NAGY LÁSZLÓ ALKOTÓTÁBOR
Kisgyőr, 2015.07.31–08.02.
Írásos dokumentumok
A Nagy László Alkotótábor Kisgyőr település támogatásával jö létre. Külön köszönet Grúz A llának a vendéglátásért, Kékedy László polgármesternek Kisgyőr látnivalóinak bemutatásáért. A dokumentumban található írások csak a szerzők külön engedélyével használhatók fel! Készült 2015 augusztusában.
„Mert mibennünk zeng a lélek Minket illet ez az élet”
NAGY LÁSZLÓ emlékest a kisgyőri Faluházban
Szeretettel meghívjuk Önt és kedves Családját, barátait, ismerőseit
2015. augusztus 1-jén 18 órakor,
a Faluházban létrejött Nagy László Alkotótábor rendezvényére.
A zenés irodalmi est közreműködői az ország négy tájáról érkezett költők és verséneklő zenészek.
(Kőszegtől-Szombathelytől Miskolcig, Gyomaendrődtől-Pakstól Balassagyarmatig...)
A műsorban a 90 éve született Nagy László költészetére emlékezünk, az est további részében a jelenlévő alkotók mutatják be verseiket, dalaikat. Plakát
Résztvevői kártya
NAGY LÁSZLÓ ALKOTÓTÁBOR
Kisgyőr, 2015.07.31–08.02.
A Nagy László Alkotótábor résztvevői – névjegyzék – Költők: Bátai Tibor - Budapest (6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 48, 58, 62) Deák-Sárosi László - Budapest (14, 49, 58) Dombi Tinódy László - Tolna (15, 16, 17, 58) Fecske Csaba - Miskolc (18, 58) Kovács Árpád - Pilisszentlélek (19, 20, 50, 53, 58, 59) Miklya Zsolt - Kiskunfélegyháza (21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 30, 37, 53, 59, 63, 64) Szebeni Sándor - Miskolc (28, 29, 30, 43, 54, 55, 59, 64) Szilvássy Ildikó - Paks (31, 32) Szokolay Zoltán - Fülöpszállás (52, 59) Tóthárpád Ferenc - Kőszeg (33, 34, 35, 51, 59) Zenészek: Bodroghalmi László és Bodroghalmi Levente - Paks (59) Bogdán Krisz na - Szombathely (59) Dux együ es - Jászszentlászló, Nyíregyháza Hangraforgó - Győr (58, 59) Kasó Tibor - Dunaújváros (58) Kecskeméthy Lilla - Balassagyarmat (59) Live Coals - Csanádapáca, Pusztaföldvár (58) Oláh László - Gerjen (59, 63) Varga Ilona - Miskolc Vendéghang - Budapest (59)
Beküldött versek
Bátai Tibor ÉRETTÜNK VÉGRE ELJÖVENDŐ „Megküzd-e a nép az ő királyfiáért? Ha a halál te e őt védtelenné: ki az, aki eljön az ő nevében? Kicsoda győz a hős nevében? Nekünk ez van olyan kérdés, mint a ’Lenni vagy nem lenni’. A válasz akár megmaradásunkról is dönthet.” Szécsi Margit: Nagy László emlékezete
Jö ek bár tarka tömegben, küldö eiként akárhány rangnakrendnek, ám senki bátor az ő nevében, ki vi a fogadására kirendelt szárnyas seregeknek oly égi harsonát, hogy hangjára – múltán alig év zednek – porig omolva múlt el fölülünk az újkori Babilon öröknek hirdete árnya. Lám, a ha yúi csapat zavarodo an mégis ekkor széledt el végleg. Szállt aki vele az élen, hány hullt ki maga is időnek elő e a sorból? Hangja némultán hány maradt megfáradva hátra? S kiket elöl ért a váratlan ránkszakadt szabadság: vágytak megrészegedve földi szerepekre, olyannyira, hogy repülőtollaik odahagyva táborokat szervezni lá ak idelenn. Szárnypróbáló fiaknak minta így le a repülés eddig lendítő íve helye a totyogás — hősi vagy an hősi pózban.
6
Hogyan bírha ák volna hát meg a szé utó partokat megroppanva is hídként összetartó szivárvány terhét? Miként mind távolabb került a túlpart, úgy szorult távlatot vesztve egyre lejjebb a horizont, tévesztve szem elől táguló határokat. Ostromlo várat védők és ostromlók sorsszerű szerepük szerint így mondtak le – önként! – a már kiküzdö végtelenről. Pereg hát a régi értelmiségi szappanopera: trikolórba fúlók és a „korszellem” világnyelvére könnyen lefordítható globál-ünnepeltek iszapba ragadt, hervasztó vitája. Kimaradni belőle akár nívó is lehet. S bár megtartatni az időben más program nincs ma sem – magyarul a mindenséget! –, ama harc addig megvívatlan érte, míg nincs válasz az egyszerű kérdésre: KI LÉSZEN AZ Ő NEVÉBEN ÉRETTÜNK VÉGRE ELJÖVENDŐ? /1999/
7
Bátai Tibor FOHÁSZ Nagy Lászlónak
Sárkányölő harcban Szennyel, szerelemmel, Csodafiúszarvas! Tündérkedő ember! Soha nem csorbuló Damaszkuszi karddal, Vívjál meg ére ünk Tündöklő szavaddal! Felhők lobognak a Menetelő szélben, Örökölt zászlaink Lengenek — sötéten! Segíts, te legkisebb, Te csudakrajcáros! Részegek utcája Ne legyen a város! Tanúja s tévője Szárnyasult csodáknak, Nézd, országod gyönge, Új csodákra várnak! Hinnéd-e, ha látnád? Égre hajíto ák! Gyökereztesd vissza Szívünkbe a rózsát! /1973/
8
Bátai Tibor JÁRÓGÉPEDET ELOROZVA Látlak vasbordásan, előre szegze karddal, szorosan nyakhoz simulva csak szó szelíd erejével ösztökélni az égbolton irdatlan szikrákat pa ntva ugrató, szőrén megült mént merészebb vágtákra. Mint sziklába mondai hasadékot — dobogó patkókkal igézve idézed szívünkbe zabolátlan vágták vitézi virtusát és gyémántkemény verssorok szigorú fegyelmű ütemét. Küldetésed volt: nem testvérnéptől oltalmazni, de szavaidnak köszörűk élén tündökletesre küzdö sors példázatával nyerve megdönthetetlen érvényt, önnön szutykától csutakolni elárvult országot, mindenséget. Talentum nem adato , sem végzet dadogás nélkül szólhatnom nyelveden, marad hát vigaszként egyedül az egyenes derék és a törhetetlen gerinc — járógépedet elorozva próbálok botladozni a nyomodban. /2009/
9
Bátai Tibor ÁTVITTED előlünk, tudom, át, művelted a csodát, még mielő léted lemerült volna végleg, betelt a sors, a küldetés teljesítve, tudhatod biztos helyen — ragadtunk kik i , ezen a parton, nem virtualizálhatjuk magunkhoz falban megeredt verőerekben lüktető, eleven valóságát: hozzáférkőzni reményünk hogy legyen, lélekben szárnyat kell növesszünk! /2009/
10
Bátai Tibor: NAGY LÁSZLÓ MINTÁZATOK LOMBOK ÉS RÜGYEK (TÚL A SZAVAKON) A „Bánatot váltunk” dallamára
Mikor máskor, ha nem azonnal? Elszáll az utolsó alkalom, hogy megtöltsd őket tartalommal, s túlléphess végül a szavakon. Beérni most ennyivel kéne. A pohár tele már nem lehet. A ól a teljesség igénye még nem délibáb, hogy így ese . Lombosodik a nincsen bokra, rügyei tkokat rejtenek. Feszegetheted, nem mész sokra — már az is siker, hogy sejlenek. Valóság nyerhet-e, ha vele áll a rajthoz vágy és képzelet? A van hogy tromfolhat a leszre? Éld egyszerre összes életed!
