Nagyanyám találkozása Rablójancsival

Evangéliumi Gyermek- és Ifjúsági lap 2009/2

Nagyanyám találkozása Rablójancsival Hadd meséljen anyám tovább: Édesanyámat soha nem hallottam panaszkodni. Mi, gyermekek meg igazán nem panaszkodtunk. Még emlékszem, hogy egyszer szegényekről meg gazdagokról volt szó, s én büszkén megkérdeztem: „Ugye, anya, mi gazdagok vagyunk?” Édesanyám szorosan magához ölelt, aztán gyorsan átkarolta a kis Imrét, Alwint, Károlyt, egyiket a másik után, ahogy éppen elérte őket, és kijelentette épp olyan büszkén, mint én: „Bizony gazdagok!” Karcsi utána igen elgondolkodó és kétkedő arcot vágott, s amikor estefelé szokás szerint édesanyám köré ültünk, és elénekeltük esti énekünket, megkérdezte: „Anya, ha mi olyan gazdagok vagyunk, nem történhet meg, hogy Rablójancsi egyszer betör hozzánk, mivel ilyen félreeső helyen lakunk?” Sok beszéd keringett akkoriban e körül a Rablójancsi körül. Pedig már nem is a valódi Rablójancsiról volt szó, aki annak idején Mainzban életével lakolt gonosz tetteiért. Egy másik rablófőnökre ragasztották ezt a nevet, aki a környékünkön garázdálkodott. Azért nem kevésbé féltek tőle, mint az igazi Rablójancsitól, s mi, gyermekek, Károly szavai után ijedten és remegve néztünk körül. Anyám azonban nagyot kacagott, és megsimogatta Karcsi fejét. - Ne aggódj te emiatt – vigasztalta a fiút – a mi kincseink biztonságban vannak Rablójancsitól. Olyan kincsek azok, amiket a rozsda és a moly meg nem emészt, s a tolvajok ki nem áshatják, és el nem lophatják! Nagy-nagy tisztelettel figyeltem, mert visszaemlékeztem rá, hogy apám olvasott egyszer hasonlót a vastag Bibliából, s ha nekünk valóban

ilyen kincsünk volt, akkor igazán gazdagok lehettünk. Persze, én csak földi kincsekre gondoltam, de ezt senki nem veheti rossz néven tőlem. Hiszen még csak hétéves voltam, és az Úr Jézus első tanítványai is hosszú ideig földi dolgokat vártak a mennyország helyett. Leggazdagabbnak olyankor éreztem magamat és családomat, amikor szombat délután elkísérhettem édesanyámat a bevásárlásra. Általában magával vitt kettőt-hármat a kicsinyek közül, s ez alatt az idő alatt végezték a nagyobb lányok a hétvégi takarítást. A fiúk az udvart seperték, a kerti utakat gyomlálták, hogy a ház és környéke vasárnapi külsőt öltsön. A városból hazafelé jövet annyi mindent cipeltünk anyámmal, hogy gazdagságunk ilyenkor volt számomra látható, megtapintható. Egy estén, mely még ma is világosan él emlékezetemben, olyan nehéz volt anyám fedeles kosara, hogy útközben többször le kellett tennie. Mi, kicsik pedig egy-egy kenyeret cipeltünk utána, mint a kis manók. Karcsi bátyám, aki legidősebb volt hármunk közül, egy nagy zacskó mazsolás kuglófot is vihetett a többi mellett. Ez mindig annak a jele volt, hogy anyám jól állt pénz dolgában, s mivel a kereskedőnél kilestem, hogy kopott pénztárcájában még három tallér maradt, teljesen bizonyos voltam a gazdagságunkban. Örömöt, büszkeséget éreztem. Mikor azonban az elhagyatott ösvényen hegynek felfelé lihegtünk, s a város fényeit mögöttünk már elnyelte az esti köd, magányos házunk lámpácskája pedig még igen messze világított, hirtelen riasztó gondolatok törtek rám, amiktől a gazdagság büszke boldogsága azonnal eltűnt. Aggódó hangon szólaltam meg anyám mögött: „Jaj, édesanyám, ha most jönne Rablójancsi!” Anyám letette újra nehéz kosarát, odafordult hozzám, és a jól ismert társasjáték szavával felelte kacagva: „Ha jön, hát jön!” - Na és, mit csinálna akkor? – kérdezte egy rekedt férfihang. Mintha a földből nőtt volna ki, magas, sötét alak állt meg hirtelen mellettünk. Mi, gyermekek rémülten felkiáltottunk, és ott szorongtunk anyánk körül. Talán még most is érzem göndör szőrét nagy gyapjúkendőjének, amihez odasimultam. Karcsi, a bátyám, akibe fiú létére nem sok bátorság szorult, még a fejét is anya kendője alá dugta. Én ennél kíváncsibb voltam minden félelmem ellenére. Legalább látni akartam, mi történik. És mit láttunk? Az idegen férfi már fel is emelte anyám kosarát. - Anya – kiáltottam rémülten – viszi a kosaradat! Anyám azonban még mindig kacagott, és korholni kezdett: - Butácskám, hát nem látod, hogy ez a jó ember csak azért veszi el a nehéz terhet, hogy segítsen felvinni a hegyre? Most pedig először mondjuk neki, 2

amit Rablójancsinak is mondanánk, ha találkoznánk vele: Jó estét, kedves barátom! A férfi valami érthetetlent mormolt, és ment anyám mellett, aki közben alaposan kilépett. Aztán hangosabban kérdezte: „Hát tényleg nem fél Rablójancsitól?” Anyám még mindig nevetett. - Miért félnék! – felelte – csak nem gondolja, hogy Rablójancsi bántana egy tizenegy gyermekes anyát, és elvenné az ennivalót annyi éhes szájtól? Eddig azt hallottam róla, hogy csak a gazdagokat fosztja ki, a szegényeket itt-ott még meg is ajándékozza. Az idegen oldalpillantást vetett anyámra: - Szóval úgy gondolja, hogy magának is adna valamit? – kérdezte. Anyám a fejét rázta. - Nem – mondta visszautasítón – Rablójancsitól semmi ajándékot el nem fogadnék, mert a szívemet égetné a pénze. Az idegen szétvetett lábbal megállt az úton. Én annyira megijedtem, ahogy a ködös novemberi homályban ott magasodott előttünk, hogy még szorosabban belekapaszkodtam anyám ráncos szoknyájába. - Tehát gyűlöli ezt a Rablójancsit? – csattant az idegen hangja, és annyi gonoszságot hallottam ki belőle, hogy most már én is anyám kendője alá dugtam a fejemet. Úgy éreztem, a következő pillanatban valami rettenetes fog történni. De nem történt semmi. Anyám hangja változatlanul vidám maradt, úgy válaszolt: - Hogy jutna eszembe gyűlölni őt! Apám arra tanított bennünket, hogy a bűnt gyűlöljük, ne a bűnöst. És keresztapám, aki igen tudós ember, egy kis mondást írt számomra a családi Bibliába: ’Nem azért élek, hogy gyűlölködjem, hanem, hogy szeressek.’ Én ehhez igyekszem tartani magam. Most az idegen is felnevetett. Az ő nevetése azonban nem volt olyan tiszta, olyan jóságos, mint anyámé. - Csak nem azt állítja, hogy Rablójancsit szereti? – tette fel a kérdést. - Ezt valóban nem állítom – felelte anyám – ilyen messzire nem is mentem el a felőle való gondolkodásban. Meg hát a rám bízott tucat ember mellett nem sok időm marad ilyesmire. De ha jól meggondolom, annyit elmondhatok: szívből sajnálom. Azt hiszem, ha az én gyermekeim közül való lenne, nem jutott volna ilyen mélyre. Az idegen még hangosabban, még visszataszítóbban nevetett. - A maga gyerekei persze mind égből szállt angyalok. – csúfolódott.

3

- Szó sincs róla! – mondta anyám – Bizony semmivel sem jobbak, mint Rablójancsi volt fiatal korában. De mit gondol, volt annak a szerencsétlennek édesanyja, aki imádkozott érte? Gondolja, hogy szerette őt valaha valaki igazán? Hogy megmelegedett csak egyszer is a meghitt családi fészekben? Az ijesztő ember nem válaszolt. Kikukucskáltam anyám nagykendője alól. Úgyis ideje volt kibújnom ebből a takaróból és igénybe venni a szememet, mert éreztem, hogy anyám tovább indul a göröngyös úton, és kénytelen vagyok követni őt. Az idegen újra felvette anyám kosarát, és lehajtott fejjel ment mellette. Anyám egyenes tartással lépegetett, mint mindig. Mi hárman, gyerekek azonban olyan félénken lopóztunk utána, mint a megriasztott kutyák. De boldog voltam, mikor végre megcsillant előttünk a konyhánk ablakából kiszűrődő fény! Úgy tűnt, mintha anyám is fellélegzett volna, amint odafordult a titokzatos kísérőhöz: - Mi itt lakunk. Nem akar bejönni és egy tányér levest megenni velünk? Nagylányaim bizonyára elkészítették a vacsorát. Az idegen ismét olyan csúnyán felnevetett, hogy összerezzentem. - Hogy közben leküldjenek egy párat a kölykök közül gyorsan a völgybe, elhozzák a rendőröket, s ezzel rászolgáljanak a jutalomra. – mondta. Anyám a férfi karjára tette a kezét, amin az összevarrogatott fekete kesztyűt hordta. - A jutalmat nem én érdemlem, hanem maga – mondta nyugodtan – de egy tányér levesnél többet nem tudok felkínálni a segítségéért. Az idegen férfias mozdulattal odatette a kosarat anyám lábához. - Tessék, eldicsekedhet vele, hogy maga az első asszony, akinek Rablójancsi segített cipelni a kosarát – mondta, és mielőtt magunkhoz tértünk volna az ijedtségtől, már el is tűnt a sötétben. Mintha az éjszaka nyelte volna el, mint egykor Júdást. - Mi van veled? – kiáltották nagyobb testvéreim rémülten, amikor beléptünk a konyhába. Anyám azonnal lerogyott egy székre. Egyébként mindig friss, piros arca ijesztően sápadt volt, és nehéz könnycseppek futottak végig rajta. - Mi van veled? – ismételte Emma. - Hozz inkább egy pohár vizet anyának, ahelyett, hogy kérdéseiddel gyötörd! – adta ki a parancsot Auguszta. - Anya Rablójancsival jött haza. – dadogtam. - Ne beszélj már butaságot! – torkolt le Auguszta néném. Akkor az asztalra tettem a pénzdarabot, amit az idegen ember kezembe nyomott, mielőtt eltűnt. 4

