Molnár-Csikós László
A NEMZETEK ÉS NEMZETISÉGEK EGYENRANGÚ NYELV- ÉS ÍRÁSHASZNÁLATA ALKOTMÁNYOS ELVEI VALÓRA VÁLTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI AZOKBAN A KÖZSÉGEKBEN, AMELYEKBEN A M A G Y A R NYELV IS EGYENRANGÚ
A nemzetek és nemzetiségek egyenrangú n y e l v - és íráshasználata a nemzetiségi nyelv szabad használatához v i s z o n y í t v a magasabb f o k o z a t . A nemzetiségi nyelv szabad használatát a közéletben és az adminisztrá cióban többnyire a politikai szabadság kérdésének tekintjük: a nemze tiségieknek, akik csak az anyanyelvüket beszélik, demokratikus joguk van nyelvüknek a közéletben, az úgynevezett „hivatalos helyeken" v a l ó használatára is, s k ö z b e n ez a j o g inkább csak deklaratív, mert semmi lyen szerv d o l g o z ó i t sem kötelezi arra, h o g y a felekkel v a l ó érintkezést a z o k n a k az anyanyelvén végezze. Korszerű szocialista önigazgatású tár sadalmunkban a kötelező állami nyelv helyett a többnemzetiségű kör nyezetekben egyenrangú nyelvekkel élünk, mivel a nyelvi egyenrangúság alkotórésze szocialista egyenrangúságunknak, s n a g y o n jelentős szerepet tölt be a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságának a társadalmi élet és munka minden területén v a l ó t o v á b b i erősítéséért és fejlesztéséért f o l y tatott harcban. A nemzetek és nemzetiségek egyenrangú nyelvét és írását nemcsak az oktatás és nevelés folyamatában, a művelődési életben, a sajtóban, a rádióban és a televízióban, hanem a tartományi és községi szervekben, az igazságszolgáltatási szervekben, az önigazgatási szervezetekben és k ö zösségekben, a társultmunka-szervezetekben stb. is használjuk. Vajdaság S Z A T alkotmánya (1974.) többek k ö z ö t t a nemzetek és nemzetiségek egyenrangú írás- és nyelvhasználata községi szintjéről is beszél. V a j d a ság S Z A T alkotmánya szerint azokban a községekben, ahol n a g y o b b számú magyar, szlovák, román és ruszin nemzetiségű polgár él, határo zatok és egyéb előírások, a p o l g á r o k érdekében álló hivatalos k i a d v á n y o k megjelentetését, a községi képviselő-testület és egyéb községi szerv ülé seihez szükséges a n y a g o k előkészítését, a felekkel v a l ó szóbeli és írásbeli érintkezést, az eljárás lefolytatását és a p o l g á r o k érdekében álló admi nisztráció vezetését e nemzetiségek nyelvén is biztosítják. A nemzeti és nemzetiségi írás- és nyelvhasználat községi módját A nemzetek és nem-
zetiségek egyenrangú n y e l v - és íráshasználata meghatározott szervekben, szervezetekben és közösségekben v a l ó biztosításának módjáról szóló tör v é n y , A z a n y a k ö n y v e k r ő l szóló törvény, A személyazonossági i g a z o l v á n y r ó l szóló törvény, A kulturális emlékek védelméről szóló t ö r v é n y szabályozza. H a b á r a normatív aktusok rendelkezései egyaránt érvényesek minden olyan községre, amelyben t ö b b nemzet és nemzetiség él, a lehetőségek, a szükségletek, a tradíció stb. tekintetében a községek k ö z ö t t mégis bi z o n y o s különbségek tapasztalhatók. Egyes községekben az írás- és n y e l v használat terjedelmét, b i z o n y o s objektív (pl. nemzeti összetétel) és szub jektív (pl. tradíció) tényezőktől függően, mindenekelőtt a szükségletek és lehetőségek határozzák m e g . Érdekes kérdés, h o g y egy nemzetiség esetében milyen mértékben v a l ó sul meg az írás- és nyelvhasználatra v o n a t k o z ó alkotmányos elv, mivel egyes községekben és településeken, illetve használati területeken jelen tősen különböznek az egyenrangú nyelvhasználat reális lehetőségei. A magyar nyelvnek mint egyenrangúnak a községekben v a l ó alkalmazá sára a következő objektív körülmények hatnak: a m a g y a r o k községekkénti megoszlása, a k ö z p o n t i településen és a község többi helységében