MTA ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI BIZOTTSÁGA SZENT ISTVÁN EGYETEM ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK

MTA ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI BIZOTTSÁGA SZENT ISTVÁN EGYETEM ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA

AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK

KLINIKUMOK, GYÓGYSZERTAN, TOXIKOLÓGIA

2008. évi 35.füzet

ELİSZÓ Kedves Kolleganık és Kollegák ! Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága a 2009. január 26-29 között tartja a legújabb kutatási eredményeink bemutatására szolgáló „akadémiai beszámoló” üléseket, melyeken a társrendezı, Állatorvos-tudományi Doktori Iskola, kérésének megfelelıen a PhD hallgatók szereplését külön is elvárjuk. Az egyes szekciók üléseinek helyét és idejét a mellékelt beosztásban tüntettük fel. Az elıadások és azt követı megvitatás idıtartama általában: 10 + 5 perc. Az elıadások összefoglalóit – ezen szekciófüzetekbe csoportosítva - elektronikus úton és nyomtatványként is közre adtuk. Kérjük, hogy az összefoglalók anyagát minden esetben megvitatásra alkalmas formában – elıadni szíveskedjenek. Ami a vitát illeti, a résztvevıket, a bizottsági tagokat és az üléselnököket külön is kérjük arra, hogy, kérdéseikkel, hozzáfőzött megjegyzéseikkel szíveskedjenek az elıadottak részletesebb megismerését, értékelését és a beszámoló csoportok további munkáját segíteni. Mivel sokan úgy véljük, hogy a tudományos elırehaladás és a fiatalok tudományos fórumokhoz való szoktatása szempontjából a vita majdnem olyan fontos mint maga az elıadás, ezért a hasznos és elırevivı vitához szükséges „mőhely légkör” kialakítását és fenntartását valamennyi résztvevıtıl de különösen a bizottsági tagoktól és az elnököktıl ez úton is tisztelettel kérjük. Az egyes szekciók titkárait arra is kérem, hogy a szekcióülésrıl február végéig készítsenek és juttassanak el hozzám egy-egy rövid, közérthetı formában megírt, s a szekció elnökkel(elnökökkel) egyeztetett tájékoztatót (a Magyar Állatorvosok Lapja részére), mely tartalmazza az elhangzott legfontosabb megállapításokat. A szekció ülések anyagait az MGSZH Központ Állatgyógyászati Termékek Igazgatósága (Dr. Soós Tibor bizottsági titkár úr) irányítása alatt rendezte füzetekbe, nyomtatta ki és küldte meg az egyes intézeteknek, illetve személyeknek. Kérjük az intézetek vezetıit, hogy az elektronikus úton megküldött anyagból továbbítsanak ill. kellı példányszámban másoltassanak munkatársaik és érdeklıdı nyugdíjasaik számára is. Kérjük, továbbá, hogy munkatársaikat segítsék az üléseken való aktív és sikeres részvételben. Elıre is köszönjük a szekció elnökök, a titkárok, a bizottsági tagok és valamennyi elıadó munkáját, s külön is köszönjük az összefoglaló füzeteket elıállító munkacsoport (Németh Veronika és dr. Vinczer Péterné) nélkülözhetetlen segítségét. Budapest, 2009. január

Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága nevében, Sikeres, Boldog Új esztendıt kívánva,

Dr. Nagy Béla, elnök s.k.

2009. I. 28. szerda, 8.30-tól

2009. I. 28. szerda, 8.30-tól

2009. I. 29. csütörtök 8.30-tól

Parazitológia, állattan, halkórtan

Klinikumok, gyógyszertan, toxikológia

2009. I. 27. kedd, 8.30-tól

Belgyógyászat tanterem

Élettan tanterem

Továbbképzés tanterem

Élettan tanterem

Dr. Gálfi Péter Dr. Vörös Károly Dr. Szenci Ottó

Dr. Kassai Tibor Dr. Molnár Kálmán Dr. Hornung Erzsébet

Dr. Szabó József Dr. Brydl Endre Dr. Kovács Melinda

Dr. Nagy Béla Dr. Fodor László Dr. Bernáth Sándor Dr. Stipkovits László

Dr. Harrach Balázs Dr. Soós Tibor

Dr. Sterczer Ágnes Dr. Németh Tibor

Dr. Baska Ferenc

Dr. Bersényi András

Dr. Jánosi Szilárd

Dr. Benkı Mária

Az akadémiai beszámolók beosztása és szekcióbizottságai (2009. január 26-29) A szekcióülés A szekcióülés Társelnökök Titkár ideje helye 2009. I. 26. hétfı, Élettan tanterem Dr. Frenyó V. László Dr. Zsarnovszky 8.30-tól Dr. Bartha Tibor Attila Dr. Sótonyi Péter Dr. Veresegyházi Tamás Dr. Husvéth Ferenc 2009. I. 26. hétfı, Továbbképzés tanterem Dr. Laczay Péter Dr. Székely 13.00-tól Dr. Sas Barnabás Körmöczi Péter Szeitzné dr. Szabó Mária

Állathigiénia, állattenyésztés, genetika takarmányozástan

Bakteriológia

Virológia, immunológia,

Élelmiszerhigiénia

A szekció megnevezése Élettan, biokémia, kórélettan, morfológia

Dr. Hajtós István Dr. Magyar Tibor Dr. Tóth István Dr. Fekete Sándor Dr. Rafai Pál Dr. Zöldág László Dr. Hullár István Dr. Fébel Hedvig Dr. Békési László Dr. Csaba György Dr. Farkas Róbert Dr. Varga István Dr. Sályi Gábor Dr. Sas Barnabás Dr. Várnagy László Dr. Zöldág László Dr. Túróczy Julianna Dr. Bajcsy Csaba Dr. Bodó Gábor

Dr. Bíró Géza Dr. Lombai György Dr. Nagy Béla Dr. Szita Géza Dr. Kovács Sándor Dr. Búza László Dr. Rusvai Miklós Dr. Pálfi Vilmos Dr. Drén Csaba Dr. Bakonyi Tamás

Bizottsági tagok Dr. Kutas Ferenc Dr. Halasy Katalin Dr. Vajdovich Péter

Tartalomjegyzék ELEKTROSEBÉSZETI BEAVATKOZÁSOK KOLLATERÁLIS HİKÁROSÍTÓ HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA Dunay Miklós Pál1, Tóth Anna1, Jakab Csaba2, Németh Tibor1 A BELSİ RECTUS HÜVELYBİL KÉPZETT VÉNÁS AUTOGRAFTOK KÍSÉRLETES VIZSGÁLATA KUTYÁBAN Csébi Péter, Németh Tibor PhD A CD4/CD8 POZITÍV T-LIMFOCITÁK ARÁNYÁNAK MEGVÁLTOZÁSA A VÉRBEN KUTYÁK GYAKORIBB BİRBETEGSÉGEIBEN Tarpataki Noémi1 PhD, Terényi Melinda2 DVM, Nagy Szabina DVM, Buránszki Barbara1 áo. hallgató, Zséli Szilvia1 áo. hallgató HORDOZHATÓ FOTOMÉTER ÉRTÉKELÉSE A VÉRPLAZMA KREATININ TARTALMÁNAK VIZSGÁLATAKOR Pétsch Márta1, Ribiczeyné Szabó Piroska1, Kapp Péter, állatorvostan-hallgató, Gaál Tibor1, az áo. tud. kandidátusa LIPIDPEROXIDÁCIÓS PARAMÉTEREK VIZSGÁLATA VESEBETEG KUTYÁK VÉRPLAZMÁJÁBAN Pétsch Márta1, Ribiczeyné Szabó Piroska1, Jakus Judit2, PhD, Gaál Tibor1, az áo. tud. kandidátusa. ONCOTHERMIA AZ ÁLLATORVOSLÁSBAN – ALAPKUTATÁSI EREDMÉNYEK Andócs Gábor 1, Balogh Lajos 2 CLAUDIN-5, ÚJ IMMUNHISZTOKÉMIA MARKER HAEMANGIOSARCOMÁJÁNAK DIFFERENCIÁL DIAGNOSZTIKÁJÁBAN

A

KUTYÁK

Jakab Csaba1, Rusvai Miklós1, Gálfi Péter3 és Kulka Janina2 A BNP ALAKULÁSA A KUTYÁK PANGÁSOS SZÍVELÉGTELENSÉGÉBEN Vörös Károly, az áo. tud. doktora1, Fikó Fruzsina, szakdolgozatos hallgató,1 Forgách Petra, PhD-hallgató2, Rusvai Miklós, az áo. tud. kandidátusa3 TERÁPIAREZISZTENCIA FEHÉRJÉKET KÓDOLÓ MRNS KVANTITATÍV KIMUTATÁSA PCR-TECHNIKÁVAL LYMPHOMÁS KUTYÁK NYIROKCSOMÓJÁBAN Vajdovich Péter1 PhD, Szabó Bernadett2, Szécsényi Dóra3, Jakus Judit2 PhD, Sunyál Orsolya4 MULTIDROG REZISZTENCIA FEHÉRJÉK HATÁSA 5-AMINOLEVULÉNSAV KEZELÉSRE ÉS FOTODINAMIKUS TERÁPIÁRA HT29 ADENOCARCINOMA SEJTVONALAKBAN Szabó Bernadett, Jakus Judit, PhD

TERÁPIAREZISZTENCIA FEHÉRJÉK „FLOWCYTOMETRIA” ALKALMAZÁSÁVAL

MŐKÖDÉSÉNEK

VIZSGÁLATA

Vajdovich Péter1 PhD, Karászi Éva2, Szécsényi Dóra3, Szendi Eszter4 KLINIKAI TAPASZTALATOK MACSKÁK FOTODINAMIKUS TERÁPIÁJÁBAN Molnár Péter1, Merész Laura, Németh Tibor PhD1, Vajdovich Péter PhD2, Szécsényi Dóra2, Szabó Bernadett3, Jakus Judit3 PhD

TÁRSÁLLATOK ÉS KEDVTELÉSBİL TARTOTT ÁLLATOK PETEFÉSZKÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÓ IMMUNHISZTOKÉMIAI VIZSGÁLATA. Thuróczy Julianna PhD1, Oppe Nikoletta1, Tibold Anikó1, Perge Edina2, Balogh Lajos3 KETTİSENERGIÁJÚ RÖNTGENFOTON ABSZORPCIOMETRIÁS MÉRÉSEK A LÓ HÁRMAS METACARPALIS- ÉS CSÜDCSONTJAIN Tóth Péter1, Horváth Csaba2, Ferencz Viktória2, Nagy Krisztina1, Gligor Noémi1, Szenci Ottó1, Bodó Gábor1 A NEM SZOKVÁNYOS LUTEIN KÉPLETEK KLINIKAI MANIFESZTÁCIÓJA AZ ELLÉST ILL. TERMÉKENYÍTÉST KÖVETİ IDİSZAKBAN TEJELİ SZARVASMARHA ÁLLOMÁNYBAN Hatvani Csilla1, Balogh Orsolya Gabriella2, Holló István3, a mg. tud. kandidátusa, Gábor György2, az áo. tud. kandidátusa A NEM SZOKVÁNYOS LUTEIN KÉPLETEK SZÖVETTANI, ÉS KIALAKULÁSUK METABOLIKUS HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA TEJELİ SZARVASMARHÁKBAN Balogh Orsolya Gabriella1, Hatvani Csilla2, Gábor Petra3, Túry Ernı4, az áo. tud. kandidátusa, Gábor György1, az áo. tud. kandidátusa PROBIOTIKUMOK ALKALMAZHATÓSÁGÁNAK MEGALAPOZÁSA SZARVASMARHÁK MÉHGYULLADÁSÁNAK MEGELİZÉSÉBEN ÉS KEZELÉSÉBEN Szekér Krisztina1, Csizinszky Rita1, Jerzsele Ákos1, Styevkó Gabriella2, Kun Szilárd2, Rezessyné Szabó Judit2, Földi József3, Kulcsár Margit4, Huszenicza Gyula4, Gálfi Péter1 AZ AMOXICILLIN-KLAVULÁNSAV KOMBINÁCIÓ HEPATOTOXICITÁSÁNAK VIZSGÁLATA HÁZITYÚKBÓL IZOLÁLT PRIMER MÁJSEJT-TENYÉSZETEKEN Csikó György, Jerzsele Ákos, Szekér Krisztina, Lehel József

AZ AMOXICILLIN-KLAVULÁNSAV KOMBINÁCIÓ FARMAKOKINETIKAI VIZSGÁLATA PULYKÁBAN PER OS ÉS INTRAVÉNÁS BEADÁST KÖVETİEN Jerzsele Ákos, Nagy Gábor, Lehel József BAROMFIBÓL IZOLÁLT E. COLI, S. ENTERICA ÉS P. MULTOCIDA ÉRZÉKENYSÉGE AZ AMOXICILLIN-KLAVULÁNSAV KOMBINÁCIÓRA Jerzsele Ákos

TÖRZSEK

SZULFAKLÓRPIRIDAZIN MEGHATÁROZÁSA BAROMFI PLAZMA MINTÁKBÓL NAGYHATÉKONYSÁGÚ FOLYADÉKKROMATOGRÁFIÁS MÓDSZERREL – ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATOK A BRATTON-MARSHALL MÓDSZERREL Nagy Gábor, Dr. Csikó György METILGLIOXÁL ILLETVE 3-BROMOPIRUVÁT KEZELÉS HATÁSA HT-29 ÉS A-549 SEJTTENYÉSZETEKRE VALAMINT NUDE EGEREKBEN KIFEJLİDÖTT HT-29 EREDETŐ TUMOROKRA Perényi Zsolt1 PhD, Kıvágó Csaba1, Andocs Gábor1, Jakab Csaba3, Gálfi Péter, az MTA doktora, az áo. tud. kandidátusa 1 VASTAGBÉLRÁK SEJTEK NA-N-BUTIRÁT-FÜGGİ PKC IZOENZIM MINTÁZATA Szekér Krisztina1, Dorota Garczarczyk2, Johann Hofmann2, CsordásÁdám2, Gálfi Péter1 RELATÍV BIOLÓGIAI HASZNOSULÁS MODELLVIZSGÁLATA HÁZITYÚKBAN Csikó György, Nagy Gábor, Gálfi Péter

VADON ÉLİ MADARAK KARBOFURÁN OKOZTA MÉRGEZÉSE 2008-BAN Fazekas Béla1 PhD, Orosz Enikı1, Rigó Dóra1, Tóthné Bistyák Andrea2 KARBOFURÁN MÉRGEZÉS MADARAKBAN Lehel József1, Déri János2, Laczay Péter3, Ácsné Kovacsics Loréna4, Gaálné Darin Erzsébet4 KARBOFURÁN MÉRGEZÉS ESETLEÍRÁSA PARLAGI ÉS RÉTI SASON Déri János1, Lehel József2, Horváth Márton3

PÓTLÓLAG BENYÚJTOTT BESZÁMOLÓ: A MÉH BELSİ NYOMÁSÁNAK ALAKULÁSA HOLTELLÉSES TEJHASZNÚ TEHENEKBEN A PUERPÉRIUM IDEJÉN Bajcsy Árpád Csaba1, Taverne, Marcel2, Doornenbal, Arie2van der Weijden, Bert2,Szabó-Ari Krisztina1, Mádl, István3, Tibold János3, Szenci Ottó1 EGY ÚJ TÍPUSÚ INHALÁCIÓS SZTEROID, A CICLESONID KIPRÓBÁLÁSA LOVAK KEHESSÉGÉNEK GYÓGYKEZELÉSÉBEN: RÉSZLETEREDMÉNY KÖZLÉSE Kutasi Orsolya1, Langer Dóra1, Szenci Ottó1 egy. tanár, Balogh Nándor2,PhD, DVCP

SZIE ÁOTK, Sebészeti és Szemészeti Tanszék és Klinika1 SZIE ÁOTK, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék2

