MTA ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI BIZOTTSÁGA SZENT ISTVÁN EGYETEM ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK VIROLÓGIA, IMMUNOLÓGIA 2007. 34. ELŐSZÓ Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága, a hagyományoknak megfelelően, az Állatorvostudományi Doktori Iskolával közösen ebben az évben is megtartja az elmúlt év(ek)ben elért kutatási eredmények bemutatására szolgáló akadémiai beszámoló üléseket a mellékelt beosztás szerint. Az előadások időtartama általában 10 perc, amelyet az üléselnökök által szükségesnek ítélt idejű vita követhet. A szekcióelnökök által sorrendbe szedett előadások összefoglalóit írásos formában is közre adtuk, kérem azonban az előadókat, hogy az üléseken, minthogy az írott szöveg nem feltétlenül jutott el mindenkihez, eredményeiket magyarázatokkal, képekkel, táblázatokkal stb. kiegészítve szóban is ismertessék. Kérem a résztvevőket és az üléselnököket is, hogy a vitában aktívan vegyenek részt, ezáltal is segítve a beszámolók sikerét. A titkárokat ezenfelül arra is kérem, hogy a szekcióülésről február végéig készítsenek és juttassanak el hozzám egy tömör tájékoztatót a Magyar Állatorvosok Lapja számára, úgy megfogalmazva, hogy az ott elhangzottak az üléseken részt nem vett és az adott kérdésben nem specialista olvasó számára is érthetők legyenek és tartalmazzák az elhangzottak legfontosabb adatait. A szekció ülések anyagait az MGSZH, Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság rendezte füzetekbe, nyomtatta ki és küldte meg az egyes intézeteknek, illetve személyeknek. Kérem az intézetek vezetőit, hogy az elektronikus úton megküldött anyagból a nekik kellő példányszámban másoljanak és azokat juttassák el munkatársaikhoz, gondolva nyugdíjasaikra is. Kérem, hogy munkatársaikat biztassák az üléseken való részvételre. Végül előre is köszönöm az előadók, a bizottsági elnökök, titkárok, bizottsági tagok és az összefoglaló füzeteket előállítók munkáját. Budapest, 2008. január 7. Üdvözlettel, Dr. Varga János Az MTA Áo. Biz. elnöke
Az akadémiai beszámolók 2008. évi beosztása és szekcióbizottságai A szekció A szekcióülés A szekcióülés Társelnökök megnevezése ideje helye Élettan, biokémia, I.21. hétfő, Élettan tanterem Dr. Frenyó V. László kórélettan, morfológia 8.30-tól Dr. Gaál Tibor Dr. Hornung Erzsébet Dr. Sótonyi Péter Dr. Veresegyházy Tamás Élelmiszerhigiénia I. 21. Hétfő, Továbbképzés tanterem Dr. Laczay Péter 13.00 -tól Dr. Sas Barnabás
Titkár Dr. Bartha Tibor
Bizottsági tagok Dr. Halasy Katalin Dr. Kutas Ferenc Dr. Vajdovits Péter
Dr. Székely Körmöczy Péter
Dr. Bíró Géza Dr. Lombai György Dr. Szita Géza Dr. Drén Csaba Dr. Pálfi Vilmos Dr. Rusvai Miklós Dr. Tekes Lajos Dr. Hajtós István Dr. Magyar Tibor Dr. Tóth István
Virológia, immunológia
I.22. kedd, 8.30-tól
Élettan tanterem
Dr. Harrach Balázs Dr. Soós Tibor
Dr. Benkő Mária
Bakteriológia, immunológia
I.22. kedd, 8.30-tól
Továbbképzés tanterem
Dr. Bernáth Sándor Dr. Fodor László Dr. Nagy Béla Dr. Stipkovits László
Dr. Jánosi Szilárd
A bluetongue Európában, I.22. kedd, hazai helyzet, teendők 14.00-tól
Élettan tanterem (plenáris ülés)
Dr. Mészáros János
A nyugat-nílusi láz Európában, hazai helyzet Állathigiénia, I.23. szerda, állattenyésztés, genetika, 8.30-tól takarmányozástan
Élettani előadó
Dr. Brydl Endre Dr. Szabó József
Dr. Jakab László
Dr. Rafai Pál Dr. Fekete Sándor Dr. Zöldág László Dr. Békési László Dr. Csaba György Dr. Farkas Róbert Dr. Varga István Dr. Sályi Gábor Dr. Sas Barnabás Dr. Semjén Gábor Dr. Zöldág László Dr. Várnagy László
Parazitológia, halkórtan
I.23. szerda, 13. 00-tól
Továbbképzés tanterem
Dr. Kassai Tibor Dr. Molnár Kálmán
Dr. Baska Ferenc
Klinikumok, gyógyszertan, toxikológia
I.24. csütörtök, 8.30-tól
Belgyógyászat tanterem
Dr. Gálfi Péter Dr. Szenczi Ottó Dr. Vörös Károly
Dr. Sterczer Ágnes Dr. Németh Tibor
MEGHÍVÓ Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága és az Állatorvos-tudományi Kar Doktori Iskolája 2008. január 22.-án (kedden) 14 órai kezdettel az élettan tanteremben (1078 Budapest, István utca 2.) az akadémiai beszámolók keretében szakülést tart, amelyre ezúton tisztelettel meghívom. A szakülés programja: Üléselnök: Dr. Mészáros János Dr. Pálfi Vilmos, MGSZH, Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság: A bluetongue Európában, jelenlegi helyzet, hazai teendők Dr. Bakonyi Tamás, SZIE, ÁOTK, Mikrobiológia és Járványtan tanszék: A nyugat-nílusi láz Európában, a hazai helyzet. Vita. Üdvözlettel, Dr. Varga János Az MTA Áo. Biz. elnöke
VIROLÓGIA, IMMUNOLÓGIA MAGYAR, SPANYOL ÉS HOLLAND VAD ÉS EGZOTIKUS MADARAKBÓL SZÁRMAZÓ MADÁRHIMLŐ VÍRUSOK FILOGENETIKAI ANALÍZISE...............................................................................1 Gyuranecz Miklós1, Dán Ádám2 PhD, Ursula Höfle3 PhD, Gerry M. Dorrestein4 PhD, Solt Szabolcs5, Juan-Manuel Blanco6, Erdélyi Károly2 RÉGI, HAZAI MADÁRINFLUENZA-VÍRUSTÖRZSEK GENETIKAI VIZSGÁLATA: EPIDEMIOLÓGIAI KÖVETKEZTETÉSEK............................................................................................................................................ 2 Szeleczky Zsófia1, Lomniczi Béla2 A MAGYARORSZÁGON 2006-BAN MADÁRINFLUENZA JÁRVÁNYT OKOZOTT H5N1 ALTÍPUSÚ VÍRUSTÖRZS SZERVTROPIZMUSÁNAK VIZSGÁLATA TERMÉSZETES KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ELHULLOTT HATTYÚKBAN, LIBÁKBAN, PEKINGI ÉS MULARD KACSÁKBAN.............................................................3 Pálmai Nimród1, Szeredi Levente1 Ph.D., Dán Ádám1 Ph.D., Ursu Krisztina1 Ph.D., Bálint Ádám1 Ph.D., Szeleczky Zsófia1, Ivanics Éva1, Erdélyi Károly1, Rigó Dóra1, Tekes Lajos1 az áo. tud. kandidátusa, DobosKovács Mihály2, Glávits Róbert1 az áo. tud. kandidátusa ELTÉRŐ PATOGENITÁSÚ MADÁRINFLUENZA VÍRUSTÖRZSEK (H5N1, H5N2, H3N8, H10N4) KÍSÉRLETES VIZSGÁLATA TYÚKEMBRIÓKBAN....................................... 4 Pálmai Nimród1, Dán Ádám1 Ph.D., Ursu Krisztina1 Ph.D., Szeredi Levente1 Ph.D., Rigó Dóra1, Szeleczky Zsófia1, Bálint Ádám1 Ph.D., Kecskeméti Sándor2, Tanyi János3 az MTA doktora, Glávits Róbert1 az áo. tud. kandidátusa MADÁRINFLUENZA VAKCINA VIZSGÁLATA GALAMBOKON .................................................................5 Horváth Ernő1, Erdei Péter2, Kovács Andrea1, Nagy Edith1, Schindler Gábor3 ADENOVÍRUS OKOZTA BRONCHITIS GALAMBOKBAN..............................................................................6 Ivanics Éva1, Dán Ádám1, Ph.D., Palya Vilmos2, Ursu Krisztina1, Ph.D., Harrach Balázs3, az MTA doktora, Vidovszky Márton3, Kasnyik János4, Glávits Róbert1, az áo .tud. kandidátusa ADENOVÍRUS OKOZTA FEKÉLYES ZÚZÓGYOMOR-GYULLADÁS CSIRKÉKBEN................................. 7 Ivanics Éva1, Palya Vilmos2, Dán Ádám1Ph.D., Ursu Krisztina1 Ph.D., Fekete Miklós3, Glávits Róbert1 az áo. tud. kandidátusa SERTÉSEK CIRCOVÍRUS FERTŐZÖTTSÉGE A KÖZÉP EURÓPAI RÉGIÓBAN.......................................... 