v a l ó számuk és százalékuk, az ideiglenes külföldi munkavállaláson levő magyar lakosság aránya, a közigazgatásban d o l g o z ó k nemzetiségi össze tétele stb. A tartomány községeinek legtöbbjében használatos a magyar n y e l v és írás is. Vajdaság S Z A T lakosságának majdnem negyed részét m a g y a r o k (az 1 9 7 1 . évi népszámlálás szerint 423 8 6 6 ) , képezik. A magyar lakosok legnagyobb számban a szabadkai (72 5 7 2 ) , bácstopolyai (31 4 2 2 ) , a ka nizsai (29 9 6 2 ) , az újvidéki (28 6 8 4 ) , a becsei (27 9 8 8 ) , a zentai (26 8 2 8 ) , a z o m b o r i (22 2 3 3 ) , a zrenjanini (22 0 1 0 ) , az adai (17 8 7 1 ) , a kikindai (13 116), a csókái (11 2 0 8 ) , a temerini (10 2 9 1 ) , a kishegyesi (10 006) stb. községben v a n n a k képviselve. A magyar ajkúak százaléka legna g y o b b a kanizsai ( 8 8 , 6 0 % ) , a zentai ( 8 5 , 4 0 % ) , az adai ( 7 9 , 0 4 % ) , a bácstopolyai ( 7 2 , 2 2 % ) , a kishegyesi ( 6 3 , 9 3 % ) , a becsei ( 6 2 , 2 3 % ) , a csó kái ( 6 1 , 0 3 % ) , a temerini ( 5 2 , 3 9 % ) , a szabadkai ( 4 9 , 4 5 % ) , a t ö r ö k k a nizsai ( 4 0 , 6 3 % ) stb. községben. A vajdasági községek — a m a g y a r o k számát és százalékát illetően — t ö b b csoportra oszthatók. Ennek a két tényezőnek a k ö v e t k e z ő interval l u m o t állapítottuk m e g : n a g y o n nagy (70 000-nél t ö b b lakos, illetve 7 0 — 9 0 % k ö z ö t t ) , nagy (10 0 0 0 — 3 5 000 és 4 5 — 6 5 % ) , jelentős (5000 — 1 0 000 és 2 5 — 4 5 % ) , kicsi ( 1 5 0 0 — 5 0 0 0 és 1 0 — 2 5 % ) , n a g y o n kicsi (400 — 1 5 0 0 , és 3 — 1 0 % ) és elenyésző ( 5 0 — 1 2 0 és 0 , 2 — 2 % ) . H a községen ként párhuzamosan figyeljük a magyar ajkúak számát és százalékát, a községek a k ö v e t k e z ő c s o p o r t o k r a oszlanak: a) a községben a m a g y a r o k száma nagy, százalékuk nagyon n a g y : Kanizsa, Zenta, Bácstopolya, A d a ; b) a m a g y a r o k száma nagyon nagy, százalékuk n a g y : Szabadka; с ) a szám is, a százalék is n a g y : Becse, Kishegyes, C s ó k a , Temerin; d ) a szám
is, a százalék is jelentős: Törökbecse, Törökkanizsa, Szenttamás, Begas z e n t g y ö r g y ; e) a szám nagy, a százalék pedig kicsi: Z o m b o r , Kikinda, Zrenjanin, Ú j v i d é k ; f) a szám jelentős, a százalék pedig kicsi: Apatin, K u l a ; g) a szám is, a százalék is kicsi: K o v i n , Antalfalva, Verbász, M a gyarcsernye, Szécsány, Plandište, Bács; h) a szám jelentős, a százalék nagyon kicsi: P a n c s o v a ; i) a szám kicsi, a százalék nagyon kicsi: Versec, H ó d s á g , R u m a , Titel, Bácspalánka, Indija; j ) a szám is, a százalék is na g y o n kicsi: Beocsin, Ü r ö g , Fehértemplom; к) a szám nagyon kicsi, a szá zalék elenyésző: Šid, Alibunár, Zsablya, Sremska M i t r o v i c a ; 1) a szám is, a százalék is elenyésző: P a z o v a , Bácspetrőc, O p o v a , Peéinci. A magyar nyelv egyenrangú használatához a demográfiai feltételek azokban a községekben a legkedvezőbbek, amelyekben a m a g y a r o k száma és százaléka nagy v a g y nagyon nagy, míg a nagyon kicsi v a g y elenyésző számú és százalékú m a g y a r lakosságú községekben alig vannak meg az objektív lehetőségek a magyar nyelv egyenrangú használatának bárme lyik formájára. A l e g t ö b b községben, amelyben jelentős v a g y kis számú és százalékú magyar él, a jogi lehetőségek megvannak, de a reális lehe tőségek kevésbé k e d v e z ő e k . Ez v o n a t k o z i k azokra a községekre is, ame lyekben a m a g y a r o k száma jelentős v a g y nagy, százalékuk pedig kicsi v a g y nagyon kicsi. A községeket a községek egyes településein élő magyar lakosság aránya szerint is fel lehet osztani. E szerint a községek a következő c s o p o r t o k b a sorolhatók: I. A községben és a község k ö z p o n t i településén a m a g y a r o k képezik