MTA ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI BIZOTTSÁGA SZENT ISTVÁN EGYETEM ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA

MTA ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI BIZOTTSÁGA SZENT ISTVÁN EGYETEM ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK PARAZITOLÓGIA, HALKÓRTAN ELŐSZÓ Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága, a hagyományoknak megfelelően, az Állatorvostudományi Doktori Iskolával közösen ebben az évben is megtartja az elmúlt év(ek)ben elért kutatási eredmények bemutatására szolgáló akadémiai beszámoló üléseket a mellékelt beosztás szerint. Az előadások időtartama általában 10 perc, amelyet az üléselnökök által szükségesnek ítélt idejű vita követhet. A szekcióelnökök által sorrendbe szedett előadások összefoglalóit írásos formában is közre adtuk, kérem azonban az előadókat, hogy az üléseken, minthogy az írott szöveg nem feltétlenül jutott el mindenkihez, eredményeiket magyarázatokkal, képekkel, táblázatokkal stb. kiegészítve szóban is ismertessék. Kérem a résztvevőket és az üléselnököket is, hogy a vitában aktívan vegyenek részt, ezáltal is segítve a beszámolók sikerét. A titkárokat ezenfelül arra is kérem, hogy a szekcióülésről február végéig készítsenek és juttassanak el hozzám egy tömör tájékoztatót a Magyar Állatorvosok Lapja számára, úgy megfogalmazva, hogy az ott elhangzottak az üléseken részt nem vett és az adott kérdésben nem specialista olvasó számára is érthetők legyenek és tartalmazzák az elhangzottak legfontosabb adatait. A szekció ülések anyagait az MgSzH, Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság rendezte füzetekbe, nyomtatta ki és küldte meg az egyes intézeteknek, illetve személyeknek. Kérem az intézetek vezetőit, hogy az elektronikus úton megküldött anyagból a nekik kellő példányszámban másoljanak és azokat juttassák el munkatársaikhoz, gondolva nyugdíjasaikra is. Kérem, hogy munkatársaikat biztassák az üléseken való részvételre. Végül előre is köszönöm az előadók, a bizottsági elnökök, titkárok, bizottsági tagok és az összefoglaló füzeteket előállítók munkáját. Budapest, 2008. január 7. Üdvözlettel, Dr. Varga János Az MTA Áo. Biz. elnöke

Az akadémiai beszámolók 2008. évi beosztása és szekcióbizottságai A szekció A szekcióülés A szekcióülés Társelnökök megnevezése ideje helye Élettan, biokémia, I.21. hétfő, Élettan tanterem Dr. Frenyó V. László kórélettan, morfológia 8.30-tól Dr. Gaál Tibor Dr. Hornung Erzsébet Dr. Sótonyi Péter Dr. Veresegyházy Tamás Élelmiszerhigiénia I. 21. Hétfő, Továbbképzés tanterem Dr. Laczay Péter 13.00 -tól Dr. Sas Barnabás

Titkár Dr. Bartha Tibor

Bizottsági tagok Dr. Halasy Katalin Dr. Kutas Ferenc Dr. Vajdovits Péter

Dr. Székely Körmöczy Péter

Dr. Bíró Géza Dr. Lombai György Dr. Szita Géza Dr. Drén Csaba Dr. Pálfi Vilmos Dr. Rusvai Miklós Dr. Tekes Lajos Dr. Hajtós István Dr. Magyar Tibor Dr. Tóth István

Virológia, immunológia

I.22. kedd, 8.30-tól

Élettan tanterem

Dr. Harrach Balázs Dr. Soós Tibor

Dr. Benkő Mária

Bakteriológia, immunológia

I.22. kedd, 8.30-tól

Továbbképzés tanterem

Dr. Bernáth Sándor Dr. Fodor László Dr. Nagy Béla Dr. Stipkovits László

Dr. Jánosi Szilárd

A bluetongue Európában, I.22. kedd, hazai helyzet, teendők 14.00-tól

Élettan tanterem (plenáris ülés)

Dr. Mészáros János

A nyugat-nílusi láz Európában, hazai helyzet Állathigiénia, I.23. szerda, állattenyésztés, genetika, 8.30-tól takarmányozástan

Élettani előadó

Dr. Brydl Endre Dr. Szabó József

Dr. Jakab László

Dr. Rafai Pál Dr. Fekete Sándor Dr. Zöldág László Dr. Békési László Dr. Csaba György Dr. Farkas Róbert Dr. Varga István Dr. Sályi Gábor Dr. Sas Barnabás Dr. Semjén Gábor Dr. Zöldág László Dr. Várnagy László

Parazitológia, halkórtan

I.23. szerda, 13. 00-tól

Továbbképzés tanterem

Dr. Kassai Tibor Dr. Molnár Kálmán

Dr. Baska Ferenc

Klinikumok, gyógyszertan, toxikológia

I.24. csütörtök, 8.30-tól

Belgyógyászat tanterem

Dr. Gálfi Péter Dr. Szenczi Ottó Dr. Vörös Károly

Dr. Sterczer Ágnes Dr. Németh Tibor

MEGHÍVÓ Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága és az Állatorvos-tudományi Kar Doktori Iskolája 2008. január 22.-án (kedden) 14 órai kezdettel az élettan tanteremben (1078 Budapest, István utca 2.) az akadémiai beszámolók keretében szakülést tart, amelyre ezúton tisztelettel meghívom. A szakülés programja: Üléselnök: Dr. Mészáros János Dr. Pálfi Vilmos, MSZH Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság: A bluetongue Európában, jelenlegi helyzet, hazai teendők Dr. Bakonyi Tamás, SZIE, ÁOTK, Mikrobiológia és Járványtan tanszék: A nyugat-nílusi láz Európában, a hazai helyzet. Vita. Üdvözlettel, Dr. Varga János Az MTA Áo. Biz. elnöke

PARAZITOLÓGIA, HALKÓRTAN

NEOSPORA CANINUM OKOZTA TÖMEGESEN JELENTKEZŐ AGY- GERINCVELŐGYULLADÁS BÁRÁNYOKBAN......................................................................................1 Markos Béla1, Glávits Róbert2 az áo. tud. kandidátusa, Szeredi Levente2, PhD. MAGYARORSZÁGI GYÍKOK KULLANCSAINAK VIZSGÁLATA.................................................................2 Rigó Krisztina, Földvári Gábor, Ph.D. ÚJ FAUNISZTIKAI ADATOK A KULLANCSOK HAZAI ELŐFORDULÁSÁRÓL ÉS ÉLŐHELYÜK HATÁSA AZ AKTIVITÁSI PERIÓDUS CSÚCSIDŐSZAKÁRA..........................................3 Hornok Sándor, PhD, Farkas Róbert, PhD ÍZELTLÁBÚ VEKTOROK (ACARI: IXODIDAE, DIPTERA: TABANIDAE, MUSCIDAE) SZEREPE A KÉRŐDZŐK ANAPLASMOSISÁNAK HAZAI TERJESZTÉSÉBEN.................................................................4 Hornok Sándor1, PhD, Földvári Gábor1, PhD, Elek Vilmos2, Victoria Naranjo3, Farkas Róbert1, PhD, José de la Fuente3, PhD ÚJ VECTOR-BORNE KÓRKÉP: 'CANDIDATUS MYCOPLASMA HAEMOMINUTUM' FERTŐZÖTTSÉG MAGYARORSZÁGON...........................................................................................................................................5 Hornok Sándor1, PhD, Marina Meli2, PhD, Gönczi Enikő2, Ignits Éva3, Barbara Willi2, PhD, Hans Lutz2, PhD, Regina Hofmann-Lehmann2, PhD A BÖGÖLYÖK POLAROTAXISÁNAK GYAKORLATI JELENTŐSÉGE.........................................................6 Horváth Gábor1, Dr. habil., a biofiz. tud. doktora; Kriska György2, Ph.D.; Majer József3, Dr. habil., a biol. tud. kandidátusa; Farkas Róbert4, Dr. habil., az áo. tud. kandidátusa JUHOK TRAUMÁS MYIASISÁNAK VIZSGÁLATA INFRA HŐKAMERÁKKAL..........................................7 Farkas Róbert1, az áo. tud. kandidátusa, Martin Hall 2 PhD és Bozó Csaba3 PhD-hallgató ESETTANULMÁNYOK ÉS KÍSÉRLETEK A FORENZIKUS DIPTEROLÓGIA TERÜLETÉRŐL..................8 Bozó Csaba, PhD-hallgató MIKROFILÁRIÁK DIFFERENCIÁLÁSA KÜLÖNFÉLE FESTÉSI ELJÁRÁSOKKAL....................................9 Jacsó Olga, PhD hallgató, Krassóvári Diána*, Majoros Gábor , PhD, Fok Éva, PhD, LEISHMANIA INFANTUM VEKTORAIKÉNT ISMERT LEPKESZÚNYOGOK HAZAI ELŐFORDULÁSA .................................................................................................................................................................................10 Farkas Róbert1, az áo. tud. kandidátusa, Paul Ready 2, PhD és Solymosi Norbert3 HAZÁNKBAN ELSŐKÉNT IGAZOLT HUMAN ALVEOLARIS ECHINOCOCCOSIS..................................11 Patonai Attila1, Szénási Zsuzsanna2 Ph.D, Horváth Andrea5, Danka József2, Görög Dénes7, Fehérvári Imre7, Balázs György4, Nagy Péter8 orv.tud.doktora, Viliam Snabel6 RNDr.CSc., Jakab Zsuzsa3 , Schaff Zsuzsa1 orv.tud.doktora, Werling Klára1 Ph.D KUTYÁK GIARDIA INTESTINALIS FERTŐZÖTTSÉGÉNEK ELŐZETES FELMÉRÉSE MAGYARORSZÁGON.........................................................................................................................................12 Szénási Zsuzsanna, PhD1, Marton Szilvia1, Kucsera István1, Tánczos Balázs1, Horváth Katalin1, Orosz Erika1, Lukács Zoltán2, Szeidemann Zsolt2 MAGYARORSZÁGRA BEHURCOLT HUMAN TUNGIASIS..........................................................................13 Kucsera István1, Vincze Ildikó2, Danka József 1, Szénási Zsuzsanna, PhD1 ANAPLASMA PHAGOCYTOPHILUM KIMUTATÁSA HAZAI IXODES RICINUS KULLANCSOKBÓL ÉS KISEMLŐSÖKBŐL...............................................................................................................................................14 Márialigeti Márton, Földvári Gábor, Ph.D. MORFOLÓGIAI, SZÖVETTANI ÉS MOLEKULÁRIS BIOLÓGIAI VIZSGÁLATOK A HALAK NÉHÁNY ÚJ ÉS KEVÉSBÉ ISMERT MYXOBOLUS-FAJÁN............................................................................................15 Cech Gábor PhD hallgató, Székely Csaba PhD, Molnár Kálmán az áo.tud. doktora MYXOZOA FERTŐZÖTTSÉGEK TENYÉSZTETT ÉS TERMÉSZETES-VÍZI MALÁJZIAI PONTYFÉLÉKBEN ÉS MÁS HALFAJOKBAN..................................................................................................16 Székely Csaba1 PhD, Faizah Shaharom-Harrison2 PhD, Cech Gábor1 PhD hallgató, Molnár Kálmán1 az áo.tud. doktora PONTYFÉLÉK KOPOLTYÚ-ÉLŐSKÖDŐ MYXOBOLUS FAJAINAK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA .................................................................................................................................................................................17 Marton Szilvia, Ph.D. hallgató, Eszterbauer Edit, Ph.D., Székely Csaba, Ph.D., Molnár Kálmán, áo. tud. doktora

