MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK

Mikológiái es Faanyagvédelmi Tarsasaga

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1980. évi 1-2. szám

AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET MIKOLÖGIAI ÉS FAANYAGVÉDELMI TÁRSASÁGÁNAK KIADVÁNYA

MYKOLOGISCHE MITTEILUNGEN LANDESVEREIN FÜR FORSTWESEN MYKOLOGISCHE UND HOLZSCHUTZ GESELLSCHAFT

SZERKESZTI A MIKOLÓGIÁI ÉS FAANYAGVÉD EWI TÁRSASÁG VEZETŐSÉGE FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. KALMÁS ZOLTÁN ISS» 0133-9095

Miattit! az Erdészeti éo Faipari Tervező é s Szervező Iroda s o k s z o r o s í t ó részlegében Budapest V I I . , Csengery u . 11. FelalSs Tezetd: Árva Józsefné I g a z g a t ó h e l y e t t e s Ttfrzsszáa: 80.322 P é l d á n j s z i « : WO T e r j e d e l e a : 5,25 /A/5 Í v / Felelős kiadó: Mikológiái és Faanyagvédelmi Társaság

- 3-

T A R T A L O M

Nekrológ

5

DR. KALMÁR ZOLTÁN: Miért nem növények a gombák?

7

ZEROVA, J. J A . - B I D E I L J A , N. I.s A gombák fizikai és kémiai donságainak kérdéséhez

tulaj11

DR. LELKES MIKLÖS - DR. M E N Y H Á R T KATALIN - DR; C S E R E N Y E I EDIT DR. F O R M A G G I N I M A R G I T : A gyilkos galóca jellemző jegyeinek ismerete egy budapesti nagyüzem dolgozói között

15

SZ. NAGY G Y Ö N G Y V É R : Adatok Magyarország retéhez, II

21

lisztharmatgombáinak

isme-

KEREKES L Á S Z L Ó : N a g y g o m b á k felvételezési a d a t a i n a k elemzése a term ő h e l y i v i s z o n y o k függvényében FILARSZKY

IMRE: S z a b o l c s - S z a t m á r megye erdői és Nyíregyháza kereskedelme

LELLEY J Á N O S : A n a g y g o m b á k népgazdasági jövőben GYÖRFI J U L I A : A c s i p e r k e g o m b a kórokozói,

jelentősége

29

gomba41

jelenleg és a 57

kártevői és az ellenük

való v é d e k e z é s a "Duna" MgTSz-ben

63

LÁSZLÖ F E R E N C N É : Az A g a r i c u s b i t o r q u l s t e r m e s z t é s e

68

Ismertetések

71

Irodalom

81

*

*

*

INHALT Nekrolog

,

DR. K A L M Á R Z.: W a r u m sind die Pilze keine P f l a n z e n ? ZEROVA, M. J A . - B I D E I L J A , N. I.s Beitrag zur frage der p h y s i k a l i schen und c h e m i s c h e n Eigenschaften der Pilze

5 7

11

DR. L E L K E S M. - D R . M E N Y H Á R T K . - D R . CSERENYEI E. - DR. F O R M A G G I N I M.: Ober k e n n t n i s der Merkmahle den g r ü n e m Knollenblätterpilz in einem b u d a p e s t e r G r o s s b e t r i e b 15 SZ. NAGY, GY.: B e i t r a g

zur K e n n t n i s der M e h l t a u p i l z e Ungarns

21

- 4 -

K E R E K E S L.: Analyse der A u f n a h m s a n g a b e n von Grosspilzen menhang mit den F u n d o r t s v e r h ä l t n i s s e n F I L A R S Z K Y J.: P i l z h a n d e l von N y í r e g y h á z a tats S z a b o l c s - S z a t m á r

in

Zusam29

und der W ä l d e r des

Komi41

L E L L E Y J . : V o l k s w i r t s c h a f t l i c h e B e d e u t u n g der M a k r o m y c e t e n wärtig und in der Z u k u n f t

gegen57

G Y Ö R F I J . : Schädlinge und K r a n k h e i t s e r r e g e r des Zuchtspilzes /Agarlcus blsporus/ und ihre Bekämpfung in der P r o d u k tionsgenossenschaft "Duna"

63

LÁSZLÖ

68

F . : Die Züchtung des A g a r l c u s b l t o r q u l s

Informationen

71

L i t e r a r i s c h e Rundshau

81

•

*

*

C O N T E N T Necrologe

5

K A L M Á R Z.: Why are not fungi p l a n t s ?

7

Z E R O V A , M. JA. - B I D E I L J A , N. I.: C o n t r i b u t i o n chemical properties of m u s h r o o m s

to the physical

and 11

LELKES M. - MENYHÁRT K. - CSERENYEI E. - FORMAGGINI M. : Survey of the k n o w l e d g e of the c h a r a c t e r i s t i c s of Amanita loides a m o n g peaple in a w o r k s in Budapest SZ. N A G Y GY.: C o n t r i b u t i o n to the k n o w l e d g e of the powdery fungi of Hungary KEREKES

phal15 mildew 21

L.: Analysis of the survey d a t a of m a c r o m y c e t e s in connection w i t h the site c o n d i t o n s

FILARSZKY

29

I.: M u s h r o o m trade of N y í r e g y h á z a and of the forests of the county S z a b o l c s - S z a t m á r

L E L L E Y J . : Importance of the m a c r o m y c e t e s in the national at present and in the f u t u r e

economy

G Y Ö R F I J . : Parasites and pathogen? of the cultivated m u s h r o o m /Agarlcus blsporus/ and t h e protection against them the C o - o p e r a t i v e - f a r m " D u n a " L Á S Z L Ö F . : C u l t i v a t i o n of Agarlcus b l t o r q u l s

Informations Rewiew of literature

41

57

in 63 68

- 5 -

DR. GÁLLFY ZOLTÁN 1915-1980

DR. GÁLLFY ZOLTÁN• gimnáziumi tanulmányainak elvégzése után a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán és tanárképző intézetében a biológia-kémia szaktárgyakból tanári oklevelet, majd doktorátust szerzett. Állami szolgálatba 19 39-ben az egyetem Növényélettani Intézetébe lépett mint egyetemi tanársegéd. Innen az Országos Kémiai Intézethez, majd annak átszervezése után az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézethez, végül a Központi Élelmiszerellenőrző Intézethez helyezték át, mint a Növénytani Osztály tudományos osztályvezetőjét.

Innen

vonult nyugdijba 19 76-ban. Ez évtől kezdve az Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet tudományos szaktanácsadója volt a gombamérgezések

tárgykörében.

Munkakörében mint tudományos kutató a mezőgazdasági

növények,

gyógynövények, ipari növények és a gombák botanikai és kémiai vizsgálatával, valamint az exportáruk minősitésével

foglalko-

zott. Kutatói tevékenysége főleg a gombák sejttani-szövettani

viszo-

nyaira, élelmiszeripari feldolgozására és eltarthatóságára, minőségi problémáira, exportvonatkozásaira, a gombamérgezések kérdéseire terjedt ki. Ezekben a témakörökben jelentős, szá-

- 6 mottevő tudományos és ismeretterjesztő tevékenységet

fejtett

ki. Nagyobb szakdolgozatainak és ismeretterjesztő közleményeinek száma mintegy 30. Szakelőadást mintegy 50 alkalommal, szaktanfolyami előadást pedig évről évre rendszeresen, számos alkalommal tartott. A gombamérgezési maradványok vizsgálatának módszerére vonatkozó több évtizedes ismereteit és tapasztalatait pedig közvetlenül adta át munkatársainak. Eredményes munkásságáért három alkalommal nyerte el a kiváló dolgozó kitüntetést a Földmüvelésügyi, illetve a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, végül az Egészségügyi Több szakegyesületnek tály/, bizottságnak

Minisztériumtól.

/Biológiai Társaság, Botanikai Szakosz-

/Komlóminősitő Bizottság stb./ volt tagja,

vezetőségi tagja, és fejtett ki évtizedeken át tevékenységet. A gombafélék országos és ágazati szabványosításában a Szabványosító Szakbizottságnak is tagja volt. Mint a Gombaszakoktatási Bizottságnak vezetőségi tagja, a gombaismertető tanfolyamok állandó előadója volt. Különösen jelentős munkát végzett az Országos Erdészeti Egyesület Mikológiái és Faanyagvédelmi Társaságában, amelynek megalakulása óta vezetőségi tagja volt, majd a sejttani-szövettani és rendszertani szakosztály titkáraként működött. A gombakutatás és a gombaismeret-terjesztés terén végzett közel négy évtizedes, értékes munkásságáért kapta meg a Társaságtól a kimagasló érdemekért adományozott kitüntetést, a "Clusius érmet". Dr. Gdlffy Zoltán rendkivül megnyerő természetű egyéniség volt. Mindig csendes, nyugodt, derűs és megfontolt magatartását min/

denki tisztelte és szerette. A magyar hivatásos mikológusok amúgy is szerény csapatának nagy veszteséget jelent az eltávozása. Hiányát mindig érezni fogjuk, és emlékét szeretettel megőrizzük. DR. KALMAR Z. és DR. KONECSNI I.

- 7 -

Miért nem növények a gombák? DR. KALMÁR ZOLTÁN, Budapest Mindeddig a legtöbb tankönyvben az állt, hogy a gombák a növényvilág egyik törzse, olyan telepes növények, amelyeknek teste nem differenciálódik levélre, szárra, virágra, és amelyekben nincs klorofill, ezért szerves vegyületekből táplálkoznak. Csak a legutóbbi évtizedekben deritett fényt a tudomány arra, hogy az élővilágnak két táborra, növényekre és állatokra osztása nem egészen egyértelmű. Az is régen feltűnt a gombákkal foglalkozó kutatóknak, hogy a gombák sok feltűnő hasonlóságot mutatnak az állatvilággal. Tudjuk, hogy az egysejtű gombák egyik csoportját, a nyálkagombákat régebben nem is gombának, hanem egysejtű állatoknak hitték, hiszen életük első szakaszában egészen olyanok, mint az amőbák. A gombasejtek felépitése és életműködése néhány tulajdonságban valóban inkább az állati sejtekhez hasonló. Kémiai vegyületek tekintetében a gombasejtek fehérjeanyaga az állati fehérjékhez hasonlóan komplett fehérje /tartalmazza majdnem az öszszes aminosavakat/, keményítője glikogén /állati keményitő/, szintézise során keletkezik benne például a tojássárgájából ismert lecitin, számos nagyhatású enzim, az állatokéhoz hasonló fehérje jellegű toxikus anyagok, és sejtfala is az állatvilágban előforduló kitin3 nem pedig a növényvilágra jellemző cellulóz. Sejtszerkezetében a gombasejteket néhány olyan tulajdonság jellemzi, ami az egész élővilággal szemben különbség; ezek közül itt csak az egyszerű, egyetlen lemezkéből álló diktioszómdkat és a kizárólag gombasejtekben található lomaszómdkat emlitsük meg. A szintesteoskék hiánya, valamint az, hogy ezzel összefüggően a festékanyag az alappalzmában oldott állapotban van jelen, ismét csak az állati sejtekhez való hasonlóság. Az életjelenségek közül a fonal alakú gombasejteket elsősorban az jellemzi, hogy más élőlényektől eltérően csak csucsi növekedésüek. A növekedésre ható ingerek közül ,a legerősebben nem a geotrópos erő hat a gombákra, hanem növekedésüket elsősorban a kemotropizmus és a higrotropizmus irányitja. Mint tudjuk, az aktiv helyváltoztatás az egysejtű gombák körében épp ugy megvan, mint az egysejtű növények és az egysejtű állatok között, és mozgásszervük ebben az esetben ugyanolyan - 2 + 9 plazmaszálból álló - ostor, mint az egysejtű állatok és növények flagellumai. /Ez a tulajdonság az egész élővilágban azonos épp ugy, mint a fehérjeszintézis szabályai./

- 8 Az anyagcsere jelenségéről régóta ismeretes, hogy a gombák az autotróf táplálkozásu növényektől eltérően heterotrófok, mint az állatvilág tagjai. A modern tudomány azonban nem igy különbözteti meg a mikroszervezetek körében található táplálkozásmódokat. A tápanyagforrás nézőpontjából ugyanis vannak szervetlen vegyülettel táplálkozó litotrdf élőlények /a növények és egyes baktériumok/, és vannak szerves vegyülettel táplálkozó organotrófok /állatok, gombák, baktériumok zöme és egyes növények/. Az energiaforrás szerint pedig vannak kemoszintézissel asszimiláló szervezetek /állatok, gombák, baktériumok/ és fotoszintézissel asszimiláló szervezetek /növények és néhány baktériumfaj/. A legkifejezőbb azonban az anyag körforgását figyelembe vevő csoportosítás, mert Földünk bioszférájában ez mutatja meg azt a harmonikus egymásra utaltságot, ami az élet fennmaradását évmilliók óta lehetővé teszi. Eszerint pedig vannak a Föld kérgének ásványos anyagából szerves vegyületeket előállitó, producens szervezetek /növényvilág/, a szerves vegyületekből más szerves vegyületeket készitő konszumens szervezetek /állatvilág/, és a szerves vegyületeket lebontó, szervetlen vegyületekké, ásványi anyagokká redukáló, reduaens szervezetek /gombák, baktériumok/. Ha megfigyeljük Földünkön az anyagnak ezt az életet jelentő körforgását, megállapithatjuk, hogy a gombák élettevékenységének iránya a növényvilágéval pontosan ellentétes. Az életjelenségek közül kétségtelenül a legfontosabb a szaporodás. Ismeretes, hogy ma a törzsfejlődés alapján álló, evolúciós rokonságot vizsgáló természetes rendszerezés alapja éppen a szaporitószervek egyezősége vagy eltérősége, a szaporodás módjában mutatkozó különbségek. A gombák szaporodását vizsgálva pedig meglepő, hogy az milyen alapvetően eltér a növényvilágétól épp ugy, mint az állatvilágétól. Természetesen itt most nem a gombavilágban rendkivül elterjedt ivartalan szaporodásra /sarjadzás, lefüződés, konidiumok, sporangiumok stb./ kell gondolnunk, hanem a gombák spóráinak létrejöttét megelőző ivaros "szaporodásra". Az egész élővilágra, növényekre és állatokra egyaránt jellemző ugyanis, hogy az élőlény testének minden sejtjében a kromoszómaszám diploid. Kizárólag a kétféle nemű ivarsejtek - a keletkezésükkor közbeiktatott számfelező /redukciós/ osztódás miatt - tartalmazzák csak a fajra jellemző kromoszómaszám felét, tehát haploid-ok. Ezzel van biztositva ugyanis az átöröklés , mert a megtermékenyítéskor egyesült két különnemü ivarsejtből létrejövő utód /zigóta/ - kromoszóma garnitúráját, és abban a tulajdonságokat hordozó géneket - felerészben az egyik, felerészben a másik szülőtől kapja. Az egyesült két haploid ivarsejtből tehát ismét diploid uj egyed lesz. Eszerint az élőlényekre fennálló szigorú szabály, hogy életükben a vegetativ sejtjeik mind diploidok, a haploid fázis pedig kizárólag az ivarsejtekre Rorlátozott. A gombákban a kromoszómakészlet azonban ezzel éppen forditva, ellenkezőleg alakul. Az egysejtű gombák ugyanis egész életüket

- 9 haploid állapotban élik le, és az ivartalan uton keletkező szaporitó sejtjeik /konidiumok, spórák stb./ is mind haploidok. Ivaros folyamatuk alkalmával két egyed végleg összeolvad /kopuláció/, de az igy létrejött utód csak addig marad diploid, amig hamarosan át nem alakul spóratermő sejtté, amelyből számfele zo osztódás közbejöttével ismét nagyszámú haploid spóra fejlődik ki. A diploid szakasz tehát viszonylag rövid, még akkor is, ha a diploid zigóta esetleg un. kitartó sejt, amely az időben sokáig elhúzódó kedvezőtlen körülmények átvészelésére alkalmas. A magasabbrendü, soksejtű gombák esetében ez a folyamat természetesen sokféleképpen módosul és bonyolultabbá válik. Például a soksejtű nagy gombák két különnemű egyedének /micéliurnának/ csak egy-egy sejtje egyesül, és ezek hozzák létre a spóratermelés céljára alakult termőtestet. Az ivaros folyamat lényege azonban mindig ugyanaz marad: a gombák más élőlényekkel ellentétben vegetativ életüket haploid állapotban élik le /mintha az egyed ivarsejt állapotban lenne/. A diploid szakasz pedig csak az ivaros folyamatot követő spóratermelés, azaz a tulajdonképpeni szaporodás bevezetése. Ezért mondhatjuk, hogy a gombák vagy ivartalanul keletkező konidiumokkal /régebben ezeket spóráknak nevezték/, vagy olyan spórákkal szaporodnak, amelyek ivaros uton jöttek létre. A többsejtű gombák spóratermelő termőteste olykor erősen differenciálódott, alkatilag és működésben is eltérő sejtekből épül fel. Alapvető tulajdonságokban, sejtszerkezetben, anyagcserében és szaporodásban azonban ezek sem különböznek a gombák világának zömét kitevő egysejtű gombáktól. Van viszont a gombáknak olyan csoportja, amely egy-két tulajdonságában nem egyezik meg az itt vázoltakkal. Ezek a kivételek evolúciós származási okokból adódnak. így például a régebben moszatgombáknak nevezett petespórás gombák a növényekhez hasonlóan diploid állapotban élnek, csak ivarsejtjeik haploidok, és sejtfaluk is cellulóz. Bizonyitéka ez annak, hogy ezek a gombák az egysejtű növényektől származnak. Az összes többi gomba azonban olyan alapvetően különbözik a növényektől, hogy feltehetően már az élet keletkezésének hajnalán, a növényektől és az állatoktól független származási vonalon egy ősi egysejtű gombajellegű tipusból alakulhattak csak ki. A gombáknak a növényekétől és az állatokétól eltérő táplálkozási és szaporodási viszonyaihoz csak a baktériumoké hasonló. Anyagcseréjük, kémiai anyagaik és az a tulajdonságuk, hogy egész életükben haploidok, valóban sok hasonlóságot mutat. A baktériumok sejtszerkezete azonban nem olyan, mint a gombáké, és ivaros szaporodásuk /"szekszualitásuk"/ egészen más. A baktériumok két egyede ugyanis nem végleg, hanem csak rövid időre olvad össze /konjugáció/, ezalatt kromoszómáik egyes darabjai kicserélődnek, és a másik baktériumot felkereső aktiv egyedek /donor/ egy hatóanyagot /F-faktor/ is átad a passziv egyed /akceptornak/. A szétválás után a donor betokozódik és nyugalmi /"spórás"/ állapotba tér, az akceptor pedig a faktor által mintegy aktivizálódik és ujabb egyedet

- 10 keres fel, amellyel szemben már mint donor viselkedik. Itt tehát nem lehet szó két nemről, különnemű egyedekről, mert valamennyi egyed láncszerűen egymást aktivizálja. Ebben tehát a baktériumok nem egyeznek meg az élővilág többi élőlényeivel, amelyekre a két nemre különülés általánosan jellemző. A felsorolt különbségek, főleg az anyagcsere viszonyok és a kromoszómaszám alakulása miatt már régebben is felmerült az az elképzelés, hogy az élővilágot nem két, hanem három vagy négy regnumra kellene tagolni. A gombákkal foglalkozó szakirodalomban pedig világszerte kialakult az az álláspont, hogy a gombák egy különálló, harmadik világ /Martin 1955, Copeland 1956, Whitaker 1969 , Hawker 1965, Ubrizsy és Vörös 1966 , Ubrizsy 1971/. Nálunk ezt az uj szemléletet és a gombák uj rendszerét dr. Ubrizsy Gábor ismertette /Mikológiái Közlemények 1970-1971/. A korszerű felfogásnak megfelelően tehát a mikológusok a gombákat ma már önálló, az állat- és a növényvilágtól független törzsfejlődési vonalon kialakult élőlénycsoportnak tekintik.

Warum sind die Pilze keine Pflanzen? ZOLTÁN KALMÁR DR., Budapest Bis jetzt werden die Pilze in aller Welt für Pflanzen angesehen, und man klassifiziert sie in der Systematik in die Pflanzenwelt als einen Stamm. Das ist heutzutage schon nicht zutreffend. Weder die chemische Substanzen, noch die Lebenserscheinungen der Pilze gleichen den Pflanzen. Man kann im allgemeinen sagen, dass in dieser Hinsicht der Unterschied zwischen Pflanzen und Pilzen grösser ist, als zwischen Pilzen und Tieren. Besonders der Stoffwechsel ist verschieden. Die Pflanzen sind Produzent, die Tiere konsument, die Pilze /und Bakterien/ dagegen reduzent. Im Kreislauf der Materie in der Biosphäre der Erde entfalten also die Pilze eine Tätigkeit, die mit den Pflanzen entgegengesetzt ist. überraschend unterscheidet sich weiter das Wesentliche des geschlechtlichen Vorganges in der Fortpflanzung der Pilze. Wie bekannt, ist die Zahl der Chromosomen der Zellen im vegetativen Körper der Tiere und Pflanzen immer diploid, und nur die Geschlechtszellen sind haploid. Im Gegensatz damit ist für die Mehrzahl der Pilze eben das charakteristisch, dass während ihres vegetatives Daseins die Zahl der Chromosomen der Zellen im allgemeinen haploid ist, und ihr Leben hat nur nach dem vor der Sporenbildung eintreffenden sexualen Vorgang eine meist kurze' Zeit dauernde diploide Phase. Die Wechslung der haploiden und diploiden Phasen ist-also gerade umgekehrt in den Pilzen, wie in den anderen Lebewesen /mit der Ausnahme von einigen Bakterien/. Heutzutage ist auch das bekannt, dass diejenigen Pilze, die nicht diese unterschiedliche Eigenschaften aufweisen, nicht von den pilzartigen Ureinzellern, sondern an einer anderen Evolutionslinie abstammten. Es ist daher unrichtig die Pilze als Pflanzen anzusehen.

- 11 -

A gombák fizikai és kémiai tulajdonságainak ZEROVA, M. Ja. és BIDEILJA, N.I., Kiev

kérdéséhez

/Szovjetunió/

/Az Ukrán Szocialista Szovjetköztársaság Tudományos Akadémiájának Botanikai és Növényfiziológiai Intézete/

Több kutató adatai szerint a természetes paramagnetizmus jellemző ismertető jegye minden élő szervezetnek. Ezt az élőlényekben jelenlevő természetes paramagnetikus központok /T.P.K./ váltják ki, melyeknek természetét és biológiai szerepét jelenleg még alaposan nem tanulmányozták. A növények és más élőlények természetes paramagnetizmusának tanulmányozása akkor vált lehetővé, amikor honfitársunk ZAVOJSZKIJ, E.K. 1944-ben felfedezte a nagy frekvencia teljesitmény rezonáns elnyelését a paramagnetikus részecskék által, és ennek alapján kidolgozta az elektromos paramagnetikus rezonancia vizsgálatának módszerét /E.P.R./. Az E.P.R. nagy érzékenységű vizsgálati módszer. Ennek a tulajdonságának köszönhetően segítségével sikerült felfedezni az élőlényekben jelenlevő T.P.K.kat, amelyeknek mennyisége rendszerint nem nagy. A rendszerek T.P.K.-jait ennek a vizsgálati módszernek segítségével az E.P.R. erővonal ábráival regisztrálják. Az erővonalak tájékoztatást adnak azok mennyiségéről és más részecskékkel való kapcsolataik állapotáról. Minden élőlény E.P.R.-jének erővonal ábrái rendszerint szoro/5-45 E. szélességű/ szimmetrikus, néha aszimmetrikus szingletet mutatnak fel a "g" faktorral = 2.003. Az ilyen erővonal ábrák többnyire tipikusak. A magasabbrendü gombák természetes paramagnetizmusát ez ideig gyakorlatilag nem tanulmányozták. Az irodalomban csupán TROPINYIN, V.N. egy munkája található /1970/ a magasabbrendü gombák elektromos paramagnetikus rezonanciájáról néhány gombafajnál /pl. egy taplógombánál, az érdesnyelü tinorunál, a vörös érdesnyelü tinorunál, gyűrűs tárgyagombánál, légyölő galócánál stb./. Komoly mulasztása a szerzőnek, hogy a? emiitett munkájában csak a gombák orosz elnevezését közli, latin név nélkül, továbbá nem forditott figyelmet a tanulmányozott anyag előkészítésére, a száritási módszerre /termosztátban, napon vagy más természetes feltételek között/. Egyébként az anyag előkészítése az E.P.R. tanulmányozásához nagy jelentőségű. Az anyag előkészítési módja azonban befolyásolja a vizsgált anyag E.P.R. erővonal ábráinak mind a formáját, mind pedig jeleinek erősségét.

- 12 -

A mi kutatásaink tárgyai voltak: az Ízletes vargánya /Boletus edulis FR./, fenyőerdei /f. pinioola/ és tölgyerdei //. querioola/ változatai, melyeket ennek megfelelően tiszta fenyvesben, illetőleg tölgyesben gyűjtöttünk, valamint hat Agaricales faj, amelyek három családba tartoznak. /Hygrophoraceae család: Rygrophorus eburneus FR. és H. hypothejus FR., Tri.cholomataceae család: Tricholoma flavovirens /Pers. exFr./, LUND. , T. imbiricatum FR. és Marasmius praszosmus FR.S Covt'ÍYicLvi'Cio&CiG család; Covt^TiCLvLus mucosus BULL./ Az Ízletes vargánya mindkét változatának termőtestét preparáltuk, elkülönitve a kalapbőrt, a kalap fehér húsát, a termőréteget és a tönk húsát. A kipreparált szöveteket liofil módszerrel száritottuk ki. Az Agaricales gombákat nem preparáltuk, hanem egészben, liofilezéssel száritottuk meg. A kiszárított anyagot szétdörzsöltük, és belőle átlagmintát vettünk az E.P.R. vizsgálathoz. A vi-zsgálat során megállapítottuk, hogy a természetes paramagnetiküs központok megtalálhatók az Ízletes vargánya változatainak termőtestéből vett mintákban és mind a hat Agaricaleshez tartozjóéban is. Mennyiségük l.lol 6 - I.I0I 7 határok között ingadozik, 1 g szárazanyagra számitva. A minták E.P.R. erővonal ábrái szimmetrikus, illetve aszimmetrikus szingleteket mutattak, bármilyen szerkezeti állomány nélkül. Az ilyen erővonal/ ábrák jellemzőek az élőlények többségére és a különböző ti$usu szerves anyagok T.F.K.-jaira. A természetes paramagnetikus központok száma az Ízletes vargánya két változata termőtestének különböző szöveteiben nem egyforma. Legnagyobb számban kimutatható a kalap bőrében, kevesebb ván a termőrétegben, még kevesebb a kalap húsában, és igen kevés a tönk húsában. A pigment nagyobb mennyisége ellenére a fenyveserdei Ízletes vargánya kalapbőrében a T.P.K, szám kevesebb, mint a világosabb szinü tölgyerdei változat kalapbőrében. A pigmentek az elsőben nagyobb mennyiségben vannak kapcsolatban a fehérjékkel, mint a másodikban. Azonkívül a fenyveserdei változat termőtestének minden szövetében a T.P.K, mennyisége kevesebb, mint a tölgyerdei változat szöveteiben, ami biológiai jellegzetessége e változatnak. A természetes paramagnetizmus magasabb szintje az Ízletes vargánya tölgyerdei változata minden szövetében, a fenyőerdei változattal összehasonlítva arról tanúskodik, hogy a biológiai folyamatok fokozottabb aktivitásuak az elsőben. Ezen kivül meg kell jegyezni, hogy a T.P.K, menynyiség - a vizsgált két vargánya változatnál - egyenes arányú kölcsönös összefüggésben van a bennük levő B-vitamin csoportokkal. így ZEROVA, M. JA. és mások szerint /1972/ a tölgyerdei és fenyveserdei Ízletes vargánya változatok fiatal termőtestei kalapjában a tiamin mennyisége /mg-ban 1 kg szárazanyagra számítva/ 5,25 és 4,15 volt. A piridoxin 0,78 és 0,66, a nikotinsav 991 és 834, a biotin 0,48 és 0,44. Ugyanilyen törvényszerűség figyelhető meg a fiatal termőtestek tönkjében,

- 13 valamint az öreg termőtestek kalapjában és tönkjében az Ízletes vargánya két változatánál. A hat Agaricales faj vizsgálati eredményei alapján megállapítottuk, hogy a három családba tartozó fajok T.P.K, száma jelentősen különbözik egymástól. Legnagyobb mennyiséget észleltünk a Cortinarius mucosus-ban - 1,41 viszonylagos egységet /v.e./, kevesebbet a Tricholomataceae család három fajában, a Marasmius prasiosmus - ban 1,08, a Tricholoma flavovirens -ben 0,70 és a Tricholoma imbrication-ban 0,25 v.e.-t. Kis mennyiséget találtunk 0,32 a Hygrophoraceae család két fajánál, a Hygrophorus ebumeus-ban és a Hygrophorus hypothejus-ban 0,27 v.e.-t. A kapott adatok bizonyítják, hogy a T.P.K. E.P.R. erővonal ábráinak intenzitása a három családból vett hat gombafajnál különböző. Ez lehetővé teszi annak feltételezését, hogy a természetes paramagnetizmust a magas fejlettségű bazidiumos gombáknál használni lehet mint rendszerezési jellemző tulajdonságot. Ennek végérvényes megállapításához azonban nagymenynyiségü - a bazidiumos gombák különböző családjaihoz tartozó gombafaj összehasonlító vizsgálatát kell elvégezni.

Beitrag zur Frage der physikalischen und chemischen Eigenschaften der Pilze M. JA. ZEROVA - N.I. BIDEILJA, Kiew /USSR/ Nach einer Berufung auf diese wissenschaftliche Ergebnisse, die von anderen Forschern auf dem Gebiete der Erforschung des natürlichen Paramagnetismus der Lebewesen erreicht wurden, berichten Verfasser kurz über diese Arbeiten, welche sie im Institut für Pflanzenphysiologie und Botanik der Ukrainischen Wissenschaftlichen Akademie bei dem Studium des natürlichen Paramagnetismus der Pilze verrichteten. Bisher wurden Fruchtkörper von sechs Hutpilzarten untersucht, und es wurde festgestellt, dass die Kraftlinien der natürlichen paramagnetischen Zentren der sechs Pilzarten verschieden sind. Es ist vermutlich, dass aufgrund weiterer Forschungsergebnisse der natürliche Paramagnetismus als Systematisierungs-Charakteristikum bei den Basidiomyceten in der Zukunft anwendbar sein wird. Dazu sind aber noch sehr viel Vergleichsuntersuchungen nötig.

- 14 -

Országos gombanapok Előadással és bemutatóval egybekötött Országos Gombanapok-at szervezett a Kertészeti Egyetem, a csepeli "DUNA" MgTSz, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet és a Magyar Agrártudományi Egyesület Gombatermesztési munkacsoportja, 1930. április 22én és 23-án Budapesten. Az első napon 6 külföldi és 11 hazai szakember tartott előadást. Az előadások a kutatás és a termesztés kérdéseivel, illetve eredményeivel foglalkoztak. A második napon a csepeli "DUNA" MgTSz komposztkészitő üzemét, illetve csiperke- és laskagomba-termesztő telepét tekinthették meg az érdeklődök. Az előadások és a bemutatásra kerülő üzemrészek megválasztásánál egyaránt az volt a cél, hogy minél szélesebb körben ismertethessük az utóbbi évek gombatermesztési kutatási eredményeit és azoknak a gyakorlatban már megvalósított részeit. Az elhangzott előadásokból néhányat ebben a számunkban közreadunk . SCHÄFFER- J.-né

#

*

*

H A L Á L H Í R

A közelmúltban hosszas betegség után elhunyt TASNÁDI LÁSZLÖ3 aki a legrégibb gombaszakértek egyike volt. Több évtizeden át Budapesten, a Tolbuchin körúti vásárcsarnokban állandó gombaárusként működött, ahol szakértői tudását még az ellenőrzési szervezet is sokszor igénybe vette. A Gombaszakoktatási Bizottságnak 25 éven át lelkes és ügybuzgó tagjaként a gombaismeretek terjesztésének küzdelmes munkáját értékes észrevételeivel és javaslataival rendszeresen támogatta. K. Z.

#

*

*

- 15 -

A gyilkos galóca jellemző jegyeinek ismerete egy budapesti nagyüzem dolgozói között DR. LELKES MIKLÓS - DR. MENYHÁRT KATALIN DR. CSERENYEI EDIT, Budapest /Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Közegészségtani és Járványtani Intézet/ DR. FORMAGGINI MARGIT, B udapest /Ganz-Mávag üzemorvosi Rendelő/

A gyilkos galóca-mérgezések elleni felvilagositas jelentősege Magyarországon halállal végződő gombamérgezések túlnyomó többségét a gyilkos galóca okozza. NIKODEMUSZ egy nagy anyag /63 530 ételmérgezéses megbetegedés/ elemzése során azt találta, hogy a 195 halálesetből 122-ben a halál oka gombamérgezés volt /13/. E megállapításokból is következik, hogy a gombákkal kapcsolatban néhány fontos ismeret - igy a gyilkos galóca jellemző jegyeinek ismerete - általában a lakosság, de különösen egyes lakosságrétegek számára hazánkban fontos része az elengedhetetlenül szükséges egészségkulturális ismeretanyagnak. Az egészségkulturális ismereteket az általános iskolai oktatás során kellene megalapozni. A gyilkos galócára vonatkozó legfontosabb ismeretekkel a 6. osztályos tankönyv és munkafüzet foglalkozik is /15, 16/, de kérdés, hogy a továbbiakban elég hatékony-e az elsajátított ismeretek megerősítése? Többet lehetne tenni a felvilágosítás terén az iskola falain kivül is, annak ellenére, hogy néhány egészségügyi ismeretterjesztéssel - egészségneveléssel foglalkozó szervezet /Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, Magyar Vöröskereszt, KÖJÁL-ok egészségnevelési osztályai/ eddig is törekedett a gombákkal kapcsolatos ismeretek mind szélesebb körben való elterjesztésére. Nagy jelentőségű előrelépés volt hazánkban a Gombaszakoktatási Bizottság által 30 év óta szervezett gombaismertető tanfolyamok rendszere /7/. Néhány vizsgálat adataival még inkább alátámasztható e törekvés fokozásának szükségessége /l, 5, 8, 9, 10, 13/. Ennek érdekében vizsgálatokat végeztünk a lakosság tájékozottságára vonatkozóan. 19 78 májusában egy budapesti nagyüzemben kérdőivek felhasználásával vizsgáltuk 1024 dolgozó táplálkozással kapcsolatos néhány ismeretét. A kérdések között szerepelt a gyilkos galóca

- 16 jellemző jegyeire vonatkozó is. A mintába 551 férfi és 473 nő válasza került, két jelentősebb létszámú iskolázottsági kategóriából. Egyik a 8 általános iskolai osztályt végzetteké /a nők 41,2 es a férfiak 29,2%—a/, a másik az érettségizetteké /a nők 34 és a férfiak 37,4%-a/ volt.

A gyilkos galóca jellemző jegyeinek ismerete a kapott válaszokban A dolgozók 66,3%-a a gyilkos galóca egyetlen jellemző jegyét sem ismerte. Ez az arány egy gombatermő vidék, Somogysámson lakossága köréből származó mintában kedvezőbb, - 44,2% volt /9/./ A gomba egy jellemzőjét a dolgozók 18,2, két jellemzőjét 7,8, mindhárom jellemzőjét 4,1% nevezte meg. /3,6% nem válaszolt./ Azt, hogy a gyilkos galócának gallérja van, a megkérdezettek 2 3,6%-a, hogy bocskora van, 13,8%-a, hogy a gombalemezei fehérek, 7,6%-a nevezte meg. Az emiitett falusi populációban az egyes jellemzők ismerete éppen forditott sorrendű volt /43,7% tudta, hogy a gyilkos galóca lemezei fehérek, 25,3%, hogy a gombának bocskora van, de hogy gallérja van, azt csupán 0,5%/.

A gyilkos galóca jellemző jegyeinek ismerete és a dolgozók iskolázottsága közötti összefüggés A somogysámsoni lakosság körében végzett vizsgálat egyértelmű tapasztalata volt, hogy a gyilkos galóca jellemző jegyeinek ismerete nem mutatott statisztikailag szignifikáns összefüggést a nemmel és az életkorral, de az iskolázottsággal igen /9, 10/. A nagyüzemi dolgozók körében végzett vizsgálat adatai ezt a tapasztalatot erősitik meg. Az 1. dbra adataiból látható, hogy mind a férfiak, mind a nők közül a magasabb iskolázottságuak a gyilkos galóca jellemző jegyeit nagyobb arányban ismerik, és ez az összefüggés statisztikailag szignifikáns /férfiaknál és nőknél egyaránt p < 0,01 az iskolázottsággal való pozitiv irányú összefüggés szignifikanciaszintje/. Pontszámmal kifejezve az elérhető pontszámot minden csoportban 300-ban határoztuk meg /ez azt jelenti, hogy a válaszadók 100%-a a gyilkos galóca mindhárom jellemzőjét ismeri, ami csak egy elvileg elérhető maximum/. Ily módon a nyolc általános iskolai osztályt végzett nők tudásszintje 25,1, a férfiaké 26,2 pont, az érettségizett nóké 58,7, a férfiaké 64,2 pont volt, a különbség a két iskolázottsági kategória között pedig kétszeres, illetve két és félszeres. /E számitásnál minden helyes ismeret 1 pontot kapott és a téves ismeret miatt nem alkalmaztunk pontszámlevonást. A téves ismeretet - vagy azt is - közlők aránya az egész mintában 6,7-14,9% között ingadozott./ Az elért pontszám az elvileg lehetséges maximum 8,4-21,4%-a között ingadozott. Az általános iskolát végzett férfiak és nők tudásszintje között nem volt lényeges különbség, az érettségizetteknél a férfiak

- 17 -

tudásszintje magasabb volt a nők tudásszintjénél, ami azért is figyelemre méltó, mert a táplálkozással-élelmezéssel kapcsolatos ismereteket illetően általában a nők tájékozottsága volt magasabb szintű /ll/.

