Nadasy, Istvaji. Hotel Canada 34IS. NiH6

Nadasy, Istvaji

Hotel Canada

PH 34IS

NiH6

Nádasy Istvá

n

HOTEL CANADA Egy new-comer síró és

nevet

görcsei

1

-l^B^^K

"í

v'W'

x^*^*^^^'

£_0

'*•*# ^

S'^atín^

'^r

3Í '^^

5^^

Digitized by the Internet Archive in

2010 with funding from University of Toronto

http://www.archive.org/details/hotelcanadaegyneOOnd

PRINTED IN CANADA Készült Bocskói Ede könyvnyomtató-mester nyomdájában.

CANADIAN PEINTING SEEVICE Toronto, Ont. Tel.

:

287

WAlnut

COLLEGE

2-8831.

ST.

Nádasylstvá

Egy new-comer síró

Fischer

és

Miliály

n

nevet

rajzaival

Sf^ttncc

görcsei

PH 3415

NiHfo L

BRARY 730933

UNIVERSITY OF TORONTO

I.

ROSSZ Napok

óta

Fejezet.

]\IOST A

jártuk a

várost,

HA T AE mint a megszállottak. mi pedig szörnyül-

Petit és Zsuzsit a szomszédokra bíztuk,

ködve néztük az iszonyatos sebeket. A Bánya és Energiaügyi Minisztériumon mintegy hatvan lövést olvastunk meg. Egyesek szerint a nagy középületeket azért rombolták öszsze,

hogy legyzzék saját félelmüket az oroszok.

A

a korom, a téglapor és a hullaszag úgy küdt a város felett, mint egy fekete lobogó. füst,

Nem

fe-

egymásnak, hogy e megszállott nem egyéb, mint búcsú. Ekkor még semmi határozott tervünk sem volt. A forradalom mámora már elszállt, csak az oroszdúlás rettegése élt bennünk. kiabálta Fogd a kezem! Miért engedsz el? idegesen Magda, amint egy orosz páncélos kocsi közeledett felénk. Hihetetlen gyorsan futkároztak ezek a hatalmas szörnyek, csikorgó hemyótalpukkal még a köveket is vallottuk be

rohanáíí a szétdúlt városon

—

—

m,€ggyalázták.

— Dehogy eresztelek Édesem vagyok. Ne nézd ket, — (húzd a fejkötdet a szemedbe, — kiabáltam, vissza, hogy a pokoli zajt túlharsogjam. — Méghogy én nézem ket? — sziszegte Magda méltatlanel

!

Itt

kodva.

Ha

ismersökkel

találkoztunk,

megállottunk és megkérdeztük egymást

szemvillanásnyira

— Mentek? Maradtok? A válaszok rövidek voltak. — Menni Tudsz yalamit? kellene.

A társzélét

sors kegyetlen akaratából az ország nyugati ha-

sem Magda, sem

én,

nem

ismertük.

Ó

déli,

én ke-

születés voltam. Mit kellene tenni?

leti

A pokoli acélláva, amely fejünk napokon át csóváit és a sebek, amiket láttunk meggyztek arról, hogy maradni tovább nem szabad. Magda azt mondotta

felett szórta

— Meg tenni a gyermekekért. válaszoltam: Én — A gj-ermekekért magunkért kell

azt

ifi,

A

is.

A hosszú félelemtl éjszakákon sokat beszélgettünk barátok-

telefonhálózat csak részben sérült.

terhes kal,

napokon

és

ismersökkel.

— Hát Ti még vagytok? — kérdezte egyik-is, másik-is. — Nem ismerjük az utakat, lehetségeket. itt

Hajnalig ültünk a térkép eltt és tanulmányoztuk eddig csupán a földrajzkönyböl ismert városok neveit. Nézd, mondotta Magitt nincs más megoldás átvisz csempészt kell szerezni, aki egy da a határon. Csempészt? ersítette Magda. Majd kisvártatva Igen, csempészt ismeretlen falvak,

— —

—

—

— —

—

—

folytatta.

—

De mondd milyen is egy csempész ? Nála a küls sokat számított. Engem is az elfaragott álam-

-

ért és hosszú kezeimért szeretett meg.

Gyorsan végigfutott számos bünper az agyamon, mégsem képem egy csempészrl. Megnyugtatásul azt mondottam Tudod, olyan hosszú keze van, mint egy sebésznek. O is volt kialakult

— a kezeivel dolgozik. — Kezeivel — csodálkozott Magda. — Igen, — igen — ersítgettem. A menekült az egyik ?

szágból átemeli a másikba. Magda kicsit haragudott, hogy tervét.

or-

nem veszem komolyan

a

De

azért a rettegés torkon ragadott engem lyan folytattam:

is,

rögtön komo-

— Te vállalod a felelsséget, liogy ismeretlen csempész kezeibe kerüljünk, hiszen annyi rosszat hallani? — — Én nem akarok tovább orosz megszállás alatt élni

folytatta

Magda inkább rábízom magam egy ismeretlen csem:

pészre.

—

A

gyerekeidet is? kérdeztem, hogy tovább feszítsem a

húrt.

— mondotta Magda határozottan. — Képzeld — okoskodtam — talán kezd, talán —

i

ket

is,

el

meretlen orvos s te

—

operál téged

rá mered bízni

Magad?

életveszélyes

lelkiis-

állapotban

—

—

Nincs más választásom, hongzott az elszánt felelet. Határoztunk tehát, sürgsen csempészt kell keresni Az oroszok már fésülték át az egyes házakat, rendrnek álcázott ávósok kíséretében, s a mi utcánkban is jártak. Még élénken élt bennünk az 1951-es házkutatás riasztó emléke.

|:^

Ekkor egj rokonunktól dönt

hírt kaptunk.

— Tibor átjutott a határon. — Hogyan? — kérdeztem izgatottan. — Csempész — S hol lakik az a csempész? — kérdeztem. — egy eldugott határmenti falu nevét — S mi a csempész neve — faggattam. — János — Vezetékneve nincs? — csodálkoztam. — Azt nem tudjuk, de í^ ismeri az egész környék. i

vitte át.

T.-én, s itt

említette.

?

bácsi.

;

Eddig a beszélgetés. És én, aki néha napokig viaskodtam ®gy-egy jobb szóért, kifejezésért, s minden i)€rcselekmény útját úgy számítottam ki, mint a katona az ágyúgolyóét,

sokszor hónapokig,

tem egy-egy védencem

vélt

nem

egyszer évekig vereked-

igazáért*

—

most pillanatok

alatt határoztam.

— Elmegyünk — Az

megkeressük János bácsit. rögtön jogersnek is hirdettem ki. Megyünk. Lázasan csomagolunk. Ki-be, ki-be. Végül úgy határoztunk, semmi mást nem yiszönk, mint egy-egy ítéletet

is

T.-re és

aktatáskát váltás fehérnemvel, falásnyi ennivalót és tiszIndokolásul azt mondtam: én végigcsináltam

títószereket.

a voronyezsi visszavonulást, a

menekülknek

ellenségei a tárgyak, amiket cipel.

Nem

sokszor halálos viszünk semmit sem.

magunkkal, mert akhogy a különböz segélyszervek tizenkét nylon fogkefével fogunk megérkez-

(Tisztítószereket is csak azért vittünk

még nem

kor

jóvoltából

sejtettük,

ni Canadába.)

Közben állandóan az ismeretlen János

bácsiról beszél-

gettünk, mintha a család régi rokona volna.

A gyerekeknek csak este mondottuk meg, hogy hajnalban indulunk. Zsuzsi sírni kezdett: Az öis&zes babáimat itt kell hagyjam? kérdezte. Megnyugtattuk. A legkisebbet a fürdkáddal, azt hozhatod. Az egész nem volt több egy incsTiél. Tudod mondottuk Irén nénitl rengeteg babát fogsz kapni Canadá-

—

—

—

—

—

ban.

Zsuzsi így valahogy megnyugodott, Petit viszont a lelkiismerete háborgatta.

— van nálunk a Kelemen Palkó könyve, hogy adom vissza? — kérdezte. — Nézd- ha sikerül átjutnunk a határon, az Ügyvédi Kamara rendel majd egy gondnokot az fogja visszaadni Ha meg „lebukunk" — hát akkor Te fogod visszaadni, — mondotItt

s

tam

kissé bizonytalanul

Peti rögtön átvette a gondolatomat, s azt kérdezte

— Azért ugye jobb volna Apuci, ha átjutnánk? — Bizony jobb — akkorát sóhajtottam, hogy a súroló babának — kedvenc kerámiám volt az íróasztalon — majdnem felrepült a szoknyája. Hajnalban Zsuzsi puszit hintve, — így búcsúzott — Szervusz íróasztal! — ez hízelgés volt felém. — Szervusz írógép — ez hízelgés volt Anyu mert neki perirataimat. diktáltam a — Szervusz rádió — ez hízelgés volt Peti aM imádta a — Szervusz kis lakás — ez egy hatalmas könnycsepp volt s

!

i

felé,

!

felé,

!

rádiót.

!

az otthon

8

felé,

ahol négyen szeretetben,, szerényen, a kom-

munista rendszerrel szembenálló, szívós elszigeteltségben tük egyszer életünket.

él-

A

párezer forint megmaradt készpénzt és a kb. 50 gramm aranyat elosztottuk egymás között, s a nyakunkra varrt zacs-

kókba

tettük.

Hajnalban lábujjhegyen osontunk le a negyedik emeletrl, nehogy a kommunista házfelügyeln megneszeljeszökésünket.

Amikor éppen

az ajtóhoz

értünk,

szegény

hatalma-

Peti

sat tüsszentett.

— tördeltem a kezeimet — végünk a Tedd az orrod van, már fordulhatunk kenddet, meg bennünket. — vádoltam igazságtalanul a gyereket. elértük, — megAmikor azonban már a második sarkot Magda — Seprönyélen lovagol az még az éjszakában, Istennek

—

Lebuktunk Petikém

elé

is vissza.

te ölsz

233eb-

>

is

szólalt

is.

hál'

nem

ébredt

Az

fel.

metsz decemberi

utcasarkon

szél

fújdogált.

hogy kivigyen a vasútra. Ügyvédje voltam neki, afféle családi ügyvéd. Most szolgálatkészen vállalkozott arra, hogy kivisz a pályaudIdejött értünk Artúr bácsd a taxijával,

varra.

— Pénzt üem fogadok — mondotta — el

kell az útra az ügy-

véd úrnak. Búcsúzóul sok szerencsét kívánt, megcsókolta a gyerekeket, engem és Magdát is. A benyomásom az volt, mintha egy pillanatnál hosszabb ideig idzött volna a Magda arcán, d« Istenem, egy menekül nem mindent figyel meg pontosan. Hálatelt szívvel búcsúztunk el tle. A vonatban sikerült mindannyiunknak ülhelyet kapnunk. Ez nagy szó volt. mert az utazás hajnaltól kés estig tartott. A vonat heringes dobozhoz volt hasonló. Alighogy elhelyezkedtünk a vonaton, a nyíltszív Peti azt kérdezt©

— Mondd Apu, ez

a sok ember

mind külföldre szökik?

?

óriási nevetés.

Én már napok

óta készültem, mint egy védbeszédre, mit

fogok mondani,

(ha igazoltatnak,

kihez

megyünk

stb., s

most

— gondoltam — soha többet nem szököm veled külföldre, csak

Peti egy pillanat alatt elárult. Megállj kölyök

magamban

most az egyszer sikerüljön. Azután a kalauz jött s miközben a jegyeket

kezelte, azt

mon-

dotta:

— Ebkez még T.-ben pótjegyet váltani — Pótjegyet? — kérdeztem dermedten. Hova? — Canadába — válaszolta nevetve. kell

'

Most már nem volt kétségem, hogy a szerelvény kétmind szökni készül. Gyrben sokan leszálltak a vonatról és különböz irányokban szétszéledtek. Mi mentünk tovább. T. eltt a ezer utasa

kalauz izgatottan fülembe súgta:

— A sízerelvényt orosz katonák várják. Értesítést kaptam, igazoltatás — Az Isten legyen irgalmas magukkal — mondotta — a lesz.

s

gyermekeket hosszasan nézegette. T,-nél valóban igazoltatás várt. Orosz és magyar határörök leszállították az utasokat, s terelték be egy hommég indulás eltt valaki Pesten azt bárba. Nekem

—

—

mondotta, hogy legjobb az utolsó koícsiba szállni, ha baj van, onnan könnyebb a szökést megkísérelni. így is tettünk. súgtam oda Szaladjunk a kocsi végére s szálljunk le Magdának. Itt azonban egy fiatal magyar határr állta

—

—

utunkat.

Az

oroszok valahol a szerelvény közepe táján terelték a népet. Fojtott sírás, kiabálás, lárma hallatszott mindenünnen.

A határr

azt kérdezte

— Hol a személyi igazolvány I

?

Hirtelen átvillant az agyamon,

— Magda

szép,

szke

a«z-

a fényképét, mert ha az enyémet meglátja, akkor biztosan nem enged tovább. Ingerülten rászóltam Magdára szony, mutassa

—

Hát miért nem. mutatod a

vitéz

úrnak az igazolványo-

dat?

A

határr nézte a fényképet, forgatta az

igazolványt

s

így szólt:

— Nincs benne a 10

2.

számú szelvény, a határsáv igazolvány

I

— Az szükséges? Érdekes. Pesten azt — próbáltam, átsiklani — De bizony — mondotta a határr. is

mondották nem

rajta.

kell,

kell

Anélkül

nem

le-

het határsávban közlekedni, mert akkor szökevénynek tekintjük,

—Ó

feleltem

könnyedséget tetetve

—

akkor majd

,

leg-

közelebb ki fogjuk váltani. Tudja, János bácsihoz jöttünk

A

gyerekek olyan régen nem ettek jó falatot, szegények nagy a hangom, éltek Pesten, tovább folytattam volna, harcokat át s így Zsuzsi sírni kezdett. rettenetesen Érzéde nem tudtam, mert keny lelkét a szuronyos katona és az éjszakai igazoltatás disznótorra.

—

s itt

kissé

—

könyörgre fogtam

—

.

nagyon megviselte. Elkezdtem csitítgatni a gyereket: Ne sírj kisleányom, nemsokára János bácsinál leszünk, mondottanb félszemem fogsz aludni is nemsokára ... azonban állandóan a katonán volt, s hirtelen azt vettem észre, hogy a katona tétovázik. Gyorsan cselekedtem. Elkaptam tle az igazolványt, kezét jól megszorítottam s azt mondottam

—

—

i

— Isten áldja meg. — Gy*ertek gyerekek — tereltem járr

az orosz

vonat végéhez

a

már

is

ért,

a családot s mire

mi bent voltunk a

vasútmenti erdben.

A

hold szürke fátyola mögül csak sejttette tompa fényét. Leültünk egy tönk szélére, s úgy hallgattuk a saját szívverésünket.

Zsuzsi törte

meg

— Hol

alszunk

lahogy

otthoni

a csendet:

—

ma

Ezek még vaéjjel? Éhes vagyok! hangok Voltak. Sírás után rendszerint megéhezett. Enni azonban mégsem volt idnk, mert megviselt idegeinkkel neszeket véltünk hallani az erdben. parancsoltam s Gyerünk azonnal a köves útra

—

—

már indultunk

is

tudós csetmpész.

—

Dobd

—

a távolban pislákoló falu felé, ahol Já-

nos bácsi lakott, a szökéstan professzora,

—

<

le

szóltam idegesen

az

ismertnevü

—

magadról azt a cellofán kabátot Magdára úgy zörög, mintha pléh-

—

11

bi

lenne.

Most fogjanak

el,

amikor már megúsztuk az

iga-

Levetette a

ka-

zoltatást ?

Magda

csodálatosképen

nem

odament egy fához,

bátot,

ellenkezett.

mintha fogasra

s

szépen felakasztotta. Elvégre,

tette volna,

aki rendes, az a pusztában

remdes.

is

— Mi

az, talán vissza

felakasztottad

dával

csak

?

De

ez

akarsz jönni érte, hogy ilyen szépen

már

a fáradtság

akkor mertem

jellé

volt,

mert Mag-

gúnyolódni, ha eltompult

erkölcsi érzékem,

az

—

— Kitl

fogod megkérdezni, hol lakik a János bácsi? kérdezte Magda. Vigyázz nehogy éppen rendrt, vagy ávóst szólítsál meg, te képes vagy rá.

Ez

visszavágáisi volt, icélzás

arra,

ho^gy

magánügyeimben

nem voltam

annyira szerencsés, mint ügyvédi praxisomban. Egyetlen védencemet sem akasztották fel, a siralomházat nem ismertem. Ahogy így tanakodtunk, egy poroszkáló szekér jön velünk szemben. A gyerekeknek meghagytam, hogy a legnagyobb csendben meneteljenek. Xlgy menjünk el a kocsi mellett észrevétlenül, mintha falubeliek volnánk, intettem ket. így is tettünk. Amikor a szekér mellé értünk, egy öblös

—

hang

szólalt

meg:

— Menekülök?

kérdezte.

morogtam a,z orrom alatt. A koazonban megállította a lovat és így folytatta: János bácsit keresik? Mi az, talán cseng van a nyakunkon, hogy még a sötétgondoltam. ben is meglátja, hogy menekülk vagyunk? Töredelmetehettem? Itt tagadás nem semmit. Mit a ért

Nem

válaszoltam, csak

csis

— —

—

sen bevallottam:

— —

'

Igen, János bácsit keressük.

Na

miért

nem mondotta elbb?

—

méltatlankodott a

hang. Hát csak menjenek egyenesen a templomig, ott forduljanak balra, s onnan az ötödik ház.

—

— Várják már t mások Biztos vasúti

12

is

napok

óta,

meg

— mondotta nevetve

ert gyjt János bácsi az ujabb transzporthoz. vendéglben szíjjá most magába az ert.

R.-en a

Ahogy

elballagott

a szekér, rögtön

Magdának

tá-

madtam.

— Na jó

helyre hoztál te bennünket. Börtönbe fogunk jut-

ni a te ismeretlen csempészed miatt. Micsoda ötlet volt?

háborogtam,

—

A

—

régen ismert taktikát alkalmaztam, házasa másikra hárí-

ságban, szerelemben, politikában legjobb tani a felelsséget.

amilyen lelkiismeretes,

aki

Peti,

olyan igazságszeret

is,

Magda védelmére kelt: Ne veszekedj Apu, — mondotta.

— — Te

>

akartál jönni. Nézd, legfeljebb személyesen

is

visszaadni

fogom

Kelemen Palkónak a kölcsönkönyvet.

nem jutottam

Lepipált a fiam,

Egy-két suhanó és csatornaszag

szóhoz többé.

kutyaugatás érkeztünk János bácsi

bicikli reflektorfénye,

terjengése közben

házálioz.

A

pitvarban annyi ember tolongott, mint

J.

professzor vár

rószobájában Budapesten. Mire sorrakerült az ember, biztos, hogy megbetegedett. Elkerült János bácsi felesége is.

— egy köpcös, húsoskaru mészárosnö-féle. — Hunnan gyüttek — kérdezte. — Pestrl, — válaszoltam röviden. — honnét hallottak az Uramról? — Hát Tibort — mondottam leírtam az általam csak futólag ismert Tibor alakját. — Tudom már ki volt — kapcsolt az aszzony. — A katona?

S,

vitte át,

tiszt

és

is

úr! Mondotta a férjem, hogy így még ember nem reszmint a Tibor. Úgy keUett fogni a kezét és vezetni,

ketett,

pedig több. mint ezer méterre ment szágúton.

Na

dehát

megfizette,

el

amit

tlük a tank vállajlt,

az or-

— mondotta

hangsúllyal János bácsi felesége.

—

Hát mi

Ezt azért

kez

is

reszketést

sikerüljön

—

megfizetjük, kaptam az üzleti ajáinlaton. hangsúlyoztam, hogy az esetleg nálunk jelent-

is

is

már most kalkulálja magamban.

— gondoltam

bele a díjba.

— Csak

Gondolom, hogy megfizetik, — mondotta az asszony. — Ami magyar pénzük van azt rakják ki az asztalra. Odaát

—

<

úgysem

A

ér semmit.

szétosztott pénzeket újból összegyjtöttem, s afféle ügy-

13

védi óvatosságból ötszáz forintot elrejtettem a zöebemben, ötezer forintott pedig átadtam.

Miután a pénzátadást magát

— A fene már

En

lebonyolítottuk, az asszony ebikoltotta

meg azt a gazembert, húszan várnak rá nem tolta haaa a pofáját.

egye

két napja

csak néztem

gyermeksírástól,

Magdára y egy szót sem bztl, cigarettafüsttl

szóltam.

A

és

pitvar

terhes egyik sar-

kában lekuporodtam a földre. Magda ennivalót osztott szét közöttünk és én is rágcsálni kezdtem. Hát szóval így néz ki egy csempésztanya? gondoltam* a felfedezk izgalmával. Az éjszakát egy frissen lepisilt gyermekvánkoson, egymásba fúródva töltöttük el a földön. A déleltt várakozással, sóhajtással, civakodással telt el. Milyen nagy szám húsz f, gondoltam egy levegtlen pitvarban, s ehhez képest milyen kevés húsz forint, így vigasztaltam magam az odavetett ötezer forintos vagyo-

—

—

—

—

—

nunkért.

Még

az udvarra sem volt szabad kimennünk, nehogy a szomszédok meglássanak. A csempésztanya foglyai voltunk. Délután végre beállított János bácsi. Maga már megint ivott? támadt rá a derekáig ér fe-

— — — Miért, magának hét az ivás? — válaszolta hetvenkedve János bácsL — Csak ne járjon a — rá az asszony, — van ve ennyi embert megváratni. — Lassan a — válaszolta. Rossz nem úgy lesége.

liter

szája,

kell

testtel,

szólt

szí-

sietni,

most a határ Az oroszok, a fene enné meg mászkálnak errefelé. Ennyit mondott, de kést dobott a szívünkbe !

Ugyanakkor

lábait szélesre vetve,

úgy

ket

—

i

sokat

ezzel.

állott a

szoba köze-

pén, mint egy óriási jegenyefa, amely az izgatottan vára-

kozók

felé

magasodik.

Magda azonban nem

veszítette el a lélekjelenlétét,

odament

tle mi gyerekekkel vagyunk,

— fog-e

az óriáshoz s azt kérdezte

— Nézze János sikerülni ?

14

bácsi,

—

— Hogy sikerülni fog-e — ismételte a kérdést. — Hát már ?

hogyne sikerülne báránykám Áttettem én már több, mint ezer embert a batáron, maguk is át fognak jutni. Nem is mertünk tovább kételkedni. Mind a ketten bataJmas !

kezeit csodáltuk.

Ez

—

igazi csempész-kéz

gondoltuk

—

anoiyi szent.

Alig volt odahaza János bácsi, már

megint eltnt. kevés volt az a bét liter bor, amit együltében megivott. Ment újabb ert gyjteni magába. Estefelé határrökkel állított be. Majd elállt a szívverésünk. s még egyenesebben állott, mint délNa ne féljenek eltt. Ezek az én embereim. Most jövünk együtt a templommondotta, ból így akarván a kocsmát megszentelni.

Ebhez az izgalmas

foglalkoz^ásboz

— gj <

látszik

—

—

—

—

—

Nézzék, rossz most a határ

—

folytatta

—

„rocsó val" fo-

gunk átmenni.

— „Rocsóval"? — hát az meg mi? — kérdeztem, mert ezt a szót sohasem. hallottauL — Motorcsónakkal, — magyarázta meg. Csak a dzni hiányzik a rocsóhoz! — Düzni? — hát az meg mire érdekldtem. — Azzal gyújtják be a motort. A tavon visznek át a bará.

jó,

Egy óra alatt odaát lesznek. Ezt úgy mondotta, mintha fellebbezésnek nem volna helye. Én azonban ebbe nem nyugodtam bele. Elkezdtem a katonákkal beszélgetni. Láttam, hogy italosak. Megtudtam, most taim.

jöttek vissza csapattestükhöz, hetekig bujkáltak, várták, miként dl el a forradalom. Új parancsnokuk van, nem ismerik még, azt sem tudják hol a csónak és így tovább. Félrehívtam János bácsit és azt mondottam Nem, János bácsi, mi gyalog megyünk. Nem tudunk ús23ni és én nem akarom, hogy a vizén ljenek bennünket az oroszok, a tavon egy csónak kitn célpont. Szárazföldön még elbújok valahogy, de vizén? Szó sem lehet róla, mondottam ugyanolyan határozottan. Többen is beleszóltak

—

—

a vitába és helyeselték álláspontomat. Jó! Induljunk holnap, nem bánom. Rossz most a batár!

— — ismételgette.

Erre többen azt kérdezték tle: 15

— Talán

fél János bácsi? Nem fog sikerülni? János bácsi hatalmas kék, vizes szemeivel belenézett a jövbe és annyit mondott Dehogyis nem! Ha akarják, holnap hajnalban indulha-

—

tunk.

így indultunk el sárban, havas esben, szinte hangegymás nyomaiba taposva, mint a libák. Egyszeregyszer 'le kellett hasalnunk, nehogy az országúton cirkáló orosz járrök meglássanak.

talanul

—

Peti és Zsuzsi veszekedés nélkül dagasztották kis lábaikkal

a sarat. Tíz óra felé egy keresztúthoz értünk. Magános asz-

szony

állt

tanácstalanul egy kétéves körüli kis gyerekkel a

karján.

— Mehetek magukkal? — kérdezte az asszony. — Hogy jöhet-e báránykám? Már hogyne jöhetne, —

1

vála-

szolta János bácsi.

— De nekem nincs ám pénzem — sírdogált az asszonyka. — Akkor magát nem viszem, csak a kislányát — mondotta vidáman János bácsi — már kapta a gyereket egy magával. útszakaszon cipelte hosszú — Isten áldja meg — mondotta az asszony. s

is fel

s

érte,

az utolsó határmenti faluhoz közeledtünk, Dél amikor a házak mögül pontosan egy négy tagból álló oros.z járr bukkant elénk. János bácsi csak annyit morgott a foga alatt Ugye megmondtam. Rossz most a határ. kiáltotta a járr vezetje s már fogta is ránk a Állj felé

—

;

—

!

—

géppisztolyát.

János bácsi aZ|t

jól megvetette a lábát a csoport

kérdezte

eltt

és oroszul

tlük

— Mit akartok? — Micsoda csoport ez? Kérdezte egy mongolarcu rmester. — Betegek, öregek, gyerekek — válaszolta János bácsi. Ide kisérem ket a faluba. Menekülök. — Az rmester közbevágott: — Na majd meglátjuk. Bekísérjük ket a parancsnokságra. S már fogtak

is

bácsi rájuk szólt:

16

közre

bennünket, hogy vigyenek. János

—

'

Nem

tudnak ezek máx menni, sebesült

— mutatott rá egy idsebb — Engem vigyetek be majd — folytatta hidegvérrel János

is

van közöttük

férfire. lio,ztok kocsit,

s

is,

Az oroszok tanakodni

kezdtek, s

beviszitek

ket

bácsi.

úgy határoztak,

terelnek bennünket az egyik ház kis szobájába,

hogy bemagukkal

János bácsit és kocsikkal visszajönaek értünk. Az egyik katonát rzésünkre hátrahagyták és megtiltották, viszik

hogy a szobát elhagyjuk.

A

várakozás órákig tartott. Volt id elátkozni sorsunkat, a reszketve gondolni jövnkre. Én, aki egész életemben védbeszédeket mondottam, most szemeimbl gyilkos vádbeszédeket sugároztam mindenkire. Azután mint mi-

kor elhangzanak a perbeszédek rettenetes perceit.

lábakon

Most igaz

— vártuk

—

az Ítélethozatal

volt a hasonlat, az

id

ólom-

járt.

Öreg este volt, amikor János bácsi beállított egyeKezében egy írásbeli parancsot hozott, azt átadta az rnek. Az nézte, betzgette, a pecsétet vizsgálgatta, majd dül.

szalutált és arrébb állott.

—

Mi

— Kiabáltuk

történt? Merre jártak?

szinte

egyszerre.

— Merre? Hát templomban voltunk — mondotta János bá— egyenesebben lábain, mint valaha. — Templomban? — kérdeztem most már felderülve. — Hiszen az oroszok nem járnak templomba. — Nem? Pedig, ha látnátok egymásnak dlve, hogy nak, — kacagott határtalan jókedvében János aki hét literhez — vagy ki tudja hányhoz — még további hetet i

állott

és

csi

bibliád-

bácsi,

i

vett magához,

Egy

hogy

leitassa az rséget.

határnál voltunk mindamnyian, meleg búcsút vettünk tle. Peti izgatottan az osztrák zászlóhaz futott és megcsókolta. Magda forróbban ölelt magához, mint valaha. Zsuz£á pedig ismét iszonyatosan sírni kezdett. Miért sírsz kisanyám ölelgettem a gyereket. Most már nincs okod sírni, megmenekültünk félóra alatt a

megöleltük János bácsit,

s

—

!

könnyek között azt kérdezte: Ugy-e Apuci többé nem lhetnek az oroszok t

Zsuzsi

—

17

—

Nem

miránk már többé nem lhetnek, nyugtattam meg az érzékeny lelk gyereket. kisanyám,

—

Azóta hónapok teltek el. Canadában- a szabadság hazájában, rég hatalmas karriert futottam be, mint hotelszolga, amikor egy szomorú hírt közöltek aa itt megjelent magyar ember csempészéséért perbe-

lapok. János bácsit több ezer

fogták, halálra ítélték és kivégezték.

Drága János rátom, ha

bácsi

Öreg bohém, borissza aranyos baaki megmentsen Téged, legalább amikor az Úristen szabad ege alatt !

nem akadt véd,

az emléked álljon tisztán,

a Te báránykáidat terelgeted a letarolt rossz határon át a szabadság felé.

18

magyar földrl, a

¥

í >^ v^-

í2>^./-

-

-V,

n. Fejezet

A TÁBOR ÉLET SZÉPSÉGEI. Drága Danikám

-r^

i

..

.

^

•

m--

Felso-Aiiíí.ztna, 190/

•

11

jan, 11.

Legfrissebb leveledben az ausztriai táboréletröl kérsz beszámolót tlem. A környezet festi. Padlásszobánk abla-

kából az Alpok

feliér gyolcsára könyökölünk. gyerekek osztrák parasztoktól már szereztek ródlit magnknak és azzal szánkáznak napestig, ha éppen nem arról vitatkoznak, hogy melyiköjüket illeti a szán. Bár több, mint háromszáz kilométerre vag\nink már a magj^ar határtól, ha a hófödte mezn jáiiink, mindig attól félünk, hogy

A

vissza találunk tévedni.