MEGVÁR, ELÉD JÖN A „Bíztam a tavaszban” dallamára
Futo ál utána. Nem értél oda. Mégis tanú vagy rá: megvár a csoda. A trükk egyszerű, mint a spanyolviasz. Szemből kell közelítsd, nehogy elriaszd. Keresheted bárhol, nem ezen múlik. Utadat találd meg, s eléd jön. Félú g.
11
Bátai Tibor: NAGY LÁSZLÓ MINTÁZATOK PRAXIS A „Táncbeli táncszók –V.” dallamára
Kitakar, bár be kellene. Nem lehetek elég éber. Mit akar? Sok a gond vele. (Mondjam-e? Mondtam elégszer.) Semmit? Persze nem jó így sem. Akarjon, de úgy, hogy várjon. Nem sokat, csak addig, mígnem akaratát kitalálom. Takarjon ki, takarjon be — akkor már megtehet bármit. Hogy történik meg, vagy hogy se? Megtörténjen, csak az számít. ***
Megtörténtünk! Ő is, én is. Egymással, és egymás melle . Se tézis, se an tézis. Gyakorlat! S a ke ő: egy le .
VAKFOLT A „Vérugató tündér” dallamára
Üres. Nem lehetne üresebb. Ütősnek hi ed, s most sütheted. Vakfolt a tudatban. Félelem. Gyámoltalanság a négyzeten. Belédállt. Peng, s rezeg a penge, akárha vágna elevenbe. Ám meg se lep, mikor megérted, mostantól fájni sincs esélyed.
12
Bátai Tibor: NAGY LÁSZLÓ MINTÁZATOK HA ENGEM KÉRDEZEL A „Könyörgés” dallamára
Panaszkodni könnyű. Legyint, aki könnyed. Elviselni szörnyű. Nehéz. Mégis könnyebb. Olykor. Nincs mit tenni. Ha engem kérdezel, válaszom pont ennyi. Be kell, hogy érd ezzel. Csak ami rajtad áll, arra legyen gondod. Eddig gombhoz varrtál, most erre varrj gombot, míg bírod cérnával, tűvel és idővel. Minden öltés rád vall. Majd. Ha kész vagy, öltsd fel.
ÍGY LESZ ÉPPEN ELÉG A „Vers és szőlővessző öccsének” dallamára
Minek is görcsölnél, hogyha lehet lazán? A ól még tudhatod. Szívből és igazán. A ól még jól tudja: amit te tudsz, ő is. I az új esztendő. Szűk is lesz, meg bő is. Víg lesz, és szomorú. Ahogy mindig szoko . Mindke őre találsz bőven majd indokot. Elég is találnod, sose keresd magad. Ismered a szabályt. Jut, de mindig marad. Jutni fog árnyékból, és maradni a fényből. Kevés lesz a sokból, de sok a kevésből. És minden, ami lesz, így lesz éppen elég. Úton vagy már felé. Ahogy ő is feléd.
13
Deák-Sárosi László HOZZUK VISSZA A SZERELMET Nagy László „Ki viszi át a szerelmet” című verse nyomán
Választ nyert a költői kérdés: Túlpartra ért a szerelem, és Fölfeszült a szivárványra. Tücsök meg bogár és hangya Sólymot vadásznak mint keselyűt, Édesnek hívják a keserűt, S mérgesnek szta ereket. Holtat becéz a szeretet. Felépült szóból a hiány is: Káromkodásból katedrális. Kufárnak le saját temploma, Kiűzni őt nem kell próféta. A hitből is csak hitel le . Hozzuk vissza a szerelmet!
14
Dombi Tinódy László A KŐLÉNYEK ÉNEKE László, László, Nagy László, terád többé nem száll hó! Nem takar el könnysátor, nem függsz már a haláltól. Nincsen emlék, se álom, túlszálltál e világon. Szíved fénnyé sz tva, páva lelked kinyitva. Arany csikó lép veled, hozzá simul két kezed. Medve nyomod dalt terem, szól benne a végtelen. Nincsen bánat, keserv se, jönnek eléd nevetve. Anyád simít hajadba, apád emel magasba. Öreg fákon kőének, kikeltünk mi: kőlények. Átviszünk a csöndlétbe, szép világfád ölébe. László, László, Nagy László, terád többé nem száll hó! Nem takar el könnysátor, nem függsz már a haláltól. Tolna, 2015. július 9.
15
Dombi Tinódy László MI HÍR RÓLAM, HOL VAGYOK? Mi hír rólam, hol vagyok, kérdezz meg egy patakot! Válassz ki egy csillagot, talán éppen o vagyok! Nem tart fogva fegyelem, nem korlátoz intelem. Ölelget a kegyelem, csöndje csókját ízlelem. Az ég tkán mélázok, izzó mélyben sétálok. Napfényindán hintázok, víg szelekkel métázok. Ha finomat kívánok, felhőfagyit csinálok. Hívnak selymes holdkarok, Hideg csendben rohanok. Mi hír rólam, hol vagyok, kérdezz meg egy patakot! Válassz ki egy csillagot, talán éppen o vagyok! Tolna, 2015. július 15.
16
Dombi Tinódy László KÉKLŐ ŰRBEN Ahol voltam, álmok háza, elbújtam a fényköd ágyba. Lánnyá vált egy nyírfa árnya, öleltem és ölelt vágyva! Ahol vagyok, tkok tája, némán rezdül csillaghárfa. Kéklő űrben visz a bárka, meteorraj körbezárja! Ahol leszek, remény kertje, érkezek majd fanedvekbe. Ha eltévedsz egy bús éjen, érted megyek, megígérem! Tolna, 2015. július 21.
