MOYSES MÁRTON EMLÉKÉRE

MOYSES MÁRTON EMLÉKÉRE (1941. ÁPRILIS 20. – 1970. MÁJUS 15.) Február 13-án múlt 41 éve annak, hogy a kommunista párt brassói székháza elõtti téren felgyújtotta magát Moyses Márton. Õ volt az, aki a cseh Jan Palachot és a budapesti Bauer Sándort követte, a román Liviu Babeºt pedig megelõzte az önkéntes tûzhalálban. A néhai kolozsvári bölcsészhallgató Moyses tette annak idején sokkolta Erdõvidéket, de Palachhal, Bauerrel, illetve Babeºsel ellentétben halálhíre nem járta be a nagyvilágot. Moyses Márton 1941. április 20-án született Sepsiszentgyörgyön. A Moyses család felmenõi mindkét ágon brassói illetõségûek. Édesapja, idõsebb Moyses Frigyes a Háromszék (ma Kovászna) megyei Nagyajtán volt adótisztviselõ, amikor 1928-ban feleségül vette Péterfi Piroskát. A Moyses házaspár Brassóban, majd 1940-ben Sepsiszentgyörgyön dolgozott, az õ házasságukból született Moyses Márton, valamint bátyja, ifjabb Moyses Frigyes sportszakíró, nõvére, Moyses Piroska, illetve húga, Moyses Éva. A család hazaköltözött Nagyajtára, Moyses Márton az elemit ott végezte el, majd 1955-tõl Baróton a Magyar Tannyelvû Vegyes Középiskolában folytatta tanulmányait. Amikor a magyar forradalom kirobbanása másnapján, október 24-én a helyi pártszervek nagygyûlésre hívták össze a baróti gimnázium tanárait és diákjait, mondván, hogy Budapesten ellenforradalmi banditák és fasiszta elemek törnekzúznak, Moyses közbeszólt: „Miért nem mondják meg az igazat, hogy Budapesten forradalom van?”. A diákok ugyanis titokban rádiózva értesültek a budapesti fejleményekrõl. A versírással is próbálkozó, és igen jó tanulmányi elõmenetelû Moyses Márton 1956. november 8-án három diáktársával, Bíró Benjáminnal, Józsa Árpád Csabával és Kovács

Jánossal a Baróttal szomszédos Ágostonfalváról Érmihályfalváig vonatozott, hogy a román–magyar határon átszökve a szabadságharcosokhoz csatlakozzon. Bíró és Józsa átjutottak a határon, de csak Debrecenig értek, ahol magyar családok fogadták be õket, de ahol az ÁVH 1957. március 14-én letartóztatta, majd 18-án – Józsa emlékei szerint éppen a nemzeti ünnepen, azaz március 15-én – visszaadta a Securitaténak. A nagyváradi katonai bíróság tiltott határátlépés vádjával mindkettõjüket 3–3 évre ítélte. Moyses és Kovács azonban eltévedtek a határzónában, és visszatértek Nagyajtára, illetve a baróti gimnáziumba. A hiányzás azonban nyilvánvaló volt, emiatt – mint negatív példát – Moysest ki akarták rúgni az iskolából, de képességeire, valamint árvaságára való tekintettel 1956 novemberében áthelyezték Marosvásárhelyre, ahol a Bolyai gimnáziumban érettségizett 1959-ben. 1960-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a kolozsvári Babeº–Bolyai Egyetem bölcsészkara magyar irodalom szakán, november 22-én azonban az egyetem padjaiból elhurcolta a Securitate. Letartóztatásakor négy versét találták meg nála, ezek: Szomorú beszéd magamról, Beszéd meg-meggyilkoltakhoz, Igaz emberséggel ölni, Holnap forradalom. A kihallgatások a Securitate marosvásárhelyi fogdájában 1961. március 25-ig tartottak. A Securitate kihallgatási jegyzõkönyvei szerint Moyses beszámolt a sikertelen határátlépési kísérletrõl. De azt is elmondta, hogy a romániai népi demokratikus rendszer nem biztosítja a kisebbségek jogait; többször bírálta a kormányt, illetõleg kormányzási formát, mert a vezetõk ugyanúgy kizsákmányolják a munkásokat és a földmûveseket, mint a korábbi rendszerben; a

Moyses Márton elsõ éves egyetemistaként

munkáspártok politikája tulajdonképpen a tömegek terrorizálásának a politikája; a munkáspárt nem képviseli a munkások érdekeit; a sajtó és a rádió pedig nem tükrözi a valóságot. Moyses Márton tárgyalása 1961. július 13-án volt Marosvásárhelyen. A kolozsvári katonai törvényszék másnapi, július 14-i határozatában „a társadalmi rend elleni cselszövés” vétkéért Moysest elsõ fokon hét év szabadságvesztésre, öt év jogfosztásra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Moyses – testvérhúga, Éva által fogadott ügyvéd révén – másnap, július 15-én fellebbezett, orvosi vizsgálatot és az ügy újratárgyalását kérve. A kolozsvári katonai törvényszék 1962. június 28-án tárgyalta újra Moyses Márton ügyét, kétévi szabadságvesztésre és háromévi jogfosztásra ítélve õt. Moyses napra letöltve a büntetést 1962. november 21-én szabadult. Moyses Márton kálváriájának azonban még nem volt vége. Egyetemi tanulmányait nem folytathatta, állami munkahelyre nem mehetett, bekényszerítették õt a nagyajtai termelõszövetkezetbe napszámosnak, ahol 1963tól 1969-ig dolgozott. Mély hallgatásba burkolódzott, sokáig senkivel nem beszélt, még a test-

3

vérével, Évával sem. Állandó megfigyelés alatt tartották, matematikai dolgozatait, a nem euklidészi mértannal, valamint atomfizikával kapcsolatos megjegyzéseit, illetve találmányainak terveit formai okokra hivatkozva rendre elutasították, a Magyar Tudományos Akadémiának pedig kicsempésztette néhány, a fizikával kapcsolatos feljegyzését. Mindezek ellenére az 1960-as években a népköltészet még õrzött darabjait gyûjtötte össze Nagyajtán, ezzel kapcsolatos levelére a Kolozsváron megjelenõ Korunk – személy szerint Balogh Edgár akkori fõszerkesztõhelyettes – Moyses halála után egy évvel válaszolt. 1969 októberében a Szovjet Kommunista Párthoz intézett – minden valószínûség szerint kéziratban ma-

radt, tehát elküldetlen – levelében kifejtette, hogy Erdély történelme mind Magyarország, mind Románia történelmének része, amelyet a két ország szakembereinek közösen kellene megírniuk, hogy mindkét ország ifjúsága ennek szellemében – értelemszerûen ismeretében – nevelkedjék. Ugyanabban a levélben a politikai határok megszüntetése mellett érvelve úgy fogalmazott: „A román és a magyar nép európai sorsa közös. Megeshet, hogy a történelmi események konföderáció létrehozására kényszerítik a két népet”. 1969 novemberében és decemberében kétszer is kérte a Kovászna megyei törvényszéktõl, hogy helyezzék vissza jogaiba, azaz rehabilitálják. Terve szerint ugyanis Brassóban vállalt

volna állami munkát ahhoz, hogy a brassói egyetem esti tagozatán elvégezze a matematika szakot. Rehabilitálása ügyében 1970. február 4-én még megjelent a sepsiszentgyörgyi bíróságon, amely február 25-én megszövegezett és 27-én postázott határozatában visszahelyezte jogaiba, azaz rehabilitálta õt. Az ítélet február 14-én lépett hatályba, azonban egyetlen nappal ezt megelõzõen a mellõzöttséget már nem bíró Moyses Márton a brassói pártszékház elõtti téren sáljával egy fenyõfához kötözte, benzinnel leöntötte és felgyújtotta magát. 1970. május 15-én halt bele sérüléseibe, május 17-én temették el Nagyajtán.

BENKÕ LEVENTE

„Nem azért jönnek, hogy engem megcsodálkozzanak, hanem Áronért!” Utolsó beszélgetés Tamási Gáspárral (1904–1982) a farkaslaki szülõi házban Székelyföld felé mi általában úgy mentünk annak idején a gyerekekkel, mint mások Mekkába. Ha volt üzemanyag, mindig Székelyudvarhelyre mentünk szeretett Nagytatáékhoz. Farkaslakán szinte reflexszerûen a Tamási Áron Emlékház Tamási Áron síremléke Farkaslakán (Szervátiusz Jenõ és Szervátiusz Tibor alkotása)

4

irányába kanyarodtunk, hogy meglátogassuk Gáspár bácsit. 1980 õszén jártunk arra, s megéreztem, hogy Gáspár bácsi kivételesen jó hangulatban van, ezért elkezdett surrogni a magnószalag. Hiszen ott, az ábeli házban, a búcsúzó Tamási Gáspár bácsi mintha távolodó saját életét szerette volna elmondani. Hamar kiderült, hogy Gáspár bácsinak rettenetesen rossz volt a bora, de csak azért, mert merõ szélhámosságból holmi spekuláns „anyaországi” hozta. Aztán Gáspár bácsi hiába szégyellte az asztali borát, mert azért szépen elszopogatta… Egy vasárnap a fiammal együtt megint visszamentünk hozzá. Egy ötliteres korsóban vittem neki borocskát az apósoméból. De már nem volt, aki megigya. Tamási Gáspár bácsi ugyanis pár nappal azelõtt szépen elment az örökkévalóságba. Én pedig azóta cipelem a magnószalag terhét. Most pedig közzéteszem utolsó beszélgetésünket. – Gáspár bácsi, emlékszik? Mi már találkoztunk, és jól elbeszélgettünk az elmúlt nyáron. – Igen! – Most is felkerestük egy kicsit Gáspár bácsit a családommal, ha nem lennénk alkalmatlanok… – Na! Akkor hamar jöjjenek bé! És vegyenek szilvát. Többet, no! Ne olyan szûkön! – Köszönjük! – Csak a nyomorult és szegény szilvafa volt ott, aztán látta, hogy meggyengült?

– És látom, szépen mind felvágta. – Tudja, a fa nagyon nagy probléma. Erõsen drága! Ott fenn, a havas alján, ott van, egészen fent. – Pityókát tud-e valahol? – Pityókát? Én nem. Kinek kéne? – Csak érdeklõdünk, hogy áll errefelé a pityóka, milyen a termés? Mert minálunk nagyon drága! – Hol? – Kolozsváron. – Kolozsváron? Nem tudom milyen drága, me én nem is akarok venni! Amennyi kell, annyi van! – Van? – Van, bõven! Nekem egy véka egy esztendõre bõven elég! – Jó szûkön méri, Gáspár bácsi! – Hásztán, itt ami megegye, nincsen. Nálam senki nincsen! Én pediglen olyan vagyok, hogy ha van hús is, akkor nem igazán kell a pityóka! – De persze, a mai világban, hús nagyon nincs! Ez a baj. – Van itt elég! Ne féljen, itt elég van, embör! Hanem csak az nincsen, aki utána járjon! – Miért? Maga nemigen jár utána? – Hát, nemigen, me már terhemre van a menés. – S az egészséggel, hogy vagyunk, Gáspár bácsi? – Hát, most két hétig beteg voltam erõsen! Ilyen nyavalya gyomorjárvány van, úgyhogy jól, de alaposan belékerültem! – Sokan jártak mostanában errefelé? – Itt elegen, elég sokan járogattak a nyár folyamán. Elég nagy hévvel jöttek, s szorgosan nyitogatták a rozoga kaput, igaz, hogy nem az idevalók, hanem mások onnan, odaátról… Ahogy hallom, hogy nyikorog a kapu, me én hagytam úgy, hogy jó zajos legyen, mindjárt hallom, hogy jönnek, nagy lelkesedve. Aztán télen parázs itt elég van, és szépen bémegyünk. – Képet hoztunk, Gáspár bácsi. Ami a nyáron készült. – Na, lássam, hogy hasonlít? Mindjárt, csak a látót tegyem fel. – Mit? – A látót, tudja, a kis unokám azt mondta volt. Akkoracska volt, hogy iskolába kezdett járni, hát, azt mondja, nézze meg, tata, hogy milyen jegyet adtak, hogy milyen a füzete. Mondom neki, hát te hiába mutatod nekem, s én hiába nézem egyre, me nem látom! Na, várjon tata! – azt mondja – me a látóját mindjárt idehozom! – Hoztuk ezt a fényképet, hogy legyen egy emléke rólunk, velünk. – Köszönöm! – Aztán a nyári tervekbõl lett-e valami? – Milyen nyári tervekbõl? – Hát azt mondta, hogy a bicskát kifeni, hogy azért a ceruzát még meghegyezgeti! – Igen!… ott tartották a kötetet, jó három esztendeig tán, vagy négyig, me biztosan alaposan elfáradtak az urak! Odafenn Kolozsváron, a kiadónál. S sose adták ki, me avval indokolták meg, hogy

Pillich László és Tamási Gáspár a Tamási-e emlékház kapujában.

nyomdatér-hiány van, mégpedig súlyosan bekövetkezett a papírhiány. Ezért! És ez teljesen elvette azt az áldott jó kedvemet! Egészen el! Pedig úgy akartam még, hogy a falu monográfiáját alaposan megírjam. – Pedig épp errõl beszélgettünk, még a nyáron! – Hát, mondom, hogy sajnos, abból semmi se lesz! Ez a nyavalya szemüveg is! Hiába mondják szánakozva, hogy Gáspár bácsi így, Gáspár bácsi úgy, me az az igazság, hogy nem is látok vele… csak éppen egy kicsikét! Könnyez a szemem… erõsen könnyez ez a fene szemem! – Azon ne múljon, hamar ki kell cserélni a szemüveget! – Ki?… Pedig a drága orvos rendölte! A híres Kecskeméten, a katonaorvos. Jól elláttam, becsületesen, az egész nagy családját, aztán ilyen a magyar! Úgy látszik, hogy a magyar minket hamar elfelejt, csak a potya fontos! Körösfõ milyen messze van Kolozsvártól? – Nem olyan sok, olyan jó negyven kilométer. – Az elég… Igaz, kocsival nem sok, csak ne kéne gyalog menni! – Gyalog ide még Udvarhely is messze van! – Messze? Régebb én kétszer es megtöttem egy nap! Táncot akartunk rendezni, a muzsikások meg voltak fogadva, aztán a jegyzõ kiadta engedélyt, s bé kellett vinni Udvarhelyré, hogy lepecsétöltessük. Ott pecsétölték le. S amikor bévittem, kellett volna vigyek egy igazolást, s én biza nem vittem, me kiment a fejembõl. S akkor még egyszer megjártam Udvarhelyt, s éjjel szépen hazajöttem. Méghozzá gyalog!... A muzsikások meg voltak fogadva, s ha nem menyek vissza Udvarhelyre, akkor az elõleg odaveszett volna, me jó sok elõleget adtunk, s nem volt, mit csinálni. – Szüreti bálok voltak?

5

Tamási Áron szülõháza Farkaslakán.

6

– Biza! Ott elég volt! Még az idén is, éppen egy hete volt. De én nem nagyon tudom, hogy ez milyen volt, me én nemigen jártam oda! – Miért, mert beteg volt? – Nem voltam én beteg, mert én másként se mentem volna! Tudja, az a helyzet, hogy nekem már nincsen ott helyem a fiatalok között. Me ha netán azt találják mondani, hogy ez a hitvány vénember mit keres ott? – Tán csak nem mondják? – Ó! Mán mondták elég sokszor! Nem egyszer, sokszor! Pedig reánk, szegény öregekre is elég szükség volna, nem kell minket lebecsülni, egyáltalán! De sajnos, a mostani fiataloknak nemigen kellünk. Elég ritka az a fiatal, amelyik az öregökhöz settenkedik, s a társaságunkban marad. Én akárkivel üljek le, igazán jól érzem magam, s egyáltalán nem is éreztem, hogy öreg fölösleg vagyok! – Azt mondta volt, hogy a falu monográfiájának szépen nekifog, mert kell a tudás a fiataloknak. – Ó! Immár abból már semmi sem lesz! Pedig a falubibliát, a fõd-könyvet is elhoztam, itt van nálam, s nemegyszer mutattam, hogy milyen ügyes, okos ez a könyv. Abban benne van az összes határ! Még a magyar idõkbõl. Jó volna, ha szabadon meg tudnám mutatni, s nem kéne titokban dugdossuk, mert jó volna, ha a gyermekek tudnák, hogy honnat jöttünk… – Ezért neki kéne szépen látni a falumonográfia megírásához! – Neki! De tudja, a kezdete nehéz! Me amikor az ember jól kigondolta, és amikor szépen nekifogtam, nem is tudja, hogy lesz, mi lesz, így aztán szépen elfeledi nagyügyesen. Ezért nehéz. – Gáspár bácsi, éppen ezért kell elévenni a jó bicskát s a ceruzát ügyesen meghegyezni! – Az nem jó, me nem ceruzával írok. Hiába hegyezzük, mert sajnos hamar lekopik a hegye. És nagy mérgesen hamar el is törik. Én pasztabetéttel dolgozom. Csak az is nagyon drága ebben a hitvány világban. Tizenhét lej volt, amikor vettem. – Ha csak az a baj, hogy a betét drága, hagyok én itt tartalékot!

– Köszönöm szépen! Bõvön elég még egy. A magyaroknak is bõven van, csak nyújtsa ide: „Né, Gáspár bácsi, mit hoztunk?”, aztán nagy büszkén mondják, hogy ez magyar toll! És ennek, amit hoztak, a fele hibás! Úgyhogy én igazán nem örültem ennek, de annál jobban örült az unokám, me mindegyre jön, és kérdi, hogy „Tata! Ma nem hoztak semmit?” És amit kaptam, szépen mind odaadtam neki. – Gáspár bácsi, milyen érzés a régi házat õrizni? – Nekem jó! Mert itt születtem, itt éltem, s az emlék is itt van. És itt vagyok, egyedül. Pedig azért lenne ahova menni, mert híttak a gyermekek is, és a menyek, hogy menjek hezzik, de én nem megyek sehova! Kettõ itt lakik a faluban, így nem vagyok egyedül. Már az unokák es nagyobbacskák, nyolcan vannak. Na, elég van, hála Istennek! A leányom fõz, a kisebbik. Amikor nincs itthon, akkor a nõvérem, Ágnes, mert az is van. S Anna néném, me õ is van. Csak most elég baj kezdett lenni, me elvitte a hidat a fene nagy víz! Igaz, hogy ezek elég rozoga pallót tettek keresztül a Fehér-Nyikó felett, úgyhogy azon mászkálni nemigen lehet. Este különösen nem lehet, de még nappal sem szerencsés. Nem is javítják meg, mert szabályozni akarják a Nyikót, s aztán állítólag, akkor akarják megcsinálni. De ki tudja, hogy mikor lesz belõle valami? A régit kellett volna megjavítsák, mert az még most is megvan. Az rendesen meg volt csinálva, rendes fedele volt, becsületes zsindellyel. Mert régen az emberek nagyon óvatosak voltak, s jól vigyáztak rá, hogy az esõ soha nem folyt bé. Nem úgy, mint ma… Tiszta cserefából csinálták, aztán, heába volt új, mert minden örökké nem tarthat! Nem vigyáztak rá, szépen, lassan elszakadt a padlása, aztán nagy hirtelen az emberek összegyûltek, és az akkori elöljáróság nagy okosan azt határozta, hogy ez nem jó, hanem inkább újat csinálnak, s ezt bontsák le. Hamar lebontották, le a kõfalat is, azt többet a büdös életben soha nem csinálták meg. Odébb volt egy ügyes vízimalom, és egy gát is volt, aztán ezt a gátat a víz csúnyán elszakasztotta, most már se híd, se gát, se malom. Azt többet soha nem javították meg, s akkor ugye nem kell sokat gondolkozni, hogy mitõl van a baj? De a víz még a földet is elvitte, és szépen letette máshol… – Gyermekek voltak erre a nyáron? – Itt elegen voltak, csoportosan. Amióta megkezdõdött az iskola, még csak három csoport jött egy hónap alatt. Egy Dicsõbõl, egy Marosvásárhelyrõl s egy Sepsiszentgyörgyrõl. – Kolozsvár felõl nem jönnek? – Elég ritkán! Az imént ment el egy csoport, mind felnõttek, azok Aranyosgyéres mellõl jöttek. Jól látszott az öltözetükön, hogy valahonnan faluból voltak. Kolozsvárról is voltak csoportok, olyan nagyobbacska diákok, de nem most, hanem régebb. Sajnos, Kolozsvár is alaposan el van korcsosulva… Mert azt mondják, hogy ügyesen megtõtötték románnal…

