MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK

OEE • Mikológiái és Faanyagvédelmi Társasága

MIKOLÖGIAI KÖZLEMÉNYEK 1983. évi 1.-2. szám

AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET MIKOLÖGIAI ÉS FAANYAGVÉDELMI TARSASAGÁNAK KIADVÁNYA

MYKOLOGISCHE MITTEILUNGEN LANDESVEREIN FÜR FORSTWESEN MYKOLOGISCHE UND HOLZSCHUTZ GESELLSCHAFT IN UNGARN

Szerkeszti a MIKOLÖGIAI ÉS FAANYAGVÉDELMI TÁRSASÁG vezetősége Felelős szerkesztő: DR. KALMÁR ZOLTÁN HU-ISSN 0133-9095

KiaiUlt: ax I r d é a x e t l i s F a i p a r i t e r m i és 5z»rye15 Iroda s o k s a o r o s l t ó réexlegében Budapest VII •a Csenge 17 u. 11« F e l e l ő s v a z e t i : Bed8 Tibor lga>gat& IBraauia: 83.250 P é l d á n y s i á a : M3 T s r j e d e l e a : 5 , 5 6 / ^ FeleIfta kiadó: Országos E r d é s z e t i Sgyeaület

- 3 -

T A R T A L O M Oldal Előszó

5

KORONCZY IMRÉNÉ: A gombatermesztés története hazánkban

7

SCHäFFER JÁNOSNÉ: A fajtamegválasztás és a fajtafenntartás jelentősége az Agarlcus bisporus termesztésében STUBNYA GYÖRGYNÉ: A termesztett csiperkegomba nemesítése..

27

DR. GYÖRFI JULIA: A csiperkegomba mólé betegsége

39

KOVÁCSNÍ DR. GYENES MELINDA: Laskagomba termesztése szárazon hőkezelt szalmán 53 WALLNERMÉ GYURKÓ KATALIN: Az Agaricus bitorquls termesztése és nemesitese 59 DR. KOVÁCS ETELKA: Az ehető gombák tárolási lehetőségei és annak biokémiai háttere 65

I N H A L T Oldal 5

Vorwort KORONCZY, I.-né: Die Vergangenheit des Pilzanbaus in Ungarn

SCHäFFER, j.-né: Die Bedeutung der Sortenauswahl und Erhaltung in Züchtung von Agaricus bisporus

7

15

STUBNYA, GY.-né: Die Veredlung des gezüchteten Champignons. 27 DR. GYÖRFI, J.: Vertlcillium und Mycogone Erkrankungen des gezüchteten Champignons

39

KOVÁCSNÉ GYENES, M.: Pleurotus Anbau an trocken pasteurisierten Stroh. 53 WALLNERNf GYURKÓ, K.: Zucht und Selektion des Agarlcus bitorquis

59

DR. KOVÁCS, E.: Die Möglichkeit der essbaren Pilz-Lagerung und dessen biochemische Hinterc^irmnd •••••••••••••••••••••••••••••••••••••• 65

- 4 -

C O N T E N T Preface

5

KORONCZY, I. s The history of Hungarian mushroom production

7

SCHSFFER, A.: The importance of strain selection and preservation of Agaricus bisporus growing

15

STUBNYA, K.Selective breedina of Agaricus bisporus

27

GYÖRFI, J.: Verticillium and Mycogone diseases of cultivated mushroom

39

KOVÄCS-GYENES, M.: The cultivation of Pleurotus sp. on dry-pasteurised stroh

53

WALLNER-GYURKÓ, K.: Cultivation and selectiv breeding of Agaricus bitorcpiis

59

KOVÁCS, E.: Possibility of storing edible mushrooms and the biochemical background thereof

65

- 5 -

Előszó A Mikológiái Közlemények ez alkalommal gombatermesztés kutatási-technológiai célszámba rendezett anyaggal jut el az olvasóhoz. Ugy véljük, ennek megjelentetését a hazai csiperke és laskagomba termesztés kialakult hagyományai és ujabb eredményei indokolttá teszik. A gombatermesztés rendszergazdája hazánkban a Csepeli DUNA Mgtsz. KORONCZY IMRÉNÉ kertészmérnök, elnökhelyettes szakmai múltjából és hivataléiból adódóan hiteles képet tud rajzolni arról a fejlődésről, amely ezen a területen végbement. A kutatás-fejlesztés a DUNA Mgtsz. Műszaki fejlesztési csoportjának feladatköre, amely gombakisérleti laboratóriumi háttérrel dolgozik e feladatok megoldásán. Vezetője, SCHäFFER JANOSNÉ kertészmérnök az ott folyó fajtakisérietekről ad tájékoztatást. Munkatársai, STUBNYA GYÖRGYNÉ biológus és DR. GYÖRFI JULIA agrármérnök nemesitési és növényvédelmi kutatásokról számolnak be. WALLNERNÉ GYURKÖ KATALIN kertészmérnök cikke az Agarieu* quie-

bitor-

szal folytatott kísérletekről szól.

Jó együttműködés alakult ki a hazai kutatóbázisok és a termelési rendszer megvalósitói között. KOVÁCSNÉ DR. GYENES MELINDA kertészmérnök, a Kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet munkatársa a laskagomba termesztési kísérleteikről ir. DR. KOVÁCS ETELKA, biológus,a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet tudományos munkatársa a termesztett gombák tárolásának és a tárolás biokémiai hátterének évek óta folyó vizsgálatairól, a kutatási eredményekről nyújt tájékoztatást.

- 6 -

Az eddigiekben eredményes, a jövőben Ígéretes a hazai gombatermesztés. Kívánjuk, hogy e szakterület fejlődése lendületes és töretlen legyen! Reméljük, hogy célszámunkat érdeklődéssel és haszonnal fogják olvasni mindazok, akik a magyarországi gombatermesztést belés külföldön figyelemmel kisérik.

DR. KALMAR ZOLTÁN ny. főiskolai tanár, mint a Szerkesztőbizottság elnöke

- 1 -r

MIKOLÓGIÁI

KÖZLEMÉNYEK

1983. évi 1.-2. szám

A gombatermesztés története hazánkban KORONCZY IMRÉNÉ, Budapest Csiperketermesztés A szabadban termő gombafajok már igen régen, az ókorban is Ízletes, különleges fogásként szerepeltek az ember táplálkozásában. Japánban és Kinában mintegy 2000 éve termesztik a Lentinua ed.od.e8 fajt, az un. siitake gombát, amelyet orvosságként is használnak. A gombák mesterséges termesztésével kapcsolatban Európában az első adatunk a XVII. századból származik, és kizárólag a csiperkegomba termesztésére szorítkozik. A csiperketermesztés őshazája Franciaország, innen kiindulva terjedt el az egész világon. A csiperke feltehetően ugy került be a termesztésbe, hogy a trágyakazlakon, melegágyakban gyakran megjelent, és termőképessége ráirányította a szakemberek figyelmét. Tekintettel arra, hogy keresett gombának bizonyult, megkísérelték a mesterséges termesztését. A csiperke termesztésével kapcsolatos első módszeres leirás 1707-ből származik. írója egy francia kertész: T0URNEF0RT. Müvéből megtudjuk, hogy a gombatermesztés a Párizs környéki kőbányákban folyt. A termesztéshez használt komposztált lótrágyából a pince padozatára bakhát alakú ágyásokat formáltak, amelyeket a szabadban fejlődött és összegyűjtött micéliummal oltottak be. Majd miután a micélium az ágyást átszőtte, azt ismét csiraként használták fel ujabb ágyások beoltására. Természetesen ebben a csirában a csiperke micéliuma mellett még igen sok más mikroorganizmus is jelen volt, ami a termesztést meglehetősen bizonytalanná tette. Mégis 1860-ból származó adataink szerint Franciaországban ekkor már a napi csiperketermés kb. 1.500 kg volt. Ugrásszerű fejlődést jelentett a gombatermesztésben az 1900-as évek elején megjelenő, tiszta tenyésztésű, spóráról szaporított gombacsira. A spóráról szaporított micéliumtenyészetek előállítása CONSTANTIN /1890/ nevéhez fűződik.

- 8 -

Franciaországból a XIX. század közepén terjedt át a gombatermesztés Angliába, ahol először a szabadban, majd üvegházakban folytatták, végül pedig speciálisan erre a célra épitett termesztőházakban. Amerikában az angol kertészek vezették be. Mind az angol, mind az amerikai termesztők Franciországból importálták a gombacsirát. 1905-ben az amerikai DUGGAR kidolgozta a termőtestből való CBirakészités módszerét. Az amerikai spóráról szaporított, tiszta tenyésztésű csira előállitása LAMBERT /1917/ nevéhez fűződik.

Az 1900-as évek elején terjedt el a csiperketermesztés több más európai államban, igy Dániában, Hollandiában, Németországban és köztük hazánkban is. Hazánkban a gombatermesztés először melegágyakban, földbevájt kunyhókban folyt. Hamarosan azonban a Franciországban kialakult termesztéshez hasonlóan a Budapest környékén levő kőbányák elhagyott tárnáit foglalták el a gombatermesztők. 1900ban már kb. 20.000 m -en termesztettek gombát. Ekkor még a melegágyakban magától megtelepedő csiperke micéliumát használták csiraként, majd később, amikor a francia szintenyésztésü csira megjelent a piacon, azt importálták Franciaországból. 1926-ban végül megjelent a magyar szintenyésztésü csira is, amelynek előállitása DR. MAKÖ LÁSZLÖ nevéhez fűződik. A magyar gombacsira forgalomba hozatal nagy lendületet adott a magyar gombatermesztés fejlődésének, amely a későbbiek során világviszonylatban is jelentőssé emelkedett. A magyar gombacsira felvette a versenyt a francia csirával és csakhamar világhírre tett szert. A felszabadulás előtt hazánkban 3 gombacsirakészitő labor működött a SUPPAN, ZALAY és MAKÓ gombatermelő cége£ kezelésében. Az országos termesztés ekkor mintegy 200.000 m pinceterületen folyt, amelyen évente mintegy 600.000 kg gombát termeltek. A termesztés módszere nagyjából a klasszikus francia gombatermesztést követte. A termesztő helyiségek barlangpincék voltak. Táptalajként kizárólag zabbal és szénával etetett, szalmával almozott lovak trágyáját használták, amelyet 28 napig komposztáltak. A komposztálás magában a termesztőhelyiségben folyt, ami egyúttal fel is fűtötte azt a kivánt hőfokra. A bakhátas ágyásokat a pince padozatára helyezték. Takaróanyagként mészkőport vagy homokot használtak. Minden munkát kézi erővel végeztek. A termésicjő általában 3 hónapig tartott, a termésátlag 3-4 kg volt m -ként. Az évi gombatermés a II. világháború után erősen csökkent. 1948-ban államosították a három nagy gombatermelő céget, és megalakult a Gombatermelő Nemzeti Vállalat, későbbi nevén

- 9 -

Gombatermelési Vállalat. Ezt követően már erőteljesebb fejlődés tapasztalható. 1954-ben az országos gombatermés már évi 900.000 kg-ra növekedett, 1958-ban pedig meghaladta az 1 millió kg-ot. Az emiitett fellendülés főleg a HELTAY IMRE által létrehozott kisérleti laboratórium munkájának köszönhető, amely 1951-ben kezdte meg működését. A kisérleti labor munkájának eredményeként a hőkezelés nélküli, un. klasszikus termesztési módszerrel is elérhetővé vált a 7-8 kg/m termésátlag. A termesztési módszerekben tehát bizonyos változások álltak be. A régi, leromlott csiperkefajtákat uj fajtákkal váltották fel. Világviszonylatban is jelentős eredmény volt a vadontermő csiperkefajták bevonása a termesztésbe /BOHUS-HELTAY - WONNESCH 1954/. A régi 28 napos komposztálás helyébe a 16 napos "aerob" komposzt lépett /HELTAY 1956./. Próbálkozások voltak a modern termesztés bevezetésére is. 1964-ben megépült, sziklapincében ugyan, az első többszintes, hőkezelésre is berendezett üzem, amely azonban nem vált be, és később lebontásra került. 1967-ben pedig a Csepeli "Duna" Mgtsz épitette fel az első magyar modern termesztő üzemet, ami már beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A Csepeli "Duna" Mgtsz, illetne jogelődje a "Champignon" Mgtsz 1959 óta termesztett 30.000 m -en gombát, majd 1965-ben ugy döntött, hogy felépit egy korszerű földfeletti üzemet. Először kísérletképpen egy 3 termesztő helyiségből álló kis üzem készült el, és két éven keresztül sikeresen üzemelt. 1969-ben a termesztő helyiségek száma 9-re növekedett, és a termőfelület 1.400 m volt. Az üzem többzóná^, ládás termelési módszerre épült. Termésátlagai 13-16 kg/m között mozogtak, ami lényegében megfelelt az akkori világszínvonalnak. A nyár azonban gondokat okozott, 32°C-os melegben hűtőberendezéssel sem lehetett a kivánt hőfokot biztosit^ni, a termésátlagok ilyenkor még a 10 kg-ot sem érték el m -ként. Előrelépést jelentett az un. "zsákos" technológia bevezetése /KORONCZY és munkatársai 1970./, amit a nyári gondok megszüntetésére hoztunk létre. A meglevő pincék klimatikus adottságait akartuk kihasználni nyáron. A zsákos termesztést sikere és gazdaságossága azonban télen is kívánatossá tette. 1967-ben a Földmüvelésügyi Miniszter hozzájárult ahhoz, hogy a "DUNA" tsz átvegye az állami Gombatermelési Vállalatot, és igy a szakmai és anyagi erők egyesítésével biztosítsa a gombatermesztés további fejlődését.

- 10 -

Az egyesités sikeresnek bizonyult, az évi gombatermés a "DUNA" tsz-ben a 15 év alatt a háromszorosára, az országos termelés pedig közel négyszeresére növekedett. Az elért eredmények alapján a "DUNA" tsz szakemberei által kidolgozott gombatermesztési technológiát a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszter 1975-ben termelési rendszerré nyilvánította, és a rendszer szervezésével a "DUNA" tsz-t bizta meg. A rendszer szervezése eleinte nehezen indult, és mindaddig nem is terjedt el, amig a "DUNA" tsz nem tudott a partner gazdaságok részére hőkezelt, becsirázott komposztot termesztésre kiadni. A komposztkészités ugyanis a legtöbb gyakorlatot és szakmai tudást, valamint nagy beruházást igénylő munka, amire minden előzmény nélkül nem akartak a gazdaságok vállalkozni. Fontos előrelépés volt a gombatermelési rendszer fejlődésében a ládában történő hőkezelés helyett a tömeghőkezelés bevezetése. Ezzel a hőkezelési módszerrel kevesebb beruházási költséggel és kevesebb kézi munkaerő igénnyel több komposzt állitható elő. Bár a táblázat elég jelentős fejlődést mutat, de nem lehetünk elégedettek, mert messze elmarad az európai fejlődéstől. Termesztett gomba fogyasztásunk is kevés, 0,4 kg/fő akkor, amikor az NSZK-ban 2,5 kg, illetve a többi európai országban 1-1,5 kg. A fogyasztás országos eloszlása p^dig egváltalán nem egyenletes. Budapesten 1,5 kg termesztett gomba jut 1 főre, az ország többi részén pedig csak 10-15 dkg. Egyéb gombafajok termesztése Jóllehet a Lentinua edodee -1, a Pleurotue, Aurioularia és Volvariella fajokat a távolkeleti államokban már nagyon régen termesztik, Európában csak az 1960-as években kezdtek el a csiperkén kivül más gombafajok üzemi termesztésével is foglalkozni. Az NDK után hazánkban indultak meg az első kísérletek az 1960as évek elején a laskagomba és az óriás harmatgomba termesztését illetően. GYURKÓ PÁL és munkatársai, TÖTH ERNŐ, VÉSSEY EDE voltak az úttörői mind az extenziv, mind az intenziv laskatermesztési eljárások bevezetésének. A telepitett fatuskókon való termesztés üzemi szinten nem vált be, mert a termés mennyisége, megjelenésének időpontja az időjárás függvénye. Házikertben azonban ez a termelési mód elterjedt, és nagyon szép színfoltja lehet a kertnek amellett, hogy hasznos is. Az intenziv termesztési mód csak az 1970-es években kezdett olyan módon kialakulni, hogy az a csiperketermesztéshez hasonlóan üzemi termeléssé válhasson. Ebben nagy érdemel vannak

- 11 -

mind a két feltaláló csoportnak, GYURKÓ PÁL és társainak és a HELTAY-TÖTH-TÖTH-VÉSSEY /HTTV/ által nagyjából egyidejűleg kidolgozott eljárásnak, valamint a "Borota" és "Duna" Mgtsz-nek a termesztési eljárások továbbfejlesztésében. GYURKÖ PÁL nemesitői munkája eredményeként több kiváló fajtát adott át a termesztőknek. Különösen emlitést érdemelnek a P. oetreatu8 és P.florida keresztezéséből származó hibridek, amelyek küllemileg a P.08treatu8-hoz állnak közelebb, de a termőtest képzéshez nem igényelnek hideghatást, gyors fejlődésüek és magasabb hőmérsékleten teremnek. A termesztés alapanyaga szalma, kukoricacsutka, kukoricaszár. Az 1982-ben intenziv eljárással termesztett laskagomba mennyisége becslésünk szerint kb 350 tonna volt. A harmatgomba termesztése az 1960-as évek végén indult el az NDK-ból, és azt követően az 1970-es évek elején kezdtek el foglalkozni nálunk is a termesztésével. Úttörői VÉSSEY KDE. DR. BALÁZS SÁNDOR, illetve a zöldségtermesztési Kutató Intézet /Kecskemét/ és a Kertészeti Egyetem /Budapest/. Termesztése egylőre kistermelőknek ajánlható. Próbálkozások voltak a Volvariella volvacea termesztésésére is, méghozzá sikerrel /Kertészeti Egyetem/. Hátránya azonban, hogy tul magas hőfokon terem, és bár előnyös lenne a fóliasátrak nyári hasznosítására, de a mi dolgozóink azt a trópusi klimát nehezen viselik el. Befejezésül még meg kell említenünk, hogy a magyar gombatermesztő szakemberek a körnvező szocialista államok részére jelentős seqitséget nyújtottak. így a lengyel T . BUKOWSKI hazánkban tanulta meg az 1950-es években a gombacsiraqyártást, és magyar tervek alapján készült el az első szovjet gombacsiralabor /HELTAY 1955/. A Gombatermelési Vállalat kisérleti laboratóriumában tanulta a gombatermesztést és a csiragyártást a bolgár RRNTSCHKWA, és végül a HTTV laskatermesztési technológia indította el Olaszországban a laskagombatermesztést. 1962-benalakitottuk meg az Erdészeti Egyesület Mikológiái szakosztályán h e U U a Gombatermesztő Munkacsoportot, amely később a Magyar Agrártudományi Egyesület keretén belül működött tovább, illetve működik ma is. Jelentős eredményként könyvelhetjük el az Országos Gomba Napok sikerét, amelyet először 1969-ben rendeztünk meg, majd ezt követően 1973-ban, 1975-ben és 1980-ban.

- 12 -

A csiperkegombatermelés fejlődése 1940-től napjainkig

Év

Országom temép tonna/év

Ebből "Duna" tsz: Rendszertagok:

1940

600 t

-

-

1948

200 t

-

-

-

-

I960

1200 t

1972

2000 t

1680 t

-

1975

3000 t

2600 t

-

1982

4DOO t-

27<">0 t

900 t

Irodalom /Csak aomhatermesztési szakkönyvek./ BALÁZS S. szerk.,1973: Gombatermesztés. Budapest, 239 p. BALÁZS S. szerk., 1979 s Gombatermesztés. Budapest, 270 p. BALÁZS S. sz^rk., 19«2: Termesztett gombáink. Budapest, 362 p. BESSENYEI Z., 1954: A csiperkegomba termesztése. Budapest. BESSENYEI Z., 1967: A csiperkegomba termesztése. Budapest, 150 p. BCHUS G.-KDRCNCZI I.-né-UZONYI S.-né, 1961: A termesztett csiperke, Pealliota biepora /LANGE/TRESCHOW/. Budapest. 162 p. CSONTI SZABÖI., 1948:Csiperkegomba. Budapest. KORONCZY I.-né-UZONYI S.-né, 1969: Gombatermesztési utmutató. Budapest, 189 D. KÖTHAY I., 1943: Gyakorlati gombatermesztés. Nagytétény. MAKŐ L., 1947: Gombakönyv. Budapest. PETrimyi S., 1889: A csiperkegomba tenyésztésének gyakorlati módszere. Budapest. SCMOS A.-ANGELI L., 1963: Korszerű csiperketermesztés. Budapest, 183p. SZEMERE L., 1926: Gombáskönyv. Budapest. UZONYI S.-né, 1969: Csiperkegomba-komposztok. Budapest,

70 p.

- 13 -

The history of Hungarian mushroom production KORONCZY, I., Budapest At the beginning of the 1900-s in the outskirts of Budapest mushroom was already cultivated on 20000 square meters area. In 1926 L. MAKÖ prepared the first sterile mushroom spawn, this fact gave a considerable prosperity to the cultivation. In 1940 the mushroom production was as much as 600 ton a year. Mushroom was cultivated in the old quarries of Budapest on ridge-beds. The composting process was made by hand in the caves. The average yield was between 3-4 kg a square meter. During the second world war mushroom production was on a minimum level. At the beginning of the 1950-s production went up again. The following events brought important changes: 1951. The establishment of the Mushroom Research Laboratory /HELTAY/. 1954. The production of new, high-yielding strains as a result of selective breeding. Domestication of wild strains of Agarious bisporus /BOHUS - HELTAY - WONNESCH/. 1956. Introduction of 16-day-long composting process /HELTAY/. 1967. Introduction of peak-heating of the compost. 1970. Introduction of the mushroom production in polythene bags /KORONCZY et. al./. 1977. Mass pasteurisation /KORONCZY et. al./. The improvement of the mushroom production: 1940. 1948. I960. 1972. 1982.

600 ton / year 200 ton / year 1200 ton / year 2000 ton / year 4000 ton / year

The production of Pleurotus sp. /GYURKŐ, TŐTH, VÉSSEY/ and Stropbaria sp. /BALÁZS/ began at the beginning,of the 1960-s. The production of Pleurotus sp. was about 350 ton in 1982. Stropharia sp. is cultivated by small production units in a quantity of no importance. Since 1968 a group has come into being in the frame of Hungarian Society of Agricultural Sciences. Their results are the National Mushroom Days, which were organized in the years of 1969, 1973, 1975 and 1980 with a great number of foreign participants .

- 14 -

A termesztett csiperke minőségét és nagyságát befolyásoló tényezők Erről ir számos kutató eredménye, valamint saját kutatási és termesztési eredményei alapján SCHISLER, L. C., a The Mushroom Journal 1983. márc.-i számában. A minőséget befolyásoló tényezők: iz, tisztaság, tönk állapota, sérülések, kalap-tönk arány, foltosodás, szin, kalap bőre sima-e vagy pikkelyes, termőtestnagyság, szilárdság, tápérték, érettség foka. A méret elsősorban attól függ, hogy hány gombakezdemény fejlődik egyidőben. A nagyságot növelni lehet vastagabb takaróanyag réteggel, vastagabb komposztréteg használatával. A gombanagyságot csökkenti a takaróanyag nedvességének csökkenése, a szükségesnél később végzett öntözés. A nagyságot befolyásoló tényezők még a télkaróanyag tipusa, összetétele, a takarás időpontja, a levegő hőmérséklete, páratartalom, légáramlás, széndioxid koncentráció stb. A méretet a termesztett fajta is befolyásolja, de számos esetbem a környezeti tényezők és a termesztési gyakorlat fontosabb, mint a genetikai tulajdonságok. Egyenletes nagyság eléréséhez fordítsunk különös figyelmet a komposzt minőségére, a csira bekeverésére, a környezeti feltételek biztosítására az átszövés alatt és takarás után. Csak akkor tudjuk az egyenletes takaróréteget s annak egyenletes nedvességtartalmát biztosítani, ha az ágyás felülete egyenletes. Számos kutató szerint a mannitol is jelentősen befolyásolja a gombanagyság kialakulását. S. Gy.-né

- 15 -

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1983. évi 1.-2. szám

A fajtamegválasztás és a fajtafenntartás jelentősége az Agarieue bisporne termesztésében SCHäFFER JÁNOSNÉ, Budapest Bevezetés A helyes fajtameqválasztás a gombatermesztésben éppen olyan fontos, mint a kertészeti és mezőgazdasági növényeknél. A sikeres csiperkegomba termesztés előfeltételei: a jó minőségű termesztési alapanyag, a megfelelő termesztőhelyiséa és az annak meqfelelő termesztéstechnológia, valamint az előzőeknek meqfelelő jó fajta. Napiainkban hazánkban és külföldön is több csiperkefajtát használnak, amelyek több-kevesebb eltérést mutatnak egymástól. Az egyes fajtákat egymástól az un. fajtabélyegeik alapján különböztetjük meg. Ezek a kővetkezők: szin, alak, fejlődési erély, megjelenési forma, termőképesség, betegségekkel szembeni ellenállóképesség. A szin és az alak állandó tulajdonság, a környezeti hatások és a termesztéstechnológia hatására nem változik. A megjelenési forma /egyesével vagy csokrosan/, a termésintenzitás és a termőképesség azonban nagy mértékben változhat. Ezeket figyelembe véve a fajtamegválasztásnak nagy jelentősége van. Ma már egyre több csiralaboratorium működik, s egyre több termesztő üzem rendezkedik be csirakészitésre is. Magyarországon az évtizedek óta üzemelő, jelenleg a Csepeli DUNA Mgtsz kezelésében levő csiralaboratórium biztositja az országos csiperketermesztéshez szükséges csiramennyiség 90 %-át. A csiralaboratórium mellett 1951 óta egy kísérleti laboratórium működik, amelynek többek között feladata a hazai csiperketermesztés részére a fajtaválasztékbővitése és a fajtafenntartói tevékenység ellátása. Mióta a MÉM megbízása alapján a DUNA tsz lett az államilag elismert termesztési gazda, a gombatermesztés fejlesztését és kiszélesítését szolgáló tevékenységünk kibővült.

- 18 -

Fajtakérdés A magyarországi gombatermesztés a XX. sz. elején először a melegágyakban megtelepedő csiperkemicélium csiraként való használatával kezdődött, majd a Franciaországból importált kereskedelmi csirával történt. Nagy lépést jelentett 1926-ban a DR. MAKÓ LÁSZLÓ nevéhez fűződő, szintenyésztésü magyar gombacsira előállításának beinditása. Az 1951-ben létesitett kisérleti laboratóriumban, amely jelenleg is működik, indult meg a rendszeres fajtakisérleti munka. Ahhoz, hoqy a termesztés részére a mindenkor legmegfelelőbb fajtát lehessen biztositani, hosszú, aprólékos munkára van szükség. Csak egyértelmű, biztos kisérleti eredmények alapján lehet a fajtaleirást megadni, és az adott tenyészanyaqot kereskedelmi forgalomba bocsátani. Az évek óta rendszeresen végzett fajtakisérietek eredményei alapián arra a megállapításra jutottunk, hogy a mi sajátos termesztési körülménveink és az arra kidolgozott termesztéstechnológia saját előállitásu és szelekcióju faiták használatát teszi szükségessé. Kísérleteinkben hazai származású, szabadban termő Agaricus tenyészanyaq mellett külföldi kapcsolataink révén kapott fajtákkal is dolgozunk. A fajták vizsgálata már a laboratóriumi steril táptalajon elkezdődik. A gombafonalak /micélium/ minősége és fejlődési erélye igen sok esetben fontos képet ad eqy-egy fajtáról. Csak az egynemű micélium-tipusu tenyészanyaqot szabad tovább szaporítani. /2.kép/. Amennyiben az un. szektorosodás jelentkezik 13. kép/, minden esetben tisztázni kell az okát, és szelektálni kell az anvagot. A tenyészetben kifejlődő vattásodás LAMBERT /1959/ meqfiayelései szerint a termesztésben is előfordul. Az eqynemü micéliumból kis mennyiségű szemcsira készitése után meqkezdődhet az első laboratóriumi, un. tenyészedény kisérlet. Evvel a termesztési próbával tájékozódunk, hogy tenyészanyaqunk termőképes-e, milyen a szine és az alakja? Ezután kerül sor a pontosabb termesztési vizsqálatokra. A Kisérleti laboratóriumnak a különböző irányú /alapanyaq, fajta, növényvédelmi, takaróanyaq, technológiai, változtatási kisérletek/ vizscrálatok lefolytatására ÍOOO m alapterületű kisérleti termesztőpince áll rendelkezésére. A kisérlet céliának megfelelően beállított anyagok termesztési vizsgálata során napi kétszeri hőmérséklet és páratartalom reqisztrálás rendszeres megfigyelések és mérések elvégzése lehetséges. Az első tenyészedény-kisérlet meafiayelései után kerül sor a kisfirleti pincében a kis-zsákos termesztési kisérletre. /4. kép/. Általában több tenyészetet vizsgálunk párhuzamosan, esetenként 80-100 tenyészanyag kis-zsákos vizsgálatát végezzük egyszerre. Fajtánként 10 kg/4 x 2,5 kg-os fóliazsákban/, az üzemi komposztált, hőkezelt lótrágyakomposztba 3 dkg szemesi-

- 19 -

ra kerül bekeverésre. A kis-zsákokat az erre a célra rendszeresített polcokon helyezzük el. A becsirázástól kezdődően a termőidő végéig napi kétszeri hőmérséklet és páratartalom mérést végzünk. Az átszövetés ideje alatt a micélium terjedésének gyorsaságát és minőségét figyeljük. Takarást a becsirázás után két héttel végzünk, a nálunk hagyományos 2/3 kőpor- 1/3 tőzeg keverésű takaróanyaggal, 2,5-3 cm vastagságban. A további megfigyelések: a micéliumnak a takaróanyagon való megjelenésének ideje, módja, minősége. A termőidőszak alatt megfigyelési és adatrögzítési szempontjaink: termőtest alakja és szine, termés megjelenése, kalap és tönk aránya, termés intenzitása. Szedéskor természetesen a kis zsákokról pontosan mérjük a leszedett gomba mennyiségét, a darabszámot, és figyelünk a gomba minőségére is. A kisérlet kiértékeléséhez tekintetbe vesszük a kísérlet célját. Fajtakisérleti célkitűzésűnk uj tenyészetek termesztésbe állítása, nemesitési alapanyagként való felhasználása, illetve a termesztett fajta termesztési értékének ellenőrzése. Uj fajta termesztésbe állításánál a fajtaválaszték bővitése, vagy a tenyészanyag lecserélése lehet a célunk. A hazai fogyasztóközönség igényének megfelelően fehér fajtákat termesztünk. A hófehér, sima fajták tetszetősek, de tapasztalataink szerint igényesebbek a komposzt minőségére, a hőmérsékleti- és páravis2onyokra, valamint levegőigényesebbek. A tárolást, szállitást kevésbé tűrik. A mi termesztési körülményeink között általában gyengén teremnek. Az un. köztes fajták jobban megfelelnek nálunk, de az erős pikkelyesedésre és repedésre való hajlamuk miatt sok esetben baj van a minőséggel. A termesztők és a fogyasztók szempontjából egyaránt nem mellékes egy-egy fajtánál a kalap és a tönk aránya, valamint a kalaphus vastagsága /5. és 6. kép/. A kis-zsákos kisérlet eredménye alapján kerülhet a kiválasztott tenyészanyag a továbbiakban vagy ujabb kis-zsákos, vagy pedig már üzemi méretű termesztőzsákos /20 kg komposzt/zsák/ vizsgálatra.

- 20 -

A kisparcellás kisérletben legalább 5 zsákon /lq komposzt, kb l m f o l y i k tovább a termesztés. A megfigyelések célkitűzései ugyanazok, mint a kis-zsákon, de darabszámlálást nem minden esetben végzünk. Ezek a zsákok már a pince padozatán vannak elhelyezve, tehát más az elrendezés, más a mikroklima is. A második és a további kisparcellás kísérletekben több ismétlésben vagy nagyobb zsákszámu parcellán kerül ki a fajta, de még mindig a kísérleti pincébe. Tapasztalatok szerint legalább 2 évi termesztési vizsgálat szükséges /a kisérleti pince más-más helyein, eltérő évszakokban, más-más komposzton/ ahhoz, hogy egy fajtáról fajtaleirást adhassunk, és üzemi termesztésre ajánljuk. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a kisérleti pincében levezetett termesztési kísérletek eredményei mindig jobbak, mint az üzemben végzett félüzemi /50 m^/ és üzemi termesztések. Ez abból adódik, hogy a kisérletek során gondosabb

- 21 -

a kezelés és pontosabbak a mérések. De a DUNA Mgtsz pincéi sem egyformák, s ebből adódóan a termesztési körülmények is kisebb -nagyobb mértékben eltérnek. A komposzt minőségében levő eltérés szintén nagy mértékű különbségeket eredményezhet. Jelenleg csak pár fajta szaporítóanyag előállításával, illetve termesztésével foglalkozunk üzemi méretekben. Termesztéstechnológiai és üzemszervezési változtatások után kerülhetne csak sor arra, hogy megoldhassuk azt a ma még nagy problémát, hogy a komposzt minősége,a különböző pincék és termesztőhelyek valamint az évszakok változása szerint használjunk egy-egy fajtát. Faj tafenntartás A Kisérleti Laboratórium fennállása óta eltelt időszak alatt a szabadon előforduló Agariaus -ok tenyészetbe vételével, a hazai előállitásu fajtákkal, valamint a kapcsolataink révén birtokunkba került külföldi fajtákkal a laboratórium tenyészanyaga erősen megnövekedett, igy a csiperke tenyészeteink száma több mint 300. A fajtagyüjtemény fenntartása ezért sok aprólékos munkát igényel. E munkák megkönnyítésére saját tapasztalatok, valamint a szakirodalomban megjelent közlemények alap ján különféle tenyészanyag tárolási módokat alkalmazunk. 1971-ben a fajtagyüjtemény nagy részét paraffinolajjal zártuk le. Az öt és tiz éves paraffinos tárolt tenyészetek a kioltás és termesztési próba alapján nem egyformán tűrték a megőrzés e módját. A tapasztalatok kiértékelése külön közlemény anyagát képezheti. A fajtafenntartási tevékenység másik fontos feladata az üzemi termesztésben és kereskedelmi forgalomban levő csiperkefajták tulajdonságainak megőrzése. Jelenlegi legjobb csiperkefajtánk a D 13, állami elismerésben részesült, üzemi termesztésben sze repel már 15 éve. Az évek során a termesztéstechnológia változása /bakhátas ágyásokról a zsákos termesztésre való áttérés/ ellenére is biztonságos terméseredményeket produkál. Ennek ellenére időszerűvé vált a D 13 tenyészanyagának felfrissítése. A sorozatos átoltások az üzemi csirakészitésnél és a fajtagyüjteménynél egyaránt rendszeres termesztési ellenőrzés alá kerülnek. Ilyenkor a fajta minőségi és mennyiségi ellenőrzésével a fajtaleromlás megelőzését kívánjuk biztositani. A D 13 törzsstabilizáció módszere A fajtakisérietek során minden esetben a kontrollként beállított D 13 parcellák második termőhullámából kiválasztott 6 db termőtestből steril spórakinyerőben spóratömeget fogtunk fel. A termőtestek regisztrált adatait a melléklelt táblázat tartalmazza.