a lakosság többségét v a g y legalább felét, a) A községben a ma g y a r o k többsége a k ö z p o n t i településen él: Zenta, A d a , Becse, Kishegyes, Temerin; b) A m a g y a r lakosság többsége a k ö z p o n t i településen kívül, a kisebb helységekben él: Kanizsa, Bácstopolya, C s ó k a ; c ) A község k ö z p o n t i települése lakosságának fele magyar; a községben a k ö z p o n t i településen kívül a magyar lakosságnak megközelítőleg 5 0 % - a él: Sza badka. II. A község k ö z p o n t i településén a lakosságnak t ö b b mint a felét m a g y a r o k lépezik, de a teljes községben nem. A magyar lakosság többsége a község k ö z p o n t i településén él: Magyarcsernye, Törökkanizsa. I I I . A községben a magyar lakosok száma meglehetősen nagy, de ará nyuk nem haladja meg a község lakosságának harmad részét; a) A ma g y a r o k többsége a község k ö z p o n t i településén él: Újvidék, Zrenjanin, K i k i n d a , Kula, Szenttamás, T ö r ö k b e c s e , Versec, Verbász; b ) A m a g y a r o k többsége a k ö z p o n t i településen kívül él: Z o m b o r , H ó d s á g , A p a t i n , Pan csova, K o v i n , Plandište; с) A község k ö z p o n t i településének alig van magyar lakosa. A m a g y a r o k főleg kisebb helységekben élnek: Szécsány, Begaszentgyörgy, Antalfalva. I V . A községben a m a g y a r o k száma meg lehetősen kicsi, de a községben van olyan helység, amelyben a magyar lakosok száma jelentősen n a g y o b b a községi százaléknál: Fehértemplom, Indija, Bácspalánka, Titel, Bács, Ü r ö g , R u m a , Beocsin. V . A község magyar lakosainak nagyon kicsi v a g y elenyésző a száma és százaléka; a) A községben van olyan helység, amelyben a magyar lakosok száma
jelentősen n a g y o b b a községi százaléknál: Zsablya, Sremska M i t r o v i c a , Síd, Alibunár; d ) A község k ö z p o n t i településén és a községben a magyar lakosság száma is, százaléka is elenyésző: Bácspetrőc, O p o v a , Pećinci, Pazova. A nemzetek és nemzetiségek egyenrangú írás- és nyelvhasználatának reális lehetőségei a legjobbak az I. és a II. csoportban (különösen a z o k ban a helységekben, amelyekben a magyar lakosság többsége a k ö z p o n t i településen é l ) , eléggé j ó k a III. csoportba tartozó községek többségében, míg a I V . és V . csoportban kielégítőek v a g y egyáltalán nincsenek meg (tehát a magyar nyelv intézményes használatának nincsenek meg a lehetőségei). A külföldön ideiglenesen munkát vállaló munkások nemzetiségi össze tétele sokban k ü l ö n b ö z i k a tartomány lakosságának nemzetiségi össze tételétől. L e g n a g y o b b az eltérés a román nemzetiségnél, Vajdaság lakos ságának ugyanis 2,71%-át képezik, míg az ideiglenesen külföldön d o l g o z ó munkásokból 8 , 1 5 % (vagyis háromszor t ö b b ) román. A m a g y a r o k közül is szintén sokan mennek külföldre d o l g o z n i . A z ideiglenesen kül földön d o l g o z ó munkások közül 2 7 , 4 6 % , Vajdaság lakosságából pedig 2 1 , 7 1 % magyar, a különbség 5 , 7 5 % . A z arány hányadosa 1,27. H a összehasonlítjuk a magyar nemzetiségűeknek a külföldön d o l g o z ó m u n kásokhoz és a tartomány lakosságához mért hányadosát a román nem zetiség megfelelő hányadosával, szemre azt állapíthatjuk meg, h o g y ez a hányados a magyaroknál nem túl nagy, de ez csak látszólagos, mert ha jól áttanulmányozzuk a külföldön ideiglenes munkán levő magyar nemzetiségű munkásokra v o n a t k o z ó , községek szerinti adatokat, kitűnik, h o g y hányadosuk sok községben meghaladja az 1,27-et. Pontosan a z o k ban a községekben hiányzik az ott levő lakosságból a m a g y a r o k t ö b b sége, amelyekben különben is kevesen vannak, tehát ahol az egyenrangú nyelvhasználat szempontjából a l e g n a g y o b b szükség lenne rájuk. A d a taink szerint minden olyan Vajdaság