8 Cságola Attila, Tombácz Kata, Tuboly Tamás KÜLÖNBÖZŐ FERTŐZŐ BRONCHITIS TÖRZSEK ÖSSZEHASONLÍTÓ KÓRSZÖVET-TANI VIZSGÁLATA..........................................................................................................................................................9 Benyeda Zsófia1, PhD hallgató, Süveges Tibor2, Mató Tamás2, Glávits Róbert3, az áo. tud. kandidátusa, Rusvai Miklós1, az áo. tud. kandidátusa, Palya Vilmos2 AVIAN EMBRIONÁLIS ŐSSEJTEK POTENCIÁLIS ALKALMAZÁSA A VÍRUSVAKCINA GYÁRTÁSBAN......................................................................................................................................................10 Sombor Erzsébet1, Fabienne Guehenneux2, Pénzes Zoltán1, Palya Vilmos1 KLASSZIKUS ÉS NAGYON VIRULENS IBDV TÖRZSEK KÖZTI ANTIGÉNKÜLÖNBSÉG: ELTÉRŐ VÉDELEM KLASSZIKUS ÉS NAGYON VIRULENS IBDV TÖRZZSEKKEL SZEMBEN............................11 Pénzes Zoltán 1, Horváth Tibor 1, Mató Tamás 1, Kardi Veronika 1, Misák Ferenc 1, Georges Freyssinet2, Palya Vilmos 1 CEVAC TRANSMUNE IBD VAKCINA COMPATIBILITÁSI VIZSGÁLATA KÜLÖNBÖZŐ ANTIBIOTIKUMMAL IN VIVO ÉS IN VITRO KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT................................................. 12 Forgách Katalin1, Horváth János2, Süveges Tibor1 és Palya Vilmos1 FERTŐZŐ BURZITISZ ELLENI IMMUNKOMPLEX VAKCINA HATÉKONYSÁGI TESZTJÉNEK KIDOLGOZÁSA.................................................................................................................................................... 13 Horváth Tibor, Forgách Katalin, Kardi Veronika, Mató Tamás, Misák Ferenc, Pénzes Zoltán, Süveges Tibor és Palya Vilmos A SYLVATUCUS VESZETTSÉG ELLENI VÉDEKEZÉS HAZAI TÖRTÉNETE............................................ 14 Kucsera László NYUGAT-NÍLUSI VÍRUSFERTŐZÉSEK 2007-BEN MAGYARORSZÁGON.................................................15 Bakonyi Tamás, PhD1, Molnár Beáta2, Kutasi Orsolya2, Ferenczi Emőke3, Dobos-Kovács Mihály4, Erdélyi Károly5 SZOPORNYICA ÉS PARVOVÍRUSOS FERTŐZÉS KIMUTATÁSA KÜLÖNBÖZŐ ÁLLATFAJOKBAN.. 16
Demeter Zoltán, PhD hallgató, Palade Elena Alina, Gál János, PhD, Rusvai Miklós, az áo. tud. kandidátusa ATTENUÁLT PRRS VAKCINAVÍRUS TERJEDÉSE KÍSÉRLETI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT.................. 17 Balka Gyula1, PhD hallgató, Hornyák Ákos2, PhD, Kulcsár Gábor3, PhD, Farsang Attila3, PhD, Rusvai Miklós1, az áo. tud. kandidátusa A MÉHANYÁK ÉS DAJKAMÉHEIK VÍRUSFERTŐZÉSEINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA............................ 18 Tapaszti Zsuzsanna1, PhD hallgató, Lucija Poljansek2, Aleš Gregorc2, Bakonyi Tamás1, PhD, Rusvai Miklós3, az áo. tud. kandidátusa KITERJEDT NAGYÜZEMI KISÉRLET ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN FERTŐZŐ BURSITIS IMMUNKOMPLEX VAKCINÁNAK (TARNSMUNE) ÉS EGY KERESKEDELMI FORGALOMBAN KAPHATÓ ITATÁSOS VAKCINÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSÁVAL ...........................................................19 Herczeg József, PhD, Varga Katalin, Makai Ágnes, Tóth Balázs DIAGNOSIS OF INFECTIOUS BURSITIS, AVIAN NEPHRITIS AND INFECTIOUS BURSAL DISEASE BY MULTIPLEX RT-PCR, AND THE PHYLOGENETICAL ANALYSIS OF INFECTIOUS BURSAL DISEASE VIRUS STRAINS CIRCULATING IN HUNGARY........................................................................... 20 Elena Alina Palade, Míra Mándoki, PhD, Mihály Dobos-Kovács, Zoltán Demeter, and Miklós Rusvai, CSc
SZIE-ÁOTK, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék1 MGSZH, ÁDI2 National Institute for Wildlife Research, Spanyolország3 Dutch Research Institute for Birds and Exotic Animals, Hollandia4 Magyar Madártani Egyesület5 Aquila Foundation, Spanyolország6
Virológia
MAGYAR, SPANYOL ÉS HOLLAND VAD ÉS EGZOTIKUS MADARAKBÓL SZÁRMAZÓ MADÁRHIMLŐ VÍRUSOK FILOGENETIKAI ANALÍZISE Gyuranecz Miklós1, Dán Ádám2 PhD, Ursula Höfle3 PhD, Gerry M. Dorrestein4 PhD, Solt Szabolcs5, Juan-Manuel Blanco6, Erdélyi Károly2 A madárhimlő vírus jelentős problémákat okozhat egyes veszélyeztetett madárfajok populációinak megőrzése során. Többek között ezért is szükségszerű néhány kérdés tisztázása a madárhimlő vírussal kapcsolatban. Ilyenek pl. a különböző vírustörzsek elterjedése, gazdaspecifikussága illetve patogenitása különbözó fajokban. A madárhimlő vírusok DNS-ének kimutatására GenBank-ból elérhető DNS polimeráz gén szekvencián alapuló új PCR módszert alkalmaztunk. Ezzel a rendszerrel és az Adams és mtsai. (2005)-tól származó, a 4b struktúr-fehérje génjén alapuló PCR eljárással huszonkét vírustörzs szekvenciáit sikerült meghatároznunk. A vírustörzsek tizenhat vad és egzotikus, főleg ragadozómadárból származtak (törpesas, parlagi sas, szirti sas, kékes rétihéja, héja, vörös kánya, egerészölyv, vándorsólyom, kék vércse, túzok, vöröslábú fogoly, páva, kék fülesfácán, széncinke, tűzcsíz, házi galamb). A szekvencia illesztések elkészítéséhez a Clustal V és a Multalin programokat használtuk. Mindkét génszakasz szekvenciáival és a GenBankban található homológ himlővírus szekvenciákkal Fitch módszerrel kiegészített távolság mátrix típusú filogenetikai analízist végeztünk (Phylip program csomag). A 4b struktúr-fehérje gén szekvenciák esetében, Adams és mtsai. (2005)-hoz hasonlóan öt fő csoport különült el a madárhimlő vírusokon belül. A 4. csoporton belüli eloszlás Lüschow és mtsai. (2004)-nak eredményeit támasztják alá, miszerint ez a csoport három különálló alcsoportra tagolódik, melyek közül az egyik különálló sólyomhimlő vírusként, egy további egység pedig ragadozó madár csoportként körvonalazódik. Utóbbihoz hasonló eredményeket kaptunk a DNS polimeráz gén szekvenciák elemzése során is. Vizsgálataink során azt is sikerült igazolnunk, hogy a polimeráz génen alapuló eljárás mind a madárhimlő vírus PCR-rel történő kimutatására, mind filogenetikai analízisre alkalmas, a 4b struktúr-fehérje gén alapúnál egyértelműbb topológiát eredményező módszer.
1
MGSZH, ÁDI1 MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete2
Virológia
RÉGI, HAZAI MADÁRINFLUENZA-VÍRUSTÖRZSEK GENETIKAI VIZSGÁLATA: EPIDEMIOLÓGIAI KÖVETKEZTETÉSEK Szeleczky Zsófia1, Lomniczi Béla2 A debreceni intézetben a ’70-es évekből fennmaradt madárinfluenza-vírus (AIV) törzsek egyes génjeit filogenetikai elemzésnek vetettünk alá annak a fontos epidemiológiai kérdésnek a tanulmányozására, hogy vajon a baromfiállományokban időről-időre jelentkező fertőzések közvetlenül vad vízimadaraktól eredhettek-e, vagy pedig a vírus már megtelepedett valamelyik baromfifajban, amelyben mesterséges rezervoárt hozott létre? Tavaly már beszámoltunk róla, hogy az ország keleti részén, a viszonylag súlyos légzőszervi tüneteket mutató házikacsa- és gyöngytyúk-állományokból izolált H5- és H7-szubtípusú vírustörzsek kivétel nélkül az LP (low pathogenic) kategóriába tartoztak, így az is kérdéses, hogy ezeknek a törzseknek milyen szerepe lehetett a megbetegedésekben. Ami a vírustörzsek előfordulásának epidemiológiai vonatkozásait illeti, a hazai és korabeli külföldi vírustörzsek HA (hemagglutinin), NA (neuraminidáz) és NS (nem strukturális) génjének filogenetikai vizsgálata, összevetve természetes és mesterséges AIV-rezervoárokban mások által végzett felmérések eredményeivel, az alábbi következtetések levonását tette lehetővé. (i) A hazai izolátumok valamennyien az AIV eurázsiai ágába tartoztak. (ii) A H5-szubtípusú törzsek csak egyetlen európai rezervoárból származhattak, míg a H4-törzsek három különböző forrásból (ebből kettő távol-keleti, egy európai). (iii) A rezervoárok természetét illetően az a véleményünk, hogy nem természetes, hanem mesterséges gazdapopulációk (pl., házikacsa) közti vírusmozgásokról lehetett szó. Emellett tanúskodik a reasszortánsok rendkívül magas aránya és a szubtípusok különös kombinálódása (genetikailag szinte azonos H5-gének, amelyek egyszeres vagy többszörös reasszortánsok).