Klinikumok

ELEKTROSEBÉSZETI BEAVATKOZÁSOK KOLLATERÁLIS HİKÁROSÍTÓ HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA Dunay Miklós Pál1, Tóth Anna1, Jakab Csaba2, Németh Tibor1 A modern elektrosebészeti eszközök és eljárások alkalmazása egyre biztonságosabb és pontosabb mőtéttechnikai megoldásokat tesz lehetıvé. Ezen eszközök diathermiás elven mőködnek, aktiválásuk alatt a kezelt és a környezı szövetekben hı képzıdik. A szabályozott energia-leadás és hımérséklet-emelkedés a kívánt érképletek elzáródásához vezet, de a környezı szöveteket nem károsítja. A szakirodalomban a különbözı gyártók különbözı típusú készülékeinek teszteredményei nehezen hasonlíthatók össze egymással. A kísérletek felépítése, a vizsgáló módszerek és a választott határértékek különbözısége megnehezíti a standardizálást. Jellemzı vizsgálat a lezárt és eltávolított érképletek nyomáspróbája és a kollaterális hıkárosító hatás mérése. A nyomáspróbák során a különbözı szerzık különbözı érátmérıket vizsgálnak és különbözı határértékeket jelölnek meg az eszköz hatékonyságának igazolása céljából. A kollaterális hıkárosodás kiterjedését a beavatkozás közben thermokamerával vagy bizonyos távolságban elhelyezett tőhımérıkkel, illetve a beavatkozás után szövettani vizsgálattal értékelik. A thermokamerás vizsgálatok információt adnak a beavatkozás közben képzıdı hı térben és idıben történı terjedésérıl. A tőhımérık megadják a beavatkozás pontjától adott távolságban jelentkezı legmagasabb hımérsékletet. A szövettani vizsgálat pedig – megfelelı enzimhisztokémiai módszer segítségével – alkalmassá tehetı az elektrosebészeti beavatkozás pontja és egy jellemzı izoterma-vonal (azonos hımérséklető pontok által alkotott vonal) távolságának utólagos, mikrométeres pontosságú mérésére. Jelen kísérletünkben a SurgRx EnSeal (Erbe EnSeal PTC) rendszer kollaterális hıkárosító hatását vizsgáltuk és értékeltük. Ezen eredményeken túlmenıen bemutatjuk a választott NBT (4-nitro-tetrazólium-kék) szövettani festést, amely véleményünk szerint a különbözı eszközök által létrehozott hıkárosodási zónák mérésének standardizálására és ezáltal objektív összehasonlítására a legalkalmasabb. Az NBT-festés elsısorban az LDH enzim kimutatására szolgáló enzimhisztokémiai eljárás, melynek során oldhatatlan, kék színő formazán csapadék képzıdik. Az LDH enzim 64°C fölött elveszíti aktivitását és nem alakul ki színreakció, így mikroszkóposan láthatóvá tehetı és pontosan mérhetı a beavatkozás pontja és a 64°C-os izoterma-vonal távolsága. Ez az izoterma-vonal pedig megegyezik a hıhárosodási zónával. Kísérleti sertéseink különbözı kezelt szöveteibıl 174 mintát vettünk, melyeket feldolgozásig fagyasztva tároltunk. Metszetkészítés, NBT-festés és szövettani szkennelés után méréseket végeztünk és az eredményeket statisztikailag értékeltük. Számításaink szerint az elektrosebészeti eszközök között a SurgRx EnSeal (Erbe EnSeal PTC) eszköz által okozott hıkárosodási zóna a legkisebb. Az eszköz olyan hıérzékeny anatómiai struktúrák közelében (pl. idegszövet) is biztonságosan alkalmazható, amelyre eddig nem nyílt lehetıség.

1

SZIE ÁOTK Sebészeti és Szemészeti Tanszék és Klinika

Klinikumok

A BELSİ RECTUS HÜVELYBİL KÉPZETT VÉNÁS AUTOGRAFTOK KÍSÉRLETES VIZSGÁLATA KUTYÁBAN Csébi Péter, Németh Tibor PhD Irodalmi áttekintés Az érsebészeti autograftokat jelenleg perifériás érszakaszok felhasználával biztosítják a gyakorlatban. A kutatási témánk jelentıségét az adja, hogy a belsı rectushüvelybıl képzett autograftok felhasználhatósága esetén bizonyos esetekben megkímélhetıek lennének perifériás érszakaszok. A belsı rectus hüvelybıl képzett érautograftok felhasználása során kedvezı eredmények születtek az arteria femoralis esetében. A beültetett tubularis interpositumok jól funkcionáltak és beépültek az arteria szerkezetébe. A vénás rendszerben való felhasználhatóságukat ezideig még nem vizsgálták. Anyag és módszer Kísérleti beagle kutyákon végezzük a vizsgálatokat. Az elsı kísérleti fázisban vénás „folt” (patch) graftokat készítünk mesterségesen ejtett kb. 1 cm hosszú vénasebek fedésére. Az érkirekesztıvel izolált vénaszakaszra 6/0-ás érsebészeti varróanyaggal rögzítjük a belsı rectus hüvelybıl képzett graftot, úgy, hogy a peritoneum nézzen az ér lumene felé. A mőtétet mindkét oldali vena jugularison és mindkét vena iliaca communison elvégezzük. A mőtetet követıen két hétig naponta 2x200 NE/ttkg Heparint adunk véralvadásgátlóként. A graftok funkcióképességét rendszeres idıközönként végzett doppler-ultrahang vizsgálattal és egy alkalommal CT angiographiaval ellenırizzük. Az egyes graftok esetében minimum 3 hónapos utánkövetést végzünk, majd mintát veszünk az egyes implantált érszakaszokból, és szövettani vizsgálatot végzünk. Ezt követıen a kutyák kikerülnek a kísérletbıl. A második kísérleti fázisban tubularis graftok beültetését tervezzük. Az alapelvek és a további feldolgozás megegyezik a folt graftokéval, de a tubularis graftok beültetése technikailag nehezebb, ezért erre csak sikeres elsı fázis után kerülhet sor. Eredmények Eddig 4 kutyán végeztük el a folt graftok vena jugularisba és vena iliaca communisba való beültetését. Így összesen 8 vena iliaca communis és 7 vena jugularis graftunk van. A legelsı beültetéstıl 6 hónap, a legutolsótól 3 hónap telt el. Mindegyik esetben 4-szer végeztünk ultrahangos ellenırzést és egyszer CT angiographiás ellenırzést. Mindegyik graft megfelelıen funkcionál. Az adott érszakaszok átjárhatóak, megfelelı áramlási viszonyokat mutatnak. A mintavételekre februárban fog sor kerülni. A szövettani feldolgozástól várjuk a váalszt ara a kérdésünkre, hogy a graft hogyan illeszkedik be a vénafal szerkezetébe. A folt graftokkal szerzet kedvezı eredmények alapján három esetben tubularis vena jugularis graftokat is beültettünk, de ezek másnapra mind elzáródtak. A perifériás véna esetében szerzett kedvezıtlen tapasztalat miatt a továbbiakban a tubularis graftokat nem perifériás, hanem hasőri vánába fogjuk ültetni. A doppler ultrahangos vizsgálatok megfelelı technikának bizonyultak a graftok funkcióképességének ellenırzésére. A CT angiographia megerısítette az ultrahangos leleteket.

2

SZIE ÁOTK Belgyógyászati Tanszék és Klinika1 MGSZH-ÁTI2

Klinikumok vagy immunológia

A CD4/CD8 POZITÍV T-LIMFOCITÁK ARÁNYÁNAK MEGVÁLTOZÁSA A VÉRBEN KUTYÁK GYAKORIBB BİRBETEGSÉGEIBEN Tarpataki Noémi1 PhD, Terényi Melinda2 DVM, Nagy Szabina DVM, Buránszki Barbara1 áo. hallgató, Zséli Szilvia1 áo. hallgató Munkánk során vizsgáltuk a különbözı bırbetegségekben szenvedı kutyák perifériás vérében, az áramlási citometriával mért, CD4/CD8 pozitív T-limfociták arányának változását és ezen belül az eltérı kórképek, kórelızményi illetve vizsgálati adatok közötti összefüggéseket. A kutatás keretében a SZIE, ÁOTK Belgyógyászati Tanszék és Klinikájának bırgyógyászati szakrendelésén vizsgált 26 bırtüneteket mutató betegbıl és hét egészséges kutyából győjtött vérmintákat dolgoztuk fel. A méréseket a szobahımérsékleten tárolt heparinos vérmintákból 24 órán végeztük el a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ Állatgyógyászati Termékek Igazgatóságában (MGSzH-ÁTI), Becton Dickinson FACStrak típusú áramlási citométerrel. A mérési adatok kiértékeléséhez CellQuest programot, az összefüggések tanulmányozásához Microsoft Excel 7.0, illetve SPSS 8.0 programot használtunk. A kontrollként vizsgált hét egészséges kutya vérében a CD4/CD8 T-limfocita sejtarány 1,2491,892 között alakult és átlagosan 1,527 volt. A bırbeteg kutyák vére negatív és pozitív irányban is mutatott eltéréseket a kontrollokhoz képest. Az atópiás bırgyulladásban szenvedı 23 kutyában a CD4/CD8 T-limfocita sejtarány 0,753-9,24 közötti, átlagosan 2,104 volt. Abban a 16 atópiás kutyában, amelyek bırgennyesedésben nem szenvedtek, az arány 0,9719,24 között változott, átlagosan 2,972. A két generalizált demodicosisban szenvedı kutya vérében az arány 1,682 és 2,026, átlagosan 1,854. Az egyetlen, szisztémás lupus erythematosusban szenvedı beteg vérében a CD4/CD8 T-limfociták sejtaránya 3,342 volt. Az arány, az egészséges kutyák vérében tapasztalt CD4/CD8 T-limfocita aránynál szignifikánsan kisebb volt (0,753-1,421) a másodlagos bırgennyesedésben is szenvedı atópiás kutyákban (p<0,01), továbbá pododermatitis (p<0,05) és szırtüszıgyulladás (p<0,01) fennállásakor. Az egészséges T-limfocita-aránnyal megegyezı vagy nagyobb volt a CD4/CD8 arány (1,3309,240) szignifikánsan a 3 év alatti betegekben (p<0,05), a gyomor-bélrendszeri panaszokat is mutató betegekben (p<0,05) és a lichenifikációt, mint másodlagos bırtünetet nem mutató betegekben (p<0,05). Szignifikánsan (p<0,01) nagyobb volt a CD4/CD8 T-limfocita arány (2,026-9,240) az egészségesekhez képest azokban az atópiás kutyákban, amelyeknél a bırgyulladást nem súlyosbította másodlagos bakteriális felülfertızöttség. Eredményeink alapján a CD4/CD8 T-limfocita sejtarány a perifériás vérben szignifikánsan megnı az atópiás dermatitisben szenvedı kutyákban. Ezt az arányt azonban jelentısen befolyásolják, nevezetesen csökkentik a másodlagos bakteriális folyamatok, valamint a glükokortikoidokkal történı gyógykezelés.

3

SzIE, Állatorvostudományi Kar Belgyógyászati Tanszék és Klinika1

Klinikumok

HORDOZHATÓ FOTOMÉTER ÉRTÉKELÉSE A VÉRPLAZMA KREATININ TARTALMÁNAK VIZSGÁLATAKOR Pétsch Márta1, Ribiczeyné Szabó Piroska1, Kapp Péter, állatorvostan-hallgató, Gaál Tibor1, az áo. tud. kandidátusa A kutyákban gyakori vesebetegségek megállapítására a vér kreatinin tartalmának ismerete szükséges. Ezért kívánatos, hogy a kreatinin sürgısségi mérésére a klinikusnak lehetıség nyíljon. A sürgısségi vizsgálatokra az ilyen típusú, ún. point-of-care (POC) módszerek más vérösszetevık mérésére is terjednek (tesztcsíkok, glükométerek stb.). A kreatinin sürgısségi mérését klinikánkon az Orvostechnika Kft. hagyományos, Jaffé féle eljárással mérı készüléke, a Microlab 50 fotométer segítségével kívántuk megvalósítani. A méréshez 50 µliter heparinos vérplazma vagy szérum szükséges, amit a gyárilag egyedi csövekben mellékelt reagensbe kell pipettázni. A fotometriás mérés 3 perc alatt szolgáltat eredményt. A vizsgálat során 4 különbözı kreatinin koncentrációjú (alacsony: 70 µmol/L, élettani: 137 µmol/L, emelkedett: 312 µmol/L és kórosan magas: 624 µmol/L) kontroll szérum 15-15 mintáját értékeltük a Microlab 50 fotométeren. A gyárilag beprogramozott faktort használva a készülék az azotémiás mintákban szignifikánsan kisebb kreatinin-értékeket adott a célértékekhez képest. Ezért a gyári faktort megváltoztattuk, és ismételt sorozatvizsgálatokkal újramértük a 4 kontroll szérumot. Ezt követıen a készülék torzítása a klinikusok számára fontos, kórosan magas kreatinin tartalmú minták esetében közel negyedére csökkent, míg az élettani kreatinin-tartalmú (<137 µmol/L) mintákban a faktorállítás következménye az lett, hogy a célértékhez képest nagyobb kreatinin koncentrációkat kaptunk. Ezt a kedvezıtlen következményt azonban a gyakorlatban nem tartjuk nagyon fontosnak, hisz elsısorban nem élettani minták vizsgálatára kívánjuk a fotométert alkalmazni. Eddigi tapasztalataink szerint a Microlab 50 fotométeren a 250 µmol/L alattinak mért kreatinin koncentrációk tekinthetık élettaninak. Vizsgálatsorozatunk befejezése után klinikánkon a Microlab 50 fotométert 2008 novemberében beállítottuk. A vizsgálatok PhD és TDK kutatás keretében történtek.

4

SzIE, Állatorvostudományi Kar Belgyógyászati Tanszék és Klinika1 MTA Kémiai Kutatóközpont2

Klinikumok

LIPIDPEROXIDÁCIÓS PARAMÉTEREK VIZSGÁLATA VESEBETEG KUTYÁK VÉRPLAZMÁJÁBAN Pétsch Márta1, Ribiczeyné Szabó Piroska1, Jakus Judit2, PhD, Gaál Tibor1, az áo. tud. kandidátusa. A korábbi évek során klinikai vizsgálatok alapján vesebetegnek bizonyult kutyák (vérplazma kreatinin koncentrációja >140 µmol/L) vérplazmájában vizsgált lipidperoxidációs végtermék, a malondialdehid (MDA) kolorimetriás direkt mérését egy újabb antioxidáns paraméter, a 4hidroxi-nonenál (4-HNE) koncentrációjának mérésével egészítettük ki. Ilyen vizsgálatot kutyákban még nem végeztek. A kutyák teljes vérébıl egyidejőleg elektron spin rezonanciás (ESR) spektroszkópiával meghatároztuk a stacioner szabadgyökök összmennyiségét. Az elıkísérletnek szánt vizsgálat során a Belklinikán vizsgált 10 vesebeteg kutya mellett 9 kontroll, egészséges kutyában mértük az MDA és a 4-HNE koncentrációját. A vizsgálat során vegyes fajtájú, ivarú és korú kutyákat használtunk. A meghatározás az Oxis Research Inc. (USA) Biotech® LPO-586 kolorimetriás tesztkészletével, heparinos vérplazmából történt. A módszer lehetıvé teszi a MDA és a MDA+4-HNE koncentrációjának meghatározását. Az ESR mérések Magnettech Gmb (Berlin, Németország) készüléken történtek. A beteg és a kontroll csoportba tartozó kutyák MDA koncentrációi között szignifikáns különbséget nem találtunk. Ugyanakkor az MDA+4-HNE összmennyisége a beteg állatokban szignifikánsan (p<0,05) kevesebbnek bizonyult, ami a kisebb 4-HNE mennyiségekkel magyarázható. A teljes vér szabadgyök-koncentrációja korábbi vizsgálati eredményeink szerint 5 vesebeteg kutyában többszöröse volt a 12 kontrollénak. Amennyiben jelen vizsgálatunkban is hasonló különbséget állapítunk meg az ESR vizsgálatok során, ez igazolni látszik azt a feltételezést, hogy a vesebeteg kutyák vérében mérhetı nagy szabadgyök koncentráció nem a lipidperoxidációs folyamatokat, hanem más biomolekulák (esetleg fehérjék, szénhidrátok) oxidációját fokozza. A kis számú állat vérének vizsgálatával nyert eredményekbıl messzemenı következtetések nem vonhatók le, ehhez további minták győjtése szükséges. A magas szabadgyökkoncentráció azonban mindenképpen oxidatív stresszre utal, melynek a vérben is rutinszerően követhetı markereit még meg kell határoznunk. A vizsgálatok PhD kutatási téma keretében történtek, azokat az NKB 15831 és az OTKA 61566 pályázatok támogatták.

