Művészet, tudomány, történet

Július Gyula:

Művészet, tudomány,

történet

Lehet-e a művészet tudomány? Mielőtt erre

történeti beágyazottságát. E beágyazottság az

feleletet keresnénk, fordítsuk meg a kérdést.

említett döntéseknek, a tudományos és művé-

Lehet-e a tudomány művészet?

szeti praxis produktumainak, a felfedezések,

Az

tudománytörténeti,

az elméletek, és a műalkotások létrejöttének,

episztemológiai áttekintés során1 a tudomány

illetve azok elfogadásának, bármily relatívak

és művészet megismerési folyamatainak ös�-

kontextuálisan ezek a jelenségek, egyfajta

szevetésére koncentrálok. Feltételezem, hogy

tér- és időbeli keretet ad.

az újkori tudomány kumulatív önképe – mely

Az arisztotelészi alapokra épülő keresztény

szerint különböző állításai közötti döntései, vá-

világképet, a földközpontú szférikus kozmosz

lasztásai feltétlenül szükségszerűek – nem tart-

képét a természettudomány megfigyelései raj-

ható, és ezek a választások a művészi alkotás

zolják át. Kopernikusz, Giordano Bruno, Gali-

folyamatában történő választások esetleges-

lei, majd Kepler elméleteit a newtoni mechani-

ségével, a művészi kreativitás folyamatában

ka foglalja egységes rendszerbe, mely szerint

megnyilvánuló, véletlenszerű intuíciókon alapu-

a világ – és az őt meghatározó mozgásban

ló döntésekkel rokoníthatók. Míg egyfelől egy-

lévő anyag – a matematika törvényeivel írható

fajta ahistorikus metodika határozza meg ezek

le. Már Descartes filozófia munkáiban a mate-

logikáját, ennek belátásával egyidejűleg vizs-

matikai az a módszer, mellyel a tudományokat

gálom másfelől az ilyen választások szociális,

új alapra helyezte. Ezt tartotta az egyetlen le-

Az alábbi tanulmány egy átfogóbb gondolatmenet első lépésének tekinthető. A gondolatmenet mögött meghúzódó kutatás legfőbb tárgya az atavizmus fogalma a művészetekben.

hetséges, minden tudományra egyformán ér-

itt

1

5

2014. május

következő

vényes módszernek. Descartes-nál a velünk

6

született ideák azok, melyek alapján egyedül

Locke és Hume elveti Descartes velünk szüle-

helytálló ismeretek birtokába juthatunk vilá-

tett ideáinak gondolatát, náluk az elme tiszta

gunkról. A racionalisták, így Descartes, majd

alap, tabula rasa születésünkkor, melyre a ta-

őt követően Leibniz az érzékszervi tapaszta-

pasztalás vagy a percepció vagy a gondolati

lattal szerzett tudás bizonytalanságát hirdetik.

reflexiómint két lehetséges ismeretforrás fel-

A velünk született ideákban lelhetjük fel csu-

használásával írja az elménkben megjelenő

pán a természettörvényeket;az empirikus je-

ideákat. Immanuel Kant a racionalizmusnak

lenségek magyarázatát úgy alkothatjuk meg,

a gondolkodó, szellemi énre, illetve az empi-

hogy visszavezetjük őket ezekre a törvény-

rizmusnak az érzék tapasztalatban átélt énre

szerűségekre, amelyek valóságvonatkozását,

alapozó irányzatainak csatájában az elméle-

igazságát Isten garantálja.

teknek a szélsőséges dogmatizmus vagy a

Newton a racionalista módszert csak hipoté-

szkepticizmus végletei felé eltolódásának elke-

zisek, sejtések megfogalmazására érezte al-

rülésére a két megismerési mód, a szellemi és

kalmasnak, a tapasztalati tények fontosságát

az érzéki úton szerezhető tudás egységéből

hangsúlyozta, melyekkel a természettudomá-

indulva az ismeretszerzés feltételeit és határait

nyok alapigazságai egyedül megragadhatók.

vizsgálja. Nála nem megismerésünk igazodik

Locke, majd Hume a newtoni mechanikának

a tárgyakhoz, hanem a tárgyaknak kell ismere-

a mozgó testekről szerzett tapasztalati tudo-

tünkhöz igazodniuk. Ismeretelmélete szerint a

mányát, az empirizmust a filozófiai területére

tudat három képességgel bír, ezek az érzéke-

is kiterjesztették, mely módszerrel az emberi

lés, az értelem és az ész. Az érzéki tapasztalat

szellem is tapasztalati úton vizsgálható. Ezzel

által a megismerés tárgya csak a jelenség, a

az elgondolásukkal a verifikácionalisták elő-

phaenomenon lehet, nem a dolog maga. Ér-

futárainak tekinthetjük őket.

telmünk dolgozza fel érzéki tapasztalatainkat,

2014. május

7

alkotja fogalmainkat. Transzcendentális idea-

az induktív verifikációs módszer gyengesé-

lizmusa szerint az ész a tapasztalaton túli ide-

geit. A tapasztalati úton szerzett következte-

ák abszolútra, feltétlenre irányuló képessége,

tések nem mindig igazolhatók, az állítások

melynek a priori eszméi, a világ, a lélek és

hamis logikai következtetések is lehetnek,

Isten adják tudásunk kereteit.

mivel véges számú megfigyelés nem tesz

A Bécsi Kör gondolkodói egyrészt a XIX.szá-

lehetővé egyetemes érvényű igazság bizo-

zadi pozitivista gondolkodók (Auguste Comte

nyítását: „…egyáltalán nem létezik indukció.

és John Stuart Mill) nyomán, másrészt Lud-

Így „tapasztalatilag verifikált” [...] egyedi állítá-

wig Wittgenstein hatására logikai elemzésre

sokból logikailag megengedhetetlen elméle-

támaszkodó módszerükkel elvetik a metafizi-

tekre következtetni. Következésképpen soha

kát, illetve a tudományok szellem- és termé-

nem lehet tapasztalatilag verifikálni.” Majd

szettudományra való felosztását. Pozitivista

így folytatja: „…csak akkor tekintek valamely

empirikus irányzatuk az induktív verifikációt, a

rendszert tapasztalatinak, ha tapasztalatilag

tapasztalatból levont általános érvényű köve-

ellenőrizhető. Ezzel voltaképpen azt javas-

teztetésekre épülő igazolás módszerét, mely

lom, hogy ne a verifikálhatóságot, hanem a

az érzékszervi tapasztalathoz köthető fogal-

falszifikálhatóságot tegyük a demarkáció kri-

makra épül, tartja tudásunk alapjának.

tériumává. Más szóval nem azt fogom egy

A tapasztalatoktól a törvények irányába tartó

tudományos rendszertől megkövetelni, hogy

kumulatív folyamat által gyarapíthatjuk isme-

egyszer s mindenkorra pozitív értelemben ki-

reteinket, és állíthatjuk fel ezekre alapozott el-

választható legyen, hanem azt, hogy logikai

méleteinket, így jutva közelebb és közelebb a

formája tegye lehetővé a negatív kiválasztást

természet megismeréséhez.

tapasztalati ellenőrzések segítségével: egy

A Bécsi Kör „belső ellenzékének” nevezett

tapasztalati-tudományos rendszernek alkal-

Karl Popper kritizálja e módszert, kimutatva

masnak kell lennie arra, hogy a tapasztalat

2014. május

megcáfolja.”2 A deduktív tudomány modell

amely kritériumot szolgáltat arra, hogy válas�-

logikailag helyesebb eredményhez vezet az-

szunk két versengő elmélet között, mivel a kí-

zal, hogy az induktív elv módszerét mintegy

sérlet során egyik feltétlenül falszifikálódik.

megfordítva, az egyetemes állításokból kö-

A Bécsi Kör logikai pozitivistáinak egyik leg-

vetkeztet egyediekre.

jelentősebb képviselője Rudolf Carnap a ko-

A hipotézisek logikai következményeit vetjük

rábban hangoztatott verifikációs elvet a kon-

össze empirikus megfigyeléseink eredménye-

firmációs elvvel cseréli fel Popper kritikájának

ivel, tapasztalatainkkal. A hamis hipotézisnek

hatására, majd késői munkáiban elismeri,

is lehetnek korrekt, a valóságnak megfelelő

hogy tudományos ítéleteink hipotetikus jel-

következményei, de a hamis hipotézis egyetlen

leggel bírnak. Popper a tudományos igazság

hamisnak bizonyuló következménye az egész

fogalmát alapjaiban kérdőjelezte meg. Ám a

hipotézist megcáfolhatja, falszifikálhatja. Ha az

Bécsi Kör és Popper „a tudomány pszicholó-

elméletek csak deduktívak lehetnek, és nem

giai, szociológiai és történeti vonatkozásával

igazolhatóak deduktív módszerrel a tapaszta-

nem foglalkoztak, a tudományos megismerés

lat által, akkor csak cáfolhatók, ez az egyetlen

elemzését a logikai analízisre korlátozták. El-

út, mely nem vezet félre minket. Poppernél a

vileg is megalapozott szándékuk ezen belül

tudomány fejlődése a nem helytálló, rossz-

az volt, hogy az ismereteket csupán igazo-

nak bizonyuló elméletek falszifikálása; ezáltal

lásuk, és nem felfedezésük szempontjából

jutunk közelebb az igazsághoz, ám egyben

vegyék szemügyre. Azokat az empirikus és

elméletünk tudományosságát az bizonyítja,

logikai eljárásokat, módszertani előírásokat

hogy elvileg az maga is cáfolható.3 Döntő kí-

igyekeztek megadni, amelyekkel a tudomá-

sérletnek nevezi azt a demarkációs eseményt,

nyos és a nem tudományos ismeretek egy-

Popper, Karl R.: A tudományos kutatás logikája. Fordította: Petri György – Szegedi Péter. Budapest, Európa, 1997. 49. 3 „[E]gy tapasztalati-tudományos rendszernek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a tapasztalat megcáfolja.” Uo. 50. 2

8

2014. május

mástól elhatárolhatók, illetve amelyek révén az előbbiek igazságértéke (igaz vagy hamis

volta) véglegesen, egyszer s mindenkorra

A stílust a stíluselemek alkotják, melyek em-

megállapítható.”4 Ez a demarkáció, a hatá-

pirikus minőségek, és ezek taxonómiai rend-

rok meghúzásának fogalma tudomány és

szere, az olyan formaalkotó elemek, mint a

nem-tudomány között.

forma, szín, tér, sík, melyek önmagukban

Ezt a határvonalat, a demarkációt művészet

nem történeti kategóriák, együttes képletei

és nem-művészet között a Bécsi körrel idő-

alkotják a riegeli „képzőművészetek történeti

ben párhuzamosan alakuló, és Alois Riegl ne-

grammatikáját”.6 Egy adott stílus vagy más-

véhez köthető, a műtörténet „bécsi iskolája”

ként formaképlet

húzza meg elsőként szigorúan a tudományos-

jektív és változatlan nagyságnak tekintendő,

ság igényével. Tudományalkotási kísérleté-

amely e kvalitását mindörökre megőrzi.”7 A

ben Riegl a stílus fogalmát találja alkalmasnak

pozitivista empíria és az objektivitás igénye

arra, hogy az a műtárgyak osztályozásának fő

szerint nem a személyes értékítéleten, a mű-

rendezőelve legyen. A főúri és királyi gyűjte-

történész ízlésén alapul a mű leírása, mely

mények, csodakabinetek „ezerféle műtárgyát

azt stílustörténeti folyamatban helyezi el,

és furcsaságait a stílus egységes közös neve-

miközben rávilágít e folyamat alakulásának

zőjére hozzák, hogy azután – időbeli sorokba

okaira is. Tehát a leírás mellett szükséges

rendezve és e sorokat földrajzi alapon szétvá-

egy magyarázat, mely a stílus alakulásának

lasztva – fejlődésfolyamatokat és e folyama-

okait vizsgálja. Ezeknek az okoknak a ma-

tok kölcsönös kapcsolatait állapítsák meg.5

gyarázatában tér el egymástól Wölfflin és

Fehér Márta. Thomas Kuhn tudományfilozófiai „paradigmája”. In: Kuhn, Thomas: A tudományos forradalmak szerkezete. Fordította: Bíró Dániel. Budapest, Osiris, 2002. 233–250. 236. 5 Rényi András: Kontúrvázlat, árnyalás nélkül. Előszó a válogatáshoz. In.: Rényi András (szerk.) : A „Michelangelo”paradigma a művészettörténetben: stílustörténet, ikonológia, hermeneutika. Enigma, 2002 (IX. évfolyam), 33. szám. 8. 4

9

2014. május

„empirikus ‘ténynek’, ob-

Drorak, de a riegeli paradigmán még belül maradva. A stílustörténeti paradigmát majd az Aby Warburg nevéhez köthető ikonológia Riegl, Alois: A képzőművészetek történeti grammatikája. In.: Rényi András (szerk.): i. m. 19–37. 7 Rényi András: i. m. 9. 6

váltja, mely a kulturális emlékezet szélesebb

világonként más világnézettel. Amikor egy

kontextusában tekint a műtárgyra.