– Gáspár bácsi mikor járt ott utoljára? – Hát… ritkán, de eleget voltam ott. Volt, amikor csak éppen átutazóban, volt, hogy kiszálltam, sétálgattam egy kicsit. De én ott dolgoztam, úgy 42-ben, amikor még jó magyar világ volt. Elmentem volt, hogy kitanuljam a vizsgálóságot, aztán a nagyobb marhát, ha levágtak, jól megvizsgálta az embör, ha netán közfogyasztásra jónak találta, akkor ügyesen lepecsétölte a csinos kis pecsétnyomóval. S akkor vihették el. Ketten voltunk a faluból, a bátyámmal, s hát elég nehéz volt. A bátyám aszonta: „Te Gáspár! Ez egyáltalán nem érdömös! Minek így küszködni egyik a mással szemben, jobb, ha valamelyik visszamenyen Farkaslakára”. No, ki legyen a valamelyik? Akkor nagy hirtelen cédulát húztunk, s hát reám esett ez a hazamenés. S akkor én szépen hazajöttem. Úgyhogy még szûk esztendeig sem voltam Kolozsváron, hát hazajöttem. Itthon volt a kényelmesebbik fele, s a nehezebbik ott maradt, a vágóhídon. Ott minden áldott nap olyan háromszáz-négyszáz darab állatot vágtak le. S az sem lett volna élet, mert, hogy nem csináltam semmit, csak pecsétöltem, s egy életen át csak pecsétölni, az elég fárasztó, mert hamar elunta, és fõleg elfáradt a szegény embör! Igaz, itthon is nagyon elunta. Egyszer esment el akartam menni a falumból, bé a nagyvárosra, Székelyudvarhelyré, afféle postai kihordónak. Aztán bátyám akkor se engedett oda, mert azt mondta: „Te Gáspár! Annyi jövedelmöt nem biztosít ez a posta, hogy abból a családot fent lehessen tartani. A városi szegény sokkal szegényebb, mint a falusi!” Ezt mondta. S hogy jobb, ha itthon maradok, Farkaslakán. Aztán, ami kellett, itt es kikerült, hogyne került volna ki! Ha az embör tud dolgozni, egészséggel, akkor valahogyan meg lehet élni! Méghozzá elég jól! Ha megtakarítsa, amit keres. – Mennyi a jövedelme, Gáspár bácsi? – Nekem-e? Nekem van egy olyan gyönyörû nyugdíj, hogy csak! 634 lejes nyugdíjam van. – A kollektívbõl? – Nem, mert a francos kollektívbõl még semmit sem kaptam! Aztán háztájit is csak 15 árat adtak, s 250 lejt, hogy itt õrzöm ezt a házat. Akkor 634 meg 250, az annyi mint összesen 884. Ugye, ha jól számolom, az összes nyugdíjam 900 lej. – S azt a hatszáz lejt mire kapta? – Azt arra, hogy egy keveset dolgozgattam a szénégetésnél s cukorkészítéssel Botfaluban. Itt elég sokat, szépen esszegyûlt vaj tizenegy esztendõ. Na, arra kapok. Aztán szénégetni jártam mindenfelé… Sokat. Itt, Farkaslakán elég sokat mentek, még ma es mennek, de én már nem menyek sehova! 65-ben voltam utoljára, akkor kaptam meg a munkakönyvet is, addig csak igazolványom volt. Ott egy valaki, aki jól értött hozzá, szépen beléírta a többi éveket, s 65 augusztusában aztán megkaptam nagy örömmel. Akkor nem is kaptam többet, csak kétszáz valamennyit, vaj háromszázat. Aztán közbe szépen emelgették vaj háromszor. Úgyhogy

mostanában pontosan 634 lejt kapok ingyen! De amennyit akkor adtak, akkor jóval többet ért, mint most, mert akkor jóval nagyobb volt az értéke, mint most. A szénégetõ, amikor szépen hazajõ, akkor a pénzkapás sajnos meg van állva. Az ember alig várja, hogy visszamenjen, hogy kapja újra! Télben nem mennek sehová, úgy csinálnak, hogy amikor nincsen tél, s ismét lehet dolgozni, akkor annyit dolgoznak, hogy abból hagynak eleget, s januárra–februárra is legyen fizetés, mert akkor is kell egy kicsike borra való. De jobb, ha a bort az ember otthon csinálja, me amit a boltban adnak… Voltam Brassóban, a leányaimnál, s egy idevaló fiatalember ott dolgozott a szállítónál, s hát, mondom: „Te, hol dolgozol, Domokos?” Azt mondja: „Én biza a szállítóknál”. S kérdem: „Mit szállítotok, Domokos?” Azt mondja: „Mindenfélét, még bort es!”. Mondom: „Nektek könnyû ez a mesterség, me isztok eleget!”. „Hát azt nem lehet, Gáspár bácsi, me hát a bor az mind por, és ráadásul nem is üveggel, hanem zsákkal hozzuk a teherautóra!” Mondom: „Te Domokos, hát abból ugyanbiza hogyan lesz bor?” Erre azt mondja: „Abból úgy, hogy nagy tartályok vannak, s abba szépen beléöntik. S akkor vizet eresztenek reá, a ventilátort gyorsan békapcsolják, az jól összekavarja vízzel azt a finom port, s az folyik ki szépen. Palackolják, felcímkézik, s kész a finom bor!”. Na kérem, az olyan is! Hitvány ország, hitvány bor! De hogy azt a port vajon mibõl csinálják, azt már Domokos sem tudta megmondani! Õ sem mondta, s én sem mondom. me nem tudom. Van itt egy embör, még él hála Istennek, igaz, öreg, 82 éves, de még jól bírja! Elmentünk vala legelõt takarítani vele, a községi legelõre. Azt mondja: „Há! Mondok valamit. Amikor fiatalembör vótam, elmentem egy szekér zsúppal, messze bé, ahol Brassó város van”. „Má te mi a fenének vitted a zsúpot be, Brassóba?” – kérdöm én. Azt mondja, hogy ment el az utcán, már jó estére ért bé, s azt mondja: „Hát ember, mit láttam?! Egy borpince elõtt mentem el, s hát hamar megállítottam a lovakat, s én bémentem, gondoltam, hallám zsúpot vesznek-e? S ott lenn a borpincében éppen dolgozott három ember”. S azt mondja: „Embör! Képzeljétek el, me én olyant láttam, hogy az semmi! A három ember a hordót szépen elbontotta, jól széjjelverték, s a hordó teli volt borral. A hordó szétesett, éppen csak az alján volt meg a fala, de embör, kereken a bor megvolt, s nem folyt széjjel, hanem ott maradt egyben! De bizony Istenemre!”. Azt mondta, s mi ott hallgattuk a legelõn. Erre azt mondja egy másik: „Az semmi! Me én olyat láttam, hogy abból a három brassói emberbõl kettõ harcsafûrésszel vágta s a harmadik egy fészével hasogatta! Azt láttam!”. Erre azt mondja a harmadik: „Hát, vót, ami vót, de emberek! Tudjátok meg, hogy annak a fûrészporából jó volna nekünk es egy jó kicsi!” Úgy megkacagtuk, hogy még a borszagú könny is kicsordult! No, jöttük s mentünk valamerre egy kicsidég, s megkérdöm: „Há, te

7

8

Mátyás! Milyen bort láttál, ugyan biza!?” Akkor szépön elismételte még egyszer, hosszasan elmesélte. De mindegyre csak bosszantottuk. Egészen hazáig! De õ mind erõsítette, de én mindég szépön, illedelmesön, esment megkérdtem, me én úgysem hiszem el, nem én, semmit! Szegény Mátyás, jól kikacagtuk közösen. Úgy lehet, hogy a többiek se hitték el. – Valaki járkál itt! – Az senki, mert az egy szürke egér. A padlás alatt, ott van, s szegény nem tud feljönni, azt dolgozza, de semmi baj, me ügyesen a vizesvedret megzargatom, s akkor hamar elhallgat. Igaz, csak egy darabig. S aztán õ esment kezdi. S én hangosan megzörgetem a veder fülit. S esment elhallgat, me úgy látszik, hogy a zajt nemigen szereti. Hát, kéröm szépen, el-elszórakozunk egymással. – Ez régi bútor, ugye? – Elég régi, mert anyámék-féle bútor. De nekem jó! Mert nagyon szeretem! Nekem szép emlék. És szépön kiszolgált. – Látom, sok levél van itt az asztalon. – Ott elég! Nagyon írogatnak nagy szorgalmason! De olyan is van, hogy nem is merem elolvasni, mert olyanok vannak megfogalmazva! Ugye, elolvasták a könyveimet, a legújabb kötetöm, s akkor írtak, sokan, nagyon megindultak, és én kérem szépen, nem ismerem, hogy ki a fene írt. Csak szépön kitettem, hogyha valaki ide belép, lássák, menynyi levelem van. Na, akkor gyûjtöm. Nagy szorgosan. Persze, megválaszoltam mind egy szálig! Mert úgy szokás! S akkor nagyügyesen szépen sorban esment követte egy másik azt a másikat, amelyiket megválaszoltam. S így gyûlt össze! S én nem dobtam el. Hátha egyszer jól megbolondulok, és ügyesen összeállítom szépen, akkor ejsze, más kötetöm lesz! Meglássák, írtak felõlem mindenféle jót! Hogy mennyire tetszett az írásom, mert az es van, hogy három alkalommal bogarásztak el. Ezek a magyarok voltak és erdélyiek, olyanok, hogy már kétször elolvasták! Igaz, olyan es vót, hogy el se olvasta. Csak írta, és szépön beleolvastam, láttam, jól láttam, amit írt, hogy teljesen ki van menve! Aztán a másik, a szegény, esment jött a panasszal, hogy odaadta azt a kötetöm kölcsön valakinek, s annak úgy megtetszett, hogy elfelejtette visszahozni. Úgy õrzik, mint a múzeumban! Akkor kéne neki egy másik darab! Mert én kaptam ugyan pénzt, mind a kétszeri kiadásból, na s akkor vettem 200 darabot jó pénzért a boltban, itt még megvolt! Akkor esment vettem csak 20 darabot, azt még Udvarhelyen, de nekem mégis csak egy van belõle! Akkor Bakk doktorné feljött egyszer ide, adjak neki oda 18 vaj 19-et. Aztán a leányaimnak is adtam, s az unokáimnak is adtam, s még a jó ismerõsöknek is adtam, úgyhogy elfogyott szépen. – Itt a faluban olvasták-e? – Sokan igen! Tetszett… csak hát olyan is vót, aki azt mondta, hogy más es meg tudná írni az életrajzát, de mondtam neki: „Há mé nem írtál? Me elõt-

ted van a szép nagy asztal! S az írószer ott van a fiókban. Hamar vegyed elé, s szépen írjad! Ne félj, me senki nem áll elejedbe!” És ráadásul még korombéli es, és még fiatalabb es! Tudja? Itt, a faluban ilyen korombéliek még csak öten vagyunk! Kilencszáz évesek, úgy szoktuk mondani. Biza húszból öten vagyunk. Aztán lány az elég volt, tán még több es egy kicsikét, mert vénlány es bõven maradt. Még most es van elég, s férjhez se készülnek nagyon, mert a legtöbbnek nincsen már foga! – Látom, újság is van. – Itt elég van! Biatorbágyból küldi egy tanítóné, de annyit, hogy nem tudom megállítani. Idestova háromszor írtam neki, hogy hallám, szüntessük bé, me egyszer csak nemigen tudom kifizetni… Csak számítom csendben, mert eddig még semmit sem fizettem érette, aztán úgy látszik, hogy csak nem akarja abbahagyni. Éppen most volt itt a férje, s neki is mondtam, személyesen, de azt mondta: „Fogadja el, Gáspár bácsi, mert itt jó helyen van!” – Hosszabbodnak az esték, Gáspár bácsi, van ideje olvasni! És ugye, írni is? – Az, immár elég hosszúak, csakhogy nemigen mondogatják, hogy írni kéne. Mint maga es. Tudja, ha most nem írok, ejsze majd csak sorra kerül! De ha nem érem meg a kiadását, akkor azt mondja meg nekem, hogy hallám, én mi a fenét írjak? Azt hiszem, nem sokat érek véle… – A gyermekeknek ér! – Az iskolában, úgy, mint a bátyámot nemigen tanítanak engem. S azoknak a gyermekeknek már az apjuk olyan fiatal, olyan 30-35 éves, hogy azt sem tudják, hogy volt, mint volt… Hát harmincöt éve vége a háborúnak, s azóta örökétig tárgyalnak; egyéb nincsen csak a béke s a leszerelés, a katonaság s fegyvercsökkentés. De addig csökkentették, addig készülnek, hogy most, sokkal jobban fel vannak készülve, de alaposan! Pont olyanok, mint amilyenek voltak! Valamelyik nap azt írta a magyarországi újság, hogy ma hárommilliószor annyi atombombakészlet van, mint amennyivel Hirosimát elpusztították. Érti? Annyiszor lehet azzal elpusztítani! Az a hárommillió annyi, hogy a földet mindenütt béjárnák. Az egész világot, még a vizet es, aztán hova bujkálnánk? Ha így van, akkor kinek köszönhessük meg, Amerikának vagy az oroszoknak? De ma es úgy van, ahogy régen volt, mert vallásháború es volt! Három párt van, unitárius, református és katolikus van. S amelyik egy kicsit erõsebben volt, az mind oda vette az egész embert, már amelyik oda akarta menni. S a másik esment odavett magához. S a másik esment magához vett! Úgyhogy ezek es úgy csinálták, pont, mint most! Valahol olvastam, hogy Afrikában s Ázsiában a portugálok, a spanyolok, a franciák, a hírös németek, Anglia s ezek az összes országok, õk csináltak egy csomó kis országot, de akkorákat, mint egy-egy vármegye. Aztán a szegény embereket uszítják össze! S a fegyvereket jó pénzért eladják nekik. De sajnos, mi nagyon kicsik vagyunk ehhez. Itt egy-

szer egy ember azt mondta volt, valami községképviselõ volt, de a község ügyeit rosszul rendezte, szóval azt mondta: „Hallgassatok ide! Mi nagyok szépen tartsunk essze, aztán a kicsik csak csiripöljenek!” Hát úgy látszik, ezek is azt tartják. Tudja? Én minden világ részén, ami van, egy erõs fejedelmet állítanék, s egyféle pénzt. S azon a világrészen a pénziért s az útlevéllel az emberiség akármerre mehessen! Persze, nem kötelezõ, hanem, aki menni akar, menjen. Ugye, most van a temetése a püspök úrnak (Márton Áron püspök, 1980. szeptember 29-én hunyt el – szerk. megj.), ma 11-órakor. Még azt sem mondták, hogy meghótt szegény! És aztán véletlenül az este jártam a templomban, de a templomra a lobogó még nem volt kitéve! Szegény! Áprilisban múlt egy éve még beszéltem vele. Küldtek egy üveg bort neki, s hamar megbíztak, hogy személyesen adjam át. Aztán, azt kérdezte, hogy hát, mit adjon cserébe? Mondom: „Engemet nem bíztak meg, hogy elfogadjak valamit cserébe, csak hogy átadjam és használja egészséggel, s Isten éltesse még sokáig”… A kocsi kint várt, és lábon állva sokat beszélgettünk. Még elég jól mozgott, pedig valaki mondta, hogy nagy ember! Há nem igazán volt olyan magas, mint maga, mert elég alacsony volt, de nagyon szerette a széköly embört! De nagyon! Csíkszentdomokosi volt. – Könyvet nem szoktak kérni a múzeumból? – Nem, de nem es adok! A múzeumból innét ki nem adom a könyveket senkinek! Nekem leltár van, és egy eltûnt eddig. Elkérték a mocskosok, mert a kultúrban valami kiállítást rendeztek, ünnepélyt tartottak, aztán elkérte a könyvtárosné, hogy a Séta a bölcsõhelyem körül könyvet adjam neki. Aztán valamelyik okos tanár szépen elcsapta… Pedig alig tudtam megszerezni, hogy tegyek másat helyibe. Most adtam az iskolának 26 darabot, azért, hogy egy helyt õrizzék, s ahogy a gyermekek belénõnek, hát szépen olvassák! Csak olvassák, ügyesen, me azért van, igaz-e? – Tovább hogy lesz, Gáspár bácsi? – Az utcának is nevet kéne adni, ha egyszer végre megkezdenék a palánkot ezen az oldalon, fel végig, ameddig tart. S akkor ügyesen megint viszszajönni az alsó felire, amelyik a patakon túl van, valahogy így gondoltam. Tán így kéne megcsinálni, s melyik utcát minek nevezték, annak nevezzék. Elég sokat tudok, az utcákot, a határt, külön-külön, mindent, ami emberekkel s a faluval történt. Amikor azon a részén, ahol a farkaslaki föld Oroszheggyel határos, az elöljáróság perelt, mert az oroszhegyi és a farkaslaki akkori emberek es mind a magukénak tartották azt a helyet. Kiküldték a bíróságot a helyszínre, aztán az oroszhegyi elöljárók felbérölték a határpásztorokot, hogy esküdjenek meg, hogy ahol állnak, az eppeg oroszhegyi fõd. S akkor a bocskorukat ügyesen szépen megtöltötték fõddel, s sietve kimentek a helyszínre, s megesküdtek, hogy õk biza még oroszhegyi fõdön állnak. S ügyesen, az övék lett az a hely. Még azóta es az. S

akkor itt megint Kecset felé, amikor a kecseti ember bikája, olyan jó bikatinó formája volt, átaljött a farkaslaki határba, s az idevalósiak nagy ügyesen hamar levágták, s eltagadták, hogy neki nincs es ott helyük, hogy ne kelljen a bikát megfizessék. S akkor egy cseppet sok bika kezdett eltûnni, mert kellett biza a sok családra a finom hús. Pedig, hogyne lett volna ott fõd? Volt vagy ötven hektár, vaj még több, ejsze! Aztán még jobban, esment letagadták az emberek, hogy hogyan lopták a sok marhákot. – Gáspár bácsi, nem készül Kolozsvárra mostanában? – Nem én! Soha! Ugyan biza mi a csudát csináljak én ott? Én nem akarok senkinek a terhére lenni… Tudja, én már sajnos lassan kezdek megöregedni. Az öregembert pedig senki nem várja. – A Tamási Áron síremléke hogyan készült el? – A bátyám síremléke? Az úgy volt, hogy itt voltak a Szervátiuszok, s a fiú, Tibor felesége, na, az soha semmit sem csinált, mert az a kõtõl eléggé messze jár! Levetkõzött, mert sütött a nap, szép volt az idõ, békente magát valamivel, s nagyügyesen kifeküdt bugyira, a sírok mellé. S szépen kifeküdt a napra s ott sütkérözött, hogy megperzselje magát! Csak éppen süttette magát. Aztán estefelé ment sétálni, úgy billegette magát, végig a falun. Me azt csinálta, hogy a farkaslaki emberek megbámulják, ha éppen itt van. Aztán az egyezség az volt, hogy a vacsorát s a reggelit õk csinálják. Aztán, amilyent tudtak, olyant csináltak. Ági csak a délebédet fõzte, úgyhogy az is belékerült valamenynyibe. Bele-bele, jócskán! Mert ami igaz, az igaz, nagyon sok pénzünk odalett, elég sok. Aztán késõbb szépen jól megharagudtam, s azt mondtam, szegény Áginak: „Többet biza ne fõzzél, semmit az égvilágon! Egy dekát se, semmit!” Tudja, csirkét vágattak, s aztán nem tudom, fõzte-e, vagy sütte-e, de a piros hús a csontokról szépen levált. S aztán azt beszélte Szervátiusz, úgy mondta szerte-széjjel, hogy szegény Ágnes, csak csontot vitt nekik. Mint a kutyáknak… Na ne félj világ, mert bõven adtunk ételt a kutyáknak! Amit kértek, azt kaptak, hogy szépen megegyék! Mert én azt mondtam halkan Áginak, hogy: „Hadd el, mert pénzért dolgoznak, hát egyenek, ameddig jólesik!” Jól megsértöttek münköt, de alaposan! Ez a köszönet az Áron családjának, hogy Ági jól megfõzte három személy ebédjét! S örökké igyeközött az úton, jól le is izzadt, me sietett, hogy melegen vigye oda az ebédet. S akkor a szegény asszony ezt kapta köszönetképpen! De ne féljen, valahogyan szépen elfogyott az a finom étel, s ejsze csak nem hóttak meg éhen! Na de, jól meg kellett gondolkodni, hogy mit szól az ember. Hogy Uram Isten, nehogy elmenjen, me olyan érzékeny volt, hogy az csuda! Na, gondoltam, ha esment találkozunk, én szépön hallgatok. Nem kérdöztem semmit, me jól tudtam, hogy nem lehet! Nehogy felidegösödjön a Tibor öregapja. Néha-néha kérdezte Ágnestõl, hogy há Gáspár bácsi hol van, miért nem jön ki soha? Aztán mondta