Megbeszélés A gyilkos galóca egyetlen jellemző jegyét sem ismerők arányát a mintában igen soknak minősíthetjük. A gyilkos galóca mindhárom jellemző jegyét kevesen ismerték, de egy-egy jellemző ismeretének is van jelentősége, mert ez is visszatarthatja az ismerettel rendelkezőt a gyilkos galóca begyűjtésétől és elfogyasztásától. Miért ismeri a lakosság a gyilkos galóca egyik jellemzőjét sokkal inkább, mint a másikat? Erre a kérdésre nem találtunk választ, a három jellemzőt véleményünk szerint egyformán könnyű megjegyezni és nem valószinü, hogy az egészségnevelés-egészségügyi ismeretterjesztés során egyes jellemzőket inkább hangsúlyoznának /a kiadott egészségnevelési anyagok a gyilkos galóca három jellemzőjét mindig együtt ismertetik/. A gyilkos galóca jellemzőinek ismerete és az iskolázottság közötti pozitív irányú összefüggés oka véleményünk szerint nem csupán az, hogy az érettségizettek az általános iskolai anyagot is jobban sajátították el, hanem valószinüleg az is, hogy a magasabb iskolázottságuak érdeklődése az egészségkulturális ismeretek iránt is magasabb foku. A szabad idő növekedésével a lakosság várhatóan mind több időt tölt el kirándulásokkal, amely a gombatermő vidékeken egyes időszakokban csábithat a gombagyüjtésre. A begyűjtött ehető gombák értékesen kiegészíthetik, változatosabbá tehetik egyes vidékeken a néptáplálkozást, de a lakosságnak ismernie kell a gombákkal kapcsolatos legfontosabb ismereteket, különben a gombagyüjtésből eredő veszélyek jelentősen felülmúlhatják kétségtelen előnyeit.

összefoglalás Szerzők kérdőives módszerrel vizsgálták egy budapesti nagyüzem dolgozói körében a gyilkos galóca jellemző jegyeinek ismeretét, A mintába került 1024 dolgozó 66,3%-a a gyilkos galóca egyetlen jellemzőjét sem ismerte, egy jellemzőjét 18,2, két jellemzőjét 7,8, három jellemzőjét 4,1% nevezte meg. Két iskolázottsági kategóriában - 8 általános iskolai osztályt végzettek és érettségizettek - a gyilkos galóca jellemző jegyeinek ismerete és az iskolázottság között mind a nőknél, mind a férfiaknál pozitív irányú szignifikáns összefüggést találtak /p < 0,01/. Az egyes kategóriáknál az elvileg megkívánható maximális tudásszint 8,4-21,4%-a között volt az ismeretszint, ez alacsonynak minősíthető. Felhivják a figyelmet a témakörrel kapcsolatos egészségügyi ismeretterjesztő-egészségnevelő munka fokozásának szükségességére .

1. ábra A gyilkos galóca jellemző jegyei ismeretének %-os megoszlása egy budapesti nagyüzemben 1978-ban végzett ismeretvizsgálatnál a 8 általános iskolai osztályt végzett női /n = 187/, férfi /n - 156/ és az érettségizett női /n = 152! és férfi /n = 201/ dolgozók között

- 18 -

- 19 -

Irodalom 1. BEREGSZÁSZI G. /1966/: Halálos gombamérgezések okainak értékelése. Egészségügyi Felvilágosítás, 7. 164. 2. CSERENYEY EDIT /1975 / : Élelmezésegészségügy. In: RIGÖ J. /szerk./: Élelmezésvezetők zsebkönyve. Az Országos Diétetikai Intézet kiadása, Budapest. 3. DIETZ F. /1979 /: Gombák - gombamérgezések - egészségnevelés. Pest megyei Egészségnevelési Osztály kiadása, Budapest. 4. FÉLIXNÉ LÉVAI J. - GÁLFFY Z. /1978/: Gombamérgezések előfordulása és kivizsgálása Magyarországon, különös tekintettel az Amanita phalloides mérgezéseire. Mikológiái Közlemények, 1-2. 21. 5. FERENCZI E. - KUHN L. - VÁMOS GY. /19 70/: A fővárosban előfordult ételmérgezések számának alakulása 1951-1969ig. Budapesti Közegészségügy, 2. 3. 6. KALMÁR Z. - M A K A R A GY. /19 73/: Ehető és mérges gombák. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 7. KALMÁR Z. /1978/: A gombaismeret terjesztésének és a gombaárusitás ellenőrzésének megszervezése Magyarországon. Mikológiái Közlemények, 1-2. 35. 8. KOVÁCS L. /1976 /: A középiskolai gombaismereti oktatás je»lenlegi helyzete egy felmérés tanulságai alapján. Mikológiái Közlemények, 3. 122. 9. LELKES M. - INCZE L. /1977/: Adatok a falusi lakosság gombaismeretéhez. Egészségnevelés, 18. 255. 10. LELKES M. - INCZE L. /1969 /: Falusi lakosság gombaismeretének befolyásolása. Egészségnevelés, 20. 24 7. 11. LELKES M. - MENYHÁRT K. - CSERENYEY E. - FORMAGGINI M. VEDRES I. /1980/: Táplálkozási ismeretek vizsgálata egy budapesti nagyüzemben. Kézirat. 12. MAKARA GY. /1965/: A gombamérgezések alakulása és a megelőzés egyszerű feladatai. Egészségügyi Felvilágosítás, 6. 76. 13. NIKODEMUSZ I. /1968/: Die Anthiologia d. Lebensmittelvergiftungen in Ungarn in der Jahren 1960 bis 1966. Zbl. Bakt. I. Ref. 214, 204-208.

)

- 20 14. SCOTT, H. G. /1969/: Poisonus Plant and Animals. Ins RIEMANN, H. /ed./s Foodborne Infections and Intoxications, New York and London. 15. STOLMÄR L. /1978/s Élővilág 6. Tankönyvkiadó, Budapest. 16. STOLMÁR L. /1977/s Élővilág 6. munkafüzet. Tankönyvkiadó, Budapest.

Ober Kenntnis der Merkmahle den grünem Knollenblätterpilz in einem budapester Grossbetrieb DR. LELKES M. - DR.MENYHÁRT K. - DR. CSERENYEI E. DR. FORMAGGINI M., Budapest Mit Fragebogen durchgeführte Untersuchung - statistisch verarbeitet - ergab das Resultat, das die Merkmahle dieses Giftpilzes nicht genügend bekannt sind. Deswegen würde eine erhöhte Aufklärungstätigkeit nötig. *

*

*

Gombák gyűjtésére buzditó olasz plakát Nemrég jelent meg Olaszországban a szerzők nevének feltüntetése nélkül egy szines plakát, amelynek egyik oldalán 20 gombafaj képét találjuk, azok olasz és latin nevének feltüntetésével. A képeken ábrázolt gombák "igen jók", "jók" és "mérgezők" felirattal jelzett három csoportba vannak sorolva. Legjobb ehetőként az Ízletes vargánya, az érdesnyelü tinoru, a császárgomba, az Ízletes kucsmagomba, a nagy őzlábgomba és a gyürüs tuskógomba, ehetőként a rizike, az erdőszéli csiperke, a sárga rókagomba, a téli tőkegomba, az ördögszekér gomba és három galambgomba /kékhátu, aranyos és varaszöld/, mérgezőként pedig a gyilkos galóca, a fehér gyilkos galóca, a légyölő galóca, a téglavörös susulyka, a sátántinoru és a világitó tölcsérgomba van megadva. A plakát másik oldalán ugyanezen gombafajok részletes leírását közlik, előfordulási körülményeik, felhasználhatóságuk, illetve mérgezőségük ismertetésével. A képanyag nem fényképekről készült, és - éppen ezért - feltűnően jól látszanak az egyes fajok jellegzetes tulajdonságai. így a plakát alkalmas arra, hogy aki buzdítására gombát gyűjt, ezeket a fajokat a képek alapján felismerje. Remélhetőleg ennek az igen hasznos kezdeményezésnek folytatása is lesz, és a 20 fajt további fontos gombák ismertetése fogja majd követni. DR. KALMÁR Z.

- 21 -

Adatok Magyarország

lisztharmatgombáinak

ismeretéhez, II. SZ. NAGY GYÖNGYVÉR, Budapest /Növényvédelmi Kutató Intézet/

Ebben az összeállításban az 1976-1979. között gyűjtött lisztharmatgombák jegyzékét adom közre, az ugyancsak e kiadványban megjelent közleményem /SZ. NAGY, 1976/ folytatásaként. Néhány adat korábbról származik, másokat pedig nem vettem fel a listára,. mivel ezen lisztharmatok meghatározásához további vizsgálatok szükségesek. A meghatározásokhoz BLUMER /1967/ határozókönyve mellett JUNEL /1967/ munkáját is felhasználtam. Az egy csillaggal /*/ jelzett adatok Magyarországon, a két csillaggal /**/ jelöltek a tudomány számára is uj gazdaparazita kapcsolatot jelentenek.

Erysiphe aquilegiae DE CANDOLLE ex MÉRAT Aquilegia vulgaris. Zebegény, 1977. 10. 20., Kilián-telep, 1978. 07. 09. Erysiphe artemisiae GREVILLE Artemisia alba. Budapest, 1977. 09. 05. Artemisia vulgaris. Budapest, 1979. 07. 02. Erysiphe asperifoliorwn. GREVILLE /Szin.:

Erysiphe horridula/

Anahusa officinalis. Bicsérd, 1979. 09. 11. /Konidium: 37,22 x 19,00 y, H/Sz = 1,96/. Myosotis silvatica. Balatonudvari, 1978. 07. 10. Pulmonaria mollis sima. Visegrád, 1976. 07. 05., Tata, 1976. 07. 31., 1976. 10. 03. Erysiphe betae /VANHA/ WELTZIEN /Szin.: Microsphaera betae/ Beta vulgaris. Budapest, 1977. 08. 29., Nagykovácsi, 1978. 08. 24., 1979. 08. 22. /Konidium: 36,77 x 14,79 u, H/Sz = 2,49/. Beta vulgaris ssp. esculenta var. rubra. Nagykovácsi, 1978. 08 . 24. Erysiphe aiahoracearum DE CANDOLLE ex MÉRAT Achillea ptarmica. Tata, 1976. 08. 07., 1976. 09. 19. /Konidium: 32,57 x 15,80 u, H/Sz = 2,06/

- 22 Antirrhinum május. Tata, 1978. 10. 21. /Konidium: 33,18 x x 16,20 n H/Sz = 2,01/, Budapest, 1978. 10. 31. /Kevés konidium; kleisztotécium: 100-120 n, aszkusz: 5-6, aszkospóra: 2/ Aster rotundun. Budapest, 1976. 07. 22. Aster sp. Budapest, 1976. 07. 2Í. , 1976. 09. 14., 1976. 09. 27. *Bellis perennÍ8. Budapest, 1976. 06. 22., 1976. 11. 14., Érd, 1977. 08. 10., Tiszavárkony, 1979. 10. 21. [Konidium: 30,11 x 14,51 n H/Sz = 2,07; kleisztotécium: 110-130 \i, aszkusz: 1-9 /4—5/, aszkospóra: 2 /2-4/ . ] Carthamus tinotorius. Bicsérd, 1979. 09. 11. [Konidium: 31,06 x 16,15 n H/Sz = 1,92; kleisztotécium: 110130 pi ; aszkusz: 4-14; aszkospóra: 2 /1—4 /. ] * Chrysanthemum parthenium. Vácrátót, 1976. 08. 31., Budapest, 1978. 07. 13., 1978. 10. 31., Tata. 10. 08. [Konidium: 35,70 x 17,32 n, H/Sz = 2,06, kleisztotécium: 110-140 n, aszkusz: 5-17, aszkospóra: 2 /1-4 / . ] Cichorium intybus. Szentlőrinc, 1979. 09. 11. *CoreopsÍ8 grandi flora. Budapest, 1976. 08. 26., 1977. 09. 14. /Konidium: 26,38 x 13,73 n, H/Sz = 1,92/ Dahlia pinnata. Budapest, 1976. 09. 14., 1978. 10. 31., 1979. 08. 22., 1979. 09. 12., Tata, 1976. 10. 03., Zebegény, 1977. 10. 20. /Konidium: 30,49 x 15,08 n, H/Sz = 2,02/ *Echinops globifer. Vácrátót, 1976. 08. 31. /Konidium: 29,24 x x 16,34 u, H/Sz = 1,79/ *Echinop8 persicus. Vácrátót, 1976. 08. 31. /Konidium: 32,92 x x 21,26 n, H/Sz = 1,55/ Helianthm annuus. Szár, 1979. 09. 28. [Konidium: 31,82 x x 16,34 n, H/Sz = 1,95, kleisztotécium: 100-130 n, aszkusz: 5-15, aszkospóra: 2 /1— 4/.] Hieracium canadensis. Vácrátót, 1976. 08. 31. /Konidium: 31,48 x 16,25 tx, H/Sz = 1,94/ Hieracium sabaudum. Vácrátót, 1976. 08. 31. /Konidium: 27,27 x 15,11 \i, H/Sz = 1,81/ *Lagenaria siceraria. Szigetcsép, 1976. 09. 08. /Konidium: 28,33 x 15,69 n, H/Sz = 1,81/ Nicotiana tabacum. Budapest, 1977. 11. 15. Phlox paniculata. Budapest, 1976. 07. 29., 1976. 08. 06., 1976. 09. 06., 1976. 09. 14., 1977. 08. 11., 1977. 08. 15., Tata, 1976. 07. 31., 1976. 09. 19., 1977. 06. 26., 1979. 07. 07., Alsóörs, 1977. 05. 25., Zebegény, 1977. 10. 20.

- 23 Scorzonera hispanica. Budapest, 1977. 08. 29. /Konidium: 31,84 x 17,21 n, H/Sz = 1,85/ Solidago canadensis. Budapest, 1976. 08. 13., 1976. 09. 14., Alsóörs, 1976. 08. 15., Vértes, 1976. 10. 21. Sonchus arvensis. Bicsérd, 1979. 09. 11. Sonchus oleraceu3. Alsóörs, 1979. 07. 01., Bicsérd, 1979. 09. 11. Tanacetum pseudachillea. Vácrátót, 1976. 08. 31. /Kevés konidium, sok éretlen kleisztotécium, sok aszkusz, 2 aszkospóra/ £

Verbena bonariensis. Budapest, 1978. 11. Ol. /Leg.: G. ALBERT KLÁRA; konidium: 32,61 x 17,10 n, H/Sz = 1,91/ *Verbena X hybrida /SZ. NAGY és G. ALBERT, 1977/. Budapest, 1976. 10. 29., 1976. 09. 14., 1976. 09. 23., 1977. 08. 15., 1977. 08. 25., 1977. 09. 12., 1978. 11. 01., 1979. 10. 09., Tata, 1977. 10. 02., Bicsérd, 1979. 09.. 11. [Konidium: 29,16 x 16 ,39 n, H/Sz = 1,78, kleisztotécium: 140-170 n, aszkusz: 8-12, aszkospóra: 2 /1-4 /.] *Viola X wittroakiana. Tata, 1977. 10. 30. /Konidium: 29,26 x x 16,20 n, H/Sz = 1,81/ Erysiphe

communis

/WALLROTH/ LINK

* Lychnis coronaria. Tata, 1972. 07. 16., 1976. 07. 31., Budapest, 1978. 10. 31. /Konidium: 24,95 x 17,08 u, H/Sz = 2,05I. Melandrium album. Budapest, 1976 . 11. 22. Vinca minor. Budapest, 1977. 11. 13. /Konidium: 37,57 x 13,93 n, H/Sz = 2,70; Szin.: Oidium vincae/ Erysiphe convolvuli DE CANDOLLE ex SAINT-AMANS Convolvulus arvensis. Budapest, 1976. 07. 09., 1976. 07. 13., 1977. 09. 14. Erysiphe cruchetiana BLUMER Ononis spinosa. Fülöpháza, 1979. 08. 31. Erysiphe cruciferarum OPIZ ex JUNEL /Szin.: /JUNEL, 1967/.

E. communis/,

Brassica napus convar. arvensis. Bicsérd, 1979. 09. 11. /Konidium: 37,77 x 16,46 n, H/Sz = 2,29/ Brassica oleracea convar. capitata provar. capitata. Tata, 1978. 10. 29. /Konidium: 37,15 x 14,76 n, H/Sz = 2,50/

- 24 Erysiphe galeopsidis DE CANDOLLE ex MÉRAT Lamium pujppuTßum» Szigetcsep, 1976. 09 • 08. /Konidiuin; 28,48 x 14 ,51 (i, H/Sz = 1,96/ Lamium sp. Zichyujfalu, 1977. 05. 12. /Leg.: MÁRK GERGELYNÉ/ ; Budapest, 1979. 07. 02. Phlomis tuberosa. Budapest, 1979. 09. 04. Erysiphe heraclei DE CANDOLLE ex SAINT-AMANS Anethum graveolens. Szigetcsép, 1977. 08. 0 6 . /Konidium: 34,83 x 12,38 u/, Tata, 1978. 08. 16. Chaerophyllum bulbosum. Budapest, 1979. 06. 15. /Konidium: 39,89 x 14,10 n, H/Sz = 2,83/ Dauaus oarota. Érd, 1977. 08. 15., Budapest, 1977. 08. 18., 1977. 08. 29., Tata, 1977. 09. 04., 1978. 10. 08. /Konidium: 35,45 x 12,78 u, H/Sz = 2,77/ Pastinaca sativa. Budapest, 1977. 08. 29., Tata, 1978. 08. 27., 1978. 10. 08., Budaörs, 1979. 07. 23. /Konidium 36,55 x 13,76 n, H/Sz = 2,66, leisztotécium: 100-

110 n/ Petroselinum hortense. Tata, 1976. 10. 03., Érd, 1977. 08. 10. Nagykovácsi, 1978. 08. 24., Tata, 1978. 10. 08. /Kleisztotécium: 110-120 u/ Erysiphe martii LÉVEILLÉ Melilotus officinalis. Budapest, 1979. 07. 02. 36,62 x 17,71 n, H/Sz = 2,07/

/Konidium:

Trifolium pratense. Zebegény, 1977. 10. 20., Szentlőrinc, 1979. 09.11., Nagykovácsi, 1976. 07.22., 1978. 08.24 *

Erysiphe monardae sp. nov.

/Oidium sp./ /SZ. NAGY, 1977/

Monarda didyma. Budapest, 1976. 07. 22., 1976. 08. 26., 1976. 09. 14., Tata, 1979. 09. 09. /Konidium: 28-31> x 15-18 ß, H/Sz = 1,7-1,8, kleisztotécium: 87-109 n, aszkusz: 3-5 /2-9/, aszkospóra: 2/ Erysiphe pisi DE CANDOLLE ex SAINT-AMANS Pisum sativum. Tata, 1976. 10. 23., 1977. 07. 31., 1978.

10. 08. /

Erysiphe polygoni DE CANDOLLE ex SAINT-AMANS Polygonum aviculare. Budapest, 1976. 07. 28., 1977. 09. 12., Visegrád, 1979. 06. 17. /Leg.: MÁRK GERGELYNÉ/ Erysiphe ranunculi GREVILLE /Szin. : E. nitidaI Con8olida ambigua /C. ajacis/. Alsóörs, 1979. 07. 01. [Konidium: igen kevés, kleisztotécium: 75-100 u, aszkusz: 3-4, aszkospóra: 2-4/]

- 25 Delphinium cultorum. Budapest, 1976. 08. 06. Paeonia officinalis. Alsóörs, 1976. 08. 15., Érd, 1977. 08 10. /Kevés konidium, kleisztotécium: 90-130 nl Ranunculus acer. Zebegény, 1977. 10. 20., Tata, 1979. 07. /Konidium: 31,32 x 19,45 u, H/Sz = 1,61/ Ranunculus sp. Tata, 1978. 06. 11. Erysiphe salviae /JACZEWSKI/ BLUMER •jt

Salvia farinacea. Budapest, 1979. 10. 09. /Leg. G. ALBERT KLÁRA; konidium: 32,66 x 17,44 n, H/Sz = 1,87, kleisztotécium: 110-120 u/ Erysiphe sordida JUNEL /SZIN. : E. lamprocarpa/ Plantago major. Budapest, 1976. 07. 09., 1977. 09. 12., Visegrád, 1979. 06. 17. Plantago media. Bugac, 1979. 08. 31. /Konidium: 28,69 x x 17,65 n, H/Sz = 1,63/ Erysiphe tortilis WALLROTH ex FRIES / Szin.: Trichocladia tortilis / Cornus sanguinea. Budai hegyek, 1977. 05. 26., Zebegény, 1977. 10. 20. /Konidium: 33,30 x 15,53 (i, H/Sz = = 2,15, kleisztotécium: 90-110 n, aszkusz: 3-5, aszkospóra: 1-5/ Erysiphe Valerianae /JACZEWSKI/ BLUMER Valeriana officinalis. Budakalász, 1978. 10. 15. /Konidium 28,38 x 17,20 n, H/Sz = 1,65/ Erysiphe verbasci /JACZEWSKI/ BLUMER Verbascum phoeniceum. Visegrád, 1979. 06. 17. /Leg.: MÁRK GERGELYNÉ/ * Verbascum thapsiforme. Tolna, 1977. 09. 25. /Leg.: VIRÁNYI FERENC. /Konidium: 32,25 x 15,57 (jl , H/Sz = 2,07/ Microsphaera alphitoides GRIFFON et MAUBLANC Quercus robur. Budapest, 1976. 08. 06., 1976. 08. 13., 1977. 09. 15., Vácrátót, 1976. 08. 31., Zebegény, 1977. 10. 20., Martonvásár, 1979. 07. 09., Bugac, 1979. 08. 31. Microsphaera berberidis /DE CANDOLLE ex MÉRAT/ LÉVEILLÉ Berberis vulgaris. Alsóörs, 1976. 08. 15. 110-130 n/

/Kleisztotécium:

Mahonia aquifolium. Budapest, 1977. 09. 15., Veszprém, 1979. 09. 17.

«

- 26 -

Mierosphaera euonymi /DE CANDOLLE ex MÉRAT/ SACCARDO /Szin.s Trichocladia euonymiI Euonymus europaeus. Budapest, 1977. 09. 15. it- -if Euonymue fortunei. Budapest, 1977. 08. 15. /Konidium: 32,20 x 11,97 u, H/Sz = 2,69/ Mierosphaera lonicerae /DE CANDOLLE ex SAINT-AMANS/ WINTER /Szin.: Oidium syringae/ Syringa vulgaris. Budapest, 1976. 09. 14., 1977. 09. 12., Zebegény, 1977. 10. 20. Mierosphaera mougeotii LÉVEILLÉ Lyoium halimifolium. Alsóörs, 1976. 08. 15. /Konidium: 26,32 x 11,97 \i, H/Sz = 2,20, kleisztotécium: 110-140 n, aszkusz: 11-25, aszkospóra: 2/ Oidium begoniae PUTTEMANS /Szin.: Mierosphaera begoniae SIVANESAN /SIVANESAN, 1971/ * *

Begonia oorallina. Budapest, 1980. Ol. 10. Begonia semperflorens. Budapest, 1977. 09. 18. /Leg.: MÁRK GERGELYNÉ/, 1979. 09. 19. /Konidium: 45,16 x 16,82u, H/Sz = 2,68/ Begonia tuberhybrida. Budapest, 1976. 09. 14. /Konidium: 33,54 x 19,09 u, H/Sz = 1,76/

Oidium sp. Campanula sp. Budapest, 1976. 09. 14. /Konidium: 28,07 x x 14,50 (i, H/Sz = 1,94/ Centaurea pannonica. Visegrád, 1979. 06. 17. /Leg.: MÁRK GERGELYNÉ; Konidium: 3 3 , 7 8 x 1 9 , 1 0 n, H/Sz = 1,77/ Lupinus polyphyllus.trd, 1977. 08. 21. /Konidium: 34 ,68 x x 17,13 |i, H/Sz = 2,02/ Petunia hybrida. Budapest, 1977. 10. 20. **Rudbeckia speciosa. Budapest, 1979. 09. 18. /Konidium: 32,71 x 17,54 n, H/Sz = 1,86/ Podosphaera clandestina /WALLROTH ex FRIES/ LÉVEILLÉ Cydonia oblonga. Budapest, '1976. 05. 18., 1976. 07. 22., 1977. 05. 02. /Kleisztotécium: 75-100 n/ Podosphaera leucotricha / ELLIS et EVERHART / SALMON Malus punrila. Általános. Sphaerotheaa ferruginea /SCHLECHTENDAL ex FRIES/ JUNELL Sangui8orba minor. Tata, 1977. 05. 22., Budapest, 1977.

08. 21.

- 27 Ephaerotheca fuligines /SCHLECHTENDAL ex FRIES/ POLLACCI Calendula officinalis. Tata, 1976. 10. 03., Budapest, 1976 . 10. 20., 1977. 08. 15., 1977. 08. 18., Zebegény, 1977. 10. 20. Citrullus lanatus. Budapest /üvegház/,

1977. 08. 11.

* Coreopsis grandifloixi. Budapest, 1976. 10. 05., 1978. 09. 26. /Kleisztotécium: 65-87 \x / Cucumis 8ativus. Szegvár /üvegház/, 1977. 04 . 12. /Kleisztotécium: is tömegesen./ Erigeron canadensis. Tata, 19 79. 06. 30. Helianthus annuus. Budapest /üvegház/, 1977. 03. 24. /konidium/, Szár, 1979. 09. 28. /Kevés konidium, kleisztotécium tömegesen: 106 p.; Peronospora halstedii-vel fertőzött, egyébként lisztharmat-ellenálló, 'Csakinszkij 239' fajtájú növények leveleinek szinén és fonákán./ Phaseolus vulgaris. Budapest /üvegház/, 1977. 01. 14. /Konidium: 30,96 x 18,37 u, H/Sz = 1,69/ Phlox paniculata. Budapest, 1976. 08. 26., Tata, 1977. 07.24. Taraxacum officinale. Budaörs, 1979. 06. 15. * Verbena X hybrida. /SZ. NAGY és G. ALBERT, 1977/ Budapest, 1975. 10. 29., 1977. 08. 25. /Konidium: 28,31 x x 15,21 \i, H/Sz = 1,62; kleisztotécium: 90-100 n/ Veronica spicata. Budapest, 1978. 08. 25. /Konidium: 29,46 x x 14,65 (i, H/Sz = 2,01/ Veronica sp. Budapest, 1978. 09. 26. /Kleisztotécium: 65-100 ]x/ Sphaerotheca maoulavis /WALLROTH ex FRIES/ MAGNUS Filipendula vulgaris. Budapest, 1976. 09. 14., 1977. 08. 15. Potentilla sp. Visegrád, 1976. 07. 05. /Konidium: 28,10 x x 17,78 u, II/Sz = 1,58/ Uncinula adunca /WALLROTH ex FRIES/ LÉVEILLÉ Populus sp. Budapest, 1977. 10. 35. /Sarjhajtásokon; kleisztotécium: 130-170 n, aszkusz: 4-10, aszkospóra: 3-6/ Uncinula bicornis /WALLROTH ex FRIES/ LÉVEILLÉ ,/Szin.: U. aceris/ Acer campestre. Alsóörs, 1976. 08. 15., Agárd, 1976. 09. 29. /Leg.: MÁRK GERGELYNÉ/, Vértes, 1976. 10. 21., Budapest, 1977. 09. 14., 1977. 10. 24. /Kleisztotécium: 120-260 n/ Acer negundo. Budapest, 1976. 08. 06., 1979. 07. 18. Acer tataricum. Budapest, 1977. 10. 20.

- 28 Unainula tulasnei FUCKEL /Szin.: U. aceris/ Acer platanoides. Agárd, 1976 . 09. 29. /Leg.: MARK GERGELYNÉ/ /Kleisztotécium: 130-190 u/ Uncinula necator /SCHWEINITZ/ BURILL Vitis vinifera. Szigetcsép, 1976. 10. 05. /Konidium: 31,27 x 13,13 n,/ kleisztotécium: 65-130 n/, Tata, 1977. 09. 18. Konidiumos alakja általánosan elterjedt .

Irodalom BLUMER, S. /1967/: Echte Mehltaupilze Verlag, Jena.

/Erysiphaceae/. Fischer

HIRATA, K. /1966/: Host range and geographic distribution of the powdery midlews. Fac. Agric. Niigata Univ., Niigata, Japan. JUNEL, LENA /1967/: A revision of Erysiphe communis /WALLR./ FR. sensu BLUMER. Svensk Botanisk Tidskrift, 61. 1. 209-230. SIVANESAN, A /1971/: A new Microsphaera species on Begonia. Trans. Brit. Mycol. Soc., 56. 2. 304-306. SZ. NAGY,GYÖNGYVÉR /1976/: Adatok Magyarország lisztharmatgombáinak ismeretéhez. Mikológiái Közlemények, 1-2. 21-30. SZ. NAGY GYÖNGYVÉR és G. ALBERT KLÁRA /1977/: Powdery mildews on Verbena X hybrida. Acta Phytopathologica, 12. 3-4. 301-304.

Beitrag zur Kenntnis der Mehltaupilze Ungarns SZ. NAGY GYÖNGYVÉR, Budapest'

Eine Zusammenstellung Uber das Vorkommen der Mehtlaupilz-Arten in Ungarn wurde schon in dieser Zeitschrift in 1976 veröffentlicht, und diesmahl wird die Liste ergäntzt. Die Arten mit einen Stern sind für Ungarn, die mit zwei Sterne für die Wissenschaft neu.

- 29 -

Nagygombák felvételezési adatainak elemzése a termőhelyi viszonyok

függvényében

KEREKES LÁSZLŐ, Kaposvár /Megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló

A vizsgálati terület

Intézet/

ismertetése

A gombafelvételezést a Kaposvár város-környéki zöldövezetet alkotó erdők egyikében, a Zarany erdőben végeztem, amelynek földrajzi fekvését az 1. ábra mutatja. Az erdő szervesen illeszkedik a Dunántuli-dombság, közelebbről a Somogyi homokvidék erdőgazdasági táj keretébe. A Dunántuli-dombság éghajlata a délnyugati részen szubatlanti jellegű. Elegyes bükkösök, gyertyános-tölgyesek és cseres-kocsánytalan tölgyesek előfordulása jellemző /KERESZTESI 1971/. A mesterségesen telepitett fafajok közül fontos az erdeifenyő, amely a Zselicben és a Belső-Somogyban kedvező termőhelyi adottságokat talál. A terület erdősültsége 17,6%-os. Az erdők 69%-a természetes erdő: 29,7%-a gyertyános-tölgyes, 10,2%-a tölgyes, 14%-a cseres-tölgyes. A fennmaradó rész bükkös, erdei fenyves és egyéb. A Somogyi homokvidék éghajlata szubmediterrán jellegű, viszonylag enyhe telekkel. Az évi átlagos csapadék 700-800 mm. A tenyészidőszak relativ páratartalma 73% körüli. Jellemző, hogy a gyertyános tölgyesek közül a gyertyános-kocsányos tölgyesek foglalnak el nagyobb területeket, a gyertyános-kocsánytalan tölgyesek pedig kisebbet. A gyertyános-kocsányos tölgyesekbe természetes uton erdeifenyő is elegyedik. Tájképi szempontból jelentősek a múltból fennmaradt kocsányos-tölgyes legelőerdők, és az utak mentén futó öreg jegenyenyár-fasorok. A terület erdősültsége 24,5%. Az erdőterület 67%-a természetes erdő: gyertyános-tölgyes 24%, kocsányos-tölgyes 14%, a többi cseres-tölgyes 9%, liget és láperdő. A kulturerdő 10%-a erdeifenyves, 14%-a akácos, 7%-a tölgyes és 2%-a pedig nyáras /MAYER 1968/ . ' A Zarany erdő Kaposvár északi külterületi részén, a KaposvárBoglárlelle főútvonaltól jobbra, a Desedai viztározó közelében terül el. Ezen a területen két erdőtipusban végeztem a felmérést. Az I. terület juharral és hárssal elegyes gyertyánoskocsányos tölgyes, a II. terület pedig tiszta kocsányos tölgyes .

1. ábra A Kaposvár környéki Zarany erdő földrajzi fekvése

- 31 -

A helyszíni felmérés alapján az előforduló fafajok százalékos megoszlása a következő:

I. terület kocsányos tölgy /Quercus robur/ 82%, átl. faátmérő gyertyánfa /Carpinus betulus/ 10%, átl. faátmérő juhar /Acer campestris/ 1%, átl. faátmérő hárs /Tilia cordata/ 7%, átl. faátmérő

40 20 25 30

cm, cm, cm, cm.

Az aljnövényzet bodza, hárs és gyertyán cserje. II. terület kocsányos tölgy /Quercus robur/ 100%, átl. faátmérő

40 cm.

A fák magassága 20-25 m, az aljnövényzet gyertyán, juhar és hárs cserje. Az erdő fái egészségesek, sérülés, gombásodás nem jellemző. Jellemző viszont a fák felkopaszodása a zárt lombkorona /fényhiány/ miatt. A tölgyes telepitett erdő, a gyertyán, hárs, juhar fák a sarjállományt alkotják /CSAPODY 1966/.

A végzett felvételezés módszere Az előzőkben leirt két erdőterületen végeztem a gomba-felvételezést. A várható gombamennyiségnek és a vizsgálathoz szükséges időnek megfelelően a mérőnégyzet nagyságát területenként 10 x 25 m = 250 m2-nek választottam. Az állandó vizsgálati mérőnégyzetek határát a fák megjelölésével és a földbe vert karókkal tűztem ki, és meglétüket rendszeresen ellenőriztem /KONECSNI 1964/. A felvételezést a gomba termőtestek tavaszi megjelenésétől, áprilistól szeptember végéig, 6 hónapon át végeztem. A vizsgálat során a mérőnégyzeteket keresztben és hosszában átjárva, a talált gomba termőtesteket tönköstől felszedtem és a rátapadt szennyeződéstől /föld, avar/ megtisztítottam. A gombákat otthon fajonként gondosan különválogatva megszámoltam és tömegüket megmértem. A csoportosan termő fajok csoportjainak számáról és a darabszámról is külön feljegyzést készítettem. A gombafajok, illetve nemzetségek azonosítását, meghatározását részletes, ábrákkal ellátott szakkönyvek alapján végeztem /HORTOBÁGYI 1968, SVRCEK 1979, MICHAEL - HENNIG 1978/. A felvételezés alkalmával a helyszínen talaj- és léghőmérséklet-mérést, relativ páratartalom-mérést is végeztem, valamint talajnedvesség vizsgálathoz mérőnégyzetenként mintát vettem. Meghatároztam a talaj kémhatását is /BALLENEGGER, 1944/.

2. dbra A csapadék és középhőmérséklet adatok összefüggése

- 32 -

- 33 Vizsgálati eredmények értékelése

a/ Makroklima_adatok Feldolgoztam a mernyei meteorológiai mérőállomás csapadékés hőmérséklet-adatait, amelynek alakulását a 2. ábra szemlélteti. Az 1969. 03. 0 1 . - 1 9 7 9 . 09. 28. közti időszakra jutó összes csapadékmennyiség 413,3 mm, hét havi átlaga 59,0 mm.

b/ A_tala^ra_és_a_levegore_vonatkozó_mérések A kilenc alkalommal, áprilistól szeptemberig terjedő időszakra vonatkozóan a kijelölt két mérőnégyzet területén felvett talajnedvesség és hőmérséklet, valamint levegő-hőmérséklet és relativ páratartalom értékeket az 1. táblázatban foglaltam össze. A gombafajokra vonatkozó, mérőnégyzetenként felvett számszerű adatokat oszlopdiagramok formájában dolgoztam fel.

1. táblázat A talajra és a levegőre vonatkozó mérési eredmények

Sorszám

Időpont hő, fYap

Talajhőmé i'géklet

Talajnedvesség %

I.

II.

I.

II.

Levegőhőmérséklet °C I.

II.

L e v e g ő rel. páratartalma % I.

II.

1.

IV.21.

8,5

10,0

23,5

22,7

16,0

19,0

. 37,0

34,5

2.

V.12.

9,6

9,7

28,7

22,8

17,0

18,0

60,0

54,0

3.

VI.16.

17,0

16,0

12,3

15,9

18,5

18,0

86,0

86,0

4.

VI.30.

16,0

15,0

23,4

23,9

23,0

24,0

-

-

5.

VII.21.

15,0

16,0

21,3

20,8

21,0

20,0

84,0

85,0

6.

V I I I . 1 7 . 18,0

17,0

16,7

11,3

21,0

20,0

73,0

73,0

7.

IX. 1.

14,0

14,0

18,3

19,2

19,0

18,0

81,0

74,0

8.

IX.14.

16,5

17,5

15,2

11,6

20,0

21,0

83,0

88,0

9.

IX.28.