paradigma az újonnan felmerülő tények ha-

A paradigma fogalmát Thomas Kuhn vezette

tására tarthatatlanná válik, a megrázkódta-

be a megismeréstudomány folyamatait vizs-

tás hatására paradigmaváltás, tudományos

gálva. Ő az, aki Popper falszifikációs elmé-

forradalom következik be, egy új paradig-

letét –, mely alapján a tudományos haladás

ma keletkezik. A régi elmélet azonban nem

a sejtések és cáfolatok, a rossz elméletek fo-

falszifikálódik, hanem a tudósok mintegy áttér-

lyamatos felülvizsgálatának folyamata – a de-

nek az új hitre, az új paradigmára a régi helyett.

dukción alapuló falszifikációt, illetve az induk-

Három szakasz jelöli a tudomány útját, mely

tív verifikációt egyaránt nem tartja a tudomány

nem kumulatív természetű,8 és nem a lineáris

fejlődése szempontjából releváns eljárásnak.

fejlődés útján halad, hanem három „üzem-

Megfigyelése szerint a tudományos kutatók

mód” váltakozása határozza meg: a nor-

műhelyei jellegzetes paradigmák (ő vezeti be

máltudományhoz vezető szakasz (a proto-

e nagy karrierre szert tett és sokféleképpen

tudomány), a normáltudomány szakasza, és

használt fogalmat), vagy későbbi megfogal-

a tudomány revolúciós szakasza. Ezeket a

mazása szerint „diszciplináris mátrixok” sze-

paradigmához való viszonyuk különbözősége

rint jönnek létre és munkálkodnak. Az adott

határozza meg. A tudományhoz vezető sza-

tudósközösség értékei, nyelvezete, fogalom-

kaszban a párhuzamosan létező, egymással

tára, technikája módszerei, hatalmi struktúrája

vitában álló paradigmák nem egyeztethetők

jellemzi az adott paradigmát, melyben a tu-

A kumulatív tudományfelfogás szerint az újabb és újabb tudományos eredmények halmozódása fokozatosan növeli a világról alkotott tudásunkat. A tudomány történetét a jelenből értelmezi, nem az adott kor összefüggései mentén. Innen nézve éles határvonalat húz a tudomány és a nem-tudomány között. Ezt a felfogást dogmatikusnak és történetietlennek bélyegzi Kuhn.

8

dósok „normáltudományt” művelnek az adott rendszeren belül. Az eltérő paradigmák különböző világokat jelentenek a bennük élőknek,

10

2014. május

össze logikailag, másként használják a ter-

inkommenzurábilis paradigmák a fizikában

minusokat, így azok nem illeszthetők egy

arisztoteliánus és newton-i, majd az einstein-i

közös nyelvbe, azaz más világot vizsgálnak

dinamika, vagy a csillagászatban a ptolemaio-

és értelmeznek. Ez a szakasz a kaotikus,

szi és a kopernikuszi világkép.

rendszertelen kifejezésekkel jellemezhető.

Az adott világképnek a tudományos közös-

Kuhn így fogalmaz9: „[A]zt kell mondanunk,

ség általi elfogadása, az adott paradigma

hogy a rivális paradigmák képviselői nem

uralkodóvá válása, dominanciája vezet a nor-

ugyanabban a világban dolgoznak. Az egyik

máltudomány szakaszához. A paradigmák

világban kényszer hatásának kitett, lassan

annak köszönhetik helyzetüket, hogy segítsé-

eső testek vannak, a másikban meg ugyan-

gükkel versenytársaiknál sikeresebben lehet

azt a mozgást ismételgető ingák. Az egyik-

megoldani néhány olyan problémát, amelyet

ben bizonyos oldatok, a másikban elegyek.

a kérdéses tudományterületen tevékenyke-

Az egyik világ egyenletes, a másik görbült

dők időszerűnek látnak. Sikeresebb, de ez

térben helyezkedik el. A két tudóscsoport, mi-

sem azt nem jelenti, hogy egy probléma

vel különböző világban dolgozik, ugyanonnan

megoldásában teljesen sikeres, sem azt,

ugyanabba az irányba nézve különböző dol-

hogy bármily sok probléma megoldásában

gokat lát. Ez megint csak nem jelenti azt, hogy

nagyon sikeres. Egy paradigma sikere – le-

bármit láthatnak, amit akarnak. Mindkét cso-

gyen az akár Arisztotelész elemzése a moz-

port a világot nézi, és amit néznek az nem vál-

gásról, akár Ptolemaiosz számításai a boly-

tozik meg. Bizonyos területeken azonban mást

gók helyzetéről, akár a mérleg alkalmazása

látnak, és a dolgokat más viszonyban látják

Lavoisier-nél, vagy az elektromágneses tér

egymással.” Ilyen más világ, azaz más, egy-

Maxwell-féle matematikai leírása –, eleinte

mással összemérhetetlen, Kuhn kifejezésével

inkább csak a siker reménye, amelyet a ki-

9

11

Kuhn, Thomas: i. m. 201.

2014. május

választott és még hiányos példák kínálnak.

A normáltudomány lényege ennek a re-

szélesebb területre kiterjesztését, melyet

ménynek a beteljesítése.“10

Kuhn a rejtvényfejtés metaforájával jellemez.

Hogyan működik a normáltudomány szaka-

„Egy normál kutatási probléma megoldása

sza? A paradigmán kívüli elméleteket a nor-

azt jelenti, hogy az előre sejtett eredményt

máltudomány megbélyegzi, kiszorítja, tévesz-

új módon érik el, és ehhez mindenféle bo-

méknek, áltudományosnak minősítve őket.

nyolult műszeres, fogalmi és matematikai

„A normáltudomány, mely valóban kumula-

rejtvényeket kell megoldani. Akinek sikerül,

tív, sikerét annak köszönheti, hogy a tudósok

gyakorlott rejtvényfejtő13 lesz, a rejtvény ki-

képesek következetesen olyan problémákat

hívást jelent számára, ami további munká-

választani, melyek a már meglevőhöz hason-

jának egyik fő hajtóereje.”14

ló fogalmi apparátussal és eszközkészlettel

Azonban ez azt is jelenti, hogy a természe-

megoldhatók.”11 – írja Kuhn. „A tudományos

tet az előre kialakított, rugalmatlan keretbe

tevékenység egyik alapvető terméke azonban

erőszakolják bele a tudományos tevékeny-

hiányzik a normáltudományból: sem ténybe-

ség során, ahol a paradigmával járó jelensé-

li, sem elméleti újdonságokra nem törekszik,

gek és az elméletek összekapcsolása a cél.

s ha sikeres, nem is talál ilyeneket.”12 Sokkal

Amennyiben olyan problémák merülnek fel,

inkább az adott paradigma kiszélesítésével,

melyek nem férnek a paradigma kereteibe,

finomításával foglalkozik. Amolyan termékeny

azt a tudós elsőre hibának tartja a normál-

szűklátókörűség, mely leginkább mennyiségi

tudományos szakaszban. Ha az anomáliák

fejlődést jelent, az adott elmélet szempont-

tudatosulnak, megkérdőjelezik az addigi

jából fontos „aprómunka” végzését, a para-

paradigma érvényességét, amit hozzá kell

digma minél pontosabb kifejtését és minél

13

Uo. 36–37. Uo. 105. 12 Uo. 63. 10 11

12

2014. május

Az ikonológia vizsgálata voltaképpen rejtvényfejtés, mely a képi jelentést megfejtésére törekszik, de a technikai innováció gyakorlata is leírható a rejtvényfejtés, problémamegoldás fogalmával. 14 Uo. 48 o.

igazítani az uralkodó elmélethez. A paradig-

alternatíva, amíg nincs egy másik, melyet a

mák melletti kitartás ebben a szakaszban

helyébe állíthat.

hasznos, mivel a tudományos közösség ad-

A „normáltudomány”, valamint az „anomá-

dig nem adja fel a paradigmát, míg az egy

liá”-nak minősítés lehetősége stabilizáló sze-

újjal nem helyettesíthető.

repet játszik a tudományban: nincs azonnali

Laki János15 így ír a normáltudomány para-

falszifikálás, egy normáltudományos tradíció

digmához való ragaszkodásáról: „Ha az első

nagyon is termékeny lehet annak ellenére,

kudarcra föladnánk egy paradigmát: 1) Soha

hogy bizonyos megoldatlan problémák gyűl-

nem tudnánk meg, hogy milyen lehetőségek

nek föl benne. Sőt, sok esetben éppen az járul

rejlettek még benne, milyen problémák meg-

hozzá a tudomány fejlődéséhez, hogy vala-

oldásához lett volna még hatékony eszköz.

mely elmélet képviselői nem vetik el az elméle-

»Ha az egyezés bármely tökéletlensége ele-

tet a cáfoló evidenciák hatására, hanem meg-

gendő ok volna egy elmélet elvetésére, akkor

kérdőjelezik a cáfoló adatokat eredményező

mindig minden elméletet el kellene vetni.«

kísérletek és megfigyelések relevanciáját, pon-

(Kuhn 1984. 196.).

tosságát, az adatok értelmezését, új kísérlete-

2) A naiv falszifikácionista felfogás szerint az

ket találnak ki, melyek a régi elméletet erősítik,

a racionális hozzáállás jellemzője, hogy azon-

valamint módosításokat hajtanak végre, kiegé-

nal elvetjük az elméletet, amint cáfoló eviden-

szítéseket, korlátozásokat vezetnek be.”

ciát találunk. Kuhn úgy véli (s ebben is Po-

Az anomáliák szaporodása és tudatosulása

lányit követi), a racionális tudós mindaddig

olyan új felfedezések létrejöttét segíti elő, me-

nem veti el az elméletet (bármennyi cáfolat-

lyek a meglévő paradigma mélyülő válságát

tal találkozik is), amíg nincs egy kidolgozott

idézik elő, és az új paradigma új elméletek-

Laki János: Thomas S. Kuhn: A tudományos forradalmak szerkezete. http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/tudfil/fedlap/ Kuhn2.htm Utolsó ellenőrzés dátuma: 2014. február 26.

ben jelenik meg, új módon hangolva össze

15

13

2014. május

a természetet ezzel az elmélettel. A válság

elmélyül, a korábbi, a felfedezésekkel nem

mit jelentenek ezek – mint ahogy az a vak

összeegyeztethető paradigmába vetetett hit

ember érzékelné ezeket, aki egyszerre és

meginog, azt a tudósközösség fokozatosan

hirtelen látóvá válna.16

elveti, áttérve az új paradigmában való hitre.

A fogalmi beidegződésektől való megsza-

Az egymást követő paradigmák szükségsze-

badulást, a ruskini romlatlan szem eredeti,

rűen különböznek egymástól, és e különb-

még Turnerrel kapcsolatban megfogalmazott

ségek kibékíthetetlenek. Az új paradigma

ideáját eleveníti fel az impresszionistákkal

átgondolásra készteti a tudomány eddigi

kapcsolatban Roger Fry, aki maga is – meg-

normáit, módszereit, eszközkészletét, azok

lehetősen sikertelen – festő. Gombrich sze-

használatának módját. Az új paradigma nem

rint viszont „a romlatlan, elfogulatlan szem

egyértelműen az előzőből következik, mivel

nem egyéb, mint mítosz. Az a vak ember, aki

nem tartalmazza annak minden elemét, ezért

Ruskin elgondolása szerint hirtelen látni kezd,

a tudományt meghatározó paradigmák nem

nem olyannak látja a világot, mint egy Turner-,

lineáris fejlődés eredményeként jönnek létre.

vagy Monet-festmény. […] csak nyugtalanító

A fejlődés nemlineáris módjára példa a művé-

összevisszaságot, káoszt tapasztalhat, és ne-

szettörténetben az angol akadémikus festé-

héz inaskodás során kell megtanulnia a káosz

szet Constable által képviselt arisztokratikus

elrendezését.”17 „Ruskin és követői azt hitték,

látásmódja ellenében John Ruskin, aki a festő

hogy a festő célja: visszatérni a természetes

William Turner védelmében így ír: „a festészet

optikai hamisítatlan igazsághoz.” A retinális

egész technikai ereje attól függ, hogy sze-

festészet eszménye nem vesz tudomást a

münk vissza tudja-e nyerni azt, amit egykori

képfeldolgozás

„romlatlanságának”

Gombrich is lehetetlennek tartja „hogy egy-

nevezhetnénk;

azaz:

tudjuk-e gyermeki módon érzékelni a színfoltokat mint olyanokat anélkül, hogy tudnánk,

14

2014. május

agykérgi

funkcióiról,

már

Ruskint idézi Ernst Gombrich. in.: Vö. Gombrich, Ernst Hans: Művészet és illúzió. A képi ábrázolás pszichológiája. Fordította: Szabó Árpád. Budapest, Gondolat, 1972. 269. Eredetiben: John Ruskin: The Elements of Drawing. 17 Uo. 170–171. 16