17
Fecske Csaba ISZKÁZON doromboló lusta dombok ala próbálgatja magát a pillanat szemtelen kis szajhája a nyárnak kis fájdalommal megszerez magának fák fáradt zöldben és angyalbőrben kotyogok a kitágult időben napfény hímezte selyemlobogó az iszkázi szél a por mint a hó elnyeli tétova lépteimet árnyékom hűséges ebként követ a kis utcában megbúvó házig ahol valami fényesség látszik szerencsét próbálni ment az ének a csöndet babusgatják a vének a bicegő láb csillagra lépe rút világból men a szépséget 1968. nyarán Iszkáz legdrágább kincsét bízta rám
18
Kovács Árpád NYÁRI ERDŐN „I én őrködök hidegen”¹, távol kutyáim játszanak, rezzenésüket figyelem: vadászok ők, aztán vadak. Gyertyánok csendjét szétszedik, ijednek bárányfellegek, csaholásukkal kérkedik megannyi apró szélgyerek. Ijedek én is, szédülök, lobog az ég, a föld forog: „Ide hozzám, két rossz kölök! A végén még szikrát fogok! Csiholtok gyertyános tüzet!” Ámul a Nap, és szé erül, nyolc kerge láb felém üget, futunk kutyául-emberül. ¹ Nagy László Május hava című verséből
19
Kovács Árpád ÉRLELŐ „Kényes kiskukac”¹ nem leszek, piros szilvából nem eszek, csak, ha a földre lepo yan: érjen, amíg a napon van. Írjon a nap rá színeket, sugaras, élő ízeket, csípje az isten darazsa, hajdani vulkán parazsa. Fáj keze-lába: fám gyönge, nagy örökség az ő gyöngye, holt lávakövekkel teli kevéske földem öleli. Nem tud már lejjebb hajlani: Gyere az ágát tartani! ¹ Nagy László Május hava című verséből
20
Miklya Zsolt TUTAJON J. A. és N. L. nyomán szabadon
Méla tót fenyőtutajon, rönkökre írva, csillámlik lassú folyamon a hullámfirka, vadregény, ácsolt fenyvesek füzetből tépve, idegen vagyok köztetek, idegen mérve, vegyétek, ezt a szép karéjt levágom nektek, állom a sodrást és az éjt, nem hajtok kedvet, ha borulok is, mint fák, egyenes törzzsel, sivító fűrészharsonák, közö ük dől el, tetőléc, deszka, szelemen, tartógerenda, peremet tartó szélemen lógó legenda, kenderből sodort friss kötél, fekete hajszál, verőér, lélegzőgyökér, északprovanszál, vagy idegen csak, köztetek, idegen, húron, fűrészporlétem, pöfeteg, közétek fúvom, ki viszi, ki nem, ki beszél, ki hallgat többet, kinek szájában csendesül dallá a többlet.
21
Miklya Zsolt VIGYEN... Vigyen a víz, az óceán felé tartó lassú folyam. Vigyen a szél, a szenvedély, mi táncos lábbal elrohan. Vigyen a villám, hegy mögül viharkabátban érkező. Vigyen az árnyék, elsuhan, füvet borzol a dombtető. Vigyen a vágy, a félelem, hogy egyszer végtelenbe térsz. Vigyen a nincs, a kellene, az elég már, jó lenne még. Vigyen a harmat és a dér, párafelhő, hullámcsikó. Vigyen a hang, ha visszatér, s veled marad, mint néma szó.
22
Miklya Zsolt SZÜLETÉSNAP „lüktet a pólya” (N. L.: Július nagy láng)
Születésnap van, október burka, szétpa an mindjárt, diókrémtorta ünnepi lángja fellobbanóban, hogy került ide, nem tudja, hol van, valami bántja, facsarja orrát, valami lüktet, azt hiszi, jól lát, eleven füstjel a régi házból, anyja tüzet rak, csutka, fa lángol, izzik a sparhelt, kicsit megszédül, csak az illat, láng tudja, mi készül, asztalon eszcájg, porcelán készlet, lassan ment minden, éppen hogy kész le , jön a sok kartárs, rokona egy se, feszülő burkát tárja az este, holdat alig lát, elfogyo szinte, ntapacás le tegnap az inge, áll a hipóban, másikat ve fel, azt is kioldja rajta a vegyszer, kigombol gallért, kardigánt, kertet, nyelvet vonalzó szigorú elvet, tanító voltát, őrálló sztét, amit építe , ronto az i lét, úgy feszül rajta, mint a szél, ingyen, mint ki szelet szül, s az volna minden, október burka meghasad mindjárt, felpa an a ház, nincs még, ki o járt, nem lépe be még ajtaján senki, kulcsát mindig is félt kézbe venni, félelem kulcsa, fordul a zárban, vajszínű kosztüm ünnepi lázban, diókrémtorta szétrobbanóban, hogy került ide, nem tudja, hol van.
23
Miklya Zsolt JÁTÉK NYÁRI NAPPAL Nagy László „Játék karácsonykor” dallamára
Ággal játszik, íjat húroz, nádtető szálait huzigálja ki a nyílhoz, tollazza szárnyait. Késsel játszik, kis bicsakkal metszi be húr helyét, megcélozza akara al fellegek hírnökét, túl a tetőn, túl a tetőn. Hanggal játszik, nyelvet íjaz, fűszálon öltöget, ujjai közt levélsíppal gyöngyikét költöget. Pázsi üve azt rikoltja, kicsigyöngy, jer velem, indiánnak nincsen coltja, híre is jeltelen, rés az időn, rés az időn. Jellel játszik, szónyomokkal, hang nélkül mondja ki, szájról olvas, mint a sok hal, holdudvar, árdeli. Néma gyerek, anyja nélkül, dióág bólogat, keserű burokban készül hókifli, szóhuzat, ér az ág, ér az ág.
24
Miklya Zsolt TINTAHERCEG Nagy László „Tűzciterák” dallamára
Anya ideges, érzem, tollhegy serceg, ő meg csak hallgat, és a keze ala kék ntaherceg vívódik vonalakkal, margókkal és a lappal, ó, nem lenne szabad megállni, lapszélről ugrani csak a mélybe, vívódás helye cserébe, s visszhangként visszatalálni. Némán sikolt a herceg, lemezen tűhegy serceg – és forog és forog és forog – egymásra hangolódnak, csendből parányi csónak, tűhegyből szélvitorla, rálehel, egyre fújja, és viszi a szél árkon-bokron át, rezegte az ágorgonát, mindenki hallja, csak én nem, anya ideges, érzem.