- Egy arany! – kiáltott Emma ámulva - Mit veszünk érte? – kérdezte Karcsi azonnal. - Még holnap elviszitek sürgősen az árvaházba, és odaadjátok azoknak a gyermekeknek a számára, akik anya nélkül nőnek fel! – jelentette ki anyám határozottan. Aztán meggondolta magát. - Nem – mondta – így nem lesz jó. Még megkérdezhetnék, honnan van ennyi megtakarított pénzünk, és nem akarom, hogy közületek bárki beszéljen erről a találkozásról. Anni holnap elviheti a pénzt a templomba, s egy borítékban az adományok közé teheti. Így történt tehát, hogy életemben egyszer valódi aranypénzt tehettem az adományokat gyűjtő tányérba. Rettentően büszke voltam rá, csak azt sajnáltam, hogy egyetlen ember sem látta, mi van a borítékban, és hogy nem mondhattam el senkinek. Csak apám szerzett tudomást róla, amikor hazaérkezett. - Édesanya elbánt még Rablójancsival is! – kiáltott felé Karcsi már messziről. - Úgy – ámult apám és hitetlenkedve mosolygott – Talán az ócska pisztollyal vagy a karddal riasztotta el? - Az asszonyok, hála Istennek, más fegyvereket forgatnak – válaszolta anyám – és azok közül a szeretet a legnagyobb. Anny Wienbruch: Vidám család

Jézus Krisztus élete Egy kislány újra él Lukács 8:41-56, Márk 5:22-43. Ha a Máté evangéliumában is utána olvasunk, akkor megtudjuk, hogy Kapernaum városában beteg egy kislány. A zsinagóga elöljárójának, Jairusnak, egyetlen gyermeke. Olyan súlyosan beteg, hogy bár édesapja, édesanyja már mindent megtett érte, mégis egyre rosszabbul van. Fekszik az ágyban és úgy látják a szülők, meg fog halni, ha valami csoda nem történik vele. Az Úr Jézus éppen a városban volt. Jairus már hamarabb is Hozzá fordulhatott volna segítségért, de valamilyen okból nem tette, megvárta az utolsó pillanatot, csak találgathatjuk, hogy miért? Talán bízott az orvosságokban, vagy nem akart Jézushoz közeledni, mert a főpapok is rossz szemmel nézték a Galileából származó prófétát? Nem tudjuk, de amikor látta, hogy kislánya menthetetlen, szinte haldoklik már, elindult Jézust megkeresni. Amikor megtalálta, letérdelt előtte és így könyörgött 5

Néki: „Az én leánykám halálán van, jer vesd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.” Jézus ekkor elindult vele, de a nagy sokaság is követte Őt és alig tudtak előre haladni. Jairus biztosan rohant volna beteg gyermekéhez, mert azt tudta, hogy Jézus meg tudja gyógyítani a süketeket, vakokat, nyomorékokat. De mi lesz akkor, ha későn érkeznek és meghal a kislánya? Arról még nem hallott, hogy Jézus halottakat is feltámasztott volna. Talán Jairus nem is gondolt erre az emberileg lehetetlennek látszó dologra. Ekkor egy asszony, aki 12 éve beteg volt és sok pénzt költött orvosokra, de nem tudtak rajta segíteni, odafurakodott Jézushoz és megérintette a ruháját. Azzal a hittel érintette meg, hogy meg fog gyógyulni, ha Jézushoz ér, mert már sokat hallott csodáiról. És valóban, abban a pillanatban megérezte, hogy meggyógyult bajából. Az Úr Jézus megállt: „Ki érintett engem?” „Mester, a sokaság szorongat Téged” - felelte Péter. De az Úr Jézus tudta, hogy mi történt és azt akarta, hogy mások is megtudják a gyógyulást. „Valaki érintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem!” Ekkor remegve jött elő az asszony és elmondta, hogy beteg volt és meggyógyult, amikor Jézus ruháját érintette. Jézus Krisztus így szólt az asszonyhoz: „Leányom, a te hited megtartott téged! Eredje el békével és gyógyulj meg a te bajodból!” Jairus is biztosan csodálkozott a hallottakon és látottakon, de nagyon izgulhatott, nehogy későn érjenek az ő kislányához, emiatt az időveszteség miatt. Félelme nem volt alaptalan, mert míg Jézus beszélt, Jairus házából jött valaki és közölte vele a szomorú hírt: „Leányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!” Jézus is hallotta a szomorú hírt és gyorsan így szólt a kétségbeesett, reményét veszített apához: „Ne félj, csak higgy és meggyógyul a te leányod!” Vajon hitt Jairus? Biztosan reménykedett, mert továbbvezette Jézust. Amikor a házhoz értek, Jézus Krisztus senkit sem engedett be, csak a három tanítványát, Pétert, Jakabot és Jánost és a leányka szüleit. A háznál nagy volt a zűr-zavar: sirató asszonyok jajgató éneket énekelve őrködtek, virrasztottak a halott kislány mellett. Ez ott szokás volt, egészen a temetésig. „Mit zavarogtok és sírtok, a gyermek nem halt meg, csak alszik” mondta nekik Jézus, de azok kinevették, mert tudták, hogy a lányka halott. Az Úr Jézus mindenkit kiküldött, csak a három tanítvány és a szülők léptek be a szobába. A kislány mozdulatlanul feküdt, a szíve sem dobogott már. Miért mondta akkor Jézus, hogy nem halt meg, csak alszik? Mi fog itt még történni?! Az Úr Jézus megfogta a kislány kezét és így szólt: „Leányka, néked mondom, kelj fel!” És mi történt? A kislány megmozdult, sóhajtott mélyet, arcába visszatért az élet pirossága és felkelt! Járkálni kezdett! Csoda történt! Feltámadt és ÉLT. Hogy örvendezhettek mindnyájan! Jézus 6

szeretete által még arra is gondolt, hogy a kislány éhes lehet a hosszú betegség után: „Adjatok neki enni!” szólt a szülőkhöz. A kislány újra élt, evett. Az Úr Jézus, Isten Fia, úr a halál felett. Őneki olyan a halál, mintha aludna valaki. Egyedül Ő képes feltámasztani a halottakat. Ő az élet Ura! Ezért mondta, hogy nem halt meg a kislány, csak aluszik. Milyen szép ez a történet. Az Úr Jézus szerette az embereket és velük érzett a szomorúságukban is. Feltámasztotta még egy özvegyasszony fiát, Lázárt, Máriának és Mártának testvérét is. Tudjátok azt, hogy mi is lehetünk halottak, ha nem fogadjuk el az Úr Jézust Megváltónknak? Élünk, mozgunk, beszélünk, de a lelkünk halott a bűn miatt. Azok, akik nem szeretik az Úr Jézust, nem vallják be neki a bűneiket, nem kérik, hogy vérével törölje el bűneiket, azok Isten szemében halottak a bűneikben. Vitted már bűneidet az Úr Jézushoz? Talán engedetlen voltál szüleiddel szemben, vagy elloptál valamit. Vagy csúnyán beszéltél, lusta, irigy voltál, goromba és barátságtalan? Ó mennyi mindent fel lehetne sorolni még! Ha még nem vitted az Úr Jézushoz a bűneidet, akkor tedd meg gyorsan. Ő nem csak Jairus leánykáját támasztotta fel, hanem benneteket is fel akar támasztani a bűn halálából és új életet akar nektek is adni. Megbocsátja bűneiteket és örökéletet ad, ami soha nem múlik el. Szeretnél az Úr Jézushoz menni, ha lejár ez a földi élet és örökké Vele lenni? Földi testünket eltemethetik, de mi magunk, a lelkünk Őhozzá megy, ha befogadjuk Jézus Krisztust a szívünkbe és engedelmeskedünk Neki. Ez csodálatosabb dolog, mint Jairus kislányának a feltámasztása a halálból. Nincs a világon csodálatosabb annál, mint ha az Úr Jézust Megváltónknak befogadjuk és örök életünk van. Pozsgai Józsefné Klári nővér