- 22 -

Suly gr

Kalapátmérő cm

1

40,9

5,2

2,6

1,7

2

33,5

5,4

2,0

2,0

Termőtest jele

Tönkátmérő cm

Tönkhossz cm

3

41,3

5,5

2,5

2,7

4

75,7

6,8

3,0

2,8

5

28,9

4,9

1,7

2,8

6

29,9

4,8

2,2

1,8

Eltérés mutatkozott az egyes termőtesteknél a spóradobás idejében és mennyiségében. Az 1 és 4 jelű gomba dobott legkorábban és a legtöbb spórát is. Az 1,3,4 jelű termőtestek spóráiból külön-külön szuszpenziót készitve spóraszámlálást végeztünk. Petricsészében malátaagaros táptalajon a szuszpenzióból szélesztést végeztünk. A spóracsirázást mikroszkóp alatt figyelve a kicsirázott spórákat folyamatosan kiemeltük, ilymódon több száz monospór tenyészetet nyertünk. A micéliumfejlődés ideje alatt az eltérő micélium tipusokat szétoltva szelektáltuk, lényegesen lecsökkentve a tenyészetek számát. A tenyészetekből a fajtakísérletnél szokásos termesztési sorozat után 32 monospórás tenyészet maradt. Ezeket a kiválaszott anyagokat használtuk a további rendszeres termesztési kisérletben. Eredmény Az 19 80-ban kezdett stabilizációs kísérletsorozat eredményeként 1982-ben 3 monospór D 13 származék került üzemi termesztési kísérletbe /M 20, M 21, M 26 jelöléssel/. Az M 20 és M 21 a 4 jelölésű spóragomba származéka, mig az M 26 a 3 jelűé. Az eddigi kisérletek összegezése alapján az M 20 adta ugy minőségben, mint mennyiségben a legkiegyenlítettebb eredményeket. Az 1. ábra az 1981. és 1982. évi átlageredményeket mutatja^ /Lásd a 23. oldalon levő ábrát./ Az M 20 eredményeiben kisparcellás, félüzemi és üzemi termesztési kisérletek termésmennyisége szerepel. Mellette kontrollként az üzemi D 13 tenyészanyaga. Az üzemi átlagban ugyanennek az időszaknak a DUNA tsz teljes termőfelületén kapott /összes üzemi és kisérleti fajtával/ átlagtermése értendő. A törzsstabilizáció révén kiválasztott D 13 monospór tenyészetek közül az M 20-on kivül még további 9 tenyészet szerepel a továbbiakban termesztési kísérleteinkben. Kiugró nagy terméseredményt egyik sem ad, de a minőségben és a termésritmusban apróbb különbségeket tapasztalunk közöttük. Termesztési alapanyagban, illetve környezeti igényben a D 13-hoz hasonlóak,

- 23 -

igy ha sor kerül a D 13 tenyészanyagának lecserélésére, az semmiféle változtatást nem igényel a termesztés folyamán, viszont biztonságot nyújt a termesztok számára. Összefoglalás A csiperketermesztés gazdaságosságát döntően befolyásolja a helyes fajtamegválasztás. A termesztési alapanyag, az alkalmazott termesztéstechnológia, valamint a termesztőhelyiség /üvegház, termesztőház, pince stb./ szabja meg, melyik fajta termesztése okoz a legkevesebb gondot, adja a legjobb minőségű és legtöbb termést. A fajtákat a fajtabélyegek alapján jellemezhetjük és különböztetjük meg egymástól /szin, alak, megjelenési forma, termésintenzitás/. Magyarországon 19 51 óta folyik kisérleti munka. Ennek keretében - többek között - csiperkefajták termesztésbe vonásával és uj fajták előállításával foglalkozunk. Laboratóriumi, kisparcellás és üzemi termesztési kísérletek során kapunk választ egy-egy fajta termesztési értékéről. Hazai és külföldi fajták vizsgálatával egyaránt foglalkozunk. A fajtaszelekció célja uj fajták termesztésbe vonásával a fajtaválaszték bővitése, és a nemesitési kísérletekhez kiválasztott tenyészanyag tulajdonságainak pontos megismerése.

- 24 -

Nem elég azonban egy fajtát kiismerni, a termesztés során állandó ellenőrzés alatt kell azt tartani. Megbizható üzemi fajtánk, a D 13 megifjitását monospórás tenyészetek előállításával és szelektálásával oldjuk meg. A laboratórium fajtagyüjteményének fenntartása szintén alapos, rendszeres munkát igényel. Több módszert próbálunk ki a fajta fenntartásának és tárolásának legmegbízhatóbb megoldására. Irodalom FRITSCHE, G., 1973: Beispiel der Wirkung der Einsporkulturauslese als züchterische Methode beim Kulturchampignon. Der Champignon, 140, 25-27. FRITSCHE, G. - MUTSERS, P., 1977: über Versuche das Mycel vom Kulturchampignon Agaricus bisporus /Lge./Sing. unter Paraffinöl zu bewahren. Der Champignon, 19 4, 27-31. SHUH-WEI HWANG - SAN ANTONIO, J., 1972: Stability of spawn stocks of the cultivated mushroom after 26 months liquid nitrogen refrigeration /-160 ° to -196°C/.. Mushroom Science, 35-42. KNEEBONE, L. - PATTON, T. -SHULTZ, P., 1976: Improvement of the brown variety of Agaricus bisporus by single spore selection. Mushroom Science, Part 1, 237-243. KNEEBONE, L. - HWANG, S. - SHULTZ, P. - PATTON, T., 1976: Comparative production performance of stock cultures of eight strains of Agaricus bisporus preserved by liquid nitrogen freezing and by repeated vegetative transfer. Mushroom Science, 9^ Part 1, 229-235. LAMBERT, E., 1959: Improving spawn cultures of cultivated mushrooms. Mushroom Science, 4,33-51.

The importance of strain selection and preservation of Agaricus bisporus-growing SCHäFFER, A., Budapest The selection of the proper strain influences greatly the rentability of mushroom growing. The substrate, the applied growing- technology and the growing-room /glasshouse, mushroom-house, cave etc./ determines which is the strain that is easy cultivate, that gives the best quality and the highast yield.

- 25 -

Strains are characterized and distinguished on the basis of special features /spawn-run, beginning and rhythm of fructification, coloux, texture and shape of the sporophores, productivity and resistance to diseases/. Since 19 51 a group of research workers has been working on mushroom strains to apply, and to develop new strains for mushroom growers as well. During experiments in laboratory, in caves on small plots, large plots, then in large caves - in industry - we examine the characteristic features of selected strains. We deal with the examination of Hungarian strains and of ones of foreign origin as well. We select strains in order to get larger collection and to examine their features for selective breeding. Although we know the strains used in larger quantities by growers well, we have to check them regularly. For further selection of D 13 strain - used in insdustry - we made single-spore cultures. The conservation of large selected strain collection needs a lot of work. We have been trying a few methods to preserve our selected strains and to provide reliable products.

Raster-elektronmlkroszkópiák a gombaspórákról. A gombavirusok vizsgálatára foként a transzmissziós-elektronmiroszkópot használják /TEM/. A vizsgálathoz vékony rétegű, rögzített szövetrészeket használnak, olvassuk a De Champignoncultuur 1982. dec.-i számában. Egy másik módszer /DR. TAN N AIR: Australian Mushroom Growers Association Journal, 1976./ szerint raszter elektronmikroszkóp /REM/ segítségével jól rögzített, de nem lapos preparátum a megfelelő. Ennél felületi, de térbeli képet kaptak. A Holland Kisérleti Állomás /STALPERS-VAN ZAAYEN/ saját módszert dolgozott ki a virusbetegségek vizsgálatára. Agavicua bieporus és Agariaua bitorquis egészséges és virusfertőzött termőtesteiből származó spórákat vizsgáltak REM-ben. S. J.-né

- 26 -

Szaprofág fonálférgek A fonálférgek mldenütt megjelennek, ahol hgavicua brunneaaena PECK /syn./4. bieporu8 / termesztése folyik. Az irodalom rendkívül sok szaprofág fonálféreg fajt ismertet, s ezek nem ritkán parazita fonálférgekkel együtt fordulnak elő. Számos Pennsylvania-i gombafarmon kutatók vizsgálták a komposzt és a takaróanyag szaprofág fonálféreg fertőzöttségét. A mintákat műanyag zsákokba rakták, lezárták, és 5 C-on raktározták a vizsgálatok idejéig. Sok minta nem tartalmazott felnőtt egyedeket, s ez akadályozta a fajtaazonosítást. Ahhoz, hogy nagyszámú felnőtt egyedeket kapjanak, kétféle módszert alkalmaztak. Az egyik módszerrel sterilizálatlan zabliszten nevelték a fonálférgeket, mig a másikkal pasztőrözött komposztot használtak. Ez utóbbi bizonyult jobb módszernek , bár az egyedszám kisebb volt mint a zabliszt kulturán. A szaprofág fonálférgek meghatározását 63 mintán végezték el. A két legközönségesebb faj a Rhabditia /Choriorhábdi.ti^ longicaudatus 38,1 %-ban, mig a Caenorhabditis elegane 27,O %-ban fordult elő. Ezek a fonálférgek un. elfajulási betegséget okoznak a csiperkegombán. A fertőzéseket egy vagy számos faj okozhatja. Valószínű, hogy néhány faj kombinációja erősebb fertőzést okozhat, mint azok külön-külön. Megfigyelték, hogy eredményes termesztés esetén is nagy számban fordult elő szaprofág fonálféreg. A megfigyelések tehát még nem kielégitőek a szaprofág fonálférgeket illetően. /Mushroom News, 2,9-10./ S. Gy.-né

- 27 -

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1983. évi 1.-2. szám

A termesztett csiperkegomba nemesítése STUBNYA GYÖRGYNÉ, Budapest Bevezetés Az intenziv gombatermesztés világviszonylatban már jelentős múltra tekinthet vissza, mégis csak az utóbbi néhány évtizedben történt lényeges előrehaladás a kétspórás csiperke /Agariau8 bisporus/ szaporodásbiológiai viszonyainak megismerése terén. A termesztett csiperke nemesítésének mind a mai napig egyik fő akadálya szaporodásmódja volt. A legelső problémák egyike az volt, hogv - a többi gombától eltérően - ez a gomba egyetlen spórából tökéletesen képes önmaga reprodukálására termőtestképzés utján /LAMBERT 1929/. Gombatermesztők és kutatók sokáig kihívásnak tekintették a növénynemesitők sikereit, genetikai ismereteik felhasználását fajtáik továbbfejlesztésében /ROYSE et.al. 1982/. MOESSNER/1962/, FRITSCHE/1964 / , ELLIOTT/1972/, MILLER és KANANEN/1972/, valamint RAPER és RAPER/1972/ kísérlettel igazolták, hogy az Agariaue bispóru8 keresztezése lehetséges. Magyarországon a Budapesti "DUNA" Termelőszövetkezet Gombatermelő Ágazatánál dinamikus fejlődésnek lehetünk tanúi, amit a gombahozamok emelkedése is mutat. Évenkénti átlagtermések: 1970

6,29 kg/komposzt q

1975

11.45 "

19 80

13.46 "

1982

14,11 "

A megtermelt csiperkegomba mennyisége Magyarországon tiz év alatt meqkétszereződött, és 1982-ben már elérte a 4000 tonnát. A hozamok további növelésének, valamint a gomba minőségjavításának egyik lehetősége uj fajták előállitása. A nemesitési munka a DUNA Termelőszövetkezet Műszaki Fejlesztési Csoportiának feladatai közé tartozik. A szükséges munkák elvégzéséhez

- 28 -

saját laboratórium és kisérleti pincék állnak rendelkezésre. 1973-ban kísérletsorozatot indítottunk, amelynek célja a jelenleg termesztett csiperkefajtánál jobb tulajdonságokkal rendelkező, bőtermő Agaricus bisporus fajta előállitása. A kisérletsorozattal kapcsolatban köszönetet mondok GYURKÖ PÁLNAK, a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Mikrobiológiai Kutatócsoportja tudományos főmunkatársának értékes tanácsaiért, és a kisérletek során nyújtott segitségéért, valamint MÁRKUS JÁNOSNÉ-nak, aki a DUNA Termelőszövetkezet laboránsaként segítő munkát végzett. Anyag és módszer*^ A nemesités egyik lehetősége monospórás tenyészetek előállitása, majd szelektálása. Az Agaricus bisporus monospórás tenyészetei igen változatosak. A különböző tulajdonságoknak ez a változatossága, mint például a micélium morfológiai jellemzői maláta-agar táptalaion, a micélium növekedési sebessége, a termőtestek alakja és a termőképesséq lehetővé teszik az Agaricus bisporus-nál, hogy izolálással és monospórás kulturák szelektálásával uj fajtákat feilesszenek ki a termesztők számára /KLIGMAN 1943, STOLLER és STAUFFER 1953, BORZINI és CERUTI 1956, LAMBERT 1 9 5 9 , KNEEBONE 1965, FRITSCHE 1972, KNEEBONE et.

al. 1974/. A monospórás tenyészetek előállitása és szelektálása igen hosszadalmas. A már izolált snórák csirázási százaléka igen alacsony

/STANEK 1959; KORONCZY és STUBNYA, 1976/.

Sok csirakészitő előnyben részesiti a multispórás módszert /KNEEBONE 1965/, mert egyszerűbb, s mert hozamban és más tulajdonságokban különbségeket találtak, ha ezt a módszert az Agaricus bisporus -nál alkalmazták /SIGEL és SINDEN 1953, LAMBERT. 19 59, BRETZLOFF-ROBBINS és CURME 1962, FRITSCHE 1969/. A legnagyobb fejlődést azonban a keresztezésektől várhatjuk, mert ezek teszik lehetővé a szülők értékes tulajdonságainak egyesitését a következő generációban /FRITSCHE 1982/. A spóracsirázás korai állapotában végbemenő sejtfúzió teszi lehetővé a fajták közötti uj kombinációk keletkezését. Multispórás tenyészetekből indultunk ki. öt egymástól eltérő tulajdonságú Agaricus bisporus fajtát választottunk ki, amelyeknek egyes tulajdonságai a termesztésbenelőnyösek, .mások nem kivánatosak. A jó tulajdonságok mellett meglevő hátrányos tulajdonságokat, illetve az ezekre való hajlamot akartuk kikü•/ A módszer leirása a Bordeauxban és Párizsban 1978-ban megrendezett X. Nemzetközi Szinpózium és Kongresszus kiadványában angol nyelven megjelent /STUBNYA 1979/.

- 29 -

szöbölni vagy csökkenteni. A keresztezésre kijelölt fajták kiválasztásakor több fajtatulajdonságot vettünk figyelembe. A keresztezésre kijelölt öt csiperkefajta termőtesteiből külön-külön spóratömeget nyertünk. Az egyes spóraféleségeket nyolcféle kombinációban steril körülmények között összekevertük, majd maláta- és komposzt-agar táptalajra oltottuk a spórakeverékeket. 28°C-on csiráztattuk, majd a Petri-csészékben a micélium növekedését és morfológiai tulajdonságait rendszeresen figyeltük, feljegyeztük. A micélium tenyészetekben igen sok, egymástól eltérő növekedési tipusu micéliumrészt, un. szektort tudtunk elkülöníteni. Minden egyes szektort ismételten Petri-csészére oltottunk tovább, s ha szektorképződés 2-3 hetes növekedés után sem volt, akkor a micélium-tenyészeteket megfelelő jelöléssel ellátva hűtőkamrába helyeztük. Ilyen módon 850 db tenyészetet kaptunk a nyolc spórakeverékből. A tenyészetekből rozs alapanyagon szemcsirát készítettünk, majd a DUNA Termelőszövetkezet kisérleti pincéjében, a termelőszövetkezet által előállitott hőkezelt üzemi komposztba a szemcsirát bekevertük, s a komposztot műanyag zsákokba töltöttük. Egy-egy alkalommal kb ÍOO tenyészetet vizsgáltunk meg, négyszeres ismétlésben. Átszövés után a tenyészeteket ugyanabban a pincében letermesztettük. Egy műanyag zsákban 2,5 kg komposzt volt, amit pontosan mértünk. Az egyes ismétlések elhelyezésénél ügyeltünk arra, hogy a pincén belül meglevő környezeti ingadozásokat /hőmérséklet, páratartalom, levegőzöttség/ lehetőleg kiküszöböljük. A megvizsgált 100 tenyészet közül minden egyes kisérletben a 10-12 legjobbnak minősített tenyészetet megtartottuk és elszaporitottuk. A termésidő folyamán minden egyes zsákot a megadott nézőpontok szerint rendszeresen figyeltünk, és az adatokat feljegyeztük. A leszedett gomba súlyát, darabszámát naponta feljegyezték. Szelektálási szempontok - termésmegjelenés időpontja, - fehér szin, - megfelelő nagyság, - betegségekkel szembeni ellenállóság, - ne legyen hajlamos a repedésre, - környezeti változásokat, ingadozásokat jól birja.

- 30 -

Vizsgálati eredmények Már a komposzt átszövésében és a termés indulásakor is eltérések mutatkoztak az egyes tenyészetek között, ami a termésidő folyamán és a kisérletek kiértékelésénél is szembetűnő volt. • A 850 tenyészet közül 87 nem vagy olyan gyengén szőtte át a komposztot, hogy a kisérletek befejezése után ezeket nem tudtuk kiértékelni. A terméseredményekben igen nagy eltérések voltak. Sok tenyészet termésátlaga messze elmaradt az üzemi átlag és a kontroll tenyészetek termésátlaga mögött. Nagyszámú tenyészet terméshozama viszont meghaladta az üzemi, valamint a kontroll tenyészetek termésátlagát. A kisérletek eredménye az 1. táblázaton látható. A nyolc kombináció közül három viszonylag gyenge termésátlagot adott a kis zsákos kísérletekben /4, 6, 8 jelű spórakeverékek/. A többi spórakeverék termésátlaga 19-28 %-kal adott jobb eredményt a 20 kg/komposzt q termésátlagnál. A kísérletsorozat folyamán kiválasztott 120 legjobbnak minősített tenyészetet 5 m 2 -es parcellákon vizsgáltuk tovább, négyszeres ismétlésben. Az üzemi termesztésben használt műanyag zsákokat használtuk, amelyekben zsákonként kb 20 kg komposzt van. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a csiperkegombát Magyarországon pincékben termesztik, és az egyes pincék hőmérséklete, páratartalma, levegőzöttsége nagymértékben különbözik, olyan tenyészeteket próbáltunk kiválasztani, amelyek legkevésbé érzékenyek a környezeti hatások változásaira. A három legjobb tenyészet /D 2, D 21, D 29/ termésátlagai az 1., 2., 3., ábrán láthatók a kontroll tenyészet /D 13/ termésátlagaival összehasonlítva. Az 1. és 3. ábrán látható, hogy a termésátlagok - ha igen nagymértékben ingadoznak is - a D 2 és a D 29 esetében következetesen magasabbak az üzemi termesztésben használt, kontroll tenyészet /D 13/ termésátlagainál. /Lásd a 3 2. és 3 3. oldalon/. A D 2 az 1., a D 21 a 2. és a D 29 az 5. jelű spórakeverékből származik /1.-2. táblázat/. /Lásd a 31. oldalon/. A három legjobb tenyészet közül a D 29-et üzemi kísérletekben vizsgáltuk tovább, hogy üzemi körülmények között ismerjük meg a D 13 fajtától több vonatkozásban is eltérő tulajdonságait. Ezek a következők: 1. Csirakészitésnél és a komposzt átszövésekor gyorsabb, erőteljesebb micéliumnövekedés. 2. A komposzt minőségi tulajdonságainak ingadozásait jól tűri. 3. A micélium növekedés /átszövés/ folyamán a D 29 4-6°C-kal alacsonyabb hőmérsékletet igényel, mint a D 13. Ha a komposzt átszövetésekor a hőmérséklet magas, az egyébként is gyorsabb növekédésü D 29 növekedése még gyorsabbá válik, és a sodródó gombakezdemények egyszerre boritják be a takaróanyag felületét.

- 31 -

I. táblázat

Spóra-

A spórakeverékben sze- A termesz- További kísér-

keverék

replő csiperkefajták

száma

tésben ki-

letekhez kivá-

próbált te- lasztott tenyészetek

nyészetek szánj

S7%na D 13+So9+So53+DFl+C10

105

18

88

20

134

36

1. 2.

D 13 + C 10

3.

So9 + C 10

4.

So 53: C 10

108

4

5.

D 13 + DF 1 + C 10

76

22

6.

DF 1 + C 10

66

5

7.

DF 1 + D 13

51

10

8.

DF 1 + So 9

II. táblázat Fajta

D 13

Kalapbőr

pikkelyes, fehér

5

135

Mioéliun növe- Terméshozam kedési sebesség

közepes

bőtermő

DF 1

sima, fehér

gyors, gyakran "kifut" a takaróanyag felületére

bőtermő, de az un. "kifutás" terméscsökkentést okoz

C 10

sima, hófehér

lassú

gyengén ill. közepesen termő

D 29

gyengén pik- gyors, "kikelyes, fehér futás" nincs

mindhárom kiindulási fajta terméshozamát jelentősen felülnulja

Az 5. számú spórakeverékben levő csiperkefajták néhány jellem ző tulajdonsága, összehasonlitva a D 29 tulajdonságaival.

- 32 -

1. ÁBRA. ótlogttrmé« kg / z s á k

FAJTAJELÖLT: D2 • ÜZEMI KONTROLL: D13

- 33 -

3. Á B R A .

átlagtermés kg/zsák

FAJTAJELÖLT: ÜZEMI KONTROLL:

029 D13

- 34 -

4. 5. 6. 7. 8.

Ennek következtében a termés elaprósodik. SINDEN /1981/ szerint minél nagyobb a sodródó gombakezdemények száma, annál kisebb lesz a termőtest átlagos mérete. Miután a micélium növekedése a becsirázott komposztban jól láthatóan megindult, kivánatos volt, hogy a levegg hőmérséklete az átszövetés folyamán ne lépje tul a 18-19 C-ot. Ezzel egyrészt javitunk a gomba minőségén azáltal, hogy lassítjuk a termésindulást, másrészt jelentős energiaköltséget takaritunk meg. A termőidő alatt 13-14 C a megfelelő hőmérséklet. A nyári időszakban meleg, illetve könnyen felmelegedő termesztőhelyiségekben D 29-et ne telepítsünk. Három-négy nappal korábban fordul termőre, mint a kontroll. Intenzív, nagy hozamokat adó terméshullámok. Rövidebb idő alatt éri el a szedésérett állapotot, mint a D 13. Megfelelő körülmények között gépszedésre lehet alkalmas. Terméshozama 3-3,5 kg-mal nagyobb komposzt-mázsánként: D 13 - 16 kg/komposzt q, D 29 - 19-19,5 kg/komposzt q /5. ábra/.

5

ABR A

kg gomba/komposzt

q

Ezek a terméseredmények a 3 év alatt /1980, 1981, 1982./ beállított nagyszámú kisérlet átlageredményei . Az egyes kisérletek gombahozamát összehasonlítva a termésingadozás nagy, mert az un. környezeti tényezők változásai nagy mértékben befolyásolják a terméshozamot /4. ábra/. Ha azonban az egymásutáni évek kisérleti eredményeinek az átlagát hasonlitjuk össze, a D 13 és a D 29 termésátlaga kiegyenlített /5. ábra/. Következtetések:

Kisérletsorozatunk célja a termesztés számára megfelelő uj csiperkegombafajták előállitása volt. Az itt bemutatott ábrák és táblázatok adatainak tanúsága • - D29 szerint a kitűzött célt sikerült megközelíteni. Három olyan teM — on nyészetet szelektáltunk, amely az általunk előállított komposzt alapanyagon, sajátos termesztési körülményeink között a környezeti hatások változásait jobban türi a kontrolinál. Ez a tulajdonság nagy mértékben növeli , . termelés biztonságát.

- 35 -

Az alacsonyabb hőmérsékletet igénylő fajták termesztése során jelentős energiaköltséget takarítunk meg. Betegségekkel szembeni ellenállóképességük azonos a kontroll D 13 tenyészet adataival. /A Vertioillium fungiecla PREUSS, az un. száraz mólé betegségre, valamint a repedésre való hajlamot vizsgáltuk./ A kísérletsorozat tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a dolgozatban ismertetett módszer uj csiperkefajták előállítására használható. összefoglalás A kísérleteket a "DUNA" Mgtsz laboratóriumában és gombapincéiben végeztük.' öt egymástól eltérő tulajdonságú csiperkegombafajta spóráit kevertük össze számos kombinációban, steril körülmények között. A spórakeverékeket komposzt-agar és maláta-agar táptalajra oltottuk, majd 28 °C-on inkubáltuk. A multispórás tenyészetek különböző növekedési tipusu micélium-részecskéit sorozatos átoltásokkal különítettük el egymástól. Az ily módon nyert 850 tenyészetet 2,5 kg komposztot tartalmazó fóliazsákokon kisérleti pincénkben termesztettük le, négy ismétlésben. Az átszövés idejét, a termésmegjelenést, a termésritmust, a termőtest alakját, nagyságát és szinét, a terméshozamot, valamint a betegségekkel szembeni ellenállóképességet figyeltük. Számos olyan tenyészetet kaptunk, amelynek tulajdonsága eltért az eredeti csiperke fajták tulajdonságától /alak, termésritmus, terméshozam stb./. Sikerült olyan uj tenyészeteket előállítani, amelyek bőtermőbbek az eredeti fajtáknál. Azokat a tenyészeteket, amelyek a legmagasabb termésátlagokat adták, nagyobb parcellákon, majd üzemi kísérletekben próbáltuk ki, először 5 m^-es parcellákon négy ismétlésben, legalább 5 alkalommal, majd az ezek közül kiválasztott legjobbakat 80 m -es parcellákon. Végül dolgozatomban ismertetem egy kiválasztott tenyészet /D 29/ négy évi kisérleti eredményeit /1979, 1980, 1981, 1982/, összehasonlítva az üzemi termesztésben használt kontrollal /D 13/.

- 36 -

Irodalom BORZINI, G. et. CERUTI S. J., 1956: Methodes pour obtenir des cultures monospores de champignon de couche. Mushroom Science, 3,138-146./ cit. FRITSCHE, G. 1982./ BRETZLOFF, C. W., ROBBINS, W. A. and CURME, J. H., 1962: Observations on multisporous isolates from the cultivated mushroom Agarious bisporus /LANGE/ SING. Mushroom Science, 5,188-196. ELLIOTT, T. J., 1972: Sex and the single spore. Mushroom Science, 8, 11-18. FRITSCHE, G., 1964: Versuche zur Frage der Merkmalsübertragung beim Kulturchampignon Agarious /Psalliota / bisporus / LGE. /. Sing. Theor. and Appl. Gen., 34, 76-93. FRITSCHE, G., 1969: Versuche zur Frage der Erhaltungszüchtung beim kulturchampignon. III. Vermehrung durch Vielsporaussaat. Der Champignon, 91., 7-21. FRITSCHE, G., 1972: Beispiel der Wirkung der Einsporkulturauslese als züchterische Methode beim Kulturchampignon Theor. and Appl. Gen., 42, 62-64. FRITSCHE, G., 1982: Einige Bemerkungen bei Agarious bisporus und 'Agarious bitorc/uis über Neuzüchtung und Brut. Der Champignon, 252, 9-27. KLIGMAN, A. M., 1943: Some cultural and genetic problems in the cultivation of mushroom Agarious aampestris FR. Am. Jour. Bot., 30,745-763. KNEEBONE,

L.

R., 1965: Spawn research at the Pennsylvania State University. Mushroom Science, 6, 265-281.

KNEEBONE,

L.

R., PATTON, T. G. and SCHULTZ, P. G., 1974: Improvement of the brown variety of Agarious bisporusby single spore selection. Mushroom Sience, 9, Part 1. 237-243.

KORONCZY,

I.

und STUBNYA, K., 1976: Die Wirkung von Gammastrahlung auf die Sporenkeimung verschiedener Champignon-Sorten. Mushroom Science, Part 1. 77-83.

LAMBERT, E. B., 1929: The production of normal sporophores in monosporus cultures of A. aampestris /cit. FRITSCHE, G. 1982./

- 37 -

LAMBERT, E. B., 1959: Improving spawn cultures of cultivated mushroom. Mushroom S c i e n c e ^ 33-51. MILLER, R. E. and KANANEN, D. L., 1972: Bipolar sexuality in the mushroom. Mushroom Science, 8, 713-718. MOESSNER, E. J., 1962: Preliminary studies of the possibility of obtaining improved cultures through mycelial fusion /anastomose/. Mushroom Science, 5, 197-203. RAPER, J. R. and RAPER, C. A., 1972: Life cycle and prospects for interstrain breeding in Agaricua bisporus. Mushroom Science, 8, 1-9. ROYSE, D. J. and MAY, B., 1982: Selective Breeding of the Common Cultivated Mushroom. Mushroom News, 8-9-10, 18-20., 31-33., 12-13. SIGEL, E. M. and SINDEN, J. W., 1953: Variations in cultures made from the strain of mushroom used at the Butler County. Mushroom Farm. inc. Mushroom Science, 2, 65-68. /cit. FRITSCHE, G. 1982./. SINDEN, J. W., 1981: Strain Adaptability. The Mushroom Journal, 101, 153-165. STANEK, M., 1959: Kliceni basidiospor péstovaného zampionu Agaricus Hortensia /COOKE/ PILÁT. II. Plynny stimulator kliaenl produkovany miceliem Agaricus Hortensia. Ceska Mykologie, 13, 241-250. STOLLER, B. B. and STAUFFER, J. F., 1953: Studies on naturally occuring and ultraviolet radiation induced strains of the cultivated mushroom Agaricua campeatria L. Mushroom Science, 2, 51-65. /cit. FRITSCHE, G. 1982./. STUBNYA, K., 1979: Producing new strains of Agaricua biaporue. Mushroom Science, 10, Part 1. 83-89.

Selective breeding of Agarioue bt8poru8 STUBNYA K., Budapest Experiments were made in the research laboratory and in the mushroom caves of "DUNA" Agricultural Co-operative, Budapest, Hungary.

- 38 -

The spores of five Agariaua bÍ8porus strains, each having different features, were mixed in sterile conditions in several combinations. Having inoculated the spore-mixtures into culture-medium we let them germinate. The mycelium fragments of different growth-types were separated from the multispore cultures by several inoculations. The 850 mycelium cultures produced in this way were fourfold repeatedly cultivated in plastic bags containing 2,5 kg compost each. We followed the period of spawn-run, beginning and rhythm of fructification, colour and form of the sporophores, crop results and resistance to diseases / Vertioillium fungioola and inclination the Rose Comb/ with attention. There were produced several strains having different properties from those of the original ones. We managed to separate new strains yielding much more than the original ones. The strains, yielding the greatest quantity and the best quality of mushrooms, were controlled on larger plots / 5 m 2 each five times, then 80 m 2 each several times/. The author reports four-year experimental results of one of the best cultures /D 29/ parallel with control strain /D 13/ used in mushroom growing /1979, 1980, 1981, 1982/.

Két fajta keverékével végzett csírázás Gombatermesztok gyakran felteszik a kérdést: mi történik, ha két csiperkefajta keverékével végzik a csírázást? Előfordul olyan eset is, hogy egy alagút egyik felét hófehér, sima kalapu fajtával, a másik felét pikkelyes kalapu, un. köztes fajtával kívánják csirázni, és az elkülönítést nem tudják megoldani. A kérdés megválaszolására FRITSCHE, G. holland kutató 15 csirakeveréket készített, s kontrollként a keverékeket alkotó fajtákat használt. A 15 csirakeverékből 11 kisebb hozamot adott, mint az egyes fajták külön-külön. Nagyobb hozamot egy esetben sem kaptak. Nyilvánvaló, hogy a sima és pikkelyes fajták öszszekeverése csírázáskor gyakran káros hatással van a hozamra. S.GY.-né

- 39 -

MIKOLÖGIAI KÖZLEMÉNYEK 1983. évi 1.-2. szám

A csiperkegomba mólé betegsége DR. GYÖRFI JULIA, Budapest 1. Bevezetés A kétspórás csiperkegomba /Agariaus bisporus LANGE /SINGER/ termesztése a "DUNA" Mgtsz-ben kizárólag mészkőpincékben történik. Ezek a pincék mint speciális termesztőhelyiségek, különböző okok /fertőtlenitési, szellőztetés! nehézségek stb./ miatt kedveznek a kárositók elszaporodásának. A különböző kórokozók és kártevők állandó jelenlétét a monokulturális termesztés is nagymértékben elősegiti, annál is inkább, mivel már évtizedek óta folyamatosan csak gombát termesztenek ezekben a pincékben. A gomba termesztésekor különböző betegségek fordulnak elő. A kórokozók egy része a komposztban károsítja a csiperkegomba micéliumát, mig jelentős részük a termőtesteket támadja meg. Ez utóbbi kórokozók a terméshozam csökkentése mellett jelentős minőségromlást is okoznak. Tapasztalataink szerint a "DUNA" Mgtsz-ben jelenleg a csiperkegomba legnagyobb kárt okozó betegsége a mólé. A termesztők mólé összefoglaló névvel két - hasonló tünetekkel járó - betegséget jelölnek. A két betegségnek két különböző kórokozója van. A száraz mólét /száraz rothadás, barna foltosság/ a Vertiaillium fungicola PREUSS, /l. ábra/ a nedves mólét /lágyrothadás/ a Myaogone perniciosa MAGNUS /2. ábra/ okozza. A két kórokozó morfológiai leírásától, az általuk okozott tünetek, primér és szekundér fertőzési forrásaik, valamint terjedésmódjaik ismertetésétől eltekintünk, mivel a szakirodalom részletesen ismertette azokat /TRESCHOW 1941, KNEEBONE és MEREK 1959 ab, SINGER 1961, CROSS és JACOBS 1969ab, ATKINS, P. és ATKINS, F. 197lab, GANDY 1972, van de GEIJN 1977/. A Vertiaillium és a Myaogone okozta megbetegedések az évszakoktól függetlenül az egyes telepítésekben a csiperkegomba primordiumainak megjelenésétől kezdődően a termesztés minden szakaszában megtalálhatók. CHAZE és SARAZIN rámutattak arra, hogy egy adott kulturában a Vertiaillium és a Myaogone rendszerint társul /akár közvetlenül egymás melletti termőtesteken is/, de a Myaogone általában korábban jelenik meg /cit. d'HARDEMARE 1969/. Megfigyeléseink az előbbieket megerősítik, kiegészítve azzal, hogy mindkét kórokozó - ha ritkán is - egyazon beteg

- 40 -

termőtesten szintén előfordul. SZILI/1973/ szerint hazai viszonyok között /elsősorban a budapesti gombapincékben/ leginkább a Vertioilliuni fungioola károsit. Egyes pincék különböző helyein - főleg a nyári hónapokban - megfigyeltük, hogy tömeges méretekben fordult elő Myaogone perniciosa okozta megbetegedés is. Ezért egyértelműen tisztázni akartuk e két kórokozó dominancia viszonyait különböző termőidőszakokban. A dominancia vizsgalatot azért is tartottuk szükségesnek, mert a két kórokozó ellen a jelenleg alkalmazott és alkalmazható fungicidek hatásában jelentős eltérések vannak és lehetnek.

1. ábra Vervioillium fungioola okozta száraz mólé betegség A dominancia viszony tisztázása után célunk volt felmérni a mólébeteg termőtestek mennyiségét az egészséges termőtestek mennyiségehez viszonyitva, mivel szerettük volna megallapitani a betegseg altal okozott terméskiesés mértékét. A "DUNA" Mgtsz-ben a különböző /komposztban, takaróanyagban és termőtesteken kárositó/ parazita gombák közül, mint már emiitettük, a legnagyobb terméskiesést a mólé betegség okozta. Ezen betegség elleni védekezés eredményessége tehát nagy mértékben összefügg a gazdaságos termesztéssel. A védekezésben, amióta csak üzemszerü termesztésről beszélünk - igy napjainkban is - lényeges az általános üzemi higiénia, amelyet különböző kemikáliák alkalmazásával is kiegészítenek. A kémiai védekezés minden esetben csak preventiv lehet, mert a beteg termőtestek kezelése hatástalan.