25
Miklya Zsolt DIÓFA ALATT Nagy László „Kiscsikó-sirató” dallamára
26
Mentem a szomszédba Matyi bácsihoz, mentem a szomszédba Manci nénihez, diófalomb ala ült a két öreg, bácsika, nénike együ hallgato . Nem volt nekik csendes sosem a világ, rigó és pacsirta, gerlehang közö töltö ék az estét és az ünnepet üldögélve együ kinn a kispadon. Egyikük fejében huncut nóta szállt, pedig a vonója kamrában pihent, meggyfaszín hegedű melle elfeküdt sarokba támasztva évek óta már, parányi koporsó a fekete tok. Másikuk fejében virágok fölö dongók és darazsak, lepkék és legyek, csak az isten tudja, mennyi tünemény, csak az isten tudja, miért nem szalad miért nem fut köztük az ő kisfia. Könnyű fából készül a jó hegedű, amikor a fa még alszik és pihen, ébredés elő újhold hajnalán hangok rezgésére vár a lucfenyő, s jávorfa testvére, jámbor hangdoboz. Orgonából készül a legszebb csokor, májusi orgona, lila és fehér, bugavirágzata buja, illatos, mintha szoknyájából kilép a leány, mintha szép mellére borul a fiú. Diófájuk ala ült a két öreg, bácsika, nénike együ hallgato , Matyi bácsi fele elszáradt burok, Manci néni ala csonthéjú dió. Két diót roppanto össze a marok, gyengébbik megrepedt, héja összetört, béle előkerült pillanat ala , marokban maradt a keményebb dió, amíg bírta szusszal, héjakat törő. Közö ük tanultam én a hallgatást, gerlére, rigóra, dalra figyelést, orgonaillatot, virágmély ölet keményebb dióval a diótörést.
Miklya Zsolt SEMMI LÁNYBÓL EGY PÁNTLIKA Nagy László „Anyám ül, mint egy óriás” dallamára
Az ajtó tárva, elszökö , pedig rozsdás a riglije, kis semmi lány, nem is kölyök, még nem ül nagy biciklire, most mégis rá, csak rá figyel, kutatja őt a fél falu, hogy megtanulja, várni kell, míg ajtót nyit apu, anyu, keresném újra, éjszakán keresztül, holdas tájon át, de nem találok, semmi lány, csak szél hajto a pántlikát.
27
Szebeni Sándor „LÉTEM HA VÉGLEG LEMERÜLT” (Nagy László emlékére)
Hogy telnek nemléted napjai Költő, a mélység kórusában, s hogyan viselkede a Nagy Víz fénymenyegződ káprázatában? Csillag iránt mutató kezed magasra emelte a zászlót, fészeredben igák és nyergek, templomodban káromkodások. A szeretet kapuja nyitva, nincsen megválthatatlan ember, mégis vannak partra vete ek, kikre nem emlékszik a tenger. Ígérd meg, figyeled a tengert s megmented a partra vete et, és röptetsz égen túli égen, papírsárkányra íro verset.
28
Szebeni Sándor ÉJSZAKAI ÉGEN (Nagy László halálára. 1978. január 30.)
Fényes arcod élő holdja kiválik. Nézlek, nézlek, megérintem rezgő tükörképed, fonák csodaként mennyet tükröző égen, fen vámján az űrbe kilő szárnyas igéknek. Lent micsoda morajlás, forgószél emeli kalyibám, ne siess vissza a földre, helyed az éjszakai égen. Elfordul a föld, árnyéka ke észeli a holdat, de gyönyörű álmod kibomlik az ellenséges éjben. Még kábult vagy, álmodat magyarázod. Ne félj az égen. Csillag csillagtól félhet-e? Mondd, ünnepek leheletében szálakra bomló szólamok szállongó sorát megtapsolnom érdemes-e?
29
Szebeni Sándor jemepgye nyelvre ültete versmintázatai ESZÉN AM, NOPV ILY ÍSIÉT Nagy László „Anyám ül, mint egy óriás” dallamára
Eszén am, nopv ily ísiét, hűgyce luvubzi vesv umíp, övv sűhlerémöl, répvmolét, avlubú tyeszű lot cumísz. Cöpv e cöhöv, nisv nihkemöl, tyisivpíl ímpo tyeceföp, e mészöl zasat eplyemöl, ulmimpín úliv gso kezöp!
TINNO MÉTYCŐM ÍLY RÉPVMOLE Miklya Zsolt „Semmi lányból egy pántlika” dallamára
Eb ekvő vésze, imtyuluvv, rifoh söcsfét e sohmoki, lot nno mész, pin ot lunyul, níh pin am pely codolmosi, nötv níhot sé, gyel sé golyem, lüvevke úv e gím gemü, jöly nihvepümke, zéspo limm, nóh ekvőv szov erü, eszü, lisitpín űkse, íktyelép lisityam, jömfet véköp év, fi pin vepépöl, nno mész, gyel tyim jekvövve répvmolév.
30
Szilvássy Ildikó TISZTOGATOK (Nagy László emlékére)
Világvégén üldögélek változást hordok bána ogó emlékeket sztogatok: szakadjon a rossz-szárnyú farkas-szemű madár árnya széjjel pa ogjon a nap-színű csorba-fülű edény zománca széjjel hasadjon a selyeminges zápor-szagú lárma zsinórja széjjel Közel a szívemhez, magas csalán erdők közt bólogató virágfejek, mint harangok.
31
Szilvássy Ildikó VOLNÉK (Nagy László emlékére)
volnék víz fölö ezt szere em volna közelről belelátni átlátszódni rajta volnék ég fölö megengedtem volna kőkabát nélkül repülni losba volnék tűz fölö átöltöztem volna dobogó erejű tündér-pirosába volnék föld fölö napvilágnak lánya felnőni lobogó fák kupolájába
32
Tóthárpád Ferenc ÁROKPARTON „Árokparton járok mindig”,¹ aszfaltos út fut melle em, csipkebokor s bari szőlő karmolász és táplál engem. Sietek, de lemaradok, mosolygok a fájó viccen: harmonikus a mozgásom, a lépésem mégis biccen. Varjak lepik el a tarlót... Anyám kovászt is csomagolt. Megint este, még sincs vége. Vállaimon szundít a hold.
¹ Nagy László Árokparton járok mindig című versének első sora
33
Tóthárpád Ferenc I. m. N. L. ¹ (90 éve születe N. L.)
Húsz voltam csak! Úgy hallo am, elvi ek a bársony kiscsikók! Égi ménest álmodtam temelléd, s próbálga am, ahogy Te is mondtad: Téglát raktam, új sort újabb sorra, közben pedig nem engedtem fogam közül a nagy ideát. Vad erőből, szőrén ülve, én, a tán. Mit nekem a Sors! Halál? Dehogy, rá sose gondoltam. Én csak húsz, Te ötvenhárom le él... Nem lá am, de hi em nagyon azt a túlsó, napsütö e partot, s hiszem még, hogy bármi is lehetne. Megfeste em, égete a tarló ahogy veled szaladtam, és... farigcsáltunk rejte rímeket. A világunk – hi ed volna? – fölö em is, többször megőrült. Nem maradt más, csak a félte versek, és ha jut még, néhány hű múzsacsók... no és persze: újabb évfordulók. Csak húsz voltam! Körbeve ek, elvi ek a bársony kiscsikók!