Folytatásos történet Lukátsi Vilma: A piros szíves ház A havazás megszűnt, de nem olvadt, és csak most lett igazán jó a szánkózás. Az a kis szél, amely más helyeken hófúvást is okozott, nem rontotta a gyerekek jókedvét. Szilvi is hamarabb elkészült a leckével, és fölment Katiékhoz. Istvánt is ott találta. Térkép fölé hajoltak. - Itt a Genezáret tó, látod? Olyasféle lehet, mint a Balaton. Ez a város pedig Názáret, ahol lakott, itt meg Kána, ahol a vizet borrá változtatta. Ez a folyó

7

a Jordán, ahol a teveszőr-ruhás János keresztelt… Nem mondhatod, István, hogy „Seholsincs ország”! - Csak a csodák miatt mondtam! Nálunk mért nincsenek csodák? - Ott sem az ország miatt történtek, hanem akkor még a földön járt az Isten Báránya! - Ezt honnan tudod? - Most olvastuk: Keresztelő János fölismerte, és elmondta mindenkinek, hogy a többiek is tudják meg… - Én meg annak örülök – szólalt meg Szilvi -, hogy te, Kati viszont nekünk mondtad el. És egyáltalán, amióta nálatok hallottam az Evangéliumról, mintha minden megváltozott volna körülöttem… - És azt hallottátok-e – kérdezte István -, hogy Ágnes azt jelenti: bárány? Ezt kivételesen az én mamám mondta. - Igazán? – Szilvi egy pillanatra behunyta a szemét. Mintha Kallós nagymama kezét érezte volna a haján, és hallotta volna a hangját: „Jó éjszakát, báránykám!” - Holnap szülői értekezlet lesz! – jelentette be Szilvi, és várakozva nézett anyjára -, odaérsz, mama? - Majd meglátom – hangzott a válasz. - Mit látsz meg mama? Most igazán érdemes lesz elmenned… - Ne nyúzd anyádat – szólt közbe Laci bácsi -, látod, hogy nincs jól. Majd elmegyek én! – És Szilvi vegyes érzései közé rejtett csodálkozására – valóban elment. - Mama – állt oda anyja elé, amikor ketten maradtak -, nem vagy te beteg? Vagy haragszol valamiért? Olyan kedvetlen vagy. Mondd el! - Mit mondjak el? – nézett rá anyja vállat vonva -, Ezt te nem érted még úgysem. Eredj szánkózni! - Nem megyek! Beázott a csizmám. Meg kicsi is! De elmehetek nagymamához… - Oda nem! Még hogy meglássa a beázott csizmádat! Mért nem szóltál előbb? Azt gondolná, hogy nem törődünk veled! - Oda cipőben is elmehetek, és az még jó! El is indult, de nem ért oda. A virágüzlet felé tett egy kis kanyarodót, és a kivilágított üzletben meglátta Laci bácsit. Egy cserép cikláment vásárolt. - Gyere, Sziszi! – intett ki neki, amint meglátta -, vigyük ezt haza mamának, hadd örüljön! – Szilvi a torkában hirtelen gombócot akarta lenyelni, de nem sikerült. Szólni sem tudott, csak a fejét rázta. - Mi bajod? – nézett rá Laci bácsi – el ne menj most, amikor csupa jót mondok otthon rólad! A tanár néni azt mondta, rád sem lehet ismerni, 8

annyira megváltoztál. Itt van, vidd te a virágot! Miért jöttél ebben a vékony cipőben? Nem jó már a csizmád? No, akkor igyekezzünk, ma csütörtök van, még elmehetünk a cipőboltba is… - …tudod, az volt a furcsa, - hallotta Szilvi az ajtón át Laci bácsi hangját, amikor ő már lefeküdt, és az ágyból nézegette a legszebb csizmát, amit csak kapni lehetett -, hogy amikor Bánkúti Szilvia nevére jelentkeztem, azt mondta a tanárnő. – Kedves apuka… - te… mégiscsak meg kellene tartanunk… - Több szót nem értett, pedig mama is beszélt, de olyan sírós volt a hangja. Másnap reggel azt mondta Szilvinek, hogy elmegy Kallós nagymamához, és megkéri, hadd legyen nála Szilvi addig, amíg ő kórházban lesz. A kérdésre, hogy mért lesz kórházban -, nem felelt. Délután elkerülték egymást. Amikor Szilvi beszaladt nagymama kitárt karjába, hallotta tőle, hogy mama nemrégen ment el. - És mikor megy kórházba? Arról nem beszélt? – Nagymama megsimogatta Szilvi haját: - Most még nem! Majd… a nyár végén vagy ősz elején. Amikor testvéred születik, báránykám! Szilvi szaladt hazáig. Az új csizmák szinte röpítették. Mamát és Laci bácsit együtt találta. Átfutott rajta még mindig valami idegenkedés, de nagymama szavaira gondolt, és odament hozzájuk: - Nagy örömöt szereztetek nekem – mondta halkan, és odasimult kettőjük közé -, ha kislány lesz, legyen Ágnes a neve!? Amikor már csak a háztetők maradtak fehérek, mert az utakat gépek, a gyalogjárókat lapátok, a szánkózó dombokat pedig a szántalpak takarítottál el, egy reggelre friss hó hullt. Mégpedig annyi, hogy a három gyerek István szánkójával indult el papírt gyűjteni. Azazhogy négyen mentek, mert Gábor is közéjük könyörögte magát: - Olyan jó helyeket tudok, ahol rengeteg újságot kapunk, az őszi gyűjtéskor megígérték, hogy rendszeresen félreteszik nekünk, méghozzá „kötegelve”… - És miért nem a testvéreddel együtt mentek? – érdeklődött István mamája, mert náluk gyülekezett az expedíció. Gábor csodálkozva kérdezett vissza: - Hogy mehetnénk együtt? Hiszen versenyezünk, ki kap többet. Ő sem egyedül megy, hanem Csabával és Emesével együtt. Soha olyan vidám munkát, mint azon a délután. A szikrázóan fehér park fáinak fekete ágbogai között meg-megfénylett a nap, amit a felhők elhúztak előle. Ettől még jobb kedvük lett. Hát még amikor a második

9

fordulónál Szilvi mamájával találkoztak, aki odaintette kislányát magához, és egy csomagot adott neki át azzal, hogy ossza meg a pajtásaival. - De mama, ez három banán! Inkább kettőt viszek csak, akkor igazságosan tudom négyfelé osztani. Egyet meg te egyél meg – Áginak! – Akkor ért oda Laci bácsi: - Túl nehéz feladat – mondta nevetve -, itt van még egy! Te igazságos Mátyás kisasszony! - Utolsó fordulónak hagyták a piros szíves házat. Szőcsék, az elsőről remekül megrakták a szánkó felét, de Etelka néninél nem sok akadt, Kallós nagymama pedig sajnálkozva mondta, hogy odaígérte minden újságját még a nyáron egy Kőrösi Gyurka nevű fiúnak… - Én Kőrösi Gábor vagyok, a testvére! - Hát akkor adjam neked? Gábor márt nyúlt volna a papírokért, de Kati közbeszólt: - Lehet, de akkor nem ér a verseny! Ő sem gyűjtötte el az orrod elől a tiedet! – Gábor megvonta a vállát: - Hát jó, de akkor mondj még egy jó lakást! Várjatok, már találtam is egyet! – és egy névtáblára mutatott: Ferenczi Béla! Nézzétek, mennyi újság, folyóirat jár neki! - Az igaz – mondta Kati -, de látnád odafönn a névtábláját! Cédula van mellette: „PAPÍR NINCS, NE ZAVARJ!” - Ja, láttam már, az a mogorva alak, aki… - Csitt! Éppen ő jön a lépcsőn! – Odaért hozzájuk: - No, mit tanakodtok itt, amíg a papírjaitokat belepi a hó! Ha csendesen tudtok mozogni, gyertek, kiadok én is valamennyit! - Nahát… - de ezt csak csendesen mondták egymásnak. - Itt van, elég lesz? – és mindegyik gyerek kezébe nyomott egy köteget. Utána pedig a cédulát – levette az ajtóról. - Azt… azt… mért tetszik levenni? – dadogta Szilvi sírás és nevetés között. - Éppen te kérdezed? Neked csak tudnod kellene, hogy ilyen cédula nem illik olyan házba, amelynek piros szív a jele! Megjelent az Evangéliumi Kiadó gondozásában Folytatás következik