általán elérhető-e az emberi szem számára

prekoncepció, mint elfogultságok rend-

olyan fokú »romlatlan passzivitás« mint ami-

szere mutatkozik a tudósközösségben.

lyenről az előzőekben volt szó. Ha vizuális

A paradigmaváltások nem racionális folyama-

benyomás ér bennünket, azzal reagálunk

tok mentén zajlanak, Kuhn kiemeli az indivi-

rá, hogy följegyezzük, »iktatjuk«, így vagy

duum megnövekvő szerepét a tudományos

amúgy csoportosítjuk, még akkor is, ha a

forradalmak folyamatában, aki a gestalt shift,

benyomást kiváltó tárgy csak egy tintafolt

azaz az alaklélektan kétféleképpen értel-

vagy egy ujjlenyomat.”18

mezhető képeinek (pl. vagy kacsaként, vagy

A romlatlan szem fogalmának értelmezése,19

nyúlként látjuk a rajzot) mintájára átvált az

az előítéletek fogságából kiszabaduló tekintet

értelmezések között, villanásszerűen és intu-

sokkal inkább a ‘másképpen való látásra’ való

itív módon szemléletet módosít, a felfedezés

képességben nyerhet értelmet, az előítéletek-

másként látszik azontúl, mint korábban: ez a

től terhelt látást egy adott paradigmához való

szemléletváltás teszi lehetővé az új paradig-

ragaszkodásként

amelytől

ma születését. Ez az új látásmód, amely Kuhn

való megszabadulás lehetővé teszi az átvál-

szavaival percepcionális változás, a „másik

tást egy új paradigma elfogadása felé.

paradigmán keresztül való látás”20 vezet a

Logikusnak tűnik számomra az előítélet és

normál kutatásból a rendkívüli kutatásba való

a paradigma közötti összevetés: belátha-

átmenethez, mely már nem a normál szakasz

tó, hogy a normáltudomány szakaszában

szabálykövető eljárásain alapszik.

az általánosan elfogadott paradigma mint

A rendkívüli kutatás célja a paradigmajelölt

Uo. 170. o. Megjegyzendő, hogy Ruskin Turnert méltató írásaival egyidőben a képek fotográfiai rögzítését kikísérletező Fox Talbotnál az önmagát leképező természet gondolata szintén az elfogulatlan látás megvalósításának bűvkörében mozog. Erről lásd Sághy Miklós: A film mediális üzenetének néhány sajátossága. Apertúra, 2007. tél. Online elérhetősége: http://apertura.hu/2007/tel/saghy

kiterjesztése, uralomra juttatása, vetélkedése

18 19

15

2014. május

meghatározva,

más felbukkanó paradigmajelöltekkel. Kuhn a paradigmák vetélkedését „süketek párbeszé20

Kuhn, Thomas: i. m. 134.

dének” nevezi, mivel képviselőik véleménye

normál szakaszába való átmenete következik.

eltér abban a kérdésben, hogy milyen prob-

A „…paradigmák ereje intézményesültségük-

lémákra fókuszáljanak a paradigmajelöltek.

ben rejlik és végső soron az adott tudóskö-

Más normákhoz igazodnak, másként definiál-

zösségnek az adott társadalmi környezetben

ják a tudományt, a terminusokat, fogalmakat;

betöltött hatalmi pozíciójától függ, illetve

a kísérleteket másként értik, nem egy nyel-

azt erősíti: legalább annyira szociológiai,

vet beszélnek: összemérhetetlenek. Mindkét

mint ismeretelméleti fenomén” – írja Rényi

csoport a világot nézi, és amit néznek az nem

András a művészettörténet meghatározó

változik meg. Bizonyos területeken azonban

paradigmaváltásait

mást látnak, és a dolgokat más viszonyban

gyűjteménye előszavában. 22

látják egymással. Ezért történhet meg, hogy

Rieglről, aki a stílustörténeti módszer kidol-

ugyanaz a törvény, amelyet az egyik csoport

gozásával a művészettörténetet mint tudo-

még bizonyítás alapján sem képes belátni, a

mányos diszciplinát és egyben annak leg-

másik számára intuitív alapon nyilvánvalónak

első paradigmáját is megteremtette Rényi

tűnik. Ugyanez a magyarázata annak is, hogy

András kifejti, hogy elődeitől, az idősebb Pli-

csak az egyik csoport megtérésétől várhat-

niustól, Vasaritól, Belloritól, Winckelmanntól,

ják egymás teljes megértését. [...] A rivális

Scnaase-tól vagy Buckhardt-tól az az igény

paradigmák közötti átmenet nem történhet

különbözteti meg, hogy „konzekvensen fel-

lépésenként, a logika és a semleges tapasz-

teszi és a maga módján konzekvensen meg

talat kényszerének engedve. Ha egyáltalán

is válaszolja ama bizonyos, a tudás tárgyá-

végbemegy, akkor az alakváltáshoz hasonló-

ra, kereteire, a tevékenység mibenlétére és

an egy csapásra kell végbemennie.”21 Amint

szabályaira irányuló, egymással zárt rend-

megtörténik a paradigma elfogadása a széles

szerben összefüggő kérdéseket.”23

tudósközösség által, a tudománynak ismét a 21

16

Uo. 156.

2014. május

22 23

Rényi András: i. m. 5–17. Uo. 7. o.

szemléltető

szöveg-

Aby Warburg nyomán Erwin Panofsky a

jelentés háromlépcsős módszertani mo-

művészettörténet Riegl által megteremtett

dellje (preikonográfikus, ikonográfikus és

diszciplínáját

kultúratudo-

ikonológiai elemzés) sikere az irodalmi for-

mány egészébe integrálja. A művészi stílus

rások felkutatásától, azok ismeretétől függ,

kialakulásának okaként a Riegl által használt

azaz a nyelvi értelmezés, a képi jelentés kuta-

Kunstwollen (művészetakarás) fogalmát a je-

tása az elsődleges. A módszer kritikusai, mint

lentés, a stílusalkotó formát pedig a jel váltja

Otto Pächt vagy Oskar Bätschmann, ennek

fel az új paradigmában. „Az ikonológiai pa-

az irodalmi, textuális fixációnak a tarthatatlan-

radigma logikája szerint tehát a műalkotás

ságát hangsúlyozzák, a ‚képnek magának’ a

mindenekelőtt olyan saját értelemkövetéssel

kutatását kritikai társadalomtudományi ala-

bíró kulturális üledék, amely rendre ki van

pokra helyezik az új hermeneutikai, recep-

téve annak, hogy az új és új kontextusokba

cióesztétikai, képretorikai paradigma kereté-

kerülve jelentése módosul, elfelejtődik, vagy

ben, mely nem a műelemzést, hanem a mű

akár az ellenkezőjébe is fordul – és a művé-

megértését tűzi ki céljául, a textus helyett a

szettörténész mint humanista küldetése az,

kontextusra fókuszálva.

hogy szolgáltasson igazságot a mű eredeti

Heidegger A műalkotás eredete című művé-

szellemének, vagyis a tudomány legszigo-

ben a „hermeneutikai kör” fogalmát használ-

rúbb normái szerint állítsa helyre az eredeti

ja. Az e fogalom által feltételezett módszer

kontextust és értelemösszefüggést.”24

első lépésben induktív módon a részletekből

Az ikonológia lényegében indukciós mód-

értelmezi az egészet, majd második lépésben

szere a képrejtvény megfejtéséhez hason-

az egész ismeretében a deduktív módon ér-

latos, a képi jelentés feltárásának praxisa

telmezett részletek is új értelmet nyernek. Ez

a rejtvényfejtés, mely Kuhnnál a normál-

a módszer a természettudományokban hasz-

tudományos gyakorlatot jellemzi. A képi

nált metódustól felvállalt szubjektivitásában

24

17

Uo. 13 o.

2014. május

az

egyetemes

erősen különbözik. A folytonosan bővülő ér-

stílustörténeti, illetve az ikonológiai művészet-

telmezési körök értelmezőnként más-, és más-

történet-íráshoz képest, hogy a képet sajátos ta-

féle struktúrájukban jelentősen különböznek.

pasztalati mezőnek tekinti, amelynek specifikus

Hans-Georg Gadamer átveszi és továbbfej-

minőségei csakis a művészi alkotótevékenység,

leszti a heideggeri hermeneutika módszerét.

illetve a befogadási folyamat az eddigieknél

Gadamer is a hermeneutikai kör, az értelme-

sokkal komplexebb dinamikus értelmezésével

zések értelmezései, a képekről szóló képek, a

tárhatók fel”25– írja Rényi András, akinek műér-

szövegekről szóló szövegek egymásba-fonó-

telmezései ezt a módszert követik. „A művészet-

dásait, az ebből adódó mintázatokat vizsgál-

történeti hermeneutika eltér a képzőművészeti

ja a műalkotásokkal kapcsolatban. Ennek az

alkotások hagyományos értelmezésétől. Vele

értelmezésnek a folyamatában diskurzus zaj-

ellentétben ugyanis tárgya nem a mű értelme,

lik az alkotó, a műalkotás és a befogadó kö-

hanem a mű maga”26 – nyilatkozik Bätschmann,

zött, ahol a mű az értelmezés során újabb és

aki a módszert – mely valójában nem kötött

újabb kérdéseket vet fel, melyek a befogadók

módszerként, hanem ajánlott eljárásmódként te-

különböző értelmezési horizontján másként

kinthető – egy Möbius-szalaggal szemlélteti: „Az

interpretálódnak, így az emberi önértelmezés,

interpretáció menetének alakzataként azt kell

önmegértés újabb lehetőségeit teremtik meg.

jeleznie, hogy minden műveletet elkezdhetünk,

A nyolcvanas évektől a hermeneutikai para-

majdnem minden lépéssel továbbjuthatunk, és

digma válik uralkodóvá a képzőművészeti

mindenkor megismételhetünk munkamenete-

beszédmódban Svetlana Alpers, Gottfried

ket. Fontos a már elvégzett műveletekre vissza-

Boehm, Hans Belting és Oscar Bätschmann

térni, azaz rekurzív módon eljárni.”27

elméleti munkáinak hatására. „A művészettörténeti hermeneutika elsősorban annyiban jelent eltolódást a tradicionális

18

2014. május

R ényi A ndrás: A testek világlása. Budapest, Kijárat Kiadó, 1999. 26 Bätschmann, Oskar: Bevezetés a művészettörténeti hermeneutikába. Képek elemzése. Fordította: Bacsó Béla – Rényi András. Budapest, Corvina Kiadó, 1998. 18. 27 Bätschmann, Oskar: Útmutatás az interpretációhoz: mű25

19

A tudományban Kuhn szerint a paradigma-

zamos paradigmák, a más világok egymás

váltások forradalmai nem láthatók, mivel a

mellett élését, harcát. Legalábbis kora avant-

tankönyvek, a köznapi tudás továbbra is a

gárdjára vonatkoztatva, melyet Gombrich-ot

kumulatív tudományképet sugározza: az új

idézve – aki a művészettörténetet a percep-

paradigma átírja a tankönyveket, normáltudo-

ció, a látás történeteként elemzi – így világít

mánnyá válva eltünteti a forradalom nyomait

meg: „Az ókorban, majd Európában az újkor

és a jelen paradigma tudományos felfogását

kezdetén megint a festészetet tekintették

teleologikus módon a tudományos fejlődés

a kumulatív diszciplínának századokon át.

céljaként fogja fel. A tankönyvek a normáltu-

Ezekben a korszakokban azt feltételezték,

domány művelésére készítenek fel, ez minden

hogy a művész célja az ábrázolás. A kritiku-

paradigma működésére jellemző tulajdonság

sok és a történészek, többek közt Plinius és

a normáltudomány szakaszában.

