében figyelembe vehető mértékét 1 . • A Met. módosítása értelmében kiterjeszti a munkaügyi ellenőrzés kereteit az említett rendeletben foglaltak végrehajtásának ellenőrzésére 2 . Amenynyiben az ellenőrzés során bizonyosságot nyer az a tény, miszerint a munkáltató a bruttó 300 ezer forint alatti munkabérek nettó értékének megőrzéséhez szükséges munkabéremelést nem a rendeletnek megfelelően hajtotta végre, akkor e megállapításról a munkaügyi hatóságnak határozatot kell hoznia. • Amennyiben a munkaügyi hatóság a vizsgálata során jogsértést állapított meg, bírságot nem szabhat ki, azonban a munkáltatót terhelik – a működésére nézve néha sokkal súlyosabb – egyéb következmények. Így például a jogszabályban előírt elvárást nem teljesítő vállalkozás felkerül a munkaügyi hatóság honlapjára, nem indulhat közbeszerzési eljárásban, nem részesülhet költségvetési támogatásban, valamint elesik a különböző ágazati szabályozásban meghatározott kedvezményektől 3 – így például a felszámolók névjegyzékéről szóló 114/2006. (V. 12.) Korm. rendeletben, vagy a szakképzettséggel rendelkező, pályakezdő álláskeresők munkatapasztalat-szerzésének és a létszámleépítések megelőzése ér1
T. 1. § T. 2. § 3 T. 6. § 2
•
dekében a részmunkaidős foglalkoztatás támogatásáról szóló 70/2009. (IV. 2.) Korm. rendeletben meghatározott kezdvezményektől. A jogszabály 2012. január 1. napján lép hatályba, és 2014. január 2. napján hatályát veszti azzal, hogy a hatályon kívül helyezés ténye nem befolyásolja a munkaügyi hatóság által hozott határozatokhoz kapcsolódó jogkövetkezmények végrehajtását.
Ennyit röviden a jogszabály rendelkezéseiről. Most tekintsük át a feltett kérdéseket! Véleményem szerint egy vállalat bérezési politikáját az említett jogszabály alapvetően nem befolyásolja, alapjaiban nem változtatja meg annak struktúráját. Gondolatomat arra alapozom, hogy tudvalevően egy vállalatnak a teljesítmények ösztönzésére, illetve a jó teljesítmény elismerésére (mind anyagilag, mind egyéb módon) számos eszköze marad a béremelésen kívül. Ilyen ösztönző, motivációs programok lehetnek például az alábbiak: • Munka-magánélet: munkakör-megosztás, részmunkaidő, távmunka, keretmunkaidő • Vállalati stabilitás: dolgozók bevonása a stratégiai döntésekbe • Vállalati imázs: belső brand építése • Csapatmunka: belső együttműködési megállapodások, csapatépítés • Fejlődés, tanulás: tréning, coaching, képzés, mentori rendszer, tudásmegosztás • Karrier: horizontális és vertikális • Kihívást jelentő feladatok (projektfeladatok, döntési hatáskör) • Önmegvalósítás: innovációs programok, ötletelés, személyes fejlődési tervek • Munkahelyi légkör: állatbarát, családbarát munkahelyek kialakítása, céges elismerés, visszajelzés, teljesítményértékelés • Egyénre szabott cafetéria rendszer Felhívnám a figyelmet a felsorolás utolsó pontjára, ugyanis a munkavállalókra tekintettel kialakított egyedi cafetéria rendszer kialakítása egy nagyon hatékony motiváló eszköz lehet a munkaadók kezében.