Mint tudod, az összes holmink hátrahagyásával szöktünk meg, csupán a hitünket hoztuk magunkkal. Ez sok is, meg kevés is. Sok, ha a megtett izgalmakra és a bizonytalan jövre gondolok. Kevés, ha kint 25 fokos hideg van, mert hideg ellen, prémes kabátba jobb bebújni, mint a hitbe. Azt mondják melegebb. Eizt én azért nem tudom, mert Magyarországon ügyvéd létemre télikabátot sze-

—

rezni

nem tudtam,

tomban, amelyre

s

eljöttem kopott, agv^onhasznált kabá-

még

a

táborparancsnokság illetékesei

is

felfigyeltek.

Ezt a tábort a nor\'ég Vöröskereszt nagylelksége tartja

Ruhanemüket is bocsájtott a menekültek rendelkezésére, de legtöbben mégsem tudunk ruhához hozzájutni. Alakult ugyanis egy Ruhákat Fosztogató Részvénytársaság és, fenn.

19

aki

nem

tam

részvényes, az

azon,

nem

jut nihához. Sokat gondolkod-

hogy be kellene lépni ebbe a Részvénytársaságba,

azonban nekem súlyos gátlásaim vannak. Általában törvény* tisztel ember vagyok, s férfikorom deléig legjobb tudomás som szerint csupán egy ízben vettem részt vagyon elleni bncselekményben, akkor is mint imádott hitvesem bnsegédje. E.zt a történetet most el merem Neked mesélni, mert az osztrák hatóságok jóvoltából menedékjogban részesülünk.

Tudod az idén nyáron a Bükkben nyaraltunk, a forradalom eltti sokatigérö nyár volt ez már, s orvosi tanácsra otthagytam az irodát Rátok. Egy észbontóan forró augusztusi napon Magda a fenyvesek igéz legyezje alatt romantikus sétára csábított. A gyerekek nem voltak velünk. Peti Nagypapánál, Zsuzsi szi bácsinál nyaralt. Az út enyhén lejtett lefelé a Disznós-patakon át, s hogy-hogynem lecsurogtunk Lillafüredig, ahol a parányi tündérszem, a Hámori tó partján értünk a kacsalábon forgó kastélyig. minden gzölgött a hségtl és szinte az agyunk Csak ezzel tudom magyarázni a történteket. Figyeled, hogy építem fel az enyhít körülményeket? Néztük a vízesés habfodrait, a nap játékát a gyöngyszemeken, amikor Magda azt mondotta Keressünk árnyékot, mert én menten elájulok. Itt

forrni kezdett.

is

:

—

Még s

mindössze félóra választott

a kastély kertjében árnyas

pad

Aliogy a padra leülök, észreveszem,

lév szögrl

— Nézd,

ez

lelóg valami.

el a

busz indulásáig hsölni,

felé igyekeztünk, hogT.^

a pad hátsó felén

—

kérdezem. Tudod, a tárgyak meg micsoda? nem sok érzékem van, nálunk Magda a szak-

iránt általában,

ért

ebben, s

rögtön azt válaszolja:

— Ez éppen Neked való tisztagyapjú pullóver. S már

fogja, ho2izám méri, kezével simogatja,

mintha a sajátunk

lett volna.

Én

felháborodtan tiltakozom

—

—

S azonnal felMi az, hogy éppen nekem való ? kapom, körbeviszem a parkban, idegeneknek mutogatom, de a tulajdonos 20

nem

jelentkezik.

Amikor

az izgalmas körséta után visszaérkezem

Mag-

dához, rögtön megdorgál

— Úgysem találod meg már a tulajdonost. Ki tudja hol van? Még idegennek a kezébe jut — mintha mi nem lennénk idegenek? — kár lenne Olyan szép értékes érte.

s

darab.

Szóval sikeresen lebeszélt arról, hogy rendrnek ad-

jam

át a pullóvert.

— Jusson inkább neked, mint egy kommunista ren— fzte hozzá az ideológiai indokolást. Tudod min-

drnek,

dig ez volt a gyenge pontom és ezért nehéz szívvel bár, de kötélnek állottam.

Magda máris lelkesen csomagolta a pullóvert. Az autóbuszon az utolsó ülésen kaptunk helyet. Elttünk egy végtelenül szimpatikus, magashomlokú úr ült,, nálam valamivel idsebb férfi. Mellette még élénk mozgású, de az sz küszöbére érkezett asszony, sárguló hajszínekkel. Szépen, kedvesen beszélgetnek egymással. A férfi nyugodt, megfontolt válaszokat ad a feleségének, szóval minden pillanatban attól tartottam, hogy Magda megjegy„Látod milyen finoman bánik a feleségével," Ilyen zi majd összehasonlításokra azt hiszem Nálatok is szokott példa len:

ni.

A

kalauz éppen terelgeti a népet, amikor a férfi

felugrik és elkiáltja magát:

— Hol a pulló verem? Az asszony rászól: — Szaladj a parkba, le

Ekkor

'•^'^

biztosan a padon felejtetted.

figyelek fel a dologra, lassan pipacsvörös

le-

olyan gutaütés eltti állapotba esem a szégyentl. Szemeimmel a Magda szemeit keresem, s szinte parancsolom neki, hogy azonnal álljon fel és adja vissza a szek, aztán

lila,

—

—

gondolom amiért jogtalan így kell neked vagyoni haszonra akartál szert tenni. Magda azonban némajátékba kezd, a kezeivel mutogat, mint, aki azt mondja: „Hogy kívánhatod ezt tlem? Itt az egész autóbusz közönsége eltt." és szemei pullóvert.

fátyolosak lesznek.

Közben visszaérkezik a

férfi és azt monidja:

21

— Nincs meg Állítólag valaki egy kövér, — ez én voltam — aki mutogatta a pullóvert garuhás látott

!

sár-

férfit

a parkban, de azóta már eltüut. de neki pullóvert nem adtak át.

Az asszony

A rendrtl

kissé hátrafelé hajlik,

mozgásunk a részvét

is

azt

kérdeztem, hiszi izgés-

irántuk és azt mondja Milyen rosszak az emberek! Miért nem adta át a pullóvert a rendrnek, ha mutogatta. Ne is legyen öröme belle Ennyit mondott és a félórás autóbusz utón a lelki

—

jele

kínnak annyi fajtáját éltem

át,

mint csak késbb a

szö-

késünkkor.

Amikor

le

akartunk

szállni az autóbuszról,

folyton

hogy fogok elsompolyogni az elttem ül házaspár eltt? Akárhogy vigyáztam, kétszer is elcsetlettem, amíg az autóbusz ajtóhoz éi'tem. Itt a kalauz kérte a jegyeket. Elkzdtem össze-vissza kaj^kodni egyik zsebembl a másikba, de a jegyeket nem találtam. Akkor derült ki, hogy a pullóverlopás izgalmában elfelejtettem jegyet válaz járt a fejemben,

A

kalauz alaposan végigmért bennünket, mint akiket most már nemcsak pullóvertolvaj, de jegycsaló is voltam. Lehajtott fejjel léptem le a buszról, nem mertem senkinek a szemébe nézni. Ahogy a busz eltávolodott, felelsségre vontam Magtani.

tettenért. Szóval

—

kiabáltam. Bnbe kergetni egy "Ezt tetted te velem, ügyvédet?!" Magda csak rámnézett és annyit mondott: Édes Apukám, soha többé nem teszem. Te mit tettél volna erre? Tudod, bírónak sohasem

dát

:

—

lettem volna

jó.

A bnre

kész volt a bocsánat.

aludni. Az izgalom én is átkoztam a pullóvert. ]\Iásnap reggelizni mentünk, amikor a sétányon két úr jött velünk szembe. Magda hirtelen belémkarolt, s gyorsan azt mondotta

Viszont egész éjjel

felverte a

véniyomásomat

nem tudtam

és

— Nézd jön a pullóveres! Biztosan házkutatást — Ne nézz oda — mondottam — tegyél úgy, mintha ott

jönnek tartani.

semmirl sem tudnál semmit. 22

Csupa lüktet tett arccal,

láz voltunk mindketten, de azért tettevigyorogva mentünk el a két férfi mellett. Mag-

da rémeket

látott.

A

Nem

a pullóveres férfi volt.

reggelinél így szóltam Magdának: pullóverrel csinálni kell valamit.

—A

nek legyen annyi

Egy ügyvéd-

bnjelt ne tartson a lakásá-

esze, liogy

ban.

De Magda már megint

biztos volt a

dolgában és így

válaszolt

—

a

Ne

koffer

rám a dolgtt. Elrejtem légy nyugodt, senkisem fogja

izgasd magad, bízd

legalsó

részébe,

megtalálni. Ennyi izgalom után csak nem fogom kidobni. Olyan szép darab, kár lenne érte. Azt mondanom sem kell Neked, bogy a pullóver soha rajtam nem volt, nyílván ö lett a bizalmi akkor, amikor az összes holmijaimat a

bázfelügyeln „szocialista megrzés" mi loptunk.

végett átvette. Mert lopni csak arra,

nem

Amikor pedig a táborban Magda csak célzást hogy két gyermekem van, s nekem is be kellene csak

Részvénytársaságba,

a

annyit

tett lép-

válaszoltam

már teljes volt a harmónia közöttünk. Egyszer azonban hivatott a táborparancsnok, rámutatott rossz kabátomra s azt kérdezte: "Pullóver." S

— Ebben szökött? Igen — válaszoltam — tetszik

—

?

tudni csak a legrosszabban mertem jönni. Fölösleges szeméremérzetbl széi

pítgettem a valóságot. Jó, akkor fog kapni egy újat

—

— mondotta

a pa-

rancsnok.

így

énj

is

azon kiváltságosak közé tartoztam, akik

a fosztogatókhotZ hasonlóan új téli kabáthoz jutottam.

Azonban a derekamnál minden méret szknek nyult.

A köldököm érthetetlen módon A parancsnok azt tanácsolta

makacsul

bizo-

ellenállt.

— Fogadja eL úgyis fog fogyni Canadában, ha közben barátságosan rámnevetett. megint dolgozni fog — — De mit kezdek én egy szk kabátjai? — kérdezle

s

tem.

Magda azonban rám

szólt

23

— Fogadd

csak

el.

Bemegyünk L

.be,

ott ráfize-

téssel átcseréled.

Magda gyzött. Bementünk L

be, ahol egy jókeresked, minden ráfizetés nélkül kicserélte egy kétszeres érték, csodálatos égi ajándékra. Mikor a kabátot felvettem, nem ismertem magamra, de Magdára sem, mert a "kizsákmányoló" azon nem várt nyilatkozatára, hogy menekülttl "selbstverstándig" nem fogad el pénzt, Magda úgy sírni kezdett, mint

ságos, földreszállt ''kizsákmányoló"

Zsuzsi a szökés eltt, amiért a babáitól

meg

kellett válnia.

így lettem én tipikus burzsoá, ragyogó külsvel, amihez most már illett egy szép kalapot, keztyüt vásárolni és, ahogy épültem, úgy szépültem, szinte már az eleganciához kezdtem tartozni.

Ekkor kell külsvel rendelkezvén

L tom

..i

ellenére

—

kivándorlási

szervezethez,

—

beállítottam az

ahol

elegáns kabá-

gorombán fogadtak ismert negatív stílusmondották, mi lenne, ha mind a kétszázezer

ban s azt jönne ember és sürgetné az ügyét? i

Mire én hanyagul felelgettem, hivatko,ztam arra, hogy sógornm garancialevelet küldött Canadából, azt hova tették? stb. s amíg így beszélgetünk, egyszerre égési szagot érzek. Hát Uram bocsa' a minden földi jó iránt oly érzékeny vezetk az asztal alatt egy elektromos kályhát helyeztek el és én formálisan égni kezdtem. Miután azonban nadrágom lassú tzön pörköldö^t, igj sikerült megmentenem a kabátomat. Az így elégett nadrágom helyett egy galambszürke újhoz jutottam, s a táborbeliek joggal gondolják rólam, hogy mindez csak trükk volt, ügyvédi fogás és lényegében én sem vagyok különb a fosztogatóknál, csak ügyesebben csinálom. így azóta sem merem felvenni kabátomat, mert geim az ilyen égési jelenetekre érzékenyen reagálnak.

ide-

Grillparzellal — az — eleinte nem boldogul-

Kedves Barátom! Mint tudod osztrák száz schillinges képmásával

tam. Hiába invitáltam, meghívásomat tekintett írótársának.

24

nem

fogadta

el,

nem

A gyerekek ugyanis hamar felfalták az ötven gramm aranyat déli gyümölcsök: füge, banán, narancs, datolya alakjában. Ekkor Wagner Jaureggbez, a szifilisz leküzdöjének képmásához fordultam, ezúttal több sikerrel. E népbetegség leküzdöje ugyanis az ötszáz schillingesrl mered reánk és csak azóta tudom, hogy mit tett az emberiségért, amióta Canadából, USA-ból és Braziliából befutottak a gyorssegélyek Wagner Jauregg alakjában, úgyhogy most már több pénzem van, mint ami Magyarországon volt, viszont szorgalmasan tröm érte a lágerélet szépségeit. Külföldi rokonaim ugyanis komolyan vették nyomoromat és, hogy utóbb "gaz" módon hozzáláncoljanak a kapitalizmushoz, mindegyik száz dollárt küldött. Mindössze Uj Zéland nem jelentkezett, de ^z már túlzott antibiotikum lenne Wagner Jaureggböl. Zárom delhessek

levelemet,

tányércsörgés,

fontolt szürcsölések

hogy öt-hatszázad magammal nyakbacsurgatás

közepette.

Egyébként

és

ebé-

megvagyunk,

lassú,

jól

van. másnap már bokáig egyik nap még ragyogó tavasz járunk a hóban. Nagyon meleg baráti szeretettel üdvözöllek

Benneteket: Pista.

25

111.

Fejezet.

KÉPESLAP. Liverpool, 1957 február

Drága Danikám Dover feliér akit

sziklái

nem gyötörnek meg

6.

nagy élményt jelentenek annak,

a háborgó csatorna hullámai. En-

gem nagyon meggyötörtek Fél óra múlva Európa rossz szellemei elöl a brit világbirodalom Britannie-nevü ötödik hajócsodájára szállunk. Szálljon üdvözletünk felétek. Pista.

26

IV. Fejezet.

A

HAJÓÚT GYÖTRELMEI. Atlanti Óceán, 1957 február 14.

Drága Danikám! Elöl az ormon az angol admiralitás büszke lobogója, mögöttünk a sirályok fehér lobogója, felettünk az ég szür-

ke drapériája, alattunk a tenger antracén tintája és bennem egy elrontott szerkezet mködik, az étel a gyomorból hátraarcot csinál.

—

Meglásd csak a csontvázamat viszem Halifaxba, mondom mint Hemingway Santiagoja az óriás halét hozzáteszem Magdának. Majd Hogy lehetett ilyen csodás regényt írni a tengerrl? Vagy nem is a ten,gerröl, hanem az emberi erfe-

—

—

szítésrl írta?

Én csak véres szatírát tudnék írni errl A középkorú ügyvéd, a fiatal feleség és a tenger címmel. Mert véres szatírába ill, hogyan fullad meg az ember egy bezárt kabin mélyén, minthogy annyi ereje nincs, :

hogy elvánszorogjon a

fedélzetig.

"A

tenger tébolyult dagályán hányattatunk," ha jól emlékszem Rimbaud magyar fordítására. Mert nincs egy

korty fordítás, szál könyv, tatlan, rjöng tengertl érni a

magyar

IRODALOM, hogy el

a végeláthaés partot

lehessen szakadni

szó szárazföldjén.

27

Magadban most

mondod: Milyen exmilyen nagy szavakat használ. De láttam már fároszt, repül halat, égszínkék tengert és földszín eget, csupa nagy szavak testté vált fogalmait. És láttam elegáns angol ladyket a saját rosszullétükben csúszkálni a fedélzeten. Csak a jövt nem látom még, hogy érdemes volt-e ilyen erpróbának kitenni magunkat, az egész emberi szervezetet megrázó élménynek, mint amilyent a Britannic nev "óriás sajkán" él át az ember, sokszor Gellérthegy nagyságú hullámokon tiporva. Pedig kidolgozott atlanti stratégiával éltem, a mosdókagylóhoz legközelebb én feküdtem. Valahogy úgy éreztem magam, mintha a magyar igazságszolgáltatás részeg hajójáról az angol admiralitás részeg hajójára szálltam volna át. pressionista lázban ég

biztosan azt

ez,

Az álmaim ia ezt igazolják. Három nap, három éjjel csak eszmélni tudtam az egyik roskadástól a másikig, az egyik rázkódástól a másikig. Magda olykor megállott az ágyam

mellett,

rám

nézett és csak annyit mondott:

— Te tárgyalsz most?

Amikor otthon senkire sem figyeltem, amikor máBok sorsában éltem, amikor ebédnél is vitatkoztam magamban, Magda a gyerekeket mindig azzal hessegette el melllem:

— Hagyjátok Aput,

most tárgyal.

És most a tengeren, a százméteres viharos hullámok egyik lidércálomból a másikba kergettek. Állandóan tárgyaltam. Egyik délután Magda belesett a kabinomba, hogy megtudja, mi van velem. Félájultan nyöszörögtem Sohasem vagy itt. Biztosan van Valakid. Magda dermedtem rámnézett és annyit mondott:

—

—

\

Igen, van!

— Micsoda? — ugrottam

feL mint akit megcsíptek,

szinte egyszerre egészséges lettem.

— — A 28

tenger!

S kicsoda, ha szabad kérdeznem? Kicsoda?

—

válaszolta

Magda

sejtelmesen.

—

Visszahanyatlottam az ágyba, de este dácsoltam az étterembe.

már

felbuk-

Hogyne, a mithológiai Triton, a tenger istene, soknem hagyom, hogy elhódítsa tlem. Magda fitt-sége bámulatos volt. Született hajóskapitányként járt-kelt, irányított, míg én permanens agyrázkódásban szenvedtem és csak annyit tudtam dadogni: "I am sick", beteg vagyok, igen "siek", szikkadt addig ö a tenger minden árnyalatát leste, fáradhatatlanul lebegve a habokon. S, minthogy sem Magdától, sem az élményektl elszakadni nem akartam, gyógyulni kezdtem. Amint az étterembe felérek, káprázik a szemem. kal erteljesebb férfi nálam, .csak

—

Vörös, narancssárga,

szín bohócsipkák,

lila,

sípok,

kék, ezüst és ki tudja hányféle

kereplk

díszítik az

asztalokat.

A

hajó szédült ringását az angolok farsangi mulatsághoz hasonlítják. Mi az? Ezek gúnyt znek abból, hogy az étel szaladgál ki az ember szájából? De aztán rájövök, az évezredes tengeri múlt tapasztalatai ezek, mert ha jól céloz az ember, a vacsora nem a hajópadlóra, hanem a bohócsipkába talál. Most már értem, hogy miért nyerték meg mindkét háborút az angolok. Akik így ápolják a hagyományokat, azok szükségszeren hódították meg a világot. De az étteremben egyéb gyötr kínokat is él át az ember. így szomjai érzés az, beülsz egy háromszor akkora étterembe, mint a Szigeti Nagyszálló (ez csak a turista osztályé) a kiállítása is hasonló, a pincér eléd tesz egy ragyogó tiszta, mindig új emblémával díszített étlapot, s egyetlen szót sem értesz belle és ekkor kézzeMábbal. minden egyéb mutogatással végre elképzeled, hogy csirkesültet eszel galuskával, s mire eléd kerül, egy fapálcikára tzött, szalonnába göngyölt csirkemájfalat lesz. A pin-cémél megkísérlem megreklamálni a dolgot

—

és azt

mondom:

—

I

Nem jó,

mert

ez

nem

Pi,-Pi,-Pi hus,

mutatok,- ez máj. A pincér egyideig szótlanul néz, néz,

majd nagy megértéssel

áll

hanem a májamra

velem szemben, csak

válaszolja

29

—

Sir, nem jól utánozza a csirkét: Háp,- Háp,Háp,- mondja és eltnik. Mi pedig megosztozunk a csirkemájon úgy, hogj^ nekem a ;•

fapálcika jut.

De

ezek a kínok

nem érnek

véget.

Meg

kell

tanulnod

ugyanis, hogy egy kanadai dollár az hét shilling

kett penny. Mindennek tudatában rendelsz két Coca-Colát. Magyarul szódavizes, coffeines gj'omorkeserüt és akkor az egy dollár-

ból visszakapsz két angol félkoronát (ami öt shilling) két

ami véletlenül egy egész (nem úgy, mint az elbbi félkorona, ami már öt shilling) és még két penny rá-

fél shillinget,

adást

is

kapsz.

Én

eddig azt hittem, hogy a Peti fiam részére kidolgozott népi demokratikus számtankönyvek agyalták ki a

legnehezebb számtanpéldákat a brit-kelta

Ami

és

íme

most kiderül, hogy

sagy mindennél különbeket a gyerekeket

szült.

illeti

hajón, egész nap az uszodában úszkál. Peti gyengébb brben van, sokat keresi

Zsuzsi remekül szórakozik a

is

a kagylót.

Mieltt Halifaxba érnénk, Zsuzsi azt mondja: Meglátod Apuci, boldog életünk lesz Canadában kis ösztönére alapítva mondja, hiszen Mindezt az fogalmunk sincs, milyen jöv vár ránk.

—

Peti epésen megjegyzi:

— Különösen, a hajón.

Ez

ha úgy fogjuk érezni magunkat, mint

célzás volt a B. vitamin injekcióra, amit a hajó

jóságos orvosa adott neki, hogy felersödjön.

eltt még óriási élményben van réElisabeth ott horgonyoz a kikötben. Queen a lelkesednek Háromszor akkora, mint a mi hajónk kendlobogtatásunkra a tizememiközben érte a gyerekek, Én meg integet. barátságosan let magasságú hajó kapitánya pont közepén óceán egész id alatt azon röhögök, hogy az Partraszállás

szünk

:

—

olyan "sajka", mint a többi. "B. Decknek"-hívták a turis-ta osztályt, ahol Jónásként voltunk bezárva a Britannic gj'omrába és amíg élek meghagyom Sem utódom, sem ivadéka:

30

im ivadéka hajóra ne razföldi familia,

szálljanak.

nem nekünk

Maradjunk mi csak

szá-

találták ki a tengert.

Az angol tisztvisel Halifaxban a világ legudvariasabb embere. Ugy látszik megtudta, hogy iszonyodom a víztl és e^ért Toronto helyett, amely az Ontario tó partján fekszik, a szárazföldi Reginába akar irányítani. Milyen figyelmesség ez egy ingyen utas refugeevel szemben? Még további 2300 kilométerre akarnak szállítani Torontotói nyu-

—

gatra.

Amikor minden adatunkat kikutatta és azt is tiszhogy 19á5-ben miért változtattam meg a nevemet, nem nyomja-e lelkiismeretemet egy-két súlyosabb bün a pullóverlopásról mélyen hallgattam azt mondja tázta,

—

—

— Eeginába fognak menni. — ha lehet nála egy Erre én,

vagyis leheletfinoman

ném:

— azt i

fokkal finomabban,

válaszolom, mintha

—Mi Torontóba fogunk menni. még mélyebb elö.zékenységgel — Önök Reginába fognak menni, Erre

nem

érte-

azt feleli

ott

szükség van

mezgazdasági munkásokra. Mire

én,

hogy a tisztvisel tapintatát túlszárnyaljam

az illemkódex legmagasabb fokára libbenve azt

—

Errl kérem

mondom:

sem lehet, mert mi Torontóba megyünk, ott lakik a sógornnk. Erre már úgy felel, hogy a kiuaiak udvariassága csak pantomim ahhoz képest, ahogy ezt mondja szó

— Sajnálom, Reginába. Én már galomtól és azt

gilisztává nyúlok, de ezúttal inkább az

— Sajnálom, Torontóba.

nem ja

:

iz-

mondom:

En ügyvéd voltam

és csak

lehetek mezgazdasági munkás.

Az angol rámnéz, mély részvéttel, mint Ez már a Te bajod barátom. S,

mint akik

jól

aki azt mond-

megértettük egymást, ülünk és

hall-

némán egymásba feledkezve. csendet én töröm meg s odafordulok a mellettem

gatunk, hosszan,

A

31

ülö öreg, be. s azt

magyar mimkásnhöz, mondom:

aki a tolmács szerepét tölti

— Az Isten szerelmére, fordítsa már

le, én nem mehetek máshová, mint Torontóba, ott van a család, csak nem küldenek Keginába, a világ végére.

A

tolmácsn

azt feleli:

— Legyen nyugodt

:

az Isten

meg

fogja

segíteni.

gy

amikor látja kínos helyzetemet és érzi, elrontottuk a játékát, mert Irén néni babái távolodni kezdenek a szemei eltt, iszonyatos sírásba kezd Zsuzsi,

—

— Én

nem megyek

csak Irén nénihez

hangosan.

ban

—

De ügyes gyerek ez a Zsuzsi kell idben sír. Majd mint a karmester ezután

— mindig

gyerünk, vágj bele te Peti azonban sággal azt mondja: (I liké to

nem Én

sír,

Irén

go to íren auntie.)

igaza

lett.

Az

zokogja

gondolom magamPetire nézek:

Na

is.

évig titokban taníttattam

nnek

—

hajiem kifogástalan angolnénihez szeretnék menni.

Most használt, hogy három

ket odahaza

angolul.

A

Isten megsegített, mert Zsuzsi

tolmács-

kitnen

angol mondatát gagyogta el. Az angol hosszan nézte a gyerekeket és mintha ö bámulatos egyértelmgyzött volna meg bennünket

sírt és Peti élete legsikeresebb

—

séggel azt mondotta:

— Szóval akkor Torontóba mennek. volna tréfát csinálni vele — Nem, mi Reginába megyünk

Kedvem

lett

Azt mondanom sem

kell,

és azt

hogy az izgalmas

mondani beszélge-

után kifogástalan lunchot és tíz dollár zsebpénzt is kaptunk. Odaszólok Magdának: Nézd, tíz dollár! Ez nem rósz órabér. Kb. egy óráig tartott a szekatúra. Végigcsinálnád tíz dollárért mégtés

—

egyszer? kérdem. Magda, aki kevésbbé vesztette el a fejét, mert ö el sem tudta képzelni, hogy máshova irányítsanak bennünket,

mint Irén nvéréhez, azt mondja: 32

— óránként

tíz dollárért,

akár reggelig

is.

A hajóúthoz képest az a másfélezer kilométer, amit ezután Halifaxtól Torontóig vonaton megtettünk, már úgyszólván szóra sem érdemes. Ez közlekedési eszköz

nem zuhan percenként Volt,

—

gondolom magamban

—

métereket, mint a Britannic. hogy félnapokat lakatlan prérik mellett robogtunk száz

—

el száz-száztíz kilométeres sebességgel, s ha egy egy városkához értünk, a kis egyemeletes családi házak úgy hatottak, mintha fürdhely mellett mentünk volna el. Csak azután derült ki, hogy egész Canada épült így angol módra és Toronto egy egy utcája fogódzkodj meg tizenöthúsz mile hosszúságú sugárútaival és többezerig men házszámaival ilyen családi 'házak tengerébl áll. Mindenütt az utcából a házba lépcsk és torhácok vezetnek, mintha az angolok játék-kockákból építkeznének és ügyetlen gyerekek módjára nem tudnák a lépcsházat a házban elrejteni.

— —

A n,

—

—

torontói állomáson két földrcszállt angyali sógor-

egy unokaöccs vártak és úgyszólván egymeg háromhónapos refugee rabságunkból. Utána beszálltunk egy 1955-ös tipuáu Ford antracénkék nálunk ilyet csak a nyugati követségek támeseautóba, ján lehetett látni és beálltunk egy olyaan hosszú kocsisorba, mint De^bre^cen Hajdúszoboszló jés Toronto reprezentatív futcáján végigszáguldva megérkeztünk az angol típusú egy sógor

és

szerre szabadítottak

—

—

családi házba.

Minek részletezzem?

Frigidaire,

mosógép,

televízió,

villanyvarrógép, központi ftés, melegvíz, valóságos canaán

várt bennünket.

Éppen most

ordított Peti egy nagyot, 2

:1

kiabálta. Chicago megverte Detroitot és a jégkorong e pil-

lanatban repült a tiviben a hálóba. Tivinek becézik az an-

golok a televíziót. Ezután olyan ebéd következett, hogy szinte részegre Jajj, de jó volna ezt a csirkecombot kézmagunkat. e^tük

—

—

gondolom de nem, mégsem lehet ilyen nagy ügyvéd nem teheti, hozzányúlok tecsaládi körben, ezt egy hát késsel a combhoz, hát barátom mit látok, a hús leválik

bevenni

33

a csontról, mintha csak vékonyan oda lett volna ragasztva.

Bizony

itt

a csirkéket

nem

ideológiával etetik.

Amikor már a Canada Dry, a Ginger-ale és a CocaCola édes izei táncot járnak a gyomromban, a sógorom megszólal

:

—

—

Hát igen, van mindenünk ugye galambom, Irén takarítani jár. Én kedveskedve a felesége felé. szerész vagyok, Gyuri hivatalnok. ;

—

Gondolom nem

jól

szól

m-

értettem és ezért egy kicsit kí-

nosan megkérdem:

— Hogy mondtad? Irén takarítani jár? — Igen, takarítani egy gazdag angol családhoz. Miért ne? — válaszolja magától értetden sógorom. — Meseautóval takarítani? mondom: Ne, ne folytassátok most, hogyan jutottatok idáig, majd holnap folytatjuk. Drága Barátom! Én is majd legközelebb folytatom, mert ennyi élményre még szeretnék egy napot aludni. ElLehanyatlok

felejteni

zöllek

34

:

Európát

Pista.

és

és

azt

megérteni

Amerikát.

Sokszor üdvö-

V. Fejezet.

U

J

''H I

VATÁ

S

MRÓL

"

.

Toronto, 1957 máj.

8.

Drága Danikám! Kb. két hónapja egy sort sem írtam Neked. Vájjon mert Canada kiábrándított abból a más új világból, ami után úgy vágyódtam? Vagy talán azért, mert egy új

azért,

életformával hadakoztam és

nem

volt

erm,

liogy impresz-

szióimat papírra vessem?

Nem tudom! Tény, hogy azt a színes képzeletvilámeszamelyben mindvégig éltem egyszer éltemet, szire el kellett dobnom magamtól. Centekben érzek, dollárokban gondolkodom és periratok helyett csekkeket szignálok Ez az életem egyszer formulája. Mi van emögött?