9

10

Ágnes, hogy sajnos, még gyengélkedik egy kicsit. Aztán egyszer lementem, hogy jól nézzem meg, mit mesterkedik az Áron sírjánál. No, mondta az öreg, há Gáspár bácsi lejött? Le, mondom. S hát, ugyan biza jól van? – kérdözte. Mondom: egy aprócskát kezdek lenni, mert immár hirtelen meggyógyultam. Mondta: Na, az jó, aztán még jövögessen még, na. S akkor eltõtt vaj jó két hét, egyre jövögettem szépön, s hát egyszer azt találta mondani, hogy én örökké üldözöm, ha nem egyéb, mintha ellenõr volnék! Pedig, csak nézegettem, figyelmesen, hogy mi a fenét csináltak. Mert én ugye nem igazán vagyok kõfaragó, én csak szófaragó volnék. Ha csak elõkerül a kötetöm, s ha nem tûnt el. A nyomdatér és a papírhiány miatt szépen ügyesen valahol homályba veszett… A második résznek lenne a kiadása, mert arról volt szó, hogy egyben lesz kiadva a kettõ. Pedig ott jól le van gépölve! De semmit sem tudok, hogy mikor lesz kiadva. Nem mondanak semmit! Ezek…, de jobb, ha nem mondok semmit! Mert nagyon kihallatszik ebbõl a forgó masinából… – Gáspár bácsi, az ágya felett az a maga képe? Ki rajzolta? – Vásárhelyrõl járogatott ide az orvos apja. Avval a doktor apjával jól megpertusodtunk volt, még annak idejében, amikor a kép elkészült. S egyszer azt mondja, nekem: „Te Gáspár, volna neked idõd”? S mire én mondom: „Há mire? Nekem mindég volt idõm”. Azt mondja: „Szükségem volna reád egy kicsit”. Mondom én: „Csak éppen hallám, mit kellene csinálni, s én tudok-e?” Erre, azt mondja a vásárhelyi: „Te nem kell csinálj semmit, csak szépen üldögéljél, ott a rendelõ udvarán”. Akkor mondom én: „Na, akkor könnyû, me én azt jól tudom! De alaposan, mert ezt az egyet sikeresen levizsgáztam!” Akkor azt mondja ez az embör: „Na, akkor gyere be szépön”. No, bémegyek csendben, a rendelõ ott volt a templom mellett. Látom, hogy hoz egy széköt magával, s a rendelõ udvarára ügyesen leteszi, s én arra leülök. És hozott egy jó nagy papirost, jól megnézett, húzott egyet, valamit, s esment megnézett, de alaposon, csodálkozott, hogy ilyen vagyok. S megint húzott valamit. Aztán kerek jó félórát így csodálkozott rajtam, húzogatta a vonalakot, szó nélkül, aztán egyszer hangosan megszólalt: „Na, te Gáspár, ez készen!” Erre én, kérdözöm: „Mi van kész?” „Hát az, hogy lerajzoltalak”. Mondom: „Hallám mutasd”. Jól megnéztem, de alaposan, és akkor azt mondtam: „Há, ezt csak ilyenre sikerült, fél arccal?” Azt mondja: „A többi felét nálad nélkül is megcsinálom”. Szépön eljöttem haza, s egyszer látom, hogy jõ a kép, látom, hogy szépen, ügyesen bé van rámázva. Hozta a hóna alatt, s azt mondja: „Te, Gáspár! Én elhoztam a képet”. Mondom: „Hallám”. Megnéztem, s nem szóltam neki semmit! Me én nem szeretem, egyáltalán! Azon olyan vén vagyok, s csúnya ráncos vagyok, hogy immár ilyen vagyok… Hirtelen, azt kérdi: „Te mit mondasz, ezt fel lehet akasztani a szobában? Ahol

az emlékszoba van.” Mondom, ejsze fel, ha nem egyéb. „Na! Hamar nyisd bé az ajtót!” S én szépen kinyitom a felsõ szoba ajtóját, s õ hirtelen felakasztotta az egyik szegre. Na, gondolom, jól ki vagyok állítva. Még beszélgettünk egy darabig, s elment szépen. Aztán mindegyre kérdezik a kíváncsi látogatók, hogy: „Gáspár bácsi, azt ugyan biza ki rajzolta azt a jó képöt?” Megint jönnek, a másik es kérdi, de kérdi a harmadik s a negyedik es. Ej! Állj meg, Gáspár! – mondom – Eltávolítom én onnat ezt a hitvány képödöt, hogy mindenki ne botoljon belé, me nem azért jönnek, hogy engem megcsodálkozzanak, hanem Áronért jönnek ide! Aztán engemet, hogy örökké ne kérdözgessenek, ezt a csodálatos képömöt, ki vele! Aztán szépen leakasztottam, s gondoltam, azért nagyon nem távolítom túl messze, valahol legyen szépen kitéve, hogy jól szem elõtt legyen. Hogy ne legyen sehol kitéve, de legyen hamar észrevehetõ. Legalább. Mert ezen a képen sokat dolgozott ez a szegény marosvásárhelyi ember, amíg elkészítette, s ráadásul még ügyes rámát is készített, s bé es üvegeztette. Aztán, ott, ahol az óra van, jó központban, ügyesen, a képemet oda felakasztottam. Há egyszer csak hallom, hogy a kapu hangoson nyikorog, s jön béfelé ez a ügyes rajzoló ember. Hirtelen, azt mondja: „Te Gáspár! Hallám, vajon meg lehet nézni azt a képet?” Há erõsen fázott a bõröm, mondom halkan, ejsze meg. „Na, akkor nyissad ki azt az ajtót”. S én lassan kinyitom azt a nyavalyás ajtót, nagy sietve bémenyen, és hirtelen megtorpan, néz-néz pontosan oda, ahol nagy üresség volt, s ahol az én csodálatos képem állott. Nagy sebesen körbehordozza a fejit, de egészen körbe, s én ott állok a háta megett, s azt mondja nagy csodálkozva: „Te Gáspár! Há a kép sehol nincs!” Mondom nagy kínomban: „Jól tudom…” Erre aztán kivittem azt az embert a tornácra, akkor be a másik szobába, ahol én lakom. „Ide kivittem, s szépön ide felakasztottam, mint a szentképet az ágyam feli, ahol alszom, me ez a kép olyan szépen sikeredett, annyira tetszett, hogy amikor imádkozom, hogy felnézek, hogy lássam ezt a csodálatos képömöt, amelyik ott néz minket, né, a szegen van, szépön felakasztva”. Erre látom, hogy a szeme kacag, s azt mondja: „Te Gáspár! Ejsze még jobb helyet találtál neki, mint én”. Akkor az a hitvány bátorságom, amit eppeg most kezdek elveszíteni, lassan kezdett volt megjönni, s mondom neki: „Há! Jól látod, pontosan azért hoztam ki, hogy nagyon ne legyek árva. Hogy örökké együtt legyünk, hogy örökké lássam”. Ezt mondtam… És a rajzoló ember, gondolom, nagyon meg volt elégedve. Hát ezért tartom mindig itt, az ágyam felett…

PILLICH LÁSZLÓ

Kardvillogástól a tudományos felfedezésig A Kolozsváron 1931. szeptember 23-án született Uray Zoltán a biológiatudományok területén rendkívül értékes tevékenységet fejtett ki. A német nyelvû elemi iskola után (1938– 1942) szülei a nagy hírû református gimnáziumba íratták be, ahol 1942-tõl 1950-ig tanult. 1950 és 1955 között elvégezte a Bolyai Tudományegyetem Biológia Karát, majd 1970-ben Eugen Pora akadémikusnál megvédte a biológiatudományok doktora címet. 1971-72-ben a Rákellenes Világszövetség ösztöndíjasaként a stockholmi Karolinska Egyetem Sugárbiológia Karán tanult tovább. Hûséges természetére jellemzõ, hogy egész életében két munkahelye volt. A Kolozs megyei kórház nukleáris gyógyászati laboratóriumában 1955-tõl 1969-ig biológusként dolgozott, majd a kolozsvári Onkológiai Intézet izotóp-laboratóriumában fõmunkatársként vonult nyugdíjba 1997-ben. Hat tudományos társaság tagja. A Román Akadémia kolozsvári fiókintézetének 27 éven keresztül volt a titkára, az Erdélyi MúzeumEgyesület (EME) választmányi tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Tudományok Osztályának külsõ tagja. Vendégkutatóként többször is dolgozott a budapesti Sugárbiológiai Intézetben, a Szegedi Orvostudományi Egyetem izotóplaboratóriumában, a Karolinska Egyetemen és a Freiburgi Egyetemen. Hét onkológiai és két sugárbiológiai témájú szakkönyve jelent meg román nyelven. Külföldi szaklapokban, német, angol, francia és magyar nyelven 32 dolgozat fõmunkatársa és munkatársa. Jelenleg is szorgalmasan dolgozik, célja egy magyar nyelvû sugárbiológiai kézikönyv

megírása és kiadása A sugárbiológia kézikönyve címmel. Szakmai elismerésként az MTA 2005ben Arany János-díjjal, 2006-ban az EME Mikó Imre-díjjal, 2009ben pedig Mikó Imre-emlékéremmel tüntette ki. Amikor felkerestem, éppen cikket írt a Korunknak. Mert úgy érzi, hogy bõven van, amirõl írnia, ráadásul nem csak a tudomány területérõl, hanem arról az érdekes korról is, amelyet megélt. Gyermekként szemtanúja volt például a nácizmus kialakulásának, majd a második világháború borzalmainak, átélte a majdnem 50 éves, szocializmusnak nevezett korszakot, amely ráadásul számukra nagyon keservesen kezdõdött, mert édesapja gyönyörû villáját és asztalosmûhelyét államosították, a családot pedig egyszerûen kidobták az utcára. Édesapja ezt nem tudta kiheverni, a kálváriába belerokkanva meghalt. Uray Zoltánt a sport segítette át ezen a nehéz, sok megaláztatással járó idõszakon. 15 éves korában vívni kezdett, 17 évesen pedig bekerült a román ifjúsági válogatottba. 18 évesen országos bajnok lett, 19 éves korában már bekerült a felnõtt válogatottba. A sportban is kibontakozó tehetségének hála, anyagi szempontból nem kellett nyomorognia. Állítja, szerencséje volt az életben. Mestere az az Ozorai Schenker Lajos volt, aki csodálatos nevelõként fegyelemre, tisztességre, becsületre tanította növendékeit. Tõle tanulta meg, hogy a pontosság és az udvariasság igen fontos értékek. Amikor Uray Zoltán korosztályos országos bajnok lett, örömmel dicsekedett mesterének, aki viszont annyit mondott: „Rendben van, öltözz át, tovább kell dolgozni, keményen. Mert csak a komoly munka hozhat eredmé-

Uray Zoltán

nyeket”. Ezt a nevelõi bölcsességet Zoltán örökre megjegyezte. 1952-ben részt vett a Helsinki Nyári Olimpiai Játékokon, majd az azt követõ világbajnokságon. Elvégezte ugyan a vívómesteri kurzust, de ez a pálya nem elégítette ki õt. Nem maradt a sport területén, és egy páratlanul szép és érdekes szakmát választott magának, amely hozzájárul az emberek szenvedéseinek a megkönnyítéséhez, és bizonyos esetekben a gyógyításához. Biológus lett. Számára a biológia világa ugyanis izgalmasabbnak, érdekesebbnek bizonyult. A laboratóriumok csendjében, a tudomány világának változatosságában sok örömet lelt. Vívótársa, a Magyarországon végzett Szántai János biológus bevitte a kórház laboratóriumába, s ez meghatározó volt számára. Szántai a Budapesten tanult módszerekkel, tudással és hozzáállással példaképe lett a fiatal Zoltánnak. Szántai János munkatársa lett annak a – szintén volt vívó – Holán Tibor radiológus egyetemi tanárnak, aki Kolozsváron megalapította Románia második nukleáris orvos-gyógyászati laboratóriumát. Nem volt mindennapi az a csapat, amelyik itt összeállt, hiszen a kollégák, egykori sportolótársak nemcsak a felkészültségben, de gondolkodásban is közel álltak egymáshoz. A kutatás izgalmas

11

12

világát még érdekesebbé tette, hogy több egyetemi tanár fordult hozzájuk kísérletezéseik alkalmából. Fiziológusok, fiziopatológusok, sebészek és belgyógyászok keresték meg õket, hiszen a Holán doktorék kutatómunkája az egész orvosi kar gyógykezelési munkájával kapcsolatos volt. Az izotópokkal való kezelés új utat nyitott, újdonságot hozott. Uray Zoltán Pálfy professzortól tanult meg állatokat operálni. Amikor tíz év múltán a Holán-iskolából Uray Zoltán felkerült az Onkológiai Intézetbe, ott elcsodálkoztak, hogyan tud bánni a kísérleti egerekkel, patkányokkal. Abban az idõben a kolozsvári onkológia-kórház Románia egyik legkorszerûbb intézete volt. Chiricuþã professzor – a létesítmény névadója – katonai fegyelmet tartott az intézetben. Az Onkológiai Intézet a budapesti vagy párizsi intézettel vetekedett. A nukleáris orvos-gyógyászati laboratóriummal, két kobaltágyúval, radioterápiával, röntgen-készülékekkel, hatalmas állatházzal ellátott létesítményben Uray Zoltán az izotópokkal foglalkozott. Azt mondja: „Hiába vannak ragyogó ötleteid, ha nincs egered és nincs, amivel besugarazd õket. Nekem óriási szerencsém volt. Az ember élete attól függ, kikkel kerül kapcsolatba. Ioan Baciu professzortól, az Orvostudományi Egyetem késõbbi rektorától, Holán Tibortól, Szántai Jánostól tanultam, ennél jobb kezdést elképzelni sem lehet. Státusszimbólumot jelentett, hogy a doktori dolgozatomban két fejezet radioizotópokkal foglalkozott. Akkoriban ez olyan volt, mint ma a molekuláris biológiai módszerekkel való kutatás”. Úgy látja: a tudomány hatalmas léptekkel halad a maga útján, de ehhez olyan infrastruktúra kell, amely lehetõvé teszi a szakemberek kísérletezõ kedvének megtartását, a fejlesztést és fõleg a munka finanszírozását. Uray Zoltán szerint karrierjük csillogtatása érdekében sokan tudományos turpisságokat követnek el. Errõl írt egy cikket,

amelynek címe: Gondolatok a tudományos kutatás néhány etikai kérdésérõl – Csalások, hamisítások, plagizálás és elfogultság a tudományos kutatásokban. Írásában nem csak a saját tapasztalatait használta fel, hanem jó néhány iratcsomónyi adatot is öszszegyûjtött, amelyekbõl kiderül, hogy milyen hihetetlen csalások és szélhámosságok vannak a tudományban; éppen azért, mert a tudomány ma már 99 százalékban anyagi, társadalmi elõnyöket, karriert jelent. Ezért pedig sok ember hajlandó „kicsit javítani” az eredményein. Könnyíti ezt, hogy ma már minden valamire való felfedezés olvasható a világhálón. „Ez azt jelenti, hogy azon a szakmai területen, amelyen dolgozol, otthon kell lenned. Ennek és a szerencsémnek köszönhetem, hogy a világon elõször én közöltem az antidepresszív anyagok sugárvédõ hatásáról” – mondja Uray Zoltán. – Az 1989-es események után a hazai magyar kutatók mennyire tudtak élni a lehetõségekkel? – Akiknek a magyarországi kutatóhelyekkel már megvoltak a kapcsolataik, kaptak is megfelelõ ajánlatokat. Minden hónapban egy-egy kutatót fogadtak, én is kaptam ilyen lehetõséget. A kolozsvári Onkológiai Intézetben a kollégáim nálam iratkozhattak fel a budapesti és a szegedi kutatólaboratóriumokban való tevékenységre. A névjegyzékeket összeállítottam, megjelöltem, hogy ki mivel foglalkozik, és a leveleket elküldtem: mikor tudjátok õket fogadni? Három-négy évig olajozottan mûködött, majd lelassult. Igazgatócserék jöttek, és a kezdeményezés úgy alakult át, hogy mindenki önmaga rendezte ilyen természetû dolgait, mindenki megkereste és megtalálta a maga kis kapcsolatait. A legjobb embereim elhagyták az országot, és ma már komoly tisztségeket töltenek be külföldi tudományos intézetekben. – Az erdélyi magyar kutatók számára szerinted mit jelentett az Erdélyi Múzeum-Egyesület újraalakulása?

– Nagyon sokat. 1989 elõtt 110 dolgozatom jelent meg idehaza, de csak kettõ magyarul, a Marosvásárhelyen megjelenõ Orvosi Hírmondóban. A többi mind románul jelent meg. A jobb dolgozatok angolul, németül és franciául is megjelentek. Tehát az EME újraalakulása elõtt magyar tudományos élet jóformán nem volt mifelénk. Ezt az állapotot mozdította ki a holtpontról az EME újjáalakulása. Bár az is igaz, hogy bizonyos fokú tudománynépszerûsítés azért volt, amit népi egyetem címen zárt körben mûveltek. Minden hónapban volt egy magyar elõadás, és a nép is eljött ezekre az elõadásokra. A nagy öregek azonban kihaltak vagy visszavonultak, az utánpótlás pedig nem viselte annyira a szívén azt, hogy legyen egy magyar nyelvû szellemiséget képviselõ iskola. Ma már Kolozsváron is vannak olyan napok, amelyeken négy-öt kulturális jellegû elõadást lehet meghallgatni. Sajnos, a diákság nem jár ilyen jellegû elõadásokra. Õk ugyanis abból indulnak ki, hogy az egyetemeken és a világhálón mindent megkapnak. A tudományos elõadásoknak sajnos keményen betart az internet. – Kolozsváron ma már két egyetemen, a Babeº–Bolyai Tudományegyetemen és a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen is lehet magyar nyelven tanulni és diplomát szerezni. Ennek meglesznek az eredményei. Te mit lépnél annak érdekében, hogy az Erdélyben felhalmozódott tudás a világban élõ ifjúsághoz is eljusson? – Ez az egyetemi oktatóknak a feladata. De ehhez komoly anyagi támogatás kell. A civil egyesületek, szervezetek szintén sokat tehetnének ennek érdekében. De az ifjúság részérõl is szükséges a nyitottság, ami már a neveléstõl is függ. Rajtunk és rajtuk áll minden.

CSOMAFÁY FERENC

Galéria

NÉHÁNY NAP ISZTAMBULBAN „Ha a világ egyetlen ország volna, Isztambul lenne a fõvárosa.” (Bonaparte Napóleon) Az International Federation of Ex-libris Societies (FISAE) két évenként megrendezett ex libris kongresszusa kiváló alkalom arra, hogy a mûfaj iránt érdeklõdõk találkozzanak, véleményt és lapot cseréljenek valamint más országokkal, városokkal, földrészekkel és hasonló érdeklõdésû emberekkel ismerkedjenek meg. 2008-ban Peking adott otthont a 32. Nemzetközi Ex Libris Kongresszusnak, 2010-ben Isztambulban tartották meg a 33. találkozót, 2012-ben pedig a finnországi Naantali lesz a házigazda. A kongresszus általában 4-5 napos, de a külföldi részvevõk többsége 8-10 naposra nyújtja, hogy múzeumok, mûemlékek, közeli kirándulóhelyek, valamint temetõk látogatásával közelebb kerüljön a vendéglátó nemzet/ország kultúrájához. Ez alkalommal dióhéjbanTörökországról, Isztambulról és mûemlékeirõl lesz szó. Az Oszmán Birodalom egykoron három földrészre terjedt ki, és magába foglalta a Balkán-félsziget egy részét, Kis-Ázsiát, Örményország és Kurdisztán egyes részeit, Mezopotámiát, Szíriát, Palesztinát, Tripoliszt valamint Arábia nyugati partszegélyét. Napjainkban az ország egyik része Európában, a másik része Ázsia délnyugati részén fekszik. A két földrészt elválasztó Boszporusz, ez a festõi tengerszoros mintegy 30 kilométer hosszú. Törökország államformája 1923. október 29-e óta köztársaság. Az ország kultúrája nagyon változatos, szerencsésen ötvözi a keleti és nyugati hagyományokat. Lakossága a 2008as népszámláláskor 71 517 100 fõ volt.

