MIKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK CLUSIANA

MIKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK CLUSIANA Vol. 37. No. 1-3. 1998

Magyar Mikológiái Társaság

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK

CLUSIANA

Periodical of the Hungarian Mycological Society

Vol.37.

No.1-3.

1998

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK CLUSIANA

A Magyar Mikológiái Társaság Kiadványa A Szerkesztőség címe (Editorial Office): Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály 9601. Sárvár Pf. 51.

Szerkeszti a Magyar Mikológiái Társaság Vezetősége Felelős szerkesztő (Editor) : Dr. Szántó Mária [email protected]

A KIADVÁNY

LEKTORAI:

ALBERT LÁSZLÓ BABOS LÓRÁNTNÉ DR. BOHUS GÁBOR DR. JANCSÓ GÁBOR DR. RIMÓCZI IMRE SCHMERA LÁSZLÓ SZABÓ SÁNDORNÉ DR. VETTER JÁNOS

HU-ISSN

0133-9095

Táskaszám: 98.231.

3 TARTALOM

TUDOMÁNYOS

DOLGOZA TOK

ORIGINAL

PAPERS

PÁL-FÁM Ferenc: Adatok a Mecsek hegység makroszkopikus gombáiról. 5-28 KOVÁCS Gábor: A kerti tintagomba (Coprinus micaceus /bulLfr./ Fr.) spóraméretének statisztikai vizsgálata 29-40 VASAS Gizella, BOHUS Gábor, LOCSMÁNDI Csaba: Gombagénbank a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában 41-54 BOHUS Gábor: Adatok a makrogombák nitrogén táplálkozásához. 1. A pH szerepe a szervetlen N-források felhasználásában néhány Ascomycetes és Basidiomycetes esetében 55-70 VETTER János, BERTA Erzsébet: Hazai adatok ehető nagygombafajok higany-tartalmáról 71-80 GEML József: A csiperkenemesítés története és biológiai háttere 81-90

Színes oldalak

91-104

Hozzászólások a tervezett Vörös Könyvhöz

105-116

Talózás a szakirodalomban

116-118

Hírek, érdekességek Emlékezzünk Pázmány Dénesre

119-128 129-132

4 CONTENTS

ORIGINAL

TUDOMÁNYOS

PAPERS

DOLGOZA TOK

Ferenc PÁL-FÁM: Data on the macroscopic fungi of the forests of Mts. Mecsek 5-28 Gábor KOVÁCS: Statistical analysis of spore size in glistening inky cap (Coprinus micaceus (BulLFr.)Fr 29-40 Gizella VASAS, Gábor BOHUS, Csaba LOCSMÁNDI : Mushroom culture collection in the botanical department of the hungarian natural history museum 41-54 Gábor BOHUS investigations concerning the nitrogen nutrition of macrofungi. 1. The role of the pH in the utilization of anorganic N sources in the case of some Ascomycetes and Basidiomycetes 55-70 János VETTER, Erzsébet BERTA: Mercury content of some wild edible mushrooms in Hungary 71-80 József GEML : History of the improvement of agaricus cultivation and its biological background 81-90

Colour pages

•

91-104

Comments to the plan of Red Book

105-116

Rewiev

116-118

News, interests In Memóriám Dénes PÁZMÁNY

119-128 129-132

I

- 5TUDOMÁNYOS DOLGOZATOK

ORIGINAL

PAPERS

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK p. 5-28. Vol.37. No. 1-3. 1998. ADATOK A MECSEK HEGYSÉG MAKROSZKOPIKUS

GOMBÁIRÓL

PÁL-FÁM Ferenc, KÉE Növénytani Tanszék, Bp. 1118 Ménesi u. 44. Kulcsszavuk: különböző élőhelyek makrogombái, cönológiai adatok Keywords: macroscopic fungi of forests of various types, coenological

data

BEVEZETÉS

A munkám témája cönológiai adatok gyűjtése a Mecsek makroszkopikus gombavilágáról. Hasonló témájú munkát Dr. VASS Anna készített 1978-ban a Mecsekben, az 1956-66-os években végzett gyűjtései alapján, négy erdőtársulásban (cseres-tölgyes, mészkerülő tölgyes, gyertyános-tölgyes, bükkös) (VASS, 1978). Más, ilyen jellegű felmérés nem készült a Mecsek makrogombavilágáról, bár Mecseknádasd környékéről szórványos adatok vannak (RLMÓCZI, 1994). Itt szeretnék köszönetet mondani Dr. Vass Annának a türelméért és az önzetlen segítségéért. ÁLTALÁNOS FÖLDTANI, TALAJTANI, ÉGHAJLATTANI ISMERTETÉS

A Mecsek mezozoós rétegekkel fedett variszkuszi, mélyre süllyedt nagyszerkezeti pászta felszínen maradt darabja, 400-600 méter magas táblás röghegység. A földtani felépítésében a Permtől az alsó Krétáig terjedő időszak üledékei vesznek részt. Nagy része mészkő, márga, homokkő, a Kelet-Mecsekben gránit is. Domináló talajai a barna erdőtalajok (permi homokkövön podzolos barna erdőtalaj, agyagon, löszön agyagbemosódásos barna erdőtalaj), emellett a mezozoós mészköveken rendzina talajok vannak (főleg vörösagyagos rendzina), míg a legjobban kiemelkedő hegyvidéken, ahol nagyobb arányú a talaj lehordódása, a nyers anyakőzet bukkan elő, vagy a rajta képződött vékonyrétegű talajok. Éghajlata földközi-tengeri jellegű, az évi középhőmérséklet 11.1 C°, a csapadék mennyisége évi 700 mm körül van, jellemző az erős nyári felmelegedés és a száraz nyár után a csapadék őszi másodmaximuma (LOVÁSZ, 1977).

-6MÓDSZER

A Mecsek hegységben a következő természetes és ültetett erdőkben végeztem a felméréseket: Gyertyános-tölgyes / Asperulo taurinae-Carpinetum Soó et Borhidi ap. Soó 62 mecsekense (A.O.Horvát 58) Soó et Borhidi 62 /: Mecseki-erdő, Árpádtető, talaja agyagbemosódásos barna erdőtalaj, pH=5,0; Bükkös / Hellebore odoro-Fagetum Soó et Borhidi 60 mecsekense (A.O.Horvát 59) Soó et Borhidi ap. Soó 62 /: Mecseki-erdő, Árpádtető, talaja agyagbemosódásos barna erdőtalaj, pH=5,0; Mészkerülő bükkös / Deschampsio-Fagetum mecsekense Soó 60, Dicranumos facies /: Vasas község mellett, talaja podzolosodó, pH=4,8; Ültetett erdeifenyves / Pinus sylvestris cult. /: Vasas község mellett, talaja agyagbemosódásos barna erdőtalaj, pH=4,9. A pH értékek a talaj 15 cm-es mélységéből származó minták értékei. Az árpádtetői társulások, a gyertyános-tölgyes és a bükkös közvetlenül egymás mellett helyezkednek el, keleti kitettségű lejtőn, a mészkerülő bükkös pedig északi kitettségü. Ez utóbbi talaja nagyon vékony rétegű, sok helyen kilátszik a homokkő alapkőzet. A felvételezéseket 1995-ben és 1996-ban ( 500-500 m 2 -es állandó mintaterület , 5-5 felvételezés évente) végeztem, szeptember eleje és november vége között. A 20-20 felvételezésből 1995-ben 5, 1996-ban 7 volt nagyon gyenge vagy eredménytelen. A begyűjtött adatokból a Bohus-Babos által leírt módszerekkel próbáltam jellemezni a társulások gombavilágát ( B O H U S - B A B O S , 1960; HÖFLER, 1936-37). Emellett közlöm az 1994-96-os évek alatt az általam gyűjtött gombafajokat a Mecsek különböző erdőtársulásaiból és egyéb élőhelyeiről. Abundancia: zoocönológiai értelemben azt fejezi ki, hogy egy taxon milyen példányszámban fordul elő a vizsgált élőhely területegységén ( B O H U S - B A B O S , 1 9 6 0 ) . Dominancia: a gombák esetében zoocönológiai lag kell értelmezni, vagyis a dominancia (D) azt fejezi ki, hogy egy adott területen valamely faj termőtestszáma hány százalékát teszi ki az össztermőtestszámnak (HÖFLER, 1 9 3 6 - 3 7 ) . Tömegdominancia (G): azt fejezi ki, hogy egy adott faj termőtesteinek össztömege hány százalékát teszi ki az összes faj termőtest-össztömegének. Akkor adhat valósághű képet a talajban élő vegetatív micélium mennyiségéről, ha sok termőtest van (magas a talaj borítottsága) ( B O H U S - B A B O S , 1 9 6 0 ) . Komplex dominancia: numerikusan megmutatja, hogy melyik genus, illetve genusok játszanak vezető szerepet a különböző erdőtársulások gombaközösségeiben, valamint megmutatja, hogy melyik genus melyik erdőtársulást preferálja leginkább ( B O H U S - B A B O S , 1960).

-7Produkció: Megadja a gombák szerepét a társulások metabolisztikus folyamataiban, tükrözi az erdötársulások gombatermés-potenciálját, valamint az ökológiai feltételek szelektív hatását. Lehet számolni az összes faj, illetve bizonyos kategóriákba tartozó fajok produkcióját (BOHUS-BABOS, 1960). Jackard fajazonosság-indexe: jól tükrözi a különbségeket és hasonlóságokat két társulás gombaközössége közt, kiküszöböli a nagy fajszám miatti esetleges hibákat, és nem függ a területek fizikai közelségétől (BOHUS-BABOS, 1960). A gombák meghatározásához az alábbi müveket használtam: UBRIZSY

(1951),

BREITENBACH-KRÄNZLIN

(1981,

1986),

BOHUS-KALMÁRMICHAEE-HENNIG

( 1 9 5 8 - 1 9 7 0 ) , PHILLIPS ( 1 9 8 3 ) ÉS RIMÓCZI-VETTER ( 1 9 9 0 ) . EREDMÉNYEK

A Mecsek különböző erdőtársulásaiban makrogombafajok, ill. termőtestek száma:

és

egyéb

élőhelyein

gyűjtött

Gyertyános-tölgyesek-141 faj, ebből 1995-ben 32 (1184 db.; 14,18 kg) a mintaterületen, 1996-ban 32 (1755 db.; 8,46 kg) a mintaterületen, Bükkösök-61 faj, ebből 1995-ben 22 (355 db.; 4,317 kg) a mintaterületen 1996-ban 23 (387 db.; 3,184 kg) a mintaterületen Mészkerülő bükkös-49 faj, ebből 1995-ben 30 (821 db.; 12,34 kg) a mintaterületen 1996-ban 27 (1829 db.; 4,8 kg) a mintaterületen Erdeifenyvesek-53 faj, ebből 1995-ben 39 (971 db.; 5,52 kg) a mintaterületen, 1996-ban 23 (1011 db.; 4,28 kg) a mintaterületen, Cseres-tölgyesek-20 faj, Fenyő- tölgy elegyes erdö-33 faj, Ültetett lucos-19 faj, Egyéb élőhelyek-7 faj.

-8A Mecsek gyertyános-tölgyeseiben gyűjtött fajok listája (1994-1996) Rövidítések: Á = Árpádtető környéke V = V a s a s környéke D = Dömörkapu környéke K = Kantavár környéke A l = Abaliget k ö r n y é k e M = Misinatető k ö r n y é k e Z = Zobákpuszta környéke J= Jakabhegy környéke

1. 2. 3. 4. 5. 6.

Agaricus Agaricus Agaricus Agaricus Agaricus Amanita

haemorrhoidarius Schulz. :Kalchbr. arvensis Schff. :Fr. phaeolepidotus ( Moell. ) Moell. romagnesii Wass. essetei Bon. pantherina ( DC.: Fr. ) Seer.

7. Amanita caesarea ( Scop.: Fr.) Pers.: Scliw. 8. Amanita vaginata ( Bull.: Fr. ) Quél. 9. Amanita citrina (Schff.) S.F.Gray

10. Amanita rubescens ( Pers. : Fr. ) S.F.Gray

1 1. Amanita phalloides (VailI. ) Seer. 12. Amanita crocea (Quél.) Sing. 13. Amanita gemmata (Fr.) Gill. 14. Amanita muscaria (L.:Fr.) Hooker 1 5. Armillariella mellea ( Wahl.: Fr. ) Karst.

16. Armillariella tabescens ( Scop.: Fr. ) Sing. 17. Astraeus hygrometricus ( Pers. ) Morg. 18. Asterophora lycoperdoides ( Bull.) Dittm. : S.F.Gray

A94.10.15, 95.09.29 D95.09.28 D95.09.28 Á95.09.29 D95.09.28 Á94.09.21, 94.09.23, 95.07.02, 95.09.29 K94.09 Á95.07.02, 95.09.29 Á94.09.23, 94.10.15, 94.11.05,94.11.13, 95.07.02, 95.09.29, 95.10.16, 96.09.29 Á94.09.21, 94.09.23, 94.10.15,95.07.02, 95.09.29 Á94.09.21, 94.09.23, 94.10.15, 95.09.29 Á94.09.23 Á94.09.21, 94.09.23, 95.09.29 Á95.09.29 Á94.10.15, 94.11.05, 94.11.13,94.11.27, 95.09.29, 96.10.16, 96.10.24 Á94.09.21, 94.09.23 Á94.09.21 V95.09.28 (Russula nigricans-on)

-919. Boletus edulis Bull. 20. Boletus reticulatus Schff. 21. 22. 23. 24. 25.

Boletus luridus Schff. Boletus regius Krbh. Calocybe gambosa (Fr.)Donk Cantharellus cinereus Pers.:Fr. Cantharellus cibarius Fr.

26. Chalciporus piperatus (Bull.)Bat. 27. Clavulina cristata (Fr.)Schroet.

28. Clitocybe odora ( Bull.: Fr. ) Kummer 29. Clitocybe inornata (Sow.:Fr.) Gill. 30. Clitopilus prunulus ( Scop.:Fr.)Kummer 31. Collybia fusipes ( Bull.: Fr.) Quél.

32.Collybia peronata (Bolt.: Fr.) Sing. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44.

Collybia dryophila (Fr.) Gill. Coprinus picaceus (BulI.)Fr. Coprinus atramentarius (Bull.:Fr.) Fr. Coprinus lagopus Fr. Cortinarius triviális Lge. Cortinarius infractus (Pers.)Fr. Cortinarius subfulgens Orton Cortinarius torvus (Bull.:Fr.)Fr. Cortinarius glandicolor Fr. Cortinarius sp. 1 Cortinarius sp.2 Cratherellus cornucopioides ( L.:Fr.) Pers

45. Daedalea quercina L.:Fr. 46. Entoloma lampropus ( Fr.) Hesler 47. Entoloma sinuatum (Bull.:Fr.) Kummer

Á94.09.21, 95.09.29 Á94.09.21, 94.10.15, 95.09.29 D95.09.28 D95.07.02 D94.05. V95.09.28 V95.04, 95.07.02, Á94.09.21,94.10.15, 95.09.29 D95.09.28 Á94.09.23, 94.10.15, 94.11.13,94.11.27, 95.09.29, 96.10.24 Á94.09.21, 94.09.23 Á94.10.15 V95.09.28, Á96.09.29 Á94.09.21, 94.09.23, 94.10.15,94.11.05, 95.09.29, D95.07.02, Á94.09.21,94.09.23, 94.11.27, 95.09.29 Á95.09.29, 96.09.29 Á94.09.21 Á95.09.29 D95.09.28 Á94.09.23, 94.10.15 Á94.10.15 Á94.10.15 Á94.10.15 Á95.10.16 Á95.09.29 Á96.09.29 D95.07.02, A195.08, Á94.10.15, 95.09.29, 96.09.29, 96.10.16, 96.10.24 Á95.09.29 Á94.09.23 V95.09.28

- 1048. Fistulina hepatica Schff.:Fr. 49. Ganodenna lucidum ( Fr.)Karst. 50. 51. 52. 53. 54. 55.

Geastrum fimbriatum Fr. Gyroporus castaneus (Bull.) Quél. Hirneola auricula-judae (Bull.: St-Amans) Berk. Hydnum repandum L.:Fr. Hygrocybe subglobispora Orton Hygrophorus eburneus (Bull.: Fr.) Fr.

56. Hygrophorus russula (Schff.: Fr.) Quél. 57. Hygrophorus hypothejus (Fr.: Fr.)Fr. 58. Hypholoma fasciculare (Huds.: Fr.) Kummer

59. Hypholoma sublateritium (Fr.) Quél.

60. Inocybe fastigiata (Schff.: Fr.) Quél. 61. Inocybe maculata Boud. 62. Laccaria laccata (Scop.:Fr.) Bk. et Br.

63. Laccaria amethystina (Bolt.: Hooker) Murr.

64. 65. 66. 67. 68.

Lactarius Lactarius Lactarius Lactarius Lactarius

decipiens Quél. scrobiculatus (Scop.:Fr.)Fr. vellereus Fr. piperatus (L.:Fr.) S.F.Gray chrysorrheus Fr.

69. Lactarius blennius Fr.

D95.09.28 M95.07.02, V95.09.28 V95.09.28 D95.09.28 Á95.09.29 V95.07.02, 95.09.28 Á96.09.29 Á94.09.23, 94.11.13, 94.11.27, 95.09.29 M95.09.28 Á95.09.29 Á94.09.21,94.10.15, 94.11.13,94.11.27, 96.10.16 Á94.09.23, 94.11.05, 94.11.13,95.09.29, 95.10.16, 96.09.29, 96.10.16 Á94.09.21 Á94.09.21, 94.09.23 Á94.11.05, 94.11.27, 95.09.29, 96.09.29, 96.10.16, 96.10.24, V95.07.02 Á94.09.23, 94.11.05, 95.09.29, 96.09.29, 96.10.16, 96.10.24 Á95.09.29 Á95.09.29 Á94.09.23, 95.09.29 V95.07.02 V95.07.02, Á94.09.21,94.09.23, 94.10.15, 94.11.13, 94.11.27, 95.09.29, 95.10.16, 96.09.29, 96.10.16 Á95.09.29, 96.09.29(bükk mellett)

-11 70. Lactarius quietus Fr.

71. 72. 73. 74. 75. 76. 77. 78. 79. 80. 81. 82.

Lactarius camphoratus BulLFr. Lactarius volemus Fr. Lactarius circellatus Fr. Lactarius sp. 1 Leccinum carpini (Schulz.)Mos. Leccinum quercinum (Pil.)Green et Watl Lentinellüs cochleatus (Pers.:Fr.) Karst. Lepiota aspera (Pers.:Hofm.) Quél. Lepiota eristata (A. et S.: Fr.) Kummer Lepiota sp. 1. (Ovisporae sekt.) Lepiota clypeolaria (Bull.: Fr.) Kummer Lepista nuda (Bull.: Fr.) Cke.

83. Lepista luscina(Fr.) Sing. 84. Lepista nebularis (Fr.) Harmaja 85. Lycoperdon perlatum Pers.: Pers.

86. Lycoperdon ecliinatum Pers. 87. Macrolepiota procera (Scop.:Fr.)Sing.

88. 89. 90. 91. 92. 93. 94. 95.

Macrolepiota gracilenta (Fr.)Wass. Merulius tremellosus Fr. Mutinus caninus Fr. Mycena pura (Pers. )Kummer Mycena fibula (Bull.:Fr.)Kühner Mycena epipterygia (Scop.)S.F.Gray Omplialotus olearius (DC.)Sing. Oudemansiella radicata (Relhan:Fr.)Sing

Á94.09.21,94.09.23, 94.11.13, 95.10.23, 95.11.02, 96.09.29, 96.10.16 Á94.09.23, 95.09.29 V95.07.02 Á95.09.29 Á95.09.29 Á94.09.23 D95.09.28 D95.09.28 K94.09 V95.09.28 Á95.09.29 Á95.09.29 Á94.09.21, 94.1 1.13, 94.11.27, 96.09.29 Á94.10.15 Á94.09.21, 94.11.05, 94.11.13,94.11.27 K95.09.27, Á94.09.21, 94.09.23, 94.10.15,94.11.05, 95.09.29 K95.09.27 Á94.09.21, 94.09.23, 94.10.15, 94.11.05, 94.11.13,94.11.27, 95.09.29 Á95.09.29 Á95.09.29 V95.04., Á94.09.23 Á94.10.15 Á94.09.21 Á95.09.29 V95.09.28 V95.09.28, Á94.09.21, 94.09.23, 94.10.15, 94.11.05, 94.11.13, 94.11.27, 95.09.29, 95.10.16, 96.09.29

- 1296. Oudemansiella platyphylla (Pers.:Fr.)Mos

97. Panellus stypticus (Bull.:Fr.)Karst. 98. Paxillus involutus (Batsch.)Fr. 99. Phallus impudicus Pers. 100. Pholiota lenta (Pers.:Fr.)Sing. 101. Piptoporus betulinus (Bull.:Fr.)Karst. 102. Pluteus atricapillus (Secr.)Sing.

103. Psathyrella pyrotricha (Holmsk.)Mos. 104. Psathyrella piluliformis (Bull.:Fr.)Orton

105. 106. 107. 108.

Ramaria bataillei (Maire)Corner Ramaria botrytis (Fr.)Rick. Rozites caperata (Pers.:Fr.)Karst. Russula delica Fr.

109. Russula virescens (Schff.:Zant.)Fr. 110. Russula erythropoda Pelt. 111. Russula cyanoxantha Schff.:Fr.

112. Russula foetens Fr.

113. Russula emetica Fr. 1 14. Russula alutacea (Pers.:Fr.)Fr.

Á94.09.23, 94.10.15, 94.11.05,95.09.29, 96.09.29 Z95.09, Á94.11.05, 94.11.13 Á95.10.16 V95.07.02 Á94.11.05,94.11.27, 96.10.16, 96.10.24 D95.09.28(nyíren) V95.04., Á94.09.21, 94.09.23,94.10.15, 94.11.05, 94.11.13, 94.11.27, 95.09.29, 95.10.16, 96.09.29, 96.10.16 Á94.09.23 V95.09.28, Á94.11.13, 94.11.27, 96.09.29 Á94.09.23 Á95.09.29 Á94.10.15 Á94.09.21, 94.09.23, 94.10.15, 94.11.05, 94.11.13, 95.09.29, 96.09.29 V95.07.02, Á94.09.21,94.09.23 V95.07.02, Á95.09.29 V95.09.28, Á94.09.21, 94.09.23, 95.09.29, 95.10.16, 95.10.23,96.10.24 V95.07.02, 95.09.28, Á94.09.21, 94.09.23, 96.10.16 Á95.09.29 Á94.09.23, 94.11.27, 96.10.16

- 13 115. Russula nigricans (Bull.)Fr.

116. Russula atropurpurea Krbh.

117. Russula rosacea Pers.:S.F.Gray 118. Russula heterophylla (Fr.)Fr.

1 19. Russula pectinata Fr. 120. Russula aurata With.:Fr. 121. Russula ochroleuca (Pers.)Fr. 122. Russula sp.l 123. Russula sp.2 124. Schizophyllum commune Fr.:Fr. 125. Scleroderma aurantium (L.)Pers. 126. Scleroderma verrucosum Pers. 127. Stereum hirsutum (Wild.:Fr.)S.F.Gray 128. 129. 130. 131. 132. 133.

Stropharia aeruginosa (Curt.:Fr.)Quél. Teplirocybe rancida (Fr.)Donk Trametes versicolor (L.:Fr.)Lloyd Trametes gibbosa (Pers.:Fr.)Fr. Tremella mesenterica Retz:Fr. Tricholoma saponaceum (Fr.)Kummer

134. Tricholoma sulpliureum (BuIl.:Fr.)Kummer 135. Tricholoma portentosum (Fr.)Quél. 136. Tylopilus felleus (BulI.)Karst.

V95.07.02, 95.09.28, Á94.09.21, 94.09.23, 95.09.29, 95.10.16, 95.10.23,95.11.02, 95.11.14, 96.09.29, 96.10.16, 96.10.24 V95.07.02, Á94.09.23, 94.10.15, 94.11.05, 94.11.13, 94.11.27, 95.09.29, 95.10.16, 95.11.02, 96.09.29, 96.10.16 Á94.09.21, 94.09.23, 95.09.29, 96.09.29 V95.07.02, Á94.09.21, 94.09.23, 94.11.27, 95.09.29, 95.10.16, 96.09.29 Á95.09.29 Á95.09.29 Á95.10.16 Á95.09.29 Á96.09.29 V95.04., Á94.11.13, 95.09.29 A95.09.29 Á95.09.29 Á94.09.21, 94.11.05, 94.11.27, 95.09.29 Á95.09.29 Á94.11.13, 94.11.27 Á95.09.29 Á94.09.23 Á94.09.21, 94.11.13 A94.09.23, 94.11.05, 94.11.13,94.11.27, 95.10.16, 95.11.14 Á95.09.29, 96.09.29, 96.10.16 A96.10.16 D95.09.28

- 14137. Xerocomus subtomentosus (L.)Quél.

138. Xerocomus chrysenteron (Bull.)Quél.

139. Xerocomus rubellus (Krbh.)Quél. 140. Xylaria hypoxilon (L.)Grev. 141. Xylaria polymorpha (Pers.)Grev.

V95.07.02, 95.09.28, Á94.09.21, 94.09.23, 96.10.16 V95.07.02, D95.09.28, Á94.09.21, 94.09.23, 94.11.05,94.11.13, 94.11.27, 95.09.29, 95.10.16, 95.11.02, 96.09.29, 96.10.16 Á95.09.29 Á95.09.29 A195.08.

A mészkerülő bükkösben gyűjtött fajok listája (1995-1996) 1. Amanita pantherina ( DC.: Fr. ) Seer. 2. Amanita citrina (Schff. ) S.F.Gray

3. Amanita rubescens ( Pers. : Fr. ) S.F.Gray 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

Amanita gemmata (Fr.) Gill. Astraeus hygrometricus ( Pers. ) Morg. Boletus edulis Bull. Boletus reticulatus Schff. Boletus aereus Bull.: Fr. Cantharellus cinereus Pers.:Fr. Cantharellus tubaeformis Fr. Collybia fusipes ( Bull.: Fr.) Quél. Collybia peronata (Bolt.: Fr.) Sing. Collybia dryophila (Fr.) Gill. Cortinarius infractus (Pers.)Fr. Cortinarius torvus (BulLFr.)Fr.

16. 17. 18. 19.

Cortinarius subglaucopus Eichhorn Cortinarius orellanus Fr. Cortinarius sp. 1. Cratherellus cornucopioides ( L.:Fr.) Pers.

20. Dermocybe phoenicea (Bull.:Mre.)Mos. 21. Entoloma sinuatum (BulLFr.) Kummer

V96.09.22 V95.09.28, 95.10.15. 95.10.21, 96.09.22, 96.10.18, 96.11.02 V95.09.28, 95.10.15 96.09.22 V95.10.15 V96.10.18 V95.10.15 V95.10.15 V95.09.28 V96.10.18, V96.10.18, 96.11.02 V95.09.28 V95.09.28 V95.11.14 V95.09.28 V95.09.28, 95.10.21 96.10.18 V95.09.28 V95.10.15, 96.10.18 V95.10.15 V95.09.28, 95.11.03 96.11.02 V96.10.18, 96.11.02 V95.10.21

- 15 22. Hydnum repandum L.:Fr.

23, Hypholoma fasciculare (Huds.: Fr.) Kummer 24, Laccaria laccata (Scop.:Fr.) Bk. et Br. 25, Laccaria amethystina (Bolt.: Hooker) Murr.

26

Lactarius chrysorrheus Fr.

27 28 29 30 31 32

Lactarius blennius Fr. Lactarius quietus Fr. Lycoperdon perlatum Pers.: Pers. Macrolepiota procera (Scop.:Fr.)Sing. Omphalotus olearius (DC.)Sing. Oudemansiella radicata (Relhan:Fr.)Sing.

33 34 35 36 37 38

Ramaria aurea (Fr.)Quél. Ramaria botrytis (Fr.)Rick. Ramaria formosa (Pers.:Fr.)Quél. Ramaria fumigata (Peck)Corner Russula cyanoxantha Schff.:Fr. Russula foetens Fr.

39

Russula nigricans (Bull.)Fr.

40 Russula atropurpurea Krbh. 41 Russula emetica Fr.

42, 43, 44, 45

Russula rosacea Pers.:S.F.Gray Russula heterophylla (Fr.)Fr. Schizophyllum commune Fr.:Fr. Tricholoma saponaceum (Fr.)Kummer

V95.10.15,95.11.14, 96.09.22, 96.09.28, 96.11.02 V95.09.28, 96.09.28, 96.10.18 V96.09.22, 96.10.18, 96.11.02 V95.09.28, 95.10.15, 95.10.21, 95.11.03, 95.11.14, 96.09.22, 96.09.28, 96.10.18, 96.11.02 V95.09.28, 95.10.15, 95.11.03 V95.09.28, 96.09.28 V96.09.28 V96.09.28 V95.10.15 V95.09.28 V95.09.28, 95.10.15, 95.10.21, 96.09.22, 96.10.18 V95.10.21 V95.10.15, 96.09.28 V95.10.15 V95.10.15 V95.09.28 V95.11.03, 96.10.18, 96.11.02 V95.09.28, 95.10.15, 95.10.21,95.11.03, 95.11.14, 96.09.22, 96.09.28, 96.10.18, 96.10.24, 96.11.02 V95.10.15, 96.10.18 V95.09.28, 95.10.15, 95.10.21,96.09.28, 96.11.02 V95.10.15 V95.10.15 V95.10.15 V95.10.21, 95.11.03

- 1646. 47. 48. 49.

Tricholoma Tricholoma Tricholoma Xerocomus

album (Schff.:Fr.)Quél. portentosum (Fr.)Quél. sp. 1. chrysenteron (Bull.)Quél.

V95.09.28, 96.10.18 V96.10.18 V96.10.18 V95.10.15,95.10.21 96.09.22, 96.09.28

A Mecsek bükköseiben gyűjtött fajok listája (1995-1996) 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Agaricus arvensis Schff. : Fr. Amanita pantherina ( DC.: Fr. ) Seer. Amanita vaginata ( Bull.: Fr. ) Quél. Amanita citrina (Schff.) S.F.Gray Amanita rubescens ( Pers. : Fr. ) S.F.Gray Amanita muscaria (L.:Fr.)Hooker Armillariella mellea ( Wahl.: Fr. ) Karst. Astraeus hygrometricus ( Pers. ) Morg. Asterophora lycoperdoides ( Bull.) Dittm. : S.F.Gray

10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25.

Boletus edulis Bull. Boletus reticulatus Schff. Chalciporus piperatus (Bull.)Bat. Clavulina cristata (Fr.)Schroet. Clitocybe inornata (Sow.:Fr.) Gill. Clitopilus prunulus (Scop.:Fr.)Kummer Collybia peronata (Bolt.: Fr.) Sing. Collybia dryophila (Fr.) Gill. Coprinus atramentarius (Bull.:Fr.) Fr. Coprinus lagopus Fr. Cortinarius torvus (Bull.:Fr.)Fr. Cortinarius sanctocephalus Orton Cortinarius orellanus Fr. Cratherellus cornucopioides ( L.:Fr.) Pers. Hydnum repandum L.:Fr. Hygrophorus eburneus (Bull.: Fr.) Fr.

26. 27. 28. 29. 30. 31.

Hypholoma sublateritium (Fr.) Quél. Inocybe sp.l Laccaria laccata (Scop.:Fr.) Bk. et Br. Laccaria amethystina (Bolt.: Hooker) Murr. Lactarius vellereus Fr. Lactarius chrysorrheus Fr.

Á95.09.29 Á95.09.29 Á95.09.29, 96.10.16 Á95.09.29 Á95.09.29 Á95.09.29 Á96.10.24 Á95.09.29 Á95.09.29(Russula nigricans-on) Á95.09.29 Á95.09.29 D95.09.28 Á96.10.16, 96.10.24 Á96.09.29 Á95.09.29 Á96.10.24 Á95.09.29 Á95.09.29 Á95.09.29 Á95.09.29 Á95.10.23 Á95.09.29 A195.08., Á95.09.29 Á95.09.29 Á95.09.29, 95.11.02. 96.09.29 Á95.09.29 Á95.10.23 Á95.09.29, 96.09.29 Á95.09.29, 96.09.29 Á95.09.29 Á95.09.29

- 1732. Lactarius blennius Fr.

33. Lactarius quietus Fr. 34. Leccinum carpini (Schulz.)Mos. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46.

Lepiota eristata (A. et S.: Fr.) Kummer Lepista nuda (Bull.: Fr.) Cke. Lepista nebularis (Fr.) Harmaja Lycoperdon echinatum Pers. Macrolepiota procera (Scop.:Fr.)Sing. Marasmius wynnei Bk.:Br. Mutinus caninus Fr. Omphalotus olearius (DC.)Sing. Oudemansiella radicata (Relhan:Fr.)Sing. Oudemansiella platyphylla (Pers.:Fr.)Mos. Pluteus atricapillus (Secr.)Sing. Russula delica Fr.

47. Russula cyanoxantha Schff.:Fr. 48. Russula foetens Fr. 49. Russula nigricans (Bull.)Fr.

50. Russula atropurpurea Krbh.

51. 52. 53. 54. 55. 56.

Russula heterophylla (Fr.)Fr. Russula pectinata Fr. Russula aurata With.:Fr. Russula ochroleuca (Pers.)Fr. Schizophyllum commune Fr.:Fr. Stropharia aeruginosa (Curt.:Fr.)Quél.

57. 58. 59. 60. 61.

Tephrocybe rancida (Fr.)Donk Trametes versicolor (L.:Fr.)Lloyd Tricholoma sulphureum (Bull.:Fr.)Kummer Xerocomus chrysenteron (Bull.)Quél. Xylaria hypoxilon (L.)Grev

Á95.09.29, 95.10.16, 95.10.23, 95.11.02, 96.09.29 Á96.09.29, 96.10.16 Á95.09.29(gyertyán mellett) Á96.09.29 Á96.09.29 Á96.09.29 K95.09.27 Á95.09.29 Á96.09.29 Á96.09.29 Á95.09.29 Á95.09.29 Á95.09.29 Á95.09.29 Á95.09.29, 95.10.16, 95.11.02, 96.09.29 Á95.09.29, 95.10.16 Á95.09.29 Á95.09.29, 95.10.16, 95.11.02, 95.11.14, 96.10.16 Á95.09.29, 95.10.16, 95.10.23,95.11.02, 96.09.29 Á95.09.29 Á95.09.29 Á95.09.29 Á95.09.29, 95.10.23 Á95.09.29 Á95.09.29, 95.10.16, 96.09.29 Á96.10.24 Á95.09.29 Á95.09.29, 96.09.29 Á95.09.29, 96.09.29 Á95.09.29

- 18A Mecsek erdeifenyveseiben gyűjtött fajok listája (1995-1996) 1. Amanita pantherina ( DC.: Fr.) Seer. 2. Amanita citrina (Schff. ) S.F.Gray 3. Amanita rubescens ( Pers. : Fr.) S.F.Gray 4. Amanita spissa (Fr.) Kummer 5. Amanita muscaria (L.:Fr.)Hooker 6. Clitocybe sp.l 7. Collybia peronata (Bolt.: Fr.) Sing. 8. Collybia dryophila (Fr.) Gill. 9. Collybia acervata (Fr.)Kummer 10. Cortinarius triviális Lge. 1 I. Cortinarius infractus (Pers.)Fr. 12. Cortinarius glandicolor Fr.

13. Cortinarius variecolor Fr. 14. Cortinarius purpurascens Fr. 15. Cortinarius praestans (Cord.) Gill. 16. Cortinarius firmus Fr. 17. Cortinarius sp. 1 I 8. Chroogomphus rutilus (Schff.) O.K.Miller 19. Hygrophorus hyp'othejus (Fr.: Fr.)Fr. 20. Hypholoma fasciculare (Huds.: Fr.) Kummer 21. 22. 23. 24.

Inocybe asterospora Quél. Inocybe sp. 1 Inocybe sp.2 Laccaria amethystina (Bolt.: Hooker) Murr.

25. Laccaria laccata (Scop.:Fr.)Bk. et Br. 26. Lactarius hepaticus (PIowr.)Boud. 27. Lactarius camphoratus Bull.:Fr. 28. 29. 30. 31.

Lactarius semisanguifluus Heim et Lecl. Lepiota sp. 1. (Ovisporae sekt.) Lepista gilva (Pers.: Fr.) Roze Lepista nuda (Bull.: Fr.) Cke.

V95.10.15 V95.09.16, 96.09.22 V95.09.28 V95.10.15 V96.09.22 V95.09.28 V95.10.15 V95.10.15 V96.09.22 V95.09.28 V95.09.28, 96.09.22 V95.09.28, 95.10.15, 95.11.03,95.11.14, 96.09.28, 96.10.18, 96.10.24 V95.09.28 V95.09.28, 95.10.21 V95.09.28, 95.10.21, 96.10.18 V95.09.28, 95.10.21 V95.10.21 V95.10.15, 96.09.28 V95.11.14, 96.09.22, 96.09.28, 96.10.18 V95.09.28, 96.09.22, 96.09.28 V95.09.28 V95.09.28 V95.09.28 V95.09.28, 95.10.15, 95.10.21 V96.09.22, 96.09.28, 96.10.18 V95.10.15 V95.09.28, 96.09.22, 96.10.18 V96.09.22 V95.09.28, 96.09.22 V95.10.21 V95.10.15, 96.09.28

- 1932. 33. 34. 35. 36. 37.

Leucocortinariiis bulbiger (Alb. et Schw.:Fr.) Sing. Lyeoperdon perlatum Pers.: Pers. Macrolepiota procera (Scop.:Fr.)Sing. Macrolepiota rhacodes (Vitt.)Sing. Marasmius androsaceus (L.:Fr.)Fr. Mycena pura (Pers. )Kummer

38. Mycena epipterygia (Scop.)S.F.Gray 39. Oudemansiella radicata (Relhan:Fr.)Sing. 40. Pluteus atricapillus (Secr.)Sing. 41. Russula fragilis (Pers.:Fr.)Fr. 42. Russula delica Fr.

43. Russula foetens Fr.

44. 45. 46. 47. 48. 49.

Russula atropurpurea Krbh. Russula heterophylla (Fr.)Fr. Russula alutacea (Pers.:Fr.)Fr. Russula nigricans (Bull.)Fr. Scleroderma aurantium (L.)Pers. Stropharia aeruginosa (Gurt.:Fr.)Quél.

50. 51. 52. 53.

Suillus granulatus (L.)Kuntze Tephrocybe rancida (Fr.)Donk Tricholoma terreum (Schff.:Fr.)Kummer Tricholomopsis rutilans (Schff.:Fr.)Sing.

V95.09.28 V95.09.28 V95.09.16 V95.10.15 V95.11.03 V95.09.16, 95.09.28, 95.10.15,96.09.28, 96.10.24 V95.09.28 V95.09.16, 95.10.15 V96.09.22, 96.09.28, 96.10.18 V95.10.21 V95.09.16, 95.09.28, 95.10.15,96.09.22, 96.10.18 V95.09.16, 95.09.28, 95.10.15, 96.09.22, 96.09.28, 96.10.18 V95.09.28, 95.10.15 V95.10.15 V96.09.22 V96.10.18 V95.09.28 V95.10.15, 96.09.28, 96.10.18 V95.09.28 V95.09.28 V95.09.28 V95.10.15, 95.10.21, 96.10.18

A Mecsek cseres-tölgyeseiben gyűjtött fajok listája (1995-1996) 1. Agaricus haemorrhoidarius Schulz. : Kalchbr. 2. Amanita pantherina ( DC.: Fr. ) Secr. 3. Amanita rubescens ( Pers. : Fr. ) S.F.Gray 4. Armillariella mellea ( Wahl.: Fr. ) Karst. 5. Crepidotus mollis ( Schff.: Fr.) Kummer 6. Daedalea quercina L.:Fr. 7. Ganoderma lucidum ( Fr.)Karst.

Á96.11.01 Á96.10.24 Á96.10.24 Á96.10.24 Á95.11.02 Á96.11.01 Á96.11.01

-208. Gyroporus castaneus (Bull.) Quél. 9. Hypholoma fasciculare (Huds.: Fr.) Kummer 10. Hypholoma sublateritium (Fr.) Quél. 11. Laccaria laccata (Scop.:Fr.) Bk. etBr. 12. Lactarius quietus Fr. 13. Meripilus giganteus (Pers.:Fr.)Karst. 14. Mycena rosea (Bull.)Sacc. et DallaCostra 15. Mycena polygramma (Bull.:Fr.)S.F.Gray 16. Pholiota lenta (Pers.:Fr.)Sing. 17. Russula delica Fr. 18. Russula cyanoxantha Schff.:Fr. 19. Russula heterophylla (Fr.)Fr. 20. Trametes versicolor (L.:Fr.)Lloyd

A95.09.29 Á95.09.29, 96.10.24 Á96.10.24 Á96.10.24 Á96.10.24 A195.08 Á96.10.24 Á95.11.02 Á96.10.24 Á95.11.02, 96.10.24 Á96.10.24 Á96.10.24 A95.11.02

A Mecsek fenyő-tölgy elegyes erdeiben gyűjtött fajok listája (1995-1996) 1. Agaricus arvensis Schff. : Fr. 2. Amanita pantherina ( DC.: Fr. ) Seer. 3. Armillariella meliea (Wahl.:Fr.)Karst. 4. Clitocybe odora ( Bull.: Fr. ) Kummer 5. Clitocybe cerussata (Fr.) Kummer 6. Collybia fusipes ( Bull.: Fr.) Quél. 7. Collybia dryophila (Fr.) Gill. 8. Fistulina hepatica Schff.:Fr. 9. Ganoderma lucidum ( Fr.)Karst. 10. Hygrophorus hypothejus (Fr.:Fr.)Fr. 11. Hypholoma fasciculare (Huds.: Fr.) Kummer 12. Hypholoma sublateritium (Fr.) Quél. 13. Laccaria laccata (Scop.:Fr.) Bk. e tBr. 14. Lactarius scrobiculatus (Scop.:Fr.)Fr. 15. Lactarius blennius Fr. 16. Lactarius necator (Pers.:Fr.)Karst. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23.