—

got,

!

— kérded.

Sok J ó

jó és sok rossz!

hogy háromszobás kis appartment lakást rendeztünk be rövid három hónap alatt, frigidairrel, gáztzhellyel, amihez gyufa sem kell, mert örökég láng ég benne s, ha kinyitod a csapot, magától meggyullad, remek modern bútorokkal, dupla rekamiéval s a gyerekeknek egy,

egy Chesterfielddel. Rossz, hogy nincs egészen

kifizetve,

hamvas még

az adósságtól.

35

J ó

vev

E napig

hogy már

,

ki

van

jelölve a televízió és a világ-

rádió helye.

hogy még sokáig, legalább két-három hó-

s s z,

nem

lesz

meg

a reávaló csekkem.

hogy annyi narancsot, banánt, grape-f ruitot, gyümölcsöket ehetsz, hogy felpúposodik tle a nyelved hegye. s s ,z, hogy a déli lunchölésnél mindig éhesen maK, radok és mert kb. este hét órakor ebédelünk, mindig teleJ

ó,

hassal fekszünk

J

le.

hogy szabad vagyok, mint a madár

ó,

és azt csi-

nálhatom, amit akarok, nincs bejelentési kötelezettség sem. Rossz, hogy a bank,- üzlet,- és ember-rablás olyan

gyakori népbetegség, mint otthon a himl. jut Jó és rossz furcsa keveréke az ember, pedig itt az idézetek egy eszembe a schopenhaueri idézet, centet sem érnek, tulajdouképen nem is szabadna ilyenekre

—

—

gondolnom sem lásd retném

—

és

csupán azért exportálom ket, mert azt s.zemég valami bellem a régibl, az

— maradt

otthoniból. Egyetlen vígaszom,

hogy a Sztálin idézetek sem

érnek egy centet sem. Persze érdekel Téged, hogy ízlik az új foglalkozásom. Kb. két hónapja cleaner vagyok. Sir cleaner, ahogyan gúnyosan szoktuk volt mondani.

—

hány szobát, termet, irodahelyiséget, Hát nézd, vagy szállodahallt takarítottál Te ki életedben? gy-e egyet sem? Még az ennivalót is a földremorzsázod odahaza? Most kérdlek, hogyan állasz Te egykoron az Úr elébe és, hogy fogod tudni igazolni Magad? Dolgozott-e dezni

Tled

az

Ön nehéz

irodagépekkel?

—

fogja kér-

r.

Te gyors modorodban rögtön odavágod: tJnderwood, Royal, Remington s-tb. De az Úr félbeszakít Nem ezekrl van szó Nehéz irodatakarító gépekkel? Kefél, vixel, porszívó stb? S Te erre dadogni fogsz, mert nem tudsz majd egy !

:

szót

sem

válaszolni.

és arra leszel ítélve,

Betöltetlenül

hogy az

lóg a

takarító szaldód

égi officeokat takarítsd. Ezzel

Bzemben ém

Ma 36

szabad napom van

és,

mert az ember egyénisége

nehezen változik meg, otthon ilyenkor egy-két periratot írtam, a heti restanciát dolgoztam fel, szóval a hivatásom szépségeinek éltem. Itt ugyanezt csinálom. Miután a gyerekek

—

elmentek az iskolába és Magdus berepült a gyárba, a reggeli edényeket elmosogattam, az iij tzhelyet lemostam a coffee-foltoktól, beágyaztam, kisöpörtem, szóval a "hivatásom" szépségeinek éltem. Persze Te lekicsinylen gondolsz arra, hogy lehet

egy volt ügyvéd számára! És sajnálod odaadni azt annak a szerencsétlen ablakmosónak, aki a

ez szép

a pár forintot

munkaközösségünkbe jár. Figyelmeztetlek, ezt többé ne tedd. Egy ablak fels része ugyanis, amit kezeddel könnyen elmint egy megegyezéses bontóper, könnyed, kelkomplikációmentes, lemes, amiért úgj'Szólván gálánsán fiérsz olyan,

Az ablak

zet a fél.

ami sohasem

hajolnod kell és mint egy nehéz bnügyi érsz el eredményt és nem fi-

alsó része viszont, ahol

lesz elég tiszta, olyan,

védelem, sokat dolgozol,

nem

zetnek megfelelen.

Ugyanez

az eset

egy "Washroom kitakarításánál

Az aluminiumcsapok megtakarítása után

olyan benyomást keltenek, mint egy-egy jó Jeszenszky tanácsnál. Csillogó fém ez is, az is. Ellenben eldugult

lefolyó

bnöz

dalmi'"

kitakarítása

nem

is.

fémek védbeszéd a

a csillogó

eg'y

más, mint "ellenforra-

védelme a gyorsított tanácsnál. Penetráns és csupán szemlélet kérdése, hogy ki

dolgok ezek Barátom miben leli örömét

Persze az ilyen dolgokat nehezen értik meg az olyan emberek, akiknek otthon csak egy macskájuk, vagy kalitkába zárt madaruk van, de akinek gyermekei vannak, az már másképen gondolkodik.

Általában van Xeked éjszakai

munka?

fogolmad

arról,

hogy mi az

Dolgoztál-e Te hetekig éjszaka?

Most Goethét idézem "Wer nie sein Brot, mit Tránen kummervollen Xáchte auf seinem

weinend Máchte.

Ez

sass, er

wer

Washroom

nie

die

(Bette)

kennt Euch nicht Ihr himmlisehen

a heh'zetkép körülöttem.

zés a szabadság, ahol

ass,

nem ideákban

Nagy

és

mámorító

és kategóriákban,

ér-

nem 37

csuklóig vasban és rácsok között

irgalmas az Isten annak, aki

hogy én

szabadsággal legkompetenaebb

még nagyon

ers

legyen

és fiatal ahhoz,

— feleségem véleménye szerint —

fiatal vagj'ak.

be gyorsan otthoni

elég

élni tudjon.

ezzel a

A

nem

— de

az ember,

él

Ne

röhögj Dani,

hanem hozd

ÉN AJOURBAN VA-

restanciádat.

GYOK! Persze évdhetnék tovább, de megyek krumplit hámozni, hogy mire az asszony hazajön, a nyers dolgokkal készen legyek. Általában lakáj szellemet vettem

nem

tudnád, hotel lakáj vagyok. Mindenki

fel.

mert ha

fnököm

a por-

tástól a szobaúrig.

Múltkor egy reggel én

nem

gyalni.

hotelbe

megyek

azt játszottam

dolgozni,

hanem

magamban, hogy a bíróságra tár-

Mindenkinek változatlanul nagyot köszöntem, az

—

aj-

hiszen a lakáj-szellem kinyitottam mások eltt, tót olyan távoli, nem volt de vártam ügyvédektl tlünk reményében borravaló egyaki egy embert, egy altisztet, is

szer ajtót nyit nekem. S,

gamnak

ajtót

—

akkor döbbentem

csak én nyithatok,

hiszen

a

rá,

hogy ma-

SZOLGA ÉN

VAGYOK. Dühömben

este

berohantam a bankba

és ötven dol-

csekkszámlámra. Egyébként hivatali foglalkozásom közé tartozik, hogy balkezemben egy kis lapáttal, jobb kezemben egy ezt itt main lobbjmak seprvel végig megyek a halion, hívják és felseprem a csikkeket, papírhulladékokat a lapátra. Ha látnál, hogy dolgozom. Én nem is megj^ek a main lobbyn át, hanem vonulok. Fejedelmi ftartással és lárt tettem be a

—

rokokó

—

bájjal.

Bár van egy fnököm, aki minden porszemet katológusba ves,z, elfordul, hogy kifogyok a munkából. Ilyenkor a Washroomban szoktam üldögélni az általam garantált, tiszta W. C.-én. Egyik alkalommal szórakozottan félálomban egyik lábamat átraktam a másikra és igy szundikáltam. Arra lettem figyelmes, hogy egy angol áll a W. C. -vei szemarcán dermedt figyelem uralkodott. A W. C. alsó ajtaján ugyanis kilátszanak az ember lábai és az angol bizonyára nem értette, hogyan végezhetem a dolgomat ülve,

ben

38

és

hogy csak az egyik lábam látszik ki. Óvatosan visszacsempésztem a másik lábamat is a földre, s az angol megnyugodva távozott.

így élünk mi Torontóban, az indiánok által alapított angol városban, jelenleg egy olasz negyedben a Beatrice Streeten, a fizomszédunk szerb S. S. legény, háziúrunk lengyel zsidó. Ügy, hogy

már remekül

beszélünk:

Szerbül,

még alig gagyogok. meg fogok tanulni be-

jiddisül, lengyelül, olaszul, csak angolul

Bár én bízom abban, hogy angolul is szélni, csak mikor tanulnak meg az angolok is rendesen angolul beszélni, hogy meg is értsük ket? Ez a jöv zenéje. Egyébként sógorod, Frank remek intézkedik, mintha ö

kel,

fickó,

úgy

fedezte volna fel Amerikát,

jár-

—

szemben én azt várom, hogy Amerika fedezzen fel engem. Én azt hiszem még egy ideig várhatok. Nagyon köszönöm, hogy Frankkal összehoztál, remekül mulatunk az angol ferdeségeken:, csak attól félek, hogy egyszer halálra ezzel

röhögöm magamat csók annyi, amennyi juthat egy magyar jóáltal alapított angol város olasz neindiánok barátnak ajs ügyvédtl, aki jelenleg egy budapesti gyedébl, egy volt dolgozik egyelre, mint lakáj. tizennyolcemeletes hotelben Ölelés,

Goodbye Steve Nadashi

bek,

Nevemet hogy írják

azért írom ide, a nevemet,

hogy lásd

a tisztességeseb-

mert a kevésbé tisztességesek

így Istavi Nadacy. :

Lehet, hogy

már nem

ia

én írom ezeket a sorokat?

39

f?**^

VI.

F E

J

E Z E

T.

LEVÉL EGY ROXGYOI\L\T VÁLOGATÓ AUSZTRÁL BARÁTHOZ. Toronto, 1957 május 30.

Drága Bandikáml Levelednek nagyon megörültem. Igen, a hangja, az a bizakodó liang, igazán tetszett benne. Szinte elttem vagy,

—

amint íróasztalodnál ülsz, fogadod az új ügyfelet, figyelmesen hallgatod, majd lassan igazítasz egyet a szemüvegeden, írógépedhez ülsz és betkbl, szavak széttéphetetlen anyagából mentöövet fonsz a részére. Hogy most is csupán egyet igazítottál a szemüvegeden és már rongyokat válo-

gatsz

?

Azt kérded mi van velem? Várj csak! Benyúlok az irattáramba és kiveszem a Danihoz intézett 1957 máj. 8.-i levelem másolatát, amelybl pillanatnyi sorsomba nyerhetsz írbepillantást. Hozzá kell tegyem,i amikor Daninak tam, akkor még nem volt írógépem, s így a levelek kézzel történ másolása a középkori Digesták másolására emlékeztet testi gyakorlattal volt egybekötve. De mi ez, ahhoz az egyéb testi gyakorlathoz képest, amit az ember "szabadon

A mellékelt levélbl ugyanis kitnik, hogy jelenleg ezúttal már három hónapja cleaner vagyok. Foglalkozásom óriási reményekre jogosít. Neveze-

választott" foglalkozásában üz ?

40

tesen foglalkozásomat

nem

a kereslet és a kínálat viszonya

hanem az a szenvedély, ami készteti, arra hogy úgyszólván termelje a

szabályozza,

a canadai embert piszkot. Itt nincs

egyetlen sarka sem ennek a városnak, ahol ne feküdne

szék (saját

magamat cenzúrázom, mert nem akarok

pi-

hálát-

lan refugee lenni). Viszont a kultúra egy bizonyos maga-

sabb fókám

—

ugyebár

—

ezt a

piszkot irtani kell.

—

így

egyes nagyobb intézményeké hotelok, ebben dolgozom kórházak, bankok, templomok, churchök cleaner én is

—

1

amelyekben magasabb mveltrendelkez európai gentlemanoké az elsbbség. Ezek az európai urak ugyanis velem együtt még nem, vagy alig tudnak beszélni angolul, ámde a piszok nemzetközi

rajokat intézményesítenek, ségi fokkal

nyelvén nagj^on

is

értenek, hiszen egy volt budapesti ügy-

véd, aki a népi demokráciát szolgálta, lelki

piszokban

kell azt

úgy

megvan

— nyakig

hevert a

hogyan hogy a felületen minden szépnek és csilígy mondhatom, e téren jövmet biztosítva s

igy

a gyakorlata ahhoz,

kezelni,

logónak lássék. látom.

Bár kérkedésnek hat, hogy már saját ermbl Íróne mondd el senkinek van, de megsúgom neked gondolom az els világRemington írógép, amely öreg egy igen jó arra, hogy a idkbl való. De nekem háború eltti él barátaimmal levelezzek, vagy olykor esténdiaszpórában kint torontói kö.z jegyzknek németnyelv hitelesítési iratait kitöltsem, ilyenkor talárt húzok magamra s gondosan elzárom cleaner egyenruhámat. Átalakulok ügyvéddé. Egyelre azonban nem nagyon érdemes lekicsinyelni keres cleaneri foglalkozásomat, mert míg azzal hetenkint 45 dollárt keresek, emezzel néhanapján egy-két dollárt. St három hét múlva fizetésem heti ötven dollár lesz, ami már nem is

gépem

—

—

is

olyan kiskutya dolog. így lárba kerül,

—

:

a lakásunk havi nyolcvanöt do?

telefon, villany, gáz tizenöt dollár,

— havi

ösz-

kiadásunk kettszáz fix körül mozog. Magda, aki munkáslánnyá „avanzsált" egy gyárban heti huszonöt dollárt varr össze, így nem kell különösebb accountanti képesség ahhoz, hogy mennyi marad megtakarításként. Úgyhogy e szes

pillanatban semmi

hangra,

okom nem lehetne

amit leveleimben

arra az

használok, ha

ersen

szatirikus

mindössze négy

41

elemit végeztem volna és most tizennyolc éves lennék. De mert sajnos tizennyolc már elmúltam, s szegény apám ereje megfeszítésével taníttatott, így megint üldöz a saját úgylátszik kultúrám. Ez pedig az a kor, ahol a szemetet többre becsülik a kultúránál s a testi er, a fizikai ügyeske-

—

—

dés többet ér száz szonettnél,

ötszáz bon-motnál,

beszélve a Shakespeare és Goethe idézetekrl.

Nem

nem

is

érdekes?

A

testi erö gyzelme abban a korban, ahol az ert a legnagyobb energiaforrások szolgáltatják. (Gondolok itt a nukleáris erkre, amik az idjárást is képesek megváltoztatni. Bár ezt inkább a kanadai rokonok találják ki, hogy az atomrobnábanásokkal vigasztaljanak a javíthatatlanul hideg, lunk úgy szokták mondani "kutyahideg" májusért.)

—

Ami a dén hidalom kit kérdez

nyelvi nehézségeket át.

A

illeti,

azokat egész könnye*

hotelben ugyanis, ha valaki W.C.-t keres,

meg? Egy

altisztet.

Ha

valaki olyan helyiséget

amelynek feliratai úgyszólván a szemei eltt lógnak, ki fogja neki megmutatni? Az altiszt. így látszólag remekül tudok angolul. Elfordul azonban, hogy nem egészen értem, hogy az illet mit kérdez, s ilyenkor tévedésbl máshová küldöm. Erre is megvan a varázsszer I am sorry. Ez

keres,

:

mindenféle tévedésre jó. Egy alkalommal valakit, aki a mensroomot kereste, másképen ejtette, a clubszobába küldöttem az emeletezt de helyett, ami viszont a pincében van, de ebbl rám re, a "W.C. semmi kár nem származott, legfeljebb az illet nadrágjára,

mert elmoii'''tt«m a btivöj szó*- I am sorry. Egy másik kalommal pedig azt, aki tájszólásban a dominion room lyett valami

más

al-

he-

szót használt, az emelet helyett a pincébe

küldöttem, de mert reklamációjánál elfelejtettem mondani a bvös igét, bepanaszolt az igazgatóságnál. így kell annak aki tájszólásban beszél. Ha már tájszólásban beszél valaki azt beszélje eredeti budapesti tájszólásban. Ha hozzám, vagy nem szimpatikus, azt elküldöm a down-stairsbe. A múltkor azonban ezzel is nagy meglepetés ért. Nevezetesen egy mogorva, bandita külsej egyént elküldöttem a down-stairsbe, és a legnagyobb meglepetésemre visszajövet nagyon melegen megköszömte. A shoe-shine-t

angolul,

úgy

máskép

szól

42

a ciptisztítót kereste, s mert ezt a fogalmat nem ismertem, a pofát elküldöttem a down-stairsbe. A végén kiderült, hogy a ciptisztító valóban a pincében van. így hidalom át a uyelvi nehézségeket. Pedig lassanként olyan kiváló olvasmányokat is tudok olvasni, mint a Readers Digest-et, afféle tudományos jelleg szépirodalmi folyóirat, amelyben a legkülönfélébb irányú cikkeket találhatod. Például egy hosszú címmel rendelkez orvosn sexuálpszichologus eseteibl mesél el történetkéket, amiken remekül lehet épülni. Elmondja, hogy nemrégiben egy miniszter felesége járt nála s azt panaszolta, hogy nincs meg a szexuhorriális harmónia közte és férje között, például a férje vasárnap este közeledett hozzá, olyankor, amikor bile dictu tudta, hogy másnap mosás van a házban. Mit tegyen, hogy a férjét a helyes útra térítse? Az orvosn rendkívül gyasexualpszichologiára utaló megoldással korlati és mély azt ajánlotta Tegye át a mosást ilyenkor keddre. Egy másik páciensn pedig arról beszélt, hogy apósa nemrég odaköltözött hozzájuk, nagyon kíváncsi, sokszor éjfél után fekszik le, az ajtót nem zárja be rendesen, feltehet, hogy kukucskál. Azóta lelki gátlásai vannak az együttléttl s a házasságuk megromlóban. Mi tév legyen? Kérdi a lélekbúfeleli a magas grádusú egyetemi vártól. Igen egyszer,

—

—

—

—

:

—

orvosn

:

Szereljen zárat az ajtóra.

Néhány hónap múlva

ugyanez az asszony örömtl sugárzó arccal jelentette, hogy elrehaladott niásállapotos.

De mindezt elviseli az ember, mert ugyanebben a számban Van Goghnak három általam már eddig is csodált reprodukcióját közli olyan színes lenyomatban, hogy ennek az örök lángban ég rült zseninek minden szinlátomása benne van. S>

amit

itt

reklámok színeiben, fényképek perspektí-

váiban, jazz-számok ütemeiben kap az ember, ezért érdemes volt tízezer kilóméter utat megtenni.

De, hogy a Danihoz irt levelemen túl ízelítd legyen egy kicsit az éjszakai munkámról, el kell, hogy mondjam egyik kis esetemet.

Pár napja dolgoztam mindössze egy huszonöt eme43

felhkarcoló huszonnegyedik emeletén, egy banképüEz volt az els munkahelyeni Canadában. Pestre szeméremérzetbl azt írtam, hogy bankban dolgozom, ami igaz is volt, de nem manageri beosztásban, hanem átmenetileg night cleaner-i beosztásban. Egyik este egyedül dolgoztam, úgy éjjel két óra felé éppen azon gondolkodtam, mi lenne ha én olyan tisztára kefélném a padlót, hogy másnap azon vájjon felelsségre vona manager elcsúszna s lábát törné, nának-e, vagy sem? Tudod, éjszaka vannak az embernek ilyen gondolatai. Épen arról vitatkoztam magamban, milyen letes

letben.

—

magatartás volna helyes a manager részérl, ki kellene-e engem rúgni ilyen esetben, vagy pedig a manager odarendelne-e a kórházba betegágya mellé s ott adná át nekem a szóval munka jutalma cimü kettezer dolláros csekket ha már kitüntetem magam, minden esetre komolyabb összes amint így gondolkodom get adományozok magamnak, észrevétlenül egy oldallépcsn gumitalpú cipben úgyszólván lecsorog mellém egy cleaner társam, akitl elmerengve

—

—

úgy megijedtem, hogy egy óriási ''hallót" kiáltottam, az itteni szokásos köszöntést. Ettl a harsány "halló" kiáltástól a

pedig ez

szerencsétlen, félbefürészelt

festlegény ijedt

meg úgy, hogy kb. egy percig úgy remegtünk, mint a kocsonya. Ja, ez nálam még a "félelem nélküli élet" maradványa ....

volt.

Nemrégiben ünnepeltük a Yictoria Dayt, a királyn születésnapját. Én munkával ünnepeltem, de dupla gázsival, mert a szakszervezeti tagok ilyenkor a hotelszervezet szabályai s.zerint dupla bért kapnak. Kérdem Tled, lehet-e egy ilyen királyn rossz ? Este hazafelé éppen a God savé the Queent dúdolgattam magamban, amikor pimasz tacskók géppuskaszer játékpisztolyból akkorákat lttek a fülem mögé, hogy majdnem a-f orradalmi Pesten éreztem magam. Ilyen kor itt mindenféle lövöldözés megengedett s, hogy a papírosból épült házakból egyik-másik kigyullad az legfeljebb a biztosító társaság kára, de a kifizetett kárösszeggel kicsit reklámja épültek, is. Ne csodálkozz, igen, a házak részben papírból

mert

a fa,

papirrá,

44

amibl nagyrészt vannak,

vagy adott esetben hamuvá

kis eljárási müvelettel

változik.

Ha Magyar-

ország joggal

Kardigánországnak nevezhet a

pulloverek, kötött kulikabátok áradata miatt,

különféle

nyugodPapírországnak nevezhetem. A tejet például nem üvegben, hanem viaszos papírban árulják az üzletben. A világon mindent becsomagolnak papírba, s ha bemégy egy üzletbe és semmit sem veszel, akkor is kapsz egy papírzacskót. A világ legnagyobb papírtermelö állama. Az utcán egyegy nap annyi papírt dobálnak el, hogy abból Budapest egy hónapi papírszükséglete fedezve lenne. Xem akarok triviális lenni, de a W. C. papír milyen? Prostata betegek vágyálma Drága Bandikám Mindebbl képet alkothatsz azokról az életliatárokról, amik között élünk. Kérdésedre közlöm, hogy aa Danitól nyert értesülésem szerint ügyvédi munkaközösségünk megszökött tagjai közül D. még Bécsben van és éppen most indul Montrealba. B. Párizsban piheni ki a „kommunizmus szolgálata" cimü életmüve fáradalmait. F. Bécsben "nyelvkereskedö" lett. Különböz nyelvéken hoz forgalomba brossurakat, magyar ferdítéssel, úgyhogy egy-kettre megtanul az ember tle arabusul, vagyis hogyan lehet ügyesen pénzt keresni. P. P. útban van Canada felé, hogy teveled mi van, errl azért nem írok, mert ezt te jobban tudod. B. P. pedig csodálja a brazil nket, azt hiszem mulhernek hívják portugálul az asszonyokat, ezt onnan de nem folytatom, mert tudom, hogy egyszer Háry János lesz bellem, s ezt szeretném elkerülni.

úgy

ezt

tan

!

,

Ami pedig a jövt illeti, egyelre tévedsz, mert nem töröm semmiben sem "okos" fejem, amint azt Te lenygöz kedvességgel írod leveledben, hanem rábízom magam a végtelenül hömpölyg idre, bár tudnám, hogy irta e,zt Madách de annyira mégis emlékszem "Nem az id halad, miváltozunk, egy század, egy nap egyre megy." Megpróbálunk :

tehát az itteni viszonyokhoz alakulni.

Sokszor és meleg szeretettel ölellek Téged és kérlek, hogy gyakran keress meg soraiddal. Dani az ide mellékelt levelem alapján engem nagy betkkel NAGY ÍRÓNAK nevezett, s azt írja, hogy levelem Budapesten kézröl-kézre jár. Légy szíves, ersítsd meg ebben a hitében, rajtam keresztül,

40

mert különben azt vagyok kénytelen hinni, hogy Dani mégsem Kazinczy, ahogy én mégsem vagyok "nagy író". írj sok mindenrL hadd legyünk állandó kontaktusban, hadd tapinthassam az ausztrál gyapjú finom rostjait válogatott leveleidbl.

Egyébként Dani azt írja, hogy az annyira valószínthogy mi négyen az életben még egyszer (Dani, Te, B. P. én) találkozhassunk, minthogy ö valaha a States elnöke

len,

és

szemben én azt javasolom; 1962 szén találkozPárizsban zunk a Szent Mihály útján "fesztelen".

lehetne. Ezzel

Viszontlátásig szeretettel ölellek

:

Pista.

Utóírat

Máskor ne

....

írd rólam,

hogy

,.okos" vagyok,

mert ha

társaságban felolvasom leveledet, ezt mindig mással olvasbe soraidba. tatom, nehogy azt higyjék, én szúrtam S, ha mégsem tudnál ilyen lelki kényszer hatása alól kitérni, akkor ezeket a soraidat legalább közjegyzileg hitelesíttessed,

46

mert különben ki

hiszi el ezt rólam, a

ceanerrl.

VII.

Fsjezet.

KERESZTMETSZET Toronto, 1957 június

6.

Drága Danikám Hiába Az az oroszlán, amelynek talpát vakarják, hamarabb bgi el magát. így jártál Te velem, amikor nagy írónak neveztél. Már repül is Feléd (na ne kapd el a fejed, csupán air mail) a következ levelem. Legalább ne nagybetkkel írtad volna. Csupa N., csupa R., csupa I., csupa Ó., Nagy író, Nagy író, Nagy író. Mintha kissé ismers szöveg !

volna ez Szegény Istenben boldogult Kosztolányi Dezs írt ehhez hasonlót. Tudod a Nagy írók szoktak egymásból is merí-

Mégsem

teni érte,

mert

tartok tle, hogy szegény Desiré megharagszik

jól

tudom

Tifelétek nincs Feltámadás. Különö-

sen

nem

De

azért megnyugtatlak, erre mifelénk

tét

sem Petrarcát kedvesével sétálni. Pedig rengeteg az

a KosztolányiDezsökhöz hasonló

Nagy írók számára.

sem láttam sem Danolasz,

nem Petrarca aranyból sztt szonettjeibl, hanem Szicília kopár földjérl jöttek, nem sugározzák magukból a latin kultúra mély árnyalatait, de egy-két trdöfésért nem de ezek

mennek

a szomszédba.

nagy számban Torontóhárom o bet van, s amikor

Állítólag azért élnek ilyen

ban, mert városunk nevében

47

Halifaxba érkeztek ezt az egyetlen városnevet tudták kimondani az angol hatóságok eltt. Legtöbbjük azóta sem sokat tanult

meg

angolul.

Eg^'ébként

különböz niemzetiségek

a

tobzódása

hogy a villamoson, ami csúesforgalmi idben itt is elég tömött, valaki rálép a lábadra, vagy éppen a beledet nyomja ki, fogalmad sincs milyen nyelven szidjad, mert még képes azt hinni, hogy ajámlatot akars,z tenni neki, ha amit pedig itt nagyon szigorúan büntetnek, ha pedig férfi oly nagy,

n

—

az illet, rögtön megkérdi, micsoda business az, amirl oly hangosan beszéltél. Ami a közlekedést illeti, arról csak annyit, hogy azért van oly sok közlekedési baleset, mert legjobb

tapasztalatom szerint a

nk

98 éves korukig, s a férfiak pedig már 12 éves koruktól vezetnek. Hogy hogyan? Errl csak a torontói Grlobe and Mail hétfi számát kell elolvas-

amely egy-egy Aveek-end után Canada területérl átlagban halálesetrl számol be. így van azután, hogy egyegy autóbusz katasztrófa végén úgy rakják egymásra a sérülteket, mint a stiriai metéltet. Egy sor angol, egy sor ukrán, egy sor le'ngyel, egy sor kínai, egy sor magyar stb. Minthogy pedig semmiféle szociális biztosítás nincs jóravaló bevándorló els kötelessége, hogy vala egy így biztosító társasággal kössön biztosítást. Külön orvos melyik baleset, élet, - s szemérem biztosítást kellene kötni kórház, de, mert sajnos jövedelembiztosítás nincs így egyiket másikat el kell hagynom. Amilyen szerencsés ember vagyok én éppen balesetre spekulálok, amikor életvesztésre kellene De, hát ki lehet itt elég okos? Nem tudom, van-e valóban csak feltételezem, annyi a biztosítási szemérem biztosítás, faj, de ilyent azért nem érdemes kötni, mert az erszakos nemi közösülésnek a nálunk ismert formái közül itt gyakrabban a halálos kimenetelüt gyakorolják, úgyhogy jobb életet kötni, mert abban benne van már a szemérem is. Tudod, mindig alapos ember voltam, s hogy ezzel se okozzak nagy gGJnddlt ivadékainmak, élire elkészítettem a sírversemet is arra az esetre, ha ebben a nagy biztosítási kampányban esetleg mégis az élet jönne ki.

ni,

40

— 80

—

-,

—

—

Álljon tehát

itt

a versem

,

Sir: "'

48

Itt

nyugszik a

SZOLGA,

MINDEN KOSZ DOKTORA Germán, orosz jármot, Angol örvet hordott. Fehér, vörös önkény

Taposott át rajta. S, ahol hónát leié

SZOLGA

lett

a balga.

Sírhantjára porból,

A SZÉL

halmot kotort,

Ki az angol népnél, Sokkal

bkezbb volt.

Ó, tudom hiányolni fogod e vers ütemét. Te bizonyára méltóságteljesen hömpölyg hexametereket vártál tlem, sorokat, amelyeknél még azt sem tudod elhogy si hatos versmértékben, vagy jambusokban íródtak-e? Ne feledd el, hogy a szabad vers oroszlánjának, Walt Whitmannak a sírjától khajításnyira írtam ezeket a

s

nem döcögs

dönteni,

sorokat és egy hotelszolgához nem rekben beszélni.

Egyébként

ma

is

volna méltó hexamete-

vasárnap van, ilyenkor csendesebb

a munkám. Egy sereg boss (fnök) a car-ján (kocsi) tölti ki uralkodási hajlamait s nem rajtam. Elfordul, hogy ablaktisztításánál egy-egy ablak fels sarkánál elmélázok a kezemmel hosszabb ideig is. Ilyenkor kicsit hasonlítok a newyorki szabadság szoborhoz, mégis van köztünk egy-két különbség.

