XII. ERDÉLYI TUDOMÁNYOS KONFERENCIA KOLOZSVÁR, 2009 MÁJUS 15-17
Motivációs különbségek a szakemberré válás folyamatában
Vezető tanár:
Szerző:
Dr. Berszán Lídia
Nagy Tímea Szendike
egyetemi adjunktus,
Bábe
Bolyai Tudomány
Egyetem Drd. Dégi László Csaba
Szociológia és Szociális Munka Kar
egyetemi tanársegéd.
Szociális Munka Szak
1
Bevezetés:
G.Neamtu (2003) azt a feltevést teszi, hogy mindig is voltak és léteztek társadalmi betegségek amelyeket az emberiség megpróbált orvosolni, különböző módszerekkel kezelni: spontánul vagy intézményesített módszerekkel. A dolgozat első felében tehát a történelem alakította segítségnyújtás lépéseinek a bemutatására kerül sor, majd a második szerkezeti egységben elsőként szólok a motiváció tipusainak a megkülönböztetéséről, hogy miért és melyik lenne a legideálisabb a szakmaiság útján.Továbbá, hogy kikhez állhat közelebb ez a szakma, és miért. A dolgozat második felében a szociális munka első éves hallgatók és a mesteris hallgatók összehasonlító motivációkülönbségeit ismertetem. Elsősorban a kutatásom céljait vázolom fel, majd a hipotéziseket. Végül az adatok értelmezésére, és a hipotézisek beigazolódására és értékelésére kerül sor.
2
I.ELMÉLETI MEGALAPOZÁS 1.A szociális munka eredete:
C. Wolfang (1992) szerint, ha az ember a hivatásos szociális munka történetéről érdeklődik valószínű többször kapja azt a választ, hogy az egész a felebaráti szeretet gyakorlásából indult. Ennek illusztrálására egy bibliai történet található a Lukács evangéliumában. A történet arra tanít, hogy a felebaráti szeretet milyen megindító cselekedetekre képes. Ugyanakkor megfigyelhetjük azt is, hogy 2000 évvel ezelőtt a cselekvő baráti szeretetet nem azok gyakorolták akiknek ez hivatásbeli kötelességük lett volna (azaz pap) hanem, olyan emberek akik képesek voltak együttérezni a szenvedővel.(old. 5). A segítségnyújtásnak ez a formája későbbiekben a csoportos szervezettség formájában gyakorlódott, ez egyházon belül. C.Wolfang ( 1992) úgy véli, hogy a jótékonyság és könyörületesség funkcióját a középkorban a keresztény rendek vették át, akik az idősek és a betegek ápolását, az árvák nevelését és a szegények megsegítését végezték, és ezt mint Istennek tetsző feladatot látták el.A gazdagok alamizsnája támogatta őket a különféle tevékenységükben, akiknek ugyanolyan szükségük volt a szegények létére, hogy elnnyerjék az örök üdvösséget, mint a szegényeknek a gazdagokéra, hogy ők a földön maradhassanak életben. (old. 10)
2.A jótékonysági szolgálattól a megszervezett segítégnyújtásig:
Neam u (2003) szerint a XIX. századig az egyház a szegények, rászorulók, árvák gondozásában, betegek ápolásában, a gyerekeknek nyújtott segíségben, anyagi és lelki támaszt biztosított.(old.120) Berszán, Fábián és Roth (2001) szerint a középkorban az egyházi támasznyújtás arra a pozitiv hiedelemre alapozott, hogy akik szegények automatikusan elnyerik az örök életet, a gazdagok pedig ”rajtuk keresztül” vagyis ha könyörületességet gyakorolnak irántuk. Tehát a XIX. század második feléig az egyház volt a legfontosabb támasz szükségben szenvedőknek, rászorulóknak. Később a szociális munka Angliában 1601-ben vált
3
hivatalossá, miután a szegénység már nagyon elterjedt , és szociális veszéllyé nőtte magát.Mindez Erzsébet királynő idejében történt az un. Szegények törvényére hivatkoztak. (43 Elizabeth poor law) . Berszán, Fábián és Roth (2001) idézi Boomot (1990) aki szerint az alábbi szempontokat törvényesítették: •
Az adó bevezetésének a kötelezővé tétele azért, hogy a közösség is hozzájáruljon a támasznyújtáshoz
•
Az országoknak és a faluknak kötelességük volt támogatni és igazgatni az állampolgárokat a segítség nyújtási tervben
•