Lactarius semisanguifluus Heim et Lecl. Lepiota aspera (Pers.:Hofm.) Quél. Lepiota eristata (A. et S.: Fr.) Kummer Lepiota sp 1. (Ovisporae sekt.) Lepista inversa (Scop.:Fr.)Pat. Lycoperdon perlatum Pers.: Pers. Macrolepiota procera (Scop.:Fr.)Sing.

D95.09. 17 D95.09. 17 D96.10. 18 D95.09. 17 D95.09. 17 D95.09. 17 D95.09. 17 D95.09. 17 D95.09. 17 D96.10. 18 D95.09. 17 D95.09. 17 D95.09. 17 D95.09. 17 D95.09. 17(bükk mellett) D95.09. 17(Nyír mellett) D95.09. 17 D95.09. 17 D95.09. 17 D95.09. 17 D96.10. 18 D95.09. 17 D95.09. 17

-21 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33.

Mycena pura (Pers. )Kummer Mycena crocata (Schrad.: Fr.)Kummer Oudemansiella radicata (Relhan:Fr.)Sing. Oudemansiella longipes (Bull.)Mos. Pluteus atricapillus (Secr.)Sing. Russula foetens Fr. Russula atropurpurea Krbh. Russula heterophylla (Fr.)Fr. Suillus granulatus (L.)Kuntze Xerocomus subtomentosus (L.)Quél.

D95.09.17 D95.09.17 D95.09.17, 96.10.18 D95.09.17 D95.09.17 D95.09.17 D95.09.17 D95.09.17 D95.09.17 D95.09.17

Ültetett iucosban gyűjtött fajok listája (Árpádtető, 1995-1996) 1. Amanita rubescens (Pers.:Fr.)S.F.Gray 2. Astraeus hygrometricus ( Pers. ) Morg. 3. Clitocybe cerussata (Fr.) Kummer 4. Clitocybe gibba (Pers.:Fr.)Kummer 5. Collybia maculata (A.et S.:Fr.) Quél. 6. Coprinus lagopus Fr. 7. Hypholoma fasciculare (Huds.:Fr.)Kummer 8. Lactarius quietus Fr. 9. Lactarius camphoratus Bull.:Fr. 10. Lepista inversa (Scop.:Fr.) Pat. 11. Lycoperdon perlatum Pers.: Pers. 12. Lycoperdon pyriforme Schff.:Pers. 13. Macrolepiota procera (Scop.:Fr.)Sing. 14. Mycena pura (Pers.)Kummer 15. Pholiota lucifera (Lasch)Quél. 16. Russula atropurpurea Krbh. 17. Stropharia aeruginosa (Curt.:Fr.)Quél. 18. Tephrocybe rancida (Fr.)Donk 19. Xerocomus badius (Fr.)Kühn.:Gilb.

96.10.16 95.10.16 95.10.16, 96.10.16 96.10.16 95.10.16 96.10.24 96.10.16 96.10.16 96.10.16 95.10.16 95.10.16 96.10.16 96.10.16 96.10.16 96.10.16 95.10.16, 96.10.16 96.10.16 96.10.16 95.10.16, 96.10.16

Egyéb élőhelyeken gyűjtött fajok listája (1994-1996) 1. Agaricus campestris L. : Fr. 2. Amanita strobiliformis (Vitt.) Quél. 3. Coprinus comatus (MülLFr.) S.F.Gray 4. Entoloma clypeatum ( L.:Fr.) Kummer 5. Marasmius oreades (Bolt.:Fr.)Fr.

V95.09.16 (kert) V95.07.02 (kert) V95.09.16 (kert) J94.05 (kökény alatt) V95.09.16 (rét)

-226. Paxillus involutus (Batsch.)Fr.

V95.09.28, 96.09.16(kert; feketefenyő alatt)

7. Paxillus filamentosus Fr.

A195.08(égeres)

É R T É K E L É S , KÖVETKEZTETÉSEK

A négy társulás közül a legfajgazdagabbnak a gyertyános-tölgyes bizonyult. Az 1995. és 1996. év összehasonlításánál egyértelműen megállapítható mind a négy társulásnál, hogy az 1995-ös évben a gombák termőtestszáma (abundancia) lényegesen kisebb volt, mint 1996-ban ( 1184/821/355/971 db. 1995-ben; 1755/1829/387/101 1 db. 1996-ban), míg az össztömegük (produkció), ezzel ellentétben lényegesen nagyobb volt (14,18/12,34/4,31/5,52 kg 1995-ben; 8,46/4,8/3,18/4,28 kg 1996-ban) (l.,2. ábra). Erre magyarázatot ad a gyertyánostölgyesben a Russula nigricans (1995-8,082 kg; 1996-0,491 kg) és a Laccaria amelhystina (1995-231 db.; 1996-1182 db.); a mészkerülő bükkösben a Russula nigricans (1995-9,228 kg; 1996-0,907 kg) és a Cantharellus tubaeformis (1995-0 db.; 1996-1079 db.) termőtesteinek különböző mértékű jelenléte a két év alatt. Az árpádtetői bükkösben és az erdeifenyvesben a különbségek nem ennyire nagyok és az okokat sem lehet ennyire egyértelműen megállapítani. A dominanciavizsgálat eredményeiből kitűnik, hogy a számottevő dominanciájú (D) fajok a következők éves lebontásban (E= eudomináns kategóriában ; D= domináns kategóriában): Gyertyános- tölgyes, 1995: Gyertyános- tölgyes, 1996:

Mészkerülő bükkös. 1995:

Mészkerülő bükkös. 1996:

Árpádtetöi bükkös. 1995:

Russula nigricans (46,47) Hypholoma sublateritium (23.36) Xerocomus chrysenteron (28,72) Russula atropurpurea (24,10) Hypholoma sublateritium (18,97) Russula nigricans (79.44) Hypholoma fasciculare (32.34) Lactarius chrysorrheus (23.91) Russula nigricans (54,88) Xerocomus chrysenteron (14,63) Hypholoma fasciculare (54,40) Lactarius blennius (42.33) Russula atropurpurea (21.47) Hygrophorus eburneus (65.81)

E E E E E E D D E E D E E D

-23 Árpádtetöi bükkös, 1996:

Erdeifenyves, 1995:

Erdeifenyves, 1996:

Xerocomus chrysenteron (43,75) Lactarius blennius (20,83) Armiliariella mellea (22,92) Lactarius quietus (74,23) Cortinarius praestans (27.55) Cortinarius glandicolor (49,24) Cortinarius firmus (21,43) Russula nigricans (37,78) Laccaria laccata (82,81)

E E E D

E D

E E D

Tömegdominancia £G) alapján (1995-96-ra) a gyertváno's-tölgyesben hat (Russula atropurpurea; Russula nigricans; Hypholoma sublateritium; Laccaria amethystina; Pholiota lenta; Xerocomus chrysenteron), a mészkerülő bükkösben négy (Russula nigricans; Cantharellus tubaeformis; Hydnum repandum; Hypholoma fasciculare), Russula az árpádtetöi bükkösben hét (Russula delica; Lactarius blennius; atropurpurea; Russula cyanoxantha; Russula nigricans; Lactarius quietus; Xerocomus chrysenteron) és az erdeifenyvesben szintén hét (Cortinarius praestans; Cortinarius glandicolor; Laccaria amethystina; Russula delica; Laccaria laccata; Cortinarius variecolor; Russula nigricans) gombafaj játszik fő szerepet a gombaközösségben (több, mint 73%-os "borítás"), a többi fajnak (gyertyánostölgyes:38 faj; mészkerülő bükkös:38 faj; árpádtetői biikkös:27 faj; erdeifenyves:40 faj), kivéve az esetleges karakterfajokat, alárendelt szerepe van (kevesebb, mint 27%os "borítás") az előbbiekhez viszonyítva (3., 4., 5., 6. ábrák). Az eredmények azt mutatják, hogy egy nagytermetű Russula faj van, amely a vizsgált négy társulás közül mind a négyben, két Russula faj két-két társulásban, valamint egy Laccaria és egy Xerocomus faj szintén két-két társulásban szerepel jelentős tömegdominanciával: Russula nigricans: mind a négy élőhelyen; Russula atropurpurea: gyertyános-tölgyes, árpádtetői bükkös; Russula delica: árpádtetői bükkös, erdeifenyves; Laccaria amethystina: gyertyános-tölgyes, erdeifenyves; Xerocomus chrysenteron: gyertyános-tölgyes, árpádtetői bükkös. A genusok komplex tömegdominanciája alapján (1995-96-ra) megemlítendő a gyertyános-tölgyesben a Russula (46,98), Laccaria (13,02), Hypholoma (11,58), Lactarius (7,38) és Xerocomus (6,72); a mészkerülő bükkösben a Russula (61,3), Hydnum (6,48), Cantharellus (5,54), Lactarius (4,12) és Hypholoma (4,19); az árpádtetői bükkösben a Russula (41,88), Lactarius (30,75), Armiliariella (6,53) és Xerocomus (5,73); az erdeifenyvesben a Cortinarius (45,58), Laccaria (23,5), Russula (14,9) és Amanita (5,11), mint jelentős tömegdominanciával rendelkező genusok.

-24A domináns genusok komplex produkciója szerint (1995-96-ra) a lomberdőkben a Russula produkció volt a legjelentősebb (gyertyános-tölgyes-10886 g.; mészkerülő bükkös-10501 g.; árpádtetői bükkös-3142 g.), míg az erdeifenyvesben a Cortinarius produkció (4471 g.). Az 1 lia.-ra és 1 évre számított összprodukcióból (mivel a produkciót csak a felvételezett mennyiségekből számoltam, a valódi produkció a teljes évre ennél lényegesen nagyobb) megállapítható, hogy a gyertyános-tölgyes (226,4 kg) és a mészkerülő bükkös (171,4 kg) a legjobb gombatermő területek közé tartozik, szemben a másik két társulással (75,01 ill. 98,09 kg). A gyűjtött gombamennyiség ehető, illetve nem ehető vagy mérgező, valamint mikorrhizás, illetve nem mikorrhizás arányait az alábbi táblázat tartalmazza:

Gvt Vb Áb EL

Össztömeg, 1995-1996 22,646 kg 17,147 kg 7,501 kg 9,809 kg Mikorrhizás (kg)

Gyt Vb Áb Ef

15,12 14,364 6,395 6,584

Ehető 15,756 kg 13,81 kg 4,387 kg 4,246 kg

Nem ehető, ill, mérgező 6,89 kg 3,337 kg 3,114 kg 5,563 kg

Nem mikorrhizás (kg) 7,526 2,789 1,106 3,225

%-os arány 69,57 80,59 58,48 43,28 %-os arány 66,77 83,77 85,26 67,13

A négy erdőtársulás közül fajösszetétel szempontjából a gyertyános-tölgyes és az árpádtetői bükkös hasonlítanak a legjobban (38,18 %), a legkülönbözőbbnek pedig az erdeifenyves bizonyult (Jackard- index ): Vb Gvt Vb Áb

29,85%

Áb 38.18% 21,64%

Ef 18,90% 16,21% 14,70%

-25 -

l.ábra Termőtestszám az 1995. és 1996. években (db) (Gyt=Gyertyános-tölgyes Ab=Arpádtetői bükkös Vb=MészkerüIő bükkös Ef =Erdeifenyves )

16 ->

Gyt

Vb

Áb

Ef

Társulások

2.ábra Termőtesttömeg az 1995. és 1996. években (kg) (Gyt=Gyertyános-tölgyes Áb=Árpádtetői bükkös Vb=Mészkerülő bükkös Ef =Erdeifenyves )

-26-

C

R

1 nigricans 37,68

^

0 R. atropurpurea 4,14 • P. lenta 4,4 • L. amethystina 11,96 U l i . sublateritium 8,72 0 X . chrysenteron 6,42 ® 38 faj 26,68

3. ábra Tömegdominancia - Gyertyános-tölgyes, 1995-1996

• K nigricans 59,13 • II. fasciculare 4,19 • II. repandum 6,49 • C. tubaeformis 5,38 • 38 faj 24,81

4. ábra Tömegdominancia - Mészkerülő bükkös, 1995-1996

-27-

H X . chrysenteron 5,74 • R. cyanoxantha 6,05 • R. delica 17,45 • R. nigricans 9,77 0 R. atrdpurpurea 6,49 • I. blennius 14,01 HL. quietus 16,68 ®27 faj 23,81

5. ábra T ö m e g d o m i n a n c i a - Árpádtetöi bükkös, 1995-1996

• K. delica 5,47 • R. nigricans 5,1 • L. amethystina 6,59 • L. laccata 16,94 i C . variecolor 4,73 i C . praestans 18,34 H C . glandicolor 14,41 I faj 28,42

6. ábra Tömegdominancia - Erdeifenyves, 1995-1996

-28 IRODALOMJEGYZÉK

BOHUS, G., KALMÁR, Z., UBRIZSY, G.( 1951): Magyarország kalaposgombáinak meghatározó kézikönyve - Budapest BOHUS, G., BABOS, M.(1960): Coenology of terricolous macroscopic fungi of decidous forests - Bot.Pb. 80,1,1 - 100.Stuttgart BRETENBACH, J., KRÄNZLIN, F. (1981,1986): Pilze der Schweiz, Bd.l. Ascomyceten; Bd.2. Nichtblätterpilze.- Luzern HÖFLER, K.(1937): Pilzsoziologie - Ber.Dt.Bot.Ges.55,606-622 LOVÁSZ, GY.(1977): Baranya megye természeti földrajza - Pécs MICHAEL- HENNIG (1958-1970): Handbuch für Pilzfreunde I-IV.- Jena PLIILLIPS, R.(l 983): Mushrooms and other fungi of Great Britain and Europe London RLMÓCZI, I. (1994): Nagygombáink cönológiai és ökológiai jellemzése. Mikol.KözI. 33.1-2

J.(szerk.l990): Gombahatározó I-D.- Budapest VASS, A.(1978): Cönológiai és ökológiai adatok a Mecsek hegység makroszkopikus gombáinak ismeretéhez. Janus Pannonius RlMÓCZI, I.,VETTER,

Múz.évk.

X X I I . , 13-22. ÖSSZEFOGLALÁS

Jelen dolgozat két éves kutatómunka eredményeit közli a Mecsek különböző típusú erdőtársulásai (gyertyános-tölgyes, két különböző bükkös és erdeifenyves) makroszkopikus gombáiról. A nagygomba vegetáció jellemzése a dominancia, tömegdominancia, produkció, valamint a Jackard fajazonossági index segítségével történt. A munka tartalmazza a Mecsek legfontosabb erdőtársulásaiban az 19941996 évek során végzett gyűjtések fajlistáját is SUMMARY D A T A ON THE M A C R O S C O P I C FUNGI O F FORESTS OF MTS. MECSEK

This paper discribess the results of a two-year long research during 1995-1996 referring to the macroscopic fungi of forests of various types in Mts. Mecsek: a hornbeam-oakwood (Asperulo taurinae-Carpinetum), two different beechwoods (Helleboro odoro-Fagetum; Deschampsio-Fagetum) and a pinewood (Pinus sylvestris cult.). The characterization of the macroscopic fungi vegetation was carried out on the basis of dominance, weight dominance, production, as well as on the basis of Jackard's species identity number. The list of the macroscopic fungi collected during 1994 - 1996 in the most important forest types of the Mts. Mecsek is given too.

-29TUDOMÁNYOS DOLGOZATOK

ORIGINAL

PAPERS

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK p.29-40. Vol.37. No. 1-3. 1998 A

KERTI

TINTAGOMBA

(COPRINUS MICACEUS

/BULL.:FR./

FR.)

SPÓRAMÉRETÉNEK STATISZTIKAI VIZSGÁLATA

KOVÁCS Gábor, JATE Növénytani Tanszék, 6701 Szeged Pf.:657 Kulcsszavak: spóraméret-analízis, Coprinus micaceus, spórafejlődés, spóraméret változás Keywords: spore size analysis, Coprinus micaceus, spore developing, change of spore size BEVEZETÉS

A spóraméret és alak, minden variabilitása ellenére, szinte minden gombacsoporton belül nélkülözhetetlen bélyeg a fajok meghatározásában (PARMASTO és PARMASTO 1987). A gyors autolízist mutató Coprinus nemzetség esetében például a fajok megkülönböztetésekor a genus határozókulcsában (RlMÓCZI és VETTER 1990) az 56 dichotómikus elágazás közül 21 esetben dönthetjük el a továbbhaladást ezen bélyegek ismeretében, és ezek közül 8 elágazásnál csak ezen jellemzők valamelyike segíti a pontos határozást. E két bélyeg statisztikai vizsgálata segíthet tisztázni azokat az intervallumhatárokat, amelyek egy-egy taxont meghatároznak vagy éppenséggel elkülönítenek, emellett fontos információt szolgáltathatnak egy faj infraspecifikus taxonjainak jellemzésénél (RlMÓCZI és PINTÉR 1986). A spórák kifejlődésének élettani, biokémiai és genetikai vizsgálata során is használták a Coprinus genus egyes fajait (GRIFFIN 1994), ennek ellenére a tintagombák spóraméret analízisével nagyon kevés munka foglalkozik (HANNA 1926, KISS 1993, KOVÁCS 1997). A statisztikailag értékelhető mennyiségű adat gyűjtését megkönnyíti, hogy újabban a spórák mérése már nem az okulármikrométert használó hagyományos módon, hanem mikroszkóppal összekötött számítógépes képfeldolgozó programok segítségével történik (KOVÁCS 1997, PANDO 1997). Munkám során a kerti tintagomba (Coprinus micaceus /Bull.:Fr./ Fr.) spóraméretének statisztikai jellegzetességeit elemeztem: összefüggést kerestem a termőtestek bizonyos makroszkopikus és mikroszkopikus jellemzői és az általuk termelt spórák méretei között, továbbá közvetett módon vizsgáltam, miként változik a spórák mérete és alakja fejlődésük során.

-30A N Y A G ÉS MÓDSZER

A vizsgálatokhoz a Coprinus micaceus három egymáshoz közeli csoportját összesen 37 termőtestet - gyűjtöttem be azonos élőhelyről 1997. július 15-én Szeged belterületén. A laborba szállítást követően a tönkjüktől elválasztott kalapok tömegét megmértem, mivel a termőtestek annyira szorosan álltak, hogy mindegyik - alakját tekintve - kisebb-nagyobb mértékben deformálódott, így a kalapmagasság és kerület kevésbé jellemezte volna pontosan a méretüket. A termőtestek érettségét oly módon jellemeztem, hogy összehasonlítva őket, az egymáshoz hasonló mértékben elszíneződött lemezekkel rendelkező termőtesteket egy csoportba gyűjtöttem, majd az így elkülönített csoportokat sorrendbe állítottam, és mindegyik csoporthoz egy számot rendeltem. A legkevésbé érett - teljesen fehér lemezű termőtestek 0 értéket kaptak, majd érés szerint haladva a csoportok között eggyel néhány esetben féllel - növeltem ezt, jellemezve őket egy relatív, makroszkopikus fenológiai érettséget tükröző értékkel (1. táblázat). Ezután a kalapokat légmentesen lezárt műanyag fiolákban másfél napig mélyhűtőben körülbelül -20 °C-on fagyasztottam, hogy életfolyamataik teljesen leálljanak, majd fénytől elzárva hagytam, hogy a minták teljesen autolizáljanak. Azon kalapok esetében, ahol a lizátum tartalmazott spórákat, minden esetben két preparátumot készítettem oly módon, hogy a folyadékból cseppentővel tárgylemezre vittem egy keveset, ezt szétkenve szobahőmérsékleten hagytam megszáradni, majd olvasztott glicerin-zselatinnal rögzítettem. Ez a spórakinyerési mód nemcsak a termőtestek gyors elfolyósodása miatt célravezetőbb, mint a hullajtásos módszer, hanem így a lízisnek ellenálló összes spóra egyforma valószínűséggel kerülhet a mintába. Minden preparátum esetében 100-100 spórát - termőtestenként 200 - vizsgáltam meg fenotípusuk szerint négy csoportot különítve el, úgymint: színtelen, vagy nagyon halvány, a lízis során sérült; ugyanilyen színű, de nem sérült; világosbarna és sötétbarna spórák (1. táblázat). így rendelkezésemre állt egy mikroszkopikus jellegen alapuló kvalitatív adatsor, mely bizonyos szinten jellemzi az adott termőtest érettségét. A méretvizsgálatokhoz minden minta esetében 100 barna és 50 hialin vagy halványbarna spóra hosszát és a spórák jellegzetes püspöksüveg alakja miatt két szélességét mértem meg, ezáltal a fejlődés közbeni méret és alakváltozások jellemzéséhez rendelkezésemre állt minden termőtest esetében két genetikailag egységes csak fejlettségükben különböző spórákat jellemző adatsor. Ez a két kategória - bár szín alapján történt az elkülönítés - nem egyezik meg a spórák tipizálásánál használttal, ezért a továbbiakban a méréssel kapcsolatban 'fejlett' és 'fejletlen' megnevezést használok.

-31 Csak olyan spórát mértein le, mely nem volt sérült és az adott beállításnál mind a hylum, mind a pórus felőli vége élesen látszott, így kerülve el az esetleges ferde mérésekből adódó hibát. A méréseket és a spórák kategóriánkénti számolását Axiokop 20 Zeiss mikroszkóppal összekötött számítógépes képfeldolgozó program segítségével végeztem. A felvett és mért adatokon kívül számítottam a hosszúság és a legnagyobb, illetve a pórusnál mért szélesség hányadosát (Ql- és Q2-értékek) továbbá a szélességek hányadosát. Az adatok statisztikai értékelésénél nemparaméteres eljárásokat alkalmaztam, a korrelációk vizsgálatára a Spearman féle rangkorrelációs együtthatót, két adatsor különbözőségének vizsgálatára a Kolmogorov-Smirnov tesztet, több adatsor összehasonlítására pedig a KruskalWallis egyutas varianciatesztet használtam. EREDMÉNYEK

A begyűjtött három csoport közül az egyik csak teljesen fehér lemezű termőtestekből állt, ezek egyikéből sem sikerült spórát kinyerni, ezért ezzel a csoporttal nem foglalkoztam tovább. A másik két csoportból azon termőtestek lizátumai, melyek lemezei nem vagy csak nagyon kis mértében színeződtek el - 1es vagy kisebb lemezszín értékkel - szintén nem tartalmaztak spórákat. Az I. csoport 4-es és a II. csoport 8-as termőtest lizátuma kiszáradt, ezért nem lehetett spórát kinyerni belőlük. A spórák fenológiai kategóriánkénti arányát azzal jellemeztem, hogy az adott típus a termőtestenként vizsgált 200 spóra hány százalékát adta (1. táblázat). Vizsgáltam a makroszkopikus (tömeg, lemezszín) és a mikroszkopikus jellemzők (spórakategória-arányok) korrelációját (2. táblázat). A termőtestenként 200 fejlett és 100 fejletlen spóra mért adatsorait teszteltem, hogy mennyire követnek normál eloszlást, a statisztikai jellemzőikkel a teszt eredményeit is feltüntettem (3. táblázat). A származtatott adatsorok - Q1-, Q2értékek és szélességhányadosok - normalitását nem teszteltem, csak jellemző paramétereit számítottam (4. táblázat). A 4200 lemért, fejlettnek tekinthető spóra adatait együtt elemezve az átlagos hosszúság 8,12 |im-nek (s = 0,71; min = 5,71; max = 1 1,05), az átlagos legnagyobb szélesség 6,41 |J,m-nek (s = 0,48; min = 3,22; max - 8,38), az átlagos pórus felőli szélesség 3,31 (im-nek (s = 0,55; min = 1,75; max = 6,40) adódott, ez nem tér el jelentősen az irodalmi adatoktól. Termőtestenként vizsgáltam a különböző méretparaméterek korrelációját, külön a fejletlen és fejlett spórák esetében (5. táblázat), továbbá a termőtestek jellemzőinek és a belőlük vett spóraminták méretátlagának korrelációját elemeztem (6. táblázat).

-32A Z EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE

A makroszkopikusan megállapított érettséggel összefüggésbe hozható paraméterek korrelációját vizsgálva látható, hogy a kalapok tömege és a lemezek színét jelző relatív értékek pozitív szignifikáns korrelációt mutatnak, míg mikroszkopikusan a spórák különböző típusainak arányai közül a halvány sérült és világosbarna, a halvány és barna, továbbá a világosbarna és barna spórák termőtestenként meghatározott aránya mutat szignifikáns összefüggést (2. táblázat). A koefficiens negatív értéke az adatsorok miatt teljesen egyértelmű, mert például minél több a barna spóra annál kevesebb lesz a halvány, színtelen. A lemezek és kalapok jellemzőin és a spórák típusain alapuló értékek között vizsgálva az összefüggést a lemezek színe a halvány spórák arányával sokkal erősebben - értelemszerűen negatív értékkel - korrelál, mint a barnákéval (2. táblázat). Ez talán azzal magyarázható, hogy a halvány, színtelen spórák kategóriája volt az, ahol a legnagyobb biztonsággal el lehetett dönteni egy spóráról, hogy oda tartozik vagy sem, a többi kategória határait sokkal 'rugalmasabban' lehetett értelmezni, nehezebben lehetett egy objektív határvonalat húzni például a világosbarna és sötétbarna színek között. A Coprinus micaceus spóráinak hosszúság és szélességértékei normalitásuk szempontjából termőtestenként változatos képet mutatnak, a fejlett spórák hosszúságának adatsorai relatíve gyakran térnek el a normál eloszlástól - mindkét csoportnál 5 esetben - így ennél a fajnál erre a jellegre már nem mondhatjuk biztosan azt, hogy normál eloszlású (3. táblázat). A legnagyobb szélesség általában normál eloszlást követ a fejlett spórák esetében, a pórusnál mért szélesség pedig, néhány esettől eltekintve, nem követi a normáleloszlást. A fejletlen spórák méreteinek eloszlása általában normál eloszlást követ, mindhárom méret adatsorait vizsgálva (3. táblázat). Ez a különbség a fejletlen és fejlett spórák között közvetve igazolni látszik a korábban felállított intrabazidiális spóraérési ritmus hipotézisét (BAGI 1993). A csoportokon belül a különböző termőtestekből származó minták átlagos hosszúsága nem mutat jelentős különbségeket, egységes jellegnek látszik (3. táblázat), bár statisztikai szempontból nem tekinthető homogénnek. A fejletlen spórák esetében a hosszúság szélesebb tartományban veszi fel az értékeit mint a fejlettnél. Ezt igazolják azok a teszteredmények is, mikor mindkét csoportban a lemezek színe alapján hasonló érettségűnek tekinthető termőtestekből származó mintákat vizsgáltam aszerint, hogy különbözőnek tekinthetőek-e, a fejletlenek esetében a hosszúság mindig szignifikánsan különbözött, míg a fejletteknél az 1. csoportban a '4'es lemezszínüek, a l l . csoportban a '3'-as lemezszínűek esetén nem volt szignifikáns

-33 ezen spóra populációk termőtestenkénti különbözősége. A legnagyobb szélesség termőtestenkénti átlagos értékei is nagyon minimális változatosságot mutatnak. A lemezszín alapján képzett csoportokat vizsgálva a barna spórák esetében szintén az I. csoport '4'-es lemezszínü termőtestei nem különböztek, míg a halványaknál az 1. csoport '4'-es, és a II. csoport '3'-as lemezszínűeknél nem volt szignifikáns termőtestenkénti eltérés az adatsorokban. A mért értékek közül a pórusnál mérhető szélesség mutatja a legnagyobb variabilitást; mind egy-egy termőtesten belül, mind a termőtestek között, relatíve nagyon széles az a tartomány, amiben értékeit felveszi (3. táblázat). A hosszúság és legnagyobb szélesség hányadosából képzett Q1-érték kis varianciát mutat mind termőtestenként, mind csoportonként, értéke a spórák alakjából következően nem túl magas, míg a hosszúság és a pórus felőli szélesség hányadosaként előálló Q2-érték arányaiban tekintve nagy változatosságot mutat, és ez jellemzi a két szélesség hányadosát is (4. táblázat). Ez utóbbi három képzett paraméter a II. csoportból származó '6'-os lemezszínű termőtestekből nyert halvány spórák esetében nem tekinthető különbözőnek termőtestenként. Összehasonlítva az egyes termőtestekből származó fejlett és fejletlen spórákat, jól látszik, hogy a halvány spórák minden esetben rövidebbek, mint a barnák, a legnagyobb szélesség is minden esetben nagyobb a fejlettebb spórák esetében, kivéve a II. csoport 3-as és 4-es termőteste, ahol ez a különbség szintén fennáll, de nem szignifikáns a két adatsor - fejlett és fejletlen spórák legnagyobb szélességének - eltérése. A pórusnál mért szélesség minden esetben rövidebb a fejlettebb spóráknál, ez a méret tehát csökken a fejlődés előrehaladtával (3. táblázat). A fejlődés során a hosszúság és legnagyobb szélesség hányadosaként előálló Q1 -paraméter értékét adó mindkét méret növekszik, ennek ellenére a fejlett spórák esetében mindig magasabb, tehát a spórák hossza a fejlődésük során gyorsabban növekszik, mint a legnagyobb szélességük. A Q2-érték és a szélességek hányadosa a spórafejlődés során erősen növekszik (4. táblázat), ami nem meglepő, ismerve mindkét esetben a nevező és számláló monoton változásának tendenciáját. A spóraméretek korrelációjának vizsgálata nagyon érdekes eredményre vezetett a Coprinus micaceus ezen két csoportjánál (5. táblázat). A fejlett spóráknál a hosszúság és a legnagyobb szélesség közepes korrelációt mutat, míg a halvány spórák esetében jóval erősebb az együttváltozás mértéke. A hosszúság és a pórus felőli szélesség a barna spóráknál csak néhány esetben korrelál szignifikánsan negatív értékkel - addig a halvány spóráknál minden esetben kimutatható egy pozitív, igaz nem túl erős, korreláció a két paraméter között.

-34A két szélesség korrelációja szintén gyengébb a fejlettebb spóráknál, és eleve gyengének tekinthető (5. táblázat). Látható ebből az összehasonlításból is, hogy a fejlett spórák - bár alakjuk nagyon jellegzetes - különböző méretarányai nem erősen meghatározottak. A fiatal spórák leggyakrabban gömbölydedek, így ezeknél a paraméterek fejlettekéhez viszonyított jóval erősebb korrelációja ennek következtében jelenhet meg. A spórák átlagos méreteinek és a mintákat adó termőtestek jellemzőinek továbbá a számolt spóratípus-arányok korrelációjának vizsgálata jól mutatja azt a tényt, hogy a mikroszkópos számoláson és a lemezek színén alapuló érettségi szint meghatározások nehezen hozhatóak összefüggésbe, még egymással sem (2. táblázat), a spóraméretekkel pedig még kevésbé (6. táblázat), értve ez alatt azt, hogy az elvileg lehetséges korrelációk közül csak relatíve kevés szignifikáns. Például ezen faj esetében a termőtestek mérete (tömege) és az általuk létrehozott spórák méretei között összefüggés nem volt kimutatható. A szignifikáns korrelációkat összevetve a méretek fejlődés közbeni változásával, az összefüggések magyarázhatóak. Néhol a fejletlen, néhol a fejlett spórák különböző adatsorai mutatnak korrelációt, és az összefüggések irányultságai érdekes dolgokra engednek következtetni. Például, a hialin, halvány sérült és nem sérült spórák aránya értelemszerűen egyaránt csökkenő a fejlődés előrehaladtával. Ez a két arány szignifikáns összefüggést mutat a fejlett és a fejletlen spórák Q2-értékének átlagértékeivel, viszont ellentétes előjellel, a fejlődés előrehaladtával a fejlettek Q2-értéke nő, a fejletleneké csökken (6. táblázat). Ez azzal magyarázható, hogy a spóra alak- és méretfejlődése már előrehaladott, mikor elkezd barnulni - "átcsúszik" a kiválasztásnál alkalmazott 'fejlett' kategóriába - és közben tovább változnak méretei. A barnulás egyre több spórát érint, így azon mintákban, ahol már csak kevés hialin spóra van, azok többnyire alakjukat és méretüket tekintve is a fejlődés korai stádiumában vannak, minél fejlettebb a temőtest, alakjukat és méretüket tekintve annál fejletlenebb spórák maradnak hialinok vagy halványak. Ennek a folyamatnak a tükrében a többi korreláció is magyarázható, szem előtt tartva azt, hogy a mérésnél külön vett fejlett és fejletlen kategóriák szín alapján lettek elkülönítve, így a fejletlen spórák méretüket tekintve, statisztikailag nézve a fejlődés előrehaladtával egyre fejletlenebbek lesznek, ezért "fordulnak" meg náluk a trendek, míg a fejlettek, méretüket és alakjukat tekintve, egyre fejlettebbek lesznek, mivel itt még folytatódik a méret és alak változása. Természetesen ezek az eredmények közvetett jellemzései a fejlődés közbeni méretváltozásnak, de ezeknél a folyamatoknál - közvetlen vizsgálati módszerek hiányában - szükségszerűen csak statisztikai megközelítés lehetséges.

-351. táblázat A Coprinus micaceus két csoportja termőtesteinek makroszkopikus jellemzői és a spóra kategóriák megoszlása termőtestenként 200 spóra tipizálásával. A táblázatban használt rövidítések: Tt ssz: termőtest sorszáma; L. szín: lemezszín (magyarázat a szövegben); K. t.: kalap tömege; HS: hialin, halványbarna sérült; H: hialin, halványbarna; VB: világosbarna; B: barna.

Tt. ssz. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

L. szín 4 4 5 5 3 3 4 6 1 3 3 6 3 4

15.

6

1. csoport Spóra típus (%) HS H VB B t. (p) 13,5 1,10 23 37,5 26 0,79 12 28 40,5 19,5 1,10 18.5 22 37 22,5 1,45 0.96 6.5 33,5 39 21 44 0,80 7 34,5 14,5 0,65 15 27 41,5 11,5 1,31 13 25 40,5 21.5 0.49 0,91 9 47 31,5 12,5 1,02 9.5 33 48 9,5 10 21 1,33 54 15 1,22 9,5 28,5 51.5 10,5 1,37 9 22,5 56 12,5 K.

1,60

6

22.5

57

Tt. ssz. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

L. szín 5 3,5 3 3 4,5 3 0,5 2 4 1 1 0 2 0

II. K. t. (fi) 1,26 1,04 0,87 0,95 1,28 1,13 0,31 1,04 1,05 0,86 0,48 0,38 0,80 0,80

csoport Spóra típus (%) HS H VB B 5,5 25.5 60 9 7 31 4 58 8.5 28,5 56 7 8 30.5 55,5 6 8,5 31,5 51 9 7,5 29,5 53,5 9,5 -

-

-

-

-

-

-

7

37

48,5

7.5 -

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

12,5

41

42

4.5

-

-

-

-

14,5

2. táblázat A termőtestek különböző jellemzőinek szignifikáns (p=0,05 szinten) korrelációi. A táblázatban használt rövidítések: sp.: spórák; Korr. koeff: a Spearman-féle rangkorrelációs koefficiens. Adasortpárok

-

Korr.koeff.

Kalap tömeg

L e m e z e k színe

0,632

L e m e z e k színe

Hialin, halvány sp. %

-0,725

L e m e z e k színe

Barna sp. %

0,442

Kalap tömeg

Hialin, halvány sp. %

-0,550

Hialin, halvány sérült sp. %

Világosbarna sp. %

-0,626

Hialin, halvány sp. %

Barna sp. %

-0,524

V i l á g o s b a r n a sp. %

Barna sp. %

-0,623

-36-

3.táblázat A megfelelő sorszámú termőtestekből származó spórák - 100 halvány és 200 barna termőtestenként - statisztikai jellemzői. A jelölt adatsorok különböztek szignifikánsan a normál eloszlástól, +: p=0,05 illetve ++: p=0,01 szinten. A táblázatban használt további jelölések: Cs: csoport; Tt ssz: termőtest sorszáma; NF: nem fejlett, halvány spórák; F: fejlett, barna spórák. A szélességek közül az '1.' a legnagyobb, a '2.' a pórusnál mért szélesség.

Tt Cs

Hosszúság (|im)

ssz

NF átlag

átlag

szórás

átlag

7,96

0,759

6,00

2.

7,31

0,657

8,05

0,694

3.

7,18

0,750

8,12

0,658

5.

7,31

0,689

8,07"

0,669

szórás

2. szélesség (um)

F

NF

0,680

átlag

NF szórás

átlag

szórás

F átlag 3,78

+

szórás

0,598

6,29

0,552

4,29

0,632

0,547

6,17

0,691

6,39

0,560

4,26

0,587

3,72"

0,517

5,95

0,695

6,47

0,494

3,90

0,657

3,64 +

0,508

6,28

0,637

6,49

0,509

3,92

0,603

3,47"

0,463

+

0,458

6.

7,06

0,720

8,19

0,697

6,06

0,671

6,47"

0,462

3,53

0,473

3,14

7.

6,75

0,691

7,86"

0,704

5,95

0,542

6,45

0,433

3,76

0,502

3,25 +

0,497

0,673

6,53

0,511

3,92

0,677

3,48"

0,566

8. 10.

7,13

+

6,94

+

11. 6,97 12.

7,08

0,713

8,08

0,767

6,18

+

+

0,434

0,598

7,87

0,680

5,75

0,488

6,30

0,446

3,33

0,481

3,11

0,581

8,02

0,699

5,93

0,516

6,32

0,430

3,48

0,590

2,93 +

0,498

6,22

+

0,437

3,72

0,548

2,96"

0,484

+

0,450

3,43"

0,536

3,14

0,462

0,471

3,65

0,666

3,35

0,599

0,490

3,63

0,548

2,94"

0,490

0,605

8,02

+ +

0,762

5,92"

0,476

6,52

0,673

5,95

0,565

6,40

13.

6,95

0,622

8,08

14.

7,02

0,655

8,03+

15.

II.

F

7,43

1

I.

szórás

1. szélesség (um)

6,89

0,712

8,34

0,612

6,08

0,759

5,93

0,417

0,574

6,29

+

1

7,26

0,646

8,34

0,715

6,10

0,554

6,44

0,484

3,70

0,600

3,12"

0,459

2.

7,07

0,668

8,07

0,727

6,15

0,519

6,44

0,449

3,66

0,467

3,22

0,441

3.

7,47"

0,622

8,30

0,600

6,30

0,475

6,34

0,444

3,85

0,561

3,19"

0,464

0,548

6,48

0,431

3,93

0,550

3,39"

0,499

0,542

6,57+

0,439

3,85

0,545

3,52"

0,499

0,503

6,37

0,412

3,57

0,414

3,33"

0,459

0,516

6,51

0,400

3,68

0,496

3,36

0,413

0,552

6,38"

0,622

3,48 +

0,501

3,36"

0,554

4.

7,21

0,570

8,11"

0,721

6,3 3

5.

7,11

0,663

8,26"

0,693

6,25

6.

7,28

0,717

8,20"

0,628

6,09

9.

7,47

0,655

8,34+

0,674

6,35

13.

7,12

0,667

8,22+

0,727

6,06

++

+

-37-

4. táblázat A megfelelő sorszámú termőtestekből származó spórák mért adatsoraiból származtatott paraméterek statisztikai jellemzői. A táblázatban használt rövidítések megegyeznek a korábbiakkal.

Q1 érték

Tt Cs

I.

II

ssz

NF

Q2 érték F

NF

Szélességek hányadosa F

NF

F

átlag

szórás

átlag

szórás

átlag

szórás

átlag

szórás

átlag

szórás

átlag

szórás

1.

1,244

0,101

1,272

0,130

1,760

0,230

2,148

0,368

1,417

0,169

1,692

0,252

2.

1,192

0,115

1,263

0,110

1,739

0,229

2,207

0,355

1,461

0,154

1,745

0,228

3.

1,216

0,121

1,260

0,102

1,882

0,305

2,275

0,351

1,548

0,190

1,805

0,228

5.

1,170

0,101

1,247

0,099

1,899

0,269

2,364

0,350

1,626

0,200

1,894

0,222

6.

1,170

0,101

1,269

0,108

2,030

0,316

2,665

0,476

1,734

0,201

2,096

0,304

7.

1,137

0,089

1,220

0,097

1,822

0,265

2,480

0,473

1,600

0,182

2,024

0,292 0,299

8.

1,158

0,096

1,238

0,085

1,862

0,314

2,382

0,454

1,606

0,215

1,916

10.

1,211

0,082

1,251

0,091

2,123

0,338

2,579

0,427

1,756

0,268

2,058

0,288

11.

1,178

0,083

1,272

0,108

2,051

0,329

2,830

0,605

1,741

0,246

2,214

0,374

12.

1,167

0,088

1,293

0,092

1,937

0,283

2,782

0,508

1,661

0,216

2,146

0,331

13.

1,176

0,084

1,240

0,099

2,069

0,342

2,635

0,518

1,760

0,268

2,117

0,329

14.

1,182

0,095

1,257

0,098

1,977

0,370

2,476

0,512

1,668

0,256

1,963

0,345

15.

1,166

0,089

1,327

0,100

1,930

0,282

2,923

0,568

1,658

0,222

2,195

0,358

1.

1,193

0,077

1,296

0,090

1,996

0,272

2,726

0,452

1,674

0,216

2,098

0,286

2.

1,153

0,078

1,255

0,087

1,960

0,277

2,553

0,448

1,700

0,207

2,029

0,292

3.

1,188

0,083

1,313

0,090

1,973

0,282

2,655

0,430

1,661

0,207

2,018

0,273

4.

1,142

0,078

1,252

0,094

1,864

0,258

2,448

0,437

1,631

0,189

1,951

0,287

2,397

0,399

1,643

0,162

1,901

0,262

5.

1,139

0,075

1,258

0,081

1,873

0,229

6.

1,196

0,082

1,289

0,086

2,054

0,251

2,508

0,403

1,718

0,182

1,943

0,269

9.

1,178

0,058

1,281

0,087

2,057

0,262

2,519

0,383

1,747

0,203

1,963

0,237

13.