FONÁLFÉRGEK (ELAPHOSTRONGYLUS CERVI ÉS SETARIA CERVI) GYAKORI JELENLÉTE GÍMSZARVASOK KOPONYAÜREGÉBEN.......................................................................................................18 Kovács Szilvia1, Sugár László1, Glávits Róbert2 BAKONYI ÉS KESZTHELYI VADDISZNÓK BUZOGÁNYFEJŰ-FÉRGESSÉGE.........................................19 Sugár László1, Kovács András2 és Tóth Csaba2 VÁNDORLÓ FONÁLFÉRGEK JELENLÉTE ÉS ELHELYEZKEDÉSE GIMSZARVASOK GERINCCSATORNÁJÁBAN................................................................................................................................20 Sugár László1, Kovács Szilvia1 és Glávits Róbert2

Állategészségügyi Labor Kft. 1, Békéscsaba MGSzH, ÁDI2

Parazitológia

NEOSPORA CANINUM OKOZTA TÖMEGESEN JELENTKEZŐ AGY- GERINCVELŐGYULLADÁS BÁRÁNYOKBAN Markos Béla1, Glávits Róbert2 az áo. tud. kandidátusa, Szeredi Levente2, PhD. A Neospora caninum az Apicomplexa osztályba sorolt, újabban felismert egysejtű parazita. Újszülött kutyák és macskák súlyosfokú neuromuscularis típusú bénulásos megbetegedéseivel hozták oktani összefüggésbe. Később szarvasmarhák és juhok vetéléses eseteiből, valamint újszülött borjak bénulással járó megbetegedéséből mutatták ki. Az említett fajok vetélt magzatainak és újszülötteinek agyvelejében, ritkán más szerveiben (a májban, a vesében, a tüdőben) és a szív- és vázizomzatban mutatták ki gyulladásos-elhalásos gócok kíséretében. Esetünkben, egy 170 állatból álló öthónapos hízóbárány állományban jelentkeztek idegrendszeri tünetekkel járó megbetegedések. Az érintett állatokon bénulást, rendellenes fejtartást, majd elfekvést lehetett megfigyelni, amely 48-72 órán belül elhullással végződött. A klinikai tüneteket az állományban két héten keresztül lehetett észlelni, amelynek során az állomány közel 50 %-a (napi 2-8 elhullás) pusztult el. 11 bárány kórbonctani vizsgálata során kórjelző értékű elváltozások nem voltak. Az agyvelő, a nyaki és ágyéki gerincvelő kórszövettani vizsgálata során elszórtan a szürke- és a fehérállományában egyaránt megjelenő, gócos vagy szétfolyó gliasejt-sarjadzások, és e területeken 1-2 sejtsoros lympho-histiocytás érfalbeszűrődések voltak felismerhetők. A kiterjedtebb gliasejt-sarjadzások területén az idegszövet degenerációja, elhalása (maláciája) is megfigyelhető volt. Immunhisztokémiai vizsgálattal az elváltozott területekben Neospora caninum specifikus savóval reagáló, míg Toxoplasma gondii specifikus savóval nem reagáló gömb vagy ovális alakú 5-7 mikrométer méretű képleteket lehetett kimutatni. Az egyéb agyvelőgyulladást előidézni képes kórokozók (a veszettség vírusa, visna vírus, Listeria monocytogenes) a vizsgálatok során kizárhatóak voltak. Az állomány két alkalommal történt parenterális trimetroprim-sulphadiasin kezelését követően a klinikai tünetekben is megnyilvánuló megbetegedések megszűntek.

1

SZIE ÁOTK, Parazitológiai és Állattani Tanszék

Parazitológia

MAGYARORSZÁGI GYÍKOK KULLANCSAINAK VIZSGÁLATA Rigó Krisztina, Földvári Gábor, Ph.D. Az Európában előforduló háromgazdás kullancsfajok közül főként az Ixodes ricinus fejlődési alakjai szívhatnak emberen is vért, amelyek köztudottan számos állati és emberi betegség kórokozójának lehetnek vektorai. Európában a leggyakoribb kullancsok által terjesztett kórokozók a Borrelia burgdorferi sensu lato fajcsoport tagjai. Emiatt fontos megismernünk a kórokozó fennmaradását és terjedését a természetben, hiszen ezek az ismeretek a Lyme-kór elleni védekezésben is fontos segítséget nyújthatnak. Vizsgálatunkkal egyfelől arra a kérdésre próbálunk választ találni, hogy a magyarországi gyíkfajok gazdaként szolgálnak-e kullancspopulációk számára és amennyiben igen, mely fajok milyen stádiumai számára. Másfelől arra keressük a választ, hogy van-e a gyíkoknak rezervoár szerepe a Borrelia-fajok esetében. A 2007. évben 71 zöld gyíkot (Lacerta viridis), 23 fürge gyíkot (Lacerta agilis) és 23 homoki gyíkot (Podarcis taurica) fogtunk be egy Gödöllő melletti területen. Ezek testfelületének alapos átvizsgálásakor eltávolítottuk a rajtuk található kullancsokat. A 117 gyík közül hetvenből szövetmintát is vettünk egy nyaki pikkely eltávolításával a későbbi molekuláris biológiai vizsgálatokhoz. Összesen 48 gyíkról 205 kullancsot gyűjtöttünk, a fertőzés intenzitása 1-29 között volt. A határozás során valamennyi nimfa (n=92) Ixodes ricinus-nak ill. az összes lárva (n=113) Ixodes-fajba tartozónak bizonyult. Bár az erre vonatkozó irodalomban főként kullancs lárvák gyíkokon való táplálkozására találtunk adatokat, a gyűjtött anyagban viszonylag nagy arányban (44,9 %) találtunk nimfákat. Eddig kapott eredményeink alapján bizonyítottnak látszik, hogy a gyíkok fontos gazdaként szolgálnak az Ixodes ricinus kullancsfaj lárvái és nimfái számára. A továbbiakban szeretnénk a gyűjtött szövetmintákból, ill. a kullancsokból a DNS-t kivonni, majd Borrelia burgdorferi-specifikus polimeráz láncreakcióval, a Lyme-kórt okozó spirocheták prevalenciáját és faji összetételét meghatározni. Munkánkat az NKB-15707 pályázat támogatta.

2

SzIE, ÁOTK, Parazitológiai és Állattani Tanszék

Parazitológia

ÚJ FAUNISZTIKAI ADATOK A KULLANCSOK HAZAI ELŐFORDULÁSÁRÓL ÉS ÉLŐHELYÜK HATÁSA AZ AKTIVITÁSI PERIÓDUS CSÚCSIDŐSZAKÁRA Hornok Sándor, PhD, Farkas Róbert, PhD Világszerte, így hazánkban is fokozott tudományos-kutatói érdeklődés kíséri a vector-borne kórképek, és különösen a kullancsok közvetítette kórokozók által előidézett betegségek szezonalitásának, elterjedési területének stb. változását. A magyarországi adatok közleményeinek többsége állatokról gyűjtött kullancsok vizsgálatával foglalkozik, így hiányosak az ismereteink a vegetációról származó ixodidákkal kapcsolatban. Ami ez utóbbit illeti, mivel több évtized telt el az első széleskörű faunisztikai (a fajok regionális feltérképezését célzó) felmérés óta (Janisch, 1959), sőt az ezt követő, víruskimutatásra indított kullancsgyűjtés (Molnár, 1982) óta is, vizsgálatunk célja egy, a korábbiakhoz hasonló adatszerzés volt. Ennek további aktualitása abból adódott, hogy a szóban forgó időszak (2007 márciusa és júniusa között) a meteorológia írott történetének legenyhébb európai telét követte. Munkánk során 3442 kullancsot gyűjtöttünk a vegetációról az ország 37 helyén, többnyire egy-két alkalommal, de három biotóp típust (egyenként két azt reprezentáló hellyel) periodikus felmérésre is kiválasztottunk. A legelterjedtebb fajnak az Ixodes ricinus bizonyult. A Dermacentor marginatus hiányzott a délnyugati országrész mintavételi helyeiről, de a legtöbb régióban együtt volt jelen a D. reticulatus-szal. E három fajt egészen 900-965 m tengerszint feletti magasságig megtaláltuk. Területi összehasonlításban a Haemaphysalis inermis és a H. concinna előfordulása nem tűnt az ország egyik vagy másik térségére korlátozottnak, míg a H. punctata csak két északi hegységünkből került elő. Ez utóbbi faj helyi, azonos biotópban mért prevalenciája is következetesen alacsonyabb volt a genus másik két tagjához képest. A Dermacentor-fajokat és a H. inermis-t csak adultok képviselték, szemben a H. punctataval, amelynek nymphája is, s az I. ricinus-szal és a H. concinna-val, amelynek nymphái és lárvái egyaránt előfordultak a vizsgált periódusban. A legtöbb faj esetében a nőstények voltak túlsúlyban. Kivétel ez alól a H. concinna és a H. punctata, amelynek hímjei a gyűjtési időszak elején szignifikánsan gyakoribbnak bizonyultak a nőstényeknél. Azt a késést, amely az aktivitási periódus csúcsidőszaka szempontjából mutatkozott az I. ricinus-nál a Dermacentorfajokhoz képest száraz legelőkön, nem tapasztaltuk a hegyekben, erdei tisztások mentén gyűjtött példányoknál. Ugyanígy az az időbeli különbség, amely ez utóbbi biotópban a három Haemaphysalis-faj előfordulása között volt mérhető, hiányzott a dús aljnövényzettel jellemezhető erdők ösvényei mentén.