- 41 -

2. ábra Mycogone perniciosa okozta lágyrothadás Más országokhoz hasonlóan hazánkban is hosszú időn keresztül különböző fertőtlenítőszereket /formalin, hypo, klórmész/ használtak a mólé betegség ellen /KŐTHAY 1943, CSONTI SZABÖ 1948, SOMOS és ANGELI 1963, KORONCZY I.-né és UZONYI S.-né 1969/, sőt a formalin napjainkban is a legfontosabb fertőtlenítőszer a gombatermesztésben. A növényvédőszer ipar robbanásszerű féjlődése lehetővé tette, hogy az elmúlt három évtized alatt - időszakonként - eredményesen tudjunk védekezni a mólé betegség kórokozói ellen. A fungicidek alkalmazásának a gombatermesztésben igen specifikus a helyzete. A "gomba gombája" ellen kell hatásosan védekezni, mivel rendszertanilag a megvédendő gomba és annak parazitaja is gomba. Emiatt csak szelektiv fungicidek jöhetnek számitásba. A gomba termesztési technológiájából adódó tényezők, és ezekkel összefüggésben a kórokozók rendkivül gyors reprodukáló képessége miatt a fungicidekkel szembeni rezisztencia igen rövid idő alatt kialakul. A különböző fungicidekkel szemben a legjelentősebb a benomil hatóanyaggal szembeni rezisztencia kialakulása volt. A mólé betegség elleni védekezésben - az első és napjainkig is egyetlen - átütő sikert a szisztemikus benzimidazol származéku fungicidek bevezetése hozott. A benomil és a tiobendazol hatóanyagok gombatermesztésben való sikeres felhasználásé-

- 42 -

ról az első hiradás SNEL és FLETCHER /1969/ kutatóktól származik. A két hatóanyag hatását megvizsgálták csiperkegombára és Myaogone-ra. A benomil volt az, amelyik a csiperkegomba fejlődését egyáltalán nem gátolta, ezzel szemben a Myaogone fellépését csökkentette, sőt teljesen meg is szüntette. GANDY /1971/ a benomilt Vertiaillium-ra is kijuttatta, és az eredmény a Myaogone -val azonos volt. Rövid idő alatt minden gombatermesztő országban elterjedt a benomil-tartalmu készítmények használata, igy hazánkban is /SZILI 1973/. Néhány évvel később - különböző országokból - beszámoltak a Vertiaillium benomi l-re z is ztenc iá járói, igy FLETCHER /1973/, DÜTSCH /1974/, GANDY és SPENCER /1974/, van ZAAYEN /1974/, továbbá megállapították, hogy a száraz mólé betegség sokkal nagyobb méretekben lép fel a gombakultúrákban, mint a benomil alkalmazása előtt. Myaogone esetében benomil-rezisztenciát még nem tapasztaltak, mint GAZE és FLETCHER/1975/ Írják, megjegyzik azonban, hogy a Myaogone okozta megbetegedések egyébként is csökkentek, s igy elsőrendű betegséggé a Vertiaillium okozta száraz mólé lépett elő. Ezután - elsősorban a Vertiaillium fungiaolaleküzdésére - ismét megindultak a kutatások. Napjainkig egyetlen hatásosnak mondható hatóanyagot sem sikerült azonban bevezetni a gombatermesztésben, jóllehet sokféle hatóanyaggal kísérleteztek. A "DUNA" Mgtsz-ben - több mint tiz éve - a növényvédelmi technológiába épitve használjuk a benomilt'/ma már elsősorban Dactylium dendroidee ellen/, cineb-bel és formalinnal kombinálva. Tudtuk és tudjuk azt, hogy a különböző agrotechnikai védekezési módokkal csökkenthetjük a betegség mértékét, de mindenképpen szükséges uj hatóanyagok kipróbálása is. Ebből a célból kezdtük el 1981-ben laboratóriumi kísérleteinket a különböző fertőtlenítőszerekkel és fungicidekkelí 2. Anyagok és módszerek 2 .1 ^_Vej]tiailJ,i]M_és_a.J^oo^q A dominanciaviszony megállapítása céljából 19 79.decemberétől 1980. decemberéig, évszakonként - a tenyészidő különböző szakaszaiban -, 5 különböző termőpincében, a mólé betegség tüneteit mutató termőtestekből egy-egy alkalommal 50-50 darabot gyűjtöttünk be. Évszakonként 250 darab beteg termőtestet, öszszesen 1000 darabot. A beteg termőtesteket a két kórokozó morfológiai bélyegei alapján különítettük el. 2.2 A mólébete2_termőtestek_százalékos_arán

A két kórokozó által megbetegített termőtestek százalékos arányának megállapítása céljából a termelőszövetkezet Győri pin-

- 43 -

céjében 1980-ban, téli, tavaszi, nyári és őszi termesztési időszakokban végeztünk méréseket. Ebben a kisérletben figyelembe véve a pincei vizsgálatok okozta nehézségeket - nem tettünk különbséget a Vertiaillium vagy a Myaogone okozta megbetegdések között, azokat együttesen mólébeteg termőtesteknek minősítettük. Termesztési időszakonként 40-40 darab, véletlenszerűen kiválasztott és elhelyezett zsákon, zsákonként külön-külön megszámoltuk az egészséges és a mólé betegséget mutató csiperkegombákat, és lemértük azok súlyát. A méréseket a termőidőszak kezdetétől annak végéig folyamatosan végeztük. 2.3

Fertőtlenitőszerek_és_fun2icidek_screenin2_vizs2álata

Laboratóriumi kísérleteink célkitűzése az volt, hogy a vizsgált készítmények milyen hatást gyakorolnak a csiperkegoma D 13 fajtájára, valamint a Vertiaillium fungiaola -ra és a Myaogone perniciosa -ra. A kisérletben felhasznált készítményeket az 1. táblázat tartal mazza.*' A csiperkegomba két kórokozójának izolálására és azok tiszta tenyészeteinek elkészítésére, valamint a készítmények screening vizsgálataiban a felhasznált táptalaj: maláta-agar /30 g maláta-extraktum + 20 g agar, 1000 ml desztillált vizben / volt A két kórokozó izolálásának és tiszta tenyészeteik előállításának módszerét cikkünkben nem ismertetjük. A csiperkegomba D 13 fajtáját, valamint a Vertiaillium és a Mycogone tiszta tenyészeteit maláta-agar táptalajon, 22-24 °C-on, szórt fényben tenyésztettük. A kisérlet beállítása előtt a felhasznált eszközöket 160 °C-on, 2 órán keresztül, száraz hővel, a higitási sorozatok elkészítéséhez szükséges desztillált vizet és a maláta-agar táptalajt pedig 1,5 atm nyomáson, 25 percig sterileztük. A kisérletben felhasznált készítményekből higitási sorral álli tottuk elő a 10 OOO ppm, ÍOOO ppm, 100 ppm és 10 ppm koncentrá cióju oldatokat és szuszpenziókat. Steril petricsészékbe minden egyes koncentrációjú oldatból, illetve szuszpenzióbői bemértünk 1 ml-t, és ehhez hozzákevertük az 50 °C-os, 9 ml maláta-agar táptalajt. Ezáltal kaptuk meg az 1000 ppm, 100 ppm, 10 ppm és 1 ppm "mérgezett" táptalajt. Erre á "mérgezett" táptalajra helyeztük a tiszta tenyészetekből /D 13, Vertiaillium, Mycogone/ steril dugófuróval kivágott 5 mm átmértijü micélium •/ A formaiint standarol kontrollnak állítottuk be, mivel a termesztés legtöbb fázisában használjuk.

- 44 -

korongokat, petricsészénként l-l darabot. Valamennyi kezeléshez, koncentrációhoz és vizsgált gombafajtához kezeletlen kontrollt is beállítottunk. A kisérletet 5 ismétlésben állítottuk be. Ezeket a tenyészeteket szórt fényben, 22-24 °C-on tartottuk 12 napon keresztül. A kísérlet értékelését a beállítást követő 7. és 12. nap9n végeztük el. A végső kiértékelésnél a 12. napon elért telepátmérokét vettük alapul. I. táblázat A mólé betegség kórokozói ellen kipróbált fertőtlenítőszerek, fungicidek

Készítmény neve

Hatóanyag neve

Gyártó vállalat

CURSATE SUPER Z

65 % cineb + 5 % cymoxanil

DU PONT hatóanyagból PEREMARTONI VEGYIPARI VÁLLALAT

FORMALIN /standard/

40 % + 0,5 % formaldeKid

ÉS ZAKMAGYARORSZÄGI VEGYIMÜVEK

GEVISOL

33,3 % metil klór- SCHÜLKE und MAYR fenol + 1,5 % fenil- GmbH fenol

INCOSAN

24 % jodofor koncent- INCO licenc alapján BIOGAL rátum detergenssel

RIDOMIL ZINEB

10 % metal axil + 48 % cineb

GIBA GEIGY hatóanyagból BUDAPESTI VEGYIMÜVEK

STORITE FL

30 % tiobendazol

MSD- SHARP und DOME GmbH

TILT

25 « CGA 64250

CIBA GEIGY AG.

3. Eredmények 3.1 A mólébeteg termőtestek százalékos megoszlását a Verticillium és a Mycogone között évszakonként és vizsgált pincénként a 2. táblázat tartalmazza.

- 45 -

A mólébeteg termőtestek 68-98 %-a volt fertőzött Vertioillium, mlg 2-32 %-a Mycogone által. A vizsgált időszak alatt mindvégig a Vertioillium volt a domináns kórokozó, átlagosan 89,3 %-ban, mig a Myoogone átlagosan 10,7 %-ban fordult elő. Figyelemre méltó, hogy a Myoogone elterjedése - főként a nyári időszakban - mindegyik termesztőhelyiségben nagyobb volt, mint más időszakokban. Ugyanakkor a nyári termőidőszakban az egyes pincék Myoogone fertőzöttségében is lényeges különbségek vannak. 3.2 A_mólébeteg_termőtestek_százalékos_ar

Az egészséges és a mólébeteg termőtestek évszakok szerint százalékos megoszlását 1980—ban, a Győri pincében a 3. ábra mutatja. Az adatok a kiválasztott 40-40 zsák összesitett eredményeit tartalmazzák. Téli termőidőszakban a leszedett termőtestek 91,3 %-a volt egészséges, mig 8,7 %-a móléval fertőzött. Tavaszi időszakban a termőtestek 89,2 %-a volt egészséges, mig 10,8 %-a móléval fertőzött. Nyári termőidőszakban a termőte3tek 75 %-a volt egészséges, mig 25 %-a móléval fertőzött. Ez a nagy fertőzöttség - ismereteink szerint - elsősorban a pincei termesztés adottságai miatt lép fel, mivel a meleg nyári hónapokban nehezen tudják temperálni a pincéket s igy a magasabb hőmérséklet, valamint a nagyobb relativ páratartalom kedvez a kórokozók elterjedésének. öszi termőidőszakban a leszedett termőtestek 76,4 %-a volt egészséges, mig 23,6 %-a móléval fertőzött. Ebben az időszakban a környezeti tényezők hatása a nyárihoz hasonló. A betegség által okozott terméskiesés mértékét nem tudtuk megállapítani. Mind a Vertioillium, mind & Myoogone jellegzetesen torzult termőtest /mólépuffancs/ képzésére serkenti a csiperkegomba micéliumát. Nincsenek megbízható adataink arról, hogy abból a csiperkegomba primordiumból, amelyikből a két kórokozó valamelyikének hatására rtiólépuffancs képződött, csiperkegomba termőtest is kialakulhatott volna. A terméskiesés mértékét továbbra is csak felbecsülni tudjuk. A beteg termőtestek százalékos mennyiségének megállapítása mindenesetre némi támpontot ad a termésveszteségről. Adataink azonban csak reprezentálják a veszteséget, mivel a vizsgálatot egyetlen termőpincében végeztük el.

Győri

Keiner

Kőbánya

I Schmidtka

Pincék neve Sörház

A Veticillium és a Mycogone %-os megoszlása

átlagok V. M.

Évszakonkénti

Verticillium és a Mycogone között évszakonként

Jelmagyrázat: V. = Verticillium fungicola százalékos mennyisége M. = Mycogone perniciosa százalékos mennyisége

Pincénkénti átlagok

ösz

Nyár

Tavasz

Tél

Évszak

és pincénként 1979-80-ban.

A mólébeteg termőtestek százalékos megoszlása a

II. táblázat

- 46 -

- 47 -

CD

Egészséges

termöteslek

£3 MÓlébeteg termótestek

3. ábra Az egészséges és a mőlébeteg termőtestek évszakonkénti százalékos megoszlása a Győri pincében 1980-ban 3.3

Fertőtlenitőszerekx_fungicidek_screening_vizs2álatának eredményei

A laboratóriumi screening vizsgálatoknál a fertőtlenirőszerek, fungicidek hatását a csiperkegomba D 13 fajtájára, valamint a Vertiaillium fungiaola és a Myaogone perniciosa kórokozó gombákra a 3.-5. táblázatok tartalmazzák.

- 48 -

III, táblázat A screening vizsálatok eredményei D 13 csiperkegomba fajtán

Kezelés

A D 13 csiperkegomba fajta telepátmérőjének nagysága a 12. napon, mm-ben Kezelések koncentrációja 1 ppm

10 ppm

ÍOO ppm

ÍOOO ppm

Kontroll

43,0

43,O

43,0

43,0

Cursate S.Z.

25,0

18,3

5,3

0,0

Formalin 37,7

35,3

32,3

0,0

Gevisol

/standart/

30,0

22,8

0,0

0,0

Incosan

34,7

32,2

24,3

18,0

Ridomil Zineb

36,0

25,8

24,0

22,3

Storite FL

37,3

37,0

30,0

0,0

Tilt

23,7

23,7

0,0

0,0

IV. tábládat A screening vizsálatok eredményei Verticillium fungicola-n. Ä Verticillium fungicola telepátmérőjének nagysága a 12. napon, mm-ben Kezelés Kezelések koncentrációja 1 ppm

ÍO ppm

ÍOO ppm

ÍOOO ]

Kontroll

44,0

44,0

44,0

44,0

Cursate S.Z.

15,3

9,3

8,3

0,0

Formalin /standard/

25,0

24,3

22,7

0,0

Gevisol

29,3

27,7

0,0

0,0

Incosan

28,3

27,0

24,7

22,3

Ridomil Zineb

24,0

21,6

15,7

13,7

Storite FL

20,0

17,0

15,7

0,0

Tilt

18.3

15.7

5.0

0.0

- 49 -

V. táblázat A screening vizsgálatok eredményei Myaogone perninaiosa-n.

Kezelés

A Myaogoné perniciosa telepátmérőjéhek nagysága a 12. napon,mm-ben 1 ppm

10 ppm

100 ppm

1000 ppm

Kontroll

82,7

82,7

82,7

82,7

Cursate S.Z.

76,0

76,0

61,7

17,0

/standard/ 68,0

68,0

0,0

0,0

Formalin Gevisol Incosan

71,0

70,0

77,O

76,0

Ridomil Zineb 76,0

76,0

Storite FL

14,7

Tilt

72,3 30,0

0,0

30,0

0,0

76,0

60, 7

76,0

36,0

0,0

0,0

0,0

0,0

A screening vizsgálatok eredményeiből látható, hogy minden készítmény, minden koncentrációban - eltérő mértékben ugyan gátolta mind a csiperkegomba, mind a két kórokozó növekedését. Azok a készítmények, amelyek a kórokozók növekedését a legnagyobb mértékben gátolták, a csiperkegombát is visszavetették. A standardként alkalmazott formalin viszont még mindig a leghatásosabbnak tekinthető a kórokozók ellen. Az eredményeket összevetve célszerűnek látszik a Verticillium ellen elsősorban a Storite FL, majd a Cursate Super Z, Ridomil Zineb és Tilt készítmények, a Myaogone ellen pedig elsősorban a Tilt, majd a Storite FL készítmények kipróbálása pincei körülmények között, külön-külön a kórokozókkal való mesterséges inokuláció mellett. Ez azért is indokolt, mivel a különböző készítmények hatása a termesztésben eltérő lehet a laboratóriumi kísérletek eredményeitől. 4. összefoglalás A csiperkegomba egyik legjelentősebb magyarországi betegségével, a mólé betegséggel, illetve annak két típusával, a száraz mólé betegséget okozó Vertiaillium fungicola -val, és a nedves mólé betegséget okozó Myaogone perniciosa -val foglalkoztunk. A "DUNA" Mgtsz-ben felmértük a két kórokozó dominancia viszonyait. Megállapítottuk, hogy a termelőszövetkezet 5 gombapincéjében az 1979-80. években - évszaktól függetlenül - a mólé-

- 50 -

beteg termötestek 68-98 %-a Vetiaillium, 2-32 %-a Myoogone által volt fertőzött. A vizsgált időszak alatt mindvégig a Vertioillium volt a domináns kórokozó. A nyári és az őszi termőidőszakokban viszont a Myoogone okozta megbetegedések egyes termőpincékben jelentős méretekben elterjedtek. Évszakok szerint az egészséges és a mólébeteg termőtestek százalékos megoszlását 1980-ban a termelőszövetkezet Győri pincéjében a 3. ábra mutatja. A vizsgált időszak alatt a leszedett termőtestek 8,7-25 %-a mólébeteg termőtest volt. A két kórokozó ellen alkalmazható fertőtlenítőszerek és fungicidek laboratóriumi screening vizsgálata mutatja, hogy főképpen a Vertioillium fungioola, de a Myoogone perniciosa is, rendkívüli türőképességü kórokozók. Azok a készítmények, amelyek a laboratóriumi vizsgálatok során a két kórokozó növekedését gátolták, magát a csiperkegomba micéliumát is visszavetették. A kísérletek eredményeiből látható, hogy szinte kivétel nélkül minden esetben a standard formalin bizonyult a leghatásosabbnak a Vertioillium és a Myoogone ellen, ugyanakkor a csiperkegomba növekedését sem gátolta jelentős mértékben Az eredmények alapján a gyakorlatban célszerűnek látszik kipróbálni a Storite FL, Tilt, Cursate Super Z és Ridomil Zineb készítményeket. 5. Irodalom ATKINS, P. - ATKINS, F.C., 1971a: Dry bubble. MGA Bulletin, 260, 362-368. ATKINS, P. - ATKINS, F. C., 1971b: Wet bubble. MGA Bulletin, 260, 370-373. CROSS, M. J. - JACOBS, L., 1969a: Some observations on the biology of spores of Verticillium malthusei. Mushroom Science, 7j_ 239-244. CROSS, M. J. - JACOBS, L., 1969b: Verticillium and Mycogone diseases of the mushroom. MGA Bulletin, 238, 440-447. CSONTI SZABÖ, I., 1948: Csiperkegomba. Pátria Könyvkiadó, Budapest, 60. d'HARDEMARE, G., 1969: Chronique de Montesson. Bulletin de la fédération nationale des syndicats agricoles des cultivateurs de champignons, 184, 2111-2114. DtíTSCH, G. A., 1974: Mode of action and resistance problems of fungicides used in mushroom growing. The Mushroom Journal, 19, 268-278. FLETCHER, J. T., 1973: Shaggy Stipe, a new mushroom disease. The Mushroom Journal, 3, 114-115.

- 51 -

GANDY, D. G., 1971: Experiments on the use of Benomyl /"Benlate"/ against Verticillium. MGA Bulletin, 257, 134-137. GANDY, D. G., 1972: Observations on the development of Verticillium malthousei in mushroom crops and the role of cultural practices in its control. Mushroom Science, 171-181. GANDY, D. G. - SPENCER, D. M., 1974: Fugicide Tolerance and its Implications. The Mushroom Journal, 24, 468-470. GAZE, R. H. - FLETCHER, J. T., 1975: ADAS Survey of Mushroom Diseases and Fungicide Usage 1974/75. The mushroom Journal, 35, 370-376. KNEEBONE, L. R. - MEREK, L., 19 59a: Brown spot. MGA Bulletin, 113, 148-149. KNEEBONE, L

R. - MEREK, L., 19 59b: Bubble. MGA Bulletin, 113, 149-150.

KORONCZY, I -né - UZONYI, S.-né, 19 69: Gombatermesztési utmutató. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, .128-130. KÖTHAY, I., 1943: A gyakorlati gombatermesztés. Nagytétény, 118-120. SINGER, R., 1961: Mushroom and Truffles. Leonard Hill /Books/ Limited, London, 194-197. SNEL, M. - FLETCHER, J. T., 1969: Benomyl and Thiobendazole for the control of Mushroom Diseases. Plant Disease Reporter, 55, 120-121. SOMOS, A. - ANGELI, L., 1963: Korszerű csiperketermesztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 136-137. SZILI, I., 1973: A csiperkegomba "mólé" betegsége elleni védekezés Fundazol 50 WP-vel. Növényvédelem, 6, 269-271. TRESCHOW, C . , 1941: The Verticillium diseases of Cultivated Mushroom. Dansk Bot. Arkiv, 111, 1-31. van de GEIJN, J., 1977: De bestrijding van mollen /Verticillium fungicola en Mycogone perniciosa/. De champignoncultuur, 7 1 9 7 - 2 0 1 . van ZAAYEN, D. A., 1974: Resistentie tegen benzimidazoolfungiciden in stammen van Verticillium fungicola /V. malthousei/, de veroorzaker van droge mollen. De champignoncultuur, 10, 335-338. Verticillium and Mycogone diseases of cultivated mushroom GYÖRFI, J., Budapest The paper deals with two of the most important diseases of

- 52 -

Agaricus bisporus namely the dry bubble - caused by Vertioillium fungioola and the wet bubble - caused by Mycogone perniciosa. Dominance ratio of the two pathogens was measured in the "DUNA" Agricultural Co-operative. It has been found that in five mushroom caves of the Co-operative - indipendently from seasons - 68-98 percent of diseased sporophores were infected by Verticillium, 2-32 percent of them were infected by Mycogone during 1979-1980 years. Verticillium was the dominant pathogen during the examined period. On the other hand, diseases - caused by Mycogone - spread to a great extent in a few caves during the Summer - and Autumn - growing period. The percentage distribution of healthy and bubble-diseased sporophores in GYÖRI-cave of the Co-operative in 1980 is shown in Fig. 3. During the examined period 8,7-25 percent of the picked mushrooms were bubble-diseased. The laboratory-screening of desinfectants and fungicides which can be used against the two pathogens shows that mainly the Vertillium fungioola but also Mycogone perniciosa have extreme tolerance . Chemicals not only inhibited the growth of the two pathogens, but also inhibited the mushroom mycelium itself. From the results of the experiments it can be seen that almost without exception the standard Formalin was the most effective against Verticillium and Mycogone, and at the same time it did not inhibit the growth of mushroom mycelium either. On the basis of the results it seems to be advisable to examine the following chemicals in practice Storite FL, Tilt, Cursate Super Z, Ridomil Zineb.

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1983. évi 1.-2. szám

Laskagomba termesztése szárazon hőkezelt szalmán KOVÁCSNÉ GYENES MELINDA, Kecskemét Bevezetés A laskagomba intenzív termesztése néhány évtizede kezdődött el. A termesztése napjainkban egyre jobban terjed. A világon termesztett mennyisége 1979-ben 32.000 tonna volt /DELCAIRE 1981/. A Magyarországon termesztett mennyiség 300-400 tonna között ingadozik. Az alapanyag hőkezelését korábban úgynevezett hagyományos hőkezelőkben , ládában végezték. Ujabban a csiperkegombához hasonlóan a laskagombánál is az úgynevezett tömeghőkezelést alkalmazzák. Többféle hőkezelési eljárás ismert a gyakorlatban, amelyek a hőkezelés idejében, illetve annak hőfokában különbözhetnek. A legelterjedtebb a HTTV eljáráson alapszik. A kutatók és a termesztők is a termesztési technológiák korszerűsítése közben uj eljárásokon dolgoznak. Néhány évvel ezelőtt TÖTH LÁSZLÖ a borotai gombaüzem vezetője hivta fel figyelmünket a 100 °C-on szárazon végezhető hőkezelésre /SZILI TÖTH 1982/. Ezek ismeretében kezdtük el a vizsgálatokat egy 3 m 3 -es kísérleti tömeghőkezelőben. Táptalajként 1-2 cm-re szecskázott buzaszalmát használtunk, s azt csak a 100 °C-os hőkezelés után nedvesítettük, tiszta, fertőzésmentes fólián. Ehhez a kísérlethez a H7~es hibridet használtuk. A szemcsirát 3 %-os arányban kevertük a már benedvesített szalmához. A becsirázott táptalajt perforált fóliazsákokba töltöttük, majd klimaházban helyeztük el átszövetésre és termesztésre, véletlen lrendezésben. Vizsgálatainkkal a következőket kívántuk tisztázni. A hőkezelés optimális időtartamának meghatározása A hőkezelés időtartama 100 °C-on 30, 60, 75, 90 perc és 2 x 60 perc /24 órás szünettel/ volt. A kísérletet 4 ismétlésben állítottuk be, ismétlésenként 2 zsákot használtunk. A zsákok súlya 10 kg, nedvességtartalmuk 65-72 % között volt. A hőkezelést 3 menetben végeztük, első alkalommal 100 °C elérése után 30 perc múlva vettünk ki anya-

- 54 -

got, majd ismét felfütöttük 100 °C-ra, és újból 30 percig ÍOO °C-on tartottuk az anyagot. A ÍOO °C-ot 15-20 perc alatt értük el, az ismételt felfiités mintegy 5-lO percet vett igénybe. A 75 perces és a 90 perces hőkezelést hasonlóképpen végeztük. A kétszer 60 perces hőkezelés 24 órás szünet közbeiktatásával történt. A 30 perces kezelés nem bizonyult hatásosnak, miután a zsákok több mint 50 %-a nem szövődött át. Néhány zsákon különböző penészgomba fajok is megjelentek. A termőrefordulás a megmaradt zsákokon a 35., illetve a 40. napon következett be. A hozam egy hónap szedésidő alatt a nedvesanyag 8 %-a volt. A kisérlet eredményeit az 1. táblázat mutatja. I. táblázat A hőkezelés idejének hatása a termőrefordulásra és a termésmennyiségre **

Hőkezelés ideje /perc/

Csírázástól a tenriőrefordu- Termésmennyiség kg/lO lásig eltelt idő* /nap/ kg nedvesanyag*

60

25,2

2,20

75

25,0

2,25

90

25,4

2,17

2x60

22,0

2,24

» négy ismétlés átlaga •* a szedés az első szedéstől számitva 30 napig tartott P= 5 %-os valószínűségi szinten tehát a csírázástól a termőrefordulásig eltelt időt, illetve a termésmennyiséget tekintve nincs lényeges különbség a kezelések között. Gazdaságossági megfontolás alapján ezért a legrövidebb idejű, azaz a 60 perces hőkezelést célszerű alkalmazni. A hőkezelést kiegészítő vegyszeres eljárás A ÍOO °C-on történő száraz hőkezelés hatását vegyszeres kezeléssel kívántuk fokozni. E célból 0,01, 0,02 % Chlnoin Fundazol 50 WP /benomil/ nedvesítettük be a hőkezelés után /100 °C 60 perc/ a szalmát. E két kezelést tiszta vízzel nedvesített anyaggal hasonlítottuk össze. A Fundazol 50 WP hatását a 2. táblázat ismerteti.

- 55 -

II. táblázat A Chlnoin Fundazol 50 WP /benomll/ hatása *

a termőrefordulásra és a termésmennyiségre

Kezelés

#

Csirázástól a termore- Termésmennyiség fordulásig eltelt idő kg/10 kg nedves/nap/* anyag

0,01 %-os Fundazol 50 WP oldat

22,8

2,10

0,02 %-os Fundazol 50 WP oldat

22,5

2,20

Tiszta vizzel nedvesitett

38,0

2,05

* négy ismétlés átlaga ** a szedés az első szedéstől számitva

30 napig tartott

A kontroll kezeléséhez képest bármelyik kezelés P=0,1 %-os szinten lényegesen különbözik. Az eredményeket a 3. táblázat mutatja. III, táblázat A Chinoin Fundazol 50 WP /benomil/ hatása a termőrefordulásra

Kezelés

Csirázástól a tenrőrefordulásig eltelt idő /nap/

0,01 %-os Fundazol 50 WP oldat

22,75

0,02 %-os Fundazol 50 WP oldat

22,50

Tiszta vizzel nedvesitett

38,00

SZD

0,1 %

6,35

- 56 -

P=5 %-os valószínűségi szinten a kezelések között termésmenynyiségre vonatkoztatva nincs különbség. Gazdaságossági megfontolásból a 0,01 %-os Fundazol 50 WP oldatot célszerű alkalmazni. Abban az esetben, ha a szalma minősége nem kielégitö, például poros, penészes, sötétbarna, célszerű a 0,02 %-os oldat használata. A kísérleteket kiegészítettük egyéb vizsgálatokkal. A hőkezelőbe való betöltés közben gyengén benedvesítettük a szalmát, ezáltal csökkenthető a kitermelésnél a por, illetve a hőkezelés hatása fokozható. Munkaerő probléma miatt előfordult, hogy az anyagot a hőkezelés napján nem tudtuk feldolgozni, ezért 24, 48 és 72 órán keresztül a hőkezelőben tartottuk. A 72 óráig hőkezelőben tartott anyag átszövődése és termőrefordulása, illetve a termés mennyisége között nem volt eltérés a hőkezelés után azonnal feldolgozott anyaghoz képest. A kísérletek kedvező eredménye alapján Intézetünk műszaki szakemberei létrehoztak egy 5 m -es tömeghőkezelőt és egy nedvesitő és csiráztató gépsort. A hőkezelő egyik nyilása a szabadba, a másik nyilása pedig a manipuláló helyiségbe nyilik. A ÍOO °C-os 60 perces hőkezelés és a lehűtés teljesen automatizálva van. A hőkezelés, illetve a lehűtés után az anyag egy gépsorra került, ahol egy menetben végeztük a nedvesitést és a csirázást. A csigasor végén a zsáktöltő garaton keresztül került az anyag a perforált fóliazsákokba. összegezésként megállapíthatjuk, hogy a ÍOO °C-os száraz hőkezelés előnye: egyszerűbb berendezésekben megvalósítható, mint a korábban elterjedt hőkezelési eljárások. Kevesebb a felhasznált gőzenergia mennyisége. A hőkezelés hatása egyenértékű az egyéb elterjedt eljárásokéval. A vizsgálatok tovább folynak annak megállapítására, hogy nagyüzemi méretekben is megvalósitható-e biztonságosan ez a hőkezelési eljárás? Mikrobiológus szakemberek bevonásával a hőkezelés mikrobiológiai folyamatának tanulmányozása folyik. Irodalom DEIiCAIRE, J. R., 1981: Place et role des champignons cultives comme source de proteines humaines en l'an 2000. Mushroom Science XI. Proceedings of the Eleventh International Scientific Congress on the Cultivation of Edible Fungi. Sydney, 1-18.p. SZILI I. - TŐTH L., 1982: Gombatermesztési utmutató. II. A laskagomba kisüzemi termesztése. ZKI, Kecskemét, 10p. Összefoglalás A laskagomba intenziv termesztése néhány évtizede kezdődött el, és napjainkban egyre jobban terjed. Az alapanyag hőkezelését

- 57 -

különböző hőkezelési eljárásokkal végzik. Néhány évvel ezelőtt Tóth László, a borotai gombaüzem vezetője hivta fel a figyelmünket a 100°C-on végezhető száraz hőkezelésre, és a hőkezelés után gombaölőszeres vizzel nedvesítésre. A vizsgálatok a hőkezelés optimális időtartamának megállapítására és a hőkezelést kiegészitő vegyszeres eljárásokra irányultak. A hőkezelés optimális időtartamának megállapítására a következő kezeléseket állítottuk be: 100 °C-on 30, 60, 75, 90 percig és 2 x 60 percig /24 órás szünettel/ kezeltük a szalmát. A kezelést követően végeztük a nedvesitést és csirázást, majd a perforált fóliazsákokba töltést. P=5 %-os valószínűségi szinten nincs lényeges különbség a kezelések között, tehát a csirázástól a termőrefordulásig eltelt időt és a termésmennyiséget tekintve. Gazdaságosság szempontjából a 60 perces hőkezelést célszerű alkalmazni. A 30 percig kezelt anyag átszövődése mintegy 50 %-os volt. A hőkezelést kiegészitő vegyszeres eljárásokkal /0,01 %, 0,02 % Chinoin Fundazol 50 WP /benomil/ / a hőkezelés hatását kívántuk fokozni. A kisérletek igazolják, hogy a Chinoin Fundazol 50 WP-vel /benomil/ végzett nedvesités hatására a csirázástól a termőrefordulásig eltelt idő rövidebb, mint a tiszta vizzel nedvesitett s z a l m a használata esetén. A kísérleteket egyéb vizsgálatokkal is kiegészítettük, amelyeknek egy része még folyamatban van. A 100 °C-os száraz hőkezelés előnye, hogy egyszerűbb berendezést igényel, mint a korábban elterjedt hőkezelési eljárások. Kevesebb a felhasznált energiamennyiség. The cultivation of Pleurotus sp. on dry-pasteurised stroh KOVÁCSNÉ GYENES, M. , Kecskemet Intensive growing of oyster mushroom / Pleurotus ostreatua / began some ten years ago. Since that time production has shown a gradual upward trend necessitating research in substrate treatment . There are several heat treatment methods for oyster mushroom substrate preparation. Some years ago L. TÓTH, head of the mushroom farm in Borota, called our attention to a dry heat treatment at 100 °C followed by wetting with water containing some fungicides. Trials aimed at establishing the optimal duration of heat treatment and the effect of additional chemicals. To determine optimal duration straw was treated for 30, 60, 75, 90 minutes and 2 x 60 minutes /with 24 hour break/ respec-

- 58 -

tively, at ÍOO °C followed by wetting, spawning and filling into perforated plastic bags. At P=5 % probability level there is no significant difference between treatments as regards the days from spawning to fruit body formation and the quantity of yield. From an economic point of view 60 minutes heat treatment is recommended. In the 30 minutes treatment colonization was 50 %. Chemicals /0,01, 0,02 % Chinoin Fundazol 50 WP, benomyl/ were used to increase the effect of heat treatment. Chinoin Fundazol 50 WP /benomyl/ added to the wetting water shortened the period between spawning and fruit body formation when compared to the substrate wetted only with water. Some other trials are still going on. Dry heat treatment at 100 °C requires less complacated eqipments than other methods in use now. Less energy is wanted. * * * * *

Késői laskagoroba fejlődése gvapotszalmán A világszerte nagy mennyiségben termesztett gyapot szalmáját már több izben próbálták kérődzőkkel feletetni, de nagy lignintartalma /25 %/ akadály a kérődzők etetésében. Ezért általában elégetik vagy beszántják, összehasonlításul említhető, hogy a buzaszalma csak 8 % lignint tartalmaz, ami nem gátolja a cellulóz felhasználhatóságát a kérődzők számára. A The Mushroom Journal 198 2. dec.-i számában PLATT és munkatársai beszámolnak arról, hogy felhasználták a késői laskagombának hatékony ligninlebontó képességét. Ezt a gombát rendszerint gabona- vagy rizsszalmán termesztik. A szokásos termesztési alapanyagokat régebben ZADRAZIL /1978/ tanulmányozta. Ennek alapján a szerzők kidolgoztak egy egyszerű termesztési módszert a gyapotszalma felhasználására. A termesztési folyamat alatt végzett vizsgálatok fényt deritettek arra, hogy a lignin lebomlik. így tehát kis beruházással lehetőség van a gombatermesztés után visszamaradó, csekélyebb lignin-tartalmú alapanyagnak a kérődző állatok táplálásában való felhasználására. S. J.-né

- 59 -

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1983. évi 1.-2. szám

Az Agarioua bitorguie termesztése és nemesítése WALLNERNÉ GYURKÓ KATALIN, Budapest 1. Altalános jellemzés Az Agarioue bitorquia /meleqkedvelő csiperke/ 1974 óta szerepel termesztési kísérleteinkben. Több előnyős tulajdonsága miatt nőtt meg az érdeklődés iránta. Ezek a tulajdonságok a következők : - Termesztése magasabb hőmérsékleten végezhető, igy jelentősége növekedhet a nyári csiperketermesztésben. Elsősorban a nyáron az átlagosnál jobban felmelegedő pincékben és felszíni termesztőhelyiségekben előnyös. - Egyes az A. buporuB-nál jelentős terméskiesést okozó betegségekkel szemben ellenálló. Igy megemlíthető a nedves mólé- és virus-rezisztencia. - A leszedett gomba nyomásra, ütődésre kevésbé foltosodik vagy barnul, könnyebben kezelhető árut ad. - A legtöbb termesztő szerint ize fűszeresebb az A. bieporue énál.