1,178

0,085

1,298

0,183

2,077

0,272

2,502

0,421

1,764

0,199

1,944

0,297

-385. táblázat A termötestenként mért 100 fejletlen, halvány és 200 fejlett, barna spóra méreteinek szignifikáns (p=0,05 szinten) korrelációi. A táblázatban használt rövidítések megegyeznek az eddigiekkel, további jelölések: Ho: hosszúság; Szl: legnagyobb szélesség; Sz2 pórusnál mért szélesség. (A '-' jel esetén a korreláció nem szignifikáns)

Cs

I.

II.

Tt ssz

Fejletlen spórák korrelációs koefficiens Ho-Szl Ho-Sz2 Szl-Sz2

Fejlett spórák korrelációs koefficiens Ho-Szl Ho-Sz2 Szl-Sz2

1. 2. 3. 5. 6. 7. 8. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

0,633 0,590 0,642 0,616 0,698 0,698 0,747 0,709 0,645 0,476 0.647 0,646 0,696

0,494 0,351 0,346 0,520 0,242 0,277 0.334 0.198 0.447 0.324 0,305 0.295 0,456

0,565 0,620 0,653 0.641 0,542 0,560 0,588 0,217 0,578 0,469 0.418 0,596 0,577

0,420 0,516 0,458 0,493 0,381 0,498 0,680 0,593 0.430 0,510 0.549 0,485 0,569

1. 2. 3. 4. 5. 6. 9. 13.

0,720 0,775 0,607 0,705 0,691 0,727 0,800 0,710

0,556 0,282 0,347 0,362 0.478 0,383 0,428 0,410

0,636 0,424 0,553 0,579 0,747 0,455 0,503 0,590

0,639 0,642 0,517 0.545 0.647 0.558 0.584 0,528

-

-

-0,202 -

-0,176 -0.146 -0.227 -

-

-

-

0,282 0,405 0,440 0,397 0,281 0.328 0.309 0,220 0,326 0.272 0,179 0,313 0.265 0,323 0,218 0,320 0.205 0,213 0,207 0,295 0,309

6. t á b l á z a t A különböző termőtest-jellcmzők és a termőtestekből származó fejletlen és fejlett spórák méreteinek szignifikáns (p=0,05 szinten) korrelációi. A táblázatban használt rövidítések megegyeznek a korábbiakkal, további jelölés: átl.: átlaga.

Lemezek színe Lemezek színe Hialin, halvány sérült sp. % Hialin, halvány sérült sp. % Hialin. halvány sp. % Hialin, halvány sp. % Világosbarna sp. % Világosbarna sp. % Világosbarna sp. % Barna sp. % Barna sp. %

Adatsorpárok Fejletlen sp. Q2 értékének átl. Fejletlen sp. szélességhányadosának átl. Fejlett spórák hosszúságának átl. Fejlett sp. Q2 értékének átl. Fejletlen sp. Q2 értékének átl. Fejletlen sp. szélességhányadosának átl. Fejlett sp. pórusnál mért szélességének átl. Fejlett sp. Q2 értékének átl. Fejlett sp. szélességhányadosának átl. Fejletlen sp. Q2 értékének átl. Fejletlen sp. szélességhányadosának átl.

Korr.koeff. -0,519 -0,520 -0,553 -0,459 0,485 0,556 -0,588 0,650 0,610 -0,457 -0,569

-39-

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

A kutatást a Prudentia Alapítvány anyagilag támogatta. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Dr. Bagi István egyetemi adjunktusnak a munkámban nyújtott segítségéért és Dr. Milialik Erzsébet tanszékvezető egyetemi docensnek, hogy a szükséges műszereket biztosította a munkához.

IRODALOMJEGYZÉK

i. (1993) A Gastrocybe lateritia Watling (Basidiomycetes) újabb élőhelye Magyarországon. Bot. Közlem. 80, 81. GRIFFIN, D. H . ( 1 9 9 4 ) Fungal physiology, 2 ND ed., Wiley-Liss, New York. H A N N A , W. F. (1926) The inheritance of spore size in Coprinus sterquilinus. Trans. Brit. Mycol. Soc. 11, 219-238. KISS ZS. (1993) Gyors autolízist mutató gombák (Gastrocybe, Coprinus) összehasonlító spóraméret analízise. Szakdolgozat, JATE Növénytani Tanszék, Szeged. KOVÁCS C. (1997) A spóraméret és alak variabilitásának és az érés közbeni változásának vizsgálata a gyapjas tintagomba (Coprinus comatus /MülLFr./ S. F. Gray) esetében. Mikol. Közi. 36, 2-3, 5-12. BAGI

P A N D O , F. ( 1 9 9 7 ) M e a s u r i n g s p o r e s f a s t a n d a c c u r a t e l y w i t h a d r a w i n g t u b e a n d a computer. Mycologist, 11,4,

173-174.

I. P A R M A S T O (1987) Variation of basidiospores in the Hymenomycetes and its significance to their taxonomy. Bibl. Mycol., Band 115, .1. Cramer, Berlin Stuttgart. R l M Ó C Z I I., PINTÉR I. (1986) Spóraméret vizsgálatok az óriás pöfeteg (Langermannia gigantea /Batsch ex Pers./ Rostk.) populációkban. Mikol. Közi. 25,2-3, 133-143. R l M Ó C Z I I., V E T T E R J. (szerk.) ( 1 9 9 0 ) Gombahatározó (Polyporales, Boletales, Agaricales, Russulales). OEEMT, Budapest.

P A R M A S T O , E.,

-40ÖSSZEFOGLALÁS

A Coprinus micaceus két csoportjának összesen 21 termőtestéből kinyert spóraminták mérésével és statisztikai elemzésével vizsgáltam a spóraméret és alak variabilitását, a termőtestek különböző makroszkopikus (tömeg és lemezszín) és mikroszkopikus (termőtestenként 200 spóra szín alapján történő kategorizálása) jellemzőivel való összefüggését. Termőtestenként külön mérve a fejletlen és a fejlett spórákat (termőtestenként 100, illetve 200 darabot) a méret fejlődés közbeni változását is tanulmányoztam.

SUMMARY STATISTICAL ANALYSIS OF SPORE SIZE IN GLISTENING INKY CAP ( C O P R I N U S MICACEUS

/BULL.:FR./ FR.)

Spores were collected from 21 fruitbodies of Coprinus micaceus. Spore size and shape variability were analysed by statistical methods. Correlations between the macroscopical and the microscopical characteristics of the fruitbodies were explored. Undeveloped and well-developed spores were also measured in order to follow the change of spore size during development process.

-41 TUDOMÁNYOS DOLGOZATOK

ORIGINAL

PAPERS

MIKOLÓGIA1 KÖZLEMÉNYEK p.41-54. Vol.37. No. 1-3. 1997 GOMBAGÉNBANK

A MAGYAR

TERMÉSZETTUDOMÁNYI

MÚZEUM

NÖVÉNYTÁRÁBAN

VASAS Gizella 1 - BOHUS Gábor 1 - LOCSMÁNDI Csaba 2 'Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára, 1087 Budapest, Könyves K. krt. 40. 2 Mikoszféra Kutató-Fejlesztő Kft. 1107 Budapest, Bihari u. 3/C. fsz. 1. Kulcsszavuk: gombagénbank. hosszútávú fenntartás, folyékony nitrogén Keywords: mushroom culture collection, long-term preservation, liquid nitrogen.

BEVEZETÉS

A Mikológiái Közlemények 31. számában (LOCSMÁNDI 1992) a "Makrogomba kulturák hosszútávú fenntartása" című cikkben bemutattuk a makrogombák, folyékony nitrogénben való tárolásának módszerét. Jelen cikkben ezért erről csak egy rövid módszertani összefoglalót adunk. A továbbiakban a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának Gombagyűjteményében folyékony nitrogénben fenntartott 318 gombafajból készült izolátum adatait közöljük táblázatos formában. Minden izolátumnál kiemeljük a nyilvántartási szám mellett a a gyűjtési helyet és időt, továbbá a lefagyasztás időpontját is. Szükség esetén az izolátumok felolvasztása, majd táptalajra juttatása után a gomba tenyészőtestet fejleszt, sőt megfelelő környezeti tényezők biztosítása mellett termőtestet is képezhet. A világon az utóbbi években a génbankok növekedése egyre nagyobb mérvű (LOCSMÁNDI 1992). Hazánkban egyedül csak a MTM Növénytárának Gombagyűjteményében létezik makrogombagénbank, ahol a már termesztésbe vont vagy potenciálisan termesztésbe vonható fajok 192 izolátuma mellett 136 ritka, védelmet érdemlő ill. Magyarország területét reprezentáló gombafaj tisztatenyészete is megtalálható. 1991-ben az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásának elnyerésével (OTKA 3187) nyílt lehetőség a cseppfolyós nitrogénben való tenyészettárolás technikai kidolgozására, s azóta gyűjteményünk fokozatosan bővül (OTKA 017767).

-42Miért kell génbank ? Egyre nagyobb jelentőséget kap szerte a világon az élőlények genetikai állományának védelme, a biológiai diverzitás megőrzése. A fokozódó környezeti ártalmak (légszennyeződés, vegyszerek) gombafajokat és környezetüket is károsítják, csökkentve ezzel fennmaradásuk esélyét. A környezeti ártalmak mellett az ehető gombák nagymértékű gyűjtése (ez is környezeti ártalom ?) is valószínűleg hozzájárul a faj- és egyedszámcsökkenéshez. Ezt a külföldi tapasztalatok és saját, több évizedes megfigyeléseink is alátámasztják. A kipusztulás megakadályozásának egyik módja a ritka és veszélyeztetett fajok védetté nyilvánítása, termőhelyük védelme. Azonban Magyarországon védett gombafaj jelenleg nincs, a külföldiekkel ellentétben a magyarországi Vörös Könyv nem tartalmaz egyetlenegy gombafajt sem. Az utóbbi években történt ugyan némi változás ezen a téren. Több lista (SILLER, VASAS 1993, 1995, RlMÓCZI 1997) látott napvilágot a védelemre javasolt gombafajokról. De egyik cikk sem foglalkozik a faj védelem módjával, a konkrét ellenőrzési lehetőségekkel. A hatékony ellenőrzés megvalósítása a védelem egyik sarkalatos pontja, aminek jelentős anyagi kihatásai vannak. A szemlélet megváltoztatásához - értve ezalatt, hogy egy védett fajnál ne a büntetés legyen a visszatartó erő, hanem annak ritkasága és veszélyeztetettsége - hosszú évek alapos és kitartó oktató és felvilágosító munkája hozhat csak eredményt. Annak érdekében, hogy egy gombafajt védjünk, először a faj veszélyeztetettségét kell megállapítanunk. Sokszor ez nehéz feladat, mert a gomba - ha a környezeti feltételek nem kedvezőek - nem képez termőtestet, amely alapján meghatározható. Nem biztos, hogy a termőtest hiánya nem a szabadszemmel nem látható micéliumtelep csökkenését vagy pusztulását jelenti. A környezeti tényezők sajátos alakulása folytán a tenyészőtest akár évtizedekig is fennmaradhat ivaros folyamatok, azaz termőtestképzés nélkül. A növények és gombák közötti életmódbeli különbségekből adódóan a gombafajok megőrzésének másik - a hagyományos természetvédelmi módszereket kiegészítő szükséges útja az egyes fajok fenntartása laboratóriumi kultúrák formájában. Az újabban alkalmazott módszer (Ld. alább) lehetővé teszik az egyes fajok (törzsek) izolátumainak károsodásmentes hoszútávú, relatíve olcsó génbankban történő fenntartását. A biológiai sokféleség megőrzése mellett a génbankoknak jelentősek az alap- és alkalmazott kutatás szempontjából is. Típusanyagok izolátumai helyezhetők el bennük, amelyekből a gomba bármikor reprodukálható. A termesztett gombafajok

-43 törzseinél bármikor bekövetkezhet, valamilyen ok miatt genekiai leromlás, s ilyenkor szükség lehet ismét visszanyúlni a eredeti törzshöz. A genetikailag közel álló törzsekkel keresztezési kísérleteket, nemesítést végezhetünk. Új fajokat, fajtákat vonhatunk termesztésbe. Számos, elsősorban szaprotróf gombafajból izoláltak már élettanilag fontos, a gyógyászatban felhasználtató vegyületeket (tumorellenes, koleszterinszint csökkentő vírusellenes anyagok). Ezek vizsgálatára és kivonására is megfelelő törzseket biztosít a génbank.

A tenyészetek hosszútávú fenntartásának módszere a MTM Növénytárában A begyűjtött és pontosan meghatározott gombatermőtestekből leoltással tisztatenyészetet készítünk. A kettétört termőtestből a kalap és a tönk találkozásánál steril szikével egy kis darabkát metszünk ki, melyet ferde agaira viszünk át. Az átszövődés után Petri-csészébe oltjuk át, majd a megfelelő méret elérése után steril dugófúróval a 8 mm átmérőjű korongokat vágunk ki, amelyeket ezután csavaros kupakkal ellátott 2 ml-es polipropilén ampullába (kriotubus) helyezünk. A műanyag ampullák előnye a hagyományos iivegampullákal szemben, hogy a tenyészetek vitalitását kedvezően befolyásolják. (SLMIONE, DAGETT, GRATH, and A L E X A N D E R 1977). Egy ampullába 3 db korongot helyezünk és erre krioaktív anyagot, nevezetesen 1.5 ml 10 tP/o-os glicerint pipettázunk. Ilymódon egy izolátumból 5 db ampullát töltünk meg. Ezután következik az előhűtés, vagyis 1 óra hosszára a tenyészettároló tartály nitrogén gőzében, megfelelő magasságban elhelyezve tartjuk a fagyasztandó ampullákat. A kriotubusokat hűtés után ampullatartókra (holderek) helyezzük. Az ampullatartók egy nyéllel rendelkező, szitaszeríí fenékkel ellátott hengerbe (kaniszter) kerülnek s ezt az együttest süllyesztjük a tenyészettároló tartályban levő folyékony nitrogénbe. * Minden egyes ampulla ötszámjegyű jelölést kap. Az első 2 számjegy a kaniszter számát jelöli (01-10), a második kettő az ampullatartó számát (01-20), az utolsó pedig az ampulla pozícióját a holderen (1-6), alulról felfelé növekvő sorrendben számozva. A jelölést alkoholos filctollal végezzük. Az MTM Növénytárában használt GT-40-es típusú tenyészettároló tartályba 1020 2ml-es ampulla helyezhető el. (10 kaniszter, kaniszterenként 20 ampullatartó és ampullatartónként 6 ampulla). A folyékony nitrogénben az izolátumok ultraalacsony hőmérsékleten -198 °C-on évtizedekig eltarthatok károsodás nélkül. Két-három évenként azonban fontos feladat a tenyészetek újraélesztése, hogy megvizsgálhassuk tisztaságukat, vitalitásukat és virulenciájukat továbbá morfológiai sajátosságaikat.

-44Ilyenkor izolátumonként két ampullát melegítünk fel 35-40 °C-os vízfürdőben addig a pontig, amíg az utolsó jégkristályok is felolvadnak. A felmelegítés nénány percig tart. Az ampullák alkohollal történő gondos lemosása után az agarkorongokat bonctü segítségével Petri-csészébe visszük át. Esetleg előfordulhat, hogy a korong felületén található micéliumháló a melegítés folyamán leválik. Ebben az esetben a korongok kiemelése után a glicerinoldatot a benne található micéliumdarabkákkal együtt a médiumra öntjük. A Petri-csészéket ezután 25 °C-on 90%-os relatív nedvességtartalom mellett inkubáljuk. A micélium - fajtól függően - 1-14 nap eltelte után indul fejlődésnek. Naponta jegyezzük a tenyészetek átmérőjét 70 mm-es átmérő eléréséig. Az hűtési procedúrát akkor tekintjük elfogadottnak, ha a visszaélesztett gomba nem fertőzött, a korongok több mint 50%-a fejlődésnek indul és morfológiai sajátosságaiak megegyeznek. Az újraélesztett kultúrák növekedési és produkcióképességét több szerző is vizsgálta, tapasztalataik szerint nincs szignifikáns eltérés a vizsgált paraméterekben a kontrollal szemben (HWANG 1 9 6 8 , K.NEEBOONE, HWANG, SCHULTZ et PATTON 1 9 7 4 ) .

Az MTM Növénytárában folyékony nitrogénben tárolt tenyészetek Kód

F a j név

G y ű j t é s i idő, h e l y

09041

Agaricus arvensis var. c r e t a c e u s

1 9 7 4 . 05. 08. O h a t

09133

Agaricus augustus

09053

Agaricus bernardii

1 9 5 5 . 08. 01. D u n a p a r t m e n t i területről 1960. Balmazújváros

09023

Agaricus bernardiiformis

1 9 7 4 . 04. 16. H o r t o b á g y

1992. 0 4 . 2 2 .

09043

Agaricus bernardiiformis

1 9 9 2 . 04. 07. H o r t o b á g y

1992. 0 4 . 2 8 .

09141

Agaricus bernardiiformis

1 9 9 0 . 05. 08. S z o l n o k

1992. 0 9 . 18.

09021

Agaricus bisporus

1964. 10.28. Mende

1992. 0 4 . 2 2 .

09036

Agaricus bisporus

1 9 6 8 . 09.

1992. 0 4 . 2 3 .

09041

Agaricus bisporus

1968. 10. 02. H o r t o b á g y

1992. 0 4 . 2 8 .

09042

Agaricus bisporus

1969. 0 5 . 2 9 . Lóránd

1992. 0 4 . 2 8 .

09054

Agaricus bisporus

1 9 9 2 . IV. 13. M á r i a k á i n o k

1992. 0 6 . 18.

09132

Agaricus bisporus

1 9 5 7 . 11. 10. P o m á z

1992. 0 7 . 30.

10091

Agaricus bisporus

1 9 7 4 . 05. 30. B é k é s c s a b a

1992. 0 2 . 18.

10092

Agaricus bisporus

1 9 7 7 . 0 6 . 2 6 . Horány

1992. 0 2 . 18.

10093

Agaricus bisporus

1 9 7 5 . 09. 18. L a j o s f o r r á s

1992. 0 2 . 18.

Lefagyasztás ideje 1992. 0 4 . 2 8 . 1992. 0 7 . 3 0 . 1992. 0 6 . 18.

-45 10096

A g a r i c u s bisporus

1972. 09. 27. Dabas

1992. 02. 28. 1992. 0 2 . 2 5 .

10104

Agaricus bisporus

1972. 05. 20. Hortobágy

10105

A g a r i c u s bisporus

1975. 04. 12. H o r á n y

1992. 02. 2 5 .

10106

Agaricus bisporus

1972. 10. 13. Hortobágy

1992. 0 2 . 25.

10164

Agaricus bisporus var. p e r r u b e s c e n s Agaricus bitorquis

1992. 10. 06. P o m á z

1992. 04. 08.

1992. 07. 26. Sérfenyősziget

Agaricus bitorquis

1972. 05. 10. Horány

1996. 09. 16. 1992. 0 2 . 18.

10101

Agaricus bitorquis

1949. P a m u k

1992. 02. 2 5 .

10102

Agaricus bitorquis

1 9 5 3 . 0 6 . 24. Bp.

1992. 02. 2 5 .

1959. 06. 05. Bp. Városliget 1951. 05. 04. N a d a p

1992. 03. 09.

1954. 06. 07. Bogyiszló

1992. 02. 2 7 .

1953. 10. 05. Bogyiszló

1992. 07. 2 2 . 1992. 0 9 . 18.

08193 10094

10103

Agaricus bitorquis

10133

Agaricus bitorquis

09114

A g a r i c u s bitorquis var. nánai A g a r i c u s bitorquis var. nánai Agaricus bohusii

10124

1992. 0 2 . 2 5 .

09052

A g a r i c u s bresadolianus

1991. 09. 05. D ö m ö s , Dobogóhegy 1960. 10. 06. M e n d e

08061

A g a r i c u s campester

1992. 09. 21. Aggtelek

1994. 09. 23.

09173

Agaricus campester

1992. 10. 12. Vitnyéd

1993. 12. 15.

09142

1992. 06. 18.

10153

A g a r i c u s campester

1968. 09.

1992. 0 3 . 13.

09051

A g a r i c u s fissuratus

1960. 06. 05. Debrecen

1992. 0 6 . 18.

09115

Agaricus fissuratus

1969. 09. Debrecen

1992.07.22.

10152

Agaricus gennadii

08062

Agaricus h a e m o r r h o i d a r i u s

1992. 09. 23. H a n g o n y

1994. 0 9 . 2 3 .

10145

Agaricus macrocarpus

1972. 09. 10. Kisinóc

1992. 03. 10.

1992. 03. 13.

10064

Agaricus macrosporoides

1954. Hortobágy

1992. 02. 11.

09121

Agaricus macrosporoides

1974. 04. 24. Hortobágy, Nagyiván

1992. 07. 28.

09122

Agaricus macrosporoides

09123

Agaricus macrosporoides

Uzgonyinétól

1992. 07. 28.

09124

Agaricus macrosporoides

Uzgonyinétól

1992.07.28.

09125

Agaricus macrosporoides

1992. 07. 2 8 .

09126

Agaricus macrosporoides

1974. 04. 24. Hortobágy, Nagyiván Uzgonyinétól

1992. 0 7 . 28.

1992. 0 7 . 2 8 . 1992. 07. 30.

09131

Agaricus macrosporoides

10121

Agaricus macrosporus

1970. 0 8 . 2 9 . Bp.

1992. 02. 2 7 .

10156

Agaricus macrosporus

1969. 06. 22. Bp. G u g g e r h e g y

1992. 03. 13.

09024

Agaricus m a s k a e

1960. 10. 08. Debrecen

1992. 0 2 . 11.

10061

Agaricus m a s k a e

1959. 06. 18. Szekszárd

1992. 0 2 . 11.

08063

Agaricus porphyrizon

1992. 11. 08. Z e b e g é n y

1994. 09. 28.

-4608161

Agaricus porphyrizon

1992. 11. 10. S z o b

1995.12.18.

08162

Agaricus romagnesi

1994. 0 9 . 2 8 . B o h u s G á b o r t ó l

1995. 12. 18.

09134

Agaricus semotus

1950.

1992.07.30.

08034

Agaricus silvicola

1992. 09. 2 4 . H a n g o n y

1993. 12. 19.

10016

Agaricus silvicola

1969. 10. 0 4 . B u d a k e s z i

1992. 0 1 . 3 0 .

09013

Agaricus subperonatus

1990. 11. 12. K u n a d a c s

1992. 0 4 . 16.

09022

Agaricus vaporarius

1990. 0 6 . 0 6 . Bp.

1992.04.22.

10071

Agaricus vaporarius

1968. 08. 0 3 . B u g y i

1992.02.12.

09143

Agaricus xanthoderma

1949.

1992.09.18.

10011

A g r o c y b e aegerita

1965. 10. 2 5 . V e l e n c e

1992.01.30.

10012

A g r o c y b e aegerita

1968. 11. 0 7 . B p . M a r g i t s z i g e t

1992. 0 1 . 30.

10013

A g r o c y b e aegerita

1969. 10. 0 8 . S z e n t e n d r e

1992. 0 1 . 30.

08016

Agrocybe erebia

1992. 10. 12. M i s k o l c

1993.12.16.

08076

Agrocybe praecox

1993.06. 27. Nagycenk

1994.09.26.

08121

Agrocybe praecox

1995. 0 5 . 16. F e r t ő e n d r é d

1995. 12. 11.

09194

Amanita rubescens

1995. 10. 0 7 . P i l i s s z e n t k e r e s z t

1997. 0 2 . 2 7 .

10023

Antrodia sinuosa

1963. 0 5 . 3 1 . B á l i n t G y ö r g y t ő l

1992. 0 2 . 0 4 .

10166

Antrodia sinuosa

1955. H o l l a n d g y ű j t e m é n y b ő l

1992. 04. 0 8 .

09096

Antrodia sinuosa

Sopron

1992.09.03.

08066

Armiliariella luteovirens

1993. 05. 12. A l b e r t L á s z l ó t ó l

1994. 0 9 . 2 8 .

08075

Armiliariella mellea

1993. 10. 0 1 . B á t o r l i g e t

1994. 0 9 . 2 6 .

08201

Armiliariella mellea

1992. 10. 0 4 . N a g y c e n k

1996. 0 9 . 2 3 .

10065

Armiliariella mellea

1948.

1992.02.11.

08202

Armiliariella obscura

1992. 10. 14. K é t v ö l g y

1996. 0 9 . 2 3 .

08203

Armiliariella tabescens

1992. 0 9 . 2 9 . S o p r o n

1996.09.23.

09034

Armiliariella tabescens

1990. 10. 2 4 . N a g y b a j o m

1992. 0 4 . 2 3 .

09146

Calocybe gambosa

1992. 0 5 . 2 1 . H i m o d

1992. 0 9 . 18.

Calvatia caelata

1992. 05. 0 4 . B ó d v a s z i l a s

1992. 0 6 . 2 3 .

Calvatia caelata

1992. 0 9 . 14. A g g t e l e k

1993. 12. 2 0 .

09104

Calvatia caelata

1992. 06. 16. D ö b r ö n t e

1993. 12. 2 0 .

10035 10126

C h o n d r o s t e r e u m p u r p u r e u m 1955. H o l l a n d g y ű j t e m é n y b ő l Gláz Ervintől Cliotocybe gallinacea

08141

Clitocybe dealbata

1995. 0 9 . 2 0 . S z á s z b e r e k

10021

Clitocybe geotropa

Gláz Ervintől

1992.02.04.

09023

Clitocybe gibba

1992. 0 9 . 2 3 . S z e l c e p u s z t a

1993. 12. 18.

09153

C l i t o c y b e lignatilis

1992. 11. 0 4 . B ü k k , Ő s e r d ő

1993. 12. 13.

09153

Clitopilus prunulus

1992. 10. 16. K é t v ö l g y

1993. 12. 13.

09145

Collybia butyracea

1948.

1992.09.18.

08022

Collybia butyracea

1992. 11. 0 6 . S z e l c e p u s z t a

1993. 12. 18.

08131

Collybia confluens

1994. 09. 16. B ö h ö n y e

1995. 12. 12.

08143

Collybia dryophila

1992. 09. 2 2 . Aggtelek, Bacsó-nyak

1995. 12. 13.

02151 08044

1992. 0 1 . 0 5 . 1992.02.27. 1995. 12. 13.

-471992. 04. 23.

09032

Collybia fusipes

1949.

08111

Collybia fusipes

08151

Collybia peronata

1994. 09. 26. Bp. Akadémiai-erdő 1995. 12. 08. 1995. 12. 14. 1995. 06. 12. Pilisszentkereszt

10026

C o n i o p h o r a puteana

1963. 05. 31. S o p r o n

1992. 02. 04.

09033

C o n i o p h o r a puteana

1958. 09. O r o s z o r s z á g , Himki

1992. 04. 23.

09046

C o n i o p h o r a puteana

1962. 03. S o p r o n

1992. 04. 28.

09101

C o n i o p h o r a puteana

1955. H o l l a n d g y ű j t e m é n y b ő l

1992. 07. 21.

09072

C o p r i n u s atramentarius

1953.

1992.06.22.

08043

Coprinus comatus

1992. 09. 23. H a n g o n y

1993. 12. 20.

10062

Coprinus comatus

1952.

1992. 02. 11.

10063 10024

Coprinus comatus

1981. 05. 24. K e c s k e m é t

C o p r i n u s picaceus

1952.

1992. 02. 11. 1992. 02. 04.

09076

D a e d a l e a quertina

1951.

1992. 06. 22.

09075

D a e d a l e a quertina

1951.

1992. 06. 22.

08081

D a e d a l e a quertina

08096

D a e d a l e a quertina

1995. 10. 04. J a k u c s Erzsébettől 1995. 12. 05. 1995. 10. 04. J a k u c s Erzsébettől 1995. 12. 06.

08095

Dendropolyporus umbellatus Fistulina hepatica

1995. 07. 11. M á t r a h á z a 1995. 09. 08. N a g y c e n k

1993. 12. 14.

08133

Fistulina hepatica

1995. 09. 08. Fertőendréd

1 9 9 6 . 0 8 . 28.

08192

Fistulina hepatica

1996. 08. 17. Vitnyéd

1996. 09. 16.

08132

1996. 08. 28.

09166

Fistulina hepatica

1992. 10. 05. N a g y c e n k

1995.08.28.

10014

F l a m m u l i n a velutipes

1992. 10. 29. S o p r o n

1996. 08. 23.

10014

F l a m m u l i n a velutipes

1993. 11. 14. S z e n t e n d r e

1992. 01. 30.

09151

1993. 12. 03. Bp.

1993. 12. 13.

10084

F l a m m u l i n a velutipes var. lactea Fomes fomentarius

1951.

1992. 02. 13.

08015

Fomes fomentarius

08091

F o m i t o p s i s marginata

1993. 12. 16. 1992. 09. 2 4 . Szín, Kopolyavölgy 1995. 10. 04. J a k u c s Erzsébettől 1995. 12. 06.

10186

Ganoderma applanatum

1996. 06. 12. B p . N é p l i g e t

1996. 08. 23.

08011

G a n o d e r m a lucidum

1993. 02. 2 7 . K ó p h á z a

1993. 12. 16.

09014

G a n o d e r m a lucidum

1991. 07. 14. Rostalló

1992. 04. 16.

09015

G a n o d e r m a lucidum

1991. 06. 27. N a g y c e n k

1992. 04. 16.

09016

G a n o d e r m a lucidum

1991. 06. 29. Vitnyéd

1992. 04. 16.

09155

Geopetalum carbonarium

10075

G l o e o p h y l l u m abietinum

1992. 10. 14. Farkasfa, Fekete-tó 1993. 12. 13. 1 9 9 2 . 0 2 . 12. 1955. H o l l a n d gyííjeményből 1957. 10. 25. I g m á n d y Zoltántól 1 9 9 2 . 0 2 . 04 1 9 9 2 . 0 4 . 22.

10022

G l o e o p h y l l u m sepiarium

09025

G l o e o p h y l l u m sepiarium

O r o s z o r s z á g , Himki

09091

G l o e o p h y l l u m sepiarium

1963. 06. 09. Szlovákia, Kassa

1 9 9 2 . 0 7 . 08.

-4808113

G l o e o p o r u s dichrous

1995. 10. 04. J a k u c s Erzsébettől

1995. 12. 08.

10205

Grifola frondosa

1996. 02. 20. K o v á c s Ferenctől

1996. 08. 26.

08055

G y m n o p i l u s spectabilis

1992. 10. 04. N a g y c e n k

1994. 09. 2 9 .

08122

Helvella lacunosa

1995. 05. 30. Vácrátót

1995.12.11.

08046

H e r i c i u m coralloides

1992.10.05.

1993.12.20.

09135

Heterobasidion

1951.

1992.07.30.

09073

H e t e r o b a s i d i o n annosum

1958. Igmándy Zoltántól

1992. 06. 22.

08145

H e t e r o b a s i d i o n annosum

1995. 10. 04. J a k u c s Erzsébettől

1995. 12. 13.

08102

H e t e r o b a s i d i o n annosum

1995. 10. 04. J a k u c s Erzsébettől

1995. 12. 07.

08073

Hirneola auricularia-judae

1993. 10. 26. M i s k o l c

1994. 0 9 . 26.

08101

Hirneola auricularia-judae

1995. 09. 08. N a g y c e n k

1996.08.28.

10074

H o h e n b u e h e l i a atrocoerulea 1951.

1992.02.12.

10095

H o h e n b u e h e l i a geoginea

1952.

1992.02.18.

09176

H y g r o p h o r o p s i s aurantiaca

1992. 09. 27. K é t v ö l g y

1993. 12. 15.

08134

H y p h o l o m a elaeodes

1995. 10. 23. Párád

1995.12.12.

10111

H y p h o l o m a fasciculare

1949.

1992.02.26.

10115

H y p h o l o m a fasciculare

1950

1992.02.26.

10116

H y p h o l o m a sublateritium

1952.

1992.02.26.

10142

H y p h o l o m a sublateritium

1948.

1992.03.10.

08135

H y p h o l o m a sublateritium

1992. 11. 05. Szelcepuszta

1995. 12. 12.

10114

annosum

H y p h o l o m a sublateritium f. 1965. 10. 02. Budai-hgys. substerile

Csúcshegy

1992. 02. 26.

10144

Inocybe fastigiata

1949.

1992.03.10.

08123

Inonotus radiatus

1995. 10. 04. J a k u c s Erzsébettől

1995. 12. 11.

08114

K u e h n e r o m y c e s mutabilis

1995. 10. 04. Jakucstól C 16

1996. 08. 28.

08206

K u e h n e r o m y c e s mutabilis

1992. 07. 19. N a g y v á r a d

1996. 09. 23.

09102

K u e h n e r o m y c e s mutabilis

1992. 06. 18. B p . C s ú c s h e g y

1992. 07. 21.

09163

K u e h n e r o m y c e s mutabilis

1992. 09. 23. Aggtelek

1993. 12. 14.

10125

K u e h n e r o m y c e s mutabilis

1952.

1992.02.27.

10191

K u e h n e r o m y c e s mutabilis

1992. 09. 26. A p á t i s t v á n f a l v a

1996. 08. 23.

10192

K u e h n e r o m y c e s mutabilis

1992. 10. 26. Sopron,

1996. 08. 23.

Hidegvízvölgy 10193

K u e h n e r o m y c e s mutabi I is

1992. 09. 29. K e m e s t a r ó d f a

1996. 08. 2 3 .

10201

K u e h n e r o m y c e s mutabilis

1992. 09. 26. K é t v ö l g y

1996.08.26.

10202

K u e h n e r o m y c e s mutabilis

1992. 10. 18. B p . C s ú c s h e g y

1996. 08. 26.

10203

K u e h n e r o m y c e s mutabilis

1992. 09. 29. F e l s ő s z ö l n ö k

1996. 08. 26.

10204

K u e h n e r o m y c e s mutabilis

1992. 07. 30. K e m e n c e

1996. 08. 26.

08193

L a e t i p o r u s sulphureus

1996. 05. 13. Buczkó Krisztinától

1996. 09. 16.

08163

L a n g e r m a n n i a gigantea

1995. 09. 08. F e r t ő e n d r é d

1996. 08. 28.

08204

L a n g e r m a n n i a gigantea

1995. 08. 21. Ihász

1996.09.23.

-4909092

Lentinula e d o d e s

1972. Vietnam, Pham Van Ut-tól

1992. 07. 08.

10113

Lentinula e d o d e s

1954. Kínából

1992. 02. 26.

10134

Lentinula e d o d e s

1967. 06. 17. Vésseytől

1992. 03. 09.

10135

Lentinula e d o d e s

1975. 02. 03. Vésseytől

1992. 03. 09.

07203

Lentinula e d o d e s

1997. 0 1 . 6 . Szili Istvántól

1997. 0 7 . 2 9 .

07201

Lentinula e d o d e s

1997. 0 1 . 6 . Szili Istvántól

1997. 07. 29.

07202

Lentinula e d o d e s

1997. 01. 6. Szili Istvántól

1997. 07. 29.

09103

Lentinus cyathiformis

1992. 05. 26. Sérfenyősziget

1992. 07. 21.

10136

Lentinus c y a t h i f o r m i s

1952. Alsógöd

1992. 03. 09.

10122

Lentinus c y a t h y f o r m i s

1984. 06. 12. H o r á n y

1992. 02. 27.

09035

Lenzites betulina

Igmándy Zoltán g y ű j t e m é n y é b ő l 1992. 04. 23.

10123

Lepista irinoides

Uzsa

1992. 02. 27.

08152

Lepista luscina

1992. 10. 10. Vitnyéd

1995. 12. 14.

08025

Lepista nebularis

1992. 11. 07. Szelcepuszta

1993. 12. 18.

08153

Lepista nuda

1992. 10. 17. Sérfenyősziget

1996. 08. 28.

08205

Lepista nuda

1992. 11. 06. Szelcepuszta

1996. 09. 23.

08154

Lepista sordida

1992. 0 9 . 2 2 . Szádvár

1996. 08. 22.

10143

Leucocoprinus bresadolae

1992. 03. 10. 1992. 03. 09. 1992. 04. 28.

03081

Leucopaxillus lepistoides

1966. 09. 21. Isaszeg, Szentgyörgypuszta 1954. 05. 23. Szeged

09041

Leucopaxillus lepistoides

1959. 06. 22. Bp. J á n o s h e g y

08155

Lycoperdon pyriforme

1 9 9 5 . 0 9 . 17. Bükk, C s a n y i k

1995. 12. 14.

08164

Lycoperdon pyriforme

1992. 09. 22. Szelcepuszta

1995. 12. 18.

09203

Lyophyllum decastes

1992. 10. 14. Farkasfa

1996. 08. 27.

09204

Lyophyllum decastes

1992. 10. 09. Bp. N é p l i g e t

1996. 08. 27.

09206

Lyophyllum decastes

1992. 10. 10. Miskolc

1996. 09. 16.

10163

Lyophyllum decastes

1992. 09. 27. Kétvölgy

1992. 04. 08.

08092

Lyophyllum f u m o s u m

1994. 09. 29. Értekes Lajostól

1995. 12. 06.

09031 09104

Lyophyllum f u m o s u m

1990. 09. 22. Sérfenyősziget

1992. 04. 23.

Lyophyllum f u m o s u m

1992. 10. 11. Miskolc.

1996. 08. 27.

09205

Lyophyllum f u m o s u m

1992. 10. 14. Farkasfa

1996. 08. 27.

10161

Lyophyllum f u m o s u m

1952. Bp. Állatkert

1992. 04. 08.

10162

Lyophyllum f u m o s u m

1990. 10. 19. Fertőendréd

1992. 04. 08.

08026

M a c r o l e p i o t a excoriata

1992. 09. 07. Aggtelek

1993. 12. 18.

1992. 09. 27. Kétvölgy

1992. 04. 10.

10171

Macrolepiota excoriata

08124

M a c r o l e p i o t a procera

1992. 09. 24. Bódvaszilas

1996. 08. 2 8 .

10172

Macrolepiota r h a c o d e s

1992. 09. 28. Kétvölgy

1992. 04. 10.

09202

M a r a s m i u s oreades

1992. 10. 10. Vitnyéd

10044

M i t r o p h o r a semilibera

1971. 04. 25. Bp. S z é p v ö l g y

1996. 08. 2 7 . 1992. 02. 06.

10045

Mitrophora semilibera

1951.

1992. 02. 06.

10041

Morchella conica

1951. Vácrátót

1992. 02. 06.

-5010042

Morchella conica

1991. 0 4 . 17. F ó t

1992. 02. 06.

10043

Morchella conica

1992. 0 4 . 2 0 . F ó t

1992. 0 2 . 0 6 .

10195

Morchella conica

1996. 0 4 . 2 0 . F ó t

1996. 0 8 . 2 3 .

10046

Morchella esculenta

1970. 04. 2 5 . B p . C s ú c s h e g y

1992. 0 2 . 0 6 .

10173

Morchella esculenta

1975. 0 4 . 2 2 . H o r á n y

1992. 0 4 . 10.

10196

Morchella esculenta

1996. 0 5 . 2 0 . P i l i s s z e n t k e r e s z t

1996. 08. 2 3 .

09055

Morchella steppicola

1 9 9 3 . 0 4 . 15. F ó t

1992. 06. 18.

09063

Mycena polygramma

09156

M y c e n a renati

1992. 0 6 . 19. 1993. 12. 13.

08156

M y c e n a s t r u m corium

1992. 1 1 . 0 5 . Aggtelek, Patkósvölgy 1994. 0 5 . 31. K e c s k e m é t

10053

O m p h a l o t u s olearius

1949.

1992. 0 2 . 10.

09174

O m p h a l o t u s olearius

1 9 9 2 . 0 9 . 09.

1993. 12. 15.

09084

Oudemansiella mucida

1948.

1992. 06. 2 3 .

08165

Oudemansiella mucida

1995. 10. 04. J a k u c s E r z s é b e t t ő l

1995. 12. 18.

08032

Oudemansiella plathyphylla

1992. 0 9 . 09.

1993. 12. 19.

1995. 12. 14.

10151

O u d e m a n s i e l l a radicata

1951.

1992. 0 3 . 13.

08031

O u d e m a n s i e l l a radicata

1992. 09. 23. A g g t e l e k

1993. 12. 19.

08052

O u d e m a n s i e l l a radicata

1992. 09. 0 9 .

1994. 0 9 . 2 9 .

08115

O u d e m a n s i e l l a radicata

1992. 09. 2 2 . A g g t e l e k

1995. 12. 0 8 .

09116

Panaeolus cyanescens

1972. B p . V á r o s l i g e t

1992. 0 7 . 2 2 .

09152

Panellus serotinus

1992. 1 1 . 0 8 . R e g é c V á r v ö l g y

1993. 12. 13.

09201

Panus conchatus

1996. 06. 0 4 . N a g y c e n k

1996. 0 8 . 2 7 .

08053

Panus rudis

1992. 10. 16. K é t v ö l g y

1994. 0 9 . 2 9 .

08083

Panus rudis

1995. 05. 16. F e r t ő e n d r é d

1995. 12. 0 5 .

08084

Panus tigrinus

1995. 08. 2 2 . I h á s z

1996. 08. 2 8 .

09093

Panus tigrinus

1992. 05. 0 8 . P e t ő h á z a

1992. 0 7 . 0 8 .

08095

Phellinus tuberculosus

1995. 10. 0 4 . J a k u c s E r z s é b e t t ő l 1995. 12. 0 6 .

09162

Pholiota aurivella

1992. 10. 12. M i s k o l c

1993. 12. 14.

10141

Pholiota destruens

1962. 09. V á r o s l i g e t

1992. 0 3 . 10.

10155

Pholiota destruens

1948

1992. 0 3 . 13.

08042

Pholiota destruens

1992. 10. 12. F e r t ő e n d r é d

1993. 1 2 . 2 0 .

08136

Pholiota destruens

1992. 10. 10. F e r t ő e n d r é d

1995. 12. 12.

09085

P h o l i o t a lenta

1949.

1992. 0 6 . 2 3 .