5

Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék 1 “FJC” Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet 2 ONCOTHERMIA AZ ÁLLATORVOSLÁSBAN – ALAPKUTATÁSI EREDMÉNYEK Andócs Gábor 1, Balogh Lajos 2 Cél: A hipertermia használata a daganatterápiában hosszú évszázadokra tekint vissza. Azóta számos hipertermiás eljárást dolgoztak ki, többek közt az elektromágneses mezı által történı energiaközlést. Ugyanakkor az onkológiai elektro-hipertermia nem túl széles körben elfogadott eljárás az onkológusok táborában és pontos hatásmechanizmusa még mindig tudományos viták tárgyát képezi. Munkánk során kétféle hiperthermiás eljárás, a klasszikus hıközlés és a kapacitívan csatolt elektro-hipertermia (oncothermia) hatásait hasonlítjuk össze in vitro és in vivo kísérleti modelleken, ugyanakkor mindkét eljárás hatását összemérjük kezeletlen kontrollal is. Az in vivo kísérletekben az energiaközlésre használt modulált elektromágneses tér daganatszövetre kifejtett direkt hatásait is tanulmányozzuk. Anyag és módszer: Az in vitro kísérleteket vékony üveg fedılemezen növesztett HepG2 (human hepatocelluláris carcinoma) sejtekkel végeztük. Az in vivo modell daganatos nude egér volt, melynek daganatait HT29 (humán colorectalis carcinoma) sejtekkel indukáltuk. Az elektro-hipertermia kezelésre szolgáló berendezés egy 13,56 MHz-en mőködı szinuszhullámú rádiófrekvenciás generátor volt. Az energiaátadást kapacitív csatolással oldottuk meg, a kezelt minta speciálisan kialakított kondenzátor elektródok közt foglalt helyet. A klasszikus hıkezeléshez szabályozott „hotplate”-et használtunk az in vitro vizsgálatokhoz, valamint egy kismérető infrasugárzót az in vivo kísérletek esetében. Az in vivo kísérletek során kialakítottunk egy olyan kísérleti csoportot is, ahol a kezelés során a tumor hımérsékletét intenzív vízbólusos hőtéssel konstans testhımérsékleten (37#) tartottuk, tehát lehetıségünk nyílt az alkalmazott elektromágneses tér daganatsejtekre kifejtett hatását tanulmányozni hıhatás nélkül. A hıközlés dinamikája, valamint a kezelés ideje megegyezett minden kezelési mód során. A minták hımérsékletét folyamatosan regisztráltuk egy fluoroptikai hımérırendszer segítségével. Eredmények: Jelentıs különbség volt megfigyelhetı a sejtek életképességében, a sejtek morfológiájában valamint a tumorszövet struktúrájában a kezeletlen mintákat összehasonlítva az elektro-hipertermizált valamint a kizárólag hıvel kezelt mintákkal. Szintén jelentıs differenciákat találtunk a pusztán elektromágneses tér hatásának kitett daganatban a kezeletlen kontrollhoz, valamint a csak hıvel kezelt mintákhoz képest. Konklúzió: Elızetes eredményeink arra utalnak, hogy az elektro-hypertermia (oncothermia) módszer hatékony eljárás a daganatos sejtek elpusztítására. Ezen daganatsejt pusztító hatás elsısorban az alkalmazott elektromágneses térnek, kisebb részben a megemelkedett hımérsékletnek köszönhetı. Ugyanakkor további intenzív kutatómunka szükséges az elektrohipertermia hatásmechanizmusának tisztázásához annak érdekében, hogy széleskörően elfogadott és tudományos tényekkel alátámasztott eljárássá válhasson az állatorvosi onkológiai terápia területén.

6

SZIE, ÁOTK, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék1 SOTE II. számú Pathologiai Intézet. Üllıi út 93. H-1091 Budapest2 SZIE-ÁOTK Gyógyszertani és Méregtani Tanszék3

Klinikum

CLAUDIN-5, ÚJ IMMUNHISZTOKÉMIA MARKER A KUTYÁK HAEMANGIOSARCOMÁJÁNAK DIFFERENCIÁL DIAGNOSZTIKÁJÁBAN Jakab Csaba1, Rusvai Miklós1, Gálfi Péter3 és Kulka Janina2 A szerzık a SZIE-ÁOTK Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszékének biopsias, és necropsias eredető, paraffinba ágyazott, tumorarchívumából szelektált mintákat dolgoztak fel. Munkájuk során 92 db tumort: 26 db haemangiosarcomát (HSA) (16db primer léptumor: 12db a 16 db-ból léphaematomával kísért; 4 db primer jobb szívfülcsetumor és 6 db primer subcutan tumor), 6 db hemangiomát (4 db subcutan tumor, 2 db léptumor), 3 db bır lymphangiomát (2 db hátulsó végtag bırébıl, 1 db törzs bırébıl), 7 db hemangiopericytomát, 11 db fibrosarcomát (6 db primer bır tumor, 3 db léptumor és 2 szájüregi daganat), 3 db myxosarcomát (bır), 3 db leiomyosarcomát (1 db vagina, 1 db gyomor, 1 dbjejunum tumor), 3 db cardialis rhabdomyosarcomát, 3 db MPNST-t (n. hypoglossus, plexus brachialis, nem identifikált agyideg), 4 db orsósejtes melanomát (2 db láb-, 1 db fej-, 1 db törzs bır), 4 db synovialis sarcomát, 5 db osteosarcomát (non-productiv típus), 4 db chondrosarcomát, 5 db benignus fibroblast proliferációt (3 db collagen nevus és 2 db acrochordon), 5 db vaginalis leiomyomát vizsgáltunk meg. A daganatos elváltozásokon kívől 14 db nem daganatos lépmintát (4 db normál lép, 5 db lymphoid hyperplasia indukálta acut intrapulparis haematoma, 5 db organizálódott haematoma), 4 db patológiás angiogenesist mutató granulációs szövetet (bır), 6 db normál bırt vizsgáltak meg. A standard körülmények között konzervált tumorminták immunhisztokémiai vizsgálata során, a SOTE II. számú Pathologiai Intézetében, a következı antitesteket használták fel: claudin-5, CD31, von Willebrand’s faktor, vimentin, α-simaizom aktin, dezmin, S-100 protein és neuron specifikus enoláz. Vizsgálataik során azt tapasztalták, hogy a claudin-5 molekula a kutyák haemangiosarcomájának immunhisztokémiai vizsgálatára a von Willebrand’s faktornál és a CD31-nél alkalmasabb, intenzívebb pozitív immunreaktivitást mutató protein, ami különösen a solid típusú, differenciálatlan HSA vizsgálata során elınyös. E daganat differenciálása, a jól vascularisalt és/vagy vérzésekkel tarkított, nem endothelialis eredtő malignus mesenchymalis daganatoktól (pl. sarcomák) gyakorta okoz nehézséget a patológus számára. Ezt jelentısen megkönnyíti a claudin-5 alapú immunhisztokémiai vizsgálat. A vizsgálatok során 10 db, 15 %-os, nem pufferolt, formalinban, 1-2 hétig konzervált mintákban megvizsgálták a CD31 és claudin-5 expressziót. Tíz esetbıl 1 db mutatott CD31 pozitivitást (9 db CD31 negativitást) és 10 db claudin-5 pozitivitást mutatott! A normál lépmintákban a CD31 a trabecularis-, centralis artériák endothelsejteiben mutatott pozitivitást, ezzel szemben a claudin-5 protein ezen artériákon kívől a nem continualis endothellel bélelt sinusoidokban is erıs pozitivitást adott. A claudin-5 protein nagy segítséget nyújtott a kutyák gyakori léphaematomájának differenciál diagnosztikájában is, azaz a neoplasticus, nem neoplasticus eredet, ill. a vérérdaganat és nem vérérdaganat indukálta haematoma egzakt diagnózisában.

7

SzIE, Állatorvos-tudományi Kar Belgyógyászati Tanszék és Klinika1 Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék2 Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék3

Klinikumok és gyógyszertan Intézeti téma

A BNP ALAKULÁSA A KUTYÁK PANGÁSOS SZÍVELÉGTELENSÉGÉBEN Vörös Károly, az áo. tud. doktora1, Fikó Fruzsina, szakdolgozatos hallgató,1 Forgách Petra, PhD-hallgató2, Rusvai Miklós, az áo. tud. kandidátusa3 Az ún. nátriumürítı (natriuretic) peptidek segítségével a vérbıl is vizsgálható a szív állapota, pontosabban kifejezve megállapítható a pangásos szívelégtelenség fennállása. Hazánkban ilyen vizsgálatokról még nem számoltak be, és a szakirodalomban közölt eredmények ellenére még több kérdés megválaszolatlan a pitvari nátriumürítı peptid („brain natriuretic peptid”, BNP) diagnosztikai alkalmazhatóságát illetıen, a kutyák pangásos szívelégtelenségében. Munkánk célja volt a módszer hazai bevezetése, valamint egészséges kutyák BNP-értékeinek összehasonlítása a szerzett szívbetegségekben szenvedı és egyúttal pangásos szívelégtelenség jeleit mutató kutyák adataival. Az utóbbi csoporton belül vizsgáltuk a különbözı súlyosságú pangásos szívelégtelenség és a szívbeteg kutyák BNP-értékei közötti összefüggéseket is. A kutatás során – a beszámoló elkészítésének idıpontjáig – 14 egészséges és 25 szívbeteg állaton végeztünk fizikális klinikai, valamint kétdimenziós, M-mód és Doppler echokardiográfiás vizsgálatokat. A BNP méréséhez a Canine CardioSCREEN Nt-proBNP VETSIGN TM (Gulidhay Ltdm UK) szendvics-ELISA eljárást vettük igénybe. A módszerrel az Nt-proBNP-t, a BNP inaktív „elıszármazékát” határoztuk meg, és ebbıl következtettünk a BNP értékére. A vizsgálatokba bevont szívbeteg beteg kutyák közül 12 állat szenvedett dilatatiós cardiomyopathiában, 10 kutyában mitralis insufficientiát és ennek hátterében idült endocardosist állapítottunk meg, míg 2 esetben haemopericardiumot, egy betegünkben pedig morfológiai elváltozás nélküli pitvarremegést találtunk. Betegeinket a NYHA-besorolás szerinti 5 csoportba osztottuk, a pangásos szívelégtelenség mértéke szerint. Vizsgálataink alapján szignifikáns eltérés mutatkozott a kontroll kutyák (485,82 +/- 318,74 pmol/liter) és a beteg kutyák BNP-szintjei (1644,72 +/- 1084,81 pmol/liter) között (p<0,001). Ezek az eredményeink összhangban vannak a nemzetközi irodalomban közölt adatokkal. Ezen túlmenıen azt tapasztaltuk, hogy a kifejezettebb szívelégtelenség magasabb BNP-szinttel jár: I. fok (n=6): 224,89 +/- 148,20; II. fok (n=3): 1146,30 +/- 207,91; III. fok: (n=3) 1738,33 +/295,05; IV: fok: (n=9): 2892,53 +/- 535,97 pmol/liter. A csoportok összehasonlításakor nem találtunk jelentıs különbséget az egészséges és az I. fokú pangásos szívelégtelenségben szenvedı kutyák BNP-koncentrációi között, ellentétben a korábbi szakirodalmi adatokkal.

8

Állatorvos-tudományi Kar, Belgyógyászati Tanszék1 Klinikumok és gyógyszertan MTA Kémiai Kutatóközpont, Farmakobiokémiai Osztály, Biooxidációs Laboratórium2 Szamóca Állatpatika - CORA Törökbálint3 Állatorvos-tudományi Kar, V. évf. hallgató4 OTKA: K-68376 TERÁPIAREZISZTENCIA FEHÉRJÉKET KÓDOLÓ MRNS KVANTITATÍV KIMUTATÁSA PCR-TECHNIKÁVAL LYMPHOMÁS KUTYÁK NYIROKCSOMÓJÁBAN Vajdovich Péter1 PhD, Szabó Bernadett2, Szécsényi Dóra3, Jakus Judit2 PhD, Sunyál Orsolya4

Vizsgálataink célja annak megállapítása volt, hogy a nyirokcsomók lymphoid sejtjeinek egyes membrántranszportereinek (MDR1, az mrp1, az mrp2 és a Bcrp) mRNS expressziójának mértékében van-e különbség a kontroll egészséges és a betegek között, valamint az mRNSexpresszió mértéke hogyan korrelál a lymphomás betegek klinikailag is megfigyelhetı terápiás válaszával. A vizsgálatokhoz 4 csoportot alakítottunk ki: elsıdleges, recidivált, szepszisben elhullott és kontroll csoportot. E csoportok között elvégzett statisztikai számítások több terápiarezisztenciát okozó fehérje esetén is szignifikáns eltérés mutattak. A kontrollhoz képest mRNS szintő transzporter csökkenést találtunk az MDR1 szintjében mind az elsıdleges daganatok mind a recidívákat tekintve, sıt azon nyirokcsomómintákban, amelyek szepszisben elhullott betegekbıl származtak. MRP1 esetében szignifikáns különbség adódott a kontroll és a szepszises csoport köztt. BCRP esetében a recidívált és szepszises csoportban találtunk jelentıs különbséget a kontrollhoz képest. Az MDR1 expresszió a kontrollhoz képest a recidivált csoportban szignifikánsan nagyobb volt, abban az esetben, amikor azonos állatok nyirokcsomóit hasonlítottuk össze. A betegek összes paraméterével (transzporter szintek, túlélési idık, kor) elvégzett korrelációs vizsgálat során számos összefüggés adódott. Minél korábban jelentkezett az elsı recidíva annál rövidebb idın belül esett újra vissza az állat és annál hamarabb következett be az állat elhullása. A korrelációs vizsgálat szerint az életkor növekedésével a MDR1 expressziója is nı. Az MDR1 szoros negatív korrelációt mutatott az recidívamentes túlélési idıvel és a teljes túlélési idıvel. A BCRP mRNS expressziója a TTI-vel szintén fordítottan arányos. Vizsgálataink eredményei alapján elmondhatjuk hogy lymphomás kutyák nyirokcsomójából PCR technikával történı transzporterek mRNS szintjének meghatározása fontos prognosztikai informávióval szolgálhat.