¹ Három vers (Őszi tarlón, amit meg is feste em; a Kiscsikó sirató és persze a Ki viszi át a Szerelmet) szolgált ürügyül, hogy új vers szülessen
34
Tóthárpád Ferenc KONTRASZT Csupa sujtás az ég,¹ lángot ve t a nap. Most még forog a föld. most még miséz a pap... E fényes ég ala , egy vízözön után mi még szennyes marad: a gondolat csupán.
¹ Nagy László Szárnyak zenéje című versének egy sora
35
Miklya Zsolt:
Kreatív írás- ritmusés hanggyakorlatok
Szóbeli ritmusgyakorlatok: Verstalálósok – Melyik N.L.-versből (versfordításból) való? Három szótagos sorzáró rímpárok: · ne kelljen / hevernem / ő küldjön / ne düljön (Adjon az Isten) · csata dúlt / beborúlt / regiment / nekiment (Három tücsök összejö ) · álmosa / táncosa / harsona / reszkető / elvető / csörtető (Himnusz minden időben) Ritmusalakzatok – különböző N.L.-versekből Ötszótagos szókapcsolatok ritmusvariációi – a metrikus ritmusrend alapján Ritmus ismétlése, majd hasonló szókapcsolatok gyűjtése – függetlenül a jelentéstől tá- - -tá-tá (adoniszi sor – hexameter utolsó két üteme, szapphói strófa zárósora) · Adjon az Isten · gyermekidőmet · Béta-sugárban -tá- -tá-tá (jambizáló sor) · dohánylevélből · pogány apámon · szülőhelyemnek tá-tá- -tá-tá · szívetszorító · káromkodásból · kérdésre választ - - -tá-tá · niko nember · idegeimben · nekem a kérés - -tá-tá-tá · idesodródtam · ropogás, bongás · te segíts engem tá- -tá-tá-tá · ütköző szarvú · hogy hitem széjjel · cson ehér házak tá-tá-tá-tá-tá · szédelgő lelkek · harmatban, zöldben · dárdának gyémánt (-köszörű)
38
Jellemző sormetszet ké éle ritmusrendben: 5//3 Válaszjáték – ütemhangsúllyal – asszociációs szókiegészítés a rímelő szavak helyén: Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, Hallásjáték – metrikus ritmussal – melyik sor szabályos jambikus lejtésű? Vasárnap, forró délután, elcsügged virág és leány. Toronyban harang tüzesül, fűszál pa ogva földre sül. (Forró vasárnap) Összete sormintázatok – Ki (vagy mi) viszi át a Szerelmet Létem ha végleg lemerűlt, ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezővé a sziklacsípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerűlt, ki re en a keselyűt! S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra!
– – | υ –| – υ| υ – υ υ | – υ| – υ| υ – – – | υ υ| – υ | υ – | υ υ υ| – –| υ υ – | – υ – – | – υ| – – | υ –| υ – – | – υ | υ υ| υ – | υ υ υ | – – | – υ| υ – υ υ | – υ| – υ| υ – – υ | – – | υ υ| υ – | – – – | υ –| – υ| – – | – – – | υ –| – υ| υ – υ – | – υ | υ υ| υ υ| – υ υ | υ –| υ –| – – | υ υ υ | – υ| υ –| – – | υ
––|υυ–|υυ–|υ υυ–|–υυ|––|υ
Példavers a hang-fordításgyakorlathoz (saját fordítás, próbaképpen) Napizzóm alszik Napizzóm alszik, oly sötét, rám hullik árnyék hűvöse, felhőköpenyt ölt fenn a lét árnyfaldosó kis grise. Csöpp csöppre hull, nincs irgalom, cikázó villám regiment, már múlt idő, hűlt nyári nyom, hogy nemrég még a Nap üzent.
39
Félbevágo vers A
Ke évágtunk egy Nagy László verset, ami nem volt nehéz, mert minden sora z szótagos, és az 5//5 sormetszet szerint tagolódik. Tehát csak le kelle húzni a „cipzárat”, és ke éválasztani a verset. A költőpár két tagja megkapja a vers egyik, illetve másik felét. Egymástól és az erede verstől függetlenül, de az erede szerkezetnek, a hangulatnak és a félsorok jelentéséhez illeszkedően ki kell egészíteni teljes értékűvé a verset. Ha sikerül, két új vers keletkezik. A vers páros rímszerkezetű, ütemhangsúlyos, változatos metrikai variációkat tartalmaz. A megado versfél központozásán lehet változtatni (pl. vesszőt kivenni vagy betenni), toldalékolásán viszont nem. A játék kedvéért érdemes úgy is elolvasni, hogy mindkét költő a maga által írt versfelet olvassa, soronként, egymásra felelve. Így a vers „értelmetlen” ugyan, ám a ritmikája teljes értékű lehet. Zenei feladat: Jelentéstől függetlenül a hívó, illetve a válasz sorfelek ritmikáját megkeresni és kiegészíteni.
Állok a rozsdás, … gyermekidőmet … Harmatban, zöldben, … szívetszorító … Valaha voltam … nem fogódzha am … Könnyemen át is … s örömem villant … Dérütö rétre … nem tud már sírni, … Dalát ő adta … magát az ádáz …
40
Félbevágo vers B
Ke évágtunk egy Nagy László verset, ami nem volt nehéz, mert minden sora z szótagos, és az 5//5 sormetszet szerint tagolódik. Tehát csak le kelle húzni a „cipzárat”, és ke éválasztani a verset. A költőpár két tagja megkapja a vers egyik, illetve másik felét. Egymástól és az erede verstől függetlenül, de az erede szerkezetnek, a hangulatnak és a félsorok jelentéséhez illeszkedően ki kell egészíteni teljes értékűvé a verset. Ha sikerül, két új vers keletkezik. A vers páros rímszerkezetű, ütemhangsúlyos, változatos metrikai variációkat tartalmaz. A megado versfél központozásán lehet változtatni (pl. vesszőt kivenni vagy betenni), toldalékolásán viszont nem. A játék kedvéért érdemes úgy is elolvasni, hogy mindkét költő a maga által írt versfelet olvassa, soronként, egymásra felelve. Így a vers „értelmetlen” ugyan, ám a ritmikája teljes értékű lehet. Zenei feladat: Jelentéstől függetlenül a hívó, illetve a válasz sorfelek ritmikáját megkeresni és kiegészíteni.