10073

Pholiota squarrosa

1949.

1992. 0 2 . 12.

08051

Pholiota squarrosa

1992. 10. 12. M i s k o l c

1994. 0 9 . 2 9 .

08085

Pholiota squarrosa

1992. 10. 0 3 . S é r f e n y ő s z i g e t

1995. 12. 0 5 .

09164

Pholiota squarrosa

1992. 10. 0 5 . S é r f e n y ő s z i g e t

1993. 12. 14.

08056

Pholiota squarroso-adiposa

1992. 10. 12. M i s k o l c

1994. 09. 2 9 .

10083

Piptoporus betulinus

1955. H o l l a n d g y ű j t e m é n y b ő l

1992. 0 2 . 13.

08036

Piptoporus betulinus

1992. 0 9 . 2 7 . A p á t i s t v á n f a l v a

1993. 12. 19.

-51 10072

Pleurotus calypratus

1960. 04. P u s z t a v a c s

1992. 02. 12.

08116

Pleurotus calyptratus

1995. 04. 17. Fertőendréd

1995. 12. 08.

09105

Pleurotus c o r n u c o p i a e

1992. 06. 30. Bp. C s ú c s h e g y

1992. 07. 2 1 .

10086

Pleurotus c o r n u c o p i a e

1993. 06. 18. Bp. N o r m a f a

1992. 02. 13.

08195

Pleurotus dryinus

1992. 10. 03. Fertőendréd

1996. 09. 16.

08196

Pleurotus dryinus

1992. 10. 10. J ó s v a f ő

1996. 09. 16.

10132

Pleurotus dryinus

1991. 10. 12. Vitnyéd

1992. 03. 09.

08104

Pleurotus eryngii

1993. 10. 21. S z o b

1995. 12. 07.

09094

Pleurotus eryngii

1965. 10. 28. Főt

1992. 07. 08.

10032

Pleurotus eryngii

1972. 10. 02. Kölesd

1992. 01. 05. 1992. 01. 05.

10033

Pleurotus eryngii

1966. 11. I I . B u d a k a l á s z

10055

Pleurotus eryngii

1949.

1992. 02. 10.

10112

Pleurotus eryngii

1991. 10. 24. Z e b e g é n y

1992. 02. 2 6 .

10182

Pleurotus eryngii

1992. 11. 04. S z o b

1996. 08. 23.

10183

Pleurotus eryngii

1992. 10. 20. S z o b

1996. 08. 2 3 .

07151

Pleurotus ostreatus

1992. 12. 13. Bp. H ű v ö s v ö l g y

1996. 08. 2 1 .

07153

Pleurotus ostreatus

1992. 12. 03. D i ó s j e n ő

1996. 08. 2 1 .

07155

Pleurotus ostreatus

1992. 12. 03. Fertőendréd

1996. 0 8 . 2 1 .

08174

Pleurotus ostreatus

1992. 09. 29. B p . Csiki-hegyek

1996. 08. 2 1 .

08175

Pleurotus ostreatus

1992. 11. 01. Sérfenyősziget

1996. 08. 21.

08176

Pleurotus ostreatus

1992. 11. 07. Bp. Gombavizsgáló

1996. 08. 2 1 .

08183

Pleurotus ostreatus

1992. 11. 08. Bp. Akadémiai-erdő 1996. 08. 22.

08184

Pleurotus ostreatus

1992. 11. 11. M á r i a n o s z t r a

08185

Pleurotus ostreatus

1992. 10. 10. Fertőendréd

1996. 08. 22.

08186

Pleurotus ostreatus

1992. 12. 13. Fertőd

1996. 0 8 . 2 8 .

09011

Pleurotus ostreatus

1990. 11. 2 1 . Bp. K a m a r a e r d ő

1992. 04. 16.

09012

Pleurotus ostreatus

1990. 10. 30. Balatonszepezd

1992. 04. 16.

10031

Pleurotus ostreatus

1952.

1992. 02. 06.

10034

Pleurotus ostreatus

1972. V i e t n a m , Pham Van Ut-tól

1992. 02. 06.

1996. 08. 22.

10174

Pleurotus ostreatus

1973. 10. 29. Vésseytől

1992. 04. 2 2

10184

Pleurotus ostreatus

1992. 11. 11. Ernőd

1 9 9 6 . 0 8 . 28.

0911 1

Pleurotus p u l m o n a r i u s

1992. 06. 08. L a j o s f o r r á s

1992. 07. 2 2 .

09112

Pleurotus p u l m o n a r i u s

1992. 06. 06. Szántó Máriától

1992. 07. 2 2 .

09113

Pleurotus p u l m o n a r i u s

1992. 06. 16. D ö b r ö n t e

1992. 07. 2 2 .

09136

Pleurotus p u l m o n a r i u s

1992. 06. 28. H a n g o n y

1992. 07. 30.

09181

Pleurotus p u l m o n a r i u s

1992. 09. 2 7 . F a r k a s f a

1996. 08. 28.

09182

Pleurotus p u l m o n a r i u s

1992. 09. 21. S z e n d r ő

1996. 08. 2 8 .

09183 09184

Pleurotus p u l m o n a r i u s

1992. 10. 15. V e l e m

1996. 08. 2 8 .

Pleurotus p u l m o n a r i u s

1996. 07. 28. S o p r o n

1996. 08. 2 2 .

-5210015

Pleurotus pulmonarius

1990. 07. 28. Bükk, Ő s e r d ő

1992. 01. 30.

10185

Pleurotus p u l m o n a r i u s

1992. 09. 29. F e r t ő e n d r é d

1996. 0 8 . 2 8 .

09185

P l e u r o t u s sajor-caju

1995. 10. 06. K o v á c s Ferenctől

1996. 08. 2 2 .

09186

P l e u r o t u s sp.

1994. 04. 10. Értekes Lajostól

1996. 08. 2 2 .

09065

Pluteus patrícius

1992. 06. 19.

09095

P o l y p o r u s arcularius

1966. 09. 21. Isaszeg, Szentgyögypuszta 1992. 04. 2 3 . H o r á n y

08013

P o l y p o r u s arcularius

1992. 09. 08.

1993. 12. 16.

08012

P o l y p o r u s brumale

1992. 10. 16. K é t v ö l g y

1993. 12. 16.

09106

Polyporus squamosus

1991. 06. 30. Bp. C s ú c s h e g y

1992. 07. 21.

09165

Polyporus squamosus

1992. 10. 12. Sérfenyősziget

1993. 12. 14.

08105

P o l y p o r u s tuberaster

1995. 05. 30. Bp.

1996. 08. 28.

09096

P o l y p o r u s tuberaster

1992. 06. 18. P e t ő h á z a

1992. 07. 08.

10081

P o l y p o r u s tuberaster

1987. 06. 14. Bp. N o r m a f a

1992. 02. 13.

10181

P o l y p o r u s tuberaster

1992. 06. 20. Fertőendréd

1996. 08. 28.

10206

P o l y p o r u s tuberaster

1996. 05. 25. N o r m a f a

1996. 08. 26.

1992. 07. 08.

10085

Psathyrella candolleana

1951.

1992. 02. 13.

10066

Psathyrella hydrophyla

1948.

1992. 02. 11.

08074

Psathyrella velutina

1992. 09. 22. Szín, Kopolya-völgy 1994. 09. 2 6

08146

P s i l o c y b e cyanescens

08125

R h o d o c y b e popinalis

1994. 10. 26. B ö r z s ö n y , Kemence-völgy 1995. 09. 22. S z á s z b e r e k

1995. 12. 11.

09064

R h o d o c y b e truncata

1954.

1992. 06. 19.

10051

Schizophyllum commune

1955. Holland g y ű j t e m é n y b ő l

1992. 02. 10.

10056

S e r p u l a lacrimans

1960. 08. S o p r o n

1992. 02. 10.

09175

Sparassis crispa

1992. 09. 27. K é t v ö l g y

1993. 12. 15.

10082

S r o p h a r i a coronilla

1949.

1992. 02. 13.

09066

S t r o p h a r i a aeruginosa

1966. 09. Budai-hgys.

1992. 06. 19.

10146

S t r o p h a r i a rugoso-annulata

1970. 10. 03. Vésseytől

1992. 03. 10.

10036

T r a m e t e s hirsuta

1955. Holland g y ű j t e m é n y b ő l

1992. 01. 05.

1995. 12. 13.

08086

T r a m e t e s hirsuta

08106

T r a m e t e s hirsuta

1995. 10. 04. J a k u c s Erzsébettől 1995. 12. 05. 1995. 1995. 12. 07.

08106

T r a m e t e s hirsuta

1995. 10. 04. J a k u c s Erzsébettől 1996. 08. 28.

10165

T r a m e t e s versicolor

1959. 08. 01. Bp. C s ú c s h e g y

1992. 04. 10.

10175

T r a m e t e s versicolor

1963. 05. 07. Budakeszi

1992. 04. 22.

10176

T r a m e t e s versicolor

1982. 10. 08. A g g t e l e k

1992. 04. 22.

07195

T r i c h o l o m a scalpturatum

1995. 09. 19. M i s k o l c

1997. 07. 30.

08166

V o l v a r i e l l a bombycina

1995. 08. 10. B ö h m Évától

1995. 12. 18. 1992. 03. 13.

10154

V o l v a r i e l l a volvacea

1973. 07. 04. Kínából

10054

V o l v a r i e l l a volvacea

1976. 06. 20. V é s s e y t ő l

1992. 02. 12.

08126

Xylaria polymorpha

1995. 09. 25. N a g y c e n k

1995. 12. 11.

-53 -

IRODALOMJEGYZÉK

Investigation of ultra-low temperature for fungal cultures. 1. An evaluation of liquid nitrogen storage for preservation of selected fungal cultures. Mycologia 60, 613-626.

HWANG, S. ( 1 9 6 8 )

KNEEBONE, L. R . ; HWANG, S. W ; SCI-IULTZ, P. G . ; PATTON, T. G . ( 1 9 7 4 )

Comparative production performance of stock cultures of eight strains of Agaricus bisporus preserved by liquid nitrogen freezing and by repeated vegetative transfer. Mushroom Sei. 9 ( 1 ) , 2 2 9 - 2 3 5 . LOCSMÁNDI, CS. ( 1 9 9 2 ) Makrogomba-kulturák hosszútávú fenntartása. (Longterm preservation of mushroom culture collection.) Mikol. Közlm. 3 1 ( 1 - 2 ) , 35-48.

(1997) Magyarország nagygombáinak természetvédelmi helyzete és a Vörös Könyv terve. (Plan of the Red Book and the position in nature conservation of the hungarian mushrooms.) Mikol. Közlm. 36, 65-108. SILLER, I.; V A S A S , G. (1993) Védelemre javasolt magyarországi nagygombák. (List of the mushrooms recommended for protection in Hungary.) Mikol. Közlm. 32, 75-80. SILLER, I.; V A S A S , G. (1995) Red List of macrofungi of Hungary (revised edition). Studia bot. Hung. 26, 7-14. SLMIONE, F. P.; DAGETT, P.; GRATH, M.; ALEXANDER, M. T. (1977): The use of plastic ampoules for freeze preservation of microorganisms. Cryobiology 14, 500-502 RLMÓCZI, I.

ÖSSZEFOGLALÁS

Makrogomba-kulturák hosszútávú fenntartására az alacsony hőmérséklet (-196°C) a legalkalmasabb. Fagyasztással az élő anyag genetikai károsodások nélkül viseli el a tárolást. A Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára - a folyékony nitrogénben történő tárolási módra építve - makrogomba-génbankot létesített. A génbankban a flórát reprezentáló, védendő és gazdasági hasznosíthatósággal bíró fajok kapnak helyet (318 izolátum).

-54SUMMARY M U S H R O O M CULTURE COLLECTION IN THE BOTANICAL DEPARTMENT OF THE HUNGARIAN NATURAL HISTORY MUSEUM

At the present time the most suitable method for long-term preservation of fungus cultures is their storage in liquid nitrogen at -196 °C. Cryogenic freezing prevents genetic damage of the pure cultures. The authors report about the establishing a Mushroom Culture Collection at the Botanical Department of the Hungarian Natural History Museum. The Culture Collection serves as depository for several species of floristical and economical importance (318 isolates).

-55TUDOMÁNYOS

DOLCOZA TOK

ORIGINAL

PAPERS

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK p. 55-70. Vol.37. No. 1-3. 1998

ADATOK A MAKROGOMBÁK NITROGÉN TÁPLÁLKOZÁSÁHOZ 1. A pH szerepe a szervetlen N-források felhasználásában néhány Ascomycetes és Basidiomycetes esetében Dr. BOHUS Gábor Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára, 1476 Budapest, Pf. 222 Kulcsszavak: nitrogén táplálkozás. Armiliariella mellea, Agaricus macrosporoides, Clitocybe geotropa, Coprinus picaceus, Helvetia fastigiata, Lentinus cyathiformis, Morchella conica, Morchella esculenta Keywords', nitrogen nutrition, Armiliariella mellea, Agaricus macrosporoides, Clitocybe geotropa, Coprinus picaceus, Helvetia fastigiata, Lentinus cyathiformis, Morchella conica, Morchella esculenta BEVEZETÉS A t a n u l m á n y e l e j é n sor kerül a z á l t a l á n o s a b b ö s s z e f ü g g é s e k t e r ü l e t é r ő l RIPÁCEK ( 1 9 6 6 ) a z o n v é l e m é n y é n e k m e g v i z s g á l á s á r a t o v á b b i f a j o k e s e t é b e n , m e l y s z e r i n t : " a szervetlen i o n h o z k ö t ö t t N - f e l v é t e l é n e k m á s n a k kell l e n n i e aszerint, h o g y a z a n i o n N 0 3 - h o z , v a g y a k a t i o n N H 4 - h e z van k ö t v e és e z a N - f e l v é t e l a r e g u l á c i ó s t a r t o m á n y s a v a n y ú v a g y lúgos oldalán történik. Elméletileg tehát savanyú közegben a növekedésben a z anion N 0 3 j e l e n l é t é b e n k e l l e n e t ö r t é n n i e , m e r t itt a s e j t f e h é r j é k f e h é r j e - k a t i o n k é n t r e a g á l n a k és közelebb a semlegeshez pedig fordítva". A dolgozat további részében foglalkozunk azokkal a kisebb problémákkal, amelyek a 6 faj esetében a szervetlen N-források felhasználása s o r á n a d ó d t a k . A v i z s g á l t f a j o k a k ö v e t k e z ő k voltak: Agaricus macrosporoides Boh., Clitocybe geotropa ( V a h l . : Fr.) K u m m . , Coprinus picaceus (Bull. : F r . ) S. F. G r a y , Helvella fastigiata V e i . , Lentinus cyathiformis ( S c h f f . : Fr.) Bres., Morchella conica Pers. és Morchella esculenta (L. : Fr.) Pers. MÓDSZEREK A t e n y é s z t é s m ó d s z e r e : 100 m l - e s E r l e n m e y e r - l o m b i k o k b a került 5 0 - 5 0 m l

kevéssé

m ó d o s í t o t t T r e s c h o w - f é l e t á p o l d a t ( 1 0 g D - g l u k ó z , 0,2 g K C l , 0,2 g M g S 0 4 ' 7 H 2 0 , 0,2 g C a C l 2 - 6 H 2 0 , 0,2 g K H 2 P 0 4 ,

1 ml 0 , 1 % F e C l 3 ' 6 H 2 0 , 0,1 g m a l á t a k i v o n a t , 50 p g

aneurin, 2 g agar-agar, kiegészítve desztillált vízben

1 l-re). A z a g a r - a g a r azt a célt

szolgálja, hogy általa az i n o k u l u m a felszínen úszva marad. A z a l k a l m a z o t t v e g y s z e r e k purissimum

v a g y pro

analyst

minőségűek

voltak. A

foszfát-puffer oldatok

külön

l o m b i k o k b a n egyszerre sterilizálva a tápoldatokkal és kb. 6 0 ° C - o n összetöltve. i n o k u l u m o k mérete kb. 4 mm". A szárazanyag meghatározása: A

Az

micélium-telepeket

s z ü k s é g e s m e g m o s n i , e z e n k ö z b e n az alsó felületekre tapadt k o c s o n y á t f i n o m ecsettel v a g y m á s m ó d o n l e h e t e l t á v o l í t a n i . S z á r í t á s i d ő t a r t a m a 80 °C-on 24 óra.

-56EREDMÉNYEK

Az általános összefüggések területéről kutatásra került a nitrogén források felhasználása és a táptalaj pH-ja közötti kapcsolat. R.IPÁCEK - a bevezetésében említett - véleményének alátámasztására bemutatta az Armillariella mellea viselkedését grafikonban és szövegben. Eszerint e fajnál: " - amely 3,7-4,7 pH közé regulái Wolpert-tápoldatban a KN0 3 -al vagy (NH 4 ) 2 S0 4 -el helyettesítve, 3,1 pH-n növekedés csak NOj-nál volt, 5,9 pH-n NH 4 -nél, bár e pH-k kívül esnek az optimális savanyúsági tartományon. Ebből a szempontból az irodalmat, melyben az ionkaraktert a táptalaj savanyúságával összefüggésben nem vették figyelembe, felül kell vizsgálni". Ha az A. mellea viselkedését összehasonlítjuk az általunk vizsgált fajokéval, az eredmény változatos képet mutat, van hasonló is, de zömben eltérő. Bemutatva az 1. összesítő táblázatban, amely a 2.-19. táblázatok alapján készült. A változatos képben az a legszembetűnőbb, hogy az NH 4 -et és a N03-t egyaránt felhasználni tudó fajok számára ugyanazok a pH-szintek egyformán megfelelőek mind az NH 4 mind az NO3 asszimilálására. És pedig a Morchella conica esetében 5-6,5, ill. 5-7 pH-szint, a Morchella esculenta esetében pedig 5— 6,5, ill. 5-7 pH. És a felhasználás mindkét fajnál a regulációs tartomány "savanyú" oldalán van. 1. összesítő táblázat. Szervetlen ionhoz kötött N felvétele kapcsolatban a j ó és a gátolt n ö v e k e d é s pH intervallumaival. S u m m a r i z i n g table 1. T h e uptake of the N bounded the inorganic ions in connection of the p H intervallums of the good and inhibited growth. Gombafajok

Regulálás

Fungus species

Regulation

N :NH 4 jó növegátolt növekedés kedés Good growth

Armillariella mellea Agaricus macrosporoides Clitocybe geotropa Coprinus picaceus Helvetia fastigiata Lentinus cyathiformis Morchella conica Morchella esculenta

3,7-4,7 5,4-5,5 4-5

4,7 7 6,4-6,7

N : NH 4 Inhibited growth

5,9 3,1 4-5,5 5,8-6,5 4.3-5.5 6-7 5-6 4,5 alatt(below) 3-7 3-5 5,8-6,5 5-6,5 4,5 alatt (below) 5,5-6,5 5 alatt (below)

N : NO3 jó növegátolt növekedés kedés Good growth 3,1

N : NO3 Inhibited growth 5,9

4-7 5-7 5,5-7

5 alatt (below) 5 alatt (below)

Szervetlen N-források, a 6 gombafaj és a tápoldatok pH-viszonyainak függvényében. A kísérletek kiértékeléseit a bemutató egyes táblázatokat követik.

-57Agaricus macrosporoides Termőtest regulálása 5,4-5,5 pH-ra történt. Regulation of fruit body to 5,4-5,5 pH.

2. táblázat. Ammónium-szulfát felhasználása. (Tápoldat: szintetikus. Hőmérséklet: ±24 °C). Table 2. The utilization of ammonium sulphate. (Synthetic solution. Temperature ±24 °C).

Jelzé- Tényé- Puffer NátriumpH Micélium szárazsek szetek oldatok fumarát kezdeti 9. napon súlya (mg) 20. 30.napon Marks Strains Buffer Sodium solutions fumarate A A B C D E F G

14/3-1 a pH 5 pH 6 14/3 pH 5 -

14/74-3

_ -

14/74-2

pH 4

0,1 0,1 —

0,1 0,05 0,05

pH Dry weight of initial after 9 day mycelium (mg) after 2030 days 5 6 5 6,5 5,5 5,5 5,5 4

3,4 3,6 3,8 5,8 2,9 4,3 3,6 3,9

63 91 138 kevés / few 20 76 113 96

Ismétlések száma Number of repetitions 3 3 4 4 3 5 4 4

A táblázat adatait tanulmányozva kitűnik, hogy az ammónium jó felhasználása 4 és 5,5 pH között van. Mivel a gomba savtermelése jelentős, a tápoldat lesavanyodik 3,4-3,8 pH-ra (A, B, F), még puffer vagy nátrium-fumarát jelenlétében is. A pH 6-ról történő lesavanyodás esetén hosszabb a pH 5-ig tartó időszak, nagyobb a micélium-produkció (A). Hiába kedvező a kezdeti - 5,5 - pH, ha nincs jelen elegendő pufferoldat, a gyors lesavanyodás miatt kevés a N-felhasználás (D), ha pedig van elegendő, nagyobb a micélium tömeg (E). Ha a kezdeti pH 6,5, ami nem kedvező, szinte alig van van növekedés (C). Ha pedig a tápoldatot lesavanyitjuk pH 4-re, közepes eredményt kapunk (G).

-58Clitocybe geotropa

Főleg subacidofil lomberdőkben terem, ritkábban acidofil és neutrobazofil erdőkben. A vizsgálat tárgya egy acidofil ökológiai variáns volt, amelynek micélium telepei 4 és 5 közötti pH értékekre reguláltak.

3. táblázat. Ammónium-szulfát felhasználása. (Tápoldat: szintetikus). Table 3. The utilization of ammonium sulphate. (Synthetic solution).

Puffer M/l Nátriumoldatok PO4 fumarát

0.

Micélium szárazpH a súlya (mg) 13. 15. 21. napon

Buffer solu-

M/l Sodium PO4 fumarate

0.

0,00295 0,00558 5 6 5 6 4 5 6 7

0,02609 0,00609 0,02533 0,02609 0,02609 0,02609

0,2 0,2 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3

5,5 6,5 5 6 5 6 4 5 6 7

Ismétlések

°C

száma

pH on the Dry weight of my- Temperature °C 13. 15. 21. celium (mg) after days

tions

pH pH pH pH pH pH pH pH

13. 15. 21. napon

Hőmérséklet

13. 15. 21. days 116 46

5,2 5,8 4,2 5,1 5,3 5 4,3 4,3 5 7

108 60 131 93 117 117 92 0

Number of repetitions

±24 ±24 ±24 ±24 ±24 ±24 ±24 ±24 ±24 ±24

3 3 3 3 3 4 4 3 3 3

E - 4 és 5 pH közé reguláló - gomba számára az ammónium-felhasználás is itt a legjobb, azzal az eltéréssel, hogy a kedvező zóna kiszélesedik 6 pH felé, valószínűleg 5,5 pH körűiig. E fajnál is észlelhető a nátrium-fumarátnak a foszfátpuffernái jobb pufferoló hatása, a fumársavnak jó szénforrásként való hasznosítása révén.

-59Coprinus picaceus Különböző reakciójú talajokon él, a savanyútól a lúgosig. A micélium 5,8-6,2 pH-ra regulái. 4. táblázat. Ammónium-szulfát felhasználása. (Tápoldat: szintetikus). Table 4. The utilization of ammonium sulphate. (Synthetic solution). Jelzé- Puffer sek oldatok

NátriumPH fumarát kezdeti végső

Micélium szárazsúlya 10. 17. 20. 21. napon

Marks Buffer solutions

Sodium fumarate

initial

end

Dry weight of mycelium (mg) after 10 17 20 21 days

0,2 0,2 0,1 0,1 0,2 0,2 0,2 0,2 0,05 0,05 0,1 0,1 0,1 0,1

7 5 6,5 5 6 5,5 6 5,5 5,5 5 7 6 5 4

6,6 5,4 6 4,8 6 6 6,1 6,2 4,8 4,6 6,8 6,1 5,7 4,6

A B C D E F G H I .1 K L M N

pH 7 pH 5 pH 5 pH 6 pH 6

pH pH pH pH pH

5 7 6 5 4

pH

80 171 140 193 87 115 88 111 102 88 55 106 141 50

Hőmérséklet °C

Ismétlések száma

Temperature °C

Number of repetitions

24,8-25 24,8-25 24,8-25 24,8-25 26-28 26-28 24,8-25,2 24,8-25,2 26-28 26-28 24,8-25,2 24,8-25,2 24,8-25,2 24,8-25,2

3 3 3 4 4 4 3 3 4 3 3 3 3 3

A Coprinus picaceus-ná\ az ammónium-szulfát felhasználása számára kedvező az 5-6 pH intervallum (B, D, F, M). Még jó a felhasználás kevéssel 6 pH felett is. Az ammóniumszulfát savtermelése ellenére az oldatok pH-ja emelkedett vagy kissé süllyedt. Ennek okául az tartható, hogy a tápoldathoz adott nátrium-fumarátot a gomba jelentősen fel tudja használni glukóz jelenlétében is, miközben nátronlúg keletkezik. Ezt az is alátámasztja, ha a N-forrás pepton, akkor a tápoldat pH-ja süllyed, de emelkedik, ha nátrium-fumarátot adagolunk (5. táblázat). Megvizsgálásra került, hogy milyen mértékű az ammónium-szulfát felhasználása az optimális szint fölött és alatt - pH 4-en és 7-en. Kiadódott, hogy az optimum érték fele-egyharmada (A, K, M). 5. t á b l á z a t . Pepton felhasználása. (Tápoldat: szintetikus). Table 5. The utilization of peptone. (Synthetic solution). Puffer oldat

Nátriumfumarát

kezdeti

Buffer solution

Sodium fumarate

0,1 0,1

pH 5 pH 5

végső

Micélium szárazsúlya (mg) 20. napon

Hőmérséklet °C

Ismétlések száma

initial

end

Dry weight of mycelium (mg) after 20 day

Temperature °C

Number of repetitions

6,5 5 6,5 5

6,2 4,3 6,6 6,2

90 123 92 102

±24 ±24 ±24 ±24

3 3 4 4

pH pH

-606. táblázat. A m m ó n i u m - s z u l f á t felhasználása. ( 3 % - o s malátakivonat oldat). T a b l e 6. T h e utilization of a m m o n i u m sulphate. ( 3 % malt extract solution).

végső

M i c é l i u m szárazsúlya ( m g ) 2 0 . napon

Hőmérséklet °C

Ismétlések száma

initial

end

Dry weight of m y c e l i u m ( m g ) after 2 0 days

Temperature °C

N u m b e r of repetitions

7 6 5 4

6,9

177 226 163 132

±24 ±24 ±24 ±24

3 3 3 3

pH

Puffer oldat

Nátriumfúmarát

kezdeti

Buffer solution

Sodium fumarate 0,1 0,1 0,1 0,1

pH pH pH pH

7 6 5 4

pH

6,1 5,5 5,5

Az előbbiekben tett megállapítások módosulhatnak - ha nem is alapvetően (természetesen) például a tápoldat összetétele szerint is. Az erre vonatkozó kísérletben (6. táblázat) a szintetikus tápoldat helyett 3%-os malátakivonat-oldat került alkalmazásra. A korábbi, szintetikus tápoldattal folytatott kísérletekben az ammónium jó felhasználása 5 és 6 pH között volt tapasztalható, a jelen vizsgálatban pedig a kedvező pH-intervallum 5 és 7 közötti, tágult. (A nagyobb micélium-tömeghez a malátakivonat anyagai hozzájárultak.) A következő táblázat az előző táblázat kontrollja: mennyi a micélium-produkció, ha a tápoldatban csak a malátakivonatban lévő N források állnak rendelkezésére. 7. táblázat. M i c é l i u m - p r o d u k c i ó 3 % - o s m a l á t a k i v o n a t oldatban a m m ó n i u m - s z u l f á t h o z z á a d á s a nélkül. T a b l e 7 . M y c e l i u m p r o d u c t i o n in 3 % m a l t extract solution without any a m m o n i u m s u l p h a t e . Puffer oldatok

M/l P04

0.

pHa 10.

Buffer solu-

M/l PO4

p H on the 0. 10. 12.

12.

M i c é l i u m szárazsúlya ( m g ) 12. napon 10.

Hőmérséklet °C

száma

Dry weight of m y c e l i u m ( m g ) after 10. 12. days

Temperature °C

Number of repe-

napon

tions pH pH pH pH pH pH pH pH

4,4 4 5,8 6,6 4 5 6 7

titions

days 0,02580 0,02664 0,02664 0,02664 0,02580 0,02664 0,02664 0,02664

4,4 4,8 5,8 6,6 4 5 6 7

4,3 5,2 6 7,1 4,2 4,7 5,7 6,8

Ismétlések

28 60 80 108 40 74 118 140

±24 ±24 ±24 ±24 ±24 ±24 ±24 ±24

3 3 3 3 3 3 3 3

-61 Helvella fastigiata Gyertyános-tölgyesben mérsékelten vagy erősen savanyú talajokon terem. It g r o w s in h o r n b e a m o a k w o o d o n m o d e r a t e l y o r s t r o n g l y a c i d i c g r o u n d s . 8. táblázat. A m m ó n i u m - s z u l f á t felhasználása. ( T á p o l d a t : szintetikus). T a b l e 8. T h e utilization of a m m o n i u m sulphate. (Synthetic solution). Puffer oldatok

Nátriumtartarát

0.

Buffer solution

Sodium tartarate

p H on the 0. 10. day

pH pH pH pH pH pH pH pH

4 5 6 7 4 5 6 7

0,2% 0,2% 0,2% 0,2%

pH a 10.napon

4 5 6 7 4 5 6 7

M i c é l i u m szárazsúlya ( m g ) 10. napon

Hőmérséklet °C

Ismétlések száma

Dry weight o f m y c e l i u m (mg) a f t e r 10 day

Temperature °C

Number of repetitions

174 190 190 98 196 215 218 203

±24 ±24 ±24 ±24 ±24 ±24 ±24 ±24

3 3 3 3 3 3 3 3

2,6 2,6 2,7 6,2 3,3 3,5 3,8 6,3

x = Nátrium-tartarát, stb. p u f f e r hatása nélkül p H - j a túlságosan lesüllyed, x = Without the buffer effect of the sodium tartarate, etc. the pH of the solution drops too deeply. Megállapítható, hogy a Helvella

fastigiata-nál

a k ö z e g p H - j á n a k a z a l k a l m a z o t t keretek

között az a m m ó n i u m - s z u l f á t felhasználására elég tág intervallumban közel a z o n o s h a t á s a van. 9. táblázat. Nátrium-nitrát felhasználása. (Tápoldat: szintetikus). T a b l e 9. T h e utilization o f s o d i u m nitrate. (Synthetic solution). Puffer oldatok

Nátriumtartarát

0.

Buffer solution

Sodium tartarate

p H on the 0. 10. day

pH4 pH5 pH6 pH7

0,2 0,2 0,2 0,2

pHa 10. napon

4 5 6 7

5,7 5,9 6,2 6,9

M i c é l i u m szárazsúlya ( m g ) 10. napon

Hőmérséklet °C

Ismétlések száma

Dry weight o f mycelium (mg) a f t e r 10 day

Temperature °C

Number of repetitions

141 150 151 108

±24 ±24 ±24 ±24

3 3 3 3

A nitrát j ó f e l h a s z n á l á s a 4 és 7 p H között elég tág, de az a m m ó n i u m é n á l intervallumban lehetséges.

szűkebb

-62Lentinus cyathiformis Magyarországon

főleg

Populus-

és

Sa/ör-törzseken

és

-tönkökön

terem.

A

t e r m ő t e s t 4,7 pH-ra regulái.

10. táblázat. A m m ó n i u m - s z u l f á t f e l h a s z n á l á s a . ( T á p o l d a t : s z i n t e t i k u s ) . Table 10. T h e u t i l i z a t i o n o f a m m o n i u m s u l p h a t e . ( S y n t h e t i c s o l u t i o n ) .

Jelzések

M/l P04

Nátrium- Nátriumfumarát tartarát

0.

pH a 6. 12.

M/l PO4

Sodium fumarate

Sodium tartarate

0

p H after 6 12

0,00295 0,00295 0,00295 0,00295 0,00285 0,00295 0,00558 0,00295 0,02282 0,02533 0,02609

0,1

0,2 0,3 0,3 0,3

5,5 5,5 5,5 5,5 5,5 5,5 6,5 5,5 3 4 5

20.

M i c é l i u m szárazsúlya (mg)

20

D r y weight o f mycelium (mg)

napon Marks

10.

A B C

A

10.

táblázatban

cyathiformis

ismertetett

4,5 3,4 3,4

számottevő mértékben

növekedni.

száma

Tempe- Number rature o f r e p e -

188 99 75 162 140 155 41 127

2,1 3,7 4,2 3,9 5,8 3,3

4,2 4,5 4,5

kísérletek

°C

2 0 . nap

2,9 2,3

4 3,9 6,2

az erősen savanyú k ö z e g b e n

Ismétlések

after 10 2 0 days

days

0,2 0,2 0,2 0,2

Hőmérséklet

43 58 51

alapján is -

megállapítható,

°C

titions

±24 ±24 ±24 ±24 ±24 ±24 ±24 ±24 ±24 ±24 ±24

4 4 4 4 4 4 4 4 3 3 4

hogy

2 , 1 é s 3 , 4 p H k ö z ö t t is -

De ha pufferok jelenlétében

a pH

az

L.

képes

hosszabb

ideig 4 pH közelében marad, akkor a micélium-produkció kiemelkedően magas. A z ammónium kedvezőbb

legjobb a

helyzet,

felhasználása minél

4,5

tovább

pH

sikerül

körül az

van.

optimális

Természetesen pH-szintet

annál

pufferral

fenntartani. A m a g a s a b b foszfát-puffer koncentráció erre nem alkalmas, mert e faj e s e t é b e n gátló hatású. E

fajnál

is m e g v i z s g á l á s r a

került,

hogy

más tápoldat-összetétel

esetén

milyen

v á l t o z á s é s z l e l h e t ő a z a m m ó n i u m f e l h a s z n á l á s á b a n ( 1 1 . , 12. t á b l á z a t o k ) . Itt is 3 % o s m a l á t a k i v o n a t t á p o l d a t lett a l k a l m a z v a . A h e l y z e t e f a j n á l a n n y i b a n m á s , h o g y

- 63 mint

faanyagon

élő

gomba,

malátakivonatban

lévő

elfogadhatóan

növekedést

jó

kisebb

N-forrás.

nitrogén-igényű

Továbbá

biztosító

és

elmondható,

pH-intervallum

szinte

hogy

e

elegendő fajnál

is

a az

malátakivonat-oldatban

tágabb.

11. táblázat.

Micélium növekedése

3%-os malátakivonat külön adott

N-forrás

nélkül.

Table 11.

M y c e l i a l g r o w t h in 3 % m a l t e x t r a c t s o l u t i o n w i t h o u t a n y f u r t h e r

N

source. pHa

M/I P0

4

0.

Micélium szárazsúlya (mg)

H ő m é r séklet

Ismétlések

12.napon

°C

száma

12.

napon M/l PO4

Dry weight of mycelium (mg)

Tempera-

Number

12.

a f t e r 12. d a y s

ture °C

of repetitions

p H on the 0. days

0,02580

4

4

136

±24

4

0,02664

5

4,1

125

±24

4

0,02664

6

4,6

111

±24

4

12. táblázat. A m m ó n i u m - s z u l f á t f e l h a s z n á l á s a Table 12. U t i l i z a t i o n o f a m m o n i u m s u l p h a t e in Nátrium tartarát %

M/l PO4

0.

pHa 10.

M/l PO4

p H on the 0. 10. 12.

12.

% 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3

3 malt extact solution.

M i c é l i u m szárazsúlya ( m g ) 10. 12.

Hőmérséklet °C

Ismétlések száma

Temperature °C

N u m b e r of repetitions

±24 ±24 ±24 ±24 ±24

5 5 4 3 2

napon

napon Sodium tartarate

3%-os malátakivonat tápoldatban.

D r y weight o f m y c e l i u m (mg) after 10 12 days

day 0,02345 0,02421 0,02580 0,02664 0,02664

4,4 4,8 4 5 6

4,1 4,8

160 162 4,1 4,3 4,5

127 101 101

-64Morchella conica A g o m b a t e r m ő h e l y é n a t a l a j p H - é r t é k e i : 6 , 8 ; 7; 8. A t e r m ő t e s t az 5 p H - r a beállított, n e m pufferolt desztillált v i z e t 7 p H - r a regulálta. 13. t á b l á z a t . A m m ó n i u m - s z u l f á t felhasználása. ( T á p o l d a t : szintetikus). T a b l e 13. T h e utilization of a m m o n i u m sulphate. (Synthetic solution). Puffer oldatok

M/l PO4

Nátriumfumarát

0.

% Buffer solu-

M/l P04

pH a 5. 10.

11.

napon

5. napon

Sodium pH on the fumarate 0. 5. 10.

%

tions

Növekedés

11.

days

M i c é l i u m szárazsúlya ( m g ) 10.

H ő m é r - Ismétséklet lések

11.

°C

száma

napon

G r o w t h D r y weight of my- T e m p e - N u m b e r on the celium ( m g ) after rature o f r e p e 5. day

10.

11.

°C

titions

kevés/few kevés/few 143 149 133 197

±24 ±24 ±24 ±24 ±24 ±24

3 3 5 5 3 3

days pH 5 pH 6

pH 5 pH 6 A

0,02841 0,02841 0,00295 0,00558 0,02841 0,02841

5 6 5,5 6,5 5 6

0,2 0,2 0,2 0,2

Coprinus picaceus-on

és a

3,1 2,8 5,2 5,5

4,9 5,5 5 5,4

jó/good jó/good

Lentinus cyalhiformis-on

k í v ü l e f a j n á l is p r o g r a m b a

lett v é v e - m á s ö s s z e t é t e l ű t á p t a l a j k é n t - 3 % - o s m a l á t a k i v o n a t - o l d a t a l k a l m a z á s a . 14. t á b l á z a t . A m m ó n i u m - s z u l f á t felhasználása 3 % - o s m a l á t a k i v o n a t - o l d a t b a n . T a b l e 14. T h e utilization o f a m m o n i u m sulphate in 3 % malt extract solution. Puffer oldatok

M/l PO4

0.

pH a 10. 12.

Nátriumtartarát

napon Buffer solu-

M/l P04

Sodium tartarate

days 0,02664 0,02664 0,02664 0,02664 0,02664 0,02664 0,02664 0,01332

0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3

5 6 5 6 7 5 6 7

(mg) 10.

p H on the 0. 10. 12.

tions pH5 pH6 pH5 pH6 pH7 pH5 pH6 pH7

M i c é l i u m szárazsúlya

Dry weight o f m y c e l i u m (mg) after 10.

3,9 4,2 4,7 5 6 4,3 5,4 5,6

12. napon

Ismétlések

°C

száma

Temperature °C

Number of repe-

12. days 205 229

119 133 107 119 108 90

Hőmérséklet

titions ±24 ±24 ±24 ±24 ±24 ±24 ±24 ±24

4 4 4 4 4 4 4 3

- 65A

13. é s

14. t á b l á z a t o k b a n

bemutatott

kísérletek

érdekes

képet

mutatnak

az

a m m ó n i u m - s z u l f á t felhasználását illetően. A l e s a v a n y o d á s olyan g y o r s és intenzív, hogy az alkalmazott

mennyiségű

puffer jelenlétében

is b e k ö v e t k e z i k

és

emiatt

n a g y o n g y e n g e a z a m m ó n i u m - f e l v é t e l . É r d e k e s a z is, h o g y a f u m á r s a v n á t r i u m sója milyen jól pufféról. Nyilván a glukóz jelenléte ellenére a nátrium-fumarátot ez a gomba

is j ó l

ismeri, jól tudja felhasználni és az intenzív asszimiláció

során

keletkező elegendő nátronlúg a savakat kompenzálja. Ha a nátrium-fumarát mellett f o s z f á t - p u f f e r is j e l e n v a n , 5 p H - n á l n i n c s v á l t o z á s , d e 6 p H - n á l k i t ű n ő n ö v e k e d é s észlelhető,

mutatván

azt,

hogy

az

ammónium-szulfát

felhasználása

legintenzívebben 6 pH körül történik, de m é g elég intenzíven 5 és 7 pH-nál, tehát tág intervallumban. 15. táblázat. Kálium-nitrát felhasználása. (Tápoldat: szintetikus). T a b l e 15. T h e utilization of potassium nitrate. (Synthetic solution). Puffer oldat

0.

Buffer solution

0

PH II. napon

pH on the 11 12 day

pH 5

5 6,5

6,2 6,8

pH 5

5 6,5

6,5 7

A

12.

Morchella conica

Növekedés 5 n a p után

M i c é l i u m szárazsúlya ( m g ) 12.napon 11.

Hőmérséklet °C

Ismétlések száma

Growth after 5 day

Dry weight o f m y c e lium ( m g ) on the 11 12 day

Temperature °C

Number of repetitions

±24 ±24

3 3

±24 ±24

3 3

gyenge/weak előzőnél j o b b / better

196 121 130 108

közel hasonlóan viselkedik, mint a

M. esculenta.

A z első öt

lapon az 5 p H - r a pufferolt oldatban a n ö v e k e d é s m é g lassú, de azután az e m e l k e d ő p H h a t á s á r a f e l g y o r s u l , m a j d o l y m é r t é k ű l e s z , h o g y t ú l h a l a d j a a z 5. n a p o n j o b b növekedést mutató tenyészetekét. Ezek szerint e faj esetében a nitrát-felhasználás legjobb 6 pH körül. 16. táblázat. Kálium-nitrát felhasználása. (Táptoldat: szintetikus). T a b l e 16. T h e utilization of potassium nitrate. (Synthetic solution).

0.

0.

5,5 6,4

PH 5.

8. n a p o n

p H on the 5. 8. day 6,4 6,4

6,4 6,4

M i c é l i u m szárazsúlya ( m g ) 11 napon

H ő m é r s é k l e t °C

Ismétlések s z á m a

Dry weight of mycelium ( m g ) on the 11 day

T e m p e r a t u r e °C

N u m b e r of repetitions

126 87

±24 ±24

4 4

E z a t o v á b b i k í s é r l e t is a l á t á m a s z t o t t a a z e l ő z ő k a l a p j á n n y e r t m e g á l l a p í t á s t .