13,5

13,0

22,5

24,2

16,5

Í6,0

84,0

89,0

A talaj k é m h a t á s a :

pH = 5,1

S. ábra A csapadékeloszlás befolyása a gombatermésre és a fajok számira

- 34 -

Gombafajok &läma , db

C&apacléU, mm

4. ábra A talajhőmérséklet és a nedvességtartalom hatása a gombatermésre

S. ábra A levegőhőmérséklet és a relatív páratartalom-változás befolyása a gombatermésre

- 36 -

- 37 -

a_2ombák_n)e2 jelenésére A 2. ábra szemlélteti a csapadék eloszlását a vizsgált időszak alatt. Kitűnik, hogy a lehullott csapadék eloszlása egyenetlen. Az összes csapadékmennyiségnek csupán 2,7%-a hullot le májusban /nagy szárazság/, és 41,8%-a juniusra, 17,2%-a pedig juliusra jutott. Az esős, meleg junius-julius hónap kedvezett a nyári tenyészidejű gombafajok megjelenésének /3. ábra/. Az átlagos gombatermés 20, illetve 26%-a e két nyári hónap alatt termett. A felvételezési időszakban a legtöbb gombamennyiség /4 3%/ a legnagyobb fajszámmal szeptember hónapban jelentkezett. A nyári bőséges csapadék folytán elegendő nedvesség volt ugyanis a talajban, és kedvező volt a középhőmérséklet alakulása is. Ennek alapján egyértelmű összefüggés állapitható meg a csapadékviszonyok alakulása, a havi középhőmérsékletek változása, és a gombatermés, a fajok számszerű megjelenése között. A 4. ábra szemlélteti a talajhőmérséklet és a talajnedvességváltozás hatását a gombatermésre. Látható, hogy a tavaszi viszonylag még alacsony hőmérséklet cs magas víztartalom nem kedvez a termőtest képzésnek, A nyári gombatermés maximuma a talajhőmérséklet és nedvesség kedvező változását, a gyakori kiadós esőzések és a meleg időjárás hatását mutatja. Az 5. ábra szemlélteti a középhőmérséklet - relativ páratartalom kombináció befolyását a gombatermés alakulására. A levegő felmelegedésével együtt nő a talaj felület párolgása, és ezzel a levegő relativ páratartalma. Megállapítható, hogy a 80%-ot meghaladó viszonylagos páratartalom kedvező a gombatermésre. A felvételezési terület erdőtalajának savanyu vegyhatása /pH = 5,1/ a környezeti tényezőknek a gombák megjelenésére gyakorolt hatását tovább differenciálja, mivel a legtöbb gomba a semleges vagy gyengén savas kémhatású talajt kedveli.

A gombafelvételezés eredményeinek elemzése A vizsgálati mérőnégyzeteken hat hónap alatt felvett gombafajok száma 40. Ezek - a rendszertani csoportosításnak /URAI 1976/ megfelelő sorrendben - a következők voltak: Pezizaaeae Peziza badia

Boletaaeae Xerocomus subtomentoaus

Clavariaceae Clavulina oris tata Ramaria sp.

Polygoraaeae Polyporu8 sp. Pleurotu8 sp.

Cantharéllaaeae Craterellus aornuaopioides

- 38 -

Tricholomataaeae Tricholoma portentosum Co Ilybia peronata Collybia dryophila Oudemansiella radicata Oudematwiella longipee Marasmius oreades Marasmius wynnei Mycena galericulata Mycena pura Myoena alcalina Clitooybe gibba Clitooybe dealbata v. corda Clitooybe gilva Clitooybe odora Laccaria laccata RhodophyIlaoeae Rhodophyllus rhodopolius Amanitaoeae Amanita oitrina Amanita vaginata Pluteus atrioapilluB

Coprinaoeae Psathyrella candolleana Peathyrella hydrophila Psathyrella sp. Strophariaoeae Hypholoma fasoioulare Hypholoma sublateritium Cortinariaoeae Hebeloma mesophaeum Russulaoeae Ru88ula cyanoxantha Ru.s8u.la furoata Russula Viresoens Rus8ula nigricans Russula pectinata Lactarius quietus Gasteromycete8 Scleroderma aurantium Lycoperdon perlatum

A gombafajok %-os megoszlása a talált példányszám alapján a következő: 38,2% Hypholoma fasciculare 17,5% Lactarius quietus 16,3% Scleroderma aurantium Craterellus cornucopioidee 4,7% 2,6% Xerooomus subtomentosus 2,2% Russula furcata 1,6% Collybia peronata 1,4% Mycena galericulata 1,2% Clitooybe gibba 1,0% Russula cyanoxantha 1,0% Lycoperdon perlatum 12,3% további 29 faj 100,0%

Megállapítható tehát, hogy mindössze három faj képezi az öszszes példányszám 72%-át. A felvételezés ideje alatt ezek fordultak elő leggyakrabban, a többi faj csak néhány /1-5/ %-ot tett ki, vagy csak 1-4 példányban fordult elő /0,2-0,8%/. A felvételi területen a gombák időbeli megjelenésének alakulását április-szeptember között vizsgálva kitűnik, hogy a legtöbb talált faj szeptember hónapban jelent meg, ami érthető, mivel az ősz beköszöntésével megjelentek a jellegzetesen őszi, bőven termő fajok is.

- 39 -

A talált gombafajok az életmód tipusát tekintve az alábbi megoszlást mutatják: szaprotróf gombák mikorrizás gombák szaprotróf és parazita gombák parazita gomba

23 faj 15 faj

/57,5%/, / 37 ,5%/,

1 faj 1 faj

/ 2,5%/, / 2,5%/.

A felvett nagygombák tehát két faj kivételével életmódjuk alapján két tipusba sorolhatók: a szaprotróf és a mikorriza gombák csoportjába.

Következtetések A gombafelvételezés eredményeiből az alábbi vontam le:

következtetéseket

1. A környezeti tényezők döntően meghatározzák a nagy gombák számszerű megjelenését, mind a termés mennyisége, mind a fajok száma vonatkozásában. 2. Egyértelmű, szoros kapcsolat volt megállapítható a csapadékviszonyok alakulása, a hőmérséklet változása /makroklima/ és a gombafajok megjelenése között. A gombatermést elsősorban a csapadék mennyisége és eloszlása befolyásolja, tekintettel arra, hogy a gombák vizigénye nagy. 3. A talajhőmérséklet változása ugyancsak jelentősen befolyásolja a gombatermést, mivel erősen hat a micélium növekedésére, és ezáltal a termőtest képződésre is. Megállapítottam, hogy a 15-17°C közötti talajhőmérséklet kedvező a nyári fajok termőtest képződésére. 4. A levegő középhőmérséklet - relativ páratartalom kombináció hatását vizsgálva megállapítottam, hogy a 80% feletti relativ páratartalom kedvező a gombák kifejlődéséhez, tekintettel a nagy páraigényre. 5. Az erdőtalaj savanyu kémhatása további differenciáló tényező lehet, mivel a legtöbb gomba a neutrális vagy gyengén savanyu talajt szereti. 6. A felvételezett erdőterületen talált 40 fajból három faj domináns, ezek adták az összes példányszám 72%-át. 7. A gombák időbeli megjelenését vizsgálva megállapítottam, hogy a legtöbb faj a legnagyobb mennyiségben a felvételezési időszakból szeptember hónapban jelent meg, ami az őszi gombák bőven termésére és fajgazdagságára utal. 8. A felvett gombafajok az életmód tekintetében lényegében két tipust képviseltek: szaprotróf és mikorrizás gombák voltak.

- 40 -

Irodalom BALLENEGGER R. - MADOS C. /1944 / : Talajvizsgálati módszerek. Szakkönyv. M.Á11. Földtani Intézet, Budapest. CSAPODY I. - C S A P O D Y V. - ROTT F. /1966/: Erdei fák és cserjék. Országos Erdészeti Főigazgatóság, Budapest. HORTOBÁGYI T. /szerk./ /1968/: Növényhatározó, I. Tankönyvkiadó, Budapest. KERESZTESI B. /1971/: Magyar erdők. Akadémiai Kiadó, Budapest. KONECSNI I. /1964/ : Gomba ökológiai és cönológiai vizsgálatok. 1. Adatok az akácerdőkben termő nagygombafajokról. Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Évkönyve, 1961-63., Budapest. MAYER A . /1968/s Magyarország erdőtársulásai. Akadémiai Kiadó, Budapest. MICHAEL, E. - H E N N I G , B. - K R E I S E L , H. /1978/: Handbuch für Pilzfreunde, I., III. Gustav Fischer Verlag, Jena. SVRCEK, M. - K U B I C K A , I. - E R H A R T , M. - E R H A R T , J. /1979 / : Pilzführer. Artia, Praha. UBRIZSY G. - V Ö R Ö S J. /1968/: Mezőgazdasági mykológia. Akadémiai Kiadó, Budapest. URAI P. /1976/: A kalapos gombák nemzetségei a Singer-Moser rendszerben. —

/1979/:

Meteorológiai mérőállomás csapadék és középhőmérséklet adatai, Mernye /Somogy m./.

Analyse der Aufnahmsangaben von Grosspilzen in Zusammenhang mit den Fundortsverhältnissen LÁSZLÖ KEREKES, Kaposvár Verfasser berichtet in seiner Abhandlung, die er als Schlussarbeit zur Prüfung des höheren Pilzkennerkurses zusammenstellte, über seine Aufnahmerarbeit vom Grosspilzvorkommen in den Wäldern in der Umgebung von Kaposvár. Verfasser beschreibt ausführlich, wie die zeitgemässe Datenaufnahme mit genauer Beobachtung und Auswertung durchgeführt werden muss. Aus den Untersuchungsergebnissen wurde festgestellt, dass die Umweltfaktoren /Niederschlag, Temperatut, Luftfeuchtigkeit usw./ neben der Nährstoffen eine entscheidende Rolle im Erscheinen von Pilzen spielen, weil sie Daseinsbedingungen sind. Das Erscheinen der Pilze hat in Ungarn - von dem Umweltsfaktoren abhängend - zwei Maxima /im Sommer und im Herbst/, von welchen die Herbst vegetationszeit den höheren Fruchtkörperertrag und Artenvarietät ergibt.

- 41 -

Szabolcs-Szatmár megye erdői és Nyíregyháza

gombakereskedelme

FILARSZKY IMRE, Nyíregyháza

Dolgozatom első részében a megye erdőinek és legelőinek talajadottságait és éghajlatát ismertetem.

Erdők, erdőgazdasági tájak A megye erdőboritottsága a többi alföldi megyéhez viszonyítva nagyobb. Az erdőboritottság az 1950. évi 5,9%-ról 1977. év végére 14,6%-ra emelkedett. /4, 6/. A vizsgált időszak elején, 1960-ban 6,9% volt ez az érték. A faállonány összetétele is jelentősen módosult:

Fafajok

tölgy akác nemesnyár füz+hazai nyár egyéb lomb fenyő

1950 %

23 53 6 10 7 1

1960 %

1978 %

20 53 12 7 6 2

16 49 19 7 4 6

A megye területén a következő három erdőgazdasági táj van: 1. Szatmár-Beregi sikság, 2. Nyirség, 3. Tisza hullámtér. A tájkörzeteknek talajadottságai, erdei jelentősen különböznek egymástól.

1. Szatmár-Beregi_sikság A sikság a varisztikus alap lesüllyedése után a folyók feltöltődő munkája eredményeként jött létre. A felszín sik egyhangúságát csak a feltöltődő ősi morotvák, elhagyott medrek bontják meg. Tengerszint feletti magassága 110-120 m. A talajvíz mélysége átlag 2-3 m. A terület felszíni vizekben gazdag. Talaját a Szamos, Tisza és Kraszna által létrehozott öntéstalajok, valamint réti, l á p i m o c s á r i és barna erdőtalajok egymást váltogatása jellemzi /4/.

- 42 A terület őshonos fája a kocsányos és kocsánytalan tölgy. A táj legfontosabb erdőtársulásai ez elegyes ligeterdők, füzesek, a hegyvidék közelségét mutató gyertyános tölgyesek, amelyekben a bükk is megtalálható /4/. A fásitás legfontosabb fafaja a kocsányos tölgy volt

/4/.

2. Nyírség Hazánk második legnagyobb összefüggő homokterülete. Felszinét nagyrészt a szél deflációs munkája alakította ki a buckavonulatok képzésével. A buckák között lefolyástalan tavak keletkeztek, amelyek elláposodtak. A csatornázás ezeket a tavakat eltüntette, ugyanakkor a talajvízszint süllyedését és a Nyírség bizonyos fokú kiszáradását eredményezte /5/. A tengerszint feletti magasság 110-186 m között változik. A talajvíz általában 10 m-en belül elérhető. Talajtípusai a futóhomok, illetve az ezen kialakult gyengén humuszos homok, rozsdabarna, kovarványos barna erdőtalaj, csernozjom jellegű homok, foltokban lápréti talaj /5/. A homoktalajok mészben szegények, savanyúak. Az Alföld ősi tájképéből, növényzetéből ez a terület őrzött meg a legtöbbet. Az ezüsthárssal kevert tölgyesek, a gyertyánosok, kőris-szil ligetek a hegyvidéki elemekben szintén gazdagok. A mélyebb részeken nyirlápok, a szárazabb részeken pusztai tölgyesek, nyírségi gyöngyvirágos tölgyesek fordulnak elő /5/. Az erdőtelepítés uralkodó fafaja az akác volt, az utóbbi évtizedekben felzárkózott az akác mellé a nemesnyár és az erdei fenyő /ll/.

3« Tisza_hullámtér Az erdőgazdasági táj 7/d tájrészlete tartozik a megyéhez /Polgártól Záhonyig a balpart/ /6/. A vízfolyások mentén kialakult területsávok túlnyomó részben öntéstalajok, mészben szegények. A Felső-Tisza mentén fekete nyár és fehér füzesek, valamint tölgy-kőris-szil ligeterdők vannak. Az utóbbiban uralkodó a kocsányos tölgy, mezei szil /6/. A kulturfajok közül nagyobb szerephez jutottak a nemesnyárok és a fekete dió, csatornafásitásoknál az ámorfa, akác /6/.

- 43 -

Legelők A megye legelőinek összes területe 50 899 ha, 8/1% /1977. évi adat/ /8/. Ez az országos átlagnál /10%/ valamennyivel kisebb /2/. Nagyságrendje a hetvenes évek elejéhez viszonyitva nem változott lényegesen. Gombagyüjtés szempontjából az Alföld erdőben szegényebb tájain jelentősek a legelők. A megye legelői a talajviszonyok alapján igen változatosak. Homokon és löszön pusztai legelők, a folyók árterületein, öntésláptalajokon üdébb legelők vannak.

Nyiregyháza és a megye éghajlata Magyarország a mérsékelt éghajlati övbe tartozik, ezen belül a Nagy-Alföldön a kontinentális jelleg az erősebb. A megye éghajlatára jellemző, hogy a nyár mérsékeltebb, mint az Alföld többi táján. Ez a hegyvidék közelsége miatti magasabb nyári, 70% feletti relativ páratartalommal és a mérsékeltebb meleggel magyarázható. A megye északi-északkeleti területe a mérsékelten hűvös-száraz, déli területe a mérsékelten meleg-száraz éghajlati tartományba tartozik /7/.

1. Csapadékviszonyok Az átlagos évi csapadék Nyiregyházán, 50 éves /1901-1950/ átlag adatok alapján 583 mm. A IV.-IX. hó között 353 mm.

2. Hőmérséklet Az évi középhőmérséklet 50 éves átlag alapján 9,5 °C. A havi középhőmérséklet közötti ingás a kontinentális éghajlatnak megfelelően nagy.

3. Szél Uralkodó szélirány az ÉK-i. A szélcsendes napok száma kevés.

4• Az átlagos évi relativ páratartalom 70-82% között változik. A vizsgált időszak alatti meteorológiai jellemzők a következőképpen alakultak:

- 44 Csapadék, mm

^

. Három megyei allomás átlaga

I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI . XII. összesen:

Nyiregyháza J

1969-78

atlaga

max.

min.

32 32 32 40 73 96 75 66 48 43 37 44

26 25 30 35 59 83 66 56 41 36 33 36

56 69 98 75 110 176 138 111 93 155 49 68

4 11 9 5 22 42 26 9 19 9 6 1

618

526

-

-

Hőmérséklet

Három megyei állomás átlaga

I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. összesen:

- 1,2 1,9 6,8 9,8 15,4 18,3 19,7 19,0 15,2 9,1 5,0 - 0,8 9,9

Nyiregyháza 1969-78 átlaga -

2,0 0,4 5,0 10, 3 16,0 18,4 20, 2 19,2 14,4 9,2 4,4 - 0,6 9,6

max. 0,8 3,9 7,9 11,2 18,0 20,3 22,0 21,0 16,4 10,4 7,4 - 1,8

min. - 5,5 - 1,4 1,1 9,1 13,6 17,5 18,2 17,5 12,9 7,8 1,8 - 3,4

- 45 -

Nyiregyháza gombakereskedelme es a meteorologial adatokkal való összefüggések vizsgálata Nyiregyháza átlagos évi gombaforgalma /1969-1978/ 5130 kg. Ez nagyságrendileg elmarad a hasonló adottságú Debrecen /22 243 kg/ és Szeged /10 485 kg/ 1974-1978 közötti átlagainak, valamint a közeli Miskolc 1976-1978. évi átlaga után /50 166 kg/. Az egy főre jutó évi gombamennyiség /5 dkg/ meszsze elmarad az étkezés szempontjából kivánatos évi 5 kg-tól. A forgalmazott gombát a nyiregyházi piacon vizsgálták, és helyben, valamint kis hányadát élelmiszerboltokban adták el. A gombát a következő helységekből hozták, illetve a gyűjtők a következő helységekben laknak: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Nyiregyháza Nyírtura Nyirbátor Nyirpazony Nyirszőlős Nyirtelek Nyiradony Napkor

9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.

Tiszabercel Tiszaeszlár Tiszadob Tiszavasvári Tiszalök Kota j Kemecse Kisvárda

17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 24.

Magy Mátészalka Gávavencsellő Apagy Oros Hajduhadház Balkány Nagyszállás Polgár

Az 1. ábrán a megye térképén láthatók a forgalmazott gomba származási helyei. A felsorolt helységek közül az aláhúzással jelöltekből származik a forgalmazott gomba túlnyomó hányada. A 2. ábra az 1969-től 1978-ig terjedő években forgalomba hozott évi gombamennyiségeket mutatja, az 1973. év kivételével, amelyről nincs adat. Az összes gombamennyiségen belül a szegfügomba, a csiperke és a szürke tölcsérgomba mennyiségeket külön is ábrázoltam. Kilenc év átlagában a szegfügomba 37%-át, a csiperke 14,6%-át tette ki az egész gombamennyiségnek. Jellemző, hogy a szürke tölcsérgomba megelőzte a csiperke mennyiségét. Átlag százalék 22,5% volt. A forgalomba hozott gombák közül a mezei szegfügomba /Marasmius oreades /BOLT. ex. FR./ jól elkülöníthető faj, és hasonlóan a többi alföldi gombapiachoz mennyiségileg is a legdominálóbb faj. A csiperke név alatt már nem egy faj, hanem a nemzetségbe tartozó, ehető 8-10 Agariaua species értendő. A szegfügombán, csiperkéken és a szürke tölcsérgombán /Clitocybe nebularis/ kivül a következő árusitható fajok és fajcsoportok fordultak elő:

1. ábra A Kaposvár környéki Zarany erdő földrajzi fekvése

2. dbva

- 48 -

1. Tinóruk /Boletus edulis, B. impolitus, Xerooomus aubtomentoeua/. 2. Galambgombák: Russula nemzetség ehető fajai. 3. Fülőkék: A Collybia3 Oudemansiella és Flamvulina nemzetségek közül kerülhettek ki. Egy esetben, 1977. évben szerepelt konkrét fajmegnevezéssel kisebb mennyiség /14 kg/ rozsdásszáru fülőke /Collybia dmjophila/ és 39 kg téli fülőke /Flammulina velutypes/. 4. Pereszkék közül előfordult a lila pereszke /Lepista nuda/ és a májusi pereszke /Caloaybe gambosa/. 5. ízletes kucsmagomba /Morchella eaaulenta/. 6. Rókagomba /Cantharellus cibarius/. 7. Laskagomba /Pleurotus ostreatus/. 8. Rizike /Laotarius deliaiosus /. 9. Nagy őzlábgomba /Maorolepiota prooera/. 10. Gyürüs tuskógomba

/Armillariella mellea/.

A gombavizsgálati bizonylatokon esetenként előfordultak kisebb mennyiségben a következő nem árusitható, de ehető gombafajok is: csoportos peszke /Lyophyllum fumosum/, kenyérgomba /Laotarius volemus/, zöld harmatgomba /Stropharia aeruginosa/. A bizonylatokon szereplő szürke pereszke pedig mindig szürke tölcsérgomba volt.

feltehetően

A felsorolt gombákra a 9 év átlagában összesen 25,9% jutott az összes gombán belül. Egy-egy faj, illetve nemzetség általában 0,5-3%-ban fordult elő évenként. A 3-8. ábrán a piacon eladásra kinált gombmennyiség és a csapadék, hőmérséklet, relativ páratartalom változásainak összefüggése látható. Az összes gombamennyiség változásán belül a szegfügomba és a csiperke változását is jelöltem. A meteorológiai jellemzőket a nyíregyházi adatok alapján ábrázoltam, mert egyrészt innen lehetett teljes 10 évre visszamenő adatsort kapni a hőmérsékletre és a relativ páratartalomra, másrészt a gombafelhozatal zöme - 9 év átlagában mintegy 60%-a - Nyiregyháza közvetlen' környékéről származott. További jelentős mennyiséget - kb. 18-20%-ot - pedig a Nyíregyházától 30-40 km-re levő falvak lakói gyűjtöttek. A vidéki származási területek közül kiemelkedik még a Tisza megyei szakaszának alsó harmadához tartozó 20 km-es területsáv, ahonnét 15,6%ban érkezett a piacra gomba. Ennek a területnek a csapadékés hőmérséklet-viszonyait a tokaji mérőállomás adta meg. A nyíregyházi, illetve Tokaj környéki adatokat a 9-10. ábra érzékelteti.

- 49 -

- 52 -

- 53 A 3. ábra szerint - ahol a kilenc év átlagértékei láthatók juniusban, szeptemberben és októberben termett a legtöbb gomba. A juniusi gombamennyiség /969 kg/ jól követi a csapadékmaximumot és a magasabb hőmérsékletet. Ennek a hónapnak a gombatermését zömmel a szegfügomba és a csiperke adja. Szeptember-október-novemberben viszont a piacon nagy mennyiségben jelentkező őszi gombák miatt - a csökkenő hőmérséklet és csapadék ellenére - maximumok alakultak ki. Átlagok alapján szeptemberben terem a legtöbb gomba /1091 kg/. Ebben a hónapban terem a legtöbb csiperke /270 kg/, és a szegfügombának is ekkor van egy harmadik maximuma, de ekkor már jelentős mennyiségben teremnek az őszi gombák is. Az egyes évek termés-maximumai és minimumai más-más hónapokban jelentkeztek. Mig 1977-ben a száraz tavasz miatt májusjuniusban gomba minimum volt /144 kg; 79 kg/, addig 1970 májusában 1392 kg-mal és 1974 juniusában 1973 kg-mal kiugró maximum alakult ki a kedvező csapadék és hőmérséklet hatására. 1976 októberében 2069 kg-mal a kilenc év legnagyobb októberi maximuma volt. 1978. évben viszont a csapadékszegény szeptember és október miatt szokatlan októberi minimum alakult ki. Julius-augusztusban csak akkor terem jelentősebb mennyiségű gomba, ha 80 mm körüli vagy a feletti csapadék van. Ez magyarázható a magasabb hőmérséklettel, alacsonyabb relativ páratartalommal . A 11-16. ábrákon a forgalmazott szegfügomba mennyiség százalékos megoszlása látható. A 11. ábrán a 9 év átlagadatai azt mutatják, hogy a szegfügomba maximum juniusban van 34%-kal. Az egyes hónapok százalékos értékei szintén erősen ingadoznak, például az 1977. juniusa 4,3%-kal, 1974. juniusa 56,7%-kal részesedik az egész évi szegfügomba mennyiségéből /éves menynyiség a 100%/. A maximumok elsősorban május-junius hónapokban és szeptemberben jelentkeznek bőséges, 90-100 mm feletti csapadék maximumoknál . A 17-21. ábra a csiperke forgalmát mutatja be. Csiperkéknél a maximális termésidő szeptemberben van, átlag 31,8%. Juliusaugusztusban általában kisebb a felhozatal. A tavaszi hónapok közül junius mutat nagyobb mennyiséget, sok csapadék és 17-18°C-os átlaghőmérséklet mellett.

54 -

11-16 ABRA

NYÍREGYHÁZA

szegfügomba

forgalma

11-16. ábra

- 55 -

17- 21 ÁBRA

NYIREGYHAZA

csiperke

17-21. db-ra

forgalma

- 56 -

A gombavizsgálók munkájában kifogásolható, hogy a fajneveket nem mindig határozták meg pontosan /pl. tinóru, csiperke stb./ és a bizonylatokon szereplő "szürke pereszke" feltehetően mindig szürke tölcsérgomba volt. Hiba, hogy esetenként ehető, de nem árusitható gombát is engedtek forgalomba hozni. A három középfokon végzett gombavizsgáló eredményes munkáját bizonyltja, hogy a piacon árusitott gombáktól mérgezés nem fordult elő.

Irodalom 1. JAKAB A. /19 70/: A budapesti piacokra hozott gombák és az időjárás kapcsolata 1970-ben. Mikológiái Közlemények, 1, 31-38. 2. DR. KONECSNI I. -BABINSZKI L. /1972/s Csongrád megye erdői, gombái ós Szeged gombakereskedelme. Mikológiái Közlemények, 2, 59-76. 3. DR. KONECSNI I. /1976/: A szegfügomba gyűjtése és forgalmazása hazánkban. Mikológiái Közlemények, 3, 87-9 3.

Pilzhandel von Stadt Nyíregyháza und der Wälder des Komitats Szabolcs-Szatmár FILARSZKY, IMRE, Nyiregyháza

Der Verfasser untersuchte zur Endprüfung als Pilzfachverständiger die Zusammenstellung der Wälder und die karakteristische Boden- und Klimaverhältnisse in seinem Komitat. In Tabellen und Abbildungen sind die Erträge von Pilzen und die Verhältnisse mit klimatischen Viechsei zusammengestellt, und wie dies sich am Pilzmarkt spiegelt. Im Komitat werden verhältnissmässig viele Arten verkauft /umq. 25/, doch als Durchschnitt ist Nelkenschwindling am Markt der häufigste /37%/. Egerlinge waren verhältnissmässig wenige, 14,6%. Die Herbst-Pilze, z.B. Nebelgrauer Trichterling mit 22,5%, nehmen einen beträchtlichen Anteil von Waldpilzen an. Zwar folgten die Monatsmengen der Pilze ziemlich den meteorologische Verhältnisse, doch waren die Herbstmonate oft Aussnahmen, da mehr Pilze-bei weniger Regen und niedrigere Wärme am Markt erschienen. Das ist verständlich, da diese Pilze mit weniger Feuchtigkeit und niedrige Temperaturen auch Fruchtkörper erzeugen. 8-13 C° scheint am günstigsten zu sein. Die Regen-Menge war nicht immer mit der monatlichen Pilzmenge im direkten Zusammenhang, da mehrmahls eine im Vormonat gefallene Niederschlagsmenge im nächsten Monats Umsatz sich spiegelte.

- 57 -

A nagygombák népgazdasági jelentősége jelenleg és a jövőben* LELLEY, JÁNOS Gombatermesztési Kisérleti Állomás, Krefeld

/NSZK/

A makróm!céták alatt olyan gombákat értünk, amelyek szabad szemmel jól megfigyelhetők, és amelyeknek morfológiai sajátosságai - a spóráiktól eltekintve - segédeszköz nélkül meghatározhatók. A gombáknak ezt az Európában kb. 5000 fajt számláló csoportját nagygombáknak nevezik. ókori feljegyzésekből ismeretes, hogy már a görögök és rómaiak is ismerték és nagyra becsülték a gombákat. Számtalan költeményben és tudományos leírásban emlékeztek meg róluk, pl. a csiperkéről, szarvasgombáról és a császárgombáról. Sőt a gombatermesztés sem volt már abban az időben ismeretlen. Többek között ATHENEOSZ,egy neves görög drámairó szólt müveiben a gombatermesztésről, flegeml itendő még CASSIANUS KASSIUS is, aki a 10. században megjelent "Geoponika" cimü gyűjteményes müvében számtalan antik szerző Írásaiból közölt kivonatokat, és többek között a gombatermesztésről is emlitést tett. Ugyanakkor a távol keleten, Kinában és Japánban is ismerték már a gombákat mint emberi táplálékot. A shiitaké-t /Lentinus edodes/ és valószínűleg a rizsszalmás bocskorosgombát /Volvoriella volvacea/ már termesztették is. A Középkorban Európában mint annyi minden, a gombatermesztési ismeretek is feledésbe merültek. Mialatt távol keleten a gombatermesztés már több mint 2000 esztendeje folyt, Európában csak 1650 körül, tehát alig több mint 350 éve kezdődött újra. Annak idején francia kertészek kezdték el Párizs közelében a csiperkét termeszteni. Ehhez föld alatti kazamattákat használtak. A táptalaj lótrágya volt, amelyből a kazamatták padozatán bakhátakat formáltak. A lótrágyát a vadcsiperke spóráival oltották be. A csiperkét később "Champignon de Paris" néven az egész világon megismerték, termesztése a föld majdnem minden országában elterjedt. Németországban a 20. század elején több nagy csiperketermesztő üzem kezdett el működni. Ezek az üzemek eleinte szigorúan titokban tartott módszerek szerint dolgoztak, mégis nagyon vál-

*A Kertészeti Egyetemen, Budapesten3 1980. április 22-én megtartott gombatermesztési konferenciáit elhangzott előadás.

- 58 tozó eredménnyel. Ez azzal magyarázható, hogy kevés Ismeretük volt a csiperke életkörülményeiről és a táptalaj-előállitás során lejátszódó biológiai folyamatokról. Csak a harmincas évek második fele óta, amikor az intenzív gombakutatás világviszonylatban megindult, gyorsult fel a termeléstechnológia fejlődése, és tudott végül a mai modern ipari csiperketermesztés kialakulni. A csiperke ma is a legfontosabb étkezési gomba, amelyből világviszonylatban évente kb. 650 000 tonnát termesztenek . További étkezési gombák termesztésbe vonásával csak a mult század végén kezdtek el foglalkozni. Attól kezdve a második világháború befejezéséig terjedő időszakban ezek a munkák többnyire csak sikertelen kísérletekre szorítkoztak. A negyvenes években uralkodó élelmiszerhiány, valamint a ceruzagyártáshoz szükséges cédrusfahiány hatására kezdett el foglalkozni W. LUTHARD, az NDK-ban a késői laskagomba /Pleurotua oetreatua/ és az Ízletes tőkegomba /Kuehneromyces mutabilÍ8/ nagyméretű, szabadföldi termesztésével. Néhány évvel később, a szűkös idők elmultával, LUTHARD is abbahagyta a gombatermesztést. De az első lépés megtörtént. Ezt követően, a későbbi évek során, sok kutató kezdett el foglalkozni egész Európában a vadontermő gombák domesztikációjával. E kutatások során külterjes eljárásokat fejlesztettek ki a laskagomba, Ízletes tőkegomba, akácgomba /Flarmulina velutipes/ és a fenyő-kénvirággomba /Hypholoma aapnoides/ termesztéséhez. Ezután következett az óriási harmatgomba /Stropharia rugoso-annulata/valamint a gyapjas tintagomba /Coprinus oomatus/j amelyeket a 60-as években az NDK-ban domesztikáltak. A shiitaké-t is meghonosították Európában. Azonban ezeknek a külterjes termesztési eljárásoknak és a csak ilyen módon termeszthető gombáknak eddig nem volt nagy népgazdasági jelentőségük. Csupán szenvedélyes gombakedvelők, házikertekben, időtöltésből éltek a lehetőségekkel. A késői laskagomba termesztéséhez azonban egy belterjes eljárást is kidolgoztak, amely a gombaprodukciót ellenőrzött klimafeltételek mellett, évszaktól függetlenül lehetővé teszi. Ennek következtében a laskagomba - amelyet főleg Olaszországban, Magyarországon és kisebb mértékben az NSZK-ban is termesztenek - ma a csiperke mögött Európában a második legfontosabb termesztett étkezési gomba helyét foglalja el. Számos egyéb étkezési gombával folytak és ma is folynak még laboratóriumi kisérletek, ezek jelentősége azonban egyelőre elenyésző. Ha az ember a fejlődést gazdaságossági szempontból vizsgálja meg, kiderül, hogy egyéb étkezési gombák termesztése - a csiperkén és a laskán kivül - eddig csupán" csekély jelentőségre tett szert. Ebből következik, hogy ezek a gombák még ma is ritkaságnak, csemegének számitanak. Ezek bevonását az emberi táplálkozásba sajnos eddig elhanyagolták. Pedig a gombák segítségével komoly lehetőség nyilik ahhoz, hogy gyorsan, olcsón és nagy mennyiségben, biológiailag értékes emberi táplálékot állitsunk elő.

- 59 Egy ujabb lehetőség az, hogy a nagygombák takarmányozási célokra is felhasználhatók. A gombák tápértékéről szóló ismeretek alapján, ezek takarmányozási célra való felhasználhatóságát nem kell külön hangsúlyozni. Erre a célra azonban nem anynyira a termőtest jön számitásba, mint inkább a gombamicél.iummal sürün átszövetett táptalaj. Ezt olyan anyagokon is elő lehet áJlitani, amelyek egyébként takarmányozási célra aligha jönnek számitásba, igy elsősorban a nagy mennyiségben előforduló mezőgazdasági és erdőgazdasági hulladékanyagokon. Itt főleg a gabonaszalmákra gondolunk. A szalmafélék jelentősége takarmányozási szempontból állandóan csökken, mert a nagyteljesítményű tenyészállatok elsősorban jól emészthető, dúsabb tápanyagtartalmu takarmányokra tartanak igényt. A szalmafélék kicsi takarmányértéke azzal magyarázható hogy a bennük rejlő tápanyagok, illetve szerves anyagok nehezen emészthetők. A múltban számtalan kisérletben próbálták meg kémiai, illetve mechanikai uton a szalmák cellulóz-ligninkomplexusát megbontani, hogy ezáltal a szalmatápanyagok emészt hetőségét megjavítsák. Kísérleteinkben abból indulunk ki, hogy a nagygombák egy csoportjának azt a tulajdonságát, hogy cellulózt, hemicellulózt és lignint bontanak le, a szalmák takarmányértékének megjavítására lehetne felhasználni . Eddigi laborkisérleteink nagyszámú nagygombával azt bizonyították, hogy több faj képes a gabonaszalma in vitro emészthetőségének lényeges megjavítására. A további kisérleti terv az, hogy gyakorlatban alkalmazható el járásokat dolgozzunk ki a szalmák mikológiái lebontása és állati takarmánnyá való átalakítása céljából. A laskagomba, az óriás harmatgomba és egyes tintagomba fajok különösen alkalmas gombák erre a célra. E fejlesztési munka során figyelembe kell venni a gombatermesz tésben eddig szerzett tapasztalatokat. A folyamat utolsó lépcsője a micélium fejlődése a táptalajban. Ez vagy egyszerű körülmények között /pl. halomban/, vagy a táptalaj fizikai, eset leg mikrobiológiai előkezelése után, ellenőrzött ökológiai körülmények között, zárt tartályokban vagy helyiségekben játszód hat le. A kísérleteket ki kell terjeszteni annak megállapitásá ra, miként lehet a gombamicélium számára a legkedvezőbb tápanyagellátást biztositani a táptalajban, és hogy melyik telepítési módszerrel érhető el nagy szalmamennyiségek gyors átsző vetése. Nem valószinü, hogy a gyakorlatban a mikológiái szalma feltárást steril körülmények között fogják Végezni. Ehhez a módszerhez bonyolult technikai előfeltételeket kell biztositani, és ez ezért aligha lenne gazdaságos. Sokkal valószínűbb, hogy a mikológiái szalmafeltárást a táptalajnak a termofil mik roflóra jelenléte mellett lefolyó biológiai előkezelése /fermentálás vagy pasztőrözés/ fogja bevezetni. Egy szakaszosan dolgozó intenziv eljárás segítségével sikerült időközben gyakorlati méretekben is kedvező eredményeket elérni

- 60 -

a nikolóqiai takarmányellátás terén. Remélhető tehát, hogy a mezőgazdasági üzemek takarmányellátásához - itt elsősorban a fejlődő országokra gondolunk - belátható időn belül, megfelelő mikológiái eljárások alkalmazásával - a gabonaszalmák megjavítása utján is hozzá lehet majd járulni. Végül létezik egy harmadik szempont is, amely a nagygombák komoly népgazdasági jelentőségére utal, amelyet azonban eddig alig vettek figyelembe. Ez az a lehetőség, hogy a gombákból gyógyászati célra alkalmazható anyagokat nyerhetünk. A Német Homöopatikus Szövetség 1976-ban kiadott repetitóriumában összesen csak négy gombafaj található, amelyeket ma is használnak gyógyászati célokra. Ezek a következők: az anyarozs /Clavieepu purpurea/, óriás pöffeteggomba /Langermannia gigantea/, légyölő galóca /Ammita musaaria/ és a golyvás üszög /l'stilago naydis/. Ezek közül az anyarozs és a golyvás üszög nem is tartoznak a szorosabb értelemben vett nagygombákhoz. Kégi botanikai könyvekből /pl. HIERONYMUS BOCK és ADAMUS LINOCERUS müvei/ ismeretes, hogy a múltban egész sor nagygombát alkalmaztak gyógyászati célokra. Az un. gyógygombák a gyógynövények között szerepeltek, gyűjtötték őket mint a gyógynövényeket. Talán tar tósitották is őket, például száritás utján, a gyógynövényekhez hasonlóan. Amikor azonban az első gyógyszergyárak létesültek, amelyek nagyobb mennyiségben dolgozták föl a gyógynövényeket, a nyersanyagszükségletet nem lehetett már gyűjtögetett anyaggal kielégíteni. Gyógynövényfarmok alakultak és megindult a szerződéses termelés. És mi történt a gyógygombákkal? Nem tudták őket termeszteni. Nem is próbálkoztak vele. Ezért lassan feledésbe merültek, elvesztették farmakológiai jelentőségüket. A kedvezőtlen fejlődés ellenére a nagygombák farmakológiai szempontból jelentős metabolitjaikról több az ismeretünk, mint feltételeznék. Főleg a második világháború befejezésének ideje óta számtalan hatásos anyagot izoláltak a nagygombákból. így pl. az eddig leirt több mint 3200 antibiotikum közül 140 basidiomicétákból származik. A legtöbb ezek közül a poliacetilének csoportjába tartozik. Nevezetesebbek a Diatretyne 2, amelyet Clitoaybe diatretdbólj C. brumalis-ból és C. obsoletd-ból izoláltak. Hasonló a Nebularin, amelyet Clitoaybe nebularis -ban találtak. A Plenrotuß griseus-ban pleurotin fordul elő, Psathyrella substratá-ban a drozofilint találták meg stb. A gyógyitó hatás szempontjából legalaposabban megvizsgált gomba a shiitake /Lentinus edodee/. Ember- és állatkísérletekkel sikerült bebizonyítani, hogy rendszeres shiitake fogyasztás esetén a vér koleszterin tartalma csökken. Egy a shiitake gombából nyert fenolos extrakt segítségével sikerült az egerek A/W megjelölésű influenza vírusát visszaszorítani. Egy vizes kivonatból olyan anyagot mutattak ki, amely többféle virus sza-

- 61 -

porodását akadályozta meg, többek között a polió virusét is. A shiitake két poliszacharidja, amelyeknek neve lentinan és LC-11, erős rákellenes hatást keltett. A shiitake Japánban, ahol évente kb. 120 000 tonnát termesztenek belőle, ma is gyógyanyagnak számit. A japánok ezt a gombát igen sok változatban fogyasztják, többek között egy gyógyitalt is készítenek belőle. A téli fülőke /Flammulina velutipes/ szintén mutatott rákellenes hatást. A gomba egy bázisos proteinje állatkísérletekben az Ehrlich-ascites tumor és szarkóma 180 szaporodását akadályozta meg. Sikerült bebizonyítani azt is, hogy egereknél egy tumor eltávolítása után a metasztázis gyakorisága 80%-kal kisebb volt, ha az állatokat téli fülőke kivonattal kezelték. Azokon a gombákon kivül, amelyek gyógyitó hatását kisérleti uton is sikerült bebizonyítani, vannak olyanok is, amelyeknek hatásáról eddig csak megfigyelések léteznek. A kesernyés nyárfapereszke /Tricholoma populinum/ állitólag rendszeres fogyasztás esetén szénaláz és allergiás véredénygyulladás ellen segit. A gyapjas tintagombánál /Coprimis comatus/ antidiabetikus hatást figyeltek meg, mert a friss termőtestek rendszeres fogyasztása cukorbetegeknél a vércukorszint csökkenését idézte elő. Néhány taplógomba a bélmüködést befolyásolja. Enyhe dugitó hatásuk miatt a fiatal termőtestek fogyasztása krónikus hasmenés esetén ajánlható. A gyürüs tuskógomba /Armillariella mellea/ ezzel szemben kitűnő hashajtónak számit. A példákat még sokáig lehetne sorolni, de ennyi is elégnek tűnik annak bizonyítására, milyen lehetőségek rejlenek még a makromicétákban gyógyászati szempontból. Felelőtlenség lenne a szenvedő emberekkel szemben, ha nem hasznosítanánk ezeket az ismereteket. A gyógynövények mellett a jövőben a gyógygombákat is oda kell helyezni az őket megillető helyre. A makromicéták gyógyászati szempontból értékes beltartalmi anyagait azonban csak akkor tudjuk majd fölhasználni, ha ezeket a gombákat termeszteni is lehet. Ehhez háromféle ut kínálkozik attól függően, hogy az anyagokat a gomba biomasszájából kivánjuk izolálni, vagy pedig ezek a gomba biomasszájával együtt kerüljenek fölhasználásra: a/ Micélium termesztése fermenter tartályokban, szubmerz kulturában, majd az anyagok kivonása a micéliumból, illetve a kultura szürletéből. b/ Micélium termesztése un. halmozott táptalajon, szilárdanyag fermenterben, miután a gombamicélium és a táptalaj együttesen kerülnek feldolgozásra, és "á la natúr" használják fel őket.

