MTA ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI BIZOTTSÁGA SZENT ISTVÁN EGYETEM ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA

MTA ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI BIZOTTSÁGA SZENT ISTVÁN EGYETEM ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK ÉLETTAN, BIOKÉMIA, KÓRÉLETTAN, MORFOLÓGIA ELŐSZÓ Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága, a hagyományoknak megfelelően, az Állatorvostudományi Doktori Iskolával közösen ebben az évben is megtartja az elmúlt év(ek)ben elért kutatási eredmények bemutatására szolgáló akadémiai beszámoló üléseket a mellékelt beosztás szerint. Az előadások időtartama általában 10 perc, amelyet az üléselnökök által szükségesnek ítélt idejű vita követhet. A szekcióelnökök által sorrendbe szedett előadások összefoglalóit írásos formában is közre adtuk, kérem azonban az előadókat, hogy az üléseken, minthogy az írott szöveg nem feltétlenül jutott el mindenkihez, eredményeiket magyarázatokkal, képekkel, táblázatokkal stb. kiegészítve szóban is ismertessék. Kérem a résztvevőket és az üléselnököket is, hogy a vitában aktívan vegyenek részt, ezáltal is segítve a beszámolók sikerét. A titkárokat ezenfelül arra is kérem, hogy a szekcióülésről február végéig készítsenek és juttassanak el hozzám egy tömör tájékoztatót a Magyar Állatorvosok Lapja számára, úgy megfogalmazva, hogy az ott elhangzottak az üléseken részt nem vett és az adott kérdésben nem specialista olvasó számára is érthetők legyenek és tartalmazzák az elhangzottak legfontosabb adatait. A szekció ülések anyagait az MGSZH, Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság rendezte füzetekbe, nyomtatta ki és küldte meg az egyes intézeteknek, illetve személyeknek. Kérem az intézetek vezetőit, hogy az elektronikus úton megküldött anyagból a nekik kellő példányszámban másoljanak és azokat juttassák el munkatársaikhoz, gondolva nyugdíjasaikra is. Kérem, hogy munkatársaikat biztassák az üléseken való részvételre. Végül előre is köszönöm az előadók, a bizottsági elnökök, titkárok, bizottsági tagok és az összefoglaló füzeteket előállítók munkáját. Budapest, 2008. január 7. Üdvözlettel, Dr. Varga János Az MTA Áo. Biz. elnöke

Az akadémiai beszámolók 2008. évi beosztása és szekcióbizottságai A szekció A szekcióülés A szekcióülés Társelnökök megnevezése ideje helye Élettan, biokémia, I.21. hétfő, Élettan tanterem Dr. Frenyó V. László kórélettan, morfológia 8.30-tól Dr. Gaál Tibor Dr. Hornung Erzsébet Dr. Sótonyi Péter Dr. Veresegyházy Tamás Élelmiszerhigiénia I. 21. Hétfő, Továbbképzés tanterem Dr. Laczay Péter 13.00 -tól Dr. Sas Barnabás

Titkár Dr. Bartha Tibor

Bizottsági tagok Dr. Halasy Katalin Dr. Kutas Ferenc Dr. Vajdovits Péter

Dr. Székely Körmöczy Péter

Dr. Bíró Géza Dr. Lombai György Dr. Szita Géza Dr. Drén Csaba Dr. Pálfi Vilmos Dr. Rusvai Miklós Dr. Tekes Lajos Dr. Hajtós István Dr. Magyar Tibor Dr. Tóth István

Virológia, immunológia

I.22. kedd, 8.30-tól

Élettan tanterem

Dr. Harrach Balázs Dr. Soós Tibor

Dr. Benkő Mária

Bakteriológia, immunológia

I.22. kedd, 8.30-tól

Továbbképzés tanterem

Dr. Bernáth Sándor Dr. Fodor László Dr. Nagy Béla Dr. Stipkovits László

Dr. Jánosi Szilárd

A bluetongue Európában, I.22. kedd, hazai helyzet, teendők 14.00-tól

Élettan tanterem (plenáris ülés)

Dr. Mészáros János

A nyugat-nílusi láz Európában, hazai helyzet Állathigiénia, I.23. szerda, állattenyésztés, genetika, 8.30-tól takarmányozástan

Élettani előadó

Dr. Brydl Endre Dr. Szabó József

Dr. Jakab László

Dr. Rafai Pál Dr. Fekete Sándor Dr. Zöldág László Dr. Békési László Dr. Csaba György Dr. Farkas Róbert Dr. Varga István Dr. Sályi Gábor Dr. Sas Barnabás Dr. Semjén Gábor Dr. Zöldág László Dr. Várnagy László

Parazitológia, halkórtan

I.23. szerda, 13. 00-tól

Továbbképzés tanterem

Dr. Kassai Tibor Dr. Molnár Kálmán

Dr. Baska Ferenc

Klinikumok, gyógyszertan, toxikológia

I.24. csütörtök, 8.30-tól

Belgyógyászat tanterem

Dr. Gálfi Péter Dr. Szenczi Ottó Dr. Vörös Károly

Dr. Sterczer Ágnes Dr. Németh Tibor

MEGHÍVÓ Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága és az Állatorvos-tudományi Kar Doktori Iskolája 2008. január 22.-án (kedden) 14 órai kezdettel az élettan tanteremben (1078 Budapest, István utca 2.) az akadémiai beszámolók keretében szakülést tart, amelyre ezúton tisztelettel meghívom. A szakülés programja: Üléselnök: Dr. Mészáros János Dr. Pálfi Vilmos, MGSZH Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság: A bluetongue Európában, jelenlegi helyzet, hazai teendők Dr. Bakonyi Tamás, SZIE, ÁOTK, Mikrobiológia és Járványtan tanszék: A nyugat-nílusi láz Európában, a hazai helyzet. Vita. Üdvözlettel, Dr. Varga János Az MTA Áo. Biz. elnöke