így nekem nem fáklya, hanem rongy van a kezemben. Másodszor Nekem még közel öt évig kell állnom ahhoz, hogy amerikai állampolgár legyek. S végül, hogy én nem vagyok s nekem fáj az, ha Ugandában bebörtönözik &z alattvalókat neki nem fáj. öt még jenki sírni nem látta. :

:

kbl

Kicsit hasonlítunk viszont egymáshoz abban, hogy minden madár bármikor mindkettnknek a fejére szállhat.

49

Drága Barátom! Egyrl minden, esetre meg kell, ^ogj gyzzelek. Amikor az augol, közelebbrl canadai, vagy ha jobban akarod, amerikai életformát kritizálom, azt sohasem "a csorda népekkel" való összehasonlításban teszem. Emlékszel Ady Endrének erre a ragyogó szóképére. Itt a szabadság levegje a pórusokon át áramlik, itt szabad írni, lehet kritizálni, úgysem figyel rá senki.

Hogy érdekldésedet gyem számodra, miként nap

kielégítsem

élünk, leírom

s

érzékletessé

Neked egy

te-

átlagos

történetét.

szelek

Eeggel.

Az

rázzák

az

kegyetleü gongja

ég ködfoltos. Június van. Sivító böjti ablaktáblákat. Az ébresztóra, az id megszólal.

Rikácsoló hangján követeli,

hogy keljünk fel. Fél hét. Ugandában ilyenkor a Köizösségben dolgozó ügyvédek száján még az álom édes méze pereg. Miután Magda fürge kézzel eloltotta az ébresztóra kakasát, lassú szenderbe esünk. Kb. tíz perc múlva felriadok s a következ hajnali beszélgetés zajlik le közöttem •

és

imádott hitvesem között. Szóval hagysz aludni? Válasz Néma csend. :

Neked, hogy

Szóval derogál

hotelszolga

felesége

vagy? Válasz: Jó, S.

Néma

cend.

nem bánom En !

is

alszom tovább

minthogy válasz helyett imádott hitvesem egyen-

letes szusszanása hallszik, a ritmust tíz

átveszem és kb. hét óra

percig együtt szundítunk.

Ekkor egy

iszonyatos segélykiálltás ráz

fel.

Pista elkésünk!

Ami pedig ezután történik az a Bakcsiszeráji Szökökutba ill vad ámokfutáshoz hasonlít. Kezünkben természenem karddal, hanem fogpasztával, szappannal, különböz ruhanemekkel hadonászunk, aszerint amint azt a pillanatnyi szerep megkívánja. Egymást kerülgetjük a reggeli balett minden szépségével.

tesen

Szerencsére a reggelivel nincs sok baj. A kenyeret ugyanis eellofán papírban és szeletelve árulják, úgyhogy

rágni egyáltalán

50

nem

kell. Itt

nagy divat a

protézis, s a ke-

nyer úgy foszlik a szádban, mintha fehér felhkbl készülne. Ámde sajnos emésztögépet még az amerikaiak sem találtak fel, így ezzel viszont értékes perceket vesztünk. Háromnegyed nyolc óra tájban, amikor cowboyszegyorsasággal magamra vetettem a zakómat, s röptében elkaptam a lunch-bagomat, a középtávfutók biztonságával futok a kb. háromszáz méterre es villamos-megállóig. A kalauznö, aki az utcán árulja a jegyeket, ismeri tréningez hajlamaimat, elémfut, egy kört velem szalad, elkapja kezembl a pénzt s villámgyorsan felgyömöszöl a villamosra. A Bathurst sarkán (Emke saroknak hívjuk ezt) újabb életveszélyes torna következik robogó ko.csik között. Átszállók. Majd egy

r

—

újabb átszállás, úgyhogy nyolc óra tájban megérkezem a munkahelyemre. A blokkoló-gép ''természetesen" a pincében van, félelmetes csövek között futkáro.zok riadt patkányként, amikor végre elérem a blokkoló gépet. Rávetem magam. Blokkolok. S aztán az igazi játékosok szenvedélyével kezdem gusztálni a kártyám. Hiába. Nyolc óra négy perc. Mindkettnknek igaza lett, gondolom. Bellem sem lesz hotelszolga többé, s Magdus elre megmondta, hogy elkésünk. Remek asszony Ezután következik a tizenötperces mozgalom. Szép lassan felcammogok a harmadik emeletre, az öltöz szek-

—

már úgyis minden mindegy, a bnjel lent van a pincében, a bünjelkamrában. Fent az angolok eszkimó stílusban vitatkoznak valamin, amibl egyetlen szót sem értek. Mindenesetre, amikor átöltöztem, kifújom magam, hogy okuljak az általam nem értett beszélgetés szépségeibl. Negyed kilenc. Frankkal együtt megállapítjuk, hogy ez a tizenöt perc a nap nagy nyeresége volt. rényekhez. Most

Elindulok szokásos körútarara. Elször is a manager s az officeokból kell kiürítenem a szemétládákat

szobájából

törülgetnem az íróasztalokat. Még senki sincs itt, meg legelször a hivatalba. Hiába Mindig szorgalmas ember voltam. Csodálatos írógépek, diktaphonok operettmozdulatokkal, hol ide, hol oda csapok között, s

le kell

én érkezem

!

egyet a ronggyal. A port nem annyira törlöm, mint inkább átcsoportosítom. Ezzel egy kisebb felht szitálok az elektromos htkkel (air condition.) frissített szobákban. Ilyenkor 51

itt

templomi csend uralkodik,

hány

s

én áhítatosan számítom ki, mi várható ma, szóval

dollárt költöttünk el tegnap,

ezek a magambaszállás

órái.

Fél kilenc után lemegyek a main lobbyba szétnézni. A main lobbyból nyílik egy hosszú korridor, ami összeköti a régi tizennyolc emeletes épületet a tizenegy emeletes

modern

új szárnnyal.

Ez a folyosó

amihez különleges szertartások "golfjátékszerü" ügyességgel

csupa

már minden

csikket, hulladé-

lapátomra, a folyosó, amelynek egyik üveg. ragyogni kezd. Ekkor érkezik meg a

kot rásepertem oldala

afféle tükörterem,

fzdnek. Miután valóban

a

Manager, aki óriás remekbeszabott alakjával maga a Méltóság, utána a lengyel zsidó tulajdonos, aki maga az Elegancia és a Superintendens, aki maga a Mozgékonyság. Ez utóbbi a mi fnökünk, a Boss of Durty. Piszok-fnök. Ezek a komolj' urak, a Méltóság, az Elegancia és a Mozgékonyság minden reggel lehajolnak a márványi^adlóra, s azt kezükkel simogatva nézik, hogy elég fényes-e? Elször nem értettem, miféle muzulmán szertartás ez, de késbben, miu-

—

tán én

is

átlényegültem, nagyon

is

értettem.

Ez

a folyosó

fogadó termekhez. Három ilyen földszinten. termekben busásan jövedelbellük A a van szoktak tartani. meetingeket A márványpadló pedig mez Ennek követreklám-eszköz. minél fényesebb, annál jobb kell. Mint keztében azt fétisként tisztelni jó alkalmazott én is reggelente, fnökeimtl kissé távolabb, lehajlok és imádom a folyosó márványát. Bálványimádás után következik az egyik leggyakoribb számom: Az üvegajtók lemosása. Az üvegajtókon

vezet

el a

csodálatosan szép

ugyanis az emberek ujjlenyomatokat hagynak s ezt nekem kell letörölnöm. Ámde, ha én kilenc óra tíz perekor egy ajtót letöröltem, az kilenc óra tizenötkor legalább ugyanolyan piszkos mint volt, mert a korábbi ujjlenyomatokon kívül az enyém is rajta van. Nem is szólva a jöv-men emberekrl,

akik kezük nyomát szintén a

müvemen

felejtik.

lényeg azonban az, hogy dolgozzak. Én a konzulnak Bécsben megígértem, hogy minden nehéz munkát vállalni fogok, s amit Bécsben ígértem, azt megtartom Toron-

A

tóban 52

is.

Amikor egy-két ajtóval készem vagyok, következik Elfordul néha, liogy alig találok valamit, mert késn kelnek fel az angolok, éjszaka nagy partin voltak stb. Becsületükre legyen mondva, hogy azért mindez-

a csikkszedés.

nem kellett használnom. Szemét az van De egyéb nyersanyag is, mert Canada a földkerekegyik nyersanyagban leggazdagabb állama. Ó miért

ideig müszemetet itt elég.

ség

csak fenyegetzött Apám azzal, hogy lakatosinasnak adí így megbÜ!n,tetni egy gyereket, ügyvédet nevelni belle? Tizenegy óra eltt van a holtpont. A lunehtöl több. mint egy óra választ el. Viszont a déleltt nagy része már elfutott. A hamutálcákat kezdem takarítani. Mint a távúszók, hosszú, lassú, egyenletes tempókat veszek. Van id, amig én is hamu leszek. "Isa pur és hamu vogmuk." Látod már az els magyar nyelvbeszéd is tudta, mi az élet lényege, pedig akkor még Amerikát fel sem fedezték. Negyed tizenkett. Kétszer, háromszor elsétálok az egyik üvegajtó eltt, amely az officeokra néz, vagyis átmegyek a színen. A manager is ide láthat, ha akar. Láthatja, hogy jövök-megyek, tehát dolgozom.

Háromnegyed

tizenkett.

tisztálkodom, felkészülök a nap

A

washroomba megyek

egyik legszebb szertartá-

sára, a lunchevésre.

Tizenkett eltt öt perccel már ülök a finom kolbásszal és ugorkával telehintett kenyér mellett, s a nehéz testi munkát végz emberek étvágyával eszem meg a mindennapi lunchömet, amit általában narancsevés szokott megkoronázni. Ilyenkor folyik közöttem és Frank között a tapasztalatcsere.

-H Mi volt déleltt? törtnek látszik.

—

— kérdem Franktól, ki kissé

le-

—

feleli rezignáltán. Illetve Semmi. Éppen nyelvleckét vettem az egyik Maidti (szobalány), amikor belépett a szobába a Piszok-fnök. Ne mondd! Ez az alak utánad is leskeldik? Azt kérhittem ,csak utánam. S, hogy talált, munka közben ?

—

dem

—

izgatottan.

— Igen! —

-

Hogyhogy? 53

— Már

másfél órája tartott a meeting', amikor a foHirtelen felugrottam, hogy

telben ülve elzsibbadt a lábam.

elinduljon

bennem

a vérkeringés, S.

ahogy így ugrálok, lép

be a Piszok-fnök,

— S mondd mit látott — Azt, hogy ronggyal a kezemben ugrálok. Azt hitte nagyon busy (elfoglalt) vagyok. — Gyalázat Kopogás nélkül belépni egy szállodai Ez sem volt soha angol gentleman, — mondom szobába ?

!

?

szikrázva a dühtl. Képzelem, hogy szégyelte volna magát,

ha ülve

talál.

kellett volna

— Az

A

club-szabályok szerint

tled

kérnie, S, mit akart

egyik lépcsházat, amit

lévnek

még

bocsánatot

is

?

már

kitakarítottam,

mint annak eltte. Kérte, hogy máskor ne fejtsek ki ennyi ert a lépcsház bepiszkolásában, mert az megárthat nekem. kérdem megvetéssel. ^Remélem ráhagytad? piszkosabb

állapotban

találta,

— — — Rá! — mondja Frank rezignáltán. — De én holnap nem takarítok többé. ?

.

egy másik állásnak.

Nem

Utánanézek hogy

azért végeztem én fiskolát,

utánam leselkedjenek. — Take it easy mondom Franknak azt a canadai mondást (lassan a testtel), amire olyan büszkék, mintha ^

—

k

találták volna fel az atombombát.

Lunchölés után

minden kezddik

hivatalok piszkát takarítom.

elölrl.

Újra

a

Otthon a hivatalok garázdál-

kodását trtem, itt a piszkát taáarítom. Hiába, mégiscsak nemzetközi diplomám van. Nem kell nosztrifikáltatni. Majd ismét csikkszedés s ablakpucolás következik. Délután az egyik üvegajtónál kissé lassabban forog a kezem, ilyenkor a Fürst Sándor utcai tizenegyféleképen állítható rekamiémmal álmodok. Milyen jól is lehet egy üvegajtón szundítani! Nem is értem, hogy a szálloda vendégei

miért

bérelnek szobát, amikor az

A

Eoad

felé

es

üvegajtókon olyan jó pihenés esik. Igaz elfordul az is, hogy, amint így félálomban merengek, egy-egy rosszabbul nevelt angol valamit kérdez. Ilyenkor kissé indignált vagyok, hiszen láthatná, hogy alszom. Legutóbb a következ jelenet játszódott

54

le.

Aji-gol:

Hol a flá^áp?

—

Én Mi kérem ? Ezzel értékes másodperceket nyerek, ezt már a középiskolában megtanultam. A kérdést ismételtet:

ni kell.

Angol: Flásáp? nem sürgs. Én: Flásáp? Angol látja, hogy nála

— mondja

szelíden. Ideje van, pénze van,

neki

:Plá-sáp?

Én :Flásáp

is ?

—

mondja most már tagolva, mert gyengébb elméj vagyok. mondom most már én is tagolva. Jaj j

—

ezt az embert biztosan az igazgatóság bérelte fel. Meg akarnak fúrni Úgy látszik egy ujabb budapesti ügyvéd jelent!

kezett az

Angol

:

állásomra.

Igen

!

Flásáp

!

— most már egészen barátságos, mert

abból, liogy én kifogástalan kiejtéssel, tagolva szót,

Ugy

bizonyára értem, hogy mit keres.

mondtam

érzem, ez

a

sejti,

hogy jogi végzettségem van. Én:Flásáp? S elkezdek hangosan gondolkozni, közben az angol arcát nézem. Olyan rendesen van megborotválkozva, milyen kár érte Ez most itt fog elvérezni a karjaim között. Aha mondom hangosan Flasche az németül üveg, ez biztosan sört akar inni. Biersáp? kérdem én a felfedezk lázas izgalmával az arcomon. Szinte látni rajtam, hogy világosság gyúlt agyamban. Angol Most már még szelídebben, mint aki megadta magát a sorsának. Nem. Flásáp? Lehajol a földre, kezét a földtl kissé feljebb tartja s mutogatni kezd. Én Még mindig nem értem. De lássa, mennyire együttérzek vele, én is lehajolok a földre s kezemet a földtl kissé !

—

—

—

:

:

feljebb tartom.

—

Azt keresi Azt mondja s szinte sugárzik az arca. No lám, mégiscsak megértettem. Én Csurog rólam a víz. Hiába hajoltam le a földre, mégsem tudom mit akar! Ugy érzem magam, mint trigonometria órán, amikor a homosexuális Sebk tanár a mellemet simogatta és így akarta bellem kicsiklandozni a kotangens tételt. Szörny, mit tegyek? Azt nem mondhatom, hogy nem tudom, mert akkor elbuktam. Az igazgatóság embere lehet, s akkor ki fizeti a bútorréazleteket?

Angol Igen Igen :

!

!

!

!

'

:

55

S, amint így állok némán tehetetlenül, mellettem virágüzlet tulajdonosa, s nyögve megkérdem tle.

ja

megy

Nem

el

a

tud-

mi az a flásáp?

—

Gyöjjön velem! mondja az angolnak s már viszi is be magával az üzletbe. Az angol ugyanis flower-shopot keresett,, de egyszer közvetlenséggel flásápot ejtett. S, én találjam ki, mit keres? Minálunk senkisem mondta azt: Hol a rág üzlet? vi-

—

Az

rágüzlet helyett.

csak az árnyékolja be kissé,

egészet

hogy mindez a virágüzlet bejárata eltt történt. De gondolom, hogy ez nem rám, hanem az angolra vet rossz fényt. Szegényt, úgy látszik mégis- megtévesztette a diplomám. Ilyen jelenetek után következnek az önkínzás negyedórái. Milyen ember vagyok én? Megállapítás: semmilyen. Hát tudhattam volna, hogy shop az üzlet. A kézmozdulatból megállapíthattam volna, hogy virágot keres. Annyi eszem sincs, bizony Isten, mint egy szolgának. Mikor már jól össze-vissza sértegettem magam, jönnek a kiengesztelés félórái. Ez az angol biztosan nem tudja, hogy mi a Liszt-féle cél-elmélet a büntetjogban? Bizonyára hírét sem hallotta a Codex luris Canonicinek? Fogalma sincs mi a szocialista jogszolgáltatás?

—

Én

sajnos mindezt tudom,

s

mégsem értettem meg

mi Most látom csak milyen szépen beszélünk mi magyarok. Mert nézzük, egy angol bevándorlótól egy akinek Basahalma alatt vágták el a köldebreceni civis, hogy kérdezte volna meg ugyanezt a Péterffia dökét az a f Iá-sáp?

—

—

utcám ?

Nem értse

tod ecsím facsiga, hun a tulipányos bót ?

meg egy

— Ezt

angol.

Drága Barátom Mára zárom soraimat. Imádott hitvesem a konyhában, a mosógép egyhangú pöfékelése közben, remek jazz-számokat hallgat a rádióból, én ananászlevet szürcsölök és úgy írom levelem, miközben új, privát (nem iker) telefonkészülékem zsinórjával játszom. Szóval úgy élek mint egy szolga Nem is merek rágondolni mi lenne, ha egyszer úgy élnék, mint egy úr? Sokszor ölellek: !

,

Pista.

56

!

utóirat.

Azt kérded, mirl

A

írjál,

mi érdekel?

Mindenrl!

Szigeti Nagyszálló körül a fák által font lugasban buj-

kál-e vele.

még a trópusi szell ? Tavaly nyáron sokat flörtöltem De azért ne nyúlj a szoknyája alá, tudod féltékeny

vagyok.

A

Szabadság-hegyen a Diana lépcs

felett

hány

ri-

gót hallottál fütyülni? Légy szíves számold meg, találsz-e uj fenyöpalántákat a Normafától a Budakeszi útig, s hányat?

még a harkályok Máriamakkos felett? A fecskéknek "az ellenforradalom" véresre festette-e a sleppjét, vagy olyanok-e mint voltak? A Hármashatárhegyrl még mindig olyan mezítelennek látszik-e a Duna ? Menj el Bükkbe, Jávorkútra a svéd fenyvesbe, s nézd meg, hogy még mindig palaszürke-e a fenyk dereka? Szedjél pohárba szamócát, de ne edd meg rögtön, mert a világ legjobb kölnijét lehetne belle csinálni. Dobolnak-e

Végül menj el a Legfelsbb Bíróságra, s törjél öszis egy néhány ostoba elsfokú ítéletet, de a megváltoztató ítélet indokát meg ne írd, mert kommunista zsargont nem akarok hallani. Tedd ezt meg kérlek, mert én már csak hamutálcákat török össze. Baton rompu volt az egyik francia tankönyvemnek a neve: Törött cserép. Abból tanuljál franciául, az egyik Mert én már legszebb nyelv a földön Rimbaud nyelve. "csak" Shakespeare nyelvén fogok dadogni életem végéig.

sze helyettem

—

57

VIII. Fejezet.

A GAZDAG PATIKUS

ÉS A KAPZSI ÜGYVÉD.

Mindig fest szerettem volna lenni, de nem volt hozzá tehetségem. Ha jellemfestö lennék, a mocsarak táján oly divatos békanyálból festeném meg mindkettnk alakját. Fest azonbam nem vagyok. így pelikánmódra önnön ma-

gamból merítek. Epefestéket keverek

szét palettámon. Szó-

val mégis festi módszereket használok. Kénytelen vagyok,

hiszen író

mány

nem vagyok.

A

forradalom utáni magyar kor-

kétszázezer menekült társammal együtt megfosztott

magyarságomtól. így magyarul nem írhatok többé. Angolul talán? Nem! Angol még nem vagyok. Két osztály basic englishtöl, néhány hektó különböz juicetól, meg, hogy ebéd

még nem vagyok angol. Hát akkor írok a hontalanok nyelvén. Tollam a PeHkán csre (nem tévesztend össze a hasonnev tölttollal) helyett lunchöt eszem,

papírom az Ontario tó tükre, a betk szárai pedig füstbl vannak. Hiszen ezt így senkisem olvassa. Nem-e, hogy amit én az Ontario tó tükrére írtam, azt senkisem olvassa?

A

ké-

telked biztosan nem canadai.

A

dolog úgy adódott, hogy

még

csak kóstolgattam

az angol nyelvet, az angol szokásokat. Megtanultam,

a "thank

58

you" angol nemzeti himnusz, amit

ez óriás

hogy nép

minden gyermeke, minden percben köteles énekelve elmondani. Véremmé vált, hogy a "how are you" a leveg oxigénje, amelyen keresztül mindenki lélegzik. Megtanultam, hogy a tehetséget mélyen lenézik, s nagyra becsülik a pénzt. Megszoktam, hogy kasírozott kandalló mellett melegszenek, s ha belépnek egy lakásba, cipvel a kezükben, harisnyában mászkálnak. Ttidomásul vettem, hogy a nk dereka legfeljebb egy feet lehet, s hogy tisztes özvegynek számít, aki száz poundnál többet nyom. Gyerekeiket martalócoknak öltöztetik, s azok gy is viselkednek. Nyolcvan éven túl aszszonyaik újra fiatalodni kezdenek,

s

kalap helyett virágko-

sarakat viselnek a fejükön. Megismertem, hogy férfiaik szesz nélkül képesek berúgni, ha reklám garantálja egy itallal

kapcsolatban a jóérzést. Amikor már mindezt megismertem,

s

magam

gya-

is

koroltam, nagy elrehaladást tettem életemben. Egy kitn night-cleanerbl day-cleaner üzletember révén ugyanis lettem egy óriási hotelben.

A

hotel egyik portása azt a je-

hogy üvegajtók lemosása közben verejtékezem, rossz vesémnek, hanem a szorgalmamnak tulajdonínem a totta, s beajánlott további "job"'-ra a patikushoz. így kezdlenséget,

dött a kapcsolatunk.

—

Hát szóval

padlót kezelni nálam ?

te

leszel az fiatalember?

pillantásaival végigmért, mintha leánya kezét

meg.

Te fogod a

— kérdezte a gazdag patikus

kutató

s

kértem volna

—

—

Igen, én vagyok a cleaner, mondottam. S valami hálaféle szorongatta elzsírosodott szívem környékét. Ez biztosan jószív ember. Ugye milyen hízelgén "boy"-nak nevezett.

—

S,

mit kérsz a munkád-ért?

Ez már a gazdag patikus

— kérdezte.

területe volt.

Nem

lárokon, a centeken lehet megtakarításokat elérni.

a dol-

A

pati-

centekben érzett és* dollárokban gondolkodott. Igaz, hogy féléve semmiféle tisztogatás nem történt a patikában, de elvégre egy és ez komoly anyagi elnyt is jelentett, patika mégsem nézhet úgy ki, mint egy sörös putik. Leglényegesebb olcsón és jól dolgoztatni, ezen lehet keresni,

kus

—

—

—

gondolta.

59

— Mennyit kérek? — mondottam bizonytalanul. Amennyit adni Én nem értek — Szóval "refugee" munkaer, — remegett az örömtl a gazdag patikus. — Egy dollár elég — mutatta kezével az egyes számot, mint egy mint az értelmét. — Egy dollár? — Hu — sem erlteti meg magát, — gondoltam. tetszik.

hozzá,.

ez

olcsó

lesz?

s

felkiáltó jelet,

élet

ez

De Jó

A

azt

mondottam:

lesz, jó lesz

gyerekeknek eipö keU, ruha kell, enni kell, s ilyen nem lehet, mint Canadában. A patikus mindketten jó húsban voltunk. Szóval akkor kedden este beállsa hozzám, minden

jól sehol a világon enni is,

én

is

—

héten egyszer,

— mondotta.

A munka, amit végeznem kellett, az elhanyagolt padlónak a felsúrolása, a félemeleti iroda kitakarítása nem állott arányban azzal, amit a patikustól kaptam. A dollára azonban szükségem volt. Els alkalommal határozottan meg is ugrasztott. Amikor már szedelzködtem hazafelé, odaszólt hozzám:

—

—

Látod ezzel a szerrel kell dörzsölni a padlót, s sokkal fényesebb lesz tle. elvett valami csodaszert Mit tehettem? Félretettem a ''map"-ot s most már kezemmel dörzsöltem fel újra a padlót. Mikor már talpasodaszólt hozpohárnyi gyöngyöt verejtékeztem össze,

—

—

zám:

— Na, látod most már jó jelentette mondotta, de a hangsúlya — Látod szamár, erre elbb rájöhettél volna.

Nem

ezt

is

Késbb

megnyertem a bizalmát annyira, hagyott a segédeivel. A patikus magára hogy nem egyszer azonban

ugyanis érdekes módon nem szerette a frissen mosott padló szagát, a doh, a szappanlé, a por áporodott illatát. Bár ezen a világtájon általában szeretik a gazdag embereket, a segédei furcsa módon nyilatkoztak róla. azt csak én tudom, Hogy Fred milyen ember? a szemmondotta a görbelábú, öszhajú patikus-segéd, üveges nagyorrúnak. Én évfolyamtársa voltam az egyete-

—

60

—

—

—

men. Akkor

is

ilyen volt.

A

zárószigorlat utáni összejövete-

len például így beszélt:

"Mik a terveim? Pénzt, nagyon sok pénzt akarok keOlyan patikát szeretnék, akol kifordítható szekrények vannak, kivül-belül tégelyek, üvegek, szirupok." "Minek Neked olyan sok pénz? kérdeztem tle. "Minek? Hát, hogy legyen, hogy sok legyen belle". válaszolta. Ha láttad volna! Arca eltorzult, szemei zöld lángban égtek, látni lehetett, hogy a pénz füstje száll szeresni!

—

*

—

mei színén,

száll

egyre magasabbra.

— Hát igen, ilyen ember volt ez a Fred, — folytatta a patikussegéd. Pedig eleinte neki voltak nehézségei. Tudod — kissé közelebb hajolt a nagyorrúhoz — még a mindig a pénzt kereste, relemben — Hogyan? — kérdezte kíváncsian a nagyorrú. — Amikor megszerezte az oklevelet, otthon, szülis

s

sze-

is

falunkban akart gyakorolni, tlgy gondolta "bedolgozza" magát az özvegy patikusnönél s elveszi feleségül. Övé lesz pénze, nagyon sok pénze. Fred azonban nem jól értékelte az esélyeket, nem vette számításba, hogy az aszfolytatta az szhajú szony nála tíz évvel idsebb, hogy ugyanúgy szereti a pénzt, a patika,

—

mint

ö,

s

s lesz

—

—

betegesen kicsinyes.

— Ó emlékszem, Fred sokat beszélt errl a kudarcámert ennek köszönhette késbbi karrierjét. — Miért, hát kudarccal végzdött? — kérdezte kárörvendve a nagyorrú. — Ó, — igen. —

ról,

Egy napon ugyanis így szólt Fred az asszonyhoz "Mit szól Irénke, már ezerötszáz dollár van a csekkszámlámon ? "Igazán"

—

kérdezte

érdekldéssel

a

hangjában

Irénke.

"Persze, sokat takarékoskodtam, terveim vannak."

ni,"

—

"Mire gondol?" "Tudja szeretnék valami önálló "businesst" kezderemegett Fred hangja. "Patikát akar nyitni"? sápadt

el

Irénke.

61

"Nem. Ó nem társnak a

maga

!

— S mit a hangjában a — Mit

szólt

sel

Inkább arra gondoltam, vegyen be mondotta kedveskedve. a patikusnö ? kérdezte érdekldés-

—

"businessébe"

—

nagyorrú.

hogy heti hatvan dollármunkaert, mint Fred, s akkor nem kell a tizenhatezer dolláros saját csekkszámláját a Fred marékszólt? Kikalkulálta,

ért ö

kap olyan

nyi dollárjával

jó

összeönteni.

Rövidebb

gondolkodás

után

határozottan nemet mondott.

—S

— kíváncsiskodott a nagyközös "business", nem házasság — gondol-

mi történt Freddel?

orrú.

— Nem otthagj^ta az asszonyt. Ide ta — a nagy városba rencsét próbálni. — Amikor hozzánk — tudod — akkor még lesz

lesz

jött

s

sze-

jött

az öreg patikus. Neki

nagyon hamar megtetszett a Fred

élt vi-

selkedése.

Ahogy deményezést

Ne

belépett,

Fred rögtön magához ragadta a kez-

:

csak

gyógyszert,

hanem cippasztát, rágógugumidominót

—

áruljunk" ajánlotta az öregnek. "Arra kell törekednünk, hogy tóduljon hozzánk a nép." Az öreget megnyerte, hogy Fred mennyire amerikai. Amikor azonban azt ajánlotta, hogy iee-creamet is áruljanak a patikában, az öreg ellenezte és azt mondotta "Nekem nemcsak gyógyszerész, de surgeon diplomám is van, s hogy néz az ki, fehérköpenyben ice-creamet áruljak, mint a szamit, melltartót, cigarettát és

is

:

kácsok?"

— Elbb harmados, majd

feles társ lett, s

amikor az

öreg lehunyta a szemét, magához ragadta az üzlet feletti mondotta az parancsol teljes hatalmat. Most bizony

—

szhajú.

— Bizony — sóhajtott a nagyorrú. — De már abba hagyták a beszélgetést, ö.

is

patikus váratlanul visszajött, karítással.

mert a amint éppen végeztem a ta-

— Gyere csak ide boy — hivott oda magához, szokott

rikoltó,

62

hangos modorában.

— Tessék Uram, — mondottam. — Van nekem még több, más üzletem Ott egj dollárért fogsz takarítani, — mondotta. Azokat szabadnapodon, — reggeli órákban elvégezheted. Oké? Dehogy "oké" — gondoltam. is.

is

Csak nem dolgosom a szabadnapomon is egy dolinkább ez alatt írom a "remekmüveimet" s nem adom el magam a patikusnak. Pedig egy dollár, az egy dollár azzal is közelebb juthatnék a sóhajtoztam magamban

lárért,

—

—

halhatatlansághoz.

Mégis ert vettem magamon és azt mondottam Nézze tisztelt Gentemam, egy dollár az kevés, azért nem dolgozom a szabadnapomon.

— — Mi az? Kevés neked

egy dollár? —

mondotta halálosan megsértve s szinte a betket külön hangsúlyozva a gazdag patikus. válaszoltam. Bizony kevés Hát mi volt a foglalkozásod az óhazában? kérdez-

— — — megvetéssel. — Mi volna? — válaszoltam. — Cleaner voltam. Csak nem a kirakatokat !

te

lett

(show hanem az ügyfeleim ügyeit (law-eases) tisztogattam, mondottam neki hamiskásan. Ez volt az els angol szójáték, amit életemben kitaláltam. Örökre meg is bántam. Mi, hogy te ügyvéd voltál? Ügyvéd? Még ilyet? cases),

—

—

kiabálta torkaszakadtából.