- 62 -

cl Gombaterniőtest előállítása, amelyből azután a kívánt anyagokat kivonják, vagy a termőtestet magát mint úgynevezett egészséget támogató kosztot fogyasztják. Ezzel a harmadik szempontot is ismertettem a makromicéták jelentőségével kapcsolatban az emberiség számára. Ugy gondolom, senki sem tud attól a benyomástól szabadulni, hogy ezek a gombák rendkívül értékesek. Ezért nem is nehéz belátni, hogy a makromicétáknak a jövőben az eddiginél lényegesen nagyobb lesz a jelentősége a népgazdaságban. Ott állunk egy szinte határtalan lehetőségeket magába rejtő terület előtt, amelyhez a kaput eddig éppen csakhogy felnyitottuk.

Volkswirtschaftliche Bedeutung der Makromyceten gegenwärtig und in der Zukunft JÁNOS LELLEY, Krefeld

/BRD/

Verfasser - Leiter der Versuchsstation für Pilzzucht in Krefeld /B.R.D./ - berichtete vor allem kurz über den gegenwärtigen Stand der Züchtungsversuche von verschiedenen essbaren Pilzen in seinem Vortrag an an der Konferenz über Pilzzüchtung in Budapest. Danach sprach er von der Möglichkeit der Verbesserung des Futterwertes der land- und forstwirtschaftlichen Abfallstoffe durch eine intensievere Verwendung von Grosspilzen. Zum Schluss verwies er darauf, dass den neuesten Versuchsergebnissen entsprechend wurden Heilstoffe, sogar Tumorhemmstoffe in mehreren Grosspilzen nachgewiesen. Diese wertvolle Substanzen können aber durch die Züchtung von Fruchtkörpern nur schwierig erhalten werden, und es wäre angebracht mehr Aufmerksamkeit auf die Entwicklung der Myzelkulturen richten.

- 63 -

A csiperkegomba kórokozói, kártevői •it

és az ellenük való védekezés a "DUNA" MgTSz-ben GYŐRFI JULIA, Budapest Csepeli "Duna" MgTSz A kétspórás csiperke /Agaricus bisporus /LANGE/ SING/ termesztése során termelőszövetkezetünkben gyakrabban előforduló gombabetegségeket és állati kártevőket, valamint az ellenük való védekezés módjait szeretném röviden ismertetni. A különböző gombabetegségeket gazdasági fontosságuk sorrendjében emlitem meg, igy az előforduló fertőzéses betegségek: a száraz mólé, nedves mólé, baktériumos betegségek, pókhálós penész. Az élettani, nem fertőző betegségekhez tartoznak: a vizes gomba és a repedt gomba. a/ üzemünkben a fertőzött, beteg termőtestek 80%-án jelentkezik, igy a legnagyobb problémát okozó betegség a száraz mólé /Verticillium fungicola WARE/. E fakultativ parazita a csiperkét valamennyi fejlődési szakaszban megtámadhatja, beleértve a micélium fertőzését is. Ha korai stádiumban fertőzi meg a gombát, akkor a tönkrész vastagabb lesz a kalapnál, és a jellegzetes "hagyma alak" képződik. Későbbi időpontú fertőzésnél erős torzulások figyelhetők meg, mind a kalapon, mind a tönkrészen. Még későbbi fertőzés esetén a kalapon szemölcsszerű kinövések, vagy mélyebben benyomuló, barna szinü foltok láthatók. A torzult, puffancshoz hasonló gomba kezdetben fehéres szinü, később szürkévé válik, s ez már a nagymennyiségű konidium képződésre utal. A konidiumok öntözővízzel, légárammal, kézzel, ruhaneművel, lábbelivel, szerszámokkal, edényekkel és kisebb mértékben különböző vektorok /gombászunyogok, fonálférgek, atkák/ révén terjednek szét a pincében. A termésidő alatt viszont a fertőzés átvitelében a gombaszúnyogok jelentős szerephez juthatnak, ha az ellenük való védekezést elmulasztjuk. A száraz mólé betegség évszaktól függetlenül egész évben megtalálható a pincékben, de a téli, hidegebb időszakban kisebb mértékben lép fel.

*A Kertészeti Egyetemen, Budapesten, 1980. április 22-én megtartott gombatermesztési konferencián elhangzott előadás.

- 64 Ha a takaróföldet nem jól fertőtlenítették /megfigyelésünk szerint a kórokozó a komposztban nem él meg/, akkor már az első terméshullámban is megtalálható szórványosan, de elterjedésére inkább a harmadik hullámtól számithatunk. b/ A nedves mólé /Mycogone perniciosa MAGN./ lényegesen kisebb mértékben fordul elő mint a száraz mólé. A pincékben hasonlóan elterjedt, mint az előzőleg ismertetett kórokozó. Fellépésére inkább a nyári hónapokban számithatunk, amikor a termesztőhelyiségek hőmérséklete is magasabb. c/ A baktériumos betegségek /Pseudomonas sp./ jelentőségüket tekintve a mólé után következnek. Eterjedésüket a fülledt, párás levegő elősegiti, ezért lényeges a termésidő alatt, öntözések után a helyiségek alapos kiszellőztetése. Főleg a nyári időszakban találkozunk ezekkel a minőséget rontó kórokozókkal . d/ A termőidőszak vége felé fordul elő a pókhálós penész /Daatylium dendroides /BULL/ FR./. A kórokozó rendszerint a takarófölddel kerül a pincébe, utána pedig a légárammal, öntözővízzel és a többi betegséghez hasonló eszközökkel néhány nap alatt elterjedhet. e/ Az élettani betegségekhez soroljuk a vizes gombát és a repedt gombát. Vizes gomba esetén az egész termőtest vizenyőssé válik, összenyomva csöpög belőle a viz. Először a tönk vizesedik el, és csak később terjed át a kalapra. Oka egyelőre ismeretlen. Elsősorban az első terméshullámban található, de elvétve a második hullámban is fellép. Ezidáig ugy véltük, hogy csak a tavaszi-nyári hónapokban fordul elő jelentősebben, de ujabb megfigyelésünk szerint az év minden szakában megtalálható . f/ A repedt gomba elsősorban a téli-tavaszi hónapokban jelent problémát, az első, illetve a második hullámban. Fűtésből származó olajgőzök, szellőztetés nem kielégitő volta, és más környezeti tényezők kedvezőtlen egybeesése okozhatja. Kórokozót itt sem sikerült kimutatni. Néhány kisebb jelentőségű betegséget emlitek még meg, amelyek időnként előfordulnak, de gazdasági jelentőségük nem mérvadó, épp ezért részletesebb ismertetésüktől eltekintek. A sárga penész /Myeeliophthora lutea COST, et MATR./ a hagyományos termesztésben jelentett nagy problémát. Mióta áttértünk a zsákos termesztésre, és a fóliazsákot csak egyszer"használjuk, letermés után pedig elégetjük, előfordulása jelentéktelen. A fehér gipszbetegség /Scopulariopsis fimiaola CUB. et MEGL. / fellépése napjainkban jelentéktelen, mivel a komposztot csucshőke.zel jük.

- 65 -

Tudomásunk van arról, hogy egyes nagy gombatermesztő országokban a vírusos gombaelhalás nagymértékű terméskiesést okoz, de ez a veszélyes betegség nálunk még nem ismert. Az állati kártevők közül a termesztés során gyászszunyogok, gubacsszunyogok /Lycoridae, Ceaidomyidae/ tavasztől-őszig terjedő időszakban jelennek meg. E kártevők azért okoznak viszonylag kevés gondot, mert védekezéssel a kártételük minimálisra csökkenthető . A komposztálás és csucshőkezelés nem megfelelő volta miatt un. feketeselejtes zsákok is találhatók-a pincékben időnként, az évszaktól függetlenül. Ezekben a zsákokban az átszövés vontatott, vagy a micélium nem is indul fejlődésnek.

A felsorolt kórokozók és kártevők elleni védekezés Az alkalmazott növényvédelem magában foglalja az agrotechnikai eljárásokat és a vegyszeres védekezést, s ezek a módszerek szorosan kapcsolódnak a termesztési technológiához. Az agrotechnikai eljárások ugyan nem tartoznak a szorosabb értelemben vett növényvédelemhez, de jelentőségüket nem lehet lebecsülni, mert pontos betartásuk hatékonyabbá teszi a vegyszeres védekezést is.

1. Az_a2rotechnikai_eljárások_a

kővetkezők^

- A technológiával szorosan összefügg a csucshőkezelés, amely során a komposztálás után még életben maradt állati kártevők elpusztulnak. - Nagy jelentőségű, hogy a termesztés nem perforált fóliazsdkokban történik, igy a termesztőhelyiségek padozatáról kevesebb kórokozó és kártevő /főleg fonálféreg/ kerülhet a komposztba. - Mivel a termesztés nagy kiterjedésű és egymással is összefüggő pincékben folyik, igy a visszafertőzések /különösen a mólé/ elkerülése, ill. csökkentése érdekében az egyes pincéket, illetve pincerészeket elkülönítik oly módon, hogy a telepítés és kihordás munkálatai összhangban legyenek. - A szállítástj belső anyagmozgatást, szedési munkákat ugy szervezik, hogy először az induló, fiatalabb pincében kezdjék azokat, s utána menjenek a már letermőben levő, idősebb pincékbe, ezzel is csökkentve a cipővel, ruhaneművel, szedőedényekkel átvihető fertőzés lehetőségét. - A csiperkegomba számára meg kell teremteni a lehető legjobb klímaviszonyokat, amelybe beletartozik a szellőztetés, optimális hőmérséklet és a szakszerű öntözés /magasabb hőmérsékleten és relativ páratartalomnál ugyanis megnő a kórokozók elterjedésének veszélye/.

- 66 -

- Fontos a termőzsákok megfelelő kezelése, vagyis a fertőzött termőtestek földlabdával való kiemelése, külön edénybe gyűjtése, és külön telepre való elszállítása. A beteg termőtesteket pedig nem egyidőben szedik az egészségesekkel. - Lényeges a takaróföld javítása, amelynek során a beteg termőtestek és gombacsonkok eltávolítása után a takaróanyagon keletkezett hiányokat fertőtlenített homokkal pótolják.

2 . A_vegyszeres_védekezés Elsősorban preventiv jellegű, a termésidő alatt már csak egyes esetekben alkalmazható. Jelentősebb módszerei a következők: -

komposztálásnál a kazlak felületkezelése, pincék fertőtlenítése, takaróanyag fertőtlenítése, becsirázott komposzt felületkezelése növényvédőszerekkel, szállítóeszközök, szedőedények, közlekedőutak fertőtelnitése termésidő alatt fellépő alkalmi kártevők elleni védekezés.

Komposztálás alatt a forgatások után, az esetleges rovarfertőzés elkerülése /elsősorban gombaszunyogok/ miatt a trágyakazlakat Ditrifon 5 porozóval vagy Neo Mustox-szal 5%-os töménységben kezelik. 2

A pincék fetőtlenitése lO%-os formalinoldattal történik /I m felületre 2 liter permetlé/ ugy, hogy a padozatot és az oldalfalakat egyenletesen, áztatásszerüen kezelik. A takaróanyagot külön üzemrészben állítják elő, ahol a takaróföld vékony rétegben futószalagra kerül, és lm^-enként 2 liter formalinból /kereskedelmi/ és 8 liter vizből álló permetet juttatnak rá. A pincékben elhelyezett, becsirázott komposzt felületét a behordás után közvetlenül - a rovarkártevők ellen - m 2 -enként 15-20 g Basudin 5 G-vel kezelik. Takarás után közvetlenül az első növényvédőszeres öntözés következik /0,4 g/m2 Zineb 80+0,2 g / m 2 Ch. Fundazol 50 WP + 0,25% formalinoldat/. A Zineb 80 elsősorban a mólé ellen, a Ch. Fundazol 50 WP pedig a pókhálós penész, mig a formalin egyéb kórokozók ellen nyújt védelmet. /

Takarás után két héttel, de legkésőbb a szedés előtt egy héttel a második növény védős zeres öntözés /0,2 g/m2 Zineb + 0,4 g/m 2 Fundazol + 0,25% formalinoldat/ esedékes. A termésidő alatt a 0,25%-os formalinoldat kivételével más vegyszeres öntözés már nincs. A terméshullámok közötti időszakban a zsákok termőfelületét és egyúttal a közlekedőutakat 0,25%-os formalinoldattal öntözik. így a takaróföldet a termésidő alatt is fertőtlenítik, s ezzel főleg a mólé spóráinak elterjedését csökkentik.

- 67 -

Ha a termőidőszakban a gombászunyogok elszaporodnak, akkor a Bladafum II. füstpatronnal való füstölés elszaporodásukat a későbbiekben szinte teljes mértékben visszaszorítja. A különböző szállitójármüveket - mind a becsirázott, zsákolt komposztot, mind a letermett trágyát szállítókat - 5%-os formalinoldattal lemossák, főleg a rakfelületen. A szedéshez használt edényeket, kézikocsikat, a beteg termőtestek gyűjtőedényeit szintén 5%-os formaiinnal fertőtlenítik. A jelenlegi termesztéstechnológia mellett - az agrotechnikai módszereket és a növényvédőszeres kezeléseket is beleértve komposztmázsánként 15-17 kg gomba terem. Ha a vegyszeres kezeléseket elhagynánk, ez a termésátlag komposztmázsánként 3-4 kg-mal kevesebb lenne. Mindez nem jelenti azt, hogy eredményeinkkel meg kell elégednünk. Az elkövetkező időben is feladatunk az agrotechnikai eljárások további tökéletesítése, valamint uj, hatékonyabb növényvédőszereknek a gombatermesztésbe való bevezetése, ezzel is hozzájárulva a termésátlag növeléséhez.

Schädlinge und Krankheitserreger des

Zuchtpilzes

/Agariaiis bisporus/ und ihre Bekämpfung in der Produktionsgenossenschaft,

"Duna"

GYÖRFI, J., Budapest

Krankheitserreger und deren Schäden in der Champignonzucht der "Duna Tsz", sowohl als die Bekämpfungsmassnahmen und die erreichten Ergebnisse sind im den an der am 22.4.1980. Pilzzuchtkonferenz presentierten Vortrag enthalten.

- 68 -

•it

Az Agaricus bitorquls termesztése LÁSZLÓ FERENCNÉ Csepeli "Duna" MgTSz, Budapest Az 1960-as évek második felében termesztésbe vont A. bitorquis több tulajdonságban különbözik a már évszázadok óta termesztett Agaricus bisporus -tói. Kb. 5°C-kal melegebb hőmérsékletet igényel, ezért hazánkban a meleg, nyári hónapokban alkalmas felszíni termőházak, üvegházak, hűtőházak hasznosítására, amikor ezekben sem a kétspórás csiperke, sem a laskagomba nem termeszthető sikeresen. Virusrez isztens, a Myaogone perniciosa és a Verticillium malthouaei kevéssé veszélyezteti a termesztését. A magasabb termesztési hőmérséklet miatt egyes kórokozók /pl. a velőpenész/ és kártevők /pl. atka, légy, fonalféreg/ nagyobb terméskiesést okozhatnak, ezért a növényvédelemre fokozott gondot kell fordítani.

A termőtest tulajdonságai és

felhasználhatósága

Termőteste általában nagy, igen rövid tönkkel. Kalapja sima, bársonyos. Szine intenziven fehér. Az idejében szedett gombák látható minőségromlás nélkül pár nappal tovább tárolhatók, mint az A. bisporus termőtestei. Ellenállóbb a nyomással, ütődéssel szemben, kevéssé barnul el. Konzerválásra csak szeletelt formában alkalmas. Egészben konzerválva a lemezek leváló részei a felöntőievet zavarossá teszik. Fontos, hogy zártan szedjék, mert a lemezek beérés után sötét színűek lesznek. A konzerválás során a túlérett gombák lemezei megfeketednek.

Termesztése

'

Termesztéséhez jól fermentált komposzt szükséges, akárcsak a kétspórás csiperkénél.

*A Kertészeti Egyetemen3 Budapesten3 1980. április 22-én megtartott gombatermesztési konferencián elhangzott előadás.

- 69 -

Hőkezelés után a komposztot 30°C-ra kell lehűteni, ezután következhet a csirázás 0,5-1,5 térfogat% csiramennyiséggel. Csirázás után a komposztot tömöriteni kell, utána még egy kis csirát szükséges szórni az ágyás tetejére. Az A. bitovqvia micéliuma lassan indul fejlődésnek, becsirázás után csak kb. 5 nap múlva lehet a csiraszemek körül micéliumpelyheket látni. Micéliuma finomabb, amikor a komposztot jól átszőtte, sokkal fehérebbnek látszik, mint az A. bisporua-é. A micélium növekedése idején papirral vagy vékony műanyag fóliával le kell takarni az ágyásokat. Az átszövés alatt nagy C02 koncentrációt igényel, ezért fontos a termesztőhelyiségeket zárva tartani. A micélium növekedése 28-30°C komposzthőmérséklet és 95% relativ páratartalom mellett optimális. Ha a hőmérséklet hosszabb ideig 33-34°C fölött van, a micélium elhal. A túlmelegedés elkerülése miatt főként nyáron nem ajánlatos m 2 -enként tul sok komposztmennyiséggel dolgozni. Gyenge levegőcirkulációt igényel, hogy ne alakuljon ki az ágyasokban lényeges hőmérsékletkülönbség. Ha 31°C fölé emelkedik a komposzthőmérséklet, akkor hűtés céljából szellőztetni kell. Becsirázás után 12-14 napig tart az átszövés. Takarás előtt 1 nappal a fóliát el kell távolitani, hogy a komposzt felülete megszáradhasson. Ekkor kell elvégezni a légy és atka elleni védekezést, 15 gr/m 2 Basudin 5 G-t szórva a komposzt felületére. Ezután, a becsirázás utáni 10-12. napon kerülhet sor a takarásra, kőpor:tőzeg = 3:1 arányú keverékével, 4 cm vastagon. A takaróföldet fertőtlenítés céljából formalinoldattal be kell locsolni ugy, hogy 2 liter kereskedelmi formalin kerüljön 1 m^ takaróföldre. Takarás után is 30°C körül legyen az ágyáshőmérséklet, magas páratartalom és CO2 koncentráció mellett. Takarástól termésképzésig fokozottabb légnedvességet kell tartani, ez az ágyások, a padozat és a falak gyenge permetezésével érhető el. 6-8 nappal a takarás után néhányszor lehet szellőztetni, nehogy tul magas legyen az ágyáshőmérséklet. Amikor a micélium átszőtte a takaróföldet, kb. 10-12 nappal a takarás után, el lehet kezdeni a szellőztetést. Ekkor le kell hűteni a komposzt hőmérsékletét 25°C-ra, ezé kb. 2 nap alatt lehet elérni, utána csökkenthető a szellőztetés. Kb. fele anynyi levegőre van szükség, mint az A. bisporua-ná 1. Ha tul erős a szellőztetés, a termőtestek a takaróföldben képződnek. A relativ páratartalom a telepképződéskor 90%, utána 85% legyen. Minden hullámnál a telepképződés idején permetezni kell. öntözéskor figyelembe kell venni, hogy az első hullám adja az összes termés nagy :;észét. Fele annyi vizre van szüksége, mint

- 70 -

az A. bisporus -nak, a kevesebb szellőzés és a kevesebb levegőcirkuláció miatt kisebb a párolgás is. Az öntözőviz 1 liter/ termőfelület m 2 - n é l ne legyen több. A második hullám gyengébb, ezért ekkor kevesebb öntözővizet igényel. Legyek ellen két hullám között Bladafum II. füstpatronnal védekezünk, mólé ellen 0,25%-os formalinoldattal öntözzük a terméshullámok között a közlekedő utakat és a zsákok termőfelületét.

Betakarítás A 25°C, a nagyobb CO2 koncentráció és a magas relativ páratartalom nem kedvező klima a szedési munkákhoz, ezért a szedés előtt ki lehet szellőztetni. Fontos, hogy az A. bitorquis gombákat zárt állapotban szedjék, mert a nyilott gombák rosszabb minőségűek, hamar megbarnulnak a lemezei. Nagyobb hozam elérésére jó a szedés idejét 5-6 hullámra és 8-9 szedési hétre elhúzni, ezért fontos, hogy az ágyásokat minden hullám után gondosan ápolják. Magas hőmérsékleten gyorsan fejlődnek ki a betegségek, ha sok az elhalt gomba és a csonkmaradvány az ágyásokon. A "DUNA" MgTSz-ben 1973 óta végezünk az A. bitorquis-szal termesztési kísérleteket, a nyári hónapokban felszini termesztőházakban, fóliazsákos termesztéssel. Egy-egy fóliazsákba kb. 20 kg becsirázott komposzt kerül. A kísérleteket 15 hazai és 3 külföldi törzzsel végeztük. A hazai törzsek az ország különböző részeiről származnak, a begyűjtött gombák alakra, nagyságra igen változatosak voltak. A kalapok formája lapostól a domboruig változott. A termesztési kisérletek során 2 külföldi és 4 hazai törzs adott jó terméseredményt, a legjobbak hozama megközelítette a 20 kg/komposzt q-t.

Die Züchtung des Agaricus bitorquis LÁSZLŐ FERENCNÉ, Budapest Im Vortrag an der am 22.4.1980 in Budapest stattgefundne Konferenz über Pilzzüchtung wurden die Untersuchungen zusammengefasst, die in der "Duna Tsz" seit 10 Jahren mit der Einbeziehung von Agaricus bitorquis durchgeführt waren. Besonders die Vorteile wurden betohnt, das - wegen höhere Wärmebedürfniss dieser Art - er im Sommer besser wächst, sowie auch gegen einige Krankheitserreger wiederstandsfähiger ist. Er ist auch im Vergleich zu A. bisporus im Ertrag und Handel nicht minderwertig.

- 71 -

A magasabbrendü gombák kutatásának legfontosabb problémái az Ukrán SzSzK-ban

A magasabbrendü gombák, különösen a Baísidiotnyc-eies vizsgálatának nagy az elméleti és gyakorlati jelentősége. Az Ukrán SzSzKban a magasabbrendü bazidiumos gombák vizsgálata hagyományosan három fő irányban fejlődött: a florisztikai, a morfológiai-szisztematikai és az alkalmazott kutatási irányba. Az elkövetkező évtizedekben ezek az irányok meghatározók lesznek az adott rendszertani csoportokba tartozó gombák kutatásában. A florisztikai irány egyik legfontosabb feladata volt, és az ma is, az Ukrán SzSzK-ban előforduló bazidiumos gombák fajösszetételének megállapítása a különböző botanikai-földrajzi területeken, minthogy napjainkig Köztársaságunk nagy területén még nem fejezték be a Basidiontycetes osztály képviselőinek leltározását. Legrészletesebben vizsgálták e gombák fajösszetételének arányait, beleértve a Boletales, Agavicale?, Russulales és Aphyllophoralcs rendek képviselőit, az Ukrán SzSzK sztyeppes zónáinak botanikai-földrajzi területein. Annak a sokéves munkának az eredményeként, amelyet a Köztársaság sztyeppjeinek különböző fitocönózisain végeztek, azon a területen 630 fajt, változatot és formát állapítottak meg az emiitett rendekből, amelyek 173 nemzetséghez, 35 családhoz tartoznak, és az USzSzK összes magasabbrendü bazidiumos gombáinak mintegy 35%-át teszik ki /VASSZER, SZOLDATOVA 1977 a/. Ukrajna sztyepp zónájában található magasabbrendü gombák fajösszetételének részletes megállapítása lehetőséget adott e gombacsoport mélyebb florisztikai kutatásához. Kutatóink /M. JA. ZEROVA, Sz. P. VASSZER, I. M. SZOLDATOVA/ számos munkáikban megállapították ezek gyakoriságát a sztyepp zóna különböző növénytársulásaiban, a védett siksági sztyeppeken, a természetes és mesterséges erdőkben, a mezővédő erdősávokban, az arborétumokban, a botanikus kertekben. Megállapították szerepüket, amelyet a növénytakaró komponenseiként betöltenek, és tanulmányozták az aszpektusok ökológiai-biológiai tulajdonságait. A sztyeppek bazidiumos gombáinak/fajösszetételére vonatkozó nagy tényanyag szolgált alapul e gombacsoportra vonatkozó földrajzi analízisnek /VASSZER, SZOLDATOVA 1977 a, b/. Ennek az analizisnek a végrehajtásához elkészítették az USzSzK sztyepp zónáiban található bazidiumos gombák elterjedési térképeit, ami lényeges eleme a korszerű vegetációs vizsgálatoknak . A magasabbrendü bazidiumos gombák kutatásában, tanulmányozásában további fejlődésnek kell bekövetkeznie a Köztársaság azon

- 72 -

természetes növénytársulásaiban, ahol a magasabbrendii bazidiumos gombákat eddig nem tanulmányozták eléggé Ukrajna sztyepp zónájával összehasonlítva. Napjainkban előrehaladt ezeknek a gombáknak az előfordulása, illetve fajösszetételük kutatása a Kárpátokban, és feltételezhetően bekövetkezik majd e gombák leltározása az erdőségek és az erdős-sztyeppek különböző botanikai-földrajzi területein is. A florisztikai irány keretei között mind önálóbbá válnak az ökológiai-cönológiai profilú vizsgálatok. A magasabbrendü gombák biocönotikai szerepének vizsgálatához fűződő nagy érdeklődés vezet ahhoz, hogy a mikológusok és florisztikusok egyik vagy másik terület növénytársulásaiban élő magasabbrendü bazidiumos gombák fajösszctételének leltározása során jelentős figyelmet forditanak ezek részvételére a különböző "biogeocönózisokban. Ilyen vizsgálatok folynak most e gombákra vonatkozóan az Ukrán Kárpátok antropogén fenyveseiben. A legközelebbi jövőben ez a fontos probléma - a magasabbrendü bazidiumos gombák részvétele a biogeocönózisok szerkezeti és funkcionális szerveződésében - az adott gombacsoport ökológiai-cönológiai kutatásának önálló iránya lesz az Ukrán SzSzK-ban. Az utóbbi években még egy tendencia figyelhető meg a florisztikai kutatások fejlődésében. A vizsgálat objektumaként az USzSzK valamely botanikai-földrajzi területének nem az összes bazidiumos gombavilágot választják ki, hanem csak a magasabbrendü bazidiumos gombák valamelyik taxonját, általában nem kisebbet egy-egy családnál, és ennek a kiválasztott családnak, rendnek, csoportnak gombaelőfordulását tanulmányozzák az egész köztársaság területén. Ilyen vonatkozásban vizsgálják az Agavicaceae, Lepiotaoeae, Entolomataoeae családok gombáit és folyik a Gasteromyoeteo kutatása. Az ilyen jellegű vizsgálatok - a leendő monografikus feldolgozásokkal - nem bizonyulnak kizárólag florisztikai jellegűnek, hanem bizonyos részük a vizsgált csoport morfológiájára és taxonómiájára vonatkozik, vagyis összekötő kapcsot jelentenek a florisztikai és morfológiai irányok között. Az Ukrán SzSzK-ban élő magasabbrendü bazidiumos gombák kutatásait összegezve, a florisztikai irány legfontosabb feladataiként a következőket jelölhetjük meg: 1. A fajösszetétel feltérképezésének befejezése. 2. Az egyes, legfontosabb taxonok monografikus feldolgozásának elvégzése. 3. A magasabbrendü bazidiumos gombák szerepének kutatása a biogeocönózisok strukturális és funkcionális szerveződésében, arra törekedve, hogy ez a későbbiekben önálló ökológiai-cönológiai iránnyá váljon. 4. A magasabbrendü bazidiumos gombák térképezésének kiterjesztése, különösen a ritka és eltűnő fajokra nézve. A morfológiai-szisztematikai kutatások irányának feladatai e gombák vizsgálatával kapcsolatban nagyon sokfélék, és általánosak e csoport minden szakembere számára, többek között az Ukrán SzSzK mikológusai, szisztematikusai számára. A magasabbrendü bazidiumos gombák között nem kevés azok száma, melyeknek

- 73 -

rendszertani helyzete napjainkig sem meghatározott. Ezek rendszerben elfoglalt helyének megállapítása nagyfontosságú elméleti probléma, minthogy ez teszi lehetővé ezen gombák rendszerezését elvégezni, közelebb vinni a természetes rendszerhez, valamint fényt deríteni az egyes gombacsoportok fejlődéstörténetére, az egymáshoz kapcsolódó filogenetikai viszonyokra. A magasabbrendü bazidiumos gombák különböző taxonjai rendszertarii helyzetének tisztázása érdekében végzett munka egyik legfontosabb feltétele azon kritériumok megtalálása, melyek lehetővé teszik az összes taxonra jellemző, főbb tulajdonság-jegyek ki.választását. Az ilyen kritériumok keresése az e gombákkal foglalkozó ukrán mikológusok, szisztematikusok egyik legfontosabb feladata. Az Agaricales rend egyes képviselői filogenetikai kapcsolatainak kiderítéséhez szükséges végül egyedfejlődésük tanulmányozása is /ZEROVA, VASSZER 1974/. Az ontogenetikai tulajdonságokon kivül, amelyeket a taxonok elkülönítésére fel lehet használni a fajok és nemzetségek szintjén, a magasabbrendü bazidiumos gombák rendszertanához biokémiai. tulajdonságok is szükségesek. Ezek kiegészitő taxonómiai jelentőségűek azon gombák rendszertani helyzetének kiderítésére, melyeknek helyzetét a rendszerben csak morfológiai, anatómiai és tenyésztési tulajdonságok alapján állapították meg. A rendszertani kutatások számára értékes eredményeket ad a scanning elektron mikroszkóp, a matematikai módszerek és a termőtestek meghatározásához alkalmazott makro- és mikrokémiai reakciók /ZEROVA 1974, VASSZER, SZOLDATOVA 1977/a, VASSZER 1974/. A magasabbrendü bazidiumos gombák morfológiai-szisztematikai vizsgálatának iránya további fejlődésében legfontosabb feladat ezért az Ukrán SzSzK-ban a felsorolt eljárások és módszerek komplex alkalmazása, a különböző taxonokra vonatkozó kritikai-rendszertani analízisek végzése során. Az Ukrán SzSzK-ban folyó, a magasabbrendü bazidiumos gombákra vonatkozó gyakorlati irány az utóbbi években - a megfelelő fehérjeforrás keresésének élesen fennálló problémájával összefüggésben - az ehető gombák termesztése tudományos alapjainak kidolgozása. Ez a feladat rendkivül sokrétű, magában foglalja: 1. Azon gombafajok törzseinek kikeresését és kulturába vitelét, amelyek az ehető fehérje értékes forrásai. 2. Az ipar és a mezőgazdaság különböző, nem értékes olyan hulladékanyagainak keresését, amelyek e gombák termesztéséhez használható tápanyagforrások. 3. Az ehető bazidiumos gombák törzseiből uj, nagyhozamu és betegségekkel szemben ellenálló fajták szelektálását. 4. A gombák olyan törzseinek szelektálását, amelyek nagy növekedési sebességűek a mélykulturás feltételek között. 5. A micéliumok és termőtestek termelés-technológiai eljárásainak kidolgozását és sok egyéb, más tényező vizsgálatát. A fő objektumok, amelyeken a jelzett feladatokat megoldják, a felületi tenyésztés területén a kétspórás csiperke /Agaricus bisporus/ és a késői laskagomba /Pleurotus ostreatus/, a mélykulturákra vonatkozóan pedig e két fajon kivül a Flammulina velutipes, a Panus tigrinus, valamint néhány más bazidiumos gomba.

- 74 -

A kutatás gyakorlati Irányának aktuális problémáihoz tartozik továbbá: 1. azon fajok választékának bővitése, melyek objektumai lehetnek a felületi és mélykulturás tenyésztésnek; 2. félszintetikus és szintetikus táptalajok receptjeinek kidolgozása és bevezetése a gyakorlatba, főleg a kétspórás csiperke termesztéséhez a lótrágya teljes vagy részleges helyettesítésére; 3. azon gombatermékek feldolgozásának uj módszerei, melyeket a mély- és a felületi kulturákban kapnak /a termőtestek liofilizálása és szublimációs szárítása, gombapor készítése stb./ . A gyakorlati irány még egy témája az Ukrán SzSzK-ban a vadontermő ehető gombák vizsgálata. Olyan munkák végzése, melyeknek eredményeként megállapítható egyik vagy másik terület ehető gombáinak fajösszetétele, felmérhető a köztársaság egyes területein az ehető gombák tömeges előfordulása, megállapíthatók a termőtestek képződése szempontjából kedvező meteorológiai feltételek. Mindezzel lehetővé válik, hogy megnöveljük ennek az értékes terméknek a begyűjtését az Ukrán SzSzK-ban. A vadontermő ehető gombák begyűjtésének kérdésével összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a köztársaságban nagy munka folyik az ehető és mérgező bazidiumos gombák ismeretének terjesztésére. Az utóbbi tiz év alatt népszerű tudományos müvek kerültek ki a nyomdából erdeink ehető és mérgező gombáival kapcsolatban, főleg ennek az ökológiai csoportnak a gombáiról az Ukrán Kárpátok erdeiben. Jó segítség a gombagyüjtők számára az "Atlasz gribov Ukrainü" /ZEROVA, 1974/. Az ehető és mérgező gombákra vonatkozó tudományos ismeretek népszerűsítésének munkája a lakosság széles rétegei között, népszerű tudományos könyvek és brosúrák utján, szintén fontos feladat az Ukrán SzSzK magasabbrendü gombáit tanulmányozó szakemberek számára. Közvetlenül összefügg a gombagyüjtés kérdésével e gombák védelmének kérdése is, mert ezeknek sok faja, különösen egyes értékes ehető gombák, eltűnnek elterjedésük körzetében. Az ukrán mikológusok azt javasolják, hogy azokon a területeken, amelyeknek egyes részein évről évre megfigyelhető az értékes, ritka gombák megjelenése, speciális mikrorezervátumokat létesítsenek e fajok védelmére. E javaslatok gyakorlati keresztülvitelének a magasabbrendü bazidiumos gombákkal öszszefüggő, a köztársaságban folyó munkák fontos feladatai egyikének kell lennie. DUDKA, I . A . . /Ukrán Tud. Akadémia, Kiev/

- 75 Bazidiumos gombák micéllum-tenyészeteinek vizsgálata az Ukrán SzSzK-ban A kalapos gombák tenyésztése nagy jelentőségű a fehérje tápanyagok, biológiailag aktiv anyagok stb. előállítása szempontjából. Az ehető gombák többsége azonban a tenyészetben biológiai és ökológiai sajátosságai miatt nem képez termőtestet, és e gombák gyakorlati felhasználása csak micéliumuk tiszta kulturában való tenyésztése utján valósitható meg. Az ehető gombák tcbb mint 70 faját izoláltuk tiszta kulturában. Ezek az Agariaaaeae, Aphyllophoraoeae és Gasteromyaetaaeae családba tartoznak. A kulturába vitt gombák különböző okológiai csoportokba tartozók: vannak köztük mikorrizás , ligninbontó, alomban élő szaprotróf stb. fajok.