3

SzIE, ÁOTK, Parazitológiai és Állattani Tanszék1 Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság2, Instituto de Investigación en Recursos Cinegéticos IREC, Ronda de Toledo, Ciudad Real3

Parazitológia

ÍZELTLÁBÚ VEKTOROK (ACARI: IXODIDAE, DIPTERA: TABANIDAE, MUSCIDAE) SZEREPE A KÉRŐDZŐK ANAPLASMOSISÁNAK HAZAI TERJESZTÉSÉBEN Hornok Sándor1, PhD, Földvári Gábor1, PhD, Elek Vilmos2, Victoria Naranjo3, Farkas Róbert1, PhD, José de la Fuente3, PhD Azzal a céllal, hogy megállapítsuk, milyen vektorok játszhatnak szerepet az Anaplasma marginale és az A. ovis terjesztésében Magyarország egy olyan endémiás területén, ahol a kérődzők anaplasmosisa magas prevalenciával fordul elő, (a) kullancsokat, (b) böglyöket és (c) bökőlegyeket gyűjtöttünk 2007. márciusa és júniusa között két legelőn, ill. azok körzetében. A molekuláris biológiai vizsgálatokhoz összesen 316 vérszívó ízeltlábút dolgoztunk fel egyedenként vagy pool-okban az alábbiak szerint: (a) 61 Dermacentor marginatus adult, 8 D. reticulatus adult, 48 Ixodes ricinus adult és 40 nympha, 1 Haemaphysalis concinna adult és 8 nympha, (b) 14 Tabanus bovinus, 9 T. bromius, 8 T. tergestinus, 8 Haematopota pluvialis, 6 T. quatuornotatus, 5 Chrysops relictus és (c) 100 Haematobia irritans. A böglyök egy részét a szarvasmarhák közvetlen közelében, más példányaikat az állatoktól távolabb fogtuk be. A DNS kivonása után kétféle PCR-t alkalmaztunk. Először egy érzékenyebb módszerrel (amely a 16S rRNS gén egy szakaszának amlifikációjára épül) kiválasztottuk a pozitív mintákat, majd a kérődzők anaplasmosisának kórokozóira specifikus, a felületi antigéneket kódoló gén (msp4) kimutatásán alapuló PCR következett. Az utóbbiban pozitív minták klónozását és szekvenálását, illetve az e módszerrel negatív, de 16S pozitív (így az Anaplasmataceae család, ill. rokon fajok génjeit tartalmazó) mintákból is végeztünk szekvenálást. Az Anaplasma-specifikus msp4 PCR-ben mindössze 4 minta bizonyult pozitívnak, mindegyik a szarvasmarhák közelében gyűjtött T. bovinus példányokból. A felerősített génszakasz 99.5%-os hasonlóságot mutatott a nemzetközi génbankban található több A. marginale szekvenciával. Ugyanakkor egyik mintából sem sikerült A. ovis-t kimutatni. A csak 16S pozitív mintákból elvégzett 11 szekvenálás egy nemrég leírt genusba tartozó endosymbiontát jelzett két Tabanus-fajban, két kullancsfajban (D. marginatus, I. ricinus), illetve egy másik csoportba tartozó endosymbiontát a Haematobia irritans példányokban. Ezen kívül még be nem sorolt, a Rickettsiales rendet képviselő baktériumokat is találtunk mindkét Dermacentor-fajban. Eredményeinkből az alábbi következtetéseket vontuk le. A kérődzők anaplasmosisának hazai terjesztésében alárendelt szerepet játszhat a kullancsok mint biológiai vektorok általi transstadialis átvitel, amit megerősít, hogy a fő vektorként feltételezett Dermacentor-fajok nymphái általában kisebb emlősökön szívnak vért (így a kérődzők anaplasmáival való fertőződésükre kicsi az esély, ezáltal pedig arra is, hogy kifejlett alakban majd ezeket beoltsák). Ezzel szemben a juhoknál feltételezhetően az intrastadialis átvitel lehet fontos, hiszen ezek az állatok terelés, legelés közben gyakran érintkeznek, így lehetőség van az intermittáló jelleggel vért szívó hímek egyik állatról a másikra való átjutására. Szarvasmarhák esetében viszont (amelyek legeléskor kevésbé kerülnek kontaktusba) az A. marginale terjesztésében egyes mechanikai vektorok, így a T. bovinus jelentősége nyert igazolást.

4

SzIE, ÁOTK, Parazitológiai és Állattani Tanszék1 Zurichi Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Klinikai Laboratórium2 Állatgyógyászati Központ, Szekszárd3

Parazitológia

ÚJ VECTOR-BORNE KÓRKÉP: 'CANDIDATUS MYCOPLASMA HAEMOMINUTUM' FERTŐZÖTTSÉG MAGYARORSZÁGON Hornok Sándor1, PhD, Marina Meli2, PhD, Gönczi Enikő2, Ignits Éva3, Barbara Willi2, PhD, Hans Lutz2, PhD, Regina Hofmann-Lehmann2, PhD A haemotropicus mycoplasmák (haemoplasmák) olyan Gram-negatív, epierythrocytaer kórokozók, amelyek különféle gazdafajokban többé vagy kevésbé súlyos haemolyticus anaemiát idézhetnek elő. A ragadozókból (és rágcsálókból) leírt fajokat korábban haemobartonelláknak nevezték. Bár a macskák fertőződése harapás útján is megtörténhet, leggyakrabban vérszívó ízeltlábúak révén következik be. Az utóbbiban a bolhák szerepe a legfontosabb, bár e csoport képviselőit néhány esetben kullancsokból is kimutatták. Míg a haemobartonellákat a Rickettsiales rendbe sorolták, újabb, molekuláris biológiai módszerekkel alátámasztott helyük a Mycoplasma nemben van. Ezzel együtt lehetővé vált, hogy az előzőleg csak vérkenetben azonosított, eltérő morfológiai sajátosságokat mutató törzsek faji hovatartozását tisztázzák. Így macskában három faj jelenléte nyert igazolást. E gazdában Magyarországon 1977 óta ismert a haemobartonellosis, szórványos klinikai esetek alapján. A korábban megjelent közlemények szerint azonban csak a 0,6-1 µm körüli mérettel jellemezhető, új nevén M. haemofelis előfordulása volt bizonyítható. A hazai faj vagy fajok molekuláris jellemzéséhez macska vérmintákat gyűjtöttünk. Ezek egyike egy nyolc éves kandúrból származott, amelyet sohasem vittek külföldre, és már három hete mutatott klinikai tünetei (anorexia, letargia, lesoványodás) hirtelen súlyosbodni kezdtek: többé egyáltalán nem evett vagy ivott, hányt, teljesen apatikussá vált. Ekkor került sor klinikai vizsgálatára, melynek során enyhe icterus, anaemia, haemoglobinuria és (ultrahanggal) diffúz májmegnagyobbodás volt látható. A naponta ismételt vérvétel haematocrit-csökkenést, illetve a vérkép neutrophiliát és lymphopeniát jelzett. Az állat azonban − klinikai prezentációjának negyedik napján − a tüneti és antibiotikumos kezelés ellenére elpusztult. Az első napon gyűjtött vérből kivontuk a DNS-t, majd a macskák haemoplasmáira specifikus real-time PCR-t végeztünk. A három faj közül a minta egyedül a 'Candidatus Mycoplasma haemominutum' esetében mutatott pozitivitást. Az ezek után végzett konvencionális PCR termékét (a csaknem teljes 16S rRNS gént) klónozás nélkül sikerült szekvenálni. Ez alapján a faj első magyar (illetve közép-kelet európai) izolátuma 100%-os homológiát mutatott a Svájcban és Nagy Britanniában talált kórokozókkal. Mivel a 'Candidatus Mycoplasma haemominutum'-ot kisebb megbetegítő-képességűnek tartják a M. haemofelis-hez képest, az itt tapasztalt gyors és elhulláshoz vezető kórlefolyás szokatlan. A hajlamosító tényezők közül FeLV, FIV és FIP fertőzöttség nem volt PCR-rel igazolható, ami eredményeink alapján óvatosságra int a 'Candidatus Mycoplasma haemominutum' pathogenitásának megítélésében. E haemoplasma magyarországi előfordulása első alkalommal vált ismertté, így tehát valószínűleg új keletű, de legalábbis újonnan kimutatott kórképről van szó. Az utóbbi kapcsán munkánk arra is fel kívánja hívni a figyelmet, hogy a haematológiai rendellenességek okának tisztázásakor a diagnózis alapját képező vérkenetvizsgálat során e faj kicsi (kb. 0,3 µm) és a fertőzött vörösvértestek száma gyakran alacsony.