-

Bár a fajon belül nagy a morfológiai és fiziológiai változatosság, általánosan elmondható, hogy termőteste az A. bi8poru8-éhoz hasonló: fehér tönkje és kalapja van, a tönkön azonban két gallér található. A spóraképzésben is van eltérés: az A. bitorquÍ8 bazidiumain nem kettő, hanem négy spóra fűződik le. 2. TermesztéBtechnológia Termesztése sok tekintetben hasonló az At bÍ8poru8 —éhoz. A továbbiakban ezért inkább a különbségeket hangsúlyozzuk. Alapvetően fontos és a termesztés során figyelembe veendő tény, hogy bár magasabb hőmérsékleten termesztik, mint az A. bÍ8poru8-t, a gomba növekedése, fejlődése sokkal lassabb. A termesztés alapanyaga a szokásos eljárással készített komposzt, annak minőségére, elsősorban ammóniatartalmára azonban igen kényes faj. 2.1

Csírázás, micélium-növekedés

A csirát 1-1,5 % arányban adagoljuk, azaz egy tonna komposzthoz 10-15 liter csirát keverünk. A csira indulása meglehetősen lassú, csak mintegy 5 nap elteltével kezd "szőrösödni".

- 60 -

A micélium növekedéséhez /átszövődéshez/ a következő feltételeket kell biztosítani: - Magas CCK tartalom,amelyet a szellőztetés csökkentésével és a zsákokban a komposzt tömörítésével lehet elérni. - 90-95 % relativ páratartalom a levegőben, amelyet napi két-«háromszori párásitással, a falak és az aljzatbeton állandó nedvesen tartásával biztositunk. - Egyenletes, 22-23 °C-os hőmérséklet, amelyet belső levegőkeveréssel tartunk fenn /túlmelegedés ellen véd az állandóan nedves környezet hűtő hatása/. - A komposzt nedvességtartalmának és magas CO- tartalmának megőrzése, amelynek érdekében a zsákokat újságpapírral vagy fóliával takarjuk. 2.2 Takarás, micéliumnövekedés A takaráshoz az A. bisporus -nál bevált kőpor-tőzeg keveréket lehet használni a megfelelő formalinos fertőtlenítés elvégzése után, kedvező hatású azonban a keverékben a tőzeg nagyobb arányú felhasználása. Ezért javasoljuk a 40 tf % kőpor és 60 tf % tőzeg összeállítású takaróanyagot. A takaróföldnek mindenütt egyenletes vastagságúnak kell lennie /4 cm/. Az egyenletes takarásnak természetesen előfeltétele, hogy a komposzt felülete is egyenletes legyen a zsákokban. A környezeti igények az előző fejlődési időszakéval megegyeznek. Fokozottan kell ügyelni az öntözés során kijuttatott viz mennyiségére, a tulöntözés ugyanis ebben az időszakban igen káros lehet. 3. Termőidőszak Amikor a micélium a takaróanyag felületén megjelenik, intenzivebb szellőztetést lehet kezdeni. A fejlődő termőtestek és a fokozott szellőztetés miatt azonban jobban kell ügyelni az öntözésre és párásitásra. A kivánt relativ páratartalom a levegőben 85-90 %, a levegő hőmérséklet 20-22 °C, a komposzthőmérséklet - a micélium növekedése idején tartott 29-30 °C helyett - 24-27 °C. A párásitást naponta két-háromszor végezzük, ez részben viz porlasztása, illetve permetezése a levegőbe, részben pedig az aljzatbeton, a falak és a közlekedő folyosók rendszeres nedvesen tartása. A takaróföldre juttatott öntözővíz mennyiségét mindig a várható gomba mennyiségéhez kell igazítani. Az Agaricua bitorquia az A. biepoima -nál gyorsabban éri el a szedésérett állapotot, és igen hamar túlérik. A megfelelő minőséa érdekében időben kell kezdeni a szedést, és alaposan kell szedni. összegezve megállapíthatjuk, hogy a magasabb hőmérsékleten termesztett - de lassúbb növekedésű és fejlodésü - Agaricus bitorquia kultúrájában jó termésátlagot csak fegyelmezett technoló-

- 61 -

glával, a környezeti feltételek következetes betartásával érhetünk el. 4. Nemesitésl kísérletek, uj fajták kiválasztása Az Agariaua bitorquis~szal folytatott termesztési kísérletek megkezdésekor külföldi és hazai, szabadban termő törzsek álltak rendelkezésünkre. Ezek kipróbálásakor ugy találtuk, hogy egyik sem mutat olyan jó tulajdonságokat, amelyre az üzemi termesztést alapozhatnánk. célszerűnek látszott tehát az előző termesztési kísérletek alapján kiválasztott törzsek felhasználásával nemesitésl kísérletekhez kezdeni. Az uj tenyészanyag előállításában a következő célkitűzések vezettek: vastaghusu, szép formájú, bőtermő törzsek nyerése. Ennek érdekében spórakeveréssel, különböző törzsek kombinálásával és szélesztéssel egy-egy kiválasztott tenyészet spórájából összesen 1400 tenyészetet izoláltunk. Az első laboratóriumi szelektálás után került sor a kis zsákos, 4 ismétléses termesztési kísérletekre. A kis zsákos kísérleteket a halásztelki laskaházban állítjuk be a nyár folyamán az üzemi termesztés alapanyagával megegyező komposztminőségen és azonos termesztési körülmények, környezeti feltételek mellett. A beállítás során 10 kg komposzthoz 1 % csirát adunk, egyenletesen elkeverjük, majd egyenlően elosztva négy kis zsákba töltjük. Első lépésként tehát ezen az alapanyag mennyiségen próbáljuk ki az egyes tenyészetek termőképességét. Rendszeres feljegyzéseket készítünk az egyes fejlődési szakaszokról, a terméshullám dinamikájáról /egyenletes, elhúzódó, robbanásszerű,stb./, a leszedett termőtestek tulajdonságairól /alak, husvastagság, kalap formája, a termőtest súlya/, egyes betegségek megjelenéséről stb. Az itt leírtak alapján folytatott megfigyeléseink értékelésével a legjobb minőségű, illetve legnagyobb terméseredményt adó tenyészeteket emeltük ki, mint további termesztési vizsgálatra javasolt tenyésztörzseket. A kis zsákos termesztési kísérlet során kiemelt tenyészetek termesztési eredményeit az 1. táblázat tartalmazza:. Az üzemi eredménnyel való egyszerűbb összehasonlíthatóság érdekében átszámítottuk ÍOO kg alapanyagra.

- 62 -

I. táblázat

termesztési jelölés 5

a tenyészanyag előállítási módja

16

1 fajta szélesztése M A spórakeverése 11 i M

22

4

11

33

1

ti

50 52

1 A

" <1

77

A

H

13

terméseredmény kg/q komposzt

II szélesztése ii spórakverése ii

20,6 26,8 25,1 23,6 17,6 11,16,3 27,3

A táblázatban jelölt tenyészetek rövid jellemzése: 5 - "Magas", igen domború kalap, közepesen vastag hus, könnyű termőtest, rövid tönk. 3ctermő, mutatós termőtestet adó törzs. 13 - Kevésbé magas kalap, szabályos /felülnézetben kerek/, viszonylag nehéz /súlyos/ termőtest; csokrosodásrarem hajlamos. Igen bőtermő. 16 - Kalapja lapos, sima - bemélyedés nélküli -, a kalapbőr igen vékony, a termőtest könnyű. 22 - A kalap középmagas, bemélyedés nincs rajta, a kalapbőr hófehér, vékony. A gomba közepesen vastag husu, könnyű. 33 - Vastag husu, nehéz gomba, a kalap lapos, közepe bemélyedt, felülnézetben szabályosan kerek. 50 - Gömb alakú kalap, sima, fényes, hófehér kalapbőr, igen szép termőtest. Tönkje vékony, szedéskor alig marad rajta takaróföld /könnyen és tisztán szedhető/. 52 - Kalapja közepesen magas. A gomba könnyű. Szép árut ad. 77 - Kalapja lapos, bemélyedt közepü, felülnézetben szabályosan kerek. Viszonylag nehéz, súlyos gomba. Igen bőtermő. Az itt felsorolt törzseken kivül be kell számolnunk olyan tenyészetekről is, amelyek az előző évi, jó eredményt adó kis zsákos kisérletek alapján már üzemi, nagy zsákos kísérletekben is sorra kerültek. Ezek során egy-egy törzs hét /egyenként 20 kg-os/ zsákon került termesztési próbára.

- 63 -

Kiemelkedően szép, jó minőségű termőtesteket adtak a kővetkezők: A jelű - Voltaképpen az 50 jelű kis zsákos tenyészanyaga. Bőtermő, mutatós gombát ad. C jelű - Viszonylag súlyos gomba, közepesen vastag husu. Kalapja szabályos, középmagas, erősen csokrosodik. D jelű - Kalapja középmagas, vastaghusu. CsoKrosodásra hajlamos , bőtermő. Ennek a három tenyészetnek termesztési eredményét az üzemi zsákokban a 2. táblázat tartalmazza: II. táblázat

termesztési jelölés

a tenyészanyag előállítási módja

terméseredmény kg/q komposzt

A

1 fajta szélesztése

16,71

C

4 4

ÍO, 89

D

" spórakeverése H n

15,-

Az 1980-ban elkezdett nemesitési kisérletsorozatban szelektált tenyészanyagokat a laboratóriumban fenntartjuk. Közülük még több száz vár kipróbálásra. Ezek kísérleti termesztését az eddigiekhez hasonlóan kívánjuk folytatni. Célunk az, hogy a még megvizsgálandó tenyészetek genetikai tartalékait feltárva az eddigieknél jobb fajtát biztosítsunk a termesztés számára, amely a meglevő, illetve elvárt kedvező tulajdonságok minél nagyobb számát egyesíti magában. 5. összefoglalás Beszámolónkban az Agarioua bitorquie termesztésével és nemesítésével foglalkoztunk. Az A. bitorquie termesztésének jelentőségét kedvező tulajdonságai indokolják. /Magasabb hőmérsékleten termeszthető, mint az A. bieporua, vírussal és nedves móléval szemben ellenálló, könnyen kezelhető árut ad./ Termesztése sok tekintetben hasonló az A. biaporus-éhoz, bár a komposzt minőségére érzékenyebb, és lassúbb fejlődésü faj. Nemesítéséhez külföldi és szabadban termő törzsekből készítettünk spórakeveréket, amelyekből ezernél több tenyészetet izoláltunk. Ezek termőképességét kisparcellás, majd az itt jő eredményt mutatót törzsekét üzemi termesztési kísérletekben vizsgáltuk. Célunk az, hogy a teljes rendelkezésre álló genetikai anyag vizsgálatával bőtermő, szép formájú termőtestet adó, a termesztés számára minél kedvezőbb fajtát állítsunk elő.

64 -

6. Irodalom KLAVER, J. S., 1978: Die Kultur von Agariou8 bitorquia. Der Champignon, 199, 18-23. FRITSCHE, G., 1978: Introductie van het nieuwe A. bitorquia -ras Commissaris Kremers /K 46/. De Champignoncultuur, 10^ 369-375. van GILS, J. J., 1980: Voorlichtingsbijeenkomst in het teken van de teelt van Agarioua bitorquia. De Champignoncultuur, 5j_ 171-177. Cultivation and selectiv breeding of Agarioua bitorquia WALLNERNÉ GYURKÖ K., Budapest The paper reports on selective breeding of Agarioua bitorquia. The importance of Agarioua bitorquia growing is based on its favourable features. It can be cultivated at a higher temperature than Agarioua bÍ8poru8, resistant to virus and Myoogone pernioioaa, and it is easy to handle the crop. Cultivation of Agarioua bitoquia is to a great extent similar to cultivation of Agarioua bi8porua3 although Agarioua bitorquia is more sensitive to the quality of compost, and its growth-rate is slower. In order to produce new strains of Agarioua bitorquia we made several spore mixtures originated from foreignand wild strains and isolated more than lOOO cultures. Form of the sporophores and crop results varied to a great extent. There were produced several strains having different properties from those of the original ones. The strains, yielding the greatest quantity and the best quality of mushrooms were controlled on small plots /1,5 m each /. Our goal is to examine the whole genetic stock then to select high-yielding strains of nice-shape for mushroom growers.

MIKOLÓGIÁI

KÖZLEMÉNYEK

1983. évi 1.-2. szám

Az ehető gombák tárolási lehetőségei és annak biokémiai háttere DR. KOVÁCS ETELKA, Budapest 1. Bevezetés A kertészeti termények és a gombák átmeneti tárolása során a tárolási veszteség gyakran a 30-40 %-ot is eléri. A veszteségek csökkentése érdekében foglalkozni kell a különböző tárolási eljárások vizsgálatával, és a legjobb eljárások kidolgozásával . A tárolási lehetőségek optimális feltételeit a nyersanyagok egyedi tulajdonságai és a későbbi felhasználás követelményei határozzák meg. így először azt kell tisztázni, melyek a csiperkegomba élelmiszeripari felhasználhatóságát és minőségét korlátozó tényezők. Számos faktor befolyásolja a gomba szedés utáni minőségét, ezek között a legjellemzőbb a tönk megnyúlása, a kalap kinyílása, a szin- és állományváltozás /NICHOLS 1970, MURR és MORRIS 1975, G00DEN0UGH 1976, LANGERAK 1976/. A színváltozás fő oka, hogy az O-difenoloxidázok a fenolokat oxidálják /YAMAGUCHI és CAMPELL 1973, MURR és MORRIS 1975, GOODENOUGH 1976/. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a sötétspórás gombafajoknál a spórák szine is hozzájárul a nyersanyag, illetve a belőle készült termék kedvezőtlen szinkialakulásához. 1.1 Hűtés Az élő szervezet anyagcsere folyamatainak lassítása a legegyszerűbb módon hűtéssel valósitható meg. A gomba élettartama és a tárolási hőmérséklet között szoros összefüggés van. A vizsgálatok szerint 10 °C hőmérséklet csökkentéssel a csiperkegomba tárolhatósága megkétszereződik/TOMKINS 1966b/. Hátrányosan befolyásolja a gomba minőséqét, ha a tárolás alatt a hőmérséklet vagy a páratartalom változik m e r t ez a felület bámulását idézi elő /TOMKINS" 1966a/. A hűtőtérben a csiperkegomba frissen tartásának időtartama fokozható azáltal, ha a hűtőtér légcirkulációját csökkentik /MERKERS 1967/. Hűtéssel /O-IO °C között/ a fiziológiai elváltozások ugyan lassithatók,

- 66 -

de az eltarthatóság igy sem több 2-3 napnál /WOODMANSEE 1964, LIEBSTER et al. 1975/. A friss gomba forgalombahozataláig eltelt idő más elgondolások szerint meghosszabbítható, ha a hűtést valamilyen kezeléssel kombinálva alkalmazzák, vagy ezt kiegészítik a különböző csomagolóanyagok használatával. A korszerű és higiénikus élelmiszerellátás egyik alapkövetelménye a korszerű csomagolóanyagok alkalmazása. NICHOLS és HAMMOND /1973, 1974, 1975, 1976/ vizsgálatai azt mutatják, hogy a VF70, VF71, RMT 68H, AFT 50, RMT 67 és a TPF 84 PVC filmek alkalmazhatósága leginkább attól függ, hogy milyen a fólia szén-dioxid és oxigén áteresztőképessége. A legjobb tárolhatóságot VF 70, TPF 84, VF 71 és az RMT 68H esetében érték el, mivel ezek alkalmazása esetében a sulyveszteség 2 °C-on összesen 1-2 % volt, a gombák nem barnultak. /Ehhez viszont szükséges volt, hogy a C0 2 és az 0 2 egyensúlyi koncentrációja 4-10 % C0 2 és 11-17 % 0 2 legyen/. 1.2 Kombinált_kezelések Szabályozott gázatmoszférában való tárolással a gázösszetétel változtatásával a gomba hosszabb ideig frissen tartható. Ennél az eljárásnál igen gondosan kell ügyelni a tárolási hőmérséklet szabályozására /SVEINE et al. 1967/. A gomba eltarthatósága vegyszeroldatos kezeléssel is fokozható /HALEVY és WITTVER 1965, HALEVY et al. 1966/. Ez az eljárás azonban egyrészt nem elég hatékony, másrészt a vegyszermaradványt nehéz eltávolítani, és közegészségügyi szempontból sem kívánatos. 1

•3

Áz_ionizáló_sugárzások_alkalmazása

A gomba tárolhatóságát fokozó uj módszerről elsőként STADEN /1964/ számolt be. Az elgondolás azon alapszik, hogy az ionizáló sugárzás a gomba fejlődési folyamatát befolyásolni képes ugyanugy, ahogy ezt a jelenséget a gyümölcs- és zöldségféléknél már korábban sokan tapasztalták. A vizsgálatok szerint a sugárkezelés gátolja a gombakalap kinyílását, bámulását, és érzékszervi elváltozások nem jönnek létre a gombán /STOLLER 1968, GILL 1968, GILL et al. 1969, MOUPI et al. 1970, AOKI et. al. 1974, SKOU et al. 1974, LANGERAK 1976/. 2. Anyagok és módszerek 2.1 Nyersanyagok A csiperkegombát a DUNA Mgtsz, a laskagombát a borotai Mgtsz bocsájtotta rendelkezésünkre.

- 67 -

2.2 Sugárkezelés A sugárkezeléseket az MTA Izotóp Intézete végezte 3,7 PBq összaktivitásu 60q o gamma sugárforrással. 2.3 Tárolás A tárolási körülményeket az ábráknál közöljük, mivel azok különbözőek voltak. 2.4 Módszerek A szinmérést /KOVÁCS et. al. 1976, 1981/, az állománymérést /KOVÍCS et al. 1983/, a PPO aktivitás mérést /KOVÁCS 1972/, a biológiailag aktiv anyagok meghatározását /KOVÁCS 1978/, a spóravizsgálatokat /KOVÁCS et al. 1981/, az ultrastruktura vizsgálatokat /KERESZTES et al. 1982/, a hisztológiai vizsgálatokat /ZACKEL és KOVÁCS 1983/ korábbi közelményeinkben leirt módszerekkel végeztük. 3. Kisérleti eredmények A termesztett csiperkegomba /Agarious bisporus/ és a laskagomba /Pleurotus ostreatua/ tárolási kérdéseivel 1966 óta foglalkozunk a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézetben. A sugárkezelés tárolhatóság fokozó hatását tanulmányoztuk különböző körülmények között /hőmérséklet, csomagolás, szedési hullám függvényében stb./. A kutatások egy része a tárolástechnológia kidolgozására, másik része a gomba fiziológiai folyamataira irányult. 3 .1 Agarious bisporus 3.1.1 Morfológiái változások Azt tapasztaltuk, hogy a gombakalap-átmérő és a tönkhosszuság növekedése szoros korrelációban van egymással, ezzel szemben nem volt korreláció a gombakalap és a tönkátmérő változása, valamint a tönk hosszúságának és szélességének alakulása között /KOVÁCS 1978/. Megállapítottuk, hogy a gombakalap kinyilása szakaszos folyamat, amelyben gyors és lassú szakaszok váltják egymást. A lassú szakaszok feltehetőleg biokémiai mechanizmus utján következnek be, mig a gyors szakasz mechanikus mozgás eredménye, és a sejtek turgor változásán alapszik. Ezt jól bizonyították korábbi kísérleteink, amelyek során a relativ páratartalom ingadoztatásával a kalapnyilást többlépcsős folyamattá alakítottuk /KOVÁCS és ZUKÁL 1978/.

- 68 -

Az ionizáló sugárzás gátolja a morfológiai változásokat /kalapkinyilás és tönknövekedés/ /KOVÁCS et al. 1968, 1969/. A termőréteg vegetativ micéliumsejtjei a kalapkinyilás függvényében növekedtek /l. ábra/. Az ábrán jól látható, hogy a sejtnövekedést sugárkezeléssel /2,5 kGy/ gátolni lehetett /2. ábra/.

1. ábra Agaríous bísporus kalaprésze A vegetatív míoélivm sejtek változása a kalapnyilás függvényében /nagyítás 625x/ /tárolás 14- £ C-on, RP 95-97 %/.

- 69

AGARICUS

1 DAY

-

BISPORUS

A DATS

6 DAYS

IRRADIATED

2. ábra Sugárkezelt Agariaus bisporus kalaprésze A vegetativ micélium-sejtek változása a tárolási idő függvényében /tárolás 14-16°C-on, RV 95-97%/ /nagyitás: 625x/.

- 70 -

AGARICUS

0%I11

BISPORUS

0%(2)

11-20%

29-36%

CONTROL

3. ábra Az Agariaus bisporus termőrétegének felülete a kalapkznyzlás függvényében /nagyítás: 625x/. - 0 % /!/ szedés után közvetlenül vizsgált, zártkalapu gomba, - 0 % /2/ szedés után 1 nappal vizsgált, zártkalapu gomba, - 11-20 % nyilásszélességü gomba, - 29-36 % nyilásszélességü gomba, /tárolás: 14-16°C-on, RP 95-97 %/.

- 71 -

AGARICUS BISPORUS

1 DAY

4 DAYS

6 DAYS

IRRADIATED 4. ábra A sugárkezelt Agarious bisporus termőrétegének fénymikroszkópos képe a tárolás különböző időpontjában /!., 4. és 6. nap/ /nagyítás: 625x/ /tárolás: 14-16°C-on, KP 95-97 %/.

3.1.2 Spórakutatások A sugárkezeletlen gombában a spórák száma jelentősen akkor kezdett növekedni, amikor a gomba kalapja nyilni kezdett /KOVÁCS et al. 1981/ /3. ábra/. A sugárkezélést követően nemcsak a gombakalap maradt zárt, hanem a sugárkezelt gombában a lemezek növekedése és a spórák fejlődése is gátlódott /4. ábra/. A hisztológiai vizsgálatok során megállapítottuk, hogy a fiatal, zárt kalapu gomba termőrétegén a bazidiumok száma még kevesebb volt, de kifejlett és fejlődő spórát egyaránt lehetett látni. A sugárkezelés a spóraképződést gátolta, a bazidiumok deformálódtak, és a számuk is kevesebb volt /ZACKEL és KOVÁCS 1983/ .

- 72 -

Az ultrastruktura vizsgálatok során megállapítottuk, hogy a sugárkezelt gomba termőrétege jelentősen károsodott. A bazidiumok alakja megváltozott, méretük a szokásosnál kisebb volt. 3.1.3 Biológiailag_aktiy_anyagok A csiperkegomba különböző részei /kalap, lemez, tönk/ tartalmaznak citokinin aktiv anyagokat. Ezek mind a vékonyréteg kromatográfiás, mind az oszlbpkromatográfiás vizsgálatok során a zeatin és a zeatinribozidnak megfelelő helyen jelentek meg /KOVÁCS 1978/. Kísérleteink bizonyították, hogy a csiperkegomba kalapjából készitett kivonat 14-16-os frakciói /zeatin/ serkentik a gombakalap kinyílását, és a nyílásszélességet ezek fokozták a legjobban. A tönk növekedését az előbbi frakciók jelentős mértékben nem fokozták, a többi frakció szintén hatástalan vagy inkább gátló hatású volt. A lemezből készitett kivonatban szintén a 14-16-os frakciók serkentették a kalapnyilást, és sem ezek, sem a többi frakció nem serkentette a tönk növekedését, inkább gátolta azt. A csiperkegomba különböző részeiben a citokinin aktivitás a tárolási idő függvényében változott. A kalapban a citokinin aktivitás a tárolás első három napján bekövetkező maximumérték után a tárolási idő függvényében csökkent. A lemezben ez az aktivitás a tárolást követő első napon nőtt, majd később a tárolási idő függvényében állandóan csökkent. Vizsgálataink szerint a citokinin aktivitás növekedése a kalapkinyilás kezdetével, illetve a spórák fejlődésével van öszszefüggésben. Az ultrastruktura vizsgálatok azt mutatták, hogy a bazidium és a spóra fejlődése a sugárkezelést követően gátlódott, annak ellenére, hogy bizonyos kevésbé sugárérzékeny citoplazmatikus folyamatok tovább fokozódtak. A sugárkezelés gátolta mind a spóraképzést, mind pedig a citokinin aktivitást. A citokinineknek, mint sejtosztódást serkentő anyagoknak feltehetőleg szerepük van a gombaspórák fejlődését előidéző sejtosztódásban. Feltételezzük, hogy a gombakalapkinyilástindukáló folyamatok a spórák által szabályozottak. Amennyiben a spórák fejlődését sikerül gátolni, akkor ezzel elérhető a gomba tárolhatóságának növekedése. A spórák fejlődésének /érésének/ gátlása azért is fontos, mert a leszedett gomba saját tartalékait mobilizálja azért, hogy a spórák fejlődéséhez szükséges energiát és tápanyagokat biztositani tudja. A gombaérés biokémiájának jobb megértése véleményünk szerint a spórák életfolyamatának alaposabb megismerése alapján lehetséges.

A fogyaszthatőságot azonban még számos egyéb tulajdonság is be folyásolja, mint pl. a szin, az állomány és az érzékszervi tulajdonságok . Az ezzel kapcsolatos eredményeink a következők: 3.1.4 Színváltozás 3.1.4.1

Müszeres_szinmérés_

A csiperkegomba a szedést követő tárolás alatt bekövetkező egyik legjellemzőbb változása a színváltozás, amely egyaránt érinti a gomba felületét, húsát, valamint lemezrészét. A színváltozás fő oka, hogy az O-difenol-oxidázok a fenolokat oxidál ják /GOODENOUGH és RICKETTS 1977, KOVÁCS 1978, MURR és MORRIS 1975, YAMAGUCHI et al. 1970, YAMAGUCHI és CAMPBELL 1973/. A gomba színváltozásának kémiai uton való vizsgálata bonyolult és hosszadalmas, ezért mi a gomba színét a gyakorlat számára gyorsabb és egyszerűbb, fizikai módszerrel kívántuk meghatároz ni. A műszeres mérés a reflexió mérés elvén működő M0MC0L0R /Magyarország/ szinmérő készülékkel történt. A szinmérés során a minták szinét - szabványos módon - az x, y és Y szinkoordiná ták alapján határoztuk meg /KOVÁCS et al. 1981/. Megállapítottuk, hogy a csiperkegomba színének alakulása objek tiv mérési módszerrel jól nyomon követhető. Amikor a szedési hullámon belül vizsgáltuk a csomagolóanyag hatását, akkor azt állapítottuk meg. hogy a csomagolóanyag a minták szinalakulását nem befolyásolja. Amikor a csomagolás hatását a szedési hullám függvényében vizsgáltuk, akkor azt az eredményt kaptuk, hogy a VF 71 jelű fólia a tárolás alatt a sugárkezelt II.-IV. hullámu gombák húsának bámulását gátolta. A sugárkezelésnek a gomba színére kifejtett hatásáról ellentmondó vélemények vannak. Kísérleteink szerint a sugárkezelés következtében a gomba szine csak néhány esetben, elsősorban a gomba húsában változott. A II.-IV. szedési hullámu gombák barnulási hajlama a legintenzívebb, ez a folyamat a VF 71 jelű fó lia alkalamazásával csökkenthető. A különböző szedési hullámu gombák közül az I. szedési hullámu gomba a legvilágosabb, az V.-VI. pedig a legsötétebb. A gombarészek és a szedési hullám hatása az x és y szinkoordinátákra irányult. Ezek a szinösszetevők és az ezt követő változások nagyrészt a nyersanyag minőségétől függnek.

- 74 -

I. táblázat A statisztikai értékelés eredményeinek alapján a szinkialakulast leginkább befolyásoló tényezők"

Kezelések

x

y

Csomagolás

0

0

0

Sugárkezelés

0

0

X

Tárolási idő

X

Gombarész

X

X

o

Szedési hullám

X

X

0

X

y

X

0 A kezelés nem okozott statisztikailag kimutatható különbséget. X A kezelés jelentős differenciát eredményezett. Valószínű, hogy ezek a változások szoros összefüggésben vannak a gomba polifenoloxidáz aktivitásával, illetve polifenol tartalmával /l. táblázat/. Eredményeink szerint a 0 és 10 napos, V.-Vl. szedési hullámu gombák szine jelentősen nem tért el egymástól. Ennek oka, hogy ezek a gombák már szedéskor sötétebbek voltak, mint az I.-IV. szedési hullámu gombák. Viszont az I. szedési hullámu gombák szine már szedéskor világosabb volt, és a tárolás alatt ezek a gombák barnultak a legkevésbé. Feltételezhető, hogy a gombamicélium szerkezete, a sejtfalak áteresztőképessége a különböző szedési hullámu gombáknál eltérő. Ugyanakkor az is valószínű, hogy nemcsak a polifenoloxidázok aktivitása, hanem a polifenolok mennyisége is eltérő a különböző szedési hullámu gombáknál. Ezeknek a feltételezéseknek a bizonyítására további vizsgálatok szükségesek. 3.1.4.2

Polifenoloxidázok aktvitása

A csiperkegomba erős polifenoloxidáz /PPO/ aktivitása közismert. A gomba a vágási felületen igen gyorsan barnul. Vizsgálataink során a PPO összaktivitás helyett a polifenoloxidáz-izoenzimeket vizsgáltuk, és megállapítottuk, hogy azok három fő csoportot alkottak. Ezek közül az I. csoport 1, a II. csoport 2-3 és a III. csoport 5-7 izoenzimből állt. A III. csoport izoenzimjei a gomba lemezében voltak a legaktívabbak.

- 75 -

A csiperkegomba sugárkezelésének hatására /3 kGy/ az izoenzimek aktivitása csökkent. Különösen sugárérzékenynek a gomba lemezében található III. izoenzim csoport bizonyult /KOVÁCS 1972 és 1978/ 15. ábra/./Lásd a 76. oldalon./ 3.1.5

Állománymérés

Az állományt a keménységgel, a biohatárfeszültséggel, a deformációval, a repedékenységgel és a rugalmassággal jellemeztük. Általános megállapításunk, hogy nagyobb keménységi értékhez nagyobb biohatárfeszültség, repedékenység és rugalmasság tartozik. A tárolás végén a gombakalap keményebb volt mint betároláskor. A biohatárfeszültseg a kontroliban nem, a sugárkezelt mintában növekedett. A deformációhoz szükséges erő kb 2-szeresére növekedett a tárolt mintában. A besugárzott gomba repedékenysége a kontrollhoz viszonyitva a sugárkezelést követően azonnal csökkent, mig a tárolt mintában növekedett. A kontroll és a besugárzott minta rugalmassága alig változott. A tönk keménysége a kontrollhoz viszonyitva a sugárkezélést követően azonnak csökkent, és ez az érték a tárolás alatt nem változott. Végül a kontroll gomba tönkje kevésbé volt keményebb a besugárzotténál. A kontroll minta biohatárfeszültsége a tárolási idő függvényében csökkent, a sugárkezelt mintáé nem változott. A tönk rugalmassága csökkent, ez a változás a kontrolinál volt nagyobb mértékű /2. táblázat/. /Lásd a 7 7. oldalon/ 3.2

PLEUROTUS OSTREATUS

Tekintettel arra, hogy az Agarious bieporús vizsgálata során számos tapasztalatra tettünk szert, ezért a laskagombánál elsősorban célirányosan, az ionizáló sugárkezelés hatását a gyakorlati alkalmazhatóság szempontjából vizsgáltuk.

- 76 Qombahus Chromoscan integral egységekben kifejezett relatív PPO aktivitás

0 krad 300 krad

m.

I.

3

,

tárolási

5

idS (nap)

Qombatcmez Chromoscan integrál egységekben kifejeiett relativ PPO aktivitás

I. 200\ t

Okrod SOOkrad

200

tárolási

idö(nap)

S. ábra A gombalemez és a gombahus PPO izoenzimjeinek megoszlása az I. II. és III. csoportban, és ezeknek a változása a tárolási idő függvényében.

0

2.5

0

s

161.0 167.9

2.5 I.

5 I.

36.9

33.43

35.62 39.6

38.6

32.0

4.77

7.33

7.22

9.60

1.5

0.39

0.44

48.4

48.4

40.9

9.99 45.6

7.82 75.5

15.50

20.58

19.48

17.82

23.14

11.19 80.8

12.17 33.7

5.416.79 ,

21.82 32.6

6.63 63.9

21.14 16.49 ,

10.34 75.3

15.19 30.6

4.39 11.03

18.25 30.3

19.88 31.2 86.3

1.82 199.6 49.9

0.69

10.1

1.8

1.2

0.79

75.3

1.44 155.3

1.29 106.9

4.0

1.02

9.4

0.59 2.0

7.36

8.8

22.OO

4.2

8.31

s

6.98

x

17.59 30.8

83.4

22.03 35.7

s

Repedékeny- Rugalmasség ság

91.6

0.86

92.0

x

1.28

4.6

0.88

s

Deformáció az anyagban /F/D/

8.7

19.10

11.00

29.25 169.2

45.19

5.57

137.9

210.1

II. 473.6

86.5

68.2

56.44 17.05 53.41

432.66 99.99

II. 387.7

436.6 105.71

60.65 138.9

x

3.8

s

12.80

65.2

20.80

x

69.7

66.19

72.1

96.41

II. 403.1

316.7

II. 374.9

5 I.

0 1.

5 I.

0 I.

5 I.

56.90

x

Keménység BiohatárF feszültség max /N/ Bv /mm/ /mm/ *

K

436.3

Tár. idő /nap/

0 1.

Dózis /kGy/

K = kisérlet-sorozat

n = 25

Tönk

Kalap

Gombarész

II. táblázat: Különböző kezelések hatása a csiperkegomba állományára /5 95 % RP/.

- 78 3.2.1

Morfológiai_változások

A laskagomba igen rövid ideig tárolható, a kalap beszakadozik, a spórák a gombakalap felületén micéliumszövedéket alkotnak. Sugárkezeléssel /2,5—3 kGy/ a micéliumképződés gátolható. A gombakalap is hosszabb ideig marad ép, a gomba viztartalma kevésbé csökken /különösen, ha a sugárkezelést csomagolással kombináljuk /KOVÁCS 1978, KOVÁCS et. al. 1981, 1983/ /6. ábra/. A hisztológiai felvételeken jól látható a laskagomba rendkivül laza micéliumszerkezete, ami a gomba rossz tárolhatóságát okozza /7. ábra/. A sugárkezelt gomba termőrétegéről készült hisztológiai felvételek jól mutatják, hogy a termőréteg a sugárkezelést követően károsodott /8. ábra/ /ZACKEL és KOVÁCS 1983/.

6. ábra Ionizáló sugárzás /5 kGy/ hatása a Pleurotus ostreatus tárolhatóságára /IcPc, és 19°C, 8 napos tárolás után/; csomagolóanyag /VF71 PVC fólia/.

- 79 -

PLEUROTUS

OSTREA7US

0 DAY

7 DAYS CONTROL

7. ábra Pleurotus ostreatus lemezének fénymikroszkópos képe /nagyítás: 625x/ a szedés után közvetlenül, ÉÍS 7 napi tárolás után /tárolás S°C-on 90 % RP-u térben/.

0 UGy

1 UGy

3 kGy

8. ábra Különböző sugárdózis sal kezelt Pleurotus ostreatus lemezének fénymikroszkópos képe /nagyitás: 62Sx/, a szedés után 7 nappal.

-

3.2.2

80 -

Sgóravizsgálatok

A laskagomba termőrétegében szintén gátlódnak a spóraképzési folyamatok. A hisztológiai vizsgálatok eredményei szerint a bazidiumokban a sejtosztódás szintjén gátlódnak az életfolyamatok. Az elektronmikroszkópos adatok azt mutatják, hogy a termőrétegen levő hártya alatt a bazidiumok fejlődése megállt 19. ábra/ /ZACKEL és KOVÁCS 19 83/.

PLEl/ROTUS

OSTREATUS

9. ábra A Pleurotus ostreatus termőrétegének fénymikroszkópos képe /nagyítás: H50x/. OjkGy szedés után közvetlenül, OJcGy szedés után 7 nappal} S és 5 KGy, a sugárkezelés után 7 nappal /tárolás 5°C-on, 90 % RP-u térben/. 3.2.2

Állománymérés

A laskagomba állományát a keménységgel /vágási ellenállás/, a rugalmassággal és a deformációval jellemeztük. Megállapítottuk, hogy a keménység és a rugalmasság szoros korrelációban van /10. ábra/, mig a deformáció nem volt korrelációban, sem

- 81 -

a keménységgel, sem a rugalmassággal. A sugárkezelést kővetően a minták keménysége és a rugalmassága között jelentős differenciát nem találtunk. 5 nappal a szedés és sugárkezelés után /5 C, 95 % RP/ a 3-5 kGy sugárdózissal kezelt gomba kalapja valamivel puhább volt, mint a kontroll. Az 5 kGy sugárdózissal kezelt gomba tönkje puhább volt mint a kontroll. A sugárkezelés az eredeti állapotot őrzi meg, illetve elég nagy dózisnál /5 kGy/ puhulást okozott. A kezeletlen gomba a tárolás során száradt, fásodott, igy az állománya romlott /10.12. ábra/.*

10. ábra A keménység és rugalmasság korrelációjának alakulása a laskagomba mérési eredményei alapján /5°C - 278 K - 95 % RP, csomagolt, 5 napos/.

