MÓDSZER-TÁR MÓDSZER-TÁR

MÓDSZER-TÁR

MÓDSZER-TÁR Az alábbiakban szeretnénk megismertetni az Olvasót néhány, az elõzõekben talán már említett módszerrel. Röviden leírjuk keletkezésüket, céljukat, felhasználási területüket. Bár az elsõ összetett módszernek - az építészeti programozásnak - több oldalt szentelünk az ingatlanfejlesztésben elfoglalt fontos szerepe miatt, a terjedelem korlátai miatt nem részletezhetjük a többi módszert. Célunk csupán az, hogy az Olvasó érdeklõdését felkeltsük a bemutatott - és a hozzájuk hasonló több tucatnyi - eljárás, technika, módszercsoport és döntéstámogatási segédeszköz iránt. Arra szeretnénk bíztatni az Olvasót, hogy nézzen utána ezen módszereknek, próbálja ki õket munkájában, és találjon újabbakat. De óvakodjék, el ne kapja a gyûjtõszenvedély...

1. oldal

MÓDSZER-TÁR

Módszercsoport:

Összetett eljárások Megnevezés:

ÉPÍTÉSZETI PROGRAMOZÁS Eredeti neve:

Programmation architecturale Megalkotója:

többen, közülük François Lombard, Michel Bonetti Születési helye és ideje:

Franciaország, a ´70-es évek eleje Lényege:

A valós igények ütköztetése az építtetô anyagi és egyéb lehetôségeivel, bizonyos (gazdasági, urbanisztikai, szociális, mûszaki és környezeti) feltételek rendszerében (egy átfogó ingatlanhasznosítási politika keretein belül). =>hogy felszínre kerüljenek a leendô épület (és a benne folyó tevékenység) sajátosságai, identitása, egyediségének elemei. =>hogy elkerülhetô legyen a kongó kultúrotthonok, kihasználatlan sportcsarnokok, belterjesen mûködõ szervezeti székházak és hónapokig zárva tartott iskolák szomorú és gazdaságtalan gyakorlata. =>hogy az építés folyamán biztosítani lehessen: • az építészeti minôséget, • a mûvelet egységét és követhetôségét (kotta), • és a résztvevôk összehangolt, idôben megtervezett cselekvését. A programozás legfontosabb elônye, hogy segít fenntartani a beruházás folyamatosságát, megadja az építés pénzügyi kereteit, a betartandó határidôket a felelôsöket. Gyors elfogadtatásában nagy szerepe volt annak, hogy a programozás ideális eszköz a pénzügyi folyamatok kézben tartására, a költségek optimalizálására. Azért alkalmazzák elsôsorban a közösségi épületek kialakítása során, mert míg egy szálloda esetében a gazdaságosság szempontja - ahogy az megjelenik az építtetô pénzügyi célkitûzéseiben - pontosan meghatározható és kiszámolható, addig a kultúrális, közoktatási, egészségügyi stb. intézmények esetében ennek már az értelmezése sem lehet szabatos, mérésének módjáról nem is beszélve (bár a költség-hasznon elemzés épp ezt kísérli meg). Épp ezért az ilyen létesítmények esetében az elôzetes számítások helyett (mellett) a beruházás minél pontosabb elôkészítésére és folyamatos ellenôrzésére kerül a hangsúly. A program annyiban több a megvalósíthatósági tanulmányoknál, hogy részletesen és összefüggéseiben tárgyalja a teljes beruházási folyamatot, annak minden megvalósíthatósági területét - a társadalmi igényektõl pénzügy kifizetések ütemezéséig. Eredménye:

.elôzetes program, végleges program és speciális programok, vagy más módon felosztva: • a nagyvolumenû és fontosságú egyedi állami épületekhez (nemzeti könyvtárak, múzeumok, minisztériumok stb.) - koncepcionális program, • a speciális funkciójú, nagy egyedi épületekhez (kórházak, bíróságok, könyvtárak stb.) speciális program, • a nagyobb mennyiségben épülô (köz)épületekhez (iskolák, uszodák, szociális bérlakások stb.) - repetitív program, • a felújítási munkálatokhoz - rehabilitációs program. A programok - az építészeti tervekhez hasonlóan - függenek az építmény nagyságától, jellegétôl és az építtetô esetleges különleges igényeitôl, de magukon viselhetik emellett a programozó "kézjegyét" is. Ahogyan nincs két egyforma építési szituáció (és két egyforma terv), úgy nincs két egyforma program sem.

2. oldal

MÓDSZER-TÁR

A PROGRAM TARTALMA 1. Bevezetés és a célok meghatározása. Az építtetô szándékai, fôbb elképzelései, a beruházási folyamat résztvevôit, a beruházás fôbb paraméterei, stb. A beruházás fontosságának indoklása - az építés által megoldandó (szociális, gazdasági, kultúrális) probléma. A résztvevôk, érintettek köre. Elôzmények.

2. Az építendô épület építészeti minôsége Az épület mûködésének elsôdleges célja, az általa nyújtott szolgáltatás. A felhasználók célzott köre, a használat gyakorisága, a használók (látogatók és mûködtetôk) elsôdleges minôségi elvárásai. A külsô és belsô terek kialakítása, hangulata, az építészeti formálásra, az épület jellegére vonatkozó kulcsszavak - elôre meghatározva, de nem determinálva a megrendelô által...(az épület által sugallt építészeti hatás, hangulat, minôség szavakba öntése anélkül, hogy ezzel az építészeti formálás konkrét eszközeinek felhasználásában az építész korlátozva lenne.)

3. Az épület (építési folyamat) fizikai környezete A rendelkezésre álló terület jellemzôi (elhelyezkedés, terület, talaj, [épített] környezet, topográfia, felület, természeti károk kockázata, altalaj, stb.) Kiszolgálás; utak és közmûvek megléte, nyomvonala, kapacitása, terhelhetôsége, leendô felhasználása, stb. Célszerû megközelítések (közönség, személyzet, áruszállítás, szemét, mentôk, tûzoltók, stb.) Menekülési útvonalak. A területre vonatkozó szabályozás; városrendezési tervek (RRT), beépítési javaslatok, az építésügyi szabályozás meghatározó elemei (országos és helyi), szolgalmi viszonyok, stb.