5

ELTE Fizikai Intézet, Biológiai Fizika Tanszék1 Parazitológia 2 ELTE Biológiai Intézet, Biológiai Szakmódszertani Csoport PTE Környezettudományi Intézet, Általános és Alkalmazott Ökológiai Tanszék3 SZIE, ÁOTK, Parazitológiai és Állattani Tanszék4 A BÖGÖLYÖK POLAROTAXISÁNAK GYAKORLATI JELENTŐSÉGE Horváth Gábor1, Dr. habil., a biofiz. tud. doktora; Kriska György2, Ph.D.; Majer József3, Dr. habil., a biol. tud. kandidátusa; Farkas Róbert4, Dr. habil., az áo. tud. kandidátusa Választásos viselkedési terepkísérleteink során fedeztük föl, hogy a hím és nőstény bögölyök egyaránt és erősen vonzódnak a vízszintesen poláros fényhez, ha az szemük hasoldali részét éri. A számos bögölyfajnál (például Haematopota pluvialis, Heptatoma pellucens, Hybomitra ciureai, H. solstitialis, H. ucrainica, Tabanus bovinus, T. bromius, T. sudeticus, T. tergestinus) kísérletileg kimutatott ezen viselkedést pozitív polarotaxisnak nevezzük. Minden ilyen polarotaktikusnak bizonyult bögölyfaj röpképes kifejlett egyedei szárazföldi életmódot folytatnak, de petéiket mocsári növények víz fölé hajló leveleinek fonákjára vagy vízparti kövekre rakják, mert a petékből kikelő lárváknak a vízbe vagy a nedves iszapba kell jutniuk, ahol fejlődnek. Terepkísérleteink eredményei alapján föltételezzük, hogy a vérszívó nőstény bögölyök nem közvetlenül keresik a petézőhelyeket és a vérszívásra alkalmas gazdaállatokat, hanem közvetve: először a vizeket találják meg a felületükről tükröződő vízszintesen poláros fény már messziről történő érzékelésével, majd a vízparton kutatják föl a peterakásra alkalmas helyeket vagy az oda inni, fürödni, dagonyázni járó gazdaállatokat. A nőstény és hím bögölyök egyaránt polarizációlátással keresik a vizeket, ahol ihatnak, fölmelegedett testüket vízzel hűthetik és egymással párosodhatnak. Pozitív polarotaxist eddig csak vízirovaroknál (például vízibogaraknál, vízipoloskáknál) és vízhez kötődő rovaroknál (például kérészeknél, tegzeseknél, szitakötőknél) mutattak ki a vizek közvetlen vizuális detekciójával kapcsolatban. Fölfedezésünk további különlegessége, hogy a kétszárnyúak (Diptera) rendjében és a vérszívó állatok körében az általunk vizsgált bögölyök az első ismert olyan fajok, amelyek szemének hasoldali része polarizációérzékeny, s mely fajok határozott, jól értelmezhető funkciójú polarizációérzékeny viselkedéssel rendelkeznek. Számos bögölyfaj nőstényei közvetlenül és közvetve is jelentős vérveszteséget okoznak, valamint állatok és az ember fertőzését előidéző vírusok, baktériumok és egysejtűek mechanikai vagy biológiai vektoraiként ismertek. A gazdasági, állat- és közegészségügyi kártételük szükségessé teszi a bögölyök elleni hatékony védekezést. A fajok jelentős része kevéssé válogatós a petézőhely kiválasztásakor, hiszen már egy kocsikeréknyomnyi vízgyülemlés vagy nedves talaj is alkalmas hely lehet a lárvák fejlődésére. Emiatt lehetetlen a bögölyök potenciális tenyészőhelyeit fölszámolni. Ha ez sikerülne is, a jó röpképességük miatt nagy távolságokból (akár 100-160 km-ről) érkező bögölyök ellen ez sem nyújtana megfelelő védelmet, mivel a szabadban tartott állatokat vegyszeres kezeléssel legföljebb csak ideig-óráig lehet megvédeni a bögölyimágók támadásaitól. Az említett nehézségek miatt a bögölyök elleni küzdelemben hatékony csapdarendszer működtetésével lehetne átütő sikereket elérni. Az általunk kimutatott pozitív polarotaxisuknak az a gyakorlati jelentősége, hogy erre épülve új optikai elven működő, az eddig létezőknél hatékonyabb bögölycsapdák tervezhetőek. A korábbi optikai csapdák a bögölyöket a visszavert fény intenzitása és/vagy színe segítségével csalogatták magukhoz. A poláros fényre épülő új típusú bögölycsapdáink tervezése, terepi kipróbálása, szabadalmazása és gyártásának szervezése folyamatban van.

6

SZIE ÁOTK, Parazitológiai és Állattani Tanszék1 Department of Entomology, Natural History Museum, London, UK2 SOTE Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet3

Parazitológia

JUHOK TRAUMÁS MYIASISÁNAK VIZSGÁLATA INFRA HŐKAMERÁKKAL Farkas Róbert1, az áo. tud. kandidátusa, Martin Hall 2 PhD és Bozó Csaba3 PhD-hallgató A különféle állatfajok, leggyakrabban a juhok traumás myiasisaként ismert bántalmat a fémes- és a húslegyek (Diptera: Calliphoridae, Sarcophagidae) családjaiba tartozó néhány légyfaj lárvái okozzák. A bőrben és a természetes testnyílásokban, mindössze néhány napig fejlődő légylárvák számottevő állat-egészségügyi és gazdasági kárt okoznak. A hazánkban megállapított esetek túlnyomó többségében a pettyes húslégy (Wohlfahrtia magnifica) lárvái fordulnak elő. A gyorsan kialakuló kártétel megelőzése érdekében fontos az állatok fertőzöttségének mielőbbi felismerése. Ez azonban nehézséggel jár, mivel a fejlődő lárvák korai stádiumai szabad szemmel csak a fertőzött juhok alapos vizsgálatával vehetők észre, ehhez azonban szükség van a nyájak valamennyi egyedének a rendszeres ellenőrzésére a légyszezonban. Korábbi megfigyelések szerint a gazdaszervezet védekező reakciója, és a sebekben fejlődő légylárvák tevékenysége miatt a fertőzött részeken a testfelület hőmérséklete a környező területekhez képest magasabb. Emiatt felvetődött a kérdés, hogy infra hőkamerával vajon megállapítható-e a traumás myiasis korai szakasza. A vizsgálatokat 2007 nyarán egy Budapest melletti juhászatban végeztük, ahol gyakori volt a Wohlfahrtia magnifica okozta myiasis. A légylárvákkal fertőzött állatokat FLIR AGEMA Thermovision® 570 és a FLIR Systems ThermaCAM® P640 hőkamerákkal vizsgáltuk. A két kamera közül az utóbbinak a felbontóképessége és digitális zoomja jobb volt, továbbá a beépített digitális kamerájával könnyebben lehetett felvételeket készíteni. A légylárvákat tartalmazó területek hőmérséklete általában 1°C-kal melegebb volt a környező szövetekhez képest, de ennek mértéke attól függött, hogy vajon az egészséges szöveteket gyapjú borított-e, valamint a lárvákat tartalmazó sebek mennyi váladékot tartalmaztak. A fertőzött részeket egy bizonyos távolságból a kamerákkal felismertük, de a körülöttük lévő szövetekhez képest esetenként nem voltak sokkal melegebbek. Megfigyeléseink szerint e módszerrel nem állapítható meg a juhok korai légylárva-fertőzöttsége, de alkalmas lehet a bántalom kórfejlődésének a tanulmányozására. E vizsgálatokat más légyfajok okozta fertőzöttségek megállapítására, valamint olyan állatfajoknál, így pl. szarvasmarháknál érdemes folytatni, amelyeknek a testfelületét nem borítja a juhokéhoz hasonló vastag szőrzet.

7

SOTE, Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet

Parazitológia

ESETTANULMÁNYOK ÉS KÍSÉRLETEK A FORENZIKUS DIPTEROLÓGIA TERÜLETÉRŐL Bozó Csaba, PhD-hallgató Az igazságügyi orvostani gyakorlatban a rendkívüli halálesetek, továbbá az erőszakos bűncselekmények áldozatainak a halál időpontjának megállapítása céljából végzett vizsgálata során mindig a legmegfelelőbb eszközt és módszert kell kiválasztani. Elsődlegesen a holttestek külvizsgálata történik. A vizsgálati módszerek sorrendje a lebomlási folyamatok mértékének és az előírt protokollnak megfelelően választható, optimalizálható. A kezdeti periódusokban időrendi sorrendben az írisz, az elektropotenciál változással összefüggő jelenségek, majd a hullamerevség és ennek változásainak, később a hullafoltok megjelenése és kiterjedtségének vizsgálata bír jelentőséggel. Míg opcionális, de már invazív vizsgálati módszer a test(mag)hőmérséklet mérése és ennek a vizsgálati időtartam alatti nyomonkövetése. Későbbi lebomlási periódusokban a vizsgálati eszköztár néhány további lehetőséggel gazdagodik, azonban ez idővel exponenciálisan csökken. Már az első periódus kezdetén igen informatív módszer a forenzikus jelentőségű légyfajok (Diptera: Calliphoridae, Sarcophagidae, Piophilidae, Phoridae) kolonizációjának, szaporodási ciklusának, valamint ezen fajok szukcessziójának a vizsgálata. Ennek a módszernek egyre jobban elismert jelentősége van, melyet sok esetben a gyakorlat is igazol. A bemutatás néhány eset rövid ismertetésére nyújt lehetőséget, melynek révén említésre kerülnek a téma szerint jelentősebb légyfajok, ezt követi az alkalmazott módszer lényegi kifejtése, továbbá azok a makro-, és mikrokörnyezeti változók (időjárási adatok, inkriminált események) ismertetései, amelyek különös jelentőséggel bírnak a végső megállapítások során, a vélemények kialakításában. Az egyes esetekhez szorosan kapcsolódó laboratóriumi tevékenység társul további hasznos adatokkal kiegészítve a terepi tapasztalatokat. A laboratóriumi eszközrendszerben megtalálhatóak a fiziológiai, ökológiai, taxonómiai ismeretanyagon alapuló eljárások, melyek a helyszíni előzetes adatgyűjtésen alapuló megállapításokat további adatokkal egészíti, egészítheti ki. Részben az esettanulmányok kapcsán, részben egyéb független kísérletek alapján sikerült egy átfogó képet kialakítani ennek a módszernek a hazai kriminalisztikai gyakorlatba, a közigazgatási hatósági eljárás és a büntető eljárás szerint lefolytatott cselekmények rendjébe illeszthetőségéről. Meghatározni azokat a fejlesztési pontokat, amelyek alapvetően szükségesek ahhoz, hogy az egyes eljárásoknál a végrehajtás rutinszerű legyen.