S Z A T - b e i i községben, amelyben az 1971. évi népszámlálás szerint 1000-nél t ö b b magyar él, a m a g y a r o k aránya a községből külföldi ideiglenes munkán levő munkások számából n a g y o b b , mint a község lakosságának összlétszámából. Ez a tény két ségtelenül negatív hatást g y a k o r o l a magyar nyelvhasználatra, annál az egyszerű oknál f o g v a , mert a nemzetiségi nyelvet beszélők számának és százalékának csökkenése — tekintet nélkül a jogi és alkotmányos lehe tőségekre — objektíven kevesebb lehetőséget nyújt a nyelv használatára. A községeket az ideiglenes külföldi munkán levő magyar nemzetiségű munkások százalékának hányadosától és a község magyar lakosainak százalékától, illetve a községben élő minden 1000 magyar közül külföldi munkán levő d o l g o z ó k számának nagyságától függően négy csoportba sorolhatjuk. Ebből a szempontból Pancsova, Kula, H ó d s á g , Antalfalva, Verbász, Ú j v i d é k , K o v i n , R u m a , Versec, Bács, Indija, Z o m b o r , Plandište, Temerin és Titel község a tartományi átlag felett van. A z említett há nyados n a g y o b b 1,27-nél Zrenjanin, Bácspalánka, Kikinda, Szécsány,
Szenttamás, Törökbecse, Ü r ö g és Sremska M k r o v i c a községben is. A m i a m a g y a r nyelv egyenrangú használatát illeti, e községek és a z előzőek m a g y a r ajkú lakossága kedvezőtlenebb helyzetben van, mint Vajdaság S Z A T többi olyan községéé, amelyben n a g y o b b számú m a g y a r él. A nemzetek és a nemzetiségek egyenrangú nyelvhasználati lehetőségei a községi igazgatási szervek d o l g o z ó i n a k nemzetiségi szerkezetéhez is k ö t ő d n e k . Kívánatos, h o g y ez a szerkezet a község nemzetiségi össze tételével arányos legyen. A T a r t o m á n y i Közigazgatási Intézet adatai sze rint Vajdaság S Z A T községi igazgatási szerveiben 6578 személyt foglal koztatnak, közülük 4 2 6 7 ( 6 4 , 8 7 % ) szerb, 335 ( 5 , 0 9 % ) horvát, 236 ( 3 , 5 9 % ) crnogorai, 1008 ( 1 5 , 3 2 % ) magyar, 222 ( 3 , 3 7 % ) szlovák, 114 ( 1 , 7 3 % ) román, 60 ( 0 , 9 1 % ) ruszin és 336 ( 5 , 1 1 % ) egyéb nemzetiségű. A tartomány lakosságának nemzetiségi összetétele az 1971. évi népszám lálás szerint: 1 089 132 ( 5 5 , 7 8 % ) szerb, 138 561 ( 7 , 0 9 % ) horvát, 36 416 ( 1 , 8 6 % ) crnagorai, 423 866 ( 2 1 , 7 1 % ) magyar, 72 795 ( 3 , 7 3 % ) szlovák, 52 987 ( 2 , 7 1 % ) román, 20 109 ( 1 , 0 3 % ) ruszin és 118 667 ( 6 , 0 8 % ) más nemzetiségű. A felsorolt adatok alapján látható, h o g y a községi igazga tási szervek d o l g o z ó i n a k nemzetiségi összetétele nem azonos a lakosság nemzetiségi összetételével. A z eltérés százalékban kifejezve az alábbi: szerb + 9 , 0 9 % , horvát — 2 , 0 0 % , crnagorai + 1 , 7 3 % , magyar — 6 , 3 9 % , szlovák — 0 , 3 6 % , román — 0 , 9 8 % , ruszin — 0 , 1 2 % , más nemzetiség —0,97%. Jelemző, h o g y a z o k n a k a községeknek a többségében, amelyekben a magyar egyenrangú nyelv, a községi igazgatásban magyar nemzetiségű foglalkoztatottjainak százalékaránya lemarad a község területén élő ma gyar nemzetiségű lakosság százalékarányától. A z e százalékarányok k ö zötti különbözet az alábbi községek esetében haladja meg a 1 5 % - o t : Szenttamáson ( — 2 5 , 3 9 % ) , Becsén ( — 2 3 , 5 2 % ) , Csókán ( — 2 1 , 4 5 % ) , K a nizsán ( — 1 6 , 8 1 % ) , Kishegyesen ( — 1 6 , 0 1 % ) és Zentán ( — 1 5 , 8 7 % ) . Egyes községekben a százalékarány szerinti különbözet meghaladja a k ö z ségi igazgatási szervekben foglalkoztatott magyar nemzetiségű munkások százalékban kifejezett számát, ez pedig azt jelenti, h o g y a szóban f o r g ó községek igazgatási szerveiből a magyar nemzetiségű d o l g o z ó k fele v a g y t ö b b mint a fele hiányzik. A százalékarány szerinti különbözetnek és a m a g y a r nemzetiségű alkalmazottak