Általánosságban elmondható, hogy számos eszköz áll a munkaadók rendelkezésére annak érdekében, hogy munkavállalóikat jobb és hatékonyabb munkateljesítményre ösztönözzék. Kérdés, hogy mennyire vannak mindezeknek tudatában, illetve milyen mértékben tudnak velük élni. A fentiekben említetteken túl azt gondolom, hogy a cégek mindenképpen próbálnak majd eleget tenni a jogszabályban előírtaknak, mivel egyetlen vállalat érdekét és gazdasági helyzetének javulását sem szolgálja egy munkaügyi ellenőrzés során a jogszabályban előírt jogkövetkezmények esetleges bekövetkezése. Nem látom értelmét, hogy a cégek megkockáztassák a jogszabály „megkerülését”, kijátszását, illetve az abban foglaltak nem teljesítését olyan joghátrányok „lebegtetése”, mint például egy közbeszerzési eljárásból való kizárás következménye, hiszen ezzel akár a vállalat további működését is veszélyeztethetik. Mindenképpen azt gondolom, hogy egy komoly és törvénytisztelő vállalat életében fel sem merülhet a jogszabály rendelkezéseinek kikerülése, tekintettel a nem törvényszerű magatartás tanúsítása miatti jogkövetkezmények hatásaira. Kérdés Elhunyt munkavállaló jövedelmei utáni adókötelezettség Sajnos, egyik kollégánk hirtelen elhalálozott. Ezzel kapcsolatban az a kérdésünk volnak, hogy milyen módon kell teljesíteni az elhunyt magánszemély halála után kifizetett jövedelmek utáni adókötelezettségeket? Úgy tudjuk, hogy az erre az esetre vonatkozó szabályok is megváltoztak 2011. január elsejével. Válaszol: Verebi Ivett Igen, valóban jól tudják, az elhunyt magánszemélyt megillető, halála után kifizetett összegek, illetve jövedelmek adókötelezettségére vonatkozó szabályok a fenti időponttal megváltoztak. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény /a továbbiakban: Szja. törvény/ adókötelezettség keletkezésére és a jövedelem megszerzé-
sének időpontjára vonatkozó rendelkezései között korábban nem volt szabályozva az elhunyt magánszemély halála után kifizetett jövedelmek esetén követendő eljárás. Ezt a „hézagot” pótolta az Szja. törvény ez évre hatályos új előírása, mivel a már említett rész közé emelte az elhalálozott személy halálát megelőző tevékenységével szerzett, de csak a halálát követően kifizetett öszszegekre vonatkozó rendelkezéseket. A fentieknek megfelelően az elhunyt magánszemély halálát követően kifizetett jövedelmek megszerzésének időpontjára vonatkozóan az Szja. törvény 9. § (6) bekezdése ad iránymutatást, mely szerint a magánszemélyt a halálát megelőző tevékenységével összefüggésben megillető, de csak a halálát követően kifizetett jövedelmek adókötelezettségét úgy kell teljesíteni, mintha a magánszemély ezen jövedelmét a halála időpontjában szerezte volna meg. [Szja. törvény 9. § (6) bekezdése: „A magányszemély halálát követően juttatott olyan bevétellel összefüggésbe, amely a magánszemélyt az életében még megillette (ilyennek minősül különösen a munkabér), az adókötelezettséget – ideértve a kifizető, a munkáltató adókötelezettségét is – úgy kell teljesíteni, mintha a juttatást a magánszemély a halálának időpontjában szerezte volna meg.”] Kérdés Milyen változások várhatóak 2012-ben? Válaszol: Dr. Orbán Ildikó Szja 2012 Az adó mértéke nem változik 2012-ben, továbbra is általánosan 16 százalék marad. Az egyes jövedelmek után ténylegesen fizetendő adót azonban lényegesen befolyásolja, hogy megszűnik az adójóváírás intézménye, illetve módosulnak az adóalap kiegészítésre vonatkozó szabályok.
Az adójóváírás elmaradása az alacsonyabb jövedelemsávokban a változatlan adómérték ellenére adóemelkedést jelent, melyet részben kompenzál az, hogy havi 202 ezer forintos bruttó jövedelemig, éves szinten 2 424 ezer forintig jövőre adóalap kiegészítéssel nem kell számolni. Az évi 2 424 ezer forintnál magasabb összjövedelem esetén az adóalap kiegészítés a meghaladó részre 27 százalék, tehát sávos adóalap kiegészítés lép életbe. Sokak fizetendő adóját befolyásolja a családi kedvezmény. A kedvezmény mértéke a tervek szerint nem változik. Kedvező változás, hogy a családi pótlék folyósítása a továbbiakban nem feltétele a családi kedvezmény igénybe vételének, elég a családi pótlékra jogosultság is. A törvény pontosítja, hogy a saját háztartásában gyermeket nevelő vagyonkezelői joggal felruházott gyám jogosult a családi kedvezményre, erre 2011-ben csak az adóhatóság tájékoztatója adott lehetőséget. A sávos adóalap miatt szükséges az adóelőleg-megállapítási szabályok módosítása is. A kifizetőnek, munkáltatónak (hasonlóan mint korábban a progresszív adótábla idejében) a kifizetett jövedelmek összeszámításával figyelnie kell, hogy a magánszemély összjövedelme meghaladja-e vagy sem a 2 424 ezer forintot. A magánszemélynek nyilatkoznia kell majd arról, hogy jövedelme meghaladja-e az értékhatárt, illetve kérheti az adóalap kiegészítés alkalmazását. A munkáltató a rendszeres jövedelem kifizetésekor arányosítást alkalmaz majd. Az adóelőleg-megállapítási szabályok változnak a tekintetben is, hogy a kifizetőtől származó jövedelemből a kifizetőnek minden esetben van adóelőlegmegállapítási és levonási kötelezettsége. Ezért a kifizető csak akkor nem von le adóelőleget, ha a mezőgazdasági őstermelő hitelesített értékesítési betétlapját, a családi gazdálkodó a jogállását igazoló okiratát bemutatja. Egyéni vállalkozótól adóelőleget akkor nem kell levonni, ha a számlán az egyéni vállalkozói jogállást bizonyító közokirat számát feltüntetik. A költségtérítéssel szemben a korábbi szabályozással ellentétben az adóelőleg megállapításakor csak 50 százalék költségelszámolásról nyilatkozhat a
