Ministránsok szabályzata
Máté
Márk
Lukács
János
Összeállította: Kedves Tibor
Sepsiszentgyörgy, 2002. március 10.
„…ti vagytok az evangéliumi üzenet hirdetıinek új nemzedéke…”. II. János Pál pápa mondta a Ministránsoknak 1995. aug. 29-én Rómában a Nemzetközi Ministráns Találkozón (Verbényi István: „Örömmel és buzgósággal…” – 14. old.)
A ministránsok szabályzata
Általános szabályok és tudnivalók .................................................................................... 2 Viselkedés a sekrestyében és a szentmisén .................................................................... 3 Szolgálatvégzés ................................................................................................................ 4 Szolgálás a szentmisén (ministrálás) ................................................................................ 4 Bevezetı szertartás ....................................................................................................... 5 Az Ige liturgiája .............................................................................................................. 5 Az Eukarisztia liturgiája .................................................................................................. 5 Befejezı szertartás ........................................................................................................ 7 Szentmise után a sekrestyében ..................................................................................... 7
Általános szabályok és tudnivalók • • • • • • • • •
2
Az oltárnál szolgáló ministráns gyerekek, ifjak szorosan kapcsolódnak a Liturgiához. A ministránsok – rendszerint - híveink családtagjai, akik már otthonukból hozzák a rendszeres hitgyakorlatot, vagy ellenkezı esetben családjukba viszik hitélményeiket. Diákjaink közül sokak lelkét megérinti az isteni hívás. Közülük többen meghallják és követik is lelkiismeretesen. Fontos, hogy a ministráns szívében legyen mély vágy az Úr szolgálatára a hívek közösségében és a pap segítségére. Olyan keresztényekké kell váljanak, akikrıl világosan felismerhetı, hogy a Mennyei Atya közelségében szolgálnak, önkéntesen és minden háttérbeli számítgatás nélkül. Viselkedésükben legyenek példaadók, mert mindent Krisztusért tesznek. Az ı kedvéért pontosak, figyelmesek, szorgalmasok. A ministránsnak tudnia kell, hogy szolgálatával magasabbrendő feladatot végez, mint bármely másik társa, akik nem hajlandóak meghallani az isteni hívást. A hitbeli tudása jelentısen több legyen, mint azoknak, akik csak hittanórákon vesznek részt. A papi hívatás gyökerei rendszerint a ministránskorra vezetnek vissza. Tudniillik papjaink legnagyobb része a ministránsok közül való.
„…ti vagytok az evangéliumi üzenet hirdetıinek új nemzedéke…”. II. János Pál pápa mondta a Ministránsoknak 1995. aug. 29-én Rómában a Nemzetközi Ministráns Találkozón (Verbényi István: „Örömmel és buzgósággal…” – 14. old.)