százalékban kifejezett számának hányadosa t ö b b községben meghaladja az 1-et, ilyen például: Szentta más (4,25), Szécsány ( 2 , 0 1 ) , P a n c s o v a ( 1 , 7 8 ) , Ú j v i d é k (1,68), Plandište (1,65) stb. A magyar nemzetiségű foglalkoztatottak százalékaránya egyes községi igazgatási szervekben meghaladja a község területén élő magyar nem zetiségű lakosság százalékarányát, ilyen például Versec ( + 0 , 2 7 , illetve + 0 , 0 3 % ) , Bácspalánka ( + 0 , 5 8 , illetve + 0 , 1 2 % ) , Fehértemplom ( + 0 , 6 1 , illetve + 0 , 1 6 % ) és H ó d s á g ( + 2 , 3 6 , illetve + 0 , 2 2 % ) . A községi statútumok a legtöbb esetben eléggé részletesen feldolgozták a község területén az egyenrangú nyelvhasználat megvalósításának k o n k -
rét formáit. A magyar nyelv használatával (a 44 község k ö z ü l ) 34 k ö z ség statútuma f o g l a l k o z i k . Egyes statútumok igen részletesen f e l d o l g o z z á k a nemzeti és a nyelvi egyenjogúság érvényesítését (Kanizsa, Temerin stb.), léteznek azonban o l y a n o k is, amelyek éppen h o g y csak (rendsze rint a reális szükségleteknek megfelelően) megemlítik ezt, mint például Ü r ö g . Kevés o l y a n statútum van, amely a nemzeti és a nyelvi egyen jogúság konkrét érvényesítési formáit nem külön fejezetként tárgyalja, hanem a statútum teljes szövegének integrális részeként (pl. A d a stb.). Ez nemcsak jogi és technikai kérdés, hanem eszmei és politikai is. A feldolgozásnak ez az elkülönített módja azt a látszatot kelti, h o g y a nemzeti és a nyelvi egyenjogúságot sokan még mindig a nemzetiségek külön jogának tekintik, nem t ö r ő d v e azzal, h o g y önigazgatása társadal munkban tulajdonképpen a szocialista egyenjogúság lényeges tényezője. A magyar nyelvnek a községi képviselő-testületekben és a községi i g a z gatási szervekben v a l ó használatáról szóló statútumi rendelkezések ter jedelme és részletessége nem mindenütt arányos az adott község objektív lehetőségeivel és reális szükségleteivel. í g y például Becse község statútuma csak globálisan szabályozza a nemzetek és nemzetiségek nyelvének egyen rangú használatát, pedig e község tipológiai helyéből k ö v e t k e z ő e n (a la kosság 6 2 , 2 3 % - a magyar) n y i l v á n v a l ó , h o g y széles körű nyelvhasználati lehetőségei és n a g y o b b igényei vannak. Mégis, annak ellenére, h o g y a normatív aktusokban nincsenek részletes rendelkezések, a nemzetek és nemzetiségek nyelvének egyenrangú használata Becse község területén a szükséges méretekben érvényesül. Bácspalánka község statútumában azon ban sokkal t ö b b rendelkezés szól a nyelvi egyenjogúságról, mint amennyi tipológiailag várható v o l n a (Bácspalánkán sokkal kisebbek az objektív lehetőségek, mint Becsén), de ez nem jelenti azt, h o g y ezek feleslegesek, ellenkezőleg — ez az egyenjogúságról kialakult öntudat magas szintjéről tanúskodik. Felmérésünk során elsősorban azokba a községekbe látogattunk el, amelyekben már van némi h a g y o m á n y a a magyar nyelv használatának, illetve amelyek tipológiai helyzetüknél f o g v a lehetővé tudják tenni a p o l gárok és a küldöttek hivatalos tájékoztatását, a p o l g á r o k érdekkörét érintő adminisztráció vezetését, a felekkel v a l ó írásbeli és szóbeli érint kezést stb. m a g y a r nyelven is. A n y a g - és adatgyűjtést (községi hivatalos lapok, a községi képviselő-testület és egyéb községi testületek üléseire készített anyagok, két- és t ö b b n y e l v ű űrlapok stb.) az alábbi községek fordítószolgálataiban végeztünk: A d a , A p a t i n , Bácstopolya, Becse, C s ó ka, Kanizsa, Kikinda, Kula, Kishegyes, Magyarcsernye, T ö r ö k b e c s e , T ö rökkanizsa, Ú j v i d é k , Pancsova, Zenta, Z o m b o r , Szenttamás, Szabadka, Temerin, Verbász, Versec, Zrenjanin, Begaszentgyörgy. Interjú és elem zési módszerrel d o l g o z t u n k . A kutatásokat a Hungarológiai Intézetnek a M a i magyar nyelv projektuma keretében végeztük 1975 és 1976 f o lyamán. A p o l g á r o k és a küldöttek