Az ország legnagyobb városa Isztambul. Metropolis, amely a Boszporusz és a Márvány-tenger partja mentén terül el, körbeölelve az Aranyszarv-öbölt, ami valójában egy természetes kikötõ. Területének nagyobb része az ázsiai oldalon fekszik, mégis inkább európai városként emlegetik. Mindkét oldalról sûrûn beépített terület, szép polgári villákkal, templomokkal, mecsetekkel. Az ország fõvárosa Ankara, de Isztambul a legnagyobb városa, kulturális és gazdasági központ. Idegenforgalma rendkívül nagy és mozgalmas, a turisták kedvelt úti célja, mindenekelõtt annak köszönhetõen, hogy római kori, bizánci és oszmán építészeti emlékekben, valamint múzeumaiban és palotáiban látható mûvészi alkotásokban igen gazdag, nem utolsósorban pedig különleges fekvése is vonzó. Isztambul kozmopolita város, sokféle nemzetiségû és vallású emberek élnek itt együtt. A várost a megarai görögök alapították Kr. e. 667-ben, majd Kr. e. 64-ben római uralom alá került, és nevét Byzantiumra latinosították. A késõbbiekben Konstantinápoly néven vált ismertté. A törökök 1453-ban elfoglalták a várost, eredeti nevét Konsztantinije alakban vették át, valamint a görög Sztambulin elnevezést Isztambolként használták. 1923-ig, az Oszmán Birodalom összeomlásáig mindkét névváltozatot használták a hivatalos iratokban. Isztambul 1923-ig, a köztársaság kikiáltásáig volt Törökország fõvárosa. Isztambul a bizánci idõkben keresztény város volt, ennek

Kék mecset (a szerzõ grafikája)

emlékét a Hagia Sophia székesegyház õrzi. Ugyanakkor a városban több keresztény templom található, mint például a Szent Heléna kápolna, az Anglikán-templom, az Aya Triada, vagy a Szent György-templom. 2010-ben Isztambul Európa kulturális fõvárosa volt Pécs és Essen mellett. Mint érdekesség említeném meg, hogy Európai Uniós támogatásból mintegy 150 millió eurós költségvetésbõl gazdálkodva szervezte meg a város a 2010. év kulturális programjait. Számos épületet újítottak fel, így a Hagia Sophiát, a Topkapi palotát, a Szulejmán mecsetet, a Taksim téren álló Atatürk Kulturális Központot és másokat. Az isztambuli városképre a hely történelmének és etnikumainak sokszínûsége jellemzõ. A városban rengeteg templomot, zsinagógát, mecsetet, várat és tornyot tekinthet meg a látogató. Ezek közül csak néhány kiemelkedõ mûemléket mutatok be az olvasónak. A Hagia Sophia (A Szent Bölcsesség temploma) impozáns épületegyüttes a Gülhane park, a Régészeti Múzeum és a Kék mecset szomszédságá-

13

Galata-ttorony (a szerzõ grafikája)

14

ban a város európai részén helyezkedik el. A bizánci építésû egykori ortodox bazilikát a török hódítás után mecsetként használták, ma pedig múzeumként látogatható. A Justinianus császár által felszentelt épületegyüttes 537-ben épült, de az évszázadok során átvészelt sok háborúval és földrengéssel dacolva ma is szilárdan áll. Az akkori általános közvélemény szerint nem volt hozzá hasonló méretû templom az egész korabeli keresztény világban. A Hagia Sophia épületegyüttes a késõ ókori építészet utolsó jelentõs alkotása. Ha építészetileg jellemezni akarnánk a Hagia Sophiát, úgy fogalmazhatnánk, hogy a bazilika az összes akkor ismert építészeti elem tökéletes szintézise. Érdekessége domináns eleme: a kupola. Ennek méretei óriásiak: átmérõje 31 méter, a kupola magassága 55,6 méter. Összehasonlításképpen: a magyar Országház kupolacsarnoka belül 27 méter magas, a Hagia Sophia kupolája pedig a toronnyal együtt 96 méter, szembetûnõ tehát a különbség. Az impozáns Hagia Sophia belsejét negyven félköríves ablak árasztja el fénnyel. A belsõ tér 81,8 méter hosszú. A középhajó zöld márványoszlopai theszszáliai eredetûek, míg a hat vörös porfíroszlop a libanoni Baalbekbõl származik. A padló szürke és fehér erezetû zöld már-

vány, vörös porfír borítja. Rendkívül míves és látványos a templom bejáratául szolgáló, 880-ban készült bronzkapu. A templom oldalánál egy különleges kövekbõl kirakott padlódarab látható. A monda szerint ez a „világ köldöke”, amelyen a bizánci császárokat koronázták. A templom jelentõs zarándokhely is volt. A fennmaradt dokumentumok szerint itt õrizték a Krisztust megsebzõ lándzsa hegyét, Mária leplét, valamint szilánkokat Krisztus keresztjébõl. A kegytárgyak nagy része az évszázadok során elveszett. 1934-ben Kemal Atatürk idejében az épületet szekularizálták, 1935 óta pedig Ayasofya Múzeumként használják. Az épület 1985 óta az UNESCO Világörökség része. Mára az 1993 óta tartó felújítási munkálatok befejezõdtek, a csarnok monumentális szépsége és architektúrája pedig teljes egészében látható. A Kék Mecset a világ leghíresebb épületeinek egyike. Hat karcsú minaret teszi különlegessé az épületegyüttest. Az egész építményt azúrkék csempedíszítés fedi. Az Ahmed Szultán mecsetje néven is ismert templom a város róla elnevezett negyedében található, a Hagia Sophia székesegyház közelében. Isztambul egyik legnépszerûbb látványossága, és az oszmán építészet remekeként tartják számon. Építése 1609-ben kezdõdött, de csak 1617-ben avatták fel, bár teljes egészében az épület csak a késõbbiekben, I. Musztafa szultán uralkodása alatt készült el. Az imaház négylevelû lóhere alakú, kupolák fedik. A központi kupola átmérõje 23,5 méter, magassága 43 méter. A kupolákat négy hatalmas oszlop tartja. Az oszlopok alja masszív márványtömbökbõl készült. Az épületegyüttes különlegessége a hat minaret, melybõl négy az épület négy sarkán áll, mindegyiken három-három erkély található. A másik két minaret kissé hátrább kapott helyet és két-két erkéllyel rendelkezik. Az imára szólító müezzin hangja,

akárcsak a Kék Mecsetbõl az ima ma már hangszórókból száll az Óvárosra. A belsõ tér különlegessége, hogy mintegy 20 000, kézzel készített izniki csempe díszíti, ötven különbözõ motívummal. A belsõ tér felsõ szintjeit kék csempe borítja, közel 200 üvegablakon árad be a fény. Gyönyörû, míves csillárok függenek a magasban. A drágakövekkel, kristálygömbökkel és arannyal díszített eredetieket késõbb kicserélték, és nagy részük múzeumokba került. A falakon látható hatalmas táblákon kalifák neveit és Korán-idézeteket láthatunk. A belsõ teret díszítõ izniki csempék gyártása már a bizánci korban elkezdõdött. Ezek a csempék eleinte kínai modellek alapján készültek, majd teret kaptak az arab motívumok Sak Kulunak, az I. Szelim (1512–1520) által megbízott tabrizi mûvésznek köszönhetõen. Eleinte kék-fehér színösszetételeket, majd az 1530as években türkizkék, bíbor, zöld és korallpiros színt használtak. Rövid sétánk utolsó állomása a Galata-torony. Az egykori õrtoronyból kiváló lehetõség nyílik a város panorámájának megtekintésére. A torony kihagyhatatlan látnivaló. 1348-ban építették, 62 méter magas, átmérõje 8,95 méter, falainak vastagsága 3,75 méter. Lenyûgözõ látvány a magasból az Aranyszarv-öböl és a hatalmas város színes panorámája. Az eredeti torony 528-ban épült, de 1204-ben megsemmisült, a genovaiak pedig 1348-ban építették újjá. Az Oszmán Birodalom alatt több ízben átépítették, 1990-ben felújították, azóta látogatható. A torony tetején kávézó-étterem, valamint éjszakai klub mûködik. A körbeszaladó teraszról gyönyörû kilátás nyílik a városra és a Boszporuszra. Isztambul nevezetességeinek, sajátos fekvésének, mûemlékeinek feltérképezése sokkal nagyobb teret igényelne. Ez a rövid írás mindössze néhány jellegzetes mûemléket mutat be, természetesen a teljesség igénye nélkül.

TAKÁCS GÁBOR

Enciklopédia

A legnagyobb magyar méhész 100 éve hunyt el báró Ambrózy Béla Kardbojt és kaptár Ambrózy Béla 1838-ban Temesgyarmaton látta meg a napvilágot Ambrózy György (1807– 1867), Temes vármegye másodalispánja – aki 1845-ben nyerte el a bárói címet és a sédeni nemesi elõnevet – és borosjenõi Muslay Izabella (1820–1900) elsõszülött fiúgyermekeként. Tanulmányait magántanulóként kezdte. A szülõi házban nagyon szigorú nevelésben részesült. Serdülõkorától a reáltantárgyak vonzották. 14 esztendõs korában iratkozott be a bécsi politechnikumba. Két esztendõ múltán félbeszakította mérnöki tanulmányait. 1855-ben önkéntesen belépett az osztrák hadseregbe, ahol a 2. dzsidás-ezredben hadnagyként, majd az 1. huszárezredben fõhadnagyként szolgált. Az 1859-es hadjárat alatt Itáliában harcolt Gyulay táborszernagy parancsnoksága alatt. Lombardiai állomásozása idején ismerkedett meg a fejlett olasz méhészettel, amelyet késõbb Magyarországon is meghonosított. Munkaközben figyelhette meg az olasz mézipar egyik apostolaként számon tartott Pietro Gardini ténykedését. 1862ben századosként vált meg a katonai pályától. Leszerelését követõen visszatért családja temesgyarmati birtokára, ahol gazdálkodással és méhészettel foglalkozott. Apja adósságokkal terhelt birtokát takarékos és szerény életmódja, valamint a gazdaság mintaszerû irányítása által aránylag rövid idõ alatt sikerült kiemelnie a fenyegetõ kritikus helyzetbõl. Példaadásával és a magával hozott maroknyi lucernamaggal új kereseti lehetõséget biztosított a falu nagyobb részt sváb parasztgazdái számára is.

Sághy Mihály biztatására beiratkozott a magyaróvári, majd a hohenheimi gazdasági akadémiákra, illetve a lipcsei egyetemre, ahol Blunschli elõadásait hallgatva mindent megtanult a méhek korszerû tenyésztésérõl és gondozásáról. Késõbb Németország több más mezõgazdasági intézetét is felkereste, elõadásokat hallgatott s a gyakorlati foglalkozásokat látogatott. Különösen a méhészettel és nemzetgazdasági kérdésekkel foglalkozott. Magyarországra visszatérve minden idejét és energiáját a méhészetnek szentelte. A Bánságban kezdetben furcsának minõsített szenvedélye miatt a helybéliek a háta mögött elkezdték bogaras bárónak, illetve mézes bárónak nevezni. 1866-ban ismét belépett a hadseregbe s kapitányi rangban részt vett az újabb osztrák–olasz háborúban. 1867-ben külföldi tanulmányútja során Európa több országát is bejárta. Apja elhunytát követõen ismét visszatért szülõföldjére, a Bánságba. Temesgyarmaton telepedett le, és korszerû, nagyipari méhészkedésbe kezdett. Méhészete, amelyet 500 méhcsaláddal alapított, országos, sõt nemzetközi hírnévre tett szert. A szaporulatból évente átlagosan 80-100 rajt szállított külföldre. Mézet is tekintélyes menynyiségben forgalmazott, s évente 1200 hektoliter közönséges és édes mézbort állított elõ. A közönséges borokat hektoliterenként 14-15 forintért, a minõségében, zamatában a tokaji aszúval vetekedõ édes mézborát pedig literenként 80 krajcárért hozta nagybani forgalomba. Ambrózy Béla mézborát Darányi Ignác, Magyarország földmûvelésügyi minisztere is megkóstol-

Báró Ambrózy Béla

ta s elismerõleg nyilatkozott minõségérõl, kiváló kvalitásairól. Elõadásaiban, cikkeiben és nyilatkozataiban Temesgyarmat földesura gyakorta leszögezte, beszédes adatokkal bizonyította, hogy a gabonatermesztésnél lényegesen jövedelmezõbb és hasznosabb a méhészkedés. Szilárd meggyõzõdése, határozott álláspontja szerint a Kárpát-medence nagyszerû adottságokkal rendelkezett a méhészet korszerû mûveléséhez. A méhészkedés alapmûvének számító elõször 1896-ban kiadott A méh címû könyvének elõszavában írta Ambrózy Béla: „Ha a kedvezõ helyi viszonyok tekintetbevételével valamely nemzet jogosítva érzi magát, hogy e kis rovart teljes odaadással pártolja, szeretettel nevelje, buzgalommal terjeszsze, úgy ezt hazánk népe tehetné a legtöbb jogosultsággal, mert az elért eredmények után ítélve kimondhatjuk, a Teremtõ a méhet

15

Az Ambrózy család címere.

Magyarország számára alkotta.” A méhészetrõl, a mezõgazdaság és az állattenyésztés más ágairól írott cikkeit Ambrózy Béla a Buziáson kiadott Ungarische Biene illetve a Magyar Méh hasábjain közölte. Az utóbbi szaklapnak 1886-tól társszerkesztõje is volt. Munkatársa volt a Földmívelési Érdekeinknek, a Méhészeti Közlönynek, az Eichstädter Bienenzeitungnak valamint a párizsi Agriculteur címû folyóiratnak. A Gallus címû szaklapban a nyúlászati rovatot vezette. Tudását állandóan gyarapítva vált a méhek és a gyakorlati méhészkedés elismert tudósává. Európa-hírû tekintélyes mintaméhészetet alakított ki Temesgyarmaton, amelyben mindenkor példás tisztaság és katonás fegyelem uralkodott.

16

„Fényük a mi örök szövétnekünk” Méhészetét folyamatosan fejlesztette és korszerûsítette. Az indulást követõ években, évtizedekben immár 1280 méhcsaládot tartott, s három év leforgása alatt az 1870-es években 2080 rajt exportált, többnyire Németés Oroszországba. A modern eszközök és eljárások meghonosításával, hatékony alkalmazásával megsokszorozta a kaptárak hozamát. Míg az országos átlag méhkasonként 6-8 kiló méz volt, Temesgyarmaton 25-30 kilót is összegyûjtöttek évente a zümmögõ, apró állatkák. A méhésze-

tet nemcsak jövedelmezõ iparággá, hanem keresett kereskedelmi kiviteli tárggyá fejlesztette. Megkülönböztetett gondot fordított a magyarországi méhészek összefogására, szakmai és érdekvédelmi szervezetbe tömörítésére. Erõfeszítéseiben, elõremutató törekvéseiben legközelebbi támogatójává, munkatársává és barátjává a Buziáson méhészkedõ Grand Miklós (1837–1893) néptanító vált: összefogásuk, vállvetett buzgólkodásuk eredményeként alakult meg 1873ben a Délmagyarországi Méhészegyesület, amelynek mûködési köre Temes, Torontál, Krassó-Szörény és Arad vármegyéket ölelte fel. A szakmai egyesület elsõrendû feladatának az oktatást, az ismeretterjesztést, a szakképzést, a méhészet és méztermékek népszerûsítését és széles körû elterjesztését tekintette. Nagyon sok népi babonát, középkori hiedelmet kellett eloszlatni, felszámolni a 19. század második felében. A korszerû elméleti és gyakorlati ismeretek meggyökereztetésére hangsúlyozott figyelmet fordítottak. Évente elõadásokkal és kiállításokkal egybekötött vándorgyûléseket tartottak a régió különbözõ településein. A Földmûvelésügyi Minisztérium Ambrózy Béla közbenjárására és szorgalmazására nevezte ki Grand Miklóst 1882-ben méhészeti vándortanítónak, majd 1885-ben a méhészeti ván-

dortanítói intézmény országos szakfelügyelõjének és vezetõjének. Sikerült kezdeményezései, rendezvényei és megvalósításai révén a Délmagyarországi Méhészegyesületnek – amely 1890ben Aradon, 1891-ben pedig Temesvárott tartotta évi közgyûlését – sikerült viszonylag rövid idõ leforgása alatt országos hírnévre és tekintélyre szert tennie. A Bánság méhészei mellé távolabbi tájegységek tenyésztõi is csatlakoztak. Kiszélesült a szakmai tömörülés vonzásköre, s Magyarország méhészeinek számottevõ hányada fölsorakozott a Délmagyarországi Méhészegyesület zászlaja alá. A tagság összetételét, a feladatok súlyát és horderejét szem elõtt tartja a Nagyteremián 1889. május 19-én megtartott közgyûlés elhatározta, hogy felvéve a Magyar Méhészek Egyesülete nevet, a szervezet székhelyét Budapestre teszi át s mûködését az ország egész területére kiterjeszti. Elnökké a köztiszteletnek örvendõ, kiváló méhészt, Ambrózy Bélát választották, aki különben tiszteletbeli elnöke volt az 1879-ben Budapesten megalakult Országos Méhészeti Egyesületnek is. A kezdeti idõszakban sok volt a civakodás, a feszültség és az ellentét a magyarországi méhészek, az alig megalakult szakmai egyesületek vezetõi között. Ambrózy Béla a megbékélés, a józanság, az összefogás, az érdekazonosság élharcosa volt és maradt. Nemegyszer az álnok támadások, az aljas áskálódások és vádaskodások össztüzébe került. Lankadatlan ügyszolgálata, kitartó fáradozása gyümölcseként a Magyar Méhészek Egyesülete és az Országos Méhészeti Egyesület 1892. április 7-én fuzionált, öszszeolvadt s felvette az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) nevet, amelynek munkájában Ambrózy Béla, barátjával, Grand Miklós méhészeti vándortanítóval együtt ugyancsak tevékeny, meghatározó szerepet vállalt. A magyar méhészet két „legfényesebb oszlopa” a „Délvidék áldott térein, Magyarország éléskamrájában, a haza Kánaán-

jának ismert úgynevezett Bánságban” tûnt fel, gyújtott lángot, fejtett ki országos értékû és maradandó becsû munkásságot. „Grand Miklós és Ambrózy Béla báró voltak a magyar méhészet modern fejlesztésének alapvetõi, úttörõi, országos fölkarolásának elsõ apostolai; õk mutatták meg, egyengették és irányították továbbhaladásunk útjait – méltatta a két Temes vármegyei szakember érdemeit, tevékenységük korszakos jelentõségét és horderejét 1902. augusztusi számában a Méhészeti Közlöny. – Milyen különös? Amaz, a szerény, de áldásos munkásságú néptanító, ez a magyar mágnás; a népnevelés napszámosa az egyik, a nemzeti arisztokrácia nagynevû jelese a másik, de anynyi demokráciával mélyen érzõ nemes lelkében, hogy a két társadalmi távolság bensõ barátsággá, egyetértõ, együtt érzõ lélekké olvad a kis méh varázsló döngicsélésinek a kedvelése közben. Amaz elköltözött örökre; de itt hagyta eszméit, melyekbõl a magyar méhészet fejlesztése táplálkozik; itt maradt szellemének napja, hogy éltetõ sugarakat árasszon abba a virágos kertbe, melynek õ volt elsõ és leghûségesebb kertésze; emlékének kegyeletes tisztelete örökké élni fog hálás lelkeinkben. De itt van, itt él közöttünk, diadalról diadalra vezeti és vezesse még sok évtizeden át ügyünket a másik fényes csillag, a magyar méhészet élõ büszkesége, a világ méhészegyetemének legkimagaslóbb nagysága: Ambrózy Béla báró. Magyarország méhészetérõl sem a hazában, még kevésbé a külföldön, szó sem lehetett, míg a két legjelesebbünk: Grand és Ambrózy csudaszerû eredményeikkel a közérdeklõdést föl nem keltették, s a Délvidék méhészeit táborba nem szólították, hogy a Délmagyarországi Méhészegyesület – az ország elsõ ilyen egyesületének – 1873-ban történt megalakításával Magyarországnak a modern méhtenyésztés számára való meghódításához kezdjenek.” Ambrózy Béla és Grand Mik-