Vasari, illő tisztelettel számoltak be azoktól a

Kuhn szerint a tudomány és művészetek, de

felfedezésekről – a rövidüléstől a fény-árnyék

a politikai tanok és a filozófia sem a tudo-

módszeréig –, amelyek a természet egyre tö-

mány haladás-modellje szerint működik. Sok

kéletesebb ábrázolását tették lehetővé. Akko-

helyütt, de szűkszavúan példaként hozza a

riban, különösen a reneszánsz idején, egy-

tudomány és a művészetek viszonyát. Ezek

szersmind kevés eltérést láttak a tudományok

szerint a művészetben nincs fejlődés, ellen-

és a művészetek között. Nem Leonardo volt

tétben a tudomány normál szakaszaival.

az egyetlen, aki szabadon mozgott e terüle-

A művészetet a tudomány proto- és forradal-

tek között, amelyek csak később különültek

mi szakaszának módjára gondolja működni,

el élesen. [...] Csak amikor a festészet és a

mely nem fejlődést jelent, hanem a párhu-

szobrászat egyértelműen feladták az ábrázo-

vészettörténeti hermeneutika. Online hozzáférhetősége: http://arthist.elte.hu/TAMOP_412/1_1_einfuehrung.html Utolsó ellenőrzés dátuma: 2014. február 6.

lást mint célt, és ismét primitív példaképektől

2014. május

kezdtek tanulni, csak ekkor vált a ma termé-

szetesnek tekintett választóvonal megközelí-

viszonyáról írt tanulmányban megjegyzi, fel-

tőleg olyan élessé, mint amilyennek látjuk.”28

lépve az ellen, hogy rá hivatkozva feszítsék

Kuhn látta, hogy a művészettörténetben idő-

túl a hasonlóságot, az a vizsgálati eszközök

ről időre különböző versengő iskolák nyilat-

kudarcának tekinthető, ha olyan lényegileg

koznak meg, melyek egymással értetlenek,

hasonlónak látszanak. Mi lehet a lényegi el-

ellenségesek, de hirtelen egyetértésre válta-

térés, ha mindkettő paradigmákon és para-

nak. Számára ez adta a mintáját és alapját

digmaváltó szakaszokon keresztül mozog?”30

annak, hogy hasonló periodikus mozgások-

Kuhn úgy találta, hogy a művészetnek éppen

ra bukkanjon a tudomány működésének ta-

a paradigmák elszaporodása a lételeme. Fej-

nulmányozása során. Hronszky Imre remek

lődése ezért nem folyamatos, és nem mindig

Kuhn-tanulmányában kifejti, hogy bár a mű-

a korábbi paradigmák válságának következ-

vészeteket következetesen szembeállítja a

ménye. „A művészetekben, szemben a tu-

tudománnyal, de „máshol éppen azt mond-

dománnyal, az innováció elsődleges érték.

ja, hogy saját paradigma fogalmát éppen

Ennek az alkotó személyiséggel kapcsolatos

a művészettudományi elemzésekből vette

következményeivel Kuhn nem foglalkozik, de

át.”29 Kuhn a paradigmák létezésére figyelt

nyilvánvalóan olyan jegyekről van szó, ame-

fel a művészetben és ennek mintájára a tu-

lyek az intézményesülő avantgárdban jelennek

dományban – ez számára fontos felfedezés

meg.”31 Így fogalmaz: „A tudománynak van

volt, „de ahogy a művészet és a tudomány

elitje, de (a tudományban) nincs avantgárd, és annak létezése fenyegetné a tudományt.”32

Kuhn, Thomas: i. m. 166. 29 Hronszky Imre: Kuhn a tudományos újdonságról és a tudományos kreativitásról. Magyar Filozófiai Szemle, 2000 / 4. Online hozzáférhetősége: http://epa.oszk. hu/00100/00186/00007/hrons0046.html Utolsó ellenőrzés dátuma: 2014. február 6. 28

20

2014. május

Uo. Uo. 32 Kuhn, Thomas: Comment on the Relation of Science and Art. In: Kuhn, Thomas: The Essential Tension. Chicago, The University of Chicago Press, 1977. 350. 30 31

Máshol ezt írja:33 „Sok terület van – melyeket

az elemi hajtóerő egy szükséges új kezdet-

proto-tudománynak fogok nevezni – ahol a

hez. Nem jobban mint a filozófiában és a mű-

gyakorlat tesztelhető következtetéseket ter-

vészetben, mindazonáltal mégis egyértelmű

mel, de fejlődési mintáikban az intézményes

fejlődést mutatnak. Röviden arra a következ-

tudományokhoz képest inkább a filozófiához

tetésre jutottam, hogy a proto-tudományok,

és a művészethez hasonlóak. Azt gondolom,

mint a filozófia és a művészet híján van né-

ilyenek például a kémia és az elektromosság

hány olyan elemnek, amelyek az érett tu-

területei a XVIII. század közepén, a leszárma-

dományokban megengedik a fejlődés még

zás- és törzsfejlődéstan a XIX. század közepe

egyértelműbb formáit. Eltérően bírálóimtól, en-

előtt, vagy sok társadalomtudomány manap-

nél a pontnál Lakatost is beleértve, én nem ál-

ság. Ezeken a területeken is, Sir Karl [Popper]

lítom, hogy valamiféle terápia szükséges, hogy

demarkációs kritériumának megfelelően a

a proto-tudományt segítse, hogy átalakuljon

szüntelen bírálat és a folyamatos versengés

tudománnyá, bármi effélét nem feltételezek.”

Kuhn, Thomas: Reflections on my critics. In: L akatos, Imre – Musgrave, A lan (eds.): Criticism and the Growth of Knowledge. Cambridge, Cambridge University Press, 1970: 244. Eredetiben így hangzik: „In any case, there are many fields—I shall call them proto-sciences—in which practice does generate testable conclusions but which nevertheless resemble philosophy and the arts rather than the established sciences in their developmental patterns. I think, for example, of fields like chemistry and electricity before the mid-eighteenth century, of the study of heredity and phylogeny before the mid-nineteenth, or of many of the social sciences today. In these fields, too, though they satisfy Sir Karl’s [ Popper’s] demarcation criterion, incessant criticism and continual striving for a fresh start are primary forces, and need to be. No more than in philosophy and the arts, however, do they result in clear-cut progress. I conclude, in short, that the proto-sciences, like the arts and philosophy, lack some element which, in the mature sciences, permits the more obvious forms of progress. It is not, however, anything that a methodological prescription can provide. Unlike my present critics, Lakatos at this point included, I claim no therapy to assist the transformation of a proto-science to a science, nor do I suppose anything of this sort is to be had.”

Kuhn veti fel elsőként a tudományról alkotott

33

21

2014. május

képünkkel kapcsolatban a szociológiai szempontok tanulmányozásának fontosságát: a tudományos igazság fogalmát nem elsősorban az objektív tények, hanem a tudóstársadalom konszenzusa határozza meg. Kuhn nézetei máig nagyhatásúak a szociológiai módszert választó tudománykutatókra. Kuhn célja – ahogy ezt egy nyilatkozatára hivatkozva Richard Rorty idézi – az volt, hogy „megfossza értelmüktől azokat az állításokat, amelyek szerint az egymást követő tudományos nézetek

egyre valószínűbbek vagy egyre közelebb ke-

kimaradt: ez érvényes a többi művészeti

rülnek az igazsághoz és az állítólagos, elmé-

ágra, illetve művészettörténetre és -elmélet-

től független külvilághoz”.34 Kuhnt mesteré-

re. Rorty így folytatja: „Az én értelmezésem

nek tekintve Rorty így ír róla, többször megint

szerint Kuhn látásmódja egyformán kezeli a

tőle idézve: „Úgy látom, hierarchiaellenes

fizika, a filozófia, a regény és a parlamentáris

céljaimat jól szolgálja, ha Kuhn nyomán elfo-

demokrácia történetét: emberi lények igye-

gadom, hogy »akár tudatában vannak ennek

keznek továbbfejleszteni elődeik régi problé-

az egyes tudósok, akár nem, arra képezték ki

mákra adott megoldásait, oly módon, hogy

és azért jutalmazzák őket, hogy bonyolult fel-

közben egyes újonnan megjelenő problémá-

adatokat oldjanak meg – legyenek ezek inst-

kat is megoldjanak. Kuhn szerint e területek

rumentális, elméleti, logikai vagy matematikai

mindegyikén fel kell adnunk a „dolgok valódi

feladatok –, amelyek a fenomenális világ és kö-

lényegéhez való közelítés”, vagy „a dolgok lé-

zösségük erre vonatkozó hiteinek találkozásánál

nyegének pontosabb megragadása”, vagy a

jelennek meg.« Kuhn e megjegyzését úgy értel-

„találjuk ki, hogyan kellene csinálni valójában

mezem, hogy érvényes minden diszciplína min-

a dolgot” gondolatát. Mindezek helyébe azt

den művelőjére – a fizikára éppúgy, mint a jogra,

az elképzelést állíthatjuk, amely szerint a régi

a filozófiára éppúgy, mint az orvostudományra,

sikerekre támaszkodva jelenlegi problémákkal

a pszichológiára éppúgy, mint az építészetre.”35

igyekszünk megbirkózni.”36

Tegyük hozzá, ami Rorty felsorolásából

Kuhn következetesen kerüli a tudományos

Kuhn, Thomas: Afterwords. In: Horwich, Paul: World Changes: Thomas Kuhn and the Nature of Science. Cambridge, MIT Press. 1993. 330. Idézi Rorty, Richard: Thomas Kuhn, rocks, and the laws of physics. Common Knowledge, Spring 1997 (6). 6. 6–16. Magyarul: Rorty, Richard: Thomas Kuhn, a kövek és a fizika törvényei. Fordította.: Babarczy Eszter. Online hozzáférhetősége: http:// hps.elte.hu/~gk/Sokal/Sokal/Magyarul/rorty-on-kuhn-andsokal.htm Utolsó ellenőrzés dátuma: 2014. február 6. 35 Uo.

igazság fogalmát: „föl kell adni felfogásun-

34

22

2014. május

kat, amely arra a kimondott vagy kimondatlan feltételezésre épül, hogy a paradigmaváltozások egyre közelebb viszik a tudósokat 36

Uo.

és tanítványaikat az igazsághoz.” Majd így

tudományban, nem léteznek a tudományos

folytatja: „csak a tudós ama meggyőződé-

racionalitás korfüggetlen jellemzői és szabá-

sének forrásaként merülhet fel az igazság

lyai, sőt még abszolút invariáns objektivitásról

fogalma, hogy nem létezhet egymás mel-

sem beszélhetünk.”38

lett a tudományos munka több, egymással

A paradigmaváltások során sokszor egy már

összeegyeztethetetlen normarendszere, a

korábbi eldobott, meghaladottnak vélt elmé-

forradalmi időszakokat kivéve, amikor pe-

lethez nyúlnak vissza a tudósok, a régebbi

dig a tudományos közösség legfontosabb

tételeket új megvilágításba helyezve, azokat

feladata éppen az, hogy egyetlen normarend-

„reciklálva” alkothatják az újabb diszciplináris

szer kivételével az összes többit kiiktassa.”37

mátrix alapjait. Ebben az esetben is beszél-

Kuhn több ízben megjegyzi, hogy a paradig-

hetünk atavizmusról, a korábbi tételekre való

mák közötti választásoknál sokszor nem ra-

visszautalás, újraértelmezés pedig minden

cionális, hanem morális vagy esztétikai meg-

tudományos és művészeti gondolkodásmód

fontolások a meghatározóak.

sajátossága.

Bár később írásaiban következetesen elhatá-

Minden neo- előtagú irányzat ezt teszi, valójá-

rolódott az elméletét kiterjesztők radikalizmu-

ban atavisztikusan az ősökre való visszaütés

sától, A tudományos forradalmak szerkezete

módszerével él, de a hivatkozások, újragon-

publikálásával végső soron azt a hatást érte

dolások minden tudományos és kulturális te-

el, hogy a tudományra már nem tekinthetünk

rület jellemzői. Démokritosz atomizmusához

az eddig megszokott módon, „le kell mon-

nyúlnak vissza a XVII. század gondolkodói

danunk a tudományba vetett hit és bizalom

a korpuszkuláris elméletükben, ez az alapja

néhány központi dogmájáról: nem létezik

Pierre Gassendi materializmusának, mely az

igazolható, korfüggetlen, a priori haladás a

emberi lelket is ezen elgondolás alapján tartja

Kuhn, Thomas: A tudományos forradalmak szerkezete. Idézett kiadás, 175.