— mint

f

Én

cleanert.

téged nein mint ügyvédet vettelek fel, hanem Nem az ügyeimet, hanem a padlómat bíztam

Te talán ügyvédi munkadíjat akarsz számítani azért, kérdezte vérbenforgó, kidülhogy a padlómat keféled? patikus. S lassan a patika egész ledt szemekkel a gazdag vevköre jól mulatott azon, hogy egy padlómosó az ügyvédi diplomájára hivatkozik Canadában. rád.

—

Engem a szégyen Nem! Nem!

pírja öntött

—

—

el.

dadogtam. Nem kérek ügyvédi munkadíjat, majd máskor adok választ s kitámolyogtam az üzletbl.

A nyített.

kapzsiságomat a patikusnak

Ha

ért

nem

megszégyenítés dacossá keméért ötven centtel többet, hogy 63

akkor már inkább megírtam ezt s nem mentem el szabadnapomon egj dollárért

ügyvéd mosta a a kis írást

patikáját,

üzletet takarítani.

Az tem

igazi csalódás

azonban akkor

ezt a kis írást a szerkesztségbe.

ért,

amikor

Amikor ugyanis

bevit-

arról

— megint izgalettem. — Nem tudom! A szerkeszt úrra bízom, — mondottam. — Kap érte ötven dollárt Oké — kérdezte a keszt. — Ötven dollárt ezért a remekmért? — méltatlankodtam. — Remekm? — kérdezte gúnyosan a szerkeszt. Az esett szó,

mit fizessenek ezért a cikkemért,

tott

!

?

íszer-

minket nem érdekel. Csak azért vesszük meg, mert azt írta benne, bogy sehol a világon ilyen jól enni nem lehet, mint Canadában. Mi évi hatszázezer bevándorlóra számítunk. Látja, ez jó reklám! Azt azután már az olvasó fantáziájára bízom, hogy egy ilyen jó canadai "reklámírásért" elfogadtam-e az ötven dollárt, vagy sem. Mert én csak alakban hasonlítok a gazdag patikushoz, gondolkodásmódban nem. Azt azonban nem értem, hogy a szerkesztségben miért mormoltam magamban állandóan: Segíts Istenkém! Én végre pénzt, nagyon sok

—

pénzt akarok keresni!

64

IX. Fejezet.

BELS VAGY KÜLS, —>FEJ VAGY KÉZ? Ennek

a

fejezetnek a megírásánál nagyon

tam. Feleségem rokonairól

vigyáz-

benne szó és a családi boldogságomat még a rokonaimnál is jobban tis,ztelem A körülmények azonban idközben sem változtak. Szombaton déleltt fél tizenegy óra. A Hotel egyik eldugott lépcsházában rejtzöm és így irok. A Globe and Mail egyik számán ülök. Milyen jó vastagok ezek a canadai újságok. A vaslépcs hidege ellen kitnen védenek. Mellettem kedves eszközeim a lapát és a sepr. Hálás szemmel néznek reám, egymásra tettem és nem zavarom többé ket. Remek két jószág, írni csak az ö jelenlétükben tudok. Ha a sors kegya megengedné, hogy egyszer íróasztal mellett ülve írhatnám írásaimat, bizonyos, hogy a lapát és a sepr ott sem hiányozna melllem. Ók az én rangyalaim. Vigyáznak rám, hogy senki tetten ne érjen, sem írói hazugságon, sem egyébként. A lépcsházban most végtelen csend borít be mindent. Ma szombat van és az officeok zaja szünetel. Egy oldalbejáratot, ahonnan meglephetnének létrával eltorlaszoltam s így csupán alulról támadhat az ellenség. Addigra azonban eltnnek a bnös eszközök, a ceruza és a papír s mire frontális harcra kerülne a sor, én már javában Csak a Globe and Mail okozhatna kisebb nesepregetek. is

lesz

:

—

—

—

—

65

hézséget,

hónom

lia

nem volnék

találékony.

Ha

valaki jönni talál,

—

csapom és így sepregetek. Aki így megpillant azt gondolhatja Ez az ember talán újságból tanul sepregetni? Bizony a Globe and Mail "men"-rovata még erre is alá

:

kitnen

E

felhasználható.

hosszas bevezetésre, ellentétben korábbi írásaim^

fnököm a Boss szabadságra ment. Szegény nek ki kell pihennie a "kinn a bárány benn a farkas" eimü. fárasztó társasjátékot, amit hónapokon át zött velem. Pedig milyen kedves játék ez. Ha a Washroomba mentem, hogy mai, az adott lehetséget, hogy közvetlen of

Durty,

a Piszok-fnök,

—

ferde illatok között megpihenjek, rögtön a helyszínen ter-

met és figyelmeztetett, hogy a manager ma reggel a Washroom kövezetébe pillantva nem tudta megigazítani a nyakkendjét, tehát néhány percen belül szedjem fel a kövezetet és rakjak tükröt a helyébe. Ilyenkor rendszerint olyan izgalom vesz ert rajtam, hogy az alibibl leeresztett nadrágom gombjait is elfelejtem visszagombolni. S ,csak, amikor a hallban a liftes lányok jó nagyokat mulatnak rajtam, veszem észre magam, s kezdek el lázas sebességgel össze-vissza gombolkozni. Nem egyszer eset nadrágot úgy gombolni, hogy balkezemben lapát és sepr, jobb kezemben rongy van, körülöttem elegáns angol hölgyek ülnek hosszú, pajzán lábszárakkal, elegáns angol urak társaságában, akik hasonlóan hosszú szivarokat szívnak, mereven engem néznek és úgy csinálnak, mintha semmit sem látnának, szemben pedig a lifteslányok egyre nagyobbakat röhögnek, s én ahogy a nadrágomat babrálom akkor veszem észre, hogy az egyik gomb hiányzik, a másik kett pedig sokkal kisebb, mint a gombluk. S, ahogy így kapkodva gombolkozom, nem magamat,

hanem

a

nadrágomat kezdem

okolni.

Mindennek a

az oka. Igen, ezek a rosszul szabott hotelnadrágok,

nadrág amelyek elképeszten elnytelenül úgy mutatják az embert, mintha csupa pocak és fenék lenne, s hozzá még a gombolásuk is rossz. Pedig, de sokat is számít a ruha. S, ahogy eltnök a hallból, eszembe jut egy 1950-es történet, ami Magyarországon, gyvédkoromban velem esett meg Budapesten. 66

Évek után végre vadonatúj ruhában mentem el a bnügyben, mint véd5. Szabotázs volt a vád, egy ismert nev keresked ellen azért, bíróságra tárgy abii, egy hatalmas

mert a háború idejére kukoricahántolásra készített gépét, öt évvel a háború után alkatrés,zeire szedte és úgy kísérelte meg az értékesítést. Ki eszik kukoricakenyeret, ha már gondolta. Elbb hirdette újságokban búza kenyeret ehet? is, de a kutyának sem kellett. A fa meg a csavar az mindig gondolta és részeiben értékesítette ket. Az így, jó cikk, szabomondom alap nélkül perbevont kereskedt

—

—

—

—

tá^sért lecsukták.

lenek volt

A védbeszéd elhangzása után ismersök és ismeretnyakamba borultak és lelkendezve összecsókoltak. "Csodálatosan beszélt. Ügyvéd Ur! Igézen logikus

!"

—

s

így tovább.

Én

szabódtam, s azt mondottam: "Egy ostoba váddal szemben a védekezés könny." Világos érveimet azonban a népbíróság nem ölelte keblére és a hetvenéves köztiszteletben álló kereskedt sú-

— Amikor megszégyenülten az osztályítélettl, rokonok gyrjében — vegre támolyogtam —

lyos börtönre ítélte és

nem

helyezte szabadlábra.

friss le-

síró

lyosón csak annyit tudtam

vigasztalásul

a fo-

motyogni, hogy

majd

a felebbezési bíróságnál, amikor is az elítélt egyik rokona megállott velem szemben és ridegen, kegyetlen reálizmussal nekem támadt: "A ruha volt az oka. Az Ügyvéd Úrnak tudnia kellett volna, hogy ilyen elegáns ruhában nem szabad a népbíróság elé jönni és védeni. Emiatt kell szenvednie szegény Károly zokogta. A jelenlév ismersök és ismeretBátyámnak" lenek egyszerre a rokonnak kezdtek helyeselni és csupán önmérsékletüknek köszönhet, hogy épen távoztam el a szín-

—

helyrl.

Elbb megdermedtem a szigorú váddal szemben, aztán nézni kezdtem a ruhám feltn nagy kockáit s, amit védencemnek ritkán ajánlottam volna, beismer vallomást tettem tatlan.

:

"Igen a ruha, a ruha volt az oka

!

Károly bácsi

ár-

"

67

visszaemlékezésre azonban ritkán jut

Ilyen hosszú

id

a hotelben, mert ha a Piszok-fönök meglátja,

hogy a hotel

egyik üvegajtaján heverve népi Road A demokratikus igazságügyi élményeimrl merengek, rögtön ott terem és felfrissítésemrl gondoskodik. Rámparauesol, felé

es

hogy cseréljem ki a ross,z égket a main lobbyban. S felzavar a menyezetre egy óriási létrán, lámpákat cserélni. A létva. olyan nehéz, hogy nem én viszem a létrát, hanem az visz engem. Amikor végre elhelyezem a main lobby simára kefélt padlóján,

—

s a

kúszok a lámpákig,

légtornászok mozdulatait mímelve

— csak azért nem esem

le,

mert a

fel-

létra

szárát állandóan a jó Isten tartja a kezében.

Amikor aztán kától,

munhogy ma

otthon, fáradtan az egész napi

elektrotí^cKuikus sógoromnalk ,elmesélem,

megint belekontárkodtam a munkájába, lekicsinylen gyint.

az

—

Már ez is munka. munka, de nem lámpákat

le-

Tízezer voltos elevátort szerelni, he he. Az olyan, cserélni. He

— —

mintha a borbély, amiért szintén késsel dolgozik, így dicse-

kedne

a sebésznek:

"A szrt operálom

le a

vendégeim arcáról." He-he-he

nevet magával ragadóan. S, amikor emiatt elkeseredem,

— Magda

rögtön ne-

kem támad

Xem szeretk

és

szólhatsz egy szót

megértk.

sem rájuk. Igazán rokon-

—

—

olyanok, mint a többi válaszolom állást. canadaiak. Egy dolgot nem szabad tlük kérni, KülönöMinden mással erejükön felül ellátják az embert.

Ö

igen,

—

sen tanácsokkal.

— Mert nézd — folytatom — miben különböznek k töve, k tlünk, new-comerektl Nekünk még zöld a fülünk ?

Ontario tó vizét iszehelyett széles mellet hordanak. Mi az tanácsaitól haÓcanadások az Nekünk Coca-Colát. szuk, csekk-könyvet ehelyett könyökünkön, talm'as göb ntt a

k

k

hordanak a zsebükben. gazdagok, rá lehetünk szorulva még Nézd védi álláspontját Magda.

—

68

k

—

De akármit is mondunk, fütyölnek ök a mi kritikánkra és a csekk-könyv mindenkinél bölcsebbé teszi ket. A esekkönyv tulajdonképen egy családi fénykép-album a tulajdonukat képez Dollárról. Európában, ha valaki gyöm'örködni akart, elvette gyermekei fényképét. Itt, ha valaki gyönyörködni akar, a csekkönyvét lapozgatja, amelyben az Édes Dollár mosolya, bánata, felnövekedése, megházasodása és megfiadzása látható, a bölcstl napjainkig. Mit gondolsz, mivel szereztem én ezt a könyvet? kérdezi ellenállhatatlanul sógorom, s rámutat a tagsági könyvre emlékeztet szín csekk-könyvére. Biztosan a szorgalmaddal felelem alázatosan. lári-fári Szorgalommal? A kezemmel! s mutatja nagy barnára repedezett kezeit. Én is annak köszönhetem Magdát válaszolom kezeim finom hosszúsága tetszett meg neki szélsebesen rajtam elször. Ami pedig a csekkönyvét illeti hát nekem is van csekkönyvem válaszolom a Érdekes, hogy ezen senki sem nevet. A gyermekeim is cserben hagynak. Hiába, a sógoromnak nagyobb a közönségsikere, mint nekem. Amikor pedig élénk vita folyik afell, hogy helyes-e, ha egy ügyvéd éjszakai takarítást vállal, a sógornm azt mondja Felölem hónapokig is lakhattok nálunk, de hát sokan kerestek már Torontóban házat éjszakai mmikával. Jó mondom de miért ragaszkodtok annyira

—

—

—

— — —

!

—

—

—

—

—

a

— —

— — — takarításho,z? — Miért?

—

—

—

gyermekeim.

—

Nevetséges!

azt kell megragadni,

—

mondja sógorom,

—

hát

ami van.

Én makacsul védem magam

— Megtanulnék elbb angolul gondoltok — — sógorom —

és állásba

mennék. Mit

?

hogy te semmire sem tudomásul Vedd folytatja itt csak a kezeivel mehet valamire az ember. De mikor én a fejemmel szeretnék dolgozni és nem válaszolok vissza. a kezeimmel? i\Iit?

feleli

fogod vinni Canadában.

—

—

—

—

69

A

vitába a gyerekek

beleszólnak. Zsuzsi, aki ér-

is

deku, hamar a jobbmódúak pártjára

kem

azt

áll,

mondja

ne-

:

állás

— nem

De

furcsa ember vagy

te,

Apu. Neked semmiféle

tetszik?

Erre

sógornm

felkapja a gyereket és összecsókolja.

— Jaj, de édes pofa vagy, — mondja — de azt gondolja, hogy '

ennek a gyereknek több esze van, mint az Apjának. Az egész ház jól mulat azon, hogy Zsuzsi mennyire jól megmondta nekem. Szerencsére Peti

siet a

segítségemre, s

keményen így

szól:

— Nem azért tanult Apu annyit, hogy szolga legyen. Erre nagy csend következik a jószív rokonok megkínálnak egy pohár Ginger-Alelel. — Mondom, csak ne kérjen az ember tlük, k a világ legjobb emberei. és

ál-

lást

S,

amikor hat heti kemény éjszakai,

s

több hónapi

nappali cleanerség után berendeztük háromszobás lakásunkat,

sógoromék

ták: rested,

is

— Látod

meglátogattak bennünket

ezt

nem

a fejeddel,

és azt

hanem

mondot-

a kezeddel ke-

büszke lehetsz rá!"

A

fejemmel valóban nem sokra vittem Canadában. írásaimért az itteni újságok egyetlen fillért sem adtak, igaz hotelban a gárbicsból szedtem ki ket és én sem értük.

A

—

ingyen. így fejlesztem az angol tudásomat, Most volna egy ajánlatom a Globe and Mailhez.

k onnan szedjék

En

is

ugyannem maigazán mert mielbb, már szedjék ingyen, de csak eltt. sógorom a szégyenben radhatok gárbicsba

dobom

Ugy

az írásaimat,

szeretnék

s

már neki

ki,

visszavágni: Nézd, fejjel

is

lehet vinni valamire Canadában. De erre a tromfra úgy látszik sohasem fog sor kerülni, mert sógorom néhány iskolájával, nyers humorával, tuskó járásával és repedezett keparazeivel, úgy csavarja maga köré Canadát, a munkások problémárégi errl a amikor dicsomát, mint én a rongyot, fej, vagy kéz?. ról törölgetem a port: ''Bels, vagy küls,

—

70

X. Fejezet.

APATRÓNUSN. rez

Minden valamire való new-comer rövid id alatt szemagának patrónust Canadában. Ezek a befutott embe-

rek a római császárok biztonságával diadalszekérröl (Ply mouth. kocsi) szórják jóindulatú tanácsaikat ( ó sohasem sesterciusokat, még dollárokat sem, csupán tanácsokat) és ismerik az amerikai társadalmi használt ruhanemüeket.

k

élet bonyolultságát és a technikai civilizáció raffináltságát.

Halálbiztosan megtudják mondani, melyik gombot kell meg^ nyomni ahhoz, hogy a szerkezet mködésbe lépjen, hiszen

minden gombnyomásra másik gomb nyomja meg. itt

mködik

A

és

már

a gombot

is

egy

patrónus ezt a másik gombot

tartja a kezében.

A

hetekig tartó éjszakai munka bizony kedvemet Bármennyire bohém dolognak látszik reggel lefeküdni és este felkelni, mégsem voltam túlvídám, A humorom összement, megsavanyodott, mint a tej. Egyik ilyen kétségbeesett pillanatban odaszólok szegte.

Magdának

— Te emlékszel még Leóra? — kérdem. — Leóra, aki mindig a gombjait csavargatta azt szökjön-e, ne szökjön? — hogyne emlékeznék olvasta — válaszolta Magda, — aki minden ügyfelemet jobban és

rajta,

szá-

montartotta, mint

én.

71

— De,

hogy

jutott eszedbe?

— faggatott Magda.

Nem

válaszoltam. Eszembejutott, mert ö volt az, akinek szökés esetére készítettem egy ajándékozási szerzdést, amelyben összes holmijait barátmö jenek ajándéko,zza. Amikor fizetésre került volna a sor, pénzt nem fogadtam el. Kint még dörögtek idnként az ágyúk, de már látszott, hogy az oroszok leverték a forradalmat, mi is szökni

—

készültünk,

egy

úgy éreztem, méltatlan dolog lenne pénzt kérni

színlelt szerzdésért.

Nézze Ügyvéd úr

—

'

mondotta Leó

— akkor hálából

megmondanám egy nagyon jótékony és dúsgazdag torontói rokonomnak a címét, biztos fog magukon segíteni, ha ott így került zsebnaplómba N. L. címe. Magda, miután nem kapott választ, újra megkérdez-

lesznek.

te:

— De mégis, hogy jutott eszedbe Leó — Nézd, — nehezen bírom már az éjszakai munkát, ?

különösen amióta ehhez az ukrán alakhoz osztottak be. Állandóan meghajszol, nagyon élvezi, ha csurog rólam a víz. Azt mondja ugyan, hogy a bolsevizmus elöl szökött meg is, de úgy látszik, a harmincéves nevelés ell nem tudott megszökni. Látod mondom megint orosz uralom alá kerültem. Én ez elöl ismét meg fogok szökni, s hátha a Leó által megadott cím segít rajtam. így mentünk el a Leó által megadott .címre, Toronto egyik úri negyedébe, hogy N. L.-t megkeressük. nyitotta ki, arAz ajtót egy idsebb, mozgékony cának jellegzetességét élesem metszett, horkanó orrlukai

—

—

—

n

adták meg. kérdezte ingerülten. Kit keresnek? szánalmas angolsággal. válaszoltam N. L.-t két felelte nyersen Azt ugyan hiába keresik

— — —

—

—

— —

—

éve halott.

Magyarul odaszóltam Magdának Meghalt, mieltt segíthetett volna. Na gyere, éjszakázom tovább. Az ass.zony meghallotta, hogy eltte ismeretlen nyelven bes-zéliink, megkérdezte

—

72

— Milyen nemzetiségek? — Magyarok vagyunk — feleltem. — 'tudják Edjesanyám nevét? — bennünket most már kissé barátságosabban. — Micsoda, az Ön Édesanyja volt? — KJitöl

faggatott

s felcsillant

a

szemem, hátha a vér nem vált vízzé? Elkezdtem lelkesen össze-vissza beszélni Leóról.

—

Az a kommunista gazember merte szájára venni Édesanyám nevét? mondotta magából kikelve és be-

—

—

csapta orrunk eltt az ajtót.

Magda rögtön

— Mi a

megintett:

csudának meséltél Te Leóról annyit, amikor összesen egyszer volt nálunk, azeltt sohasem ismerted és hozzád is csak ajánlásra került?

—

Hát mit mondottam volna? Hogy éjszaka spiriszeánszon vettem részt és kikopogtuk halott Édesanyja nevét? balfogásomat így akarván leplezni.

tiszta

—

Alig mentünk azonban néhány lépést, a villa ajtaja újból kinyílott és utánunk kiabált az asszony.

— Gyöj jenek vissza — mondotta határozottan. Betessékelt a living roomba. — Mit akarnak? — kérdi parancsolóan, de most már németül, mert hallva dadogásomat, — németre fordítja a szót.

Szívem szerint ezt válaszoltam volna neki: kérem patrónust keresünk. Szükségünk volna mindössze néhány hónapig havi százötven dollárra, amíg megtanulok annyira angolul, hogy állásba mehetek. Nehéz helyzetben vagyunk, két gyermekem van. A pénzt kamatmentes kölcsönnek tekintjük és azonnal visszaadjuk, ha jobb sorba jutottunk. Ezt kellett volna mondanom, ehelyett azonban szerényen így válaszoltam A tanácsát szeretnénk kérni. Éjszaka dolgozom, azt nem ez a munka, mint volt ügyvédnek kissé szokatlan törerkölcsi mertem mondani, hogy nehéz, mert Canadában vény tiltja, hogy valaki fizikai munkára ilyet mondjon. Nem tudná-e megmondani, hogyan juthatok jobb elhelyezkedéshez ? kérdeztem legkedvesebb mosolyomat exponál-

— Mi

—

—

—

—

va.

73

—Ez

—

igen egyszer,

tanul angolul

feleli

ha már

és,

határozottan. Gj'orsan meg-

jól tud, az

Immigration Office

el-

helyezi.

Nagyon megköszöntük az els jó tanácsát és lementünk haza. Akkor még nem tudtuk, hogy

forrázottan

sok hasonló fogja követni.

Amikor este repedt cipmbe, csíkos ingembe, s vászonnadrágomba az itteni szokásos munkauniformisba bebujtani, hogy elinduljak éjszakai tivornyámra, meg-

—

—

—

szólal a telefon:

— S.-né

Van egy jó gondolatom holnap este elmegyek és

beszél. N. L. leánya.

— megbeszéljük. — Éljen, — a

maguk számára

mondja

éljen,

—

—

ordítottam

tunk egy patrónust magunknak

—

és

Magda

felé.

Fog-

örömömben egész

éj-

szaka csárdást táncoltam a porszívó géppel.

Másnap

a patrónusnönek az az ötlete volt. hogy

visz az Immigration Officeba, bemutat egy

vezet

el-

tisztvise-

lnek, ahol eljegyeznek arra az esetre, ha a hangszálaim némasága már el&zállott, szóval, ha jobban beszélek angolul. Az Officeban így beszélgettek rólam Patrónusn "Ez a szerencsétlen alak itt, ügyvéd volt Magyarországon, angolul semmitsem tud, fizikai munmit lehetne vele csinálni." kára képtelen, Tisztvisel: "Mit csinál most? Patrónusn: "Éjszaka dolgozik, takarít." Tisztvisel "Well, nagyon jól teszi, csak csinálja tovább, mert állást most úgysem tudnék adni neki, mégha angolul beszélne akkor sem. Tanuljon angolul, három hónap múlva újra jelentkezzék és, ha már jól tud, akkor gondoskodni fogunk elhelyezkedésérl." :

—

:

A

patrónusn hálás

volt a tisztviselnek jóságáért,

én hálás voltam mindkettnek a hozzám való jóságukért és egy ígérettel gazdagabban folytattam az éjszakai munkát. Csak egyet felejtettem el a tisztviseltl megkérdezni

:

— Ki az ördög tanult meg három hónap A

tisztvisel, aki korrekt angol úr

így válaszolt volna:

74

alatt angolul?

volt,

bizonyára

Well

(e szó

nélkül nehéz kérdésre felelet

nem

létezik)

három hónap alatt. Egy ilyen világnyelvet nem is lehet három hónap alatt megtanulni. De semmi baj Három hónap múlva elöjegyzem Önt további három hónapra és ezt addig csinálom, amíg valóban jól tud angolul. Akkor pedig el fogjuk helyezni.

angolul

még nem

tanult

meg

senki

!

Addigis az éjszakai munka az Öm elpuhult fizikumának nagyon jót fog tenni. Ezt azonban már csak gondolná a tisztvisel, mert jómodora megakadályozza abban, hogy ilyet ki is mondjon. A patrónusn a beszélgetés után meghívott egy feminden tiltakozásom ellenére ketére, amit helyettem is

—

életemben, hogy n els — majd hazavitt a kocsiján. N részérl ennyi figye-

ö fizetett ki, ez volt az

értem,

fizetett

eset

lemben még nem részesültem Igazi canadai patrónus, szíve szerint jótékony lélek volt! Mert csak nem kívánhattam, hogy abból a három apartment házából, meg a tízszobás villájából törjön le egy darabot. Vagy talán egyik gummi!

kerekét adta volna ide a kocsijáról? Érdekes, furcsa európai jótékonyságot itt nem pénzzel mérik. agyam van nekem.

A

Arra viselt ruhanemeket használnak. Le kell vetnünk a velünk született csúf önzést és humanista elvek szerint kell néznünk a világot. Segíts magadon, a patrónus is megsegít. Amikor pedig amiatt panaszkodtunk nekL hogy nem kapunk lakást, mert mindenütt azt mondják No children, :

— gyerekeket nem veszünk, — azt válaszolta zaiba.

Ez igen helyes, mert ö sem vesz gyerekeket Utána volt egy szívbemarkoló megjegyzése:

a há-

"Biztos fognak találni valami öreg házban lakást, valahol az alsóvárosban, a szegény negyedben, de elvégre felejtsék el Európát."

"A

jót is?"

—

kérdeztem.

—

felelte határozottan. "Azt is" Elpanaszoltuk neki, hogy a lakáskivételnél, mindig a gyerekek kora ellen van kifogás, mert túlfiatalnak találják ket. Azt tanácsolta Mondjuk Petit tizenöt, Zsuzsit tizen:

négy évesnek. 75

Leg-közelebb valóban szemrebbenés nélkül idsebbnek mondtam ket, ilyenkor nem a születési bizonjátványuk-

hanem

az átélt élményeikre gondoltam. Erre az éppen soronkövetkezö lakástulajdonos ezt

ra,

válaszolta

baj.

Hogy nagyok a gyerekek? Látja kérem, éppen ez a Ha kicsinyek volnának még idevenném magukat, de

nagy gyerekeknek már vannak barátaik és az ilyenkorúakat nem szabad egy házba beereszteni, mert az legalább ilyen

még

két további gyereket jelent.

Ez

a tanács tehát

nem

vált be,

de annál megszív-

lelendbbet mondott, amikor megemlítettem, hogy néha is

szoktam.

"Remélem nem

—

komolyan

gondolja

—

írni

mondotta

egyet rántva orrlikain, hogy Canadában írásból fog megélni? Ezt csinálja a maga szórakozására, de ne felejtse el,

—

hogy kétgyermekes családapa," tiszta Fart

pour

a

mvészetben tehát a

l'art híve volt.

Közben rendületlenül hurcolta lakásunkra de használható bögréket, tálakat, a különböz

gyjtött

ni

az ócska,

barátnktl

gyermekholmikat. Pesten joggal azt hihetcsináltam már Torontóban, mert a ruhanemüek jórészét a nálunk is szerencsétlenebb helyzetben lév magyar rokonoknak küldtük, Mikor a lakásunkat berendeztük, rendkívül meg volt tanácsa el] énére sértve, hogy új bútorokat vettünk. „Hogy jutott eszükbe új, drága bútorokat venni? Talán Rockefellernek képzelik magukat?" kérdezte ostorozó gúmij'al a hangjában. "Használt bútorokat kellett volna venni, két-három év múlva úgyis kidobják." Személyes sértésnek vette, hogy nem a Salvation Armyben vásároltunk. Szerinte ro.zsdás ágyakat és törött székeket kellett volna vennünk. és

ték rólunk, ki tudja milyen karriert

—

—

—

Hogy

kiengeszteljem,

Az

az

íróasztalt

és

az írógépet

egyik oldala teljesen törött vele kereke, amivel a hengert csavarvolt, az írógépnek lejárt az a ja az ember. Amikor Magda meglátta az ócska holmikat, ki akart vásároltam.

dobni vele. 76

íróasztal

"Ezek nagyon jók gal."

Az Ön

—

levelezésének,

felelte

kemény határozottság-

meg azoknak

ket a íiókja számára csinál (aranyos

az írásoknak, ami-

humora

volt)

nagyon

— folytatta — akkor magukból gazdag ember. sohasem "Látod — szólók Magdához — micsoda remek jó lesz!

Ne

szórják a pénzt

lesz

asz-

szony, gazdag embert akar faragni bellem, a javíthatatlan

szegénybl."

Amikor már rengeteg bugyor hozzánk vándorolt, biesos (szemetes) bugj'ornak neveztük,

dom Magdának Te ma Anyák napja

—

lepni.

— egyszer

azt

gár-

mon-

van. Illene valamivel meg-

Veszünk neki egy cserép virágot. Magda nagyon helyeselte a tervet. Felhívtam telefonon és közöltem vele

— Szeretnénk ma a gyerekekkel meglátogatni. — Miért? — kérdezte megdöbbenve. — Anyák napja van — szerénykedtem — meglepetést tartogatunk az Ön számára. — ilyen rendkívül —Ugyan kérem — nagyon szamárságokról szó sem lehet Különben vaMr. Nádasy, nem Európában g3"ok foglalva, — nem érek és

élesen,

felelte !

is

el

rá.

vagyunk Vasárnap

volt és vasárnap is mindig dolgozott, mert nem volt elég ideje arra, hogy hat napon át a bevételeit és a kiadásait adminisztrálja, vasárnap is keményen kellett dolgoznia szegénynek.

Hihetetlen szívóssággal beszélt rá arra, hogy biztosítsuk be

magunkat. Egy ember nem maradhat biztosítás

nélkül Canadában. tell: 6 dollár

Az

egész bagatell összegbe kerül (baga-

50 cent), bármikor baj történhet velünk, fizet-

hetjük a drága orvost, gyógyszert, kórházat stb. Tanácsát megfogadtuk és, amikor a túlétkezés következtében csalánkiütést kaptam és orvoshoz mentem, az orvost a biztosítás ellenére

nekem

kellett fizetnem,

mert a

biztosítás kórházi kezelésre szólt.