lós úttörõ feladatra vállalkoztak: megteremtettek a magyar méhészet szervezeti kereteit, s megalapozták a magyar méhtenyésztés nemzetközi rangját és hírnevét. Magyarországon a 19. század utolsó évtizedeiben a méztermelés erõteljes fejlõdésnek lendült. A gazdaság kevés ága haladta meg, múlta felül a méhészet növekedésének arányait. Európa egyik országa sem ért el a méhtenyésztésben a magyarországihoz fogható haladást, gyarapodást. Gödöllõn 1902. június 1-én a koronauradalomból elkerített 40 holdas területen a magyar méhészet fejlesztése céljából Magyar Királyi Méhészeti és Gazdasági Szakiskolát valamint 280 méhcsaláddal méhészeti mintagazdaságot nyitottak. Az avató ünnepségen báró Ambrózy Béla is részt vett s beszédet tartott „megszokott ékesszólásával” megköszönve a földmûvelésügyi miniszternek, Darányi Ignácnak a magyarországi méhészek nevében „a hazai méhészet javára létesített e remek alkotást”. A fõépülettõl viszonylag nem messze az Ambrózy Béla rendszere szerint kialakított kereszt alakú pavilon állott, négy kis vagy két nagy keretsoros befalazott hatos kaptárral. A gödöllõi mintagazdaságba Ambrózy Béla két dúcot vitt az általa kifejlesztett és eredményesen használt ikerkaptárakból, amelyeket 11 méhcsaláddal népesített be. A fekvõ rendszerû, két méhcsalád befogadására alkalmas, a vándoroltatásra tökéletesen megfelelõ ikerkaptáraival érte el igazából tüneményes sikereit. Komoly érdemeket szerzett Ambrózy Béla a Magyar Szent Korona Országai Vörös Kereszt Egyletének megalapításában, fejlesztésében és korszerûsítésében is. Tagja volt az egyesület központi választmányának, majd pedig elnökhelyettesként tevékenykedett. 1884-ben saját költségén Szerbiába, majd Bulgáriába ment, a törökök ellen viselt háborúban megsebesült délszláv katonák segélyezésére oda sietett, vörös-keresztes hadegészségi oszlop parancsnokaként tevékenykedett. A hadikórházak ta-

nulmányozása céljából 1886-ban Franciaországban járt. Országgyûlési képviselõvé elõször 1887-ben, másodjára 1892-ben választották meg szabadelvû párti programmal a lippai kerületben. A képviselõház könyvtári bizottságának volt tagja. Éveken át világi felügyelõje volt a bánáti ágostai evangélikus esperességnek. Kilencven taggal 1874-ben megalapította a Temes Vármegyei Gazdasági Egyesületet, amelyet elnökként 1902-ig vezetett. Negyedévszázados aktivitása elismeréseként díszelnökké választották és megfesttették arcképét. 70. életéve betöltésekor, 1908-ban pedig bensõséges ünnepséggel köszöntötte a szervezet, amelyet a 20. század elsõ évtizedében unokaöccse, Ambrózy Lajos irányított. Amatõr kertészként saját nevelésû, nagyvirágú cserepes krizantémjait mutatta be Ambrózy Béla az 1904. november 12-13-án az Országos Magyar Kertészeti Egyesület által Temesvárott, a piarista fõgimnázium tornatermében megrendezett kiállításon fényesen bizonyítva – miként azt Kardos Árpád a Vasárnapi Újság hasábjain közölt beszámolójában megjegyezte –, „hogy a virágkedvelõ mit képes elérni lelkesedéssel és a virágok igaz szeretetével”. A bánáti faj Megkülönböztetett gondot és figyelmet fordított Ambrózy Béla a magyar méhészet nemzetközi kapcsolatainak kiépítésére, az együttmûködés erõsítésére, a magyar méztermelés külföldi megismertetésére és népszerûsítésére. Éveken át lankadatlan kitartással agitált azért, hogy az Országos Magyar Méhészeti Egyesület tagjai lépjenek szorosabb kapcsolatba Ausztria és Németország méhészeinek szakmai szervezeteivel, hogy vegyenek tevékenyen részt vándorgyûléseiken és kiállításaikon. Távlatos kezdeményezése, megfontolt javaslata kezdetben megfeneklett a szûk látókörû nézetek hangadóinak ellenállásán, obstrukcióján. A nehézségek, az akadályok ellenben nem tántorították el

17

18

Ambrózy Bélát feltett céljától, nemes szándékától. Az okos, megdönthetetlen érvek sokaságának felsorakoztatásával meggyõzte a magyarországi méhészköröket a csatlakozás elõnyeirõl, szükségességérõl. Az együttmûködés alapjainak lerakását és megszilárdítását követõen 1892ben immár Budapest volt a német, az osztrák és a magyar méhészek 37. vándorgyûlésének házigazdája. Európa nyugati fele megismerte a magyar méhészetet, amely igyekezett lépést tartani a földrész méhtenyésztésének élenjáró nemzeteivel. Több területen is sikerült a magyar méhészetnek vezetõ szerepet betöltenie, élenjáró helyet elfoglalnia. „A nemes báró, a magyar méhészek áhítattal tisztelt büszkesége – ki mindnyájunknál hívebb ügyünkhöz, kitartóbb annak szolgálatában, melegebb szeretettel istápolja azt, s többet dolgozott érette valamennyiünknél – a csatlakozás eszméjének a megvalósításával szerzett a magyar méhészetnek elismerést, méhfajunknak és mézünknek dicsõséget más nemzetek elõtt. Magas társadalmi állásának befolyását, fényes tehetségeinek fölsõbbségét, elõkelõ egyéniségének egész valóját és világlátottságával szerzett gazdag tapasztalatainak érvényesítését mind abba az igyekezetbe forrasztotta egygyé, hogy hazai méhészetünket emelje, más nemzetekkel megismertesse, s mézünket vele megkedveltesse. Egymaga több áldozatot hozott ezért a haza oltárára, mint a magyar méhészek és egyesületeik összessége” – domborította ki Ambrózy Béla érdemeit 1902. októberi számában a Méhészeti Közlöny. Ambrózy Béla erõfeszítéseinek, áldozatos munkásságának elismeréseként 47. vándorgyûlésüket a magyar, az osztrák és a német méhészek 1902. augusztus 31. és szeptember 2. között Temesvárott rendezték meg. Házigazdaként a temesgyarmati földesúr oroszlánrészt vállalt az összejövetel megszervezésébõl, sikeres lebonyolításából. Több mint fél évet vett igénybe a ren-

dezvény elõkészítése, anyagi és erkölcsi feltételeinek elõteremtése, biztosítása. Rengeteg munkát és pénzt áldozott Ambrózy Béla a szakmai fórum eredményes tetõ alá hozására. A Városligetbõl elkülönített területen rendezték meg a kiállítást, míg a megbeszéléseket, a szakmai elõadásokat a vármegyeház nagytermében tartották. A vándorgyûlés és a kiállítás védnökségét Darányi Ignác vállalta, aki személyes jelenlétével tisztelte meg a méhészek nemzetközi seregszemléjét, amelyet Ambrózy Béla életmûve csúcsaként, fényes betetõzéseként üdvözöltek. A német, osztrák és magyar méhészek mellett sokan érkeztek a Béga-parti városba Európa más országaiból is. Megkülönböztetett tisztelet övezte az európai méhészek korelnökét, a 92 éves német Johann Dzierzont, aki fõleg eredeti felépítésû kaptáraival alapozta meg nemzetközi hírnevét és tekintélyét. Az osztrák, a német és a magyar méhészek 47. temesvári vándorgyûlésének német elnöke, Friedrich Kühl, lelkes beszédben méltatta Ambrózy Béla érdemeit s javasolta, hogy válasszák meg a kiváló temesgyarmati méhészt a nemzetközi társaság dísztagjává. A kiállítás fõdíját – a Friedrich Kühl által felajánlott ezüst serleget – Ambrózy Bélának ítélte a nemzetközi zsûri. A vándorgyûlésen megjelent méhészeket Ambrózy Béla díszebéden látta vendégül a Koronaherceg szálló téli kertjében, az összejövetel végén pedig különvonattal vitte ki a meghívottakat Temesgyarmatra, ahol fényes fogadást rendezett tiszteletükre. Temesvárott Ambrózy Béla versenyen kívül pompás termékeibõl gazdag és változatos kollekciót mutatott be, ismételten demonstrálva, hogy „mézei, borai fejedelmi asztalokra valók”. A kiállítás I. csoportjának – az élõ méheknek – hajlékot nyújtó pavilonban Ambrózy Béla négy bánáti fajú méhcsaláddal szerepelt. A keresztezés útján nyert bánáti méhet – a tiszta magyar fajtához hasonlóan – a legkiválóbb tulajdonságok, „kiváló szorgalom, rendkí-

Ambrózy Béla: A méh címû könyvének címlapja

vüli szerzési ösztön, edzettség, jó rajzóképesség és szelídség” jellemezték. Ambrózy Béla egyik legfõbb törekvése és célkitûzése az volt, hogy Magyarországon és külföldön is megismertesse, elfogadtassa és elterjessze az õshonos vagy keresztezéssel kifejlesztett méhfajtákat. Közvetlen tapasztalataira alapozva nyomatékosan állította, hogy a 19. században fölkapottá vált olasz méh tartása sem tisztán, sem keresztezésben Európa közepén, a földrész zordabb éghajlatú tájain egyáltalán nem gazdaságos. A magyar méh erényei, adottságai sokkal jobban megfelelnek a Kárpát-medence környezeti feltételeinek. Méhesében Ambrózy Béla sokat kísérletezett, alapos és körültekintõ tudományos megfigyeléseket végzett. A méhtartás tudósává, nemzetközi szinten is elismert szaktekintélyévé vált. Több száz oldalas A méh. Elméleti és gyakorlati útmutató a méhészet terén címû fõmûvének elsõ kiadása a magyarok bejövetele ezredéves évfordulója megünneplésének esztendejében, 1896ban hagyta el Temesvárott a Csanád Egyházmegyei Nyomdát. Könyvében a szenvedélyes méhész és kutató összefoglalta és rendszerezte azt a bámulatosan

Az Ambrózy család temesgyarmati kriptája.

gazdag ismeretanyagot, amelyet szakmai olvasmányai, a tudományos tanácskozásokon való részvételei valamint konkrét személyes tapasztalatai alapján a méhekrõl három évtized során összegyûjtött, felhalmozott. Könyvészeti jegyzéke nem kevesebb mint 170 német, latin, magyar és szlovák mûvet sorol fel az apikultúra területérõl. A kötet a méhészet kiemelkedõ és nélkülözhetetlen alapmûvévé vált. A Jászsági Méhész Egylet 1898. augusztus 14én és 15-én Jászberényben, a Jászkürt Fogadó épületében méhészeti kiállítást és vásárt rendezett, amelyet „Ambrózy Béla országgyûlési képviselõ, a méhészet elismert szaktekintélye, méhészeti szakíró” nyitott meg. A mézvásár díjazottai közül többen is a díszoklevél mellé báró Ambrózy Béla szakkönyvét kapták jutalmul. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület, amelynek égisze alatt a könyv második kiadása megjelent valamint a földmûvelésügyi minisztérium megbízásából Szilvássy Zoltán országgyûlési képviselõ, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület ügyvezetõ alelnöke felügyelete alatt Erdõs Lajos, Krenedits Ferenc és Valló János átdolgozta és kibõvítette Ambrózy Bé-

la szakkönyvét, amelyet 822 oldalon és 628 ábrával illusztrálva 1913-ban új kiadásban jelentetett meg Budapesten a Pátria Irodalmi és Nyomdai Vállalat. A méhészet és a közügyek terén kifejtett tevékenységéért Ambrózy Béla több magas kitüntetést kapott. Sokrétû, céltudatos és áldásos munkásságával s fõképp három kiadást megért terjedelmes szakkönyvével biztosította halhatatlanságát Ambrózy Béla a magyar méhészettörténetben. Könyvét napjainkban is érdeklõdéssel veszik elõ és haszonnal forgatják a méhészek. Törvényes utóda nem született. 1887. március 5-én örökbe fogadta a kilencesztendõs Vetter Andort, akire a hivatalos fórumok jóváhagyásával átruházta családi nevét, elõnevét, bárói rangját és címerét. Az 1878. június 28-án Temesgyarmaton született Ambrózy Andor az 1920-as években, 1932. november 1-jén bekövetkezett haláláig az Országos Magyar Párt bánsági tagozata elnöke volt, s komoly érdemeket szerzett a temesvári Magyar Ház felépítésében. Méltónak bizonyult nagynevû örökbefogadójához. Ambrózy Béla 1911 januárjában részt vett a Vörös Kereszt

Egylet temesvári szervezete által rendezett bálon, ahol erõsen meghûlt. Pár napi betegeskedés után 1911. január 18-án hunyta le örökre a szemét. Temesgyarmaton Bohus Károly franzfeldi, Kuncz Henkó verseci, Jenks János nagykikindai és Nyácsik Endre kisszemlaki lelkészek segédletével Krámár Béla temesvári evangélikus fõesperes tartotta a temetési szertartást, amelyen Temes vármegye székvárosából mintegy háromszázan vettek részt. Több világi és egyházi méltóság is megjelent a végtisztességen. A temetési menet díszkíséretét a 61. gyalogezred zenekara és egy százada biztosította. „Karddal és tollal, szívvel és tettel egyaránt nemes példáját adta a hazafiúi kötelesség teljesítésnek. A közügyeknek önzetlen, lelkes bajnoka volt. Szerette vármegyéjét, mellyel teljesen egybeforrt. És ez a ragaszkodás a szeretett vármegyéhez volt egyik indító oka azon elhatározásának, hogy félretéve becsvágyát, az oly fényesnek ígérkezõ katonai pályájától megválva visszatért szülõföldjére, hogy tevékeny munkásságát a közügyeknek, vármegyénk közéletének szolgálatára rendelje. És szolgálata közel egy félszázadon át, mindenkor lelkes buzgósággal és teljes odaadással még élete alkonyán is, amidõn mások olyan szívesen cserélik fel a közélet porondját a békés, csendes otthonnal. De neki második otthona volt a vármegye közgyûlési terme, ott érezte magát legjobban, hol õsei annyi fényt szereztek a családi névnek. És az a férfiú, aki egy félévszázadon át a fórumon küzdött és dolgozott a vármegye közjaváért; kit e hosszú közpályán nem egyszer ért csalódás: az a férfiú gyöngéd kezekkel és szeretõ gondossággal tudta ápolni méheit és virágait, az õ lelkét nem tette fásulttá az emberek gyarlósága, az õ szíve mindig melegen érzett” – mondotta gyászbeszédében Ferenczy Sándor, Temes vármegye alispánja. A legnagyobb magyar méhésznek, Ambrózy Bélának – miként õseinek sem! – nem adatott

19

meg az örök nyugalom. A család a temesgyarmati temetõben emelt kriptáját az elmúlt évtizedek során többször is feltörték, kifosztották és meggyalázták. A

falak siralmas, romos s düledezõ állapotban árválkodnak. Ambrózy Béla legalább egy emléktáblát megérdemelne a községben, amelynek nevét személyisége és

munkássága révén ország- és világszerte ismertté tette.

SZEKERNYÉS JÁNOS

A Veress-e elõdök emlékezete Nagyenyeden 3. A Veress család – id. Veress István, Veress Gábor, ifj. Veress István – rendkívüli szerepet játszott Nagyenyed és a kollégium mûvelõdési, társadalmi és gazdasági életében a 20. század folyamán. Valamennyien szakmai elhivatottságuk legmagasabb fokán állottak s e szintrõl tudásuk, képességeik legjavával szolgálták az enyedi magyar társadalmat, és alkottak ezáltal szakterületükön minden tekintetben maradandót, értékeset és hasznosat életük mindennapjai során. Munkásságuk méltán nyerte el mind a kortársak, mind az utókor elismerését. Éppen ezért, jelen összefoglalómban is nem teszek egyebet, mint ismételten fölidézem – a rendelkezésemre álló enyedi forrásmunkák alapján – e jeles nagyenyedi elõdök munkálkodásának néhány fontos vetületét.

IFJ. VERESS ISTVÁN Ifj. Veress Istvánról viszonylag kevesebb forrásanyag állott rendelkezésemre a Bethlen Könyvtárban. Mindenekelõtt az Erdélyi Gazda enyedi példányai hívták magukra a figyelmemet. Annak 1941-es évfolyamában 19 szakírását fedeztem fel, melyekben olyan témakörökrõl értekezik mint: téli teendõk a gyümölcsösben, a gyümölcstermesztés je-

20

Id. Veress István és neje, Sallak Lilla, Rózsi, Gabi, Laci, Pista és Gábor

lentõsége, korai zöldségtermesztés a szabadban, a fiatal gyümölcsös gondozása, a gyapjas és gyûrûs pille, a méhek szerepe a gyümölcsösben, a paradicsomtermesztés, a gyümölcsszüret némely évekbeli kimaradása, az almamoly elleni védekezés, a hullott gyümölcs felhasználása, a téli káposzta eltartása, az õszi talajmunka nélkülözhetetlensége, a vértetû irtása, a téli permetezés fontossága, a mogyoró termesztése stb. Az 1942-es évfolyamban éneklõ madaraink védelmérõl, a zöldségmagvak beszerzésérõl és a februári magvetésekrõl, a talajoltásról, az átoltásról, a bimbólikasztó bogárról, a gyümölcsösben és a zöldségeskertbeli májusi teendõkrõl, a kaliforniai pajzstetû elleni nyári védekezésrõl, a gyümölcsfák júniusi kártevõirõl ír. Az 1943-asban a mûtrágya hasznáról a gyümölcsösben, az árnyék téli védõszerepérõl, a karfiol drágaságáról, a májusi fagyról szóló megfigyelésekrõl, az év elsõ permetezésével kapcsolatos megfigyelésekrõl, az õszi gyomirtás jelentõségérõl, a szamóca ültetésérõl, a lombtalan gyümölcsfák állapotáról szerezhettek fontos gyakorlati ismereteket a gazdák. Önálló munkái közül, a katalóguscédulák tanúsága szerint, évekkel ezelõtt alábbiak szerepeltek a Bethlen Könyvtár tulajdonában: A melegágy, Nagyenyed, 1942; Nagy Endre társszerzõvel: Gazdatudomány, I. rész, Növénytermesztés és szõlészet, Nagyenyed, 1946; A gyümölcskertész kézikönyve, Kolozsvár, 1951; Palocsay Rudolf, Antal Dániel, Mózes Pál társszerzõkkel: Az almástermésûek és csonthéjasok termesztése és nemesítése, Bukarest, 1954; Milca Vasile, Török Sándor, Csorba István társszerzõkkel: Zöldséghajtatás és korai termesztés, Bukarest, 1957; Palocsay Rudolf, Antal Dániel, Mózes Pál, Keszi-Harmath Erzsébet társszerzõkkel: Héjasok és bogyósgyümölcsûek termesztése és nemesítése, Bukarest, 1957; Keszi-Harmath Erzsébet társszerzõvel: Általános gyümölcstermesztés, Bukarest, 1959; Veress István és mások: Mezõgazdasági termények és termékek tárolása, II. kiadás, Bukarest, 1961; Indrea Dumitru, Tüzes Karácson társszerzõkkel: Zöldségtermesztés, Bukarest, 1961; Pomológia II., III., V. és VI. kötet, Bukarest, 1964, 1967. Mindezekbõl, a 2005-ös visszaszolgáltatás során csupán a két elsõ, 1948 elõtti kiadvány került újra a