tájékozatása
a nemzetek és nemzetiségek
n y e l v - és íráshasználati egyenjogúságával kapcsolatos kutatással felölelt községekben magyar nyelven is történik, de községenként k ü l ö n b ö z ő méretekben. A m i a p o l g á r o k és a küldöttek magyar nyelven v a l ó tájé koztatását illeti, a községek három csoportra oszthatók. A z első csoportba tartoznak a z o k a községek, amelyekben majdnem minden általános ak tust, a p o l g á r o k érdekkörét érintő hivatalos kiadványt, a községi kép viselő-testület üléseire készített majdnem minden anyagot stb. megjelen tetnek szerbhorvát és magyar nyelven ( A d a , Bácstopolya, Becse, C s ó k a , Kanizsa, K i k i n d a , Kishegyes, T ö r ö k k a n i z s a , Szenttamás, Szabadka, T e merin és Z e n t a ) . A második csoportba tartozó községekben az ülésekre készülő anyagokat rendszerint nem fordítják le magyar nyelvre, de min den fontosabb általános aktust, tájékoztatást stb. megjelentetnek magyar nyelven is (elsősorban a 'községi hivatalos lapban, de a helyi sajtóban és rádióállomáson is, ezek: A p a t i n , Kula, T ö r ö k b e c s e , Ú j v i d é k , Z o m b o r , Verbász, Versec, Zrenjanin). A többi községben a p o l g á r o k magyar nyel ven v a l ó tájékoztatása csak alkalmilag történik. A községi képviselő-testületek és más községi testületek ülésén a kül döttek a n y a n y e l v ü k ö n is felszólalhatnak. A vizsgált községek a gyűlé seken v a l ó nyelvhasználati egyenjogúság érvényesülése szerint a k ö v e t k e z ő k é p p csoportosíthatók: 1. A z üléseken ritkán él valaki azzal a j o g á val, h o g y magyarul szólalhat fel ( A p a t i n , K i k i n d a , Kula, Magyarcsernye, T ö r ö k b e c s e , Ú j v i d é k , Pancsova, Szenttamás, Verbász, Versec, Z r e njanin). 2. A f o r d í t ó v a g y az elnöklő a küldött felszólalását röviden és tömören tolmácsolja szerbhorvát nyelven (Becse, Kishegyes, T ö r ö k k a n i zsa, Z o m b o r , Temerin). 3. Á l l a n d ó jellegű szimultán fordítást biztosí tottak szerbhorvát és magyar nyelvre (Szabadka, B á c s t o p o l y a ) . 4. R e n d szerint nincsen szükség szimultán fordításra, illetve tolmácsolásra, mivel a küldöttek többsége tud mind szerbhorvát, mind magyar nyelven ( A d a , Csóka, Kanizsa, Z e n t a ) . A magyar nyelv egyenrangú használata a községi igazgatási szervek ben többféle formában valósulhat meg, k e z d v e az ügyfelekkel v a l ó szó beli érintkezéstől a teljes kétnyelvű ügyintézésig. A vizsgált községek a magyar nyelv községi igazgatási szervekben v a l ó használatának mértéke szerint négy csoportra oszthatók. A magyar n y e l v használatát lehetővé tették a) valamennyi ügyosztályon írásban és szóban egyaránt ( A d a , Bácstopolya, Becse, Kanizsa, Kishegyes, Szabadka, Zenta, Temerin), b) valamennyi ü g y o s z t á l y o n , főleg szóban ( C s ó k a , Magyarcsernye, T ö r ö k kanizsa, Z o m b o r ) , c ) csak néhány ü g y o s z t á l y o n , néha írásban is ( K i k i n d a , Kula, Szenttamás, Törökbecse, Ú j v i d é k , Versec, Zrenjanin), d ) többnyire csak a fordítószolgálat által (Apatin, Pancsova, Verbász, Begaszentgyörgy). A legtöbb községben a belső szervezésről és a m u n k a k ö r ö k rendszere zéséről szóló szabályzat meghatározza azokat a munkaköröket, amelye ken kötelező a nemzeti és nemzetiségi nyelv ismerete, a személyi j ö v e delem elosztásáról szóló szabályzat pedig külön többletet i r á n y o z elő