10

Kukac történetei Kukac építésznek készül - Szervusz, Kukac!- köszön Marika néni az elmélyülten játszó kisfiúra. - Csókolom, Marika néni! – kapja fel a fejét Kukac. - Képzeld el, építész leszek! - Építész? - kérdez vissza a vasárnapiskolai tanító néni. - Ja-ja, tudod, a táborban is építkeztünk. Igaz, csak a falon ragasztgattuk be a lyukakat, nem úgy, mint Nehémiás, de azért olyan igazisnak tűnt, hogy gondoltam, ha nagy leszek, én is olyan nagy falakat fogok építeni. - Igazisnak? Talán igazit akartál mondani? - Lehet. Felőlem mondhatod úgy is! Tudod, olyan volt, mintha igazán építettünk volna! Marika néni, ti mindig azt mondjátok, hogy a munkát sosem lehet elég korán elkezdeni, úgyhogy én már neki is fogtam a gyakorlásnak. - Építő kockával…- jegyezte meg Marika néni. - Hát, itt nincsenek kövek…- tárta szét a karját mosolyogva a fiúcska. A tanító néni kedvesen megsimogatta Kukac kerek buksiját.- Ezek szerint jól érezted magad?- kérdezte. - Még, hogy jól!? Marika néni, hogy tudsz ilyen butaságot kérdezni? Képzeld el, hogy még arany csíkos mellényt is kaptam jutalomnak! - Igen? - Na jó, nem…, de a gyerekek kaptak! Meg kirándultunk, meg, meg… hegyet másztunk, meg éjszakai kalandoztunk! Te Marika néni, ha azt láttad volna! Olyan, de olyan sötét volt, hogy még az orromat sem láttam, és úgy kellett lopakodni. Nagyon izgalmas volt! Meg annyit, de annyit fociztunk! Hát, az király volt! - Aha! Már kezdem érteni. - Kezded? Az kár, hogy csak kezded, mert annyi mesélni valóm van! Egyébként képzeld, minden nap énekeltünk, méghozzá olyan hangosan, hogy eeeennyire berekedtem. - változtatta el Kukac a hangját. - Te Marika néni… - váltott témát a kisfiú - Te már hallottál Nehémiásról? - Igen. Tudod, a Bibliában le van írva a története. - Ja, már értem! – csapott a homlokára - Akkor azért tudták nekünk így elmondani… Marika néni - élénkül fel újra Kukac -, ha még nem olvastad volna el, akkor forrósan javaslom, ugyanis abban a történetben annyi izgalom van, hogy hét alvásig kellene mesélnem neked!

11

- Hét napig?! Az tényleg sok idő. De mi lenne, ha majd legközelebb folytatnánk? - Na jó! Ha így szeretnéd… De azért hoztam neked valamit! - Nekem? - húzza fel a tanító néni csodálkozva a szemöldökét, mire Kukac előrántott a zsebéből egy megviselt pom-pom állatkát, egy festett hűtő mágnest, meg egy-két kézzel készített apró tárgyat, amiken meglátszott a szűk zseb, meg a hosszú út nyoma. A kisfiú olyan ragyogó mosollyal állt ott kincseivel, hogy Marika néni teljesen meghatódott. - Neked! Tessék, válasszál! Az elefántos párnámat nem adom, azt én is úgy kaptam. - jelentette ki határozottan. Meg egyébként jövőre úgy is megyek, és majd készítek újabbakat is. Kukac már igazán oda sem figyelt, melyik ajándékát választja kedves tanító nénije, mert megjöttek a többiek, és hát gondolhatjátok, hogy volt mit mesélnie! Azért még siettében elhadarta a tábor központi aranymondását, ami a következő volt: „…építsétek e házat, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőíttessem, azt mondja az Úr” Agg. 1;8. Flaisz Józsefné Zsuzsi néni

Röpke mosoly Gyermekek a táborból A teraszon egyik kislány kétségbe esetten fordul Déneshez. – Sáros lett a kezem! – Szaladj gyorsan, és mosd meg! – szólt a megoldó javaslat. Mire Erzsi ledöbbenve: – De akkor vizes lesz! A gyerekek a foglakozás után színeznek. – Titi, miért színezed zöldre a tengert? – kérdezi a tanító néni. – Mert tele van békanyállal! – hangzik a tömör magyarázat.

12

Szabadidőben a gyerekek frizbivel játszanak az épület mögött. Egyszer csak tanácstalanul körbeállnak, ugyanis a játék fennakadt a fa ágán. Tanácskozásukat Erzsébet megkönnyebbült kiáltása szakítja félbe: – De gyerekek, a hit szárnyakat ad! (A hitre a válasz egy magas segítő személyében érkezett.) Tanítás után a gyerekek sorban mondják fel a frissen megtanult aranymondást. Miután Titi elmondta, még a tanító megkérdezte, hogy hol van megírva.

– Hát ott fent a táblán! – jön a gyors felelet.

Néhány gondolat a tábori faggatózóból: Ha azt hallod, hogy tábor, melyik szó jut először eszedbe?  Új barátok, élmények, vidámság, öröm.  Biblia.  Gyerekek, játék, és önfeledt nevetés.  Reggeli torna, beszélgetések, foci, barátok, bábozás, öröm, ébresztő.  Új barátok, jó élmények, tanulás.  Jókedv. Miért jelentkeztél a táborba:  Hogy feltöltekezzek, és pihenjek.  Mert szeretek ide jönni, és találkozni a barátaimmal, meg a barátnőimmel.  Azért, mert anya beíratott.  Mert szeretnék közelebb kerülni Istenhez, és hogy együtt legyek a barátaimmal.  Mert itt mindig érdekes dolgok történnek.  Mert nagyon jó itt lenni!  Mert itt minden nap Isten igéjét hallhatom.  Nagyon jókat lehet játszani, és új barátokat találok. 13

Van-e olyan barátod, akit szívesen elhívnál, és ha igen, miért?  Egy csomó, mert szeretem Őket, és azt akarom, hogy megtérjenek.  Igen van, de nem tudom mindet leírni.  Igen, hogy velem legyenek, és együtt dicsérjük Istent!  Igen, hogy megtérjen, és jó kedve legyen.  Hogy ne maradjanak le róla. Mi volt a legviccesebb, ami a héten veled történt?  A kiselőadásra való gyakorlás.  Amikor megláttam a Benjamint…(Ha-ha-ha, nem is vicces!)  Nekem minden, de a tábortűz zsír volt!  Amikor kis-Dénessel játszottunk. Flaisz Józsefné, Zsuzsi beszámolója

Rejtvény Gyermekeknek 1

2

3

4

5

6

8 11

9

12

13

15

16 19

23

24

25 29

31

32

35

36

39

10

14 17

20 26

28

7

18 21

22

27 30 33 37

34 38

40

41

42 43 14

Vízszintes: 1. Növény termése. 8. Lánynév becézve. 9. Kalászos növény. 11. Ruha része. 13. Üde táj. 15. Angyal angolul. 17. Amit a termékért fizetünk. 19. Tagadószó. 21. Étkező. 23. Düledező ház. 26. Altató szó. 28. Becézett lánynév. 31. Vállalkozási forma. 32. Földön kívüli világ. 33. Legjobb jegy az iskolában. 35. Mintázat. 38. Éneklő szócska. 39. Régi, lóval vontatott taxi. 41. Amerikai röv. 42. Igevonó állat. 43. Vidámság. Függőleges: 1. Férfinév. 2. Ablak egyik anyaga. 3. Kérdőszó. 4. Nadrág kelléke. 5. Lyuk régiesen. 6. Megfejtés: A Lélek egyik gyümölcse. 7. Vércsoport. 10. Asztácium vegyjele. 12. SN. 14. Szamár szava. 16. Nyájat útról letérít. 18. Ez volt Dávid parittyájában. 20. Bátorkodik. 22. – va párja. 23. Izsák felesége. 24. Harc egy város bevételéért. 25. Régi motormárka. 27. NKÖ. 29. A ház védőfala. 30. Ami megfogja a hajam. 36. Helyhatározó rag. - on, -…, - ön. 37. Nem enged. 40. Szövetet készít. 42. Tüzet nyit. Zöldi Józsefné Szabó Ferenc 2340 Kiskunlacháza, Csendes u. 3. /e-mail: [email protected] Beküldési határidő: 2009. szept. 10.

Szpotti Szpotti az erdőben - Ááááááá! – ásított egy olyan nagyot Szpotti, hogy kilátszottak apró, tűhegyes fogai. Még ki sem nyitotta szemét, mikor a tálkájába készített ennivaló illata eljutott a tudatáig. Félálomban, imbolyogva elindult a finomságot rejtő edénye felé. - Csak tudnám, hogy mikor tölti meg a gazdi….- morfondírozott egy pillanatig magában, de hamar elfeledte kíváncsiságát, mert hangosat mordult telhetetlen kis pocakja. Amint fényesre nyalta kicsiny tálkáját, lustán megfordult, hogy visszafeküdjön a puha takarójára - ami mellesleg kezdte elveszíteni a jó mama illatot, de már nem is hiányzott annyira, hisz új gazdijától nagyon sok figyelmet, törődést kapott. Még élénken emlékezett arra a napra, amikor abból a hideg fehérségből a kabátjába rejtve hazahozta.