Az Agariaus bisporus, A. arvensis, Maorolepiota proaera, Pleurotus ostrea tus, Coprinus comatus, Lepista nuda, Clitooyhe nebularis, Calvatia utriformis, Lyaoperdon perlatwn stb. termőtestjeinek "szövet" kulturája stb. hamar beboritották a maláta táptalajt növekvő micéliummal. A Boletus edulis, B. impolitus, Cortinarius aaerulescens, Lecainum scabrum stb. "szövet" kulturáiból történő kolónia képzés viszont nagyon lassan ment végbe, és kiegészitő serkentést igényelt, például tölgyfakéreg kivonatot. A Boletus edulis termőtestkezdeményeinek képződését megfigyeltük ilyen tápközegen. A lassan növekvő gombák micélium kulturáinak sikeres előállításához ezenfelül lehűtést és nedves kamrát is kellett alkalmazni akkor, amikor a micélium növekedése még gyenge volt. Azon kísérleteink, amelyekben miceliális kulturákat a Laatarius, Russula és más fajokból kiséreltünk meg előállítani, sikertelenek voltak, kulturáik némelyike erősen fertőzött volt más mikroorganizmusokkal. Az izolált tiszta kulturák élettani vizsgálatát folyadék tápközegen, felületi vagy mélykulturában végeztük. A vizsgálati módszereket korábban irtuk le /BUHALO 1972, 1973, 1975/. A mélykulturában a gombákat kémcsövekben vagy lombikokban, körrázógépen tenyésztettük, néhány törzset pedig fermentorban. A micélium produkciót jelentősen meg lehet növelni a nitrogénés szénforrás kedvező megválasztásával, emellett nagyon fontos minden tör?s számára a tápközegben levő komponensek optimális aránya. Az optimális pH-érték egyedi minden törzs számára, és a tápközeg összetételétől függ. A vizsgált gombák többségére nézve a micélium legjobb növekedése 22 és 28 C között figyelhető meg. A micélium növekedését jelentősen serkentette a tiamin és az élesztő extraktum, valamint néhány magasabbrendű növény kivonatának hozzáadása. Tanulmányoztuk a kiválasztott törzsek növekedését mélykulturában is. Sok Agariaaaeae, néhány Gasteromyaetaoeae és Aphyllophoraaeae

- 76 a tápközeg literére vonatkoztatva 15-20 g-nál több száraz micéliumot képeztek /BUHALO 1973/. Néhány törzs mélykultúrás micéliumának erős gomba aromája volt. Minden gomba micéliális gömbök formájában nőtt, amelyeknek mérete az oltóanyag /micélium/ fragmentációjától, a tápközeg összetételétől, a gomba fajától stb. függött. A vizsgált gombák közül különös figyelmet fordítottunk a késői laskagombára, mely kitűnt a biomassza gyors és bőséges felhalmozásával. A nagy fehérje tartalom /40%-ig/, a kedvező aminosav összetétel, az erős gomba aroma lehetővé teszik, hogy a Pleurotiis oatreatus micéliumát egyes élelemanyagok kiegészítőjeként felhasználjuk. A folyékony sörcefre, a melasz, a burgonyaliszt extraktum jó szubsztrátok a P. ostreatus törzseinek növekedése számára. A tápközegbe tiamin helyett néhány takarmánynövény zöld tömegének kivonatát 0,1%-ban adva, a biomassza termelés 200-300%-kal növekedett meg. A kapott adatok lehetővé teszik, hogy a P. ostreatus mélykulturás tenyésztése számára egész sor olyan olcsó szubsztrátot javasoljunk, amelyek mezőgazdasági és ipari hulladékokból származnak. A P. ostreatus növekedési sebessége a mélykulturában, a növekedés morfológiája, a biomassza nitrogén tartalma a közegtől, a tenyésztés feltételeitől, a kortól, az élettani állapottól, az oltó micélium mennyiségétől és diszperzitásától függően változik . A tenyésztés hatása a növekedés gyorsaságára és a fehérje tartalomra a Pleurotus ostreatus micéliumára mélykulturás tenyésztés esetén NövekedéA tesi sebes- nyésztés ideje ség* óra 1 nap

A tenyésztés feltételei

**

8,0

18,6

5

10,0

20,3

0,07

4

10,4

18,0

0,11

1

4,0

28,9

0,04

2. Rázógép, 220 f/perc kémcsövek

0,05 /

3. Fermentor 300 f/perc 4. Fermentor 350 f/p.

..

összes fehérje a micélium súlyához

5

1. Rázógép, 180 f/perc lombikok

* *

Száraz micélium produkció g/i

*

exponenciális fázisban **összes nitrogén x 6,25 beoltás mélykulturás micéliummal

- 77 -

Megállapítottunk a laskagomba növekedési jellegével kapcsolatban néhány törvényszerűséget, ami lehetővé teszi n = 0 , 1 1 óra - ^ növekedési gyorsaság elérését az exponenciális fázisban. Véleményünk szerint az ilyen gyorsaság megfelelő alapul szolgálhat a további kutatások végzéséhez /BUHALO és munkatársai 1978/. Feltétlen figyelmet kell fordítani a magasabbrendü bazidiumos gombák egyedfejlődésének, morfogenezisének és változékonyságának a tanulmányozására a kulturákban. Ez különösen akkor fontos, ha a bazidiumos gombákat ipari producensekként használják fel. Közismert, hogy mind a micéliális kulturák kiválasztásakor, mind az átoltás vagy a fermentáció folyamataiban, bekövetkezhet a kulturák fertőzése Hyphomyaeteo-szel, Muaor jellegű vagy más gombákkal, amelyek tenyész tulajdonságaikban nehezen választhatók el a Basidiomyoetes - tői. Ezenfelül megfigyeltük, hogy néha a gazdag összetételű tápközegeken, amelyeket rendszerint a bazidiumos gombák tenyésztésére használtunk, a Trichoderma, Fusarium nemzetségek és más gombák elveszítették a rájuk jellemző telepszineződést, és nem mutattak tipikus, konidiális spóraképzést . Sajnos hasonló hibák a múltban is előfordultak, és megtalálhatók napjainkban is. Emlékezzünk példaként az Agaricus aampestrisszel végzett első munkákra /HUMFELD 1948, HUMFELD-SUGIHARA 1952/ . Ezt a törzset a későbbiekben Bauveria-ként azonosították /MOLITORIS 1962/. A kulturák tisztaságának gondos ellenőrzését ezért be kell tartani. Ha a micéliumokon nem láthatók kapcsok, feltétlen kisérletet kell tenni a termőtest képzésre, hogy a gomba bazidiumos gombákhoz tartozásáról meg lehessen győződni. A magasabbrendü bazidiumos gombák néhány faja, pl. a Pholiota adiposa, a Ph. aurivella, a Laetiporus sulphureus, néhány Pleurotus faj és mások a kulturában jellegzetes konidiális spóraképzést mutatnak. A klamidospórák, az oidiumok, szkleróciumok csak kiegészítő bizonyítékként használhatók fel. A kultura azonosítását standard ágáros közegeken kell végezni. Végül megjegyzem, hogy a morfológiai sajátságok leirásában a mikológiában közhasználatú megnevezéseket szabad csak figyelembe venni és követni. Igy például a "másodlagos spóra" megnevezés, melyet némely szerző használ, nem helyes és hibákat okozhat a kultura azonosításában. BUHALO, A. SZ. /Ukrán Tud. Akadémia, Kiev/

- 78 Ujabb tudományos kutatási eredmények csiperkegomba tárolhatóságára vonatkozóan Ez év juniusában a Magyar Tudományos Akadémia nyilvános vitára bocsátotta DR. KOVÁCS ETELKA kandidátusi értekezését, amelyben a csiperkegomba tárolásával kapcsolatos, évek óta folyó tudományos kísérleteinek eredményeiről számolt be. Az értekezés cime: "Ionizáló sugárzás hatása az Agaricus bisporus tárolhatóságára" . A nyilvános vitán a kitűnő előadói készséggel megvédett, nagy tetszéssel fogadott értekezést a biráló bizottság egyhangúlag a legnagyobb pontszámmal értékelte, és a legjobb minősítéssel fogadta el. Az értekezés anyaga értékes és közérdekű megállapításokat tartalmaz, ezért annak az elért tudományos eredményeket összefoglaló téziseit érdemesnek tartjuk itt is, a következőkben ismertetni. 1. Megállapította, hogy a csiperkegomba /Agaricus bisporus/ szedését követően a kalap kinyilása szakaszos folyamat, amelyben gyors és lassú szakaszok váltják egymást, és ez összefüggést mutat a környezet páratartalmával. 2. Szoros korrelációt talált a gombakalap kinyilása és a tönk hosszúságának növekedése között, viszont nem talált összefüggést a gombakalap kinyilása és a tönkátmérő nagysága, valamint a tönkhosszuság és a tönkátmérő között. 3. Kísérleteivel bebizonyította, hogy az ionizáló sugárzás gátolja a gombakalap kinyílását. A hatás annál eredményesebb, minél fiatalabb a sugárkezelésre kerülő nyersanyag. 4. Megállapította, hogy a sugárkezelés a gomba érzékszervi jellemzőit nem rontja, sőt elősegiti az iz és illatanyagok megőrzését, és megakadályozza a hus b á m u l á s á t . 5. Kísérleteivel bebizonyította, hogy a sugárkezelt gomba légzése kisebb a kontroll gomba légzésénél /20°C, 95-100% RP/. A kontroll gombából a tárolás első három napján etilént tudott kimutatni, a sugárkezelést követően ez az érték kissé emelkedett, és a vizsgálat ideje alatt /4 nap/ végig kimutatható volt. / 6. Megállapította, hogy a polifenoloxidáz izoenz-imek a csiperkegombában három fő csoportot alkotnak, ezek közül az I. csoport 1, a II. csoport 2-3 és a III. csoport 5-7 izoenzimből áll. A III. csoport izoenzimjei a gomba lemezében a legaktívabbak. A sugárkezelés az izoenzimek aktivitását csökkenti, különösen sugárérzékenynek a gomba lemezében található III. izoenzim csoport bizonyult.

- 79 7. Bizonyitani tudta, hogy a kezeletlen gombában a spóraszám növekedés a kezdeti kalapnyilással van összefüggésben, valamint azt, hogy a sugárkezelés gátolja a csiperkegomba spóráinak fejlődését. 8. A csiperkegomba különböző részeiben citokinin aktivitást mutatott ki. A gomba kalapjában ez az aktivitás a tárolás ideje alatt átmenetileg megnő, ami szintén a gombakalap kinyílásának kezdetével van kapcsolatban. Ezek az anyagok a zeatin és a zeatin ribozidnak megfelelő helyen jelentek meg az azonositó kromatográfiás vizsgálatok során. Ezen kivül talált még néhány citokinin aktivitást mutató ismeretlen anyagot a gombában. 9. Bizonyitani tudta, hogy a csiperkegombából izolált citokininek serkentik a gombakalap kinyilását. Különösen a lemezben található citokininek hatékonyak. Ugyanakkor megállapította, hogy ezek az anyagok nincsenek, vagy alig vannak hatással a tönk növekedésére, sőt inkább gátolják azt. 10. A kinetin 1-32 ppm koncentráció tartományban serkenti, 100 ppm koncentrációban alkalmazva már gátolja a gombakalap kinyilását. 11. Megállapította, hogy a sugárkezelt csiperkegomba kalapjának kinyílása kinetines kezeléssel nem indukálható. 12. Megállapította, hogy sugárkezelés után mind a csiperkegomba /250 krad/, mind a tiszta oldatok /100-1000 krad/ citokinin aktivitása csökkent. Az elért kutatási eredmények gyakorlati alkalmazásának jelentősége nagy, és azt a következőkben foglalhatjuk össze: 1. Az ionizáló sugárzással a csiperkegomba /Agaricus bisporus/ élettani és biokémiai folyamatai lassithatók, ezért ez az eljárás alkalmas a csiperkegomba eltarthatóságának fokozására . 2. Hűtőben /kb. 5-8°C-on/ tárolás esetén, a technológiai alkalmazása során a 100 krad-os sugárdózist, szobahőmérsékletű tárolás /kb. 16-18°C/ esetén a 250-300 krad-os sugárdózis alkalmazása javasolható. 3. Ilyen körülmények között a kalapnyilásig eltelt idő jelentősen meghosszabbítható, ami megkönnyiti a szállitás lebonyolítását akár hazai, akár külföldi vonatkozásban, így a gomba értékveszteség nélkül, hütőtárölás esetén 10-12 napig, szobahőmérsékletű tárolás során 6-7 napig tartható el.

- 80 4. A sugárkezelt gombák sulyvesztesége korábbi vizsgálataik szerint /KOVÁCS és mtsai 1969, KOVÁCS 1970/ kb. 25 relativ %-kal kisebb mint a kontroll gomba sulyvesztesége. A kontroll gomba sulyvesztesége naponta 1% /hűtött körülmények között/. Bár a sugárkezelés a sulyveszteséget jelentősen csökkenti, a sulyveszteség abszolút értelemben még igy is nagy. Ezért a sugárkezelést célszerű kombinálni valamilyen csomagolási eljárással. Szobahőmérsékletű tárolás esetén a csomagolás elengedhetetlenül szükséges. Az eljárás bevezethetőségének aktualitására vonatkozólag a szerző megemliti, hogy 1978-ban a MÉM, a BELKER, a SZöVOSZ és néhány gombatermelő szakágazat-vezető a belkereskedelmi miniszter kezdeményezésére határozatot hozott a hazai fogyasztásra kerülő gomba termesztésének megháromszorozására. Ezért különösen fontos, hogy ez a megnövekedett mennyiség megfelelő minőségben jusson el a fogyasztókhoz. Ez különösen akkor fontos, amikor az a cél, hogy a megtermelt gomba nagyobb része friss áruként kerüljön értékesítésre. 5. A dolgozatban leirt morfológiai, élettani és tárolhatósági vizsgálati eredmények segítséget nyújthatnak más tárolási eljárások kidolgozásához /pl. ellenőrzött atmoszférában tárolás, vegyszeres kezelés stb./ is. 6. A citokinin és a spóra-kutatások jelenlegi és további eredményei a csiperkegomba élettani folyamatainak jobb megismerését szolgálják, és ezek az eredmények a későbbiekben elősegitik majd a csiperkegomba tárolási problémáinak jobb megoldását.

DR. KOVÁCS ETELKA értekezésével elnyerte a biológiai tudományok kandidátusa cimet. Mikológiái és Faanyagvédelmi Társaságunk vezetősége az üléseinken is több alkalommal nagy tetszéssel megtartott előadásaival kiemelkedő tagját ebből az alkalomból örömmel köszönti, és munkájához további sikereket kiván. DR. KALMÁR Z.

- 81 -

IRODALOM - ISMERTETÉS DUDKA, I.A. /szerk./ Ehető gombák termesztése /Promüslennoje kultirovanije szjedobnüh gribov/ "Naukova Dumka", Kiev, 1978. Az Ukrán Tudományos Akadémia kiadójának gondozásában és a Holodnij nevét viselő Botanikai Kutatóintézet munkatársainak tollából jelent meg a korszerű gombatermesztés kérdéseit feldolgozó munka. Hat fejezetben ismerteti a termesztés szempontjából szóbajövő gombafajok biológiáját, termesztés-technológiájának lehetőségeit stb. Az első fejezetben a gombatermesztés immár több száz éves történetét ismertetik a szerzők. Századunk harmincas-negyvenes éveire már jelentős gombatermesztés alakult ki a világ sok országában. Az utóbbi egy-két évtized pedig mind a termesztett gombák mennyisége növekedését, mind technológiájának fejlődését, mind pedig a fajok választékának bővülését vonta maga után. Uj, hatékony termesztési technológiák alakultak ki, melyek mind nagyobb mennyiségben képesek nagy fehérje tartalmú gombát előállítani. A második fejezet a szaporitó anyag előállítás módszereit ismerteti, elsősorban a csiperke és a késői laskagomba példáján. A kétspórás csiperke morfológiáját, rendszertani helyét a harmadik fejezet első része tárgyalja. A gombatermesztéshez megfelelő, értékes tulajdonságú törzseket kell kiválasztani, szelektálni /monospór és polispór törzsek előállítása stb./. A komposztkészités biológiai-kémiai folyamatait és technológiáját, a hagyományos, félszintetikus és szintetikus komposztok készítésének problémáit tárgyalják a továbbiakban. A negyedik fejezetben a laskagombák /Pleurotus fajok/ - elsősorban a késői laskagomba - áttekintését találjuk meg. Ez lényegesen rövidebb múltra tekinthet vissza, de a fejlődés gyors és látványos. Az extenziv /farönkös/ termesztési mód mellé ma már kialakították az intenziv /szabályozott viszonyok között folytatott, nagyon ökonomikus/ termesztési módot is. A technológiai kérdések jórészt megoldottak, de éppen a laska az, amely sok mezőgazdasági hulladék értékes átalakítója lehet. A Szovjetunióban a Kilhneromyces mutabilie /Ízletes tőkegomba/ fatörzsön, fahulladékon való termesztése is érdemesnek látszik.

- 82 Az utolsó fejezet a gombák hasznos micélium-tömegének uj, úgynevezett mélykulturás előállításával foglalkozik. Az értékes könyvet irodalomjegyzék, valamint néhány szakkifejezés-magyarázat egésziti ki. összegezve elmondhatjuk, hogy akár elméleti oldalról, akár a gyakorlat területén foglalkozik is valaki a gombatermesztés bármely kérdésével, korszerű és igényes forrásmunkaként használhatja az ismertetett könyvet. DR. VETTER J.

DIETZ FERENC Gombák - gombamérgezések - egészségnevelés Pest megyei Egészségnevelés Budapest, 1979.

Kiskönyvtára,

Társaságunk egyik tagjának tollából megjelent könyvecskét nagy örömmel üdvözöljük. A szerény terjedelmű - 42 oldalas - munka sok, alapvetően hasznos ismeretet közöl a gombákról. A mü értékére jellemző, hogy bevezető részét DR. VÉRTES LÁSZLÓ osztályvezető főorvos, előszavát pedig DR. KALMÁR ZOLTÁN ny. főiskolai tanár, a biológiai tudományok kandidátusa irta. Hosszú lenne felsorolni a könyv négy fő részének fejezeteit, azonban megállapítható, hogy azok az érdeklődők igen sok kérdésére pontos, és tudományos szinvonalu választ adnak. Az első rész, amely 20 rövid fejezetből áll, a gombák táplálkozásunkban betöltött szerepét tárgyalja. A cimében megjelölt anyagon kivül a szerző röviden ismerteti a gombák gazdasági jelentőségét, a gombák létfeltételeit, előfordulási körülményeit, kémiai összetételét és tápértékét, kereskedelmi és forgalmi viszonyaikat, ellenőrzésüknek és a gombás ételek készítésének ismertetését, és külön fejezetekben foglalkozik olyan kérdésekkel is, mint a gombák történelme, társadalmi jelentősége, a gomba szó eredete, a gombatermesztés, a konzerválás és a közétkeztetési felhasználás problémái. A harmadik rész, a mü legjelentősebb része - tartalmilag az anyag fele - sok hasznos ismeretet nyújt a gombatanfolyamot nem végzett érdeklődők számára a gyilkos galócáról, a mérgező gombákról, a gombamérgezések leküzdése érdekében az elsősegélynyújtásnak, a gombamérgezések típusainak, a mérgezési esetek kivizsgálásának és a mérgezések ellen kiépítendő felvilágosításnak kérdéseiről. A munkát a magyar szakirodalmat részletesen felsoroló irodalomjegyzék zárja.

- 83 összefoglalva megállapítható, hogy a szerző a hazai szakirodalomból eddig hiányzó ismereteket igen hasznosan, egyéni megvilágításban, az ismeretterjesztő célnak teljesen megfelelően, magas színvonalon adja. Színvonalának és szakmai helyességének biztositéka a szerző gombaismereti szaktudása és tájékozottsága, valamint a hosszú éveken át szerzett gyakorlati tapasztalatai. Müve jelentős és igen hasznos szolgálatot tehet a Pest megyei egészségnevelés terén. De a könyvecskét minden érdeklődő hasznosan tanulmányozhatja. DR. KONECSNI I.

MICHAEL - HENNIG - KREISEL Handbuch für Pilzfreunde I. /Harmadik, újonnan átdolgozott kiadás/ Jéna, 1978 A gombák képei - kevés kivétellel - azonosak a második kiadás képeivel. Szinezésük valamivel gyengébb a második kiadásénál. Viszont KREISEL, az átdolgozást végző szerző, a tudományos kutatások nagy tömegével egészítette ki a szövegét e kitűnő munkának. Tájékoztatásul a könyv anyagáról felsoroljuk az egyes fejezetek cimei: 1. Bevezetés; 2. Tanácsok a gombagyüjtőknek; 3. Az ehető gombák felhasználása; 4. Mérges gombák és gombamérgezések; 5. Gombatermesztés; 6. Irodalom; 7. Speciális rész /128383. oldal/; 8. Regiszter /384-392. oldal/. Az "Irodalom"-ban megemliti a szerző BOHUS G. és VÉSSEY E. munkásságát és az "Acta Mycologica Hungarica"-t, a Magyar Gombászati Lapokat is. Érdekes, hogy Európában 90 "valódi" mérges gombát sorol fel, amelyekhez 44 nyersen mérgezőt emlit meg. További 30 gombát minősít gyanúsnak. Megjegyzi, hogy ez nem jelenti azt, hogy a többi gomba mind ártalmatlan /ungiftig/. Kiemeli viszont a Cortinarius - okat, továbbá a Hygrocybe, Inocybe, Myaena és Rhodophyllus nemzetségeket. Különösen érdekes olvasmány az 53-83. oldalon a gombamérgezésekről és hatásukról irt fejezet is. DR. LENGYEL G.

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK

Mikológiái es Faanyagvédelmi Társasaga

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1980. évi 3. szám

AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET MIKOLÓGIÁI ÉS FAANYAGVÉDELMI TÁRSASÁGÁNAK KIADVÁNYA

MYKOLOGISCHE MITTEILUNGEN LANDESVEREIN FÜR FORSTWESEN MYKOLOGISCHE UND HOLZSCHUTZ GESELLSCHAFT

KéasUlts az Erdészeti és Faipari Tervező 6a Szerrező I r o d a sokszorosító részlegében Budapest V I I . , Csengerjr u. 11. F e l e l ő s Tezett: Árra J ó z s e f n é I g a z g a t ó h e l y e t t e s TBrzssz&a: 81.125 Példányszáa: bOO Terjedelem: 4,25 / a / 5 I t / Felelős k i a d ó :

- 85 -

T A R T A L O M

DR. KOVÁCS ETELKA - V Ö R Ö S ZSUZSANNA - DR. FARKAS JŐZSEFs A csiperkegomba spóraszámának változása a kalapnyilás és a sugárkezelés függvényében

87

ÓHEGYI ANNAMÁRIA - MÁNIK SÁNDOR: Néhány vadontermö gomba zsírtartalmának és zsirsavösszetételének meghatározása gázkromatográffal

97

GOROVOJ, L.F.: A magasabbrendü gombák egy ujabban megfigyelt szexuális spóraképzés tipusa

111

LAZEBNICÉK, J.: Nagygombák Csehszlovákia vegetációs öveiben

115

TAKÁCS B É L A - S I L L E R

IRÉN: A Bükk hegységi ösbükkös

nagygombái

121

ALBERT LÁSZLŐ: Érdekes Leccinum-fajok Magyarországon

.

I33

Kisebb közlemények

I43

Irodalom ismertetés

150

I N H A L T

DR. KOVÁCS E. - VÖRÖS ZS. - DR. FARKAS J.: Die Veränderung der Sporenzahl von gezüchtetem Champignon in der Funktion von der Öffnung des Pilzhutes und der Strahlenbehandlung ÖHEGYI A. - MÁNIK S.: Der Fettgehalt und die gaschro-matographische Bestimmung der Fettsäurezusammensetzung einiger wildwachsender Pilze y

GOROVOJ, L.F.: Ein neubeobachteter Typ der sexuellen Sporenbildung bei höheren Pilzen

- 86 LAZEBNICEK, J.s Grosspilze in der Vegetationszonen von Tschechoslowakei

115

TAKÁCS B. - SILLER I.s Grosspilze des Urbuchenwaldes im Bükkhegység

121

ALBERT L.s Interessante Leccinum-Arten in Ungarn .....

133

Kleinere Mitteilungen

14 3

Literarische Rundschau

150

C O N T E N T

KOVÁCS E. - VÖRÖS ZS. - FARKAS J.: Change in spore number of cultivated mushrooms /Agaricus bisporus/ as a function of cap opening and of irradiation

87

ŐHEGYI A. - M Á N I K S.s Fat content and the determination of the fatty acid composition of some wild growing mushrooms GOROVOJ, L.F.: A newly observed sexual type of producing spores at higher fungi

m

LAZEBNICEK, J.s Larger fungi in vegetation zones of Czechoslovakia

115

TAKÁCS B. - SILLER I.s larger fungi of the native beech wood in the Bükkhegység

121

ALBERT L.s Remarkable Leccinum species in Hungary ...

133

Shorter publications

14J

Rewiew of literature

150

87

A csiperkegomba spóraszámának

változása

a kalapnyilás és a sugárkezelés

függvényében

DR. KOVÁCS ETELKA -VÖRÖS ZSUZSANNA - DR. FARKAS JÓZSEF Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet, Budapest

B e v e z e t é s A kétspórás csiperke /Agariaus biaporua/ spórái /4—8 pm - 3,6 pm/ tömegben biborbarnás, feketésbarnás szinüek. A lemezek kialakulása után megindul a spóraképzés. A termesztett csiperkegombán egy bazidiumon két spóra fejlődik, egy spórába 2-2 sejtmag kerül, ahol ismét számtartó osztódás következik. Egy érett spórában tehát négy haploid sejtmag van /BOHUS et al. 1961/. Ritkán előfordul, hogy a termesztett csiperkegomba bazidiumain egy vagy három spóra fejlődik. Ez rendellenesség, és az ilyen bazidiumok gyakorisága függ az egyedi termőtestek érettségétől és a terméshullám számától /PELHAM 1965/. Ujabb vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy spórái nem érnek egyidőben, éretlen termőtestben is található érett spórákat viselő bazidium /ELLIOTT 1977/. Az Agavioue biaporus spóráinak sejtfala három rétegű. A külső réteg 300, a középső 150 pm vastag. A legvékonyabb a belső réteg, amely 20 pm. A legkülső réteg erősen festődő, egyenletesen vastag, a középső réteg lazább szerkezetű, a legbelső réteg hártyaszerű. A háromrétegű sejtfalon belül található: plazmamembrán, vakuolum-szerü képződmény, mag, riboszóma, mitokondrium, mikrotéstecske, lipidtestek és glikogén /GREUTER és RAST 1975/. A csiperkegomba tárolhatóságát fokozó uj módszerről elsőként STADEN /1964, 1965 a, b, c, d, 1966/ számolt be. A vizsgálatok szerint a sugárkezelés gátolja a gombakalap kinyílását, de érzékszervi elváltozások nem jönnek létre a gombán /STOLLER 1968, GILL 1968, GILL et al. 1969, KOVÁCS et al. 1968, 1969, KOVÁCS és VAS 1970, KOVÁCS és VAS 1974 a, b, AOKI et al. 1974, SKOU et al.1974, LANGERAK 1976/. Eddig a szerzők azt nem vizsgálták, hogy mi történik a gombaspórákkal a sugárkezelést követő tárolás ideje alatt.

- 88 -

Vizsgálataink célja volt ezért megállapítani, hogy a sugárkezelést követő tárolási időszak alatt hogyan változik a spóraszám a csiperkegombában.

Anyagok és módszerek Az Agavioua bispoms -t a "DUNA" MgTSz gombatermelő részlege bocsátotta rendelkezésünkre. A kísérletekhez 3-5 cm kalapátmérőjü gombákat használtunk, mivel korábbi vizsgálataink szerint ezek a gombák homogén populációnak tekinthetők /KOVÁCS et al. 1968/. A gombák sugárkezelését az MTA Izotóp Intézetének kb. 3,07 PBq 6 ° C o összaktivitásu, panorámikus gamma-sugárforrásával végeztük: Sugárdózisok: Dózisteljesítmény:

0, 1,5 és 2,5 kGy 2,5 kGy.h-1

A gombát hütő-fütő termosztátban tároltuk, 14-16°C hőmérsékleten, 80-90% relativ páratartalmu /továbbiakban RP/ térben. Nyílásszélességen a mindenkori résnek az eredeti kalapátmérő %-ában kifejezett értékét értjük. A nyílásszélesség meghatározásához az értékeket előkisérleti eredmények alapján a következő határértékek szerint csoportosítottuk: O 1-10% 11-20% 21-28% 29-36% 37-

zárt kalapu, nyílást elérő, nyilást elérő, nyilást elérő, nyilást elérő, nyiláét elérő

Mivel csak a gombakalap egyik oldalán mértük a rést, ezért a teljes kinyíláskor ez az érték elméletileg 50%-nak adódik. A valóságban ez az érték a tönkátmérő miatt valamivel kisebb /KOVÁCS és ZUKÁL 1977/. A gombalemez súlyának meghatározásához 3x5-5 db gombából összegyűjtöttük az összes lemezt, és lemértük a lemezek súlyát. Spóravizsgálat céljára a kísérletek során a gombákat ugy tároltuk, hogy a spórák ne hulljanak ki. A mérésekhez időnként 5-5 db csiperkegomba összes lemezét összegyűjtöttük, ebből mértünk be 3x1 g lemezt 10 ml 0,04%-os TWEEN 80 oldatba, és 24 óra múlva a spóraszámot Bürker-kamrával határoztuk meg. A mikroszkópos vizsgálatot fáziskontrasz-mikroszkóppal /40xl0 nagyítással/ végeztük. A Bürker-kamrával 25 db nagykockában /0,004 mm3/ határoztuk meg a spóraszámot. Az ábrákon az 1 cm3ben levő spórákat tudtuk szuszpenzióba vinni, amelyek annyira

£

89 -

1. ábra A spóraszám változása a nyilásazéleaaég függvényében /14-16°C, 80-90% RP/ /x/ átlag, /a/ szórás, /mm/ a nyílásszélesség mm-ben kifejezve Az ábrán felül a különböző nyilásszélességi határértékhez tartozó gombákat tüntettük fel

- 90 -

érettek voltak, hogy az általunk alkalmazott 24 órás inkubáció alatt a bazidiumról képesek voltak leválni. Ezeket a spórákat érettnek tekintettük. A spóraszám növekedése alapján a csiperkegomba érettségére vonatkozó következtetéseket vontuk le.

Kisérleti eredmények A vizsgálatok szerint a spóraképzés már a zárt kalapu gombában megindul, s a gomba kalapja akkor kezd nyilni, amikor a spórák száma növekedni kezd /l. ábra/. Az ábrán bejelöltük azt a nyilásszélességi átlagértéket /X/, amelyet a kalapnyilás kezdetén észleltünk. Az ábrán azt is megjelöltük, hogy mekkora volt az átlagértéknek a szórása /s/. A 2. ábrán a különböző nyilásszélességü gombák spóraszámának mikroszkopikus felvételei láthatók. Az ábrán jól látható, hogy a növekvő nyílásszélesség függvényében a spórák sötétebbek. A spórák sötétedése a spórák érésével kapcsolatos.

2. dbra Különböző nyilásszélességil gorribdk spóráinak mikroszkópi felvétele /a szuszpenzió lemez-koncentráoiója: 100 g. Z~V Ionizáló sugárzásnak a spóraszám alakulására gyakorolt hatását vizsgálva megállapítottuk, hogy a sugárkezelést követően nemcsak a gombakalap marad zárt, hanem a gombában a lemezek fej-

- 91 lődése is megáll, és ezáltal a spórák fejlődése is gátolt /táblázat, 3. ábra/. Táblázat A gomba húsának és a lemezeknek súlyarány-változása sugárkezelés hatására /14-16°C, 80-90% RP/ g lemez/100 g gomba

Minta

0 nap/0

kGy

2 nap/0

kGy

6 nap/0

kGy

0 nap/2,5 kGy 2 nap/2,5 kGy 6 nap/2,5 kGy

5,6 g 9,8 g 11,6 g 5,6 g 6,2 g 6,4 g

A gomba és a lemez aránya

A lemez-növekedés /%/

18,0 10,2 8,6

75,0 107,10

18,0 16,0

10,7

15,6

14,3

3. ábra A spóraszám alakulása a sugárdózis és a tárolási idő függvényében /14-16°C, 80-90% RP/

- 92 -

A 3. ábrán látható, hogy a spóraszám a gomba tárolási idejének függvényében növekedett. 1 kGy-s sugárdózis hatására a spóraképzés már gátlódott. Ezt bizonyitja, hogy a spóraszám a 3. naptól kezdve a tárolási idő függvényében változatlan maradt. A 2,5 kGy-s sugárdózis hatására még erősebb a gátlás. A 4. ábrán láthatók a különböző sugárdózissal kezelt gombák spórái a tárolást és a sugárkezelést követő 1. és 6. napon. Az ábrán látható egyrészt, hogy a sugárkezelt gomba spórái számban és törésmutatóban /világos, sötét szinüek/ eltérőek a kezeletlenhez viszonyítva, másrészt az, hogy a sugárkezelt gombából izolált spórák száma nem növekedett, és törésmutatójuk sem változott.

4. ábra Különböző sugárdózissal kezelt gombák spórái a tárolást követő első /A/ és 6. napon /B/ /a szuszpenzió lemez-koncentrációja: 100 g-l / Irodalmi adatok szerint az Agaricus bisporus-nak a szedést követő morfológiai változásait a lemezek szabályozzák /GRUEN 1963, 1967/. CRAIG és munkatársai /1977/. e gombafaj növekedési sajátságait vizsgálva megállapították, hogy a kalapnyilás folyamatakor a tönk felső részében levő sejtek növekednek a legintenzívebben. A szerzők egyúttal feltételezik a tönknek a sejtosztódással együttjáró növekedését is. Az ionizáló sugárzás

- 93 gátolja az Agaricus bisporus növekedési folyamatait, a gombakalap kinyílását, a lemezek fejlődését és a tönk növekedését is, mint ezt már korábban emiitettük. A gombakalap szakaszos nyílása a spórák érésével, illetve a spórák kihullásával lehet kapcsolatos. Mindenesetre a szakaszos jelleget olyan fontos biokémiai folyamat során is bizonyitották, mint a DNS koncentráció változása, ami a termőtest fejlődése során szakaszos, és szoros összefüggésben van a termőtest morfológiai változásával /KITAMOTO et al. 1974/. A gombakalap szakaszos nyílása /gyors és lassú szakaszok/ során a lassú szakaszok biokémiai változásokkal kapcsolatosak, a gyors szakaszok a sejtek turgornyomás változásának lehetnek a következményei /HAAR és KRAMER 1970, ROCKETT és KRAMER 1974/. Feltételezzük, hogy a sugárkezelt gombában a spórák száma azért kevesebb, mert a sugárzás az osztódás szintjén gátolja a spóraképzést és a spórák érését. A kérdés tisztázásához azonban további vizsgálatok szükségesek. A spóra csírázása is 0,16 és 0,64 kGy dózissal jelentősen gátolható /KORONCZY és STUBNYA 1974/. E szerzők a gombaspóraport sugárkezelték. Élelmiszeripari szempontból a lemezek érésének és a spóraszám növekedésének gátlása azért jelentős, mert a sötét spórák és lemezek kedvezőtlenül befolyásolják a feldolgozott termék minőségét.

I r o d a l o m AOKI, S. -WATANABE, H. - SATO, T. /1974 /: Extending the storage life of mushroom "Matsutake" by y-irradiation. J. Food Sei and Technol., 21, /6/ 290-292. BOHUS, G. -KORONCZY, I. - U Z O N Y I , S. /1961/s A termesztett csiperkegomba Psalliota bispora /Lange/ Treschow, Magyarország kulturflórája,ll. füzet, Akadémiai Kiadó, Budapest. CRAIG, G.D. - GULL, K. - WOOD, D.A. /1977/s Stipe elongation in Agaricus bisporus. J. gen. M i c r o b i o l 1 0 2 , 337-347. ELLIOTT, T.J. /1977/: Basidiospore numbers in Agaricus bisporus /Lange/ Imbach. J. Bacteriol., 129, 525-526. GILL, W.J. /1968/: Low-dose irradiation as a means of extending the market life of fresh cultured mushrooms. Food Technol., 23, 111-114. GREUTER, B. - RAST, D. /1975/: Ultrastructure of the dormant Agaricus bisporus spore. Gan. J. Bot., 53, 2096-2101.