» A hisztológiai felvételek ZACKEL E. és KOVÁCS E. 1983. közleménye alapján készültek.

- 82 -

LASKAGOMBA

KALAP

5°C

11. ábra A laskagomba-kalap állományának alakulása a csomagolás és a sugárkezelés hatására /keménység, N/ /5°C - 278 K - 95 % RPS 5 napos/.

A laskagomba-kalap állományának alakulása a csomagolás és a sugárkezelés hatására. /rugalmasság, N mm~ / /5°C, 278 K, 95 % RP, 5 napos/.

- 83 -

4. Következtetések Az Agarious bisporus /O és 2,5 kGy sugárdózissal kezelt/, illetve a Pleurotus ostreatus /O, 1, 2,5,3 és 5 kGy dózissal kezelt/ gombákat tanulmányoztuk. Megállapítottuk, hogy az ionizáló sugárzás alkalmas mindkét gombafaj tárolhatóságának fokozására. A gyakorlat számára javasoljuk a i f 2,5iHetve 3 kGy sugárdózist. A sugárkezelt gomba kb 3-szor hosszabb ideig tárolható a kontroll gombánál. A sugárkezelés élelmiszertechnológiai hatása a jó minőség hoszszabb ideig való megőrzését jelenti. Ez az eljárás más eljárásokkal szemben azzal az előnnyel is jár, hogy energiaszegény, fizikai tartósító eljárás. A gombáknál a sugárkezelés alkalmazásával kb 40 %-os villamosenergia megtakarítás érhető el. A sugárkezelés biokémiai háttere igen bonyolult, hatása számos folyamatra irányul. A gombák esetében a hatás különböző növekedési folyamatok spórás fejlődésében /sejtosztódás szintjén bekövetkező gátlás/ és az energiaátvivő rendszerek gátlásában nyilvánul meg. összefoglalás Az ionizáló sugárkezelés hatását vizsgáltuk az Agarious bisporus és a Pleurotus ostreatus tárolhatóságára, a gomba élelmiszertechnológiai minőségét jellemző legfontosabb tényezők alapján. Tanulmányoztuk a gomba biológiailag aktiv vegyületeit és azok sugárérzékenységét a szedést követő tárolás alatt /Agarious bisporus/, valamint a spórák szedést követő tárolás alatti mennyiségi és minőségi változásait, fény- és elektronmikroszkópiával /Agarious bisporus és Pleurotus ostreatus/. A tárolási kísérletek során sugárkezelést /Agarious bisporus 2,5 kGy, Pleurotus ostreatus 1, 3 és 5 kGy/ és csomagolást /VF 71 RESINITE, PVC alapanyagú sztrech fólia/, valamint hűtést /5 85-90 % RP/ alkalmaztunk. Agarious bisporus Megállapításaink: - A gomba növekedési folyamatai /kalapkinyilás, tönknövekedés/ sugárkezeléssel /2,5 kGy/ gátolhatók, de a kezelés hatásossága függ a szedési érettségtől. - A gombakalap kinyílása szakaszos folyamat.

- 84 -

- A spórák a gombában folyamatosan fejlődnek, a spórászám akkor kezd növekedni rohamosan, amikor a gomba kalapja nyílni kezd. - A sugárkezelés a spórák fejlődését gátolja, a sugárkezelt gomba termőrétegében, a bazidiumokban nem tud spóra fejlőd— ni. - A szinalakulásra jellemző, hogy a sugárkezelt gomba PPO aktivitása csökken, a gombában a PPO izoenzimek három főcsoportot képeznek, ezek közül különösen érzékeny a gomba lemezében található, egyik 5 tagból álló izoenzimcsoport. - A műszeres szinmérés eredményei szerint a csiperkegomba színe az 575-687 nm dcmináns tartományba sorolható. A minták szintelitettsége a tárolás kezdetén 10 % körüli érték volt, majd a tárolás 10. napján 20-30 % között váltakozott. - A sugárkezelés a gomba felületi szinét /x,y/ nem befolyásolta, a sugárkezelés csak a minta világosságára /Y/ volt hatással . - A tárolási idő a gomba szinét /x,y/ és világosságát /Y/ egyaránt befolyásolta. A barnulás a gomba húsában volt a legjelentősebb. A tárolási idő hatása a szedési hullámokon jól látható. Tárolásra a II.-IV. szedési hullámu gomba a legalkalmasabb. Erősen barnul az V. és VI. szedési hullámból származó anyag. - A biológiailag aktiv anyagok kutatása során megállapítottuk, hogy a gomba különböző részei /kalap, lemez és tönk/ citokinin aktiv anyagokat tartalmaznak/ zeatin, zeatin ribozid és azonosíthatatlan citokininszerü anyagok/. A gomba kalapjából izolált zeatin serkenti a gombakalap kinyílását. Ezek az anyagok a tőnk növekedésére nem voltak hatással. A kalapban a citokinin aktivitás a tárolás első három napján bekövetkező maximum érték után a tárolási idő függvényében csökken. A sugárkezelést követően a csiperkegomba citokininaktivitása jelentősen csökken. Pleurotus ostreatus Megállapítottuk: - A gomba minőségi értéke sugárkezeléssel /2,5-3 kGy/ /5°C-on való tároláskor/ 6-8 napig megőrizhető. A gomba kalapja nem repedezik be, nem képződik micélium a gomba felületén, a spórák fejlődése gátlódik. Itt is megfigyelhető a bazidiumok sugárkezelést követő károsodása, illetve fejlődésének gátlása. A termőrétegen hártyaszerű réteg figyelhető meg. A gomba kevésbé fásodik, amit a műszeres állományvizsgálatok is bizony!tottak.

- 85 -

Magyarországon 1981 óta van forgalomban sugárkezelt Agarioua biaporue és Pl euro tue oetreatue. Irodalom AOKI, S - WATANABE, H. - SATO, T., 1974: Extending the storage life of mushroom "Matsutake" by -irradiation. J. Food Sei, and Technol., 21 /6/, 290-292. EILERS, F.J., 1974: Growth regulation in Coprinus radiatus. Arch.Microbiol., 96, 353-364. GILL, W.J. - NICHOLAS, R.C. - MARKAKIS, P., 1969: Irradiation of cultured mushrooms. Food Technol., 13, 111-114. GOODENOUGH, P.W., 1976: How chilled storage affects the physiology of mushrooms. Mushr.J., 43, 208-212. GOODENOUGH, P.W. - RICKETTS, V., 1977: The effect of different storage conditions on an enzymic marker of senescence in mushrooms /Agariaue bieporue/ Ann. Appl. Biol., 85, 417-465. HALEVY, A. H. - WITTWER, J. H., 1965: Effect of growth retardants on longevity of vegetables, mushrooms and cut flovers. J.Am.Soc.Hortic.Sci., 88, 582-590. HALEVY, A. H. - DILLEY, D. R. - WITTWER, S. H., 1966: Senescence inhibition agd respiration induces by growth retardants and N-Benzyladenine. Plant Physiol., 41, 1085-1089. KOVÁCS E. - VAS K. - FARKAS J., 1968: A termesztett csiperkegomba eltarthatósági idejének növelése ionizáló sugárzással. Atömtechn. Tájék., 7, 349-354. KOVÁCS E. - VAS K. - FARKAS J., 1969: Kísérletek a csiperkegomba eltarthatóságának növelésére ionizáló sugárzással. Kisérletügyi Közi., LXI/F, 1-3, 3-17. KOVÁCS, E. - ZUKÁL, E., 1977:Mechanism of after-ripening of cultivated champignon /Agariaue bisporus/ during storage. Symposium on Edible Fungi 26-28 Oct. Korpilampi, Finland, Karstenia, 18, suppl., 77-81. KOVÁCS E., 1972: Vékonyréteg izoelektromos fókuszolás alkalmazása élelmiszerfehérjék elválasztására. MTA Kromatográfiás Munkabizottsági ülés, 1972. május 23. KOVÁCS E., 1978: Cytokinin in cultivated Champignon. Karstenia, 93-97 /suppl./.

- 86 -

KOVÁCS

E., 1978: Ionizáló sugárzás hatása az Agaricus bisporus tárolhatóságára. Kandidátusi értekezés.

KOVÁCS

E., 1981: Ionizáló sugárzás hatása a Pleurotus ostreaus tárolhatóságára. Mikológiái Közlemények, 1-2. 23-30.

KOVÁCS E. - VÖRÖS ZS. - BENCZE BÖCS J., 1981: A csiperkegomba színváltozása a szedési hullám, a sugárkezelés és a tárolási idő függvényében. KÉKI Kollokvium, 1981 március 27. KOVÁCS E. - VÖRÖS ZS. - FARKAS, J., 1981: Dynamics of cap opening in Agaricus bisporus and changes in spore numbers u.s. cap opening and radiation treatment. Acta Allmentaria, 10, 379-388. KERESZTES, Á. - KOVÁCS, J. - KOVÁCS E., 1982: személyes közlés KOVÁCS E. - VÖRÖS ZS. - BENCZE BÖCS J., 1983: A sugárkezelés, a tárolás és a csomagolás hatása a Pleurotus ostreatus tárolhatóságára. Acta Alimentaria, megjelenés alatt. LANGERAK, D. Is., 1976: The influence of irradiation and packaging upon the keeping quality of fresh mushrooms. Annual report, EURATOM-ITAL, Wageningen. LIEBSTER, G. - SCHMID, P. - DANESCHWAR, M., 1975: Untersuchungen zur Lagerfähigkeit von Champignons. Gemüse, II X 251-253. MERKERS, W., 1967: Behandlung von Champignons nach der Ernte. Der Champignon, 71^ 24-25. MOURI, T. - HATA, K. - TERADA, J. - HASHIDA, V., 1970: "Irradiation to mushrooms /I/. Effect of - irradiation on the stability and activity of nucleic acid related substances and enzymes in mushrooms. J.Ferment. •Technol. , 48, 301-306. MURR, D.P. - MORRIS, lT^ 1975: Effect of storage temperature on postharvest changes in mushrooms. J.Am.Soc.Hortlc. Sei., 100, 16-19. NICHOLS, S.R., 1970 /1971/: III. Special research reports. I. A review of the factors affecting the deterioration of harvested mushrooms. Rep. Glasshouse Crops Res. Inst., 174-178. NICHOLS, R. - HAMMOND, J.B.W., 1973: Storage of mushrooms in pre-packs: the effect of changes in carbondioxide and oxygen on quality. J.Sei.Fd.Agrlc., 24, 1371-1381.

- 87 -

NICHOLS, R. - HAMMOND, J.B.W., 1974: Investigations on storage of pre-packe- mushrooms. Mushr.J., 24, 1-7. NICHOLS, R. - HAMMOND, J.B.W., 1975: The relationship between respiration, atmosphere and quality in intact and perforated mushtooip pre-packs. J.Food.Technol, 10. 427-435. NICHOLS, R. - HAMMOND, J.B.W., 1976: Storage of Agaricus edulis /Syn.A.bitorquis/ sporophores in pre-packs. Mushr. J., 45, 286-288. SKOU, J.P. - BECH, K. - LUNDSTEN, K., 1974: Effects of ionizing irradiation on mushrooms as influenced by physiological and environmental conditions. Radiat. Bot., 14, 287-299. STADEN, O.L., 1964: Irradiated mushrooms taste better. Euraton Bulletin, 3, ref: - Food Technol., 23, 114. STOLLER, B. B., 1968: Die Anwendung von Gamma-Strahlung in der Champignonkultur. Der Champignon, 8, 12-13. 16, 19. SVEINE, E. - KLOUGART, A. - RASMUSEN, C.R., 1967: Various gascompositions and their influence on the shelf life of mushrooms. Mushroom Sei., 6. Procedings of the First Scientific Symposium on the Cultivated Mushroom, Wageningen, May 28-29, 1965. Centre for Agricultural Publications and Dokumentation, Wageningen, 463-474. TOMKINS, R. G., 1966a: Regrigerated stores for the storage of mushrooms. MGA Bulletin, 201, 477-481. TOMKINS, R. G., 1966b: The storage of mushrooms. MGA Bulletin, 202, 534-541. WODDMANSEE, C. W., 1964: Mushroom discoloration: where do we stand today? Mushroom News, 12, 6-9. ZACKEL E. - KOVÁCS E., 1983: Sugárkezeletlen és sugárkezelt Agaricus bisporus és Pleurotus ostreatus spóra és micéliumszerkezetének vizsgálata fénymikroszkópos technikával. KÉKI Kollokvium, 1983. március 30. YAMAGUCHI, M. - HWANG, P.M. - CAMPBELL, J.D., 1970: Latent o-diphenol oxidase in mushroom /Agaricus bisporus/. Can.J.Biochem., 48, 198-202.

- 88 -

YAMAGUCHI, M. - CAMPBELL, J. D., 1973: Gamma irradiation of mushroom and its effect on active and latent forms of o-diphenol oxidase. Radiat.Bot., 13, 55-58. Possibility of storing edible mushrooms and the biochemical background thereof KOVÁCS, E., Budapest Effect of ionizing radiation on storability of Agarious bisporua and Pleurotus ostreatus was investigated on the basis of the most important factors characterizing the quality of mushroom with a view to food technology. The biological active compounds in mushroom and radiosensitivity of those during storage following harvest /Agarious bisporus/ were studied, further, the qualitative and quantitative changes of spores /Agarious biaporus and Pleurotu8 ostreatus/ during storage folloving harvest were examined by the use of light- and electronmicroscope. In storage experiments radiation treatment /Agarious bisporus 2,5 kGy, Pleurotu8 ostreatua - 1,3 and 5 kGy/ packing /VF 71 Resinite, strech foil, PVC/ as well as cooling /5 C, 85-90 RH/ were used. Agarious bisporus - Growth processes of mushroom /cap-opening, stipe elongation/ can be inhibited by radiation treatment, efficiency of the treatment depends on ripeness in the time of harvest. - The cap-opening of mushroom is a discontinuous process. - Spores in the mushroom are in continuous development, the spore-number begins to develop rapidly, when the cap of the mushroom begins to open. - Development of spores in inhibited by radiation treatment, in hymenium of irradiated mushroom no spore can develop from the basidium. - Colour development is characterized by the decrease in PPO activity of irradiated mushroom, PPO isoenzymes in the mushroom form three main groups, of these one isoenzyme group having 5 parts in lamella of mushroom is especially being sensitive. - According to the results of instrumental colour measurement, colour of cultivated mushroom can be included in the dominant range of 575-687 nm.

- 89 -

The colour-saturation of samples showed a value around 10 % at the beginning of the storage, then this value varied from 20 to 30 % in the 10. day of storage. - Surface colour of the mushroom /x,y/ was not affected by irradiation, radiation treatment had an effect on the brightness /Y/ of sample, only. - The length of storage had an effect both on the colour /x,y/ and the brightness /Y/ of mushroom. Browning was most significant in the flesh of mushroom. Effect of storage time on flushs can well be observed. Mushrooms from II.-IV. flushs proved to be the most suitable for storage. Mushrooms from the V. and VI. flushs showed a considerable browning. - During the investigation into the biological active substances it was established that the different parts /cap, lamella, stipe/ of mushroom contain cytokinine-active substances, such as zeatin, zeatln riboside and unidentified cytokinine-like substances. The opening of the cap of mushroom is stimulated by the zeatin isolated from the cap of mushroom. These substances had no effect on the development of stipe. The cytokinine activity in the cap decreased as a function of the storage time after the maximum value occurred in the first three days of storage. The cytokinine activity of cultivated mushroom decreased significantly following the irradiation. Pleurotus ostreatus - The qualitative values of mushroom can be preserved by radiation treatment /2,5 - 3 kGy/ for 6-8 days on a storage at 5 C. The cap of mushroom is not being cracked, no mycelium is formed on the surface of mushroom, development of spores is inhibited. Here again, damage and restrained development of basidia following the radiation treatment can be observed. There is a membranous layer to be observed on the hymenium. Mushroom is woody to a lesser extent, which was proved by isntrumental measurement of consistency. Irradiated Agaricus bisporus and keted since 1981 in Hungary.

Pleurotus ostreatus have been mar-

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK

OEE • Mikológiái és Faanyagvédelmi Társasága

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1983. évi 3. szám

AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET MIKOLÓGIÁI ÉS FAANYAGVÉDELMI TÁRSASÁGÁNAK KIADVÁNYA

MYKOLOGISCHE MITTEILUNGEN, LANDESVEREIN FÜR FORSTWESEN MYKOLOGISCHE UND HOLZSCHUTZ GESELLSCHAFT IND UNGARN

Szerkeszti a MIKOLŐGIAI ÉS FAANYAGVÉDELMI TÁRSASÁG vezetősége Felelős szerkesztő: DR. KALMÁR ZOLTÁN HU-ISSN 0133-9095 KtnUlt: u

I r d é a a a t i ía f a l p a r i TervesO ( • S i t r r a i S I r o d a aokasoroaltó r á a i l e g i b a n Budapest V I I , , Caangarjr u . 11« Fala16a m a t 6 : ladS Tibor l g a a g a t i TOnaaita: 84.36 P í l d á n j a a á a : 320 T a r j a d a l * « : 3 , 9 / A / 5 / I T F a l a i é * kiadói Mikológia! és r a a n j r a g v M a l a l T á r s a s á g

- 91 -

T A R T A L O M Oldal! A "Cluslus Codex" uj kiadása

93

BABOS KAROLY — DR.VETTER JÁNOS: Vizsgálatok fahulladékon intenziven növő xilofág gombafajokkal..

99

SARKADI ZOLTÁN: A Helvetia nemzetség összefoglaló ismertetése H.DISSING és mások eredményei alapján 113 DR.LÉVAI JUDIT—HORVÁTH GABRIELLA—BOTH GYÖRGYNÉ— —DR.TEKES LAJOSNÉ: Két vadontermő gombafaj tápanyag összetételének változása a fagyasztva tárolás során 137 BABOS LORÁNTNÉ: Megfigyelési adatok egy hallucinogén susulykagombáról

143

Egyéb közlemények

145

Irodalom ismertetés

148

I N H A L T Seite: Neue Ausgabe des "Cluslus Codex"

93

BABOS,K.—DR.VETTER,J.: Untersuchungen mit intensiv wachsenden xylophag Arten an Holzabfälle ..

99

SARKADI,Z.: Zusammenfassende Beschreibung des Genus Helvetia nach Ergebnisse von H.DISSING und Andere

113

DR.LÉVAI, J.—HORVÁTH,G.—BOTH,GY .—DR.TEKES ,L . : Veränderung in der Zusammenstellung der N ä h r u n g Komponenten von zwei freilebenden Pilzarten während gefrorne Lagerung 137

- 92 BABOS,M.: Beobachtungs Angaben bei einer halluzinogener Inoaybe Art

14 3

Andere Mitteilungen ..

145

Literarische Rundschau

148

C O N T E N T Pages New edition of the "Clusius Codex"

93

BABOS,K.—VETTER,J.s Experiments with xylophagous fungus species showing intensive growth on wood chips

99

SARKADI,Z.s Summarizing description of the genus Helvetia on the basis of results obtained by H.DISSING and others 113 LÉVAI, J . —HORVÁTH, G. — B O T H , GY . —TEKES, L. s Changings of nutrition content in two freesed wild growing 137 mushroom species BABOS,M.: Observations data with a hallucinogéné Other publications

143

Rewiew of literature

148

- 93 -

-K ^ Jf

Ifr Carolus Clusius ™

%

FUNGORUM

•Sí

in Pannoniis observatorum

^

| BREVIS HISTÓRIA | et * fr 4H CODEX CLUSII ^ f t Mit Beiträgen in deutscher Sprache - English summaries

ffi*

Hrsg. von St. A. Aumüller und J.Jeanplong

í

• • Akadémiai

*

I

Kiadó, Budapest

Akademische Druck- u. Verlagsanstalt,

*

0» Graz

xF

Megjelent a Clusius Codex uj kiadása Több mint nyolcvan éve annak, hogy ISTVÁNFFI GYULA kiadatta CAROLUS CLUSIUS 300 évvel korábban elkészített nevezetes müvének, a világon az első gombákról szóló szakkönyvnek méltatását és a képanyag másolatát. Ennek a ma már könyvtári ritkaságnak számító nagy kiadványnak póltására — a Nemzetközi Társaság munkásságának eredményeként — nemzetközi összefogással megjelent a Clusius Codex ujabb kiadása, neves szerzők e témával kapcsolatos ismertető és magyarázó-bevezető szövegeivel és a fakszimile képanyaggal. A hatalmas méretű értékes könyvet a budapesti Akadémiai Kiadó és a grazi Akadémiai Kiadó együttesen adta ki.

- 94 A nemzetközi mikológiái irodalom számára is tekintélyes mü megjelenésének méltatására először Ausztriában, majd ezt követően 1983. október 6-án Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia rendezett ünnepi ülést. Az ülésen sajtókonferenciát tartottak, amelyen megnyitó beszédet DR. SZENTÁGOTHAI JÁNOS, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke mondott, majd a meghívottak számára a könyv két szerkesztője, STEPHAN A. AUMÜLLER és DR. JEANPLONG JŐZSEF nyújtottak a műről részletes tájékoztatást. Az uj kiadást és ezzel kapcsolatban CLUSIUS jelentőségét az Akadémiai Kiadó részletes és szakszerű ismertetésében méltatta. Ezt az ismertetést idézzük a következőkben. CAROLUS CLUSIUS, eredeti nevén CHARLES DE L'ESCLUSES, németalföldi botanikus /1526-1609/ a flórakutatás egyik úttörője és a gombatan, a mikológia megteremtője. Botanikai gyüjtőutjai során bejárta Európa különböző vidékeit, igy a ma Magyarországhoz, Ausztriához, Jugoszláviához és Csehszlovákiához tartozó Nyugat-Pannóniát is. Utazásai során számos, addig ismeretlen növényt fedezett fel. 1583-ban kiadott könyvében elsőként Írja le a Nyugat-Dunántúl és a környező vidékek flóráját. Bécsi tartózkodása idején, 1573 és 1588 között, CLUSIUS többször is járt Nyugat-Magyarországon, ahol BATTHYIÁNY BOLDIZSÁR és BEYTHE ISTVÁN segítségével összegyűjtötte a vidék gombáit, melyeket 1601-ben megjelent "Fungorum in Pannoniis observatorum brevis história" cimü munkájában ismertetett. Ebben a müvében, mely a világ első gombamonográfiája, CLUSIUS a gombákat ehető és mérges gombák szerinti csoportosításban tárgyalja, megadja előfordulási helyüket, a gombák magyar és német népi elnevezését és a gombák rajzát is. A könyv fametszetei egy bécsi festő - valószínűleg ESAYE DE GILLON - akvarelljei nyomán készültek. Az elveszettnek hitt eredeti festményeket 1874-ben fedezték fel a leideni egyetem könyvtárában, és 1900ban ISTVÁNFFI GYULA saját másolatában kiadta "A Clusius-Codex mykológiai méltatása" cimü könyvében. A most megjelenő kötet a leideni egyetemi könyvtár 96 akvarelljének színes reprodukcióját és a latin nyelvű gombamonográfia fakszimile lenyomatát tartalmazza, melyhez neves magyar és külföldi szakemberek irtak német nyelvű tanulmányokat CLUSIUS koráról, életéről és munkásságáról, a mü keletkezési körülményeiről, ISTVÁNFFI tevékenységéről, és a müvet a mikológia legújabb eredményeinek tükrében is elemzik. E tanulmányok sorrendben a következők: CLUSIUS és kora /MAKKAI LÁSZLÖ/, önéletrajz /CAROLUS CLUSIUS/, CLUSIUS származása és tanulmányai /STEPHAN A. AUMÜLLER/, CLUSIUS az Ibériai-félsziget flórájának első kutatója /STEPHAN A. AUMÜLLER - JOHANNA G. BERENDTS/, CLUSIUS bécsi tudományos munkássága /STEPHAN A. AUMÜLLER/, CLUSIUS kapcsolatai

- 95 BATTHYÁNY BOLDIZSÁRRAL és BEYTHE ISTVÁNNAL /JEANPLONG JÖZSEF - KATONA IMRE/, CAROLUS CLUSIUS és a délszlávok /VIKTOR PETKOVSEK/, CLUSIÜS frankfurti korszaka /STEPHAN A. AUMÜLLER/, Visszatérése hazájába. CLUSIUS és a leideni egyetem /PIETER SMIT/, CLUSIUS tudományos kapcsolatai Itáliával. A CLUSIUSkódex gombaakvarelljeinek festője /UBRIZSY ANDREA/, A CLUSIUS-kódex és a Fungorum história keletkezése és további sorsa /STEPHAN A. AUMÜLLER/, A CLUSIUS-kódex gombáinak revíziója /BOHUS GÁBOR/, Mikológiái ismeretek CLUSIUS előtt /POZSÄR BÉLA/, ISTVÁNFFI GYULA élete és munkássága /SZUJKÖNÉ LACZA JULIA/, CAROLUS CLUSIUS életmüve /STEPHAN A. AUMÜLLER/. A mü elején az Előljáró szövegét SZENTÁGOTHAI JÁNOS, HERTA FIRNBERG és THEODOR KERY, az Előszót pedig HORTOBÁGYI TIBOR irta. A tanulmányok után 40 színes táblán a Codex gombaképeinek a másolatai következnek, majd a Függelékben az irodalomjegyzék, a névmutató, a földrajzi nevek mutatója, a képek forrásjegyzéke és végül a tanulmányok angol nyelvű összefoglalói, rezüméi találhatók. A mü elme: Fungorum in Pannoniis observextorum hrevis história et Codex Clusii /Clusius Codex/. Német nyelvű tanulmányok angol öszszefoglalókkal és színes fakszimilék. Terjedelme: 248 nagyméretű oldal. A könyv kétféle kötésben jelent meg, ára ennek megfelelően 1500, illetve 1900 forint.

a Mikológiái Közlemények Szerkesztősége

- 96 Neue auqsgabe des "Cluslus Codex" Der niederländische Botaniker CAROLUS CLUSIUS, eigentlich Charles de l'Escluse /1526-1600/, war ein Pionier der Floristik und Begründer der Pilzkunde, der Mykologie. Während seiner botanischen Exkursionen bereiste er viele Teile Europas, unter anderem das heute zu mehreren Ländern /Jugoslawien, Österreich, die Tschechoslowakei und Ungarn/ gehörende Westpannonien und entdeckte dabei viele bis dahin unbekannte Pflanzen. 1583 erschien sein Buch "Rariorum aliquot stirpium per Pannoniam, Austriam et vicinas quasdam provincias observatorum história", in dem er als erster die Flora Westtransdanubiens und der angrenzenden Gebiete beschrieb. Zwischen 1573 und 1588, während seines Aufenthaltes in Wien, hielt sich Clusius oft in Westungarn auf, wo er die dort wachsenden Pilze sammelte und mit Hilfe von BOLDIZSÁR BATTHYÁNY und ISTVÁN BEYTHE beschrieb. Das Ergebnis dieser Sammlung ist das Werk "Fungorum in Pannoniis observatorum brevis história" /1601/, die erste wissenschaftliche Pilzmonographie einer geographischen Region. Clusius unterteilt darin die Pilze in zwei große Gruppen, eßbare und giftige Pilze, gibt jeweils den Fundort und die deutschen und ungarischen Vulgärnamen an. Die Beschreibungen sind durch Holzschnitte ergänzt, die wahrscheinlich nach den Aquarellen eines Wiener Malers - des Neffen von Clusius, Esaye le Gillon - angefertigt wurden. Die mehrfarbigen Aquarelle, die längere Zeit als verschollen galten, wurden 1874 von Édouard Morren in der Universitätsbibliothek Leyden entdeckt und zusammen mit der Pilzmonographie von GYULA ISTVÁNFFI in seinem Buch "Die mykologische Würdigung des Clusius-Kodex" im Jahre 1900 veröffentlicht. Der vorliegende Prachtband ist das Ergebnis einer Zusammenarbeit zwischen Akadémiai Kiadó, Budapest und der Akademischen Druck-u. Verlagsansalt, Graz. Er enthält ein Porträt und die Selbstbiographie von CLUSIUS, die Pilzmonographie reproduziert aus dem Buch von Istvánffi, sowie eine Reihe von Beiträgen einer internationalen Autorengemeinschaft. Diese behandeln CLUSIUS und seine Zeit, sein Leben und Wirken, die Entstehungsgeschichte seines Buches, Istvánf fis Lebenswerk und geben eine Analyse des Werkes im Spiegel der neuesten Ergebnisse in der Mykologie. Die deutschsprachigen Beiträge sind durch englische Zusammenfassungen ergänzt. Herausgegeben von Stephan A. Aumüller und József Jeanplong 1983 . 96 mehrfarbige Faksimiletafeln 40 Faksimiletafeln in schwarzweiß 112 Textseiten . 26x36 cm . Kunstlederband ÖS 1.190,-; DM 170,- +MWST ISBN 963 05 3186 0 /Akadémiai Kiadó/ . 3-201-01193-2 /ADEVA/

- 97 New edition of the "Clusius Codex" CAROLUS CLUSIUS /1526-1609/ by his original name Charles de l'Excluse, was a Dutch botanist, one of the pioneers of floristics, the originator of mycology. On his herborizing trips he traversed diverse regions of Europe, including territories now belonging to Yugoslavia, Austria, Czechoslovakia and Hungary. During his journeys he discovered several plants unknown until then. In his book /Rariorum aliquot stripium per Pannoniam, Austriam et vicinas quasdam provincias observatorum história/ published in 1583 he was first to describe the flora of West-Transdanubia and the surrounding regions. During his stay in Vienna between 1573 and 1588,CLUSIUS visited Western Hungary several times. With the help of BOLDIZSÁR BATTHYÁNY and ISTVÁN BEYTHE he collected there the mushrooms of the region; he wrote about these in a book entitled "Fungorum in Pannoniis observatorum brevis história" that appeared in 1601. In this work which is the first mushroom monograph ever written, CLUSIUS deals with the mushrooms dividing them into two groups? edible ones and toadstools. He gives the habitat, the popular German and Hungarian names of the mushrooms and presents also drawings of them. The wood-prints of the book were probably made after the watercolours of a Viennese painter, a cousin of CLUSIUS, Esaye le Gillon. The original paintings /thought to be lost/ were found in the library of the Leyden University in 1874 by Édouard Morren and published in 1900 by Gyula Istvánffi in the book entitled "The Miycological Appreciation of the Clusius Codex". The joint venture of Akadémiai Kiadó and ADEVA resulted in a splendid large-size volume with a rich contents. It includes the reproductions of the 90 watercolours preserved in the said library, a portrait and an autobiography of CLUSIUS, his work on the mushrooms reproduced from Istvánffi's book as well as studies in German written by an international specialists' team on the age, life and activity of CLUSIUS, on the circumstances of origin of the work discussed here, further on Istvánffi's activity. Similarly, in the studies the work of CLUSIUS is being analysed in the light of the newest results in miycology. The studies in German are completed with English summaries. Edited by Stephan A. Aumüller and József Jeanplong 1983 . 96 facsimile tables in colour 40 black-and-white facsimile tables . 112 text pages 26x36 cm . Leather-bound U$7 5.00/DM 170,- +V.A.T. ISBN 963 05 3186 0 /Akadémiai Kiadó/ . 3-201-01193-2 /ADEVA/

- 98 -

K Ö Z L E M É N Y

DR. KONECSNI ISTVÁN a Mikológiái és Faanyagvédelmi Társaság elnöke egészségi állapotára hivatkozással felmentését kérte az elnöki teendők ellátása alól. Egyesületünk vezetősége és a Társaság tagsága KONECSNI tagtársnak öt éven át kifejtett eredményes szervező munkája elismerésével a felmentést megadta. DR. KONECSNI ISTVÁN széles körű tudományos mikológiái ismerettel a tagság közmegelégedésére eredményesen szervezte, irányította a Társaság munkáját. Tevékenysége eredményeként a tudományos ülések, tanulmányutak, ankétok száma gyarapodott, a szakosztályok élete mozgalmasabbá vált. Kezdeményezésére és hatékony közreműködése eredményeként az 1978-ban megrendezett 7. Európai Mikológus Kongresszus a külföldi és hazai résztvevők körében osztatlan sikert aratott. Az európai nemzetközi gombatérképezés munkájába bekapcsolódva kezdeményezte és megszervezte a magyarországi gombaelőfordulási adatgyűjtést. Kiépítette ennek a most már országos arányú szervezetnek a nemzetközi hálózatba beilleszkedő értékes működését. Egyesületünk vezetősége DR. KONECSNI ISTVÁN-nak a hazai mikológiái tudomány és gyakorlat terén kifejtett munkásságáért köszönetet és elismerését fejezte ki, a Társaság tiszteletbeli elnökének választotta. A Társaság uj elnökévé DR. VETTER JÁNOS-t az Állatorvostudományi Egyetem adjunktusát választotta meg.

FEKETE GYULA O.E.E. főtitkár-helyettes

- 99 MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1983. évi 3. szám Vizsgálatok fahulladékon intenziven növő xllofág gombafajokkal BABOS KÁROLY Faipari Kutatóintézet, Budapest DR. VETTER JÁNOS Állatorvostudományi Egyetem, Növénytani Tanszék, Budapest Bevezetés Az utóbbi években a fa komplex hasznosítási lehetőségeinek vizsgálata az érdeklődés középpontjába került. A fa komplex hasznositási lehetőségeinek egyik nem elhanyagolható területe a fahulladék /forgács, fürészpor/ egy részének hasznosítása xilofág gombák által /Takács 1978/. A Faipari Kutatóintézet kutatási programja keretében 1981-82. évben/ felvette a kapcsolatot BABOS LORÁNTNÉ mikológussal/ TTM Növénytár/, aki az előző években gombacönológiai vizsgálatokat végzett a Magyarországon található fürészüzemek hulladék telepein. A cönológiai vizsgálatok alapján kiderült, hogy a fürészüzemek hulladék telepein olyan ehető trópusi, azaz melegkedvelő szaprofág, illetve xilofág gombafajok találhatók, amelyek a szabadban májustól szeptemberig tenyésznek /termőtesteket fejlesztenek/ BABOS 1981/. ígéretesnek mutatkozott, hogy ezen gombafajok közül néhányat kiválasztva ellenőrzött laboratóriumi és un. félüzemi kísérletbe vonjunk be. A kiválasztott gombafajokkal célunk az volt, hogy azokkal a fahulladékot biológiai uton előzetesen feltárjuk, és igy a fahulladék fehérjében gyarapodva esetleg takarmány-kiegészitő anyag legyen. /A gombafajok tenyészthetőségi kisérletei a Faipari Kutatóintézet Faanatómiai és Mikológiái Laboratóriumában történtek. A gombafajok enzimaktivitásának és bontási tevékenységének néhány vizsgálatát VETTER JÁNOS végezte./ E helyen az eddigi vizsgálatok néhány eredményét közöljük. 1. Vizsgálati anyag és módszer 1.1 Vizsgálati_anyag 1981. és 1982. évek folyamán több alkalommal gyüjtöttünk gomba anyagot a laboratóriumi vizsgálatokhoz. Ezek a következők voltak: -

Volvariella volvaoea /BULL. ex FR./ SING.- Bocskoros gomba. Melegkedvelő, trópusi gombafaj. - Lepence völgy, Visegrád /a Pilisi Parkerdő Gazdaság fürészüzem hulladék telepe/l. ábra/.

- ÍOO -

1. ábra Bocskoros gomba /Volvariella volvacea/ csoportosan megjelenő termőtestei. Lepenae-Völgy /Visegrád/ - 1982. Junius 10. - Pluteus patricius /SCHULZ./ BOUD. - Csoportos csengettyű gomba. Meleget is elviselő, mérsékeltövi faj. - Lepence völgy, Pusztavám, a Vértesi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság sikárosi fürészüzemének hulladék telepe, Bakonyszentlászló, Vinye Sándor major, a Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság fürészüzemének hulladék telepe /2. ábra/. /Lásd a 101. oldalon/ - A TTM Növénytárától kaptuk vizsgálatra a déli tőkegombát /Agroaybe aegerita [ =Pholiota cylindraoea ] / . A déli tőkegomba meleget is elviselő, mérsékeltövi faj. Vizsgáltuk még a korábban már termesztésbe vont késői laskagomba /Pleurotus ostreatus [JACQ.] QUEL./ termeszthetőségét fahulladékon. A késői laskagomba oltóanyagot a Rákosmenti Tsz-től /SZILI ISTVÁN/ szereztük be.