38

37

23

2014. május

Kutrovátz Gábor: Tudomány-háború. Online hozzáférhetősége: http://hps.elte.hu/kutrovatz/sciwar.html

24

tanulmányozhatónak, ellentétben Descartes

elmélete mint tudományos kutatási program

dualizmusával, aki az anyagi lét mellett egy

fokozatosan finomodva, a fenti tévedést is

tisztán szellemi szubsztanciaként a testtől

pontosítva, a hibákat kiküszöbölve jut siker-

függetlenül szemléli a lelket. Művészeti pár-

re. Lakatosnál nem egy-egy elmélet igazsága

huzamként idekívánkozik a reneszánsz mint

a fontos, hanem az, hogy egy adott kutatási

atavizmus, mely a görög művészetre üt vis�-

program progresszív vagy degeneratív jel-

sza, vagy a preraffaeliták visszaütése a pri-

legű-e. Lakatos két részre osztja a kutatási

mitívekre, illetve Csontváry eszménye, mely

programokat. Az egyik a kemény mag, mely-

Raffaellót tekinti példának.

hez még akkor is ragaszkodnak a tudósok, ha

Lakatos Imre, aki Popper tanítványa és leg-

az elméletet empirikusan cáfolható. A másk

főbb bírálója is egyben, mesterével és a kuhni

a kemény magot övező védőöv, mely olyan

relativista felfogással is vitába száll, mintegy

elképzelések, segédhipotézisek gyűrűje, me-

a popperi ráció szellemében a falszifikációs

lyek a kutatási programot tekintve kevésbé

elvet megcáfolva. Kuhn nyomán a tudomány

relevánsak, így ezek a kemény mag érintetle-

története igazolja számára azt, hogy a meg-

nül hagyásával módosíthatók egészen addig,

cáfolt elméleteket a tudósok általában még-

míg a falszifikációs kísérletek hatására a se-

sem vetik el, makacs módon ragaszkodnak

gédhipotézisek össze nem omlanak. Termé-

hozzájuk továbbra is. Newton példáját emlí-

szetesen lehetséges, hogy az elmélet kemény

ti, aki a Hold mozgását még hibásan írta le a

magja sem védhető tovább az egyre szaporo-

gravitáció elméletének kidolgozásakor, pedig

dó cáfolatok ellenében, miként a „newtoni ku-

a Popper által javasolt falszifikáció révén azt

tatási program a 19. század végére kimerült,

el kellett volna vetnie a korabeli tudóstársa-

egyre gyarapodtak a problémák, míg végül

dalomnak. Ám nem ez történt, a gravitáció

a 20. század elején a tudósközösség feladta

2014. május

egy másik, Einstein által kezdeményezett

többsége is. Ez is, miként az előző példákban

kutatási program javára.” 39

a hétköznapok gyakorlata, atavizmusaként je-

Megjegyzem, hiába tudjuk azt, hogy Einstein

lentkezik. Erdély Miklós megfogalmazásában:

felülírta Newton mechanikáját, mindennapi

nem tudunk a „naiv realizmuson” túllépni.

praxisunkban – legyen szó akár egy sofőrről

Lakatosnál nem paradigmák, hanem a kuta-

vagy atomfizikusról – továbbra is az utóbbi

tási programok küzdenek egymással, melyek

elvei szerint cselekszünk, mivel használata

az adott területeken felmerülő problémákhoz

egyszerűbb, és gyakorlati tevékenységünkre

köthető folyamatok. Ezeknek a kutatási prog-

elhanyagolható például a relativitáselmélet

ramoknak a módszereit az adott tudósközös-

tér- és idő elhajlásának hatása. Így ataviszti-

ség játékszabályai határozzák meg, ez adja a

kusan a newtoni modellben40 élünk továbbra

kutatási program heurisztikáját.41

is (sőt inkább az arisztotelészi világkép szerint

Lakatos megfigyelései a művészet területére

gondolkodunk, hiszen továbbra is „felkel és

is alkalmazhatóak: művészeti programokat az

lenyugszik” a nap, nem azt mondjuk, miként

uralkodó kánon határozza meg.

helyes lenne, hogy „körbefordult a föld”). Hi-

A tudományos és művészeti közösség intéz-

ába tudjuk, hogy a lineáris perspektívát nem

ményrendszerében a résztvevők alulról és

helyesen alkalmazzuk a vizuális percepció

felülről egyaránt szerveződő fórumai alakítják

modellezésére, továbbra is egy-egy művé-

a kánont, végső soron a demarkációs dönté-

szeti installáció látványának érzékeltetéséhez

seket ez apján fogalmazzák meg: mi számít

ezt használjuk a vázlatok, tervek során; a jól

tudománynak, illetve az adott produktum

bevált lineáris perspektivikus szerkesztési elv

művészetnek nevezhető-e. A művészetben a

szerint működik látványtervező szoftverjeink

posztmodern óta jellemző, hogy több kánon

Kutrovátz Gábor – L áng Benedek – Zemplén Gábor: A tudomány határai. Budapest, Typotext Kft., 2008. 66. 40 Voltaképpen Newton realizmusa egy absztrakt realizmusnak mondható, ennek következménye, hogy a fizikaórákon tanáraim legnagyobb igyekezete ellenére sem úgy működött minden, ahogy a tankönyvben szerepelt. 39

25

2014. május

is élhet egymás mellett, a legújabb tudomáA pozitív heurisztika az eredmények elérésének módját, a negatív heurisztika pedig az ezeken kívül álló módszereket határozza meg; azaz azt, hogy milyen módon nem akarunk eredményeket elérni.

41

nyos hipotézisekre épülő programok, mint

szerepel, amely körvonalazza a program ál-

például a szubatomi részecskéket vizsgáló

tal elérendő célt, és ezáltal viszi előre a prog-

kvantummechanika eltérő teóriái is valójában

ramot. Egy program nem akkor ér véget, ha

egymás mellett élő kánonok szerinti tudomá-

cáfolattal találkozik (mint Poppernél), mert a

nyos kutatási programok, vagy aktuálisan

cáfolatok kivédhetők a védőöv segítségével,

preferált paradigmák. (Felmerül az a kérdés,

hanem akkor, amikor a pozitív heurisztika ki-

hogy valójában vajon nem egy-egy intellek-

merül, vagyis amikor a kutatásnak nincs to-

tuális divathullám egy-egy lakatosi terminus

vábbi iránya.”42

szerinti tudományos vagy művészeti kutatási

A negatív heurisztika „behatárolja, hogy mi

program vagy a kuhni paradigma?)

a program kemény magja, ami ellen cáfoló

Ha csupán a kutatási programja során fel-

evidenciákat nem értelmezhetünk, és egyben

állított elmélete érvényességét igyekszik a

felvázol a mag körül egy védőövet (segédhi-

tudóscsoport megőrizni, az ilyen problé-

potézisekből és segédelméletekből), aminek

mamegoldás a negatív heurisztika, mely a

tetszőleges módosításával képesek vagyunk

kutatási programnak azt a kemény magját

épségben megőrizni a magot a támadásokkal

igyekszik behatárolni, melyet a cáfolatok

szemben. A pozitív heurisztika a program fej-

még érintetlenül hagynak, és e köré építhető

lesztésének irányát szabja meg, egyfajta elő-

segédhipotézisekből és segédelméletekből

zetes tervként szerepel, amely körvonalazza

egy rugalmas védőöv, „aminek tetszőleges

a program által elérendő célt, és ezáltal viszi

módosításával képesek vagyunk épségben

előre a programot. Egy program nem akkor ér

megőrizni a magot a támadásokkal szemben.

véget, ha cáfolattal találkozik (mint Poppernél), Kutrovátz Gábor: A racionalitás rekonstrukciója. Szigorlati dolgozat, ELTE BTK Filozófia szak. 1999. Online hozzáférhetősége:: http://hps.elte.hu/~kutrovatz/latyak.html Utolsó ellenőrzés dátuma: 2014. február 6.

42

A pozitív heurisztika a program fejlesztésének irányát szabja meg, egyfajta előzetes tervként

26

2014. május

mert a cáfolatok kivédhetők a védőöv segítsé-

az alkotásokban megnyilvánul, vajon meg-

gével, hanem akkor, amikor a pozitív heurisz-

ítélhetők-e tudományos szigorúsággal. Kor-

tika kimerül, vagyis amikor a kutatásnak nincs

látozott-e ez a szigorúság a kor látásmódja,

további iránya.”43

társadalmi beágyazódottsága szerint? Csak

Hogy racionálisan vagy irracionálisan ragasz-

ízlésbeli választásainkon múlnak, így nem

kodunk-e egy-egy kutatási programhoz, csak

cáfolatható kutatási programok vagy para-

a későbbiek fényében ítélhető meg. Lakatos

digmák sorozatának tekinthetjük a művészeti

a tudománytörténet kezébe adja az ítélkezést

alkotásokat, melyekben a korszellemet az al-

egy-egy kutatási programról: az nem a jelen,

kotók szublimált formában, a saját szubjektív

hanem a jövő, a hosszútávú visszatekintés

szűrőjükön keresztül juttatják érvényre az al-

fényében ítélhető degeneratívnak vagy prog-

kotásokban? A stílusok közötti harcok – pél-

resszívnek. Így elgondolása mind a Bécsi Kör

dául a klasszicizmus és romantika küzdelme,

logikai empirikus verifikacionizmusától, mind a

vagy egyes életművek paradigmaváltásai,

popperi falszifikációtól eltér, nem a tapasztalat

egymásnak ellentmondó elméleti alapon álló

általi igazolhatóság vagy cáfolhatóság a tudo-

festői gyakorlatok és korszakok változásai

mány és a nem-tudomány közötti határ meg-

egyetlen életművön vagy egy korstíluson,

húzásnak eszköze, hanem a kutatási program

stíluskorszakon belül, mint az avantgárd egy-

sikere dönt, melyet azonban csak utólag, vis�-

másra licitáló, a helyes világszemléletet kizá-

szatekintve leszünk képesek megítélni.

rólag a saját mozgalmának tulajdonító, magát

Polányi Mihály szerint a tudományos meg-

mindig valami ellenében szituálló és megfo-

ismerés az észlelés egy formája. Ha a mű-

galmazó kiáltványai – ezt mutatják.

vészetet egyfajta megismerési formának

Ezekben a manifesztumokban a művészi

tartjuk, felmerül, hogy a művészeti kutatási

igazság a korszellem által konstituált valóság

programok eredményei, az a tudás, mely

mintázata. Nem a realitás tükrözése, hanem a

43

27

Uo.

2014. május

valóság konstituálása a mű.

Polányi szerint a tudás mint a tudományos

módon interpretálni is kívánja a világot. Ez az

megismerés eredménye „konstituálja a való-

akarat egyénenként, helyenként és korsza-

ságot, ám ugyanakkor a valóság határozza

konként változó. Ennek az akaratnak a karaktere

meg a tudást. Az emberi tudás és a valóság

a tágabb értelemben vett világlátásba; a vallás-

tehát kölcsönösen konstituálja egymást.”44

ba, a filozófiába, a tudományba, sőt a politikába/

Alois Riegl szerint nem a művek, hanem a mű-

kormányzásba és a jogba ágyazódik.”45

vészet akarásának, a Kunstwollennek a rész-

Belátható, hogy művészet és a tudomány

letes karakterjegyei különböztetik meg a stílu-

egyaránt a valóság által, társadalmilag és

sokat és művészeti periódusokat, melyek az

történelmileg konstituált, azaz mindkettőt az

alkotót az adott kifejezési forma létrehozására

adott korszellem, Zeitgeist (a művészet ese-

késztetik. Így ír a Késő római művészetipar

tében a riegeli Kunstwollen, a tudománynál a

című könyvében a Kunstwollen fogalmáról:

mannheimi Denkwollen és Erkenntniswollen46

„Minden emberi akarat az ember világhoz való

írja ezt le talán legjobban) determinálja, de egy-

viszonyulásának

ben a művészeti és tudományos tudás is való-

megfelelő

megformálása

felé irányul az individuumon belül és kívül. A Kunstwollen szabályozza az ember viszonyát a dolgoknak az érzékelés révén megfigyelhető megjelenéséhez, látszatához. A művészet kifejezésre juttatja azt, hogy milyen formában akarja látni a dolgokat az ember, aki nem csak passzív befogadó, hanem aktív vágyakkal teli lény, mely képzeteinek legjobban megfelelő 44 Vö. Újlaky G abriella: A realizmus kérdése Polányi Mihály tudományfilozófiájában. Polanyiana 1993 / 3. kötet / 3. szám, 86–106. Online elérhetősége: http:// chemonet.hu/polanyi/9303/realizm1.html Utolsó ellenőrzés dátuma: 2014. február 6.