református egyház tulajdonába, vagyis maradt enyedi tulajdonban, míg az 1948 után beleltározott példányok a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtárba kerültek, ahol továbbra is az állami tulajdonú állományt gyarapítják. A melegágy címû munka 16 oldalas, szerény kis füzetecske, amely viszont a kiadás idõszakában, de napjainkban is nélkülözhetetlen és hasznos tanácsadó mindazoknak, akik melegágy készítésével foglalkoztak, illetve foglalatoskodnak. Az értékes útmutató az alábbi részekre tagolódik: a melegágy helye, a melegágyszekrény, a melegágy ablaka, a szalmatakaró-fonás, a melegágy fûtése, a lótrágya beszerzése, a melegágy földje, a vetés, a tûzdelés, a tök, az uborka, a dinnyepalánták melegágyi elõnevelése. A II. részben a melegágy gondozása, szellõztetése, árnyékolása kerül bemutatásra. A szöveget fényképfelvételek egészítik ki, amelyek a keret összeillesztését, a beillesztett keretet, a trágya berakását, a trágya öntözését, a vetést, a finom berostálást, a tûzdelést, az öntözést illusztrálják. A hátsó borító belsõ oldalán a márciusi magvetés képes szabályai egészítik ki a hasznos útmutatót. A másik – minden vonatkozásban terjedelmes –, 390 oldalt kitevõ szakmunkát Nagy Endrével közösen írta ifj. Veress István. Feltûnõ, hogy a magyar cím felett még 1946-ban is ott szerepel a román nyelvû változat, alatta pedig a magyar cím: „Gazdatudomány. Kézikönyv gazdasági iskolák és haladó gazdák számára, I. rész, Növénytermesztés és szõlészet. Összeállították: Nagy Endre és ifj. Veress István. 1946. Bethlen Nyomda.” A Nagy Endre által jegyzett elõszóból megtudjuk, hogy e munka elsõ, 1936-os kiadása mindössze egy célt kívánt szolgálni: használható tankönyvet adni a gazdasági iskolák tanulói kezébe. Rövidségre, világosságra törekedve a lényeget adta a fontosabb mezõgazdasági ágakból, olyan módon, hogy népünk fiai minél könnyebben megtanulhassák azt. E munkának hasznát maga az akkori földmûvelési miniszter is elismerte, aki 1936/12175 szám alatti rendeletével tankönyvnek engedélyezte. Az eltelt tíz év alatt a szerzõ rájött arra, hogy e gazdasági tankönyvre azóta nem csak a gazdasági iskolák hallgatóinak, hanem a tanítóképzõk és teológiák ifjúságának is szüksége van. Ezt az igényt menet közben a falvak gazdaközönsége, valamint értelmisége is megfogalmazta, így a vevõkör egyre bõvült, nemsokára pedig a második, majd a harmadik kiadásra is szükség volt. Ilyen körülmények között alig négy év alatt 9500 példány kelt el a Gazdatudományból. (Az említett elsõ kiadás szintén Kolozsvárra, a Központi Egyetemi Könyvtárba került.) A második világháború súlyos évei viszont megakadályozták az olyannyira igényelt munka újrakiadását. Közben a gazdatudomány is nagy lépésekkel haladt elõre. Egyes módszerek háttérbe szorultak, újabbak kerültek elõtérbe. Ebbõl a szempontból átdolgozásra kényszerült a Gazdatudomány. Az új kötetben Szász Ferenc elhunytával –

aki Nagy Endre mellett fontos munkatársa volt az elsõ kiadásnak – a szõlészeti és borászati rész átdolgozását ifj. Veress István kertészeti, szõlészeti és gyümölcsészeti szaktanár vállalta el. Az újabb változatot két kötetre tervezték, de a súlyos papírhiány miatt kénytelenek voltak lemondani elképzelésükrõl, és annyit megjelentetni, amennyi akkor nyomdakész állapotban volt. „Mint eddig – hangzanak Nagy Endre elõszavának zárszavai –, úgy most is egyetlen cél lebeg szemem elõtt: könnyen érthetõ, hasznos, gyakorlati tanácsokkal telt könyvet adni úgy a tanulóifjúság, mint a gazdaközönség kezébe. Kérem az olvasókat, fogadják e törekvésem megértéssel.” A tankönyv tartalma két alapvetõ részre tagolódik. Az elsõ rész, az Általános növénytermesztés keretében a talajismeretet, talajjavítást és telkesítést, a talajmûvelést, a trágyázást és a vetést foglalja magába. A második, a Részletes növénytermesztés keretében a szántóföldi növények csoportosításával, a gabonafélékkel, a hüvelyesekkel, az olajos növényekkel, a gumós és gyökérnövényekkel, a takarmánynövényekkel, a kereskedelmi növényekkel, a szõlõmûveléssel, a borkezeléssel foglalkozik. E két fejezet szövegét 137 szövegközi ábra, valamint a gazdasági növények termési és vetési táblázata egészíti ki. Minden tekintetben fontos és szükséges tankönyv volt, amely minden bizonnyal sok tekintetben napjaink gazdáinak sem válna kárára. Ifjú Veress Istvánnal jelentõs baráti szálak kapcsoltak össze az évek folyamán. Amikor az 1990-es évek elején a Bethlen Kollégium Emlékkönyvének összeállításához toboroztam szerzõket, kollégiumi tanárokat, véndiákokat, Veress István a legnagyobb készséggel reagált felkérésemre, és az elsõk között juttatta el a kollégium csombordi gazdasági és szõlészeti iskolájáról írt összefoglalóját, amely méltó helyet foglal el az 1995-ben megjelentetett Emlékkönyvben. Amikor az 1997-ben napvilágot látott Nagyenyed és a Kollégium címû tanulmánykötetem, egy példányát juttattam el hozzá, Veress

A Veress család 1947-b ben: Veress Róza, ifj. Veress István, Veress László, Vita Zsigmond, Veress Éva, Vita Etel, Vita Ágnes, Nagy Jolán, id. Veress Istvánné, id. Veress István, Veress Lászlóné, Veress Juci, Veress Laci, Veress Ágnes.

21

Ifj. Veress István (1990–1998)

István pedig az alábbi sorokkal viszonozta gesztusomat: „Kolozsvár, 1997. XII. 11. Kedves Dénes Barátom! Megkaptam Nagyenyed és a Kollégium címû értékes munkádat, hálásan köszönöm és gratulálok. Köszönöm továbbá azt a szeretetteljes tiszteletet, amit mindig tanúsítottál irányomban. Jómagam

Enyeden születtem és a Bethlen Kollégiumhoz kötélvastagságú szálak fûznek, ezért a könyved nekem rendkívül értékes, ennél jobb karácsonyi ajándékot el sem tudtam volna képzelni. Adjon az Úristen Neked jó egészséget, hosszú életet, kitartást, hogy tovább tudjad folytatni gyönyörû szép munkádat. Kívánok ezen kívül kellemes karácsonyi ünnepeket, boldog Új esztendõt, õszinte szeretettel köszönt: Pista bácsi.” Enyed és kollégiuma iránti hûsége megnyilvánulásaként juttatta el idõnként a Természet Világa címû tekintélyes folyóirat egyes példányait a Bethlen Könyvtár számára. Így került be annakidején e becses folyóirat 1992. márciusi, 1993. novemberi és decemberi, 1994. októberi és decemberi, 1995. augusztusi száma (ez utóbbi az adományozó dedikációjával: „A Bethlen Könyvtárnak tisztelettel 1995. november 1. Veress István”), valamint az 1998. februári száma („A Bethlen Könyvtárnak szeretettel: Veress István 1998. október 29-én.”). Ezekben alábbi tanulmányai jelentek meg: Az erdélyi agrárképzés fellegvára. A nagyenyedi Bethlen Kollégium (1992. március); Képek a farkasok világából. Elsõ rész. (1993. november); Képek a farkasok világából. Második rész (1993. december); Gombagyûjtõ barangolásaim (1995. augusztus); A Bethlen Kollégium erdeje (1998. február). 1994-ben Szász Pál – néhai EMGE-elnök, kollégiumi fõgondnok, jeles erdélyi magyar közösségszervezõ – tragikus halála 40. évfordulóján az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület emlékülést tartott a nagyenyedi vártemplomban. Ebbõl az alkalomból kopjafát állítottak a templom udvarán, a méltatók között volt ifj. Veress István is, akinek tartalmas, megható emlékbeszédét hangszalagtáramban azóta is kegyelettel õrzöm.

GYÕRFI DÉNES

RÉTHY MÓRNÉ FINÁLY ETELKA Adalék a Finály család történetéhez

22

Érdeklõdéssel olvastam Orbán István értékes, alapos és érdekes írását Finály Henrikrõl és a Finály családról a Mûvelõdés júliusi számában. Nagy tisztelõje vagyok a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem egy másik kiválóságának, Finály Henrik sógorának, Réthy Mórnak. Ezért engedtessék meg nekem, hogy a következõ kiegészítéseket tegyem: Finály Henrik zsidónak született, késõbb, felnõttként vette fel a római katolikus vallást. Réthy Mór Finály Henrik húgát, Finály Etelkát vette feleségül, és Finály Henrik volt Réthy házasságkötésének az egyik tanúja. Réthy Mórról több helyen is megemlékeztem, így most néhány szóban csak feleségérõl, Etelkáról írok, annál is inkább, mert a Házsongárdi temetõben pihen, sírja fellelhetetlen.

Réthy Mór legnagyobbik fia, Réthy Oszkár azt írja, hogy Etelka és Zsigmond együttes sírja közel volt Finály Henrik sírhelyéhez. Viszont Finály Henrik sírkövét a mai Házsongárdban átköltöztették a Lutheránus temetõ bejáratához – írja Réthy Oszkár a Réthy Mór (1846–1925), Budapesten, 1940-ben a Réthy-utódok számára készített kézirat 7. lapján. Ez a törékeny, finom és szép lélek megérdemli, hogy õrá is emlékezzünk. Árván, törékenyen ment férjhez Réthy Mórhoz. Réthy Mór zsidó vallását élete végéig méltósággal megtartotta, bár akkor a gyors és sikeres karrier érdekében elõnyösebb lett volna, ha kikeresztelkedik. Finály Etelkával igazi szerelmi házasságuk volt. Házasságuk után nevezték ki Réthyt Körmöcbányára középiskolai tanár-

nak, majd Eötvös Loránd javaslatára Trefort Ágoston kultuszminiszter Göttingenbe és Heidelbergbe küldte tanulmányútra. Heidelbergbe magával vitte fiatal feleségét is. Réthy Mór élete végén úgy emlékszik vissza a Heidelbergben feleségével eltöltött 1873-74-es tanévre, mint élete legszebb idõszakára. A ma Budapesten élõ Réthy-utódok rendelkezésemre bocsátották Finály Etelka heidelbergi naplótöredékét, amelyet férje, Réthy Mór, az erdélyi modern matematikai kutatások megteremtõje, a doktorátusi évei alatt írt. Finály Etelka heidelbergi naplótöredéke Heidelberg, 1874. március 22., este 19. Ma van a dicsõ porosz király, Vilmos születésnapja. Isten tartsa meg sok-sok évig jó egészségben, Ámen. Reggel 8 órakor az a zene ébresztett fel, ami számomra Németországnak ezt a nagy napját hirdette. Mivel a csendes Heidelbergben még sohasem ébredtem dobszóra, megkérdeztem Gretchent, a szolgálólányt, hogy minek köszönhetjük a zenét. Õ azt mondta, hogy ma van a császár születésnapja, és ezért az egész város ki lesz lobogózva. Ma kora reggel bosszankodtam egy keveset. Azt kérdezed tõlem, kedves mama, hogy miért. Már három napja vagyok ebben a lakásban, és az nagyon kényelmetlen, hogyha a lány sokáig nem jön takarítani. Gyorsan felkelek, felöltözöm, hajamat bekötöm a kék-sárgakockás kendõvel. Kimegyek az elõszobába, behozok a szobába, mondjuk 3 seprût, kinyitok minden ablakot, amely a fõútra néz, és magam kezdem a szobákat felseperni. Már majdnem kész vagyok, amikor Gretchen végre megjelenik egy negyedik kis kézi seprûvel és a szemétlapáttal. Mindketten takarítunk, és mivel Gretchen némileg elnézést kér, hogy ilyen késõn kelt föl, és csak most jön, kérdezõsködtem tõle a zene okáról. Végre a por eltûnt, mindent tisztára mosok, és becsukom az ablakokat. […] Móriccal az elsõ szobában reggelizünk. Majd elmosom a kávés csészéket, felöltözöm és nekiállok horgolni. Így ülök körülbelül fél órát, majd kimegyek a konyhába, fát hozok, valamennyit a tûzre vetek, és felteszem a savanyú káposztát a tûzhelyre. […] Veszek egy kevés tejet, néhány szem mazsolát, egy kevés cukrot és lisztet, majd mindezt összekeverem, […] és megsütöm a császármorzsát. Újra bemegyek a szobába, és rendbe teszem az asztalt. Végre behozom az ételt! Mivel jelenleg csak hat tányérom van, amibõl három tálként szolgál, ezért elõször a tésztát fogyasztjuk el, majd a levest, a végén a húst és a káposztát. A mi kedves jó Móricunk ma valamelyest lehangolt, mivel sem Pestrõl, sem Göttingából nem jön a várva várt hír a remélhetõleg megjelenõ „Elhajlási jelenségek”-rõl. Én sem vagyok egyáltalán megelégedve, ám ezt lehetõleg titkolnom kell, hogy õt felderítsem, ezért azt mondom: „Csak türelem, kedves Móric”. Ebéd után mindent elrakok. Móric lehever a

szófára, letakarom egy pléddel, és szomorú szívvel a konyhába megyek. Ott elmosom az edényt, sikerül elraknom, és bemegyek a szobába. Móric fel-alá járkál. Most egy kicsit álmos vagyok, az ablak mellé ülök, és meg akarom nyugtatni férjuramat, ami õt még jobban lehangolja. Végül azt mondja Móric, hogy menjünk ki. Nincs ehhez kedvem, de nem mondok nemet, hanem gyorsan felöltözöm. Alig kezdek el toalettemmel foglalkozni, mikor Herr Lensch megérkezik, én a hálóba menekülök. Akkor jut csak az eszembe, hogy minden ruhám az elsõ szobában van. Valamit felveszek, és megpróbálom mindkét urat rávenni, hogy menjenek át a másik szobába. Amilyen gyorsan csak tudok, átöltözöm. Móric mindig azt kívánja, hogy az új bársony kabátom vegyem fel, így történik ez most is. Megpróbáljuk Herr Lenscht rávenni, hogy jöjjön velünk; az ajánlat elfogadva. Most végre az utcán vagyunk. Elmegyünk a Neckar folyóhoz, itt mindenki fizet egy krajcárt, így mi – mellesleg a pénz jóvoltából – átkerülünk a vízen. Onnan megyünk a szomszéd faluba, amit Hahnschussheimnek hívnak, ott találtatik egy jó Studenten-Mütterchen. Ott iszunk egy jó kávét, szeFinály Etelka

23

mélyenként hat krajcárért. Ezután hazamegyünk. Isten segedelmével szerencsésen hazaérve, újra felveszem az otthoni ruhámat, egy kefével a jó ruhámat kipucolom, és mindent elpakolok. Csokoládét fõzök. Közben megjön Herr Assistent Poske. Móric sakkozik vele, közben csokoládét iszunk. Újra elmosom a csészéket, leülök horgolni, ezalatt Móric dolgozik. Egyszer csak egy erõs hang hallatszik az utcáról: – Mór, Mór! A külsõ hangokat Móric is meghallja. Odamegy az ablakhoz, felismeri Herr Lenschet, aki délután is itt volt, és aki õt barátilag egy sörre hívja. De Móric nem akar menni, az asztalhoz ül, dolgozni akar. Ahogy ránéztem, éreznem kellett, hogy mégiscsak menni volna kedve. Erõt vettem magamon, és azt mondtam: „Ha akarsz, akkor menj”. Egy pillanatig gondolkodott a dolgon. Mondom: „Gyorsan kell határoznod, különben nem éred utol az urakat”. Ó, igen – mondja Móricom –, láttam õket balra menni. Nagyon természetes ez számára, kétségen kívül társaságra lel. Röviden szólva Móric elmegy. Házasságom óta elõször érzem, hogy nyugalmamat meg tudtam õrizni anélkül, hogy õ látta volna, hogy ez milyen erõfeszítésembe került. De most elszorult a szívem: ma vasárnap van, az egész lakásban egyedül vagyok Istennel… Bezárom az összes ajtót, elkezdek imádkozni, és természetesen sírni is. Az idegenség teljes súlya egyszerre a szívemre nehezedett. Akkor jött egy jó ötletem: leírom ezeket a sorokat. Lehet, hogy senki sem fogja elolvasni vagy megérteni. Legyen minden úgy, ahogy a Mindenhatónak tetszik: mától fogva nem akarom nyugalmamat sohasem elveszíteni, és hitvesem jogait sem

akarom csorbítani önzésemmel. Csak sikerüljön. Ámen! Ritkán akarok írni, mivel jelenlegi életmódomban csak csekély változást várok. Lányod, Etelka (Németbõl fordította: Jakab Mátyás György, Réthy Mór dédunokája) Réthy Mórt, a Heidelbergben szerzett doktorátusa után Trefort miniszter azonnal kinevezte a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre, a mennyiségtani fizika (ma elméleti fizika) tanszékére professzornak. Réthy Mór feleségével Kolozsvárra költözött, ahol a Kossuth Lajos (ma 1989. december 21. sugárút) 24. számú házban béreltek lakást, és a Hójában egy kertet vásároltak. Kolozsváron született négy gyermekük: 1875-ben Oszkár, 1877-ben Zsigmond, 1879-ben Lajos és 1881-ben Gabriella. Zsigmond az elsõ világháborúban megsebesült, és a kolozsvári katonakórházban hunyt el, a Házsongárdban pihennek hamvai. Oszkár egyik unokája ma a Francia Tudományos Akadémia rendes tagja. Etelka 1883. március 26-án szerencsétlen szülés közben hirtelen elhunyt, és Kolozsváron temették el. Réthy Mór késõbb újranõsült, de több gyermeke már nem született. 1886-tól kinevezték a budapesti Királyi József Nádor Mûegyetemre, és visszaköltözött Erdélybõl az Anyaországba. De a szeretett feleségét, négy szép gyermekének anyját, hõsi halált halt fiát örök idõkre Erdély földjének hagyta. Köszönetet mondok a Budapesten élõ Réthyutódoknak, különösen Rupp Máriának és Jakab Mátyásnak, akik önzetlenül a rendelkezésemre bocsátották a családi iratokat és emlékeket.