Az érdem alapján megítéltk kiket támogassanak a következő kritérium szerint: akik munkaképtelenek és akik munkaképesek, az előbbiekhez közé tartoznak az öregek, fogyatékossággal élők és a gyerekek, az utóbbiakhoz tartoznak a lusták, őket munkára kötelezték
•
Kötelezővé tették azt, hogy az emberek segítsék hozzátartozóikat
•
A szegény gyerekeket mesteremberekhez írányitották, akik gondoskodtak és tanították őket
Ezek alapján az állam hasznosította azokat az embereket akik munkaképesek voltak, ezáltal csökkentették a kéregetőket és az otthontalanokat. Ennek érdekében a XVII-dik században
létrehozták a dolgozó házakat, amelyek fényt derítettek arra, hogy a
szegényeknek milyen a munkakedvük. A XVIII. században ezek a dolgozó házak elterjedté váltak és a XIX. században az Amerikai Egyesült Államokban is. A dolgozó házakban a megélhetést alig biztosították. A dolgozó házakat a következőkre használták fel: fegyházakra (főleg kiskorúaknak), idős és gyerek otthonra, fogyatékossággal élő személyek ellátására. Az idők folyamán a szociális munka, ahogy láthatjuk a történelem során, egyre inkább intézményesítet formában jelenik meg a társadalomban. A szociális munka ma már nemcsak a szegény tarsadalmi rétegen probál segíteni, a marginalizált személyeken, hanem megjelent több ágazata is. Azok az egyének akik a szociális munka szakmában szeretnének emberekkel vagy emberek érdekében dolgozni, egyetemi felkészülésben kell résztvenniük ahhoz, hogy a hétköznapi tudásukat a segítségnyújtással kapcsolatosan professzionális szintre emeljék.
4
Azokat az egyéneket akik a segítői szakmát választották/-ják, a motiváció behaviorista nézőpontja szerint két csoportba sorolható: azok akik hivatásból választják és azok akiket más célok vezérelnek.
3.A behaviorista szempontú motiváció felosztás:
Tóth (2007) szerint beszélhetünk extrinsic, vagyis külső motivációról és intrisic azaz belső motivációról. Az előbbi esetben az egyén olyan dolgok elérésére törekszik, amelynek semmi köze a központi cél eléréséhez. Ha azonban a belső motiváció aktiválódik, akkor bármi amit a központi cél érdekében tesz az egyén, azt a saját öröme érdekében végzi.(old 158) Belső és külső motiváció típusok lépnek fel akkor is amikor a diák pályaválasztás előtt áll, akkor amikor döntenie kell abban, hogy milyen szakmát választ, amely egy újabb szerep betöltésére hatalmazza őt fel. Pályaválasztás esetén a diákot különféle cél elérése motiválhatja: külső motivációként jelentkezhet a diploma megszerzése, vagy a család, barát és ismerősök hatására történő döntés. A legoptimálisabb választást az intrisic motiváció generálja, ekkor az egyén kizár bármilyen külső hatást,önmagába fordul és felméri azt, hogy milyen képességei vannak. főként hivatástudatból dönt a bizonyos szakma mellett. Amikor a diák döntés előtt áll, a választását formálhatják az életeseményei is. Ezt a kijelentésem megerősíti Jo M. és Jo M. (2007) egyik kutatás szerint arról beszélnek, hogy akiknek az életéhez valamilyen okból közelebb áll a szociális munka azok inkább motiváltabbak ezen a téren. Az életesemények, mint a nehéz anyagi helyzet, vagy családi és egyéb események. (old. 719) Azokat a tanulókat akiket csupán a diploma megszerzése motivál, lehetséges olyan munkát végeznek majd, amely nem okoz valóságos örömöt, sőt teherré válik rövidesen.(old. 159)
4. Önismeret a célválasztásban:
Drilling (1999) úgy gondolja, hogy nagyobb valószínűséggel választ valaki egy adott célt, ha azt elérhetőnek véli. Amikor valaki ideális önismerettel rendelkezik, ismeri a
5