azoknak a tisztviselőknek, akik nemzetiségi nyelven is d o l g o z n a k . Zenta, A d a , Bácstopolya, Szabadka és Becse község a községi igazgatási szer vekben foglalkoztatottak számára magyar n y e l v t a n f o l y a m o t szervezett. A n y e l v t a n f o l y a m o n önkéntesen a z o k a tisztviselők vettek részt, akik nem v o l t a k elég járatosak a magyar nyelvben. Megállapítottuk, h o g y a fordítószolgálatok t ú l n y o m ó részében egy-egy nemzetiségi nyelv esetében két d o l g o z ó t foglalkoztatnak (rendszerint az egyik f o r d í t ó , a másik gépíró), de van néhány o l y a n szolgálat is, ahol hárman v a g y többen is d o l g o z n a k (elsősorban a n a g y o b b községekben). A községi f o r d í t ó k többségének nincsen megfelelő iskolai végzettsége, sőt vannak köztük o l y a n o k is, akik korábban sohasem foglalkoztak f o r d í tással. Elvitathatatlan, h o g y ezek a körülmények hátrányosan hatnak a fordítás minőségére, jóllehet a minőség a f o r d í t ó rendelkezésére álló időtől, a nyelvek kölcsönhatásától stb. is függ. N a g y eltéréseket látunk a fordítószolgálatok felszerelése tekintetében. Egyesek teljesen korszerű felszereléssel rendelkeznek, mint amilyen a dik tafon, villamos hajtású írógép, szimultán fordításra felszerelt terem (Bácstopolya, Szabadka, Kikinda stb.), a legtöbbje azonban ilyen be rendezések nélkül d o l g o z i k . A fordítószolgálatok szakirodalommal (szó tár, lexikon stb.) v a l ó ellátottsága nem egészen kielégítő. Sok szolgálat ban hiányoznak a j ó minőségű m u n k á h o z elengedhetetlenül fontos segéd k ö n y v e k , mint például: a Helyesírási tanácsadó szótár ( m a g y a r ) , a V u jáklija-féle idegen szavak szótára, a szerbhorvát nyelv értelmező szó tára stb. A magyar nyelvű hivatalos szövegek minősége nem mindig kielégítő, az ülésre készített anyagok, a hivatalos k i a d v á n y o k , az űrlapok stb. szövege sok esetben pontatlan. E z nemcsak a f o r d í t ó szakképesítésétől és tudásától, hanem a fordításra rendelkezésre álló időtől is függ. A k ö z ségekben d o l g o z ó f o r d í t ó k j ó része túlterhelt. N é m e l y i k ü k a fordításon kívül más teendőket is ellát. Számtalanszor megtörténik, h o g y a lefordí tandó terjedelmes anyag alig néhány nappal az ülés előtt kerül a f o r d í t ó h o z , így a f o r d í t ó aligha képes lelkiismeretesen elvégezni munkáját. N y i l v á n v a l ó , h o g y a f o r d í t ó képessége véges, de ezt a tényt rendszerint nem tartják szem előtt azok, akik a fordításra szánt anyagot késve juttatják el hozzá. A hivatalos szövegek minőségére a nyelvi interferencia is hatással van Ez az a jelenség, amikor a fordító a kiinduló nyelv sajátosságait a cél nyelvre is átviszi. A nyelvi interferenciát a két nyelv k ö z ö t t i szerkezeti különbségek teszik lehetővé. N a g y problémát jelent a fordítónak az, h o g y a szerbhorvát és a magyar nyelv mondatszerkesztése k ü l ö n b ö z ő . G y a k r a n megtörténik, h o g y a f o r d í t ó a m o n d a t o t a szerbhorvát m o n d a t szerke zetének megfelelően állítja össze, nem t ö r ő d v e azzal, h o g y a fordításnak eredetiként kel hatnia, azaz, h o g y olyannak kell lennie, mintha magyarul írták v o l n a meg. A magyar és a szerbhorvát nyelv szerkezeti különbségének genetikus
és tipológiai alapja van, ezenkívül a nyelv idegen hatásokkal szembeni nyíltsága, illetve elzárkózottsága is különbségek alapját képezi. A magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládba, a szerbhorvát nyelv pedig az indoeu rópai nyelvcsaládba tartozik. A z első agglutináló, a második flektáló nyelvtípus. A m i a zártságot illeti, a magyar nyelv introvertált nyelv, terminológiai kérdéseit főleg saját, új szavak képzésével oldja meg, míg a szerbhorvát inkább extrovertált nyelv, az új fogalmakra sok idegen szót fogad be. A z introvertált nyelvek nagy figyelmet fordítanak leg jellemzőbb tulajdonságaik megőrzésére, és általában a nyelvművelésre. A h h o z , h