-66Morchella esculenta S e m l e g e s körüli vagy kissé bázikus talajokon terem. A termőtestek 6 , 4 - 6 , 7

pH

értékekre reguláinak. 17. t á b l á z a t . A m m ó n i u m - s z u l f á t f e l h a s z n á l á s a . ( T á p o l d a t : s z i n t e t i k u s ) . T a b l e 17. T h e utilization o f a m m o n i u m s u l p h a t e . ( S y n t h e t i c s o l u t i o n ) . Puffer oldatok

M/l PO4

Nátriumfumarát

pH a 5.

0.

% Buffer solu-

M/l P04

pH5

A

0.

0,1

5

0,00558 0,00558 0,00295 0,00558

0,1 0,3 0,2 0,2

6,5 6,5 5,5 6,5

fenti

táblázatban

5 5,8 5,6 5,2 5,8

Ismétlések

°C

száma

Temperature

Number of repe-

°C

titions

11.

Dry weight of mycelium (mg) after

5. day days

10.

alig/very weak

13

±24

4

105 134

±24 ±24 ±24 ±24

4 4 5 5

11.

53 180

kísérletek 5

Hőmérséklet

napon

5,2 5,1 4,7 5,2

bemutatott

felhasználása

10.

Growth on the

days

0,02841

Micélium szárazsúlya (mg)

5. napon

pH on the 5. 10.

%

ammónium-szulfát

Növekedés az

napon

Sodium fúmarate

tions

10.

pH-nál

alapján még

alig

megállapítható, történik,

5,5

hogy

pH-nál

az már

mérsékelten, 6 pH-nál pedig már gyors az asszimiláció. E z esetben minél lassabban zajlik a tápoldat l e s a v a n y o d á s a , annál n a g y o b b lesz a m i c é l i u m - p r o d u k c i ó . 18. t á b l á z a t . K á l i u m - n i t r á t f e l h a s z n á l á s a . ( T á p o l d a t : s z i n t e t i k u s ) . T a b l e 18. T h e utilization o f p o t a s s i u m n i t r a t e . ( S y n t h e t i c s o l u t i o n ) . Puffer oldat

PH 0.

10. napon

Buffer solution

pH on the 0. 11. day

pH 5

5

6

6,5

6,7

Növekedés 5 nap után

Micélium szárazsúlya (mg) 10. napon

Hőmérséklet °C

Ismétlések száma

Growth after 5 day

Dry weight of mycelium (mg) on the 10 day

Temperature °C

Number of repetitions

nagyon gyenge/ very weak jó/good

120

±24

4

110

±24

5

5 p H - n á l szinte n e m volt növekedés - tehát nitrát-felhasználás - az első 5 napon, m e r t e z a p H k e d v e z ő t l e n . C s a k a m i k o r a lassú, m a j d f o k o z ó d ó n i t r á t - f e l h a s z n á l á s során

keletkező

növekedés

oly

lúg

felemelte a tápoldat

annyira,

hogy

rövid

idő

reakcióját alatt

6

utolérte

pH

felé, gyorsult

azokét

a

fel

a

tenyészetekét,

a m e l y e k részére a tápoldat pH-ja kezdettől fogva az optimális érték körüli volt.

- 6719. táblázat. Kálium-nitrát felhasználása. ( T á p o l d a t : szintetikus). T a b l e 19. T h e utilization of p o t a s s i u m nitrate. (Synthetic solution). Puffer oldat

PH 0. 10. napon

Növekedés 5 n a p után

M i c é l i u m szárazsúlya (mg) 10. napon

Hőmérséklet °C

Ismétlések száma

Buffer solution

p H on the 0. 11. day

Growth after 5 day

Dry weight of m y c e lium ( m g ) on the 10 day

Temperature °C

Number o f repetitions

pH 6

6 6,5

igen j ó / v e r y good jó/good

149 132

±24 ±24

3 3

6,1

M á r az első kísérleteknél sejteni lehetett, h o g y a nitrát f e l h a s z n á l á s 6 p H valamivel jobb elegyített

mint

tápoldatot

6.5

pH

közelében.

alkalmazva

Ezt

kiadódott,

pontosítandó, hogy

nitrát

6

pH-ás

körül

pufferral

asszimilálása

a

l e g k e d v e z ő b b reakció szint a 6 pH.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Készült az O T K A anyagi támogatásával (17767 számú téma).

IRODALOMJEGYZÉK B O H U S , G. ( 1 9 8 6 ) S z e r v e s s a v a k s t i m u l á l ó h a t á s á n a k v i z s g á l a t a g o m b á k o n . E x a m i n a t i o n s w i t h f u n g i c o n c e r n i n g o f " o r g a n i c acid e f f e c t " . Mik.Közl.25(l), 5-20. M O R T O N , A. G . a n d M a c M I L L A N , A . ( 1 9 6 4 ) T h e a s s i m i l a t i o n o f n i t r o g e n f r o m a m m o n i u m s a l t s a n d n i t r a t e b y f u n g i . - J . E x p e r . B o t . 5., 2 3 2 - 2 5 2 . R l P Á C E K , V. ( 1 9 6 6 ) B i o l o g i e h o l z z e r s t ö r e n d e r P i l z e . - F i s c h e r G . V e r l a g , J e n a .

ÖSSZEFOGLALÁS Kutatásra

került hat g o m b a f a j esetében

a nitrogén-források

felhasználása és

k ü l ö n b ö z ő reakciószintre beállított t á p t a l a j o k p H - j a közti k a p c s o l a t . A z táblázatok összesítve tartalmazzák a kapott eredményeket.

a

l-19.sz.

- 68SUMMARY INVESTIGATIONS CONCERNING THE NITROGEN NUTRITION OF MACROFUNGI, I . THE ROLE OF THE PH IN THE UTILIZATION OF ANORGANIC N SOURCES IN THE CASE OF SOME ASCOMYCETES AND BASIDIOMYCETES T h e f i r s t part o f this s t u d y is c o n c e r n e d w i t h t h e analysis o f R i p á c e k ' s o p i n i o n ( 1 9 6 6 ) on t h e N u p t a k e by i n c l u d i n g f u r t h e r species, n a m e l y , that t h e r e m u s t be a d i f f e r e n c e in the u p t a k e o f N to i n o r g a n i c i o n s d e p e n d i n g on w h e t h e r it is b o u n d t o t h e N O 3 anion o r t h e N H 4 c a t i o n a n d w h e t h e r this p r o c e s s takes p l a c e in t h e acidic or a l k a l i n e r e g i o n o f t h e r e g u l a t i o n i n t e r v a l . In R i p á c e k ' s o p i n i o n , the g r o w t h in a c i d i c m e d i a s h o u l d p r o c e e d in the p r e s e n c e o f t h e a n i o n N 0 3 , b e c a u s e t h e cell-protein r e a c t s as cation, w h i l e m o r e close to t h e n e u t r a l p o i n t , t h e reaction is j u s t t h e o p p o s i t e . S o m e related p r o b l e m s in n i t r o g e n c o n s u m p t i o n will b e a l s o t r e a t e d in c a s e o f 6 s p e c i e s using i n o r g a n i c N r e s o u r c e s . T h e s p e c i e s s t u d i e d w e r e as f o l l o w s : Agaricus macrosporoides B o h . , Clitocybe geotropa ( V a h l : Fr.) S. F. G r a y , Helvella fastigiata V e l . , Lentinus cyathiformis ( S c h f f . : Fr.) B r e s . , Morchella conica Pers. a n d Morchella esculenta P e r s . A m o n g g e n e r a l issues, the c o n s u m p t i o n o f n i t r o g e n a n d its r e l a t i o n to the p H o f t h e n u t r i e n t m e d i u m w a s s p e c i f i c a l l y s t u d i e d . R i p á c e k , to s u p p o r t his v i e w q u o t e d in the i n t r o d u c t o r y notes, p r e s e n t e d the b e h a v i o u r o f Armillariella mellea in t e x t a n d graphs. A c c o r d i n g l y , this s p e c i e s . . . " r e g u l a t i n g b e t w e e n p H 3 . 7 ^ 1 . 7 , at p H 3.1 g r o w t h w a s o b s e r v e d b y N O 3 (only) in W o l p e r t nutrient s o l u t i o n , r e p l a c e d b y K N 0 3 o r ( N 144)2 SO4 and at p H 5 . 9 with NH4, t h o u g h t h e s e acidity v a l u e s a r e o u t s i d e t h e r e g u l a t i o n i n t e r v a l . T h e r e f o r e it is n e c e s s a r y to r e c o n s i d e r all studies w h i c h w e r e p e r f o r m e d n o t t a k i n g into a c c o u n t the ion c h a r a c t e r in f u n c t i o n o f the acidity v a l u e s o f the n u t r i e n t soil". C o m p a r i n g the b e h a v i o u r o f A. mellea to t h a t o f the s p e c i e s s t u d i e d b y us, the result will b e v a r i a b l e ; in s o m e c a s e s , w e c o u l d o b s e r v e s i m i l a r p h e n o m e n a b u t m a i n l y d i f f e r e n t o n e s . O u r o b s e r v a t i o n s are s u m m a r i s e d in T a b l e 1, p r e p a r e d on the b a s i s o f t h e details e n u m e r a t e d in T a b l e s 2 - 1 9 . It is m o s t r e m a r k a b l e that a m o n g t h e species u t i l i s i n g both N H 4 a n d N O 3 , t h e s a m e p H levels w e r e s u i t a b l e f o r a s s i m i l a t i n g b o t h nitrogen r e s o u r c e s . N a m e l y , in t h e c a s e o f Morchella conica, p H levels of 5 - 6 . 5 a n d 5 - 7 w e r e o b s e r v e d , in case o f Morchella 5 - 6 . 5 and 5 - 7 , respectively. esculenta,

Investigations

with Agaricus

macrosporoides

It is a p p a r e n t f r o m t h e d a t a t h a t t h e f a v o u r a b l e a m m o n i u m

uptake takes

place

b e t w e e n pH 4 and 5.5. A s the fungi p r o d u c e essential a m o u n t of acids, the p H of the nutrient can sink to 3 . 4 - 3 . 8

( A , B , F ) e v e n in t h e p r e s e n c e o f b u f f e r o r s o d i u m

f u m a r a t e . In c a s e o f g r o w i n g a c i d i t y , t h e p e r i o d e x t e n d i n g t o p H 5 is l o n g e r a n d t h e m y c e l i u m p r o d u c t i o n is b i g g e r ( A ) . In s p i t e o f a f a v o u r a b l e s t a r t i n g c o n d i t i o n ( p H 5 . 5 ) , in t h e l a c k o f s u i t a b l e b u f f e r s o l u t i o n s t h e N u p t a k e w i l l b e l o w d u e t o f a s t a c i d i s a t i o n ( D ) , w h i l e in t h e p r e s e n c e o f a d e q u a t e a m o u n t o f b u f f e r ,

- 69tlie m y c e l i u m p r o d u c t i o n is h i g h e r ( E ) . In c a s e o f a s t a r t i n g v a l u e o f p H 6 . 5 , w h i c h is n o t f a v o u r a b l e , t h e r e is a l m o s t n o g r o w t h . In c a s e o f a l o w i n i t i a l p H o f 4 , w e g e t m e d i u m results (G).

Investigations

with Clitocybe

geotropa

T h i s s p e c i e s is m a i n l y c h a r a c t e r i s t i c o f s u b a c i d o p h i l o u s d e c i d u o u s f o r e s t s , l e s s t y p i c a l in a c i d o p h i l u s a n d n e u t r o b a s o p h i l o u s f o r e s t s . T h e s u b j e c t o f o u r

study

w a s an a c i d o p h i l u s ecological variant, the m y c e l i u m thaili regulated b e t w e e n p H 4 a n d 5. F o r t h e s a k e o f t h i s f u n g u s , w h i c h r e g u l a t e s b e t w e e n p H 4 a n d 5, t h e u p t a k e o f a m m o n i u m is o p t i m a l h e r e , w i t h t h e d i f f e r e n c e t h a t t h e f a v o u r a b l e z o n e e x t e n d s t o w a r d s p H 6, p r o b a b l y a t least u p t o 5 . 5 . W e c a n o b s e r v e h e r e , t o o , t h e favourable buffering effect of sodium fumarate compared

to phosphate as

the

f u m a r i c a c i d is u t i l i s e d a l s o a s a s o u r c e o f c a r b o n .

Investigations

with Coprinus

In c a s e o f Coprinus 5-6

picaceus,

picaceus t h e f a v o u r a b l e i n t e r v a l f o r a m m o n i u m u p t a k e is p H

( B , D , F , M ) . T h e u p t a k e is still g o o d s l i g h t l y o v e r 6 p H . In s p i t e o f t h e a c i d

production of a m m o n i u m sulphate, the p H of the solutions w a s rising or sinking only to a small extent. T h i s can be explained by the potential o f s o m e fungi to use s o d i u m f u m a r a t e in t h e p r e s e n c e o f g l u c o s e a s w e l l , w h i l e b a s e is p r o d u c e d . T h i s is f u r t h e r s u p p o r t e d b y t h e o b s e r v a t i o n t h a t if t h e s o u r c e o f n i t r o g e n is p e p t o n e , t h e p H o f t h e n u t r i e n t w i l l d e c r e a s e , b u t w i t h a d d i n g s o d i u m f u m a r a t e , it w i l l

rise

( T a b l e 5). T h e a m m o n i u m s u l p h a t e u p t a k e w a s a l s o i n v e s t i g a t e d a b o v e a n d b e l o w t h e o p t i m a l l e v e l , a t p H 4 a n d p H 7, r e s p e c t i v e l y . R e s u l t i n g v a l u e s w e r e h a l f o r third o f the o p t i m a l level (A, K, M). O u r f o r m e r s t a t e m e n t s c a n be m o d i f i e d , to s o m e e x t e n t , a c c o r d i n g t o t h e c o m p o s i t i o n o f t h e n u t r i e n t s o l u t i o n . In o u r r e l a t e d e x p e r i m e n t s ( T a b l e 6), synthetical nutrient solution w a s r e p l a c e d extract solution.

In t h e f o r m e r c a s e , o p t i m a l

ammonium

by 3 %

uptake was

malt

observed

b e t w e e n p H 5 a n d 6, w h i l e t h e u s e o f m a l t e x t r a c t s o l u t i o n e x t e n d e d t h i s i n t e r v a l u p t o p H 7. T h e m a t e r i a l s o f t h e m a l t e x t r a c t c o n t r i b u t e d t o t h e g r o w t h o f t h e mycelium mass.

Investigations

with Helvella

fastigiata

W e c a n o b s e r v e t h a t f o r t h e g r o w t h o f Helvella

fastigiata,

the pH of the agent has

similar effect within large interval for the a m m o n i u m sulphate uptake.

Investigations

with lentinus

cyathiformis

N i t r a t e u p t a k e is g o o d b e t w e e n in a f a i r l y w i d e i n t e r v a l o f p H 4 a n d 7, h o w e v e r it is l e s s w i d e t h a n f o r a m m o n i u m . O n t h e b a s i s o f t h e e x p e r i m e n t s s u m m a r i s e d Table

10, w e c a n c o n c l u d e t h a t

L. cyathiformis

propagates fairly well even

in in

e x t r e m e l y a c i d i c e n v i r o n m e n t , b e t w e e n p H 2 . 1 a n d 3 . 4 . H o w e v e r , in t h e p r e s e n c e o f b u f f e r s a n d a l a s t i n g p H v a l u e a r o u n d 4 w e o b s e r v e an e x t r e m e l y h i g h m y c e l i u m production. The optimal

level o f a m m o n i u m

u p t a k e is a t a b o u t p H 4 . 5 .

- 70N a t u r a l l y we obtain better results w h e n the buffers ensure the optimal p H for a l o n g e r t i m e . H i g h e r p h o s p h a t e c o n c e n t r a t i o n b u f f e r is n o t g o o d f o r t h i s p u r p o s e b e c a u s e it a c t s in t h e c a s e o f t h i s s p e c i e s a s a n i n h i b i t o r . A m m o n i u m u p t a k e w a s a l s o a n a l y s e d in t h e f u n c t i o n o f t h e n u t r i e n t s o l u t i o n f o r t h i s s p e c i e s a s

well

( T a b l e s 11, 12). T h e a l t e r n a t i v e s o l u t i o n t o s y n t h e t i c n u t r i e n t s o l v e n t w a s a g a i n 3 % m a l t e x t r a c t . T h i s s p e c i e s , w h i c h is a t r e e - d w e l l e r u n d e r n a t u r a l r e q u i r e s less n i t r o g e n , t h e r e f o r e t h e N

circumstances,

content of the malt extract w a s

almost

a d e q u a t e in itself.

Investigations An

alternative

traditional

with Morchella nutrient

synthetic

cyathiformis.

The

conica

solution

solvent

(3%

malt

extract)

for this species,

experiments

summarised

was

used

apart

from

s i m i l a r l y t o C. picaceus in

Tables

interesting pictureas f a r as the utilisation of a m m o n i u m

13

and

14

the

and

L.

show

an

s u l p h a t e is c o n c e r n e d .

A c i d i s a t i o n is s o f a s t a n d i n t e n s i v e t h a t it t a k e s p l a c e e v e n in t h e p r e s e n c e o f t h e b u f f e r a n d t h e r e f o r e t h e a m m o n i u m u p t a k e is w e a k . It is a l s o i n t e r e s t i n g t o o b s e r v e the

buffering effect of the sodium

salt o f f u m a r i c acid.

Sodium

fumarate

is

p r o b a b l y u t i l i s e d w e l l b y t h i s f u n g u s s p e c i e s in s p i t e o f t h e p r e s e n c e o f g l u c o s e a n d t h e b a s e f o r m e d d u r i n g i n t e n s i v e a s s i m i l a t i o n is e n o u g h t o n e u t r a l i z e a c i d s . In t h e p r e s e n c e o f p h o s p h a t e b u f f e r b e s i d e s o d i u m f u m a r a t e , a t p H 5 t h e r e is n o c h a n g e w h i l e at p H 6 w e c a n e x p e r i e n c e a g o o d yield i n d i c a t i n g an o p t i m a l u p t a k e at p H 6 a m o n g fairly b e t w e e n a fairly w i d e interval ( p H 5 - 7 ) . T h e b e h a v i o u r of

Morchella

conica

is s i m i l a r t o

M. esculenta.

O n t h e f i r s t 5 d a y s , g r o w t h is f a i r l y

s l o w in t h e s o l u t i o n b u f f e r e d t o p H 5, b u t t h e i n c r e a s i n g p H r e s u l t s in i n c r e a s e d yield,

surpassing that of the cultures s h o w i n g the best yield on the

5th

day.

A c c o r d i n g l y , the o p t i m a l nitrate u p t a k e f o r this species c a n be o b s e r v e d at p H 6.

Investigations

with Morchella

esculenta

T h i s species g r o w s naturally on neutral or slightly basic soil. T h e fruit b o d i e s r e g u l a t e for pH v a l u e s o f 6 . 4 - 6 . 7 . O n the basis of the e x p e r i m e n t s ( T a b l e 17) w e c a n c o n c l u d e t h a t t h e a m m o n i u m s u l p h a t e u p t a k e is h a r d l y o b s e r v a b l e a t p H m o d e r a t e at p H 5 . 5 a n d f a s t at p H 6 . In t h i s c a s e , w e g e t t h e b e s t

5,

mycelium

p r o d u c t i o n w h e n t h e a c i d i s a t i o n o f t h e n u t r i e n t is t h e s l o w e s t . A t p H 5 t h e r e w a s p r a c t i c a l l y n o g r o w t h o b s e r v a b l e - i.e., n o e v i d e n c e o f n i t r a t e u p t a k e - o n t h e f i r s t 5 d a y s , i n d i c a t i n g t h a t t h i s p H is n o t f a v o u r a b l e . O n l y w i t h t h e a c c u m u l a t i o n

of

b a s e originating f r o m the slow and gradually increasing nitrate uptake, raising p H to

6

we

can e x p e r i e n c e

a fast growth

so that the

cultures

could

reach

the

p r o d u c t i v i t y of c u l t u r e s w h i c h h a d an o p t i m a l p H v a l u e f r o m t h e start. A l r e a d y t h e f i r s t e x p e r i m e n t s i n d i c a t e d t h a t n i t r a t e u p t a k e is o p t i m a l a r o u n d p H 6,

slightly

b e t t e r than for p H 6.5. T o get m o r e e x a c t data, nutrient solution m i x e d with p H 6 b u f f e r w a s used. O p t i m a l reaction level w a s d e t e r m i n e d at p H 6.

- 71 TUDOMÁNYOS DOLGOZ A TOK

ORIGINAL

PAPERS

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK p. 71-80. Vol.37. No. 1-3. 1998 HAZAI

ADATOK

EHETŐ

NAGYGOMBAFAJOK

HIGANY-

TARTALMÁRÓL D r . V e t t e r J á n o s Á O T E Z o o l ó g i a i I n t é z e t N ö v é n y t a n i t a n s z é k , 1 4 0 0 P f . 2. B e r t a E r z s é b e t Á O T E Á l l a t t e n y é s z t é s i é s T a k a r m á n y o z á s i t a n s z é k e , 1 4 0 0 P f . 2.

Kulcsszavuk: Higany, vadontermő e h e t ő gombák, Agaricus, Macrolepiota, Lycoperdon perlatum Keywords: Mercury, wild edible m u s h r o o m s , Agaricus, Macrolepiota, Lepista, Lycoperdon perlatum

Lepista,

IRODALMI ÁTTEKINTÉS Az ehető gombák higany-tartalmának van.

fontos gyakorlati és toxikológiai

Egyre szennyeződő környezetünkben érthető módon

szerepe

fokozott gondot

kell

(kellene) fordítani például a szervezetbe bevihető szennyező anyag mennyiségnek, í g y pl. a h i g a n y e s e t é b e n a z é r v é n y e s W H O s z a b v á n y s z e r i n t - f r i s s t á p a n y a g k g onként

0,03 m g / k g

szervezetének

az a mennyiség,

melynél

többet

felvenni. A különböző élelmiszerek

nem

szabad

Hg-tartalma

egy

felnőtt

eredetüktől,

az

illető o b j e k t u m felvételi és raktározási kapacitásától függ. Az 1970-es évek k ö z e p e óta a vadontermő és a termesztett g o m b a f a j o k Hg-tartalmáról adatok jelentek m e g N é m e t o r s z á g b ó l (SEEGER é s NUTZE, 1 9 7 6 ; LORENZ ET AL., 1 9 7 8 ; BRUNNERT é s ZADRAZIL, 1 9 7 9 ; DLETL, 1987), S v á j c b ó l (STIJVE ÉS CARDINALE, 1 9 7 4 ; STUVE ÉS ROSCIINIK, 1 9 7 4 ; QUINCHE, 1 9 7 9 ) , F i n n o r s z á g b ó l (LAAKSOVIRTA é s LODENIUS, 1979;

K.UUSI

et

Franciaországból

al.

1981),

(MONARD,

Ausztriából 1990),

(ALCHBERGER

Spanyolországból

és

HORAK,

(ZURERA

et

1975),

al.,

1986;

1 9 8 8 ) , J u g o s z l á v i á b ó l (STEGNAR e t a l . , 1 9 7 3 ) , N a g y - B r i t a n n i á b ó l (LOUGHTON é s FRANK, 1 9 7 4 ) é s O l a s z o r s z á g b ó l (BARBAGLI é s BALDI, 1 9 8 4 ) .

A t é m a e g y i k igen f o n t o s k é r d é s e e g y e s g o m b a t a x o n o k , k ü l ö n ö s e n a z

Agaricus

fajok Hg-bioakkumulációja. Ez a bioakkumuláció genetikailag determinált,

Hg-

kötő molekulák jelenlétének eredménye. A kérdés másik, gyakorlati aspektusa a környezet szennyezés hatása a Hg-szintre. A g o m b á k esetén a

Hg-akkumuláció

egyes alkotó fehérjéik szulfhidril-, diszulfid- és metionin csoportjaitól

függ

- 72(KOJO

és

LODENIUS,

1989).

Egyes

gombafajok

Cd

és

Hg

akkumulációja

ö s s z e f ü g g e n i látszik e g y e s e n z i m e k aktivitásaival, m á s f e l ő l n e m látszik k o m p e t í c i ó e két f é m felvétele között. Korábban azt találták, hogy a H g akkor a k k u m u l á l ó d i k n a g y o b b mértékben a micéliumban, ha a szubsztrát Hg-koncentrációja (BRUNNERT

és

ZADRAZIL,

1981).

élelmiszerkémiai-toxikológiai

A

termesztett

jelentőségű.

gombák

Több,

e

fajok

Agaricus

akkumulációjára vonatkozó vizsgálatot végeztek

alacsony

Hg-tartalma

fontos

Hg-felvételére

bisporus é s

és

Pleurotus

ostreatus e s e t é n (LASOTA e t al., 1 9 9 0 ; LASOTA é s FLORCZIAK, 1 9 9 1 ) . A z i z o t ó p p a l jelzett

Hg-nyal végzett kísérletek eredményei

1991)

a

fém

termesztett

ostreatus)

főként

nagy

(Agaricus

csiperke viszont

a

a kisebb,

formájában

adták

a

tömegű

bisporus)

esetében,

17000-45000

fémet. M á s modellkísérletekben

fehérjékhez a

FLORCZIAK,

kapcsolódott

laskagomba

molekulatömegű

beoltott

a

(Pleurotus

f e h é r j é k h e z köti

(BRESSA e t a l . , 1 9 8 8 ) , a h i g a n y t H g ( N 0 2 ) 3

micéliummal

a k k u m u l á c i ó s faktor 65 és

s z e r i n t (LASOTA é s

molekula

szubsztrátumhoz.

A

a

H20

tapasztalt

140 közötti, a z a z igen j e l e n t ő s volt. E kísérlet

arra

f i g y e l m e z t e t , h o g y a z e s e t l e g v á r o s i v a g y i p a r i e r e d e t ű h u l l a d é k o k a t is t a r t a l m a z ó s z u b s z t r á t u m o n t ö r t é n ő l a s k a t e r m e s z t é s v e s z é l y e s is l e h e t . Hazánkban, a korábbi vizsgálatok már közöltek néhány adatot egyes fajok

(Coprinus é s Pleurotus)

termesztett

t e r m ő t e s t e i n e k H g - t a r t a l m á r ó l (BALÁZS, 1988). A

v a d o n t e r m ő f a j o k r a v o n a t k o z ó , k i s s z á m ú adat arra utalt, h o g y ezek l e g a l á b b 3-5ször több Hg-t tartalmaztak a termesztett fajok Hg-koncentrációjához képest, azaz m i n d e n k é p p e n a k ö r n y e z e t s z e n n y e z é s e k hatására lehet számítanunk.

Részletesen

v i z s g á l t á k p é l d á u l ezt a h a t á s t C s e h o r s z á g b a n (KALAC et al., 1 9 9 1 ) . A z szennyezett területekről mint

más,

mintájában mértek).

nem

(vagy

11,9; a

Jelen

erősen

gyűjtött gombafajok Hg-koncentrációja magasabb kevéssé)

szennyezett

Macrolepiota

vizsgálatsorozat

területek

procera-nk\ célja

volt

6,5

hazai,

esetén

mg/kg

ehető

(a

sza.

volt,

Lepista

nuda

koncentrációt

nagygomba

fajok

Hg

tartalmának a mérése, lehetőleg több termőhelyről származó mintasorozat alapján.

A N Y A G É s MÓDSZER A

gombák

termőtesteit

hazánk

különböző

részeiről

gyűjtöttük

be,

1993-1995

között. A termőtesteket tisztítás és aprítás után 40 C°-on megszárítottuk,

majd

p o r r á őröltük. E g y - e g y g r a m m száraz a n y a g o t tártunk fel 7,5 ml cc. s a l é t r o m s a v v a l mikrohullámú

roncsoló

rendszerben

(Mileston

MLS

1200),

majd

25

hígítottuk bidesztillált vizzel. A Hg-koncentrációtól f ü g g ő e n a r o n c s o l v á n y

ml-re 0,05-

5,0 ml-ét analizáltuk Hg-tartalomra atom abszorpciós technikával ( Perkin-Elmer Model 5000, MHS-10 Mercury/Hydrid száraz t ö m e g egységben adtuk meg.

System), a kapott Hg-tartalmakat

mg/kg

- 73 EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK

A gomba termőtestek. Hg-tartalmának adatait az 1. táblázatban közöljük, megadva a termőhelyeket, az adatok számtani középértékét és szórását. A közölt adatok igen jelentős különbségeket mutatnak a különböző taxonok értékei. Egyes, nagy mintaszámmal vizsgált nemzetségek megfelelő adathalmazát a 2. táblázat tartalmazza. A vizsgált gombafajok Hg-tartalma 0,054 és 9,88 mg/kg száraz tömeg szélsőértékek között változott, az előbbi a Hirneola auricula-judae, az utóbbi a Lepista luscina esetében, a Hg-tartalmak különbsége 183-szoros. Az összes minta (n=112) adatát figyelembe véve, az átlagos Hg-tartalom 1,72 mg/kg száraz tömeg. Ez az átlag tehát a magas és az alacsony Hg-tartalmú taxonokat is tartalmazza, így információs értéke csak tájékozódó jellegű. A korábbi vizsgálatokból (lásd az irodalmi áttekintésben felsoroltakat) megállapítható, hogy a gombák rendszertani helyzete fontos szerepet játszik a Hg akkumulációban. Az 1. és a 2. táblázat adatai igazolják, hogy valóban nagy különbségek vannak a különböző nemzetségek között. A Laccaria (0,061 mg/kg szárazanyag), az Armillaria (0,118 mg/kg száraz tömeg) és a Xerocomus nemzetségek (0,25 mg/kg száraz tömeg) a legalacsonyabb Hg-tartalmúak. A Tricholoma minták átlaga 0,79 mg/kg száraz tömeg; igen jelentős Hg-szintetmutatnak átlagban az Agaricus és a Macrolepiota nemzetségek (mindkettő átlaga 2,92 mg/kg száraz tömeg). A Lycoperdon perlatum átlaga 2,94 mg/kg, míg a legmagasabb átlagos Hg-szint a Lepista nemzetségben adódott (3,02 mg/kg száraz tömeg). Az Agaricus és a Macrolepiota nemzetség Hg-akkumuláló képessége az irodalomból is ismert. A saját vizsgálatok megerősítik ezt, jelezve ugyanakkor, hogy más taxonok is az akkumulátor kategóriába sorolhatók. Az igen gyakori Lycoperdon perlatum, - melynek hét mintáját analizáltuk - 0,9-9,47 mg/kg száraz tömeg koncentrációk között tartalmazott Hg-t. Valószínűnek látszik, hogy a környezet szennyezésnek - pl. a Miskolc/2 jelű termőhelyen - is szerepe van a Hgszint növelésében. A legnagyobb átlagos Hg-szintet (3,02 mg/kg száraz tömeg) a 21 mintával képviselt Lepista nemzetségben mértük (a vizsgált fajok: L. gilva, L. inversa, L. luscina, L. nebularis, L. nuda). A legnagyobb koncentrációt a L. inversa halmi erdőből származó és a L. luscina Kamara-erdei mintáiban mértük. Mindkét termőhely Budapest jelentősen szennyezett területének számít, így valószínű, hogy ez esetben is a szennyezett környezet hatása nyilvánul meg az igen magas Hg-szintben. A vizsgálatok az OTKA 20991 számú programjának támogatásával készültek, amiért itt mondunk köszönetet.

- 741. táblázat. A hazánkban gyűjtött ehető gombafajok mintáinak Hg-tartalma. A FAJ:

Agaricus arvensis Schff.: Fr. Agaricus campestris L.: Fr. var. campestris Agaricus esettei Bon

Agaricus haemorroidarius Schulz.: Kalchbr. Agaricus silvaticus Schff.: Fr. Armillaria mellea (Vahl.: Fr.) Karst.

Clitocybe odora (Bull.: Fr.) Kummer

Cratarellus cornucopioides (L.): Pers. Fistulina hepatic a (Schaeff.) Fr.

GYŰJTÉS

TERMŐHELY:

EVE:

1993 1993

HIGANY-TARTALOM: mg/kg száraz tömeg

szórás

Börzsöny Bakony

4.01 2.77

±0.07 ±0.05

6.55 1.16 3.14

±0.11 ±0.03 ±0.05

1994 1994

Börzsöny Budai hg. Budapest (Rákospalota) Miskolc/l Tatabánya/2

2.40 1.63

±0.04 ±0.01

1993

SBK

2.30

±0.10

1985. 1993 1993 1993 1993 1994 1994 1994 1994 1995 1995 1995 1995 1995 1993 1993 1993 1994 1994 1993 1994 1993 1994 1995

Börzsöny Csillebérc Tatabánya/3 Miskolc/l Tatabánya/4 Tatabánya/2 Miskolc/l Miskolc/l Miskolc/l Budai Miskolc/3 Tatabánya/2 Tatabánya/4 Kamaraerdő Tatabánya/1 Miskolc/l Tatabánya/2 Tatabánya/2 Miskolc/l Bakony/l Tatabánya/2 Bükk Tatabánya/2 Tatabánya/1

2.40 0.097 0.041 0.068 0.056 0.55 0.084 0.106 0.180 0.144 0.068 0.041 0.056 0.052 0.725 0.247 0.557 0.098 0.850 0.053 0.071 5.03 0.034 0.040

±0.05 ±0.004 ±0.028 ±0.002 ±0.004 ±0.02 ±0.005 ±0.004 ±0.002 ±0.045 ±0.002 ±0.05 ±0.05 ±0.02 ±0.02 ±0.03 ±0.023 ±0.005 ±0.013 ±0.004 ±0.002 ±0.09 ±0.002 ±0.003

1984 1993

-751. táblázat folytatása: FAJ:

Hericium chlatroides (Pallas: Fr.) Pers.

Hirneola auricula-judae (Bull.: St.-Anm.) Wettst. Hygrophorus eburneus (Bull.:Fr.) Fr. Hypholoma capnoides (Fr.:Fr.) Kummer Laccaria laccata (Scop.:Fr.) Bk. et Br. Laccaria amethystina (Bolt.:Hooker) Murr. Lactarius deliciosus Fr. Lepista gilva (Pers.:Fr.) Roze

Lepista inversa (Sxop.:Fr.) Pat.

Lepista luscina (Fr.) Sing. Lepista nebularis (Fr.) Harmaja

A GYŰJTÉS EVE:

HIGANY-TARTALOM: TERMŐHELY:

mg/kg száraz tömeg

szórás

1993 1993 1994 1994

Bükk Budai hg. Tatabánya/2 Budai hg.

0.102 0.054 0.048 0.077

±0.002 ±0.005 ±0.002 ±0.004

1993

Miskolc/3

0.054

±0.002

1993 1993 1993 1994 1995 1995 1995 1995

Budai hg. Miskolc/3 Pilis Pilis Miskolc/3 Őrség Őrség Loipersdorf (Burgenland) Miskolc/3 Miskolc/3 Miskolc/2 Miskolc/l Miskolc/2 Loipersdorf (Burgenland) Halmi erdő Miskolc/l Pilis Bakony/1 Tatabánya/1 Kamaraerdő Börzsöny Bakony/2 Tatabánya/4 Bakony/1 Bükk Miskolc/2

0.242 0.054 0.095 4.31 0.059 0.067 0.042 0.078

±0.008 ±0.002 ±0.003 ±0.01 ±0.03 ±0.005 ±0.003 ±0.008

0.613 0.454 2.21 2.39 1.68 2.26

±0.024 ±0.005 ±0.05 ±0.05 ±0.05 ±0.08

7.44 3.30 0.528 1.43 2.66 9.88 4.42 4.33 0.78 0.93 2.94 2.42

±0.07 ±0.07 ±0.23 ±0.06 ±0.05 ±0.21 ±0.12 ±0.12 ±0.01 ±0.03 ±0.04 ±0.05

1993 1995 1994 1994 1995 1995 1993 1993 1993 1993 1995 1993 1993 1993 1993 1993 1994 1995

-761. táblázat folytatása: HIGANY-TARTALOM:

A GYŰJTÉS

FAJ:

Lepista nuda (Bull.:Fr.) Cke.

Lycoperdon Pers.: Pers.

perlatum

Macrolepiota procera (Scop.:Fr.) Sing.

Macrolepiota (Vitt.) Sing.

TERMŐHELY:

ÉVE:

rhacodes

Macrolepiota mastoidea (Fr.) Sing. Pleurotus ostreatus (Jacq. et Fr.) Kummer Pleurotus pulmonarius (Fr.) Quél. Suillus granulatus (L.) Kuntze

mg/kg száraz tömeg

szórás

1993 1993 1993 1993 1995 1993 1993 1993 1994 1994 1994 1995 1993 1993 1993 1993 1994 1994 1994 1995 1995 1995 1993 1993 1993 1994 1995 1995

Tatabánya/2 Börzsöny Bakony/1 Bakony/3 Őrség Tatabánya/1 Miskolc/2 Pilis Bükk Miskolc/l Miskolc/l Miskolc/l Halmi erdő Bakony/2 Tatabánya/4 Tatabánya/4 Kamaraerdő Miskolc/2 Miskolc/l Tatabánya/4 Kamaraerdő Miskolc/l Miskolc/3 Pilis Pilis Miskolc/2 Miskolc/l Miskolc/2

2.33 2.07 2.02 4.44 3.10 0.933 9.47 2.05 4.26 1.88 2.02 4.371.82 2.07 2.64 3.46 4.72 3.07 2.59 2.54 3.01 3.17 4.76 2.02 1.88 2.99 3.08 3.91

±0.04 ±0.08 ±0.02 ±0.18 ±0.05 ±0.02 ±0.36 ±0.02 ±0.17 ±0.07 ±0.02 ±0.07 ±0.06 ±0.05 ±0.04 ±0.02 ±0.04 ±0.07 ±0.05 ±0.05 ±0.05 ±0.05 ±0.04 ±0.03 ±0.07 ±0.07 ±0.07 ±0.07

1995

Tatabánya/2

2.04

±0.06

1993

Budapest

3.47

±0.028

1994

Budapest

0.055

±0.004

1993

Bekölce

0.102

±0.005

-771. táblázat folytatása: HIGANY-TARTALOM:

A GYŰJTÉS

FAJ:

EVE:

Suillus grevillei (Klotzsch.) Sing. Stropharia aeruginosa (Curt.: Fr.) Quél. Tricholoma imbricatum (Fr.:Fr..) Kummer Tricholoma (Fr.) Quél.

scalpturatum

Tricholoma íerreum (Schff.:Fr.) Kummer Xerocomus chrysentheron (Bull.) Quél. Xerocomus Imler Xerocomus (L.) Quél.

TERMŐHELY:

porosporus

M

8/K8 szaraz tonicg

szórás

1993 1993 1993 1994 1993 1994 1995 1993 1993 1993

Pilis Miskolc/3 Miskolc/3 Bükk Miskolc/3 Miskolc/3 Miskolc/3 Tatabánya/1 SBK Tatabányai

2.52 0.303 0.856 0.201 0.117 0.055 0.136 0.168 4.34 0.169

±0.02 ±0.002 ±0.025 ±0.005 ±0.011 ±0.004 ±0.045 ±0.003 ±0.04 ±0.026

1993 1993 1993 1994 1993 1993

SBK Halmi erdő Börzsöny Miskolc/2 Börzsöny Bakony/2

0.625 0.369 0.262 0.392 0.151 0.141

±0.02 ±0.007 ±0.002 ±0.007 ±0.004 ±0.007

1993

Börzsöny

0.210

± 0.002

subtomenlosus

2. táblázat. Néhány vizsgált taxon átlagos hieanytartalma Gombataxon: Agaricus Armillaria mellea Laccaria Lepista Lycoperdon perlatum Macrolepiota Tricholoma Xerocomus

Átlagos Hg-tartalom: (mg/kg száraz tömeg) 2.92 0.11 0.06 3.02 2.94 2.92 0.79 0.25

A minták száma: 8 13 4 21 7 17 7 6

- 78 IRODALOMJEGYZÉK

AlCHBERGER, K. é s HORAK, O. ( 1 9 7 5 ) Q u e c k s i l b e r a u f n a h m e v o n

Champignons Agaricus bisporus aus künstlich angereichertem Substrat. Bodenkultur, 26, 8-14, BALÁZS, A. (1988) Néhány termesztett és vadon termő gomba mikroelem tartalmának alakulása. Kertgazdaság, 20, 58-61. BARBAGLI, R. és BALDI, F. (1984) Mercury and methyl mercury in higher fungi and their relation with the the substrate in a cinnabar mining area. Chemosphere, 13, 1059-1071. BRESSA, G., CIMA. L . é s COSTA, P. ( 1 9 8 8 ) B i o a c c u m u l a t i o n o f H g

in the Mushroom Pleurotus ostreatus. Exotoxicology and environmental Safety, 16, 85-89. BRUNNERT, H. ZADRAZIL, F. (1979) The translocation of Mercury and Cadmium into the Fruiting Bodies of six Higher Fungi. Eur. J. Microbiol. Biotechnol., 17, 358-364. BRUNNERT, H. é s ZADRAZIL, F. ( 1 9 8 1 ) T r a n s l o c a t i o n o f C a d m i u m a n d

Mercury into the fruiting bodies of Agrocybe aegerita in a model system using agar platelets as substrate. Eur. J. Appl. Microbiol. Biotechnol., 12, 1 7 9 - 1 8 2 .