- 101 A terepről a máshonnan begyűjtött gombafajok kontroll anyagának a pincegombát /Coniophoracerebella [PERS.] DUBY/ használtuk. A gombaanyagok gyűjtésén kivül - a terepen - mértük a felszinen és 20-30 cm mélyen a lelőhelyek hőmérsékletét azért, hogy legalább tájékoztató adatokat kapjunk a gyűjtött Volvariella és Pluteus fajok micéliumának hőmérsékleti igényéről.

2. ábra Csoportos csengettyű gomba /Pluteus patrícius/ termőtestei. Vinye Sándor major /Bakonyszentlászló/ - 1981. május 10.

1.2

YÍ5S2álati_módszer 1.2.1 A laboratóriumi vizsgálatok módszere

A gyűjtött gombafajokból több lépcsőben készitettünk tenyészeteket /SZILI-VÉSSEY 1980, MICHAEL et al. 1978/: a/ Először: a gombák termőtesteiből kis darabokat kimetszve - steril körülmények között -, azokat malátás-agar táptalajra oltottuk kémcsőbe. b/ Másodszor: a gomba által átszőtt kémcsövekből oltottunk anyagot - 250 ml-es Erlenmeyer lombikokba - szójaliszt + kukoricacsutka + viz keverékéből készült sterilezett táptalajra /3. ábra/. /Lásd a következő oldalon/

- 102 -

3. ábra Déli tőkegomba /Agrocybe aegerita/ Ertenmeyer loiribiktenyészete kukoriaaosutka+szőjaliszt táptalajon cl

Harmadszor: amikor az Erlenmeyer lombikokba oltott gombák átszőtték a táptalajt, az egész oltóanyagot elkeverve ráhelyeztük a befőttes üvegekbe előkészített és sterilizált forgács-fürészpor /bükk+tölgy+nyár+fenyő/ táptalajra /4. ábra/. /Lásd a következő oldalon/

A továbbiakban az igy beoltott üvegeket a gombafajnak megfelelő hőmérsékletre beállított termosztátokban tartottuk. 1.2.2 Fólia-sátor alatt végzett vizsgálatok módszere A Kertészeti Egyetem Soroksári Tangazdaságában fólia-sátor alatt 3, illetve 2 gombafajjal nagyobb anyagmennyiséget /1 m^/ oltottunk be. Ezzel a kisérlettel próbáltuk megállapítani a tápközeg legmegfelelőbb fafaj összetételét, valamint azt, hogy melyik a legintenzívebb növő gombafaj. A következő táptalaj-variációkat alkalmaztuk: - 100 % fenyő,

- 103 - 50 % fenyő és 50 % lombos /bükk, tölgy, gyertyán/, - 100 % lombos /bükk, tölgy, gyertyán/. A gombafajok pedig a következők voltak: - Volvariella volvaoea, - Pluteus patrícius, - Agrooybe aegerita, - Pleurotus ostreatus, - Coniophora cerebella. A rekeszek földbe ásott lxlxl m-es gödrök voltak, melyeket fóliával béleltünk ki, és a fürészpor-forgács anyagot gödrönként, sulymérés után töltöttük be. Az egyes rekeszek hőmérsékletét, illetve azok alakulását folyamatosan mértük azért, hogy képet kapjunk az egyes gombafajok életműködéséből eredő hőmérsékletváltozásokról .

4. ábra Déli tőkegomba /Agrooybe aeger-Lta/ tenyészete 50 % nyár+50 % tölgy tápközegen

- 104 1.2.3 Kémiai vizsgálatok módszerei A laboratóriumi kisérletek anyagaiból, valamint a rekeszek betelepítésekor és utána hosszabb időközönként /4 hét/ mintákat vettünk a pH, cellulóz, lignin, rostanyag, fehérje /nitrogén/ mennyiségének mérésére, és egyes fajok egyes kultúráiból az enzim aktivitások változásának rögzítésére. Ezeknél a vizsgálatoknál az alkalmazott módszerek a következők voltak: A szubsztrátum rost-, lignin- és cellulóz tartalmát EDWARDS /1973/ komplex módszerével határoztuk meg. Az enzimaktivitások meghatározására a szubsztrátumokból vizes kivonatot készítettünk, amelynek polifenoloxiidáz és peroxidáz aktivitását BOJARKIN módszerével /1951/, spektrofotometriásán mértük, benzidin szubsztrátummal. A xilanáz aktivitást xilán szubsztrátum időegység alatti bontása nyomán keletkező redukáló cukor mennyisége alapján, HEGEDORN - JENSEN analitikai cukormeghatározási módszerével mértük. A celluláz aktivitást Na-karbox^metilcellulóz oldat viszkozitásának változása alapján, 40 C -on, RODINOVA és munkatársai módszere nyomán /1966/ határoztuk meg.

2. Vizsgálati eredmények A vizsgálati eredmények értékelésekor figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy a gombafajok közül a Pluteus és Pholiota fajokról csak morfológiai és rendszertani leírások állnak rendelkezésünkre /ROMAGNESI 1961, BOHUS et al. 1951/. Továbbá, hogy a már korábban termesztésbe vont fajok /Pleurotus, Volvariella/ fahulladékon történő tenyésztéséről sincs részletes adat. Ezért minden adat, amelyet ezekkel a gombákkal kapcsolatban a vizsgálatok során rögzítettünk, ezen fajok biológiájának jobb megismerését segiti elő. 2.1

A_fürészüzemek_hulladéktárolóin

Több alkalommal /május, julius/ gyüjtöttünk gombaanyagot, és minden alkalommal megtaláltuk a Volvariella és Pluteue fajok termőtesteit. A gombák öreg /már szürkült/ hulladékanyagon nőttek, és hifáikkal az aljzatot sürün behálózták. Az aljzat hőmérsékleti viszonyai a következőképpen alakultak: Volvariella; levegő: 16 °C, felszin: 15,5 °C, 20 cm mélyen: 42 °C, Pluteus; levegő: 16 C, felszin: 15,5 C, 20 cm mélyen: 34,5 °C /a mérést a Lepence-völgyben, 1981. május 19-én reggel végeztük/. Ebből az adatsorból szembetűnik a mélyebb rétegek magasabb hőmérséklete, mely nyilvánvalóan hőtermelő folyamatok következménye. Ez is igazolja, hogy ez a két gombafaj melegkedvelő és magas hőigényü.

- 105 2.2

L§boratóriumi_vizsgálatok_eredménYe

A vizsgált gombafajok micéliumának növekedési sebessége a következő eredményt adta: kémcsőben; Agroaybe 7, Pluteus 10, Volvariella 12, Pleurotus 6, Coniophora 6 nap alatt nőtte be oltás után a kémcsövet, az Erlenmeyer-lombikot a Agroaybe 20, Pluteus 20, Volvariella 15, Pleurotus 16, Coniophora 21 nap alatt; az 5 l-es üvegeket pedig: a Agroaybe 35, Pluteus 42, Volvariella 60, Pleurotus 40, Coniophora 40 nap alatt szőtte át. A termosztát hőmérséklete a Pluteusngl, Agrocybénél és a Coniophoránál 27 C volt, a Volvariellát 31 C-on, a Pleurotust 25 C-on tartottuk.

2.3 Ezek a vizsgálatok nyolc, illetve hat hónapig tartottak, és megállapítható volt, hogy: - A Pluteus a beoltást követő 3. hónapban hozott termőtestet, és a termőtestképzés három hónapig tartott a fenyő-lombos és a lombos tápközegen /5., 6. ábra/. /A 6. ábrát lásd a következő oldalon/

5. ábra Csoportos csengettyű gomba /Pluteus patrícius/ fiatal termőtestjei 100 % —os lombos tápközegen, 3 hónappal az oltás után. /fólia-sátor alatti tenyészet/ 1981. szeptember 20.

- 106 -

6. ábra Csoportos csengettyű goma /Pluteus patrícius/ kifejlett termőtest.-jei 100 %-os lombos tápközegen, 5 hónappal az oltás után /fóliasátor alatti tenyészet/. 1981. november 20.

- A Volvariella, Pleurotus, Agrocybe és Coniophora a vizsgálat alatt termőtestet nem hozott. - A 100 % fenyő tápközeg egyik gombafajnak sem kedvezett, a gombák élettevékenységet csak a fenyő-lombos, illetve a 100 % lombos tápközegen mutattak. Ezt a tápközegek és tenyészetek hőmérsékletének alakulása jól mutatta, igy pl. a Pluteus és Agróbyce, valamint a Volvariella, Pleurotus és Coniophora fajoknál a 100 %-os fenyő tápközegeg a hőmérséklet eleinte, az oltás után magas vo^t /25 és 45 C között/, majd erőteljesen csökkent, és 20 C alá süllyedt. A Volvariella, Pleurotus és Coniophora fajoknál a tápközegek hőmérséklete, annak menete hasonlóan alakult a fenyő-lombos és a 100 %-ban lombos anyagoknál. Megállapítható, hogy ezek a fajok nem tenyészthetők ilyen viszonyok között. A Pluteus és Agrocybe fajok hőmérséklete a fenyő-lombos és a 100 %-ban lombog tápközegben az oltás után fokozatosan emelkedett, a 30-40 C közötti értéket elérve azon állandósult a vizsgálat egész ideje alatt. Ez tehát a két faj erőteljes élettevékenységét bizonyította. 2.4

BÍ2lSÉ2i§i_ɧ_^®Itartalmi_vizs2álatok

A biokémiai vizsgálatok során először a Coniophora cerebella és a Agrocybe aegerita 2,5 hónapos tenyészetét vizsgáltuk meg, amelyek fenyőforgács, illetve kukoricacsutka szubsztrátumon nőttek. Az enzimaktivitások adatait az 1. táblázatban közöljük. Az adatok szerint: egyik gombával átszőtt szubsztrátum esetén sem sikerült fenoloxidáz és peroxidáz aktivitást kimutatni.

- 107 A Coniophora xilanáz aktivitása kereken kétszerese az Agrocybeénak. Lényegesen nagyobb arányú különbséget találtunk a cellulázaktivitás értékében: Az Agroaybe 0,90-es aktivitás értékétől eltérően 13,56-os aktivitást találtunk a Coniophora cerebella 2,5 hónapos tenyészetén. 1. táblázat

Vizsgált enzimek

Coniophora cerebella /fenyő/

Agrocybe aegerita /kukoricacsutka/

fenoloxidáz

0

O

peroxidáz

0

0

xilanáz mg cukor

2,95

1,40

13,56

0,90

g szubsztr. x óra celluláz d

7ikr i

dt

Tesztvizsgálatot végeztünk az Agroaybe aegerita és a Pluteue patriaiuB különböző szubsztrátumokon /fenyőforgács és fenyő: lombos=l:l keveréken/ nőtt tenyészeteivel, amelyeknek kora 2 hónapos volt. A 2. táblázat a vizsgálat-sorozat adatait tartalmazza. Ezek szerint: fenoloxidáz és peroxidáz aktivitást egyik esetben sem találtunk, xilanáz és celluláz aktivitás azonban mindkét esetben mérhető értékeket adott. Mindkét faj xilanáz aktivitása több mint kétszerese volt a fenyő szubsztrátumon a keverék szubsztrátumhoz viszonyítva. A fajok aktivitásának számszerű értékei nem sokkal tértek el ettől az aránytól. Igen jelentős nagyságrendi különbséget mértünk a celluláz aktivitásban, hiszen az Agroaybe esetében kereken ötszörös, a Pluteuendl nyolcszoros aktivitást mértünk a fenyőforgács szubsztrátum esetében. A megfelelő szubsztrátumokon mért aktivitásokat összehasonlítva, a fajok között itt is - akárcsak a xilanáznál - csak kisebb különbségek voltak. Egy harmadik vizsgálat során az Agroaybe aegerita tenyészetéből különböző mélységekből vett minták celluláz aktivitását mértük. Az 5 cm-es mélységből vett minta aktivitása 0,032, 30 cm-en 0,660, 60 cm-en pedig ezzel közel azonos: 0,560, azaz megállapítható, hogy fóliasátras kísérletben a legfelső réteget kivéve a mintavétel időpontjában élénk enzimatikus tevékenység jellemezte a vizsgált gombafajt.

- 108 -

2. táblázat Agrocybe aegerita

Vizsgált enzimek

Pluteus patrícius

fenyő

fenyő:1 lombos:1

fenyő

fenoloxidáz

0

0

0

0

peroxidáz

0

0

0

0

0,36

0,15

0,42

0,154

0,45

0,094

0,45

0,05

xilanáz mg cukor g szubsztr. x óra

fenyő:1 lombos:1

celluláz d

nrel '

dt

A Pluteue patrícius fóliasátor alatt, lombosfa szubsztrátumon növö tenyészetének alapanyagát /kiinduló szubsztrátum/, a 2 hónapos tenyészeten és a 7 hónapos tenyészeten /a kisérlet befejezésekor/ több beltartalmi mutatóra analizáltuk /3. táblázat/. A rost-, lignin- és cellulóztartalom csökkenése egyértelműen jelzi a gomba által végzett lebontás, a biológiai feltárás folyamatát. Elméleti megfontolások alapján az emiitett paraméterek csökkenése valójában ennél nagyobb mértékű lehet, hiszen a gomba anyagcsere folyamatai során ellélegzett szubsztrátumveszteség miatt nem elhanyagolható mértékű "koncentrálódásról" is szó van. A táblázat adatai egyértelműen jelzik a N-tartalom feldusulását is, ami vizsgálataink célkitűzéseivel egyezően, az eredeti szubsztrátum lebontását, illetve olyan anyaggá való biológiai átalakítását jelzi, mely emészthetőségl paramétereinek jelentős javulása mellett /rost-, lignin és cellulóz tartalom csökkenése/, nitrogénben /fehérjében/ dusult is. A pH értékek változását a két tenyészthető gombánál - az Agrocybé-nél és a Pluteus- nál - kisértük figyelemmel. Igy az Agrocybé-riél a pH értékek mind a lombos, mind a fenyő-lombos anyagon gyengén savas állapotba tolódtak /4,2-ről 3,2-re, illetve 4,2-ről 3,5-re/. A Pluteusndl a pH értékek ugyancsak a savasabb irányban tolódtak el /4,0-ről 3,5-re, illetve 4,2-ről 3,6-ra/.

- 109 3. táblázat

Vizsgált jellemzők

rost /%/

7 hónap után

A paraméter változása /az alapanyag értékének %ában /

Alapanyag

2 hónap után

69,5

66,9

62,0

- 10,8

lignin /%/

26,0

24,3

18,7

- 28,1

cellulóz /%/

44,6

41,6

33,4

- 25,1

nitrogén /mg/g/

10,0

-

19,45

+ 94,5

összefoglalás Kísérletsorozatot végeztünk lombos- és fenyShulladékkal, ill. ezek keverékével, különböző xilofág gombák révén történő hasznosíthatóságuk érdekében. Modellkísérletekben vizsgáittik, hogyan szövik át különböző gombafajok a szubsztrátumot, milyenek a hőmérsékleti viszonyok a szubsztrátumban, hogyan változik a kémiai összetétel és egyes exocelluláris enzimek aktivitása /oxidázok, celluláz, xilanáz/ hosszabb Inkubáció alatt. A vizsgálatok eredményeiből az alábbi következtéteseket lehet levonni: - Az öt vizsgált faj közül csak a Pluteuß és a Agrocybe növekedett megfelelően. Optimális összetételűnek bizonyult a lombosfa és a fenyőfa keveréke, valamint a tiszta fenyőfa. - A Pluteua patrícius -szál és a Pholiota cylindracea -val végzett kísérletek szerint: enzimatikus potenciál /celluláz és xilanáz aktivitás/ szükséges a fa alapvető összetevőinek /cellulóz, lignin, illetve a lignocellulóz komplex/ lebontásához . - A lignintartalom jelentős csökkenését elméletileg jobban alátámasztaná és indokolná egy jelentős oxidáz aktivitás. Ennek hiányát több tényező okozhatja, ez a kérdés tehát feltétlen további vizsgálatot igényel. A fahulladék biológiai hasznosításának fontossága teszi szükségessé a vizsgálatokat az alapkutatás szintjén, minthogy a fán élő egyes gombafajok élettani és biokémiai sajátságai mindeddig kevéssé tisztázottak.

- 110 Irodalom 1. BABOS, M. /1981/.S Mycológlcal examination of sawdust depots in Hungary. Studia Botanica Hungarica, 15. 33-46. 2. BOHUS,G.-KALMÁR,Z.-UBRIZSY,G. /1951/.: Magyarország kalaposgombáinak meghatározó kézikönyve. Akadémia Kiadó, Budapest. 3. BOJARKIN,A.N. /1951/.: Büsztrüj metod opredelenija aktivnoszti perokszidazü. Biohimija, 16. 4. 352-357. 4. EDWARDS,C.S. /1973/.: Determination of Lignin and Cellulose in Forages by Extraction with Triethylene Glycol. J. Sei. Fd. Agric. 24. 381-388. 5. MICHAEL,I.-HENNIG,K.-KREISEL,H. /1978/.s Handbuch für Pilzfreunde. VEB Gustav Fischer Verlag, Jena. 87-96. 6. R0DI0N0VA,N.A.et.al. /1966/.: Metodü opredelenija celljulaznoj aktivnoszti. Prikladnaja Biohimija i Mikrobiologija, 2.2, 197-205. 7. ROMAGNESI,H. /1961/.: Nouvel atlas des Champignons III. Bordas. 185-187., 195. 8. SZILI I.-VÉSSEY,E. /1980/.: A csiperke és más gombák háztáji termesztése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 9. TAKÁCS,T. /1978/.S A hulladék faanyag közvetlen felhasználása biomassza termelésben. Mikológiái Közlemények, 1-2:71-75.

- Ill

-

Tests with xylophagous fungus species showing intensive growth on wood chips K.BABOS-J.VETTER, Budapest Test series have been accomplished with woods of coniferous and deciduous trees and their mixtures, respectively, with the view of making use of xylophagous fungus species. In model experiments the penetration of the different species, the temperature conditions of the substrate, the chemical changes taking place in the composition of the substrate, and the trend of activity of various enzymes /oxidases, cellulase, xylanase/ were examined over a longer period of incubation. From the results of examinations the following conclusions can be drawn: - Of the five species examined only Pluteue and grown on chips.

Pholiota can be

- As for the species composition of the chips the combination of coniferous and deciduous wood and the 100 per cent deciduous tree material are optimum. - According to the tests Pluteue patriaiu8 and Pholiota aylindraaea are in possession of an enzymatic potential /cellulaseand xylanase activity/ required for the decomposition of the basic components of wood /cellulose and lignin, and the lignocellulose complexes/. - The sharp reduction of the lignin content would theoretically postulate a better demonstrable oxidase activity as well. Its absence may be explained by several factors, so to decide this question further examinations are positively required. - The importance of the biological utilization of chips makes it reasonable to extend the investigations on the level of basic research too, since the physiological and biochemical properties of some fungus species living well on chips /first of all Pluteu8 patrioiu8/ have hardly been cleared up so far.

- 112 Gombafelvilágosltó munka az NDK-ban A nem régen közzétett hivatalos adatok szerint a Német Demokratikus Köztársaságban országosan megszervezett gombahatározó és felvilágosító tevékenység során az 1980. évben az ország 15 megyéjében a következő munkát végezték: gombameghatározás

534,569 esetben,

szaktanácsadás

198,291 esetben.

Előadást tartottak 2410 esetben, 75,675 hallgatónak. Kirándulást vezettek 3282 esetben, 49,286 résztvevővel. Kiállítást rendeztek 1184 esetben, 388,968 látogatóval. Tanfolyamot tartottak 494 esetben, 5351 résztvevőnek. A gombafogyasztásból eredő megbetegedések száma a következő volt: esetek száma

169

megbetegedettek száma 411 kórházban ápoltak

367

halálesetek száma

5

A gombamérgezési esetekből 6-ot a gyilkos galóca, 102-t a párducgalóca, 10-et a begöngyöltszélü cölöpgomba, 2-t a redős papsapkagomba, 29-et más mérgező gombák okozták, és 20 nem volt felderíthető. A halálesetekből 4-et a gyilkos galóca, 1-et a párducgalóca okozott. Érdekes az az adat, hogy a gombamérgezést az esetek 60 %-ában a párducgalóca okozta. A gyilkos galóca csak 6 esetben volt a mérgezés okozója, de abból - a kórházban ápolt 14 személy közül - 4 meghalt. DR. KALMAR Z0LTÄN Budapest

- 113 MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1983. évi 3. szám A Helvella nemzetség összefoglaló Ismertetése HENRY PISSING és mások eredményei alapján SARKADI ZOLTÁN, Budapest Bevezetés HENRY DISSING munkája, "A Helvella nemzetség Európában, különös tekintettel az északi országokban előforduló fajokra" cimmel, 1966-ban jelent meg. J.A.HANNFELDT, H.KREISEL, M. SVRCEK és más neves mikológusok szerint ez a mü a maga nemében alapvető jelentőségű. Az emiitett mü nálunk csak kevesek számára hozzáférhető, ezért mindmáig csak igen szűk körben ismert, noha éppen alapvető jellege miatt indokoltnak látszik szélesebb ismerete. Ez a felismerés késztetett legfontosabb részeinek közreadására. Az átültetés másik oka, hogy hazánkban idestova harminc éve jelent meg olyan gombáskönyv /5/, amely a Helvellákkal részletesen foglalkozik. Ez a könyv már nagyon régen nem kapható, Így az utóbbi időkben újonnan képzett nagyszámú gombaismerőnek a nemzetség megismeréséhez gyakorlatilag nem áll rendelkezésére irodalmi anyag. A fentiekből következően választottam meg a szerkezetet. Egyfelől DISSING müvéből csak annyit használtam fel, amennyi munkássága lényegének, illetve a Helvella fajok megismeréséhez szükséges. Másfelől kiegészítettem azt némi alaktani ismeretanyaggal, valamint a tárgyalás során előforduló legfontosabb fogalmak magyarázatával is. Megköszönöm DR. TÓTH SÁNDORnak a lektorálás fáradságos munkájának elvégzésével, és VIDOVSZKY FERENCnek az ábrák megrajzolásával nyújtott önzetlen segítségét. DISSING a Helvella nemzetséggel kapcsolatos munkásságának rövid ismertetése /l,2,9,10/ DISSING szándéka eredetileg a Helvella nemzetség Dániában előforduló fajainak összefoglaló feldolgozása volt. J.A.NANNFELDT svéd mikológus ösztönzésére azonban figyelmét fokozatosan kiterjesztette Észak-Európa többi országának helvelláira is. Végül megalkotta a nemzetség monográfiáját, amely egyes részeiben - Így például az elterjedési térképekkel is illusztrált feldolgozásával - elsősorban az észak-európai országokra

- 114 vonatkozóan nyújt teljes képet, és egyebekben a nemzetség tudományos bemutatása az Európában létező fajokat illetően egyetemesnek és alapvetően tekinthető. DISSING a fajok tanulmányozása során felkeresett számos európai intézményt, muzeumot, amelyeknek gyűjteményeiben levő anyagot, különösképpen a tipus anyagot, nagy gondossággal vizsgálta át, összesen mintegy 4000 teteit. Ezekben nemcsak európai, hanem ázsiai, afrikai, észak- és dél-amerikai leletek is voltak. A szabadszemmel látható alaki jegyek mellett nagy figyelmet szentelt a mikrobélyegeknek, mindenek előtt az excipulum felépítésének, mert a spóráknak a Helvetia nemzetség fajainak meghatározásában kisebb a jelentőségük, mint az operkulátus diszkomicéták más nemzetségeiben. A nemzetségbe tartozó fajokat jól megfigyelhető alaki jegyek alapján 7 szekcióra osztotta /2. ábra/. A különböző gyűjtemények tanulmányozása során a nemzetségből összesen mintegy 160 fajnevet jegyzett fel. Kutatómunkája eredményeként ezekből azonban csak 26 fajt ismert el valóságosnak, a többit szinonimának tekintette. /Ezekből e dolgozatnak a fajokat leiró részében csak azok szerepelnek, amelyek a napjainkban közkézen levő irodalomban - pl. MOSER, MICHAEL-HENNIG-KREISEL, és mások munkái - használatosak. Az 1961-ben megkezdett kutatómunka eredményét összefoglaló müve általános részében az előtanulmányok részletes ismertetését, a nemzetség elterjedésének és a termőtestek megjelenésének időadatait, a termőhelyi tényezők elemzését, végül a törzsfejlődéssel, valamint a nemzetség rendszertani helyzetével kapcsolatos fejtegetéseit találjuk. A második rész a Helvetia fajok határozókulcsát és azok leírását tartalmazza. A fajok leirása mellett közli az excipulum átmetszeti mikroszkópi képének tollrajzát, a szinonimák teljes felsorolását, valamint a megvizsgált száritmányok és egyéb gyűjteményi anyagok tételes jegyzékét.

Megjegyzés a magyar nevekhez DISSING munkájában a

Helvetia nemzetséget értelmezése sze-

rint tárgyalja, azaz e nemzetségbe foglalja a korábban a Pezizaceae családhoz sorolt Macropodia FUCK. /Cyathipodia BOUD. / és Aaetabula FUCK. / Paxina KUNTZE/, továbbá a Leptopodia BOUD. nemzetségeket is. A magyar szakirodalom /5/ e nemzetségek egy részét papsapka /Helvetia/, vékonynyelü csészegomba /Macropodia/ és serleggomba /Aaetabula/ névvel jelöli, más részüknek pedig nincs magyar megfelelője .

- 115 Miután az előbb felsorolt magyar nemzetségnevek egyike sem alkalmas a DISSING felfogása szerinti Helvetia nemzetség összefoglald kifejezésére, a következőkben a nemzetség magyar néven való szövegközi jelölésére a "helvellák" formát alkalmazom. Az egyes fajok tárgyalásánál pedig feltüntetem - ha ilyen van az eredeti magyar elnevezést is. Azokat a szakkifejezéseket, amelyeknek nincs elfogadott magyar megfelelője, a tudományos irodalomban használatos idegen szóval, de fonetikusan használom, az eredeti Írásmód egyszeri bemutatása mellett.

Bm

1. dbra Nyeles apotéaium vázlatos átmetszeti képe At - termőrész, Ny - nyél, Tr - termőréteg, Ht - hipotécium, Ko - külső oldal /külső réteg/, Be - belsőrész /medulla/, A - tömlő, F - fedő /operkulum/, Pa - parafizis, Sp - spóra /ALEXOPOULOS után/

- 116 -

2. ábra A Helvetia nemzetség szekciói /DISSING müve nyomán/

- 117 -

A helvellák termőtestének felépítése és vázlatos alaktani jellemzése /1, 2~, T~, 77 A helvellák termőteste nyeles apotécium /apothecium/. Két fő részre tagolódik: termőrészre és nyélre. A termőtestet hosszmetszetben az 1. ábra mutatja. -

A termőrész legfelső rétege a termőréteg /hymenium vagy theclum/, amely a tömlők, más szóval aszkuszok /ascus/ és a parafizisek /paraphysis / oszlopos elrendezésű sűrű szövedéke. A termőréteg szine lehet fehér /illetve ennek sárga, krém, szürke árnyalatai/, barna, szürkésbarna, szürke, /illetve ezeknek világos vagy sötét árnyalatai/, és szürkés-, barnás-, kékesfekete. A tömlők fedéllel nyílók /operculati/, többnyire nyolc spórát tartalmaznak. A spórák túlnyomórészt ellipszoidok, simák és általában egy nagy központi olajcseppjük van. A parafizisek fonalasak, csúcsuk többnyire kissé kiszélesedő, egyes fajoknál elágazók. A termőréteg alatti, viszonylag vastag réteg a hipotécium /hypothec!um/, amely hifafonalak laza szövedéke. A termőréteget és a hipotéciumot a termőtest húsos része, az excipulum viseli, amely két rétegből áll: a/ Külső réteg /outer excipulum, cortex/. A többi szövedéktől gyakran eltérő szinü, sima vagy szemölcsös, csupasz vagy pelyhes-bolyhos, gyapjas-bozontos . b/ Belső réteg vagy belső rész /medullary excipulum, medulla/. A két réteg csak mikroszkóppal különíthető el egymástól, a külső réteg felülete azonban szabad szemmel /illetve lupéval/ is jól megfigyelhető a fajok meghatározásához. A termőrész lehet tál, csésze, serleg, nyereg, papsapka, stb. alakú, szabadon álló vagy odanőtt peremmel /lebenynyel/ /2. ábra/. Szine lehet fehér /illetve ennek sárga, krém, szürke árnyalatai/, barna, szürkésbarna, szürke /világos vagy sötét/, és a fekete szürkés, barnás, kékes árnyalatai. A termőrész szine lehet egyöntetű, vagy a nyél irányába fokozatosan halványodó.

- A nyél lehet /2. ábra/: - hengerded vagy szabálytalan alakú, - sima /esetleg néhány kisebb mélyedéssel/ vagy bordázott, - csövesen, kamrásan üreges vagy tömör, - csupasz vagy pelyhes-bolyhos, - többnyire a termőrésszel azonos szinü, illetve világosabb, gyakran a bázis irányába fokozatosan halványodó.

- 118 - bordái lehetnek éles szélüek vagy pompák, hosszirányban egymásba kapcsolódók, szétágazok, az apotéciumig tartók, vagy arra felfutók. A Helvellaceae család áttekintése A/

A spórák tojásdadok vagy ellipszoidok, éretten simák vagy érdesek, többnyire egy nagy cseppel. Az excipulum külső /"outer"/ illetve belső /"medullary"/ rétege jól kivehetően elkülönül

B/

A spórák megnyúltak, ellipszoidok, éretten simák, függelék nélküliek, két kis cseppel. Az excipulum külső rétege nem különül el jól kivehetően

C/

HELVELLEAE nemzetségcsoport

GYROMITREAE nemzetségcsoport

A spórák függelékesek, éretten hálózatos díszítéssel, 3-4 nagy cseppel /közülük a központiak egyike a legnagyobb/. Az excipulum külső rétege nem különül el jól kivehetően DISCINEAE nemzetségcsoport

A HELVELLEAE nemzetségcsoport felosztása 1.

2.

3.

A termőtest bunkó alakú, a termőréteg a nyél meghosszabbított külső oldalán van /csak Amerikában/ A termőtest tojás alakú, ülő, vagy a nyél igen rövid A termőtest csésze, kehely, serleg, nyereg alakú,rövidebb vagy hosszabb nyéllel

UNDERWOODIA nemzetség WYNELLA nemzetség

HELVELLA nemzetség

- 119 A Helvella nemzetség felosztása fajcsoportokra /szekciókra/ 12. ábra/ 1 a 1 b 2a 2b 2c 3a 3b

3c 4a 4b

A küls5 oldal pelyhes-bolyhos 2 A külső oldal csupasz 4 A termőrész domború /konvex/ vagy szabálytalan nyereg alakú; a nyél barázdált, belül kamrásan üreges C r 1 s p a e fajcsoport A termőrész a begöngyölttől nyereg alakúig, a nyél többnyire tömör, sima E p h i p p i u m fajcsoport A termőrész csésze alakú 3 A termőtest majdnem ülő vagy rövid, barázdált nyele van; a spóra 21 mikrométernél hosszabb L e u c o m e l a e n a e fajcsoport A nyél belül kamrásan üreges, fokozatosan kiszélesedve megy át a termőrészbe. Ennek külső oldalán éles szélű vagy tompa bordák vannak; a spórák 20 mikrométer alatti hosszúságúak A c e t a b u l u m fajcsoport A nyél tömör, jól elkülönült, sima vagy barázdált, a bordák a termőrész külső oldalán nem folytatódnak M a c r o p o d e s fajcsoport A nyél belül kamrásan üreges, barázdált L a c u n o s a e fajcsoport A nyél tömör vagy üreges, sima E l a s t i c a e fajcsoport

Kulcs a Helvella nemzetség fajainak meghatározásához - A fajnevek előtti szám azonos a fajokat leiró rész folyószámával. , - A határozókulcsban használatos rövidítések /lásd 1. ábrát is/r At - termőrész, Ny - nyél, Tr - termőréteg, Ht - hipotécium, Ko - külső oldal, Be - belső rész, A - tömlő, Sp - spóra, Pa - parafizis. - A Sp méreteit min.-max. értékben, a mikrométer jel elhagyásával, a termőtest méretadatait cm-ben közöljük. la 1 b 1 c 2 a 2b

A termőtest majdnem ülő, illetve a nyél egészen rövid 2 A Ny szembetűnő, mély hosszanti barázdákkal . . . . 5 A Ny szembetűnő, nem barázdált, hengerded, esetenként az alsó részén néhány jelentéktelen bemélyedés látható . .15 A Tr feketés szinü 3 A Tr halvány szürkésbarna vagy sötétbarnás. A termőrész Ko-án alul, néhány jelentéktelen bemélyedés, vagy fehéres, éles borda van 4

- 120 3a

A termőrész 0,5-2 cm széles, alakja lapos csésze, 0,5-1 cm magas. A Tr és a Ko fels5 része feketés szinü. Decembertől - márciusig 3. H. helvellula 3b A termőrész 2-10 cm széles, alakja mély csésze, 1,5 cm magas, pereme csipkézett, kifejletten gyakran kiterül és szabálytalan lebenyekre hasadozik. A Tr fekete. A Ko felül fehérestől sötét szürkésbarnáig. Dec.-jun. /Lásd 4 a alatt is!/ 1. H. leuaomelaena 4 a Mint 3 b alatt, azonban a Tr halvány szürkésbarnától sötétbarnáig. Sp 20-24x11-13 1. H. leuaomelaena 4b A termőrész 1-3 cm széles, 0,5-1,5 cm magas, csésze alakú. A Tr sötétbarnás. A Ko a felső részén azonos szinü, vagy a széle fehéres. A Ny rövid, fehéres, éles, fehéres szinü bordákkal, amelyek a csésze Ko-án folytatódnak. Sp 16-19x11-12. /A faj sarkvidéki-alpesi alakja, lásd még 14 b alatt is!/ 4. H. acetabulum 5 a A termőrész Ko-a csupasz 6 5b A termőrész Ko-a a széle felé pelyhes-bolyhos vagy gyapjas-bozontos 9 6a A Tr szine fehérestől tejfölszinüig, a termőtest egész Ko-a fehéres 16. H. laatea 6b A Tr szürkés, szürkésbarna, barna vagy fekete . . 7 7 a A termőrész 0,5-1,5 cm széles, domború /konvex/, félgömb alakú, vagy kissé összenyomott, pereme szabad 17. H. phlebophora 7b A termőrész 1-3 cm széles, csészealj, korong alakú, ritkán visszahajló, pereme teljesen szabad 18. H. philonotis 7c A termőrész szabályszerű nyereg formától szabálytalanul lebenyesig. Pereme odanőtt 8 8a A Tr halványbarna. A Ko csupasz vagy finoman pelyhes, fehéres, sok lapos, de kivehető, szétágazó, majd összekapcsolódó bordával, amelyek a halványbarnás Ny-en is folytatódnak /lásd 10 b alatt is!/ 13. H. fu8oa 8b A Tr szürke, szürkésbarna, fekete. A Ko csupasz, szürkés. A Ny szürkés, szürkésbarna. /A sarkialpesi térségben gyakran majdnem fekete./ 15. H. laaunoea 9 a A termőrész domború /konvex/, félgömbös. A Tr sötétbarnás. A Ny-en feltűnő, szabályos, tompa,ritkán harántirányban összekötött bordák vannak, amelyek a Ko-on folytatódnak 14. H. queletiana