Viselkedés a sekrestyében és a szentmisén •
A templom Isten háza. A sekrestye is a templom része. Ezért imádságos szándékkal lépjük át a küszöbét: „Örvendeztem, mert azt mondták nekem, az Úr házába indulunk.” – 121. Zsoltár. • Belépve a sekrestyébe, a tabernákulum (szentségház) felé fordulva, térdhajtással köszöntjük az Úr Jézust. • A Szentmise a keresztvetéssel kezdıdik és az elbocsátó áldással végzıdik. • A ministráns, amíg a sekrestyében tartózkodik, érezze kötelességének a szent helyhez méltó viselkedést: kerülje a fölösleges beszélgetést, és fegyelmezetten viselkedjen, fıképp ne civakodjon társaival. • A ministráns lelkiség megköveteli, hogy a ministráns kellıképpen elıkészüljön a szentmisén való részvételre és a szent szolgálatra. Ez csak a szent csend megtartásával lehetséges. • A szolgálatok megbeszélésének is egyben a helye a sekrestye, amely a szentmise elıtt történik, és nem a szentmise közben az oltárnál. A szentélybe való kilépés elıtt mindenkinek ismernie kell a feladatát (kik fognak olvasni, kik szolgálnak, ki megy perselyezni, ki csenget stb.). Mindez veszekedés, vagy huzakodás nélkül történjen. • A ministráns figyelmét a templom, a szentmise foglalja le, anélkül, hogy a templom közösségét szemlélné, jobbra-balra vagy másfelé bámulva. • A szentmise alatt kerüljön minden fölösleges mozgást, sétálást, hogy ne zavarja a hívek figyelmét, áhítatát. • Szolgálatvégzés közben lassan és kimérten járjon. Nem illik az oltár elıtt szaladgálni. • A ruházata legyen tisztességes: „hiányos öltözet” nem talál a szent helyhez. • A szentmisét nem hallgatjuk, hanem azon részt veszünk. Ezért közösen mondjuk az imát, figyeljük az áldozópap hangosan végzett imáit, olvasmányokat. • Mind az imában, mind pedig az éneklésben alkalmazkodunk a közösséghez, vigyázva, hogy együtt kezdjük, és együtt fejezzük be másokkal. A szép közös népi éneket ne zavarja a túlerıltetett hang. Akinek a hallása bizonytalan, vagy a hangja éppen átmeneti állapotban van, egy picit halkabban kapcsolódjon az éneklésbe. • Minden ministránsnak tudnia kell a szentmise állandó szövegeit és énekeit. • Nem csak testben, hanem lélekben is fel kell készülni a ministrálásra. Tartsa észben, hogy az Úr asztalánál teljesít szolgálatot. Legyen ez a szolgálat ünnep számára. • Szentgyónásukat bármikor elvégezhetik a ministránsórák alatt. Ezért vigyázzanak arra, hogy a híveket ne zavarják a sorbaállással. Kellemetlen a gyónók részére, amikor a ministránsok megrohanják a gyóntatószéket, a sorban álló hívek elé tolakodva. Ezzel még jobban megzavarják a szentmisébe való belekapcsolódásukat. • A ministráns nem állhat egész szentmise alatt a gyóntatószék elıtt. Ha mindenképpen a szentmise alatt akar gyónni, csak akkor hagyhatja el a helyét, amikor üres a gyóntatószék, és nincs különösebb feladata azokban a percekben. Fegyelmezetlenség esetében a sekrestyés figyelmeztesse, vagy szólítsa meg a fegyelmezetlen ministránst! 3
„…ti vagytok az evangéliumi üzenet hirdetıinek új nemzedéke…”. II. János Pál pápa mondta a Ministránsoknak 1995. aug. 29-én Rómában a Nemzetközi Ministráns Találkozón (Verbényi István: „Örömmel és buzgósággal…” – 14. old.)
Szolgálatvégzés • •
•
•
•
•
A szolgálatok végzésénél különbözı rangsorolások vannak, amelyek komolyság, kor, osztály és régiség alapján vannak meghatározva. Mindegyik ministránsnak alkalmazkodnia kell a maga rangcsoportjához, amelybe tartozik. Csak a régiség vagy fizikai nagyság senkit sem hatalmaz fel arra, hogy önkényesen kilépjen saját rangcsoportjából, ha csak a ministránsokért felelıs pap belátása szerint, kiérdemelt jutalomként másként nem rendelkezik (ilyen csak kiemelkedı esetekben történik, amit bármikor visszavonhat visszaélések esetén). Az új ministránsok csak kellı gyakorlat után végezhetnek bármilyen szolgálatot. A gyakorlat hiánya végett csak, mint újoncok és megfigyelıként ministrálhatnak. Mindent csak a maga idejében lehet végezni. Az olvasmány és a szentlecke felolvasása kitüntetı feladat a ministráns számára (ık a lektorok => felolvasók). Ezért otthonukban minél többet olvassanak szabadidejükben – lehetıleg hangosan -, hogy minél jobban elsajátíthassák a szépen olvasás mővészetét. A hívek örömmel hallgatják, amikor egy ministráns szépen, érthetıen, tagoltan és hangsúlyozva olvas. Kellı gyakorlattal rendelkezı ministráns nem utasíthat vissza semmilyen szolgálatot, kivéve, ha valami miatt nincs akadályozva. A buzgó ministráns sohasem magyarázkodik. A szolgálatot megtagadó ministránssal szemben pedig fenyíték vagy megrovás alkalmazható (viselkedésének megfelelıen). Ez esetben a szolgálat másnak adható. Fıleg a nagyobb ministránsok segítnek a kicsiknek – egymásnak is – a beöltözésnél. Egymást ráncba szedik, hogy rendezettek legyenek.