OLÁH-GÁL RÓBERT

A legfõbb jó az európai könyvtárügyben? 1. Az európai integráció és a könyvtárak jogi szabályozása

24

Amikor az európai országok nagyobb részét magába foglaló Európai Unió kulturális ügyeirõl beszélünk, a közgondolkodás szintjén az fogalmazódik meg, hogy az Európai Unió tagországai számára napjainkban is mértékadó, a Római Szerzõdés 126. és 127. cikkében rögzített és a tagállamok autonómiájára vonatkozó eszmény. Ám éppen a kulturális ügyek egyik meghatározó elemét jelentõ oktatási és szakképzési kérdések körül egyre markánsabban jelennek meg azok a közös érdekeltségû ajánlások, irányelvek, általános elvek, amelyek mentén az Európai Unió integrálódó gazdasága által egyre erõteljesebben fogalmazza meg a további

fejlõdéshez szükséges emberi erõforrással szembeni elvárásait. E folyamat eredményeként az Unióban élõ állampolgárok iskoláztatásának egyes területein, valamint szakképzésében is megindultak azok az azonos irányba ható integrációs folyamatok, amelyek ma már a tagországok számára a legfõbb igazodási pontokat jelentik. Elegendõ itt csupán a koherens szakképzési rendszer végrehajtására hozott általános alapelvekre, tanácsi határozatokra és ajánlásokra, illetve az azok megvalósulását szolgáló programokra, vagy a felsõoktatásban bevezetett bolognai rendszerre hivatkozni. Az utóbbi másfél évtized Európai Uniós fejlõdési fo-

lyamatai – a versenyképesség és foglalkoztatottság megõrzésére, továbbá fejlesztésére, a tudás felértékelõdésére, az életen át tartó tanulás igényére, az interkulturalitás jelenségeire vonatkozó elemzések és fejlesztési programok – azt mutatják, hogy a korábban még kizárólag az egyes tagállamok hatáskörébe tartozónak ítélt oktatáspolitika napjainkban egyre inkább a közösségi politika részévé válik. Hasonló domináns jelenségek szemtanúi lehetünk az Európai Unió tagországainak egyéb kulturális ágazatait vizsgálva is. Jóllehet az oktatásra és a szakképzésre vonatkozó alapos kidolgozottság a kultúra más területeire még nem jellemzõ, de a koherencia irányába ható folyamatok már más szektorokban is érzékelhetõen megindultak. A kulturális integritás irányába ható folyamatok csírái már a szervezet létrejöttének korai éveiben megjelentek, ám a közösség történetében alapokmányi szinten elõször a Maastrichti Szerzõdés foglalkozik a kultúra kérdéseivel. Így a jelenségnek a legfontosabb keretét az Európai Unió 1992. évi Maastrichti Szerzõdése rajzolja meg, a megvalósítást pedig a szerzõdés szellemében szervezett programok, akciók adják. Mint például a mûvészeti területen az 1990ben megindított Raphaël-program, vagy az egyik legrégebbi, a kulturális örökség megõrzésére, valamint a könyv- és olvasáskultúra támogatására vonatkozó programok. E két utóbbi terület szükségszerûen érintette és érinti a könyvtárak tevékenységét, és feltétlenül elõsegíti a könyvtárak társadalmi szerepének erõsödését. E folyamatok és programok mellett az Európai Unió napjainkban is kitart a Maastrichti Szerzõdés alapelve mellett. Ennek értelmében az EU nem törekszik elõíró magatartás tanúsítására a tagországok irányába, a közösség továbbra is csupán a kapcsolatok szervezésében és erõsítésében, valamint a kulturális élet ösztönzésében kíván szerepet vállalni, a döntési jogokat továbbra is a tagállamok gyakorolják. Az EU kulturális magatartásának másik meghatározó jellemzõje a szubszidiaritás elve, amelynek maradéktalan betartásához a közösség a legmesszebbmenõkig ragaszkodik. Ezeknek az alapelveknek a tiszteletben tartása mellett is látnunk kell azonban azokat a folyamatokat, amelyek alakítóan hatnak az Európai Unió, illetve a térség országai kulturális szférájának szereplõire. Jóllehet az EU a kulturális területen nem alkalmaz normatív szabályozókat, mégis az egyes országok által megalkotott legmagasabb szintû szabályozók – amelyekre ennek ellenére mégis hatottak és hatnak az EU ajánlásai, irányelvei, programjai – sok tekintetben hasonlóságokat mutatnak. Dolgozatunkban a kulturális terület egyik fontos ágazatára, a könyvtárak jogi szabályozására vonatkozó vizsgálódásaink eredményeit mutatjuk be abból a szempontból, hogy az egyes országok normatív szabályozásában milyen közös és milyen eltérõ vonások jelentek és jelennek meg Európa, illetve az Európai Unió integrációs folyamatai nyomán.

Az európai könyvtárügy egységesülésének kezdetei Az európai országok könyvtárainak fejlõdése már az önálló közgyûjteményügy, illetve könyvtárügy létrejöttének kezdeti szakaszaiban több hasonlóságot mutatott. Ám a 20. század második felében mind jellemzõbben jelentek meg azok az egységesülés irányába mutató határozott vonások, amelyek nyomán napjainkban az európai országok könyvtárügye – a számos a nemzeti, történelmi hagyományokból eredõ és az ország jogi, közigazgatási berendezkedésébõl adódó sajátosság, különbözõség mellett – mind tartalmi, mind pedig szervezeti szempontból egyre meghatározóbban a koherencia jegyeit mutatja. A 20. század második felének intenzív egységesülési folyamatát megelõzõen már a 19. század során számos olyan, a polgári könyvtári rendszer kialakulásában és fejlõdésében meghatározó esemény történt, amely – a köztörténeti események által determináltan – meghatározó szerepet játszott a hasonlóságok és azonosságok kialakulásában. Ezek közül elsõként említendõk a könyvtárügyi kérdések: a könyvtárak differenciálódási folyamatai, a jogi szabályozás kérdései, a bibliográfiai és tájékoztató tevékenység megindulása és elterjedése. Hasonlóan fontos szerepet töltöttek be az integrációs folyamatokban a könyvtárakban alkalmazott sajátos munkamódszerek, valamint azok egységesítési törekvései, nemzetközi recepciói. A könyvtárügyi kérdések közül a fejlett könyv- és kiadási kultúrával rendelkezõ európai országok sorban létrehozták a polgári könyv- és folyóirat-kiadáshoz, valamint a könyvtári tevékenység szakosodásához szükséges kötelespéldány-rendelkezéseket: Franciaország, Magyarország, Dánia, Anglia, az olasz és a német tartományok, Ausztria. Európaszerte és meghatározóan szintén ebben az évszázadban jöttek létre a nemzeti könyvtárak. Hogy csupán a legismertebbeket említsük: a francia nemzeti könyvtár, a Bibliotheque Nationale, a British Museum nemzeti könyvtárrá fejlesztése, amelyben meghatározó szerepet játszott az olasz Antonio Panizzi, a magyar nemzeti könyvtár, és – jóllehet a sajátos történelmi fejlõdés miatt jóval mérsékeltebb eredményekkel, de – az egységesülést követõen Németországban is számos kezdeményezés született a nemzeti könyvtári funkciókat ellátó intézmény létrehozására. A hosszú 19. század második felében pedig kialakult a nemzeti könyvtáraknak a polgári társadalmak igényeihez igazított feladatrendszere is. Hogy csupán a legfontosabbakat említsük, a kötelespéldányok ügyének gondozása, a bibliográfiai és nyilvános könyvtári feladatok ellátása. Szintén a 19. század folyamán jöttek létre, illetve szilárdultak meg azok a könyvtártípusok, amelyek speciális gyûjteményük és szolgáltatásuk révén alkalmassá váltak a differenciált társadalmi igények kielégítésére. A 19. század végén már valamennyi ma is ismert könyvtártípus – nemzeti könyvtár, felsõoktatási könyvtárak, iskolai könyv-

25

26

tárak, szakkönyvtárak, közkönyvtárak, egyesületi és magánkönyvtárak, egyházi könyvtárak – mûködött, a funkciójuknak megfelelõ gyûjteménnyel és szolgáltatási rendszerrel. Külön kell szólnunk a széles közönség olvasási igényeit kielégítõ közkönyvtárakról. A közkönyvtárak fejlõdése tekintetében ugyanis nem jellemzõ a fentebb részletezett egységesség. Pontosabban szólva a közkönyvtárak kérdésének megjelenése, a tömegek olvasási igényeinek kielégítésérõl való gondoskodás igénye Európa csaknem valamennyi országában megjelent, ám a megvalósulás módjában jelentõs eltérések tapasztalhatók. Európa egyes országaiban, mint például Anglia és a skandináv országok, az amerikai public library típusú közkönyvtári ellátási rendszert követték, más országokban pedig a public library típus bizonyos jegyeit magán viselõ német közkönyvtári ellátási modellt, amely számos elemében továbbra is megtartotta a népkönyvtári jegyeket. Az egységes munkamódszerek kialakulásának folyamatai is – csakúgy, mint a könyvtárügyi kérdéseké – a 19. századra, a nagyipari könyvnyomdászat kialakulásának és fejlõdésének évtizedeire nyúlnak vissza. A század elején, 1808-ban készítette el Martin Schrettinger a müncheni királyi könyvtár számára azt a katalogizálási szabályzatot, amely a késõbbiekben a német katalogizálási gyakorlatot meghatározta. Néhány évtizeddel késõbb, 1839ben, Antonio Panizzi gondozásában készült el a British Museum katalogizálási szabályzata. Ez a szabályzat – hasonlóan a Schrettinger-féléhez – fontos szerepet játszott az angolszász katalogizálási gyakorlatban. A 19. század közepén az Egyesült Államokban is elkészültek az elsõ katalogizálási szabályzatok, amelyek közül a legismertebb – mivel a késõbbi nemzeti szabályzat alapját képezte – a Charles Ami Cutter nevéhez fûzõdõ dokumentum (1876). A századfordulóra készült el az a két nagy szabályzat, amely a késõbbiekben meghatározó szerepet játszott a könyvtári munkafolyamatok világméretû egységesítésében: az egyik az ALA (American Library Association = Amerikai Könyvtáros Egyesület) és a LA (Library Association = Angol Könyvtáros Egyesület) katalogizálási szabályzata, a másik pedig a Porosz Instrukció néven közismertté vált berlini szabályzat. A nemzeti katalogizálási szabályzatok kidolgozására Európa nagy részén azonban majd csak a két világháború közötti évtizedekben került sor. Valamennyi nemzeti szabályozás követte a két mintát adó szabályzat valamelyikét: Ausztria, Lengyelország, Magyarország, Bulgária például az úgynevezett Porosz Instrukciókra, míg Anglia és a skandináv országok az ALA–LA szabályzat nyomán szerkesztették meg nemzeti dokumentumaikat. A 20. század elsõ felében – a tudományok és a technika fejlõdése, valamint a tudományos szakirodalom növekedése eredményeként – fokozott intenzitással jelentkeztek a könyvtári munkában a nemzetközi egységesítési törekvések. A törekvé-

sek közül – szakmai hatása miatt – kiemelkedett a katalogizálás nemzetközi szabványosításának egységesítése. Az 1929. évi könyvtári és bibliográfiai világkongresszus számos fontos kérdés tisztázását tûzte napirendre, ám csupán a katalóguscédula mai egységes formájában tudtak megegyezésre jutni. A második világháborút követõ években a katalogizálás egységesítésével, valamint a világbibliográfiai törekvésekkel foglalkozó fórumok gondozásában a korábbinál jóval hangsúlyosabb szerepet kapott az IFLA (The International Federation of Library Associations and Institutions = Könyvtáros Egyesületek és Intézetek Nemzetközi Szövetsége). A nemzetközi egységesítési folyamatokat meghatározó szakmai tevékenység területén eredményre vezetett egységesítési folyamatok jelentõsen hozzájárultak ahhoz, hogy a 20. század második felében nem csupán az európai országok, hanem a világ meghatározó országaiban a könyvtárak és a könyvtárügy lényeges elemei hasonlóságokat, illetve azonosságokat mutattak. A könyvtári feldolgozási tevékenységgel kapcsolatosan lefolytatott nemzetközi diskurzusok nyomán nem csupán a szakmai munkában, hanem könyvtárügyi kérdésekben – a könyvtárügy szerkezetében, szolgáltatásában, irányításában és jogi szabályozásában, valamint más fontos területeken is – hasonlóságok alakultak ki az egyes országok között. Az európai könyvtárak jogi szabályozása egységesülésének kezdetei A második világháborút követõ évek alkalmassá váltak arra, hogy a kulturális élet területén, így a könyvtárak életében is visszaálljon a háborút megelõzõ évek nemzetközi kapcsolatokban gazdag idõszaka. A megosztott világ létrejötte ugyan sok tekintetben politikai, esetenként pedig gazdasági akadályokat is gördített a szakmai együttmûködések elé, ám tendenciáját tekintve a kooperációnak egyre gazdagabb és egyre változatosabb formái alakultak ki. A könyvtárak európai és világméretû együttmûködésében fontos állomást jelentett az IFLA 1927. évi, valamint az UNESCO (The United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization = Egyesült Nemzetek Szervezetének Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szakosított Szervezete) 1945. évi létrejötte, de különösen a világot átfogó két szervezet könyvtári szakmai területen való egymásra találása és folyamatos együttmûködése. Ez egyrészt a fentebb már vázolt katalogizálási és bibliográfiai tevékenységek területén, másrészt pedig a könyvtárügy nemzetközi folyamatainak erõsödésében hozott áttörõ eredményeket. A polgári társadalmak szervezõdésének és mûködésének meghatározó alapját képezik az adott országok jogrendje és az abba illeszkedõ jogszabályok. A polgári berendezkedésû országokban a jogszabályok a mindennapi élet legerõsebb szabályozó elveit, normatíváit tartalmazzák. Hasonló feladatokat látnak el az egyes szakterületekre kiterjedõ jogi normák is, amelyek napjainkban is az

érintett intézmények mûködésének legfontosabb rendezõelvét jelentik. A könyvtárügyre és a könyvtárakra vonatkozó jogi szabályozások viszonylag új keletûek, ezek megszületését világszerte a 19–20. századokra tehetjük. A közmûvelõdési könyvtárak tevékenysége jogi alapokra helyezésének kérdése elsõként Angliában merült fel (1849) és a megvalósulás (1850) Edward Edwards nevéhez fûzõdik. Ez volt az elsõ kísérlet arra, hogy a közmûvelõdést szolgáló könyvtárakat a jog erejével az állandó mûvelõdési intézmények körébe sorolják, s ezzel megteremtsék az állami fenntartás feltételeit, valamint a könyvtárak szabvány-szolgáltatási rendszerét. Hasonló jogi szabályozás készült ezekben az években Skóciában és Írországban is. Az angol jogi szabályozás példája azonban korántsem volt olyan hatékony, mint az egyéb egységesülési folyamatok. Az európai országok többségében majd csak a 20. század hozta meg a könyvtárak, a közkönyvtárak mûködésének törvényi szabályozását. Ám számos európai országban ma sincs a könyvtárakra vonatkozó szaktörvény. A közkönyvtári ellátás biztosítása jogi szabályozásának fontosságát a múlt század közepén deklarálta az UNESCO. Az elsõ közmûvelõdési célú könyvtári jogi szabályozást követõen, mintegy száz évvel késõbb, 1949-ben az UNESCO nyilatkozatot tett közzé a közmûvelõdési könyvtárak fenntartása és mûködése törvényi szabályozásának szükségességérõl. A könyvtárak funkciói közül az UNESCO nyilatkozatában a könyvtárak oktatást, tanulást segítõ szerepét, valamint a népek közötti megbékélés segítésének intézményi szolgálatát emelte ki. A dokumentum másik fontos eleme volt, hogy kimondta: a közkönyvtárakat törvényi szabályozás alapján kell létrehozni és fenntartani, mûködési feltételeiket közpénzekbõl kell biztosítani, amely egyben azt is jelentette, hogy a könyvtárak szolgáltatásainak igénybevétele során az ingyenességet és az egyenlõ használói jogokat biztosítani kell. A közkönyvtárakról szóló törvényi szabályozás nemzetközi folyamatának következõ meghatározó állomása volt a szintén az UNESCO gondozásában szervezett, 1953. évi Egyetemes Könyvtárügyi Szeminárium megrendezése. A nigériai Ibadanban tartott konferencia ajánlásokat dolgozott ki arra vonatkozóan, hogy a könyvtári törvények mely kérdések szabályozására terjedjenek ki. Az ajánlásokat tartalmazó dokumentum szerint ezek a következõk voltak: a közkönyvtárak mûködtetése váljon állami feladattá, és szintén a törvény keretei között kapjon a könyvtár általános felhatalmazást arra, hogy költségvetésével önállóan gazdálkodhasson. Hasonlóan fontos ajánlás volt, hogy a törvényben foglaltak végrehajtása legyen kötelezõ érvényû, továbbá, hogy a könyvtárakban megfelelõen képzett könyvtárosok dolgozzanak. Az elvi deklarációk területén is új szemléletet hozott a konferencia iránymutatása. Ezek közül máig is meghatározók a következõk: a könyvtári alapszolgáltatások ingyenességének követelménye, továbbá, hogy a könyv-

tárak szolgáltatásaihoz való hozzáférés az elemi emberi jogok közé tartozik, így biztosítani kell, hogy azok mindenki számára elérhetõk legyenek; a könyvtári rendszerben és könyvtárközi kölcsönzés keretében valósuljon meg a dokumentumok egyetemes és általános hozzáférése; a könyvtárak gyûjteményének tükröznie kell a világ sokszínûségét, az egyes kérdésekrõl vallott és a világban felmerülõ különbözõ nézetek, elvek dokumentumait. A közkönyvtárak fenntartásáról és mûködésérõl szóló jogi szabályozáshoz vezetõ út következõ fontos állomása volt az IFLA Közmûvelõdési Könyvtári Szekciójának 1955. évi memoranduma, amely önálló fejezetben foglalkozott a könyvtári jogalkotás kérdéseivel. A dokumentum alaptételének megállapításai szerint: minden államban olyan könyvtári törvényre van szükség, amely közpénzek rendelkezésre bocsátásával a helyi hatóságokat jogosítja fel a könyvtárak mûködési költségeinek biztosítására, és amely nem limitálja a könyvtári kiadásokat. Az IFLA-dokumentum, a szubszidiaritás elvére alapozva, általában növelni kívánta a helyi hatóságok és a helyi lakosság szerepét a könyvtárak fenntartásában, felügyeletében és mûködtetésében. Ezek legmeghatározóbb elemei voltak: a helyi hatóságok együttmûködése a jobb könyvtári ellátás érdekében; a helyi társadalom képviselete a könyvtár munkájának felügyeletében és a fejlesztési irányok kijelölésében; a könyvtári személyzetnek a helyi hatóságok által történõ kinevezése. A könyvtári törvények lényegi tartalmának minõsítette a memorandum, hogy jóllehet minden ország maga határozhatta meg a könyvtári rendszer fenntartása és mûködtetése révén elérendõ célokat, ám azoknak igazodniuk kell a nemzetközi könyvtári folyamatokhoz. Az egyenlõ hozzáférési jogok biztosítása érdekében a dokumentum megerõsítette a könyvtárak használatának ingyenességi ajánlását. Még ebben az évben az ázsiai országok is magukévá tették az UNESCO- és az IFLAdokumentumokban foglaltakat, ezzel, a több éves elõkészítõ munka után, elindulhatott a program nemzetközi szintû érvényesülése. Az ötvenes évek közepén megfogalmazott nemzetközi ajánlások eredményeként a közkönyvtári ellátás jogi szabályozásában a világ több részén, egyebek között Európában is elõrelépés történt. Az UNESCO és az IFLA kezdeményezései több területen, de különösen az egyes országok könyvtárügyének jogi, törvényi szabályozására termékenyítõen hatottak. Ezt mutatta ki a Frank Gardner vezetésével és az UNESCO megbízásából végzett vizsgálat és a felmérés adatait, elemzéseit tartalmazó kötet (Public library legislation: a comparative study, Paris, UNESCO, 1971. Az eredetileg közel háromszáz oldalas kötet rövid, magyar nyelvû kivonata: A közmûvelõdési könyvtári törvényhozás, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ, 1972; Könyvtári Figyelõ, 1972. 3. szám). A Gardner-féle vizsgálat összesen 14 ország, közte több európai ország könyvtárainak, könyvtárügyének jogi szabályozását is érintet-