képességeit és a azon belül a határokat akkor olyan célokat tűz ki maga elé, amelyekről tudja, hogy azok elérése nem haladja meg képességeit. A döntés előtt álló személynek a választását több faktor befolyásolhatja, például az, hogy mit hisz az egyén az adott célról: kívánatosnak tartja, számára fontosnak, mindez nő abban az esetben ha szerepmodellek állnak rendelkezésre, verseny vagy kényszerthelyzetbe kerül. „Akik kihívást jelentő célokat tűznek ki maguk elé, valószínűbben magas személyes hatékonyságuak, mint a könnyebb célokat választók, mivel nehezebb célok választása már önmagában is nagyobb magabiztonságot jelez.”(old.27)
5.A motiváció a továbbttanulásban:
A behaviorista nézőpont az intrisic motiváció fontosságát emeli ki, tehát az a tanuló akiben a kompetencia iránti vágy él, a tanulás örömöt okoz neki, és erős akarat él benne, hogy a hiányosságokat kitölthesse.(old. 160) Ez a nézet Piaget-nak, az egyensúlyra, asszimilációra* és akkomodációra* vonatkozó tételeihez kötődik. Piaget azt monjda, hogy a tanulóban belső vágy él arra vonatkozóan, hogy a világról alkotott képe kiegyensúlyozott és szervezett legyen. Ezt az egyensúlyt áll módjában megélni, ha új tapasztalatait az azzal összefüggő kognitiv sémába asszimilálja, illetve a már meglévő sémák átalakításával akkomodációt hajtson végre.(old. 160)
6
II. A KUTATÁS CÉLJA ÉS HIPOTÉZISEI: A kutatásom legfőbb célja, bepillantást nyerni a segítői szakmát választó diákok motivációs különbségeibe, hogy kik is azok az egyének akik inkább motiváltabbak abban, hogy a segítői szakmában képezzék magukat míg a szakmaiság talajára nem kerülnek. Megszeretném tudni, hogy kik azok akik véglegesen elköteleződnének, úgy vélem, hogy aki belső motivációjára épít az könnyen szakmai körforgalomba kerülhet.A szociális munka szakmáján belül azért fontos ez a téma mivel fényt derít arra, hogy manapság, a mai század emberében mi mozdul meg, akkor amikor a segítő szakma területére lép. Hipotéziseim: 1. Főhipotézis: Akiket a belső motivációjuk vezérel a tanulásban, döntésekben azoknak a szakmai fejlődésük nagyobb, és szakmai kőrforgásba kerülnek. 2. Alhipotézis: Akiknek az életéhez valamilyen okból közelebb áll a szociális munka azok inkább motiváltabbak a szociális munka szakterületén.
1.Adatgyűjtés, alkalmazott módszerek:
A Kolozsvári Bábes Bolyai Tudomány Egyetem Szociális Munkás mestris diákjait 2008 október közepe táján sikerült lekérdeznem. Ugyanennek az egyetemnek és szaknak az elsőéves hallgatóinak egy részét viszont április hónapnak a végén. A két célcsoport az önkitöltős kérdőív kitöltésekor , 4 alpont kivételével, azonos kérdésekre válaszolt. Míg a mesteris diákok a 3.b kérdés alatt arra válaszoltak, hogy “Milyen szakmai tanfolyamokon vett részt, a szociális munka szakmában?”, addig az elsőévesek arra, hogy ”Részt vennél e a következő egyetemi éveidben szakmai tanfolyamokon, képzéseken?” A következő kérdéseltérés a 8. pontban abból adódóan különbözött, hogy a jelen időt alkalmazva a mesteris hallgatóktól nem kérdeztem az egyetemi éveik felől, hogy hogyan vélekednek az egyetemi éveik sikerességéről, mennyire érzik azt, hogy beteljesültek elvárásaik. Tehát az elsőévesek a 8. pontban
7
válaszoltak arra is, hogy “Milyen mértékben érzi azt, hogy teljesül az, hogy sikeresen elvégzi az egyetemi éveit?”. A harmadik eltérés a 9. pont kérésére: “Jelölje meg a táblázatban azt, hogy milyen mértékben érezte magát motiváltnak a következő időszakban: 1 éven, 2 éven, 3 éven, 4 éven, 5 éven:”,természetesen az első évesek a koruknak megfelelően válaszoltak. Az utolsó kérdéseltérés a 10. pontra vonatkozik,, a kérdés igy szól: “Az alábbiak mennyire motiválták abban, hogy a segítő szakmában tovább képezze magát?” Az elsőévesek körében a következő alpontok kimaradtak:” …évközi gyakorlatozás és a nyári gyakorlat mennyire motiválták a továbbtanulásban.” Mivel, csak pusztán számokkal kifejező adatoknál a személyes nyilatkozás többetmondó, ezért a kérdőívben a 14 kérdés közül 4 nyílt kérdés erejéig lehetőség adódótt a személyes véleményre.