9

MTA Kémiai Kutatóközpont, Biomolekuláris Kémiai Intézet

Gyógyszertan

MULTIDROG REZISZTENCIA FEHÉRJÉK HATÁSA 5-AMINOLEVULÉNSAV KEZELÉSRE ÉS FOTODINAMIKUS TERÁPIÁRA HT29 ADENOCARCINOMA SEJTVONALAKBAN

Szabó Bernadett, Jakus Judit, PhD Az állatorvoslásban leggyakrabban használt antitumor kezelés, a kemoterápia egyik legnagyobb problémája a citosztatikumokkal szemben kialakuló rezisztencia. Ez az un. multidrog rezisztencia (MDR) a gyógyszer-rezisztenciák különleges formája, mivel következményeként a daganatos sejtekkel szemben nemcsak egy, hanem több, szerkezetükben és hatásukban különbözı szer is hatástalanná válik. Ennek következtében a recidivált tumorok újabb kemoterápiája rendszeresen eredménytelen próbálkozásnak bizonyul. Az MDR kialakulásáért a sejtmembránban jelenlévı ABC (ATP-binding casette) fehérje-család egyes tagjai felelısek. Ezek olyan efflux transzport proteinek, melyek különféle, fıleg testidegen, vegyületek sejtbıl való kipumpálásáért felelısek. Így a citosztatikumok nem tudják kifejteni hatásukat a rákos sejtekben, mert az ABC transzporterek azokat idı elıtt eltávolítják a célsejtekbıl. A fotodinamikus terápia (nemzetközi rövidítése PDT) egy olyan, fıleg rákos megbetegedések kezelésére alkalmazott módszer, melynek során a tumoros sejtek fényérzékenyítı vegyület használata mellett, oxigén és fény jelenlétében elpusztulnak. Fényérzékenyítı anyagként (szenzibilizátor) fıleg porfirin származékokat alkalmaznak. Az 5ALA (5-aminolevulénsav) egy olyan porfirin prekurzor, amelyet a sejt endogén módon, a hem bioszintézise során alakít át szenzibilizátorrá, protoporfirin IX-é. Mivel ez utóbbi egy sejtben keletkezı vegyület, használata során feltételezzük, hogy el tudjuk kerülni az általános kemoterápia által indukált MDR proteinek aktiválódását, illetve, hogy a már rezisztens tumorokon is alkalmazni tudjuk a PDT-t. A transzporterek mennyiségét HT29-L human vastagbél adenocarcinoma sejtekben és annak egy kemoterápia-rezisztens HT29-12 vonalában vizsgáltuk. RT-qPCR technikával meghatároztuk a leggyakrabban elıforduló efflux fehérjék (MDR1, MRP1, MRP2, BCRP) és a protoporfirin szintézisében elengedhetetlen ABCB6 transzport protein mRNS expresszióját. Különbözı idıpontokban (0, 0,5, 1, 2, 3, 6, 9, 24 óra) fluorometriás módszerrel meghatároztuk az 5-ALA-ból keletkezı protoporfirin-IX mennyiségét a sejtekben, illetve a médiumban. A médiumban mérhetı fluoreszcencia arányos a kipumpált porfirin mennyiséggel. További vizsgálatokban szelektív inhibítorokkal gátoltuk a MDR-fehérjék mőködését és mértük a porfirin szintjét, illetve az inhibítorok hatását a sejtek PDT kezelésének eredményességére. MTT festéssel határoztuk meg a fotodinamikus hatást. A protoporfirin-IX szintézise bizonyítható az ABCB6 mRNS expressziójának emelkedésével, és a fluoreszcencia intenzitás növekedésével. Az efflux pumpák mőködése pedig a mediumban megjelenı porfirin mennyiségével mutat egyértelmő összefüggést. A két sejtvonal között nem láttunk szignifikáns különbséget a transzporterek mRNS expressziója és funkciója között, valamint a PDT-re gyakorolt hatásában sem. Eredményeink arra utalnak, hogy a már kemoterápia-rezisztens daganatsejtek esetében is érdemes fotodinamikus kezelést alkalmazni.

10

Állatorvos-tudományi Kar, Belgyógyászati Tanszék1 Klinikumok és gyógyszertan Országos Gyógyintézeti Központ, Haematológiai és Immunológiai Intézet MTA-OGYK Membránbiológiai Kutatócsoport2 Szamóca Állatpatika - CORA Törökbálint3 Állatorvos-tudományi Kar, V. évf. hallgató4 OTKA: K-68376 TERÁPIAREZISZTENCIA FEHÉRJÉK MŐKÖDÉSÉNEK VIZSGÁLATA „FLOWCYTOMETRIA” ALKALMAZÁSÁVAL Vajdovich Péter1 PhD, Karászi Éva2, Szécsényi Dóra3, Szendi Eszter4

A „flow”, vagy áramlási citometria lényege, hogy folyadékfázisban ultravékony tubusban áramló sejteket lézerfény segítségével világítjuk meg, és a fénytörésük jellemzıi alapján számítógép segítségével virtuálisan el tudjuk különíteni ıket egymástól. Így a hasonló tulajdonságú sejteket a más tulajdonságú sejtektıl elkülönítetten tudjuk vizsgálni. Ilyen mőszer alkalmas a rutin hematológiai vizsgálatok elvégzésére, de más célból is használható. Ha a sejteket immunológiai módszerrel fluoreszkáló anyag kapcsolásával jelöljük, akkor az adott sejt fluoreszkáló tulajdonsága megváltoztatja a lézerfény törését, így a sejt elkülönítetten vizsgálható. Ez az ún. FACS (fluorescence activated cell sorting) eljárás. Ez a módszer alkalmas arra, hogy a sejtek membrántranszporter funkciója vizsgálható legyen. Ha a sejtekhez fluoreszkáló molekulát (calcein) adunk és inkubáljuk, akkor ez az anyag a sejtekbe jut. Amennyiben a sejt rendelkezik membrántranszporter fehérjékkel (P-glükoprotein /Pgp/, multidrug resistance associated protein-1 /mrp1/, stb.) és ún. „multidrug” rezisztencia funkcióval, akkor a calceint a sejtek kipumpálják magukból. Munkánk során azt vizsgáltuk, hogy kemoterápiás kezelésben részesülı 9 lymphomás, ill. leukémiás kutya szeparált lymphoid sejtjeinek membrántranszporter funkciója eltér-e az egészséges, kontroll kutyák (n=6) lymphoid sejtjeinek hasonló mőködésétıl. A kutyák vérmintájának lymphoid sejtjeit szeparáltuk, majd azok egy részét membrántranszporter gátló anyag hozzáadása nélkül calcein-nel inkubáltuk, egy másik részéhez verapamil-t adtunk, amely a Pgp és az mrp1 gátlója, harmadik részéhez pedig, ún. MK-571 molekulát adtunk, amely az mrp1 gátlója. Végül a két gátlóanyagot tartalmazó sejtszuszpenzióhoz is calceint adtunk. A FACS vizsgálat során mértük a sejteken belüli fluoreszcenciás aktivitás mértékét. A gátlás nélküli és a gátlóanyagokat tartalmazó sejtek eltérı fluoreszcenciás aktivitásának kifejezéséhez kiszámítottuk az ún. MAF- (multidrug rezisztencia aktivitási faktor-) értékeket. Ezek jellemzik, a sejtek Pgp, és mrp1 funkcióját. A kontroll kutyák összesített „multidrug” rezisztencia értéke: 31,6 ± 5,9, az mrp1 MAFértéke: 18,5 ± 9,7, a Pgp MAF-értéke: 13,2 ± 5,3. A beteg kutyák összesített „multidrug” rezisztencia értéke: 45,9 ± 8,9, az mrp1 MAF-értéke: 29,9 ± 11,5, a Pgp MAF-értéke: 15,9 ± 14,2. Vizsgálataink azt bizonyítják, hogy a beteg kutyák összesített „multidrug” rezisztencia funkciója (p<0,01) és az mrp1-hez kötött membrántranszporter (p<0,05) funkciója egyaránt szignifikánsan nıtt a kontroll kutyák hasonló sejtfunkciójához képest.

11

SZIE ÁOTK, Sebészeti és Szemészeti Tanszék és Klinika1 SZIE ÁOTK, Belgyógyászati Tanszék és Klinika2 MTA Kémiai Kutatóközpont, Biomolekuláris Kémiai Intézet3

Klinikumok

KLINIKAI TAPASZTALATOK MACSKÁK FOTODINAMIKUS TERÁPIÁJÁBAN Molnár Péter1, Merész Laura, Németh Tibor PhD1, Vajdovich Péter PhD2, Szécsényi Dóra2, Szabó Bernadett3, Jakus Judit3 PhD A humán onkológiai diagnosztikai és terápiás eljárások sorában az elmúlt évtizedekben ismertté vált fotodinamikus terápia (PDT) már túljutott a kísérleti fázison, és egyes daganatok illetve precancerosus állapotok kezelésében elfogadott, és rutinszerően alkalmazott módszerré vált. Kutatásunk célkitőzése volt, hogy meghatározzuk daganatos kórképekben szenvedı macskák azon betegcsoportjait, amelyeknél a PDT hatékony lehet, és hogy nyomon kövessük a kezelés által elıidézett élettani és biokémiai változásokat. 13 macskán (6 nıstény és 7 kandúr) végeztünk PDT-kezelést klinikai körülmények között. Átlagéletkoruk 10,6 év, a legfiatalabb 2, míg a legidısebb beteg 17 éves volt. Közülük hétnek laphám carcinomája, a másik hatnak lágyszöveti sarcomája volt. Együttmőködésben az MTA Kémiai Kutatóközpont munkatársaival, a kezelés során száloptikás fluorometriás eljárást alkalmaztunk, amellyel optimalizálni tudjuk a megvilágítási szakasz idıpontját a szenzibilizátor elıanyagának beadását követıen. A fluorométer az intravénásan beadott 5-aminolevulénsavból (ALA) endogén módon keletkezı fotoszenzibilizátor (protoporfirin IX) maximális koncentrációját a tumorban 3-4. órában mérte. A megvilágítás 3 órával az injekció után, 100 J/cm2 dózisban, 610-670 nm fénytartományban történt. Egy megvilágítás idıtartama 12 perc volt. A kezelést 1-2 héttel késıbb megismételtük. A megvilágítást megelızıen, majd közvetlenül utána vérmintákat vettünk. Szövetmintát közvetlenül a megvilágítás elıtt vettünk az elsı és a megismételt kezelés során. Az állatokat rendszeres vizsgálatokra rendeltük vissza, a követés során megállapítottuk a kiújulásmentes idıtartamot és a teljes túlélési idıt. A betegek átlagos recidívamentes túlélési ideje (RTI) 14,5 ±11,1 hét (medián: 13), teljes túlélési ideje (TTI) 23,8 ± 29,9 (medián: 12) hét volt. A kismalignitású daganatos betegek RTI mediánja 16 hét, TTI mediánja 30 hét, a nagymalignitású daganatos betegek RTI mediánja: 1 hét, TTI mediánja 2,5 hét volt. Nem volt szignifikáns különbség a sarcomás (RTI medián: 4 hét, TTI medián: 9,5 hét) és carcinomás (RTI medián: 6 hét, TTI medián: 12 hét) betegek reakciója közt, a végsı eredmény szempontjából a daganat differenciáltsági foka és lokalizációja voltak a legfontosabb tényezık. Kismalignitású daganatok esetében más szerzık eredményeihez hasonló bíztató terápiás eredményességi mutatókat tapasztaltunk.

12

1

Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Klinikumok és Gyógyszertan Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék és Klinika 2 Mátrix Kórszövettani Laboratórium 3 Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet TÁRSÁLLATOK ÉS KEDVTELÉSBİL TARTOTT ÁLLATOK PETEFÉSZKÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÓ IMMUNHISZTOKÉMIAI VIZSGÁLATA. Thuróczy Julianna PhD1, Oppe Nikoletta1, Tibold Anikó1, Perge Edina2, Balogh Lajos3 Bár az ivari ciklus során bekövetkezı hormonális hatások többé-kevésbé ismertek az egyes állatfajok esetében, a petefészekben zajló sejten belüli és receptor szintő változások jórészt még ismeretlenek. A proliferációs és apoptotikus jelenségek együttes hatása határozza meg a petefészken kialakuló képletek – tüszık és sárgatestek – sorsát. Mivel számos parakrin és autokrin faktor együttesen van jelen, jelenleg nem egyértelmően ismert, melyek azok a hatások, amelyek a tüszık fejlıdésében, kiválasztódásában és az apoptózisban kritikus szerepet töltenek be. Célunk a korábban kutyában már megkezdett vizsgálatok folytatása és a lehetıségekhez képest más állatfajokra történı kiterjesztése. 39 kutya, 12 macska, 6 vadászgörény, 2 nyúl, 5 nude egér és egy rhesus majom petefészkét vizsgáltuk. Az mőtét során eltávolított petefészkeket 5-8 %-os pufferolt formaldehid oldatban fixáltuk, majd dehidráció után paraffinba ágyaztuk. A blokkokból 4 µm vastag metszetek készültek, melyeket hematoxilin-eosinnal megfestettünk. A metszetek immunhisztokémiai vizsgálata EnVision módszerrel, primer egér antitest felhasználásával történt. A progeszteron antitestet kutya szérum progeszteron meghatározáshoz készült, kvantitatív ELISA módszerhez. Az immunhisztokémiai vizsgálat során az antitestet 1:300 hígításban használtuk, korábban már leírt módon (Siklódi és mtsai 1995, Thuróczy és mtsai 2007). A Ki-67 (Clone: MIB-1), vimentin (Clone: V9) és pan Cytokeratin antibody (Clone: AE1/AE3) reagensek a DakoCytomation (Glostrup, Denmark) termékei. A p53 (Clone: MDM2-SPM344), ösztrogén receptor α antigén (Rabbit polyclonal to Estrogen) és a Caspase-3 (rabbit polyclonal) az Abcam (Cambridge, UK) termékei. Kutyában a progeszteron jelenléte a petefészek sejtjeinek citoplazmájában az ivari ciklus minden szakaszában igazolható volt, bár anösztrusz idején a tüszık falában mennyisége jelentısen elmaradt a többi ciklus stádiumhoz képest. Az AE1/AE3, a vimentin, a Ki67 szintén erıs reakciót mutatott. Az ERα receptor lokalizációjában az ösztrogén célsejtjeinek ciklusfüggı változásának függvényében jelentıs különbségek voltak. A p53 proliferációs marker ells idején tapasztalt enyhe reakciója az apoptotikus folyamatok felerısödését támasztja alá.Az

eredmények értékelése és fajonkénti összehasonlítása jelenleg is zajlik. 1. Siklódi, B., Barna-Vetró, I., Solti, L. „Latent” immunization to produce high affinity monoclonal antibodies to progesterone. Hybridoma 1995; 41, 79-84. 2. Thuróczy, J., Reisvaag, G. J. K., Perge, E., Tibold, A., Szilágyi, J., Balogh, L. Immunohistochemical detection of progesterone and cellular proliferation in canine mammary tumours. J. Comp. Path. 2007; 137;122-129.

13

Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar Nagyállat Klinika, Üllı

Klinikum

KETTİSENERGIÁJÚ RÖNTGENFOTON ABSZORPCIOMETRIÁS MÉRÉSEK A LÓ HÁRMAS METACARPALIS- ÉS CSÜDCSONTJAIN Tóth Péter1, Horváth Csaba2, Ferencz Viktória2, Nagy Krisztina1, Gligor Noémi1, Szenci Ottó1, Bodó Gábor1 1 2

SZIE-ÁOTK Üllıi Nagyállatklinika Semmelweis Egyetem, I. sz. Belklinika

A humán gyógyászatban a csontmennyiség vizsgálata (oszteodenzitometria) az ásványi csonttömeg meghatározásával a calcipéniás osteopathiák diagnosztikájának alapja, valamint a töréskockázat becslés elfogadott módszere. A DEXA (Dual Energy X-Ray Absorbtiometry) segítségével a corticalis és trabecularis állomány egyaránt vizsgálható. A mérési eredmény az ásványi csontsőrőség (BMD, bone mineral density, g/cm2). A grammban kifejezett ásványi csonttömeget BMC-nek (bone mineral content, g) nevezik. A ló csontjainak sőrőségét és ásványi anyag tartalmát (az eddigi 4-5 ilyen tárgyú denzitometriás tanulmányban) szinte minden esetben ex vivo vizsgálták. A méréseket dorsopalmaris (DP), lateromedialis (LM) és mediolateralis (ML) irányban végezték. Az eddigi egyetlen in vivo kivitelezett DEXA vizsgálat során álló helyzetben 2 ló metacarpusainak diaphysisén végeztek méréseket. Vizsgálatsorozatunk elsı lépéseként célul tőztük ki, hogy meghatározzuk DEXA módszerünk megbízhatósági és reprodukálhatósági adatait az McIII osteodenzitometriája során. Kilenc ló tizenegy metacarpusának méréseit végeztük el négy irányból (DP, PD, LM, ML) háromszor megismételve. Vizsgálatainkban mind a BMD-re, mint a BMC-re vonatkoztatva rendkívül jó megbízhatósági adatokat kaptunk az ismételt mérések során (CV %= 0,22 és 0,87 közti értékek). A BMC tekintetében nem számít, milyen irányból végezzük a méréseket (ANOVA, p=0.701), a BMD esetén számíthat. A BMD értékek nem különböznek a LM és a ML irányok ill. DP és PD irányok között, azonban a LMML és a DP-PD értékek között szignifikáns különbség van. Megállapítottuk, hogy a méréseket mindig ugyanazon irányból szükséges elvégezni. A vizsgálatsorozat második lépéseként 17 ló elülsı végtagjainak 34 McIII és 34 csüdcsontját vizsgáltuk. A mérésekhez a dorsopalmaris mérési irányt választottuk, a méréseket háromszor megismételtük. Kérdés volt, hogy elegendı-e az egyszeri mérés, ill. hogy a BMD és BMC értékek milyen összefüggésben állnak az „oldaliság”-gal (jobb-bal oldal), korral, nemmel és fajtával. A mérések közötti egyezés magas mind a McIII, mind a csüdcsont esetén (intra class correlation p<0,001), így az egyszeri mérés elegendı lehet. A jobb- és bal elülsı végtagok McIII és csüdcsontjainak BMD és BMC értékeit kétmintás t-próbával összevetve kiderült, hogy nincs összefüggés (p>0,05) az oldal és a mért paraméterek között, így az embernél meglévı „oldaliság” tulajdonság lóban nem írható le. Mind a BMD és BMC értékeit összehasonlítva a McIII csontoknál szignifikánsan magasabb értékeket kaptunk a csüdcsontokhoz képest. Eredményeink kiegészítik Hanson és mtsai (1996) megállapítását, miszerint a distalisan helyezıdı csontok BMD értékei magasabbak a proximálisan helyezıdıknél. A szerzık humerust, radiust és McIII csontokat vizsgáltak a ló elülsı végtagjának csontjai közül. A csüdcsont denzitometriás vizsgálatára az irodalomban nincs adat, vizsgálataink szerint azonban a csüdcsont csontsőrősége (g/cm2) szignifikánsan kisebb a metacarpalis csontokénál (p<0,05). A csontsőrőség és csonttömeg értékek az eddigi 17 ló vizsgálata alapján a nemtıl függenek, kortól és használati módtól nem. Heréltekben mind a McIII, mind a csüdcsontok esetében szignifikánsan (p<0,05) nagyobb BMD és BMC értékeket kaptunk, mint kancákban és ménekben. A vizsgálatok folytatása nagyobb elemszámmal mindenképpen szükséges. Kérdés továbbá, hogy csontsőrőség és csonttömeg milyen összefüggésben áll a csontok törésmutatóival, következésképpen a DEXA módszer alkalmas lehet-e töréskockázat becslésre lovon.