DlETL, G.(1987) Wild mushrooms accumulate heavy metals. Umwelt, 1-2,24-26. K A L A C , P., BURDA, J., STASKOVA, I. ( 1 9 9 1 ) C o n c e n t r a t i o n s o f l e a d

mercury and copper in mushrooms in the vicinity of a lead smelter The Science of Total Environment, 105, 109-119. K O J O , M. é s LODENIUS, H. (1989) Cadmium and Mercury in Macrofungi Mechanism of Transport and Accumulation. Angew. Botanik, 63, 279-292. K U U S l , T., LAAKSOVIRTA, K., LIUKKONEN, H., LODENIUS, M. é s

PlEPPONEN, S. (1981) Lead, Cadmium and Mercury contents of fungi in the Helsinki Area and in Unpolluted Control Areas. Z. Lebensmitt. Unters. Forsch., 173, 261-267. LAAKSOVIRTA, K. és LODENIUS, M. (1979) Mercury content of fungi in Helsinki. Ann. Bot. Fennici, 16, 208-212. LASOTA, W. és FLORCZAK, J. (1991) Wplyw warunkow uprawy na akumulacje niektorych substancji toksycznych w grzybach Bromat. Chem. Toksykol. 24, 67-71. LASOTA, W., FLORCZAK, J. é s KARMANSKA, A. ( 1 9 9 0 ) W p l y w

warunkov uprawy na akumulacja niektorych substancji toksycznych grzybach. II. Obserwcje procesu wchlaniania Hg, Cd, Pb i Zn przez Agaricus bisporus i Pleurotus ostreatus. Bromat. Chem. Toks.,23, 95-99.

- 79LOUGI-ITON, A. és FRANK, R. (1974): Mercury in mushrooms (Agaricus bisporus). Mushroom Sei., 9, 347-357. LORENZ, Fl., KOSSEN, M. T . és KÄFERSTEIN, F.K. ( 1 9 7 8 ) : Blei,

Cadmium- und Quecksilbergehalte in Speisepilzen. Bundesgesundheitsblatt, 21, 202-204. MONARD, J. (1990): Presence de metaux lourds dans les champignons B u l l . S o c . M y c . Fr. 1 0 6 , 3 1 - 4 6 . QlJINCHE, J.P. ( 1 9 7 9 ) : L 'Agaricus bitorquis,

un champignon accumula-

teaur de mercure, de selenium et de cuivre. Vitic. Arboric. Hortic., 11, 188-192. SEEGER, R. és NUTZEL, R. (1976): Quecksilbergehalt der Pilze Z Lebensmitt. Unters. Forsch., 160, 303-312. STEGNAR, P., KOSTA, L., BYRNE, A., RAVNIK, V. ( 1 9 7 3 ) : T h e

accumulation of mercury and occurrence of methylmercury in some fungi. Chemosphere, 2, 57-63. STIJVE, T. és CARDINALE, E. (1974): Selenium and Mercury Content of Some Edible Mushrooms. Trac. Chim. Aliment. Hyg., 65, 476-478. STIJVE, T. és ROSCHNIK, R. (1974): Mercury and methylmercury content of heavy metals in soil from extended wastewater irrigation. Trav. Chim. Aliment. Hyg. 65, 209-220. ZURERA-COSANO, G., RINCON, F., ARCOS, F., POZO, R. ( 1 9 8 6 ) :

Mercury content in mushroom species on the Cordova area. Bull. Environ. Contain. Toxicol., 36, 662-667. ZURERA-COSANO G., RINCON, F., MORENO-ROJAS, R.SALMERON-EGEA, J. é s

POZO-LORA, R. (1988): Mercury content in different Species of Mushrooms Grown in Spain. J. of Food Protection, 51, 205-207. ÖSSZEFOGLALÁS

112 ehető, vadontermő gombaminta Hg-tartalmát vizsgáltuk atom abszorpciós spektrometriával. Az összes minta átlagos Hg-koncentrációja 1,72 mg/kg száraztömeg, de a különböző taxonok (nemzetségek, illetve fajok) Hg koncentrációja igen különböző. Bár a különböző termőhelyek nyilvánvaló befolyással vannak az ott termő gombák Hg tartalmára, adataink főként egyes taxonok Hg felhalmozó képességére utalnak. Az Agaricus és a Macrolepiota nemzetségen kívül, ahol a Hg-akkumuláció jelensége már korábbról ismert, adataink jelentős Hg-szintet jeleznek a Lycoperdon perlatum (2,94 mg/kg) és a Lepista fajok esetében (3,02 g/kg). A közölt adatok alapján nagyobb figyelmet kell fordítani a vadontermő gombák, különösen a Hg-akkumuláló taxonok, aktuális Hg tartalmára, a kérdés toxikológiai, élelmiszerkémiai vetülete miatt.

- 80SUMMARY M E R C U R Y CONTENT OF SOME WILD EDIBLE HUNGARIAN MUSHROOMS

Mercury content of 1 12 samples of common, edible mushrooms was determined by atomic absorption spectrometric method. The average Hg-content of all samples investigated is 1.72 mg/kg DM however the Hg-concentration of different taxonomic groups (species and genus) is remarkable different. Although the different habitats have an obvious effect on the Hg-concentration of sporocarps, our results clearly indicate the Hg-accumulating capacity of some taxonomic groups. In addition to the samples belonging to the Agaricus and Macrolepiota genus, where the Hg-accumulation has been known for a few years, we observed high Hg-level in Lycoperdon perlatum (average 2.94 mg/kg DM) as well as in some Lepista species (average 3.02 mg/kg DM). These data confirm the need for paying special attention to the Hg-level of common mushrooms especially to that of accumulating species

- 81 TUDOMÁNYOS DOLGOZA TOK

ORIGINAL

PAPERS

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK p. 81-90. Vol.37. No. 1-3. 1998 A CSIPERKENEMESÍTÉS TÖRTÉNETE ÉS BIOLÓGIAI H Á T T E R E

GEML József, Korona Gombacsíra Üzem és Fajtakutató Laboratórium, 3395 Demjén Pf. 1. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, Növénytani Tanszék (Ph.D. hallgató) Kulcsszavuk: Agaricus bisporus, Keywords:

Agaricus

bisporus,

nemesítés breeding

BEVEZETÉS

A termesztett gombák közül világviszonylatban is, de különösen Európában és Észak-Amerikában a csiperkékből termesztik a legnagyobb mennyiséget, így ezek jelentősége kiemelkedő más fajokhoz viszonyítva. A csiperkéken belül főleg a kétspórás csiperke (Agaricus bisporus) terjedt el, de a melegebb éghajlatú országokban ill. mérsékelt övön a nyári időszakban sok helyen termesztik az ízletes csiperkét (A. bitorquis) is. Ezenkívül voltak és vannak kísérletek más Agaricus fajok kultúrába vonására (pl.: A. arvensis, A. campestris, A. macrosporus, A. macrosporoides), de ezek nagyüzemi termesztése még nem megoldott. Az alábbi cikk ismerteti a csiperkék nemesítésének legfontosabb fejlődési szakaszait, állomásait, kiemelkedő eredményeit, valamint ezek biológiai hátterét. ANYAG ÉS MÓDSZER A Phycomycetes taxont tanulmányozva írta le BLAKESLEE 1904-ben, hogy e gombák ivaros szaporodásakor csak akkor képződnek zygospórák, ha két eltérő ivarú (+ és -) monospórás, haploid micélium találkozik. A bazídiumos gombák ivaros szaporodásának mechanizmusát nem ismerték egészen az első világháborúig. BENSAUDE 1918-ban ill. KNIEP 1920-ban egymástól függetlenül végezték elődjükhöz hasonló módon kísérleteiket, tehát haploid monospórás tenyészeteket készítettek, melyeket azután egymással kereszteztek minden lehetséges kombinációban. A kompatibilitás (az eredményes fúzió) kritériuma a bazidiumos gombák nagy részére jellemző "kapocs" képződése volt, mivel azt már korábban megfigyelték, hogy mind a termőtestet képző, mind a termőtest szövetéből származó dikarióta micéliumra jellemző e "kapocs" jelenléte. BENSAUDE a Coprinus nemzetségnél, KNIEP a Schizophyllum commune-né\ állapította meg a következőket:

- 82Az említett gombák ivaros szaporodásában az párosodási típust két lókusz határozza meg. A kompatibilis kombinációban mindkét alléinak eltérőnek kell lenni. Pl. az AB allélokat hordozó hifa csak az ab hifával fúziónál, az Ab pedig csak az aB-vel. Ezt a folyamatot bifaktoriális (kétfaktorú) heterotallizmus-nak nevezik. A "bifaktoriális" jelző a két lókuszra utal, a heterotallizmus pedig arra, hogy a bazídiumokon képződő spórák eltérő allélokat hordoznak (egy spóra csak az egyiket), ezáltal monospórás hifáik nem képesek termőtestek képzésére (MILES, 1996.). A további kutatások bebizonyították, hogy nem egyazon termőtestből származó haploid monospórás tenyészetek kombinálása akár teljes kompatibilitást hozhat. Pl. egy adott termőtestből származó AB allélokat hordozó hifák fuzionálnak egy másik termőtest A'B' hifáival. E felfedezés azt bizonyította, hogy az ivari faktorokat többszörös allélok határozzák meg, így sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy csírázáskor a hifa kompatibilis hifával találkozik és létrejöhet a fúzió, majd a termőtestképzés. További érdekes felfedezések történtek a bazídiumos gombák széleskörű tanulmányozásakor, melyekből a legfontosabbakat említek itt meg (MILES, 1996.): .•

az unifaktoriális (egyfaktorú) heterotallizmus leírása (pl. néhány csiperke fajnál), mely esetben az ivari típust egyetlen lókusz alléljai határozzák meg

•

dikarion-monokarion párosodás észlelése, mely során a monokarion (haploid hifa) egy dikarionnal történt fúzió után válik maga is dikarionná. A reakció lehet legitim ("törvényes"), mikor a monokarion a dikarion legalább egyik sejtmagjával kompatibilis, ill. "törvénytelen", mikor egyik sejtmaggal sem. Ez utóbbi meglehetősen ritka

•

dikarion-képzés nélküli monokarion-monokarion párosodás leírása, pl. "álkapocs" képzése mikor a monokarionok A ill. a allélja kompatibilis, viszont a B allélok azonosak.

•

homo- és heterokarionok megfigyelése. Az alaposabb citológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy számos gombafajnál a "monokarion" és "dikarion" kifejezések helyett helyesebb a "homokarion" ill. "heterokarion" elnevezések használata, mivel a hifák sejtjeiben a sejtmagok a sejtosztódástól függetlenül sokszorozódhatnak és a sejtek között vándorolhatnak. így legtöbbször egy sejt 1-10 vagy esetleg ennél is több sejtmagot tartalmazhat.

- 83A kétspórás csiperkéről készült korai írások közül az egyik legátfogóbb az amerikai K.LIGMAN 1943-ban közölt munkája, melyben a termesztett csiperkét ugyan még Agaricus campestris bisporus-nak írta le, de már beszámolt citológiai vizsgálatairól, monospórás és szövettenyészetekről, steril vonalak (homokarionok) keresztésével előállított fajtákról és mutációkról. Fontos citológiai munkák születtek az 50-es évek végén E V A N S által, aki a termesztett gombák sejtmagjait vizsgálta. Szerinte a kétspórás csiperke haploid kromoszómaszáma 12, míg K L I G M A N csak 9-et talált ( F R I T S C H E , 1991.). M O E S S N E R 1962-ben számolt be kísérleteiről, melyek során diploid tenyészetek keresztezési lehetőségeit vizsgálta. Olyan szülői fajtákkal dolgozott, melyek tulajdonságai élesen elkülönültek egymáséitól, így az adott tulajdonság sikeres átvitele könnyen észlelhető. Módszere szerint petri-csészékbe, egymás mellé oltotta a fajtákat, majd összenövésük után a határzónából vett micéliumokból készített tenyészeteket. Ezeket aztán letermesztette és a termőtestek tulajdonságait vizsgálta. Néhány esetben tapasztalt jeleket, melyekből arra következtetett, hogy lehetséges az örökítőanyag bizonyos mértékű keveredése heterokarionok anasztomózisa által is.

1970-ben számoltak be sikeres kísérleteikről, melyek során a gabonaszemre oltott micéliumot akár egy éven át is károsodás nélkül tárolták - 196 °C-on, folyékony nitrogénben. SAN A N T O N I O ÉS H W A N G

Az Agaricus bisporus életciklusát R A P E R és munkatársai írták le 1971-ben és a fajt másodlagosan homotallikus-nak találták ( F R I T S C H E , 1991.). Kétspórás csiperke bazídiumain, ahogy azt neve is mutatja, a kalapos gombákra jellemző négy haploid spóra helyett két kétmagvú (dikarion) spóra található. Homotallikus azért, mert a spórák a párosodási típust meghatározó lókuszt nézve ugyanazokat az allélokat (jelen esetben mindkét kompatibilis alléit) tartalmazzák. Monospórás tenyészeteik képesek termőtestek képzésére anélkül, hogy más hifával fuzionálnának. Másodlagos azért, mert a sejtmagok nem hordoznak eredendően azonos alléit, hanem a különleges spóraképzési folyamat során kerül a két spórába a más fajoknál négy spórába szánt négy sejtmag általában úgy, hogy egy-egy spórába a kompatibilis ivari faktorokat hordozó magok esnek. E szaporodási mód nagyban megnehezíti a nemesítők munkáját ( E L L I O T T , 1985.). Természetesen kivétel mindig akad, így azt már a '70-es években megállapították, hogy kis százalékban ugyan, de képződnek haploid spórák e fajnál is, így volt egy csekély lehetőség arra, hogy hosszadalmas munkával ugyan, de elérhető legyen komolyabb előrelépés a nemesítésben. A munkát tovább bonyolította az is, hogy a haploid homokarionok egyesülése révén képződő heterokarionoknál nincs"kapocs"

- 84-képzés, ami megnehezíti felismerésüket. Az eredményes anasztomózis így leginkább csak termesztési kísérletekkel igazolható, bár egyéb jelekből is valószínűsíthető (pl. erősebb növekedés). 1974-ben közzétett írása az A. bisporus kalapjának forma- és színöröklődését taglalta. Munkájuk szerint a forma domináns-recesszív módon, a szín pedig több gén együttes hatása szerint öröklődik ( F R I T S C H E , 1991.). B O I S S O N E T - M E N E S 1978-ban protoplasztfúziós nemesítésről számolt be, mely módszer lehetővé teszi a fajok, sőt nemzetségek közötti keresztetezéseket is ( B O I S S O N E T - M E N E S , 1978.). Ugyanebben az évben E L L I O T T az A. bisporus-ra dolgozott ki nemesítési módszereket, melyekben fungicid-rezisztens ill. auxotróf mutáns vonalakat használt a képződő heterokarionok azonosítására ( E L L I O T T , 1978.b). A csiperkék nemesítésének eszköze kezdetben (egészen a '70-es évekig) az alábbi 3 módszer ill. ezek kombinálása volt ( L O F T U S , 1995.): MILLER, ROBBINS ÉS KANANEN

1. Random mutáció Ilyen volt pl. az eredetileg többnyire barna kalapú kétspórás csiperke egy fehér színű mutációja, melyet a '20-as években találtak egy termő kultúrában. A ma termesztett fehér csiperke valószínűleg e mutáció leszármazottjai. 2. Multispórás tenyészetek A törzsek vagy vonalak tulajdonságainak javítására ill. a már meglévők stabilizálására felhasználhatók a multispórás felvételek és ezek továbboltásainak szelektálása. E módszer esetén az utódok kis mértékben különböznek a szülői vonaltól, mivel a sok spórából kihajtó hifák anasztomizálnak egymással, tulajdonságaik a magvándorlások révén kiegyenlítődnek. 3. Monospórás tenyészetek A hígított spóraszuszpenzióból szélesztéssel kapott egyspórás tenyészetek tulajdonságai között viszonylag nagy eltérések lehetnek, ezért ezek alkalmasabbak az eddigiektől eltérő vonalak előállítására. forradalmi áttörést hozó eredményeket a német Gerda F R I T S C H E érte el a '70-es évek végén a hollandiai Horst-i kutatóintézetben. F R I T S C H E a kétspórás csiperke csekély számban előforduló haploid spóráiból készített monospórás tenyészeteket, majd ezeket egymással keresztezte a kívánt tulajdonságok kombinálása érdekében. A

- 85 Hosszas munkáját siker koronázta, mely során új, az addig használt fajtáknál sokkal jobb termesztési és piaci tulajdonságokkal rendelkező hibrideket nemesített ki. Az U1 volt az első ilyen hibrid, majd azt követte az U3. Ezeket ill. ezek leszármazottjait termesztik azóta is világ legnagyobb részén. FRITSCHE munkája úttörő jelentőségű a csiperkenemesítés terén és nagyon jó példája a stratégiai nemesítési módszer átütő erejének (LOFTUS, 1995.). Az utóbbi két évtized kutatásai rámutattak arra a problémára, hogy a termesztett csiperke fajták (törzsek) meglehetősen szűk genetikai variábilitással rendelkeznek. A fajták, hibridek további javítására, ahogyan a kultúrnövényeknél is, a vadontermő típusok rendkívül változatos genetikai forrást jelentenek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a '90-es évek elején CALLAC és munkatársai által a Sonora-sivatag kaliforniai részén leírt négyspórás A. bisporus változat, melyet felfedezője után - A. bisporus var. burnettii-nek neveztek el. Ez a négy haploid spórát képző, ezért rendkívül fontos típus különösen nagy jelentőséggel bír(hat) a nemesítés, ezen belül a homokarionok előállításának megkönnyítésében.

Variety:

[ bisporus )

Heterokaryotic spores («+")

( burnettii

)

Homokaryotic spores (") (")

(n + n) Plasmogamy • |FRUCTIFICATION | < — J SECONDARY HOMOTHALLISM predominant for bisporus

HETEROTHALLISM predominant for burnettii

1. ábra: Az Agaricus bisporus var. bisporus és az A. b. var. burnettii eltérő életciklusa (CALLAC et al., 1996.)

- 86A DNS-technikák a '80-as évek elején kezdtek elterjedni, használatuk előtt a csiperkenemesítés legnagyobb nehézsége a homo- és heterokarionok elválasztása volt. A FRITSCHE és társai által alkalmazott, a növekedés intenzitáson alapuló megkülönböztető módszer meglehetősen pontatlan, félrevezető volt. A gombakutatás területén először M A Y és ROYSE számolt be elektroforetikus módszerükről 1981-ben, melyet A. bisporus, A. campestris és Lentinus(=Lentinula) edodes fajok genetikai vizsgálataihoz használtak ( F R I T S C H E , 1991.). A homokarionok vizsgálatára használt első genetikai teszt az "izozinV'-analízis kifejlesztésével vált elérhetővé. Az "izozimek" szerkezetileg eltérő, de ugyanazon aktivitásért felelős enzimek, melyek analízise során a feldarabolt micélium sejtjeinek extraktumát elektroforetikus gélen futtatják, majd enzimspecifikus festéssel a homo- és heterokarionok elválaszthatók ( L O F T U S , 1995.).

A '80-as évek közepén a DNS-technikák fejlődése további, egyre kidolgozottabb módszereket eredményezett. Ezek közül az első az RFLP-módszer (Restriction Fragment Length Polymorphism) volt, mely elméletileg végtelen marker forrást nyújt és általa lehetséges a géntérképek készítése is. Egy másik elterjedt módszer a RAPD (Random Amplified Polymorphic DNA), mely a polimeráz láncreakción (Polymerase Chain Reaction, PCR) alapszik. Ez az eljárás gyorsabb az RFLP-nél, kevesebb DNS szükséges hozzá és több minta vizsgálható vele adott idő alatt. Ez utóbbi 3 módszer (izozim, RFLP, RAPD) kombinálásával a homokarionok izolálása ma már rutinfeladattá vált a legtöbb kutatólaboratóriumban ( R O Y S E et al., 1993., L O F T U S , 1995.). A DNS markerek további alkalmazása a markerekhez kötött szelekcióban (Marker Associated Selection, MAS) is lehetséges egy (vagy több) kapcsoltan öröklődő fontos tulajdonság esetén. Ezenkívül az adott markereket hordozó lókuszok rekombinációs gyakoriságából következtetni lehet a lókuszok egymáshoz viszonyított helyzetére, így segítségükkel géntérképek is készíthetők. A DNSmarkerek talán legnagyobb jelentősége az ún. "DNS-ujjlenyomat"-ok készítésében van. Ez az "ujjlenyomat" jellemző az adott törzsre (fajtára), így kiemelkedő jelentősége van pl. a hibridizálásnál a sikeres anasztomózis bizonyítására (CHIU, 1993.), valamint a közeljövőben alkalmas lehet az egyes fajták levédésére is (LOFTUS, 1995.).

- 87A biotechnológia másik fontos eszköze, a protoplasztok izolálása és ezek fuzionálása. A protoplasztok izolálása a fajok, sőt nemzetségek közötti hibridek előállítása mellett homokarionok kinyerésére is alkalmas eredetileg heterokarion micéliumból. A sejtfal enzimatikus lebontása után visszamaradó sejtek elkülöníthetők, sőt tovább darabolhatok. Az így kapott, eltérő számú sejtmagokat hordozó sejtek közül kiválaszthatók és regenerálhatok a monokarionok, melyekből biztosan homokarion hifa fejlődik ( L O F T U S , 1995.).

A kétspórás csiperke mellett ígéretes kísérleteket végeztek az ízletes csiperkével (Agaricus bitorquis) is a 70-es években, főleg Hollandiában. D I E L E M A N V A N ZAAYEN 1972-ben rávilágított az ízletes csiperke egy rendkívül fontos tulajdonságára, a csiperke-vírusok elleni rezisztenciájára. Akkoriban a holland gombaiparban meglehetősen nagy károkat okozott a vírusbetegség, melyre az A. bisporus meglehetősen fogékony. Az A. bitorquis termesztésével először a Horst-i kutatóintézetben I I A S S E L B A C H és M U T S E R S ill. Belgiumban P O P P E kezdtek kísérletezni ( F R I T S C H E , 1991.). A vírusrezisztencián túl más előnyös tulajdonságok is jelentkeztek a termesztések során. Az ízletes csiperke termőtestjei pl. kevésbé érzékenyek a szedés utáni kezelésre, szállításra, tárolhatóságuk jobb. Másik fontos jellemző, hogy az A. bitorquis az A. bisporus által megkívánt 17-19 °C-hoz képest kb. 5 °C-kal magasabb hőmérsékleten képez termőtesteket, ami lehetővé teszi termesztését a nyári hónapokban ill. melegebb éghajlaton is. Előnyei ellenére mégsem terjedt el igazán (bár hazánkban is foglalkoznak vele kis mennyiségben), ez pedig következő hátrányos tulajdonságaiból adódik. Az ízletes csiperke érzékenyebb a komposztálási, termesztési hibákra, s bár a betegségekkel szemben meglehetősen ellenálló, a termesztéséhez szükséges magasabb hőmérséklet azonban jobban kedvez a kórkozóknak, kártevőknek is. Termőtestjei rövid tönkűek és gyakran a földfelszín alatt képződnek, sőt ki is nyílhatnak ott, ami megnehezíti a szép, szennyeződéstől mentes, piacképes termés szedését. 1975-ben az A. bitorquis életciklusát is leírta, melyben bipolár (unifaktoriális) heterothallizmust állapított meg, ami a bazídiumon képződő négy haploid spórára utal, egy ivari lókusszal. Ez a szaporodási mód - a kétspórás csiperkéével ellentétben - kedvező a nemesítő szempontjából, mert viszonylag könnyen előállíthatók monospórás haploid tenyészetek, melyek aztán keresztezhetők és a kapott hibridek tesztelhetők meglehetősen nagy számban. FR1TSCF1E és munkatársai Horst-ban, vad törzsekből állítottak elő üzemi fajtákat (Horst B 30, K 26, K.32) előbb csak sorozatos szelekciók, majd később keresztezések révén ( F R I T S C H E , 1991.). RAPER

- 88Az Agaricus nemzetségen belül említést kell még tennem a fent említetteken kívül néhány egyéb fajjal végzett citológiai, szaporodásbiológiai és termesztési vizsgálatokról. ELLIOTT 1978-ban publikált írásában beszámolt az A. macrosporus és az A. nivescens szaporodási ciklusáról, melyben mindkét fajt unifaktoriális heterotallizmus-sal jellemzett (ELLIOTT, 1978.a). Bár szerinte a heterotallizmus nem annyira kifejezett e két fajban, mint pl. az A. bitorquis esetén és ezekat inkább átmeneti jellegüeknek vélte az A. bisporus másodlagos homotallizmusa felé. Ezt némiképp alátámasztják azok a közölt citológiai jellemzők, melyek szerint az A. macrosporus és az A. nivescens heterokarionjai általában kettőnél több sejtmaggal rendelkeznek, ami a kétspórás csiperkére is jellemző, az ízletes csiperke hifáira viszont nem (HOU & ELLIOTT, 1978.). Az A. arvensis-szel a Horst-i Kutatóintézetben FRITSCHE, majd kollégái végeztek kísérleteket. A kétspórás csiperkénél bevált termesztési módszert alkalmazva ígéretes eredményeket kaptak, de ugyanakkor igen nagy változékonyságot tapasztaltak az egyes vad törzsek megjelenése, környezeti igényei, növekedési intenzitása között (FRITSCHE, 1978.). Az eredményes termesztéshez a faj igényeinek alaposabb ismeretét és a termeszthető vonalak szelekcióját, nemesítését tartották elengedhetetlennek. ÉRTÉKELÉS

Az Agaricus bisporus különleges életciklusa a korai időszakban különösen megnehezítette a nemesítők munkáját. Ma már azonban szaporodási folyamatának ismertté válásával, a biotechnológia fejlődésével hatékony módszerek dolgozhatók ki és alkalmazhatók j ó eredménnyel. Az első sikeres hibridek jó alapot szolgáltatnak a további nemesítési munkához. A jelen fejlődési irány azt sugallja, hogy az új technológiák, a termesztett haszonnövényekhez hasonlóan, a gombatörzsek terén is forradalmi újításokat hoznak majd a közeljövőben. Nem valószínű azonban, hogy a géntechnikák kiszorítják majd a klasszikus nemesítést, sokkal inkább ki fogják egészíteni azt a nemesítési stratégiákban. Valószínűleg még hosszú ideig megmarad a homokarionok előállításán és azok keresztezésén alapuló nemesítési módszer, melyhez segédeszközként, épp a homokarionok izolálására használják az izozimanalízist, a DNS-"ujj lenyomatot" vagy a protoplasztizálást. Várható továbbá a vadontermő Agaricus törzsek felhasználásának előretörése, mivel ezek rendkívül változatos, értékes genetikai anyagot hordoznak, mely felhasználható (és felhasználandó!) a nemesítésben. Ezt bizonyítja az is, hogy az amerikai R . K E R R I G A N vezetésével tíz évvel ezelőtt beindult az Agaricus Resource Program, mely a vad Agaricus törzsek begyűjtését tűzte ki célul világszerte.

- 89Ez a gyűjtemény ma már több száz törzzsel rendelkezik, melyek nagy része A. bisporus, de más fajok is megtalálhatók és a nemesítők, kutatóintézetek rendelkezésére állnak (LOFTUS, 1995.).

IRODALOMJEGYZÉK

BOISSONET-MENES, M. (1978) Les protoplastes de champignons. Mushroom Science X. (Part 1) p 27-30 CALLAC, P.; IMBERNON, M.; KERRIGAN, R.W.; OLIVIER, J.-M. ( 1 9 9 6 ) T h e T w o

Life Cycles of Agaricus bisporus. Proceedings of the Second International Conference on Mushroom Biology and Mushroom Products, Penn State, p 57-66 CHIU, S. (1993) Physiology, Cytology and Genetics of Mushrooms. Proceedings of the First International Conference on Mushroom Biology and Mushroom Products, Chinese University Press Hong Kong p 41-48 ELLIOTT, T. J. (1985) The Genetics and Breeding of Species of Agaricus. In: The Biology and Technology of the Cultivated Mushroom. Edited by FLEGG, P.B.; SPENCER, D.M. and WOOD, D.A. 1985 John Wiley & Sons Ltd. p 111-129 ELLIOTT, r. J. (1978a) Sexuality in the genus Agaricus. Mushroom Science X. (Part I) p 41-50 ELLIOTT, F. J. (1978) Breeding strategies in Agaricus bisporus. Mushroom Science X. (Part 1) p 73-81 FRITSCHE, G. (1978) Tests on breeding with A. arvensis. Mushroom Science X. (Part 1) p 91-102 FRITSCHE, G. (1991) A personal view on mushroom breeding from 1957-1991. Genetics and breeding of Agaricus. Proceedings of the First International Seminar on Mushroom Science, Pudoc Wageningen p 3-20 HOU, H. and ELLIOTT, T. J. (1978) Comparative cytology in the genus Agaricus. Mushroom Science X. (Part 1) p 51-62 LOFTUS, M. (1995) Breeding New Strains Of Mushrooms. Mushroom News 1995 July, p 6-14 MILES, P.C. (1996) Genetics and Breeding of Mushrooms-from Bensaude and Kniep to Molecular Genetics. Proceedings of the Second International Conference on Mushroom Biology and Mushroom Products, Penn State, p 11-24 ROYSE, D. J.; BUNYARD, B. A . ; NICHOLSON M. S. ( 1 9 9 3 ) M o l e c u l a r G e n e t i c

Analysis of Diversity in Populations of Edible Mushrooms. Proceedings of the First International Conference on Mushroom Biology and Mushroom Products, Chinese University Press Hong Kong p 49-54

- 90-

ÖSSZEFOGLALÁS

Cikkemben igyekeztem összefoglalni a legfontosabb termesztett gombák, a csiperkék nemesítésének főbb történelmi mérföldköveit. A kezdetben alkalmazott mono- és multispórás nemesítés, valamint a random mutációk felszaporításán túl ismertettem az első hibridek előállításának módját. Utaltam a ma használatos nemesítési, biotechnológiai módszerekre és ezek szerepére a jövőben.

SUMMARY HISTORY OF THE IMPROVEMENT OF AGARICUS CULTIVATION AND ITS BIOLOGICAL BACKGROUND

This paper summarizes the major milestones of the history of the improvement of the production of the most important cultivated mushrooms, Agaricus. The monoand multi-sporular methods of breeding used in the beginning will be described as well as in addition to the multiplication of random mutations the method of preparation of the first hybrids. It will be referred to the breeding and biotechnological methods being used nowadays and to their role to be played in the future.

- 91 COLOUR

SZÍNES OLDAT AK

PAGES

M1KOLOG1AIKÖZLEMENYEK p.91-104. Vol.37. No.1-3. 1998

A Mikológiái Közlemények Szines Oldalak rovatában megjelenésre tervezett fajok listája: Species of mushrooms to be presented on Colour Pages of Clusiana:

Agaricus

bohusii

Agaricus

bresadolianus

Cortinarius

paracephalixus

Cortinarius

parfumatus

Agaricus cappelli

Cortinarius rigento ides

Agaricus

Cortinarius

macrosporoides

salor

Agaricus pampeanus

Cortinarius

sodagnitus

Agaricus

Cortinarius

subcompar

Cortinarius

tiliae

pilatianus

Agaricus

pseudopratensis

Amanita lepiotoides

Cortinarius uliginosus

Aureoboletus gentilis

Cortinarius xanthophyllus

Boletellus pruinatus

Cratarellus konradii

Boletus aereus

Flammulina

Boletus

pinophilus

Flocullaria

rickenii

Boletus

pulverulentus

Flocullaria

straminea

Boletus

rhodoxanthus

Gomphus clavatus

Boletus

splendidus

Gyroporus

cyanescens

Hebeloma

ochroalbidum

Hebeloma

subcaespitosum

Callistosporium Chalciporus

luteoolivaceum

rubinus

ononidis

Cortinarius alboviolaceus

Inocybe

aeruginascens

Cortinarius

Inocybe

javorkae

melanotus

Cortinarius olivascentium

Inocybe lacera var. helobia

- 92-

Leccinum brunneogriseolum

Macrolepiota

excoriata

Leccinum

Macrolepiota

olivascens

Leccinum holopus

Macrolepiota

venenata

Leccinum

molle

Pluteus

atroviridis

Leccinum

versipelle

Pluteus

aurantiorugosus variabilicolor

duriusculum

Leucoagaricus

sublitoralis

Pluteus

Leucoagaricus

wychanskyi

Suillus lakéi

Leucoagaricus

brunneolilacinus

Suillus

tridentinus

Leucopaxillu

lepistoides

Tricholosporum

nodulosporum

Leucopaxillu

rhodoleucus

Tricholosporum

goniospermum

Leucopaxil/us

macrocephallus

Leucopaxillus rhodoleucus Macrocystidia

cucumis

Macrolepiota

citrinascens

Xerocomus

armeniacus

Xerocomus

ferrugineu

Xerocomus

moravicus

Az alkalmazott jelölések magyarázata Dőlt betűkkel = megjelenésre váró fajok Félkövér betűkkel = a közlemények aktuális számában szereplő fajok Sima álló betűkkel = a már megjelent fajok Key to the notation used In Italics = species to be presented Bold letters = species presented in this issue Normal letters = species already presented A Szines Oldalak szerkesztője Albert László. A nyomdai előkészítés és az oldalak fordítása Szabó Sándor és Szabó Sándorné munkája. The editor of Colour Pages is László Albert. The translation and preparation for printing is made by Erzsébet Sándor Szabó.

Szabó and

Amanita

lep/otoides

Barla

"Húsbarna galóca"

Amanita

lepiotoides

Barla

"Húsbarna galóca"

Kalap: 5-8 cm R, félgömbalakúból kiterülő, ellaposodó, a közepén púpos; színe krémfehérből húsbarnásra elszíneződő, barnás burokpettyekkel borított, a peremén bordás. Lemezek: szabadonállók, viszonylag keskenyek, krémfehéres, pillás, megbarnuló lemezéllel. Tönk: 7-10 x 1,5-2 cm, krémfehér alapon múlékony, vattás-poros gallérzónával, ami alatt megbarnuló zónáktól korpás, jól fejlett bocskora erősen hártyás, sötétbarnára színeződő. Hús: puha, csaknem vattás állományú, fehérből lassan megpiruló, később barnára színeződő, enyhén retekszagú. Spórák: (9) 10-12 x 5-6 pm, ovális, amiloid. Termőhely: első magyarországi adatai acidofil jellegű vegyes állományú erdőből származnak. 1997.07.07. Őrség, Fekete tó környékén, silva mixta (Fagus, Pinus, Quercus), 1997.07.16. Őrség, Kétvölgy környékén, Calluno-Pinetum sub.: Fagus. Leg.: Szabó S-né, Albert L.

Det., Herb.: Albert L. 97/5

Foto: Albert 2495

Cap: 5-8 cm across, convex, then expanded, becoming flat, with a slight umbo; Colour: cream-white becoming brown, with brownish fragments of the veil, with ribbed margin. Gills: free, relatively thin, with cream-whitish fibrous gill margins. Stipe: 7-10 1,5-2 cm, cream-whitish basic colour, with wadded-powderish ringzone, there are brownish scaly spots under the ring zone, well developped pellicular volva, becoming dark brown. Flesh: smooth, almost wadded, white becoming reddish, later on brownish, slightly smelling radish. Spores: (9) 10-12 5-6 pm, oval, amyloid. Habitat: first registered in Hungary: in acidofil mixed forest (Silva mixta: Fagus, Pinus, Quercus) Collected: 07.07.1997 in Őrség, region Kétvölgy, Calluno-Pinetum sub.: Fagus.

Aureoboletus genti/is (Quel.) Pouz.

Aranybélésű tinoru

Aureoboletus

gentilis (Quel.) Pouz. .

Aranybélésű tinoru

Kalap: 2-6 (8) cm R, dombomból ellaposodó, nedvesen nyálkás, tapadós, szárazon fénylő, a bőr foszlányokban lehúzható, színe sárgás, okkerbarnás ± rózsás árnyalattal. Csöves rész: szűk pórusú, tönkhöz nőtt, néha bordákkal lefut a tönkre, élénk aranysárga, később zöldessárga, nyomásra nem kékül. Tönk: 3-8 x 0,5-1 cm, hengeres vagy görbült, gyakran orsó alakú, a csúcsán aranysárga, ± bordás, lefelé sárgás-húsbarnás, nedvesen tapadós, a tövénél fehér. Hús: rugalmas, fehéres-krémsárga, a kalapban rózsás árnyalatú, savanykás ízű, gyümölcsillatú. Spórák: 13-18 x 4,2-7 pm, boletoid orsóalakúak, sima felületűek. Kalapbőr: Kutis jellegű, 4-8 pm R, enyhén inkrusztált véghifákkal. Termőhely: lomberdőben, tölgy, gyertyán, bükk, gesztenye (Quercus, Carpinus, Fagus, Castanea) alatt, acido-szubacidofil jelleggel. 1996.09.30. Visegrádi hg., Lepence-völgy, Deschampsio-Fagetum luzuletosum Leg.: Albert L., Varga Gy.

Det., Herb.: Albert L. 96/44

Foto: Albert 2447

Cap: 2-6 (8) cm across, convex becoming flat, viscid when wet, shiny when draught. Cuticle can be peeled in small pieces, colour: yellowish, ochraceous ± rose shade. Pores: fine, grown to the stipe, sometimes with decurrent to the stipe, bright golden-yellow, later on greenish-yellow, not discolouring to blue when pushed. Stipe: 3-8 x 0,5-1 cm, cylindrical or curved, often fusiform, bright yellow at the top, ± ribbed, yellowish-brownish towards the base, sticky when wet, white at base. Flesh: flexible, whitish-creamish-yellow, rose in the cap, taste: acidous, with fruit smell. Spores: 13-18 x 4,2-7 pm, boletoid fusiform, smooth surface. Cuticle: Characteristic cuticle, 4-8 pm R, smoothly incrusted endhiphae. Habitat: in broad-leaved acidofil forests (Quercus, Carpinus, Fagus, Castanea)

Cortinarius ctlboviolaceus (Pers.Fr.) Fr.

Halványlila pókhálósgomba

Cortinarius

alboviolaceus

(Pers.Fr.) Fr.

Halványlila pókálósgomba

Kalap: 4-8 cm R, félgömbalakú vagy tompán púposból kiterülő, selymesen szálas, nem higrofán, fiatalon halvány ibolyás-ezüstszürke, később élénkebb ibolyás, szürkésokkeresen márványozott. Lemezek: viszonylag keskenyek, foggal tönkhöznőttek, halvány szürkés-ibolyából halvány rozsdabarnára színeződik. Tönk: 6-15 x 1-2,5 cm, nyúlánk, gyakran orsóalakú, halvány ibolyakékes, az általános burok zónaszerűen megmaradó. Hús: vékony, halvány kékes, nedvesen erősen márványozott; íze enyhe, szaga kissé földszerű. Spórák: 7-9,5 x 4,5-6 pm, nyújtottan oválistól szilva formájú, finoman szemcsés felületű. Termőhely: acidofil jellegű lomberdőkben, főleg nyír, de tölgy és bükk alatt is előfordul, 1998.10.11. Budai hg., Budakeszi környéke, Genisto pilosae-Quercetum sub.: Betula. Leg.: Albert L.

Det., Herb.: Albert L. 98/75

Foto: Albert 2535

Cap: 4-8 cm across, hemispherical or with broad umbo then expanded, silky fibrous, non-hygrophane, pale violaceous-silvergrey when young, later on becoming bright violet, greyish-ochraceous marbled. Gills: relatively thin, indented, pale greyish-lilac then becoming pale rosty. Stipe: 6-15 x 1-2,5 cm, lenghty, often fusiform, pale bluish-lilac, universal veil remaining as a zone. Flesh: thin, pale bluish, when wet strongly marbled, taste mild, smell: ground-like. Spores: 7-9,5 x 4,5-6 pm, oval expanded or prunoid shaped, slightly granulated. Habitat: in acidofil broadleaved forests, mainly Genisto pilosae-Quercetum sub.: Betula. Collected: I 1.10.1998 in Buda mountain, near Budakeszi

Cortinarius itliginosus

Berk.

Rézvörös bőrgomba

Cortinarius

uliginosus

Berk.

Rézvörös bőrgomba

Kalap: 3-6 cm R, tompán púposból kiterülő, selymesen szálas, nem higrofán, színe narancsos rézvörös, később narancsbarna. Lemezek: foggal tönkhöz nőttek, viszonylag szélesek, fiatalon krómsárgák, később rozsdabarnák, sáfrányszínű árnyalattal. Tönk: 4-8 x 0,4-0,6 cm, sárga alapon narancsvörösen szálas az általános buroktól, öregen a sárga szín dominál, a tövénél barna. Hús: élénk krómsárga, enyhén retekszagú. Spórák: 8,5-10 x 5-5,6 (ím, nyújtottan ovális, finoman szemcsés felületű. Termőhely: tőzegmohalápok peremzónájában füzek (Salix) alatt terem, első magyarországi adata: 1989.09.16., Bakony hg., Öcs környéke (Öcsi-nagy tó), Salicetum cinereae. Leg.: Albert L., Varga Gy.

Det., Herb.: Albert L. 89/104

Foto: Albert 1672

Cap: 3-6 cm across, from umbo to expand, silky fibrous, non-hygrophane, orangecupreous, later orange-brown. Gills: indented, relatively broad, chrome-yellow when young, then becoming rosty with a shade of saffron. Stipe: 4-8 x 0,4-0,6 cm, yellow with orange fibres of universal veil, yellow when old, brown at the base. Flesh: bright chrome-yellow, smells radish. Spores: 8,5-10 x 5-5,6 ^m, oval expanded, smoothly granulated. Habitat: at the edge of sphagnum under Salix. First registered in Hungary: 16.09.1989, Bakony mountain, surrounding of Öcs (Big—Lake of Öcs) Salicetum cinerae.