15

- Brr… Amint erre gondolt, megborzongott és furcsa csaholó hang tört fel a torkából… - Hát, ez meg mi volt? – ámult el. Még egyszer kipróbálta, és megint sikerült! - Tudok ugatni, mint a nagyok!- örvendezett apró négylábú barátunk. Ettől olyan fergeteges jókedve kerekedett, hogy menten elkezdte kergetni foltos farkát, amit persze sosem sikerült utolérnie. Miután kifáradt a hiábavaló kergetőzésben, újabb elfoglaltság után nézett. Ekkor vette észre, hogy a belépő gazdi mellett ki tud surranni az oly félelmetes emlékekkel teli udvarra. Most egyáltalán nem találta ijesztőnek. Ámulva nézett körül, nem tudta elképzelni, hogy hova lett az a nagy, hatalmas hideg takaró. Persze nem sok ideje volt ezen töprengeni, hisz megannyi újdonság tárult kíváncsi tekintete elé. Aprókat szökdelve - amit a frissen megtanult csaholásával kísért -, megindult a ház körüli fák irányába. Szertelen ugrándozása közben észre sem vette, hogy milyen messzire került a biztonságot rejtő otthontól. Száját tágra nyitva, csodálkozva nézett fel - a szerinte - égig érő fákra. Hát igen, amint egyre feljebb emelte tekintetét, egyszer csak nagyot huppant előbb a fenekére, majd pedig a hátára. Apró morgással jelezte elégedetlenségét, amit persze senki sem hallott meg. Mivel túl sok volt a látnivaló, nem igazán volt ideje hosszabb ideig törődni az ilyen jelentéktelen dolgokkal. Időközben feltámadt a hideg, foltos bundáját borzongató szél. - Lehet, hogy haza kellene indulnom? - Vetődött fel benne a gondolat, de hamar elfelejtette, mert nem győzött betelni az eléje táruló látvánnyal. A szél egyre erősebben kezdett fújni. A vékonyabb törzsű, alacsonyabb fák mélyen meghajolva, nagyokat sóhajtottak, míg az erős, vastag törzsűek nyögve, de szilárdan állva fogadták a szél meg- megújuló ostromait. Szpotti úgy gondolta, hogy a fák beszélgetnek egymással, és fülét hegyezve próbálta megfejteni társalgásukat, de nem sikerült. Egyszer csak egy elképesztő reccsenést halott. Ijedten megpördült, és látta, amint a mögötte levő hatalmas fa derékban kettétört és félelmetes robajjal zuhant a földre. Egy ideig levegőt sem mert venni, nagy foltos füleivel takarta el szemeit, annyira megijedt. - Hú, ez félelmetes volt! - gondolta Szpotti, és igyekezett minél távolabb kerülni onnan. Mikor elérte a recsegő, ropogó erdő szélét, levegőért kapkodva lerogyott. Most, hogy már biztonságban érezte magát, visszanézett.

16

Hátborzongató látvány tárult a szeme elé. A kisebb, vékony törzsű fák szinte a földig hajoltak, míg az erős, gyökerüket mélyen a földbe eresztett szálfák - bár koronájukat meghajtva -, de szilárdan állták a viharos szél ostromait. A kiskutyus, bár egész testében remegett a félelemtől, nem tudott szabadulni a látványtól. Amikor tőle nem messze egy hatalmas fa gyökerestől fordult ki a földből, nem tétovázott tovább, fejét leszegve nekiiramodott a hazafelé tartó ösvénynek. Nagyon megörült, amikor még mindig résnyire nyitva találta a bejárati ajtót. Besurrant, majd kifáradva elnyúlt a jó meleg takarón. Lehunyta apró fekete gombszemeit és mély álomba merült. Álmában még egyszer látta a megtépázott fákat, amelyek az erős szél ellenére szilárdan álltak, és fiatalabb társaikat tanítgatták, hogy igyekezzenek minél mélyebbre ereszteni gyökereiket a talajba, és ha meghajtják koronáikat, nem töri ketté őket semmilyen vihar. Gyakran kerülhetünk mi is nehéz helyzetbe. Például gondjaid, lehetnek az iskolában, óvodában a barátokkal, de akár a családodban is. Azonban ha az Úr Jézusra bízod az életedet, Ő segít a problémáid megoldásában, megóv a bajokban, amiért hála, és dicsőség legyen az Ő drága, szent nevének. „ Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással” Kol. 2,7 Flaisz Józsefné, Zsuzsi nővér

Az apostolok nyomában Agabus próféciája beteljesül Olvasmány:ApCsel 21:17- 40 Pál apostol megérkezett Jeruzsálembe. A testvérek nagy örömmel fogadták. A beszélgetésük az Úr munkájáról hálával töltötte be a szívüket. Ám elmondták azt is, a Jeruzsálemben élő hívő zsidók megtartják a törvényeket és ezt elvárják minden zsidó származású keresztyéntől is. Így beszélnek Pálnak a felőle való hírekről, melyek szerint Pál másként tanított a missziós útjain. Arra kérték, vesse magát alá ő is a tisztulási

17

szertartásoknak. Ezzel bizonyítsa be, hogy nem szegül szembe Mózes törvényeivel. Pál apostol hitvallását ismerjük. Ő mindig arra törekedett, hogy a megbotránkoztatást elkerülje. Így mondja: Jó ... sem semmit nem tenni, a miben a te atyádfia megütközik, vagy megbotránkozik, vagy erőtelen. (Róma 14:21.) Ezért aztán vállalja a tisztulási szertartást, áldozatok bemutatását. Míg az előírt idő letelt, Ázsiából érkezett zsidók meglátták őt a templomban. Gyűlöletük fellángolt. Nem törődtek azzal, hogy Pál apostol mit tesz, hogy éppen a Mózesi Törvények értelmében jár el, hanem hamis vádakkal fellázították a népet ellene. A tömeg semmit sem tudott Pál apostolról, hanem a rágalmak hatására kirángatták a templomon kívülre, ütlegelték és az volt a szándékuk, hogy megölik. A római helyőrség ezredese megtudta, hogy ’zavargás’ van a városban és egy embert meg akarnak ölni. Azonnal közbelépett. A megjelenése láttán a nép abba hagyta Pál apostol bántalmazását. Az ezredes félreértette a helyzetet, azt gondolta, hogy egy lázadó vezért fogtak el, kiadta a parancsot, hogy Pál apostolt kötözzék meg. - Így teljesedett be Agabus próféciája arról, hogy az apostolt Jeruzsálemben elfogják, és meg fogják kötözni. - Ezzel kimentette Pált a dühöngő tömeg kezéből. A parancs úgy szólt, a katonák vigyék Pált a várba. Ott akarta kihallgatni, mert a nagy zajongásban hiába akarta megtudni, hogy mivel vádolják őt. A katonáknak nagy nehézségbe ütközött a nép közül kivinni Pált. „Amikor pedig a lépcsőhöz ért, valósággal vinniük kellett Pált a katonáknak a tömeg erőszakossága miatt, mert az egész néptömeg követte, és kiáltozott: „Végeztesd ki!” (ApCsel. 21,35-36) Amikor az ezredes közelébe ért Pál apostol, engedélyt kért, hogy beszélhessen vele. Az ezredes elámult, amikor görög szót hallott. Megkérdezte Pál apostoltól, hogy valójában kicsoda ő. Elmondta, hogy arra gondolt Pál apostol az a lázító egyiptomi, aki négyezer emberrel a pusztába menekült. A bemutatkozás így történt: „Erre Pál így felelt: „Én Tarzuszból való zsidó vagyok, Cilicia eme nevezetes városának polgára. Arra kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez.”(39.v) Lám az apostolt nem a maga fogsága, testi bántalmaztatása foglalkoztatta, hanem ebben a helyzetben is beszélni akart hozzájuk, velük. Vajon miről akart velük beszélni? Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv következő részében legközelebb erre is feleletet kapunk... Szeretlek, URam, erősségem! Zsolt. 18,3

Erdei Józsefné Ildikó nővér

18

Misszió Van időm Rao, aki Indiában lakott és hindu volt, már régóta hallgatta az evangélium hirdetését. Elmondta nem egyszer: - Mindaz igaz és valóság, amit hallok. - De hát akkor miért nem akarsz hinni és kereszténnyé lenni? - kérdezte a misszionárius. - Gondolkoznom kell még rajta… - felelte Rao többször is. - Jézus jó ember volt, nagy ember volt, és biztos, hogy Isten Fia volt. A te vallásod az igaz vallás, és valószínűleg meg fogok térni, de ahhoz idő kell, sok idő. Az idő pedig egyre haladt. A misszionárius gyakran beszélgetett Raoval arról, hogy az idő drága, és veszélyes dolog a megtérést újra meg újra halogatni. - Nem akarok többé efféle beszédeket hallani! - mondta Rao. - Nekem van bőven időm, és semmit sem szoktam elsietni. Isten kegyelmes és irgalmas; bizonyára semmi kifogása nincs az ellen, ha először alaposan átgondolom a dolgot. Hiszen Ő sem siet el soha semmit. Azután ismét eltelt néhány hét. Egy éjszaka keresték a misszionáriust azzal a hírrel, hogy Rao megbetegedett, és kéri a misszionáriust jöjjön el hozzá. - De gyorsan, gyorsan, - így üzente Rao, mert az idő drága. A misszionárius Raohoz sietett, aki sápadtan és félelemtől remegve feküdt az ágyán. - Adj nekem valamit, amitől meggyógyulok! - könyörgött Rao. - Kedves Testvér, segíts rajtam, nem akarok meghalni! - Az élet és a halál Isten kezében van. - felelte a misszionárius, aki egyúttal orvos is volt, és betegeket kezelt. - Mindent megteszek, ami tőlem telik, hogy segíthessek rajtad. De az eredmény az Úrtól függ, és nem tőlem. A hindu aggódva nézett rá. - Élni akarok, nem akarok meghalni! - siránkozott remegő hangon. Az orvos megkérte az egyik jelenlévőt, hogy jöjjön vissza házához, ahol elkészíti a gyógyszert és elküldi Raonak. Míg otthon imádkozott a szegény pogányért, hirtelen egy gondolat villant át az agyán: megtöltött egy üveget, írt egy kis cédulát és ráragasztotta. Aztán odaadta az embernek, és azt mondta:

19

- Vidd el ezt Raonak. - A cédulára ez volt írva: "Végy be egy evőkanállal, de csak mához egy évre." - Mához egy évre?! - kiáltott Rao rémülten, és remegő kezei, melyekkel oly sietősen ragadta magához az orvosságot, a takaróra hanyatlottak. - Mához egy évre? - ez bizonyára tévedés. Gyorsan, gyorsan, szaladj vissza és kérj olyan orvosságot, amelyet azonnal bevehetek. Most, mindjárt. Nem várhatok egy évig, hiszen még ma meghalhatok! Erre Rao kapott egy másik üveget a misszionáriustól, de rémülten látta, hogy erre meg az volt írva: "Csak mához egy hónapra veheted be először." A félelem verítéke verte ki az arcát, ahogy újra meg újra olvasta: "Mához egy hónapra." - Gyorsan, gyorsan, - kiáltotta, - mondd meg a misszionáriusnak, hogy téved. Nekem most van szükségem segítségre, azonnal! Ki tudja, mához egy hónapra élek-e még? - Ez már jó? - kérdezte a küldönc, mikor Raonak átadta az újabb üveget, melyen ez állt: "Holnap beveheted." - Nem! - kiáltotta kétségbeesetten a hindu. - Nem! Mit használ az olyan orvosság, amit csak holnap vehetek be? Hiszen most vagyok beteg, most küszködök élet és halál között. Menj és kérd meg fehér tanítómesterünket: jöjjön el hozzám, beszélni akarok vele. A küldönc átadta az üzenetet. A misszionárius vett egy újabb üveget, és elkészítette Rao számára a régóta áhított orvosságot. - Barátom, - így kezdte - te nem tudtál várni, amikor érezted, hogy életedről van szó. Várhatsz-e, szabad-e várnod akkor, amikor lelked üdvösségéről van szó, amikor döntened kell az örök élet és az örök halál között? A hindu most már megértette a misszionáriust, és nem mondta többé: "Ráérek még dönteni!" Tüstént, gondolkodás és fontolgatás nélkül elfogadta Jézust személyes Megváltójának és Urának. Isten boldog gyermeke lett, és mikor meggyógyult, kétszeresen egészséges lett. Élete hátralévő részében világító, hűséges bizonyságtévője lett Megváltójának, és sok lelket vezetett az Úrhoz. FORRÁS: "Út a boldogság felé" című zsebkönyv. Evangéliumi Kiadó

20

Rejtvény Fiataloknak 1

2

3

4

5

14 17

18

8

26

20

31

28 33

54

55

43

46

47

39

52

56

57

63

58

59

64

65

67

68 70

75

71

72

73

74

76

77

79 83

53

61

62

69

40

48

51

60

66

35

38

42

50

29

34

37

49

12

24

32

45

11

21

27

41

89

10

23

36

82

9

16

19

25

44

7

15

22

30

6

80 84

85

90

86

81

87

88 91

21

78

13

Vízszintes: 1. Megfejtés első része – egy bibliai ige. 14. Női név fordítva. 15. RIL. 16. Készíté. 17. Brazil nagyváros. 21. Futtatás angolul. Számítástechnikai szakszó. 22. Az ABC utolsó és hatodik betűje. 23. Öröklődéstan. 24. Ezenképpen. 25. Hajlás. 27. Oktáv betűi keverve. 28. Méheim háza. 30. Fiúnév becézve. 33. Előadó rövidítve. 34. Része valaminek. 35. Rag, - ra párja. 36. Valakit kényszerít, hogy egy tárgyat úgy dobjon a földre, mintha véletlen lenne. 38. Már népiesen. 39. AV. 41. Hangulatszó. 42. YL. 43. Régi rövidpuska. 44. Egyforma betűk. 46. Tojás németül. 47. „Vagy” angolul. 48. Előkelő. 49. Rakás, sokaság, nagy halom régies szóval. 52. Könyörög. 54. Szorgalmas rovar. 56. Kérdőszó. 57. Kutya angolul. 59. Figyel. 60. Követendőnek tart - ékezethiány. 61. Pecsét. 62. Lárma. 63. Rádium vegyjele és kérdőszó. 64. Budapesti Közlekedési Vállalat. 65. ZÖJ. 66. Hangulatszó. 67. Feltételező szó. 68. P.-né – kiejtve. 69. Kattanás hangja …-katt. 71. Figyeld! 74. Lop. 75. Megfejtés 3. része. 78. Szántó eszköz. 79. Nátrium vegyjele. 80. Szellemi sport. 82. Megfejtés 2. része. 89. … poetica. – Költői hitvallás. 90. Meghatározott időpontra. 91. Sokat bír. Függőleges: 1. Dávid király jótevője. 2. Kis-Ázsiai gyülekezet, János apostol levelet is írt ide. 3. Kisbaba. 4. Orosz férfinév. 5. Olasz férfinév. 6. Kacag rajtam. 7. Női név. 8. Jód, Argon és Kálium vegyjele. 9. Szennyvízcsatorna. 10. AK. 11. Női becenév. 12. Túllendül rajta. 18. Ismétlő szócska. 19. Orosz női név. 20. I IÁ. 26. Hangos, nyújtott hangokat ad ki. 29. Újszövetségi próféta. 31. Előadó röv. fordítva. 32. KT. 34. Ábrahám apja. 37. Naómi férje. (Ruth 1:2.) 38. Ami fölösleges. 40. Gyilkos támadások. 43. Víztartó edény ékezethiánnyal. 45. Szópótló szó. 50. Elhatározása. 51. AN. 52. Határozatlan névelő. 53. Szemlélődőnek. 54. Izrael nagy vezére. 55. Fejet borítja. 58. Tavaszi csepegése – ékezethiány. 61. Azonos betűk. 67. Tárcsázás a telefonon. 68. Számítógép rövidítése. 69. Érték. A szív is itt van… (Mt. 6:21.) 70. Tiszteletbeli tag röv. 71. Hollandia autójele. 72. ÉO. 73. Az ABC utolsó betűje. 76. Nálad lejjebb teszi. 77. Kicsinyítő képző. 81. Mértani forma. 82. Vatikán és Ausztria autójele. 83. Argon vegyjele. 84. Sír. 85. Érkezik – költőiesen. 86. Cipész szerszáma. 87. Rag. –ra párja. 88. Betű kiejtve. Zöldi Józsefné Szabó Ferenc 2340 Kiskunlacháza, Csendes u. 3. -mail: [email protected] Beküldési határidő: 2009. szept. 10.

22

Ifjúsági óra Pletyka A pletyka talán éppen annyi idős, mint az emberiség. Az emberek szenzációra éhesek, szeretnek új és új híreket hallani. Olyan információkat, amik bepillantást engednek mások életébe, felfedik a titkokat. Főként a vezetők, a mások elé példaként álló vagy állított emberek titkaira kíváncsiak. Tulajdonképpen mi a pletyka? „Valamely személyes vagy magánügyet, illetve koholt, elferdített dolgot, ügyet bizalmasan vagy alattomban kitárgyaló, kiteregető, indiszkrét, felelőtlen vagy rosszindulatú hír(esztelés), amely valakit erkölcsi vagy társadalmi tekintetben rendszerint gyanúba vagy rossz hírbe hoz. A pletyka ismerhető szereplőkről szóló nem publikus információ, melynek legfőbb jellemzője a terjedés. A pletykák összessége olyan információhalmaz, amely minden pillanatban fölülírja önmagát. Felülírja, vagyis tartalmazhat elferdített elemeket, gyakran ítélettel párosul. Olyan dologban alakul ki leginkább, ahol valamilyen dologra nézve kevés az információ, de nagy az igény. Miért pletykál az ember?  A mesélő nagyobbnak, többnek, fontosnak érzi magát  Egy szituációban ő válik „szakértővé”, ő kerül a figyelem középpontjába  „Mindentudása” lenyűgözi hallgatóját  Úgy gondolja, hogy a háttérből irányíthatja az eseményeket, de a valóságban ez szinte mindig kicsúszik a kezéből  Valakinek a helyzetét szeretné megtorpedózni vagy éppen megerősíteni  Próbál bűnbakot találni a saját elfogadhatatlannak tartott helyzetére nézve. Mi jellemzi a pletykás embert, a„pletykafészket”?  Jó emlékezőtehetsége van, apróbb-nagyobb sérelmeket nem felejt el, jól őrzi.  Szinte mindenre kíváncsi  Szereti jólértesültségét fitogtatni

23





     

Szívesen vájkál más emberek magánéletében (hallgatózik, leveleket bont fel, ún. „kurkászó beszélgetéseket” folytat, melynek során megértő, kedves beszéddel információkat szed ki a másikból) A lelki segítségadás látszatát kelti, hogy információhoz jusson, de valójában csak addig törődik az emberrel, míg érdekében áll, amíg a másik beszél. Ha megcsappan a hírforrás, érdeklődése lanyhul. Tényeket kezel, közöl, forgat ki és kombinál Sokszor nem jár utána a dolgok valódiságának, mert nem is az igazság érdekli. Apró információkat kiegészít a maga elképzelése szerint és azt tényként adja tovább. Élmunkás a „Sződd magad!” akcióban. Többnyire nyitott, rugalmas, segítőkésznek látszik. Elhiszi magáról, hogy ő az igazság bajnoka. Legtöbbször négyszemközt és bizalmasan – alattomban terjeszti híreit.