2
MGSzH, ÁDI 1, SZIE ÁOTK 2, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék
Virológia
A MAGYARORSZÁGON 2006-BAN MADÁRINFLUENZA JÁRVÁNYT OKOZOTT H5N1 ALTÍPUSÚ VÍRUSTÖRZS SZERVTROPIZMUSÁNAK VIZSGÁLATA TERMÉSZETES KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ELHULLOTT HATTYÚKBAN, LIBÁKBAN, PEKINGI ÉS MULARD KACSÁKBAN Pálmai Nimród1, Szeredi Levente1 Ph.D., Dán Ádám1 Ph.D., Ursu Krisztina1 Ph.D., Bálint Ádám1 Ph.D., Szeleczky Zsófia1, Ivanics Éva1, Erdélyi Károly1, Rigó Dóra1, Tekes Lajos1 az áo. tud. kandidátusa, Dobos-Kovács Mihály2, Glávits Róbert1 az áo. tud. kandidátusa A Magyarországon 2006 első felében kitört, H5N1 altípusú vírustörzs okozta madárinfluenza járvány víziszárnyasfajokban (hattyúban, libában, kacsában) – a szakirodalom szerint az influenzavírusokra kevésbé fogékony fajokban – okozta a legnagyobb veszteségeket. A megbetegedések egyedi lefolyása minden esetben heveny volt, és klinikailag rendszerint idegrendszeri tünetekkel járt. Kórbonctani, kórszövettani, immunhisztokémiai és RRT-PCR módszerekkel tanulmányoztuk négy víziszárnyasfaj (hattyú, liba, pekingi és mulard kacsa) egyedeiben a szervi elváltozásokat, az antigén kimutathatóságát és a vírusmenyiséget. Immunhisztokémiai módszerrel hattyúkban és libákban az agyvelőben, a hasnyálmirigyben, a tüdőben, a májban, a lépben, valamint a légzőszervekben (tüdőben, légcsőben), az emésztőcsőben (bél) és a húgyutak nyálkahártyájában is ki lehetett mutatni a vírusantigént. Mulard kacsákban azonban csupán az agyvelő, esetenként a tüdő, a légcső és a lép volt enyhén pozitív, míg a H5N1 fertőzésben elhullott pekingi kacsák vizsgált szervei e módszerrel negatívak voltak. RRT-PCR vizsgálattal a libák szerveiben nagyobb mennyiségű, míg a pekingi és a mulard kacsák szerveiben kisebb mennyiségű vírust lehetett kimutatni. Mindegyik vizsgált fajban az agyvelőben kimutatható vírusmennyiség volt a legnagyobb. Ez – összhangban a klinikai tünetekkel és a patomorfológiai elváltozásokkal - a H5N1 vírustörzs neurotrop tulajdonságára utal.
3
MGSzH ÁDI, Budapest1 MGSzH ÁDI, Debrecen2 Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Debrecen3
Virológia
ELTÉRŐ PATOGENITÁSÚ MADÁRINFLUENZA VÍRUSTÖRZSEK (H5N1, H5N2, H3N8, H10N4) KÍSÉRLETES VIZSGÁLATA TYÚKEMBRIÓKBAN Pálmai Nimród1, Dán Ádám1 Ph.D., Ursu Krisztina1 Ph.D., Szeredi Levente1 Ph.D., Rigó Dóra1, Szeleczky Zsófia1, Bálint Ádám1 Ph.D., Kecskeméti Sándor2, Tanyi János3 az MTA doktora, Glávits Róbert1 az áo. tud. kandidátusa A Magyarországon 1975-ben izolált H5N2, H10N4, és a 2007-ben izolált H3N8 gyenge patogenitású vírustörzsek, valamint a 2006-ban izolált erősen patogén H5N1 vírustörzs tulajdonságait vizsgáltuk tyúkembriók kísérletes fertőzésével. Összesen 120, 15 napja előkeltetett SPF tyúkembriót allantoisüregbe fertőztünk, majd vizsgáltuk a testtömegnövekedést, és a naponkénti elhullást. Az embriókat boncoltuk, teljes testüket és a chorioallantois membrant (CAM-ot) szövettani és immunhisztokémiai módszerekkel, a tüdőt, az agyat, a pancreast, a szívet és a CAM-ot RRT-PCR módszerrel, naponkénti mintavétellel vizsgáltuk. A H5N1 vírustörzs 48 órán belül elpusztította az embriókat. A H5N2 és a H3N8 törzsek a kikelés időpontjáig naponta okoztak elhullást, míg a H10N4-el fertőzött embriók életben maradtak. A napi testtömeggyarapodás mindhárom utóbbi csoportban elmaradt a kontrolltól. Kórbonctani és kórszövettai vizsgálattal az egyes csoportokban csupán a vérkeringés zavarának jeleit (a szervek bővérűségét, oedemát) és helyenként diapedesises vérzéseket lehetett megfigyelni. Immunhisztokémiai módszerrel a vírusantigént mindegyik vírustörzs esetében a CAMepithelialis és mesenchymalis sejtjeiben, a H5N1 vírust ezenkívül a fertőzés utáni 1. és 2. napon az embrió májában, szívében és gerincvelejében, a H5N2, a H3N8 és a H10N4 típusú vírusokat pedig a fertőzés 3.-4. napjaiban a tüdő macrophagokban, valamint 1-1 esetben a mirigyesgyomor és a zúzógyomor nyálkahártyájában lehetett kimutatni. RRT-PCR módszerrel a fertőzéshez használt mindegyik vírustörzs mind a CAM-ban mind az embrionalis szervekben – eltérő mennyiségben – valamennyi mintavételi időpontban kimutatható volt.
4
MgSzH, ÁTI1, Intervet Hungária Kft2 Magyar Postagalamb Sportszövetség3
Virológia
MADÁRINFLUENZA VAKCINA VIZSGÁLATA GALAMBOKON Horváth Ernő1, Erdei Péter2, Kovács Andrea1, Nagy Edith1, Schindler Gábor3 A Nemzetközi Postagalambsport Szövetség (FCI) Állatorvosi Bizottsága, a Magyar Postagalamb Sportszövetség és a Magyar Galamb és Kisállattenyésztők Országos Szövetsége Állatorvosi Bizottsága, valamint az Intervet Hungária Kft. részvételével az akkori Állatgyógyászati Oltóanyag Gyógyszer és Takarmányellenőrző Intézetben (ÁOGYTI) immunizálási kísérletet végeztünk az Európai Unióban központilag törzskönyvezett H5N2 típusú vakcinatörzset tartalmazó Nobilis H5N2 (A/duck/Potsdam/1402/86) vakcinával konvencionális galambokon. A vizsgálat elsődleges célja a vakcina hatékonysági vizsgálata volt galambokon, de emellett ellenőriztük a vakcina ártalmatlanságát is. Szövetségek által biztosított 50 posta és díszgalamb elhelyezése az akkori ÁOGYTI gödöllői telephelyén történt. Galambok száma, ivara és kora: 48 db, vegyes ivarú, 1-5 éves posta és díszgalamb A madarak előéletéről, immunizálásáról, egyéb kezeléséről a kísérletben résztvevőknek nem volt tudomása. A telepre történő megérkezés után 48 állat a megérkezést követő egy hetes pihentetés után került vakcinázásra az alábbiak szerint: Oltatlan kontroll: 8 db Immunizált: 28 db postagalamb és 12 db díszgalamb Az immunizálás a Nobilis Influenza H5N2 vakcina 0,25 ml-es adagjával szubkután oltással történt kétszer, 3 hetes időközzel. Mindkét vakcinázáskor és a második vakcinázás után 3 héttel vérmintát vettünk. A vett vérmintából alvadás után nyert vérsavók inaktiválása után, azok madárinfluenza elleni ellenanyag-tartalmát haemagglutináció-gátlási próbával (HAG) határoztuk meg. Az immunizálásokat követően egy állatnál sem figyeltünk meg helyi vagy általános reakciót. Az immunizálás nem befolyásolta a madarak általános állapotát. A kapott eredmények összhangban vannak a vonatkozó szakirodalmi adatokkal, miszerint az állatkerti madarak madárinfluenza elleni vakcinázása során a Columbiformes rendbe tartozó 4-6 hetes időközzel 0,25 ml adaggal immunizált 8 madár HAG mértani átlagtitere 20,7 volt, és az állatok 75%-ának volt 1:16-nál, 38%-ának 1:32-nél nagyobb átlagtitere.