magánszemély. Ugyanakkor a magánszemély nyilatkozatának hiányában az önálló tevékenység esetén az adóelőleg alapja a bevétel 90 százaléka. Az Otthonteremtési Programhoz kapcsolódva a lakását bérbeadó magánszemély a bevételével szemben költségként számolhatja el az általa igazoltan más településen bérelt lakás bérleti díját akkor, ha a bérbeadás, illetve a bérbevétel időtartama a 90 napot meghaladja. Változik az ingó illetve ingatlan értékesítés esetén az alkalmi és a rendszeres tevékenység megítélése. A jogszabály új fogalmat, a gazdasági tevékenység fogalmát vezeti be. Gazdasági a tevékenység, ha valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történik, ha ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik. Ha a magánszemély nem egyéni vállalkozóként gazdasági tevékenységet végez, akkor az ingó, illetve az ingatlan értékesítés jövedelmének megállapításakor az önálló tevékenységre vonatkozó szabályokat kell alkalmaznia. Ez a szabályváltozás azon magánszemélyek megadóztatására irányul, akik üzletszerű tevékenységükre a szabályokat kikerülve adószámot nem kérnek. Az ingatlanértékesítésből származó jövedelem megállapításának általános szabályaitól eltérő rendelkezést kell majd alkalmazni, amikor a termőföldből átminősített ingatlan értékesítésből származó adóköteles jövedelem meghaladja a rendelkezésben rögzített szabályok szerint megállapított szokásos hozamot. Szokásos hozamnak kell tekinteni az átruházásból származó bevételből levonható költségek (megszerzésre fordított összeg és az ezzel összefüggő más kiadások, az értéknövelő beruházások értéke, az átruházással kapcsolatos kiadások) 0,3 százalékának a tulajdonban tartás naptári napjaival megszorzott összegét. A hozam ezt meghaladó részét az adó alapjának megállapításánál háromszoros összegben kell figyelembe venni, ami gyakorlatilag 48 százalékos adóterhelést jelent. Ugyanezen szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha az értékesítés gazdasági tevékenység keretében történik.
Megszűnik a reprezentáció és az üzleti ajándék adómentessége a társasági adóalanyok tekintetében. Az új szabályok szerint a kifizetőt terhelő személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás mellett adható juttatásként adhatók majd. A társasági adó törvény a reprezentációs költségeket és az üzleti ajándékot, valamint a megfizetett közterheket költségként engedi elszámolni. Az üzleti ajándék egyedi értékének a korlátozása megszűnik. A kifizetőnek az adót a juttatás hónapjának adókötelezettségeként kell bevallani és megfizetni. Csak az az üzletpolitikai célú árengedmény, visszatérítés vagy áru, szolgáltatás vásárlásához kapcsolódó más kedvezmény lehet adómentes, amelyet kizárólag a magánszemély saját nevében történő áru-, illetve szolgáltatásvásárlására tekintettel ad a kifizető a vásárolt áru, szolgáltatás ellenértékéig terjedő mértékben. A feltételeknek nem megfelelően adott után a kifizetőt az egyes meghatározott juttatásokra vonatkozó szabályok szerint terheli adó- és járulékfizetési kötelezettség. Újra megnyílik annak a lehetősége, hogy a munkáltató egy adott juttatás valamennyi munkavállalóra, vagy munkavállalói csoportokra történő kiterjesztésével egy adott juttatást kifizetői adófizetés alá vonjon. Ez a juttatási forma nem minősülne béren kívüli juttatásnak, tehát a munkáltatót a személyi jövedelemadó mellett egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség is terhelné. A béren kívüli juttatások köréből kiesik az internet juttatás, ahhoz kedvezményes adózási szabály a jövőben nem tartozik. Változik az étkezési jegyek kezelése is. A fogyasztásra kész ételekre („hideg” utalvány) havonta 5000 Ft adható béren kívüli juttatásként. A munkahelyi étkezésre, éttermi étkezésre a munkáltató évi 150 ezer forintot biztosíthat a magánszemélynek, de ez a tervek szerint átkerül a Széchenyi Pihenő Kártya rendszerébe. 2012. évet a tervek szerint a „háromzsebes” Széchenyi Pihenő Kártyával üdvözölhetjük, ahol évi 225 ezer forint szálláshely szolgáltatásra, 150 ezer forint étkezési szolgáltatásra, 75 ezer forint szabadidős elfoglaltságra használható fel. A többi juttatási forma a tervek szerint megmarad.