Az emberek miért hallgatnak szívesen pletykát?  Élvezik az információátadásban rejlő bizalmat. Úgy érzik, hogy abban a pillanatban ők a kiválasztottak, a fontosak, akik méltók a titokra.  Kielégül kíváncsiságuk. Úgy érzik, hogy elrejtett világba pillanthatnak be.  Úgy érzik, megértő emberre találtak, aki értékeli, felnéz rájuk, mikor bizalmasan közöl ezt-azt.  A kapott információkat sokszor tényként kezelik és szeretnék felhasználni mások hasznára vagy kárára. Tudományosan bizonyított tény, hogy az alacsonyabb önértékelésű emberek azok, akik hajlamosabbak rosszakat mesélni a többiekről. Egy tudományos kísérlet során az eredmények azt mutatták, hogy akik jó lelki állapotban vannak, rendezett körülményekben éltek, azok inkább jóindulatú pletykákat terjesztettek. A rossz lelki állapotban lévők pedig hajlamosabbak voltak becsmérlő információkat továbbadni. Pletykáláskor saját elfogadhatatlan értékeinket próbáljuk másokra kivetíteni. Ha például valakinek komplexusa van amiatt, hogy nem keres elég pénzt, gyakran fogja azt terjeszteni, hogy gazdag ismerősei nem becsületesen keresik meg a betevőt. Ha valaki egy bizonyos posztra törekszik, amit nem érhet el, akkor becsmérelni fogja azokat, akik ott vannak.

24

Aki pletykál, az a beszélgetés közben módosítja az információt a hallgatója reagálásának megfelelően. (szemöldökfelhúzás, szemforgatás, fejrázás, gúnyos mosoly, megdöbbent arc) A folyamat interaktív, vagyis a hallgató is hozzátesz, apró reakciói is a véleményét tükrözik (például: Tényleg?, Komolyan mondod?, Ezt nem hiszem el!, Hát, nem lep meg! stb.), amikből kiderül, hogyan viszonyul a hallottakhoz. A rosszindulat pedig nemcsak a pletyka tartalmát módosíthatja, hanem azt is, hogy kiről mit hangsúlyozunk ki. Mi lehet a gonosz pletyka hatása?  Csalódás  A megpletykált emberről a vélemény megváltozik (átmenetileg)  Barátságok, kapcsolatok tönkremehetnek  Egy embert megbélyegez, aki sokat szenved emiatt.  A többiek elutasítják, elfordulnak tőle.  Állását, jó helyzetét elveszítheti.  Előítélet alakul ki, ami még a gyermekeire, rokonaira is kihat A pletyka könnyen átfordul rágalmazássá, intrikává, gonosz hazudozássá, befeketítéssé, ahogy tudatossá válik. Könnyen szokássá, betegséggé válik, ha rosszindulattal párosul. Mi vár a pletykás emberre végső soron?  Nem gondol rá, hogy talán még aznap visszajut annak a fülébe a dolog, akit megbeszélt… A pletyka olyan, mint egy bumeráng. Azt is elcsapja, aki elindította.  Megvetés  Bizalomvesztés, bizalmatlanság  Elmagányosodás, kitaszítottság akár egy egész közösség részéről  Áhított céljait, amit pletykáival akart elősegíteni, sohasem éri el  Isten büntetése Mit szól ehhez Isten Igéje? „Megjelenti a titkot, aki rágalmazó; tehát aki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál.” Péld. 20.19 „A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hűséges lelkű elfedezi a dolgot.” Péld. 11.13 „A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.” Péld. 14.1 (Éppen ezt teszi az, aki családjáról elmondja a problémákat nem megbízható embernek)

25

„A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.” Péld. 16.28 „A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.” Zsolt. 55.22 „Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jönne.” Luk. 8.17 „Annakokáért amit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és a mit fülbe súgtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni.” Luk. 12.3 Az Úr Jézus az utolsó vacsorán szomorúan mondja: „Aki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.”Jn 13:18. A 41. zsoltárt idézte: Zsolt. 41.10 „Még az én jóakaróm is, akiben bíztam, aki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem. Nincs annál szívfacsaróbb, mint ha valaki azt támadja meg, azt beszéli ki, arról terjeszt gonosz dolgokat, aki segítette, szerette, sokat foglalkozott vele, szabad idejét, energiáját, pénzét, tudását neki adta!” (Akik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben. Zsolt. 55.15.) „Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.” (Példabeszédek 18:21.) „Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé, csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától. Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelídíttetett az emberi természet által: De a nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes. Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlatosságára teremttettek: Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni! Vajon a forrás ugyan abból a nyílásból csörgedeztet-é édest és keserűt?” (Jak. 3:5-10.) A nyelv csúnya bűnökre képes! Lehet áldás vagy átok! Használhatjuk vigasztalásra, biztatásra, az Ige hirdetésére - de viszálykodásra, csúfolódásra, pletykára, lázongásra is! Ha átadtuk magunkat az Úrnak és Szent Lelke lakozást vett bennünk, akkor megteremjük a Lélek gyümölcseit! Erről ismernek meg minket! Szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, hűség, mértékletesség, szelídség, engedelmesség... Akit nem Isten Lelke vezet, az csak maga körül forog, a maga igazát keresi és önmagát akarja felemelni... 26

„A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz!”— tanácsolja a Biblia (a Péld. 20:19-ben). A pletykás emberek vagy tovább adják mások titkát, vagy ártatlanul rágalmazzák embertársaikat. De minden esetben nagy kárt, sok bánatot, és félreértést okoznak. A maga körül forgolódó ember sokszor zúgolódik. Az értelmező szótár szerint, aki zúgolódik, az megváltoztathatatlan körülményei, vagy felsőbb intézkedésekkel szemben lázad. Vagyis zúgolódhatunk ember vagy Isten; valamint helyzetünk vagy feladataink ellen. A pusztai vándorlás idején Izráel népe --körülményeik miatt lázongva—Isten, Mózes, Áron, majd a főemberek ellen is zúgolódott. (2 Mózes 15:24, 16:2 , Józsué 9:18.) Ezzel sokat ártottak egymásnak, mert a zúgolódás ragályos. Idővel megfertőzi és elgyengíti egész környezetünket. Sőt, Isten haragját is magunkra vonja. S mindez meg is történt velük. Ezért javasolja Pál apostol (az 1 Korinthus 10:10-ben), hogy “Ne...zúgolódjatok, mint ahogyan...némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal.” Vizsgáljuk felül a mi beszédünket! Fogadjunk meg néhány jó tanácsot!  Ne hirtelenkedjünk a beszéddel, legyünk megfontoltak!  Mielőtt valakit a bizalmunkba avatunk, ismerjük meg!  Senkiről ne mondjunk olyan információt, ami a kárára lenne! (Lehet, hogy valaki más gonosz célokra használja!)  Ne használjuk más botlását a saját előrejutásunkhoz!  Ne forduljunk azok ellen, akik sokat tettek értünk! Azokat hála illeti és kettős tisztesség!  Vigyük vágyainkat az Úr elé, tudjuk kivárni az Ő idejét! Magunk ne siettessük mindenáron a megvalósulást, főleg ne pletykával!  Meggondolatlan szavaink miatt kérjük Isten bocsánatát! „Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.” Jak. 1.26 Tanulságos Pintér Béla egyik legújabb dala (Tik-tak CD): Azt mondja a Biblia, hogy csak akkor beszélj, Ha meggyőződtél valamiről! Ha össze-vissza fecsegsz és csak járatod a szád, Ne csodálkozz azon, ha megütöd a bokád!