CS -G

E 0 er a. j© CJ

53 N QJ

E kVI

ss N 'O BS

IZL

1—

a> C :3

"S 5

>5 a u a ©

-5

1 «J a

Leucopaxillus

rhodoleucus

(Romeil) Kühner Rózsáslemezű álcölöpgomba

Kalap: 4-7 em R, domborúból ellaposodó, a pereme sokáig begöngyölt; krémfehér, a közepén okkeresedő; fiatalon hamvas, később márványosan foltos. Lemezek: lefutók, sürünállók; fiatalon rózsásak, később halvány krém okkerszínűek Tönk: 4-6 x 0,5-1 pm, ± görbült, a tövénél bunkós, a felső részén hamvas, alatta hosszan szálas, fehér színű. Hús: viszonylag kemény, fehér, enyhe ízű, kellemes gyümölcs illatú. Spórák: (6,5) 7-9,2 x 5-6 pm, csepp alakú vagy ovális, kettősfalú és finoman szemcsés, enyhén amiloid. Termőhely: lomb- és fenyőerdőben, főleg homoktalajon, 1992.10.29. Ipolytarnóc, Populetum cult, sub.: Robinea. Leg.: Albert, Rimóczi, Szabó

Det., Herb.: Albert L. 92/49

Foto: Albert 1962

Cap: 4-7 cm across, convex becoming fiat, with margin inrolled, cream-white, becoming ochraceous in the middle, glaucous when young, later on marble stains. Gills: decurrent, crowded, rose when young, later on becoming pale ochraceous. Stipe: 4-6 x 0,5-1 pm, ± curved, club-shaped at base, glaucous at the top, underneath fibrous, white. Flesh: relatively hard, white, taste: mild, smell of fruit. Spores: (6,5) 7-9,2 x 5-6 pm, drop-shaped or oval, double wall, smoothly granulated, slightly amyloid. Habitat: in broad-leaved and pine forests, mainly on sand, Collected: 29.10.1992 Ipolytarnóc Populetum cult, sub.: Robinea.

Leccinum bruneogriseolum

Lannoy et EstadesBarnásszürke érdestinoru

k

Leccinum

brunneogriseolum

. AO ^ Sf1

.

Lannoy et EstadesBarnásszürke érdestinóru

Kalap: 5-10 (12) cm R, félgömb alakúból kiterülő, fiatalon csillámló, később lecsupaszodó, a peremén kissé túlnövő kalapbőrrel; színe szürke, barnásszürke, az öreg példányoknál olajbarna, a rágásnyomokban okkersárga. Csöves rész: kiöblösödő, a tönk körül árokkal; fehéres-krémszínű, öregen okkerbarna. Tönk: 8-16 x 0,8-2,5 cm, szürkés alapon világosszürke, barnásszürke érdes pikkelyekkel, a tövénél ± zöldeskék foltokkal. Hús: viszonylag kemény, fehér, fiatalon a tönk csúcsán ± rózsásodik, a tövében foltokban zöldes, zöldeskék. Spórák: 16-21 x 5-6,5 pm, orsó alakúak, sima felületűek. Kalapbőr: trichodermium jellegű 12-20 pm R cilindrocisztákkal vegyes. Termőhely: acidofil jellegű részeken terem nyírfa (Betula) alatt, főleg homokköves és kavicsos alapkőzeten. 1983.10.22. Budai hg., Budakeszi környéke, Genisto pilosae-Quercetum sub.: Betula. Leg.: Albert L.

Det., Herb.: Albert L. 83/83

Foto: Albert 939

Cap: 5-10 (12) cm across, hemispherical then expanding, glittering when young, thenafiter getting naked, with cuticle slightly growing larger than the cap itself, grey, brownish-grey, oil-brown when old, ochraceous where bitten. Pores: getting convex, turning up at stipe, whitish-cream, becoming ochraceousbrown when old. Stipe: 8-16 x 0,8-2,5 cm, greyish with pale greyish, brownishgreyish scales, with ± greenish-blue stains at the base. Flesh: relatively hard, white, getting rose at the top of the stipe when young, with ± greenish-blue stains at the base. Spores: 16-21 x 5-6,5 pm, fusiform, smooth surface. Cuticle: trichodermium-like 12-20 pm R mixed with cylindrocystides. Habitat: in acidofil area under Betula, mainly on psammitic and gravelly basis. Collected: 22.10.1983 Buda mountains, Budakeszi, Genisto pilosae-Quercetum sub.: Betula.

- 105HOZZÁSZÓLÁSOK.

MTÁK

COMMESTS

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK p. 105-116. Vol.37.No.l-3. 1998

HOZZÁSZÓLÁSOK Dr. RIMÓCZI IMRE : "MAGYARORSZÁG NAGYGOMBÁINAK TERMÉSZETVÉDELMI HELYZETE ÉS VÖRÖS KÖNYVÉNEK TERVE " C. DOLGOZATÁHOZ: Az elmúlt évben elkészült munka komolyan felbolygatta - a dolgozat témája jelentőségének megfelelően - mikológus társadalmunkat. Sorra lehetett hallani az anyaggal kapcsolatos szakmai véleményeket, hozzászólásokat, kritikákat. Mi sem volt természetesebb, mint, hogy a már megszokott rovatunkba kérjük valennyi kedves kolléga hozzászólását. Kezdetben úgy tűnt, a vélemények olyan tömegben fognak érkezni, hogy esetleg külön számot kell nekik szentelnünk. Sajnos azonban lapzártáig csupán a következőkben közölt vélemények érkeztek a szerkesztőséghez. Nagyon sajnáljuk, hogy ebben a számban nem tudunk több hozzászólást közre adni, de reméljük, hogy a következőbe még érkeznek vélemények.

Babos Marxit

hozzászólása:

A szerzővel egyetértésben magam is furcsának találtam, hogy az 1989-ben megjelent Vörös Könyv (szerk.: Rakonczay) egyáltalán nem foglalkozott a gombákkal. Megfigyelési adatokat pedig már lehetett volna találni az ugyanaz évben megjelent munkámból (Babos,M.: Magyarország kalaposgombáinak /Agaricales s.l./ jegyzéke I.) Ebben a Magyar Természettudományi Múzeum herbáriumában lévő anyagból sajnos 21 "kipusztult vagy eltűnt" (ex) taxont neveztem meg a saját termőhelyi megfigyeléseim alapján. A dolgozatban a kalaposgombákból (Agaricales s.l.) 1283 taxon múzeumi anyagának adatai kerültek feldolgozásra. A jegyzék nem tartalmaz taplóféléket, pöfetegféléket, nagyobb termetű Ascomycotina fajokat. A publikált anyag több mint egyharmad része (488 taxon) csak 1-2 lelőhelyről ismert. A dolgozatom egyébként képet ad a hazai kalaposgombák nemzeti parkjainkban való előfordulásáról is. Munkámban a következőket írtam: " A magunk részéről jelenleg még a magyarországi adatok mennyiségét nem találjuk elegendőnek ahhoz, hogy az egyes fajokat a veszélyeztetettség fokának megfelelő, nemzetközileg is használt kategóriákba soroljuk." E véleményem azóta is változatlan és teljesen egyezik a szerzőével, aki az előfeltételek között elsőként " az adott területen élő nagy gombák ismeretét" jelöli meg. Ezt pedig csak intenzív terepkutatás során lehet elérni.

- 106 Sajnos azonban napajinkban csak nagyon keveseknek adatik meg ez a lehetőség. Az újabb hazai tudományos irodalom taxonómiai-florisztikai adatainak feldolgozása fontos lenne egy ilyen listában. A szerző által idézett irodalomban ezekről nem találtam említést. (A külföldi szakemberek viszont - a szerző vonatkozó mondatával ellentétben - ezeket az eredményeket ismerik és idézik.) Az I. táblázat szerint Nagy-Brittania 274 fajt vett listára, s ez arányaiban kb. megegyezik Siller-Vasas 149 Magyarországi listás fajával. Dániánál és Lengyelországnál nincsenek számadatok, s nem találtam Olaszországról említést. Az olaszok készítettek "Vörös listát"? Eziránt azért érdeklődöm, mert náluk a kutatási eredények talán már lehetővé tennék az összeállítást. Köztudott, hogy Bresadola úta is sokan folytatnak intenzív, eredményes kutatómunkát Olaszország gombáinak feltárása érdekében. Az "Antropogén okok" című részből kimaradt egy nagyon lényeges rész, mégpedig a lakott helyek környékének intenzív szennyezése, amelynek hatására nagyon átalakul a gombaegyüttes. Nitrofil, bolygatást tűrő fajok jönnek elő, az eredetiek pedig előbb-utóbb kiszorulnak. Az "Erdőgazdálkodás" részben erdőprivatizációról. Vajon ez életlehetőségeit?

nem esik szó hogyan fogja

a közelmúltban befolyásolni a

lezajlott gombák

"A gombavédelem lehetséges módjai" című részben a szerzővel egyetértésben az 'Élőhelyek védelme' című részt tartom a legfontosabbnak. Idézem is szavait: " A legfontosabb és legsürgősebb az élőhelyek védelme, mert a gombák mennyiségi és fajszámbeli csökkenéséért nyilvánvalóan és elsősorban nem a gombagyűjtők okolhatók, hanem az élőhelyek károsodása és pusztulása." Ezt kell mindenkiben tudatosítani! Fajvédelemről nagyon nehéz beszélni, hiszen ez csak néhány közismert, feltűnő j ó étkezési gomba esetében lehetséges. Ezek megismertetésére alkalmasak a plakátok, bélyegek (vagy például a tejes dobozok is, amint azt Svédországban láttam). De az olyan apró termetű, étkezésre alkalmatlan, ritka gombafajokat, amelyeket csak néhány tudományos kutató gyűjtött eddig "fajvédelemmel" megvédeni nem lehet. Az egyetlen lehetséges mód az élőhelyek hatékony védelme. De az élőhelyeket valóban védeni kell! Magyarországon tudomásom szerint eddig egyetlen terület volt egy gombafaj miatt védetté nyilvánítva - Nagydorog "Szenes legelő" védelme volt ez, az Agaricus maskae jelenléte miatt (1975). A védettség nem a gyűjtést tiltotta, hanem a művelési ág változtatást. A területet továbbra is birkalegelőnek kellett használni. (Megjegyzem, itt helyénvaló lett volna Imreh László és Bohus Gábor cikkeinek idézése.)

- 107-

A 80-as években újra felkerestük a területet és sajnos azt tapasztalnuk, hogy a legeltetés csökkentése vagy megszüntetése miatt elgyomosodott legelőn nem látszottak az Agaricus maskae hatalnas boszorkánygyűríii, s termőtesteket sem találtunk. < "A gombagyűjtés tilalma" című résszel kapcsolatosan, egyetértek pl. azzal, hogy az Amanita caesarea-t ki kell vonni az árusításra engedélyezett fajok közül. A felsorolt külföldi tilami módszerekkel, egyiknek-másiknak adaptálás nélküli hazai bevezetésével azonban nem tudok egyetérteni. Minden tilalom annyit ér, amennyit betartanak - betartatnak belőle. Pl. a mennyiségi korlátozást kik fogják a jövőben komolyan ellenőrizni. A magán erdőkben a tulajdonost is lehet majd korlátozni? A "tilalmi idő" a mi éghajlatunk alatt mikorra vonatkozhatna, aszályos időszakra vagy tömegtermés esetére. Ha pl. a Boletus edulis tilalmi listára kerül, az alakkör fajait lehet-e árusítani és melyik gombaszedő vagy ellenőr tudja majd az alakkör fajait szétválogatni? S a védendő fajok esetleges gyűjtését ki s mivel bünteti? A konkrét fajlistával kapcsolatosan a következő megjegyzéseket tartom fontosnak tenni: •

A Boletales családjai nincsenek felsorolva. A Paxillaceae egészen kimaradt a listából (Omphalotus, Hygrophoropsis, Paxillus).

•

A Suillus-ok egészére vonatkozó megjegyzés nincs. A szerző csak a Suillus tridentinus (1), S.bovinus (3), és S.variegatus (3) adatát közli. Hiányoznak a Larix mikorrhizásak (Suillus grevillei, Suillus aeruginosus), hiányoznak a ritkák (Suillus piacidus, Suillus luteus f.alba) és végül hiányoznak a közönségesek (Suillus luteus, Sullus granulatus, Suillus collinitus).

•

A Macrolepiota venenata-nak van-e igazolt hazai adata? Nem láttam publikálva Magyarországról. Viszont nem található a listában a hozzá nagyon hasonló Macrolepiota rhacodes var. hortensis.

•

A Leucoagaricus-oknál a felsorolt fajok közül a ritka, érdekes homoki fajok egy része hiányzik (Babos 1989, 1995, stb.).

•

A Gastrocybe génusz, illetve egyetlen hazai faja, az efemer lateritia nincs megemlítve.

•

A korábban Ex.-nek jelzett Hohenbuehelia megtalálnom, ezért a 0 jelzés megszüntethető.

mastrucata-X

Gastrocybe

sikerült

újra

- 108 A Pleurotus eryngii var. ferulae és a Polyporus tuberaster besorolása "3", ami a "Jelenleg több területen még nem ritka fajok, de amelyek gyérülése adatok alapján bizonyítható" kategóriát jelenti. A mediterrán jellegű Pleurotus eryngii var. ferulae-t egyetlen helyről ismerjük, a Polyporus tuberaster-X pedig tudomásom szerint csak Albert-Vasas publikálták. Vannak más adatok is? Itt jegyzem meg, hogy a "Vörös lista" kéziratának 1 - 6. oldalát - mivel a nagygombákkal általában nem foglalkozom, - érdemileg nem néztem át. így csak a fent említett két taxonra tettem fel kérdést. A kerti susulyka eddig Inocybe fastigiata néven szerepelt a szakirodalomban (Alessio monográfia, 1980; Moser, 1983; Singer, 1987; Rimóczi-Vetter, 1990). Ha más külföldi kutatók az Inocybe "rimosa" nevet tartják érvényesnek, a szinonimok felsorolása nélkül ki tudja majd azonosítani a fajt. Amióta a fenyőfák alatt termő "rizikék" a tejnedv színváltozása és a mikorrhizás partner alapján szétválasztva kezeljük, nem helytálló az 50-es évek megállapítása, mely szerint a Lactarius deliciosus gyakori. Itt a listában 2-es besorolású. De nem találtam a listában a szintén "rizike" néven ismert és gyűjtött Lactarius semisanguifluus-t és a Lactarius deterrimus-t, továbbá a vérvörös tejéről felismerhető Lactarius sangiufluus-t. A csak üvegházakban termő apró termetű őzlábgombákat (Lepiota bettinae, kis Leucocoprinus-ok) valóban veszélyeztetettnek tekinthetjük. Ezeket a "gyomgombákat" az üvegházakban igyekeznek kigyomlálni és bőven kapnak a növényi gombabetegségek ellen kipermetezett fungicid szerekből is. Ezeket vajon hogy lehet megvédeni? Legvégül már csak egy hazánkban jól feldolgozott nemzetségről írok. 32 veszélyeztetett Agaricus taxon található név szerint az anyagban, 0-4 fokozatba besorolva. Ezzel szemben Babos (1989) a Természettudományi Múzeum herbáriumi anyaga és Bohus munkássága alapján 75 taxon felsorolása történt meg. A listából tehát 43 taxon maradt ki, köztük egészen ritka, vagy Bohus által magyar anyag alapján leírt taxonok. A közönséges csiperkék is említést érdemeltek volna.

- 109 Lukács Zoltán

hozzászólása:

„Szedés közben azonban kíméljük a termőterületet. Sajnálatos jelenség, hogy különösen a nagyvárosok környékén, ahol az ehető gombákat évtizedek óta rendszeresen gyűjtik és szinte az utolsó példányig felszedik, a legismertebb és legértékesebb ehető gombák - mint pl. az ízletes vargánya és a rókagomba megritkultak. A gombát úgy szedjük, hogy föld alatti tenyésztestét, a micéliumhálózatot lehetőleg ne bolygassuk meg, a talajt ne túrjuk fel....A gombát könnyedén megfogva, megcsavarva, vagy óvatosan jobbra-balra döntögetve, a tönkkel együtt egészében kíméletesen emeljük ki a földből. Ne rángassuk, tépjük vagy ássuk ki a földből a gombát, inert így megrongáljuk a föld alatti fonalhálózatát." Kalmár Z. és Makara Gy.: Ehető és mérges gombák (Harmadik, átdolgozott, bővített kiadás) 1973. Gombagyüjtés. „A kb. 40 évi gyűjtési és megfigyelési adatainkat jelenleg még nem látjuk elegendőnek az ún. "Vörös lista" összeállításához, de jegyzékünk további megfigyelések után alapul szolgálhat majd az elkészítéshez. Jelenleg egyetlen faj védetté nyilvánítására teszünk javaslatot. Ez a gomba a Leucopaxillus macrocephalus (Schulz.) Bohus. " Babos M.: Magyarország kalaposgombáinak / Agaricales s.l./ jegyzéke - I. Mikológiái Közlemények Clusiana. 1989. 1 - 3 . „Ezek a vizsgálatok azonban nem tértek ki a fák gyökérzetével szimbiózisban élő, azaz mikorrhizás gombafajok meghatározására. A tölggyel mikorrhizás gombafajok és ezek veszélyeztetettségének meghatározása azért lenne fontos, mert: 1. Hiányuk magyarázatot adna a tölgypusztulásra. 2. Védelmük érdekében javasolni lehetne utólagos felvételüket a "Vörös könyv" -be" Környezetkárosodás hatása a nagygombafajok előfordulására pusztuló tölgyesekben címmel a Mikológiái Társaságnak a Független Ökológiai Központhoz 1991. április 29 - én benyújtott pályázata, összeállította Dr. Véghelyi Klára. „Bár Magyarországon sajnos még egyes gombafajok védelmére nem született jogszabály, de remélhetően - több országhoz hasonlóan, számos ritka faj védelmeérdekében - nálunk is hamarosan intézkedni fognak A gombákat nemcsak kizárólag étkezési szempontból kell értékelni, hanem mint környezetünk egy sajátos, esztétikai élményt nyújtó részét, óvnunk és védenünk is kell azokat." Gombák (magyar könyvklub) 1995. Fordította: Dr. Forró László, lektorálta: Dr. Vasas Gizella.

-110„A gombák között több ritka, kipusztulófélben levő faj van, ezért csak a leggyakoribb ehető fajokat gyüjtsük! Az ismeretlen vagy általunk mérgezőnek tartott fajokat ne rugdossuk fel!" Albert L., Locsmándi Cs., Vasas G.: Ismerjük fel a gombákat! 1995. A gombagyűjtéssel és - fogyasztással kapcsolatos szabályok, 8. pont. „Magyarországon közel 3000 - 3200 nagygomba található, amelyből 1400 - 1600 a dokumentált. Ebből 450 faj - 76 nemzetségből valamennyi faj és 3 rendből valamennyi taxon - került az ebben a munkában javasolt mikológiái Vörös Listára." Rimóczi I.: Magyarország nagygombáinak természetvédelmi helyzete és Vörös Könyvének terve 1997. Néhány lépcsőfok vagy állomás a gombák védelmében, - közel negyed évszázadnyi idő alatt - nem idézve a tervezetben már említett több, fontos munkát. Reményeim szerint csupán egy töredéke, mint ami megjelent a hazai gombászsajtóban. Talán csatlakozom a szerzőhöz és több, további gombászhoz, mikor úgy érzem nagyon nehéz dolog a vadontermő gombák védelme. (Vajon miért nem tantárgy a természetvédelem hazánkban?) Bár a jelen ismeretek szerinti pontos választ a szerző szerencsére megadta „Számos gombafaj maradványpopulációira, de egyébként minden gombára igaz, hogy kizárólag biotópjának védelmével lehet megmaradását biztosítani. " - mégis néhány észrevételt kell fűznöm a javaslathoz. Először is azon irányvonalakhoz, melyek a gombászokat, illetve a kirándulókat érintik, illetőleg rájuk fognak vonatkozni. Nem ad egyértelmű választ a tervezet, hogy csak törvényi kötelezettséggel (Mindenkire egyformán?) vagy egészséges gombakultúrával jár elfogadása. Közismert, hogy a gombászok zöme élelemnek gyűjti a gombákat, jobbára esztétikai okokra alapozva, lényegében egyedi ízük, aromájuk miatt; és inkább csak akkor mennek gyűjteni, mikor tömegesen jelennek meg a gombák. Mennyiben kell tehát megváltoztatni gombagyűjtési szokásainkat? „Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a gyűjtés miatt a megfigyelt gombák visszahúzódásának üteme nem különbözött a soha nem gyűjtött gombák gyérülésének mértékétől. " A gombaszakértők, tanfolyamok vezetői erre a mondatra alapozva, hogyan magyarázzák meg másoknak a korlátozásokat, miután esetleg maguknak sem sikerült? Jó lenne pontos képet kapni a következő mondatban rejtőző "védett terület" fogalmáról is, milyen fokú ez a védelem; s hogy nem alaptalan a félelmem bizonyos értelmezési pontosítások felé, két példát jegyeznék le.

- Ill Voltam már „kiokosítva" Budapest egyik kerületi ÁNTSZ vezetője által a termesztett vargánya (!!) tárolásáról és egyéb irányú műveleteiről; továbbá a NÉPJÓLÉTI MINISZTERI RENDELETEK árusításra engedélyezett gombafajok jegyzékében egy nem árusítható csiperke, a tintaszagú csiperke átkeresztelődött, és mint „Tisztaszagú csiperke" szerepel. Ez nem lenne túl nagy gond, ha a talán 1983 -ban átnevezett gomba már hivatalosan is visszakaphatta volna becsületes nevét. Erre a közelmúltban lehetőség is adódott, ám a név maradt. „Mindezek ellenére a védett területen a gombagyűjtést éppúgy tiltani kellene, mint a ritkuló gombafajok kereskedelmi árusítását." Megvizsgálva A Budai-hegység turistatérképe kiadványt, melyben piros pontokkal jelölik a tájvédelmi körzetek határait, melyek szintén egyfajta "védett terület"-et fednek le. Előbbi esetek tükrében, egy félreértelmezés folyamán a hegyi kerékpárosok is kedvezőbb helyzetbe kerülhetnek, mint a gombászok. Felmerül a kérdés: szükség lesz -e a Gombavizsgálóra és lelkes dolgozóira, mely mindamellett, hogy ellensége a temetkezési vállalkozóknak és néhány orvos paraszolvenciájának, a biztonság felett egyfajta gombagyűjtő kultúrát is nyújt a kirándulóknak. A kereskedelmet érintő gombákról beszélve ajánlatos azonban elválasztani a nagykereskedelmet a kiskereskedelemtől. Az ok prózai, a túl szigorú rendeletekkel esetleg többet árthatunk a gombavédelem ügyének, mint amit nyerhetnénk rajta. A piacokon, vásárcsarnokokban árult vadontermő gombák (köztük a sárga rókagomba, nyári vargánya, sötét trombita gomba, stb.) alkalmankénti mennyisége csupán töredéke annak a begyűjtetett mennyiségnek, melyek kamionokban távozva elhagyják az országot. A piacokon látható gombakupacok látványként is sok embert megfognak, és ösztönző erejüknél fogva érdeklődést felkeltőek, míg a termesztett csiperke és laskagomba színeiben messze elmaradva az előbbiektől, „csak" mint egy élelmiszerfajta az emberek számára. Az exportra gyűjtetett gomba (gombarablás?) magas létszámú szedőcsapatokkal, a szedők számára lényegében költségmentes, szinte csak előnyökkel és többnyire azonnali fizetséggel jár. Míg a hazai piacokra fel kell utazni, el kell juttatni az árut, ott kell rostokolni a gomba mellett, és ha még pechje van, rá is rohadhat az áru. Ezeket a kockázatokat vállaló embereket, és rokonaikat ne hajtsuk át az „árnyékpiac" pultjaihoz. A belső piac korlátozott felvevőképessége miatti önszabályozást a külföldi piacok elnyelőképessége köztudottan üti. Összehasonlítva a piacokra beérkező gombaanyagokat egy (olykor több is!) kamion feneketlen bendőjével, melyet néhány nap alatt megraknak, (pl. Pálháza) talán érzékelhetjük a különbséget. A sárga rókagomba piacról való kitiltása következtében a fekete rókagomba nevet fogja majd viselni. Egy ideiglenes kiviteli tilalom néhány vadontermő gombára

-112(tinorúk, vargányák, rókagombák, trombitagomba?, gerebenek, korallgombák, galócák, szarvasgombák) kellő lehetőséget adna hazai vizsgálatokra a gombafogyatkozás terén, és létteret nyújtana azoknak továbbra is, akik mindig a természetből, az erdők kincseiből éltek. ( Ideiglenes és nem végleges! - gondolva az ültetvényes gyökérkapcsolt gombák későbbi termesztésére, vagy akár arra, hogy nálunk is olyan eredményre jutunk, mint a fentebb olvasható „Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a gyűjtés miatt...." kitétel.) Nyugatról az utóbbi években minden begyűrűzött hozzánk - az ottani jövedelmeket kivéve; miért pont a gombák ritkulása kerülné ki országunkat? A NyugatEurópában megfigyelt sárga rókagomba megfogyatkozásának tendenciája minden bizonnyal bennünket is elért. (Lásd fent Kalmár - Makara 1973. aláhúzott rész! De j ó lenne a hazai piaci és kereskedelmi statisztikákat segítségül hívni!) Szerencsés -e a Boletus edulis és a Boletus reticulatus elkülönítését megkövetelni úgy, hogy az elkülönítés nem volt, és tudtommal napjainkban sem tananyaga a különböző tanfolyamoknak? Piacokon olykor nagyon fiatal rókagomba - vagy vargányatételek kerülnek az elárusító asztalokra. Ezek árusításának megszüntetése megoldható lenne a szakellenőrök felvilágosító munkája által. Végül egyetlen megjegyzés a listán szereplő gombákhoz: a 2 -es kategóriájú Amanita muscaria (L.) Pers. (légyölő galóca) esetében, amennyiben területeket mentene meg, akkor inkább 1 -es kategóriába kellene sorolni, ám a többi gomba adatait vizsgálva magasabb kategóriába tehetnénk egyenlőre. Remélem, hogy a tervezet másokat is írásra ösztönöz, és bár magam ezúttal a gombászok szempontjait helyeztem előtérbe, tagtársainktól sok hasznosítható ötletet kap Dr. Rimóczi Imre.

Fehér Attila ( BOLEX '94

Kft)hozzászólása:

Gombakereskedőként szeretnék hozzászólni a "Vörös Könyv" tervezetéhez, illetve ami ezzel közvetve összefügg; a Természetvédelmi Hivatal állásfoglalásaihoz, melyekről az utóbbi hónapokban a napilapokból értesültem. Magamról röviden annyit, hogy 10 éve dolgozom a gombakereskedelemben. Jelenleg egy erdei gomba felvásárlásával és exportjával foglalkozó vállalkozás vezetője vagyok, újabban tehát - az erről a témáról megjelent újságcikkek szerint - hivatásos természetrabló. ( Magyar Nemzet: '98.02.04., Magyar Hírlap '98.04.09.)

- 113Munkánk gerincét a frissen felvásárolt vargánya és rókagomba csomagolása és exportja jelenti. Az utóbbi időben már voltak olyan „téveszméim", hogy amit a munkatársaimmal létrehoztunk, j ó és értékes, mert elég sok ember munkához és jövedelemhez jut a szervezet begyűjtés által. A fentiek után a Magyar Hírlap '98.04.09-i számából idéznék, melynek címe: „Szervezetten fosztogatják a hazai erdőket", s amelyben Tardi János KTM helyettes államtitkárt szólaltatják meg: „...a KTM előkészítette a legkeresettebb gombafajok védetté nyilvánítását...a szakmai gombászokkal, a Magyar Mikológiái Társasággal és az erdészetekkel együttműködve kívánják megállítani az erdők kirablását... megkezdték a mind veszélyesebb méreteket öltő jelenség felszámolását - közölte a helyettes államtitkár, aki egyenlőre nem kívánt további részleteket elárulni." Eddig az idézet. Kérdéseim, észrevételeim: 1. Mi az oka annak, hogy 180°-os fordulatot vett a gombagyűjtésről és kereskedelemről alkotott hatósági vélemény? Ez a tevékenység még a rendszerváltozás idején is egy inspirált, nemzetgazdaságilag hasznos ágazat volt. Az ezidőtájt használatos egyetemi tankönyv így ír: „...a vadon termő gombák, táplálkozásunk rejtett tartalékai. ... Ma erdeinkben közepes gombaidénykor évente, gondozás nélkül mintegy 10 millió kg értékes, ehető gomba terem, (hektáronként legalább 10 kg gomba). Ebből azonban csupán 1,0-1,5 millió kg-ot gyűjtenek be, a többi veszendőbe megy... a kellő gombaismeret és a szervezetlenség következtében." (Dr. Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan 1979.) 2. Tudománytalan analógiaként említem: Ha az almafa gyümölcse az alma, lényegében a mikorrhizás gomba vegetatív részének, a tenyésztestnek a „gyümölcse" a gombázók által felszedett gomba. Tehát a gombagyűjtő a „gyümölcsöt" szüreteli, nem az előbb példaként említett almafát vágja ki. Véleményem szerint, a gombagyűjtés az adott gombafajra nézve egyértelmű káros hatását az igazolná, ha kizárólag a gyűjtött, ehető fajok gyérülnének. Azonban a "Vörös Könyv" tervezetben van még több száz „nem gyűjtött, értéktelen" faj is, a néhány ehető mellett. Példaként említem, hogy a Gerecsében 30-40 éve még nagy mennyiségben gyűjtöttek jó, ehető gombákat, de ma alig találni. Úgy gondolom, hogy a közelben folyó Duna szlovák és magyar oldalára telepített gyárak, (Lábatlan, Nyergesújfalu, stb.), melyeknek a füstjét a hegység fölé teríti a szél, okolhatók ezért. Talán a budai hegyekből is azért hiányoznak a „nemes" gombák, mert a főváros légszennyezése a szélső házak vonalán jóval túl is érezteti nem éppen áldásos hatását.

- 1143. Nein értem, mit jelent a gyérülés? Mihez képest gyérül egy faj? Az utóbbi 10 évben azt tapasztaltam, és az erdőszélen élő emberektől is azt hallom, ha az időjárási tényezők optimálisak, és eljött a termőtestképzés ideje, tömegesen jönnek elő a különböző gombák, (közöttük az értékes vargánya és róka gomba is.) Ezt az adott időszak exportmennyiségeivel és a hozzájuk kapcsolódó meterológiai adatokkal tudom igazolni. Pl.: 1994 őszén Boletus aereus-ból, 1997 nyarán a Cantharellus cibarius-ból volt kiugróan nagy termés. 4. A szándékolt „gombavédelem" valószínűleg a gombagyűjtés korlátozására és tiltására kíván szorítkozni. Minden más költséges, vagy lehetetlen. Az erdőgazdálkodásban a gomba nem szempont, bagatell dolog, (mellékhaszon) A savas esők és a klímaváltozás túl van a KTM hatáskörén így szabályozásra, szankcionálásra marad a gombagyüjtés és kereskedelem. Vajon ez meghozza a kívánt eredményt? Nos, a korlátozástól függetlenül, a gomba valamilyen értéket jelent, az emberek mindenféleképpen leszedik. Ha nem megy legálisan a begyűjtés, felerősödik a ma is létező fekete kereskedelem. 5. Elismerem, hogy az erdei gomba gyűjtése, felvásárlása a természetvédők és mikológusok szemében egy rendetlen, kezelhetetlen képet mutat. Tudom, vannak benne káros jelenségek. Elhiszem hogy a gombaszezonban való „sáskajárás" nem tetszik a nemzeti parkok természetvédőinek. Ne felejtsük el azonban, hogy Magyarországon vagyunk és mondjuk nem Svájcban. Mindenesetre az vitathatatlan, hogy a gombakereskedelem országnak és jelentősen mérsékli a gombákban gazdag középhegység, és Dél-Dunántúl) szociális problémáit. cigányság munkalehetőségére. A segélyek és pótlékok gyűjtögetés sok tízezer család egyetlen bevételi forrása. majd a gyógynövény és a csiga)

devizabevételt jelent az országrészek (ÉszakiGondoljunk a vidéki mellett kizárólag a (Elsősorban a gomba,

Befejezésül: Organikus megközelítést feltételezve, mindenképpen szükségesnek látom, hogy az értékes ehető gombák gyűjtésével összefüggő problémák tisztázása, megoldása ügyében a gombakereskedők képviselőit is vonják be! Mi is azt szeretnénk, ha az erdők, s benne a gombák -nagy fajgazdagságbanfennmaradnának, hiszen ebből élünk, ez a munkánk. A gombakereskedők mindenesetre a jelenlegi „fenyegetettség" miatt érdekképviseletbe, terméktanácsba tömörülnek és szándékukban áll kapcsolatot létesíteni a Magyar Mikológiái Társasággal és a Természetvédelmi Hivatallal.

- 115-

Tatár Géza házzászólúsa:

Úgy érzem, hogy a hozzászólásoktól elsősorban azt várják az előterjesztők, hogy egyes fajok, családok vonatkozásában mondjunk véleményt, hiszen szakmailag ez döntő szempont. Én azonban egyéb kérdéseket is fontosnak tartanék. Javasolnám mindjárt az elején, hogy a listába felvett fajok veszélyezettségi foka szerinti csoportosítása 5 lépcsős legyen (0, 1, 2, 3, 4 - jelzésűek), mert véleményem szerint így áttekinthetőbb lenne. Döntő fontosságú lehet a lista bevezetésében az, hogy el kell dönteni, mi legyen az első lépés: egy törvényerejű vagy egy tájékoztató jellegű "Vörös Könyv". A megjelenő tájékoztató jellegű Vörös Könyv ugyan szakemberek kezében útmutatást adhat, de nincs semmi ereje, előfordulhat az, hogy a "ki figyel oda" szemlélet sokat ronthat a hatásfokon. Ha a "Vörös Könyv" törvényerejű és minden gombákra vonatkozó egyéb rendelkezést, rendeletet, szabványt hatálytalanít, mennyi idő szükséges az új értékrend megvalósításához? Mérlegelni kellene azt, hogy a részleges bevezetés (amely szabványmódosítás-törlés) mennyire biztosít védelmet a veszélyeztetett fajoknak. Nem szabad elfelejteni azt, hogy bizonyos beidegződés meváltoztatására idő kell. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a részleges tiltás, szabványtörlés azoknál akiknél anyagi érdekeket sért - , ellenállásba ütközik és ez nem csak a kereskedőkre hanem az eladó gyűjtőkre is vonatkozik. A nagy mennyiségű vargánya, sárgarókagomba exportálásának csökentése, mennyiségi kvóta megállapítása is kívánatos lenne, de ez már igen komoly anyagi érdekeket sérthet. A fajokat említve engedtessék meg nekem, hogy a magyar neveket használjam. A gyakorlatból tudom azt, hogy a piaci árusításra behozott gombákat csak pl.(a Boletales rend egyes fajait tekintve) vargánya néven árusítják. Ebbe beletartoznak a nyári-, ízletes-, sárgahusú-, király- és okkerszínü vargányák is. A megfelelő felvilágosítás hiánya mikatt leszedik azokat is amelyeket veszélyeztetetteknek tartunk. Ha pedig leszedték és a piacra behozták a tiltásnak nem sok értelme van. Az emberi kapzsiságnak tudható be az, hogy árusításra behoznak egészen fiatal példányokat is, amelyek leszedése szakmailag ugyancsak nem kívánatos.

- 116De térjünk ki egy kicsit az egyéni gombaszedőkre is. Többéves gombavizsgálói és tanácsadói munkásságom alatt többször tapasztaltam, hogy az emberek igénylik a megfelelő tájékoztatást. A saját fogyasztásra történő gombaszedésnek a minősége megváltoztatható. Ez alatt azt értem, hogy a mycélium-köteggel és fűvel, fadarabbal együtt szedett "gombaömlesztéktől" a szakszerűen, szépen szedett, meghatározható gombáig el lehet jutni. Még ide kívánkozik az is, hogy megtanítsuk a gombaszedőket arra, hogy a mérgező vagy ismeretlen fajok kirúgása nem "szokása" a természetet szerető gombagyűjtőnek. Magam részéről első lépésként javasolnám a veszélyeztetett fajoknál az árusítás megszüntetését, szabványtörlést, kereskedés csökkenését, mert ez talán könnyebben bevezethető, mint a nagy terjedelmű teljes tiltó-lista bevezetése. Szerény véleményem szerint ezen az előzetes lépések után megjelenő "Vörös Könyv" bevezetése könnyeb és minden bizonnyal eredményesebb lehet. A lista megjelenése eredménytelen lehet.

megfelelő

és

hatékony

felvilágosító

munka

nélkül

- 117TALLÓZÁS A SZAKIRODALOMBAN

REMEI

MIKOLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK p. 117-119.. Vol.37. No. 1-3. 1998

L. Hagara: Huby — dvojníky (Vydavatelstvo Obzor, Bratislava, 1992.) Egy érdekes szerkesztési módra utal a talán így is fordítható cím: Gombakettősök. A kiadvány az egyes gombák közötti, olykor döbbenetes hasonlóságra építkezik. 20 x 11 cm-es formátumban, 351 oldalon 324 gomba kerül bemutatásra az ismert szlovák szerző saját fényképeivel illusztrálva. A könyv 22 tömlősgombát tartalmaz, melyek közül így egymás mellett elhelyezve a Helvella elastica Bull.: Fr. és a H. albella Quél., valamint a Peziza badioconfusa Korf és a P. badia Pers.: Fr. kiugróan figyelemreméltóak. A bazidiumos gombák között néhány Lyophyllum, Armillaria és Clitocybe könyvekben ritkábban látható példányai kifejezőek. 9 Cortinarius (köztük C. argutus Fr., C. polymorphus R. Henry), 48 Russula (köztük R. cremelloavellanea Sing, R. galochroa (Fr.)Fr., R. columbaria Vei., R. dryophila Sarnari és 22 Lactarius (köztük L. hortensis Vei.) került a válogatásba. Néhány további ritkaság: Pleurotellus chioneus (Gill.) Konr. et Maubl., Clitocybe hygrophoroides Bigelow ás C. tornata (Fr.)Kumm. Végezetül egypár különösen jól sikerült nyomdai átvitelt kell megemlíteni: Ramaria flava (Schaeff.: Fr.) Quél., Boletellus fragilipes (C. Martin) Kuthan, Leccinum oxydabile (Sing.) Sing., majd mindegyik Lyophyllum,valamint az Amanita solitaria (Bull.: Fr.) Mérat és a Gymnopilus hybridus (Fr. ex Fr.) Sing. J. a M. Erhartovi: Houbarsky atlas - 400 druhu jedlych a jedovatych hub (Tina, Vimperk, 1995) Kitűnő nyomdai feldolgozás, rendkívül szép felvételek, ízléses képméretek jellemzik a kézikönyv formátumú (21,5 x 12 cm) cseh kiadványt. Kiknek is köszönhetjük a színvonalas oldalakat ? Az Artia (Prága) kiadásában német nyelven megjelent M. Svrcek, J. Kubicka, M. und J. Erhart: Pilzführer kötetének képanyaga (448 színes fotó) fűződik a nevükhöz, mely annak idején nálunk is kapható volt. Bővebbet Svatopluk Sebek tollából, a Ceská Mykologie 42. évfolyamának 1. számában tudhatunk meg a két szerzőről. Ezúttal még látványosabb könyvvel örvendeztették meg az olvasókat. A nagyobb nemzetségeket vizsgálva 10 érdestinorú, 19 galóca, 60 galambgomba, 22 tejelőgoma, 25 pókhálósgomba képeit csodálhatjuk meg. A Russula xerampelina (Schaeff. ex Secr.) Fr., a R. olivacea (Schaeff. ex Secr.) Fr., a R. cyanoxantha (Schaeff. ex Schw.) Fr. több formáit mutatják be, mely fontos segítség ezeknek a gombáknak a fel- és megismeréséhez.

- 118Az érdestinorúk közül többek között a Leccinum versipellis (Fr.) Snell, L. piceinum Pil. et Dermek, L. vulpinum Watling, L. oxydcibile (Sing.) Sing., L. melaneum (Smotl.) Pil. et Dermek képeit láthatjuk. Számos ritkaság is emeli a mű értékét: Limacella delicata (Fr.) Earle, Lactarius citriolens Pouzar, L. repraesentaneus Britz, Russula cicatricata Romagn., R. subrubens (J. Lange) Bon, R. polychroma Sing. ex Hora, R. undulata Vei., R. gigasperma Romagn és talán az egyik legnagyobb kincs, a Pseudorhizina sphaerospora (Peck) Pilat f. gabretae (Kav.) í>ouz. Érdekes, hogy miközben a könyvben szereplő szinte összes papsapkagomba ehető minősítéssel van ellátva, a vörösbarna papsapkagombát, amelyet nálunk sokan fogyasztanak nem ehetőnek nyilvánítják. Bár néhány esetben nem a képen látható gomba szerepel a jellemzésnél, (pl. 1. Boletus aestivalis helyett Boletus edulis, a 12. gomba a tönk hálózatossága miatt semmiképpen nem B. impolitus, és a 64. Russula cessans léte is erősen kérdéses) de a remek felvételek lehetőséget adnak az utólagos kiigazításra. Érdemes beszerezni ezt a kiadványt, mert minden bizonnyal hamar el fog tűnni a könyvespolcokról.

A. Bidaud - P. Moénne-Loccoz - P. Reumaux avee collaboration du docteur R. Henry: Les Cortinaires Hinnuloides (Atlas des Cortinaires) Hors-serie N° 1. (Fédération Mycologique Dauphiné-Savoie 1997.) A szerzők évek óta folyamatosan készítik a Pókhálósgombák atlaszának sorozatát, melyből eddig nyolc kötet került ki a nyomdából. Ezúttal sorozaton kívül a hinnuloid (szarvasborjúbarna) Telamonia alnemzetség taxonjait boncolgatják. A Hinnulei szekciót 4 alszekcióra bontva (Rubrovelati, Helvoli, Fulvaurei, Hinnulei) 40 új fajt, több új variánst és formát írnak le, főként franciaországi, és ezen belül is elsősorban Gallia tartomány, Haute-Savoie hegységéből származó leleteik alapján. A gombákat színes táblákkal, a spórákat, valamint a kalapbőr szerkezetét rajzokkal illusztrálják. Sowerby, Fries és Britzelmayr ikonjainak másolatatai szintén gazdagítják a feldolgozást. A közel 160 oldalas munka is rávilágít arra, hogy valójában mennyire feltáratlan, és mindenképpen nagyobb figyelmet érdemlő ez a bonyolult csoport. Sajnos a közelebbi megismerésükhöz az árából fakadóan, (oldalanként !! közel 90 Ft) amiből majdnem két pár túracipőt lehet vásárolni, várhatóan csak csekély számú hazai gombász fogja kutatásában használni ezt a feldolgozást. Ami valószínűbb,-az a viseltes bakancsok lecserélése.