5
MgSzH, ÁDI,1 CEVA-Phylaxia Zrt., 2 MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete,3 Magánállatorvos Szarvas4
Virológia
ADENOVÍRUS OKOZTA BRONCHITIS GALAMBOKBAN Ivanics Éva1, Dán Ádám1, Ph.D., Palya Vilmos2, Ursu Krisztina1, Ph.D., Harrach Balázs3, az MTA doktora, Vidovszky Márton3, Kasnyik János4, Glávits Róbert1, az áo .tud. kandidátusa Galambok adenovírusos fertőzése kapcsán eddig kétféle betegséget írtak le. A klasszikus, adenovirosis I egy évesnél fiatalabb galambokban fordul elő, hasmenéssel és lesoványodással járó bélgyulladást és sejtzárványos májgyulladást okoz. Az egész állományban gyorsan szétterjedő aviadenovírus izolálható. A II-es típusú adenovirus idősebb galambokban is előfordul, elhalásos májgyulladást idéz elő, sporadikusan jelentkezik, és a heveny lefolyás miatt az érintett galambok 24-48 órán belül elhullanak. Állomány szinten a betegség 6 hétig is elhúzódhat, a PCR módszerrel kimutatott vírust nem sikerült izolálni. Hazai húsgalamb állományban, 2007 tavaszán légzőszervi tünetekkel (tüsszögéssel, szörtyögéssel, nyitott csőrön történő nehezített légzéssel) járó megbetegedéseket észleltünk. A betegség a 4-6 hetes korcsoportban 1 hét után minden esetben, a 8-12 hetes korcsoportban 2 hét után az esetek egy részében elhullással végződött. A felnőtt állatok között is történtek hasonló tünetekkel megbetegedések, de elhullás nem volt. Az antibiotikum (enrofloxacin, amoxicillin-klavulánsav, doxiciklin, tiamulin) kezelések eredménytelenek voltak. Két növendék hullájának kórbonctani vizsgálata során a tüdőben gyulladásos gócokat, a lép enyhe fokú megnagyobbodását és márványozottságát, a bursa Fabricii sorvadását és heveny bélhurutot láttunk. Kórszövettani vizsgálattal a tüdő bronchusainak félheveny, proliferativ jellegű, lympho-histiocytás gyulladását, a hámréteg proliferatióját és degeneratióját, sejtmagzárványokat (adenovírus fertőzésre gyanút keltő elváltozásokat), a lépben az ecsetartériák falának reticulum-sejt proliferatióval kísért gyulladását, a bursában pedig a lymphocytak kiürülését és a reticulum-sejtekben citoplazma zárványokat (circovirus fertőzésre utaló elváltozásokat) figyeltünk meg. Adenovírusok általános kimutatására alkalmas, nested PCR a tüdő mintából siadenovírust erősített fel. Ebbe a csoportba tartozik a pulyka adenovírus 3 (ami a fácánok márványlép betegségét és a pulykák vérzéses bélgyulladását okozza), a béka adenovírus 1, valamint egy ragadozó madarak elhullását okozó vírus.
6
MGSZH ÁDI, 1 CEVA-Phylaxia Zrt.2 Hatósági állatorvos, Kiskunfélegyháza3
Virológia
ADENOVÍRUS OKOZTA FEKÉLYES ZÚZÓGYOMOR-GYULLADÁS CSIRKÉKBEN Ivanics Éva1, Palya Vilmos2, Dán Ádám1Ph.D., Ursu Krisztina1 Ph.D., Fekete Miklós3, Glávits Róbert1 az áo. tud. kandidátusa Különböző (1, 4 és 8 hetes) életkorú, 2500 és 27000 létszámú brojler, ill. 30.000 létszámú tojóállományban megemelkedett napi elhullással, klinikailag a testtömeg-gyarapodás elmaradásával, szétnövéssel, anaemiával, esetenként véres bélsár ürítésével járó megbetegedéseket vizsgáltunk. Kórbonctani vizsgálattal a zúzógyomorban és a belekben véres vagy barnásfekete béltartalmat, a zúzógyomor nyálkahártyájában - gyakran a mirigyes gyomorhoz közelebbi részen - 2-6 mm átmérőjű, véres alapú heveny fekélyeket figyeltünk meg. Szövettani vizsgálattal a zúzógyomor nyálkahártyájában körülírt területeken a mirigyek hámsejtjeinek elfajulását, elhalását, egyes mirigyhámsejtek magjában basophil zárványokat, a környező szövetek gyulladását, az ezt borító keratinoid réteg elemelkedését, degenerálódását és szétesését, valamint vérzéseket láttunk. A 4 és a 8 hetes állományokból származó csirkék bursa Fabricii-ében lymphocyta kiürüléssel és folliculus sorvadással járó félheveny elváltozásokat is megfigyeltünk. PCR vizsgálattal a zúzógyomor mintákból baromfi adenovírust mutattunk ki, amelynek szekvenálása azt mutatja, hogy ez a vírus kismértékben különbözik az eddig ismert összes tyúk adenovírustól. A PCR vizsgálattal kimutatott adenovírust LMH szövettenyészetben sikerült izolálni a zúzógyomor elváltozást mutató területeinek szöveteiből. Az észlelt kórkép eddig Japánban, valamint az USA-ban került megfigyelésre. A zúzógyomor fekélyek a megbetegedett brojlerállományok vágóhídi vizsgálata során 9-11, ill. 5-50 %-ban még megtalálhatók voltak.
7
SZIE ÁOTK, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék
Virológia
SERTÉSEK CIRCOVÍRUS FERTŐZÖTTSÉGE A KÖZÉP EURÓPAI RÉGIÓBAN Cságola Attila, Tombácz Kata, Tuboly Tamás A sertés circovírusok 2-es típusához (porcine circovirus 2, PCV2) köthető közvetlen és közvetett gazdasági kártételek növekvő tendenciát mutatnak világszerte. Az okozott kárt az Európai Unióban évente 600 millió Euróra becsülik. PCV2 által kiváltott betegséget (választott malacok circovírus okozta sorvadása, postweaning multisystemic wasting syndrome, PMWS) először 1991-ben írtak le Kanadában. A kórokozó időközben az egész világon megjelent és a PCV2-vel összefüggést mutató betegségek száma is jelentősen bővült. Éppen ezért ma már PCV-vel kapcsolatos betegségekről (PCV associated diseases, PCVAD) szokás beszélni, igaz a PCV2 oktani szerepe nem minden PCVAD esetében egyértelmű. Maga a PMWS, Észak-Amerikai megjelenése után sorra bukkant fel Európa és Ázsia országaiban. Észak-Amerikában a PMWS mellett leírtak egy elsősorban légzőszervi tünetekben megnyilvánuló kórképet is, és ott az utóbbi előfordulása ma már gyakoribb, mint a PMWS kórképé. Ezzel szemben Európában, így nálunk, de tőlünk keletebbre is a PCVAD-k közül a PMWS dominál. Az Európa nyugati felén elindult PCV járvány folyamatosan terjedt és terjed ma is keleti irányba, az elmúlt években érte el Lengyelországot, Ukrajnát, Romániát, Szlovákiát és Horvátországot is, amely országokban a megismert PCVAD esetek száma még lényegesen alacsonyabb a tőlük nyugatabbra fekvő területeken előforduló esetek számánál. Jelenleg tehát az európai járványtani kép nem egységes, a nyugati államokban a fertőzés endémiássá vált, míg keleti irányba haladva a járvány terjedése tapasztalható. A vizsgálatok célja az volt, hogy kihasználva a Közép Európai Régióban megfigyelhető átmeneti járványtani helyzetet, adatokat gyűjtsünk az itt előforduló vírusok genetikai állományáról. A vizsgálat során arra próbáltunk választ kapni, hogy a járványmenet és a szekvencia változások milyen összefüggéseket mutatnak. A vizsgálatban és az ahhoz szükséges mintagyűjtésben Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Románia, Horvátország és Magyarország vett részt. Valamennyi érintett országban 10-12 földrajzilag eltérő területen, PCVAD klinikai tüneteket mutató és tünetmentes házi sertés állományokból szervmintákat gyűjtöttünk. A szervekből az adott ország laboratóriumában vírus DNS-t vontak ki és azt a mi laboratóriumunkba szállították további vizsgálatra. Csehországban és Szlovákiában előre meghatározott primer párokkal a PCV2 teljes genomokat polimeráz láncreakcióval amplifikálták, és a szlovákiai mintákat helyben szekvenálták is. A laboratóriumunkba beérkezett DNS mintákat amplifikáltuk és a csehországi amplikonokkal együtt szekvenáltuk. Az adatokat egymással és a Genbank adataival is összevetettük. Megállapítottuk, hogy (a vizsgálatok jelen állása szerint) a járványt korábban jellemző genetikailag heterogén vírustörzsekhez képest, a vizsgált országokban 2007 második felében azonosított genomok, nagyfokú hasonlóságot mutattak. A vírusfertőzés endémiássá válásával párhuzamosan tehát megjelentek olyan domináns genom változatok, amelyek felváltották a korábbi rendkívül változékony megjelenést mutató vírusokat. A munkát a SZIE NKB 15727 sz. pályázata támogatta.