… dérütö réten, … visszaidézem. … íme, i látom … kis ballagásom. … magam dajkája, … én az anyámba. … el-eltünődtem … már a mezőben. … megjö a férfi, … soha békélni. … nyargaló szélnek, … hullámverésnek.
41
„Ékes fekete” szerelemhimnusz
Nagy László versfordításai közö , a délszláv népköltészet szerelmi lírájában találjuk a „Menyecske, ékes fekete” című verset. Ha jobban megnézzük és ritmizáljuk, nyomokban ambroziánus himnuszsorokat tartalmaz: néhol jambikus lüktetésű, nyolc szótagos, és stabilan 5//3 metszetű sorok. Feladat: a vers első hét sorát a témának és a versformának megfelelően folytatni, legalább négy sorral (többel is lehet). Zenei feladat: Recitáló dallamú, párbeszédes előadás (due ) – mind a meglévő, mind a szerze szövegekre.
Menyecske, ékes fekete, Mért jársz a kútra szomorún? Vizeskorsóid nehezek? Súlyos a nyaklánc nyakadon? Korsóim nem oly nehezek, Nem súly a nyaklánc nyakamon, Nagy súly nekem a szerelem: …
42
Hang-fordításgyakorlat
Megszülete az „Anyám ül, mint egy óriás” c. Nagy László vers jemepgye nyelvre való kitűnő fordítása, Szebeni Sándor tollából. Most feledkezzünk meg egy kicsit az erede versről, s a fordításon keresztül közelítsük meg újra. A jemepgye nyelv hangzása s az erede versritmus egy új verszenét teremte , nyilván e nyelv sajátosságai szerint. Feladat: a verszene alapján visszafordítani a verset magyar nyelvre. Nem az a cél, hogy az erede Nagy László verset minél jobban megközelítse a fordítás, hanem az, hogy a jemepgye nyelvre fordíto vers hangzására, zenéjére ráhangolódva szülessenek minél „hűbb” fordítások. Zenei feladat: dallamírás, hangszerelés az Eszén am… alapján, rögtönzö előadással. A magyar szövegek adoptálása a zenéhez, illetve kiválasztani, melyik zenei feldolgozáshoz melyik magyar nyelvű „műfordítás” illik legjobban.
Eszén am, nopv ily ísiét Eszén am, nopv ily ísiét, hűgyce luvubzi vesv umíp, övv sűhlerémöl, répvmolét, avlubú tyeszű lot cumísz. Cöpv e cöhöv, nisv nihkemöl, tyisivpíl ímpo tyeceföp, e mészöl zasat eplyemöl, ulmimpín úliv gso kezöp!
43
Jelentéskontrasztok
Muszáj vagy nem muszáj, ez i a kérdés – Nagy László és József A la alábbi versei alapján. Hős vagy an hős? Lehetek-e még hős egyáltalán? A mindennapokban. Na és kié a dicsőség? Van (lesz) vagy nincs kegyelem? S mi az emberé: dicsőség vagy kegyelem? Feladat: Kontraszthatású költeményben megfogalmazni a fen dilemmát, és nem csak a jelentés szintjén. Keletkezzen kontraszt, feszültség a két versrendszer: a himnusz jambikus lüktetése, a metrumok játéka és az ütemhangsúlyos verselés, az ütemhangsúly botozó „túlsúlya” közö . Zenei feladat: hogyan szól a kontrasztok zenéje? A zene nyelvén megfogalmazni, a beszélt nyelv jelentésrétege nélkül, csak a beszélt nyelv ritmikája segítségével.
Nagy László: Szárnyak zenéje (részlet) Szakad az ember veséje, De az űrt álma belengi, Muszáj dicsőnek lenni, Nincs kegyelem.
József A la: Szállj költemény Szállj költemény, szólj költemény mindenkihez külön-külön, hogy élünk ám és van remény, van idő, csipjük csak fülön. Nyugtasd a gazdagok riadt kis lelkét – lesz majd kegyelem. Forrást kutat, nem vért itat a szabadság s a szerelem. Szólitsd, mint méla borjuszáj a szorgalmas szegényeket rágd a szivükbe - nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet.
44
Ritmizált történet Nagy László alább olvasható „Kiscsikó-sirató” című verse sokak által ismert, mí kus erejű elbeszélés. Az elbeszélő költészetünkre jellemző 12 szótagos sorok helye i 11 szótagos sorokat találunk, méghozzá szabályos 6//5 metszetű rendben. Így szinte természetesen keletkezik minden sor végén egy szünetnyi rés, ráadásul a rímek is hiányoznak, mindke ő hiányérzetet kelt, feszültséget teremt a mai fül számára. Tehát a hiány, a szünet – mint nega v forma – is hozzátartozik a vershez. Feladat: Formailag a 6//5-ös, rím nélküli elbeszélő hangot követve kell írni egy verset, ami elmond egy mi kus erejű gyerekkori emléket. I most „tabu” a rím, az ősköltészetre jellemző gondolatritmus veszi át a szerepét. Zenei feladat: Zenei elbeszélő s lus, előadásmód keresése és próbája a Kiscsikósiratóhoz hasonló, „hiányt”, veszteséget hordozó versformához. (Az erede és/vagy a most szerze szövegek felhasználásával.) Fehér volt az anyád, te meg fekete, anyádat elásták, de te nem tudtad, lefeküdtem melléd, simoga alak, sajnáltalak téged, bársony-kiscsikó, puha volt a füled, mint a kisnyulé, nyakadon a csengő piros szalagon, de te nem csenge él, bársony-kiscsikó, szívedet hallga am, alig dobogo , tarto am orrodhoz gyenge tollpihét, tollpihén a lelked alig remege , sira alak téged, bársony-kiscsikó, nem kelle már neked a dudlis üveg, inkább földhöz verted halántékodat, tejfoggal haraptad piros nyelvedet, siratlak, siratlak, bársony-kiscsikó, bőrödet lehúzták, szárítják napon, sírodat megásták a meggyfák alá, gyönge a te csontod, mint a babáké, a hajnali harmat széjjel őröli, bőrödből csinálnak fekete sipkát, drága bőrtarisznyát borosüvegnek, siratlak, siratlak, bársony-kiscsikó, a gyenge lucernát nyulak csipkedik, o ficánkolsz te a csillagok közö , onnan megrugdosod az én szivemet, minden reményünket befödi a hó, siratlak, siratlak, bársony-kiscsikó.