Szolgálás a szentmisén (ministrálás) • •
• •
4
A ministránsok különbözı szolgálatok végzésére hívatottak. E szolgálatok megkövetelik a fentebb említett szabályok figyelembevételét és betartását. A lektorok a Szentmise kezdete elıtt legalább egy negyed órával korábban érkezzenek, hogy legyen idejük az olvasmányok átnézésére, hogy olvasásközben ne akadozzanak. Fontos tudni, hogy a közösség elıtt történı olvasás mindig különös felkészültséget igényel, mivel mindenki az olvasmányra figyel, és a Szentmise rovására menne, ha a ministráns felkészülés nélkül végig makogná az olvasmányokat. Indulás elıtt 3-4 perccel csendben mindenki beáll a sorba, a neki illı helyre. Közösen elmondják a Szentmise elıtti ministráns-imádságot (A Te házad otthonunk, Urunk Jézus itt vagyunk…), majd csendben várják a pap indulást jelzı felszólítását: Induljunk békeségben! – válasz: Az Úr Jézus szent nevében.
„…ti vagytok az evangéliumi üzenet hirdetıinek új nemzedéke…”. II. János Pál pápa mondta a Ministránsoknak 1995. aug. 29-én Rómában a Nemzetközi Ministráns Találkozón (Verbényi István: „Örömmel és buzgósággal…” – 14. old.)
Bevezetı szertartás •
•
•
• •
Az legelsı jobboldali (a csengı, ha balról van, akkor az elsı baloldali) ministráns feladata a szentmise kezdetét jelzı csengı meghúzása (érzéssel húzza, nehogy leszakadjon). A kivonulásnál vigyázzanak a sor egyenességére. Mindenkinek tudnia kell, hogy hol a helye, és ne taszigálják egymást jobbra vagy balra. A ministránsok kettıssorba állva a pap kiséretével az oltár elé vonulnak. Próba vagy szemmérték szerint úgy álljanak meg az oltár elıtt, hogy a misézı papnak középen a hely megmaradjon. Térdhajtás után a hívek felé fordulnak (mindenki egyszerre befele fordul, ill. a pap felé). Itt állnak addig, amíg a pap oltárcsókra megy, majd a szédesz (papi szék) fele indul. Ekkor mindenki a székekhez megy, és ott állva marad. A bőnbánati cselekmény után pedig mindenki leül. Az oltár elıtt minden mozzanatból tőnjön ki a méltóságteljes magatartás, mivel a jó Istennek szolgál a misézı pappal együtt. Testtartásuk legyen mindig egyenes, akár állnak, ülnek, vagy éppen térdelnek. Tiszteletlenség úgy Istennel, mint a hívekkel szemben, amikor egy ministráns hajtott háttal, lelógó karral áll, vagy a lábára könyökölve ül az oltárnál.