8
SzIE, ÁOTK, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék1 CEVA-PHYLAXIA Rt2 MGSZH, ÁDI3
Virológia
KÜLÖNBÖZŐ FERTŐZŐ BRONCHITIS TÖRZSEK ÖSSZEHASONLÍTÓ KÓRSZÖVETTANI VIZSGÁLATA Benyeda Zsófia1, PhD hallgató, Süveges Tibor2, Mató Tamás2, Glávits Róbert3, az áo. tud. kandidátusa, Rusvai Miklós1, az áo. tud. kandidátusa, Palya Vilmos2 Az elmúlt években a fertőző bronchitis vírus QX csoportba tartozó törzsei Európa számos országában, így hazánkban is megjelentek. Ezek a törzsek légzőszervi tünetekben megnyilvánuló kórtani hatásukon túl nagyfokú nephropathogenitással is rendelkeznek, illetve fiatalkori fertőződést követően a tojócső irreverzibilis károsodása által „ál-tojó szindróma” kialakulásához vezethetnek. A különböző kórképek hátterében álló patológiai elváltozások pontosabb megismerése érdekében több szervre kiterjedő részletes kórszövettani vizsgálatot végeztünk QX, illetve hagyományos törzsekkel fertőzött SPF csirkékben. A csirkéket napos korban intranasális és intraoculáris úton fertőztük különböző országokból származó QX-szerű izolátumokkal, valamint egy-egy csoportot M41 és 793B törzsekkel. A fertőzést követő 4. és 42. nap között 8 alkalommal vettünk mintát a légcsőből, tüdőből, mirigyes gyomorból, vékonybélből, veséből, heréből, petefészekből és a tojócsőből. A fixálást követően a mintákat a hagyományos kórszövettani technikának megfelelően dolgoztuk fel, majd fénymikroszkóp alatt vizsgáltuk. Az eltérő törzsek által okozott elváltozások jobb összehasonlíthatósága érdekében egy olyan pontozási rendszert dolgoztunk ki a különböző szervekre, ahol az elváltozások súlyosságát 0 és 3 közötti pontokkal értékeltük. A fertőző bronchitisre jellemző légúti tünetek minden csoportban kialakultak, a folyamat súlyosságában azonban az egyes törzsek között kisebb különbségek voltak. A mirigyes gyomorban és a vékonybélben nem figyeltünk meg vírusspecifikus elváltozásokat. A vesekárosító hatás kialakult, bármelyik törzset alkalmaztuk fertőzésre, de a QX-szerű izolátumok esetében az elváltozások súlyosabbnak bizonyultak. A tojócső falának jellegzetes tágulata, gyulladásos beszűrődése már a kísérlet korai szakaszában megfigyelhető volt a QXtörzsekkel fertőzött csirkékben, míg az M41 és 793B törzsek hasonló elváltozásokat nem indukáltak. Vírusszaporodásra utaló lymphoid sejtes beszűrődést figyeltünk meg a petefészekben és elvétve a here állományában is. A nemi szervekben mikroszkóposan megfigyelhető elváltozások, valamint a vírus tényleges szaporodása közti összefüggés bizonyítása érdekében további, immunhisztokémiai vizsgálatok elvégzése szükséges.
9
Ceva-Phylaxia Zrt.1 Vivalis2
Virológia
AVIAN EMBRIONÁLIS ŐSSEJTEK POTENCIÁLIS ALKALMAZÁSA A VÍRUSVAKCINA GYÁRTÁSBAN Sombor Erzsébet1, Fabienne Guehenneux2, Pénzes Zoltán1, Palya Vilmos1 A francia Vivalis cég által kifejlesztett avian eredetű embrionális őssejtekből származtatott sejtvonalak szaporodási tulajdonságait, a szaporodási körülményekre való érzékenységét, valamint számos vírussal szembeni fogékonyságát vizsgáltuk. Összesen 2 csirke, valamint 6 kacsából származó őssejt sejtvonal került vizsgálatra. A csirkéből származó két sejtvonal (EB45 adherens sejt, EB14 szuszpenziós sejt) jól szaporítható a speciális őssejtek számára kifejlesztett szérummentes tápfolyadékban, azonban a rajtuk vizsgált vírusok szaporodó képessége alatta marad, vagy nem haladja meg a jelenleg gyakorlatban használatos módszerekkel elért titert. Másfelől a csirke genomban természetesen endogén módon jelen lévő ALV szekvencia jelenléte miatt ezek a sejtvonalak élő vakcinák gyártására nem ajánlottak. Négy, a tenyésztéshez borjúsavót igénylő adherens kacsa EBx sejtvonalat (M5-1, PK56-2, PK57-4, PK58-3), valamint két szérum mentes tápfolyadékban növő kacsa EBx sejtvonalat (EB66-adherens sejtvonal, EB24-12 szuszpenziós sejtvonal) vizsgáltunk. A kapott eredmények alapján megállapítható volt, hogy a szérumot igénylő sejtvonalak fokozottan érzékenyek a borjúsavó minőségére, koncentrációjára, a megfelelő CO2 koncentrációra, hőmérsékletre, kiindulási sejtszámra valamint az antibiotikumok jelenlétére. Az említett sejtvonalak nehezen tenyészthetőek és ipari felhasználásuk nem kivitelezhető. A szérummentes tápfolyadékban növő szuszpenziós és adherens kacsa őssejt vonalak jóval stabilabbak, könnyen tenyészthetőek, rövidtávon (3 passzázs) gentamycinre nem érzékenyek. Az antibiotikum sejtekre gyakorolt hosszabb távú hatásának vizsgálata jelenleg folyamatban van. Számos vírus tesztelését végeztük el mindkét sejtvonalon, azonban a sejtek a vizsgált vírusok többségére nem bizonyultak fogékonynak. Említésre méltó szaporodást értünk el azonban az EDS vírus tesztelésekor mind a szuszpenziós mind az adherens sejttípus fertőzése esetén. Az EDS szaporodásának részletes vizsgálata jelenleg folyamatban van.
10
Ceva-Phylaxia Zrt, Budapest1, LemnaGene, Dardilly, Franciaország2
Virológia
KLASSZIKUS ÉS NAGYON VIRULENS IBDV TÖRZSEK KÖZTI ANTIGÉNKÜLÖNBSÉG: ELTÉRŐ VÉDELEM KLASSZIKUS ÉS NAGYON VIRULENS IBDV TÖRZZSEKKEL SZEMBEN Pénzes Zoltán 1, Horváth Tibor 1, Mató Tamás 1, Kardi Veronika 1, Misák Ferenc 1, Georges Freyssinet2, Palya Vilmos 1 Irodalmi adatok szerint nincs antigenitásbeli különbség klasszikus (cv) és nagyon virulens (vv) fertőző burzitisz vírustörzsek (IBDV) között. Ezt támasztja alá az a tény illetve gyakorlati tapasztalat, hogy az 1. szerotípusba tartozó cvIBDV vakcinatörzsek teljes védelmet biztosítanak vvIBDV törzzsekkel szemben. Kísérletünken 2 hetes SPF csirkéket vakcináztunk (1) elölt, cvIBDV-t tartalmazó vakcinával, illetve (2) vvIBDV-ből származó VP2 fehérjét termelő rekombináns Spirodela (békalencse) növényből készült sejtlizátum felhasználásával készített kísérleti, víz-az-olajban típusú vakcinával. A kísérleti vakcinák antigéntartalmát szemikvantitatív ELISA-val határoztuk meg. Négy héttel vakcinázás után a kísérleti csoportok egy részét cvIBDV ráfertőző törzzsel, a másik részét vvIBDV-el fertőztük rá. A védettséget a klinikai tünetek, bursakárosodás mértéke illetve BBi alapján értékeltük. A ráfertőzést követő 10 napos megfigyelési idő alatt mind a cv mind a vv típusú vakcinával oltott állatok klinikailag védettek voltak mind a cv mind a vv ráfertőző vírussal szemben. Jelentős különbség mutatkozott azonban a bursa F. szövettani károsodását illetve a BBi-t illetően: mindkét típusú vakcina megfelelő védelmet biztosított cv ráfertőzéssel szemben, azonban a vvIBDV-al való ráfertőzést követően a vv típusú vakcina továbbra is számottevő védettséget biztosított, amíg a cv típusú vakcinázást követően a bursakárosodás elleni védelem teljes hiánya volt megfigyelhető. Négy héttel a vakcinázás után az egyes vakcinázott csoportokban jelentősen nagyobb (2-4 szeres) VN illetve ELISA titereket mértünk amikor az adott szerológiai tesztben a vakcinában levő antigénhez képest homológ antigént használtunk. A védelemben fennálló, illetve a homológ szerológiai rendszerekben megmutatkozó titerkülönbség arra utal, hogy a cv illetve a vvIBDV törzsek között a virulencián túl antigenitásbeli különbség is fennáll.
11
Ceva-Phylaxia Zrt.1 Gyógyszeripari Ellenőrző és Fejlesztő Laboratórium Kft2
Virológia
CEVAC TRANSMUNE IBD VAKCINA COMPATIBILITÁSI VIZSGÁLATA KÜLÖNBÖZŐ ANTIBIOTIKUMMAL IN VIVO ÉS IN VITRO KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT Forgách Katalin1, Horváth János2, Süveges Tibor1 és Palya Vilmos1 Az in ovo és napos korban is adható Cevac Transmune IBD vakcina compatibilitását vizsgálatuk különböző antibiotikumok hozzáadásával. Felhasznált antibiotikumok: Ceftiofur – 0,2mg /adag, Gentamycin – 0,3mg/adag, Amoxicillin – 0,5mg/adag Enrofloxacin – 0,5mg/adag, Lincomycine+Streptomycine – 0,01ml/adag 18 napos embrionált SPF tojásokat illetve SPF napos csibéket oltottunk a Transmune IBD vakcina 1 adagjával, a vakcinához adott antibiotikummal illetve csak antibiotikummal. Az in vivo vizsgálat során figyeltük a kelési % alakulását, a vakcina vírus megeredésének idejét a bursa szövettani vizsgálatával, a súlygyarapodást és a szerológiai áthangolódás mértékét. Az in vitro vizsgálatban tesztorganizmusokkal szemben (Bacilus subtilis illetve Bacilus pumilus - gentamycin esetében) ellenőriztük a vizsgált antibiotikumok hatékonyságának esetleges változását a Transmune IBD vakcinával történt összekeverést követően. A kapott eredmények alapján megállapítható volt, hogy a Ceftiofur késleltette a vakcina megeredését, az Enrofloxacin pedig - az erősen lúgos kémhatása miatt - teljesen meggátolta a vakcina megeredését. A másik három antibiotikum alkalmazásakor a vakcina megeredése megfelelő volt. Az in vitro vizsgálat esetében ugyanakkor nem tapasztaltuk egyik antibiotikum hatékonyságának csökkenését sem a Transmune IBD vakcinával történt összekeverést követően.