ÉLETTAN, BIOKÉMIA, KÓRÉLETTAN, MORFOLÓGIA A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSAINAK VIZSGÁLATA HOSSZÚTÁVÚ MADÁRGYŰRŰZÉSI ADATSOROK ELEMZÉSÉVEL.............................................................................................................................1 Kovács Szilvia PhD hallgató1, Harnos Andrea Habil. PhD1,2, Csörgő Tibor Dr. Univ. 3, Nagy Krisztina PhD hallgató2, Kiss Andrea alk. zoológus hallgató1, Fehérvári Péter alk. zoológus hallgató1, Reiczigel Jenő Habil. PhD1,2 A KÉK VÉRCSE (FALCO VESPERTINUS) ÉLŐHELYVÁLASZTÁSÁNAK VIZSGÁLATA KÜLÖNBÖZŐ TÉRBELI SKÁLÁKON...........................................................................................................................................2 Fehérvári Péter alkalmazott zoológus hallgató1,4, Neidert Dóra PhD hallgató3, Solt Szabolcs4, Palatitz Péter4, Kotymán László Tájegység vezető5, Harnos Andrea Habil. PhD 1,2 SZÁRAZFÖLDI CSIGÁK SOKFÉLESÉGE AZ AGGTELEKI-KARSZT TÖBREIBEN.....................................3 Kemencei Zita, PhD hallgató, Sólymos Péter, PhD tud. smt., Vilisics Ferenc, tud. smt., Hornung Erzsébet, Dr. Habil. int. vez. egyet. docens FAUNISZTIKAI ADATOK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK (ISOPODA, ONISCIDEA) .....................................................4 Vilisics Ferenc tud. smts, Sólymos Péter PhD tud. smt, Hornung Erzsébet CSc, Habil, egy. docens A CORBICULA FLUMINEA INVAZÍV KAGYLÓFAJ TÉR-IDŐBELI ÉS BIOMASSZA DINAMIKÁJA A MAGYAR DUNA-SZAKASZON...........................................................................................................................5 Bódis Erika1,2 PhD hallgató, Hornung Erzsébet2, a biol. tud. kanditátusa NEURONÁLIS (CART) ÉS GLIÁLIS (GFAP) MARKEREK DENZITÁSÁNAK TÁPLÁLÉKMEGVONÁS OKOZTA VÁLTOZÁSAI HÍM PATKÁNYOK LATERALIS SEPTUMÁBAN..................................................6 Halasy Katalin, az MTA Doktora, Janzsó Gergely, PhD hallgató, Lendvai Zsuzsanna, V. éves zoológus, Szőke Balázs, V. éves zoológus AZ NTPDÁZ3 KÖZPONTI IDEGRENDSZERI LOKALIZÁCIÓJÁNAK ULTRASTRUKTÚRÁLIS JELLEMZÉSE KIFEJLETT PATKÁNYOK AGYÁBAN......................................................................................7 Győrffy Andrea1, PhD-hallgató, Zsarnovszky Attila1, PhD, Bartha Tibor1, az áo.tud.doktora, Terence Kirley 2, PhD, Scott Michael Belcher2, PhD, Hazai Diána3, PhD, Sótonyi Péter3, PhD, Frenyó V. László1, PhD PRIMER IDEGSEJT-TENYÉSZET LÉTREHOZÁSA ÉS TESZTELÉSE ÖSZTROGÉN- ÉS PAJZSMIRIGY HORMONOK RECEPTOR-INTERAKCIÓINAK ÉS KERESZT-AKTIVÁLÁSÁNAK VIZSGÁLATÁRA......8 Somogyi Virág, Zsarnovszky Attila, PhD, Győrffy Andrea, Bartha Tibor, az áo. tud. doktora, Frenyó V. László, PhD AZ ENDOMETRIUM APOPTOZISOS SEJTJEINEK ÉS LEUKOCYTÁKNAK AZ ELŐFORDULÁSA INVOLÚCIÓ KORAI IDŐSZAKÁBAN AZ ENERGIAELLÁTÁS FÜGGVÉNYÉBEN.....................................9 Domokos M.1, Ígyártó B.4, Pécsi A.5, Földi J.6, Kulcsár M.2, Huszenicza Gy.2, Neogrády Zs.1, Gálfi P.1,3 AKTIN-SZABÁLYOZÓ FEHÉRJÉK MOLEKULÁRIS ORGANIZÁCIÓJA HIPPOKAMPÁLIS IDEGSEJTEKBEN.................................................................................................................................................10 Rácz Bence, PhD ALFA-DISZTROBREVIN A MELANIN-KONCENTRÁLÓ HORMONT TERMELŐ NEURONOKBAN. ...11 Hazai Diána1, Várkonyi Emese1, Tárnok Krisztián2, Jancsik Veronika1 A PAJZSMIRIGYHORMONOK SZEREPE KÜLÖNBÖZŐ TERMELÉSI PARAMÉTEREKKEL RENDELKEZŐ LÚDHIBRIDEK ANYAGCSERÉJÉNEK SZABÁLYOZÁSÁBAN ........................................12 Horváth Krisztina1 PhD-hallgató, Győrffy Andrea1, PhD-hallgató; Frenyó V. László1, PhD; Bogenfürst Ferenc2; Áprily Szilvia2, PhD-hallgató; Bartha Tibor1, PhD, DSc ANTIOXIDÁNS PARAMÉTEREK VIZSGÁLATA VESEELÉGTELEN KUTYÁKBAN................................13 Pétsch Márta1, Gaál Tibor CSc.1, Ribiczeyné Sz. Piroska1 MELATONIN KEZELÉS HATÁSA A TEJTERMELÉSRE TAVASZI ELLÉSŰ AWASSI ANYÁKBAN .....14 Faigl V.1, Colitti, M.2,Keresztes M.1, Farinacci, M.2, Árnyasi M.4, Kulcsár M.1, Nagy S.4, Cseh S.1, Huszenicza Gy.1

SZIE, ÁOTK, Biomatematika Tanszék1 MTA-BCE „Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz” kutatócsoport2 Ócsai Madárvárta Egyesület3

Élettan, biokémia, kórélettan, morfológia

A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSAINAK VIZSGÁLATA HOSSZÚTÁVÚ MADÁRGYŰRŰZÉSI ADATSOROK ELEMZÉSÉVEL Kovács Szilvia PhD hallgató1, Harnos Andrea Habil. PhD1,2, Csörgő Tibor Dr. Univ. 3, Nagy Krisztina PhD hallgató2, Kiss Andrea alk. zoológus hallgató1, Fehérvári Péter alk. zoológus hallgató1, Reiczigel Jenő Habil. PhD1,2 A biodiverzitás csökkenés a természetes ökoszisztémák fő veszélyeztető tényezőinek egyike. Egyre több bizonyíték van a globális felmelegedés ökoszisztémákra és diverzitásukra gyakorolt hatására. A madarak különösen érzékenyek az időjárás változásaira, a vonulási mintázatokban megfigyelhető eltolódás miatt a vonuló énekesmadár fajok különösen jó indikátorai a klímaváltozásnak. Az Ócsai Tájvédelmi Körzet a Duna-Ipoly Nemzeti Park legdélebbi része. A sajátos környezeti feltételek és az évszázadok óta tartó emberi tevékenység együttesen nagyon mozaikos vegetációt hozott létre, amire változatos állatvilág épül. A területen működő Ócsai Madárvárta Egyesület (ÓME) 23 éves madárgyűrűzési adatsora több mint 155 fajba tartozó közel 275.000 madár, mintegy 90.000 visszafogás standard módszerekkel mért adatait tartalmazza. A befogás időpontja mellett a különféle élőhelytípusokról származó madarak faj, kor, és ivar meghatározásán túl több biometriai adatot is felvesznek (pl. szárnyhossz, szárnyformula, kondíció, testtömeg, vedlés, tollminőség stb.), melyek segítségével ki lehet mutatni a madarak populációdinamikájában és vonulási viselkedésében kialakult hosszútávú változásokat. Az ÓME hosszútávú gyűrűzési adatsorainak elemzésével keressük a megfelelő indikátor fajokat. Az egyes közel rokon fajoknak is teljesen eltérő lehet a vonulási (rezidens, rövidtávú, középtávú, hosszútávú vonuló) és táplálkozási stratégiája, máshol lehet a telelőterületük. Ennek a bonyolult rendszernek a vizsgálatát először típus fajok adatainak elemezésével végezzük, melyek segítségével később általánosíthatunk. Az elemzések alapján számos metodikai probléma felmerült, például, hogy a hiányos adatokból hogyan becsüljük a vonulás időzítését, ezekre sikerült megoldást találnunk. Vizsgáljuk a vonuló fajok vonulás időzítésének, populáció méretének, biometriai paramétereinek változását, illetve az időjárási változókkal való lehetséges összefüggéseket. Eredményeink szerint megfigyelhető a tavaszi és őszi vonulási csúcsok időbeli eltolódása több madárfajnál is. Egy adott madárfaj eltérő populációi jól elkülöníthetőek a szárnyhossz eloszlások alapján. Ez alapján vizsgálható, hogy a tavaszi és őszi átvonuló populációk ugyanazok-e. Csilpcsalpfüzike esetén a populációk megegyeznek, azonban a sisegő füzikénél úgy tűnik, hogy nem (hurokvonulása lehet a fajnak). Csilpcsalpfüzike esetén a szárnyhosszban ivari dimorfizmus tapasztalható. Az ivararányokat a szárnyhossz eloszlásokra illesztett kevert normális eloszlások segítségével tudjuk meghatározni. Ez lehetőséget ad arra, hogy az évek közötti, illetve szezonális ivararányokat vizsgáljuk. Vizsgálataink célja olyan klimatikus és fajspecifikus indikátorok meghatározása, valamint az elemzésük módszertanának kidolgozása, melyekkel a kutatásba bevont fajok klímaváltozásra történő reakciói kimutathatók. SZIE, ÁOTK, Biomatematika Tanszék1 Élettan, biokémia,