2. A minta: A mintát, nemi megoszlás szerint, egyenlőtlenség jellemez, ez abból adódik, hogy a szociálsi munka szakot többnyire a nők választják. Ugyanakkor nagyon kevés az alanyom ahhoz hogy bármit is hitelesen feltudnék állítani a hipotéziseim tükrében.
III. EREDMÉNYEK 1. Az első hipotézis ellenőrzése:
Az első hipotézis bebizonyitására a kérdőívekből a következő kérdéseket választottam: „Mennyire motiválták az alábbiák abban, hogy a szociális szakképzést választotta?”, amelyet összevonok az alábbi kérés: „Jelölje meg a táblázatban azt, hogy milyen mértékben érzi magát motiváltnak a szakmán belüli továbbtanulásban” alpontjával: 2. Hivatást éreztem ”
8
A fenti táblázat azt mutatja, hogy azok az első ésves diákok akik teljes mértékben hivatásból választották a szociális munka szakot, a motivációs skálán(1-10 ig) a 10, 9,8 as számjegyeket jelölték meg többségben.Akik kevésbbé vagy egyáltalán nem éreznek éreznek hivatást azok a motivációs skálán a 4,7 es számjegyeket jelölték meg.Ennek alapján elmondható, hogy akiket a hivatástudat vezérelt azok magasabb motivációval rendelkeznek.
9
A mesteris diákok esetében a első évben megfigyelhető, hogy annak ellenére, hogy hivatást éreztek a szakma kiválasztásakor, eltérés mutatható ki az elsőéves diákokhoz képest.A motivációs skálán ez esetben a 10, 8 –as számjegyeket kevesebben választották, a legtöbbnek alacsony motivációja van, ezek a 4,5 7 es számjegyeket választották. Ezzel a hipotézissel kapcsolatosan egy másik összefüggésben értelmeztem a hivatástudatot a mesterisek körében.A behozott új kérdés az hogy,mi a foglalkozása.A válaszok alapján eldönthető, hogy ki dolgozik szakmán belül, és szakmán kívül.
A harmadik táblázat alapján elmondható, hogy a lekérdezett mesterisek szinte fele akik hivatást érztek a szakma iránt, a szakmán belül választott munkahelyet. Következtetésképpen elmondható, hogy azok akik a belső motiváció által vezéreltek, és hivatástudatból választották a szakmát, nekik magasabb a motivációs szintjük és a szakmán belül választanak munkahelyet.
2. Második hipotézis ellenőrzése:
A feltételezésem alapján azt állítottam, hogy összefüggés mutatható ki a szociális munka szak választása és az egyén anyagi helyzete között. Azomban a lenti táblázat alapján ez a hipotézisem nem vállt be.
10
IV. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A dolgozat egyfajta önismeret céljára felhasználható tükör próbál lenni, annak felismerésében, hogy mennyire meghatározó az egyén motivációjának tipusa, úgy a szakma kiválasztásakor mint az abban való elköteleződésben.Az eredmények azt igazolják hogy fontos a hivatástudat a szociális munka mint szakma kiválasztásakor, mivel az egyén motiváltabb a szakmájában fejlődni.
2. Megfigyeléseim a kérdőívekkel kapcsolatosan: A megkérdezettek válaszait kiértékelve, érdemes megemltenem azt, hogy a válaszadóim néhány százalékát ellentmondásosság jellemez.Például a motivációs skálán a 10 es számjegyet karikázta be de nem hivatásból választotta a segítő szakmát. Tulajdonképpen ellenmondásosság jellemzi ezeket a személyeket a kérdőívemet tekintve 11
Bibliográfia: 1. Neam u, G. (2003) Tratat de asisten ă socială,Bucure ti: Polirom 2. Roth, M. (2003) Perspectivele teoretice
i practice ale asisten ei sociale
3. Tóth, L. (2007) Pszichológia a tanításban, Budapest: Pedellus 4. N. Kollár, K. és Szabó É. (2004) Pszichológia a pedagógusoknak, Budapest: Osiris 5. Drillings, O (1999) Motiváció, elméleti kutatás, Budapest: Vince 6. Jo, M és Jo, M (2007) The British Journal. Who Wants to be a Social Worker? Using Routine Published Data to Identify Trends in the Numbers of People Applying for and Completing Social Work Programmes in England 4.vol, old. 719
12