28

2014. május

45 Riegl, Alois: Die Spätrömische Kunstindustrie nach der Funden in Österreich-Ungar. Vienna, K. K. Hofund Staatsdrückerei, 1901. 215. Angolul idézi Wood, Christopher S.: The Vienna School Reader: Politics and Art Historical Method in the 1930s. New York, MIT Press, 2000. 94–95. Magyarul: Riegl, Alois: Későrómai iparművészet. Fordította: Rajnai L ászló. Budapest, Corvina, 1989. 46 Mannheim Károly tudományszociológiai kifejezései, melyek Riegl Kunstwollen, művészet-akarás fogalmának kiterjesztései a tudományos gondolkozás területére, koronként meghatározott intellektuális szükségként, gondolkodás-akarásként, mely végső soron a Weltwollen, a világ-akarás részeként a gondolkodás-akarás, a tudás-akarás fogalmainak segítségével a tudomány „stílustörténeti”, annak társadalmi beágyazottságából kiinduló megközelítése. Erről lásd bővebben ezt a Mannheim művészettörténeti fontosságát újrafelfedező írást: Tanner, Jeremy: Karl Mannheim and Alois Riegl: From Art History to the Sociology of Culture. In: Arnold, Dana (Ed.): Art History: Contemporary Perspectives on Method. Chichester, Wiley-Blackwell, 2010. 99–128.

ság-alkotó. (A művészet nem a természet után-

(Érdemes felidéznünk a közelmúlt olyan tu-

zása, hanem a természet maga, fogalmazza meg

dományos híreit, mint a fénysebességnél

Cézanne-nal kapcsolatban Merleau-Ponty.) Cézanne munkássága egy folyamatos kísérletezésen alapuló következetes kutatási programnak, új paradigmának fogható fel. Kuhn maga a paradigmák művészettörténeti alkalmazhatóságának kérdésében így nyilatkozik: „ha a paradigma fogalmának a művészettörténészek egyáltalán hasznosítani tudják, akkor is csak festmények (azaz a különálló művek), nem pedig stílusok lehetnének paradigmák”47. Lakatos a kutatási programok tanulmányozásának szempontjából fontosnak, sokszor döntőnek tartott kísérletekkel kapcsolatban azt tartja a legfőbb tanulságnak, hogy viszonylag kevés kísérlet fontos igazán.48 Kuhn, Thomas: Comment on the Relation of Science and Art. Idézett kiadás. 351 48 Erről Lakatos szavait érdemes hosszabban idézni: „Az elméleti fizikusok számára az ellenőrzések és „cáfolatok” rendszerint olyannyira nem szolgálnak érdekes heurisztikus útmutatással, hogy a nagyszabású ellenőrzés – vagy akár a már meglévő adatokkal való túlzott foglalkozás – időpocsékolásnak bizonyulhat. A legtöbb esetben nincs szükségünk cáfolatokra ahhoz, hogy tudjuk, egy elméletet sürgősen egy másikkal kell felcserélni: a program pozitív heurisztikája amúgy is továbbragad bennünket. Hasonlóképpen, a program újszülött változatának szigorú, „cáfolható interpretációt” adni 47

29

2014. május

veszélyes módszertani kegyetlenség. Az is lehetséges, hogy az első változatok kizárólag nem létező, „ideális” esetekre „vonatkoznak”; esetleg több-évtizedes elméleti munka szükséges ahhoz, hogy elérkezzünk az első új tényekhez, és még több idő a kutatási programok érdekes módon ellenőrizhető változataihoz, egy olyan szint eléréséhez, ahol a cáfolatok többé nem láthatók előre magának a programnak a fényében. A kutatási programok dialektikája eszerint nem feltétlenül spekulatív feltevések és empirikus cáfolatok váltakozásának sorozatából áll. A program fejlődésének és empirikus ellenőrzésének kölcsönhatása igen sokféle lehet – hogy ténylegesen melyik séma valósul meg, az csupán a történelmi véletlenen múlik. […] Helytelen lenne feltételezni, hogy mindaddig ki kell tartanunk egy bizonyos kutatási program mellett, amíg az minden heurisztikus erejét ki nem meríti, hogy addig nem szabad egy rivális programot elindítanunk, amíg mindenki egyet nem ért abban, hogy feltehetően elértük a degenerációs pontot (noha persze meg lehet érteni a fizikusok bosszúságát, amikor egy kutatási program pozitív szakaszának a közepén olyan bizonytalan metafizikai elméletek tömegével találják szembe magukat, amelyek nem ösztönzik az empirikus fejlődést. Soha nem szabad megengedni, hogy egy kutatási program világnézetté, vagy egyfajta tudományos követelménnyé váljon – mint a matematikában a szigorúság követelménye –, amely döntőbíróként lép fel abban a kérdésben, hogy mi számít magyarázatnak, és mi nem. Sajnos Kuhn erre az álláspontra hajlik: amit ő „normál tudománynak” nevez, valójában nem más, mint egy monopolhelyzetbe került kutatási program. Azonban a tény az, hogy kutatási programok csak igen ritkán és csak rövid időre tettek szert teljes monopóliumra, egyes karteziánusok, newtoniánusok és Bohr-követők minden igyekezete ellenére. A tudomány története mindig is versengő kutatási programok (vagy ha úgy tetszik, „paradigmák”) története volt, és az is kell, hogy legyen, nem pedig egymást követő normál tudományos szakaszok sorozata: a fejlődés szempontjából annál jobb, minél előbb kezdődik a versengés.” (L akatos, Imre: Falsification and the Methodology of Scientific Research Programmes. In: L akatos, Imre – Musgrave, Alan (eds.): i. m. 91–196.) Magyarul: Lakatos Imre: A falszifikáció és a tudományos kutatási programok. In: Forrai Gábor – Szegedi Péter (szerk.): Tudományfilozófia: Szöveggyűjtemény. Budapest, Áron Kiadó, 1999. Online hozzáférhetősége: http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/ tudfil/ktar/forr_ed/Lakatos.htm Utolsó ellenőrzés dátuma: 2014. február 6.

gyorsabban haladó részecskék megfigyelé-

Feyerabendnek van igaza, Kuhn pedig téved.

se, amikor is a CERN és Gran Sasso Labora-

A versengő kutatási programok gondolata a

tórium közös mérési eredménye szerint ilyen

következő problémához vezet: hogyan szűn-

neutrínó sebességet mértek, melyet utóbb

nek meg a kutatási programok? Korábbi fej-

egy kilazult jelkábel mérési hibájának tulajdo-

tegetéseinkből már kiderült, hogy egy prob-

nítottak. Csupán a relativitáselmélet igazsága

léma-eltolódás degenerálódó volta éppúgy

múlt e kábelen. Tanulságos és a tudóstársa-

nem elégséges indok egy kutatási program

dalom jelenkori megosztottságára utalnak a

feladásához, mint valamilyen régimódi „meg-

„felfedezést” követő lelkesedő és szkeptikus

cáfolás”, vagy egy kuhni „válság”. Vajon lehet-

kommentárok, majd az olasz laboratórium

séges-e egyáltalán valamilyen objektív (azaz

vezetőjének lemondása a kísérleti eredmény

nem szociálpszichológiai) indokot találni egy

hibás voltának kiderülésekor.)49

program elutasításához, azaz a kemény mag,

„Az „elméleti pluralizmus” jobb, mint az „elméleti

illetve a védőöv kiépítési tervének kiküszöbö-

monizmus”: ebben a kérdésben Poppernek és

léséhez? Válaszunk röviden az, hogy ilyen ob-

„A világ fizikusai szkeptikusan vagy feltételes módban beszélve kommentálták a CERN bejelentését. A Fermilab egyik szóvivője, Jenny Thomas az AP-nek azt nyilatkozta, kell, hogy legyen egy egyszerűbb, kevésbé izgalmas magyarázat a mérésekre. Drew Baden, a Marylandi Egyetem fizika tanszékének vezetője szerint a neutrínónak nagyon nehéz követni a mozgását, ezért a CERN bejelentése nevetséges. „Amíg egy másik csoport nem ellenőrzi, addig ez nem valóságosabb, mint egy repülő szőnyeg” – fogalmazott. Az Indianai Egyetem elméleti fizikusa, Alan Kostelecky ugyanakkor nem zárta ki, hogy az eredmény valós, és a hátterében olyan aszimmetriák állnak, amikre Einstein nem gondolt, amikor majdnem száz éve megalkotta a relativitáselmélet alapjait – de ez nem jelenti azt, hogy Einstein teóriáját sutba lehet vetni. „Nem hiszem, hogy valaha is ki kellene dobni Einstein elméletét, mert működik. Legfeljebb néhol további magyarázatot kell fűzni hozzá” – nyilatkozta.” Stöckert Gábor: Átléphető a fénysebesség? Index, http://index. hu/tudomany/2011/09/23/atlepheto_a_fenysebesseg/, 2011. 09. 23. Utolsó ellenőrzés dátuma: 2014. február 26.

49

30

2014. május

jektív indokot egy olyan rivális kutatási program létezése szolgáltathat, amely megmagyarázza az előbbi sikereit, heurisztikus ereje pedig nagyobb.” Elméleteiket tanulmányozva megállapítható, hogy míg Poppernél a tudás mennyisége növekszik a tudomány fejlődésével, Lakatosnál a tudás minősége, a fogalmi pontosság növekedése jelenti a tudomány haladását.

Tehát náluk a tudomány fejlődésének gon-

universalis,50 a tartalmilag semleges és min-

dolata nem kérdőjeleződik meg.

denki által egyformán érzékelt egységes tör-

A lakatosi terminológia is teret enged annak

ténelmi időfogalom helyett a XX. század má-

az általam a művészetben megfigyelt és ezen

sodik harmadától előtérbe kerülnek azok az

a ponton a tudományra is vonatkoztatható,

értelmezések, melyek a tapasztalati tényekre

atavizmusnak nevezett jelenségnek, mely

és a történetírói időfeldolgozás módszereire

szerint a visszafejlődő program is lehet egy

építve több, párhuzamosan működő törté-

zseniális, azt újragondoló utólagos meglátás-

nelmi időt feltételeznek. Koselleck háromféle

nak köszönhetően ismét progresszív és ismé-

formális elemi időtapasztalatot ír le. Az első

telten sikeres. Ez azon jövőbeli viszonyítási

az „események visszafordíthatatlansága, az

pont(ok)tól függ, amelynek kontextusában

eseménysorok különféle összefüggéseiben

tudjuk rekonstruálni, újra értékelni, újragon-

elfoglalt korábbi vagy későbbi helyük.”51 A

dolni a korábbi elméleteket, illetve a műalko-

második az események ismétlődésének lehe-

tásként objektiválódott szubjektív megisme-

tősége „akár úgy, hogy magukat az esemé-

rési, világértelmezési módokat.

nyeket tekintjük azonosnak, akár úgy, hogy

A jövő időben történő utólagos verifikálás elve

konstellációk visszatérésére gondolunk, akár

nyomán felmerülnek az időfogalom olyan kor-

pedig úgy, hogy bizonyos eseményeket fi-

társ értelmezései,melyek Hayden White, Paul

gurálisan vagy tipológiailag megfeleltetünk

Ricoeur vagy Reinhart Koselleck értekezé-

egymásnak.”

seiben fogalmazódnak meg. Ezek közül az

„a nem-egyidejűség egyidejűsége.” Ennek

utóbbi szerző Heideggerre és Gadamerre

fogalmát azzal világítja meg, hogy azonos

alapozott időfogalma így foglalható össze:

természeti kronológia esetén is általában Koselleck, R einhart: Elmúlt jövő. A történeti idő szemantikája. Fordította: Hidas Zoltán. Budapest, Atlantisz, 2003. 148. 51 Uo. 150. 50

„egy időben megszámlálhatatlanul sok idő létezik”. Koselleck kifejti, hogy a korábbi historia

31

2014. május

A harmadik Koselleck szerint

különféle módokon osztályozhatjuk a tör-

fűzik a múltat és a jövőt.”53 A tapasztalat mint

ténelmi eseménysorokat, ami időbeli törést

jelenlévő múlt, a várakozás mint a következte-

és különféle időrétegeket feltételez, melyek

téseinkben élő megjelenített jövő aszimmet-

a résztvevők és a körülmények szerint eltérő

rikus kategóriák, melyeknek más a létmódja.

tartamúak. Ezeket az időrétegeket egymás-

„Múlt és jövő sohasem kerülhetnek fedésbe,

hoz mérve különféle időkiterjedéseket észle-

ahogy semmilyen várakozás nem vezethető

lünk, melyek „a történeti idő prognosztikus

le maradéktalanul a tapasztalásból.”54 A ta-

szerkezetére utalnak, hiszen minden prognó-

pasztalati tér és a várakozási horizont feszült-

zis olyan eseményeket elővételez, amelyek

ségéből vezethető le a történeti idő, állítja

ugyan már most gyökeret eresztettek, en�-

Koselleck. A XVII. század közepéig a jövő

nyiben jelen vannak, de még nem következ-

a múltban volt lehorgonyozva, a felmerülő

tek be.” Az előbbi három formális kritérium

várakozások teljes egészében az elődök

kombinációiból olyan fogalmak vezethetők le

tapasztalataiból táplálkoztak, a tapaszta-

Koselleck szerint, mint a haladás, hanyatlás,

lati tér és a várakozási horizont között alig

gyorsulás vagy késlekedés, és „az olyan mi-

mutatkozott feszültség, a jövővel szembeni

nősítések, mint a ’ma még nem’, a ’már nem’,

várakozást az emberi kiteljesülésnek, tö-

az ’előbb vagy később’, a ’túl korán’ vagy a ’túl

kéletesedésének a transzcendens túlvilági

későn’, továbbá a szituáció és tartam. […] A

létben való elérése jellemezte.

történeti idők belső rendje eltér az idő termé-

Ennek a jövőképnek a jelenbe való áthelye-

szetileg adott ritmusától52. Koselleck megfo-

zése történik a felvilágosodás idején, és a ta-

galmazza azt a tézist, mely szerint „a tapasz-

pasztalati tér és a várakozási horizont addig

talat és a várakozás kategóriái alkalmasak a

statikus, loop-szerűen ismétlődő képlete a

történeti idő tematizálására, mivel egymásba 52

32

Uo. 151.