14

Bácsalmási Agráripari Rt.1 ÁTK, Herceghalom2 Kaposvári Egyetem – Állattudományi Kar3

Klinikumok és gyógyszertan

A NEM SZOKVÁNYOS LUTEIN KÉPLETEK KLINIKAI MANIFESZTÁCIÓJA AZ ELLÉST ILL. TERMÉKENYÍTÉST KÖVETİ IDİSZAKBAN TEJELİ SZARVASMARHA ÁLLOMÁNYBAN Hatvani Csilla1, Balogh Orsolya Gabriella2, Holló István3, a mg. tud. kandidátusa, Gábor György2, az áo. tud. kandidátusa A rektális ultrahang vizsgálatok tejelı tehenészetekben történı, egyre szélesebb körő gyakorlati alkalmazásával több, a szaporaságot befolyásoló petefészek-elváltozás került azonosításra. Ezek többsége nem szokványos lutein képlet (anovulációs tüszı, üreges sárgatest, sárgatest és lutein ciszta), melyek elıfordulási gyakoriságárára ill. az egyéb szaporítószervi elváltozásokkal együtt történı elıfordulására tejtermelı tehenészetekben egyértelmő szakirodalmi adatok még nem állnak rendelkezésre Vizsgálataink során egy magyarországi nagylétszámú tejelı tehenészetben 2008-ban az ellést ill. termékenyítést követıen, a telepi gyakorlatnak megfelelıen, rektális ultrahangvizsgálatokat végeztünk. A vizsgálatok során ultrahangos képeket készítettünk a méh ill. petefészkek állapotáról és valamennyi adatot adatbázisban (CATUS) rögzítettünk. Az ellés utáni idıszakban a vizsgált 238 tehén közül 55 állatnál (23,1 %) magzatburok visszatartást, 94 állatnál (39,5 %) pedig méhgyulladást diagnosztizáltunk. Nem szokványos lutein képletet 31 esetben találtunk (13,02 %). A méhgyulladásos állatok között magasabb arányban fordultak elı ilyen petefészek-képletek (19,15 %), mint az egészséges állatoknál (7,87 %) vagy mint a korábban magzatburok-visszatartással kezelt egyedeknél (10,77 %). A termékenyítés után 30-32 nappal vizsgált 198 tehén közül 78 állat (39,4 %) elsı termékenyítésre, 89 tehén (44,95 %) kettı, vagy annál több termékenyítésre vemhesült. A tehenek közül harmincegy a vizsgált idıszakban nem vemhesült (15,66%). Az elsı termékenyítésre vemhesült állatok között a vemhességi sárgatest mellett lutein- vagy sárgatest cisztát (2 állatnál – 2,26 %) ill. a vemhességi sárgatest helyett üreges sárgatestet (4 állatnál – 5,1 %) is találtunk. A többszöri termékenyítésre vemhesült állatok esetében a vemhesülést megelızıen 11 állatnál (12,36 %), a vemhesség során pedig 5 állatnál (5,6 %) voltak láthatók nem szokványos lutein képletek (összesen a többszöri termékenyítésre vemhesült tehenek 17,98 %-ánál). Ebben a vizsgálati csoportban a vemhes állatok között 4 tehénnél a vemhességet üreges sárgatest tartotta fent. A nem vemhesült állatok között 13 esetben diagnosztizáltunk nem szokványos petefészek-képleteket (41,94 %). Az eredmények azt mutatják, hogy a méhgyulladással és magzatburok visszatartással terhelt teheneknél gyakrabban alakulnak ki nem szokványos petefészek képletek, mint egészséges társaiknál. Valószínősíthetı, hogy az eredménytelen termékenyítések hátterében is állhatnak nem szokványos lutein képletek, mivel jelenlétükben sok esetben a tehenek ivarzáshoz hasonló tüneteket mutatatnak (feltehetıen ösztrogén-termelésük következtében – ennek vizsgálata folyamatban van). Az eredménytelen termékenyítések számát növelhetik az involúciós szövıdmények is, mivel a vemhesség elmaradása összefüggésben lehet az ellés után a méhnyálkahártya elégtelen regenerálódásával és a méh – különbözı fokú gyulladásos elváltozásaival is. Meglepı, hogy néhány esetben üreges sárgatestek képesek voltak a vemhesség fenntartására az elsı vizsgálat idıpontjáig – ugyanakkor a késıbbi magzatvesztések ezekben az esetekben még nem kizárhatók.

15

Köszönetnyilvánítás: A munkát az OTKA 73805 pályázat támogatásával végeztük. ÁTK, Herceghalom1 Bácsalmási Agráripari Rt.2 Androvet Kft.3 SZIE, Állatorvos-tudományi Kar4

Klinikumok és gyógyszertan

A NEM SZOKVÁNYOS LUTEIN KÉPLETEK SZÖVETTANI, ÉS KIALAKULÁSUK METABOLIKUS HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA TEJELİ SZARVASMARHÁKBAN Balogh Orsolya Gabriella1, Hatvani Csilla2, Gábor Petra3, Túry Ernı4, az áo. tud. kandidátusa, Gábor György1, az áo. tud. kandidátusa Rektális ultrahang vizsgálatok során tejelı szarvasmarhák petefészkein az ivari ciklus során (esetenként a vemhesség alatt is) a sárgatestek mellett gyakran találhatók, különbözı lutein-szövet tartalmú – általában hormon-termeléssel is rendelkezı – képletek (anovulációs tüszı, lutein ciszta, üreges sárgatest, sárgatest ciszta). Vizsgálataink célja az volt, hogy (1) ovuláció indukciós kezelés alatt, majd a termékenyítést követıen ultrahangos és biokémiai vizsgálatokkal nyomon kövessük a petefészken ill. az anyagcserében bekövetkezı változásokat és (2) vágóhídi mintákból vizsgáljuk a nem szokványos lutein képletek (LK) szövettani felépítését. Egy nagy tejtermeléső állományban az ellést követı 30-35. naptól 10, klinikailag egészséges, magas tejtermeléső tehenet Provsynch protokoll szerint kezeltünk. A kezelések idején hetente egy alkalommal vérvétel történt 1-1 EDTAval kezelt és szérum csıbe. A vérmintákból energia-forgalomra utaló paraméterek (NEFA – nem eszterfikált zsírsavak, BHB – béta-hidroxi-butirát), szérum-karotin koncentráció és FRAP (antioxidáns) meghatározását végeztük el. A termékenyítéseket követıen a vérvételek mellett hetente rektális ultrahang vizsgálatokat is végeztünk. A vágóhídi mintavételre ultrahang vizsgálat során kiválasztott 8 állat a vizsgálatot követı 2. napon vágásra került, melyet követıen a méheket és a petefészkeket makroszkóposan és mikroszkóposan is vizsgáltuk. Az ezekbıl készített szövettani metszeteket hematoxillin-eosinnal (HE), ill. néhány esetben azán és PAS reakciókkal festettük meg, majd 40, 100 és 200-szoros nagyításokkal, fénymikroszkóppal vizsgáltuk. Az ellést követı idıszakban, a metabolikus vizsgálatok során az állatok szérum-karotin (3-5 µmol/l) és FRAP koncentrációi (207-272 µmol/l) a fiziológiás határértékeken belül maradtak. A NEFA plazma koncentrációja azonban az összes állatban az élettani határértéknél magasabb volt (0,25-0,59 mmol/l), sıt periodikusan - a várható ivarzások idejének megfelelıen – kiugró értéket mutatott (0,5-1,2 mmol/l). A BHB plazma koncentrációk energia-hiányra nem utaltak (0,05-0,18 mmol/l). LK-k viszont a termékenyítéseket követıen 8 állatnál fordultak elı. A szövettani vizsgálatok során HE festéssel a lutein képletekben jó vaszkularizációt, néhány esetben kifejezett granulocitás ill. plazmasejtes beszőrıdést tapasztaltunk. A vizsgálatra került mindkét üreges sárgatest esetében azan festéssel kötıszöveti rostok jelenléte volt kimutatható az üreg felıli oldalon. Egy, az ultrahangos vizsgálat során lutein cisztának, de a makroszkópos vizsgálat során anovulációs cisztának diagnosztizált petefészek-képlet esetében szövettanilag részbeni luteinizációt, ill. aktív hormontermelést valószínősítettünk. A méhek szövettani vizsgálata során minden esetben gyulladásra utaló jeleket találtunk, néhol a méh nyálkahártyájának kifejezett léziójával. A vizsgálatok alapján igazolódni látszik az a feltevés, hogy a NEFA plazma koncentrációjának emelkedése esetén az a tüszıfolyadékban is megjelenhet, melynek következtében a peteérés körüli idıszakban károsíthatja a tüszı sejtjeit, ezáltal a termékenyülés elmarad és nem szokványos lutein képletek alakulhatnak ki. A szövettani vizsgálatok alapján feltételezhetı, hogy a lutein ciszták egy része az anovulációs tüszık luteinizációjával alakul ki, valamint, hogy az üreges sárgatestek egy részénél az üreg a lutein sejtek felszínén kialakult kötıszövetes réteg miatt maradhat fenn továbbra is a ciklus késıbbi stádiumában. Köszönetnyilvánítás: A munkát az OTKA 73805 pályázat támogatásával végeztük.

16

1

SZIE, ÁOTK, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék BCE, Élelmiszertudományi Kar, Sör- és Szeszipari Tanszék 3 Intervet Hungária Kft. 4 SZIE, ÁOTK, Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék és Klinika

Gyógyszertan

2

PROBIOTIKUMOK SZARVASMARHÁK KEZELÉSÉBEN

ALKALMAZHATÓSÁGÁNAK MEGALAPOZÁSA MÉHGYULLADÁSÁNAK MEGELİZÉSÉBEN ÉS

Szekér Krisztina1, Csizinszky Rita1, Jerzsele Ákos1, Styevkó Gabriella2, Kun Szilárd2, Rezessyné Szabó Judit2, Földi József3, Kulcsár Margit4, Huszenicza Gyula4, Gálfi Péter1 Az involúció bakteriális szövıdményei, azaz a puerperalis metritis, a klinikai endometritis, a pyometra és a szubklinikai endometritis, a tejhasznú tehenek leggyakoribb ivarszervi megbetegedései közé tartoznak. E kórképek késleltetik az endometrium regenerációját és a petefészek-ciklus újraindulását, ezért a szaporodásbiológiai mutatók nagyfokú romlásával járnak. A méhgyulladás oktanilag uterinális diszbakteriózis és a méh saját védekezı rendszere hiányos mőködésének együtthatásaként értelmezhetı. Bakteriológiai oldalról az Escherichia coli, az Arcanobacterium pyogenes és Gram-negatív anaerobok játszanak fı szerepet kialakulásában. Jelen gyakorlat szerint a méhgyulladásokat antibiotikumokkal, esetleg antiszeptikumokkal kezelik. Kutatásunk alternatív terápia kidolgozására irányul. Két probiotikus baktériumtörzs, a Lactobacillus casei 01 és a Bifidobacterium lactis Bb-12, egyedi és kevert kultúráinak alkalmazhatóságát vizsgáltuk, jelenleg elızetes, in vitro modell kísérletekben. Munkánk során a következı kérdésekre kerestünk választ: - A probiotikus baktériumtörzsek, illetve anyagcsere-termékeik befolyásolják-e különbözı eredető, patogén E. coli törzsek szaporodását ? - A probiotikus baktériumtörzsek anyagcsere-termékeinek lehet-e szövetizgató, sejtkárosító hatása az endometriumra ? Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy mind direkt sejt-sejt kölcsönhatás esetén (spotmódszer), mind az anyagcsere-termékek által (agardiffúziós módszer) a probiotikumok baktericid hatást fejtettek ki húsz Escherichia coli törzzsel szemben laboratóriumi tápközegben. A probiotikumok kevert kultúráinak sejtmentes szőrlete még négyszeres hígításban is teljes szaporodásgátlást okozott. Toxicitás vizsálatokat végeztünk a baktérium szőrlettel, hogy kizárjuk az esetleges szövetizgató/károsító hatásokat. A méhnyálkahártyát in vitro modell kísérletben HeLaS3 humán méhnyakrák karcinoma sejtvonallal helyettesítettük. Tizenkét és 24 óra inkubálás után meghatároztuk az LC50 értékeket a szőrlet szárazanyag-tartalmára vonatkoztatva: LC50 (12h) = 58,4 g/l és LC50 (24h) = 44,2 g/l. A szőrletek toxicitását a savas pH NaOH oldattal történı semlegesítése után is megvizsgáltuk: LC50 (12h) = 37,9 g/l és LC50 (24h) = 31,2 g/l. Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a hosszabb inkubálási idı, valamint a pH neutralizálás megnövelte a szőrlet toxicitását. Ugyanakkor a mért LC50 értékek jóval alatta maradtak az E. coli gátlásában hatásos koncentrációnak (11,1 g/l), ami alapot ad a vizsgálatok folytatására. A kutatás az NKB pályázat támogatásával készült.