Az Ige liturgiája •
• • • •
• • •
Az „Uram irgalmazz!” ének, a Dicsıség imádság (ez csak vasárnap és Főünnepeken, az Advent és Nagyböjt kivételével van) és könyörgés befejeztével a lektor lemegy az ambóhoz (az Ige oltárához) az Olvasmány felolvasására. Vasárnap és Fıünnepeken a válaszos zsoltár eléneklése után egy másik lektor megy le a szentlecke olvasására. Ha nincs kántor, akkor a misézı pap megbízhatja a ministránst, hogy a válaszos zsoltárt felolvassa. Ha képes arra, akkor elızetes begyakorlás után énekelheti is. Az olvasmányokat és válaszos zsoltárt leülve hallgatják és éneklik. Amikor az allelujás vers éneklése közben a pap feláll, hogy az ambóhoz (olvasóállvány) menjen az evangéliumolvasásra, akkor a ministránsok is felállnak, és állva hallgatják végig az evangéliumot. A prédikáció alatt leülnek. A Hitvallásra (Hiszek egy Istenben…) mindenki feláll. A könyörgéseket felolvasó lektor az ambóhoz megy. Az egyetemes könyörgésekkel lezárul az Ige liturgia.
Az Eukarisztia liturgiája •
•
A misézı pap mellett álló két ministráns a negyedik egyetemes könyörgésnél méltóságteljesen lemegy az asztalkához, hogy felkészülhessenek az áldozati adományok (az összeállított kehely, víz, kéztörlı és tányérka) oltárhoz vivéséhez. Az egyetemes könyörgések befejeztével, amikor a misézı pap az Ige oltárától a misézı oltár felé indul, két ministráns elveszi a perselyeket és elmegy perselyezni. Ha 5
„…ti vagytok az evangéliumi üzenet hirdetıinek új nemzedéke…”. II. János Pál pápa mondta a Ministránsoknak 1995. aug. 29-én Rómában a Nemzetközi Ministráns Találkozón (Verbényi István: „Örömmel és buzgósággal…” – 14. old.)
•
• • • • •
•
•
•
•
•
•
•
6
közben illetékes személyek vállalják a perselyezést, akkor a ministránsok nem perselyeznek. A perselyezés befejeztével a két (vagy szükségnek megfelelıen több) perselyezı a Szentély bejáratánál egymást bevárják, majd együtt fölmennek a misézı oltár elé, egyszerre térdet hajtanak és bevonulnak a sekrestyébe, vagy arra a helyre, ahol az adományokat tartják a Szentmise befejezéséig. Amennyiben csak két ministráns van, akkor az oltárt nem hagyhatják el (!!!). Ha a ministránsok perselyeznek, a perselyezés befejeztével rögtön visszamennek az oltárhoz (a helyükre) és nem a sekrestyében várják meg az Úrfelmutatást. A csengetı ministráns elveszi a csengettyőt; óvatosan és röviden csenget a kellı idıben. A szolgáló és perselyezı ministránsokon kívül minden ministráns a helyén marad. Amikor a hívek felállnak, ık is felállnak, amikor leülnek ık is leülnek. Áldoztatáskor egy ministráns (vagy több - ahány pap áldoztat) elveszi az áldoztató tálcát és segít az áldoztatásnál a pap balfelén állva. Mivel Fıegyházmegyénkben nem javasolt a kézben történı áldoztatás, az áldoztató tálcát mindig az áldozó ajaka alá helyezi, akkor is, ha az áldozó a kezét kinyújtja. Az áldoztató tálcát nem kell hordozni a pap keze után, hanem kinyújtott kézzel kell tartani egész áldoztatás alatt. A tálcára fıként azért van szükség, hogy az Oltáriszentségrıl lehulló morzsák ne kerüljenek a földre. A szentáldozáshoz járuló ministránsok az elsık legyenek a sorban. Nem szotyogva mennek, hanem egyszerre a megfelelı idıben. Idejében döntsék el, hogy áldozhatnak vagy nem, és méltóságteljesen vonuljanak le a hívekkel együtt áldozni. Lehetıleg ne az oltárnál áldozzanak, hanem egyhelyenn a hívekkel. Az áldozás befejeztével a ministráns az áldoztató tálcát ne lóbálja a kezében, hanem méltóságteljesen, tisztelettudóan vízszintesen tartva vigye a pap mellett az oltárhoz, vagy a tabernákulumhoz, ügyelve arra, hogy a morzsák ne hulljanak le a tálcáról. Itt átadja a papnak, hogy a rajta levı morzsák is visszakerüljenek a kehelybe. Közben egy ministráns a vizes kancsót az oltárhoz viszi, hogy a pap purifikálni tudja a kelyhet és a paténát. Amennyiben nincs elegendı ministráns, akkor az áldoztatás elıtt a vizes kancsót a misézı oltár sarkára kell tenni, hogy a papnak ide visszatérve ne kelljen várakoznia. A purifikálás után egy ministráns a kiskancsót, és a pap jobbján álló fıministráns pedig a misézı kelyhet a misézı oltárról átviszi a kis asztalkához (a kelyhet semmiképp nem viszik a sekrestyébe, hanem az asztalkán hagyják !!!). A misézı kelyhet csak a nagyobbak kezelhetik (VI. osztályosnál nagyobbak). Jobb kézével fogja a nóduszt (a kehely szárán lévı kidudorodás, vagy gömböcske), és balkezével tartja a kehelyfelszerelést. A purifikálás után mindenki elfoglalja a maga helyét.