1

MTA-BCE „Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz” kutatócsoport2 SZIE, KTI Térképészeti és Térinformatika Tanszék3 Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Kék Vércse Védelmi Munkacsoport4 Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság5

kórélettan, morfológia

A KÉK VÉRCSE (FALCO VESPERTINUS) ÉLŐHELYVÁLASZTÁSÁNAK VIZSGÁLATA KÜLÖNBÖZŐ TÉRBELI SKÁLÁKON Fehérvári Péter alkalmazott zoológus hallgató1,4, Neidert Dóra PhD hallgató3, Solt Szabolcs4, Palatitz Péter4, Kotymán László Tájegység vezető5, Harnos Andrea Habil. PhD 1,2 A fokozottan védett kék vércsék, mint a legtöbb sólyomféle, fészeképítés helyett más fajok által épített fészkeket foglalnak el. Ez a faj, mint a térség egyetlen fakultatív telepes költő ragadozó madara három fészkelési típus közül választhat; 1) vetési varjú (Corvus frugilegus) fészektelepek üres fészkeit foglalja el, 2) az utóbbi időben a természetvédelmi szakemberek által létrehozott mesterséges költőláda telepeken költ 3) szoliter módon (a többi ragadozó madárhoz hasonlóan) üresen álló magányos szarka (Pica pica), vagy dolmányos varjú (Corvus corone cornix) fészkeket használ költésre.Egy adott kék vércse pár költőhely választását tehát a terület minőségén túl, az elérhető fészkelési típus megléte is befolyásolja. Jelen vizsgálat alapvető célja, hogy olyan statisztikai eljárásokat dolgozzon ki melyek segítségével a legjobban becsülhető az élőhely hatása a kék vércse költési valószínűségére. Ez azért sem könnyű feladat, mert túl azon, hogy a térbeli változók gyakran nem elemezhetők hagyományos statisztikai eljárásokkal, a kék vércsék esetében az élőhely minőségén kívül az elérhető fészkelési típus megléte is befolyásolja a költőhely választást. Az élőhely szerepét tehát érdemes több szempontból, több térbeli skálán megvizsgálni. Tájléptékű skálán az összes hazai kék vércse által lakott és nem lakott telep koordinátája köré több koncentrikus kört húztunk (sugár: 500-5000m) egy GIS program segítségével, majd ezekben a körökben egy digitális felszínborítottság térképből (CORINE, 1:50 000) nyertünk olyan élőhelyre vonatkozó adatokat, mint például a körökben található felszíntípusok területe, relatív aránya. Ezeket az adatokat a hagyományosan használt logisztikus regresszió és a térbeli adatokra ritkán használt döntési fa segítségével elemeztük. Egy finomabb felbontású elemzésre adott lehetőséget a kék vércse védelmi LIFE program által 2006-ban és 2007-ben végzett telemetriás vizsgálat, melynek keretében két év alatt összesen 24 rádióadós kék vércse élőhely használatát, vadászati szokásait követték nyomon. A telemetriás adatok statisztikai elemzése szintén kihívást jelent. Legnagyobb gondot az adatok függetlensége jelenti, hiszen az élőhely használat nem csak az elérhetőségen, hanem sok egyéb változón is múlik, mint például az egyedi vadászati stratégia, az egyed tapasztalata, vagy az időjárás. A két skálán végzett elemzések együttes értelmezése lehetőséget kínál az élőhelyválasztás pontosabb megismerésére, hozzájárulva a kék vércsék hatékonyabb védelméhez.

2

SZIE ÁOTK, Biológiai Intézet

Élettan, biokémia, kórélettan, morfológia

SZÁRAZFÖLDI CSIGÁK SOKFÉLESÉGE AZ AGGTELEKI-KARSZT TÖBREIBEN Kemencei Zita, PhD hallgató, Sólymos Péter, PhD tud. smt., Vilisics Ferenc, tud. smt., Hornung Erzsébet, Dr. Habil. int. vez. egyet. docens Kutatásainkat az Aggteleki Nemzeti Park Alsó-hegyi platóján végeztük, 2007 augusztus 16-19. között 16 töbörben. A töbrök mérete 0,5-2 ha között változott. Mindegyik töbörben rétegzett mintavételt alkalmaztunk, hogy vizsgálni tudjuk a mikroélőhelyek (avar, holt fa, élő fa, szikla) hatását a mikro, lokális és tájképi szinten együtt élő csigák fajgazdagságra és fajösszetételére. Töbrönként minden mikroélőhely típus esetén három ismétléssel dolgoztunk, minden ismétlés esetén a minta 1 L térfogatú avarmintából és 5 perces egyelésből tevődött össze. Jelenleg az egyeléses részminták feldolgozottsága teljes, ezért eredményeinket ezek alapján mutatjuk be. Összesen 37 fajt találtunk. A töbrönkénti átlagos fajszám 20,5 volt, és nem mutatott összefüggést a töbör kiterjedésével. A töbörmélységgel szignifikáns pozitív kapcsolatot találtunk. A mikroélőhelyek átlagos töbrönkénti fajszáma az élő fa (7), avar (7,2), holt fa (9,1) és szikla (13,2) irányban emelkedett. Az avar fajgazdagsága az összesítetthez hasonlóan a mélységgel mutatott összefüggést, a többi mikroélőhely fajgazdagsága sem a töbörmérettel, sem a mélységgel nem korrelált. Az élő fa és holt fa minták fajkészlete hasonlított egymásra leginkább, és az avar minták fajkészlete különült el legjobban a többitől.

3

SZIE ÁOTK, Biológiai Intézet

Élettan, biokémia, kórélettan, morfológia

FAUNISZTIKAI ADATOK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK (ISOPODA, ONISCIDEA) Vilisics Ferenc tud. smts, Sólymos Péter PhD tud. smt, Hornung Erzsébet CSc, Habil, egy. docens Jelen munkánk során célunk volt az ország néhány, a vizsgált taxon szempontjából alulreprezentált tájegységének (Őrség, Aggteleki-karszt, Budapest és környéke) faunisztikai kutatása, és ehhez a feltáró munkához kapcsolódóan egy általunk összeállított adatlap tesztelése. A feltárás eredményeként új adatokat nyertünk az egyes fajok elterjedésére, valamint ökológiai igényeire vonatkozóan. Az egyes tájegységek faunájának kvalitatív értékelése eredményeként lehetőségünk volt természetvédelmi, állatföldrajzi értékelésre. 1. Az Őrség – Vendvidék 8 jellegzetes habitat típusának mintavételezése eredményeként 17 ászka fajt tudtunk kimutatni (a magyar fauna közel 30%-a). Ebből 14 natív, míg három kozmopolitaként, ill. urbanofilként minősíthető. A Porcellium recurvatum hazánk egyik legritkább ászkafaja. A fajok összetétele tükrözi a terület többirányú biogeográfiai befolyásoltságát. Így az alpin hatást (Trichoniscus steinboecki), aminek jellemző menedékei a nedves, hűvös patakparti élőhelyek; az illír-balkáni színező elemek (Hyloniscus vividus, Porcellium recurvatum) elterjedésük nyugati határát Ausztriában, észak-keleti határát nálunk érik el; emellett közép-európai, európai és kozmopolita elemek teszik ki a fauna jelentős részét. 2. Az aggteleki karszt vizsgált területén feltárt fauna természetvédelmileg igen értékes, zavarásmentes, természetközeli állapotot jelző fajok együttese. Itt 10 fajt sikerült kimutatni, amik között ritka kárpáti (Trachelipus difficilis), atlanti-alpi (Porcellium conspersum) és endemikus elem (Haplophthalmus hungaricus) található a közép- és kelet európai elemek mellett (Protracheoniscus politus, Lepidoniscus minutus, Orthometopon planum és Trachelipus ratzeburgii). Ugyancsak első ízben sikerült egy tipikus barlanglakó faj felszíni előfordulását bizonyítani (Mesoniscus graniger) hazánkban. Mindez indikálja a terület zavartalanságát, természetvédelmi értékét, és felhívja a figyelmet annak megőrzésére. 3. Saját és irodalmi adatok felhasználásával összegeztük a Budapest ászkafaunájára vonatkozó adatokat. Kimutattuk, hogy az ismert hazai fajoknak (57) körülbelül a fele megtalálható a fővárosi agglomerátum területén. Az utóbbi években bizonyított számos behurcolt faj alapján feltételezzük újabb fajok jövőbeni előkerülését is. Budapest és környékének faunája (35 faj) nagyrészt (43%) egzotikus fajokból tevődik össze. E fajok 70%-a (a teljes fajszám 30%-a) botanikus kertekből került elő. Ezek a különleges biotópok a legtöbb esetben sűrűn beépített városi mátrixba ágyazva találhatók. A gyűjtések során három faunára új fajt is kimutattunk (Agabiformius lentus, Cordioniscus stebbingi, Paraschizidium coeculum). A fajok között a tipikusan szinantróp (pl. Cylisticus convexus, Porcellio scaber, Porcellionides pruinosus) és az öt ismert leggyakoribb (Hyloniscus riparius, Porcellium collicola, Trachelipus rathkii, Protracheoniscus politus, Armadillidium vulgare) mellett szűkebb elterjedésű natív fajok (Haplophthalmus montivagus, Orthometopon planum, Trachelipus nodulosus, T. ratzeburgii) életképes populációinak jelenléte is igazolható. Az alkalmazott adatlap használatával lehetővé vált a fajok metafaunisztikai elemzése: a puszta jelenlét-hiány adatokon felül az élőhelyi karakterisztikák figyelembe vétele és a fajok habitat igényeinek pontosítása, valamint természetességi állapot jelzésének validálása.