A béren kívüli juttatások maximált értéke éves szinten 500 ezer forint keretösszegig adhatók, az ezt meghaladó rész – akkor is ha az egyedi értékhatárt az adott juttatás nem haladja meg – kifizető adófizetés mellett a személyi jövedelemadón kívül egészségügyi hozzájárulással is terhelten adható. A Tao tv. módosításával összhangban módosul az egyéni vállalkozó elhatárolt veszteségének elszámolására vonatkozó szabály. Az egyéni vállalkozó nem érvényesítheti az adóalapjában korlátozás nélkül a korábbi években elhatárolt veszteséget, hanem legfeljebb a tárgyévi – veszteségek nélkül számított – adóalapján 50 százalékáig. Cégautóadó Jelentősen növekednek a cégautó adó tételek. Az eddigi 7000 Ft/hó, illetve 15000 Ft/hó adótételeket, amelyeket a hengerűrtartalom alapján kellett meghatározni, egy 12 adótételből álló, a környezetvédelmi besorolástól és a kW nagyságától függő differenciált adómérték váltja ki. A személygépkocsi környezetvédelmi osztályba sorolását a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 5. számú mellékletének II. pontja szerint kell megállapítani. Gépjármű hajtómotorjának teljesítménye (kW)
Környezetvédelmi osztályjelzés „0”–„4” osztályjelzések esetén
„6”–„10” osztályjelzések esetén
„5”, „14–15” osztályjelzések esetén
0-50
16500 Ft
8800 Ft
7700 Ft
51-90
22000 Ft
11000 Ft
8800 Ft
91-120
33000 Ft
22000 Ft
11000 Ft
44000 Ft
33000 Ft
22000 Ft
120 felett
A cégautó adó bevallása és megfizetése is változik a korábbiakhoz képest. A cégautó adót egy összegben egész évre január 20-áig kell megfizetni a nem magánszemély adózóknak. Az év közben vásárolt személygépkocsi után a vásárlás hónapját követő hónap 20. napjáig kell megfizetni az adót. Azok az adózók, akik a költségel-
számolás miatt kötelezettek adót fizetni, illetve a külföldi rendszámos személygépkocsik után december 20-áig kell az adót megfizetni. A bevallási kötelezettség az eddig negyedéves rendről évi egyszeri bevallási kötelezettségre áll át, melyet december 20-ig kell teljesíteni. Társadalombiztosítás Alapelvként jelenik meg, hogy a biztosítottnak járó tb-ellátásra jogosultságot az egyéni befizetések teremtenek, a munkáltató által fizetett hozzájárulás szolidaritási elven történik, jogosultságot nem hoz létre. Ezzel a munkáltató által fizetett hozzájárulás adóvá válik. A biztosítottak köre bővül a nem munkaviszonyos ügyvezetőkkel, akik akár ingyenes megbízással látják el a cégükben az ügyvezetői feladatokat. A járulékfizetési kötelezettség a minimális járulékalap után rájuk is kiterjed. A nyugdíjrendszer finanszírozási reformja keretében a jelenlegi rokkantsági ellátások átalakulnak, és finanszírozásuk átkerül az Egészségbiztosítási Alapba. Az egészségkárosodással összefüggő pénzbeli ellátások pénzügyi forrás az egészségügyi szolgáltatási járulék havi összegének 5100 forintról 5400 forintra emelkedése. A járulékalap szélesítése érdekében a javaslat szerint megszűnik egyes jövedelmek (végkielégítés, jubileumi jutalom, szabadságmegváltás stb.) egészségbiztosítási járulék alóli mentessége. Az egészségügyi ellátásokhoz fedezetéhez való arányosabb hozzájárulás érdekében az egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulék tekintetében új járulékalap-minimum kerül bevezetésre a főállású vállalkozóknál, amely a tárgyév első napján érvényes minimálbér másfélszerese. Megszűnik a minimális járulékalap havi átlagos számításával kapcsolatos szabály. A nyugdíj befizetések minimális alapja továbbra is a minimálbér, illetve a garantált bérminimum.
Új járulékalap kerül bevezetésre a főállású evás egyéni vállalkozóknál amely a tárgyév első napján érvényes minimálbér másfélszerese. A nyugdíj befizetések alapja továbbra is a minimálbér, illetve a garantált bérminimum. Megszűnik a segítő családtag mint önálló tb-kategória. Azokra az esetekre, amikor nincs szükség teljes munkaidős alkalmazottra, az egyszerűsített foglalkoztatás szabályait kell alkalmazni.