„…ti vagytok az evangéliumi üzenet hirdetıinek új nemzedéke…”. II. János Pál pápa mondta a Ministránsoknak 1995. aug. 29-én Rómában a Nemzetközi Ministráns Találkozón (Verbényi István: „Örömmel és buzgósággal…” – 14. old.)
Befejezı szertartás • • •
•
•
A misézı pap a befejezı áldással a Szentháromság oltalmába ajánlja, és a további kegyelmeket kéri mindazoknak, akik részt vettek a szentmisén. A Szentmise végén, az oltárcsók után, a ministránsok a pappal egyszerre fejet hajtanak, majd a fıoltár felé fordulnak (ugyancsak befele). Az egyenes vonalat megtartva, fegyelmezetten térdet hajtanak a jelszó - „flex” - elhangzása után. A sekrestyével szemközti oldalról a szélsık elindulnak a sekrestye felé. Amikor a párok egymásmellé érnek egyszerre elindulnak a sekrestye irányába. Amikor a pap a sekrestyébe érve hangosan elmondja: Istennek legyen hála (vagy Deo gratias), akkor a ministránsok egyszerre válaszolják, Istennek legyen hála (vagy Deo gratias). Ekkor a ministránsok - a pap vezetése nélkül is - elkezdik a ministránsok szentmise utáni imádságát (Jézus édes örömöm, jóságodat köszönöm…).
Szentmise után a sekrestyében • •
• •
A ministránsimádság elmondásával még nincs vége a szolgálatnak. A liturgikus ruhákat mindenki úgy hagyja, ahogyan találni szeretné a szentmise elıtt. Arra is kell gondolni, hogy hamarosan újra magamra kell öltenem és kellemetlen látvány, amikor a földrıl kell felvenni koszosan és győrötten. Legyen figyelemmel azokra is, akik a következı szentmisén ugyanazt a ruhát kell használják. Ministrálás után a ruhákat hajtsa össze, vagy akassza vállfára és tegye a helyére. Így biztos rendben találja, amikor legközelebb szüksége lesz rá. Miután rendbe tették ruháikat és a rendszerint felrúgott szınyegeket kisimították, csendben térdet hajtanak a Szentségház felé fordulva. Köszönnek a sekrestyében lévıknek (Dicsértessék a Jézus Krisztus), és szorgosan haza igyekeznek családjukba.
„Isten népének családja az Eukarisztia ünneplése után hazatér otthonába és viszszatér mindennapi foglalkozásához. Mindenki számára megmarad a feladat, hogy ırizze meg a hitet, amit maga Krisztus táplált, tegyen tanúságot keresztény életével a kívülállók és keresztény testvérei elıtt.” – Verbényi István: „Örömmel és buzgósággal…”, 73. oldal.
7