4

MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás1 SzIE ÁOTK, Ökológiai Tanszék2

Élettan, biokémia, kórélettan, morfológia

A CORBICULA FLUMINEA INVAZÍV KAGYLÓFAJ TÉR-IDŐBELI ÉS BIOMASSZA DINAMIKÁJA A MAGYAR DUNA-SZAKASZON Bódis Erika1,2 PhD hallgató, Hornung Erzsébet2, a biol. tud. kanditátusa A magyar Duna-szakaszon 4 invazív kagylófaj fordul elő: a Corbicula fluminea, a Corbicula fluminalis, a Dreissena polymorpha polymorpha és a Sinanodonta woodiana, melyek a teljes dunai kagylófauna 16 %-át alkotják. A fajok közül a D. polymorpha polymorpha és a S. woodiana már régóta jelen van a magyar Duna-szakasz vízrendszerében, a Corbicula kagylónem azonban csak 1999 júniusában jelent meg először Magyarországon. Az idegenhonos fajok kompetíciós viszonyba kerülhetnek az őshonos kagylófajokkal, csökkenthetik a populációik denzitását és egyes fajok kihalását is okozhatják. A hazai Dunaszakaszon a C. fluminea és az őshonos Sphaerium rivicola hasonló környezeti feltételeket kedvel. A S. rivicola populációinak száma az utóbbi időben csökken és fennáll a veszély, hogy a S. rivicola akár véglegesen is eltűnik a hazai Duna-szakaszról. A Rajnában a C. fluminea rohamos terjedése a víz felmelegedésével, a vízminőség romlásával, és az 1986-os Sandoz katasztrófa következtében egyes kompetítor fajok eltűnésével állt összefüggésben. A Dunában az elmúlt évtizedek során a víz átlaghőmérsékleténél szintén növekedés figyelhető meg, ami kapcsolatban állhat a termofil C. fluminea gyors elterjedésével. A C. fluminea elterjedési mintázatának feltárása után a faj mennyiségi viszonyainak megismerésére törekedtünk, ezért a faj denzitását, testhosszúság-testtömeg összefüggését és biomasszáját tanulmányoztuk a folyó litorális zónájában. A mintavételek 2005-ben 4 alkalommal (június, augusztus, szeptember, november) történtek 3 különböző mintavételi helyen. A C. fluminea a teljes vizsgált kagylófauna 42,42%-t alkotta. A C. fluminea relatív abundanciája 13,64% és 81,39% között ingadozott, és a legmagasabb értékeket júniusban és szeptemberben érte el. A kagylók a következő paraméterekkel rendelkeztek: testmagasság: min. 0,88 mm, max. 14,52 mm; testhosszúság: min. 0,95 mm, max. 16,24 mm; testtömeg: min. 0,1122 g, max. 1,9274 g. Irodalmi adatokkal összehasonlítva a maximális testhosszúság, testmagasság és testtömeg adatokat, megállapítható, hogy ezek az értékek nagyon alacsonyak, mivel egy kifejlett C. fluminea a 4-5 cm-es testhosszúságot is elérheti. A kagylófaj denzitása 9,6 egyed m-2 és 736 egyed m-2 értékek között változott, a biomassza értékei pedig 2,853 g m-2 és 166,9 g m-2 között alakultak. A biomassza változása követte a denzitás változását, mindkettő a legmagasabb Kismarosnál volt novemberben. A denzitás és biomassza értékek 1 m2 felületű és 5 cm vastagságú alzatrétegre vonatkoznak. A testhosszúság-gyakoriság elemzések alapján tisztán látható, hogy a C. fluminea jól elhatárolt szaporodási időszaka júniusra és novemberre tehető, ami összefüggésben áll több külföldi folyóvízben végzett vizsgálat eredményeivel.

5

SZIE ÁOTK, Anatómiai és Szövettani Tanszék

Élettan

NEURONÁLIS (CART) ÉS GLIÁLIS (GFAP) MARKEREK DENZITÁSÁNAK TÁPLÁLÉKMEGVONÁS OKOZTA VÁLTOZÁSAI HÍM PATKÁNYOK LATERALIS SEPTUMÁBAN Halasy Katalin, az MTA Doktora, Janzsó Gergely, PhD hallgató, Lendvai Zsuzsanna, V. éves zoológus, Szőke Balázs, V. éves zoológus Az előző évi akadémiai beszámolók alkalmával ismertettük a CART (cocaine- and amphetamine regulated transcript) peptid denzitásbeli megoszlását ad libitum táplált hím patkányok lateralis septumának (LS) rostrocaudalis tengelye mentén. Jelen munka során a neuronális CART peptid immuncytokémiailag detektálható denzitásbeli változásait vizsgáltuk hím patkányok (n=12) lateralis septumában (LS) egy hetes részleges (40 %) táplálékmegvonás hatására. Mivel a gliális elemek is fontos szerepet játszanak az idegszövet plasztikus változásaiban, kísérleteinket kiegészítettük az asztroglia marker GFAP (glial fibrillary acidic protein) denzitásában tapasztalható változások nyomon követésével is. A kísérleti periódus végén az állatokat 4 % pufferelt paraformaldehid oldattal transzcardialisan perfundáltuk, az agy megfelelő területéről 60 µm vibratome sorozatmetszeteket készítettünk és ezeket a free-floating technika segítségével inkubáltuk. A pre-embedding GFAP és CART immunreakció után a véglegesített fénymikroszkópos metszetekről Olympus mikroszkópban digitalizált felvételeket készítettünk, majd 250x250 pixeles reprezentatív területeken 3 személy egymástól függetlenül computeres denzitometriás (Scion Image, NIH) méréseket végzett. Az átlagolt adatokat a Kaleidagraph program (Synergy Software) segítségével statisztikailag elemeztük és grafikusan ábrázoltuk. Egy hetes részleges éhezés hatására az erősen anorexigén CART peptid denzitása jelentősen lecsökkent a LS teljes rostrocaudalis tengelye mentén. Ezzel párhuzamosan a GFAP esetében szignifikáns mértékű denzitásbeli növekedést tapasztaltunk. Eredményeink szerint a LS peptiderg neuronális elemeinek éhezés által kiváltott plasztikus változásait a gliális elemek ellentétes előjelű változásai is kísérik. Valószínűsíthető, hogy e változások mögött az idegszövetben éhezés hatására bekövetkező plasztikus változások – pl. egyes szinapszisok időleges „lezárása” glia nyúlványok által, az idegelemek zsugorodásának kompenzálása a gliális elemek nagyobb kiterjedése révén, stb. – állhatnak.