\

- 94 GRUEN, H.E. /1963/: Endogenous growth regulation in carpophores of Agaricus bisporus. Plant Physiol., 38, 652-666. GRUEN, H.E. /1967/ : Growth regulation in fruit bodies of Agaricus bisporus. Mushroom Sei., 6, 103-120. HAAR, R.T. - K R A M E R , C.I. /1970/: Periodicity of spore discharge in the Hymenomycetes. Mycologia, 62, 114 5-1160. KITAMOTO, Y. - HORIKOSHI, T. - KASAI, Z. /19 74/: Growth of fruit bodies in Favolus arcularius. Bot. Mag., /Tokyo/ 87, 41-49. KOVÁCS, E. - VAS, K. - FARKAS, J. /1968/s A termesztett csiperkegomba eltarthatósági idejének növelése ionizáló sugárzással. Atomtechnikai Tázékoztató, 7., 349-354. KOVÁCS, E. - VAS, K. -FARKAS, J. /1969/: Kísérletek a csiperkegomba eltarthatóságának növelésére ionizáló sugárzással. Kisérletügyi Közlemények, LXI/F. 1-3, 3-18. KOVÁCS, E. - VAS, K. /1970/: Ionizáló sugárzások alkalmazása friss csiperkegomba eltarthatóságának növelésére. Atomtechnikai Tájékoztató, 13, 319-920. KOVÁCS, E. and VAS, K. /1974 /: Effect of ionizing radiations on some organoleptic characteristics of edible mushrooms. Acta Alimentaria, 3, /1/ 11-17. KOVÁCS, E. - VAS, K. /1974/: Effect of ionizing radiation on post-harvest mushrooms /Agaricus bisporus/ with special reference to the rates of respiration and ethylene production. Acta Alimentaria, 3, /1/ 19-25. KOVÁCS, E. - Z U K Á L , E. /1977/:. Mechanism of after-ripening of cultivated champignon /Agaricus bisporus/ during storage. Symposium on Edible Fungi, 1977. Korpilampi /Finland/. KORONCZY, I. - S T U B N Y A , Gy. /1974/: Die Wirkung von Gammastrahlung auf die Sporenkeimung verschiedener Champignon- Sorten. Mushroom Sei. IX. /Part I./, 77-85. LANGERAK, D.I. /1976/s Thte influence of irradiation and packaging upon the keeping quality of fresh mushrooms. Annual Report of EURATOM-ITAL, Wageningen. PELHAM, J. /1965/ : Techniques for mushroom genetics. -Mushroom Sei., 6, 49-64. ROCKETT, T.R. - KRAMER, C.L. /1974 /: Periodicity and total spora production by lignicolous basidiomycetes Mycologia, 65, 817-829.

- 95 SKOU, J.P. - B E C H , K. -LUNDSTEN, K. /1974 / : Effects of ionizing irradiation on mushrooms as influenced by physiological and environmental conditions. Radiat. Bot., 14, 287-299. STADEN, O.L. /1964/: Irradiated mushrooms taste better. Euratom Bulletin, 3. /Ref.: - Food Technol., 23. 114./ STADEN, O.L. /1965/: Radiation preservation of fresh mushrooms. Mushroom Sei. 6, 457-461. STADEN, O.L. /1965/: Radiation of fresh mushrooms in order to prolong shelf life. VI. th. Intern. Congr. on Mushroom Science, Amsterdam, 1965. STADEN, O.L. /1965/: Bestrahlung von Champignons. Der Champignon, 45, 24-25. STADEN, O.L. /1965/: Bestrahlung zur Verlängerung der Haltbarkeit von frischen Champignons. Der Champignon, 48, 3-4. STADEN, O.L. /1966/: "Food Irradiation", International Atomic Energy Agency, Vienna, Austria, 613-614. STADEN, O.L. -VITMONDT, L.M. /1965/: Annual Report, Instituut voor bewaring on verwerking van tuinbouwproducten, Wageningen. STOLLER, B.B. /1968/: Anwendung von Gamma-Strahlung in der Champignonkultur. Der Champignon, 8, 12-13, 16, 19.

Die Veränderung der Sporenzahl von gezüchtetem Champignon in der Funktion von der Öffnung des Pilzhutes und der Strahlenbehandlung DR. KOVÄCS E. - VÖRÖS ZS. - DR. FARKAS J. Budapest

Es wurde die Veränderung der Sporenzahl des mit Strahlendosen von 0, 1,5 und 2,5 kGy behandelten Champignons /Agaricus bisporus/ in der Funktion von der Öffnung des Pilzhutes und der Strahlenbehandlung studiert. Die Lagerung erfolgte in einem Raum mit 80-90 %-iger Luftfeuchtigkeit bei 14-16°C. Es wurde festgestellt, dass die Sporenbildung schon im Pilz mit geschlossenem Hut begann und der Hut des Pilzes begann erst dann zu öffnen, als die Sporenzahl sich zu vermehren begann.

- 96 Nach der Strahlenbehandlung bleibt nicht nur der Pilzhut geschlossen, sondern die Entwicklung der Pilzlamellen und dadurch auch die Sporenbildung wird gehemmt. Die Hemmung der Sporenreife zeigt sich durch die Hemmung der Sporenzahlvermehrung und das Dunkelwerden der Sporen.

Change in spore number of cultivated mushrooms /Agarlcus blsporus/ as a function of cap opening and of irradiation KOVÁCS E. - VÖRÖS ZS. - FARKAS J. Budapest

The change in spore number of cultivated bisporus/ irradiated with 0, 1.5 and 2.5 studied as a function of cap opening and age was carried out in a room of 80-90 % 14-16° C.

mushrooms /Agaricus kGy resp., has been of irradiation. Storrelative humidity at

It was established that spore formation even in mushrooms with closed cap began and the cap of mushrooms began to open, when the spore number began to grow. Following irradiation not only the cap of mushrooms remained closed but also the growth of lamella in mushrooms and thereby the growth of spores was also inhibited. The inhibition of spore ripening has been proved by inhibition of growth of spore number and that of darkening of spores.

- 97 -

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1980.évi 3.szám

Néhány vadontermő gomba zsírtartalmának és zslrsavösszetételének

meghatározása

gázkromatográffal ÖHEGYI ANNAMÁRIA és MÁNIK SÁNDOR Megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet, Győr

A gombák élettani szempontból szükséges tápanyagainak /zsir, fehérje, vitamin/ meghatározásához rendelkezésünkre állnak a növényi termékeknél használatos meghatározási módszerek. A szakirodalomban mégis nagyon kevés olyan közleményt találunk, amely ezen anyagok kémiai összetételének analízisével foglalkozik . A hagyományos zsírtartalom meghatározás mellett elvégeztük néhány gomba zslrsavösszetételének vizsgálatát is.

Vizsgálati anyag és módszer A vizsgálatokat

1979 május-augusztusban

végeztük.

A vizsgált gombafajok az alábbiak voltak: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

termesztett csiperke mezei szegfügomba molyhos tinoru kékhátu galambgomba nagy őzlábgomba tövisalj-agomba gyöngyös keserügomba kerti tintagomba ráncos tintagomba feketedő nedügomba vörösbarna tejelőgomba gyilkos galóca

/Agariaus bisporus/ /Marasmius oread.es/ /Xerooomus subtomentosus/ /Russula oyanoxantha/ /Maorolepiota proaera/ /Rhodophyllus olypeat us/ /Lactarius oiroellatus/ /Coprinus rrricaoeus/ /Coprinus atramentarius/ /Hygrooybe oonioa/ /Lactarius quietus/ /Amanita phalloides/

_2}ód szerek A jelenleg érvényben levő MSZ 3607/1-74., MSZ 17617-78. és MSZ 19928-73. szabvány szerint történik.

- 98 A zsirsavösszetétel meghatározásához a minta előkészítését a következőképpen végeztük: A felaprított mintából 20 g-ot MSE tipusu Atomix homogenizátorban 100 ml petroléterrel elturmixoltunk /2 perc, 4500 ford./. Az extraktumot vízmentes nátriumszulfáton szürtük. A szürletet bepároltuk, majd kénsavval katalizált átészterezést alkalmaztunk. Az észterezett mintát előkészítés után újra bepároltuk, majd 0,5 ml n.hexánba felvettük. Ezt az oldatot használtuk a gázkromatográfiás meghatározáshoz.

A készülék típusa:

Becker - Packard Model 419.

Az oszlop hordozó típusa: Hordozó szemcseméret:

Gas-Chrom-Q.

80-100 mesh.

Az oszlop nedvesítő tipusa:

ASI gyártmányú, 50% fenil, 50% ciano-propil szilikon.

Hőmérséklet:

190°C, 2 50°C, 2 50°C,

termosztát injektor detektor detektor tipusa

Alapáram: Gázok:

vivőgáz

'1 Q X X

2

lángionizációs

/FID/.

-12 5 6 — Amper

20 ml/perc, 2 atm. nyomású nagy tisztaságú nitrogén,

kisérőgázok 60 ml/perc, hidrogén generátorral fejlesztve, levegő

350 ml/perc, generátorral

Az injektált minta mennyisége:

fejlesztve.

0,5 pl.

A vizsgálathoz felhasznált hasonlító standard a következő zsírsav metilésztereket tartalmazta. palmitinsav sztearinsav olaj sav linolsav

500 500 800 900

mg, mg, mg , mg,

5Q

x

éterben

oldva,

Ezen standardnak tízszeres higitását használtuk a gázkromatográfiás vizsgálathoz. A kromatogramokat a retenciós idő azonosítása után csúcsmagasság mérése alapján értékeltük.

- 99 Vizsgálati eredmények A vizsgálatokat csak a négy legfontosabb zsirsavra /palmitinsav, sztearinsav, olajsav, linolsav/ terjesztettük ki, mivel a gombák összes zsirsavtartalmának kb. 95-98%-át ezen zsírsavak alkotják. A vizsgálati eredményeket az 1. táblázat és az 1. ábra szemlélteti. 1. táblázat Néhány gombafaj kémiai összetétele /Győr, 1979/

p , „ v F a j o k

Szárazanyag ^ ^

Zsirtartalom

Szaraz

%

~ anyagra vonatk. zsirtart. %

1. Agaricus bisporus

9,3

0,6

6,45

2. Marasmius oreades.

8,8

0,6

6,81

3. Xerocomus subtomentosus

9,9

0,8

8,08

4. Russula cyanoxantha

12,8

0,8

6,25

5. Macrolepiota procera

13,4

0,6

4,48

6. Rhodophyllus clypeatus

9,8

0,9

9,18

7. Lactarius circellatus

8,9

0,7

7,87

8. Coprinus micaceus

9,6

0,6

6,25

10,0

0,4

4,0

7,8

0,6

7,69

11. Lactarius quietus

12,8

0,8

6,25

12. Amanita phalloides

13,3

0,8

6,02

9. Coprinus atramentarius 10. Hygrocybe conica

A szárazanyagtartalom tekintetében a nagy őzlábgomba, a gyilkos galóca, a kékhátu galambgomba és a vörösbarna tejelőgomba a legjobbak. A szárazanyagtartalom 7,8-13,4% között változott. Zsírtartalomra a legkisebb értéket /0,4%/ a ráncos tintagomba, a legnagyobbat /0,9%/ a tövisaljagomba mutatta. A zsírtartalom jelentősen nem változik a fajok között. A legkedvezőbb szárazanyagtartalom a gyilkos galócánál párosult a legmagasabb zsirtartalommal. A 2. táblázat, a 2. ábra és a kromatogramok a vizsgált gombafajok zsirsavösszetételének alakulását és %-os megoszlását tartalmazzák.

1. dbra Gombafajok kémiai összetétele /Győr, 1979/

- loo -

12. Amanita phalloides

11. Lactarius quietus

10. Hygrocybe conica

9. Coprinus atramentarius

8. Coprinus micaceus

7. Lactarius circellatus

6. Rhodophyllus clypeatus

5. Macrolepiota procera

4. Russula cyanoxantha

3. Xerocomus subtomentosus

2. Marasmius oreades

1. Agaricus bisporus

F a j o k

palmitinsav

sztearinsav

Gombafajok zsirsavösszetétele

olaj sav

linolsav

2. táblázat

- ÍOI -

- 102 -

- 103 Az egyes gombafajok zslrsavösszetételének

összehasonlítása

1. Agarlcus bisporus

A kromatogramról és az 1. ábráról látható, hogy legnagyobb %-ban a linolsav és az olaj sav szerepel. A palmitinsav és sztearinsav lényegesen kisebb hányadot képvisel.

5. Macroleplota procera

Sztearinsav tartalma a vizsgálati fajok között a legkisebb /2,6%/, linolsav tartalma viszont feltűnően sok /74,2%/. Zsírsav összetétele erősen hasonlít a napraforgó étolaj összetételéhez.

- 104 2. Marasmius oreades

4. Russula cyanoxantha

9. Coprlnus atramentarlus

Bár e három faj megjelenésben, méretben, előfordulási helyükben lényegesen különböznek egymástól, zsirsavösszetételük mégis közel azonosnak mondható. Legnagyobb mennyiségben olaj savat tartalmaznak /50% felett/.

- 105 3.. Xerocomus subtomentosus

Zsirsavösszetétele nem különbözik lényegesen az előbbi fajokétól, de a kromatogramon egy ötödik csúcs is látható, amit sajnos a megfelelő standard hiányában azonosítani nem lehetett. Ezen ismeretlen anyag kb. 10-20%-nyi mennyiségben van jelen. A zsirsavösszetétel számításánál ezt a csúcsot nem vettük figyelembe. A csúcs megjelenése a kromatogramon valamely nagyobb C-atomszámu zsírsav jelenlétére utal.

7. Lactarius circellatus

összetételének százalékos megoszlása hasonlít az előbbiéhez.

Mindkét faj kiemelkedik feltűnően sok linolsav tartalmával /61,7, illetve 89,9%/. A Rhodophyllua olypeatus -ban még sok az olaj sav tartalom is.

- 107 10. Hygrocybe conica

12. Amanita phalloides

A Hygrocybe conica nagyon nagy olaj sav tartalma mellett abban hasonlít a Xerocomus 8ubt0ment08UB-hoz, hogy ugyanazt az azonosíthatatlan csúcsot tartalmazza- A legnagyobb olaj savtartalma az Amanita phalloidee-neVi van /76,7%/.

\

- 108 11. Lactarius quietus

Mig a vizsgált fajok közel azonos %-ban /10% körül/ tartalmaznak sztearinsavat, addig a Lactarius quietus 67,6%-ban. E kiemelkedően magas érték való szinüleg fajhoz kötött tulajdonság, és elképzelhető, hogy ez alapján ez a gomba nagyszámú mérés eredményeinek értékelése után minden bizonnyal azonosítható.

Következtetések Érdekesnek látszik az a tény, hogy a mérgező, illetve étkezésre nem javasolt gombákban az olaj sav tartalom meglehetősen nagy százalékban van jelen. Kivétel a Lactarius quietus3 amelynek sztearinsav tartalma feltűnően sok, ami feltehetően faji sajátosságra utal.A kromatogramok jellegéből .egyértelműen megállapítható, hogy a vizsgált gombafa-jok egyike sem tartalmazta számottevő menynyiségben az egészségre ártalmas erukasavat. A Xerocomu8 subtomentosus -ban és a Hygrocybe conica-ban egy-egy olyan csúcsot találtunk, amit azonosítani nem tudtunk, de feltehető, hogy ezek is valamely nagyobb C-atomszámu zsírsavak.

- 109 I r o d a l o m BABICSEVA, 0.1. - GORELIK, L.D. /1968/: Opredelenie szoderzanija zsira vojodennüh konszervah refraktometricseszkim metodom. Konszerv. Prom. BHATIA, I . S . - R A H E J A , R.K. et al. /1972/: Fungal lipids. 1. Effect of different nitrogen sources on the chemical composition. J. Sei. Food Agricult. BOHUS G. - KALMÁR Z. /1961 / : Erdő-mező gombái. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. BRACCO, U. - WUHRMANN, J. -EGLI, R.H. /1967/: Etude de la fraction lipidique de divers végétaux. R. Fr. Gorps Gras, Paris. CHARLETT, S.M. /1967/: The fundamentals of chromatography; gas chromatography. Confect. Prod. DAVIDEK, J. -VELISEK, J. -ZELINKOVÁ, Z. /1975/: Nukleotidy a nukleosidy zampiónu. Prüm. Potr. GRAY, W.D. /1966/: Fungi and world protein supply. Washington. KALMÁR Z. - M A K A R A GY. /1975/: Ehető és mérges gombák. Natura, Budapest. MICHAEL - HENNIG - KREISEL /1978 / : Handbuch für Pilzfreunde. TÖRLEY D. - GYÖREY E. - VADON S. - ÖRSI F. /1979/: Investigation into the lipid composition of some edible mushrooms. Acta Alimentäria, 8. Budapest.

Der Fettgehalt und die gaschromatographische Bestimmung der Fettsäuerezusammensetzung wildwaschender

einiger

Pilze

öHEGYI A. - M Á N I K S. Győr Die Zusammensetzung von einigen Arten wildwachsender Pilze wurde durch gaschromatographische Untersuchung Die Fettsäureanalyse zeigte interessante Ergebnisse. säure ist in den für die Ernährung nicht empfohlenen

höheren bestimmt. Die ÖlArten

- 110 ziemlich hoch. Es gibt eine Ausnahme, Lactarius quietus, der eine höhere Stearinsäure-Gehalt hat. Die Erscheinung verweist auf Arteigenschaften. Die untersuchten Pilze enthalten keine gesundheitsschädliche Erukasäure.

Citolitikus fehérje a Pleurotus ostreatusból

A késői laskagomba /Pleurotus ostreatus/ vizes kivonatában érdekes tulajdonságú anyagot vizsgáltak amerikai orvos-kutatók. Megállapították, hogy a gomba kivonata olyan anyagot tartalmaz, amely az emlősök vörösvértest hártyájára hat. Ennek hatására a vörösvértesteknél hemolizis figyelhető meg. A hemolizist kiváltó anyagot részletesebb kémiai vizsgálatnak alávetve kiderült, hogy fehérje természetű anyagról van szó. Ez az anyag bizonyos körülmények között 12 500 molekulasúlyú egységekre bontható, a valóságban - természetes körülmények között - két ilyen egység kapcsolódik össze. A különböző állatfajok vörösvértestjeivel elvégzett hemolizis kísérletek alapján ugy látszik, hogy a vörösvértest membrán bizonyos lipid /zsirszerü/ anyagától függ, hogy a gomba ezen fehérjéje - melyet pleurotolisinnek neveztek el - kiváltja-e hemolizáló hatását. A gombák között már eddig is ismertünk olyanokat, amelyek hasonló hemolizáló hatású anyagokat - toxinokat - tartalmaznak. A legismertebbek ezek közül az Amanita phalloidesben a fallolisin, a Flammulina velutipesben a flarrmutoxin, a Volvariella volvaoeaban a volvatoxin. A Pleurotus ostreatus hatóanyaga abban tér el a fent felsorolt anyagoktól, hogy bizonyos alapvető aminosavak hiányoznak az összetételből. /Biochimica et Biophysica Acta. 1979, 585. 451-461./

DR. VETTER J.

- Ill MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1980. évi 3.szám

A magasabbrendü gombák egy ujabban megfigyelt, szexuális spóraképzés tipusa L.F. GOROVOJ Ukrán Tudományos Akadémia Botanikai Intézete, Kiev /USSR/

Napjainkban sokan azt tartják, hogy a rendszertanban elmúlt a felfedezések és a szerencsés leletek korszaka, mégis vannak uj felfedezések és leletek. Ezek közül csak néhányra emlékeztetnék, például a megtalált Latimeria halfajra és olyan uj állattipusokra, mint a Gnathostomulida. Hasonlóan ritka, de a mikológiához tartozó leletről szeretnék most itt beszámolni. 1973 juniusában a harkovi kerület izjumszki járásában az erdőben a talajon, a félig elkorhadt fatuskó mellett gyűjtöttem és fixáltam az ontogenetikai vizsgálatok számára egy kalapos gomba több mint 70 termőtestét, amely első megtekintésre a Coprihue miser /KARTS./ KARST, bazidiumos gombára emlékeztetett. Az első elkészített metszetek szokatlan, érdekes képet mutattak. A lemezek morfológiailag jól kialakultak, de egyáltalán nem hasonlítottak az Agariealee lemezeire. Hiányzott a himénium a bazidiumokkal és a bazidiospórákkal. Ezen kivül a gyűjtött gomba minden lemeze néhány száz kör alakú, 120-200 pm-es méretű testből állt, amelyek hifahálózattal voltak kapcsolatban. Belül ezek a testecskék sokkamrás felépítésűek voltak, minden kamrában egy fekete, nagy, szemölcsös spórával. A spóraképzés ezen szervének a lokulomentum elnevezést adtuk. I A lokulomentumok. természetének felderítésére, fejlődésükre vonatkozóan vizsgálatot végeztünk, a termőtest ontogenézise során, a differenciáció legkorábbi stádiumától a spórák teljes éréséig. A kapott gazdag anyag ezt lehetővé tette.

A vizsgálataink során megállapítottuk a következőket: A lemezek differenciációja a termőtestkezdeményben a homogén hifatömeg sugár irányú részekre oszlásával kezdődik. A nagyon fiatal lemezek felülete olyan hifákból áll, amelyeknek sejtjei kromatin anyagban gazdagok. A lemezek központi, akromatin jellegű része axiális hifa nyalábokból és oldalsó rövid sejtekből áll. Azután oszlanak szét a lemezek ovális formájú

- 112 részekre. Ezek a részek kívülről tömörödnek, belülről pedig kis résszerü üregek, lakunák jelennek meg. A lakunákban a vegetativ hifák végsejtjeiből a szexuális spóraképzésü sejtek képződnek. Elsősorban a szexuális sejtben, valamint a vegetativ hifák többi sejtjében két haploid mag található, melyek gyorsan összeolvadnak és diploid zigótasejtet képeznek. A zigótasejt ezután megnő, és benne a mag mitotikus osztódása következik be. A magosztódást követően maga a sejt is osztódik, két utódsejtet képez, amelyeknek magja diploid. A diploid sejtek mitotikus osztódása azután sokszor ismétlődik, és fiatal lokulomentum képződik. Ez nagyszámú poligonális sejtből, diploid sejtmagvu protospórából áll. Kivülről sürü hifaréteg boritja. A lokulomentumok, miután maximális méreteket értek el, áttérnek a fejlődés befejező fázisába. A protospórák beszüntetik osztódásukat és a köztük levő sejtfalak megvastagodnak. A diploid magok az interfázis állapotába mennek át. Azután a protoplaszt egészen elválik a protospóra sejtfalától és térfogatának körülbelül egyharmadára zsugorodik. A protoplaszt körül nem áttetsző fal válik ki, és spóra képződik, amely kerek vagy ovális formájú. Ebben az időszakban a spórában számfelező osztódás megy végbe, és két haploid mag képződik. A továbbiakban bekövetkezik a fal nem egyenletes vastagodása, és a spóra szögletes, nagy, szemölcsös lesz. A megérő spórák szabadon fekszenek a lokulomentum kamráiban. Egy lokulomentumban 30 000 60 000 spóra érhet. Ezek kiszabadulása a lokulomentumok elpusztulása utján mehet végbe. A morfológiai átalakulásoknak ez a bonyolult és törvényszerű lánca több mint 50, különböző korú termőtest citológiai és hisztológiai vizsgálata során derült ki, sokszoros ismétlésben. A rendelkezésre álló, széles körű anyag lehetőséget adott annak teljes biztonságú megállapítására, hogy ez a gombák szexuális spóraképzésének uj tipusa. Napjainkban a mikológusok nagy rendszertani jelentőséget tulajdonítanak a gombák szexuális spóraképzésének. Minden tipus osztály jellegnek felel meg. Ezt tanulmányozva jutottunk arra, hogy uj gomba osztályt kell leirnunk. Ezt Loculomyaetes -nek neveztük el, tanitóm, a kiemelkedő szovjet mikológus, M. Ja. ZEROVA tiszteletére. Miután megállapítottuk a Z. copriniformis szexuális spóraképzésének fő sajátosságait, és ennek alapján leirtuk a gombák uj osztályát, egész sor kérdés állt előttünk. Meglepő mindenek előtt, hogy ezt a különleges, szexuális spóraképzéssel rendelkező osztályt miért nem irták le eddig, továbbá milyenek a Loculomyaetes kapcsolatai más gombákkal, és végül milyen a sorsa e titokzatos osztály más képviselőinek? A Loculomycetes vizsgálata során csak az első lépéseket tettük meg, és most még nem lehet minden kérdésre válaszolni, legyen szabad mégis néhány feltételezést, munkahipotézist tenni. Feltételezzük, hogy sikerült egy reliktum gombát, egy kihalt osztály képviselőjét megtalálni. Emellett szól a gomba felfe-

- 113 dezésének helye. Ezt a Donyec és az Oszkol nyirkos folyóközének területén találtuk. A magasabbrendü növények sok történetiflorisztikai kutatása és a harmadkori rétegek spóravirágpor analizisei alapján ebben a körzetben mutatták ki a jégkorszak előtti flóra számos reliktumát. E terület sajátosságainak köszönhetően itt megmaradhattak olyan gombák, amelyek másutt kipusztultak. Sajnos, a gombákat itt eddig egyáltalán nem tanulmányozták, és lehet, hogy a talált gomba ezért volt mindeddig ismeretlen. Nem zártuk ki azt a lehetőséget sem, hogy a Loaulomyaetes osztály képviselőit megtaláljuk más, kevéssé kutatott körzetben is. Ami a Loaulomyaetee gombák filogenetikai kapcsolatait illeti, ugy véljük, hogy ez az osztály áll legközelebb a bazidiumos gombákhoz. Ezeknél figyelhető meg hasonlóság a vegetativ micélium és a mag szerkezetének felépítésében. Lehetséges, hogy közös őssel rendelkeznek, és fejlődésük során a szexuális folyamat kialakulásakor tértek el egymástól. Ha a Z. copriniformis termőtestjeinek ontogenézisét vizsgáljuk, ebben is némi hasonlóságot lehet felfedezni a lemezes gombák, többek között az Amanita -jellegű gombák termőtestjeinek fejlődéséhez. Ez is arra utal, hogy a Loaulomyaetes és a Basidiomyaetes párhuzamos evolúciós utakon haladhatott. Nem kizárt, hogy a megkövült, vagy a mai állapotban sikerül megtalálni ezen uj osztály egyszerűbb képviselőit, például olyan termőtestekkel, mint amilyenek az egyszerűbb Gasteromyoetes.között vannak. Leletem ismertetése után MALENCON és BAS mikológusoktól értesültem olyan leletről és publikációról, amely hasonló spóraképzésü gombákról számol be. Ez a Rhaaophyllus nemzetség, amelyből az egyetlen leirt faj a Rhaaophyllus lilaainus BERK, ex BR. Ezt a MALENCON /1970/ és SINGER /1975/ által gyűjtött azon példányok alapján ismertették, amelyeket a .nevezett szerzők ugyanezen nemzetséghez soroltak, de nem adtak nekik fajneveket. A Rhaaophyllus nemzetség közelinek látszik az általunk leirt Zerovaemyaes nemzetséghez. E gombák ritka előfordulása és az areáljuk egymástól való nagy távolsága /Ceylon, Marokkó, Florida és Ukrajna/ megerősítik azt a feltételezésünket, hogy a Loaulomyaetes mai képviselői a magasabbrendü gombák kihalt osztályának maradványai.

- 114 Ein neubeobachteter Typ der sexuellen Sporenbildung bei höheren Pilzen GOROVOJ, L.F. Kiew

/USSR/

Es waren unter den - für die im Botanischen Institut der Ukrainischen Akademie der Wissenschaften vorgehenden ontogenetischen Untersuchungen gesammelten - Agaricales diejenigen 70 Exemplare von diesem coprinusartigen Speizes, in welchen Verfasser eine von den bisher gekannten Arten ganz abweichende Sporenbildung entdeckte. An den Lamellen dieser Pilze war nämlich kein Hymenium mit Basidien, sondern statt diesen waren 120-200 pm grosse kreisförmige Körper, welche innen auf viele kleine Kämmerchen geteilt waren. In jedem Kämmerchen war eine grosse schwarze warzige Spore. Verfasser hat die Untersuchungen auf alles erweiternd festgestellt, dass diese sexuelle Sporenbildung von den bisher gekannten Arten völlig abweicht. Es ist daher notwendig, dass im System nach den Basidiomyceten eine neue, Loculomycetes genannte Klasse für diejenigen an verschiedenen Punkten der Erde bisher gefundenen sehr seltenen höheren Pilze aufgestellt werde, welche wahrscheinlich als rezente Spezies einer ausgestorbenen Gruppe noch existieren.

Uj kutatási eredmények a napraforgó^elleni küzdelemben

Az 1980. év november havában tartotta meg DR. VIRÁNYI FERENC a Magyar Tudományos Akadémián kandidátusi értekezésének megvédését. Értekezésében beszámolt a napraforgó-peronoszpóra /Plasmopara halstedíi/ fertőzés mechanizmusának kutatásáról, és- az ezzel a veszedelmes kórokozóval szemben különféleképpen ellenálló napraforgó fajtákkal végzett, több éven át folyó vizsgálatairól. Ismertette a fertőzöttség kiértékelési módszerét, amelyet már a gyakorlatban fel is használnak, valamint azokat a javaslatait, amelyekkel a kórokozó ujabb, agresszívebb változatai ellen eredményesen lehet küzdeni. Társaságunk vezetőségi tagjának értékes kutatási eredményeiért elnyert tudományos fokozatához a helyről is jókivánatainkat fejezzük ki. K. Z.

- 115 -

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1980.évi 3.szám

Nagygombák Csehszlovákia vegetációs öveiben LAZEBNI^EK, JAN, Olomouc

/Csehszlovákia/

Csehszlovákia területe a magasság és a klimatikus tényezők alapján 9 vegetációs övre osztható. A vegetációs övek: 1. tölgy, 2. bükk-tölgy, 3. tölgy-bükk, 4. bükk /Szlovákiában/ vagy tölgy-fenyő /Cseh- és Morvaországban/, 5. erdei fenyő-bükk, 6. lucfenyő-bükk-erdei fenyő, 7. lucfenyő, 8. törpe hegyi fenyő, 9. havasi növényzet. Ezek a vegetációs övek nem jellemzik azokat az erdei geobiocönózisokat, amelyeket a magas talajvízszint befolyásol. A talaj tulajdonsága szerint minden geobiocönózis 4 alapsorozat /A = acidofil, B = normál, C = nitrofil, D = alkalofil/ és 3 közbenső, átmeneti sorozat /A/B, B/C és B/D/ egyikébe helyezhető /ZLATNIK 1955, 1959, 1962, 1970/. A természetes geobiocönozisoknak vagy vegetációöveknek nincsenek jellegzetes vagy kevésbé jellegzetes nagygomba társulásai. Kivétel az ártér jellegzetes fajaival /pl. Lentinus degeners L. tigrinus, Lenzites warnieri, Crepidotus croaophyllus/. Az alacsonyabb fekvésű vegetációs övekben, az 1., 2. és 3. övben található a legtöbb közönséges fajkombináció. Ezek karakter és szubkarakter fajaival &MARDA foglalkozott /1969, 1971, 1972/ részletesen. Ilyen karakter és szubkarakter fajok: Amanita caesareas Astraeus hygrometriaus, Boletus aereus, B. oroaipodius, B. impolitus3 B. quéletii, B. rhodoxanthus, B. rubinus, B. satanas, Buglossoporus pulvinus> Endoptyahum agariaoides> Geastrum melanocephalum, Hapalopilus oroaeus, Inonotus dryadeus, Lyaoperdon marrmaeforme, Onrphalotus olearius3 Phallus hadriani, Phellinus torulosus, Polyporus coronatus, P. umbellatusy Russula luteotaota stb. Az 1., 2. és a 3. vegetációövbe tartozó gombák között különleges helyet foglalnak el a sztyepp nagygombái, igy a Pleurotus eryngii, Galerina graminea, Lepiota pomaaea, L. Thymiphila és a Polyporus rhizophilua. A nagygombáknak aránylag csak kevés faja kötődik a 6., 7. és a 8. vegetációs övhöz, ahol a zord időjárási feltételek fontosak a gombák számára /Laatarius triviális, Phellinus nigrolimitatus, Ph. vitioolaj Stropharia hornemannii stb./. Ezeknél a fajoknál domináns tényező a szoros kapcsolat a gazdanövénnyel vagy a társnövénnyel, vagy az aljzatukkal. A gomba és a zöld növény közötti ilyen tipusu kapcsolat igen gyakori az alacsonyabb fekvésű vegetációs övekben, a bükk /vagy tölgy-fenyő/ és az erdei fenyő régiókban.

- 116 CSEHSZLOVÁKIA VEGETÁCIÓS

Vegetációs

öv

1.

A vegetációs övek klímájának jellegzetesség e i /Csehszlovákia k l i m a a t l a s z a /1958/ s z e rint/ magasság évi let

Ny K

/méter/

középhőmérsék/C°/

Ny K

é v i csapadék c s a p a d é k ö s s z e g /mm/

Ny K

vegetációs napok s z á m a /tenyészidőszak/

Ny K

h a v a s napok

száma

u r a l k o d ó fafaj /természetes e r dőkben/

k i s é r ő és fafajok

társult

e g y é b jelentős tényezők

Megjegyzés:

Ny

K

=

=

tölgy

ÖVEI,

2. b ü k k - t ö l g y

3.

tölgy-bükk

meleg, száraztól m é r s é k e l t e n m e l e g vagy m é r s é k e l t e n m e l e g , n e d v e s é g h a j l a t , m é r s é k e l t e n n e d v e s éghajlat, e n y h é t ő l hideg m é r s é k e l t e n enyhe téllel téllel 350-ig 300-ig

300-400 200-500

400-600 300-700

7,0-8,0 6,0-8,5

6,5-7,5 5,5-7,5

600-700

600-750 700-800

165 180

150-165 165-180

150-165

50-ig

40-60

60-80

8,0 és 8,5 é s

magasabb magasabb

600-ig

Queraue petrea

Quercus petrea

Q u e r c u s robur /Quercus pubescens/ /Quercus cerris/

1Fagus

Fagus eylvatiaa

sylvatica/ /Quercus petrea/

Carpinus betulus Acer campestre Sorbus torminalis /Cornus mas/ /Pinus s y l v e s t ris/

A b i e s alba Carpinus betulus /Quercus /Carpinus pubescens/ betulus/ /Quercus c e r r i s / Pinus sylvestris Acer campestre Pinus sylvestris

hiányzik a F a g u s , Picea és az A b i e s , mediterrán növényfajok is e l ő f o r d u l nak

hiányzik a Picea és az Abies

C s e h s z l o v á k i a nyugati része /Csehország és M o r v a o r s z á g nyugati

területei/

C s e h s z l o v á k i a k e l e t i /kárpáti/ része /Szlovákia és M o r v a o r s z á g keleti t e r ü l e t e i /

- 117 JELLEGZETES Ny: 4. K:

tölgyfenyő bükk

mérsékelten m e l e g é s nedves v a g y n a gyon n e d v e s éghajlat 500-650 400-800

KLÍMÁJÁVAL ÉS FÁS

e r d e i fenyő-bükk mérsékelten hideg hegyvidéki éghaj lat

600-800 /500/ 6 0 0 - 1 0 0 0

lucfenyő6. e r d e i f e nyő-bükk

NÖVÉNYEIVEL

7.

hideg hegyvidéki

800-1050 /900/ 1 0 0 0 - 1 3 0 0

lucfenyő

éghajlat

5,0-6,0 4,5-6,5

700-850 800-900

800-950 900-1050

130-150 130-160

120-145 110-130

100-130 90-120

60-100 70-100

80-100

100-120

120-150

150-180

Fagus tica

/Quercus petrea/ Abies alba T i l i a sp. Acer platanoides Acer pseudoplatanus Pinus sylvestris

slyva-

P i c e a abies Acer speudopl Fraxinus excels . Ulmus scabra /Larix e u r o pea /

Q u e r c u s fajok hiányoznak

4,0-5,5 3,5-6,5

2,5-4,0 2,0-4,0

900-1200 1000-1300

1100-1500 1100-1600

Picea abiee Abies /Fagus tica/

törpefenyő

hideg, fagyos hegyvidéki éghajlat

/950/ 1 0 5 0 - 1 1 5 0 1 3 5 0 és felett 1 2 5 0 - 1 3 5 0 /1400/1500 "

5,5-6,5 5,0-7 ,0

Fagus eylvaticaAbiee álba

8.

2,5-ig

1500 és

több

60 a l a t t 180 és

több

Picea abiee

Pinua mugo 8ep. mughue

Larix e u r o pea Sorbus aucuparia /Fagus s y l vatica/

/Picea a b i e s / /Larix e u r o pea / Sorbus aucuparia Pinus cembra

alba sylva-

Acer pseudoplatanus /Larix e u r o pea /

fahatár a l a t ti terület

* fcl*a

svlva£atár

f a

feletti rület

te-

- 118 A vizsgálatok eredménye azt mutatja, hogy a közép-európai feltételek mellett a vizsgált nagygomba fajok tekintélyes része az 5., 6. és részben a 7. vegetációs övben megtalálható. Széles ökológiai amplitúdót találunk nemcsak a talaj lakó, különösen az avarban élő /pl. Aleuria aurantia, Amanita vaginata, Laccaria laccata, Stropharia aeruginosa, Tricholoma sulphureum, Amanita rubeecens, Boletus chrysenteron, Cantharellus aibarius, Clitocybe odora, Clitopilus prunulus, Collybia dryophila, Inooybe geophylla, Laotarius turpis, Tylopilu8 felleus stb./, hanem a faanyagon élő szaprotróf és parazita gombáknál is /Armillaria mellea, Daedalea oonfragosa, Fomee fomentarius, Heterobasidion annosus, Schizophyllum commune, Stereum hirsutum, Trametea versicolor, Cyathue striatus, Ganoderma applanation, Hypholoma fasaiculare, Lycoperdon pyriforme, Panellus atipticus, Phellinus tremulae, Pluteus cervinus stb. /. A szimbionta kapcsolaton kivül a szerves aljzat bizonyos típusai vagy annak kémiai tulajdonságai is döntő tényezők lehetnek a nagygombák elterjedésében számos vegetációs övben. A hőmérsékleti és nedvesség-különbségek /amelyek a magasság és kitettség függvényei/ ebben az esetben kisebb jelentőségűek.

I r o d a l o m Több szerző /1958/:Atlas podnebi Ceskoslovenské usgk,

republiky.

Prahci.

Több szerző /1961/s Podnebi íeskoslovenské socialistlcké republiky. Tabulky. Hydrometeorológick^ Ústav, Praha. J. /1975/: Rozfeireni lesních makromycetű ve vegetafcnich lesních stupních panonika a karpatika na Slovensku. Správy hubárskej Poradne prírodov. Ustavu slov. nár. Múzea, Bratislava, i i i . 2i 16-18.