27

Ha felröppen egy hír és beindul a csámcsogás, Senkinek ne add tovább! Előbb járjon az eszed, csak utána nyisd ki a szád! Ne váljon belőled infomániás! A pletyka egy akna – hát ne lépj rá! Aki pletykál, az előbb-utóbb pórul jár! Igen, ha össze-vissza fecsegsz, akkor bizonyos, hogy előbb-utóbb megütöd a bokád! Előbb járjon az eszed, csak utána nyisd ki a szád! Mielőtt bármit mondasz, gondold át a várható következményeket és mellékhatásokat! Nem mindig úgy sül el a dolog, ahogyan elgondoltad! Mindenek előtt vidd Isten elé és szűrd át mondanivalódat a szeretet szűrőjén! Ha már benne vagy ebben a bűnben, tartsál bűnbánatot! Ám a pletykát nehéz jóvátenni, mert ha egyszer elindul, megy a maga útján ellenőrizhetetlenül... Egyszer egy pletykás asszony megtért. Elment lelkipásztorához és az Úr előtt megvallotta bűneit. - Hogyan tehetném jóvá, amit elkövettem? Mit tegye? Adjon tanácsot! - Fogjon egy kispárnát, bontsa fel és minden ember ajtaja elé, akit megpletykált, tegyen egy tollat! - tanácsolta a pásztor. Az asszony furcsállta a tanácsot nagyon, de mivel bűnbánata igazi volt, megtette. Ment vissza nagy örömmel: - Kitettem a tollakat! - Most menjen el mindenhová és szedje össze őket! - mondta a pásztor. Az asszony nagyra nyitotta a szemét a csodálkozástól, de nem szólt semmit. Elindult, hogy összeszedje a tollakat... Másnap szomorúan jött vissza: - Lelkész úr! Egyetlen tollat sem találtam! Elfújta a szél... - Látja, kedvesem, ilyen a pletyka is! Kimondja az ember, de azután már visszavenni nem tudja! Kérjen bocsánatot a gyülekezet előtt is és többé ne hordjon híreket! Az asszony megfogadta ezt a tanácsot is és az Úr áldott gyermeke lett. Az elvesztett bizalamat is visszakapta egy idő után a testvérektől, mert nyelvét csak bátorításra használta azután. Zöldi Józsefné Magdi

28

Üzen az Ószövetség A bűneset következményei 1. rész

Az ember elszakadt Istentől Miután Ádám és Éva evett a tiltott gyümölcsből, megismerték, hogy mi a jó és a rossz. Eddig ezt nem tudták, de nem is volt rá szükségük. A kígyó ígérete viszont nagyon csábító volt és mikor azt meghallották, több ismeretre kezdtek vágyni. Ezt a vágyukat viszont csak úgy elégíthették ki, és csak úgy juthattak újabb ismeretek birtokába, ha engedetlenül áthágják Isten tiltó szavát. Meg is tették, de a várt eredmény elmaradt. Kiderült, hogy a kígyó becsapta őket, mert csupán részben lettek olyanok, mint az Isten (ebből látszik, hogy az ördög soha nem mondja el a teljes igazságot). Most már ismerték a jót és a gonoszt (mint Isten), de ezért drága árat kellett fizetniük: elfordultak és elszakadtak Istentől, elvesztették tisztaságukat. Az új ismeret egyáltalán nem elégítette ki kíváncsiságukat, nem nyújtott igazi örömet nekik. Nem tudtak örülni annak, hogy új tudáshoz jutottak, mert az Úr akarata ellenére a bűn által szerezték meg azt. Addigi nyugalmuk és békességük szertefoszlott, és félni kezdtek. Lelkiismeretük is megszólalt és furdalni, vádolni kezdte őket, de ahelyett hogy hallgattak volna rá és az Úr elé álltak volna és megvallották volna bűnüket, megpróbáltak elrejtőzni, elmenekülni Isten elől. A bűneset miatt az első emberpár személyiségében, életében több rossz irányú változás következett be. Gondolkodásuk, beszédük, cselekedeteik és kapcsolataik is megváltoztak. A bűn komoly, jelentős és mélyreható rombolást végzett bennük. Elsőként megnyíltak a szemeik. Ez nem azt jelenti, hogy eddig (testileg) vakok lettek volna, hanem, hogy másképpen kezdtek gondolkodni, mint azelőtt (a lelki szemeik nyíltak meg), másként néztek Istenre, egymásra és magukra. Istent letaszították szívük trónjáról és saját énjüket ültették a helyére. Életük középpontjában, az első és a fő helyen már nem Isten és az Ő akarata állt, hanem saját maguk. Önzővé váltak. Saját értelmükre, érzelmeikre és akaratukra támaszkodtak és hagyatkoztak. Immár csak az számított, ami nekik jó. Ezután észrevették meztelenségüket, de már erre sem úgy tekintettek (gondoltak), mint azelőtt. Eddig is meztelenek voltak, olyannak látták magukat és egymást, amilyenek voltak, de nem szégyellték magukat és cselekedeteiket sem egymás, sem az Úr előtt. Nem volt rá okuk, mert tiszták, bűntelenek voltak és Isten oltalma alatt éltek. Aki így él, annak semmi szégyellni, takargatni

29

valója nincs. De a bűnbe esett ember szégyenkezni kezdett, mert olyat tett, amit nem lett volna szabad és ezt el akarta titkolni, nem akarta, hogy kiderüljön. Tehát elsősorban nem a meztelenséggel volt a baj, mert akkor Isten már korábban felöltöztette volna őket. A probléma az volt, hogy meztelenségüket bűnös úton vették észre. A bűnbe esett ember(pár) azonban nemcsak tettét, hanem önmagát is szégyellte. Ezért akartak elrejtőzni Isten és egymás elől is. Kiszolgáltatottnak, védtelennek és sebezhetőnek kezdték érezni magát és egyikük sem szerette volna, hogy a másik meglássa elesettségüket, gyengeségüket. Ezért gyorsan és kétségbeesetten fügefaleveleket illesztettek össze és körülkötőket készítettek maguknak belőle (a fügefának nagy levele van). Másfelől, hátha sikerül Isten elől is elrejteni magukat, talán ki sem derül, amit tettek. A bűn első hatása az volt, hogy az ember figyelmét önmagára terelte. Megjelent az önzés, a lelkiismeret furdalás és a szégyenkezés is. Az első emberpártól azóta is minden ember megörökli a bűnt és annak következményeit. Mindenki úgy születik (hacsak az Úr nem tisztítja meg születése előtt, de ilyen kevés van), hogy már benne van az önzés, a másikkal szembeni bizalmatlanság az Istentől való elfordulás csírája. Az önző ember csak magával törődik, a maga hasznát keresi és alig képes mélyreható közösségre (sokszor még a rokonok barátok sem értik meg teljesen egymást). A Sátán ma is arra akarja rávenni az embereket, minket is – sajnos sokszor sikerül is neki – hogy Isten nélkül éljenek. Ne vegyék figyelembe, amit Ő mond a Bibliában. Nyugodtan szerezzék meg maguknak Nélküle, amire szükségük van (pl. ruha, pénz). Amikor mi is így gondolkodunk és cselekszünk, akkor mi is önző módon viselkedünk. Szeretnénk sok mindent megkapni és megszerezni magunknak. De vigyázzunk, mert nem mindegy, hogy milyen úton szerzünk meg valamit, mert ha az Úr akarata ellenére, bűnös úton tesszük, akkor abban nincs áldás, sem öröm. Nem közelebb visz Istenhez, hanem eltávolít, elszakít Tőle. Ne legyünk tehát önzők, hanem Bízzunk Őbenne, az Úr Jézus Krisztusban, Ő gondoskodik rólunk és mindent megad nekünk. Ha vétkezünk, akkor megszólal lelkiismeretünk és figyelmeztet, hogy rosszat mondtunk vagy tettünk, és azt nem kellett volna. Mit teszünk olyankor, ha kiderül, hogy valamit nem jól csináltunk és még más nem tudja? Nem tudják a szülők, barátok sem. Ha szégyelljük magunkat, akkor sokszor megpróbáljuk eltitkolni vétkünket mások elől. De ha emberek elől el is tudjuk rejteni dolgainkat, Isten elől nem lehet. Ő mindent lát és tud. Minden leplezetlen és meztelen Előtte, az előtt, Akiről, mi beszélünk. Éppen ezért ne akarjuk eltitkolni vétkeinket Előle, hanem menjünk

30

bizalommal Hozzá, mondjuk el, valljuk meg Neki bűneinket és Ő hű és igaz, hogy megbocsássa azokat. Vámos-Poljak Zsolt testvér

Hogy megismerjék neved Szöggé és tövissé váltam sorsom árnyékai miatt, és te haladtál utadon, míg áldozatod célodhoz nem juttat. Meg nem értéssel ostoroztak téged eltévedt tömegek, és te magad adtad értük, mert hajtott a szeretet. Most már kínjaik, bánatuk rajtad, veled csüngött, véred tengere árán lesz hívőknek új földjük. És én? Hatoltam bűneimmel csontjaid és inaid közé, És te? Meghaltál értem is, hogy így menjek a Menny felé. Ezért nem elég patakzó könnyárral hálát zengeni, tüzes imádságokban nevedet dicsérni. Hanem keresni kell, aki elveszett, Hogy ő ismerje meg, ki a szeretet:

JÉZUS Lencse Balázs

31

Szép nyári napokat, örömöt, felüdülést kívánnak: a Fénysugár munkatársai Erdei Józsefné, Flaisz Józsefné, Kruska Zoltánné, Pozsgai Józsefné, Schmied András, Szabó Ferenc, Tóth Emese, Vámos-Poljak Zsolt, Zöldi Józsefné

Előző szám megfejtései: Gyermekrejtvény: Pálmaágak és virágok Ifjúsági rejtvény: Az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit Ő küldött.

Ajándék-könyvet kaptak: Hegedűs Ibolya , Kelebia Árva Norbert és Árva Levente, Tompa Hegedűs Alexandra és Hegedűs Patrícia, Kelebia FÉNYSUGÁR Őskeresztyén Apostoli Egyház gyermek- és ifjúsági lapja 1016 Budapest, Dezső u. 12/b. Tel: 1-225-1187 / Fax: 1-225-1188 Felelős kiadó: Pozsgai József Felelős szerkesztő: Zöldi Józsefné Szerkesztőség és levelezési cím: 7636 Pécs, Csaba u. 5/2 Tel: 06 20 / 66 999 82 E-mail: [email protected] Megjelenik: negyedévente