A munkát az OTKA T 43170 és TS 049756 számú pályázat támogatta. A monoclonalis egér anti-CART antitestet Dr. J.T. Clausentől (Novo Nordisk A/S Bagdverd, Dánia) kaptuk. A Scion Image programhoz Dr. Szalay Ferenc készített macro-t.

6

SzIE ÁOTK, Élettani és Biokémiai Tanszék1, University of Cincinnati College of Medicine, Dept. of Pharmacology and Cell Biophysics2, SzIE ÁOTK, Anatómiai és Szövettani Tanszék3

Élettan, biokémia, kórélettan

AZ NTPDÁZ3 KÖZPONTI IDEGRENDSZERI LOKALIZÁCIÓJÁNAK ULTRASTRUKTÚRÁLIS JELLEMZÉSE KIFEJLETT PATKÁNYOK AGYÁBAN Győrffy Andrea1, PhD-hallgató, Zsarnovszky Attila1, PhD, Bartha Tibor1, az áo.tud.doktora, Terence Kirley 2, PhD, Scott Michael Belcher2, PhD, Hazai Diána3, PhD, Sótonyi Péter3, PhD, Frenyó V. László1, PhD Az ektonukleotidázok olyan transzmembrán fehérjék, amelyek az intercellularis purinerg szignálrendszerek működéséhez szükséges extracelluláris ATP-t hidrolízis útján bontják. Ismert, hogy ezen enzimcsalád egyik tagja, az ekto-nukleozid-trifoszfát-difoszfohidroláz 3 (NTPDáz3) a központi idegrendszerben is megtalálható, a neuronok működésében játszott szerepe azonban nem teljesen tisztázott. Célunk volt, hogy ultrastrukturális morfológiai és molekuláris biológiai módszerekkel meghatározzuk az NTPDáz3-immunreaktív (NTPDáz3IR) elemek subcellularis lokalizációját, és annak funkcionális összefüggéseit. Anyag és módszer: Az enzim ellen termelt, korábban Western blot analízissel és immunhisztokémiai úton tesztelt ellenanyaggal jelöltük az NTPDáz3-tartalmú hypothalamicus sejteket, majd elektron mikroszkóppal vizsgáltuk a hypothalamus immunpozitív subcellularis struktúráit. Eredmények: Korábbi, fénymikroszkópos eredményeinket megerősítve, NTPDáz3-IR-t kizárólag idegsejtekben találtunk. Az IR elsősorban idegsejt-nyúlványokban fordult elő, ezen belül mind dendritek, mind pedig axonvégződések jelölődtek. A plazmamembrán a szinaptikus területeken, valamint egyes nem-szinaptikus területeken is jelölődött, amiből arra következtethetünk, hogy az NTPDáz3 nem csupán a purinerg neurotranszmisszió-, de a neuronális parakrin szignálrendszerek szabályozásában is részt vehet. Specifikus perikaryalis festődést elsősorban a lateralis hypothalamus és a nucleus arcuatus idegsejtjeiben tapasztaltunk. A szemcsés jellegű citoplazma-jelölődés elektronmikroszkópos vizsgálata során kimutattuk, hogy a jelölődés két fajta sejtorganellumhoz köthető: a riboszómákhoz, valamint a mitokondriumokhoz. A riboszómális festődés az NTPDáz3 bioszintézisére utal; az enzim jelenléte a kizárólag excitatorikus szinapszisok közelében helyeződő, és a plazmamembrán-közeli mitokondriumok belső membránján és mátrixában arra enged következtetni, hogy a hypothalamus serkentő áramköreiben az interneuronális szignáló rendszerek ATP-igényét alapvetően más mechanizmus szabályozza, mint amit korábban a gátló szinapszisok esetén azonosítottak. Következtetés: Az eddigi eredmények alapján valószínű, hogy a hypothalamusban az NTPDáz3 ATP-hidrolizáló funkciója kettős célt szolgál: szabályozza a purinerg neurotranszmisszió ADP-AMP (és adenozin) igényét, valamint szabályozó szerepet tölthet be az interneuronális szignálrendszerek működéséhez szükséges ATP szintjének beállításában. A kísérleteket a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program GVOP-3.2.1.-2004-04-0225/3.0 és a Nemzeti Kutatás-fejlesztési Program NKFP-4/042/2004, valamint az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram OTKA TS 046914, OTKA TS 049756 pályázatok támogatásával végeztük.

7

SzIE ÁOTK, Élettani és Biokémiai Tanszék

Élettan, biokémia, morfológia

PRIMER IDEGSEJT-TENYÉSZET LÉTREHOZÁSA ÉS TESZTELÉSE ÖSZTROGÉN- ÉS PAJZSMIRIGY HORMONOK RECEPTOR-INTERAKCIÓINAK ÉS KERESZTAKTIVÁLÁSÁNAK VIZSGÁLATÁRA Somogyi Virág, Zsarnovszky Attila, PhD, Győrffy Andrea, Bartha Tibor, az áo. tud. doktora, Frenyó V. László, PhD Az energia-homeosztázis és a szaporodási folyamatok neuroendokrin szabályozásának anatómiai lokalizációja részben közös: a szabályozási utak a neurendokrin hypothalamusban keresztezik egymást. Ismert tény, hogy az ösztrogének jelentősen befolyásolják az energiaháztartást szabályozó hypothalamicus területek működését. A pajzsmirigy- és ösztrogén hormonok újonnan feltárt neuronális hatásmechanizmusa arra utal, hogy az említett hormonok szignálrendszerei receptor-interakció vagy receptor kereszt-aktiválás útján kölcsönhatásban vannak. A két hormonális rendszer közötti feltételezett receptor-interakció és/vagy kereszt-aktiváció vizsgálatához célul tűztük ki egy, az in vivo hypothalamicus folyamatokra is releváns in vitro kísérleti modell létrehozását. A hypothalamicus idegsejtek tenyésztése számos nehézségbe ütközik, továbbá ezen idegsejtekben számos hormon-szenzitív intracelluláris szignálrendszerek egyidejű működésével és többé-kevésbé ismert, ún. „cross-talk”-jával kell számolnunk. Az ösztrogén hatás vizsgálatához ezért korábban létrehoztunk és teszteltünk egy új, neuroendokrin szempontból kevésbé potens kisagyi sejtkultúrát. Jelen munkánknak két fő célja volt: egyrészt, hogy ezt az in vitro kisagyi szemcsesejttenyészetet úgy fejlesszük tovább, hogy a fent megfogalmazott kísérleti céljainkat e modellel a legoptimálisabb úton érjük el, valamint hogy a vizsgálati modell kivitelezhető módon illeszthető legyen a tanszékünk kutatási infrastruktúrájához. Bemutatjuk a sejtek kiültetésének, a sejttenyészet fenntartásának, kezelésének és a sejtek begyűjtésének metodikai lépéseit. Megbeszéljük az egyes metodikai lépések mögötti biológiai megfontolásokat, és bemutatjuk azokat a lehetséges vizsgálati módszereket, amelyeket a bemutatott in vitro kísérleti modell esetében alkalmazhatunk. A munkát a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar 2007. évi Normatív Kutatásfinanszírozási Pályázatának (NKB-15728) támogatásával végeztük.