Nem nusunk? Az

is

tudom mi

lett

volna velünk, ha nincs patró-

ö áldozatkészsége nélkül a biztosítótársaság 98

77

pontból álló application-jét sohasem töltöttem volna ki, ami négy személyt számítva 392 pontot jelent. Ha egy pontot a kérdések hallatlanul sokrét volta miatt egy dollárral számítom, bizony ez a munka megért 392 dollárt, mert én, ha patrónus lenn'ék, inkább ennyit fizettem volna, csak ebben a munkában ne kelljen résiztvennem. Dehát én nem vagyok még igazi canadai.

—

—

Amikor a magyar forradalomról egy filmdrámát írrögtön vállalkozott arra, hogy közli velem, kinek kell tam, a darabot elküldeni, hogy az hamar kézbe kerüljön és rögtön választ is kapjak. (Ez annál érdekesebb volt, mert egyébként alantas kísérletezéseimet mélyen lenézte). így küldötel a darabot E. A.-nak Torontóba. Amikor egy hét múlva a Tivinél érdekldtem darabom sorsa iránt, közölték, hogy E. A. szabadságon van és csak szeptemberben jön viszsza. így nem volt elttem kétség, hogy a forradalom évfordulójára írt darabom, már csak a következ fordulónál jö-

tem

het számításba.

Amikor pedig néhány nappal ezeltt azzal búcsúzott tlünk, hogy három és fél hónapra Parisba megy pihenni azt mondotta Ha valami tanácsra van szükségük, írjanak azonel

—

—

nal Parisba, rögtön válaszolni fogok. Nem megható? Pihenni megy és mégis hajlandó tagondoltam nácsokat adni! Mennyivel szerényebb nálam,

—

hogy

egy korszaka, és mélyen restelltem, elfogadni. Csak egy pénzt mertem amikor tanácsokért is sem házat, kocsit belle sem szolgáljon mentségemül: soha nem mentitt nem tudtam vásárolni, mint ügyvéd Vagy ez volt életemnek

!

ség? Talán, mint hotelszolga?

78

XI. Fejezet.

MILYEN

JÖV VÁR

RÁNK?

Toronto, 1957 július

7.

Drága Danikáin! Arra a kérdésedre, hogy miként látom én a nyelvi béklyóban fetreng magyarság jövjét Cauadában, eleinte úgy éreztem, nem tudok majd válaszolni. Elbb egy szolga szkszavúságával, majd ügyvédi bbeszédüséggel, késbb egy író látomásával akartam válaszolni. Végül úgy éreztem, pózoló színész hogy akármint is válaszolok, valójában lesz bellem. S, amint így latolgatom a helyes feripacs leletet, egyszerre csak ránézek a tenyeremre s azt veszem észre, hogy négy kis figura kezd táncolni rajta. A szolga, az ügyvéd, a színész és az író. Hallgasd csak végig játékukat.

—

—

—

I.KÉ P.

len.

Játszódik Fertrákosnál, a magyar-osztrák határszéNégyen hasalnak a kukoricásban, hogy elkerüljék az

orosz járrök vadul pásztázó fénysugarait. Hajnalban, amikor a szürkület még elmossa a testek körvonalait, szinte némán bandúkolnlBik az. erdn át, amelynek végében az

79

Lábaik óriás ökörpalacsintákká dagadnak a decemberi sártól és zúzmarától. Alkalomszeren verdtek össze, amikor a barbár orosz csizma eltaposta a magyar forradalmat, üj hazát keresnek maguknak. osztrák határt sejtik.

A

beszélgetés lassan, vontatottan halad közöttük.

Színész: (Kicsit suttogva) Na most már indulhatunk. Alábbhagytak ezek az átkozottak. (Felkel a földrl. Gyorsan letörli a sarat ruhájáról. A többiek hasonló módon. El-

indulnak.) Színész: (Körülnéz.

Majd patetikusan mondja). Lehet, Többé nem játszom? Nem lesz

hogy magyar közönség, aki hallja szavamat? Itt pus,ztulok el deklamálva mondja a fertörákosi sötét erdben? Ügyvéd Színész úr, miért olyan sötétenlátó ? Amerikában, a szabadság hazájában nagyon megbecsülik a mez az utolsó szerepem?

—

—

:

vészeteket,

Ön, ott

s

is

biztosan érvényesülni fog. Csak azt

nem tudom, én

(gondolkodik)

én

a jogász, miieszek? No, de sebaj, csak egyszer élve jussunk át a határon, még a földet is meg fogom csókolni ott, ahol új hazát találok.

író

:

Mit fogok csinálni ? Ez

is

kérdés ? írni fogok.

A

szabadságot fogom megénekelni. Ódákat fogok zengeni. Elszáradt vénám a szabadság friss eritl meg fog duzzadni és áradni fog, mint a tenger tébolyult dagálya. Hogy, hogyan fogja megérteni az angol közönség?

Nem

tudom! De

írni

fogok.

Bizony jobb lenne azért, ha az urak valami szakmát tanulnának, mert én nem ismerem Amerikát, de azt gondolom ott inkább megbecsülik azt, aki kezével keresi a Szolga

:

kenyerét.

Ügyvéd: Hát mi rünket? Azt

hiszi,

nem

nem kezünkkel keressük véres veríték tapad egy-egy

a kenye-

bnügyi

védelemhez ? Színész szív és lélek?

80

Az

:

Mit gondol, egy szerep átéléséhez nem alakításhoz nincs

erre szükség?

kell

író Higyje el barátom, a gondolatok báláit hordozni, nehezebb feladat minden fizikai munkánál. Szolga: Lehet. Ehhez nem értek, mert én csak gabonászsákokat cipeltem a hátamon a nádudvari malomban. :

Munka,

—

munka,

mondja egykedven

ehhez értek, máshoz nem! Szegény szüleim s most szégyenkezhetek az urak eltt.

Ügyvéd

nem

—

taníttattak

Sohasem szegy élje magát kedves Barátom, lát. Nyugodt lehet, ha egyszer kijutunk, mindent megteszünk megáért. Amerikában ismerik nagy ügyvédi harcaimat. Beáll hozzám szolgának. Hamarabb fog boldogulni, mintsem gondolná! :

— mondja vállveregetve — amig minket Remélem Én nem köszönöm Ügyvéd úr! Szolga

Remélem A munka meg a munkától. Nagyon

:

mindenütt munka.

ijedek

(E beszélgetés közben szinte észrevétlenül érik

el

az

osztrák határt.) Színész

(Fellelkesülten

:

odarohan

s

megcsókolja az

Éljen a szabadsági mutat) Ügyvéd: (A távolodó Magyarország felé Igazságot e szegény honnak. író Tavasszal visszatérek Hozzád, miként a fecskék. Szolga Isten Veled, magyar hazám. osztrák zászlót

s felkiált)

:

:

(Ezzel zárul az els kép)

n.

A Egy nagy Ügyvéd

KEp

második kép Canadában, Torontóban játszódik. hotel 18. emeletét takarítják a Szolga, az író, az

és a Színész.

Szolga

:

Jaj,

Ügyvéd

szívó gépet.

Ugy

na. (Elveszi

kezébl a

úr,

hát

nem

jól fogja azt

a por-

táncol azzal a géppeL mintha csárdást járgépet, mutatja,

hogyan

kell vele dol-

gozni.)

Ügyvéd: Várjon csak. Várjon. Nézze, most lassan, óvatosan megfogom. (Úgy fogja, mintha aktát tartana a kezében). Azután jóerösen alányúlok, s minden megy magától Ja, barátom a logika,

— ismétli — a logika, az sokat 81

(Amint

ezt mondja, a gép nagj^ot ugrik a kezébl.) (Elkapja a megugrott gépet, hogy össze ne törjön.) Hm. A logika? Hát az sem rossz, a logika. Azért mégis a legjobb, ha így tetszik fogni a gépet, így könnye-

számít.

Szolga

:

dén. (Mutatja). Szinte ne

Ügyvéd nak

:

teremtette.

Könnyen

is

hogy géppel magát az Isten

érezze,

beszél,

(Törli homlokáról

dolgozik. is

szolgá-

az izzadság-csöppeket).

Bizony azt reméltem, hogy az angol ügyvédek együttérzésbl inkább magyarul fognak tárgyalni, semhogy magunkra hagyjanak. Hittem, hogy a nagyszámú refugeekre tekinlegalább párhuzamosan tettel, az igazságszolgáltatásba lebevezetik a magyar nyelvet is. Átkozott remények semmivé foszlottak. Hej, nem így képgyint a kezével

—

—

zeltem

el

—

—

a Sízabadságot.

író és Színész, akik kissé távolabb létrákról a

csil-

most bekapcsolódnak a beszélgetésbe. író (Ügyvédhez) Nem így képzelte el a szabadságot? Hát mit gondol, én így képzeltem el? Amikor Goethe nem arra gondolt, azt mondotta Legyen több világosság,

lárokat takarítják, :

—

:

— hogy magyar írók takarítsák

az izzólámpákat,

Én ódákat akartam

meg

a bu-

áradó sorokat, amelyek szivenütik az olvasót, s most nekem kell tartanom attól, hogy az áram meg ne üssön. Balga fejjel azt reméltem, rákat Amerikában.

hogy verseimet

— ha nem

ritmusáért vásárolni fogja

is

s

érti a

otthon

közönség téli

mellett angol ladyk és gentlemenek,

nak fel inasaiknak. Istenem lan sorokat írtam Ölemben

írni,

— legalább

a

estéken, a kandalló

magyar verseket

— sóhajt —

olvas-

milyen halhatat-

ül az édes,

Egy

csók mindenre képes, Szívén pihen a kezem,

Tik-tak szól szerelmesen.

Hiába, valahol mégis elhibáztam ezt az életet. munka nem Szolga Ne legyenek elkeseredve, :

A

szé-

dolgo-

Ügyvéd kezébl Néhány év alatt maguk is meg fogják ezt tanulni. Lássák és sem végeztem egyetemet. (Majd az író felé fordul.) Jobb volna, ha most az író úr a szibériai hómezökön gyen. (Közben kiveszi az

zik vele.)

82

a gépet,

s

végezne kényszermunkát? Én jártam arra, ismerem ket. kérek bellük, a tovarisokból

Kem

Színész

Az más

:

repet én választottam.

Az kényszermunka. De ezt a Én akartam Amerikában szabad !

sze-

ember lenni! S most játszhatom táblás házak mellett a eleaner

A

hajón még azt hittem, hogy berendezett, állandó magyar színházzal és magas gázsival várnak engem. És sehol semmi. Pedig, de jó volna játszani megint Milyen érdekes lenne, ha a Hamletben magyarul szólalna meg az öreg király szelleme. Hamlet is, meg a közönség is, hogy meg szerepet.

!

lenne rémülve.

(]\Iost

már

szavalva mondja)

— Lenni, vagy nem lenni — ez ?

ahogy a kezeivel töri

itt

:

a kérdés.

játszik, elengedi a létrát s

A színész,

majdnem

össze-

magát. Szolga

tettem,

(Odaugrik

:

elkapja a létrát) Azt

s

hogy kinek a szellemérl

már csak

esik a létráról, bizony lehet

zöttünk. Tessék vigyázni,

e.z

nem

késbb egy

a Színész és az író, mint egy

A

marad

le-

kö-

.

zett irodában, ahol íróasztalnál ülnek

lajdonosai.

a szelleme

ér-

színház

m. K E p Játszódik tíz évvel

nem

beszélt az elbb, de ha

:

elegánsan berende-

a Szolga, az Ügyvéd,

modern takarító Ügyvéd,

vállalat neve: Szolga,

vállalat tu-

Színész, író

Cleaner Company. Szolga: (Telefon a kezében) Igen. A Hotel Canada meg fogjuk tisztítani. Hogy szép lesz-e? Hogy

összes ablakait

kérdezhet ilyet

Uram? Vállalatunk

millió dolláros

Jegyeztem. Oké Ügyvéd: (Ugj'ancsak telefonál) Sajnos nem

kével rendelkezik. Természetesen

alapt-

!

áll

mó-

appointmentet adni, mert nagyon foglaltak vagyunk. Jöv hét szerda jó lesz? Hogy ötven dolláros munkáról lenne szó ? Nem kérem. Mi ilyen kis munkálattal nem foglalkozhatunk. Mi a szemét nagyját takarítjuk. Igen Uram a nagyját! A kicsijét bizzák az újonnan jöttékre. Sajnálom. (Leteszi a kagylót és a többiek felé:) Az embernek vérzik a

dunkban

eliétre

83

úgy szeretne segíteni, dehát nem lehet. Egy egy vállalat (Kezeit hatásosan széttárja.) író: (Nézi elmerengve a kezében lév csekket) A legszebb írás, amit életemben írtam. csekk. (Mondja elnyújtottan) Istenem, ha Csokonai Vitéz Mihálynak ilyen írás lett volna a kezében, akkor nem kellett volna Debrecenben fiatalon tüdöbajban meghalnia. Pedig ö talán

«zíve, sokszor vállalat, az

Dollár

még nálam

tehetségesebb költ volt.

is

szórtad a tavaszt,

begte

s

"Rám

ezer virággal

égi boldogsággal fszerezted azt"

egyetlen szerelméhez Lillához.

—

Ha Amerikában

reélt

volna bizonyára így írt volna. "Rám ezer dollárral szórtad a tavaszt és égi boldogsággal fszerezted azt."

S én az öreg király szellemét akartam játén balga Hát van ennél csodálatosabb szerepkönyv, mint a vállalatunk mérlegbeszámolója? Alaptöke egymillió dollár. Gépek, berendezések értéke ötszáz(megáll s rámutat a kezében ezer dollár, haszon itt legjobb lév mérlegbeszámoló egyik oldalára) hatásos, néma szünetet tartani, mert azért a canadai adóhatóságok nagyon pártolják a miívészeteket s képesek ugyanSzínész

:

szani Hamletben.

!

:

ezt a darabot többször is megnézni.

(A többiekhez) Uraim fejezzük be a munhogy megalapítottuk vállalatunkat. Üljünk be gépkocsijainkba, menjünk százötven milenyira a Laké partjára. Fújjuk ki magunkat. Ünnepeljünk. Ügyvéd, Színész, író: (Valamennyien) Menjünk. Ünnepeljünk Ügyvéd E szent pillanatban azonban ne feledkezzünk el ragyogó újításunkról, amely számunkra ezt a hatalmas sikert adta. Szolga

kát.

Ma

:

öt éve annak,

:

A

többiek egyszerre

Mind

:

Igaz

a négyen lehasalnak

s

nyelvükkel nyalni kez-

dik a padlót.

Ügyvéd: (Földön hasalva) Ilyen patent géppel még senki sem takarította ezt a hatalmas országot. MIND A NÉGYEN KÓRUSBAN Ez az ország meg:

érdemli.

Érted a végét, Danikám? Sokszor ölellek családoddal együtt. Pista. 84

!..

'

XII. Fejezet.

.

HOTEL CANADA Politikai szatira. Húsz éve nem írtam egy tudtam, Sztálin alatt

sort sem. Hitler alatt

nem akartam,

A

nem

sors pörölye betimet

tulajdon testemhez verte, így lettek azok hajlékonyabbak az acélnál.

Canadában születtem újjá. Itt az emberek egyetlen Gúlát raknak össze dollárokból. Nemzeti szenvedélyük engem is magával ragadott. Elhatároztam, hogy a diktátorok által összetört gerincemet csekkönyvvel fogom kiegyenesíteni. Be kell vallanom, hogy ez az operáció kitnen sikerült. Amióta ugyanis csekkönyvem van. ideál felé törtetnek

:

—

— —

verejtékeztem össze, amit sürü lapát és sepr-fogással vénám megtelt, fellángolt elnyomott írói szenvedélyem. Ennek köszönheti ez a kis bes.zélgetés is megszületését az Uj Sepr és a Eégi Lapát között, Hotel Canadában,

azóta

az

amerikai életforma igézetében.

Ez a

kis jelenet

akkor játszódik, amikor huszonkét

évi "uralkodás" után a liberális párt elveszti többségét és

a konzervatív párt tör elre a választásokon.

Uj Sepr

:

(A Régi Lapáthoz) Hogy van? Remek idnk

van ma! 85

Régi Lapát Ó, igen szép napuuk van. Uj Sepr: ÍJgy vártam már, hogy munkába vegyenek. Minden cirokszárammal a földhöz szeretnék simulni, :

hogy betöltsem rendeltetésemet. Régi Lapát: Bizony nagy szükség volt már Új Seprre ebben a hotelben. A Réginek már nem volt annyi ereje sem, hogy a szemetet reám seperje. Uj Sepr: (A sarokban némán kuksoló Régi Sepr ]\Iagam sem értem, hogyan volt lehetséges, hogy huszonkét évig ezt a hatalmas hotelt ugyanazzal a Seprvel

felé)

seperték.

hogy

Már

azt hittem örökre

arra leszek kárhoztatva,

a sarokban álljak. Pedig

ahogy itt körülnézek, nem árt egy nagytakarítás. A manager officehoz vezet lépcs vasrácsára ujjnyi vastag por tapad. A feljáró alatti zugokban mennjá kóc, szemét, piszok. Régi Sepr (Az egész beszélgetés alatt csak némán, sértdötten, elkopott eirokszáraira támaszkodva áll, mint aki azt mondja:) Kíváncsi vagyok Sir New-Broom úr (Uj Sepr úr) *mire megj' ezzel a nagy takarítással? Huszonkét év alatt a Hotel vendégeinek a tisztaság ellen semmi kifogásuk sem volt, s ime egyszerre Régi Lapát is Uj Sepr után kiabál. Hálátlan világ ez! (Nagyokat sóhajt). Régi Lapát: (Uj Seprhöz) Én is abban koptam el, hogy folyton new-comerek kezébe adtak, akik nem értettek a seprésliez. Legutóbb is egy magyar ügyvéd használt, s folyton kiejtett a kezébl. Meg is roppant bele a derekam. (Fogja a derekát) így nem lehet egy Hotel tisztaságát meg:

óvni.

Uj Sepr Szorgalmas angol szolgák kezében egészen másképen nézne ki ez a hotel. Minek ennyi new-comer a városokban? Reginába menjenek és ott termeljenek minél több cirokszárat, hogy angoljaink finom uj seprkkel taka:

ríthassák ezt a hatalmas hotelt. Régi Lapát Mennyire igaza van. Legutóbb :

kor ez a magyar ügyvéd a csak ügyetlen, de feledékeny is gattam két tory úr beszélgetését. 86

is,

ami-

— nem— szerencsétlen volt a

main lobbyban

felejtett,

kihall-

Az egyik

azt

Borzalmasan

mondotta sok pénzt

zott országok fiait lio.zatjuk

el

költünk arra, hogy leigásaját költségünkön és futó-

szalagon, hotelszolgákat (gyártunk

bellük. Sokkal helyesebb lenne a régi angol szolgákat jobban díjazni, azok minden munkára alkalmasak. Az én szolgám harmincötévi szol-

magának Hamilton mellett. másik tory úr erre azt válaszolta: Bizony volt id, amikor a mieink csupán húsz dollárt kaptak hetenként s mire jutottak belle. Kénytelenek öregségükben egy kis saját bungaló wban, egy 1955-ös Forddal, egy többéves truckkal, havi ötven dollár nyugdíjból tengetgálat után farmot vásárolt

A

életüket

ni szerencsétlen

csekkszámlájukat fogyasztani.

és

Uj Sepr: Csak egyet nem értek? Régi Lapát: Mit? Uj Sepr Az éjjel egy igazi angol szolga vett igénybe és én már örültem, hogy megmutathatom neki friss energiáimat. De mondhatom Neked suttogva mondja, hogy a Régi Sepr ne hallja ez az angol egyáltalán nem akart :

—

—

dolgOizni.

Leült a földre,

maga

elé tette

egész éjszaka azt számítgatta, hogy ö

a csekkönyvét,

nem hajlandó

s

ezt a

nehéz munkát mindössze heti negyvenöt dollárért végezni. Hajnalban egyszer dühösen megragadott, kivitt a main

nyomban

lobbyba, de utána

visszadobott a sarokba és aat

mormolta

Nem nekem Azok

olcsó

munka. Csinálják a new-comerek. munkaerk, azoknak minden fillérre szükségük való

van.

Ehhez mit

szólsz?

—

fordul a Régi Lapát

felé.

dermedt magányában kárörvendve a mintha panaszát, s Sepr az Uj meghallja is egymáshoz dörcirokszárait elkopott dörzsölné, kezeit Régi

Sepr

(Finom

:

füleivel

—

zsölgeti.)

Régi Lapát

:

Én

is

hallom, hogy panaszkodnak a régi

angol szolgák. Azt mondják:

Nem

személyzet, mely megszokta lógás közben való lógást

a legnehezebb

—

igazság

az,

hogy

munkát

a régi

—

a

ugyanannyit kapjon, mint a

new-comerek.

87

Uj Sepr: Tudod mi a megoldás? Régi Lapát Micsoda ? Uj Sepr Szerintem a Hotel managernek :

:

régi angol szolgák

kell

a

kell,

kogy akik Canadában

összes kívánságait.

teljesítenie

Intézkednie

születtek, születési pótdíjat kap-

janak és kevesebb income-taxot fizessenek. Le kell szállítani a nyugdíjaztatási idhatárt hatvanöt éves korra és háromszor aunj'i nyugdíjat adni, mint amennjáböl meg lehet élni. Meg kell akadályozni, hogy a magyar menekültek tömegesen menjenek hotelszolgáknak, s különösen az értelmiséget rá kell szorítani arra, hogy cirokot termeljenek Reginában. Teljesen helytelen felfogás az, amit mi a bevándorolt európai értelmiséggel gyakoroltunk eddig. Minek kell részükre

fényz

hotelszolgai, day- és night cleaneri

állásokat biz-

Chemikusok, mérnökök, orvosok, tanárok, ügyvédek kitn ciroktermelök lehetnek. Csak így lehetne elérni azt, hogy amikor egy angol szolga nyugdíjba megy a bungalowjához, cárjához és truckjához még ötvenezer dolláros csekkszámlája is maradjon szegénynek. Régi Lapát: S, gondolod, ha az összes kívánságok teljesítve lesznek, a Hotel tisztább és látogatottabb lesz, mint volt, a vendégek elégedettebbek? Uj Sepr: Én ebben egész biztos vagyok. Régi Lapát Tudod, ez valóban nagyon fontos. De hidd el, mindennél még sokkal fontosabb, hogy a,z én derekam minél tovább bírja ezt a nehéz munkát. Nézd én olyan jól meg voltam az angol szolgákkal. Ok nem bántottak engem, én meg szép nyugodtan pihentem a sarokban. Miért van arra szükség, hogy annyi új beözönl árasszon el bennünket, felforgassa életrendünket s engem, a Régi Lapátot is új nehéz munkára használjanak? Uj Sepr Mi volna akkor, ha Te is abba hagynád a s odasandít rá a sarokba munkát, mint a Régi Sepr tosítani.

:

:

—

—

elme'nnél nyugdíjba? "Régi

Lapát

:

Nem

tudok én heti csekkfizetés nélkül

Vedd tudomásul, az a csekkszámla, amibl csak elvesznek és nem tesznek hozzá, nem csekkszámla többé, hanem a kiadások jegyzéke, ezért nem akarok én nyugdíjba menni. Uj Sepr Akkor nincs más megoldás, csinálunk egy élni.

:

ennek örülni fognak a hotel vendégei is. van szó, közben azonban fokozatosan vigyázunk a Te egészségedre (a Régi Lapáthoz fordul) mert az angol szolgákkal együtt Ti vagy-

nagy

takarítást,

azt hiszik egy állandó tisztogatási hullámról

tok a Hotel Canada ersségei. (Méltatlankodva mormolja Régi Sepr :

csúnya kortesfogás az egész lait és azt

mondja

:

Nem

!

Dühösen

:

Micsoda

felborzolja cirokszá-

olyan fából faragták a nyelem, hogy

csak úgy sarokba engedjem rakni magam.) Ezzel a beszélgetés véget

ért.

(1957 nyara.)

89

NEM

EZ

FEJEZET,

EZ

A BABONA DICSÉRETE.

A

Hotelben nincs 13. a regényembeíi

emelet, aincs

13. fejezet.

Felvilá-

gosodott ember, hogy lehet

—

babonás? kérdezhetné valaki. Erre az a válaszom, hogy csak felvilágosodott ember lehet igazán babonás. Hogyan? Ha én a Ho-

minden 13. lépcst kihagytam volna és nem mostam volna fel, a Piszok-fnök régen felfigyelt telbeai

volna rám, kidobott volna,

esak az írásra Icti

m

volna

régen befutott ember volnék. Ezt a hibát még egyszer el nem köve«!zorítva és

tem. Ezzel szemben ellenérv

nem

az sem, hogy az

angolok a tréfában nem ismerik a babonát, mert legalább iigy igaz, hogy a babonában sem ismerik a tréfát. S csak nem fogom

könyvem

sikerét veszélyez-

hogy 13. fejeírok? Minek az? Kö-

tetni azzal, zetet

vetkezzék csak a 90

12. fejezet

után a

Ha az angoloknak így jó a Hotel, talán a így lesz jó és kit érdekel akkor a kritikusok

14.-ik.

könyvem

is

véleménye, ha az angoloknak tetszik. Hogy az irodalomban ez nem szokásos? Miért, az talán szokásos, hogy Thomas

Mannt, Verhaerent kizték hazájából. Stefan Zweig öngyillett, Rimbaud kénytelen volt elhagyni hazáját és 18-éves kora után egy sort sem írt. Én meg negyvenötévé^ koromban, angol nyelvterületen, magyar író lettem egy hotel sa-

kos

rokban ?

Ugyan

Ugyan

Egy

babona csak kell ahhoz, ember azt higyje, nem is a világ szédült, hanem , amikor babonás. Például, ha az oroszok is egy kicsit babonásak lennének és félnének az általuk leigázott népek jajszavától, vezetik éjfélkor összerázkódnának a szellemek járása

hogy

—

miatt,

!

!

kis

orrol a szédült világról az

—

leigázott

—

a világ sokkal boldogabb lenne és nem kellene a népek fiainak a Hotel Canadába szállniuk, hanem

parányi otthonaikban élhetnék egyszer életüket. Azt ajánlom Hruscsovnak a kommunista cárnak semmi mást, csak a babonáikat tanulják el az angoloktól, akkor ök is meghódítói lehetnek a világnak, addig cs'ak a

—

—

népek

leigázói.

Hruscsov nemrég, azt mondotta Idióta,

aki

nem

— közismert szerény hisz

a

stílusában

—

szocializmus elterjedésében

a világon.

Erre csak azt válaszolhatom Az egész világon el fog terjedni a szocializmus, csak egy helyen lesznek nehézségek, Oroszországban. Mi az, hotelszolga felel Hruscsovnak? A szocialista szezsarnoknak egy kapitalista szolga? j\Ii van Ike-kal? gény raspberrypietöl elrontotta a gyomrát s azért nem felel. Itt ugyan nincs oroszországi értelemben vett szocializmus, de azért megengedik, hogy egy hotelszolga válaszoljon Hruscsovnak! Miért ne? Ha talál rá kiadót? Itt nem ismerik sem a katorgát, sem a meghamisított tárgyalások rendszerét, itt az emberek annak a káprázatnak élnek, amit életnek szoktak nevezni. Ez Amerika, Hotel Canada 91

Xiy.

A Ha

LEV

ÉL

Fejezet.

SZEKRÉNY.

az arányokat, a nyelvet, az éghajlatot és a szo-

kásokat magamévá tudnám tenni, mindjárt otthonosabban érezném magam Canadában. Mindössze ennyi elfeltétel hiányát igazán könny megszokni. Ami az arányokat illeti Az Ontario tó hatalmasabb, mint Magyarország (ha igaz az, amit a teacher a Wiener Neustadti táborban tanított, az indulás eltt, akarván elképeszteni bennünket.

—

Neki

nem tudom, hogy nekem fog-e sikerülni az Canada százszor akkora, mint szegény hazám.

sikerült,

olvasónál?)

—

—

mindössze nem sokkal érzem magam a eanadaiaknál. Gondo* a porszemnél alig lom találóan exponálok, ha azt írom, érzem többnek magam. A canadaiak kitünö érzékükkel ezt

S miután angolul nem tudok

)

százszor kisebbnek

hamar

vették rajtam.

észre

is

Ami

a nyelvet

Nem nöm

—

kellett

angolul és

már

illeti

többet is

csak

egy félmondatot kinyög-

a megfelel helyre tettek. Padlómosó,

portörl, hotelszolga, szóval porszemgenerális lettem. Ügy magam eltt a porszemeket, mint a Yolgaparti orosz különbség csak annyi, rség az elhurcolt magyarokat. mint a magyabennük, hogy én kevesebb kárt okozok

zöm

A

92

k

rokban.

Megértbb

emberségesebb

és

fnökeim

szemben. Sajnos ezt a mint én.

Ami

az idjárást

is

vagyok foglyaimmal ugyanilyen jól látják

illeti:

Aki európai idjárási hagyományokkal érkezik Canadába és ahhoz úgy kíván ragaszkodni, mint az angolok a saját hagyományaikhoz,

—

az elveszett ember.

Mi

otthon

négy évszakot ismertünk

A telet csikorgónak, a tavaszt zsongítónak, a nyarat észbontónak, az szt borongósnak ismertük. Ezzel szemben Canadában csupán egy évszak van:

—A

melynek június elején vannak tavaszra, július derekán nyárra, s szeptember végén szre emlékeztet fel"

a

tél.

tél,

lángolásai.

A

tavak

párássá dunsztolt,

által

s

az északi szelek

idjárás úgy jellemzi Canadát, mint Európa nagj' részét a négy évszak változása. által

jegesen

Ami

befolyásolt

a szokásokat

Ezek

Egy

viszont

illeti

figyelemreméltóbbak.

annál

—

dolog hamar megragadta a figyelmemet, hiszen imá-

dott hitvesem

figyelmeztetett rá.

is

— Érdekes Magda — hogy a

dolog

ez

itt

Canadában

—

mondotta

postás a küszöb elé szórja a leveleket

mintha rózsákat hintene szét a földön. Valóban! A nagyobbrészt fával impregnált, vagy fából alkotott és kvel impregnált, vagy egyszeren fából készült házakba nem csönget be a postás, hanem földre veti kincseit és továbbmegy. Bár indokolásul hozzá lehetne fzni, hogy hiába sincs odahaza,

is

csöngetne, hiszen a legtöbb lakó amúgy kicsit fúrta az oldalamat.

— mégis ez a dolog

Valahányszor hazajöttünk és a földön, vagy félméterre a küszöbtl egy-egy általunk becsesnek vélt levelet megtaláltunk, az itteni szokásoktól eltéren csóváltam a fejem. Igazi canadai sohasem csóválja a fejét, ezt csak a megviselt idegrendszerü európaiak szokták tenni. így,

ha

besítésnek ez

vagy levél érkezett, a kézállandó beszédtéma módja amerikai

levelet vártunk,

a friss

volt közöttünk.