8

SZIE, ÁOTK, Parazitológiai és Állattani Tanszék


MIKROFILÁRIÁK DIFFERENCIÁLÁSA KÜLÖNFÉLE FESTÉSI ELJÁRÁSOKKAL Jacsó Olga, PhD hallgató, Krassóvári Diána*, Majoros Gábor , PhD, Fok Éva, PhD, Filarioida fertőzöttség kiderítésére rutinszerűen használt módszerek közé tartoznak a microfilariák kimutatását célzó vérvizsgálatok. Ilyenek a vérkenet készítése, a módosított Knott-féle módszer, a hematokrit módszer és a mikroszűrés. A microfilariák fajának meghatározására különféle eljárások ismeretesek, így a savanyú foszfatáz enzim kimutatása, szerológiai módszerek, valamint a parazita DNS bizonyos szakaszainak meghatározására alkalmas PCR alkalmazása. A 90-es évektől egyre gyakrabban állapítják meg a ragadozók bőr-dirofilariosisát okozó D. repens jelenlétét olyan országokban is, ahol korábban nem is sejtették az előfordulását. Egyéb filarioida fajok, így például az Acanthocheilonema (Dipetalonema) spp. is okozhatnak subcutan csomókat, illetve microfilariaemiát a mediterrán területeken kutyákban, macskákban. Magyarországi előfordulásukról a szakirodalomban eddig nem számoltak be, de a diagnosztikai tévedések elkerülése végett érdemes ismerni ezek microfilariáinak a morfológiáját is. A különféle festési módszerek, így a Giemsa haematoxilin, metilénkék, Nílus-kék és a bázikus-fukszin alkalmazása segítheti a különféle fajok mikrofilariáinak a differenciálását. A szerzők a savanyú foszfatáz enzim kimutatásán alapuló eljárás, valamint a D. repens mikrofilariákon elvégzett különféle festési módszerekkel szerzett tapasztalataikról kívánnak beszámolni. A D. repens fertőzöttség megállapítása, valamint a vérből kimutatott microfilariák faji meghatározása PCR alkalmazásával csak néhány kísérleti laboratóriumban lehetséges, így esetleg a különféle festési eljárások is segíthetik a diagnosztikát.

* V. éves biológus hallgató az ELTE TTK-n

9

SZIE ÁOTK, Parazitológiai és Állattani Tanszék1 Department of Entomology, Natural History Museum, London, UK2 „Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz” kutatócsoport, MTA-BCE3

Parazitológia

LEISHMANIA INFANTUM VEKTORAIKÉNT ISMERT LEPKESZÚNYOGOK HAZAI ELŐFORDULÁSA Farkas Róbert1, az áo. tud. kandidátusa, Paul Ready 2, PhD és Solymosi Norbert3 A Leishmania-fajok okozta parasitosis az emberek százmillióinak a betegsége világszerte. A bántalom dél-európai előfordulása régóta ismert, ami azzal függ össze, hogy az egysejtűek fejlődésében és átvitelében szerepet játszó lepkeszúnyogok (Diptera: Psychodidae) a meleg és száraz területeken képesek tömegesen szaporodni. Az utóbbi két évtized kutatási eredményei szerint Európa déli országaiban az ún. viscerális leishmaniosist okozó Leishmania infantumnak van a legnagyobb köz- és állat-egészségügyi jelentősége. A parazitafaj terjedése leginkább a vidéki környezetben figyelhető meg. Ez részben azzal magyarázható, hogy a vektoraiként ismert Phlebotomus- (Larroussius) fajok kedvezőbb életfeltételeket találnak az ilyen területeken. Másfelől az ott élő kutyák, amelyek a L. infantum elsődleges rezervoárjai, 10-50%-a lehet fertőzött. Az ilyen ebek akár évekig tünetmentes hordozói lehetnek az egysejtűeknek, miközben alkalmas vektor közvetítésével állandó fertőzési forrást jelentenek az ott élő fajtársaik, és az emberek számára. A fertőzött állatoknál enyhébb-súlyosabb, nem jellegzetes klinikai tünetek jelentkezhetnek, emiatt a bántalom felismerése és gyógykezelése szakértelmet követel. Annak ellenére, hogy az ebek autochton leishmaniosisa hazánkban még nem fordult elő, a kisállat-orvoslással foglalkozó kollégáknak esetenként gondolniuk kell erre a parasitosisra. A nyaralás, kiállítás vagy egyéb célból külföldre utaztatott és/vagy onnét érkező kutyák között bármikor előfordulhatnak tünetmentesen fertőzött egyedek is. Amennyiben az ilyen állatok környezetében jelen van(nak) a vektorként ismert lepkeszúnyog-faj(ok), úgy előbb-vagy utóbb endémiássá válhat a bántalom, miközben az ott élő emberek is fertőződhetnek. Egy európai kutatási program keretében Baranya megyében kezdtük el a lepkeszúnyogok hazai előfordulásának a vizsgálatát. Az elmúlt két évben különféle csapdázási módszerrel három településen több egyedet sikerült befogni. Az előadás e vizsgálatok eddigi eredményeit foglalja össze. Mivel a mintavételezési lehetőségek korlátozottak, szükséges azon területek azonosítása, amelyeken a lepkeszúnyogok nagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő. Az ilyen területeket ún. supervised machine-learning eljárások (pl. neurális háló, support vector machine és random forest) alkalmazásával azonosítjuk. A térbeli rizikó becsléséhez az európai adatok mellett felhasználjuk az eddigi hazai eredményeket is.

10

Semmelweis Egyetem II.sz.Patológiai Int.1 Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ, Parazitológiai Oszt.2 SE II.sz.Belgyógyászati Klinika3 SE Ér- és Szívsebészeti Kl., Központi Radiológiai Diagnosztika4 Főv. Szent László Kh.Parazitológiai Ambulancia5 Szlovák Tudományos Akadémia, Parazitológiai Int., Kosice, Szlovákia6 SE Transzplantációs és Sebészeti Klinika7 SE I.sz.Patológiai és Kísérleti Rákkutató Int.8

Parazitológia

HAZÁNKBAN ELSŐKÉNT IGAZOLT HUMAN ALVEOLARIS ECHINOCOCCOSIS Patonai Attila1, Szénási Zsuzsanna2 Ph.D, Horváth Andrea5, Danka József2, Görög Dénes7, Fehérvári Imre7, Balázs György4, Nagy Péter8 orv.tud.doktora, Viliam Snabel6 RNDr.CSc., Jakab Zsuzsa3 , Schaff Zsuzsa1 orv.tud.doktora, Werling Klára1 Ph.D A szerzők az edddig még Magyarországon kizárólag állatokban észlelt, Észak-Nyugat Európában gyakori parazito-zoonosis, az alveolaris echinococcosis human megjelenésének klinikopatológiai elemzését foglalják össze. A jó általános állapotú, panaszmentes, középkorú férfibeteg klinikai kivizsgálására a máj VII.-VIII.-V. segmentumában ultrahang (UH) és CT vizsgálattal kimutatott, malignusnak tűnő tumorszerű elváltozás miatt került sor. Ismételt hasi UH során növekedést mutató, morfológiai kép alapján malignus daganat gyanúját keltő, nagykiterjedésű, multifocalis, infiltratív növekedést mutató intrahepaticus térfoglaló folyamatot találtunk. Az elvégzett máj MRI vizsgálat is neoplasiára morfológiailag jellemző cystikus eltéréseket talált. Az előbbiek miatt az elváltozásból UH vezérelt biopsziát vettünk. A szövetminták patológiai feldolgozását követően a májban granulomatosus részeket, lymphoid elemeket/eosinophil sejteket és membránszerű komponenseket tartalmazó jellegzetes elváltozás igazolódott, melynek során daganatos eltérést nem találtunk. A mérsékelt laborérték eltérések közül az enyhén emelkedett GGT és CEA emelhető ki. A beteg serummintáinak ELISA-Western Blot vizsgálatai során Echinococcus mulitilocularisra jellemző specifikus immunglobulinszaporulat mutatkozott. A klinikai és patológiai vizsgálati eredmények alapján a diagnózisnak az eddig még hazánkban emberi megbetegedésként nem jelentkező „alveolaris echinococcosis” felelt meg. A beteg antihelminticummal (albendazol) történő kezelését a betegség pontos diagnosztizálása után haladéktalanul megkezdtük. Három hónapos gyógyszeres terápiát követően a beteg műtéti feltárására (exploratív laparotomia) került sor, melynek során a máj jobb lebenyét infiltráló, a máj felszínére, a csepleszre, a hypochondriumra kiterjedő, „metastatizáló” jellegű, jelentős extrahepatikus terjedést is mutató, nem rezekálható, multiplex echinococcosist észleltünk, melyet a szövettani vizsgálat is igazolt. A kiterjedt excessiv terjedést mutató, egyenlőre inoperabilis „multilocularis” elváltozás mellett jelenleg a beteg kielégítő általános állapotú és postoperatív gyógyszeres kezelése folyamatos. A beteg rendszeres MRI követése során az elváltozás regressziója majd stagnálása állapítható meg. A beteg histopatholgiai mintáiból a hazánkban eddig igazoltan (Dr.Sréter Tamás és mts-i Orsz.Állateg.Int. és SZIE Állatorvosi Kar.) még csak állatokban (vörösróka) előforduló Echinococcus multilocularis fertőzést (alveolaris echinococcosis) diagnosztizáltunk, melynek további genetikai karakterizálása (mitochondr. 12SrRNA) diagnosztikus PCR vizsgálatokkal folyamatban van.