8

SzIE ÁOTK, Élettani és Biokémiai Tanszék1 Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék2 és Gyógyszertani és Méregtani Tanszék3 SE, Humánmorfológiai és Fejlődésbiológiai Intézet4 DE Agrártudományi Centrum5 Intervet International BV, Angers, Franciaország6

Élettan, biokémia, kórélettan

AZ ENDOMETRIUM APOPTOZISOS SEJTJEINEK ÉS LEUKOCYTÁKNAK AZ ELŐFORDULÁSA INVOLÚCIÓ KORAI IDŐSZAKÁBAN AZ ENERGIAELLÁTÁS FÜGGVÉNYÉBEN Domokos M.1, Ígyártó B.4, Pécsi A.5, Földi J.6, Kulcsár M.2, Huszenicza Gy.2, Neogrády Zs.1, Gálfi P.1,3 Ellés után az involúció folyamatában a vemhes méh mintegy 90%-át elvesztve nyeri vissza vemhesség előtti állapotát. Az endometrium le- és átépülésében elsősorban a sejtek a programozott sejthalállal (apoptózis) való pusztulása játszik szerepet. Az apoptózis előnye a nekrózissal szemben, hogy a sejtek szétesése nélkül történik meg a szövet lebontása, mely így nem indukál gyulladást a környezetben. Nem megfelelő energiaellátottság esetén azonban az apoptózis képes nekrózisba átmenni, s ezáltal fokozhatja az involutiós szövődmények előfordulását. Az ellés utáni időszakban az állat energiaigényének a fokozódásával (növekvő tejtermelés és az involúció energiaigénye) könnyen negatív energiaegyensúly, NEB alakulhat ki, mely ha ketonanyagok jelentős mértékű felhalmozódásával is párosul, ketózisról beszélhetünk. Munkánk során 49 tehenet kísértünk figyelemmel az ellés utáni időszakban. Az ellést követő 4-14. napon endometrium-biopsziát végeztünk, a nyert mintát szövettani és immunhisztokémiai módszerekkel vizsgáltuk. Az állatokat klinikai paramétereik alapján három csoportba osztottuk aszerint, hogy puerperalis metritis (PM) került-e megállapításra, ill. a vér ketonanyag szintje 1,0 mmol/l β-OH-butirát (BHB) szintnél magasabb (hyperketonaemia) vagy alacsonyabb (normoketonaemia) értékkel volt-e jellemezhető: (i) egészséges kontroll, (ii) PM, normoketonaemia, (iii) PM vagy egészséges méh, hyperketonaemia. A méhbioptátumokból paraffinba ágyazott metszetek készültek, melyeken az apoptózist hármas festéssel mutattuk ki. Egyrészt az apoptotikus sejtek fragmentálódott DNS-ét FITC-cel konjugált nukleotidokkal jelöltük terminális-deoxynukleotid-transzferáz enzim segítségével (TUNEL módszer). Másrészt az apoptózis folyamatában kaszpáz-hasított 85kDa nagyságú Poli-ADP-ribóz-polimeráz (PARP) fragmentumát direkt jelzett tercier ellenanyaggal mutattuk ki. Végül a sejtek DNS-ét DAPI-val is megfestettük, ami lehetővé tette valamennyi sejtmag (élő, elpusztult) megfigyelését. Szükség volt még egyidejű anti-CD45 (humán leukocyta antigén) ellenanyag használatára is, mivel a PM-mel terhelt mintákban tapasztalható erős gyulladásos beszűrődés értékelhetetlenné tenné az apoptotikus index meghatározását. Az immunhisztokémiai festés során a PARP festés nagyon kevés metszeten adott értékelhető eredményt, ezért a teljes értékelésből kizártuk a módszert. Apoptotikusnak azokat az endometrium sejteket fogadtuk el, melyek egyidejű TUNEL és DAPI pozitivitást adtak. Vizsgálataink eredményei azt mutatják, hogy az egészséges kontrollokhoz illetve beteg, normoketonaemiás egyedekhez viszonyítva (51,7%±0,8) a magas BHB szinttel rendelkező állatok méhbioptátumaiban az össz-sejtszámhoz viszonyítva százalékosan kevesebb az apoptotikus sejtek aránya (24,5%±7,3). Eredményeinkből arra következtethetünk, hogy ketózis esetén az endometrium sejtjei kisebb arányban pusztulnak el apoptózissal, ami fokozhatja a nekrózis veszélyét és a gyulladásos folyamatok kialakulását.

9

SzIE ÁOTK, Anatómiai és Szövettani Tanszék

Morfológia

AKTIN-SZABÁLYOZÓ FEHÉRJÉK MOLEKULÁRIS ORGANIZÁCIÓJA HIPPOKAMPÁLIS IDEGSEJTEKBEN Rácz Bence, PhD A piramissjetek dendrittüskéi a serkentő szinaptikus terminálisok elsődleges célpontjai az emlős előagyban. Már régóta a tudományos figyelem középpontjába kerültek a különféle idegrendszeri plaszticitási folyamatokban (tanulás, memória) betöltött szerepük miatt. Morfológiájuk szabályozásában fellépő anomáliák igen súlyos neuropszichiátriai kórképek kialakulásához vezetnek. A molekuláris apparátus azonban, ami az idegsejt-aktivitást morfológiai változásokká alakítja kevéssé ismert. A posztszinaptikus denzitás (PSD) a dendrittüskék legprominensebb alkotórésze, ugyanakkor a tüske belső szerkezete sokkal összetettebb annál, mint azt valaha feltételeztük. Sőt, a dendrittüskék mérete és alakja dinamikus szabályozás alatt áll. Különösen az NMDA receptorok aktivitása játszik ebben szerepet, ami a szinapszis és a dendrittüskékben található aktin citoszkeleton közötti bonyolult szignalizációs kapcsoltara utal. A dendrittüskék alapvető citoszkeletális eleme az F-aktin. Számos adat világít rá, hogy dinamikus alakváltozásaikat biztosító gyors, aktin-függő folyamatok nemcsak a serkentő neurotranszmitter glutamát kontrollja alatt állnak, hanem aktin-szabályozó fehérjék is kulcsszerepet játszanak a dendrittüskék morfológiájának szabályozásában és e fehérjék kulcsszerepet töltenek be a szinapszisok hatásfokának szabályozásásban is. Az aktin citoszkeleton át- és kialakításában szerepet játszó biokémiai folyamatokat és fehérjéket modell rendszerekben igen mélyrehatóan vizsgálták, de az aktin-szabályozó fehérjék molekuláris szerveződését emlős agyban alig ismerjük. Az aktin-citoszkeleton aktivitás-függő átalakítása (actin-remodeling) a posztszinaptikus szabályozás egyik alapvető celluláris mechanizmusa, mégis a dendrittüskékben található aktin-szabályozó „molekuláris gépezet” jellegéről és organizációjáról igen hiányos ismeretekkel rendelkezünk. Kutatásunk célja a dendrittüske aktin-citoszkeleton szabályozásban alapvető szerepet játszó fehérjék organizációjának megismerése.