12
Ceva-Phylaxia Zrt.
Virológia
FERTŐZŐ BURZITISZ ELLENI IMMUNKOMPLEX VAKCINA HATÉKONYSÁGI TESZTJÉNEK KIDOLGOZÁSA Horváth Tibor, Forgách Katalin, Kardi Veronika, Mató Tamás, Misák Ferenc, Pénzes Zoltán, Süveges Tibor és Palya Vilmos A Cevac Transmune vakcina fejlesztése során a hatékonyság kvantitatív méréséhez szükség volt egy új hatékonysági (potency) teszt kidolgozására. A vakcina immunkomplex összetételéből adódóan az IBD vírus lassan szabadul fel, így az élővírus vakcinák értékmérésére használt hagyományos módszerek (tojástitrálás, szövettitrálás) nem adtak megbízható eredményeket. A teszt kidolgozása ezért élő állat rendszeren történt. Napos SPF csibéket intramuszkulárisan oltottunk a vizsgált vakcina különböző hígításaival (1 adag; 0,1 adag; 0,01 adag; 0,001 adag). A csibéket 14 napig külön, egyedi szellőztetéssel ellátott állattartó dobozokban helyeztük el, elkerülendő a vakcinavírus terjedését. Az állatokból a megfigyelési idő végén vért és bursamintákat vettünk. A savókat IBDV ELISA teszttel, a bursákat szövettanilag vizsgáltuk. A vakcina titerét hígításonként kapott szeropozitív és szövettanilag pozitív állatok számából kalkuláltuk ki. Az értéket „Csirke Fertőző Dózis 50%” azaz CID50 /adagban fejeztük ki. Különböző CID50/adag értékű vakcinákkal oltottunk in ovo 18 napos embrionált kommersz brojler tojásokat azt vizsgálva, hogy a különböző CID50 értékű vakcinák milyen hatékonyak maternális IBDV ellenanyaggal rendelkező broiler csirkékben. 18 napos életkortól a vakcinázott és nem vakcinázott csoportokból 3-4 naponta vér és bursamintákat gyűjtöttünk, hogy meghatározzuk a vakcina megeredésének idejét. Csoportonként és időpontonként 5-5 állat került mintázásra. A savókat IBDV ELISA teszttel és vírusneutralizációs (VN) próbával, a bursákat szövettanilag vizsgáltuk. Az SPF csibékben végzett hatékonysági vizsgálatok során többnyire krónikus bursa elváltozásokat lehetett megfigyelni a 14 napos megfigyelési idő végén és majdnem 100% korreláció volt a szerológiai és hisztológiai eredmények között. Szintén jó korreláció volt megfigyelhető az adott vakcina vírus-szérum aránya és a kapott CID50 érték között. A teszt kimutatta a vakcina-formulázási különbségeket: a magasabb vírus-szérum aránnyal készült vakcinák magasabb CID50 értékeket adtak, mint az alacsonyabb vírus-szérum aránnyal készült vakcinák. A közepes vagy magas maternális ellenanyagszinttel rendelkező brojler csirkéken végzett vizsgálatokban az egy adott CID50 értéket (>0,3) meghaladó Cevac Transmune vakcinákkal in ovo oltott csoportokban tipikusan a 21-28 napos kor között lehetett megfigyelni a vakcina megeredését. Ez az időpont jól korrelált az ekkor mért maradék ellenanyag szintekkel. A vakcina megeredését követően egy gyors ELISA titer emelkedés volt mérhető, szemben egy lassabb VN titer emelkedéssel.
13
MgSzH, ÁTI
Virológia
A SYLVATUCUS VESZETTSÉG ELLENI VÉDEKEZÉS HAZAI TÖRTÉNETE Kucsera László A betegségnek ez a járványformája 1939-ben Lengyelország északkeleti részén alakult ki. A járvány fő terjesztője a vörös róka és a nyestkutya (utóbbi már előfordul nálunk is). A járvány 1954-ben érte el hazánk északi határát, de 1966-ig csak szórványosan fordult elő a Dunától keletre. Ezt követően, 1967-ben robbanásszerű aktivizálódás következett be, és a betegség átterjedt a Dunántúlra is. Ebben szerepet játszott, a mezei pockok tömeges elszaporodása (bőséges táplálékforrás), és a rókaprém alacsony ára miatt megnövekedett róka populáció nagysága. Az erdei veszettség elleni védekezést kezdetben a rókák számának gyérítésével (foszgéngyertyás kotorékirtás) próbálták megoldani. Ez ugyanúgy, mint bárhol a világon ahol alkalmazták, nem járt eredménnyel. Hazánkban a vakcinás védekezést kísérleti jelleggel 1992 őszén kezdték el egy ötezer km2-es területen, a nyugati határ mellett. A következő évtől, 1993 és 1996 tavasza között, 6000 km2-es területen immunizálták a rókákat veszettség elleni orális vakcinával, évente két alkalommal. Ezen időszak alatt az ország területén évente 800-1500 esetben izolálták a veszettség vírust. A védekezéshez szükséges pénzügyi fedezetet az FVM illetékes főosztálya növelte, és így 1996 ősze és 2000 ősze között az egész Dunántúl immunizálásra került. A kezelés hatására a veszettségi esetek száma ezen a területen nagymértékben lecsökkent, és 2000-ben mindössze 5 pozitív vírusizolálás volt. A pénzügyi lehetőségek korlátozott volta és politikai nyomás hatására a szakfőosztály döntése alapján, 2001 és 2003 között a Duna és a Tisza által határolt területen végezték el az immunizálást. A Dunántúlon – egyre növekvő számban - csak gócoltást végeztek. Változatlan hazai ráfordítás mellett, PHARE támogatással 2004 és 2006 között, EU társfinanszírozással 2007-ben az ország egész területén folyik a veszettség elleni orális vakcinázás. Az évi kétszeri oltások hatására az ország egész területén jelentősen visszaesett a pozitív esetek száma. Vakcinák: Magyarországon eddig négy különböző attenuált vakcinát törzskönyveztek. Ezek a Fuchsoral (SAD B19), Rabifox (SAD P5/88), SAG (1 vagy 2) és a Lysvulpen (SAD Bern). Különböző mennyiségben, de valamennyi vakcinát használták az országban. A beszerzés minden esetben közbeszerzési eljárással történt. Repülőgépek: 1992 és 2002 között AN-2 típusú repülőgépeket használtak. Azóta a CESNA gépcsalád különböző típusaival történik az immunizálás. GPS: Kezdettől fogva használják a vakcina kiszórásához a GPS berendezést. Eleinte a GPS segítségével tartotta a pilóta az előre beprogramozott útvonalat, valamint fény- és hangjelzés mutatta a vakcina kidobás idejét, a berendezés tárolta a konkrét repülési útvonal adatait. A gépváltás (2003.) óta a fedélzeti számítógéppel összekötött GPS egy program és egy szenzor segítségével állítható módon vezérli a kidobó berendezést, tárolja minden egyes vakcina kidobási koordinátáit. Eredmények: Az orális immunizálás hatékonyságát legjobban a veszettségi esetek számának drasztikus csökkenése demonstrálja. 1986 és 1995 között éves átlagban 1104 esetben izoláltak veszettség vírust Magyarországon. Ezzel szemben 2005-ben 9, 2006-ban 3 esetben sikerült a vírust kimutatni.