4. Funkcióséma és a tevékenységek ismertetése A fô-, mellék- és kiszolgáló tevékenységek forgalom különbözô (út)vonalai. Általános rendben. A mûködés egyéb feltételei; az állandó és szemétkezelés, energia. A megváltozott munkaképességû emberek megoldásai.(!!!)

leírása, kapcsolatuk egymással és a külsô terekkel, a és részletes funkciósémák, egymásra épülô, logikus ideiglenes személyzet, biztonságtechnika, tûzvédelem, fogadásának és kiszolgálásának eszközei, építészeti

5. A tevékenységek tereinek meghatározása Az egyes tevékenységek alaprajzi területi igénye (bruttó, nettó és hasznos bontásban). A terek geometriája; magassági követelmények, szinteltérések, stb.

6. A terekhez kapcsolódó követelmények meghatározása Építészeti (funkcionális) követelmények; a vizuális kapcsolattól a takarítás módján és rendszerességén keresztül a kommunikációs eszközök elhelyezéséig. Bútorozás és belsôépítészet. Technikai követelmények; mint a hômérséklet, nedvességtartalom, megvilágítás szintjei, akusztikai követelmények stb.

7. A költségekkel kapcsolatos információk A rendelkezésre álló összeg, a teljes bekerülés (elôkészítés, telekvásárlás, megvalósítás és üzemeltetés) és a különbözô tanulmányok díjazásának ismertetése (elôtanulmányok, program, felmérések, szakértések, jogi költségek, tervezési díj...stb.). A telekkel és az infrastruktúrával kapcsolatos költségtervezet. Teljes építési költség. Az üzemeltetés várható költségei a megnyitás utáni elsô években, majd átlagos éveket tekintve. A mûködtetés fedezete. Felújítások várható ideje és becsült költségei. A pénzeszközök felhasználásának optimális arányai (portfolió) és a pénzáramlás (cash-flow) tervezett üteme.

8. A határidôk A lehetô legpontosabb bontásban, minden fentebb felsorolt résztevékenység figyelembe vételével, korszerû tervezési és követési technikával kidolgozva (pl. háló). Az egész beruházás, és annak egyes részleteire (engedélyeztetés, tervezés, kivitelezés, stb.) vonatkozó ütemezések, egyre pontosabban, egymásra épülô modulokban.

9. Mellékletek A terület tervei, felmérései. (Légifelvételek). Talajvizsgálati jegyzõkönyvek. A környezô épületek tervei, felmérései, mûszaki állagleírásai. Az infrastruktúrális hálózatok tervei. Az elôkészítés mûszaki (és szociológiai) elôtanulmányai:

1.lokalizációs tanulmány 4.megvalósíthatósági 2.hatástanulmány (feasibility) tanulmány 3.állapottanulmány (igények és források) Valamint minden, az elôkészítés és az építészeti tervezés által felhasználható információ A fenti elemeket tartalmazó elõzetes program a tervezési, a tervekkel és mûleírásokkal 3. oldal

MÓDSZER-TÁR

kiegészített program pedig a kivitelezési tendereztetés alapdokumentuma lehet. Eredeti alkalmazása:

A PROGRAMOZÁS KIALAKULÁSA A programozás nem újkeletû, a várostervezés szintjén már évtizedek óta létezik a fogalom és a módszer. A beruházások komplexitásának növekedése, az információáramlás és a döntéstámogatás fontossága egyfajta szakmai specializációt eredményezett. Új szakmák jelentek meg az építési folyamatban, mint az ipari formatervezô, az építésgazdasági szakember (költség- és idôelemzô), az ingatlanfejlesztô, a banki szakember, a biztosító, a technológiai tervezô, a jogász, a rendszermérnök - és az építész-programozó. E szakma abból a felismerésbôl alakult ki, hogy az építési-építészeti programok fokozódó jelentôsége mellett a program készítése nem végezhetô el többé a tervezés mellékszolgáltatásaként. Franciaországi kialakulásában konkrétan három, egymást erôsítô tényezô hatását említhetjük: 1. '70-es években "új városok" építése Párizs körül - a pluridiszciplináris munkacsoportok kialakulása, új látásmód és módszerek az elôkészítésben. 2. 1973, 73-207 sz. rendelet, mely a közösségi beruházásokra vonatkozó reformokat tartalmazta, és pontosan meghatározta a francia beruházó és az (építész- és szak-) tervezôk tevékenységét, felelôsségét. Itt tette kötelezôvé a program készítését közpénzek felhasználása esetén. 3. Pompidou Központ (Beaubourg) építése során tekintettel a feladat nagyságára, jelentôségére és egyedi jellegére a szokásosnál nagyobb gondot fordítottak az elôkészítésre. Francois LOMBARD vezetésével (akit az építészeti programozás "atyjaként" tartanak számon) a tervezési folyamat elôtt és azzal párhuzamosan fokozatosan definiálták az épület optimális mûködésének funkcionális, építészeti, szervezési feltételeit és az ezekhez tartozó térszervezési, épületszerkezeti, épületfizikai feltételeket. Az akció teljes sikerrel végzôdött hiszen a programmal biztosítani tudták az építés zavartalan lefolyását, és a épületnek az elôzetes elképzeléseknek megfelelô mûködését. (Nem sajnálták az idôt az elôkészítésre, hiszen az (alap)programot 1970 júniusában készítették el, míg a végleges terveket csak 1973-ban. Az épületet 1977-ben adták át.) A fentiek következtében egyre fontosabb szerepet kapott az építészeti programozás, hiszen .munkamegosztásra és rendszerezés szakmai-társadalmi igényén alapult, (lásd 1.) .jól megfogalmazott központi rendelkezésekkel támogatták, (lásd 2.), .és ami a legfontosabb; a gyakorlatban is sikerrel alkalmazták. (lásd 3.). Alkalmazásának menete:

A PROGRAM KIALAKÍTÁSA A programot az építésben érdekeltek és résztvevôk állandó párbeszéde folyamán alakítják ki. Menete egy iteratív folyamat, a célok és lehetôségek folyamatos finomítása, egymáshoz igazítása, egyre pontosítva a célok eléréséhez szükséges eszközöket. Gyakran maga az építtetô sem tudja (vagy nem akarja) ezeket megfogalmazni az információk hiánya, az érdekütközések, vagy a (gazdasági) elôrelátás bizonytalansága miatt. 1.-

2.3.-

A célok kialakítása: részletes vizsgálatok és adatgyûjtés a mûködés leírása és elemzése, a hasonló épületek tapasztalatai, a környezetbe illesztés, elhelyezkedés, megközelítés, parkolási lehetôségek, a felhasználói kör igényeinek elemzése, az épületben üzemelô szervezet mûködése, a várostervezési és építésrendészeti szabályok stb., stb. Az elkészítendô elôtanulmányok (helyzetelemzési, lokalizációs, megvalósíthatósági és hatástanulmány) megállapításainak összegzéseképp jön létre az elôzetes program. Az elôzetes program további finomításával készül a (végleges) program, melynek alapján kiírásra kerül az építészeti tervpályázat.

4. oldal

MÓDSZER-TÁR

4.5.6.-

A technikai bizottság elôzetes értékelése, (ezt a programozó szervezi vagy vezeti) .az elbírálás alapja: a terv megfelel-e a program által elôírt paramétereknek Ellenôrzés a tervezés majd a kivitelezés folyamán, hogy a munkálatok megfelelnek-e a programban elôírtanak. Döntéselkészítés és szaktanácsadás: .például az épület személyzetének felvételében és betanításában .az üzembe helyezésben .használati elemzések készítésében (melyek az esetleges átalakítások és fejlesztések alapjai - visszacsatolás)

Felhasználása az ingatlanfejlesztésben:

A PROGRAMOK SZINTJEI urbanisztikai - valamilyen hosszabb idôintervallumot átfogó társadalmi probléma megoldása a területfejlesztés, a városfejlesztés és közösségépítés kontextusában. .a terület- ingatlan- és szolgáltatásfejlesztés teljes folyamatának kézbentartása (stratégiai szint), építés - a beruházás teljes folyamatának megtervezése .segítség a megvalósítással és a mûködtetéssel kapcsolatos döntésekhez (komplex tervezés), építészeti - megalapozott vagy sürgetô igény kielégítése esetén konkrét épület átalakításának vagy építésének programja => a felmerült igények pontos számbavétele alapján az épület lehetô legalaposabb definíciója, mely minden szükséges információt tartalmaz ahhoz, hogy az az adott körülmények között megtervezhetô, megvalósítható és mûködtethetô legyen. (taktikai szint). Forrás:

Lombard, Bonetti, Hourcade, Vanneyre, Conan, Allen, stb.

5. oldal

MÓDSZER-TÁR

Módszercsoport:


ÉRTÉKELEMZÉS Eredeti neve:

Value Analysis, Analyse de la valeur Megalkotója:

Lawrence D. Miles (General Electric) Születési helye és ideje:

Baltimore, Egyesült Államok - 1947 Lényege:

Célja A tervezés tárgyának felülvizsgálata úgy, hogy az azonos funkciók teljesítését alacsonyabb költségszinten lehessen elérni. Az érték ugyanis definíciója szerint a funkció és a költség hányadosa. (É=F/K). Természetesen lehet funkcióbõvítést is alkalmazni, ha annak költségét a felhasználó hajlandó megfizetni - vagyis hogyha a többletfunkciókra tényleges igény jelentkezik. Eredménye:

Egy optimális funkcióköltségekkel rendelkezõ termék, épület vagy (építési) folyamat. Eredeti alkalmazása:

Valójában a háború utáni nyersanyaghiány késztette a gyártókat arra, hogy a hagyományos költségcsökkentési eljárásokon túl új módszereket vezessenek be a termék- és gyártástechnológia tervezésbe. Kezdetben a klasszikus terméktervezésben és munkafolyamat-racionalizálásban alkalmazták, de hamar rájöttek, hogy a folyamat és a felhasznált módszerek nagyon jól segíthetik nemcsak a mûszaki fejlesztést, hanem a beruházások tervezését, a minõségtervezést, a szervezetfejlesztést és a vállalti marketingtevékenységet is Alkalmazásának menete:

Folyamata: Elõkészítés, információgyûjtés és -elemzés, funkcióelemzés, funkcióköltségelemzés, ötletek feltárása, kidolgozása és értékelése, az optimális változat kiválasztása és kidolgozása. A fenti folyamat egy csoportmunka keretén belül zajlik, ahol nagy súlyt fektetnek az alkotó légkör megteremtésére és fenntartására. Minden elgondoláshoz megpróbálnak költségeket rendelni, és az ötletek nem feltétlenül egy-egy mûszaki megoldásra, hanem inkább az általa teljesítendõ funkciókra vonatkoznak. Ha az adott funkció szükségessége bebizonyosodik, akkor kerülhet sor konkrét megvalósítási ötleteinek felvetésére. A termékeket nem megoldandó részfeladatonként, hanem egységes rendszerben szemlélik, figyelembe véve mûködésének és gyártásának összefüggéseit. A munka minden fázisában korszerû döntéstámogatási eszközök segítségét veszik igénybe. Felhasználása az ingatlanfejlesztésben:

Az építõipari terméktervezésben is voltak sikeres kísérletek alkalmazására (például Franciaországban). Tulajdonképpen nagyon jól fel lehet használni a költségtudatos építészeti tervezésben, amikor a feladat egy adott költségszinten megvalósítandó épület optimális tervezése. Egyes résztechnikái külön-külön is nagyon jól használhatók, mint például a fantáziaserkentõ technikák, a használat- és funkcióelemzés. Forrás:

dr. Hegedûs József, dr. Fodor Árpád, dr. Papp Ottó, C. Petitdemange

6. oldal

MÓDSZER-TÁR

Módszercsoport:


MARKETING Eredeti neve:

u.a. (marketing immobilier) Megalkotója: Születési helye és ideje: Lényege:

Az ingatlanpiac igényeinek figyelemmel kísérése, a folyamatok és tendenciák elõrebecslése. Eredménye:

A becslések alapján az épületek lehetséges klienseinek számbavétele, azok igényeinek pontosabb megfogalmazása, végsõ soron az épület el- vagy bérbe adhatóságának, ezen keresztül az ingatlan-befektetés megtérülésének biztosítása. Eredeti alkalmazása:

A nagy sorozatban gyártott ipari termékek esetén a legnagyobb valószínûséggel elõforduló funkciók és a funkcióteljesítések szükséges mértékének vizsgálata. Alkalmazásának menete:

Összetett módszer, amely a következõ alrendszereket foglalhatja magában; • motivációelemzés - a fogyasztói viselkedés, ezen belül az ingatlanvásárlás szempontjainak vizsgálata • piaci trendkutatás - az ingatlanpiac idõbeni viselkedésének kutatása és elõrejelzések készítése • értékkutatás - az ingatlanértéket befolyásoló tényezõk és változásainak vizsgálata • tanácsadás - befektetõk felkutatása az ingatlanfejlesztõk számára, ill. a jelentkezõk számára szakmailag vagy pénzügyileg megfelelõ ingatlanfejlesztési terv feltalálása • beruházás-megtérülési vizsgálatok - egy adott funkciójú ingatlan üzleti befektetésként történõ elemzése a már üzemelõk tapasztalatai, a gazdaság és a piac tendenciái alapján • eladási stratégiák - meglévõ ingatlanállomány vagy újonnan elkészült ingatlanok el- vagy bérbeadásának megszervezése, építéshelyszíni tájékoztatás, reklámkampányok, direkt megkeresések, stb. alapján. • vevõszolgálat (public relation) - egy ingatlanfejlesztõ vagy forgalmazó cég PR stratégiájának megtervezése, a PR szervezet felállítása, mûködtetése és kontrollja A fenti feladatokhoz sokféle, fõképp eredetileg a társadalomkutatásban felhasznált adatgyûjtõ módszert használnak fel. Ezen adatok elemzéséhe a matematikai statisztika, a valószínûségszámítás és a pénzügyi matematika eszközei alkalmazhatók. Felhasználása az ingatlanfejlesztésben:

A fenti felsorolás szerint. Forrás:

Claude Mezrahi

7. oldal

MÓDSZER-TÁR

Módszercsoport:

Alkotást serkentõ technikák Megnevezés:

BRAINSTORMING Eredeti neve:

u.a. (lehet még „ötletroham”) Megalkotója:

Osborn Születési helye és ideje:

USA, 1957 Lényege:

Minél több újszerû, eredeti ötlet felszínre hozása a csoportviselkedés bizonyos szabályainak betartása mellett. Az egyén felszabadításával növeli a csoportmunka teljesítményét. Eredménye:

Új, egyénileg talán soha kimondani, kitalálni nem mert vagy nem tudott ötletek megjelenése. Eredeti alkalmazása:

Vállalatai termelési és irányítási problémák megoldása. Alkalmazásának menete:

•

• •

•

a csoporttagok kiválasztása - nagyon fontos, hogy bizonyos szabályok szerint történjék. Kerülendõek a hierarchikus viszonyok „beemelése” a csoportba, a rosszul kommunikáló, egymással rossz viszonyban lévõ tagok kiválasztása. Jó, ha a csoporttagok több területrõl, eltérõ tapasztalatokkal és sokirányú tudással érkeznek (interdiszciplinaritás). a csoportmunka vezetõjének kiválasztása - ez olyan személy, aki jó érzékkel tudja majd kézben tartani a csoport munkáját, egyszerre tudja felszabadítani és mederben tartani az ötleteket, egyszerre tud hangulatot és fegyelmet teremteni. a csoportmunka szabályainak kihirdetése - ekkor ismertetik a csoporttal a munkára és a tagok magatartására vonatkozó kéréseket, vagyis hogy minél több ötlettel álljanak elõ, akkor is ha az elsõ hallásra bolondságnak tûnik, és tartózkodjanak a többiek megoldásának kritikájától, inkább fejlesszék tovább azokat. a csoportülés lefolytatása - ez a fenti alapszabályok betartásával, de többféle módon történhet. Lehet kötetlenül, lehet az ötleteket csoportosítva és csak egy-egy ötletet továbbfejlesztve, de lehet „negatív” gondolkodással is, vagyis a feltétlenül elkerülendõ lehetõségek felsorolásával (reverse brainstorming).


Nagyszabású fejlesztési javaslatoktól egészen „kis” részlettervezési mindenhol, ahol szükséges kreatív gondolatok és új megoldások keresése. Forrás:

Kirk, Spreckelmeyer, dr. Papp, Varga, dr. Susánszky

8. oldal

részproblémákig

MÓDSZER-TÁR

Módszercsoport:


DELPHI MÓDSZER Eredeti neve:

u.a. Megalkotója:

T. J. Gordon, O. Helmer Születési helye és ideje: Lényege:

Minél több egyéni ötlet és vélemény összegyûjtése több fordulóban „finomított” kérdõíves formában, valamint egyes ötletekkel kapcsolatban konszenzus keresése. Alkalmazásával csökkenthetõek a csoportos technikák hátrányai, az érzelmileg, kommunikációs problémák, vagy személyi függõségek miatt gátolt vélemények felszínre hozása. Eredménye:

Egy széleskörû, jó esetben konvergáló véleményskála egy adott problémával kapcsolatban, új ötletek és nézõpontok feltárása. Eredeti alkalmazása:

Technológiai elõrejelzések vizsgálatára. Alkalmazásának menete:

• • • •

• •

a probléma megfogalmazása - a kutatni kívánt kérdés felvetése a szakértõi csoportok kijelölése - a megkérdezendõk körének és a kérdezés sorrendjének kijelölése az elsõ forduló - a kérdõívek összeállítása, kiküldése, a beérkezettek elemzése a második forduló - az elsõ forduló eredményei alapján az új kérdõív pontosítása, kiküldése, és a válaszok elemzése. Nemcsak a kérdések, de az elõzõ forduló elemzésének eredményét is megkapják a szakértõk és a kérdések közül itt már ki lehet hagyni a feleslegesnek tûnõ, vagy a teljes egyetértést mutatókat. a harmadik forduló - a „végleges” kérdõívek összeállítása, az elemzések és a kérdések kiküldése most már nagyobb szakértõi körhöz, a beérkezett válaszok elemzése. további fordulók - mindaddig, amíg bizonyos kérdésekben nem mutatkozik egyetértés, illetve tartósnak nem mutatkoznak a szakértõi véleményeltérések. Ez utóbbiakat újra érdemes átgondolni.