27

28

te, ezért alkalmas arra, hogy bemutassuk a 20. század elsõ felének vonatkozó jellemzõit. A felmérés olyan területekre terjedt ki, mint a közkönyvtárak önállósága és rendszerszerû mûködése; a könyvtárügyet irányító és felügyelõ hatóságok kérdései, ezen belül különösen a helyi és központi hatóságok jogköre, viszonya; a jogi szabályozás kötelezõ, illetve fakultatív jellege, a jogszabályok hatálya; a központi könyvtári igazgatás egységessége, illetve megosztottsága. A vizsgálat ugyanakkor a fenntartás és a dotáció kérdésére, a magánkönyvtárak helyzetére, a különbözõ típusú könyvtárak közötti együttmûködésre, a könyvtárosok képzésére és még sok más, az apróbb részletekre is kiterjedõ kérdésre is kiterjedt. A felmérés eredményeként rendkívül differenciált kép bontakozott ki egyes országok könyvtárügyérõl, s mindemellett kirajzolódtak az azonosságok vagy hasonlóságok. Megmutatkoztak a többnyire az ország gazdasági, társadalmi, politikai berendezkedése, mûvelõdéspolitikai felfogása, valamint a könyv- és könyvtári kultúrája által meghatározott különbözõségek is. A felmérésben részt vevõ országok többségében önálló törvény szabályozta a könyvtári ellátást, de lényeges különbözõségek voltak a törvény hatálya alá tartozó intézmények körében: a nyugati demokráciákban általában az ún. public librarykre terjedt ki a jogi szabályozás, ám ennek ellenére az adott országban mûködõ könyvtárak között igen szoros koordináció, rendszerszerû együttmûködés alakult ki. Ezzel szemben a szocialista berendezkedésû államokban egységes könyvtári rendszert kodifikáltak a törvények, és valamennyi könyvtártípusra kiterjedt a jogi szabályozás hatálya, ám a jogszabályok – lényegében és valójában – csak a közszolgálatot ellátó könyvtárak tevékenységét szabályozták. Mindemellett továbbra is voltak olyan országok, ahol nem volt hatályban önálló könyvtári törvény, a könyvtárügy szabályozása, igazgatása más törvények – például az oktatási vagy a közigazgatásról szóló törvény – kereteibe épült be. Ilyenek voltak például Norvégia és Svédország, ahol a könyvtárügy irányítását, szakmai felügyeletét az oktatási tárca feladatai közé sorolták be. Csaknem minden országban megjelentek a könyvtárügy irányítását, felügyeletét végzõ önálló hatóságok, a hatósági jogkör nélküli tanácsadó, véleményezõ és egyben a hatóságok tevékenységét szakmailag segítõ testületek, valamint a javaslattevõ, kiegészítõ feladatokat végzõ intézmények. Lényeges eltérés mutatkozott azonban abban, hogy e testületeket milyen jogosultságokkal ruházták fel. Csupán tanácsadói jogkörrel rendelkeztek például Csehszlovákiában, Dániában, Finnországban, Magyarországon és Angliában, míg Írországban például önálló igazgatási jogkörrel rendelkezett a központi könyvtárügyi testület. Jelentõs azonosság volt felfedezhetõ abban is, hogy a közkönyvtári szolgáltatások a közmûvelõdési feladatokért felelõs helyi hatóságok fenntartásában mûködtek. Egyes országok kötelezõ helyi feladatként határozták meg a köz-

könyvtári ellátást, ilyen volt például Dánia és Hollandia, más országok esetében csupán könyvtári fenntartási jogot biztosított a törvény. Ilyen volt például Finnország. Sajátos szabályozással szembesülhettünk Anglia esetében: itt a helyi hatóságokat nem kötelezték könyvtárak fenntartására, a könyvtár fenntartásának csak a lehetõsége volt adott. Mindemellett korlátozták azt a lakossági létszámot, amely mellett a helyi hatóság könyvtárat tarthatott fent; e lélekszámot 1964-ben negyvenezer fõben állapították meg. A könyvtárak együttmûködését a legtöbb ország könyvtárügyének jogi szabályozása támogatta, vagy kötelezõ érvénnyel elõírta. Az együttmûködésnek már akkoriban is számtalan formája élt: ellátó rendszerek mûködtetése, gyûjtõköri együttmûködés, közös katalogizálás, tájkönyvtárak és regionális könyvtárak kisugárzó szakmai és dokumentum-ellátási tevékenységének támogatása. A Gardner-féle vizsgálat fontos megállapítása volt: annak ellenére, hogy a polgári demokratikus államokban a jogi szabályozás csupán a közkönyvtárakra terjedt ki, mégis az egész ország könyvtárügye egységes rendszerként tudott mûködni. Ennek meghatározója volt a könyvtárak módszertani segítése, az ellátó rendszerek mûködtetése, a központi szolgáltatások minõsége és erõssége, a könyvtárak társadalmi kapcsolatainak fejlettsége, a kölcsönös egymásrautaltság felismerése, a könyvtárügy irányítási és felügyeleti rendszere. Ezzel szemben a szocialista országokban, ahol – miközben a jogi szabályozás rendszerébe nem csupán a közfeladatokat ellátó, hanem egyéb típusú könyvtárak is bekerültek – az irányítás, a felügyelet, az együttmûködés, a szolgáltatások kérdései részletekbe menõen szabályozva voltak, a rendszerszerû együttmûködésben viszont hiányosságok mutatkoztak. A Gardner-féle vizsgálat több mint negyven évvel ezelõtt végezte el a közkönyvtárak mûködéséhez elengedhetetlenül szükséges jogi keretek nemzetközi összehasonlító vizsgálatát. Azóta mind az egyetemes, mind pedig az egyes országok könyvtárügyét érintõ alapvetõ gazdasági és társadalmi változásokat okozó folyamatok, események zajlottak le, és több, általa vizsgált országban – így Magyarországon is – megváltozott, illetve módosult a könyvtárak korábbi jogi szabályozása. Mindemellett a könyvtárügy nemzetközi egységesülésének folyamata kétségkívül tovább erõsödött, aminek meghatározó világpolitikai eseménysorozata volt a kétpólusú világ megszûnése, az Európai Unió kiterjedése, és amelyhez jelentõsen hozzájárult az információs és kommunikációs technológia világméretû, a könyvtárakban is lényegi változásokat hozó alkalmazása, az információs társadalom meghatározóvá válása, a tudás alapú társadalom térnyerése, az országhatárokon átnyúló együttmûködés erõsödése, a regionalitás kedvezõ folyamatainak felhasználása.

SIPOS ANNA MAGDOLNA

TELEKI PÁL HALÁLÁNAK 70. ÉVFORDULÓJÁRA A nagyhírû Eötvös József Collegium épülete centenáriumi ünnepségsorozatának kiemelkedõ eseménye volt 2010. október 26-án, Teleki Pál tudós-államférfi, a Collegium kurátora (1920–1941) szobrának fölavatása. Rieger Tibor szobrászmûvész alkotása (amely a fõvárosból 2004-ben törvénysértõen kitiltott, s a befogadó Balatonbogláron fölállított szobor kisplasztikája) az I. emeleti lépcsõfordulóban, Eötvös Loránd (a Collegium elsõ kurátora) és Kodály Zoltán (a világhírû növendék) mellszobra között kapott helyet. Rieger Tibor szobrászmûvész egészalakos bronzszobra, s annak kisplasztikai változata méltó emléket állít az elcsatolt nemzetrészeket, a magyar nevelésügyet (benne a cserkészetet és a Collegiumot), a honi szegényeket és a lengyel menekülteket egyaránt patronáló tudós államférfinak. A Teleki Pál-kisplasztika (képünkön) a Bethlen Gábor Alapítvány, Collegium Baráti Köre és a mûvész közös adománya, a márvány talapzat a Reneszánsz Kõfaragó Zrt. adományozta a kollégiumnak. A szoboravató ünnepséget követõen, a közönség átvonult a Díszterembe, ahol – jelképezve az erdélyi gyökerû Telekiek szellemi hátterét – Szabó Zsolt, a Mûvelõdés fõszerkesztõje nyitotta meg a Magyar nyelvû hírlapok, folyóiratok és könyvek Romániában (1918–1945) címû kiállítást. A közönség nagy érdeklõdéssel és elismeréssel fogadta a kitûnõ kiállítást, amelyben számos hajdani Eötvöskollégista mûvei is szerepeltek. Az 1879. november 1-jén Budapesten született, de õsei révén Erdélyt szûkebb pátriájának valló tudós államférfi 1941. április 3-i halálának 70. évfordulója alkalmából közöljük Bertényi Iván profeszszor, a Baráti Kör elnöke és Lezsák Sándor, az Országgyûlés alelnöke, a Bethlen Gábor Alapítvány kurátora beszédét, amely gróf Teleki Pál (az Eötvös Collegium második kurátora) kisplasztikája avató ünnepségén hangzott el.

BAKOS ISTVÁN

Tisztelt Collegium, Kedves Vendégek! 1919–1920 sorsfordító évében Bartoniek Géza, az Eötvös Collegium igazgatója magára maradt: 1919 tavaszán meghalt Eötvös Loránd, a Collegium alapítója és elsõ kurátora. Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter javaslatára 1920. október 9-én végre új, alkalmas személy vállalta el a kurátori tisztet: Teleki Pál gróf, Magyarország miniszterelnöke. Teleki kurátorsága elfogadásakor és végén – halálát megelõzõen – volt miniszterelnök, de a közbeesõ idõben is Magyarország vezetõ politikusai közé tartozott. Felfogása szerint hazánk jövõje szempontjából kulcsfontosságú kérdésnek számított az ifjúság nevelése. Ebbe õ három helyen akart – és tudott – belefolyni. Egyetemi tanárként a – fõleg közgazdász – egyetemi hallgatók közül válogatott, de több tehet-

Teleki Pál (Rieger Tibor szobra)

séges Eötvös-kollégistát is fölkarolt. A cserkészmozgalom élén, hosszú ideig Magyarország fõcserkészeként idõt és fáradságot nem kímélve foglalkozott a fõleg középiskolás ifjúsággal. Mûködésének harmadik terepe az Eötvös Collegium volt. Támaszra talált a szárnyait bontogató szervezõdésben, az Eötvös Collegium volt tagjait tömörítõ baráti körben, de kurátorként közvetlenül is mindenben támogatta az intézmény egymást követõ igazgatóit: Bartoniek Gézát, Gombocz Zoltánt és Szabó Miklóst. Többször szorgalmazta (még az egyébként általa nem kedvelt Klebelsberg Kunó kultuszminiszternél is) a Collegium gyengén dotált tanári karának a fizetésemelését. Mindent elkövetett egy aligazgatói állás rendszeresítése érdekében. Törekvéseit utólag (már Teleki halála után) igazolta, hogy az 1944-45-ös ostrom idején Tomasz Jenõ aligazgató derekasan helytállt a frontvonalba került épület megmentésében. A kollégium történetének elsõ idõszakában az igazgató maga választotta ki a felveendõ növendékeket. Teleki kurátorsága idején terjedt el az új módszer, a fejkopogtatás, amikor is az épületbe beköltözõ jelöltek mindegyikével hosszan elbeszélgettek a Collegium tanárai, az ezt követõ közös tanácskozáson megalapozott véleményt tudtak mondani egy-egy felvételre jelentkezõrõl. Amenynyiben egyéb elfoglaltságai engedték, Teleki maga is részt vett az új kollégisták kiválasztásában, fõleg a jelöltek földrajzi és történelmi ismeretei érdekelték. Egyébként a fõcserkészi minõségében is rá jellemzõ közvetlenséget a kollégisták is megtapasztalhatták, amikor – arisztokratákra nem jellemzõ módon – beállt közéjük futballozni. De Telekinek a felsõ vezetõ körökhöz tartozásából is profitált a Collegium. Az elsõ világháborút követõ siralmas gazdasági helyzetben az intézmény konyhája örült, ha a legszükségesebb ételekkel szolgálhatott. Miután Bartoniek igazgató errõl többször panaszkodott a kurátornak, egy szép napon társzekerek álltak meg a Collegium elõtt és

29

hozták a legutóbbi grófi vadászaton elejtett állatokat. A Collegium tagjai heteken át vadhúson élhettek. De segített tehetséges kollégistáknak külföldi ösztöndíjat is szerezni – akár magánszemélytõl is. A megözvegyült Emmer Kornélné, akit Teleki a társasági életbõl ismert, felajánlotta támogatását egy tehetséges kollégista külföldi tanulmányútjához. Teleki Bartoniektõl kért javaslatot, s Szeberényi Lajos tanárjelölt hamarosan utazhatott. A Collegium a legkülönbözõbb filozófiai, politikai nézeteket valló egyetemi hallgatók otthona volt (kevéssé ismert, hogy egy idõben a Praemontrei Kanonokrend csornai rendházának Budapesten egyetemi tanulmányokat folytató öt kispapja is a Collegiumban lakott.) Nagy megdöbbenést keltett, hogy 1932-ben kommunista összeesküvést lepleztek le az egyetemen, amelynek szálai a Ménesi útra vezettek. Ráadásul a részvevõk a korszak vezetõ köreibõl származtak: Stolte István apja országgyûlési képviselõ volt, Bertók Jánosnak (akit egyébként Teleki ajánlott a Collegiumba) az édesapja kárpátaljai református püspök, Schöpflin Gyula pedig az ismert irodalmár, esztéta Schöpflin Aladár fia volt. A szélsõjobboldali sajtó azonnal heves támadást indított a liberális eszméknek is otthont adó Collegium ellen. Teleki sorompóba állt a Collegium védelmében, s a sajtópolémiában az intézmény falai közt élõ vallásos gondolkodás akkoriban észlelhetõ elõretörésére hivatkozott. Öngyilkossága mindenkit megdöbbentett. Õ maga hívõ katolikus volt, utolsó napján részt vett a Bazilikában a cserkészek lelkigyakorlatán, meggyónt Wick Béla plébánosnál, s mivel a teológia szerint az öngyilkosság a tízparancsolatba ütközõ cselekedet, sokan nem tudták elképzelni öngyilkosságát. Többen hitték (köztük neves történészek is), hogy német ügynökök gyilkolták meg. A halálát követõ bûnügyi vizsgálat alapján azonban egyértelmûnek látszik, hogy politikája következményeit látva, a Jugoszlávia elleni támadásra várható angol hadüzenet árnyékában, önkezével oltotta ki az életét. Mint politikus, követett el hibákat, nem is kis hibákat. Ezeket azonban nem az Eötvös Collegium kurátoraként tette. Napjainkban a „következmények nélküli országban” mindenképpen méltánylandó körülmény, hogy szembe tudott nézni addigi politikájával, s tán arra is gondolva, hogy öngyilkosságával elháríthatja Magyarországnak a második világháborúba való belesodródását, revolveréhez nyúlt. S amikor szobrot állítunk neki, ne feledjük, hogy a buzgón vallásos Teleki végsõ tettével nem csupán a földi életbõl távozott: hite szerint Magyarországért feláldozta örök üdvösségét is.

BERTÉNYI IVÁN

30

Merjünk gróf Teleki Pálról beszélni! Merjünk megszólalni, merjük megfontolt és hiteles szavainkat, gondolatainkat, a kétharmados történelmi felhatalmazást tettekre váltani! Merjünk gróf Teleki Pálról beszélni! Ne engedjünk az ármánykodó kísértésnek, álljunk ellen a

gonoszoknak, hazaárulóknak, a hazugságnak, a politikai bûnözõk tudatos rágalmazásának, szégyenteljes akadémiai dolgozatokat védelmezõ hamisítóknak! Merjünk gróf Teleki Pálról beszélni! Legyen bátorságunk példázattá emelni rendíthetetlen keresztény hitét, nemzeti elkötelezettségét, erkölcsét. Legyen erõnk és bátorságunk, hogy a nemzet önismeretében méltó helyre emelkedjen gróf Teleki Pál, a miniszterelnök, az akadémikus, a nemzetnevelõ fõcserkész. Több évtizednyi történelemhamisítást és rágalmazást követõen merjünk a nemzet nagyjairól beszélni, merjük õket példának és iránytûnek tekinteni, és ne csak a tudatunkban, de a városok és falvak közterein is merjünk számukra emlékmûvet emelni! Legyen bátorságunk szólni és cselekedni a történelmi hazáért, a mártírok vérébõl születõ jövendõrõl, merjünk beszélni Isten szolgájáról, Mindszenty bíborosról mint nemzeti – és nem csupán katolikus – példaképrõl! Merjünk beszélni gróf Teleki Pál munkásságáról, életútjáról, aki nemzedékével együtt a Lenin-fiúk által megkínzott, Trianonban megcsonkított ország megmaradása érdekében rendkívüli erõfeszítésre volt képes! Merjük idézni Prohászka Ottokár püspök intelmeit, szociális tanításait! Legyen bátorságunk újra és újra a nemzeti jövendõ szolgálatába állítani a két világháború közötti népi írók gondolatait! Merjünk emlékezni és beszélni, mert vakmerõ – a nemzetre nézve káros következményekkel járó – gyávaság lesz, ha elszalasztanánk a korszakváltó történelmi esélyünket! Igen, végzetes és vakmerõ gyávaság, ha igazunk és lehetõségünk tudatában nem leszünk képesek az országleltárral párhuzamosan hiteles történelmi leltárt is készíteni, ha nem leszünk képesek a fiatal kutatóknak, történészeknek lehetõséget biztosítani az elmúlt évszázad történéseinek tudományos elemzésére, feltárására. Vakmerõ gyávaság, ha igazunk és lehetõségünk tudatában nem mondjuk, nem képviseljük azt, ami közjó, ami nemzeti érték és minõség. Igazunk és lehetõségünk tudatában merjünk szobrot állítani Tóth Ilonkának, Wass Albertnek, és még mennyi történelmi adósságunk van! Merjünk Budapesten, köztéren szobrot állítani gróf Teleki Pálnak! Merjünk elõtte egyenes derékkal megállni és lengyel barátainkkal együtt fõhajtással megköszönni, hogy a barna és a vörös ordas eszmék világot hipnotizáló erõterében tízezrek életét mentette meg, és millióknak ad a jövõben is keresztény és magyar példázatot. Az iskola és a közélet megújhodásával, a nemzeti reneszánsz reményével merjünk magyarok és európaiak lenni gróf Teleki Pál életének, sorsának példázatával is, akirõl Illyés Gyula 1941-ben a ma is érvényes versmondatában így írt: „Fölfelé futva példát így mutat, ki jobbra-balra nem lel már utat.”

LEZSÁK SÁNDOR

Pontosítás januári lapszámunkhoz: A Romániai Magyar Dalosszövetség 2010. évi közgyûlése tiszteletbeli tagnak választotta Tamás Gebe Andrást (1. kép, balról a laudáló Guttman Mihály), Tordaszentlászló polgármesterét, aki hivatalába lépésétõl erkölcsileg és anyagilag támogatta az énekkar és a fúvószenekar tevékenységét. Megajándékozta a Dalosszövetséget a Sándor János nyugalmazott hármasfalusi tanító faragta RMD-címerrel. Ugyancsak tiszteletbeli tagnak választották Ferencz Ágnes iparmûvészt, aki minden évben elkészíti, kiégeti a kitüntetettek kerámia plakettjét. 2. képünk sajnálatos módon lemaradt januári lapszámunkból: Guttman Mihály laudálja a sepsiszentgyörgyi Cantus Firmus énekkart, középen Sólyom Ibolya, az énekkar elnöke, balról László Attila karnagy.

IRODALMI PÁLYÁZAT DIÁKOKNAK Az Írók Szakszervezete, az Írók Alapítványa, a Sárvári Tinódi Gimnázium és Sárvár Város Önkormányzata 2011. április 19–22-ig Sárvár városában megrendezi A MAGYAR NYELVÛ

KÁRPÁT-MEDENCEI DIÁKÍRÓK, DIÁKKÖLTÕK 34. IRODALMI PÁLYÁZATÁNAK TÁBORÁT.

A pályázatot vers, próza és tanulmány kategóriában hirdetjük meg, és várjuk minden 14 és 18 év közötti középiskolás diák magyar nyelvû írásait. A pályázatok maximális terjedelme 15, írógéppel, számítógéppel (14 pontos betûnagysággal), vagy kézzel írt kéziratoldal. A pályázatok beérkezésének határideje: 2011. március 4. Kérjük, hogy a pályázók postán egy, jól olvasható példányban küldjék el munkáikat, és a borítékra kívül írják rá, hogy melyik kategóriában pályáznak (így: „verspályázat”, „prózapályázat” vagy „tanulmány-pályázat”). Tehát, aki két kategóriában is pályázik, két borítékban küldje írásait. A pályázatokat a következõ címre várjuk: Írók Szakszervezete, Budapest, Városligeti fasor 38. 1068 Fontos: e-mailen beérkezõ pályamunkákat – az esetleges technikai problémák miatt – nem nyomtatunk ki és nem veszünk figyelembe! Kérünk mindenkit, hogy tüntesse fel pályázata belsõ címoldalán a saját nevét és lakcímét, iskolája nevét és postacímét, továbbá a saját (vagy az iskolája) e-mail címét, telefonszámát. A pályázat nem jeligés. A legjobb ötven pályázat szerzõje meghívást kap a 2011. április 19–22-ig megrendezésre kerülõ sárvári irodalmi táborba, ahol kiértékeljük a pályamunkákat, és sor kerül a díjkiosztó ünnepségre is. A beérkezett írások visszaküldésére, a várható nagyszámú pályázatra való tekintettel, nem vállalkozhatunk. A neves költõkbõl, írókból álló zsûri által kiválasztott legjobb 50 pályázónak 2011. április 5-ig meghívót küldünk az e-mail címére, amennyiben van, vagy a postai címére. A táborban csak a meghívottak részvételét tudjuk biztosítani, számukra a rendezvény díjmentes. (Szükség esetén a pályázó útiköltségét is megtérítjük.) Budapest, 2011. január 20. A rendezõk nevében minden érdekeltnek jó munkát és sikeres pályázatot kíván:

MEZEY KATALIN