14
SzIE-ÁOTK Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék1 SzIE-ÁOTK Nagyállatklinika2 "Johan Béla" Országos Epidemiológiai Központ, Virológiai Osztály3 SzIE-ÁOTK Kórbonctani és Igazságügyi-állatorvostani Tanszék4 MgSZH-ÁDI Emlős-kórbonctani Osztály5
Virológia
NYUGAT-NÍLUSI VÍRUSFERTŐZÉSEK 2007-BEN MAGYARORSZÁGON Bakonyi Tamás, PhD1, Molnár Beáta2, Kutasi Orsolya2, Ferenczi Emőke3, Dobos-Kovács Mihály4, Erdélyi Károly5 A nyugat-nílusi vírus (West Nile virus, WNV) magyarországi előfordulása régóta ismert, viszont az első, klinikai tünetekben és elhullásokban is megnyilvánuló járványkitörés 2003ban került diagnosztizálásra egy dél-alföldi lúdállományban. A kórokozó genetikai összehasonlítása alapján a WNV világszerte előforduló, "lineage 1" genetikai vonalához tartozik. 2004-ben egy másik WNV törzs bukkant fel Magyarországon, és elhullásokat okozott a Körös-Maros Nemzeti Park területén élő héjákban. Ez a vírustörzs a WNV "lineage 2" genetikai vonalához tartozik; Afrikában izolált WNV törzsek állnak vele a legközelebbi genetikai rokonságban. Ugyanez a vírustörzs elhullásokat okozott 2005-ben is a Körös-Maros Nemzeti Parkban élő héjákban, és egy karvalyban, valamint ezt a törzset lehetett izolálni egy, a héják élőhelyétől 30 km-re tartott és agyvelőgyulladásban elhullott juhból. 2006-ban állatokban nem tapasztaltunk nyugat-nílusi vírus aktivitást Magyarországon és mindössze 3 heveny emberi fertőzést diagnosztizáltunk, a 2003-ban előfordult 14 megbetegedéssel szemben. 2007 augusztusában mozgásszervi zavarokat, általános tompultságot és fokozott arányú elhullást tapasztaltak két dél-alföldi libaállományban. A kórszövettani vizsgálatok során a madarakban Zenker-féle vázizom-dystrophiát és enyhe fokú agyvelő-gyulladást találtunk. A WNV kimutatására irányuló RT-PCR vizsgálatok pozitív eredménnyel zárultak. Szeptember elején egy idegrendszeri tüneteket mutató, 5 éves lovat vittek be az üllői Nagyállatklinikára. Az állat kólikás nyugtalanságot mutatott, majd másnapra elfeküdt és paralitikussá vált. A súlyosbodó idegrendszeri tünetek miatt a kórházi ápolás harmadik napján a lovon euthanasiát kellett végrehajtani. Az agy- és gerincvelőben nem gennyes gyulladást tapasztaltunk. A WNV kimutatására irányuló RT-PCR és immunhisztokémiai vizsgálatok pozitív eredményt adtak; a rhinopneumonitis és veszettség vírusfertőzésekre irányuló vizsgálatok negatív eredménnyel zárultak. A 2007 augusztusában és szeptemberében gyűjtött vadmadár-minták RT-PCR vizsgálatai során a Hortobágyi Nemzeti Part területén elhullott héjából, illetve a Körös-Maros Nemzeti Park területén elhullott kékvércsékből sikerült kimutatni a nyugat-nílusi vírus nukleinsavát. A kimutatott vírusok részleges nukleotid szekvenciái a legnagyobb hasonlóságot a 2004-ben és 2005-ben felbukkant, "lineage 2" WNV törzshöz mutatták. A nyár végi – ősz eleji időszakban meningitis vagy encephalitis tüneteit mutató négy humán betegből akut, kettőből pedig korábban átvészelt nyugat-nílusi fertőzésre utaló ellenanyagokat mutattunk ki. A vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a nyugat-nílusi vírus egy egzotikus és mind madarakban, mind pedig emlősökben neuroinvazív törzse legalább négy éve jelen van Magyarország egyes alföldi területein. A 2003. óta minden évben megjelenő humán megbetegedések is ezt támasztják alá. A sporadikus megbetegedések elhelyezkedése a vírus földrajzi terjedésére utal. Az ismertetett ló-agyvelőgyulladásos eset az első igazolt hazai WNV megbetegedés lóban. A vizsgálatok az OTKA K 67900 és OTKA D 48647 projektek, valamint a "Bolyai János" Kutatói Ösztöndíj támogatásával folytak.
15
SzIE, ÁOTK, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék
Virológia
SZOPORNYICA ÉS PARVOVÍRUSOS FERTŐZÉS KIMUTATÁSA KÜLÖNBÖZŐ ÁLLATFAJOKBAN Demeter Zoltán, PhD hallgató, Palade Elena Alina, Gál János, PhD, Rusvai Miklós, az áo. tud. kandidátusa A szopornyica leggyakrabban a kutyának és közvetlen rokonfajainak a megbetegedése, de szopornyicavírusos (CDV) fertőzést számos vadon élő állatfajban is kimutattak, többek között a menyétfélék, mosómedvefélék és más állatcsaládok több képviselője esetében. Kórokozója a Paramyxoviridae víruscsalád Morbillivirus genusába tartozik. A CDV elleni küzdelmeket nehezítő tényezők közül a legfontosabb a vírus iránt fogékonynak bizonyult állatfajok nagy száma, valamint az a tény, hogy számos esetben klinikailag egészséges, de fertőzött állatok akár több héten át is folyamatosan üríthetik a vírust. Ennek következtében számos esetben kerül sor kutyák, valamint állatkertek fogékony állatai és a vadon élő receptív fajok között kölcsönös fertőzésekre. Az elmúlt három év alatt vizsgált 200 minta közül a PCR alapú vizsgálat alapján több mint 50 CDV pozitívnak bizonyult. A minták jelentős része kutyákból származott, CDV fertőzést viszont más fajokban is sikerült kimutatni: rókában, mosómedvében és vadászgörényben is. A kórbonctani és kórszövettani vizsgálatok során megfigyelt elváltozások megegyeznek a kutyákban korábban leírt elváltozásokkal. A genetikai vizsgálatok alapján az állatokat fertőző vírusok „tipikus” CDV törzseknek bizonyultak, melyek szoros rokonsági viszonyban állnak más európai CDV törzsekkel. Mindezek az esetek a szopornyica leküzdésének gyakorlati nehézségét mutatják: a vírus nagyon széles gazdaspektrummal rendelkezik és akár a kutyák, akár a vad állatfajok képezhetnek vírus-rezervoárt a másik csoport számára. A macska panleukopeniája a házimacskák és az állatkerti macskafélék nagy ragályozó képességű, lázas általános tünetekkel, hasmenéssel, hányással, dehidrációval és kifejezett leukopeniával járó fertőző betegsége. A vírus iránt valamennyi macskaféle (Felidae) fogékony, viszont macska parvovírusos (FPV) fertőzést számos más állatfajban is kimutattak. Diagnosztikai tevékenységünk során egy ázsiai pálmasodró (Paradoxurus hermaphroditus) hulláját vizsgáltuk. Az állatot Malajzia egyik erdős területén fogták be, majd rövid karanténozás után Magyarországra szállították. Az érkezés után majdnem azonnal levertség, hasmenés és hányás jelentkezett, majd két nap után az állat elhullott. A boncolás során súlyos fokú dehidrációt, anémiát, általános lymphadenopathiát és vékonybélgyulladást figyeltünk meg. A kutya és macska parvovírus genomjának kimutatását célzó PCR-alapú diagnosztikai vizsgálat pozitív eredménnyel zárult. A VP2 gén nukleinsav szekvenciája alapján a vírus FPV-nek bizonyult. A filogenetikai vizsgálat alapján a vírustörzs egy kínai vírustörzzsel mutatta a legnagyobb rokonsági viszonyt és a klinikai tünetek kezdetének ideje is valószínűsíti, hogy a fertőzés még Ázsiában történt, az állat szállítása előtt. Mindezek alapján az általunk vizsgált állat a Viverridae család első olyan tagja, melyben az FPV fertőzést direkt módon ki lehetett mutatni, alátámasztva azt a feltételezést mely szerint a vírus gazdaspektruma szélesebb, mint korábban azt elképzelték, de ugyanakkor az is lehetséges, hogy a vírus folyamatosan újabb és újabb gazdafajokhoz adaptálódik.
16
SZIE, ÁOTK, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék1 SZIE, ÁOTK, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék2 MGSZH, ÁTI3
Virológia
ATTENUÁLT PRRS VAKCINAVÍRUS TERJEDÉSE KÍSÉRLETI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT Balka Gyula1, PhD hallgató, Hornyák Ákos2, PhD, Kulcsár Gábor3, PhD, Farsang Attila3, PhD, Rusvai Miklós1, az áo. tud. kandidátusa A sertések légzőszervi tünetekkel és reprodukciós zavarokkal járó szindrómáját (Porcine respiratory and reproductive syndrome, PRRS) a sertés légzőszervi tünetekkel és reprodukciós zavarokkal járó szindrómájának vírusa (PRRSV) által okozott fertőzés idézi elő. A PRRS világszerte elterjedt betegség, mely kocasüldőkben, kocákban koraellést, magzatelhalást, fiatal állatokban pedig főként légzőszervi tüneteket, illetve a tüdő védekezőképességének csökkenése révén kialakuló másodlagos fertőzések következtében elhullást is okozhat. Korábban 37 magyarországi PRRS vírustörzs ORF5 szekvenciájának vizsgálatával kimutattuk, hogy vakcinázott állományokból származó, de nem vakcinázott állatokban talált törzsek 98%-ban megegyeztek az állományban használt attenuált vakcinavírus törzsekkel. Munkánk során attenuált vakcinavírus állatról állatra történő terjedését vizsgáltuk kísérleti körülmények között. Az állatkísérletet 25 PRRSV mentes választott malaccal végeztük, melyeket az alábbiak szerint 4 különböző csoportba osztottunk: 1. csoport (10 állat) - attenuált vakcinával intramuscularisan oltott állatok; 2. csoport (5 állat) - kontakt kontroll, vagyis nem vakcinázott sertések, melyek egy kutricában voltak a vakcinázottakkal; 3. csoport (5 állat) - negatív kontroll; 4. csoport (5 állat) - pozitív kontroll csoport, melyet intranasalisan fertőztük magyar PRRS vadvírus izolátummal. Mind a 25 malacból a fertőzés előtt, majd azt követően minden 7. napon vérmintát, továbbá orr- és szájüregi váladékmintát vettünk, melyekből ELISA és RT-PCR, vizsgálatokat végeztünk. Az RT-PCR eredménye alapján a tíz vakcinázott malac közül négy állat esetében a vérben legalább öt hétig volt kimutatható PRRSV RNS, míg az öt kontakt kontrolból egy malac savójában három hétig. Az ELISA vizsgálatokkal ezen állatok szerológiai áthangolódását is megfigyeltük. Az attenuált vakcinavírus genetikai állományát kimutattuk továbbá két vakcinázott állat és a fertőzött kontakt kontroll malac orrtampon mintájából. A vadvírussal az orrnyíláson keresztül fertőzött malacok véréből a kísérlet teljes időtartama alatt ki lehetett mutatni PRRSV RNS-t. A vírushordozó állatokból, a kísérlet kezdetétől legkésőbb kimutatott ORF5 (GP5) szekvenciák meghatározása után végzett összehasonlító vizsgálata során a vakcinázott állatok mintáiban három azonos pozícióban végbement aminosav változást találtunk a vakcinavírushoz képest. Ezzel szemben a vadvírussal fertőzött állatok hasonló mintáiban aminosav változást nem találtunk. Munkánk során bizonyítottuk a vakcinavírus törzs terjedését vakcinázott állatokról nem vakcinázott állatokra. Az attenuált vakcinavírus változása, illetve a változás során megfigyelt viszonylag alacsony számú szinoním mutáció erős szelekciós nyomásra utal, melyet a vadvírus esetében nem figyeltünk meg. A kutatás keretében végzett munkát az OTKA K 62853 pályázat támogatásával végeztük.