Lukács Zoltán

- 119HÍREK, ÉRDEKESSÉGEK

NEWS.

INTERESTS

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1998 p.119-132. Vol.37.No.l-3.

GOMBAKIÁLLÍTÁS 1998

Örömmel számolunk be arról, hogy 1998 október 16-18 között megrendezhettük a korábbi években hagyományos, háromnapos Gombakiállítást a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen. A kiállítás anyagának gyűjtésében tisztelt Tagtársaink hallatlan segítséget nyújtottak, amiért fogadják a szervezők őszinte köszönetét. Azért nem vállalkozunk a közreműködők névszerinti felsorolására, mert ha véletlenül valaki kimaradna, érdemtelenül bántanánk meg. A kiállítás három napja alatt körülbelül 1300-1500 látogatónk volt, s nagy örömmel láttuk a közeli általános és középiskolák diákjait, egyetemi hallgatókat a tárlók fölött vitatkozni. Éppen a rendezvény közszolgálati jellege miatt döntöttünk úgy, hogy tanulók és egyetemi hallgatók számára a belépés díjtalan.

A Gombakiállításról több rádió és TV műsor is hírt adott (a Duna TV részletes riportban számolt be róla, de kint járt a Falurádió szerkesztője és mások is). Több napilap kisebb-nagyobb cikkben hívta fel a figyelmet a rendezvényre, amit ezúton is köszönünk. Érthetetlen egyébként, hogy közérdekű rendezvényünk hírét külön kérésünk ellenére sem közölte az ABLAK c. közszolgálati (!) műsor.

A kiállítás anyagát képező gombafajok - a megnyitáskor kiállítotthoz képest folyamatosan kiegészültek, változtak. Pontos feljegyzést vezettünk a fajokról, mely listát ezennel közreadjuk, hogy mindenki hű szakmai képet kaphasson a kiállított fajokról, (a fajlistát készítették, pontosították: dr. Jancsó Gábor és dr. Siller Irén tagtársaink).

- 120 A KIÁLLÍTOTT

A g a r i c u s h a e m o r r h o i d a r i u s = langei (Moell.) M o e l l . A . b i t o r q u i s ( Q u é l . ) Sacc. A . essettei H. B o n A . arvensis Schaeff.:Fr. A . m a c r o s p o r u s ( M o e l l . et G. Schaeff.) Pil. A. x a n t h o d e r m a G e n e v . A . b o h u s i i H. B o n A. praeclaresquamosus Freeman A . s q u a m u l i f e r ( M o e l l . ) Pil. A g r o c y b e aegerita = c y l i n d r a c e a ( D C : F r . ) R. M r e A l b a t r e l l u s eristatus (Schaeff.:Fr.) Kotl. and P o u z . A l e u r i a aurantia (Fr.) Fuckel A m a n i t a s t r o b i l i f o r m i s (Paul.:Vitt.) Berti! A . e c h i n o c e p h a l a = solitaria (Bull.:Fr.) Mér. A . m u s c a r i a (L.) Pers. A . c a e s a r e a (Scop.:Fr.) P e r s A . p h a l l o i d e s (Fr.) L i n k A. pantherina (DC.:Fr.) Krombh. A . r u b e s e e n s (PerS. :Fr.) S. F. Gray A . v a g i n a t a (Bull.:Fr.) Vitt. A . citrina ( S c h a e f f . ) S. F. Gray A. umbrinolutea = battarea Boud. A . c r o c e a (Quél.) S i n g A r m i l l a r i a rickenii B o h u s = Floccularia rickenii B o h u s A r m i l l a r i a t a b e s c e n s (Scop.:Fr.) Sing. A . m e l l e a (Vahl.:Fr.) K u m r a . (agg.) A r t o m y c e s p y x i d a t u s (Pers.:Fr.) Jülich A s t r a e u s h y g r o m e t r i c u s (Pers. Morgan A u r e o b o l e t u s gentilis = P u l v e r o b o l e t u s gentilis ( Q u é l . ) Sing. A u r i c u l a r i a a u r i c u l a j u d a e (Bull.:Fr.) Wettst. A u r i s c a l p i u m vulgare S. F. Gray B a t t a r r e a p h a l l o i d e s (Dicks.:Pers.) Pers. B o l e t u s regius K r b h . B. e d u l i s Bull.:Fr. B. l u r i d u s Schaeff.:Fr. B. aestivalis = reticulatus Schaeff. B . a e r e u s Bull.:Fr.

FAJOK

JEGYZÉKE

B. impolitus Fr. B. pinicola = p i n o p h i l u s Pil. D e r m e k B. e r y t h r o p u s = luridiformis R o s t k . a p u d Sturm B. satanas L e n z B. p u l v e r u l e n t u s Opat. C a l o c y b e ionides (Bull.:Fr.) Calvatia caelata = utriformis (Bull.:Pers.) Jaap C . e x e i p u l i f o r m i s (Scop.:Pers.) P e r d e c k C a m a r o p h y l l u s pratensis ( P e r s . : F r . ) Kumm. C. niveus = virgineus (Wulf.:Fr.) K u m m . C a n t h a r e l l u s cibarius Fr. C. cinereus Pers. :Fr. C l a v a r i a d e l p h u s pistillaris (L.:Fr.) Donk C l a v u l i n a eristata = coralloides (L.:Fr.) Schroet. C. r u g ó s a (Bull. :Fr.) Schroet. C l i t o c y b e g i b b a (Pers.:Fr.) K u m m . C. inornata (Sow.:Fr.) Gill. C. o d o r a (Bull.:Fr.) K u m m . C. cerussata = p h y l l o p h i l a (Fr.) K u m m . s.l. C. g e o t r o p a (Bull.:Fr-) Quél. Collybia m a c u l a t a (Alb. Et S c h w . : Fr.) Kumm. C. f u s i p e s (Bul.:Fr.) Quél. C. b u t y r a c e a (Bull.:Fr.) K u m m . C. butyracea var. f i l a m e n t o s u s C. p e r o n a t a (Bolt.:Fr.) Sing. C. m a r a s m i o i d e s (Britz.) B r s k y et Stangl C o p r i n u s p i c a c e u s (Bull.:Fr.) S.F. G r a y C o r t i n a r i u s callisteus (Fr.) Fr. C. rigens (Pers.:Fr.) Fr. C. a n o m a l u s (Fr.:Fr.) Fr. C. infractus (Pers.:Fr.) Fr. C. m e l a n o t u s Kalchbr. C. d u r a c i n u s Fr. C. triviális J. Lge. C. torvus (Bull.:Fr.) Fr. C. bulliardi (Pers.:Fr.) Fr. C. violaceus (L.:Fr.) Fr. C. talus Fr. (ss. M o s . ) Craterellus c o r n u c o p i o i d e s (L.) Pers.

- 121 C y s t o d e r m a a m i a n t h i n u m (Scop.:Fr.) Fay. D a e d a l e a quercina (L.) Pers. D a e d a l o p s i s c o n f r a g o s a (Bolt.:Fr.) Schroet. E n t o l o m a sinuatum = e u l i v i d u m N o o r d . E. r h o d o p o l i u m (Fr.) K u m m . /inc. f. nidorosum ( F r . ) N o r d . / E. e u c h r o u m (Pers.) D o n k Fistulina hepatica ( S c h a e f f . ) Fr. F l a m m u l i n a velutipes (Cort.:Fr.) P. Karst. F o m e s fomentarius ( L . : F r . ) Fr. F o m i t o p s i s pinicola (Schwartz.:Fr.) Gill. G a l e r i n a marginata ( B a t s c h ) Kuehn. G a n o d e r m a lucidum ( C u r t . : Fr.) P. Karst. G o m p h i d i u ; g l u t i n o s u s (Schaeff.: Fr.) Fr. G y m n o p i l u s hybridus = penetrans (Fr.:Fr.) M u r r . G. spectabilis (Fr.) S i n g . G y r o p o r u s castaneus (Bull.:Fr.) Quel. H e b e l o m a m e s o p h a e u m (Pers.:Fr.) Q u é l . H. s i n a p i z a n s (Paul.:Fr.) Gill. H e l v e l l a crispa ( S c o p . ) Fr. H e r i c i u m chlatroides = coralloides (Scop.:Fr.) S.F. Gray H u m a r i a h e m i s p h a e r i c a (F.H. Wigg.:Fr.) F u c k e l H y d n u m r e p a n d u m L.: Fr. H. r e p a n d u m var. r u f e s c e n s (Fr.) Barla H y g r o c y b c psittacina (Schaeff.:Fr.) Wuensche H. c o c c i n e a ( S c h a e f f . : F r . ) K u m m . H y g r o p h o r o p s i s a u r a n t i a c a (Wulf.:Fr.) R. Mre. H y g r o p h o r u s p e n a r i u s Fr. H. d i c h r o u s = personii A r n . H. e b u r n e u s (Bull.:Fr.) Fr. H. c o s s u s = d i s c o x a n t h u s (Fr.) Rea H. c h r y s o d o n (Batsch.: Fr.) Fr. H. r u s s u l a (Schaeff.: Fr.) Quél. H. l u c o r u m Kalchbr. H. p u s t u l a t u s (Pers.:Fr.) Fr. H y m e n o c h a e t e r u b i g i n o s a (Dicks.:Fr.) Lév. H y p h o l o m a s u b l a t e r i t i u m (Fr.) Quél. H. c a p n o i d e s (Fr.:Fr.) K u m m . H. fasciculare ( H u d s . : F r . ) K u m m . I n o c y b e geophylla ( S o w . : F r . ) K u m m . var. v i o l a c e a

I. m a c u l a t a Boud. I. fastigiata = rimosa (Bull.:Fr.) K u m m . I. g o d e y i Gill. I. a s t e r o s p o r a Quél. I r p e x lacteus (Fr.:Fr.) Fr. K u e h n e r o m y c e s m u t a b i l i s (Schaeff.: Sing, et A H. S m i t h ) L a c c a r i a laccata ( S c o p . : F r . ) Berk, et Br. L . amethystea (Bull.) M u r r . L a c t a r i u s insulsus (Fr.) Fr. ss. N e u h . , Mos. L. L. L. L. L. L. L. L. L. L. L. L. L.

pyrogalus (Bull.:Fr.) Fr. deliciosus (L.) S.F. G r a y s a n g u i f l u u s (Paulet:Fr.) Fr. s e m i s a n g u i f l u u s H e i m , et Lecl. serifluus ( D C . : F r . ) F r . c o n t r o v e r s u s (Pers.:Fr.) Fr. n e c a t o r = turpis ( W e i n m . ) Fr. t o r m i n o s u s ( S c h a e f f . : F r . ) S.F. G r a y vellereus (Fr.) Fr. mairei Mai. b l e n n i u s Fr. r u f u s (Scop.:Fr.) Fr. v o l e m u s (Fr.) Fr.

L a n g e r m a n n i a g i g a n t e a (Batsch.:Pers.) Roskov. L e c c i n u m q u e r c i n u m (Pil.) Pil. L. carpini = g r i s e u m ( Q u é l . ) Sing. L e n t i n e l l u s c o c h l e a t u s (Pers.:Fr.) P. Karst. L e o t i a lubrica ( S c o p . ) Pers.: Fr. L e p i o t a alba (Bres.) Sacc. L. cristata (Bolt.:Fr.) K u m m . L. castanea Quél. L. aspera (Pers.:Fr.) Q u é l . L e p i s t a n u d a (Bull.:Fr.) C k e L. nebularis = C l i t o c y b e nebularis (Batsch:Fr.) K u m m . L. inversa = f l o c c i d a ( S o w . : F r . ) Pat. L. sordida ( S c h u m . : F r . ) Sing. L. luscina = p a n a e o l a ( F r . ) . Karst. L. s a e v a = personata (Fr.:Fr.) Cke. L e u c o a g a r i c u s p u d i c u s = leucothites (Vitt.) S. W a s s . L e u c o c o p r i n u s b a d h a m i ( B e r k et Br.) Locg. L e u c o c o r t i n a r i u s b u l b i g e r (Alb. et Schw.:Fr.) S i n g . L y c o p e r d o n e c h i n a t u m Pers.:Pers.

122L. p y r i f o r m e Schaeff.: Pers. L . p e r l a t u m Pers.:Pers. L y o p h y l l u m decastes (Fr.:Fr.) Sing. M a c r o l e p i o t a r h a c o d e s (Vitt.) Sing. M . r h a c o d e s var.hortensis Pil. M . p r o c e r a (Scop.:Fr.) Sing. M . o l i v a s c e n s Mos. in M o s . et Sing. M a r a s m i u s s c o r o d o n i u s (Fr.:Fr) Fr. M . o r e a d e s (Bolt.:Fr.) Fr. M . w y n n e i Berk, et Br. M . a n d r o s a c e u s (L.: Fr.) Fr. M e g a c o l l y b i a p l a t h y p h y l l a (Pers.:Fr.) Kotl. Et P o u z . M e l a n o l e u c a m e l a l e u c a (Pers.:Fr.) Murr. M e r u l i u s tremellosus Schrad.: Fr. M y c e n a i n c l i n a t a (Fr.) Quél. M . p o l y g r a m m a (Bull.:Fr.) S.F. Gray M . m a c u l a t a P. Karst. M . g a l e r i c u l a t a (Scop.:Fr.) S.F.Gray M . r o s e a (Bull.) G r a m e r g M . p u r a (Pers.:Fr.) K u m m . M . p e l i a n t h i n a (Fr.) Q u é l . M y r o s t o m a coliforme (With.:Pers.) Corda O m p h a l o t u s olearius ( D C : F r . ) Sing. O t i d e a o n o t i c a (Pers.) Fuckel O . r a d i c a t a = Xerula radicata (Relhan:Fr.) D o e r f . O. b a d i a = X e r u l a p u d e n s (Pers.) Sing P a n a e o l u s fimiputris (Bull.:Fr.) Quél. P a n e l l u s stypticus (Bull.:Fr.) P. Karst. P a x i l l u s involutus ( B a t s c h . : F r . ) Fr. P. a t r o t o m e n t o s u s (Batsch.:Fr.) Fr. P h e l l i n u s torulosus (Pers.) B o u r d et Galz. P h o l i o t a lenta (Pers.:Fr.) Sing. P. d e s t r u e n s = p o p u l n e a (Pers.:Fr.) K u y p e r et T j a l l i n g a P. a u r i v e l l a = cerifera (P. Karst.) P. Karst. P l u t e u s a u r a n t i o r u g o s u s ( T r o g . ) Sacc. P. c e r v i n u s (Schaeff.) K u m m . P. r o m e l l i i (Britz.) Sacc. P i p t o p o r u s betulinus (Bull.:Fr.) P. Karst. P i s o l i t h u s tinctorius = a r r h i z u s (Pers.) S. Rauschert P l e u r o t u s dryinus (Pers.:Fr.) K u m m . P. o s t r e a t u s (Jacq.:Fr.) K u m m . P o l y p o r u s badius ( P e r s . : S . F G r a y ) Schw.

Psathyrella c a n d o l l e a n a (Fr.) R. Mre. P. h y d r o p h i l a = piluliformis (Bull.: Fr.) P . D . Ort. P. velutina = Lacrymaria l a c r y m a b u n d a (Bull.:Fr.) Pat. P s e u d o c l i t o c y b e cyathiformis (Bull.: Fr.) Sing. P s e u d o h y d n u m gelatinosum ( S c o p . : F r . ) P. Karst. P y c n o p o r u s c i n n a b a r i n u s (Jacq.: Fr.) P. Karst. R a m a r i a f o r m o s a (Pers.:Fr.) Q u é l . R. stricta (Fr.) Quél. R. f a g e t o r u m Maas-Geest, ex. S c h i l d R h o d o c y b e m u n d u l a = p o p i n a l i s (Fr.) Sing. R. fal lax ( Q u é l . ) Sing. Russula n a u s e o s a ( P e r s . : S c h w . ) Fr. R. fragilis (Pers.:Fr.) Fr. R. olivacea ( S c h a e f f . ) Pers. R. c y a n o x a n t h a (Schaeff.) Fr. R. vesca Fr. R. h e t e r o p h y l l a (Fr.) Fr. R. pulchella Borsz. R. cicatricata R o m a g n . R. t o r u l o s a Bres. R. f o e t e n s (Fr.:Pers.) Fr. R. a t r o p u r p u r e a Krbh.) Britz., n o n P e c k R. queletii Fr. in Quél. R. violeipes Q u é l . R. delica Fr. R. o c h r o l e u c a (Pers.) Fr. R. virescens ( S c h a e f f . ) Fr. R. pectinata (BuH.rSt. A m . ) Fr. R. emetica ( S c h a e f f . ) Pers.:Fr. R. alutacea (Pers.: Fr.) Fr. em. H e i z . R. laurocerasi M e l z e r R. grisea (Pers.) Fr. s. str. R. lutea ( H u d s . : F r . ) Gray R. p e c t i n a t o i d e s Peck S a r c o d o n i m b r i c a t u s (L.:Fr.) P. Karst. S c h i z o p h y l l u m c o m m u n e Fr.:Fr. S c l e r o d e r m a v e r r u c o s u m Bull.:Pers. Spatularia f l a v o d a Pers. Sparassis c r i s p a (Wulf. In Jacq.) Fr. S p o n g i p o r u s lacteus (Fr.) Ao. Sh. and Kobay. Stereum h i r s u t u m (Willd.:Fr.) S.F. G r a y S. s u b t o m e n t o s u m Ponz. S t r o p h a r i a c a e r u l e a Kreis

- 123 S. a e r u g i n o s a (Curtis.: Fr.) Q u é l . Suillus g r a n u l a t u s (L.:Fr.) O. K u n t z e S. variegatus (Swartz.:Fr.) O. K u n t z e S. grevillei (Klotzsch: Fr.) Sing. S. collinitus = fluryi Hvijm T h e l e p h o r a terrestris Ehrh. E x Willd.:Fr. T. palmata Scop.:Fr. T. a n t h o c e p h a l a Bull.:Fr. T e p h r o c y b e rancida (Fr.) D o n k T r a m e t e s hirsuta (Wulf.:Fr.) Pil. T. versicolor (L.:Fr.) Pil. Tremella e n c e p h a l a Pers.:Pers. T r i c h a p l u m hollii ( J . C . S c h m i d t . : F r . ) Kreis T r i c h o l o m a s e j u n c t u m (So\v.:Fr.) Quél. T. s a p o n a c e u m (Fr.) K u m m . T. sciodes (Pers.) Mart. T. o r i r u b e n s Quél. T. terreum (Schaeff.:Fr.) K u m m . T. scalpturatum = argyraceum (Bull.) Gill.

T. T. T. T. T. T.

i m b r i c a t u m (Fr.:Fr.) K u m m . p o p u l i n u m J. Lge. eosinobasis s u l p h u r e u m (Bull.: Fr.) K u m m . c o l u m b e t t a (Fr.) K u m m . a l b u m = s t i p a r o p h y l l u m ( L u n d . ) P. Karst.

T r i c h o l o m o p s i s rutilans S c h a e f f . : Fr.) Sing. T u b a r i a f u r f u r a c e a (Pers.:Fr.) Gill. T u l o s t o m a f i m b r i a t u m Fr. T. b r u m a l e Pers.:Pers. V o l v a r i e l l a pusilla (Pers.:Fr.) Sing. V. surrecta ( K n a p p ) Sding. V. g l o i o c e p h a l a (DC.: Fr.) B o e k h . and End.) X e r o c o m u s chrysenteron (Bull.:St. A m a n s . ) Quél. X. s p a d i c e u s = s u b t o m e n t o s u s var. ferruginosus (Schaeff.) X y l a r i a h y p o x y l o n (L.) G r e v

Kriglst.

( M e g j e g y z é s : A z első név u t á n a z újabban e l f o g a d o t t n o m e n k l a t ú r á t is m e g a d j u k )

A Magyar Mikológiái Társaság veszprémi "Szemere László" szakcsoportjának 1998 évi programja a következő volt: Március 23.

Előadás: " A nyárak levélbetegségei különös tekintettel a rozsdagombákra. Belgiumi tanulmányút tapasztalatai. " előadó: Dr. Szántó Mária Túravezető: Tamás Gyula Április 18. Kirándulás: Hárskút Május 16. Kirándulás: Túravezető: Lenthár Ildikó Hárskút környéke Június 27. Kirándulás: Túravezető:Kis Attila Csebánya Szeptember 19. Kirándulás: Túravezető:Szurmay Sándor Lovas, Piarista erdő Október 17. Kirándulás: Túravezető: Dr. Ujhidy Kövesgyűr Aurél

Október 19. Mikroszkópi gyakorlat: Vezető: Dr.Oláh Béla November 16. Előadás: Előadás diavetítéssel . előadó: Dr. Kiszeli Pál

- 124A Szobi

Gombászkör

Az 1994-es Cortinarius Kongresszus egyik gombagyüjtő túrája Törökmezőre lett megszervezve. Ennek kapcsán néhány esemény Szob községet is érintette, a helyi gombagyüjtők nem kis örömére. Az említett események hatására és a helybeliek kérésére az 1995-ös évben tanfolyamot indítottunk, a leggyakoribb ehető és mérgező gombák megismerésére. A tanfolyamon a TIT általános gombaismerői tanfolyamának tananyagát használtuk fel. A tanfolyam célja a gombamérgezések megelőzése, a gombák iránt érzett, még ma is létező misztikus félelmek, tévhitek és babonák oldása feloszlatása. Gombagyűjtő túráinkra, majd az októberi gombakiállításra minden érdeklődőt meghívtunk. A József Attila Művelődési Házban találtuk meg "otthonunkat", ahol nagy örömmel és támogatással fogadták tevékenységünket. A gombászvilág minden tagja tudja, hogy aki egyszer közel kerül a gombák különös, ám varázslatos világához, onnan soha többet nem kíván elszakadni. Ez történt maroknyi, de igen lelkes csoportunk tagjaival is. Kérték, hogy ismételjük meg a tanfolyamot, vagy valami más módon, de maradjunk együtt és a gombák tanulmányozását folytassuk tovább. így alapítottuk meg 1995-ben a "Szobi Gombászkör"-t. E döntésünket nagy örömmel fogadta az Önkormányzat és a Művelődési Ház vezetősége is. Munkánkhoz helyiséget, diavetítőt és videolejátszót biztosítottak, biztosítanak. Összejöveteleink, előadásaink, kiállításaink és túráink nyitottak, azokon bárki díjtalanul részt vehet. Rendezvényeink a Magyar Mikológiái Társaság rendezvényeihez hasonlóan baráti jellegűek és a témához illő komolyságúak. Szűkös anyagi lehetőségeink behatárolják tevékenységünket, minek folytán nem tudunk világrengető nagy eredményekről beszámolni. Ám sok lelkesedéssel pótolunk minden hiányt. Nekünk óriási eredmény az is, hogy kezdenek hallgatni ránk, tanácsainkat elfogadják. Bár az említett anyagi nehézségek egyenlőre nem teszik lehetővé, hogy valamilyen egyesület részeként működjünk, de munkánkat mindig a Magyar Mikológiái Társaság és a TIT tanfolyami anyag szellemében végeztük, végezzük. A kisebb vidéki gombászkörök vezetői tudják, hogy milyen nehézségekbe ütközik a programok, előadások megtervezése, megszervezése. Nem áll módunkban minden előadásra más és más előadót meghívni, mindent házon belül kell megoldanunk. Továbbá kevesebb a demonstrációs anyag is. Viszont ha az érdeklődést meg akarjuk őrizni, a csoportot egyben akarjuk tartani, akkor állandóan újabb és újabb képanyagot kell bemutatnunk és ismertetnünk kell a mindénkor aktuális kutatási eredményeket is. Csak így tudjuk elérni, hogy működjön a "kör", ami magával vonhatja azt, hogy vidékünkön továbbra sem lesz komolyabb mérgezés.

- 125 Mindent egybevetve az az általános vélemény, hogy az ilyen kis csoportok megtartása hosszabb távon úgyszólván lehetetlen. Erre a "lehetetlen"-re szeretnék rácáfolni a jövőben, melyhez a technikát hívtuk segítségül. Ugyanis bármilyen nehezek is a körülmények, a Magyar Mikológiái Társaság némely előadását videoszalagra tudjuk rögzíteni és azt a csoport tagjainak bemutatni. Túl azon, hogy ez óriási segítség, a mi működésünkben egyben nem kis minőségi javulást is eredményez, nem beszélve arról, hogy az egyszerű háziasszony, vagy a kétkezi munkás, esetleg földműves vagy munkanélküli is megismerheti a Társaság tagjait, munkáját és célkitűzéseit, amit egyébként a jelenlegi körülmények között soha nem állna módjában megismerni. Ehhez kérjük a Társaság, valamint az előadók támogatását, megértését. Működésünk három évére visszatekintve, ma már elmondható, hogy tevékenységünk irányvonala kikristályosodott, létünk megszilárdult. Ezért számolunk be arról, hogy létezünk és létezni akarunk, köszönhetően a sok segítséget, melyet a TIT és a Magyar Mikológiái Társaság nevében kaptunk Nehéz Zoltántól, mindenki "Zoli bácsijától". Köszönjük! A Mikológiái Közleményekben leírt beszámolók és a Társaság előadásain elhangzó kutatási eredmények figyelembevételével, ismeretterjesztő írásaink jelennek meg a helyi sajtóban, természetesen köznyelvre átdolgozva. Évente gombakiállítást rendezünk, a helybéliek nem kis örömére. Csodálatos vidékünk lehetővé tette, hogy az 1997-es évben is megrendezhettük a kiállítást 111 gombafaj bemutatásával, közöttünk egészen ritka fajokkal is, mint a tűzpiros csengettyűgombával (Pluteus ciurantioriigosus), vagy a cinóber taplóval {Pycnopurus cinnabarinus). Az adott időszak kegyetlen időjárási viszonyait figyelembe véve már ezt is sikernek könyvelhetjük el, mert az ország területén, az általános gombahiány miatt sorra maradtak el a kiállítások. Mint említettem, csoportunk maroknyi, 10-15 főt számlál. Előadásainkon rendszerint 8-10 fő tud részt venni. Ám ez a néhány ember igen lelkes, amolyan igazi "gombász". Ez a létszám viszont éppen elegendő ahhoz, hogy településünkön és a környező falvakban megakadályozza a mérgezéseket és egyben környezetvédő tevékenységet is folytasson. Mert a gombász egyben környezetvédő is. Még ha nem is tudományos alapossággal, de lassan, fokozatosan feltérképezzük az itt előforduló ritka fajok élőhelyeit és a magunk szerény eszközeivel próbáljuk őket megvédeni. Meg kell vallanunk, hogy ez igen nehéz, majdnem lehetetlen feladat. A "Szobi Hírnök" című helyi lapban a természetvédelmi írásokkal próbáljuk az itt élők gondolkodásmódját formálni, mert ebben látjuk a fő problémát.

- 126Elsősorban azonban a gombaismeret a fő irányvonalunk. Mint kezdő gombászoknak természetes, hogy elsődlegesen a nagy gombák megismerése a fő témakörünk. A későbbiek során szeretnénk tovább lépni, remélhetőleg érettebb felfogásban és a Társaság vidéki szakcsoportjaként. Ma ennek még nincsenek meg a feltételei, de bízunk abban, hogy a jövőben meglesznek, de ehhez kérjük a Magyar Mikológiái Társaság támogatását is. A "Szobi Gombászkör" nevében Koczuba József a kör vezetője

50 éves a GOMBÁSZ Szakkör

A TIT STÚDIÓ, Gombász Szakköre megalakulásának 50. évfordulója alkalmából emlékülést szervezett 1998. december 12-én 10 órakor a TIT STÚDIÓ XI. ker. Zsombolyai úti székházában. Nagy szeretettel gratulálunk kollégáinknak, akik közül többen Társaságunk tagjai is. Ennek az igen jeles évfordulónak az alkalmából szeretnénk bővebben emlékezni a Szakkör történetére, azokra a kollégákra, akik elkezdték és azokra, akik ma is igen lelkesen folytatják a nagy elődök munkáját. Sajnos azonban a lapzárta miatt ebben a számban már csak a gratulációra maradt időnk.

A Magyar Mikológiái Társaság Vezetősége tisztelettel megköszöni mindazon tagtársaknak a segítségét, akik személyi jövedelemadójuk 1%-át a Társaság javára ajánlották fel. Az így befolyt összeget a közlemények színes oldalainak megvalósítására fordítjuk. A Magyar Mikológiái Társaság Vezetősége

- 127 Tanfolyami

hírek

Az 1998-as év ősze kellemes gombászélményeket hozott sokunk számára. így érezték ezt az ELTE Biológiai szakcsoportja által szervezett gombaszakértői tanfolyam terepgyakorlatán résztvevők is. A háromnapos őrségi terepgyakorlaton a hallgatók több száz gombafajjal ismerkedhettek meg személyesen. Minden nap bőséges gombazsákmány került a kosarakba, amelyek értékes része a helyben rögtönzött gombakiállításra és határozásra került, más része természetesen a helybéliektől kölcsönzött bográcsba. Több érdekes pókhálós gombafajnak sikerült a budapesti gombakiállításig is "kihúznia", így gazdagította ez utóbbi fajszámát is. Köszönhetően a lelkes tanfolyamszervezőnek, dr. Jakucs Erzsébetnek, és a hallgatóság hozzáállásának, a tanfolyam résztvevői (21 fő) igen eredményesen (a többség jeles eredménnyel) levizsgáztak. Ezúton köszöntjük az új gombaszakértőket a gombakedvelők népes táborában és eredményes munkát kívánunk nekik az elkövetkező években, A Magyar Mikológiái Társaság vezetősége nevében dr. Siller Irén.

- 128Azon kedves Olvasóink számára, akik bármilyen kapcsolatban vannak a tudomány világával, egy népmesével kedveskedünk. Szórakozzanak jól (ha esetleg van némi tanúsága, az talán nem a véletlen műve.....)

MESE

IMPAKTIÁRÓL

Egyszer, tán nem is olyan régen, az Óperenciás tengeren is túl, gondoltak egy nagyot. Hogyan döntsük el, ki a legjobb tudós, a legbölcsebb filozófus? Nosza, alapítsuk meg Impaktiát, vezessük be az impakt faktort - mondták az okosok, s a szót, tett követte. Okos számítógépeikkel meghatároztatták, milyen folyóiratot idéznek a legtöbbször, ezek kapták a legnagyobb értéket, a kevéssé ismertek a kisebbet, de voltak olyan folyóiratok is, főleg a kisebb tudományterületekről, nameg melyeket kis nemzetek (pl: a bunguzok) ismeretlen nyelvén írtak, melyek egy petákot sem értek. Vessenek magukra és tudományterületükre, különben is, ha csak bunguzul írnak, olvassa a fene - mondták a scientometrikus bölcsek és belemerültek az impakt faktor kimunkálásába. Telt-múlt az idő, s a világ egyre több tudósa próbált Impaktia állampolgára lenni. El is küldték jelentkezésüket, hogy ők is szerény tagjai lehessenek a tudomány világának. Hohó, nem úgy van az, mutasd az impakt faktorod, s m e g m o n d o m , ki vagy - ingatták fejüket a bölcsek és meglengették az impakt faktor jegyzéket. Azt mondjátok, hogy a faktor nem a munkát, hanem a folyóiratot értékeli? Azt is m o n d j á t o k , hogy ahol sok a tudós, logikusan nagy az impakt faktor, ahol viszont kevesen művelik a tudományterületet, törvényszerűen kicsi? Azt is állítjátok, hogy az impakt faktor csak hasonló feltételrendszerben dolgozó, hasonló szakképzettségű kutatókör hozzávetőleges összehasonlítására való, mondjuk egy nagy-nagy országban? Meg, hogy a magas impakt faktorú folyóiratban is lehet marhaságot írni, de a faktor nélküliben is megjelenhet épkézláb munka? Ugyan kérem! N e m foglalkozhattunk minden aprósággal szólt Impaktia felelőseinek döntése. Akinek nem tetszik, kössön tarisznyát a vállára, tegyen bele pogácsa helyett néhány ajánlólevelet a nagy faktorú folyóiratokhoz, s j á r j a be Impaktia valamennyi erdejét és vadásszon faktorra! Hogy ehhez nincs elég fegyvere? Hogy minden vadat kilőnek előtte, mert legfeljebb parittyája, meg lelkesedése van? E z ugyan szánalomra méltó, de azt csak nem kívánják, hogy változtassanak Impaktia alkotmányán? Különben is - szólt a döntés - a bogaras tudósokat valahogyan csak kordában kell tartani! Mindegy mivel, csak számtógépre lehessen vinni, értelmet majd később keresünk hozzá! És hogy van ellenvélemény is? Lehet, de ez csak a maradiság, a földhözragadtság hangja, Impaktia szárnyaló világában még csak szóra sem érdemes. Végülis miért kell ez a rendszer? Csak! Egyszer a számítógép kezelők végzetes hibát követtek el, rosszul programozták a gépeket, s azok ezentúl csak egymás teljesítményét mérték. Ezt azonban akkor már nem vette észre senki sem! Ismeretlen szerző elbeszélése nyomán feljegyeztetett impakt után 7-ben, faktor havában.

- 129EMLÉKEZZÜNK PÁZMÁNY DÉNESRE Dr. Pázmány Dénes mikológus - botanikus egyetemi tanár 1931-1997 Szomorú és fájdalmas veszteség érte 1997-ben az erdélyi magyar botanikusokat és mikológusokat, de az egész magyar és román botanikus és mikológus társadalmat is. Elköltözött sorainkból Dr. Pázmány Dénes egyetemi tanár, a növények és gombák kiváló ismerője, a botanika és mikológia tudományának tapasztalt művelője. Annál is inkább érzékeny ez a veszteség, mert a közelmúltban távozott az élők sorából László Kálmán, a nagygombák lelkes és hozzáértő kutatója, népszerűsítője, valamint a rugonfalvi Misky Mihály, a földalatti gombák ismert és becsült kutatója. A földi lét behatárolt. Kinek hosszabb, kinek rövidebb életidőt engedélyez sorsa. Ezt az idő-intervallumot kell megtölteni tartalommal. Mi, emberek, szeretjük úgy megítélni a közülünk eltávozottat, hogy mit teljesített, mit produkált a rendelkezésre álló életidő alatt. Mielőtt azonban szemügyre vennénk Pázmány Dénes hivatásában teljesített eredményeit, fordítsuk tekintetünket azokra a körülményekre, amelyek meghatározták munkálkodását. Kolozsvárott született 1931. augusztus 15-én. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végzi, ahol a Piarista Gimnáziumban érettségizik 1950-ben. Képességei révén továbbtanul a Babes-Bolyai Egyetem természetrajz-tanári fakultásán, ahol - későbbi működését is meghatározó - döntő hatást tesz rá Csűrös István, a botanikát előadó professzor, a maga példamutató munkásságával. Egyetemi tanulmányait 1954-ben évfolyam-elsőként abszolválva tanári diplomát szerez. Ezt követően kilép az életbe, s két évig Tordaszentlászlón tanít. 1956-tól a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola (Kolozsvári Mezőgazdaságtudományi Intézet), ma Agrártudományi Egyetem botanikai tanszékére kerül, ahol Nyárádi Antal professzor mellé osztják be egyetemi oktatóként. Megnősül, majd házasságukból fia születik. 1971-ben megszerzi a doktori tudományos fokozatot. Disszertációjának címe: " A Sálátruc-völgyének flórája és élővilága. " 1974-ben Nyárádi professzor nyugalomba vonul és a tanszék vezetését Pázmány Dénesre bízzák. t A tanszék vezetőségig eljutni természetesen nem ilyen egyszerű és sima az út. Preparátorként és laboratórium vezetőként kezdi, majd asszisztensként s lektorként folytatja, ezt követően előadó tanár lesz, végül tanszékvezető professzorként fejezi be agráregyetemi működését.

- 130A doktori cím elnyerése után a következő témakörökben tart előadásokat az Agráregyetemen: 1971-1973: 1973-1996: 1976-1978: 1994-1996:

Orvosi botanika-az Állatorvosi Fakultás első éves hallgatói részére. Botanika - a Mezőgazdasági Fakultás első éves hallgatói részére. Trópusi növénytan - a Kertészeti Fakultás külföldi hallgatói részére. Ehető és mérges gombák - a Mezőgazdasági Fakultás negyedik éves hallgatói részére.

A legfontosabb kutatásait a nagygombák körében végzi. Már szentlászlói tanárként foglalkozni kezd a nagygombákkal, de elmélyültebb gombakutatásai 1970-től eredeztethetők. 1976-tól kezdődően publikálja gombatárgyú dolgozatait, tanulmányait, cikkeit, melyeknek száma meghaladja a kilencvenet. Dolgozatainak egy részét mikológus munkatársaival és barátaival - főleg László Kálmánnal, Pap Gézával és Misky Mihállyal - közösen publikálja. Tanulmányai közül több idegen nyelven - német, angol, francia, latin, román - is megjelent. Kutatásai elsősorban az erdélyi nagygombák tanulmányozására irányultak. Az általa felkutatott és Erdélyből először közölt gombafajok száma eléri a 400-at. A többi mellett ezek is az 5.000 gombapreparátumot tartalmazó herbáriumszerű gyűjteményben vannak elhelyezve. Ez a gyűjtemény ma a sepsiszentgyörgyi múzeumban található. Jelentős dolgozatai közül meg kell említeni néhányat: • Conspectus Fungorum Hypogaeorum Transsilvaniae 1991 • Seltene und neue Inoczbe-Arten aus Rumänien 1987 • Espéces de Laccaria en Transsilvanie 1991 - Ezek közé tartozik még a Russula-kat összefoglaló "Conspectus is. - A Macrolepiota nemzetségről írt összefoglalója megjelent a Mikológiái Közleményekben is. - A Melanoleuca és Laccaria nemzetségek kutatásában elért eredményeit nemzetközi szinten is elismerték O volt a megalkotója a romárriai nagygombák feldolgozási metodológiájának is, amelyet közép-, és nyugateurópai minták alapján készített el. László Kálmánnal közösen szervezték meg a kolozsvári szabadegyetem keretei között azt a gombákat ismertető előadássorozatot, melynek ő is meghatározó előadója volt.

- 131 Ő volt a megalapítója és halálig szerkesztője a " Notulae Botanicae" nemzetközi hírnévnek örvendő szakfolyóiratnak, melyben gyakran jelentek meg nagygombákkal kapcsolatos ismertetések is. Napilapokban és folyóiratokban megjelenő gombákra vonatkozó cikkeivel oroszlánrészt vállalt az ehető és mérgező nagygombák ismeretének népszerűsítésében. Tudományos munkásságát fémjelzi még életében megjelent 17 általa írt könyv közülük kettő növényhatározó - és egyetemi jegyzet, valamint több mint 120 szakcikk. Ha arra gondolunk, hogy Pázmány Dénes az előzőekben felsorolt írásbeli művek mellett még éveken keresztül - mint évfolyam dékán - az egyetemi iijúság ügyesbajos dolgaiban is eljárt, rengeteg terepen végzett gyakorlatot vezetett, a híres Kolozsvári Botanikuskert karbantartásával és szervezésével megbízottként annak magkatalógusát is szerkesztette, mind emellett a Székelyudvarhelyi Mezőgazdasági - Ipari Liceum patronálását is vállalnia kellett, s a felsorolt tevélenységen kívül családjával is, társadalmi kötelezettségeivel is törődnie kellett, akkor arra a következtetésre jutunk, miszerint az átlagot meghaladó aktivitás és ügyszeretet irányították értékekben gazdag életét. Az ügyszeretet szó kevés munkálkodádásának jelllemzésére, inkább a hivatástudat, még inkább a hivatás méltó betöltése lehetett élete vezérfonala. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a botanikát, illetve a növénytan oktatását választotta élethivatásul, hiszen aki találkozott és megismerhette az erdélyi alhavasi kaszálórétek nyár eleji virágpompáját és a mészkő-havasok fajokban gazdag virágos növényeit, azt szinte rabul ejtette a színek tobzódása és a flórát képező fajok formagazdagsága, valamint a virágos ökoszisztémák harmóniája. Úgyszintén óriási vizuális élmény a nagygombák termőtesteinek szín- és formabeli változatossága. Csábító lehetett számára még a nagynevű és kiváló erdélyi és magyarországi botanikus és mikológus elődök példamutató munkálkodása, és nem utolsó sorban az, hogy az erdélyi nagygomba vegetáció kutató feltárásában is jelentő szerephez jutott személye. Jellemző volt rá - mint a valódi tudósra - hogy a kutatásai révén megszerzett tudásanyagot közölni, sőt továbbadni akarta és adta tanítványai, az egyetemi diákság számára, ezenfelül - szélesebb körben - az érdeklődő emberek számára is. A tudnivalók helyes és kívánatos továbbadására álljon itt egy idézet tanártársától, akivel 35 évig együtt tanítottak: " Mind a kirándulások, mind a diákgyakorlatok alkalmával Dénes és én sokat tanultunk egymástól, és diákjaink sokat tanultak mindkettőnktől."

- 132Mint kiváló előadó és pedagógiai érzékkel megáldott humánus ember főhivatásként a tanítást, az ismeretközlést választotta és művelte. Mindezt nem tehette volna, ha nem rendelkezik olyan jellembeli tulajdonságokkal, mint a felelősségérzet, mely párosul a kötelességtudattal, sőt a másokért való munkálkodás, vagyis segítőkész emberszolgálat elkötelezettségével, amely alapvetően az emberszeretet nemes érzéséből táplálkozik. Elgondolásainak megvalósításához céltudatosságra, következetességre és erős akaratra volt szüksége, mely értékekkel szintén rendelkezett. Élete munkásságához nem csekély mértékben járult hozzá emberszeretete is, melyet diákjai megérezve és nyilván viszonozva hűségesen ragaszkodtak hozzá. Méltán elmondhatjuk, hogy ő is az emberiség nagy tanítórendjének - ezen belül a magyarságnak - hivatását felelősséggel teljesítő példamutató tanítója volt.

Kuklis Kálmán