Elhatároztuk, hogy ezen a helyzeten rövidesen vál-

93

toztatni fogunk annál is inkább, mert a házban lakó kis hároméves angol fiúcska elszeretettel lovagol azokon a hoszszúkás air-mail leveleken, amelyeket barátaimtól a világ különböz tájairól kapni szoktam. Igen egyszer a megoldás mondotta Magda levélszekrényt fogunk venni. Gondolod, hogy ez a postásra hatással lesz hiszen egy magvet biztonságával szórja szét kérdeztem a leveleket a küszöb elé? Majd némi tépeldés után így folytattam: Képzeld, mi lenne akkor, ha megnyerném az Iroaz értesít levél egydalmi Újság nagy díját Londonban, szeren elkallódna, s én sohasem szereznék tudomást arról,

—

—

— —

—

I

—

—

—

hogy babérkoszorús író lettem? Magda- aki kicsit kételkedve tekint az kerek

felé,

erkölcsi

si-

azt válaszolta:

— Még, hogy elveszne a babérkoszorúd? De mi lenne

a fontcsekk tnne el, amit az Irodalmi Újság küldene a cikkeidért? így azután elmentem, hogy egy kis levélszekrényt ez vegyek magunknak. Találtam is a harmadik üzletben költeni minek luxusra egy ilyen hiszen volt, csoda is fekete lakkszín, tündéri levélszekrényt. Rögtön megvettem és kifizettem érte a hatvanöt centet. Amikor megvettem akkor jöttem rá, hogy hiszen ehhez lakat is kell. Mivel amit azonban csak parányi lakatot lehetett hozzá venni,

akkor, ha

— —

itt

rézbl gyártanak

—a

—

lakat egy dollárba került. Végre

tehát volt levélszekrényünk egy dollár hatvanöt centért. levélszekrény beszerzése össze esett azzal az idvel, amikor résztvettem az Irodalmi Újság londoni novella

A

és tárca pályázatán.

A let

szerkesztséghez

a

következ bemutatkozó

leve-

intéztem:

N

á d a s y István. Születtem 1957-ben To"Nevem író. (Nerontóban. (Ont. Canada) Keresztapám vét nem írhatom meg, mert a pályázat elbírálásánál nem kívánlak Benneteket befolyásolni) Keresztanyám S. E. szín:

igazgató úr. Sejtjeim:

Immigrénekbl

vagyok. Táplálékom a könyv 94

és

állanak.

újságpapír.

Fehér egér Tragédiám,

hogy Papírországból (Canada a világ legnagyobb papírter mel állama) a brit szigetekre kell repülnöm ahhoz, hogy ékezetes betket rághassak. Természetem szerint a.z ellentmondások fehér egere vagyok. Elözö életemben budapesti ügyvéd voltam, most torontói cleaner vagyok. Elvégre a vándorlások korában élünk s nekem hinnem kell a lélek vándorlásában is. Ott

trtem

a hivatalok garázdálkodásait,

Hitler alatt magyarként a rásáról, az

igazságtalan háború

itt

a piszkát takarítom.

magyar lobogó

elvesztésérl,

sárbatip-

a "felszaba-

dulásról" álmodtam.

Amikor álmom megvalósult való

a

"felszabadítóimtól"

osztályharc legyzésérl,

megszabadulásról, az

a fé-

lelem nélküli életrl álmodtam.

Most, megszabadulva "felszabadítóimtól" angol nyelv területen

magyar írónak álmodom magam.

Otthon a kommunizmus a megáradt Duna sem tudta szót hallok, annál édesebb

alatt kiszáradt

magyar

Tisztelt íróbarátaim

!

vénámat még

táplálni. Itt minél több angol

szó kel szárnyra

bennem.

Vigyázzatok reám, nehogy az

írástudatlanok fekete macskája bekapjon és megegyen. teket,

Mellékelten küldök négy írást. Arra kérlek Bennehogy érdeme és zsebetek szerint díjazzatok, csak

pénzt ne kérjetek többet, mint a lap elfizetési árát egy évre. Ezt a honoráriumból nyomban levonhatjátok. Az ismeretlenség homályából meleg szeretettel üdvözöllek Benneteket a magyar forradalomhoz méltó új

harcotokban." a

Eddig a levél. Barátaim azt mondották, meglátod fszerkeszt táviratozni fog Neked, ha müveidet elolvassa. Talán azt fogja táviratozni, hogy hagyjam abba az

írást?

— kérdeztem tlük

öngúnnyal.

Barátaim azonban jobban hittek bennem, mint én

magamban.

A lestük az

pályázat óta természetesen fokozódó izgalommal érkez leveleket. Bár a pályázat határideje szep-

tember l.-ével járt le, mégis jóval a határid lejárata eltt valami égi jelre vártam, egy megváltó üzenetre, ami felol-

daná idegfeszültségemet. 95

A

postás azonban továbbra sem szentelt figyelmet az

édes, kis, lakk levélszekrénynek s változatlanul földre szórta

a leveleket. Ilyenkor martak a kétségek: Hátha az angol

— a bázunkból — Ezt gondoltam, bár zárólag magyar szokás, — gyerek

ette

meg

a szerkesztség válaszát.

írást enni

jutott szegény

édesanyám

nem

angol,

hanem

ki-

vigasztaltam magam. Eszembe

elbeszélése arról,

hogy még nem

voltam egészen egy éves, amikor elszeretettel játszottam a kályha körüli hamuban és hieroglifákat, írásjeleket rajzolgattam, s ahogy egyszerre valaki váratlanul belépett a megijedtem s az írásjeleket a hamuval együtt szobába, bekaptam és megettem. Azóta üldöz a végzetem, az írásjeleimet mindig le kell nyelnem. Hitler alatt, mint szökevény, hatalmas életrajzi regénybe fogtam, s amikor házkutatás volt, apró darabokra szaggattam szét, megettem az írást, mieltt a farkas felfalt volna engem is. Sztálin alatt egy kommunista kritikushoz kerültek az írásaim s azt mondotta Határozottan tehetséges, de nincs benne irányelv, belémfulladt a szó, az írásaiproletáröntudat, szempont, mat megint le kellett nyelnem. gondoltam nem Most, a szabadság levegjében maradhatnak írásaim válaszolatlanul, hiszen írásaimban a

—

—

—

MÁT

—

i

kívánom sugározni.

A levélszekrény megvásárlásával, mint a jó gazda, mindent megtettem, hogy a vetésem kikeljen és gyümölcsöt teremjen.

A postás azonban válto,zatlanul földre szórta levemint sugarát a nap. Egy hét után azonban csoda történt A postaláda parányi nyílásán egy habfehér boríték csillogott keresztül. Izgatottan nyitottam fel a ládát s azt leit,

mondottam Magdának:

— Meglásd, ez az Irodalmi Újság válasza

lesz,

ez lesz

az els fecske, ami a fészekbe berepült. A költi invokáció ellenére azonban kiderült, hogy a habfehér boríték az Associated Medical Services levele volt, melyben a biztosító társaság közli, hogyha július 15-ig

96

nem

fizetem be a biztosítási díjat, akkor ha felvágnák a hasamat, vagy kiszúrnák a szememet, mind a sajátomból fizethetem, míg viszont, ha nyomban beküldök 6.50 dollárt, úgy az ö költségükre fognak feltrausirozni. Mit tehettem? Hogy a hasonló izgalmakat máskor elkerüljem, befizettem a 6.50 dollárt.

A

dolog azonban nem volt ilyen egyszer. Kínban körömtép, húsba-idegbe vágó napok következtek. Csak az Irodalmi Újság maradt szótlanul. Bár a postás már szorgalmasan rakta bele a ládába a világ minden tájáról érkez leveleket, az Irodalmi Újság

fogant,

nem

felelt.

Halálosan gylölni kezdtem a levélszekrényt. Folyton arra gondoltam, ha

hogy

elkallódott.

nem

Csupán egy

—

ráfoghatnám, hátha nem kizáróangol szokás leveleket

lenne láda, vígasztalt,

hanem begyökerezett biztosan Londonban is ez a divat, nem kapták meg az enyémet sem. gondoltam. lag canadai,

a földre szórni,

—

—

Vígasztalásért barátaimhoz jártam.

ták

Ok

azt

s

azért

mondot-

:

"Meglátod,

nem

hiába."

írsz

Mindez azonban nem használt. Egyszer azonban azt vettem észre, hogy a levélszekrény fel van törve, hiányzik róla a lakat. Kicsit örültem is a dolognak. Minek is levélszekrény, ha úgysem teljesíti kötelességét

?

Valójában azonban egyre kedvtelenebb lettem h mind több energiával gondoltam másnapi munkámra, a pad' lómosásra. S miután esténként mindig késn feküdtünk le, már úgyszólván nem is tördtem az írással, csupán azzal, hogy megkönnyítsem az életemet, ahol tudom. így határoz-

magam, hogy a reggeli felkelést valamivel késbbre már elz este kikészítettem az alsó nadrágomat a rekamiére. a cipmet az ajtóhoz, a nadrágomat a szék he-

tam

el

teszem

s

lyett a szögre és így tovább.

Másnap azonban, amikor háromnegyed óra kakasa hirtelen megszólalt, letesen

megfeledkeztem

dent elbbre toltam,

—

7 órakor az

— szinte félálomban — töké-

hogy este egy fázissal minsemmit sem találtam a helyén.

arról, s

97

— önkí-

Szinte az Irodalmi Újsággal kiabáltam össze-vissza vületben,

—

j

a hangsúly leginkább

Micsoda ház

Maga

ez

?

neki szólt

is

Semmit sem

talál az

ember a helyén.

csak alszik, ahelyett, hogy segítene keresni ?

— acsar-

kodtam Magdára is. Szombat volt és szegény élvezte a remek canadai szokást, a kétnapos week-endet. S, ahogy így kiabálok, észreveszem, hogy az alsónadrágom, mint egy gnóm, kuksol a rekamié tetején. Rettenetesen elszégj^eltem manem volt azonban erm beismerni bnömet, s még mindig feldúlt állapotot mímelve, dohogva rohantam el hazulról. Egész déleltt törtem a fejem, hogyan engeszteljem ki Magdát, hát mit tehetett ö szegény, hogy az Irodalmi Uj" ság nem válaszol? Legfeljebb a levélszekrény a hibás, gonott

gara,

—

—

—

doltam.

bnbánó hangon felhívtam telefonon, de kedmeg sem hallgatta, hanem azt mondotta Jó hír van a Maga számára. Ha haragban vol-

Délben veskedéseimet

—

—

tunk, kötelezen egy-két napig magáztuk egymást. Ez amo-

lyan magyar szokás volt,

— Mi az a jó nútlanul. — Faludytól — Levél — kiabáltam.

hír,

nem Canadában Édes Szivem?

levél jött

?

Magda

s

gya-

— mondotta.

ezt csak így

mondod. Olvasd azonnal,

olvasni kezdte

"Tisztelt

tuk.

!

tanultuk.

— kérdeztem

íróbarátom

(Fejedelmi többes.)

!

Szellemes leveledet megkap-

írásaid

nagyon tehetségesek,

va-

lamennyit közölni fogjuk. Hogy mi lesz a pályázat eredmé* nye, azt természetesen nem tudjuk, de addig is a legnagyobb honoráriumkulcs figyelembevételével küldünk Neked egy hatvan fontról szóló csekket. Sok, az eddigihez hasonló tehetséges írást várunk Tled. Szívélyes üdvözlettel

:

Faludy

György." Szinte tombolva lelkesedtem a telefon mellett,

mondottam Felmondom

—

Magda azonban gen azt mondotta: 98

az állásomat

!

írni,

s

azt

csak írni fogok

a kagyló másik végérl kissé hide-

— Semmi esetre se a dolgot. Hatvan fontból — Ó, hát nem tudod, mi Faludynak az elismerése!? siesse el

nem

lehet évekig megélni, te

S nem mondottam, de

azt gondoltam "Milyen édes, balga gyerek ez a Magda." Egész délután majd szétvetett az öröm. Dolgozni egyáltalán nem akartam. Hogyne, egy tehetséges író, volt ügyvéd mossa a padlót, majd mit nem? S, amikor közvetlen fnököm a Boss of Durty. a Piszok-fnök rámszólt, hogy valami nagyon gorombát miért nem mostam le a lépcst, azonban sajnos nem forgok eleget akartam mondani,

—

—

i

•

angol gyerekek között, s nem jutott goromba kifejezés eszembe, csak dadogni tudtam.

Mire a Piszok-fnök semmit sem értve dadogásom" ból így szólt:

"WeU, akkor fogjon hozzá." Mit tehettem, elvégeztem a munkát, azonban csak turkáltam a piszokban írói gggel, mint aki azt mondja, na úgysem nyúlok seprhöz többé életemben. A lakásunkhoz érve a lépcsfokokon úszva rohantam a lakásba s azt kiabáltam Hol a levél? ordítottam. Miféle levél? kérdezte Magda. Na, ne ugrasson, hát a Faludy levele, amirl déleltt beszéltünk. Velem Maga déleltt nem beszélt! Talán a ked"

— —

— —

—

>

—

vesével ?

S ekkor jöttem

rá,

hogy Magda becsapott, megbosz-

szult a reggeli gorombaságaimért.

Hü

hogy nem sértettem meg a Piszok-fnököt is maradnánk. Ezeket gondoltam és visszasülyedtem a porszemek közé. A postás a szétdúlt postaláda helyett, megint a fdre szórta a leveleit, s éltem kedwesztetten egyhangú életemet. Elkeseredésemben a következ újabb levelet intéztem most már személyesen a fszerkeszt Faludy Györgyhöz de

jó,

— gondoltam — most még kenyértelenek

"A MAGYAR IRODALOMÉRT FELELS FALUDY GYÖRGY FSZERKESZT URNÁK. 99

Tisztelt íróbarátom! Megkísérlem csalárd módon felhívni a figyelmedet rám. Most nem írom a borítékra, mint 1957 június 27.4 bemutatkozó levelemben tettem a pályázat szót. talán kinyi-

—

tod a borítékot és szórakozottságból beleolvasol az idemel-

Ezt is a pályázatra szántam. Novella? Tulajdonképen egy kész szatirikus regény els fejezete. A regény* címe Hotel Canada. Irodalmi és világsiker lesz. Kik Itt azt mondják mondják? Nem kértem senkit, hogy ajánló levelet írjon Hozzád. Iga,zi író ajánlólevélben is csak önmagát ajánlja. A június 27. -i levelemhez mellékelt írásokból Uj hi-

lékelt novellámba.

:

:

:

vatásomról, a

könyvem V.

Gazdag patikus

fejezete, a

kapzsi ügyvéd VIII. fejezete, Milyen

jöv

vár ránk?

és

—

a a

XI. fejezete. Csak egyetlen írás erejéig kóstolj bele ebbe a tömlköpd az arcomba, de ha nektárt be, ha ecet, vagy noah, Ízlelnél, azonnal írj, sürgönyözz, telefonálj (a díjat ezúttal is vond le a honoráriumból) tegyél valamit, mert lassanként a humorom végéhez értem. Humorista humor nélkül? Vén kecske, aki elnyalta már csipetnyi sóját és könnyei savát lefetyeli. Tedd a mércét a legmagasabbra és attól is magasabbra, ha átérem ölelj Magadhoz, ha lebuktam, taposs végig rajtam, nevess ki a világ eltt, hogy a mérce alatt akar-

—

:

tam

átszaladni.

Csak egyet ne tégy velem, ne hagyj olvasatlanul verni a

Haymarket

he-

Street-i szerkesztség fiókjában.

Most óvatosabb vagyok, levelemet ajánlva küldöm, hátha sikerül így húsz évi keser és néma hallgatás után a

MAGYAR írók közé nem tudtam,

regisztráltatnom

Sztálin alatt

nem akartam

magam. Hitler alatt Betimet tulaj-

írni.

don testemhez vertem, így lettek azok hajlékonyabbak az acélnál.

Micsoda pöffeszked gög ez? Ki ez, aki vásári hankérded. gon kínálja magát? Leseprem a ponyvára. ítélj felettem és mondd azt Nem téveszt meg rikácsoló hangjával. Humorista vagy, Ba-

—

:

rátom? Hamis 100

éks.zert kínálsz,

fejedhez vágom!

Csak verd be

megrepedjen! (SchizoNeked. Amint e sorokat írom, szirénahangok üvöltenek bele a dallamos olaszra hangszerelt Beatrice utcába. Tüz van! Az írást abbahagyom és rohanok a tz irányába, nincs többre fél utca hossznyinál. Képzeld Barátom, egy garbicsos láda gyulladt ki. Füst csikarja a szemét hasát. Az egyik tzoltó a ládára köp és eloltja. Mindannyian jót nevetünk, felszaphrénia)

a fejem, liogj^

— könyörgöm

badultan.

Csákjaikkal és köcsögkalapjaikkal a tzoltók engem bohócsipkába öltözött debreceni gerundiumos diákokra emlékeztetnek. Hogy az utcába összeverdött kínait, japánt, olaszt és lengyelt, vagy egy-egy elvétett angolt mire emlékeztetik, nem tudom. De együtt nevetünk. Tisztelt íróbarátom Bocsáss meg, hogy az utcára megyek a hasonlataimért, de ha én sem vagyok más, mint tz egy garbicsos ládában, fojts el azonnal. Nem kell hozzá elalszom tucatnyi kritikus és motoros fecskend Köpj le, örökre.Ne hagyd, hogy a füst kígyónyaka magasabbra te-

—

I

!

—

1

kerzöm. Olts

el.

csak válaszolj

!

Híved

:"

Elküldöttem a levelet, bár igazában választ nem reméltem. S, amikor már örökre letettem az írásról, megpik lantottam az Irodalmi Újság szerkesztségének levelét. A félelemtl szederjes ajakkal, s reszket kezekkel bontottam fel. A levelet Faludy György fszerkeszt írta és röviden azt tartalmazta "írásodat nagy örömmel és élvezettel vastam, eredetisége, szintesége miatt," írta :

rl

A jövben pedig

is

—

—

ol-

közölni azonban regényrészletet nem vár írásokat tlem, a pályázat eredményé-

igen tetszett nekem", tud.

—

késbben

értesít.

Ennyi viszontagság után jöttem rá arra. hogy igen nélkülözhet a postaláda. Remek canadai szokás az, hogy a postás a földre szórja a leveleket, s ha egyszer valamikor fontcsekk lenne benne, azt is biztosan meg fogom kapni. jól

Itt a

értük

földön

is

kincsek hevernek, csak

le

kell hajolni

— gondoltam — és felemelni. Csak a derekam ne lenne 101

kissé nehézkes ehhez a hajolgatáshoz,

már

canadai pósta-szokásokat

radványát

102

— morogtam. De

ez

az elismert író morgása volt, aki megtanulta tisztelni a

is

s

a levélszekrénynek

eltüntettem a bejárattól.

még

a ma-

XV.

PETI Peti

nem

volt

ÉS

Fejezet.

ZSUZSI.

még négyévesnél

több, amikor szamár-

köhögésbe esett. A hegyek közé vittem egy gyermekorvoshoz pihenni. A hó óriási pelyhekben hullott, amikor az orvoa lakására hajtottunk. A taxi a sürü hóban a lakástól mintegy ötszáz méterre elakadt. A kocsit elküldöttem és Petit a magunkkal hozott szánkára raktam és így húztam a hóban. Szokatlan volt ez a feladat és a nagy hóban a szán kétsaer is felfordult, Peti meghempergzött a hóban.

Másodszorra Peti azt mondotta nekem:

— De rossz

ló

vagy Te Apu!

Azóta is pirulok, hogy milyen Apa vagyok én, akirl a gyermeke már négyéves korában megállapította, hogy a lónál

is

rosszabb.

A

—

eb' gyermekorvos nagy szeretettel fogadta Petit, ben nemcsak a busásan felszámított pensióár játszott közre, de az orvos valóban érdekldött a gyerek iránt. Az egyik zimankós este az orvos azt kérdezte a magányosan játszó gyerektl Mondd Peti, szereted Te Apukádat?

—

/

— Peti azt — Nagyon szeretem, de nagyon sajnálom t. felelte:

103

— Sajnálod? Miért sajnálod?— kérdezte meglepetéssel az orvos. — Azért sajnálom, mert ha megnövök, nem neki lesz

kisfia.

Én nem

azt

hiszem,

kérdezte többé

ettl

meg

az

idtl

a gyerekeket,

kezdve

hogy

az

orvos

szeretik-e szü-

leiket.

Zsuzsi talán hatéves lehetett, amikor észrevettük, hogy a szomszéd kisleányok játékait elszeretettel hozza haza. Egy alkalommal nagy eladást tartottam neki a bn-

rl, a várható büntetésrl és így tovább, amikoris Zsuzsi könnyekkel a szemében felháborodottan azt vágta oda ne-

kem

:

—

Apu, akkor Neked fogalmad sincs, hogy mi a csak kölcsönbe veszem Katitól (szomszéd kisleány) a játékot, s amikor elromlik, rögtön visszaadom. Látod mondom Magdának ezt kellene tanítani az egyetemen és nem a római jogászok meghatározását lopás?

Én

—

—

—

a lopásról.

Egyébként mindkét gyerek a maga sajátos módján

A nappali szolgasorsom és esteli papírra vetett árnyai között, meglehetsen elvont a gyermekeimtl. Arra a canadai álláspontra helyezkedtem, hogy tíz-tizenegy éves korukig én neveltem reagált a canadai életre.

botorkálásaim

ket, most

e sors

k neveljék saját

magukat tovább.

Petinél ez lehangoló eredményt szült.

Egyik napon

ugyanis odajött hozzám és azt mondotta: Te Apuci, mondhatok Neked valamit?

— — Miért ne mondhatnál? — feleltem. — Apuci, olyan ritkán beszélgetsz velem — vádolt a gyerek. — Miért? Mi bajod van? — kérdeztem még mindig gyanútlanul. — Apucikám, nekem halálfélelmeim vannak, — !

s

kérén

rámvetette dióbarna fényes szemecskéit.

— Micsoda? — riadtam most már — Igen, én sokat gondolok a halálra, — ersítgette. fel.

Hirtelen végigvillant az agyamon,

104

nekem

is

voltak

nem

halálfélelmeim, de

nemi

érés korszakában

tizenegy éves koromban, :

hanem a Mi az,

tizennyolc éves koromban.

talán a sok finom beftt, déligyümölcs, édesség elrehozta

ennél a gyereknél a nemi érés korszakát? Kezdett derengeni

elttem, hogy a fiatalok miért nsülnek Canadában tizennyolc éves korukban.

—

Ugyan ne beszélj csacsiságokat! Egészséges gyerek vagy Te, miért is gondolnál a halálra? mondottam a gyereknek és bizony fájó szívvel kezdtem simogatni a

—

—

kis buksiját.

—

!

Azért gondolok

rá,

—

•

válaszolta Péter

—

mert

sokkal gyengébb vagyok, mint a canadai gyerekek általában. Ha golyóval játszunk és nyerek, leütnek és elveszik

—

a sajátomat is. Ha az osztályban jobban felelek, megrugdosnak. Tudod, olyan kegyetlenek ezek a canadai gyerekek. Különösen az olaszok. Amig a D Roadi iskolába jártam, ahova elször irattál be ott csupa angol fiú járt, is nagyon rosszak voltak, nem egyszer leütöttek, de ha legyztek, nem tapostak azért össze.

tlem még

—

•

— —k

De ezek az olaszok meg is taposnak.

—

itt

a

— —

C

utcai iskolában, bizony

—

—

Látod fiam válaszoltam meg kell ersödnöd. Egyél sok húst és nézzed állandóan a tivit. a canadai gyerekek a cowboy-filmektöl ersödnek igy meg. A dolog természetesen nagyon izgatott és a gyerekbe igyekeztem újra önbizalmat önteni. Elhatároztam, hogy elküldöm ket vizsga után canadai szokás szerint ^

—

—

campelni. Zsuzsira

már sokkal jobb

hatással volt a canadai

élet.

Egész nap a gyerekek között ugrált és lábaival oldalra rugdosott, mint a kis csikók. Taktusra rugdosott, számolt, énecanadai gyerekszokás szerint. kelt,

—

Egyik

éjjel

nagyon késn jöttünk hazafelé

—

— a gye-

és halálos fáradtan a villamorekek már régen aludtak son Magdával azon vitatkoztunk, hogy a négy lunch elké-

szítésének a

munkáját hogyan osszuk meg egymás

Én vajazom

a kenyeret és

vágom

az ugorkát.

god a kolbászt, s teszed a csomagba a narancsot, tünk meg végülis.

között.

Te vá-

— egyez105

—

—

Amikor hazaérünk legnagyobb meglepetésünkre mind a négy luneh elkészítve várt bennünket, Zsuzsi pár soros írásával:

"A lunoböket

elkészítettük,

kérünk fejenként

tía

centet.

Mit tehettem ? Ezt ki

kellett fizetni, mert ez olyan ország, ahol a munkát meg szokták fizetni. Igaz, hogy néha szolga-munkabért fizetnek ügyvédeknek, de mentségükre legyen mondva, hogy ilyenkor nem ügyvédi munkát kivannak tle.

Egyik nap azonban mind a ketten izgatottan jöttek haza a térrl.

— Mi történt? — kérdem, — látva felindults águkat. A panaszt Peti adja el — Képzeld Apuci a Vörös Gyurka a Zsuzsi szoknyája alá nyúlt. — S Te hagytad? — kérdeztem mesterkélt izgatottsággal a hangomban. — Dehogy hagytam. Jól megvertem, — Zsuzsi. felelte

Peti azonban közbevág:

—

Elbb

1

megverted, de utána elfogadtad a golyóit.

Felhúzom a szemöldökömet:

— Mi

is

volt ez, Zsuzsi?

Zsuzsi hadarva azt válaszolja:

— Elbb megvertem, de tudod aztán arra gondoltam, hogy a pofont én is hamar elfelejtem, elvettem a golyóit is, hogy többé ne merjen kisleány szoknyája alá nyúlni. kérdem kétGondolod, hogy ez használni fog? kedve Zsuzsitól. Nézd Apu, milyen csodálatos huszonöt golyót vettem el tle, nem éri meg neki, hogy mégegyszer ilyet csi-

—

—

—

náljon.

— Lehet

lehet,

— mondom

álmélkodva és

csupán Peti nincs megelégedve, hogy olyan könnyedén

át-

siklottam a dolog felett.

Vizsga után canadai szokás saerint kicsaptam ket a campre. Akkor még nem tudtam, hogy a camp tulajdonképen az serd egy darabja, ökölnyi szúnyogokkal, gyíkokkal, békákkal és mérsékelt ennivalóval. Dehát a canadaiak 106

így edzik a gyerekeiket.

A búcsú

fájdalmas

volt.

Ezzel a két

kis szökevénnyel bolyongtuk át a fél világot, s bizony kicsit

rosszul esett elbúcsúzni tlük.

Az indulás pillanatában Zsuzsi folyton a táskája után kapkodott, hogy jó helyen legyen, el ne veszítse valahogy. Látod Magda, ez a te lányod! szólottam hitvesemhez. tárgyak szerelmese.

—

—

—A

Peti viszont a térképet böngészte. Hol

K

?

A tábor

útjához. kellett

A

is

van az a

az ujjával.

busz óriási viharban érkezett

beköt

keknek gyalog

mok

— kereste

sár olyan

nagy

meg

a

volt,

bemenni a táborba.

A

i k hogy a gyere-

menetelés

még felntteket

cikkázása közben az erdei úton

is

villá-

meg-

rázott volna.

Amint botorkálnak hintása

közben Zsuzsi,

a sötétben, sárban, villámok su-

kicsit

reszketve, kicsit hízelkedve

odaszól Petihez:

—

Te Petikém, én úgy táskámat is.

Szegény Peti mit

Hozd

félek.

légy szíves az én

viharban, tócsák között

tehetett,

két táskával botorkált. Megkezdte a canadai

ersít

kúrát,

a campet. Peti a

következ lapot

írta a táborból

"Szép helyen vagyunk. Jó a koszt. Tó is van. Egyik gyerek íjat ltt a karomba. Zsuzsi mindenkivel összevesz. Huszonöt centtel már tartozik. Ez a sok Coca-Cola miatt van." Zsuzsi így írt:

"Azonnal gyertek este a fogasra és reggel az

értem.

A

ágyam

csomagokat

alatt találtam.

feltettem

Lábamon

két púp ntt. Ha jösztök hozzatak magatokkal pop-comi (ropogós kukoricát) tizcentért lehet kapni az ukránnál."

Arra a kérdésre, szolta

jól érzik-e

magukat, Peti azt vála-

:

"Nekem nagyon hiányoznak

a szüleim."

Zsuzsi azt felelte:

"Én sokkal jobban játszom a Ezek

alig

s,zomszéd HildávaL

adnak valami édességet."

107

Magda Édes öbölben?

Itt

unszolására a következ levelet írtam nekik

kis

békáim! Knrutty oltok-e sokat a k s gondolom Felétek

olvad az aszfalt,

i

is

meleg

id

járja.Ne siessetek haza! Eessre sült testecskéiteket és szunyogesípéssel tarkított tagjaitokat hadd hsítse a lan-

gyos vizecske. Vigyáz-zatok magatokra, a part széleiben hancúrozzatok, ne merészkedjetek a mély vízbe.

Remélem, hogy ujabb íj nem hasított éket a Peti karjából és a Zsuzsi csomagját sem dézsmálta meg egy kis egérke? Errl jut eszembe, hogy Anyu egérfogót vett teg-

nap

bizony egy-egy szürke kis egér szorult bele a fogóba ma is. Ha nem lenne kártékony állat, nem engedném megölni, mert olyan édesen terül el a fogóban, mintha egy parányi medvebocs lenne. De betegségeket terjeszt és megrág mindent, ezért engedem. éjjel

és

is,

—

—

Haszmáljátok jól ki a nyaralást. A fenyvesekkel átölelt zöld ligetecskében bizonyára sok élményt szereztek és kipihenitek ezt az izgalmas évet. Petinek meg kell ersödnie és megtanulnia úszni, a Zsuzsinak pedig a táborban megkomolyodnia, hogy megszokja az önálló gazdálkodást, mert jövre Anyunak fog segíteni. Mi változatlanul sokat dolgozunk. En néhanapján írogatok s egy kis tündérmesében megírtam szökésünk történetét. Ha hazajösztök, meg fogjátok hallani. Tartsatok össze kis békáim, mert ha együtt kuruttyoltok, nem mer Mindsenki bántani benneteket. Zsuzsi, vigyázz Péterre ketten vigyázzatok magatokra és valóságos indiánokként !