10

SzIE ÁOTK, Anatómia és Szövettan Tanszék1, ELTE, Élettan és Neurobiológia Tanszék2,

Élettan, biokémia, korélettan, morfológia

ALFA-DISZTROBREVIN A MELANIN-KONCENTRÁLÓ HORMONT TERMELŐ NEURONOKBAN. Hazai Diána1, Várkonyi Emese1, Tárnok Krisztián2, Jancsik Veronika1 Az alfa-disztrobrevinek (alfa-DB-ek) a plazmamembránhoz kapcsolódó disztrofinasszociált fehérjekomplex tagjai. A komplex részt vesz a sejt-sejt és sejt-extracelluláris mátrix közötti kölcsönhatásban, illetve szerepet játszik a sejt belsejébe irányuló jelátviteli folyamatokban. Szakirodalmi adatok szerint felnőtt agyban az alfa-DB kizárólag gliasejtekben fordul elő, míg a disztrobrevin fehérjecsalád béta-disztrobrevin csoportjába tartozó tagjait idegsejtekben is kimutatták. Korábbi kísérleteinkben egerek és patkányok agyában, a hypothalamus területén találtunk olyan idegsejteket, melyek az alfa-DB izoformák közül az alfa-DB-2-t és/vagy az alfa-DB-4et (alfa-DB-2/4) expresszálják. Ezeket az immunreaktív idegsejteket, melyek bilaterális szimmetrikus elrendeződésű csoportokat alkotnak, elsősorban a laterális hypothalamusban, illetve a zona incerta és a dorso-mediális és ventro-mediális hypothalamikus régiókban találtuk meg. Megállapítottuk, hogy ezek az idegsejtek egyúttal melanin koncentráló hormont (MCH) is termelnek (Hazai et al., IBRO Meeting, Budapest, 2006 és Jancsik et al., közlésre beküldött kézirat). Fluoreszcens mikroszkópos vizsgálatokkal kimutattuk, hogy az alfaDB-2/4 az idegsejtek perikaryonjában lokalizálódik, illetve a szinapszisoknak megfelelő pontszerű jelölést ad. A pontosabb helymeghatározás érdekében elektronmikroszkópos kísérleteket is elvégeztünk, melyek alapján megállapítottuk, hogy az alfa-DB-2/4 az immunpozitív idegsejtek endoplazmatikus retikulumához, továbbá tüskeszinapszisokhoz kapcsolódik. A jelen munka során kettős immunfluoreszcens jelölésekkel kimutattuk az alfa-DB-2/4 és a kinezin, az alfa-DB-2/4 és a CART (kokain- és amfetamin-által szabályozott traszkriptum), az MCH és a kinezin, illetve az MCH és a CART kapcsolatát. Ismert, hogy a kinezin a sejten belüli anyagtranszportban, az MCH és a CART pedig a táplálék felvétel szabályozásában vesz részt. Eredményeink szerint a kinezin minden alfa-DB-2/4 immunopozitív idegsejtben megtalálható, ám találtunk olyan kinezin-pozitív sejtet, ami alfa-DB-2/4-et nem tartalmazott. Az MCH és a kinezin szintén azonos sejtekben lokalizálódott, illetve kolokalizációt találtunk az alfa-DB-2/4 és a CART között is. Azonosítottunk olyan MCH-t termelő idegsejtet, ami CART-ot is expresszál, emellett volt olyan struktúra, amelyben nem volt koexpresszió. A konfokális mikroszkóppal elvégzett vizsgálatok alátámasztották, hogy a fehérje-párok ezekben az idegsejtekben együtt fordulnak elő. A fehérjék sejten belüli elhelyeződésének pontosítása érdekében további elektronmikroszkópos kísérleteket tervezünk. Az alfa-DB-2/4, az MCH, a CART és a kinezin kolokalizációja a hypothalamusban lévő neuronokban arra utal, hogy az alfa-DB-2/4-nek a fenti peptidhormonokat termelő idegsejteken belül specifikus feladatai vannak. Elképzelésünk szerint a fehérjék között kialakuló kölcsönhatásoknak szabályozó szerepe van az MCH-nak és a CART-nak a sejten belüli cél-kompartmentekbe való szállításában, és ezáltal a táplálékfelvétel szabályozásában.

11

SzIE ÁOTK, Élettani és Biokémiai Tanszék,1 Kaposvári Egyetem Állattudományi kar2

Élettan

A PAJZSMIRIGYHORMONOK SZEREPE KÜLÖNBÖZŐ TERMELÉSI PARAMÉTEREKKEL RENDELKEZŐ LÚDHIBRIDEK ANYAGCSERÉJÉNEK SZABÁLYOZÁSÁBAN Horváth Krisztina1 PhD-hallgató, Győrffy Andrea1, PhD-hallgató; Frenyó V. László1, PhD; Bogenfürst Ferenc2; Áprily Szilvia2, PhD-hallgató; Bartha Tibor1, PhD, DSc Kutatócsoportunk több évtizede vizsgálja a pajzsmirigyhormon háztartás szabályozó mechanizmusait. Kutatásaink során megmutattuk, hogy az egyes szövetek képesek saját anyagcsereszintjüknek megfelelő aktív pajzsmirigyhormont előállítani. Rámutattunk arra, hogy a pajzsmirigyhormon aktiválást genetikai és környezeti tényezők befolyásolják. A környezeti tényezők közül az energia-felvételt találtuk az egyik leglényegesebb szabályzó faktornak. Jelen kísérletünkben arra voltunk kíváncsiak, hogy a különböző termelési paramétereket mutató ludak esetén a fent vázolt szabályzó rendszer szervezet szinten érvényesül-e, illetve szolgálja-e a különböző termelési szintek energiaigényét. A kérdésfeltevés aktualitását a szigorodó állatvédelmi előírások adják. A hagyományos hízottmáj-előállítást, illetve az ebbe beleértendő tömést egyre inkább alternatív libahízlalási módszereknek kell felváltaniuk. Az ilyen módszerek az élettani folyamatok optimalizálásán kell, hogy alapuljanak, ezért ezek pontos ismerete elengedhetetlen. Kísérleteinket máj- és húshasznosítású liba hibridekkel végeztük. Az állatokat napos koruktól neveltük, majd 8 hetes kortól előtömést alkalmaztunk, végül a 11. élethéttől 18 napon keresztül tömtük őket. A kísérlet során az állatokat nem csak a hasznosítási típus (máj vagy hús) és az ivar szerint, hanem az étvágy, a ráhízás mértéke és a takarmányfelvétel időpontja szerint is csoportosítottuk, hogy megállapíthassuk, mely tényezők bírnak jelentős hatással a hízottmáj-termelésre. Valamennyi csoportban megmértük az egyes egyedek test- és májtömegét, valamint a vérplazma pajzsmirigyhormon-koncentrációját. Eredményeink a vártnak megfelelően mutatják, hogy a magasabb anyagcsereszintekhez magasabb aktív pajzsmirigyhormon (T3) szérumszintek társulnak, így például a májtömegek is pozitív összefüggést mutatnak a szérum T3 értékekkel. Kísérleteink egyik leglényegesebb megállapítása az volt, hogy a májtömeget leginkább az adott egyed étvágya határozza meg. Az energia-bevitel (azaz étvágy) tehát mind a hormonális, mind a termelési paraméterek szempontjából meghatározó. A magas T3 szintek nemcsak a szervezet anyagcseréjét növelik a megnövekedett igényeknek megfelelően, hanem fokozzák az étvágyat is, ami önserkentő folyamatot jelent. A szérum T3 szintek fontos markerei lehetnek az alternatív hízott máj előállítási módszereknek is.

A kutatás OTKA 46917 és a 49756 pályázatok támogatásával folytak.