- 121 9 b

9c 10 a 10 b

11 a 11 b 12 a

12 b

13 a

13 b 14 a 14 b

15 a 15 b 16 a 16 b 17 a

17 b

A termőrész lehajló szélű, szabályos nyereg formájú vagy szabálytalanul lebenyes. A Tr fehéres vagy halványbarnás. A Ny-en mély, szabálytalan, hosszanti bordák vannak. A bordák élesek, egymáshoz kapcsolódók 10 A termőrész csésze alakú 11 A Tr fehérestol tejfölszinüig, a Ko pelyhesbolyhos, halványbarnás. A Ny fehéres 12. H. erÍ8pa A Tr halványbarnás. A Ko csupasz vagy finoman pelyhes, fehéres, sok bordával, a 8 a alatt leírtak szerint. A Ny halványbarnás. 13. H. fuaaa A Ny tompa bordázattal, amely nem folytatódik a termőrész Ko-án 12 A Ny fokozatosan szélesedve megy át a termőrészbe. Éles vagy tompa bordázattal, amelyek folytatódnak a termőrész Ko-án 13 A termőrész 1-3 cm széles, kezdetben összenyomott, majd szabályos félgömb alakú csésze. Sp 19-24 x 12-15 2. H. solitaria A termőrész 2-8 cm széles, lapos, tálka alakú /kifejletten a perem néha szabálytalanul viszszagörbül/. Sp 17-21 x 11-13,5 10. H. queletii A Tr szürkéstől halvány szürkésbarnáig. A Ny-en tompa élü, elágazó, szürkésfehér jól látható bordázat van. Sp 15-19 x 10-13 5. H. ao8tifera A Tr halványbarnától sötétbarnáig, olykor lila áranyalattal 14 A Ny rövid, rajta elágazó, tompa élü, világos barnás, jól látható bordákkal. Sp 17-21x13-16 6. H. uniaolor A Ny 2-6 cm magas, rajta elágazó, éles élü, fehéres, tejfölszinü bordákkal /lásd 4 b alatt isi / 4. H. acetabulum A Ko nem gyapjas. A termőrész nyereg alakú, lehajló vagy domború /konvex/ . 16 A Ko pelyhes-bolyhos, gyapjas-bozontos. A termőrész nyereg vagy csésze alakú 20 A Tr szine sötétbarnától feketéig 17 A Tr fehéres vagy világosbarna, gyakran lila árnyalattal 19 A Ny pelyhes-bolyhos, szine szürkéstől szürkésbarnáig. A termőrész Ko-a csupasz, szürke, sötétszürke. /Lásd 22 a alatt is!/ 21. H. a tra Sem a Ny, sem a termőrész Ko-a nem pelyhes-bolyhos, a Ko csupasz, fehéres

18

- 122 18 a

18 b

19 a

19 b

20 20 21 21

a b a b

22 a

22 b

23 a

23 b

23 c

24 a

A termőrész 1-3,5 cm széles. A nyél vaskos, üreges, 2-6 cm magas, 0,5-1,5 cm átmérőjű. A Sp-k nagyok, 21-24 x 13 - 15. Homokos talajokon 26. H. leuaopue A termőrész 0,5-1,5 cm széles. A Ny tömör vagy üreges, 2-4 cm magas, 0,2-0,5 cm átmérőjű. Sp 19-22 x 11-14. Meszes talajokon. 25. H. albella A termőrész lehajló, nyereg alakú. A perem teljesen szabad. A Ko és a Ny színe fehéres, a Tr-é fehéres, tejfölszinü. A Sp-k szélesek, 18-21 x 13,5-18 24 . H. latiepora A termőrész domború /konvex/, harang alakutói nyereg alakúig. A perem odanőtt. A Ko és a Ny fehéres tejfölszinü. A Tr világosbarna, néha lilás áranyalatu. Sp 18-21 x 11-13,5 23. H. elastiaa A termőrész begöngyölttől nyereg alakúig . . . . 21 A termőrész csésze alakú 24 A Tr szine sötétbarnától feketéig 22 A Tr szine fehérestől világosbarnáig, vagy szürkés 23 A termőrész Ko-a csupasz, szürke, sötétszürkés. A Tr fekete. A Ny pelyhestől gyapjasig; szine szürke, szürkésbarna. /Lásd 17 a alatt is!/ 21. H. atra A termőrész Ko-a gyapjas-bozontos; szürkésbarna, sötétbarna. A Tr szine sötétbarna, fekete. A Ny gyapjas-bozontos, a Ko-lal azonos szinü 20. H. pezizoide8 A Tr szürke-szürkésbarna. A termőrész nyereg alakú, begöngyölt, pereme szabad /alkalmilag, az idősebb példányoknál kiterülő, odanőtt/. A Ko gyapjas-bozontos, halványszürke 19. H. ephippium A Tr fehéres-krémszinü. A termőrész begöngyöltnyeregforma. A perem tartósan szabad. A Ko pelyhes-gyapjas, fehéres 22. H. 8teven8Ü A Tr krémszinü-halványbarna. A termőrész kissé nyereg alakú, vagy szabálytalanul lebenyes. A Ko a Tr-gel azonos szinü vagy kissé halványabb, finoman pelyhes. /Eddig csak Amerikából ismert, DISSING azonban feltételezte, hogy Európában is előkerül. / 2 2 /a H. oonnivens A termőrész szabályos csésze alakú. A Sp ellipszoid, 20-26 x 9-12, egy nagy központi, és mindkét oldalt egy-egy kisebb olajcseppel. A Tr sárgásbarna, halvány szürkésbarna. A Ko gyapjas-bolyhos, a Tr-gel azonos szinü, vagy szürke 7. H. macropuB

- 123 24 b 25 a

25 b

25 c

A termőrész csésze alakú. A Sp tojásdad /egy nagy olajcseppel, tehát éppúgy, mint minden más helvellánál1/. Kisebb, mint 24 a alatti 25 A Tr fekete. A Ko igen sötét barna-fekete, néha a perem közelében fehéres. Sp 18-22 x 11-13. /V.ö. 3 a-val is!/ 11. H. oorium A Tr halványbarna-sárgásbarna. A csésze lapos, szabályos. A Ny 0,8-1,5 cm magas, 0,20,6 cm átmérőjű 9. H. oupuliformis A Tr szürke-acélszürke-sötét szürkésbarna. A csésze 1-2 cm széles /idősen gyakran kiterül, lebenyesen felhasadozik/. A Ny 1-3 cm magas, 0,2-0,4 cm átmérőjű. Csoportosan nő. 8. H. villoea

A HELVELLA nemzetség fajainak leírása I.

L e u c o m e l a e n a e

fajcsoport

1.

Helvetia leuoomelaena /PERS./ NANNF. Szinonim: Peziza teuaomelae PERS. Sima serleggomba A termőrész 4-7 cm széles, 1-5 cm mély, előbb szabályos csésze alakú, csipkés peremű, később szabálytalan lebenyekre hasadozva kiterül. A Tr a közepe táján gyakran ráncos-redős, szine szürkésbarna-sötétbarnás-fekete /szárazon sötétbarna-fekete/. A Ko sima, pelyhes, felül fehéresszürkésbarna, lefelé fokozatosan halványodik, csaknem fehéres. A Ny rövid, többnyire széles, néhány bemélyedéssel; tömör vagy belül üreges. Sp 20-24x11-13. Decembertől juniusig, meszes talajokon, gyakran fenyőerdőben, Európában. A termőtest fejlődése hasonló a Sepultaria fajokéhoz. Először gömbszerü, félig a föld alatt. Alakilag hasonlít a H. eolitaria -hoz /lásd 2. alatt/, megkülönbözteti azonban tőle a Sp-k, a termőtest szine, és a barázdált Ny.

2.

Helvetia eolitaria /KARST./ KARST. Szinonim: Aaetabula culyx SACC. /Vö. a 8. alattival/ A termőrész 1-3 cm széles, kehely alakú /előbb összenyomott/, félgömb, ritkán lebenyekre hasadozik. A Tr sima, szürkésbarna /kiszáradva sötétbarna/. A Ko sima, bolyhos, felül azonos szinü a Tr-gel, lefelé fokozatosan halványodva fehéres lesz. A Ny feltűnő, 1-2,5 cm magas, fehér-szürkésfehér /kiszáradva fehéres/; 2-5 tompa bordája van,

- 124 amelyek nem folytatódnak a termőrész Ko-án. Sp 19-24 x 12-15. Februártól juniusig, mészben gazdag talajon, csoportosan. Észak-, Nyugat-, Közép-, és Dél-Európában. A H. leucomelaena valószínűleg közeli rokona. A H. queletiinek hasonló Ny-e van, de más a szine, a Sp mérete, valamint a megjelenésének ideje /jun.-okt./. 3.

Helvetia helvellula /DUR. et MONT./ DISSING A termőrész kicsi, 0,5-2 cm széles, lapos csésze alakú. A Tr fekete, sima vagy a közepe táján ráncos. A Ko csupasz vagy a perem felé gyakran bolyhos; a Tr-gel azonos szinti vagy halványabb, a bázis táján csaknem fehéres. A Ny jelentéktelen, 2-4 bemélyedéssel. Sp 21-25 x 11-14. December-március. Termőhelye /biotóp/ kevéssé ismert, /homokos talaj/. Algéria, Portugália, Franciaország. A Tr fekete szine a H. corium-ra emlékeztet. Egyebekben megkülönbözteti attól a formája, Sp-i és elterjedése.

III. A c e t a b u l u m 4.

fajcsoport

Helvetia acetabulum /L. ex ST.-AMANS/ QUÉL. Szinonim: Acetábula vulgaris FUCK., Acetabula barlae BOUD.

Peziza sulcata PERS.,

Bordás serleggomba A termőrész 1,5-7 cm széles, előbb összenyomott, majd szabályos csésze alakú, végül kiterülő és szabálytalan. A Tr barnás-sötétbarna, olykor /főleg kiszáradva/ lila árnyalatú. A Ko bolyhos, felül szürkésbarna-barna, /sarki vidékeken a perem táján gyakran fehéres/, bázisa felé fokozatosan halványbarna, csaknem fehéres tejfölszinü. Bordái feltűnőek, elágaznak, fehéres-krémszinüek, szögletes-éles szélüek, egészen a peremig érhetnek. A Ny többnyire jól fejlett, belül kamrás, 2-6 cm magas, nem különül el világosan a fokozatosan kiszélesedő termőrésztől /csészétől/. A Sp 16-19 x 11-12. Ápr.-jun.-ban, többnyire dus, mésztartalmú talajokon, lomberdőben. Egész Európában. A H. unicolor-tól a Sp-k és anatómiája, nagyobb mérete, ezenkívül annak tompa bordái különböztetik meg. A H.costifera is tompa bordái, továbbá szine és anatómiája által különbözik a H. acetabulum -tói. A NANNFELDT által 1966-ban leirt H. arctica-t /MOSER 89./ DISSING csak a H. acetabulum alakjának /forma/ tartja.

- 125 5.

Helvetia coatifera NANNFELDT 1953. Szinonim:

Aoetabula anailia /PERS. ex FR./ LAMB, sensu BRES.

A termőrész szabályos csésze alakú, 1,5-7 cm széles. A Tr halványszürke-szürkésbarna. A Ko gyapjas, felül a Trgel azonos szinü; alul fehéres-krémszinü, és a szembetűnő, tompa élü, szétágazó bordák ugyancsak fehéres-krémszinüek. A Ny fokozatosan kitágulva a termőrészbe megy át. A Sp 15-19 x 10-13. Jun.-szept. Gazdag mésztartalmú talajokon, lomberdőben. Egész Európában, beleértve a sarkvidéket is, de nem olyan gyakori, mint a H. acetabulum. A csésze illetve kehely alakú, termőrészü és barázdált tönkü fajok közül csak a H. coatifera és a H. queletii tetem nyáron és ősszel. A H. acetabulum azáltal különbözik a H. costifera-tó 1, hogy bordái szögletes élüek, éles szélüek. A H. unicolor-nak ugyan - mint a H. coatifera-nak, - tompa élü a bordázata, azonban Sp-i szélesebbek és a szine barnás. A H. queletiana domború /konvex/ félgömbös termőrésze, jól fejlett Ny-e és barnás Tr-e által ér el. 6.

Helvetia unicolor /BOUD./ DISSING A termőrész csésze alakú, 1-3,5 cm széles. A Tr barna. A Ko pelyhes, felül a Tr-gel azonos szinü, alul fokozatosan okker szinüre halványodik. A Ny rövid, széles, feltűnő, elágazó, tompa élü, halványbarnás bordákkal. /Szárazon az egész termőtest bőrszinü-kakaóbarna, kivéve a Ny alsó részét, amely halványabb./ Sp 17-21 x 13-16. Márc,-máj. Franciaországban, Csehszlovákiában, Olaszországban, azonban mindenütt ritka. A H. unicolor az igen széles Sp-i /ezenkívül anatómiai ismertetőjegyek,/ által különbözik mind a H. acetabulum-tói, mind a H. co8tifera-tói. A H. unicolor nyilvánvalóan gyakoribb, mint amilyennek az előfordulási adatok alapján látszik, és bizonyára a H. acetabulum -mal tévesztették össze.

III. M a c r o p o d e s 7.

fajcsoport

Helvetia macropus /PRES, ex FR./ KARST. Szinonim:

H. bulboea /HEDW. ex FR./ MASSEE, P. fibroaa WALLROTH, H. hypocrateriforrnia SCHAEFFER

Vékonynyelü caéazegomba A termőrész szabályos, csésze alakú, mély, 2-3 cm széles.

- 126 A Tr sima, sárgásbarna, halvány szürkésbarna. A Ko szőrös-bolyhos, a Tr-gel azonos szinü vagy szürke. A Ny hengeres, 2,5-4 cm magas, 0,3-0,5 cm átmérőjű, bázisa közelében megvastagodott, felül gyakran összenyomott, szőrösbolyhos, a Ko-lal azonos szinü, azonban gyakran lefelé fokozatosan kifehéresedik. A Sp 20-26 x 9-12, ellipszoid-orsó alakú, három cseppel, amelyek közül a középső a legnagyobb. Ez a jellegzetes Sp szerkezet a H. macropue -t minden más Helvetia fajtól megkülönbözteti . Jun.-okt. Lombos erdők tápdus talaján, Dániában az utak mentén. Egész Európában, kivéve a sarkvidéket. Igen változékony faj, ami megmagyarázza - igy mondja DISSING - a szinonimák egész "dzsungelét". 8.

Helvetia villosa /HEDWIG ex 0. KUNTZE/ DISSING et NANNFELDT Szinonim:

Paxina calyx /SACC./ 0. KUNTZE sensu DENNIS /Vö. a 2. alattival is./

A termőrész fiatalon összenyomott, később szabályos csészealj-korong alakú, 1-2,5 cm széles, idősen gyakran kiterül, és több szabálytalan lebenyre hasadozik. A Tr szürke, sötét szürkésbarna, sötétbarna vagy acélszürke. A Ko pelyhes-bolyhos, sima, sötétszürke, sötétbarnás. A Ny hengeres, tömör, 1-3 cm magas, 0,2-0,4 cm átmérőjű, pelyhesbolyhos, felül a Ko-lal azonos szinü, majd lefelé fokozatosan a sárgásfehérig halványodik. Bázisa olykor kissé megvasagodott. A Sp 17-21 x 9-12,5. Jun.-okt. Lomberdei tápdus talajon. Dániában utak mentén, bodza, nyir alatt, csalán és podagrafü között, gyakran tömegesen. Egész Európában. Ezt a fajt a H. maaropus-szal valószinüleg sokszor összecserélik. A H. ephippium -nak majdnem ugyanolyan a szine, mint a H. villo8a-nak, de a H. ephippium termőrésze összehajló, begörbült nyereg. 9.

Helvetia cupuliformie DISSING et NANNFELDT 1966. A termőrész fiatalon összenyomott, később csésze-korong alakú, 0,5-2 cm széles; 0,1-0,2 cm vastag, szabályos pereme ép, ritkán lebenyekre hasadozik. A Tr halványbarnás, sárgásbarna. A Ko egyenletes, pelyhes, szürkés vagy sárgásszürke. A Ny rövid, tömör, meglehetősen zömök, frissen hengeres vagy kissé összenyomott; száraz állapotban hengerded vagy ritkán 2-4 nem feltűnő, tompa élü bordával; 0,8-1,5 cm magas, 0,2-0,6 cm átmérőjű, finoman pelyhes; szine változó, frissen sárgásfehér, krémszínű, szárazon sárgásfehér, halvány szürkéssárga. A Sp 18-20 x 11-13. Jul.-okt. Csak Svédországban gyakoribb, Európa többi részén ritka.

- 127 Rokon a H. villoea-val, de tőle szine, alakja, továbbá a mikroszkópi tulajdonságok által eltér. 10. Helvetia queletii BRES. Szinonim: Paxina dupainii /BOUD./ SEAVER, Paxina platypodia /BOUD./ SEAVER A termőrész 2-8 cm széles, szabályos, csészealj ulaku, később olykor szabálytalan, behajló, és a pereme lebenyekre tagolódik. A Tr halványbarnás; sötét szürkésbarna, olykor lila tónussal. A Ko pelyhes, sima, halvány sárgásszürke, szürkésbarna /szárazon sötétebb/. A Ny többnyire jól fejlett, pelyhes, 2-6 Cm magas, 0,8-1,8 cm átmérőjű, barázdás, 4-7 szabályos, tompa élü bordával, amelyek sohasem folytatódnak a termőrész Ko-án. A Ny halványszürke, krémszínű vagy majdnem fehér, különösen az alján. A sarki-alpesi tájakról való példányok majdnem Ny nélküliek is lehetnek, és szinük gyakran sötét. A Sp 17-21 x 11-13,5. Ápr.-okt. Dániában kizárólag mészben gazdag talajon. Egész Európában előfordul, a sarkvidéket is beleértve. 11. Helvetia aorium /WEBERB. / MASSEE Szinonim: H. aratioa NANNFELDT, H. alpestria BOUD. A termőrész 1-4 cm széles, előbb oldalról összenyomott éle befelé görbül, majd csésze alakú, később olykor kiterül, szabálytalan, lebenyes peremű lesz. A Tr fekete. A Ko pelyhes, feketésbarna, fekete; a perem közelében gyakran jól kivehetők a fehéres, hifa nyalábokból álló, szemölcsszerű képződmények. A Ny 0,5-2 cm magas, 0,2-0,5 cm átmérőjű, pelyhes-gyapjas, tömör, hengeres, bázisa közelében rendszerint bemélyedésekkel; vagy összenyomott, és 2-3 alig feltűnő, tompa bordája van; azonos szinü a termőrész Ko-val, alja felé gyakran sárgásfehér. A Sp 18-22 x 11-13. Ápr.-nov. Homokos, meszes, gyakran csupasz talajon.Dániában csak füzek alatt. Főként északi területeken és Angliában. Közép- és Nyugat-Európában ritka, Dél- és Kelet-Európából nincs adata. A H. helvellula-nak /3. / hasonlóan fekete a Tr-e, de nagy Sp-ja van, és elterjedési területe is más. A H. helvellula délen, a H. aorium északon terjedt el, csaknem átfedés nélkül.

- 128 IV. C r i s p a e 12. Helvetia orispa

fajcsoport SCOP. ex FR.

Szinonim: H. pithyophila BOUD., ex FR. sensu BRES.

H. pallesaenB SCHAEFF.

Fodros papsapkagomba A termőrész 1,5-6 cm széles, nyereg alakú vagy többnyire szabálytalan, 2-3 lebenyü; a perem előbb begöngyölt, majd rendszerint kiterülő, odanőtt. A Tr fehéres /ha száraz, krémszinü/, ráncos-redős, gyakran igen szabálytalan, különösen a Ny fölött. A Ko sima, pelyhes, halványbarna. A Ny jelentős, 3-8 cm magas, 0,5-2,5 cm átmérőjű, felfelé vékonyodó, finoman pelyhes, fehéres, szabálytalan, hosszanti árkokkal; bordái élesek, egymással kapcsolatban állnak. A Ny belsejében hosszanti kamrák vannak. A Sp 18-21 x 11-12,5. Aug.-nov. Egész Európában mindenfelé elterjedt, lomberdőkben gyakori. Méretben és alakban igen változatos. A fehéres Tr, a halványbarnás, pelyhes Ko és a fehér Ny jól elkülöníti más fajoktól. 13. Helvetia fusoa GILL, sensu BRES. Sujtásos papsapkagomba A termőrész 1,5-4 cm széles, nyereg alakú vagy szabálytalan 2-4 lebenyü, odanőtt peremmel. A Tr halványbarna /szárazon sötétbarna/, középtájon ráncos-redős. A Ko csupasz vagy igen finoman pelyhes, fehéres-halványbarnás /szárazon halványbarnás/, alacsony, de jól felismerhető, elágazó és összekötött bordákkal. A Ny 2-6 cm magas, 0,8-2 cm átmérőjű, frissen és szárazon is halványbarnás, mély, hosszanti szabálytalan árkokkal. A bordák éles szélüek, egymáshoz kapcsolódnak, a termőrész Ko-n folytatódnak. A Sp 17-21 x 11-13. Ápr.-jun., esetleg később is. Nyárfák alatt. Hollandiában, Franciao.-ban, Ausztriában, kiváltképpen Olaszországban. A némelykor pelyhes Ko a H. orispa-val való közeli rokonságra mutat, amelytől azonban a szine és ezenkívül a Ko bordái is elválasztják. A H. fusoa Sp-i nagyobbak, mint bármely más, a H. laounosa—val rokon fajéi. 14. Helvetia queletiana SACC. et TRAV. A termőrész 2-3 cm széles, domború /konvex/, laposan félgömbös, ritkán összenyomott a pereme szabad. A Tr sima, barnás /szárazon sötétbarnás/. A Ko a perem közelében finoman pelyhes-gyapjas, fehéres-krémszinü /szárazon halványbarnás/; feltűnően tompa, olykor elágazó bordákkal, amelyek

- 129 a jól fejlett Ny szabályos, tompa bordáiban folytatódnak. A Ny 2-3,5 cm magas, 0,8-1,2 cm átmérőjű, pelyhes; szine mint a Ko-é, belül kamrás. A Sp 17-19 x 11-13,5. Csak Dániában, Franciaországban, Jugoszláviában, Portugáliában fordul elő. Ritka. A ff. queletiana igen hasonlít a ff. phlebophora-ra. Megkülönböztetésük a bordák és a termőrész Ko-nak jellegzetességei által lehetséges. Az előbbinek szélesebbek a Sp-i, mint a ff. phlebophora-nak. A Ko hasonlít a ff. costifera -éhoz, azonban a ff. queletiana-nak jelentős a Ny-e és domború a termőrésze, mig a ff. costifera Ny-e fokozatosan kiszélesedve átmegy a csésze alakú termőrészbe. V.

L a c u n o s a e

fajcsoport

15. Helvella lacunosa AFZ. ex FR. Szinonim: ff. sulcata AFZ., ff. palustris PECK Szürke papsapkagomba A termőrész 1,5-5 cm széles, szabályos nyereg alakú, 2-3 lebenyü vagy szabálytalanul lebenyes, domború, a pereme odanőtt. A Tr halványbarna-szürkésbarna-fekete, sima vagy - igen gyakran - középtáján ráncos-redős. A Ko csupasz, halványszürkés, néha nem feltűnő, összekötött, alacsony bordák vannak rajta. A Ny csupasz, 1,5-5 cm magas, 0,51,5 cm átmérőjű, halványbarnás, szürkésbarnás, majdnem fekete, lefelé halványuló, mély árkokkal; a bordák éles szélüek, olykor kétélüek, szabálytalanok, összekötöttek. A Ny belsejében hosszanti kamrák vannak. A Sp 15-19 x 9,5-12. Máj.-nov. Fenyvesben és lomboserdőben, esetenként korhadt fán is. Általánosan elterjedt. A ff. lacunosa talán a leggyakoribb faj Európában. Alakja, mérete, szine igen változó, de a termőrész sohasem szabályosan csésze alakú; a Ny sohasem hengeres és sima, a szine sohasem mindenütt fehér. DISSING a régi irodalomban levő nagy zavart e faj változékonyságával magyarázza. Némely mikológus még ma is különbséget tesz a ff. lacunosa és aff.sulcata között. A több mint 600 gyűjtés anyagának vizsgálata ennek az ellenkezőjét igazolta. 16. Helvella lactea BOUD. A termőrész 1,5-3 cm széles, nagyjából nyereg alakú; pereme odanőtt vagy szabálytalanul lebenyes; a lebenyek a Ny-nék gyakran több mint felét takarják. A Tr fehéres-krémszinü /száradtan vörösesbarna, karamellabarna/. A Ko csupasz,

- 130 hullámos, fehéres /száradtan halvány narancsszínű/. A Ny rövid, 2-3 cm magas, 0,8-1,2 cm átmérőjű, fehéres szinü /száradtan élénk sárgás/, mély, hosszanti árkokkal; bordái éles szélüek, egymással összekapcsolódnak. A Sp 15,518 x 10-12. Jun.-okt. Észak-, Nyugat-, Közép-, és Dél-Európában. Ritka. A H. laotea valószínűleg közeli rokona a H. lacunosa -nak, de fehéres, sohasem szürke szine megkülönbözteti tőle. Továbbá a H. lactea-ra jellemző a szine kiszáradtan. A H. crispa különbözik a pelyhes és barnás szinü Ko által, amely a H. laotea-nál csupasz és fehéres. 17. Helvella phlebophora PAT. et DOASS. 1896. A termőrész domború /konvex/, félgömb alakú vagy kissé összenyomott; pereme mindig szabad; 0,5-1,5 cm széles. A Tr sötétbarnás /száradtan barna-fekete/. A Ko csupasz, rajta jól kivehető, éles szélű, néha összekötött bordák vannak, amelyek a jól fejlett Ny-en folytatódnak. A Ny 1-2,5 cm magas, 0,3-0,8 cm átmérőjű. A Ko és a Ny szine fehéres —szürkesfeher• A Sp 15—16 x 9—ÍO. Jun.-szept. Ritka, eddig csak Franciaországból és Svájcból van adata. Közeli rokona a H. lacunosa -nak. A domború, félgömbös termőrész, a Ny jelentős /néha összekötött/, bordái amelyek tovább folytatódnak a Ko-on - s talán még a Sp mérete is jól elválasztják a két fajt. 18. Helvella philonotis DISSING 1964. A termőrész szabálytalan korong alakú vagy visszahajtott lebenyes, csaknem nyereg alakú, 1-3 cm széles. A Tr fekete. A Ko csupasz, sötétszürkés-fekete, a Ny felé halványabb. A Ny 1-2,5 cm magas, 0,2-0,5 cm átmérőjű, kissé összenyomott, felfelé elvékonyodik; 4-6 szabálytalan, hosszanti barázdával, amelyek csak ritkán kapcsolódnak egymásba, s a termőrész Ko-án folytatódnak, de a peremet nem érik el. Szine szürkés, szürkésfekete, alsó vége táján halványabb. A Sp 17-21 x 10-12,5. Jul.-aug. Mélyen a mohában, Izlandon, Svédországban találták. A fajt elválasztja a H. lacunosa-tói a szabálytalan csészekorong alakú termőrész. A H. macropus körüli fajok különböznek a H. philonotis-tói azáltal, hogy termőrészük Ko-a pelyhes vagy gyapjas, mig az utóbbié csupasz.

- 131 VI. E p h i p p l u m

fajcsoport

19. Helvetia ephippium LÉV. Bársonyos papsapkagomba A termőrész begöngyölt - szabálytalan nyereg alakú 0,5-1,5 cm széles. Széle előbb lehajló, később kiterül, olykor harang alakú, odanőtt. A Tr sima, halvány szürkésbarna, acélszürke, sötétszürkés. A Ko gyapjas, halvány szürkésbarna, acélszürke, sötétszürkés. A Ny tömör, hengeres vagy kissé összenyomott, alul 1-2 nem feltűnő bemélyedéssel, 1,5-3,5 cm magas, 0,2-0,4 cm átmérőjű, gyapjas, felül a Ko-lal azonos szlnü, alul fokozatosan halvány szürkésfehér-szürkéssárga lesz. A Sp 19-21 x 11-12. Máj.-okt., lomboserdők tápdus talaján. Európában a déli részig mindenütt előfordul. A H. ephippiumot Tr-ének és Ko-nak szürkés szine, kis termete és begöngyölt termőrésze jól elkülöníti a H. pezizoide8- tői. A H. atra Tr-e fekete, és a Ko-a csupasz. A H. etevensii alakja azonos a H. ephippium-éval, de Tr-e fehéres halványbarnás, és a Ko-a fehéres. 20. Helvetia pezizoides AFZ. ex FR. Csésze papsapkagomba A termőrész 0,8-2,5 cm széles, begöngyölt nyereg alakú, pereme rendesen szabad. A Tr sima, sötétbarnás-fekete. A Ko gyapjas, szürkésbarna,sötétbarna. A Ny tömör, hengeres vagy kissé összenyomott, gyapjas, 1,5-6 cm magas, 0,3-0,5 cm átmérőjű, a Ko-lal azonos szlnü; a fehéressárgás alsó vége közelében néha 1-2 jelentéktelen bemélyedéssel. A Sp 17-20 x 9-12. Jun.-okt. A sarkvidék kivételével egész Európában előfordul, de Svédországon kivül nem gyakori. A H. pezizoides, H. atra és H. ephippium valószínűleg közeli rokonok, és ez az irodalomban sok zavart okozott. A H. pezizoides- nek és a H. atra-nak a Tr-e fekete, de a H. atra jól felismerhető a termőrész kissé szürkés Ko-áról. A H. pezizoides-nek és a H. ephippium-nak egyaránt gyapjas Ko-a van, de a Tr-ük szine eltér: a H. pezizoides-é sötétbarnásfekete, a H. ephippium-é pedig szürkés, és a Ko szine is különbözik. 21. Helvetia atra

HOLMSKJ.

Fekete pap8apkagomba A termőrész 1-2 cm széles, előbb lehajló, majd szabályos nyereg alakú vagy szabálytalanul lebenyes, amely kifejletten gyakran odanőtt. A Tr sima, fekete. A Ko csupasz,

- 132 szürke, sötétszürkés. A Ny tömör, hengeres vagy kissé összenyomott, 2-4 cm magas, 0,2-0,4 cm átmérőjű, pelyhesgyapjas, szürke, szürkésbarna, felül némelykor majdnem fekete;' alsó része táján sárgásszürke-fehéres, 1-2 rövid barázdával. A Sp 17-19 x 10-11. Jul.-nov. Humuszban gazdag talajokon, többnyire lomboserdőkben. Egész Európában gyakori. A H. atra valószinüleg közeli rokona a H. pezizoides- nek. A H. atra termőrészének csupasz Ko-a jól elkülöníti azonban a két fajt. Ezenkivül A H. atra Ko-a szürkés, mig a H. pezizoides-é barnás. 22. Helvetia stevensii PECK. A termőrész 0,5-1,5 cm széles, begöngyölt, ritkán nyereg alakú, szegélye mindig visszagörbül. A Tr fehéres fahéjszinü /száradtan szürkésfehér; halvány okkerszinü/. A Ko finoman pelyhes, fehéres /száradtan szürkésfehér, halvány okkerszinü/. A Ny tömör, hengeres vagy kissé összenyomott. I,5-3 cm magas, 0,2-0,4 cm átmérőjű, pelyhes, a Ko-lal azonos szinü. A Sp 18-19,5 x 11,5-13. Jun.-okt. Humuszban gazdag, lomboserdei talajokon, gyakran tölgyek, de bükk, nyir, galagonya és mogyoró alatt is. A H stevensii -t Európában eddig ritka fajnak tekintették, és valószinüleg H. elastiaa -nak vagy H. ephippium-nak tarották. Az utóbbit szürke szine révén lehet elkülöníteni, a H. elastiaa- nak pedig nagyobb a mérete és csupasz a Ko-a. 22/a Helvetia aonnivens DISSING et LANGE Ebbe a fajcsoportba tartozik, de leirását lásd a határozókulcsban, 23 c alatt. VII. E l a s t i c a e

fajcsoport

23. Helvetia elastiaa BULL. ex ST.-AMANS Szinonim: H. putla HOLMSK., H. aapuaina QUÉL.

H. ktotzsahiana

CORDA,

Karcsú papsapkagomba A termőrész 1-3,5 cm széles, domború /konvex/, rendszerint nyereg alakú, hozzánőtt lebenyekkel. A Tr halványbarnás, esetenként lila árnyalattal /különösen meszes talajokon/, kiszáradtan sötétbarnás. A Ko csupasz, fehéres-krémszinü. A Ny hengeres, többnyire tömör, 1,5-5 /10/ cm magas, 0,30,7 cm átmérőjű, csupasz vagy igen finoman pelyhes /felül/, a termőrész Ko-ával azonos szinü, felfelé vékonyodó, olykor az alsó része táján jelentéktelen barázdákkal. A Sp 18-21 x 11-13,5.

- 133 Jun.-nov. Lombos- és fenyőerdőkben. Egész Európában mindenütt elterjedt. A H. elastioa méretei igen változozók. A magányosan nőtt példányok különösen nagyok. A halvány példányok színben igen hasonlíthatnak a H. latispora- ra, de a H. elastioa termörésze mindig domború és lebenyei igen gyakran odanőttek. A H. albella és a H. leuoopua lehajló termőrésze, sötétbarnafekete Tr-e jól elkülöníti ezt a két fajt a H. elustioatól. 24. Helvetia latispora BOUD. A termörész 1,5-3 cm széles, lehajló, rendszerint nyereg alakú, szegélye mindig szabad. A Tr fehéres-krémszinü /száradtan halványbarna/. A Ko csupasz, fehéres. A Ny 4-7 cm magas, 0,3-0,7 cm átmérőjű, hengeres, többnyire tömör, fehéres szinü. A Sp 18-21 x 13,5-18.. Jun.-okt. Ritka. Eddig Európában csak egyes helyeken ismert, /Csehszlovákia, Dánia/. A lehajló, nyereg alakú termőrész, és az igen széles Sp-k a H. latispora-1 jól elkülönítik a H. elastioa- tói. 25. Helvetia albella QUÉL.

i

A termőrész 0,5-1,5 cm széles, nyereg alakú vagy szabálytalan, visszahajlott lebenyekkel. A perem mindig szabad. A Tr sötétbarna-fekete /száradtan fekete/. A Ko csupasz, fehéres-krémszinü /szárazon halványbarnás/. A Ny hengeres, tömör vagy üreges, 2-4 cm magas, 0,2-0,5 cm átmérőjű, fehéres-krémszinü, alsó vége közelében gyakran néhány jelentéktelen bemélyedéssel. A Sp 19-22 x 11-14. Jul.-okt., gyakran meszes talajokon. Leggyakoribb Svédországban, ritka Franciaországban, Portugáliában, Olaszországban, Csehszlovákiában. A H. albella-t a termőhely, a megjelenésének ideje, és kisebb Sp-ja választják el a H. leuoopue-tói. Ezenkívül az utóbbi Ny-e sokkal vastagabb és üreges. 26. Helvetia leuoopus PERS. Szinonim: H. monachella SCOP. ex FR. sensu QUÉL., BRES., BOUD. , H. albipee FUCK . Homoki papsapkagomba A termőrész 1-3,5 cm széles, visszahajló, nyereg alakú vagy 3 szabálytalan lebenyből áll. A Tr sötétbarnás-fekete /száradtan fekete/. A Ko csupasz, fehéres-halványszürke. A Ny feltűnő, hengerded, üreges, fehéres, csupasz, alul gyakran néhány mélyedéssel? 2-6 cm magas, 0,5-1,5 cm átmérőjű. A Sp 21-24 x 13-15.

r

- 134 Febr.-jun. Homokos talajon. Csak Kelet- és Dél-Európában, valamint Észak-Afrikában fordul elő. A termőtest megjelenésének ideje és a nagy Sp-k a H. leuaopua-t elkülönítik minden más, a H. elaatiaa körüli fajtól. Néhány összefoglaló adat a Helvella nemzetség ökológiájáról és elterjedéséről /1,2/ A_termő testek_megjelenesének_id§2e Egyes Helvella fajok egyértelműen tavasziaknak bizonyultak, mig másokat csak ősszel találtak. Ilyen esetben a megjelenés idejét mint meghatározó bélyeget lehet figyelembe venni. A megadott időpontoknál azonban mindig figyelemmel kell lenni arra, hogy Dél-Európában a legtöbb faj egy-két hónappal is korábban jelenhet meg, mint például Norvégiában vagy Svédországban. I§i3Í_ö§szetétel A talaj összetételére vonatkozó, a határozókulcsban és a fajleirásokban foglalt adatok többnyire dániai megfigyeléseken alapulnak. A nem dániai példányoknál a talajviszonyokra vonatkozó adatok, mind a preparátum anyagot, mind az irodalmat illetően igen hiányosak. Ez egyébként érvényes más ökológiai adatokra vonatkozóan is. Elterjedés - A fajok száma az északi félgömb mérsékelt övezetében a legtöbb, és gyakoriságuk is ott a legnagyobb, mind Európában, mind Ázsiában, mind Észak-Amerikában. Sok faj a szubtrópusi vidékeken /leginkább Észak-Afrikában/ él, de egyes fajok honosak a sarkvidéken is. - A nemzetségnek nincs képviselője a trópuson. A déli féltekén való előfordulásukról alig tudunk valamit. DISSING szerint figyelemre méltó, hogy a Färöer-szigeteken a nedves-meleg klima és az egész éven át tartó kutatás ellenére Helvella fajt még nem találtak. - Egyes fajok elterjedése déli területekre korlátozódik, mig másokat eddig csak Észak-Európában találtak. Viszont egyes fajok előjönnek mind az északi, mind a déli vidékeken is. - Eddig egyik országban sem találták meg az összes, DISSING által elismert 26 fajt. Az élen Franciaország áll 25 fajjal, azután Csehszlovákia következik 18, Németország és Dánia 17, Hollandia 16 fajjal. Az elterjedési adatok azonban a legtöbb országra vonatkozóan csak ideiglenesnek tekinthetők, azok további helyesbítése várható.