o g y a fordítás minél j o b b minőségű legyen, a fordítónak ala posan ismernie kell mindkét nyelv sajátosságait. A fordításnak az erede tihez v a l ó hűségét nem a formában, a mondatszerkesztésben, hanem a tartalomban, a megfelelő terminusokban kell kifejezni, h o g y ne adjon o k o t félreértésre és a m o d a n i v a l ó lényege ne vesszen el. A nemzetek és nemzetiségek nyelvének és írásának egyenrangúsága a törvény szerint nincs összefüggésben az adott nemzetiségi hovatartozásúak létszámával, mégis a magyar nyelv egyenrangú nyelvként v a l ó hasz nálatának lehetséges és szükséges mértékei k ö z ö t t községenként eltérések vannak. A magyar nyelv és írás egyenrangú használatát kétnyelvű szak emberekkel kell biztosítani Zenta, A d a , Becse, Kishegyes, Temerin, K a nizsa, Bácstopolya, Csóka és Szabadka község valamennyi szervében és szolgálatában, m i v e l itt reális lehetőségek vannak a teljes kétnyelvű adminisztrációra. A lehetőségek alapján meghatározott számú kétnyelvű szakemberre és ö n á l l ó fordítószolgálatra van szükség Törökkanizsa, M a gyarcsernye, Szenttamás, Törökbecse, Újvidék, Kikinda, Kula, Zrenja nin, Z o m b o r , Apatin, K o v i n , Begaszentgyörgy és Antalfalva község terü letén. A felekkel v a l ó érintkezés céljából kétnyelvű káderra és kisegítő fordítószolgálatra van szükség Plandište, Pancsova, Verbász, Versec, Szécsány, H ó d s á g , Bács és Titel 'község területén. Bácspalánka, Indija, Fe hértemplom, Ü r ö g és R u m a község tipológiai helyzete kisegítő f o r d í t ó igénybevételét teszi lehetővé. A nemzetek és nemzetiségek nyelve és írása egyenrangúságáról szóló alkotmányos elvnek a községek területén v a l ó érvényesítése céljából a reális, objektív lehetőségeken kívül figyelembe kell venni néhány szub jektív tényezőt is, ilyen például a fordítás nyelvezetének minősége, (szak tudás, a nyelv szellemének megfelelő fordítás és a nyelvhelyesség), to vábbá a nyelvhasználatban kifejezésre jutó öntudat (az egyének és a kollektívák öntudatos viszonyulásának kiépítése az egyenrangú n y e l v használat iránt), valamint a nemzetiségi nyelv alapos ismerete az igazga tási szervekben és a községi képviselő-testütelekben. A h h o z , h o g y ezek a törekvések g y ü m ö l c s ö z ő e k legyenek, az önigazgatási társadalmi integ ráció fontos tényezőjeként — a nemzetek és nemzetiségek nyelvének egyenrangú használata tekintetében elengedhetetlenül fontos a községközi együttműködés létrehozása. A községekben folytatott
interjú adatai alapján észlelt jelenség, h o g y
a nemzetiségiek k ö z ö t t vannak o l y a n o k , akik ú g y vélik, h o g y a nem zetek és nemzetiségek nyelvének és írásának egyenrangúsága csak adott lehetőség, amelyet gyakorlati o k o k b ó l nem szükséges kihasználni. A nyel vek és írások egyenrangúsága tulajdonképpen ennél sokkal többet jelent, mert ez az öntudat ü g y e (az egyének és a kollektívák esetében egyaránt), amely önigazgatású szocialista társadalmunkban a nemzetek és nemzeti ségek teljes nemzeti, gazdasági, művelődési stb. egyenjogúságának szük ségéből fakad. A nyelv egyenrangú használatával kapcsolatos tudat nagy mértékben szilárdítja a nemzetiségek nyelve mint egyenrangú nyelv j ó funkcionálásának másik feltételét, a nemzetiségi nyelven v a l ó szóbeli és írásbeli értekezés minőségét. A községi igazgatási szervekben d o l g o z ó k n a k a nemzetiségi n y e l v tudásuk szerinti megfelelő összetétele nemcsak azt jelenti, h o g y e mun kások nemzetiségi összetételének arányosnak kell lennie a község lakos ságának nemzetiségi összetételével, hanem azt is, h o g y a községi igazga tási szervekben elegendő számban kell d o l g o z n i u k o l y a n szakembereknek, akik szóban és írásban kitűnően ismerik a nemzetiség nyelvét. Újvidék, 1978
decembere