12

SZIE ÁOTK, Belgyógyászati Tanszék1

Élettan, biokémia, kórélettan, morfológia

ANTIOXIDÁNS PARAMÉTEREK VIZSGÁLATA VESEELÉGTELEN KUTYÁKBAN Pétsch Márta1, Gaál Tibor CSc.1, Ribiczeyné Sz. Piroska1 A szerzők feltételezték, hogy a vesebeteg, uraemiás kutyákban a lipidperoxidációs terhelés nő és a szervezet antioxidáns védekezőrendszere is változik. Ezért vizsgálták egészséges (n=9) és vesebeteg kutyák (n=25) vérének antioxidáns státuszát. A kontroll csoportba kerülő kutyák fizikális vizsgálattal egészségesek és élettani (<140 μmol/l) vérkreatininűek voltak. A vesebeteg kutyák a Szent István Egyetem Állatorvosi Karának Belgyógyászati Tanszékének betegeiből kerültek ki, az emelkedett plazmakreatinin (216 -1695 μmol/l) alapján. A lipidperoxidációs folyamatok mértékére a vörösvérsejt-hemolizátum malondialdehid (MDA) koncentrációjából, az antioxidáns rendszer állapotáról pedig a vérplazma Ferric Reducing Ability of Plasma (FRAP) mennyiségéből következtettek. A vesebeteg kutyák vörösvérsejt-hemolizátumának MDA koncentrációja (234 ±92 nmol/g fehérje) a kontrollokéhoz képest (199 ± 17 nmol/g fehérje) a Student-féle t-próba szerint nem mutatott szignifikáns különbséget, ugyanakkor a plazma-FRAP mennyisége szignifikánsan (p<0,05) nagyobb volt az uraemiásokban. A vörösvérsejt-hemolizátum MDA-koncentrációjának alakulása a vesebeteg kutyákban nem támasztotta alá azt a feltételezést, miszerint a vesebetegekben fokozódik a lipidperoxidációs terhelés. Az urémiás csoport tagjait babesiás, hemolizált (n=9) és nem babesiás, nem hemolizált alcsoportba (n=15) sorolva nem volt szignifikáns különbség az MDA koncentrációk között. A vesebetegek FRAP-jában észlelt értékeket jelentősen növelhette, hogy a betegek nagy része babesia fertőzés következtében vált uraemiássá. Ebben a betegségben a haemoliticus icterus szinte törvényszerű következmény, a vérben a bilirubin koncentrációja emelkedik, ami érthetően nagy FRAP értékeket eredményez, hisz a bilirubin jelentős antioxidáns. Ezt bizonyította, hogy a vesebetegeken belül a hemolizált és icterusos mintákban a FRAP (3570 ± 2224 μmol/l) szignifikánsan nagyobb volt (p<0,05), mint a nem hemolizált és nem icterusos mintákból mért FRAP (1460 ±842 μmol/l), és mindkét alcsoport vérmintáiból mért FRAP szignifikánsan (p<0,05) nagyobb volt a kontroll csoport FRAP értékeinél (504 ± 112 μmol/l). Ez a megállapítás nagyobb számú egyeden további vizsgálatokat igényel. A szerzők szükségesnek tartják a redox rendszer egyéb enzimatikus és nem enzimatikus tagjainak meghatározását az uraemiás kutyákban. A munka az OTKA T 061566 pályázat és PhD kutatás keretében készült.

13

SzIE ÁOTK, Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék1 University of Udine, Department of Animal Production Science2 Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, 3 AWASSI Rt, 4 Bakonszeg

Élettan, biokémia, kórélettan

MELATONIN KEZELÉS HATÁSA A TEJTERMELÉSRE TAVASZI ELLÉSŰ AWASSI ANYÁKBAN Faigl V.1, Colitti, M.2,Keresztes M.1, Farinacci, M.2, Árnyasi M.4, Kulcsár M.1, Nagy S.4, Cseh S.1, Huszenicza Gy.1 Munkacsoportunk az elmúlt években számos szempontból vizsgálta a hazai awassi állomány ivari működésének szezonalitását és az ennek befolyásolására alkalmazható különböző ciklusindukciós módszerek hatékonyságát. A fenti vizsgálatok során többek között lassú kioldódású melatonin implantátumok alkalmazását is teszteltük. Ezen kísérletek során merült fel annak lehetősége, hogy a tenyész-szezonon kívül a reprodukciós teljesítmény fokozására alkalmazott melatonin kezelés negatív hatással lehet az állatok tejtermelésére. Az előbbi folyamat egyik feltételezett hatásmechanizmusa szerint a melatonin szint tartós megemelkedése negatív hatással van a növekedési hormon (GH) – inzulinszerű növekedési faktor I (IGF-I) – tőgyparenchima tengelyre. Ugyanakkor számos adat bizonyítja a melatonin in vivo és in vitro körülmények közötti kedvező, tumornövekedést gátló, apoptosist fokozó hatását ösztrogén-érzékeny emlőtumorok esetében. Ennek tükrében merült fel egy másik lehetséges mechanizmus, mely szerint a melatonin direkt módon, a laktáló tőgy epithel sejtjeire hatva fokozza azok apoptotikus hajlamát és így korai involucióhoz vezetve csökkenti az állatok tejtermelését. Kísérletünkbe 4 éves, febr. 12. – márc. 9. között ellett, nagytejű awassi anyát vontunk be. A laktáció 40-65. napja között 3 csoportot alakítottunk ki úgy, hogy az egyes csoportok tejtermelése a kísérlet 0. napján (ápr. 19.) azonos legyen. A Szimpla csoportot (n=5) 18 mg, a Dupla csoportot (n=5) 36 mg melatonin implantátummal (Melovin, Ceva, Liburn, France) kezeltük. A Kontroll csoport nem részesült kezelésben. A kísérlet 0., 25., 46. napján vizsgáltuk a plazma alap trijódtironin (T3), tiroxin (T4), IGF-I, valamint β-OH-butirát (BHB) és nem-észterifikált zsírsav (NEFA) szintjét. Ugyanezeken a napokon TRH stimulációs tesztet végeztünk (600µg TRH iv.), mely során a T3, T4, IGF-I szintek emelkedését bíráltuk el. A 0. és 46. napon emellett minden állattól tőgybioptátumot vettünk, melyből az MT1 receptor és a β-laktalbumin mRNS expresszióját, valamint különböző apoptosis és proliferációs markereket vizsgáltunk. A plazma alap T3 és T4 értékei a mintavételi napokon nem tértek el az egyes csoportok között, míg az alap IGF-I szint a kezelt csoportokban a kontrollhoz viszonyítva alacsonyabb volt (P=0,06 Szimpla; P=0,18 Dupla). A TRH stimulációs teszt során a terhelés sikerességének ellenőrzésére használt T3 és T4-szint emelkedés kifejezett volt (138-155% T4; 156-201% T3), ugyanakkor az IGF-I szintemelkedés elmaradt a várakozásoktól (max. emelkedés 108-132%, ami stimulációs tesztként nem értelmezhető). A BHB és NEFA mérések folyamatban vannak. A tőgybioptátumok feldolgozásából nyert eddigi eredményeink alapján az áprilisi mintákat kontrollként használva a laktalbumin mRNS expresszió júliusra mindhárom csoportban csökkent, a melatoninnal kezelt csoportokban pedig szignifikánsan alacsonyabb volt (P=0,066 Kontroll; P=0,007 Szimpla; P=0,013 Dupla) a kísérlet 46. napján a 0. naphoz viszonyítva. A kísérlet 0. napjához viszonyítva a Szimpla csoportban a BCL2 és BAX expresszió nőtt (P=0,03 ill. P=0,05), ezzel szemben a BCLX csökkent (NS). A másik két kezelési csoportban nem találtuk szignifikáns eltérést. A MT1 génexpressziós vizsgálatok folyamatban vannak. Összefoglalva a hosszú távú melatonin kezelés határozottan csökkenti a plazma alap IGF-I szintjét. Úgy tűnik azonban, hogy az alkalmazott TRH kezelés bár az adenohypophysis - pajzsmirigy tengelyre a várt hatással volt, nem volt alkalmas a GH/IGF-I tengely stimulálására. Eddigi eredményeink alapján valószínűsíthető, hogy a kezelés 46. napjára a melatoninnal kezelt állatokban olyan génexpressziós változások mentek végbe, amelyek a tőgy parenchyma állományának fokozott apoptotikus hajlamára utalhatnak. Természetesen a végleges értékeléséhez a még folyamatban lévő immunhisztokémiai vizsgálatok is nélkülözhetetlenek. Készült a normatív kutatásfinanszírozási keret (NKB 15706) támogatásával.

14