17

SZIE-ÁOTK Gyógyszertani és Méregtani Tanszék

Klinikumok, gyógyszertan

AZ AMOXICILLIN-KLAVULÁNSAV KOMBINÁCIÓ HEPATOTOXICITÁSÁNAK VIZSGÁLATA HÁZITYÚKBÓL IZOLÁLT PRIMER MÁJSEJT-TENYÉSZETEKEN Csikó György, Jerzsele Ákos, Szekér Krisztina, Lehel József A klavulánsavval potenciált amoxicillin egyike a humán- és állatgyógyászatban leggyakrabban alkalmazott antibiotikumoknak. Hatása baktericid, antibakteriális spektruma tág, terápiás indexe igen széles. Mellékhatások azonban ennél a kombinációnál is elıfordulhatnak. A béta-laktám antibiotikumokra jellemzı allergiás reakciók igen változatos formában jelenhetnek meg, az enyhe csalánkiütéstıl az életet veszélyeztetı anaphylaxiás sokkig. Az allergiás reakció egyik különleges formája az ún. immunoallergiás hepatitis, amely során a májban az adott szerbıl a citokróm-P450 enzimrendszer segítségével egy ún. neoantigén keletkezik, amely megjelenik a májsejtek felszínén, és az immunrendszer számára idegen anyagként szerepel. Mindennek következtében májsejtpusztulás, cholestasis következik be. Az amoxicillin döntı hányada változatlan formában a vesén keresztül ürül, míg a klavulánsavnak nagyobb hányada a májban metabolizálódik, ezért feltételezések szerint a klavulánsav a felelıs az immunoallergiás reakció kiváltásáért. Erre utal az a megfigyelés is, hogy önmagában amoxicillinre nem alakul ki ez a kórforma. A hatóanyagok direkt hepatotoxicitásáról nem áll rendelkezésünkre adat, azonban korábbi megfigyeléseink alapján az antibiotikumok említett hatása sem kizárható. In vivo, baromfiban végzett korábbi kísérletünkben ugyanis kifejezett májkárosodásra utaló jeleket tapasztaltunk, arra azonban, hogy a jelenség oka direkt citotoxicitás, vagy indirekt allergiás immunotoxicitás, nem derült fény. Célunk volt házityúkból izolált primer hepatocyta-tenyészeten az amoxicillin, a klavulánsav, valamint az amoxicillin-klavulánsav kombináció közvetlen májkárosító hatásának vizsgálata tripánkékes festéssel. Kísérletünkben egy perisztaltikus-pumpa által mőködtetett perfúziós rendszert építettünk ki, mely alkalmasnak bizonyult kétfázisú májperfúzióra. A kísérlet során elsıként az állatokat iv. propofol 15 mg/ttkg dózisával az általános anaesthesia állapotába hoztuk, majd aszeptikusan feltártuk a coelomát, és vénakanült helyeztünk a v. portae-ba. A perfúzió elsı fázisában testhımérséklető HEPES-pufferrel, majd a második fázisban kollagenázt tartalmazó HEPES-pufferrel perfundáltuk a májat. A kollagenázos perfúziót követıen a májsejtekbıl szuszpenziót készítettünk. A májsejteket ún. „short-term” WilliamsE médiumba (+glutamát, inzulin, hidrokortizon, 3% NCS, gentamicin) helyeztük, és 370C-on, 5%CO2-t tartalmazó termosztátban 24 órán át inkubáltuk. Ezt követıen a tenyészetek egy részét 0,1; 1; 10 és 100 µg/ml amoxicillin-koncentrációjú, egy részét 0,05; 0,5; 5 és 50 µg/ml klavulánsav-koncentrációjú, egy részét pedig a fenti hatóanyagok kombinációját tartalmazó tápoldatba helyeztük. A hatóanyagok közvetlen sejtkárosító hatását a sejtek vitalitásának ellenırzésével végeztük, melyhez 0,4%-os tripánkék oldatot vettünk igénybe. Eredményeink alapján elmondható, hogy nem tapasztaltunk jelentıs különbséget a májsejtek életképességében a különbözı hatóanyagokkal, illetve az adott hatóanyag különbözı dózisaival kezelt májsejt-kultúrákban. A hatóanyagok a kísérletben alkalmazott koncentrációértékeknél tehát feltételezhetıen nem rendelkeznek direkt májsejt-károsító hatással. További vizsgálatainkban tervezzük mindkét hatóanyagra az LD50 értékek megállapítását jelentısen magasabb hatóanyag-koncentrációk alkalmazásával. Célunk továbbá a hatóanyagok citokrómP450 enzimrendszer-induktor hatásának vizsgálata RT-PCR vizsgálattal.

18

SZIE-ÁOTK Gyógyszertani és Méregtani Tanszék

Klinikumok, gyógyszertan PhD-téma AZ AMOXICILLIN-KLAVULÁNSAV KOMBINÁCIÓ FARMAKOKINETIKAI VIZSGÁLATA PULYKÁBAN PER OS ÉS INTRAVÉNÁS BEADÁST KÖVETİEN Jerzsele Ákos, Nagy Gábor, Lehel József Az amoxicillin-klavulánsav kombináció rendkívül széles spektruma, baktericid hatása és széles terápiás indexe miatt gyakran alkalmazott gyógyszer az állatgyógyászatban. Az amoxicillin egy széles spektrumú aminopenicillin, amely hatékony számos Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumfaj ellen, a baktériumok által termelt β-laktamázok azonban elbonthatják. A klavulánsav, amely napjainkban a leggyakrabban alkalmazott β-laktamázgátló szer, az amoxicillinnel együtt adva számos laktamáz-termelı mikróba ellen is hatékony. Munkánk célja, hogy meghatározzuk az amoxicillin-klavulánsav kombináció farmakokinetikai paramétereit, valamint a szájon át való adást követı biológiai hasznosulást pulykában. Ebben a fajban ugyanis ismereteink meglehetısen hiányosak, szájon át való adást követı kinetikai vizsgálatokat eddig nem publikáltak. Cross-over farmakokinetikai vizsgálatokat végeztünk, hogy meghatározhassuk a gyógyszer szervezetben való mozgását, viselkedését. Meghatározzuk a felszívódási, eloszlási és kiürülési paramétereket, amelyek ismerete elengedhetetlen egy korszerő terápiai iránymutatáshoz. Vizsgálatunkhoz 12 db, nıivarú, 6 hetes, BUT-big-6 hibrid pulykát használtunk fel, két, 6 fıs csoportba osztva. A cross-over vizsgálat során az elsı fázisban 6 állatot intravénásan, 6 állatot per os, begyszondán keresztül kezeltünk a kombinációval (Augmentin intravénás injekció és Augmentin oralis szuszpenzió), majd két hét múlva a csoportokat felcseréltük, és az addig intravénásan kezelt csoport per os kapta a kombinációt, a per os csoportot pedig intravénásan kezeltük. A kezeléseket követı 10., 20., 30., 45., 60., 90., 120., 150. percben, valamint a 3., 4., 5., 6., 7. és 8. órában az állatoktól 1 ml vért vettünk, amelyet 2000/p fordulatszámon 10 percig centrifugáltunk és -800C-on tároltuk a mérésig. A mérést fordítottfázisú HPLCmódszerrel végeztük, UV-detektálással, 210 nm-es hullámhosszon. Módszerünket validáltuk. Intravénás adás esetén az amoxicillin esetében a görbe alatti terület (AUC=area under the curve) 12,72±0,28 (µg/ml)*h, a megoszlási felezési idı 0,11±0,01 h, az eliminációs felezési idı 1,28±0,03 h, a clearence 0,78±0,02 ml/perc, az MRT (mean residence time) 0,89±0,05 h volt. A megoszlási térfogat 1,45±0,03 l/kg-nak bizonyult. Szájon át való beadás esetén a cmax értéke 3,2±0,12 µg/ml, az AUC-érték 7,66±0,3 µg/ml, az ebbıl számolt biológiai hasznosulás per os adás esetén 60,2±2,6%. A klavulánsav esetében intravénás adás esetén az AUC-érték 4,11±0,28 (µg/ml)*h, a megoszlási felezési idı 0,12±0,02 h, az eliminációs felezési idı 1,18±0,12 h, a clearence 0,61±0,03 ml/h, az MRT 0,92± 0,05 h volt. A megoszlási térfogat 1,04±0,08-nak bizonyult. Per os adás esetén a cmax értéke 1,05±0,12 µg/ml, az AUC-érték 2,49±0,23 (µg/ml)*h, az ebbıl számolt per os biológiai hasznosulás 60,7±6,3%. Intravénás beadás esetén jelentıs eltérést tapasztaltunk a két hatóanyag eliminációs felezési idejében, clearence-ében és megoszlási térfogatában (p<0,05), míg MRT-értékükben és megoszlási felezési idejükben nem volt szignifikáns a különbség (p>0,05). Az amoxicillin jobb szöveti penetrációjával, nagyobb megoszlási térfogatával hozható összefüggésbe hosszabb eliminációs felezési ideje. A két hatóanyag per os biológiai hasznosulása nem mutatott jelentıs eltérést. A fent említett különbségek ugyan matematikailag szignifikánsak, biológiailag azonban nem jelentısek és nem jelentenek problémát a kombináció klinikai alkalmazásakor.

19

SZIE-ÁOTK Gyógyszertani és Méregtani Tanszék

Klinikumok, gyógyszertan PhD-téma

BAROMFIBÓL IZOLÁLT E. COLI, S. ENTERICA ÉS P. MULTOCIDA TÖRZSEK ÉRZÉKENYSÉGE AZ AMOXICILLIN-KLAVULÁNSAV KOMBINÁCIÓRA Jerzsele Ákos Az amoxicillin-klavulánsav kombináció széles antibakteriális spektruma, baktericid hatásmódja, széles terápiás indexe és kielégítı vízoldékonysága miatt egy lehetséges választás a baromfifajok fertızı betegségeinek gyógykezelésére. Az amoxicillin egy széles spektrumú aminopenicillin, amely hatékony számos Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumfaj ellen, a baktériumok által termelt β-laktamázokra azonban érzékeny. A klavulánsav számos βlaktamáz enzim irreverzibilis gátlója, így az amoxicillinnel kombinációban alkalmazva megvédi azt ezen enzimek károsító hatásától. Naprakész adataink vannak egyes baktériumfajok esetében a rezisztencia alakulásáról hazánkban, azonban nem állnak rendelkezésre aktuális MIC-(legkisebb gátló koncentráció) értékek ezen törzsekre, holott a gyógykezelési protokollok tervezésekor ezek ismerete elengedhetetlen. Kísérletünk során házityúkból és pulykából izolált E. coli (n=103), P. multocida (n=85) és S. enterica (n=118) fajba (S. Enteritidis (n=71), S. Infantis (n=18) és S. Typhimurium (n=29) szerovariánsok) tartozó törzsek amoxicillinnel, illetve amoxicillin-klavulánsavval szembeni érzékenységét vizsgáltuk agarhígításos módszerrel. A vizsgálat részeként meghatároztuk az adott törzsekre jellemzı MIC-értékeket, valamint az összes baktériumtörzsre vonatkozó MIC50 és MIC90 értékeket. Ezen eredményeinket összevetettük a CLSI (Committee of Laboratory Standards Institute) által meghatározott break-point-értékekkel. A megvizsgált E. coli törzseknél gyakori és nagyfokú rezisztenciát, kifejezetten magas MICértékeket tapasztaltunk. A vizsgálatba bevont E. coli törzsekre vonatkozólag az önálló amoxicillin MIC50 és MIC90-értékei ≥128 µg/ml-nek adódtak. Az amoxicillin-klavulánsav kombináció alkalmazásakor a MIC-értékek jelentısen csökkentek, azonban ez esetben is a MIC50-értéke 8 µg/ml, MIC90-értéke pedig 32 µg/ml lett a vizsgált törzsekre. Vizsgálatunkban az amoxicillinre érzékeny E. coli törzsek aránya 41,7%, míg a klavulánsavval potenciált hatóanyagra 64,1% volt. Az általunk vizsgált S. enterica törzsek esetében jelentısen alacsonyabb aktuális MIC-értékeket tapasztaltunk mind amoxicillin, mind a kombináció vizsgálatakor, mint az E. coli esetében. Esetünkben amoxicillinre 94%-os, amoxicillinklavulánsavra 97,6%-os érzékenységet tapasztaltunk. A kombináció alkalmazásakor az önálló amoxicillinre kapott értékekhez viszonyítva kisebb MIC50-és MIC90-értékeket kaptunk. Amoxicillinre a MIC50-érték 2 µg/ml-nek, a MIC90-érték pedig 4 µg/ml-nek adódott. A klavulánsavval potencírozott amoxicillin MIC50-értéke 1 µg/ml, MIC90-értéke pedig 2 µg/ml. P. multocida esetében a vizsgálatunkba bevont törzseknél az amoxicillinre érzékeny törzsek aránya 82,3%, míg a kombinációra érzékenyeké 98,8% volt. Az amoxicillin MIC50-értéke 1 µg/ml, MIC90-értéke pedig 16 µg/ml volt ezekre a törzsekre. Amoxicillin-klavulánsav kombináció alkalmazásakor a MIC50-érték 1 µg/ml, a MIC90-érték pedig 2 µg/ml lett. Eredményeinket összefoglalva elmondhatjuk, hogy a klavulánsavval potencírozott hatóanyagra minden esetben jelentısen csökkent MIC-értékeket, illetve gyakoribb érzékenységet tapasztaltunk. E. coli esetében azonban még a kombináció alkalmazásakor is számolni kell a baktériumok csökkent érzékenységével, így a terápia-rezisztenciával is. Salmonellák és pasteurellák esetében a kombinációra nem találtunk rezisztens törzset.

20

SZIE-ÁOTK Gyógyszertani és Méregtani Tanszék

Klinikumok, gyógyszertan

SZULFAKLÓRPIRIDAZIN MEGHATÁROZÁSA BAROMFI PLAZMA MINTÁKBÓL NAGYHATÉKONYSÁGÚ FOLYADÉKKROMATOGRÁFIÁS MÓDSZERREL – ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATOK A BRATTON-MARSHALL MÓDSZERREL Nagy Gábor, Dr. Csikó György A Szulfaklórpiridazin-Nátrium gyakran alkalmazott gyógyszer az állatgyógyászatban. A hatóanyag különbözı farmakokinetikai és biológiai hasznosulás vizsgálatához régóta alkalmazzák a Bratton-Marshall módszert. Ez egy származékképzésen alapuló spektrofotometriás módszer, melynek szelektivitása és érzékenysége sokszor szab határt alkalmazásának. Célkitőzésünk olyan szelektív, érzékeny, rutinszerően is alkalmazható nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiás (HPLC) módszer kidolgozása volt, melynek alkalmazása lehetıvé teszi a különbözı baromfik biológiai hasznosulás vizsgálata során kapott plazma mintákból a Szulfaklórpiridazin-Nátrium meghatározását. A két módszer összehasonlításához elengedhetetlen a megfelelı érzékenység és szelektivitás. Vizsgálataink során olyan HPLC-s módszer kidolgozására törekedtünk, melynek egyszerő és gyors a mintaelıkészítése és a folyadékkromatográfiás mérése is. Ennek megfelelıen a mintaelıkészítés csak egy higításból állt, míg a HPLC-s meghatározáshoz un. fordított fázisú folyadékkromatográfiás rendszert alkalmaztunk C18 állófázissal és UV-detektálással 270 nmen. A folyadékkromatográfiás mozgófázis összetételét sikerült úgy kialakítani (10/10/80 metanol/acetonitril/0,01M KH2PO4, pH=2,2), hogy a mért hatóanyag szelektíven meghatározható legyen viszonylag kis retencióval (15 perc). A rutinszerő alkalmazás elıtt a módszert néhány paraméter (specificitás, linearitás, reprodukálhatóság, kimutatási határ) vizsgálatával validáltuk, majd a csirke, liba és gyöngytyúk biológiai hasznosulás vizsgálata során kapott plazma mintákból elvégeztük a két módszer összehasonlító vizsgálatát. A kapott eredmények szinte teljes egyezése alapján megállapíthatjuk, hogy a fenti vizsgálatokhoz a Bratton-Marshall módszer alkalmazása is megfelelı.