érkezzetek

meg

indiánok

az

által

alapított

városainkba.

Apu." az öröm, amikor négy hét után haza j öttek.

Millió csókot küld Nektek:

Nagy volt Mindkett remek színben

A

volt, s láthatólag

sokat ersödtek.

szokásos forró felolvadás, mesélés, kiabálás után

Pétert félrehívtam

s

megkérdeztem Tle: most már nincsenek

— Remélem Petikém,

halálfélel-

meid? Peti sértdötten azt válaszolja:

—

1

De

furcsa ember vagy Te Apu, minek emlékezte-

ted az embert ilyen marhaságokra?

108

Zsuzsit

már nem merem megkérdezni

— ezek után —

de az Anyja forszírozza, szeretne hallani valami elismerést

tle

mondja Sehogysem éreztem magam. De Ti biztosan

Zsuzsi csak a vállát vonogatja és azt

—

jól

ereztétek magatokat!

Megdöbbenve kérdem:

— Mibl gondolod? — Abból, bogy egyedül ice-creamet

nem

voltatok és a Neilson-féle négyen, hanem mindig ketten ettétek meg,

— mondja kisebb szemrehányással a hangjában. — Szent ég — fordulok Magda felé — ezek már i

tel-

jesen eanadaiak.

109

XVI.

Fejezet.

OLAF-OLAFSON A SVÉD "SZÁMKUKAC". Elször azt hittem róla, hogy amerikai. Széles nyaka, lomha járása és furcsa tekintete volt. Késbb irántam való érdekldésébl már sejtettem, hogy nem igazi canadai. Amikor nagy vonásokban megismerte sorsomat, bizalmába fogadott és kö,zlékeny

lett.

könyvelség egyik szobájában, vagy félrees helyeken, általában titokban folytatta. Miért jött Ön Canadába? támadt reám egy Beszélgetéseit a

—

—

Ha

Svédországba ment volna, mindennel ellátták volna a svédek. Még ügyvédi gyakorlatot is folytathatna azonnal. De hiszen azt sem tudom kimondani svédül: Tiszalkalommal.

— törvényszék. — Nem majd megtanulta volna. — Hiszen, ha már megtanulom. — De azért fúrta aü

telt királyi

baj,

oldalamat,

—

•

nem

kellene-e svédül tanulni

Elintézem

Svédországba

magának,

hogy

inkább?

családjával

együtt

viszik.

Magda azonban

hallani

— Még, hogy mit nem,

sem akart a

dologról.

megint az oroszok közelébe?

Ebbl nekem el

elegem volt. Egyszer aztán megkérdeztem tle, hogy ö miért Stockholmból?

110

jött

majd hogy lehet.

— Hogy miért jöttein el? — gondolkodott hangosan, — Nézze, olj'an fantasztikuíí hírek jártak felénki

azt válaszolta:

egy kicsit ügyes ember félév alatt dollármilliomos Kíváncsi voltam rá, milyen világ ez?

itt

— S nem csalódott — kérdeztem tle vizsgálóan. — A, dehogy nem Ezért kár volt otthagynom stockén az els holmi kitn hotelmanageri állásomat. Megyek hajóval vissza — mondotta még hónapokkal ezeltt. ?

!

is

!

Más alkalommal pedig

—

így beszélt

Tudja elször hat hétig egyáltalán nem tudtam álláshoz jutni s csak, amikor megfenyegettem az egyházamat, hogy öngyilkos leszek, ha nem helyeznek el, szerezték nekem ezt az állást ebben a hotelben. Számkukac lettem, moudja hangsúllyal. Mit gondol, mennyit keresek egy héI

—

— kérdezte. Majd rögtön válaszolt rá: — Ezt olyan lekicsinylen —Hatvanöt

ten?

is

dollárt.

mondta, mintha hatvanöt centrl beszélt volna.

Majd lenéz megvetéssel

— Ezek

itt

folytatta:

mind bolondok, csupán a pénz után futnak.

Olaf-Olafson svéd hotelszakembert ugyanis egyáltalán

nem

hogyan

érdekelte a pénz, csupán arra lett volna kíváncsi, lehet valaki félév alatt dollármilliomos.

Ezt a titkot

szerette volna ellesni!

Persze

e

titok megs.zerzéséhez

nem

volt

elegend,

hogy kalapján ötujjnyi széles szalagot, mellén Picasso vad ruhát viselt színeire emlékeztet nyakkendt, halszálkás végtagjait. hordta lomhán és

Máskor meg így

bírálta

— svéd

volt,

merte

—a

ca-

nadaiakat

— Ezeket kérem nem még a

érdekli a kultúra, a lelki élet

mellékes a számukra. Sizavai és tettei között azonban némi hézagot találtam. Észrevettem ugyanis, hogy hamis szemhunyorgások közben, nem egyszer elegáns bókokat, kedvesked szólamo-

szépsége,

szerelem

is

kat vet az officeban dolgozó canadai lányok felé. S, amint a szemetet kotrom ki a ládákból, azt is észreveszem, hogy barátságos elismer szavakat kap viszonzásul. 111

De nem

többet. Este ugyanis a villamoson egyedül

utazik hazafelé.

Nem

egyszer azt mondja fennhéjázóan: Ezek a canadai nk semmit sem érnek, így mer nyilatkozni ezekrl a felliö-finomságú, fehér

—

1

ni

kenyéren nevelkedett, mesés ívelés

testekrl.

— vetem ellene — Ugyan ne mondjon — csinosak. hiszen oly nyen — Látná a svéd — Ezek csinosak? — kérdi nket meztelenül milyen pompásak. — Nézze — válaszolom — erre már nálam nem kemert én ns ember vagyok. rülhet — Hát én az vagyok — válaszolja meglepetésemre. szeré-

ilyet

élesen.

f

r

sor,

is

Ekkor tudom meg, hogy

feleségét és tízéves gyerekét

hagyta Stockholmban. faggatom. S nem hiányzik a család magának? de még feleli kissé elgondolkodva De igen,

— — — vagyok, — — Szóval ezért lényegre. — — Igen

—

élni,

oly fiatal

dolgozni, alkotni szerettem volna.

jött

tani a

eaért,

ni

—

»

—

Canadába?

feleli

—

— próbálok rátapin-

de sohasem tudnék

itt

él-

mondja.

Egyik nap lelkesen újságolja Rövidesen jön a feleségem és majd meglátja milyen rendes asszony! Lelkesedésében volt valami az önkéntes számkivetésben élk éhségébl. Harmadnap azonban kissé letörten sürgönyt olvas fel: "Nem jövök, Barcelonába repültem." kérdezem. Mi történt az asszonnyal?

—

—

Látszik rajta, hogy sokáig készült erre a feleletre és

mintegy magának mondja Bizonyára nem látta értelmét a hosszú iitnak, inkább Spanyolországba ment nyaralni. Ezután az volt az érzésem, hogy ekörül az ember kö-

—

minden rendben. Miközben egyfell vidáman

rül nincs

tereferélt az általa mé-

lyen lebecsült fiatal angol lányokkal,

ugyanakkor elttem

a félt férjet adta.

Négy 112

hét után elkeseredetten húz az egyik sarokba

—

Már négy hete egyetlen sort sem kaptam a feleségemtl. Az apósomtól tudom, hogy Spanyolországból Marokkóba ment. Szörny, szörny, talán a benszülöttek követtek el vele szemben valami borzasztó dolgot, sopán-

—

—

—

kodik.

—

— Békés utassal szemben miért tették volna? nyugtatom meg. A, nem ismeri maga a benszülötteket, mondja kétségbeesetten, de alig fordulok el, oldalról azt veszem észre, hogy az egyik bérelszámolód kisleány felé lopva ?

— —

csókot hint.

Na

—

—

megállj

— gondolom magamban —

ezt

egy kicsit

megugratom

— Miért gondol rosszra Hátha a felesége valaez a hallgatásának az oka. — Lássa, erre nem gondoltam, — mondja meghökkenve és elfehéredve. — Vegye tudomásul, akkor azonnal elválok tle. Nekem ilyen asszonyra nincs szükségem. — Mi talán apósának néz engem? Na annyira öreg mégsem vagyok, — mit deklamál elttem? Neki talált

?

kit,

amig maga távol

volt, s

ez,

itt

szabad csókokat dobálni és a feleségétl szülött

még egy

szörnységet is sajnál? Egy hét múlva azonban már letörtebb

—

és azt

kis ben-

mondja

A

svéd követség útján egész Marokkóban kerestettem a feleségemet, de még mindig semmi hír. Legyen türelemmel nyugtatom. Ha Marokkó akkora, mint Canada, de egy embert megtalálni még nem is Marokkóban is id kérdése. Közben azonban magamban azt

—

—

gondoltam

— De okos asszony ez az Olaf-Olafsonné, kitn bün-

tetést eszelt ki

kalandvágyó férje számára.

Valóban, egy-két nap múlva

már

azt újságolja

— Megvan az asszony. Nem Marokkóban tnt

el. Barcalonában fekszik idegösszeomlásban, mert a pályaudvaron ellopták mindkét kofferjét és négyszáz dollár készpénzét. bíztatom ha Sohse bánkódjon a pénz miatt, szereti az asszonyt, azonnal üljön repülgépre, szálljon haza

—

és

—

—

nyugtassa meg. 113

—

—

Gondolja?

kérdi és mélj'en néz a szemembe.

hogy viaskodik magával, mit szeressen: a kalandokat, a sóvár pénzszerzés míthoszát, vagy

Látszik

rajta,

könny

asszonyt, gyereket, családot, hazát?

Egjdk reggel aztán mégis búcsúzni jön:

neki

— Döntöttem, hazamegyek, — mondja. — Lássa milyen szerencsés ember maga — mondom kissé elfogódottan. — Miért? — kérdi csudálkozva. — Maga csak elhatározza magát, hogy hazamegy

már

indul

és

is.

De

azért vigyázzon magára, rendesen visel-

kedjen, nehogy megint a benszülöttek karjaiba kergesse az asszonj^t

—

mondom

nak, elégedjen

meg

neki pajkosan. Ez jó lecke volt magáa svéd koronával és ne vadásszon dol-

Hagyja azt nekünk, menekülteknek. Azt hiszi nem boldogan hagyom ezeket itt? kérdi és közben az álát amerikaiasan elretolja és lomha járásával utánozni kezdi ket. E,z a szerencsétlen még most sem veszi észre, hogy tulaj donképen önmagát figurázza ki, azt, akivé hónapokon gondolom magamban. át lenni akart, de nem sikerült, Majd összeszedi magát és így foglalja össze kudarcát: lárra többé.

—

—

—

— Nézze, nem lehet

itt

félév alatt milliókat szerezni.

a sikernek sokkal nagyobb ára van. senki kalandvágyból otthonát

nem

el

De

egyet megtanultam

ne hagyja,

—

higyje

el,

érdemes.

A

repültérre

is

kikísértem. Érzékeny búcsút vettem

tle, hiszen azon kevesek közé tartozott, aki bizalmába

fo-

miközben a repülgép szárnyai lassan emelkedtek magasba, egyre csak azt kiabáltam feléje a "Vigyázz Olafson, becsüld meg hazádat. Tenyérnyi nép, de nép vagytok a világ térképén," gadott,

114

s*

XVII. Fejezet.

LENGYEL

A

V A

S Z

I L,

AKI "ELSZÁMOLJA" A BÉRT. Tíz éve lét

már Canadában.

élt

A

citizenship egész mel-

beborította. Eredetileg lengyel volt. Voltaképen

a leg-

mélyebb rokonszenv szálai, sokszor közös európai sorsunk, a történelme élményeink mély sora kellett volna, hogy összekapcsoljon bennünket, s nem egészen rajtam múlott,

—

hogy nem így történt. Hónapokig nem ismertem. Késbb tudtam meg, hogy kórházi beteg volt, amikor a hotelbe kerültem. Egy napoai ugyanis a szakszervezetes gyüjtöívvel jött hozzám és azt mondotta

— Vaszil

beteg, kórházban fekszik.

Gyjtünk

a ré-

— mondotta már tolta elém a gyüjtöívet. — hogyne akarnék. — válaszoltam, de közben gyüjtív számoszlopaiu ugrált. mindkét szemem — S mi baj van Vaszillal? — kérdeztem, hogy szére.

Ha

akarsz, adhatsz Te

I

is

s

!

is

]\Iár

a

ki-

í

töltsem azt az között

tirt,

ami a gyüjtöiv aláírása

s

eltelt.

—

A

szíve

beteg a

szerencsétlennek,

a megfontolás

—

mondotta

megértéssel a szakszervezetes, aki a karitas földi helytartója volt a hotelben.

115

Bonyolult

számtani müvelet

után,

amelynek

oszlopa nulla és fels oszlopa az órabérem volt

—

alsó

valahol

a középúton megállottam és azt mondottam:

zetes

— — —

Ötven cent elég lesz ? Teljesen rendben van s

már

el is

rultam az általam

—

f

—

kérdeztem szerénykedve. válaszolta a saakszerve-

nyelte ötven centemet, amivel hozzájá-

nem

ismert Vaszil mielbbi

sikeres fel-

gyógyulásához. Vaszil ezt felgyógyulása után nekem rögtön

meg

hálálta.

is

A

lunchöl szobában délben szül, kerek

fejet pil-

lantok meg, amelyen az alsó ajak mindent fitymáló vonala

—

—

az uralkodó. Ki ez? kérdeztem magamtól, a választ azonban az idre bíztam. Ezzel szemben Vaszil, mert volt a fitymáló ajak tulajdonosa, hátam mögött hangosan azt kérdezte a szakszervezetestöl

—

—

Ki ez a pasas? mély megvetéssel kérdezte. j

— zetes* és,

T

Cleaner

hogy

—

felelte

lényéhez és alsóajkához illen, fojtott

jót tegyen velem,

még

dapesti ügyvéd.

—

— Ilyeneket vesznek

fel?

—

hangon a szakszervehozzátette,

— volt bu-

kérdezte elítélen Va-

apró kockákat hasogatva a hátamból. Hát tud ez egyáltalán dolgozni? Hol dolgozik?

szil,

A

higgadtvérü angol azt válaszolta

— Tud. A main lobbyban dolgozik. Eendes ember. — Na erre kíváncsi lennék, hogy dolgozhat egy ilyen alak? — kérdezte gúnnyal Vaszil. Kiadóim jóvoltából még sokáig alkalmat adtam Vahogy kíváncsiságát kielégítsem. Mint a bérelszámoló osztály vezetje és a tulajdonos társak bizalmija, Vaszil úgy viselte tisztségét, hogj'- felsége Kincstárnoka egész biztosan sokkal szerényebb ember nála. Betegségére való hivatkozással három széken heverve töltötte el a lunch-idöt, itta meg a teáját, törte fel kemény

szilnak,

tojásait és csipegette

szljét.

Feje állandóan hol jobbról balra, hol balról jobbra mgott és alsó ajka ez óraszerü mozgás ingájaként csüngött alá.

116

—

önnek nem

jár túlóra

—

mondotta egy alkalom-

mal, amikor a vasárnap reggeli hét óra helyett késéssel ér-

keztem a hotelbe. Miért ne járna? kérdeztem illedelmesen. Aki elkésik, elveszti a túlóráját harsogta felém szentenciáját. Talán csak egy félórát veszíthetek? kérdeztem hiszen a másik félórát már hiánytalanul ledolgoztam. Szó sem lehet róla, felelte egy kincstárnok szigorával. Önt a fnökség hét órára rendelte, Ön késett, nem

— — — —

—

—

!

—

—

—

fnökség utasítását, így fel kell tételeznem, hogy Ön reggel a túlóraidöben egyáltalán nem dolgozott.

teljesítette a

—

—

Érdekes, micsoda modern büntetjog ez? kérdeztem álmélkodva. Csak hetekig tartó hosszas Canossa-járás* után tudtam a Piszok-fnöknél elintézni, hogy a ledolgozott félórámat fizessék ki.

Amikor

a Piszok-fnök végre

adta az engedélyt,

— azt mondottam

nagy kegyesen mega lengyelnek

— Lesz szíves most már legalább a félórámat — Szó sem lehet — mondotta — mert vereséget kifi-

zetni.

róla,

nem

ismert

el.

Magának

arra a napra túlóra

nem

jár!

Az örökös "Nye Pozvolim" rángatta a fejét taganem volt hajlandó semmiféle visszavonulásra. Amikor mégis megkaptam csekken a félóra külön-

dásra és

bözetet, a többiek eltt azt

mondottam neki

— Köszönöm. Megkaptam az elmaradt felém bigyasztva arca ingáját: Erre azt — Ön téved. Nem azt kapta meg. E héten volt Ön* túlórát.

felelte,

nek még egy

félórája, azt fizettem ki.

Régen nem ettem már

halat, de

emlékszem gyerek-

koromból, hogy az arcom úgy megmerevült erre. mintha halszálka akadt volna a torkomra. Még a szemem is elvesztette szokott fényét. Ugy éreztem magam, mint amikor egy népi demokrata bíró azzal az indokolással mentette fel vé-

deneemet 117

"Nem fogadtuk kor súlyosan ki,

de azt

nem

a védelem álláspontját, mert akvolna ítélnünk, a vádból indultunk

el

kellett

el

láttuk bizonyítva."

Hát nincs ezeknek szívük emberi módon elismerni tévedésüket?

—

kérdeztem magamtól. Persze

a játék

itt

csak egy félórára ment.

Egy alkalommal valami

Manager és végzhogy lunch-idöben a Piszok- felrohant hozzám és azt

a Pis.zok-fönök között, ami dött,

—

vita lehetett a

úgy

látszik

—

azzal

ordította

— Az egyik kirakat

jöjjön és takarítsa

teteje szörnj'en piszkos

!

Azonnal

le

A dolog kissé kínosan érintett, mert nem szerettem a nyíltszíni vallomásokat a Piszok-fnök részérl és bántott, hogy a lunchidöm félbeszakításával kellett munkám minségi hiányait korrigálni.

Amikor dolgom végeztével visszatértem, hogy fogaim nyomát eltüntessem a sajtos kenj^eremen, hangyabolyszerü izgalomban találtam cleaner-társaimat. Hangosan méltatlankodtak

:

—

j

Mégis

csak

hallatlan.

hogy

lunch-idöben

—

röpködugrál ez az alak. Elviselhetetlen Trhetetlen tek a levegben a zendülés mozgalmi szólamai. Mire a béris

!

!

elszámoló higgadtan azt mondotta biztosan hét órakor kezd és mutatott rám

— — — munkára vinni. t volt a Piszok-fnöknek joga —^Tévedés — feleltem. — Én csak vasárnap kezdek hét órakor, máskor nyolckor, tehát most van a lunchidöm. — Hm, — rázogatta Yaszil, — akkor biztosan ilyen esetben joga egy sürgs feladatot hanyagul volt igénybe venni, — ftött alám. — Az eleaner dolga ennek a területnek a takarítása, — de hát nem érdekes, — feleltem társaimat megnyugtatva, — fontos, hogy már rendben van. !

fejét

és

látott el

éjszakás-

így vettem

elejét a további

izgalmaknak.

egyre rázta a fejét és azt mondotta Hiába, jobb gazdag embernek lenni. Ennek a bölcsességnek pedig az volt a mély értelme, hogy mindez nem történt volna meg velem, ha nem lennék Vaszil

—

118

még

rászorulva, hog-y a piszokból kotorjam össze

magam

és csa-

ládom megélhetését. Frankkal

is

kitolt a

következ megokolással

— Túlórapótdíj csak annak aki heti negyvennégyórát dolgozott. Tekintettel hogy ehéten a királyn születésnapja munkanap, — Önnek a túlmunkában végjár,

arra,

fizetett

id

után nem jár túlóra-pótdíj, mert a fizetett munkanap ajándék, s voltaképen Ön nem dolgozta le a negyvennégy óráját. zett

így ki tudta csavarni egy csodálatos születésnap

ér-

telmét.

Amikor Frank

kivált a hotelból, elfelejtette neki odaadni

a munkakönyvét.

Odamentem hozzá, hogy elkérjem. Éppen egy újonnan felvett bérelszámolós leány

állott

eltte egy számadást tartalmazó papírossal. A leány csak állt mozdulatlanul és a bérelszámolós állandóan rázta a fejét. Percek teltek el így, amikoris a leányt minden felderít magyarázat nélkül visszaküldötte a helyére, s megkérdezte

tlem, hogy mit akarok. A munkakönyvet csak Franknak személyesen hatom át.

—

— Miért? — Mert könyv — Adja csak ide a

átvételét saját aláírásával

ad-

—

kell

igazolnia.

a könyvet,

Frank nálam

lesz

ma

személyesen fogom aláíratni.

este és vele

Miután a könyv kiadásának elmulasztása a

saját

hibája volt, nagykegyesen elfogadta az ajánlatomat.

Egy

elhatározás érleldött

egyszer elmegyek a hotelbl,

mondom

—

meg bennem ezután, ha odamegyek hozzá és azt

neki

"Kérem én most elmegyek a hotelbl örökre. Mieltt elmegyek, ezt a hotelt Önnek ajándékozom." El tudom képzelni dermedt csodálkozását, majd

—

lekicsinyl válaszát: 119

tel

"ön adja nekem ezt már rég az enyém!"

a hotelt,

— nevetséges

!

Ez

a ho-

De ez már csak a képzelet játéka volt, mert mikor megyek én el ebbl a hotelbl? Jut nekem valaha íróasztal is

Canadában?

120

XVIII. Fejezet.

ANGOL KAPUS.

JOHN, AZ Els

összeütközésem a kapussal történt.

Már néhány

még mindig nem

akart észre-

hete dolgoztam a hotelben

s

köszönt vissza. Ha emiatt egyszervégigmért. Szóval az a huszonegyszer én sem köszöntem,

venni.

Ha köszöntem, nem

—

amire visszatekintett, kissé dölyfössé tette. Általában ritkán mosolygott. Kollegáira soha, a ven-

ötévi szolgálat,

dégek közül is csak azokra, akik legalább egy dollárt, vagy annál még nagyobb összeg borravalót adtak neki. Termete oszlopnak is beillett volna. A hotel egyik pillére volt. Egyébként két szenvedélye volt: a hotel bejárata eltt lév virágok ápolása és a galambok etetése. Hogy kedvébe járjak, a virágokat állandóan locsoltam és egy-egy megért pillantást vetettem rá, amikor a galambjait etette.

Ugy

látszik

szívós

munkámnak

volt

köszönhet,

hogy viráglocsolás közben egyszer deresed bajusza

alól

tlem Hogy tetszik Önnek Canadában.

azt kérdezte

—

Ez egy

eredeti canadai kérdés volt.

része bevándorló

és,

aki

itt

már

Az

ország nagy

fészket rakott, az újonnan

jöttl köteles megkérdezni:

— Hogy tetszik

Önnek Canadában?

Erre egyetlen méltó válasz van: 121

— Köszönöm, Aki

öt év

csodásan

annak reménye lehet arra, hogy után a citizenship birtokába jut. Lehet azonban a következ választ is adni Köszönöm nagyon jól, bár a kezdet igen nehéz. Aki így felel, az is jó eredménnyel megy át az államilyen feleletet ad,

—

polgársági vizsgán.

Megtéveszt angol utánzatnak hat az is, ha valaki mondja: Nem nagyon rosszul. Én azonban talán azért, mert ezt a kérdést nem szehiszen még le sem szálltunk a hajóról, csak kikörettem, töttünk Halifaxban, amikor a minket meglátogató bizottazt

— —

ság egy ócanadás magj'ar tagja azt kérdezte

—

:

Hogy

tetszik

vagy mert hirtelen válaszoltam és feleletet, helyes azt mondottam: elvétettem a jól. nagyon Nem A kapus elbb rámnézett, ahogy az óriás szokott a

nekünk Canadában?,

—

törpére nézni, aztán a mellkasán végigfutó fekete szíján igazított egyet, lekicsinylen végigmért és azt kérdezte:

— — —

Ön

refugee? Igen Uram Mindjárt gondoltam,

—

felelte.

Ez idtl kezdve többet nem

Leveg

locsoltam a virágokat.

szólt hozzám. Hiába voltam a számára.

Ez a.z ember igazi angol, hagyománytisztel és minden ízében canadai volt. Amikor a déli lunchölésnél a termoszban hozott liter kávéját megitta, ennivalóját bekebelezte, pipáját komótosan megtömködte, lábait felrakta egy majd hangos vitába kezdett, hol egyik, hol másik székre, angollal, aki éppen kötélnek állott. Addig ingerkedett, míg

—

valakit vitára csábított.

— ismételte az uraitól a szakszervezetes, — aki hivatalmert egy kihasználatlan óriás — a földjét be kell népesíkell

— Minek annyi hallott szólamot. — Minek? ból vitatkozott, —

bevándorló?

felelte

or-

azért,

szág teni.

122

ez,

a kincseit fel

tárni,

""

—

—

Elbb

az itteniek jussanak biztos megélhetéshez,

I

mondotta.

A

mi fiaink jövje a fontos

— verte vissza az

érvelést a kapus. Itt a,zután elkomorult, mert két gyereke közül az egyik fiát a második világháborúban elvesztette. Repüls volt és az afrikai hadjáratban ltték le. Gondolom, komor

alapszíneit ez határozta meg.

Miközben a vita folyik, én a lunchöl asztalra borulva aludni próbálok, hogy valamennyire kipihenjem magam.

A

kapus erteljes modorával senkitl sem zavartatja ma-

gát és a legsúlyosabb érveket a legersebb hangsúllyal dobálja át a fejem fölött,

hogy folyton az az érzésem,

— most

üt agyon.

Majd egy másik témára siklik a beszélgetés. Azt mondja: Kevés ezeknek az újonnan jöttékre céloz a szabad nap? Néhány évvel ezeltt még egyetlen szabad nap sem volt a hotelben. Amint ezt mondja, diadalmasan körülnéz. Hiába je-

—

—

—

lent neki is jót a szabad nap, a hagyomány sérelmét látja abban, hogy a hotel engedett a szakszervezetnek és másfél január l.-töl kezdve szabad napot ad. St ó szörnység

—

—

mindenkit két szabadnap

Máskor meg

szinte

harsogja

— Fiddle

illet

és violin

meg.

—

\

két

Vaszil, a béreielszámoló

nagyképen, állítja,

amint azt

felriadok félálomból,

különböz fogalom. makacsul

ellenáll

fölényesen — szintén felrakott

—

lábakkal

kicsit

— azt

hogy:

— Mind a

kett

a

hegedt

nyelv és egy fogalomra két szava

A

kapus azt

— Well,

jelenti. is

feleli

az angol valóban gazdag nyelv,

különböz instrumentum. mutogatni, hogy mi a különbség. a violin

is,

Az angol gazdag

van.

két

A

fiddle és

— S kezeivel kezdi

Természetesen senki sem ért a dologból semmit, dehát a lunch-idöt hangos vitával ki kell tölteni. Nem egyszejr észreveszem, hogy gúnyosan figyeli,

amint reszket kezekkel, térdekkel

és

inakkal cserélem ki 123

a main lobby lámpáit. Komor lelkét felvidítja, hogy egy refugee az imbolygó létra tetején minden ízével vitustáncot jár. Hónapok múlva azonban kezd már megszokni és néis megkérdi tlem: Hogy van? sémákat ekkorra már kitnen megtanultam úgy, hogy többé nem hibázhatok. Kész feleleteim vannak Esre,

hányszor már ö

A

:

sárra, szélre, napsütésre, borura,

derre

és így tovább.

Azt is megtanultam, hogy alulról fölfelé az ember sohasem kérde,zheti meg "Hogy van Uram?" Ezt csupán felülrl lefelé kérdezi az ember, vagy olyanoktól, aki a létra azonos fokán áll. Az a szolga, aki a managertöl azt kérdezné "Hogy jobb, ha ehelyett a Lakebe ugrik. van. Uram?" Felülrl lefelé kérdezni aaonban a fölöttesek kitün:

—

tetése alattvalóikhoz.

„how are you" után egy déleltt azt izegni-mozogni kezd, kiesik méltóságtelhogy veszem észre, jes magatartásából, benéz a main lobbyba és egy go-mant (hordárfiút) keres, de mert valamennyien foglaltak, oda-

Egy

szól

ilyen

nekem

— Álljon

ide egy percre a kapuba,

amíg lemegyek

a pincébe a kis dolgomat elvégezni. Rögtön jövök. nyit

mond

már

és

siet is

— Bny-

el.

S ekkor én büszkén a kapu elé állok. Ez az els eset. hogy a Hotel Canada kapuit egy süvölvény new-comer rzi, ha csupán egyetlen percre is. Szegény hazám, a Te kapuidat nem tudtam megvédeni, de itt nem egyedül vagyok, egy óriás angollal együtt és szemeim kissé fátyolosak les.znek rzöm a kapukat

—

—

a gyermekeimre gondolok. Azt mondanom sem kell, hogy John az idt kitnen számította ki, mert ez alatt egyetlen fillér borravaló sem jutott nekem. Hazafelé azonban boldog érzés töltött el. Egyetlen riztem a Hotel Canada én percig, de én kapuit.

Elre Csak

így jutok

124

!

el

így tovább

a csillagokig.

— mondogatom

(Citizenship.)

magamnak

TARTALOMJEGYZÉK.

1.

Rossz most a határ

2.

A

5.

táborélet szépségei

19.

Képeslap hajóút gyötrelmei

26.

35.

6.

Uj ''hivatásomról." Levél egy rongyokat válogató ausztrál baráthoz

7.

Keresztmetszet

8.

A

3. 4. 5.

9.

A

gazdag patikus Bels, vagy küls,

27.

.

.

47.

ügyvéd vagy kéz?

58.

fej,

65.

j'

A

11.

Milyen

12.

Hotel Canada (Politikai szatíra)

patrónusn

Ez nem

jöv

71.

vár ránk?

fejezet, ez

.40.

és a kapzsi

10.

—

.

79. 85.

a babona dicsérete

14.

A

15.

Peti és Zsuzsi

16. 17.

Olaf-Olafson a svéd "számkukac". . ..., . A lengyel Vaszil, aki "elszámolja" a bért

18.

John, az angol kapus

90.

levélszekrény

,

.

.

.

92.

103. .

.

..-.,

.... 110. 115. 121.

y:^3:^i^^>

PH

Nadasy, István Hotel Canada

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY

FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET

LIBRARY

i