LAZEBNi£ek,

PILÁT, A. /1969/ : Houby éeskoslovenska ve svém zivotním prosttedí. Academia, Praha, pp. 268. ZLATNÍK, A. /1955/ : Prehled skupin lesních typű CSR a jejich diagnostiky. Lesn. Fak. V&Z, Brno. pp. 74. ZLATNÍK, A. /1959/: Prehled slovensk^ch lesű podle skupin lesních typu. Spisy véd. Lab. Biocenologie a Typologie Lesa lesn. Fak. V§Z, Brno. pp. 92 + 159. ZLATNÍK, A. /1962/: Die Vegetationsstufen und deren Indikation durch Pflanzenarten am Beispiel der Wälder der CSSR. Preslia, Praha. 35: 31-51. ZLATNÍK, A. /1970/: Lesnická botanika speciální. SZN, Praha. pp. 667.

- 119 Grosspilze in den Vegetationszonen von Tschechoslowakei »

LAZEBNICEK, J. Olomouc

/CSSR/

Verfasser macht in seiner Mitteilung die verschiedenen Vegetationszonen des Landes bekannt und stellt die für sie charakteristischen Baumarten tabellarisch vor. In der Zusammensetzung werden die für die einzelnen Vegetationstypen kennzeichnenden, dominanten und charakteristischen Spelzes der Pilzwelt vorgeführt.

Az NDK-ban árusítható gombafajok négyjegyzéke

A Német Demokratikus Köztársaságban ismételten közzétették az árusítható ehető gombafajok jegyzékét. Az árusításba vihető 55 gombafáj a következő: Boletus edulis Xerooomus badius Xerooomue subtomentosus Xerooomus ohrysenteron Lecoinum testaoeosoabrum und L. aurantiaoum Leooinum scábrum und L. griseum Suillus luteus Suillus granulatus und. S. fluryi Suillus variegatus Suillus grevillei

Agarious AgariauB Agarious Agaricus Agaricus Agarious

campester Hortensia biaporus arvensis augustus silvaticus

Lactarius deliciooua Lactarius sanguifluua Lactarius volemus Maraemius oreades Flatmulina velutipes Stropharia rugósoarmulata Calocybe gombosa Tricholoma flavovirens Tricholoma portentosum Lepieta nuda Lepista personata Lyophyllum fumosum Maorolepiota procera Macrolepiota rhacodes Pleurotua ostreatus Russula vesca Rusaula cyanoxantha Russula viresoens Russula mustelina Hygrophorus hypo thejus Hygrophorus poetarum

- 121 MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1980.évi 3.szám

A Bükk hegységi ösbükkös nagyqombái TAKÁCS BÉLA - SILLER IRÉN Ho Si Minh Tanárképző Főiskola, Eger

A terület

jellemzése

A szilvásváradi "ösbükkös" néven ismert erdőrezervátum a Bükki Nemzeti Park szigorúan védett területe. 194 2-ben nyilvánították védetté. Területe 24 ha, tengerszint feletti magassága 830-850 m. Lombkoronaszintje egységes, tiszta állományú bükkös /Fagetum silvatiaae/, szép számú idős 100-120 éves faóirással /átlag magasság 40-50 m/. Ezek zömét már a bükkfatapló /Fomee fomentarius/ megtámadta és ezért könnyen áldozatul esnek a széltörésnek vagy vihardöntésnek. A cserjeszintet bükk /Fagus silvatioa/ ujulat, magas kőris /Fraxinus excelsior/, korai juhar /Acer platanoides/3 hegyi juhar /Acer pseudoplatanus/, farkas boroszlán /Daphne mezereum/, egres /Rihes uva-crispa/ alkotja. Aljnövényzetében a bükkös jellemző növényeit találjuk: szagos müge /Asperula odorata/, erdei nenyuljhozzám /Impatiens nolitangere/, erdei madársóska /Oxális acetoaella/, borzas repkény /Gleahoma hirsuta/, haj per je /Hordelymus europeus/, gombernyő /Sanicula europea/. Az 1960-as években két mikológus /IGMÄNDY Z. és KUBICKA J./ is végzett gyűjtéseket e területen. IGMÁNDY Z. a taplóféléket, KUBIÍKA J. a Pluteus luteovirens-t irta lex-e helyről /IGMÄNDY 1964, KUBIÍKA 19*69/. A nagygombák részletesebb vizsgálata azonban tudomásunk szerint elmaradt. Felméréseinket 1978-ban kezdtük el, egy kutatási terv részeként. A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Növénytani Tanszéke az MTA megbízásából a Bükki Nemzeti Park szigorúan védett területeinek botanikai, ökológiai és produkciós biológiai vizsgálatával foglalkozik. így lett kiemelt, komplex kutatási területe az ösbükkös is.

A m i k o l ó g i á i gyűjtéseket a BOHUS G. és BABOS L . - n é á l t a l a l kalmazott 500 m2-es quadrátokban /BOHUS-BABOS 1960/ és m i n t a t e r ü l e t e n k i v ü l i erdőbejárással végeztük. A g y ű j t é s e k e t min-

- 122 den esetben összekötöttük egyedszámlálással /produkciófelmérés/ és meteorológiai mérésekkel. Ezek eredményeiről külön kívánunk beszámolni. 1978-ban 1, 1979-ben 8, 1980-ban 18 alkalommal végeztünk felméréseket. A begyűjtött fajokról preparátumokat készítettünk, amelyek a Tanszék herbáriumában találhatók meg. A gombák meghatározásához a következő munkákra támaszkodtunk: BÁHEGYI és mts. 1953, BOHUS és mts. 1951, IGMÁNDY Z. 1970, . CETTO B. 1978, MICHAEL-HENNIG 1964, MOSER M. 1978, SVRÍEK M.KUBIÍKA J. 19 79. Az általunk használt nomenklatúrában MOSER M. 11918/ és CETTO B. /1978/ munkáit követtük. Az alábbiakban ismertetjük a fajokat, kiegészítve a gyűjtési időpontokkal, és megjelölve a szubsztrát minőségét.

Az ösbükkösben gyűjtött gombafajok jegyzéke A/ Ascomycetes P e z i z a l e s Peziza miaropus PERS. ex PERS. - erősen korhadt fán vagy mellette - 1979. IX. 26., 1980. VI. 14., VI. 28., VII. 5., VIII. 2., VIII. 10., VIII. 24., VIII. 31., IX. 6., IX. 14., IX. 20. Disaina perlata FR/FR. - erősen korhadt fán vagy mellette 1979. V. 30., 1980. VI. 4., VI. 14., VI. 28., IX. 14. X y 1 a r 1 a 1 e s Xylosphaera polymorpha /PERS. ex MERAT/ DUM. - korhadó fán 1979. IV. 20., 1979. VI. 20., 1980. VI. 14., VI. 28., VII. 10., IX. 6., IX. 20. Xyloephaeva hypoxylon /L./ DUM. - korhadó fán - 1979 . VIII. 8., IX. 1., IX. 26., 1980. VIII. 2., VIII. 10., IX. 20. B/ Basidiomycetes D a c r y o m y c e t a l e s Calocera viscosa PERS. ex 1980. VIII. 2.

FR. - korhadt fán - 1979. VI. 30.,

A p h y l l o p h o r a l e s

Clavariadelphus pistillaris /FR./ DONK - talajon - 1979. IX. 1., IX. 26., 1980. IX. 14., X. 4..

- 123 flamaria striata /FR./ GOELL. - erősen korhadt fán - 1979. V. 30., VI. 30., 1980. VI. 14., VI. 28., VII. 10. Hydnaceae Herioium coralloidea / SCOP. ex Fr. / S.F. GRAY - korhadó fán 1979. VIII. 8., IX. 1., IX. 26., 1980. VI. 28., VIII.2., VIII. 17., IX. 6., IX. 14., IX. 20., IX. 28., X. 4., X. 12. §£®E§ä£eae Stereum hirsutum /WILLD. ex FR./ S.F. GRAY - frissen kidőlt fán, megjelenését nem kisértük figyelemmel. Poriaceae A következő fajok megjelenési idejét nem jegyeztük fels Trametes quercina /L. ex FR./ PILÁT, Trametee hireuta /WULFEN ex FR./ PIL., Trametea pube8cene /SCHUM. ex FR./ PIL., Trametea versicolor IL. ex FR./ LLOYD, Trametee unicolor /BULL./ CKE., Trametee gibboaa /PERS./ FR., Fomee fomentariue /L. ex FR./ KICKX, Ganoderma applanation /PERS. ex WALLR./ PAT. Meripilus giganteue /PERS. ex FR./ KARST. = Grifola gigantea /PERS. ex FR./ PILÁT - 1980. VIII. 31. - fa tövében P o l y p

o r a l e s

Polyporu8 equamoaua / HUDS. ex FR./ FR. - 1979. V. 30., VIII. 8., 1980. VI. 4., VI. 28. Polyporue variua FR. - 1979. VI. 30., VIII. 8., IX. 26., 1980. VI. 28., VIII. 2., VIII. 24., IX. 6. Pleurotue dryinua /PERS. ex FR./ KUMM. - 1980. IX. 28. Pleurotue cornucopiae PAUL ex FR. - 1979. VI. 30., VIII. 8., 1980. V I . 4 . , VIII. 17., IX. 20., X. 4., X. 12. Pleurotue pulmonariua FR. - 1979. V. 30., 1980. VI. 14., VI. 28., VI. 28., VII. 10., VIII. 10. Pleurotue oetreatua /JACQ. ex FR./ KUMM. - 1978. XI. 6., 1979 . X. 6., XII. 14. Lentinua cyathi forrnia / SCHFF. ex FR./ BRES. - kidőlt, korhadó törzsön - 1979. VI. 30., VIII. 8. B o l e t a l e s

Xerocomue 8ubtomentoeue /L. ex FR./ QUÉL. - talajon - 1979. XI. 1.

- 124 Xeroaomus ahryaenteron /BULL, ex ST. AMANS/ QUÉL. - talajon 1980. VIII. 24. A g a r i c a l e s ÖY3EOghoraceae Hygrophorua aoaaue /SOW. ex FR./ FR. - talajon - 1980. XI. 28. . Hygrophorua eburneua /BULL. ex FR./ FR. - talajon - 1980. XI. 28. l£Í£b2Í95?§taceae Omphalina ep. - kidőlt, korhadó törzsön - 1980. VI. 14., VI. 28., VIII. 2., VIII. 24., IX. 6. Laaaaria amethystina /BOLT. ex HOOKER/ MURR. - talajon - 1979. IX. 1., 1980. IX. 20. Clitoaybe aeruasata /FR./ KUMM. - talajon - 1979. IX. 26., 1980. VIII. 10., IX. 6., IX. 20. Clitoaybe gibba / PERS. ex FR./ KUMM. - talajon - 19 79'. VIII. 8., 1980. VII. 27., VIII. 2., VIII. 10., VIII. 17., VIII. •24., VIII. 31., IX. 6., IX. 14., IX. 20. Clitoaybe lignatilie /PERS. ex FR./ KARST. - erősen korhadt fán 1980. VIII. 2., VIII. 10., IX. 20., IX. 28., X. 12.. Clitoaybe odora /BULL. ex FR./ KUMM. - talajon - 1979. IX. 26., 1980. IX. 17., IX. 28. Clitoaybe euaveolene /SCHUM. ex FR./ KUMM. - talajon - 1979. IX. 1., IX. 26., 1980. VIII. 2., IX. 20., X. 4. Clitoaybe tornata

/FR./ QUÉL. ss. RI. - talajon - 1980. IX. 14.

Lepiata irinoides BOHUS /BOHUS G. meghatározása/ - talajon 1979. VI. 30., 1980. IX. 14., X. 4. Lepiata nebulari8 /FR./ HARMAJA - talajon, avaron - 1979. IX. 26., 1980. IX. 20., IX. 28., X. 4., X. 12. Lepiata nuda /BULL. ex FR./ CKE. - avaron - 1980. VIII. 2., X. 4. , X. 12. Ripartitee 8p. /atrigiaepa?/ - avaron - 1980. VIII. 10. Triaholoma orirubens QUÉL. - talajon - 1980. X. 4. Triaholoma saalpturatum /FR./ QUÉL. - talajon - 1979. IX. 26. Trioholoma sulphureum /BULL. ex FR./ KUMM. - talajon - 1980. IX.28. Triaholoma terreum /SCHFF. ex FR./ KUMM. - talajon - 1-980. VIII.2. Armillariella mellea /VAHL. in Fl. Dan. ex FR./ KARST. - kidőlt fán - 1979. VIII. 8., IX. 26., 1980. IX. 20., IX. 27., X. 4. Pseudoolitoaybe ayathifornrí.8 1980. IX. 20.

/BULL. ex FR./ SING. - korhadó fán -

- 126 Maraemius rotula /SCOP, ex FR./ FR. - korhadó fán - 1979. VI. 30. , VIII. 8., IX. 26., 1980. VIII. 2., VIII. 10., VIII. 17., VIII. 24., VIII. 31., IX. 6., IX. 14., X. 12. Marasmius wynnei BK. and BR. - talajon - 1979. IX. 26., 1980. IX. 6. Myaena oortioola /PERS. ex FR. / QUÉL. - fán - 1980. VIII. 2. Myaena aroaata /SCHRAD. ex FR./ KUMM. - avaron, ritkán korhadó fán - 1979. V. 30., VI. 30., IX. 1., IX. 26., 1980. VI. 14., IX. 14., IX. 20., X. 4., X. 12. Myaena epipterygia /SCOP. ex FR./ S.F. GRAY - mohás korhadó fán 1979. VIII. 8. Myaena alcalina /FR./ KUMM. - korhadó tönkön - 1979. VIII. 8., 1980. VIII. 2. Myaena galeriaulata /SCOP. ex FR. / S.F. GRAY - korhadó fán 1979. IX. 1., IX. 26., 1980. IX. 20., IX. 28., X. 4., X. 12. Myaena inalinata /FR. / QUÉL. - korhadó fán - 1979. V. 30., VI. 30., 1980. VI. 14., VI. 28., VII. 27., VIII. 10., VIII. 31. Myaena haematopocLa /PERS. ex Fr./ KUMM. - korhadó fán - 19 79. V. 30., VI. 30., VIII. 8., IX. 1., IX. 26., 1980. VI. 4., VI. 14., VI. 28., VII. 5., VII. 10., VII. 19., VII. 27., VIII. 2., VIII. 10., VIII. 17., VIII. 24., VIII. 31., IX. 6., IX. 14., IX. 20., IX. 28., X. 4., X. 12. Myaena hiemalis /OSBECK ex FR.'/ QUÉL. - mohás, korhadó fán 1979. IV. 20. Myaena pelianthina /FR./ QUÉL. - avaron - 1979. VI. 30., VIII. 8., IX. 1., IX. 26., 1980. VII. 27., VIII. 2., VIII. 10., VIII. 17., VIII. 24., VIII. 31., IX. 6., IX. 14., IX. 20., IX. 28., X. 4., X. 12. Myaena puva /PERS. ex FR./ KUMM. - avaron - 1979. VI. 30., VIII. 8., IX. 1., IX. 26., 1980. VII. 27., VIII. 2., VIII. 10., VIII. 17., VIII. 24., VIII. 31., IX. 6., IX. 14., IX. 20., IX. 28., X. 4., X. 12. Myaena stylobates /PERS. ex FR. / KUMM. - avaron - 1980. VIII. 2. Myaena polygravma /BULL. ex FR. / S.F. GRAY - avaron - 1979. VIII. 8., IX. 1. Flanmulina velutipee /CURT, ex FR./ SING. - élS és kidőlt fán 1978. IX. 6., 1979. IX. '26., X. 6., XII. 14., 1980. IX. 28., X. 4., X. 12.

Entolomataceae Entoloma nidorosum IX. 20.

/FR./ QUÉL. - avaron - 1980. VIII. 24.,

- 127 -

Pluteus pellitus /PERS. ex FR./ KUMM. - korhadt fán - 1979. IX. 1., IX. 26., 1980. VII. 19. Pluteus saliainus /PERS. ex FR. / KUMM. - korhadt fán - 1980. VIII. 2., IX. 6., IX. 20. Pluteus atriaapillus /SECR./ SING. - korhadt fán - 1979. VI. 30., VIII. 8., IX. 26., 1980. VI. 28., VII. 10., VII. 27., IX. 14., X. 12. Pluteus umbrosus /PERS. ex FR./ KUMM. - korhadt fán - 1979. VI. 30., VIII. 8., IX. 1., IX. 26., 1980. VIII. 2., VIII. 10., VIII. 31., IX, 6., IX. 14., IX. 20., X. 4. Pluteus exiguus PAT. - korhadt fán - 1980. VII. 10. Pluteus hispidulus /FR. ex FR. / HILL. - korhadt fán - 1980.VII. 19. Pluteus luteovirens REA. - erősen korhadt fán - 1979. VI. 30., VIII. 8., IX. 26., 1980. VI. 28., VII. 10., VII. 19., VIII. 2. VIII. 10., VIII. 31., IX. 6., IX. 14. Ezt a fajt az "őserdőből" először Kubicka /1969./ közli. Pluteus polioanemis KÜHN. - nagyon erősen korhadt, széteső fán 1980. VI. 28. Pluteus luatuosus BOUD. - mint az előbbi - 1980. VI. 10., VIII. 2., VIII. 10. Pluteus phlebophorus /DITTM. ex FR./ KUMM. - korhadt fán - 1980. vii. io., vii. 19., vii. 27., v n r . 2., v i n . 10., VIÍI. 17., VIII. 31., IX. 6., IX. 14., IX. 20., IX. 28. Pluteus nanus /PERS. ex FR./ KUMM. - korhadt fán - 1979. VIII. 8., IX. 1., IX. 26., 1980. VI. 28., VII. 10., VII. 19., VII. 27., VIII. 2., VIII. 10., VIII. 17., IX. 6., IX. 14., IX. 20., IX. 28. Pluteus minutis8Ímus R. MRE. - korhadt fán - 1980. IX. 6. Pluteus punctipes P.D. ORTON - korhadt fán - 1980. VIII. 2.

Amanitaceae_ Armnita vaginata / BULL. ex FR./ QUÉL. - talajon - 1980. VIII. 8., IX. 1., IX. 26., 1980. IX. 6. Agaricaceae Agariaus haemorrhoidarius KALCHBR. et SCHULZ. - talajon 1979. IX. 1., 1980. VIII. 17., VIII. 31., IX. 6., IX. 14. Agariaus rusiophyllus LASCH - talajon - 1980. VIII. 24., VIII. 31., IX. 20.

- 128 Lepiota aspera /PERS. in HOFM. ex FR./ QUÉL. - talajon - 1979. X. 6., 1980. X. 4., X. 12. Lepiota fulvella REA - talajon - 1980, VIII. 2. Lepiota criatata /A. and S. ex FR./ KUMM. - korhadt fán - 1979. VIII. 8., IX. 1., IX. 26., 1980. VIII. 2., IX. 14. Lepiota olypeolaria /BULL, ex FR. / KUMM. - talajon - 1979. IX.26 1980. VIII. 2., VIII. lO., IX.14., IX. 20. Macrolepiota procera /SCOP. ex FR./ SING. - talajon - 1980.VIII. Maorolepiota rhaoodes /VITT./ SING. - talajon - 1979. X. 6., 1980. X.12.

Coprinue miaaoeu8 /BULL, ex FR./ FR. - tönkön - 1979. VI. 30., IX. 1., 1980. IX. 6., IX. 14. Coprinue plicatilis /CURT, ex FR./ FR. - avaron - 1979. V. 30., IX. 1., IX. 26., 1980. VI. 14., VI. 28., VII. 10., VIII. 2., VIII. 17., IX. 6. Panaeolue sphinctrinus /FR./ QUÉL. - avaron - 1979. IX. 1., 1980. VIII. 2., IX. 6., IX. 20. Psathyrella oandolleana /FR./ MRE. - fatönkön - 1980. IX. 14. Psathyrella fuaoa /SCHUM. ex FR./ PEARSON - korhadó fán - 1979, VI. 30., VIII. 8., IX. 1., IX. 26., 1980. VII. 10., VII. 27., VIII. 2., VIII. 24., IX. 6. Psathyrella silvestris /GILL./ M O S . - korhadó fán - 1980. VI.14, VII. 10., V I I . 27., IX. 6., IX. 14., IX. 20., X. 4. Psathyrella velutina /PERS. ex FR./ SING. - erősen korhadt fán • 1980. IX. 14., IX. 20.

§°ibitiaceae Bolbitiu8 aleuriatue /FR./ SING. - avaron, tőnkön - 1980. IX.20. X. 12.

Stropharia aurantiaca /CKE. / ORTON - avaron - 1980. IX. 14., IX. 20. • Stropharia aeruginosa /CURT, ex FR./ QUÉL. - avaron, erősen korhadt fán - 1978. XI. 6., 1979. IX. 1., IX. 26., 1980. IX. 14., IX. 20., IX. 28., X. 4., X. 12.

- 129 Hypholoma faeoioulare /HUDS. ex FR. / KUMM. - fák tövében, korhadó fán - 1979. IX. 26., 1980. VI. 28., VIII. 2., VIII. 10,, VIII. 31., IX. 6., IX. 14. Hypholoma aublateritium /FR./ QUÉL. - mint az előbbi - 1979. VI. 30., VIII. 8., IX. 1., IX. 26., 1980. VIII. 2., IX. 6., IX. 14., IX. 20., IX. 28., X. 4., X. 12. Pholiota aurivella /BATSCH ex FR./ KUMM. - korhadó fán - 1980.X.4. Pholiota aquarroea /PERS. ex FR./ KUMM. - korhadó fán - 1979. VIII. 8., IX. 1., 1980. VIII. 17., IX. 6., IX. 28. Pholiota lenta /PERS. ex FR./ SING. - korhadó fán - 19 79. IX. 26, Kuehneromyaea mutábilia /SCHFF. ex FR./ SING. - korhadó fán 1979. VIII. 8., 1980. VI. 14., VI. 28., VIII. 24., VIII. 31. Flcomtulaeter ap. - korhadó fán, gallyakön - 1979. VI. 30., VIII. 8., 1980. VII. 10., VII. 19., VIII..31.

QESEi^otaceae CrepidotuB mollis /SCHFF-. ex FR./ KUMM. - korhadt fán - 1979. VI. 30., VIII. 8., IX. 1., 1980. VI. 14., VIII. 2., IX. 6., IX. 14. PleurotelluB ep. - korhadó fán - 1980. VIII. 10.

Cortinariaceae Inoaybe patouillardi BRES. - talajon /erdöszélen/ - 1979.VIII.8. Inoaybe pyridora /PERS. ex FR./ QUÉL. - talajon - 1980. IX. 6., IX. 14. Hebeloma oruetuliniforme /BULL. ex FR./ QUÉL. - talajon 1979. IX. 1., 1980. IX. 20. Hebeloma vereipelle /FR./ GILL. - talajon - 1980. IX. 6., IX. 20, Cortinariue ep. - talajon - 1980. IX. 20. Leuaooortinariue bulbiger /ALB. and SCHW. ex FR./ SING. - talajon - 1980. IX. 28. Rozitee oaperata /PERS. ex FR./ KARST. - talajon - 1979. IX. 26. Galerina unioolor /FR./ SING. - korhadt fán - 1979 . V. 30., VI. 30., VIII. 8., IX. 1., IX. 26., X. 6., 1980. VI. 14., VI. 28., VII. 5., VII. 10., VII. 19., VIII. 2., VIII. 10., VIII. 17., VIII. 24., VIII. 31., IX. 6., IX. 14., IX. 20., IX. 28., X. 4., X. 12.

- 130 R-.u- s s u 1 a 1 e s

Buasula foetena FR. - talajon - 1980. IX. 14. Ru88ula ayanoxantha /SCHFF. ex FR./ - talajon - 1979. IX. IX. 26., 1980. VIII. 2., VIII. 10. Rus8ula heterophylla /FR./ FR. - talajon - 1979. VIII. 8., 1980. VIII. 2., IX. 14. Russula rosacea /PERS. ex FR./ S.F. GRAY - talajon - 1980.IX.204 Laotariu8 vellereus /FR./ FR. - talajon - 1980. X. 12. LaotariuB azonitea X. 4.

BULL, ex FR. - talajon - 1980. VIII. 31.,

Lactarius blenniua

FR. - talajon - 1979. IX. 1.

Lactarius serifluus D.C. ex FR. - talajon, erősen korhadt fán 1979. IX. 1., 1980. IX. 14., IX. 20.

G a s t e r o m y c e t a l e s Lyooperdon perlatum X. 4.

PERS. - talajon - 1?80. IX. 6.,-IX. 20.,

Lyooperdon piriforme SCHFF. ex PERS. - korhadt fán - 1979. VI. 30., VIII. 8., IX. 1., 1980. VIII. 2., VIII. 17., * IX. 6., IX. 14. ' ' *

La8io8phaera gigantea /PERS./ SMARDA - az ősbükkös szélén 1979. VIII. 8., 1980. VIII. 10., VIII. 17. Geaatrum fimbriatum FR. - talajon - 1979. IX. 1., IX. 26., 1980. IX. 6., X. 4., X. 12. Phallus impudicus PERS. r talajon - 19 79. VIII. 8., 1980. VII. 27., VIII. 2., VIII. 10., VIII. 24.,VIII. 31.

Eredmények értékelése A két év vizsgálatából megállapítható, hogy az ösbükkös gombavilága fajokban gazdag. Az uralkodó fajok xilofágok, mint ahogy ez általában igy van az öregedő, tultartott állományokban. SVRCEK é s KUBIÍKA /1964/ csehszlovák kutatók .is hasonló eredményekhez jutottak a Zofinsky rezervátumban. A xilofág gombákat az ösbükkösben a következő arányban találtuk: Pleurotus nemzetség 5,4% /2,11 %/, Pluteus nemzetség 17,56% /4 ,92%/, Mycena nemzetség 16,2% /16,9%/, Pholiota nemzetség 4,05% /1,40%/ . A zárójelben a csehszlovák mikológusok adatait közöljük összehasonlításul. A nemzetségek közül egyesek /Pluteus, Myoena/ faj számukkal, mások /Pleurotus/ tömegprodukció-

- 131 jukkái emelkednek ki. Adataink egyelőre csupán tájékoztató jellegűek, hiszen egy terület gombavegetációjának megismeréséhez évekre van szükség. Az elkövetkező években igyekszünk a nagygombák ökológiai kapcsolatait, a lebontás és korhadás folyamatát is feltárni. Ugy érezzük, hogy az ősbükkös még sok meglepetést tartogat számunkra. )

I r o d a l o m BÁNHEGYI J. - BOHUS G. - KALMÁR Z. - UBRIZSY G. /1953/: Magyarország nagygombái, II. Akadémiai Kiadó, Budapest. BOHUS G. - BABOS L. /1960/: Coenology of terricolous macroscopic fungi of deciduous forests. Botanische Jahrbüchert Stuttgart, 80, 1-100. BOHUS G. - KALMÁR Z. - UBRIZSY G. /1951/s Magyarország kalaposgombái, I. Akadémiai Kiadó, Budapest. CETTO B. /1978/: Der grosse Pilzführer, I.-II. BLV Verlagsgesellschaft, München-Bern-Wien. IGMÁNDY Z, /1964/: Bükköseink farontó taplógombái. Erdészeti és Faipari Egyetem Tudományos Közleményei, 101-107. IGMÁNDY Z. /1970/: Magyarország taplógombái, I.-II. Mikológiái Közlemények, 3-9., 109-113. KUBICKA J. /1969/s Pluteus luteovirens Rea. Ceská Mykologie, 23, 110-114. MICHAEL E. - HENNIG B. /1964/j Handbuch für Pilzfreunde, I.-V. VEB Gustav Fischer Verlag, Jena. MOSER M. /19181: Die Röhrlinge und Blätterpilze. Kleine Kryptogamenflora, IIb/2. VEB Gustav Fischer Verlag, Jena. SVRÍEK M. - KUBIÍKA J. /1964/: Fungi from the Zofinsky virgin forest in the Novohradské mountains /Southern Bohemia/. Ceská Mykologie, 18, 158-179. SVRCEK M. - KUBICKA J. /1979/: Pil?:führer. Artia, Praha.

- 132 Grosspilze des Urbuchenwaldes lm Bükkhegység TAKÄCS B. - SILLER I. Eger Mykologische Untersuchungen sind in dem etwa 120-150 jährigen Bergbuchenwald, der sogenannten "ösbükkös" in den Jahren 1978-" 1980. angestellt worden. Dieser Urwald, der sich auf einem Gebiet von 24 Hektaren, 830-850 m über dem Meer befindet, ist einer von den streng geschützten Reservaten des ungarischen Bükk Nationalpark. Während der Zeit der Untersuchungen 144 Pilzarten sind in dem Urwald gefunden und bestimmt worden. In dem Artikel die komplette Liste der bestimmten arten die Daten der Sammlungen, und die Art des Substrates sind aufgeführt. Die dominante Arten des Urwaldes, die unter anderen zu den Gattungen Pleurotus, Pluteus, Mycena, Pholiota und Galerina gehören, sind alle xylophage. Diese letztere Bestimmung passt mit den literarischen Angaben zusammen.

Larger fungi of the native beech wood in the Bükkhegység TAKÄCS B. - SILLER I. Eger Mycological investigations were carried out in 1978-1980 in the approximately 120-150 years old montanic beech wood the so-called "ösbükkös". Lying on an area of 24 hectares, in the height of 830-850 m above sea level, is one of the severely protected reservations Of the Hungarian Bükk National Park. During the investigations 144 species of mushrooms were found and determined in the beech wood. In the article the complete list of the determined species, the dates of collections, and the sorts of substrates are enumerated. The predominant species of beech wood, belonging among others to the genera Pleurotus, Pluteus, Mycepa, Pholiota and Galerina, are all xylophagous ones. This latter establishment matches well with the data in the literature.

- 133 -

MIKOLÓGIÁI

KÖZLEMÉNYEK

1980. évi 3.szám

Érdekes Leccinum-fajok Magyarországon ALBERT LÁSZLÓ, Budapest

Az európai mikológiái irodalomban az utóbbi évtizedben számos alapvető mü jelent meg a Boletaceae családról. Elég, ha csak a legjelentősebbeket említem meg, mivel ezek mindegyike jó néhány uj fajjal gyarapította ismereteinket. Kezdjük R. SINGER 1965-ben, illetve 1967-ben megjelent kétrészes "Die Röhrlinge" cimü alapvető müvével. Ezt 1970-ben R. WATLING "Boletaceae, Paxillaceae, Gomphidiaceae" cimü munkája követte. Majd 1974ben jelent meg A. PILÁT és A. DERMEK szép kivitelű középeurópai monográfiája "Hribovité huby" cimmel. Ezek a munkák tették és teszik lehetővé, hogy erdeinkben nyitott szemmel járva, eddig nem ismert uj fajokkal gyarapitsuk a hazai gombavilág fajlistáját. A legnagyobb fejlődés a család Leccinum nemzetségében tapasztalható. Mig A. PILÁT és A. DERMEK munkájában 17 fajt ismertetett ebből a nemzetségből, addig M. MOSER "Die Röhrlinge und Blätterpilze" határozójában már 18 fajról tett említést. H. ENGEL, ugyancsak 1978-ban kiadott "Rauhstielröhrlinge /Die Gattung Leccinum in Europa/" cimü monográfiájában már 25 fajt tárgyalt a nemzetségből. Ezek a számok mutatják, hogy nem lezárt rendszerről van szó, és érdemes foglalkozni ezzel a szép és érdekes nemzetséggel. A következőkben az utóbbi három év gyűjtőmunkájának eredményeit szeretném közölni, és néhány ritka Leccinum-fajjal bővíteni ismereteinket.

-1. Leccinum holopus /ROSTK./ WATL. - Lápi érdestinoru Eddig csak egy előfordulási h^lye ismert hazánkban. A Börzsönyben, Királyháza környékén találták 1979. 07.'21-én három példányát, nyirfa /Betula. sp./ alatt. >

Leg.: Kovács J., det.: ALBERT L. /herb.: 79/5/. Ki: fehéres, fehéresczürke alapszínen zöldes árnyalat figyelhető meg, nyomásra sárgásán foltosodik. Bőre nedvesen ragadós, szárazon selymes, szálas.

- 134 T.s karcsú, vékony, fehér alapszínen kezdetben fehéres, később szürkés, halványbarnás érdes pikkelyekkel. A tövén gyakran kivülről is zöldes. Nyomásra zöldesen foltosodik. Cs.s fehéres, viszonylag vastag, a tönknél felkanyarodik. Vágásra, nyomásra zöldesen vagy halványrózsásán elszíneződik. H.s fehéres, a tönk tövében zöldes, zöldeskék, a kalapban néha halványrózsás. Kémiai reakciók:

KOH: FeS0 4 : formalin:

barnás, szürkés, halványrózsás.

2. Leccinum melaneum /SMOTL./ PIL. et DERM./ - Feketés érdestinoru Ez is ritka faj, de Európa északi részéből sok helyről mutatták ki. Magyarországon eddig egy termőhelyét ismerem, ahol több alkalommal találtam: Pilis hegység, Hosszu-hegy, telepitett mohás lucosban, nyírfa /Betula pendula/ alatt, 1979. 07. 05-én és 1980. 09. 19-én.

Leg., det.: ALBERT L. /herb.: 79/20, 80/11-B/. K.: sötétbarna vagy feketésbarna. Felülete finoman szálas, fénytelen, néha enyhén tapadós lehet. A kalap bőre nem nő tul a csöves részen. t T.: Vaskosabb mint a L. scabrum3 fehéres alapon barnásfekete, fekete pikkelyekkel. Nyomásra okkeresen foltosodó. Cs.: fehéres, a tönknél felkanyarodik, néhány termőtesten a pórusok sötétebb szürkések. Nyomásra nem, vagy okkeresen foltosodik. H.: fehér, átvágva többnyire citromsárga foltok figyelhetők meg a tönk tövében. A kalap és a tönk bőre alatt enyhén krémsárgás. Kémiai reakciók:

3. Leccinum onychinum

formalin: FeS04: KOH: ,

halványrózsás, kék, sárgásbarna

WATL. - Foltoskalapu érdestinoru

Ez a faj nagyon hasonlít a L. scabrum-hoz, de eltér tőle kalapjának színezetében és abban, hogy a termőtest vaskosabb. További eltérés mutatkozik a hus színezetében, mivel az a tönk tövében vöröses, barnásvöröses".

- 135 Eddig Skóciából, az NSZK-ból, valamint Skandináviából mutatták ki, de ott is ritka fajként emiitik. Hazánkban 1980. 10. 04-én találtuk több példányát a Mátrában, az Áldozó réten, telepitett luzulás lucosban, nyirfa /Betula pendula/ alatt. Leg.: SZIGYÁRTÓ Z., RÉPÁSI G., ALBERT L., det.: ALBERT L. /herb.: 80/16-B/. Az általunk gyűjtött gombák leirása a következő: K.: bőrbarna alapszínen vörösbarna, sárgásbarna, egy idősebb példányén fehéres foltok. Felülete fiatalon finoman szálas, száraz tapintású, az idősebb, kifejlett példányokon csupasz és tapadós. Egyes példányokon a kalap bőre finoman repedezett. A kalapbőr nem nő tul a peremen. T. : vaskos, zömök, lefelé vastagodik, lehet bunkós is. Felső részén fehéres alapon finom, barnás pikkelyek diszitik. Az alsó részén a pikkelyek durvábbak és szinte hálózatot alkotnak; szine itt sötétbarnás, feketés. Nyomásra barnán foltosodik. Cs.: vastag, a tönknél mélyen felkanyarodik. Fehéres, krémszínű, nyomásra o'kkeresen foltosodik. H.: vastag, fehér, átvágva lassan halványrózsásra színeződik. A tönk tövében mindig okkeres, néha vörösbarna szinü. Kémiai reakciók:

4.

formalin: FeS04 : H2SO4: KOH:

lassan korallpiros, halványkék, szürkéskék, halvány narancsszínű, barnás.

Leccinum roseofracta WATL. - Sötétbarna

érdestinoru

Erről a fajról eddig egy adat van Magyarországról. 1979. 09. 10-én egy példányát találtam a Mátrában, a Pisztrángos-tó kör* nyékén, luzulás bükkösben, nyirfa /Betula pendula/ alatt. Leg., det.: ALBERT L. /herb.: 79/10/. Hasonlít a L. soabrum-hoz és a L. melaneum-hoz, de sötétebb a kalap szine, vaskosabb, és husa átvágva korallpirosra, később borvöröses-szürkére változik. K. : sötét, feketésbarna szinü, a kalap peremén halványabb okkeres foltokkal. Felülete finoman szálas, selymes. Nyomásra sötétebben foltosodik. T. : zömök, vastag, a töve felé vastagodik. Felületét fehér alapon finom, sötét pikkelykék diszitik. A tönk alsó részén a pikkelyek hálózatos mintát alkotnak. A megnyomott részeken okkeresen foltosodik.

- 136 Cs.: fehér, viszonylag vékony, a tönknél kissé felkanyarodik. Nyomásra husrózsásra változik, majd okkeres, végül rozsdabarna szinü lesz. H.s átvágva fehér, de hamar husrózsásra változik, főleg a kalapban és a tönk felső részén. A tönk.bőre alatt borvörösre változik. Lassan megszürkül, de a borvörös árnyalat még a preparátumon is észlelhető. Kémiai reakciók:

FeSO.: szürkészöld.