2014. május

53 54

Uo. 406. Uo. 408.

weberi „varázstalanított” világban lineárissá,

igazolása érdekében minden tapasztalatot

folyamatszerűvé válik. Heller Ágnes így fogal-

átrendezni, a kihívás a jövő azonnali jelenné

maz erről: „Max Weber: A tudomány mint hi-

váltása lett. A tudomány és a technika a ha-

vatás című briliáns előadásában azt írja, hogy

ladást tapasztalat és várakozás időben előre-

aki az élet értelmére kérdez, ne forduljon a

haladó különbségeként stabilizálta. A haladás

tudományhoz, mert erre a kérdésre a tudo-

az első olyan történeti fogalom, mely a tapasz-

mánytól választ nem fog kapni. Minél többet

talás és várakozás időbeli különbségét egyet-

tudok, annál inkább tudom, hogy mennyivel

len fogalomba öntötte. A régi és az új összeüt-

többet nem tudok. A tudomány sziszifuszi

közése, a „múltat végképp eltöröljük/felülírjuk”

küzdelmet ígér csak: a tudós munkáját elvé-

igéje a tapasztalás és a várakozás gyorsuló

gezetlenül hagyva kell, hogy meghaljon. A tu-

ütemben növekedő időbeli különbségének át-

domány szellemének centruma a végtelen ha-

hidalását – mely áthidalás teszi lehetővé, hogy

ladás gondolata, s így az egész, a teljesség,

élni és cselekedni lehessen a mindennapokban

az abszolút elérhetetlen a tudomány horizont-

– az egyén számára egyre nehezebbé teszi, és

ján belül. Weber azt javasolja nekünk, hogy

politikai cselekvésre készteti.

ha az élet értelmére kérdezünk, forduljunk a

A

valláshoz és a művészethez, ne a tudomány-

nek az olyan eszmerendszerek, mint a

hoz. Azt a tudásszomjat, amit a tudomány

republikanizmus, a liberalizmus, a fasizmus,

nem elégít ki, amott talán kielégíthetjük.”55

a kommunizmus és a szocializmus. A haladás

A modern korban a várakozás és tapasztalat

nagy humanista narratívája, mely a jövővel

közötti feszültség megnövekedett, ami a fo-

szembeni elvárásnak rendelte alá a történel-

galmak határainak szétválását eredményez-

mi tapasztalást, a múltban csupán megszün-

te. Szabály lett a haladás várakozásának

tetendő, leküzdendő, akadályt látott, melyet

H eller Á gnes: Elmélkedések a hiszékenységről. Magyar Tudomány, 1997/8. Online hozzáférhetősége: http://www.kfki.hu/chemonet/hun/teazo/hisz/heller. html Utolsó ellenőrzés dátuma: 2014. február 6. 55

33

2014. május

haladásfogalom

mellett

jelentkez-

mindenképpen hozzá kell igazítani a várakozási horizont jobb, tökéletesebb, „fejlettebb”

képéhez, mára összeomlott. A természeti

konvertálásának

erőforrások „tudományos” kizsigerelése, az

erőltetésére – mint azt a különféle hatalmi

ökokatasztrófa kezdetének észlelése átgon-

struktúrák teszik kivétel nélkül –, hanem a

dolásra készteti várakozási horizontunkat. A

tapasztalati térnek a várakozási horizont

nulla növekedés eszményének kudarca után

mérsékeltebb megfogalmazásával történő

a fenntartható fejlődésnek a jelmondat fogal-

közelítésére alapoz a heterogén, de a múltat

mazódott meg, azonban a gazdasági, társa-

átgondolni, nem eltörölni vagy visszahozni kí-

dalmi struktúrák átalakítása, a modernitás

vánó Occupy-mozgalom. Így fogalmaz egyik

eszmeiségétől átitatott fogyasztói tömegek

aktivistájuk: „megkérdezzük a művészeket,

szemléletmódjának megváltozása nélkül ez

hogy a deriváció mikor váltotta föl az imagi-

nem lehetséges. A posztmodern moderni-

nációt, a cinizmus a szenvedélyt, az értelem

tás-kritikája ellenére továbbélteti annak szel-

nélküli repetíció az autentikus hangot.”56

lemiségét, intézményi szisztémáját. A XXI.

Ez a múlt-újragondolás számomra az ata-

század eleji globális gazdasági és szellemi

vizmus fogalom általam használt olyan ki-

válság közepette a hivatalos politikai jelmon-

terjesztett értelmezésével rokon, melynek

datok a válság leküzdése után a további nö-

köze a konzervativizmus bármely vonulatá-

vekedés programját ígérik.

hoz egyáltalán nincsen.

Olyan szubverzív alternatívák merülnek fel,

Idekívánkozik egy művészeti párhuzam, Er-

melyek a meglévő és nálunk hagyományos-

dély Miklós Extrapolációs gyakorlatok57 című

nak számító etatista intézményrendszer lebontásában, a történelmi múlt tanulságait radikálisan újragondolva a részvételi demokráciára épülő önszerveződésekben látják a túlélés lehetőségét. Nem a jövő jelenné

34

2014. május

kimerült

potenciáljának

http://occupycyberspace.wordpress.com/2011/11/13/ what-is-the-occupy-movement/ Eredetiben: „Occupy is about (…) asking the artist when did derivation replace imagination, cynicism replace passion and mindless pepetition replace authentic voice.” 57 Erdély Miklós: Extrapolációs gyakorlatok. 1971. Sokszorosítva Erdély Miklós: Beszélgetések a világok sokaságáról c. filmszinopszisa mellékleteként. Balázs Béla Stúdió forgatókönyvek, 1982. március, I. kötet, 74. 56

munkájának első kitétele: „Kíséreld meg fel-

A történeti múlthoz való viszonyulásunkat és

mérni korod ostobaságát olymódon, hogy

döntéseinket alapvetően meghatározza, hogy

a pillanatnyi általános szemléleti szinten el-

mit várunk el a jövőtől, milyen jövőhorizont le-

képzelsz valamilyen jövőt: elképzelésed úgy

beg szemünk előtt, erre a különféle múlt- ér-

fog arányulni a megvalósuláshoz, mint a régi

telmezések és jövőképek egymással korreláló

elképzelések a megvalósult jelenhez. Ez az

volta ad példát napjainkban. Ez a „jövővel való

arány a mindenkori korlátoltságot híven mutat-

terheltség” határozza meg a művészeti alko-

ja. A jelenre vonatkoztatva próbáld átérezni.”58

tások kanonizációját is, azt a demarkációt,

Erdély az Extrapolációs gyakorlatok koncep-

mely a művészet és nem művészetnek tartott

cióját használja Böröcz András és Roskó Gá-

produktumok, illetve a tudományos és áltudo-

bor 1985-ös Stúdió Galériabeli kiállításához

mányos elméletek között között próbál meg

készült katalógus-füzetben. Itt úgy elemzi a

határvonalat húzni visszamenőleg is.

két alkotó munkáit, mint „két középkorú mű-

Lakatos szerint a demarkáció a tudomány és

vész fiatalkori képeit”, akik „egy létező jövőből

a nemtudomány között kizárólag utólag le-

visszaszámlált jelen szerint” munkálkodnak.59

hetséges. Lakatos a tudomány történetének

Erdély ezt a képletet állítja fel: Régi elképzelés = A Megvalósult jelen = B Mostani elképzelés a jövőről = C Megvalósult jövő = X. A:B = C:X és BC:A = X. A további pontok így hangzanak: „2. Képzeld el, milyen lesz a művészet 60 év múlva, elképzelésedet korrigáld a ma már nyilvánvaló tévedések mértéke szerint és dolgozz úgy. 3. Valamely kor szemléleti szintje kötelező stílusában manifesztálódik. A stílus a gondolkodásmód szerkezetét tükrözi. A korok stílus által tévednek. 4. Egyik kor sem képes stílusán felülemelkedni. A szemlélet megkövesült szerkezete miatt bizonyos felfedezések sokáig megemészthetetlenek maradnak és képtelenek szervesen beépülni az általános gondolkodásba. 5. A stílust döntően a művészetek alakítják. A művészek azonban nem képesek a szemléleti ideiglenesség állapotát elviselni és ezért az egyre gyorsabban változó stílusok mindegyikét is mint véglegeset művelik. 6. Az emberek koruk bódulatában pillanatnyi szemléletüket az egész világegyetemre kivetítik.” 59 „[A] jelenre tekints úgy, mint egy meghaladott múltra... lám valaha, milyen lehetetlen ügyein voltak!” Erdély Miklós: Művészeti írások. Szerkesztette: Peternák Miklós. Budapest, Képzőművészeti Kiadó, 1991. 116. 58

35

2014. május

keretén belül keres olyan kutatási módszert, amely az egész tudomány sikerére vonatkoztathatóan legjobban képes leírni a tudomány történetét, ez a tudomány „belső története”. Ez a racionális rekonstrukció. Ami ennek a belső történetnek a keretében kifejthető, azt racionálisnak tartja, ami ezen kívül, a „külső történetbe” illeszthető, azaz a belső történet révén nem értelmezhető, az irracionális. Lakatos látja, hogy mint minden emberi tevékenység, úgy a tudomány sem lehet tisztán

racionális, azonban a visszatekintő történeti

képi valósághűség kiteljesítése a művészet

rekonstrukció racionalitását – ha az relatív is –

célja és a művek, azaz a képek igazságtar-

hirdeti: „a racionális rekonstrukciók örökké az

talma alapján ítélhető meg.

anomáliák tengerében fognak úszni. Az anomá-

A popperi feltételezés és falszifikáció mo-

liákat vagy valamilyen jobb racionális rekonst-

dellje nála a „séma és kiigazítás” kategóriái

rukciónak kell majd megmagyaráznia, vagy pe-

lesznek. „A művész nem a megfigyelésekből,

dig valamilyen „külső” empirikus elméletnek.”60

hanem sematikus formában meglévő, felté-

A Lakatos által javasolt utólagos és folyama-

telezett elképzelésekből indul ki. A séma azt

tos megítélés, reflexív racionális rekonstruk-

az elsődleges laza kategóriát jelenti, mely

ció a művészettörténet vagy még inkább a

fokozatosan szűkül, hogy végül idomuljon a

kortárs tudományként fontossá lett képtudo-

reprodukálandó formához. A művész vizuális

mány és az ikonológia Aby Warburgra, Erwin

információk hozzáadásával addig igazítja ezt

Panofskyra és Ernst H. Gombrichra támasz-

a sémát, amíg a kép nem hasonlít közelebb-

kodó és kutatási programjukat újragondoló

ről a megfigyelt valósághoz. Az ábrázolás

J.W.T. Mitchell picture theory-jának és James

folyamata minden szinten e tevékenység se-

Elkins image studies-ének módszerét idézi.

gítségével halad előre, ezt nevezi Gombrich

A tudományos felfedezés popperi logikáját a

az „alkotás és hozzáillesztés” ritmusának. A

művészettörténetre is alkalmazó Gombrich

popperi elmélet szerint leírva, a vizuális mű-

Művészet és illúzió című könyve szerint61 a

vészetek története

valóságot megragadni kívánó művészet a ta-

próbálkozásokkal indul; majd a valóságáb-

pasztalati tudomány mintájára fejlődik. Nála a

rázolás problémájára

képi ábrázolás technikájának tökéletesítése, a

megoldások a korrekció, és a hibakiküszöbö-

L akatos Imre: A tudomány története és annak racionális rekonstrukciója. In: Miklós Tamás (szerk.): Lakatos Imre tudományfilozófiai írásai. Budapest, Atlantisz, 1997. 65–128. 61 Gombrich, Ernst Hans: Művészet és illúzió. A képi ábrázolás pszichológiája. Idézett kiadás. 60

36

2014. május

vázlatos és kísérletező

adott nem kielégítő

lés bíráló, visszacsatolásos folyamata révén módosulnak és átalakulnak. [...] Gombrich szerint a művészet mimetikus feltételezések

által halad előre. A feltételezés aztán kritiká-

nem a művészettörténet tükrében a percep-

nak lesz kitéve, hogy megállapíthassuk, vajon

cióval foglalkozik, a képi illúzió fejlődése

olyan-e vagy sem, mint a való világ.”62

adja a művészet históriáját.

Suzi Gablik, aki Popper könyvcímét (A tudo-

A hagyományos művészetfogalom megkér-

mányos kutatás logikája) parafrazeáló szöve-

dőjelezésével, Duchamp ready-made-jeivel,

gében Gombrich felfogását kritizálja és kifejti,

az absztrakt művek megjelenésével, Yves

hogy annak művészetfejlődési modellje a XX.