11

Az Országos Epidemiológiai Központ1 Parazitológiai Osztály Bayer Hungária Kft2


KUTYÁK GIARDIA INTESTINALIS FERTŐZÖTTSÉGÉNEK ELŐZETES FELMÉRÉSE MAGYARORSZÁGON Szénási Zsuzsanna, PhD1, Marton Szilvia1, Kucsera István1, Tánczos Balázs1, Horváth Katalin1, Orosz Erika1, Lukács Zoltán2, Szeidemann Zsolt2 A Giardia (G.) intestinalis az emlősök, így az ember és számos haszonállat egysejtű bélparazitája. Az elmúlt évtizedek kutatásai során hat, egymástól genetikailag különböző, G. intestinalis leszármazási vonalat sikerült kimutatni. A hat genotípus, ún. „Assemblage”, melyeket A- tól F-ig jelölnek, eltérő szintű gazdaspecifitást és zoonotikus potenciált mutat. Kutyák körében két genotípus: Assemblage C és D okoz fertőzéseket, míg patásokra az Assemblage E, macskákra és patkányokra pedig az Assemblage F és G fertőzöttség jellemző. Két, kisebb mértékű gazdaspecifitást mutató genotípus: Assemblage A és B humán fertőzéseket is okoz, s így zoonotikus kockázatot képvisel. A szerzők előzetes vizsgálataik során Közép és Dél-nyugat Magyarország 42 kenneljében, illetve számos, háznál tartott kutyától származó, összesen 235 db bélsár mintát vizsgáltak meg. 187 minta vizsgálata mikroszkópos és koproantigén teszttel párhuzamosan történt. Összesen 130 bélsár mintát vizsgáltak meg a G. intestinalis 18S rRNS lokuszának 5’ végére specifikus nested PCR eljárással, melynek során egy 130-170 bp hosszúságú szakaszt amplifikáltak. A pozitív PCR minták közül véletlenszerű választást követően 15 esetben került meghatározásra az amplifikátum szekvenciája. Bioinformatikai elemzés során megállapítást nyert az izolátumok genotípusa. Ez az eljárás, az ún. genotípizálás járványügyi szempontból fontos információk forrása lehet. A kimutatott G. intestinalis genotípus alapján véleményezhető a zoonotikus kockázat, illetve valószínűsíthető a fertőzés forrása, ami a giardiosis halmozott előfordulása esetén támpontul szolgálhat a járványügyi intézkedések kidolgozásában. Az OEK Parazitológiai osztályán 2004–től folyó kutatássorozat eddigi eredményei rávilágítottak a mikroszkópos diagnosztika koproantigén teszthez viszonyított alacsony érzékenységére, valamint a giardiosis prevalenciájának csökkenésére a kutyák életkorának növekedésével. A vizsgálatok járványtani szempontból releváns eredményei a következők: a vizsgálati csoportban, a kutyák G. intestinalis fertőzöttsége igen magas fokú volt (61,50 %). Ugyanakkor a minták genotípus elemzése során kizárólag kutyák fertőzésére képes C és D genotípusú izolátumokat sikerült kimutatni, ami a zoonotikus kockázat alacsony szintjére utal. A vizsgálatokba eddig nagyszámú kennelben tartott kutya került bevonásra, ami felveti az eredmények bizonyos szintű eltolódásának lehetőségét. Kennel-körülmények között igen magas szintű a bélsár expozíció, ami okozhatja a vizsgálatok során kapott magas átfertőzöttségi szintet, és a gyakori reinfekció következtében, a genotípus eltolódást is a kezdetektől domináns kutya-specifikus G. genotípusok javára. A szerzők a felvetődött kérdések tisztázására a jövőben a vizsgálatokat háznál tartott kutyákra is kiterjesztik. A kutatássorozat finanszírozása a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP-3.1.1-2004-0517/3.0) pályázatának keretében történt, eddigi eredmányeit a Parasitology Research 2007. augusztusi különszámában jellentettük meg (Volume 101, Supplement 1 / August, 2007).

12

Országos Epidemiológiai Központ, Parazitológiai Osztály1 Szent Rókus Kórház és Intézményei, Bőr- és Nemibeteg Gondozó2


MAGYARORSZÁGRA BEHURCOLT HUMAN TUNGIASIS Kucsera István1, Vincze Ildikó2, Danka József 1, Szénási Zsuzsanna, PhD1 Bevezetés: A tungiasis a homoki bolha, Tunga penetrans (Linnaeus, 1758), a gazda bőrébe behatoló nősténye által okozott bőrbetegség. A tungiasis előfordul az Amerikai kontinensen Mexikótól észak Argentínáig, a Karib-szigeteken, és úgyszólván minden szub-szaharai afrikai államban. Egyes magányos esetismertetések igazolják a sporadikus előfordulását Indiában. Tipikusan a T. penetrans a lábujjak körömkörüli felületét és a sarkat támadja, de a homoki bolha előfordulhat a test bármely részén, például: kéz, könyök, nyak, comb és a genitális régióban. A diagnózist a klinikai kép és az epidemiológiai adatok alapján állapítjuk meg, figyelembe véve az elváltozás dinamikus morfológiáját. A bolha műtéti eltávolítása a megfelelő kezelés. Esetismertetés: 39 éves férfi beteg 2005. májusában jelentkezett vizsgálatra a bal láb I. ujján kialakult elváltozás miatt a Szent Rókus Kórház Bőr és Nemibeteg Gondozójában (Budapest). A lábon jelentkező elváltozás keletkezésekor Brazíliában, a tengerparton tartózkodott, ahol gyakran sétált mezítláb a homokban. Ott-tartózkodása 6-7 napján, a bal láb I. ujján, kb. 6-7 mm átmérőjű, szélén vizenyős, középen barna pontozottságot mutató elváltozást észlelt. Vizsgálatkor a bal láb I. ujjának mediális felszínen 6 mm átmérőjű, kiemelkedő, klinikailag pustulának tűnő képlet kb. 2 mm-s hyperaemias szegéllyel volt látható. Az elváltozás megnyitásakor határozott nyomásra kb. 4 mm átmérőjű fehéres színű, nem feszes falú tok buggyant elő. A féreggyanús képletet az Országos Epidemiológiai Központ Parazitológiai Osztályán (Budapest) Tunga penetrans-ként azonosították. Következtetés: Esetismertetésünkkal a hazai szakemberek figyelmét kívánjuk felhívni erre a Magyarországra is behurcolható egzotikus betegségre. Tudomásunk szerint ez Magyarországon az első diagnosztizált behurcolt humán tungiasis eset.

13

SZIE ÁOTK, Parazitológiai és Állattani Tanszék

Parazitológia

ANAPLASMA PHAGOCYTOPHILUM KIMUTATÁSA HAZAI IXODES RICINUS KULLANCSOKBÓL ÉS KISEMLŐSÖKBŐL Márialigeti Márton, Földvári Gábor, Ph.D. Az ember és a háziállatok granulocitás anaplazmózisa Európában egyre növekvő jelentősséggel bíró betegség. Napjainkban ezt a kórképet a leggyakoribb kullancsok által terjesztett humán- és állatbetegségek közé sorolják. Kórokozója a Rickettsiales rendbe tartozó Anaplasma phagocytophilum. Ez a Gram negatív baktérium neutrofil granulocitákban szaporodik, immunszupresszív hatású, így számos másodlagos fertőzésnek nyit teret a fertőzött szervezetben, melyek a beteg halálához vezethetnek. A kórokozó vektorai az Ixodes persulcatus/ricinus fajkomplexbe tartozó kullancsok, hazánkban a leggyakoribb kullancsfajunk, az I. ricinus. Feltételezett rezervoárjai Európában vadon élő és háziasított kérődzők, valamint különféle kisemlősök. Munkánk célja, hogy hozzájáruljunk a betegség hazai járványtanának megértéséhez. Terepen gyűjtött I. ricinus nőstényekből (n=71) és nymphákból (n=72), valamint csapdával befogott sárganyakú erdei egerek (Apodemus flavicollis, n=56), pirókegerek (Apodemus agrarius, n=31), erdei pockok (Clethrionomys glareolus, n=29), törpeegerek (Micromys minutus, n=4), erdei cickányok (Sorex araneus, n=3), erdei egerek (Apodemus sylvaticus, n=2) valamint 1-1 mezei pocok (Mirotus arvalis) és törpe cickány (Sorex minutus) egy ujjpercének levágásával nyert szövetmintákból DNS-t vontunk ki. Az A. phagocytophilumspecifikus polimeráz láncreakció során a 143 kullancs közül 2 nőstény és 1 nimfa (2,1%) bizonyult pozitívnak, a 127 kisemlős között azonban nem volt fertőzött egyed. A kutatás legfontosabb eredménye, hogy hazánkban elsőként sikerült A. phagocytophilum-ot kimutatni terepen gyűjtött I. ricinus kullancsokból, ami alátámasztja e kullancsfaj fontos szerepét a kórokozó terjesztésében. A hazai rezervoárfajok megismerése érdekében további vizsgálatok szükségesek. Munkánkat az NKB-15707 pályázat támogatta.