5. Leccinum oxydabile /SING./ SING. 1947. - Piruló érdestinoru Három Ízben sikerült eddig megtalálni és meghatározni hazánkban. Érdekes módon mindhárom lelőhely a Mátrában van, és mindig nedves termőhelyen fordult elő: 1979. 09. 10. Mátra hegység, Eisztrángos-tó, égerliget szélén» nyírfa /Betula/ alatt; 1980. 07. 15. Mátra hegység, Som-hegy, telepitett lucosban, nyirfa /Betula/ alatt, 1980. 10. 03. Mátra hegység, Áldozó rét, gyertyános-tölgyesben, nyirfa /Betula/ alatt. Leg., det.: ALBERT L. /herb.: 79/8, 80/15-B/. K.: szürkésbarna, bőrbarna szinü, kissé nemezes, később sima. Az érett példányokon a bőre nagyon finoman repedezett. A megnyomott részeken sötéten foltosodik. T.: karcsú /hasonló a L. saabrum-hoz/, kissé vastagodik a töve felé. Felületét fehéres alapon halványbarnás, dohánybarna pikkelykék diszitik. A tövénél néha kívülről is sárgászöld, főleg a csigarágásokban. Cs.: kezdetben fehéres, szürkésfehér, később krémszínű, bőrsárgás. Nyomásra okkeresen foltosodik. H.: a hus szine időjárástól függően változik. Az elszíneződés száraz idő esetén csak több óra múlva figyelhető meg. Nedvesebb idő esetén a fehér hus a tönkben sárgás, sárgászöld elszíneződést mutat, mig a kalapban, főleg a kalap és a tönk izesülésénél, halvány korallpirosra változik. Kémiai reakciók:

FeSO.: KOH: H2S04: formalin:

6. Leccinum varilcolor

zöldes, sárgás, a zöldes részeken narancssárga, korallpiros.

WATL. - Tarkahusu érdestinoru

Eddig egy izben sikerült megtalálni ezt a fajt, 1980. 10. 25én az őrségben, Szalafő környékén, gyertyános-tölgyesben, nyir /Betula/ alatt.

- 137 Leg.: RIMÓCZI I., det. : ALBERT L. /herb.: 80/21-B/. Nagyon hasonlít a L. oxydabile-ra, de kalapja sötétebb, husa élénk kékes, rózsás, formaiinra nem ad reakciót, és a kalap bőre más szerkezetű. Az általunk talált példány leírása a következő: K.: 10 cm átmérőjű, feketésbarna, finoman szálas, pikkelyes. A kalap peremén néhány világosabb okkeres folt látható. A csigarágásokban a hus rózsás vagy zöldes. T.: 18 cm magas, 1-2 cm vastag. Felületét sötét, feketés pikkelyek diszitik. A csigarágásokban zöldes, zöldeskék, a tövénél égszínkék színezetű, mig a kalap alatti részen néhány borvörös folt látható. Cs.: barnás, a tönknél felkanyarodó; nagyon összerágott. A termőréteg alatt a kalaphus sárgászöldes. H.: átvágva fehéres krémszínű, viszonylag kemény husu. A tönkben, főleg a tövétől a tönk feléig kék szinü, mig a kalapban és a tönk csúcsán rózsás árnyalatú, de itt is vannak sárgászöld foltok.. Kémiai reakciók:

FeS0 4 :

a kalapban halványzöld, a tönkben élénkebben zöldes /a kékes részeken is/, formalin: nem ad reakciót, KOH: halvány okkeres.

7. Leccinum thalassinum tinoru

PIL. et DERM. - Szürkészöld

érdes-

Ez a faj nagyon hasonlít a L. scabrum-hoz, de vaskosabb, a kalapja szürkés és a tönk szine a tövében zöldes. 1980. októberében az ország két pontján is megtaláltam. Először a Mátrában 1980. 10. 12-én a Köszörü-pataki víztároló környékén, telepitett fenyvesben /Picea, Pseudotsuga/, nyirfa /Betúla/ alatt. Ezután a Budai hegyekben, Budakeszi mellett találtam meg 1980. 10. 17-én, luzulás tölgyesben /Quercus petraea/, nyirfa /Betúla/ alatt. Két nap múlva ismét a Mátrában találtam egy példányát, 1980. 10. 19-én a Hársas-tetőn, áfonyás tölgyesben /Quercus petraea/, nyirfa /Betula/ közelében. Az általam talált példányok tökéletesen ráillenek a faj leírására, de érdekes módon a leírás nem emliti, hogy a tönk tövében a hus lehet kékes is. Márpedig az általam megvizsgált öt példány közül kettőnél előbb égszínkékre, változott, majd lassan zöldesre fakult. Ennek a jelenségnek a megfigyelése és értékelése még a jövő feladata.

- 138 Leg., det.: ALBERT L. /herb.s 80/18, 19, 20-B/, K.: szürkésbarna, szürkészöld vagy szürke. Néhány termőtesten a kalap peremén tapasztalható zöldes árnyalat, főleg az idősebb példányokon. Felülete sima", fiatalon selymes, szálas, az idősebb gombáké csupasz, néha repedezett /két pél-* dányon volt megfigyelhető a repedezés/. T.: hasonló a L. soábrum -hoz, de általában vaskosabb. Fiatalon fehéres alapon szürkésen pikkelyes, később a bázison zöldesre változik az alapszín, és a pikkelykék sötétebbek /feketés/ lesznek. Nyomásra a töve élénkebben zöldes lesz. Cs.s fehéres, nagyon szük pórusu, a tönknél felkanyarodó. Nyo J másra barnán foltosodik, a kifejlett példányoké szürkésbarnán. H.: fehéres, krémszínű, a tönk tövében zöldes, de ez néha gyorsan kékesre változik, majd lassan visszafakul /két példánynál volt tapasztalható ez a színváltozás/. A kalapban rózsás árnyalatú a hus /nemcsak a bőre alatt/. A preparátumon a zöldes szin eltűnik és csak sárgás lesz. Kémiai reakciók:

formalini FeS04: NH4OH:

KOH: H2S04:

8»;

negativ vagy szürkés, zöldes, rózsás r barnás, sárgás.

Leccinum quercinum /PlL. / GREEN et WATL. - Tölgyfa érdestinoru

A vörös érdestinoru alakköréből az egyik leggyakoribb faj hazánkban. Savanyu talajú tölgyesekben nem ritka, sőt egyes helyeken gyakorinak mondható. Előfordulási, helyei közül néhány: 1978..11. 06. Csobánka, luzulás tölgyesben /Quercus petraea/ Leg.: SZIGYÁRTŐ Z., det.: ALBERT L. /herb.: 78/17/. 1978. 11. 26. Érd, telepitett luzulás tölgyesben /Quercue petraea/. Leg., det.: ALBERT L. /herb.: 78/18/ 1979. 08. 07. Bakony, Fülöp-hegy, tölgyesben /Quercus/. Leg. : PALOTÁS M.', det.: ALBERT L. . 1980. 06. 15. Pilis, Tahi, luzulás tölgyesben /Quercus robur/. Leg., det.: ALBERT L. 1980. 09. 28. Budakeszi, mohás tölgyesben /Quercus petraea/. Leg., det.: ALBERT L. /herb.: 80/14-B/

- 139 1980. 10. 30. Mátra, Mohos-hegy, áfonyás tölgyesben /Q. petraea/. Leg.: SZIGYÁRTÖ Z., detT: ALBERT L. K.: szine a gesztenyebarnától vörösig változhat. A kalap felülete erősen szálas, csak az öreg példányoké csupasz, esetleg repedezett. Bőre túlnő a csöves részen és sokáig hártya alakjában lóg le. Nyomásra a kalap sötéten, barnásborvörösen foltosodik. /Az egyik legnagyobb kalapátmérőjü Leccinum-faj. Nem ritkák a 70-80 dkg-os termőtestek sem./ T.: zömök, vaskos. Fiatal példányokon fehéresek a pikkelykék, de nagyon hamar barnásra, barnásvörösre változnak, főleg a töve közelében. A kifejlett gombán sötétbarnák vagy feketések a pikkelyek, a tövénél gyakran zöldesen foltos. Nyomásra vörösesen foltosodik, majd megszürkül. Cs.: már fiatalon is krém szinü, később sárgásbarna, bőrbarna, nyomásra husszinüen foltosodik. A pórusok szűk nyilásuak, a termőréteg a tönknél felkanyarodik. H.: átvágva vastag, viszonylag szilárd, fehéres, krémszinü. A levegőn hamar rózsásra, borvörösre változik /főleg a kalapban/, később.lassan szürkéslilára színeződik. A tönk tövében gyakran zöldes foltok észlelhetők. Kémiai reakciók:

KOH: FeSO.:

9. Leccinum testaceoscabrum tinoru

a bázisban sárgás, zöldeskék. /SECR./ SING. - Kormostönkü érdes-

Ez a faj is a vörös érdestinoru alakkörébe tartozik. Nálunk ritka, mivel társnövénye, a nyir /Betula/ nem erdőalkotó, és erdeinkben csak elszórtan fordul elő. Eddig három termőhelyét

ismerem:

1979. 04. 10. Budakeszi, luzulás tölgyesben, nyir /Betula/ alatt. Leg., det.: ALBERT L. /herb.: 79/2/ 1980. 09. 28. Budakeszi, nudum tölgyesben, nyir /Betula/ alatt. Leg., det.: ALBERT L. 1980. 10. 10. Somogyujfalu, mohás erdei fenyvesben, nyir /Betula/ alatt. Leg.: SZABÓ I., det.: ALBERT L. /herb.: 80/21-B/. K.: szine narancsvöröstől sárgásbarnáig változó, a peremén néha világosabb. Felülete erősen szálas, néha csaknem pikkelyes, száraz, nyomásra feketésen foltosodik. A kalapbőre erősen túlnő a csöves részen.

- 140 T.: vaskos, zömök. Fehéres vagy szürkés alapon már kezdettől sötétszürkén, feketén, finoman pikkelyes. A tövénél gyakran zöldesen foltosodé. Nyomásra borvörösen foltosodik, később megszürkül. Cs.: fiatalon sötétszürkés, feketés pórusokkal és fehér csövesrésszel. Később a pórusok barnásszürkére, krémbarnára fakulnak, mig a csövek sárgás-rózsaszinre változnak. H.: ezüstös fehér, sokáig szilárd marad. Átvágva hamar borvörösre, lilás-borvörösre, a tönk tövében zöldesre, zöldeskékre szineződik. Lassan kékesfeketére sötétedik. Kémiai reakciók:

FeS04: H 2 S0^:

ÍO. Leccinum duriusculum érdestinoru

kékes, kékeszöld, halványsárga. /SCHULZ, ap. FR./ SING. - Nyárfa

A külföldi irodalom ritka fajként említi, ezért érdekes, hogy nálunk az alföldi fehérnyárasokban karakterfaj. A neutrális vagy enyhén bázikus talajokat kedveli. Nyugat-Európában a rezgőnyárhoz /Populu8 tremula/ kötött, mig nálunk majdnem kizárólag a fehér nyár /Populus alba/ alatt találták. Számos előfordulása közül néhány: 1965. 08. 04. Csévharaszt, borókás fehérnyárasban /Populus alba/. Leg., det.: KONECSNI I. 1978. 10. 03. Gyál, fehérnyárasban /Populus alba/. Leg., det.: ALBERT L., OTTÓ K. 1979. 07. 02, Soroksár, fehér nyár /Populus alba/ alatt. Leg., det.: ALBERT L. /herb.:79/3/. 1979. 09. 10, Mátra, Pisztrángoj-tó, bükkösben, rezgőnyár /Populus tremula/ alatt. Leg.: SZIGYÁRTŐ Z., det.: ALBERT L. /herb.: 79/8/. 1980. 06. 24

Budakeszi, fehér nyár /Populus alba/ alatt /pH: 7,8/. Leg., det.: ALBERT L.

1980. 07. 20, Gyömrő, fehérnyárasban /Populus alba/. Leg., det.: KONECSNI I. K.: szine világosszürke, szürkésbarna vagy sötétebb, néha rozsdás fahéjbarna. A felülete fiatalon finomah nemezes, de kifejlődve lecsupaszodik, és ekkor tapadós. Nyomásra sötétbarnán foltosodik. Bőre kissé túlnövi a csöves részt. T.: alakja változatos, lehet karcsú, vékony vagy zömök, vaskos. Szine fehéres, halványszürke. Finoman, sötétszürkén érdes, az apró pikkelykék gyakran sorokba rendeződnek. Tövénél a tönk többnyire zöldes, nyomásra mindig zöldeskék.

- 141 -

Cs.: fiatalon fehéres, krémszínű, később szürkés, szürkésbarna, a tönknél felkanyarodik. Nyomásra husrózsásból sötétszürkére változik. H.: sokáig kemény. Átvágva krémfehér, a tönk tövében kékes /kb. a tönk feléig/. A kalapban korallvörösre, rézvörösre változik, és lassan barnásszürkére, sötétszürkére színeződik . Kémiai reakciók:

FeSO^: formalin:

szürkészöld, lassan lazacpiros /a fehéres részeken/.

A latin nevek után álló magyar elnevezések igy még peltek a magyar irodalomban, ezért részint a német megfelelőjét alkalmaztam, másrészt a tulajdonságok vételével a fajokat magam neveztem el, éppen ezért vek nem tekinthetők véglegesnek.

nem szerenyelvű név figyelembeezek a ne-

Az alkalmazott kémiai reagensek H. ENGEL "Rauhstielröhrlinge" cimü müvében megadott összeállításban készültek: FeS0 4 : formalin: H2SO4: KOH: NH4OH : fenol:

10%-os vizes oldat, 40%-os vizes oldat, 60-70%, 10%-os vizes oldat, 10%-os vizes oldat, 2-3%-os vizes oldat.

A reakciók vizsgálatát lehetőleg ép, nem tul öreg példányokon kell végezni. A leirásokban csak a makroszkópi jellegzetességeket hangsúlyoztam, bár a Leccinum -fajoknál meghatározó szerepű lehet a kalap és a tönk bőrének mikroszkópi vizsgálata. Mivel mikroszkópi vizsgálatra keveseknek van lehetősége, ezért a hangsúlyt a makroszkópi bélyegek ismertetésére helyeztem.

Remarkable Leccinum species in Hungary ALBERT L. Budapest In this paper the author expresses his experiences of the last three years concerning to genus Leccinum. He reports the places of existence, the macroscopic features and the chemical reagencies of some rare species. Certain species inserted in this article are published for the first time in Hungary.

- 142 A vizi gombák

jelentőségéről

A nem valódi gombákként elbirált vizi gombákhoz sorolt Hyphomyaetes fajokról készült kandidátusi értekezés megvédési vitája hangzott el ebben az évben a Magyar Tudományos Akadémián. Az értekezés szerzője DR. TÓTH SÁNDOR neves mikológus részletesen ismertette azoknak a különböző családokba tartozó vizi egysejtű gombáknak az életkörülményeit, életmódját, jellemző sajátosságait, amelyeket az ország legkülönbözőbb tájain vett habmintákból gyűjtöttek. A minták feldolgozása révén 3170 előfordulási adatból 59 faj hazai előfordulását elsőként közölte, és egy uj nemzetséget irt le. Vizsgálatainak eredményeként megállapította, hogy egyes fajok a viz szennyezettségét jelző indikátorszervezetek, és mint ilyenek, alkalmasak lennének a mesterséges eredetű viz- és talajszennyezettség csökkentésére, vagy megszüntetésére is. A hazai vizek, főleg a hegyvidéki patakok - amelyekben ezek a gombák a leggyakoribbak - természetes állapotának fenntartása, a vizek tisztaságának megóvása érdekében folyó küzdelemben még nagy jelentőségű lehet tehát ezeknek a vizi gombáknak a felhasználása. K. Z.

Gombaismeret-terjesztés, gombamérgezések az NDK-ban

A Német Demokratikus Köztársaságban minden évben közzéteszik a gombahatározás és felvilágosítás szervezetének összesített adatait a "Mykologisches Mitteilungsblatt" c. kiadványukban. A mult évben közzétett kimutatások szerint az 1977. évben 2090 ismeretterjesztő előadást tartottak és 3399 tanulmányi gyűjtőkirándulást szerveztek. llOl kiállításon mutatták be a gyűjtött anyagot és 986 oktatást tartottak az érdeklődőknek. Határozó és szaktanácsadó állomásaikon 245 703 esetben 643 365 gomba meghatározását végezték el, és ennek során 42 070 esetben válogattak ki mérgező gombákat - 2618 esetben gyilkos galócát a vizsgált anyagból. Az 1977. évben bekövetkezett gombamérgezési esetek.száma 129, és ezekben az esetekben a mérgezést szenvedett személyek száma 280 volt. Ebből 234 személyt ápoltak kórházban. A halálesetek száma 7 volt. A legtöbb mérgezést, mint minden évben, a párducgalóca okozta /47 / , amely után a begöngyöltszélü cölöpgomba következett /17/. A gyilkos galócától 6 esetben 17 személy szenvedett mérgezést, és ebből következett be a 7 haláleset. K. Z.

- 143 -

Egy másfél évszázada megjelent magyar nyelvű orvostudorl értekezés a mérges gombákról

A Magyar Királyi Tudományegyetemen a francia forradalom és a napóleoni háborúk időszakától eltekintve 1774 és 1848 között csak azt avatták orvosdoktorrá, aki latin vagy magyar nyelven orvostudori disszertációt irt, azt nyomtatásban megjelentette, és ünnepélyes külsőségek között tételeit az egyetem nagytermében vita során megvédte. Ilyen értekezés volt a SZILÁGYI JÓZSEF felsődobsai /Abauj-megye/ orvosjelöltnek 1830ban magyar nyelven közzétett munkája, amely hazai magyar nyelvű mikológiái irodalmunk egyik korai forrásaként értékelhetől A disszertáció cime a barokk kornak megfelelően a következő: "A mérges gombákról általánosan, mellyet az orvos doctori koszorú meg nyerésekor a' pesti királyi magyar mindenségben a T. Orvosi Tehetség engedelmével közre Docsátott Szilágyi Jó'sef. Tételvitatások lesznek a' Mindenség nagy Palotájában mártzius 18. napján. Budán Landerer Anna betűivel. 1830." A 32 oldalnyi és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem könyvtárában kegyelettel őrzött disszertációt szerzője "ifj. Bárczai Bárczay Ferenc több nemes vármegye főtáblabirájának" ajánlotta. A disszertációnak bevezető részét teljes terjedelemben eredeti Írásmódján hozom, mig a többi szakaszból csak rövidebb áttekintést kivánok nyújtani, lehetőleg ott is a szöveg eredeti Írásmódját meghagyva.

"Igyekeztem" - irja SZILÁGYI JÓZSEF értekezésében - "édes Hazánknak a' gombákról való esmeretét Hazai nyelven gyarapítani, a' mennyiben t.i,- e'nek a' tárgynak mind e'dig való homályos volta megengedné." ... "A' mérges gombáknak az élelemre szolgáló gombáktól való külömbségeket általánosan láttam venni jobnak, midőn a' fajoknak egyenként való leírásokat öntapasztalás nélkül nem tehetném melly tapasztalásra megkívántató időm mind edig nem volt." A gombák ... "szinük kivül nagyon különböző de még is ritkán zöldek, belől pedig sohasem zöldek, melly által különösen külömböznek a hinárok /algák/ fajaitól. Világos helyen is szénsavanyt és vizanyagot /Hydrogenium/ gözölögnek ki. E' mellett a' levegő égből nevezetes mennyiségű savany anyagot /oxygenlum/ emésztenek el. A NövényHDrszág legalsó lépcsőjén állanak."...

- 144 "Mérgesnek nevezzük azon gombákat, mellyek a' műszeres, organlcus testbe csak kevés mennyiséggel is bevétetvén halálos veszedelmet okoznak..." ... "Esméretekre két féle jelek vezetnek: a/ Külsők és b/ Belsők. A külső jelek: a hely: a földi gombák félelmesebbek, mint a fán nőttek... Hogy melly helyen nőtt gomba a mérges valójában, megoszlanak a vélemények. A szin nem biztos eligazító. Á tapintás: mind mérgesek azon gombák, melylyeknek hirtelen rothadásba menő természetek van... A szagok, izek, a' törés és a metszésbeli jelek, főzéskor és chemiai széjjel bontáskor észrevehető jelek." /SZILÁGYI itt PAULET munkásságára támaszkodik./ "Szagjok és izek. ... A kellemetlen, keserű, csipős izüek általában mérgesek ... de ez sem döntő jelleg." A szerző itt részletes irodalmat sorol fel, de ellentétben a régebbi disszertációkkal nem a klasszikus irodalmat, hanem a legújabb keletű szakkönyvek cimét adja meg. Tájékozottságát dicséri, hogy pl. M. ACHERSON-nak 1828-ban, azaz az ő értekezését két évvel megelőzően megjelent müvét részletesen hasznosítja. DECOURTILZ 1827-ben publikált könyve szerint ugy véli, hogy a mérges és nem mérges gombák vegyesen együtt nőnek, és még "a füvészeti jelek" is ugyanazok náluk. Szól SZILÁGYI "a törésről és a metszésről" is, de szerinte ezek egyike sem bizonyit a gomba mérges vagy nem mérges volta tekintetében. "A' belső jelekről, a' főzéskor" szólva felsorolja az akkori korszerű irodalom állásfoglalásait a mérges és nem mérges gombáknak főzéskor való viselkedését. Megbizható jelet azonban SZILÁGYI megadni nem tud e tekintetben Sem. Szerinte: "... kitűnik a' gombákkal foglalkozó szerzők ellentétes állásfoglalásaiból is. Kitetszik a' külső és belső vizsgálat leírásából, hogy a gomba vi'sgálók a' mérges és megehető gombák közt való külömbséget bár mi nagy munkával keresték is, mái napig még fel nem találták, mert a' természet a' veszedelmes gombákat különös és bizonyos bélyegekkel nem jegyezte meg." SZILÁGYI a könyv második szakaszaként "a mérges gombák által megétetés" következményeiről szól. Részletesen leirja a szerző, hogy a gombamérgezés a fogyasztást követően leggyakrabban 5-7 óra múlva jelentkezik, de még 12-16 óra múlva is felléphet. A mérgezés tünetei jelentkezhetnek az emésztő rendszerben és felléphetnek ezt követően, vagy egyenesen a központi idegrendszerben. A hatás lehet bóditó vagy csipős jellegű, de a két megnyilatkozás együtt is felléphet. A következő szakaszban megbeszéli a szerző a holttesten található külső és belső elváltozásokat. A könyv harmadik szakasza "a mérges gombával történt megétedősnél nyújtandó orvosi segedelemről" értekezik. A kor akkori orvostudományának ismeretanyagát hasznosítva igyekszik a gyógykezelést megbeszélni. Hánytatás és hasmenés révén törekszik a

- 145 -

mérges gombát a szervezetből eltávolítani. Szerinte a bóditó hatás esetén fekete kávé, ecet itatása tekinthető hasznosnak. A negyedik szakaszban SZILÁGYI korának felfogását elfogadva azt igyekszik tisztázni, hogyan és miért válnak az egyébként nem mérges gombák mérgessé. Felsorolt két elméletet, amelyek egyikét sem tartja megbízhatónak, igy nem foglal állást a kérdés tekintetében. SZILÁGYI azonban nem utasítja el azt a megfigyelést, hogy a gombaszakértők valóban el tudják egymástól választani a mérges és a veszély nélkül fogyasztható gombákat. Helyes lenne, ha minden piacon - mint ahogy Párizsban van is a vásár elkezdése előtt minden gombát a szakértők előbb valóban megvizsgálnának. Hasonló megoldás lenne országunkban is célravezető. Végül toldalékként .irja még: "Mind az okosság, mind a' tapasztalás törvénye az, hogy semmi esméretlen gombát sem kell próbálgatni a'nál kevésbé konyhára vinni s mihelyt az, egy kevéssé gyanús, azt el kell vetni!" Disszertációjának egyik megvitatásra került tétele: "A gomba az embereknek több, mint hasznot jelent." SZILÁGYI disszertációjában az a legmeglepőbb, hogy korát meszsze megelőzve sok helyes megállapítást irt le a mérges gombákról és a gombamérgezésekről. Kritikusan óvatos fenntartással emiitette az abban a korban még világszerte igaznak vélt babonás tévhiteket. Az óbudai származású OESTERREICHER ILLÉS /ÉLIÁS/, aki az ismert OESTERREICHER orvos-dinasztia tagja, 1832-ben latin nyelven irt "A mérges gombákról általában" cimen orvostudori értekezést. OESTERREICHER haláláig Pesten folytatott orvosi gyakorlatot. 1839ben a graefenbergi Priessnitz-féle hideg vizzel folytatott kúrát saját tapasztalatai alapján megismerte és 1841-ben erről igen kritikus hangvételű kiadványt jelentetett meg. 1843-ban a hazai zsidóság helyzetéről irott könyve váltott ki nagy feltűnést. OESTERREICHER latin nyelvű értekezése tartalmilag azonos SZILÁGYI orvostudori értekezésével. Egyes szakaszok egymásnak teljesen megfelelnek, utalva arra a körülményre, hogy mindketten egyazon - nem ismert - szakértő irányításával készítették el munkáikat. 1838. junius hó 28-án védte meg a horvát JAKOVCSICH ANTAL PÁL ügyvéd "a mérges és egészséges gombák tanának orvos-botanikai irodalmára vonatkozó orvostudori értekezése alapján" doktorátusát. JAKOVCSICH további sorsáról mit sem tudunk, még arra sem találtunk utalást, hogy ügyvéd létére miért végzett orvosi tanulmányokat is. Müvek a mikológiái irodalom számára érdekes, mert a több mint 800 magyar tudományegyetemi orvosdoktori értekezés közül az egyetlen, amely rövid indokolás után 140 cl-

- 146 m e t megadó irodalmi felsorolást és egy képtáblázatot m a z . Az értekezés latin nyelvű.

tartal-

A szövegben hivatkozott három régi értekezés pontos cime a következő: JAKOVCSICH ANTONIUS PAULUS /1838/: Dissertatio inauguralis medico-botanica sistens llteraturam doctrinae de fungis venenatis, suspectis et edulibus. Beimel, Pestini. OESTERREICHER ELIAS /1832/: Dissertatio inauguralis medica exhibens generalia de fungis venenatis. Trattner, Pestini. SZILÁGYI JÖZSEF /1830/: Értekezés a' mérges gombákról általánosan. Landerer Anna, Buda. M i n d a három értekezés a budapesti Semmelweiss Orvostudományi Egyetem könyvtárában van elhelyezbe. DR. BUGYI BALÁZS főo rvo s, Budape st

A TIT Természettudományi Gombász Szakkörének

Stúdió

tevékenysége

A Természettudományi Stúdióban már kilenc szakkör működik. Ezek közül a legrégibb a Gombász Szakkör, amely 1978-ban ünne^ pelte harminc éves fennállását. Hosszú működése folyamán tevékenységének a következő formái alakultak ki. A z előadások nemcsak szorosabb értelemben vett gombatárgyuak, hanem azokon a gombákkal kapcsolatba hozható más témák is szerepelnek, igy például az erdők, a talajok, az éghajlat stb. ügyelünk a változatosságra is', ezért például a rendszeres gombaismeretből /egyes nemzetségek, vagy nagyobb egységek ismertetése/ három évre elosztottuk az anyagot ugy, hogy minden nagygomba háromévenként sorra kerüljön. Egyébként az előadásokat rendszeresen dia vagy epidiaszkóp vetítéssel kisérjük. Előadóknak külső szakembereket is felkérünk,, de igyekszünk a szakkör tagjaiból kellő létszámú előadói gárdát kinevelni. \

- 147 -

Ennek érdekében már néhány év óta március hónapban rendszeresen tartunk olyan klubnapot, amelyen bármely tagunk, aki kedvet és tehetséget érez magában szakköri előadások tartására, 15-20 perces próbaelőadást tarthat tetszés szerinti gombatémából. Ez a kezdeményezés sikeres volt, mert már eddig 6-7 fővel szaporodott az előadóink létszáma. Ezeket a próbaelőádásokat a jövőben is folytatni fogjuk. Az előadások egyébként egész éven át - a juliusi és augusztusi nyári szünet kivételével - minden hétfőn 18 órától 20 óráig tartanak. Az előadások előtt 17 órától 18 óráig klubnapot tartunk, amelynek célja, hogy a tagoknak lehetőséget nyujtsunk a mikroszkóp és a könyvtár használatára, továbbá színes diafelvételek, preparátumok, ételreceptek, szakmai tapasztalatok stb. cseréjére. A fő gombaidényben, vagyis május közepétől junius végéig és szeptember elejétől november közepéig, csak minden második hétfőn van előadás, mig a közbeeső hétfői napokon élő gombákkal határozási gyakorlatot tartunk. A határozási gyakorlatoknál igyekszünk olyan módszereket alkalmazni, amelyek a tagokat minél aktívabb közreműködésre serkentik. Egyébként, ha élő gombák vannak, az előadásokat is követi egy rövid gombaismertetéS. A Szakkör igen kedvelt műsorszáma gombaidényben a tanulmányi kirándulások. A vasárnapi gombagyüjtő kirándulás már régi hagyomány a Szakkör életében, de ezt még a múlt évben tovább fejlesztettük a szombati napokra meghirdetett gombagyüjtő kirándulásokkal-. Eddigi tapasztalatok szerint érdemes ezt a gyakorlatot tovább folytatni. így évente a Szakkör mintegy 30-32 tanulmányi kirándulást szervez és vezet. Végül szólni kell még az alapfokú gombaismerői tanfolyamokról is, amelyeket 1971. óta szervezünk.. A tanfolyami hallgatók létszáma évről évre gyarapodott. Jelenleg már két csoportra kell bontani a tanfolyamot, 60-60 fős létszámmal. A tanfolyamok eredményességét nagyban befolyásolja az a körülmény, hogy - a többi tanfolyamokkal ellentétben - nemcsak 4 tanulmányi kirándulás kötelező, hanem 8 tanulmányi kirándulást irunk elő, és hogy az esetleges akadályoztatásokat kiküszöböljük, ez a 8 kirándulás szabadon választható a Szakkör mintegy 30 kirándulása közül. A tanfolyami hallgatók létszámának növekedése egyben a Szakkör tagságának gyarapodását is magával hozta, mert sok tanfolyami hallgató belép a Szakkörbe is. A korábbi évek 100 fő körüli tagságával szemben ma már 180-190 fővel számolhatunk. összegezve tehát a Gombász Szakkör tevékenységét, a gombaismeret terjesztéséhez évente kb. 20 előadással, 15-17 gombameghatározási gyakorlattal, 30-32 tanulmányi kirándulással és mintegy 100-120 fő alapfokú gombaismereti kiképzésével járul hozzá. DR. URAI PÁL. a TIT Gombász Szakkör vezetője

- 148 Az O.E.E. Mikológiái és Faanyagvédelmi Társaságának 1980. évi beszámolója

A Társaság taglétszáma növekszik, 1980-ban 21 uj tag lépett be, és tevékenységében folyamatos fellendülés tapasztalható. A kéthetenként csütörtökön este tartott előadóülések résztvevőinek száma növekedett, és átlagosan meghaladta a 25 főt. Az év folyamán 20 alkalommal rendeztünk előadóestet, amelyek témája a következőképpen oszlott meg: általános jellegű faanyagvédelem rendszertan és ökológia sejtkémia és fiziológia gombatermesztés utibeszámolók

8 1 1 4 1 5

előadás előadás előadás előadás előadás előadás

Az általános jellegű előadásokon a Társaság több szakosztályának tagjait érdeklődő beszámolók és kutatási eredmények ismertetése hangzott el. Közülük kiemelkedik DR; KALMÁR ZOLTÁN a gombák származásáról szóló előadása, amelyben a legújabb származástani kutatási eredményeket és elméleteket ismertette. A Faanyagvédelmi Szakosztály által tartott ülésen GYARMATI BÉLA tartott előadást a farontó gombák életfeltételeinek ujabb kutatási eredményeiről. Az utibeszámolók között DR. RIMŐCZI IMRE, a 3. Nemzetközi Gomb.atermesztési Kongresszuson elhangzott előadásokról és tapasztalatcserékről számolt be. Két utibeszámoló a Társaság tagjainak 1979. és 1980. évi erdélyi gombatanulmány-utjait ismertette. A Sejtkémiai és Fiziológiai Szakosztály 1980. május 28-án nagysikerű gyilkos galóca ankétot szervezett Egerben. A találkozón a megyei orvosok megtárgyalták a gyilkos galóca mérgezettek kezelésének legújabb módszereit. Az ankéton a Társaság részéről TESZÁR TIBOR tartott előadást. A Társaság vezetősége az év folyamán három esetben tartott ü-lést. Az első ülésen megtárgyalták az ez évi Clusius-érem odaitélését. Az érmet és a dijat DR. URAI PÁL, a Társaság jogügyi titkára kapta meg az Egyesület közgyűlésén. A vezetőségi üléseken megtárgyalták a negyedévi munkaterveket, az aktuális feladatokat, a Mikológiái Közleményekkel kapcsolatos problémákat és egyéb ügyeket. A Társaság vezetőségének három tagj.a részt vett az OEE Gödöllőn tartott közgyűlésén, ahol a Bedő Albert és a Carolus Clusius dijakat osztották ki. A Társaság elnöke az év folyamán részt vett az OEE választmányi ülésein.

- 149 Az elmúlt évben a Magyar Tudományos Akadémia a Társaság elnökét az országos gombatérképezés témavezetésével bizta meg. A Társaság tagjaiból alakult Gombatérképezési Bizottság 10 tagu, titkára BENKE MAGDA. A térképezési munka anyagi és személyi kiadásait a Magyar Tudományos Akadémia az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Természettudományi Karának Növényrendszertahi ér ökológiai Tanszékén biztosította. A térképezésben való részvételre több mint 700 vizsgázott gombaismerő jelentkezett. A vizsgálati, térképezési adatok beküldése az ország egész területéről megkezdődött, és feldolgozásuk folyamatosan történik. Az 1979-1980-ban végzett munka eredményéről 1981 januárjában jelentés készült az Akadémia részére. Az év folyamán három belföldi tanulmányutat szerveztünk. A tagok május hó 18-án Csévharaszton, október 12-én a gödöllői ERTI Arborétumban és október 24-27 között az őrségben /Szalafő/ voltak. A tanulmányutakon megismerkedtek a területek gomba- és növényvilágával. A tanulmányutak önköltségesek voltak, egyesületi hozzájárulást nem igényeltek. A résztvevők száma 45 fő volt. A Társaság kisebb csoportja, 13 személy, augusztus 8-16 között tanulmányutat tett Erdélyben. A tanulmányúton esztergomi /1/ és miskolci /2/ tagtársak is részt vettek. 1980-ban a Mikológiái Közlemények 1979. évi 2. és 3. száma /49 és 42 oldal terjedelemben/, továbbá az 1980. évi 1-2. száma jelent meg 400-400 példányban. A költségeket a tagdíjból, részben pedig egyesületi hozzájárulásból fedeztük. A növekvő papír és nyomdaköltségek, valamint egyéb költségek emelkedése miatt az Egyesület a tagdijat 1981. január 1-től megemelte. Évi tagdij 180,- Ft, nyugdijasoknak 72,- Ft. Az év folyamán megszerveztük és junius 20-án megalakult a Társaság Somogy megyei /kaposvári/ szakcsoportja. A további csoportok /esztergomi - tatabányai és szegedi/ szervezése jelenleg folyik. DR. KONECSNI ISTVÁN a Mikológiái és Faanyagvédelmi Társaság elnöke

- 150 IRODALOM - ISMERTETÉS WIELAND, T. Gombamérgek, mint a sejtkutatás

segédeszközei

Neue Züricher Zeitung, 1980. április 9. A szerző közleményében uj nézőpontból világítja meg a gombamérgek jelentőségét. A sejtkutatások feladata, hogy az élő szervezet bonyolult kölcsönhatásait minél részletesebben feltárják. A különböző mérgeknek pedig fontos szerepe lehet ebben a felfedező munkában is. A különböző galóca fajok köztudottan nagy mennyiségben tartalmaznak az emberi szervezetre erősen mérgező vegyületeket, amatoxinokat és fallatoxinokat. Az amatoxinok hatása elsősorban a májra és a vesére irányul. A részletes vizsgálatok szerint hatására gátlódik annak az enzimnek a működése, mely az örökitő szerepű DNS-ről a hírvivő RNS másolatot készíti, és amely nélkülözhetetlen a sejt normális fehérje szintézisének zavartalanságához. A másik vegyületcsoport képviselője a 7 aminosavból álló fallatoxin, amelynek toxicitása kb. 10-szer kisebb az amatoxinokénál. 2-3 mg ilyen toxinnak az állati szervezetbe juttatása után. néhány órával vér és szérum hatol be a májba, mely korábbi térfogatának háromszorosára duzzad. A fallatoxin befolyásolja a korábban csak izomfehérjeként ismert aktin különféle molekuláris formáit is. Az amőba sejtek aktin és miozin filamentumaira és ezen keresztül az egysejtű mozgásképességének alakulására hat a toxin. DR. VETTER J. DR. KUBICKA, JIRI Giftige Schleierlinge

/Gattung

Cortinarlus/

teska Mykologie, 1980. /34/ p. 3. A szerző közleményében ismerteti a Cortinarius nemzetség mérgező fajairól, az orellaninról és e hatóanyagnak az emberre gyakorolt mérgező hatásáról közölt eddigi ismereteket, különös tekintettel a vesében felhalmozódás folytán jelentkező, életveszélyt jelentő kárositásra. Felsorolja azokat a fajokat, amelyekben az orellanin /vagy ehhez hasonló más méreganyag/ eddig kimutatható volt, mert a C. orellanuson kivül emberre mérgezőnek bizonyult még a C. speaiosissinus, állatokra mérgezőnek a C orellcmoide8 és a C. g&ntilis, gyanúsnak pedig a C. bolarie, C. tophaaeus, C. bulliardi, C. cirmabarinus és még 6 ritkább faj. Ezután a vastagbél nyálkakártyájára ható, ezért hasmenést okozó .méreganyagot, az emodint ismerteti, amely a C. sanguines on kivül öt további fajban található. Megemlíti, hogy még egyéb ismeretlen méreganyagok is okoztak egyes állatkísérletek során mérgezési tüneteket. Ezeket a C. cinnamomeus, C. semisanguineus, C. phoenioeus és C. traganusban találták. A közlemény külön értéke az a két oldal terjedelmű felsorolás,amelyben a szerző ezekről az eddig nem kellő figyelemre méltatott kis termetű mérgező Cortinariusfajokról megjelent irodalmat gyűjtötte össze. DR. KALMÁR Z.