17
SzIE, ÁOTK, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék1 Szlovén Mezőgazdasági Intézet2 SzIE, ÁOTK, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék3
Virológia
A MÉHANYÁK ÉS DAJKAMÉHEIK VÍRUSFERTŐZÉSEINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA Tapaszti Zsuzsanna1, PhD hallgató, Lucija Poljansek2, Aleš Gregorc2, Bakonyi Tamás1, PhD, Rusvai Miklós3, az áo. tud. kandidátusa A beszámolóban ismertetett munka során a mézelő méheket (Apis mellifera L.) fertőző vírusok szlovéniai jelenlétére irányuló felmérést végeztünk a Szlovén Mezőgazdasági Intézettel együttműködve. Munkánk során az általunk kidolgozott reverz-transzkripciós polimeráz-láncreakciót (RTPCR) alkalmaztuk a leggyakrabban előforduló méhvírusok kimutatására. Ezek a vírusok: a heveny méhbénulás vírus (Acute Bee Paralysis Virus, ABPV), a fekete anyabölcső vírus (Black Queen Cell Virus, BQCV), a deformált szárny vírus (Deformed Wing Virus, DWV) és a költéstömlősödés vírus (Sacbrood Virus, SBV). A mintákat egész Szlovénia területéről gyűjtötték 2007-ben, ezáltal átfogó képet kaptunk az országban jelenlevő méhvírusok elterjedtségéről. Összesen 27 család dolgozó méheit és minden családban három méhanyát vizsgáltuk meg. A vizsgálat során a dolgozó méhek esetében 6 család (22%) volt ABPV, 26 (96%) BQCV, 11 (41%) DWV és 11 (41%) SBV fertőzött. Az anyák esetében 10 (12,5%) volt ABPV, 0 (0%) BQCV, 7 (8,7%) DWV és 1 (1,2%) SBV fertőzött. A dolgozó méhek esetében a családok 70,3%-a volt egy vírusnál többel fertőzött. Az anyák esetében ez az arány családonként csak 11,1%. Ugyanakkor a családok több mint felénél az anyák egyáltalán nem voltak vírussal fertőzöttek. Az adatokból látható, hogy az anyák jelentősen kisebb arányban voltak vírussal fertőzőttek, mint a dolgozók. A BQCV fertőzöttséget illetően különösen meglepő eredményt kaptunk, eszerint a dolgozó méhek jelentős mértékben (96%) hordozták a vírust, ellentétben az anyákkal, ahol BQCV egyáltalán nem volt jelen. Ennek esetleges oka lehet, hogy az anyák kikelés után rezisztenssé válnak a vírussal szemben, vagy esetleg, mivel eltérő táplálékot kapnak, mint a dolgozó méhek, az olyan anyagokat tartalmazhat, ami ellenállóvá teszi az anyákat a vírusfertőzésekkel szemben. Ennek kiderítése további vizsgálatokat igényel. A másik jelenség, amit az adatokból észre lehet venni, hogy az anyák más vírusokkal fertőződtek, mint a dolgozó méheik. Ennek oka lehet, hogy a dolgozók nem sokkal a mintavétel előtt lettek anyásítva. Így előfordulhat, hogy ezen időtartam alatt az anya és a dolgozók között vírusfertőzésre még nem volt alkalom. Jelenleg azonban még nem áll adat rendelkezésünkre, hogy a vírus milyen módon és mennyi idő alatt jut egyik egyedről a másikra. Ezért a Szlovéniában tapasztalt, az anyák és dolgozók körében tapasztalt vírusfertőzöttség közti különbség okának megválaszolása további vizsgálatokat igényel.
18
CEVA-Phylaxia, Biológiai Regisztrációs Igazgatóság
Virológia
KITERJEDT NAGYÜZEMI KISÉRLET ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN FERTŐZŐ BURSITIS IMMUNKOMPLEX VAKCINÁNAK (TARNSMUNE) ÉS EGY KERESKEDELMI FORGALOMBAN KAPHATÓ ITATÁSOS VAKCINÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSÁVAL Herczeg József, PhD, Varga Katalin, Makai Ágnes, Tóth Balázs A vállalatunk által kifejlesztett immunkomplex, fertőző bursitis elleni vakcinának nagyüzemi vizsgálatát végeztük el a Brit Állategészségügyi Hatóság (VMD) felügyelete alatt ÉszakÍrországban. A Transmune vakcinát egy kompetitor vakcinával összehasonlításban alkalmaztuk azonos broiler integrációba tartozó, de eltérő farmokon. A Transmune vakcinázás egy keltetőben zajlott in ovo, heti egy alkalommal, több héten át. Az állatokat 19 farmra helyezték ki (összesen kb. 750.000 broiler csirke). 20 másik farmon itatásos vakcinázást végeztek hasonló méretű összes állatlétszámon. A vakcinák ártalmatlanságát a következő paraméterek alapján vizsgáltuk: Európai broiler index • Takarmány fogyasztás/farm • Levágott testtömeg/farm • Vitalitás (100% mínusz %-os mortalitás)/farm A vakcina hatékonyságát a következő paraméterek alapján vizsgáltuk: Klinikai védelem: • Vaccina vírus elszaporodása a Bf-ban: szövettani score RT-nested-PCR. • Szerológia (BioCheck ELISA) • Pathológiai vizsgálatok Kiterjedt vizsgálatunkban mindkét vakcina ártalmatlannak bizonyult. Tanulmányunk megállapította, hogy az immunkomplex vakcina 1 héttel korábban eredt meg és biztosított hatékony klinikai védelmet, mint a rutin időpontban alkalmazott itatásos vakcina. A kísérlet idején fertőző bursitis járvány tört ki egy a kontroll farmok közé tartozó állományban, ahol a tulajdonos hanyagsága miatt nem alkalmazták az itatásos vakcinát.
19
SZIU, Faculty of Veterinary Science, Department of Pathology and Forensic Veterinary Medicine
Virology
DIAGNOSIS OF INFECTIOUS BURSITIS, AVIAN NEPHRITIS AND INFECTIOUS BURSAL DISEASE BY MULTIPLEX RT-PCR, AND THE PHYLOGENETICAL ANALYSIS OF INFECTIOUS BURSAL DISEASE VIRUS STRAINS CIRCULATING IN HUNGARY Elena Alina Palade, Míra Mándoki, PhD, Mihály Dobos-Kovács, Zoltán Demeter, and Miklós Rusvai, CSc Nephroso-nephritis and uricosis are known to cause massive production loss in the chicken industry. Besides the various causes of non infective nature leading to regressive renal changes, there are viral infections frequently related with regressive and inflammatory kidney lesions in birds. The best known viral pathogens are infectious bronchitis virus (IBV) and avian nephritis virus (ANV), but renal changes were reported in case of infectious bursal disease virus (IBDV) infections also. Infectious bursal disease (IBD) is an acute, highly contagious disease of young chickens that has lymphoid tissue as its primary target, with a special predilection for the bursa of Fabricius. IBD is caused by IBDV, a member of the Birnaviridae family with a double-stranded RNA genome formed by two segments. The disease was first recognized as a specific entity in 1962 and was named “avian nephrosis”, due to the kidney damage found in the birds that succumbed. The authors are presenting a diagnostic method based on multiplex polymerase chain reaction (mPCR) following reverse transcription to identify and hence discriminate the infections caused by the three agents in one reaction, and so obtaining a faster but still reliable result. The primer pairs used are amplifying gel separable products from highly conserved region of the nucleocapsid (N) protein for IBV, viral protein 2 (VP2) for IBDV and GP1 protein for ANV respectively. The samples that proved to be positive for IBDV were used for sequence analysis, in order to determine the relationships between the Hungarian IBDV strain and other IBDV strains circulating all over the world. The phylogenetic analysis of a hypervariable region of the VP2 gene of the viral genome of the analyzed samples, revealed that the IBDV strains circulating in Hungary are grouped in the so called non-very virulent (non-vvIBDV) cluster, and to the present date there is no evidence of acute bursitis in Hungary. Further investigations could help to identify the connection between the renal changes and the presence of the described pathogens, to clarify any synergic effect of the ANV, IBDV and IBV strains, and other possible predisposing factors in the clinical or pathological manifestation of the nephroso-nephritis complex. The work also presents a useful, fast and reliable diagnostic method for the simultaneous detection of ANV, IBDV and IBV from tissue samples.
20