Az egyes ingatlanfejlesztési stratégiák, ill. a tervezési célok véleményezése, komplex (rész)problémákkal kapcsolatos szakértõi vélemények, és a legjobbnak tûnõ megoldások felkutatása. Forrás:

Kirk, Spreckelmeyer, dr. Papp, Varga, dr. Susánszky

9. oldal

MÓDSZER-TÁR

Módszercsoport:


SZINEKTIKA Eredeti neve:

u.a. Megalkotója:

William J.J. Gordon Születési helye és ideje:

Cambridge, Massachusettes, USA - 1961 Lényege:

Látszólag össze nem illõ elemek, gondolatok képzetek társításával egy új ötlet felszínre hozása. (A szinektika görög szó, jelentése összeillesztés, összefûzés.) Eredménye:

Egy új gondolat, ötlet megszületése. Eredeti alkalmazása:

Vállalati stratégiák megújítása és terméktervezési ötletek fejlesztése. Alkalmazásának menete:

Részben szabadon irányított csoportmunkával, de egyéni fantáziaserkentõ módszerként is alkalmazható. Gordon a következõ csoportmunka-lépéseket javasolja; • témafelvetés - ahol a vitavezetõ megadja a megvitatandó területet, de nem adja meg pontosan a ténylegesen megoldandó feladatot • személyes analógiák keresése - a csoport közli a témával kapcsolatos elsõ benyomásait, megvitatja ismereteit, feltárja a különbözõ megközelítési lehetõségeket • direkt analógiák keresése - a témához közvetlenül kapcsolódó megoldások, elõképek, tapasztalatok, területek • szimbolikus analógiák keresése - hasonlatok, szimbólumok, képi és verbális analógiák, melyek az adott területhez kapcsolhatóak • megbeszélés - ahol a vitavezetõ összefoglalja az eddig hallottakat, rendszerezi (amennyire érdemes) a résztvevõk által elmondottakat, majd RÉSZLETEIBEN FELFEDI A MEGOLDANDÓ PROBLÉMÁT • problémamegoldás - az elõzõ fázisok szerint, de már célratörõen használva az analógiák módszerét • javaslattétel - ahol a vitavezetõ segítségével a csoporttagok összefoglalják javaslataikat A szinektika módszerét nagy sikerrel alkalmazták már az aerodinamikai és ûrkutatási tervezésben, az élõvilág által szolgáltatott analógiákat kihasználva. De a statikai- és a szerkezettervezés is talált már megoldásokat a növények és állatok „tartószerkezeteibõl”. Felhasználása az ingatlanfejlesztésben:

Az épületek funkcióinak, az általuk nyújtott szolgáltatásoknak és azok színvonalának kidolgozásában segítheti a beruházó-fejlesztõ-tervezõ csoportot. Ugyanis bizonyos funkciókat nem kell feltétlenül épített környezettel ellátni, vagy ha igen, akkor gyakran ezek a funkciók egymással társítva nemcsak gazdaságosabban kihasznált, de építészetileg is érdekesebb tereket hozhatnak létre. Forrás:

Kirk, Spreckelmeyer, dr. Susánszky, dr. Papp

10. oldal

MÓDSZER-TÁR

Módszercsoport:

Módszeres alkotásserkentõ technikák Megnevezés:

KÉRDÉSLISTA Eredeti neve:

Check-list Megalkotója: Születési helye és ideje: Lényege:

A probléma körüljárása a lehetõ legtöbb szempontból elõre szerkesztett kérdéssorozatok segítségével, megelõzve ezzel bármilyen - sokszor kézenfekvõnek tûnõ - részlet „elfelejtését”. Eredménye:

Egy átfogó analízis, a problémamegoldás viszonylagos teljessége. Eredeti alkalmazása:

Nagy bonyolultságú rendszerek üzemeltetése és meghibásodásának javítása során a folyamatos és teljes körû ellenõrzés módszere, például a pilóták használatában, akik felszállás elõtt ilyen csekk-listákkal ellenõrzik a gép rendszereinek mûködését. Az Egyesült Államokban léteznek már, fõleg az épületgépészeti rendszerek, az épületfenntartás és az épület energia-háztartásának ellenõrzésére szolgáló, kötetekben megjelent típuskérdéslisták. Alkalmazásának menete:

Általános és specifikus kérdéslistákat ismerünk. Egy-egy szakterület kérdéslistáit folyamatosan finomítják, alakítják az adott rendszerhez. (Lásd az újabb és újabb autótípusokhoz alkalmazott karbantartási listákat.) Alkotási folyamatokban a probléma tisztázása kezdõdhet azzal, hogy a csoport tagjai - vagy az egyén - felállítja azokat a kérdéseket, amelyekre az kialakítandó szerkezetnek vagy épületnek meg kell felelnie. Léteznek azonban ú.n. általános kérdéslisták is, amelyek az alkotási folyamat serkentésének egy-egy módja alapján fogalmaznak meg kérdéseket, mint például; • Adaptálható-e? - Mi az ami ehhez hasonló? Lehet-e átvenni belõle valamit? stb. • Módosítható-e? - A jelenlegi megoldások hogyan változtathatóak? Milyen jellemzõjüket kell megújítani? stb. • Megnövelhetõ -e? - Lehet-e a jelenleginél nagyobb dolgot használni? Milyen tulajdonságai, funkciói növelhetõek? stb. • Kicsinyíthetõ-e? - Lehet-e a jelenlegi megoldást, vagy egyes részegységeit kicsinyíteni? Kell-e minden eleme, vagy elhagyható-e valami belõle? stb. • Helyettesíthetõ-e? - Mivel lehetne kiváltani az adott funkciót? Mivel helyettesíthetõk egyes részei? • Átrendezhetõ-e? - A jelenelgi megoldást össze lehet-e rakni másképpen? Lehet-e új felépítést, struktúrát, kapcsolatokat létrehozni? • Mefgordítható-e? - Nem lenne-e jobb épp az ellenkezõ irány, funkció, szín, forgás, haladás, és egyéb tulajdonságok? stb. • Kombinálható-e? - Mivel lehetne házasítani, összekapcsolni, összefûzni, együtt eladni, stb.? Felhasználása az ingatlanfejlesztésben:

A program készítésénél lehet elõre meghatározni azokat a kérdéseket, amelyekre az építtetõ választ vár, de lehet a szerkezettervezés helyességének, vagy a kivitelezés minõségének ellenõrzésére is kérdéslistákat összeállítani. Forrás:

Kirk, Spreckelmeyer, dr. Hegedûs, dr. Fodor

11. oldal

MÓDSZER-TÁR

Módszercsoport:

Módszeres alkotásserkentõ technikák Megnevezés:

MORFOLÓGIA Eredeti neve: Megalkotója:

Zwicky Születési helye és ideje: Lényege:

A megoldási lehetõségek minél szélesebb körû kombinációjának összeállítása táblázatos formában. Eredménye:

Új megvalósítási ötletek felszínre kerülése. Eredeti alkalmazása:

A terméktervezésben. Alkalmazásának menete:

Morfológia mátrix képzése. z mely lényegében egy olyan táblázat, amely egyik irányban a megkívánt funkciókat ill. azok karakterisztikáit, a másikban pedig a megoldási lehetõségeket, azok egyes elemeit tûntetjük fel. A mátrix létrehozásánál egyéb fantáziaserkentõ rmódszrek is almalmazhatóak, mint például brain-storming a lehetséges megoldási változatok feltárásához, vagy kérdéslista-módszer a kielégítendõ funckiók felsorolásához. A csoport tagjai ennek a táblázatnak a kitöltésével hozzák létre a funkcióteljesítések lehetséges kombinációít, és ezeket megvizsgálva javaslstot tesznek az általuk leginkább elõnyösnek vélt megoldásra. Felhasználása az ingatlanfejlesztésben:

Az épület funkcióinak számbavételében, illetve a funciók teljesítéséhez szükséges terek lehetséges kapcsolatainak feltárásában. Forrás:

dr. Susánszky, Kirk, Spreckelmeyer

12. oldal

MÓDSZER-TÁR

Módszercsoport:

Módszeres alkotásserkentõ technikák a funkcióelemzéshez Megnevezés:

FAST-DIAGRAM Eredeti neve:

Function Analysis System Technique Megalkotója: Születési helye és ideje:

Egyesült Államok, a ´60-as évek eleje Lényege:

Grafikus technika az épületek, vagy egyes részei funkcióinak, és az azok közötti kapcsolatok rendszerének bemutatására. Eredménye:

Egy funkciófeltáró grafikon. Eredeti alkalmazása:

Helyettesítõ termékek és anyagok kitalálására a második világháború idején, majd fõképp hadiipari fejlesztések racionalizálására (McNamara program). Alkalmazásának menete:

Két lépcsõben kell a diagramot kialakítani; • 1. a funkciók feltárása (egyéb fantáziaserkentõ technikák igénybevételével) • 2. a funkciók rendszerének felállítása (fõ- és mellékfunkciók és kapcsolataik ábrázolásával) A funkciók meghatározása mindig egy fõnév és egy ige összekapcsolásával történik - pl.; vendéget fogad... A funkciók többféle módon csoportosíthatóak, használati- és esztétikai-, állandó- és ideiglenes, illetve fõ- és mellékfunkciókra. A funkciók meghatározása után határozzuk meg a probléma azon szeletét, amelyet vizsgálni kívánunk. Ezután szerkeszthetjük meg a FAST-diagramot. Annak bal oldalán a fõfunkció szerepel, majd balról jobbra haladva „építhetjük fel” a diagramot a HOGYAN? kérdésre válaszolva. Felülre helyezzük az elsõdleges, alább a másodlagos funkciókat. Munkánkat folyamatosan ellenõrizhetjük, ha jobbról balra haladva feltesszük a MIÉRT? kérdést. Az elkészült hálózaton bejelölhetjük azt a „kritikus utat”, amelyen a legfontosabb funkciók kapcsolódnak egymáshoz. Az diagram sematikus szerkezetét mutatja be a túloldalon közölt ábra.

13. oldal

MÓDSZER-TÁR

- FAST diagram -

HOGYAN?

Tervezési paraméterek Állandó

MIÉRT?

funkciók

Támogató funkció

Magasabbrendõ funkció

Alap

funkció

Mellék funkció

Támogató

Támogató

Mellék

Mellék

funkció

funkció

funkció

„kritikus út”

funkció

Mellék funkció

A probléma vizsgált szakasza

A funkcióelemzés során a funkciókhoz erõforrásokat (idõt és költséget) illetve teljesítményszinteket is rendelhetünk. Ezeket azonban a hálótervezési feladatok mind matematikai, mind módszertani szempontból jobban képesek kezelni ezen egyszerû diagramnál, melynek nagy elõnye az, hogy rajzolása közben gondolkodtatja el készítõjét, és így segíti a gondolkodási folyamatot. Felhasználása az ingatlanfejlesztésben:

Az épületek és szolgáltatások funkció- és térrendszerének meghatározásában. Forrás:

Kirk, Spreckelmeyer, dr. Papp, Varga

14. oldal

MÓDSZER-TÁR

Módszercsoport:

Analítikus módszerek Megnevezés:

HASZNÁLATELEMZÉS Eredeti neve:

Occupancy evaluation Megalkotója:

Environmental Design Research Association (EDRA) - USA Születési helye és ideje:

Coolfont Conference - 1973 Lényege: A mûködõ épület és az épített környezet tényleges használatának felmérése, és ennek összevetése a programban és a tervekben megfogalmazott elvárásokkal, illetve ezen ismeretek felhasználása más tervezési feladatoknál, szolgáltatásként az építtetõk és építészek számára. Eredménye: Egy meglévõ épület használatára és kihasználtságára vonatkozó megfigyelések és megállapítások összegzését tartalmazó jelentés. Eredeti alkalmazása: Az építészek mindig is szerették tanulmányozni nagy elõdeik épületei, hogy azokon tanulva alkossák meg sajátjaikat. A formalista megközelítésen túl sok funkcionális megfigyelést is tettek (Palladio, Viollet-leDuc). Korunkban a szociálpszichológusok kérdõjelezték meg az építészek kialakult elképzeléseit a terek használatáról, ezen keresztül az emberek viselkedésérõl és preferenciáikról. Viselkedés- és kommunikáció- kutatók és nyelvészek „szóltak bele” az építészeti tér formálásába. Azt, hogy melyik felfogásnak, irányzatnak milyen mértékben helytállóak a feltételezései, csak a meglévõ épületállomány tényleges használatának vizsgálatával lehet megállapítani. E tudományos magyarázaton túl nagyon egyszerû okai is lehetnek a használat-elemzésnek; a leendõ üzemeltetõk és a felhasználó közönség igényeinek jobb megismerése - például középületek, kórházak, hivatalok esetében. Alkalmazásának menete: - Környezetvizsgálat, adatgyûjtés, adatelemzés, a megállapítások összegzése és javaslatkészítés. A vizsgálat kiterjedhet az egész épületre, de lehetséges egy-egy funkcionális alrendszer vizsgálata is, például a biztonsági rendszeré, az ügyfél-tájékoztató rendszeré (szignaletika), a gépészeti rendszerek kihasználtságáé, stb. A programozó, a tervezõ és az üzemeltetõ véleményén kívül az ügyfél (felhasználó) elégedettségét kell elsõsorban mérni. Ez lehetséges egyszerû megfigyelésekkel (például az épületben történõ mozgások, az egyes terek kihasználtsága, stb. esetében), de közvetlen megkérdezéssel is, kérdõívekkel vagy irányított interjúkkal. Ezeket a megfigyeléseket össze lehet vetni az épület mûködtetésének adataival - a személyzet létszámával, az energia-felhasználással, az üzemeltetés egyéb költségeivel, a karbantartások szükségleteivel, stb. A fentiekbõl a mûködés hatékonyságára lehet következtetéseket levonni Felhasználása az ingatlanfejlesztésben: A tervezési folyamatban a példák elemzése során, beépítve ezzel az általunk tervezett épületbe egy már mûködõ hasonló funkciójú épület tapasztalatait. (Egyébként ezt az építészek mindig meg is teszik, csak nem feltétlenül tudatosan. Hiszen mindannyiuknak vannak elképzeléseik arról, hogy az általuk tervezett épület hogyan fog mûködni. A gond sokszor az, hogy meg vannak gyõzõdve, hogy elképzeléseik helyesek, és hogy õk tudják, mi a jó az építtetõnek, és a felhasználóknak.) Forrás: Hourcade, Kirk, Speckelmeyer

15. oldal

MÓDSZER-TÁR

Módszercsoport:

tervezõ módszerek Megnevezés:

KÖLTSÉGCÉL-TERVEZÉS Eredeti neve:

Conception pour un cout d´objectif (CCO) Megalkotója: Születési helye és ideje: Lényege:

A tervcélok és a fejlesztési költségek összehangolása a beruházás teljes folyamatára a költségek és a funkciók együttes kezelésével. Eredménye:

A megadott költségeken belüli megvalósítás és üzemeltetés. Eredeti alkalmazása:

Az ipari terméktervezésben. Alkalmazásának menete:

A költségcél-tervezés a matematikai statisztika, az elõrejelzések, a pénzügyi számítások, az értékelemzés és a csoportdöntéseket támogató módszerek segítségével megvalósítható összetett eljárás, mely végigköveti az ingatlanfejlesztés teljes folyamatát, és a következõ fejlesztésekhez kiváló tapasztalatokkal szolgál. Alkalmazása a következõ lépésekben történhet; • 1. az elõkészítés szakaszában - a piaci viszonyok, megtérülési feltételek és a kereslet ismeretében a megcélzott vevõk, bérlõk és felhasználók tényleges igényeinek és fizetési hajlandóságának felmérése, és ezek alapján egy elõzetes beruházási költséghatár felállítása. • 2. a programozás szakaszában - a tervezett beruházási költségek felosztása a megvalósítás fõbb szakaszainak „célköltségeire”, a tervezési költségektõl a telekköltségeken át az építésbiztosításig. • 3. a tervezés szakaszában - az építési költségek részletezése költségvetési kiírásban, a mûködtetés és fenntartás költségeinek számítása. A kivitelezõi versenyeztetés költséghatárainak számítása, az építési szerzõdések költséghatárainak limitálása. • 4. a megvalósítás szakaszában - a pénzáramlás vizsgálata a fenti részletezettségû költséghatárok között, az esetleges változtatások és helyettesítõ megoldások költségeinek figyelemmel kísérése, a költségáramlás egyensúlyának fenntartása a megvalósítás és a kifizetések között. A munkálatok befejeztével a költségcélok és a ténylegesen felmerült költségek összehasonlító elemzése. Felhasználása az ingatlanfejlesztésben:

A fejlesztések költségének tervezésében és követésében. Forrás:

C. Petitdemange

16. oldal

MÓDSZER-TÁR

Módszercsoport:

Változatok értékelésére szolgáló technikák Megnevezés:

POLANO HATÁSMÁTRIX Eredeti neve:

u.a. Megalkotója:

Rand Corporation Születési helye és ideje:

Hollandia, POLANO projekt Lényege:

Tevváltozatok értékelésének vizuális megjelenítése táblázatos formában. Eredménye:

Egy nem túl részletes, de könnyen átlátható átfogó kép az összes változatról. Eredeti alkalmazása:

A holland kormány részére készült, egy közlekedésfejlesztési projekthez. Alkalmazásának menete:

A probléma megfogalmazása és a megoldási változatok elkészülte után a következõ lépéseket tehetjük; • az értékelési paraméterek meghatározása - a megrendelõk szakértõk segítségével felállítják azokat a feltételeket, illetve azokat a „jósági” kritériumokat, amelyeknek a terveknek meg kell felelniük • az egyes tervváltozatok értékelése - a fenti kritériumok alapján az egyes változatok megfelelésének megállapítása • az értékelési eredményének bemutatása - hatásmátrix megszerkesztése úgy, hogy minden egyes kritérium szerint megvizsgálja és sorba állítja a tervváltozatokat • a döntés meghozatala - hatásmátrix és a szakértõi vélemények segítségével

értékelési szempontok 1.

k rité riu m

2.

k rité riu m

3.

k rité riu m

4.

k rité riu m

...

k rité riu m

n.

k rité riu m

1.

2.

3.

m e g o ld á s i

m e g o ld á s i

m e g o ld á s i

v á l to z a t

v á l to z a t

v á l to z a t

le g j o b b

k ö ze p e s

l e g ro s s z a b b

v á l to z a t

v á l to z a t

v á l to z a t


(Fejlesztési vagy építészeti) tervmegoldások közötti választásoknál. Forrás:

Vári, Vecsenyi

17. oldal

MÓDSZER-TÁR

Módszercsoport:


COMBINEX MÓDSZER Eredeti neve:

u.a. Megalkotója: Születési helye és ideje: Lényege:

A tervváltozatok közötti optimális választást elõsegítõ eljárás, egyszerû számításokkal és pontozás alkalmazásával. Végezhetõ egyénileg is, de több döntéshozó véleményének átlagát is jól mutathatja. Eredménye:

Az alternatívák sorrendbe állítása. Eredeti alkalmazása:

A ´60-as évek végén, a közgazdaság-tudomány és viselkedés-kutatás eredményeinek hatására az Egyesült Államokban közlekedési és energiahálózat-fejlesztési problémák megoldásához. Alkalmazásának menete:

Mindenekelõtt azt kell meghatározni, melyek is a „jóság” kritériumai. Ezek az ú.n. értékelési tényezõk. Ezeknek nemcsak lényegét, de egymáshoz viszonyított fontosságát, ú.n. súlyozását is el kell készíteni. Azután ezek alapján valamilyen módszerrel (például pontozással) értékelni kell az egyes alternatívákat. Ezt megteheti egy, de több résztvevõ, esetleg szakértõ is. Ezen pontozások eredményét lehet azután összevetni, korrigálva az értékelési tényezõk súlyával. Ezt lehet ordinális skálán grafikusan is ábrázolni de ez nem veszi figyelembe az értékelési tényezõk súlyát - vagy táblázatba foglalni, és ennek alapján meg lehet állapítani az alternatívák sorrendjét. A többkritériumú választás részmódszereket alkalmaz például az értékelési tényezõk súlyának kidolgozására (pl. a páronkénti össze-hasonlítás [Thurstone], vagy a szukszesszív összehasonlítás [Chuchmann-Ackoff] módszerével), vagy a preferenciák megállapításának következetességét, az ú.n. konzisztenciát [Kendall].

értékelési szempontok

ért. súlya

1.

2.

3.

m e g o ld á s i

m e g o ld á s i

m e g o ld á s i

v á lto za t

v á lto za t

v á lto za t

a s za k é rtő k ö s s ze s íte tt p o n t s z á m a i

1.

k rité riu m

0 ,2 5

7

5

12

2.

k rité riu m

0 ,2 0

8

9

6

3.

k rité riu m

0 ,1 5

11

7

6

4.

k rité riu m

0 ,3 0

7

12

15

5.

k rité riu m

0 ,1 0

14

13

3

ö s s zp o nts zá m

47

46

42

s úly o zo tt p o n té rté k e k

8,5

9

9 ,9

s o rre nd

III.

II.

I.


Az építési terméktervezésben alkalmazták elõször, de nagyon jó hatékonysággal felhasználható lenne a tervpályázati értékelésekben, nyíltabbá és átláthatóvá téve a zsûrik munkáját. Forrás:

dr. Tánczosné

18. oldal

MÓDSZER-TÁR

Módszercsoport:


ELECTRE II. Eredeti neve:

u.a. Megalkotója: Születési helye és ideje:

Franciaország Lényege:

A pontozásos értékelés után nem egyszerûen a súlyozott pontértékek alapján állapítja meg a változatok sorrendjét, hanem párosával összehasonlítja õket. Eredménye:

Az optimális változat kiválasztása. Eredeti alkalmazása: Alkalmazásának menete:

A pontozás végrehajtásáig megfelel a súlyozott pontozásos módszernek. A pontértékek alapján párosával összehasonlítja a változatokat, azután a következõ módon állapítja meg a változatok sorrendjét; • a konkordancia kiszámítása - ahol megnézzük, hogy az x változat milyen kritériumokban és milyen mértékben szárnyalja túl az y változatot. Ezt egy tényezõ mutatja meg, amely az y-nál nagyobb és egyenlõ pontszámokat kapott tényezõk súlyszámainak és az össz súlypontszámnak a hányadosa. • a diszkordancia kiszámítása - ahol a fenti módon kiszámítjuk azokat a hányadosokat, amelyek a páros összehasonlításokban az y tényezõ túlszárnyalja az x-et • a változatok szûrése - konkordancia (1-hez közeli) küszöbértékének megválasztásával az ez alatti értékeket kiejtjük • a változatok értékelése - azon esetek száma alapján, ahol az x változat túlszárnyalta az y-t. Felhasználása az ingatlanfejlesztésben:

Terv- vagy épületszerkezeti változatok összetettebb értékeléséhez. Forrás:

Chekroun, Bourbon

19. oldal

MÓDSZER-TÁR MÓDSZER-TÁR

Recommend Documents