- 135 Magyarországi adatok PISSING müvében /!/ DISSING kutatómunkája során nem vizsgálta meg a magyar Természettudományi Muzeum Növénytárának Helvella anyagát. Megemlít ugyan néhány adatot magyarországi példányokról, ezekhez azonban más európai gyűjtemények anyagának vizsgálata alkalmával jutott. így például a Helvella acetabulum 2, a Helvella coatifera 1, a Helvella quéletii 2, Helvella crispa 9, a Helvella elaatica 5, és a Helvella leucopu8 3 adattal szerepel a megvizsgált anyagok felsorolásában. Ezek a példányok főleg LOJKA HUGO /1844-1887/, HOLLŐS LÁSZLÖ /1859-1940/, HAZSLINSZKY FRIGYES /1818-1896/ gyűjtéséből származnak. Az igen kevés magyarországi adat miatt DISSING-nek az elterjedéssel, a termőtestképzés időadataival és a termőhelyi környezettel kapcsolatos megállapításai, illetve következtetései a hazai helvellákra csak kiegészítéssel alkalmazhatók. Erre egyébként az emiitett szerző tesz is célzást. összefoglalás H.DISSING "The Genus Helvella in Europe with special Emphasis on the Species Found in Norden" cimü munkája alapján, valamint más müvek felhasználásával összeállítást készítettem a Helvella nemzetség tanulmányozásához, összeállításom közzétételét itt azért érzem szükségesnek, hogy a témával intenzivebben foglalkozni kivánó magyar mikológusok ehhez az anyaghoz hozzájuthassanak, és a legkorszerűbb megállapításokat megismerhessék. Az áttekintett ilyen jellegű külföldi szakirodalom ugyanis nálunk csak kevés szakembernek van birtokában. Irodalom 111 DISSING, H. /1966/: The Genus Helvella in Europe with Special Emphasis on the Species Found in Norden. Dansk Botanisk Arkiv, Kobenhavn. /2/ NOTHNAGEL, P. /1971/: Monographie über Helvella von H. Dissing. /Mykologische Mitteilungsblatt, 1971:1/2/. 131 MICHAEL-HENNIG /1971/: Handbuch für Pilzfreunde II. VEB Gustav Fischer Verlag, Jena. /4/ MICHAEL-HENNIG /1975/: Handbuch für Pilzfreunde VI. VEB Gustav Fischer Verlag, Jena.

- 136 / 5/ BÁNHEGYI-BOHUS-KALMÁR-UBRIZSY /1953/ : Magyarország nagygombái. Akadémiai Kiadó, Budapest. / 6/ BENEDIX, E.H. et al. /1977/: Uránia növényvilág. Alacsonyabbrendü növények. Gondolat Kiadó, Budapest. / 7/ DERMEK A. /1976/: Huby lesov, poll a luk / 8/ STRAUB F. B. /szerk./ /1975/: Biológiai Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest. / 9/ SVR(?EK, M. /1968 /: Ceská Mykologie, 1968:1. /10/ KREISEL, H. /1967 / : Monographie Uber Helvella von H. Dissing. /Mykologisches Mitteilungsblatt 1967:1/.

Summarizing description of the genus Helvella on the basis of results obtained by H. DISSING and others Z. SARKADI, Budapest On the basis of the work "The genus Helvella in Europe with spe cial emphasis on the species found in Norden" by H. DISSING and by making use of other works a compilation was made for studies on the genus Helvella. This compilation is published with the view of making the material available for the Hungarian mycologists who wish to get a closer acquaintance with the subject and acquire a knowledge of the most up-to-date fin dings. Namely, the relevant foreign literature reviewed is only available for a few experts.

- 137 MIKOLÖGIAI KÖZLEMÉNYEK 1983. évi 3. szám

Két vadontermő gombafaj tápanyagösszetételének változása fagyasztva tárolás során DR. LÉVAI JUDIT Orsz. Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet, Budapest HORVÁTH GABRIELLA és BOTH GYÖRGYNÉ OTKI Eü. Főiskolai Kar, Budapest DR. TEKES LAJOSNÉ Pest megyei KÖJÁL, Budapest Köztudott tény, hogy a vadontermö gomba könnyen romló, idényjellegű élelmiszereink közé tartozik. Hazánkban kizárólag a konzerválással és a szárítással történő tartósítási módját alkalmazzák. Vizsgálataink során arra kerestünk választ, hogy a tartósító iparban mind nagyobb tért hóditó, az élelmiszerek minőségét legjobban megőrző gyorsfogyasztásos technológia /ALMÁSI 1974, LÉNÁRTNÉ-ILLYÉSNÉ 1981/, illetve fagyasztva tárolás alkalmas eljárás-e a sárga rókagomba /Cantharellus aibarius/ és a lilatönkü pereszke /Lepista personata/ tartósítására. Vizsgálati módszerek A nyers gombák előkészítő műveleteit - melyet vázlatosan az 1. ábra mutat be - a Kertészeti Egyetem Élelmiszertechnológiai és Mikrobiológiai Tanszékén végeztük, a felengedtetés utáni kísérleteket pedig az Országos Élelmezés és Táplálkozástudományi Intézetben. A kisérletek során egészben és szeletelve, három különféle összetételű oldatban: 1. tiszta H-O; 2. 0,4 % NaCl és 0,1 % aszkorbinsav; 3. 0,4 % NaCl és 0,2 % aszkorbinsav végeztük az előfőzést 95°C-on 1,5 percig. Ezután celofánnal bélelt parafinogott kartondobozba csomagolva, TYLER fagyasztó szekrényben -30 C-on gyorsfagyasztottuk, és -24 C-on tároltuk a vizsgálandó gombaanyagokat. A vizsgálati anyagok jelölése a 2. ábrán látható. Kísérleteink során a két gombafaj tápanyagösszetételére jellemző kémiai paraméterek /LÉVAI, 1981/ - fehérje, szénhidrát, zsir, hamu és szárazanyag tartalom - összehasonlító vizsgálatát végeztük el, 1. előfőzés nélkül,

- 138 2. három különböző előfőzés után történt gyorsfagyasztás, illetve fagyasztva tárolás /I hónapos és 6 hónapos/ során. Meghatároztuk az egészben és szeletelve gyorsfagyasztott gombakészitmények tápanyagösszetételének különbségét a megnevezett eljárások alkalmazása mellett. Vizsgálati módszerként az élelmiszer-analitikában használatos eljárásokat alkalmaztuk /LINDNE1? 1964, TÖRLEY-NEDELKOVITS 1961, 1962, 1963/. A nyers fehérjét Kjeldahl módszerrel, a szénhidrát tartalmat Schoorl módszerrel, a zsírtartalmat Soxleth extrakció utján, a hamu tartalmat hamvasztásos eljárással határoztuk meg.

- 139 -

Ai anyag j e l ó l é a e

Nyers kontroll

E q é 1 • Fagy. 17 2. kant. e l S f . e l 8 f .

Szeletelt 2. elCf. e l S f . elSf.

•ISf.

3.

1.

3.

1.

100

110

111

112

113

121

122

123

2.

200

210

211

212

213

221

222

222

2. dbra Eredmények Az eredményeket összesítve a 3. ábrán mutatjuk be. A táblázat eredményeit vizsgálva megállapítható az a tény, hogy az előfőzési technológiák közül a beltartalmi értékek változása nézőpontjából a 2. sz. előfőzés - melynél a főzőviz összetétele 0,4 % NaCl és 0,1 % aszkorbinsav - bizonyult a legjobbnak. Tovább elemezve az eredményeket megfigyelhetjük, hogy a rövidebb II hónapos/ tárolás után a kémiai paraméterek csökkentek ugyan, de ez a csökkenés igen kis mértékű. Legkevesebb volt a tárolási veszteség a fehérje tartalomban, legtöbb a zsírtartalomban. Itt jegyezzük meg, hogy vizsgáltuk még a fehérjék eloszlását poliakrilamid - gél-elektroforézises eljárással. Itt megfigyeltük a rövidebb /I hónap/ és hosszabb /6 hónap/ ideig fagyasztva tárolt gomba fehérje frakciókra bomlását a friss gomáéhoz viszonyítva. Megállapítottuk, hogy a fagyasztva tárolás alatt a fehérjefrakciók száma csökkent. Ennek okát az előfőzésben, illetve a hosszabb ideig tartó fagyasztva tárolásban kell keresni. Következtetések A két vizsgált gombafaj kémiai összetételének változása a gyorsfagyasztás, illetve rövidebb és hosszabb ideig tartó fagyasztva tárolás után olyan csekély mértékű, hogy ez a gombák tápanyag összetételét jelentősen nem befolyásolja. Ez különösen a fehérje tartalom megőrzésére vonatkozik. A két gombafaj közül a sárga rókagomba jobban megőrzi béltartalmát.

- 140 -

r •CGfíVEZES JELÖLÉS

MYERS

ZSÍR 97100g

,0

°200

as 9 094

/

r

N

-n

FEKCRJE 9/OO9 SZEWIÜIÁT0/M)g 1 HAMU 9/(109 SZÁRAZ ANWGgíWH

2 98 380

188

290

1.01

1.W

865 799

1 HAVI 6 HAVI 1 HAVI 8 HAVI IHAVI (HAVI IHAVI ' 6HAVI IHAVI 8 HAVI TÁROLÁS TÁROLÁSTAfTOtÁS TÁTKXÁSTÁROLÁS TÁROLÁSTÁROLÁS TÁROLÁSTÁROLÁS TÁROLÁS 385 383 0 85 |QS2 296 294 090 085 856 845 FAGYASZTOTT"0 KONTnOtl 2I0 090 oeo 3.70 368 206 203 1.20 1.05 7.88 7.5« 0.83 080 285 283 170 18« 111 081 0.71 8.19 810 EGESZ 088 075 350 145 200 195 1.10 1JD0 7.48 7.15 121 081 078 m 280 165 155 072 073 7.8« MO SZELET 221 080 070 148 3143 U95 1.87 qio «5 7.03 «85 234 292 112 084 083 3.60 15« 388 080 UO «13 EGÉSZ 090 0.78 7.27 7.1« 355 150 1.92 1,90 090 1.00 2TOES írtTf M " 082 080 158 151 086 088 847 «0« 291 2.89 SZELET 222 085 072 151 145 1.91 1.(1 075 U0 702 880 1 5 9 1 5 « «09 0 8 4 O B I 2 9 2 2 9 0 1 8 0 0 1 2 8 1 5 3 EGÉSZ" T 089 0.75 160 155 725 too 1.10 1.90 LTS 7J» 123 383 ,080 289 290 7.92 796 150 350 170 a* SZELET 223 079I 071 . J50, 151 . "7I «* 085 080 7.01 8« 2 FfiZESEK (TjH j)-B*N 95*C, Ví r ®HJ0»Q4V.*kű>0.1YI asztarttinv WC.LÍ (JHJO'Q^.NTŰ'AY/.ANLICRTMKAV :9SX,1.S'

JELÖLÉS

• ••

3. dbra összefoglalás Kísérleteink során arra kerestünk választ, hogy a gyorsfagyasztás és a fagyasztva tárolás alkalmas eljárás-e a két vadontermő gombafaj, a sárga rókagomba /Cantharellue aibarius/ és a lilatönkü pereszke /Lepieta personata/ tartósítására. A többféle módon előkészített friss, gyorsfagyasztott és fagyasztva tárolt /I és 6 hónapos tárolás/ gombáknak meghatároztuk a tápanyagöszszetételére jellemző kémiai paramétereket. Ennek alapján megállapítható volt, hogy ez az emiitett gyorsfagyasztásos technológia megfelelő a két gombafaj tartósítására, mely iránt külföldön is egyre nagyobb érdeklődés tapasztalható. Ebben a közleményben szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a szabadban termő és nagyrészt veszendőbe menő gombák nemcsak szárítási, konzerválás! technológiákkal, hanem gyorsfagyasztással is tartósíthatok. /LÉVAI 1981,2/. Népgazdasági érdek lenne ezzel a témával tovább foglalkozni, hiszen külföldön mind nagyobb érdeklődés mutatkozik a hazai gombakészitményeink iránt.

- 141 Irodalom ALMÁSI E. /1974/: Élelmiszerek gyorsfagyasztása. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. LÉNARTNÉ-ILLYÉSNÉ /1981/S Gyorsfagyasztással tartósított csiperke és laskagomba fizikai és kémiai tulajdonságai, I. Élelmezési Ipar, 35 71-75. Mikológiái Közlemények 1982. 23^. 67. LÉVAI J. /1981/1/s A gombák kémiai összetétele. Mérgesgombák, gombamérgezések. Szerk.s LÁSZLÖ NÁNDOR. Medicina, Budapest. LÉVAI J. /1981/2/: A gombák egészségügyi értékelése. Kézirat. Országos Közegészségügyi Intézet Hny. Budapest. LINDNER K. /1964/: Különleges élelmiszerkészitmények és élelmianyagok vizsgáló módszerei, valamint azok elbírálása. OTKI - Kézirat, Budapest. TÖRLEY D.-NEDELKOVITS J. /1961/: Az ehető és mérges gombák kémiai összetételéről. Élelmiszervizsgálati Közlemények, VII: 344-348. TÖRLEY D.-NEDELKOVITS J. /1962/s Az ehető és mérges gombák kémiai összetételéről, II. A hamutartalom. Élelmiszervizsgálati Közlemények, VIII: 34-39. TÖRLEY D.-NEDELKOVITS J. /1963/: Az ehető és mérges gombák kémiai összetételéről, III. Szénhidráttartalom. Élelmiszervizsgálati Közlemények, IX: 309-315.

The process of changing of nutrition content for keeping in freesing of two mushroom species growing wild J.LÉVAI-G.HORVÁTH-GY.BOTH-L.TEKES, Budapest. The authors wanted to find an answer by their experiments on the question, whether express freezing and keeping in freezing are suitable for preserving two mushroom species, Cantharellua oibariu8 and Lepieta pereonata. The chemical properties characterizing the nutrition content of the fresh, express frozen and under freezing /about 1 and 6 months/ mushrooms have been determined by the authors. The mushrooms having been prepared in various methods.

- 142 On the basis of this it has been determined, that express freezing method mentioned above, is suitable for preserving of the two mushroom species. More and more interest has been felt for this method of preserving mushrooms in foreign countries as well. *

*

*

A "vargánya anyja"- gomba a Göcsejben 1981 nyarán a Göcsej központjában, Nován töltöttem néhány napot. Ottani gombászoktól hallottam a "vargánya anyja" elnevezést, amit elmondásuk szerint egy kis termetű, fehér, tölcsér alakú gomba megjelölésére használnak. Szerintük e kis gomba megbízhatóan jelzi a vargánya közelgö előfordulását. Akkori ottlétemkor nem jelent meg, igy meghatározni nem tudtam, de feljegyeztem, hogy ott tartózkodásom alatt az egyébként arrafelé gyakori vargánya sem jelent meg számottevő mennyiségben. 1983 szeptemberben már egy hetet töltöttem-Nován és a környékére jellemző fenyőelegyes tölgyesekben, ahol mintegy 110 fajt gyűjtöttem be, s ebből százat meghatároztam. Köztük volt a "vargánya anyja" is, amely a kajsza lisztgombának bizonyult /Clitopilus prunulus (SCOP. ex FR. ) KUMMER/. Tanuja lehettem a népi megfigyelés beigazolódásának is, mert ha a megelőző száraz időszak következtében nem is tömegesen, de gyakran és szép számmal volt található "aratási vargánya" /Boletus aestivalis PAULET ex FR./, valamint az időben később megjelenő "hajdina vargánya" /Boletus pinioola VITT./ Hasonlóan más, nem kevésbé értékes gombafajokhoz, az ott élő emberek nem gyűjtik a kajsza lisztgombát, mivel ehető voltáról nem tudnak. Igy ez az értékes gomba, amit valaha Franciaországban még termesztettek is /ISTVÁNFFI szerint/, veszendőbe megy.

TÖTH MIKLÖS Tata

- 143 MIKOLÖGIAI KÖZLEMÉNYEK 1983. évi 3. szám

Megfigyelési adatok egy hallucinogén susulykagombáról BABOS LORÁNTNÉ Természettudományi Muzeum Növénytára, Budapest DREWITZ, G. /1983/ : "Eine halluzinogene Risspilzart" /Mykologisches Mitteilungsblatt, 26/1:11-17./ cimü cikkében az Inoaybe aeruginasoens BABOS susulyka által okozott mérgezési esetekről számolt be. 1980. junius és julius havában Potsdam körzetében négy személy mezei szegfügomba helyett tévedésből az emiitett zöldülő susulykát szedte és fogyasztotta. Az étkezéseket követően rövid idő múlva /35, 45, illetve 75 perc elteltével/ három személynél feltűnő mérgezési jelenségek léptek fel. Azonban nem a susulykamérgezéseknél szokásos muszkarinra utaló tünetcsoport /pupillaszűkület, nyálfolyás, erős izzadás, stb./ volt észlelhető, hanem a neurotrop hatású gombákra jellemző tünetek jelentkeztek: erősen kitágult pupilla, aránylag száraz nyelv és szájnyálkahártya, erős fáradtságérzés, végtagreszketés, súlytalanság érzete, motorikus beszédzavarok, mámoros állapot, színes hallucinációk, stb. A negyedik személy - bár aránylag nagy mennyiségű gombát evett - valószinüleg a gombaétel fogyasztását közvetlenül megelőző alkoholfogyasztás 13 pohár sör/ miatt minden bántalom nélkül maradt. Ezeket az eseteket megelőzően, 1970. julius 1-én Magyarországon is előfordult a zöldülő susulyka által okozott hallucinogén mérgezés, de mivel csak egyetlen személy fogyasztotta, nem találtuk közlésre elégségesnek a megfigyelést erről az 1968-ban uj fajként publikált gombáról. Az eset a következő volt: HORVÁTH G., a Természettudományi Muzeum Növénytárának hivatalsegédnője Alsógödön, a kertje közelében levő nyárfák alatt szedte az Inoaybe aeruginaeoena-et. Pörköltet készitett belőle, s annak elfogyasztása után rövid idővel rosszullét fogta el. Másnapi elbeszélése alapján a tünetek hallucinogén gombára utaltak: súlytalanság érzéséről, érzékcsalódásokról, hallucinációkról és hányás nélküli hányingerről számolt be. A tárgyakat /pl. a kis házát/ nagynak látta, szines, csillogó háromszögeket látott maga felé úszni a levegőben, stb. Egy idő eltelte után tudata annyira tisztult, hogy eszébe jutott, hátha a megevett gomba okozta a rosszullétet, ezért a kéznél levő vödörből vizet ivott, majd a hatásos "népies" eljárással meghánytatta magát. Ezután mély álomba merült. Orvoshoz nem ment, másnap már dolgozni jött, s mintát hozott a maradék gombából. Ez az anyag a herbáriumunkban van elhelyezve.

- 144 A hallucinogén gombák fogyasztása után az izgalmi állapotot gyakran mély alvás zárja le. A későbbiek során fellépő, a mérgezéssel összefüggő betegségekről nem tesz említést az irodalom. HORVÁTH G. a mérgezés után kb. egy év elteltével májzsugorodásban halt meg. Mivel soha nem volt alkoholfogyasztó, ez, mint a betegség okozója kizárható. Kérdéses, hogy a gombamérgezés és a nem sokkal későbbi betegség összefüggésbe hozható-e egymással? HERRMANN, W. /1983/: "Neuere Erkenntnisse Uber die Giftigkeit einiger Pilzarten" /Mykologisches Mitteilungsblatt, 26/1: l-lO. / cimü közleményében megjegyzi, hogy az Inocybe aeruginascens az egyetlen olyan susulykagomba faj, amelyben hallucinogén anyag volt megfigyelhető. A kékeszöld vagy zöldeskék színeződés a hallucinogén Psiloeybe fajok legtöbbjére jellemző, s egyes Panaeolus fajoknál is észlelhető. /Ilyen pl. a Magyarországon egy alkalommal gyűjtött Panaeolua cyanescens is./ Érdekes volna kémiai módszerekkel összehasonlítani a zöldülő susulykát ezekkel a gombákkal. Az Inocybe aeruginascens Magyarországon az alföldi homokterületek jellemző gombája. Homoki nyárasokban vagy nyárfával kevert vegyes erdőkben, homoki gyepekben nyárfák közelében egyenként, de gyakran seregesen terem. Rendszeresen megjelenő gomba. Az NDK-ban Potsdam közelében homoktalajon szintén nyárfák /Populu8 nigra, italica, trichocarpa/ alatt nőtt, de hársfa /Tilia/ alatt is termett. Berlin környékén nyir /Betula/és fenyő /Pinns/ alatt, füves helyen találták.

Beobachtungs Angaben bei einen halluzinogener Inocybe Art BABOS, M. In "Mykologisches Mitteilungsblatt" von D.D.R. sind einige halluzinogene Vergiftungsfälle beschrieben, welche das Inocybe aeruginosa BABOS in Jahre 1983 verursachte. In diesem Artikel gebe ich eine Beschreibung von diesen halluzinogenen Vergiftungsfall, was ich mit diesem Pilz schon im Jahre 1970 beobachtete .

»

»

•

- 145 Christian Hendrik Persoon /1762-1836/ a "mikológusok fejedelme Ezzel a címmel RITTER ismertette a nagy tudós életét és munkásságát a hallei Mykologisches Mitteilungsblatt 1981. évi 1/2. számában. Méltányos, hogy mi is megemlékezzünk róla. PERSOON tudományos munkásságát már életében is nagyra becsülték, de magánéletéről sokáig alig volt valami ismeretes. 1762ben vagy 1761-ben a dél-afrikai Fokvárosban született, ahová kereskedő édesapja Észa-Németországból vándorolt ki. Gimnáziumi tanulmányai végzésére szülei Lingenbe küldték, majd a hallei, leiden!, és 1787-től a göttingeni egyetemen tanult orvostudományt. Érdeklődése közben megváltozott, és rövidesen a botanikával, valamint a mikológiával kezdett foglalkozni. Leirta az általa gyűjtött uj fajokat. Az általa adott fajnevek közül néhány ma is érvényben van. "vias sind eigentlich die Schwämme?" - mik a gombák valójában?, fejtegette 1793-ban megjelent tanulmányában. A következő években sorra jelentek meg ismertető és rendszerező munkái. Mindezek betetőzése az 1801-ben Göttingenben megjelent "Synopsis Methodica Fungorum". Ez tekinthető a mikológia történetében az első mindent felölelő műnek /741 old. 5 tábla/. Az öszszes addig ismert gombafajt két osztályba sorolta /zárt és nyitott termőtestüek/, és ezeken belül 6 rendbe és kb. 70 nemzetségbe osztotta be őket. Az 1400 fajleirást /szinonimákkal/ végül is irodalmi és képjegyzékkel zárta. A rendszerezést a fajok makroszkópos megjelenése és a termőtest állaga alapján végezte, igy az a mai szemlélet szerint idejétmúlt, mesterséges besorolás. PERSOON idejében azonban a mikológusok alig használtak mikroszkópot, vizsgálataikat nagyitóval végezték. Emiatt a tömlős és bazidlumos gombákat egymástól elkülöníteni nem tudták, egyébként is még ugy vélték, minden spóra aszkuszokban képződik. Ezen alapvető tévedés ellenére számos nemzetség és faj meghatározása ma is érvényes, a Gaeteromycetes, a rozsda- és üszöggombák terén pedig e mü a nomenklatura kiindulópontját képezi. Nagy szerencse, hogy a leideni Rijks-növénytárban PERSOON eredeti feliratozott gombapreparátumai megmaradtak, és ma is rendelkezésre állanak azonosításra, összehasonlításra. A "Synopsis" megalapozta nemzetközi tudományos hírnevét, és érdemei elismeréseként a német Tudományos Akadémia doktori cimet adományozott a fiatal tudósnak, akit a göttingeni egyetem még "haUgató"-ként tartott nyilván. Záróvizsgát nem is tett, hanem magántudósként gyüjtőutakra indult német, francia és svájci területeken. Atyai öröksége közben elfogyott, és anyagi nehézségei egyre fokozódtak. Amennyire tehetséges volt tudományos téren, az élet realitásai nem érdekelték, semmi kötöttséget sem viselt el. Állást sohasem vállalt, családi kötelékre utaló adat

- 146 nem ismeretes . Minden idejét a mikológiái kutatásnak és irodalmi tevékenységnek szentelte. Az emberi közösséget kerülte, de élénk levelezést folytatott tudóstársaival. Már életében sokan a "mikológusok fejedelmének"titulálták. Levelezésének anyaga még kiértékelésre vár a leideni egyetem könyvtárában. Feltehetően tudományos inditékok folytán az 1800-as évek elején átköltözött a szellemi központot jelentő Párisba. Mint tudóst ott is elismerték, de nehéz természete miatt helyzete nem javult. Személyes gondjai azonban tudományos aktivitását nem zavarták, sőt továbbra is igen jelentős müvek születtek tollából. 1818-ban például a gombafogyasztás és a gombamérgezések gyakorlati kérdéseiről irt, majd a trópusi gombákkal foglalkozott. 60 éves korában jelent meg a'faycológia europea" cimü müvének első kötete /Erlangen, 1822/. A két következő kötet 1828-ig elkészült, de a továbbiakra már nem került sor. Életművét ezzel a hatalmas müvei zárta volna le, melyben az európai gombavilágot a Synopsis-szal ellentétben már természetes rendszerbe állította, az alacsonyabbrendüektől a magasabbrendüek felé haladva. A harmadik kötet a lemezesgombák tárgyalásával zárul. Sajnos a tömlős és bazidiumos gombák még ekkor sincsenek egymástól elkülönítve. Nem készült el a tartalomjegyzék és a regiszter sem, és igy a könyvek használata igen nehézkes. Mindezek miatt nem értékelték kellően. Ugyanebben az időben irta meg E.M. FRIES /1821-28 között/ első müvét, a "Systema mycologicum"-ot, amely a további évtizedekre meghatározó lett a mikológia fejlődésében. A fiatal tudós feltűnése PERSOON utolsó müvét háttérbe szorította. Ezidőben PERSOON anyagi nehézségeinek súlya alatt a holland uralkodóhoz fordult nyugdíjért, hivatkozással 10 könyvére, tekintélyes tudományos munkájára, és a kapott elismerésekre. Az eredmény csak 400 holland forint egyszeri kiutalása lett. Ekkor PERSOON hatalmas növénygyűjteményét ajánlotta fel Hollandiának. Ez abban az időben igen nagy értéket képviselt - kivéve egyelőre a Mycologia europea folytatásához szükséges gomba preoarátumait - ezek után Ígéretet kapott évi 800 forintra, és a gyűjteményt 7 ládában eljuttatta Leidenbe. PERSOON tisztában volt tudományos eredményeinek értékével, és 1834-ben minden müvét, sőt 1836-ban kéziratait és levelezését is halála utánra végrendeletileg a holland kormányzatnak ajándékozta. így óhajtotta életmüvét az enyészettől megmenteni. Sajátmagának csak egy tölgyfakoporsót, és sirjára egy egyszerű kőtáblát kért cserébe. Rövid idővel ezután, még 1836-ban örökre lehunyta szemét, és a párisi Lachaise temetőben nyugszik.

- 147 A nagy tudós neve számos különféle módon él tovább a gomba taxonómiában. Az európai Gasteromycetes majdnem 15 %-ának ő volt első leirója, neve sok nemzetség és faj elnevezésében szerepel. Az utókor megbecsülését tükrözi, hogy a leideni mikológiái folyóiratot 1959-ben tiszteletére "Persoonia"-nak nevezték el. BENKE MAGDA Budapest

Az 1983. évi CLUSIUS Emlékéremmel kitüntettek Az Országos Erdészeti Egyesület Elnöksége a mikológia fejlesztése terén hosszú éveken át kifejtett kiemelkedő munkássága elismeréseként, - a Mikológiái és Faanyagvédelmi Társaság előterjesztésére -, DR. FIRBÁS OSZKÁR erdőmérnök-tanárnak és LÁSZLÓ KÁLMÁN nyugalmazott főrevizornak a CAROLUS CLUSIUS Emlékérmet adományozta. A kitüntetéseket a Társaság ünnepi taggyűlése keretében Király Pál, az OEE főtitkára adta át. A Társaság Vezetősége

- 156 I R O D A L O M

I S M E R T E T É S

CETTO, BRUNO I funghi dal vero /Der grosse Pilzführer/, IV. kötet. Trento, 1983. Ez év juliusában jelent meg CETTO: I funghi dal vero cimü müvének IV. kötete, 429 faj részletes bemutatásával. Ezzel a leirt és szines fotókkal illusztrált fajok száma 1693-ra emelkedett. Visszatekintve a sorozat történetére, az eddigi kiadások iránti óriási érdeklődést világosan tükrözik az alábbi adatok: Az I. kötet olaszul 1970-ben jelent meg, és 1982-ben már a 9. kiadásra került sor. Német forditása 1974-től 1980-ig 6 kiadást ért meg, és 1979-ben spanyolul is megjelent. A II. kötet olaszul 1976-ban, németül 1978-ban került az üzletekbe, és 1983-ig 5-ször, illetve 3-szor jelent meg újra. A III, kötet olasz eredetijét a szerző 1979-ben publikálta, német átültetését - mint a korábbi kötetekét is - DR.M. MOSER professzor lektorálta, és ez az olasz kötettel egyidejűleg jelent meg. Azóta mindkét nyelven a 3. kiadásnál tart. Spanyolul ugy a II., mint a III. kötet 1980-ban látott napvilágot. A IV. kötet német forditása előreláthatólag 1985-re fog elkészülni . A szerző bevezető szavaiból kitűnik, hogy az egész sorozat szelleme és célja: megbízható, egységes karakterű és felépítésű fajleirásokat és képi anyagot nyújtani a gombavilág iránt érdeklődő lelkes amatőrök, továbbá a piaci gombavizsgálatokat végző felügyelők számára, elsőrendűen makroszkópi ismérvek alapján. Nem törekszik tudományos babérokra, a mü elkészítésére a természet csodái iránt gyermekkora óta érzett szeretete és olthatatlan érdeklődése késztette. Saját magát sem tekinti tudósnak, kutató szakembernek, hiszen mérnöki főfoglalkozása mellett "hobbi"-ként vált mikológussá, vezeti az államilag szervezett szakmai tanfolyamokat a piaci gombavizsgálók részére, és publikál számos ismeretterjesztő és szakmai folyóiratban. A fajok gondos morfológiai bemutatásán tul mikroszkópi adatokat is közöl, mivel számos esetben és a rokonfajok körében az elsődleges közvetlen megfigyelésen felül ezeknek a biztos fajmeghatározás terén döntő szerepük van. A IV. kötetben számos varietas és forma képe és leírása található, melyek egy részére a korábbi kötetek csak lábjegyzetben utaltak. Az I. kötet tartalomjegyzéke már mindhárom kötet anyagát betűrendben hozza. A IV. kötet anyagát képező, 1265-196 3ig számozott fajok a könyv végén található regiszterben a korábbi III. kötet tartalomjegyzékét klegészitve találhatók. Ezen

- 149 túlmenően a IV. kötet tartalmát 1-1693-ig nemzetségek szerint csoportosítva is közli. Mindezek a fajok szines felvételekkel illusztráltak. A szerző a sorozat elkészítéséhez lelkes amatőröktől kezdve nemzetközi szaktudósokig kapott adatokat és segítséget, ezért hálás köszönetét fejezi ki, és egyben hangoztatja, hogy szívesen és érdeklődéssel fogad minden jószándéku hozzászólást és kritikát is. BENKE MAGDA Budapest

HERRMANN, WALTER Ujabb adatok egyes gombafajok mérgezéséhez Mykologisches Mitteilungsblatt, 1983.

1-11.

A szerző bevezetőjében azzal indokolja cikke megjelenésének szükségességét, hogy a gombák ehető és mérgező voltának megítélésében állandó változások következnek be. Ezek a változások az ujabb tapasztalati tények és kutatások eredményei. Cikkében a legújabb irodalmi források /31 hivatkozás/ alapján áttekintést igyekszik nyújtani a mérges gombák okozta megbetegedésekről, illetve a gombamérgezések típusainak felismeréséről. A témát a gombamérgezések típusai szerint a következő fejezetekre osztva tárgyaljas 1. Nem mérgező gombák okozta megbetegedések Itt említi a szerző az ehető gombákból készült romlott ételek okozta ételmérgezéseket és a nyersen mérgező gombák nem kellő idejű főzése miatt fellépő megbetegedéseket, valamint azt, hogy egyes ehető gombafajok nehézfémeket/ ólom, cink, kadmium, higany/ és rádioaktiv izotópokat /stroncium 90 , cézium 1 3 7 / vehetnek fel a talajból, és ezek bennük felhalmozódnak, miáltal toxikusakká válnak. /Például a csiperkék közül a flaveeaente8 csoportba tartozók több kadmiumot tartalmazhatnak, egyes tinorukból pedig cézium 1 3 7 -et lehetett kimutatni. 2. Gombaallergia Az egyes növényi anyagokkal szemben tapasztalható allergia, valamint a gyógyszerallergia és a fehérjeérzékenység mellett gombák iránti allergia is előfordul, elsősorban fehérje tartalmuk miatt. Emellett ismeretes gombaspórák okozta allergiás megbetegedés is. E kérdéssel a francia mikológusok részletesen foglalkoznak.

- 150 3. Glromitrin mérgezés E fejezetben a szerzS felsorol több olyan papsapkagombafajt /Gyromitra/ az esoulenta-n és a gigás -on kívül, amelyek az NDK-ban gyakoriak, és hasonló mérgezési tüneteket okoznak . 4. Cortinarius mérgezés A mérges pókhálósgomba /Cortinarius orellanus/ okozta 150180 lengyel mérgezési esetről és az ilyen tipusu mérgezést okozó egyéb Cortinarius fajokról számol be a szerző. Ezeknek a fajoknak egy ujabb toxinját 1981-ben sikerült izolálni és molekula szerkezetét meghatározni, melyet lengyel, majd osztrák kutatók végeztek el. 5. Gyomor- béltüneteket okozó gombamérgezések 6. Muszkarin jellegű gombamérgezések 7. Légyölő galóca és párducgalóca mérgezések 8. Hallucinogén gombák mérgezése 9. Koprin tartalmú gombák mérgezése ÍO. Hemolizines /falloid/ gombamérgezések 11. Gombával szembeni érzékenység Egyes gombák, elsősorban a Lepista fajok /L.nuda, L.nebularis, L.lusaina/ tartalmaznak olyan diszaharidot /trehalózt/, amely iránti érzékenységből kivételesen rosszullétek fordulnak elő. A glromitrin mérgezéstipussal kapcsolatban, valamint az 5-10. pontokban leírtak nem tartalmaznak ujabb megállapításokat és eltéréseket attól, amit róluk a Magyarországon 1981-ben megjelent "Mérges gombák, gombamérgezések" cimü könyv tartalmazott.

DR. LÉVAI JUDIT Budapest

Árai 62