45
Ki viszi át – ritmusgyakorlat
Nagy László „Ki viszi át a Szerelmet” című verse tele van ritmusvariációkkal. Ha csak a verszenét hallgatjuk, mintha egy klasszikus dzsesszdarabot hallgatnánk. Minden sor más és más ritmusvariációval lep meg, ami végig fenntartja a figyelmet és a feszültséget. S mivel a vers tema zálja is a lüktetést a verőerek becézésével, most a ritmuskép szögekkel való kiverése következik. Feladat: a metrikus ( és tá értékű rövid és hosszú szótagok) és az ütemhangsúlyos (fő és mellékhangsúlyos szótagok) ritmuselemek különböző szögekkel való jelölése. Ti és tá szögek a sorokban, fő és mellékhangsúly szögek a sorok ala . A négy ritmuselemnek megfelelő szögek választása. További feladatlehetőségek: verslábak, ütemegységek jelölése befő es gumikkal (vagy zsineggel). Zenei feladat: Ritmuszene a ké éle ritmusrendszer együ es hangzására építve. Alkalmi ritmuszenekar – ütők lehetnek a kalapácsok (szögek) is.
Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet Létem ha végleg lemerűlt, ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezővé a sziklacsípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerűlt, ki re en a keselyűt! S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra!
46
Az Alkotótáborban született versek
Választo feladatom Nagy László „Kiscsikó-sirató” című, 11 szótagos, szabályos 6 ‖ 5 metszetű, rímtelen sorokból felépíte versének formai jegyeit követve, az ősköltészetre jellemző gondolatritmust előtérbe helyezve egy olyan szöveg megalkotása volt, amely egy mi kus erejű gyermekkori emléket „beszél el”. (ld. 45. oldal) Ennek alapján születe Kisgyőrben az alább olvasható írásom. ***
Bátai Tibor VILLANÁS (LÉGYPAPÍROK A NÉPBOLTBAN) Egyszer csak bevillan ‖ a népbolt ócska, özönvíz elő ‖ ven látora és a légáramban ‖ libegve lengő légypapírok képe. ‖ Esküdni mernék, egyszer sem gondoltam ‖ rájuk azóta, pedig legalább húsz ‖ percet bámultam őket, míg végre rám ‖ nem került a sor. Elhadartam listám, ‖ és csúnyán el is véte em – szerencse, ‖ hogy még időben javítani tudtam ‖ fizetés elő –, mert hiszen közben is ‖ csak azokra a fölragadt legyekre ‖ tudtam gondolni. Látszatra teljesen ‖ megdelejeztek. Persze távolról sem ‖ az első eset volt, hogy a látvánnyal ‖ szembesülhe em, hétévesen pedig ‖ már túljuto am a csapdába ese ‖ ám sikeresen még élve kimente ‖ áldozatokkal elvégze nagyfiús ‖ kísérleteken is. Most egészes más ‖ okból izga ak: mindössze egy könnyen ‖ előhívható képhez igyekeztem ‖ kötni a napot, hogy később bármikor ‖ felidézhessem. Ötvennyolc június ‖ zenhatodik napja volt, és éppen ‖ a Balatonnál nyaraltunk. Sikerült ‖ azt a dátumot egy teljes életre ‖ megjegyeznem, a látványhoz kapcsolás ‖ trükkjére pedig egyáltalán nem volt ‖ szükség. Most szinte megborzongtat mégis ‖ ahogy bevillan.
48
A „Ritmizált történet” című feladatra készült az alábbi vers. (ld. 45. oldal) ***
Deák-Sárosi László ÖSSZE-FÜGGÉSEK Legyűrni e távot gyenge volt lábam, Végtelen hegyeknek zegzugos útján Olvasni tanultam fűt fát s virágot. Böngészve a tájat mint az ábécét Szívem majd kiugro : végére érnem, Lássam meg a tkot, hol nincs több s tovább. De jaj, az ábécé zsére ért egyszer, Szavaknak ösvénye elfogyo szintúgy, S szövegmezőknek is feltűnt határuk, Amint kerekeken tekertem végig. Ó csak láthatnám a betűk sejtjeit S egy messzi csillagról e földi távot.
49
A „Hang-fordításgyakorlat” című feladatra készült az alábbi vers. (ld. 43. oldal) ***
Kovács Árpád E SZÉNÁN COPFOD HAJSZÍNÉT... E szénán copfod hajszínét újra vegyí , ím, a nap: őszült fejedre répalét anya, míg töltesz: lásd magad! Ősz szőkeséged is, te nem hiszed bár, újult anyaöl: mint mészkő-varázs a hegyen, mint farago kő: tündököl.
50
A „Hang-fordításgyakorlat” című feladatra készült az alábbi vers. (ld. 43. oldal) ***
Tóthárpád Ferenc A VERS, NO ÉS A VERSROKON Eléd teszem le életem, ha közhely is, te úgy se bánd! A jó poéta csak terem. Vagy függőbe, vagy épp haránt a sort a sorra úgy rakom, ahogy most épp a kellemem kivánja, és a sok rokon! Csak most segíts meg Istenem!
51
Az „Ékes fekete” szerelemhimnusz című feladatra készült az alábbi vers. (ld. 42. oldal) ***
Szokolay Zoltán „ÉKES FEKETE” SZERELEMHIMNUSZ Nagy László délszláv népköltésze fordítása nyomán
– Menyecske, ékes fekete, Mért jársz a kútra szomorún? Vizeskorsóid nehezek? Súlyos a nyaklánc nyakadon? – Korsóim nem oly nehezek, Nem súly a nyaklánc nyakamon, Nagy súly nekem a szerelem: tokban tarto hatalom, amelyről nem beszélhetek, az fojtogat, de folytatom: A kútra sem vízért megyek, arcom pírját hűsíteném, megláthatják, úgy reszketek, hogy van remény, vagy nincs remény, eljön-e, kit nem ismerek, az a kockásinges legény... Karjába álmodom magam, édes álom, s az ébredés ólomsúlynál is nehezebb, idejön-e? vagy messze van? ezért járok a kútra, és... de csi , most nem beszélhetek, késő van, megjö az uram.