14

Az MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete


MORFOLÓGIAI, SZÖVETTANI ÉS MOLEKULÁRIS BIOLÓGIAI VIZSGÁLATOK A HALAK NÉHÁNY ÚJ ÉS KEVÉSBÉ ISMERT MYXOBOLUS-FAJÁN Cech Gábor PhD hallgató, Székely Csaba PhD, Molnár Kálmán az áo.tud. doktora A Myxosporea osztály Myxobolus genusához tartozó nyálkaspórások a halak fajokban leggazdagabb csoportját képezik. Eiras és mtsai (2005) 751 Myxobolus faj létezését regisztrálták. A myxobolusok viszonylag szigorú gazda-, szerv- és szövet-specificitásának ismeretében, valamint a molekuláris technika nyújtotta lehetőségek felhasználásával mód nyílik a morfológiailag hasonló fajok elkülönítésére, s ezáltal az ismert Myxobolus fajok száma valószínűleg tovább fog növekedni. Vizsgálataink során két cyprinida halfaj, a küsz és a dévérkeszeg Myxobolus fertőzöttségét tanulmányozva két új és egy valószínűleg új faj előfordulását állapítottuk meg. Ezeknek morfológiai, szövettani és molekuláris biológiai tulajdonságait jellemeztük, és a talált fajokat a már ismert fajoktól elkülönítettük. A küszről (Alburnus alburnus), mint típusgazdáról ez ideig 5 Myxobolus faj volt ismert. Magyarországról ezek közül a kopoltyúlemezekben élősködő M. margitae, a kopoltyúredőket fertőző M. obesus, az uszonyon előforduló M. alburni és az izomélősködő M. ergensi fajok voltak ismertek. Jelen vizsgálatunk során a küsz belső szerveiben, egy a vese, máj, here és bélfal ereiben fejlődő Myxobolus fajt találtunk, mely morfológiailag leginkább az uszonyélősködő M. alburni fajra emlékeztetett, azonban attól az eltérő lokáció mellett 18 S rDNS szekvenciájában is számottevően különbözött. Az élősködő fiatal stádiumai hosszan elnyúlt plazmódium formájában voltak megtalálhatók a fertőzött szervek vérereiben, spórát tartalmazó formái azonban már kerek alakú, tűszúrásnyi kis cisztákban fordultak elő a fertőzött szervekben. Molekuláris tulajdonságai alapján ez az új Myxobolus faj az egyéb halakból ismert, hasonló spóraszerkezetű fajoktól is jelentősen különbözött. Ez az új élősködő mind a balatoni, mind a dunai küszökben az izomélősködő M. ergensi faj mellett a leggyakoribb Myxobolus fajnak bizonyult, mintegy 22-27 %-os fertőzést okozott, és az év egész folyamán kimutatható volt. A másik küszben talált új faj egy különleges lokációban, a kopoltyúlemezek porcos vázában formált plazmódiumokat. Ezekben a plasmódiumokban viszonylag kevés, legfeljebb 500 spóra fejlődött. A spórák morfológiailag hasonlítottak a kopoltyúlemezek artériáiban fejlődő M. margitae faj spóráira, de a riboszomális DNS szekvencia alapján jól elkülöníthetők voltak mind az előbbi fajtól, mind a koncér hasonló lokációban fejlődő, ugyancsak újnak bizonyuló fajától. A dévérben (Abramis brama) élő Myxobolus fajok előfordulásáról már több esetben beszámoltunk, azonban egy szívben élősködő fajt csak az elmúlt években mutattunk ki. Ennek a szív-élősködőnek a spórái morfológiailag megegyeztek a ponty szívében fertőzést okozó M. dogieli faj spóráival, ennek ellenére az általunk talált fajt azzal biztosan azonosítani nem tudtuk, mert a két egymástól rendszertanilag viszonylag távol álló halfaj esetében közös Myxobolus élősködőt eddig nem tudtunk kimutatni. A rendelkezésünkre álló DNS szekvenciák ellenére biztos diagnózist csak a típusgazdából izolált spórák molekuláris vizsgálata után tudunk mondani.

15

MTA Állatorvostudományi Kutatóintézete1 Institute of Tropical Aquaculture, University Malaysia Terengganu (AQUATROP, UMT) 2


MYXOZOA FERTŐZÖTTSÉGEK TENYÉSZTETT ÉS TERMÉSZETES-VÍZI MALÁJZIAI PONTYFÉLÉKBEN ÉS MÁS HALFAJOKBAN Székely Csaba1 PhD, Faizah Shaharom-Harrison2 PhD, Cech Gábor1 PhD hallgató, Molnár Kálmán1 az áo.tud. doktora Korábban már ezen a fórumon is beszámoltunk a dél-ázsiai országokban intenzíven nevelt harcsaféléket (ázsiai vörösfarkú harcsa, Hemibagrus nemurus és cápaharcsa, Pangasius hypophthalmus) károsító nyálkaspórás-fertőzöttségekről. A vizsgálatok egy magyar-maláj TÉT egyezmény keretében 2002-2004 években történtek. A harcsafélékből gyűjtött anyag mellett pontyfélékből már ekkor kimutattunk két új Myxobolus-fajt is, azonban ezek leírása nem történt meg. 2007 tavaszán egy újabb malajziai gyűjtőút során a korábban már megtalált két Myxobolus-faj mellett újabb nyálkaspórás fajokat sikerült kimutatni. A 2007-ben kimutatott élősködők a Myxobolus, Thelohanellus és Henneguya genusokhoz tartoztak. A Tasik Kenyir víztározóból kimutatott nyálkaspórások: A Barbonymus (Puntius) schwanenfeldii (lampam sungai) faj kopoltyúján, és az Osteochilus vittatus (ikan rong) izomzatában egy-egy új Myxobolus-fajt találtunk. Az Osteochilus hasselti (ikan terbol) veséjéből 2004-ben már kimutatott Myxobolus faj mellett az izomzatából is sikerült egy Myxobolus-fajt kimutatni. Megemlítendő még a Tasik Kenyirben fogott óriás géb kopoltyújáról (Oxyeleotris marmorata, ketutu) kimutatott ismert faj, a Henneguya shaharini Shariff, 1982 is. Tógazdaságokból (Kelantan és Terengganu körzetek) kimutatott nyálkaspórások: A Leptobarbus hoevenii (jelawat) veséjéből már 2004-ben kimutatott Myxobolus faj mellett, ugyanebből a halfajból izom-myxobolózist is detektáltunk. A Barbonymus (Puntius) gonotonius (lampam jawa) kopoltyújáról izoláltunk egy, valószínűleg a Thelohanellus catlae Chakravarty and Basu, 1948-val azonos fajt. Tógazdaságokból kimutattunk még a Trichogaster trichopterus (sepat), kopoltyújáról egy Henneguya-fajt, valamint a Pangasianodon (Pangasius) hypophthalmus (patin) izomzatából egy Myxobolus-fajt is. A molekuláris vizsgálat előzetes eredményei: Az Osteochilus vittatus izmában élősködő Myxobolus sp. 18S rDNS szekvenciája 95,5%-ban egyezett meg a hozzá legközelebb álló M. pellicides-ével. A Barbonymus (Puntius) schwanenfeldii kopoltyúját fertőző Myxobolus 95,8%-os hasonlóságot mutatott a M. dujardini-vel. A Pangasianodon (Pangasius) hypophthalmus-ból izolált Myxobolus-hoz legközelebb a M. acanthogobii állt (80,9%). A Leptobarbus hoevenii izmából és veséjéből izolált két minta egymással teljes azonosságot mutatott, legközelebb (91,4%) a M. hungaricus-hoz állt. A Barbonymus (Puntius) gonotonius-ról izolált Thelohanellus sp. 89,8%-ban egyezett a L. hoevenii fenti parazitájával, illetve 90,3%-ban M. hungaricus-szal. A Trichogaster trichopterus kopoltyúján előforduló Henneguya faj a Henneguya ictaluri-val mutatott 91%-os egyezést. A kimutatott nyálkaspórások közül hat faj gazdaságilag jelentős halakon fordult elő, és jelentős kórtani szerepet kaphat a rohamosan fejlődő dél-ázsiai édesvízi haltenyésztésben.

16

MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete


PONTYFÉLÉK KOPOLTYÚ-ÉLŐSKÖDŐ MYXOBOLUS FAJAINAK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA Marton Szilvia, Ph.D. hallgató, Eszterbauer Edit, Ph.D., Székely Csaba, Ph.D., Molnár Kálmán, áo. tud. doktora Eddigi vizsgálataink arra utalnak, hogy a nyálkaspórások (Ph: Myxozoa) faj-, szerv- és szövetspecifikus élősködők, ezért a fajok azonosításánál és leírásánál ezeket a tulajdonságokat is figyelembe kell venni a spóramorfológia mellett. A korábbi felfogással szemben úgy tűnik, hogy egyes myxozoák meglehetősen fajspecifikusak is, és a tipikus gazdán kívül csak a közelrokon halfajokat fertőzik. Az a feltételezésünk, hogy egy adott Myxobolus faj csak egy halgenus tagjaiban, esetleg az egy nemzetségcsoportba (tribusba) tartozó fajokban képes megtelepedni. A pontyfélék nyálkaspórás parazitái esetében a fenti tézist eddig csak morfológiai megfigyelések támasztották alá. A nyálkaspórások fejlődése során a halakból kiszabaduló myxospóra stádiumok fertőzik a kevéssertéjű férgeket (Annelida: Oligochaeta), majd az ezekben kialakuló aktinospórák fertőzik vissza a halakat. Emiatt a kétgazdás fejlődési ciklus miatt a specificitás vizsgálata keresztfertőzési kísérletekkel meglehetősen bonyolult és időigényes, ezért a fajok 18S riboszomális RNS gén (rDNS) szekvenciáinak összevetése révén kívántunk bizonyítékokat nyerni. A Myxobolus fajok feltételezett fajlagosságát néhány pontyféle kopoltyújáról gyűjtött myxospóra 18S rDNS szekvenciáinak összehasonlításával vizsgáltuk. A mostani munkánk eredményeként közel húsz minta DNS szekvenciáját vizsgáltuk, és négy hazai kopoltyúélősködő fajt tudtunk elkülöníteni bodorka (Rutilus rutilus), paduc (Chondrostoma nasus) és márna (Barbus barbus) gazdákból. Ezek közül három új Myxobolus faj leírása várható, míg egy minta a M. muelleri-vel mutat nagy genetikai hasonlóságot. Ezenkívűl sikerült azonosítanunk egy új myxospóra-aktinospóra párt. A bodorkából származó M. diversicapsularis 18S rDNS szekvencia 99,4%-ban azonos a Hallett és mtsai. (2005., DAO 65: 137-152) által leírt Triactinomyxon 3-as típusú aktinospórával. A filogenetikai vizsgálataink eredményei azt mutatják, hogy mind a spóra morfológia mind a szöveti lokalizáció eltérései megmutatkoznak a DNS szekvencia adatok különbségében, ezért ezeket fontos figyelembe venni a Myxobolus fajok elkülönítésénél. A gazdafajlagosság szintjének pontos meghatározásához azonban még további, különböző fajokból származó minták vizsgálata szükséges. (Anyagi támogatás: OTKA F45908 és K62136)