Klein üres kiállítótermével vagy Moholy-Nagy

század művészetére már nem alkalmazha-

telefonon levezényelt festmény-kivitelezteté-

tó: „a művészi technika tantétele mint a mű-

seivel ez az alkotásról alkotott felfogás szük-

vészeti ismeretek episztemológiai modellje

ségszerűen összeomlott. A művészi kutatása

[…] egészen egyszerűen nem mutat túl a XIX.

homlokterébe maga a művészet került. Suzi

századon.63 Kifejti, hogy Gombrich művészet-

Gablik a korábbi zárt és interpolált rendszer

fogalma még a reneszánsz ideálját, a Vasari

helyett, melynek végpontja, célja a természet

által megalkotott egymásra épülő és halmo-

tökéletes visszaadása, inkább Thomas Kuhn

zódó felfedezések és találmányok halmozó-

téziseiben látja a XX. századra is alkalmazha-

dását írja le.

tó művészettörténeti módszert. Míg Gombrich

Gombrichhal kapcsolatban Gablik egy lé-

elmélete csak a normál szakaszokra érvé-

nyeges szempontot nem vesz figyelembe:

nyes, a forradalmi tudomány mintájára a pa-

Gombrich nem a művészetet értelmezi, ha-

radigmaváltások a stílusok egymást követő

Gablik, Suzi: A művészi felfedezés logikájáról: a művészet mint mimetikus feltételezés. Fordította: Pálinkás Katalin. Enigma, 1998 (V. évfolyam), 16. szám. 69–78. 70. 63 Uo. 72. 62

37

2014. május

sorozatában érhetők tetten az avantgárd mozgalmak alkotásaiban, melyekben más

és más célkitűzésként fogalmazódik meg a

Gablik hivatkozik Riegl felfogására: „a primi-

művészet lényege és célja.

tív művészet nem-naturalista jellege nem a

Bár Kuhn maga úgy gondolta, hogy a tudo-

mesterségbeli tudás hiányának következmé-

mány és a művészet már csak azért is össze-

nye, hanem eltérő intencióknak és világnézet-

mérhetetlen, mivel a művészet nem rombolja le

nek a kifejeződése: olyan módozatoknak ad

saját múltját egy-egy paradigmaváltáskor, mi-

hangot, amelyek egy másfajta világhoz való

ként az szerinte a tudomány esetében történik:

viszonyról tanúskodnak, és az ember lelki

„a régi megcáfolt teóriák egyszerűen eltűnnek

attitűdjének megváltozására utalnak. Riegl

a kortárs tudósok mindennapi praxisából, s leg-

szerint értelmetlen dolog naturalista és nem

feljebb csak a tudománytörténészek maroknyi

naturalista stílusokról beszélni, mert a termé-

csapatának körében tartanak számot érdeklő-

szethez közeledés, vagy tőle távolodás nem

désre. Amíg a művészetben egy festői problé-

lehet vita tárgya, hanem csak az egyik vagy

ma régebbi megoldása megőrzi aktualitását és

másik természetfelfogás elfogadása.”65

referenciaként hat, addig a tudományban téves

Riegl relativista művészettörténetét tartja hi-

elméletekre nem szokás hivatkozni.”64

vatkozási alapnak Feyerabend olvasata, mely

A tudomány praxisa ennek ellenére gyakran

szerint például a matematikai és kozmológi-

visszanyúl „elfelejtett”, kidobott elméletek-

ai elméleteket a maguk teljességében, saját

hez, melyek új kontextusban újraértelmezve

rendszerük szerinti ellentmondás-mentessé-

gyümölcsöző lehet.

gükben szemlélhetünk, nem versengést, ha-

Hornyik Sándor: Avantgárd tudomány? A modern természettudományos világkép recepciója Gyarmathy Tihamér, Csiki Tibor és Erdély Miklós munkásságában. Budapest, Akadémia Kiadó, 2008. 19.

64

38

2014. május

nem az elméletek pluralizmusát hirdetve, ahol 65

Gablik, Suzi: i. m. 73.

az elméleti konstrukciók nem a racionalitás, hanem saját belső törvényeik, teljességük szerint vethetők össze. Ezzel Kuhn inkommerzurabilitás tételét tagadja, de Hornyik helyesen látja, hogy Rieglre nem alkalmazza (és észrevehetjük, hogy Feyerabend saját magára sem) a törté-

Július Gyula a Budapesti Kommunikációs

neti kontextus általi meghatározottság általa

és Üzleti Főiskola docense, a Tervezőgrafika

is alkalmazott tudományszociológiai tételét;

alap- és mesterképzési szakok szakmai

azt, hogy az ő saját és „Riegl teóriája is egy-

vezetője.

ként az adott kor és meghatározott miliő terméke”66. Valójában az elméletek összemér-

Jelen publikáció a „VIADUKT – Vizuális anya-

hetetlenek, ám komplementerek lehetnek,

nyelvünk, a digitális technológiák és az új

miként a fény természete két egymásnak

média hatásai a kreatív iparágakra és a tár-

ellentmondó tulajdonsága, a korpuszkuláris

sadalomra” című, TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-

és hullámszerű jellegnek és értelmezésnek

2012-0050 azonosítószámú pályázat kereté-

egyaránt eleget tesz.67

ben végzett kutatás eredménye. A támoga-

Hornyik Sándor: i. m. 21. Niels Bohr komplementaritás-elve szerint e tulajdonságok kiegészítik egymást.

tás forrása az Új Széchenyi Terv Tudomány-

66

67

39

2014. május

Innováció alprogramja.

Források jegyzéke

40

Bätschmann, Oskar: Bevezetés a művészettör-

Gablik, Suzi: A művészi felfedezés logikájáról:

téneti hermeneutikába. Képek elemzése. For-

a művészet mint mimetikus feltételezés. For-

dította: Bacsó Béla – Rényi András. Budapest,

dította: Pálinkás K atalin. Enigma, 1998 (V. év-

Corvina Kiadó, 1998.

folyam), 16. szám. 69–78. 70.

Bätschmann, Oskar: Útmutatás az interpretá-

Gombrich, Ernst Hans: Művészet és illúzió.

cióhoz: művészettörténeti hermeneutika. On-

A képi ábrázolás pszichológiája. Fordította:

line hozzáférhetősége: http://arthist.elte.hu/

Szabó Árpád. Budapest, Gondolat, 1972.

TAMOP_412/1_1_einfuehrung.html Utolsó el-

Heller Ágnes: Elmélkedések a hiszékenységről.

lenőrzés dátuma: 2014. február 6.

Magyar Tudomány, 1997/8. Online hozzáfér-

Erdély

gyakorlatok.

hetősége: http://www.kfki.hu/chemonet/hun/

1971. Sokszorosítva Erdély Miklós: Beszélge-

teazo/hisz/heller.html Utolsó ellenőrzés dátu-

tések a világok sokaságáról c. filmszinopszisa

ma: 2014. február 6.

mellékleteként. Balázs Béla Stúdió forgató-

Hornyik Sándor: Avantgárd tudomány? A modern ter-

könyvek, 1982. március, I. kötet.

mészettudományos világkép recepciója Gyarmathy

Erdély M iklós: Művészeti írások. Szerkesz-

Tihamér, Csiki Tibor és Erdély Miklós munkásságá-

tette: Peternák M iklós. Budapest, Képzőmű-

ban. Budapest, Akadémia Kiadó, 2008.

vészeti Kiadó, 1991.

Hronszky Imre: Kuhn a tudományos újdonságról

Fehér Márta: Thomas Kuhn tudományfilozófi-

és a tudományos kreativitásról. Magyar Filozófiai

ai „paradigmája”. In: Kuhn, Thomas: A tudomá-

Szemle, 2000 / 4. Online hozzáférhetősége: http://

nyos forradalmak szerkezete. Fordította: Bíró

epa.oszk.hu/00100/00186/00007/hrons0046.

Dániel. Budapest, Osiris, 2002. 233–250.

html Utolsó ellenőrzés dátuma: 2014. február 6.

Miklós:

2014. május

Extrapolációs

41

Koselleck, Reinhart: Elmúlt jövő. A történeti idő

L akatos Imre: A falszifikáció és a tudományos

szemantikája. Fordította: Hidas Zoltán. Buda-

kutatási programok. In: Forrai Gábor – Szegedi

pest, Atlantisz, 2003.

Péter (szerk.): Tudományfilozófia: Szöveggyűj-

Kuhn, Thomas: Afterwords. In: Horwich, Paul:

temény. Budapest, Áron Kiadó, 1999. Online

World Changes: Thomas Kuhn and the Nature

hozzáférhetősége: http://nyitottegyetem.phil-

of Science. Cambridge, MIT Press. 1993.

inst.hu/tudfil/ktar/forr_ed/Lakatos.htm Utolsó

Kuhn, Thomas: A tudományos forradalmak

ellenőrzés dátuma: 2014. február 6.

szerkezete. Fordította: Bíró Dániel. Buda-

L akatos Imre: A tudomány története és annak

pest, Osiris, 2002.

racionális rekonstrukciója. In: Miklós Tamás

Kuhn, Thomas: Comment on the Relation of Sci-

(szerk.): Lakatos Imre tudományfilozófiai írá-

ence and Art. In: Kuhn, Thomas: The Essential

sai. Budapest, Atlantisz, 1997. 65–128.

Tension. Chicago, The University of Chicago

L akatos,

Press, 1977. 350.

Methodology

Kuhn, Thomas: Reflections on my critics. In: L a-

Programmes. In: L akatos, Imre – Musgrave,

katos, Imre

Alan (eds.): i. m. 91–196.

– Musgrave, Alan (eds.): Criticism

Imre:

Falsification of

Scientific

and

the

Research

and the Growth of Knowledge. Cambridge,

L aki János: Thomas S. Kuhn: A tudományos

Cambridge University Press, 1970.

forradalmak szerkezete. http://nyitottegyetem.

Kutrovátz Gábor: A racionalitás rekonstrukciója.

phil-inst.hu/tudfil/fedlap/Kuhn2.htm Utolsó el-

Szigorlati dolgozat, ELTE BTK Filozófia szak.

lenőrzés dátuma: 2014. február 26.

1999. Online hozzáférhetősége: http://hps.elte.

Popper, K arl R.: A tudományos kutatás logikája.

hu/~kutrovatz/latyak.html Utolsó ellenőrzés

Fordította: Petri György – Szegedi Péter. Buda-

dátuma: 2014. február 6.

pest, Európa, 1997.

Kutrovátz Gábor: Tudomány-háború. Online hoz-

Rényi András: A testek világlása. Budapest,

záférhetősége: http://hps.elte.hu/kutrovatz/sciwar.

Kijárat Kiadó, 1999.

html Utolsó ellenőrzés dátuma: 2014. február 6.

Rényi A ndrás: Kontúrvázlat, árnyalás nél-

Kutrovátz Gábor – Láng Benedek – Zemplén Gábor:

kül. Előszó a válogatáshoz. In.: Rényi A nd -

A tudomány határai. Budapest, Typotext Kft., 2008.

rás

2014. május

(szerk.) : A „Michelangelo”-paradigma

a

művészettörténetben:

stílustörténet,

ikonológia, hermeneutika. Enigma, 2002

Index,

(IX. évfolyam), 33. szám.

atlepheto_a_fenysebesseg/, 2011. 09. 23. Utol-

Riegl, Alois: A képzőművészetek történeti gram-

só ellenőrzés dátuma: 2014. február 26.

matikája. In.: Rényi András (szerk.): i. m. 19–37.

Tanner, Jeremy: Karl Mannheim and Alois

Riegl, Alois: Die Spätrömische Kunstindustrie

Riegl: From Art History to the Sociology of

nach

Culture. In: Arnold, Dana (Ed.): Art History:

der

Funden

in

Österreich-Ungarn.

http://index.hu/tudomany/2011/09/23/

Vienna, K. K. Hof- und Staatsdrückerei, 1901

Contemporary

Riegl, Alois: Későrómai iparművészet. Fordí-

Chichester, Wiley-Blackwell, 2010. 99–128.

totta: R ajnai L ászló. Budapest, Corvina, 1989.

Újlaky Gabriella: A realizmus kérdése Polányi

Rorty, Richard: Thomas Kuhn, rocks, and the

Mihály tudományfilozófiájában. Polanyiana

laws of physics. Common Knowledge, Spring

1993 / 3. kötet / 3. szám, 86–106. Online elér-

1997 (6). 6. 6–16.

hetősége: http://chemonet.hu/polanyi/9303/

Rorty, Richard: Thomas Kuhn, a kövek és a

realizm1.html Utolsó ellenőrzés dátuma: 2014.

fizika törvényei. Fordította.: Babarczy Eszter.

február 6.

Online

http://hps.elte.

Wood, Christopher S.: The Vienna School

hu/~gk/Sokal/Sokal/Magyarul/rorty-on-kuhn-

Reader: Politics and Art Historical Method in

and-sokal.htm Utolsó ellenőrzés dátuma:

the 1930s. New York, MIT Press, 2000. 94–95.

2014. február 6.

http://occupycyberspace.wordpress.

Sághy Miklós: A film mediális üzenetének né-

com/2011/11/13/what-is-the-occupy-

hány sajátossága. Apertúra, 2007. tél. Online

movement/

hozzáférhetősége:

elérhetősége: http://apertura.hu/2007/tel/saghy Utolsó ellenőrzés dátuma: 2014. február 6.

42

Stöckert Gábor: Átléphető a fénysebesség?

2014. május

Perspectives

on

Method.