Dőlt betűvel Nagy László sorai
52
Miklya Zsolt SOSEM Kovács Árpádnak Nagy László és a „Nyári erdőn” nyomán
„Futunk kutyául-emberül”, nem mond tétlennek senki sem, „létem, ha végleg lemerül”, kutyáim lesznek még, hiszem. A két bolondos eb virul levéllel rojtos szőnyegén, gyertyánilla al boldogul nélkülem is a két egyén. Hiszem, az eb-lét nem merül, átúsznak ke en biztatón, és sosem lesznek egyedül túl léten és túl lé olyón. A túlpart fűzei közö fennen csaholva hirde k, a gazdi már elköltözö , magunk vagyunk, az istenit. 2015. július 31-én
53
Szebeni Sándor KISGYŐRI TÁJOLÓ I Kisgyőrben úgy nyúlok a vershez, hogy időm kimért s leírt szóm fegyelmez. Ez ösztökél, hogy ne csináljak mást, nyomban kezdjem a helynév sorolást. Kőlyukgalya, Rudagalya, Galyaárnyék, jobb a hűsben, mint ha fényességben járnék. Koldus taszító, Kígyós, Fekete sár, van, kire az éj meddő magánya száll. Vasérc-lápa, Hársas-lápa, Szedres-lápa, o lóg vízbe, patakvízbe a hegy lába. Nagy bodzás, Kis bodzás, Bodzástető, Kékmező, Nyírmező, Hintós mező. Mindent kínált, mi tőle telhete , csak pompázo , mert erre küldete . Dorongos, Bekény, Mocsolyás, Disznós berek, Kánya-folyás. Az emlékezet lyukas vén edény, mind elcsorgo mit töltöge em én. Gábor-kő, Kurta-hegy, Lukas-teber, ki lenéz, a mélységtől szédül el. Almás-bérc, Somos-bérc, Remete-hegy, odafenn minden sztább, fényesebb. Gyertyán-völgy, Csókás-völgy, Nagy som-völgy, mélyükön füstszürkén ül a köd. Juhkosár, Dobogó, Gerebcse, eltűnnek a rájuk dőlő estbe’. Rako yás, Tippanos, Magyalos, jó lenne oda visszamenni most. Sügér kút, Gyertyán kút, Vándor kút, frissítő vizükhöz visz az út. Major vár, Som vár, Kecske vár, Nagy lejtő, Kőporos, Kőhatár. Tölgyek, bükkök, hársak, kőrisfák, lombjukon öröklét suhan át. Tölgyesmátra, Bükkösmátra, Fiókmátra, Ölelkező ős-testvérek: Bükk és Mátra. Homlokuk az eget érje, csillag fusson tetejére!
54
Szebeni Sándor KISGYŐRTŐL BÚCSÚZÓ Fából farago kép, szelíd bükkalji táj, város kötözö je, én, elsietek. És nem viszek el mást: pár színt a nyaradból, koraes zsongást, mást nem vihetek. De vésd fel az arcom fákra, kövekre! Őrizd meg elillant, szép napjaimat. Sebes ár az idő, elönt iszapával, maréknyi ezüstöm szétszórja a hab. Ám i , vadonodban meglelem magamat. Mint lepkét a borostyán megőriz a táj. Ha elhagy az emlék, szólítsd meg az erdőt, hogy tűnt nyaraidnak nyomára találj!
55
Nagy László emlékest
Megnyitó (Grúz A lla) Hangraforgó (Nagy László: Adjon az Isten) Nagy László (Himnusz minden időben - archív hangfelvétel) Köszöntés (Faggyas László) Dombi Tinódy László (A kőlények éneke Mi hír rólam, hol vagyok? Kéklő űrben) Live Coals (Nagy László: Ne hagyj a csontokon állnom) Deák-Sárosi László (Hozzuk vissza a szerelmet) Bátai Tibor (Ére ünk végre eljövendő Fohász) Kasó Tibor (Bátai Tibor: Fohász Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet Kovács Árpád: Nyári erdőn) Kovács Árpád (Nyári erdőn E szénán copfod hajszínét... Fecske Csaba: Nem jön senki) Fecske Csaba (Iszkázon)
58
Kecskeméthy Lilla – km: F. Sipos Bea (Nagy László: Táncbeli tánc-szók) Bogdán Krisz na (Tóthárpád Ferenc: Árokparton Tóthátpád Ferenc: I. m. N. L.) Bodroghalmi László – Bodroghalmi Levente (Nagy László: Az én szívem Nagy László: Májusi rózsa) Miklya Zsolt (Tutajon Játék nyári nappal Sosem) Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet – (performance) (Kalapácsra hangszerelve előadják: Miklya Zsolt, Kovács Árpád, F. Sipos Bea és Faggyas László) Vendéghang (Sinka István: Színek gyásza Nagy László: Tűz) Oláh László (Nagy László: Tűz) Szokolay Zoltán (Nagy László: Gyászom a Színészkirályért) Szebeni Sándor („Létem ha végleg lemerült” Kisgyőri tájoló Kisgyőrtől búcsúzó) Hangraforgó (Nagy László: Tűz-szivárvány)
59
Utórezgések
Hazatérve a Kisgyőrben születe szöveget huszonkét szótagból álló sorokra tördeltem át, és a 6 ‖ 5-ös metszetek kötö sége mia választo , számomra kevésbé oda illőnek tűnő néhány szót e ől a kötö ségtől immár eltekintve, alkalmasabbnak ítélt fordulatra cseréltem. (ld. 48. oldal) Így születe meg a továbbiakban olvasható szöveg. ***
Bátai Tibor VILLANÁS (LÉGYPAPÍROK A NÉPBOLTBAN) Meglep, amikor bevillan a népbolt özönvíz elő ven látora kelte e légáramban lengedező légypapírok képe. Esküdni mernék, azóta sem gondoltam rájuk, pedig legalább negyedórát mérege em őket, míg végre rám nem került a sor. Elhadartam a listát, csúnyán el is véte em – szerencsére még időben helyesbíte em, mielő fize em volna –, hiszen közben is azokon a ragacsos szalagokon járt az eszem. Látszatra teljesen megdelejeztek. Persze távolról sem ez volt az első alkalom szembesülnöm látványukkal, hétévesen pedig már túljuto am a csapdába ese , ám sikeresen élve kimente példányokkal végze , úgymond nagyfiús kísérleteken is. Ezú al egész más okból izga ak: mindössze egy könnyen előhívható képhez igyekeztem kötni a napot, hogy azután felidézve bármikor eszembe jusson. Ötvennyolc június zenhatodikát írtunk, s éppen a Balatonnál nyaraltunk. Egy életre sikerült megjegyeznem a dátumot, ám a látványhoz kapcsolás trükkjére egyáltalán nem volt szükség. Most mégis megborzongtat az élmény, hogy bevillant.
62
Miklya Zsolt SZÉL Nagy László „Tűz” c. verse nyomán, Oláh László dallamai hatására
Szél te levegő iramát áramosító hol i hol o felbukkanó vadlúdcsapat nyomvonalát fölibénk igazító szél te lépésenként táncra kelő létnyomainkon átsuhanó nemze parkok fölö is páratlan jelkövető szél te piros szoknyás vad szerető szórt ncseinket átkócoló szárnyainkat elvárásszint fölé emelő szél te
63
Szebeni Sándor TYÍM Miklya Zsolt „Szél” c. versének jemepgye nyelvre fordítása
Tyím vi mizigú osenét ésenötóvő jöm ovv jöm övv gimcüllepő zefműfgyerev szönzöpemév gumocipl ohebóvő tyim vi mírí plipv vépdse limú mívszöneoplöp évtüjepő pinbivo reslöl gumuvv ot résevmez kimluzivú tyím vi rosöt työlszét zef tyisivú työsv vopgyiopliv évlődömő tyésszeoplev imzéséttyopv gumí inimú tyim vi
64