17

Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar1 MGSzH, ÁDI2


FONÁLFÉRGEK (ELAPHOSTRONGYLUS CERVI ÉS SETARIA CERVI) GYAKORI JELENLÉTE GÍMSZARVASOK KOPONYAÜREGÉBEN Kovács Szilvia1, Sugár László1, Glávits Róbert2 A gímszarvas (Cervus elaphus) koponyaüregében az Elaphostrongylus cervi és a Setaria cervi fonálférgek jelenlétét a 70-es évekkel kezdődően sok közlemény ismerteti. Az E. cervi fiatal példányainak a szubdurális résben való vándorlását szarvasborjak mesterséges fertőzésével bizonyították norvég kutatók. Korábbi vizsgálataink (1999-2005) során 6 dunántúli szarvaspopulációban a borjak 22,2-51,3%-ának a koponyaüregében találtunk E. cervi példányokat. A 2006/07 és a 07/08 vadászati idényben Baranya, Somogy és Zala megyei területekről összesen 124 szarvast vizsgáltunk. Az E. cervi 38,4%-os előfordulását tapasztaltuk. A borjak E. cervi fertőzöttsége jelentősen felülmúlta a korábban tapasztalt értékeket: 54,44%-os prevalencia, 2,1 átlagos és 12 maximum abundanciával (n=90). A prevalencia az egyes hónapokban alig változott: októberben 61,54 (n=13), novemberben 66,67% (n=18), decemberben 63,64% (n=22), januárban 64,29% (n=14), februárban 26,09% (n=23). Több esetben találtunk féregpéldányt az agyalapból kilépő idegtörzsek mellett. A kemény agyburok felszínén igen gyakran észleltünk elváltozásokat, még olyan esetekben is, amikor férget nem találtunk. Idegrendszeri tünetek előfordulásáról azonban nincs tudomásunk. Az észlelt elváltozások szövettani vizsgálata során a parazitatesteket egyenként vagy csoportokban a subduralis résben, vagy a leptomeninxben, ritkán a határos idegszövetben lehetett észlelni. Környezetükben frisskeletű vagy lebomlott haemosiderint is tartalmazó vérzések, körülírt malacia, lymphocytás és histiocytás vasculitis, gliasejt proliferatió és helyenként a cellularis immunreakció jeleként lymphoid folliculusok voltak megfigyelhetők. Idősebb állatokban az E. cervi előfordulása meglehetősen ritka volt (5,88%, n=34). Fentiek alapján valószínű, hogy a fiatal E. cervi példányok általában a borjakban, a szerzett immunitás kialakulása előtt tartózkodnak a koponyaüregben. A Setaria cervi 4,06%-ban fordult elő a koponyaüregben. A fertőzöttség borjakban és idősebb állatokban egyaránt előfordult.

18

Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar1 Pannon Egyetem Georgikon MGK, Keszthely2


BAKONYI ÉS KESZTHELYI VADDISZNÓK BUZOGÁNYFEJŰ-FÉRGESSÉGE Sugár László1, Kovács András2 és Tóth Csaba2 A Kab-hegy térségében (Kelet-Bakony) az elmúlt 10 év folyamán 144 vaddisznóban a Keszthelyi hegységben pedig 2000.decemberében 6 vaddisznóban vizsgáltuk a buzogányfejűféreg (Macracanthorhynchus hirudinaceus) előfordulását. A bakonyi vizsgálatok adatait táblázatban összesítettük. Korcsoport malac <6 hó malac 6-12 hó süldő 12-18 hó kifejlett összesen:

n 25 38 40 41 144

prevalencia % 16 47,4 62,5 36,6 43,05

átl. abundancia 3 2,89 6,32 5,8 4,98

max. ab. 4 14 3 23 38

A táblázatból kitűnik, hogy a buzogányfejű-féreg meglehetősen gyakori a vizsgált populációban. A fertőzöttség gyakorisága a fiatal korcsoportokban növekvő tendenciájú, felnőtt korban pedig mérsékelt. Az átlagos abundancia a két malac-korcsoportban mintegy fele a süldő és a kifejlett korcsoportokénak. A keszthelyi mintában a kb. 8-10 hónapos malacok (n=3) és a kifejlett állatok (n=3) között 1-1 fertőzöttet találtunk 13, illetőleg 12 féreggel. A vélhetően kifejlett féregnőstények testhossza meghaladta a 30 cm-t (max. 39,5 cm), a hímeké ugyanakkor 7-10 cm volt. A kifejlett férgek tapadási helyén a bélfalon bimbószerű növedéket, un. butont lehetett megfigyelni, perforációt viszont nem tapasztaltunk. Egy malacnál (2007. dec. 7) azonban az egyetlen (23,2 cm-es nőstény) féreg parenterálisan, a remesebél két tekervénye közötti hajlatban kapaszkodott meg, szabad szemmel látható elváltozás nélkül. Említésre érdemes, hogy az állat valószínűleg fogyasztott ivermectintartalmú tápot a nyár folyamán.

19

Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar 1 MGSzH, ÁDI2


VÁNDORLÓ FONÁLFÉRGEK JELENLÉTE ÉS ELHELYEZKEDÉSE GIMSZARVASOK GERINCCSATORNÁJÁBAN Sugár László1, Kovács Szilvia1 és Glávits Róbert2 Az Elaphostrongylus cervi fiataljai feltehetően kivétel nélkül, a Seteria cervi egyedek pedig esetlegesen fordulnak meg /tartózkodnak a gimszarvas (Cervus elaphus L.) koponyaüregében. Ennek kapcsán az E. cervi példányok a koponyaüreg felé haladva, majd onnan visszafelé is a gerinccsatornában vándorolnak norvég kutatók vizsgálatai szerint. Mivel az előző vadászati idényben vizsgált szarvasborjak kétharmadának a koponyaüregében találtunk E. cervi példány(oka)t, kíváncsiak voltunk a gerinccsatornában való előfordulásuk gyakoriságára. A vadfeldolgozóban elvégzett lehúsolás után a gerinccsatornát kétoldalt a csigolyaívnél vésővel felnyitottuk, majd a gerincvelőt 1-2 csigolyányi szakaszokban kiemeltük. A feltárt gerinccsatorna- és gerincvelőrészeket nagyítóval néztük át, majd az utóbbiakat fiziológiás konyhasóoldatba helyeztük. A talált férgek helyzetét digitális felvételeken rögzítettük, majd a férgeket 70%-os etilalkohol oldatba tettük. Néhány férget a szomszédos gerincvelő részlettel együtt 10%-os formalin oldatban konzerváltunk szövettani vizsgálatra. Első alkalommal 2007. november végén négy zselici borjú hátágyéki szakaszát vizsgáltuk (a nyaki részek hiányoztak), de férget nem találtunk. A december közepén vizsgált három sasréti (Mecsek hegység) borjú vizsgálata során a következőket észleltük: − első gerinc: a második nyakcsigolya (axis) felnyitásakor 2 fiatal Setaria-példányt, a harmadik. csigolyánál (cs.) a baloldali mozgatógyökér (radix ventralis) szomszédságában epidurálisan, a jobbo. gyökérnél subdurálisan 1-1, a negyedik. cs-nál pedig mindkét oldali gyökérnél subdurálisan 1-1 E cervi példány (összesen 4 E. cervi és 2 S. cervi, ettől hátrafelé férget nem találtunk); − második gerinc: a második cs-nál subdurálisan 3, a harmadik cs-nál a jobbo. gyökérnél subdurálisan 2 E.cervi együtt és 1 külön, a negyedik , cs-nál a g.v. fissura mediana mentén subduralisan 2, a két gyökérnél pedig epiduralisan 1-1, majd az ötödik cs-nál a jobbo. gyökérnél subduralisan 1 E.cervi példány (összesen 11 E. cervi, ettől lefelé viszont nem találtunk férget); − harmadik gerinc: a nyaki szakasz nem volt reálisan értékelhető az első és második cs-t ért lövés okozta roncsolás és a harmadik-ötödik cs-ban lévő szakasz véres beszűrődése miatt. A hátágyéki szakaszban ez esetben sem találtunk férget. A talált E.cervi példányok mindegyike olyan tekercs vagy kacsos helyzetben volt, hogy haladásuk irányára nem lehetett következtetni. A számunkra meglepő eredmények alapján kíváncsian várjuk a további vizsgálati lehetőségeket.

20

MTA ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI BIZOTTSÁGA SZENT ISTVÁN EGYETEM ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA

Recommend Documents