21

SZIE ÁOTK Gyógyszertani és méregtani tanszék1 SZIE ÁOTK Kórbonctani és igazságügyi állatorvostani tanszék2

Gyógyszertan

METILGLIOXÁL ILLETVE 3-BROMOPIRUVÁT KEZELÉS HATÁSA HT-29 ÉS A-549 SEJTTENYÉSZETEKRE VALAMINT NUDE EGEREKBEN KIFEJLİDÖTT HT-29 EREDETŐ TUMOROKRA Perényi Zsolt1 PhD, Kıvágó Csaba1, Andocs Gábor1, Jakab Csaba3, Gálfi Péter, az MTA doktora, az áo. tud. kandidátusa 1 Az utóbbi évtizedekben számos vegyület esetében bizonyosodott be, hogy azok tumor ellenes hatással rendelkeznek. E vegyületek egy részének támadáspontja a daganatsejtek fokozott energiaigényét kielégítı sejtlégzés gátlása. A 3-bromopiruvát esetében a daganatellenes hatás a differenciálatlan, gyors növekedéső és magas glikolitikus aktivitású daganatsejtekben expresszált hexokináz II enzim gátlásán keresztül érvényesül. A metilglioxál egyes glikolitikus enzimek, illetve a mitochondriális légzés inhibíciója révén fejti ki hatását. Mivel kevés információ áll rendelkezésre az említett vegyületek colon és tüdı carcinoma sejtekre gyakorolt hatásáról, ezért sejttenyészeteken és nude egér modellen kívántuk tanulmányozni a daganatellenes aktivitás alakulását. Vizsgálataink során a metilglioxál illetve 3-bromopiruvát hatását HT-29 (humán colon carcinoma) sejttenyészeten és A-549 (humán tüdı carcinoma) sejttenyészeten, illetve HT-29 sejtek nude egerek combizomzatába történı injektálását követıen vizsgáltuk.Az in vitro kísérletekben a 24 órás HT-29 és A-549 sejttenyészeteket 3-bromopiruvát és metilglioxál különbözı koncentrációival kezeltük, majd 48 óra elteltével MTS reagenssel mértük a sejtek osztódását. Az in vivo vizsgálathoz nıstény nude egereket használtunk, melyek combizomzata felett sc. HT-29 daganatsejteket oltottunk be 0,1 ml térfogatban (1,73x106sejt/ml), az állatok jobb ill. bal végtagjaiba. A transzplantációt követı 7. naptól az állatokat csoportokba soroltuk (4 állat/kontrol, 3-3 állat metilglioxál illetve 3-bromopiruvát csoport). A metilglioxált illetve 3-bromopiruvátot az ivóvízben oldva (0,5 m/m%) itatással juttattuk a vizsgálati állatok szervezetébe. A daganatsejtek injektálását követı 7., 14., 17., 21., 24., 29., 35. illetve 38. napon a tumorok horizontális illetve vertikális kiterjedését meghatároztuk és a kapott értékekbıl kiszámoltuk a tumorok középsíkjának felületét. Az in vitro vizsgálatok eredményei szerint a 3-bromopiruvát és a metilglioxál mindkét sejtvonal osztódását gátolta. A HT-29 sejtek esetében a 3-bromopiruvát IC50 értéke 0,93±0,07 mmol/l, az A-549 sejteknél pedig 2,37±0,97 mmol/l volt. A metilglioxál HT-29 illetve A-549 sejtekre megállapított IC50 értéke pedig 1,25±0,45 illetve 0,94±0,7 mmol/l-nek adódott.Az in vivo vizsgálatokban a kezelés 14. napját követı minden vizsgálati idıpontban a kialakult tumorok középsíkjának felülete a 3-bromopiruvát illetve a metilglioxál itatás esetében elmaradt a kontroll csoportban meghatározott értéktıl. A kezelés kezdetétıl számított 38. napig a 3-bromopiruváttal illetve metilglioxállal kezelt csoportokban nem volt elhullás. In vitro és in vivo vizsgálataink alátámasztják a metilglioxál illetve a 3-bromopiruvát daganatellenes hatását, továbbá bizonyítják, hogy colon és tüdı carcinoma (HT-29, ill. A549) sejtekre in vitro és in vivo körülmények között is gátló aktivitást fejtenek ki. E hatások tanulmányozása nagyobb egyedszámú vizsgálati csoportokon jövıbeli terveink közt szerepel.

22

1 2

SZIE, ÁOTK, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék Division of Medical Biochemistry, Biocenter, Innsbruck Medical University

Gyógyszertan

VASTAGBÉLRÁK SEJTEK NA-N-BUTIRÁT-FÜGGİ PKC IZOENZIM MINTÁZATA Szekér Krisztina1, Dorota Garczarczyk2, Johann Hofmann2, CsordásÁdám2, Gálfi Péter1

A protein kináz C (PKC) izoenzimek fontos szerepet játszanak a sejttípus-specifikus jelátvitelben. A PKC fehérjecsaládba legalább 12 izoenzim tartozik, amelyeket 3 alcsaládba sorolnak: klasszikus PKC-k (α, βI, βII és γ), új PKC-k (δ, ε, θ és η) és atipikus PKC-k (λ, ζ és ι). A rövid szénláncú zsírsavakhoz tartozó butirát millimoláris koncentrációban van jelen a vastagbélben, és többféle hatást gyakorol az eukarióta sejtekre, mint például hisztonhiperacetiláció, a génexpresszió modulálása, a sejtciklus leállítása, a differenciáció és az apoptózis indukciója. Eddig kevés ismeretanyag győlt össze a kromatin hiperacetilációja után a jelátviteli útban soron következı eseményekrıl. Munkánk során ezért arra kerestünk választ, hogy vajon a PKC izoenzimek expressziója és aktivációja változik-e butirát hatására? Ezt HT29 szülıi sejtvonalban (HT29-L) és HT29-eredető leánysejt-vonalakban vizsgáltuk: HT2912 és HT29-21 (metotrexát és 5-FU rezisztens sejtvonalak), HT29-cl.19a (5 mM Na-n-butirát jelenlétében kialakított stabil sejtvonal) és HT29-R (Na-n-butirát-indukálta differenciációval szemben rezisztens sejtvonal). Vizsgálataink során kezeletlen sejttenyészeteket hasonlítottunk össze 10 mM Na-n-butiráttal 24 órán át kezelt kultúrákkal. A PKC izoenzimeket Western-blottal határoztuk meg. Az aktivált PKC fehérjéket a foszforillált izoenzimekkel szemben termeltetett ellenanyagokkal mértük. Valamennyi sejtvonalban magas volt a PKCα és a PKCζ szintje és ez nem változott a butirát kezelés hatására. A PKCδ szintje nem változott a butirát kezelés hatására a HT29-L és HT2912 sejtvonalakban, de növekedett a HT29-21 és HT29-cl.19a sejtekben. A PKCε expressziója nem változott a butirát jelenlétében, kivéve a HT29-12 sejtekben, ahol csökkent. A PKCγ expressziója, ami butirát hiányában nagyon alacsony volt, jelentısen nıtt valamennyi sejtvonalban a butirát kezelés után. Az aktív PKC izoenzim fehérjék (foszforillált forma) szintjét is meghatároztuk. A butirát kezelés nem változtatta meg az aktív PKCα és PKCδ szintjét. Az aktív PKCγ a detektálási küszöbnél volt a kezeletlen kontrollban, míg butirát jelenlétben magas aktivált enzim-szint volt mérhetı. Az aktív PKCε enzim fehérje szintje csökkent a HT29-12 sejtvonalban butirát kezelés hatására, míg a PKCζ aktív enzim mennyiségét nem befolyásolta a butirát kezelés. A PKCγ elsısorban az idegszövet izoenzimeként ismert. Vizsgálatunk fı megfigyelése az volt, hogy a PKCγ expressziója butirát hatására nı HT29 vastagbélrák sejtekben. Így, a butirátnak szerepe van a vastagbél ıssejtek PKCγ expressziójában és aktivációjában. Munkahipotézisünk az, hogy a PKCγ ezeknél a sejteknél sejtosztódást és túlélést gátló szignál. Úgy tőnik, hogy a PKCγ nincs kapcsolatban a differenciációval, mert jelentısen nı az expressziója a HT29-R sejtekben, amelyek rezisztensek a butirát-indukálta differenciációval szemben. A PKCγ butirát-mediált funkciói és célpontjai így még tisztázásra várnak. Néhány tanulmány beszámol PKC izoenzimekrıl egér, patkány, tengerimalac és nyúl szöveteken. Ugyanakkor, a haszonállatokkal - mint például a szarvasmarha vagy sertés - kapcsolatos megfigyelések még hiányoznak. A butirát-kontrollált PKCγ izoenzim expresszációnak szerepe lehet a szarvasmarha és juh bendı, valamint választási malacok vastagbél fiziológiás és patológiás mőködésében.

23

SZIE-ÁOTK Gyógyszertani és Méregtani Tanszék

Klinikumok, gyógyszertan

RELATÍV BIOLÓGIAI HASZNOSULÁS MODELLVIZSGÁLATA HÁZITYÚKBAN Csikó György, Nagy Gábor, Gálfi Péter A madarak és az alacsonyabb rendő gerincesek pl. a hüllık veséjére jellemzı portális keringés következtében a test hátulsó felébe (pl. combizomzat) adott gyógyszer elsıként a vesékbe kerül, ahol az gyorsan kiválasztódhat, még mielıtt a hatását ki tudta volna fejteni. A fenti állítás igazolására házityúkban (Gallus gallus domesticus) a mell- illetve a combizomba applikált szulfaklórpiridazin-Na steril vizes oldatának (SCP-Na), mint modellvegyületnek, relatív biológiai hasznosulását tanulmányoztuk. 10 kifejlett vegyes ivarú kísérleti állatot két csoportra osztottunk (5-5 egyed), majd állatonként egy adagban a SCP-Na oldatát fecskendeztük 300 mg/ttkg dózisban az elsı csoportba tartozó csirkék (n=5) esetén a mellizomba, a második csoport egyedeinél (n=5) pedig a combizomba. A következı periódusban (két héttel késıbb) a kezeléseket megfordítottuk. Az állatokból vérmintákat vettünk a gyógyszerbeadást megelızıen (Blankminta), valamint a kezelés után 20, 40, 60, 90 perc; továbbá 3, 5, 7 és 9 óra elteltével. A minták szulfonamid-koncentrációját fotometriás méréssel határoztuk meg, valamint ellenırzı méréseket is végeztünk nagyteljesítményő folyadékkromatográfiával (HPLC). A mért gyógyszer-koncentrációk ismeretében meghatároztuk a fıbb kinetikai paramétereket (AUC, Cmax, Tmax, felezési idık stb.) két farmakokinetikai elemzı program (MedUSA 1.1– 1989; Kinetica 4.4–2007) segítségével. A kinetikai adatokkal egytényezıs varianciaanalízist végeztünk. Az abszorpciós felezési idı átlagértékei alapján az SCP-Na mellizomba injektálva kissé gyorsabban szívódik fel, mint a combizomból. A mellizomhoz viszonyítva a hátulsó végtagba adott gyógyszer nem szignifikáns mértékben ugyan, de lassabban ürül. A gyógyszer a pectorális izmokban nagyobb koncentrációt (Cmax) tudott elérni, de a különbség nem szignifikáns. A Tmax értékek gyakorlatilag megegyeztek a két beadási módnál. Az AUC értékét a mellizomba történt fecskendezés esetében találtuk nagyobbnak, de a különbség a combizomhoz képest kicsi (Frel = 0,922 – 0,982). A kinetikai adatok tanúsága szerint házityúkban ezzel a modellvegyülettel nem sikerült az elülsı és a hátulsó testfélbe adott im. injekció után jelentıs különbséget detektálnunk relatív biológiai hasznosulásban. Ez alapján úgy tőnik nem szükséges a parenteralis gyógyszeres terápiája során kizárólagosan a mellizmot elınyben részesíteni. További vizsgálatok szükségesek újabb modellvegyületek bevonásával. Szeretnénk más madár-, illetve hüllıfajokat is vizsgálni. A biológiai hasznosulás szempontjából fontos lehet még az egyedek tartása miatt (pl. ketreces, illetve szabadtartás) a különbözı izomcsoportok fizikai aktivitása és vérellátása is.

24

MgSzHK ÁDI, Budapest1 MgSzHK ÁDI, Debrecen2

Toxikológia

VADON ÉLİ MADARAK KARBOFURÁN OKOZTA MÉRGEZÉSE 2008-BAN Fazekas Béla1 PhD, Orosz Enikı1, Rigó Dóra1, Tóthné Bistyák Andrea2 A karbofurán az inszekticid karbamátok csoportjába tartozó növényvédı szer, talajfertıtlenítı és csávázószerek hatóanyaga. A karbofurán, a szerves foszforsavészterekhez hasonlóan, a kolinészteráz enzimet gátolja, ezáltal a szervezetben acetilkolin-intoxikációt idéz elı. A vadon élı állatok karbofurán-mérgezése évek óta rendszeresen megállapításra kerül. 2008 januáráprilis hónapokban a korábbi évekétıl jóval súlyosabb mértékő, nagyobb arányú elhullást okozó, az ország nagy részére kiterjedı, fıként a védett vadmadarak pusztulásával járó karbofurán-mérgezés fordult elı. Az ország nyolc megyéjében, 21 esetben, 67 vadmadár (3 parlagi sas, 8 rétisas, 4 kékes rétihéja, 5 kerecsensólyom, 28 egerészölyv, 5 szarka, 4 dolmányos varjú, 3 vetési varjú, 1 holló, 1 tıkés réce és 5 fácán) mérgezése került diagnosztizálásra. A madarakat az esetek többségében a természetvédelmi szakemberek elhullott állapotban találták, néhány alkalommal azonban az elhullás elıtt a súlyosan beteg állatokon a klinikai tünetek is megfigyelhetık voltak. A beteg állatok lábujjaikat görcsösen összeszorították, csırükbıl váladék folyt, más esetekben bénulásos tünetek voltak észlelhetık: szárnylógatás, elfekvés. A kórbonctani vizsgálat során a keringés összeomlására utaló nagyvérköri vérpangást, heveny tüdıvizenyıt, szívtágulatot, esetenként enyhe bélhurutot lehetett megfigyelni. A madárhullák környezetében 9 alkalommal a mérgezést okozó csalétkek (méreggel „kezelt” lúdtojások, tyúk- és csirkefejek, emlıs- és madárhullák) is fellelhetık voltak. A madárhullák gyomor-, begy- és zúzógyomor-tartalma, a máj, valamint a csalétkek kerültek toxikológiai vizsgálatra. A tisztított kivonatok analitikai elemzését GC-MS készülékkel végeztük. Az analitikai elválasztás 30 m hosszúságú, 0.32 mm átmérıjő, 0.25 µm filmvastagságú PE-35 MS típusú oszlopon történt. A tömegspektrometriás detektálás során elektronütközéses ionizációt (EI+; 70 eV) alkalmaztunk. A tömegspektrometriás detektort scan üzemmódban mőködtettük, 50-400 m/z tartományban vettük fel a tömegspektrumot. A karbofuránt a standard retenciós ideje és a tömegspektrum alapján azonosítottuk. A felvett tömegspektrumokat szoftver segítségével a NIST, az NSB és a Pfleger könyvtárakban található tömegspektrumokkal hasonlítottuk össze. A mennyiségi analízist SIM (selected ion mode) módban végeztük. A mennyiségi analízis során a madárhullák gyomor- és begytartalmában 0.1 – 64.3 mg/kg, a csalétkekben 0.5 – 1177 mg/kg koncentrációban karbofuránt határoztunk meg. A toxikológiai vizsgálat eredménye alapján valamennyi esetben karbofurán-mérgezést állapítottunk meg. A mérgezésben elhullott és vizsgálatra került állatok nagy része védett vagy fokozottan védett állat, így a természeti kár óriási mértékő. Az elhullott állatok környezetében 9 esetben karbofuránnal „kezelt” csalétkeket találtak, ami szándékos mérgezésre utal. A méreggel „kezelt” csalétkek kihelyezésének célja feltételezések szerint rókák és más dúvadak irtása lehetett. A mérgezett csalétkek használata óriási természeti kárt okoz, ami törvényileg is tiltott. Szükségesnek ítéljük az ismertetett eseteknek a bőnüldözési szervek általi kivizsgálását és a bőncselekményeket elkövetık hathatós megbüntetését, hogy hasonló elhullások a jövıben ne forduljanak elı.

25

SZIE-ÁOTK Gyógyszertani és Méregtani Tanszék1 Hajdú-Bihar megyei MgSzH Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság2 SZIE ÁOTK Élelmiszerhigiéniai Tanszék3 MgSzH Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatóság4

Klinikum, toxikológia

KARBOFURÁN MÉRGEZÉS MADARAKBAN Lehel József1, Déri János2, Laczay Péter3, Ácsné Kovacsics Loréna4, Gaálné Darin Erzsébet4 A vadmadarak védelme érdekében modellvizsgálatot végeztünk brojlercsirkében. A kísérletben 8 állatot kezeltünk egy karbofurán-tartalmú peszticiddel (Chinufur 40 FW talajfertıtlenítı és csávázószer) per os szondán át 2,5 mg/ttkg mennyiségben. Egy állat kezeletlen kontrollként szolgált. A takarmány és az ivóvíz ad libitum állt a csirkék rendelkezésére. A kezelést követıen folyamatosan figyeltük a klinikai tüneteket, majd vérmintát vettünk és elvéreztetés után máj, mell- és combizom minta, továbbá a lekötött mirigyes és zúzógyomor kivételére került sor. A vér, a szövetek és a gyomortartalom karbofurán-koncentrációjának meghatározása gázkromatográfiás módszerrel történt. A kezelést követıen 3-5 perccel nyálzás, izgatottság, nyaktollak borzolása, bélsárürítés volt megfigyelhetı. A 7-8. percben már idegrendszeri tünetek jelentkeztek: remegés, egyensúlyozási zavar, szárnyra támaszkodás, görcsök, opisthotonus, a fej fel-le mozgatása. A 10. perctıl kezdıdıen rohamokban jelentkezı szapora légzés, majd a 15. perctıl minden állatnál izgalmi tünetek voltak tapasztalhatók, illetve a nyálzás, bélsárürítés továbbra is megmaradt. A rohamokban egy-egy percen át, pár perces szünetekkel ismétlıdı szapora, felületes légzés a 20. perc körül is látható volt, emellett idegrendszeri tünetként lábgyengeség, a padozat csipkedése volt megfigyelhetı. A 30. perctıl a légzés nehezítetté vált, idegrendszeri tüneteként a fej oldalmozgása jelentkezett, a korábban leírt összes tünet mellett. A 45. perctıl a legtöbb állatban nehezített légzés és idegrendszeri tünetek voltak jellemzıek. Az 55. perc után a tünetek enyhültek, a csirkék állapota stabilizálódott. Négy-négy állatot a kezelését követı 30, illetve 90 perc után elvéreztettünk. A mérgezés után 30 perccel (megfelel a karbofurán felezési idejének) levágott csirkék mellizomzatában mért koncentráció átlaga meghaladta a 0,1 mg/ttkg élelmezés-egészségügyi határértéket, 90 perccel a mérgezés után pedig esetben határérték feletti, a többiben a határérték alatti eredményeket kaptunk. A vérben az esetek 25 %-ában kimutathatósági határérték feletti, 75 %-ában határérték alatti értékeket mértünk. A májban és a combizomban a karbofurán koncentráció nem érte el a határértéket. A gyomorban ugyanakkor minden esetben jelentısen meghaladta a kimutatott karbofurán szintje az élelmezés-egészségügyi határértéket. A kísérlet eredményeként megállapítható, hogy a természetben szubtoxikus mennyiségben felvett karbofurán hatására, fél-másfél órával a méreg felvétele után súlyos klinikai tünetek nélkül is a mellizomzatban az élelmezés-egészségügyi határértéken felüli karbofurán tartalom fordulhat elı, mely közegészségügyi szempontból aggályos. A mellizomzatban és a gyomortartalomban mért karbofurán mennyisége lehetıséget teremt a védett és nem védett ragadozó és növényevı madarak, és más vadon élı állatok másodlagos mérgezésére, így jelentıs ökotoxikológiai hatása van.

26

Hajdú-Bihar megyei MgSzH Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság1 SZIE-ÁOTK Gyógyszertani és Méregtani Tanszék2 Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület3

Klinikum, toxikológia

KARBOURÁN MÉRGEZÉS ESETLEÍRÁSA PARLAGI ÉS RÉTI SASON Déri János1, Lehel József2, Horváth Márton3 Az elmúlt tíz évben Magyarországon összesen 91 eset során 104 fokozottan védett, és 731 védett madár megmérgezésére derült fény. Különösen kritikussá vált a helyzet az elmúlt két évben, amióta minden korábbinál nagyobb mértékő pusztítást jelentettek országszerte a természetvédelmi szakemberek. 2006 áprilisa óta 35 parlagi-, 28 réti-, egy szirti sas, valamint egy vándor- és egy kerecsensólyom is mérgezéses tünetekkel került kézre. Az esetek 90-95%-a szándékos mérgezés. A felderített mérgezéseket minden esetben bizonyítottan illegálisan használt növényvédı szerek okozták, amelyeket legtöbbször szándékosan raktak csaliként kihelyezett állattetemekbe a különbözı szırmés és tollas ragadozók irtására. A laborvizsgálatok során legtöbbször karbofurán hatóanyagot mutattak ki. Madarak a karbofuránra az emlısöknél sokkal érzékenyebbek. Az általában szándékos, és nagy dózisú mérgezések esetében a klinikai tüntetek és az elhullás másodpercek, vagy percek alatt bekövetkezik A mérgezett csalétek felvétele után az elhullott madarak a csalétektıl sokszor fél méterre, vagy pár méter távolságban találhatók, vagy néhány száz méterre jutnak el, de általában másfél kilométeres körzetben maradnak. A kevesebb mérget felvett, és ezért még életben megtalált egyedek nagyobb távolságra is eljuthatnak a mérgezés forrásától. Saját megfigyeléseink szerint 2007-ben egy elsı éves parlagi sas legalább hat órával a méreg felvétele után, a legközelebbi ismert csalétek helyétıl, Jászárokszállástól légvonalban kb. 60 km-re került kézre Fegyverneken. A sas órákig egy helyben ült egy bokor ágán, a közeledı embert pár méterre bevárta, menekülni csak ekkor próbált, de néhány szárnycsapás után a talajon maradt. Hányt és hasmenése volt. Három órával a befogás után mozgásképtelenül, hason fekve, széttárt szárnyaira támaszkodott, lábujjait marokba szorította. Tekintete tiszta, tudata ép volt, de a vizsgálat és kezelés során nem tudott és nem is akart védekezni. A pupilla normális volt, fényre reagált. Gyomortartalom nem volt, a híg bélsár laborvizsgálata során karbofurán került kimutatásra. Ringer infúzió, Atropin, B1 és Polybé inj., valamint Carbo activatus kezelés után 6 órával az állapota javult, felült, de a lábakon a nyújtóizmok görcse és egyensúlyozási zavar miatt napokig a szárnyaira támaszkodott. A kezelést naponta ismételve 3 nap után evett, repülni is próbált. Hat nap után 5x3 m-es helyiségben jól mozgott, látszólag tünetmentessé vált, de egy 25x13 m-es röpdébe áttéve tíz nappal késıbb is megfigyelhetı tájékozódási zavar mutatkozott: elvétette fél méterrel a beszálló ágat, mellé szállt és leesett. Ez az elhúzódó idegrendszeri tünet B-vitaminos (Polybé tabl. p.o.) kezelés mellett egy hét alatt fokozatosan megszőnt. A természetes zsákmányejtést zárt térben sikeresen gyakorolva három hét után szabadon bocsátásra került. Másik saját megfigyelés szerint 2008-ban egy öreg (5 évnél idısebb) réti sas esetében legalább 45 perccel a csalétek felvétele után, légvonalban az ismert (Elep, Vajdalopos: preparált ızhulla) csalétektıl 15 km-re, Balmazújváros határában közúton fekve került kézre. Ép tudattal, mozgásképtelenül a hasán feküdt, széttárt szárnyaira támaszkodott. Normális pupilla mellett, hányást, hasmenést, a farok emelı izmok görcsét, opisthotonust, a lábak elırenyújtását, az ujjak marokba szorítását tapasztaltuk. A helyszínen azonnali atropin kezelést követıen fél óra múlva állapota jelentısen javult, csődjére felült, az ujjak görcse enyhült, de egyensúlyozási zavara miatt szárnyára, és a falnak dılve támaszkodott. Carbo act. kezelést követıen Ringer infúzió, Atropin és Polybé inj. napi ismétlése mellett az egyensúlyozási zavar két nap alatt elmúlt. Harmadik napon evett, repült, tünetmentessé vált, egy hét után gyógyultan szabadon engedtük. Elengedés elıtt a farkát messzirıl is jól láthatóan színesre festve a szabad természetben 10 napos nyomon követése szerint repatriációja sikeres volt.

27

Pótlólag benyújtott beszámoló 1

SzIE ÁOTK Nagyállatklinika, Üllı Utrecht University, Fac. Vet. Med., Dept. Farm Animal Health, Utrecht, Hollandia 3 Agroprodukt Agrár ZRt., Pápa, Zsigaháza

KLINIKUMOK

2

A

MÉH BELSİ NYOMÁSÁNAK PUERPÉRIUM IDEJÉN

ALAKULÁSA

HOLTELLÉSES

TEJHASZNÚ

TEHENEKBEN

A

Bajcsy Árpád Csaba1, Taverne, Marcel2, Doornenbal, Arie2van der Weijden, Bert2, Szabó-Ari Krisztina1, Mádl, István3, Tibold János3, Szenci Ottó1 A tejhasznú tehenészetekben elıforduló holtellések hátterében egyebek mellett állhat akár a méh ellés körüli csökkent mechanikai aktivitása is. Ez ellést megelızıen a szerv üregében mérhetı nyomásértékek alapján a méhösszehúzódások intenzitás- és frekvencia-csökkenéseként jelentkezik, ami elhúzódó ellést eredményez, növelve azok perinatális mortalitásának esélyét. Feltételezhetı, hogy az ilyen méh mechanikai mőködése a borjú megszületését követıen is eltér a kívánatostól. Ezért azt vizsgáltuk, vajon található-e kapcsolat a magzat elhullása és az anyaállat méhének mechanikai aktivitása között az ellést követı idıszak belsı méhnyomás (intrauterine pressure, IUP) -értékei alapján. Egy nagyüzemi tejtermelı tehenészetben, összesen 8 olyan frissen ellett Holstein-fríz tehenet vontunk be a mérésekbe, amelynek egyes vemhességbıl születı borja már nem élt, vagy ellés közben hullott el. Közülük 3 vetette el a magzatburkot ellését követıen 12 órán belül (NMBV, nem magzatburokvisszamaradásos), 5 nem, még az ellést követı 36 óra elteltével sem (MBV). A 4 Hz mintavételi frekvenciával végzett, nem invazív digitális IUP-méréseket az ellést követıen 14-17 óra között kezdtük, ehhez nyitott végő katétert és egyszer használatos nyomás-átalakító transzducert használtunk. Folyamatos, 4 óra idıtartamú felvételt készítettünk, majd 12 órás idıközökben még további két, 1-1 órás mérést végeztünk Labview (National Instruments) program segítségével. Az IUP-adatokat (összehúzódások gyakorisága, FREQ; intenzitása vagy amplitúdója, AMP; hossza vagy idıtartama, DUR; átlagos görbe alatti területe, AUC; idıegység alatti összegzett görbe alatti területe, TAUC) a felvételekbıl azok 1-1 órás szakaszokra bontásával egyedi görbeelemzéssel nyertük, a statisztikai elemzésekhez varianciaanalízist használtunk. Az egyidejőleg győjtött vérmintákból számos paramétert mértünk, közülük a Ca2+-koncentrációt hordozható vérgáz- és elektrolit-analizátorral (ABL77) határoztuk meg. Az adatok statisztikai elemzéséhez kétmintás t-próbát és ismételt méréseken alapuló varianciaanalízist végeztünk. A holtelléses tehenek méhmőködését a viszonylagosan kis elemszám miatt összevontuk, és azt olyan NMBV kontroll tehenekével (n=12) hasonlítottuk össze, amelyek élı magzatot ellettek. Megállapítottuk, hogy a méhösszehúzódások gyakorisága és amplitúdója holtelléses tehenekben a 14. órában ugyan nem tért el a kontrollokétól, de a 26. és 38. órában szignifikánsan magasabb volt azok átlagánál (FREQ: P<0,05 és AMP: P<0,01). Hasonló szignifikáns eltérést nem észleltünk az AUC és a DUR esetében. Az elléstıl eltelt idı függvényében az átlagok a DUR-t kivéve az összes paraméternél változó mértékő szignifikáns különbséget eredményeztek. A Ca2+-koncentráció alapján két MBV-s és egy NMBV-s tehén bizonyult a mérések kezdetekor hipokalcémiásnak. A holtelléses tehenek korai postpartum idıszakában intenzívebb volt a méhtevékenység, annak ellenére is, hogy 3 esetben a Ca-szint csökkenése is jelentkezett. Nem valószínő tehát, hogy a holtellés renyhe méhmőködés miatti elhúzódó ellés következménye lehetett, ez irányban azonban indokolt lenne további vizsgálat is. A mérések alkalmával egyúttal lehetıség adódott az adatfelvevı rendszer kisebb korszerősítésére is egy újfajta analóg jelerısítı tesztelése kapcsán. Az eredmények hozzásegítenek a méh mechanikai tevékenységének a perinatális borjúelhullásokban betöltött esetleges szerepének jobb megértéséhez. (Dr.Bajcsy Árpád Csaba NKB 15823/2008 sz. kutatási témájának zárójelentése; kiegészítı forrás az OMFB-00173/2006 témája volt.)

28

Pótlólag érkezett beszámoló Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Nagyállatklinika 1 IDEXX Vet. Med. Lab. 2

Klinikum

EGY ÚJ TÍPUSÚ INHALÁCIÓS SZTEROID, A CICLESONID KIPRÓBÁLÁSA LOVAK KEHESSÉGÉNEK GYÓGYKEZELÉSÉBEN: RÉSZLETEREDMÉNY KÖZLÉSE Kutasi Orsolya1, Langer Dóra1, Szenci Ottó1 egy. tanár, Balogh Nándor2,PhD, DVCP Bevezetés: A lovak kehessége (recurrent airway obstruction, RAO) éppúgy, mint az emberi asztma, Magyarországon és a világon, egyre gyakrabban elıforduló légzıszervi elváltozás. A betegség gazdasági jelentısége igen nagy. A lovak RAO-ja egy légúti allergia, melyet egy vegyes Th1 és Th2 alapon kialakuló immunreakció eredményez. A gyógykezelés, mint a legtöbb allergiás eredető megbetegedésnél szteroidokkal történik. A kezelés hossza a krízis idıszakában általában 3-4 hét. A kortikoszteroidok hosszú távú adagolásának számos mellékhatása ismert, lovakban kiemelt jelentıségő a savós-patairhagyulladás, amely akár a ló életét is veszélyeztetheti. A ciclesonid alapvetıen abban különbözik a hagyományos inhalációs szteroidoktól, hogy inaktív formában kerül a belégzés során a légutakba. A gyógyszer a tüdıszövetben alakul át aktív metabolittá. A mellékhatások kialakulásának kockázata így csekély. A ciclesonidot eddig még nem vizsgálták a lógyógyászatban, így a felhasznált adatok humán vizsgálati eredményekbıl származnak. Hipotézis: A ciclesonid javítja, vagy megszőnteti az RAO-ban szenvedı lovak tüneteit, csökkenti a BAL mintában található neutrophil granulocyták számát és arányát. Anyag és módszer: A kísérletbe 5 bizonyítottan RAO-ban szenvedı, krízisidıszakban lévı lovat vontunk be. Az RAO kritériumai a jellegzetes kórelızmény (2 hónapnál régebbi, periódikusan jelentkezı légzıszervi tünetek), a fizikális vizsgálat és a légúti endoszkópia, illetve a bronchoalveolaris lavage (BAL) eredményei (neutrophyl granulocyta>25%) voltak. A lovak kezelését 21 napig végeztük, a ciclesonidot naponta, reggelenként fújtuk az orrüregbe. Egy kezelés 10 fújásból állt (egy fújás hatóanyagtartalma 0,16 mg ciclesonid adagnak felel meg). A kezelés végén az RAO-ra vonatkozó vizsgálatokat megismételtük és összehasonlítottuk a kezelés elıtti állapottal. Bár az RAO kórjelzésének nem kritériuma, az artériás vérgázparaméterek változását szintén vizsgáltuk. Eredmények: Sem a klinikai tünetekben, sem az endoszkópiás lelet esetén, a BAL eredményben vagy a vérgázeredményben sem történt megbízható javulás. Megvitatás: A ciclesonid ebben az elıkísérletben nem bizonyult hatékonynak. Ennek számos oka lehetett. Legvalószínőbb, hogy a használt dózis nem volt megfelelı. Felmerülhet még, hogy lóban a tüdıszövetben egyáltalán nem vagy nem megfelelı mennyiségben alakul át a hatóanyag aktív metabolittá. Elképzelhetı, hogy a lovak tartástechonlógiája során merült fel olyan hiba, mely azt eredményezte, hogy bizonyos környezeti allergének a gyógykezelés ellenére fenntartották a légutak allergiás gyulladását. A szer hatékonyságának bizonyítására vagy elvetésére további vizsgálatok szükségesek. Köszönetnyilvánítás: A kísérlet anyagi hátterét a SzIE Állatorvos-tudományi Kara által meghirdetett, normatív kutatásfinanszírozási (NKB) keret biztosította.

29